h14–40. Vasárnapi Újság. Régi korok világa. VIII. 1890 – 1893.

 

 

 

2015. 11. 05. – 2015. 12. 01.

 

 

Tartalom

 

Bevezetés

 

Közösségek

    Hazaiak

    Külföldi közösségek

Oktatás

Egyház

Színház

Színészek

Zene

Sajtó

Függelék

   A BUDAPESTI ÚJ HIDAK

   Az új Duna-hidak Budapesten

   Paskievics

   HAYNAU

   BÁRÓ BACH SÁNDOR HALÁLA

 

 

 

 

Bevezetés

 

A tartalomból: nők az oktatásban, nők a háborúban, nőképzés; színházi élet; a rendszernek nevet adó Bach, Paskievics, Haynau, Bebel, Liebnecht, Marx; a király a nagybecskereki templom építésére 10.- Ft-ot adományoz; agglegény-adó; a május elsejei felvonulást körmenetnek nevezik; munkásmozgalmak; színházi élet; Aradi 13 vértanú névsora, rövid jellemzésekkel. (Egy nem régi kérdezős riport siralmas eredményeket mutatott.)

 

 

 

Közösségek

 

 

    Hazaiak

 

 

A pesti hazai első takarékpénztár ötven éve (1890. 6.  85. címlap) A Pesti hazai első takarékpénztár története kisebbített képe hazánk pénz- és hitelügye történetének. Élő bizonysága ama természetes nagy erőnek, melyet nemzetünk csak némileg is kedvező körülmények között, ahhoz értő vezetés alatt, minden téren kifejteni képes.

Az egyesület története két korszakra szakad. Az első, mely a közkereseti társaságokról szóló 1840: XVIII. törvény uralmától kezdődik, az abszolutizmus ideje alatt meg nem szakad, és 1875-tel végződik. A második korszak a kereskedelmi törvénynek, az 1875. évi XVII. törvénycikknek 1876 elején történt életbelépésével kezdődik. Az első korszakba esik még az alaptőkének először 1 millióra, azután nemsokára 2 400 000 frt-ra emelése.

1856 július 25-én meghal Simontsits János, az egyesületnek megalakulásától fogva igazgatója. Fáy András, ki az 1848-diki viharos napok kezdete óta a választmányban meg nem jelent, az említett napon, mint örökös segédigazgató elnököl a választmányi ülésen. megválasztják igazgatónak nagy szótöbbséggel

Hajós Józsefet.

Az igazgatósági termet ma Fáy András mellszobra Izsó Miklóstól, a nagytermet szintén az ő képe Barabás Miklóstól — s ugyanezen művésztől Simontsits és Hajós képe díszíti. Nemcsak hazánk, hanem az egész monarchia egyik legtekintélyesebb hitelintézetének keletkezéséről, fejlődéséről a félszázados emlékünnep alkalmára fölötte érdekes monográfiát irt Fenyvessy Adolf jeles közgazdasági írónk, az intézet levéltárából és üzleti könyveiből vett adatok alapján.

 

 

1890. A PESTI HAZAI ELSŐ TAKARÉKPENZTÁR-EGYESÜLET TERÉZVÁROSI FIÓKINTÉZETE A VÁCZI-KÖRUTON. (Előtte omnibusz) Kimnach László rajza

 

Az örvendetes fejlődés mindinkább érezhetőbbé tette, hogy az egyesület házában elfoglalt helyiség nem felel meg céljának. Megszereztek telket és földszintes házat a reáliskola utcában. Az 1866 őszén tartott közgyűlésben elhatározták, hogy díszes, háromemeletes házat építtetnek. Ybl Miklós műépítész készítette a tervet. Az épület, a belvárosnak dísze, elkészült 1868. szeptember havában, és Hajós József igazgató már az új helyiségben nyitotta meg a választmányi ülést. A házban az igazgatónak állásához illő szabad lakást rendeztek be. Ez volt az építkezés terén hosszasan előkészített első lépés, melyre aztán nyomban több következett. Az egyesület üzlete növekedik. Célszerűnek mutatkozott azt helyileg megosztani, s a közönségnek a pénz betételét megkönnyíteni; 1868. október 1-jén a terézvárosi, 1869. június 15-ikén a józsefvárosi, 1882. június 1-ón a lipótvárosi, s 1887 augusztus 1-jén a budai fiók-takarékpénztárt nyitja meg az egyesület.

Mindezek bérelt helyiségben nyíltak meg. Az egyesületnek azonban elve, hogy ingatlant, házat, ne bírjon többet, mint a mennyi üzletéhez szükséges. A Váci-körúti házat, melyet a terézvárosi fiók számára bérelt, nemsokára megszerezte, és díszesen kiépíttette. A József és Ferenc városi fiókot a Kálvin-térre kiszögellő egyik házban nyitotta meg; csakhamar megvette a szomszédos Két pisztoly-féle telek nagyobb részét. Ybl Miklós terve szerint pompás, négyemeletes házat emelt. A fővárosnak díszére szolgál az a monumentális szökőkút, melyet ugyancsak Ybl terve szerint az egyesület a Kálvin-tér közepén, állított és a fővárosnak átadott. A budai fiókpénztár számára a Főút és Jégverem-utca sarkán egy díszes ház Czigler Győző műépítész terve szerint, most jut befejezéshez. Az egyesület négy háza — nem számítva a nyugdíjalap házait — 901 547 forinttal szerepel aktív vagyonában.

 

 

 

A SZABADELVŰ-KÖR A RÉGI LLOYD ÉPÜLETBEN. X. (1890. 12. 190.) Valaha abban a nagy teremben, mely most a törvények első rostája, fényes táncvigalmakat tartott a pesti fiatalság. Itt tette szalonképessé a 40- es években Gorove és Wenkheim a csárdást. S itt tették hatalommá a szabadelvű-pártot is. Egyik a szabadelvű-párt első pártelnöke, másik az e pártból alakult kormány első miniszterelnöke lett. A tanácsterem egyike Budapest legszebb és legnagyobb ilynemű lokalitásainak. A Ferenc-József tér felé van az elnöki zöldposztós emelvény, kétfelől hellyel a miniszterek s a pártjegyzők számára. Az emelvény alatt a hosszú zöld asztal, mely körül egyszerű nádszékeken ülnek a párt tagjai tanácskozások alkalmával. A falak mellett vörös bársony-kerevetek, melyeken az öregebb, kényelmesebb tagok ülnek hosszában. A terem négy sarkában négy billiárd.

A nagy teremtől jobbra három, balra négy kisebb terem nyílik. A jobb oldalon a Dorottya-utca felé az utolsó a Deák-szoba, melyben Deák arcképe, s Wenkheim, Andrássy és Tisza mellszobra áll. (Deák szobra ott áll a kör előtt a Ferencz-József téren. – Ma Széchenyi tér.) Ezután egy sarok-társalgó, azután a wisth-szoba* következik, hol a ház elnöke, a kör gazdája, a horvát miniszter s a többi wisth-kedvelők tartják az asztalokat elfoglalva. E terem falain van a három pártelnök:Gorove, Vizsolyi és Podmaniczky arcképe.

A baloldalon a Duna felől ismét három kisebb játék-terem van. Mikor a generális egy kis pihenőt kap, itt szokott egy sarok asztalnál helyet fogni, itt keresi a pagátot, egy fertály órácskát szakítva mulatságra, Jókaival, Ivánkával, Gajári Ödönnel. A Dunára néző sarokszobában legtöbb a kibic, a «fejedelem» (báró Kemény János) asztalánál. Ezután a sakk-szoba, majd a két olvasó-terem jön. Az asztalokon valamennyi magyar és sok külföldi újság. A kör tagjainak száma jelenleg a rendkívüli és vidéki tagokkal együtt 420 körül van.

 

*A whist ütésszerző játék. A lehetséges 13 ütésből minél többet kell megszerezni. A párok ütései közösen számítanak.

 

 

 

A BUDAPESTI MUNKÁSOK GYŰLÉSE A VÁROSLIGETBEN (1890. 19. 307.) A nemzetközi munkás kongresszus határozta el, hogy a munkások üljék meg évenként május első napját, legyen az munkás ünnep az egész világon. Ezen a napon ne dolgozzanak, hanem mutassák meg magukat tömegesen, hogy mennyien vannak, tartsanak gyűléseket, és mondják el panaszaikat. Ezen a napon hangozzék föl mindenütt, hogy a munkásosztály elégületlen, és jobb sorsot követel. A kongresszus határozata szerint meg is ülték május elsejét mindenfelé a világon, ahol munkások vannak; Franciaországban csak úgy, mint Svédországban, Amerikában, mint Európában. Közös jelszó hallatszott mindenfelé: «nyolc óra munka». Május elseje megmutatta, hogy a munkások egy roppant nagy fegyelmezett pártot alkotnak. A munkások légiói vonultak el e napon körmenetekben zászlók alatt. Milliók hangoztatták a közös követelést. Pedig, hogy május elsején ne legyenek munkás-tüntetések, arra nézve megtörtént minden, még az erőszak sem hiányzott. A hatóságok sok helyen megtagadták az engedélyt a körmenetekre, a gyűlésezésekre. A gyárosok, munkaadók fenyegetőztek, hogy aki e napon nem dolgozik, elveszti helyét. Nem használt. Május elseje csakugyan munkásünneppé vált és munkás-tüntetés lett. Katonaság, rendőrség állt készen.

Budapesten példás rendben ment végbe a tüntetés, pedig nagy tömegeket hozott mozgásba. A városligetben csak ritkán szokott megfordulni oly sokaság, mint akkor. A hatóság nagymérvű intézkedéseket tett minden bekövetkezhetőségre. A katonaság készen állt a kaszárnyákban, a rendőrség mozgósítva volt. Azt nem engedték meg, hogy a népgyűlésre a városon keresztül, nagy menetben vonuljanak ki, mert így könnyen csatlakozhatott volna a csőcselék, mely az ily alkalmakat lesi. A munkások a városban gyülekeztek, különböző útirányokban indultak a mellékutcákon. A zene tiltva volt, a lobogót nem lehetett a városban kibontani, mert csődületet idézhetett volna. A különböző gyárak, ipartelepek, munkás-egyesületek, iparos testületek mind külön csoportban indultak a városliget felé, kokárdákkal a mellükön. Minden csoportnak megvoltak a rendezői, vezetői. Némelyik mellé rendőri tiszt is akadt. A városligetbe érve fölemelték a lobogókat, a feliratos táblákat, és megszólalt a zenekar. Így mentek, katonás rendben a színkör előtti tágas mezőre. Zászlója, táblája minden csoportnak volt legalább egy-egy. Ezek fölirata: 8 óra  munka, 8 óra üdülés, 8 óra alvás. Világszerte ezt használták.

A városligetben fölállított szónoki emelvényt szintén e feliratok tarkították. Legalább 25 000 ember gyűlt itt össze, és e nagy tömeg kiszámított rendben foglalta el helyét, semmi tolongás sem volt. Mindenki tudta, hová kell állania. A rendezők még arról is gondoskodtak, hogy a tömeg közt utak maradjanak, a később érkező csapatok számára. A zenekarok fölváltva játszották a Rákóczit, a Marseillaise-t, és egyéb dalokat. A gyűlés maga rövid volt. Dr. Csillag Zsigmond, a munkásmozgalmak egyik vezetője, fejtegette a nap jelentőségét s elmondta, hogy a munkás meg van fosztva attól, hogy a törvényhozásra befolyjon, de joga van követelni, hogy azok védjék meg, kik a törvényt alkotják. A munkások az állam leghasznosabb tagjai, meg kell tehát őket védeni. Egy óra alatt véget ért a gyűlés, s a nagy tömeg ugyanabban a katonás rendben hagyta oda a ligetet, mint a hogy jött. Nem történt a legkisebb rendetlenség sem.

 

 

Mikes-ünnepély Zágonban.(1890. 35. 504.)  Aug. 17-ikén Zágonban kegyeletes ünnepet rendeztek Mikes Kelemen emlékére. Rákóczi fejedelem e törhetetlen hívének, ki bujdosásában mindig oldala mellett volt, a fejedelem halála után pedig a keserves száműzetésben, Rodostóban maradt. Utolsónak hunyt el azok közt, kik a fejedelemmel kibujdostak a hazából. A klasszikus tollú írónak, kinek Törökországi levelei irodalmunk XVIII. századbeli becses művei közül valók, kétszázadik születésnapját ülte meg szülőhelyének, Zágonnak olvasó-egylete. Az ünnepély délelőtt 11 órakor kezdődött a Zágon tanítókara által előadott Szózattal. Erre Bodor János ref. pap emlékbeszéde következett, mely után Antal Lajos papjelölt Lévaynak Mikes című költeményét adta elő. Az ünnepélyt ebéd követte. Este hangverseny volt, s az ezt követő táncmulatságon szórakozott az egybegyűlt közönség.

 

Zágon falu, Romániában Kovászna megyében.

 

 

A felvidéki magyar közművelődési egyesület VIII. közgyűlése.  Kostenszky Géza (1890. 39. 630.) Nyolc esztendővel ezelőtt a felvidéki magyarság néhány előkelősége megalakította a tíz törvényhatóságra kiterjedő felvidéki magyar közművelődési egyesületet. A felvidéken az államellenes izgatás sokkal kevésbé veszélyes, mint Erdélyben, mégis a magyar nyelv terjesztésére a hazának éjszak-nyugati részén csak olyan szükség van, mint a Királyhágón túl. Az a valóság, hogy Felső-Magyarország nagyobb városok, messzire kiható forgalmi központok híján, rendkívül lassan magyarosodik. Egész nagy területeken, napok hosszat járhat még az ember, anélkül, hogy az államnyelvnek a hivatalos szobákon kívül csak nyomára is akadna. A tíz törvényhatóság 1 431 032 lakosa között az állam nyelvét csakis 334 162 ember beszéli, pedig Hont, Bars és Nógrád megyékben déli részén a magyarság tömegesen lakik. A felvidéki magyar egyletnek igen szép és nagy hivatása volna még akkor is, ha a rendszeres pánszláv-izgatás nem állítana is azon veszély elé, hogy e nagy terület lakosságának túlnyomó többsége egyszerre csak a haza ellenségévé válik. Főnemeseink és főpapjaink közül csak igen kevés vesz részt a nagy feladat megoldásában. Céljánál fogva nyert mind nagyobb teret, s ma közel 400 alapító- és 4000 rendes taggal, 37 720 frt évi jövedelemmel és 61 363 frt tőkésített vagyonnal bír. Védnöke József főherceg.

Nyolcadik rendes közgyűlését az egyesület Pöstyénben*tartotta. A város 4500 főnyi (csaknem kivétel nélkül tót és német anyanyelvű) lakossága, mint egy ember igyekezett legjobb tehetsége szerint az ünnepi pompa fokozásához hozzájárulni.

A közelmúltban Liptóban és Turóczban elkövetett hazafiatlan pánszláv tüntetések után, a tót köznép messze vidékről is eljött, hogy kifejezze a magyar nemzeti eszme iránt táplált háláját. Gyermekeivel az állam nyelvét megértetni és őket a magyar állam közéletében való részvételre is képesíteni igyekezik.

A közgyűlésen Szalavszky Pál, Trencsén megyei tag, indítványt tett, miszerint a kormány oly törvényjavaslat beterjesztésére kérettessék fel, hogy az összes népiskolai tanítók az állam közegeinek fegyelmi hatósága alá rendeltessenek. Az indítványozó és Plachy Bertalan királyi tanácsos szónoklatai után, a közgyűlés egyhangúan magáévá tette a javaslatot. Azt is, melyet Kostenszky Géza terjesztett be arra nézve, hogy a közoktatási miniszter felkéressék, hogy iskolalátogatóknak csak egyesületi tagokat nevezzen ki. A Rudnay Béla alelnök által beterjesztett évi jelentést helyeslőleg tudomásul vették.

 

*Szlovákiában, Nagyszombattól 32 km-re északkeletre, a Vág partján fekszik. A Nagyszombati kerület Pöstyéni járásának székhelye. Teljes népesség 28 300.

 

 

A TIZENHÁROM VÉRTANÚ (1890. 40. 646.) Damjanich Jánost Szent   Tamástól kezdve Nagysarlóig, mint a magyar sereg legbátrabb vezérét, mindenütt  ott találjuk, hol a honvédség zászlóit győzelemről győzelemre vezette.

 

Nagy-Sándor József tábornok öt óráig tartó véres ütközetben féken tartotta a Paskievics, Bebutov, Sass és Rüdiger által Konstantin nagyherceg jelenlétében vezényelt oroszokat. Ennél véresebb csata nem vívatott Magyarországon az oroszok ellen.

 

Lázár Vilmos a hadjáratban tettleges részt alig vett, mert leginkább újoncozással és szervezéssel foglalkozott. Halála után családja ismételten hiába kérte még évek múlva is hullája kiadatását. Csontjai ott porladoznak az aradi vár egyik sánca árkában, hol három tábornok bajtársaival együtt elvérzett.

 

Gróf Leiningen-Westerburg Károly a legrégibb németbirodalmi családok egyikének sarja, az angol uralkodó-házzal is rokonságot tartott. A szabadságharcnak alig volt nevezetesebb ütközete vagy csatája melyben Leiningen személyes bátorságával és ritka vezéri tapintatával magát ki ne tüntette volna.

 

Török Ignác, mint mérnökkari őrnagy, 1838. évben a magyar testőrséghez, mint másod őrmester lett áthelyezve, és 18 éven át ott az ideiglenes és állandó erődítések tanszékét foglalta el.

 

Midőn a vesztőhelyre értek, Kiss Ernő sajnálatát fejezte ki Schweidel József előtt, hogy, amiként ez szándékában volt, bajtársa vagyontalan családjának semmit sem hagyhatott, mert a halálos ítélettel együtt birtokait is elfoglalták.

„Se baj, kedves Ernőm, — monda Schweidel, — nevemmel oly örökséget hagyok gyermekeimnek, melynek a világ végéig megmarad.”

 

Pöltenberg Ernő lovag 1814-ben Bécsben született. Atyja gazdag földbirtokos.

Kitűnő ós bátor lovassági vezér lévén, huszárjait többnyire fényes győzelmekhez vezette. Akkoriban, — a mostani divattal ellenkezőleg, — a tisztikarnál túlnyomó többségben előkelő magyar családok ivadékai szolgáltak. Ezért az ezred szelleme tiszta magyar volt.

 

Lahner György tábornok volt az egyetlen, ki néhány hónapi tettleges szolgálat után mindvégig csakis a hadsereg fölszerelése körül volt alkalmazva.

 

Cserneki és tarkeöi Dessewffy Arisztid, Dessewffy Gáspár és Kubinyi Júlia fia.

Haynau, kit Lichtenstein herceg az általa Dessewffynek adott becsületszó beváltására unszolt, ismert ridegségével oly formán játszotta ki Lichtenstein herceget és Dessewffynét, hogy a kötél általi halálra szóló ítéletet golyó és puskapor általi kivégeztetésre változtatta „kegyelem útján”.

 

Véesey Károly gróf a hajnácskeői Vécsey grófok ősmagyar családjából, 1807-ben, Pesten született. 12 éves korában a 2-ik huszárezredbe, mint hadapród lépett, és már 1830-ban másodosztályú századossá lett, mi még az akkori szolgálati viszonyok közt is rendkívül gyors előmenetelnek volt tekinthető.

 

Aulich Lajos 1792-ben Pozsonyban született és 1809-ben a Sándor orosz császár nevét viselő 2-ik gyalogezredbe lépett, mint közember. Mint altiszt részt vett az I. Napóleon elleni utolsó háborúkban.

Az isaszegi csata után Aulichnak jutott ama nehéz feladat, hogy a Budapesten álló ellenséget abban a hitben tartsa, hogy a magyar sereg a főváros visszafoglalását akarja erőszakolni, holott hadaink Komárom felmentésére siettek. Az osztrák vezér ráment a lépre.

 

Knézics Károly, egy jelenleg is Szlavóniában létező katonai család ivadéka. Rendkívül vallásos ember volt. Minden ütközet előtt térden állva imádkozott, s aztán bátran kitette mellét az ellenség golyóinak.

 

Mészáros Lázár leköszönése után Kiss Ernőre bízatott ideiglenesen a hadügyminiszteri tárca, melyet Görgey, s utána több tábornok felváltva kezelt. Nagy vagyonát, amennyiben ezt készpénzzel és egyéb áldozatokkal tehette, a szabadságharc céljainak előmozdítására fordította.

*

 

A kis tapolcsányi uradalom. Adorján Sándor (1890. 38. 609.) Kis-Tapolcsány Bars megyében fekszik, s vasúti állomáshelyei jelenleg Nyitra vagy Léva. Bécsből vagy Budapestről 4—5 óra alatt elérhetők; egy év múlva Tapolcsánynak is közvetlen vasúti csatlakozása lesz Érsekújvárral. A vármegye székhelyétől, Aranyos-Maróth-tól alig tíz percre fekszik a kis tót nyelvű község, Kis-Tapolcsány. Történelmileg is nevezetes, fejedelmi fényűzéssel épített kastélyával, egy völgykatlanban, melyet azonban olyan magas légréteg tiszta levegője tölt be, hogy az a legegészségesebb vidékekkel méltán versenyezhet. A község lakossága, valamint a közel fekvő községek legnagyobb része, szinte kizárólag tót. Ez nem egy jelentőségű azzal, hogy szláv. Ezek itt eltótosodott magyarok. Olyan vérből valók, amelyből nagyon sok kiomlott egykor a magyar szabadság ügyéért, s a melyből fakadtak Rákóczi legkitartóbb hősei is. A vér tehát magyar; a mi nemcsak abból látható, hogy nagyon sok magyar nevű van közöttük most is, de különösen abból, hogy a szláv propagandának itt eddig leghálátlanabb volt a talaja. Ezek a tótok őszintén rokonszenveznek mindennel, a mi magyar. Nagyon könnyen volnának visszamagyarosíthatók. Nemcsak tótok lettek, hanem el is szegényedtek. A magyar paraszt sokkal szívósabb, és amíg magyarságát megőrzi, sokkal munkásabb és erőteljesebb, semhogy amije van, azt könnyen kiengedné a kezei közül. De a tótosodással együtt jár a pálinka megrontó mérge is, s annak a nyomában csupa koldusbot terem. Keglevich István gróf sokat tett, hogy e népet a tönkrejutástól megmentse.

Az uradalom kiválóbb szépségű pontjai közül, melyekben különben fölötte bővelkedik, jelentős a piszkii vadászlak, a Piszki (homok) nevezetű hegyen. Egyike a legbájosabbaknak, és a Hrussó vár romjai, a hason nevezetű hegy tetején. Mindkét pontra kitűnő, s mindig a legjobb karban tartott kocsiút vezet föl, onnan ágazva aztán szét az erdőkbe.  A történelemben a vár keveset szerepel, a hagyományban annál többet. Szilárd, még ma is hatalmasnak megmaradt falai a nagy erővel is dacoló vár jellegét mutatják. A vár a Rákócziak birtoka, sőt lakása is volt, de a hagyomány hozzá teszi azt is, hogy e helyen búcsúzott el híveitől Rákóczi Ferenc, amikor Törökországba ment száműzetésbe. Hrussó váráról gyönyörű kilátás nyílik a tapolcsányi kastélyra és parkjára. A Zsitva völgyére, melynek végében látszik Aranyos-Maróth, közbül elszórva az apró falvak, Bars-Kenéz, Keresztúr, Zsikava. Az uradalomnak immár ura Károly Lajos főherceg, s amely ez időtől fogva magyar otthona a magyar trónörökösnek és családjának.

 

Tapolcsány (szlovákul Tepličany) Družstevná pri Hornáde településrésze, korábban önálló falu Szlovákiában, a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában.

 

 

Hogy gondolkozott 1830-ban a magyar értelmiség? Bertha Sándor (1891. 8. 125.) Egy leveléből idéz: Bertha Sándor úrnak nagy tisztelettel ajánlva Pozsonyban. Október 26-án 1830-ban. Küldi: Lukács Móricz Bálint.

…a mi hazai dolgokat illeti, azokkal megelégedve lenni lehetetlen. A Felírásban és a különben is csak hiú ígéretekkel teljes királyi válaszban, valamint a többi, újságainkban megjelent országgyűlési beszédekben is, megvallom, undorodással olvastam a régi alkotmánynak szüntelen emlegetését, égig emeltetését. Még nem mentünk előbbre? Most mikor az egész világ vérét ontani kész új szabadságoknak, a természet szent törvényeivel és korunk felvilágosodott szellemével megegyező szabadságoknak megnyeréséért; most ezek az elavult előítéletekben megrozsdásodott arisztokraták csak mindig régi konstitúciójukat, (itt: alkotmány) sötétségben vagdosó századoknak fonák szüleményét akarják fenntartani?

Szörnyű a nép haragja! Véresen bosszulja meg sértett igazait! Vagy talán a magyar nép türelmét semmi se bírhatná haragra? Dózsa napjaira emlékeztessük-e azokat a Méltóságos és Tekintetes Urakat, akik finomabb agyagból készülteknek vélvén magokat, nyugodt lelkiismerettel az utolsó vércseppet is kicsikarják nyomorult jobbágyaikból? Vagy talán nem térhetnének vissza azon véres napok? Ha az emberiség, ha a közvélemény javaslatai iránt siketek is Nemeseink, talán megrendülnének, ha valamely jó  hazafi, nem félvén a hatalom haragjától, eleikbe tartana egy tükröt, melyben kastélyaiknak füstös romjait, vérben fetrengő, a népdühnek feláldozott gyermekeiket látnák! Talán felébrednének százados álmaikból. Adjuk meg a népnek, ami a természet örökkévaló törvényei szerint az övé, és nyugodtan fog szép hazánk azon emésztő tűz közepette, mely a fél világot elborítja, törvényes szabadságának örülni.

Az Ország rendéinek azon kérésük is, mely a már régen tőlünk elszakadt Galíciának, Lodomériának és Dalmáciának hazánkkal való egybekapcsolásukat tárgyazza, ha beteljesedne, ítéletem szerint inkább ártalmára volna a magyar nemzetnek, mint hasznára. Hazánkban úgy is oly csekély a nemzetiség, és vajmi könnyen nyomhatná el azt egészen a már különben is igen elterjedt tótság, ha még rokonaival, a lengyellel frigyesülne! Vagy nem áll-e a nemzet hatalma és virágzása inkább a nemzeti erőben, mint birtoka kiterjedésében vagy a lakosok számában? Ha pedig nagyobbítani akarják Magyarországot, kérnék inkább Erdéllyel való összekapcsoltatását; hiszen ez is régen Magyarországhoz tartozott!

 

 

Udvari élet Budán.(1891.  9. 142.) Buda vára, mely annyi fényt látott hajdanában, évről-évre csöndesebb lesz. A minisztériumokat és egyéb közhivatalokat, melyek az életet tartották benne, lassanként mind átköltöztetik a pesti oldalra. A romantikus fekvés, a tradíció mit-sem használ, győz vele szemben a gyakorlati szempont, a kényelemszeretet. De néha-néha mintha megújulnának a budai vár egykori dicsőséges szép napjai! Olyankor van ez, amikor a királyi udvar hazajön hozzánk, s egy-egy pár hetet a budai királyi várlakban tölt. A régi élénkség, pezsgő élet, ha rövid időre is, újra felbuzdul az ősi falak közt. Buda divatba jön. A fővárosban melegen érdeklődnek a palotában történő események iránt és majd mindenkinek akad dolga Budán. Ki audienciára jelentkezik, ki az udvari méltóságoknál tesz látogatást, ki a Szent Zsigmond-kápolnába megy, ki meg puszta kíváncsiságból jár fel, hogy nézze a díszőrségen álló katonák szabályos, egyhangú lépteit. A gőzsiklónak megháromszorozódik a forgalma s a Szent György-tértől a palotáig vezető gesztenye-fasor mentén folyton nagy közönség sétál. Különösen déltájban nagyobb a csoportosulás, amikor az őrséget fölváltják. A várta-épületben most két őrség tanyáz. Az egyik a rendes őrség, mely a helyben állomásozó ezredek, vagy a honvédség legényeiből kerül ki. Amikor a honvédség van soron, a palota előtt rendszerint van egy kis lelkes tüntetés a király mellett. A másik őrség, mely a palota előcsarnokaiban és a belső-termekben végez szolgálatot, a várcsendőrség soraiból telik ki.

Hétfőn és csütörtökön, mikor ö felsége általános kihallgatást ad, a szokottnál szintén nagyobb sokaság nézi a díszruhás tisztelgők felvonulását. Különösen a kabinetiroda, mely a palota földszintjén van, valóságos búcsújáróhely. Itt jelentkeznek azok, a kik bármely okból legfelsőbb kihallgatásra akarnak menni, s ide viszik folyamodványaikat a segélykérők.

A király ritkán fogad valakit magánkihallgatáson. Legtöbbször Szapáry Gyula gróf miniszterelnököt, aki szomszédos palotájából gyalog, a födött folyosókon megy ő Felsége lakosztályába. A budapesti társasággal az udvari ebédek alkalmával érintkezik a király, melyek mostanában hetenként háromszor-négyszer vannak. Ezekre az ebédekre felváltva hivatalosak a főrendiház és képviselőház előkelőbb tagjai. Este 9 órán túl a király a legritkább esetekben marad fönn, mert régi szokásához híven, este mindjárt 9 óra után lefekszik és reggel ötkor kel. Sokszor már fél hatkor íróasztalánál ül.

Erzsébet királyné még visszavonultabb életet él. A felséges asszony viruló színben van, amint arról érkezésekor a pályaházban összesereglett közönség is meggyőződött. Mégis nem megy sehová. Csak a királyi palota kertjében sétál naponként, melynek fagyos, jeges utjait deszkapallóval födték be. Itt szokott sétálni verőfényes szép napokban görög nyelvmestere, Rossopholus athéni gimnáziumi tanár kíséretében, akivel görögül társalog. A királyné magán lakosztályában nem fogad senkit. A király naponként meglátogatja a felséges asszonyt. Nem egyszer a legszűkebb családi körben, ketten ebédelnek. Ő felsége a királyon kívül csak a rokon főhercegek látogatását fogadja, köztük József főherceg családjáét.

 

 

 

MÁRIA TERÉZIA ÉS AZ 1741. ORSZÁGGYŰLÉS. Dr.VÁCZY JÁNOS (1891. 27. 433. címlap) Több, mint másfél század múlt el azóta, hogy Mária Terézia trónját nemzetünk megmentette: de még most is érzünk valamit a híres 1741-ki pozsonyi országgyűlésnek ama fönségéből, melyhez foghatónak aligha voltak tanúi más nemzetek. Marcali Henrik műve* Mária Teréziát, mint igazi magyar uralkodót mutatja be.

Nagy Frigyes elhatározta a háborút, mit azonban Bécsben nem is sejtettek. Nem hisszük, nem hihetjük — ezt válaszolták Bécsben a háborús hírekre. Pedig Frigyes már meg is indult hadával, mikor Mária Terézia alig volt néhány hónapos uralkodó. A jogtalan támadást szerencse kísérte. Szilézia Frigyes birtokába jutott. Ugyanekkor a franciák és a bajorok Csehországot szállották meg, s ott egyesültek a szászokkal. A szárdok és spanyolok az olasz birtokokra áhítoztak. Bécsben sokáig nem akarták e tornyosuló föllegeket látni, de annál inkább féltek, hogy Magyarország is nyíltan fölkel a királynő ellen. Hazánk csakugyan fegyverkezni kezdett, de nem királya ellen, hanem épen a trón védelmére, még mielőtt a nyilvános háborút, a nemesség fölkelését az országgyűlés elhatározta volna. Az előbb mellőzött Pálfly János országbíró, aki most az összes magyarországi hadak főparancsnokává neveztetett ki, már 1741. január hó 26-dikán fegyverre szólította a hü magyarokat.

Szeptember 11-én a királyi várban jelennek meg az ország rendjei. Mária Terézia a trónon foglal helyet s mellette gr. Batthyány Lajos, a kancellár, ki a szorult helyzetet ékes szavakban s megindulva tárja a rendek elé. Utána maga a királynő szólal föl, ki gyászruhában, koronásán állt a rendek előtt: „Ügyeinknek szomorú és mindenkitől elhagyott állapota késztet, hogy a tekintetes rendeket értesítsük örökös tartományunknak, Ausztriának inváziójáról, és írásban előadjuk, hogyan lehetne ezen segíteni. Magyar királyságunknak, személyünknek, gyermekeinknek megmaradásáról van szó. Mindenkitől elhagyatva, egyedül a tekintetes rendek hűségéhez, fegyveréhez, az ősi magyar erényhez menekülünk, kérve a tekintetes karokat és rendeket, adjanak mihamarabb tanácsot, és hajtsák végre, ami szükséges.”

Mindenki tudja, mi volt a rendek válasza e beszédre. Mindenki tudja, hogy e nap, a „vitam et sanguinem” napja, a magyar nemzet történetének nagy napjai közt foglal helyet.

Pár nap múlva százezernyi sereg állt készen s Közép-Európa sorsa el volt döntve. S mikor újra fölkelt a nemesség 1744-ben: a magyar fegyver mindenütt dicsőséget aratott. A nő-uralkodót nem lehetett oly könnyen megfosztani trónjától, mint az ellenség hitte. Maga Nagy Frigyes is fegyverszünetre lépett a nemesi fölkelés hírére, mit még az előtt néhány héttel megtagadott.

Az áldozatkészséget a királynő sohasem feledte el, mert nemcsak lelkesedést talált itt, hanem törekvései és érzelmei iránt rokonszenvet is, a mely hosszú uralkodását egészben véve áldásossá tette.

 

*Megjelent a Magyar történeti életrajzok VII. évfolyamának II. füzetében.

 

 

Magyar érzület Fiumében. Egy fiumei magyar. (1891. 35. 571.) Fiume és Horvátország között, a határon áll egy pár ház, amely faluszámba megy. Fiúméhoz tartozik, s a neve Grohovo. Ismeretes név azon időből, amidőn 1885-ben egy földcsuszamlás tönkre tette a falut. Csak egy pár ház maradt a faluból, de azért megmaradt falunak. Lakosai legnagyobb részt régi elszegényedett nemesek; nemességük I. Lipót idejéből származik. Foglalkozásra nézve iparosok és földművelők. Pokróc- és daróc-kallózással és mosással foglalkoznak, és szőlőt termelnek. Rendíthetetlen magyar érzelmükről ismeretesek s ez az oka, hogy egy fiumei polgárokból alakult kis társaság, amely szintén magyar érzelmére büszke, minden vasárnap és ünnepnap ellátogat Grohovóra, hogy az ottani jó bor mellett éltessék Magyarországot. Ez a kis társaság megpendítette azt az eszmét, hogy jó lenne Grohovón, abban a tántoríthatatlan kis magyar fészekben, Szent István király napján egy magyaros zamatú ünnepet rendezni.

Délelőtt 10 órakor állították fel ünnepélyesen a lobogó oszlopát, amelyre viharos éljen-kiáltások, mozsárlövések és a Kölcsey himnusza zenéje mellett húzták fel a lobogót. Amidőn fent lobogott a magyar nemzeti zászló, előállott Mattenssich Mihály, fiumei községi iskolai tanító s elmondta Grohovó történetét. A grohovói lakosok  nemessége I. Lipót királytól származik. Grohovó mindig hűséges volt Fiúméhoz. s törhetetlen ragaszkodással viseltetett Magyarország iránt. Magyar érzelmük miatt sok kellemetlenségnek voltak kitéve a szomszédos horvát falvak részéről. Midőn Fiumét elrabolták az anyaországtól, a grohovóiakat nem voltak képesek megtörni se fenyegetésekkel, se bottal, se hízelgéssel, se börtönnel. Ők mindig a magyar állameszme pártolói maradtak. A tanító köszönetet mondott azoknak, akik azon buzgólkodtak, hogy Grohovónak szerény házikói között büszkén loboghat a szabadság jelképe, a magyar nemzeti lobogó.

Az egész ünnepségen meglátszott, hogy úgy a rendezők, valamint a résztvevők meleg rokonszenvvel és tántoríthatatlan ragaszkodással viseltetnek a magyar nemzet iránt. József főherceget nagyon sokszor éltették.

 

 

Magyar szellemi élet (1891. 44. 717.) Elbeszélések és rajzok a magyar írók és művészek életéből. Szerkesztette Igmándi Mihály. Budapest, 1892. Hornyánszky Viktor könyvnyomdája. A 212 negyedrét oldalra terjedő könyv ára fűzve 4 frt, díszkötésben 6 frt. Nagy töredékben van bemutatva abban a 24 íróban, 15 színészben, 10 festőben, 4 szobrászban, és ugyanannyi zeneművészben, kiknek e könyvben arcképét s egy-egy önéletrajzi kisebb dolgozatát találjuk. Szemelvények:

Jókai: amíg ezt a föld-glóbuszt, aminek Magyarország a neve, annyiszor körülkerültem, mennyi alakjával kellett megismerkednem az egymást váltó kornak! Élők és halottak nekem modellt álltak, hívásomra most is eljönnek, változatosságban kifogyhatatlanok. Emlékkönyveimben annyi tárgy van följegyezve, hogy még egy másik ötven év sem volna elég azokat mind feldolgozni.

Falk Miksa, a magyar publicisták atyamestere, érdekesen adja elő, hogy 1861. elején, midőn Bécsben a Wanderer munkatársa volt, Schmerling lovag mindenható kormányzása alatt, hogyan ítéltek Őt el három hónapra, a pestmegyei adminisztrátor kinevezését kommentáló vezércikke miatt.

Zichy Antal Naplójából közöl két részletet, egyet a debreceni békepártról, egyet pedig azokról a benyomásokról, melyeket lelkében Széchenyi naplóinak sajtó alá rendezése keltett.

Dóczy Lajos azt csevegi el. hogyan tanult ö meg magyarul, azon a nyelven, amelyen azóta annyi költői művet adott irodalmunknak.

Munkácsy Mihály az első siker gyötrelmeit írja le: Parisban töltött első éveit, a műárusokkal való sokféle baját.

Than Mór mint kezdő piktor Görgey főhadiszállásán, Rahl hírneves festőnek bécsi tanintézetéhen, aztán fogságban töltött idejéből mond el egyes részleteket. Elbeszéli Deák Ferenccel való érintkezéseit, s Rómából 1860-ban történt hazatérése utáni működését.

Benczúr Gyula a szerencsétlen véget ért II. Lajos bajor királlyal való viszonyából ismerteti a király által megrendelt két képének történetét.

*

A gyűjtemény számos személynek tartalmazza még képét és egy-egy kis dolgozatát. Bemutatja a többi közt Blahánét, Márkus Emiliát, Bajza Lenkét (kinek a mű ajánlva van), Feszty Árpádot, Reményi Edét, Zala Györgyöt, gróf Zichy Gézát, Pulszky Ferenczet, Újházi Edét, Felekit és nejét, Ágai Adolfot, Szana Tamást, Bartók Lajost, Justh Zsigmondot, Stróbl Alajost, Bihari Sándort, ifj. Ábrányi Kornélt.

A szerkesztő elbeszéli, hogy ő e mű szerkesztését Mikszáth Kálmánra, vagy Szana Tamásra szerette volna bízni, de egyik sem vállalkozott e fáradságos föladatra. Beérték azzal, hogy életrajzi töredéket küldjenek bele. Mikszáthtól:

…Később, a diák-években, emlékezem, mikor nagybátyámnál, aki szolgabíró volt, egy tárgyalást hallgattam, amint bűnösöket vallatott; az öreg úr ki akart küldeni.:

— Engedj, kérlek bácsi, bent maradni.

— Ahá! Tetszik a mulatság, úgy-e lurkó? Meg, mi szeretnél inkább lenni:

szolgabíró, vagy hajdú?

    — Legjobban szeretnék zsivány lenni, hogy engem is vallatnának…

Ráfanyalodtam tehát az íróságra. Mert valami az! Olyan szép leányt irhatok magamnak, aminőhöz kedvem van. Össze is írtam egy egész háremet…

 

 

 

Régi lexikonok Magyarországról. Hegedűs Lóránt (1892. 16.  271.) Alig múlik hét, hogy egy külföldi hírlap, vagy valamely idegen földön termett népismertető munka meg ne lepje a magyar olvasó közönséget a magyar viszonyokról szóló furábbnál furább jelentésével, mely csak úgy duzzad a felületességtől.

A latin nyelvű Dictionarium historicum et poeticum, mely 1578-ban jelent meg Parisban, tudna valamit rólunk is. Elmondja a hunok történetét, idézi ehhez Claud. Saxo szavait: „ennél a népnél gyakran olyan éhínség van, hogy a kutyákat is megeszik”, s azután oda veti, hogy valószínűleg ezekből lettek a magyarok. Megtoldották a betűket: «huni»-ból lett «hungari;».A Kaspi-tenger környékén lakó „unokat” (hunok) is magyaroknak tartja.

Az első nagy lexikon a francia Moreri műve: Le grand dictionnaire historique ou le mélange curieux de l'histoire sacre et profáné. (Nagy történeti szótár, vagy az egyházi és világi történet különös vegyülete.) 1673-ban jelent meg először királyi privilégiummal és 1759-ben már huszadik kiadását érte. Itt nemcsak Aurelius császárról halljuk, hogy magyar ember volt. de Magyarországról is kapunk efféle leírást: Magyarország alakja négyszögletes, négy sarka a világ négy tájéka felé néz; egészségtelen levegője férgeket költ ki, a Dunát kivéve, vizei ártalmasak, nem ihatok. Sok csudálatos forrás bugyog föl talajából: ásványos- és gyógyvizek, kutak, amelyek halált hozó nedvet tartogatnak, patakok, télen forró vízzel, nyáron befagyva.

Baselben 1677-ben jelent meg I. I. Hoffmann latin nyelvű Lexcicon universale c. munkája. Legelőbb is az eredetünkkel foglalkozik, egynek tart a «juhurokkal».  Szól arról, hogy Sarmatia* lakói «Európa és Oroszország határain hasonló nyelvet beszélnek a mienkkel, amint azt többek utazásai bizonyítják. Jellemezni próbálja a magyar népet is: «a lakók, kivált a nemesek nagyszerűek; a lovakat, vadászatot, lakomákat a kelleténél jobban szeretik, az egész nemzet harcias, szabadságra vágyó, de fölöttébb hajlandó a vadságra, benső visszavonásra, s arra, hogy bosszút álljon és másokat ne becsüljön. Ugyanezekből a vonásokból rak rendesen össze a többi lexikon is egy-egy képet rólunk. Érdekes, hogy amint a különféle korok, más-más nemzetek írnak rólunk, hogyan kombinálják a jellemző vonásokat.

Hoffmann elmondja, hogy Magyarország félig a török, félig az ausztriai ház alatt van.

A Zeddler-lexikon (1732—51) címe: «Grosses Universal-Lexikon aller Vissemchaften und Künste, welche bisher durch menschlichen Verstand und Vitz erfunden worden.» (Nagy általános szótára mindazon tudományoknak és művészeteknek, melyeket eddig az emberi ész és értelem kitalált.) Részletesen, hosszan szól a magyar koronáról, alkotmányról, bíróságainkról… Elmondja, hogy Magyarország szabad ország, amint azt a német rendek is elismerték. A rebellión való szörnyülködésen kívül, fölhordja, hogy mennyire a németek verték ki innen a törököket. Kijelenti, hogy mindenekelőtt Németországgal kell jó egyetértésben élnünk, a lengyeleknek és franciáknak pedig nem jó annyi beleszólást engednünk a dolgainkba.

A magyarok, — a lexikon szerint, — pálinkát és bort isznak, és hagymát esznek. Ez a kosztunk. De legjobban meg van akadva a magyar nyelvvel. Megszívlelendő ennek a Mária Terézia-korabeli német írónak az adata, hogy Magyarország német vidékein is az alsó iskolákban fakultatív már tanították a magyar nyelvet.

Sok víz lefolyik még addig a mi „ártalmas vizű” folyóinkon, míg a felületesen odavetett öröklő frázisokat, nagy munkával ki lehet dörgölnünk a szomszédok fölfogásából, mikor úgy beleették magukat oda.

 

*The Sarmatians (Latin: Sarmatæ) were a large confederation of Iranian people during classical antiquity, flourishing from about the 5th century to the 4th century. They spoke Scythian, an Indo-European language from the Eastern Iranian family.

 

 

VÉDEKEZÉS A KOLERA ELLEN. Betegszállító kocsi. Dr. FARKAS LÁSZLÓ (1892. 42. 721.)…Dr. Darányi Ignácz indítványára, az Erzsébet-kórház barakkjaiban levő kocsi-parkját, összesen 105 kocsit, felajánlotta a kolerás betegek szállítására. Ezzel a legnagyobb kiterjedésű járvány betegeinek elszállításáról is gondoskodva van.

A betegszállító kocsik története: e század elején Larrey készítette a legelső sebesült-szállító kocsikat, melyeket két kereken, emberek toltak. Midőn Napóleon 1813-ban Bautzennál* megverte az egyesült porosz és orosz haderőt, a sebesülteket a szászok taligán tolták be Drezdába. Larreynak, a nagy tábori sebésznek, ez adta az eszmét ú. n. ambulance kocsijához. E a legkezdetlegesebb szerkezettől azon tökéletes járműig, mely jelenleg az egylet birtokában van, a legváltozatosabb formák jöttek háború idején alkalmazásba. E kocsik rendeltetése az, hogy háború idején a szükséghez képes sebesültek és betegek (jó részben járványosak) szállítására szolgáljanak. Szerkezetük olyan, hogy könnyen dezinficiálhatók, nem történhetett a hadügyminisztérium egészségügyi osztálya részéről kifogás az ellen, hogy kolerások szállításéra is kiszolgáltassanak, amint az előbbi 1886-iki járvány alkalmával is részben működésben voltak.

A vörös-kereszt egylet tulajdonát képező, de a járvány tartama alatt a főváros rendelkezésére bocsátott kocsik közül a legtökéletesebb szerkezetűek, a sebesült-szállító oszlop kocsii, szám szerint 75. Mindenik négy fekvő vagy 8—10 ülő beteg számára, vagy fele részben két fekvő és 4, illetőleg 6 ülő számára van berendezve. E kocsik mintája Kelhier párisi kocsi gyárostól való, ki azt báró Mundy utasítása nyomán készítette. A párisi, és a bécsi kiállításon a legmagasabb kitüntetésben részesült.

 

 

1892. A VÖRÖS-KERESZT-EGYLET BETEGSZÁLLÍTÓ KOCSIJAI A STÁHLY-UTCZAI ÁLLOMÁSON. Jantyik Mátyás

 

A hordágyak teljesen szétszedhetők lévén, míg két hordágy betegszállításra vétetik igénybe, a más kettő dezinficiálható. A kocsi belsejében levő padon foglal a kísérő helyet. Kolerás beteg szállítása alkalmával a kocsi oldalain levő vitorla-vászon kaucsuk-vászonnal helyettesíthető, s maguk a hordágyak is kaucsuk lepedővel boríthatok. Gőzben a vászonalkatrészek rövid idő alatt teljesen fertőtleníthetők.

Egy másik kocsi szerkezet a Locati turini gyáros mintája, melyet a párisi kiállításon aranyéremmel tüntettek ki. E kocsik is négy-négy fekvő beteg számára vannak berendezve. A hordágyakat kaucsuk lepedővel kell beborítani, s az oldalvásznak ezekben szintén kaucsuk (gumi) vászonnal helyettesíthetők. A harmadik fajta betegszállító kocsik Lohner bécsi kocsi gyáros művei. A mozgó tábori kórházhoz tartoznak. Teljesen zártak lévén, zord időben vehetők igénybe. Mint az előbbiek, ezek is a teljes elismeréssel találkoztak a párisi, bécsi és brüsszeli kiállításon. Hordágyuk teljesen szétszedhető, s annál fogva dezinficiálható. A négy fekhely közül kettő eltávolíttatván, a kísérőnek elegendő helye van a kocsi belsejében.

 

*Ősrégi város Németországban, Szászország tartományban. A 15. század végén Hunyadi Mátyás birtokában volt.

 

 

 

A balneológiai egyesület közgyűlése. (1893. 13. 218.) A magyar korona országainak balneológiai egyesülete e hó 20-ikán tartotta közgyűlését s aztán megnyílt a fürdőügyi kongresszus, melyre a vidékről is számosan érkeztek.

A közgyűlésen dr. Tauffer Vilmos elnökölt. Bolemann István ismertető művet irt A magyar gyógyfürdőkről és ásványvizekről, Bókai Árpád tanár pedig A magyar ásványvizek összehasonlítása a külföldiekkel címen Megindult a mozgalom az általános fürdőtörvény előkészítésére. A közgyűlés után közvetlenül megtartották a III. magyar balneológiai kongresszust. Dr. Bókai Árpád egyetemi tanár értékelésében a fürdőkül használt bel- és külföldi gyógyvizeket állította párhuzamba s ajánlotta, hogy a Vértes-hegységben vagy a Mátrában nagyobb hidegvíz gyógyintézeteket állítsanak. Napirendre került Szmialovszky Valér országgyűlési képviselő javaslattervezete az alkotandó fürdő-törvényről.

 

 

 

AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET IGAZGATÓSÁGA (1893. 24. 430.)

Az ORSZÁGOS iparegyesület a múlt év végén ünnepelte jubileumát, mely az egyesület ötvenéves tevékenységét értékelte. A negyvenes évek során a régi iparegylet igazgatósága eleinte majdnem kizárólag iparbarátokból (az akkori kifejezés szerint lateinerek-ből) állott, s csak mutatóul kellett néhány céhmestert bevonni, hogy az ipar is képviselve legyen az intéző választmányban. Ma másként áll a dolog. A magyar iparosok legkiválóbbjai foglalnak helyet az iparegyesület igazgatóságában.

Az egyesület élén 1880 óta gróf Zichy Jenő áll, a kit a fehérvári kiállítás sikere ültetette az iparegyesület elnöki székébe. A tagok közül néhány:  Ádler Károly, a Gschwindt-féle szeszgyár igazgatója, egyik legrégibb tagja az iparegyesület igazgatóságának.

Burchard-Bélaváry Konrád, a hengermalom volt igazgatója, ma alelnök. Eisele József, kazán gyáros, igazi magyar nagyiparos. Eöry-Farkas Kálmán, a régi magyar táblabírák közül való, a kinek egyetlen magánpassziója az asztalos mesterség. Herz Zsigmond, a magyar ált. kőszénbánya társaság igazgatója.

Ifj. Kölber Fülöp a kocsigyártó cég egyik főnöke. Ráth Károly a kereskedelmi és iparkamara alelnöke, az iparos kör elnöke, a kereskedelmi múzeum igazgatója.

Végül még egy kép van a csoportban, ahhoz mindössze csak annyi a mondanivalóm, hogy annak eredetije is jó idő óta lelkesedéssel és kitartással dolgozik a magyar ipar terén. Ennek érdekeit tollal, szóval és talán tettel is törekszik szolgálni. Tizennégy év óta titkára, a mostani közgyűlés óta aligazgatója az egyesületnek. A neve: GELLÉRI MÓR

*

Gelléri Mór (eredeti családneve: Glück) (1854– 1915) közgazdasági és ipartörténeti író, a magyar iparfejlesztés kiemelkedő alakja.

 

 

KŐSZEG (1893. 38. 630.) Kőszeg Vas megyének Sopron megyével tő-szomszédos részében, a Gyöngyös patak völgyében terül el. Ott, hol a Léka felől jövő Gyöngyös vize az erdős hegyek és magaslatok által szűkített völgyből kilépve, eléri a Kálvária-, a Szabó-, a Pogány-hegy és egyéb emelkedések alját. A Városház-tér felső végén áll az úgynevezett német templom, a városnak legrégibb temploma, a Szent-Jakab egyház, összeépítve a bencések házával. E gót stílusú templomot, melyben most a bencések végzik az isteni tiszteletet, Gara Miklós nádor építtette. Ebben a templomban van eltemetve Jurisics Miklósnak, Kőszeg hősi védőjének két gyermeke, Ádám és Anna. A templom baloldali főfalában áll a vörös márvány emléktábla a Jurisics címerrel.

 

 

1893. KŐSZEG.  Dörre Tivadarnak a «Vasárnapi

Újság» részére készített rajza. A városháza; A plébánia-templom, mögötte a bencések temploma és gimnáziuma.

 

Kőszeg már a Rákóciak idejében magyar érzelmű protestáns város volt. A magyar szó is annyira meghonosodott a kis német városkában, hogy a városi tanács hivatalosan is a magyar nyelvet használta. Kőszeg német lakói, mint szintén a Kőszegről éjszakra s nyugatra terjedő vidékek német lakói, az úgynevezett hiencek, valószínűleg még a honfoglalás előtt telepedtek ide. Etnográfiailag egészen különválnak Magyarország többi szász és sváb (későbbi időkben bevándorolt) németjeitől. A Kőszegtől délre elterülő falvak lakói magyar ajkúak. Német és magyar falvak közt elszórva horvát falvakra is akadunk. A horvátokat itt, mint Moson- és Sopron megyében is, «Wassergravaten»-nak (vizi horvátok) nevezik. Sok helységnek népe több nyelvet beszél; ilyen helység Bozsok, Rohonc* közelében. E falu lakói horvát eredetűek, de már teljesen elmagyarosodtak.

Kissé távolabb, nyugat felé fekszik nemcsak a kőszegi hegyek, hanem az egész Dunántúlnak is legmagasabb csúcsa, az Írott-kő (883 méter).

 

*Rohonc (németül: Rechnitz, horvátul Rohunac) mezőváros Ausztriában, Burgenland tartományban.

 

 

 A FELVIDÉKI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET    KÖZGYŰLÉSE. (1893. 38. 642.) A felvidék magyarságának színe java gyűlt össze e hó 12-ikére a pánszlávok főfészkébe, Túrócszentmártonba, arra a helyre, hol annyiszor támadtak a magyar állameszme ellen. A felvidéki magyarság épp e támadások visszautasítására szervezte a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesületet, mely az idén a tótok Mekkáját választotta közgyűlése helyéül. Hadd lássák ott is, hogy a magyarság ereje nem hogy fogyatkozott, de növekedett a felvidéken, melyet a magyar szabadságharcnak, a Rákóczi- korszaknak oly fényes emlékei öveznek. Előkelőségek, küldöttségek lepték el Túróc szentmártont. Zólyom megyéből sok tót paraszt, községi bíráikkal. Érsekújvárról száztagú deputáció. A felvidéki arisztokrácia, a főispáni kar, a törvényhatóságok tisztviselői, számos katolikus, és főleg Zólyom megyéből evangélikus pap is, ügyvédek, tanítók, kereskedők, nagybirtokosok és kisgazdák tarka tömegben gyűltek össze. A várost szépen fellobogózták, csak a legismertebb pánszlávok húzódtak vissza. A vendégek külön vonattal érkeztek s impozáns gyalog menetben vonultak be a városba. Az utcákon csoportok álltak; a tanuló ifjúság hosszú sorban. Az állami polgári iskola palotaszerű épülete előtti diadalkapu lobogóinak árnyában Szüllő Géza királyi tanfelügyelő üdvözölte az érkező magyarságot… Kötelezik magukat, hogy a magyarországi községek bármely nyelvű érintkezés közben csak a magyar nevüket használják.  Felírnak a belügyminiszterhez, hogy ne adjon a Felvidékre, az internacionális fürdők kivételével német színi társulatoknak előadási engedélyt. Felkérik a pénzügyminisztert, hogy a nemzetiségi vidéki dohánygyárakba csak magyar tiszteket alkalmazzon.

*

Túrócszentmárton (Martin) Észak-Szlovákiában, a Zsolnai-járásban található körülbelül 230 km-re, északkeletre Pozsonytól. A Túróci-régió metropolisza.

 

 

A KESZTHELYI KASTÉLY (1893. 42. 702.) Keszthely Zala megyének egyik legkiesebb tájékán, a Balaton alsó részének délnyugati partján, egy mélyen bekanyarodó nagy öböl mellett fekszik. Nevezetessége egy középkori templomon és a gazdasági intézeten kívül Festetich Tasziló gróf fényes palotája.

A palota részint régibb, részint újabb építkezésekből áll. Mai alakját jelenlegi tulajdonosának köszöni, ki 1883-tól 1887-ig tartó munkálatokat végeztetett az eredetileg is díszes kastélyon. Az újítások és egészen új építkezés folytán négy külön alkotórész különböztethető meg a nagyszerű építményben. Első a régi kastély. Másik rész a régi kastély egyemeletes szárnya. Ezen annyi változtatás történt, hogy csaknem új épületnek mondható. Ebben egy carrarai márvány főlépcsőn, meg egy falépcsőn kívül igazi fejedelmi pompával s művészi ékítményekkel ellátott termek és szobák vannak. Harmadik rész az újonnan épült szárny, melynek külseje a bécsi Belvedere palotához hasonlít.

 

 

1893.GRÓF FESTETICH TASZILÓ KESZTHELYI KASTÉLYA

 

Negyedik rész a palota főhomlokzatának a közepén emelkedő torony, mely alatt a főbejárat nyílik. A torony első emelete előtt elvonuló erkély két végpontját egy-egy lovas szobor, második emeletét pedig egy körülfutó erkély ékesíti.

A hatalmas épületcsoportnak alatta és belsejében csatornázások, vízvezetékek, szellőztető, világító, fűtő és telegraf készülékek hálózatai futnak szanaszét. A dús mennyiségben levő műkincseken, fegyvereken s érdekes levéltáron kívül, további nevezetességek: a palota könyvtárában a Festetich-codex és Kinizsi Pálné Magyar Benigna imakönyve a XV. századból, remek képekkel. Továbbá a 13 313 darabból álló éremgyűjtemény.

Az 52 holdnyi díszkert, úgy szintén az új palotarész előtti tér szép kőfallal van körül kerítve. Külön épület a gázgyár. Ennek gáztartója szolgáltatja az összes épületek világító anyagát. A vízvezeték épülete a Balaton partján, a palotától 6 kilométernyire levő egyik dús forrásból gőzgéppel nyomja föl a szomszédos hegyre a vizet. A Hévíz fürdő is Festetich Tasziló gróf tulajdona.

 

 

 

A Magyar Tudományos Akadémia okt. 23-iki ülését (1893. 44. 744.) Zichy Antal elnöklete alatt tartotta. Heinrich Gusztáv r. tag bemutatta Kazinczy Ferencz levelezésének IV. kötetét, melyet, mint az előbbieket is, dr. Váczy János rendezett sajtó alá. A kötet 250 levelet foglal magában az 1806—1807. évekből. Ezek közül 133 Kazinczy saját levele, a többi válasz az ő leveleire. E kötet is úgy irodalom, mint általános kultúrtörténeti szempontból érdekes. A politikai események sorában, előtérben áll a magyar nyelv ügye. A levelekből kitűnik, hogy Kazinczy bámulattal veszi körül Napóleon nagy alakját. Kazinczy irodalmi működése e levelekben háttérbe szorul, de annál inkább foglalkozik a magyar nyelv reformjának ügyével, melyet Révay Miklós történeti álláspontjával szemben tisztázni és megvédeni igyekszik. Az előadó szükségesnek mondja, hogy a levelezés kötetei gyorsabb tempóban jelenjenek meg, mert a mostani ütem mellett csak unokáink fogják bírni a teljes művet.

 

 

 

VÁRMEGYEI CSENDÉLET. Túry Gyula festménye. (1893. 49. 824.) Ott találjuk az őszi tárlaton Túry Gyulát, egészséges humortól duzzadó, Vármegyei csendélet-ével. Jóízűen kacag ezen a főszolgabíró, legyintve hozzá kezével, s bal szomszédja is buzgón követi példáját. A fiatal főispáni titkár, mint az esemény hőse, bizonyos megyei előkelőséggel terjeszti elő, s magyarázza a megmásíthatatlan tényállást. Még a hajdú is, ki szokás szerint a poharakkal foglalatoskodik, műértő mosollyal tekint a tisztelendő úr felé.

 

 

1893.VÁRMEGYEI CSENDÉLET. Túry Gyula festménye a Képzőművészeti Társulat téli kiállításán.

 

A kép ügyesen van csoportosítva, elég szabatosan rajzolva, s bizonyos gyakorlottsággal festve. Egyik kedvenc darabja lesz téli tárlatunk látogató közönségének. Túry még aránylag fiatalember, s ha a már megtalált úton, mint eddig, komoly törekvéssel halad előre, a legszebb reményeket fűzhetjük

ny-n

*

Túry Gyula (1866.-1932.) magyar festőművész, Szegedy Maszák Leona festőművész férje. Szekszárd, Belvárosi katolikus templom üvegablak tervei (1905) az ő munkája.

 

 

 

 

 Külföldi közösségek

 

 

AGGLEGÉNYEK A GÖRÖGÖKNÉL (1890. 2. 21.) A legelső, ki a nőtlen férfiakra adót akart kivetni, Plató. Kinek ideális államában a 35 évet meghaladott nőtlen fórfiúnak, vagyoni helyzetéhez képest évenként 40—100 drachmát kellett lefizetnie. Ha nem teljesítette, tízszeres bírságot fizetni Héra (a házasság védő istenasszonya) templomának pénztárába. Ugyancsak Plató megállapította azt is, hogy az agglegény iránt a fiatalabb embereknek nem kell tiszteletet mutatni vagy nekik engedelmeskedni. A törvényhozás a házasság előmozdítása végett a családos embereknek bizonyos előnyöket biztosított. A szigorú Likurgos kimondta többek közt, hogy nőtlen ember nem lehet hadvezér, az agglegények nem jelenhetnek meg a gymnopaediák* ünnepén, bár az ünnep költségeihez hozzá tartoznak járulni.

Míg a spártaiak a legdurvább módon avatkoztak be a magánosok házi életébe, a finomabb Athénében csak a nőtlenség ellen hozatott törvény. A késő és célszerűtlen házasság a magánosok tetszésére bízatott. A nőtlenséget sem büntették oly szigorúan, mint a spártaiak, inkább sajnálkozásukat fejezték ki fölötte. Athéniek gyöngédsége e tekintetben annyira ment, hogy az elhunyt agglegények sírjára még szentelt italt vivő fiút is rajzoltak, holott a Kallirrhoe forrás vizét felajánló fiú a házasság jelvényei közé tartozott.

 

*la fiesta de los niños desnudos

 

 

Az angol-portugál viszály (1890.  5. 73.)  Dél-Afrikának jelentékeny része ma Anglia hatósága alatt áll, közvetlenül vagy közvetve a déli csúcson fekvő Fokföldtől felfelé. Szomszédjai, a holland eredetű boerek, kik egykor a Fokföld urai is voltak, kiket a hatalmas Anglia másfél század óta folytonosan üldöz. Észak felé mindkét parton a portugálok találhatók, kik a nyugati parton Benguella, mint a keleti Mozambique környékén már századokkal ezelőtt telepedtek le. Az utóbbi két században megbénult politikai életüknek megfelelően inkább csak egyes telepek névleges urai voltak, s a két partvidék közt levő. és egész Livingstone idejéig teljesen ismeretlen s máig is csak nagyjában ismert tartományokban semmi fölényük sem volt.

A természetes aggodalom, mely a kis portugál népben a hatalmas és kapzsiságáról jól ismert szomszéd közeledtére feltámadt, a jelen évben némi kis összezörrenésre adott okot. Serpa Pinto portugál ezredes, ki Dél-Afrika közepén tett nagyszabású útjával, világhírűvé tette magát, a portugál érdekek megvédése végett a nyáron hadjáratot vezetett a portugál birtokokat sokat háborgató Makolo-négerek ellen. Azokat megverte s a portugál fennhatóság elismerésére kényszerítette. Mivel azonban ugyanezeket a négereket már előbb az angolok is hatóságuk alá vették (a mi a vadnépeknél nagyon egyszerűen megy), sőt a háborúban két angol zászlót is elfoglaltak, az angoloknak elég ürügyük volt a kis Portugália ellen fellépni, s a kis nemzetnek engednie kellett.

A portugál nép nem nyugodhatott meg az angolok erőszakoskodásaival szemben. Különösen Lisszabonban számos tüntetés volt e miatt, s január 14-én, midőn híre terjedt, hogy a portugál kormány az angolok követeléseit elfogadta, a Dom Pedro téren s más helyeken egyetemi hallgatók vezetése alatt nagy tömeg gyűlt össze. Ellenszenvének jeléül többek közt a brit konzulátus címerét is levette. Barros Gomes minisztériuma az angol viszály miatt leköszönt, s az új minisztérium ismét alkudozik az angolokkal. Serpa Pinto ezredes nem akar engedni, s így a bonyodalom még folyvást fennáll. A lisszaboni zavargás alkalmával közel 70 embert fogtak el.

 

 

A német birodalmi gyűlés szocialista pártja (1890. 11. 174.) …Bebel és Liebknecht voltak az észak-német Reichstag első szocialista képviselői. Majd mikor az imperializmus diadalszekere rohant előre, Bebel egyedül maradt.

24 ülést hódított a nemzet akarata a szociáldemokrácia eszméjének, köztük oly kerületeket, mint Hamburg, Berlin, München, Nürnberg, Boroszló. A most lefolyt választások küzdelmeiből a szocialista párt jelentékenyen megizmosodva, s számban, erőben gyarapodva kerül ki, hogy elfoglalja helyét a törvényalkotás művénél. Bebel az első helyen áll a régi gárda tagjai közt. Ez a jelentős parlamenti alak egyszerű iparos, a legkezdetlegesebb elemi iskolázottsággal. 1876-tól 1885-ig a tekintélyes lipcsei Issleib és Bebel cég tagja volt, de az ostromállapot alatt kénytelen volt kilépni a cégből, melyet tehetségei és vállalkozó szelleme emeltek virágzásra. Felségsértési pörbe fogatva, ismert köztársasági és szocialista nézeteiért Liebknechttel együtt börtönbüntetést állott ki. 1863-ban, államfelforgató tanai 3 heti fogságot vontak magok után. Az 1874—7-iki parlamenti ülésszak alatt Bebel Drezdában állott újra bíróság előtt felségsértés vádja alatt, mely alkalommal hat hónapot kapott. Az ítélet képviselői mandátumát megürültnek nyilvánította Ezzel azt érték el, hogy az újra kitűzött választásnál, a császárság e megrögzött ellenlábasa több mint három-negyednyi szótöbbséggel választatott meg újra.

Bebel magánjelleme különben teljesen mocsoktalan, ezt még ellenfelei is elismerik. Mint debatter szinte utolérhetetlen, akár a munkásosztály érdekében emel szót, akár a hadügyi büdzsé ellen irányozza szónoklatának fullánkját. 1866-ig határozottan elítélt minden szocialista törekvést, amelyeknek ettől fogva oly kitartó szószólójává szegődött.

A pártvezérségben Bebellel osztozik ennek tanítómestere együtt töltött hosszú fogságuk alatt Liebknecht Vilmos. Magas, 60 és 70 év közötti férfi. Rendkívül éles szónok, kinek kíméletlen támadásai a kormány ellen nem egyszer kavartak fel már szenvedélyes viharokat. Bebelnél sokkal egyetemesebb műveltségű, sőt valódi, tudós fő, ki anyanyelvén kívül franciául és angolul írott cikkekben is buzgón támogatja a szociáldemokrácia ügyét. 1878. évig Liebknecht a hivatalos szocialista lapnak is szerkesztője volt. Mikor a kormány megvette a «Norddeutsche Allgemeine Zeitung»-ot, Bismarck egy merész politikai lépést kockáztatott. Úgy Marx Károlyt, Lassalle eszméi szellemi örökösét s az Internacionálé megteremtőjét, mint Liebknechtet udvarias hangon hívta fel működésük folytatására. Fényes díjazást és fehér lapot kínálva nekik eszméik kifejtésére, csupán azt az egyet kötve ki, hogy a rekonstruált újságban mérsékelt adagokban nyújtsák a szociális tanokat közönségüknek. A kancellár nem ért célt. Sem Marx, sem Liebknecht nem fogadta el Bismarck ajánlatát. Marx Londonban élve nem érezhette meg a vaskancellár haragját a visszautasításért, de annál inkább megérezte Liebknecht.

A német szociáldemokráciának megvan a maga arisztokrata képviselője is. Vollmar báró még csak 40 éves férfi a Vollmar von Velfheimok ősrégi családjából.

A zsidó vallású hitfelekezetnek, melyhez Lassalle és Marx tartoztak, jelenleg Singer Pál a képviselője a birodalmi parlamentben. Rendkívül gazdag és rendkívül jótékony berlini kereskedő; tanúja a hajléktalanok menhelye, melynek egyik bőkezűbb alapítója volt, s melynek föltételéül kikötötte, hogy személyválogatás és faggatózás nélkül mindenkit befogadjon.

Ha még felsoroljuk a szivar gyáros Fritzschét, a nyomdász Bracket és Mostot, körülbelül készen vagyunk a szocialista párt főbb emberei közül azokkal, akik politikai jelentőségre tettek szert.

 

 

Magyar levél Mexikóból. Sennor Vilmos. (1890. 4; 383.) Az Észak Amerikai Egyesült Államok kormánya azon töri a fejét, hogy miképpen kerítse hatalmába az egész amerikai kontinenst. Monroe nevezetes mondását, «Amerika az amerikaiaké», igyekezvén benne végrehajtani. Politikus ügyességgel, azaz puska, ágyú és lőpor helyett vasutakat, kereskedelmet és pénzt alkalmazva.

Az északi államok kormánya felhívta valamennyi amerikai spanyol fajtájú országok kormányait, hogy nevezzenek küldöttséget, amely küldöttség Washingtonban összegyűlvén, ott kereskedelmi szövetséget készítsenek elő az északi államokkal. Mindnyájan bele is egyeztek, Brazília, Argentína, Chile, Peru, Mexikó. Összegyűltek a delegációk Washingtonban. De mielőtt a dologhoz fogtak volna, a yankeek előbb mézes kenyeret tálaltak elébük. A legdíszesebb vasúti vonatokkal bejáratták a delegációval a nevezetesebb városokat, megmutatták nekik nagyszerű gyáraikat és intézeteiket, mindenütt nagy ünnepélyességekkel, díszebédekkel traktálták. A komoly dologhoz csak azután kezdtek hozzá, azt utoljára hagyták. Az amerikai mindenekelőtt praktikus. Ezen alkalommal is bebizonyult, hogy föl tudja használni azt, amit a jó benyomás szül, különösen, ha a kisebb a nagyobbat szemléli. Közvetlen célja e kongresszusnak az, hogy a spanyol amerikai piacokról Európát leszorítsák, a saját áruikkal.

Az amerikai spanyol országokban csak hat város van, melynek százezernél több lakosa van, ezek közt Mexikó a második helyen áll. Ugyanis: Rio de Janeiro 360 000 lakossal, Mexikó 330 000, Buenos-Aires 300 000, Santiago (Chile) 200 000, Lima (Peru) 100000 és Monte Video (Uruguay) 100 000.

A Mexikói Köztársaság összes lakosai számára nézve is a második helyet foglalja el a spanyol Amerikában, ámbár Argentína, területét tekintve, sokkal nagyobb. Huszonhét állam képezi a Mexikói Egyesült Államok köztársaságát.

Mexikó nagy, egyenes utcái, szép sétaterei, kertjei, épületei, és az a leírhatatlan nagy forgalom, minden hozzájárul, hogy világváros legyen. Nincs a világon város, a melyben aránylag annyi kocsi volna, mint Mexikóban. Sem pedig, ahol az év minden szakában annyi szép virágot lehetne kapni, mint itt. Azért is nevezik «Ciudad de los flores»-nek  (Virágok városának.) Ez a nagyváros mindenben bővelkedik, kivéve a szállodákat.

Puebla az ország egyik legrégibb városa, történelmileg is nevezetes. Itt verték meg a mexikóiak Zaragosa vezénylete alatt az egyesült francia hadsereget 1862-ben, s azóta a várost «Puebla de Zargossa »-nak nevezik. Közoktatási, kereskedelmi tekintetben a főváros után az első helyet foglalja.

Vasárnap tartják a bikaviadalt. Nagy kerek épület az, a szabad ég alatt. Kerek cirkusz, garádicsokkal, ahol a nép, a nézőközönség ül. Tizenegy ezer ember fér oda be. És a tér úgy tömve van, hogy egy almát nem lehetett volna köztük elhelyezni. Fent a főpáholyban ül a «bíró», kit rendesen a város főtisztviselői közül választják; háta mögött egy katona trombitával, a jeladásra. Fél öt az óra, megharsan a jelszó. A katonazenekar elkezd játszani, és a téren megjelenik a viadorok serege uniformisban. Elől jön a kapitány (a ki a bikát megöli, spanyolul: matador), utána jön hat legény, kiknek hivatása a bikát vörös nagy kendőjükkel (capote) ingerelni. Azután a zászlócskákat (banderillar) nyakába szúrni. Ezek után jön 4 lovas, körülbelül három röf  hosszúságú rúddal, melynek végén kurta vasszurony van. Ezek a döfök (picador). Ezek után jön ismét nyolc legény, ezek a szolgák, kik négy felszerszámozott, és felpántlikázott öszvért tartanak gyeplőszáron. Ezen az öszvéren az agyonszúrt bikát vonják majd ki a térről….A már teljesen megvadított bikát a kapitány hívja vörös kendőjével, jobb kezében egyenes kardot tartva. A bikát előbb elkábítja, azaz hagyja, hogy feléje rohanjon; s rendesen a harmadik rohanáson leszúrja. De ennek a bikaviadal művészetének (így nevezik itt!) taktikai rendben kell történni. A kapitánynak ugyanis ki kell szemelni a kellő pillanatot, hogy kardjával készen legyen, oly módon, hogy a bika saját maga rohanjon a kardba. Ha a kapitány ügyes, és a bika vad, az első szúrásnál rögtön összerogy az állat. Ekkor harsog a zene, a taps, és a brávók. (Bővebben: Hemingway: Halál délután.)

Nagy fennsíkon három nagy tó van. A Texcoco, a Zumpangó és a Chalco. E tavak közt fekszik Mexikó városa, mint egy medencében. Hajdan mindez a terület víz alatt volt. Mexikó városát alapítói a tóra építették. A víz lassacskán visszahúzódott, részint természetes úton, részint emberi munka által. A város még ma sem egészen biztos e nagy tavak vizétől, ámbár a kormány már milliókat költött, és költ még ma is lecsapolására. Esős időben, egy pár órai eső után, Mexikóban ladikázni lehet az utcákon.

A Popocatepetl (a mexikói nyelvben annyit jelent: havas hegy) Mexikó legmagasabb hegye, 5427 méternyi magasságra nyúl, a tenger színe fölött. A másik Ixtacinhatl.

 

 

 

A NEMET BIRODALMIGYŰLÉS SZOCZIÁLISTA PÁRTJA. (1890. 11. 174.) Amint látszik, Bismarck szocialista olaj-cseppje teljességgel nem hozta meg a kívánt eredményt. Sem az ö, sem császára fáradozásai a munkásosztály helyzete javítására, nem nyerték meg a szocialisták támogatását. Átlátták, hogy a kormány törekvései célja nem egyéb, mint a nép kibékítése a személyes despotizmussal, ami ellenkezik a szociáldemokrácia programjával. Mikor Poroszország hegemóniája alatt, az észak-német szövetség megalakult, a kis német államok féltékenykedése, a nemesség és a vagyonos osztályok visszavonása parancsolóvá tették a német egység nagy államférfija előtt, hogy mint Napóleon a második császárságot, ő is az általános szavazatjogra alapítsa az állami átalakulás művét. Bebel és Liebknecht voltak az észak-német Reichstag első szocialista képviselői. 1881-ben, dacára a megrendszabályozásoknak, 12 szocialista tömörült összetartó töredékké. Három év múlva pedig 24 ülést hódított a nemzet akarata a szociáldemokrácia eszméjének, köztük oly kerületeket, mint Hamburg, Berlin, München, Nürnberg. A most lefolyt választásokból a szocialista párt ismét jelentékenyen megizmosodva, s számban, erőben gyarapodva kerül ki, hogy elfoglalja helyét a törvényalkotásban.

Bebel az első helyen áll a régi gárda tagjai közt, mely ma megerősödve vonul be a német törvényhozás csarnokába. Mint debatter, szinte utolérhetetlen, akár a munkásosztály érdekében emel szót, akár a hadügyi büdzsé ellen irányozza szónoklatának fullánkját. 1866-ig határozottan elítélt minden szocialista törekvést, amelyeknek ettől fogva oly kitartó szószólójává szegődött. A pártvezérségben Bebellel osztozik ennek tanítómestere együtt töltött hosszú fogságuk alatt. Liebknecht Vilmos, rendkívül éles szónok, kinek kíméletlen támadásai a kormány ellen nem egyszer kavartak fel már szenvedélyes viharokat. Bebelnél sokkal egyetemesebb műveltségű, sőt valódi, tudós fő, ki anyanyelvén kívül franciául és angolul írott cikkekben is buzgón támogatja a szociáldemokrácia ügyét.

A zsidó vallású hitfelekezetnek, melyhez a a szociáldemokrácia első mesterei, Lassalle és Marx tartoztak, jelenleg Singer Pál a képviselője a birodalmi parlamentben. Rendkívül gazdag és rendkívül jótékony berlini kereskedő; tanúja a hajléktalanok menhelye, melynek egyik bőkezűbb alapítója volt. A berlini rendőrfőnök közegei behatoltak oda, gyanús egyéneket keresendők. De Singer értesülvén erről, fölkereste a rendőrfőnököt, s értésére adta, hogy a menhely feletti felügyelete kockáztatná a jótékonyság célját, tehát nem fogja többé tűrni a rendőri beavatkozást.

 

 

 

Görögországból (1890. 15. 241.) …Az a titkos rugó, mely a többi balkán államokat folytonosan mozgásba hozza, az orosz befolyás, legkevésbé vehető észre Görögországban. Az első kosarat az orosztól az 1877. nagy török háborúban kapták, amikor az orosz cár mindenféle segédcsapatot szívesen látott táborában, csupán a görög hadsereg szolgálatát köszönte meg. Pedig ennek a görög seregnek elődei voltak az elsők, kik húszszoros haderővel szemben is kivívták hazájuk függetlenségét és népük fölszabadítását a török járom alól. A görög szabadság a görög nemzet műve volt. Érettük nem vívtak idegen hatalmasságok százezrei véres csatákat, a saját hősiességüknek és páratlan áldozatkészségüknek köszönhették a fényes eredményt. Ha politikailag nem is tudtak olyan eredményeket feltüntetni, mint egynémely más balkán-félszigeti ország, de más tekintetben olyan óriási haladást és fejlődést mutatnak Görögország lakosai, hogy velük egy szomszéd tartomány sem állhatja ki a versenyt. Folytonosan és következetesen haladt Görögország, s ma már az európai civilizáció magasabb igényeit is kielégítheti. A kereskedéshez, a meggazdagodás mesterségéhez kevés nemzet ért úgy, mint a görög. Alig van a világon egy nagy kereskedelmi város, hol az elsők között ne találkoznánk görögökkel. Akármilyen szegényen vándorolnak ki hazájukból, akárhol telepednek le, gyorsan gyarapodnak. De bárhol éljen a görög, nem feledkezik meg hazájáról.

A másik szép jellemző vonás, hogy a világ bármely pontján lakjék is valamely görög család, a maga körében mindig görögül fog beszélni, s nemcsak maga el nem hanyagolja anyanyelvét, de sőt igyekszik azt terjeszteni. Konstantinápolyban, Smirnában, Várnában, Filippopolban s más nagyobb városokban a legtöbb nem görög is tud görögül. Idegen földön tartózkodó módos görögök legfőbb vágya alapítványokkal gazdagítani az iskolákat, vagy egy-egy márvány palotával ékesíteni a görög fővárost.

Midőn kereskedelmünk tért akar hódítani a keleten, hol a kereskedelem nagy része görögül folyik, midőn a Vaskapu szabályozása által egyenes összeköttetésbe lépünk a görög kereskedelmi elemmel, s alapos kilátás van arra, hogy a budapesti kikötőben ezernyi görög kereskedelmi hajó fog megjelenni. Nem tarthatjuk feleslegesnek a görög nyelv ismeretét, mint azt némelyek elhitetni szeretnék. Ne járjunk úgy Budapesten, mint ahogy Fiume járt, hol ezelőtt számos görög hajó fordult meg, s újabbi időben teljesen elmaradtak, nagyrészt azért, mert nincs ott egy tisztviselő sem, a ki görögül értene. Érdekesnek tartunk itt két véleményt feljegyezni a görög nyelvet illetőleg. Az egyiket az ős magyar típus, a másikat a helyes gyakorlati érzék jellemzik. Egy agg tudósunk a görög nyelvvitára a napokban megjegyezte: „Mi már kivettük a részünket a görög műveltségből s akként építettük is fel kultur-életünket. Az épület azonban már kész, s így nincs szükségünk az állványokra, vagy is a görög nyelvre”. Haris Pál, a görögök derék budapesti főkonzulja, pedig azt mondta: „Próbálnák meg csak néhány évig, hogy görög-magyarral taníttatnák az iskolákban a görög nyelvet, kétségkívül e nyelvnek legnagyobb ellenségei is barátaivá lennének, ha az eredményt látnák."

 

 

Postaállomás az orosz pusztaságon (1890.  16. 256.)  Minden jóravaló orosz már csak azért is áldja Miklós cár emlékét, mivel nélküle a végtelen kiterjedésű birodalomban, oly helyeken, hol vasút nincsen, a télszak idején való utazás mai napig is a lehetetlenségek közé tartoznék. Midőn Miklós cár trónra lépett, Bariatinski herceg Moszkvából három hétig utazott Szent-Pétervárra, és a főnemesség hódolatánál jelen nem lehetett. Harmadnapra megjelent egy császári ukáz, mely szerint hat hónap alatt az egész birodalomban hatvan-hatvan verst-re, úgynevezett koronaházakkal egybekötött postaállomások szervezendők, hol télen-nyáron, éjjel-nappal pihent előfogatok legyenek. Télnek idején fűtött szobát és élelmi szereket lehessen találni mérsékelt áron. A cár parancsa végre lett hajtva, és nincs az úristennek az az országa, ahol télen kényelmesebben és olcsóbban lehetne utazni, mint Oroszországban.

 

 

DEÁKZAVARGÁSOK OROSZORSZÁGBAN (1890. 16. 257.) A politikai zavarok európai Oroszországban két évtized óta állandóak. A nagy birodalom lakosságának műveltebb része nagyon nyomasztónak érzi azt az igát, melyet az abszolutizmus s még inkább a rendőri önkény vet reá. Bár a sikertelenség ezer és ezer példáját tapasztalják, megragad minden előforduló alkalmat, hogy tüntessen. Újabban ezek a forrongások ismét élénkebbek lettek, s különösen az egyetemi fiatalság körében. Csaknem minden orosz egyetemen van valami baj, kiváltképp Szentpéterváron. Az ok sokszor igen kicsinyes, tüntetés egy-egy tanár vagy az igazgató ellen. A tüntetési vágy a levegőben van, s a példa ragadós. Rendesen oly alakban, mely a rendőrség beavatkozását is szükségessé teszi. Az orosz közoktatásügyi miniszter Dalienov gróf, nemrég nem fogadta el a szentpétervári egyetem hallgatóinak Mendelejev vegytanár által benyújtott panaszait, s az ifjúság rögtön tüntetéseket rendezett. Az egyetem gondnoka, Novikov tábornok, minden lehetőt megtett lecsillapításukra. Két-háromszáz tanuló monstre-küldöttségben ment a közoktatásügyi miniszterhez, hogy a kérvényt maguk nyújtsák be. A rendőrség megtámadta őket, s nem kevesebb, mint 175 tanulót fogott el. A bányászati akadémia tanulói, kik az egyetemi hallgatókéhoz hasonló kérvényt akartak benyújtani, szintén így jártak. Rendőri elfogatás lett a következménye. A politechnikum növendékei közül szintén többet fogtak el abból az okból, hogy a lázadó gyűlésen részt vettek. A katona-orvosi akadémia hallgatói sem maradtak mentek, mivel közülük többen részt vettek az egyetemi ifjúság tüntetésében. Hasonló zavargások történtek Moszkvában, hol mintegy 100 tanulót fogtak el, 15-öt az államrendőrség, mint politikai lázadót, törvényszék elé állíttatott. 42-öt kizártak az egyetemről s köztük 5-öt az összes orosz egyetemekről, a többire más kisebb büntetést szabtak, s csakugyan keveset bocsátottak szabadon. A lázongás nagymérvű, s az orosz birodalom előkelőbb családjainak csaknem mindegyike érdekelve van általa. Lesz-e azonban ezeknek a tüntetéseknek komoly folytatása, avagy csak a szibériai foglyok és nihilisták számát szaporítják újabban, azt kevésbé lehet előre megmondani. A nagymérvű lázongásról nagyon kevés részlet szivárog ki a nyilvánosságra, s a rendőrség csaknem mindent titokban tart.

 

 

 

 

Francia forradalmi emigráció Magyarországon 1794-ben. Várnai Sándor.  (1890. 23. 367.) A francia forradalom is messze vetette hullámait. Kiüldözött emigránsok járták be Európa minden udvarát, s hatoltak el egész az Indiákig, részt véve mindenütt a diplomácia cselszövényeiben, s ezer kétes kaland közt hurcolva meg az ősi nevet. Saint-Aulaire egy bolgár hospodár uradalmi kormányzója lesz; Ligniéres lovag Oroszországba vetődik, s ott halálosan beleszeret Ménsikov hercegnőbe, a Frimont bárók az osztrák hadseregbe lépnek s magas katonai tisztséget öröklenek át fiúról-fiúra.

Természetesen Magyarországon is megfordul nem egy emigráns. Egy magyar főúr, Eszterházy gróf, mint Artois gróf legbizalmasabb embere játszik politikai szerepet Szentpéterváron Katalin cárnő mellett, mindaddig, míg Pál cárnál teljesen kegyvesztetté nem válik. Magyarországon üti fel sátorfáját Polignac herceg, kimerülve a bécsi rendőrség elleni harcban. Egy előkelő, nemes családból való hölgy, De Flécille Margit, Tokajban cselédnek áll be egy lengyel grófnéhoz s rövid idő múlva tökéletesen nyoma vész, daczára a francia követség által megindított későbbi hivatalos nyomozásoknak.

De a forradalomkori francia-magyar érintkezések legérdekesebb emléke az a tömeges kivándorlás, melyre a cherquemonti (Doubs megyei) katolikus lakosok szánták el magukat, hogy a szabad Magyarországon teremtsenek második hazát maguknak a helyett, amelynek elhagyására a politikai és vallási üldözés kényszerítette.

1794.év elején történt, hogy egy több földművelő családból álló emigráció, mely ideiglenesen Konstanzban telepedett le, azzal a kérelemmel fordult az akkora bécsi udvarnál tartózkodó nancy-i püspökhöz, hogy érje el a császárnál Magyarországba való telepítésüket. Föltétel, hogy 2—300 francia emigránst vihessenek magukkal, hogy háromévi adó-elengedésben részesüljenek, földesúrtól ne függjenek, és akkor térhessenek vissza Franciaországba, amikor nekik tetszik.

Az udvar felelete nem soká váratott magára. A császár a kérvényezők minden óhaját teljesíteni ígérte, amaz egy kivételével, hogy 2—300 francia emigráltat vihessenek magukkal. Az engedélyt csupán kilenc család számára adta meg, de mivel a családtagok száma nem volt korlátozva, annyi idegent lehetett közéjük venni, a hányat akartak. Érzékeny búcsúzás közt és buzgó fohásszal indultak neki a nagy útnak, melyet nem minden baleset nélkül és sok nélkülözés közt hagytak hátra. Ulmban hajóra szállva vizén folytatták útjukat Linnén át egész Bécsig. Bécsben a császár az emigráció vezetőjét, Mougint, maga elé hívatta s kijelentette, hogy örömmel kész az egész kolóniát magánkihallgatáson fogadni.

Ferenc császár atyai jósággal fogadta az emigránsokat, s több ízben ismételte: «Jól lesz dolguk odalenn, nem fogok elfeledkezni róluk, lesz rá gondom.» A küldöttség hosszasan maradt együtt a jószívű uralkodóval.

Gőzhajón elhagyták Bécset, hogy Pozsonyon, Pesten át hajózva Péterváradnál* ismét szárazra keljenek. Péterváradtól fogva már minden állomásnál tíz előfogat várt készen egy előre küldött altiszt intézkedései folytán. Így értek be Temesvárra, hol egy napot töltöttek, s hol a fogadásukra megjelent hatóság útján értesültek, hogy a császár parancsából tizenkét eke dolgozik már a nekik szánt földeken. Másnap tíz új kocsi szállította be a jövevényeket megtelepedésük helyére, Bakovárra…Akadtak, akik határozottan amellett foglaltak állást, hogy állandóan Magyarországon maradjanak. A telep vezetőjének, Charles Mouginnak, egész erélyére volt szüksége, hogy rábírja honfitársait a Franciaországba való visszatérésre.

 

*Petrovaradin, város Szerbiában, a Vajdaságban.

 

 

Guatemala (1890. 36. 582.) Közép-Amerika apró spanyol eredetű köztársaságai, melyeknek a nagy közönség nevüket is alig ismeri, azzal vonták magukra a figyelmet, hogy háborúba keveredtek egymással. San-Salvador köztársaság megtámadta nyugati és északi szomszédjait, Guatemala és Honduras köztársaságot. A háborúnak az újabban érkezett táviratok szerint már vége van, s Közép-Amerikában ismét béke uralkodik. Mindamellett ebből az alkalomból nem lesz felesleges megismerkednünk a legnagyobbal e köztársaságok közül, Guatemalával. Területe fél akkora, mint Magyarország (121 000 négyszög kilométer) s lakosainak száma a másfél milliót meghaladja. A Csendes Óceán partján levő tekintélyes kikötő város San José.

Guatemala, mint a többi közép-amerikai köztársaságok, a jelen század elején vívta ki függetlenségét, Spanyolországgal szemben. A 70-es években, midőn Barrios tábornok volt az elnök, jelentékeny jóllétre emelkedett, a közép-amerikai államok vezére lett. Földjének természeti kincsei ezt a jóllétet állandóvá tenni látszottak. Mióta Barrios 14 évi dicsőséges uralkodás után 1885-ben alig 50 éves korában, egy San-Salvador ellen folytatott háborúban elesett, s ezzel egyidejűleg a közép-amerikai államokra nézve oly fontos cochenille kereskedés is hanyatlott,

A főváros, Guatemala, egyúttal az ország legnagyobb városa. Valódi városi jellege is van. A piac közepén egy szökőkút van víz nélkül. s ugyanitt látható a guatemaltecók (a mint a város lakosai magukat nevezik) fő büszkesége, a két tornyú székesegyház, s annak baloldalán az egykori érseki palota. A város hátterében látható az Agua nevű tűzokádó hegy csúcsa, amely alatt  Guatemala legrégibb városa, Antigrla fekszik. A múlt század végéig a tartomány fővárosa is volt. A jelenlegi főváros nevezetességei közt felemlíthetjük még a kis terjedelmű, de nagyon csinos színházat, a terményeinek rendkívüli változatossága miatt megtekintésre mindig érdemes árucsarnokot, és az egyetem  épületét. A magánépületek közt is melyeknél, a spanyol-mór stílus uralkodó, sok csinos és figyelemreméltó van, bár a gyakori földrengések miatt emeletes házakat nem nagy számmal építenek.

Guatemalától mintegy 100 kilométer hosszúságú vasút vezet a köztársaság legtekintélyesebb kikötőjébe, a Csendes Óceán mellett fekvő San Jose városához. Ez volt az első vasút a köztársaságban, csak tíz évvel ezelőtt nyitották meg. Maga a kikötőhely eléggé nyomorúságos. A tengerbe mélyen benyúló vas móló mögött a messze elterjedő mangle-erdő egyes tisztásain néhány fellobogózott faépületet látunk. Ezek a vámhivatalnokok, s ügynökségek dolgozóinak lakásai. Túl rajtuk a messze távolban begycsúcsok emelkednek, köztük az Agua és Fuego vulkánok gúlái. Több nevezetes város van még Guatemalában, így Quezaltenango, Tononicapam s mások, melyek a mi nagyobb vidéki városainkkal is méltán egy sorba helyezhetők. Az ország nagyobb része még egészen elhagyatott, sok helyt európai ember sem él. Az indiánok, kik Guatemala lakosságának nagyobb részét alkotják, ma már távolról sem oly műveltek, mint őseik, kiknek Amerika felfedezését megelőző nagy épületeiből itt is számos érdekes rom maradt fenn.

*

La cochenille, un insecte parasite des plantes (phytophages), appartenant à la super-famille des Coccoidea; elle produit du miellat, substance sucrée qui est souvent recueillie par des fourmis.

 

 

Izsó Miklós és a bécsi magyar technikusok (1890. 47. 767.) Izsó Miklós 1858 és 1859-ben Bécsben dolgozott, előbb Fernkorn, azután Hans Gasser szobrász- műtermében. Mind a két műterem a Wiedenen volt, ahol, a műegyetem fekvésénél fogva, a legtöbb technikus is lakott. Többen közülük megismerkedtek Izsóval, s ez elbeszélte nekik élete viszontagságait, amíg csak ennyire is juthatott. Nagyhírű szobrászok oldala mellett, kőfaragó munkákat végezve, művészetet is tanulhat. Megmutatta nekik gróf Széchenyi István márvány mellszobrát, melyet akkor a Gassertől készített minta után, a mester megbízásából, a Széchenyi-család számára faragott. Az ifjak megszerették Izsót.

1860 őszén Izsó elkészült a mellszoborral; a technikus magyar ifjúság levelet írt a M. Tudós Társaságnak. Abban többek között ez áll:

A művészet ágai közt egyedül a szobrászat az, melyre szomorú szemmel kell tekintenünk. A nemzet és egyesek érzék ennek szégyenítő hiányát. Míg egyrészről a kegyeletnek óhajtanak eleget tenni, másrészt művészetünk ezen árva gyermeke felkarolása tekintetéből, számtalan jelesünknek szobrokat akarnak emelni és e célra össze is tevék áldozatfilléreiket. De szobrászaink nincsenek, vagy ha van is egynehány, azok tehetségét az eddigi mindennapi kenyérkereset sanyarúsága elnyomta, elzsibbasztotta…

Ily tehetségnek jeleit adván, alulírott fiatalság múlt évi október végével, Izsót saját költségén Münchenbe utaztatta, hol ez művészeti tanulmányozásában oly bámulatos haladást tett, miképp jelenleg a Müncheni Képzőművészetek Akadémiájában már a negyedévi tanulókkal versenyt dolgozik. Tehetségének bizonyítványát, az általunk felajánlott, carrarai márványból készült Széchenyi-mellszobrával mutatjuk be. Teljes tisztelettel, a Magyar Tudós Társaságnak, azon kedves reményben, hogy amire alulírt fiatalság, szűk hatásköre érzetében, elég erővel és tehetséggel nem bír ez ifjú hazánkfia további kiképeztetésére nézve, kegyes pártfogását, a részben nem fogja megvonni. Befolyása és ajánlata folytán, a művészetpártoló hazai közönség megérdemlett figyelme Izsó Miklós tehetségére felhívassák. Teljes tisztelettel vagyunk a tekintetes Magyar Tudós Társaságnak. Kelt Bécsben november 20-án 1860 alázatos szolgái  A technikus magyar ifjúság.

 

 

A sziú indiánok lázadása (1890. 52. 861.) Amerika őslakói, évtizedek óta többé-kevésbé meghódoltak az európai művelődés hatása előtt. A régi vérengző harcosok, különösen az Amerikai Egyesült Államokban ma már olyanforma szerepet töltenek be, mint nálunk a cigányok. Nagyobb részük letelepedett, vadászatból, halászatból, s a kíváncsi fehérek látogatásakor nyert ajándékokból, főkép pedig az Egyesült Államok kormánya által bőkezűen nyújtott adományokból él. Gyermekeit iskolába járatja, s akad köztük néhány, ki mint kereskedő vagy iparos elég jóllétnek örvend. De vannak még köztük sokan olyanok is, kik a fehér emberektől teljesen elkülönülve élnek, s nagyobb része egyik helyről a másikra vándorolnak azon a határon belül, a melyet a kormány számukra kijelölt. Csekély kivétellel mind megannyi titkos ellensége a fehér embereknek, kik megfosztották atyáik földjétől, sőt megrontották vadászterületeiket is. Kiirtották  a bölényt, mely egykor millió számra tenyészett az Egyesült Államok területén, s az indiánok fő élelmi szerét szolgáltatta.

Egészben véve az indián alázatos és szelíd, hiszen az Egyesült Államok kormánya által kiosztott élelmiszerek nélkül talán megállni sem volna képes.

Néha-néha megtörténik, hogy a félvad törzsek a kétségbeeséstől hajtatva vagy egyes igazságtalanságok által felizgatva nyílt lázadásban törnek ki az amerikai kormány ellen. Harcias dalok éneklése, fegyverzaj és népes tanácskozások elevenednek meg ismét, de csak rövid időre, mert a fehérek fegyverei és katonai szervezete előtt tartós diadalra többé gondolni sem lehet. Egyedül a gerilla harc ereje, s a vadon megközelíthetetlensége okozza, hogy az ily lázadásokat végleg leverni sokszor igen hosszú időbe kerül. Ily lázadás tört ki most a sioux-indiánoknál. Ez a törzs a legnépesebb az Egyesült Államok összes indiánjai között. 1880-ban az indiánok összes száma 303 248 volt; ebből ma mintegy 35 000 jut a sioux-indiánokra.  21, egymástól majdnem teljesen független csoportra oszlanak, melyek Dakota, Montana és Wyoming államoknak nagyrészt lakatlan északkeleti részében tartózkodnak. Körülbelül fél akkora területen, minő a magyar korona országaié. Ezen a területen igen sok a félig-meddig ismeretlen vidék, s csaknem megközelíthetetlen. A sioux-indiánok természetes vad állapota igen sok helyen még érintetlen maradt. Vadászat és rablás ma is a fő mesterségük. Legnagyobb szabású lázadásuk 1875-ben és 1876-ban volt, midőn főnökük valóságos csatákat vívott a fehérekkel, s nem ritkán diadalmasan, mindaddig, míg az Egyesült Államok katonasága szét nem szórta csapatát. A vezér néhány hívével Kanada területére menekült.

Ezek a sioux-indiánok lázadtak fel most is. Nagyon rossz termésük volt ez idén.  Az Egyesült Államok által meghatározott segély kiosztásával addig késett a kormány, hogy itt-ott az éhínség kezdett uralkodni. Az általános elégületlenséget fölhasználták a fehérek esküdt ellenségei, s maga az «Ülő Bika», a főnök ismét szerepelni kezdett. Jósolgatták széltére, hogy elérkezett az idő, midőn a fehéreket, kik őseik birtokait elrabolták, egyesült erővel kiűzhetik. Az indiánok ismét nagy urak lesznek, egyedüli korlátlan tulajdonosai a földnek. Állandó gyülekezeteket tartottak. A „Megátkozott föld” nevű, csaknem megközelíthetetlen sziklavidéken fegyveres csapatok gyűltek össze, melyek ki-kitörtek sziklaváraikból. Az Egyesült Államok hatóságainak azonban különösen segélyek és ajándékok kiosztása által már sokakat sikerült békés úton megnyerni, de nagy részük a fegyveres harcara még erősen készül.

A lázadás jelenlegi székhelye a nagy sioux-indián «rezerváció» (fenntartott terület), melyben közel 8000 indián lakozik, főképp az ogalalla törzsből. Valóságos fejük már harcképtelen 80 éves öreg, kinek gúnyneve "Öregember, ki a lovait félti”. A lakosok itt még kevéssé hódolnak az amerikai divatnak. Nagyobb része, férfiak és nők egyaránt, festi magát, különösen arcukra és homlokukra szeretnek sárga vonalakat rajzolni. Őseik szokása szerint, ha csak tehetik, sastollakat hordanak díszítésül, s tetoválják magukat. A nők már cifrább öltözetben járnak, a gyermekek bölcsőben hordása megmaradt őseikről.

Az indián telepben amerikai ember nem lakik, csak a délnyugati részen van a köztársaság ügynökének, s rendőrségének székhelye. Itt misszió- telep, orvos, posta s egy pár — nők vezetése alatt álló — iskola is van. Az indián iskolákban egyenruhába öltöztetett, mintegy 200 indián fiú és leány tanul írni-olvasni, s egy kis iparfoglalkozást is A misszió templomában sioux nyelven tartják az isteni tiszteletet. Fehér embereknek, sőt még squawoknak is (kik indián nőt vesznek el) csak különös engedéllyel lehet a rezerváció területén megfordulni. Van különös indián rendőrségük is, melynek tagjai szürke egyenruhát, puskát, s revolvereket hordanak. A legtöbb indián csizmát még most sem visel, csak mokaszin bocskort, s haját két hosszú fonatban ereszti le vállára. Csaknem mind lóháton s fegyveresen járnak, s habár kötelesek volnának állandó lakásokat építeni, előszeretettel laknak kunyhóikban. Némely indiánnak nagy gazdagsága van nyájakban, de földműveléssel igen kevesen foglalkoznak, s még a vagyonosok is igen könnyen tönkre mennek, ha a pálinkához juthatnak.

 

 

Az orosz rendőrség külföldön (1891. 3. 38.) Az orosz rendőrség Európa minden nagyobb városában rendes fiók hivatalokat tart. Az orosz emigráció Szent-Pétervárról egy bizonyos S tábornokra lett figyelmeztetve, ki okmányhamisítások és sikkasztások miatt az orosz-török háború után hadi törvényszék elé került. Háromévi börtönre és tábornoki rangjának elvesztésére ítélték. Pőrét utólagosan újból fölvették, és ekkor „ártatlanságán’ kiderült. A tábornok mindamellett katonai rangjáról lemondva külföldre utazott. A Szentpéterváron székelő forradalmi bizottság azonban úgy lett értesítve, hogy S oly feltétel alatt kapott kegyelmet, ha külföldön az emigrációra, nevezetesen pedig az úgynevezett nihilistákra felügyel, egy szóval, ha rendőrségi ügynöknek felcsap. S tehát Genfben szemmel tartandó, és ha a szükség úgy kívánná, ezen intés máshová is elküldendő lesz. A „Novi Kolokol” c. lap az esetet azzal a megjegyzéssel közli, hogy az orosz titkos rendőrség kezére sok svájci kanton kormánya is jár, minek, következtében az idegen zsarnok közegei az országban most már fényes nappal garázdálkodnak. Az eset azt mutatta, hogy Törökország is kénytelen az orosz titkos rendőrséget eltűrni, mert néhány magasabb török államhivatalnok a megvesztegetésnek nem tudott ellenállani.

 

 

 

 A JAPÁN PARLAMENT MEGNYITÁSA. (1891. 4. 54.) Kelet-Ázsia történetében nagy jelentőségű marad a múlt év november 29-ik napja, midőn egyik tekintélyes országban, a nemrég európaiakra nézve még megközelíthetetlen Japánban, az egészen európai mintára szervezett parlament megnyílt. A művelt világ már rég csodálkozva néz a kelet-ázsiai birodalomra, ahol az európai modern eszmék és szokások csaknem hallatlan gyorsasággal honosodtak meg. Ma már nemcsak ezer és ezer európai él a szigetországban, de maguk a japánok is sűrűbben keresik fel Európát és Észak Amerikát. Legnagyobb részük oly előkészültséggel jön ide, hogy sajátságos alkatuk s különösen jellemző mandula szemeik dacára, már-már nem tekintjük őket egzotikus embereknek, hanem magunk fajtáinak.

A japáni császár, kit Európában is általában mikádó néven ismernek, kezdettől fogva barátságos indulattal viseltetett a nyugati polgáriasodás iránt s különösen azóta, hogy a japán arisztokraták  hatalmát megtörte. Fokozatosan közeledett udvari életében is a modern eszmékhez. Már 1868-ban ünnepélyesen kinyilatkoztatta, hogy mielőbb parlamentet fog létesíteni s ez a parlament a jelen évben csakugyan összeült Tokióban, a hogy a régebben Jeddo név alatt ismert fővárost hívják. Mint az európai parlamentek nagyobb-része, ez is két házból áll: a választott képviselőkből és a főrangúakból. mindkét házban már valóságos parlamenti pártok is alakultak.
A palament a Hibga nevű dísztéren áll, kényelmes faépületben. Belső része egészen európai, még a díszítések s bútorok sem emlékeztetnek arra, hogy Kelet-Ázsiában vagyunk. A képviselők nagy része francia vagy olasz öltözetben van. A nagy terem egyszerű díszítésű, a falak pirosas színűek, a karzatok fehérek, szürkék vagy aranyozottak. A parlament megnyitása a Meiji 25-ik évében történt, azaz a japán monarchia helyreállításától (1865) számítva egy negyedszázaddal. A japán császár kezében csak névleg volt a hatalom, tényleg az oligarchák uralkodtak. Ez az új korszak a kelet ázsiai szigetországban nagyon szép előjelekkel kezdődött s biztató a remény, hogy parlamenti életük is méltó lesz ahhoz a buzgalomhoz és érettséghez, melyet e téren mutat.

 

 

A nők Amerikában. Sz. E. (1891. 6. 90.) A nő-emancipáció kezdeményezője Wyoming amerikai territórium, amely csak nem régen lépett az Egyesült Államok szövetségébe, mint állam. Ez az új állam Észak Amerika mappáján először 1868-ban tűnt fel, t. i. akkor kerekítette ki a kongresszus külön territóriummá.

A wyomingi territórium törvényhozó testülete elhatározta 1869-ben, hogy:

1. Minden nő, aki a territórium területén lakik, mihelyt eléri tizennyolc éves korát, törvény által megengedett választásnál jogosítva van szavazni, éppúgy, mint a férfi. Kötelezve van mindazon terhek viselésére, amelyeket a választási törvények kiszabnak.

2. Jelen törvény a megszavazás után azonnal életbe lép.

Viharos tárgyalás után, a javaslatot módosításokkal elfogadták. A módosítások közt leglényegesebb az volt, hogy 18 évről 2l-re emelték az életkort.

Az új territórium mindenfelé felköltötte az érdeklődést s a lakosság gyorsan szaporodni kezdett.

A hölgyek kezdetben egész közönyösen fogadták a dolgot. A Washingtonból kiküldött három bíró közül kettő igen pártolta a nők egyenjogúsítását, s ezeknek sikerült rábírni a nőket, hogy részt vegyenek a bíráskodásban, mint esküdtek. A nők igen komolyan láttak feladataikhoz és egész jól is oldották meg azokat. A bizottságban különösen kardoskodtak amellett, hogy szigorú törvényt kell hozni a szeszes italok elárusításának szervezési ügyében, követelték a hazárd-játékok eltiltását, az ünnepnapok megtartását. Mikor legelőször kellett a nőknek esküdtszéki tárgyalásban részt venniük, a női egyenjogúság ellenségei azt jövendölték, hogy a női finom szervezet és érzékeny szív a női esküdteket félre fogja vezetni az igazság útjáról. Végül kiderült, hogy az esküdtek, akik közt hat nő volt, nem sokáig tanácskoztak és marasztaló ítéletet hoztak.

Mikor ezelőtt néhány hónappal a territórium az észak-amerikai kongresszushoz beadta az iránti kérvényét, hogy fölvétessék az államok sorába, szokás szerint előbb alkotmányozó bizottságot választott a maga kebeléből, amely bizottság egy alkotmányt dolgozott ki. Az alkotmányban nem feledkeztek meg a nők politikai egyenjogúságáról sem, a mely ellen azonban rögtön ellenzék támadt a washingtoni képviselők körében. Hanem a kongresszus úgy vélekedett, hogy a konstitúciónak ez a pontja nem ellenkezik az Egyesült Államok alkotmányával, és megerősítette Wyoming alkotmányát.

 

Wyoming az Amerikai Egyesült Államok 44. tagállama. Az USA nyugati részén helyezkedik el, nagy részén a Sziklás-hegység hegyei találhatóak.

 

 

A polgárháború Chilében (1891. 11. 175.)  Dél-Amerika leggazdagabb és legrendezettebb viszonyok között volt országában, Chilében, még most is dúl az a polgárháború. Balmaceda elnök makacssága idézte elő, ki nem akar elnöki tisztjéről lemondani, bár a kongresszus többsége régóta határozott állást foglalt el ellene. Az elnök pártja túlnyomóan a száraz földön foglalt állást, míg a felkelők a hadihajókat vették hatalmukba. A pusztulás főként a tengerparti városokat éri, melyek — a fővárosnak, Santiagónak kivételével — a legjelentékenyebb helyek Chilében. Ez az ország az Andesek és tengerpart között hosszú szalagot alkot, keresztirányú kiterjedése igen csekély.

Különösen három város szenvedett a háborúban igen sokat: Valparaiso, Pisagua és Iquique. Valparaiso az ország legjelentékenyebb kikötőhelye, az országnak a főváros után a legnépesebb városa (1885-ben 105 000 lakos). Meredek dombok alján építve s felette egy hatalmas fellegvár, Antonio, melynek erődjéből bombázták a felkelők hadihajóit.

Balmaceda csapatai a várost bevették, több mint száz embert, köztük 18 tisztet, végeztek ki s mintegy 800 foglyot ejtettek. Még nagyobb baj érte Iquique városát. Ez a város, az ország északi részén, néhány évvel ezelőtt még jelentéktelen halászfalu volt, de a szomszédságában bányászott nátron rövid idő alatt virágzó várossá tette, több mint 20 000 lakossal. Február 16-án a felkelők hajóhada elfoglalta e várost, de már a következő nap az elnök csapatai Sote ezredes vezetése alatt, véres küzdelem után visszavették. A két csatában tömérdek házat romboltak szét, s a város hat főbb tere most valóságos rom. A polgárháború rendes szokásaként, itt is igen sok civil polgárt öltek meg mindkét részről, sőt számos nőt és gyermeket is. Hotham angol admirális hadihajójával a fegyvertelen népnek segítségére sietett s a harcoló felek között fegyverszünetet erőszakolt ki.

 

 

Utazás Szibériában (1891. 15. 242.) Price Gyula angol festő részletesen ír arról az utazásáról, melyet Jeniszejszk és Krasznojarszk városok között tett meg. A távolság 331 versztnyi (egy verszt = 1,067 kilométer). Ezt az utas éjjel-nappal menve két nap alatt megteheti, mivel az orosz birodalomban már régi idő óta mindenütt gondoskodtak, hogy az utak mentén hivatalos posta-épületek legyenek, melyekben bármikor lehet előfogatokat kapni. Minden utazó lehetőleg saját szánkáján megy, s az angol festő is szerzett magának egy igen csinos és alkalmas szánkát, mely csak 52 rubelbe került. Az előfogatért, egy-egy lóért, s egy-egy versztért csak három kopeket kell fizetni s állomásonként 10 kopek állami illetéket. A kocsis rendesen elvárja a borravalót, azonban csekély összeggel is megelégszik. Régebben az előfogatok nyeréséhez szükséges volt a kormány írásbeli engedélye; most azonban már nem néznek erre, s nem gyanús utazó bármikor kaphat elő fogatot. Az egyes posta-állomások 16—25 verszt távolságra vannak egymástól. Jó időben soha sem kerül két óránál több időbe, míg az utas egyik helyről a másikra érkezik.

Minden posta-állomás rendesen a legszebb ház szokott lenni a községben, ami természetesen nem mindig jelenti azt, hogy szép és csinos épület is. A ház tulajdonosának a kormány bizonyos összeget fizet, hogy az utazók a lóváltás ideje alatt az épület legnagyobb szobájában megpihenhessenek. Mindenütt kaphat az utazó némi frissítőt is, legalább teát. Mivel rendesen csak fekete kenyér, tojás és tej áll készen a vendégek számára, a legtöbb utas magával viszi eledelét s a posta-állomás kezelőjétől csak az elmaradhatatlan forraló szamovárt kéri. Utazónk azonban rendesen csak annyi időt töltött az ily fogadókban, amennyit kénytelen volt, mivel angol kényelemszeretete nem tudott megbarátkozni azok rossz levegőjével, amit mindenütt az a rossz szokás idéz elő, hogy igen erősen fűtenek, és soha sem szellőztetnek.

Az utazás magában véve szánon igen kellemes, mert az út kitűnő, s a szánkában igen kényelmesen lehet elhelyezkedni és beburkolózni, úgy, hogy alig lehet érezni a hideg kellemetlenségét. Néha a lovakat is annyira ellepi a zúzmara, hogy színüket sem lehet megkülönböztetni, s a hőmérő 35° R. óriási hideget mutat.

 

 

A japáni nők. Pierre Loti (1891. 23. 370.) Nem ismerek népet a Földön, melynél különféle társadalmi rétegekben a női típusok oly határozott különbséget mutatnának, mint Japánban. A japán parasztasszony arcbőre sárgás, termete erős és zömök, míg a városi nő arca fehér, testalkata vékony. A főrangú nemesség között az örökkévaló semmittevés és folytonosan apró, törékeny tárgyakkal való múlatás utoljára évezredek folytán egy inkább játékbábúkhoz, mint emberekhez hasonló női fajt teremtett. Szemeiből a fiatalsággal együtt már a halál komolysága is kivehető. A minden japán nők fölött álló császárné csak néhány év óta lépett a látható lények sorába. Ez idő szerint nyilvános helyeken is mutatja magát, női látogatásokat fogad, beszél, sőt, angol divat szerint, villás reggelit is eszik. Letette pompás aranyszövetű ruháit, nem viseli többé idomtalan nagyságú hajékeit, melyekben valami pagodabeli bálványhoz hasonlított. Nincsenek többé rengeteg legyezői. Mostanában kalapjait, vállfűzőit és ruháit Parisból vagy Londonból hozatja.

Egy császári parancs meghagyta a palotahölgyeknek, hogy európai divat szerint öltözködjenek. Erre aztán szövetek, minták, szabók és kalaposok után lázas sietséggel kellett sürgönyözni. Az átalakulás zárt ajtók mögött, sóhajok vagy talán nevetés közt ment véghez. Ezek után idegeneket hívtak meg, hogy a csodát lássák. Táncmulatságok, hangversenyek és kirándulások szervezésére került sor, ép úgy mind Windsorban vagy Parisban. A japán nők mindannyian sötét színű ruhákat viselnek. Többnyire gyapot vagy hasonló szövetű úgynevezett tengerész-(Marine) kék kelméket lehet látni. A bő újjakból kilátszanak a világos-barna, gömbölyű karok, melyek rendesen finom és szép kezekben végződnek. A derék körül övet viselnek. Ez többnyire gyönyörű selyem fonadékból készül, és hátul mesterségesen kötött széles csokrot mutat, melyet utánozni a mi hölgyeink nem képesek. Az eddigi ügyetlen alakú napernyő helyett az alsóbb osztályú nők is európai mintára készült egyszínű vagy csíkos selyem napernyőket használnak.

A középosztálynál a nő a férfiú munkáiban tevékeny részt vesz. A földműveléshez ép úgy ért, mint a kereskedéshez, sőt esetleg a legnehezebb hordári munkákat is elvégezi. Fiatal korukban, teaházakban és fogadókban szolgálnak, hol jó kedvükkel még a legkomolyabb embert is fölvidítják. Otthonukban sohasem zsémbesek, és nem ismertem japáni embert, ki e részben felesége ellen panaszkodott volna. Gyermekeiket valóságos majom-szeretettel dédelgetik. A legszegényebb tokiói napszámos is ritkán jön haza, hogy gyermekeinek, ha egyebet nem, legalább egy-két szál virágot ne hozna. Japánban a szegény emberek házánál csakis ügyes és csinos apró tárgyakat lehet látni. A nélkülözhetetlen tea-edény tiszta és a háztartás többi eszközeivel kifogástalan rendben tartják. A japán pórnő még az ország legtávolabbi részeiben is sokkal finomabb és műveltebb, mint nálunk. Apró lábaik és kezeik nem is sejtetik az erőt, mellyel a munkához fognak. Soha sem ülnek, hanem hófehér gyékényeken guggolva végzik a háztartás különféle teendőit. A földön varrnak, hímeznek, esznek, alusznak és imádkoznak.

 

 

 

Európából Amerikába (1891. 31. 506.) Ezelőtt alig negyven évvel a nagy tengeren való utazásra csakis az szánta el magát, ki maga helyett más valakit nem küldhetett, vagy pedig Európából minden áron menekülni akart. Nem vesszük e helyütt számításba a tudományos kutatások, vagy egyéb küldetések nyomán utazókat, mert ezekre az út különféle esélyei és viszontagságai mérvadó befolyást nem gyakorolhattak. A ki akár Londonból, Parisból vagy a kontinens bármely kisebb-nagyobb fészkéből Amerikába, esetleg Kínába vagy Ausztráliába utazni kényszerült, földi gondjaival bátran számot vethetett, mert a szerencsés átkelés esélyeinek százaléka nagyon sovány számokat mutatott a különféle balesetek rovataival szemben. Mai napság —1891-ben — sok ember csak azért utazik Londonból vagy máshonnan Amerikába, hogy a nyári évad valamely csekély részét kedélyesen tölthesse. Öt nap, kilenc óra és 17 perc alatt lehet eljutni Liverpoolból New-Yorkba! Az ember alig hinné, hogy ezen útra ezelőtt öt évvel tizenhárom, legjobb esetben tizenkét és fél nap kellett, de ma már az öt napot is megsokallották. Ha 20 ezer lóerejű gépekkel bíró hajón öt nap kell, 40 ezer lóerővel harmadfél nap alatt tehetjük meg az utat. A számítás nem alaptalan, mert ötnek fele kettő és fél, és negyvenezer lóerejű gőzgépek kétszer annyi erőt fejtenek ki, mint húszezer lóerejűek.

De lássuk kissé közelebbről a most, 1891. július havában közlekedő egyik tengeri gyorshajó belsejét és szerkezetét. A „City of Páris” (Paris városa) nevű gőzös, mely mostanában Európa és Észak Amerika közt közlekedik, 170 méter hosszú, 19 méter széles és 13 méter magas. Ezen tömeg súlya — 10 500 tonna — dacára óránként 39 kilométer utat halad. Gőzgépei 20 700 lóerőnek felelnek meg, és naponta 300 tonna kőszenet fogyasztanak. Csavarjai percenként 88 fordulatot tesznek. Az utolsó átkelés alkalmával a hatnapi idő, öt napra és kilenc órára szállott le, anélkül, hogy a gépek ereje a legutolsó fokig igénybe vétetett volna.

A hajó egyformán gyors haladása a gépek pontos és minden legcsekélyebb fennakadás nélküli működésétől függ. A hajó naplói, mely az első gépészmérnök által óráról-órára az elindulás percétől a megérkezésig a gépek minden mozzanatairól pontos feljegyzéseket tartalmaznak, azt tanúsítják, hogy az óriási szerkezet egyetlen egy részben sem mutatott valami eltérést vagy pillanatnyi fennakadást. Ily formán kétséget nem szenved, hogy a gépek kettőztetett erejével a hajó gyorsasága is hasonló arányban fog növekedni.

Ami a hajó egyéb berendezéseit illeti, kényelem, pazar fény és minden kigondolható kényes igények kielégítésében a kívánságok már most is elérhetők. Annyi pénzért sehol a világon, oly úri módon nem lehetne megélni, minta „City of Paris" fedélzetén. Az átkelés árai a különféle helyeken utazó közönség igényeihez mérve, nagyon jutányosak, és a vállalat csak a többszöri utazások által juthat haszonhoz. Európa es Amerika közt a „City of Paris” az utat kilenc hónap alatt huszonkétszer tette meg.

 

 

 

BULGÁRIÁBÓL. STRAUSZ ADOLF (1891. 20. 318.) A tavasz első napjai újból napirendre hozták a bolgár kérdést. Az a gyilkos golyó, mely Stambulovnak volt szánva, s a szegény Belcsovot terítette le, egész Európa figyelmét ismét Bulgária felé irányította. Az európai sajtó ki nem fogyott a legapróbb részletek közléséből, melyeket a kiküldött tudósítók siettek lázas gyorsasággal megtáviratozni. E sorok írója is első pillanatban arra gondolt, hogy a Vasárnapi Újság olvasóinak minél előbb mutathassa be a a ravatalon fekvő Belcsov fényképét. De hát vannak más fontos dolgok is, mikről szintén meg kell emlékezni az európai sajtónak, melyek minden bolgár hazafi keblét csak büszkeséggel tölthetik el. És meg szoktunk emlékezni arról a nagy haladásról, kulturális munkásságról, melyet a bolgárok utóbbi időben önerejükből kifejtenek. Azt pedig meg kell adni, hogy a bolgárok, dacára a legmostohább külső körülményeknek, szemünk láttára olyan nagy és csodálatos tevékenységet fejtettek ki, mely méltán megérdemli a művelt európai népek elismerését.

A haladás és fejlődés anyagilag és erkölcsileg is szembeszökően nagy. Vasutak épültek, utak készültek mindenütt az ország legkülönbözőbb vidékein. De nemcsak az ország belsejét szelik át a vasutak, hanem elkészült a nagyfontosságú összekötő vonal is, mely a nemzetközi forgalmat közvetíti, most már a legnagyobb pontossággal. A nagyobb városokat szabályozzák és európaivá teszik. Különösen Szófia, az ország fővárosa, lep meg e tekintetben mindenkit.

 

 

 

1891. BOLGÁR NŐI VISELETEK.

Szófia környékéről. Strausz Adolf és Dimitar Karastojanov fényképei után.

 

Néhány jellemző népviseleti képet is mutatunk be. Egynek kivételével mind Szófia környékéről való fiatal menyecskék. Abban az öltözetben vannak, amint hetenként, pénteken, a szófiai bazárba jönnek eladni valamit. Többnyire kézi munkát, gyönyörű hímzéseket hoznak, azokat potom áron lehet tőlük vásárolni. Igen tiszták. Ruházatuk gazdag, pazarul van tele hímezve és feldíszítve igazi ezüst és aranypénzekkel, gyöngyökkel, apró csigákkal, virággal és üvegdísszel. Azok, kiknek arcába vékony hajfonatok, pénzek és gyöngyök lógnak, azt akarják jelezni, hogy most mentek férjhez, s hogy az ő arcukat nem illik idegennek vizsgálni. Régi török szokás nemzeti változatban. Ezek a csingő-csüngő dolgok a török asszonyok fátyolát pótolják. A vakareli falu nagyon híres arról, hogy ott csupa szép asszony és leány van, mi nagy nevezetesség is, mert a bolgár parasztasszonyok rendszerint csúnyák. Utoljára hagytam a kivételt, t. i. azt az egyet, a ki Szófiából való. Ez egy cigányleány. Ha csak egy pillantást vetünk a képre, látjuk, hogy öltözete elüt a többi bolgár nők viseletétől. Bulgáriában a cigány és a zsidó velük született konzervatív hajlamból megmaradt a régi török szokások hívének. Ők ma is beszélnek folyékonyan törökül, és megőrzik még sokáig — legalább az asszonyok — a török viseletet.

 

 

 

A nők a jövő háborúban (1892. 11. 194.) Szent-Pétervárról vett hiteles értesítések szerint a kormány elhatározta, hogy a jövő háborúban a nőkre bizonyos általános szolgálati kötelezettségeket fog kiróni. Az intézkedés kezdeményezését első sorban a cárnénak tulajdonítják, ki a tábori-kórházi, nemkülönben a sebkötöző-helyi szolgálatban a nők közreműködését szükségesnek találta. Női betegápolók mindkét helyen nagyon is elkelnének, mert eddigelé néhány apácarend tagjain kívül, e nehéz és kényes szolgálatra önként nagyon kevés nő jelentkezett. A cárné eleinte csak a főnemesség hölgyeinek sorából akarta az ápolói és kórházi felügyelői helyeket betölteni. Ezúton legfeljebb egy vagy két dandár tábori kórházainak jutnának ápolónők, a harctéri sebesültek pedig úgy, mint eddig a legnagyobb nyomornak lennének kitéve. Mérvadó katonai körökben megpendítettek az általános szolgálati kötelezettség eszméjét, mely szerint háború esetére minden orosz nő, kinek kisded gyermekei nincsenek, szükség esetére ápolói minőségben a hadsereg állandó vagy tábori kórházaiban és sebkötöző-helyein megjelenni tartozik

A törvényjavaslat mostani alakjában módosításokon fog keresztül menni, de érdemére nézve kétségkívül figyelemre méltó. Az 1877/78-iki orosz-török háború alkalmával. II. Sándor cár az orosz nőket önkéntes ápolói szolgálatra hívta fel, de néhány főrangú hölgyön kívül nagyon kevesen jelentkeztek. A törökök, a genfi konvenció kikötéseit el nem ismerve, a sebkötöző helyekre lövöldöztek s a mint Plevna alatt is megtörtént, a csatatéren elfogott orvosokat felkoncolták. Az iránt semmi kétség sem forog fenn, hogy az első segélyt csak férfiak nyújthatják, A kórházakban a női betegápolók közreműködése sokkal becsesebb, mint a férfiaké. Paris ostroma alatt a város minden ambuláns kórházában kizárólag nők végezték az ápolói teendőket A kommün leveretése után a köztársaság elnöke, Thiers, a nemzet nevében köszönetet mondott a párisi nőknek, kik a «felebaráti szeretet ezen legelső kötelességét teljesítették. Kötelező ukázokkal legfeljebb Oroszországban lehet boldogulni, de másutt az általános kötelezettség életbeléptetése végtelen nehézségekbe ütköznék.

Az orosz sajtó sürgeti a tervezett törvényjavaslat életbeléptetését, t. i. hogy háború esetén a nők általánosan köteleztessenek a betegápolói teendőkre. Az elébb-utóbb okvetlenül bekövetkezendő európai háborúra, a sebesültek és betegek ápolására nem lesz elég csupán apácákat és fizetett embereket alkalmazni, mert ezek a teendőket mind elvégezni képesek nem lennének. Szükséges lesz a nők általános alkalmazása. A törvény érvényesítése minden körülmények közt kevesebbe kerülne, mint a sereg oly szaporítása, mely a betegek és sebesültek sorsát némileg enyhítené.

Angliában az általános kötelezettség híre nem lepte meg a mérvadó köröket, mivel ott minden nagyobb katonai expedíció fölszerelésénél első sorban gondoskodnak a megkívántató szükséges női betegápolókról. Legújabban a mashunai hadjáratban csakis a londoni vöröskereszt iskolájában kiképzett ápolónők alkalmaztattak, mindamellett alig hisszük, hogy Angliában a nők általános betegápolási kötelezettségét törvény útján megállapítanák.

 

 

 

A PANAMA-PÖR. (1893. 3. 37.) Századunk egyik legnevezetesebb bűnpere folyik most Parisban. A pör tárgyalása még csak most kezdődött, máris mutatkoznak a rémületes eredmények következményei. Egész sereg hírneves s részben közbecsülésben megőszült ember pellengérre, állítása, a közbizalom tönkremenetele, két kormányválság gyors egymásutánban, a köztársaság fennállásának megingása, s egy esetleg kitörhető társadalmi forradalom előjelei. Két oly világszerte ismert ember, minő Lesseps, a szuezi csatorna létesítője, és Eiffel, az óriási párisi torony alkotója, vádlottak. Több volt miniszter s köztük egy volt elnök is gyanúba keveredtek.

A nagy botrány története a következő: Lesseps Ferdinánd, ki 1869-ben fejezte be a szuezi csatorna építését, mely számára világhírt s a «nagy francia» melléknevet szerezte, 1875 óta egy másik óriási vállalat élére állott. Ez Közép-Amerikában a panamai földszoroson át csatornát akart építeni az Atlanti- és Csendes óceán között. A vállalat nagy népszerűségnek örvendett, s tömérdek pénzt, adtak össze a részvényesek. De a munkánál újra meg újra váratlan nehézségek támadtak, s néhány évvel ezelőtt már a bizalom is megingott az örökösen pénzzavarokkal küzdő vállalattal szemben. Az intézők újabb kölcsönöket nem tudtak szerezni, s így a társaság 1890-ben megbukott, úgy, hogy az eddig elkészült munkálatoknak hasznát nem lehetett venni. A leszámolás alkalmával kitűnt, hogy a társaság kerek számban 1300 millió frankot adott ki; de ebből a rengeteg összegből a csatornaépítésre alig fordítottak 400 milliót. Igen természetes, hogy a sok ezer részvényes nem vette közönyösen a dolgot s a vállalat igazgatóit hűtlen kezeléssel vádolták. Kezdetben nem keltett valami nagy figyelmet. Pár nap múlva azonban a «Libre Parole», már nyíltan emlegetett egyes képviselőket, kik a Panama-társaságtól nagy sápokat kaptak. A leleplezéseket a «Cocarde» nevű lap folytatta. A botrány kiviláglott, napról-napra beszéltek róla az országházban és lapokban. November 19-én a kormány kényszerítve érezte magát vád alá helyezni a társaság volt igazgatóit. A botrány oly nagy volt, hogy Loubet miniszterelnök és kormánya beadta lemondását.

A vádaskodás nem szorítkozott kizárólag Franciaországra. A látszólag legidegenebb egyéneket is belekeverték az ügybe, s így többek között egy magyarországi német hírlapírót is vádoltak megvesztegetéssel, állítólag húszezer frankot kapott volna. A tárgyalás kezdetén maga Lesseps fia, Károly, ki az igazgatótanácshoz tartozott, beismerte, hogy több millió frankot költöttek el megvesztegetésre. A botrányok szaporodása igen nagy hatással van a politika életre. A szocialisták és királypártiak egyaránt lesik a köztársaság bukását. Napóleon herceg megszakította földkörüli nagy útját, hogy a válságos pillanatban Parisban lehessen. Az anarchisták formális terveket készítettek a szervezkedett támadásra a kormány ellen. Sötét, nagyon sötét jelenleg Franciaországban a helyzet, s a művelt világ méltó érdeklődéssel tekint a fejlemények elé.

 

 

A NEMET CSÁSZÁR HÚGÁNAK ESKÜVŐJE (1893. 7. 113.) A német császár legifjabb húgának, Margit hercegnőnek, Frigyes Károly hesszeni herceggel való egybekelése Berlinben jan. 25-én végbement. Az ünnepiességek kezdete a menyasszony anyjának, Frigyes császár özvegyének palotájában történt, midőn a polgári házassági szerződést kötötték meg. Az egyházi szertartás délután öt órakor a királyi palota kápolnájában történt. A fejedelmi vendégek félkörben foglaltak helyet az oltár körül, s állva hallgatták végig az egyházi szertartást. Mikor a jegygyűrűt kicserélték, a palota közelében levő Lustgartenban elhelyezett testőrségi tüzérek 12 ágyúból három üdvlövést tettek.

 

 

1893. MINISZTEREK FÁKLYATÁNCA A NÉMET CSÁSZÁR HÚGÁNAK MENYEGZŐI ÜNNEPEN.

 

A lakodalmi ebéd a lovagteremben volt, hol a császár a menyasszony jobbján ült, balján pedig a vőlegény és körülöttük a fejedelmi vendégek. A császár felköszöntőt is mondott az új pár egészségére. Lakoma végével az egész társaság visszatért a fehér-terembe, hol a szertartásszerű fáklyatáncot jártak el. Eulenburg gróf vezetése alatt párosával vonultak el az új házasok előtt, mindegyik egy-egy nagy viaszfáklyát tartva kezében. Inkább körmenet volt ez, mint tánc. Az új pár fáklyáit apródok tartották, kik a fáklyatánc végével az új párt szobáikba kísérték. A hercegnő fejéről ekkor levették a koronát s ünnepiesen átadták a kincstár őreinek, s az udvari hölgyek emléktárgyakat osztottak szét. Kevéssel 10 óra előtt az új házaspár elutazott Berlinből Potsdamba, s ezzel az esküvő szertartása véget ért.

 

 

VIKING. Simon Krisztiánia, 1893. április 23. (1893. 19. 310.) Érdekes hajó indul a napokban Bergenből New-Yorkba, illetőleg Chicagóba. Az amerikaiak vendégekül hívták a chicagói jubiláris kiállításra Kolumbusz összes élő utódait. Olyan járművet fognak bemutathatni a világnak, mely Kolumbusz előtt már 500 évvel megtette az utat az ó-világból az újvilágba. Az Island szigetén talált «Flatőbogen» nevű krónika, mely Kolumbusz útja előtt száz évvel íratott, kétségtelenné teszi, hogy a vikingek, vagyis normannok, a középkor híres tengerészei, eljutottak Amerika északkeleti partjaira. Azt el is nevezték «Vinland»-nak és a bennszülöttekkel hosszas, de hiábavaló harcokat vívtak birtokáért. Leiv Eriksont kellene Amerika első felfedezőjeként ünnepelni, bár ez mit sem von le Kolumbusz dicsőségéből, mert az első felfedezés teljesen feledésbe ment. Hogy az amerikaiak Leiv Erikson emlékét is tisztelik, mutatja az, hogy jórészt amerikai pénzen épült fel e télen a «Viking» nevű hajó, mely mindenben hű utánzata egy ős normán pogánysírban talált, tehát — ha nem korábbi, — mindenesetre még Erikson korabeli hajónak. 1880-ban találták e hajósírt Godstad mellett Norvégiában, s most Krisztiániában (Oslo) őrzik. A középen fekvő halottas kamarában emberi csontváz feküdt, mellette ruhadarabok, fegyverek, s egyéb apróbb tárgyak. Ezen ezeréves hajónak teljesen hű másolatán, a «Viking »-en, fog Magnus Andersen kapitány, 11 válogatott tengerésszel, egyetlen vitorlával átkelni az Atlanti óceánon. Csak New-Yorkban, a honnan kezdve nagyobb szükségük lesz az evezőkre, egészíti ki a legénység számát 32-re. Április 9-én indult el Krisztiániából, e hó vége felé hagyja el Bergent, az utolsó norvég állomást, onnan egyenest New-Yorkba indul. Onnan Chicagóba a csatornán és tavakon át teszi meg az utat, tehát folyton vizén.

 

 

 

A SZIÁMI UDVAR (1893. 32. 536.) A bangkoki királyi palota külön városrész. Több kilométernyi hosszú, magas kőfal veszi körül. Ezen belül minden felület, hol épületek vagy növények nincsenek, márvány vagy gránit burkolatú. Helyenként katonai őrházak, vagy ágyúk vannak felállítva. Mindenütt láthatók a nagy épületeken kívül apróbb házak aranyos díszítésekkel vagy rajzokkal. A nagy udvar közepén van a királyi palota (Mahaprasat), négyhomlokzatú épület, hatalmas szobrokkal s magas, aranyozott tornyokkal. Itt fogadja a király a magasabb rangú vendégeket, itt tartják az elhunyt királyok hamvait haláluktól számítva egy évig arany hamvvederben, s itt van a trónterem is. Nem messze van tőle a rendes fogadó-terem, hol a király csaknem naponkint megjelenik földre boruló alattvalóinak kérelmét meghallgatni. A kapuk előtt óriási gránit szobrok vannak, melyeket Kínából szereztek.

 

 

1893. A SZIÁMI KIRÁLYI CSALÁD, KÖZBÜL A KIRÁLY DÍSZÖLTÖNYBEN

 

Az udvari személyzet száma több ezerre megy; csupán nők mintegy 600-an vannak. Az udvari személyzet közé tartoznak a művészek is, kik közül figyelemre méltó a kötéltáncos. Fantasztikus öltözete van, de még inkább rendkívül sajátságos hosszú s gonddal ápolt körmei miatt, aminőket Sziámban és Kelet-Ázsiában gyakrabban lehet látni.

A fejdísz egyezik a hátsó indiai sajátságos ízléssel, mely az itt látható épületek tornyain is meghonosult. A sziámi gyermekek fejét, fiúkét és leányokét egyaránt, 14 éves korukig rendesen leborotválják s csak a fejbúbon hagynak meg egy kis csomó hajat, melyet 14 éves korukban azután nagy szertartással levágnak, jelezvén vele a gyermekkor végét. A sziámi trónörökös nagykorúvá nyilvánítása is 14 éves korában történt pár évvel ezelőtt, s ez a kor a gyorsan megérő sziámiaknál, hol a lányok 12—13 éves korukban mennek férjhez, nem is nagyon kora idő.

 

 

A FORRADALOM BRAZÍLIÁBAN (1893. 40. 678.)  Alig egy pár éve történt, hogy Brazíliában, Dél-Amerika legnagyobb államában csendes és vér nélküli forradalom megszüntette az utolsó amerikai monarchiát. Lehetett látni, hogy az új köztársaság nem fog hosszú ideig fennállani, vagy legalább is nagy rázkódásokon kell keresztül mennie. Az első nagy megrázkódtatás most napjainkban történik egy nagy forradalom alakjában. A forradalom befejezése jelenleg, teljesen bizonytalan, a politikusok általában abban a nézetben vannak, hogy több kilátása van a győzelemre a felkelőknek. Nem lehetetlen, hogy a győztesek ismét visszaállítják a császárságot. Már is emlegetik, hogy Eu gróf, Dom Pedro császár unokája vagy pedig mások szerint egyik Koburg herceg lesz Brazília uralkodója.

A felkelők vezére Mello Custodio tengernagy. Azért hiszik, hogy a felkelők fognak győzni, mivel Brazíliában a szárazföldi hadsereg igen kis értékű a hadi tengerészet mellett. Az elnök személye ellen irányul a fölkelés. Nemcsak népszerűtlenné, hanem gyűlöltté tette magát pár évi kormányzata alatt. Szemérmetlenül használta fel hatalmát, hogy rokonát és pártfogoltjait az állam rovására dúsgazdagokká tegye. Az óriási birodalom egyik-másik gyarmata, első sorban a művelt német lakosságú Rio Grandé do Sul, határozottan az elnök ellen nyilatkozott, sőt nem egy eset történt, hogy egyes katonatisztek vonakodtak engedelmeskedni az elnök nyílt parancsának. A háború fő színtere a főváros, Rio de Janeiro, melynek környékét egészen ellepték a felkelők, a fővárost is több ízben ostrom alá vették. Mint a táviratok mondják, aránylag kevés kárt okoztak benne.

 

 

KATONAI JÁTÉKOK PÁRISBAN. (1893. 45. 760.) A lefolyt hetek egyik legérdekesebb eseménye volt az orosz hajóraj látogatása Franciaország partjain. Valóságos politikai tüntetés volt ez. A franciák egész a rajongásig ünnepelték az oroszokat, kiket a hármas szövetséggel szemben egyedüli szövetségesüknek tekintenek. A hajóraj vezetője, Avelane orosz tengernagy és társai hetekig tartó lelkes ünneplések részesei voltak Toulonban, hol a hadihajók állomásoznak. Parisba vasúton ellátogattak. Napról-napra lakomák, ünnepélyek, üdvözletek voltak, Az ünnepeket még az sem zavarta meg, hogy épen a vendégek párisi tartózkodása alatt halt meg Franciaország két nagy fia, Mac-Mahon, a volt elnök és magentai hős, és Gounod, a híres zeneszerző. Mac-Mahon az előkelő Szent-András orosz rendjel tulajdonosa is volt. Páris népe mindenütt óriási tömegben jelent meg, ahol oroszok voltak. A tüntetés nem egy esetben beteges tünetté fajúlt. A nők tömegesen jártak az idegen oroszokat megcsókolni, Avelane maga közel 20 000 üdvözlő levelet kapott, még az elemi iskolás tanulók is leveleket írtak Pétervárra ismeretlen társaiknak, sőt egy rajongó nő tetőtől talpig orosz díszbe volt öltözve.

 

 

 

 

 

Oktatás

 

 

 

A TANÍTÓNŐK OTTHONÁNAK MEGNYITÁSA (1890. 2. 25.) A magyar fővárosnak évről-évre örvendetes módon szaporodó közintézetei között a legifjabbat, a tanítónők otthonát, a múlt év végén nyitották meg. Mária Dorothea főhercegnő, József főherceg legidősebb leánya, mint a róla nevezett Mária Dorothea egyesület védnöke, december hó 12-én megjelent a tanítónők otthonában, hogy azt fölavassa. Az ünnepet Klotild és Margit főhercegnők is megtisztelték jelenlétekkel, Előkelő közönség jelent meg, köztük a közoktatásügyi minisztérium vezértagjai, s az összes fővárosi jótékony egyesületek képviselői. Az új intézet az Orczy-kert mögött közvetlenül a tisztviselő-telep mellett van, tágas szép telek közepén. Főképp gyűjtésekből befolyt pénzen építtették.

A tanítónők otthonának feladata, mint neve is mutatja, állandó menedékhelyet biztosítani oly szegény és munkaképtelenné lett tanítónőknek és nevelőnőknek, kik életük folyamában családot nem alapíthattak. Nehéz feladatuk teljesítése után máskülönben elhagyatva s magánosan kellene végső napjaikat átélniük. A tanítónők otthona megszálló helye is lesz azoknak a magános tanítónőknek, kiket hivatásuk néhány napra a fővárosba hoz. Magyarországon jelenleg több mint 10 000 nő foglalkozik tanítással. Különösen a kisdedóvónők száma évről-évre rohamosan gyarapodik.

 

 

1890. A tanítónők otthona. Egy szoba az otthonban. Cserna Károly rajzai

 

A tanítónők otthonának épülete Pucher József építész terve után készült. Csinos, egyemeletes épület, villa alakban toronnyal, a legszebb középület a főváros azon környékén, a hol a tisztviselők telepe épült. Alsó helyiségeiben vannak a konyha, kamara s más mellékhelyiségek. A magas földszinten van az iroda, a  közös társalgó terem, s mindkettőben elhelyezve a könyvtár, mely eddig főkép adakozásokból több mint ezer darabból áll. Ugyanitt s az emeleten vannak az egyes lakószobák. Egy ily szobát képünk is bemutat, egyszerű, de teljesen megfelelő s ízléses bútorzatával. Van külön fürdőszoba is, két káddal. A még hiányzó zongorát egy harmónium pótolja, de a bennlakók számára már is vannak különféle társasjátékok, néhány kép, más apró tárgyak, melyeket a választmányi hölgyek ajándékoztak. A legnagyobb hiány az, hogy az intézetben egyelőre csak 14 bennlakóra van hely. Az épület terve olyan, hogy az egyesület anyagi helyzetének gyarapodásával a tágas telken még jelentékenyen lehet terjeszkedni. Jelenleg csak három állandó bennlakó van, két munkaképtelenné lett idősebb nevelőnő s egy szegény fiatal fővárosi tanítónő.

 

 

 

GYERMEKDIVAT. Tánctanítás. Iza. (1890. 13. 209.) Furcsa világ a gyermekszoba. Sajátságos kanyargásai vannak a gyermek gondolkozásának. Akit az élet gondjai és küzdelmei kisodortak a mindennapi kenyér keresésére a családias négy fal közül, nem is érti meg báját, titkait. Csak az a vén gyermek, aki fonnyadt testben is ifjú lelket és üde kedélyt bírt megtartani, képes együtt érezni és együtt mulatni a gyermekszoba lakóival. Azok is viszont csak ezek előtt vetkezik le tartózkodásukat. A gyermekszobában gyakorolják a kicsikék jövő szenvedélyeiket, kedvteléseiket, életirányukat.

 

 

1890. TÁNCZ-PBÓBA

 

A képeinken bemutatott gyermekcsoportokat nem kell szolgailag utánozni. Selyem helyett jó a gyapotszövet is, dísznek pedig minden mama a saját ízlése és erszénye szerint választhat drága vagy olcsó csipkét, hímzést, szalagot. A zongorázó leányka és társnői azon igen célszerű gyermekdivat bemutatói, melynek jelszava, hogy a serdülő gyermekeket ne szorítsuk szűk és kényelmetlen ruhába, mert ez akadályozza a vérkeringést, a test természetes és szép fejlődését, s akadályozza a fesztelen, szabad mozgást. A legnagyobb leányka a tánclépéseket mutatja barátnőinek.

 

 

 

A karlócai görög keleti szerb főgimnázium új épülete Popovics V. István (1891. 4. 51.) A magyarországi szerbeknél tagadhatatlanul erős a kulturális törekvés. Nincs felekezet vagy nemzetiség a hazában, a mely aránylag oly sokféle és oly nagy iskolai és közművelődési alapokkal, és alapítványokkal  rendelkezne, mint amilyenekkel a görög keleti karlócai metropolita alatt álló szerb egyházközségek, közép és felső iskolák és egyes nevelő és kulturális intézetek bírnak. Az óriási vagyon csakis egyes felvilágosodott szerb főpapok, nemes keblű földesurak, gazdag kereskedők és iparosok áldozatkész buzgóságának köszönhető. A hazai szerbeknél a mecénások nem hogy kihaltak volna, hanem évről-évre még szaporodnak is.

Sajnos tapasztalat, hogy a gazdag szerb családok többnyire ivadék nélkül halnak ki. Nem ritka az eset, hogy a gazdag szerb ember végrendeletében a mellékágból származó rokonairól csak csekély adományokkal emlékezik meg, vagyonának nagyobb részét pedig a görög keleti szerbek kulturális céljainak támogatására hagyja. Ily nemes törekvésnek köszönheti létesítését a karlócai görög keleti szerb főgimnázium is.

A gimnázium új palotájának alapköve 1890 évi május hó 12-dikén ünnepélyesen beszenteltetett Brankovics György, szerb pátriárka által. A gimnázium palotája igen tágas épület, mely magában foglalja a gimnáziumnak s a teológiai líceumnak helyiségeit, a líceumi rektor és gimnáziumi igazgató lakásával együtt.

A gimnáziumi rész 10 nagy tanteremből (mindegyik 5 m magas, 40—60 tanuló számára), egy torna-teremből, egy aulából (200 m), rajzteremből és egy mintatárból, egy természettani, egy természetrajzi múzeumból, a hozzájuk szükséges mellékszobákkal, egy tanári tárgyaló teremből, egy könyvtárból és egy olvasószobából áll.

A jelentékeny vagyont, melyet Angyelics István plébános nemes célokra fordít, fiatal korától okos és takarékos gazdálkodásával szerezte és leginkább akkor gyarapította, mikor, mint bátyjának, Angyelics pátriárkának megbízottja, az uradalmat hat éven át oly mintaszerűen kezelte, hogy annak évi tiszta jövedelmét 30 ezer forintról 130 000 forintra vitte fel.

 

 

 

A győri Bencés gimnázium és a Győrszentiváni leánynevelő-intézet épületei (1891. 47. 774.)  Vaszary Kolos hercegprímás nevéhez pannonhalmi főapátsága alatt több alkotás fűződik. A tihanyi régi apátsági templom új festményekkel földíszítése, az altemplom és a meredek hegyoldalon levő épület helyreállítása, , a sok bencés plébánia-templom újból építése, kijavítása. Főapáttá történt megválasztása után azonnal arra törekedett, hogy egyrészt a rend terjedelmes birtokait rendbe hozza, másrészt kormányzatának idejét emlékszerű, a közjó és a tudományoknak szolgáló épületek által megörökítse. Egyik kimagasló alkotása a győri főgimnázium épülete, mely a jezsuiták által épített régi iskola helyét foglalja el. Győr város egyik monumentális épülete, a Széchenyi-tér felől díszes főhomlokzattal. Belső berendezése mintaszerűnek mondható. A tantermek, gyűjtemények és az összes helyiségek úgy a világítás, mint célszerűség tekintetében semmi kívánni valót sem hagynak hátra. Mindennel fel van szerelve az intézet, ami a tanítás céljainak előmozdítására szükséges. Van vegytani, természettani laboratóriuma, rajzterme, tornacsarnoka, valamint a vidéki városokban párját ritkító múzeuma.

 

 

1891. A GYŐRI BENCÉS GIMNÁZIUM

 

Győrszentivánon, a főapátság egyik birtokán, Molnár V. B. nyugalmazott katonai lelkész, tiszteletbeli kanonok s apostoli protonotárius 10 000 forintot meghaladó alapítványt tett egy leányiskolára. Miután azonban ez összeg az intézet felállítására elegendő nem volt, a főapáthoz, mint a hitközség kegyurához fordult támogatásért. A főapát 30 000 forint költséggel a leányiskola számára épületet emelt, és azt fölszerelte, úgy, hogy most az alapítvány kamatai egyedül az intézet fenntartására fordíthatók. Az intézet a gráci apácák vezetése alatt 20 növendék számára berendezett internátusból, nyilvános elemi leányiskolából, valamint kisdedóvodából áll. A díszes épület a régi templommal van összekötve, úgy, hogy az intézetből a templom oratóriumába lehet jutni, és így külön házi kápolnára nincs is szükség. Az építkezések tervezését és vezetését a főpap Czigler Győző budapesti műegyetemi tanárra bízta, aki a megbízó nemes intenciója szerint, kizárólag hazai iparosok közreműködésével hajtatta végre az ezeknél előforduló munkálatokat.

 

AZ ÁLLÓIRÁS. BÖNGÉRFI JÁNOS (1892. 45. 766.) …Míg a gyermekek a  ma szokásban levő dűlő betűket írják: tartós egyenes testtartásról nem lehet szó.

A betűvetés irányával szorosan összefügg az írópapír fekvése és a testtartás.

A papirosnak jobbra való fekvése arra kényszeríti az írót, hogy fejét szintén jobbra fordítsa. A fejet többé-kevésbé követik a vállak. A jobb kar az asztal szélén a jobboldalra csúszik, majd kissé lefelé lóg; a bal kar fölemelkedik, úgyszintén a bal váll is, míg a jobb váll süllyed. A gerincoszlop elveszti egyensúlyát és balra görbül. A törzsre nézve elviselhetetlenné válik ez a testhelyzet.

Leggyakrabban az írófüzet ferde közép fekvését használják a dűlő betűvetés hívei. Az írófüzet ezen helyzeténél a fej előre hajlik akként, hogy a szemalapvonal (a szemek forgáspontjait összekötő egyenes) a sorok irányával majdnem párhuzamos. Ekkor már oldalhajlítást is végzett a fej. Ez a kettős fejmozdulat a törzsnek súlypontját is megzavarja és a gerincoszlop jobbra görbül. Dűlőírást végző tanulókat feltüntető képünkön látható a helytelen testtartás. Ha a gyermekek hosszabb ideig írnak, mind közelebbről nézik a betűket s mind jobban elgörbülnek. Ez a közelről való nézés és elgörbülés igen könnyen végzetessé válhat a tanulóra nézve, ha t. i. az iskolaévek egész folyamán naponkint több órahosszat ismétlődik.

 

 

1892. TanulókDűlő- és álló írást író tanulók egymás mellett, elölről és hátulró nézve.

 

 

Egészen másként áll a dolog az álló írással. Az álló írással az egyenes testtartás velejár. Az egyenes testtartással végzett írás pedig sem a gerincelgörbülésnek, sem a szembajoknak nem képezheti forrását. Az írás csak akkor válhat veszélyessé, ha helytelen testtartással végezzük, ami a dűlő írásnál rendes jelenség. Az írni kezdő gyermekek nagy hajlamot mutatnak az állóbetűk írása iránt. A természetnek ezt az útmutatását nem szabad kicsinyelnünk. Ha a gyermekeket mindjárt kezdetben a helyes testtartással járó álló írásra tanítanák: sok bajnak vennék az elejét. De mennyi időt fecsérelnek el a tanítók, míg a gyermekeket rávehetik, hogy szépen döntsék a betűiket! Egyik képünk álló írást író tanulókat tüntet föl.

Ebből a pillanatnyi fölvételből is látható, hogy mily szép egyenes testtartással írnak álló betűket a tanulók. Több tanférfiú megkísértette tanítványainak egy részével dűlő, másik részével álló betűket íratni. A dűlő betűket írt gyermekek erősen előre hajoltak, s részint jobbra, részint balra félrefordították törzsüket. Az álló betűket írt tanulók pedig egyenes testtartásukkal annyira kiváltak társaik közül, hogy azonnal föl lehetett őket ismerni, anélkül, hogy írásukat meg kellett volna nézni. Erre figyelmeztették a tanulókat, hogy írásközben is egyenesen kell ülni. Néhány percig az egész osztály egyenesen ült, de a dűlő betűket írt tanulók hamar visszaestek az előbbi testtartásba. Azok a tanulók, akik álló betűket írtak, csaknem végig megtartották egyenes testtartásukat. Két képünk a dűlő- és álló írást író tanulókat egymás mellett ülve, tünteti fel. Az egyik elölről nézve, a másik hátulról nézve mutatja a kétféle testtartást.

 

 

HAMPELNÉ, PULSZKY POLIXENA.* SEBESTYÉNNÉ STETINA ILONA.  (1893. 6. 91.) A magyar tanítónőknek egy igazi jó barátját mutatjuk be ez alkalommal olvasóinknak: egy európai műveltségű, de igaz magyar érzésű asszonyt. Ismerjük és szeretjük öt mindnyájan, mi fővárosi tanítónők, hisz ő is segített nekünk megalkotni a mi egyesületünket, a Mária Dorothea egyesületet. Ott dolgozik és fárad velünk ma is annak megerősítésén. Bár előkelő társadalmi állása fölénk helyezi, a közös eszmék iránt való lelkesülés velünk egyenlővé teszi, mert érezzük, hogy ő a tanítónői hivatást becsüli, az általunk teljesített munkát tiszteli, s bennünk a haza javáért fáradó becsületes munkást szereti.

A tanítónői vizsga elmaradt, de a készülődés közben szerzett pedagógiai ismereteknek jó hasznát veszi, mint édes anya. Öt apró kedves, szép és eszes (négy fiú és egy leány) gyermekének ápolásánál és nevelésénél. Mert, bár élénk szellemét tudományos és társadalmi kérdések is foglalkoztatják, gondosságát és önfeláldozó szeretetet családjával és gyermekeivel szemben ezek egy hajszálnyira sem csökkentik.

Kötelességeit családja és a társadalom iránt nagy munkaképességre való buzgósággal és helyes tapintattal tölti be. A társadalmi kérdések mindegyike érdekli; de rokonszenvével leginkább a nők nevelésének s a nők munkaképesítésének és főként a tanítónők ügyének kérdéseit tünteti ki. E részben nem ismer fáradságot, amint ezt már a Mária Dorothea Egyesület megalkotásánál, ez egyesület által rendezett kisdednevelési kiállítás létrehozásánál, legutóbb pedig a leány-gimnázium ügyében kifejtett munkássága által is megmutatta. Legkiválóbb érdeme a Mária Dorothea Egyesület irányában, hogy az egyesület javára koronként rendezett tudományos és közérdekű előadások ügyét ő kezdeményezte és ő vezeti. Ez előadások immár rendszeres tanfolyamokká lettek, s nagy erkölcsi és anyagi eredményeik első sorban Pulszky Polyxeniának köszönhetők. Csak az ő szeretetreméltó egyéniségének volt lehetséges a tudós egyetemi tanár urakat az egyesület és a nőnevelés ügye iránt az előadások tartása által nem csupán áldozatra kész, de az ügyért lelkesülő jó barátokká tenni. Csak neki sikerülhetett társaságunk legelőkelőbb köreit az előadások tömeges látogatására bírni.

 

*PULSZKY POLIXENA (1857-1921.) Írói tevékenységében nagy hangsúlyt fektetett a női nevelésre, munkaképesítésre és a tanítónők ügyére.

 

 

Az országos nőképző egylet jubileuma. (1893. 10. 164.) Az egylet március 25-én üli meg fennállása negyedszázados ünnepét. A derék egyesület jubileuma megérdemli a legszélesebb körű érdekeltséget, mert sokat tesz a nőnevelés emelésére, s vagyontalan leányoknak is megkönnyíti az utat, hogy képzett nevelőnők lehessenek. A díszgyűlésen özvegy Veres Pálné egyesületi elnök tartja a megnyitó beszédet. Következik Jókai Mór ünnepi beszéde; dr. Váradi Antal ünnepi költeménye; üdvözlések az előre megállapított sorrend szerint; növendékek karéneke. A közgyűlés után díszlakoma lesz a Hungária fogadóban.

 

 

AZ ORSZÁGOS NŐKEPZŐ-EGYESÜLET TANINTÉZETE –né. (1893. 13. 213.) Ha a főváros nevezetesebb középületeit megszemlélni akaró idegen a Vámház-kőrútról a Zöldfa-utcába befordul, mindjárt ennek elején, a jobb oldalon megakad szeme egy szép házon, mely az Országos Nőképző Egyesület tanintézetét foglalja magában. A ház egy vén, régi úrilak stíljében készült, emeletes épület volt, ugyanaz, mely hajdan Vitkovics Mihálynak volt tulajdona, s melyben a költő nem egyszer gyűjtötte össze barátságos társaságban a magyar irodalom úttörő jeleseit. A fővárosi tanács kisajátította a két kis házat a tulajdonosoktól, s telkeiket a Nőképző-egyletnek adta.

A két-emeletes, de a mellette álló három-emeletes házakkal egyenlő magasságú, palotának, derült, vidám jellege, renaissance stílusú tiszta vonalai, elegáns homlokdíszítése, félköríves szemöldökű ragyogó ablakainak tizenkettős három sorozata mintegy rávallanak a nőnevelés csarnokára, amilyennek igazán lennie kell. A mi képzeletünk ugyan a lányok nevelésének fogalmát még mindig szereti vagy a kolostor komor falaihoz, vagy magánnöveldék többnyire nagyon szegényes bérlett helyiségeihez kötni, milyenekben anyáink és még mi magunk is nyertük neveltetésünket.

 

 

1893. AZ ORSZÁGOS NŐKEPZŐ-EGYESÜLET ÉPÜLETE BUDAPESTEN, A ZÖLDFA-UTCZÁBAN. Ellinger Ede fényképe után

 

A tanintézet épülete bőven rendelkezik nyílt csarnokokkal, széles, födött folyosókkal; a nyári évszakban üdítő kert kínálkozik a bentlakó növendékek számára. Télen korcsolyázó hely is van berendezve; van téli és nyári torna számára helyiség. A bentlakó és bejáró növendékek tanítása 12 teremben folyik; a szertárak és természetrajzi gyűjtemények kellőleg vannak ellátva. Ugyancsak a bentlakó növendékek számára zongoratermek, a szükséges hálótermek, a csoportok társalgó szobái, a nagy étterem, mind a legnagyobb tisztasággal és célszerűen vannak berendezve. A nagy díszteremben évenként a közgyűlés, a választmány pedig rendesen tartja a maga üléseit. E szép nagy terem falait ő felségeik mellszobrai, és a két elnöknő arcképe díszesítik. Itt szokták tartani az évi záró vizsgálatokat is; téli estéken pedig a tánctanuló leánykák vidám serege veri fel e terem csöndességét.

 

 

A műegyetem megnyitása.(1893. 43. 728.) A József-műegyetem idei iskolai esztendejét okt. 11-én ünnepies közgyűléssel nyitották meg. A könyvtár nagy olvasó termét teljesen betöltötte a politechnikum hallgatósága. A közoktatási miniszter képviseletében Berzeviczy Albert államtitkár jelent meg. A közgyűlés egyedüli tárgya dr. König Gyulának, a műegyetem rektorának beszéde volt, mellyel beszámolt múlt esztendei működésről. Azokra a rendkívül súlyos föltételekre emlékeztet, melyek alatt 1880-tól 82-ig a műegyetem mai házát építették. A létszám eléri a 900-at! Ha az egyes szakokat nézzük: gépészeink száma 127-ről 246-ra, építészeinké 59-ről 81-re, a vegyészeké 11-ről 26-ra ment föl; tehát e három «kisebb» szakosztályban tavaly 353 hallgatónk volt az 1888— 89-iki 197 helyett.

Az ország ipari politikája a középipar fejlesztésére irányul, aminek következményeit megérzi a műegyetem, nemcsak a gépészmérnöki szakosztály újabb föllendülésében, hanem a vegyészek körében is. Budapesten szükséges egyetemi és műegyetemi építkezések ügyét egy, a különböző érdekelt körök képviselőiből alakult ankét vette kezébe, Elhatározta, hogy a műegyetem mostani épületeit majdan az egyetem, jelesen a bölcsészeti kar vegye át. Alapos reményünk van tehát, hogy az új műegyetem egyike lesz a legelsőknek azon épületek sorában, melyek Budapesten a tudomány szolgálatában emelkednek.

A rektor beszámolt az intézet múlt évi történetéről. Működött 82 tanár. Volt az I. félévben 810, a II. félévben 714 hallgató, kik közül 255 új növendéket a középiskolák adtak, (103-at a gimnáziumok, 152-őt a reáliskolák). Oklevelet kapott 112, ebből 75 mérnök, 10 gépész, 14 építő és 3 kémikus.

 

 

 

 

Egyház

 

 

 

AZ ULMI MÜNSTER (1890. 28. 453.) Néhány nappal ezelőtt ünnepelték meg nagy fénnyel a földgömb legmagasabb templomtornyának befejezését, Ulm württembergi városban, melyet eddig is ez a torony és templom tett híressé, habár az már századok óta áll csonkán. Az ulmi torony most befejezve 161 méter magas (jóformán olyan magas, mint a Gellérthegy), 6 méterrel magasabb a kölni dóm csúcsánál s 24 méterrel magasabb, mint a bécsi Szent-István torony.

A hírneves épület félezer éves múlt. Napjainkig fennmaradt okiratok szerint 1377-ben,  június 30-án tették le alapkövét. Mivel Ulmban püspöki székhely nem volt, a lelkes polgárok, kik a nagyszerű templomot tervezték, nem dómnak, hanem münsternek nevezték. Ez a szó a monasterium-ból eredve, eredetileg zárda vagy alapítványi templomot, később általában valamely község főtemplomát jelentette. Az első mester, Hainrich, oly gyorsan haladt előre munkájában, hogy 1383-ban már a felszentelést is meg lehetett tartani. A templom ekkor még kicsiny épület volt, s a mainak építője Ensinger Ulrich volt, aki a strassbourgi dóm építésénél is közreműködött. Utána, 1480 körül, ismét egy elsőrangú építész, Böblinger Máté, az esslingeni szép templom építésze, foglalkozott a dóm továbbépítésével, mely a XVI. század elején, midőn Ulm lakossága a protestáns hitre tért, már abban az állapotban volt, mint pár évtizeddel ezelőtt, bár javítások és pótlások időről-időre folyvást megtörténnek. Midőn a nagy templom alapításának 500 éves jubileumát megünnepelték, a lelkes polgárok gyűjtéseket szerveztek annak kiegészítésére, s az aránylag véve kis város lelkesültséget jellemzi, hogy ők maguk 764,246 márkát adtak össze. Beyer Adolf stuttgarti műegyetemi tanár bízatott meg az építés vezetésével s az előmunkálatok megtétele után 1885. június 30-án már hozzá kezdtek az építéshez s 1890. május 31-én feltették a tetőgombot, mely maga 700 mázsa súlyú s három méter átmérőjű.

 

 

1890. AZ ULMI MÚNSTER

 

 

Az ünnepélyes felavatást június hó utolsó napjaiban tartották meg nagy ünnepélyek között, melyekben kiváló volt egy óriási történeti körmenet, a hol mintegy 1500 jelmezekbe öltözött résztvevő mutatta be a XIV—XIX. század nevezetesebb eseményeit, a mennyiben a templom-építéssel összeköttetésben állottak, s ugyanakkor a színházakban is élőképekben mutatták be a templom alapkövének letételét, V. Károly császár látogatását s az ulmi régi polgári élet ábrázolását. A négy napig tartó ünnepen még számos népmulatság, hangverseny, bankét és kivilágítás volt s a világ minden részéből sokan jöttek az új épületet megtekinteni.

Az ulmi templom különben tornyának páratlan magasságán kivül is nagyon érdemes a megtekintésre. Németországban nincs ily nagy templom-épület, 485 láb hosszú és 200 láb széles. Kitűnő gót ízlésben épült, gazdag faragványú ajtókkal, óriási orgonával és nagyszerű kar-ülésekkel. Már maga a templom bejárata is tündériesen szép, talán a legszebb, a mit e nemben alkottak. Három nagy ív van kívül homlokzatán, 19 pompás szoborral díszítve, s a 15 méter magas boltozat alatt két pompás kapu nyílik, melyeken 3—3 sor oszlop s a párkányzat felett a teremtés és bűnbeesés történetét ábrázoló ősrégi kitűnő reliefek láthatók. A középhajó, melyet régi üvegfestmények díszítenek, 754 méter hosszú s 15 méter széles s építészeti harmóniája által nagyszerűen hat. Leghíresebb a templom kara, mely műtörténelmi remekekkel van festve, s felettük modern elsőrangú művészek által festett ablakok nyílnak. A régi művészek között nagyhírű Sehaffner Márton «Urvacsorá»-ja, melyről már Thorwaldsen, a híres dán szobrász is nagy lelkesedéssel nyilatkozott, s a középkor egyik legkiválóbb német szobrászának, Syrlin Jörgnek munkája, a kétsoros karpadok, nem kevesebb, mint 89 fa-mellszoborral. Maga a torony, mely hatszorosan csoportosítva emelkedik fel, igen arányosan s kellemes hatást nyújtva alkalmazkodik a templomhoz, úgy hogy az építés befejezését mindenkor csak dicsérettel emlegetik. A fél-ezredéven is keresztül fennálló templom még napjainkban méltó büszkesége Ulm város polgárainak és sokáig lesz egyik kedvenc zarándokló helye azoknak, kik a művészetek legkiválóbbjának, az építészetnek, remekeit saját szemeikkel akarják látni.

 

 

Magyar egyház Ohio államban — á—r— (1890. 47. 766.) Az Észak-amerikai Egyesült Államok egyikében, Ohio-államban a második népességű város (Cincinnati után az első) Cleveland, az Erie-tó közelében s azzal hajózható csatornák által összekötve. Növekedése rohamos volt. 1820-ban csak 400 lakost számlált; az 1860-i népszámláláskor 43 000-et; ma, újabb 30 év elmúltával, 260 000 lakosa van. Lakói közt, az angol és amerikai mellett, Európa valamennyi nemzetisége nagy arányokban van képviselve; úgy valamennyi keresztény felekezet is. 1860-ban 35 temploma és imaháza volt. Ma 150 ezek száma. Magyarországi illetőségű kivándorolt 10 000-en felül van lakosai közt. Nagyobb számban felső-magyarországi német és tót ajkúak, de a tiszta magyar ajkúak száma is meghaladja az ezret. Ezek közt, akikről tudósításunk szól, mintegy 120—150 protestáns református család, nagyobbrészt iparos és kézimunkás nép.

Cleveland városát, mely mély lapályon fekszik, s örökké füstölgő gyárakkal van teli, területe pedig—a házakat körülvevő udvarok és kertek terjedelménél fogva — nagyobb Budapestnél. A Cuyahoga nevű folyó szeli át, s osztja nyugati és keleti részre, melyeket nagyszerű viadukt köt össze a folyó fölött. A protestáns magyar lakosság (többnyire munkások) legnagyobb része a város délkeleti sarkában lakik, míg a németek a város többi részében vannak elszórva. A belvárosban nincsenek lakóházak, csak üzletek s középületek; amazok a külvárosokban vannak, s minden család saját házzal — udvarral és kerttel — bírván, ez teszi a várost oly nagy terjedelművé.

A 7. számú templomban, a magyar lakosság körében tartattak az isteni tiszteletek, mind jobban-jobban látogatva. A fiatal lelkipásztor, miután az összes református lelkészeket, többeket a presbiteriánusok közül is meglátogatott, megkezdte a hívek látogatását s összegyűjtését is. Az első magyar református egyház alakulása Ohio-államban, folyamatban és biztosítva van. —á—r—

 

Cleveland az Amerikai Egyesült Államok egyik nagyvárosa, Ohio államban. A 2000-es népszámlálási adatok alapján a város lakossága 478 403 fő.

 

 

 

AZ ASAKUSA-TEMPLOM TOKIÓBAN. (1891. 23. 370.) Sz. Shiba, Uyeno és Asakusa a három legnagyobb templom Tokió (régi nevén Yedo) japán főváros ezernyi temploma közt. Egész városok ezek, különösen az utóbbi, mely Tokiónak leglátogatottabb temploma. A két első inkább a shogunok pompás sírjai által lett világhírűvé. Az Asakusa templom Kr. sz. u. 628-ban alapíttatott, de többször lángok martaléka lett. Jelen alakjában lyemitsu shogun építtette föl 1642-ben. A templom előudvarában állandó országos vásár van, ahol csepűrágók, egyensúlyozók, íj-lövő bódék, zsonglőrök, bűvészek ütötték fel tanyájukat, kikhez a civilizáció előharcosaként az amerikai gyors fényképészet is letelepedett. Reggeltől estig ezer meg ezer asszony és gyermek tolong a széles udvaron, s annak oldalt elnyúló árnyas berkeiben. Egy járomalakú kapun átlépve, jutunk a szent területre, melyen húsz-harminc kisebb-nagyobb templom közepette emelkedik a két részből álló hatalmas vörös-lakk oszlopokon nyugvó főtemplom, mindig telve ájtatos asszonyokkal. Japánban a férfiak alig járnak templomba. A; lelki üdvösségük gondozását egészen a feleségeikre bízzák. A szorongatottaknak, az asszonyoknak és gyermekeknek védszentjéhez úgy szokás imádkozni, hogy egy papírra nyomtatott imádságot galacsinná rágnak, s azt a drótrostélyon keresztül az istenre reáköpik. Ha a galacsin a szobron ragad, az ima meghallgattatott, ha nem, akkor nincs kilátás a hatalmas isten jóindulatára.

Faragott oszlopokkal ékeskedő kis templomban áll a forgó könyvtár. Ebben vannak elhelyezve az összes buddhista szentkönyvek, szám szerint 6771 kötet. Az óriási könyvtár úgy van egy cölöp tetejére szerelve, hogy egy gyermek is könnyen meglódíthatja, úgy, hogy háromszor megforduljon a saját tengelye körül. Ez pedig igen lényeges dolog, mert a kánon szerint, aki ezt megcselekszi, az olybá veendő, mintha mind a 6771 kötetet elolvasta volna.

 

 

 

A nagybecskereki* református templom — á — r — (1891.  37. 603.)

E 22 000 lakosú, felerészben r. katolikus német ajkú, felerészben görög-keleti szerb ajkú városban, a gazdag és termékeny Torontál vármegye fő- és székhelyén, 1845-ben alakult először magyar református egyház. Csak egy maroknyi, alig pár száz lélek, eleinte a kevéssel több ágostai hitvallású hit-rokonokkal összefogva. Csakhamar önállóan szervezkedve alakították meg e nagy kereskedelmi ponton a ref. egyházat.

A közbejött forradalom, a nemzetiségek lázadása megölte az ifjú csemetét. A nép szétszóródott, földönfutóvá lett. s részint magyar vidékekre, részint Amerikába vándorolt. Többé nem is jött vissza a szomorú emlékű helyre. Utolsó, a ki eltávozott, a gyülekezet lelkésze. Tíz év múlva, 1862-ben, újra kezdtek mozogni, az ismét szaporodó magyar reformátusok. Bizottságot alakítottak a szervezkedésre, s 1865-ben már szervezték az első presbitériumot.

Ö felsége, a király volt a legelső nagy alapító, akinek az egyház anyagi megszilárdulását köszöni, ki a kincstári birtokból nemcsak templom-helyet a város legszebb pontján és alkalmas temető földet, hanem a lelkészi javadalomra egy egész telek-földet, Torontál termékeny földjéből. Az épülendő templomra saját magánpénztárából 100 forintot adományozott.

Augusztus 30-ikán végre megérhette a közösség, hogy kész templomát, mely szépségével, emelt helyen, díszes kőfal- s vas rács-kerítésében, magas falaival, művészi gót-boltozatával, díszes, világos ablakaival, sugár tornyával (melyből azonban még hiányzanak a harangok), csinos s egyszerűségében, ízletes belső berendezésével (melyből még az orgona hiányzik), Istennek hajlékául fölszentelhette. Ha a gyülekezet örömét valami csorbíthatta, az volt, hogy a tiszántúli kerületnek (melyhez tartozik) érdemekben gazdag s köztiszteletben és szeretetben álló püspöke, Révész Bálint, súlyos betegsége miatt az ünnepélyen meg nem jelenhetvén, a fölszentelést személyesen nem teljesíthette. Maga helyett e szent munkára, — a gyülekezet kérelmére, — püspöktársát, a Duna melléki egyházkerület püspökét, Szász Károlyt bízta meg, ki e tisztet Szabó János békés-bánáti esperessel, s az egyházmegye több jeles lelkészével együtt teljesítette.

*Város Szerbiában a Vajdaságban, a Bánságban. 2011-ben 76 511 lakosa volt, így a Vajdaság – Újvidék és Szabadka után – harmadik legnagyobb városa.

 

 

A KERESZTRE FESZÍTÉS. V. S. (1893. 14. 227.) Az ébredő természet szent misztériumába foglalta bele a keresztény hagyomány a megváltás gondolatát, s az istenember halálát is, mint ihletett keretbe azt a nagy és elveszhetetlen kincset, melynek mindnyájan részesei vagyunk. És múljanak a nemzedékek, nem halványul az emberiség lelkében a Golgotán véghez ment nagy világtragédia emlékezete. Renan szép szavait, melyeket Krisztushoz intéz: „Évezredeken át fog rajtad csüngni a világ; te leszel a zászló, melyért a leghevesebb harcok fognak vívatni. Halálod után ezerszer inkább élve, ezerszer inkább szeretve, mint a földön időzésed alatt, te leszel az emberiség talpköve, annyira, hogy nevedet kitépni a világból annyi lenne, mint azt alapjában megrendíteni.”

A történelmi kritika világánál ma már pontról-pontra, részletről-részletre földerítve áll az utókor előtt ennek az epopeának minden láncszeme, mely a názáreti Jézus élete eseményeit egységes egésszé alkotja. Hogy Augustus császár az egész világon népszámlálást rendelt el, azt Tacitusból, Dión és Svetoniusból tudjuk. A napkeleten támadt fényes csillag megjelenéséről Chalcidius értesít. Josephus ránk hagyta Heródes gyermekmészárlásának hiteles tanúságát, míg a szent család Egyiptomba menekülését Celsus erősíti meg. Pontius Pilátus júdeai helytartóságát is említve találjuk Tacitusnál, úgy szintén Krisztus gyógyításait és csodatételeit Julianus Apostata, Porphyrius és Hierocles-nél. Végre Phlegon a históriai tanú a kereszthalál alkalmával észlelt földrengés és napelsötétedés tekintetében.

Mért ne hozhatna a történeti kutatás napfényre egy s más fontos okiratot Krisztus életére s halálára vonatkozólag? És csakugyan, már a kereszténység legősibb idejében sejtették ily okirat létét, s erre félreérthetetlenül céloznak az egyházi írók. Mi több, a keresztényüldözés nem késett felhasználni az alkalmat, hogy koholt és szándékosan elferdített bizonyítékok felmutatásával igyekezzék megfosztani a keresztény hagyományokat nimbuszuktól, s népszerűtlené tenni a keresztény tanokat a világ előtt. 311-ben Krisztus után, Maximilianus császár idejében, az «Acta Pilati»-nak egy ily hamis másolatát látjuk a pogányság köreiben elterjesztve.

Ezelőtt tizenöt évvel, 1879-ben, Amerikában egy kis füzet jelent meg «Acta Pilati» cím alatt. A könyvecske, melybe alkalmunk volt beletekinteni, tárgya Pilátusnak egy eddig ismeretlen kézirata lett volna, ugyanaz, melyet a jeruzsálemi tragédiáról részletes jelentés alakjában Rómába intézett. A «fontos okirat" csak 20 év múlva látott egész terjedelmében napvilágot, s ezúttal sem  az eredeti latin nyelven, hanem angol fordításban. A nevezetes okirat a lényeges körülményekre nézve alig tartalmaz valami újat. Pontius Pilátus ezzel a patétikus felkiáltással kezdi jelentését: „Átkozott legyen a nap, melyen Valerius Gratust felváltottam Júdea kormányzóságában.” Azután elbeszéli, hogy megérkezése napján a zsidóság mily hidegen fogadta. Fényes lakomát rendezett, melyre meghívta Galilea tetrarkháját a főpapokkal, főtisztekkel együtt, de azok a kitűzött órában nem jelentek meg.

Azután szól Jézussal való első találkozásáról. Egy nap a Siloe térségén elhaladva, nagy csődületet vett észre. A tömeg közepette egy ifjú állt, hátával egy fatörzshöz támaszkodva. Figyelmeztették, hogy ez a Jézus. Leírja azután

arany szőke haját, mely arcának egészen mennyei kinézést kölcsönzött. Jézus mintegy harminc évesnek látszott. Megtudjuk az apokrif  jelentésből azt is, hogy Pilátus a legelőzékenyebb jóakarattal viseltetett Jézus iránt.

Majd élénk szavakkal vázolja a bőszült tömeg vad dühét, amint Isten fiát Kajafás főpap elé hurcolva, halálát követelte. Pilátus mindvégig ellenállott az ingerült nép követelésének, de nem volt mit tennie. A tömeg fenyegetően lépett fel, a kért segítség nem érkezett meg, ő tehát megostoroztatta a Megváltót, de utána megmosta kezeit, annak jeléül, hogy a tettet nem helyesli, s csak kényszerűségből követte el.

Pilátus készséggel megadta erre az engedélyt Jézus eltemetésére, sőt intézkedett, hogy a sír őrizetet kapjon, nehogy a gyűlölet megszentségtelenítse. Pár nap múlva azonban a sírt üresen találták. «Tanítványai, — jegyzi meg Pilátus, — elterjesztették azt a hírt, hogy Jézus föltámadott."

 

 

 

A Mátyás-templom fölszentelése. (1893. 28. 480.) A budavári Mátyás-templom fölszentelése aug. 15-én lesz. A megáldás szertartását reggel 9 órakor Cselka Nándor budapesti érseki helynök fogja végezni. A szertartás után Vaszary Kolos bíboros hercegprímás tartja az ünnepi nagy misét. A fölszentelés alkalmából fog megjelenni dr. Nemes Antal budavári káplánnak illusztrált díszműve, mely a Mátyás templom történetét tárgyalja eredeti kútfők alapján. Az újonnan fölszentelt templomban tartják meg augusztus 18-án, a király születésnapja alkalmából szokásos hálaadó istentiszteletet, valamint a Szent István-napi ünnepélyt is.

 

 

A budavári Mátyás-templomban (1893. 33.560.)  e hó 15-én, Boldogasszony ünnepén tartják az első istentiszteletet. A templom régi neve: Nagy Boldogasszony temploma. Ezúttal csak az oltárokat áldják meg, mert a templom fölszerelése még nincs befejezve. A felszentelés a millennium idejére marad. Tizennyolc éve, hogy a templom építését megkezdték, s Budavárban az istentiszteletet a helyőrségi templomban* tartották. A budavári főplébánia e hó 13-án, vasárnap válik meg ideiglenes otthonától, melyet most szintén kijavítanak. Az oltárszentelés e hó 15-én délelőtt fél 10 órakor kezdődik, s a szertartást Cselka Nándor budapesti érseki vikárius végzi. Vaszary Kolos hercegprímás 10 órakor érkezik kíséretével a templom bejáratához, ahol a papság fogadja. Erre Bogisich Mihály prépost, a templom plébánosa mond ünnepi szónoklatot. A szentbeszéd után a hercegprímás pontifikál a nagymisén. Zichy Mihály, a cár udvari festője, nagyon szép vázlatokat küldött Szentpétervárról a templom számára. A képeket Zichy, fára fogja festeni, s úgy küldi el haza. A nagybecsű képek a Zichy-kápolna ékességei lesznek, mely kápolnának építési költségeit a Zichy-család fedezi. Erzsébet királyné is több értékes ajándékot adott a templomnak, melyeket a lorettói kápolnában helyeznek el. Legértékesebbek ezek közt a királyné menyasszonyi koszorúja. A kápolnában ezen kívül is egész sereg kegyeletes emléktárgy van. így a többek közt a II. Ulászló által adományozott szobor.

*

A Mária Magdolna-templom a kommunista diktatúra által lerombolt templomok egyike. 1817-ben Helyőrségi templom lett, benne katonai istentiszteleteket tartottak. Jelenleg a tornya áll, a Hadtörténeti Múzeum közelében.

 

 

 

SZENT ISTVÁN ÜNNEPE (1893. 34. 574.) Az egész magyar nemzetnek ünnepe aug. 20-ika, Szent István napja. Budapesten pedig az ájtatos ünnepélyek fénypontja, nagy pompával és roppant népsokaság jelenlétében, melyet ezer meg ezer idegen is növel. Ezen a napon még Ausztriából, Bécsből is nagy számmal özönlenek a magyar fővárosba, melynek arculatába, nyilvános életébe ekkor néhány napra annyi egészséges vidéki vonás vegyül, s az utcákon az ország sok részének népviseletét lehet tanulmányozni. Az idén ismét Mátyás templomában tarthatják meg az isteni tiszteletet, melyet maga a bíbornok prímás fog vezetni. Augusztus 20-án már korán reggel cserággal díszített sorkatonaság alkot élő korlátot Budavárában, a Mátyás-templomtól kezdve a királyi várpalotáig. A katonai sorfalak mögött hullámzó közönség tízezrenként számítható. Minden utca, minden tér ablakai rakva hölgynézőkkel, s földíszítve szőnyegekkel, virág-füzérekkel és zászlókkal.

 

 

1893. SZENT-ISTVÁN-NAPI KÖRMENET BUDA VÁRÁBAN.

 

A körmenetet, mely a királyi palotabeli Zsigmond-kápolnából indul ki harangzúgás között, a katolikus legény-egyesületek nyitják meg. Követve fehérbe öltözött koszorúzott leánykák seregétől; utánuk halad a díszszázad (hajdan polgárőrség) tábori zenével. Ezeket követik a budapesti plébánosok, kik után négy káplán emeli vállain a pompás ereklyetartót. Kristályfödele alatt az ősi ereklye, az első király jobb keze látható. Két oldalt sorfalat képezve, a koronaőrök lépdelnek, skarlát színű dolmányokban, acél sisakkal, széles csatabárdot tartva kezükben. A «szent jobb» mögött halad a főpapság, apátok, kanonokok, és végre a hercegprímás. Kíséretéhez csatlakoznak a katolikus kormánytagok és főurak s a főváros legfőbb tisztviselői. Az díszmenet a Mátyás-templomba (vagy az utóbbi évek alatt a helyőrségi (Magdolna) templomba) vonul át, ahol a hercegprímás tartja a misét.

Az 1891-iki ünnepnapi munkaszünetről szóló törvény Szent István király napját általános nemzeti ünneppé emelte.

 

 

 

 

Színház

 

 

 

A magyar színészet ünnepe (1890. 44. 719.)  A százéves évfordulót, mikor a magyar fővárosban először szólalt meg a magyar színészet, többféle ünnepéllyel ülték meg Budapesten. Száz év előtt még a német színészet kegyelméből tudott csak helyet kapni a magyar Thalia, most pedig egyetlen német színház sincs. A főváros három nagy színháza fényes előadásokban hozta meg a kegyeletet az úttörők emlékének.

A díszelőadások sorozatát a Nemzeti Színházé nyitotta meg okt. 24-én. Az előadást másnap és harmadnap ismételték, 27-én pedig a Budai Várszínházban mutatták be. Október 25-én a Népszínház ünnepelt, 29-én pedig az Operaszínház.

Okt. 29-én az operában fényes közönség gyűlt össze. A páholyokat a kormány és az arisztokrácia tagjai foglalták el. Az előadás Huber Károly „ünnepi dalával” kezdődött, melyet az ének- és zenekar erőteljesen adott elő. Váradi Antal prológja, mely a magyar opera száz éves fejlődését vázolta, Jászai Mari szavalatában élénk hatást gyakorolt. Liszt Ferencz „Ünnepi hangok” zenekari műve következett. Mihalovich Ödön „Toldi szerelme” című operájából ízelítőül az előzenét (nyitányt) kaptuk. A közönség a szerzőt háromszor hívta ki. Ugyancsak Mihalovich Ödön „Királyhimnuszát” adta elő aztán az ének- és zenekar Erkel Ferencz hatásos „Ünnepi nyitányát” az ősz zeneszerző helyett fia Erkel Sándor dirigálta. Szabó X. Ferencz két szerzeménye: Symphonie dramatique és Rondeau capricieuse kerültek előadásra. A hangverseny a Berlioz-féle Rákóczy-indulóval végződött, melyet a zenekar Erkel Sándor kitűnő dirigálása mellett zajos hatással adott elő.

 

 

CSIKY GEBGELY (1891. 47. 778.) , a jeles színműíró, meghalt nov. 19-én este szélhűdés következtében. Mélyen megrendített mindenkit a gyászhír. Csiky még az nap délelőtt megtartotta rendes előadását a színész iskolában, s csak este érzett bágyadtságot. Nemsokára a szélhűdés jelenségei mutatkoztak, s esti 11 órakor Csiky megszűnt élni. Az irodalmunkat ért e nagy veszteség híre még az éjjeli órákban elterjedt a fővárosban. Csiky már régebb időkben szenvedett szívbajban, s a nyáron betegeskedett is, úgy, hogy a nagytestű ember egészen elfogyott. Mindössze 49 éves volt, rendkívüli munkaerővel, ami irodalmi nagy termékenységén is meglátszik. Mióta 1876-ban az akadémia pályázatán a Jóslat című vígjátékával a Teleki-jutalmat megnyerte, és színművét a Nemzeti Színház közönsége jól fogadta, Csiky sohasem pihentette tollát. Némely évben három színművet is írt. Hírnevét 1879-ben a «Proletárok» színmű alapította meg, mellyel mélyen belenyúlt a magyar társadalmi életbe. Irodalmi működése csak másfél évtizedig tartott, de folytonos siker volt. Az Akadémián egymásután nyerte el a jutalmakat, a nemzeti színpadon folyton játszották darabjait. Könnyen és gyorsan dolgozott, s ráért még a színműírás mellett más irodalmi foglalkozásokra. Lefordította Szofoklész tragédiáit, Plautus vígjátékait; fordított magvas külföldi műveket, az akadémia könyvkiadó vállalatának irt elbeszéléseket, regényeket, melyek szintén gazdagították írói koszorúját. A Nemzeti Színháznál, mint dramaturg és titkár működött, a színi iskolában pedig mint tanár. Legutolsó műve, Az atyafiak most van kitűzve előadásra a Nemzeti Színházban. Szellemében, működésében még semmi hanyatlás nem mutatkozott. A színmű irodalomban nagy űr maradt utána, mert sem a drámai alkotó erőben, sem a színműírás művészetében, sem írói termékenységben senki sem versenyezhet vele. Csaknem ő maga egyedül alkotta az eredeti drámai irodalmat, s a Nemzeti Színház vesztesége közös a magyar irodaloméval.

 

 

 

SZÍNHÁZ.  Toldi. VAVEINECZ MÓR (1893. 14. 234.) Zenedráma 3 felvonásban. Zenéjét szerzetté Mihalovich Ödön. Szövegét Arany János eposza után írták Csiky Gergely és Ábrányi Emil. (Először adták a Magyar Királyi Operaházban, 1893. március 18-án.)

A szövegírók dicséretére legyen mondva, hogy a magyar alaphangulatot és nemzetünk művelődési sajátságait kitűnően domborították ki. Ami a zenedráma zenei részét illeti, az igen komoly becsvággyal van megszerkesztve. Óriási szorgalom és igyekezet becsületes gyümölcse az. Kár, hogy híjával van az erősebb egyéniségnek, s különlegességnek, s ezért dallamokkal, tematikusan van átgondolva minden és papírra téve; aztán finoman kihímezve. A dallam szálai remekül bonyolódnak. Hogy eredeti szövet nem fejlődik belőlük, az nem Mihalovich hibája, mert ő nem tehet róla, ha múzsája nem áldotta meg eredeti lángelmével. Ezt ő maga is érzi s tudja, ezért lett a "Wagner-iskola hívévé, s mint annak egyik utánzója lelkesen iparkodik annak impresszióit híven s válogatott formában kifejezni. Mihalovich tehetségéhez képest a szimfonikus kidolgozásban kereste kifejezési képességének érvényre jutását; így a lírai részeket gazdagon hullámzó dallamok sokaságával fejezte ki. Sőt gyakran lendületesen emelkedik is, mint a szerelmi kettősben, melynek a második fele valóban csillogó. Kevésbé sikerültek a drámai részek. Ezekhez, igaz, nem sok alkalma volt «Toldi»-ban, de ahol volt, ott meg a kellő rövidség, erő és egyszerűség hiányzik.

Szilágyi Bellát (Piroskát) említjük, ki ép oly jeles volt a zenei deklamációban, mint megjelenésében. Valódi Piroska-alak. Perottinak (Toldi) nem volt alkalma hangja csillogtatására; mind amellett nagyon elfogadhatóan ábrázolta Toldit. Szintén hatásosnak találtuk Sz.-Bárdossy Ilonát (Erzse) a hűséges barátnő szerepében, kinek kellemes hangja bájosan vegyült a zenekar harmóniáival. Eredeti megjelenésű volt Szendröy Lajos (Rozgonyi); valódi régi nemes alakot ábrázolt. Hálátlan szerepe volt Ney Dávidnak (király), de érces basszusa kevés énekelni valója ellenére is figyelemre méltó.

 

 

Új Nemzeti Színház. (1893. 24. 442.) A Nemzeti Színház drámai igazgatója, Paulay Ede, emlékiratot terjesztett a belügyminiszterhez, melyben előadja, hogy a Nemzeti Színház szűk és célszerűtlen, s napról-napra égetőbb a szükség egy új színházra. Javaslatokat is tesz, hogy az új színház, a mostani színházi bérház helyén, vagy a Károly-kaszárnya helyén építtessék. Avagy pedig az új híd építése által szükségessé vált kisajátítások után keletkező téren, a belvárosban.

Hieronymi miniszter azt a kérdést is a tanácskozás elé terjesztette, hogy többen a Nemzeti Színházat egy új vígszínház számára kívánják fenntartani. A miniszter a színházi ügyosztály előterjesztését is bemutatta, mely 2 milliót számít egy új színház költségeire, s azt ajánlja, hogy az összeg 42 év alatt törlesztendő jelzálogkölcsönre vétessék föl. A miniszter kijelentette, hogy bármely intézkedést akarunk tenni, hosszú időre halasztani nem lehet, mert a hely megválasztása ma könnyebb, mint később. A vitatkozásban részt vettek: gr. Szapáry Géza, Falk Miksa, Rákosi Jenő, gr. Zichy Géza, gr. Keglevich István, b. Podmaniczky Frigyes, Bartók Lajos, Horváth Gyula, Széll Kálmán, Paulay Ede. A többség új színház építése mellett nyilatkozott. Hieronymi belügyminiszter megköszönvén az érdeklődők tanácsait, a véleményeket következőkben foglalja össze: Az értekezlet csaknem egyhangúan szükségesnek tartja új Nemzeti Színház építését, melyben 1200— 1300 ember elférjen. Az ajánlott helyek közül a Károly-kaszárnya telkét az új városháznak szánták. A kúria pedig, míg az új palota föl nem épül, nélkülözhetetlen. Némely ajánlott telek meg nem lenne alkalmas. Az egyedüli lehetőség az volna, hogy a kormány saját felelősségére szerezze meg a telket. Ez természetesen feltételezné a szabad kézből való vételt, de ehhez nemcsak a felelősség elvállalásának bátorsága szükséges, hanem az is, hogy találjunk olyat, aki hajlandó volna telkét jutányos áron eladni. A fölépítés idejére nézve azt az elvet kell követni, hogy mielőbb felépüljön az új színház, noha biztosra ép nem lehet venni, hogy a színház a millenniumra elkészülhessen.

 

 

 

 

Színészek

 

 

 

LONOVICS-HOLLÓSY KORNÉLIA. (1827—1890.) (1890. 7. 101. címlap.

Déryné, Schodelné, Markovics Ilka, Benza Ida, ezek azok az első rangú magyar művésznők, kiknek sorában a most elhunyt „magyar csalogány”-nak előkelő helye volt. Hollósy Kornélia is annak az időnek volt szülötte, mely nemzeti nagy törekvések hajnalának nevezhető, s mely hazánknak annyi államférfit, szónokot, költőt, tudóst, művészt ajándékozott. 1827-ben április 13-án született a Temes megyei Gertenyesen, előkelő nagybirtokos családból.

Első énekmestere Zimmermann volt Temesvárott, kinek vezetése alatt korán tűnt ki hangjának kelleme, s vele született koloratúrája. Bécsbe vitték, hol Salvi lett az énekmestere. Nemsokára azt mondta neki: „Én már többre nem tudom tanítani, menjen Milanóba Lampertihoz, az most a világ legelső ének-mestere.”

Két évig volt szorgalmas tanítványa Lamperti Ferencnek, midőn a híres tanár befejezettnek jelenté ki a tanfolyamot, s képesnek találta tanítványát, hogy a színpadon már nagy szerepben is fölléphessen.

Először Korfuban lépett föl «Ernáni»-ban, oly sikerrel, hogy csakhamar Turinba szerződtették. Innen, egy olasz dalmű társasággal, melynek egyik első lírai énekesnője volt, Bukarestbe ment 1846-ban. A magyar leány külföldön aratott művészi sikereinek híre csakhamar elterjedt a hazában is, s midőn ötévi távollét után visszatért, mármint kész művésznőt fogadták. Temesvárott lépett föl először, honnan gróf Ráday Gedeon, a Nemzeti Színház akkori főigazgatója, hívta meg. Innen előbb Bécsbe, majd Varsóba ment. Tizenhárom hónapig működött itten, miközben az ott időző cár egy estélyén is föllépett, épen akkor, mikor a fiatal osztrák császár is jelen volt. A művésznő a «Télen-nyáron pusztán az én lakásom» című dalt énekelte magyarul a fényes társaság előtt nagy sikerrel. Ez időben történt, hogy fényes föltételeket ajánlva, a szentpétervári operához hívták. De a muszkáknak nem ment el énekelni. A nápolyi San-Carlo Színház ajánlatát sem fogadta el, hanem hazajött s 1851 tavaszán a Nemzeti Színházhoz szerződött egy évre. Rá egy évre férjhez ment választottjához Aradon, kivel eleinte Egerben, majd meg Bécsben lakott.

A Nemzeti Színháznak újra nagy szüksége lett az ő tehetségére, s az igazgatóság mindent elkövetett, hogy visszanyerje a művészetnek. Végre sikerült szerződtetni. 1854 tavaszától 1862 nyaráig, volt művészi pályájának legfényesebb szaka. A Nemzeti Színháztól 1862 július 29-ikén vett búcsút Erkel „Bánk-bán”-jában, mint Melinda.

 

A művésznő a VU 1856. 3. számának is a címlapján szerepel, portréval. G.

*

 

SZÍNHÁZI KÉPEK. A népszínház primadonnái. KÜRTHT EMIL.(1890. 34. 546.) A színházi irodalomban éveken át dominált az operett, de ma ez is az elsatnyulás útján van. Újabban csakis az angol Sullivan* teremt jelentékenyet. De míg ennek zenéje elbájol, librettói többnyire kizárólag helyi érdekűek, úgy hogy, a Mikado kivételével, eddig nem igen vívott ki tartós sikert a kontinensen. Parisban az Offenbach halála óta feltűnt operett írók: Lecocq, Jonas, Planquette, Hervé, Vasseur, Audran nagyrészt kiírták magukat, a bécsiek pedig Strauss, Suppé és Millöcker kivételével sohasem is tettek számot, és librettó-szegénységben szenvednek. Az operett-irodalom évről-évre többet és selejtesebbet produkál, nem csoda tehát, ha több operett bukik el. Ezen balsikerhez különben a művek értékhanyatlásán kívül nagyban hozzájárul az énekesnő hiány is.

A mi színészetünk még nem eléggé kifejlett, hogy vezérszerepet vindikálhassunk magunknak. A hazafias tragédiák követték külföldi társaik példáját. A klasszikus repertoárnak nagyon hiányos az előadása, a középfajú színművekkel a külföld után sántikálunk. Még nemzeti műfajunkat, a népszínművet is elcsenevészesedni, hanyatlani engedjük.

 

 

1890. A NÉPSZÍNHÁZ PRIMADONNÁI: PÁLMAI ILKA MINT TÖRÖK ZSÓFI A «PIROS BUGYELLÁRIS »-BAN; HEGYI ARANKA «APAJUNE»-BAN.

 

Szükséges, hogy Blaha Lujza mellett más vonzóerővel bíró primadonnák is legyenek, akik vele felváltva versengjenek a közönség kegyéért. E nehéz feladat meglehetős sikeres megoldása jutott Pálmai Ilkának osztályrészül. Csakhogy Pálmai Ilka nem a mienk többé. Egy bécsi operett-színházhoz szerződött, hol idegenszerű kiejtése dacára szíves fogadtatásban részesült, s ő is jól érzi magát Bécsben. Pálmai Ilka kassai leány, és az ottani színtársulatnál kezdte pályáját. Már kisebb operetté-szerepekben kellemesen kezdett föltűnni. Rákosi Jenő, a népszínház akkori igazgatója, és a kis kezdőben rögtön fölismerte a tehetséget, sietett magához láncolni, hosszabb időre szerződtetve színházához.

Hegyi Aranka, méltó szövetségese művésztársának. Egymásután láttunk tőle kiváló alakításokat: „Pepita”, „Szegény Jonathán”, „Ingyenélők”, „Éjjel az erdőn”. Újabb szerepei méltó követői a jeles Szaffinak, Apajunenak, Neversi Máriának, Lilinek, Gabriellának, Lazsák Zsuzsának, és a Hoffmann meséi hármas alakjának, hogy csak a legjelesebbeket említsem. E lapok néhány évvel ezelőtt a szeretetreméltó művésznő terjedelmes életrajzát közölte.

 

*Sir Arthur Seymour Sullivan (1842 –1900) was an English composer. He is best known for his series of 14 operatic collaborations… 

 

 

Prielle Kornélia. Apró visszaemlékezések. Zöldi Márton (1891. 43. 701.)…Egy buzgó fiatal író, Rakodczay Pál, díszes kiállítású munkát adott ki, mely kizárólag a nagy művésznő pályájával foglalkozik. E pálya valóban érdemes, hogy mindenki foglalkozzék vele, kinek az örök szép és örök művészi iránt érzéke van.

Június 10-én múlt ötven esztendeje annak, hogy Prielle Kornélia Szatmáron "rongyos” Tóth István társulatánál először lépett a deszkákra, mint afféle serdülő kis leányka, fiú-gyerek szerepet játszva a Két gályarab című szerepben.

Az első direktorát azért hívták országszerte «rongyos Tóth»-nak, mert ahol egy hiányos öltözetű színészt talált, azt azonnal szerződtette és tetőtől talpig új ruhába bujtatta. Ez a jószívű, derék ember vezette ezelőtt ötven évvel a kis Nellikét először a deszkákra.

Mondják, hogy bámulatos zeneérzéke volt, a legnehezebb melódiákat is megtanulta egyszeri hallásra. A derék cseh korrepetitor el sem akarta hinni, hogy először énekli szerepét, mert hallotta valahol.

Kilényi társulata csak a téli évadot töltötte Kolozsvárott, nyáron fölváltva Marosvásárhelytt, Brassóban és Szebenben tartotta előadásait.

Kornélia csak 1861-től kezdve lett állandó tagja a Nemzeti Színháznak. E harminc év története az ő színpadi diadalainak szakadatlan láncolata. A mindent megbolygató idő csak szerepkörét változtatta meg, de tehetsége ma is a régi fényben szórja szét sugarait. Mert a tehetség nem ismer szerepkört. A nemzet hálával és büszkeséggel eltelve látja őt az ötven éves művészi pálya határánál.

Anélkül, hogy kedélyvilágunk legparányibb zökkenését éreztük volna, a kis pajkos szöszke szubrett, izzó szenvedélyektől hajtott Lecouvreur Adriennee lett.. Észre sem vesszük az idő tünését, azt hisszük, hogy a jótevő könny, mit szemünkbe csalt, még fel sem száradt, s íme mint Nagymama áll előttünk, mosolyogva és mosolyt fakasztva.

 

 

 

SARAH BERNHARDT BUDAPESTEN (1893.15. 255.) A művésznő csütörtökön, április 6-án este lépett föl először a Népszínházban, a Vasgyáros Claire szerepében. Már szerdán fel kellett volna lépnie a «Toscá»-ban, de lekésett a vonatról. Budapesten a vámhivatallal gyűlt meg a baja, míg végre Evva igazgató kijárta, hogy az előadás napjának délutánján a vámháztól elhozhassák a színházhoz a szükséges jelmezeket. Így történt, hogy «Tosca» az utolsó estére maradt, és csütörtökön a «Vasgyáros »-ban volt szerencsénk látni. Sarah Bernhardt-t ismerősként üdvözölték a budapestiek. Tüneményes soványságát már legutóbbi vendégszereplésekor megcáfolta; amennyiben már akkor meggömbölyödtek karjai. Most ismét hízott valamivel, s még olyan légiesnek sem mondható már, mint nagynevű vetélytársa, az olasz Duse.

Sarah Bernhardt szombaton a «Toscá»-ban, Sardou*-nak az ő számára írt drámájában lép föl. A darab nem sokat ér, de a címszerep a színpadi hatás minden furfangosságával fel van ruházva. Tosca énekesnő Rómában, a század elején, a kinek kedvesét, Mario festőt, mert egy összeesküvőt megment, részint pedig azért, mert Scarpia rendőrminiszter szintén szereti Toscát, s így akarja hatalmába keríteni, — kivégezik. A rendőrminiszter megígéri Toscanák, hogy kedvese bántatlan marad, ha elfogadja szerelmét. Tosca színleg igent mond, hogy Mariót megmenthesse, de a míg Scarpia kiállítja a menedék-levelet, kétségbeesésében tőrt döf szívébe. Miután Tosca leszúrta Scarpiát, megtudja, hogy ez nem tartotta meg ígéretét, Mariót kivégezték. Megpillantván kedvesének holttestét az Angyalvár fokán, rémes sikoltással leveti magát a mélységbe. Ez a végjelenet, valamint az, mikor Tosca ott hagyja a megölt Scarpiát, a leghatásosabb jelenetek a darabban. Sarah Bernhardt, a ki a haláljelenetekben mindig remekel, megrázóan játszik bennük. Nem felejtjük el, ha láttuk.

*

A Tosca Giacomo Puccini egyik három felvonásos operája (1900). Szövegkönyvét Luigi Illica és Giuseppe Giacosa írta, Victorien Sardou* La Tosca című drámája (1887) alapján.

 

 

Zene

 

 

 

Erkel Sándor és a filharmonikusok (1890. 5. 71.) A filharmóniai társulat, a főváros zenevilágának az egyik legtekintélyesebb testülete, a nagy zenekari hangversenyeknek e kiváló művészekből alakult előadó társasága, emlékezetes ünnepet ült e hó 15-én. Nagyérdemű mostani karnagya, Erkel Sándor vezénylete alatt ekkor tartotta meg századik hangversenyét. A hangverseny műsora Beethoven nagy «Leonora nyitány»-ából, a «Fidelio»-ból vett nagy áriából, s a kilencedik szimfóniából állott.

Erkel Ferenz, a veterán művész és zeneszerző, Sándor atyja, volt az, aki a filharmonikus hangversenyeket 1853-ban alapította meg, s egész 1871 őszéig vezette. Ő egymaga száznál több alkalommal vezérelte a mind kedveltebbé váló zenekari hangversenyeket.

Erkel Sándor 1846-ban született, s már 14 éves korában a Nemzeti Színház zenekarába került. 1860-tól 1874-ig, mely évben karnaggyá neveztetett ki. Erkel Sándor karnagyi érdemeiről szólni felesleges, ismeri azokat minden zenész és a nagyközönség. Ami által mégis legjobban megnyerte zenekarának szeretetét és ragaszkodását, az ama csodás lélekjelenlét, és gyors feltalálási képesség, mely által zenekarát igen sokszor megmentette a művészi hajótöréstől. Nem egyszer történt, hogy idegen művészek, emlékezetből játszván, egész lapokat átugrottak a hangjegyekből előadás közben, mi által a legnagyobb fokú zavart állhatott volna elő; Erkel Sándor ilyenkor egyet intett…

Erkel Sándor élte delén álló férfin, 43 éves, kitől még sokat várhatna fővárosunk zeneközönsége. De tartunk tőle, hogy ereje javarészét a külföld fogja hasznára fordítni, mert nagyon tartja magát a hír, hogy az európai színvonalon álló mai hazai viszonyok elől, elszerződött Berlinbe, a királyi operához első karnagynak.

 

 

 

Fejedelmi zenészek (1891. 7. 107.) Mindennapivá lett, hogy a fejedelmek és fejedelmi családok tagjai az irodalom és művészet egyes ágai iránt különös érdeklődést tanúsítsanak. Jelenleg egész Európában nincs egyetlen uralkodó család sem, melynek egyes tagjai ne tűnnének ki ily tereken. Carmen Sylva és Oszkár svéd király, valamint nálunk a néhai Rudolf trónörökös, József és Salvator János főhercegek, ismert írók, az olasz királyné és portugál király nem közönséges ügyességű zenészek. Az angol királynő leányai, valamint József főherceg neje és leányai festészettel és rajzolással sokat foglalkoznak. Mária Dorottya főhercegnőnek zeneszerzeményeiről is többször olvastunk.

Királynénk, Erzsébet, kiváló citerajátszó, s a japán császár neje a citerához hasonló «koto» nevű nemzeti hangszert igen ügyesen kezeli. A román királyné szépen játszik hárfán és zongorán. György görög király nagyon szereti a cimbalmot, a csengettyűt és üvegpohárjátékokat. Az orosz cár ügyes trombitás s Henrik porosz herceg, ki egyúttal zeneszerző is, hegedűn és zongorán kitűnő ügyességet mutat.

A régi időkből is fennmaradt annak emléke, hogy sok fejedelem foglalkozott zenével. így VIII. Henrik angol király két teljes misét szerzett, melyeket sok ideig énekeltek a templomokban s e mellett kitűnő nótázó volt. Erzsébet királyné és Stuart Mária hárfáztak és gitároztak. I. Károly nagyon szerette a gordonka- és orgonajátékot. I. Jakab oly szenvedélyes zenész volt, hogy sokszor napokig félrevonult sípjai, hárfái, trombitái és hegedűi közé, s folyvást játszott. Ő honosította meg az orgonákat a skót templomokban.

Nagy Frigyesről ismeretes, hogy kitűnően flótázott s oly szenvedéllyel, hogy még a csatába is elvitte magával kedves hangszerét. I. Lipót magyar király szintén irt zenedarabokat, s kitűnő zongorázó volt; mind a négy palotájában volt sok zeneeszköz s különösen hárfa. II. József is nagyon szerette a zenét és sokat énekelt. Egyszóval: soha sem volt korszak, midőn a királyi családok tagjai között ne akadt volna egy-egy tehetséges zenész.

 

 

 

PATTI ADELINA (1891. 14. 225.) A művészetnek csillagai között egyik sem ragyogott sem fényesebben, sem tartósabban, mint Patti Adél. Most utolsónak mondott művészi körútja alkalmával útba ejti a mi fővárosunkat is, hogy itt április 6-án egy hangversenyével elbúcsúzzék a budapesti közönségtől.

1874 tavaszán volt először nálunk, a mikor olasz művészekből álló társaságával szintén csak egy hangversenyen jelent meg a fővárosi vigadóban. Ekkor határozta el, hogy bemutatja magát legjobb színpadi szerepeiben is. S föl is lépett és pedig ismételve utóbb a népszínház deszkáin, «Lammermori Luciá»-ban, a "Sevillai borbély»-ban és «Traviatá»-ban, ragyogtatva elbájoló egyéniségét.

Atyja, Patti Salvator, sziciliai volt, anyja, kit első férje, Barilli nevén a maga idejében a legelső énekesnők sorában emlegették: római nő; Spanyolország fővárosában Madridban született, de első gyermekéveitől Amerikában, New-Yorkban nevekedett. Legelőször angolul tudott, csak aztán tanult meg olaszul, franciául és spanyolul. Adelina negyedik, legifjabb gyermeke volt szülőinek. Zongorázni a kis Adelina második nővérétől, Saroltától tanult, aki eredetileg zongoraművésznőnek készült, csak utóbb jöttek rá, hogy csudálatos magas hangja van, valóságos madár-hang, csicsergő s bámulatosan hajlékony.

 

 

1891. PATTI ADELINA

 

E művészcsalád ivadéka volt Adelina, a ki már kis gyermek korában valóságos csodagyermek-számba ment, rendkívül kifejlett zenei érzékével s ahhoz mért hangjával. Első hallásra el tudta énekelni a legnehezebb áriákat. Anyja elvesztvén hangját, a társaság impresszáriója pedig a pénztárral megszökvén, a legnagyobb nyomorba jutott a Patti-család. Minden értékét a zálogba volt kénytelen adni, mikor az apának eszébe jutott, hogy a gyermeket föllépteti. Adelina ekkor még csak hét éves volt. Asztalra kellett állítani, hogy ne csak hallja, de meg is lássa a publikum a vézna kis légies teremtést. Rendkívüli lett a hatás, melyet énekével elért. Az anyagi siker is olyan volt, hogy a családot zavarából kimentette.

Ha tekintetbe vesszük, hogy Adelina 1843 febr. 18-án született s az első  nyilvános fölléptétől számítjuk művészi pályáját,  negyvenegy éves énekesnői múltat találunk Patti mögött, melynek pedig még évekre terjedő folytatása lehet.

Pattinak házasságáról, házi viszályáról, férjével szakításáról, válóperéről s új házasságáról utóbb majdnem többet beszélt a világ, mint művészetéről. Most, midőn a bájnak és kellemnek megtestesítője túl van azon a koron, amikor szívvilága a többi világra nézve érdekes lehetne, már jóformán feledésbe mentek a művésznő életének e kellemetlen emlékei. Most, midőn köztünk megjelenik, ismét csak a művésznő áll előttünk, az esti lámpafény s az előadás illúziót keltő egyéb szerelvényei eltüntetik előttünk a letűnt éveket, s ami nagy művésznőknél nem ritkaság, újra oly ifjúi fényben fogjuk látni magunk előtt ez «utolsó» budapesti hangversenyén, mint mikor először jelent meg előttünk a színpadon.

 

Adelina Patti (10 February 1843 – 27 September 1919) was a highly acclaimed 19th-century opera singe.

 

 

 

Patti Adelina (1890. 47. 764.) legutóbbi amerikai kőrútjáért, mely alatt 43 hangversenyben lépett fel, 320 000 forintot kapott. Ezen kívül igen értékes ajándékokat, többek közt a mexikói köztársaság elnökétől egy arany koronát és gyémántos fülbevalókat. vett át.

 

 

Az operaszínházban (1893. 48. 814.)  a «Bajazzo» nov. 23-i előadásán jelen volt e szép kis dalműnek most mindenütt ünnepelt szerzője, Leoncavallo Ruggero olasz zeneköltő is. Az nap érkezett meg Bécsből, ahol szintén nagyban ünnepelték; délután gr. Zichy Géza intendánshoz volt hivatalos. Az előadást az intendáns páholyából nézte végig. A közönség nagy tüntetéssel fogadta, s felvonások után vége hossza nem volt a kihívásoknak. Leoncavallo másnap már visszautazott Bécsbe.

 

 

 

 

Sajtó

 

 

 

Az első magyar hírlap (1893. 6. 102.) 1780. január l-jén jelent meg Pozsonyban :Rát Mátyás Magyar Hírmondó-ja. Budapesten 1788. okt. 8-án szerdán indult meg az első magyar hírlap, Magyar Merkurius címmel, hetenként kétszer járt, és Paczkó Ferencz betűivel nyomatott Pesten. A második lap Pesten az 1806. július 2-án keletkezett Hazai Tudósítások; szerk. Kulcsár István. Ez volt az első magyar hírlap, mely 4-rét alakban jelent meg, és hosszabb életű volt.

1830-ban 10 magyar hírlap és folyóirat jelent meg.

1840. elején 26 magyar lap volt hazánkban.

1847-ben 33.

1848—49-ben 86 magyar hírlap jelent meg.

1850. elején 9 lap adatott ki magyar nyelven.

1854. március. 5-én, mikor a Vasárnapi Újság megindult, ezzel együtt 20 magyar hírlap és folyóirat jelent meg. 1861. elején, midőn első évi rendes hírlap kimutatásunkat közöltük, 52 volt a magyar hírlapok és folyóiratok száma.

     1862. elején 65      1878. elején 281

1863.  80                1879.  324

1864.  70                1880 .   368

1865.  75                1881.    356

1866. . 81               1882.    412

1867.   80               1883.    427

1868. .140              1884.    482

1869.  163              1885.    494

1870 . 146              188 6.     516…

     1877.  268              1893.     699 hírlap és folyóirat jelent meg magyar nyelven

 

 

Régi újságok. Cenzúra.  (1892. 6. 94.) Magyarország a török hódítás korában az európai érdeklődés egyik gyúpontja volt, a zsurnalisztika első föllendülése is azon eseményekkel tart lépést, melyek Európa figyelmét ez időben különösen vonták Magyarország felé. Oly nyomtatványok, mint a melki apátsági könyvtárban levő „Relációja a római császár és magyar király s a lengyel és cseh király találkozásának és Bécsbe való bevonulásának” 1515-ből, továbbá az Osolinszky-féle lembergi könyvtárban található «Leírása a császár és a magyar és lengyel király valamint a királynék Bécsbe való bevonulásának drága arany hintókban nagy pompával" — az ez időbeli zsurnalisztika legelső szárnypróbálgatásaként tekinthetők. Nemcsak nagy állami ceremóniák, hanem elemi csapások és hadi tudósítások is már ekkor teret találnak az egykorú magyarországi híradásokban. Igaz, hogy többnyire német nyelven. Ilyen p. o. a „Tudósítások azokról, amik a római király hadinépe és a vérszomjas törökök közt történtek…”

A középkor nagy kereskedőházai közt még sokkal előbb is megvolt a szokás, hogy üzleti barátaikkal közöljék a beérkezett leveleket, a politikai világhelyzet iránti tájékozás végett. Így jöttek létre a velencei notitie serizte-k, Augsburgban a Fugger-ház közleményei, Parisban pedig Renaudot Theophrastus levelei. Utóbbi még semmi egyéb nem volt, mint barátjával, d'Hozierrel való terjedelmes levelezésének páciensei rendelkezésére adása, hogy őket szórakoztassa és magát közöttük megkedveltesse. Ebből lett később az 1631-ben királyi engedélyivel közre adott «Gazette de Francé».

Ki tudja ma már, hogy az első dementi, mellyel ma annyira visszaélnek a különböző rendű és rangú hírlapi nagyságok, egy esztergomi érsektől ered, aki 1671-ben jelentette ki a "Wiener Blátter”-ben, hogy a bécsi újságokban hangoztatott azon hír, mint hogyha ő a magyar fölkelésnél szintén érdekelve volna és ezért letartóztatták volna, légből kapott koholmány.

A cenzúra kezdetben nem annyira politikai rendszabály, mint inkább a Vatikán által egyházellenes törekvésekkel szemben föltalált megtorló eszköz volt, melyet V. Károly és utódai fejlesztettek hatalmas rendszerré. Hogy azonban milyen volt a kezelése az első időkben, arról ma alig lehet fogalmunk. 1527-böl olvassuk például, hogy a sajtóvétségekre szabott büntetés még ekkor kegyelem nélkül tűzhalál volt. Nemsokára az első újságok hasábjait születési, esketési és halálozási esetek, valamint az idegenforgalom adatai is tarkítani kezdték. 1703-ban látunk először egy új rovatot nyílni meg, az új könyvek számára.

Girardint tartják a modern újságírás egyik legkedveltebb zsánere, a tárca megalapítójának. Szerintünk ez több joggal tulajdonítható Addisonnak és Steelnek. Az angol Spectator által megteremtett válfaj is divatossá tette hosszú időn át Európa egész periodikus sajtójában a «Spectator» «Szemlélö», «Néző»  név alatt rejlő írókat. Milyen egzisztenciák voltak az akkori újságírók, azt is sejteni lehet a híres Hoffmann Alajos pályájából. 1785 óta Pesten német nyelvi tanszéket töltve be, kémkedési és denunciánsi tehetségének oly jeleit adta, hogy neve általános megvetés tárgya lett. Mikor a németek 1789-ben Pestről elűzettek, Hoffman Bécsbe ment, és daczára fogyatékos ismereteinek, újra a német nyelv professzora lett s közben folytatta kémkedéseit.

Korszakos jelentőségű volt a hazai sajtó történetében Ferenc császárnak az  udvari rendelete. Ezek szerint "mindazok az idegen újságokból és iratokból fordított cikkek, amelyek koholmányok terjesztésére, a lelkeknek ostoba eszmék  általi megzavarására, egyszóval a közcsend megháborítására vannak célozva, veszélyes vélemények terjesztése által, akár nyílt szavakkal, akár bármely más formában vagy átdolgozásban, a belföldi újságok, napi- és hetilapokból, bárminő cím alatt is jelenjenek meg, ki kell hogy zárva legyenek. Sem egész tartalmuk szerint, sem pedig kivonatosan nem iktathatok be.”

Követte ezt nem sokára egy másik ukáz, azzal a felszólítással az újságokhoz, hogy minden személyeskedést kerüljenek, és a tárgyra szorítkozzanak. Egy 1793 febr. 9-iki udvari rendelet még azt is eltiltotta, hogy olyan könyveket engedjenek be a határon, a melyek a francia forradalmat kedvező szempontból ítélik meg.

A lapoknak vonal alatti és vonal feletti részre felosztása is a harmincas évek találmánya. De csak a név volt új, maga a dolog régi. A feuilleton (tárca) mai kifejlődését a hetilapoknak köszönheti. Hogy mennyit nyert a hírlapok tartalma az úgynevezett feuilleton túltengése által komolyságban és megbízhatóságban, az maradjon itt eldöntetlenül. Az a feuilleton-ostrom, mellyel ma egy-egy ünnepi szám mellékletében veszik a publikumot két tűz közé, nagyon is arra mutat, mintha minden lap abban keresné a maga erősségét, hogy ne engedjen a közönségnek időt, más lapot is olvasni. h

 

 

A LEGRÉGIBB HÍRLAP. (1892. 52. 888.) A hírlapirodalom fölvirágzása óta gyakran fölmerült az a kérdés, hogy melyik volt az első hírlap Európában. Némelyek Francia-, mások Németországban keresték az újságok ősét. Nem régiben Chalmers angol történetírónak sikerült a bizonytalanságot teljesen eloszlatnia. Kétségtelen hitelességgel kiderült, hogy az első hírlap a „Gazzetta di Venezia” (Velencei újság) volt, mely 1536-ban indult meg. E lap keletkezésére azon háború eseményei adtak okot, mehet a «nagy» Szolimán szultán folytatott Velence ellen. Az lett a vége, hogy az addig hatalmas köztársaság minden keleti birtokát elvesztette, s egyszersmind első tengeri hatalom is megszűnt lenni.

Velencének nagy érdekei forogván kockán e nagy háborúban, rendkívüli érdeklődéssel leste, várta úgy a köztársaság, mint egész Olaszország a küzdelem szintereiről érkező híreket, tudósításokat, melyek közül némelyeket nyilvánosan is fölolvastak, vagy kihirdettek az aggódó lakosság előtt. Minthogy azonban az ilyen kihirdetések aránylag csak csekély közönség előtt történhettek s a doge palota örökös ostromlásnak volt kitéve, a városi elöljáróság arra a gondolatra jött, hogy a híreket s tudósításokat a közzététel gyorsítása végett időnként kinyomatja, s úgy a város, mint a környék lakossága közt szétosztatja.

A gazzetta egy római eredetű, majd Velencében közkeletű kis pénznek a neve, mely hét fillér (quadrini) értékű volt. Ennyiért árulták az egy-két levél terjedelmű újságocska egyes példányait, melyeket a hírleső közönség oly mohón elkapkodott, hogy a nyomda alig győzte a szükséges mennyiséget előállítani.

Az így nyomtatott közlemények eleintén csak alkalmilag, vagyis csak olyankor jelentek meg, amikor valami újabb hír érkezett a harctérről. Később meghatározott napokon adattak ki, s a közlemények közé esetleg más napi vagy helyi érdekű tudósítások is vegyültek, melyeket a közönség hasonló érdeklődéssel fogadott. Ez időszaki kiadványok végre oly szükségesekké váltak, hogy az ötletből támadt vállalat állandóvá s a hírlapirodalom megkezdőjévé lett. A lapot a közönség az árának a nevéről «Gazzetta » vagy «Gaceta» névre keresztelte, mely név aztán újság, vagy hírlap értelemben az összes latin fajú népeknél elterjedt, s állandóan fennmaradt. Az olaszoknál «gazzetta», a spanyoloknál (gacéta), a portugáloknál «gazeta», a franciáknál «gazette» az újság neve ma is.

 

 

AZ ANARCHISTÁK LAPJAI (1893. 51. 868.) Amerika, Franciaország, Belgium, Spanyolország, Portugália, Olaszország, Németország anarchistái százakra menő lapok felett rendelkeznek, melyek a legkülönfélébb nyelveken hirdetik a felforgató tanokat. Hogy milyen félék lehetnek ezek az anarchista újságok és mit akarnak, erre nézve rajzban közöljük itt az egyik angol nyelvű e nemű lap a The Commomveah (Közakarat) címrajzát kicsinyített alakban. Ott ül Sámson két oszlop közt, melyek egyikére ez van felírva «Church» (egyház) a másikra pedig «State» (állam), s ezt a két oszlopot akarja a «Sámson agonistes» (az erőlködő Sámson) t. i. az anarchista összedönteni. S ez eléggé érthetően és világosan megmagyarázza az anarchisták szándékát. Ha ez talán sikerülne, azután mi következnék, ők maguk sincsenek tisztában, de evvel nem is igen törődnek, levén egyelőre egyedüli céljuk a rombolás, pusztítás.

 

 

 

Függelék

 

 

 

 

A BUDAPESTI ÚJ HIDAK (1893. 27. 457.) Azóta, hogy a világra szóló Lánchíd elkészült, s a legszomorúbb időkben, 1849 végén, a forgalomnak átadatott, mint egy szebb jövő záloga, némi kárpótlásául az elszenvedett csapásoknak, sok, igen sok év múlt el anélkül, hogy újabb hídnak, vagy épen hidaknak építéséről szó lett volna. Azért nem kellett új hidakról gondoskodni, mert az úgy nevezett Bach-rendszer idejében, de még azután is, a provizórium alatt, a mostani főváros főalkotó részeit képező Pest és Buda városok, nem állottak sem az önálló fejlődésnek, sem az egymással való mindennapi érintkezésnek oly magas fokán, a mely a Dunán át új, állandó közlekedési vonalak építését megkívánta volna. Az akkori atyai kormányzat abból állott, a vámokról csak annyiban gondoskodtak, hogy ügyeltek arra, miszerint az adóképesség ne csökkenjen, ezen adóképességnek bizonyos magaslaton való fenntarthatásán egy és más történjék, de csak módjával, nehogy a népesség saját természetes erejének tudatára jusson.

Az 1870. évi X. törvénycikk azért nevezetes, mert ebben van szó először ismét a Dunán egy vagy esetleg több híd építéséről. A lánchíd az óriási mértékben megszaporodott személy- és teherforgalmat, állandóságának komoly veszélyeztetése nélkül úgy sem tudta volna egymaga sokáig közvetíteni. A két város fő közlekedési hálózatának megállapításával kitűzetett először is a nagy körút. Ebből indul ki a Váci-körút, a régi Országút, most már Károly-körút, a Kálvin térrel és a régi Mészáros-utcával, most Vámház-kőrúttal s véget ér a Duna parton a fővámház épület felett a Vámház-téren.

A budai oldalon ezzel egyidejűleg megállapíttatott a pesti körút felső végének folytatásában a Margit-körút. A volt Országút külváros főutcájába a kiszélesített Török-utcának felhasználásával vezet be. Folytatást nyer a volt Christen-féle téglavetőkön át, magába veszi a kiszélesített Vérmező-utcát, s jelenleg a déli vasútnál ér véget. Onnan a még csak most megállapított újabb szabályozáshoz képest, egyrészt, mint külső-körút, a Gellérthegy megkerülésével a Lágymányoson (Kelenföld), másrészt mint belső-körút, a Gellérthegyen innen, a Döbrentey térnél éri el a Dunát. Megállapítva a fő közlekedési vonalak, és a vonalaknak a Dunát érintő pontjai, az új hidak elhelyezési pontjai is egyúttal megállapítottaknak tekinthetők. E tervnek megfelelően épült fel a Margit-híd és adatott át 1876-ban a közforgalomnak.

 

 

1893. A BUDAPESTI ŰJ HIDAK, ÉS A VÁROSRENDEZÉS TERVRAJZA. Rajzolta Homolka József.

 

A Vámház-téri híd dolga igen egyszerű. Elindul a Vámház-körút tengelyének folytatásaként, és átér a Sáros-fürdőhöz (Gellért). Már akkor, a mikor a vámházat építették, nagy feltöltéseket végeztek a Duna partján, hogy a majdan építendő híd annál könnyebben legyen a kellő magasságban elhelyezhető. Ez a híd városszabályozási szempontból nagyobb változást nem fog előidézni.

Az Eskü téri híd építése következtében mind a pesti, mind a budai oldalon tetemes átalakulások keletkeznek. A budai oldalon, ahol, mint a terven is látszik, a hídfeljárók ferde síkjai eléggé alkalmasan vezetik tovább a híd közlekedését a partokra és a budai belső körútra. A pesti oldalon a plébánia-épület, a mellette levő házakkal együtt elenyészik, és helyet ad a híd feljáróinak. A régi városháznak hátsó déli oldala mögött egy új nagy tér fog nyílni; a Rózsa-tér. A Sebestyén-tér, a Duna-utcának a Rózsa-tér és a Kéményseprő-utca közé eső része összeolvad. Hogy bevitessék a híd közlekedése a szintén felhagyandó Sebestyén-utca és a Kígyó-tér területének felhasználásával a Ferencziek-terén át a Hatvani-utcába. Ez a híd, ha elkészül, átviszi a közúti vasutat a parti vonalakkal, s a Hatvani-utca folytatásában lefektetendő sínekkel együtt a budai partra, hol csatlakozik a parti vonalhoz, és a budai belső körút sínéihez. Az utóbbi segítségével a zugligeti vonalat a Belváros kellő közepével hozza rövid és közvetlen összeköttetésbe. A Gellért-hegyen álló apró házak nagy része már ki levén sajátítva, s az általuk elfoglalt területek szabályozási terve is meg levén állapítva.

Még három híd van a tervben. Ezeknek elseje, az esztergomi vasút hídja, mely Új-Pest alsó határán lépi át a Dunát, A másik, amely a Ferenc-körút végén, a Boráros térről kiindulva menne át a Kelenföldre. A harmadik, mely egy alkalmas ponton kötné össze Ó-Budát a pesti oldallal, amelyre vonatkozólag azonban még csak most folynak a helyi tanulmányok.

 

 

 

Az új Duna-hidak Budapesten. (1893. 27. 462.) Budapest főváros közgyűlése már rég nem döntött oly fontos kérdésben, mint június hó 18-án, midőn megszavazta az eskütéri híd építésével kapcsolatban végrehajtandó szabályozási és kisajátítási munkára a fővárostól kért 2 millió forintnyi hozzájárulást. Ezzel lehetővé tette a fővárosi Duna-hidak ügyének gyors és szép megoldását. Bár felhangzottak ugyan itt-ott egyes hangok a szabályozásnak oly irányban való keresztül vitele érdekében, hogy a Hatvani-utcát törés nélkül, egyenes irányba hosszabbítsák meg a dunai hídig. A közgyűlés meghajlott a miniszterelnök által hangsúlyozott fontos pénzügyi érvek előtt, és a két millió forintot minden megszorítás nélkül nemcsak nagy többséggel, hanem úgyszólván egyhangúan megszavazta. Wekerle miniszter-elnök elhatározta, hogy mihelyt a főváros e határozatáról hivatalosan értesítik, azonnal felszólítást intéz a főváros közmunkatanácsához, hogy a szabályozandó útvonalakba eső összes épületekre vonatkozólag rögtön indítsa meg a kisajátítási eljárást. E célra a közmunkatanácsnak egyúttal 3 millió forintnyi összeget rendelkezésre bocsát. A kisajátítások tehát még ezen év folyamán megkezdődnek.. A miniszterelnök egyidejűleg, egyetértésben a kereskedelmi miniszterrel nemzetközi pályázatot fog hirdetni mind a két híd, úgy az eskütéri, mint a vámház-körúti híd tervezésére. A munkákra csakis a hazai ipar vétetik igénybe. A pályázat határideje akként lesz kiírva, hogy a tényleges építkezési munkák már a jövő év tavaszán megkezdhetők lesznek, és pedig mind a két hídnál egyszerre. A szükséges kutatásokat fúratások alapján a kereskedelmi miniszter már most megindította a Duna medrében.

 

 

PASKIEVICS. 1849. (1890. 41. 667.) Negyvenegy évvel ezelőtt hét hétig egy lengyel eredetű orosz tábornok tartotta kezében Magyarország sorsát. Paskievics tábornagy, kit Miklós cár a lengyel forradalom legyőzése után a varsói hercegi, előbb pedig az criváni grófi címmel ruházott föl, 1840. május 21 én. Akkor íratott alá Pozsonyban, azon egyezmény, melynek értelmében Miklós cár 180 ezer embert küld Magyarországba, az ott kitört polgári és katonai lázadás elnyomására. Két embert szemelt ki a cár vezérkari főnökségre: Gorcsakov herceg altábornagyot és Paskievics tábornagyot. Mindketten ügyetlen vezérek, rossz katonák, de annál furfangosabb orosz diplomaták voltak.

Paskievics első fellépése azt mutatta, hogy a háborút komolyan veszi, és nem ügyel a Bécsből és Pozsonyból kapott értesítésekre, melyek szerint a magyar hadsereg egy óráig sem fogna az orosz csapatoknak ellenszegülni. Az orosz fővezérben furcsa vegyületét találjuk a zsarnoki hatalmával visszaélő középkori Condottiere-nek és a szolgalelkű keleti rabló-főnöknek. Ujjat húz mindenkivel, ki akár Bécsből, akár Varsóból intő tanácsokkal közelít feléje. Mellőzi szövetségesét, ki öt orránál fogva a Dunáig csalja, hogy onnét saját szakállára olcsó babérok után nézzen. Midőn aztán oda lyukad ki egész működése, hogy roppant seregével majdnem kardcsapás nélkül kénytelen hazamenni, mivel a magyar vezér botor dolognak tartja a húszszoros túlerővel való mérkőzés további folytatását, Paskievics egészen visszaesik Lengyelországban vitt szerepébe, és őrök időkre gyűlöletessé teszi az orosz nevet Magyarországon, holott annak ellenkezője teljesen hatalmában állott volna.

Paskievics ügyetlen, sőt Oroszország legbensőbb érdekeivel merev ellentétben álló eljárását egykorú orosz írók, utóbb pedig a mai napig az orosz közvélemény határozottan elítéli. „Mit nyertünk vele, hogy Paskievics a magyarok fővezérét harmadik kéz által tett titokzatos ígéretekkel tévútra vezetvén, az osztrák ügyet előretolta?” Ezt Tsetyrkin államtanácsos, az orosz invázió fő törzsorvosa, azzal a megjegyzéssel kérdi Paskievicstől, hogy öt elejétől kezdve óvatos és inkább önálló eljárásra intette. «Magyarország pacifikációja — mondja továbbá Tsetyrkin — 30 ezer orosz életébe, négyszáz millió ezüst rubelbe és az orosz sereg becsületébe került. Mindezt Paskievicsnek köszönjük, ki hibáját kétszáz év alatt sem tudta volna jóvátenni.

Paskievics működését Magyarországon valamennyi orosz író egyhangúlag elítélte, a miért sem Oroszország, sem pedig az előtte meghódolt nemzet érdekeit nem tartotta szem előtt.

 

 

HAYNAU (1786—1853.) (1890. 41. 671.) 1786-ban, Kasselban született, mint I. Vilmos hessen-i választó fejedelem és Lindenheim nevű, férjétől elvált asszony természetes fia. Anyját, ki zsidó nő volt, Ritter Rebekának hívták. Ennek szülei Haynau nevű sziléziai faluban laktak. A választó-fejedelem kieszközölte, hogy házasságon kívül született két fia a Haynau névvel együtt a nemességet is megkapja.

1801-ben az osztrák seregbe lépett, mint hadnagy. 1805-ben francia hadifogságba esett, s onnan kiszabadulva, századosi rangot kapott. Ezután fokonként előléptetve, végre 1847-ben temesvári hadosztályparancsnok lett, de folytonos megférhetetlensége miatt állásától felmentetvén, Grácban telepedett le, hol őt az 1848-iki olasz háború kitörése találta. Radeczky, ki Haynaut még azon időből ismerte, midőn Olaszországban, 1835-ben, mint dandárparancsnok működött, pártolóan terjesztette föl Bécsbe Haynau folyamodványát, melyet a hadügyminisztérium kereken visszautasított. Mint önkéntes lépett az 57-ik gyalogezredbe ezredesi ranggal, de már a háború elején korlátlan teljhatalommal, Verona parancsnokává lett kinevezve.

Az 1848 49-iki olasz hadjárat idején Haynauról csak annyiban történik említés, hogy Fararában, Bergamoban, és Bresciában a lázongó olasz népet féken tartotta. Ez utóbbi városban, hol néhány idegen helyről oda érkezett fiatal ember a hátramaradt osztrák katonákat bántalmazta, Haynau oly vérfürdőt vitetett véghez, mely embertelenség, igazságtalanság és egyéb borzadalmak tekintetében páratlan volt. Brescia* elpusztítása, és az ott véghezvitt tömeges mészárlások eldöntötték az osztrák uralom sorsát Olaszországban. A Radeczky tábornok lovagias bánásmódjához szokott milánói nép megesküdött, hogy soha többé Ausztriához nem fog tartozni. Haynau egymaga többet ártott a monarchia érdekeinek Olaszországban, mint száz vesztett csata.

Az orosz intervenció hírére, erélyesebb fellépésre unszolták a bécsi köröket. Windischgrátz, Welden és Wohlgemuthnál keményebb vezéreket óhajtottak, kik «egy csapással véget vetettek a forradalomnak". E célra báró Haynau altábornagyot, mint a legalkalmasabb embert ajánlották. S Haynau táborszernaggyá és a Magyarországon álló valamennyi hadak főparancsnokává kineveztetvén, korlátlan teljhatalommal a már leigázott ország részeinek polgári kormányzatát 1849. május 10-én átvette. Győrnél, Komárom, Szeged és Temesvár alatt viselt katonai dolgairól a történelem már elmondta ítéletét. A két első helyen az orosz csapatok segítsége nélkül seregével végképen tönkre jutott volna. Szegednél ép úgy, mint Temesvárnál, nyolcszoros túlerővel lépett föl, a hátukban az orosz sereg által is fenyegetett magyar hadak ellen, Görgey nem előtte, hanem az oroszok előtt tette le a fegyvert. Amit a harctéren a fegyver élével el nem érhetett, azt augusztus 13-ka után, sőt attól az időtől kezdve, midőn az országba jött, a legembertelenebb kegyetlenségekkel akarta keresztülvinni. Ácsi főhadiszállásáról portyázó csapatokat küldött a vidékre, honnan a gyanús embereket nem-, kor- és valláskülönbség nélkül hurcoltatta el.

Végre az október 6-iki mészárlások után, Haynau működését a bécsi minisztérium is megsokallotta. Midőn a halálos ítétetekre nézve teljhatalmát még inkább megszorították, sőt bizonyos jelek oda mutattak, hogy állásában nem fogna meghagyatni: Haynau Pestre visszasietve, egy tollvonással teljes amnesztiát adott számos politikai fogolynak. Ezzel akarván megbőszülni magát mindazokon, kik fölötte uralkodni és tetteit korlátozni akarták. Véres uralma egészen 1850. július 6-ig tartott, midőn 200 ezer forintnyi pénzajándékkal nyugdíjaztatott. Pestről egyenesen Grácba ment, hol azonban mindenki kitért az utcán előle. Dotációs pénzéből Magyarországon szép birtokot vett, és a magyar nép türelmében bízva, nálunk akart letelepedni. De hamar be kellett látnia, hogy az előzmények után szívélyes fogadtatásban nem részesülhet. Külföldre utazott, de mindenütt, ahol csak felismerték, úgy fogadták, hogy személyes biztonsága végett a rendőrség oltalmát kellett igénybe vennie.

Külföldi útjáról visszatérve, a birodalmi főváros díszpolgársággal tisztelte meg.

1853. március 12-én magyarországi birtokáról Bécsbe érkezett, hol a «Wilder Mann» nevű fogadóban szállott meg. Itt rövid betegeskedés után két nap múlva, vagyis március 14-én meghalt.

 

*Miután az 1849. március 31-én Bresciában kitört lázadást vérbe fojtotta, kiérdemelte a „bresciai hiéna” csúfnevet.

 

 

HAYNAU KALANDJA LONDONBAN (1903. 50. 829.) Haynaunak Olaszországban és hazánkban elkövetett kegyetlenkedései általános felháborodást keltettek mindenfelé a művelt nyugaton. Különösen Angliában, hol „az osztrák mészárosának” (Austrian butcher) és Manderspachné megvesszőztetése után „az asszony-korbácsoló”-nak (woman-flogger) nevezték el őt.

Az a furcsa ötlete támadt Haynau tábornoknak, hogy elmegy Berlinbe, Londonba., még pedig oly célból, hogy saját szemeivel lássa, saját füleivel hallja, hogy a közvélemény mit tart az ő olasz-magyarországi sáfárkodásáról. Brüsszelbe érkezve Metternich és az osztrák követ, báró Neumann óva intették, hogy ne menjen Angliába, mert kellemetlenségei lehetnek ott. De Haynau nem hallgatva jóakaró tanácsukra, tovább folytatta útját és elment Londonba. Azt az elővigyázati szabályt ajánlotta neki maga báró Koller, az osztrák ügyvivő, hogy beretváltassa le hosszú sárga bajuszát, de Haynau e tanácsot se fogadta meg. Haynau megjelent nyilvános helyeken, de nem történt semmi bántódása. Ebben az időben épen készültek a nagy világtárlatra s azért sok idegen fordult meg Londonban.

A londoni látnivalók közt volt ekkortájban Barclay és Perkins máig is fönnálló, nagy sörfőző gyára a Themze folyó déli oldalán, a Southwark Bridge tövében.

Hadsegéde és egy tolmács kíséretében, szeptember 4-én déltájban megjelentek a sörfőző irodájában, hol a bevett szokás szerint fölszólították őt, hogy írja be nevét a látogatók könyvébe. Két perc múlva az óriási gyár minden munkása és kocsisa már tudta, hogy ki volt az a nagy bajuszú külföldi ember. Összecsődültek a tágas udvaron, hol baljóslatú ostorpattogások, morgások és kifakadások voltak hallhatók mindenfelől. De Haynau nem vette észre a készülődő vihart. Tolmácsa figyelmeztette a veszélyre és erre hátrálót fúvatott, vesztére. Meghátrálására vérszemet kaptak a munkások és kocsisok.

Legelőször egy zsupp szalmát, vagy egy kötés szénát ejtettek reá a padlásról s a munkástömeg erre nagy lármával megrohanta. Megdobálták árpával ( a sör egyik alapanyaga. G.), mindenféle szeméttel, és kezdték páholni söprűkkel. Mindenfelől ordította a tömeg, hogy „Le az osztrák mészárossal”. Haynau és társai erre keresztültörtek a haragos embertömegen, s kiszaladtak a gyárból. Odakünn mintegy 500 főnyire becsült csőcselék várt reá, többnyire munkások, kőszénhordók, utcai gyerkőcök és még asszonyok is. Szitkozódva, káromkodva ütötték-verték, letépték kabátját a hátáról és hosszú sárga bajuszánál fogva hurcolták meg végig a Bankside nevű úton, mely a Themze partján húzódik végig. A tábornok esze-veszetten futott, míg végre eljutott egy korcsmához. Ennek nyitott ajtaján át bemenekült a házba, a korcsmárosné, Mrs. Benfield, nagy ámulatára. Itt elrejtőzött egy ágy alatt. Legnagyobb szerencséjére a ház ódon szerkezetű volt sok ajtóval s ezért, midőn a tömeg utána nyomult s egymásután föltörte az ajtókat, nem akadtak reá. Egy rendőri csónak volt közelükben a partnál. A tábornokot gyorsan belehelyezték a rendőrök és eleveztek vele a túlsó partra a Somerset House-hoz, a fölizgatott tömeg átkozódásai közt. A higgadtabb angol közönség rendkívül megbotránkozott a vendégjog ily megsértésén, a hírlapok mérges vezércikkeket írtak az esetről.

A Kölnische Zeitung állítása szerint a bécsi polgárok a kávéházakban a botrány hírének hallatára, megéljenezték  az öreg Angliát. Csak az osztrák katonatisztek voltak magukon kívül mérgükben. A tábornok rögtön a botrány után elhagyta az angol fővárost. Elutazása előtt köszönetet mondott az angol hatóságoknak a neki nyújtott oltalomért Ügyét most a londoni osztrák követség karolta föl, és báró Koller már szeptember 5-ikén hivatalos jegyzéket intézett Lord Palmerstonhoz.

Palmerston szeptember 17-ikéről kelt válaszában az angol kormány sajnálatát fejezte ki az ejtett sérelemért. Ezután még sok tinta folyt ez eset miatt Bécsben és Londonban. Schwarzenberg herceg  beleunt a firkálásba és ő maga tanácsolja azt, hogy miután az angol kormány több ízben, helyen és alkalommal őszinte sajnálatát fejezte ki az eset miatt, kár volna a jegyzékváltást tovább folytatni. Könnyen meddő szóharccá fajulhatna el a vitatkozás. Palmerston egy magánleveléből tudjuk, hogy az egész diplomatikai jegyzékváltás csak színpadi komédiának volt szánva. Komolyan senki sem vette, legalább Angliában.

 

 

BÁRÓ BACH SÁNDOR HALÁLA. 1813—1893. (1893. 47. 794.) A múlt vasárnap hunyta le szemét örök álomra b. Bach Sándor, Ausztriának a kényuralmi rendszer korában híres és hatalmas belügyminisztere, ki a forradalmi mozgalmak zajából, sőt éléről csapott át az abszolutizmus szolgálatába. E szomorú nevezetességre jutott ember egy ismeretes bécsi ügyvéd fia volt, ki gyermekeit a legkitűnőbb nevelésben részesítette. Alig volt 24 éves, mikor a jogi tudományokból doktori oklevelet nyert. Jogi készültségével előbb atyjának volt segítségére, majd pedig a közéletben lépett föl. Atyjától nem annyira nagy vagyont, mint inkább jó-hírű és jövedelmes ügyvédi irodát örökölt, melynek révén csakhamar igen ismert emberré lett.

Az 1848-i márciusi napokban ő volt a mozgalmak egyik vezetője, s hathatósan támogatta a népnek az udvar elleni követeléseit. Március 15-dikén ő is megjelent a magyar küldöttséggel Bécsbe érkezett Kossuthnál tisztelegni. Nem sokkal utóbb azonban az alsó-ausztriai rendek tanácsába jutván, mind elveit, mind magatartását annyira megváltoztatta, hogy a barikádok hőséből a reakció harcosává lett. Még azon a nyáron a belügyminiszteri székre emelkedett.

A lelépett Stadion után a belügyminiszteri tárcát vette át, s ez állásában oly nagy hatalomra emelkedett, hogy a következő tízévi önkényes és németesítő korszak, melyben ő volt a kormány iránymutató, és vezető szelleme, ő róla nyerte elnevezését. A Bach-korszaknak, az volt a fő célja, hogy Ausztriából s a meghódítottnak tekintett Magyarországból egységes német császári birodalmat teremtsen. Eltörölt minden alkotmányt, még az olmützi 1849. március 4-én hatalmi szóval állított alkotmányt is, és mereven az önkényuralom alapjára állt. A legszigorúbb rendőrségi szervezetet tette egyedüli támaszává, s a bürokráciát egyedüli eszközévé. A népek általános elnyomása különösen Magyarországra nehezedett legsúlyosabban. Idegenből szedett hivatalnokok ezreit hozta nyakunkra, s egyszersmind a német nyelvet kötelezővé tette. Ennek a korszaknak azt a kevés gyászmagyarját, aki az idegenek seregében hivatalt viselt, «Bach-huszár» gúnynévvel bélyegezte meg a közvélemény.

1859-ben az olasz csatamezőkön örökre meghalt a Bach-korszak; de Bach egy ideig még élt, mint Ausztria követe a római kúriánál. De ez nem tartott soká. Bach végképen visszavonult a magánéletbe, s kivévén 1886-ot, mikor képviselőjelöltül lépett föl, de sikertelenül, soha többé nem szerepelt a nyilvános életben. Bach 80 évet élt, de e hosszú életből csak egyetlen tizedet mondhatott magára nézve pályának. A többi, rövid ifjúkora kivételével, csak tengődés volt. Mi reánk, sőt a monarchia népeire nézve azonban épen az a tíz év a szomorúan emlékezetes.