h14–41. Vasárnapi Újság. Régi korok világa. IX. 1894 – 1897.
2015. 12. 01. – 2016. 01. 02.
Tartalom
Bevezetés
Közösségek
Hazaiak
Külföldi
közösségek
Oktatás
Egyház
Színház
Színészek
Zene
Sajtó
Függelék
A KORMÁNYELNÖKI PALOTA
Metternich Richárd herceg
A géprajzok
előállítása
Villamos
kocsik (akkumulátoros)
Idézettség
Bevezetés
A tartalomból: OLÁH “IRREDENTA”
(1894. 23.383.) ma is változatlanul érvényes; több írás is foglalkozik az
oroszok általános terjeszkedő politikájával; a kubai-spanyol háborúval; b.
Eötvös akadémiai beszéde (1896. 346.); Kossuth káros szerepe a kiegyezés
előkészítése idejében (1895. 317.); a később elpusztított POZSONYI KORONÁZÁSI
EMLEKSZOBOR (1897. 313.);
Hogy utaztak ezelőtt száz évvel? (1897).
1896-ban a felvonó (lift)
„felhúzó gép”, a felhőkarcoló „felhő-horzsoló”, az akkumulátor „erőgyűjtő”. „A
villamos kocsik (akkumulátoros) jövője biztosított”- írják 1896-ban. 200 év még
szükséges volt.896. évfolyam írásainak és
képeinek túlnyomó része az ezredévi eseményekről szól. Az 1894 és 1896 évek
tartalomjegyzékét nem csatolták a bekötött évfolyamhoz.
Közösségek
Hazaiak
A SZABADELVŰ NAGYGYŰLÉS (1894. 10. 158.) A fellobogózott utcákon
sűrű emberáradat hömpölygött a gyülekező helyek felé. A helybeli és a vidéki
küldöttségek négy helyen is gyülekeztek; a Kálvin téren, Ferenc 0József-téren,
Gizella-téren és a nyugati-pályaudvar előtt. Mind a négy helyen tízezrekre menő
közönség gyűlt össze, szaporítván a tüntetők számát. Végre megérkeztek a
csapatvezetők: Rohonczy Gedeon, Nopcsa Elek báró, Csáky László, Zichy
Béla, Károlyi Imre és Gyula grófok. Mindannyian tüzes paripákon és a
két első festői magyar ruhában. A gyülekező helyekről két órakor indult meg a
menet az Andrássy-út felé, a hol egyetlen óriási tömegbe verődött össze. Az
Andrássy-út gyalogútjain mozogni nem lehetett. Minden ablak tömve volt
nézőkkel. Az erkélyeken előkelő közönség várakozott, köztük miniszterek,
politikai kitűnőségek s a nemzetnek két népszerű alakja: Munkácsy Mihály
és Jókai Mór.
A széles úttesten végig százezer főnyi tüntető sereg vonult
katonás rendben. Elől haladtak a lovas rendezők, nyomukban zászlók alatt a
helybeli és vidéki küldöttségek. A menetben képviselve volt úgyszólván az egész
ország
Egy-egy népszerű államférfiú, vagy Jókai és Munkácsy előtt
hódolva, leeresztett zászlókkal és éljenzéssel halad el a menet. A nagy tömegű
felvonulás másfél óránál tovább tartott. Jóval három óra után ért ki a menet a
városligetbe. A gyűlést ott tartották meg az egykori Rákos homokján. A sokaság
lassan helyezkedett el a zászlóerdő alatt. Az elnöki emelvényen megjelenik a
gyűlés elnöke, az agg Orczy Béla báró, magyar királyi főkamarás mester,
s beszélni kezd. A mint kiejti a szót: «Éljen a
király!», a tömeg megelevenedik, meghajtják a zászlókat, a kalapok a levegőbe
emelkednek s százezer ember kiáltja utána Éljen a király! S megkezdődik a
nagygyűlés. Éles kürtszó jelzi mindenik szónok fellépését a szónoki erkélyre, ahol
egymásután jelennek meg a főváros, Debrecen, Kolozsvár, Eger, Nagybecskerek,
Szolnok, Hódmezővásárhely és Szentes városok küldöttségeinek szónokai, akik
mindannyian a szabadelvű egyházpolitika mellett törnek lándzsát. Percekig
éljenzik Kossuth Lajost, a szabadelvű reformok apostolát. Dr. K. D.
A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI ZENDÜLÉS (1894. 18.
301.) Legközelebb járunk
az igazsághoz, ha legfőbb ok gyanánt a magyar nép természetében gyökerező
birtokszerzési vágyat mondjuk, amit azonban a birtokviszonyoknál fogva semmiképp
ki nem elégíthetvén, felébred benne az elégületlenség s a gyűlölet mindazok iránt,
akik a földbirtokok tulajdonosai. Ezen elégületlenséget, békétlenséget aztán
nagyon jól felhasználják a fővárosi szocialista apostolok, s tanításaik nagyon
is termékeny talajra találnak. A szocializmus fő fészke az Alföldön Csongrád-
és Csanád megye, hol a folyton izgatott nép itt-ott már kisebb-nagyobb
zavargásokban ki is tört. Harmadéve Csorváson, legutóbb pedig Hódmezővásárhelyen,
hol, fájdalom, vér is folyt.
Április 21-én megtudván a rendőrség, hogy a vásárhelyi szocialisták
vezetőjéhez nagyobb mennyiségű lázító irat érkezett, elrendelte azok
elkobzását. Ez lett aztán a kitört zendülés közvetlen oka. A szocialisták
felbőszült tömege megrohanta a városházát, összerombolt mindent, amihez hozzá
férhetett, s ki tudja, hova fejlődött volna a dolog, ha három csendőr hősies
bátorsággal közé nem veti magát a fékevesztett tömegnek. A bátor csendőrök a
városháza főbejárata előtt foglaltak állást, s midőn csillapító
felszólításaiknak nemcsak hogy sikere nem lett, hanem a zajongók támadólag
léptek fel, kénytelenek voltak a megtámadottak fegyvereikhez nyúlni, s
revolvereikkel közé tüzelni a felbőszült tömegnek.
OLÁH «IRREDENTA.» (Ehhez egy oláh iskolai térkép.) HERMAN OTTÓ.
(1894. 23. 383.) Az
«el-oláhosodás» romboló menete évtizedeken át tartott Erdélyben. Bizonyítva,
hogy a magyarság vezető eleme, a birtokos osztály, az értelmiség meggyengült,
meghanyatlott és elalélt. Ez egyértelmű a népelemnek süllyedésével, sőt
elfajulásával. Elfajulás az, ha egy népelem, melynek egy ezredévet felölelő
története fönséges és magasztos, a világrész alakulására is döntő volt, lesüllyed
oly népelembe, melynek történelmi fejlődése vitás, homályos, s melynek összes
népies tradíciója a múlt századig sem ér föl. Valójában csak Janku és Axentje föllépésével,
Nagyenyed pusztulásával, és a magyarság 1848/9-ki irtásával veszi kezdetét.
A magyarság, mint államalkotó elem, az egyik oldalon áll ezredéves történelme világos tanúságaival, melyek a szabadság és felvilágosodás érdekében teljesített missziót jelentenek, még pedig az emberiség szolgálatában is. A másik oldalon áll az oláhság „római” követeléseivel, melyekre itt sem az etnológia, sem az antropológia mértékeit alkalmazni nem akarhatom, mert messze vezetne. De egyet el kell ismerni, hogy t. i. az oláh irredentista propaganda, mely Magyarország egységének megbontására tör, tervszerűen, szívósan és nagy körültekintéssel működik. Súlyát arra fekteti, hogy új nemzedéket neveljen, mely telítve legyen irredenta tartalommal. Neveli pedig itt és a Havasalföld ifjú államában is, amint az utóbbit a mellékelt térkép-másolat bizonyítja.
TERILE ROMANE (ROMÁN FÖLD) A ROMÁN
KÖZÉPISKOLÁKBAN HASZNÁLT TÉRKÉP
A térképnek súlyt kölcsönöz, hogy a
király és királyné arcképét is mutatja. Egyébként kötelező taneszköze a
romániai városi, és falusi népiskoláknak. Ábrázolja a „román földet” — (Terile romane). E földnek nyugati
és északnyugati határát azután a Tisza, és folytatólag a Latorca alkotná s így
a magyar Szegednek egyik része már oláh földre esnék. Debrecen teljesen benne
van. Makó, Hódmezővásárhely, Mezőtúr, a Nagykunság, a Hajdúság, Szabolcs, Bereg,
Máramaros, az egész Erdély. Délnek Temes, Torontál, Krasso
Szörény mind csupa merő oláh föld! Így oktatják az ifjú oláh nemzedéket több
mint egy évtizede! Evvel együtt jár az, hogy az ifjú nemzedéket a magasabb fokon
francia és olasz főiskolákban neveltetik. Mint állítólag latin fajt a nyugat
hatalmas latin népcsaládjaival szerves kapcsolatba hozzák.
És ha kérdjük, vajon e körültekintő,
tervszerű eljárással szemben és akkor, amikor a propagandának már sikerült az erdélyi
Mezőség legutolsó földalatti viskójába is bevinni az elszakadás eszméjét,
mondom, ha kérdem, hogy elégséges-e az, amit a magyar állam és a magyar
társadalom evvel szemben múltja és jövője érdekében tett? Az én feleletem a
leghatározottabb: nem!
.
Alagút
a Duna alatt Budapesten.
(1894. 25. 420.) Braunecker Lamoral
báró építész és Visnovsky Sándor építész kérvényt
nyújtottak be pár hónap előtt a miniszterelnökhöz, melyben engedélyt kérnek,
hogy a két Duna-part között négy alagutat építhessenek. A kérvényre a
miniszterelnök most hozott határozatot, mely szerint nem ad engedélyt arra,
hogy akár az Eskü térnél, akár a vámháznál alagutat építsenek. Most ott a
magyar kormány építtet hidakat. A miniszter nézete szerint a Boráros térnél sem hidra, sem alagútra nincs szükség. A miniszternek
nincs kifogása az ellen, ha az új országháznál alagúttal kötik össze a két
városrészt. A vállalkozók most a terv részleteit dolgoztatják ki, hogy minél
hamarabb megkezdhessék az alagút építését.
A
KERESKEDELMI MINISZTER A MÁRMAROSSZIGET-HATÁRSZÉLI
VASÚT ÉPÍTKEZÉSEINÉL
(1894. 29. 476.) A Máramarosszigettől Nagybocskóig
terjedő rövid vonalrész már kész vasút, amennyiben egy magántársaság már
korábban létesítette. Most csak átalakítási munkálatok szükségesek rajta,
mielőtt az államvasutak átvennék, mint kezdőszakaszát az egész vasútnak. Máramarosszigettől
a határig a vonal 87,8 km, míg ugyanezen a két végpont közt a légvonal hossza
csak 59 km. Ez tanúsítja, mily kanyargós, kerülő utakon kell a vasútnak
haladnia. Az osztrákok Sztaniszló felől építik a
csatlakozást, hosszabb vonallal ugyan, de kisebb nehézségekkel. Kilenc nagyobb
vashíd épül a vonalon, még pedig egy a Vissó folyó és
nyolc a Tisza fölött. A leghosszabb tiszai híd 115 méter. Nagyobb völgyhíd lesz
négy, kisebb műtárgy pedig több száz. Alagút van öt, s leghosszabb a
határszéli. Az épülő vonal mentén mindenütt ideiglenes, keskeny kis vágányokon
apró gőzösöktől vontatott kocsikon szállítják az építési anyagokat. Viszik
odább a kiásott földet és törmeléket, A hegyoldalakon
gőzsiklók húzzák fel az anyagszállító kocsikat. Hajtóerőnek a gőzgépek helyett
a zuhogó hegyi patakokat is felhasználják. De az országutakon is élénk az élet;
lépten-nyomon találkozni a síneket, köveket szállító szekerek sorával.
Az osztrákokkal egyetértésben
megállapított határidők betarthatása végett a folyó évben kellett rendkívül
megfeszített munkásságot kifejteni, mely már is szép eredményeket mutat a
miniszter erélyes buzdításának hatása alatt. A végleges megerősítési és
berendezési munkálatoknak csak a jövő év közepéig kell elkészülniük, hogy a
vasút 1895. július 1-jén átadható legyen a közforgalomnak. —s.
Az
Eskü téri híd Budapesten,
(1894. 29. 486.) városrendezési és szabályozási tanulmány Devecis
Ferencz fővárosi osztálymérnöktől, ki több év előtt a régi magyar
fővárosnak a török uralom alatti tanulságos térképet állította össze. E füzetben
amellett foglal állást, hogy a tervezett eskütéri híd a Kossuth-utca
meghosszabbított irányában egyenesen építendő. A kormány javaslata szerint a
Kossuth-utca meghosszabbítása a Duna felé elhajlana, hogy kikerülje a belvárosi
templomot, mely épen ez irány tengelyébe esik. Devecis
szintén meghagyni kívánja a templomot.
A MÁTYÁS-TEMPLOM
KÖRNYÉKE. (1894. 43.
714.) A budavári Mátyás-templom építése befejezéséhez közeleg. Schuleck Frigyes tanár, a Mátyás-templom újjáépítője,
tervet dolgozott ki a Mátyás-templom környékének rendezésére. A Mátyás templom
környékének rendezése, három részből állana:
1. Kétágú, nagy, szabad lépcső, mely
a templom hátuljától, a Halászbástyáról a Várhegy oldalán, az Albrecht-út felső
kanyarodására vezetne le.
2. Erről a lépcsőről két oldalra futó
fedett folyosók, melyek a Halász-bástyát szegélyező falain emelkednének,
nyitott oszlopsorokon nyugvó boltozattal, e fölött pedig sétálásra alkalmas
terasszal.
3. Harmadik főrésze a tervezetnek Szent
István király emléke, mely a Halász-bástya déli terének a közepére, a
templom hátsó részétől csekély távolságban volna állítva. Magas süveggel
boltozott, alsó részében nyitott csarnok volna, alatta pedig egy lépcsőzetes
emelvényen a szent király ülne trónuson, áldóan nyújtva ki jobbját az előtte
terülő főváros felé.
A MILLENIUMI MŰEMLÉKEK BUDAPESTEN. (1894. 45. 752.) Részlet:
Mindegyik pillér alatt s minden oszlopközben egy-egy
fejedelem, összesen 14 király szobra foglalna helyet. A négy pillér
alatt: Szent István, Nagy Lajos, Hollós Mátyás és Ferencz József szobrai,
az egyik öt oszlopközben, Szent-István és Nagy Lajos alakjai közt, Szent
László, Kálmán, IV. Béla, III. Endre
és Róbert Károly szobrai, a másik öt oszlopközben pedig Mátyás és
Ferencz József alakjai közt II. Lajos, I. Ferdinánd, II. Mátyás III. Károly és Mária
Terézia szobrai fognak állani.
Élőképek
a Vigadóban (1895. 17.
273.) Főúri és előkelő körökből alakult
meg az előadó társaság, melyhez hasonló csak ritka színpadon szerepelt.
Történeti nevű mágnás családok tagjai vetélkedve csatlakoztak a vállalkozáshoz.
Megvalósításához közreműködésével hozzájárult gróf Széchenyi Imre, a
volt berlini nagykövet is, aki aggkora daczára részt vett az előadásban, s
méltóságteljesen személyesítette Szent Istvánt. A vigadó nagy termének északi
sarkában volt felállítva a kis színpad, hol megelevenedni láttuk a
világhistória és hazánk történetének kimagasló nagy alakjait.
A történeti jelenetek sorát Attila, a nagy hun király udvara
nyitotta meg. Keleti fénnyel berendezett táborában trónol Attila, az isten
ostora s mellette pihen szépséges felesége, Ildikó. Körülötte állnak fiai
Ellák, Dengezics és Irnák. Attila:
báró Radvánszky Géza, Ildikó: gróf Széchenyi
Alexandra, Ellák: gróf Széchenyi László, Dengezics:
gr. Apponyi Antal, Irnák: gróf Szapáry Pál. A nézőtér
közönsége, melynek soraiban ott láttuk a politika, a művészet és irodalom
kitűnőségeit, lelkesedéssel fogadta az élőképeket, és sokat tapsolt a
némajátéknak is. A művész-est hatása oly rendkívüli volt, hogy a harmadnapon
meg kellett ismételni. A két este jövedelméből kétezer forint tiszta jövedelem
maradt a felvidéki közművelődési egyesületnek.
Jótékony-ünnep
a budavári bástyán (1895.
20. 318.) A budai Mária-Erzsébet egylet, melynek élén gróf Zichy Nándorné,
őrgróf Pallavicini Edéné-és gróf Hunyady Lászlóné állnak. Az egyesület immár
negyedszázad óta működik a legnagyobb csöndben, de annál áldásosabban. Hivatása
a szegényeket segíteni. Tagjai személyesen meglátogatják a szegényeket,
vigasztalják, oktatják és segítik őket élelmi szerekkel, ruhával és pénzzel. A
betegeket ápolásban részesítik. Évek hosszú során át ezer meg ezer családot
mentett meg az egyesület a végínségtől. Ennek az intézménynek a javára
rendezték az ünnepet.
A rendezésre Pallavicini
őrgrófné és Hunyady grófné
vállalkozott. Az ő palotája nyújtott vendégszerető hajlékot a rendező
bizottságnak, melynek lelke őrgróf Pallavicini
Edéné, Majláth György országbíró leánya volt. Az
ő elnöklete alatt alakult rendező bizottság ritka művészi ízléssel díszítette
föl az ódon várbástyát. A régi házakat tele aggatta képpel, zászlóval,
virágfüzérrel. Pompás sátor volt a csárda, hol kackiás magyar ruhás úri lányok
és menyecskék szolgálták ki a vendégeket, miközben a csárdabeli cigány-zenekar
húzta a régi andalgót.
Késő este még tánc fejezte be a
fényes ünnepet, melynek sikerét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy közel
négyezer forintot jövedelmezett. Nemcsak a jótékony egyesületek, hanem az egész
főváros elismerését és háláját vívták ki azok, a kik ezt a feledhetetlen, szép
ünnepet rendezték. Dr. K. D
Park-klub a
Városligetben. Dr. Kovács Dénes (1895. 20. 321.) Új épület emelkedik a városligetben,
a Stefánia-útnak az István-út és a Csömöri-út közti részén. A budapesti
park-klub épülete, melyet pár nappal ezelőtt adtak át a közhasználatnak. Ez a
főúri és általában az előkelő társaság nyári kaszinója, amilyen csak egy pár
angol klubnak van. Harmadéve Aczél Béla báró pendítette meg a nemzeti
kaszinóban azt az eszmét, hogy jó volna a «társaság» számára egy ilyen nyári
üdülőhelyről gondoskodni, mivel a fővárosnak a Margitszigeten kívül nincs olyan
kiránduló-helye, a melyet a főúri rend látogathatna.
Az épület a legnemesebb korai bárok stílusban épült. Magas,
egyemeletes széles erkélyekkel, tágas lépcsőkkel, olyan, mint Versailles vagy
Potsdam híres királyi nyaralói. Arányaiban, művészies kivitelében tükröződik
egész jellege. Első tekintetre meglátni rajta, hogy nagyúri kényelemre és
üdülésre van szánva.
A nagy terem, valamint a többi terem és helyiség mennyezetét
és falait is stukko márvány födi, fényes aranyozással
s a díszítések a XVI. Lajos korabeli ízlésben készültek. Az angol klubok
mintájára a fő épülethez díszes melléképület csatlakozik, melyben a kapus és a szolgaszemélyzet
lakása, a konyha, a boros pince és mellékhelyiségek vannak. Minden helyiséget
gőzzel fűtenek és villámmal világítanak. Különösen nagy gonddal rendezték be a
konyhát, a hol valóságos tudományos rendszerrel állítottak össze mindazt, a mi
az asztal örömeit nyers táplálkozási ml igazi esztétikai élvezetté varázsolhatja.
A palotaszerű klub-épület hutását nagyban emeli a körülötte elterülő s művészi
berendezésű park, mely kicsiben hasonlít a párisi híres Monçeau-parkhoz*.
Északi részén mesterségesen készült cseppkőbarlang van, melyből vízesés ömlik
alá. Ez a mesterséges zuhatag látja el vízzel az ötszáz négyszögméternyi
területű tavat, melynek közepén egy sziget is van. A kicsi tó nyáron csónakázó-
és télen korcsolyázó-helyül fog szolgálni. A fasorok és gyepágyak közt három
labdázó (tenisz) tér van berendezve. Lesz ezen kívül tekepálya és lövő-ház is.
A park-klubban így a szabadban való szórakozásnak minden nemét föl lehet majd
találni. A tagok kényelmére szolgálnak a parkban levő árnyas lugasok s az apró
sátrak.
* Parc Monceau is a public park
situated in the 8th arrondissement of Paris
VIVÓ LEÁNYOK A MAGYAR ATHLETIKAI KLUB VIVÓ-VERSENYÉN (1895. 22. 360.) A vívóversenyek alkalmával külföldön már ismételve alkalma volt a vívás iránt érdeklődő közönségnek hölgyek nyilvános föllépését is látni. Nálunk csak közelmúlt napokban volt látható egy ilyen érdekes vállalkozás. A magyar hölgyek között is vannak ugyan már hívei és gyakorlói a vívásnak, de csak kevesen, és még sokkal kevesebben olyanok, a kik a nyilvánosság elé is készek volnának kilépni. Pedig hogy mily nagy, osztatlan tetszésben részesülnek a nagy közönség részéről, mutatja a Magyar Atlétikai klub május 13-iki nyilvános mérkőzésében szerepelt két bécsi leány példája.
HÖLGYEK VITŐR-MÉRKŐZÉSE A MAGYAR ATLETHIKAI KLUB VÍVÓVERSENYÉN
Messerknecht Olga és Lujza kisasszonyok voltak
ezek a hölgyvívók. Egymással és két fiatal atlétával való vívásukkal oly nagy
tetszést, tapsvihart és éljenzést arattak, aminőt e nagy vívóversenyek
legkitűnőbb férfi hősei sem voltak képesek elérni. A valóban szép sikerű vívás
hősnői méltó elismerést szereztek ügyes és bátor föllépésükkel nemcsak
maguknak, hanem tanítójuknak, Werdnik Márton bécsi
vívómesternek is.
AZ ELSŐ POLGÁRI HÁZASSÁG BUDAPESTEN (1895. 40. 660.) Az első polgári házasság alkalmából érdekes társaság
gyűlt egybe. Képviselők, városatyák, írók és hírlapírók, akik ott szoktak lenni
minden örvendetes vagy szomorú eseménynél. Hangosan folyt a beszélgetés, ami
annál természetesebb, mert hölgyek is voltak jelen, a kiket közelről érdekelt
az új társadalmi rend. Kellemes meglepetés volt, amikor belépett a menyasszony,
fehér selyemruhában, fején mirtuszvirággal, és fehér fátyollal, a kezében
imakönyvvel és hatalmas bokrétával. Vőlegényi díszben volt a másik házasuló fél
is. Nyomukban jöttek az örömszülők, a tanuk s a násznép tagjai. Figyelmeztette az
anyakönyvvezető a házasulókat, hogy még ezzel vallási kötelességüknek nem
tettek eleget. Végül szerencsét kívánt az új párnak, mely a házassági
jegyzőkönyv aláírása után a templomba ment és egyházilag megáldatta frigyét. Az egész házasságkötés rövid tíz percig
tartott. Már az első napon sokszorosan igénybe volt véve az új intézmény.
Házasság még aránylag kevés történt, mert a törvény szigorún megszabja a
kihirdetési időt, ami tizennégy nap. A hirdetmény kifüggesztésének és
bevételének is egy-egy nap lévén szánva, összesen tizenhat nap. Tehát csak a
hónap második felében jut rendes folyására az új törvény.
ALAKOK A JÉGRŐL Markó Miklós (1896. 3. 37.) A budapesti korcsolyázó-egyesület városligeti jégpályáján hetek óta csak úgy hemzseg a sok sürgő-forgó korcsolyázó. Férfiak, nők egyaránt vidáman mulatoznak a jégen, az élvezettől kipirulva. A városligeti tó Budapest szemefénye lett, annyi ott a szépség, ízlés, báj, vidámság és fényűzés! Valóságos virágkiállítás ez a jég hátán, hol a nők kellemben, a férfiak fürgeségben és ügyességben vetekednek egymással. A jégpálya, fekvése, valamint a korcsolya-palota fényes berendezése is páratlan. A hatalmas palota, mely alig két éve hogy felépült, máris kicsi kezd lenni, oly rohamosan szaporodik a tagok száma, mely közel 7200-ra emelkedett az utóbbi napokban.
MŰKORCSOLYÁZÓK MUTATVÁNYAI
A nagy jégen dívó játékokat nagyobbára Porzsolt Gyula,
ismert sportsman honosította meg. Külföldi
utazásaiban a párisi „Les patineursi” szabad ég
alatti jégpályákat tanulmányozta, valamint a «Pole de
Nord» nevű mesterséges jégpályákat is. Képeinken ott
láthatók a jégpálya rendes látogatói közül Szőke Jolán és Margit, Besch Adrienne, Püzeséry Margit és Klára, továbbá mások.
A nagy jégpályán most vasárnap este Zsigmondy Jenő
korcsolya-egyesületi igazgató indítványára fényes tűzijátékot rendeznek, mikor
is a pompás vajda-hunyadi vár teljes pompában fog ragyogni. Különösen meglepő
lesz egy óriási zöld koszorú égése.
FŐVÁROSI BÁLJAINK ÉS A TÁNCRENDEK. Markó Miklós. (1896. 6. 89.) Az elit-bálok fénykora az alkotmányos élettel,
1866-ban kezdődött meg: a január 15-iki jogász-bállal a Vigadó összes
termeiben. A bálanya báró Sennyei Pálné volt, míg a
bálbizottság tagjait az ország arany ifjúsága képezte. 5 frt-os
belépti díjak mellett 7 frt-os női táncrendet adtak a
hölgyeknek. Ebben az évben lett felkapottá a technikus-bál, melyen
pompás mérnöki műszerekből álló női táncrend volt. A farsangot ez évben február
10-én a magyar gazdasszonyok fényes álarcos bálja fejezte be. Híresek
voltak 1808- 1869-ben a színészek báljai, melyeken Jókai Mór is ott
volt, az akkori divatos Kakas Márton-féle sarkantyús csizmában.
Ezeken a bálokon kezdett a magyar ruha viselése után
ismét lábra kapni a frakk, melyet a főrangúak az 1866. februári udvari bálon
vettek föl újra. A fiatalság kétfelé oszlott: egy rész magyar ruhában
jelent meg, a többi frakkban. Fényes volt az 1869. február 14-iki jogász-bál
is, a melyen gr. Andrássy Gyula miniszterelnök neje volt a bál-anya.
Az igazi elit-bálok fénykora az 1873. nagy krach
alkalmával egyszerre letűnt. Csak a jogász-, technikus- és orvos-bálok
mentek már eseményszámba a krach után. Majd a 80-as évek elején a pestmegyei,
protestáns és atléta-bálok lettek a leglátogatottabbakká, a mely
bálok ez idei farsangon is kitűnően sikerültek. A 90-es évek elején jött a
letűnt jogász-bál helyett a jurista-bál. A technikusok nagy bálja helyébe pedig a népszerű mérnök-bál.
A táncrendek legnagyobb része 1870-ig kizárólag Bécsben
készült, míg 1871-ben dr. Lechner Károly, az angyalföldi tébolyda mostani
igazgatója, ki igen jó rajzoló és tervező volt, az akkori orvos-bálokra
valamennyi táncrend tervét elkészítette. Az első 1871-iki orvos-bálon egy igen
elmés táncrend lepte meg a bálozó hölgyeket, mely egy elefántcsontból és egy tetoszkóp orvosi kalapács-utánzatból állott. A következő
évben egy hőmérő, majd az összes orvosi műszerek minden alkalmazható tárgyai
következtek. A díszítéshez papír és ceruza is tartozott.
A fővárosban többen foglalkoznak táncrendek gyűjtésével. Egyesek
már egész kis múzeumot szedtek össze e nemű tárgyakból. Különösen sokat
gyűjtött össze dr. Lisznyai Tihamér, akinek
gyűjteménye egy nagy szekrényt foglal el. Szvoboda
Lajos hírlapíró gyűjteménye, a mely évenként 80—90 darabbal szaporodik s már
eddig mintegy 600 táncrendet foglal magában.
Pozsony millenniumi ünnepe. (1896.4. 61.) Pozsonyban szept. 11-én leplezik le Mária Terézia szobrát,
mely Fadrusz János műve. Ugyanis szept. 11-ét tartják a szoborban megörökített
«Vitám et sanguinem» jelenet napját. Az alkalmi óda
megírására Endrődi Sándort kérik fel.
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA DÍSZGYÜLÉSE (1896. 21.
346.)…B. Eötvös Loránd
elnök a következő beszéddel nyitotta meg az ülést. Felséges császár és apostoli
király! Legkegyelmesebb urunk! Örömtől dobog szívünk ebben a percben, melyben
felséged közöttünk, a magyar irodalom és tudomány munkásai között megjelenvén,
magas kegyének ez újabb nyilvánításával szentesíti azt a magasztos feladatot,
melynek teljesítését a nemzet reánk bízta. Fejleszteni az atyáinktól örökölt
nyelvet és irodalmat, hogy az ne csak csengő szavakban, hanem gondolatokban is
gazdagodjék. Művelni a tudományt, nem szolgai utánzással, hanem a szabad
szellem önálló gondolkozásával, ez a mi feladatunk. Nemzeti becsvágyunk
pihenést nem enged, egy sorban akarunk haladni a legelsőkkel azon nemzetek
között, kiknek szomszédságában őseink immár ezer éves államunkat megalkották.
«Magyarország nem volt, hanem lesz» — ezt a jelszót véste be gróf Széchenyi
István a Magyar Tudományos Akadémia alapkövébe. Nem feledkeztünk meg erről ma
sem, amikor államunk ezeréves fennállásának ünneplése közben a múltakról
emlékezünk. Érezzük, hogy az ezer év dacára is fiatal nemzet vagyunk, mely nem
elégedhetik meg múltjának dicsőítésével, hanem kell, hogy még nagyobb
dicsőségét a jövőben keresse. Mi bízunk ebben a jövőben, bízunk annak
dicsőségében a tudomány és irodalom versenyterén is. Látjuk egész történetünk
folyamán, hogy nemzetünk itt a nyugaton nemcsak földet foglalt, hanem minden
korban megértette és magáévá tette, s megérti bizonyára ma is azokat az
irányadó eszményeket, melyeknek nyomán az európai nemzetcsalád ezer éven át
műveltségében előre haladt. És bízunk ebben a jövőben, mert amint most újra
felbuzdulunk, mikor felségedet itt magunk előtt látjuk, úgy az utolsó évtizedek
haladása közben felségednek tudományunkat, művészetünket előmozdító
intézkedéseiből is azt a bátorító tudatot merítettük, hogy királyának kedves
dolgot cselekszik az, aki nemzetének műveltségét gyarapítja. A magyar ember
mindig önfeláldozó készséggel követte királyának intését. Követni fogjuk mi is,
arra törekedvén, hogy királyunknak, nemzetünknek, hatalmunk gazdagságával,
tudományunk alaposságával dicsőséget szerezzünk. Fogadja Felséged megjelenéséért
e helyen hódolatteljes köszönetünket, s engedje meg, hogy ezt az ünnepélyes
ülést megnyithassam…
Az akadémia előtti téren egybegyűlt sokaság a távozó
uralkodót szintén lelkes éljenzésekkel fogadta.
KIRÁNDULÁS
MUNKÁCSRÓL K. P.
(1896. 32. 530.)…Aknaszlatina csinos
bányászfalu az itt sebes folyású Tisza jobb partján fekszik, egy hátas fennsíkon.
Szép kilátás nyílik a környező hegyekre, s az azokon túl a magasabbra
tornyosuló zordon havasokra. A fennsík alját ismeretlen mélységekig és
távolságokig eltöltő gazdag só-telepekbe nyolc akna van vágva. A legnagyobb a Kunigunda
nevű bánya. A süllyesztő vaskötélre erősített kettős ládáját (kabin) egy gőzgép
mozgatja úgy, hogy míg az egyik láda lefelé ereszkedik: ugyanakkor a másik
fölfelé emelkedik a bányából. Egy-egy ilyen ládának egymással szemközti két
ülőpadján hat személy fér el egyszerre.
Süllyesztőnk szűk ürege hirtelen
nagyszerű teremmé tágult, melynek különböző magasságokban és távolságokban levő
pontjain gyönyörűen elhelyezett fénycsoportok tündököltek. Az óriási terem (a
felelőtlen só-bányászás következtében a terem beomlott. G.) a legfelségesebb s
egyszersmind minden emberi építménynél nagyobb templomnak tűnt föl. A 74 méter
magasságú só-piramis fokozatosan rövidülő emeleti párkányain tíz sorban sűrű
lámpasorok égnek. A legkitűnőbb tiszta sót szolgáltató Kunigunda-, Miklós- és
Ferenc bánya folytonos művelés alatt állnak. Részint a múlt század vége
(1789), részint a jelen század eleje (1808) óta, s együtt 370—420 ezer
métermázsa tiszta sót szolgáltattak. A Kunigunda-bányának már 157 méter mélységre
ereszkedett a feneke, anélkül, hogy akár a só-anyag gyérülése, akár
vízfölfakadás fenyegetné.
*
Aknaszlatinán 292 lakóház, 1200 ember otthona van veszélyben a
település alatti só-rétegek karsztosodása miatt. A helyszíni vizsgálatok után
kialakított tervek értelmében felszámolják a bányavállalatot, és végleg
befejezik az immár ezer éve folyó só-kitermelést a nagyközségben.
http://www.karpataljalap.net 2011.
A POZSONYI
KORONÁZÁSI EMLEKSZOBOR (1897. 20.
313. címlap)
RÉGI KORONÁZÓ VÁROSBAN, Pozsonyban, a koronázási domb helyén, ahol a megkoronázott királyok a kardvágást tették meg, áll Mária Terézia királynő fehér márvány szobra, emlékéül a királykoronázásoknak, emlékéül egy nagy múltú uralkodónak. A szobrot Pozsony városa az ezredéves ünnepre rendelte. Fadrusz Jánosnak ez első nyilvános emlékműve. A művész maga is pozsonyi fi, s a város támogatta, hogy művészi pályáján haladhasson. 1858-ban született. Szegény szülők gyermeke lévén, nem taníttathatták s az elemi iskolák után a gyermek lakatos műhelybe jutott inasnak. Rajzolgatni, faragni igen szeretett. A szintén pozsonyi születésű Tilgner szobrásznál tanúit, az akadémián pedig Hellmer tanárnál.
A POZSONYI KORONÁZÁSI EMLEKSZOBOR Fadrusz János szoborműve
Büszke ménen ül Mária Terézia, fején Szent István
király koronája. Az ifjú fejedelmi hölgy női szépsége alakján, magatartásán,
arcán, egyik fő célja volt a művésznek. Nyugodt szép alak, baljában a ló
kantárját, jobbjában pedig a jogart tartja. A mén leszegi fejét, s lábai alatt
győzelmes csaták jelei: törött ágyú és roncsolt sánckosár, mintha azokon lépett
volna keresztül. Jobbról a királyasszony oldalánál harcban edzett magyar vitéz áll,
s magasba emelt kardjával a határ felé mutat. Balról magyar főúr lép a paripa
mellett, a királynő felé fordítva arcát, s nyugodt elégültséggel mutat baljával
oldalt, az ország felé.
*
1921. október 26-27-én az éjszaka leple alatt elvakult csehszlovák légiósok egy csoportja
ledöntötte és vasdorongokkal a felismerhetetlenségig darabokra zúzta a szobrot.
Hogy utaztak ezelőtt
száz évvel? Vayk.(1897. 29. 470.) Egy száz évesnél
régibb levél nyomán ismerhetjük meg, miképpen utaztak a régi világban? Bónis
úr írta ezt Ferencz fiának, akit elküldött egy kissé világot látni.
1,Köbölkúttól Debrecenig elvisz a magunk parádés kocsisa.
2. Pesten lehet szállani a szerviták piacán a «Hajó»-nál, és a Bernáth sógoromat föl kell keresni.
Azután el kell menni doktor Szombati uramhoz, ő fog holmikat megmutogatni, és
abban is segítségedre lesz, hogy Bécsig alkalmatosságot keress.
3. Budán az ágens urat
könnyű megtalálni, mert amint a nagyút felvisz a hídról a várba, mindjárt
balkéz felől van a háza. Ettől a passzust el kell venni és aztán egyenesen
Pozsonyba indulni.
4. Itt meg kell szállni Welfelnél a
Hoch-straaton. Nr. 103. Schlosshofot,
dicső Mária Terézia néhai anyánk kedves helyét és a városi nevezetességeket is
megtekintsed.
5. Sokáig nem kell késedelmeskedni, nehogy a pénz
hiábavalóságokra fogyjon. Óvakodni kell a kozákoktól és a Zuckermandel-tól. Akár Landkutscherral, akár diligence-n lehet menni. Aztán Landkutschert
kell fogadni egészen Prágáig, ami 29—30 forintba kerül. Bécsben kell egy jó koffert venni, amibe a
ruhádat és egy, vagy két butélia jó tokajit kell belerakni. Rozsolisos
üvegbe kell tölteni, így jobban megmarad. A Landkutscher
egy hét alatt elvisz Prágába.
6. Itt a külső városban lehet mindjárt a kapu mellett
megszállni. A városban lehet a piacokon, traktéroknál
enni. A híd, királyi vár, régi zsidó temető és a zsidó város mind
megszemlélésre méltó nevezetességek.
7. Drezdáig postával kell menni és ott a postaháznál
megszállani. Ott lehet ebédelni és vacsorálni szintén traktérnál.
Itt meg kell nézni a Bibliotékát, a Porcelán-kabinétot.
8. Drezdától Lipsiáig
a Postwagen visz el. Itt lehet szállni a posta
mellett, amint ezt megmagyarázza a Postwagenen levő Schaffner. Itt meg kell nézni a Plattner
Auditóriumával együtt a Raths-bibliothecát és a sok bibliophiliumot. Itt vagyon egy Oeser
nevezetű magyar származású professor is, aki nagyon szívesen látja a
földit. Traktérban kell enni és rövid tartózkodás
után Postwagenen menni Hálá-ba.
9. Itt nem tudom a járást, de
bizonyára lesz magyar. Meg kell kérdezni a Briefträgert,
az majd ráigazít.
10. Göttingában ugyancsak
a Briefträger elvezet a Beöthy uram-barátom
fiának a kvártélyára. Neked Hence compactort ajánlom,
akinél ott jártomban én is laktam. A szállásban tekints arra, hogy mindig utcára
legyen, mert a másforma nem nobel úrfinak való. Kést,
kanalat a magadét használd. Ebédre jobb helyekre menj. Fölöstökömöt
ehetsz otthon, kávét és nádmézet tarts a kofferodban. A szolgáknak útközben adj
borravalót, de se ne nagyon szűken, se ne nagyon bőven.
Generaliter: Az úton bátornak kell lenni; nyájasnak, de senkivel
sem kell mélyen beleereszkedni, kivált famíliái és matérialis
viszonyokról, nehogy valami csalárd hozzá ragadjon. Azt nem kell semmi módon
mutatni, hogy pénzed van. Az arany pénzt az oldaladon vigyed; tallért Bécsben
szerezhetsz,de ezt a kofferba pakold, és a kofferra
különös gondod legyen.
Gálára fekete selyem nadrág kelletik,
és mindenféle változatos lajbik. Selymek, matériából valók és stickoltak.
Bányászok kongresszusa (1897. 43. 713.) Az országos bányász- és kohász-kongresszus az
idén Gömör megye székvárosában, Rimaszombatban folyt
le.
Gömör megye vén, klastromszerű székházának
nagytermében volt a gyűlés. A karzatos terem minden falát a régi főispánok
életnagyságú képei díszítik. Andrássy Manó, Andrássy Gyula; továbbá Deák
Ferencz és más kitűnőségek. A terem főhelyén a király életnagyságú képe függ.
Szept. 12-ikén egész délelőtt tartott a gyűlés, amelynek az
egyesület belső életének rendes ügyein kívül több országos fontosságú szakelőadás
volt a tárgya. A titkári jelentós után, mely az országos bányászati és
kohászati egyesület szellemi és anyagi működéséről számolt be, Farbaky István bánya-főtanácsos,
országgyűlési képviselő tett jelentést az egyesületi székhelynek Selmecbányáról
Budapestre leendő áthelyezése tárgyában. Kellő jövedelem hiányában az
áthelyezésről egyelőre szó sem lehet. P. Tetmayer László
salgótarjáni bányaigazgató a selmecbányai akadémia újjászervezése ügyében adott
be indítványt. Ennek kapcsán dr. Wekerle Sándor ismertette az akadémia
ügyében történt lépéseket. Arra kérte az egyesület tagjait, hogy az akadémiának
Budapestre tervezett áthelyezését tőlük telhetőleg igyekezzenek meggátolni.
A második napon az egész nagy társaság Likérre*
rándult, hogy az ottani nagy bánya- és kohótelepet megtekintse.
Tizenöt évvel ezelőtt a völgy közepe a Rima kiöntéseitől
mocsaras, egészségtelen terület volt. Ma ez szabályozott, befásított kis
paradicsom, amelynek homlokzatát hatalmas kohótelepek alkotják. A vasútról
nézve, mely a telepre is bemegy, eget verő vaskemencék láthatók. A füsttől,
ködtől sötétített levegőben olykor-olykor megvillan az izzó vasláva, amint a
kemencéből kitör. s végig szalad a számára készített zegzugos formák
csatornáiban. Esteledett, mire a tanulságos kirándulásból visszatértek Rimaszombatba
a búcsúlakomára, mely a kongresszus munkálkodását befejezte. Másnap szétoszlott
a nagy társaság.
*Likér (szlovákul Likier) 1960 óta Nyustya város része,
korábban önálló község Szlovákiában a Besztercebányai kerület Rimaszombati
járásában.
Magyarországról
való írás 1682-ből. Czakó Elemér (1897. 754.) A jászóvári
premontrei könyvtárban van egy sárga fóliáns, amelyben bennünket, magyarokat
csúnyául letárgyal egy német író. Mindössze 200 esztendős e könyv, de olyan
mesés dolgokat tud rólunk mondani, hogy magunk is elbámulunk. Pedig még rosszakarattal
sem vádolhatjuk Happel Everhard
urat, sőt ellenkezőleg jó indulattal van a magyarok iránt, s a jó
indulatnak köszönhetjük, hogy minden áron érdekes népnek akar bennünket
feltüntetni. Elmondja, hogy nálunk az erdőkben vadlovak tanyáznak, az arany meg
úgy terem, akár csak a krumpli; gyökere és hajtása vagyon.
Az ország gazdagságáról. Volt idő, midőn a magyar hatalma
kiterjedt egyrészt Lengyelországtól kezdve a Fekete-tengerig, másrészt a velencei
tengerig, tehát jókora földet bírt, és még hozzá milyen földet! Most
összezsugorodtak határai alig egy negyedrésznyire. Kitűnő termőföld a magyar
föld. A vetés akkorára nő, hogy ki nem látszik belőle a kocsi, ha belehajt.
Gabona sok terem. A rabló törökök elől földalatti vermekbe rejtik, nem valami
félreeső helyre, hanem gyakran az út mellé, hogy annál kevésbé essenek gyanúba.
Vannak ez országnak dús legelői és hízott ökrei. Legnevezetesebb azonban a
halászat, mely szintén nagyon jövedelmező. Azt mondják, a Tisza nevű folyónak
nagy része hal s csak ki kell meríteni belőle, alágyújtani és kész a halétel. A
folyók mentén mindenféle madarak élnek; de már a Dunán nem igen lehet hattyút
látni. Legnevezetesebb folyója ez országnak a Dunán kívül a Tisza, igazi magyar
folyó, a Kárpátokban ered s Belgrádnál (?) ömlik a
Dunába, tehát az ország határán túl nem lép. Mindjárt forrásától kezdve (?) hajózható.
Magyarország
lakóiról. Már csak
azért is nagyra kell becsülnünk a magyarokat, mert mostan ők szolgálnak a
legerősebb és csaknem egyedüli védőfalként a kereszténységnek a törökök ellen.
Örökös harcban találjuk őket; derekasan is értik a fegyverforgatást s bátrak a
halálmegvetésig. E népnél több becsülete van a fegyvernek, mint a tudományoknak
és könyveknek. Mindamellett sok derék, finom, tanúlt
ember van köztük, kik a német és németalföldi akadémiákon is számot tesznek.
Vilmos-János brandenburgi fejedelem 1628-ban azon kiváltságban részesítette úgy
az erdélyi, mint a magyarországi magyarokat, hogy a frankfurti egyetemen, mint
odavalók tekintessenek, élvezhessék a Bacchus-szarv kiváltságait, ugyancsak így
Heydelbergában is.
Ezen nemzetnél törvény, hogy ha fiú örökös nincs, minden
vagyon a királyra száll. A barátságot úgy ápolják és gyakorolják, hogy már a
bölcsőben elmátkásítják gyermekeiket. Nyelvük egy európai nyelvvel sem rokon;
de igen jól értik és beszélik a deák nyelvet, nemcsak az urak, hanem a katonák,
kocsisok és halászok is. Erdélyben a magyarokon kívül laknak még szászok és
székelyek, s a hegyek között kevés, oláh nyelvet beszélő pásztor. Legtanultabbak
a szászok, kiknek 7 szép váruk van, egy, a főváros, Szeben, akkora, mint Bécs.
Ő utánuk ügyesség dolgában is mindjárt a székelyek következnek.
Hadba a magyarok inkább lovon járnak, mint gyalog. Fegyverük
a lándzsa, melyet ők kopjának hívnak. A kard, pallos, fejsze, vagyis bárd és az
ostor, mely hosszú és apró szögekben végződik. Lovasaikat huszároknak nevezik,
kik sisakot, mell-, kéz- és lábvértet viselnek, mely fölött valami vérengző
vadállat bőrét is hordják. Baloldalukon van a kard, s a jobboldali nyeregkápába
rejtve egy mérgezett tőr. Jobb kézben tartják állandóan a kopját; kis zászlócska
lobog a végin két szeletben.
A nem hadi ruházatuk a magyaroknak igen kényelmes. Egy kabátból áll, mely se nem hosszú, se nem rövid, és a lengyelekhez hasonlatosan bélelik és prémezik. A nemes emberek és nagy tisztségen lévők vagyont érő ruhát hordanak. Többnyire a vörös színt kedvelik, vagy általában az élénket, mint kék, sárga, fehér, zöld, ritkán látni valakit feketén ruházkodva; még a papok is lilában s bíborban járnak. Az asszonyok és lányasszonyok rövid ködment viselnek a legdrágább prémbőrrel bélelve. A parasztok alsó kabátja kék, piros, vagy zöld, a felső pedig durva posztó-szövet. Ezen leírt ruházat oly kényelmes lovon, mint gyalog, hogy a szomszéd szlávok, horvátok, sőt a törökök is olyat kezdenek hordani.
Külföldi közösségek
OLASZORSZÁGI ZAVARGÁSOK (1894. 5. 73.) A legutóbbi
zavargások alkalmával napfényre jött adatok bizonyítják, hogy nem volt szükség
külföldi izgatókra, mint kezdetben hitték, mert a nyomor kényszerítette a népet
a lázongásra. De éppen ezért a fegyverrel elnyomott felkelésnek csak egy időre
van vége. Előre látható, hogy az újból és újból ki fog törni, míg a
nemzetgazdasági viszonyok gyökeresen meg nem javulnak. A lázongások főhelye a
tekintélyes Palermo város környéke volt.
Szintén a nyomor okozta főképp, hogy a lázongás nem maradt
Szicíliában elszigetelve, hanem kitört Felső-Olaszországban is, hol pedig már
rendezett közigazgatás van. Carrara világhírű márványbányái munkásainak
aránylag jó dolguk volt, de újabban több külföldi állam a feldolgozott
márványra igen magas vámot vetvén, Carrara népének, mely főképp a bányákból él,
nyomasztó helyzete lett. Hozzájárult ehhez, hogy a bányamunkások nagy része anarchista
érzelmű. A lázongás körülbelül ezer bányamunkás sztrájkjával kezdődött;
csakhamar azonban kiterjedt más munkásokra és földművesekre, és fegyveres
felkeléssé alakult át. A zsandárság nem bizonyult eléggé erősnek a lázongás
elnyomására; ezért kimondták az ostromállapotot és fegyveres erőt küldtek a
vidékre. A felkelők a maguk részéről szintén torlaszokat emeltek; gerilla harcot folytattak. Számos összeütközés történt,
legkomolyabb Ternaro mellett, hol a felkelők 600
főből álló csapatából 8 ember elesett; többen megsebesültek. Jelenleg már nincs
fegyveres harc Olaszországban, azonban a nyugalom még nem állott helyre
teljesen. A forrongás az ország különböző részében állandóan tart, újabb
lázadásoktól lehet tartani.
FORRADALOM BRAZÍLIÁBAN (1894. 5. 73.) A főváros, Rio do Janeiro, nem oly népes hely, mint Budapest. Jelentősége
sokkal nagyobb, nemcsak azért, mert oly országnak fővárosa, melynek területe
egész Európával versenyez, hanem mivel a világ egyik legnevezetesebb és
legkedvezőbb kikötő városa.
Csaknem minden oldalról festői szépségű gránithegyek veszik
körül. A hegyeket mindenfelé buja növényzet és hatalmas erdőségek borítják. Szétszórva
a hegyalján és apró szigeteken láthatók a különféle lakóházak és egyes kis
erődök. A kikötőbe a legnagyobb tengeri hajók is kényelmesen bemehetnek.
Brazília, hasonlóan Amerika legtöbb országához, nem
katonaállam. Béke-időben az óriási kiterjedésű birodalomban csak 30 000 katona
van. Ezek nagyobb része az Atlanti-óceán partján levő nagy városokban
tartózkodik. A rendes hadsereg 36 gyalog zászlóaljból s 12 lovas ezredből áll.
A 15 000 főből álló zsandárság a fentebbi számban nem foglaltatik. A hajóhad
valamivel jelentékenyebb. Három nagy hadihajója híres, a Riachuelo,
Aguidaban és Javari. A
fővárosban és más hat nagyobb
tengerparti városban külön hadi arzenálok vannak. A partokon egész sereg
torpedó s más kisebb hadihajó cirkál, úgy hogy Brazília tengeri erejét
nagyobbnak lehet mondani, mint a szárazföldit. Ez utóbbi körülmény magyarázza
meg, hogy a forradalom, melynek élén a népszerű Mello
admirális áll, oly nagy hódításokat tett. Gyakran olvashattunk a főváros s más
nagy kikötő városok bombáztatásáról. Úgy látszik, hogy csakugyan a felkelők
fognak győzni az elnökkel szemben, ki a fővárosban csak erőszakkal tudja Mello párthíveit féken tartani.
NIZZAI KARNEVÁL Nizza, 1894. febr. 10. VILLÁNYI KÁROLY (1894. 8. 125.) A
Karnevál-ünnepségeket egy, a Nizza város képviselőiből alakult bizottság
rendezi. A Karnevál - ünnepélyek hét napra osztatnak be. Az első nap január 25.
XXII. Karnevál herceg ő fenségének és udvarának bevonulása Nizza városába, az ünnepi
program első pontja. Este 8 órakor hatalmas ágyúdörgések jelzik a herceg érkezését.
A pályaudvar közeléből indult meg a díszes menet, végig haladva a város legfőbb
utcáin és terein. Néhány száz fő fáklyás nyitja meg a menetet, követve egy
kettős zenekar által, melyet ismét néhány száz fáklyás követ. Következik a
lovas gárda, a herceg udvara, csatlósai lovon, a legfényesebb öltözékekben. Utána
a herceg kocsija, melyen egy óriási dobon ülve, a herceg
alakja látható.
A FARSANG NIZZÁBAN. — KARNEVÁL HERCZEG MEGÉRKEZÉSE NIZZÁBA. Pillanatnyi
fénykép után
Végtelen nagy a szabadság ilyenkor.
Mindenki bárkit, tetszése szerint, megdobálhat, anélkül, hogy ez ellen bárkinek
is kifogása lenne. Az úri közönség fogatokban hajtat végig, s a kis konfettiknek
egész zápora hull reájuk, melyeket azok vidáman viszonoznak.
Az álarcos bálok mindennaposak. Különös említést
érdemel a «Rose et blanc» bál, mikor csakis fehér és
rózsaszín álarc-öltözékben szabad megjelenni. Ily ünnep március 1-je is, amidőn
pedig csakis tiszta fehér öltözékben engedik meg a részvételt az ünnepélyen.
DAHOMEJBŐL. POLLÁK M. LEO. (1894. 17. 283.) Dahomej szerecsen országgal Franciaországnak rövid, de
eléggé véres háborúja volt. A hadjárat alkalmával magam is tagja levén a Dahomej ellen küldött francia hadseregnek, alkalmam nyílt Dahomej népét nemcsak a csatatéren, hanem otthonában is
megismernem. A bennszülött béke idején igen nyúl-szívű. Annyira respektálja a
fehér bőrűeket, hogy sokszor egyetlen európai egész csapat bennszülöttet
megfutamíthat. De szinte hihetetlen, mennyire megváltoznak ez emberek, ha
háborúra kerül a sor. Oly vakmerő, oly bátor harcosok, hogy sokért nem adtuk volna,
ha sorainkban láttuk volna őket. E mellett szép vonás bennük, hogy hűtlenségre
nem igen bírhatók, nem vesztegethetők meg.
Mielőtt a dahomeji háború
megkezdődött, a bennszülöttek valami csekély összegért a laptokra (fekete
tengerészek) bízták feleségeiket, s így ezek voltak az asszonyokért felelősek.
A szalmaözvegyek saját keresményükből tartották fenn magukat. Fő
keresetforrásuk katonáink ruhaneműinek tisztítása volt. Egy dahomeji
mosónő könnyen megkeresett naponta 12—16 frankot. De mikor a csapatok távolabbra
vonultak, a szegény asszonynépnek nem volt keresete, s így sokan megtették azt,
ami egyebütt sem épen szokatlan, hogy a katonák után szöktek s nem is tértek
vissza többé. Mikor aztán a bennszülöttek haza tértek, hűlt helye volt az
asszonyoknak. A cserben maradt férjek nem a mi katonáinkon bosszulták meg
magukat, hanem a laptokon, akik felelősek voltak az asszonyokért.
A dahomejiek 13-14 éves korukban a marabonnal körülmetéltetik fiú-gyermekeiket. Ez ünnep Dahomejben. A gyermekeket a műtét után elrejtik, s ha
felgyógyultak, ünneplő ruhában házról-házra járnak velük, s úgy mulatnak.
*
ÉNy-i
Afrikának azon része, amely az Atlanti-óceán, illetőleg Benin-öböl, a Volta és
Niger folyók közt fekszik. 1861.megtelepedtek az angolok (Dahomej),
1863. a franciák (Asanti) és 1884. végre a németek
(Togo). Pallas
AZ ANARCHISTÁK TITKOS SZERVEZETE. Dr. BALOGH ARTHÚR (1894. 24. 401.) Az anarchistáknak nincs semmi szervezetük. Gyűlölnek
minden tekintélyt, felsőbbséget és megkötő szabályt. Ezért semmiféle
szervezetet sem fogadtak el a maguk részére sem, mert ebben már a szabadság
korlátozását látták. Egyik alaptételük: «Azt tedd, a mit akarsz!» Nincs valami
központi bizottságuk, s valami vezér-tanácsuk, mint más társadalmi tanokért
rajongóknak. Az anarchista hitvallás azt mondja: Nincs többé kormány! A csoport
tagjai közt is a legteljesebb függetlenség uralkodik annyira, hogy nem is
közlik egymással szándékaikat, terveiket. Vaillant
a francia képviselőház karzatáról ledobta bombáját, anélkül, hogy a
csoport, melyhez tartozott, erről valamint előzetesen tudott volna. A munkásnép
soraiból szedi a csoport embereit. Az anarchista tanok megszilárdítására fontos
az, melyet lapjaik a régebbi és ujabb idők anarchista
vezéreinek kép-kultuszával kifejtettek. Ünnepelték Proudhont és Bakunyint, az anarchizmus két nagy apostolát.
Megörökítették Ravacholt, amint Montbrisonban fegyveres őrei között sétál, majd feje fölött
a hóhér késével.
Az 1881-ben Londonban tartott kongresszus, miután már
az erőszakos, forradalmi tények egész sorozatával állott szemben, határozatilag
is kimondta, hogy az anarchikus tanoknak sajtó útján való terjesztése mellett
okvetlen szükség van a forradalmi merényletek által való terjesztésre is,
Az anarchikus mozgalmak egyik eredménye az a mártír
kultusz, melyet különösen az utóbbi idők merénylő hőseinek kivégzései
fejlesztettek ki. Az anarchizmus a tettek általi propaganda e hőseiben a „nagy
eszme” vértanúit tiszteli, és határtalan csodálattal, kegyelettel emlegeti. Megvolt
az már korábban is, a chicagói mártírok felakasztását (1887) ábrázoló számtalan
kép forgott közkézen. Mikor Ravachol feje
lehullott a guillotin kése alatt, valóságos dicsőítő
cikkeket írtak az anarchista lapok. Összeszedték minden kis megjegyzését,
gondolatát. Egy anarchista költő Ravachol-Jézusnak
nevezte el, és himnuszt komponáltak a nevére. Képe, a guillotin
késével feje fölött, óriás mennyiségben terjedt el a társak között.
A KOREAI
ZAVAROK (1894. 29. 482.) A mongolok
két leghatalmasabb nemzete: a japánok és kínaiak készülnek összecsapni amiatt,
hogy melyiknek védnöksége alá jusson Korea félsziget. Nem lehetetlen, hogy a
mostani zavarokból esetleg európai bonyodalmak is keletkezhetnek, mivel az
oroszok is szomszédjai Koreának. Az angolok erőben állnak Kelet-Ázsiában, s az
oroszok esetleges terjeszkedését nem néznék közönyösen. Korea, vagy amint
a bennszülöttek nevezik Csao-Siang, kiterjedése körülbelül akkora, mint
Magyarország kétharmad része. Lakosainak száma meghaladja a 10 milliót. Ez az
ország, melybe először 1882-ben engedték meg az európaiaknak a bemenetelt, a
lehetőleg legszerencsétlenebb állapotban van. A nép szegény és kizsarolt.
Papjai és uralkodója egyaránt zsarnokoskodnak. A kínaiak is parancsolnak nekik,
mint hivatalosan elismert védnökük. A szomszéd nagyon kihasználta a nép
tudatlanságát és szegénységét. Kereskedelmük jó régen csaknem teljesen az ő
kezükben van. Néhány évvel ezelőtt Koreában lázadás tört ki, a nemzeti párt
fegyverrel igyekezett reformokat létesíteni. Ekkor a japánok azzal az ürüggyel,
hogy Koreában letelepedett honfitársaikat akarják megvédelmezni, csapatokat
küldtek a félszigetre. A koreai királynak felajánlották segítségüket a lázadók
ellen.
Ha háborúra kerülne a sor, alighanem Japán volna
előnyben az óriási Kínával szemben. A kínaiak hadseregüket sem igyekeznek
reformálni. Japánban ellenben a hadseregre nagyon sokat költenek, s egészen
német minta szerint rendezték be. Különösen jelentékeny Japán hajóhada, míg Kínának
jóformán semmije sincs. Az sem jelentéktelen dolog, hogy Koreában jelenleg 10 000-nél
több japán lakik, legalább ötször annyi, mint amennyi kínai. A koreai király a
fővárosban, Szöul-ban a japánok rabja, s a zavargások
egyes részleteit az ő megkérdezése nélkül intézik el.
Az esetleg kitörő háborúba valószínűleg az oroszok is
beavatkoznak. Már most is erősen mozognak. Nagy érdekük van reá, mivel
Ázsiában, melynek partjából egy harmadrésznél több az övék, egyetlen jelentékeny
kikötőjük van, Vlagyivosztok. Ez a kikötő is minden télen befagy. Nagyon
érdekükben állana, ha Korea partjain kaphatnának alkalmas kikötőt. De ezt
természetesen az angolok a végletekig fogják gátolni. Hamilton kikötőről is
csak oly feltétellel mondtak le, hogy az oroszoknak a Csendes Óceán japáni
részében ne lehessen kikötőjük.
A CHICAGÓI VASUTI ZAVARGÁSOK (1894. 31. 512.) A sztrájkot a dúsgazdag Pullmann
vasúti kocsi-gyáros idézte elő azáltal, hogy munkásainak bérét egyszerre
felényire szállította le. Minden méltányosan gondolkozó ember elítélte a
sokszoros milliomosnak ezt az eljárását, s egész Amerika helyeselte, hogy
munkásai a munkát abba hagyták. Az elkeseredett munkások nem elégedtek meg
azzal, hogy Pullmannál nem dolgoztak, hanem a
vasút-társaságokat is kényszeríteni akarták, hogy ne használjanak Pullmann gyárában készült kocsikat. Szétrombolták a Pullmann- kocsikat, dinamitot tettek a vonatok elé,
fölgyújtották a gyárakat. Több millióra rúg a munkások kihágásai által okozott
kár; némelyek 30 millióra becsülik; e mellett igen sok ember veszett el az
összeütközésekben. Az utcai csatában is 20 munkást öltek meg.
Valóságos háború volt ez, egy véres előcsatározás
abból a fenyegető munkásháborúból, mikor majd a szocialista eszmék által
hatalmának tudatára ébresztett köznép fog felkelni buszúból a tőke birtokosai
ellen. Nem is csoda, hogy ez az első nagyobb véres mozgalom Amerika földjén
keletkezett. Chicago, ez egy milliónál jóval több lakosságú város, a legelső
ipartelepek egyike, hol a gyári munkások száma százezrekre megy. Hogy a
chicagói sztrájk oly annyira elhatalmasodhatott, azt főkép
az amerikai munkások erős szervezkedése okozhatta.
A csend és külső rend ismét helyreállott már
Amerikában is, de senki sem áltatja magát azzal a hiú reménnyel, hogy most már
béke lesz a munkások és munkaadók közt. Egész Európában és Amerikában forrong a
nagy tömeg. Az óriási sztrájkok csak az elégedetlenség kitörései, de csak
jelenségek. Időleges leverésük nem egy a győzelemmel.
A KÍNAI-JAPÁN HÁBORÚ (1894. 32. 524.) A háború oka az, melyiknek legyen a két állam közül
nagyobb hatalma a mindkettőhöz közel fekvő Korea felett. A helyzetet
megnehezíti, hogy a két kelet ázsiai hatalmon kívül szomszédja ez az érett
gyümölcs a nagy Oroszországnak is. Kész lenne ezt a tartományt rengeteg
birtokába beolvasztani; mert bár Korea neki csak kicsiny falat (csak fele akkora,
mint Magyarország), de fekvése igen kedvező, mivel a muszkák ez által a
Csendes-óceánon is úrrá lehetnének. Most hosszú csendes-óceáni partvidékükön
egyetlen alkalmas kikötőjük sincs. Oroszország ragadós körmeire nagy figyelmet
fordít Anglia, ez a Kelet-Ázsiában is hatalmas és erejére féltékeny állam. Nem
lehetetlen azért, hogy ha a kínai-japáni háború hosszabb ideig fog tartani, ez
a két leselkedő állam is hajba kap, a mostani hadjáratból világtörténeti
fontosságú nagy háború lesz.
A kínaiak jelenlegi császára Kuang-szű
(a fény folytatása), ki jelenleg még csak 22 éves. Nem fog tevékeny részt
venni a háborúban, aminthogy a kínai császároknak általában nem illik tevékenyeknek
lenni. A mozgalom lelke a híres kínai államférfiú, Li-Hung-Csang
alkirály ki jelenleg a középállamnak, Pecsüinek
parancsnoka, egyúttal a hadsereg fővezére.
A japán hadsereg annyira európaias, hogy csaknem a
mienkkel egyenlő. Japánban is megvan az általános hadkötelezettség. A 20-ik
életévtől fogva 3 évig szolgál mindenki az állandó hadseregben, mások a
tengerészeinél 4 évig; esetleg 5 évig a helyi csapatoknál. A hadsereg
fegyverzete igen kitűnő, s a gyalogság Maratta-féle
hátultöltőkkel van fölfegyverezve, fél méteres szuronnyal. A hadsereg békében
40 398 katonából áll 80 zászlóaljban, a kiegészítő csapatokkal és a
zsandársággal együtt pedig 71 177 emberből. A hadilétszám mintegy 200 000 fő.
Ágyúik Krupp-félék.
A kínaiak hadserege, bár számuk hasonlíthatatlanul
nagyobb, mintegy 800 000 fő. Európai katonai nevelése csak a Pecsili tartományban levő 99 000 főnyi katonaságnak van.
Mivel ezekre a katonákra rendfenntartás végett otthon is szükség van, most
rögtön legfeljebb 30 000 ember indulhat el Korea felé, hova azonban ők
szárazföldön is eljuthatnak, míg a japániaknak hajón kell menniük.
A francia büntető
gyarmatok. —h (1895. 5. 71.) Két büntető gyarmatuk
van a franciáknak. Az egyik Új-Kaledónia (Ausztráliában), a másik Guyana
(Amerikában). Ez utóbbi helyre többnyire az anarchistákat szokta a
francia kormány száműzetni. Az 1885. törvény nagyon is tág teret nyitott a
magyarázatokra és lehetővé tette, hogy könnyű szerrel megszabaduljon a
társadalom a veszélyes elemektől. Ez a törvény ugyanis azt mondja, hogy
mindazok, akik veszedelmes visszaesők, deportálhatók A
száműzetés (relégation) valamely gyarmatra való
elszállításból áll, a folytonos munkára való kényszerítéssel van egybekötve. A
száműzetés mindenkorra szól, hacsak, az illető különös
jó magaviseletévé] ki nem érdemli a megkegyelmezést.
Kietlenség és az éghajlat veszélyessége jellemző a
gyarmatokra. Különösen a guyanai gyarmat az, melyen az elítéltek nagy része
elhal, mielőtt még szigorú büntetését kitöltötte volna. A forró földövi iszonyú
hőség, ehhez még a naponta nyolc órai munka valóságos
pokollá teszi azt. Ha az elítéltek valamelyike meghal, nem sírba temetik el,
hanem zsákba varrják és a «Király-sziget» mellett egy szikláról bedobják a tengerbe.
Prédát szolgálhatván a cápáknak, melyek már seregesen tódulnak arra a helyre, ha
meghallják a szigetbeli templom harangját, mely a «temetést» jelzi. Elszökni
igen nehéz a szigetekről, mégis előfordul ily eset. 1884-ben nem kevesebb, mint
hat fegyenc szökött el egy csónakon a közeli angol területre. Mihelyest partra értek, elfogattak és visszaszállíttattak.
A megátalkodott anarchisták a guyanai gyarmatot
népesítik be. Hogy az ide való deportálás milyen gyakorivá lett idők folytán,
eléggé mutatják a hivatalos adatok. 1867-ben még csak 600 fogoly volt e helyen;
de egy év múlva már 1554-re szaporodtak.
A NÉMET BIRODALMI GYŰLÉS PALOTÁJA (1895. 16.
252.) A múlt évben
nyitották meg a jelenlegi új helyiséget, mely Berlin fő büszkesége. A
palotasorokból álló, «Unter den Linden» nevű utca és a Brandenburgi-kapu
szomszédságában, a «Königsplatz»-on
épült. Az új palota, melyet Wallot Pál hírneves
építész készített, a német főváros legnagyobb és legszebb épületei közé
tartozik. Különösen homlokzata hatalmas kupolájával megkapó hatású. Az
ülésterem a kupola alatt, az épület közepén van. Nem rendkívül nagy, 21 méter
hosszú, s 29 méter széles. Nem is akarták nagyobbra venni, mert különben a
rendes beszédet nem lehetett volna benne megérteni, míg így kitűnő akusztikája
van. Az ülések tölgyfából készültek, s világossárga bőrrel vannak borítva. Az
épület díszítésénél nem kímélték a költségeket. A könyvtár helyiségében
vasszerkezetű bútorzat van, mindenik terem tetőzetének gazdag faragott fadíszítése
van, a szobrok és képek
száma légió. A fő helyiségek mindegyikében van egy-egy remekmű. Az
olvasó-teremben levő szőnyeget, az Óriás-hegységben, Schmiedebergben
ügyes nők készítették. A szőnyeg 10 méter szeles, 23 méter hosszú, súlya 15 mázsa.
A NÉMET BIRODALMI GYŰLÉS ÚJ PALOTÁJÁNAK
ÜLÉSTERME
A szobrokat és képeket a leghíresebb német művészek
készítették. Gondot fordítottak arra, hogy mindenik kapjon itt valami munkát, valamint
hogy Németország minden részében, még Elszászt is ide
értve, készítsenek valamit e közös épület számára.
A németek nagyobb része (elégedetlen kritikusok
mindenütt akadnak) nagy magasztalással nyilatkozik Wallot
Pál pompás alkotásáról. Sokan sajnálják, hogy az építési bizottság a kiváló
művésznek pályadíjat nyert dolgozatát sok helyen megváltoztatta. Így pl. a nagy
üléstermet nem tették közvetlen a középső kupola alá, hogy az öreg, kényelmes
képviselőknek ne kellessék oly magasra menni. Wallot
e művével, mely szépsége mellett első sorban kényelmes és gyakorlati, egészen
új stílust teremtett meg. A részletek közül különösen dicsérik a főhomlokzat
felett levő Germánia csoportot, melyet Begas szobrász alkotott. Lovon ülő és kezében diadalmi
zászlót tartó női alak, mellette két mellékalakkal, melyeknek egyike kardot és
pálmaágat tart, a másik trombitát fúj. Nevezetes díszítés Maison
Rudolf szobra: egy herold a birodalmi zászlóval.
OROSZ ARANYKERESKEDŐK. (1895. 17. 271.) Az orosz birodalom ázsiai tartományaiban levő,
s dúsan fizető aranybányák állami kezelés alatt vannak. A szigorú tilalom dacára
sokan birtokaikon is folytatják az aranytermelés jövedelmező üzletét. Az orosz
kincstárnak leginkább az aranymosók okoznak nagy bajt, amennyiben a folyók
homokjából kimosott tiszta színaranyat kéz alatt sokkal drágábban adják el,
mint a mennyiért azt a kormány hivatalai beváltják. Akit az orosz vámőrök az
efféle üzletnél tetten érnek, az rendesen a szibériai ólombányákba jut. Mivel a
cár birodalmában okkal-móddal, nevezetesen pedig kellő időben alkalmazott
borravalóval, mindent keresztül lehet vinni, csak oly aranymosók kerülnek
lépre, kik a haszonnak még legcsekélyebb részéről sem akarnak lemondani. Vannak
aranymosók, kik öt-hat év alatt 8—10 pud tiszta aranyat szitáltak ki a vizek
homokjából. Családjaikkal úri módon élnek; de még olyanok is, kiknek a
szerencse nem kedvezett, mindig keresnek annyit, hogy más nehezebb munkára nem
szorulnak.
Az aranycsempészetet kizárólag szegény zsidók űzik,
kik a nemes fémet többnyire a német határszélen lakó ügynökök számára
összevásárolván, biztonság okáért kisebb-nagyobb részletekben ismét más
hitsorsosaik által küldik tovább. A III. Sándor cár uralkodása alatt megindult
zsidó-hajszának fő okát leginkább az aranycsempészetnek tulajdonítják. Ez az
orosz kincstárnak évenként átlagosan 6—8 millió rubel kárt okoz. A pénzügyminiszter
annak idején oda nyilatkozott, hogy az aranycsempészet a zsidók eltávolítása
után sem szűnt meg. A szegény zsidók szerepét szem-füles oroszok vették át. I.
Miklós császármonda: «Ezeknek az eszén a régi Róma és Athéné bölcsei sem lettek
volna képesek túljárni.» A kincstár tehát valószínűleg kénytelen lesz a
beváltási árakat tetemesen fölemelni. Amíg az arany értéke s a beváltási ár
közt csak némi különbség is lesz, addig a csempészet megszűnésére gondolni sem
lehet.
Amerikai és angol tőkepénzesek és szakavatott
bányamérnökök az orosz kormánynak már több ízben fényes ajánlatokat tettek a
szibériai aranytermelés emelésére nézve. Eddig semmi sem történt. Azon
érdekközösségnél fogva, mely az illető irányadó magas hivatalnokok s a
helyszínén működő apró emberek közt fennáll, változásról szó sem lehet. Kinek
nem jutna ilyenkor eszébe az a nevezetes fogás, a mellyel a Rothschildok
a batumi petróleum-termelést magukhoz ragadták? Mai
napság Európa, Ázsia és Afrika petróleum szükségletének árát Rothschildék állapítják meg. Miután sem az amerikai, sem
pedig az európai petróleum-termelés velük a versenyt nem bírja, ezen évenként
sok százmillió forintra rúgó veszteség megszűnését csak a villamos világítás
elterjedése idézheti elő. Ami azonban egyhamar alig várható. Ez idő szerint
tehát a világkereskedelem két nevezetes és fontos cikkének: az aranynak és a
kőolajnak a termelése Oroszország kezében lehetne. Az óriási birodalom visszás
közlekedési és bérviszonyai az egykor oly virágzó orosz rozs- és
faggyúkereskedést nagy részben már tönkretették, egyebekben sem fognak ott igen
előre haladni.
A koreai királyné (1895. 18. 287.) A Korea miatt folyt
nagy keleti háború mozzanatai sok olyan fátyolt föllebbentettek, a melyek alá
kivált európai szemnek csak véletlenül nyílt eddig alkalma bepillantani. Sűrű
homály borította előttünk különösen Koreát. Egy dúsgazdag amerikai nő szánta el
magát, hogy minden áron beférkőzik a koreai társadalomba és színről-színre
tanulmányozza ott főleg a nőnem életét és helyzetét. Tanulmányozását a királyi
udvarban kívánta megkezdeni. Pénzzel és tapintattal elérte, hogy a király első
számú neje elfogadta a megkeresést. A királynénak a nevét csupán a
királynak van joga és szabadsága kimondani, valamint ő az egyetlen férfi lény,
aki ezt a nőt láthatja. Külföldiek közül legfeljebb egy-egy magas rangbéli nő
részesül nagy ritkán abban a kivételes szerencsében, hogy e királyné elé
járulhat.
A királyi család rendes székhelye az európaiaktól Szöulnak
nevezett Hanyang fővárosban van. Ez a
székhely nem egyes palota, hanem sok külön épületből álló bekerített nagy
telep, melynek minden szabad terét gyönyörű bokros, fás és virágos kertek lepik
el. A királyné palotája ázsiai fényűzéssel van berendezve. Ruhái a legfinomabb
selyemből és virágos hímzésű szövetekből valók. Harminc szoba szekrényeit
töltik meg a ruházatok, melyeknek sokfélesége és gazdagsága még a japán és kínai
császárnék ruhatárait is elhomályosítja. Ismeri és alkalmazza az európai
műveltség vívmányait. Palotáiban mindenütt villanyvilágítás és telefon van; a
termekben remek órák, dísztárgyak, sőt hímző- és varrógépek is láthatók.
A királyáé avatott és szerepel is a politikában. Ő a férjének
első tanácsadója. A lefolyt háború előtt és alatt folyvást Kína pártján, és
Japán ellen volt. Jól beszéli a kínai
nyelvet, de udvarában a koreai nyelv az uralkodó. Szereti és gyakorolja, is a
kínai udvari szokásokat. Kedveli a zenét és a táncot. Asztaltartása kínai, de
az asztalnál való fölszolgálás japáni modorú.
A király soknejű, egész sereg fiatal leány él az udvarnál,
kiket rabszolganőkként visznek oda. E leányok legtöbbnyire igen előkelő
származásúak, s részint magából Koreából, részint Mandzsuriából,
Japánból, Kínából valók. Gyermekkorukban válogatják össze őket, húsz éves
korukig tartózkodnak az udvarnál, mikor a legszebbeket s legelőkelőbb
származásúakat főurakhoz, nemesekhez adják férjhez. A többit pedig nyilvános
vásárra bocsátják. Évenként átlag kétszáz kerül eladásra.
A japánok győzedelme, s a kínaiak leverése igen elbúsította a
királynét. Csak az nyugtatja meg, hogy uralkodó-háza nem veszti el a trónt.
A
kiegyezés titkos történetéhez (1895. 20. 317.) Cliala.
az olasz szenátus tagja most megjelent művében*, Kossuth iratainak nyomán
adja elő azokat az eseményeket, melyek Olaszország fölszabadulását megelőzték,
s a villafrancai békétől az osztrák-porosz háború
idejéig terjedő titkos tárgyalásokat érintik Kossuth, Cavour és III. Napóleon
közt. „Elvesztvén nagy államférfiakat, Cavourt, önök, olaszok, sokat
vesztettek, de mi magyarok mindent elvesztettünk” – írta Kossuth.
Csalóka volt a remény, mely Kossuthot eltöltötte,
Magyarországon forradalom szervezésére. A fontos okmányokat, melyek végképp
megingatták a reményt, hogy akciójuk sikerre vezethessen, csak a tavaly küldte
el Cavalletto Chialának
felhasználás és közzététel végett, ki azokat most egész terjedelmükben közre
adja. Giacomelli azon kezdi jelentését,
hogy Olaszországban rosszul ítélik meg a helyzetet, kik azt hiszik, hogy az
Ausztria elleni gyűlölet jobban lángol, mint valaha, hogy Magyarország teljes
függetlenségre vágyik. Ennél mi sem hamisabb. A 48-i forradalom már csak
történeti emlék. Kossuth egy tisztelt név, kiről szívesen emlékeznek, de
mégis jobban szeretik, ha távol van a hazától, mert merész és kivihetetlen
terveket kovácsol. „Kossuth Magyarországhoz akarja csatolni Erdély,
Horvátország, Dalmácia népeit. Dunai birodalmat akar, Budapesten állandó székhellyel,
mely fejedelmét az ország legfényesebb családjaiból választja, s örökre
elszakad Ausztriától.”
Giacomelli így
folytatja: «Az a kitűnő
ember, ki ez elveket képviseli – miszerint a magyarok Bécsből választják
királyaikat - Deák,
aki hazájában oly hírnek örvend. Oly tekintélyt gyakorol, mely Cavouréval
hasonlítható össze. Őt követi az arisztokrácia, mely Magyarországon számos
jogaira büszke, vitéz és felvilágosult. A polgárság, mely egy oly
arisztokratikus és majdnem feudális országban, mint Magyarország, még csak
keletkezőben van, s végül a dúsgazdag, befolyásos klérus.»
„Kossuth és az emigráció hibázott abban, hogy másképp
gondolkoztak, és beszédeikkel tévútra vezették Európa közvéleményét. Ő — Deák —
magyar ember, és semmi más, mint magyar ember, aki ragaszkodik az osztrák
császár, mint magyar király személyéhez, s ameddig lehet, hű alattvalója marad.”
Az egész beszélgetést a legszigorúbb diszkréció mellett közölték
illetékes helyen. Deáknak magának nem volt ez ellen ellenvetése, csupán azt
fájlalná, ha a lapok zsákmányául dobnák oda, és ezzel talán nehézségeket és
kellemetlenségeket okoznának neki a kényszerhelyzetben, melyben volt. V.
*
Chiala, Luigi: Politica segreta di Napoléone III. e di Cavour in Italia e in Ungheria
(1859–1861). Torino–Roma 1895.
Formoza-sziget
lakói.(1895. 28. 459.)
A Kína és Japán közt folyt nagy háborúnak egyik eredménye volt, hogy a békekötésben
Kína átengedte Japánnak Formoza szigetet, mely a
Csendes-óceánban Japántól délre fekszik. A sziget igen fontos szerzemény. Lakosainak
száma körülbelül 3 millió. Útjába esik a sziget mindazoknak a hajóknak, melyek
a Csendes-óceán legtöbb szigetcsoportja felől a kínai kikötőkbe igyekeznek. Formoza még meglehetősen vad tartomány, a kínaiak több
század óta sem voltak képesek civilizálni. Csak a tengerpart egy része volt az
övék, a belföld és a déli vidék a bennszülött maláji eredetű népé, mely a kínaiaktól
teljesen függetlenül élt, sőt azokkal ellenséges viszonyban volt. De maguk a
letelepedett s részben a bennszülöttekkel elegyült kínaiak sem nagyon szeretik
az anyaállamot. Érdekeikre semminemű tekintettel nem volt; ezért gyakran volt
itt forradalom, amint hogy most a japánokat is fegyveres ellenállással
fogadták. Formoza teljes meghódítása és civilizálása
tehát még függőben levő nagy feladat.
Legalább 100 apró törzs lakik a szigeten, egymással csaknem
folytonos háborúban. Nyelvük szerint három főcsoportot lehet köztük
megkülönböztetni: az északit, középsőt és délit. Csaknem mind kizárólag
vadászatból és rablásból élnek; csak rizst, batatát*
és dohányt tenyésztenek. Ananász, citrom és banán az áldott földön csaknem
vadon terem. Némely helyen az őserdők sűrűjében bambusz kunyhókból álló apró
falvak találhatók.
Népi jellemük eléggé barátságos,
vendégszeretők és szótartók. Ha az európai valamely bennszülött asztalánál
evett, ez elkíséri őt s oltalma alatt teljesen védve van. A házasságot könnyen
kötik, és könnyen oldják fel. A nőt általában tisztelik; a háborús felek közt
ők a közvetítők. Nőt nem is ölnek meg, kivévén, ha kínai. Még ma is évenként
több száz kínait ölnek meg, a kínaiak csak 4—5 csehuant,
bár a kormány minden csehuan fejért 30 forintot fizet.
A bennszülött csehuanoknál csak egy
kissé műveltebbek a félvérű pepohuanok, kik
nagyobbrészt a kínaiakkal együtt élnek, de maguk között maláji nyelven
beszélnek. Öltözetük ugyanaz, mint a kínaiaké, kivévén a fejdíszül szolgáló
turbánt. A nők lábainak összeszorítását is megtanulták tőlük. Igen sok van
közöttük keresztény, s a legtöbb földműves.
A sziget lakóinak harmadik csoportja a hakkák,
azaz a Kínából, főkép Kwangtung
tartományból már régóta bevándorlott emberek. A vérvegyülés főkép
a mongolszem átalakulásán látszik meg, de különben ugyanoly életmódot
folytatnak, mint a kínaiak. Városaik, teaültetvényeik, rizsföldjeik ugyanolyanok,
mint amilyenek Kínában láthatók.
*
The Republic of Formosa
(literally Democratic State of Taiwan,
also know ninformally in English as the Republic of Taiwan. 2 980 000
lakos.
*Batáta vagy ahogyan nálunk ismerik:
édesburgonya. Trópusi eredetű.
Népélet Koreában. (1895. 44. 727.) A koreai ember oly
nagyra becsüli fővárosát. Ha megérkezik oda, a kapunál levő zálogházakban
mindenekelőtt városi öltözetet vásárol, hogy a kapun belül már illően
jelenhessen meg. De az utca Szöulban egészen más, mint Parisban. Nincsenek
raktárak, nagy boltok, kávéházak, színházak és korcsmák, sőt maguk az utcák is
oly szűkek, hogy alig járhat bennük sok ember. Az apró dísztelen vályogházak
előtt ugyan mindenkor vannak piszkos gyermekek és kényelmesen pipázó, vagy
dominózó és kártyázó emberek. Boltok csak az utca-sarkon vannak s ezekben is
rendesen csak élelmiszereket árulnak: főzeléket, nyers halat, kutyahúst s más
koreai nyalánkságokat. Az utcáknak állandó alakjai a teherhordók, kik fát,
főzeléket és halat árulnak. Csak nagy ritkán jár az utcákon előkelő ember.
Csak két utcában van nagyobb mozgalom az egész fővárosban; ezekbe
kell az idegennek elmennie, ha a koreai társadalmat meg akarja ismerni.
Északról délre és keletről nyugatra átszeli e két utca az egész várost, a
kapuktól a kapukig. Kereszteződésük helye Szöulnak valódi középpontja. Ennek a
tágas térnek a közepén van egy pavilon hatalmas haranggal, melyet reggel és
este meghúznak, hogy a kapukat kinyissák, illetőleg bezárják. Itt a harang
körűi csoportosul az üzleti világ s nemcsak a fővárosé, hanem egész Koreáé. Itt
vannak a céhek házai, a melyek arról is nevezetesek, hogy az egyedüli emeletes
házak a városban. Van itt néhány bolt is. Koreában nincsenek újságok, sőt az
egész országban nincs egyetlen egy nyomda sem. Az egyedüli újság a király és a
miniszter rendeleteit tartalmazza, s ezt több példányban adják ki. A
harang-téren kora reggeltől késő estig élénk világ van, s aligha találnánk
Koreában más helyet, mely annyira érdemes a megtekintésre. Csoportosan állnak
itt a koreaiak sajátságos fehér köpenyben és nagy fekete kalapban, vagy
szalmaszőnyegeken hevernek alkudozva és fecsegve, de mindenkor pipázva. A
leggazdagabbak és a legszegényebbek teljesen egyenlő ruhában járnak.
A nők valóságos rabszolgák, kiknek
csak az esküvő alatt s legfeljebb az után néhány hétig van emberhez méltó
életük. Az előkelő nők csaknem soha sem láthatók az utcákon; szomorú életüket a
ház négy fala között töltik el. Az utcákon található nők kizárólag a köznép
tagjai, vagy énekesnők és táncosnők. Koreában nincs színház, vagy nyilvános
mulatóhely. Az énekesnőket és táncosnőket, kik szigorú szabályok szerint és
meghatározott árjegyzék alapján működnek, a vagyonosabb koreaiak házukba
vitetik. Maga a király is így tesz, s az udvari ebédeken, melyekre a külföldi
diplomatákat meghívják, rendesen bajadérok is szórakoztatják a vendégeket, amidőn
zenekar is működik gitárral, hárfával és fúvós hangszerekkel. A zenekarok a
királyt s más előkelőket az útra is elkísérik. A koreai zene nagyon különbözik
a japáni és kínai zenétől; vannak népdalaik, melyek a németekéihez
hasonlítanak. Az énekesnőkön és táncosnőkön kívül, kiket óriási hajfonataikról
s festett arcukról könnyen meg lehet ismerni. Vannak még a főbb utcákban
mesemondók és bűvészek is, kik rögtönzött színek alatt mutogatják magukat.
VENEZUELA. (1896. 1. 9.) Az angolnak és az észak-amerikai
yankeek-nek mostanában történt összezörrenése gyakori
emlegetés tárgyává tette Venezuela nevét. Az angol és amerikai viszálykodás
oka az volt, hogy az angolok guyanai gyarmatuk határát Venezuela felé tetemesen
ki akarták terjeszteni.
Venezuela Dél-Amerika északi részében fekszik. Területe legalább háromszor
oly nagy, mint aminő a magyar korona országainak területe. Az ország kisebb
része hegyes, leginkább a partvidéken van egy nagyobb hegylánca a Sierra Nevada
de Merida, melynek egyes csúcsai 4000 méternél
magasabbra emelkednek. Az ország, az amerikai államoknál elterjedt szokás
szerint, államok szövetségéből áll s köztársasági szervezetű. Venezuela jóval
később, csak a jelen század elején, szabadult fel a spanyolok igája alól, s
lakossága igen gyér, a fejlődésnek minden tekintetben alacsonyabb fokán áll. A fővárosban,
Caracas-ban, sincs több 70 ezer embernél. Vasútja az
országnak csak a tengerpart közelében van. A nagy síkságon tömérdek
szarvasmarhát és lovat tenyésztenek. Legfontosabb az északi részeken a
kávétermesztés. Évenként mintegy 60 millió korona értékűt szállítanak
külföldre. A gyér lakottságának fő oka az, hogy az európai letelepedőkre nézve
kedvezőtlen az éghajlata.
AZ EGYESÜLT-ÁLLAMOK ÉS ANGLIA BIRTOKAI ÉSZAK-AMERIKÁBAN
Hasonló állapotok vannak a Venezuelától északkeletre fekvő Brit-
Guyana a gyarmatban is. Guyana egyik része, melyet a franciák Cayenne név
alatt egykor Szibériához hasonlóan gonosztevők száműzetési helyének használtak,
az egész művelt világban hírhedtté lett, mint emberölő éghajlatú vidék. Csekély
különbséggel ilyen Guyanának az angolok kezén levő része is. A különbség köztük
és Venezuela között mégis nagy, mivel Venezuelában a rendszeres munkát kerülő s
vállalkozásokra gyenge spanyol nép lakik, kik más vidékeken is elmaradottabbak,
mint az angol szomszédok. Az angol gyarmat fővárosa, Georgetown, bár nem
oly népes, mint Caracas, már sok tekintetben mai szabású város. Van benne
gázvilágítás, lóvasút, artézi kutak, múzeumok, lóversenypályák, s különböző
iskolák. Az angolok erre a vidékre, hol az európai nem képes meggyökeresedni,
négereket, kínai munkásokat, úgynevezett kulikat, telepítettek le.
Monroe Jakab (1758—1831) azt hirdette, hogy Amerika az
amerikaiaké s Európa államainak nincs joguk beleavatkozni Amerika ügyeibe.
Monroe 1816-ban s azután 1821-ben volt az Egyesült Államok elnöke. Az angolok
gúnyolódva szoktak beszélni e tanról, valósággal azonban félnek tőle, mert
esetleg Kanada elszakítását okozhatja. Ezért Kanadának sokkal jobban kedveznek,
mint bármely más gyarmatuknak.
DÉL-AMERIKÁBÓL
(Chile) Iszkray László (1896. 3. 38.) Chile államnak köztársasági kormányformája
van. A köztársaság Chilében nem a szabadságot, jogegyenlőséget és testvériséget
jelenti, hanem annak az ellenkezőjét. Zsarnokságot, jogárusítást és bitorlást,
sőt a hatalmon levők kegyetlenkedését. Chilében a törvényes alkotmány szerint a
köztársasági elnököt minden öt évben kellene választani; csakhogy ez nagyon
ritkán történik így. Az elnököket rendesen a forradalmak szülik. Mihelyt egyik
párt a hatalomra felvergődik, a pártjához nem tartozott elemeket minden
hivatalból tűzzel-vassal kipusztítja. Őket azonban nem lehet sajnálni, mert ők
is ily módon foglalták el állásaikat. Az új hatalom berendezkedése után
kezdődik az igazi hajsza. Nem elég, hogy az új emberek a hivatalokat mind a
maguk számára foglalják le, hanem sietnek azokat kizsákmányolni is. A
rendőrséget rendesen saját had-fiaikból alakítják, amely nem áll egyébből
összeszedett, összefogdosott csőcselékből, vagy a börtönökből kiszabadult
fegyencekből. E rendőrségnél minden eladó.
A lakosok száma 3 millió, fele részben bennszülött indián. Több
törzsre oszlanak, és kiknek csak a déli részekben lakó egy törzse, az
úgynevezett arokani törzs foglalkozik
földműveléssel. A többiek a vadonokban nomád életet élnek. A lakosok másik fele
a spanyol-indián keverékből, úgynevezett kreolokból és újabbi időben oda
vándorolt angolokból, németekből, kínaiakból, japánokból áll; kevés francia és
olasz is van. A kreolok a világ legpiszkosabb népe. Legfőbb tulajdonságuk a
restség, tisztátalanság és az alattomos ravaszság.
A közlekedés, kivéve pár vasutat, a
melyek nagyon drágák, úgyszólván őskori. Aki utazni akar, az vehet magának
lovat és bejárhatja az országot, föltéve, hogy valahol a vadonokban le nem
veszik a «skalp»-ját az indiánok. A föld termékeny.
Megterem ott minden; csakhogy az országnak még kis része van művelés alá fogva,
nagyobb része kietlen vadonokból áll. Az éghajlat északon forró, délen enyhe. Az
európaiakra nézve nem a legegészségesebb.
*
A 15. század közepén a mai Chile északi és középső része
az Inka Birodalom fennhatósága alá
tartozott. Magellán volt az első
európai, aki 1520-ban Chile területére lépett. A 16. század elején a spanyol konkvisztádorok, miután meghódították Perut, behatoltak az általuk Chilének nevezett területre, de a spanyol
gyarmatosítók törekvéseit az indián őslakók ellenállása kísérte. A hódítók 1536 és 1541 között az ország nagy részét elfoglalták.
Elszigeteltsége miatt Chile csak 1778-ra szerveződött önálló gyarmattá, addig a perui alkirály alárendelt
területe volt. Letelepülőket csak a Központi-völgy vonzott, itt alapították meg
a mai fővárost, Santiagót 1541-ben. Spanyolországtól gyakorlatilag
1810-ben lett független. wiki
MAGYAR
EXPEDICIÓ CEYLONBAN. Dr. Jankó János. (1896. 5. 70.)
Ez évi január 3-án ismét elindult egy magyar társaság
Ceylonba, Kelet-India szigetére. Szalay Imre országgyűlési képviselő az idén Ceylont választotta vadászatra.
A Magyar Nemzeti Múzeum is készségesen magáévá tette a tervét. A vallás- és
közoktatásügyi miniszter, dr. Wlassics Gyula,
hajlandónak nyilatkozott az utazásban résztvevő múzeumi tisztviselő költségeit
fedezni, és e célra 4000 frt-ot utalványozott is.
Cél, hogy a vadászzsákmány jól kikészítve kerüljön a múzeumba. Tekintve a nagy
tengeri utat, ez múzeumi szempontból elsőrendű követelmény. Ezért az
igazgatóság az állattári preparátort, Bárányos Józsefet, adta Madarász, állattári őr mellé.
A társaság január hó 3-án indult el Triesztből az «Imperator» nevű hajón, s január 25-én érkezett meg
Ceylonba, Colombo városba. Onnan vasúton mentek a sziget belsejébe a vasúti
végpontig, Kandyig. Ez lesz a főszállás, hol a preparáló
munkákat is végezni fogják. Az utazók február és március hónapokban gyűjtenek;
s aztán visszaindulnak s április második felében hazatérnek.
RÉGI FRANCIA LAKODALMI SZOKÁSOK. (1896. 28. 462.) A múlt században az előkelők családjainak esküvői
főképp éjjel történtek. A lakodalmi vendégek este 7 órakor gyűltek össze a
menyasszony szülőinek falusi kastélyában vagy párisi palotájában. Aláírták,
mint tanúk, a házassági szerződést, s azonnal étkezéshez ültek, mely addig
tartott, míg éjfélkor az esküvés megtörtént. A következő nap reggelén díszebéd
volt az új házasok és rokonok tiszteletére. A fiatalasszony a szalonba ment, s
ott egy díszágyon végig nyúlva fogadta a vendégeket, s esetleg egészen
idegeneket is, kik kíváncsiságból jöttek gratulálni. Büszkesége volt a
családnak, ha minél többen jelentek meg. Erre az új pár Versailles-ba
kocsizott, hol a király Maintenon asszonynál fogadta.
Ha a menyasszony hercegnő volt, udvari ebédre is meghívta őket. A fogadás
napján az új asszony a versailles-i várban is végigfeküdt egy díszágyon, s az
egész udvari személyzet körmenetben vonult el előtte. A menyasszonyok öltözete
hófehér mirtuszkoszorúval és narancs koronával van ékesítve, a múlt század
végén egészen, tarka volt, s azelőtt piros. Bretagne-ban
a középmódú nők ma is régi örökségként maradt piros, arannyal díszített
brokátruhába öltöznek. Az első királynő, ki a piros menyasszonyi ruhát nem
vette fel s e helyett kék perzsa selyemruhát viselt fehér hímzésekkel és
drágakövekkel, Stuart Mária volt.
Újabb divat a menyasszonyi ajándékok kiállítása.
Parisban nagy fényűzés dívik, s előkelő házaknál valóságos kis múzeumot
állítanak ki. A házakat, lovakat, zongorákat, s más könnyen be nem mutatható
tárgyakat, valamint a nyaralóhelyül szánt villát képekben, avagy kisebb
mintákban mutatják be.
AZ
OTTOMÁN BANK MEGOSTROMLÁSA. (1896. 37. 609.) Különös világot vetnek a török állapotokra
az aug. 26-án történt események, amely napon az ottomán bankot megostromolták.
Egy kis csapat, alig 80-an Európa egyik fővárosában, melynek közel egy millió
lakossága s több ezerre menő katonasága van, a város közepén fekvő középületet
elfoglalja. Katonailag megszállva tartja, s midőn a rendőrség és katonaság
kivonul ellene, órákig védelmezi magát. Végül sem győzetik le, hanem alkut köt
az ostromlókkal. Ezt a vakmerő csínyt az örmények forradalmi bizottsága nem
rablási célból, hanem tüntetéskép rendezte. Részint azért, hogy az európai
hatalmak érdeklődését még jobban fölkeltse törekvései iránt, részint remélte,
hogy forradalomnak lesz kezdete a török kormány ellen.
Az ottomán bank, Törökország legnagyobb pénzintézete, Galata városrészben van, a legelőkelőbb üzletek és a leglátogatottabb
utcák között. 1892-ben épült s egészen modern jellegű épület, hatalmas nagy
középteremmel. Öt ember elfoglalta az épület kapuit, s adott jelre egyszerre
rohantak be az összeesküvők a belsejébe, fölfegyverkezve. Csak az angol
igazgató, Sir Edgár Vincent s még egy néhány alsóbb rangú tisztviselő tudott
megszökni, a többit pedig, még mielőtt ellenállást fejthetett volna ki, foglyul
ejtették
Ez alatt a fővárosban kitört a
forrongás. Nem az örmények lázadása a kormány ellen, mint az összeesküvők
remélték, hanem a török népességé az örmények ellen. A mohamedán köznép az
örmények vakmerőségén elkeseredve, reárontott az örmény lakosságra, kirabolta
üzletüket s több száz örményt meggyilkoltak. Magukat a bankban levőket nem
merték bántani. A forradalomnak körülbelül kétezer áldozata lett, mivel a
mohamedán lakosság még két napig üldözte és gyilkolta Konstantinápolyban az ott
lakó örményeket
PÁRIS A SZEGÉNYEKNEK. (1896. 32. 531.) London után Paris városa gondoskodik
legjobban a szegényekről. Az «Assistance publique» (Általános segítség) című egyesület Parisban a
szegények számára kenyeret süttet, húst vágat, gyógyszereket készíttet, és
élelmi cikkeket gyűjt, mely készletek olcsó áron, esetleg részletfizetésre is
adatnak. A részletfizetési módot leginkább az úgynevezett szégyenlős szegények
használják föl, kiknek száma Parisban ép úgy, mint Londonban vagy Berlinben
folyton szaporodik. Munka- és keresetképtelen szegények kenyeret és húst ingyen
kapnak. Az egyesület óriás alapítványok kamatjaiból. és naponként befolyó
adakozásokból tartja fenn magát. Az állampénztárhoz soha sem folyamodik. Az
intézet sütőháza különféle kórházaknak és jótékony egyesületeknek évenként 400
ezer frank értékű kenyeret szolgáltat. A sütőház 1675-ben a Jardin des Plantes
városnegyedben lévő Hotel Scipion-ban lett
berendezve. A sütőház raktáraiban 3000 mázsa lisztkészlet van felhalmozva. A
múlt év lefolyása alatt 4 millió 843 ezer kilogramm kenyeret sütöttek, melynek
kétharmadát a szegények közt ingyen osztottak ki, A többit
piaci áron alul szégyenlős szegények vették meg. Hasonlóképen vannak az
egyesület mészárszékei is berendezve, melyekben többnyire Ausztráliából és Amerikából
szállított jó minőségű ürü- és disznóhúst mérnek.
OROSZ VENDÉGEK A BÉCSI BURGBAN (1896. 35. 574.) II. Miklós cár bécsi útjának alig van köze a
politikához, s jelentősége mégis nagy, mert személyes kapcsokat fog fűzni a
monarchia és a nagy orosz birodalom uralkodói között. Ez volt a história minden
fejedelmi összejövetelei közt a legfényesebb, a legnagyobb következményekkel
járó. Az orosz cárral együtt ez időben nem kevesebb, mint két császár, két
császárné, négy király, egy királyné, két örökös herceg, egy császári s egy
királyi herceg, két nagy hercegnő és három herceg lakta a bécsi Burgot. Ferenc császár családja Schönbrunn-ba
volt kénytelen vonulni. Az udvar napi költsége csak a császári asztal
ellátására 50 ezer forint volt. Mindennek a plebsz fizette meg természetesen az
árát kérges tenyerével, arca verejtékével.
Sándor cár és Frigyes Vilmos porosz
király együtt tartották ünnepélyes bevonulásukat a székvárosba. Az utcák-hosszat
felállított díszőrség közt Ferenc császár, az összes főhercegek és udvari
előkelőségek a Tábor-hídig mentek, elébük. Mindenfelé óriási embertömeg várta
és éljenezte az uralkodókat, kik a tüzérség ágyúlövései közt lóháton vonultak
be Bécsbe. Másnap érkezett a cárné.
A magyar arisztokrácia is vagyoni súlya és tekintélye arányában
vett részt az ünnepélyeken. Sándor cár vitte az első szerepet. Minden szombaton
Zichy grófnő adott fogadó estélyeket, melyeken az idegen államok kitűnőségein
kívül a magyar mágnásnők is teljes számmal részt vettek.
Sándor cár rendesen Ferencz császár neje mellett foglalt
helyet, ami néha érdekes félreértésekre adott alkalmat. A császárné egyik, Sándor
cár pedig másik fülére hallott kissé nagyot. Ami azonban nem gátolta Ferencz
császár nejét, hogy ő nyújtsa át a cárnak azt a saját kezével hímezett lobogót…
VIKINGEK (1896. 40. 670.) A magyarok beköltözésével csaknem
egyidejűleg észak felől Skandináviából egy hatalmas kalóznép özönlötte el
Európát. A normann vikingarok, kik
vezéreiknek, a tenger-királyoknak vezetése alatt idegen földön, leginkább a
tengeren igyekeztek megszerezni a megélhetés eszközeit, amiket terméketlen
szárazföldjeik nem adtak meg nekik. Vad nép volt ez. Kalózkirály csak az
lehetett, aki „soha sem aludt füstös kalyiba födele alatt és soha sem ürítette
ki billikomát házi tűzhely mellett”. Apró keskeny hajóikkal, a „Tajtéknyakú
habparipákkal" azonban messze elhatottak. Angliában, Franciaországban
(Normandia), Irlandban, Szicíliában országokat
alapítottak. Eljutottak Konstantinápolyig, s legelőször fedezték fel Amerika
szárazföldjét, fél évezreddel Kolumbusz előtt.
ÓRIÁSI ÉPÜLETEK NEW-YORKBAN. (1896. 49.
821.) Az amerikai óriási
épületeket jellemzően «felhő-horzsolók»-nak szoktak
nevezni. Ezeket az épületeket nem az amerikaiak szeszélye és nagy versengési
hajlama hozza létre, hanem szükségből keletkeznek. Az Egyesült Államok nagy
városaiban a házhelyek értéke sokkal nagyobb, mint nálunk. A Manhattan sziget,
melyen az óriási New-York város nagyobb része fekszik, összesen csak 22
kilométer hosszú. Ezen az aránylag kis területen nagy helyet foglalnak el a
kikötő területei, meg az óriási parkok, melyeket az amerikaiak
nélkülözhetetleneknek tartanak. Ezért, hogy a telek árának kamatjai
megtérüljenekr
már több emeletre kell építeni. New-Yorkban a felhőhorzsoló
épületek száma óriási mértékben szaporodik. Régebben a legmagasabb épület volt
a szentháromság templomának 86,4 méter magas karcsú tornya, mely egyenlő magas
volt a Capitoliummal, s ezért sok ideig messze kitűnt New-York ház-tengeréből.
Ma már sok magasabb épület van. A magyarországi eredetű Politzer,
a «World» című napilap szerkesztője 1,8 méterrel magasabbra építtette fel
szerkesztőségi palotáját. A Szent Pál épület 25 emeletével 92,1 méter magas, s
az életbiztosító társaság 21. emeletes palotája 93,6 m magas. A leghatalmasabb
azonban mindannyi közt a most épülő nagy ház a Row
parkban, mely 27 emeletes s 115,8 méter magas, közel olyan, mint a Gellérthegy
magassága. Ezek az óriási lakóházak csaknem általában vasszerkezetűek, s
nemcsak egy felhúzó gép (lift) van bennük. Vasszerkezetük okozza, hogy aránylag
hamar felépülnek, s hogy egyeseket könnyen lehet egy helyről a másikra
szállítani. Az óriási házak tetején újabban mesterséges kerteket készítenek
játszóhelyekkel a házban lakó gyermekek számára.
KORZIKAI KÉPEK. Láng
Menyhért. (1896. 51,
854.) Bár a szigetnek majd mindenik helysége történelmi nevezetességű és festői
szép fekvésű: a fő figyelmet mégis csak Ajaccio érdemli meg. A húszezer lakosságú
városnak egyik elhagyott szűk terén, a Place
de Letitián van egy kis szürke emeletes ház,
melynek homlokzatán ezt a márványtáblába vésett feliratot olvashatja az arra
járó szemlélő: „Napoleon est
né dans cette maison le 15 aoűt 1769.”
(Napóleon ebben a házban született 1769 aug. 15-én).
Keskeny lépcső vezet fel a komor folyosón a bejárathoz, mellyel
szemben az első szobában egy nagy kerek asztalnál szoktak volt üldögélni Buonaparte Carlónak, Ajaccio egykori ügyészének gyermekei,
leckéjüket tanulva. Rendesen a másodszülött Napóleon tett rendet testvérei között.
Ajaccio fekvése és környéke bájoló. A város előtt a
tengeröböl, melyet a festői környezetű «Sanguinaire»
szigetek világító tornya határol. Túlsó partján már Szardínia hegyei kéklenek
elő, belsejében a narancs, citrom, rózsaerdők s a meleg földövi növényzet egész
bűbájos flórája. Ajaccio páratlan éghajlata bírta rá a bécsi udvar orvosi
köreit, s elsősorban a király házi orvosát, Wiederhofer
bárót, ki Korzikának, illetőleg Ajacciónak egyik leglelkesebb szószólója, hogy
Ferencz Ferdinánd főhercegnek téli tartózkodásra Korzika fővárosát ajánlják.
Kuba szigete (1896. 20. 324.) félszázaddal ezelőtt
csaknem Franciaország tulajdona lett.
Krisztina spanyol királynő ugyanis adósságai megfizetése végett áruba
bocsátotta a spanyol gyarmatok egy részét. A párisi spanyol követ, Campazano, alkudozásokat folytatott e célból Aguado bankárral, Talleyrand herceggel
és Lajos Fülöp királlyal. Az alku első pontját, hogy Franciaország Kuba szigetéért
30 millió frankot fizessen, nehézség nélkül elfogadták. Porto Rico és a Fülöp
szigetek eladásánál Lajos Fülöp sokallta a kért 10 milliót. Csak 7-et ajánlott
oly ürügy alatt, hogy emiatt valószínűleg háború lesz Angliával. Campazano, ki Spanyolország megalázásának tekintette az
egész alkudozást, ezt az ajánlatot elegendő oknak tartotta a szakításra;
hirtelen fölugrott a székéről, s az összes papírokat a kemencébe dobta.
*
Weyler tábornok, Kuba mostani katonai parancsnoka teljes spanyol nevén Valeriano Weyler y Nicolau, német eredetű, de, már régóta spanyollá lett
családból származik. A Spanyolország keleti oldala mellett levő Mallorca
szigetének Palma nevű városkájában született 1839 szept. 17-én. Nyers, de jó
katona. A spanyol hadsereg tábornokai közt a legjelesebbek. Egyszersmind a
legkíméletlenebb modorú is. Kubában éveken át tartózkodott; de a kubaiakkal sem
rokonsági, sem társadalmi összeköttetésbe nem lépett, s ezt most egyik
érdemének tekintik. A legutóbbi kubai lázadás alkalmával az ő hadcsapata több
fölkelőt halomra lőtt, mint a többi csapatok együtt véve. A kubaiak mészárosnak
nevezték el. Kíneveztetésének híre dühvel vegyes rettegéssel töltötte el a
fölkelőket. Egyszersmind fokozta abbeli reménykedésüket is, hogy az Egyesült Államok
kormánya, annál hathatósabb lépéseket fog tenni érdekükben.
MACEO, A KUBAI HŐS. (1896. 52. 875.) A jelen december hó 9-én örömmel töltötte el
Madrid lakosságát egy Kuba szigetéről érkezett távirat, mely azt tudatta, hogy
a kubai fölkelés lelke és vezére, Maceo Antal,
Punta-la-Brava mellett december 7-én egy ütközetben
elesett. Spanyolország majdnem két év óta viaskodik a kubaiakkal, tömérdek
pénz- és véráldozatot hozván, hogy gyarmatbirtokainak gyöngyét, a már annyiszor
föllázadt Kubát, hatalma alatt megtarthassa. E nagy küzdelemnek a fő okozója a
mulatt származású Maceo volt. Húsz éves kora óta
folyvást arra törekedett, hogy szép sziget hazáját fölszabadítsa a spanyol uralom
zsarnoksága alól. Most 28 évi kitartó fáradozása után örökre csöndes emberré
lett.
Tizenhat évig élt Maceo Jamaikában, várva az alkalmat, hogy Kubába ismét
visszatérhessen. Megunván a várakozást, New-Yorkba ment, hogy az Egyesült Államok
west-pointi katonai iskolájába vétesse föl magát.
Azonban sem kora, sem nemzetisége (mulatt néger), sem vagyontalansága nem
kedvezett ennek a szándékának. Végső elkeseredésében, mivel egyéb szakbeli
képzettsége nem volt, a végsőre határozta el magát: szolgálatba lépett. Később
25—30 000 főnyi gyülevész hadával Spanyolországnak több mint 100 000 emberből
álló rendes seregét annyira tudta ellensúlyozni azon napig, mikor a kubaiak
nagy szerencsétlenségére elesett. A hírlapok emlegetnek olyan föltevést is,
hogy
Maceo orgyilkosság áldozata lett volna. De
ezt semmi sem bizonyítja. A véletlen úgy akarta, hogy a csatamezőn végezze
életét a még csak 48 éves, testben és lélekben egyaránt kiváló kubai hős.
Elfogott
kubai fölkelők (1897.
4. 59.) Maceo
halála óta is keményen tartják magukat a kubai szabadságharcosok. Mintha
kevesebb szerencséjük volna a spanyol rendes katonasággal való
összeütközéseiknél. Különösen a legutóbbi csatározásokban sokan foglyul estek
közülük. Egyik mai képünk (amit nem vettünk át) épen olyan esetet ábrázol,
midőn a spanyol gyalog és lovas katonák egy csapat elfogott fölkelőt kísérnek a
csatatérről a legközelebbi faluba.
SPANYOL KATONÁK
ELFOGOTT KUBAI FÖLKELŐKET KISERNEK.
Egész tarka egyvelege látható itt a
különböző törzsű fölkelőknek: fehérek, feketék, mulattok sorakoznak egymás
mellé. A spanyol lapok fennen hangoztatják, hogy a mily kegyetlenek a felkelők,
a kezeikbe kerülő spanyol katonák iránt: ők épen oly emberségesen bánnak
foglyaikkal. De elég csak az «irgalmatlan» Weyler
spanyol vezérre gondolnunk, hogy ez állítás megbízhatóságában kételkedjünk. Sokkal
nagyobb itt a gyűlölet az ellenségek között, hogysem egymás iránt kíméletre és
igazán emberséges bánásmódra hajlandóknak tarthassuk őket.
A kubai háborúról (1897. 6. 89.) Két esztendeje, hogy
Spanyolország legnagyobb és legértékesebb gyarmatbirtoka, Kuba, véres és makacs
harcot folytat az anyaország ellen, melynek rossz kormányzásától s
kizsákmányoló rendszerétől minden áron függetleníteni akarja magát. Mint szabad
s önálló köztársaság kér magának helyet a független államok sorában. A háború
vége, úgy látszik, még nem egyhamar fog bekövetkezni. A spanyolok azt vélték,
hogy a kubai fölkelők egyik vitéz vezérének, Maceónak,
1896. december 4-én történt eleste végső csapás volt híveire nézve; de ebben
csalatkoztak. Hiszen Maceo elhunytával sem szűkölködnek
a fölkelők derék vezetőkben. Ott van a fővezérük, Gomez
Maximo, ki már az 1868-—78-iki nagy fölkelés
küzdelmeiben is nagy szolgálatokat tett hazájának.
Ezelőtt két évvel a fölkelés első mozgalma csak mintegy 900
fegyverzett emberrel indult meg, s hogy e kis csapattal szemben 15 000 spanyol
katonaság állt a szigeten. Az erők e roppant aránytalansága magukat a
fölkelőket is komolyan aggasztotta, mert, mint megvallottak, a fölkelés még
félig sem volt előkészítve, mikor az első puskalövés eldördült. Annyira nem
volt előkészítve, hogy például a hazatérő Gomez 4-ed
magával és Maceo is csak 24 emberrel kötött ki Kuba
partjain. Spanyolország aztán egyre gyarapította a hadi erejét, mely Maceo halálakor már 230 000 főnyi rendes és 120 000 főnyi
önkéntes hadi népből állott. A bennszülöttek az egész szigeten csak 50—60 ezer
embert küldhetnek táborba, s ezeknek kétharmada fehér, egy harmada színes bennszülött.
Ki tudnának a kubaiak százezer, vagy még több katonát is állítani; de nincsen
elég fegyverük. A most használt fegyvereiket, legnagyobb részt a spanyoloktól
szedték el. A kubaiak részint ügyességgel, részint vakmerő vitézséggel már igen
sok zsákmányt ejtettek fegyverben és készletekben, két ízben pedig egy-egy jól
megtöltött hadipénztárt is elfogtak a spanyoloktól. Vasúti vonatait vagy
fölszerelési raktárait is több helyütt sikerült kifosztaniuk. Ezeken felül
különösen Gomez Maximo több
spanyol erődöt és várost is elfoglalt a sziget keleti részein. A kubai fölkelő
sereg gyalogságból, lovasságból és tüzérségből áll; de van a fölkelőknek néhány
parti járatú gőzhajójuk is, melyek részint a sziget egyes révei közt, részint
amerikai kikötőkkel közlekednek. Ezekre a hajókra különös gondot fordít a kubai
kormány, mert zaklathatja velők a spanyolokat is, kiknek igen rozzant
szerkezetű, hitvány, avult gépű s többnyire oly nagy hajóik vannak a kubai
vizeken, hogy a partmelléki apró szigetcsoportok közt nem mozoghatnak, sem
pedig a kisebb révekbe be nem úszhatnak. A fölkelés minden ügyének szervezését,
vezetését és intézését a «kormány» tartja a kezeiben. Mert kormánynak nevezi
magát az a kiváló férfiakból álló testület.
A spanyol sereg a sziget legnyugatibb részein, főleg Havanna
fővárosban és környékén működik. Fővezére Weyler*,
ki, mivel Madridba küldözött dicsekedő telegramjait az események sehogy sem
akarják igazolni, kegyetlenséggel akarja a felkelést elfojtani. Az elfogott
tiszteket irgalom nélkül agyonlöveti, de a fölkelők közlegényeivel, sőt magával
a föld népével is igen embertelenül bánik. Ezekért természetesen nem marad el a
megtorlás, ha alkalom nyílik rá. A felkelők is rombolnak, pusztítanak ott, a
hol erre hadászati okból szükség van; de különben a hatalmukba eső spanyol
foglyokat nem lekaszabolni, hanem megnyerni igyekeznek; és mondják, hogy kivált
a kényszerült önkéntesek közül számosan örömest szegődnek a fölkelőkhöz. De nem
vonakodnak az átpártolástól a rendes katonák sem, mert ellátásuk nagyon
hitvány, zsoldot pedig néha egész hónapon át sem kapnak. Ezért a seregben
általában nagy az elégedetlenség és kevés a harci kedv.
Ha a spanyolok maradnának győztesek
ebben a háborúban, hogy a szigeten a rendet és nyugalmat fenntarthassák,
legalább 200 000 főnyi hadsereget kell ott tartaniuk őrségül. Ezt Spanyolország
csak pár évig sem bírhatna meg, mivel átlag minden egyes katonája most is
mintegy 5 forintjába kerül naponként. S a roppant költséget hazulról kellene
ide küldeni, mert a nagyrészt pusztasággá tett sziget, adózásra képtelen volna.
Ha azonban magára hagynák Kubát; az a maga erején föl tudna lendülni annyival inkább,
mert természeti kincsekben gazdag földje, amelyen most csak 1 750 000
lakos él, 8—9 millió ember eltartására is képes. (Jelenleg 11 millió a
lakosság. wiki) Különösen a belső részeiben nagy
települések létesülhetnének, mert ott még ma is bőven van vadon heverő,
gazdátlan föld. Ezeket szabadelvű törvények és intézmények oltalma alatt
jóravaló munkások és vállalkozó tőkepénzesek is szívesen megszállnának.
*
Valeriano Weyler y Nicolau (katalanisch
: Valerià
Weyler i Nicolau) (* 17. September 1838 in Palma de Mallorca; † 20. Oktober 1930 in Madrid) war
ein spanischer
General und Gouverneur.
A KRÉTAI ZAVARGÁSOK.(1897. 11. 170.) Teljes egy hónapja
már, hogy az európai nagyhatalmak szükségesnek látták a beavatkozást a görögök
és törökök között Kréta szigetén fölmerült zavarok lecsendesítése végett. A
nagyhatalmak ismételt fölhívásai dacára nincs lényeges eredménye a föllépésnek.
A kis görög nemzet, mely csekély katonaságán kívül a hadviseléshez oly annyira
szükséges pénzben is nagy hiányt szenved, nem mer nyíltan fellépni a
nagyhatalmak ellen; de mindamellett egy percig sem szüntették meg hadi
készülődéseiket. Igaztalansággal vádolják a nagyhatalmakat, kiknek látszólagos engedékenységük
mellett birtokukba vették csaknem az egész szigetet, s mintha állandóan ott
akarnának maradni. A nagyhatalmak a diplomáciai lépéseken kívül alig tettek
egyebet, mint hogy néhány hadihajójuk legénységével megszállották Kréta
szigetének egy pár kikötő városát s ott kitűzték lobogóikat. A legelső ily
megszállott hely a lázadók főfészke s egyúttal a török kormányzó székhelye, Kanea város volt, mely a sziget északi
részének legnevezetesebb megerősített helye. Kaneában
február 15-én 100—100 angol, orosz, francia és olasz s 50 osztrák-magyar matróz
kötött ki és a város felett levő föld-sáncon, a törökökével együtt kitűzték
saját lobogóikat. A városban szállásokat rendeztek be. Ugyanezt tették később
két más városban is. A görögök nyugodtan nézték e megszállást, de azért a
sziget többi részein zavartalanul folytatták a csatározást és hódítást.
Krétában a jelen században ott letelepedett néhány ezer (88 000)
arab és török kivételével alig van más, mint görög (205 000). Arabok csak Kanea mellett laknak egy külön gyarmatban. A mohamedánok is
általában görög eredetűek, bár részben már századokkal ezelőtt tértek át az iszlámra
őseik.
A zord hegységekkel borított szigeten nagyon kevés tágasabb
völgy van; ellenben különösen az északi részeken sok a kisebb hajókkal
megközelíthető kikötő. Ezért a lakosok inkább járnak hajóval, mint a
szárazföldön, hol rablók veszélyeztetik a közlekedést. A régi időkben több
ízben élvezett Kréta szigete önállóságot, de soha sem volt egységes ország,
hanem csak apró törzsek szétdarabolt hazája. Volt idő, mikor 30-nál több
független városi köztársaság volt e szigeten. Ma is jóformán független az egyik
rész a másiktól, s nem ritka eset volt, hogy a szomszédos területek a gyenge
török kormány alatt valóságos háborúkat folytattak egymás ellen. Ez a
pártoskodás azonban nem gátolja őket, hogy most, midőn az utált török
hódítóiktól reményük van megszabadulni, egyesült erővel lépjenek föl.
VIKTÓRIA
KIRÁLYNŐ UDVARA. (1897.
30. 485.) Az 1819 május 24-én született Viktória 1837
június 20-án lépett a trónra. Egy évvel később, 1838 június
28-án koronáztatott meg hagyományos szertartású nagy pompával.
Az angol királynő legnagyobb rangú udvari
hölgye a Mixlreas of the
robes (főudvarmesternő), s azután következik
nyolc ladies of the
bedchamber (kamarásnők), nyolc dísz-leány és
nyolc udvarhölgy. Ezeknek átlagos fizetése 3—4000 forint. Szolgálattételük igen
könnyű, mert legfeljebb háromszor kell egy évben 14—14 napra az udvarnál
megjelenniük. Továbbá az udvari ünnepeken összesen 200 000 frt
tiszteletdíj mellett szolgálatára áll még a királynőnek nyolc kamarás és nyolc
apród, továbbá több szertartásmester és több ajtónálló. Minden udvari méltóság
mellé szolgák vannak beosztva. Az udvari orvosok tiszteletdíját a szerint
állapítják meg, amint szolgálatukat teljesítik. Állandóan is kell lennie a
királyi palotában egy orvosnak. Ezek mintegy 30 000 forintba kerülnek évenként.
Az udvari zenekar, mely Albert királyi herceg életében minden este játszott az
ebéd alatt, most pihen, de azért 20 000 forint évi fizetését rendesen megkapja.
Egykor volt még az udvarnál egy negyven tagból álló, úriasan fizetett
dísztestőrség is (beefeaters), melynek tagjai
a Tudor-korszak festői öltözetében jártak. A testőrség kapitánya mindenkor
angol peer volt. 12 000 forint
fizetést húzott. Még ma is sok angol nemes húzza ily címen a fizetést,
de kötelességük jóformán semmi. Éveken át nem működnek, a testőrség szerepét a
rendőrség vette át.
Oktatás
AZ ORSZÁGOS
TANSZERKIÁLLÍTÁS DEBRECENBEN. (1894.
34. 556.)…Az igazgatóság nagy munkával végezte a rendezést, melyről egy 40 ívre
terjedő nyomtatott tárgyjegyzékkel számolt be az aug. 18-an történt megnyitó
ünnepély alkalmával. A negyven termet és zárt folyosót betöltő szakkiállítás
több mint 600 kiállítójának sok ezer kiállított tárgyát foglalja magában.
Napokba kerül, míg az ember
e ritka gazdagságú kiállítást figyelmesebben végig nézegetheti. A megnyitásra
megjelent vendégek két óra hosszat járták a termeket, de ennyi idő alatt csak
futólag pillanthattak be minden kiállítási csoportba.
A debreceni kereskedők valóban szolgálatot tettek a
tudománynak, mikor a fényes palotát, s benne a pazar művészi díszítésű
nagytermet építtették. Itt rendezték a kiállítás főcsoportját, azzal a célzattal,
hogy a tantárgyaknak különböző tanszereit szakszerűen, egybefüggésük szerint
csoportosítsák. Ezzel a különböző fokú és jellegű iskolák tanításának egymáshoz
való viszonyát tisztázzák és fejlesszék.
Az elemi iskoláktól a közép- és szakiskolákig minden
taneszköz együtt található: 1. a földrajz, történet, nyelvtan. 2. a
természetrajz, természettan, vegytan, mértan, számtan. 3. a bölcsészet s egyéb
tárgyak köréből. A kiállítás alatt lefolyó tanácskozások egyik leg-fontosabbja,
az iskolai ének- és zeneoktatás ügyét tárgyalja. A Jankó Pál és Schneller Lajos zongorái új korszakát teremtik meg e
művészeti oktatásának, főleg leánynevelő intézeteinkben. A Jankó-féle zongora
már ismeretes, a külföldön már elterjedt hangszer ismertetésére Lipcséből
kellett egy magyarázó, bemutató zeneakadémiai tanárt megbízni. A Schneller Lajos zongoráját pedig maga a feltaláló budapesti
zenetanár ismerteti.
Az előcsarnok az
országos tanszermúzeum gyűjteményeiből főleg a kézügyesítő munkák sorozatait
mutatja. Az udvaron az iparoktatás tananyaga van csoportosítva. Az udvar
hátterében van a tornacsarnok és az iskolai fűtő, szellőztető, fürdő készülékek
csoportja. A református főiskolák, a középiskolák és képezdék kiállítása látható
12 teremben. Kiegészítő része ezeknek a fiúiskola sokféle és gazdag
gyűjteménye, a «kézügyesítő póttanfolyam» tanítóinak érdekes kiállítása.
H0GYAN NEVELIK AZ OROSZ
CZÁROKAT (1894. 45.
746.) A trónörökösök nevelésének is megvannak a maga hagyományos elvei, melyek
még nagyrészt ll. Katalintól erednek. Ő volt az első,
aki unokái neveléséhez tervet dolgozott ki, Locke és Rousseau neveléstani elvei
nyomán. Legjellemzőbb volt ez a kitétel: se költészetet, se zenét ne tanítsanak
a fiatal nagyhercegeknek, mert igen sok időt kellene szentelniük rá, hogy
ezekben valami tökélyre jussanak. Tudjuk, hogy a fiatal nagyhercegek művészi
nevelése máig is sok tekintetben hiányos. Maga Katalin cárnő a svájci La Harpe-ot bízta meg unokái
nevelésével, dacára annak, hogy a francia forradalommal rokonszenvező nézetei nem
voltak előtte titokban. La Harpe teljesen megelégelte
a Soltykov és Protoszov-féle
nevelők metódusát, kik inkább voltak növendékeik patikárusai, akik a
legpedánsabban ügyeltek a nagyhercegek gyomrára, emésztésére, s erről mindennap
részletes jelentésben számoltak be.
Hogy Pál cár gyermekeinek nevelése épen nem lehetett valami
kényelmes feladat, azt sejteni engedi a fiatal
berezegek nyugtalan vére. A későbbi Konstantin nagyherceg nem csak rúgott,
harapott, de meg is botozta nevelőit. Egyiknek, Sackennek,
azt felelte, hogy nem akar olvasni, mert látja, hogy Sacken
is, dacára, hogy mindennap olvas, mindig ostobább lesz. Ily fellépések után nem
csoda, hogy kötéllel kellett fogni a nevelőket a nagy orosz bojárok zabolátlan
csemetéihez.
Katalin cárnő nevelési reformja volt
az első lépés a bárdolatlan orosz erkölcsöknek a finomabb nyugati modorhoz való
hozzá-simulására. Az orosz cároknak ez adta meg először az európai műveltség
zománcát. Nagy Péter még szükségesnek tartotta nyugati nyelvekből fordíttatni
oroszra illemtani könyveket és művelt társalgókat, hogy ezzel hozzászoktassa
oroszait, hogy pl. a lerágott csontokat ne tegyék vissza a tálba.
Szokás szerint valami mesterséget is
kellett az orosz trónörökösnek tanulnia. Alexej az
esztergályosságot választotta, s egy francia esztergályos így referál Nagy Péter
cárnak fia előhaladásáról: „Ő Fensége a czárevies
gyakran volt házamban s már igen jól esztergályoz; úgy látszik, nagy kedve van
hozzá”.
Idővel aztán megszaporodtak a
tanulmány tárgyai is, melyekkel az orosz trónörökösöknek foglalkozniuk kellett.
Nézzük milyen elvek szerint vezette Miklós cár legidősebb fiának, az oly
szerencsétlenül kimúlt II. Sándornak nevelését, 12 éven át nevelője, Sukovszky. A trónörökösnek mindennap 6-kor kellett
fölkelnie. Miután elvégezte ájtatoskodását s megreggelizett, lecke óráira
kellett készülnie.
Légió volt a lecke-tárgyak száma. Nyolc éves korától 12-dik
évéig az első osztályban írás és olvasáson kívül gyakorlati logikával, a
geometria elemeivel, számtannal, filozófiával, elméleti logikával (ideértve a
hittant és bibliai történeteket) foglalkoztattak a trónörököst, míg a második
osztályban fizikai földrajz, fizika, növény-, állat- és embertan kerültek sorra.
Továbbá bevezetés a politikába, történelem és politikai földrajzba,
statisztika, erkölcstan és metafizikába. A most elhalt cár nevelése egyoldalúan
katonai volt. Sándor cár különös buzgalommal fordult a történeti és földrajzi
tanulmányok felé is. Különösen fontos helyet foglalt el nevelésében a sport és
torna minden neme.
Vas egészségével, atléta termetével, melyet folytonos gimnasztikai
gyakorlatokkal is edzett, III. Sándor igazi típusa volt a férfias szépségű Romanovoknak.
A RÉGI MAGYAR DIÁK-ÉLETBŐL V. S. (1895. 6. 90.) Magyarország
főpapjai díszes sorának egész nemzedékei nyerték tudományos és szellemi
kiképzésűket abban a nevezetes tanintézetben, mely a Collegium Germanicum neve alatt emelkedett világhírre. Pázmány
Péter által buzgón támogatva, a magyar katolikus teológusok Mekkája volt
századokon át. Alig látunk valakit díszes egyházi polcon, aki emelkedésének
alapjait ne ott vetette volna meg. Az intézet egész múltja karöltve halad
politikai és művelődési életünk fejlődésével.
Magyar, osztrák, elszászi, bajor,
francia, Rajna vidéki, sziléziai, svéd, westfáliai,
tiroli, vegyesen látogatta azt a fényes intézetet. Magyar legalább 12 fordult
meg évente az intézetben, mióta Gergely pápa ezt a számot megállapította.
Valamivel több hely jutott a németeknek.
Ha a fölvétel bevégzett ténnyé vált, s a rektor erről
hivatalosan értesítette is a folyamodót, ennek a szerencsés sorskegyeltjének
nem akadt más dolga, mint fölkapni egy megrakott társzekérre, melyen vásárra
menő kalmárok vitték portékáikat az örökös tartományokba. Onnan a legelső
gályán duzzadó erszénnyel megkezdi viszontagsággal teljes utazását Velencén át
Rómába. Ügyelni kell arra, hogy ha csak egy éjét töltött is a jövevény diák a
kollégium falain kívül, eljátszotta minden jogát a fölvételre. Minden újonnan
belépőnek három napot kellett teljes zárkózottságban töltenie. Azután megáldozni
a Szent Péter templomban, mire kikérdeztetvén a páterek által lelki állapotuk
felől, végre fölvehettek a talárt, s beléphettek a novíciusok sorába. De csak
hat hó múlva esküdtek fel, rendesen pünkösd napján, nagy ünnepélyességek
között.
Az egész kollégium legfőbb felügyeletét hat bíbornok vezette.
Ennek élén a rektor állott a segédjével, ki a külső rend fenntartására ügyelt
fel.
Nyolc kamra, mindenik egy-egy szentről elnevezve, fogadta
magába az összes növendékeket. Mindenik kamrában superlátos ágy, szék, asztalka
és szekrény volt. A kamra feje egy-egy prefektus, rendesen idősebb pap volt. Ezeknek
szigorúan kötelességévé volt téve az alájuk rendelteket szemmel tartani. Csak
hét órán át volt szabad aludniuk, s azután kezdetét vette a tanulás. Ez úgy
folyt, hogy a leckét régi módszer szerint, diktálás után írták, azután bizonyos
órákon egybegyűlve, a hallottakat ismételték s azok felett vitatkoztak. Kétszer
egy évben, májusban és szeptemberben tartottak vizsgálatot, melyet a
hanyagabbaknak néha meg is kellett ismételniük. A kiválóbbak közül minden
osztályban egy-egy bidellust (pedellus) választottak ki, aki nem közönséges kiváltságokkal
bírt, és vezette a többség tanulmányait is. Minden nap egy félórán át a
gregoriánus énekek gyakorlata volt kiszabva, melyből évente szintén vizsgálatot
tartottak.
Nincs az a kaszárnyáé vér és vas mai
uralma alatt, mely a zsarnoki idomítás szorosabb
fegyelmével nevelné a katonaságot, mint
századokon át a vallásos hit apostolait ez az intézet.
Egy múlt századi latin forrás, Július
Cordara jezsuita monográfiája után.
*
The historiographer Julius Cordara, who
lived near Ricci and seems to have known him intimately, deplored this choice:
"Eundem tot, inter iactationes
ac fluctus .
*
A „germanikumot”, hivatalos nevén a Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricum de Urbe intézményét
az 1552-ben alapított német, illetve 1578-ban alapított magyar kollégium
egyesítésével III. Gyula pápa hozta létre 1580-ban.
http://gyor.egyhazmegye
A NŐOKTATÁS AZ ÉSZAK-AMERIKAI
EGYESÜLT-ÁLLAMOKBAN Krécsy Béla. (1896. 11. 161.) Az európai
műveltségnek elmaradottsága az, hogy a női tehetséget még mindig a férfiénál
alsóbb rendűnek véli, szűk térre korlátozza. Amerikának a nők szellemi
fölszabadítása terén tett óriási haladását oly lassú léptekkel követi, hogy ki
tudja, mennyi idő fog még eltelni, míg Európa művelt népei a szellemi téren oly
egyenlőséget biztosítanak a nőknek, amilyet azok az Egyesült Államokban már
évtizedek óta élveznek?
Az amerikai nőoktatás rendszere leginkább abban tér el a
miénktől, hogy ott úgy az elemi, és középiskolákon, mint az egyetemeken is, a vegyes
oktatás dívik. A fiú- és lánytanulókat ott az iskolákban mindvégig együtt
tanítják. A fiú- és leánytanulók nincsenek egymástól csoportok szerint
különválasztva, hanem vegyesen ülnek. A középiskolák felsőbb osztályaiban
szokásos, hogy a lányok az első padokban ülnek, a fiúk pedig a hátsó padokban
foglalnak helyet. Nincs zsúfoltság, mert a tantermek tágasak és rendesen csak
kevés számú tanuló van bennük elhelyezve. Ezt az amerikaiak igen fontos
dolognak tartják. Az Egyesült Államok elemi és középiskoláiban a nőtanítók
száma átlag 68 %.
TESTGYAKORLÁS: GYAKORLATOK
VASGOLYÓKKAL
Nagyon óvakodnak az amerikai tanítók, hogy hosszú leckékkel
ne untassák, s ne terheljék túlságosan a tanulókat se testileg, se szellemileg.
Az egy-egy tárggyal foglalkozó leckék rendesen rövidek, 20—30 percig tartók,
azután más tárggyal frissítik fel az elmét. Ugyanazt a tantárgyat napjában
többször veszik elő. Továbbá az is szokás, hogy napjában bizonyos időközökben
2—3-szor is megszakítják a leckéket, s olyankor a tanulók helyeikről felállva,
magában a tanteremben 3—5 percig tartó különféle mozgási, testtartási és
lélegzési gyakorlatokat végeznek. Ilyen u. n. szabad-gyakorlatok
a vasbotokkal és vasgolyókkal végzett gyakorlatok különösen kedveltek. Azok,
úgy a helyes testtartásra, mint a test edzésére, erősítésére igen jó hatással
vannak.
Ma már nincs Amerikában egyetlen tudományos pálya sem, melyre
a nők nem találhatnának alkalmat tetszésük szerint való kiképeztetésükre. Alig
is van ma már oly tudományos pálya, melyen Amerikában nők meg nem kísérlettek
volna erejüket. A tapasztalás ez irányban azt bizonyítja, hogy a női tehetség a
férfi tehetséggel bármely tudományos pályán megbírja a versenyt. A női
tehetséget a szellemi pályák bármelyikéről eltiltani nemcsak fölösleges és
korunk szabadelvű irányával meg nem egyező alaptalan elfogultság. A férfiak
részéről valóságos önzés, mi az erősebb nemhez a gyöngébb nemmel szemben
egyáltalában nem méltó
A budapesti piarista
kollégium története
(1895. 29. 475.) Ilyen cím alatt jelent meg a napokban egy nagy negyedrétű,
ötödfélszáz lapra terjedő, illusztrált könyv. A munkát Takáts Sándor
tanár írta és Hornyánszky Viktor nyomtatta.
A budapesti piarista kollégium Pest városának legrégibb
iskolája. 1717-ben alapította a főváros, s szakadatlanul működik. Fennállása
óta százezer tanuló nyert benne oktatást, a hozzá csatolt«nemzeti
fő elemi oskola »-ban pedig több mint negyvenezer.
Ez intézet falai közt élt közel negyedszázadig Dugonics
András (1740-1818), Révai Miklós (1750-1807). Itt tanultak
egykor: Vörösmarty Mihály, Lenau, Petőfi Sándor, báró
Jósika Miklós, Katona József, Bajza, Verseghy, Bacsányi János, Széchenyi István
gróf és titkára Tasner, Dessewffy József, Toldy
Ferencz, Fejér György, Ráday Gedeon gróf, Martinovics Ignácz, Madách Imre, Pauler
Gyula, Mészáros Lázár, az első magyar hadügyminiszter, Perczel Mór,
Szentkirályi Mór, Klauzál Gábor, egy sereg egyetemi tanár, író, miniszter,
képviselő, művész, fővárosi polgármester.
A FELNŐTTEK OKTATÁSA (1897. 5. 67.) Az országgyűlésünk a népoktatási
törvényt 1868-ban alkotta. A külföldről haza tért nagy hazánkfia, Tiirr István, vetette fel a felnőttek
oktatásának eszméjét, minthogy erről a törvény külön nem gondoskodott. A fővárosi
népoktatási kör alakításának eszméjéért föllelkesült Irányi Dániel
tette meg az indítványt a központi körnek bizottsági ülésén. Az első évi
jelentés, mely 1871. július 19-én adatott ki, már arról tanúskodik, hogy 25
rendes tanfolyamban, és a városi kényszer-dologházban 1880 egyén részesült
oktatásban. A lefolyt 25 év alatt pedig összesen 14 819 férfi és 11 235 nő,
vagyis együttvéve 26 054 felnőtt egyén részesült a kör útján ingyen rendes
oktatásban és láttak el részben ingyen tanszerekkel. A Budapesti Népoktatási
Kör példa adóan hatott a társadalomra. Megmutatta, mit kell és lehet tenni társadalmi
úton is a közművelődés érdekében.
A kör népszerű előadásaival nemcsak a legszükségesebb ismeretekkel
látta el, hanem a magyar nyelv megtanulására is serkentette az önként
jelentkezett hallgatókat, kik örömmel ragadták meg az alkalmat műveltségbeli
fogyatkozásaik pótlására, s a magyar nyelv elsajátítására. Legújabban azt
határozta el a Népoktatási Kör, hogy tanfolyamai mellé könyvtárakat is állit, s
hogy a szegény leányok számára ingyenes háztartási tanfolyamokat fog szerezni.
Arany
János tanárrá való meghívása Benkő Imre
(1897. 773.) A szabadságharc viharos
idején bezárultak az iskolák. A nagykőrösi régi református kollégiumban is
«elhallgattak a Múzsák». Házőrzőül csak két öregebb tanára maradt otthon: Varga
János és Fitos Pál, míg a fiatalabb Galgóczy Károly
tanár az ifjúság serdültebb részével kardot kötött, s a csatatérre ment.
Az iskola az 1849. év őszén kezdte
meg újra működését 140 növendékkel, a régi lineáris rendszer szerint úgy, hogy
az alsó osztályokat végzett deákok tanították. A felső osztályokban pedig az
előbb említett két öregebb tanár mellett előbb Fazekas Lajos, majd Ozsváth
József ideiglenes tanárok vezették az ifjúságot. Az iskolát kormányzó
egyháztanács megválasztotta 1850. április 7-én a költészet és szónoklat
tanszékére Mentovich Ferenczet, a természetrajz, chemia és az elméleti gazdaságtan tanszékére pedig Jánosi
Ferenczet, kik mindketten tevékeny részt vettek a nemzeti küzdelemben, lőpor-
és gyutacs-készítéssel mozdítván elő a haza védelmét. A két bujdosó a
nagykőrösi iskolánál menedéket és alkalmazást, az iskola pedig bennük kitűnő
tanárokat talált.
Az 1850. év azonban nehéz helyzetbe
juttatta a hazai protestáns iskolákat. Az abszolút kormány kiadta az «Organisations-Entwurf»*-ot, s
elrendelte, hogy minden középiskola ennek követelményei szerint szervezkedjék,
különben elveszti nyilvánossági jogát. Súlyos anyagi áldozatot kívánt e
szervezés a fönntartó testületektől, midőn a 8 osztályú főgimnázium ellátására
12 rendes tanár alkalmazását követelte. Az «Entwurf»
szerint szaktanári rendszert kellett alkalmazni, az egyháztanács fölszólította
régibb tanárait, hogy mely szakok ellátására vállalkoznak. Szász Károly, a
mostani nagyérdemű püspök, ki már akkor is, mint alig 22 éves ifjú, több sikerült
költeményével figyelmet keltett, ajánlkozott, hogy ő átveszi a matézis
tanítását, a magyar irodalomra pedig hívják meg Arany Jánost. Az intéző férfiak kapva kaptak az ajánlaton, s az
1851. év október 8-án tartott egyháztanácsgyűlés nagy lelkesedéssel választotta
meg Aranyt, a magyar irodalom tanárául.
*Az Entwurf fontos
dokumentuma a magyar iskoláztatás történetének. Jelentős mértékben
előmozdította a középiskolák fejlődését, noha ez a fejlődés nem ment végbe
megrázkódtatások nélkül. A szaktanári rendszer bevezetésére, a
laboratóriumok, szertárak előírás szerinti fejlesztésére sok helyütt nem nyílt
lehetőség (a nyolcosztályos gimnáziumnak 12, a négyosztályosnak 6 rendes tanár
alkalmazását írták elő). Éppen ezért több - korábban híres - iskolának be
kellett zárnia kapuit.
/magyar-irodalom.elte.hu/nevelestortenet
Egyház
Utazás Niponon át (1894.
10. 150.) FERENCZ FERDINÁND FŐHERCZEG FÖLDKÖRÜLI ÚTJA. Írta a Vasárnapi Újság
számára egy tengerésztiszt az Erzsébet
hajó födélzetén. A niponiak szeretik templomaikat
hatalmas fák közé, árnyékos ligetekbe építeni. Narának
legérdekesebb temploma a Kaszuga templom, melynél láthatni
a mikók vallásos tánca, az ősrégi kagura. A mikók templom-szűzek, a sinto vallás Vesta-szűzei; többnyire papok leányait választják e célra.
A kaszagu-templomon kívül legnagyobb nevezetessége Narának Buddha óriási ülőszobra, a Daibutsu
(dai nagy, Butsu-Buddha),
mely a legnagyobb Niponban. A bölcs egy kinyílt
lótuszvirágon ülve ábrázoltatik. Magassága 56 láb.
FERENCZ FERDINÁND FŐHERCZEG
FÖLDKÖRÜLI ÚTJÁBÓL. Buddha óriási ülőszobra Nipponban
A Müderai sinto
templom elő-fokon épülve szép kilátást nyújt a Bisoa-tóra.
Nagoja legnagyobb nevezetessége, a várkastély, mely
egyike Nipon legnagyobb és legpompásabban berendezett
középkori épületeinek. Az újabb korban katonai intézetek elhelyezésére használják.
Nipon büszkeségét, a szent hegy, a 13 000 láb magas Fudsijama. Érthető, hogy miért zarándokolnak
a niponi nép ezrei vallásos kegyelettel e hegyre. A
hatás, melyet a Fudsijama mindenkire, aki először
látja, tesz, a természetfölöttiség. A hatalmas tűzhányó magában állva mered föl
az égnek óriási magasságig. Alját többnyire felhőréteg takarja el, mely fölött,
mint egy csodatünemény, úszik hófödte csúcsa.
A MŰVÉSZET KÖRÉBŐL (1895. 22. 351.) A művészetek története egyre tágabb
tért hódít. A külföldön,, melyre oly sokat szeretünk
hivatkozni, a laikus körök is mind behatóbban foglalkoznak ezzel a tudománnyal.
Egy vállalat indult meg Berlinben a Grote könyvkiadó
cégnél Műtörténet címmel, melyet Schultz
Alvin tanár írt. Igen szépek a képei is, melyek a szöveget kísérik. Ezekből
a képekből mutat be lapunk néhányat.
A
COLLEONI-KÁPOLNA BERGAMOBAN
Az egyik kép tárgyát, az olasz kora-renaissance
ízlésben készült bergamói Colleoni-kápolnát, Amadeo Giovanni
Antonio (1447—1470) építette. Mint szobrász ő készítette a Colleoni-kápolnában
Colleoni tábornoknak és leányának, Colleoni Medeának síremlékét. A bergamói
gazdag homlokzatú kis kápolna, mely a Santa Maria Maggiore-templom
szomszédságában áll, nagy gonddal épült, hét évig (1470— 1477) tartott. A
homlokzat készítésénél fehér, vörös és fekete márványt használtak. A homlokzata
az architektúrai részletek finomsága, s a díszítésül használt domborművek
szépsége által válik ki.
*
AMADEO, Giovanni Antonio in the Web Gallery of Art , a searchable image
collection and database of European paintings…
/amadeo/certosa.htm
A CISZTERCI-REND EMLÉKKÖNYVE (1896. 4.
51.) A ciszterci-rend a
Szent Benedek-rend szerzetéből fejlődött ki a közép-korban. A francia bencések
közül néhány tag a régi szigorúság visszaállítását követelve, kiválik és a Leignes folyó mellől Cisterciumba
(Citeaux) érkezik s ott letelepedvén, Szent Róbert
alatt szervezkedik 1098-ban. A ciszterci-rend önállóvá, s a többi szerzetektől
függetlenné levén, csakhamar különböző rajokat ereszt, s küld Európa művelt
országaiba. II. Géza uralkodásának elején érkezik az első néhány cisztercita Cikádorra (a mai Bátaszékre, Tolna megyébe) 1142-ben. III.
Béla telepítette be állandóan a cisztercitákat, egyenesen Cisterciumból,
1179-ben. Megalapítván az egresi apátságot (Torontál megyében), később pedig a
bakonyi, a zirci (Veszprém megyei) apátságot. Ezt csakhamar
követték a pilisi, pásztói, szentgotthárdi s még vagy húsz más apátság.
Fáradhatatlan tevékenységük létesíti az egri szőlőhegyek
beültetését. Nagyobb területű gazdaságaikban valóságos majorok vannak, ahol a
különféle mesterségeket is űzik. E mellett betegápolással is foglalkoznak, de
különösen a kereszténység tanait hirdetik. Néhány évtizedi itt lakásuk után az
eredmény megmutatta, hogy III. Béla királyunk nagyon okosan cselekedett, midőn
őket hazánkba telepítette. A magyar műveltség történetében szép szerepet
vittek, kivált az Árpádok alatt. A fejlettebb Franciaországgal folytonos
összeköttetésben maradtak, oda küldtek ki néhány tehetségesebb rend-tagot
tanulni. Ők veszik kezükbe a székesfehérvári, egri, pécsi gimnáziumok
vezetését, s később a bajai iskoláét is. A ciszterci apátságok közt a zirci
lett a magyarországi ciszterciták középpontjává, főkép
akkor, midőn vele a pilisi és pásztói apátságok egyesültek. A jelen században
mindig kiváló tehetségű férfiak foglalták el a zirci apáti széket. A jelenlegi
apát, Vajda Ödön, méltó nagy
elődjeihez.
*
Vajda Ödön O.Cist, születési nevén Vajda
Pál (Kaposvár, 1834. . - Zirc, 1911) ciszterci szerzetes, zirci apát. Irányítása alatt restaurálták az apátsági templomot.
Az első
magyarországi görög szert, római katolikus lelkész Amerikában
(1896. 9. 137.) Dzubay
Sándor, volt Munkács-egyházmegyei görög katolikus áldozár. Született Kálnokon, Bereg megyében 1857-ben. Iskoláit
Ungvárt és Szepes-Iglón elvégezvén, 1876-ban az
ungvári papnöveldébe vétetett föl, hol bevégezte tanulmányait. A «Fulda» nevű hajón indult Brémából, s 1889. március 3-án ért
partot New-Yorkban. 1891-ben április hónapban értesülvén a leisering-i
hívek elhagyatottságáról, sietett segítségükre.
Hozzá fogott egy kéttornyú, gót stílusú, két oltárral
és freskó - falfestéssel díszített templom építéséhez. A hívek, saját
filléreiken emelt Isten hajlékában, menten minden más nemzetiségű papok mostoha
gondozásától, saját nyelvükön, magyar nyelven, saját lelkészük vezetése alatt
imádhatják a Mindenhatót. A templom Amerika fölfedezésének négyszázados évfordulója
napján teljesen elkészült, s jelenleg már készen áll a hívek befogadására.
A LEISERINGI MAGYAR
GÖRÖG KATOLIKUS TEMPLOM ÉSZAK-AMERIKÁBAN
A templom, melynek fölépítését Thalmann Wyss mérnök 18 000
dollárért vállalta el, 80 láb hosszú, 32 láb széles, oldalfalainak magassága —
az alapot nem számítva — 15,5 láb; belső szélessége 23 láb, tornyainak
magassága 85 láb. E gót stílusban épült templom, melyet képben is bemutatunk,
egyike a legcsinosabbaknak. A templomhoz 85 helység hívei tartoznak. Van 3
egyesülete, melyeknek célja a szűkölködők segélyezése, s a meghalt egyleti
tagok gyermekeinek és özvegyeinek fenntartása. Ily rövid idő alatt, senkitől
nem támogatva, senkitől elismerést nem várva, csupán hívei ragaszkodása, buzgósága
és törhetetlen akarata segítségével alkotott ily sokat.
A KASSAI SZÉKESEGYHÁZ. Dr. Nyári Sándor (1896. 36. 591.) A Felvidék
történetileg híres városa, Kassa, szeptember 6-án ünnepet tart. E napon
szenteli fel Bubics Zsigmond, a kassai egyházmegye
püspöke, a megújított ősi székesegyházat. A múlt századok történeti eseményeit
átélte, de az idő viharai megviselték, s most új alakban fog ismét egyházi
rendeltetésének átadatni.
A kassai székesegyház első alaprajza, mely alapfalaiban
napjainkig fennmaradt, a XIII. század elejéről, talán a XII. végéről való.
Akkor csak egyszerű, egyhajós templom volt, miként ezt az újabban fölfedezett
alapfalak tanúsítják. Ez a legrégibb épület azonban csakhamar elpusztult, mert
már 1283-ban említés tétetik az újabb templomról, mely a régi helyén épült
magyar szent Erzsébet tiszteletére. Habár Zsigmond király aránylag sokat
áldozott is a templom céljaira, az építkezés az ő uralkodása alatt csak némi
megszakításokkal haladt előre.
A KASSAI SZÉKESEGYHÁZ
DÉLI HOMLOKZATA
Az 1875-iki nagy vihar okozta rongálások kijavítására Trefort
Ágoston miniszter Schmidt Frigyes bécsi tanár javaslatára Steindl
Imre budapesti műegyetemi tanárt, az új országház mesteri építőjét bízta
meg.
A templomnak legnagyobb műkincse az a ritka szép főoltár,
melynek középső tornya az ablak felső részéig ér fel és ezt, valamint az
oldaltornyait is gazdag faragványú apró tornyok díszítik. A főoltár szárnyain
elhelyezett képek három csoportba vannak beosztva. 12 képen magyar szent
Erzsébet életét, 24-en a Passió jeleneteit és 12-őn szűz Mária életét tárja
elénk.
Defoe. (1897. 5. 67.) Defoe vagy de Foë Dániel Londonban
született 166l-ben. Atyja jómódú mészáros-mester volt, aki fiának tehetségéhez
mérten a legjobb nevelést adta, főleg mikor észrevette, hogy a fiút az Isten
szép elmebeli tehetséggel áldotta meg. És mégis, a fiatal Defoe sem a papi, sem
a politikai pályára nem lépett, hanem mihelyt embernyi emberré cseperedett,
üzletet nyitott és kereskedő lett belőle. Abban az időben Angol ország vallási torzsalkodások színhelye volt.
Az anglikánusok és puritánok között állandó összekapások
voltak napirenden. A szószéken, a magánéletben civakodtak, sőt még a
politikában is kétfelé oszlott a nemzet. Defoe testtel-lélekkel a puritánok
közé tartozott, s amilyen egyenes gondolkodású ember volt, nem is titkolta,
hanem tollat ragadott kezébe és felcsapott írónak. Kíméletlenül ostorozta a
hatalomra vergődött pártot, mely a puritánokat mindenáron el akarta nyomni, s a
keresztényi szeretet helyett a gőgöt és hatalomra törekvést tűzte ki
feladatául. Mikor aztán a lappangó tűz lángokban csapott fel, s Angol országban
kitört a harc, Defoe kardot kötött az oldalára és harcolt ritka bátorsággal és
nemes lelkesedéssel.
DEFOE A PELLENGÉREN
Orániai Vilmos váratlanul meghalt, s utána Anna
királyné került a trónra. Az a párt, melynek egyik oszlopos tagja volt Defoe,
megbukott, fölülkerekedtek újra ellenségei, akik ugyancsak siettek, hogy ártalmatlanná
tegyék a híres, nevezetes Defoe Dánielt. Alkalom is csakhamar kínálkozott erre.
Ugyanis Defoe írt egy költeményt, melyben a hatalomra jutott pártot kigúnyolta,
emiatt elítélték pénzbírságra, 7 évi házra s háromszor pellengérre állították. Defoe nem panaszkodott, nemes büszkeséggel
tűrte a büntetést, a megaláztatást. Mikor kalodába tették a fejét és kezét az
utcán, ezer meg ezer ember dicsőítette őt, ünnepelték, virágokkal halmozták el,
diadalmenet volt, mikor a börtönből hozták, s mikor a börtönbe visszakísérték.
Ötvennyolc éves korában adta ki «Robinson»-ját. S ezért a világhírű könyvért mindössze 100 forintot
kapott a kiadójától. Ha manapság adta volna el, dúsgazdag emberré tette volna
ez az egy könyv, ő pedig közel kétszáz kötetet hagyott hátra, kiváló tudományos
munkákat, érdekes elbeszéléseket, regényeket és mégis szegény maradt. Robinson Crusoe
azóta bejárta az egész világot. Először lefordították franciára, aztán németre,
a többi európai nyelvekre, sőt még az arabok is gyönyörködnek benne.
Daniel Defoe (1661 –
1731.) angol író, újságíró. Az angol felvilágosodás egyik nagy alakja.
A kolostorok
világából (1897. 6. 90.) 200 lapra
terjedő könyv hagyta el a sajtót a Franklin Társulat kiadásában Dedek Crescens Lajostól. Címe Kolostorból-kolostorba.
Orosz-Lengyelország, Galícia, Morva- és Csehország, Bosznia legnevezetesebb
kolostorain vándorol végig Dedek. A rendek közül
magyar földben csak egyetlen egy szerzet, a pálosok szerzete vette eredetét.
Özséb esztergomi kanonok buzgólkodása nyomán, 1246 körül szervezkedve s
benépesítve később az orosz Csensztohova* világhírű
kolostorát is.
Elterjedt a téves hit, hogy a karthauzi szerzet tagjai
a «Memento mori»-val köszöntik egymást. Dedek
könyvéből megtudjuk, hogy e köszöntési módozat a franciaországi pálosok
jellemzője, akiket «halál-testvérek»-nek is szokás
nevezni.
A szent ferencrendiek és domonkosok szerzeteit Olmücben keresi föl a szerző. Amannak neve már csak a
történeti múlté, mert Olmücben ma már a ferenciek nincsenek. De a régi templom és kolostor, mely
most a domonkosoké, eredetileg a ferenceseknek köszönhette létrejöttét. Ők
voltak azok, akik 1480 nyarán, mikor Morvaország fölött félelmes vihar
száguldott végig, a föld megingott a az égbolt,
mindenki a végítélet elközeledését várta, imáikkal megmentették a várost. Mikor
a XIV. században a fekete halál dühöngött egész Európában, s csupán a rend
tagjai közül 124 000-et ragadott el, akkor hazánkban a ferencesek oly
önfeláldozóan ápolták a betegeket, hogy a nép hálából «barátainak» kezdte őket nevezni.
Hosszasabban időzik Dedek a
hetvenhét tornyú város, Prága premontrei rendjénél, az osseggi**
cisztercitáknál. A boszniai trappistáknál, leírva szigorú életmódjukat, durva
és fekete kenyerüket, zsiradéknélküli, sóval és meleg vízzel készült ételeiket,
kemény munkájukat. Csodálatos világa ez a világtól való teljes elvonulásnak, a
mely a sokat emlegetett, de csak kevesek által ismert szerzet tagjait környezi,
a kik mindig felöltözötten alusznak.
A trappisták élete folytonos kemény munka és
imádkozás közt telik el. Hajnali két órakor már felkelnek, hogy közös imáikat
elvégezzék, ami fél öt óráig tart. Ezután hatig elmélkedéssel töltik az időt,
azután megint a templomba mennek ájtatoskodni. Hét órakor munkaruháikat öltik
fel s dologba állnak, így telik el idejük a legnagyobb nélkülözések közt. Az
ételeket zsiradék nélkül, sóval és meleg vízzel készítik. Olajat,
vagy vajat sem használnak. Ruhájuk durva fehér vászonból áll, s a mezei munkára
való tekintetből térden felüli bőrtalpú szövetharisnyát hordanak, lábukat pedig
nehéz fapapucsok fedik. Loyola Ignácz
azon rendelkezését követik a jezsuiták, hogy öltözetükben azon tartományok
szokásaihoz alkalmazkodjanak, ahol működnek. Innen van, hogy a két jezsuita
külseje oly annyira elüt attól, amit európai kartársaiknál megszoktunk. Mandarinos
ruhában láthattuk hazánkfiát is pár éve, midőn Kínából látogatóra hazajött
Magyarországra. A jezsuiták alkalmazkodási képességének tulajdonítható, hogy
olyan országokban is tartózkodhattak s működhettek, hová előttük keresztény pap
be sem tehette a lábát.
*Częstochowa, Csensztohova
(Lengyelország) város a Warta folyó partján.
**Osek (deutsch Ossegg)
ist eine Stadt in Tschechien.
A
ceglédi ref. templom (1897.
16. 252.) A templom bazilika-szerű épület, a protestáns egyházban szokatlan
nagyságú. Benne mintegy 6000 ember fér el. Most nem alapjától kezdve épült;
csak befejezték. Építeni még e század harmadik tizedében kezdték. Cegléden
1834-ben tűzvész dühöngött, s a városnak egy jó részét elpusztító vész
alkalmával a reformátusok temploma is leégett. Akkor határozta el az
egyházközség mostani monumentális temploma építését. Tervet az akkori híres
templomtervező, Hild József építész által készíttetett, s már 1835-ben
hozzáfogott az építtetéshez.
A Hild által készített tervrajz az
építkezés megkezdése óta elmúlt 50 év alatt nyomtalanul elveszett. Az
egyházközség újabb pályázatot hirdetett a csonka templom befejezési tervére. A
pályaműveket az akkor még élő Ybl Miklós műépítész elnöklete alatt budapesti
építészekből alakult bizottság megbírálta. Balázs Ernő budapesti építész-mérnök
terve ítéltetett a kivitelre alkalmasnak, és a Hild által tervezett
monumentális kezdethez méltó befejezésnek. Ez újabb építkezés öt évig tartott.
Végre hazánk ezeréves fennállásának ünnepére teljesen elkészült a nagyszabású
egyházi épület.
Színház
Sibai, vagyis japáni színház. Reményi Ferenc. (1895. 10. 148.) Aszaksza
közelében levő színház, egyike a legjobbaknak. A múzsák e temploma feltűnően hasonlított
a mi falusi szérű-színházainkhoz, japáni jellegét kivéve. Egy jó nagy deszkabódé,
melynek csak óriási kínai betűkkel befestett hirdetmények és merész ecsettel
festett tarka képek, a programon lévő darab főbb jeleneteit ábrázolva, továbbá
néhány papiros lámpa adott némi színházias külsőt. Előtte egy egész sereg riksa
állott, jeléül, hogy az előadás még tartott. A színház szomszédságában színes
lampionokkal szépen felpiperézett teaházak vannak, a melyek az alapos — 12
óráig tartó — műélvezet közben az anyagi élvezetekről meg nem feledkező
látogatókat mindenféle «frissítőkkel» látják el. Ugyanott szokta a vagyonosabb
japán gavallér déli étkezését, két felvonás közben, vagyis «két függöny között»
tartani, valamint az estét, az elmúlt nap színházi élvei után.
A nézőtér tömve volt emberekkel, a kik közt minden kor, és mind a két nem képviselve volt. A földszint magas lécekkel négyzetes, szalmagyékényekkel kibélelt rekeszekre volt osztva, melyekben átlag 6—6 ember ült, nem széken, hanem tulajdon sarkain. Egyesek a hosszú előadás folyamán mégis megsokallván a keményes ülést, a színházi szolgától egy lapos vánkost kérettek ki.
SZÍNI ELŐADÁS JAPÁNBAN.
A négyzetes nézőtér két oldalán két-két «páholysor»
futott a földszint felett. Egy nyaktörő lajtorján felmászván az első emeletre,
helyet foglaltam egy véletlenül üres páholyban. Szerencsére akadt még egy ülő-vánkos
is. A szolgák kötéltáncos szerű ügyességgel járkáltak a rekeszeket elválasztó
léceken ide-oda, hozva a közeli teaházakból az elmaradhatatlan teát,
édességeket és kalácsot.
A jelenetek majdnem minden szünet nélkül követték
egymást. A színpad t. i. egy forgatható korongból áll,
melynek mindig csak egyik felén játszanak; a másik fél korongon a következő
jelenet dekorációját készítik elő. Jelenet-változásnál tehát csak a korongon kell
egyet fordítani. Nem kevésbé hasznosnak látszik a japán színháznak egy másik
sajátsága, t. i. a „virágösvény”. Kettő van belőlük, hosszúkás folytatásai a
színpadnak, és keresztül nyúlnak a nézőtéren is.
Sokszor e virágösvényeken jönnek vagy távoznak a szereplők. A nézőknek ily
módon alkalmuk nyílik a színészek öltözékeit, játékát közelebbről is látni.
Egy, a színpad és a nézőtér közé ékelt ketrecben
rejlik a zenekar. Csaknem szüntelenül „megfelelő” zenével kíséri a cselekvényt.
Érzelmes, szelíd helyeken cincogó hangokkal igyekszik az érzelemnek mélyebb
kifejezést adni. Öldöklő jeleneteknél azonban valóságos pokoli gongrecsegéssel
és tányérkongással illusztrálja a fékezhetetlen szenvedélyeket.
A pécsi új színház (1895. 40. 661.) A pályatervek közül
a bíráló bizottság Steinhardt és Láng építészek
tervét jutalmazta első díjjal, s a kivitellel is őket bízták meg. 1893 tavaszán
fogtak hozzá a pályanyertes tervezet megvalósításához a tervező építészek művezetése
alatt. Az épület készen áll; október 5-én adták át ünnepélyesen
rendeltetésének.
A középső főbejárat tágas
előcsarnokban folytatódik, melynek két oldalán pénztárak és karzati lépcsők
vannak. Utóbbiakhoz külön kapuk vezetnek kívülről. A főkapu irányában négy
méter széles szabad feljáró lépcsők emelkednek a földszintig. Kocsin érkezők
magában az épület belsejében találnak megállóhelyre, amennyiben a mélyebb
talajszínen kocsi-átjárót készítettek. Ez alsó megállóhelyről lépcsők
szolgálnak az előcsarnokba ugyancsak a földszintre vezető tágas lépcsők elé. A
földszinten 244 ülő- és 90 állóhely van. A földszintre vezető lépcső után rövid
és kényelmes lépcsőkarokon jutunk az erkélyekhez és emeleti páholyokhoz. Negyven
páholy fogad be 5—5 személyt. Erkélyszék van 37. Gondoskodtak továbbá két
rendkívül nagy színészpáholyról is. A karzaton 268 az ülő- és 200 az állóhely.
Összesen tehát ezer látogatónál több fér el a színház nézőterén.
A patkó-alakú nézőtérről kilenc méter széles és közel nyolc
méter magas nyíláson keresztül láthatunk a színpadra, amely tizennyolc
méternél szélesebb és nyolc méter mély, és a melyhez újabb nyolc
méter mélységű keskenyebb hátsó színpad csatlakozik.
A pécsi Zsolnay-gyár szállította a homlokzat összes
szobrászmunkáját e kemény anyagból, mely acéllal szikrát ad. Ebből valók az
oszlopok és a figurák, valamint az ablakok fölötti mellszobrok is, a melyek
Vörösmartyt, Kisfaludy Károlyt, Szigligeti Edét, Kölcseyt és Erkel Ferenczet
ábrázolják. A díszes épület csaknem egészben magyar iparosok keze munkája. A
vállalkozók legnagyobbrészt pécsi lakosok. Az előfüggönyt Molnár Árpád
festette. Fejezzük ki örömünket a magyar építő művészet itt elért nagy sikere
fölött és reméljük, hogy színházépítéseknél itt a hazában fogják keresni azt, amit
itt a hazában meg is találhatnak külföldi segítség nélkül. K. M.
BALASSA BÁLINT. Láng Menyhért (1896. 4.
58.) Eredeti opera 3
felvonásban Szövegét Tóth Kálmán Dobó Katica című színműve után írta: Hamvvas
József. Zenéjét szerzetté Farkas Ödön. Először adták a Magyar
Királyi Operaházban 1896. január 16-án.
HONTHY HÁZA. Láng
Menyhért.
(1896. 8. 121.) Színmű 3 felvonásban.
Írta Herczeg Ferencz. Előadatott először a Nemzeti Színházban február hó 14-én.
Farkas Ödönt
régi pesti nemes család sarjadéka. Az operaírás terén első műve az
egyfelvonásos Bajadér, mely Budán 1874. évben több ízben tetszés mellett
adatott elő. Első nagy operája, «A vezeklők», a
budapesti operaházban 1894. év tavaszán adatott elő először. Végre a tiszta
magyar stílusban írt Balassa Bálint három
felvonásos operája e hó 16-án került először színre. Van egy nagy hibája az
operának, s ez a rémséges rossz szöveg. Valóságos művészet kellett a Tóth
Kálmán szépséges Dobó Katicáját így tönkre csúfítani.
Balassa Bálintnak elvitázhatatlan nagy érdeme a nemzeti
színezet, de még inkább a magyaros zamat. A szerzőnek sikerült béklyóiból
kiszabadulnia, olyan igazán nagyon szép valamit tudott alkotni, mint pl.
az első felvonás hatalmas kar-fináléja, a második felvonásbeli hatalmas ötös,
főleg pedig a megrázó ima-jelenet. Különösen szép a Balassa belépője, és kettese
Katicával. Első sorban Szilágyiné Bárdossy Ilona*
érdemel teljes elismerést. Az ő kackiás Katicájának méltó párja volt Arányi daliás,
szép Balassija, ki nemcsak gyönyörű tenorját ragyogtatta, hanem ezúttal nagyon
jól is játszott. Balassa balladáját annyi bensőséggel, hévvel dalolta.
Kétségtelen, hogy Balassa Bálint, melynek mindhárom
előadása alkalmával ritka, zajos volt a sikere, a műsoron marad, ahogy
nemsokára igazi nemzeti géniusz sugallta utódok fogják követni. Nem a forró
déli földöv. hanem a mi délibábos rónánk Halassá Bálint hazája. Ha megérzik is
rajta a nyers termőföld (mint egy néniét kritikusunk megjegyezte), előttünk már
csak azért is kétszeresen kedve, mert ha nyers is az a föld, a mi édes szülőföldünk
az.
*Bárdossy Ilona (1870–1933) szoprán.
A vígszínház (1896. 17. 267.) május elsején nyílik
meg Jókai, «Barangók» című színművével és Kozma
Andor prológjával. A király nem lehet jelen a megnyitó előadáson. Erről a miniszterelnök
értesítette az igazgatóságot, valamint arról is, hogy ő felsége a május hónap
első napjaiban tartandó díszelőadásra, amelyet 6-án tartanak meg, el fog menni.
Tudatta még a miniszterelnök, hogy ő felsége magánpénztára az udvari páholyok bérlete
fejében évi 4000 ezer forintot fog fizetni. A bérlet egyelőre három
esztendőre szól.
Színházi
adó Budapesten. (1896.
49. 824.) A főváros pénzügyi bizottsága ajánlja a színházak és mulató helyek
megadóztatását oly módon, hogy minden belépti jegy után négy százalékos adó
fizetendő. A színházak, cirkuszok, mulatóhelyek, ahol naponként tartanak
előadásokat, hetenként fizetnék be a városi adót a központi pénztárba, a
bevételek hiteles kimutatása alapján. A város százezer forintnál nagyobb
jövedelmet vár ebből.
MŰKEDVELŐ ELŐADÁS A BUDAI VÁRSZÍNHÁZBAN ( 1897. 14. 212.) Egy darabja a régi Magyarországnak,
annak a szellemnek, mely a magyar ruhát, a táncot is fegyverül tudta használni
nemzeti érzülete demonstrálására. Egy darabja annak a régi Magyarországnak, amely
szépanyáink idejében, II. József halála után ősi mezben, családi ékszerektől
csillogva jelent meg II. Lipót 1790-i koronázási ünnepélyén. Ötven év óta nem
látott az ország király-koronázást. Utoljára Mária Terézia, a nagy
asszony-király homlokát érintette Szent István koronája. Az örömmámor, a
lelkesedés Kárpátoktól Adriáig nem ismert határt.
A PALOTÁS TÁNC A VÁRSZÍNHÁZBAN TARTOTT
MŰKEDVELŐ ELŐADÁSON
Mágnás ifjaink és az arisztokrácia legszebb hölgyei
itt mutatták be a régi Magyarország egy nemes táncát, a palotást, mely
tele van daliás, festői fordulatokkal. Nyolc délceg pár járta, párduckacagányos
ifjak, azután nemes hölgyek, nehéz brokát szövetű, virágos selyemszoknyában,
ezüsttel hímzett, fodros köténykével, zsinórozott bársony pruszlikban. Talán
soha sem hallott még olyan tomboló tapsvihart a várszínház, mint aminő
fölhangzott, mikor gr. Zichy Aladárné, gr. Zichy Jánosné, gr. Széchenyi Hanna,
báró Eötvös Eolanda, gr. Károlyi Erzsébet, Beniczky Agatha és Fáy Vilma, táncosaikkal befejezték a
palotást…
Színészek
HUNYADI
LÁSZLÓ ELŐADÁSA PRÁGÁBAN (1894. 46.
767.)
Szilágyi
Arabella,
ki Szilágyi
Erzsébet nagy drámai erőt és énekbeli művészetet kívánó szerepét játszotta.
A vendégművészek egyformán osztoztak az est dicsőségében, melyet csaknem az
egész prágai sajtó nagynak mondott. A tetszésnyilatkozatok ez estén helyenként
tüntetésekké fokozódtak, s a prágaiak évek óta nem
emlékeznek tapsban, kihívásokban, koszorú- és bokréta-dobálásokban oly gazdag
estére, mint aminő Hunyadi Lászlón első prágai előadásán volt. A nagy sikerből
bőven kijutott a része Szilágyi Arabellának. Drámai alakításával és
énekművészetével legszebb diadalainak egyikét aratta Prágában. A La Grange-ária után tízszer
kellett a lámpák előtt megjelennie.
*
Szilágyi Arabella; Spiegel
Arabelle, Aranka (Sárvár, 1861.–Bp., 1918.):
énekesnő (szoprán). Tanulmányait a Színi Akadémián végezte. 1880–81-ben már
fellépett a Nemzeti Színházban. Bécsben Csillag Rózánál tanult. 1886-ban
lett az Operaház tagja.
KÉT MAGYAR ÉNEKESNŐ KÜLFÖLDÖN. (1896. 37.
615.) Két fiatal magyar
művésznőt mutatunk be, kik külföldön aratják babérjaikat. Egyikük Piváry Mariska.
Pár évvel ezelőtt a budapesti Népszínházban apróbb szerepekben lépett fel. Kicsinynek
találva itteni szerepkörét, búcsút mondott a Népszínháznak. Énekleckéket vett,
azután Bécsbe ment, hol a konzervatórium legszorgalmasabb növendéke lett. Tanulása
befejeztével a Carl-színházhoz szerződött, hol első felléptével már teljesen
meghódította a bécsieket. Azóta a színház minden új darabjában főszerepe van. A bájos magyar énekesnő rohamos fejlődését úgy
a bécsi sajtó, mint a Carl-színház jegyeit elkapkodó közönség egyértelműen
elismeri. Egy jól előadott dala után, a Bécsi Színház német közönsége ajkairól,
«hogy volt!» - kiáltás harsant föl. A magyar primadonna hálás,
a németek által eltanult két magyar szóért. A másik külföldön működő magyar
művésznő, Karczagné Kopácsi Juliska. Ő
is a Népszínháztól ment Bécsbe, s 1894. március havában szintén a Carl-színházhoz
szerződött. A bécsieket meghódította a magyar énekesnő. A Carl-színháztól
búcsút véve, Ausztria és Németország különböző színpadain vendégszerepel. Legújabban
Carment játssza.
*
Kopácsy Juliska, Karcag Vilmosné (1871. –1957.): operett-színésznő. A
Népszínházban, mint Szép Heléna (Offenbach) aratta legnagyobb sikerét.
(Színházi lexikon)
WOLTER SAROLTA, (1897. 25. 408.) a bécsi Burg-színház tragikai művésznője elhunyt június 14-ikén Bécs mellett, Hietzingben. A német színészet ama nagyjai közé tartozott, kik még a klasszikus stílust képviselték, s kiknek előkelő gárdája az újabb színpadi irányok előtt mind jobban megritkul. Wolter Sarolta (O'Sullivan gróf özvegye) még a szenvedélyek hatalmas indulatait játszotta, s a német színészetben a legelső helyek egyikét foglalta el. Küzdelmes volt ifjúsága, mely végre a színpadhoz vezette, hol megtalálta élete útját és fényét. Már régebben betegeskedett, a színpadon az utóbbi években betölteni próbálták helyét. Végre megtört és elfogadta a vallás vigasztalását. Ettől fogva ereje végképp elhagyta s június 14-ikén este kiszenvedett. Wolter Sarolta 1834. március 1-jén született Kölnben. Színészeti tanulmányait Bécsben végezte Gottdank asszony iskolájában, aki később az akkori német színházhoz szerződtette. Innen egy vándor színésztársasággal Székesfehérvárra, majd Bécsbe került. Azután Brünnbe ment, ahonnan 1859-ben meghívták a berlini Viktória-színházhoz, 1861-ben a hamburgi Thália színházban működött, s végül 1862-ben a bécsi Burg-színházhoz került. Legkiválóbb alakításai voltak: Sappho, Medea, Stuart Mária és Lady Macbeth. Budapesten többször játszott a német színházban, mikor még Jókainé uralkodott a magyar tragédiában.
Zene
KÁLDY GYULA
ZENEELŐADÁSA AZ AKADÉMIÁBAN. J. TAMÁS
(1894. 21. 354.) Káldy Gyula, a
régi magyar zenének e buzgó kutatója és ismertetője, ismét egy nagyon élvezetes
délelőttöt szerzett a magyar zene és a művészetek minden barátjának. A magyarországi
néprajzi társasági felolvasó ülésén ismertette, s egyszersmind mutatta be zenei
előadásban a XVIII. századnak néhány becses és érdekes zenei termékét, kivétel
nélkül a hadi élet köréből. A magyar harci élet e termékeit részint a
török-magyar (1716—1789), részint a porosz elleni hétéves, részint az osztrák-francia
háborúk szülték.
A három szakaszból álló műsor első
részét régi harci dalok, riadók, katona-énekek s toborzók képezték. Ebben van
Biharinak két szerzeménye (Hadik óbester nótája, Huszár-toborzó). s Belgrád bevételét ünneplő győzelmi dal (1788). Ez utolsót
énekelte Komáromy Mariska férfi-kar kísérettel,
mondván:
Már Belgrád a mi várunk,
Víg táncot benne járunk.
A második szakasz kilenc száma mind a magyar insurrectio (nemesi felkelés)
korából való. Itt van a sárga csizmás Miska
nótája, a Boka András „száz emberes” és a Bihari
«húsz talléros» verbunkosa s a hatalmas, erőteljes, költőileg is szép «Hertelendi induló Ulmnál».
A harmadik szakaszt tréfás, gúnyos dalok képezték, szintén az
insurrectio idejéből, melyek közül legismertebbeket a
máig is dalolják. A nagyszámú közönség soraiban láttunk néhány országgyűlési
képviselőt is, köztük Thaly Kálmánt, a kuruc dalok érdemes gyűjtőjét.
*
Káldy Gyula (Pest, 1838 – Budapest,
1901.) karmester, főrendező, színházigazgató, zeneszerző, zenei író.
Az operaszínház
jubileuma (1894. 39.
648.) Szept. 27-ikén jubiláris előadás volt az operaszínházban, mely tíz évvel
ezelőtt nyílt meg. Folytonos viszontagságok sora e tíz év; az intendánsok,
igazgatók, karnagyok egyre változtak, a művészi erő ingadozott, primadonnák, énekesek jöttek és ismét
mentek. A hiányzó erőket vendégszereplésekkel igyekeztek pótolni, s így az
előadások nyelve magyarrá válni nem tudott.
A tíz esztendő alatt 114 opera és balett fordult meg a
színpadon. Vendégszerepelt 54 énekesnő, 28 énekes és több táncosnő. Legtöbb előadást
három balett ért. A Bécsi keringőt száztizenegyszer, a Babatündért épen
százszor, Excelsiort* kilencven-kilencszer adták elő.
Az operák közül legtöbbször a Parasztbecsületet (88) adták elő. Utána legtöbb
előadást a következő operák értek meg: Faust 64, Hugenották 60, Aida 52, Trubadur 51, Lohengrin 49, Zsidónő 44, Otello
39, Hunyadi László 38, Sevillai borbély 38, Bajazzók 38, Álarcos báb 38, Mignon
37, Carmen 35, Tell Vilmos 35, Tévedt (Kaméliás) nő 34, Tanhäuser
34.
A szept. 27-iki előadásra a tíz év előtti megnyitás programja
volt kitűzve: Bánk-bán és Lohengrin első felvonása, valamint Hunyadi
László nyitánya. Az előadásra meghívták az első intendánst, b. Podmaniczky
Frigyest.
Az 1848/49. szabadságharc története. MEK
A „VASÁRNAPI ÚJSÁG" REGÉNYTÁRA (1895.)
A zöld légy és a sárga mókus. Életkép. Írta: Mikszáth Kálmán (képekkel)
98—105.
A
MINISZTERELNÖKI PALOTA DUNÁRA NÉZŐ OLDALA, A SIKLÓ FÖLÖTT. Cserna Károly rajza
MINISZTERELNÖKI PALOTA FŐHOMLOKZATA
A budapesti
úrinő magánélete (1860-1914), EURÓPA, 2015
Karcképek az
ország városából, KORTÁRS,
2015.
Mindkét könyv több Vasárnapi Újság-hivatkozást és átvett képet tartalmaz.
KARCKÉPEK az
ország városából. Írta: HEVESI LAJOS. Ára fűzve 2 frt