h14–27. Vasárnapi Újság. Prózai írások. Költemények. 1854 – 1857.

 

2014. 11. 13. – 2015. 03. 07.

 

 

Tartalom

 

Bevezetés

 

Prózai írások.

   Névsor

Költemények.

Függelék

   Vasárnapi Újság blog

   Szerkesztői mondanivalók

 

 

 

Bevezetés

 

Áttekintettük az 1854-1921 között megjelent hetilap főbb témaköreit, 32 fejezetben, fejezetenként 10-30 képpel. Az első négy évfolyam szerkezete, tartalma csaknem egyezik a későbbiekkel.

1854-ben már vetélkedés helyszíne volt a Krím félsziget. A fapusztítás sem mai keletű. Megható az 1857-es (328. old.) máramarosszigeti levél. A versek nagy része hazafias, és természetesen hosszú. Tóth Endre „szerelmes” versében a fiú alig mer a lányra gondolni. A házasság félelmetes. 1856. Hory Farkas: Új iparág – nehezen értelmezhető.

 

 

 

Prózai írások. 1854 – 1857.

 

 

 

 

1854. 5. 45. Az angolok a tengeren. A politikai lapokból tudják olvasóink, hogy az öreg Napier Károly parancsnoksága alatt egy hatalmas angol hajóhad ment be a keleti tengerbe, az ekkoráig még jégtől övezett orosz flottát fölkeresni. Miután csak kevés magyar embernek van szerencséje a sík tengeren bámulhatni az újabb kor roppant hadi járműveit, nem marad egyéb hátra, mint nézni, mit írnak róluk mások. Halljuk tehát egy svéd tudósító szavait:

Gothenburgba (Göteborg) március 17-én este érkezett meg a hír, hogy jön az angol hajóhad. Mintegy 400 emberből álló társaság e hírre rögtön abban állapodott meg, hogy külön gőzöst fogadva, a nyílt tengerre száll, nemcsak hogy kíváncsiságát kielégítse, hanem hogy az angolokat egyúttal szívesen üdvözölje. Ámbár az időjárás e helyütt márciusban nem szokott kellemes lenni, mégis igen sok asszony is találkozott a gőzösön. A Wingasund nevű horgonyhelyen hét angol hajót találtunk, köztük a 91 ágyús „Princess royal" nevű sorhajót. Az angolok jól hasznát veszik az időnek, mert ámbár csak a múlt este érkeztek meg, ekkor már is mintegy 33 ágyús naszád volt künn gyakorlaton. Miután több ízben körül úsztuk a flottát, meghívást kaptunk, a sorhajót meglátogatni. Örömmel fogadtuk a szíves meghívást, s nem sokára az egész társaság a fedezeten volt, a hajó minden zugába benézett. Alkalmunk volt, nemcsak a hajón uralkodó rendet bámulni, hanem, mivel épen ebéd ideje volt, a legénység étkezési módjával is megismerkedtünk. A brit királyi felség katonáinak valóban nem rossz dolguk van. Ott ültek ők a 48 fontos ágyuk közé sorba felállított keskeny asztaloknál, s kék és fehér kőedény tányérokról ették jól készített borsó levesüket disznóhússal, felséges sajtokat, s búzalisztből készült finom, fehér kétszersültet. Minden asztal végén vízzel telt edény állott, melyben egy katona, az evés végeztével, a tányérokat megmosta. A legények szabadon és könnyen mozognak…

 

1854. 10. 73. címlap.  A Buda várhegyi alagút. Csak kép. A szöveg: 1854. 11. 82. Lapjaink múlt számában közöltük az alagút rajzát, amilyen a teljes bevégeztetésekor lesz. Leírásával kénytelenek voltunk addig késni, míg az alapos adatokat megszerezhettük. Az alagút iránya tökéletesen megfelel a lánchídénak. Ha Pesten a Nákó-ház előtt megállunk, a lánchídon és az alagúton keresztül egyenesen a budai Horváth kertbe fogunk látni. Ha a Horváth kert derék tulajdonosa, a szándékolt átjárást létesíti, akkor e látvány végpontját éppen a Krisztinavárosi füstfaragó-kápolna fogja képezni.

 

 

A Buda várhegyi alagút

 

Hossza e műnek 180 öl, tehát csak 20 öllel kevesebb, mint a lánchíd; széle 5 öl, magassága a bejáratoknál öt és fél öl, mely mindig kisebbedve, közepett csak négy ölet képez, mely azonban így is templom-szerű magasság marad. Ez alagút tehát, ha hosszúságára nem is, de aránylagos kiterjedésére nézve ritkítja párját Európában. A munkálatok 1853. február 10-kén kezdődtek meg, egyszerre három oldalról, úgymint Pest és Buda felöl, és felülről, a budai György térről egy 27 ölnyire lefelé vágott akna által. A Pest felöl folyó munkálat az aknából visszafelé haladóval még azon év augusztus 17-kén találkozott. A Krisztinaváros felöli pedig október 25-én, mely áttörés nagy ünnepéllyel ment végbe. Az egész keresztülfúrás hét és fél hónap alatt történt meg…Az átjárat két gyalog járdára, s közepett egy 20 láb széles kocsiútra lesz felosztva. Ez, mint remélhető, jövő 1855. évi őszig elkészül…A város a lánchíd és alagút által egybeforrott. Minél nagyobb üzleti forgalom, vásár, kereskedés van Budapesten, annál nagyobb a jólét az egész környékben, mert a vagyoni fölösleg nem szivárog más vidékekre.

 

 

1854. 21. 175. Mi az admiráli hivatal? Ami az admirál szó eredetét illeti, ez arab szó annyit tesz: mint úr vagy parancsoló. A szót az araboktól átvéve legelőször használni kezdték a szicíliaiak és genuaiak, kiknek az időtájban legjobb karban levő tengeri hajóhaduk volt, a hajóhadukon lévő vezért admirálnak kezdték nevezni. Utánuk minden más népek már ma a tengeren levő vezéreket — a törököket kivéve — kik mai napig a tengeren levő vezért kapudán-basának hívják, admiráloknak nevezik. Egy egész hajóssereg legfőbb parancsnoka tehát mindenkor admirál. Utána következik, az aladmirál és ellen-admirál, mely utolsó a svédeknél és az éjszaki hatalmasságoknál, chontby Nachtnak (azaz, ki éjszaka parancsol) az angolok pedig ezt, Reur admirálnak hívják, mivel náluk az előcsapatot vezényli.

Minden hajósseregnél van továbbá admiráli hajó, melyet már vitorlájáról megismernek. Az admiráli hajó közép árbocán felül lobog, e hajón szokott menni maga az admirál. A vitorlát azonban csak akkor húzhat fel, ha az admirál hajóját 20, az aladmirál és ellen-admirál hajóját 12 hajó kíséri. Mint minden hadseregnél, úgy a hajósseregnél is van egy, az al- és ellen-admirálok és hajós kapitányokból álló tanács, melyet admiralitási kollégiumnak vagy gyűlésnek neveznek. Elnöke maga az admirál, ez ügyel fel mindenre, ami a hajóhadnál szükséges, ez parancsol minden hadi és kereskedő hajón levő hajós tiszteknek, és ez ítél, minden kihágások, mint szinte a tiltott portéka kereskedése és csempészés felett. Ő viszi az egész kormányzatot mind gazdászati, mind büntető ügyekben a hajós seregnél.

 

 

1854. 183. S. J.: Máramarosi német telepek. Királymező német lakosairól pár sort olvashatunk. A Técső koronás városát elhagyva, a vándornak kettős út nyílik. Egyike napkeletnek egyenesen Szigetre, a másik pedig a Tarack víz mentében, mintegy 5 mérföld távolságra, több orosz falun által Német-Mokrára s Königsfeldre vezet. Mindkét helységet, melyek egymástól 1és1/2 óra messzire fekszenek, cs. kir. favágók lakják. Eredetüket tekintve osztrákok, kik a múlt század fogytán fensőbb parancsok következtében ide kerültek Ischl tájáról. Rengeteg erdők s hegyek, kopasz és szirtes havasok láncolják körül mindkettőt. Az iker helység népe német ajkú, de németsége csak akkor tiszta, mikor műveltebb némettel van dolga. Közlekedése, magán körében s házi dialektusa jó adaggal ocsmányabb, s fülsértőbb a Szatmár megyei svábokénál. Vallására nézve mindnyája rom. katolikusok, s buzgón látogatja az egyház küszöbét. Gyakran igen feledi azt, mi nélkül az ember semmi sem, a felebaráti szeretet itt sem süti nagyon a kebleket.

E népnek legkedvesebb tánca a német keringő és a havasi tánc. A magyar táncot nem kedveli, valamint a nyelvet sem, és inkább oroszul beszél. A lakodalmi lakomák, ahol kitelik, igen gazdagok, s tisztasággal párosultak. Divatban van az úgynevezett kásapénz is, s e pénz jobban szokta megnyomni a menyasszonyok s a főzőnők markát, mint a sváb lakodalmakban….Az egyházakra is kevés figyelem s tekintet fordíttatik itt : ugyanis a mokrai egy ércolvasztó hutához hasonlat, a königsfeldi pedig egy csapszékhez.

A külső gazdálkodás itt csupán csak a szénatakarításból áll. Mező nincs, s a kertek sem igen jövedelmezők. Gyümölcs kevés terem, s későn érik, s tulajdonságát tekintve, három napra is elvásítja fogaidat…Rendes eledele az itteni németnek a hús, tej , s az úgynevezett puliszka, vagyis tokán. A pálinkával ő is örömest részelteti torkát, sokszor tökéletes mámorig is. Málnában, szederben s havasi eperben nagy része van, de a hajdan bőségesen teremni szokott gombát, több év óta (valamint másutt is) igen szűk kézzel adja a természet.

 

 

1854. 24. 203.  Kardos István: Néhány szó Csepel szigetéről. Hazánk minden vidékén találtatnak sok olyan helyek, — például falvak, hegyek, halmok, vizek — melyek elnevezésüket nevezetes eseménytől, vagy az ott szereplő híres személyek nevétől vették….Árpád, midőn a Bácska és Bánság vidékét meghódította, a Kővivárból (Pancsova tájékán) a Duna bal partján fölfelé indította fő seregét. Olyan helyet keresett, hol mind a sereg magát kipihenje, mind a fáradt lovak, (mik a csatázásokban rendkívüli előnyökre szolgáltak) új erőre üdüljenek, mind pedig ő maga (Árpád) a hon leendő célszerű alapítása ügyében üdvös eszközök életbe léptetése felől tanácskozhassak. Erre nézve tehát oly hely volt szükséges, mely helyzeténél és termékenységénél fogva a célnak tökéletesen megfeleljen. Ilyennek mutatkozott a Budapesten alul kezdődő, csaknem 7. mértföld hosszú, minden felől széles Duna által környezett nagy sziget, mely jelenleg kilenc falu és egy város*) lakóinak nyújt nem szegényes táplálékot.

Itt a békés családi élet kellemeit kezdte élvezni a harchoz szokott sereg, s kilenc hónap itt mulatását a barátságos együttélés, fesztelen társalgás, és harcjátékok (melyek hadi gyakorlatok gyanánt szolgáltak) által élénkítette. Árpád bölcs rendeleteket tett, hogy a sereg békés nyugalma valami kedvetlenség által meg ne zavartassák. Majd maga és vezérei számára a sátorok helyett kényelmesebb lakhelyeket építtetett, melyek egyszersmind várak gyanánt is használhatók. Minden intézkedések életbeléptetésével bizonyos Sepel nevű kun katona bízatott meg, és ennek nevéről az egész sziget mai napig Csepelnek hívják. Helytelen hát azok véleménye, kik Csép helytől igyekeznek származtatni. E sziget azonban, a benne levő mezővárosról Ráckevének is neveztetik. A lakhelyek alakja s részei felöl, — melyek romjai földdel egyenlőkké lettek, — bár semmi részletes ismerettel nem bírunk. Mindazáltal nem engedte azt a gondviselés egészen a feledékenység sírjába dűlni, hanem fönntartotta a nemzedéknél annak emlékhelyét. Ugyanis, a sziget felső részén, a nagy Duna ághoz közel, Téténnyel átellenben, — Szent Miklós határán, — a tájon, hol a lakok épültek, van egy fölemelkedett domb, melynek keleti és déli részén szőlőtőke sorok fekszenek, hol a szigetben a legjobb borok teremnek, annyira, hogy a pesti kocsmárosok sokszor hegyi bor helyett árulják. E domb neve az ott épült lakokról mai napig is Lakihegy.

 

*) Csepel (német és rác), Szent Miklós (magyar), Tököl (katolikus rác), Csép (német és ó hitű rác) Szent Márton, (német), Újfalu (német), Lóré (ó hitű rác) Becse (német), Makád (magyar), Ráckeve.(magyar és ó hitű rác).

 

 

1854. 30. 257. Katalin cárnő utazása. II. József császár ifjú korában meglátogatta Oroszországot, hol akkor Katalin cárnő uralkodott. Az éles eszű uralkodó előtt nem lehetett mondva csinált fénnyel eltakarni a létező nyomort, mely az egész népen fekszik, kire rá lehet parancsolni, hogy jó kedve legyen, mikor éppen arra van szükség. II. József nyilatkozata nem volt kedvező Oroszország felől:

„Több külső fényt látok itt, mint valóságot: így nyilatkozók a francia gróf Segur előtt. Minden könnyen látszik haladni, ahol pénzzel és emberélettel pazarolnak. Német- és Franciaországban megkísérelni sem lehetne, ami itt könnyen kivihető. Az úr parancsol, s ezer rabszolga dolgozik. Rosszul fizetik őket, vagy sehogy sem, s még sem mernek zúgolódni. Bizonyos, hogy az új kormánykerületekben három esztendő alatt ötven ezer ember veszett áldozatul az erőfeszítés és a mocsári lég miatt, anélkül, hogy valaki panaszkodnék, vagy csak egy szót is szólna felőle."

A nagy uralkodó szigorú ítéletét felvilágosítják azon utazások képei, miket az orosz uralkodók koronként országuk távolabb részein tettek. Ilyenkor az illető kormánykerületek főnökei, hogy a, nagyobbrészt általuk előidézett szegénységet eltakarják, a legcsodálatosabb erőfeszítésekhez folyamodtak.

Tizennégy fedett hintóból s százhatvannégy szánkóból állt a cárnő úti kísérete, mert akkor még csak tavasz kezdete lehetett, ami Oroszországban csikorgó tél. A napok még akkor nagyon rövidek voltak, tehát éjjel is kellett utazni. De szabad akkor éjszakának lenni, midőn a cárnő utazik? Nem. Az út két oldalán egymástól nem nagy távolra mindenütt roppant ölfákat halmoztak fel, s midőn közelgett az úti kíséret, azokat egymás után meggyújtották, hogy az egész út folytában olyan fény volt, mint déli nappal. Egész erdők irtattak ki e világítási módért, hanem tökéletesen sikerült. Minden város, miken az uralkodónő átutazott, gondosan fel volt cifrázva, jól öltözött nép a házak előtt s mosolygás minden arcon. Május első napján szállt a Dnyeperre a cárnő, nyolcvan pompás hajó szállította kíséretét. Elöl hét ragyogó gálya, tarkára kifestve, aranyos ormánnyal, lobogó zászlókkal nyitotta meg az utat, mik aranytól, ezüsttől ragyogó szobákra voltak felosztva.

Potemkin rendeletére ezernyi nép hozatott el az ország belsejéből, s azt a folyó partjára állították fel szépen fölöltöztetve; a síkon kozákcsoportok nyargaltak mindenfelé, hirtelen házakat építettek a partokon, s a rongyos parasztkunyhókat felkoszorúzták, vászonfalakkal kitoldozták, hogy a vízen elhaladók azt képzelhessék, miszerint népes városok, fényes paloták között haladnak, s hogy Oroszországnak nincsenek pusztái többé…

Midőn a déli katonatelepeket járt vizsgálni, az utakat előre körülültették akkor kiásott nagy élőfákkal, a hol rossz volt az út, pedig nagyon rossz volt, a kátyúkat hirtelen telehányták rőzsével, arra homokot hintettek. A cár Odesszát rendelte a seregek vizsgálati helyéül. Odessza környéke nem volt alkalmas nagy hadi gyakorlatokra. Ekkor a tartomány kormányzója elhatározta, hogy mire a cár megérkezik, egy új várost kell építeni Odessza mellett. Néhány hónap alatt készen állt Odessza mellett Voznyeszenszk városa, új palotáival, utcasoraival, angolkertjeivel. A cári palota körül angolkertet is kellett építeni, még pedig pompásat. Az erdei fák és bokrok erre nem alkalmasak. Szerencsére a kormányzó testvérének jószága közel feküdt, ennek szép angolkertje volt; a kormányzó kiásatta onnan a fákat s elpusztította amott az angolkertet, hogy pompás fáit földestül kiszedve emide ültethesse át…Ez még nem volt elég. Az Odesszán kívüli nép nem igen csinos fajta. E hiány kiegyenlítése végett felkeresték Podoliában a legszebb parasztlyányokat, azokat hozatták össze a vendégek szolgálatára, hogy még a népfaj is kellemesebbnek tessék előttük.

 

 

1854. 31. 265. Krím félsziget. A félsziget napjainkban ama nevezetes világtörténeti hadi nagy eseményeknek színhelye, hová az egész gondolkodó világ tekintete feszült figyelemmel van fordítva. A bevehetetlennek képzelt híres Szebasztopol muszka erősség, melynek feldúlásához angol, francia és török erő egyesült, s oly nagyszerű előkészületekkel, oly megfontolássál és gonddal járulnak a nagy munkához, hogy már egyedül az előzmények is elegendők a helyet nagy fontosságra emelni…Krimiát nemcsak a napjainkban benne történő fontos események teszik nevezetessé, meg van annak régi időktől fogva híre neve alapítva. Ki egyebet soha sem hallott felőle, a „krími tatár" név bizonyosan nem ismeretlen előtte.

A tartomány volt fő székhelye hajdan ama nagy birodalomnak, és szilaj vad népnek, mely a 13-dik század elején a véres betűkkel feljegyzett nevű Dzsingisz Kán, s később a 15-dik században Timur és Tamerlán alatt rémülettel töltötte el Európát, előbb meghódítván egész Ázsiát. E nagy birodalom és nép nyomai még minden ázsiai tartományban és nép között bőven feltalálhatók. A félsziget tetemes déli része ama roppant terjedelmű rónaságnak, mely Magyarországtól Kínáig terül el, s kiváltképp alkalmas vándor-pásztor (nomád) életre, s ez életmóddal járó harci erő és szokások kifejtésére. A Fekete- és Azovi tengertől körülfogva, csupán azon keskeny föld-kiszögelés tartja Ázsia száraz földével kapcsolatban…Az út kietlen járatlan pusztákon vezet, erősebb vár volt idegen ellenség ellen, mint a két tenger hullámai. Szinte kétharmada az egész szigetnek a Fekete tenger melléki hegyek lejtője a szárazföld felé, s csak egy ötödrészén űznek a németek, görögök és bolgárok földművelést…

 

 

Krím legáldottabb része a déli tengerparti hegyek felé terül, Szebasztopol és Kaffa (Theodosia) között, melyek gőzhajók által összeköttetésben vannak. Szebasztopoltól be a szárazföldön Szimferopolig, melynek közepén áll Bahcsiszeráj, régi mongol főváros, változatlanul hajdani formájában.  A véghetetlenül áldott föld éghajlata Olaszországéhoz hasonló, lakosai régi tatár-mongolok, szokásaikban és erkölcseikben. Mai napig sziklafalakhoz ragasztják, mint a fecskék, lakaikat, melyeket a természet mindenfelől gyönyörű zöld lombozattal foglal körül. Nemzetiségüket, mely hajdan egész Ázsia fölött uralkodott, mai napig meg tudták óvni a muszka uralkodó hatalomtól úgy, mint a bevándorlóit német, görög és bolgár gyarmatokból. Számra nagyon megfogyatkozott a hajdan hatalmas, rettegett faj, mégis mai napig ezt tartják Krímben a magva-népnek. Jól megtartották emlékezetükben nemzetük vérrel feljegyzett történetét. Vallásukra nézve szabad mohamedánok…

A nagy mongol birodalom összeroskadása után, Krím a 15. században 1474-ig a török udvarnak harácsot fizetett. Lerázták ugyan több ízben az adóztató igát, de a muszka mindannyiszor beleszólt ügyökbe, s erőhatalommal kényszerítette őket a török szultán iránti engedelmességre. Így foglalta el 1783-ban, s átadta 1784-ben a töröknek, ki 1791-ben az európai nagyhatalmasságok megegyezésével minden kikötés nélkül egészen oda engedte azt a muszkának. A tatárfalvak, leginkább a hegyek legfelsőbb lapályain épültek, s alakjukra nézve egészen különböznek a mieinktől. A házak közvetlenül a sziklafalakhoz támaszkodnak, úgy hogy a házfedél, szintje a szikla tetejével egyforma magasságba esik, alapos házfedél a tatárok rendes lakása.

A tatár férfiak szikár, csontos arcú, sárgás bőrű, deli termetű s büszke nemes tartású alakok, szépségüket előmozdítja sajátságos festői öltözetük, melyre nagy gondot fordítnak a nők, kiket korántsem tartanak a szabad gondolkozású tatárok elzárva, mint a Mohamed szigorú törvényeihez vakon ragaszkodó törökök. A nőkre nézve abban is okosabban gondolkodik a törököknél a tatár atyánkfia, hogy rendesen csak egy nőt tart. Krím déli városai és tengerpartja olasz éghajlatával az előkelő muszkák kedvelt fürdőhelyei, sőt számos előkelő muszkacsalád pompás nyári lakot tart ezen a kies vidéken, virágzó olaj-, narancs-, citrom-, fügefák és szőlőlugasokkal környezve…

 

 

1854. 36. 312. Tervezet a vasárnapi iskolákra nézve. Tájékozásul mutatjuk be olvasóinknak a B. H. közlése alapján, egy ilyen iskola tervezetét.

1. §. A vasárnapi iskolák célja: a semmi iskolai képzést nem nyert gyermekeket az alapismeretekben oktatni, a közönséges iskolákban nyert ismereteket és képzettséget tovább folytatni, kiegészíteni, az életre gyümölcsözőkké tenni s megszilárdítani.

2. §. A vasárnapi iskolákban, az azokba felveendő növendékek képzettségéhez képest különböző termekben, külön tanítók vezetése alatt, több osztályok fognak állíttatni.

3. §. Az első osztályban tanítandó az írás, olvasás, számjegyek ismerete.

4. §. A második osztály tantárgyai: észbeli és írásbeli számvetés elemei, a közönséges életben, s különböző mesterségekben divatos mértékek ismertetése, rajzolás elemei, rövid helyrajz, olvasásban s írásban tovább gyakorlás.

5. §. A harmadik osztály tantárgyai: mind az írásbeli, mind az észbeli számvetés tovább folytatása… mesterségi és kereskedelmi könyvvitel, magyar helyesírás, birodalmi földrajz és statisztika.

6. §. A negyedik osztály tantárgyai: az előbbi osztály tanulmányainak kellő folytatása…,a géptan, gyakorlati alkalmazása.

7. §. Ha a körülmények engedik, felsőbb osztályok is állítandók, s ha a növendékek száma, vagy a tantárgyak sokasága kívánja, egynél több tanító állítandó…

8. §. Mindenik osztály tanulási ideje félévig tart…

9. §. Az első osztályban tanulni kötelesek fi- és leánygyermekek, földművelők, pásztorok, mesterinasok, kik írni és olvasni nem tudnak.

10. §. A második, harmadik negyedik osztályba járni tartoznak mindenféle mesterinasok, kereskedő-segédek kivétel nélkül és szigora pontossággal elannyira, hogy felsőbb parancsolatok értelmében, vasárnapi iskolai bizonyítvány nélkül mesterségükben fel nem szabadulhatnak.

11. §. A vasárnapi iskolák egyik főtárgya és célja a vallástanítás.

12. §. Kik a vallásoktatásról hiteles írott bizonyítványt elő nem mutatnak, a lelkipásztorok által házasságra nem bocsáthatók, s a gyülekezet törvényes tagjainak nem tekintetnek.

13. §. A vallás-tanítás helye a templom, ideje a vasárnapi és ünnepi délutáni közönséges istentisztelet utáni idő.

 14. §. A vallásoktatást a gyülekezet egyik rendes lelkipásztora, a többi tanulmány oktatását az önként vállalkozó, vagy az egyházi tanács által kinevezendő tanítók adják, minden díj nélkül…

19. §. Bizonyítványok a tanulást bevégzett növendékek számára mindenkor a felügyelő lelkipásztor s az illető tanító aláírásával, díj nélkül adatnak ki.

 

 

1854. 40. 358.  B. J.:  A sajtó hatásáról. Az egyesült álladalmak népessége mintegy 23 millióra megy, kik nagy részben bámulatos szellemi és anyagi jólétűek. Vajon mi képezi ennek alapját? Mi szolgál ama példás közszellem, rendíthetetlen hazafiság, és a vén Európa előtt mesésnek látszó alkotmány és egyéb intézmények támaszául? A társadalmi működés s legfőképpen a sajtó.

Az észak amerikai sajtó működése által előállított olvasmány terjeszti minden pontból a felvilágosodást, értelmiséget, és közli a szorgalom mindennapi eredményeit. Földerít és mulattatva oktat. Hitelt érdemlő kútfők szerint, az Egyesült Államokban 1775. évben még csupán 37 lap jelent meg, 1834-ban azok száma már 1265-re rúgott, holott jelenleg már több 2000, mond kétezerféle hírlap és folyóirat adatik ki. A legkisebb varos külön nyomdával bír, és mindegyik hetenként legalább egy újságot állit ki. Maga Pennsylvania (lakosságának száma 1 885 629) 1837-ben már kétszáz ötvenegy újságot adott ki. New-York 2 648 028 lakossal kétszáz nyolcvanöt jelentett meg.

Minden államnak megvannak saját közlönyei. Az újságolvasás a társadalom minden rétegeiben annyira nélkülözhetetlen szükségletté vált; hogy a lapok megszerzése az élet fenntartására kívánt eszközök után legelső levén, reá napszámos, úgy, mint a vagyonosabb polgár, keresményének nem csekély részét költi. A lapok a nép műveltségének minden fokozatát visszatükrözik.

A megjelenő folyóiratok között a tudomány minden szakmájának megvannak képviselői és közlönyei. Az Európából behozott hasznos könyvek haladéktalanul utánnyomatnak vagy lefordítva kinyomatnak.

Hát hazánkról e részben minő adatok léteznek, és az olvasók mennyisége minő arányban van a népességhez? A két hazában mintegy 8 000 000 magyar lakik. Van 13 magyar lapunk, köztük egy tisztán tudományos havi folyóirat. Némely tős gyökeres magyar mezővárosba egy-két példányban jár a jelesebb lapokból. Van-e nálunk is minden községnek újsága? Igenis van, ha a hold megújul. Pest-budaiakon kívül, a többi nyomda nagyrészt csak hír szerint áll fenn. Irodalmunk terményei leginkább egyes lelkesek működése és fáradhatatlan ösztönzése folytán terjednek.

De ez nem marad, és nem maradhat így. Az értelmiség népünk egyik kitűnő jelleme, hogyan hanyagolnók tehát el annak emeltyűit. Ha valahol, minden esetre a tudomány és ismeretek dolgában áll az, hogy: ki nem halad, az marad. E tekintetben elég, ha megérintjük azon előmenetelt, melyet a természettudományok két évtized óta tettek. A nyugati nyelvek irodalmaiban a tudományok minden ágának, minden fölfedezésnek, sőt a természet minden legkisebb jelenségeinek megvan saját irodalma, mi által az ismeret és tudomány-szomjas emberek vágya, minden tekintetben kielégíttetik. Mit mond mind e hiteles adatokra a jó magyar ember? Szép, szép, de az amerikai gazdag, nagy keresménye van, könnyen bírhat óriási forgalmú sajtóval! Az amerikaiak gazdagok, mi pedig szegények vagyunk, és maradunk, amennyiben értelmiségünket, eszünket és Istentől vett szép tehetségeinket továbbra is parlagon hevertetjük. Kísértsük csak meg közlekedésbe jönni az ismeretekkel, és kövessük azok tanait, mindjárt másként lesz. Népünk minden jóra fogékonysággal bír, csak komoly és szilárd akarat kell, azért is legyen jelszavunk: szorgalom és kitartás! Áldozzék mindegyikünk hétről hétre annyi fillért a sajtó terményeire, ahányszor napjában a közhasznú ismeretek hiányát érzi és sínyli, ekképp irodalmunk, és vele a felvilágosodás, értelmesség és a közjóllét mindenütt felvirágzik.

 

 

 

1855. 8. 59. Vári Szabó S.: A régi világ hét csodája.

I. Babilon kőfalai, kétszáz láb magasak, s ötven láb szélesek; rajtuk oly széles út van, miszerint a szemközt jövő négyfogatúak könnyen elhajthattak egymás mellett…

II. Diana efezusi temploma, melynek nagysága s méltósága volt legkitűnőbb; fölkészítésében 220 évig fáradt egész kis Ázsia. Ezen egyházban Diana képimádó tisztelete mindaddig meg volt, mikor Pál apostol — Krisztus mennybemenetele után 20-ik évben — oda ment, s két évig ott tanítván annyira boldogult, miszerint a város legnagyobb része a képek tisztelésével fölhagyva Krisztushoz megtért…

III. Olympi Jupiter képmása, Phidiasnak eléggé nem magasztalható, s minden nemzetek előtt legbecsesebb műve.

IV. Az egyiptomi piramisok roppant gúla-alkotmányok néhány holdnyi területen, négy oldalról hegyes kúp alakban.

V. A rodoszi napbálvány, melyet Nagy-Sándor halála után Ázsia királya, Demeter emeltetett; belső oszlopait összeeresztett kövekből rakták, kívülről pedig becses érccel művészi remekséggel vonták be. Hegyen épült s 12 év alatt készült el, 300 talentumba, azaz 18 tonna aranyba került. Ezen oszlop Plinius bizonyítása szerint 56 évig állott fenn…

VI. Mauzolus — Caria királya — sírboltját annak neje Artemisia tervezte, ki is gyászból s férje utáni vágyból annak csontjait, s hamvait illattal vegyítve, s porrá törvén, vízben megitta. Elkészíttetvén e legköltségesebb s a földön legnevezetesebb sírboltot, azt mauzóleumnak nevezte…Pyrrhus az emlék legtetejére még egy négyszögű tornyot s rá ezen toronyra egy győzelmi szekeret négy márvány lóval, készített. Így lett ezen emlék teljes magassága 140 láb. Romjai máig is mutogattatnak, s minden becses — különösen Suetonius szerint, a királyi — sírboltok mauzóleumoknak neveztetnek.

VII. Cyrus királyi palotája, mely fehér- s különféle kövekből épült, aranyozott s drága gyöngyökkel kirakott oszlopokkal, az égbolt mintájára ragyogó csillagokkal ékesíttetett föl.

*

A gízai piramisok

Szemiramisz függőkertje

Az epheszoszi Artemisz-templom

Pheidiasz olümpiai Zeusz-szobra

Halikarnasszoszi mauzóleum

A rodoszi kolosszus

A pharoszi világítótorony

*

http://hu.wikipedia.org/wiki/A

 

 

1855. 2. 14. Ipariskolát járó ifjaink. Szükséges először is az egész nemzet gyermekeinek erre irányzott neveltetése; továbbá az iparos iskolákat járó ifjak számára nyitott munkatér. E végett minden gyermeknek neveltetése oly irányt szükség hogy vegyen, melynél fogva képes legyen átlátni az iparnak e dús hazában elkerülhetetlen szükségét; továbbá hogy az ipar iránti vonzalom és szeretet mély gyökeret verjen szívében. Megismertetni azon nagy előnyt, melyet iparos nemzetek bírnak minden hazák fölött…Az ipariskolákban tanuló ifjú nem azért küzd éveket keresztül, — bevégezvén tanulmányát — hogy minden kilátás és munkatér nélkül vesztegeljen; vagy legfeljebb széles és ezreket boldogító ismeretével saját földecskéjére szoruljon, vagy ha ez nincs, nyomorúsággal tengesse magát egyeseknél órák adásával; vagy végtére annyi fáradságának jutalma ínség legyen. Ezen ifjak tért igényelnek, még pedig olyat, mellyen hatalmas lökést tehessenek a magyar iparvilágban, továbbá segédkarokat a még csak fejlődni kezdő ipar előmozdításában. Ha mindezekre nem számolhat a hon tehetősebbjeitől, hova és merre fordul oly nagy tömege az iparos iskolába járó ifjaknak? Kinek számára használhatja tehetségeit?

Azáltal, hogy ifjaink oly nagy számmal tódulnak az ipar terére, nincs megvetve az ipar fejlődésének, s mi több előhaladásának alapja. Ez még csak egy része az óhajtott sikernek. Hazánkban még e nagyszerű eszme nem alakult át testté, s népében vérré. Erre célirányos neveltetése szükséges e nemzet minden osztályú gyermekének, hogy közös lelkesedés, szent buzgalom hassa át minden erét, s karöltve járuljon az ipar előmozdításához. Teret és utat kell tehát feltárnunk az iparos ifjú világ számára. Csak ezek ügyének pártolása s előmozdítása következtében fog megfogamzani e nemzet millióinak keblében az ipar iránti szeretet. Csak ilyen ifjak által terjesztethetik el az ipar terén az ehhez megkívántató ismeret, helyes tapintat, felfogása egy oly tannak, mely minden nemzet boldogsága és jólétének egyik legfőbb tényezője.

Argay János, tanár.

 

 

1855.  17. 134. Fapusztítás. A műveltség fokát valamely országban, az élőfák ültetése, ápolása, azok fenntartása iránti kegyeletből biztosan meg lehet határozni. E tekintetben Magyarország a műveltségnek még alsó fokán messze hátra maradva még Kínától is. Itt vallásos kegyelettel ápolják az élőfákat, s halálos büntetést állapított meg a törvény az élőfák kitörése vagy elpusztítása ellen. Az élőfák iránti kegyelet ott mutatkozik, a hol felfogták az emberek: mily áldást adott az ég egy élőfában, mely enyhet, táplálékot, hideg ellen óvó szert nyújt, amellett, hogy léte egész tájékot felderíti, kellemes nyugvópontot ad a szemnek a pusztaságban és egyformaságban. Tenyésztése aránylag csekélységbe kerül. Nálunk még ezen felfogás a nagy közönségnél egészen hiányzik, mindamellett, hogy gazdagabb birtokosaink évtizedek óta jó példával, buzdítással mentek elől. Több vármegyében, az ezelőtti időben faiskolát tartottak, s ingyen osztogatták a facsemetéket. Most pedig a magyar kormány különös pártfogása alá vette az erdők és ültetvények ügyét. Utak, udvarok és kertek fákkal való beültetését a községeknek kötelességül szabta ki.

És mégis kevés előhaladást tapasztaltam e tekintetben; mert az utak mellett igen szépen kiültetett és megfogamzott fiatal fákból még most is ostornyelet vág a fuvaros. A legszebb hajtást letöri a negédes suhanc, a szenvedélyes kertészkedő őrök által védetni kénytelen ültetvényeit és gyümölcseit.

Nagyközönségünk nem jutott még felfogására annak, hogy élőfákban Istennek könnyen elnyerhető és sokáig tartó áldása rejlik. Ezen felfogás elterjedése nélkül bosszúságot, elkedvetlenedést aratunk mindnyájan, kik tenyésztéssel foglalkozunk, s munkásságunk jutalmát, gyönyöreit és hasznait egy század részben is alig élvezhetjük. Ezen felfogáshoz legrövidebb és legbiztosabb módon jutna népünk a vasárnapi iskolák által, melyek a magas kormány intézkedése, s népünk alsó osztályánál igen elterjedt lap buzdítása után, hála az égnek napról napra szaporodnak. A vasárnapi tanításoknál van a legkedvezőbb alkalom kegyeletet ébreszteni az élőfák, s kedvet azok tenyésztése iránt.

Buda városának és Budakeszi helységének lakossága szenvedélyesen ülteti, ápolja szőlőikben, kertjeikben, és udvaraikon a gyümölcsfákat. Abból évek óta gazdagodnak, és mégis ebből a városból, és ennek a helység lakosai közül kerülnek ki az egész országban a legelvetemedettebb fapusztítók. Pusztításaik ellen a budai hegység birtokosait semmi hatalom sem védheti meg; miután ezek szerződés szerint nagymennyiségű ültetvények szállítását elvállalják, azt azután, vagy a Buda városi, vagy a kincstári erdőkből, vagy a budai hegybirtokosok kertjeiből összeszedik, és drága pénzen elszállítják. A fapusztítás már valódi kereskedéssé fajult. Sőt a rosszakarat annyira ment, hogy e napokban e sorok írójának Lipcséből hozatott oltványait és élő sövénybe ültetett 4—5 éves juhar- és körös-fáit darabokra vagdalták, kitörték és kihúzgálták. Hatósági szigorú felügyelet mellett azonban még szoros büntetés és példaadás is kell, mely nem az okozott kár mennyisége, hanem a károsítási szándék, és az ezt előidéző erkölcsi romlottság foka szerint lenne megállapítandó.

Biztosan foghatunk vétkes gondatlansággal kipusztított erdőink növeléséhez, közlekedési útjaink feldíszítéséhez, kisebb birtokaink körülkerítéséhez, addig minden iparkodás annyi, mint a rosszakarattal harcba keveredni, s folytonos tusát vívni. Gemzsei, . . . . y… y.

 

 

1855.  18. 141. Pesti dunai rakodópart. A Lánchídon alul és fölül, a pesti hídfő mellett, mintegy két év óta látunk jó darabot a Duna partból deszkákkal elpalánkolva. A hídon fölül ideiglenes pajtaforma épület áll, melyre ez van írva: „Donau-Quai-Bau-Bureaux". Ha az ember a Lánchídról letekint az elkerített térre, roppant kőhalmokat lát, melyekből a természetes Duna partnál jóval beljebb, benn a vízben falat építenek…

„Quai" a hajózható vizek melletti mindenféle nyelven, s a hajósok által székiben használt kifejezés, mely alatt oly szabályozott kikötőt kell érteni, hol nem vesztegelnek, hanem csak le- és felrakodni állnak meg a hajók. Természetes hogy itt nem a tótfalusi kenyeret és gyümölcsöt, vagy az ó-budai zöldséges hajókat kell érteni, hanem olyan kereskedelmi hajókat, melyek világkereskedelmi cikkeket szállítanak, minden órájuk drága, rendkívül fontos, hogy mindig biztos medrű parthoz állhassanak, ahol dolguk van. Ilyen kikötő lesz az, melyet a pesti hídfő mellett építenek, melyet, minthogy még eddigelé sehol sem olvastuk magyar nevét, ezennel ,,rakodó-part"-nak nevezzük, s ha elfogadtatik, akkor a „Pester Donau-Quai-Bau Bureaux" bátran lefordíthatja címét „Pesti dunai rakodópart építő hivatal"-ra.

 

 

A pesti Duna part és Lánchíd

 

A víz felöli kőfal 18 — 19 lábbal lesz magasabb a Dunavíz-állás 0 pontjánál. Ezen 6 láb vastagságú fallal összesimul a rakodó tér talaja, mely alól kövezve, s a kövezet fölött márványlapokkal lesz borítva. E talajon túl a város felől ismét kőfal emelkedik, mely 12 lábbal lesz magasabb a belső falnál, a illető, leg a talajnál. Mind a két rakodó-part végén egyik faltól a másikig díszes öntetű vasrács fog nyúlni kapukkal, melyeken a terhelt szekerek fognak ki s bejárni. Mind a két fal végén lesznek 8 szegletű, 4 ölnyi szélességű, a 0 pontnál 36 lábbal magasabb tornyocskák; ugyanazok, melyekre a rajzoló zászlókat illesztett. Az így elkészített s bekerített téren különféle épületek is lesznek, legnagyobb részt raktárak, melyeknek lapos fedélzetük a város felöli falon fölül nem fog emelkedni. A 75—80 mázsányi, négy jéghárító szfinx alakban, öntöttvasból készül.

 

 

 

1855. 33. 259; 270; 284; 299; 327; 360.  Barnum életéből. Közli: Dr. HEGEDŰS

 

 

 

Barnum-féle múzeum Amerikában

 

 

1855. 45. 360 Az amerikai múzeum volt első szilárd és sikerült vállalatom, miért is minden más vállalkozásaim dacára, nemcsak el nem hanyagoltam, sőt érdekességét folyton emelni, s a közönségre mindinkább vonzóbbá tenni törekedtem. A világ hetedhét országából minden különcséget, ritkaságot összeszedtem, sőt mindezzel meg nem elégedve, ügynökeimet Ceylon mesés szigetére küldtem, honnan számos vadállattal, s mi több tizenkét eleven elefánttal tértek vissza. Ezekkel hatalmas díszmenetet rendezek Új-York utcáin végig…

 

Phineas Taylor Barnum (July 5, 1810 – April 7, 1891) was an American showman and businessman remembered for promoting celebrated hoaxes and for founding the Barnum & Bailey Circus. Although Barnum was also an author, publisher, philanthropist. wiki

 

*

 

1855. 39. 308.  Dr. Hegedűs: A nagyvilág népei. A mongolok. Az emberi nem fő fajai között kiterjedésre, korra és számra nézve méltán első helyre sorolandók a mongolfaj u népek.  Az emberi nem közel felét teszik, s melyekhez a mongol nemzeten kívül a csinek, japánok s több apró törzsek is számíttatnak…A mongolok, vagy mint gyakran egyik törzsüktől vagy velük szövetséges nemzetségtől neveztetnek a tatárok, a mongol-fajú nemzetek leghíresebbje. Nem mintha műveltségük, kereskedelmük vagy iparuk miatt előkelő helyet érdemelnének, hanem mert dúló kalandjaik által egy időben a fél világot rémülésben tartották. Mint baromtenyésztő vándor nép, eleinte szomszédjaikat a csineket pusztították, azonban ezek dúlásaiknak egy óriási fal építése által véget vetettek, a tizenharmadik század első felében…

A nagyszerű pusztaságokon városok, falvak, utak vagy a szántás vetés nyomait hiába keresnők. A mongol minden fáradsággal járó munkától idegen s máig, mint ezredévek előtt, nyájaival, sátraival egyik legelőről a másikra vándorol.

Szomszédjaiktól, mind nyelvre, mind testalkatra különbözők. Széles homlok, lapos orr, mélyen fekvő apró, de éles szem, kiálló arccsontok, ritka szakái, rövid nyak, zömök termet jellemzi. A folytonos nyargalástól görbült a combjuk, mely bár európai nézet szerint szépnek ugyan nem mondható, de távol sem bír oly rémtő ördögies külsővel, mint milyennek a középkor krónikái festik. Vannak főleg nejeik között valódi szépségek, kik sugár őztermet, finom, élénk színezetű arc, holló fürtjeik és nyájasan csillogó barna szemeikkel bármi európai szépséggel kiállanák a versenyt. A mongol föld, részben az orosz, részben a kínai birodalomhoz tartozik. Az államszerkezet katonai, a kormányalak nemzetgyűlések által korlátolt örökös királyság… A mongol télen-nyáron sátorban lakik, melynek nyilasa mindig délnek van fordítva. A sátor jobb oldalán a nők, balján a férfiak telepednek. A sátor közepén emelkedik a tűzhely mely körül pokrócok, a gazdagoknál drága perzsaszőnyegek vannak kiterítve. Az ajtóval szemközt a családi bálványok vannak felállítva, melyek nagy tiszteletben tartatnak.

Eledelük tej, túró, sajt, húst csak ritkán, ekkor is leginkább ürü s vad disznóhúst sütnek. A pusztákon jó víznek szűke lévén, leginkább gyenge teát isznak, néha béna birka s lótejből készült pálinkát Ayrakot /archi/,

A házas élet igen tiszta, bár többnejűség divatoz; a legidősebb nő a háziasszony, kinek a férj kivételével, az egész háznép engedelmességgel tartozik. Ha a fiatal mongol nősül, külön sátort kap, hova nejével, - kinek hozománya nyájból áll, - vonul, ekkor aztán házasnak nevezik. Az ifjú házasok szüleik közelében szoktak sátort ütni, s a szülők s gyermekek közötti szeretet s vonzalom példás. A mongol jellem árnyoldalait képezi tudatlanság, szerfeletti gondatlanság és restség. Halottjaikat néha eltemetik, néha elégetik, néha azonban megesik, hogy a vadállatok felfalják. Elhunytjaik emlékét 49 napig ülik meg, mely idő alatt lelkük javára a szentkönyveket olvassák. Vallásuk Buddha hit, számosan igazi bálványimádók, kik leginkább a gonosz lelkektől, az ördögök seregétől félnek, s hogy rossz indulatukat megkérleljék, bálványaiknak bőven áldoznak. Papjaik haszontalan szemfényvesztők, kik mindazáltal nagy tiszteletben állnak s dúsan fizettetnek. Régi szokásokon kívül saját fejedelmeik által az országgyűléseken hozott törvényeik vannak. Büntető törvényeik szigorúak, úgy hogy rablás vagyonelkobzással s nehéz munkával, emberölés, ló-tolvajlás halállal büntettetik. A házasságtörő férj darabokra koncoltatik, a nőt megfojtják.  De büntettek náluk ritka kivételt képeznek, úgy hogy durvaságukhoz képest egyszerű, de tiszta s romlatlan erkölcsűeknek mondhatók.

 

 

1855. 42. 338. A pesti Lipót-egyház. Pest város, mely pedig minden tekintetben megérdemli, hogy Magyarország fővárosának tekintessék, miután nemcsak lakosainak számára, de műveltségre, szépségére és haladására nézve is előtte áll vidéki városainknak. Pest egy tekintetben mégis hátra maradt, fölül engedte magát múlni Esztergom, Kassa, Eger, Szombathely stb., sőt még Fót által is. Pestnek még eddig nem létezik fővárosi méltóságos tekintetének megfelelő egyháza. De már nem lesz sokáig e disz nélkül. Scitovszky herceg áldornagy ö eminenciája pártfogolása alatt szép összegek gyűltek be egy Pesten építendő nagyszerű egyházra. Építése a Lipótvárosban bár lassan halad, mindazáltal már alapjaiból magasan kiemelkedve, a meglepett szemlélővel előre' sejteti nagyszerűségét és szépségét.

 

 

Pesti Lipót-egyház

 

Tervét Hild, pesti építész készítette, s rajzát képünk mutatja. E nagyszerű egyház az előbbi kis Lipót-egyház helyén áll majd, és annak nevét is megtartja. Hogy mennyire fogja emelni a város díszét az onnét is megítélhető, hogy alig emelkedve ki alapjaiból környezetére máris díszítően hat. Az általa elfoglalandó téren az alacsony házak helyén egymásután épülnek a nagy palotaszerű háromemeletes házak. Méltó társai lesznek egykor e gyönyörű mesterműnek. Ez év július 18-kán Pestváros hatósága felszólítást intézett a város lakosaihoz a következő öt éven át évenkénti egyenlő részletekben lefizetendő adakozás aláírására. E felszólítást minden házban kiakasztották és felhívták benn a háztulajdonosokat, hogy buzdítanák adakozásra lakóikat. E felszólítás fővárosunk díszének emelése érdekében történt, mely mindnyájunkat érdekel, azért illő, hogy azt minden magyar magára vegye.

 

 

1856. 16. 137. Pesti József-árvaház. Ő cs. kir. fensége József nádorunknak maradandó emléke, Josephinum névre kereszteltetett…3675 négyszög ölnyi telken megkezdetett, és két év alatt födél alá került hű rajzban, ím felmutatott azon derék kétemeletes szárnyépület, mely a jelen árvaházat képezi. Mivel a jó nevelés a vallásos képezést föltételezi, intézetünkben (addig is, míg az épület közép ékessége, a templom, felépítethetik) egy jó korú házi kápolna szereltetett fel sz. József és sz. István király tiszteletére…Eddig 95 árvát (egyelőre csak fiúkat) volt képes befogadni, s jelenleg már 24 árvát és 16 fizetéses növendéket tart falai között; kiknek öltözéki rajzát van szerencsénk közölni.

1. Az árva házi búzavirág kék öltönyében.

2. Az árva téli kerek szürke köpenyében.

 

 

Pesti József-árvaház.

 

Az intézetbe valláskülönbség nélküli 7—12 éves pesti árva fiúk fölvétetnek. Ők tisztes ruházatot, egészséges tápot, ápolást, rendes nevelést és elemi képezést nyernek. Az intézetben 3 nyilvános elemi osztály lévén (melyet más környékbeli ifjak is látogatnak), s nem különben a rajzolásban, gimnasztikában is gyakoroltatnak mind addiglan, míg koruk meg nem engedi, hogy tulajdonságaikkal és hajlamukkal megegyező mesterségekhez alkalmaztassanak. A fizetéses növendékeket, 7 —12 éves ifjakat az igazgató bizottság veszi be, kik ruhán kívül évenkénti 120 pft. fizetésért, minek fejében elemi-oktatásban, s az árvákéhoz egyenlő gondos ápolás- és nevelésben részesíttetnek. A fegyelem példás; az egészségi állapot kitűnő; pár év óta egy kis házi könyvtáruk is van, melyet jólelkű adakozásokból sikerült egybealkotnom. A rajzolás- és gimnasztikával kiegészített tanítás teljesen megfelel a felsőbb szabályzat-és korkívánatnak. Méltó rá, hogy Pest városának ez igen hasznos és üdvös intézetet a nemes lelkű honfiak figyelmébe és pártolásába ajánljuk.

 

Majer István,

Pest városi elemi-iskolák igazgatója

 

 

1856. 37. 326. Halász József: A magyar birtokosok elszegényedése. Ez előtt mintegy egy évvel a kereskedői orgánumok, több magyar városokban felállítandó fiók, és különösen hitelbankok létrehozását kürtölték…Hitelbankot kell hát felállítani kölcsönösség alapján, és pedig mennél többet, minden nagyobb városban, minden 40—50 ezernyi főt számláló kerületekben. Már kész példányaink is vannak hazánkban, mint a Takarékpénztárak, Jégkár ellen biztosító társulatok, melyek már oly követésre méltó kész példányképeket nyújtanak, melyekhez alkalmazkodva, sok fejtörés sem fog igényeltetni a kivitel mikénti eszközlése körül. Álljanak össze mennél több birtokosok, kisebbek úgy, mint nagyobbak, egy pár holdas birtokostól fel az ezresekig és tovább. Nem kell hinni, hogy a holdszámra nézve nagymódú birtokosoknak is ne volna az ily módon megszerezhető segélyre szükségük…

 

 

 

Pesti gabonacsarnok

 

Hogy pedig e most elmondottak nem csupa sejtelmek és remények, hanem saját tapasztalatom által szerzett igazságok, biztosíthatom olvasót, mit a véletlen szerencsének köszönhetek. Ugyanis két ízben gőz-kocsin utaztam, egyszer Bécsből Pestig másszor Pesttől Szolnokig. Első ízben három francia bankárral, másodízben pedig egy angol és egy belga bankárral voltam szerencsés szomszédos lenni. Velük megismerkedve, s később épületes társalgásba elegyedve, többek közt az ilyképpen hazánkban létrehozható hitelbankok felállításáról kértem ki nézeteiket; s úgy tapasztaltam, hogy hazánk mostani viszonyait tökéletesen ismerik, s biztosítottak: miszerint ily célú társulat által felszólítatva, azonnal szívesen be fogják millióikat fektetni. Ilyen tőzsérekkel kell tehát magunkat érintkezésbe tennünk, hogy ezeket megnyerve, legyen felvirágzás, legyen vagyoni élet, és legyen pénzünk.

És ezen felszólamlást korántsem írói viszketeg, vagy tervezői önbecslés és tolakodás hozta napfényre, hanem tettem ezt egyedül azon való általános elszomorodásomban, hogy látva ezt a hazánkra kártékonyán szövődő bankár-terjeszkedést, mégis mindeddig senki, de senki nem akadt, ki polgártársai iránti szent kötelességénél fogva a riadót megfúni merészelte volna. Fel tehát birtokosok, ne ringassátok magatokat ázsiai restségetekben, fel addig, míg időtök van! Lépjetek fel ti, kik nagyobb módjában vagytok mind tudomány mind ismereteknek, és adjatok ez életkérdéshez jobb és tökéletes tervezeteket. Kövessetek el mindent saját jobb voltotokért, mert ki magán nem segít, azt Isten sem segíti meg.*

.

*) A nagyobb tervezetek már megtörténtek e tárgyban, főbb uraink elhatározták  50 milliós jelzálogbank felállítását, s tervüket ö eminenciája a prímás maga nyújtja be ö cs. k. Apostoli Felségének, más részről pedig nevezetesebb városaink is mozognak. Halas városa, államkölcsönét eladva, a tetemes összegből szintén ilyen,  birtokra hitelező bankot állit fel. Isten segítse mindezen üdvös törekvéseket. Szerk.

*

Pesti gabonacsarnok. Ún. Lloyd-palota, benne a Lloyd kávéház. Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum, Budapest. Google

 

 

1856.  44.. 383. A császárkoronázás Moszkauban. 1856. szeptember 7-én ment véghez az orosz császári koronázás Moszkauban…Morny gróf, a francia követ palotájában gyűltek össze az idegen udvarok képviselői, követei…lord Granville angol követ, herceg Eszterházy Pál, Ausztria követe…Midőn az anyacárné kísérete utolsó személyzete is eltűnt a vörös lépcsőről, a lovas testőrség egy csapata lovagolt ki a palotából két tiszt vezénylete alatt. Ezután a császári menet következett, ily renddel: 48 apród, két udvarmester, az állami javak jobbágyképviselői, a császári magánbirtok jobbágyai hármasával egymásután. Mindnyájan régi orosz öltönyben…Moszkau és Novgorod érsekei fogadták ö Felségüket az egyház ajtajánál, miután az ország zászlóját beszentelték, az egyik egy ereklyét csókoltatott meg velük, a másik szentelt vízzel hintette be őket.

 

 

 

A császárkoronázás Moszkauban

 

Az egyház belseje aranytól csillogott, a mennyei jelenésekből vett képektől elárasztott, míg közép kúpjából a megváltó óriás nagyságú feje tekint le. Előttünk áll egy bársony s arany mennyezet alatt III. Iván és Fjodorovics Mihály trónja, melyek most a zárt és cárnét várják. Az anya cárné ettől jobbra ült. Balra Morny gróf, Granville lord, herceg Eszterházy, herceg Ligne foglalnak helyet, s ezek mögött a többi követ. Perzsia és Törökország követei, vallásuk tiltván a keresztyén templomba lépést, kívül maradtak az egyház tornácában. Jobbra ültek még a császári család tagjai, palotahölgyek; hát mögött a szenátorok, a szent zsinat tagjai, miniszterek, tábornokok, főnemesek. A harangok folytonos zúgása közt megérkezett a császári pár, s a szent képek előtt térdre omolván, s az ereklyéket rendre csókolván, imádkozott…

Síri csend uralgott, midőn a cár felkelvén trónjáról az oltárhoz lépett, hol a moszkaui metropolita állott, a kezében tartott szentelt olajjal töltött kehellyel. A metropolita kinyújtván jobbját, egy aranyágat vett elő, melyet az olajba mártván megkente azzal a cár homlokát, szemöldökét, fülét, orrát és mellét, ezt mondván: „a szent lélek ajándéka." Mely eljárás felhatalmazta a cárt, hogy alattvalói földi jólléte, és mennyei üdve fölött egyaránt őrködhetik, és tartozik őrködni, mert ezen megkenetés után az Úr felkentje. ( II. Sándor, 1855-1881).

 

 

1857. 3. 21. címlap. Masjon J. A hajóépítő. Azon jeles férfiak közé tartozik, kiket a halhatatlan gróf Széchenyi István lánglelke ismert fel, s szemelt ki számunkra, kiket ő vezetett közénk, hogy tudományuk- s tapasztalásaikkal, velünk testvériesen egyesülve segítsenek nálunk az idő mulasztásait pótolni…

A németalföldi gőzhajó társaságnál szegődött kapitánnyá. Nagy gondot fordított az ifjú tengerész a gépgyártásra és hajó építészetre, a miben tágas mezeje volt magát gyakorolni, a társulat tynoordi  gyárában, Rotterdam közelében..

 

 

Ó-Budai hajógyár (Masjon J. A. életrajzához)

 

1844-ben az ó-budai hajógyár igazgatója lett Masjon…Az 1848—49-i zivataros időkben elég ügyes volt a nagyszerű gyártelepet minden veszélytől megóvni. 1849-ben pedig a társulat összes hajóinak technikai kormányzatát is Masjonra bízta…Munkásságáról, s főnöki ügyességéről elég azt megemlítenünk, hogy ö alatta 70 gőzös mintegy 10 000 lóerővel 300 vas-aljú hajó mindegyik 5000 mázsa teherképességgel, s 25 sertés szállító készült, a gyári személyzet létszáma pedig 400-ról 2700-ra hágott. A gyors közlekedési vonalak is többnyire mind neki köszönhetők.  Míg terhes hivatalain fokonkint feljebb lépdelt, gyakran tett tanulmányi utazásokat Német-, Francia-, Angol-országba, sőt az Egyesült Észak-amerikai államokba is. Ö szerzett a hajógyár számára temérdek segédgépet, ö állította fel egy teljes gépműhelyt, öntödét, gőzhámort, fűrész- és gyalugépeket, fa-szárító készületet.

 

 

1857. 15. 121. Kálmán király és a dalmaták. Európában minden országnak volt tengere, csupán Magyarországnak nem jutott. Erre őseink nem gondoltak, midőn hazát foglalni jöttek, ők beérték a gazdag mezőkkel, az édes vizű folyamokkal, tenger mellett nem laktak soha. Ezért nem volt Magyarországnak virágzó kereskedése, külországgal összeköttetése, s szorultság idejében menhelye. E hiányt észrevette Kálmán király és hozzá foglalta országához a dalmát tengerpartot. Először, mint interveniáló hatalom jelent meg Dalmáciában a pusztító szomszédok ellen. Azokat leküzdve, mint védő és pártfogó hatalom foglalt befolyást az országban. Mikor legyőzte őket, akkor elhalmozta őket szabadalmakkal, kiváltságokkal, adómentességgel s a trónról származó minden kegyosztással, míg önként elfogadták öt uralkodójuknak. Akkor közös alkotmányt adott nekik Magyarországgal, s végre oly csínján keblezte be őket Magyarországba, hogy nem volt módjuk azt ellenezni.

Busilla grófnőt, kit Kálmán király a szicíliai Roger gróftól kért nőül, mint királyi menyasszonyt már dalmát nemesek fogadták hódoló tisztelettel a partokon, vezérük Vinkur, ötezer nemessel kísérte a szép és szellemdús normán hölgyet Kálmán királyi székvárosáig.

 

 

1857. 15. 127. A budai magyar színtársulat 1793-ben. A sokáig melengetett eszme végre létesült. A hazafiú buzgóság végre legyőzött minden akadályt és ármányt, s a magyar színezet ez évben meg lett alapítva. A nemzet nagyjai közül többen lelkesen karolták fel ez ügyet, s így lehetővé vált, hogy az 1790-ben megbukott magyar-társaság ez év tavaszán ismét megkezdhesse előadásait, Proiasevic Benedek ideiglenes igazgatása alatt.

E társaság tagjai, érdem szerint így következnek: Sehy Ferencz, Láng János. Varsányi Ferenc, Kelemen László,  Rózsa Márton, Bagoly Antal, Fülöp István, Pesthy László, Pap Gábor, Pataky Benedek, Temesi, Tessenyei, Moór Anna,Lipthay Mária, Termecky Franciska, Török és Kelemen leányasszonyok. Jakab Mihály, súgó, Hirsch Jakab, karmester.

E társaság kezdte meg működését egy ideiglenes nyári színházban, május 5-én, s ez első előadás színlapját érdekesnek tartom ide csatolni:

 

A Felsőségnek Engedelmével.

Ma Szombaton, Május 5-dikén 1792-dik esztendő

A Magyar Játszó Színi Társaság, a Budai részen a hídhoz által ellenben levő Teátrumban fog játszatni egy vígjátékot, ily nevezet alatt:

A talált gyermek.

 

öt felvonásban. Szabadon fordíttatott Bárány Péter által. A Játszó Személyek…

Tudósítás. A lózséknak* kulcsai, nem különben a biletek, találtatnak a Director úrnál minden nap, amelyen játék adatik, reggeli 8 órától fogva, egész délutáni 5 óráig, Pesten az ó Tokaji borral kereskedő boltjában, a T. T. Serviták platcán.

Mindenkori bemenetelnek árra. Egy lózsé 4 személyekre 4 forint. Első Partér 40 kr. Második 20 kr. Utolsó hely 10 kr. Kezdete 7 órakor.

Íme ez azon első rendezett társaság, mely a küzdelmekben erős lelkűen fenn tudott 3 évig állani, s csak akkor oszlott fel, hogy ismét más társaság alakuljon belőle. H—i.

*„páholy”

 

 

 1857. 19. 151. Ő császári kir. Felségeik fényes bevonulásáról …A régi vízivárosi kapu helyén egy külön ez alkalomra épített várkapu fogadta az ős Budára vonuló fényes menetet. E kapu stílusa a gót építészet régibb korára emlékeztet. Homlokzatán két páncélozott vitéz mellképe látható, s az oldalfalakon számos címer, címerpajzs és zászló…

 

 

1857. 22. 193. Hódolati jelvények Budán, május 4-kén. Lapunk mai száma közli azon feltűnőbb emlékműveket, melyek Ó császári Felségeik ünnepélyes bevonulása alkalmára Buda városában emeltettek.

 

 

Az ideiglenes vízivárosi kapu.

 

Buda város által emelt 14 lábnyi magas két obeliszket a lánchíd és alagút közti téren, továbbá a Duna gőzhajótársaság hódolatát jelképező, s a társaság irányát ügyesen jellemző emlékművet a várba vezető új út főkanyarulatánál, s végre az e célra épített ideiglenes vízivárosi kaput (képünkön), mellyen által történt a legmagasabb bevonulás ős Buda várába.

 

 

1857. 33. 328. Máramarossziget, aug. 17. (Közvizsgák. Iskolaügy. Faiskola és temető. Veres Sándor f. Gabona s élelmi szerek. Egy pár adoma.)

Tisztelt szerkesztő úr! Hadd szóljunk mi is innét e komoly hegyek tájékáról oda, abba a jó boldog Magyarországba, hol minden bizonnyal érdekkel bírhatunk mi, kik elszigetelt kis világunkban a szellem kútfejéhez — szent Dávid hasonlata szerint — oly igen óhajtozunk. Szólunk tehát először a szellemiekről:

Helv. hitv, nyilvános tanodánkban július 31-kén fejeztettek be ez évi közvizsgák. Csak azt jegyezzük meg, miszerint, mind az elemi, mind a gimnáziumi osztályokban is talpraesettek voltak a vizsgálatok. Jólesik kimondanunk, hogy e helyiségénél fogva nagybecsű intézet, a mostoha idők miatt kisebb térre szorított helyzetben is megtartotta a szövétneket. Tanárai értik a kor kívánalmait, s beteljesedik az Üdvözítőnek ama szava, hogy az okosan használt tíz gira más tízet jövedelmez… Szűkült helyzetében már is jótékonyan hat ez intézet. Fennmaradt filléreit nemes célokra fordítja, hogy mindinkább szélesebbé tegye körét. A múlt iskolai évben négy szegény tanuló kosztjáért 160 p. frtot fizetett… E tápintézet hovatovább szélesebb térre kiterjesztetni céloz-tatik. Kedvező eredménye már a múlt évben is az volt, hogy kilenccel szaporodott a gimnáziumi tanulók száma.

Mint jövendőjének pirosló hajnala tűnik fel intézetünk egén a cs. kir. magas kormány azon kegyes ténye, miszerint a múlt iskolai év folytán 600 p. frt dispensationalis pénz-tőkéjének növelésére utalványozta. E legkedvesebben fogadott pénz annyival jobban eshetik, mennyiben látszik, hogy intézetünk iránt a magas kormány figyelemmel viseltetik.

Megemlítendő a máramarosszigeti h. hitv. egyháznak e kebelébeni intézet iránt mutatott azon tette, mely szerint temetkezéstől megszüntetett terjedelmes ócska temetőjét harminc egymásután következő évre oly célból adta át, hogy abból az intézet javára faiskola alakíttassék. Vegye a tisztelt egyház e szép tettéért méltányló elismerésünket, s köszönetünket…

Visszatérve tanodái állapotunkra, a máramarosszigeti hajdan virágzó Lyceum, jelenben nyilvános algimnázium; magában az épületben van a szintén nyilvános elemi főtanoda négy osztállyal két tani tó vezetése alatt, az elemi iskolákra is a gimnázium igazgatója, jelenben t. Szilágyi István úr ügyel fel….

Anyagi életünket a volt szigorú idők elmúltával örömmel vallanók tűrhetőnek,ha a jelen szárazság föl nem zaklatja lelkünkben az elcsendesedett aggodalomérzetét; így azonban van okunk kétesen tekinteni a jövendőbe, mert az egymásután jövő szárazsági hírek drágának vallják az alföldet, honnan megszoktuk venni táplálékunkat. Máramaros népének szájába a jó boldog alföld adja a kenyeret, miután itt e rideg domboldalak kedvező időjárás mellett sem teremnek elegendőt. A Tisza völgyén meglehetősnek mutatkozik a kukorica… A zsidóság szedte be a piaci életet kamrákba. Ez azt jelenti, hogy a zsidónak jó szaglója van s nem fog rajta megbukni. Mikor a zsidó a piacot végig futja, sebesen alkuszik, felpénzel — mintha a zsebében volna a szép fejér bankjegy — oly bizonyos…Mindennapi tény nálunk Máramarosban, hogy sokkal drágábban megveszi mind az orosz, mind az oláh a málét, mint a búzát vagy egyebet.  No, de mikor e sorokat végzem, szépen fellegzik, talán megnyílnak az ég csatornái.

Batizi János

 

 

1857. 34. 350. Hargitalyi: Néhány szó a székelyekről a székelyekhez.… Meg nem foghatom, hogy Gyergyó Szent Miklós honnan követeli magának azon magas műveltséget, miszerint a Hargitán, Küküllő-főn, Midácson és Nyergesen belül csak ott lehetne főgimnáziumot alakítani, s egyebütt teljességgel nem. Értelmes művelt emberekkel való társalkodás mindenesetre fő tényező az ifjúság kiképzésére; de hogy Csík Szék intelligenciája Gyergyó Szent-Miklóson összpontosuljon, azt mindig tagadni fogom. E város lakói műveltebb részének, kevés kivétellel, a kereskedőket tartom, kik nagyobb részint örmények, a magyarokhoz nagyon simulók. Az újabb nemzedék tán még anyanyelvét sem érti. Tisztelem őket, mert csak náluk látom azon őszinte patriarchális életet, mely az európai nemzeteknek nem tulajdona többé. De ha választanom kellene, hogy oly emberekkel társalogjak-e, kik minden vagyonukat az örök természettől véres izzadtságukkal veszik, vagy olyakkal, kiket a fillérek számítása s a nyerészkedés szelleme a lelkiismeret korlátain gyakran túlragad, megvallom, hogy az elsőre adnám szavazatomat. A székelynek csak tudomány kell és romlatlan erkölcs… Azt kívánják, hogy a tanulók földművelőkkel ne társalogjanak, mert ez a nevelés céljával ellenkeznék…

Ha a székelyföld térképére nézünk, úgy találjuk, hogy Gyergyó Szent Miklós, tizenegyed magával az úgynevezett Gyergyó székben fekszik. Egész Gyergyó a Küküllő fő felőli hegyről nézve, mint egy pohár úgy tűnik föl az utazó szemei előtt. Ennek a tulajdonképpeni Csik Szék felöli végső helysége Vasláb. Innen még Csik Szék első helységéhez Szent-Domokosig egy hegylánc nyúlik, 4—5 órai hosszúságban. Innen Somlyó jó hat órai út Csik Széknek kellő közepében.

                                                                                                    Helységnevek:

Ha már fölvesszük, hogy Csik Széknek minden lakója, Háromszéknek Csik felöli része u. m. Szentlélek, Pólyán, két Nyújtód, Szárazpatak, Lemhény, Csomortán*, Esztelnek, Szászfalu, Bereck, Hilib, Haraj, Gelence, Szent Katolna, Hatolyka, Petőfalva, Futásfalva, Alsó Torja, Pcselnek, Udvarhelyszékben ép Csik felöl : a két oláh falu, Maréfalva, Tenyéd, Zetelaka, Tibold, Kadicsfalva, Betlenfalva, Siménfalva, Fancsal, Oroszhegy, Ülke, Szombatfalva, Székely-Udvarhelynek egy része, Lengyelfalva, Farkaslaka, Malomfalva, Szentlélek Bogárfalva, Diófalva

 

szintén katolikus lakókat számlál, s mind közelebb s jobb utón juthatnak Somlyóra; s ha továbbá tekintetbe vesszük, hogy Csik Somlyón a forradalom előtt már gimnázium volt, s a szükséges épületek egy része még jó karban áll, s az egyházi tanárok a Ferenc rendiek zárdájában alkalmas lakással elláttathatnak: gazdasági szempontból is mindenki meggyőződhetik, az alapító főpap ö nagyméltósága gondos nézetében, miszerint e fő gimnázium helyéül nem mást, mint Somlyót szemelte ki. S ha a gondviselés a székelynek jövendőt ígért. s kies földjét egykor vaspálya hálózza be: az bizonyosan nem Szent-Miklóson át Tölgyesnek, hanem Somlyón át vagy mezején tart a gimesi szorosnak, s ekkor Somlyó, mint lerakodó hely bizonyosan magához édesgeti a kereskedő urakat,

 

*Csomortán (románul Lutoasa) falu Romániában Kovászna megyében, Kézdivásárhelytől 11 km-re északkeletre a Szent Mihály-hegy nyugati lábánál. Közigazgatásilag 2004 óta Kézdialmáshoz tartozik. (Példaképp egy falu a Google-ból. G.)

 

 

1857.  49. 532.  Sz. J.: A Tiszai vasút fölszenteltetése. Itt veszi az olvasó a „Csík Szent Király" Tisza vasúti mozdony fölszentelésének rajzát. E szertartást, a nagyváradi püspök ö méltósága, az illető egyházi segédlettel, a debreceni indóháznál e végett készült pompás sátor alatt végezte, latin nyelven tartott egyházi szónoklata után, a mozdonyt körül beszentelvén, a sátor közepén álló ima székhez járult, melyben ö császári kir. Fensége Albrecht Főkormányzó úr ült.


 

 

Mi e vasút megnyitásában a vállalkozás és iparösztön ébredését üdvözöljük. Azok, kik a tiszai vasút élén állnak, jobbára a magas arisztokrácia tagjai, és így azon osztályhoz tartoznak, melyet csak néhány évvel ezelőtt a „két garasos" adónak sem bírt hazánk legnagyobb államférfija megnyerni. A jelen vállalkozás azt mutatja, hogy magas arisztokráciánk nemzeti jólétünk felvirágzását nem kívánja többé az annyit emlegetett áldozatkészség nemes, de végre is bizonytalan és zaklatásokkal kimeríthető hullámzására bírni. Kezet fogva a pénzügy embereivel, hasznát kívánja venni a merkantilis ismereteknek, s az anyagi befektetések nem utolsó gyümölcsöző eszközének tekinti az államgazdászati értelemben vett spekulációt. Ezt hozza magával a hasznosítás elve, mely Angliát naggyá tette. E vállalkozási jelenségnél hazánknak és nemzetiségünknek új korszaka kezdődik.

 

 

 

1857. 50. 545. A debreceni indóház. A debreceni vaspálya-tér a Nagyvárad-utcai kapu, ispotály-templom és katonai kórház között eső téren fekszik. Ősidők óta a városból kihordott szemét-, s trágyahalmoknak, és mély gödrös helyeken posványos tócsáknak volt százados rabja. Mindent képzelhettünk, csak vaspályatért nem. Dús, szép eredményeit, a város valódi díszére váló, mintegy átvarázsolt tereket.

A pályatéri munkához legnagyobb tűzzel 1857. tavaszán fogtak, a midőn először is az ingoványos helynek építkezésre alkalmassá tételére sok ezer kéz feszítette erejét. A legutolsó napig 200, néha több napszámos talált itt folyton kenyerét. Az építkezési, mérnöki munkálatok, melyeket Neugebauer József, osztály- és Storch Gyula, állomási mérnök urak vezettek, a Pesti, szolnoki és debreceni kézművesek egyesített erejével. Bámulatos gyorsasággal haladtak előre,

 

 

 

 

Az ünnepélyes megnyitásra kitűzött november 19-e előtt néhány nappal e munkálatok be is fejeztettek, s a nagy reményekkel várt napon valóban egy építészetileg remek s nagyszerű pályaudvar fogadta lengő lobogói alatt, a koszorúkkal ékesített első mozdony új korszakot hozó magas vendégeit.

A rajzunkon látható indóház körében még egyéb mozdonyfűtő, gyári s raktári épületek is tűnnek elő, melyeknek zárkövét a vízi-torony s egyéb célokra tartozó épületek képezik. Végül: a rajzokat Kallós Kálmán, debreceni főiskolai rajztanár úr szívességének köszönhetjük.

 

 

1857. 50. 557. Az izraeliták új imaháza Pesten. Napjainkban ismét kitűnő középülettel szaporodott Pest városa. Maholnap teljesen be lesz végezve a dohány-utcában, a már messziről figyelmet ébresztő, meglepő alakú új imaháza az izraelitáknak. Hasonlót az utóbbiak Európában sem a régibb, sem az újabb korban felmutatni alig képesek. Meglepő ez építményen a terv nagyszerűsége, a sajátságos, keleti építészeti stílus, s ennek remek kivitele. Az építésznek gondot kellett arra fordítania, hogy az imaházzal az izr. községtanács által óhajtott hivatali és tanácskozási termeket is egybekösse. Az imaház előrészén 23 ölnyi magas, kúptetőkkel ellátott két torony áll, 28 öl hosszú s 14 öl széles négyszöget képez. Az imaház nem áll szabad, nyílt téren, hanem két szomszéd ház közé szorítva, melyektől két udvar választja el.

A két torony közötti főbejáraton először nyílt, s utóbb a templommal közvetlen összeköttetésben álló csarnokba lép az ember. Innen belátni az ülőhelyekkel fölszerelt, 20 öl hosszú, 13 öl széles és 13 öl magas imaterem belsejét. Két sor vasoszlop egy fő s két oldalhajóra osztja e teret. Ezeken az oszlopokon nyugszik a nők számára rendelt kettős karzat, s az egész tetőzet. Világosságát e hely részint a két udvarból, részint a tetőn alkalmazott kúpszerű üvegeken át nyeri. A háttérben áll a sanctuarium (szentély), 6 négyszög ölnyi tér, tömör kúppal boltozva, mely szintén felülről kapja a világosságot.

 

 

Itt van a szent Thora tekercsek (tízparancsolat) őrizésére rendelt, s szintén kúppal koronázott szent szekrény. A szentély két oldalán két lépcső vezet a karzatokra. A tornyokból szintén lépcsők szolgálnak a karzatokra s a hivatalos szobákba. A két előcsarnok felett van az orgona karzat. Az orgona 38 változatú (regiszterű) és Schultze híres thüringiai orgonakészítő műve. Ami az imaház általános építészetét illeti, mindenekfelett dicsérik benne a bizánci és arab építészeti stílus szerencsés egyesítését. A dúsan aranyozott, messzire elragyogó kúpú két magas, karcsú torony Salamon ős templomának két oszlopára emlékeztet; s hozzá véve az oldalszárnyak kisebb kúpjait, az ablakok és párkányszegélyek (akroteriák) kerek ív alakját, mindezek vegyülete kiválóan keleti jelleget ad az egész építménynek, s mindenki első pillanatra fölismerheti, hogy izraelita imaház előtt áll. Többire nézve az itt használt építésmód úgynevezett tégla-építés (Backsteinbau), mely hazánkban egészen új. A falakat nézve, bámulatos pontosságot tapasztalunk az egyes téglák rakása s egymáshoz illesztése körül. A falakat nem lepi a szokásos vakolat, hanem felváltva vörös és sárga vonalak, megannyi eltérő színű, s szigorú építészeti rendben alkalmazott tégladíszítmények, melyek széles szalagok gyanánt az egész épületet körülfutják s az egésznek igen kellemes színtarkaságot adnak. Az építmény tervét Förster Lajos bécsi építész és tanár készítette, ki az építésnek egyszersmind fővezetője. Helyettese Wechselmann Ignác, ki a terv s a részletek gyakorlati kivitelét a helyszínen intézi. Az építés 1854. júliusban kezdődött, s terv szerint 1858. júniusban fogják egészen elkészülve rendeltetésének átadni.

 

 

 

Költemények 1854 – 1857.

 

 

Ács Ferenc

Berecz Károly

Bonyhay József

Bölcskei

Csobánc

Czelder

Dalmady Győző

Dömény

Erdélyi János

Feleki Miklós

Györffy Gyula

HEREPEI OTTÓ

Hory Farkas

Illéry György

Kadarcsi

Kossa Gusztáv

Levente

Losonczy

Lisznyay Kálmán

Magyari

Medgyes Lajos

 P. Molnár István

 Murányi Sándor

 Nagy Károly

Nyilas Samu

Papp

Sárosy Gyula

Szakál Lajos

Szász Domokos

Szász- Károly

Székács József

Szemere Miklós

 Thaly Kálmán

Tóth Endre

Tóth Kálmán

 Vécsey

 Vida J.

 Virághalmi Ferenc

 Zalár

 

 

 

Klasszikusok

 

Tőlük nem vettem fel verset. G.

 

1854.  Arany; Petőfi; Szász Károly; Tompa; Tóth Kálmán ( 5 vers).; Vajda János ( 2 vers)

 

1855. Jókai (419.); Tóth Kálmán

 

1856.  Arany (2 vers) ; Tompa (3vers) ; Szász Károly /egy/; Tóth Kálmán

 

1857.  Arany; Jókai; Lévay József; Szász Károly

 

*

 

 

1855. 42. 335. Ács Ferenc: Egri hősök.

 

— Ballada. —

 

„Adjátok meg magatokat,

Hej magyar vitézek.

Azt a silány bagolyfészket

Ne védelmezzétek.

Ne védelmezzétek amaz

Erőtlen várat,

Győzhetetlen hadam előtt

Fenn az úgysem állhat.

Ha magatok azt á várat

Önként feladjátok,

A hatalmas Szolimánnak

Száll kegyelme rátok;

De ha vakmerően annak

Védelmére keltek,

Hadaimmal benneteket

Egy lábig leverlek."…

 

Fut az ellen, vele együtt

Fut gőgös vezére,

Vissza se tekint a vértől

Párolgó harctérre.

Fáradt, lihegő mellében,

Két iszonyú féreg

Tépi, marcangolja szívét:

Szégyen és a méreg;

Hogy előle ama kisded

Várvédő csapatnak,

Megveretve kell futni a

Vitéz török hadnak!

 

Ki hinné a hihetetlen

Csodagyőzelemnek

Hírét, mit az egri hősök

Az ozmánon vettek;

Hogyha azt a történetnek

Híven festő tolla,

Tündöklő arany betűkkel

Fel nem írta volna?...

 

 

1857. 17. 138. Berecz Károly: A falu bolondja

 

Ágról szakadt, tehetetlen

Szegény fiú ez a Badaj,

Mint más Isten teremtése

Se nem él és se meg nem hal,

Csak úgy van világ csúfjára

Miként az oktalan pára.

Szegény Badaj!

 

Ki tudná azt: hol született?

Hogy s mikor jött e vidékre?

Közénk adta a jó Isten,

Ki tudhatja, mi jó végre?

Hát az a sok utcagyerek

Kit kergetne, kit verne meg!

Szegény Badaj!...

 

Eljársz a keresztelőkbe

Kíséred a halottakat,

Minek jöttél a világra,

Jobb vón neked a föld alatt!

Öntudatlan ily sejtelem.

Kísérget tán e helyeken?

Szegény Badaj!

 

 

1857. 13. 102. Bonyhay József, Balatoni kecskekörmök

 

Népmonda.

 

…De a pásztor felel

Szörnyű átkot mondva:

„Ha van egy falatom,

Vesszen kecske-nyájam

A mély Balatonba!"

 

„Vesszen! — riadt a bús

Fejdelem, s szavára

Neki rohant a nyáj

A mély Balatonnak

Szemeik láttára.

 

Füttyentget a pásztor,

Fut a nyáj elébe,

Terelgetné vissza;

De az átok gyorsan

Ment teljesülésbe.

 

A szép kecske-nyájnak

Sem híre sem hamva…

 

 

1854.  28. 241. Bölcskei: Rátóti mész.

 

Két gebéje mellett

Megy egy pór az utcán:

„Mész, mész, ki vesz meszet!"

Kurjongat szép cifrán.

 

Egy nő áll eléje

Szép, derék és szende:

Megálljon, hej, monda,

Észt árul kend, nemde?

 

Drága jó asszonykám!

Mond a pór hangosan:

Egy kocsi ész mellett

Nem járnék rongyosan.

 

És ha ennyi volna,

Nem pénzért árulnám,

Hanem mint jó polgár,

Ingyen osztogatnám…

 

A gebékre itt ő

Jót suhint vagy tízet;

S megy tovább kurjongva:

„Mész, mész, ki vesz meszet!"

 

 

 

1854. 150. Csobánc: Népkönyvek

 

Írtak sokat, több száz esztendeig,

Balassától Arany Jánosig:

Ez bátor és győzelmes harcokat,

Amaz tudós vagy vidám dolgokat.

 

Jó volt a könyv, látszott rajt az ipar,

Kandallónál olvasta sok magyar,

De a könyvből hibázott valami:

Írók voltak, nem a nép papjai!

 

Ó zöld mezők boldog családja, nép,

Ki érzed azt mi jó, tudod mi szép,

Nem volt íród, neked csak kántor irt,

S ez volt búcsúztató, mely szerzett hírt.

 

Nem ismerik a hegyforrást azok.

Arany kehelyből jobb volt inniuk,

Dicsőséget szomjazván, mely tűnik.

Vagy részeg, vagy szomjas volt mindenik.

 

De jobb napok virradnak, hála, ránk;

Munkás mező az, hol felvirradánk.

A népért gondol most tisztult fejünk:

Verítéket együtt kell ejtenünk;

 

Mely fényes bölcsőt ringatott a dal,

Ma játszik a mezők kalászival;

S festő ki rajzolt nagy ősképeket,

Szerény vásznon fest munkás népeket.

 

Magasról hűlt rég a zöld koszorú,

Kunyhókból most, hol oszlik a ború;

S mik bor közt szóltak, honfi-énekek:

Imába fűzik azt ma gyermekek

 

Mit ér a szép könyv fényes asztalon,

Ha nem pihen szem a meleg lapon?

Feküdjék ott az újság az ekén:

Virág nő a barázdák tetején.

 

Remélj, remélj, a nép olvasni kezd,

Jövőről szólva eztán őt nevezd.

Övé a holnap, minden, ami zöld.

Az ő verítékén virul a föld!

 

S megmondjam-e, mit értünk nép alatt?

Mit Krisztus érte: egy fát, mely fakad.

Értünk romlatlan vallásos kebelt,

Egy tiszta szívet s áldozó kehelyt!

 

Ez ifjú fáért, mely egy nap virul;

S kehelyért, melybe harmat cseppje hull;

S testért, melyet szent vér válta meg,

Dolgozzunk! ó munkás írósereg.

 

A könyv legyen olcsóbb, mint a kenyér,

Kenyér ez is, mit lelkünk éhe kér.

Egy könyv ára legyen egy itce bor:

Az ember lelke szomjas annyiszor.

 

Mi nem várunk fényes babérokat,

Elég, ha a nép olvas és arat;

Vidáman hordozván a boronát,

Szántunk vetünk, s mit a jó Isten ád.

 

De még egy szót, hogy a mag, mit vetünk,

Jó mag legyen, és tisztább, mint kezünk;

Szent tiszta föld a népnek kebele:

Konkolyt vagy mérget, ó ne vess bele.

 

 

 

1856. 455. Czelder Márton: Év utolsó estéjén.

 

Itt állok az ó és az uj év mezsgyéjén,

Amott a múltba, itt a jövőbe nézvén

S el-elgondolkozom,

Szenvedő lelkemnek

Fájó érzelmivel,

Most ezen majd azon.

 

Átfutja emlékem a már-már múlt évet

Miként a regélő egy tündéri képet,

S oly jó a lelkemnek

Ábrándjai után,

Fájdalmát örömét

Kipihenni ennek…

 

Minden örömével és szenvedésével

A múlt ó esztendőt hagyjuk, feledjük el,

Nyugodjék ki megholt:

En csak azt óhajtom

Adjon Isten jobbat,

Mint a milyen ő volt!

 

 

 

1855.  49. 395. Dalmady Győző: A magyarok Lombardiában

 

A nagyhírű Csepelben még állt az ünnepély,

A monda így regéli s a monda most is él

A kard vértől piros még, oly fáradt a sereg;

S már lelke új csatákon, új harcon tévelyeg.

 

Amerre szem tekintett, minden legyőzve volt;

Árpád erős hadának mindenki meghajolt:

Melyért annyit küzdöttek, a hon megnyerve rég;

De szól a hős magyarság: „előre,  nem elég!"

 

S a békés kül-hazára, mint gátat tört folyam,

Félelmes fegyverével három sereg rohan.

Félmilliót tesz épen a romboló csapat

Láng s füst kígyózik éghez, amerre áthalad…

 

Kit, mint rémet mutat fel a barna éjszaka,

Zúgó hadának élén, a hős Bogát maga.

Jaj annak, aki útját elállja vakmerőn,

 Merészségének árát megadja rémítőn.

 

S egy perc alatt előtte minden futásra kel

A harc-síkot Berengár száguldva hagyja el.

A mennykőnek csapása oly gyors, oly hirtelen;

De a magyar karoknak nem lép nyomába sem.

 

Nem süt többé a nap rá, kit ily kar utolér,

Egész kiáradt tó köröskörül a vér:

Harmincezernyi bajnok takarja a mezőt,

Hol a lombard had állott kevés idő előtt.

 

S most, mint a szörnyű szélvész megy a magyar sereg,

Útjában minden élőt kegy nélkül ölve meg

Vészt hintve jár alá s fel a romboló csapat,

Láng s füst kígyózik éghez, amerre áthalad.

 

Utána minden ország imára térdepel,

S imáját a nagy éghez imígy sóhajtja fel:

„Éhséget és a dögvészt ne hozd fel ellenünk;

Harcától a magyarnak, óh ments meg Istenünk!"

*

 

…Lombardia ura s egy esztendeje Itália királya Berengár friauli őrgróf volt, ki a magyarok számát háromszorosan felülmúló hatalmas sereggel indult ellenük s a magyar vezér visszavonulóban a Brenta-folyóhoz érve, békét kért. Minden zsákmányát, málháját, sőt vezetéklovait is felajánlotta, kezeseket ígért a szabad elvonulás ellenében. Berengár mégis harcra határozta magát s a magyarok – bár a küzdelem reménytelensége iránt nem igen volt kétségük – kétségbeesett védelemre készültek. Mikor azonban a Brenta túlsó partján táborozó és lakmározó ellenség gondtalan hanyagságát látták, sűrű nyilazás közben rohamra indultak s a Brentán átgázolva, átúsztatva, 899 szeptember 24-én hirtelen rajtaütéssel tönkreverték a lombard sereget…

 

http://mek.niif.hu/07100/07139/htm

 

 

 

1856.  22. 186.  Dalmady Győző: Sarolta

 

,Isten veled vitéz Kupa,

Megyek immár, az éj derül;'

„Sötét van még, várj asszonyom,

Fogadd hadam kíséretül"

Magyar vezér neje vagyok,

Sarolta még nem félt soha!'

S nem vár tovább csatlósira;

Lován ül már vitéz Kupa.

 

„,Veled megyünk mindannyian!'"

Pogányurak kiáltanak,

S visszhangzik a zajtól a vár,

Hogy reszketnek rá a falak.

És nyílik a nehéz kapu,

Lovak alatt dobog a híd:

,„Hol ennyi kar megvédeni kész,

Mi szükség van csatlósra itt?

 

Hős Gejzának lelkes nejét,

Csak látni is mily élvezet

Közelében pártos Kupa

Hitet, vallást mindent feled.

S kik szórták rá szidalmakat,

Mely gyöngyön is piszkot keres:

A női báj s fenség előtt

Meghajlik a sok zord nemes…

 

Halál reád! van kar ne félj,

Mely ily hőssel mérkőzni kész!'

Aggály ül az arcon, szívén;

Csapást újabb csapás tetéz.

A harc rövid, még egy csapás,

S egy élet vész örökre ki:

Rablók feje, gőgös Ruma

Testével a földet fedi.

 

S riad a zaj, haramiák

Tovavesző rémült zaja;

Meghajlik, és térdére hull

Híveivel pártos Kupa,

Ki legyőztél egész hadat,

Üdv néked e dicső napon;

Nagy tettekről, míg nyelv beszél

Mutasson rád büszkén a hon.

 

 

1857. 22. 190. Dalmady Győző: Perényi  

 

Hatalmas Szolimán haragja iszonyú,

Nincs hadának vége:

Magyarok királya, föl csatára vélem,

Amint hogy egy Isten lakik fenn az égben,

Letiporlak végre!'

 

„Magyarok királya, e maroknyi haddal

Hova indulsz, kérlek?

Sereged százezrek nagy tömege várja,

Egy ország bukása lesz merényed ára;

Míg időd van, térj meg!"

 

A király oly sápadt, rossz sejtelem bántja,

Szólana. de nem mer :

 „Ne búsulj Perényi, szerencse van vélem!'

 Szól Tomori büszkén, s haragos kezében

Megvillan a fegyver…

 

„Maradunk, megvárjuk! — jó Perényi felel —

Vidd az üzenetet"  

De felzúg a sereg:„Mit Zápolya nékünk?

Nagyobb ellenség is futott már előttünk

Nem várunk, nem lehet!"…

 

 

 

1857. 314. Dalmady Győző: A szerelmes betyár

 

Lóra kap a szilaj betyár,

Üvölt, süvölt a fergeteg:

„Hadd üvöltsön, hadd süvöltsön,

Szerelem űz, megyek, megyek".

 

Sötét az éj, nincsen csillag,

A villám ég, kanyarog csak;

És a betyár arcán mégis

Öröm, remény mosolyognak.

 

Alacsony kis ablakrésen

Bús fény tör át a nagy éjen:

„Rajta lovam, csak még addig,

Míg azt a kis fényt elérem!"

 

Halovány a gyertya lángja,

A betyár oly vágyva néz be;

Hajh de minek, minek néz be!

Szeretője más ölébe.

 

Vissza, vissza, és a gyors mén

Még vadabbul, gyorsabban mén.

Viszi, viszi jó gazdáját

Esze nélkül árkon, tüskén.

 

Kisüt a hold, de nincs vége

A zivatar haragjának:

Egyre zajog, háborog az,

Szíve mélyén a betyárnak.

 

 

1857.  42. 443. Dalmady Győző: Már látszik a falu

 

Már látszik a falu

Lenn a csendes völgyben

Füstölög a kémény;

Szól a dal fölöttem.

Megy a kocsi vígan,

Mindjárt otthon leszek;

Cseveg a kis patak,

Már a hídján megyek.

 

Jő a könnyű szellő,

Szelíden megcsókol;

Kútra járó lányok

Énekelnek távol.

Egy-egy ismerős hang

„Hozott Isten!"-t kiált;

Cseng a harang ott fenn,

A nap épen leszállt…

 

Már csak egy két ház van,

 S a kaput elérem

Hol a gyermekévek

Örömeit éltem.

A kicsi pad most is

Ottan áll előtte;

Oh, ne ilyen lassan.

Csak hamar előre!

 

Amott egy ajtóban

Ki mosolyog reám?

Ily bűbájos arca

Neki lehet csupán!

Igen, igen! Ő az!

Hallom csengő szavát;

Meg vagyok igézve,

Nem mehetek tovább.

 

 

1855.  8. 62. Dömény: Hamvazó szerdán

 

Vége, vége! kimúlt, mint a többi

Belehalt a vígság mámorába

Nincs több oly kimúlás a világon,

Olyan víg, mint a farsang halála.

Jobban vigad ő a végórában

Mint közepett élete javában.

Elvonult felettünk, mint az álom

Eltemettük az utolsó bálon.

 

Eltemettük szép virágos sírba,

Egyszerű sírkő mereng felette,

E szó: „emlékezet" van rá írva.

Ifjú kéz írta midőn temette,

Elgondolva az élvezett jóra,

Mennyi öröm, mennyi édes óra,

S bár megválni tőle nem kívánna

Szíve hasztalan eped utána.

 

Elég a farsangolásból ennyi

Tegyük le a tarka álorcákat.

Sok ábrándtól elzsibbad a lélek

S megárthat, ami sok élvezést ad.

Sok vígságtól már sok ifjú élet

Mint a füst és árnyék semmivé lett.

Sok édes mámornak fáj az ára

Józanodjunk hát ki valahára.

 

Rút önzés lenne s nem csekély szégyen

Sírját ásni a polgárerénynek,

Feláldozni saját tetterőnket

Ábrándoknak és hiú reménynek,

Elég volt a víg életből ennyi,

Most annál több hasznosat kell tenni,

Mert apáink reménykedve várnak

Mily fiakat adtak a hazának?

 

És te farsang, tünékeny álom!

Nyugodjál békében eltemetve.

Ne legyen álarcod hamissága

Egy hívednek sem szemére vetve!

Megfékezve már a szenvedélyek.

Ábrándjait szétűzi a lélek.

Ösvényünkön józan ésszel járunk,

S szorgalmunktól ép gyümölcsöt várunk.

 

 

1856.  41. 358. Dömény Ferenc: Zrínyi Miklós

 

(Ballada.)

 

Dráva szélén, Dráva partján,

Nagy sereggel áll az ozmán

Nagy sereggel, nagy haraggal

Száll most szembe a magyarral

Sok töröknek kardja

Villog a magyarra.

 

Legelőbb is Szigetvára

Van kitűzve ostromlásra

Zrínyi Miklós bent a várba,

Készen élet, és halálra;

Bízik Istenében,

Bízik hű népében…

 

Vitézsége, hős halála

A történet táblájára

Fel van vésve, és örökre

Ott fog állni tündökölve.

Tündöklése annak

Kincse a magyarnak.

 

 

1855. 374. Erdélyi János: Álom és való

 

(Költői beszély.)

 

Megyaszón-e vagy Aszalón,

De, történt amit beszélek.

Álom volt az egész dolog,

De oly igaz, amint élek.

„Hohó, álom, mégis igaz ?"

Szólalhatna fel valaki;

De én kérem igen szépen,

A végit is hallgassa ki.

 

Tehát, amint megmondatott,

Az egyikben itt, avagy ott,

Lakék vala Endre gazda,

Kiről az a tréfa maradt,

Hogy egy rövidke éj alatt

Nyakra-főre beutazta,

A nem ismert túlvilágot;

És nyert bő tanulságot.

A tanulság oly erős volt,

Endre gazda majd bele holt…

 

Abból világ bíráltatik.

Semmi titok, semmi kétség!

Minden oda bizonyított,

Hogy az írás nem nagyított.

És a fenséges jelenség,

Színről színre nyilatkozik.

Ő remeg, hisz, csodálkozik.

Mert, íme, a sík mezőben

Tenger nép jövő-menőben.

Nyílik a temetők hantja,

Fekete föld visszaadja

Eltemetett halottjai:

Az ítélet végnapja itt…

 

E kis eset régen elmúlt,

Talán Endrét túl sem éli,

Ha egy jó nap, haragjában

A neje ki nem beszéli.

Így a gazda okkal, móddal

Pirul is, nevet is rajta;

De azóta omladozik

A pincéje boltozatja.

 

 

 

1855.  37. 290.  Feleki Miklós: A csóva története

 

(Székely adoma után.)

 

Erdélyország közepében,

A nagy Kűküllő mentében,

Volt egy falu, ma is fent áll

Abban született Csóva Pál.

Nagy ember volt a faluban

Azaz, hogy a legmagasabb

Már az aztán más kérdés, hogy

Ő volt-e a legokosabb?

Gazdag is volt és ez elég,

Hogy valaki hírbe jöjjön

És a környék respektálja,

Kivált itt a székely földön.

E mellett még agg nőtelen,

Aki mindig leste, várta,

Hogy majd talán, akad egy lány,

Kinek nehéz lesz a párta.

Sokáig várt, végre akadt,

Azt mondja egy ágról szakadt

Kártya-vető mestersége:

Lesz a télen felesége…

 

Mindenütt ott súgták, búgták,

A katonát megugratták

S a sok csóva, mint a polyva,

Szét van a határon szórva.

Szégyellette Kondor Elek

Mit beszélnek az emberek,

Jobb lesz neki visszamenni,

Mint itt elcsenevészedni.

 

Útra kelve a kora reggel

Másnap egy sírnál lepte meg.

No, mit szóltok örökösök?

Itt van a legelső törzsök.

Vajon méltó volt hozzátok,

Elátkozott ősapátok?

 

 

 

 1854. 11. 82. Györffy Gyula: Bágyi menyegző*).

 

BALLADA.

 

Más volt Erdély haj danában!

Nyolcszáz hosszú év előtt,

Ékesebben koronázta

Bógyivár a hegytetőt;

Hol jelenleg a romok közt

Rút bagoly üt laktanyát

Hajdanában büszke vár-lak

Mint erős sasfészek állt…

 

„Bocsánatot, elégtételt

Kérünk tőled fejdelem!"

Ez a két szó által hangzik

Az elnémult termeken.

Sok hatalmas zendülő most

Megalázva térden áll

Méltósággal, de szelíden

Szól hozzájuk a király:

 

„Békesség e vár urának!

A vér szennyet rá nem ád,

Melyet ontott védelmezve

Egy hölgyet és a hazát,

Mert igazi magyar ember

S férfiú csak az lehet:

Ki honának törvényeit

Tiszteli, s a hölgyeket

 

*) A fiatal reménydús költőnek „Romvirágok" cím alatt megjelenendő gyűjteményéből. Szerk.

 

 

 

 

1857. 25. 230. HEREPEI OTTÓ: Temetés után

 

Lakodalom volna? úgy igen szomorú!

A vendégek arcán bús merengés látszik.

Egy öreg emberért sötétlik e ború,

Kinek az öröklét nem rég hogy sugárzik.

Nagyapónak hívták, most meg folyik tora,

Folyik, folyik, fogy a gazda bora,

Csak a halott fia, meg a felesége

Búsulnak bor nélkül, sóhajtva, hogy vége!…

 

Aztán elnyugszanak a gyászoló házban,

Kit így gyászoljanak, bizony nem sok száz van!

S a férj ima után ezt súgja nejének:

Vajh' a mi napjaink hasonlón telnének!'

 

És a hajnal első fakadó sugara

Nem sütött fel többé legjobb barátjára,

A többi felébredt, ő nem ébredett fel,

De még emlegetik jó emlékezettel.

 

 

1856. 2. 10. Hory Farkas: Új iparág*

 

Költő írjon költeményt

Minél szebbet, minél jobbat,

Köztük legény a csárdában

Aki gondol legnagyobbat.

Az nem vagyok,

S amit írok,

Megtörtént tény,

Csupa való,

S így a vége nem csattanó.

Nem magasztos, nem fölséges,

Csak egy kissé nevetséges…

 

A bűvölő

Szerelmes kis leánykának

A nősülő

Ifjak hátat fordítanak.

Ott vesződnek

Tépelődnek

A serény kocsis, és rest ló,

A madzagnál

Többet használ

Fülébe tett gyújtott tapló.

Dettó így sült fel a pásztor,

Iker helyett

Egy bárány lett

Az idén is, miként másszor.

A méhész könnyű módjával

Akarván, hogy dolga menjen,

Nem sokat gondolt rajával,

S kádak helyett

Tállal se lett

Amit a kenyérre kenjen.

 

Az iparost  a hatóság

Leattázta.**

S a hűvösre szállásolta

De miután felfricskázta.

Úgy kell neki, menjen máskor

Jobb kelmével a vásárra,

S árulni ne legyen bátor

Senki lelke rovására.

 

*) Ez alkalommal részünkről e derék hazafi érdemeinek elsorolásánál el nem hallgathatjuk azt, hogy mint a Pesti Nemzeti Színháznak több év óta igazgatója, bölcs takarékossága, ügyszeretete s buzgalma által ez intézet irányában elfeledhetetlen érdemeket szerzett magának. Szerk,

 

**http://mek.oszk.hu/08300/08370/pdf/emszt_07_05.pdf

hogj az 1. rútul becstelenítette, Vargázta, Lelkezte, attáz- t

 

 

 

1856. 35. 306. Hory Farkas: Politicus egyházfi

 

(Génre.)

 

Egy polgártárs koporsóját

Behúzták a barna hanttal,

És otthon a fáradókra

Vára a terített asztal,

A megholt üdvösségére,

S az élők egészségére

Zajosan folyt az áldomás,.

És senki más.

Lett légyen akárki fia

Nem tudott úgy perorálni,

S oly szép szókkal előállni,

Mint a Somkút egyházfia…

 

Félre fordul az egyházfi

Hogy képét ne lássa senki,

S mosolyogva

Mint vén róka

Bajusza alól így hebeg:

„Értettétek a menykőbe

Már engem üssenek főbe

Ha értitek.

Mikor még magam se értem

Amit nektek elbeszéltem,

Ügyetlenek."

 

S még egy hosszút kortyintanak,

Már a holt egészségére,

S az élők üdvösségére

S így úgy haza ballagnak

Teljes teli tanúsággal

Töltött zsákkal

A somkúti atyafiak.

 

 

1856. 52. 455. Hory Farkas: Az év utolsó napján

 

No hát nincs egy ital borunk

Hogy egy öröm-pohárt igyunk?

Hisz közülünk mindenki nyert

Félmilliót, s néhány ezért,

Igaz nem pengő érceket,

Hanem megannyi perceket,

Mik e negyedfélszáz napon

Miként eme bor a csapon

Lefolytának szép csendesen,

Hol vígan, hol keservesen

S hogy így, hogy úgy ez év lejárt

Fenékkel égre e pohárt…

 

Ma édes, holnap mostoha.

Kisasszony a ki gyöngye van

Édes kegyed be csintalan,

Álljon felénk már arccal is

Tekintsen a magyarra is,

S ha hogy velünk karöltve jár

Fenékkel égre e pohárt!

 

 

 

 

1856. 22. 186.  Illéry György: Öregasszony.

 

Jó asszony volt Erzsók néni,

Azért tud oly soká élni;

Csupa-tiszta ránc a bőre,

 Nincsen épség a testében,

Mégis biceg előre

Rókatorkos mentéjében.

 

Imádkozik minden reggel

S öreg zsoltárból énekel,

Aztán nyakra-főre ásít,

Tépelődik az álmával,

S elmulat harangozásig

Álmoskönyvvel, bibliával…

 

Ismerősök, atyafiak

Egy felet sem kukkantanak,

S míg a kedvre szottyant öreg

Elmúlt dolgait regéli

Rászól valamelyik gyermek

Akkor volt az Erzsók néni!

 

Erzsók néni, Erzsók néni!

Nem soká fog már kend élni.

Csupa-tiszta ránc a bőre,

Már-már a halálnak válik,

Csak bicegjen előre

Úgysem biceg már sokáig.

 

 

1856. 45. 394. Kadarcsi: Hajdan és most.

 

1800.

 

Hajdanában Debrecenben

Ha a vén Rákóczi kongott  

Ünnep, avagy vasárnapra,

A nép az utcán tolongott,

Templomba tért, ki csak befért.

A deákság két sorjában

Hosszú tisztes tógájában

A nagy hídon lassan lépdelt;

Idegen ugyan mit képzelt

Látva e fekete sereget?

Négy, öt száz, mind karcsú termet. 

Bent már kántor, s prédikátor,

Hóna alatt a zsoltárja

Ezüst kapcsos bibliája…

 

Nem jól megy így, ha soká tart

Debrecenben,

Kevés maradt meg igazi

Jó erkölcsben, és isteni

Félelemben.  

Bár csak eltévedt hajóját

Szilárd karral a két révész

Biztos révbe visszahozná,

Másként e jó népfaj elvész.

 

 

1856. 9. 71. Kossa Gusztáv: Egy kép a hétköznapi életből.

 

(Népies költői beszélyke.)

 

Csöndes, holdvilágos őszi éjszaka van.

Benn a házikóban elcsöndesült minden:

Csak a gazda fordult másik oldalára,

S azt mondja magában:

Rossz világ a mai; verje meg az Isten!

 

Künn a szalmatőben a ház őrszelleme

Heverész nyugodtan, a gondos komondor:

Itt szokott ő hálni melegben és fagyban.

Most ugatott éppen,

Aztán a világgal ő sem sokat gondol…

 

Gazdag volt az úrfi, sok pénze volt neki,

Kiváltotta magát, nem ment katonának.

Puskaporfüst helyett finom dohányt füstölt.

Mit neki a világ!

Egész nap hosszant is ellakmároznak.

 

Egyszer fölvetette magát a kesére,

Elhagyta valahol gazdáját a kese.

Vérében lelték meg, künn az erdő alatt.

Lelőtte valaki.

Hogy ha életben volt, Miska számolt vele.

 

 

1857. 242. Levente. Ilonka  

 

Uri vendége van

A szegény kis háznak,

Nagy jókedve vagyon

Szűkölködő Pálnak

A ház gazdájának.

 

Messze, messze tájról

Vendégek érkeztek,

Hozzá háztüz-látni,

Leányt kérni jöttek,

És jó választ nyertek.

 

Elvitték Ilonkát

Fényes magas várba,

Selyemből, bársonyból

Volt minden ruhája,

Ült nagy boldogságba.

 

Éltes komor ember

Volt az ura-férje,

Szerette Ilonkát,

Igaz, hogy szerette,

Élt halt csak ő érte…

 

Csendes folyó partján,

Fényes vár tövében

Szegény juhászlegény

Furulyázott szépen,

Méla, csendes éjben.

 

Ilonka hallgatott,

Hangosan vert szíve.

És nagy örömében

Leugrott a vízbe

Szép juhász ölébe.

 

 

1855. 274.  Losonczy: Obernyik halálára

 

(Meghalt Pesten, aug. 17-én 1855.)

 

Ébren vagyok? Vagy tán csak álmodom,

Való-e vagy rémséges álom ez?

Tán csak baráti szívem aggodalma

Sugallja e borzasztó hírt fülembe,

Miképpen lángeszed fáklyája végső

Lobbot vetett, nemes szíved kihűlt,

S vidor kedélyed napja elborult

Örökre?  óh teremtőm, istenem.

Hol van kebelszorítóbb fájdalom,

Hol van keserv olyan mély, mint enyém?

Ki ad nekem, ki ad, mint honfinak,

Ki ad nekem, ki ad, mint hű barátnak

Vigasztalást?...

 

Nincs veszteség e földön, mint enyém;

A veszteség nem csak barátidé,

A honnak is közvesztesége ez.

Magas lelkednek minden gondolatja

Nemes szívednek minden dobbanása

Övé, övé volt, a kedves hazáé.

A tett beszél, maradt reá: „Örökség."

 

Óh múzsa, szívügyünk komoly múzsája!

Gyász annyiszor borult rád; korán

Ragadta a sors sírba Katonát,

Korán kidőlt Czakó, s korán Obernyik.

Ki pótolhatja e három jelesnek

Helyét közöttünk? Múzsa jer velem,

Hadd folyjon össze könnyünk a barát,

És oly jeles hívednek hantjain,

Imádkozzunk!

*

Obernyik Károly (Kömlőd, 1814. október 22. – Pest, 1855. augusztus 17.) író, a magyar társadalmi dráma egyik megteremtője, Petőfi Sándor barátja. wiki

 

 

1856. 47. 411. Losonczy: Rab vagyok én

 

(Népdal.)

 

Rab vagyok én mostanában

Mint madár a kalitkában.

Kirepülnék, de nem lehet

Szép szabadság Isten veled!

 

Lelkem érez forró vágyat,

És vergődve küzd utánad

De megjárom keservesen,

Nem lelek rést, s visszaesem.

 

Aranyidő, gyermekségem,

Elillantál tőlem régen.

Akkor szálltam én szabadon

Mint madár a zöld ágakon!

 

E víg kornak vége, vége.

Röpke szárnyam ki van tépve;

Vagy legalább kötve vagyon,

S megszorítva szörnyű nagyon!

 

Szabadulást e kötelek

Alól, vajon mikor lelek?

Kötelek: a tengerbajok

Melyek alatt éltem sajog.

 

 

 

 1856. 179. Lisznyay Kálmán: Nemzeti dal  h12-4

 

 

 

1856. 26.  218. Lisznyay Kálmán: Komám asszony.

 

Hébe-hóba látogató

Komaasszony!

Jöjjön hozzám, velem időt

Fogyasszon.

 

Szapuljunk szót, mint tapadó

Legyeket:

Verjük el a sok unalmas

Perceket.

 

Jöjjön, no! Hát ura hogy van,

Mit csinál?  

Otthon a lóherésben, vagy

Kint kaszál?

 

Hallotta-e mi hír van, a

Faluban:

Füles ördögöt fogtak a

Templomban.

 

És ez a vén füles ördög

Nem volt más:

Az ott rabolni akaró

Vén kondás.

 

Kezében a rablott szentség

Vérré vált:

S amint csorog, mindenik csepp

Rá- kiált…

 

Majd szakasztok virág helyett

Csanalat:

S úgy megverem szemeit, hogy

Bedagad.

 

Ügy megverem szemeit a

Férjemnek:

Ne vethessen több pillantást

Kelmednek.

 

Vagy legalább keresztbe néz

Majd tőle

Nos, áhít még emlékezni

Felőle?

 

 

1857.  10. 78.  Magyari, Haller Péterné

 

Nyergeljétek a lovamat;

Siess hű cselédem.

Te meg aztán gondolj reám

Kedves feleségem.

 

„Még egy csókot!  Majd azt akkor

Hogy ha visszatérek.

Most áldjon meg a jó Isten

Feleségem téged!

 

„Ha mész tehát, én majd itthon

Istenemet kérem,

Hogy a harcban édes férjem

Valami ne érjen."

 

Megy a várúr és fölveti

Magát a lovára.

Ifjú asszony fehér kendőt

Lobogtat utána…

 

Hallod, hallod? Hol a kardod?

Ne légy olyan gyáva!

Itt a szívem, üsd ide csak,

Ne állj itt hiába.

 

Nem értettél? Miért remegsz,

Sápadsz, gyáva féreg?

Hol a kardod? Ide nézz csak,

Én semmit sem félek."

 

Egy pillanat, és az a kard

Már a kezében van.

Egy pillanat, és az a kard

Már a szívében van.

 

Haller Péter, fájdalmában,

Szótalanul áll ott:

Irtóztató való, amit

Értett, hallott, látott.

 

 

1855. 46. 367. Medgyes Lajos: Emlékezés Jókai látogatására

 

(Deézs, 1853)

 

Épp  kertemben kapálgatok,

Midőn hozzám jövel;

A lantnál — úgy gondolkodom —

Most jobb a kapanyél.

 

Megnéztél mélyen, hosszasan,

Csak nevem ismered;

A nagy múltból egy fennmaradt,

Egy roncsolt töredék.

 

Hozzád futok, kezet fogunk,

A két hon gyermeke,  

S szemünkből, nem tudom miért,

Nagy könnycsepp görgött le.

 

Kisded szobámba vittelek,

Hol egyedül lakom;

Melyet Árpád építtetett

Az ősi várfokon…

 

Kolozsvárig kísértelek;

Ott nőd is láthatám,

S mellyen ezüst-tollat nyertél,

Voltam a lakomán.

 

Másnap mentél, s nem félhet az

Az út veszélyitől,

Ki művésznőt visz karjain,

S ezüst-tollal repül.

 

 

1855.  46. 367. Medgyes Lajos: Zilah

 

Szép a város a Meszes aljában,

Népe büszke, ősi származat;

Hölgyeinek csillag ég szemében,

Ifjúsága villám-lobbanat.

 

Itt ivának áldomást elődeink,

Hogy szétverték a Zalán hadát;

Nagy kő-kaput építvén az ormon,

Itt jegyzék ki a Magyar hazát…

 

Most is él az ősi áldomás még,

A szent hajdan most is fenn vagyon;

Szőlőhegyek körítik a várost

Mint megannyi gyöngyparadicsom.

 

Roppant pincék a hegyekbe vésve.

A nép ide ünnepelni jő,

A hazáért poharakat koccint

S lelkén elszáll a nagy múlt idő.

 

És Árpád, és Töhötöm árnyéka

Megjelen az áldomásokon.

A szívekben szent borzalom ébred,

S isznak, s szólnak lelkes hangokon.

 

 

 1857. 50. 542. Medgyes Lajos, Bálványos

 

(Szerző „Apor lánya" című költői beszélyéből.)

 

Magasan áll Bálványos vár

A Szent-Anna tava felett!

Alatta zúg el a vihar,

Tövén járnak a fellegek.

 

Reggel van. A völgyek köde

Fejéren leng a vár körül;

A napfény lent a fenyveseken

Gyémánt-lepelként elterül.

 

A vár fegyveres őrei,

A nagy bajuszú székelyek,

Mint az Osszián lelkei,

A kődből ki kitetszenek.

 

Alább a Szent Anna tava,

A nap vidám sugáriban,

Tükrében ringatván a tájt,

Hullámzik, mint olvadt arany.

 

A helynek tündér képe van

Mit föl nem ér a képzelet;

Nem csoda, hogy a hős Apor

Lakul választja e helyet.

 

De Delne, Apor lánya, szebb

A tájnak tündér képinél:

Felőle a nép, még ma is

Hihetetlen dolgokat regél.

 

„Mondják: a csillagok közöl

Egy légi tündér szállt alá,

S Apornak ezt a gyermeket

Szerelmi zálogul adá.

 

Haja arany lehelet volt

A hajnal gyönge fényiből;

Keble liliomból szövetett

Arca a rózsa vériből.

 

Nyúlánk növése könnyű köd:

Lépése, szellőlebbenés;

A szó ezüsthang ajkain,

Az ének tündéréneklés.

 

Távol lakó királyfiak

Osztoztak a széplány felett;

De ő egy rab-királyt kedvelt,

Ki szíve temetője lett."

 

Még többet mond a néprege,

Mit itt el nem beszélhetek:

Ki tudni vágyik, menjen el,

És a néptől hallgassa meg.

 

 

1855.  48. 384. P. Molnár István: Bár hányszor születnék.

 

Kis udvarom kellő közepében

Egy galamb-pár repked szerelmében;

Szétrepülnek, de csak a munkára:

Szalmáért megy az ártatlan pára,

S abból együtt fészket raknak ketten.

Kis feleségemmel tanulunk e leckén;

Bár hányszor születnék, földműves lennék én!...

 

Télen élem legszebben világom

Tele csűröm, tele van hombárom.

Ha adómat egyszer lefizetem:

A rossz időt falon át nevetem;

S olvasgatok a meleg szobában,

Azt olvasván nőmnek szelíd nyugodt képén:

Bár hányszor születnék, földműves lennék én!

 

 

1857. 358. Murányi Sándor: Hova mindig vágytam

 

(Gyula, május 28-kán 1857.)

 

Tekintetem szerteszéjjel

Mint az üstökös kalandoz.

S nem telik be nézésével. — Petőfi*

 

Hová mindig vágytam, kívánkozott lelkem,

Sok fáradság után végre megérkeztem.

Igen, itt vagyok már, rónáidat látom

Kedves testvérhonom, nagy Magyarországom!

Oh, rég szeretlek én, s már régen ismerlek,

Gondolatim feléd gyakran elrepültek.

Lelkem szemeivel láttam szépségedet,

S olthatatlan vággyal csak rajtad merengett…

 

Forró szerelem az, amit neked adhat

Szép alföld fia a vadon bérces honnak,

Fogadd el szerelmét, fogadj el fiadnak.

Oh, én síromig hűn szeretni foglak.

De téged sem feled, drága szülőföldem

Bujdosó gyermeked, kedves kis Erdélyem,

Hol egykor bölcsőmet ringatták szelíden

Sírom is ott legyen vadon bérceiden.

 

*Petőfi Sándor: El innét, el a városból

 

 

1856. 8. 64.  Nagy Károly: A család

 

No, ugyan hideg van ám kint,

Jobb most a meleg szobába.

Így kiáltott Márton gazda,

Több fát Julis a kályhába!

 

Ott bent mulat most a család,

Kinek mibe telik kedve;

Az anyjuk varr, Márton gazda

Olvas, csak úgy neki dűlve…

 

Olvas, olvas mígnem végre

Mindnyájan elálmosodnak,

Már a mécs is csak úgy pislog

No, majd folytatjuk ezt holnap.

 

De Márton gazda azt mondja,

Jövőre, ha meg nem halok,

Az ilyen szép kis könyvekre

Ismét csak prenumerálok*.

 

*előfizetek

 

 

1856. 12. 107. Nyilas Samu: András éjszakája.

 

Megfehérült a föld, leesett az új hó.

Nagy András udvarán kocsizörgés, hű-hó

Nem csuda, mert holnap úgy is András napja,

De ő nem a napját, az estéjét tartja.

 

András a faluban okos ember volna:

Sőt hogy az is bátran elmondhatjuk róla:

Gazdag ember mellé szép selyem juhnyája,

S csépeletlen van még egy kazal búzája.

 

Pincéjében sok bor, közte nincsen lőre,

Egy pásztort fogadhat annyi a szőlője.

Szent György éjszakáján talált egy üst pénzre,

Úgy mondják, s elhisszük, a sok szóbeszédre.…

 

És mikor szünete van a muzsikának:

Vége hossza nincsen köztük a danának.

András gazda kezdi, a többi meg mondja,

S künn a cselédeket az ablakhoz vonja.

 

S ott leskelődnek félve nagy meleg bundában,

Még csak köhögni se merészelvén bátran.

Benn a házban pedig ezt nem is gondoljak,

Táncolnak jó kedvvel, aztán meg danolják:

 

„Haragszik a gazda, hogy mi itt mulatunk,

Vigye el a házát, de mi itt maradunk."

És csak éjfél után csillapul a lárma,

S mondogatják többen: „Elég is lesz már ma!”

 

 

1856. 39. 337. Nyilas Samu: Ferenczy szobrász halálára

 

…Műveid a márvány síremlékek

A jövő kor és e nemzet

Kegyeletét biztosítják néked:

Lerepül a hír azokra

S neved sokáig élteti

Kisfaludy Károly szobra…

 

 

1856. 40. 346. Papp: Szózat a nép emberéhez.

 

Nép embere! Olvass,

A kaszát és kapát

Ha leteszed, nyisd fel

A jó könyvek lapját.

 

Nép embere! Olvass,

Mert nem csak kenyérrel

Él az ember, hanem

Egyszersmind igével.

 

Nép embere! Olvass,

Több ész kell, mint erő,

Ész nélkül a munka

Terhes és leverő.

 

Nép embere! Olvass,

Ez a föld kincsbánya,

De kincseit okos

Művelőnek hányja.

 

Nép embere! Olvass.

És látsz olyan csodát,

Hogy a merev kövek

Kenyérré válnak át…

 

Nép embere! Olvass,

Hidd el az olvasás,

Kárhozattól téged

Kimentő Messiás.

 

Nép embere! Olvass,

A magyar Kánaán

Különben benned vak

Koldust hordoz hátán.

 

 

 

1856. 46. 402. Sárosy Gyula: Bók

 

„Összejártam az egész világot

S rájutottam végre magam is

Hogy alig van itt-ott egy kivétel,

Valamennyi asszony mind hamis.

 

Az a kérdés: házasodjam-e hát?

Mikor azt tartják az okosok:

Hogy a jóból több sem elegendő,

S a gonoszból egy is szörnyű sok.

 

Veszek jó nőt? Akkor ő szegényke

Bánja meg, hogy ily férjet kapott;

Veszek rosszat? Úgy be kell cserélnem

Papucsért a férfikalapot

 

Nem, sehogy sem házasodhatom meg!

Így vagy úgy, a vége bánalom.

No de az, hogy agglegény maradjak,

Köztünk szólva, mégis skandalum!"

 

Így tünődöm verseket faragva,

Míg szobámban jártam föl s alá

S észre sem veszem, hogy verselésem

Drága nőmet csontig furdalá.

 

Végre mondám, látva hogy szemében

Szinte szemrehányó könny ragyog:

„Ah bocsánat angyal, oldaladnál

Elfeledtem, hogy már nős vagyok.

 

 

1856. 6. 47. Szakál Lajos: Tompához

 

 Mint új földes gazdához.

(Gyula, jan. 8. 1856)

 

 

Híres hamvai pap

Derék Tompa Mihály,

 Légy üdvöz általam

Múzsák oltárinál!

 

Árvíz látogatta

Békés vármegyéből

Írok én te hozzád,

Szűm teljességéből.

 

Örvendek, hogy rögtön

Földesúrrá lettél,

Mit bizony már régen

S méltán érdemlettél.

 

Most édes barátom

Jobb ízűen dalolhatsz,

S azon az új szalmán,

  Mit magad nyomtattatsz,

 

Nagyhosszút aludni

És álmodni lehet,

Ha már verselgettél,

  S virrasztál eleget.

 

Mi Isten csodája?

Megfordul a világ!

Már élő költőnknek

  Nyílik hálavirág?...

 

Bár még nem láttalak,

Szép lelked ismerem,

S nálam jobb barátod

   Nincs, mondani merem.

 

Te és Arany János

Egy pár csillag vagytok,

 S a népköltők egén

   Vezérül ragyogtok.

 

 

1857. 554. Szász Domokos: Anyám kertje  

 

(Családi kép.)

 

Volt neked egy szép kis kerted,

Mindig zöldellt télen-nyáron,

Öröm-telve ismételted:

„Íme betelt minden vágyom."

 

Kézzel, szemmel, szerelemmel

Te voltál az ápolója,

Imádkoztál este, reggel:

„Csak e kertet Isten óvja"

 

Hogyha reggel nem jött harmat,

Forró könnyed hulla rajok;

Ha vihar jött, betakartad,

Nőttek szépen a virágok…

 

 

 

 

1854. 43. 393. Szász Károly: Karácsony

 

Jövel, családok ünnepe, karácsony!

Úgy várom, mint a gyermek, jöttödet.

Pedig nincs ajándékra kilátásom,

S veled is egy esztendőm lesiet.

De én csak emlékszem már, nem remélek,

A múltban és nem a jövőben élek.

 

Emlékezem; hullt nagy pehellyel a hó,

Mintha szitáltak volna ízibe.

De kandallónál édesebb a jó szó,

S több szék nem fért volna sok közibe.

Oly jó meleg volt a tűz és az érzés,

Az édes szép családi egyetértés…

 

Oh, édes angyal! Mennyi adománya!

S mint kitalálta, melyik mit kívánt?

A gyermek-öröm fogyhatatlan bánya,

És benne minden, arany s briliáns.

Egy semmiségen hogy el tud örülni,

S ha sir, könnyét oly könnyű letörülni!

 

Benyitnak aztán szüleink vidáman,

S bámulnak: hogy az angyal mit hozott.

Van zaj, kiáltás, öröm a szobában,

Minden egy tündérkertté változott.

Nincs bú, mosoly van minden pillantáson.

Ah szép karácsony ! oh áldott karácsony.

 

 

 

1856.  31. Székács József: Hedri Tamás

 

vagy a véletlen csattanás.

 

 I.

 

Szól az esti hálaének

Bágyadt ajkán Hedrinémek,

Már régóta ágyban volna

Ha Tamás nem kóborolna.

Ül fáradtan zsöllyeszékben

Álom sompolyog szemében

Folyton folyik-e rövid élet *)

Nyomban követ az ítélet.

Zengte, zengte, zengedezte

Elvégezte, újra kezdte

Míg az álom rajta rontott

És Tamást, a kósza csontot

Sőt nénjét is elfeledte,

Mert az álom eltemette;

Pedig néki Sára nénje

Kedvesebb, mint szeme fénye…

 

V.

 

…„Köszönöm a májat, tudom azt az egyet

Nem mondtad volna most: itt van Hedri menyed

Ha nincs bátorságod, s a zenebonára

Ágyadból kiszökve nem futsz a konyhába.

De mert a csattanás okait nyomoztad

Ugye hogy csomóját napvilágra hoztad,

Ha azt hitted volna, hogy a csattanással

Nénéd e világot felcserélte mással

Ott ülhetem volna ma a puszta tálnál

Hej csak nagy áldás a bölcs asszony a háznál"

 

Erre Hedri gazda felpattant lovára

S nyájas búcsút intve vágtat a tanyára.

Hedriné: nem tudom, mind azt mire véljem?

Annyi szent gonosz csont az én Hedri férjem

„De a csattanás, szól Örzse, mégsem oly szent,

Mint milyennek édes asszonyom hitte kend."

Hallgass Örzse, magam sem tudom, hogy hányadán

Vagyok, fi-e vagy lány, vagy egyik sem talán.

Azt hiszem, jövőre csapjunk fel Tamásnak

És nézzünk szemébe minden csattanásnak.

 

*) Győri énekeskönyv 47. szám 1. vers

 

 

 

 1857. 23. 206. Szemere Miklós: Pincémben

 

 

Dulce mihi est furere!

Rajta fiúk', halljátok-e

Mit mond Horatius apánk?

„Igyatok!" így parancsol ránk;

Igyunk hát! Künn sötét az éj,

Csillagra most hiába vár:

A mennyről mind hozzánk szökött,

Tüzes csillag minden pohár.

 

Coecubam tu bibes uvam!

Tolcsvai bort isztok komám!

 Itt a pincék, ki ki lássa,

Temetőben vannak ásva,

Melyben most víg dalunk zeng:

Pincém sírok közt domborul,

Itt hordók, amott koporsók,

Öröm és bú összeborul.

 

Hic angulus mihi ridet!

Ez zug, boldogít engemet,

Ez zug fiúk! ha meghalok,

Engem ide kaparjatok!

De mit fecsegek! messze még

Messze tőlünk még a halál,

Igyunk, igyunk! a mélyben itt,

A föld alatt, ránk nem talál.

 

Nec dulces aniores sperne!  

Hej ha nyájas kéjtől verne

Holtig a szív! S komoly aggság

Helyett örök víg ifjúság!

Mi az élet öröme? bor!

Édes, tüzes, gyorsan fogyó,

Kisded öröm: egy-egy borcsepp,

A nagy öröm: telt csobolyó…

 

Plus nimio ne doleas!

De mit ér e búslakodás!

A bohóé: gond és sóhaj!

A bölcsé: az öröm, kacaj!

Mienk a víg jelen fiúk!

Még egy pohárt! még egy pohárt!

Éljen újra: a legszebb lány,

A legjobb bor, leghűbb barát!

 

 

1855. 1. Thaly Kálmán: Juranich h12-4

 

1856. 11. 87. Thaly Kálmán: Zápolya

I.

 

Hová nyargalsz vitéz lovag

E tajtékzó paripán?

 „A királyi ős Budára

Át Szegednél a Tiszán!

 

Leveretve nyög a pórhad

Éljen, éljen Zápolya!

Megmentését egyedül csak

Neki köszöni hona!"

 

Szól és vágtat, mint a szélvész

Temesvárról a futár,  

S nyomában, mint rózsafelhő

A hír fönn repesve jár.

 

Ős Budában fürge zaj kél,

Vígan szólal a harang:

Mint majd egykor az angyalnak

Trombitája szólaland.

 

A király is hallja a hírt

Könnybe lábad a szeme..

Ki mondja meg: ez a könnyű

Öröm vagy bú könnye-e?

 

II.

 

Egy évtized leviharzott.

Azóta sok változók.

Újra hírnök jő Budára

Arca halvány, sebe ég.

 

És pihegve szól:

„Mohácsnál Király és hon elveszett!

" S haldokolva fölszakítja

Vérző keblén a sebet.

 

Ős Budában újra zaj kél  

Búsan kondul a harang:

Búsan, tompán, mint midőn a

Koporsóra hull a hant.

 

Királyasszony hallja a hírt,

Könnybe lábad szép szeme.

Kiki tudja: hogy ez a könny

Sötét bánat könyűje.

 

 És Szegednél táborával

Tétlenül áll Zápolya:

Megmentését, elveszését

Neki köszöni hona.

 

 

 

1856. 11.  91. Thaly Kálmán: A három tízes  

 

  (Génre.)

 

Böjt-fogadó szerdán ül nagy szomorúan

Pista klarinétos egy csapszékben búsan,

Nincsen semmi kedve,

Szörnyen le van verve.

A farsang hogy elmúlt

Talán — mint sok leány — ő is azért búsult?

 

Más neki a baja, más gyötri a lelkét,

Elkártyázta reggel minden keresményét.

Otthon felesége

S öt éhes gyermeke

Böjtölhet hét hétig,

Felkopik az álluk húsvét ünnepéig.

 

El van keseredve, majd hogy nem sír szegény;

Midőn hozzája lép Ferke hetyke legény.

Fújjad more! mondja,

— Ezzel csak bosszantja —

Megadom az árát,

Fújj én nekem komám egy francia nótát.

 

Bizony fújnék komám — kivált most — szívesen,

Mert sem otthon, sem itt egy fillérem sincsen,

De tudod nem szabad,

A csapláros felad.

Inkább fütyörészek,

S fütyörészesemért csak egy pengőt kérek.

 

Tudod-e mit komám! adok három tízest,

Fütyülj el izíben egy francia négyest.

A koma szót fogad,

Fütyül, majd megszakad!

Ferke jó kedvében

Majd hogy meg nem pukkad, szörnyű nevettében.

 

Megérdemled komám, itt vagyon a béred,

Nesze vedd szaporán a három tízesed.

De a koma sáppad,

Szája tátva marad,

Mert a három tízes

Nem pénz, hanem három kártya, makk, zöld, veres.

 

 1856. 10. 78. Tóth Endre: Szerelemvallás.

 

Faluvégén furulyaszó,

Ifjú legény fújja, ha szól;

Búsan fújja, álldogálva,

Hol este, hol éjféltájba'.

 

Faluvégén kis ház alatt,

A nótára kis lány hallgat

S ki-kiles a kapu-felen,

Ha a legény odább megyen.

 

Holnap este, holnapután,

Jár a legény egymásután;

A kis leány ma is kinn ül,

Már ma meg a kapun kívül.

 

Jön a legény sompolyogva,

Vár a lányka sápadozva;

Egymástól fél mind a kettő,

Egymásért és mind a kettő.

 

Oda megy a legény végre

Fölkel a lány fel nem nézve

Mind a kettő irul-pirul,

Egy szó se jön ajkaikról.

 

A leányka fő lehajtva

Kis kötőjét babrálgatja;

A legény meg furulyája

Végével a földet vájja.

 

Állnak némán, hosszan, mélyen

A szív első szerelmében;

Se szó, se hang, se mozdulat

Titkon beszél két indulat.

 

 

1857. 22.Tóth Endre: Agglegény

 

(Genre.)

 

Deresedik már a feje,

De nem sokat gondol vele;

Fakó papucs, kopott kabát, sapka

Unalmában, a szobában

A legyeket csapja.

 

Kormos falon óra perceg,

Elejt minden futó percet

S emlékébe szállnak rá a múltak

Ó, hogy ezek, mint a legyek,

Veszendőbe hulltak!

 

S félreteszi légycsapóját

Sarkig nyitja házajtóját;

Ősi telkét véges-végig nézi

Ne nézd szegény öreg legény,

Nincsen ott, mit nézni…

 

Míg az étel el nem fogyott,

„Miska fiam besompolyog

Farevét váj az ajtófélfából

És bedugja setét zugba:

Ni-ni, hogy világol.

 

Jó, hogy jobban nem világol!

Míg Miskának ad a tálból,

Nem világlik föl a gyermek képe,

És nem látja, ami bántja:

Saját szégyenképe.

 

 

1857. 62. Tóth Endre, Gonosz asszony

 

Mért nem konok, mért nem bátor?

Csak azért is elhervasztom.

Elhervasztom

S férje urát, mivel jámbor,

Epeszti a gonosz asszony.

Ajkárul a szitkozódás mérge

Rontja a ház tiszta levegőjét;

Megtöri a jámbor embert végre

S ráborítják  halott lepedőjét!

A halott kíséret tompán mormog rája:

,Égessen meg a tűz, pokol pozdorjája!'

 

Lánya szép volt és szerelmes.

Férjhez adlak, másnak adlak.

Oda adlak.

Szegénykének szeme nedves,

Reményei megszakadnak.

S elhervad a kelletlen férj mellett

Ifjúsága teljes koszorúja.

Gonosz asszony! tied a lehelet,

Mely a fátyolt sírhalmára fújja.

Újra felzúdul a tompa moraj rája.

Égessen meg a tűz, pokol pozdorjája…

 

S azóta a gonosz asszony,

Ősz fürtökkel, vad szemekkel,

Mély szemekkel  

Hogy rútabbul össze asszon,

Ácsorog az emlékekkel.

Ki elűzte övéit magátul, 

Egyedül áll élte estéjében;

Csak az árnyék áll mögötte, hátul,

Mutogatván a határt setéten.

Sr azt susogja dermedt félelmes magánya:

,Égessen meg a tűz, pokol pozdorjája!'

 

 

1854. 31. 263. Tóth Kálmán: A nép

 

Künn jártam, oda künn a nép között,

És magasabban hordom most fejem,

Mert végre színről színre láttalak

Oh édes vérem! édes nemzetem!

Azt gondolnám, hogy álom az egész

Mi őseimnek földén vezetett,

Mint ezredév előttről szól a könyv

Úgy találtam most is a nemzetet.

 

Láttam a kiváltságot homlokán,

A büszkeséget, mitől szeme ég,

Láttam nyíltságot minden tettében,

Gyermek-bizalmát, s férfi erejét.

S hallottam nyelvét, oh hallottam én

E méltóságos viharhangokat,

És fölmerült előttem a halom,

A melyről Árpád törvényt osztogat…

 

Oh ne mondjátok többé nekem azt,

Ne mondjátok, hogy korcsosul e nép,

Isten, vagy maga, de egy nagy erő

Fönntartja mindig ősi jellemét.

Csak hogy a fán is minden izmos ág

A törzsöknél van mindjárt oda lenn,

A tenger gyöngyét ne a víz színén,

Hanem alant keresd, a fenéken.

 

 

1856. 13. 110. Üményi: A drégelyi varga

 

Régen ostromolja

Ali Drégely várát.

Régen érzi a magyarnak

Öldöklő csapását.

 

Bosszankodik szörnyen

Dúl, fúl haragjában,

Hogy e kis vár oly sokáig

Áll az ő útjában.

 

 Uram Ali basa

Törökök vezére,

Mit adnál, ha lesimulna

Homlokod redője?

 

Ha kezedbe adnám,

A győzelem kulcsát;

Ha felfedezném előtted

Drégely titkos útját.

 

Régóta ismerem

Már én e vidéket.

Apám hagyott rám ily titkot

S varga mesterséget.

 

Jutalomból tőlem

Annyi aranyat kapsz,

Amennyi bőrödben elfér

Ha a várba juttatsz.

 

Áll az alku köztük.

Tetszik a vargának.

Ennyi aranya nem volt tán

A magyar királynak…

 

És a varga bőrét

Lehúzták azonnal.

Megtömték a tetejéig

Gömbölyű arannyal…

 

 

1856. 12. 98. Vécsey Sándor: Kertek alatt van egy árok

 

Kertek alatt van egy árok,

Váltig mondtam a rózsámnak,

A rózsámhoz azon járok.

Mások utca felől járnak;

 

Ha az utcán megyek végig,

Hanem ilyen választ adott:

Azt mondja, hogy megítélik.

Tán a szemem csalódhatott.

 

Panaszkodtam a rózsámnak,

Hej! galambom, hamis a szád

Hogy olyan mély az az árok;

Megesnék ki hallgatna rád;

 

De ő arra így felele:

De a szitán én átlátok  

Aki legény nem hal bele.

Érted árkot nem ugrálok.

 

 

 

 

1856. 202. Vida József: Gyászvitézek

 

                 I.

                 Megszűnt a csatazaj, a kardok csörgése,

                 Csak távolról hallik lovak nyerítése,

                 Melyek uruk nélkül

                 Elszáguldhatának a harc mezejéről.

 

Nem maradt egy hant sem az augsburgi téren,

Mely ne fürdött volna drága magyar vérben;

Elhűlt bajnokoknak

Halovány hullái halmokat alkottak.

 

Húsz ezerét ölt le ellenség bosszúja,

Húsz ezer az áradt Lech vizébe fúla.

Könnyezett az ég is,

És vegyesen ömlött a csatában vér, víz.

 

Csak heten maradtak élve: gyáva férgek,

Kik hős társaikkal együtt halni féltek,

Inkább választottak

Dicső halál helyett rút szégyent magoknak….

 

II.

…„Nincs többé vagyontok, nincsen szabadságtok,

Sújtson benneteket a nemzeti átok!

Nem ontjuk véretek:

A világ csúfjára megvetve éljetek!"  

 

Kemény az ítélet, rettentő az átok  

Becsületszerető nemzet volt bírájuk;

Nagy a büntetések;

Cudar gyávaság volt az elítélt vétek!

 

1856. 27. 230. Vida József: Tatárjárás. .

Gyászhírnök jő a királyhoz:

Orosz fejedelmi herceg,

Meg sem pihen, fut, mint a vad,

Melyet fészkéből kivertek

 

Földönfutó, bujdosó lett.

Nincs országa, nincs trónja már,

Elrabolta az ellenség,

Jön a tatár, jön a tatár!

 

Veres kardot hordanak körül:

Leng a király lobogója,

A nemesség a hazáért

Kössön kardot, üljön lóra.

 

„Menjen kedves kunjaival.

Miránk bizony hiába vár."

S egyre rémesebben hangzik:

Jön a tatár, jön a tatár!...

 

A kövér mezőket

Buja gaz véré fel,

Nincs, ki művelgetné

Szorgalmas kezével.

 

A fold is megsínyli,

Hol a tatár jára

Magyarok Istene,

Tekints e hazára!

 

Béla imádkozni

Térdire borula:

„Szűnjék meg, oh Isten

Ostoraid súlya

 

Feledd, hogy e pártos

Nép érdemes rája.

Magyarok Istene,

Tekints e hazára.

 

 

1856. 46. 402. Vida József: Veresek a szemeid.

 

,Veresek szemeid,

Édes jó gyermekem;

Ki szomorított meg?

Panaszold el nekem.'

 

„Veresek szemeim,

Mondod, édes szülém;

Fövényszem hullt belé,

És én feldörzsölém."

 

,Ablakodat nyitva

Oly gyakorta látom;

Mért nézel ki mindig?

Mond meg, édes lányom.'

 

„Mért nézek ki mindig?

Kérdezed, jó anyám;

Úgy sem hinnéd szómat,

Mi haszna mondanám?"

 

,Most kísérik erre Petit;

Nézz ki, lányom;

Katonának viszik.

Jó fiú volt, szánom.

 

„Ha tehát könnyezek,

Ne neheztelj reám,

Hiszen te is szánod,

Úgy mondtad, jó anyám.

 

Ablakomat többé

Nem találod nyitva,

De látod minden nap

Szememet kisírva."

 

 

1857. 37. 382. Vida József: Dobozi Mihály

 

Mint fergeteg, mint sáskahad,

Dúl a rabló török csapat,

Amerre mén, amerre jár,

Diadaltort ül a halál.

 

Török basa dúló hada

Budavárból szét árada,

És elsodor, miként az ár,

Mindent, a mi útjában áll.

 

Rabló csoport halad, halad,

A rémült nép szalad, szalad;

Távolról nézi, városok

És falvak lángja mint lobog.

 

„Maróton van Mihály vitéz,

Szegény népet ő védeni kész:

Oda hamar! itt a török.

lm a jele: ott füstölög!...

 

Jó Dobozi, véred omol,

S te még egyre viaskodol?

Nézd, nézd, az égből integet,

Kezével híva, hitvesed,

Ki angyalok között honol.

 

 Menj, menj az égbe hős magyar!

 Eldönti, oh! a büszke tar;

Ledőltél, mint az ifjú cser,

Melyet tövestől kiteker

A nekibőszült zivatar.

 

 

  1857. 48. 518. Vida József: Lakomára hívtak

 

Lakomára hívtak egykor.

El is mentem, mért ne?

Hiszen csak egy árva batkát

Sem fizettem érte.

Ettem, ittam.

Jól mulattam,

Elapróztam a csárdást is

Tűzzel

A sok deli szűzzel.

 

De híjának csak még egyszer

Engem lakomára,

Tom, mulatságomnak nem lesz

Nyugalmam az ára.

Otthon hagyom,

Nem hurcolom

Szívemet többé magammal,

Mert bajt

  Hozna reám még majd.

 

A minap is csak kicsinybe

Múlt, hogy el nem vesztém,

Pedig azt a furcsa dolgot

Bizony nem szeretném!

Egy menyecske

Akkor este

Oly nyájasan mosolygott rám,

Hogy még!

Mintha csak szép volnék!

 

Bezzeg hamar észrevette

Szívem a mosolygást,

S mint valami kovácslegény,

Úgy kalapált folyvást.

De idején

Észrevévén

Tiltakoztam: úgy is szeret

Egy már,

Ez is sok bajjal jár!

 

1857. 47. 506. Virághalmi, Templomszenteléskor

Kész már a kis templom a falu közepén,

Mint ragyog a kereszt kis tornya tetején,

S tiszta falai mily szűzies pompában

Díszelegnek, mint ékes menyasszony ruhában,

Csillogó ablakin, mint égi glória

Beragyog a fénylő őszi-nap sugara.

S a kis harangocskák mily szent ünnepéllyel

Küldik szózatukat a vidéken széjjel;

Mintha mondanák a hívők seregének:

„Jertek, jertek! mindjárt megzendül az ének."

Megtelik az egyház e nyájas intésre,

Ki ne jönne el a templomszentelésre?

Felszentelésére ama szent hajléknak,

Amely menedéke dúsnak, nyomoréknak;…

 

Új nemzedék járul a régi helyébe;

De ne búsulj öreg, az újdon oltárhoz,

Te is oda léphetsz az úr-vacsorához,

Vedd magadhoz, s a te lelked is megújul

Abban, ki elvérzett értünk áldozatul.

Most egy halvány asszony jő egyházkelésre,

Elhalasztotta azt, templomszentelésre.

Az ünnepélyt zárja a pap hő imája

És áldást kér Isten ez új hajlékára.

És megzendül újra a bezáró ének

Ajkain a hívők buzgó seregének

Az iskolás csapat kettesén, sorjában

Megindul kifelé a templom hosszában

S utánuk, kor szerint, szépen kiballagnak

A hívek. Leghátul a vének maradnak.

 

 

1857.  6. 46. Zalár: Özvegyasszony  

 

Ajka piros, mint a rózsa,

Szeme kék, mint ibolya;

De oda van tündér fénye,

Oda vidám mosolya.

Szegény özvegyasszony!

 

Oh csak sírni, sírni tudna,

Sírni tudna legalább;

De kisírta már utolsó

Cseppig szeme harmatát.

Szegény özvegyasszony!...

 

Ki-kijár a temetőbe,

Ott borong egy sír felett;

Ott borong ő férje sírján

Akit sohse szeretett.

Szegény özvegyasszony!

 

 

 

Függelék

 

Vasárnapi Ujság Blog

http://vasarnapiujsag.blog.hu/

2014. júl. 15. ... A Vasárnapi Ujság hetenként egyszer nagy negyedrétben 1 ½ ívben jelenik meg.

Az alábbi blogot a Magyar Természettudományi Múzeum Könyvtára működteti. A blogon keresztül szeretnénk megmutatni a nagyközönségnek, hogy mi történt a mai napon csak több mint száz évvel ezelőtt a dualizmus korabeli Magyarország e lebilincselő világában. Valamint egyéb érdekes ismeretanyaggal szolgálni az akkori világ mindennapjairól. 

 

*

 

 

1857. 136. 17. Szerkesztői mondanivalók.

1162. Bársonyosra. Hagyjuk már azt a báli ruha feletti vitát. Eső után köpönyeg. De hogy híre fennmaradjon, ide írjuk azt az „atyai költségjegyzéket." Bál után a papa ily reflexiókra fakadt: „Leányom, ruhád a bálra 120, mantillod 15, cipőd 4, kesztyűd 1, fejék 10, virágtartó 3, bele virág 2, hajsütés 1, bérkocsi 1, fagylalt és cukros holmi 2, summa summarum 159 forint konvenciós pénzben." Bizony sok. Különben az additio hibátlanságáért a papa és ön felelős.