h14–43. Vasárnapi Újság. Régi korok világa. XI. 1901. -1903 

 

2016. 01. 30. -   02. 20.

 

 

 

Tartalom

 

Bevezetés

 

Közösségek

    Hazaiak

    Külföldi közösségek

Oktatás

Egyház

Színház

Mozi

Színészek

Zene

Sajtó

Függelék

 

 

 

Bevezetés

 

Macedóniáról a három évfolyam több írása is szól. 200 év alatt, a helyzet mit sem változott. Hasonló a történelem hamisítás, régen és ma. Egy példa:

„A kereszténység első századaiban Epirustól Isztriáig, Konstantinápolytól Erdélyig az egész területen latinul beszélő népesség élt. Ez lett volna a Nagy Oláhország, melyet csak a betörő szlávok dúltak szét. Ezek szerint a bizánci császárság nem volt sem latin, sem görög, hanem román birodalom…” (1903. 118.) Olyan habókos eszmék is felszínre kerültek, amire nálunk Horvát István professzor (1784-1846)* vetemedett. Szerinte Ádám-Éva is magyar volt.

A tartalomból: a király háza (1901.50.) ma is a Ferenciek (2.sz.) terén áll, emléktábla is van a kapuján; a Szentpétervári katedrálishoz a római Szt. Péter bazilika volt a minta. A város építése sem mindennapi. Egyetemi élet a középkorban; a nagykőrösi ref. főgimnázium, Arany János iskolája; sok a művészet tárgyú kép; első híradás a moziról; San Marino személyes érdekeltségű, 1965-ben voltam ott.

 

*Bővebben l. h08-33 fejezetet. G.

 

 

 

 

Közösségek

 

 

 

    Hazaiak

 

 

 

KENYÉROSZTÁS A FŐVÁROSBAN. (1901. 3. 40.) Régóta nem volt országszerte, de kivált a fővárosban oly nagy és általános az ínség, mint a mostani télen. A gazdasági életre járó rossz idő, az ipari vállalatok pangása és sok más egyéb ok kivette a betevő falatot sok ezrek szájából, a kik eddig becsületes, nehéz munkával keresték mindennapi kenyerüket. Most azonban kereset híján védtelenül vannak kitéve az éhségnek s a szokatlanul zord téli hidegnek. Oly általános és nagymértékű lett már a tél elején a baj, hogy a hatóságnak ós a társadalomnak vállvetve kellett egyesítenie erejét a nyomor enyhítésére. Örvendetesen jellemzi fővárosunk társadalmát, hogy e tekintetben meg is felelt nemes feladatának. Megindult az adakozás mindenfelé, magánosok pénzt áldoztak, kereskedők, iparosok áruikat ajánlották fel e célra. Kivált a karácsonyi ünnepek táján oly bőséggel buzgott a jótékonyság forrása, hogy kevés szegény maradt az ünnepeken eledel nélkül.
 

 

 

KENYÉROSZTÁS BUDAPESTEN, A PODMANICZKY-UTCZÁBAN

 

Ez a mozgalom adott egy szép és nemes intézménynek is életet, az ingyenes kenyérosztó helynek. Névtelen, kilétüket titkoló emberbarátok boltot nyitottak a Podmaniczky-utcában, ahol naphosszat mindenki kap egy karéj kenyeret, aki kér. A kenyérosztó nők oly jó kedvvel végzik munkájukat, oly szívélyesen bánnak a szegényekkel, hogy a jótétemény kétszeres értéket nyer. Reggeltől estig — a déli szünórákat kivéve — folyton tele van az emberi nyomorúság legváltozatosabb alakjaival. Öreg, nélkülözésekkel telt életben elaszott anyókák közé apró gyermekek keverednek, s dideregve emelgetik kis kezüket a kenyér után. Nemcsak a legkeresettebb boltok egyike ez, hanem egyúttal a legcsöndesebbek egyike is. Mert ez a sok éhségtől elgyötört szegény ember mind csöndben várja meg sorát, s amíg a kapott kenyeret megeszi is, alig beszél valamit. Egy-egy köszönő szó, ha hallatszik; ami beszédük van egymással, azt halkan, suttogva végzik. Alig akad egy-egy békétlenkedő.

 

 

 

DISZNÓÖLÉS DEBRECENBEN.  (1901. 3. 42.) Annyi disznót azonban aligha ölnek másutt, mint Debrecenben, hol ezt a mesterséget nem csak házi szükségletre, hanem nagyban, ipar-szerűen is űzik. S híres is lett a debreceni szalonna és kolbász országszerte. Ezt a két cikket mindenütt ott találjuk a fővárosi csemege- vagy hentes-üzletek kirakataiban is. Hogy pedig miért olyan kitűnő ízű ez a szalonna és kolbász, azt is megmondhatjuk. A debreceni ember nem holmi gyári hulladékkal, krumplival, s máseffélével hizlal, hanem tiszta tengerivel. Nem kopasztja a leölt sertést, hanem, szalmával perzseli, s ez adja aztán a szalonnának azt a kellemes ízt. A kolbász zamatossága pedig onnan származik, mert az igazi debreceni hentes nem gépen őrli meg az ehhez való húst, kövérét, hanem úgy vágja össze éles késsel, vagy bárddal. Ez pedig nagy különbség, mert az őrlés összezúzza a sejteket, tehát a jó íznek, zamatnak vége lesz, míg a késsel való aprózás mellett ez nem fordul elő.*

Következik a hasítás, amiben a hentesek rendkívül ügyesek, gyorskezűek. Szépen lefejtik a szalonnát, kimetszik a sonkákat, egyéb részeket s nem sokára szét van szedve az egész jószág. Az asszonyok is hozzá fognak a belek kaparásához, tisztogatásához, ami hosszas és nehéz munka, de hát nem lehet elsietni, mert akkor a kolbász, hurka bánná meg. A disznóölés is olyan forma házi ünnepély számba megy, mint a szüret: ezekben telik a gyerekeknek legnagyobb gyönyörűségük. S ha csak lehet, nem is maradnának el róla a világért sem. Előbb melegszenek a perzselő tűz mellett, azután pedig lesik: mikor csavarja le a hentes a körmöket? Olyanok azok, mint egy-egy kis papucs, el lehet velük játszogatni. Aztán következik a java: a perzselt disznó füle és farka kitűnő csemege.

*

A hagyományhoz ragaszkodó, téves megállapítások. G.

 

 

 

SAN MARCO HERCZEGNÉ, SZÜL. NÁKÓ MILÉVA JÓTÉKONY ALAPÍTÁSAI BUDAPESTEN (1901. 17. 277.) A magánjótékonyságról, arról az üdvös tevékenységről, melyet a magánosok áldozatkészsége kifejthet, ékesen szólóan tanúskodik az a két intézmény, mellyel özvegy San Marco hercegné, született nagyszentmiklósi Nákó Miléva valóban fejedelmi bőkezűséggel gyarapította hazánk fővarosát. E két intézet a Jó Pásztor Háza és az Irgalom Háza, melyek Ó-Budán, a bécsi országút és a Szőlő-utca között, a hercegné által megvásárolt területen fekszenek. A két intézetet az újonnan nyitott Fényes Elek utca választja el egymástól. A Jó Pásztor Házának célja menedéket nyújtani az elzüllött vagy elzüllés veszélyének kitett nők számára, hogy e házban a társadalomnak munkás, hasznos tagjaivá képeztessenek. Az intézet a Jó Pásztorról nevezett szerzetesnők vezetése alatt áll, kiknek rendje Franciaország Angers városában 1829-ben keletkezett, s ma már az egész világban elterjedve, 220 házzal bír. A budapesti intézet 1892-ben nyílt meg, s ma 139 azok száma, kik ott menedékre találnak. Foglalkozásuk fehérnemű-varrás, hímzés, egyházi ruhák készítése.. Arról, hogy mily áldásos tevékenységet fejt ki e ház, az illetékes körök, melyek a Jó Pásztor Házához fordulnak, tesznek tanúbizonyságot. Az intézetnek külön lelkésze van, kinek számára az anyaház közelében külön lak épült. A hercegné bőkezűségéből az intézetnek saját temploma is lesz, a melynek építése most van folyamatban.

A második nagyszabású intézet az Irgalom Háza. Ennek felállításával San Marco hercegné a sínylődök legszerencsétlenebbjein: a gyógyíthatatlan betegeken kívánt segíteni, kikről az egészségügyi törvény rendelkezése szerint a községek tartoznának ugyan gondoskodni. A rendes kórházakból ki vannak zárva, és külön menedékhelyek, hová fölvétethetnének, nincsenek.

Az első alapítványt az ország hercegprímása, a másodikat maga a kórházat alapító hercegné tette, ki ezen felül még évi segélyben is részesíti az intézményt. Eddig összesen három alapítvány tétetett. Nincs kétség benne, hogy újabb és újabb alapítványokra számíthat e jótékony intézmény és különösen az egyházmegyék, s a törvényhatóságok nem fognak késni, hogy a megyéjükben létező szerencsétlenek számára egy-egy alapítványi helyet biztosítsanak. Azoknál a gyógyíthatatlan betegeknél azonban,, kik alapítványra el nem helyezhetők, bízvást lehet remélni, hogy a közadakozásokból fog befolyni az az összeg, mely évi ellátásukat biztosítani fogja.

A kórház három beteg fölvételével e hó közepén nyílt meg, és a felebaráti szeretet e hajlékát az ország prímása képviseletében e hó 23-án áldotta meg a szokásos szertartással Kohl Medárd püspök. Azok a szerencsétlenek, kik fájdalmaik, lelki és testi tehetetlenségük gyötrelmeinek enyhítését fogják találni az Irgalom Házában, áldást fognak könyörögni az intézményre és annak megalapítójára. Amit nem is sejthettek, azt az alapító nemes tette megvalósította. Míg ellenállhatatlanul sodorja őket az enyészet felé a betegség őrlő ereje, melyből az emberi véges tudomány őket meg nem mentheti, — életük végső éveit, végső napjait a szív mélyéből jövő szeretet, a gondoskodó ápolás meleg sugarai aranyozzák be. F

 

 

 

KÜLÖNFÉLE CIMZÉSEKRŐL (1901. 24. 385.) A társadalmi élet törvényeit kutatónak mindig nagyon érdekes kérdés a különböző nemzeteknél dívó címzések és udvariassági megszólítások tanulmányozása. A címzés az újabb kor találmánya. Az ó-korban a legutolsó rabszolga is egyszerűen a nevén szólította hatalmas urát, míg ma mindenkinek a nevéhez hozzáteszünk egy-egy címet, vagy legalább az «úr» jelzőt. Ez a szokás kétségkívül az udvarokból terjedt szét a társadalom minden rétegeibe. Már a római császárság korában elkezdték a császárokat mindenféle címekkel illetni. s ez a szokás lassanként átment az előkelő osztályra is. A császárok korabeli Rómában már általános szokásban volt, hogy előkelőbb személyiségek neve mellé oda tették a megszólításkor a domine (uram) címszót. Ez a szokás azután a középkoron át folyton fejlődvén, lassanként megteremtette a címek és megszólítások nagy mennyiségét. Európában nincs nemzet, a melynél különböző címzések ne szerepelnének a társalgási nyelvben. Legtöbbre vitték e tekintetben a spanyolok, de mi magyarok sem épen az utolsó helyen állunk..A franciák és angolok még a legegyszerűbbek, bár a megszólított hivatalos állását vagy rangját is odateszik a monsieur, vagy mister megszólítás mellé.

Hasonlóan volt a dolog Amerikában is az angol uralom idején. Ugyanazok a címzések és szólásmódok divatoztak, mint Angol-országban. A nagy szabadságharc s a francia forradalom befolyása alatt változott a dolog. Már az angolok ellen akkor érzett gyűlölet is magával hozta, hogy szabadulni akartak az új köztársaság polgárai azoktól a szokásoktól, melyek a brit uralom korszakára emlékeztették őket. Annyira mentek e tekintetben, hogy az udvariasság legelemibb szabályait is fölösleges cafrangnak nyilvánították, — köztük a címzéseket.

Ma már Amerika csak az olyan címek és jelzők iránt tanúsít ellenszenvet, amelyek alkalmasak társadalmi osztálykülönbségek előidézésére és a melyek örökölhetők, egyes családok tulajdonai. Nemesség, főúri címek, nagyon kevés tiszteletben részesülnek, kivéve a New York-i pénz-arisztokraták külön társaságát. Az oly címeket, amelyeket maga szerzett az ember, tiszteletben tartják. Ha valaki ezredes, őrnagy, doktor, bíró, tanár stb.. ezt a jelzőt sohase hagyják el a neve mellől.

Mikor Dickens 1840-ben az Egyesült Államokban járt, egész New-Yorkban egyetlenegy kocsit látott, melynek bakján libériás kocsis ült. Ma már a bérkocsisok is libériát hordanak, nem különben a vasutak, villamos és ló-vasutak alkalmazottai. Akkor alig lehetett egyenruhát látni a városban, ma már egész serege látható a legkülönbözőbb egyenruháknak. Ez annak a jele, hogy a demokráciáról való felfogás megváltozott. Ma nem tekintik megbélyegzőnek s a demokráciával ellenkezőnek, hogy valaki embertársának szolgál.

Könnyen zavarba jön az ember megszólítás dolgában, ha valaki olyannal beszél, akinek a nevét, állását nem tudja. Az angol nyelvben erre a sir megszólítás való, de Amerikában ezt a szót igen ritkán használják. E helyett a «boss» szót szeretik használni az amerikaiak. Hölgyekkel szemben, ha nevüket nem tudják,Amerikában a nagy városokon kívül ritkán hallani az Angliában szokásos- «madám» megszólítást, amely a leányoknak is kijár. Az amerikai inkább Misstress-nek, vagy Miss-nek szólítja az ismeretlen hölgyet.

 

 

 

 

 

 

 

 

A KASSAI ORSZÁGOS DALÜNNEP (1901. 34. 550.) A dal-egyesületek idei országos versenye aug. 16—18-ikán a felvidék régi kuruc fővárosában Kassán ment végbe. Ott gyűlt össze messze környék és az ország legtávolibb részeiből is a sok énekes. Lelkes, szép és nemzeti szellemű ünnep volt. E mozgalmas napok alatt leplezték le a Kazinczy-emléktáblát is.

Augusztus15-én volt a daloskörök érkezése Kassára, hol Münster polgármester üdvözölte a vendégeket. A közoktatásügyi minisztérium részéről Neményi Imre kir. tanácsos jelent meg. Augusztus 16-ikán kezdődött a színházban a verseny. Ezt megelőzte az országos dalárszövetség közgyűlése a városházán, hová küldöttség hívta meg az ünnepély díszelnökeit, Bubics Zsigmond kassai püspököt, Péchy Zsigmond főispánt és Neményi kir. tanácsost, a kultuszminisztérium képviselőjét.

Bubics püspök a zenéről és énekről szóló beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. A tudós püspök a dalnak, a magyar vallásos dalnak történetét vázolta. Hangoztatta a magyar dal hazaszeretetre buzdító hatását. Azután dr. Neményi Imre szintén tartalmas beszéddel üdvözölte a dalosokat s fejtegette a dal értékét. Felolvasták még a miniszterelnöknek, a kormány tagjainak és az országos nemzeti szövetségnek az ünnep rendezőihez intézett levelét.

Ez alatt a színházban gyülekezett a közönség, hol 11 órakor a dalegyletek Lányi Ernőnek Pósa Lajosnak A magyar nyelv című költeményére irt dalával versenyeztek, s a versenyt este és másnap is folytatták. Augusztus 17-én a dalegyletek szabadon választott dalokkal versenyeztek.

Az ünnepi mise után az egykori Sas-vendéglő épülete elé vonult a közönség, hol Kazinczy a múlt század 80-as éveiben megszállt. A kassai Kazinczy kör hazafias kegyelete emléktáblával jelölte meg ezt a házat.

Az emléktábla, mely Gönczy Lajos kassai szobrász műve, Kazinczy fejének bronz reliefje kis babérkoszorúval. Fölírása ez:

Városunk falai között

ebben a házban szállott először

A X VIII. század 80-as éveiben

Kazinczy Ferencz.

Megjelölte a kassai Kazinczy-kör 1901 aug. 48.

 

 

 

 

SZÉKELY KIVÁNDORLÓK GALACZON (1901. 43. 695.) A hazai közvélemény lassanként mindjobban a székely kérdés felé fordul figyelmével. A lapok folyton ismétlődő riasztó hírei után erősödni kezd közönségünkben az a tudat, hogy államunk délkeleti határterületén súlyos bajok mutatkoznak. A székelység nagy csapatokban vándorol át a Kárpátok letarolt hegyein Romániába, s ott hol rövidebb időre, hol állandóan letelepszik. . A székely fajnak, országunk ez ősi határőreinek eme kivándorlásáról mutatunk be több képet. Galacon, a pompás fekvésű román kikötővárosban nagy költséggel épült új dokkjai és elevátorai a Dunáról s a Fekete-tengerről jövő hajókat várják. A sok vitorlás, valamint a folyton érkező orosz, osztrák és magyar gőzösök ellepik a víz tükrét A kikötő forgalmának legfőbb áruja a fa, mely innen száll tengerre, hogy a Kelet országaiba jusson. Ezért a galaci földolgozó ipar is a műmalmokon kívül, első sorban fa-ipar, melynek legnagyobb telepe a galaci fa-kikötő. Románia gőzfűrész részvénytársaság hatalmas területű gyára ez. A fa, melyet itt deszka alakjában látunk, jórészt a székely hegyekről szállott alá s évenként mintegy 200 000 köbméter megy át a telep fűrészein. De nemcsak a deszka jött Erdélyből, hanem onnét jöttek a fát feldolgozó munkások is, nevezetesen a gyárnak leg-használhatóbb, legügyesebb alkalmazottjai: azok a székelyek, — számuk 400 körül ingadozik — kik épen a faipar terén erősen felülmúlják a román munkásokat.

Putnik Béla konzuli tisztviselő úr lelkes magyar s így reméljük, hogy kiváló főnökének, a szintén magyar Borek Vilmosnak vezetése alatt még sokat tehetnek az ottani konzulátuson a kivándorlott székelyekért.

 

A Galaci kikötő Románia legnagyobb folyami kikötője, és a konstanca-i után a második legnagyobb kikötő az országban.

 

 

 

A KIRÁLY HÁZA (1901. 50. 806.) Az a hatalmas arányú új palota*, mely főhomlokzatával a Kigyó-térre** néz, s melyet a fővárosi nép általában «király házá»-nak nevez. A király akaratából épült, azon célzattal, hogy Budapest szépítéséhez, fejlődéséhez hozzájáruljon. Ezt a célt — mint képünk is mutatja — valóban el is éri. Nemsokára az eddigi «Kígyó-tér» helyett Király-tér» lesz a neve. A főváros pompás központja lesz. Ha majd a jövő évre megnyílik az új híd, a hatalmas Kerepesi-utat és Kossuth Lajos-utcát e hídon át villamos sínpár fogja összekötni a budai részekkel. Ha ez óriási útvonalon a közlekedők ezrei fognak föl és alá hullámzani: akkor fog teljes pompájában érvényesülni a Király-tér palotája, a fővárosnak ez egyik nevezetes látványossága, a király háza.

Az építészek, Korb Fióris és Giergl Kálmán, budapesti származású magyar ember mind a kettő. Első alkotásuk, a két hatalmas tornyú Klotild-palota okozta az első nehézséget. Ez a két palota keskeny, hosszú telkével maga is óriási feladatot hárított az építészekre. A főváros nagyon pompásat követelt tőlük, olyant, a melynek «köze legyen a hídhoz». A két művész ezt úgy oldotta meg, hogy a Klotild-paloták tornyai a híd feljáróihoz vezető óriási kapuknak látszanak.
 

 

 

A KIRÁLY HÁZA BUDAPESTEN. A ERENClEK TERE  (A KÍGYÓ-TÉR) FELŐL NÉZVE. Erdélyi fényképe után. A. S.

 

Egyik nagy szépsége a palotának az udvart helyettesítő üvegtáblával fedett csarnok, amely derűt, kedves benyomást kelt. A király házában fog megnyílni egy olyan intézmény, amely nemcsak egészen új Magyarországon, hanem egyúttal hathatósan hozzá fog járulni az idegenforgalom emeléséhez is. Ez intézmény a Boarding Hungarian, melynek, mintái, a boarding house-ok Londonban annyira kedveltek és használtak az idegenek által. Céljuk az, hogy az olyan idegen családok számára, melyek heteket vagy hónapokat szándékoznak tölteni a fővárosban, vagy egy teljes évadot, kellemes otthont nyújtsanak. Megszabadítva őket a fogadó-élet nyugtalanságától, zajától és egyéb, kellemetlenségeitől. Boarding Hungarian élén egy magyar születésű drezdai menyecske áll, aki nagy eréllyel, nem kis kockáztatással és jelentékeny tőkebefektetéssel teremti meg ezt a nálunk teljesen ismeretlen vállalkozást. Alapjául az egész vállalkozásnak az szolgál, hogy van már neki Drezdában egy hasonló vállalata.

 

*Hrsz. 23998 Ferenciek tere 2. Veres Pálné utca 2., Curia utca 2-4. eredetileg: Királyi bérház, tervező: Korb Flóris, Giergl Kálmán (az egykori Sebestén utca és Zöldfa utca sarkán).wiki

 

Helyszíni szemle (G.) a főkapun két réztábla: Ferencziek tere 2.; Volt királyi bérpalota.

 

**A Ferenciek tere Budapest, illetve a Belváros egyik legfontosabb pontja. A tér 1874-tól Kígyó tér, 1921-től Apponyi tér, 1953-tól Felszabadulás tér volt.

budapestcity.org/11

 

 

 

BUDAPEST KÉPEKBEN. (1902. 43. 700.) Csak Amerikában találunk arra példát, hogy valamely város oly rohamos gyorsasággal felvirágzott, mint Budapest, melyet ma már a világ legszebb városai közé soroznak a nálunk megforduló idegenek is. Sajnos azonban, hogy ezen idegenek száma aránylag nagyon kevés. A szállodások nemzetközi egyesületének itt tartott közgyűlése alkalmával vagy kétszáz előkelő külföldi szállodatulajdonos időzött napokig fővárosunkban, melynek rendkívüli szépségeit mindnyájan magasztalva elismerték. Remélhetni, hogy alkalmilag szálló vendégeik figyelmét is fel fogják hívni. Hogy a magyar főváros emléke annál jobban megmaradjon a külföldi szállodások emlékében, e közgyűlés alkalmából annak budapesti rendezői egy Barta Béla által szerkesztett díszművet adtak ki, melyet a tagok közt emlékül szétosztottak. E sikerűit munka fővarosunk szebb részeit mutatja be.


 

 

KLOTILD FŐHERCZEGNŐ PALOTÁI A KIGYÓ-TÉREN

 

Képei közül bemutatunk néhányat. A bal-parti részről Klotild főhercegnő két pompás palotáját, részleteket a Kerepesi-útról a Nemzeti Színházzal. Az egyes utcákról bemutatott részletek mind Budapest fényét tanúsítják, de ezek közül is kiválnak a gyászos emlékű Újépület — Neugebäude* — helyén emelkedő monumentális paloták, tanúbizonyságai Budapest hatalmas növekedésének. Hiszen az Újépület annak idején távol kívül épült a városon. Néptelen homok-sivatagon s íme most az ottani fényes paloták már jól benn esnek a városban. Szintén ezt mondhatjuk a keleti pályaudvarról, és környékéről.

 

*Hírhedt erőd- és laktanyaszerű katonai épület neve volt, mely egykor Pesten, a Lipótvárosban, a mai Szabadság tér területén állt. wiki 

 

 

 

A SZÉKELY KONGRESSZUS RENDEZÉSE. Gondos Sándor (1902.10. 155.) Ide s tova még egy esztendeje sem múlt annak, hogy a Királyhágón túlról riasztó vészhírek keltek szárnyra, hogy pusztul a székelység. Csaba vezér népe veszendőben van. Segítséget, támogatást, első sorban munkát kértek a székelyek. Óhajuk teljesítése érdekében nemcsak a kormányhoz, hanem a magyar társadalomhoz is fordultak. A mozgalom megindításában kiváló buzgalmat fejtettek ki Bedő Albert nyugalmazott államtitkár, Győrffy Gyula országgyűlési képviselő, Benedek Elek, Gaál Mózes írók, Ugrón János, Sándor József, Sebess Dénes és a többi székelyföldi országgyűlési képviselő.

A székely képviselők elhatározták, hogy a székely egyesületek segítségével országos kongresszust rendeznek, melyen megállapítják a bajok kútforrását és rámutatnak az orvoslás módjára. Január hóban értekezletre hívták össze a székely egyesületeket, kikhez az Országos Magyar Gazdasági Egyesület is csatlakozott. Ez az értekezlet Budapesten, a képviselőházban folyt le, és mintegy bevezetője volt annak a mozgalomnak, mely ennek alapján megindult. Marosvásárhelyt, a székelyföld fővárosában gyűltek össze másodízben a székely kongresszus előkészítői, és hosszas tanácskozás után végleges megállapodásra jutottak. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet többek közt gróf Zselénszky Róbert elnök, Bujánovits Sándor alelnök, Forster Géza igazgató, gróf Bánffy Miklós, gróf Bethlen István képviselték, A kongresszus elnökévé Bedő Albertet választották. Kirendelték a végleges szervezőbizottságot is, mely Budapesten Buday Barna vezetése alatt állandó irodát tart fönt. Kimondták, hogy mivel a székelység elszegényedett és ennek következtében részben kivándorol, részben elgyengül, úgy, hogy a szász és román nemzetiségek terjeszkedésének gátat nem vethet. Föltétlenül szükséges, hogy az állam és társadalom hassanak közösen oda, hogy a székelységet megerősítsék, és nagy nemzeti hivatásának betöltése érdekében újra talpra állítsák.

 

 

 

GYORSÍRÓK ÜNNEPE (1902.14. 222.) Húsvét másodnapján érdekes ünnepély színhelye volt Szeged, az alföldi nagy magyar város. Ide gyűltek össze az ország gyorsírói, a Markovits-féle rendszernek hívei több százan, hogy megüljék az ottani gyorsírókörnek 25 éves jubileumát. Az ünnepély délelőtt 10 órakor kezdődött a városháza dísztermében, hol Szeged városa képviseletében László Gyula h. polgármester, és több tanácsos jelent meg. Ott voltak továbbá: Lázár György orsz.gy. képviselő, Antalik Károly az országgyűlési gyorsíróhivatal másodfőnöke, Vikár Béla országgyűlési gyorsíró revizor, az orsz. magyar gyorsíró-egyesület tiszteletbeli elnöke, Bódogh János posta-főtiszt, a szegedi gyorsírókör alapítója és még számosan. Az ünnepély Cserép Sándor főgimnáziumi igazgató megnyitójával vette kezdetét. Utána Lázár György képviselő indítványára Széll Kálmán miniszterelnököt és Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi minisztert táviratilag üdvözölték. Majd Vikár Béla ünnepi költeménye következett, amelyet mai számunkban közlünk. A többi előadás közül kiemeljük Czigány János jászberényi polgármester és Fabró Henrik dr. felolvasását a gyorsíráshoz. Az ünnepély közben leleplezték Markovits Ivánnak, a legelterjedtebb gyorsíró rendszer alapítójának olajfestésű arcképét. Az ünnepélyre számos üdvözlő irat és sürgöny érkezett az országból és a külföldről, sőt volt két külföldi vendég is, dr. Shiratori Kurakichi egyetemi tanár Tokióból (Japán) és Enlund-Sailo Albin finn szobrászművész Helsingforsból. Délután országos gyorsíró-verseny, este pedig a vendégek tiszteletére nagy vacsora volt. Jakab Lajos vasúti főtisztet, a gyorsírókör elnökét, volt tanítványai ez alkalomból díszes aranytollal lepték meg. Az ünnep annyira fellelkesítette Szeged gyorsíróit, hogy újabb gyorsírókör alapítását határozták el.

 

 

 

ORSZÁGGYŰLÉSÜNK EDDIGI HELYISÉGEI. (1902. 41. 671.) A magyar nemzet törvényhozása történetünk egész folyamán alig volt állandó hajlékhoz kötve. Régi törvényeink értelmében a korona joga volt az országgyűlést bárhova összehívni, épen ezért a nemzet életében legfontosabb események közepette is az országgyűlés színhelye mindig változott.

Az 1839—40-iki diéta, ép úgy az 1843- 44-iki is, még a pozsonyi rendek tábláján ült össze. Székhelye egy rendkívül hosszú, magas, keskeny, fehérre meszelt terem volt; két hosszoldaláról ablakok szolgáltak részint az utcára, részint az udvarra. Az utca felőli részén egy roskadozó karzat húzódott végig, a terem padozatának egy harmada emelkedett volt s ezt a részt korlát különítette el. Itt ült középen egy asztalka mellett a személynök, tőle jobbra és balra zöld posztóval bevont hosszabb asztaloknál a káptalani követek, a királyi tábla tagjai, elől a protonotáriusokkal, vagyis ítélő mesterekkel, kik a naplót, illetőleg a jegyzőkönyvet vezették. A terem mélyebben eső részében, három hosszú, zöld posztóval borított puhafa-asztal mellett foglaltak helyet a követek. A pozsonyi országgyűlés egészen a francia konventet utánozta, a hol a hallgatóság szintén fesztelen közelségben állott a törvényhozókhoz, beszédeiket megjegyzésekkel kísérte, sőt nem ritkán el is vegyülhetett köztük. E miatt Veszprém megye követe, Sebestyén Gábor már az 1843-iki országgyűlés megnyitó ülésén fel is szólalt küldői nevében s kívánta, hogy a hallgatóság számára a teremben külön helyet kerítsenek el, a karzatról pedig a cselédséget rekeszszék ki s ott csak olyanok foglalhassanak helyet, a kik a követektől belépő jegyet kapnak.

Az akkori idők liberális szellemét jellemzi, hogy a nyilvánosságnak még ez a csekély megszorítása sem talált osztatlan tetszésre, s nemcsak Beöthy Ödön emelt szót ellene, de az elnöklő személynök sem támogatta. Mindamellett a nyár közeledtével mind jobban érezhetővé vált az országgyűlési terem szűk és célszerűtlen volta. Gyakran a szónokot nem is lehetett látni s a kit a természet rendkívül erős hanggal meg nem áldott, megértetni sem volt képes magát.

Hiába próbálta a konzervatív párt, köztük első sorban Zgedényi, Pest ellen Budát ajánlani azzal az ürüggyel, hogy Pesten nincs országház, holott Budán van, Beöthy, Klauzál arra hivatkoztak, hogy a múzeum épülete úgyis üresen áll s ugyanott még öt más külön terem is van. Kifejtették, hogy a közlekedés most már oda is jóval gyorsabb és könnyebb, mint néhány évvel előtt s hogy volt már eddig is oly országgyűlés, mely Budán kezdődött s Pozsonyban folytatódott. Végre üzenetet indítványoztak a nádorhoz, hogy az építendő országház tervét terjessze a rendek elé. Ámde az utóbbi pontra nézve még nem volt meg a rendekben az egyértelműség. Ha egyes megyék, mint p. o. Győr megye azzal is nyomatékosabbá tették az országgyűlés Pestre áttételének követelését, hogy országgyűlési szállásbér fizetésére csak Pesten akartak vállalkozni, addig viszont mások, így Szatmár, Ugocsa, Turócz Szepes egyáltalán nem akartak költséges új országházat, hanem a már fönnálló budait akarták e célra felhasználni.

Komolyabb nehézségek támadtak az új rendezgetés következtében a helyek kijelölésével. A régi országgyűléseken ezt nemcsak kényelmi tekintetekből, hanem fontos közjogi hagyományok szempontjából is mérlegelték. Liptó megye például már az 1839-iki országgyűlésen sürgette régi helye visszaadását, melyet 1715 óta elfoglalt, s melyet 1741-ben csak véletlenül vesztett el s most követelését újra érvényesítette. A Jász-kún kerületeknek a sérelmük volt, hogy ők, bár régebb idő óta bírnak üléssel a teremben, most a Magyarországhoz csak imént csatolt Kővár vidéke mögé sorozták őket.

A főrendi táblán hajótörést szenvedett a szép ós hazafias eszme; a főrendek nem járultak hozzá az országos pénztár alakításához, s így az országház építési költségeire sem lehetett fedezetet teremteni. 1844. november derekán az országgyűlés feloszlott s megoldatlanul hagyta a nagy feladatot, csak a pályázat határidejét toldotta meg még egy évvel, az országos bizottság elnökére bízván a beérkezendő pályaművek megőrzését. Hiába szerzett ezután már az 1848-iki törvényhozás érvényt a nemzet rég táplált óhajának, midőn az országgyűlés helyéül Pestet jelölte meg. Pénzalap hiányában sokáig gondolni sem lehetett arra, hogy a nemzet törvényhozásának állandó díszes hajlék biztosíttassák Az 1861-iki rövid országgyűlés is tudvalevőleg a Nemzeti Múzeum épületében jött össze, csak az új alkotmányos korszak kezdetén szerezte meg az országház építő-bizottsága Pest városától azt a 72tJ öles Sándor-utcai telket.

Az 1861-iki rövid országgyűlés is tudvalevőleg a Nemzeti Múzeum épületében jött össze, csak az új alkotmányos korszak kezdetén szerezte meg az országház építő-bizottsága Pest városától a Sándor-utcai telket, a rajta levő 11617 forint 50 kr-ra becsült szekerész kaszárnyával, mely mellett azóta 35 éven át jóban-rosszban híven kitartott a magyar parlament. A szerződés egyelőre csak tíz évre köttetett. Pest városa a tulajdonjog elismeréseképp csupán egy db cs. kir. aranyat kötött ki házi pénztára javára. Úgy azonban, hogy ha a tíz év letelik, vagy időközben a telek helyén emelendő ideiglenes országház rendeltetése céljától megváltozik, a város a fölépített ideiglenes országházat egyezségileg vagy bíróilag megállapított becsértékben átvehesse, vagy ha e joggal élni nem akar, az építési bizottság a telek becsértékét térítse vissza. Annyi idő múltán most végre fölelevenednek e rendelkezések, a magyar törvényhozás büszke palotája elkészült a Duna parton s az országgyűlés immár örök búcsút mondott eddigi tanyájának. V

 

 

 

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM JUBILEUMA. (1902. 47. 761.) , A Magyar Nemzeti Múzeum alapítása századik évfordulóját ünnepli. Az akkori háborús idők veszedelmét kétszer is meg kellett az új intézménynek éreznie. Az 1805-i háborúban Napóleon hadai benyomultak Magyarországba, s már-már a fővárost fenyegették. A könyvtár becsesebb kincseit, nevezetesen a kódexeket, ritkább nyomtatványokat, s a térképeket biztosabb helyre kellett szállítani előlük. Miller könyvtárőrre jutott a költöztetés feladata. Ö kísérte katonai fedezet alatt a könyvtár kincseit Temesvárra, ahonnan csak a következő év márciusában kerültek vissza Pestre, temesvári hazafiak adományaival gyarapodva. Pesten azonban újabb veszedelem várta a könyvtárt. A pálos kolostorba időközben beköltözött a papnövelde, s a könyvtár-termet lefoglalta a maga céljaira. Gróf Széchenyi csak nagy bajjal bírt haladékot szerezni a könyvtár számára addig, amíg alkalmas helyiséget találnak.

A nádornak ez alkalmat nyújtott arra, hogy fölvesse az intézet állandó otthonban való elhelyezésének eszméjét, kapcsolatban valódi múzeummá való kibővítésével. Ennek szükségét 1806-ban hangoztatták először a nádor által véleményadásra felkért hazafiak. Addig is, amíg az erre szükséges anyagi eszközökről gondoskodni lehetett, a helytartó-fanács az u. n. nagy szeminárium (a régi egyetemi központi épület) nagy részét alakíttatta át az intézet céljaira, ahova a múzeumi gyűjtemények 1807-ben be is költöztek, s 1817-ig maradtak ott.
 

 

 

A NEMZETI MÚZEUM ÉS KÖRNYÉKE MA.1902, évi fénykép után

 

1809-ben ismét menekülnie kellett főbb kincseivel Napóleon hadai elől Nagy-Váradra, mialatt pesti helyiségeit lefoglalták katonai kórháznak. A következő évben megint sok baj volt az elhelyezéssel, s csak a nádor erélyes közbelépésére vonult ki belőlük a katonaság. A béke helyreálltával ismét jelentékenyen gazdagodott a Múzeum, alapítója jóvoltából.

Múzeum mai helyén 1813-ban vették meg a telket, gróf Batthyányi Antaltól 220 000 váltó forinton s kiegészítették még néhány oda-szögellő kisebb telekkel is. Miller, az első őr, ekkor már igazgató volt: 1812-ben nevezte ki ez állásra József nádor. Az országban talált kincs-leletekből, amelyeket addig a bécsi udvari gyűjteményekbe kellett küldeni, a Múzeum számára is megengedte egy udvari rendelet a válogatást. Egy másik rendelet pedig a törvényhatóságoknál a nyomdai köteles példányok beküldését szorgalmazta. Becses gyarapodás volt gróf Széchenyi immár harmadik adománya. Az ó-kori klasszikusok, s külföldi remekírók műveiből álló soproni könyvtára, melyet Horvát István, ekkor már könyvtári őr vett át. Gróf Széchenyi Ferencz halála után az intézet fejlődésének legbuzgóbb előmozdítója, nemcsak az alapító levélben ráruházott tisztségnél, hanem lelkes ügyszereteténél fogva is, József nádor maradt. Minden erejével azon volt, hogy a Múzeum felvirágzását segítse:

 

 

KÉPEK BUDAVÁRÁBÓL (1903. 7. 104.) Mióta József Ágost főherceg a királyi várban lakik, nagyon megváltozott Budavárának korábbi csendes világa. Hanem csak akkor lesz igazán élénk és mozgalmas minden, mikor a király is itt időzik. Sűrűn robognak le s fel ilyenkor a kocsik, egyesével, vagy hosszú sorokban. Itt is, ott is felcsillannak a drabant testőrök, udvari zsandárok fényes sisakjai, a közönség pedig gyakran nagy csoportokban hullámzik le s fel a főkapu és a honvédelmi minisztérium közti nagy térségén. Különösen, ha feltűnik egy-egy hintó bakján az udvari kocsisok fehérrel díszített szögletes kalapja, egyszerre odafordul a járókelők érdeklődése. Legtöbbször csalódnak, mert az udvari kocsikat csak épen jártatják, hanem aztán egyszerre háromszoros dobpörgés hallatszik az újon épült katonai őrhely oszlopos csarnoka alól, harsány vezényszó szeli át a levegőt, a tiszt fölemeli kardját, fegyverbe lép az őrség, meghajlik a zászló: jön a király, vagy az uralkodó-család egyik tagja. Nagy népszerűségnek örvend a «térzene». Mikor ő Felsége itt van, a Budapesten állomásozó ezredek zenekara — mint a bécsi Burgban is szokás — minden délben felvonul a királyi várba, hol a főudvaron sorakozva egy órát játszik, körülvéve a közönség sűrű soraitól. Azután pedig amint feljött, harsogó zeneszóval, megint visszamegy a laktanyába, jövet-menet hűségesen hazáig kisérve pár száz gyerektől s más rá érő zenekedvelőtől.

 

 

A TAVASZI NEMZETKÖZI KIÁLLÍTÁS (1903. 14. 218.) Saját magunk kicsinylése és oktalan félelem volna azonban azt állítanunk, hogy a magyar osztálynak nincsenek számottevő darabjai, s hogy ez a kollekció a gyöngébbek közé tartozik. A dolog nem így áll. Hazai művészeink gyűjteményében, ha nincs is ezúttal olyan alkotás, mely szokatlan erővel, első pillanatra magára vonná a közérdeklődést, akad akárhány, mely jóleső eredetiségről, gondos megfigyelésről s a technikai tudás számot tevő fokáról tesz tanúságot. Egyik-másik művészünk izmosodását csak az nem veszi észre, aki nem tud szabadulni a talán először látott külföldi mester hatása alól. Örömmel tapasztaljuk azt is, hogy sok fiatal művész szemmel látható jeleit adja művészi érzéke finomodásának. Van a kiállításnak egy-két olyan magyar tájképe, mely igazságával és hangulatának erejével, a külföldi kollekciókban is bátran szerepelhetne.
 

 

 

Vásár a Döbrentei téren. Bruck Lajos

 

Bruck Lajos, ki már nem egy pontját festette meg a lassankint eltűnő régi magyar fővárosnak, a Döbrentei térről ad színes és mozgalmas képet. Háttérben az egytornyú templomot látjuk, fákkal környezve, a piacon a kofák és bevásárlók csoportozatát. A jól rajzolt kompozíciót kiválóan színessé az előtért elfoglaló virágcserepek teszik, teljes díszben nyíló virágaikkal.

Pállya Celesztin ezúttal is több apró képet állított ki, talán valamennyi közt legrokonszenvesebb a Mosó asszonyok című. Ezt az alakok és tájkép megfestése egyaránt tetszetős szobadísszé teszi.

 

 

A budai királyi palotán (1903. 33. 547.) a befejezés munkáit végzik. Az új termekben a művészi díszítések vannak hátra, s a nagy palota külsején is ezekkel foglalkoznak, leginkább a szobrászati művekkel. A tágas négyszögletű udvar kapujánál kívül és belül fölállították két oldalt a kőoroszlánokat. A két külső oroszlán nyugodtan figyelő helyzetben ül a kőlapon, a két belső pedig támadásra kész állásban van. A nagy négyszögletes udvart aszfaltba rakott faburkolat fedi. Egyik oldalon a feljáró a királyi lakosztályba vezet, a másik József Ágost főhercegébe. Az udvar díszítésére szolgál a főbejárattal szemközti és a kertbe vezető kapu két oldalán Sennyei két szoborcsoportozata életnagyságú alakokkal, bronzból «Béke» és «Háború». A palota falainak oszlopai közt és a párkányokon is allegorikus kőszobrok vannak elhelyezve.

Általában az egész palotán sok a szobordísz. A dunai homlokzat főkupoláját a szobrok egész gyűjteménye ékesíti. Előtte nagy teraszon áll Savoyai Jenő lovas-szobra, Bóna műve. A terasz másik szobordísze egy szökőkút, magyar halászokkal, amint a hálót húzzák ki. A kert a palota előtt nyitva áll a közönség számára is, s a hegyoldalon alá- és fel, kígyózó fehér, porondos úton sűrűn jár-kel a közönség. A lovagló épülete előtt ismét egy nagy bronz szobor, Vastagh csikósa látható, a mint egy szilaj paripát tart kantárszáron. Az udvari kápolna hátsó falánál most helyezik el Stróbl szoborművét, a vadászó Mátyás királyt.  A király bronzalakját már fölállították. A háttér erdőt tüntet föl s ennek kifaragásán dolgoznak most. A Szent György-térről a sikló mellett kőoszlopok közt van egyik bejárója a kertnek. Ide egy oszlopra nagy turulmadarat faragott Donáth szobrász. Ha fölállítják, a pesti oldalról is lehet látni. Napról-napra a kíváncsi közönség százai verik föl a palota környékének, udvarának, kertjének mély csöndjét és gyönyörködve szemlélik, mint közeledik a befejezéshez.

 

 

 

KÉPEK A BUDAI KIRÁLYI VÁRBÓL(1903. 36. 590.) Mai számunkban folytatjuk a budai királyi vár új építkezéseiről fölvett képek közlését. E képek között több van olyan, mely a fényes palota belső berendezésének pompájáról nyújt némi fogalmat. A vár nagy ünnepi helyiségei közül legelsőnek a Szent István-terem készült el, mely a három történelmi jellegű terem egyike, a Hunyadi és a Habsburg-terem mellett. A Szent István-terem 12 méter hosszú és hetedfél méter széles. Berendezése román stílusú, mert az Árpádok korában tudvalevőleg a román stílus szép virágzásra jutott hazánkban. A terem berendezésének főanyaga diófa, ezzel van burkolva a fal körülbelül felényi magasságig; e burkolat felső része faragott oszlopokkal keretezett mezőkre van osztva, melyekben az Árpád-ház nagy alakjainak Roskovics Ignácz által festett, s Zsolnay-féle majolikában kivitt képei vannak elhelyezve. A fa mellett nagy szerepet játszik a teremben, mint díszítő anyag a majolika, ebből készült többek közt a díszes nagy kandalló is, melynek párkányán Szent István mellszobra áll, Stróbl Alajos szobrászművészünk munkája.


 

 

KIRÁLYI VÁR. A DUNA FELÉ NÉZŐ HOMLOKZAT KÖZÉPRÉSZE.

 

A várpalota építésének vezetői nagy gondot fordítottak kellő mellékhelyiségekkel való ellátására is. Ezek között a legnagyobb, s mint különálló épület leginkább szembetűnik az új királyi lovarda. A várhoz tartozó régi istállókban csak mintegy 80 lőállás volt, amiért a régi lovarda termét is át kellett alakítani istállóvá. Szükségessé vált az új lovarda építése. A Krisztinaváros felé néző oldalon, a régi lovarda alatti teraszon nyert elhelyezést, a kibővített istállókkal újonnan épített lejtős út köti össze. Központja a 38 méter hosszú és 18 méter széles lovagló-terem, e köré csoportosulnak a mellékhelyiségek: ruhatár, páholyok, büfé, szalonok, ezeken kívül egy 12 lóra való istálló, nyergelő-terem, nyeregkamrák, a felügyelő lakása, az emeleten a zenészek fülkéje és az idegenek páholya. Az épület fedele kupolaszerű, s nagy ablakai kívülről is sejtetik rendeltetését. A lovaglócsarnok magas oldal-világítást nyer az ablakokból, este pedig gázzal és villamossággal is világítható, mennyezetének szerkezete vasból és fából készült. Forró-víz fűtésre van berendezve, s így hőmérséklete tetszés szerint szabályozható. Néhány képet a vár külsejéről is közlünk, ezek nem szorulnak bővebb magyarázatra.

 

 

 

BUDAPEST A FÖLD FELETT ÉS FÖLD ALATT. (1900. 17. 101.) A párisi világkiállításon a magyar főváros is bemutatja történelmi nevezetességeit, kulturális intézeteit s a községi közigazgatás kezelése alatt álló, közcélokat szolgáló fontosabb alkotásokat képekben, kisebb arányú mintákban. A közigazgatás technikai szakosztály négy festményt készíttetett Brüggemann György műépítésszel, a melyek utcarészleteket tüntetnek föl, a hozzájuk tartozó földalatti közművekkel. E négy festményt egyikét mutatjuk itt be másolatban.

A negyedik kép a Vigadó-teret és a Duna part alsó részét ábrázolja, amely körülbelül akkorra lesz kész, amikor a párisi kiállítást bezárják. Az alsó rakodó parton már a jövő hónapban építeni kezdik azt a vasutat, amely a városi villamos vasút Eskü téri vonalát az Akadémia előtti vonallal köti össze. A több száz méter hosszú vasutat vasoszlopokra építik, úgy, hogy a vasút pályája a korzóval egy magasságú lesz. A viaduktok azonban, amelyekre a vasút pályája kerül, a nagy forgalmú Duna partból hét méter területet elfoglalnak.
 

 

 

A VIGADÓ-TÉR ÉS A FEBENCZ JÓZSEF-RAKPART, A TERVEZETT ÚJ VILLAMOS VASÚTI VONALLAL

 

Ennek a megmentése végett az érdekelt hatóságok abban állapodtak meg, hogy az Eskü-tértől a Lánchídig terjedő alsó partterületen lebontatják az összes épületeket, s így az alsó rakodópart a Dunáig szabadon marad, amint a képen látható. A lebontott raktárszerű épületeket a vasút oszlopai alatt építik meg egészen vasszerkezettel. A kép már a végleges állapotot tünteti elénk. Fönn a korzóval egy színvonalban járnak az alsó vezetékes villamosok, alattuk a viaduktok között már készen láthatók az új parti raktárak, maga az alsó rakodópart mindenütt szabad. A kép baloldalán a főgyűjtő csatorna torkolata látható. (g . J)

 

 

 

 

Külföldi közösségek

 

 

 

Lakott világok (1901. 1. 6.)  Ha azt állítanók, hogy csak a mi földünknek vannak lakói, ez ép oly együgyűség volna, mint ha azt hinnők, hogy csak azok a vértestecskék végzik funkciójukat, amelyek épen a nagyító üveg lencséje alatt vannak, a többi pedig egész más, s nem szolgál semmire. Csak épen azért, mert mi nem látjuk. A világegyetem egy nagy egész: minden kölcsönös viszonyban van mindennel, semmi a világon nincsen teljesen elkülönítve. Ha az életet magában foglaló földet beleplántálnék a holt anyaggal telt mindenségbe, úgy benépesítené a világegyetemet, mint ahogy egy marék magtól az egész mező kizöldül. Mert a föld elhinti az élet csiráit a világegyetemen áttett útjában, ép úgy, mint a szántóvető, aki magot vetve járja keresztül földjét. Ezek a csirák, melyek a mi bolygónkat a légkör szélén elhagyták, a világűrben életre képesek maradnak, míg egy másik földre akadnak, ahol megint gyökeret verhetnek. Minden bizonnyal így kapta egykor a mi földünk is az égből a rajta viruló élet első csiráit.

Mily elképzelhetetlenül előrehaladottabb lehet az élet azokon a többi világtesteken, melyek még a föld keletkezése előtt jöttek létre! Hiszen a földön is folytonos az előrehaladás. A tudósok kutatásai azt bizonyítják, hogy a mi földünkön 500 millió év óta van élet, de ennek az időköznek valószínűleg csak utolsó tizedrészében született meg az első ember, a föld élőlényeinek legtökéletesebbike. Más égitesteken azonban bizonyára végtelenül tökéletesebb lények vannak, elképzelhetetlenül fölöttünk álló szellemi képességekkel, melyek talán már régen megkísértették, hogy velünk összeköttetésbe jussanak. Ha ugyan nem látták be ennek lehetetlenségét ép úgy, mint ahogy mi nem próbálunk szellemi összeköttetésbe jutni a földön mászó rovarral. Magában véve az ilyen szellemi összeköttetés más világokkal ép úgy lehetséges, mint ahogy manapság Marconi készüléke segítségével kilométerekre tudunk érintkezni egymással drót nélkül. Meglehet, hogy csak a nyitját nem tudjuk sokféle jeleknek, melyeket talán felénk küldenek más világok lakói, szánakozva a mi korlátoltságunkon, hogy nem vesszük észre.

Amerre szemünket vetjük, a világegyetem telve van égitestekkel, melyek ugyanazokból az anyagokból vannak alkotva, mint a mi földünk. Ezt teljes biztossággal bizonyítja a spektroszkóp. Az élet, mely ezeket az anyagokat fölhasználja a maga céljaira, okvetetlenül ugyanazt az utat tette meg mindenütt, ahol az anyagi föltételek hasonlók voltak. Ha a világegyetemben járnánk, nem látnánk sokkal különbözőbb természeti képeket, mint amikor a föld különböző hőmérsékletű vidékein járunk. A különböző bolygók teremtett lényei egymáshoz körülbelül ugyanabban a viszonyban vannak, mint a föld teremtményei fejlődésünk különböző fokozatain. Az alapvonalak mindenütt ugyanazok, mert a természet törvényei is mindig ugyanazok. Mivel a világtérben mindenütt ott rezeg a fény, bizonyos, hogy ahol élőlények laknak, ott a fénynek mindenütt ugyanaz a szerepe van azok életében. A földön kívül lakó lények szemei lényegükben nem lehetnek mások, mint a mi szemeink, ha mindjárt tökéletesebbek is. A mi földünk fejlődésének története párhuzamosan halad a világegyetem többi égitesteinek fejlődésével.

 

 

Közlekedés a Mars lakóival (1901. 15, 242.)  A csillagászati ismeretek népszerűsítése óta általában elfogadta a laikusok közvéleménye azt a tetszetős elméletet, hogy a hozzánk aránylag közeli Mars bolygón az emberekhez hasonló értelmes lények lakhatnak. Komoly csillagász soha és sehol sem mondotta ki ezt, bár a lehetőséget elvitatni nem lehet, mivel igen sok hasonlóság van a földgömb és a Mars sajátságai között. Senkinek sem lehet kifogása az ellen, hogy költők és regényírók ezt a sok hasonlatosságot kizsákmányolják, s a Mars valószínű lakóiról minél többet tudnak beszélni. Úgy látszik azonban, hogy a laikus közönség már ennyivel nem elégszik meg, mert évek hosszú sora óta oly gyakran emlegették előtte a Mars bolygó értelmes lakóit, hogy már a napilapoknak s népies iratoknak ilyféle közléseit természetes valaminek tekinti. Hajlandó minden tódítást és kiszínezést készpénzűi fogadni el. Sokszor olvashatunk a lapokban a Mars fölszínén mutatkozó jelekről, melyek állítólag az ott lakók jelzései volnának, mintegy kísérletek arra, hogy a Mars lakói érintkezésbe léphessenek a föld lakóival, kiknek létezéséről ismereteik előrehaladottsága következtében nekik állítólag már biztos tudomásuk van.

Nemrég végig járta a lapokat egy ilyen tárgyú közlemény. Az ok, mely e közleménynek tápot adott, az volt, hogy a híres Harvard csillagvizsgáló-toronyban Douglas csillagász december 8-án a Mars bolygót tanulmányozván, annak felszínén egy óra és tíz percig tartó világos, fehér pontokat látott, melyek vonalban futottak össze. Maga a csillagász feltűnőnek találta ugyan ezeket a jelenségeket, de nem épen szokatlanoknak, hiszen nem csak a Marson, hanem más bolygókon is mutatkoznak néha oly apró világos foltok, különbözők a többi, állandóan látható foltoktól, melyek közül a sárgás-pirosat szárazföldeknek, a szürkéket tengereknek szokták mondani. De esze ágában sem volt, hogy ezeket a rendkívüli fényeket értelmes lények által mesterségesen előidézett tüneményeknek tartsa. Ily föltevés megerősítésére jelenlegi észleleteink még nagyon tökéletlenek. Lehet, hogy felhők vagy magas hegycsúcsok jelentek meg ily alakban; de ezt sem lehet biztosan állítani épen az észlelet tökéletlensége miatt. Alapoknak azonban már ennyi is elég volt.

A Mars lakóival való közlekedés ma még komoly dolognak nem tekinthető. Amit a hírlapok és laikusok e tárgyról összeírtak, az szép képzelődés lehet, de határozottan kárára van a tudományos kutatásnak, mivel a megismerhető dolgokat a képzelet alkotásával keveri össze. Nagy bölcsesség van abban, ha tudjuk, hogy mit nem tudhatunk.

 

 

 

FINNORSZÁG. Cholnoky Jenő. (1901. 27. 429. címlap) MESSZE FENN ÉSZAKON, az örök hó és jégvilág határán vergődik a kis finn nemzet az orosz nagyhatalom karmai között. A nyelvtudósok azt mondják: rokonunk; a történelem testvéreinkké teszi őket: nemzeti életük folytonos küzdelem a függetlenségért ós szabadságért. De sem a nép, sem hazájuk nem hasonlít a mienkhez. Országuk a Föld szilárd kérgének legrégibb szárazföldje.

Helsingfors (Helsinki)  körül, a városon kívül nem mezőket, kerteket, hanem gyér erdővel borított, vagy egészen kopár kővilágot látunk. A sziklák gömbölyűre vannak súrolva, rajtuk sűrű, egy irányba futó karcolások látszanak: a lassan csúszó jég a felszedett ködarabokkal karcolta össze a kövek legkeményebbikét, a gránitot.

Azt a sok törmeléket, követ és sziklát, amit a jég elhordott Finnországból, Németország északi részein, s Oroszország északi felében rakta le. Lenyúlik ez a jég-hordta törmelék egész Csehországig, Lembergig és Oroszország közepéig. Moszkva, Szent-Pétervár, sőt még Kijev utcái is azokkal a gömbölyű kövekkel vannak kövezve, amelyeket a jégtakaró hordalékából szednek ki homok és agyag közül. Szent-Péterváron I. Péter cár szobra olyan nagy gránit sziklán áll, amely szintén a jég hátán utazott le valamikor messze északról, Szent-Pétervár vidékére.

Az országban nincsenek szó szoros értelmében vett hegyek. Alacsony, egyforma halmok, lapos magaslatok mindenütt s ahol nem teljesen kopár a szikla, ott erdőség fed mindent. A hullámos halom vidéken töménytelen a tó, hisz emiatt nevezik Finnországot az ezer tó országának, de nevezhetnék az ezer sziget országának is, mert sehol sincs nyílt, nagy tó-felület, hanem a tavakat számtalan apró sziget lepi el. És ez mind kemény sziklából van. Azt hinné az ember, hogy ott, a hol annyi a tó, és annyi a sziget, a hol mindent fenyves erdő borít, ott kell a világ legváltozatosabb, legfestőibb tájképeit keresni. De a szigetek laposak, mintha homokból volnának, a partok alacsonyak s olyan egyforma a kép mindenütt, hogy valóban tökéletes útvesztő lehet.

A magasabban fekvő tavakból a vizek örvénylő sellőkön és zuhatagokon át törnek alá, mély ágyat vájva a kemény sziklába. Zord fenyves köröskörül, kemény sziklába vésve minden folyamágy, hideg, ködös, vagy fagyosan derűit ég s a mennydörgő robajjal alázuhanó fehér habtömeg. Olyan magasztos, olyan hideg kép, olyan, mint az ország lakója: hideg, fagyos és mégis olyan óriási erő lakik benne! Az ország belsejében falvakról alig lehet szó. A főbb közlekedési vonalak mentén sűrűn elszórva rejtőznek az erdőben a csinos, villaszerű faházak, mindenhova pompás utak vezetnek, mindenütt rend és tisztaság. Mintha mindenfelé valami jól rendezett fürdőhely árnyas parkjában, csinos villák között járnánk. Különösen Oroszország szennyes, düledező falvai után tűnt fel kellemesen ez az ország, ahol minden ember a szó szoros értelmében úri ember..Minden ember jó nevelésű úriember. Természetesen ez nem Oroszország érdeme, hanem ez a jellemvonás Svéd-, Norvég-, és Dán-országéval közös; ide tartozik, ebbe a kultúra-csoportba a mi rokonnépünk országa is. Sehol a világon nem vert a műveltség olyan általánosan mély gyökeret, mint ezekben az országokban.

Ennek a harmadfél milliónyi művelt embernek tűrnie kell a félig barbár, orosz hatalom rettentő nyomását. Bármit mutasson is az orosz intelligencia, — el kell ismernünk, hogy az nagy és művelt, — bármily nagy kultúra eszközökkel látta is el az orosz állam az ő országát, mégis csak barbár hatalom az, erőszakossága és népbutító politikája folytán. Annál bámulatosabb a finn nép magatartása ezzel a nyomással szemben. Bár külön katonasága, külön vámterülete, parlamentje, nyelve, pénze, postája, stb. van is, az orosz ezt az önállóságát lassan-lassan tönkre teszi. A múlt években kezdődött ez a zsarnoki elnyomás. Amint az első törvényellenes alkotmány-csorbítás történt, Finnország összes hölgyei, minden felszólítás, vagy összebeszélés nélkül mély gyászba öltöztek. Amint a helsingforsiak mondják, csak az idei nyáron kezd a fekete ruha el-eltünedezni.

Helsingforsban az egyetem előtti téren áll II. Sándor cár bronz szobra, lábainál négy allegorikus alak: lex, lux, pax, labor (törvény, világosság, béke és munka) finom célzattal az uralkodó kötelességeire.

Helsingfors Oroszországnak talán legcsinosabb, de mindenesetre leginkább európaias jellegű városa, amit bizonyos tekintetben még Szent-Pétervárról sem lehet elmondani.

Olyan ez a nép, mint az a szikla, amely országuk talaját teszi. Kemény, legkeményebb minden kőzetek között, de minden karcolást megőriz, minden sebhely időtlen-időkig ott marad lelke mélyén s nem felejt talán soha.

 

 

 

MÁRAMAROS, A ZÖLD ORSZÁG Szépfaludi Ö. Ferencz (1901. 35. 560.)

Zöld országnak gróf Teleki Sándor nevezet el Máramarost. Szegény vármegye, ahol sok kincs terem, de a kincs nem a vármegyéé, hanem a kincstáré. Erdőkoszorúzta hegységek, melyek százezer holdnyi területet borítnak. Milliókat, százmilliókat jövedelmező sóbányák szomszédságában a szegény máramarosi ember máléval és zabkenyérrel él, hogy örömtelen életét tengethesse. S mégis ez a máramarosi nép egész mostanáig hűen ragaszkodott szülőhelyéhez, belenyugodott nyomorúságos életébe, míg gonosz, csalfa emisszáriusok (politikai megbízásra kiküldött személy. Szótár) nem érkeztek s titokban nem csábítgatták ígéreteikkel Amerikába, Brazíliába, hol az Eldorádó gyönyörűségei várnak rájuk. Sokan elmentek, s majd mindnyájan keserves csalódással tértek vissza.

A legutóbbi évek története azonban arra serkentette a vármegye intéző köreit, hogy ne hagyják magukra a népet, igyekezzenek neki foglalkozást szerezni, szoktassák munkára, járjanak közbe a kormánynál, hogy az akciót, mely az ínséges nép megmentésére szolgál, támogassa. Az ősöktől öröklött szokást, a tespedt, mindennel megelégedést*, mely már romlásra vezet, kell a máramarosi népből kiirtani, hogy a haladás ösvényére térhessen. A nép hajlandó megfogadni a jó példát, ha hasznot lát belőle. Ezért keletkeztek az iparfejlesztő bizottságok, hogy a földi javakban szűkölködő nép, melynek legnagyobb munkája sem adhatja meg a földjének azt a termékenységet, hogy művelőjét kenyérrel elláthassa, az ipar, a házi ipar terén találja meg az alkalmat sorsa javítására. Így keletkezett pár év előtt a kormány támogatásával a huszti járásban, Iza községében s a taracvizi járásban Kökényesen kosárfonó-telep, mely százezer darab számra készíti a kosarakat és már látható eredményeket képes elérni.

Most már kezd a vármegye kissé épülni. Aki Sziget városába érkezik, erősen hiszi, hogy itt pezsgő élet folyik. A 17 000 lakossal bíró székváros, melynek díszes róm.kath. egyháza, gör. kath. rutén és román temploma, igazán feltűnően szép ev. ref. egyháza, négy zsinagógája van. Az ország egyik legformásabb s legtágasabb piacával, törvényszéki palotájával, régi impozáns vármegyeházával, városházával, erdőigazgatósági épületével. A Prielle Kornélia szülőháza telkén épült Szabó Aurél-féle palotával, több pavilonos közkórházával. A tanító-képezdei emeletes épülettel, a monumentális ev. ref. líceum épületével, mutatós Lónyay-utjával, melyek el vannak árasztva villákkal, az öt tornyos vigadóval, tetszetős nyári színházával jó hatással van a szemlélőre.

A kaftános zsidók Szigeten a galíciai viseletben öltözködnek. Máramarosszigeten 5600 római katolikus, 4900 román és rutén, 2800 ev. ref. vallásún kívül az ortodox és seffardok töltik be a város további létszámát. Az egyetértés minden felekezet közt megvan, Máramaros vármegyében hagyományos jó szokás a testvériség.

A kilenc járás: a szigeti, taracvizi, técsői, Íza-völgyi, visói, Tisza völgyi, huszti, sugatagi és ökörmezői. A 180 000 rutén nép közt van a legnagyobb szegénység az ökörmezői járásban, az úgynevezett máramarosi Verchovinán, vagyis Felvidéken. A visói járás Busz vizén, míg a Tisza völgyi rutének, kik munkát is eleget kapnak, nem teszik az ínséges föld benyomását..

A román lakosság 80 000 főre rúg. Főhelyei a Visó völgy, az Iza völgy, a sugatagi járás, a szigeti járás Apsa, Kabola községei.

Magyarok: Szigeten, Técsőn, Huszton, Hosszúmezőn és Visken vannak. Számuk 42 000, és különösen a viski magyarok akármilyen csongrádi magyarral versenyeznek, míg a técsőiek a takarékosságban tündökölnek. Maramarosban dialektust nem ismer az értelmiség.

Máramarosban nagy számmal vannak idegen ajkúak, de rossz értelmében «nemzetiség» nincs, mert itt magyarnak vallja magát mindenki érzésre. A vármegye székhelye, Máramarossziget pedig tősgyökeres magyar mintaszerű társadalmával. Az intelligencia magyar, s nyelve, melyet beszél, tiszta irodalmi nyelv. Sziget városának három hetilapja van: a «Máramarosi Lapok», a «Máramaros», és a harmadik hetilap a «Máramarosi Híradó», mely nem régiben keletkezett. Az irodalmat, színészetet úgy Sziget, mint az egész vármegye közönsége pártolja. Nyáron rendesen a debreceni színtársulat tart előadásokat. Messze vidékről érkeznek egy-egy érdekesnek ígérkező előadásra a színházlátogatók. Míg más nagyobb városokban a színigazgatók vegetálnak, Sziget városa egész lelkesedéssel viszi filléreit, forintjait a színigazgató kasszájába.

Máramaros régi állapota fordulóhoz ér. Ez a vármegye, hova már a XI. században mint kedves erdős vidékére járt Imre király vadászni, hol a «fidelissima natio» (hű nép) lakik, hol Rákóczi igaz híveket talált. A szabadságharcokban oroszaink, oláhjaink a magyarokkal, mint testvérekkel együtt küzdöttek. Ez a vármegye, hol a magyar intelligencia szupremáciája minden időben a tengernyi más ajkú lakosokkal szemben soha kétségbe nem vonatott. Ez a vármegye, melynek fejlődésre hivatott népe megérdemli a jobb sorsot, mert hisz ő is megbűnhődte már a múltat és jövendőt. A jobb sors a kitartás és helyes vezetés mellett meg is jő, s az a hírnév, mely pár év előtt veszendő volt, ismét elfoglalja helyét. Máramaros nemcsak regényességével, intelligenciája magyaros, hamisítatlan vendégszeretetével, nemcsak kincseket érő sóbányáival, erdeivel, vadállományával, vízfogóival, népe hazafiasságával, fürdőtelepeivel, 200 különböző ásványvizével, de szorgalmával is visszaszerzi régi helyét a haza érdemes vármegyéi közt. Erős végvára marad a féltve szeretett magyar hazának.

*

Apám és családja máramarosi. Ott voltam gyerek. Én ilyet nem tapasztaltam. A t. szerző megfeledkezett a sóbányákról.  G.

 

 

 

Szépfaludi Örlősy Ferencz hírlapíró és szerkesztő, szül. 1845. ápr. 27. Máramaros-Szigeten; tanulmányait Szatmáron, Nagyváradon és jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. Meghalt 1906. júl. 26. Máramaros-Szigeten.

Munkáiból: 1. Az apáca. Diderot után franciából ford. Pest, 1869. 5… A Máramarosi Lapok története. M.-Sziget, 1896. Szinnyei

 

 

 

SAN MARINO KÖZTÁRSASÁG JUBILEUMA (1901. 37. 595.) Tizenhetedik századát ünnepli a napokban Európa legkisebb állama, a san-marino-i köztársaság annak, hogy az állam alapítója és nemzeti szentje, a dalmáciai kőfaragó, Marinus a Titanus hegyre jött, s ott egy szabad keresztény államot alapított, mely máig is az ő nevét viseli.

Mint gyakorlatias irányú ember, Marinus a kőfejtés kellemességeit össze akarta kötni a szikla elszigetelt fekvése hasznával. Azon mozgalmas időben igen alkalmas menhelynek kínálkozott. Elkezdte az evangéliumot prédikálni, s főként a vagyon egyenlőtlen fölosztása Ellen, s a szegények érdekében szórta villámait. Gyógyítással is foglalkozott. Egy rimini-i gazdag birtokos nő, Felicissima fiait kigyógyította nehéz betegségükből. Hálából ezért az úrnő átengedte Marinusnak a Mons Titanust, mely az ő birtokához tartozott. s Marinus most már mint remete telepedett meg új otthonában.

Sziklája legmagasabb fokán egy nagy keresztet állított fel, mely messze tekintett szét a tájra s egyúttal egy kicsiny, Péter apostolnak szentelt kápolnát is emelt. Ide sereglettek a környék pásztorai és pórjai, hogy a szabad területen elvonják magukat a római adószedők sanyargatásai elől. A rimini-i püspök, Gaudentius kívánságára Marinust diakónussá szentelték, mire ő társul vette maga mellé kézműves-társát, Leót, a ki később pap lett.

Marinus neve, alakja átment a nép lelkébe s megtermékenyítette annak képzelődését. Mielőtt még az egyház szentté avatta volna, Marinus nemzeti hőssé lett. Népe benne látta szabadsága palládiumát, sírját zarándok hellyé tette. San Marino temploma nemzeti egyház jellegét megőrizte a legújabb időkig, úgy, hogy midőn a XVIII. században Róma küldöttei a dóm főoltárán szent Marinus szobrát egy Madonna szoborral akarták helyettesíteni, a san marino-iak mint egy ember álltak talpra egyik apátjuk vezérlete alatt, s ki is vívták a diadalt.

A független kis állam, mindig tüske volt a szomszédok szemeiben. Amint előbb keresztény-asylium volt, úgy szolgált később az urbinói és feltrei száműzötteknek menhelyéül. Még később a pápaságtól üldözöttek igyekeztek lábat vetni benne. Oly kísérletekben sem volt hiány a századok folyamán, hogy teljesen megsemmisítsék e kis állam függetlenségét. A legszenvedélyesebb harcok ürügyét azonban a montefeltrói püspök támadásai szolgáltatták 1200-ban, melyeket győzedelmesen vertek vissza. A múlt század alatt San Marino bókéje csak három ízben szenvedett zavarást. Először 1825-ben, amikor XII. Leo pápa alatt összeesküvést szőttek az egyházi államokhoz való csatlakozás végrehajtása érdekében. Ezután 1849-ben, amikor Garibaldi átvonulása után az osztrákok San Marinót megszállották. Végre 1853-ban, mikor IX. Pius a toskanai nagyherceggel együtt tervbe vette a kis állam területe felosztását. Franciaország ellenállásán azonban ez a terv is hajótörést szenvedett.

A bélyeg-szédelgésben is meglehetősen ártatlanok. Fogalmuk sem volt a bélyeg-portóról és bélyegkereskedésről, míg egy német be nem tette lábát hozzájuk, a ki az egész készletet megvásárolta. A nyomdászt megvesztegette, hogy mindenféle erretumokat, azaz fordított vagy hibás nyomásokat készítsen, melyeket aztán ő mint ritkaságokat jó áron értékesített. A san-marinóiak-nak, csak később jöttek a dolog nyomára. Mindebből azonban nem éri folt San Marino szabad polgárait. Hisz, ha ők kapzsi és pénzsóvár emberek lennének, nem utasították volna kereken vissza 1866-ban a gazdag játékbarlang-bérlő Blanc, csábító ajánlatát, hogy a Mont-Titanuson egy második Monacót rendezhessen be.

 

 

VASÚT EURÓPÁBÓL AMERIKÁBA. (1902. 1. 5.) Alig, hogy az oroszok nagy erőfeszítéssel a szibériai vasutat egészen Vlagyivosztokig kiépítették, máris újabb és még nagyobb szabású tervekkel állnak elő. Oroszország beavatkozása Kína belső ügyeibe a most lebonyolódott boxer mozgalom alkalmával, csak arra való volt, hogy rátehesse kezét Mandzsúriára, a melyre okvetetlenül szüksége van, ha a kelet ázsiai vizeken vezető szerepet akar játszani. Vlagyivosztok kikötője ugyanis télen befagy, s így járnak a többi kelet-szibériai kikötők is, egyik rövidebb, másik hosszabb időre. Szükség volt tehát először is egy jó, délebbre fekvő kikötőre. Ilyen Port-Arthur. Ezt megszerezte.

A szibériai vasút Szentpétervártól Vlagyivosztokba biztosítva van tehát. De isméi újabb terv merült fel. Irkutszkból a Bajkál-tó északnyugati partján, aztán Jakuckon keresztül a Behrinig-szoroshoz akarnak vasutat vezetni, hogy onnan Amerikával nyerjenek összeköttetést. Ha ez sikerül, akkor vasúton lehet majd New-Yorkba utazni. Nagy örömére azoknak, akik szeretnék a csodás Újvilágot látni, de nem mernek tengerre szállni. Lobel, alaszkai utazó, francia ember, vetette ugyan fel ezt a tervet, azonban oly merész, hogy megvalósításáról a közel jövőben még álmodni sem mertek. Mióta azonban a Vlagyivosztokba vezető vasúttal ennyire sikerült jutni, a terv népszerűbb lett s kivihetősége nem látszik olyan kétesnek.

Tekintsünk végig a vonalon. Amint a vasút elhagyja a Bajkál-tó völgyét, ahol szintén nagy nehézségekkel kell küzdenie, a Léna völgye felé kell hogy siessen, mert ez lesz a legkényelmesebb útja északkelet felé. Hatalmas vízválasztót kell ugyan megmásznia eközben, de ez utóvégre nem kivihetetlen. A Léna völgyében Jakutszk városkát fogja érinteni. A vasút s bizonyára nagyban hozzá fog járulni, hogy ennek a városnak híres nagy prémvásárjai forgalmát előmozdítsa. A terület legnagyobb része még ezen a vidéken erdőség.

Jakutszknál a vasút el is fogja hagyni a Léna völgyét s még inkább északkeletnek tart, mert arra a térszín legalacsonyabb. Csakhogy itt van a Földnek leghidegebb helye! Verhojanszk városka meteorológiai állomásának feljegyzései szerint ennek a helynek januári közepes hőmérséklete -52° C. Ez csak a közepes hőmérséklet. Januárban, a legnagyobb hidegek 68°-kal is lemennek a zérus alá. Irtózatos hideg ez. A higany a hőmérőkben már régen megfagyott, a szabadban való tartózkodás csak a legnagyobb óvatosság mellett lehetséges, a vas éget, mintha tüzes volna, s ott hagyja a bőrét, aki hozzá ér. Júliusban ugyan magasra fölemelkedik a hőmérő, de azért az évi közepes hőmérséklet 11 fokkal marad a zérus alatt.

A Föld állandóan meg van fagyva, csak a felszínen olvad meg nyáron rövid időre. Sártenger borítja az egész vidéket. Az olvadó hó levét a fagyott föld nem issza be, a párolgás alig valami s így minden víznek a felszínen kell lefolynia. Sárrá lesz ott minden s csúszik, olvad az egész földfelszín. Előre mégsem mondható nehézségekbe fog ütközni minden földmunka. A mély alagutak belsejében szivárgó vizek gőzfelhőbe fogják borítani az alagutak száját. A töltések folytonos csuszamlásnak lesznek kitéve, a sínek illesztő hézagai, miután itt az évi közepes hőmérséklet-ingadozás 67°C-ot tesz ki (nálunk csak 20°C-ot), óriási nagyok lesznek s télen valószínűleg különös intézkedést kell tenni, hogy a roppant hidegekben erősen összehúzódott sínek miatt ujjnyi szélesre megnyílt hézagokon a vonat kerekei össze ne törjenek.

 

 

 

LÓVESZTESÉG A HÁBORÚBAN. Bornemisza Pál (1902. 3. 38.) A háborúkban mindig sokkal több ló pusztul el, mint ember. Pedig a lovak nagyobb mértékű pusztulása, a hadjárat kimenetelére döntő hatással lehet. Így például I. Napóleont is lovainak elhullása tette tehetetlenné az Oroszország ellen indított szerencsétlen hadjáratában, a midőn havonként 20—~25 ezer ló esett a rettenetes hideg áldozatául. A ló-veszteség nagy részét nem az ellenség fegyvere idézi elő, hanem az időjáráson kívül többnyire a szokatlan erős munka miatt hullnak el a lovak rengeteg nagy számmal. A lovak hátának feldörzsölődése, kisebesedése majdnem elkerülhetetlen. A patkolás nagy sietségben történvén, ez a munka legtöbbnyire nyomorúságosan hiányos, ami aztán a kitartó menetelést teljesen lehetetlenné teszi. Az abrak nagyon ritkán elegendő, s a lovak mindig túlságosan el lévén csigázva, lehetetlen, hogy a háború fáradalmait kibírják.

A  hosszú tengeri út is ép oly káros hatású ezekre az állatokra, mint a hadjárat egyéb viszontagságai. Régebben gyakran megtörtént, hogy a hosszabb tengeri útra feladott állatoknak fele az úton elhullott. Az elhelyezés, az útközben való ellátás és szellőztetés jobb, mint ezelőtt volt, de azért a halak prédájául eső százalék még mindig igen nagy. Azt is tekintetbe kell venni, hogy az angol lovak általában nagyon félénkek, s különösen sötétben, vagy a táborban és útközben néha minden csekélységtől roppant megijednek s ilyenkor aztán megzavarodott kitörésükben fékezhetetlenek és egymásban temérdek kárt tesznek.

Az 1808-ban kezdődött spanyolországi hadjárat alatt, midőn a csapatok, egymás elleni harca közelről történt, a veszteség aránya akként alakult, hogy 95 emberre 100 ló esett, míg Balaklavánál* már 100 ló esett 60 emberre, itt ugyanis a heves ágyúzás volt oka a lovak nagymérvű elhullásának. Az ágyúzás rendesen iszonyú pusztítást visz véghez a lovak között. A visszavonulások a lovakra nézve a legveszélyesebbek. Az állat nem nélkülözheti a pihenést úgy, mint az ember. Még ha van is elégséges abrak, de hiányzik az idő az etetésre. Aztán a lóban nincs meg az a menekülési ösztön, mint az emberben, amely a veszélytől való szabadulás lehetőségének reményében, csodálatos erőt és kitartást kölcsönöz. A ló, szervezeténél fogva az éhségtől is hamar kidől.

Szinte csodálatos, hogy bármely ország lovainak mily csekély százaléka alkalmas a hadi szolgálatra. Nagy-Britanniában és Írországban mintegy három millió ló van, de ezek közül hadiszolgálatra talán 100,000 sem lenne alkalmas. Bármily közönséges hadjáratban minden egyes hadtestnek legalább is 20,000 lóra van szüksége.

 

*Balaklava is a former city on the Crimean Peninsula and part of the city of Sevastopol.

 

 

 

A ZICHY-KIÁLLÍTÁSBÓL. (1902. 7. 105.) A pusztítat szellemének győzelme egyik legnevezetesebb olajfestménye Zichy Mihálynak. Nem annyira a színekkel hat, hanem merész tartalmával és forrongó részleteivel. Vörös fényben lángol az égboltozat, mintha tűzvész pusztítaná a földet. Szárnyas ördögi alak lebeg a felhőkön, amelynek kézintése diadalmasan megparancsolni látszik mindent, ami történik. Utána lebeg egy csábos női alak, a démon szolgálója. A hiúság, a bocsvágy és a mámoros képzelődés szimbóluma. Romlás, öldöklés, nemzetek harca kél a két alak nyomán.
 

 

 

BÁL AZ OROSZ UDVARNÁL. ZICHY MIHÁLY RAJZA.

 

A démon az orosz költők illusztrációjának egyik darabja, Lermontov hasonló című költeményéhez. Bál az orosz udvarnál a művész ama tömérdek rajzaiból való, melyekben az orosz udvar ünnepélyeit, eseményeit évtizedek óta illusztrálja.

 

 

 

A KLUB-ÉLET ANGLIÁBAN. (1902. 14. 216.) Ha egy londoni úr dicsekedni akar, azt mondja: «nekem saját otthonom van», «I have my own home!» Ebből az értetődik, hogy a londoni lakosság legnagyobb része hónapos szobákban lakik: szállóban, vagy az u. n. boarding-house-okban. A kinek már saját bútorai, saját «otthona» van, az már bizonyos jólétnek a jele. És ebben a nagy világvárosban, hol mindenki idegen egymáshoz, s bizalmatlan tartózkodás uralkodik az érintkezésben, valósággal mondható, a lakásáról Ítélik meg egymást az emberek. Ki hol lakik? melyik kerületben? a szerint esik elbírálás alá s a szerint becsülik fel vagyoni állapotát, sőt még  a jellemét is. A White-chapel negyedben lakni már egymaga elegendő arra, hogy minden jobb társaságból kizárt legyen az illető; míg ellenben a West End negyedének lakója — csupán azért, hogy ott bír szállással — kvalifikálva van az elegancia körei számára.

Ez a bizalmatlan zárkózottság, a mely alap jellemvonása az angolnak, ősidőkben is ugyanaz volt, mint ma. Ennek ellensúlyozására, az egymáshoz idegenek összetársítására alakult meg az a Society of Christians (Keresztyének szövetsége) a század elején, mely a mai klub ősatyjának mondható.

Edward Roberts által alapított első «society» óta a «klub» fogalma óriásit tágult, úgy hogy ma már minden különböző osztály- és foglalkozásbeli klubok léteznek. Számuk pedig valósággal óriási. Egy kimutatás szerint Londonban egymagában 15 ezernél több a klubok száma, nem sorozva ezekhez a kisebb társaságokat, a melyeknek állandó helyiségeik nincsenek s pusztán «meetingeket» (gyűléseket) tartanak. Hogy mit ért az angol klub alatt, az egy szóval ki sem fejezhető. A nálunk divatos «klubok» csak korcsalakjai ennek az intézménynek. Az angol klub, erkölcsi értelemben, oly szövetsége bizonyos egymáshoz illő embereknek, amely tagjait céljaik elérésében támogatja, jótállva azok jelleméért. S ez a legmesszebb menő intézkedésekben nyilvánul. Egy nagy londoni klub tagja például cégjének oltalma alatt támogatásra talál a világ minden 'pontján, ahol angol társaság él, légyen bár a mérföldek ezreivel távol az anyaországtól.

A rangok és foglalkozások minden árnyalatának megvan a maga külön intézménye. Néha meglepő címeket találhatni a sok különböző között, mint például a Színházba járók klubja, Öreg emberek klubja, Kővér emberek klubja», vagy Szeszt nem ivók, a melyek mind igen jó hírűek. Minden elegáns klubnak saját kincstára, bankja is van, amely a tagok pénzét kezeli és bankókat bocsát ki, a melyek némelyike valósággal közkézen forog a kereskedelemben is. Ezek csekk-szerű utalványok; vásárlásnál azonban minden nagyobb üzlet készpénzként fogadja el.

Ellentétben a mi klubjainkkal, az angol egyletekben igen ritka a kártyajáték. Itt-ott vannak ugyan baccarat- vagy skat-partik, esetleg szolid whistezők. Általában azonban nem a játék a cél, amely az egyleti tagokat összehozza.

 

Skat, der Kartenspiel Klassiker! Spiel ihn jetzt mit Sprachausgabe...

 

 

A PÁRIS-BÉCSI AUTOMOBILVERSENY. (1902. 28. 454.) Az automobil-sport hívei s az iránta érdeklődők nagy figyelemmel és érdeklődéssel várták az eddig legnagyobb távolságú automobil versenynek a lefolyását. A versenyzők Parisból indultak el s Bécs volt a végcéljuk. A pontosan megállapított útvonal 1383 kilométer hosszú volt, tehát jóval hosszabb, mint a múlt évben tartott Páris-berlini verseny útja. A versenyt a párisi automobil-klub, Európa legnagyobb ily irányú egyesülete rendezte, a bécsivel karöltve.

Igen nagy nehézséget okoz ilyen versenyeken, ha az út városok utcáin vezet keresztül. Itt természetesen lassabban kell haladni s ezért ezeket az útdarabokat semlegesítették. Ez így történik: ha például a város, amelyen át kell haladni, egy kilométer hosszúságú s a hatósági rendelkezések értelmében nem szabad benne óránként 12 kilométernél gyorsabban hajtani, a kocsinak legalább is öt perc kell, hogy átmenjen rajta. Amint az illető a város végéhez ér, egy erre kirendelt biztos egy biciklistát ad melléje, aki mindig előtte megy néhány méterrel, 12 kilométernyi sebességgel, s a kit az automobilnak nem szabad megelőznie.

Svájcban, ahol az egész területet semlegesnek kellett tekinteni, mert a svájci kormány nem engedte meg a sebes hajtást. Ez pedig 281 kilométernyi út, amelyen nem volt szabad óránként 24 kilométernél sebesebben hajtani..A kormány ezt ellenőrizte is minden 21 kilométernyire felállított őrökkel.

Maga a verseny a következőkép folyt le: Június 26-án reggel 3 óra 30 perctől kezdve indult minden két percben egy, összesen 137 résztvevő. Az első útrész célja Belfort volt, 407 kilométernyire. A gyorsvonat ezt az utat 11 óra 4 perc alatt teszi meg. Az első, a ki Belfortba érkezett, René de Knyff, aki 3 óra 34 perckor indult, s 10 óra 47 perckor érkezett Belfortba, vagyis — nem számítva le a városokban tett utakat — 7 óra 13 perc alatt. Ha pedig a semlegesítéseket leszámítjuk, 4 óra 16 perez az eredmény, ami óránkénti 90 kilométer átlagos sebességnek felel meg. A második Belfortban H. Farman volt, aki mindössze két perccel érkezett később, 4 óra 18 perc alatt.

Június 27-én indultak tovább Bregensig s másnap folytatták az utat Salzburgig. Az utolsó napon, vasárnap reggel 6 óra 30 perckor volt az indulás Bécsbe. Déli 2 óra 7 perckor érkezett elsőnek Marcel Renault a Práteren levő Trabrenn plaztra könnyű gépjén, ahol nagy és előkelő közönség várta. Nagy lelkesedéssel üdvözölte. Schönborn grófnő, a bécsi automobil-klub elnökének neje.  Átnyújtotta neki az első díjat: egy ezüst és kristály serleget, tele pezsgővel. Harmincöt perccel később jött a második, Zborowsky gróf német gépen. Az utolsó versenyző este 7 óra 38 perckor ért a célhoz. A bíráló bizottság, számba véve a semlegesítéseket, így állapította meg az első öt nyerőt: Renault, H. Farman, Edmond, M. Farman, Zborowski.

Az érkező vendégeket a városligeti Gerbeaud pavilonban vendégelte meg a magyar automobil-klub.

 

 

 

A MACZEDONIAI ÉS Ó-SZERBIAI FORRONGÁSOK. Ivánovics József  (1902. 45. 733) A nyugtalanság és mészárlások, melyek Macedóniában és Ó-Szerbiában oly gyakran előfordulnak, két okra vezethetők vissza: az egyik a macedón bizottság izgatása, a másik az albán elemnek térfoglalása, kelet felé Ó-Szerbiában és Macedóniában. 30 évvel ezelőtt az ó-szerbiai Rigómezőn nagyon kevés albán lakott, míg ma a lakosság kétharmada albánokból áll, mert a szlávokat kipusztították, s egész falvak üresen állnak. Macedóniában a török és albán elemen kívül görögök, románok (csúfnéven cincár*), szerbek és bolgárok laknak. A görög és román oly csekély számban van képviselve, hogy szóba is alig jöhet. Az ortodox lakosság zöme a szláv. Ez azonban sem bolgár, sem szerb, hanem külön nép. Olyan keverék nyelvvel, melyet sem a bolgár, sem a szerb nem mondhat egyedül magáénak. Kivétel a szerb és az ó-szerbiai határ közelében lakók egy része, mely ma is a régi szerb nyelvet beszéli.

A történelemből Macedóniának sem szerbsége, sem bolgársága nem mutatható ki. Tény, hogy bolgár uralom alatt volt először és hosszabb ideig szerb uralom alatt később, úgy, hogy ez utóbbi korszak a néphagyományban tovább él.

Az idén áprilisban kezdődött a nyugtalanság Firmilián szkopljei (üszkübi) szerb püspök felszentelése miatt. A nyáron át meglehetős nyugalom volt, míg csak a nyár vége felé a Zoncsev-féle macedón bizottság hathatósabban nem kezdett működni. A sipka-szorosi ünnepélyre, melyen a bolgár-orosz testvériséget ünnepelték, tervezték az általános felkelést. Felkelő csapatokat szerveztek Macedóniában, Bulgáriában, melyekkel átlépték a batárt. Jankov volt bolgár ezredes és Nikolov volt bolgár alezredes álltak a felkelő csapatok élén. Török falvakat támadtak meg s pusztítottak el a felkelők s mire a török katonaság a lázongás színhelyére ért, már jó nagy területet foglaltak el a felkelő csapatok. Jankov ezredes meg is alakította a független Macedónia ideiglenes kormányát. A fölkelésnek főfészke a Perim-hegység és a Strumica folyó völgyében volt, a bolgár határtól nem messze fekvő Dshuma községtől le egészen Petrics- ig. A felkelők tábora a Grádova falu melletti fennsíkon volt. Kisebb csatározás számos volt itt a felkelők és a török csapatok közt, s mindkét részről számosan estek el és sebesültek meg. A macedón bizottság kiáltványt is bocsátott ki, amelyben jelezte az általános felkelést, de ennek eredménye nem volt. Csak Monasztir környékén mutatkoztak 300—400 főnyi felkelő csapatok

A Balkán másik fő nyugtalankodó eleme az albán, mely túlnyomó részben mohamedán s így többnyire a törökökkel tart. Az albánok által a montenegrói és szerb határon rendezett kisebb csatározások és harcok napirenden vannak, a szerbeket támadjak meg és raboljak ki. Nagy szerepet játszik itt a vérbosszú. Náluk a vér vért követel. Békés kiegyezés hiányában a gyilkolást gyilkolással torolják meg.

 

*cincár a Balkán félsziget déli részén élő, gyakran már elszlávosodott v. elgörögösödött román.

 

 

Egy magyar vasúti mérnök a szibériai vasút építéséről (1903. 3. 39.) Gubányi Károly 1902. november 10-i kelettel levelet irt dr. Lóczy Lajoshoz, a melyből átvesszük a következő érdekes részleteket.

Sok óriási változásoknak voltunk a tanúi, a melyeken a vasútépítés folyamán az itteni világ átesett. Az építés folyamán az egész vasútvonal mentén új, az eddigitől teljesen elütő élet sarjadzott fel. A vasútállomások közelében mindenütt új falvak, népes telepek keletkeztek. Az orosz tisztviselők és a katonaság számára csinos, szolid lakások épültek, amelyek közelében a kínai települők falvai nőttek ki a semmiből. Az orosz katonai őrség védelme alatt nyugodtan műveli a kínai a földjét és biztonságban folytatja üzleteit. Ez új keletű orosz-kínai városok legérdekesebbje és egyúttal a kínai keleti vasút legnagyobb állomása Harbin*. A város a Szungari jobb partján, kiterjedt síkságon épült, ott, a hol a vasút keleti szakaszával Vlagyivosztok felé. déli szakaszával pedig Port-Artur felé ketté ágazik. Harbinnak főleg az a körülmény adott létet, hogy itt hidalja át a vasút a Szungarit. Mire a pompás vashíd a közel egy kilométer széles folyón megépült, egyidejűleg az addig elhagyott, lakatlan partvidéken egy modern népes város emelkedett ki a pusztaságból.

Csodával határos az, ami rövid öt év alatt itt történt. A széles folyó partján gyárak, gőzmalmok, műhelyek épültek. A folyón gőzhajók közlekednek, és este villamos fényben úszik a folyó kikötő partja. A város utcáit európai és kínai nép tarka vegyüléke élénkíti. Posta-. távíró-hivatal, bank és a legkülönfélébb üzletek, szállodák hirdetik az új idők bekövetkezését. Így nyomul előre az európai civilizáció a vasutak mentén és feltartóztathatatlanul hatol be Ázsia legsötétebb zugába. Vlagyivosztokból és Port-Arturból naponként indulnak személyvonatok, amelyek Mandsu-földön átfutva. Transbaikál tartományban a szibériai vasút forgalmához csatlakoznak. Ilyen módon ma már közvetlen vasúti összeköttetésbe jutottunk Európával.

Egy év leforgása alatt a gyorsvonat-közlekedés az egész vonalon életbe lép, amikor is Európából két hét alatt el lehet jutni a távol Keletre. A mandsuriai vasút egyes részein még ideiglenes pályaszakaszokon folyik a közlekedés, ott, ahol a fővonal nagy szabású munkálatai még nincsenek befejezve. Ilyen szakaszon dolgozom én jelenleg, Ninguta közelében. Munkám legjelentősebb része egy közel fél kilométer hosszú alagút, a Csan-ling-dra vízválasztón keresztül. Az alagutat 1901 szeptember havában vettem munkába. Az építés ma már annyira előrehaladt, hogy a jövő év elején megnyitjuk a vonat-forgalmat az alagúton keresztül.

A vízválasztó gyönyörű szép erdős hegyvidék, mintegy 700 méternyire a Japán-tenger színe felett. Ez a magasság egész Kelet-Mandsuország-ban a legnagyobbak közé számítható. A vasútvonal Vladivosztoktól a Nagy-Khíngánig sehol sem emelkedik ennél magasabbra.

Vidékünk a vulkáni kúpok egész láncolatából áll, a melyekre sötét cédrus-rengeteg borúé. A mély sziklabevágások nagyrészt oszlopos bazalton vagy hólyagos láván törnek keresztül, és gyönyörűen tárják fel a hegyvidék geológiai felépítését. Az alagút is, egyes gránit- és porfir-tömeg kivételével, nagyrészt tiszta bazaltba van építve.

Sok vesződségem volt ezzel a kegyetlen kemény kőzettel. Az istoly-vájás igen sok nehézséggel járt és főleg az óriási dinamit és fúró-acél számláim miatt fájt sokszor a fejem. A gyakorlatlan munkásnép oktatása is nagy fáradsággal járt. Olykor, ha a föld alatt nagyon sok volt a bajom és fogyófélben volt a türelmem, felkapaszkodtam az alagút feletti hegytetőre és az előttem feltáruló bájos panorámán szemlélődve, mindig megnyugvást találtam és kedélyem is visszanyerte megzavart egyensúlyát. Erről a hegytetőről, tiszta időben főleg a napnyugati táj nyújtott varázslatos képet. Légvonalban mintegy 40 kilométer távolságra a Mutan-Kiang folyó felcsillanó vizének ezüstje látszik.

 

*Harbint a Kínai keleti vasútvonalat építő orosz építőmunkások alapították 1898-ban. Ennek megfelelően a városkép mind a mai napig jelentős orosz vonásokkal rendelkezik. Az Októberi Forradalmat követően orosz emigránsok nagyon nagy számban telepedtek le. Harbinban. Teljes népesség:

4 754 753 fő.

 

 

MACZEDONIA (1903. 8. 118.) Nemcsak Nagy Sándornak volt szűk Macedónia, de Európának is kezd szűk lenni. Sok jel arra mutat, hogy a sokat emlegetett Balkán tartomány a legközelebbi időben döntő események színhelye lehet. Hogy az ottani állapotokat megérthessük, szükséges ismernünk az úgynevezett macedón kérdésnek mai állását, az oknyomozó történetírás és etnográfia vizsgálódásai alapján. Ennek világánál bírálandó el a görögök, törökök, albánok, szerbek, bolgárok és kucovlahok* által vegyesen lakott területen az a rég óta folyó vita: hogy melyik népfajt illeti a jövő és a vezérszerep.

1896 óta került a macedón-kérdés napirendre. Akkor törtónt, hogy Szerbia, Metkovics üszkübi görög-keleti metropolita halála után egy szerb nemzeti egyházfő kinevezését sürgette, ami élénk tárgyalásokra vezetett a porta, a patriarcha, a görög és szerb kormány s a nagyhatalmak konstantinápolyi követei közt. A követeléssel szemben Románia ellenkövetelést támasztott egy macedóniai román püspökség felállítása iránt Monastir székhellyel. Azóta a tartomány tényleges önállóságáért a portával szemben nyolc nemzet verseng. Míg nekünk ugyanis némelyek nézete szerint érdekünk volna az Égei-tenger bírása, addig Oroszország a szláv érdekek védelmére tolja fel magát Áthos-hegyi szerzeteivel, Románia a cincárokban vél fölfedezni testvértörzseket. Szerbia és Montenegró a szerb népességre tart igényt.  Bulgária már úgyis megkapta a san-stefanói szerződésben Macedónia egy részét, nem csoda, ha most még inkább terjeszkedni akar. Az albánok nemzetgyűlésükben Macedónia osztatlansága mellett léptek fel. Görögország pedig nem feledheti, hogy e tartomány két ezredéven át hellén állam volt.

Már hat évvel ezelőtt toborzódtak össze egyes görög szabad-csapatok, melyek komolyan nyugtalanították Macedóniában a többi lakosság békéjét. Viszont a görög-török háború alatt az albán lakosság ellenszegült az újoncozásnak. Edhem pasa már kénytelen volt az albán csapatok hazaküldését javasolni Bukarestben, Londonban..

A török kormányzat azzal igyekezett Macedónia régi görög jellegét eltörölni, hogy a történeti görög neveket és földrajzi jelöléseket török hangzásúakra cserélte fel. Így lett a hajdani Heracliaból Monastir, Edeseából Vodena, Dardaniából Üszküb. Vizsgáljuk már most, mi az a történeti jogalap, melyre mindeme különböző törzsei népfajok Macedónia iránti igényeiket alapítják. Egy nagy katolikus albán nemzeti állam ábrándját főleg a jezsuita propaganda ápolja. A Balkán-félszigeten és Macedóniában igyekszik ébren tartani a Bib-Doda berezegi családban is, melynek fejét a jövőbeli albán állani trónjára szemelte ki. Csakhogy az albánok nagyobb része buzgó mohamedán vagy görögkeleti, s e különböző felekezetek egymással sem egyeznek. Bármily ingatag alapon épült, de a lakosság részére hatással van az a nagy-román történeti mítosz is mely azt mondja, hogy a rómaiak Macedónia meghódítása után e tartományba, Thraciába néhány százezernyi román gyarmatost telepítettek be. Úgy hogy a kereszténység első századaiban Epirustól Isztriáig, Konstantinápolytól Erdélyig az egész területen latinul beszélő népesség élt. Ez lett volna a Nagy Oláhország. melyet csak a betörő szlávok dúltak szét. Ezek szerint a bizánci császárság nem volt sem latin, sem görög, hanem román birodalom, bennszülött román császárok alatt. Csak a törökök betörése vetett véget ennek, kik az oláhokai visszaszorították a Pindus területére, Istríába és a mai Erdélybe és Romániába.

Két rajongó apostola van ennek a tannak ez idő szerint: a monasztiri lazarista kolostor francia eredetű perjele, Faveyriol s egy macedón eredetű görög, Margaritis. 1888-ban egy proklamációt nyomattak. mely román és albán nyelven a legképtelenebb állításokat tartalmazza. Egyebek közt azt mondják benne, hogy az albánok a legrégibb európai kultúrnép. Homér tehát tulajdonképp albán volt. épen úgy albánok voltak az llias hősei, valamint Nagy Sándor és Aristoteles is.** A görögök gyáva, csaló, cselszövő nép voltak, akik kizsákmányolták az albán kultúra kincseit, az albán nép vitézségét.

A mint a  Románia Mirabeau-jának nevezett államférfiú, Cogolniceanu mondta ugyanis, szükség van rá. hogy a románok egyelőre Macedóniával foglalkozzanak. Ha abban hagynók a Macedónia iránti agitációt, akkor hazaijaink az erdélyi izgatással foglalkoznának, ami azonban zavarná Ausztria-Magyarországhoz való jó viszonyukat.

 

*Az Ohridi- és Prespa-tótól keletre élő macedoszláv és kucovlach lakosság. Wiki

**Lásd Horvát István (1784-1846) történészt, aki szerint Ádám, Éva magyar volt. G.

 

 

MACZEDON ÁBRÁNDOK. Strausz Adolf (1903. 19. 302.) Ennek a tartománynak a lakossága nem egyöntetű. Igényt tart reá a balkán valamennyi állama, s ha osztozkodásra kerülne a sor, hajba kapnának egymással az összes balkáni népek. A jelenlegi zavarokat, a bolgárok idézték elő, kik évek óta lázítják Macedónia bolgár származású lakóit. Kisebb-nagyobb csapatokban, nyílt harcot folytatnak a török csendőrökkel és katonasággal. A szultán Oroszország és Ausztria-Magyarország kívánságára, melyhez valamennyi nagyhatalom csatlakozott, reformokat léptetett életbe Macedóniában. E reformok egyrészt nem elégítették ki a bolgárokat, másrészt a legnagyobb izgalmat keltették a tartomány albán törzsei közt, melyek ősi előjogaikról lemondani nem hajlandók. A török kormány jelenleg kettős veszedelemmel áll szemben: egyik oldalon a bolgárok lázadása fenyegeti, másik részen az albánok forrongása. Azt el kell nyomnia, ezt le kell csillapítania.

A bolgár forradalmárok a Szalonikiben elkövetett bombamerényletekkel megmutatták, hogy mindenre el vannak szánva és a legborzalmasabb tettektől sem riadnak vissza. Most már elérkezett az ideje, hogy a nagyhatalmak is komolyabb rendszabályokhoz nyúljanak Macedóniában élő alattvalóik személy- és vagyonbiztossága érdekében.

A török közigazgatás a Macedónia nevet nem ismeri. Azt a területet, mely az európai térképeken Macedónia névvel van jelölve, három vilajetre (tartományra) osztja. Ezek a szalonikii, bitolia-monasztiri és koszovói vilajetek. Az elsőnek a székhelye Szaloniki, a másodiké Bitolia - Monasztir, a harmadiké Prisztina. Minden vilajet több szandzsákságra (kerületre) oszlik, ezek ismét kázákra (járásokra) és nahijekre.

Legintelligensebb a görög elem. Legcivilizálatlanabb és legerőszakosabb az albánság. Békességesen viselik magukat a szerbek, valamint az oláhok. A török uralom hívei a született ozmanlikon kívül csak az albánok és spanyol zsidók. A többi nemzetiség csak az alkalmat várja, hogy fajrokonaihoz csatlakozhasson, kik függetlenségüket már megszerezték. A három vilajet közül legtermékenyebb a szalonikii, melynek fővárosa Konstantinápoly után az európai Törökország legnagyobb városa…

Szalonikiben egy ízben (1876 május 6-án,) már nagy volt a felfordulás, amikor a francia és német konzulokat a fanatikus mohamedánok meggyilkolták. Azóta csak az 1890-iki nagy tűzvész, melynél 2000 ház pusztult el, okozott általános riadalmat. Jelenleg rettegésben van a lakosság minden rétege, mert a külföldiek és a törökök a merényletek megújulásától félnek. A bennszülött bolgárok attól tartanak, hogy a forradalmárok bűnéért őket fogja a mohamedánság meglakoltatni. Remélhető azonban, hogy a külföldi hatalmaknak a kikötőbe rendelt hadigőzösei minden irányban csillapítóan fognak hatni.

*

Az ország neve az ENSZ-ben Macedónia, volt Jugoszláv Köztársaság. Görögország 1991 óta akadályozza nemzetközi elismerését „Macedón Köztársaság” néven arra hivatkozva, hogy egy észak-görögországi tartomány neve is Makedónia. A görög nacionalisták attól tartanak, hogy Macedónia területi követelésekkel lép fel Görögországgal szemben. A névvita miatt nem vették fel az országot 2008-ban a NATO-ba. 2012. december 15-étől Magyarország alkotmányos nevén, Macedón Köztársaságként ismeri el a kétoldalú kapcsolattartásban a nyugat-balkáni országot. wiki

 

 

TÜNTETÉS ZÁGRÁBBAN. (1903. 22. 356.) Hetek óta tart Horvátország némely részében a zavargás. Úgy látszik, hogy a füstje jóval nagyobb, mint a lángja s mire egy-egy hír hozzánk jut, már akkorára tetemesen meg is gyarapodik. A horvát túlzok különben minden lehető alkalmat felhasználnak, hogy egy-egy kis tüntetést rendezhessenek, a magyarok, a bán, vagy akár más ellen s állítólag megsértett jogaik mellett. Természetes, hogy kedvenc nemzeti hősük, Jellasics, az egykori híres bán halála évfordulóját is kedvező alkalomnak találták tüntetés rendezésére a napokban. A heves vérű diákság vezetése alatt jókora tömeg összegyűlt a szobor talapzata körűi, melynek tetejéről a bán zömök alakja ugyancsak mutogat kardjával éjszaki irányba. Lehet, hogy csak azért, mert ilyen állásban legjobban el lehetett helyezni a szobrot. A horvátok azonban azt állítják, hogy Magyarországot fenyegeti. A mi ha úgy volna, kárba veszett munka, mert senki sem ijed meg tőle. A tüntetők megkoszorúzták a szobrot, énekeltek, szavaltak, de nagyobb baj nem történt.

 

 

Nők az angol politikában. (1903. 679.) A társas életnek a parlamentre való hatását legjobban jellemzi az, hogy vagy egy évvel ezelőtt, mikor a képviselőház módosította szabályait, s az ülések tartásának idejét, nagyon vigyáztak arra, hogy szombatra ne essék ülés. Szombaton délután ugyanis mindenki, aki a társasághoz tartozik, felkap a vonatra és siet valahova, valamely vidéken lakó úri családhoz, hogy a városban oly unalmas vasárnapot ott töltse. Ha szombaton ülés volna, s a vidéki házakban a házi asszonyok hiába várnának képviselő-vendégeikre, ez valóságos felfordulást okozna. Egy demokrata képviselő felszólalt ugyan egyszer a szombati szünet ellen; azt mondta, hogy ha Franciaországnak vagy Németországnak eszébe jutna hirtelen háborút üzenni Angol-ország ellen egy szombati napon  bevonulhatna Londonba a legrövidebb idő alatt, mert a miniszterek, képviselők, az állami hivatalnokok, katonatisztek, szóval mindenki ez nap valami falusi házban tölti az időt. E fenyegető kilátás ellenére is a felszólalót leszavazták. A «week-end» — a hét vége — szent és sérthetetlen intézmény, a melyet nem lehet megbontani. Igaz is. mikor a vasárnap Londonban oly unalmas, s az angol vidéki házak oly kellemesek, tágasak, vendégszeretők. Más országokban a társaság alkalmazkodik a politikai élethez. Angliában ez fordítva van: a politikai ügyek intézését úgy rendezik, hogy bele ne ütközzék a társadalmi szokásokba.

Az angol nők nemcsak, hogy szeretnek politizálni, de értenek is hozzá. Nem egy előkelő hölgy szalonja visz irányadó szerepet egy-egy politikai mozgalomban. Az úri hölgyeknél a politika benső ügyeinek ismerete, a nevelés tartozéka. Nem egy ember köszönheti emelkedését vagy bukását a női közbenjárásnak, hangulatkeltésnek. A pártoskodás azonban ritka; rendes időben, hacsak a párt-szenvedélyek nincsenek nagyon kiélesedve, a különböző pártok vezetői nem egyszer találkoznak ugyanabban a szalonban, s ebédelnek ugyanannál az asztalnál.

A nők politikai szerepe Angol-országban korántsem szorítkozik csak a szalonokra. Ott vannak ők a politikai bizottságokban, ligákká alakulnak, politikai szónoklatokat tartanak s különösen nagy sikereket érnek el választásoknál, mint kortesek. Van egy szövetségük — a «Primrose League» — a mely csupa nőből áll, s egyike a világ legnagyobb hatású és legjobban szervezett politikai ügynökségeinek fényes bizonyítékául az angol nő politikai rátermettségének.

 

 

 

 

 

Oktatás

 

 

 

 

A LUDOVIKA AKADÉMIA (1901. 19. címlap) A Metternich-kormánynak a magyarok minden nemzeti törekvése iránt tanúsított féltékenysége folyton hátráltatta a fontos nemzeti ügyet. Az eredeti terv is változást szenvedett: a váci épület alkalmatlannak bizonyult a kitűzött célra. Az 1827-i országgyűlés elhatározta eladását s a magyar katonai akadémiának Pesten való felállítását. Bár a kormány minden áron nehezíteni igyekezett a terv megvalósítását, sikerült alkalmas telket találni az intézetnek. Megvásárolták az Orczy-kertet, melyet kiegészítettek a kert s az Üllői-út között fekvő és Pest város által odaajándékozott, valamint a Festetics Antal által átengedett telekkel. Itt, ahol a Ludovika Akadémia ma is áll, megkezdték

az építést. 1831-ben tette le József nádor az épület alapkövét. Az építés folytatását és befejezését azonban az akkori kormány megakadályozta. Pénzhiány miatt az épület 1840-ben sem volt még befejezve.
 

 

 

A MAGYAR KIRÁLY1 HONVÉD LUDOVIKA AKADÉMIA FŐÉPÜLETE.  Weinwurm fényképe után

 

A szabadságharc után következő időkben, mint annyi más nemzeti intézmény, a Ludovika Akadémia is szünetelt. Az üresen álló épületet katonai kórházzá alakították át. Csak a kiegyezés után vette ismét kezébe a magyar kormány az ügyet, s 1872. november 21-én végre megnyílt, most már véglegesen, az első magyar katonai iskola, két tanfolyammal. Az egyikben szolgálatban levő tisztek nyertek további kiképzést, a másik pedig tisztképző intézet volt, melyben a katonai pályára készülő ifjakat nevelték a honvédség számára tisztekké.

Az 1897-iki XXIII. törvénycikk alapján a Ludovika Akadémiát mostani alakjában szervezték úgy, hogy a középiskolát vagy a soproni honvéd főreáliskolát elvégzett ifjak vétessenek fel s nyerjenek benne magasabb fokú katonai kiképzést. Ezzel lett az oly sok fáradsággal megalapított és annyi áldozattal fenntartott intézet valóban akadémiává, melyből az ifjak hadnagyi rangban, a legfontosabb katonai feladatokra is kiképzetten kerülnek ki.

*

A második világháború után a Ludovika fedett lovardájában az Alfa Mozi üzemelt, amely 1992-ben leégett. A főépületet évtizedeken át az ELTE Természettudományi Karának egyes tanszékei használták, rendkívül lepusztult állapotban. 1994-ben kormányhatározat született arról, hogy az 1802-ben alapított, de mindaddig szétszórt telephelyeken működő Magyar Természettudományi Múzeum kiállítását, gyűjteményeit és kutató laboratóriumait a Ludovika épület-együttesében helyezzék el.

 

 

 

Egyetemi élet a középkorban (1901. 23. 366.) Egyszerre oly magas fokra emelkedett egész Európában az egyetemi élet. Az a példa, melyet a legelső nagy egyetemek Bolognában, Parisban és Oxfordban adtak, hirtelen követőkre talált minden országban. Csaknem mindenütt igyekeztek ebben az időben egyetemeket állítani, Bár ez intézmények kivétel nélkül az egyház kötelékében maradtak, mindenik egyetem oly sok jogot és kiváltságot kapott, hogy csaknem külön állam volt az államban.

A középkori egyetemeket nem kell mai mértékkel mérni. A teológiát és latin beszédet kivéve ma már egy jól vezetett középiskola növendéke is többet tud, mint azoknak az egyetemeknek egykori hallgatói. Amit tanultak, az mind elemi dolog volt, s igen gyakran ma már szinte nevetségesnek látszó ismeretekkel kapcsolatban. Nyelvtan alatt a latin nyelv elemeit és néhány latin író olvasását értették. A szónoklattan főképp a latin fogalmazás magyarázatából állott. Logika név alatt csak szabályokat és szillogizmusokat tanultak. Csillagászat gyanánt Ptolemaiosz rendszerének ismertetésén kívül a csillagjóslás elemeit magyarázgatták.

Az egyetem hallgatói függetlenek voltak a városi és állami hatóságoktól, sőt még a tanárok családtagjai és a szolgák felett is csak az akadémiai tanács ítélt. Tanuló nem tartozott katonáskodni, adót nem fizetett, sőt vámot sem. A leyden-i diákok a vám nemfizetés kiváltságával egy ízben annyira visszaéltek, hogy a törvényhozás kénytelen volt ezt a jogot korlátozni. Mivel a városok jólléte nagyon függött a diákok számától, némely olasz városban halállal s vagyonvesztéssel büntették azt a polgárt, aki egy deákot más egyetemre csalt. A külföldi tanulók jogainak megsértéséért a város volt felelős. A tanulóknak alig volt könyvük, mivel a könyvnyomtatás feltalálása előtt a könyvek nagyon ritkák és drágák voltak. Gyakori eset volt, hogy a tanárok is csak töredékben ismerték azt a latin szerzőt, a kiről tanítottak. Rich Ödön, a később szentté avatott tudós érsek és teológiai tanár, csak az ó-testamentumot ismerte és székhelyén nem is volt teljes biblia. Némely zárdában több könyv volt, mint az egyetemeken. A könyveket leláncolva tartották, hogy el ne lopják. A párisi egyetemnek 1254-ben kelt szabályzatában még nincs szó Ciceróról, Horatiusról, Vergiliusról és a színműírókról; jóformán Ovidius volt az egyedüli olvasmány.

Olaszországban kezdték meg legelőször a római jog tanítását az egyetemeken; az orvosi tudományok még később honosodtak meg, jóformán csak a spanyolországi arabok hatása alatt. Előadásokat minden hétköznap tartottak, kivévén Olaszországban, hol a csütörtök általános szabad nap volt. Nem voltak leckeórák 99 egyházilag megállapított ünnepnapon,továbbá karácsonykor és húsvétkor egy-egy hétig.

Az egyetemi tanulás koronája a doktori diploma volt, melyet mindenkor nagy ünnepségek között adtak ki. A diploma nemesi jogokat adott birtokosának, sőt a bécsi egyetem szabadalomlevele szerint még utódainak is. A doktor magasabb rangú volt, mint a kisnemes, s ez előtt juthatott be az udvarhoz, fegyvert és palástot viselhetett. A párisi doktorok mentve voltak a polgárokra kivetett adóktól, gyermekeikből a szentlélek lovagjai s utódaikból máltai lovagok lehettek. Valamivel kisebb rangú volt a mester (magister) cím, de ezt is adták megtisztelésül egy pár angol királynak, s más notabilitásoknak. A baccalaureus cím még kisebb volt; a doktori rangra készülőknek adták.

A doktori felavatás ünnepélye igen szövevényes volt. Legelőször zárt vizsgálatokat tett a jelölt a mesterek jelenlétében, kik egyenként szavaztak, s ha a többség «piacet »-et mondott, még egy nyilvános vizsgálatot kellett a jelöltnek kiállania, úgy nevezett vitatkozást a baccalaureatusokkal és tanárokkal. Maga a felavatás a székesegyházban, később az egyetemi aulában tartatott meg, hová a jelölt a tanári karral együtt lóháton ment, fényes kísérettel.

A teológiai doktor fekete kalapot kapott jeléül, hogy meghalt a világra nézve; a jogtudor kalapjának veres színe azt jelentette, hogy a bíboros király jogainak védője; az orvosi és bölcsészeti tudor ibolyaszínű kalapja pedig azt jelképezte, hogy az ily kalap viselői a kék égboltozaton keresték a tudományt és igazságot. A kalap kereksége tökéletességet és tapasztalatot jelentett, meg azt is, hogy a doktor isteni védelemben részesül. Az újonnan felavatott doktor a nemesség jeléül gyűrűt kapott s az eskü letétele után a rektor csókjában részesült.

Az egyetemi tanárokat is sok kitüntetésben részesítették a középkorban, de fizetésük nagyon kevés volt. Bolognában a jogtanár száz líra évi fizetést kapott. A legtöbb tanár csak úgy tudta munkáját kiadni, ha külön patrónust fogott a nyomtatási költségek fedezésére.

 

 

 

A nagykőrösi ref. főgimnázium új épülete Dr. Joó Imre  (1902. 43. 706.) A tisztes múltra visszatekinthető iskola keletkezésének ideje valószínűleg a XVI. század közepe tájára, vagy legalább utolsó évtizedeire tehető. Fenntartói közt első sorban a város áll, de századokon át mindig szívén viselte ügyeit a lakosság is, a minek ékesen szóló bizonyítéka az alapítványok hosszú sorozata. 1868 óta a mai napig összesen 151 alapítványról van tudomásunk, nem is említve azt, hogy az előző évszázadokban 30—35, benn lakó diákot naponta váltakozó sorrendben a tehetősebb lakosok élelmezték. A XVIII. század végén a Duna melléki egyházkerület is a fenntartók sorába lépett, tíz év óta pedig a kormány is segélyben részesíti az iskolát.

Iskolánk a debreceni anyaiskolának volt partikulája; de szervezve voltak azért itt a felsőbb tanfolyamok is, melyekben a tógátus deákok a teológiát, bölcsészetet, héber és görög nyelveket tanulták. 1837-ben az iskola tanitókát képző és gazdasági intézet felállításával bővült. Válságos helyzetbe jutott iskolánk a szabadságharc lezajlása után. Az abszolút kormány rendelkezése folytán ugyanis nem maradt más választás, mint vagy leszállítani az iskolát négyosztályú algimnáziummá, vagy pedig 12 rendes tanárral szervezni újonnan. A város áldozatkészsége folytán ez utóbbi következett be,

Az iskola tanárainak hosszú sorozatában, mely a mai napig 155 tanárt tüntet fel, legelsőben Szász Károlyt, a jelenlegi püspököt; Arany Jánost, iskolánk első rendű díszét; a historikus Szilágyi Sándort; történet-tudósunkat,.Salamon Ferenczet emeljük ki.

Egész a múlt iskolai év elejéig abban az épületben tanult az ifjúság, mely az ősrégi iskola helyén a kor és szükséglet kívánta toldásokkal, bővítésekkel növekedve fennállt. A 90-es évek végén oly nagy gyarapodásnak indult a tanulók létszáma (1889-ben 196, ma 410 növendék van), hogy a régi épületben tovább elférni lehetetlenné vált s egy újnak építése elhatároztatott. Az új iskolai épület felavatása szeptember 15-én ment végbe. Az ünnepély az ősi református templomban kezdődött. A templomi ünnepély befejeztével történt azon emléktábla leleplezése, melyet az egyház a régi gimnázium falába illesztetett azon helyre, hol egykoron Arany János lakóháza állt. Itt Danóczy Antal tartott beszédet. Végezetre Filó Lajos áldó imája mellett a zárókövet illesztették be az új épületbe.

 

 

 

MAGYAK TANÁROK A TENGERPARTON. Huszár Béla. (1903. 30. 499.) Az országos Polgári Iskolai Tanáregyesület idei közgyűlését Fiúméban, július hó 5-én és 6-án tartotta meg. Több tanúimányi kirándulást rendeztek Fiume környékére, továbbá Polába, Triesztbe, Velencébe, Adelbergbe és végül egy nagyobbat, 24 napra terjedőt Olaszország nevezetesebb városaiba.

E közgyűlés és a vele kapcsolatos kirándulások eredményükben túlhaladják a szokásos tanárgyűléseket és tanulmányutakat. Politikai tüntetés volt az a magyar nemzeti eszme mellett, a magyar tengerparton. Dr. Vio Ferencz fiumei podeszta*, többször hangoztatta, mennyire örvend, hogy a tanárgyűlés révén alkalma nyílik Fiumének magyar hazafiságát bizonyítani, a múlt sajnos félreértéseiből származó ellentéteket eloszlatni. A városi törvényhatóság és a tanács pedig örömét fejezte ki a magyar tanárok megérkezésén, az egyesületeket szívesen üdvözölte. A városi hatóság és képviselőtestület hazafias érzelmei kifejezésének méltó kiegészítése volt Fiume egyik legtekintélyesebb polgárának, Ossoinack Lajos lovagnak figyelemreméltó pohárköszöntője, melyben Fiumét azon nyitott résnek nevezte, amelyen keresztül a külföld belát a hazába, melynek feladata, hogy a magyart egyesítse a nagyvilággal, ép azért nem lehet politikai viszályok fészke, hanem közgazdasági kérdések megoldása a feladat. Békéi Ignácz fiumei állami polgári iskolai igazgató, a kirándulások rendezője, fáradságot nem ismerve, úgy Fiúméban, mint a többi városokban, előre úgy elrendezett mindent, hogy a kirándulók mindenütt barátságos, szíves fogadtatásra találtak. A kirándulásokat Fiume nevezetességeinek megtekintésével kezdték, majd átrándultak Abbáziába. Másnap Fiume város által bérelt hajón sétahajózás is volt.

 

*Polgármester

 

 

Egyház

 

 

AZ OROSZ SZENT ZSINAT TITKAIBÓL. V. S. (1901. 12. 183.) Világszerte meglepetéssel fogadták azt a hírt, hogy a nagy orosz bölcselőt, Tolsztoj Leót, a szentpétervári synodus az egyház tagjai sorából kiátkozta, tanait és iratait államveszélyeseknek, az ortodox egyház tanításaival és alapelveivel ellenkezőknek jelentette ki. Tolsztoj reformátori működéséről állam- és társadalombölcseleti elméletének különc sajátosságairól fölösleges ezúttal bővebben emlékeznünk, ismeri azokat ma a világ minden művelt olvasója. Behatoltak azok minden nemzet irodalmába. Kevésbé ismert az orosz államhatalom ama sajátos szervezete, melyet szent zsinatnak neveznek, s melynek működése összefonódik Oroszország egész történetével, közel kétszáz óv óta..

Mikor Nagy Péter cár az államkormányzat minden ágát új alapokra fektette s külön tanácsokat léptetett életbe a külügyekre, a jövedéki, tengerészeti, ipar- és bányaügyekre: akkor alapította meg az 1721 jan. 25-én kelt rendelettel az egyházi kollégiumot is, melynek feladatává tette az orosz egyház kormányzatát. Mint a rendelet kiemelte, a cél az volt, hogy a vallási ügyek ne egy személy kezében legyenek összpontosítva. A kibocsátott szabályzat értelmében minden tagnak föl kell esküdnie arra, hogy utolsó fórumban a cárt ismeri el döntő bírónak. Így alapította meg Nagy Péter az orosz államegyházat, melynek az állam világi feje, a cár, valóságos pápája, kalifája. Már a megalapítás után néhány nappal, február 14-én megváltoztatta e tanács a nevét «szent zsinatra». A cár az orosz egyház főpapja. Ugyanezt ismételte II. Katalin, 1774, január 8-án Voltaire-hez irt levelében, valamint Pál cár abban az örökösödési törvényben, melyet a moszkvai székesegyházban fölolvasott s azután az oltárra helyezett. A szent zsinat tizenkét tagból áll. Kezdetben csak három volt közülük püspök. Ma azonban legnagyobb része püspök, csak kettő van az alsóbb papságból, két protopopa, a cár gyóntatója s a fő katonai káplán. Az elnöklés a novgorodi és szentpétervári metropolitát illeti, de a zsinat és a cár között a «fő prokurátor» jár közben, kinek vétó-joga van, s ha a zsinat határozatai ellenkezésbe jönnének a törvénnyel, felfüggesztheti annak működését.

Ő köteles minden évben a cárnak jelentést tenni az egyház és a papság állapotáról is. E jelentések olykor kiterjeszkednek a külföldre is, mint például a jelenlegi fő prokurátor, Pobjedonoszev 1886-iki jelentése, melyben nemcsak Törökország, Görögország, Románia, Szerbia és Bulgária, hanem monarchiánk kormányát is vádolja, amiért nem engedik, hogy görög szertartású alattvalóik állandó viszonyt tartsanak fenn a szent zsinattal. Nagy Péter nem elégedett meg a szent zsinat megalakításával; ennek eszközéül a spanyol inkvizíció egész rendszerét is feltámasztotta. A szent zsinatnak engedte át a szektáktól követelt kétszeres adó egész összegét..Ily anyagi haszon a zsinat mellé rendelt szent inkvizíció buzgalmát csak annál inkább sarkalta a szektariánusok kifürkészésére. Egy melléjük adott katonai különítmény átkutatta az erdőket, pusztákat és barlangokat, mindenütt nyomozva a roskolnyikok búvóhelyeit, a megsemmisítésre ítélt pergameneket és régi könyveket. Ahol rejtőző emberekre találtak, azokat megragadták, orrukat lemetszették s börtönbe hurcolták őket.

1887-ben a szentpétervári hadügyminisztérium levéltárában Anna cárnő aláírásával 1737. június 1-jéről keltezve egy ukázt találtak, mely egy másfél százados titokra vetett váratlan világosságot. Még 1734-ben történt, hogy egy Lady Genski nevű orosz nemes elhagyta hazáját s Vilnába, Litvániába költözött, hogy jezsuitává legyen. A mikor Lascy tábornok betört Lengyelországba, hogy Lesczynszki Szaniszlót megfossza trónjától s a koronát a szász választónak megszerezze, egy napon Lady Genskit minden népjog ellenére letartóztatták, Szentpétervárra hurcolták és soha senki sem hallott többé hírt felőle. Hiába tett lépéseket érdekében III. Ágost, hiába intézett jegyzéket e tárgyban Brilhl miniszter a pétervári udvarhoz. Lady Genskinek nyoma veszett; senki sem tudott többé sorsáról semmit. Száznegyvenhárom évnek kellett eltelnie, míg a véletlen fölfedezte egy poros okiratban, hogy Lady Genski a szent synodusnak adatott át, hogy megbotozzák, Katonai fedezet alatt Szibériába toloncoltatott azzal a határozott utasítással, hogy övéitől se el ne búcsúzhassák, velük semminemű érintkezésbe ne léphessen.

Az 1869-i évre kell visszamennünk, hogy tanúi legyünk a fanatizmus ama vad fellángolásának, mely épen egy Tolsztoj gróf, mint a szent zsinat akkori főügyésze indítványára, Szibériába való deportálásra ítélte Lubjensky angostovói egyesült püspököt, amiért vonakodott a szentpétervári római katolikus kollégiumba delegáltat küldeni. Akkor Tolsztoj szigorú megtorlásának, mellyel szemben Gorcsakov herceg mérsékeltebb felfogása állott, legbuzgóbb támogatója a koronatanácsban a későbbi III. Sándor cár volt. Lubjenskyt ágyából rángatták ki a csendőrök s úgy kisérték erős fedezet mellett Permbe. De még Dünaburgba érkezésekor hirtelen meghalt.

 

 

 

Magyar történeti emlékek egy oroszországi kolostorban (1901. 23. 372.) Műemlékeink, magyar vonatkozású történeti ereklyéink a századok viharaiban nagyobbára megsemmisültek vagy szétszóródtak a különféle országokba, ahol részben máig is elfeledve lappanganak. Ilyenek voltak azok a magyar vonatkozású ereklyék is, melyek az oroszországi, czestochowai* kolostor falai közt napjainkig fennmaradtak, de a melyeknek létezéséről itthon nem rég még tudomásuk sem volt.

Ezekről az érdekes magyar emlékekről ad számot az a munka, melynek címe:A czestochowai Pálos-kolostor és magyar műemlékei. Írta dr. Nyári Sándor műegyetemi tanár, az országos képtár őre, ismert műkritikus. Nyári Sándor oroszországi útjában fölkereste a czestochowai kolostort, mely az egyetlen magyar szerzetesrendnek, a Pálosoknak utolsó fennmaradt kolostora. Ebben a kolostorban sok minden emlékeztet arra, hogy magyar földről eredtek gyökerei. Régi időkből való képek a magyar szenteket mutatják, sőt magyar történeti eseményeket is. A könyv elmondja a magyar Pálosok történetét. Azoknak a remetéknek egyesüléséből támadtak, kiket 1215-ben Bertalan pécsi püspök a Pécs város szomszédságában levő Patacs hegyen épített kolostorba telepített. A szerzet külföldön is elterjedt, kolostorokat, rendházakat állapított. Hazánknak számos püspököt adott. II. József császár törölte el. Akkor itthon és külföldön 381 rendháza volt a Pálosoknak. Ma utolsó maradványai az oroszországi ó-czestochowai zárdában húzódnak meg. Kincstáruk, ereklyéik gazdag és fényes múltról tanúskodnak. Az ereklyék közt 28 olajfestmény magyar vonatkozású. A szent királyok, egyéb magyar szentek és boldogok képei mellett Fráter György és Izabella királyné képei is ott vannak. A könyvben sorra megtaláljuk ezeket, s Nyári avatott leírásban szól róluk. A párhuzamosan olvasható francia szöveg remélhetőleg felkölti a külföldi szakemberek figyelmét és érdeklődését is. A klastromban és templomban levő képek közül néhányat bemutatunk.

Szent István király, életnagyságú álló alakban, fején piros bélésű koronával, jobbjában kormánypálcával, baljában hosszú lovagkarddal van föltüntetve. Szent László király szintén életnagyságban,.nyakán fodros gallér, vértes ruhája fölött szürke selyem palást. Baljában országalma, jobbjában kormánypálca. Szent Gellért csanádi püspök, fehér Pálos-rendi kámzsában,

Egyik képen Fráter György (Martinuzzi) megöletése látható. Az ősz főpap az asztalnál áll templomi ruhában, s éppen írni akar az asztalon, mikor gyilkosai megrohanják. Vele szemben, az asztal másik oldalán, egy férfi áll, és kardjával a bíbornok felé szúr.

 

*Lengyelország vallási fővárosa, Czestochowa a Jasna Góraval, valamint a Fekete Madonna ikonnal.

 

 

A katolikusok nagygyűlése. (1901. 45. 732.) Az elmúlt héten, november 5—7-én tartották meg Budapesten a második országos katolikus nagygyűlést a Vigadó termében. Több, mint négyezren érkeztek a gyűlésre az ország minden részéből, leginkább papok. A gyűlés tárgyai közül ki volt zárva a politika. A katolikus érdekekre vonatkozó ügyeket — vallásos tanítás, szövetkezés, jótékonyság, sajtó, missziók — előbb bizottságok tárgyalták s azután a nagygyűlés. A nagygyűlés alkalmából a katolikus ünnepek egész sorozatát rendezték. A Pázmány-egyesület rendkívüli közgyűlést tartott, az egyetemi ifjúság Szent-Imre önképző köre pedig díszgyűlést.

A gyűlés hódoló táviratot küldött a pápának és ő Felségének a királynak. Az erre érkezett válaszokat a november 7-iki ülésben olvasták föl.

 

 

 

A RILO (kolostor)- ÉS RHODOP-HEGYSÉGEK VIDÉKE. Merkl Ede.

(1901. 46. 743. ; 47. 758.)… A majdnem 2000 méter magasságban, regényes havasi táj közepette fekvő Rilo-kolostor úgy nagyságára, mint hírére nézve, az Athos-hegyi kolostor után következik. A kolostor a görög-keleti vallás egyik kiváló szentjének, Szent-Ivánnak köszöni alapítását. Az épületek által zárt négyszög közepén emelkedik a bizánci modorban épült templom, a melyhez a régi templomnak egy máig is épségben maradt csonka tornya simul. A kolostorba két erős és hatalmas kapun, melyek fölött szarvas-agancsok díszlenek, lehet bejutni. A kolostor falai majdnem egy méter szélesek, terméskőből valók és ablakai még a harmadik emeleten is erős vasrácsokkal vannak ellátva. A kolostorban 400-nál több szoba és terem van, mely utóbbiak mindenikében búcsújárások alkalmával több száz búcsúst szállásolnak el.

A templom körül három oldalon oszlopcsarnok vezet és úgy ez, mint a templom belseje tele van freskókkal. Szt.-Iván életének minden mozzanata ábrázolásra talált e képekben, de ezeken kívül nevezetesebb bibliai momentumokat is vett a festő ecsetjére. A templom belseje minden részében az aranyozástól csillog. A templom legnagyobb kincse Szent Ivánnak fennmaradt jobb keze, mely a szentélyt elzáró rácsozat előtt, arannyal gazdagon hímzett bársonytakaró alatt, egy kis koporsóban nyugszik. A kolostor, mint messze földön híres búcsújáró hely, az arra alkalmas hónapokban soha sincs vendég nélkül. Ferdinánd bolgár fejedelem majd minden évben felkeresi a kolostort. Előkelő állású hivatalnokok, katonák és papok, állás nélküli tanárok és tanítók, ez utóbbiak sokszor hónapokon át élvezik a kolostor vendégszeretetét. Külföldiek csak ritkán merészkednek e hírhedt vidékre. ( Az 1970-es években jártam ott. G.)
 

 

A BULGÁRIAI RILÓ KOLOSTORBÓL. Balra: A KOLOSTOR.; jobbra: A KOLOSTOR UDVARÁNAK EGY RÉSZE.

 

(1901. 47. 758.) Az évenként tartatni szokott három búcsújárás alkalmával 6—8000 ember fordul meg egyszerre a kolostorban, kik ott szállást és ellátást nyernek. Ilyen napokon azután van a pékműhelynek, a mészárosnak és a sok szakácsnak dolga. 10—20 tehén vagy ökör, 60—80 birka kerül a vágóhídra, az elosztásra kerülő, mintegy másfél kiló súlyú ízletes rozskenyér számának pedig csak az Isten a megmondhatója. Az étkezésnél használt, feketére festett asztali fakanalakat a kolostor adja és a kanál emlékűi meg is marad az étkező birtokában. Hogy vajon a kolostor pincéi, a mint azt a lapok állítják, telve vannak-e egy macedón felkeléshez előkészített fegyverekkel, azt egy ilyen magam formájú külföldinek bizony nem árulják el. Annyi bizonyos, hogy ilyen célra rejtettebb és a macedón határhoz közelebb eső alkalmasabb helyet keresve sem lehetne találni. A kolostor falain kívül van egy kis kápolna, melynek rendeltetése azonban egészen más, mint a kápolnáké szokott lenni. Ez a kis kápolna egy éltesebb kalugyer felügyeletére van bízva és belsejében a falakhoz támaszkodó állványokon emberkoponyák vannak egymás mellé helyezve. Minden koponyának homlokára annak egykori viselőjének neve, halálozási napja és egyéb adatok vannak felírva.

A kápolnában elhelyezett koponyák rendesen a kegyelet útján kerülnek oda. A gyermek például Istennek és elhunyt atyja szellemének tetsző cselekedetet vél elkövetni, ha apja koponyáját a kolostor őrizetére bízza. Korábbi háborús idők alkalmával a kolostor kincseit elásták; ma erre aligha van szükség, mert a kolostort a rendes katonaságnak egy állandóan ott tanyázó szakasza védi.

 

Rilai kolostor Bulgáriában 151 videó - YouTube

 

 

 

MAGYAK EGYHÁZAK ÉS ISKOLÁK AMERIKÁBAN (1902. 10. 148.) A kivándoroltak magyar nemzetiségükhöz a földteke másik oldalán is szívósan ragaszkodnak. A képcsoporton feltüntetett magyar templomok, illetőleg egyházak ismertetését itt közöljük alapításuk sorrendjében: A pittsburgi magyar református templomot 1892. október 23-án adták át rendeltetésének. Ez volt az első tisztán magyar templom Amerikában. Clevelandi róm. kath. egyház. A nyolcvanas évek végén magyar és tót együtt dicsérte az Istent. A magyaroknak csak a kis mise járt ki vasárnaponként s a tótoké volt az öreg mise. Később a pap többször megsértette nemzeti érzületüket a tótok kedvéért.

A magyarok nem csüggedtek, s buzgólkodásuk eredményeképpen 1893. június 4-én letették a Szent Erzsébet-templom alapkövét, szept. 8-án pedig fölszentelte a clevelandi püspök.

Clevelandi ev. ref. egyház 1891-ben alakult meg s ma közel 800 felnőtt tagot számlál. Clevelandi görög katolikus egyház egyetlen tisztán magyar ajkú hitközség Amerikában. 1891. szeptember havában alakult meg.
 

 

 

MAGYAR EGYHÁZAK ÉS ISKOLÁK AMERIKÁBAN.

 

South-Bendi róm. kath. egyház. A hitközség 1893-ban alakult meg. A magyar hívek száma 1000 lélek körül van s már iskolát is építettek. Bridgeporti ev. ref. egyház. A templom alapkövét 1896-ban tették le. So. Chicagói ev. ref. egyház. A templom 1898-ban épült fel, nemsokára ezután a paplak és iskola is. So. Norwalki ev. ref. egyház. Férfitagjainak száma mindössze 66. Toledói róm. kath. egyház. Szent István királyról nevezett templomukat 1899-ben szentelték fel.

Bridgeporti róm. kath. egyház-hoz ezernél több lélek tartozik. Mc. Keesporti róm. kath. egyház. Itt van a legnagyobb magyar templom Amerikában. A trentoni magyar reformátusság 1897-ben építette fel a csinos, sugártornyú templomot.

So, Norwalki szabad ref. egyház. South Norwalkon Basso Béla lelkész vezetése alatt van egy magyar hitközség, mely az úgynevezett Szabad Egyházhoz (Free Church) tartozik. Phoenix villei ev. ref. egyház 1900. július 15-ón alakult.

 

 

 

AZ ANGOL KORONÁZÁS. (1902. 26. címlap) A koronázással kapcsolatos ünnepélyekre megtettek már minden előkészületet. A főváros díszbe öltözve várta a nagy ünnepnapot. Mindenütt, ahol a koronázási menet elvonulandó volt, állványok emelkedtek a gyönyörködni és lelkesedni vágyó közönség százezrei számára. A Westminster-templomban megtartották a koronázás főpróbáját.

A főrendezés, a koronázási előkészületek megtétele, s az ünnepi szertartások vezetése ősi idők óta a fő-marsallnak, Norfolk hercegnek joga és kötelessége. Hatáskörébe tartozik a részvételre jogosultak megjelölése, a rang és elsőbbségi kérdések eldöntése; a díszöltönyöket és jelmezeket is bemutatják neki, s ha kifogást talál bennük, e szerint módosítandók. Ő jelöli ki a helyeket azok számára, akiknek joguk van a Westminster apátságban a koronázásnál jelen lenni. Ez nem csekély feladat, mert bár az óriási templomban nyolcezer ember fér el, a hely mégis nagyon szűk.

A király és királyné kíséretükkel a Buckingham-palotából indulnak a Westminster-apátságba, melybe a közönség éljenzése, s az iskolás fiúk éneke közben vonulnak be. Az oltár elé érve, a királyi pár letérdel és imádkozik. Ezután a cantenbury-i érsek a világ négy tája felé fordulva, mindenfelé kikiáltja: — Uraim, íme bemutatom a királyt, e birodalom kétségtelen királyát. Ezért ti mind, akik eljöttetek e napon tiszteletére, elismeritek-e őt? A felhívásra a közönség a God save the King (Isten óvd a királyt) eléneklésével felel.
 

 

 

IV. GYÖRGY ANGOL KIRÁLY KORONÁZÁSA A WESTMINSTER APÁTSÁGI TEMPLOMBAN.

 

A király az oltárhoz lép s a bibliára téve jobb kezét, mondja: „Ami dolgokat az imént megígértem, meg fogom tartani. Isten engem úgy segéljen”. Megcsókolva a bibliát, aláírja az eskü-okiratot s aztán imádkozásba merül, Ezalatt az énekkar a Jöjj Szentlélek Űr Isten kezdetű zsoltárt énekli. Ezután következik a király felkenése. A király fölött aranyszövetből mennyezetet tartanak, s az érsek az olajtartóból, mely repülő galambot ábrázol, arany kanálba olajat tölt, s leönti vele a király fejét.

A ruha, melyet a koronázáskor a király visel, egyházi ruha, s igen régi idő óta használják e célra. A király a westminster apátsági templomba lépve veszi fel, s kivonulása előtt leveti, mikor is a bíbor-bársony állami díszruhát adják fel rá. A koronázási öltöny dalmatikából, stólából, manipulumból áll. A dalmatika aranyszövetből készült hosszú köpeny, oldalt félig nyitva, gazdag színes hímzéssel, melyben a főszerep a Tudor-ház rózsáinak, a liliomnak s az angol nemzeti tüske-bokor levelének jut. A stóla is virággal van hímezve s mindkét végében…

 

 

Papp János aradi görögkeleti román püspök (1903. 17. 273.) Papp János addigi protosincellt emelte a király fontos polcra, aki március 27-én a megerősítést is elnyerte. Április 17-én Ö Felsége előtt letette az esküt.

Papp Ignácz János saját erejéből, vasakarattal és kitartó munkával küzdte fel magát a legmagasabb egyházi polcra. Szegény kántor-tanítónak a fia. A Belényes melletti Pocsavelesden született 1849-ben. Belényesen végezte a gimnáziumot, majd pedig a teológiát Aradon. Még egész fiatalon az egyházi közigazgatás szolgálatába lépett Aradon s 34 éven át szolgált négy püspök alatt. Metianu alatt lett püspöki titkár, s mint ilyen 18 évig működött. 1892-ben lett szentszéki egyházi előadó s Metianu kinevezte címzetes esperessé. 1899-ben Goldis püspök szerzetessé szentelte föl s az egyházi törvények értelmében Papp Ignácz felvette a János nevet, melyet mint a szerzetesrend tagja viselni tartozik. Goldis igen kedvelte a vasszorgalmú s az összes egyházmegyei ügyeket alaposan ismerő papot s méltányolva tehetségeit, kinevezte protosincellé*. A múlt év tavaszán Goldis püspök halála után mint legidősebb egyházi előadó Papp János lett az aradi szentszék elnöke, s mint ilyen ő hívta össze úgy a tavalyi, mint a mostani püspökválasztó zsinatot.

Papp János püspökké választátását széles körökben rokonszenvesen fogadták. Programjában kijelentette, hogy pártoskodást. politikát egyházában nem tűr meg, s a,béke szellemében akar a zsinattal egyetértve működni. Vasárnap, április 26-ikán, az újonnan megválasztott zsinat tagjai jelenlétében az aradi román székesegyházban veszi át nagy ünnepélyességgel az új püspök hét vármegye határáig terjedő, mintegy millió hívőt számláló egyházmegye vezetését. Egyházi fölszentelése pedig május 6-án, Szent György napján lesz. Dr. A. Gy.

 

*Vicar general ( protosincel) al Eparhiei Greco-Catolice. (Görögkatolikus egyházi méltóság)

 

 

 

Magyar templom New-Yorkban. (1903. 18. 292.) Az Amerikába vándorolt magyarok száma már oly nagy, hogy több helyen emeltek maguknak templomokat. A New-Yorkban élő református magyarok április 5-ikén avatták föl a református magyar templomot és iskolát. Költségeit öt esztendei fáradságos munkával gyűjtötte össze Kulhy Zoltán New-yorki magyar lelkész. A fölavató ünnepen megjelent: Dessewffy Tamás New-yorki magyar-osztrák főkonzul, a konzulátus összes tisztviselőivel, Pajkert Alajos, Magyarország washingtoni közgazdasági szaktudósítója, valamint a New-yorki magyarok csaknem teljes számmal. New-Yorkból és vidékéről tíz magyar egyesület gyűlt össze testületileg, egyesületi zászlaja alatt. Az istentiszteletet magyarul Kalassay Sándor, Virág István és Dókus Gábor lelkészek, angolul Whitmer angol püspök és Devins lelkész, németül pedig Sommerlatte német református lelkész végezte.

 

 

 

A SZEGEDI ÚJ ZSINAGÓGA (1903. 21. 338.) Szegeden május 19-én avatták föl az új zsinagógát, mely ez idő szerint az ország egyik legszebb és legnagyobb zsinagógája. Baumhorn Lápot budapesti műépítész az építője, ki eltért attól a hagyományos felfogástól, hogy a templomok belseje homályos legyen. Itt a hatalmas kupola nagy ablakaiból fény és világosság árad. A kupola magassága 48 és fél méter. A 600 000 koronába került imaháznak minden legkisebb részét a hazai ipar állította elő. Az épület messze kimagaslik, a város házai közül és már távolról látható. A fölavatásra meghívták Wlassics Gyula közoktatásügyi minisztert is, aki azonban Löw Immánuel főrabbihoz intézett levélben tudatta, hogy elfoglaltsága miatt nem lehet jelen.
 

 

 

A SZEGEDI ÚJ ZSINAGÓGA.

 

A miniszter levelében arról is megemlékezett, hogy a szegedi izraelita hitközség volt az első, ahol magyar nyelvű isteni tiszteletet tartottak. Meg van győződve arról, hogy az új hajlékban a hitbuzgóság mellett a hazafias eszméket is mindig ápolni fogják. Az ünnepély, melyen a minisztert Kállay Albert főispán képviselte, a zárkő elhelyezésével kezdődött. Jelen volt a városi hatóság is. A zárkőbe a Löw főrabbi által szerkesztett okiratot helyezték. A zsinagógából a hitközség új palotájába mentek közgyűlésre, s ott leleplezték Rósa Izsó hitközségi elnök arcképét. Majd átnyújtotta a templom építőjének, Baumhornnak a hitközség ajándékát, egy arany gyűrűt, a templom domborművű képével. Este lakoma volt A felavatás alkalmából szépen kiállított füzetet is adtak ki, mely ismerteti a templomépítés történetét, s számos képben bemutatja az épület részleteit.

*

Baunhorn 22 zsinagógát tervezett a 19-20. század fordulóján, legszebb alkotás a mór, arab, mediterrán elemekkel vegyített szecessziós stílusú szegedi új zsinagóga. A szegedi zsinagóga Magyarország második, a világ negyedik legnagyobb zsinagógája.

 

 

 

SZENT-PÉTERVÁR ALAPÍTÁSA. Csudáky Bertalan. (1903. 23. 365.) 1703-at írtak, amikor a nagy cár, Péter, egy verőfényes májusi nap parányi bárkába ült. Körülhajózta a komor észak ismeretlen vizeit, majd megállapodott egy kicsiny szigetnél, s letette alapját a Péter és Pál erődnek, Szent-Pétervárnak.

Szent-Pétervár keletkezése páratlanul áll a városok történelmében. Halálhörgés, sírás és jajgatás, nem pedig ünnepi harangszó szentelte fel alapjait. A hagyomány szomorú statisztikája szerint több mint százezer ember, s vagy tízezer igavonó állat pusztult el itt a gyilkoló munkában, a dermesztő hidegtől és az éhségtől. Véres körömmel és nyírfabotokkal kotorták a földet s elnyűtt kaftánjuk szegleteiben hordták a muszka talaj fagyos rögeit azok, kiknek nem jutott elegendő és hasznavehető kéziszerszám.

Szent-Pétervár igazi első nagyobb szabású ünnepe 1709. július 27-ón zajlott le, a XIII. Károly svéd királyon kivívott poltavai győzelem emlékére. Az ünnepen a cár abban a viharedzett ruhájában jelent meg, melyben a hadjáratot végig küzdte

Nagy Péter palotája a mai gazdag Ermitázs múzeum helyén szerénykedett, ahol a nagy cár dicsőséges pályafutása befejeződött. A mai nagyszerű téli palota területén gróf Apraxin tengernagy díszes palotája állott.
 

1

 

A KAZÁN-SZÉKESEGYHÁZ  SZENT PÉTERVÁROTT

 

A mai számunkban közölt képeket, Szent-Pétervár alapításának 200 éves évfordulója alkalmából mutatunk be. Egyetlen orosz cárral sem foglalkozott a művészet oly sokszorosan, mint Szent-Pétervár alapítójával, Nagy Péterrel. Tömérdek festmény, rajz, metszet és szobor őrzi a nagy uralkodó emlékét.

Az új főváros, amióta átvette a vezérszerepet, pompás palotákkal és monumentális templomokkal gazdagodott. Az utcák háztengeréből ma valóságos templomóriások emelkednek. Többnyire a korábbi, rég eltűnt fatemplomok helyére épültek. Legnevezetesebbek közé tartoznak: a Kazán-, az Izsák- és a Troczkij székesegyház. A Kazán-templom az élénk forgalmú Nevszkij-proszpekten van, s a római Szent Péter templom mintájára épült. Ikonosztázán 8000 kilogramm súlyú ezüst- és arany díszítés csillog. A második nagy templom az Izsák-székesegyház, melynek felépítése kerek 25 millió rubeljébe került Oroszországnak. Nagy stílű klasszikus oszlopcsarnokai és falai a legfinomabb olaszországi márvánnyal vannak borítva. Főajtajáról pedig azt tartják az oroszok, hogy legnagyobb templomajtó a világon.

A Kazanyi Istenanya ikonjának, születését és elnevezését köszönheti a székesegyház. Az 1801-ben megkezdődött építkezés megrendelője I. Pál cár volt. Azt akarta, hogy a templom emlékeztessen a római Szent Péter székesegyházra. Orosz mesterek készítették, Andrej Voronyin tervei alapján.
*

1712-ben lett a birodalom fővárosa, Moszkvát felváltva. Ezt a pozíciót egészen a bolsevik forradalom győzelméig birtokolta, mely után, 1917-ben ismét Moszkva lett a főváros. 1991. szeptember 6-án népszavazás döntött a visszakereszteléséről Szankt-Petyerburgra. Wiki

 

 

 

A PÁPAVÁLASZTÁS (1903. 30. 488.)…Szertartások a pápa halála után. (489) A pápa halála után az ügyek vezetése a bíbornok-kamarásra (camerlengo) száll. Jelenleg e tisztséget a bíbornoki kollégium dékánja, Oregha di San Stefano tölti be. A bíbornok-kamarás az udvari papsággal, a főudvarmesterrel és a titkos kamarásokkal belép a halottas szobába, melyben a Szent Péter-templom gyóntatói állják körűi a halottas ágyat. A bíbornok-kamarás rövid ima után az ágyhoz lép és egy ezüst kalapácsosai háromszor üt az elhunyt homlokara, nevén szólítva azt. Erre hivatalosan megállapítja a pápa elhunytát, mire a kamarások egyike az elhunyt kezéről levonja a halászgyűrűt és ezt a bíbornok-kamarásnak adja át Ezzel ez jelképileg átveszi a trónüresedés idejére az egyház fölötti hatalmat. Megszűnik minden pápai hivatal működése, csak a bíbornok-kamarás és a penitentiárius működnek a trónüresedés ideje alatt is. Az előbbi az összes bíbornokokat hivatalosan tudósítja a pápa elhunytáról, az államtitkár pedig, kinek hivatalos működése szintén megszűnik, a diplomáciai testülettel közli a beállt halálesetet. Régebben a bíbornok-kamarás a városi hatóságot is tudósította a pápa elhunytáról, mire a gyász jeléül a Capitolium nagy harangja megkondult.

A pápa holttestét a halál beállta utáni 24 óra alatt bebalzsamozva, ruháiba felöltöztetik és a pápai lakosztályban ravatalozzák fel. Innen az elhalálozás utáni második nap este a holttestet a szixtuszi kápolnába viszik át, hol az összes a pápa által viselni szokott ruhákba (u. m. alba, stóla, tunica, dalmatica, fanon, vörös misemondó ruha, pallium és arany mitra) felöltöztetik. A kápolnában csak egy éjjel marad a holttest; a következő reggelen a Szent Péter-templom kanonokjai veszik át, és beviszik a Szent Péter-templomba, hol a szentségkápolnában teszik ravatalra oly módon, hogy lábai a kápolna vasrácsán túl kiállnak. Három napon keresztül marad a holttest itt kiállítva, harmadik nap este az átellenben fekvő kóruskápolnába viszik át Itt beszenteltetvén, hármas: ciprus-, ólom- és tölgyfakoporsóba helyezik. A koporsóba három zacskó arany-, ezüst- és rézpénzt tesznek, mindegyik fajtából annyi darabot, a hány évig az illető a pápai trónon ült, továbbá egy, a nevezetesebb eseményekről beszámoló iratot. A holttestet vörös fátyolba, arcát és kezeit pedig kendőbe burkolják. A két első koporsót a kamarás, a főudvarmester, a Szent Péter-templom káptalani elöljárójának pecsétjeivel pecsételik le. A koporsó ideiglenesen a Szent Péter-templomban a kórus-kápolna mellett helyeztetik el, ahol mindaddig marad, míg a sírhelye ott, hol az elhunyt végleg óhajtott eltemettetni, el nem készül, azonban az átvitel egy év lefolyása előtt nem történhetik meg…

 

 

 

Színház

 

 

 

A SÁTORALJA-ÚJHELYI ÚJ SZÍNHÁZ (1901. 9. 138.) Sátoraljaújhelyen már 1882 óta volt állandó színház, amely azonban az idők folyamán alkalmatlannak bizonyult, s átalakítása, illetőleg újjáépítése vált szükségessé. Hosszas tervezgetés és sok akadály elhárítása után végre sikerült Dókus Gyula országgyűlési képviselő és Székely Elek polgármester lelkes buzgólkodásának köszönhetően az építkezés ügyét megvalósítani. Az idei január 4-én már meg is nyithatták nagy ünnepélyességgel az új színházat. Az új színház Vojta Adolf sátoralja-újhelyi építész tervei szerint készült, barokk stílben. A hozzávaló munkák nagy részét is helybeli iparosok szolgáltatták. A nézőtér földszintjén 138, a páholyszékeken 37 néző fér el, a karzaton pedig száz ember számára van hely. Van ezen kívül még 44 páholy két emeleten elhelyezve. A nézőtér és a színpad között van a süllyesztett zenekari árok. Nyolc ajtó vezet ki a nézőtérről. A közönségnek étkező is rendelkezésére áll, melyet közvetlen folyosó köt össze a nézőtérrel. A színpad elég tágas, fel van szerelve minden szükséges kellékkel. A színpad mögött van tizenkét öltöző a művészek számára.
 

 

 

A SÁTORALJA-UJHELYI ÚJ SZÍNHÁZ. Cserna Károly rajza.

 

Az új színházzal Sátoraljaújhely az északkeleti színi kerület központjává emelkedett, ahol a téli évadban egy jó színtársulat 3—4 hónapig sikerrel működhet. Jelenleg Halasi Béla színtársulata játszik benne.

A megnyitás nagy ünnepélyességgel ment végbe. Budapestről a Nemzeti Színház több kitűnő művészét és művésznőjét hívták meg ez alkalomra, vendégszereplésre. Köztük Hegyesi Marit, Vizvárynét, Náday Ferenczet, Gyenes Lászlót. Bartók Lajos ünnepi prológját, melyet annak idején lapunkban közöltünk, Gyenes László adta elő nagy hatással. A prológ után a «Szigetvári Vértanúk» I. felvonását s Dumas «Alfonz úr» című színművét adták elő a fővárosi vendégművészek közreműködésével. A sátoraljai közönség örömmel és lelkesedéssel vett részt a szép és hazafias ünnepélyen.

 

 

 

Színészek szerződés nélkül (1901. 39. 634.)  Magyarországon minden esztendőben megnyílik egy-két állandó színház, de azért a vidéki színészet sorsa nagyon mostoha. Most is háromszáz színész és színésznő van szerződés, és így kenyér nélkül. Télire, mikor a nyári színházakban nem lehet játszani, az igazgatók szétküldik társulatukat. Ezenkívül a sok színész-iskolából számos fiatal erő kerül a színpadra, s ezekért az igazgatók a régibb, bár érdemes tagokat mellőzik. A szerződés nélkül maradtak e hó 30-án gyűlésre jönnek össze Budapestre, hogy elpanaszolják jogos keserveiket. Csak az a kérdés, ki fog segíteni bajukon. E szomorú helyzet némi javításával összefügg a fővárosi Orfeum (a volt Somosi-féle mulató) új igazgatójának az a törekvése, hogy az Orfeumot magyarosítani törekszik, s az országos színész egyesülethez kérelmet intézett a végből, hogy szüntesse meg az alapszabályok ama tilalmát, mely a magyar színészektől az orfeumokban való közreműködést nem engedi meg. A színész-egyesület tanácsától tehát engedélyt kér, hogy az egyesület tagjai hozzá szerződhessenek. A tanács legközelebb foglalkozik ezzel az üggyel.

 

 

 

 

Vígszínház. (1902.49. 803.) Molnár Ferencz fiatal írónak első színpadi kísérlete, A Doktor úr a Vígszínházban november 28-án került bemutató előadásra. A színdarabban a francia színműírók fortélyainak fogékony megfigyelésével rajzol az író egy ügyvédet, aki minden áron hírnevet hajhász. Doktor Sárkány fővárosi ügyvéd a hős, akinek törekvése, hogy pörei útján az újságok emlegessék, mint védő ügyvédet. Egyik kliense Pluzsér nevű hírhedt betörő, aki mellett az ügyvéd már többször teljesítette a védő kötelességét. Ennek a tanácsára Sárkány elmegy valami bűnbarlangba, hogy ott a rendőrök elfogják, majd azután előállhasson a rendőri túlkapásokkal. Amíg az ügyvéd oda jár tapasztalatokat szerezni. Pluzsér betör lakására, de rajtakapják. Szerencséjére épen akkor találkozója van Sárkány ügyvéd feleségének egy rendőrfogalmazóval. Ez zavarja meg Pluzsér betörését. A rendőrtiszt ily körülmények közt nem bántja, de később rendőröket küld a lakásba, hogy elfogják a betörőt. Helyette azonban a visszatérő férjet, Sárkány ügyvédet fogják el. A betörő pedig az ügyvéd ruhájában elmegy Sárkány helyett egy tíz éves összejövetelre, s ott egy pár zsebórát ellop. A károsultak azt hiszik, hogy az ügyvéd tréfából csente el az órákat megjelennek nála és visszakövetelik a holmijukat. A Sárkány ügyvéd rajza így megy át a jellemrajzból a bohózat túlzásaiba. A darabban sok vidámság és bonyolódás van, melyet a közönség kellőleg méltányolt is.

 

A doktor úr 1980 - YouTube

 

 

 

Élve temetkező c. darab. Szüry Dénes (1903. 13. 206.)  Ifj. Hegedűs Sándor egyfelvonásos dramolettje. Ebben a kis dramolettben a valóság és a szentimentalizmus, a poétikus és a melodrámai hangulat novellisztikus váltakozása folyik le előttünk. Egészben véve azonban ébren tartja az érdeklődést és rokonszenvet kelt az írója iránt. Ki ne érezne együtt azzal a kis érzékeny szívű modellel, aki odaadón csügg a fiatal művészen, nemcsak a szerelmével boldogítva őt. hanem a becsvágyával is összekapcsolva a lelkét. Ö ad neki eszmét, ő szolgál neki mintául ahhoz a képhez, amely a nagydíjat megnyeri, s egyszerre ismertté teszi a nevét. Ekkor azonban arra ébred a kis modell, hogy a művésznek nem ő a kizárólagos gondolata. Otthagyja őt. A fiatal festőért szerelemből hagyta el a szülői házat. Atyját megölte a bú. Halálos ágyán egy engesztelő gondolat foglalkoztatta őt. Vezekeljen a lánya, mint a szenvedők nehéz óráinak enyhítője. A fiatal leány a csalódás és haldokló atyja kívánságának hatása alatt a betegápolás nehéz hivatására szánja magát. E nyomon adta az Élve temetkező címet kis darabjának a szerző. Ennek a leánynak a karakterét hűen meg is formálta s Török Irmában igaz tolmácsolóra is akadt. A festő is rendkívüli rokonszenves alakítóra talál Dezsőben, de neki már küszködni valója van a szerepével. Kétségben hagy bennünket az iránt, hogy az előkelő asszonyhoz, vagy az őt elhagyni készülő kis modelljéhez köti-e valójában a szíve. A festőpajtások halvány rajzai a sokszor érdes szókimondásaikban is szeretetre méltó és vonzó. A Mózsi zsidó elavult alak. Ma. nem a művész után jár az árusítást közvetítő, hanem a művész kopogtat a tárlatok bezárása után az üzletekben. A darab végmozzanata melodráma, de nem teszi az elfogadhatatlannak a hatását. A daaban vannak biztató részletek. Hogy szerzőjében rejlik-e drámaírásra talentum, azt a következő darabja mutatja meg.

 

 

 

A MAKÓI SZÍNHÁZ (1903. 37. 610.) Makó, Csanád megye* székhelye, az Alföld legvirágzóbb városai közé tartozik. 33 000 főnyi tiszta magyar lakossága messze földön híres szorgalmáról, különösen pedig kertészeti ügyességéről. Kiválik Makó lakossága a közművelődés terén tanúsított haladásával is, melynek legújabban szép jelét adta azzal, hogy állandó színházat is építtetett. «Hollósy Kornélia Színház »-nak neveztek el a kitűnő művésznő emlékére, aki midőn a Nemzeti Színháztól való megválása után, mint Lonovics csanádi főispán neje, Makón élt.

Már eddig is több szemrevaló középület díszítette a várost: a megyeháza, városháza, a püspöki palota, a megyei közkórház, a reformátusok nagy temploma és gimnáziuma, több más iskolával együtt, mely épületekhez járult most az új színház is. Az építési költségek közadakozásból gyűltek össze. Hozzájárultak a költségekhez az állam, Csanád megye és Makó város is.

A színház külseje igen csinos, különösen a homlokzata ízléses; a szecesszió is érvényesült rajta, de kellő korlátok közt. Az építést Kardos Samu mérnök művezetése mellett Kövecs makói építész végezte. A makói közönség meleg érdeklődést tanúsít színháza iránt, amit bizonyít az is, hogy míg eddig a bérletek összege sohase haladta meg a 2400 koronát, most mintegy 6000 koronára emelkedett. A megnyitó díszelőadás augusztus 18-án szép ünnepéllyel ment végbe.

*

Közigazgatási egység volt a Magyar Királyság középső, alföldi részén. A vármegye területe jelenleg nagyobb részt Magyarországhoz, kisebb részt Romániához tartozik.

 

 

Király Színház. (1903. 50. 836.) A főváros legújabb színházában, a Király Színházban megnyitása óta folytonosan az Arany-virág című eredeti operettet játszották. December 10-én került a sor a második darabra, melyben a drámai személyzet mutatkozott be. Heyermanns Hermán a Gettó című drámáját adták Hevesi Sándor fordításában. A darabban reális tulajdonságai, az élet meglepő festése mellett s sok szimbolikus elem és bölcselkedés van.

Egy zsidó-negyedben, gettóban történik a dráma, ahol a zsidók ősi szokásaik és felfogásaik szerint élnek, és főleg üzleti szempontból nézik a világot. Ilyen a vak Zachel zsibárus is, ki nem valami lelkiismeretes, ha üzleti érdekeiről van szó, de a régi szokásokhoz, elfogultságokhoz mereven ragaszkodik. Fia, Rafael ellenben hangzatos szavakban mondja el, hogy sokat kell elhagyni mindabból, ami jó volt egy letelepülő nomád népnek, de nem jó a mai keresztény társadalomban szabadon élő népnek. Ez Heyermanns színművének tendenciája. Rafael gyűlöli a gettót, neki szabad szellem kell. Atyjának keserves szemrehányásokat tesz, mert nem tisztán kezeli a mérleget. Rafael különben megszereti a házuknál levő keresztény cselédet, s feleségül akarja venni. Atyja azonban egy jó hozománnyal bíró fajtájabeli leányt választott már fiának, s a cselédleánynak pénzt kínál, hogy távozzék a háztól. Mivel pedig a leány elutasítja a pénzt, az atya hamis esküt tesz rá, hogy fia akaratával kínálja a pénzt. A leány erre vízbe öli magát, a fiú pedig megátkozza atyját s világgá megy. A Király Színház előadása a darab tendenciáját, drámai oldalait, retorikai részeit jól kitüntette. A világtalan apát nagy hatással játszotta Vágó Béla, egy még eddig alig ismert színész, Thury Elemér Rafaelt, Testőri Júlia a cselédlányt játszotta.

 

 

 

Mozi

 

 

 

AZ ELSŐ MAGYAR MOZGÓFÉNYKÉPEK (1901. 12. 242.) Azok a keskeny képszalagok, amelyekben az egyes apró képek alig észrevehető különbséget mutatva következnek egymás után: az első magyar mozgófényképek Pékár Gyulának és Kern Aurélnak A tánc című művéből. Ugyanazok a kinemato-gramok ezek, természetes nagyságban, amelyek nagy része a múlt héten elégett az «Uránia» laboratóriumában, s a melyek helyett az Uránia most más képeket kénytelen anyagi erejét meghaladó költséggel készíteni. Az Uránia szkioptikonja az ilyen apró képet két-háromszoros nagyításban vetíti a fehér vászonfüggönyre. Egy másodperc alatt körülbelül tíz ilyen kis kép fut el a szkioptikon lencséje előtt, ennek megfelelően tehát a fehér függöny 3—4 méteres képei egy másodperc alatt 30—40 méternyi gyorsasággal, vagyis gyorsvonati sebességgel haladnak el a néző szeme előtt. Így történik meg, hogy az egyik kép formája a másikra vetődve, a mozgás benyomását kelti.

A gépek tervezője és alkalmazója: Zilkovszky Béla, az Uránia fényképésze, ki a féltve őrzött párisi ós az Edison-társaság amerikai felvevő gépeinek ismerete nélkül önállóan oldotta meg a feladatot, hogy miképp vegyen fel táncprodukciókról negatív mozgóképeket, és ezekből a negatív lemezekből miképp állítsa elő a diapozitív mozgóképlemezeket. Tudnunk kell első sorban, hogy egy-egy mozgókép 1000—1500 apró képből van összetéve. Amint ezeket a képeket gyors egymásutánban ugyanazon helyre vetítik, ebből keletkezik ugyanaz a mozgás, a melyről a kinematogramot is fölvették. A fölvevő készülék ugyanolyan, mint más fényképészi camera obscura. Csakhogy ennek nyílt lencséje előtt keskeny nyílású korong mozog, amely hol beereszti a fényt, hol pedig betakarja a nyílást. Mikor a fényt beereszti, akkor nyugton áll az érzékeny celluloid lemez, s míg betakarja a nyílást, addig az óragépezet elmozdítja a celluloid lemezt, hogy tiszta helyén új képet vehessen fel. Fölvétel után nyomban a sötét kamarába kerül az érzékeny lemez, ahol kerékre csavarják és előhívó folyadékban hengergetik mindaddig, míg a negatív kép látható lesz és fixáló szerekben áztatják, míg a negatív kép érzéketlenné válik a fény iránt. Ezután a 30 —60 méteres lemezt kifeszítik és megszárítják. Következik most a negatív lemezről a diapozitív lemezek elkészítése. E célra szolgál Zitkovszky Bélának saját találmányú szerkezete, melynek lényege abból áll, hogy a negatív és az érzékeny lemezt együtt húzza egy óraszerkezet a gép azon részéhez, ahol egy kinyíló ajtócska egyszerre három képnek megfelelő helyre engedi a fényt, hogy ismét bezáródjék, és csak akkor nyíljék meg újra, mikor három képhossznyira tovább haladt a két lemez. A diapositiv lemezeket most ismét úgy kell előhívni és fixálni, mint ahogy a negatív lemezeket. A műveletek tűzveszélyessége abban áll, hogy a celluloid lemezek rendkívül gyúlékonyak, 60 fokos melegben már füstölögnek..

S—s

 

 

 

Színészek

 

 

 

RISTORI ADELAIDE. (1903..6. 80.) Ristori Adelaide 1822 január 29-én született a friauli Cividaléban. Színészcsaládból származott, gyermekkorát a színpad közelében töltötte el, mondhatni, a színpadon nőtt föl. Már három hónapos korában látta a közönség a színpadon, mint bölcsőben nyugvó csecsemőt egy bohózatban. Három éves korában egy komoly drámában adott gyermek-szerepet. Első tapsait négy éves korában aratta egy «Pittore per amore» című darabban.1837-től 1840-ig a szárd királyi színtársulat tagja volt, majd Mascherpa igazgató társulatához szegődött, amely Mária Lujza pármai hercegnőnek volt udvari társulata. Rómában 1848-ban játszott először a Meíastesto Színházban, néhány évvel később pedig a florenci Níccolini színházban aratott nagy sikereket. 1855-ben játszott először Parisban. Legouvé, az akkori legkedveltebb drámaírók egyike rábeszélte, hogy vállalja el «Medea» című darabjának főszerepét.

Körútra indult egész Európában, mindenütt fényes diadalokat aratva. Ekkor játszott Budapesten is, ahol még sokan vannak, akik emlékeznek arra a lelkesedésre, melyet játékával keltett Nem sokkal ezután Londonban lépett fel, ahol az angol közönségnek lady Macbeth szerepében mutatkozott be. Ristori a maga részére hódította London közönségét. Ekkor már elismerték elsőségét a drámai művészet terén, az egész világon. Megfordult Európa minden nagy városában, Lisszabontól Szent-Pétervárig, Görögországtól Norvégiáig. Csakhamar az új-világba is elvitte művészetét; 1866-tól 1869-ig Észak- és Dél-Amerikában vendégszerepelt.

60 éves korában, amikor megtanult angolul s a londoni Drury Lane színházban angol nyelven adta elő Macbeth, Erzsébet királynő és Stuart Mária szerepeit.

Férje Capranica del Grillo márki volt, akivel az ötvenes évek elején kelt össze. Egy fia van, aki az olasz királyi udvarban tölt be előkelő tisztséget. Három unokája van, akiket eláraszt nagyanyai szeretetével. Páratlan diadalai után nyolcvan éves korában is friss egészséget élvezve tölti csöndes elvonultságban élete alkonyát.

 

 

 

COQUELIN.  H. A. (1903. 5. 73.) Sikereinek híre elszállt idáig, hiszen kitűnő francia kritikusok, mint Sarcey, esszéket írtak róla. Rostand neki ajánlotta «Cyrano»-t, mint akiben újra él Cyrano lelke. Mikor most ismét a Vígszínházban három estén át szemtől-szembe láttuk, valami elégikus érzés vett rajtunk erőt. A hangja olyan, mint valami ezüst harang csengése; tisztább kiejtést képzelni sem lehet; a verseket csodálatosan tagolja s beszéde egészben a francia nyelv tökélye. Arca már kissé elszélesedett s nem engedelmeskedik mindig akaratának. Szemének fénye fátyolos, s a hatvan éves emberben nincs meg a fiatalság dagadó elevensége, mozdulataiból ma már lassabban árad a Molière patakzó vidámsága. A művészet finom eszközei eltakarják az évek szomorú ajándékait, a redőket és a nehézkességet. Olyan szerepeket válogatott ki, amelyek épen korához illenek. Molière «Tartuffe»-jével kezdte meg vendégjátékát, de az álszenteskedő házibarát szerepe mellé oda állította Mascarillet, a «Précieuses ridicules» dévaj szolgáját, aki úri hölgyek körül legyeskedik, a míg gazdája le nem leplezi. A Molière-darabokat régiesen játssza, a rendezés is a hagyományhoz tartja magát. A színész mozgása stilizált, lassú, énekelve mondja az alexandrinokat, s mindig szemben áll a közönséggel, alig fordul oldalvást, háttal épen soha.
 

 



COQUELIN MINT CYRANO DE BERGERAC;  MINT MASCARILLE A LES PRÉCIEUSES RIDICULES-BEN

 

A játéka csupa mérséklet és finom árnyalat, sehol egy kirívó mozdulat, egy szó, a mely elütne ennek az alaknak jellemétől. Önmaga legjobb példája annak, amit egy esszében is kifejtett, hogy mint kell alakítania a színésznek. Százszor is el kell olvasnia szerepét, amíg felfogja az alak jellemét s maga előtt látja. Látja Tartuffe-öt bizonyos öltözetben — írja — s magára ölti azt; érzi. hogy milyen arca van: fölveszi azt. Úgyszólván saját arcát és alakját foglalja bele a képzelt keretbe, saját egyéniségét önti újra. míg bírálója, mely saját első énje, kielégítve nem érzi magát. De ez még nem minden, mert így a hasonlatosság csak külső lenne. Tartuffe-öt azzal a hanggal kell beszéltetnie, a melyet hall Tartuffe-től s hogy a szerep egyöntetű legyen: a színésznek meg kell tanulnia úgy mozogni, beszélni, gesztikulálni, hallgatni és gondolkozni, mint a hogy Tartuffe-ről képzeli. Csak ekkor mondható késznek a kép. Coquelin példát ad a maga tanítására, s e három estén oly különböző alakokban láttuk kilépni a színpadra, hogy a közönség legnagyobb része csak hangjáról ismert rá.

*

Benoît Constant Coquelin, dit Coquelin aîné, est un acteur français, né à Boulogne-sur-Mer 1841 et mort à Couilly-Pont-aux-Dames (Seine-et-Marne) le 1909 (à 68 ans). Il est l'un des comédiens les plus notoires de son temps, et a notamment créé le rôle de Cyrano de Bergerac.

 

 

Fedák Sári mint Bob herceg Sz. D..(1903. 7. 107,) Ötven egymást követő estén át egy ugyanazon szerepet eljátszani, szakadatlanul zsúfolt ház tapsai közt, ritkaság a színpadon. Fedák Sári a közönség kivételes kegyeinek csillagzata alatt járja az útját. Első merész táncát a Népszínházban adta elő, ahová most a «Bob herceg» szerepének megteremtésére szerződtették, két hó előtt. Első fellépése alig megy vissza három évre, s azóta diadalról-diadalra juttatja szerepeit. A színházi direktorok kapkodnak utána, a közönség meg lázasan ostromolja jegyárusító pénztáraikat. Három év alatt a negyedik színház hirdeti a nevét. A hová bekerül, rendszerint egy kis belső forradalom kél a nyomán s így aztán rövid időközök alatt majd itt. majd ott merül föl rokonszenves és vonzó egyénisége. A Népszínházból három évvel ezelőtt a Magyar Színház kis színpadára jutott, ahol közel hetven előadásig vitte a «Lotti ezredesei»-nek bohózatát. Onnét a Vígszínház szerződtette vendégül a „Csókon szerzett vőlegény” főszerepére. A huszonötödik előadás jubileumát ott is megülte; sőt azon felül is jutott. Most meg a «Bob herceg» ötvenedik előadását ünnepelte első, rövid szereplése színterén: a Népszínházban. Amint a lapokból olvasom, virágözönben fürdött ez alkalommal a színpadon..

Azt a szempontot kell fölvetni, hogy a közönség részéről élvezett dédelgetés nem ragadja-e őt a jó ízlés határait sértő túlságokba? Én ennek a darabnak a negyvennyolcadik előadását láttam először. Mint a színház régi megfigyelőjét, meglepett egy mozzanat. Az, hogy Fedák nem a közönséggel törődött, hanem a szerepével. Első előadás számba is beillett volna az az est. A szerep megszokottságával járó nembánomságnak nyoma sem volt. Szeretetteljes ambícióval csüggött a feladatán. Egészben véve is sokat haladt. Eddigi szilaj, kitörésszerű mozgásain most már bizonyos művészi mérséklet vonul át. Jelét adja annak is. hogy nemcsak a pajzán játék kifejezésére alkalmas a vérmérséklete, hanem hogy komolyabb kedélyi mozzanatok érvényesítésére is képes a talentuma. A Bob herceg második felvonása egy poétikus végjelenettel zárul. A fiatal herceg szerelmes egy kis polgárleányba. Az viszontszereti őt,. anélkül azonban, hogy tudna származása felől. Egyszerre kipattan a titok és kétségbeesve vonul vissza, tőle a kis polgárleány. Azt a fájdalmat, amely a fiatal hercegen a vesztés bánata nyomán kitör, annyi finomsággal tolmácsolta Fedák, hogy lelket érintően meghatott. Mozgás, hang. dal, minden összhangzóan egybeolvad ennek az érzésnek művészi kifejezésére.

Játékában szemmel láthatólag tért hódít az alakító művészetnek leglényegesebb kelléke: az önmérséklés, amelyet oly módon kell a színésznek saját belsejével kiküzdenie, hogy a néző előtt észrevétlen maradjon.. A jó ízléssel érvényesített mozdulatnak bája van. Minden, ami azzal ellenkezik, zavarólag hat a lélekre, kedélyre. A darabot egészben jótékonyan ható poétikus légkör lengi át. Egyetlen mozzanat sincs benne, amely a külvárosi színpadokat elárasztó érzékiségnek szolgálatában állana. A közönség jó ízlésére vall, hogy a Bob herceg érzelmi és kedélyi húrokat érintő dalaiban előszeretettel üdül. Sz. D.

 

 

A Kínai mézeshetek (1903. 19. 308.) angol operett gyűjt most estéről-estére közönséget a Népszínházba. Dallamai egyre népszerűbbé válnak, mert az operettnek az ének és zene a jobbik része. A főszerepben Küry Klára tartja elevenségben a színpadot, mint Fi-fi, a kínai szobalány, ki a nász-utazásra Kínába került fiatal angol házaspárt ügyességével és többféle alakoskodással szerencsésen kiszabadítja a kellemetlenségekből. Fi-fit fantasztikus öltözetében, fején a csúcsos kalappal, érdekes képben is bemutatjuk. Mellette adjuk a művésznő szerepének egy másik képét is. Erről senki sem mondhatná, hogy az elegáns Küry Klára. Ez egy szakállas férfi. A népszínházi közönség zajos derültség közt ismer rá a színház egyik karnagyára, Konti Józsefre, aki több sikerült operetten kívül sok derült tréfát szokott szerezni ismerőseinek. Fi-fi szerepéhez tartozik az is, hogy karmesternek öltözködik. Küry Klára ehhez Konti maszkját választotta. A közönség jót nevet a tréfán. A tapsokra pedig a zenekar emelvényéről Konti is meghajtja magát s ekkor látni lehet, hogy Küry utánzata mennyire hasonlít az eredetihez.

 

 

 

Zene

 

 

 

LISZT FERENCZ WEIMARI SZOBRÁNAK LELEPLEZÉSE. N.(1902. 31. 495.) A leleplezésre a művelt világ minden részéből sereglettek össze küldöttségek és kiválóságok. A válogatott társaság meghallgatta Lisztnek két szerzeményét, egy karéneket és egy himnuszt, melyekkel az ünnepélyt megnyitották. Az első koszorút a szobor talapzatára a nagyherceg sajátkezűen helyezte. A második koszorút gróf Zichy Géza a magyar kormány nevében tette a szoborra. A Nemzeti Zenede koszorúját és egy pálmaágat, melyet a jó barát feledhetetlen barátjának hozott s melynek a Zichy-család színeiből összeállított szalagján csupán e név volt olvasható: «Góza». Gróf Zichy Géza beszédben tolmácsolta a magyar kormány üzenetét, s midőn végül eme szavakat mondta: «Liszt Ferencz, hazád üdvözletét küldi néked!» a hallgatóság közül többen könnyekre fakadtak. Azután következtek koszorúkkal a magyar zeneakadémia küldöttsége, Saint-Saéns és többen. A leleplezés után a nagyherceg udvari ebédet adott, melyen az udvari személyeken kívül az összes küldöttségek részt vettek. Este az udvari színházakban díszelőadás volt, Liszt Ferencz Erzsébet oratóriumát adták elő az egész udvar és a meghívott társaság jelenlétében.
 

 

 

LISZT FERENCZ SZOBRÁNAK LELEPLEZÉSE WEIMARBAN. Gróf Zichy Géza megkoszorúzza a szobrot.

 

A nagyherceg nem mulasztotta el tüntetően kifejezést adni a magyar nemzet és az elhunyt mester iránti tiszteletének. Az ünnepélyek alatt a magyar nemzeti színű lobogót, mint uralkodó színt emelte ki. Ilyen lobogó volt feltűzve a Liszt Ferencz szobra fölötti póznára, ilyen díszítette a nagyherceg sátrát. Mindenütt ott lengett a számos díszes lobogó között a magyar trikolor, hirdetve a világnak, hogy az, kinek most egy művelt nemzet szobrot emelt, magyar volt. Míg e földön zeneművészetért lelkesülő emberek lesznek, élni fog Liszt Ferencz halhatatlan műveiben a magyar név dicsősége is.

 

*

Charles Camille Saint-Saëns (Párizs, 1835. október 9. – Algír, 1921. december 16.) francia zeneszerző, karmester, zongorista, orgonista. A leghíresebb művei a Sámson és Delila, az Állatok farsangja és a 3., Orgona-szimfónia. 1877-ben mutatta be Liszt Ferenc Weimarban Sámson et Delila  című operáját.

*

Liszt 1842-ben Carl Alexander, a weimari herceg szolgálatába lépett, mint udvari karnagy, 1849-ben költözött véglegesen Weimarba.

 

 

 

A Filharmóniai Társulat ünnepe (1903. 19. 309.) A Nemzeti Színházban, ahol a társulat ötven év előtt megalakult, tartotta díszgyűlését május 3-án délelőtt. A főváros zeneegyletei mind megjelentek a színpadon. Erkel Gyula vezetése alatt csoportosultak. A magyar születésű öreg Goldmark zeneköltő is eljött Bécsből. A megnyitó ünnep Erkel Ferencz emlékezetének volt szentelve, a kitűnő magyar zeneköltőnek, ki a társulatot megalapította. Az ő himnusza hangzott először, a zeneegyesületek előadásában. Ezután Ábrányi Emil alkalmi költeményét szavalta Márkus Emília. Gróf Apponyi Albert, a jubileumi bizottság díszelnöke szólalt meg. A zeneművészet lelket nemesítő hatásáról szólt. Megemlékezett a társulat munkásságáról és buzdított a zene művelésére. Fölhangzott Erkel Ferencz Elvennélek kezdetű kardala, követte a filharmóniai zenekar előadása Erkel Sándor Csobánc nyitányával. A zenekart vezető Erkel Gyulának ezüst- és babérkoszorút adtak át. Majd Mészáros Imre, a társaság elnöke felolvasta Széll Kálmán miniszterelnök üdvözlő levelét. A miniszterelnök az egyik páholyban ült. Mészáros felé fordult, s megköszönte neki a megemlékezést. Következett az üdvözletek felolvasása a különböző zeneegyesületektől. A bécsi filharmonikusok is üdvözletet küldtek.

Délután az ünnep rendező-bizottsága a Kerepesi úti temetőben megkoszorúzta Erkel Ferencz és Erkel Sándor sírját. Május 4-én este az Operaszínházat töltötte meg a főváros zeneszerető közönsége a nagy hangversenyre. József Ágost főherceg a nejével együtt jelent meg. A kormány részéről Széli miniszterelnök és Wlassics miniszter voltak ott. A zenekar Erkel Ferencz ünnepi nyitányát, játszotta. Hubay Jenő, a jeles hegedűművész zenekar kísérettel két saját szerzeményét adta elő. Az este fő művészi eseménye volt Goldmark Károly Zrínyi című szimfonikus zeneképének bemutatása. Ezután Mihalovich. Ödön IV. szimfóniája s Dohnányi Ernőnek a zenekartól kísért zongorajátéka tartották lelkes ünnepi hangulatban a közönséget Az egész este a magyar zeneköltők és előadók sikere volt.

 

 

 

Az Operaszínház a legutóbbi estéken Wagner Richárd (1903. 24. 396.) nagy zenedrámáiból egész sorozatot adott elő, a közönség nagy érdeklődése mellett Az első sorozatot június 9-ikén fejezte be Az istenek alkonya című nagy zeneművel. A második sorozat június 13-ikán kezdődik a «Rajna kincsei előadásával ; követi másnap «A Walkür», azután «Siegfried» és június 18-ikán «Az istenek alkonyán. Ezeket az első sorozatból ismétlik, a melyet nem minden zenebarátnak volt alkalma végig nézni, jegyekhez nem juthatván. Operánk igazgatója, Máder Rezső ez előadásokkal megelőzte a német földön kívül levő operaszínházakat, a hol pedig szintén folyton fokozódik Wagner kultusza. E Wagner-előadások nálunk művészi esemény, de még nagyobb volna, ha operaházunk saját nemzeti jellegével is emelte volna. Az előadások művészi értékének is voltak hiányosságai, noha elismerésre méltó erővel teljesítették egyesek a feladatot s a színház hathatósan közreműködött művészettel Ízléssel és dísszel. De a siker rovására volt, hogy többféle nyelven énekeltek s az eddig szokásos olasz, francia szóhoz a hollandi is hozzá járult. Operánk igazi jelentősége az volna, ha a magyar nyelv hangzanék ott s Wagner nagy alkotásait is kivétel nélkül nemzeti nyelvünkön énekelnék.

 

 

 

Tíz éves hegedűművész (1903. 47. 782.) Vecsey Ferencz. Az a tíz éves fiúcska, ki a budapesti Vigadó nagytermében mutatja be művészetét, a legritkább tünemények közé tartozik. Csodagyereknek mondhatnánk, ha már annyira el nem koptatták volna ezt az elnevezést, minduntalan alkalmazva olyan kezdőkre is, akiknek összes kiválósága csak a technikai ügyesség korukhoz képest magas fokában rejlik. A mi kis Vecsey Ferink, ki Berlinben ragadta el hegedűjátékával a művészvilágot és nagyközönséget, már most is jóval több az ilyen csodagyereknél. Nála nem a hallás finomsága s a kéz bámulatos ügyessége kelti föl a figyelmet, hanem az a mód, mellyel a legnehezebben tolmácsolható zeneszerzők műveibe is be tud hatolni és a maga igaz valójában mutatja azt, akit interpretálni akar. 1901-ben pedig az ismert virtuóz és zenetanár, Hubay Jenő kezei alá került s olyan bámulatos haladást tett, hogy 1903-ban a zeneakadémia záró-vizsgálatán már a legilletékesebb művészek, mint «kész művész»-ről beszéltek a kis Vecseyről. Ekkor támadt a miss Izadora Duncan külföldi körútjáról jól ismert impresszáriónak, Grosz Sándornak az a gondolata, hogy a kis magyar virtuózt a nagyvilágnak is bemutassa. A körút első pontja Berlin volt. A porosz főváros zenei körei a legteljesebb elismeréssel adóztak Vecsey művészetének, s nem kisebb mester, mint a magyar születésű Joachim erősítette meg Popper Dávid ítéletét, ki egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy hosszú művészi pályáján olyan hegedű-zsenivel még nem találkozott, mint a mi kis tíz éves virtuózunk. A berlini zenekritikusok ép oly elismeréssel adóztak Vecsey Feri zenei intelligenciájának, mint mesteri technikájának. A ritka tüneményre maga II. Vilmos császár is kíváncsi lett; meghívta az udvarhoz, gyönyörködött játékában s a kis művésznek gyémántos melltűt ajándékozott elismerése jeléül. Nekünk, honfitársainak, most nyílik először alkalmunk arra, hogy művészetében nyilvános hangversenyen gyönyörködhessünk.

 

 

 

Sajtó

 

 

 

A magyarországi hírlapírók nyugdíj-intézete (1901. 18. 295.) április 28-án tartotta évi közgyűlését Falk Miksa elnöklésével. Az intézet, mely húsz évvel ezelőtt alakult, rendezett anyagi körülmények közt van. Erre való tekintetből Fenyő Sándor ismét hangoztatta többször felújított indítványát, hogy az intézet azon tagjainak, kik az alapszabályok szerint már az idén nyugdíjhoz jutnak, a 600 forintban megalapított nyugdíjat emeljék. Az indítvány tárgyalását elhalasztották. Az intézet vagyona most több mint másfél millió korona. Adományokból, tagdíjakból, kamatokból évről-évre gyarapodik. A gyűlés elhatározta, hogy lefesteti Csernátony Lajos arcképét, a ki a hírlapitok veteránja volt, s 10 000 koronát hagyott az intézetnek. A közgyűlés végűi elismerést nyilvánított Falk Miksa elnöknek, ki a megalakulás óta vezeti az intézet ügyeit. A közgyűlést lakoma követte az István főherceg fogadóban. Megjelent Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter is, mint régi hírlapíró.

 

Csernátony Lajos, (1823– 1901) újságíró, politikus, Kossuth Lajos titkára.

 

 

 

Az új országház és a hírlapírók karzata.(1902. 10. 158.)  A képviselőházban, a napokban kemény kritikák hangzottak az új országháza berendezéséről. A budapesti újságírók egyesületében Adorján Sándor, a Magyar Nemzet szerkesztője azt a figyelmeztetetett, hogy az új országházban a hírlapírói karzat olyan helyen van, a hol lehetetlenség a sajtó munkásainak dolgozni. Mozgalom indult meg az új országház nagytermének kijavítására. Felmerült, hogy az ülésteremben, ha csak lehetséges, az elnöki emelvénytől jobbra és balra is egy-egy karzati páholy építtessék az újságírók részére. Elhatározták tehát, hogy egy építész vezetése mellett helyi szemlét tartanak, s annak alapján intéznek kérelmet a miniszterelnökhöz.

 

 

A MAGYARORSZÁGI HIRLAPIRÓK NYUGDÍJINTÉZETE. (1902. 29. 463.) A magyar politikai, társadalmi és gazdasági élet az utóbbi 35 év alatt nagyon fellendült. Minden téren új intézmények keletkeztek és a meglevők gyorsan emelkedtek arra a fokra, a melyen a nyugat-európai országok régóta fejlődő hasonló intézményei állnak. Ennek a gyors haladásnak egyik legszembetűnőbb bizonysága a hírlapírás. A múlt XIX. század közepén keletkezett a számba vehető magyar hírlapírás. De az akkori hírlapírókra inkább illik a publicista elnevezés. Jobbára oly írók voltak, akik a magyar közönség napi irodalmát ellátták. A magyar államférfiak, a magyar írók mellékesen elégítették ki a magyar hírlapírás szükségleteit. Mellékfoglalkozás volt. Életpályául senki sem merte választani. A sajtóviszonyok nem voltak olyanok, hogy zsurnalista nemzedék keletkezhetett volna. De a napi sajtó közönsége sem volt oly széles körű, hogy arra támaszkodva életpályát lehetett volna alapítani. Tors Kálmán, a Vasárnapi Újság főmunkatársa és Visi Imre, akkor a Hon először pendítették meg az eszmét, hogy a magyar hírlapírók teremtsenek nyugdíjalapot.
 

 

 

A MAGYARORSZÁGI HIRLAP1RÓK NYUGDÍJINTÉZETÉNEK PALOTÁJA BUDAPESTEN

 

Hetvenhét újságíró lépett be az 1881. május 30-án alakuló közgyűlést tartó, Magyarországi Hírlapírók Nyugdíj-intézetébe. Az intézet házának alapját 1888-ban tették le. A ház telkét Budapest székes főváros közönsége ajándékozta az intézetnek. A főváros, mely már 1882-ben kétezer forint alapítványt tett, kilencvenezer koronával a legnagyobb összegű alapítványt adta. A főváros iparosai és vállalkozói, ki munkával, ki anyaggal igyekeztek csökkenteni az építés költségeit. A négyemeletes palota saroktornyával dísze a különben is szép Alkotmány utcának. A házban van az intézet hivatalos helyisége. Egyéb része bérház, mely a kiadások levonása után mintegy huszonnyolcezer korona tiszta jövedelmet ad az intézetnek.

A tagok száma húsz év alatt megkétszereződött. Száznegyvenöt hírlapíró tartozott 1901 elején az intézethez. Ezek közül húsz nyugdíjat és járadékot élvez. Hét özvegy és öt elhunyt tagnak kilenc gyermeke kap özvegyi nyugdíjat és árva-nevelési járulékot.

 

 

 

 

Függelék

 

 

 

 

CZOLGOSZ KIVÉGZÉSE. (1901. 47. 765.) Október 29-én végezték ki Mac Kinley* gyilkosát. A közönség csak az utolsó pillanatban tudta meg a kivégzés idejét s mégis tömegesen érkeztek kérelmek a fogházigazgatóhoz, a kivégzésnél való részvételi engedélyért. Gollins fogházigazgató azonban nem hajtott semmi kérelemre. Nem bocsátott be a kivégzési terembe senkit, csak a hivatalos személyeket, akiknek kötelességük volt ott lenni, s annyi tanút, a mennyit a törvény megkíván. A kivégzési jelenetet egy amerikai művész rajza örökítetett meg, mely fogalmat nyújt a villamos kivégzésnek Amerikában dívó módjáról. A kivégzendő mellett jobb felől Collins fogházigazgató áll, figyelve minden mozdulatára, hogy pontos jegyzőkönyvet vehessen fel. Czolgosz mellett jobbról dr. Mac Donald, az orvos áll, órával kezében, e mellett pedig a fogház egyik hivatalnoka figyel, hogy kellő pillanatban jelt adhasson az elektrotechnikusnak, aki a háttérben levő szekrényben várja, hogy a villamos áramot megindíthassa. A többi jelenlevők a hivatalos tanuk, a kiknek számát a törvény határozza meg.

 

*William McKinley (1843. január 29. – 1901. szeptember 14.) az Amerikai Egyesült Államok 25. elnöke 1897 és 1901 között. McKinley volt a harmadik amerikai elnök Abraham Lincolnt és James A. Garfieldot követően, John F. Kennedyt megelőzően, akit meggyilkoltak.

 

 

 

ZICHY MIHÁLY (1902. 5. 65. címlap) A NEMZETI SZALON kiállítást rendezett Zichy Mihály műveiből. Összegyűjtötte a rajzokat, vízfestményeket, kartonokat, olajfestményeket, melyek a nagy művésztől a fővárosban találhatók. Az 1847 óta Szent-Péterváron élő művésztől pedig nagyon becses gyűjtemény van nálunk idehaza. Nem a nyilvános képtárakban ugyan, hanem magánosoknál, leginkább családja tagjainál. Zichy Mihály, aki most 75 éves, ifjú korában, 1847-ben, mint egy orosz nagyhercegnő rajztanítója ment Szentpétervárra. 1853-ban I. Miklós cár udvari festőnek nevezte ki, s azóta illusztrálja a Romanov család életét. 1874-ben több esztendőre eltávozott Pétervárról és Párisba ment.
 

 

 

HULLÓ CSILLAGOK. Zichy Mihály festménye

 

Költői eszméjű festménye Zichynek A hulló csillagok, majdnem életnagyságú alakokkal. A csillagokat egy-egy női alak személyesíti meg. Fenn lebegnek a magasban, hárman összefogózva. Egy már lehullt közülük, zuhan a mélységbe és kíséri a hulló csillagok ragyogó sávja. A három közül az egyik csillaglány önkénytelen mozdulattal kap a hulló után. De már az ő csillagja is halványodik, majd kiég és ő is hulló csillag lesz, valamint a többiek szintén. A kép poétikus allegória. Nagy tetszést is aratott mindenfelé, s mióta Zichy megfestette, francia, német művészek is festettek hulló csillagokat. A női bájak festésében Zichyvel nem sokan versenyezhetnek.

Figyelemre méltó sorozat az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben nagy illusztrált vállalat számára festett képek, a magyar elő-időkből.

 

 

Nyugatosok

 

1909. 29. 602-603. Gellért Oszkár: AZ ELSŐ NAPSUGÁR ITT LENN h14-01

 

Az 1903. 7. 107. oldalon található a költő Ti ketten c. verse, megelőzi az

eddig közöltet (1909.).

 

Ha egymás mellett álltok ketten:

Én angyalom s te édes jó anyám,

Álmodva, hívőn, önfeledten

A mennyet is enyémnek vallanám,

Oly mérhetetlen boldogság fog át.

Melyiket nézzem, Istenem, tovább?

E két csodából melyiket csodáljam?

Kerek e világon nincs boldogabb nálam…

 

 

 

A harisnyafoltozást (1903. 38. 633.) most csak a többszörösen kitüntetett, számos nőnevelő- és tanintézetbe bevezetett, úgyszintén számos más előkelő nő-egyesülettől ajánlott Rapid automata, foltozó- és szövőgéppel végzem, mivel érdekes játszás számba megy háztartásban előforduló, többé-kevésbé rongált harisnyák és fehérneműek foltozása, mely nemcsak gyors, hanem csodaszép és egyenletes, mintha újszövésű volna. E készülékkel minden iskolás gyermek rögtön egészen önállóan és kifogástalanul dolgozhat. Ára egy készüléknek bérmentve, utánvéttel K 4.70.Szállítja J. Schüller, Wien, II., Kurzbauer gasse 4.