h14–17. Vasárnapi Újság. Tárcacikkek; Költemények. 1888  – 1890

 

 

 

2014. 06. 23. – 07. 07. ( 08. 05.)

 

Tartalom

 

Bevezetés

 

Tárcacikkek, napi érdekű közlemények. 1888-1890

Költemények. 1888-1890.

   Névsor

Függelék

   Reviczky Gyula

    Dr. VÁCZY JÁNOS

    Szemere Pál

 

 

Bevezetés

 

Fogynak a budapesti képek, de nem fogynak a gyenge és terjedelmes versek. Petőfi kiadatlan verse és Reviczky enyhíti valamelyest a szürkeséget.

„Reviczky Arany és Ady kijelölte irodalmi korszak közti idő meghatározó hangja.” Ónagy Zoltán

Némely vers szórakoztató, annyira nem vers. Van, aki diófával szeretne sírba szállni. Ha esik, ha fúj, a szerkesztő azonos számú és terjedelmű verset helyez el a lapszámokban. 

A próza sokszínű, az illusztrációk is jó minőségűek Olvashatunk szabadságharcunk leveréséről, orosz szemmel. Wesselényi Zsuzsanna 1786-ban, Felvidékől, a király elé több, mint két hónapig utazott. Magyar huszár is került a guillotine alá. A Panama csatorna ásatásakor gőz-hajtású kanalas /vedres/ elevátort használtak 1889-ben. Kiépítették a vasutat a föld elszállításához.

 

 

Tárcacikkek, napi érdekű közlemények. 1888-1890

 

 

 

1888. 9.141. A budai királyi palota a közel-jövőben.  A legkitűnőbb szakértőket hallgatták meg e kérdésben, s miután ő felsége kifejezte azt az óhajtását, hogy a várpalotának jelenlegi részei a lehetőségig maradjanak meg mai alakjukban, Ybl Miklós lett megbízva, hogy a kibővítési munkák iránt tervet készítsen. Műépítőnk e kitűnősége el is készült a tervvel…

Az előtérben látható kép magát a várpalotát láttatja mindazokkal az épületekkel, melyekkel az a már részleteiben is megállapított terv szerint bővülni fog. A képnek alsó, baloldali sarkában látható az a pont, amelyen a várba fölvezető új kocsiút az Atilla-utcától elágazik. Ez utóbbi utcánál ugyanis a várba vezető út egy enyhén emelkedő szerpentinnel kezdődik, melyet valamivel odább a már ma is meglevő Logody utca vág ketté. Följebb az út szorosan az újonnan emelendő építmények aljában fog vezetni föl egészen a várfokig, ahol aztán az ódon székesfehérvári kapuba fog betorkollani…A palota régi része egészen megmarad mai alakjában, csupán a nagy dísztermet fogják jelentékenyen megnagyobbítani, miután ünnepélyes nagyobb alkalmakra ez is egy kissé szűknek bizonyult. Ezelőtt ugyanis a díszteremből jobbra és balra levő helyiségekbe a dísztermen kellett keresztül menni, ami, tekintettel arra, hogy a díszterem ünnepélyek alkalmával egészen tele van, elég kellemetlen volt. Most a díszterem helyén egy kiszögelés lesz, régi szélességének körülbelül felével nagyobbítva, s az átalakítás következtében a díszterem karzatokat is nyer…

 

 

1888. A budai királyi palota a közel-jövőben. Ybl Miklós elfogadott terve

 

Az udvar ugyanazon az úton fog följárni a várpalotába, mint ma, csakhogy ez az út, a várpalota udvarába, ezután egy nagyszerű kapu-ív alatt fog haladni, a jövőre mind a négy oldala felől körülépített udvarba. Az onnan most a Tabánba, a kis alagúton át vezető úttal természetesen fölhagynak, mivel az újonnan megnyitandó út ezt pótolja. Úgy szintén a várpalota udvarának nyugati részén álló őrségi épület is elmegy onnan, mivelhogy erre a helyre a palota új épülete jut. A főőrséget, valamint a királyi testőrséget is a sikló felső állomásától balra, a miniszter-elnöki palotával szemben álló VI. Károly korabeli régi szertárépületben helyezik el. Ezt díszes pavilonná alakítanak át, mint az képünkön is fölismerhető, s tizenkét fokú hatalmas nyílt lépcső vezet hozzá…Hogy milyen lesz majd a Pest felé néző várkert oldala, arra nézve némi következtetést lehet vonni abból a kis részletből, mely a várhegy nyugati oldalán fekvő kert egy darabját tünteti föl. Ennek támasztó falakkal, lépcsőkkel és teraszokkal díszes festői alakját képünknek jobb oldalán alul láthatjuk.

Az összes munkálatoknak tíz év alatt kell elkészülniük. Ebből az első négy év a királyi lakás felépítésére van szánva, az utána következő három év alatt a

régi dísztermet alakítják át, végre az utolsó három év a királyi testőr-épület és a

várkert elkészítésére szükséges.

 

 *  *  *

 

 

1885. 14. 222. BOBULA JÁNOS: A KIRÁLYI VÁRPALOTA BUDÁN.

A magyar király felsége, de a nemzet méltósága is megkövetelik, hogy a király háza és udvara építészetileg és művészetileg is megfeleljen a nemzet haladásának és finomult műérzékének. Már öt évvel ezelőtt tervben volt ez eszme megvalósítása; azonban akkor a várkerti építkezések miatt nem volt kivihető. Csak a várkerti építkezések befejezése után határoztatott el véglegesen a budai királyi várlak megnagyobbítása. A feladat megoldásával ő felsége, a király, 1884-ben a magyar építészek nesztorát, Ybl Miklóst bízta meg. A feladat megoldását megnehezítette az, hogy ő felsége a Dunára tekintő mostani épületeit érintetlenül fenn óhajtja tartani, és ennek megfelelő pótépítkezések által a várlakot megnagyobbítani. Ez alól egyedüli kivételt csak a díszterem képez, melyet minden körülmények között ki kellett tágítani, s így a mostani díszterem az épület egész hosszában ki lesz szélesítve, és magassága fölemelve; köröskörül pedig karzat fog alkalmaztatni abból a célból, hogy helyet nyerjenek azok számára, kik az udvari ünnepélyességeket, mint meg nem hívott vendégek mégis látni óhajtják.

 

 

KIRÁLYI VÁRPALOTA ÁTALAKÍTÁSÁNAK TERVE A KRISZTINA-VÁROSFELŐLI OLDAL. YBL MIKLÓSTÓL

 

Balról jobbra: József főherceg palotája; Királyi istállók épülete. , Zsigmond-torony; A királyi palota kiépülendő balszárnya; A palota új szárnya a trónörökös pár lakosztályaival; A régi palota déli szárnya

 

Az új épület földszintjén elhelyezést nyer a trónörökös titkári hivatala és egy magas vendég és kísérete számára a megfelelő helyiségek…Az első emeletet a trónörökös-pár és gyermeke, valamint udvari személyzete foglalják el. A második emeletet a trónörökös fenséges nejének titkári hivatala, a főudvarmester, a főudvarmesternő, az udvari hölgyek és a szárnysegédek foglalják el…A mostani budai várpalota a francia barokk modorban épült, semmiféle művészi becscsel nem bír. Kedvezőtlen feladattal szükséges a tervezőnek küzdeni, hogy ezen építészeti konglomerátumból egy újat, t. i. a barokk renaissance stílust kihozza…A várpalota konfigurációja a pesti oldalról lényeges változásoknak nem lesz alávetve. Pedig csak erről az oldalról mutathatja magát a budai várlak igazán királyinak, ha t. i. föl is ruháztatnék azokkal az arányokkal, melyeket a távolságra, a magasságra, de különösen a budai hegyek hátterére való tekintet megkövetel.

 

 

1888. 13. 212. A levélbélyeg-gyűjtők.  A levélbélyegek gyűjtése korunkban már valóságos divattá lett. Minden országban élnek szenvedélyes gyűjtök. Nyugat-Európában száz és száz egyén nagy vagyont költ a gyűjteményre. Egész sereg egyesület és hírlap jelenik meg tisztán a gyűjtők számára s ezek között a lipcsei Senf-féle illusztrált közlöny 15 ezer példányban küldetik szét. Ma már a gyűjtők tudományos nevet is vettek fel a filatéliát, s tudományuk a levélbélyeg ismeret, történeti és nemzetgazdasági szempontból. A levélbélyeg-gyűjtés szenvedélye 1840 körül kezdődik, a midőn Angliában a híres Mulready borítékok, s az első bélyegek adattak ki, melyeknek feltalálója különben nem Rowland Hill, a híres postaügyi reformátor, hanem egy skót, Chalmers Jakab nevű könyvkereskedő volt. A levélbélyegek tehát még félszázados múlttal sem dicsekedhetnek s már is egész sereg van közöttük, mely rendkívül ritka s ezért nagyon drága. Két régi Mauritius-bélyegért például 2000 frtot fizettek. A régi szász 3 filléres bélyeg, melyből 1850-ben a filatélia tudományos kutatásai szerint 463 000 darabot bocsátottak forgalomba, ma legalább 15—20 forintot ér darabonkint, a gyűjtők ennyiért veszik. Híres gyűjtemények értekét 25—30 000 forintra becsülik, s vannak gyűjtemények, különösen Angliában és Franciaországban, melyeknek értéke még sokkal nagyobb.

A gyűjtők szenvedélye oly nagy, hogy hamisítások nagy számmal fordulnak elő, s egyes apró államok egyenesen üzletet csinálnak a bélyeggyűjtők rovására. Guatemala közép amerikai állam minden évben új bélyegeket bocsát ki, de amellett a régi, már nem érvényes bélyegeket folyton kiadja a gyűjtök számára. A Kongó állam Brüsszelben nagy mennyiségű levélbélyeget ad el bélyeggyűjtőknek, így bizonnyal sokkal többet, mint rendes használatra. A nagy kereslet talán még nagyobb kínálatot hozott létre.

 

 

1888. 15. 245. A SZÉKELY KAPUK. A hazai díszítő stílus összegyűjtésében, lerajzolásában, megismertetésében nagy tevékenységet fejt ki Huszka József, ki a közoktatásügyi miniszter támogatása mellett egész becses gyűjteményt adott ki. Leírja ebben a ma is élő népies díszítő módot, annak leggyakoribb alakzatait, növény- és madár-motívumait, geometriai vonalait, a festett bútorokon leginkább előforduló színeket. A festett bútorok után rátér faragványos díszítésekre, tornác-oszlopokra, kapulábakra, fejfákra, botokra, a székely házak kapuira …Első helyen állnak a székely galamb-búgos kapuk köríves, nagy és kis ajtajukkal. Szép alak tekintetében újabban visszaesés észlelhető kapuikon, mert a múlt századból fennmaradtak patkó-íveikkel, fél oszlopaikkal kedvezőbb benyomást tesznek, bár az újabbak sem maradnak megettük domború díszük gazdagságát tekintve. Ma már inkább csak Udvarhely megyében divatosak galambbúg nélkül és sokkal alacsonyabban készítve, mint régen…

 


DOMBORÚ DISZITMÉNYÜ SZÉKELY KAPU M.-DÁLYÁN, UDVARHELYMEGYÉBEN

 

A kis kapu feletti négyszögű mező Udvarhelyt inkább csak relief, Csíkban rostély-szerű áttört dísz, sőt néhol erkélyszerű rácsozat ékíti. Marosszéken egy nagy kör vagy kerülék /ellipszis/ alakú ablak, míg Háromszéken többnyire 4—6 kisebb kör alakú ablak tölti be az említett mezőt. A kis kapu fölötti tér többnyire rácsos ablak-hatású. Ha a kapu nem csupa fából készült, akkor az ablak tényleg meg is marad, mint ezt némely hétfalusi kapunál láthatjuk, hol különben a nagykapu mellett mindkét oldalon megvan a kis kapu, s felette az ablak, szembeszökően utalva kapuink eredetére. A közép-ázsiai eredetű építmények, mecsetek, síremlékek, paloták homlokzata szakasztott ilyen elrendezésű. Ha még számba vesszük a patkóíveket vízszintesen menő pálcatagjaikkal, a patkók belső vastagságán: kapuink turkesztáni eredete vitathatatlan. Nem valószínű, hogy a török világ lett volna indító oka e kapuk keletkezésének, mert hisz a török befolyás az ország más részeiben nagyobb lehetett, mint itt, hol állandóan sohasem volt megtelepedve a moszlim. Ilyen kapukat pedig csak a Székelyföldön és Erdély székelyekkel betelepített vidékein láthatni. Oszlopos faragott kis kapukat látni még Borsod megyében.

 

 

1888. 17. 278. Hogyan érintkeznek a nemzetek. A nemzetközi jogban egyének helyett államok állnak szemben államokkal, de csak amennyiben minden más államtól függetlenek, kizárásával tehát az úgynevezett fél-szuverén államoknak, mint Egyiptom, Bulgária, mint amelyek bizonyos önállóságuk dacára a legfontosabb kérdésekben a porta fennhatósága alá tartoznak. Az államok természetesen elvileg egyenlők, csupán bizonyos rangkülönbségekkel, melyek a császárságoknak és királyságoknak, a nagyhercegségeknek és nagy köztársaságoknak bizonyos rangelsőséget biztosítanak a többi fejedelmek fölött. A császár és király teljesen egyenlők, míg a pápa, mint világi hatalom nem jön többé tekintetbe, s már csak az egyház terén bír jelentőséggel. Egy állam külső képviselete a legszabadabb alkotmányú államban is a fejedelem vagy kormány joga. Az egyeduralmi államformában csak ezeknek van joguk követeket nevezni ki, s háború és béke fölött dönteni, míg a szövetségi államban az egyes szövetségi tagok képviselőivel egyetértően járnak el. Közegeik kifelé a követek  és konzulok. A követek vagy nagykövetek, kik királyi ranggal bíró államokban képviselik uralkodójuk személyét, vagy rendkívüli követek, kik kormányaik nevében vezetik az ügyeket, vagy egyszerű ügyvivők, kik a külügyminisztériumnál vannak akkreditálva…Sokkal kiterjedtebb a konzuli intézmény. Ausztria-Magyarországnak külföldi nagykövete csak 7, rendkívüli követe és meghatalmazottja csak 28 van, míg konzulja 400-on felül. A konzuloknak csak elenyésző csekély része hivatásszerű. A konzul, jogi képzettségű személy, kit állama külföldre küld.

Művelt államok területeinek polgári körülhatárolása ma már meglehetős pontos és szabatos. De vannak még a földfelületnek részei, melyek természet szerint minden emberrel közösek. Ilyen a tenger, ilyenek bizonyos természeti és földrajzi okokból megközelíthetetlen vadon területek, melyek az elfoglalásra nem voltak alkalmasok, vagy amelyeknek erőforrásait még csak a jövő nyitja meg. Ezekre nézve az uratlan dolgokra vonatkozó régi jogszabály áll mely szerint «res nullius cedit primo occupanti», azaz azokat bárki elfoglalhatja. De ehhez tényleges birtokbavétel kívántatik meg, mert a csupa fölfedezés még nem ad szerzési jogcímet. Ideiglenes megszállás sem elegendő. Ebből következik az is, hogy például egy part elfoglalása még nem ad tulajdonjogot az egész mögötte fekvő területre, sem egy folyó torkolatának megszállása az egész folyamterületre..

Újabban a tenger is közösnek tekintetik, ellentétben a régi felfogással, s az l856-iki deklaráció már határozottan szabadnak nyilvánítja a tengert, úgy, hogy minden nemzet jogosítva van rajta közlekedni s halászni. Kivétetnek e szabály alól természetesen a kikötők s a partvidékek oly távolságra, amennyire egy ágyúgolyó hord. Épp úgy az oly öblök, melyek nincsenek összeköttetésben a nyílt tengerrel, s ezért szárazföldi tengereknek tekintetnek. De már a Fekete-tengert is megnyitotta az 1856-diki párisi békeszerződés minden állam kereskedő hajóinak. Ameddig a hajók nyílt tengeren vannak, mintegy úszó területrészeiül tekintetnek azon államnak, melynek lobogóját viselik. Idegen hadihajónak nem szabad erről egyeseket elhurcolni, sem semmiféle erőszakosságot tenni. Mihelyt ellenben egy hajó idegen kikötőbe érkezik, az illető állam fennhatósága alá jut, a hadi és postahajók kivételével, melyek mindig területen kívüliek maradnak.

Azoknak az államoknak, melyek semlegesek, tartózkodniuk kell a háborúba való minden beavatkozástól. Csak lázadás esetében kell a fennálló kormányt támogatniuk. Ha a háború semleges területen játszódik le, az államnak az átlépő csapatokat a határtól lehető messze kell internálni, s élelemmel és ruházattal ellátni. A kereskedelmi forgalom háború idején sem szünetel. Ellenséges alattvalók vagyona semleges hajón szabad. A semleges lobogó fedezi a rakományt. Ki van zárva a kereskedelmi forgalomból a csempészet, azaz oly tárgyak, melyek háborús célokra szolgálnak, s az ellenség kezéhez szállíttatnak.

 

 

1888. 5. 82. Nyolcszáz éves egyetem. A világnak egykor legnagyobb és leglátogatottabb főiskolája: a bolognai egyetem, fennállásának 800 éves évfordulóját ez év június havában üli meg, s ez alkalomból a budapesti tudományegyetem tanári karát meghívta. A budapesti egyetemi tanács örömmel fogadta e meghívást s képviseltetni fogja magát az ünnepélyeken.

 

 

1888. 26. 433. Dr. RADÓ ANTAL: A BOLOGNAI EGYETEM. A legrégibb olasz egyetem, mely egyúttal a legrégibb európai egyetem is, dicső múltra tekinthet vissza. A római jog tanulmányozása majdnem az egész középkoron át benne találta meg igazi otthonát; már a XIII. században egy - két kiváló olasz lírikust nevelt falai között, és midőn egy századdal később az orvosi tudományoknak és a bölcsészetnek is megnyitotta termeit, e téren is korszakalkotó működést fejtett ki. A bolognai egyetem történetében a világtörténet sok nagyjának élete hagyott közvetlen nyomot. Galvani is elég volna, hogy dicsővé tegye az ottani aulát. Ott jártak pl. Miklós és Jakab esztergomi kanonokok, akik haza is hozták magukkal a bolognai egyetem szabályzatát, hogy azt a magyarországi egyetemek szervezésénél föl lehessen használni. Hogy a XV. században a bolognai egyetemen járt magyar ifjak közt számos kiváló tehetségű is lehetett: ha más nem, bizonyítja az a tény, hogy az egyetem egyik kiváló tanára, Joannes Baptistus Pius, egy verskötete végére magyar diákjai némelyikének verseit is fölvette. Ott olvashatjuk Cibeleus Valentinus, később pécsi kanonok egy-két versét, míg maga a könyv szintén bolognai magyar diáknak, Besztercei Lőrincznek van ajánlva…Ott találjuk a XV. század négy utolsó évében Copernicust, aki fivérével, Andrással nagyon szűkecskén éldegélt a nevezetes városban. A XVI. század közepén Torquato Tasso neve ragyog a bolognai tanulók listájában. A szerencsétlen költő még akkor virgonc fiatalember volt, aki egy tanárokra írott gúnyverséért meglakolt. E század egyik legnagyobbja, Galilei is járt Bolognában, sőt pályázott is az egyetem csillagászati tanszékére…

A szatírára hajló olasz nép a „tudákos professzor” karikatúráját, a majdnem minden olasz népszínműben előforduló doctor Balanzoni-t bolognai emberré tette és bolognai tájszólásban is beszélteti. A «dottore» rendesen fekete köpenyben jelenik meg a színpadon és rettenetesen zagyvalékos filozofálásában minden harmadik olasz szó után egy-egy latin fordulatot vet. XIV. Benedek* pápa, aki szintén egyike volt a bolognai egyetem mécenásainak, rendkívül szerette játszani a dottore szerepét, és mondják, hogy túl is tett benne akármelyik céhbeli színészen. Az egyetem épülete a korai renaissance kissé száraz, de erélyes stílusának nyomait mutatja. Az udvarról nyílik az egyetem óriási könyvtára, melynek egyik őre Mezzofanti bíbornok volt, aki negyvenkét nyelven beszélt, és magyarul még verselni is tudott…

 

*Benedek, XIV., Prosper Lambertini (Bologna, 1675. márc. 31.-Róma, 1758. máj. 3.): XII. Kelemen utódaként 1740. VII. 17-1758. V. 3: pápa. - 1701: a p. kúriában dolgozott, kiváló egyházjogász volt. 1726: bíboros, 1727. I. 20: Ancona, 1731. IV. 30: Bologna érseke. Pápaként konkordátumokat kötött 1741: Nápollyal, 1753: Spanyolországgal, 1757: Ausztriával.

 

 

1888. 27. 449-574. Adatok az 1849-iki orosz beavatkozás történetéhez. I—X. réz. Frolov orosz katonai író könyvéből.

Miklós cár a fegyveres beavatkozás eszméjét csak azon esetre akarta valósítani, ha az osztrák birodalom minden részeiben kiütött forradalom Galíciában is lábra kap. Ámde ennek veszélye soha fenn nem forgott, mert az 1846-iki események arról győzték meg az ottani parasztságot, hogy az osztrák kormány, céljainak elérése után ígéreteit be nem váltotta, s bajaikon egyáltalán nem segített. A forradalmi párt minden erőlködései dacára sem a bennszülött, sem pedig a külföldről bejött bujtogatok nem voltak képesek a rendet megzavarni. Ily körülmények közt aztán, az 1849-iki fegyveres beavatkozás politikai szempontból a legnagyobb hiba volt, melyet valaha elkövettünk, mivel örök időre elidegenítette tőlünk a magyar nép rokonszenvét, melyre előbb-utóbb oly nagy szükségünk lett volna….

Bármennyire kétségbeejtőnek látszott is az osztrák sereg helyzete azon időben, midőn Paniutine* tábornok erőszakolt menetekben Pozsonyon keresztül az osztrák állások közepébe volt sietni kénytelen, a következés azt mutatta, miként csakis a véletlennek köszönhető, hogy a magában véve gyenge külön sereg végképpen tönkre nem ment a nélkül, hogy az osztrákokon segíthetett volna. Mi történik, ha június 21-én, vagyis a Paniutine-féle külön csapat első fellépése után, Perednél, a hadi szerencse véletlenül jobban kedvez a lázadóknak? Már pedig ugyan kevésbe múlt, hogy az egymásután iszonyú erővel bekövetkezett magyar lovassági rohamok által megtört osztrák csapatok, a jobb- és balszárnyon hátrálva, Paniutine-t végképpen cserbe nem hagyták. A hadosztály egyik zászlóalját, mely az osztrák báró Theissing-féle dandár támogatására let kiküldve, a magyar tüzérség majdnem végképpen tönkre tette. Midőn az osztrákok Királyrévből kidobva vad futásban Tallosnál gyülekeztek nagy nehezen, mégis azt kívánták, hogy a mi, több mint megtizedelt gyalogságunk fedezze visszavonulásukat…

Becsületére válik népünk önérzetének, hogy annak túlnyomó többsége határozottan ellenezte a fegyveres beavatkozás eszméjét; sőt tekintettel az akkori viszonyokra, midőn a közvélemény nyilvánulása még szűkebb határok közé volt szorítva, mint jelenleg, legnagyobb ellenségeink is beismerik, miszerint az érdek közösségének nagy eszméje ez időben nálunk már kifejezésre talált. A hadsereg intelligensebb elemei belátták, hogy a bakó szerepe, melyet Ausztria velünk elvállaltatott, egyáltalán nem alkalmas a katonai önérzet emelésére, s végre is az ily módon nyert olcsó babérok elébb-utóbb gyűlöletet s véres bosszút vonnak maguk után.

A bevonulásban magam is tevékeny részt vettem; de be kell vallanom, hogy minden, a mit az általunk lassanként elfoglalt országban láttam, hallottam és tapasztaltam, homlokegyenest ellenkezett azzal, a mit eddig tudtam, s így nézeteim végképen megváltoztak. Ha mindazon hajmeresztő részletességeket is hozzávetettem, melyeket némely német lapokban a magyarokról olvastam, vagy pedig nem kevésbé «hiteles» szemtanuktól hallottam: elismerem, hogy nem a legjobb kedvben léptém át a magyar határt.

A dolog természeténél fogva, arra kellett számítanunk, miszerint a lázadók minden módon leginkább a hegyi szorosokon való átvonulásunkat nehezítik meg, midőn pedig kémeink azt jelentették, hogy sehol erre való előkészületeket észre nem vettek, elővigyázati intézkedéseinket megkettőztettük. Mindezek dacára, lovas őrjárataink negyed óránként folytonosan azon egyforma meglepő jelentéseket hozták elővédünkhöz, hogy az ellenségnek se híre, se hamva, s a falubeli lakosok szokott mezei munkáikat nyugodtan folytatják. Azt kellett ezek után feltennünk, hogy a lázadók bizonyos helyen a terep előnyeit felhasználva, annál hevesebb támadást fognak ellenünk intézni. A legelső magyar, akivel érintkeztem, egy kassai kereskedő volt, kit kozákjaink Ó-falunál fogtak el, honnan éppen hazafelé indult. Minden szava utóbb valónak bizonyult…

 

 

1888. 35. 574. Frolov folytatása.…Miklós cár, ki eddigelé folytonosan a küszöbön lévő hadjárat előkészítésével foglalkozott, két héttel az elindulás előtt senkit sem bocsájtott maga elébe, s legfeljebb egyik vagy másik nagykövettel érintkezett, ki kormánya részéről fontos híreket hozott. Az angol követség légmentesen elzárkózott a világtól, míg csak a cár Varsóba nem utazott, mintha attól tartott volna, hogy az utolsó pillanatban váratlan kenyértörésre kerül a dolog. Főuraink nem kisérték a cárt a hadsereghez. Valószínűleg utasítást kaptak, hogy ő felsége jelenlétüket a táborban nem óhajtja. Ez a körülmény sokféleképen magyaráztatott, de egyaránt kedvezőtlen színben és hangulatban, mert senki sem tudott ama nagy lépéssel megbarátkozni, mely Oroszországot az egész világ előtt gyűlöletessé tette. Az udvari méltóságokon kívül alig csatlakozott valaki a nagy kísérethez, s midőn a cár Varsóba érkezett, a város egy nagy táborhoz, nem pedig a fejedelem lakhelyéhez hasonlított.

Itt történt az utolsó kísérlet a beavatkozás meghiúsítására és pedig oly helyről, honnan azt legkevésbé lehetett volna várni. Sokáig mély titokban tartatott a nevezetes esemény, de utóbb mégis nyilvánosságra került. Ugyanis londoni követünk jelentése szerint ottani kormánykörökben elhatározták volna, hogy azon esetre, ha az orosz csapatok csakugyan átlépik Magyarország határát, először erélyes tiltakozások adatnak át Szentpéterváron, utóbb pedig bekövetkezik az akció a Feketetengeren. Erre aztán mindenekelőtt Paskiewits herceg oda nyilatkozott, miszerint kötelességének tartja a haditanács többi tagjait ama veszélyre figyelmeztetni, mely a hadsereg nagyobb részének készületlensége miatt a birodalmat érintené. Figyelembe kellene tehát venni, vajon időszerű-e a beavatkozás azonnali foganatosítása, vagy pedig nem lenne-e célszerű az angol fenyegetésekre a hadsereg mozgósításával válaszolni…

 

*Fedor Paniutine orosz tábornok

 

 

 

1888. 31. 505. NATÁLIA KIRÁLYNÉ. Natália királyné még csak tizenhat éves volt, midőn 1875-ben az akkor 21 éves Milán szerb fejedelemnek neje lett. Gyönyörű jelenség volt. Kecsko orosz ezredes egyetlen fiatal leánya, anyjáról a Stourdza román bojár-családdal s a bizánci császároktól származó Muruzzi hercegekkel rokon. Terjedelmes birtokai voltak Romániában és Besszarábiában. Midőn atyja halálával árvaságra jutott, nagybátyja, Muruzzi herceg vette a házához, s Odesszában és Parisban neveltette,a hol fölváltva maga is lakott s egyúttal gyámleánya birtokait is kezelte…Családi eletében csakhamar kitört a viszály, mely egyre tűrhetetlenebbé tette az ifjú házaspár életét. 1882. március havában kiáltották ki Szerbiát királyságnak, s ez a nevezetes körülmény háttérbe szorította a házi békétlenséget kettőjük között. A Bulgária elleni szerencsétlen hadjárat után azonban újult erővel tört ki a viszálykodás, mind sűrűbbekké lettek a heves jelenetek király és királyné között. Az udvari körök is csak nehezen bírták takargatni a békétlenséget, mely a királyi család házi tűzhelyén dúlt. Azáltal vélték a bajt orvosolhatni, hogy hol a királyt, hol a királynét bírták rá hosszabb utazásokra. Ez időre esnek Natália királynénak a magyarországi fürdőkön való hosszabb tartózkodása, s Milán királynak szintén magyarországi vadászkirándulásai is.

 

 

NATÁLIA SZERB KIRÁLYNÉ.

 

1886 elején a baj már annyira fejlődött, hogy Natália királyné magához vévén a trónörököst, elhagyta Szerbiát, s előbb oroszországi birtokaira utazott, majd Odesszában telepedett le. Egy békéltetési kísérletre, melyet a diplomácia is támogatott, a királyné visszatért ugyan Belgrádba, de csak rövid ideig maradt ott, s megint külföldre ment. Előbb a Bécs melletti Badent, majd Firenzét választotta lakóhelyül, honnan néhány hét előtt Wiesbaden-be költözött….Milánt ellenségei ledér élettel, Natáliát az övéi alaptalan féltékenységgel gyanúsítják. Azt is mondják, hogy férje lemondatásán ármánykodott, hogy fiát kiáltatva ki királyul, annak nagykorúságáig az ő nevében ő kormányozhasson. Mind szóbeszéd csak, amelyből teljes bizonyosságot szerezni egyáltalán lehetetlen.

Az sem bizonyos, hogy a válóper valóban lefolyik-e s nem fog-e sikerülni Milán királyt a válási szándékról lebeszélni, amit sokan a királyi ház érdekében állónak tartanak. Csak az látszik teljes bizonyosnak, hogy annak a házi boldogságnak, melyet annyi ok volt sírig tartónak hinnünk, ma már örökre vége,

 

 

1888. 32. 529. Várnai S.: A Duna parti korzó. Budapest egykori nagyvilágának, mely volt és nincs, a korzóra szorul össze mindama része, mely meg akarja őrizni előkelőségét. És ez az unatkozó főváros kénytelen odaadni magát játékszerül a vakációra újdonsült gavalléroknak, miniatűr-nevezetességeknek, tegnapról mára felcseperedett nagyságoknak, kik nagy garral foglalják el az üresen maradt helyeket s élvezik rövid dicsőségüket…

A hivatalos korzó csak a Petőfi-térig terjed; azontúl megszűnik a sikk, a tónus birodalma s kezdetét veszi az apróvilág nyüzsgő zsivaja, amint zörögve csörgetik futkosó lábaik alatt a kavicsszemeket, mint vergődő madarak föl-rebbenése a kalitban…Messze, a Ferenc város felől gyászmenet közeleg némán, ünnepélyesen. Elől a budapesti acélgomb-csináló vagy cipőszíj fényező segédek kővágó utcai önképző, betegsegélyző és temetkezési egyletének zenekara recsegteti a mulandóság felett vett kegyetlen diadallal harsogó szerszámait, s az érzékeny kedélyű flügel-hornista sipító tremolóira mérgesen mordul fel a bombardó mélyhangú feleselése..

 

 

 


A DUNA PARTRÓL A CSÁSZÁRFÜRDŐI  GŐZÖS FEDÉLZETÉN. Goró Lajos rajza

 

A halál, mely kiszólít az élők sorából, semmi egyéb, mint kinek-kinek hivatása szerint egy utolsó kötelesség gépies teljesítése. Mi egy hordár-temetés? Utolsó komisszió, melyért nem jár borravaló. Egy végrehajtóé? F,oglalás igénybejelentés nélkül. Az ügyvédé? Perbeli idézés, mely ellen nincs igazolásnak, kifogásnak és előterjesztésnek helye. A kereskedőé? Lejárt váltó, melyre nincs prolongálás. A képviselőé? Egy örökké tartó «ülés», melyen nincs vita, nincs csöngettyű és nincs napidíj. És az íróé? Az első pár sor a lapok nekrológjaiban, a melyért nem kér honoráriumot.

Leszáll az est. Lágy szellő támad a hűs Duna felől, felgyúlnak a ragyogó lámpasorok, s a messziről közelgő hajó-propeller zakatoló kerekei, csobogva hajtják a vizet. Megzendül a nyugodt folyam csillagos tükre, s a hajó lassan úszó fekete tömegén mintha dalos szirének, játszi nimfák himbálóznának. A Margitsziget utolsó hajója hozza födélzetén a kirándulók legkitartóbb csoportját, s velük a bevonuló zenekart, melynek felharsanó takarodója tisztán csendül az esti légben. Fent a Gellérthegy lejtős oldalában, a Rácz-város apró háztömegei közt homályosan pislog még egy-két gyertyavilág; tompán dübörögve szalad át a gőzös az összekötő vasúti hídon; a pihenő halászbárkákban kialudt a bogrács tüze, s redves oldalaikon szerelmes sugdosással törnek meg a loccsanó hullámok. Hajtószárt eresztve, lassú baktatással hajt haza az omnibuszos, s míg vérvörös lámpája lomhán közeleg a néma éjben, maga féloldalt dőlve a bakon, behunyt szemmel.

 

 

1888. 33. 538. BÁRÓ WESSELÉNYI ZSUZSÁNNA*  MAGYARORSZÁGON UTAZÁSA SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT.  (1786.)

Báró Wesselényi Zsuzsanna, b. Bánffy Györgyné, mint a kufsteini fogoly nővére, testvéri szeretetétől ösztönözve, férjével és gyermekeivel együtt fölindult a Szilágyból — valószínűleg Nagyfaluból***, — mert itt volt férje birtoka — Bécsbe. Ez utazásról szól b. Wesselényi Zsuzsanna naplója...Hogy minő áldozat volt ez időben, több, mint két hónapi utat tenni Magyarországon, ez útinapló mutatja meg, melyből azt is látjuk, hogy jövet a vizek áradása miatt már Egernek, Tokajnak kellett fölkerülni.

1786. 1 Maji. Assignatióval megyünk, statiónként fizetvén egy lótól öt garast.

Ebédre Margitára, ez egy statió, itt nevezetes jó víz vagyon, a Kémer felől bemenő utcán egy fakútban. Ezt bírja most Gr. Csáky. Estére mentünk Székelyhídra, ez egy statió, a víz itt rossz; catholicum és reformatum templom is van itt.

2-da Maji. Léta egy statió. Ez nagy magyar helység, reformatum templom és oskola vagyon. Ezt bírják most a gr. Ditrichstein successor atyafiai, még osztozatlanok. De itt nem ebédeltünk, hanem még egy statiót mentünk ebédre Hosszú-Pályiba, hol cath. és reform, templom van, ezt is gr. Ditrichstein successorok bírják. Estvére mentünk Debrecenbe, — ez is egy statió — s ottan mulattunk 3a Maji, 4-ta Maji. Az itt való nevezetes dolgok tudva vágynak, itten voltunk a collegiumban és professoroknál, a collegiumban szép harmóniával énekelték a deákok ezt: „Ne bízzatok földi fejedelmekbe”

5-ta Maji. Debrecenből délután kiindulván, mentünk estvére Újvárosra, ez egy statió. Az utolsó vacsorát Hentz kapitánynál ettük. Itten egy kicsiny, igen csinos cathol. templomot építtetett B. Andrássy…6-ta Maji. Újvárosról ebédre Nagy-Ivánra értünk, ezt lakja mind cathol. magyarság, magyarul igen rosszul beszélnek; nagy cathol. templom van itten. Vize meglehetős. Ezt bírja a Káptalan, ez Újvárostól fogva két státió. Estvére mentünk Kunhegyesre, ez egy statio. Itten Kunhegyesen 7-dik Maji reggel a templomba mentünk, mely igen szép, ezelőtt 20 esztendővel épült, nagy reform, templom, szép nagy Ecclesia (holott igen sokan mentenek el ismét most a F. úrnak pusztáit megülni), prédikált a mi jelenlétünkben ekkor az idevaló tiszteletes prédikátor Gerendai Pál uram, s vette fel textusul a Máté evangéliumából ami írva vagyon ….

A Nagykunsághoz van 6 helység, a Kiskunsághoz 8 helység; Kunhegyes a Nagykunságban van. Most nincs főkapitányok, csak vice-kapitányok, mert Almási Úr, volt főkapitányuk más tisztségre vitetett. Ezek szabadok, még eddig szép privilégiummal birok. Ivóvíz alkalmas van. Már itt templomba vinni a halottat nem merik, de a háznál prédikál a pap a halott felett, melyből az tetszik ki, hogy a parancsolatok nem egyformán magyaráztattak. 7. Maji. Kunhegyesből délután mentünk Törökszentmiklósra, mely egy és fél statió. Ez igen szép nagy helység, igen népes faj, magyar reformátusok két része a helynek, egy része catholicus. A reform, templom kicsiny a néphez képest, nincs is tornya, most igyekeznek mást építeni. A cathol. templom nagy régi épület, de renoválva van…

8. Maji. Törökszentmiklósról ebédre Szolnokra, ez egy és fél statió. Itt legnevezetesebb az a nagy gátlás, mely mindenütt a Tisza szélin megyen, s másfelől a töltés melletti tó, mely ugyan a Tiszából megyén és a gátlás végiben a Tiszán keresztül való nagy híd; szinte egy órát tart, a míg ezen gátláson és hídon keresztül mehetni…Az itt lakók Tisza-vizet isznak. Délután mentünk Abonyba, ez egy státió. Estvére onnan Ceglédre, egy státió. Ez igen nagy helység, vágynak katolikusok és reformátusok s szép nagy cathol. és ref. templom.

9. Maji. Ceglédről mentünk ebédre Pilisre, keresztül menvén az új falun, a németen, ez egy statió, de ugyancsak elállván lovaink Irsán, mely majd fele útja, új lovakkal szaporíttattuk forspontunkat. Pilisen mulattunk; ez egy státió. Ennek a helynek szépségét, ha leírni akarnám, arra igen sok írás kellenék. Nevezetes az, hogy generális Beleznaynak igen szép kastélya, gyönyörű kertje ahol vagyon, ott egész láp volt, sok munkával, szép tavak által a láp egészen kiszáradt, s szép hellyé vált…

 

1888. 34. címlap. Az útleírás folytatása. .…17. Maji. Komáromból ebédre mentünk Győrre. Ez szép kerített város, a püspöki templom is igen szép; eddig itt egyéb templom catholicumnál nem volt, most már az F. császár engedelméből vagyon evangelicum-reformátum templom, szép pap háza, melyet vettek a templom-hellyel együtt 9000 forintokon. A hely Komáromon innen Bécs felé nagyobb laposságú, mint addig, de nem oly szép; dimbek dombok vagynak, de az út egyenes, csak egy hegyet mentünk Ötöményen / Öttevény. G./ túl. Sok helyeken mentünk által, de nem tudták megnevezni a kocsisok, épen egy falut, Ginyi /Gönyű. G./ nevűt, mely G. Eszterházyé, magyar hely…

18. Maji. Ötöményből / mentünk Mosonba. Itt nem háltunk meg, csak az sok gabonahozó hajókat látván, leszállottunk s megjártuk némelyikét a hajóknak. Igen szép látni a hajókat belül, és a sok gabonát, kit azokon hoznak, ez nem a Duna, csak valami szakadéka a Dunának, s azon hozzák fel lovakon húzva a hajókat.  Itt kikötnek, 3 vagy 4 hetet is ülnek itt, mindaddig míg eladhatják gabonájukat, tovább ezen Duna szakadékján vinni nem szokták. Innét Altenburg-ba /Magyaróvár/ mentünk, itt kezdődik az Albert hercegné domíniuma. Kastélya is van itt. Innét Strassenreim, vagy Hegyeshalom, ez is Albert hercegnéé, Itt van cath. templom kő-fedelű toronnyal. Itt ebédeltünk. Ezután sok helyeken mentünk által, de nevét meg nem tudhattam. Mentünk ismét Zurnddorfba, ez is még Albert hercegnéé. Mentünk innét Prugg-ba (Bruck) hálni, ez egy kerített városocska, kívül az kerítésen, éppen olyan,  mint Kolozsvárnak. A város végin egy igen szép kastély, G. Harraché, kinek herceg Lichtenstein leánya a felesége…

19. Maji. Még egy más falura jöttünk, hol ismét puskaporos bástyák voltak, s még délután, mintegy 5 óra tájban beérkeztünk Bécsbe. Én Istenem, könyörülő édes Atyám a Jézusban, ne hagyj annak szégyent vallani, a ki egyedül te benned remél!

Bécsben szállottunk volt legelébb a Karanter strasséba az Vildemannhoz, azután 24 Maji szállottunk a Neumark strasséba a Hofstabbs-leissat-Haiishoz.

F. urunk Laxenburgon lévén, itt létem alatt jött be 24 Maji reggel nyolcadfél órakor s ment a Hofskriegsrathba, onnan kijővén, vadászott, és ebédelt az Augartenbe, s még estvére visszament Laxenburgba.

Ezen városnak sok szépségeit, hogy leírjam, nem szükség, mert az mindenek előtt tudva vagyon. Az élelem igen drága, hanem némely gúnyához való portékákat olcsóbban lehet kapni itt, mint Pesten, minthogy ott majd drágább az efféle, mint nálunk Erdélyben…

31. Maji. Voltam F**. urunknál audiencián Laxenburgba…a fő-oka Erdélyből felutazásomnak, hogy szerencsétlen fivérem végett Felséged lábaihoz vessem magamat, megkegyelmezését kérve. F. Kegyed nővére az elfogott Wesselényinek? En: Igen felség. F. Igen sajnálom, hogy ezt kellett tennem, de ő szomszédjaival és alattvalóival úgy bánt, hogy azt már tűrni nem lehetett. En: Megvallom Felség, hogy az ö büntetése igazságos és éppen ez lesz ami őt egészen más emberré fogja tenni; most azonban biztos vagyok, hogy az ő rakoncátlan természete már egészen szelíddé vált, és hogyha el lesz bocsátva, az összes rokonságnak gondja lesz reá, hogy semmi olyat ne tegyen, mellyel akár az államot, akár egyeseket megsérthetne. F. Mióta van elfogva? Én: Már több tizenöt hónapnál és ezen idő alatt minden gyermeke meghalt. Az, amit tett, nem rossz szívből származott, hanem, ha meg kell vallanom, az elhanyagolt nevelésből. F. Hogyan? Az anyja igen okos nő volt, ismertem. Én: Igen, volt szerencséje Felségedet láthatni és Felségeddel beszélhetni, de e helyzetében mégis megmutatta, hogy csak nő volt. F. Él-e még? Én: Nem, Felség, tizenhárom évvel ezelőtt meghalt. F. Még sem lehetett olyan hanyagul nevelve; mert a B.-féle ezredbe adták. Én: Igen Felség, de mivel az ezred benn maradt az országban, a katona-élet sem sokat javíthatott rajta. Most-azonban lábainál kérem Felségedet, könyörüljön meg rajta és bocsássa szabadon. F. Tudakozódni fogok róla, mennyi időre ítélte a kormányszék. Én: De felséged oly kegyes volt azt megváltoztatni és nem határozott időhöz kötni. Isten megbocsát a legnagyobb vétkesnek is, ha hibáját elismeri, s megbánja: bocsásson meg felséged is az én szegény fivéremnek! F. Tudakozódni fogok, hogyan viseli magát és a kegyed kedvéért mindent megteszek, amit csak lehet. Evvel meghajtván nékem magát, megértettem, hogy már elmehetek….

 

*Bátyját, Wesselényi Miklós bárót Haller Jánossal vívott „szimbolikus háborújáért” elfogták (egyszer Haller kastélyát elfoglalta és embereit letartóztatta) és perbe fogták, majd elítélték és Kufsteinba vitték. Kiszabadításán sokat fáradoztak, de nem sikerült. Végül Zsuzsanna, ekkor már báró Bánffy Györgyné, elhatározta, hogy személyesen fog Bécsbe menni és kegyelmet kérni testvére részére. Útjáról naplót írt, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár őrzi

 

**1786-ban II. József volt az uralkodó.

 

***Nagyfalu (más néven Velicsna, szlovákul Veličná) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben

 

1888. 33. 542. Az orosz emigráció. Solohub gróf után oroszból.

Majd minden nemzetnek megvan a maga emigrációja, mi azt mutatja, hogy a mi társadalmi viszonyaink még nagyon is rendezetlenek. Azért, hogy elveim és nézeteim nem egyeznek meg a polcon lévő kormány akaratával, ki kell vándorolnom. Ha nem akarsz a varsói, szentpétervári vagy moszkvai citadellák földalatti helyiségeivel megismerkedni, honnan legjobb esetben Szahalinba, vagy pedig Tobolszkba visz az út, hagyd ott családodat, szüleidet, vagyonodat, egyszóval mindent, ami az élethez köt; még ezer szerencse, ha el nem fognak a határon. Az orosz emigráció túlnyomó számmal Svájcban húzta meg magát. Genf városának jutott ama kétes szerencse, hogy egy nagy, erős, de szerencsétlen nemzet száműzöttjeinek menedéket adjon. Mondom: kétes szerencse, mert amiként látjuk, és tapasztaljuk, miattunk ezerféle kellemetlenségnek tette ki magát a szövetségi tanács.

Mihelyt a száműzöttek Genfet választották rendes lakhelyűi, a szentpétervári kabinet azonnal intézkedett, hogy bennünket ott számon tartva, szigorú felügyelet alá tegyen. Jelenleg a különféle rangú rendőrközegek, kémek és provokátorok külön orosz gyarmatot képeznek Genfben. Megvesztegették, ahol csak lehetett, a különféle szálló bérlöket, háztulajdonosokat és kereskedőket, kikkel az orosz emigráció tagjai érintkeznek.

Figyelemmel kísérik minden lépésedet, szavadat; bármerre fordulj is, mindenütt ott találod a csinovnyik undok pofáját. A genfi közönség nagyobb része utálattal fordul el a kémektől, és nem egyszer történt, hogy nyilvános helyeken valamely oda tolakodott kémet «le mouchard russe á la porte» (ki az orosz kémmel!) szavak kíséretében csakugyan ki is rugdaltak.

Ez idő szerint az orosz emigráció napról napra szaporodik, holott azt lehetett gondolni, hogy a mostani cár uralkodása alatt tán végképpen meg fog szűnni. Miután azonban a polcon lévő klikk sehol sem tűri meg a becsületes, önzéstelen embereket, nem marad egyéb hátra, mint visszavonultan hallgatni, vagy pedig ha erre képesek nem vagyunk, kivándorolni.

 

1888. 38. 617. címlap. Dr. Váczy János: Az első magyar színigazgató. Az első magyar színigazgató, Kelemen László életének csak kevés részét áldozta a színügynek. De minő küzdelmet, mennyi szenvedést, tűrést, nélkülözést, fáradalmat kellé kiállania e néhány év alatt…A magyar mágnások 50—60 ezer forintot költöttek a bécsi színészetre, hogy azt felvirágoznák, a hazai színügy fölsegítésére sajnálták a legcsekélyebb adományt is. Még akkor is, mikor felkarolt eszme testet öltött valamennyire s tetszett, hogy az ernyedetlen küzdelem, a lankadni nem tudó kitartás végre is sikert arat.

A pusztulni, veszni induló nemzetiséget a magyar irodalom mentette meg a múlt században. Soha sem oldott még meg az irodalom nevezetesebb feladatot, mint ekkor. A fölébredt nemzet ifjú erővel fogott mindenhez, amivel polgárságát előbbre vihetni gondolta. Mikor egy hosszú elnyomatás után szabadon föllélegzett II. József uralkodásának végén: egyszerre akarta a legvitásabb politikai kérdéseket megoldani épp úgy, mint a legszükségesebb művelődési intézményeket létesíteni…

Ily körülmények közt lépett a küzdőtérre Kelemen László, elhagyva szüleit, szíve választottját, hogy beálljon a nemzeti színészet harcosának. Előbb csak mint műkedvelő kezdett szerepelni: de látván, hogy egész erejére szüksége van a felkarolt eszmének: ő maga állt a társulat élére, hogy azt szervezze, igazgassa.

Fényes pálya állt előtte. Alig végezte ügyvédi tanulmányait, csakhamar a Grassalkovics gödöllői uradalmának lett ügyésze. Jegyese, akivel még diák korában megismerkedett, előkelő, művelt családból való volt, s fényes jövő várakozott reájuk. De mikor külföldi utazásából visszatérve látta, hogy mennyire hátra van még nemzetünk az előrehaladottabb nemzetektől: ama nagy elhatározást érlelte meg lelkében, hogy egész életét a hazafiság oltárára teszi, ha azzal valamennyire sikerül a nemzetiség ügyét gyámolítania…

Elég jó társulatot szervezett s már néhány darabot be is tanultak. Midőn meg kellé győződniük, hogy helyiséget kapni a német színészektől sokkal nehezebb, mint előre gondolni lehetett. A német színház bérlője, mindvégig engesztelhetetlen ellensége az első magyar színtársulatnak, gyanús szemmel nézte a magyar színtársulatot, s mindent elkövetett, hogy föllépését meggátolhassa. Egy pár mágnás, mint Orczy László, az akkori országbíró, és Zichy Károly, a megyével kezet fogva, megszerezték a játszhatási engedélyt, de csak hat előadásra. Kelemen Lászlónak hosszas fáradozás, rábeszélés, kérés után sikerült a társaságot megalakítani…1796-ban végre is megtört minden reménye a társulatnak. Kelemen néhány nagyobb városban tett még kísérletet, hogy valameddig tengődtesse társait, de csakhamar föl kellé hagynia a további küzdelemmel, mely egészségét is megrongálta. Ráckevére telepedett tehát nejével, Lipcsei Máriával, s itt, mint kántortanító kapott alkalmazást…

A nemzetiségünk haladását irigy szemmel kísérő sors benne bosszulta meg magát a későbbi sikerekért, amelyeket ő már meg nem érhetett. 1814-ben, karácsony előtt való nap kiment a tanyára, de útközben a lovak megbokrosodtak, ő közéjük esett s oly nagy zúzódást szenvedett, hogy sebeiben még az nap este meghalt.

 

 

1888. 38. 620. AZ OLASZ-FRANCIA TENGEEI VISZÁLY.…Európa legnagyobb két tengeri hatalma, Olaszország és Franciaország. Egymást végcéljaiban keresztező gyarmati politikájának eredményeiként forrnak és alakulnak a diplomácia boszorkányüstjében. A két állam hajóhada a komoly előkészületek terére lépett….A modern hajóépítés, a hadiszerek tökéletesítésének egész új korszakát nyitották meg a legközelebbi évek. Vívmányai kolosszális és elpusztíthatatlan úszó szörnyetegeket állítottak egymással szemben, tetőtől talpig vasban, gyilkos torpedók s halált okádó ágyúk rettenetes rombolásával. A hajóépítés régi rendszerében a fa lassanként helyet adott a vasnak és acélnak, ez a fordulópont döntő befolyással volt egyszersmind a tengeri harc módjára is, s egészen új alapokra fektette azt.

 

 
A «FOUDROYANT», ELSŐ OSZTÁLYÚ FRANCIA PÁNCÉLHAJÓ

 

A tengeri erejére nézve egész Európában legfontosabb Franciaország legelső páncélhajói, fából épültek, csupán 4—6 hüvelyk vastag páncéllal s kis kaliberű és erejű ágyúkkal. Követte ezeket hat más hajó, szintén fából, de vas felsőrészekkel. Ezek is legföljebb 87 hüvelyk vastagságú páncéllal s négy-négy, 23 tonna súlyú ágyúval, négy más 16 tonnással, s fél tucat könnyebb ágyúval. Súlyuk 7—8000, lóerejük 3600—4000 közt váltakozik. A Friedland már vasból van s mind a nyolc ágyúja 23 tonnás.

Még 1879-ben egy bizottság, melynek tagjai voltak: Gambetta, Grévy és Jules Ferry is, ezt a hét hajót jelölte legerősebbnek a francia hajóhad akkori páncélhajói közt. A felsorolt hajók közül még egyetlen egy sem felelt meg az 1872-ben első osztályú francia páncélos hajók számára hivatalosan megállapított föltételeknek, hogy t. i. acélból vagy vasból legyenek építve. Vízmentes osztályokkal, 12 hüvelyk vastag páncéllemezekkel, 2—2 hüvelyk vastag fedélzettel, s 24 centiméter kaliberű ágyúkkal. Ekkor már készülőben volt négy nagy hajó, melyek megfelelők voltak az előirt föltételeknek: a Foudroyant, és még három, melyekkel kezdetét vette Franciaországban az acél és a vas korszaka…

Ez idő szerint mindössze két nagyobb páncélos hajónk van…Napról-napra élesedik a két vezér tengeri hatalom, Olasz- és Franciaország versengése, melynek eldőlése nagy fordulattal vághat közbe a kontinentális politika folyásába is.

 

1888. 39. 641. Dr. D. P.: Pécsi képek. Ha Pécsnek majd vízvezetéke ós dómja is elkészül, lesz kövezete, ós az alföldi por megszűnik: akkor még a Baedeckerbe is bele kerül, s kiállítás nélkül is el fog ide néha-néha egy-egy idegen vetődni. Mert való igaz, hogy Pécsnek számos érdekes pontja van, s a természet dúsan árasztotta el adományaival; a kultúra pedig itt már ősidőben tanyát ütött…

Pécsnek múltkor bemutatott főtere lejtős, négyszögű tér, melyet minden oldalról két-három emeletes épületek zárnak be. Közepén pedig az egykori török mecset büszke kupolája emelkedik, a mely mögött a hajdani karcsú kettős minaret helyett már magos torony, tövében pedig lomtalanul kiszögellő emeletes kápolnák terjeszkednek. De azért e tér, szeszélyes szentháromság – szobrával együtt, egészen külön álló, többi városainkétól egészen eltérő, érdekes képet nyújt. Kivált heti vásárokon, mikor a vidéki sokácok, bosnyákok, magyarok és svábok tarka vegyülete hemzseg rajta. A bolgár kertészek nagy vetemény-halmazai borítják, egészen keleties szint ölt a piac. A festői érzékű ember figyelmét nagymértékben leköti, innen nyílik Pécsnek egyetlen hosszú fő utcája keletre, mely a többivel együtt, mint minden régi kerített város utcája, szűk és girbegörbe, úgy, hogy a mai élénk közlekedésre nézve valami kényelmesnek bizony nem mondható. A külvárosok tiszta, csinos cserepes házakból állnak, de az utcák rendetlensége miatt itt a közlekedés csaknem nyaktörő veszéllyel jár. A kövezet különben a belvárosban is úgynevezett pécsi kövezet. Ez pedig azt jelenti, hogy itt minden házi gazda maga levén köteles a háza előtt kövezetet rakni…

A Tettyére érve utunk megszakad, meredek gránitsziklák körítenek egy szép zöld platót, ahonnan csak délre áll nyitva a vidék. A sík tér egykor virágos kert és püspöki nyaraló, most pusztaság. A meredek sziklák töveiben fakad a dús forrás, mely századok óta látja el Pécset vízzel, sőt fölöslegében, fekvése miatt, ma is egész sereg gyár gépeit hajtaná el, ha összegyűjtenék. A talaj mindenütt elárulja, hogy emberi kéz egyengette; de ma egy részén a forrás vize kanyarog le szabálytalanul, másik részén pedig bosnyák gyerekek futkosnak és tehenet legeltetnek rajta. A délre nyíló nagy szakadás szélén a hajdani fényes nyári lak festői romjai könyökölnek, és tekintenek alá a városra, jobbra a villákkal tarkított szőlő-hegyekre, balra a szikla-oldalba épített bosnyák házakra s a távol kéklő siklósi hegyekre. A tizenhatodik században építette e fényes nyári lakot Szakmáry püspök, aki később esztergomi érsek lett, s 1524-ben j halt meg. A lak a török dúlás közben sem pusztult el, mert falai még ma is elég magasan állnak. Az épület kettős szárnya a városra tekintett, és udvarát szökőkút, vagy más kör alakú építmény díszíthette, amelynek nyomai a magas földhányás alatt ma is láthatók. A város másfélszáz éves szenvedéseiből, fájdalom, máig sem épült ki annyira, hogy e szép helyet némi költséggel régi fényébe öltöztethetné. Félévenként egyszer legalább megelevenül a tér, a húsvét másodnapi népünnep, legújabban pedig néha napján még az atlétaklub versenyei alkalmával is.

 

 

1888. 40. 654.  K. Gy.:A repülőgépről. Egy lépéssel közelebb jutottunk hozzá, amennyiben a pillanatnyi fotográfia segítségével sikerült lefényképezni azokat a mozdulatokat, melyeket a madár szárnyával tesz akkor, mikor mi azt hisszük, hogy csak egyet csattantott. Reánk egyetlen szárnycsattanás benyomását teszi e mozdulat azért, mert oly gyors egymásutánban következnek ezek, hogy úgy mondjuk, másodrendű mozdulatok, melyekből a fő-mozdulat áll, hogy szemünk nem képes azokat megkülönböztetni. Franciaországnak egyik jeles tudósa foglakozott a különböző röpülő-sebességű madaraknak röptében való lefotografálásával. Meggyőződött róla, hogy még a leglassabban repülő madár is egy-egy szárnycsattanás alatt ötven mozdulatot végezz…Ha sikerült minden mozdulatot, melyek együtt egy szárnycsapást képeznek, lefényképeznünk, akkor az utóbbi kísérlet alkalmával a fehér falra vetített kép egy folytonosan szárnyait csattogtató, vagyis repülő madarat fog mutatni, mely a felfogó ernyőn a szó szoros értelmében repül. Ez az első tekintetre megfoghatatlannak látszó tünemény abban leli magyarázatát, hogy azokat a mozdulatokat, melyeket gyors egymásutánjuk miatt mi nem voltunk képesek felfogni, de a pillanatnyi idő alatt fotografáló készülék sötét kamarája igen.

A jövőben már biztos alapon kísérletezhetnek azok, akik a repülés problémájának megoldását tűzték ki maguk elé. Mert csak oly szerkezetet kell létrehozniuk, amely képes legyen ugyanazon mozgásokat ugyanoly gyorsasággal és ugyanabban a sorrendben hosszabb ideig végezni, mint a melyeket a vetített képben láttunk.

E mozgásokat a kérdéses szerkezet belül üres és esetleg még hidrogén-gázzal megtöltött két, alumínium szárnnyal fogja végeztetni. Vájjon csak a szerkezet maga fog-e repülni tudni, vagy pedig képes lesz a magasba törő embert is madár módjára az egekbe vinni: ezt egyelőre nyílt kérdés gyanánt állítjuk ide…Magával is viheti a repülő ember azt az elektromosságot, mely hivatva lesz a repülőszerkezet két szárnyát annak rendje-módja szerint mozgatni. Erre való az akkumulátor. Higgyük el, hogy mindezeket tekintetbe véve, a repülőgép megvalósítása csak idő kérdése.

 

 

1888. 43.705. Arany-szobor pályázat. Both Menyhért

A két pályázó, Zala György és Stróbl Alajos, szobrászaink között eddig a legnagyobb sikereket képesek felmutatni, s ezekkel kétségtelenül megszerezték azt, hogy nagyobb szabású mű kivételére a bizalom leginkább ő bennük összpontosuljon. Pályaműveik is már az első pályázaton e mellett tettek tanúságot.

 Zala Györgyöt már első fellépésekor, a «Mária és Magdolna" szobor-csoportozatával, úgy fogadta a kritika, mint hivatott művészt a nagyszabású művek alkotására. E művével elnyerte a képzőművészeti társulat nagy díját s ugyanabból kifolyólag megbízatott az Aradi vértanúk, e kolosszális szoborcsoportozat, kivitelével.

Stróbl Alajosnak eddig alkotott műveiben bár nem mutathatjuk fel e nagyszabású jelleget, sőt épp ennek ellenkezőjében, a részletek aprólékos művészi kivitelében és finomságában kereste művészetének kétségtelenül megérdemelt elismerését.

 

 

ZALA GYÖRGY ARANY-PÁLYAMŰVE

 

Zala György pályaművén az eszméért és az eredetiség kedvéért feláldozza az összhatást, magas piramis tetejére helyezve a koszorút tartó nemzeti géniuszt…Zala György pályaművében a síremlékszerű magasra nyúló piramis kifogásolható. Ha ehelyett, a geniust közvetlen Arany háta mögé helyezi, a szobor-csoportozat teljes összhatást nyer. Arany Jánost mindkét pályázó ülő helyzetben tünteti fel, Stróbl Arany Jánosa padon ülve felfelé néz, balkezében tartja a kapcsos jegyzőkönyvet, jobbjában a tollat. Tartása merev s arckifejezése üres, s azt az átszellemültséget, melyet ki akar fejezni, csak is a fejtartásból következtethetjük.  A szobor-emelvény jobb és bal oldalán Piroska és Toldi alakjai vannak elhelyezve. Piroska művészileg megoldott életkép; sok báj van benne. Kevésbé sikerült Toldi alakja, mely egy rideg német lovag benyomását kelti a szemlélőben…

 

 

1888. 49. 805. KIRÁLYUNK REZIDENCIÁI. A prágai Hradsin. A prágai Hradsin-palota, nem annyira magánpalota, mint inkább egy krónika kőből, melyben a léptek minden visszhangja történeti emlékeket költ fel. Egyik fejedelmi lakhely sem annyira komor külsejű, annyira ünnepélyes jellegű, mint ez; méltán fogadta az öreg, jó Ferdinánd császárt lemondása után csendes falai közé. Az ősrégi Szent György templom, melynél Szent Venczel unokahúga apátnő volt, s imádkozott atyja, a testvérgyilkos Boleszláv lelke üdvéért. Nem messze áll attól a kápolnától, melynek ajtaján ma is mutatják azt a vasgyárat, amelyhez a jámbor berezeg fogózott, mikor testvérbátyja gyilkos csapása alatt lerogyott. A dóm ablakain besütő holdvilág az ország királyainak kő szarkofágjain játszik, köztük a csatában elesett hős Ottokárén. Neki a march-feldi csatamezőn maradt holtteste volt a küszöb, melyen át a német császárrá választott Habsburgi Rudolf, kit Ottokár nem akart hűbérurának elismerni, az aacheni koronázó terembe lépett. A népmonda saját fényt tulajdonit Nepomuki János ezüst szarkofágjának. Egy sötét keretből pedig Jézus Krisztusnak a nép hite által hitelesnek tartott arcmása néz le ránk szelíd, jóságos tekintettel.

A királyi palota második emeletén van a Prága történetében oly nevezetes szerepet játszott tanács-szoba, melynek ablakából Slawata, Martinitz és Fabricius tanácsosokat a Rudolf császár által biztosított szabad vallás-gyakorlatukban háborgatott protestánsok aládobták, s bukásuk adta meg a jelt a harminc éves háború kitörésére. Minden úgy van benne hagyva most is, mint akkor, 1618 május 23-án. Martinitzet dobták ki elsőnek, s Fabricius maradt utoljára, aki később csodás menekülése emlékére a Hohenfall nevet kapta. A terem mennyezete rendkívül alacsony, padozata egyenetlen tégla. Egy kereszt jelzi a bukás helyét, mely, nem végződött szerencsétlenül, mert az udvaron felhalmozott szemétdomb elvette az esés súlyát. Két pompás dísztermet, a rendkívül nagy spanyol és német termet csak Ferenc József ő felsége restauráltatta. Megvilágításukra 4000 gyertya szükséges…

 

 

 

1889. 1. 13. A PANAMA-CSATORNA ÉPÍTÉSE. A Panama-csatorna kiépítése, vagyis inkább az Atlanti- és Csendes-tengerek vízi összeköttetése Közép- Amerikában ősrégi természetes terv. Amerika szárazföldje csaknem az egész földgömb hosszában végig nyúlik, éjszakon a két világtenger között a vízi összeköttetés lehetetlen, délen is nehézségekkel jár s a mellett rendkívül nagy kerülőt kivan, mig itt Közép-Amerikában a két óczeánt csak egy néhány mérföld szélességre terjedő szárazföld választja el egymástól. Már 1828-ban felmérette Bolivár, Dél-Amerika felszabadítója, a földszorost, azzal a szándékkal, hogy a csatornát kiépítse…

A csatornát, csekély eltérésekkel, abban az irányban kellett építeni, melyben az Aspinwall-tól Panamáig vezető vasút vonul s e vasutat a társaság meg is vásárolta. Az egész csatorna hossza 75 kilométernyi. Az építésnek egyelőre csak a Kordillera-hegységnek a csatorna útjába eső része látszott akadályul szolgálni, a mely azonban Culebra mellett is, a hol pedig a legmagasabb, csak 3G0 lábnyi. Nagyobb akadálynak bizonyult azonban az éghajlat. A forróság és az itt uralkodó ragályos betegségek nagy halandóságot idéztek elő. Még nagyobb akadályul szolgáltak a tropikus esőzések, melyek a szárazföld nagyobb részét mocsárokká változtatták. A Chagres folyó, mely száraz időszakban igen kicsiny, esőzések után egész tengerré lesz.

 

 

A PANAMA-CSATORNA ÁSATÁSA. A CULEBRA-HEGYSÉG ÁTMETSZÉSE NYUGOT FELÖL PANAMA IRÁNYÁBAN.

 

A csatornának az Atlanti óceán felöl nyíló bejáratát Colon mellett ideiglenes kikötővé alakítottak át az építőszerek elhelyezése végett. Itt már egy kis város is alakult Kolumbusz Kristóf névvel. A csatorna az után, keresztülhaladva a Mindi mocsáron, Gatunnál a Chagres völgyébe lép, s ennek mentében halad egész San Pablóig, Legélénkebben folyik a munka a Culebra- , hegység mellett. Itt 1800 méter hosszúságú utat kellett a hegységbe vájni, átlag 140 méter mélységre s 200—300 méter szélességi-e. A munkánál különös szerkezetű mélyítő gépeket alkalmaznak. A munkát angol-holland cég végzi. Arra kötelezte magát, hogy két év alatt három millió köbméter földet távolít el…Bármily sok viszontagság érte is hát a társaságot, valószínű mégis, hogy ez az új világcsoda rövid idő múlva el fog készülni s Lesseps nagy munkája lehetővé teszi, hogy Dél-Amerika nyugati részei s az ausztráliai tartományok a civilizált világhoz közelebb jutván s a világkereskedés hálózatába bevonatván, az eddigieknél hasonlíthatatlanul nagyobb virágzásra jussanak.

 

 

 

1889. 2. 29.  BALLAGI ALADÁR:  A TISZA-TOROK, TÉTELTŐL ZALÁNKEMENIG. …Csakhamar Tételen vagyunk, melyet itt széltére így hív a magyarság, s ennélfogva helytelen, hogy egyebütt, még hivatalosan,is mindig csak német nevén, Tittel-nek hívják. Tétel a Tisza mellett lapályon fekszik. Vele szemközt szakad a Béga-csatorna a Tiszába. Előtte délre roppant mocsár, mögötte északra magas homok- és homokkő-fennsík emelkedik. Szellős és tar hegyfoka messze ellátszik a roppant rónaságba. A legcsodálatosabb alakulatok közé tartozik e két négyszög mértföldnyi, vetélő-alakú fennsík, mely köröskörül meredeken emelkedik, s teljesen sima, mint az asztal. Meredek oldala, s a tövében elterülő mocsár természet alkotta erősséggé teszi, s valóban annak is használták 1849-ben a római sáncokból Perczel által kivert szerb csajkások és szerezsánok. Ez a fennsík történelmi nevezetességű nemcsak katonai szempontból, régi védőművei miatt, hanem a Tétel fölött rajta épült szent Ágoston-rendi kanonokok prépostságáról is. Ennek rommaradványai még öt-hat helyt látszanak ki a földből….Amint Tételt a gőzösön elhagyjuk, rengeteg lápvidék képe fejlik ki előttünk, mely tégla alakú terület északi szélén a tételi fennsík emelkedik, lábában Tétel, Lok és Vilovo községek…

 

 

A TISZA TORKOLATA. — HÁRY GYULA RAJZA

 

Nem tudom honnan vették földrajzíróink, hogy a Tisza Tételnél szakad a Dunába, mikor nyilvánvaló, hogy éppen szemközt Zalánkeménnél. Tételtől a Tisza torokig még jó másfél mérföldnyi utat tesz a hajó. Vagy egy óra hosszant tartott az út….Tétel 1872-ig a csajkások határőr zászlóaljának volt székhelye, s csak azóta tartozik Bács megyéhez. A katona-uralomnak, 1874-ben, már csak a város csinosságán látszik meg a nyoma. Annak az érdeme, hogy e mindössze 2800 lélekből álló községet számos emeletes épület díszíti, hogy kongó téglával cifrán kirakott utcái vannak, hogy főutcáin petróleumlámpák világítnak, hogy hajóhidat vertek a Tiszán, hogy itt lévén a csajkások naszádjainak fő gyülekező helye. Jókora kikötője épült, melyben ottlétemkor három nagy hajó, az Achilles, Carl és Promontor horgonyzott. A határőr-rendszer egyéb nyomai végképp eltűntek. A torkolathoz érve, ladikba szállunk a Ráckevéről, s átevezünk az éppen szemközt, a Kalakac  hegyfarknál zsugorgó Ó Szlankamen (Stari-Slankamen) nevű rác falucskába, mely történelmünkben Zalánkemén* neve alatt ismeretes, ma a környékbeli magyarság Szlankának hívja.

 

*

A Tisza a Duna leghosszabb mellékfolyója, Közép-Európa legfontosabb folyóinak egyike. Áthalad Magyarország, Románia, Szlovákia, Ukrajna, valamint Szerbia területén. E folyó képez határvonalat Bácska és Bánát között, mielőtt a Vajdaság közepén, Titelnél a Dunába ömlik.

 

*Zalánkemén falu Szerbiában, Vajdaságban, a Szerémségi körzetben.

 

 

1889. 9. 140. A görög naptár és időszámítás. Nagyobb naptárak a protestánsok és katolikusok kalendáriumán kívül rendesen az oroszt és görögöt is tartalmazzák, de a legtöbb elégnek véli a régi Julián naptárt adni ki a helyett. A görög egyház hívei nem fogadták el a javított vagy Gergely-féle naptárt, hanem megtartották a régi Julián-félét…A keresztények legnagyobb három ünnepét, a karácsonyt, húsvétot és pünkösdöt, s még egy néhány Mária-ünnepet a római katolikus és a görög-keleti egyház közösen tartja meg, de különböző napokon. Az oroszoknak és görögöknek nincsenek sem advent-vasárnapjaik, sem vízkereszt utáni vasárnapjaik…

Szentatyák vasárnapját megelőző csütörtökön ünneplik Krisztusurunk mennybemenetelét, s maga a pünkösd két ünnepnapból áll, melyek közül az első a szent háromságról, a második a szentlélekről, a kis oroszoknál pedig megfordítva neveztetik. A görög hitű délszlávok ez ünnepet a szent lélek leszállásának emlékére ülik, mint szentlélek hétfőjét. Pünkösd utáni vasárnapot, mely a katolikusoknál és protestánsoknál Trinitatis — vagy Szentháromság vasárnapjának neveztetik, a görögök minden szentek emlékére ülik. A következő hétfő pedig a Péter-böjt első napja, mely mindig június 28-án, Péter és Pál napja előestéjén végződik…

Míg az oroszok mindegyre új szenteket csinálnak, addig a románok például szent Damascen óta nem fogadtak el újabb szentet, s még négy lokális szentjüknek sem szenteltek külön napokat, mert még nincsenek kanonizálva. A Keresztelő Szent János tiszteletére rendelt ünnepek: Iván születése (jún. 24),  Iván lefejeztetése (aug. 29), és fejének megtalálása (febr. 24 és máj. 25) az egész görög egyház által el vannak fogadva. Nemkülönben Péter és Pál apostol ünnepe (jún. 29), Szent György vértanúsága ápr. 23), Mihály arkangyal napja (nov. 8), Iván vértanúé (dec. 27), és csodatevő szent Miklósé (máj. 9 és dec. 6.). Utóbbinak két napja közül a délszlávoknál dec. 6-ika, az oroszoknál május 9-ike a népszerűbb, mint amely a szent porainak Bariba való átszállítása emlékéül van rendelve…

 

1889. 11. 179.  Hipnotizmus és spiritizmus. Ismerve a hipnotizáló kísérleteknek az azokban résztvevő ideges szervezetekre nem ritkán káros és veszélyes következményeit, Charcot* tanácsára ma már Parisban is betiltották és Brüsszelben is közegészségügyi törvény tiltja a nyilvános kísérleteket. Nálunk Krause kísérleteinek hatósági eltiltása szóba hozatott. A közönség nagyobb része tudomásával sem bír annak, hogy mekkora mozgalmakat kelt már a hipnotizmus kérdése a külföldi legelőkelőbb tudományos körökben. Charcot kísérleteit nem számítva, legújabb időben Richet párisi tanár ölelte fel a tudományos kutatásnak ezt a terét. Vizsgálódásai a legfeszültebb érdeklődést keltették világszerte. Richet egy B. Léonie nevű médiumot használt fel kísérleteinél, s ismételt hipnotizálás által vele a legmagasabb fokú érintkezést hozta létre. Tizenöt napon át delejezte e célból megszakítás nélkül, s kezdetben 2 óráig, majd fokonként 5 óráig tartó mesterséges álomba süllyesztette. Azután e hölgy tudta nélkül megpróbálta öt akaraterejénél fogva a távolból is — par distance — elaltatni. Összesen kilenc kísérletet tett, melyek közül három teljesen sikerült…A londoni spiritiszta társaság, mely magát «lélekkutató»-társaságnak nevezi, több mint 800 tagból áll, ezek közt oly nevek, mint Gladstone, Eipon és Canisle püspökök, több tanár és akadémiai tag, a külföldi levelező tagok közt dr. Hartmann Ede…

Nyílt kérdések egész sora előtt áll most a tudomány, melyeket nem lehet többé az egyoldalúság álláspontjáról ostromolni. Számolni kell velük az elfogulatlan kritika világánál. Ha ez megtörténik, nem lehetetlen, hogy azok a jelenségek, melyeket a hipnotizmus néven ismerünk, az emberi tudás egész körét új alapokra fogják fektetni. A. O.

 

*Jean-Martin Charcot ( 29 November 1825 – 16 August 1893) was a French neurologist and professor of anatomical pathology.

 

 

1889. 20. 316. Afrika jövője. Az afrikai civilizáció kilátásai nagyon ígéretesek.  Az európai kultúra leghatalmasabb tényezői, egyház és állam, nemzetek és társadalmak, mintegy összebeszélve ébrednek tudatára annak, hogy a sötét világrész érdekében eljött az idő, valami határozottat kezdeményezni, s az eddigi csalódások fontolóra bírhatták az emberiséget, hogy ki nem meríthették erejének azt a fölényét, mely a szellemi és erkölcsi eszközök hódító hatalmával szokott járni.

Az afrikai kutatások csak a század első fele óta is annyit haladtak már, hogy megrögzött geográfiai fogalmak szorulnak kikorrigálásra. Ezek keretében Afrika egész képe másképp tűnik ma fel, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Még csak hatvan év előtt is a Niger és Kongó folyókat azonosnak tartották, s a tudományos világ egész allelujával fogadta a két Landor ama fölfedezését, hogy a Niger és Kongó nem egyazon folyó. S még napjainkig is az volt a vélemény Afrikáról, hogy az egy roppant homokos síkság, melynek népességét nagyobbára éhes oroszlánok és vérszomjas rablók alkotják,

Mindezeket az avult felfogásokat elsöpörték az újabb felfedezések. A homokpusztaságról tudjuk, hogy gazdag alluviális /hordalékos/ területekben, melyek ép oly termékenyek, mint a Kasmír völgye.  Rengeteg erdőkben bővelkedik, melyek mellett eltörpülnek északi Oroszország erdőségei, tavakkal, melyekhez képest a Ladoga és Onega merő pocsolyák. Hegycsúcsai oly magasra emelkednek, mint az Alpok és a Kaukázus legmagasabb ormai, folyói pedig oly természetes és nagyszerű vízi utakat képeznek, mint magában Szibériában, hozzá azzal a megbecsülhetetlen előnnyel, hogy sohasem fagynak be…

Még fontosabb az a vasút, melynek kiépítését Olaszország vállalta magára. Már maga Massovah bírása az olaszok által, nagy horderővel bír az európai civilizációra. Massovah, a Vörös-tenger Velencéje, egy szigeten épülve…

A Nílus szintjét oly magasra kell felemelni, hogy természetes akadályait több ölnyi mélyen elborítsa, s egyszersmind vize gazdag iszapjával megtermékenyítse a körülfekvő területeket, akkora terjedelemben, mint Francia- és Németország területe együttvéve. Hogy egy ily eszme, bármily merésznek látszik is első pillanatra, épen nem kivihetetlen abban a században, mely a Szuezi és a Panama-földszorosok átvágását véghez vitte….A Nílus,—mondja Baker,—egy zabolátlan tüzes ló, de zablával szájában Egyiptom termékenysége rendkívülire fokozható általa. Oly folyónál, mely bizonyos évszakokban roppant mennyiségű vizet és iszapot szolgáltat, s melynek 1000 angol mértföldenként 1500 láb esése van, roppant terület volna nemcsak öntözés által megtermékenyíthető, de az évenként visszamaradó iszaplerakodások által is. Egy sor gát a Níluson keresztül bizonyos pontokon fölemelné a szintjét, ahonnan aztán a víz csatornák segélyével csapoltatnék le, medencékbe vagy víztartókba, ahonnan az iszappal telített nagy mennyiségű víz Nubia és Líbia pusztáira volna vezethető, hogy azokat termékeny szántóföldekké varázsolja.

Hogy mekkora fellendülése várható ettől a kereskedelemnek, mutatja az a gazdagság, mely a kiviteli cikkekben tapasztalható. Szegfűszeg, fahéj, teknősbékacsont, bors, elefántcsont, gumi a fő cikkek. A kókuszdió-pálma tenyészik a zanzibári szigeten és a kontinensen, az olajpálma Pembában, és a cukornád mindenütt. Kiaknázatlan a vidék kaucsuk-gazdagsága; rizst termelnek a Rufidsi partokon, a gyapot mindenütt bőven fizet, valamint a mindenféle gabonanemű, árpa, kukorica, nem is említve a kávét, s a tenyészállatok közt az ökröt, juhot, kecskét. Van még a Kongónak egy nagy előnye, melyet eddig kevés figyelemben részesítettek, s ez az, hogy az egész nyugati partvidéken Sierra Levna és St.-Paul de Loanda közt a Kongó torkolata az, hol egy utazó kifejezése szerint egy egész hajóhad elég mély vízre talál 50 ölnyire a tengertől befelé is, a hol horgonyt vethessen teljesen védve…

Mindezek a tények eléggé rámutatnak Afrika rendkívüli nagy jövőjére s mutatják azt is, hogy ott koránt sincsenek a polgárosodásnak oly nagy akadályai, aminőket legtöbben képzelnek. Nem árt, ha a viszonyok alapos egybevetésével kellő mértékére szállítjuk alá az Afrika veszélyéről, és megközelíthetetlenségéről nagymértékben elterjedt képzeteket.

 

 

1889.  27. 438. Königgrätz. 1866 július 3-án.  Az 1866 július 3-án bekövetkezett katasztrófa okait, régi bevett szokás szerint, a monarkhia intéző katonai körei mindenféle előre nem látott.s véletlen esetekben keresték, és keresik mai napig is….A königgrátzi veszedelem végképen elmarad — minden következményeivel — ha Benedek július 2-án támadóként lép fel, s nem várja be a porosz koronaherceg csatlakozását. Ki hinné, hogy népek és nemzetek sorsa gyakran egy alig számba vehető körülményen fordul meg? Normann hadnagyról azt mondják, hogy rossz lovas, azonkívül még rövidlátó is volt. Mielőtt a koronahercegnek szóló levelet átvette volna, paripája megsántult s így von der Gioeben gróf századostól kapott egy rendkívül erős és gyorslábú lovat, mely őt aztán hat órai, többnyire vágtatva tett lovaglás után mindeneken keresztül szerencsésen rendeltetése helyére vitte. Más lovon megakad, s valószínűleg a huszárok kezébe jut. A többit aztán könnyen el lehet gondolni. Osztrák részről az 1. 4. 8. és 10-ik hadtesten kivül még a szászok is készen állottak.

Az osztrák tüzérség határozottan jobban dolgozott, s tisztjei is minden tekintetben többet értettek. Előnyükre az is szolgált, hogy a terep minden zugát tökéletesen ismerték. Mindezt nem mondhatjuk a gyalogságról. Minden személyes bátorság mellett folyvást csak azért is a rövidebbet húzta, mivel ódonszerű puskáival a hátultöltők öldöklő tüzelését ki nem tarthatta, ez a legénység morális erejét megtörte.

A poroszok gondosan kerülték a magyar gyalogság szuronytámadását, de a hol ily módon kenyértörésre került a dolog, mindig a rövidebbet húzták…

Egy magyar sorezredből elszakadt, 150—180 emberből álló csapatot két fiatal tiszt vezetése alatt a benateki erdő egyik sarkában a mieink — körülvettek. A magyarok egyes terebélyes fák mögé húzódva, pusztító tüzeléssel tizedelték meg embereinket. Két ágyút vontattak ellenük; a kartácsok aztán megtették hatásukat

Az egyik tiszt megsebesülvén, belefordult egy vízzel telt árokba. Embereink öt onnan ki akarták húzni. Kérte őket, hagynák ott, a hol van, mert a víz jól esik sebének, megállítja a vérzést. Majd későbben legyenek oly szívesek egy orvost küldeni…

A benateki erdő elfoglalásánál, melynél a poroszok 88 tisztet és 2600 embert vesztettek alig háromnegyed óra alatt, kitűnt, hogy az ellenség vezérei abszolúte semmit sem törődnek embereik életével, míg részünkről nagyon kíméletesen bántak a katonákkal, még akkor is, amidőn aránylag csekély áldozatokkal nagy sikert lehetett volna elérni. E részben az osztrák fővezényletet a legnagyobb felelősség súlya terheli, Ferudil a régi iskola katonája lévén, nem tudta magát annak elveitől megszabadítani, mely szerint a gyalogság gyengeségét tekintve, jobbadán védelmi harcokra szorítkozzék a vezér.

Mindkét részről 1600 ágyú működött Königgrätznél, és pedig egyenlő számban, a mennyiben 750 porosz ágyú ellenében szintén 750 osztrák ágyú állott, de miután az osztrák tüzérség kétségtelenül fölényben volt, ezen körülmény-helyes felhasználásával Benedek megverhette volna a poroszokat. A csatatér július 4-én a legborzasztóbb látványt nyújtotta, melyet valaha emberi szem láthatott. Ehhez képest a solferinoi és magentai csaták merő verekedéseknek mondhatók.

Chlum körül oly sűrűn feküdtek egymás mellett a hullák, hogy a tüzérség fogatai még lépésben sem haladhattak előre. Helyenként két-háromszáz ember hevert tarka egyvelegében. A csatatér hiénái éjszakának idején máig elvégezték iszonyú munkájukat, mert nemcsak a halottak, de a nehéz sebesültek is meg voltak fosztva ruháiktól…A königgrätzi csata azt mutatta, hogy az osztrák sereg akkori emberanyaga más körülmények közt, leginkább pedig a fegyverkezés hátránya nélkül a porosz csapatokkal mindenképpen kiállja a versenyt, sőt sok tekintetben ezeket felül is múlja. Mindezek után bátran elmondhatjuk, hogy az osztrák-magyar-német szövetséges hadakon Európa semmiféle hadereje ki nem foghat.

*

A königgrätzi csata  az 1866-os porosz–osztrák háború legnagyobb csatája. A nagy technikai és hadvezetési fölényben lévő Porosz Királyság döntő győzelmet aratott a többnemzetiségű, idejétmúlt felszerelésű, és felállású Habsburg csapatok felet. wiki

 

 

1889. 28. 447. A PERZSA SAH EURÓPÁBAN. Harmadízben tesz körutat Nasredin sah, a perzsák hírneves fejedelme Európában, mindannyiszor egy-egy világkiállítás meglátogatása lévén az indító ok útjára. 1873-ban a bécsi, 1878-ban a párisi s jelenleg ismét a párisi. A perzsa sah, ki jelenleg 60 éves és már 31 éve ül ősei trónján, a kelet összes fejedelmei között talán legnagyobb vonzalommal viseltetik az európai műveltség iránt…Útja mindenfelé diadalút volt, a városok pompásan feldíszítették magukat, hivatalos és nem hivatalos küldöttségek üdvözölték, s ahol megállott, népünnepeket, díszelőadásokat rendeztek tiszteletére. Tinisben Dondukov Korzakov herceg kormányzó, Moszkvában Dolgoruki herceg főkormányzó,  a cár nevében üdvözölték. Május 23-án Szent-Pétervárra érkezett, hol maga a cár fogadta. Több napi oroszországi tartózkodása után a sah egyenesen Berlinbe ment, hol a német császárt látogatta meg

 

 

ASSIZ-ES-SULTANE, A SAH KEDVENCE

 

A perzsa sah londoni tartózkodásának első napjaiban kiment Windsorba a királynőhöz…A sah kíséretében vannak többek közt: miniszterelnöke, Mirza Ali Askan khan Emin szultán. Kíséretben van  négy fő udvari hivatalnok, a fő udvari orvos, dr. Tholozan, nyolc tábornok (Sertip) s 21 alsóbb rendű hivatalnok, köztük a 12 éves Assiz-es-Sultane nevű «tábornok», a sah kedvence /képünkön/. Ez utóbbi jelenleg a londoniak érdeklődésének kiváló tárgya. Kicsiny, nyílt képű, eszes gyermek, karddal oldalán. A gyermek, ki a sahtól elválhatatlan s apródi tisztet teljesít, kurd eredetű, s a sah egyik kedvenc háremhölgyének öccse, akire van bízva a kincstár őrizete is. Híre terjedt Londonban, hogy a sah a kedvenc kis Assiz számára angol nevelőnőt keres, és már a diplomácia is beavatkozott a dologba.

 

 

1889. 33. 534. A lakás a középkorban. Nagy Károly uralkodása előtt a németeknél tulajdonképpeni város nem volt, sőt a falvakon is mindenki ott építette kunyhóját, ahol tetszett. A legtöbb embernek külön nyári és téli lakása volt. A nyári lakás fala vályoggal töltött fagerendákból, teteje nádból állott, ablak és kémény helyét egyetlen kis nyílás pótolta. Az ily kunyhóban, még a gazdagabbaknál is, együtt laktak az emberek és állatok. A téli lakás föld alatt volt s felül trágyadomb védte az időjárás ellen. A fejedelmek lakása is ilyen volt, csakhogy terjedelmesebb. Az emberek rendesen csak hálni jártak a házakba, az ünnepélyességek s a rendes munkák udvaron vagy a szabadban történtek. Később az előkelők már középületeket is emeltek s egyes, akkor időkhöz képest pompás várak és templomok emelkedtek. A közönséges úri lakban a lakóházak, melyekben az egyes családtagok szobáit csak deszkák választották el, még egy fedél alatt állottak a gazdasági épületekkel és istállókkal s csak ritkán épültek kőből…

Pár század alatt teljesen kifejlődött a városi élet. 1300 körül már egész sereg sűrű népességű város volt, szűk és görbe utcákkal, ahol csak a templomtér és a piac nyújtottak egy kis szabad levegőt. A házak erkélyesek, lépcsőkkel ellátottak voltak, soknak volt előcsarnoka vagy lépcsőháza, amiért az utcák még szűkebbek voltak. A legtöbb ház fából volt, fa- vagy szalma-fedéllel, kémény nélkül, de az istállók már más fedél alatt. Ha tűz támadt, rendesen az egész város leégett, csak a vályogfalak maradtak meg. Téglát és követ ez időben csak templomok, városházak s körfalak építésénél használtak. A kémények készítését Parisban kezdték meg a XIV. század közepén, addig a füst az ablakon ment ki, s a szobákban nem is volt kemence, csak szénserpenyő*. A kémények azonban gyorsan terjedtek, Bécsben már 1454-ben elrendelték, hogy a kéményseprők rendesen tisztogassák azokat. Különben Bécs ekkor építészetileg nagyon előrehaladt város volt, s az ablaküvegegeket sem tekintették még itt luxusnak, mint más városokban, hol annak helyén rendesen olajos papír vagy felszegzett vászondarab volt.

A középületek közül a templomok, városházak és kórházak voltak a legdíszesebbek. A városházak alatt csaknem mindenütt igen nagy bor- és sörpincéket építettek. A kórházakon kívül voltak még nagy fürdőházak, minden borbély köteles volt fürdőszobát is tartani. Az épületek belseje sokáig maradt egyszerűbb és dísztelenebb, mint a külső rész. Míg a gazdagok lakásaiban is aprók és sötétek voltak az egyes szobák. A padlót deszka borította. A társas összejöveteleket különben nagyon ritkán tartották a magánházakban, az egyes céheknek s a nemeseknél az egyes családoknak külön gyülekező helyük volt, ahol táncmulatságokat is rendeztek….A XVI. és XVII. században is igen egyszerűek voltak még a magánlakások az előkelő városokban is. A szobák belsejében voltak szobrászati díszítések, leginkább gyümölcsfüzérek és gót faragványok, de maguk a szobák kicsinyek, alacsonyak s igen sötétek voltak. Rendes szokásban volt, hogy a nappali szobákban a falak hosszában s a középen álló nagy asztal körül falócák álljanak, szék még ritkaság volt, s karosszéket csak öregek vagy betegek használtak. A díszszobákban a padló csinos téglákkal volt kirakva, s a falakon virágfüzérek között jelmondatok voltak olvashatók vagy a bibliából, vagy a klasszikusokból. A legszebb szobákat rendesen zárva tartották, s a legtöbb házban az összes családtagok egész télen át egyetlen fűtött szobában éltek.

 

*Lányban szunnyad a szerelem,
szénserpenyő szemeiben

hol felgyúl és kihuny a tűz ,

de mindig rejtve kényesen. Weöres

 

 

1889. 36. 581. A KAMERUNI NÉGER ISKOLA. Az afrikai négerek műveltsége az utolsó két évtized alatt folyvást halad. A hol európaiak és különösen misszionáriusok letelepednek, s a hol épen tömegesebben laknak, mint a guineai öböl partvonalán s a nagy tavak vidékén, mindenütt van egy pár néger iskola, néger nyelven nyomatott könyv, sőt hírlap is…Kamerun  Afrika nyugati partján van, a Kongó torkolatától éjszak felé s egészen német birtok. A csekély kiterjedésű gyarmatban, mely csaknem az egyenlítő alatt fekszik, igen sok néger falu van s ezek közt legnevezetesebb Bona-mandore, a sokat emlegetett «Bell királya városa, ahol egy jámbor sváb misszionárius fia, Christaller, tartja fenn a képünkön bemutatott iskolát abban az épületben, mely egyúttal a missziótelep imaháza is.

 

 

NÉGER ISKOLA KAMERUNBAN.

 

A „birodalmi iskola" a német kormány tényleges segélyezésében részesül, 1887-ben február 24-én nyilt meg 32 növendékkel, kiknek száma azóta nagyon megszaporodott. Az iskola épülete egy a Kamerun folyó bal partján emelkedő dombon van, főképp a pálmafa egyes részeiből építve. Az épület előtt levő csengettyű, mely helyett Esslingen württembergi község lakói egy nagyobb harangot küldtek ajándékba, első sorban egyházi szolgálatot végez…Az iskola taneszközei ugyanazok, mint Németországban…A művelt új nemzedék utódai bizonynyal még tovább is haladnak a művelődés útján s ma, a villamosság korában, aligha lesz szükség egy századra is, hogy Afrika vad vidékein művelt társadalmat találjunk a bennszülöttek között is.

 

 

 

1889. 40. 647. Mosogató gépet talált fel egy leleményes indianai (amerikai) gazdasszony. A géppel két perc alatt 5—20 tucat tányért lehet megmosni, törölgetni s szárítani a gép nagysága szerint.

 

1889. 43. 702. Az orosz cár Berlinben. Nagyon soká várakoztatott az orosz cár magára Berlinben, — több mint tizennégy hónapig, — mig rászánta magát, hogy H. Vilmos német császárnak azt a látogatását, melylyel mindjárt a trónra lépte utáni első időkben megtisztelte, — végre mégis csak visszaadja.

III. Sándor czár Dániából, a hol rokonai körében évenként hosszabb időt szokott tölteni, okt. 9-én indult el a «Dersava» gőzösön s Kielben* szállván német területre, a saját vasúti vonatán, melyet Szent-Pétervárról kizárólag e célból hoztak el ide, okt. 11-én d. e. 10 órakor megérkezett Berlinbe….A lehrti pályaudvaron a magas vendég üdvözletére megjelentek a németországi főurak, élükön Vilmos császár és Bismarck herceg. A cár a saját testőrségének egyenruhájába volt öltözve, míg Vilmos császár, az uralkodók közötti etikett szabályainak megfelelően, orosz ezredének egyenruháját viselte. Bismarck tábornoki díszruhában jelent meg. A két császár a találkozáskor megcsókolta egymást s végig nézve az óriási termetű emberekből álló érc-sisakos testőrség elvonulását, négy lovas hintóba ült, mely katona-kíséret mellett vitte a két uralkodót a palotába…A cár, őseinek szokását követve, nem a német császárhoz szállt, hanem az orosz követségi palotába

Bismarck ötnegyed óráig tartó bizalmas fejtegetései nagy hatással voltak az európai béke megszilárdítására: de a közvélemény nagyon keveset hisz el, s az orosz cár berlini látogatását ma is csak egyszerű udvariassági ténynek hajlandó tekinteni, melyet egyik fél részéről sem fog követni őszinte és meleg barátság.

 

 *Kiel város Németországban, Schleswig-Holstein szövetségi tartomány fővárosa.

 

1889. 46. 752. A műcsarnok kiállítása. November 15-ikén nyílt meg a műcsarnokban a kiállítás, az idén későbben, mint máskor, mert az előbbi években október elején kezdődött a kiállítás. Azzal mindig együtt járt, hogy művészeink a kiállítás első részében kisebb számmal vettek részt, addig pedig a külföldi művek uralkodtak. Ennek oka az volt, mert művészeink a nyári tanulmányok feldolgozásával vagy nem készültek el októberre, vagy külföldi kiállításokon voltak elfoglalva. A képzőművészeti társulat tehát november közepére tette a kiállítások megnyitását, hogy művészeink egyszerié lépjenek föl. Az idén nincs Munkácsy-dij, de vannak egyéb jutalomdíjak. A kiállításra a művészi körök jól \ készültek. A külföldi művészek érdeklődése is j évről-évre növekszik. Oly nagy tömegben érkeztek a festmények, hogy lehetetlenné vált elhelyezésük a műcsarnokban. A zsűri tehát nagyobb szigorral válogathatott. így is alig tudtak helyet  találni a közel 500 festménynek és szobornak, mellyel a kiállítás megnyílt…

Feszty Árpád vívta ki magának a tárlaton az első helyet a komoly koncepcióval, a tartalmas stíllel és a fényes színekkel. Bibliai tárgyat dolgozott föl, életnagyságú alakokkal. A kesergő asszonyok Krisztus sírjánál a festmény címe. A kőlappal lefedett sír körül a három áhítatos nő, mély fájdalomtól megtörve. Elől Magdolna, összeroskadva, lesújtva borul a márványra. Arcza nem látszik, de alakja szól helyette, fájdalommal. Ragyogó vörös haja leomlik; s fehér öltönye hatással emeli a gazdag színeket, melyeket Feszty oly szerencsésen választott össze e nagy képhez. A másik két nő is a fájdalom képviselője. A kőlapon a töviskorona és pálma. A táj komor. Ünnepélyes, fájdalmas itt minden…

 

 

1889. 47. 765. A műcsarnokból. A műcsarnok új kiállítása egy hét óta van nyitva. A közönség érdeklődése már az első napok alatt eleven volt. A miniszterek, a közélet jelesei is fölkeresik. A zsűri, mely az ezer forintos Rock-díjat, a műcsarnok kettős díját, az állami aranyérmet (egyet hazai és egyet külföldi műveknek) odaítéli, vagy kijelöli a jutalomra érdemes műveket, már megalakult. A Nemzeti Múzeumnak is vásárolnak képeket, és alig lehet kételkedni, hogy Ő Felsége számára ezúttal szintén történnek nagyobb vásárlások. Elkészült a Képes tárgymutató is, mely a kiállított művekből hatvannak másolatát közli, többnyire fénykép után fölvett sokszorosításban. Ez a kiállításnak maradandó emléke, mely sok művészünk fejlődéskorát, jeles művét őrzi, mikor e művek már szerteszét vándorolnak, s talán többé vissza sem kerülnek. A képes katalógus után közöljük mi is a kiállítás több festményét és egy pár szoborművet. Arckép nincs sok a mostani tárlaton, pedig kétségkívül ebben legnagyobb a termés; de festőink bizonyos idő óta óvatosabbak, s a kiállításra megválogatják az arcképeket. Az utolsó években a közönség kitűnő arcképeket láthatott a műcsarnokban; az igények fokozódtak, s művészeink is több becsvággyal tekintik az arcképezést, mióta bebizonyult, hogy az igazi művészi arcképek hatása nem múlik el nyomtalanul. Benczúr Gyula egymásután festi meleg színű, szebbnél szebb arcképeit, s a külföldi kiállítások is ünneplik.

 

 

Pataky László: Templom előtt

 

Pataky Lászlónak "Templom előtt» nagy képe ambícióval készült s a komoly zsánerből átmenet az életkép közé. A fiatal festő az élet nyomorúságait, fájdalmait szívesen festi. (A hazai népéletből is fest elég jellegzetest.) Realisztikus irányban halad, vagyis az igazi életet veszi ecsetje alá, mint a hollandi mesterek, a kik nem szerettek idealizálni, hanem szépítgetések nélkül festették meg a fölvett témához alkalmas alakokat, úgy a mint előttük éltek, vagy a mint előttük álltak a vászon előtt. Nagy kitérés volna a fölött elmélkedni, hogy a költő vagy ábrázoló művész menynyire kövesse az élethűséget, mennyit leplezzen el belőle; vajon hogy minden, a mint van, lehet-e tárgya a költészetnek és festészetnek, vagy pedig csiszolni, finomítani kell azon a művészeti hatás magasabb célja és ideálja érdekében. Pataky híven festett az élet után. A templom előtti koldusokat sokan festették már, mint pittoreszk alakokat. Pataky figyelmét is megragadták. E szegény, nyomorult, rongyos alakok, kiket a nyomor még az arc rendes színétől is megfoszt, kiket az ínség vonásaikban eltorzít, kiknek rongyos és szurtos ruhája tartózkodóvá teszi még azokat is, a kik alamizsnával könyörülnek meg rajtok — ezek foglalják el Pataky képén is a templom ajtaját. Ott guggolnak a lépcsőn, összekulcsolt kezekkel, oda támaszkodnak a falhoz asszonyok, vén emberek, gyermekek, várva a könyörület filléreit. Elnyűtt alakok, fakók, szederjes arcúak, toprongyosak. A hűség, , a ridegségig őszinte. Elhagyatottságuk, nyomoruk, így megfestve azt érezteti, hogy visszataszítók is. E szomorú csoport oly megvedlett, oly kopott, hogy se az arcon, se a ruhán még enyhítő színeket sem tudtak nyújtani egy képhez. Szürke minden; egy kietlenség kopársága…

 

 

1890. 5. 73. AZ ANGOL-PORTUGÁL VISZÁLY. A legutóbbi napok világtörténeti jelentőségű eseménye volt a hatalmas Anglia összezörrenése a kis Portugáliával a dél afrikai birtokok felett. Dél-Afrikának jelentékeny része ma Anglia hatósága alatt áll, közvetlenül vagy közvetve a déli csúcson fekvő Fokföldtől felfelé. Szomszédjai, a holland eredetű búrok, kik egykor a Fokföld urai is voltak, kiket a hatalmas Anglia másfél század óta folytonosan üldöz. A németekkel még eddig nem volt jelentékeny baja. Ők a nyugati teljesen terméketlen s nem is lakható partvidékeket foglalták el. Észak felé, mindkét parton a portugálok. A nyugati parton Benguella, a keletin Mozambique környékén már századokkal ezelőtt telepedtek le. Csak egyes telepek névleges urai voltak, s a két partvidék közt levő és egész Livingstone idejéig teljesen ismeretlen, s máig is csak nagyjában ismert tartományokban semmi fölényük sem volt.

Serpa Pinto portugál ezredes, ki Dél-Afrika közepén tett nagyszabású útjával, világhírűvé tette magát, a portugál érdekek megvédése végett a nyáron hadjáratot vezetett a portugál birtokokat sokat háborgató Makolo négerek ellen. Azokat megverte s a portugál fennhatóság elismerésére kényszerítette. Mivel ugyanezeket a négereket már előbb az angolok is hatóságuk alá vették (a mi a vadnépeknél nagyon egyszerűen megy), sőt a háborúban két angol zászlót is elfoglaltak, az angoloknak elég ürügyük volt a kis Portugália ellen fellépni, s igen természetes, hogy a kis nemzetnek engednie kellett…

A portugál nép nem nyugodhatott meg az angolok erőszakoskodásaival szemben. Különösen Lisszabonban számos tüntetés volt e miatt, s január 14-én, midőn híre terjedt, hogy a portugál kormány az angolok követeléseit elfogadta, a Don Pedro téren, s más helyeken egyetemi hallgatók vezetése alatt nagy tömeg gyűlt össze, mely ellenszenvének jeléül többek közt a brit konzulság címerét is levette. Barros Gomes minisztériuma az angol viszály miatt leköszönt, s az új minisztérium ismét alkudozik az angolokkal. Serpa Pinto nem akar engedni, s így a bonyodalom még folyvást fennáll. A lisszaboni zavargás alkalmával közel 70 embert fogtak el.

 

 

1890. 6. 85. címlap.  A pesti hazai első takarékpénztár öven éve. …Az intézet jelentőségét gr. Széchenyi István fejtette ki először a magyar nemzet előtt «Hitel» című munkájában…Fáy András iktatta be az 1825-re összehívott országgyűlésre Pest vármegye részéről felküldött utasításába több rendbeli közművelődési, igazságügyi és ipari reformok között a takarékpénztárak fölállításának sürgetését. Fáy András tervét Pest-vármegyének 1839. március 19-iki gyűlésén az egybegyűlt Karok és Rendek «hazafiúi buzgóságához méltányos szívességgel fogadták» és megvizsgálása s mielőbbi jelentéstétel végett bizottságot küldöttek ki…

A  takarékpénztár első alapító részvényeseinek névsorában, a haza legfényesebb nevű fiai tündökölnek: ott van Széchenyi István gr., Deák Ferenc, Kossuth Lajos; Andrássy György gr., Bajza József, Beöthy Ödön, Károlyi György gr., Ráday Gedeon gr., Szemere Pál, Schedel (Toldy) Ferenc, Teleki József gr., Wenckheim Béla b. és Wesselényi Miklós.

 

 

 

A JÓZSEF-FERENC VÁROSI FIÓKINTÉZET A KÁLVIN-TÉREN A SZÖKŐ-KUTTAL Dörre Tivadar rajza

 

Az 1845 januári közgyűlés megbízta a választmányt, hogy szemeljen ki Pesten egy fekvésénél és építésénél fogva az intézet nemcsak jelen állapotának, hanem jövendőjének is megfelelő házat, vagy ha ilyent nem találna, igyekezzék telket, egyesületi ház építésére alkalmas tért szerezni…A takarékpénztár-egyesületnek is megnehezültek napjai 1848-ban és még inkább 1849-ben. A párisi forradalom, az olasz tartományokba küldendő haderőre szükséges ezüstpénz beszerzése, a bank jegyeinek hiányos ércfedezete megrendítették a közhitelt….

1857 őszén értesíti a helytartótanács az egyesületet, hogy a belügyminisztérium az intézetet részvénytársaságnak elismeri s alapszabályait módosítások mellett megerősíti. E módosítások fölött az iratváltás csaknem 13 évig tartott, s csak 1865 őszén hagyattak végképp jóvá az alapszabályok. Az egyesület története két főkorszakra szakad. Az első, mely a közkereseti társaságokról szóló 1840: XV. törvény uralmától kezdődik, az abszolutizmus ideje alatt meg nem szakad és 1875-tel végződik. A második korszak a kereskedelmi törvénynek, az 1875. évi XXXVII. törvénycikknek 1876 elején történt életbelépésével kezdődik. Az első korszakba esik még az alaptőkének először 1 millióra, azután nemsokára

2 400 000 frt-ra emelése.

 

 

A PESTI HAZAI ELSŐ TAKARÉKPÉNZTÁR-EGYESÜLET BUDAI FIÓKINTÉZETE A VIZI-VÁROSI FŐUTCÁBAN. Dörre Tivadar rajza.

 

Az egyesület házában elfoglalt helyiség nem felelt meg céljának. Megszerezték hát a szomszédos telket és földszintes házat a reáliskola utcában; s az 1866 őszén tartott közgyűlésben elhatározták, hogy mindkét telekre díszes háromemeletes házat építtetnek. Ybl Miklós műépítész készítette a tervet. Az épület, a belvárosnak dísze, elkészült 1868. szeptember havában, és 20-dikán Hajós József igazgató már az új helyiségben nyitotta meg a választmányi ülést…

Önérzettel tekinthet az intézeti eredmények félszázados múltjára, s arra az osztatlan bizalomra, mellyel a nagyközönség megajándékozza. Büszke lehet minden jó hazafi, hogy egy ilyen pénzintézetet bír fölmutatni, mely önerőnkből nőtt naggyá s a legválságosabb időkben is megőrizte tiszta magyar jellegét.

 

 

1890. 9. 141. Egy orosz író gróf Andrássy Gyuláról. Hogy mit tartottak, és mit tartanak mostanáig is Oroszországban Andrássy Gyula gróf diplomáciai tevékenységéről, azt megtudhatjuk Muraviev J., a moszkvai udvari apród-akadémia volt tanárának, 1887 elején megjelent könyvéből. A grófról, mint Ausztria-Magyarország külügyminiszteréről könyvében (harmadik rész 64—69 lap) többek közt a következőket írja: «Nesselrode szolgalelkűségének köszönjük mindazon megaláztatásokat, melyek 1849 óta Oroszországot egymásután érték. Valamint Giers nem tanult Gorcsakoctól, úgy ez nem vette figyelembe Nesselrode szerencsétlen kezét, csakhogy a nálunk fölfelé oly múlhatatlanul szükséges népszerűség fényköréből ki ne bukjék. A berlini kongresszuson Andrássy gróf jégre vezette az összes orosz diplomáciát, és a lehető legnagyobb egykedvűség színe alatt minden különös erőmegfeszítés nélkül keresztül is vitte, hogy Oroszország mai napság, látszólagos hatalma daczára, tökéletesen izolálva van. Andrássy többet ártott Oroszországnak, mint a nyugati hatalmasságok ellenségeskedése 1854-ben…

Suvalovot nem vezette tévútra Andrássy finom kétszínűsége; szavai elhangzottak a malachit-terem falain. Hiába keressük most Franciaország őszinte barátságát, mely Andrássy jól kiszámított semlegessége folytán számunkra elveszett.

Ausztria megkapta Németországtól az 1870— 71-iki semlegesség árát, és Andrássy gróf csakugyan markába nevethet, ha arra gondol, mily olcsó áron jutott ahhoz, mit hivatalos elődei véres háborúk és olvasatlan milliók árán sem tudtak megszerezni….Andrássy örök időkre lehetetlenné tette a népek javára és boldogságára fennállott szent szövetséget, melynek látható feje eddigelé Oroszország uralkodója volt.

*

Idősebb csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula (Kassa, 1823. március 3. – Volosca (Fiume mellett), 1890. február 18.); magyar politikus, államférfi, 1867–71-ig a Magyar Királyság miniszterelnöke, 1871–79-ig az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere. wiki.

 

 

1890. 11. 166. címlap. A miniszterelnöki palota. Ős Buda várának azon a terén, ahol hajdan Hunyadi Lászlót lefejezték, ahol Szent György kápolnája állt, ahol palotát bírt Palóczy György érsek, mellékkirályok gyanánt uralkodtak Bakács Tamás esztergomi érsek, valamint Gara nádor. Ott áll most egy egyszerű, kissé nyomott építésű ház. Megjárná a felvidéken kastélynak, az alföldi magyar városkák valamelyikében talán palotának is neveznék. A főváros hatalmas épületei között csak azért érdemli ki a palota elnevezését, mert benne lakik Magyarország nagyura, legelső tisztviselője, a magyar miniszterelnök…1806-ban épült, annak a Sándor grófnak a rendeletéből, akinek híres lovas bravúrjai megörökítették a nevét. Sándor gróftól megvette a palotát egy Zichy gróf, attól Pallavicini Alfonz őrgróf, aki aztán hitbizományi birtokrészévé tette. Mint ilyet váltotta magához az állam.

 

 

A MINISZTERELNÖKI PALOTA FŐHOMLOKZATA

 

 

1875 októberében Tisza Kálmán költözött be a miniszterelnöki palotába, hogy csaknem tizenöt éven át állandó lakója legyen. Annyiban gazdagította a palotát, hogy azokat a remek gobelin-bútorokat, a melyeket még Mária Terézia adott a bécsi magyar háznak, lehozatta a palotába…

Magyarország azon miniszterelnökeinek névsora, és hivatalnoki ideje, akik 1867 óta foglalták el e palotát, s kik közül, csak Szlávy József és báró Wenkheim Béla nem voltak lakói. A miniszterelnökök ilyen rendben következtek egymásután:

Gróf Andrássy Gyula 1867 febr. 18. — 1871 nov. 4.

Gr. Lónyay M. 1871 nov. 14. — 1872 dec. 2.

Szlávy József 1872 dec. 2. — 1874 márc. 22.

Bittó István 1874 márc. 22. — 1875 márc. 2.

B. Wenkheim B. 1875 márc. 2. — 1875 okt. 20.  

Tisza Kálmán 1875 okt. 20. - 1890 márc. 13.

 

 

 

1890. 15. 235. MAGYAR HUSZÁR A FRANCIA FORRADALOM GUILLOTINE-JA ALATT. Száz éve annak, hogy a nagy francia forradalom által felkavart politikai szenvedélyek egyik végétől a másikig vérbe fullasztották Franciaországot s a jakobinus egyenlőség és felforgatás szelleme, mely irtó hadat üzent a 18-ik század avult társadalmi és állami rendjének Ezrenként hurcolta áldozatait Guillotine orvos ördögi találmányú gépezete alá. Ki ne ismerné a girondisták hősi halálát, a nemes királyné szívfacsaró mártíriumát, Roland asszony dicső végét? Magyar huszár sarkantyúja is pengett a forradalmi vesztőhely kálváriáján. Volt, a kinek haló szemei utolsó tekintete a délibábos puszták alkonyati képét festette képzelete elé egy idegen tömeg érthetetlen üvöltései közt s a kiért talán a távol rokon vagy barát szeméből kiperdülő könnyeket magyar föld itta be, itt valahol a kanyargó Tisza mentén…A Blankenstein-huszárezred egy divíziója, Hadik Károly gróf, a híres Hadik András fia vezénylete alatt, báró Eévay Antal és gr. Keglevich őrnagyok, s Dessewffy gróf hadnagy közreműködésével szept. 1 -én a gillesi erdőséget megszállva, az ellenséget nagy veszteséggel űzte vissza. Pár héttel rá ugyancsak Blankenstein huszárok Maubeugenél egy lovast vettek űzőbe, kit lova gyorsasága már-már kiragadott üldözői körmei közül, a mikor a nemes állat első lábaival megbotolván, földre terült. A huszárok megrohanták a lovast, elvették papírpénztől duzzadó tárcáját, arannyal telt tüszőjét, meztelenre vetkőztették s kardlapozva hajtották magok előtt.

Ez ember — sajátságos véletlene a körülmények összetalálkozásának — Drouet volt, a varennes-i postamester, ugyanaz, a ki XVI. Lajos és családja szökését meghiúsította. Magyar katonák álltak tehát bosszút ugyanazon nagy királynőjük szerencsétlen leányáért, a kinek trónját egykor egész Európa előtt megvédelmezték. Ebben az ezredben szolgált, mint közhuszár Tóth János is. A franciákhoz került, belekeveredett azokba az üzelmekbe, melyek a boldogtalant a vérpadra vezették…

 

 

1890. 18. 289. A Calaisi-csatorna felett, Anglia és Franciaország között tervezett híd. A híd a csatorna legkeskenyebb részén vezetne át, az angol parton Folkestone, a francia részen pedig a Boulogne melletti Griz-Nez fok volnának a híd végpontjai. A csatorna közepe táján a tenger szintjéhez közel felnyúló két zátony: a Varne és Colbart zátonyok a munkát jelentékenyen megkönnyítik. Ezek kedvéért nem volna a híd nyílegyenes, hanem kissé meghajlott, s így valamivel hosszabb. A híd nagyságáról elég fogalmat nyújthat az a két számadat, hogy a tervezet szerint hossza 38 600 méter lenne, azaz egy jó fél mérfölddel hosszabb, mint a Budapest és Vác között levő távolság. A híd 118 hatalmas cement-oszlopán körülbelül egy milliárd kilogramm súlyú acél nyugodnék.

 

 

A CALAISI CSATORNA FELETT, ANGLIA ÉS FRANCIAORSZÁG KÖZÖTT TERVEZETT HID.

 

A csatorna a brit part és a Varne zátony között a legmélyebb helyen sem mélyebb, mint 30 méter, a Varne-és Colbart zátonyoknál alacsony vízállás mellett csak 8,9 méter mélysége van: s a Colbert zátonyokon túl a francia partig 45—60 méter a legnagyobb mélység. Nagyon kedvező a terv megvalósítására továbbá az a körülmény is, hogy a tenger mélyében mindenütt van elegendő szilárd talaj, a melyre bármely súlyos oszlopot föl lehet építeni. Az óriási oszlopokat a már gyakran használt süllyesztő szekrények (keszon) segítségével készítnék, melyeket belül betonnal raknak ki s azután sűrített levegő segítségével eresztenek le. Ha az oszlop a tenger alján már szilárdan állana, felállítnák a kívül gránitból, belől téglából és cementből tervezett középoszlopot, amelyen azután két függélyes, 40 méter magasra emelkedő henger alakú vasoszlop alkotná a híd valódi támaszát oly módon, a mint azt a Forth-hidnál is építették. Ennél az utóbbi hídnál a legnagyobb ív 521 méter; itt a calaisi hídnál 100—150 méternyi lenne az átlagos nyílás, s a legnagyobb is alig 500 méternyi. Az oszlopok magasságát oly nagyra tervezik, hogy a legtekintélyesebb tengeri hajók is akadály nélkül mehessenek el alatta, és szélessége (a tartó láncok távolsági közét véve) legalább 25 méter lenne…

 

 

1890. 19. 307. A budapesti munkások május l-jei gyűlése a városligetben.

A nemzetközi munkás kongresszus határozta el, hogy a munkások üljék meg évenként május első napját, legyen az munkás ünnep az egész világon. Ezen a napon ne dolgozzanak, hanem mutassák meg magukat tömegesen, hogy mennyien vannak, tartsanak gyűléseket, és mondják el panaszaikat. Ezen a napon hangozzék föl mindenütt, hogy a munkásosztály elégületlen, és jobb sorsot követel….A munkások légiói vonultak el e napon körmenetekben zászlók alatt. Milliók hangoztatták a közös követelést. Pedig, hogy május elsején ne legyenek munkás-tüntetések, arra nézve megtörtént minden, még az erőszak sem hiányzott. A hatóságok sok helyen megtagadták az engedélyt a körmenetekre, a gyűlésezésekre. A gyárosok, munkaadók fenyegetőztek, hogy a ki e napon nem dolgozik, elveszti helyét. Nem használt….

 

 

A BUDAPESTI MUNKÁSOK MÁJUS 1-JEI GYŰLÉSE A VÁROSLIGETBEN. Cserna Károly rajza

 

Zászlója, táblája minden csoportnak volt legalább egy-egy. Ezek fölirata: 8 órai munka, 8 órai üdülés, 8 órai alvás. Világszerte ezt használták. A városligetben fölállított szónoki emelvényt szintén e feliratok tarkították. Legalább 25 000 ember gyűlt itt össze, és e nagy tömeg kiszámított rendben foglalta el helyét, semmi tolongás sem volt. Mindenki tudta, hová kell állania. A rendezők még arról is gondoskodtak, hogy a tömeg közt utak maradjanak, a később érkező csapatok számára. A zenekarok fölváltva játszották a Rákóczit, a Marseillaise-t, és egyéb dalokat. A gyűlés maga rövid volt. Dr. Csillag Zsigmond, a munkásmozgalmak egyik vezetője, fejtegette a nap jelentőségét s elmondta, hogy a munkás meg van fosztva attól, hogy a törvényhozásra befolyjon, de joga van követelni, hogy azok védjék meg, kik a törvényt alkotják. A munkások az állam leghasznosabb tagjai, meg kell tehát őket védeni. Ezt sürgeti a határozati javaslat is: fogadják el. Német szónokok is beszéltek, de csak röviden és nyugodtan. Egy óra alatt véget ért a gyűlés, s a nagy tömeg ugyanabban a katonás rendben hagyta oda a ligetet, mint a hogy jött. Nem történt a legkisebb rendetlenség sem. A május elsejei munkás tüntetések különben az általános sztrájkok bevezetői voltak.

 

 

1890. 25. 405. HELGOLAND. A politikai világban nagy feltűnést keltett az a hír, hogy az angol kormány önként átengedte Németországnak az Elba torkolatánál fekvő Helgoland szigetet, mely 1806 óta zavartalan birtokában van. Földrajzi szempontból egészen Németországhoz tartozik. Az átengedés nem történt egészen ingyen, sőt az a terület, melyet az angolok cserébe nyertek Kelet-Afrikában, felülmúlja nagyságra nézve ezt a parányi szigetet. A németek örülnek ennek a békés hódításnak, mert az angol kézben levő Helgolandot mindig oly fontosnak tekintették, mint a Földközi-tenger bejáratát őrző Gibraltárt. Zokon esett nekik, hogy egy hatalmas állam az ő tengeri forgalmuk fő kapujánál (Hamburg előtt) akár csak egy talpalatnyi német földet magáénak mondhat.

Önmagában véve jelentéktelen hely, egy alig fél négyszög kilométer szikla zátony, a tenger közepén, kisebb, mint hogy nagyszámú katonaságot lehetne rajta tartani s messzebb van az Elba torkolatától, mint hogy a hajók közlekedését gátolni képes volna. De a sziget, melyhez hasonló nagyságú, sőt nagyobb az Északi tenger mellett számtalan van, híres darabja a földnek, s hírnevéért sokan ragaszkodnak hozzá s sokan vágyakoznak bírására.

Helgoland hírnevét két körülmény okozza: egyik kitűnő tengeri fürdője, a másik földjének lassú, de fokozatos pusztulása. A szigeten a kontinentális éghajlat nagy változatosságával szemben állandó egyenlő tengeri levegő uralkodik, mely különösen ősszel nagyon kellemessé teszi az itt tartózkodást….Bár állandó angol kormányzó lakott a szigeten, a bennszülöttek önálló rendelkezési joggal bírtak. Iskolában és templomban a német szót használták, s általában úgy érezték magukat, mintha köztársaságban éltek volna, de a szegénység kényelmetlenségei nélkül. A kormány nemcsak kaszárnyát építtetett és ágyúkat hozott ide, de több középületet és két igen csinos világító tornyot is építtetett, melyre a part elsüllyedt részeiből alakult sok zátony miatt nagy szükség is volt, gyakoriak levén itt a hajótörések. Andersen, ki Helgolandról külön könyvet írt, s vele együtt mások megjósolták a sziget gyors elpusztulását. Az állítás kissé merész s nem eléggé igazolt. A németeknek nem a terület nagysága s tartóssága, hanem az okoz örömet, hogy a német föld egy részét (mert a bennszülöttek frízek) békés úton hódították vissza, s másrészt az angol kormánynak, mely

I. Napóleon kontinentális zárlata alkalmával sok hasznát vette e helynek, mint kereskedelmi lerakódó területnek.

 

*

 

Helgoland (fríz nyelven Deät Lun, a.m. „Föld”, angolul régebben Heligoland) sziget az Északi-tengeren, Németország egyetlen igazi nyílt tengeri szigete. Két részből áll, a nagyobbik főszigetből, és a kisebbik, úgynevezett Dünéből. Rendszeres hajójáratok közlekednek Cuxhaven, Bremerhaven és Böse felé. Vámszabad területnek minősül.

1,7 km² 1299 fő

 

 

1890. 39. 631. A KÁROLY-HID PRÁGÁBAN.

Az őszi áradások, melynek némi csekély nyomát a mi fővárosunk s különösen a Margit-sziget is megérezte, sokkal nagyobb kárt okoztak a monarchia másik felének két nagy városában, Bécsben és Prágában. Ennek a nagy árvíznek egyik áldozata a híres Károly-híd a Moldva folyó felett, mely Prága két részét köti össze egymással, s mely hasonlóan a mi lánchidunkhoz, az ősi fejedelmi Hradzsin várral együtt Prága képeinek ábrázolásai között a főhelyet foglalta el. Prágában járt ember mind ismerte ezt az ősrégi és tekintélyes hidat s Prága tájképcin mindenütt feltalálni. Mindkét végén figyelmet felkeltő nagy tornyok s a tömör kőoszlopokon egész sereg szent-szobor jelképezték ezt a hűes építményt. Az árvíz ugyan csak három ívet szakított el belőle, a többi rész teljesen épen maradt, de az elszakított részen volt többek közt a csehek nagyhírű védszentjének, Nepomuki Szent János kőszobra, állítólag azon a helyen, a hol ezt a híres szentet, azért, mert a gyónás titkát megszegni nem akarta, egy zsarnok cseh király a Moldvába lökette. A cseheknek valóságos nemzeti jellegű szenthelyük volt ez a szobor s nagyon ritkán lehetett átmenni a hídon úgy, hogy a szobor előtt néhány térdepelve imádkozó buzgó embert ne lehetett volna látni. A szent holtteste is Prágában van, a csinos ó-gót stílusban épült székesegyházban, egy külön szekrényben. Az elszaggatott híd felépítését már most tervelik, s kiszámították, hogy az épen maradt rész felhasználásával a Károly-híd helyreállítása csak 250 000 forintba kerülne, s 18 hónap alatt az egész elkészülhet.

 

1890. 49. 801. Az egyetem-utcai gróf Károlyi-palota…Akkor építtette azt gróf Károlyi György, midőn Széchenyi lelkesen hirdette, hogy a magyar főrangú uraknak nem a külföldön, hanem az ország fővárosában kell lakniuk. A fővárost  ily módon a nemzeti élet középpontjává tegyék…A lépcsőházból balra nyílik egy nagy előterem Károlyi Sándornak, Rákóczi Ferenc generálisának, továbbá Ferenc grófnak, az 1745-iki tiszántúli nemesi fölkelés vezérének. és József grófnak, a szatmári inszurrekció fővezérének arcképével díszítve. Ebből nyílik a nagy terem s a könyvtár, melyben több mint 10 000 kötet könyv, köztük nem egy unikum van elhelyezve. Itt van Gyula gróf első nejének könyvgyűjteménye is, többnyire históriai művek, melyekkel a kiváló műveltségű grófné nagy előszeretettel foglalkozott. Az épület jobb szárnyát foglalja el a grófi család lakosztálya, szalonok, dolgozó-szobák; mind pompás antik bútorokkal, s kiváló fénnyel és ízléssel berendezve…

 

 

A GRÓF KÁROLYI-PALOTA AZ EGYETEM UTCÁBAN

 

A provizórium idejében, s még inkább az alkotmány visszaállítása után, számos fényes esélynek és társas összejövetelnek volt a palota színhelye. Itt tartották azokat az estélyeket is, mélyeknek célja volt az irodalmi köröket közelebbi érintkezésbe hozni a főrangú osztállyal. Ily úton is egyesíteni a szellemi és anyagi erőt és tekintélyt a hazafias szellem ápolására.

A nyolcvanas évek elején társadalmi esemény számba mentek azok a nagy ebédek, estélyek és bálok, melyeket a Károlyi-palotában rendeztek, s melyekben a pompa fejedelmi volt. Egyik ilyen bálon ő felsége a király is megjelent fényes kísérettel. Az épület maga jóformán azon állapotban van ma is, mint építésekor volt, természetesen többször renováltatott. A legnagyobb újítás benne a házi kápolna, melyet Gyula gróf építtetett neje virágszalonjának egyik mellékhelyiségéből. Az emeleti helyiségek száma 40-re, a földszintieké 20-ra megy.

 

 

 

 

Költemények. 1888-1890

 

Mottó

 

Költő itt új sugárt

Nevéhez nem talál,

Az út a völgybe le,

S nem a magasba száll…/Dalmady/

*

 

 

Ábrányi Emil

Apostol Bertalan

Bartók Lajos

Bródy Zsigmond

Bursics Ernő

Dalmady Győző

DENGI JÁNOS

Dömény József

Endrődi Sándor

Gyulai Pál

Hajnalka

Halmy Gyula

Hódosi Lajos

Horváth Kálmán

Jókai Mór

KEMÉNY ENDRE

MALOMHEGYI ISTVÁN

Mária Valéria

Mares Ödön

Pap Kálmán

PÁSZTÓI

PATAJ SÁNDOR

Petőfi Sándor

Ráday Jenő

REVICZKY GYULA

Rudnyánszky Gyula

Sas Ede

Szász Béla

Szász  Károly

SZÉCHY KÁROLY

Szuhai Benedek

Vargha Gyula

Zichy Géza

 

 

1888. 46. 755. Újabb verskötetek. Tagadhatatlan, hogy időnk nem kedvez a tiszta költészetnek. Évenként 20—30 (tán több) verskötetet is veszünk számba, alig van köztük egy-kettő, mely csak a mindennapi középszerűségből kiemelkednék…A század elején Csokonai, Berzsenyi, Kisfaludi Sándor, azután Kölcsey, Vörösmarty, a század közepén Petőfi, Tompa, Arany János, — elévülhetetlen nyomokat hagytak. Még epigonjaik első nemzedéke is jeleseket számlált. Még nagyobbára élnek, nem nevezzük őket, csak Tóth Kálmánt az elhunytak közül. Az utánuk támadt második nemzedék már ezeket sem érte utol; s a legújabbak még emezek után is inkább hanyatlást mutatnak, mint emelkedést….

Ismét három új verskötet fekszik előttünk, melyekről valamit szólanunk kell.

Szuhai Benedek Zengő Bokor címet adott Miskolcon megjelent igénytelen kötetének. Ezt a címet egy előbbi borsodi költő, Tóth Endre már az ötvenes években adta volt a magáénak. De zengő bokor, s benne dalos madár mindig s mindenütt van. Bár a cím kissé keresett, eltűrjük, csak a hang legyen kellemes, ha nem is éppen fülemüle-dal, mely belőle hangzik.

Horváth Kálmán egyszerűen Költeményeknek nevezte Budapesten, Schmid Sándornál megjelent csinos kiállítású, csak 134 lapra terjedő s 1 frt 20 kr. árú kötetkéjét. A 89. lapon, melyre történetesen először nyitottunk, e négy sorra esett szemünk pillantása:

 

Átcsapott az ősz fuvalma rajtam,

Tört virágként némán hervadok.

Őh miért hogy, mint a fecske ősszel,

Szebb tavaszra át nem szállhatok?

 

Halmy Gyula három év nyarát Párádon töltötte s ott irt verseit Parádi emlékek cím alatt (1885— 1887) kötetbe szedte össze. 70—80 versben örökké Parádot meg a Csevicét, a Mátrát, a havasi fenyves útjait énekelni, óhatatlanul egyhangúvá lesz. Mily lanyhán dúdolja Halmy Gyula:

 

Mint a kebel az érzelem világát,

Az égő szívet hűen zárja be:

E szép helyet, a boldogság tanyáját,

Úgy rejti el a Mátra erdeje.

 

 

1888. 8. 122. Ábrányi Emil: Végső óhaj*

 

Eljön a perc, hogy én is meghalok,

Mint annyi más előttem,

S majd nélkülem forog tovább e gömb,

Hová szenvedni jöttem.

Beválok én is, bár lángoltam egykor,

Hideg, halott tetemnek:

S ki életemben annyiszor temettem,

Majd engem is temetnek.

 

Ha meghalok, legyen derült az ég,

Virág illatját hordja

Tavasz szellője s csattogjon danát

Madárkák víg csoportja.

A nyomorult is áldja a világot,

S találja oly remeknek,

Hogy elfeledje minden szenvedését,

Ha majd engem temetnek.

 

Legyen boldogság, merre ember él,

Kebel kebelre forrjon,

Barát barátját, kedves kedvesét,

Ölelje hittel, forrón.

Legyen hatása nemesült szavaknak

S jutalma bátor tettnek,

Ragyogjon, égjen, pezsdüljön az élet,

 Ha majd engem temetnek

 

Gyönyör reszkessen a világon át,

Fakadjon dal az ajkon,

Ne hallja senki, mikor én magam

A végsőt elsóhajtom.

Ki csak leheli a mindenség e pontján,

Érezze létét szebbnek,

Siessen élni és forduljon félre

Ha majd engem temetnek.

 

* Mutatvány a szerző Szabadság, Haza című, sajtó alatt levő kötetéből.

 

 

1889. 17. 267. Apostol Bertalan: Életbölcsesség

 

Akármit is beszél a kába,

Vegyük az életet, hiába,

Úgy, mint az égtől adva van;

Mert a sorsnak nincsen szabálya,

Elsepri a ki útját állja,  

A küzdelem haszontalan.

 

Mi az élet rejtélye, titka?

Az a bölcs is felette ritka,

Ki erre választ adni mer!

Kimérve a tudás határa,

Verejték a munkának ára,

Csak múló árnyék a siker.

 

Ki a mindenség alkotója,

Ki éltünk' az időbe rója,

Úgyis szabad az Ur velünk!

Mit ér az élet édes üdve,

Ha a sötét sírban feküdve

Gyönyört többé már nem lelünk.

 

S a büszke, bár előre törjön,

Könnyen felbukik a göröngyön,

És elvesz élte botorul,

Nevét felejtés eltakarja,

Mihelyt lecsuklik gyönge karja,

Reá örök halál borul.

 

Sorsommal én számot vetettem:

Pedig nincs még sok év megettem,  

El nem hagyom kimért helyem:

Legyen, ki e nevet kívánja:

Az égnek ostromló Titánja,

Én, gyönge, nem irigyelem

 

Lelkem magasba soha se vágyott,

Inkább kedvelte a virágot,

Mely kis ösvényemen terem;

Nem is igen volt röpke szárnya,

Nem vitte el tündéri tájra,

Szűk és kicsiny az én terem.

 

Az üdvöt én csak lent kerestem,

Nyugodtan hordozom keresztem,

A hogy jó s rossz napom került;

Nem csüggesztett a sors csapása,

Lelkem az égnek képe, mása,

Egyszer borús, máskor derült.

 

Nagy munkában nincs semmi részem,

Nem mertem, tettem én merészen,

Felém dicsőség nem ragyog;

Magas cél nem fénylett előttem,

Elég, ha azt mondják felőlem,

Hogy egyszerű munkás vagyok.

 

Reám tovább akármi várjon,

Midőn megállok a határon:

Síromba bátran nézek én,

Pedig, a melynek égi fénye

Derengne gyászos éjjelébe,

Nincs birtokomban a remény!

 

 

1889. 11. 171.  Bartók Lajos: Muszka ballada

 

Apjának véres koncokban levágott

Testén az új cár trónusára hágott.

 

A vért, a melyből ő is vétetek,

Gázolja udvaronc és csőcselék.

 

Esküdjetek hűséget! Uratok,

A cár, mindenható cár én vagyok

  

Esküdjetek, hogy mint atyámat, engem

Szolgálni fogtok néma félelemben!

 

Ő nagy, dicső volt, s kit én követek:

Mindenben ő leend. Esküdjetek!

 

S a palotát mennydörgő esküszó

Reszkettette, viharként harsogó.

 

Kém, zsoldos, rendőr, hóhér szolgahad,

Mely körme közt tart ily zsarnok urat,…

 

Isten! Szabadság! Emberszeretet!

Ím, esküszünk, megöljük értetek!

 

S fent hódolatzaj, mint a tenger-ár,

Magasra csap: Éljen soká a cár!

 

 

1889. 23. 362..  Bartók Lajos: A tenger

 

A tenger alszik a napfényben,

Oly sima képe, oly mosolygó.

Kék szemű gyermek, kit e bolygó

Föld ringat anyjaként ölében.

A bérci tölgyek hűs homálya enyhe

Árnyazza partját, s tölgyekről a renyhe

Borostyán csüng alá, s a lomb alól

Erdők szirénje, csalogány dalol.

S az óriás tenger csöndes marad,

Meg nem zavarná a kis madarat.

S fehér tornyából mérföldekre cseng

A gyűszűnyi harang ezüst zenéje;

Gördüljön messze rajt', az elpihent

Tenger csiszolt tükröt terít eléje.

Dióhéj-bárka, fehér szárnyival,

Lejt pillangóként, és beljebb nyilall,

Oly játszva, oly bízvást, be a vízen,

Mint a remény hírnök fehér galambja

Ne higgy neki! ne higgy a szép tengernek!

A parton, lomb alatt, holttest pihen,

S múlt éji bősz viharból, összerontva,

Porrátört gályák bordái hevernek.

 

 

1889. 30. 479. HUGO VIKTOR SIRJÁNÁL A PÁRISI PANTHEONBAN.

 

1889. július 10-én.

ÍRTA: BARTÓK LAJOS.

Szavalta: NÁDAY FEEENCZ.

 

Mint kis szárnyán a méh mérföldeket átszáll,

S mézet gyűjt, hol legtöbb, legszebb a virágszál:

Oh, istenült költő! Szálltunk nagy sírodhoz,

Melyen égi bájjal immortel illatoz.

Nem dicső végedhez járulunk mi hozzá:

Te vagy, ki lelkünkre hírt, fényt sugároz rá;

Mi csupán halandók, élő csak te köztünk,

Oh, ne hagyd el szívünk, a kik hozzád jöttünk!

 

Látjuk szellemedet. Szabadság s költészet

Apostola vagy, s mi nélkülük az élet?

Szíved óriás, mint hazád és városod,

Az emberiségnek mely legtöbbet adott.

Nemzetekre ragyogsz, világító torony,

Nem csak hazádé vagy, állva frank partokon,

S századok tengerén elhintve sugárid,

Vezérled a népek viharvert hajóit.

 

Legszabadabb költő! Haragod méhéből

Villámokat szórtál, mikkel büntetlenül

Csupán isten játszhat.  S a tyrannt leverted

Velők az Olympról. S ha egy nő, egy gyermek

Jött eléd: leoldod koszorúd fejedről,

Hogy a női fenség homlokára tedd föl,

S zsarnok-félemlítő óriás, mosolyogva

Ülsz a kicsinyekkel játszani a porba

 

Így hajol nagy hazád utánunk. Óh hála!

Minden nemzetet ő segél haladásra.

De minél mélyebben hajol le mihozzánk,

Annál magasabban áll Franciaország!

A büszke nap csak a föld egyik felének

Ad világosságot, de egyszerre fényt vet

Egész földre Paris, műveltség temploma,

S benn örök lánggal a költő Panteonja!

 

Új kort, ti új eget nyittok az embernek,

S égő testvérszívek velünk ünnepelnek.

«Ez Franciaország százada!» — ezt tudják,

S benne legnagyobb a fölvilágosultság,

S még kik ellenséges fegyvert is vonának,

Tisztelegnek véle Franciaországnak,

Mert dicső jelszava: szabadság és béke!

S te, hős szellem, ezért mentél száműzésbe!..

 

Ah, ily száműzöttünk. kitől mi most jöttünk. .

Doboghat-e más, mint hű testvér-szív köztünk?

Tikkadt vándor-ajkunk' szintúgy csókra vonja,

Tietekre, a szent szabadság nagy szomja.

S nekünk is van hazánk, ily sokat szenvedett,

A letört láncokból kössünk örök frigyet!

S lantod, Viktor mortis, te győzhetetlen szellem,

Népek békéjének diadalmat zengjen!

 

Oly nagy, oly drága hős, eszmény csoda-hőse,

Sírhalmod Atlaszként az ég-emelője.

Oh, mert a szeretet nyugszik alatta,

S a földet s az eget fönn csak ez tarthatja.

Jött rád borzasztó év, hazádon áttombol,

De Pantheonodat építi a romból

A jövő, s felette, mint hármas csillag ég

A szabadság, egyenlőség s testvériség!

 

 

 

1890. 22. 519. Bartók Lajos: Kölcsey emlékezete

 

1890. augusztus 8.

 

Az alacsony sír ráborult a nagyra,

De gyúl lángoszlop a bánatok felett.

Oh Kölcsey! Szobrod gyanánt ragyogva

Lelked az, mely egy népet vezetett.

Oh, látod-e hazád, mely szent porodra

Megtört közönnyel s bűnbánón borult?

S felejted úgy-e, hogy halántékodra

Ő font halhatatlan töviskoszorút?

 

Felkölti ájult nemzetét a látnók,

De csalt reménnyel halni maga tért.

S a szent sereg, melynek élén csatázott,

Csak sírban lelt nyugvást küzdelmiért.

Mert a prófétát honja meg nem érti,

Mint szabad lélek röptét szolga test;

És lelkünk ő volt, s kétkedett kísérni

Durvább valónk az eszményi nemest…

 

Oh tiszta fény, kinek nincs semmi árnyad,

S árnyak hónából tündökölsz felénk!

Felhők fölött vagy, ám egész hazádnak

Felhők fedik még a kelő reményt.

Tárd föl küzdelmink ott, s szívtépő vágyad

Örök tüzét, mit sír el nem takart,

Akkor meghallja a nagy ég imádat,

Akkor megáldja isten a magyart!

 

A teljes vers 15 versszak. G.

 

 

1890. 47. 766. Bródy Zsigmond: Kiről szóljon a dal?

 

Kiről szóljon a dal,

Kinek zengje hírét,

Hogy szavával lelkesítse

Hangzatával felhevítse,

Minden magyar szívét?

 

Hisz oly sokan voltak,

Hisz oly sokan vannak,  

Tán a tejút csillagárja

Nem haladta felül számra,

Nagyjait e honnak.

 

Kiről szóljon a dal,

Kinek hírét dallja?

Melyik csillag fényesebb, szebb,

Melyik csillag érdemesebb

Érdemosztó dalra?

 

Ne zengj egy csillagról.

Mindnyájan ragyognak,

Zengj az égről, melynek keble

Éjjel-nappal csillag fedve,

Melyek honolnak.

 

Ne zengj egy dicsőről.

Sokan, sokan vannak

Zengj a honról, hol születtek,

Melynek keblén növekedtek,

Melyre fényt árasztanak.

(1859.)

 

 

1890. 43. 693. Bursics Ernő: Estém

 

Késő este, magányomban,

Félig ébren s fél-álomban,

Feltűnik a múltnak képe.

Elsiratom: vége, vége.

 

Egymást váltja a sok emlék,

S szobám mintha fénnyel telnék.

Beragyogja lelked fénye!

Elsiratom: vége, vége.

 

Éjfél van már. Sírok nyílnak.

Sírfenékről visszahívlak,

Lelkem eltűnt üdvössége

Elsirattam: vége, vége.

 

Jöjj csak egyszer, végbúcsúra,

S lebben árnyad. Látlak újra,

Édes hangod rezeg a légbe',

Elsiratom: vége, vége.

 

Mellém ülsz, s én átkarollak,

Éj-szemeid rám mosolyognak

Rám mosolyog az égi béke,

Elsiratom: vége, vége.

 

S lámpám fénye hogy meglebben:



 

 

 

Boldogságom álma rebben,

Elfedi a sírnak éje!

Elsiratom: vége, vége

 

 

A KISFALUDY-TÁRSASÁG TAGJAI. Dalmady Győző. (1867).

 

 

 

1888. 28. 458. Dalmady Győző: Elhagyott helyek

 

Erdőből ki, erdőbe be,

Elhagyott csapásokon,

Szakadékban, hegytetőkön,

A hol nincs már semmi nyom,

És lakatlan a vidék,  

Ott bolyongok szerteszét.

 

Hegyi patak utam' állja,

És azt mondja: ne tovább !

A völgyekben szebb világ van:

Tarka, vidám társaság.

Aggaszt, rémit a magány,

Nem maradok én se, lám.

 

Híu patak beszédére

Nem hallgatok, csak megyek;

Most vagyok jó társaságban,

Üdvözöl a rengeteg.

Ismerősöm ő nekem,

Megszólít a nevemen.

 

Kérdi tőlem: merre jártam?

A nagyvilág mit adott?

Teljesült-e egy-egy vágyam?

És a jövő lesz-e jobb?

Ha a szívem fájna tán,

Épen jó hely a magány.

 

Nem felelek a kérdésre,

Lépteim oly nehezek!

Csüggedésem nyilván látja,

Puha pázsithoz vezet.

Megcirógat enyhe szél:

Jer, pihenj le! így beszél

 

Engedek a biztatásnak,

Illatos fű befogad,

Fák lombjai súgnak, búgnak,

Soká hallom dalukat,

Én is. mint ők, álmodom,  

 S elfeledem a bajom

 

 

1890. 24. 382. Dalmady Győző : Költők látogatása egy fiatalasszonynál

 

Ezt a látogatást

Minek köszönhetem?

E magányos falu

Elrejti a nevem.

 

A dicsőség s a hír,

Mely titeket kísér,

E szerény, távoli

Küszöbig el nem ér.

 

Új asszony vagyok itt,

Most kezdek élni csak,

Elég, ha udvarom

Rózsái nyílnak.

 

Szereplés útjain

Fényt, zajt nem keresek,

Egyszerű társaim

Madarak, ligetek.

 

Költő itt új sugárt

Nevéhez nem talál,

Az út a völgybe le

S nem a magasba száll

 

De ég a tűzhelyem,

S az rátok fényt derít,

Csak hírből ismeri

A gondok fellegit.

 

A ki igaz szívet,

Boldogságot keres,

Itten megállnia

Egy szóra érdemes

 

Ha vezetett vidám

Költészet, szerelem,

Akkor Isten hozott

Az itt bőven terem.

 

 

1890. 29. 466. Dalmady Győző: Egy államférfinak

 

Kerted lombos fái között

Feledd a harcokat,

A közélet pártos zaját!

Ez a kert a legjobb barát,

Bízd rája magadat….

 

Párt-szenvedély ha üldözött,

Rossz nyelv, ha sebezett:

Minden bokor egy menedék,

Ezerjófű terem elég,

És vár a szeretet.

 

Dicsőséged útjai közt

Elhiheted nekem,

Kerted útja az igazi:

Friss koszorúk a lombjai,

Végig tövistelen.

 

 

1889. 9. 138.  DENGI JÁNOS.: Megnyugvás

 

Nem vagyok az, a ki voltam.

Én magammal leszámoltam;

Van-e célom még a földön?

Azzal én már nem törődöm.

 

Bucsut mondtam vágynak, hitnek,

Álmok, eszmék nem hevítnek;

Élek, mint a többi ember:

Megadással, türelemmel.

 

Mit is várnék, mit keresnék?

Édes álmot, fényes eszmét?

Seb elég van már szívemben,

Hogy ilyen ne vonjon engem!

 

A boldogság, bárhogy lessük,

Nem ott van, a hol keressük;

S szívünk mennél jobb, a balga,

Annál jobban meg van csalva.

 

Álmok után sose futván:

Járjunk csak az élet útján;

Ritka ember volt még boldog,

A ki nem ez utón bolygott.

 

Én is hát ez útra térek,

Nem remélek, nem is félek;

Jöjjön, a mi jön, akármi:

Harcba én nem fogok állni.

 

Úgy, mint eddig, gyermekmódon

Többé sosem zúgolódom;

Belenyugszom jóba, rosszba,

A mi éppen ki van osztva.

 

Mit tehet bölcsebbet ember,

Mint kibírni türelemmel?

Türelemben, megnyugvásban

Áll a boldogság, nem másban.

 

 

MUNKÁCSY NEUILLYI MŰTERMÉBEN, AMINT ÚJ NAGY KÉPÉN DOLGOZIK. Pataky László rajza

 

 

1889. 30. 482. Dengi János: Reviczky Gyuláról

 

Szegény fiú! Lám, nem hiába bolygott,

Elérte célját: mindörökre boldog!

Miért a földön hasztalan esengett,

Lenn megtalálta: a nyugalmat, csendet.

 

Most már övé lett minden, a mi álom

Nemes szíveknek ezen a világon:

Küzdés jutalma, a dicsőség, béke

Mind az övé lett, a mikor már vége

 

Lám, míg a küzdőt hidegen lenézték:

Koporsójánál könnyezett a részvét;

S édes dalát ki éhen, fázva írta:

Könnyezve vitték s rózsák közt a sírba!

 

És a dicsőség, melyért nyomorogva,

Vérével küzdött, az is beragyogja.

Emlékbeszédek, koszorúk csoportja

Hírét a hon határain túl hordja.

 

S a csillagok közt, a hova felszállott,

Ott megtalálja mind a többi álmot;

Ott nem jár többé busán, elhagyottan,

A szeretetnek bő forrása ott van!

 

Szegény fiú! Már nem vagy a magányban,

Melyben közülünk, élve bár, de hány van!

Lázas szíved kohója hogy kiégett,

Most nyílt meg néked, oh csak most az élet!

 

Aludj nyugodtan. Te a célt elérted,

Ne irigyeld tőlünk e földi éltet!

Ki boldogabb, ki tudja: te alattunk,  

Vagy mi, a kik még élve itt maradtunk

 

 

1888. 5. 70. DÖMÉNY JÓZSEF. / 1834 – 1911/: A SZERENCSEFIAKHOZ.

 

Ugorkafára felkapott

Urak! Köszöntelek! Jó napot!

Fejeteken a tökfedő,

Bár észből nem sokat fed ő

Jól áll; biz' isten! Mondhatom:

Urat mutattok a bakon.

 

Külsőre adnak most sokat.

Legtöbb örömmel elfogad

Lényeg helyébe látszatot,

Cifrán a sors mit rászabott

Belől mi van? ki kérdi azt?

Megemberelnek sok pimaszt!

 

Aranyt ma nem lát forgalom,  

Pedig lehet egy kis halom,

Papír forog kézen ma csak,

S abból, ha néhány elszakad

Helyébe másik áll elő.

Hisz van elég sok rongy-szedő!

 

Hamis bankó könnyen mehet

A jók között, ügyes kezek

Ha forgalomba átviszik

Sokan még jónak is hiszik!

Jelt rajta meg sem nézi sok,

Befödte rég már a piszok.

 

Lám forgalomba jöttetek

Tökkel ütött üres fejek

Kelendők vagytok, annyi szent!

Nem látni meg a régi szennyet

Már rajtatok. Örüljetek:

Jól fest nagyon rút képetek.

 

A nagy tömeg csodálva néz,

S hízelegve hódolatra kész

Egy-két okos, ha tudja is,

Értéketek hogy rongy, s hamis,

Elfordul, és mosolyogva mond:

Százat csinálhat egy bolond!

 

Ugorkafára felkapott

Urak ti csak mulassatok

Pompás dolog lehet, az ám!

Fennülni az ugorkafán

Nem tart soká, az ág szakad

S földön hever úr és kalap.

 

 

1889. 4. 54. Dömény József: Földi mérleg

 

Gyarló kézben földi mérleg,

Fontos képpel rajta mérnek

Mindent, ami kedves, drága

Itt alant e föld porába'.

Becsület, ész, jellem, elme,

Szív és lélek mérlegelve;

Rövid ésszel, ahogy mérnek,

Jobbra, balra ing a mérleg.

 

Sok utolsó lesz itt első,

Érdemet rang, észt üres fő,

Jellemet hitvány üresség,

Hű szívet, hogy kinevessék,

Rút hazugság nyom le könnyen.

S bús szemek, míg úsznak könnyben,

S megtört szívek átkot kérnek.

Jobbra, balra ing a mérleg.

 

Van, ki fürdött könnybe-vérbe.

Mégis, mikor meg lett mérve  

Meg se hallva sokak átkát  

Mint kis Istent, úgy imádták.

Piszkos annak minden körme.

Ám a zseb arannyal tömve,

S ül közötte dicsnek-fénynek .

Jobbra, balra ing a mérleg.

 

Földre felhő vet bús árnyat,

Hirtelen szél zúg, s fény árad,

Reng a föld, az ég haragja

Mennydörög bősz zivatarba'.

S szól az Isten: Törpe lelkek!

Ott alant ti mit műveltek?

Térdre hitvány! Porba féreg!

Itt vagyok én! Majd én mérek.

 

 

1889.  47. 758.  Dömény József: Az élet utjain

 

Tévelyegve jobbra, balra,

Néztem fényes csillagokra.

S estem sárba, mély gödörbe,

Lelkem félig összetörve;

Szárnyaiból egy-egy tollat

Itt is, ott is szertehullat.

Már alig van tolla néki,

S az idő mindegyre tépi.

 

Könyveket lapozva, bújva,

Kis gyerekké lettem újra.

Jól kiszabva ment a lecke,

S én tanultam görnyedezve;

Már azt hittem, tudományom

Átsegít sok akadályon,

S feljutok a hegytetőre:

S mit se tudva, lettem dőre.

 

Kerestem az igazságot,

S a sötétség arcul vágott:

Mit művelsz te balga ésszel?

Oly magasba úgy sem érsz el,

Hol az Isten önmagából

Elvakító fényt sugároz.

Éji lepke nézd, a kába

Fényt keresve hull a lángba!

 

Pénz után is lótva, futva,

Ült veritek homlokomra,

Az aranynak sárga fénye

Elvakítva vitt le mélyre.

Tolvajok, csalók lesének,

Vége lett aranynak, pénznek.

S ha maradt is, szárnyra kelve

Elrepült az más helyekre.

 

Szerelemnek szép virága

Kelyhét énfelém is tárta,

Szívem kábult illatától.

Ragyogó fény messze távol

Csalogatva vonta lelkem

S már azt hittem, üdvre leltem.

Ez se volt más, csupa vakhit,

Illat elszáll, fény kialszik

 

1890. 25. 399. Dömény József: Idő!

 

Idő! Te vén banya,

Ne érintsd szívemet,

Sebnek, mi rajt sajog  

Hegedni nem lehet.

 

Flastrom, mit rá ragaszt

Sovány csontos kezed

Csak karcolást, de mély

Sebet be nem hegeszt.

 

Gyakran nem is tudod,

Mit, és miért csinálsz.

Kuruzsló vagy te csak

És semmi, semmi más!

 

Ne érintsd szívemet

Idő! Te vén banya!

Nézd, ott jön a halál!

Szívek bölcs orvosa.

 

 

 

1888. 47. 762. Endrődi Sándor: A mádi molnár

 

Megállva a mádi malom kereke  

Bánat virraszt a garatján odabe';

Szép molnárné úgy megzokog magába,

Ráborul a koporsóra,

Koporsóba' kiterített urára.

 

Két levélkét morzsolgat a kezébe,

Az egyiknek piros szín' a pecsétje,

Gyöngy betűkkel az van benne megírva:

Várlak szentem, ide várlak

Ölelgető, melengető karomba.

 

A másiknak a pecsétje tiszta gyász,

Nem is olyan formás benne az írás,

Szétszóródnak bús betűi kuszáltan: 

Édes, kedves feleségem,

Szerettelek, — a jó isten megáldjon!

 

 

1890. 5. 67. Gyulai Pál: Dalaimról

 

Az ifjúság legszebb korát

Mély honfibúban éltem át;

Megtört vágy, széttépett remény

Úszott a kétség tengerén,

S kitört a rejtett fájdalom:

Azért oly bús, komor dalom.

 

A honra hogy szebb nap derűit,

Hajh örömem búval vegyült

Új bú, új gyász szakadt reám,

Ott sírtam nőm ravatalán.

Elnyelt mindent egy sírhalom:

Azért oly bús, komor dalom.

 

Év gyorsan tűnt el év után,

Enyhültem lányom mosolyán,

Az anyáé volt az nekem,

S most árny vagy, kedves gyermekem,

Enyésző árny, én paszta rom:

Azért oly bús, komor dalom.

 

Az élet ősze int felém;

Derül-e még rám enyhe fény,

Vagy új vihar tarolja ezét

Reményim hulló levelét:

Új honfibú, új fájdalom?

Azért oly bús, komor dalom

 

 

1888. 3. 47. Hajnalka: A szerelemről

 

Hajnalka összes költeményei. Szelíd, egyszerű, igaz érzés, affektáció nélkül, meleg női kedély, mérsékelt, de egészséges képzelet: ez elemek alkotják Hajnalka költészetét…Álljon itt, csak ízelítőül:

*

Mondod, mi szépen szól az ének,

Ha ajkaimról megered;

Van benne annyi édes bű-báj,

Amitől a szív úgy ég, úgy fáj,

Ha szerelemről szól neked.

 

Oh szerelem ! mit megdaloltak

Már milliószor lángeszek,

Szebben, mint felfoghatná elmém,

Mélyebben, mint gondolni merném

De jobban egy sem szeretett.

 

 

 

KÉPZŐMŰVÉSZETI TÉLI KIÁLLÍTÁSÁBÓL. Benczur Gyula: Arckép

 

 

1889. 41. 659.  Hódosi Lajos: A jelenések könyve

 

„Lélekben elragadtattam vala az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint egy trombitának szavát.”

Jelenések könyve, I. 10.

 

Megilletődve olvasom a büszke,

Csodás, bűbájos, zengő verseket.

Áldott a kéz, mely koszorúba fűzte,

Áldott az ajk, a mely így énekelt.

A csurrantott méznél is édesebben

Folyik, mikor biztatja szívedet,

S mint a viharszél zordon fenyvesekben,

Úgy zúg, úgy búg, ha ostorozva fedd.

 

Az ég azúr kárpitja félrelebben,

Kápráztató sugárfény felragyog,

Szférák zenéje csendül meg fülemben  

Hatalmas Isten! Merre, hol vagyok?

Fohászos ajkkal szent neved sóhajtom,

Tűrő hitem, bizalmam szirtfoka!

Fejemet, ím alázattal lehajtom:

Te vagy az Alfa és az Omega!

 

Zümmögve száll felém egy édes ének,

Megint egy suttogó, lágy, gyönge nesz,

Aztán zokogva búg szárnyán a szélnek,

Végül viharnak harsonája lesz.

Elandalít a zsongó, ringató dal,

Haragos bömbölése nem riaszt 

Hozzád fohászkodom őszinte szóval,

S tűrő irgalmad mellettem virraszt

 

Merész gőg, durva dac nincsen szívemben

Se tettetés, hazug hunyászkodás.

Őszinte érzés súgja el, ha rebben

Ajkamról a csendes fohászkodás.

Mit rejtegessek én előtted, Isten  

Te büntető, te irgalmas, te jó!

Riadt szemem akárhová tekintsen,

Ott vagy, te mindenütt jelenvaló!

 

Vigyázod szívem minden lüktetését,

Agyamnak rejtett, lázas terveit,

Ha rászolgáltam és betelt a mérték:

Ítélj fölöttem érdemem szerint.

Hálás szívvel veszem pazar kegyelmed,

És megadással büntetésedet 

Akit kedvelsz, — úgy van megírva, — fedded.

Akit megdorgálsz, azt te szereted.

 

Uram! Te szent, jóságos és igaz vagy,

Irgalmas, bölcs, ha teszel ítéletet.

Egyenlő nálad a szegény, a gazdag,

A porba tiprott és az ünnepelt.

Feléled újra a halálra gyötrött,

Az elbukottnak int a győzelem,

Megízleli ama rejtett gyümölcsöt

Örök bíró, irgalmad végtelen.

 

Tudod te jól, hogy részemet kivettem

A tűrés, szenvedésből, ó nagyon!

Zúgott, süvöltött a vihar felettem,

Űzött tüskés, göröngyös utakon.

Borús napok, örömtelen magányban,

Mikor már a szilaj vihar elült;

Ki föllázadna, összerogyna, hány van!

Én bízva várok, csüggedetlenül.

 

Tűröm a jármot, a nehéz keresztet,

De ajkamon nincs káromló panasz.

Térdem meghajtva, hő imába kezdek:

Te rendeled, bizonnyal jól van az!

Csak azt ne tűrd, hogy számos ellenségem

Kacagjon, örvendjen sorsom felett.

Mutasd meg, hogy kegyelmes vagy te nékem,

 Hadd tudják, hogy szeretsz még engemet!

 

 

 

1889. 36. 574. Jókai Mór: Korvin Mátyás király*

 

Óda.

 

Leáldozott napot felhozni az égre:

Lobbanó villámot vetni festett képre:

Csillagvilág közül vezérfényt kinézni:

Könnyebb, mint Hunyadi Mátyást felidézni.

 

Szem, a mely meglásson; szív, mely átérezzen,

Kéz, mely rólad írva, közbe' meg nem rezzen,

Kinek van adatva?  Volt, a ki tehette:

Arany, volt maga is. El van már temetve….

 

Sűrű, nagy homálytól szemem elsötétül:

Nem látok egy nyomra jövendők ködétül:

Egyik sírkőtől a másikhoz vándorlok:

S utána töprengek: mi minden elporlott!

 

Fényes múltunk szélnek átadott pozdorja:

Dicső Mátyás hamvát a vihar széthordja.

Ha mi nem keressük, tán Ő keres minket,

S porszemei hazánk sorsán aggni intnek.

 

Vajha e szent hamvból jutna minden szívbe

Egy porszem, mely minden honfit egyesítne,

Egy nagy gondolatban új életre kelve:

Mi földön üdvözít: az a hon szerelme.

 

* A kolozsvári Mátyás-emlék leleplezése szept. 9-iki ünnepélyen, a kolozsvári Nemzeti Színházban elszavalta E. Kovács Gyula. A teljes vers 28 versszak.

 

 

 

1888. 1. 2. B. KEMÉNY ENDRE: NAPLEMENTE.

 

Akkor volt az, régen, régen;

Fényes nap a bíbor-égen

Lemenőben volt már épen,

Kezem ott pihent kezében.

 

S úgy elnéztük, addig néztük,

Míg szelíd mosolya nékünk

Azt susogta halk zenével:

Legyen áldott hű szívével.

 

Minden ifjú szép leányzó

Boldogságban elvirágzó;

Elvirágzó férfi-keblen

Öntudatlan, önfeledten.

 

Minden áldozatra készen,

Annak árnya csak egészen,

Kinek tiszta szívét adta

S lelkét búra, kárhozatra.

 

Mind egyenlő szánalomra

Méltó, s tenger könny-halomra;

Mert a férfiszív verése

Hű leányok szenvedése.

 

Lemenő nap súgta azt is:

Elhagyod csalárdul ezt is!

Férfi vagy, és leszel örökre;

Búcsúzzatok hát örökre!

 

S oly édes volt boldogságunk;

Csók-özönnel sírva váltunk;

Csak holnapra, virradatra

S nem virradtunk arra a napra.

.

 

 

1888. 33. 558.  MALOMHEGYI ISTVÁN: TENGEREN

 

Vitorlámat nem lengeti

A Quarnero hűvös szele,

Az árbocfán amint dagadt,

Vágyódó lelkem fujt bele.

 

Ki a tengerre, messze ki.

Hol a mozgó hullám az úr.

Hol a remény s kétség között

A szív inogni megtanul.

 

Hol nyugvó pontot nem talál

A kétkedő hajós szeme,

Fejét az ég előttem a

Tenger keblére hajtja le.

 

S hajónk röpül, mi kéj: a hab,

Ha így süllyeszt, ha így emel,

Játékszerével a gyerek

Nem bánhat könnyebben el.

Mi szép amint dacol velünk

Alant a küszködő elem,

Oh mint szeretnék élni itt

S meghalni itt a tengeren!

 

Föl sem veszem: ha meglegyint

Fehér szárnyával a sirály,

S üvölt a vész és lelkem a

Viharban is gyönyört talál.

 

Szívem vágy és kétség között

Kitombolhatja itt magát,

Vagy elmerül vagy szebb világ

Vizébe mártja horgonyát!

 

 

 

1890. 31. 499. Mária Valéria főhercegnő: AZ IFJÚ RAJNA.

 

Te dőre fiú, szép habkoronád

Mért lejt szakadatlan a szirteken át?

Mért fut hegyek árnya, sötétje között

Sík róna felé hullám-özönöd?

Álmodva, dalolva fut árja tova,

S nem gondol a hon szép tájaira;

Megállj, ne szaladj,

Siető, szilaj ifjú Rajna, maradj!

 

Erdők sűrűje s zöld rét gyepűje,

S a parton a lomb harmattal üde,

A mennyei bolt sugár-teli, kék,

És balzsamos illatú tavaszi lég,

Mind, mind enyelegve imígy csalogat:

Ne menj idegenbe, ne hagyd honodat!

Megállj, ne szaladj,

Siető, szilaj ifjú Rajna, maradj!

 

Egy helyről a másra ne oly sebesen,

Más hont ne keress túl a hegyeken;

Véres tusa kél ott partjaidon,

Emléke nevedre csak átok, iszony!

Harc nem riad itt, nincsen csatatér,

Hullámaidat nem festi be vér;

Megállj, ne szaladj,

Siető, szilaj ifjú Rajna, maradj.

 

 

1889. 46. 742. Mares Ödön: Megelégedés

 

Asszonykám drága jószág;

Szép, házias, szerény.

Szemében szende jóság,

Szívében száz erény.

 

Szerelmünk nem ma—holnap

Nem múló szenvedély,

Nem hab hajtotta csónak,

Nem mérhetetlen, de mély.

 

S ha szerelem virága

Nyarunk múltán lehull,

Marad szeretet ága

S az télen is virul.

 

Parányi a világunk,

Nem kell nagyobb nekünk,

Van egy kis gazdaságunk,

S van két szép gyermekünk.

 

Szegényebbel felezzük

Az Isten adta jót,

Vágyunk szárnyát lenyessük

Olyanra, mint a mód.

 

Munkánk ér este véget

S egy szívből jő imánk:

«Úr Isten, hála néked

És adj erőt atyánk!»

 

Egymás szemébe nézünk,

A férj a nőre néz,

S ott csillog, amit érzünk:

A megelégedés.

 

 

1890. 13. 199. Mares Ödön: A diófa

 

Állsz még nagy, árnyas, agg diófa.

Ki mondhatná meg, hogy mióta?

Hisz én már, mint gyerek

Lombod beszédét eltanultam,

Veled van összeforrva múltam,

Beszélj ! megértelek….

 

Tűnődöm: most volt, szinte nem rég.

Vagy mintha újra ifjú lennék

Ne rázd öreg fejed!

Tudom, csak szendergő szív álma,

A mely hogy még valóra válna,

Immár sohasem lehet.

 

Állsz még nagy, árnyas, agg diófa!

Ki mondhatná meg, hogy mióta,

S állj még soká, de nem!

Oh teljesülne bár e vágyam:

Legyen te benned vetve ágyam

S a sírba jöjj velem.

 

1890. 50. 811. Pap Kálmán: Pörölnek a levelek

 

Pörölnek a levelek

Hűvös őszi széllel

Tépelődöl, de minek?

Űzd a gondot széjjel.

 

Őszi szélben lomb lehull,

Bármi nagyon fájjon;

Őszi széllel botorul

Pörbe minek szálljon?

 

Várj, míg időd lepereg,

S napjaidnak végén

Te is mint a levelek.

Hervadj, hullj le békén.

 

 

1888. 35. 578.  PÁSZTÓI: ÖZÖNVÍZ.

 

Szörnyű felhők rohantak, zúgtak,

A gyors villámlás kerepelt;

Rejtett helyén minden kis zugnak

Gyilkos hullám tusára kelt.

 

A legmagasabb hegyeknek orma

Ott fuldokolt a víz alatt,

Mely már a mennyet ostromolta  

És kő kövön meg nem maradt.

 

Egyszerre csak letekintenek

Az égből a jó angyalok

S tükrében mindnyájuk szemének

Megannyi drága könny ragyog.

 

Míg könnyük pergett: lett szivárvány

És a nap küldi sugarát,

Galamb jött, zöld gallyat találván  

S föltűnt a mentő Ararát.

 

 

1890. 17. 266. Pásztói: A kivándorló

 

Sötét vadonból nyílt mezőre

Siet ki a patak;

Rá szembe jő a rét szellője

S percig megállnak.

 

A szellő szól: jer vissza gyorsan,

Kint szörnyű a világ!

Patak szól: csak hogy átugortam

Szűk börtönöm falát.

 

A szellő szól: meg is fagy véred,

Ha látod azt a tért,

Hol dölyf, irigység büszkén lépked,

És a jó veszni tért.

 

Patak szól: csak bújj te sötétbe.

Nyílt róna kell nekem:

Hol a nem lankadó harc végre

 Szabadságot terem!

 

 

1889. 18. 282. PATAJ SÁNDOR: MÁJUS ELSEJÉN.

 

Hiába faggatásom,              Midőn a téli útról

Te el nem árulod,               Jön a madársereg,

  De mégis kitaláltam           S föléled énekétől

  A születésnapod.                Erdő, mező, berek;

 

 

S a tavasz ünnepével            Midőn a kikeletnek

Ma üdvözöllek én,               Legszebb virága kél,

Mert nem születhettél te,    Tavaszról, ébredésről,.

 Csak május elsején.             Minden levél beszél.

 

S az emberek szívében

A szerelem terem:

Akkor kellett születned

Tenéked, édesem.

 

 

lásd Sas Ede: Május elsején c. versét

 

*

 

1890. 4. 59. Petőfi Sándor: A betegséggel szomszéd a hálál

 

A betegséggel szomszéd a halál.

Gyógyulj meg édes, szép menyasszonyom!

Mivé leszek, ha ajkaid helyett

Fejfádat csókolom?

 

Itt hagynál engem? engem! és miért?

Hogy minél elébb föl az égbe menj?

Szebb lesz neked, szebb lesz velem a föld,

Mint nélkülem a menny.

 

Ne vidd el tőlem, óh sors, hívemet.

Megénekeltem már egy holt leányt.

Ne kívánd, hogy két koporsó közé

Szoruljak, ne kívánd!

 

Hagyd meg nekem, sors, hagyd meg őt nekem!

Hisz ő a díj egy olyan életért,

Amely beillik kínkeresztnek is,

Ha nem nyer semmi bért.

 

Ő mennyországom, földi örömem,

Földi virágom, égi csillagom,

Ó a mindenség reám nézve és

Oda nem adhatom.

 

Vagy vidd el őt kegyetlen hatalom,

Vidd el, de véle így ha távozál.

Egy tőr megnyitja szívem ajtaját,

S lelkem utána száll.

(Szatmár.)

 

 

A KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSULAT  ŐSZI KIÁLLÍTÁSÁNAK MÁSODIK SOROZATÁBÓL. RIPPL-RÓNAI JÓZSEF: EGY JÁTSZMA

 

1888. 38. 618. REVICZKY GYULA: MEDDŐ VILÁG.

 

Hiába ismételgetem:

Előre ne tekints, se hátra!

Nem boldogít, csak a jelen;

Ragadd a percet meg! Hiába!

 

Idáig, ah, nem éltem én,

Csak vesztegeltem álmodozva.

Emlékezet volt vagy remény,

Mi szívemet mozgásba hozta.

 

Renyhén tűnődve céltalan',

Hogyan s mit kellett volna tennem,

Azzal vigasztalom magam',

Hogy majd jövőre megcselekszem.

 

Elmém kábultan elmerül

A távol kékellő világba,

S míg csillagért, napért hevül,

Megbotlik itt göröngybe', sárba'.

 

 

1889. 7. 107. Reviczky Gyula: Magamról

 

Rossznak mondod a világot,

Dőresége bosszúságod;

Siratod az élet álmát,

Földi gondok durva jármát;

Felpanaszlod lángban égve:

Bölcs elméje, jók erénye

S fénysugárzó lángod, ég,

Csak hiúság, buborék…

 

Hát ne fordulj vad hevedben

A világ és rendje ellen

Úgy tekints az emberekre,

Hogy a föld se jó, se ferde;

Se gyönyör, se bú tanyája,

Csak magadnak képe, mása.

Ki sóhajtoz, ki mulat,

A világ csak hangulat.

 

 

1889. 7. 107. Reviczky Gyula: Mentsvár

 

Ha nézem a világi rendet,

Éltem során, ha elmerengek,

És annyi bánat, búbaj ellen

Fellázadok rendült hitemben:

 

Óh, természet, benned találom

Vergődve is megnyugvásom'!

Hozzád térek, szülő anyámhoz,

Ki elcsitít, vigasztalást hoz…

 

Míg érzem melegét napodnak,

Lelkem leheddel összeolvad.

S ha majdan a sir hantja föd be,

Részed maradok mindörökre!

 

 1889. 25. 394. Reviczky Gyula: Számlálgatom

 

Számlálgatom, találgatom,

Hogy hány hetem vagy hány napom

Van hátra még  

Irgalmas ég,

Esdek, ne légy fukar nagyon!

 

Oh hányszor hívtam a halált,

Mihelyt a kedvem búsra vált.

De most hogy itt

Ólálkodik;

Nem érzek mást, mint borzadályt!

 

Meghaljak? Oh, ne még, ne még!

Agyam még eszme-tűzben ég.

Forró szívem

Jobban pihen

A napon ; óh a sir setét!

 

Vágy még hevít, kedv még emel;

Oh, még sok dalt nem zengtem el.

S eszméimet

Mind a hideg,

Sötét koporsó nyelje el?

 

Toldjad meg hát kegyelmes ég

A csüggedt költő életét.

Hadd öntse ki

Érzelmei

Zengő, zsibongó tengerét.

 

 

 

REVICZKY GYULA. (1855—1889.) Goszleth fényképe után.

 

 

REVICZKY GYULA ÖSSZES KÖLTEMÉNYE - MEK

http://mek.oszk.hu/01000/01058/01058.htm

 

Futó Idő

*

1889. 29.  462. Reviczky Gyula. A halál előtt

 

Rólad, szerencse, rég lemondtam,

Belőled, ifjúság, kifogytam.

Tőled, világ, jót nem remélek,

Hanem azért csak élek, élek.

 

Ki tu^ja, hogy mikor vezeklem

Le azt a nagy bűnt, hogy születtem.

Mikor hanyatlik bús fejem le

Nirvána, altató öledbe!

 

Itt bolygók mérgezett kedéllyel,

Hit a jövőben nem vezérel.

Bármit teszek, nincs rajta áldás,

Nincsen remény, nincsen kilátás.

 

Az élet összevisszasága.

Az éhesek versenyfutása

Kábít, fáraszt, éleszti vágyam,

Hogy vessék már meg síri ágyam'.

 

Vagy rejtve távol a világtól,

A kapzsi versengés zajától,

Óh bárcsak egy csendes zugolyban

E hajszát nézhetném nyugodtan!

 

S mégis e vak csillag sötétén,

Sorsom borúján, szívem éjén

Hatalmas vágy tör át, hogy éljek,

Hogy még tovább küzdjek, reméljek

 

Sírok, hogy nem lehet pihennem;

De lemondás még sincs szívemben,

Legyek inkább a sír halottja,

Mint éljek vágytalan, lemondva.

 

 

1889. 29. 462. Reviczky Gyula. A halálhoz

 

Évek múlva jössz-e értem,

Vagy már holnap: Sose kérdem.

Nem hívlak, mint meghasonlott:

Nem retteglek, mint a boldog.

 

Legszebb évim tova szálltak,

Nem építek több légvárat.

Tudom jó, hogy a mi lesz még,

Nem több, mint a volt, az emlék.

 

Csöndes élet, csöndes álom!

Ami hatra van, lejárom.

Nem kérem, hogy hosszú légyen,

Azt se, hogy már véget érjen.

 

Ami kétség egy gomolyba'

Volt szívemben : meg van oldva.

Ha későbben, ha korábban,

Nem halok meg gyávaságban.

 

Hogy a síron túl mi lészen?

Bármi, nem kell tőle félnem.

Éltem, a hogy isten adta,

Hamisságot sose vallva.

 

Megszenvedtem, megcsalódtam;

Híjam mégse volt a jóban:

Szerettem és lantot vertem,

Igazságot énekeltem.

 

 

1889.  21. 331. Ráday Jenő: A verseny

 

Zeusz és Pallasz versenyezni kész,

Hogy melyikük az igazibb művész,

S köz-egyezésre végül úgy esik:

Bíró lett köztük az ősz Bölcsesség.

Beszélj Zeusz, kezed mit faragott?

Én hitvány sárból gyúrtam alakot,

Saját képemre gonddal alkotom,

És hosszas, szorgos küszködés után

Belé leheltem égi lelkemet,

S most él, érez, mozog a holt tömeg.

Mi por volt, íme, alakot cserél:

A sártömegből támadt a tökély.

 

S Pallasz, te mit tettél? Mondd el híven!

Nem lágy agyagból gyúrtam én művem,

Magasba vágyva vésőt fogtam én,

És Párosz* hófehér márványkövén

Kísértem meg, mit tudna ihletem!

S én mostan büszkén, fennen hirdetem:

Amit mintáztam, szebb s tökélyesebb,

Mint a te hitvány, gyarló embered.

Ha az tökélyes: ez több, érezem,

Eszményi, amit alkotott kezem.

 

De közbe szól Zeusz: Zokon ne vedd,

Kontár, fél munka a te műved.

Hiányzik ebből a fő drága kincs;

Nincs benne élet, érző szíve sincs.

Sebaj, viszonoz a bíró, csak te hadd,

Te nagyobb vagy, de ő irgalmasabb.

 

*Párosz a Kükládok harmadik legnagyobb szigete, és a márványbányászatáról
híres. Wiki

 

 1888. 12. 191. RUDNYÁNSZKY GYULA: A JÖVŐ.

 

Örök medrében zúg az élet árja,

S én sodra ellen küzdök vakmerőn.

A csónakázót parti béke várja;

Engem dobál a bab, míg el nem hagy erőm.

Óh, hány eléri célját e világon!

S én célomat csak tündökölni látom;

De hozzá mennél közelebb vagyok,

Annál messzebb van az, mert följebb száll s nagyobb.

 

A tapsot, a babért nem is sóvárgom.

Olcsó határkő az elismerés;

Mezsgyét jelölhet sűrű bokron-árkon:

Jutalmul az örök eszményekért kevés!

Ha csak siker lett volna lelkem álma,

Szedném talán gyümölcsét már, megállva;

De a mit ábrándom festett elém,

Valónak azt csak a jövőben képzelem.

 

Csak a jövő, a távol ismeretlen:

Ez halhatatlan üdvöd, szép remény  

A szirt előtt kéjszomjazón epednem:

Mit érne, ha vizét bugyogni érzeném  

A vágy s a gondolat, hogy majd kibuggyan,

S ha száz évet porladva átaludtam,

Tikkadt szíveknek hűs forrása lesz:

Ah, ez csak a gyönyör az alkotásban, ez!

 

A mit megérint a halál kezével,

Ha el nem hervad: élni fog soká!

Perc szálán függve nem felejtem én el,

Hogy mind a nem múlót mulandó alkotá.

Az örökélet égő csipkebokra

Ejthet magot daltermő bánatodra,

S tán megfogan s virága megered;

De csak sírod fölött ver mélyebb gyökeret.

 

 

1889. 18. 282.  Sas Ede: Május elsején

 

Nem voltam boldog gyermek én soha,

Oh első május tündér-hajnala!

Bimbózik ím, a dús tavaszi pompa,

Fényes zászlóját a nagy ég kibontja,

Aranysugár fakaszt rügyet, virágot,

Könnyezve nézem én a szép világot.

 

Fényes mennyország ma a sík mező,

Angyalsereg, csapongó, repeső,

Virányit zsongó rajként lepi el,

Pacsirtaként ujjongnak égre fel.

Üdülni majd a kis szilaj csapat

Az erdő kincs-gazdag mélyébe hat,

Piros szamóca ott kedveskedik,

Az örömet ott is szemen szedik.

 

Hív engem is, csábít a rengeteg.

Enyhülni vágyom, árnyat keresek;

Nem, mint madárka, várván ott gyönyör,

De mint a vad, kit gyilkos seb gyötör.

S hol legsíróbb a csalogány szava,

Legsötétebb az erdő bánata

És nyirkos ággyal kínál a moha,

Megtörve roskadok le én oda,

Távol a május zengő ünnepétől,

Bár elvéreznék szívem mély sebéből!

Elmúlás vágya, keserű panasz,

Szívem' csak erre költi a tavasz.

 

Gyermekkorom! szelíd emlékezet,

Vezess, vezess, virányaid felett.

Hadd örvendjek a rózsa-piros égnek,

Ragadjon el még egyszer az ének,

Csapongjon játszó gyermekek danája:

Virágzó szívük édes illatárja.

S a napot átkacagva, átrepesve,

Boruljon rám a csendes, hűvös este,

Ah ! gerlefészkes árnyékos tanyán

Fogadjon tárt karokkal jó anyám.

 

Szép délibábos álom, ah! de nem,

Elröppent múlt, mi vagy te énnekem?

Tátongó örvény, mélységes, setét.

Egy sír, a melybe őt lefektetek.

Nem édes dal az, mely fülembe csöng,

De zord harang, hulló kemény göröngy.

 

De ő pihen. Az ég őt elragadta,

És engemet az élet sodra, habja

Ah ! nem hagyott könnyelmű, játszi körbe:

A férfiak sorompójába küldte.

A védtelen gyöngére rá viharzott,

Míg össze nem tör, küzdöm hát a harcot!

Áldó gyönyör, bár röpke, pillanatnyi,

Nem száll reám egy lepke-csókot adni.

Veszély, csalódás hányja csónakom,

Imádom istent, és megtagadom!

Ártatlan hit, szent áhítat, remény

Sötét mocsár van szívem fenekén.

 

Ragyogj boldogság, május hajnala!

Nem voltam gyermek én soha, soha!

*

A sorok számának váltakozása nem sajtóhiba. G.

 

 

 

KÉPEK AZ AL-DUNÁRÓL. DUBOVAI KAZÁN-SZOROS

 

1888. 49. 799. Szász Béla: Szép kék Dunám 

 

Látlak megint szép kék Dunám,

Hazám dicső folyója!

Oly vígan int, mosolyogva rám,

Hajóid lobogója.

 

Te vagy valóban? Csakugyan?

Szívembe' kétség támad:

Nem jársz oly komoly-lassúdan,

Lépted könnyebb, vidámabb.

 

Oh, értem! Nem nyom annyi bú

Mint ott, hol én születtem,

Ott nem vagy a virgonc fiú,

Milyennek látlak itten.

 

S kit férfiúnak ismerünk,

Gond-nyomva, bútól tépve:

Megismernők-e, ha elénk

Egyszerre ifjan lépne?

 

Mégis te vagy! Hogy úgy sietsz

Hazámba: ez mi rád vall!

Legalább köszöntést vihetsz

Tőlem egy gyors hullámmal.

 

Oh, én is hogy mennék veled,

Hazám' ha láthatnám bár!  

Csak menj s köszöntsd jóm', hívemet,

Ki partodon reám vár!

(Ulm.)

 

 

1889. 24. 378. Szász Béla: Gróf Mikó Imre emlékezete

 

Óh látnok, kinek ihlett jósszavára

Csak félve kél most visszhang ajkamon,

Proféciád milyen híven bevála,

Mit akkor sejtőn, ha értett a hon  

Ím' ama kéz, mely csak dicsfénnyel övezett

Neveknek juttat érclapján helyet,

Az ő dicső nevét is följegyezte,

Kit minden költő fönnen emleget.

 

A vakmerő lelkeknek lázas álma

Dicsőség koszorújával hitet;

De, ah, vértől virít a harci pálma

S egy év lerontja, mit száz épített;

Más gyűjt magának hírt, kincset, hatalmat,

S gáton, s a másén vaktán törtet át

Bár sikerére millión térdet hajtanak:

Csak érc, vagy márvány, ha jelzi porát…

 

 

Az a sok gyász, mely árnyalta hazádat,

Nehéz próbákra téve nemzeted;

Vagy az a tűz, mely csak felülről szállhat

Annak lelkébe, aki küldetett?

Kit áldásul ad istene a népnek,

Hogy a pusztában ő legyen vezér,

Ki gondban, kínban, munkában eléghet,

De megy, mert tudja: népe célhoz ér!

 

Te tettél, tűrtél, célodat elérted:

Szolgálva hűn istent, királyt, hazát.

Ön-szabta kötelesség volt a vérted,

Mellyel magadat megacélozád.

Bár nem maradt fiú nemzetségedből,

De te annyit és olyakat tevél,

Hogy nagy neved, mit ama kéz jegyzett föl,

Minden magyar szívben örökkön él!

*

A teljes vers 21. versszak. G.

 

 

Hidvégi gróf Mikó Imre (Zabola, 1805. szeptember 4. – Kolozsvár, 1876. szeptember 16.) erdélyi magyar államférfi, művelődés- és gazdaságpolitikus, történész. A 19. századi Erdély politikai életének haladó szemléletű, meghatározó alakja, két ízben (1848, 1860–1861) Erdély főkormányzója,

*

 

1890. 9. 134. Szász Károly: Dithyramb /Schiller/

 

Soha se jönnek az istenek, elhidd,

Soha maguk!

lm, Bacchus alighogy, a víg, ide termett,

Már Ámor is itt van a jó szívű gyermek.

Felséges Apolló is bekopog.

Az istenek ím seregest közelítenek,

A földi lakást úgy népesítik meg...

 

Hogy lássak el, ah mondd, földi, szülött én

Mennyei kart?

Ég serege, mit adhat a földi neked?

Adjátok ide örök élteteket,

Fogadjon olimposzi part!

Ott él a gyönyör csak, Zeusz oldala mellett!

Nektár-tele oh hát nyújtsátok a kelyhet

 

«Oh nyújtsd a kelyhet költődnek, oh tölts,

Tölts, Hébe, neki!

Illesd szemeit menny harmatival,

Míg a szomorú Styx látása kihal

      Magát rokonunknak, amíg hiheti!

      S gyöngyözve omolnak az égi habok,

      S nyugodt lesz a szív és szeme ragyog.

      *

Dithyramb (Ancient Greek: διθύραμβος, dithurambos) was an ancient Greek hymn sung and danced in honor of Dionysus.

 

 

1888. 29. 474.  SZÉCHY KÁROLY: NEM VOLT SEMMIM

 

Nem volt semmim a világon,  

Csak az arany szabadságom;

Elkobozta, nem oly régen,

Azt is a kis feleségem!

 

Dehogy tette ! Isten óvja!

A legénység lobogója

Vígan lenghet, bánja gólya,  

Én ugrottam meg alóla!

 

Szökevénnyé magam lettem,

Egy zászlóhoz álltunk ketten:

És én neki fölesküdtem,

Ebben van az összes üdvem!

 

Ő most az én kapitányom,

Mi a parancs? tőle várom:

Bízó hittel, jó reménnyel

Boldogságra ő vezényel.

 

Én vagyok a katonája,

Hallgatok is híven rája!

Édes hangja alig csendül.

Már követem szerelemből.

 

«Jobbra — csókolj!» S én azonnal

Jobbon termek a csókommal;

«Balra — csókolj!» Reá nyomban

Bal arcára csókot nyomtam!

 

«Állj és tisztelegj!» Alig intett:

Két kezére csókot hintek,

Két kezére, homlokára,

Piros bimbó ajakára!

 

«Igazodjál, kanyarodjál!"

Úgy megzavar e két szónál!

S ha nem tudom, hogy mit akar:

Eligazít két inda kar!

 

Inda karja felölelvén,

Megpihenek rengő mellén,

Soha-soha nem volt nékem

Ilyen boldog pihenésem!

 

Én se' voltam ilyen szorgos,

Ilyen rendes, ilyen dolgos!

S bárha szívem nem is kérte:  

Érdemjelem van már érte!

 

S érdemjelem? talán gyanús:

Egy pár pici piros papucs.

Nagyobb kedvem telik benne:

Mintha kereszt, csillag lenne!

 

 

 

1889. 28. 446. Széchy Károly: Vonaton

 

Fel- felsüvít ínég éles füttye:

S vadulva vágtat a vonat!

Hosszan lobog fehéres füstje,

Mint könnyű lenge patyolat!

 

A merre tart, a merre csörtet,

Mint nyugtalan kar nyúlik el,

Ködképbe födi ezt a földet

Fölvillogó ecsetjével.

 

Halmos hegyek, virágos völgyek

Föltetszenek s fölrajzanak:

Meg eltűnnek, ha elbűvölnek,

Mint röppenő', gyors madarak.

 

Az ormon ott a rezgő erdő,

Mint óriási zöld fodor,

Melyet a lágy, enyelgő szellő

Meg-megsimít végig-sodor.

 

S a mélyen itt a pást, a gyönge,

Oh, hogy ragyog, hogy tündököl!

Ezüst, gyémánt s a harmat gyöngye,

Mely rajta peregve elömöl!

 

Oh büszke Erdély, bérces éden,

Regék, csodák mesés hona,

Olyan igézőn tűnsz elébem,

Olyan igézőn, mint soha!

 

Oh jártam én már itt elégszer,

De nem voltál ily szép nekem,

Minden zugod, mint drága ékszer

Csillog felém most fényesen!

 

Oh, honnan ez édes káprázat?

Oh, honnan ez a változás?

Reám ragyog a magyarázat

Oly egyszerű amily csodás!

 

Mint agglegény bolyongtam régen,

Ma meg mint házas járok itt:

S az én bűvös kis feleségem

Tündér-varázsa elborít!

 

Ha elmerülök szép szemedbe,

Oh gyönyörű kis feleség,

S a földön úgy tekintek szerte:

Minden zugoly a fényes ég!

 

 

1889. 52. 863. Vargha Gyula: Éjfélkor

 

Csend van, néma, reszkető csend,

Nem zavarja más az éjt,

Csak az öreg álmos óra,

A mint fáradt mutatója

A tizenkettőre ért.

 

S felhangzik komoly verése,

Mint mély, szaggatott sóhaj,

Hangzik búgva, nyögve, fájva

 S még sokáig rezeg utána,

Míg a hang a csendbe hal.

 

Mért figyelsz e hangra, neszre?

Hagyd az éji árnyakat,

Rejtelmük' ne lesd, ne kérdezd;

Menj, aludj', míg föl nem ébreszt

Csókjával megint a nap.

 

 

1890. 8. 127. Gróf Zichy Géza: Gróf Andrássy Gyula

 

Ráborul egy egész nemzet,

Keservesen sírva,

Kinek mondják azt az embert

Kit letesznek sírba?

 

Ellenségi szerencsésnek,

Barátai nagynak,

S hű népének milliói

Tiszta, nagy magyarnak.

 

Kis fiát is eltemetni

Kínos mindenképpen,

Nagy fiadat hogy temessed

Drága magyar népem!

 

Én zokogó magyar hazám,

Adjon Isten néked

Magyar szívvel, amint ő volt,

Egész nemzedéket!

.

 

 

Függelék

 

1889. 29. címlap. REVICZKY GYULA. (1855—1889.)

Az oly ifjan elhunyt költő élete nem külső eseményekben volt gazdag, csak csalódásokban és küzdelmekben. Vitkócon, Nyitra megyében született 1855-ben. Korán megfosztotta a sors a szülői szeretet melegétől, mely a boldogabb fejlődés záloga. Három éves volt csak, mikor anyját, Zmeskál Juditot elvesztette, s atyját, Reviczky Kálmán testőrtisztet Bécsbe követte. Kilenc éves korában másodszor is árvaságra maradt atyja elhunytával, s ez időtől Bars megyében, rokonainál növekedve folytatta iskoláit, melyeket Léván, Pozsonyban, s mint jogász Pesten végzett be….Budapestre 1877-ben költözött fel először, miután előbb vidéken három évet töltött nevelősködéssel. Előbb a Pesti Napló, majd a Hon szerkesztőségébe lépett, s színházi bírálatai, irodalmi és kritikai tárcái hamar magukra vonták a figyelmet. Élénk, harcias szellem lengette át ilynemű dolgozatait…A berlini Magazin és az Auf der Höhe folyóiratokban híven és az eredetinek megfelelő formákban ültetett át több magyar költeményt németre. Mikor a Hon és az Ellenőri egybe olvadtak, Reviczky Kassára ment az ott megjelenő német lap szerkesztését átvenni. De a politika nem nagyon érdekelte, s mint hírlapíró sem kapott soha az alkalmon, hogy előtérbe állítsa politikai nézeteit…

Sem a kassai német közlöny, sem később az Aradi Közlöny szerkesztése nem nyújthattak Reviczkynek oly egzisztenciát, mely kedélyének, hangulatának s lelke ideális vágyainak megfelelt volna…Mell-betegség törte meg, mely ellen hiába keresett Arco enyhe ege alatt gyógyulást. Remény és csüggedés, fel-fellobbanó bizalom és elboruló kétség között töltötte azt az utolsó két évet, mely alatt lázas kezekkel rendezgette sajtó alá adandó kötetét…

A haldokló ifjú kórágyán még tervezgetett, emelgette elernyedt szárnyait. De úgy látszik, a halállal mégis kibékült utolsó napjaiban s utolsó költeményei érdekesen mutatják egy filozófus elme téveteg töprengéseit, a hamleti nagy kérdés előtt.

 

Csak buborék, mi más az élet!

Az ember nem több, mint a féreg.

Örömem, üdvöm, jajgatásom

Egy percnyi lét, az is csak álom.

 

Mit sírjak, hogy csalódva éltem!

Az élet hánynak most is édes!

S ha ifjúságom hervadó is,

Fajomban egyre folytatódik.

 

Hitem, mentsváram, te maradj, te!

Öledbe, természet, fogadj be,

S ragyogva nézz rám kék egeddel,

Ha por leszek, többé nem ember.

 

Még érzem melegét napodnak,

Lelkem lelkeddel összeolvad.

S ha majdan a sir hantja föd be,

Részed maradok mindörökre.

 

*  *  *

Nyugat. 1911. 7. Babits Mihály: Reviczky Gyula

…Reviczky, kivált utolsó idejében, írt egy pár igen szép verset; egészben véve azonban az élete érdekesebb, mint a költészete. Nem mintha valami különösen egyéni életet élt volna; hanem éppen azért, mert bizonyos értelemben tipikus és háta mögé állítva a magyar irodalomtörténetnek ez a különösen szomorú kora erős reliefet kap. Milyen szomorú dolog volt abban az időben Magyarországon költőnek lenni. Nem a külső szomorúságokat értem: szegénységet, megalázásokat. Hanem a műveletlenségnek, értetlenségnek azt a rettenetes tömegét, amivel Reviczkynek még az előkelőbb írói körökben is találkoznia kellett. Reviczky nem volt valami óriás műveltségű ember: de az ő közepes műveltsége legtöbb kortársáéhoz képest tüneményes. Reviczky verselése elég színtelen; de azon kor "népies" hanyagságához mérve gondosnak és művészinek tűnhetett fel. Reviczky irodalmi életének adatai még sokkal megdöbbentőbbek, mint elhagyatottságának, pénztelenségének, betegségének szomorú krónikája…Reviczky legfőbb irodalomtörténeti érdeme, azt hiszem, a küzdelem a népiesség ellen, melyet kortársai közt egyedül ő vezetett öntudatosan és sikeresen. S ha a népköltészet babonája, mely az iskolában még uralkodik, az irodalomban ma már kevésbé kísért: abban nagy része van neki is.

 

*

Reviczky Gyula összes költeményei, Unikornis, 1996. 335 oldal

S. Varga Pál nem szól utószavában a Vasárnapi Újságról, ahol több verse megjelent. Az itt olvasható verseket a kötet tartalmazza.

*

 

Reviczky Gyula: Fakó poéta

Szegény magyar fakó poéta!
Szerencséd, hogy nem él Petőfi;
Gyűlölte a szemforgatókat,
Nem bírt ő, mint te dörgölődni;
S te, a kit a magyar poéták
Között elsőnek mondanak,
Ősz hajjal talpat nyalni jársz el
Petőfi, jó, hogy halva vagy!

Szegény magyar fakó poéta,
Szerencséd, hogy meghalt Arany.
A velszi bárd örökre hallgat,
Jó, hogy lángajka zárva van.
Te vén gyerek, te kegyleső, te
Fakó költő, nem velszi bárd,
Egy kézszorítás kell neked csak
S kiáltod: Éljen Eduárd!

Szegény magyar fakó poéta
Szerencséd, hogy nem vagy magad.
Szerencséd, hogy komédiás vagy,
Akit a nemzet megtagad.
Szegény magyar fakó poéta!
Szerencséd, édes nemzetem,
Hogy ő hozzá nagy dalnokid közt
Nem hasonlított senki sem.

 

hu.wikisource.org/wiki

 

*

 

 

5. SZÁM. /címlap/ 1888. LORD BYRON. (1788—1824.) Dr. VÁCZY JÁNOS

 

1890. 25. címlap.  Dr. VÁCZY JÁNOS: BESSENYEI GYÖRGY ÉS ŐSEI

 

Rég megvitatott és eldöntött igazság, hogy a születési környezet, a nemzetiség, faj, kor, stb. eltörölhetetlen jegyet nyomnak a lélekre, mely azután az élet körülményeinek hatása alatt válik olyanná, amilyen a szellem összes nyilvánulásaival összhangban van. A magyar költők és államférfiak életében, — hogy a külföldiekről ne is szóljunk, — mindenütt kimutatható a születés és nevelés körülményeinek elhatározó volta. Csak Kisfaludy Károlyt és Petőfit említjük, akiknek születése, nevelkedése, a táj, a hol az élet először ragadta meg fogékony lelküket, szóval a hatás első csirái mintegy kézzel foghatólag kimutathatók. Vagy ki nem tudja, hogy Arany János erős történeti érzéke mennyit köszönhet a családnak, a melyből származott, s a tájnak, hol gyermekéveit élte? E külső hatás vizsgálata nem meddő a tudományban. A lélek fejlődésének mozzanatait igazában nem elvontan, hanem e tényezőkkel kapcsolatban lehet és kell vizsgálnunk, ha sikeres eredményre törekszünk.

Így például Bessenyei György pályájára — mint Széll Farkas most megjelent könyvében* kimutatja, — nem csekély hatással volt az, hogy ő egy régi tősgyökeres nemes családból származott, amely a Bocskay, Rákóczi, Ilosvay, Teleki családdal volt összeköttetésben…A család története visszanyúlik a XIII. század elejéig. Bessenyei Mihály Mátyás király alatt al-nádori tisztséget viselt s pallosjogot nyert a királytól 1464-ben. Birtok-adományozással is jutalmazta őt Mátyás…

Bessenyei György Egerben, e fontos végvárban, nőtt fel, mely a környékbeli családok fiainak tanuló-iskolája volt. Innen szokott volt kicsapni a szolnoki és füleki törökre, s később gyermekeit is magával viszi, akik közül először az egyiket, de később mind a kettőt szerencsétlenül elfogják…Bessenyei György pályája és hatása, azok az eszmék, amelyekért életét áldozta, sokkal nevezetesebbek, de ismeretesebbek is, hogysem azokat itt bővebben fejtegetnünk kellene. Bessenyei György 1747-ben született, s 1765-ben lépett a testőr-ezredbe, mikor már két bátyja, Boldizsár, a kit „szinte három mázsát nyomó nehézsége miatt nem lehetett lóval győzni” és Sándor, aki Miltont először fordította magyarra — már testőrök voltak. Szintén csak most tudjuk azt is, hogy György nem Abaúj, hanem Szabolcs megye ajánlatára vétetek föl a testőrezredbe. Tehát Szabolcs megyéé az érdem, hogy Bessenyei György magasabb látkört nyerhetett Bécsben, s hogy szunnyadó géniusza munkára hevülhetett a világváros Bécs zaja, vigalmai, idegen műveltsége között….Volt egy derék nő, bátyjának, Lászlónak Anna nevű leánya, a ki «megosztotta vele a magánosságot és rokon lelkével rideg tanyáját barátságos tűzhellyé varázsolta.» E jó nő egészen átértette nagybátyja eszméit, életét, elvonultságát. Valóban megható lehetett, mikor e két rokonlélek, mindkettő lemondva a világról, együtt mélázott, elmélkedett a hiú reménység csalékony álmairól, együtt érezte, hitte a lélek örökkévalóságát, s mikor szívük csordultig telt érzessél, mind a ketten lanthoz nyúltak, hogy enyhülést, vigaszt merítsenek azokból a hangokból, melyeket a nem ékesen éa hangzatosan, de annál igazabban szóló húrokból kicsaltak.

Irodalmunk újabb kori vezérének egész nemzetsége, családjának összes viszontagsága nagyon megérdemli azt a fáradságos munkát, melyet Széli Farkas reá fordított, s mellyel tapintatosan derítette föl irodalmunk történetének néhány homályos vagy téves adatát. Az ily munka, — meg vagyunk győződve, — a régi múlt iránt érdeklődőknek csak elismerésével s méltánylásával találkozhat.

 

* A nagybesenyői Bessenyei-család története. Írta és oklevéltárral ellátta Széll Farkas. Több képpel és hasonmással. Budapest, 1890.

 

 

1890. 49. 803. Szemerei Szemere Pál munkái. Ily cím alatt adta ki a Kisfaludy-társaság Szemere Pál verses és prózai dolgozatait, valamint válogatott leveleit. A szerkesztést Szvorényi József, Szemere egykori barátja teljesítette nagy gonddal és sikerrel. Ő írta meg az I. kötet elején Szemerének, irodalmunk e hírneves bajnokának életrajzát is. Jellemzi a rejtélyesnek és talányosnak tartott, ritka lángész irodalmi pályáját, hatását és műveit. Aki csak valamennyire is ismeri Szemere életét s írói működését: méltányolni fogja Szvorényi fáradságos munkáját, amellyel a szerkesztés járt. Sok különböző helyről kellé összeszednie az anyagot, mert Szemere sohasem gondolt arra, hogy művei valaha összegyűjtve világot lássanak. Sohasem volt megelégedve művével s ez az oka, hogy oly nagy tehetsége rendkívüli gazdag és beható tanulmányai mellett is oly kevés művét merte kiadni. Jobbadán asztalfiókja számára dolgozott, s amit egyszer kiadott is, újra meg újra átjavította. Pedig tisztult ízlését, költői finom nyelvét már ifjúkorában bámulták kortársai, köztük kivált Kazinczy, Vitkovics és Horvát István.

A kiadás három kötetre terjed. Az első kötetben jobbadán ifjúkori dalait, szonettjeit vesszük, továbbá hazafias verseit, episztoláit és tankölteményeit, valamint a Zrínyi fordítását. A második kötet Szemere Dalverseny és magyarázat című verses és prózai művét tartalmazza. Lángeszének e még kellőleg föl nem derített esztétikai vizsgálódásait, ez igazi szellem-szikrákat, a melyeken vagy húsz évig folyvást dolgozott. Itt olvashatók széptani bírálatai s nyelvészeti dolgozatai, melyeket pályája első felében irt, az akkori szépirodalmi lapokba és folyóiratokba. A harmadik kötet leveleit foglalja magában, amelyeket Kazinczyhoz, Kölcseyhez, Toldyhoz, Berzsenyihez, Helmeczyhez, Horvát Istvánhoz, Petőfihez, Kazinczy Gáborhoz irt. A kötetek végén a szerkesztő becses jegyzetei nemcsak a művek keletkezését, hanem azokra vonatkozó ismeretekről is fölvilágosítja az olvasót. A kitűnő író emlékéhez mindenképen méltó kiadás a Franklin-társulat nyomdájából került ki, s a három kötet ára 6 frt.