h14–16. Vasárnapi Újság. Tárcacikkek; Költemények. 1891  – 1893

 

 

 

2014. 06. 06. – 06. 23.

 

Tartalom

 

Bevezetés

 

Tárcacikkek, napi érdekű közlemények. 1891-1893

Költemények. 1891-1893.

   Névsor

Függelék

    Váczy János

     Jósika Miklós

 

 

Bevezetés

 

A prózai írásokban továbbra is Budapest építése, szobor-állítások a fő téma, tetszetős képekkel. Olvashatunk a krími háborúról /”nincs új a nap alatt”/, a tervezett Gellért-hegyi Pantheonról, fegyházakról, cigányokról és Európa-Amerika közötti utazásról. A költészetben Arany és Ady közötti vákuumban alig találunk figyelemre méltó verseket. A lapban sok a hosszú és gyenge munka. Visszafelé, Aranyhoz közeledve, megjelenik maga Arany, Tompa, Vajda, Reviczky, Czóbel Minka, Kiss József, akinek már saját lapja is van /A Hét/. A korábbiakban bemutatott Váczy János a Vasárnapi Újságnak is szorgos munkatársa.

 

 

Tárcacikkek, napi érdekű közlemények. 1891-1893.

 

 

 

1891. 8. 121. A MAGYAR ORSZÁGOS KÖZPONTI TAKARÉKPÉNZTÁR ÉPÜLETE. A Magyar Országos Központi Takarékpénztár Grötschel Imre igazgató vezetése alatt ez évben épített intézetei hivatalhelyiségei számára egy olyan palotát, mely művészi ízlés, valamint gyakorlati célszerűség és kényelem tekintetben egyaránt kiválónak mondható. Már a Deák Ferenc utcába nyíló, szép tölgyfa ajtókkal ellátott stílszerű bejárat, jellegzetes nyilvános intézetre vall.

Érdekesek a pénzőrző Trezor termek. Mindazt, amit az építő technika mai tökéletessége a biztonság tekintetében elő képes állítani, egyesítve találjuk itt. A terem, melyben hatalmas pénzszekrények állnak, vastartókból képezett hálózattal van körülfogva, melybe a falazat rakatott, s így az minden betörési kísérlet vagy tűzveszély ellen teljesen biztosítva van.

 

 

A MAGYAR ORSZÁGOS KÖZPONTI TAKARÉKPÉNZTÁR ÉPÜLETE A DEÁK-FERENCZ-UTCZA ÉS BÉCSI-UTCZA SARKÁN. Klösz fényképe után metszette Morelli.

 

Műépítés és díszítés tekintetében művészi hatást tesz a nagy tanácsterem. Ebben a 12 méter hosszú és 8 méter szélességű helyiségben megmutatta az építész, hogy mestere a szép arányoknak. A terem tölgyfa burkolattal, finom ízlésű faragványokkal van ellátva, a falakat pedig piros selyem kárpitok díszítik. A díszes palota, mely úgy nagyságra, mint belső berendezésre a főváros legszebb épületei közé tartozik, Hauszmann Alajos építész és műegyetemi tanár tervei szerint készült.

 

 

1891. 11. 165.  Dr. KOVÁCS DÉNES: A SZABADSÁGHARC SZOBRA

A hazafias és a művészeti szempont az, a mely miatt a pályázatnak örültünk, s örömünket csak fokozza az a körülmény, hogy a pályázat kitűnően sikerült. Valamennyi nevesebb szobrászunk részt vett benne…

A pályázatban a következő kilenc szobrász vesz részt: Zala György, Stróbl Alajos, Róna József, Köllő Miklós, Szécsi Antal, Senyéi Károly, Donáth Gyula, Szász Gyula, és Tóth István, a ki Bécsből küldte be pályaművét

 

 

A SZABADSÁHARCSZOBOR PÁLYAMŰVEI. STRÓBL ALAJOS PÁLYAMŰVE. Weinwurm Antal fényképe után rajzolta Háry Gyula

 

STRÓBL ALAJOS, az Arany-szobor pályázat nyertese, mint a pályázók nagy része, hódol ama klasszikái felfogásnak, mely a szabadság és a diadal méltó emlékének az oszlopot tartja. Ez a felfogás különben a nyugati nagy nemzeteknél is megvan. Stróbl a szoborművet az Andrássy-úti körtérre, esetleg a lebontandó Új-épület helyén keletkező térségre tervezte, oda, a hol gróf Batthyány Lajost agyonlőtték.

Stróbl művének vezéreszméje, hogy az 1848/49-iki szabadságharcból oszlopként fejlődött ki a mostani szabadság. Ezért a hatalmas, 48 méterre tervezett diadaloszlopon gömb van, s azon a szabadság géniusza áll, kezében tartva a fáklyát és a széttört láncokat. Az oszlop tetején a géniusz alatt erkély van, melyre az oszlop belsejében, villamos felhúzón lehet jutni. Az oszlop egyik oldalán «1848, a királyért és hazáért» fölirat van, a magyar címerrel és koronával, körülvéve babérlevelekkel. A másik oldalon 1849 felirat, a címer korona nélkül, babérral övezve és átszúrva egy karddal. A szobor kiinduló pontja a talapzat alján levő dombormű, mely a március 15-iki jelenetet ábrázolja…

 

Zala György szobrászművészt bízták meg a honvéd-emlékmű elkészítésével. A szobor 1893. május 21-én került leleplezésre a Várban, a Disz téren. Wiki,

Alább lásd Bartók Lajos versét. G.

 

1891. 12. 189. A TÖRVÉNYKEZÉSI PALOTA BUDAPESTEN. A budapesti királyi törvényszékek egész a múlt év közepéig a város egyes részein voltak szétszórva, bérházakban. Csak augusztus óta költöztek be a Lipótvárosban emelt palotába, mely Budapestnek nemcsak egyik díszes nyilvános épülete, hanem a legnagyobbak közé is tartozik. Még Pauler minisztersége alatt kezdődtek a készülődések egy igazságügyi palota építéséhez, hogy a törvényszékek szétszórt osztályait egyesítse….Lipótvárosban, az új-épület kaszárnya mögött építik a törvénykezési palotát, mert itt nagyobb hely s minden oldalról szabad fekvés kínálkozott. Budapest ezen a részén csak az utóbbi években kezdtek építeni, mióta az országház helyét szintén ott választották ki. Azóta közintézetek s magánpaloták egész sora támadt ott. A törvénykezési palota azt a helyet foglalja el, hol ezelőtt a cirkuszokat állították föl. Az Alkotmány-, Markó-, Koháry- és Sólyom-utcákra néz egy-egy homlokzatával. A fő homlokzat az ország kőből faragott címerével az Alkotmány utcában van; a másik szinten díszes homlokzat a Markó utcában.

 

 

 

 

A BUDAPESTI TÖRVÉNYKEZÉSI PALOTA. AZ ALKOTMÁNY-UTCAI HOMLOKZAT KÖZÉPSŐ RÉSZE

 

Az építéssel Hauszmann Alajos műegyetemi tanárt bízták meg, ki annyi közintézetet, nyilvános épületet emelt már. Az építéshez 1888 április 19-ikén fogtak hozzá….A palotában van a vizsgálati fogház is, mely rendesen népes szokott lenni. A fogházban 320 rabot lehet elhelyezni…A Markó utcából juthatni a törvényszék büntető-osztályához, a királyi ügyészséghez, az esküdtszéki teremhez, a büntető járásbírósághoz. A Koháry utcából az V. kerületi járásbíróság, a Sólyom utcából a telekkönyvi hatóság nyílik…A fogház a Markó utca felé esik, lépcsőkkel összekötve a főépülettel, hogy a foglyokat rövid utón lehessen a tárgyalási termekbe kísérni....A szerződésileg kikötött határidőre, 1890 augusztus első napján, a törvénykezési palotát át lehetett adni rendeltetésének.

 

 

1891. 17. 268-269. 271. ANGOL KÖNYV BUDAPESTRŐL. A magyarok ifjú, szép fővárosa az idegeneknek, kivéve a németeket, nem volt még beajánlva kellőképpen. Most történik először, hogy egy másik világnyelven, az angolon, fővárosunk legújabb állapotában van bemutatva, «An illustrated guide of Budapest (Budapesti képes kalauz) című, Budapesten, a Légrády testvéreknél nyomatott könyvben. A könyv ugyan csak a Baedecker féle úti kalauzok igényeivel lép föl, de illusztrációkban sokkal gazdagabb azoknál, s szellemi világunkba is nyújt bepillantást, több magyar író leírásainak közlésével, kik közül Jókai, Klapka, Pulszky Ferencz és Károly, Kuzsinszky Bálint név szerint is meg vannak említve.

 

 

 

BUDAPESTI KÉPEK. A Nemzeti Színház; A népszínház; A várszínház; A Szervita-tér.

 

A könyv sikerült illusztrációiból, melyek kiterjeszkednek a főváros utcáira, tereire, nevezetesebb épületeire, közintézeteire, fürdőire, szállodáira, a társas és kulturális élet belső berendezésére, a város környékére, a népéletre. Egy csoportot mi is bemutatunk olvasóinknak.

 

 

1893. 19. 315. MUNKÁLATOK A KIRÁLYI PALOTA ÚJ ÉPÍTKEZÉSÉNÉL…A palota ötemeletes lesz; így a roppant alapfalakkal együtt hét emeletnyi homlokzattal fog letekinteni az alatta terülő Krisztina-városra. A már eltűnt régi várrészek közül a Fehérvári kapu és a mellette állott óriás körbástya lebontása került legtöbb munkába és fáradságba. Az alagútnak is beillett tömör kapu roppant gránithasábokból volt összeróva: de a bástya külseje is jókora faragott kövekből volt rakva. Nem is mindig boldogulhattak a munkások csákányokkal és más bontó eszközökkel; olykor-olykor robbantásokhoz is kellett folyamodniuk…A Fehérvári kapu két egymás mögötti kapuból állott. A külső újabb, a belső ellenben régibb keletű volt. Emez ugyanis már a XVI. században is állott.

 

 

A FEHÉRVÁRI-KAPU LEBONTÁSA

 

Egyéb történeti adatokon kívül bizonysága volt ilyen régiségének egy hatalmas faragott kőkocka, mely kívülről a jobboldali felébe volt beépítve s melyen 1540 évszám mellett Enyingi Török Bálint nevének a kezdőbetűi is be voltak vésve. Ezt a követ most gondosan feszítették ki a helyéből, hogy a felírásai meg ne sérüljenek, aztán pedig beszállították a Nemzeti Múzeum honi régiségei közé, hogy továbbra ott őrizzék…A fehérvári kapuval átellenben volt egy tömör kapu, a Ferencz József kapu. Ezen keresztül haladtak a kocsik a Duna felöl az Albrecht úton a Várba. Ma már ennek a kis csak a helye van meg.

 

 

1891. 27. 439. MAGYAR PANTHEON. A tervek között e célra legalkalmasabbnak ítélik egy emlékmű építését a főváros kimagasló pontján, a Gellérthegyen. Ott most, egy haszontalan katonai erőd dísztelenkedik. A tervnek kedvez ő felségének az elhatározása, hogy az erődöt le kell bontani, s a főváros tulajdonába visszaadni, mely szabadon használhassa föl céljaira. Az emlékre vonatkozóan fölmerült eszmék között eddigelé csak kettőt ismerünk, melyek komolyabb megvitatás tárgyát képezhetik.  Az egyik az, hogy a honfoglalás emlékére a Gellérthegyet Árpád emlékszobra díszítse; a másik pedig, hogy ugyanott egy Pantheon létesüljön.

 

 

MAGYAR PANTHEON. Tervezte Bercik Gyula műépítész

 

Minden emlékszobor vagy építészeti mű megalkotásánál, a művésznek első sorban a helyi körülményekkel kell számolnia, hogy eszméjének a helyzet követelményeinek megfelelő formákkal és csoportosítással adhasson kifejezést. Némely feladat oly helyi viszonyok között, melyek művészi hatásának feltételeivel ellenkeznek, egyáltalán nem oldható meg, vagy ha mégis létesül, az elkövetett erőszak kellemetlenül érvényesül. A Gellérthegy a Duna bal partjáról nézve magában álló emelkedésnek mutatkozik, mely inkább a domb, mint a hegy jellegével bír. A szemlélő álláspontjául pedig csak is a Duna bal partja jöhet tekintetbe.. E pályázat alkalmával elismeréssel kitüntetett művek egyikét mutatja rajzunk. Szerzője Berczik Gyula szép tehetségű műépítész, kir. főmérnök a kereskedelmi minisztériumban. Az erőteljes, nagyszabású és erélyesen tagozott épület távoli hatásra van számítva. Alépítményéül részben a jelenlegi erődítmény szolgál; négy oszlopcsarnokához, melyek alatt a bejáratokat tervezik, építészetileg kiképzett és díszített széles utak vezetnek föl. A figurális domborművekkel gazdagon díszített épületet a monumentális kupola fejezi be, melynek ablakain, valamint a tetőpontján alkalmazott koronáin keresztül világíttatik meg az épület belső térsége.

 

 

A GELLÉRTHEGY A TERVEZETT PANTHEONNAL.

 

E külső csoportosításnak megfelelően, az épület belseje egy kupolás középrészt tartalmaz, melyet ismét kisebb kápolnák öveznek. Ezekben, valamint a falak mellett helyeztetnének el az emlékszobrok, és feliratos táblák. Hogy az épület arányaira nézve tájékozást nyújtsunk, említsük meg, annak magassága a talapzattól a koronáig mérve 120 métert tesz. Jóval magasabb volna, mint a lipótvárosi templom, melynek magassága csak 98 méter. E jelentékeny magasságot, valamint az épületnek ehhez is mért nagy arányait a hegy tömege, e hatalmas voltaképi talapzat, teszi szükségessé. Kisebb épület ép úgy eltörpülne ott a hegytetőn, mint akármi szobormű. Kivihetőnek és célszerűnek tartanok továbbá azt is, hogy megelőzőleg, az emlékre nézve, tervezési pályázat hirdettessék. Bizonyos belépti díj mellett a pályaműveket ki lehet állítani. Az ily módon, valamint országosan gyűjtött adományok útján nyert összeg jelentékenyen szaporítaná az építési alaptőkét, melyet természetesen az országgyűlésnek kellene megszavaznia. H

 

 

1892. 12. 204. A GELLÉRT-HEGYRE TERVEZETT VILLAMOS VASÚT. Lapunk múlt évi 27. számában közöltük Berczik Gyula műépítész tervét a Szent-Gellérthegy tetején építendő Pantheonról. Újabban Novák Ferencz műépítész foglalkozik a hegy fennsíkjának az ott lévő erőd lebontása után való felhasználásáról.

A hegyre való kényelmes és biztos feljutást az ő terve szerint villamos fogaskerekű sodrony-pálya oldaná meg, melynek a hegy alján lévő Döbrentey utcában létesítendő állomásáról az utat három perc alatt meg lehetne tenni. A felső állomás tőszomszédságában nagyszerű, díszes vendéglő emeltetnék, tágas éttermekkel és nyitott verandával. E mellett egy mindenfelé nyílt torony, honnan a főváros vidékére a legszebb kilátás élvezhető. A fennsíkon lombos fákkal beültetett park a fővárosi közönség, valamint az idegenek üdülő helyéül szolgálna. Az ezredéves emlék, melynek alakjára nézve Nóvák úr nem nyilatkozik, ott lenne felállítandó, hol jelenleg az erőd középső kisebb bástyája kiszögellik. A rajzon egy hatalmas torony alakú építményt látunk, melynek tetejéről egy óriási nagyságú szobor éjjel villamos világítást árasztana a hegyre.

 

 

 

A GELLÉRT-HEGYRE TERVEZETT VILLAMOS VASÚT ÉS ÉPÍTMÉNYEK. Novák Ferenc műépítész terve szerint.

 

A villamos sodronypálya közepén egy ódon-szerű toronyrom a vonal egyformaságát szakítaná félbe, s az ott létesítendő megálló körüli helyet szintén kies ligetté lehetne átalakítani. Novák úr a villamos sodrony-pálya járművével foglalkozik, s e részben nem új, de mindenesetre méltó útmutatásokkal szolgál. Ugyanis a pálya akképp lenne berendezendő, hogy nappal a személyforgalmat bonyolítaná le, éjjel pedig építő anyagot, fát, téglát szállítana, mi által a Gellérthegyen létesítendő építkezések nagyon megkönnyebbülnének. A személyszállító kocsik háromféle dörzsfékezőkkel lennének ellátandók, melyeket kalauzok kezelhetnének. Miután sok utast a meredek hegyoldalon fel- és lehaladásnál való különös érzés kellemetlenül érinti, olyanok számára a vonat középső kocsiját oldal-ablakok nélkül akarja berendezni. Egy a kocsi plafonján alkalmazandó camera obscura a táj képét feltüntetné az utasok előtt álló asztal lapján.

 

 

 

1891. 9. 142. Udvari élet Budán. Buda vára, mely annyi fényt látott hajdanában, évről-évre csöndesebb. A minisztériumokat és egyéb közhivatalokat, melyek az életet tartották benne, lassanként mind átköltöztetik a pesti oldalra. A romantikus fekvés, a tradíció mit sem használ, győz vele szemben a gyakorlati szempont, a kényelemszeretet. De néha-néha mintha megújulnának a budai vár egykori dicsőséges szép napjai! Olyankor van ez, amikor a királyi udvar hazajön hozzánk s egy-egy pár hetet a budai királyi várlakban tölt. A régi élénkség, pezsgő élet, ha rövid időre is, újra felbuzdul az ősi falak közt. Buda divatba jön. A fővárosban melegen érdeklődnek a palotában történő események iránt és majd mindenkinek akad dolga Budán. Ki audienciára jelentkezik, ki az udvari méltóságoknál tesz látogatást, ki a Szent Zsigmond-kápolnába megy, ki meg puszta kíváncsiságból jár fel, hogy órák hosszat nézze a díszőrségen álló katonák szabályos, egyhangú lépteit, az őrségváltást vagy tisztelgését, ha az udvarból valaki kocsin távozik. A gőzsiklónak megháromszorozódik a forgalma, s a Szent György-tértől a palotáig vezető gesztenye-fasor mentén folyton nagy közönség sétál….Hétfőn és csütörtökön, mikor ö felsége általános kihallgatást ad, a szokottnál nagyobb sokaság nézi a díszruhás tisztelgők felvonulását. Különösen a kabinetiroda, mely a palota földszintjén van, valóságos búcsújáróhely. Itt jelentkeznek azok, akik bármely okból legfelsőbb kihallgatásra mennek, s ide viszik folyamodványaikat a segélyt kérők. Ezeknek a száma légió….

A palotában magában igen csöndes élet folyik. A királyi pár nagy visszavonultságban tölti napjait. A király ritkán fogad valakit magánkihallgatáson. Legtöbbször a miniszterelnököt, aki szomszédos palotájából gyalog, a födött folyosókon megy ő Felsége lakosztályába. A budapesti társasággal az udvari ebédek alkalmával érintkezik a király, melyek mostanában hetenként háromszor-négyszer vannak az úgynevezett rózsa-teremben, rendesen délután hat órakor. Ezekre az ebédekre felváltva hivatalosak a főrendiház és képviselőház előkelőbb tagjai, a klérus és a magasabb katonai tisztikar képviselői, továbbá az udvari méltóságok és a királyi kíséret tagjai. Tekintettel a helyiség szűk voltára, legfeljebb 30 személyt hívnak, s az udvari hivatalnokok és meghívottak némelyike, az úgynevezett marsall asztalhoz szorul, amelynél különben épen úgy tálalnak, mint az udvari táblánál. ..

Este 9 órán túl a király a legritkább esetekben marad fönn, mert régi szokásához híven, este mindjárt 9 óra után lefekszik, és reggel ötkor kel. Sokszor már fél hatkor íróasztalánál ül s szorgalmasan dolgozik egész délelőtt.

Erzsébet királyné még visszavonultabb életet él. Dacára, hogy a felséges asszony viruló színben van, amint arról érkezésekor a pályaházban összesereglett közönség is meggyőződött, nem megy sehová. Csak a királyi palota kertjében sétál naponként, melynek fagyos, jeges útjait deszkapallóval födték be. Itt szokott sétálni verőfényes szép napokban görög nyelvmestere, Rossopholus athéni gimnáziumi tanár kíséretében, akivel folyton görögül társalog, mert a királyné immár kitűnően beszéli az új-görög nyelvet…A királyné magán lakosztályában nem fogad senkit. A király naponként meglátogatja a felséges asszonyt s nem egyszer a legszűkebb családi körben, ketten ebédelnek. Ő felsége a királyon kívül csak a rokon főhercegek látogatását fogadja, köztük József főherceg családjáét, mely most állandóan budai palotájában tartózkodik.

 

 

1891. 14. 217.  Dr. KOVÁCS DÉNES: A MENTŐK. A budapesti önkéntes mentő-egyesület alig három éve, hogy megalakult, és van saját háza, évi dotációja és olyan fölszerelése, amilyen nincs a külföldön sem…A mentő egyesületnek ma már saját otthona, háza van a főváros egyik legszebb helyén a Sólyom- és a Markó utca sarkán. Ez a kétemeletes kis palota, melynek rajzát mai lapunkban bemutatjuk, Quittner Zsigmond műépítész tervei szerint épült. Kevés költséggel csak azért volt az épület kiállítható, mert az építésében és berendezésében részt vett iparosok nagylelkű árengedményeket tettek. A sarokról díszes bejárat vezet az úgynevezett nagyterembe, mely a felekkel való érintkezésre szolgál. Balra tőle van az őrvezető fülkéje, mely különféle telefonokkal és szolgálati könyvekkel van fölszerelve. Ebből nyílik a műtőterem, mely a modern sebészet minden követelményének megfelelőleg van berendezve.

 

 

AZ ÖNKÉNTES MENTŐ-EGYESÜLET HÁZA BUDAPESTEN, A SÓLYOM- ÉS MARKÓ-UTCA SARKÁN

 

Itt van a gyomormosó készülék, mely a mentő-egyesület szabadalma. E készülék, melynek alkalmazását egyik képünk tünteti fel, az ellenmérgek beadását megelőzőleg a gyomor alapos kimosására szolgál s havonként 30—40 esetben van használatban. E teremben vannak a kötszerek, a tökéletes fertőtlenítés segédeszközei. Ebből nyílik a betegszoba, hol a súlyosabb betegek ideiglenesen elhelyezhetők….Az udvarban van a fészer és istálló, a kocsik és lovak számára. Az egyesületnek 11 különböző kocsija van. Ezek közül három közönséges mentő-kocsi, melyeken a mentők a baleset színhelyére sietnek. A zárt kocsiban egy könnyen kihúzható és betolható, szíjakon függő hordágy szolgál a sebesültek fekhelyéül….A múlt évben megnyílt új házat a király is megtisztelte látogatásával, amikor ő felsége ritka elismeréssel szólt annak mintaszerű berendezéséről és működéséről.

 

 

1891. 14. 222. Kónyi József: Az illavai fegyházban. Az illavai fegyház falain belül egy másik világ van. Babszolgáknak, akaratuktól megfosztott lényeknek világa, a kik szabadoknak születtek, mint mi, de a kik eljátszották szabadságukat, s most életüknek minden mozzanatát szigorú szabály köti meg…A főszakács is rab. Két nagy üst van a tűzhelyen, mindegyikben megfőhetne egy-egy egész ember. A vizet egy zakatoló gőzgép szivattyúzza le a konyhába. Rántott levest készítenek itt a raboknak reggelire. Délben szintén levest kapnak, rántottat, ha főzelék az ebéd másik fogása, húslevest; ez háromszor történik egy héten, s ekkor húst adnak nekik. A vacsora nem áll egyébből, mint levesből…

A koszton kívül kaphatnak a rabok a maguk szerezte pénzen tejet, szalonnát, s minden hónapban egy fél liter bort. Az a pénz pedig, a melyet magoknak keresnek, egy ötöde annak, a mit a kezük munkája ér, csakhogy ebből négyötöd az államé. Kívülről nem kaphatnak pénzt, mellyel élelmezésüket megjavíthatnák….Akik jól viselik magukat s van hozzá kedvük, hangszereket kapnak s megtanulhatnak — az újabbak a régiektől — zenélni…A fegyház újabban épült szárnyában vannak a magánzárkák. A büntetésük első évét kitöltő rabok élnek itt. Kis szoba egy ilyen zárka; vaságy, falon függő faszekrény, asztal és szék a bútorzata. Az ajtókon lévő négykrajcáros nagyságú ablakocskákon nézegettünk be. Ezek felett vaslemez csüng, mint a kulcslyuk felett szokott; ha be akarunk nézni, azt feltoljuk, ha már nem nézünk, eleresztjük, mire az magától visszaesik s eltakarja a rab elől a folyosóra kilátást. A legtöbb rab, — mindegyik zárkában csak egy — az asztal mellett ült, elmélyedve valami könyv olvasásába. A fegyház könyvtárából adnak ki nekik vallásos könyveket. Egyik-másik, a ki nem tudott olvasni, fel és alá járkált, ránézett néha a fal közepén lógó keménypapírra nagy betűkkel nyomtatott fegyelmi szabályzatra, a mely mindenik zárkában megvan, aztán, mint a ki nem érti, újra kezdte a fel és alá sétálást…

Az udvaron a rabok egyes csoportokban — egyik a másik háta mögött — sétálni szoktak, itt nyáron a zenebanda is játszik. A Vágra nyílik innen a kilátás, egy kis szigetre…A szabóműhelyben egyenruhákat készítettek a lótenyésztő-intézet hivatalnokai számára. Egy másik teremben a vargák dolgoztak nagy buzgalommal. A sarokban nagy állványon kész csizmák és cipők fénylettek feketén. Egy harmadik helyiségben gyufatartókat készítettek, különböző díszítésekkel..A sötétzárkában az ajtóval szemben pódium emelkedik. Ennek a deszkáin ül a rab nappal, fekszik rajtuk éjjel. Ha kisebb kihágásban bűnös, szőnyeget kap, melyet ráteríthet a deszkákra, hogy puhábban essék a fekvés; ha nagyobb a bűne, magán a kemény deszkázaton kell aludnia. De a legborzasztóbbá a büntetést azt teszi, hogy zárt ajtónál koromsötét a zárka…Mennyivel egyhangúbb életük van a magánzárkákban egyedül dolgozó raboknak! A közös teremben munkálkodók szólhatnak egymáshoz; de azok legfeljebb az igazgatóval válthatnak szót, hogy elmondhassák neki, ha panaszuk van meg az ételeket felhozó rabokkal, de a nap' többi szakában nincs, a kihez szavukat intéznék.

*

Illava város Szlovákiában. A Trencséni kerület Illavai járásának székhelye. 2011-ben 5391 lakosából 5195 szlovák volt. wiki.

 

 

1891. 27. 446. Kisfaludy Károly győri szobra. Győr városa szobrot akar állítani jeles fiának, Kisfaludy Károlynak s az e célból alakult bizottság Mátrai Lajos György budapesti szobrász-tanárt bízta meg a szoborminta elkészítésével. A minta készen is áll Mátrainak Rózsa utcai műtermében. Egyharmad életnagyságban, álló helyzetben örökíti meg Kisfaludyt. Magyar ruha van rajta, s vállán köpeny. Jobbjában íróeszközt és baljában papírlapot tart. A talapzaton, mely gránitból fog készülni, babérág nyugszik. A múlt héten egy bizottság szakértői szemlét tartott Mátrai műtermében s a mintát végleges kivitel végett elfogadásra ajánlotta a győri szobor-bizottságnak. Mátrai most Győrbe ment, hogy bemutassa a mintát, melyet közszemlére állítanak ki. A szobor a győri régi sétatérre jön, szemközt a színkörrel s leleplezését a jövő év szeptember havára tervezik.

*

A győri Bécsi kapu téren, a Rába kettős híd hídfőjének közelében áll fekete gránit talapzaton Győr megye híres szülöttének, Kisfaludy Károlynak a  bronzszobra, melyet Mátrai Lajos György alkotott 1892-ben.

 

 

1891. 31. 506. Európából Amerikába. Ezelőtt alig negyven évvel a nagy tengeren való utazásra csakis az szánta el magát, ki maga helyett más valakit nem küldhetett, vagy pedig Európából minden áron menekülni akart. Nem vesszük e helyütt számításba a tudományos kutatások vagy egyéb küldetések nyomán utazókat, mert ezekre az út különféle esélyei és viszontagságai mérvadó befolyást nem gyakorolhattak. Aki akár Londonból, Parisból vagy a kontinens bármely kisebb-nagyobb fészkéből Amerikába esetleg Kínába vagy Ausztráliába utazni kényszerült, földi gondjaival bátran számot vethetett, mert a szerencsés átkelés esélyeinek százaléka nagyon sovány számokat mutatott a különféle balesetek rovataival szemben. Mai napság sok ember csak azért utazik Londonból vagy máshonnan Amerikába, hogy a nyári évad valamely csekély részét kedélyesen tölthesse.

Öt nap, kilenc óra és 17 perc alatt lehet eljutni Liverpoolból New-Yorkba! Az ember alig hinné, hogy ezen útra ezelőtt öt évvel tizenhárom, legjobb esetben tizenkét és fél nap kellett, de ma már az öt napot is megsokallották. Ha 20 ezer lóerejű gépekkel bíró hajón öt nap kell, 40 ezer lóerővel harmadfél nap alatt tehetjük meg az utat….

A City of Paris (Paris városa) nevű gőzös, mely mostanában Európa és Észak-Amerika közt közlekedik, 170 méter hosszú, 19 méter széles és 13 méter magas….Az utolsó átkelés alkalmával a hatnapi idő, öt napra és kilenc órára szállott le,  anélkül, hogy a gépek ereje a legutolsó fokig igénybe vétetett volna. Naponként 300 tonna kőszén fogyott el. Ha egy kilogramm szénre 8,5 kilogramm gőzt számítunk, a katlanokba másodpercenként 30 liter víznek kellett mennie, mi óránként 108 köbmétert.  Egy átkelés idejére pedig 15 552 köbmétert tesz ki. A gép szivattyúinak másodpercenként 1208 liter vizet kellett mozgásba hoznia. Ez az egész útra 622 080 köbméter vizet igényel…Az átkelés árai a különféle helyeken utazó közönség igényeihez mérve, nagyon jutányosak. A vállalat csak a többszöri utazások által juthat haszonhoz, míg előbb a magas árakat leginkább az okozta, hogy egy-egy gyorshajó évenként négyszer fordulhatott meg Európa és Amerika közt; a City of Paris, ezt az utat kilenc hónap alatt huszonkétszer tette meg.

 

 

1891. 50.  822. VAS IDŐK. Vas időket élünk. A francia hajóhad tüntetései Kronstadt előtt, továbbá az orosz befolyás felülkerekedése Konstantinápolyban, arról tesznek tanúságot, hogy a politikai viszonyok egy év lefolyása óta a béke hátrányára megváltoztak. A hármas szövetség ellenfelei csak a kedvező pillanatra várnak, hogy régen tervezett támadásukat megkezdhessék. Nem időszerűtlen tehát a hármas szövetségnek és ellenfeleinek népességével, haderejük létszámával békében és. háborúban, valamint a hadi célokra kiadott összegek nagyságával foglalkozni. Mindenekelőtt azt látjuk, hogy a túlerő minden irányban ellenfeleink részén áll. Olaszország annyira a háttérbe szorul, hogy azt nagyhatalomnak alig tekinthetjük. Az osztrák-magyar monarchia valamint Olaszország zilált pénzügyi viszonyai seregeik béke- és hadilétszámára rósz hatást gyakorolnak. Németország egy maga annyi embert állít fegyver alá, mint szövetségesei együtt véve, minek folytán a költségek nagyobb részét viselni kénytelen…

Franciaország a többi államok közt külön állást foglal el. Népessége tizenkét millióval kisebb, mint a német birodalomé, seregének béke-létszáma 40 ezer emberrel nagyobb…,Ha ehhez a számhoz még a katonailag szervezett erdészeti és vámőri hivatalnokokat, a katonai vasutak személyzetét, az egyéb katonai segédcsapatokat, a szárazföldi hadsereg keretében alkalmazható tengerész-csapatokat hozzáadjuk, az 4 125 000 ember, vagyis az egész népesség 11 százaléka fegyverben áll…Az erők megfeszítése többre nem vihető. Meddig fogják a népek ennek a tehernek a súlyát elbírni, ez oly kérdés, melyre egyelőre nem igen válaszolhatunk.

 

 

1892. 7. 124. Az oroszországi éhínség: A parasztok leszedik a szalmát a háztetőről barmaiknak. Oroszország közép és keleti tartományaiban az oly hosszú ideje tartó éhínség elvadította az erkölcsöket is. Lehet, hogy nincs is mindenütt «éhínség». A cár, midőn a finnországi ezredek tisztikara által felajánlott segélyt elfogadta, kétségbe vonta a jelző helyességét, de mindenesetre tény, hogy sok helyen nagyon közel áll hozzá a baj, mivel a nyomor számtalan községben elterjedt s a segélyezés képtelen minden óhajtásnak eleget tenni. Sok helyt pusztít az éhínség. Az állami közegeken kívül a vörös kereszt-egylet alkalmazottjai, a helyi hatóságok s igen sok magán egyén is nagy buzgalmat fejt ki a segélyezésben. Különösen dicsérik Tula és Riazan vidékén Pissarov Rafael földbirtokosnak, Tolsztoj gróf barátjának, nagy buzgalmát.

Az éhínséggel küzdő nép nagy nyomorának egyik jelensége, midőn egy falusi paraszt a szó szoros értelmében házának fedelét kénytelen leszedni, hogy pusztuló szarvasmarháját és lovát megmentse. Az útfélen és mezőkön igen sok elhullott lovat és ökröt lehet találni, mindenütt nyomorral küzdő beteg parasztokat, kik az tífusz ragályát magukkal hordják szerteszét, a népesebb városokba is.

 

 

1892. 30. 517. EGY AMERIKAI IRÓ BUDAPESTRŐL. A külföldi irodalmakban feltűnően ritka alapossággal és helyes ítélettel írt mű Magyarországról…«A nagyvilágra nézve Európa minden jelentékeny városa között a legkevésbé ismeretes Budapest, Magyarország fővárosa és székvárosa. Egyetlen egy sincs, melynek előnyeit oly kevéssé méltányolnák - írja Shaw Albert…Alaposan ismerteti a kiegyezés jótékony hatását Budapest fejlődésére, különösen kiemeli, hogy ez a város 17 millió lélek kereskedelmi központja lett s sokkal egységesebb központja, mint a minő Bécs az osztrák tartományoknak. Ez a központi jelleg fejlesztette ki különösen a malomipart, melyet nagyon dicsér s elmondja, hogy Budapest Minneapolis után a legelső helyet foglalja el ebben a tekintetben. Ez az ipar, melyben Amerikának is Budapest volt oktató mestere, még nagyon fejleszthető, 15 év alatt kétszereződött is.

 

 

BUDAPESTI KÉPEK.  PENNEL JÓZSEF TOLLRAJZA A Vigadó előtti kioszkból; Az Erzsébet-téri kioszk

 

A magyar főváros fejlődését szerzőnk csak 1868 óta számítja, különösen mióta a dunai rakpartoknak, az Andrássy-útnak s a középületek egész sorának kiépítését megkezdték. Dicsérően szól a Duna-partról, a gellérthegyi kilátásról s ez alkalommal különösen kiemeli a sok kávéházat, megjegyezvén, hogy «a magyarok sokkal jobban szeretnek házon kívül enni és inni, mint a bécsiek». Kiemeli a nagy körutat és a városligetet, melynek még tavát is megdicséri. Hibáztatja, hogy közterek csekély számmal vannak s ezek közül is csak az Erzsébet-tért tartja érdemesnek a felemlítésre. A Margit-szigetről nagy dicsérettel szól, de a budai hegyekről csak általában említi meg, hogy több parkja és mulatóhelye van…Magyarország azon az úton van, hogy fontos szerepet játsszon Európa politikai életében. De bárminő legyen is az osztrák-  magyar birodalom és a Balkán-félsziget politikai jövője, annyi már most is bizonyos, hogy Budapest elfoglalta s megtartja helyét a művelt világ nagy városai között.

 

 

1892. 41. 697. címlap.  Budapest közigazgatása.  HAZÁNK mai fővárosát Budapest névvel az 1872. évi 36-ik törvénycikk alkotta meg, egy törvényhatósággá egyesítvén Pest és Buda szabad királyi városokat, Ó-Buda koronai mezővárost és a Margitszigetet, mely két utóbbi az egyesítés idejéig Pest-Pilis és Solt megyéhez tartozott.

Az 1872-iki egyesítő törvénynek régebb időben kimutathatók az előkészületek. A helytartótanács Pozsonyból Budára, az egyetem Nagy Szombatból előbb Budára s azután Pestre helyeztetett át.  Ezek az intézkedések arra szolgáltak, hogy fent nevezett városok az országnak elébb-utóbb valódi, egységes középpontjává váljanak. Az 1836., 1840. és 1844-ik évi országgyűlések alkottak oly törvényeket, melyeknek bevallott, világos célja az volt, hogy itt, e helyen egy erős, gazdag, hatalmas főváros alakuljon…Az 1848-ki törvényhozás használta először a Budapest elnevezést és pedig a független magyar felelős minisztérium alakításáról szóló törvénycikkben,

 

 

 

BUDAPEST RÉGI VÁROSHÁZA

 

A nagy hivatali testület igazgatási székhelye a pesti részen fekvő, úgynevezett régi városház, egy eredetileg egy-emeletes, később, a 40-es években két, s a 60-as években háromemeletessé alakított tornyos épület. A század első tizedeiben bőven elegendő volt az akkori hivatalok befogadására, de most már csak a polgármesternek, a tanácsnak, a központi pénztárnak és a számvevőségnek elhelyezésére szolgál. A többi hivatalok egy része bérházakban van elhelyezve, részben pedig a belvárosi Lipót-utcában épült új városházban.

Ez az új városház annak a régi városi sörháznak a helyén épült, amelyben ipari rendeltetése megszűntével a városi fenyítő törvényszék volt elhelyezve…Az új városház, melyet Steindl Imre tervezett díszes nagy közgyűlési termével és főlépcsőjével építészeti tekintetben igen kiváló alkotás, bár a szűk utcában nem eléggé szembetűnő. Az egyes kerületi elöljáróságok többnyire bérházakban vannak elhelyezve; kivételt csak a budai várbeli és az ó-budai elöljáróságok tesznek. Az előbbi ugyanis a régi budai városházban, mely a törökök kiűzetése utáni időből való egyemeletes ódon, egyszerű épület, az utóbbi pedig az ó-budai főtéren álló emeletes városházban van elhelyezve.

*

A régi budai városháza egyemeletes barokk stílusú műemlék épület Budapest I. kerületében, a Szentháromság u. 2. szám alatt. Több mint 160 évig Buda városának, további 70 éven át a főváros I. kerületének közigazgatási központja volt.

Budapest V. kerület | Pesti régi Városháza 1760 - 1900

*

 

1892. 271. Régi lexikonok Magyarországról. Hegedűs Lóránt

..Német enciklopédikus könyv, 1631-ben adták ki. Uluminirter Reichs- und Welt-spiegel, ez a címe. Magyarországról ilyen formán ír: a magyaroknak csak pro forma van királyuk, akit maguk nem tudnak eltartani, mert igen kevés a jövedelem; azért az ausztriai ház mellett maradnak, mely nem néz jövedelem után, mert máshonnan kifutja a bevétele. A magyaroknak olyan a helyzetük, hogy amint a török megmozdul, mindjárt rájuk tör; s ez ellen az uralkodó birodalmi segéllyel is védelmezi őket. A királyt azonban ritkán látják. Azoknak az embereknek van legjobb dolguk, akiknek nem kell sokat törődniük az urukkal. Az első nagy lexikon a francia Moreri műve: Le grand dictionnaire historique ou le mélange curieux de l'histoire sacre et profané.* (Nagy történeti szótár, vagy az egyházi és világi történet különös vegyülete.) 1673-ban jelent meg először királyi privilégiummal és 1759-ben már huszadik kiadását érte. Itt nemcsak Aurelius császárról halljuk, hogy magyar ember volt. de Magyarországról is kapunk efféle leírást: Magyarország alakja négyszögletes, négy sarka a világ négy tájéka felé néz; egészségtelen levegője férgeket költ ki, a Dunát kivéve, vizei ártalmasak, nem ihatók. Sok csudálatos forrás bugyog föl talajából: ásványos- és gyógyvizek, kutak, amelyek halált hozó nedvet tartogatnak, patakok, télen forró vízzel, nyáron befagyva…

Egy műről kell még itt megemlékeznünk, ez a Diderot és d'Alambert En-ciclopédiája: «Encyclopedie ou dictionnaire raisonnée des seiences, des arts, des metiers. (Encyclopedia, vagy a tudományok, művészetek és mesterségek szótára.) 1751—1772. Az a munka, a melynek óriási hatását kimérni nincsen mérő pálcánk. Az egész művelt világnak minden fogalmát, egész gondolatvilágát átnyalábolta. Kifordította a sarkaiból, és akkorát lökött rajta, hogy még most sem tudunk arról a változásról beszámolni, csak azt az örvénylő zúgást halljuk, amit a rohanó görgeteg megdöbbentő sebességével fölvert…Elmondja, hogy «Szent István a pápától kérte a királyi címet és apostoli nevet, így kiált föl: «láthatja az ember, hogy királyok és harcias nemzetek is menynyire előítéletek által vezéreltetik magukat! Későbbi történetünket tisztán a német császár és a pápa közti hűbérharc formájában tárgyalja. Nagy Lajosról ily jellemzést ad: mértannal, csillagászattal foglalkozott. Bölcsészetével döntögette meg a babonát. Eltörölte a tűz-próbát. Egy király, aki az egészséges észt ismerte, csuda volt itt. Akinek nagy nevét alig ismerik Európában, mert olyan embereken uralkodott, akik nem tudták dicsőséges nevet elterjeszteni a többi népek közt…Voltaire szép szavai a mohácsi vész után levert Magyarországról…Bizony nem hiányzik a felületessége. Hogy mást ne említsek:  „A magyar nyelv a szlávnak dialektusa, s némileg összeköttetésben van az orosszal és lengyellel, de a latin is rokon vele.”…

 

*Le grand dictionnaire historique ou Le mélange curieux de l'histoire ...

https://archive.org/details/MoreriGdDictHist04bnf.pdf

Dictionnaire de Moréri, dernière édition, éditée par ; Goujet, Claude-Pierre ;
Drouet, Étienne François - provenant de Gallica (BNF) vol.4/10

 

 

1892. 44. 748. Krím félszigetén. A világforgalomtól félreeső vidékek egyike a  Krím-félsziget a Fekete-tenger és Azovi-tenger között. Négy évtizeddel ezelőtt sűrűn emlegették nevét az akkor ott folyt véres háború miatt, mely különösen Sebastopol várának nevét mélyen bevéste az újságolvasó nemzedék emlékezetébe. Azóta ritkán fordul meg a közönség előtt a félsziget neve, s utazók is ritkán látogatják meg. Az 1841 óta működő világhírű Cook-féle utazási vállalat, melynek Budapesten a Dorottya utcában is van állandó ügynöksége, ismét felkarolta ezt a regényes s több tekintetben nagy érdekű félszigetet. A turista kirándulásokban az Odesszát vagy Konstantinápolyt meglátogató idegeneket ide is elvezérlik…..A legtöbb utas Odesszából, Oroszország déli részének rohamosan emelkedő nagy városából, megy a Krím félszigetére hajóval, mely Sebastopolban köt ki. A nagy és tekintélyes városban még mindig láthatók a nagy krimi háború nyomai. Kaszárnyák, templomok s magánházak szerteszét romokban hevernek, s aránylag nagyon kevés helyen kezdték meg újból az építkezést, sok helyen egész utcák lakatlanok….

A békeszerződés értelmében az erődítéseket mind lerombolták, de még tisztán ki lehet venni egykori helyüket, s köztük a franciák által egész a Malakoff-domb aljáig épített sáncok vonalait. A régi időkre emlékeztetnek a háborúban elhunyt katonák sírkertjei is. Az angolok szétszórtan eltemetett halottaikat ma már összegyűjtötték egy nagy temetőben, melyet gondosan ápolnak. A francia katonák pedig halottaikat egy nagyobb és 17 kisebb csontházban helyezték el. Az orosz katonák temetője a kikötő másik oldalán van, s igen érdekes benne a temető legmagasabb pontjára épített óriási gúla, melynek belseje kápolnául szolgál, s oldalain az egyes csapatok veszteségei (körülbelül 100 000 halott) vannak felsorolva…

Krím-félsziget déli részének fénypontja kétségkívül Jalta város, mely egy hátul emelkedő hegylánc alján félkörben terjeszkedik szét a tengeröböl mellett. Mint tengeri fürdő is igen nevezetes és látogatott hely… Kirándulási helye sok van s még több híres nyaraló a közelében. Itt van többek közt az orosz cár egykor kedvelt nyaralóhelye Livadia, melyhez idegennek közelednie sem szabad…A nevezetességeket Odesszából igen könnyű megtekinteni, alig egy pár nap alatt. A vasutak és gőzhajók igen kényelmesek, s a közlekedést semmi sem gátolja, csak vigyáznia kell az utasnak, hogy útlevele rendben legyen s egy keveset tudjon oroszul is. A Krím félszigetén alig hall a tatár nyelven kívül az ember mást, mint orosz szót.

*

A krími háború az Orosz Birodalom és az angol–török–olasz–francia szövetséges erők (akiket néhány másik állam és különböző nemzetiségű önkéntesek is támogattak) között zajlott le 18531856 között. Oroszország veresége annyira súlyos volt, hogy az egy időre kivonta a nagyhatalmak sorából. wiki

 

 

1893. 3. 37. A PANAMA-PÖR. Századunk egyik legnevezetesebb bűnpöre folyik most Parisban. Oly nagyszabású bűnpör, hogy méltán világhírűnek lehet mondani. Nemcsak a francia lapok, de a külföldi sajtó is napról-napra közöl tudósításokat a hetek óta tartó ügyről, s már ma is, mikor a voltaképi pör tárgyalása még csak most kezdődött, mutatkoznak a rémületes eredmények következményei. Egész sereg hírneves s részben közbecsülésben megőszült ember pellengérre, állítása, a közbizalom tönkremenetele, két kormányválság gyors egymásutánban, a köztársaság fennállásának megingása, s egy esetleg kitörhető társadalmi forradalom előjelei. Két oly világszerte ismert ember, minő Lesseps, a szuezi csatorna létesítője és Eiffel, az óriási párisi torony alkotója, egyenesen vádlottak, több volt miniszter s köztük egy volt elnök is gyanúba keveredtek, s Franciaország szereplő egyénei közül nagyon kevés van, ki egészen gyanúsítás nélkül maradt volna.

Lesseps Ferdinánd, ki 1869-ben fejezte be a szuezi csatorna építését, mely számára világhírt s a «nagy francia» melléknevet szerezte, 1875 óta egy másik óriási vállalat élére állott, mely Közép-Amerikában a panamai földszoroson át csatornát akart építeni az Atlanti- és Csendes Óceán között. A vállalat nagy népszerűségnek örvendett s tömérdek pénzt, adtak össze a részvényesek. De a munkánál újra meg újra váratlan nehézségek támadtak, s néhány évvel ezelőtt már a bizalom is megingott az örökösen pénzzavarokkal küzdő vállalattal szemben. Az intézők újabb kölcsönöket nem tudtak szerezni, s így a társaság 1890-ben megbukott, úgy, hogy az eddig elkészült munkálatoknak hasznát nem lehetett venni. A leszámolás alkalmával kitűnt, hogy a társaság kerekszámban 1300 millió frankot adott ki; de ebből a rengeteg összegből a csatornaépítésre alig fordítottak 400 milliót. Igen természetes, hogy a sok ezer részvényes nem vette közönyösen a dolgot s a vállalat igazgatóit hűtlen kezeléssel vádolták….A kormány kényszerítve érezte magát vád alá helyezni a társaság volt igazgatóit. Nagy megdöbbenést keltett, hogy az egyik vádlott, Reinach báró, ki a fő ügyvezető volt, még az nap hirtelen meghalt. Az a gyanú merült föl, hogy vagy öngyilkosság, vagy épen gyilkosság következtében. November 21-én a parlament már külön vizsgáló-bizottságot küldött ki a botrány-pör megindítására Brisson volt miniszterelnök vezetése alatt….

A botrányok szaporodása igen nagy hatással van a politikai életre. A szocialisták és királypártiak egyaránt lesik a köztársaság bukását. Napóleon herceg megszakította földkörüli nagy útját, hogy a válságos pillanatban Parisban lehessen. Az anarchisták formális terveket készítettek a szervezkedett támadásra a kormány ellen. Sötét, nagyon sötét jelenleg Franciaországban a helyzet, s a művelt világ méltó érdeklődéssel tekint a fejlemények elé.

 

 

1893. 5. 75. KARVALY:  TÉL A FŐVÁROSBAN.  Szép a tél falun. A mezők lakóit bekergeti a búbos kemence mellé. Fonóba gyűlnek össze a leányok, legények, boros kancsóhoz az öregek. De a nagyvárosi tél nem hozza közelebb az embereket. A falusi hideg átmelegíti a kedélyt, a fővárosi hideg csak kellemetlenséget csinál. Itt, ahol mindenki fut a pénz után, a kenyér után is mindig fut télen vagy nyáron, itt még a hó is első sorban pénzt jelent. Kiadást a városnak és munkát a szegény embereknek, kik egyszerre ezren és ezren lapátolják azt a város minden vonalán….

 

.

 

 

A TÉL A FŐVÁROSBAN A Károly-körút a nagy havazás idején. Egy utcai átjáró a hóban. Góró Lajos rajza.

 

Van zűrzavar ilyenkor. A kocsik összetorlódnak, a közlekedés megakad minden lépten nyomon. Van dolguk a rendőröknek, akik megvörösödött orrokkal és fülekkel regulázzák ezt a bolondos fehér világot. Ehhez hasonlót csak a Verescsagin képein láthat az ember. Régi adoma, hogy mikor kérdezték a palócot: mi erősebb, a tél-e hidegnek, vagy a nyár melegnek, azt felelte: «Erősebb a tél uram, mert télen befagy az Ipoly vize, de nyáron nem forr fel»….A szegény csavargó gyerek, aki rossz cipőben, szakadozott gúnyájában gyufát árul az utca-sarkon dideregve. A gazdag uracs, ezüstös szerszámú tollbokrétás lovú szánkón siklik el mellette, nagy csörgéssel. Amott egy hajléktalan aggastyán biceg.

 

 

1893. 6. 93. SZÁDECZKY GYULA: ANGOL KÖNYV MAGYARORSZÁGRÓL. Az elmúlt év végén könyv jelent meg rólunk az angol irodalomban; címe: «Sketehes of life and character in Hungary by Margaret Fletcher. With illustrations by Rose Le Quesne. Swan Sonnensehein. London»…

A legrokonszenvesebben, a közvetlenség megkapó hangján írja le a szerző azt, amit művésznő társával harmadfél hónap alatt nálunk tapasztaltak. Leírása tele van verőfénnyel, vonzó rajzokkal, keresetlen humorral. A szerző nő és  bizonyos tulajdonságokban minden nő megegyezik egymással. De ennél nagyobb hibát is szívesen elnézünk olyan könyvnek, amelyben azt olvassuk, hogy «dandit és aszfaltkoptatót (street-cads) nem látunk Budapest utcáin, ha csak Bécsből ide nem menekül vagy egy.»

A könyv hálából Esterházy Kálmán grófnak van ajánlva, aki páratlan figyelemmel és szívességgel egyengette a hölgyeknek utjait és melegen ajánlotta őket mindenüvé, a hová mentek…Az V. fejezetben («Concerning Hungarians», (A magyarországi lakosokról) a Magyarországban lévő különböző nemzetiségekről és a magyar társadalmi viszonyokról írnak. Ezen fejezetben olvassuk a többek kőzött ezeket: "Egyik maradandó benyomás, amit a magyarokkal való érintkezésünk alatt szereztünk, az erkölcsi tisztaság. Ezen jellemvonást francia és olasz írókból is olvasom, ami némileg megerősít abban, hogy nem csak a legfényesebb részét láttuk az életnek. Egy másik tapasztalatuk meg az, "hogy a magyarok modor, ruházat, ízlés dolgában rendkívül hasonlítanak az angolokhoz…”

Hét fejezet Erdélynek van szentelve, le vannak írva benne: Bánffyhunyadon, Kolozsvárott, Szamosújváron, Besztercén, Marosvásárhelyt, Szászrégenben, Borszéken, a gyergyói Gyilkos-tónál a Torjai-büdösnél, Brassóban, Sinaián, Tordán, Torockón, Maros-újváron és Branyicskán töltött kellemes napjaik. Ez utóbbi helyen Jósika báró vendégszerető házánál feltették magyarországi matatásuknak a koronáját…

 

 

1893. 8. 124. MAGYAR BÍBOROSOK.…Ulászló király 1504-diki dekrétumának záradéka még csak három magyar bíborost sorol fel, kiket az a megtiszteltetés éri, hogy a pápa tanácsosai sorában foglalhattak helyet. Ma, mikor ezeknek száma körülbelül az V. Sixtus által megállapított maximumot, 70-et éri el, még mindig csak egy hellyel kell beérnie Magyarországnak a bíbornoki karban. A pápaválasztások titkos manőverei, az olasz- francia, spanyol-párt régi hagyományai és versengései, úgy látszik, kevésbé sem kedveztek annak, hogy Magyarország a bíborosok kollégiumában az öt történeti múltjánál, katolikus népessége számarányánál fogva méltán megillető súllyal léphessen föl. Nagy erőfeszítésébe került az 1774-diki pápaválasztásnál az akkori bécsi érseknek, Migazzi Kristófnak, a latin nemzetek kardinálisainak ezt a hagyományos ellenállását megtörni, s a bécsi udvar által óhajtott VI. Pius megválasztatását keresztülvinni. S hogy utána mindjárt Magyarország is kapott kardinálist a nagy zenebarát és udvari zenekaráról messze földön híres Batthyányi József gróf személyében, az épp úgy tulajdonítható Migazzi befolyásának, mint Mária Terézia hálájának. A gróf, mint esztergomi érsek, érsekségének abban az időben 360 000 forintra tehető évi jövedelmének nagy részéről lemondott, s ebből az alapból keletkezett aztán az új rozsnyói és szepesi püspökség. Csak azzal a jogával élt, melyet Magyarország királyainak törvény biztosított, hogy a megürült esztergomi érsekség jövedelmeit tíz éven át maguk bírhatták….

 

 

A HERCEGPRIMÁS BUDAVÁRI PALOTÁJA

Dörre Tivadar eredeti rajza

 

Magyarország régebbi főpapjai közül BakácsTamás, Estei Hippolit, Martinuzzi, Forgách Ferencz mellett, kik a bíbor kalapot mindannyian viselték, részletes följegyzéseket bírunk Ranqoni Gábor bíbornoki fogadtatásáról Rómában. A főpapság egész a város kapujáig ment üdvözlésére s azután zárt sorban, két fiatalabb bíbornok által közrefogva, vezették a Vatikánba. Ott a trón lépcsőjéhez közeledve, megcsókolta a pápa lábát, kezét és száját, majd sorba csókolt és ölelt valamennyi jelenlevő főpapot, mire elfoglalta köztük kijelölt helyét. Ülés után ismét ünnepélyes ovációk közt kísérték haza lakásaiba. Sötétebb hangulattal, nyomott előérzettél fogadta a bíbort a kuktából lett magyar főpap, Martinuzzi György, s ezt Istvánffy nem is mulasztja el megjegyezni. Talán már ekkor balsejtelmek gyötörték, hogy a nagy kitüntetést nem sokáig fogja élvezhetni. S csakugyan pár nappal rá Castaldo gyilka lesújtotta. Sebekkel borított holtteste az emberi sors változandóságának megdöbbentő tanulsága gyanánt hatvan napig feküdt eltemetetlen. Akadtak babonás lelkek is, akiknek nem kerülte ki figyelmét, hogy a gyilkosság előtti napon az érsek előtt miséző pap, amint az áldozó kelyhet kezébe vette, véletlenül kiöntötte belőle a bort, amit rossz jelnek magyaráztak. Tudtunkkal egyedül Forgách Ferencz volt ki a birétumot nem Bécsben, hanem a pozsonyi Szent-Márton egyházban tette fejére. De ennek oka a II. Mátyással (1608 – 1619) való feszült viszony volt, akinek királlyá emelését Forgách a leghevesebben ellenezte, s aki azért nem is volt jelen a felavatáson sem.

V.S.

 

1893. 11. 177.  Dr. BÁRÓIT LAJOS: AZ 1848-IKI MÁRCZIUSI MOZGALMAK ÉS A HELYTARTÓ-TANÁCS.

…A párisi forradalom híre, mely csak március első napjaiban érkezett Pestre, itt is, mint Európa szerte, nagy izgatottságot keltett. Mindenütt arról beszéltek az emberek: az utcán, magánkörökben, nyilvános helyeken, különösen Ellenzéki Körben és az úri-utcai Fillinger kávéházban. Az utóbbi a tüzesvérű fiatalságnak volt rendes gyülekező helye. Hogy mily izgatottan várták a legújabb párisi híreket, mutatja, hogy a lapokat a billiárd-asztalokról hangosan olvasták fel, mert a kávéház látogatói egyszerre kívánták a híreket hallani. A fővárosban mindenki feszült várakozással nézett a jövő elé; mindenki tudta, érezte, hogy nevezetes dolgok fognak történni.

 

 

 

A HELYTARTÓ-TANÁCS ÉPÜLETE AZ ORSZÁGHÁZ-UTCÁBAN, BUDÁN alsó kép: A helytartótanács épülete az udvar felől. Cserna Károly rajza.

 

Március 14-én kitört Bécsben a forradalom. Híre az nap este Pestre érvén, egyrészt az ifjúságot tettre indította, másrészt annyira megfélemlítette a helytartótanácsot, hogy az március 15-én, midőn húszezernyi tömeg zászlók lobogtatása mellett, hangos rivalgással Budavárába törtetett föl. A pesti polgárság nevében az e célra alakult választmány élén Nyáry Pállal és Klauzál Gáborral, azt kívánta, hogy a cenzúrát rögtön törölje el…Mi, kik a szabad sajtó korában nőttünk fel, nem tudjuk megérteni azt a rendkívüli hatást, melyet a cenzúra megszüntetése az akkori írókra tett. A Pesti Divatlap a kivívott sajtószabadság fölött való örömében így kiált fel: Mintha kebleinkről mázsás kő esett volna le, vagy fojtó légtől menekültünk volna meg. Szabadon lehelünk. Úgy érezzük magunkat, mint a sötét börtönéből kiszabadult fogoly, ki hosszas szenvedés után először pillantja meg Istennek szabad egét, először szívja a sokáig nélkülözött szabad levegőt. Petőfi elragadtatását e szavakkal kezdi: Szabad a sajtó! Ha tudnám, hogy a hazának nem lesz rám szüksége, szívembe mártanám kardomat, s úgy írnám le haldokolva, piros véremmel e szavakat, hogy itt álljanak a piros betűk, mint a szabadság hajnal sugarai. Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtóról a bilincs...

 

 

MÁRCZIUS 15-IKE BUDAPESTEN. — AZ EGYETEMI IFJÚSÁG ÜNNEPÉLYE A PETŐFI-TÉREN. Ellinger Ede pillanatnyi fölvétele

 

 

 

1893. 15. 253. A CHICAGÓI VILÁGKIÁLLÍTÁS. Néhány hét múlva, május 1-én, megnyílik a világkiállítás Chicagóban, Amerika felfedezésének 400-ados évfordulója alkalmából. Nem oly nemzetközi kiállítás lesz ez, minőt ma már csaknem évenként tartanak a földgömb valamelyik részén, hanem valóságos világkiállítás, a föld összes lakóinak csodás vásárpiaca, minők voltak a múlt évtizedekben a londoni és párisi nagy kiállítások. Avagy talán még azoknál is nagyszerűbb. A hírharang ezer meg ezer változatban hangoztatja, hogy ez az óriás kiállítás olyan lesz, a milyet még soha nem rendeztek. S nincs is lehetetlenség benne. Hiszen maga a város, a hol tartják, valódi világcsoda. Hatvan évvel ezelőtt még csak három kis kunyhó állott Chicago helyén s még 40 évvel ezelőtt is aránylag kis város volt, melynek nevét csak közeli vidékein ismerték; de a legutóbbi népszámláláskor (1890) már egy milliónál jóval több ember lakott benne. Mintegy 300 ezerrel szaporodott, 0 így ma & lakosok száma már valószínűleg másfél millióra megy. Mesés híreket beszélnek a maholnap megnyitandó kiállításról.

Kilépve a főépület délkeleti sarkán, a nagy medencét környező oszlopsorozat mellett a földművelési palotát találjuk, mely igen díszes, ion oszlopokkal gazdagon megrakott emeletes épület, közepén óriási üvegkupolával. Főbejárata, mely Ceres templomát utánozza, apróbb csarnokokon át 100 láb átmérőjű nagy rotundához vezet. A palota minden kis zuga zsúfolva van a mezőgazdaságra vonatkozó cikkekkel, de azért számos külön mezőgazdasági épület és kissé távolabb több nagy istálló van.

A legközelebbi hatalmas épület a gépcsarnok, mely kívül tele van oszlopokkal és tornyokkal, de belseje lehetőleg egyszerű, három nagy bolthajtás alatt levő csarnok, mely a kiállítás bezártával vasúti mozdony raktár lesz. Az épület különböző, mozgásban levő gépekkel van tele. De van még egy pótépület is gépek számára s a nagy gőzkazánház, ahonnan 25 000 lóerő mechanikus erő megy szét a kiállítás különböző részeibe fűtés és világítás céljából, sőt alagutakon sűrített levegő is.

Tovább menve innen, a már ismertetett igazgatósági palotán túl eljutunk a villamossági csarnokhoz, mely különösen oszlop-tornácaival s hatalmas főbejáratával a kiállítás legszebb épületei közé tartozik. A főbejáratnál van Franklin Benjámin óriási szobra.

Az Egyesült-államok palotájának nagyszerű nyolcszögű kupolája van, de külsője különben meglehetős egyszerű. Annál érdekesebb a belseje, hol a Smithsoni intézet, a pénzverde, a szabadalmi hivatal s hadügyminisztérium külön tanulmányokra méltó történeti kiállításokat rendeztek be, melyben az állam nagyszerű intézeteinek, különösen hadihajóknak, életmentő állomásoknak szép mintáit látjuk s többek közt egy 400 négyzetméter nagyságú domborművet az Egyesült-államokról, melyet külön épített karzatokról lehet tanulmányozni. Az épület közelében van az Egyesült-államok legnagyobb hadihajója s rajta az ágyúk királya.

 

1893. 22. címlap. Dr. KOVÁCS DÉNES: A BUDAVÁRI HONVÉD-SZOBOR LELEPLEZÉSI ÜNNEPÉLYE.

A vár főterén ércszobor dicsőíti azok emlékét, akik negyvennégy évvel ezelőtt ott vérzettek el a bástya fokán a hazáért és a szabadságért…Az ország minden részéből több mint háromszáz küldöttség jelent meg. A küldöttségi tagok szép rendben sorakoztak a dísz-tér két felén megyék és városok szerint….

 

 

 

1848/49-ES HONVÉDEK ELVONULÁSA A SZOBOR ELŐTT. A BUDAVÁRI HONVÉD-SZOBOR LELEPLEZÉSI ÜNNEPÉLYE A DISZ TÉREN Jantyik Mátyás rajza.

 

A tér közepén egész árbocerdő volt a megyék címereivel. A dísz-tér elragadó képet nyújtott. Valamennyi háza fel volt lobogózva, minden ablaka feldíszítve és emberekkel megrakva. A téren ezer meg ezer ember hullámzott. Az északi sarkon emelkedett a hölgy-tribün, melyen ötszáz hely volt elfoglalva az ünnepélyben résztvevő hölgyek által…Egyszerre felhangzott az Éljen Zala! kiáltás és sok ezer ajk éltette a teremtő művészt, a ki ott állt a dobogón kék Petőfi-atillában, hímzett fekete szűrben, kardosan, mint a régi idők daliája. Mellette ott szerénykedett a talapzat készítője, Schickedanz Albert tanár és műépítész….

 

 

1893. 24. 403. AZ EMBERI TEST GÉPEZETE. A kengyelfutók és a kerekezők (velocipédezők) versenyzései sokaknak alkalmat szolgáltattak már arra, hogy az emberi test gépezetének erejéről értekezzenek…Az emberi testben mintegy 150 csont és mintegy 500 izom van. Egy felnőtt emberben átlag 15 kilogramm vér folydogál s a szívének az átmérője rendszerint 15 centiméter. A szív percenként átlag 70-et dobban s minden dobbanásával 44 gramm vért áraszt szét a testben. Az emberben levő egész vérmennyiség három perc alatt halad át a szívén. A tüdőnkben rendes körülmények közt 5 liter levegő van egyszerre. Egy-egy óra alatt 1200 lélegzetet veszünk s 300 liter levegőt emésztünk meg.

Az emberi testben 13 elem van: 5 légnemű és 8 szilárd anyagú. Egy 76 kilogramm súlyú emberben van: 44 kilogramm oxigén, 7 kgr. hidrogén, 173 kg nitrogén, 600 gramm klór, 100 gr. fluor, 22 kilogramm szén, 100 g. kén, 80 g. hamuzsír és 50 g. vas.

 

 

1893. 27. 457. A BUDAPESTI ÚJ HIDAK.

Azóta, hogy a világra szóló lánchíd elkészült, s a legszomorúbb időkben, 1849 végén, a forgalomnak átadatott, mint egy szebb jövő záloga, némi kárpótlásául az elszenvedett csapásoknak, sok, igen sok év múlt el a nélkül, hogy újabb hídnak, vagy épen hidaknak építéséről szó lett volna. Azért nem kellett új hidakról gondoskodni, mert az úgy nevezett Bach-rendszer idejében, de még azután is, a provizórium alatt, a mostani főváros főalkotó részeit képező Pest és Buda városok, nem állottak sem az önálló fejlődésnek, sem az egymással való mindennapi érintkezésnek oly magas fokán, a mely a Dunán át új, állandó közlekedési vonalak építését megkívánta volna. Az 1856-iki hajózási akta következtében előbb nem látott lendületnek indult dunai hajózás. A vasutaknak építése folytán a Pest felé irányult forgalom, a rakpartok egy részének és az alagútnak kiépítése, a népszaporodás, a föléledt munkakedv és alkotási ösztön csakhamar pótolni kezdték az elmaradásból keletkezett hiányt. Az 1867-ik évi kiegyezéskor Pest és Buda városokat már egész önérzettel látjuk haladni azon az úton, amelyen küzdve bár, de biztosan el kellett nekik jutni a fejlődésnek mai magas polcára.

Meglévén ily módon állapítva a fő közlekedési vonalak, és ezeknek a vonalaknak a Dunát érintő pontjai, nagyon természetes, hogy az új hidak elhelyezési pontjai is egyúttal megállapítottaknak voltak tekinthetők. E tervnek megfelelően épült fel a Margit-híd és adatott át 1876-ban a közforgalomnak, mely híd különösen azért nagy fontosságú, mert egyrészt elvonta a teherforgalmat a lánchídtól és másrészt lehetővé tette a körúti vasúti összeköttetést. Ettől ugyan függetlenül, de azért a város fejlődésének indokából épült fel a vasúti összekötő-híd, a pesti közvágó-híd alsó határa és a budai Nádorkert közötti vonalban, egyenes és mindenkor biztos összeköttetést képezve hazánk Dunántúli vidékeivel egész a tengerpartig. A tervezett új hidak: az u. n. eskü téri és a vámháztéri hidak.

A vámháztéri híd a következő célokra fog szolgálni. Át lesz rajta vezethető a közúti vasút, és tovább lesz folytatható egyrészt a folyamparton felfelé. A part útját kiszélesítik, a parton fekvő házak kisajátítása révén. Az út egészen a budai belső körútig s ez utóbbival is összeköttetésbe hozható, másrészt pedig tovább lesz folytatható a közúti vasút a budai külső körúton és a Kelenföldön tervezett egyéb nagy közlekedési vonalakon, a kelenföldi vasúti állomásig. A Gellérthegy mögött egészen a déli vasútig is, a hol csatlakozást nyerhet a körvasútnak odáig már kiépített sínéivel.

Ily módon e hídon át úgy a teher-, mint a személy-forgalom a budai oldal egész aló részére közvetlenül átjuthat. A gellérthegyi nyaraló telepet a város belsejével állandó összeköttetésbe hozván, lehetővé teszik azt, hogy a Gellérthegy oldala állandó lakásul szolgáljon. Közelebb jut a Sós-fürdő a városhoz, közelebb jutnak a Kelenföldnek most még pusztán álló területei, és meg lesz adva a lehetősége annak, hogy Kelenföld azzá legyen, amivé szánták, egy nagy, hatalmas ipar-várossá.

Az eskü téri híd építése következtében mind a pesti, mind a budai oldalon tetemes átalakulások keletkeznek. A pesti oldalon a plébánia-épület, a mellette levő házakkal együtt elenyészik. Helyet ad a híd feljáróinak s a följárók esését kiegyenlíteni törekvő térségnek. A régi városháznak hátsó déli oldala mögött egy új nagy tér nyílik; a Rózsa-tér, a Sebestyén-tér, a Duna-utcának a Rózsa-tér és a Kéményseprő-utca közé eső része összeolvad. Beviszik a híd közlekedését a szintén felhagyandó Sebestyén-utca és a Kígyó-tér területének felhasználásával a Ferencziek-terén át a Hatvani-utcába, amely, a Dunától véve, baloldalán 13 ölre lesz kiszélesítve, és innen a Kerepesi-útra.

Van még három híd a tervben. Ezeknek elseje, — mert valószínűleg hamar ki fog épülni, — az esztergomi vasút hídja, mely Új-Pest alsó határán lépi át a Dunát. A másik, amely a Ferencz-körút végén, a Boráros térről kiindulva menne át Kelenföldre, s a harmadik, mely egy alkalmas ponton kötné össze Ó-Budát a pesti oldallal, amelyre vonatkozólag azonban még csak most folynak a helyi tanulmányok.

*

A BUDAPESTI ŰJ HIDAK ÉS A VÁROSRENDEZÉS TERVRAJZA kapcsolódik az ismertetőhöz. G.

 

 

1893. 27. 460. CHICAGÓBÓL.

A Kolumbusz emlékére tartott kiállítás székhelye, Chicago, a földgömb legnevezetesebb városai közé tartozik. 1831-ben még csaknem teljesen vad pusztaság volt e helyen s ma közel másfél millió ember lakik az itt támadt új városban, vagyis több, mint — New-York kivételével — bármelyik amerikai városban, melyek pedig mesés gyorsaságú népesedésükről híresek. Az óriási városban, melynél Európa ősrégi városai közül is csak London, Paris és Berlin népesebbek, igen természetesen sok nagy épület van, 200-nál több templom, s mintegy 50 vasúti pályaudvar. Legnevezetesebb azonban abban az ifjú város-óriásban, hogy itt a méretek is rendkívüliek. Egyik vágóhídja például (az Union Stockyard) 140 hektár területet foglal el, úgy, hogy 20 000 szarvasmarha, 75.000 sertés, 22 000 juh és 200 ló fér el benne egyszerre. Nagy körútja, mely a város szárazföldi részét egészen körülveszi, 76 méter széles s e mellett itt-ott nagy közkertekkel van kitoldva; van továbbá, hogy csak még egyet említsünk fel, egy 16 emeletes színháza és zeneterme, más mulató helyekkel kapcsolatban; olyan épület ez, hogy egyszerre egy középnagyságú város egész lakossága elférhet benne, s bárki ízlése szerinti mulatságot, vagy szórakozást szerezhet ott magának.

 

 

A szabadkőművesek épülete Chicagóban

 

Chicago városnak ezen különösségei közül mutatnak most be egy párat képeink. Egyik a szabadkőművesek épülete mely 20 emeletes és 265 láb magas. Pár évvel ezelőtt még ez volt Chicago legnagyobb épülete, de azóta már három olyan palotát emeltek, melyekben ennél is több emelet van. Ezek az óriási magas épületek rendesen vasból készülnek s egy párnál lépcső sincs, hanem több emelő gép. A másik két kép virágágyakat ábrázol a Jackson-parkból, hol a jelenlegi világkiállítás van. Virágágyakból csináltak ügyesen napórát és földgömböt óriási méretekben, hogy érdekes látványosságul is szolgálhasson.

 

 

 

1893. 28. 474. BARABÁS ALBERT: A KORINTHUSI CSATORNA. A 19-ik századot legfőbbképpen a praktikus dolgokra való törekvés jellemzi. Immár köztudott, hogy az «idő pénz», s e tudatnak köszönhetjük az óránként 70—80 kilométer sebességgel robogó gyorsvonatokat, az óceánokat átszelő hajó-gigászokat, a hegyeket átfúró alagutakat, s legújabb időben a mérnöki tudomány ama hatalmas alkotásait, melyek a természet által emelt gátak elhárításával tengereket kötöttek össze örök időkre. A jelenkor két legnagyobb alkotása: a szuezi és a korinthusi csatorna elkészítése. Mindkettőnek a terve már az ó-korban is foglalkoztatta az elméket…A korinthusi csatorna megvalósulása két magyar ember nevével van elválaszthatatlanul összekötve: Türr István tábornokéval és Gerster Béla mérnökével. Egyik volt a mozgató, másik a cselekvő erő. Türr felszínre hozta az eszmét, Gerster megvalósította….

Az Archipelagusba igyekvő hajóknak eddig meg kellett kerülniük Görögországot, lenn a, Matapan-foknál, mely viharaival és tengeráramlataival veszélyes pontja a hajózásnak. Pár hét múlva már nyugodtan térhetnek a korinthusi öbölbe, hogy áthaladjanak a csatornán az anginái tengerbe, derékban metszvén át Görögországot. Az út, melyet ekképp nyernek, 4—13 óra közt váltakozik, a szerint, hogy a hajók a Földközi vagy Adriai tenger felől érkeznek.

A csatorna hossza 6342 méter, ebből azonban 477 méter esik a két kikötőre. Mélysége 8 méter, fenékszélessége 22 méter, oldal-rézsűi nem egyformák. A talajminőség szerint néhol majdnem függélyesek, máshol pedig lejtéssel bírnak. A fenék vízszintes, mert a két tenger közt csekély magasság-különbség van. A korinthusi oldalon 12 és 60 cm., az aeginain pedig 11 és 20 cm. közt váltakozik az apály, a víz felszínének tehát némi gyönge esése lép az utóbbi oldal felé. Új-Korinthosz, 8000 lakosú kis város házai fehérlenek a tágas rónaságon. A csatorna keleti bejárata a szép aeginai öbölbe nyílik, melynek éjszaki partján Kalamaki város egy része és kikötője látható. A csatorna keleti bejárata mellett az újonnan keletkezett s még kicsiny Isthmia helység és kikötője tűnik szemünkbe, melytől befelé, a csatornától délre, az ókori Isthmia romjai porladoznak. Odább a csatorna déli partján a világítótorony áll, s oszlatja az éj sötétségét nemcsak a már említett s hozzá közel eső piraeus— patrasi vasút hídja tájáról, hanem bevilágítva a csatornának majdnem egész hosszát. A csatorna nyugati bejárata a korinthusi öbölbe nyílik s mellette a szintén most keletkezett Posiedonia városka és kikötője látszik, magvául egy bizonyára szép jövőjű s nagyra növendő kikötővárosnak.

 

Aegina island in Greece in the Saronikos gulf. Wiki /görög sziget a S. öbölben/

 

 

1893. 33. 554. DULAKODÁS AZ ANGOL PARLAMENTBEN.

Régi idők óta megszoktuk az angol alkotmányos életet mintaképnek tekinteni, s ezenkívül már a köznép is ismer adomákat az angoloknak nem ritkán egészen bizarrságig menő hidegvéréről, úgy, hogy a csodálkozás valóban jogos volt. De a dulakodás mégis tény, az általános izgatottság jele. Nagyobb baj nem történt, senki sem sérült meg, legfeljebb csak a kalapok és ruhák; becsületsértő perek s párbajok sem származtak a dulakodásból, mint a francia parlament botrányainál; de pár percig a különben méltóságteljes «ház» nagy része valóságos korcsmai jelenettől zúgott. Öklelések, érthetetlen kiabálások és taszigálások zűrzavara volt, olyan kép, melyről a rend helyreállása után az elnök, Peel, csak sajnálattal nyilatkozhatott. Angol- és Írország viszonyának szabályozása, a lapunkban is sokat emlegetett ír önkormányzati törvényjavaslat izgatta fel a kedélyeket. Az angolok legnagyobb része valóságos veszedelemnek tekinti ezt a törvényjavaslatot…

Július 27-én, midőn már az utolsó szakaszokat tárgyalták; az ellenzék vezére, Chamberlain, elkeseredetten gúnyolta Gladstone híveit, kik vakon s gondolkozás nélkül követik mesterüket. Ekkor az ír képviselők közül valaki «Júdás »-t kiáltott, arra célozván, hogy Chamberlain egykor Gladstone kiváló híve volt. Rögtön zaj támadt, mindkét párt veszekedni kezdett, de csak szóval. Az izgatottság hevében Logan képviselő az ellenzéki padokhoz ment s ekkor történt az első tettlegesség..

 

 

1893. 36. 607. A SALAMON-SZIGETEKRŐL. A Csendes-óceán csak félig-meddig ismeretes s gazdátlan szigetcsoportjai közül ismét védnöksége alá vett egyet a hatalmas angol birodalom: a Salamon-szigeteket. Ez a szigetcsoport az egyenlítőhöz közel (5—12 déli sz. fok alatt) Új-Guineától keletre fekszik, s mintegy 30 apróbb szigeten kívül 6 nagyobb szigetből áll, ezek: San Cristobal, Melaita, Guadalcanar, Florida, Isabel és Uana. Csaknem mind hegyes szigetek, némelyik vulkanikus is, a legmagasabb hegy 8500 lábnyi, de a partokon korai képződések vannak. A forróság ezeken rendesen igen nagy, de a talaj igen termékeny, kókuszdió, kenyérfa, yam nagyon sok terem s egyes helyeken fehér emberek cukrot és gyapotot is termesztenek. Az állatvilágból a tömérdek vízi madáron kívül van vaddisznó, teknősbéka s igen sok hal.

A Salamon-szigetek lakói még jelenleg is vad pápuák, kik a csípő-kendőn kívül teljesen meztelenül járnak, magukat tetoválják, folytonos háborúságban élnek egymással s az emberhús-evésről se mondtak le egészen, bár francia es angol misszionáriusok sokat megterítettek közülük. Régebben erre a szigetcsoportra fehér ember alig léphetett veszély nélkül, ma mar több szigeten laknak fehérek és sajátságos módon, a vad pápuák közül többen mennek el napszámba az új-guineai német gyarmatosokhoz. Egyszerű kőfegyvereik s igen szép faragott csónakjaik minden nagyobb európai múzeumban láthatók. A szigetcsoport egy reszet éjszak felé már 1885-ben a németek foglaltak el s ma is ők bírják.

*

A Melanéziához tartozó, vulkáni eredetű (Salamon-szigetek legtöbbjét magába foglaló) ország a Csendes-óceán déli részén terül el.

 

 

1893. 42. 711. Az Andrássy-szobor. A gr. Andrássy Gyula lovas szobrára hirdetett pályázat sorsát e hó 11-én döntötte el a bíráló bizottság. A pályázó mintákat az akadémia palotájában állították föl, de azok megtekintése csak a bíráló bizottság tagjainak volt megengedve, az ítélet meghozataláig. A pályázat kitűnően sikerült, mert nem kevesebb, mint tíz kiváló művész küldött be munkát, a mi ilyen nagyobb szabású és költséges pályázatnál ritka dolog. A pályázók fele hazai, fele külföldi művész volt. Magyar művészeink közül Zala György, Stróbl Alajos, Hóna József, Szécsi Antal és Kiss György vettek részt a pályázatban A külföldi pályázók közül kettő olasz, egy párisi, egy berlini és egy amsterdami. A bíráló bizottság Hieronymi Károly belügyminiszter elnöklete alatt tanácskozott. Beható bírálat alá vette a beérkezett pályaműveket s e hó 11-én délután döntő ülésre jött össze…A bizottság egyhangúan hozta meg határozatát, mellyel az első díjat, a hatezer koronát Zala Györgynek ítélte oda.

 

*
A szobrot 1945-ben, a Kossuth híd építése miatt bontották le…

Bencsik Alkotóközösség Művészeti Kft. nyerte a budapesti Kossuth téren felállítandó Andrássy-lovasszobor rekonstrukciójának tenderét. 2013. 07. 02

 

 

1893. 43. 716. Dr. KOVÁCS DÉNES: GRÓF ANDRÁSSY GYULA SZOBRA.……Hat hazai és négy külföldi művész pályázott a babérért. A bíráló bizottság, melynek tagjai közt ott voltak több hazai szakférfiún kívül Zumbusch bécsi és Müller Ferdinánd müncheni szobrászok is, egyhangúlag Zala György művének ítélte oda a hatezer frankos első díjat…Zala György az Andrássy-út végére tervezte művét, s hogy annak megfelelő építészeti háttért biztosítson és egyúttal megoldja a Andrássy-út befejezésének kérdését, Schickedanz Albert építésszel lépett társaságba, aki a szoborhoz igen szép architektúrát csinált. Ez egy harminchárom méter átmérőjű félkör alakú oszlopcsarnok, kilenc ívezettel és tizennyolc karcsú oszloppal.

 

 

AZ ANDRÁSSY-SZOBOR PÁLYÁZAT.  Zala György pályaműve a tervezett oszlopcsarnokkal.

 

A húsz méter magasra, s karsztmárványból tervezett oszlopcsarnok, mely távolról óriási diadalkapuhoz lenne hasonló, szerencsésen közvetítené az átmenetet az Andrássy-út villáitól a Városligetbe. Gyönyörű befejezése lenne ez a könnyed, finoman tagozott építészeti mű az Andrássy-útnak, kellemes háttere a szobornak és méltó kezdőpontja az ezredévi kiállításnak, melynek fő bejárata ebben az irányban lesz. E szellős oszlopcsarnok közepére tervezte Zala Andássy lovas-szobrát.

A lovas-szobor hosszas négyszögű talapzaton áll. Az előrészen van az Andrássy-család címere, s két oldalt két dombormű. Baloldalt a koronázási jelenet, jobboldalt pedig a berlini kongresszus, szabadon dolgozva Werner Antalnak a berlini városházán őrzött nagy történeti festménye után. Ez a talapzat ötödfél méter, a szobor hatodfél méter, s így a tér feltöltését is beleszámítva, a szobor tizenöt méter magas lesz; így szépen fog uralkodni a hatalmas útvonal fölött.

 

 

 

1893. 45. 750. NONQUIS: A CIGÁNYOK.  A népvándorlások árjának, mellyel kelet elözönlötte nyugatot, utolsó hulláma a XV. század elején folyt széjjel Európa országain. A cigányok kis csapata volt ez. Jöttek, senki sem tudja, honnan; mentek, maguk sem tudták, hová. Megjelenésük sajátságos, fantasztikus, tüneményszerű volt. Vándorlásuk okáról és céljáról csodás regéket meséltek; a népek elhitték s kegyesen bántak velők. Kiderült, hogy ámítók voltak; rablók is lettek. Erre minden országban halálra üldözték őket. Nem tudták kiirtani. Majd humánusabb idők következtek. Civilizálni, letelepíteni akarták őket. Ez sem sikerült. Dacolnak a műveltség hatásával s nagy részük olyan kezdetleges kultúrájú, mint félezer évvel ezelőtt. Így voltak ők az új kor rejtvénye. De lényük, eredőtök, nyelvük titkait egy század óta mind több sikerrel fejtegeti a tudomány. Magyarországon a nemzeti zeneművészet letéteményeseiként működnek, hol a legjellegzetesebb népjelenségül tűnnek fel, s hol a nemzetgazdaság és nemzetgyarapodás szempontjából is mint fontos tényezők jöhetnek számba…

Rendesen a balkéz tenyeréből jósolnak a cigánynők, mivel ez a kéz «közelebb van a szívhez.» Kinek kéz csuklóján sok ránc van, az idővel gazdag lesz. Ha beteg embernél kék színűek e ráncok, nincs remény felgyógyulására. Ha a vonal  redőkben végződik, az illető házasság révén jut gazdagsághoz; fiatal nőkre nézve ez sok gyermeket jelent, idősebbeknél pedig sok örömet és boldogságot…A cigány nagy gondot fordít arra, hogy elhalt rokonait kiengesztelje, hogy azok visszatérve a holtak országából, őt ne zaklassák éjjelnappal, ne legyenek szerencsétlenségének okozói. Azért is, ha családjának valamelyik tagja megbetegedik, első gondja a cigánynak az, hogy a varázsló asszony által megtudja, vájjon a beteg felgyógyul-e, vagy meghal…

Fejezet szól a cigányok népköltéséről és zenéjéről. Ezt is Wlislocki írta. Nagyon becses, és a magyar irodalomban itt legelőször előforduló egy cigány dalgyűjtemény, eredeti cigány dallamokkal, cigány szöveggel és magyar fordítással, egynek kivételével Herrmann Antal gyűjtéseiből. IV. fejezetül a cigányokra vonatkozó kül- és belföldi irodalom igen gazdag repertóriumát állítja össze Wlislocki.

A tartalmas melléklet méltó betetőzése egy magyar cigány szógyűjtemény. Mintegy 1400, kevés kivétellel tiszta cigány szó, a gyakorlati élet leghasználtabb kifejezései.

 

Wlislocki Henrik (Brassó, 1856–Bethlen-szentmiklós, 1907). néprajzkutató, tanár. 1876-tól a kolozsvári egyetemen tanult, a bölcselet doktora.

 

 

1893. 48. 803. KACZÍNY ÖDÖN. MŰTERMEK A FŐVÁROSBAN Tölgyessy Arthur műtermében. Ha úgy egy negyed századdal ezelőtt meglátogattuk valamelyik magyar festőművészt, egyszerű szobában találtuk képei között. Vázlatok, tanulmányok képezték a szoba kizárólagos ékességét. Néhány egyszerű festő állvány, a szükséges eszközök, pár szék és asztal tették a helyiség összes bútorzatát. Azóta műtermek épültek s meghonosult nálunk is a szokás: mennél változatosabban, érdekesen, sőt díszesen is rendezni be a műtermeket. Ha a jelenkor embere fáradt szellemét a színház vagy a hangverseny-terem sokszorosan kínálkozó élvezeteivel üdítheti, miért ne szórakoztatná magát a művész is műtermében a fény és árny ezernyi változataival?

 

 

TÖLGYESSY ARTHUR MŰTERME. Paur Géza fényképe után.

 

Tölgyessynek a hullámzó Balaton mellett, Siófokon van egyik műterme, a másik a fővárosban. Ott a Balaton váltakozó gazdag hangulata tölti be lelkét, emeli kedélyét, itt a ritka és becses tárgyak, értékes darabok, finom érzéssel és jó ízléssel rendezve szórakoztatják. A szép mívű függő lámpa, a renaissance szekrény s a pompás faragású szék, gazdagon ékített pajzs, szép munkájú fegyverek, szín-gazdag szőnyegek, értékes, régi s ritka hímzések, szobrok, edények, majolika-darabok mind megerősítenek e föltevésünkben.

Bármelyikét nézzük kiállításra küldött képeinek, a természet alapos tanulmányozása, a részletek érdekes és gondos kidolgozása, a színezés igaz volta jellemzik ezeket legjobban…

 

 

1893. 50. 846. A BRAZÍLIAI CSÁSZÁRI TRÓNJELÖLT. A brazíliai forradalom sokkal tovább tart, mint kezdetben hitték, s a fölkelők vezérének, Mello admirálisnak, bár újabban Pára tartomány is mellette nyilatkozott, nagyon nehezen sikerül újabb diadalokat aratnia. Bizonyosnak látszik, hogy az ő pártja fog győzni s ez a párt egyúttal a köztársasági államforma bukása is lesz. Brazília csak pár évvel ezelőtt, 1889-ben szűnt meg császárság lenni. Sokan vannak a brazilok közt, kik a régi, aránylag békés korszaknak áldásai után visszasóvárognak…Elterjedt tudósítás, hogy Mello admirális kikiáltotta a császárságot. Császárul a legutolsó uralkodónak, Don Pedronak unokáját, Eu gróf legidősebb fiát jelölte ki. A császári trónjelölt Franciaországból már titokban hajóra szállott… Brazíliában a polgárháború részben az ő trónra jutása körül folyik, s szülőinek óhajtására gondosan eltitkolták ezt előtte, hogy az izgatottság ne zavarja tanulmányaiban.

 

 

 

 

Költemények. 1891  – 1893

 

 

Arany János

Baloghy Dezső

BARTÓK LAJOS

Békássy Helén

Bodnár István

Czóbel Minka

DIÓSZEGHI MÓR

DÖMÖTŐR PÁL

DURA MÁTÉ

ENDRÖDI SÁNDOR

Erdélyi Zolán

FEJES ISTVÁN

GYULAI PÁL

HÓDOSI LAJOS

HOLLÓSY ISTVÁN

IGMÁNDI MIKLÓS

KEMÉNY ENDRE

Kiss József

KOZMA ANDOR

KÖNYVES TÓTH KÁLMÁN

Körös Mihály

Mares Ödön

Mátray Lajos

PALÁGYI LAJOS

RUDNYÁNSZKY GYULA

SÁNTHA KÁROLY

Sebesi Jób

SIÓ FERENC

SOMLÓ SÁNDOR

SZABÓ SÁNDOR

SZALAY KAROLY

TELEKES BÉLA

TOMPA MIHÁLY

Torkos László

VAJDA JÁNOS

Váradi Ferenc

VARGHA GYULA

VERSÉNYI GYÖRGY

 

*

 

1891. 32. 554. Arany János: Erdély.

 

I.

 

Megtörtént. Nem mondom, amit érdemeltél,

Amit a sors mért rád szegény, szegény Erdély!

 

Nyomorúvá gyötört százados rabságod,

Tört erőd nem bírja meg a szabadságot.

 

Láncaid lehulltak, s ím azontúl soká

Félve lépdel lábad, amiképp megszoká.

 

Gazdagon sütött rád a szabad nép fénye

S még mindig szemedben börtönödnek éje.

 

Kialudt, kiégett vulkán vagy ma, benned

Ama régi lángból egy szikra sem gerjed.

 

És ha tán gerjedne, és ha tán gyulladna,

Azt elfojtja kebled tehetetlen hamva.

 

Megesett, ha nem is, a mit érdemeltél,

A minek szükségkép esni kellett, Erdély.

 

II.

 

Avagy a történet nincsen-e megírva,

És nem emlékeznél régi napjaidra?

Elfeledted volna múltad annyi hősét,

Míg szerencse pártolt s még inkább dicsőség?

Elfeledted volna — hiszen nem volt régen —

A vergődő sas az oroszlány körmében?

És hogy kinek most lába szennyét nyalod,

Fejét ingatja az óriásnak karod?

 

Fájdalom s gyalázat! igen elfeledted,

Az idők hulláma összecsap feletted:

A történet elhagy, s lapjain tenéked

Nem szentel jövőre egy betű emléket.

Bocskai, Rákóczi, Bátori és Bethlen

Nagysága beárnyaz törpe létedben:

Ah, e dönthetetlen sziklái a múltnak

Elhunyó napodtól szégyenben pirulnak!

 

Szív voltál a múltban, mely szünetlen vertél,

A szent szabadságért lángoló szív, Erdély:

Mikor zsibbadás ült minden külső tagon,

Te voltál az, aki lüktettél szabadon.

Most mi vagy? Megromlott, sánta béna kézláb;

Tehetetlenségnek szolgasága néz rád:

Zsarnokod nem fárad többé láncra tenni,

Megtanulta már, hogy nem bírsz szabad lenni!

*

 

Az Irodalomtörténeti Közlemények c. lapban egyik legérdekesebb Kara Győző cikke Arany János összes műveiből kimaradt egyik verséről. Arany 1848-ban, mint nemzetőr Aradon tartózkodott október 31 — nov. 5-ike közt, mint maga írja Petőfihez intézett egyik levelében. Akkoriban már két magyar lap jelent meg itt, az egyik az «Arad» című, Bangó Pető szerkesztésében. Ennek december 16-iki számában jelent meg Aranytól «Erdély» című költemény, mely eddig nincs fölvéve a nagy költő összes művei közé. A költemény arra az időre vonatkozik, midőn Kolozsvár eleste után 1848. november végén egész Erdély elveszett a magyar kormányra nézve. Cec alezredes Csúcsára volt kénytelen vonulni az erdélyi sereg romjaival, hogy Bem vegye át a fővezérletet. Ezt tárgyalja Arany Erdély című költeménye.

 

*

 

1893. 29. 495, Versek, dalok. Írta Baloghy Dezső. Balassa-Gyarmat 1893

 

Sikerült képpel nyitja meg a Karácsonyest az erdőben című költeményét:

 

«Ködült orom, rideg enyészet,

Havas, zúzos fehér világ.

Nap Romeo, te még remélhetsz.

Csak tetsz halott szép Júliád!

De nékem holt, sivár az erdő!

A csüggedt szárnyú jegenyék,

Fehér hamvas sok csipke ernyő,

Lelkemnek zordon menedék...»

 

 

 

1891. 15. 234. BARTÓK LAJOS. A SZENTSÉGTÖRŐK.

 

Ballada.

 

Zord éjszaka állnak prédára haramiák,

Fegyver csöve villan, hegyi ösvény a les.

Kondítja a szél a kápolna harangját:

Utas üdvöt e helyről futva keress!

Föl! tépd ki garázda nyelvét a kofának!

Sziszeg a kapitány, s lefeszítik a zárat.

Lépcsőn, kiszakadva, lezörög az ütő.

 Hah! így is elárul! Mondd, s bosszúja nő…

 

Hej, vissza, pokolra, porba, zsiványhad!

Térdre előtte, szerelmem előtt!

Ej, még ne örülj úgy kent képű babádnak;

Közpréda, megosztjuk — bár festve, — a nőt!

Hah, ront a vezér nekik, és a haramiák

Gyilkos dühvel egymást konccá kaszabolják.

Megdördül az ég rá, s villám veti szét

A rettenet ádáz, vér fedte helyét.

 

 

1893. 22. 366. Bartók Lajos: A BUDAI HONVÉDEMLÉK LELEPLEZÉSÉRE. 1893. május 21. ÓDA

 

Lenn nyugszanak mély sírvölgyben a bátrak,

Kik föl, kevély bérez várfokára törtek,

Kik visszavívták a fejedelmi várat,

S majdan királyuk szívét, nemzőtöknek.

De fönn a vár, s a vár fölött ragyogva

Emlékük áll s néz szomszéd csillagokra,

Mert legmagasabb pont a haza felett:

Hol jelben él a hős honszeretet!...

 

10 versszak

 

Szemed éjszakra villámot lövelljen,

S kelet felől intsd Árpád seregeit.

Föld- s égből visszatér a honfi szellem,

A hadak útján hun tábor segít.

Az isten-ostor elleninkre törtet,

Kikorbácsolja sarkiból a földet,

S te vérözön közt állsz, mint Ararát,

Hős honszerelmed megtartván hazád'!

 

 

 

1893. 17. 286. Békássy Helén költeményei. Mély érzésű gazdag női kedély megnyilatkozását látjuk a 96 lapra terjedő csinos kiállítású kötetben, mely Budapesten nem rég hagyta el a sajtót. A kötetből mutatványul idejegyzünk egy

pár dalt.

 

1.

 

Új fénysugárra ébred

Erdő, mező, liget

Minden virul, föléled, 

Ez tán a kikelet!

 

És megreszket egy álom

A szívnek mélyében

Már olyan régen várom

Ez tán a szerelem?

 

2.

 

Elnézem sokszor én

A fényes csillagot,

Mely fönn az ég sötét ívén

Oly gyönyörűn ragyog!

 

Bár volnék csillag én

Az égboltozaton

Neked ragyognék, csak neked

Magányos utadon

 

3.

 

Mily fényes volt a szép tavasz

Mégis elhervadott,

Mily égő volt a szerelem,

Mégis elhamvadott!

 

Mint énekelt a kis madár

Mégis elhallgatott,

Mint szeretett a kedvesem

És mégis elhagyott!

 

4.

 

Van nekem egy régi

Imádságos könyvem,

Egy sor írás benne

Megáztatva könnyel

 

Egy elhervadt rózsa

Szirmai alatta,

Egyszer réges-régen,

A kedvesem adta.

 

S ezeket nagy gonddal

Megőrzöm én szépen,

Más a szerelmünkből

Úgy sem maradt nékem.

 

 

1893. 8. 131. Tiszavirágok. Költemények. Írta Bodnár István. Szekszárd 1892.

A címképes borítékkal ellátott, 11 ív terjedelmű kötet a szerző tulajdona, ára 1 frt. Mutatványul egy rövid verset közlünk belőle:

 

Bodnár István: Itt hagyott már

 

Itt hagyott már, messze szállott,

Elrepült a gólya, fecske,

Búcsúzkodva kért, vigyázzak:

A vén házra, hűs ereszre.

 

Én is, én is kértem őket:

Bánatomat vegyék szárnyra,

Nekem semmit ne hagyjanak:

Röpítsék mind messze tájra.

 

S most nehéz gond nyomja lelkem

Hátha nagy búm szárnyuk szegte?

S nagy terhükkel nem jutnak el:

Aranynapos szép keletre!

 

 

 

 

A képzőművészeti társulat téli kiállításából. Spányík Kornél: Modell-pauza

 

 

Spányik Kornél (Pozsony, 1858. október 29.Budapest, 1943. február 22.) magyar festő.

 

 

1891. 35. 562. CZÓBEL MINKA: VISSZFÉNY.

 

Fehér holdvilágnak ezüst karimája

Világos kék égbolt nagy mezejét járja,

Elterül az alkony párás ködös leple

Az egész fennsíkot hullámával lepve.

Hullámzik a ködös esti pára fátyol

Kis városka felett, ott a völgyben távol.

Óriás hegyláncot lassan beborítja,

Éles körvonalát lágyabbra simítja.

Esti alkonyatba virágillat téved,

Fűszeres illatja erős hegyi légnek,  

Éles, erős színben, mezei virágok.

Kavicsos hegyi út, amelyen most járok.

Vetés van mellette, de szegény a földje

Nem nőhet a szeme, éretlen a zöldje.

 

Képzelgő gondolat, áldás-e, vagy átok?

Este hegyek közt is délibábot látok;

Pitypalatty szólalt meg, ismerős hang szárnyán

Messze repül lelkem, hazafelé szállván,

Messze, oda, hol az én nyelvem beszélik,

Hol aranyos mezőn nehéz kalász érik:

Homok úton járok, mely szélesen halad

Poros két akác-sor szürkészöldje alatt.

Akác törzsek barna vonalán keresztül

A tágas nagy mező arany fénye rezdül.

Fényes, napsugaras, aranyos az alap,

Sötét árnyék rajta egy közelgő alak:

Csendesen jár, lassan, örül a napfénynek

Vidor sugara van jó öreg szemének,

Hófehér hajfürtjét a szél el-elkapja:

Községünk agg. tisztes, református papja.

Itt élt csendben vagy egy fél századon által,

Meg volt elégedve élettel, világgal.

Várta évről-évre a körte érését;

Örömmel figyelte szívek ébredését;

Ha egy fiatal párt áldva összeadott

Gyermekesen örült, dicsérte a napot.

Hogyha nyugalmasan, csendesen temetett,

Nem búsult, nem ítélt e múlt élet felett.

Olykor szólt: hisz' egyszer mindenki bevégzi,

De ameddig lehet, jó a napot nézni.

Gyermekded volt, bölcs volt, most közeleg felém,

Vidám nyugalmas fény, árad széjjel szemén.

 

Ugyan mit képzelek! régen eltemették.

Hiszen láttam, mikor koporsóba tették,

Láttam: hogy borult rá fekete fedele,

Sok tavaszi virág hogy szállott le vele

Ingó köteleken, a jó meleg földbe

Hogy csillant még vissza a koszorúk zöldje.

 

Öreg füves kertbe hullnak le az ágról

Érett piros körték, nem szedi a fáról.

Jó öreg pap keze - idegennek érnek -,

Lassan lehullnak, ha már fent nem férnek.

Eltakarja őket, elnyeli az árok.

Máshoz folyamodnak a fiatal párok.

 

S én csak itt a köves hegyi utat járom,

Előttem tündököl délibábos álom

Meleg napsugárról, aranyos mezőről,

Messze földön fekvő csendes temetőről.

 

 

 

1892. 1. 13. Czóbel Minka: Újabb költemények. Budapest, 1892.

 

Czóbel Minka: A por.

 

Repül a por az őszi táj felett,

Hamvas, kavargó, könnyű fellegek

Felkél a hazatérő nyáj nyomán

Az utak széles, hosszú vonalán,

Nagy csordák fehér sokasága benne,

Mintha egy hadsereg dobogva menne,

Most gyors, rövid mozgással általvágja

A falu göndörszőrű disznónyája.

Sötétebb színben, simább mozdulattal,

A vidám, fürge ménes haza nyargal,

Aztán libák, fehér szárnnyal repesve,

Gágogva. Csak mindinkább száll az estve.

Árnyképekként már elvonultak mind,

Csak por az úton s néma csend megint.

A láthatáron nyárfák koronája,

Levélzetük égő világossárga,

Kék ég lapjáról élesen leválnak

Finom metszésű, izzó sárga ágak.

Aranykévéket dob a por felébe,

Estsugarak hosszúra nyújtott vége.

Csak száll a por arannyal áttört leple,

Az őszi tájat hullámával fedve.

Hideg fénnyel keresztülcsillan rajta

Egy nádas tó víztükre, színes partja.

Szétszórt vályogkunyhók a nádas mellett,

S nyár folytán gazdagra vadult kis kertek:

Nagy napraforgó lehajtott fejével,

Zöld csodafa, mesés levélzetével,

Távol kelet varázslatos virága,

Élesre rajzolva, gyümölcse, ága,

A szerbtövis, piros álkörmös szárak

Dúsan fejlődve egymás mellett állnak.

Virágok ingadozva hajlanak:

Bűvös színek a por-fátyol alatt,

Világos álom elmosódott képe;

Arany csillám a rózsaszínű égbe'.

Minden felszálló elrepült parányba'

Az anyaföldnek egy-egy édes álma:

Rég elvirult növényzetek pora,

Elhamvadt nemzedékek tábora,

Szétomlott sziklák foszlott törmeléke.  

Csak száll a por a finom esti légbe,

S örökre egyesülve benne téved

Az elmúló, kifogyhatatlan élet.

 

 

1893.  2. 27. Czóbel Minka. Maya. Budapest, 1893. A kis kötet két részből áll, az első «Az élet könyvéből», a második «A halál könyvéből» címet viseli...A kötetből mutatványul adjuk a következő költeményt:

 

 Örökre, mindörökre.

 

Ha érzésed, ha vágyad van.

Temesd el hűs magányba,

Megfejthetetlen titok marad

A boldogság talánya.

Hiába űzöd, elvonul

Csalóka, szürke ködbe,

S te tőle távol elmaradsz

Örökre, mindörökre.

 

Ha életed reménytelen,

Ha többé már nem kérded:

A holnap, a titkos jövő

Még mit tehetne érted?

Ne gondold, hogy nyugalmat lelsz,

Hisz' életedhez kötve

A föld röge, a föld pora,

Örökre, mindörökre.

 

De csendesen, csak csendesen,

Egy távol fényre várunk,

Ez örök éjjelünk talán?

Vagy örök napsugarunk?

Egy fehér fátyol szállt le rád,

Szemed már el van födve

Pihenhetsz édes-csendesen

Örökre, mindörökre.

 

 

 

1893. 45. 750. CZÓBEL MINKA: ŐSZI ÁLDÁS.

 

Kis falu van a csendes Nyírségen.

Szép nagy kert, a falu közepében.

Legyen áldott minden egyes fája,

Minden egyes hajlongó fűszála!

 

Ez tanított minden szépre, jóra,

Legyen áldott minden itt élt óra!

Boldogságot, békét csak itt leltem

Fagyökérként hozzá nőtt a lelkem.

 

Sűrűdnek az őszi esti árnyak,

Hozzám kedves, ismert hangok szállnak:

A mezőn még dalolnak a lányok,

A majorban lenn egy liba gágog.

 

Most egy madár mellettem felrebben,

A faluban ugat nagy ijedten

Öt-hat kutya. Ott kurjant egy gyerek,

Kíséri a tengeris szekeret.

 

Ősz van; hordják be a föld termékét.

Adjon Isten nyugodalmat, békét!

A természet áldott szent nyugalma

Ember által ne legyen zavarva!

 

 

 

1893. 4. 51. G. DIÓSZEGHI MÓR: ITTHON.

 

Íme, együtt vagyunk mindnyájan

Te, feleség s a gyerekek;

Oda künn zord, rideg világ van,

Ide benn áldott jó meleg.

Hol a szeretet tüze lángol,

Oh vágyva-vágytam már ide,

A fagyos zúzmarás világból

Nem jött el velem semmise!

 

Jertek csak ide mellém körbe

Te, feleség s a gyerekek, —

A legkisebbet vedd fel ölbe,

Ő ottan majd elszendereg.

A nagyobbak hangos zsivajjal

Míg itt köröttünk játszanak,

Mi ketten álmodozva, halkan

Elbeszélgetünk az alatt.

 

Hogy is volt csak? tudod, no akkor,

Ahogy találkoztam veled

Már a legelső pillanattól

Én mindjárt megszerettelek.

Tudod, egy víg névnapon valánk,

Én táncoltam veled sokat,

Egyszer — hogy nem nézett senki ránk,

Biz' Isten megcsókoltalak….

 

 

 

A LIPÓTVÁROSI BAZILIKA ÚJ NAGY HARANGJA

 

 

1891. 50. 819. DÖMÖTŐR PÁL.: HARANGOZNAK..

 

Harangoznak. Templomba tán?

Mind szünetlen egymásután.

Megremegve, imbolyogva

Megy a léptem:

Kis koporsó minden lépten,

 

Szép, virágos, kisebb-nagyobb;

Mindig temetés közt vagyok.

S kérdem elszorult kebellel,

Néma jajjal:

Nem lesz már a földön angyal.

 

Nem lesz már a földön gyermek?

Mind kell a temető-kertnek?

Nincs virága, nincs elég már,

Ó síroknak?

Kis szívük kell termő pornak?

 

Mennyi öröm omlott össze!

Elveszett kincs mennyi közte!

Jó szülőknek boldogsága,

Szemefénye,

A hazának sok reménye!

 

Oh, Uram! Nyújts írt a sebre,

Annyi sebre, tört szívekre!

Te akartad, oh, de úgy fáj,

De úgy éget

Öröktitkú bölcsességed.

 

És csak fölver a harangszó,

Újra hangzó, mindig hangzó,

És hazáig csak remegve

Megy a léptem:

Kis koporsó minden lépten.

 

 

1891. 32. 514. DURA MÁTÉ: VÁLÁS UTÁN.

 

Még most is hallom a madárdalt,

Amint üdvünket hirdeti.

Erdő, mező, amint virágzik,

Boldogságunkkal van teli.

 

S míg álmodozva elfelejtem,

Hogy itt az élet is rövid:

A mosolygó tavaszi napfény

Könnycseppjeimben megtörik.

 

 

 

1892. 47. 794. ENDRÖDI SÁNDOR: VÉGE MÁR

 

Vége már az álmok idejének,

Oda van a kikelet, a nyár;

Életemnek hervadó lombjáról

 Elrepült a boldogság-madár.

 

Hajam közé ősz szálak vegyülnek,

Köd borítja fáradt szívemet,

Úgy állok itt magán és borongva

 Mint a rom az őszi táj felett.

 

Zöld repkény fut a komor falakra:

Egy-egy emlék halkan átölel,

Kísért egy-egy odaveszett álom

S mint az árnyék gyorsan lebben el.

 

Árnyak lengnek mindenütt köröttem,

Visszajáró, bús kísértetek,

Könnyű leplük, foszlányos fehérén

Még fehérebb holdsugár remeg.

 

És ha csak így lengnének köröttem:

Nyugton állna meg köztük szívem,

De szemükben fenyegető láng van,

Ingerkedni kezdenek velem

 

S felsüvöltöz rémes hahotájuk,

Tombolásuk őrjöngésbe csap

És sodornak engem is magukkal,

Mint a pelyhet a bősz forgatag,

 

Testem elfogy csontos karjaik közt,

Zúgó fejem éjbe, ködbe vész,

Boldog, aki napvilágon élhet

S nem a múltba: a jövőbe néz!

 

 

1892. 44. 755. Május. Költemények. Írta Erdélyi Zoltán. Budapest 1892. A kötetből bemutatjuk a következő költeményt:

 

Erdélyi Zolán: Egy zárdába készülő lánynak.

 

Apáca leszel, beszélik rólad,

Cellába zárod el magad,

Torzképét látva a valónak,

Elásod sírba múltadat.

A bús lemondás nagy keresztjét

Hurcolva gyönge válladon,

Terjesztesz áldást, égi békét,

 Neved lesz: jóság, irgalom.

 

Oh ! szép ez ábránd álmodónak,

Kinek nehéz, bús álma van,

Kinek a reggel oly fakó csak,

Mint éj, amely csillagtalan.

Ki ifjú bár, de a mivel bírt,

Elveszte mind az ég alatt,

Ki nem keres fényt, nem keres hírt,

S nem érez égő vágyakat.

 

Oh, szép: az isten lánya lenni,

Jó lenni annyi rossz között,

Fejedre szűzi pártát tenni,

Lerázni port, sarat, rögöt.

Oh! szép rajongás: istent hinni,

Imában lelni csak gyönyört,  

De mégis szebb: meleggé tenni

Az otthont, a családi kört.

 

Madarat, ha látsz kalitba zárva,

Merengj el bár az éneken

Nem sejted-e, hogy bús dalába

Panasz csendül lágy édesen?

S nem fáj-e, hogy repülni tudna,

 Mert szárnya van és nem lehet

Arany kalitka koldus foglya,

 S hiába szomjaz kék eget.

 

Elismerem: szép lelked álma,

S hiú a látszat, külvilág,

De nőnek ott a hivatása,

Hol fészket rejt a lombos ág.

S a míg a ringó bölcső mellett

Zengsz édes altató danát,

Csak oly közel istenhez lelked,

Miként, ha mondanál hő imát.

 

 

1891. 9. 138. FEJES ISTVÁN: VASÚTON.

 

Száll a vas-táltos velem

Zord zimankós télbe';

Zakatol a nagy kerék.

Vidor utas énekét

Mély hangon kisérve.

 

Télen, nyáron ez a dal

Szökken ajakamra;

Sík a puszta, folytatom,

S jégvirágos ablakon

Ki-kinézek arra.

 

Sík a paszta, útja nincs,

Fuvatagban tört meg;

Repül velem a vonat,

S szegény vándor az alatt

Künn a pusztán törtet.

 

Szegény vándor, mit sóhajtsz,

Kedvemet mért bántod?

Lám, mit apád meg sem ért,

Ezt a csoda szövevényt

Te legalább látod!

 

Mit se búsulj, majd fiad

Több csodát is ér meg;

Hát még majd az unokád?

Hegyen-völgyön szállhat át

Egyenest az égnek!

 

Hipp-hopp, bocskor talp alá!

Nagyanyád meséje,

Hátán villámlik a szárny,

Hova akar, oda száll:

Ágas tetejébe.

 

Szomjúhozik, éhezik?

Megfeji az ágast:

Tikkad égő nap alatt?

Neki csak egy gondolat

S a nap áll tótágast.

 

Eldorádó! eljön az,

A mesék világa,

És a tél fehér havát

Mint a gyapjat szabja rád

A szűcsök királya.

 

Akkor a szegény ügyét

Boldog Isten bírja;

Akkor már a verset is

Ökör fülében a kis

Babszem Jancsi írja.

 

Sík a puszta, zúg a szél,

Vándor ember ballag;

Vele száll gondolatom,

S míg a vas-ló zakatol,

Víg dalom elhallgat.

 

De a vándor még sóhajt

Túl a messziségbe:

Bárhogy is lesz, bárhogy is,

Szegény ember akkor is

Gyalog megyen Bécsbe!

 

 

1893. 44. 734. FEJES ISTVÁN. MEGÉRIK AZ EMBER.

 

Megérik az ember, mint a gyümölcs a fán,

Maga sóhajt már a szakító kéz után;

Hideg őszi éjen a szélzúgást hallva,

Örömest meghalna.

 

Zöld, eleven lombok, ha nem adnak enyhet,

Ha sorvaszt a napfény meleg zsongás helyett,

Szívünket emészti örömtelen agg-kor,

Minek élnünk akkor?

 

Tépett száraz ágon csügg lelkünk magába',

Ködökbe szállt immár vágyaink világa;

Eszméink kísértve, mint az éji árnyak,

Sírjukból feljárnak.

 

Hol vannak társaid? Sok virágba' hull el,

Bevégezve sorsát a szép kikelettel;

Sok a nyár hevében, vagy viharral űzve,

Odalett, szétzülle.

 

Madarak elhagyták a fészket körötted,

Kiknek édes hangját hallgattad, szeretted;

Elköltöztek ők is, egyik, másik ágra,

Másik más világba.

 

Arra fordul szemed, a hol azok vannak,

Ott nem érzed magad csak boldogtalannak,

Ott, hol könnyed tükrén megcsillanni látod

Rég letűnt világod!

 

Megérik az ember, mint a gyümölcs a fán,

Önmaga sóhajt már a mentő kéz után,

Mely szemét lezárja, hogy ne lássa többet

A kipusztult földet.

 

 

 

1893. 50. 846. GYULAI PÁL: LÉTHE PARTJÁN.

 

Hatvan évnél többet éltem,

Sok betölt, mit nem reméltem,

Kevés abból, mire vágytam,

Most fekszem halálos ágyban.

Még egy nap, talán utolsó,

Aztán elfed a koporsó,

Aztán hamar elfelednek,

Én is mindent hadd feledjek!...

 

Oh magyar ! meg nem bűnhődted

Még se múltad, se jövődet

S jelen harcát a mint vívod,

A Nemesist ki-kihívod.

Nem elég a hont szeretni,

Tudni kell mit, mikor tenni

Érte folyvást, nem hűhóval,

Hetyke tűzzel, léha szóval,

De szilárdan és eszéllyel,

Szembe szállva száz veszéllyel

Miért innál ábránd borából?

Ébredj, ébredj mámorából

Öntudatra, önérzetre:

Ne bízd sorsod véletlenre!

 

 

A Képzőművészeti Társulat téli kiállításából. Innocent Ferenc: Női arckép

 

Ferenc Innocent (1859–1934) Hungarian painter.

 

 

1891. 32. 514. HÓDOSI LAJOS: LÉGVÁRAK.

 

Az ifjú, forró képzelem,

Magasra, messze szállt velem.

Terveztem, építgettem egyre

Virágos völgybe, büszke hegyre.

Ábrándos voltam és merész  

Oh, én bohó egy építész!

 

Sok vágy, remény most omladék

Oh, mennyit, mennyit szenvedek  

Sziszifusz kínját mind éreztem,

De nem csüggedtem, újra kezdtem,

Ha féltem is, hogy kárba vész

Oh, én ábrándos építész!

 

Álmodtam, hogy az ormokon

Váram a felhőkig rakom,

Büszkén nézzen a messze tájra

Hogy a ki látja, megcsodálja!

Álom maradt, de szép s merész

Óh, én hiú egy építész!

 

A tündér álom oda lett,

Nem kell már tornyos épület,

Csak, mint a fecske, úgy kívánom:

Sárból, szalmával, ugye párom!

A fészek nemsokára kész.

Óh, én boldog egy építész!

 

 

1893. 28. 487. HOLLÓSY ISTVÁN: ESZEMBE JUTSZ.

 

Eszembe jutsz, arcát mikor pirulva

A hajnal föltakarja.

Eszembe jutsz, ha reggel édes ajkát

Madárka nyitja dalra.

 

Eszembe jutsz, ha izzó tűz sugarai

A napnak délen égnek.

Eszembe jutsz, ha kéjes alkonyatban

Cseng a panaszos ének.

 

Eszembe jutsz, az éj lehe hajammal

Ha elbabrál enyelegve.

Eszembe jutsz, ha rétről édes illat

Száll lopva a szívembe.

 

Eszembe' vagy szomorú éjfelenként.

Fönn csillagok virrasztanak.

Én vánkosomba rejtve mélyen arcom,

Még akkor is siratlak.

 

 

 

1893. 30, 502. IGMÁNDI MIKLÓS: A NÁNÁSI TEMETŐBEN,

 

A nánási temetőben

Leveles, nagy fák alatt,

Ott írtam én, a szívemből,

A legbúsabb dalomat.

S ott bolyongva írom most meg

Testamentum levelem:

A nánási temetőben

Porladozzon tetemem.

 

Sokat láttam, sok temetőt,

Szemvidítót, ékeset,

Oh, de ilyen engesztelőt,

Megnyugtatót, keveset;

Lám, szívemnek mily nagy kárt tett:

Édes apám' elvévé;

Mégis, mégis, ide jőve,

Lelkem nyugtát itt leli.

 

Áldva légy, oh, temető, te!

Áldott sors, hogy halni kell,

Lefeküdni, s álmodozni,

S nem gondolni semmivel;

Itt alszom én, s ezt az álmot

Szét nem tépi senki tán,

Mint a hogyan összetépték

Amit élve álmodom!

 

 

 

1893. 10.154. B. KEMÉNY ENDRE: SIRALOMHÁZ.

 

Siralomház a lakásom,

Nem lesz hossza megszokásom

Holnap reggel lesz a vége,

A pokolba', vagy az égbe'.

 

A pokolba', vagy az égbe'.

Csak hogy immár vége, vége.

Árva voltam nem ápoltak;

Bút, bánatot reám raktak.

 

Férfi lettem, hát szerettem;

Úgy szerettük egymást ketten,

Mint galambok, mint a gerle,

Egy a szíve, egy a lelke.

 

Tavasz lombból őszi lomb lett;

Más legénnyel messzi elment.

Mikor aztán rátaláltam,

Mind a kettőt agyonvágtam.

 

Siralomház a lakásom,

Nem lesz hosszú megszokásom,

Holnap reggel lesz a vége,

A pokolba', vagy az égbe'.

 

 

1891. 2. 28. Kiss József újabb költeményei 1883 -1889. Budapest. Révai-testvérek 1891. E kötet, melyet a szerzőnek művészi kivitelű arcképe díszít, rendkívül pazar kiállítású. A Franklin-társulat nyomdája igen szépen nyomtatta e kötetet, melynek papírja oly vastag, hogy a 144 lap, mely rendesen csak vékony füzetet szokott tenni, itt meglehetős testes kötetet képez. A gyűjteményt a Jehova című hosszabb költemény nyitja meg, a szerzőnek egyik legerőteljesebb alkotása. Egy öreg rabbit fest benne, ki a próféták izzó szenvedélyével csügg hitén és a múlt avult hagyományain. Feneketlen gyűlölettel tekinti korunkat és a keresztény civilizációt, s rajongva gondol vissza az ó-testamentum sötét napjaira, midőn pallos irtotta ki, vagy tűz emésztette meg azt, a ki nem tisztelte a bosszúálló Jehova törvényét. Ennek a fanatikus öregnek meg kell érnie, hogy a korszellem egyenként elrabolja tőle és apái hitétől valamennyi gyermekét…Mutatvány az utolsó ciklusból:

 

Kiss József: Hová?

 

Hová, hová lomhán lecsüggő szárnnyal

Tépett hajóm, te korhadt kis ladik!

Magányos fáklyád széllel és hullámmal

Még meddig küzd, meddig viaskodik?

 

Ha egymagamban járnám a hullámot,

S ne csüggne rajtam annyi drága lét:

Ó dehogy védeném e félig elmállott

Veszendő rongynak olcsó életét.

 

Hol legvadabb az örvény forgataga,

Az éj magánya a legzordonabb:

Oda terelném, hogy a szirtbe' csapja

A legelső hullám csónakomat.

 

De nem szabad! Sorsom kemény parancsa:

Lankadt izommal törni a habot,

Bár érzem, hogy az áhított révpartra

Csak evezőm' eldobva juthatok.

 

 

 

1891. 4. 50. KOZMA ANDOR: A VÉGZET.

 

Kardcsörtető, hetyke, fiatal tisztecskék

Korcsma asztal mellett töltötték az estét. ;

Feszes öregúr ült közel egy sarokban,

Sok kefélgetéstől elnyűtt barna rokkban*.

Ki törődnék véle, hisz az csak egy polgár!

A tisztek beszéltek: ki mióta szolgál,

Mit ért el, mi vágya, hogy a harc már ritka,

De titkait immár elmélet tanítja.

Tudás és vitézség! Ez az a két kellék,

Mely majd földíszíti néhányunknak mellét

Mária Terézia fényes keresztjével,

Ha kitör a nagy harc.

 

Így beszéltek hévvel.

Tanultság, vitézség, ész s becsületérzet

Ez a fő a harcban!

 

«Harcban fő a végzet!»

Mordul egy komoly hang a szoba-sarokból,

Valahány tisztecske, mind feléje fordul.

 

Őrnagy voltam én, egy zászlóaljnak élén;

Ha meghallgatnának azt is elbeszélném,

Mért nem vagyok már az; érdekes felette.

S az öreg a székét az asztalhoz tette:

 

Boszniába mentünk. En, becsvággyal telve,

Kívántam, hogy népe bár fegyverre kelne,

Alkalom hadd nyílnék harci babér szerzésre.

Az, amire vágytam, nem sokáig kése….

 

Bűnöm? Ott úgy érzem az volt, ámde más nap

Már szemébe néztem minden vallatásnak.

Tiszta volt a lelkem: nem bűn volt, de végzet!

Ezredesem hadi törvénybe idézett.

Halálra Ítéltek, haláltól se féltem,

A kegyelem mégis visszaadta éltem.

Azóta csak élek. Van egy kis kegydíjam

Bérlek egy kertecskét, az egész eddig van.

Rózsatőket szemzek, gyümölcsfákat ojtok

S megsiratom sokszor az arany kardbojtot.

 

*lajbli = mellény (rokk) google

 

 

1891. 4. 50. Kozma Andor: A végzet

 

Kardcsörtető, hetyke, fiatal tisztecskék

Korcsma asztal mellett töltötték az estét.

Feszes öregúr ült közel egy sarokban,

Sok kefélgetéstől elnyűtt barna rokkban.

Ki törődnék véle, hisz az csak egy polgár!

A tisztek beszéltek: ki mióta szolgál,

Mit ért el, mi vágya, hogy a harc már ritka,

De titkait immár elmélet tanítja.

Tudás és vitézség! Ez az a két kellék,

Mely majd földíszíti néhányunknak mellét

Mária Terézia fényes keresztjével,

Ha kitör a nagy harc.

Így beszéltek hévvel.

Tanultság, vitézség, ész s becsület-érzet

Ez a fő a harcban!

«Harcban fő a végzet!»

Mordul egy komoly hang a szoba-sarokból

Valahány tisztecske, mind feléje fordul…

 

Láttam: a középhad, cserbe hagyva rútul,

Gyilkos tűzben ott áll, küzd még s egyre pusztul.

Majd meginog szintén s, mint mi, visszafordul

S óriás gomoly lesz sorra, minden sorból.

Láttam — s mind e romlást én okoztam — én, én!

S a megőrülésnek s a halálnak szélén

Fölvillant agyamba: jóváteszek mindent

Vagy ha nem, úgy élve nem megyek el innen!

Egy szuronyos fegyvert s egy zászlót ragadtam,

Hogy a győztesekre törjek egymagamban.

De a futók árja elsodort magával,

És nem válthatom meg bűnöm a halállal.

 

Bűnöm? Ott úgy érzem az volt, ámde más nap

Már szemébe néztem minden vallatásnak.

Tiszta volt a lelkem: nem bűn volt, de végzet!

Ezredesem hadi törvénybe idézett.

Halálra Ítéltek, haláltól se féltem,

A kegyelem mégis visszaadta éltem.

Azóta csak élek. Van egy kis kegydíjam

Bérlek egy kertecskét, az egész eddig van.

Rózsatőket szemzek, gyümölcsfákat ojtok

S megsiratom sokszor az arany kardbojtot.

 

 

 

AZ ANDRÁSSY-SZOBOR PÁLYÁZAT. ZALA GYÖRGY PÁLYAMŰVE. LOVASSZOBOR

 

 

1891. 46. 751. KOZMA ANDOR: LÓVERSENY.

 

Szépapám lovon járt, öregapám szintén,

És még az apám is nagyobb úr volt, mint én,

Úri lovazásban neki is volt része,

Valamikor kantárt sűrűn vett a kézbe.

Vége. Nem ficánkol paripa alattam,

Fájdalom, de úgy van: én gyalog maradtam.

Futok erre-arra gyalog a kenyérért,

Dolgozom napestig verejtékes bérért.

S el-elrobog néha sok kocsi mellettem,

Egy úr ül középen, oldalt ülnek ketten.

Vállaikon szíjas távcső fityeg tokban,

S rákiabálnak a kocsisra: «hajts jobban;»

A kocsis hajt, bőszül; minden küllő sáros.

Ki, a lóversenyre tódul a főváros.

 

Itt egy herceg, ott egy gróf, amott egy báró,  

Ősidőktől fogva csupa lovon járó.

Most egy nyalka dzsentri fordul ki a sarkon,  

Csak a lovas volta még sokáig tartson!

S itt jönnek a pénznek új urai sorban,

Nem egy született még gyalogos nyomorban,  

Most kocsin robognak, gazdagságuk tenger,

Mind lóért lihegnek, már mind lovas ember.

De a kocsisornak még sem szakad vége,

Sok száz kerék szór még port, sarat a légbe;

Születésre, pénzre egyképp demokraták

Hajtanak ki szintén! Ej, milliom átok!

Hisz az csak egy írnok, az a sportos dandy,  

Hát ennek mi szükség lóversenyre menni…

 

A versenynek vége.

Mások kocsin mennek, gyalog jövök én be.

Aki mindent vesztett, most élvezi végig

Utolsó örömét: azt hogy úrnak nézik.

Robogó fiáker a siralomháza,

Hátralévő éltét csak elkocsikázza.

Apja, öregapja s szépapja gyalog járt,

S ő csak arra vágyott: ne mutasson polgárt,

Hanem dzsentrit, mágnást, szóval sikk gavallért;

Ezért hordott hószín, emeletes gallért;

Azért beszélt lóról, turfra azért járt ki,

Csakhogy úrnak nézze, gavallérnak bárki.

Ezért nyargalt váltón, ezért lopott s játszott.  

Most mindennek vége, de tán úrnak látszott.

 

Éj van. Az újságunk ki van immár szedve,

De én itt ülök még. Lelkem méla kedve

Künn bolyong mindegyre a lóversenytéren.

A főszedő kérdi: nyomhatjuk már, kérem?

Nem még! S borzongatnak bús sejtelmes eszmék

Babonásan érzem, hogy egy új hír lesz még.

S ím beröpül még egy friss kőnyomatos lap;

Csak egy öngyilkosság, húsz sornál nem hosszabb:

Lóversenyen vesztett, lopott, meghalt bátran

Itt van főszedő úr, nyomják, csak ezt vártam.

 

 

 

 

1891. 14. 218. KÖNYVES TÓTH KÁLMÁN: SAUL ÉS DÁVID.

 

Saul szíve éjsötétbe,

 Nincsen nyugta ébren, alva.

"Vad kísértet jár ki és be,

Tovaűzni nincs hatalma!

 

Dalnok lantja űzhetné el,

A mi bántja s lelkét dúlja

Követ indul szolganéppel,

Fáklyafényük Isten ujja.

 

Betlehembe így vetődnek,

Szárnyra kelve száll a jó hír:

Délceg ifja szép mezőnek

Hogyha lantol: dala gyógyír.

 

Húrja pendül, zendül ajka,

S mintha sírna lágy zenéje,

Szolganép is ámul rajta,

S elbűvölve tart feléje:

 

«Dávid, jöszte, Saul kéret!

Gyászban ül ma bús Izrael,

Lantod légyen a kíséret,

Gyötrő lélek így hagyná el.»

 

Dávid arca elsötétül:

«Gyönge nyájam, róna, bércek,

Hadd búcsúzzam erdeidtől,

Jahve, szólít, ő a végzet!»

 

Fényben úsznak márványtermek

Zsarnok lelke éjsötétbe,  

S Dávid, ifjú pásztorgyermek,

 Bűvös lantot verve, lép be.

 

Mintha sírna lágy zenéje,

Majd vidulna egyre jobban,

Bánat enyhül, oszlik éje.

Saul szíve meg-megdobban.

 

Húrja pendül, zendül lantja.

Zsarnok éled, arca vidul.

Gyötrő lélek hátrahagyja,

S rabja mentve, láncaitól.

 

Szárnyain a gyors időnek

Elsuhannak század évek.

Emberöltők sorra jönnek

Zeng a hárfa s száll az ének!

 

Pásztordalnok sírba zárva.

Pálca s trónja semmivé lett.

Lánglelkekre szállt a hárfa,

S gondot űz, ha bánt az élet!

 

*

Dávid az Ószövetség meghatározó és kiemelten fontos személyiségei közé tartozik. Betlehemben született, Sámuel próféta már gyermekkorában kijelölte, hogy ő legyen Izrael eljövendő királya. Góliát legyőzése után Dávid Saul király udvarába került, ahol közszeretetnek örvendet…wiki

 

 

 

A KÁNAI MENYEGZŐ. Veronese Pál festménye

 

 

 

1893. 24. 407. Körös Mihály «Nyugalmas órák». Költemények. Budapest 1893.

 

Körös Mihály: Otthon.

 

Hosszú időnek multán

Itthon vagyok megint,

Hol minden szemsugárból

Felém jóság tekint.

 

Gyöngéden, szeretettel

Bánnak itt énvelem:

S én még sem vagyok más itt,

Csak vendég, idegen.

 

Folyvást kedvembe járnak,

Testvéreim, anyám,

Mégis csak közeledben,

Csak ott az én tanyám.

 

Hálátlan gyermek lettem,

Rossz testvér, rossz barát;

Szívem hevét egészen,

Rád fordítom, te rád.

 

Te érted elvesztettem,

Sokat, nagyon sokat;

Vajh, kipótlod e, édes,

Azt mind, te egymagad?

 

 

1893. 19. 310. Mares Ödön: A VÉG ÉS A KEZDET.

 

Árnyas kertje szép, virágos,

Köze nincs a nagyvilághoz.

 Rejtett, mint a gondolat.

És az agyunk földerítő,

Életalkony édesítő

Mindennapos gondot ad.

 

Zsenge hajnal ott találja,

Ott borul az este rája.

Munka nélkül nincs soha,

Hisz virága kicsi kertnek,

Meg egy szőke fürtű gyermek

Minden összes birtoka.

 

Este enyhe lombok árnya

Csöndes pihenésre várja,

Elkel ám a pihenés  

Öregember mire vágy még?

Egy kis illat, egy kis árnyék,

Suttogó lomb, feledés!

 

Nincsen fény már, csak derengés,

Gondolat nincs, csak merengés.

Már a szív is szendereg.

Száll fohász, fölszáll az égnek:

Uram Isten, hála neked,

És áldassék szent neved!

 

S míg fölszáll az agg imája

Mosolyogva néz reája

Vajon ki? kell-e mondanom!

Nincs szeménél szelídebb fény,

S csügg az aggon, mint a repkény

Omladozó romfalon.

 

Cirógatja kis karjával,

Játszadozva tartja szóval,

S le a szívig hat a szó:

Én is véled imádkoztam,

Nézd, kis tarka lepkét hoztam.

No, ne sírj hát nagyapó!

 

Könnyű helyt áll ott a bánat,

De eloszlik alig támadt,

Mint a nyári permeteg,

Karjait az agg kitárja,

S védve tartja a kis árva,

Kedves, drága gyermeket.

 

Késő este, kora hajnal.

Ezüstös az arany hajjal

Lám, mi szépen elvegyül.

S míg a szívek együtt vernek,

Fiatal és öreg gyermek

Boldogan elszenderül.

 

 

1893. 25. 418. MARES ÖDÖN: Rossz kritika.

 

Akkor volt az, már régen-régen,

Mikor még lány volt feleségem,

Hogy oly deszkákra lépni vágyott,

Melyek jelentenek világot.

 

De hajh! Való nem lett az álom,

Színház direktor csípte vállon

S mosolyogva mondta:

«Drága kincsem

Magának egy csöpp hangja sincsen»

 

Nem tudhatta szegény direktor,

Ezért ki fog szenvedni egykor?

Hej drága nőmnek hangja, hogy van,

Én érzem azt mindegyre jobban!

 

 

 

1893. 27. 460. Hulló levelek. Költemények. Írta Mátray Lajos. Szatmáron 1893.

 

Mátray Lajos: Azt mondják, hogy.. .

 

Azt mondják, hogy a levél hull,

Hervad, elvész a virág,

Dalos madár régen elszállt,

S oly szomorú a világ!

 

Én nem látok levél-hullást,

A hervadás csak beszéd,

Nekem oly szép, üde minden,

S virág virul szerteszét.

 

Dalt is hallok, szerelemről,

Minőt ajk nem zengett még  

Ez az édes, epedő dal

Egyetlenem a tiéd.

 

 

 

1891. 25. 466. PALÁGYI LAJOS: KÉRDÉSEK.

 

Hogyha egyszer vége van már

A tündöklő nyár-időnek:

Minek is jő még utána

Ősz szomorú hervadása,

Köd és árnyék szemfödőnek?

 

Hogyha egyszer vége van már

A rajongó ifjúkornak:

Minek marad itten még a

Tűnt ifjúság omladéka,

Vágy, mely lankadt, szív, mely korhadt?

 

S hogyha egyszer kiapadt már

A daloknak tűzpatakja;

Minek marad itten élve

A költő-szív, mely kiégve,

Pusztulásnak gyász alakja?

 

 

 

1891. 11. 171. RUDNYÁNSZKY GYULA: BUDAPEST.

 

Csodálva nézlek, büszke, tüzes, délceg

Magyar levente, szép Budapest!

Melyben születtél, hol van a kis fészek?

Céljaidat ma ki tartja merésznek?

Már a világ is tapsolni kezd.

 

Bátran előre! A gyáva, a dőre

Döbbenhet pályád gyors sikerén.

Ám te ne állj meg! Nézz a versengőre,

Vidd el a pálmát hódítva előle,

Szállj diadalmak lángszekerén!

 

A regekornak ereidben forrnak

Tiszta, titáni vércseppjei,

S ősi erőddel, íme összeolvadt

Ifjú varázsa egy új hatalomnak,

Mely a tusában félisteni.

 

Múlt nem emelte ragyogó jelenbe

Érdeme szárnyán életedet;

Beléd a szikrát szent ihlet lehelte,

Mint tünemény-jel gyúlt ki jövőd lelke,

Csillagul egy nép álma felett.

 

Egy érintésre, alig vettük észre,

Óriássá nőtt hős alakod.

És most karodnak minden legyintése

Csodákat alkot, miktől megigézve

Új élet zsendül, hol akarod.

 

Te vagy az ország öröme, bálványa,

Te a boldogság gyöngye nekünk;

A Duna tükre tündöklőn himbálja

Képedet, világ legszebb daliája!  

Érzed-e, hogy mily hőn szeretünk?

 

Szeretünk téged, nemzet szemefénye!

Rajongás éget gyönyör tüzén,

S magasba röppen bizalmunk reménye,

Hogy te viszed ki egy új ezer évre

A magyar névnek mind, ami fény.

 

Oh légy az első, te dicsőségszerző!

Való legyen, mit vágy hite fest.

S a diadalnak, ha ünnepe eljön,

A magyar zászlót győzelmed legfelső

Ormára tűzd ki, szép Budapest!

 

 

 

 

HETIVÁSÁR BUDAPESTEN. WAGNER SÁNDOR FESTMÉNYE.

 

 

 

1893. 18. 283. RUDNYÁNSZKY GYULA.: A FŐVÁROSBAN.

 

Zúg a város; életében

Lázas gyors az érverés,

Fényén a sok utca-sornak

Mind a képek összefolynak

Bűvös álom az egész.

 

Palotáknak cifrasága,

Uri dámák dús meze,

Sápadt munkás, vézna gyermek,

Gőgös arcok, márvány-termek  

Ködbe tűnnek, mint mese.

 

Én csak nézem s fájni érzem

 

A tömegben szívemet,

 

Sivatagban, pusztaságon

 

Bús magányom, árvaságom

 

Ily kietlen nem lehet!

 

Jön, megy a nép; a tolongás

Bár nyilasát mindenki várja

Képe úgy szédít s ragyog,

Kincsét soká nem tárja fel....

Mégis e nagy zsibongásban,

Míg így merengenék leverten,

Bár súrolnak annyi százan,

Hű fecském a szellős ereszben

Én csak egyedül vagyok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lelkem édes dallamával

 

Össze nem cseng e zene;

 

Nincs, ki engem itt megértsen,

 

S örömben vagy szenvedésben

 

Vélem együtt érzene.

 

 

Kába zajban, lágy sóhajban

 

Árva lelkem messze száll,

 

 

S hű feleség! két jó gyermek!

Titeket kis tűzhelyemnek

Lángja mellett megtalál.

 

Óh be jó lesz visszatérni

S ölelésetek' érezni,

Míg én messze, messze járok:

Szálljon áldás üdve rátok,

Boldogságom kincsei!

 

 

1892. 22. 371. SÁNTHA KÁROLY: ÉDES PANASZ, ÉDES VALÓ

 

Ragyog-e még, Hellász, derült eged?

Homérosz Nausikája él-e még?

Amint fehérlő vásznat tereget,

Bársony meződön, bájoló vidék!

Árnyas bokorban búg-e még a gerle?

Hajlik-e a szív nyájas szerelemre?

 

S te, melyre büszkén néz a nagyvilág,

Thermopylaei szoros állsz-e még?

Hevít-e még a honszerelmi láng,

Leonidas  te hű maroknyi nép?

Édes-e még meghalni a hazáért?

És élni vérrel szerzett igazáért?

 

Megnyílik-e még a jóságos ég?

Lejártok még a földre, istenek?

Kitépni a búbánat tövisét,

Hogy a szívek meg ne repedjenek.

Boldog hit: Isten minden lépten ott van:

Házban, virágban, csörgő patakokban.

 

Ah, oda vágyom a kék ég alá,

Hol balzsamos fű s költészet terem;

Ha dalra ajkam ott felajzaná

Ifjonti ábránd és honszerelem!

Virágot tűznék kedvesem hajába,

Hitért s hazáért élnék, nem hiába.

 

Szívem, nem illet téged a panasz!

Nincs-e virágod: pár szerény dalod?

Nem mosolyog-e rád nyár és tavasz:

Nőd s lánykáid, hogy vidulj általuk!

S nem üdv-e az, ha felbuzdulsz imára,

Hogy áldást esdj e szép magyar hazára!

 

 

 

1892. 25. 443. Sebesi Jób. Költemények. Kolozsvárt 1892…Mutatványul itt közöljük az alábbi kis verset:

 

1892. 25. 443. Sebesi Jób: Éva.

 

Eljött a doktor bácsi egyszer,

Megkarcolja két kis karját  

És beteg lett a baba tőle,

És sírt egy hosszú héten át.

 

Beoltja, amint ő beszélte,

Hogy a himlő ne szállja meg,

S ha éri is, picinyke arcát,

Ne szántsa, ne rútítsa meg.

 

Hát oltsd be doktor, a szívét is,

Miként beoltod a kezét,

Hogy gond, nyomor és sors csapása

Ne rontsa meg szívét, eszét!

 

S redőkbe gyűl a doktor arca,

Már nem nevet, mint azelőtt;

E négy rövid szóval fizet ki:

Tanítsd meg imádkozni őt!

 

 

 

A BUDAVÁRI MÁTYÁS-TEMPLOM A RESTAURÁLÁS MEGKEZDÉSE ELŐTT

 

 

1893. 6. 86. SIÓ FERENC: ELBOLYONGNI

 

Elbolyongni más-más tájra,

Boldogtalan lelkem vágya

Folyton újabb szárnyakat ölt;

Azt se tudva meddig, merre,

Nyugalmat sehol se lelve,

Visz a vágy, mint szél a felhőt.

 

Szálldogáló vándorfelleg

Visszatér, meg újra elmegy;

A vágy engem meg se térit,

Lelkem bár a felhő mása,

De csakis könnyhullatásra,

Bolyongásra mind a sírig.

 

 

 

1893. 12. 186. SOMLÓ SÁNDOR. ÖNVÁD.

 

Kinek sohasem volt

Csöndes, puha fészke,

Mit se hajt, mit sem ad

Vad viharra, vészre.

Nyomor: ébresztője,

Szükség: altatója,

Vánkosa: kemény föld,

Szélvész: takarója.

 

De ki bolond észezel,

Nyughatatlan vággyal

Az apai házból

Idegenbe szárnyal,

 S örvényt vet eléje

Fenyegető mélység,

Karmaikat nyújtják

Rút keselyük s vércsék

 

Menekül, menekül,

Lelke, szíve reszket.

Őrjöngve ölel át

Útszéli keresztet,

Villámként égre tör

Szitkozódó átka,

Sziklákat megingat

Zokogó sírása.

 

Nyughatatlan szárnya

Mégse lebben többé,

Égre törő vágya

Szertefolyik köddé.

Megszállja kebelét

Gyermeki alázat,

Visszasóhajtozza

Az apai házat.

 

 

1891. 21. 335. SZABÓ SÁNDOR: BOLYONGÁS KÖZBEN.

 

I.

A vidám mezők bokra, lombja

Mind haraggal fogad.

Mert nevetésük el nem nyomja

Bús sóhajtásomat.

 

De távol van egy árva szikla,

Zord, kietlen, rideg,

Örvend nekem. Búját csitítja

Ha lát búsabb szívet.

 

II.

Fekete felleg gyűl az égre,

Galambom félénken remeg,

Biztatom: lelünk menedékre,

Ott megpihennünk is lehet.

 

Ott gyászosabb volt az a felleg

Mely rég, felettem szálldogált;

Szép egem mégis földerengett!

S most ennek féljem viharát?

 

 

1893. 33. 551. SZALAY KAROLY: VÉGREHAJTÁS.

 

Sápadt képű, vézna ember

Mélyen ülő, szúró szemmel

Kis lakásom minden tárgyát

Kémleli, mély szakértelemmel;

És fölírja ezt is, azt is,

Jól megszabva a becsárát,

S jól vigyáz ott két tanúja,

Hogy felük ne lássa kárát.

 

Sorba jött az ágy s a vánkos,

Üvegszekrény, ruhaféle;

Zúztak itt is, törtek ott is,

Kárt tevéstől mit se félve.

Folyik a munka. Törvény-szolga

Szemét semmi nem kerüli,

S könyveim, e hű barátim,

Mázsa-számra felbecsüli…

 

Nő a leltár; ám az összeg

Mintha egyre lejjebb szállna,

Rám-rám néz a vén becsüs is,

Mintha bizony engem szánna…

 

S azt is írják. Semmi nékik

Nékem minden a világon;

Kis ingeket, pihe párnát

Hánynak-vetnek a kis ágyon.

Csámpás sarkú kis topánkát

Durva kézzel földhöz vágnak

S áll-kötőcskét, melyre írva:

Kedvence a jó papának.

 

Vége járja; nem sokára

Szólhat a dob: kettő, három.

Tétovázó lelkem ott csügg

Áll kötőcskén, kis topánon

S felveszem a puszta földről,

Simogatom két kezembe',

Elköszön a végrehajtó

S nagyot nevet a szemembe.

 

 

 

1891. 44. 711. TELEKES BÉLA. HALOTTAK ÉJÉN.

 

Sűrű homály bús fenyéren,

Fű, fa, bokor esti gyászban, feketében.

Komor szellő avart zörget, ködöt oszlat;

Sirok ormán rezgő lángok,

Vörös fáklyák gyulladoznak.

 

Szanaszéjjel élő árnyak

Halkan verő, szorult szívvel kelnek, járnak.

Hajh! Az a sok gyászba borult özvegy, árva

Hogy borul le szerettei

Könnytől ázó sírhalmára!

 

Fényes imák.  Nagy beszédek,

S én azokból mit sem értek, mit sem érzek!

Idegen gyász, idegen bú nem illet meg,

Az enyéim messze innen,

Más vidéken szenderegnek.

 

Kelet síkján van egy város.

Oda szállok édes anyám sírhalmához

Mécsvilágul megcsillan a könnyem fénye.

Bús dalokból kötögetek

Koszorút az emlékére

 

Majd magasba s tovaszállva

Elrepülök kicsi húgom sírhalmára.

Megáldom a drága porát, csöndes álmát,

Úgy távozom a sugalmas,

A varázstelt éjszakán át.

 

Búsan lengek egy virágos

Hantba vetett menyasszonyi nyoszolyához.

Hűs nyoszolya.  Föld a leple.  

Végső hitem, boldogságom:

Szép kedvesem alszik benne.

 

Mindörökre! Mindörökre!  

Hasztalan hull égő szemem zápor könnye.

Hanem azért mégis, mégis hadd peregjen.

Zápor után könnyebbülten

Száll a felleg, árva lelkem.

 

Oh, mert a szív úgy megenyhül,

Mikor vigaszt, írt merít a gyötrelemből;

Mikor az a sajgó kebel csak azt érzi,

Hogy maga is porrá lesz majd

S övéihez fog megtérni.

 

Gyászos vigasz! Bús, sivár kép.

Körülöttem egyre sűrűbb, több az árnyék,  

Komor szellő avart zörget, ködöt oszlat,

Sirok ormán rezgő lángok,

Vörös fáklyák hamvadoznak.

 

 

 

1893. 33. 550. TOMPA MIHÁLY EGY KIADATLAN KÖLTEMÉNYE.

 

Aratás után, 1850.

 

Sokat vártunk ettől az évtől,

Az időjósoknak hívén,

Mondták tavaly, hogy a ki éri,

Dús aratást ér ez idén.

 

Midőn a hó elment tavasszal,

A szántóföld reményt adott,

Hogy a múlt évben nem hiába

Szórtuk belé a jó magot.

 

Sarlót, kaszát előkerestünk,

Hogy a sűrű kalászfejek

Élesre fent csengő vasától

Előttünk rendre dűljenek.

 

A csépet is mind sorra néztük,

S a melyiknek hibája volt,

Reá kötöztük jó erősen

A gyengén álló hadarót.

 

Hogy a midőn a tág szérűre

Kerül be majdan a kepe,

Szemét az érett búza-főnek

Vígan kiverhessük vele,

 

Melyet alkalmas szélben aztán

Felhányjon a szórólapát.

Kitisztítván a garmadából

Minden polyvát, gazt és lazát.

 

Ilyen készület és reménnyel

Vártuk a gazdag aratást,

De rossz idő járt, és vetésünk

Fonnyadt, veszett szemlátomást.

 

 

De száz mérges fű sarjadzott föl

Gaz, dudva, a vetés között,

Indáival a vad folyondár

Mindent befolyt, benyűgözött.

 

Ködös volt a menny és borongós,

Nem szült újító harmatot,

Sem a földet termékenyítő

Mennydörgésben nem csattogott.

 

Utána a szűk aratásnak

Szívünk, ha bátor nyugtalan,

Mégis sokat várunk ez évtől,

Mert a szüret még hátra van.

 

Megjönnek majd a gazdag ősznek

Derült, mosolygó napjai,

Midőn érett gyümölcs alatt fog

A fáknak ága hajlani.

 

Midőn a víg szüret zajától

A völgy, halom csak úgy kacag,

Száz röppentyű szikrázva röpked,

S megdördülnek a mozsarak.

 

Sajtóba jő a sárga furmint

S az érett fekete gohér*,

Gerezdjéből szűrünk vörös bort,

Olyan vöröset, mint a vér.

 

S midőn ez év majd lehanyatlik

S borunk magát kiforrja már,

Vígan leszünk, nagy áldomásra

Csendül kezünkben a pohár!

 

*korai csemegeszőlő, Értelmező szótár, G.

 

 

1892. 21. 354. Torkos László: ÓDA.*

 

A magyar szabadságharcban elesett kecskeméti harcosok emlékünnepére.

.

Előre!  Mily hang? Honnan kél e szózat

Magas mennyekből, vagy mély föld alól?

A lég hullámai tompa ágyúszókat

Hoznak nyugat s dél messze tájiról.

Kürtharsogásba, mely életre kelti

A táj visszhangját, kardcsengés vegyül,

Dicső vitézek, lelkünk ünnepelti,

Isten hozott! Ti lengtek itt körül.

 

6 versszak

 

Oh, térjetek meg áldott sírotokba,

Alhattok békén, drága véreink!

Villám, ha csattog, szélvész zúg zokogva,

S hullám fölött a hon hajója ing:

A nemzet bizton szembeszáll a vésszel,

Mit építettünk, nem lesz puszta rom,

Megvédjük híven karral, szívvel, ésszel,  

S ha kell vérünkkel, mint ti egykoron.

 

* Húsz darab arannyal jutalmazott pályamű.

 

 

 

A BUDAVÁRI MÁTYÁS-TEMPLOM A MOSTANI RESTAURÁLÁS UTÁN. Schulek Frigyes tervrajza után rajzolta Rauscher Lajos.

 

 

1891. 13. 198. VAJDA JÁNOS / 1827-1897/: Messze innen!

 

Óh hogy én e förtelmek helyéről

Nem tudok elmenni valahára!

Ide vagyok én bősz végezettől

Tolvajok, csalók közé bezárva.

 

E tömegben nincsen mit keresnem;

Hajh, talán már késő is belátnom.

Futni kedvem nincs e bűnversenyben,

S nincs hitem fordítani a világon.

 

Mire várni itt? Vad állatokba

Menekült az egyenes jámborság.

Kerge gőg, hitványság összefogva,

A szerény igazat lábbal tapossák.

 

Itt, hol őrjöngő hiúság szörnye

Agyarát egymásra csattogatja,

Itt vagyok én igazán, e körbe'

Egyedül, magamban, elhagyatva!

 

Lombos erdők ábrándos homálya,

Áhítatra késztő csendessége;

Rajta átlövellő nap sugara,

Ott, csak ott a sebhegesztő béke.

 

Boltozatos, titkos sűrűk mélyén

Háborítlan alacsony kis hajlék;

Oh, ha ottan élhetném le békén,

Ami napjaimból hátra van még!

 

 Homlokát omló hajába rejtve

Ama sziklán ül a méla bánat,

Téveteg szemekkel, elmerengve

Képein az elmúlandóságnak.

 

Ott lehetnék én jó társaságban:

Hallgatózva, mit beszél az Isten

Suttogó szellőben, illatárban,

Mással úgy sincs immár számvetésem.

 

S álmodozva álmodó virággal,

Hervadozva hervadó levéllel.

Míg fölöttem elhaló madárdal

A búcsúztató imát zengené el:

 

Ott, hol a világi lárma elfogy,

Várni rád utolsó, örök álom.

Elfeledve végképp teljesen, hogy

Emberek is vannak a világon.

 

 

1891. 13. 198. VAJDA JÁNOS: Utolsó ábránd

 

Beszelhet a hit és a bölcselet;

Bát a halál, szépítni nem lehet.

 Undort, iszonyt költ borzasztó alakja;

S ki tudja, vaj' mi lappang még alatta?

 

Álom talán, tudat- s álomtalan;

Embernek végre csöndes nyugta van?

Örökre, minden oda, elenyészett?

Szomorú bár, ez volna jobbik végzet.

 

De hátha újabb gyötrelem, pokol;

Az ember még aztán is fuldokol;

Egymásután, lassankint, atomonként

Szenvedve át tovább a haldokló kint .

 

Fekete sárga rém, ádáz halál,

Rejtély, mit földi ész ki nem talál;

Istennek büntetése vagy kegyelme,

Jó vagy gonosz, meg kell nyugodni benne.

 

De lenne bár a legszörnyűbb eset:

Utálatosabb, rémületesebb

A mit belőle emberek csinálnak,

Az ágy, a mit kezük vet a halálnak.

 

Oh, hogy az ember élve szolga, rab,

Még hullájában sem lehet szabad!

Hogy nemcsak a lét versenyén egymásnak

Még a halál után is vermet ásnak!

 

Mert nem elég ijesztő a halott;

Megörökítik e rémalakot.

Hallhassa tehetetlen, mozdulatlan,

Mint rágja undok féreg, őrli halkan.

 

A tömeg haza várja lelkedet.

Hogy mint kísértet kelj föl, eltemet.

Leszögeli, lezárja koporsóba

Magát az Istent, a ki megváltotta.

 

Gyógyíthatatlan, rögzött bárgyúság!

Nem fog ki rajta a nagy tanúság.

Hogy a ki mint hős halt meg a kereszten.

Nem bírt maradni e sötét rekeszben.

 

Oh boldogok, kik a máglyán elégtek,

Mint visszaröppenő láng, szálltok égnek,

A végtelen, szabad légóceánban.

Hol örök fény, örök világosság van.

 

 

1892. 40. 687. Váradi Ferenc. Hulló levelek. Pécsett, 1892.Versei kivétel nélkül a középszerűség skáláján mozognak, egyik föntebb, másik alantabb; vannak egészen gyengék, de vannak hangulatosabbak is. ez utóbbiak közül álljon itt mutatványul a következő:

 

Váradi Ferenc: Volt.

 

Sokat mondó rövidke szó,

Lemondással tele,

Sok szép reményt, édes álmot

Temetünk el vele;

Csak a megtört szív fájdalmát

Tartva meg emlékül,

Temetünk a föltámadás

Reménysége nélkül.

 

Volt nekem is valamikor

Üdvöm, boldogságom,

Volt, de tudom, soha se lesz

Többé e világon.

 

 

1893. 9. 138-139. VARGHA GYULA: BARÁTOMHOZ.*

 

Vádolsz s szememre hányod szüntelen,

Mért lettem a múzsákhoz hűtlen?

Kezem a lanthoz nyúlni mért haboz,

Miért némult el a szelíd koboz,

A melynek egykor méla zöngedelme

Szívből fakadt s szívig hatott;

S teljes virágdíszében állt az elme

S a szenvedély minden fuvallatára,

Mint ha szellő fú a cseresznyefára,

Nyíló virágot hullatott…

 

150 SOR

 

De kél a nap,

S az álmok szertefoszlanak.

A munka hí, s az éber főt kivan,

S a kötelesség jármát vonva, vonva,

Felejtem azt is, hogy valaha tán,

Költő vagyok, vagy az lehettem volna.

Ha én felejtem, hát te is feledd;

Isten veled.

 

* E költeményt szerző a Kisfaludy-társaság február 2-iki ülésén olvasta föl.

 

 

 

1893. 11. 170.  VERSÉNYI GYÖRGY: MÉLYEN BENT AZ ERDŐBEN

 

Mélyen bent az erdőben

Tétova, céltalan,

Hol ember tán soha sem jár,

Bolyongok egymagam.

 

Fehér nyírfák zizegnek,

Zúg a hegyi patak,

Részvétlen a kősziklák

Hidegen állnak.

 

Piros pöttyös pisztrángok

Úszkálnak vidoran.

Gyorsan a jégmadár míg

Lesből rajok rohan.

 

Mindig rád gondolok csak,

Lelkem bú ülte meg,

Hogy gerlice-szívecskéd

Szenved, tudom, remeg.

 

S bánatnak, remegésnek

Én vagyok az oka.

Ki felszárítani könnyed,

Lelkem adnám oda.

 

 

 

 

 

Függelék

 

 

1893. 15. címlap. Váczy János: TAINE HIPPOLIT ADOLF. 1828—1893

A FRANCIA műbírálat és történetírás rendkívül rohamos léptekkel haladt előre a XIX. században. A múlt századbeli enciklopédisták felszabadították a francia szellemet a tekintély járma alól, s megnyitották a szabad gondolkodás és ítéletalkotás útjait a tudományok összes ágaiban. A nagy gondolkodók, írók és bölcselők egész csoportja fáradt a társadalom alapjainak, a nemzetek életének, a művészetek fölvirágzásának rendszeres kidolgozásán, hogy megtalálják amaz erkölcsi rugókat, a melyek az emberi szellemet mindenkor mozgatták, amelyek a tudományt, művészetet és társadalmat előbbre vitték s új irányokat jelöltek ki a haladásnak….

Taine Hippolit Adolf, a leghatalmasabb és legszélesebb körű írók egyike1828 április 21-én született Vousiers-ben, s már gyermekkorában jeleit adta nagyra hivatottságának. Megvolt benne az a két tulajdonság, amely nélkül senki sem boldogulhat az irodalmi pályán: tudásvágya rendkívüli szorgalommal párosult. A véletlen mintegy kezet nyújtott neki oly képesség elsajátítására, amelynek később első nagyobb irodalmi diadalát köszönheti. Egyik nagybátyjától, aki hosszabb ideig lakott Amerikában, megtanult angolul s az angol nyelv alapos értése, tehetségének más ágaival, közösen serkentette az angol irodalom tanulmányozására s később az angol irodalomtörténet megírására…

A németet és olaszt is megtanulván: a legkiválóbb nemzetek irodalmát és művészetét nemcsak ismerni, de rendszerbe foglalni is törekedett…Midőn 1864-ben  Az angol irodalom története című öt kötetes nagy műve megjelent, írói tekintélye rendkívül magasra emelkedett. Ellenei ugyan megakadályozták, hogy e művét a francia akadémia a húszezer frankos pályadíjjal megkoszorúzza, de abban nem akadályozhatták meg szerzőjét, hogy végre neki való álláshoz ne juthasson. Hiába ítélték el oly keményen az egész munka irányát: a kormány kinevezte őt az Ecole des beaux-arts tanárává s ezt a hivatalát kevés megszakítással majdnem haláláig viselte. Az angol irodalom története magyarul is megjelent Csiky Gergely fordításában, s a magyar tud. akadémia kiadásában. Másik nagy műve, mely a magyar közönség előtt szintén ismeretes, A jelenkori Franciaország alakulása. Ez is öt kötetben jelent meg. (Magyarra Toldy László és Csiky Gergely fordították és a magyar tud. akadémia kiadásában látott napvilágot.) Bámulatos adathalmaz áttanulmányozása után írta meg Taine e munkáját: az államokiratokat, magánlevelezéseket, a királyi háztartásról szóló jelentéseket, jegyzőkönyveket, katonai parancsnokok levelezéseit, statisztikai adatokat mind átbúvárolta.

A Magyar Tudományos Akadémia kültagjává választotta 1885-ben. Taine, mint minden nagy szellem, nemcsak a maga nemzetének írt és élt, hanem a művelt világ összes népeinek, a melyek valamely lángelme alkotásaiban élvezetet és gyönyört találnak.

 

 

*  *  *

 

 

 1893. 25. címlap. dr. V. J,: BÁRÓ JÓSIKA MIKLÓSNÉ. 1813—1893

Báró Jósika Miklósné Podmaniczky Júlia bárónő, huszonnyolc évi özvegysége után, nyolcvan éves korában június 10-én jobblétre szenderült. E magasztos női erényekkel megáldott asszonyt 1865 óta, mikor férje, a nagyhírű regényíró meghalt, csupán egy sír kapcsolta Drezdához, de e sír neki mindennél drágább volt. Ebben a sírban nyugszik Jósika Miklós, kinek nevét ott a külföldön csak egy egyszerű fehér kereszt jelöli, de itt e hazában minden művelt magyar kegyelettel őrzi emlékét. Podmaniczky Júlia 1837-ben ismerkedett meg az akkor már ünnepelt regényíróval, huszonnégy éves korában. Az első ismeretség tartós, és állandó hatással volt mind reá, mind Jósikára.

Az 1848-ki mozgalmak Jósikát is magukkal ragadták. 1848. évi májusban Kolozsvárra költözködött be nejével együtt, hogy az utolsó erdélyi országgyűlésen részt vegyen. Azt hitték, hogy mivel a két ország egyesítése minden magyar hazafinak hő óhajtása volt, a tárgyalás rövid néhány nap alatt véget ér s ők újra visszatérhetnek kedves otthonukba. Csalódtak. A tárgyalás ugyan nem sokáig tartott, de az a néhány nap elég volt arra, hogy szurdoki kastélyukat fölperzseljék az oláhok, s barbár módon pusztítsák el kertjüket azok a jobbágyok, akiket még az egyenlőség elvének kimondása előtt felszabadítottak.

Neje mindenhová kísérte, Debrecenbe, Szegedre, Aradra, ahol rejtőzködött. Innen Lúgosra, majd Lippára menekültek…Jósikáné kitűnően tudván németül, férje műveiből több kisebb-nagyobb beszélyt fordított németre, s azokra kiadót is keresett. Egy magyar család a forradalom alatt című regénye magyarul és németül (Jósika István álnevű fordító neve alatt) egyszerre jelent meg. A költő vissza lévén adva az életnek, hű neje oldala mellett…Jósikáné az írói díjaknak és az üzlet jövedelmének összerakott fölöslegéből egy kicsiny, de elég kényelmes házat óhajtott építtetni, hogy visszavarázsolja még egyszer a szurdoki kastély tündérvilágát. Reménye teljesült. A ház fölépült a St.-Noel külvárosában, Brüsszelben, s körüle a szurdoki park mintájára egy csinos kertet is ültettetett…1865 február 27-én elhunyt Jósika, s özvegye teljesen visszavonulva, magányban élt. Letette írótollát, s az özvegyi fátyolt ölté fel. Bánatát nem tudta feledni. A drezdai temető igénytelen sírjához naponként ellátogatott…

A nemzet kegyeletét méltán megérdemli e magasztos erényű nő, nemcsak azért, mivel a nagynevű regényíró életét mintegy megmenté, de önmagáért is. A magyar honleányok mindenha tisztelettel nézhetnek e ritka jellemű mintaképükre, a ki a hitvesi önfeláldozásnak és törhetetlen ragaszkodásnak oly megható példáját hagyta reájuk tanulságul. Érzéseinek eszményi tisztasága s az életkörülmények okos felhasználása ritka harmóniában egyesültek benne. E jellemvonások a fennkölt szellemű nő alakját dicsfénnyel övezik körül halála után is.

 

 

*  *  *

1865. 10. 116. B. Jósika Miklós meghalt.

A magyar regényirodalom megalapítója, és hosszú időn át fáradhatatlan bajnoka, báró Jósika Miklós, mint a távsürgöny jelenti, febr. 27-dikén Drezdában elhunyt. A majdnem 71 évig terjedő munkás élet, a végső percig a nemzetnek volt szentelve; azért ha nem mondja is a nyelv, de a szív érzi, hogy benne mit vesztettünk. Jósika Miklós 1794. április 28-án született Tordán s előbb a katonai pályán küzdött, majd az irodalom zászlója alatt szerzett magának hervadhatatlan babérokat, az élet és a történet nagy iskolájából merített, mintegy 150 kötetre menő, regényei által. A honfi és író műveinek sorát, arcképével együtt, lapunk 1861-iki évfolyamának 8-ik számában találja az olvasó.

 

Művei saját neve alatt :

 

Abafi 2 kötet.

Zólyomi 1

Az utolsó Báthory 3

A csehek Magyarországban 4 

Zrínyi, a költő 4  

A könnyelműek 2

Az élet utjai 1

Élet és tündérhon 3 

Szív rejtelmei 2 

Visszhangok 2

Akarat és hajlam 2 

Regényes képletek 3

Jósika István 5

Egy kétemeletes ház Pesten 1 

II. Rákóczy Ferencz 6

Egy magyar család (Lipcsében

jelent meg) 2

Külföldi- regények magyar fordításban 10

 

Eszter szerzője név alatt 44

Egyéb tárgyú művei 5

Magyarország és történelme 3