h14–45. Vasárnapi Újság. Régi korok világa. XIII. 1907. -1909.

 

2016. 03. 17. – 04. 08.

 

 

 

Tartalom

 

Bevezetés

 

Közösségek

    Hazaiak

    Külföldi közösségek

Oktatás

Egyház

Színház

Mozi (villamos színház)

Színészek

Zene

Sajtó

Függelék

 

 

 

Bevezetés

 

Ennek a fejezetnek az időhorizontja egybe esik a Nyugat indulásával. A VÚ-ban megjelent nyugatos írásokat korábbi fejezetek tartalmazzák. Megindul a VU-ban a folytatásos regények és hosszabb prózai művek közlése. A színvonal váltakozó (Móricz-Pekár). Több egyházi témájú kép jelenik meg. Sok a művészi reprodukció a képanyagban. A sűrűn nyíló kiállítások anyagából bőven válogat a szerkesztő. Kisoroszi község több alkotót is megihletett. Növekszik a fotó-illusztrációk száma, képek szöveg nélkül.

A tartalomból: fővárosi fejlesztések; búcsú Tabántól. Áthallások a külpolitikai témákból: Krim, Melilla-enklávé, balkáni forrongások, oroszországi események.

A nyugatos zenekritikus Csáth Géza írásai. Első híradás a későbbi moziról.

Az új népvándorlás. A világ újra felosztása.

 

 

 

 

Közösségek

 

 

 

    Hazaiak

 

 

 

AZ UDVAR ELSŐ HÖLGYE (1907. 2. 26.) Monarchikus szokás szerint az udvar első hölgye, akire a hagyományos reprezentálás dísze és fáradsága jut, ha az uralkodónak nincs, vagy nem él a felesége,, az uralkodó-család rangban legelső férjes hölgytagja. Ha ennek férje elhal, akkor másnak kell átengednie a helyét. A mi uralkodó-családunkban ezt a tisztet Erzsébet királyné halála után Mária Terézia főhercegasszony töltötte be férjének, Károly Lajos főhercegnek haláláig. Akkor Ottó főherceg neje, Mária Jozefa főhercegnő vette át a szerepet.

Ottó főherceg nemrég bekövetkezett halála után meglehetős szokatlan helyzet állott be. Olyan főhercegnő foglalta el az első helyet az udvarnál, akinek nincs és nem is volt férje, ma is leány. De mint a prágai hradzsini nemes hölgyalapítvány apátnőjét, nemcsak az asszonyi rang illeti meg, hanem mindaz a kiváltság is, a mely a férjes asszonyoknak az udvarnál jár. Ez a főhercegnő a harmincegy éves Mária Annunciata, Károly Lajos leánya Mária Terézia braganzai hercegnővel kötött második házasságából. Ö fogja tehát udvari bálokon s egyéb ünnepélyeken a háziasszony szerepét játszani. Neki mutatják be az udvarnál most először megjelenő fiatal hölgyeket. Eddig még nem igen volt alkalma ily módon szerepelni, ép azért az udvarnál járatos körökben nagy érdeklődéssel néznek a legközelebbi udvari ünnepélyek elé. Mint apátnő eléggé begyakorolhatta magát a reprezentálásba, szeretetreméltó modorú, nyájas hölgynek mondják, akik ismerik, s így bizonyára ép oly jól fogja betölteni új feladatát, mint elődei.

 

 

 

Magyar szocializmus. (1907. 6. 115.) Dr. Király Péter egy elég terjedelmes könyvet adott ki e címmel, amelynek bevallott célja a szocialisták törekvéseinek és céljainak okszerű ismertetése, magyar szellemben, politikai, társadalmi és közgazdasági szempontból. Vagyis kritikáját akarja adni a szocializmusnak a magyar politikára való vonatkozásaiban. A munka szorgalmas tanulmány eredménye, a szerző sokat olvasott szocializmusról, határozott állást is foglal, úgy, hogy munkája alapjában véve szocialista-ellenes vitairat. A baja azonban az, hogy csak a könyv-szocializmus van a szeme előtt, nem az életben, a gyakorlati politikában tényezőként szereplő szocializmus, amelyet a szerző igen hiányosan ismer. Pedig épen az ő szempontjából ez volna a fődolog. Ezért egyoldalú a munkája, s nem adja azokat a tanulságokat, melyeket várnánk tőle. Arra sem képes, hogy a mai magyar politikára való vonatkozással állítsa be a szocialista áramlatokat, erre nincs sem elegendő tapasztalata, sem elég széles látóköre. Igazi komoly, mélyreható érvelés helyett igen sokszor kénytelen a vezércikk-szólamokhoz fordulni, pedig mi komoly, tárgyilagos, a kérdést gyökerében megragadó fejtegetéseket várnánk. Vezércikket olvashatunk a kelleténél is többet. Vannak a könyvnek sikerültebb lapjai is, amelyekből tanulhatunk egyet-mást, s épp ezért nem veszett egészen kárba a szerző sok jóakarattal és tisztességes igyekezettel készült munkája.

 

 

 

A NEMZETI SZALON ÚJ ÉPÜLETE. (1907. 11. 211.) Budapesten ma a Nemzeti Szalon az Erzsébet téren valóságos Janus arcú építmény. Alsó része s a tér felé néző homlokzata a rég ismert és megszokottá vált renaissance kioszk, emelete és utca-felőli főhomlokzata pedig egy bizarr, merész képzelettel és bátor rajztollal tervezett modern épület. Most, hogy megnyitották benne az első kiállítást, a nagy számban oda sereglő közönség szeme első sorban bizonyára ezen a különösségen akad meg. Egykor a középkorban gyakori eset volt, hogy egy nagy templomot román stílben kezdtek építeni, közben aztán megváltozott az ízlés s a román alapra gótikus falakat és tetőt raktak fel.

Á kapuból nyíló kis kerek előtér után nem nagy terjedelmű, mégis szélesnek látszó dongaboltozatú előcsarnokba jutunk, amelybe a ruhatár fülkéi nyílnak. Az előcsarnokból jobbra és balra egy-egy kis kiállítási terem tárul, melyeket teljes, szinte plein air világításuk főleg szobrok és grafikai művek kiállítására tesz alkalmassá. Fölmenve az emeletre, az első pillanatban kissé nyomaszt a kétágú lépcső keskenysége, de amint fölérünk, ahol a két lépcső egy széles csarnokká tágasodik, meglep a tér sikerült elosztása s gyönyörködhetünk a művészet apoteózisát jelképező hat nagy színes ablakban.

 

 

 

A NEMZETI SZALON ÚJ EPÜLETE. A HOMLOKZAT.

 

A kiállító művészek. Szinyei Merse Pál, akitől pár év óta nem láttunk új képet, négy művel is szerepel, ezek közt a tavaszi és nyári színek mesterét új színben mutatja be havas szürke téli tájképe. Talán soha olyan erővel nem jelent meg kiállításon Fényes Adolf, napsütéses, nyers színei szint és jellemet adnak a termeknek, melyek falait borítják. Ferenczy Károly is teljes erejével jelenik meg. A legtöbb képpel Rippl-Rónai József szerepel a kiállításon; neki csak igen lelkes hívei és igen haragos ellenfelei vannak. Mednyánszky Lászlónak, sajnos, csak két képét látjuk itt. Az egyik, a «Csavargó» a művész csekély számú, de mindig érdekes figurális dolgai közül való. Nagyobb számú képet küldtek még Vaszary János, Slrobentz Frigyes, Kann Gyula, Magyar-Mannheimer Gusztáv. Kernstock Károly.

Ernszt Lajos, a Nemzeti Szalon igazgatója. Első sorban az ő érdeme az, hogy a sok viszontagságot látott intézetnek megnyílhatott a saját épülete, ő hárította el a nem csekély akadályokat s az ő szívóssága győzött le minden nehézséget. Az épület tervei egy fiatal építész testvérpár: Vágó László és József keze alól kerültek ki.

 

 

KÍNVALLATÁS A RÉGI PESTEN. V. S. (1907. 16. 315.) A régi romantikus Pest sötét emlékei közül egy sem áll már. Tégláik utolsó porszemét is elhordta már az idő szele, s a mulató, zajos nagyváros mai nemzedéke nem is sejti már, hogy mennyi idegrázó borzalom, mily sok rém-regénybe való epizód játszódott le egykor falai között. A vármegye bitófája egykori helyén ma a Ferencz-körút fényes házsorai terpeszkednek, s nyoma sincs többé a nyilvános pellengérnek, melynél vásáros időben a hóhér vesszőztette (hatot vagy tizenkettőt mért reá) a pőrére vetkőztetett delikvenst. Ahol ma a főváros egyik legelőkelőbb bérháza emelkedik, a lebontott régi városház földalatti helyiségeiben voltak elhelyezve egykor a város foglyai. Sötét, fülledt odúk, melyekbe alig tévedt be a napsugár, s melyekből napestig szitok, jaj, hörgő asszonyi rikácsolás hatolt fel s vegyült el az élet mindennapi zajába. A sűrű ablakrácsozaton át elvadult arcok kandikáltak néha elő.

A középkori kínzókamrák minden rémsége megvolt a hajdani Pest kínvallató eszközei közt: a kaloda, a víztölcsér, a spanyolcsizma, s mindenféle szeges és szúró szerszámok. Megdöbbentő közvetlenséggel festi az eljárás minden részletét egy jegyzőkönyv, melyet bizonyos tolvajlással vádolt Vojnovich nevű egyénnek — állítólag a kihalt horvátországi báró Vojnovich-ágból — vallatásáról vettek föl.

 

Részlet:

«4-to. Az midőn újra bemenvén s újabban őtet intvén, hogy vallana, mert íme több-több kínokat fog szenvedni, semmit sem vallván, parancsoltuk az Mesternek, hogy az «Spanissi Stiffliti) applikálja. Melyre az Mester azt felelte, hogy még az «funiculatiót» sem végezte el, minthogy pedig az kezei föl lévén eresztve, s láttatott keményen az köteleknek bő Metszetése, az N. Magistratus is elégségesnek ítélvén az által az Mesternek négy izombeli próbáját, meg nem engedtük neki, hanem az Spanissi Stifflit applicáltattuk, nemcsak ijesztés formán, hanem reá szoríttatván az Mester az eő módgya szerint meg is mozgatta az lábán. Melyek után ismét intettük, hogy vallana, de nemhogy vallott volna, inkább káromkodásra kezdett fakadni, ezeket is az szerint referálván az N. Magistratusnak, kihez képest Parancsolta azonnal levétetni az lábárul, ítélvén ezeket elégségesnek.

Mai 1754. Margalics János, ezen N. Szabad királyi Pest városa Senatora.

 

Zord idők sötét bárdolatlanságára vall az esküforma, melyet a zsidóknak kellett letenni, mint perdöntő esküt, Még teljes babonásságában élt az előítélet, mely a zsidó vallás hagyományainak valami titokzatos jelleget tulajdonított. Voltak már Pesten annak rendje-módja szerint fölvett, bizonyos türelmi taksát fizető ú. n. „tolerált” zsidók (Sehutz-Jud-ok) és nem tolerált zsidók. De a jogegyenlőségre való még oly félénk kísérleteket is egyenesen kigúnyolta az a rettenetes esküforma, mely az ó-testamentum minden átkát hívta fel a hamis tanúzással, hamis esküvel különösen gyakran gyanúsított zsidók fejére. Ha mindaz, amit mondok — így szól többek közt az eskü nem igaz és hazugság, akkor engem a föld rögtön nyeljen el, verjen az Isten haragja.

 

 

A FÖLDMŰVELÉSI MINISZTÉRIUM PALOTÁJA. (1907. 17. 338.)

Miután a földművelési minisztériumnak ormótlan külsejű palotája immár sehogy sem illik bele az Országház-téri előkelő keretbe. s miután megrongálódott homlokzatát úgy is nagy költséggel kell átalakítani, Darányi miniszter elhatározta, hogy teljesen átépítteti. Két pályázatot hirdetett az átalakításra: egyiket a homlokzatra, a másikat pedig az alaprajzra.

 

 

 

A FÖLDMŰVELÉSI MINISZTÉRIUM PALOTÁJÁNAK ÁTALAKÍTÁSI TERVE TŐRY EMILTŐL

 

A pályázatokon legjelesebb építőművészeink vettek részt, akik közül Tőry Emil műegyetemi tanár nyerte el úgy a homlokzat pályázaton, mint az alaprajz pályázaton az első díjat. A díjnyertes pályatervet lapunk e számában mutatjuk be.

 

 

 

A KÖRMÖCZI PÉNZVERŐBEN. 1907. 18. 349. címlap) KEVÉS VÁROSUNK VAN, melynek oly változatos a története, mint a magyarországi bányavárosok elsejének, Körmöcbányának. Pénzverője már régi Árpád-házi királyaink alatt is működött. A tatárdúlás előtt pénzt vertek itten, dénáriusokat, obolusokat, forintokat. A koronaérték behozatala után néhány év alatt 60 millió koronást, 72 millió tízfillérest és 54 millió húszfillérest vertek. Nemcsak azt az aranyat verték itt ki, melyet Magyarország termel, hanem azt is, melyet kormányunk a valuta érdekében a külföld piacain vásárolt. Magyarországon az aranytermelés is emelkedőben van; tíz év alatt majdnem megkétszereződött.

A pénzverésnél sokkal érdekesebb az érc elkészítése, mert a kohókból nem színaranyat, hanem arany- és ezüstkeveréket szállítanak a pénzverőbe. Ezt a keveréket először megolvasztják lehetőleg olyképp, hogy egy rész aranyra kilenc rész ezüst jusson.

A megolvasztott érckeveréket azután úgy öntik vízbe, mint ahogy a férjhez menni akaró leány karácsony este az ólmot önti. De az aranyat ezüstöt cseppenként öntik a vízbe, hol az ezüst-cseppek nyomban odatapadnak az aranydarabkákhoz úgy, hogy egy teknőnyi ily öntvény olyan, mintha szépen pattogatott kukorica volna, és csak a fém fénye árulja el, hogy nem megenni való. Az ilyképp előállított fémcseppeket azután kénsavoldatba teszik, a kénsav pedig jobban szereti az ezüstöt, mint az aranyat, mert az ezüstöt „megeszi”, az aranyat otthagyja. A gépmunkát a körmöcbányai pénzverőben már a XVI. század végén alkalmazni akarták. A szándék Haág Dávid akkori fő kamaragróf nevét dicsérné, ha elég bátorsága lett volna foganatosítani is azt, amit akart. A pénzverők azonban szembeszállottak az újítóval, lázongtak s az eszme kudarcot vallott. Ma természetesen már gőz- és villanyerőre berendezett gépek dolgoznak. Tizenhat pénzverőgép tíz óra alatt 320 000 darab pénzt képes kiverni.

*

Körmöcbánya (szlovákul: Kremnica, németül: Kremnitz, latinul Cremnicium) város Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Garamszentkereszti járásában. Az egykori Magyar Királyság egyik legjelentősebb, aranybányászatáról nevezetes bányavárosa és pénzverőhelye.

 

 

 

A FŐVÁROSI MÚZEUM. (1907. 23. 458.) Schöpflin Aladár. A főváros egy új kultúrintézményt adott át a nagyközönségnek június 2-án: a Fővárosi Múzeumot. A város múltjának történeti emlékeit őrzi meg s teszi a nagyközönség közkincsévé. Vízfestmények őrzik meg azoknak a régi budai és pesti épületeknek, városrészeknek képét, melyek régi eredetűek ugyan, de csak újabb időkben, a legutóbbi évtizedek nagy városrendezései, a királyi palota építése, a Belváros szabályozása idején tűntek el. Három ily nevezetesebb épület, illetőleg épületcsoport: a régi városháza, az Új-épület s a Belvárosnak 1898-ban lebontott része külön nagy mintákban is be van mutatva. Ezek, a XIX. századbeli épülettervek csoportjával egyetemben nagy vonásokban hű képet adnak a régi budapesti építkezésről, együttvéve pedig elébe tárják a mai budapesti embernek a tegnapelőtti és tegnapi Budapestet.

 

 

 

AZ 1887-BEN LEBONTOTT FEHÉRVÁRI-KAPU A BUDAI VÁRBAN. A FŐVÁROSI MÚZEUMBÓL

 

Egy nagy teremben az olajfestmények egész sora függ a falakon, valamennyi Budapest egyes részleteit örökíti meg. Kettős érdekességük is van: művészi módon ábrázolják a városnak olyan részeit, melyek ma már teljesen megváltozott állapotban vannak meg vagy, pedig teljesen eltűntek. A legjobb nevek szerepelnek e gyűjteményben: Ligeti Antal, Keleti Gusztáv, Telepy Károly a régiek, már nem élők közül, Benczúr Gyula (Budavár 1686-iki bevételét ábrázoló nagyszabású festményével), Skutezky Döme, Brodszky Sándor, Bruck Lajos, Háry Gyula, Feszty Árpád, Stetka Gyula, Újváry Ignácz, Cserna Károly, a még ma is dolgozók közül. Szintén művészi értékkel vonzzák a nézőt azok a festmények, melyek Budapest templomainak díszítésére készültek s melyeknek festői között Lotz Károly, Benczúr Gyula, Székely Bertalan, Roskovics Ignácz, Deák-Ébner Lajos, id. Vastagh György neveivel találkozunk.

*

Az Ova kapu a Fehérvári kapu neve a török uralom idején. Ekkor még nagyobbrészt középkori építmény volt, mélyen tagolt boltozatos építmény, és benne három egymást követő kapu nyílott. A kaput a mellette álló Kászim pasa bástya védte. Buda visszafoglalása után még létezett, de mivel itt állt a lőporraktár, annak 1723. évi felrobbanása miatt romba dőlt. Később III. Károly* rendeletére Daun Henrik újjáépítette, de 1892-ben a rondellával együtt a kaput is lebontották.

*(Bécs, 1685. október 1. – Bécs, 1740. október 20.)

 

 

 

A PÁRISI HÁZ Zuboly.(1908. 28. 565.) A legújabb szabályozás szerint a belváros öreg házai eltűnnek. Kígyó-tér rendezése tette szükségessé a rajta való változtatásokat. Ez a szabályozás olyan formán történt, hogy egy darabot lemetszettek belőle, az elvágott részt pedig később lebontották. A Kígyó-utca 2. és Koronaherceg-utca 5. szám alatt fekvő ház Kígyó-utcai része ilyen formán meglehetős különös alakot kapott. A Koronaherceg-utcára eső rész megőrizte régies etiljét és a mi ebben a stílben érdekes volt, antikvitását. Sem eme felemás voltával, sem régiességével, sőt még egykori párizsias utánzatával sem lett volna azonban históriai nevezetességű emlékké, ha nem tapadt volna hozzá egy-két olyan epizód, mely a köztudatban a kultur-história érdekességei közé emelte. A házat 1817-ben építtette báró Brudern József. A negyvenes évek elejéig az tette egyedül nevezetessé, hogy egy kis utca, a «párisi utcácska» vezetett rajta keresztül. Két oldalán pedig harminckét bolt húzódott, hol a régi Pest legelőkelőbb divatüzletei sorakoztak. Ez az átjáró sikátor is párisi mintára készült.

A negyvenes években irodalmi vonatkozások miatt vált aztán nevezetessé a párisi ház. Emich Gusztáv 1843-ban ugyanis itt nyitotta meg (a Koronaherceg-utcai oldalon) Nemzeti könyvkereskedését és az első emeleten bérelt lakást, mely a könyvkereskedéssel külön lépcsővel volt összekötve. Emich ekkor már könyvkiadással is foglalkozott. Ezen a réven Petőfi, Vörösmarty, Jókai, Jósika, valamint a régi és ifjabb írói nemzedék állandóan megfordult boltjában. Még nagyobb jelentősége lett a könyvkereskedésnek az ötvenes években, mikor Emich már az első kiadók sorába küzdte fel magát. A szabadságharc leveretése után az összes magyar lapok megszűntek. Szükséges volt egy olyan sajtó orgánumról gondoskodni, mely a cenzúra szigora ellenére legalább közművelődési kérdésekben agitáljon a magyarság érdekei mellett. Az első magyar lap a forradalom után a «Magyar Hírlap» volt, ez azonban nem volt független lap, mert a kormány szolgálatában állott s csupán azért alapították, hogy az ő törekvéseit propagálja. Emich Gusztáv 1849 végén megalapította a «Pesti Napló »-t, s szerkesztőjéül Császár Ferenczet tette meg. A szerkesztőség a párisi ház Koronaherceg (akkor úri utca) utcai oldalán volt egy kis szobában, itt dolgozott nemsokára Lévay József is, mint az újdonság-rovat vezetője. A sokféle s majdnem állandó zaklatások folytán nyolc év alatt tízszer cserélt szerkesztőt a Napló. Több féle vizsgálatot indítottak ellene, az első hónapok után pedig új helyiségbe, a Lauffer-féle házba költözött. A hatvanas években Teleki József gróf, 1859-ben pedig Teleki László, az 1860-iki felirati párt tragikus vezére laktak ebben a házban, mely nemsokára arra a sorsra jut, ami minden régiségnek az osztályrésze. Lebontják és milliót érő palotát emelnek helyébe, miután tisztes pályafutását befejezte s egykori divatosságából levitézlett ócska ódonsággá.

*

A Brudern-ház eklektikus stílusú lakó- és irodaház Budapest V. kerületében, a Ferenciek terén. Eredetileg a Belvárosi Takarékpénztár székháza volt. Ennek földszinti, belső része a Párizsi udvar, ami Budapest egyetlen, máig megmaradt 20. század eleji bevásárló udvara. wiki.

 

 

A GYERTYÁNFFY-HÁZ. Zuboly. (1908. 3. 48.) Lebontják; — tehát feleslegessé vált. Még csak az irodalmi funerátor munkája van hátra, hogy átadja az emlékezésnek, mielőtt az enyészetbe átlépne.

Látványosság volt, mikor a régi Zsidó-piac mentén kiemelkedett. Azóta nagyobbak és szebbek is elhelyezkedtek körülötte s nyolcvan-kilencven esztendő úgy megérlelte az ódonságra, hogy lerombolásának már semmi sem áll útjában. Két érdekessége megőrzi emlékét azonban továbbra is. A Gyertyánffy-házból indult ki — a «Napkelet» híradása szerint — 1862-ben az a két reform, mely ma az összes fővárosi házakban intézményszerűen uralkodik. A lakók jegyzékét itt függesztették ki először a kapubejárat egyik oldalán, továbbá itt hozták divatba azt a rendszert, hogy a lakók tartozzanak kapunyitás fejében a házmesternek esti kilenc órán túl rendes díjat fizetni. Mind a két újítás rövid idő alatt általánossá lett, s aki ebben célszerűséget vagy fejlődést lát, ezt is ennek a háznak tulajdonítsa.

 

 

AZ ANKER-UDVAR (RÉGEBBEN GYERTYÁNFFY-HÁZ) A DEÁK-TÉREN, MELYET MOST LEBONTANAK

 

Romantikusabb epizódok Déryné révén rakodtak a Gyertyánffy-házra. Emlékiratai első kötetében egész regényeket beszél el Gyertyánffy Dávidról, a „roppant négyemeletű ház” tulajdonosáról, aki legállhatatosabb udvarlói közé tartozott. A dühöngő természetű, őrületesen féltékeny Déry maga volt az, aki az ifjú Gyertyánffyt neje figyelmébe ajánlotta. Nem tartotta senki veszedelmes vetélytársnak, körülbelül innen eredt a nagy bizalom iránta, de Déryné nem szívelhette, s hiába jöttek a bukéták, a száz és száz féle figyelmességek, csak a gyűlölete fokozódott iránta. Egy alkalommal fényes estélyt adott palotájában a Déryné tiszteletére, mikor a jelenlevőknek különféle meglepetésekkel kedveskedett. De nem használt ez sem. Egy alkalommal Gyertyánffy gyönyörű rózsákat küldött Dérynének, miket ő azon frissiben pár perc múlva bizalmas udvarlójának, Prepeliczay Samunak adott.

Az állhatatosan visszautasított Gyertyánffy Déryné titkos imádójával, Katona Józseffel* bosszú-darabot íratott ekkor ellene, hogy megalázza. Ebben a darabban el volt beszélve a Gyertyánffy-házban való estély, a rózsa-affér stb., s mindez ötven forintért, melyet Gyertyánffy Katonának fizetett. A szereplők neveiből könnyen ki lehetett találni, hogy kikre céloz a darab. Mindez bőven, a legnagyobb részletességgel van elbeszélve Déryné emlékirataiban. Egyúttal ez a Gyertyánffy-ház krónikájának legérdekesebb epizódja. Pár évtized előtt az Anker biztosító társaság tulajdonába került s ez a firma kerül le most róla, hogy letétetvén, új cégér alatt újabb és díszesebb palotának adta át helyét.

*

Katona József szerelme. 1833-ban, a Bánk bán kassai ősbemutatóján Déryné Széppataki Róza játszotta Melinda szerepét. A visszahúzódó, igen komoly fiatalembernek nehezen ment a szerelmi kinyilvánítás.

*

*Bányai Elemér 1873. augusztus 22- én, Szamosújváron született. Zuboly álnéven számos történelmi és kritikai tárcát és cikket írta a napilapokba és folyóiratokba. Elesett a Kárpátokban Nagypénteken 1915. április 15.

 

 

 

 

A SZEGÉNYSÉG ORSZÁGÁBÓL. B. M. (1908. 8. 146.) Budapesten egyszer — vagy húsz évvel ezelőtt — azt a felfedezést tették, hogy a gyárak nagy levezető csatornáiban, melyeken a kazánházakban és műhelyekben elhasznált meleg víz a Dunába ömlik, télvíz idején százával tanyázik a szegény nép, melyeknek otthona nincsen, s mely a fűtött szoba édes melegét nem ismeri. A foglalkozásból kicseppent férfiak és asszonyok, szülői gondviselés nélkül az utcán kódorgó gyermekek ott húzták meg magukat a mérges, de jólesően meleg párákban dús boltívek alatt. Máskor a vén Gellérthegy odúiból zavart ki egy sereg kétes egzisztenciát a rendőri szigor. Volt mit olvasni az újságokban a főváros barlanglakóiról, kik minden bizonnyal veszedelmére váltak az annyira kívánatos, de sajnos, gyönge lábon álló közbátorságnak.

Évek múltával, midőn Budapest szédítő fejlődésének megfelelően új fényes hidakkal — a technika valóságos csodáival — kapcsolták egymáshoz a nagy város palotasorokkal ékes partjait, néhány igen ügyes detektív azzal a jelentéssel lepte meg főnökeit, hogy az egyik híd lánctartó vasoszlopainak üregében emberek tanyáznak éjnek idején. A belső szerkezet vasgerendáin alusszák tiltott álmaikat, egymás mellé zsúfolva, mint az ó-toronyban a denevérek.

Londonban egy új felfedezője akadt Szegénység országának. Könyvében, melyet hamarosan lefordítottak idegen nyelvekre is ő maga nevezi el így a nyomor tanyáit. Felfedező utak Szegénység országában, ez az alcíme munkájának, a címe pedig ez : A lelkek vásárjáról. A szerzője egy fiatal és szép angol nő: Oliva Malvery, s amit megírt, saját szemeivel látta, saját viszontagságai közben élte át. Indiai fejedelmi vérből származik ez a fiatal hölgy. Gazdag, talentumos. Hogy a szegénységgel együtt tudjon érezni az ember, annak két feltétele van. Vagy átélte maga is a nyomor minden szenvedését és megalázását és utóbb jobb sorsba jutott, vagy Istentől megáldott szíve van a szegénység megértésére. Oliva Malvery a jólét bőségében nőtt fel. Indiában született és nevelkedett, hol egy-egy évben millió számra dönti sírba az embereket, a tehetetlen szegényeket az ínség és a kolera. Húsz éves volt, midőn Lahoreból Londonba jött. A szegények közé vágyakozott s művészetével leszállt az East-end szegényei és nyomorultjai közé. És csak akkor énekelte igazán és egész lélekkel az ő indiai dalait s adta elő teljes igézetességgel hazájának tündérregéit, midőn a nyomor tanyáinak szegény asszonyaiból és gyermekeiből telt ki a hallgatósága.

Magára öltötte, a zsibvásáron és egyesektől vásárolva össze, e nép viseletét, szegényes szállást bérelt magának a nyomor tanyáin, és megkezdte felfedező útját Szegénység országában. Mint utcai énekesnő bejárta London utcáit egy másik nő társaságában, ki öt éve űzte már ezt a mesterséget. Egy utcai énekesnő mellé szegődtem. Ez pincelakásban lakott, tizenöt más család társaságában. Oliva szobát bérelt magának közelében.

«A menedékhelyeken, melyekben később laktam, — így szól — a lehető legdurvább módon bántak a hajléktalanokkal. Az embert majdnem negyvennyolc óra hosszáig, néha még tovább is megfosztják a szabadságától, az étel ízetlen és a munka, melyet megkövetelnek az embertől, nem áll arányban az élelemmel és a szállással, melyet cserében adnak érte.»

A bátorlelkű angol nő nem azt a nevet viseli többé, a melyet könyve híressé tett. Nemsokára, hogy munkája megjelent, férjhez ment. Esküvője a nap elsőrangú eseménye volt Londonban. A Westminster székesegyház együtt látta e napon az angol főváros előkelő társaságát a londoni East-end szegény népével és munkásnőivel, kik áldást rebegve voltak tanúi leghívebb barátjuk boldogságának.

 

 

 

A HÉTRŐL. (1908. 10. 189.) Nelly Roussel asszony, a feminista mozgalomnak egy igen lelkes és kiváló szónoki készséggel megáldott apostola eljött Budapestre és előadást tartott az anyaság ellen. Példa nélkül való jelenség, hogy a pódiumon megjelenjék egy asszony, egy anya — Madame Roussel erősen emlegette a maga anya voltát — és arra biztassa asszonytársait, hogy mondjanak

le az anyaság koszorújáról. Az ilyen prédikáció már igazán a nőnek a férfival való teljes egyenlőségét hirdeti, mert a férfiak valóban soha se lesznek anyává. De a milyen természetes ez a férfinál, annyira lázadás a természet parancsa ellen, mikor nőknek prédikálják. Az ilyen lázadást vajon hogyan egyeztetik össze a princípiumaikkal azok, akik az ö küzdelmüket az emberi igazság és az emberi jog érdekében folyó harcnak nevezik? Lehet-e igazságos, üdvös, helyes vagy morális az, ami természetellenes? Hová veszett a feminizmus első apostolainak büszke mottója, hogy: Nem jogokért küzdünk, hanem kötelességekért? Hol a női kötelességekért való küzdelem erkölcse, értéke, mikor a nő legszentebb, legtiszteltebb, legnagyobb rendű hivatásának megtagadását hirdetik? Mely olyan díszt, olyan méltóságot, olyan rangot tud adni a nőnek a feminizmus, mint a milyen az anyaság dísze, rangja, méltósága? Mivel tudja pótolni az életében azt a sugárzást, amely gyermeke nevető szeméből árad az anyára? Hála istennek, ezek a kérdések, amilyen nehéz lenne rájuk a felelet, olyan fölöslegesek is. Mert budapesti hallgatói nem voltak arra hajlandók, hogy megértsék Roussel asszonyt, ami igazán csak dicséretére válik a bölcsességüknek.

*

Nelly Roussel, née le 5 janvier 1878 et morte le 18 décembre 1922, est une libre penseuse, franc-maçonne, féministe, antinataliste, néomalthusienne.

 

 

 

A szociáldemokraták márciusi ünnepélye Budapesten (1908. 12.)

MÁRCZIUS 15-IKE BUDAPESTEN.— Balogh Rudolf fölvételei. Képsorozat szöveg nélkül.

 

 

 

A HÉTRŐL. A tüntetés.(1908. 12. 229.)  Bizonyára nagyon sok ember van, aki elítél vagy helytelenít minden utcai tüntetést. Nem lát benne egyebet, mint a szabad közlekedés sérelmét és akadályozását. Hogy az utcai demonstráció csakugyan forgalmi akadály és bizonyos mértékben a közlekedés szabadságának, sőt biztosságának is bénítása, ez tagadhatatlan. De ez még nem teszi jogosulttá minden ilyen demonstrációnak már eleve való megbélyegzését. A tüntetés nem mindig erkölcs nélkül való, sőt igen sokszor tisztelni való erkölcscsel teljes. Nem is kell Gambettának lennie az embernek, hogy magában egy tüntetésben csak azért, mert tüntetés, ne lásson okvetetlenül elítélni való dolgot. Akiknek a szabadságért és dicsőséges nemzeti értékekért annyit kellett küzdeni, tűrni és szenvedni, mint nekünk, bőséges alkalmunk volt látnunk tüntetéseket, amelyeket forgalmi és közlekedési akadálynak bélyegezni nagy eszmények és nemes kultuszok sérelme lett volna. Mert a tüntetés igen sokszor dicsőséges ideálok tiszteletének vagy a megbántott nagy érzések és kultuszok tiltakozásának elemi megnyilatkozása. Viszont való, hogy az ilyen természetű, ilyen lelkű demonstrációknak nem az üzleti kirakatok védtelen és ártatlan üvegtáblái adták meg az árát, és a lelkesedés meg tiltakozás szava nem revolverek torkával szólalt meg. Ha romboló és lövöldöző tömegek rohannak végig az éjszakában az utcákon: ez már nem tüntetés, hanem féktelenkedés, aminek a hatása nem a szívek fölgyújtása valamely hirdetett vagy üldözött eszméért való lángolásra, hanem ijedelem és keserűség azok ellen, akik így cselekednek. Sajnos, nekünk, budapestieknek az utóbbi időkben nem egyszer, a minapában nem először volt alkalmunk látni ilyen üvegromboló, fegyverdördüléses és vérontó demonstrációt. Ez egyébre se jó, mint a polgárság megriasztására, megkárosítására és a közbiztosság csökkentésére. Az ilyen demonstráció nem lehet eszmék vagy erkölcsi meggyőződések megnyilatkozása, ha pedig ilyennek terveztetett, a legtöbbet annak árt, aminek használni szándékozott.

 

 

A zsidó irodalom története. (1908. 13. 256.) Kecskeméti Ármin ily című művének első kötetét most adta ki az izr. irodalmi társulat. Nálunk csaknem teljesen ismeretlen tárgy, amelyről itt szó van: az ótestamentum utáni zsidó irodalom. A történelem sok rejtettebb vonatkozására fényt derítő is. Olyan kérdések, mint a hellén szellemnek a zsidó lélekbe való benyomulása. Az alexandriai Philóban érte tetőpontját a talmud, s vele együtt a ma is uralkodó zsidó teológia, amely rányomta bélyegét a zsidóság egész szellemi életére. A középkori zsidó irodalom és tudomány. A zsidó irodalom majdnem egészében vallásos tartalmú, amit megmagyaráz egyrészt az ótestamentumi teokratikus hagyomány, másrészt a zsidóság sajátszerű történeti helyzete, amely a faji és nemzeti érzést annyira összeforrasztotta a vallásos érzéssel. A zsidó irodalom története egyúttal a zsidó vallásos szellem történetének is képe. Ez a körülmény bizonyítja, hogy a zsidóság történeti viszonyainál fogva szellemileg abnormisan fejlődött, mert hiszen más irodalmak is a vallásos irodalmon kezdődtek, de aztán idők folyamán kialakultak belőle a többi irodalmi ágak. Ez maradt el a zsidóknál. Kecskeméti Ármin nagy munkával, a legújabb kutatások eredményeinek felhasználásával dolgozta ki művét, mely pályadíjat nyert az izraelita magyar irodalmi társulat pályázatán.

 

 

 

BOHUSNÉ SZÖGYÉNY ANTÓNIA (1908. 35. 714.) A társadalomnak a jó ember a legtökéletesebb eszménye, hiszen az egész kultúra annak a törekvésnek a megvalósítása, hogy a brutális tulajdonságaiból kivetkőztetett ember társadalmilag nevelt és nemesített formában folytassa további hivatását. Voltak és vannak minden társadalomnak ilyen kivételes lényei, kiknek lelkében összegeződött mindaz a jóság, mely a próféták és mártírok szívét betöltötte! Arad vármegyében a múlt idők egy ilyen rendkívül nemes és vonzó alakjának emlékét juttatják most olyan elismeréshez, mely a lelkileg nagyoknak egyetlen méltó megtisztelése. Az a mozgalom, mely Bohus Szögyény Antónia emlékének megörökítésére irányul, szándékában és motívumaiban a legnemesebb kultusz életre keltője. Szögyény Antónia a múlt század magyar nőifjúságának egyik legideálisabb képviselője. Gyöngéd lélek, nemes szív, önfeláldozásra kész jellem, tele olyan rajongással és lángolásokkal, melyek a kiválasztott lények tulajdonságai.

Előkelő család sarja, a ki férje, Bohus János aradi főispán révén is előkelő társadalmi pozíciót töltött be, de akinek előkelősége példaadó volt külsőségeiben és belső tartalmának nemessége folytán is. Magyarországon ő kezdte a múlt század negyvenes éveiben először divatba hozni azokat az írói estélyeket, hol az írók és az előkelő körök között kapcsolatokat iparkodott teremteni. Alig hogy szalonját megnyitotta a társadalmilag és szellemileg legkiválóbbak között, ezek segítségével rögtön hozzáfogott a jótékonyság olyan agitációjához, melynél egyetemesebb és intenzívebb alig volt Magyarországon. A nőegylet, a bölcsőde, a vakok intézete az ő felhívására és adományai folytán kezdtek virágzásra jutni. Ő volt a lelke azoknak a különféle jótékonysági mozgalmaknak, melyek az árvízkárosultak, a negyvennyolcadiki hadjárat sebesültjeinek, az abszolutizmus üldözöttjeinek segítésére irányultak. Az akadémia céljaira, egy enciklopédia kiadására, a Kazinczy-alapítványra és a Nemzeti Múzeum dísztermének berendezésére folyó gyűjtések, adakozások és tudósítások élén őt látjuk. Helyén van ő a nemzeti katasztrófa legszomorúbb napjaiban is, hogy vigasztalja a szerencsétleneket és segítse szóval, pénzzel, hajlékkal mindazokat, kiket a kétségbeesés feléje hajtott.

A világosi katasztrófa legnevezetesebb momentumának: az oroszokkal való egyezkedésnek és a fegyverletétel módozatai megállapításának az ő kastélyuk volt a színhelye. Lelkét mélyen megrendítették az ekkor látott események. Naplójában megható szavakkal adja vissza azt a belső válságot, melyen lelke ezekben a napokban keresztülment. Azután már csak a borzasztó következményeket tapasztalhatta, melyek gyásszá avatták vele együtt minden jó honleány és hazafi lelkét az októberi kivégzésekkor. Ezek a rendkívüli megpróbáltatások azonban szárnyat adtak az ő magasan járó lelkének. Megtalálta egyetlen és igazi hivatását abban, hogy pártfogója legyen mindennek, ami oltalomra, segítségre vagy vigasztalásra vár. Az abszolutizmus alatt egész élete a jótékonyság szakadatlan gyakorlásában folyt le. Magához hasonlókból egy erős csapatot szervezett, mely a humanizmus szolgálatában kereste egyetlen hivatását.

Arad vármegye kegyeletes emlékkel óhajtja megörökíteni. Ez az emlék bárminő egyszerű is lesz külsőségeiben, azt, ami ennek a kiváló nőnek életében fenséges és nagyszerű volt, híven fogja fenntartani: a lelki nagyságnak ezt a példáját, mely a társadalom eszményi alakjainak jó cselekedeteiben van megtestesítve.

*

Bohusné Szögyény Antónia (1803-1890). A Bohus-kastély háziasszonyaként az 1848-49-es harcok idején élelmiszerrel és ruházattal látta el a szabadságharcosokat. E tevékenységét a fegyverletétel után is folytatta. A börtönökbe zárt rabokat látogatta , amiért Haynau magához rendelte, és többször is megfenyegette.
Történelmi pillanatok szemtanúja volt: jelen volt a fegyverletételi okiratok megszerkesztésénél és az aláírásoknál is. Naplójában részletesen leírta a világosi eseményeket. Halála után, 1911-ben szobrot emeltek neki, amit a kastély parkjában napjainkban is láthatunk.

erdelyiturizmus.hu

*

 

Az 1875-iki évi fúzió története. (1908. 44. 895.) Mindenki, aki napjaink közéletét csak egy kicsit gondosabb szemmel figyeli, kell, hogy érezze jóformán napról-napra, mennyire hiányosak a mai állapotok előzményeire vonatkozó ismereteink. Mily nehézzé teszi a ma politikai dolgainak megítélését a tegnap ismeretének teljes hiánya. S aki e visszás állapot felismerése után pótolni akarja hiányait, megdöbbenve tapasztalhatja, mily kevés tájékoztató anyagot talál az irodalomban. Még a kiegyezés előzményeit és megkötését, úgy ahogy meg lehet ismerni. A fő forrásművek: Deák és Andrássy beszédei igen jó kiadásokban vannak meg. Ami ezek után következik, a hetvenes, nyolcvanas évek politikai mozgalmairól, ha csak nem nyúlunk az egykorú hírlapok tömkelegébe, alig találunk bármi forrást is. Így pl. az 1875-iki fúzió létrejöttéről, ami pedig egyike a kiegyezés utáni legfontosabb politikai eseményeknek; mert a szabadelvű párt megalakulásával egy negyedszázadra eldöntötte a magyar politika irányát, eddigelé hírlapi cikkeken kívül nem volt semmiféle írott följegyzésünk. A magyar politikusok, sajnos ellentétben a külföldi nagy nemzetekéivel, félnek a tolltól. Nem írnak emlékiratokat, történetíróink pedig messze korokba temetkeznek. Nem foglalkoznak közvetlen múltunkkal. Kitűnő szolgálatokat tett tehát kortörténeti irodalmunknak dr. Oláh Gyula, amikor tartalmas könyvben megírta az 1875-iki fúzió történetét. Mint szemtanú s az események részese ismeri a tényeket, nemcsak azokat, amelyek a nagyközönség szeme előtt folytak le, hanem a kulisszák mögöttieket is. Akkor épen képviselő volt, a balközép tagja, az egyes szereplő férfiakat személyes érintkezésből ismeri. Azóta lefolyt hosszú idő s a napi politikától való visszavonultsága megadta neki a kellő perspektívákat a dolgok elfogultság nélküli megítélésére. Illetékes tanúnak lehet elfogadni a memoár szerzőjét. Az 1872-iki választásokból indul ki, a Lónyay-kabinet lemondásán, a Szlávy-kormány megalakulásán és működésén, majd a Bittó-Ghyczy kormány dolgain át jut el a fúzióig, s így a magyar parlamenti élet egy igen fontos időszakának részletes képét adja. Derék munka, amelynek hasznát veheti az egyszerű olvasó, a politikus, a publicista, a történetíró egyaránt.

*

A Szabadelvű Párt magyarországi liberális párt. 1875. március 1-jén alakult a korábbi, Deák Ferenc vezette Felirati Párt, és a Tisza Kálmán vezette Balközép fúziójából. Első elnöke Tisza Kálmán lett. Politikáját a kiegyezés szelleme és értékrendszere hatotta át.

 

 

 

AZ UJ ÁLLAMI MUNKÁSHAZAK TERVEI. (1908. 48. 978.)   A budapesti lakásviszonyokról, a lakás drágaságáról, a lakások meg nem felelő és egészségtelen voltáról éveken át fölhangzott a panasz, de nem történt egyáltalán semmi. Végre ez év tavaszán dr. Wekerle Sándor miniszterelnök a főváros területén és közvetlen határában közel 700 000 négyszögöl területet vásárolt olcsó munkáslakóházak létesítése céljából. Ezek felépítésére szükséges költség megszavazása iránt a törvényhozáshoz fordult. A törvényjavaslat indokolása a cél elérésére még szükséges intézkedések egész sorozatát helyezi kilátásba.

A közvélemény helyeslése kísérte Wekerle nagyszabású akcióját. Műszaki köreink, elsősorban a Magyar Építőművészek Szövetsége és a Magyar Mérnök- és Építészegylet feliratban üdvözölték a miniszterelnököt ezeknek a munkáslakótelepeknek létesítése alkalmával. Egyúttal az ilyen munkáslakótelepek tervezésére és berendezésére szakavatott tanáccsal szolgáltak. Erre a miniszterelnök megbízta a Magyar Mérnök- és Építészegyletet, hogy írjon ki tervpályázatot úgy a kispesti határban lévő 470 000 négyszögöl nagyságú terület szabályozására, felosztására vonatkozólag, valamint az építendő munkásházak különböző terveire. A pályázat fényes sikerrel járt, amennyiben a szabályozási tervre 30 pályamű, a lakóház pályatervre 300 terv nyújtatott be. A két első díjjal kitüntetett pályatervnek szerzői Palóczi Antal és Fíeischl Bóbert építészek; a háztervek három díját Fíeischl Bóbert, Palóczi Antal, valamint Soclitsch Lajos és Éberling Béla építészek nyerték el.

Palóczi Antal I. díjjal kitüntetett szabályozási terve szakít minden sablonossággal, és teljesen modem elvek szerint vezeti utcáit, alkotja telektömbjeit, művészi módon helyezi el középületeit, tereit és parkjait. Fíeischl Bóbert II. díjjal kitüntetett pályatervében a közlekedés kitűnő megoldása mellett két gyönyörű perspektívájú diagonális út és egy nyolcszög alakú körút mutatnak művészi megoldást, a középületek gyakorlati és célszerű elhelyezése mellett.

Kotál Henrik tervében a közlekedés lebonyolítását a tervezett átlós utak és sokszögű körút legtökéletesebben oldja meg; számtalan kisebb tér tervezésével az egész telep változatos képet nyer.

A házak tervei megalkotásánál a takarékossági elvek szemmel tartása mellett a tervezők egyaránt igyekeztek a rendelkezésökre álló eszközökkel is művészi hatású, kellemes otthonokat teremteni. A lakások legnagyobbrészt egymástól elkülönítve tervezettek, az egyes lakók a szomszédokkal alig kénytelenek érintkezni, ami közegészségi szempontból nem dicsérhető eléggé. Minden egyes lakáshoz 100—300 négyszög méter területű kert jut és így teljesen egyesül a falusi és városi lakás előnye. A városi munkás megszokja és megszereti a kert művelését, a gyermek a természettel való foglalkozást

Óvodák, iskolák, munkáskaszinó és népkönyvtár, valamint templomok részére bőven tartatott fenn hely. Fürdők, rendelő intézet, élelmezési épület gondoskodnak egészséges életről és olcsó megélhetésről. Népszállók építése szintén kilátásban van. A közműhely telep kapcsolatosan foglalkoztató műhellyel és ipari szakoktatással hazánkban a házi ipar meghonosításának új módját mutatja be és a női munkaerőt keresethez fogja juttatni, a nélkül, hogy a nőt családi hivatásától megvonva, gyárakhoz, műhelyekhez és azok szigorú munkaidejéhez és munkarendjéhez kötné. Ha majd e tervek alapján épül fel a kispesti telep, ez a kontinens legnagyobb és legszebb munkástelepe lesz.

*

Wekerletelep Budapest egyik városrésze a XIX. kerületben. A sajátos karakterű városrész a 20. század elején keletkezett az akkor Kispesthez tartozott területen végrehajtott tervszerű állami építkezés eredményeként. Kispest részeként 1950. január 1-jén csatolták Budapesthez.

 

 

 

RENAISSANCE-KORI MAGYAR MŰEMLÉKEK (1909. 7. 125. címlap)

Myshovszky Ernő. FIRENZÉBŐL kiindult reneszánsz igen hálás és termékeny talajra talált hazánkban, a XV. és XVI. században. Gyors elterjedését még a politikai összeköttetés is elősegítette, melyet Mátyás királynak az olasz származású Beatrixszel való házassága létesített. A kastély-építkezés igen szép, sajátos alkotása még a Szepes megyei bethlenfalvi Thurzó-és a fridmanni kastélyok. Ugyancsak ilyen tipikus koronapárkányzattal ékes építmények egész sora látható Felső Magyarország legtöbb városában, így Lőcsén, a Thurzó-ház is, jelenleg gróf Csáky Vidor tulajdona, a melynek külső felépítése, továbbá egyik oldalának toronyszerű kiemelkedése s tagozott oromfala jellemzően képviseli a reneszánsznak magyar elemekkel díszített építészeti alkotásait, azoknak nagyarányú térfoglalását.

 

 

1

 

RENAISSANCE-KORI MAGYAR MŰEMLÉKEK. A KÉSMÁRKI CAMPANILE; A POPRÁDI CAMPANILE.

 

Hozzá méltó párja a Thökölyek ősi családi fészke, a késmárki várkastély, melynek bástyatornyain még ma is látható a pompás hatású, karcolt s graffitis ornamentika. A kastély egykorú fényéről régi krónikásaink a legnagyobb elragadtatással emlékeznek meg. Mennyi elmúlt fényt, pompát rejtenek magukban viharverte mohos kövei s mesélnek dicső múltról! Thököly javainak elkobzása után az így gazdátlanná vált kastély szomorú elhagyatottságban évszázadokon keresztül csendes megadással várja, míg az idő befejezi rajta romboló munkáját.

A Thököly—Rákóczi-kor hazafias szellemével egybeforrt magyar emléke, az eperjesi Rákóczi-ház, melyet kegyeletes emlékké avat az a körülmény, hogy II. Rákóczi Ferencz a sárosi várban történt elfogatása előtt sokáig itt lakott. Ekkor jött szokásba az, hogy a már előbb említett gyakori tűzvészek által meg rongált, szerkezetileg amúgy is gyenge tornyok helyett a templomok mellé épített haranglábakba, campanillékbe húzták fel a nagysúlyú harangokat. A legjobb karban a késmárki campanille maradt reánk, melyet aranyozott grafitos dekorációi miatt a nép ma is aranytoronynak nevez. Nem kisebb hatásúak még a poprádi, nagyeöri és menhárdi campanillék, mindmegannyi Szepes-megyében.

 

 

 

MADERSPACH KÁROLYNÉ. S. A. (1909. 13. 245.) HAYNAU sötét emlékű szereplésének, a toporzékoló düh és durvalelkű kegyetlenség e gyűlöletes tombolásának legfelháborítóbb momentumai közé tartozik az a minden kultúrát arculcsapó elbánás, melyben a generális hozzá méltó emberei Maderspach Károlynét részesítették.

A Maderspach-név többszörösen is rokonszenves szerepet játszik az 1848/49-iki események történetében. Egyik viselője, Maderspach Ferencz a lipcsei csatában tanúsított vitézségéért Mária Terézia - keresztet és nemességet nyert. 1848-ban, mint nyugalmazott százados élt Erdélyben családja körében, a mikor reaktiválták. Az u. n. illiriai-bánáti határőr-ezredhez hívták be szolgálattételre s Fehértemplomba helyezték ezred- és térparancsnokul. Itt a fölkelő rácokkal szemben Maderspach hervadhatatlan érdemeket szerzett s 1848 augusztus 19-ikén, aránylag kis seregével s a németajkú polgárság segítségével visszaverte a Fehértemplomba betörni akaró rácokat. A magyar kormány kinevezte ezredesnek, s a Bánságban Kiss Ernő hadosztályában vitézül küzdött tovább. Kétségtelenül elsőrendű szerepre jutott volna a honvédseregben, ha időnek előtte meg nem öli a sok testi megerőltetés. Zsombolyán szép síremléke van, melyet minden március 15-ikén ünnepélyesen meg szoktak koszorúzni a hazafias zsombolyai polgárok.

Ennek a vitéz katonának bátyja volt Maderspach Károly. Jeles technikai szakember, s ruszkabányai vasipartelep megteremtője és felvirágoztatója. Ő szerkesztette és építette az első vasszerkezetű ívhidat Magyarországon, Karánsebesen a Temesen át. Összeköttetésben állott kora legkitűnőbb férfijaival, köztük Széchenyivel és Kossuthtal is. Felesége, Buchwald József aradi orvos leánya, Franciska, művelt lelkű, előkelő gondolkozású úrinő volt, abból a fajtából, melyet a múlt század első felének felvilágosodott szelleme szaporított el nálunk is: kitűnő feleség és anya, a társas életben a finom, művelt tónus terjesztője, tele lelkesedéssel a közélet és a művelődés eszméi iránt.

A szabadságharc kitörésekor a ruszkabányai vasipar-telep helyzete nagyon megnehezedett. Hol a szerb csapatok felett parancsnokló osztrák tisztek kényszerítették, hogy fegyvert, hadiszert szállítson számukra, hol a honvédség szorult rá a szolgálataira. Maderspachék szívük szerint a magyar üggyel tartottak. Ahol csak lehetett, igyekeztek neki szolgálatot tenni. A világosi fegyverletétel után ők segítették Kmety tábornokot Oláhország felé menekülésében, s a menekülő sereg foszlányai, amint Ruszkabányán átvonultak, náluk pihenőre és segítségre találtak. Augusztus 20-án Bemnek is szállást adtak néhány órára, s a lengyel hőssel való megismerkedés egy egész életre szóló büszke emléke volt Maderspachnénak.

Csakhamar eljött rájuk nézve a bosszúállás órája. Két nappal Bem távozása után egy csapat osztrák lovas és vadász vonult be Ruszkabányára Gröber százados vezetése alatt. Maderspachéknak gyűlölködő ellenségeik voltak a községben, akik azonnal beárulták őket az osztrákoknak. A Maderspach-házat katonai őrség alá vették, elkoboztak tőlük minden fegyvert. Mint a következmények megmutatták, nem annyira Maderspach ellen törtek, mint inkább neje ellen.

1849. június havában ugyanis a Ruszkabányán állomásozó 24. honvédzászlóalj tisztjei ünnepélyt rendeztek a helységen kívül a fasorban, s az ünnepen Maderspachék is részt vettek. Semmi különös dolog nem történt itt, de Maderspachné ellenségei úgy súgták be az osztrákoknak, hogy egy szalmából készült bábut, mely a császárt ábrázolta, a plébános segítségével egyházi szertartással eltemetett a szabadságfa alatt. Ennek a hazug vádnak alapján büntették meg aztán Maderspachnét oly vérlázító módon. Fia, Maderspach Livius bányatanácsos közli anyjáról kiadott könyvében:

…Ahogy így várakozva térdepelek, hirtelen két katona megfogott kezeimnél és négy másik nyírfa gallyból kötött vesszőt forgatott a kezében. Mint a viperától megszúrva ugrottam fel, látva ezeket a korbácsokat. «Mit akarnak önök velem?» - kiáltottam a százados felé. «Nem fogja merni, hogy engem ily módon meggyalázzon !« De ez az ember csak a legalávalóbb szitkokkal felelt, - - a katonák kezeim után kapkodtak, -iszonyodva, elrémülve hátráltam, kezeimet össze¬ kulcsolva fordultam a századoshoz :r«Önnek is van anyja. Tisztelje azt bennem. Édes anyja megátkozza önt, ha meghallja, mit művelt a fia. Halálos órájára emlékeztetve könyörgök önnek, ne sértse meg ennyire egy nő méltóságát és becsületét. Hisz bennem meggyaláz minden nőt, édes anyját, nő véreit!» Ezután a többi tisztekhez fordultam, hogy mint lovagias férfiak ne engedjék a gyalázatos egzekúció végrehajtását. Végre kétségbeesve a legénységhez fordultam könyörgésemmel. A halált kértem a kapitánytól alázattal! Mind hiába! Lefogtak, meztelen testem, oh Isten! Nem hagytál meghalni szégyenemben!...

Az idő hozta meg az elégtételt. A vesszőkből, amelyek a nemes emlékű asszony testét érték, mártír-koszorút font az utókor emlékezete. Legutóbb Ruszkabányán* mozgalom indult meg emlékének megörökítésére, a mozgalom, melyet lelkes hölgyek kezdeményeztek, széles mederben halad, s nemsokára állni fog az emlék, a méltatlanul sokat szenvedett asszony legszebb elégtétele.

*

 

Maderspach Károlyné megvesszőzése, 1849. aug. 23.: a szabadságharc egyik büntető akciója, a női méltóság megalázása. - Maderspach Károlyné, Buchwald Franciska (1804-80) gyakran vendégelt meg honvédtiszteket. 1849. VIII. 17: Bem és Kmetty tábornok is vendége volt. Ezért J. J. Haynau (1786-1853) parancsára Gröber osztrák kapitány Ruszkabánya piacterén, ruháit letépve megvesszőztette. A megvesszőzés hírére a férj, Maderspach Károly (1789-1849) mérnök agyonlőtte magát. Maderspachné évekig próbált elégtételt kapni a rajta esett gyalázatért, a jogviszonyok miatt eredménytelenül. A helyszínen 1909. X. 10: emlékoszlopot emeltek.

 

lexikon.katolikus.hu

*

 

Ruszkabánya (románul Rusca Montană) falu Romániában Krassó-Szörény megyében, Karánsebestől 34 km-re északkeletre. Nevét 1359 m magas hegyéről, a Ruskbergről kapta. A község népessége: 1834 fő.

 

RUDAS-GYÓGYFÜRDŐ. Budapest székes-főváros tulajdona. (1909. 15. 306.)

A Rudas-gyógyfürdő a Gellérthegy keleti sziklaoldala alatt fekszik a Duna partján, az eskütéri híd tőszomszédságában. A gyógyforrást már a rómaiak használták. Kitűnik ez a 268-ik évből, II. Claudius császár idejéből fennmaradt feliratból, amelyben a Rudas és Sáros fürdők hévforrásai, mint thermae majores említtetnek. A török uralom alatt a fürdőt Musztafa pasa 1556-ban újraépítette és csak Lipót császár győzelmével került ismét vissza a törököktől Buda város tulajdonába. A budai németek «Bruck-bad»-nak (híd-fürdő) nevezték, mivel a hajdani repülő-kötélhíd állomása a fürdő előtt volt. A repülő híd budai kikötő helyét jelző óriási fenyő rúdjától származik a mai «Rudas fürdő» elnevezés is. Mostani épülete 1831-ben épült, de csak 1883-ban alakította át azt a székesfőváros a kor igényeinek megfelelő fürdő intézetté.

A gyógyfürdő a Gellérthegy meredek sziklafalából, az úttest szintje alatt körülbelül 3 méter mélységből előtörő öt rendkívüli bő forrásból kapja vizét A források hőmérséklete 44 Celsius fok, teljesen átlátszó, színtelen és szagtalan. A források vízbősége 24 óra alatt 8500 hektoliter.

 

 

RUDAS-GYÓGYFÜRDŐ, az átépítés után.

 

Az eskütéri Duna-híd megnyitásával a fürdő régi egyemeletes épülete a híd modern környékétől elütvén, a nagy hídfeltöltés miatt igen mélyen fekszik. A főváros ezért a fürdő sürgős átépítését és megnagyobbítását határozta el. A nyilvános tervpályázatnál dr. Hültl Dezső műépítész tervei lettek kivitelre elfogadva. Képünk a gyógyfürdő dunai homlokzatát mutatja az átépítés után. Mint látjuk, impozáns méreteivel bele illik abba a keretbe, melyet a mögötte levő Gellérthegy magas meredek sziklafala, mintegy megkövetel. A tervek szerint a mostani történelmi nevezetességű török eredetű gőzfürdő teljesen érintetlenül megmarad, sőt egy teljesen hasonló gőzfürdő van tervezve külön a nők részére. Az úszócsarnok az új terv keretében szintén érintetlenül marad.

 

 

 

A HÚSVÉT HÉTFŐI GELLÉRTHEGYI BÚCSÚ VENDÉGLŐ A SZABADBAN

Kép-sorozat, szöveg nélkül

*

A reformkortól kezdve magánházaknál, színházakban, hangversenyeken, ünnepélyeken, kirándulásokon és az egyletekben az emberek folyamatosan keresték egymás társaságát. Az estélyek, bálok, farsangi táncmulatságok mellett a főváros időtöltésének kedvelt és divatos formájává váltak a szabadtéri események, mint például a budai búcsú vagy a gellérthegyi húsvéthétfői népünnep.

 

 

 

 

SÁTRAK A SZARVAS-TÉREN. A TABÁNI BÚCSÚRÓL (1908. 51. 1040.)

Kép szöveg nélkül.

 

 

A TABÁN. Zuboly. (1909. 29. 601. címlap.) Tabánban már évtizedek óta a sváb elem jutott túlsúlyra, az egykori rác élet viszont annyira kiapadt, hogy ittlétét és virágzását kultur emlékei nyomán kell nyomozás tárgyává tenni. Ilyen mindjárt maga a név, melyről a fővárosnak ezt a részét ma is ismerik: Tabán. Mi ez? Micsoda vonatkozása van a szerbekkel vagy az ebben a városrészben végbement élettel? II. Endre oklevelei között, melyeket Fejér György közölt az ő Codex Diplomaticus-ában, találunk kettőt, hol ilyen utalások vannak: «Tabenra mons ad Budám.» Továbbá egy 1212-ből való oklevélben. Ez a Taben(ra) hegy Buda és a hévizek között létezett volna, de hogy a mai Tabánra vonatkozik-e vagy másra, ki tudja. A szerb nyelvben Tabán valaminek az alját, talpát jelenti, például a cipő vagy csizma alját és annak is azt a nyerges részét, mely a talptól a sarokig terjed. Nagyon valószínűnek látszik, hogy a Tabán elnevezés hegyalja, esetleg váralja értelemmel bírt s ez adta igazi jelentését.

A tabáni kiválóságok között az irodalom emlékezik meg Vitkovics Mihályról és Virág Benedekről Mind a ketten itt laktak, Virág egykori lakóháza ma is megvan az Árpád utca 10 szám alatt.

Sajátságos építkezés tette festőivé és érdekessé az emelkedettebb pontokon egybe zsúfolt házakat. Törvényszerűséget vagy szabályosságot egyiknél sem lehet tapasztalni. A talaj viszonyai szerint épült itt egy ház a másik hátán. Állandó azonban bennük a virágnak és a fának patriarkális kultusza.

 

 

 

 

A PUSZTULÁSRA ÍTÉLT TABÁNBÓL. —Az a ház, hol Virág Benedek meghalt.

 

Talán egyetlen olyan ház sincs, még a legszegényebb fajták között sem, mely legalább a virágdíszt nélkülözné, de viszont egy sincs olyan, a melynek építkezése modoránál fogva valami ódonos kuriozitása ne volna. Még a törökös építkezés nyomait is lehet találni például a Hadnagy- és Kör-utca sarkán levő házon, mely olyanszerű, mint azok a rodostói török épületek, melyeket fotográfiák után ismerünk. Egy-két ilyen törökös vonatkozásra mutató házon kívül a törökvilág emlékeinek más hírmondói a fákon kívül itt már alig vannak. Ezek között is csak kettő olyan, melyről egészen biztosan meg lehet méretei után állapítani, hogy gyökereit három-négyszázad előtt, talán valamely jámbor török rokonunk bocsátotta a föld alá. Eperfa mind a kettő.

Különösen a Döbrentei utca 15. szám alatt levő kétemeletes ház érdekes tiszta stílusával, faldíszül alkalmazott figuráival és két hivatalos jelzésével, melyeknek egyike az 1838-i, másik az 1795-i árvíz magasságát mutatja. Ez az utca egyelőre nem fog bontás alá kerülni, mert már korábban szabályozták. Az Attila körút torkába eső Víg déli vasutastól, végig az Árok-utcán, továbbá a balra (pesti irányból) oldalt eső zegzugos, kanyargós, egymás fölött húzódó utcák az új építkezéseknek mind áldozatául esnek. A főváros tanácsa ezt az öreg városrészt immár sommásan elintézi. Nem egyes házak lebontásával, ócskaságok kicifrázásával, hanem az összességnek lehengerelésével. Tabán többé egyszerűen nem lesz. S épen azért, mert a főváros halaszthatatlan kiirtását határozta el, jól tenné, nagyon is jól tenné, ha a lehengerelés előtt a Fővárosi Múzeum számára hozzáértő művésszel a régi Tabánt rekonstruálná.

 

 

 

AZ INSZURREKCZIÓ SZÁZADIK ÉVFORDULÓJA. Dr. Fabó Bertalan

 (1909. 38. 785.) Győrben emlékünnepre készülnek. Megemlékeznek az 1809-i nemesi inszurrekcióról és a száz év előtt vívott ütközetről. Az utolsó nemesi felkelés Napóleon világot verő serege ellen nem állta meg a sarat. Nem volt tüzérségük, gyenge volt a gyalogságuk és egyáltalában gyakorlatlanok, rosszul fegyverkezettek, készületlenek voltak. János főhercegnek és a magyar nemességnek lett volna feladata Napóleon seregének nagy részét dél és kelet felé elvonni.

Napóleon diadalörömmel jelentette futárával lapjainak, hogy Eugen alkirály 70 ezernyi kitűnő magyar sereget vert tönkre, míg az osztrák udvar és hadvezérlet igaztalanul szidta a magyar «Lumpenadelt», keserűséggel érezvén, hogy Napóleon a döntő csatára most már minden erejét összegyűjtheti, mint ahogy Wagram-nál meg is törtónt. Az 1809-iki háború a magyar nemesi köz vélemény előtt nem volt népszerűtlen; a nemesség, a mellyel elhitették, hogy Napóleon, ha győz, minden kiváltságot eltöröl, szívesen vett részt a hatóságok által most az egyszer megengedett lelkesülésben. Pesten előadták az udvar jelenlétében Verseghynek hazafias kantátáját A magyarok hívségé-t (zenéje Pacha Gáspártól) és már előző esztendőben maga Károly főherceg Pesten adta ki röpiratát az újra szervezendő magyar inszurrekcióról.

A győri ütközet előtt még Győr városában kéziratban gyönyörködtek a népszerű versekben ; az ütközet után már csak keserűn jajdul fel s nem csak egy ízben. A francia festők a győri ütközetet nagy csataképben, a többi csetepatékat kisebb-nagyobb rézmetszetekben is megörökítették. Nekünk a vezéremberekről szintén vagy festményeink vagy rézmetszeteink vannak. (Petőfi-idézet tölem:G.)

 

„De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,
Majd elfeledtem győri vitézségtek.
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?” (Petőfi)

A győri csata (Kismegyeren) (1809. június 14.) volt a napóleoni háborúk egyetlen, a Magyar Királyság területén lezajlott ütközete. , videó riport.

 

 

 

A női arc esztétikájához. Sz. Z. (1909. 48. 995.)  Alig van természeti jelenség, mely annyi embert foglalkoztatna, mint épen a női arc. Ennek szépsége és sajátos varázsa, kifejező-képessége, s mégis a legkevesebb ember tud számot adni arról, hogy mi is az, ami ennek az arcnak különös szépségét, megkülönböztető báját adja. A nőt a férfitől nagy, szembetűnő nemi különbségek választják el; ezek közül azonban csak egyetlen található az arcon: a szájtájék Bőrössége, illetve szőrtelensége. S ez is nem egy társadalomban, korszakban, vagy osztályban megszűnik elkülönítő jelképül szerepelni, mivel ezekben a borotvált férfiarc dívott vagy dívik S különben is nagyon, durva, felszínes látású szem az, a mely a férfiúi és női arc között más különbséget nem tud megállapítani, mint az előbbinek szakállasságát s az utóbbinak csupaszságát. A rejtettebb sajátságok, amelyek a női ábrázatnak sajátos nőiességét megadják, annyira árnyalatiak, annyira parányi méretkülönbségeken nyugszanak, hogy a nőiesség összbenyomásában mintegy elvesznek, s egyenként csak a fejlett művészi érzéket s antropológiai tudást egyesítő szemlélő számára tűnnek elő.

Legfeltűnőbb az egész női arcon a homlok alacsonysága, amit nem annyira a helyes arány jelenlétében, a szép női arcon veszünk észre, hanem abban az esetben, mikor egy túl-magas homlok valami hideg, túl józan, túl komoly, férfias jelleget ad a női arcnak. Ez az alacsony homlok nem egyéb, mint a női koponya laposságának a szemből néző számára való megnyilatkozása. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a nőnek feje aránylag kisebb, mint a férfié: ellenkezőleg, teste méreteihez viszonyítottan a nőnek nagyobb feje van, mint a férfinak, amiként testi súlyához viszonyítottan agyvelőjének súlya is valamivel nagyobb.

Csakhogy a női fej inkább szélességben terjed, mint magasságban, ami esztétikai szempontból a szemtájék szélességében nyilatkozik meg. S ép ez adja a női arcnak egyik legjellegzetesebb vonását. Végérvényes mérések meg nem állapították ugyan még, hogy a nő szeme átlagban nagyobb-e, mint a férfié, de az bizonyos, hogy nagyobbnak látszik az arc többi méretbeli viszonyainak. A nő arc-területe  a koponyához viszonyítottan kisebb, mint a férfié s viszont a szem-üregek ép akkorák vagy még nagyobbak: természetes lehet, hogy a kis női arcon a szemnek uralkodó szerep jut. S tényleg ez a csillogó, mozgékony, titokzatos szerep sokkal fontosabb a női arckifejezésre vonatkozólag, mint a férfiéra. Ha a női ábrázat mindig némileg a merengés, a szelídség, az égiesség és légiesség képzeteit juttatják eszünkbe, ebben főrésze van a szem domináló szerepének.

Egy másik tulajdonság, amely különösen hozzájárul a nőiesség megéreztetéséhez, az alsó arc, az álltájék viszonylagos kisméretűsége, mondhatnám csenevészsége. A kis áll, kis száj sajátosan nőies jelenségek, s ezzel ellentétben az erős állkapcsok s a hatalmas száj sajátosan férfiasak. Persze mindez csak bizonyos kereteken belül áll meg. A túlságosan kicsi áll az elfajultság tünete s rúttá teszi az arcot; nemkülönben a túl nagy száj. Nőiesség és férfiasság itt két ellentétes fejlődési hajlamként szerepelnek, melyeknek túlzása a rútba vezet át. Maga a női száj, ennek az egész arcvidéknek központja, a szem mellett talán a legnőiesebb arc szerv. Nagy szerepe a szerelmi életben millió és millió szemsugarat fordít feléje; s méltán, mert a női száj átlagban szebb, mint a férfié, a mennyiben kidolgozottabb, mintázottabb s tökéletesebben mutatja az emberi száj szebbik felének, a felső ajknak sajátos alakját. Ügy látszik az a tény, hogy a nemi kiválasztás évszázezres működése folyamán a férfiúi száj szakáll-erdőbe volt rejtve s a női szabadon virított, lényegtelenné tette amannak esztétikai kifejlődését s nagy szerepre emelte, fontossá tette amannak szépségét. De nemcsak a külső szájon, az ajkak finom vonalai közt bujkál a női báj: s kinyíló, beszélő vagy mosolygó női száj egy másik sajátos női varázst, a fogazat nőiességét tárja fel. A fogazat épsége, fehérsége, szabályossága elsőrangú szépség-kellék, de nem sajátosan, csak a női nemre kötelező. A két középső fog nagysága hozzájárul minden női mosoly varázsához, s mégis a legkevesebb embernek van tudomása róla. A nő fogsorának e két nagy metszőfog valami rágcsáló-szerűséget ad. A férfi szája és fogazata ellenben inkább a ragadozó képzetét ébreszti.

A nő arca általában] kisebb és keskenyebb, mint a férfié s emellett akárcsak a száj, kidolgozottabb, szobrászi. Míg a nőnél a felső rész, a szemtájék dominál, a férfinál az alsó, az álltájék. Ép ezért az arc körvonalát nézve a nőé egy felül szélesebb, a férfié egy alul szélesebb ovális vonalhoz hasonló. A férfinál a csont-szerkezet jobban érvényesül, a nőnél az izom-, porc- és zsiradék-részek uralkodnak. Teljesen esztétikai és lélektani nyelvre fordítva le ezt, a nő arcának sajátos varázsa a lágyságban, finomságban és átlelkesítettségben jelentkezik.

S egy másik fontos jelenség tűnik szembe a női arc szemléletekor: az, hogy kifejezése közelebb van a gyermek arckifejezéséhez, mint a férfi arcé. A nagy szem, kis orr, markánsan kidolgozott száj, fejletlen áll nemcsak a nő, de a gyermek arcát is jellemzik. Nem egyéb ez, mint külső fiziognómiai igazolása annak a lélekismerők által szinte egyhangúan vallott elvnek, hogy a női lélek közelebb van a gyermeki lélekhez, mint a férfi lélek, hogy a nő egy közbelső állomás a gyermek és férfi közt levő fejlődési útvonalon.

 

 

 

Külföldi közösségek

 

 

 

BÁLINT NAPJA ANGLIÁBAN. St. Valentine's Day. Zsoldos Benő.

 (1907. 7. 124.) Ami nekünk, magyaroknak az András-estélye: az angol társadalom ifjúságának ugyanaz február tizennegyedike, vagyis a mi naptárunk szerint Bálint napja. Sőt talán nagyobb jelentőségű, mert ez a nap akárhányszor „korszakot” alkot, fordulópontot képez az angol ifjúság életében. Irene H. Bisson, kinek tollából érdekes kis elmefuttatást olvasok erről a fontos napról a azt tartja a legvalószínűbbnek, hogy a St. Valentine's Day az ó-korbeli Lupercalia-ünnepektől veszi eredetét. A régi rómaiak február hónap folyamán Juno és Pán emlékezetére rendeztek minden esztendőben, amikor is a fiatal emberek bevett szokás szerint sorsot húztak nőismerőseik köréből. Akinek nevét kihúzták, annak szolgálatára szentelték magukat tizenkét hónapi időtartamon át. Mikor aztán ez a régi pogány ünnepség a keresztyén egyház befolyása következtében a Szent Valentinus ünnepévé formálódot át, a sorshúzás ceremóniái továbbra is fennmaradtak. Egy XVIII. századbeli író, Misson, feljegyzi, hogy Angol országban és Skóciában mivel szokta tölteni a fiatalság február 14-ének estéjét. A fiatalember leány-névvel ellátott billel-et húz ki, ezt nevezi aztán az ő valentine-jének, mig viszont a leány fiú-nevet húz ki s az illető boldog halandó lesz a párja. Ez az érdekes szokás rendkívül sok mulatságos jelenetre ad alkalmat, s mint a krónikás megjegyzi, ártatlan szórakozás, de akárhányszor szerelem lesz a vége.

Egy derbyshire-i szokás szerint a fiatal leánynak, ha meg akarja tudni a jövendőbelijét: febr. 14-én éjfélkor el kell mennie a templom-kertbe, amihez nem kicsinylendő bátorság szükséges. Az a bizonyos jövendőbeli azonban csakis akkor fog jelentkezni, ha a lány előbb tizenkétszer körülszaladja a templomot Mihelyt es megtörtént, így állítják, megjelenik a kedves alakja és követi szíve választottját.

Pepys-nek az angol irodalomban oly rendkívüli hírnévnek örvendő diáriumában, — mint Bisson említi, — 1667. február 14-ikéről a következő érdekes feljegyzést olvashatjuk. «E nap reggelén a feleségem ágya mellé jött (én magam már akkor öltözködtem) a kis Will Mercer, hogy legyen az ő valentine-je és már magával is hozta a billet-t, melyet ő saját kezével készített. A feleségem neve kék papírra arany hetükkel írva, nagyon csinos volt s mindketten fölöttébb gyönyörködtünk benne. De hát ezen az éven én is a feleségein valentine-je vagyok s bizony az nekem öt font sterlingembe fog kerülni. Csakhogy teszi hozzá naivul, ezt úgy is ki kellett volna adnom, ha nem is lenne egyikünk a másiknak valentine-je.

Az angol népéletben általánosan elterjedt meggyőződés szerint a madarak Szent Valentinus napján szokták a párjukat megválasztani, ami egyszersmind a tavasz közeledését is jelenti. Február tizennegyedike nagy jelentőségű és kíváncsian várt nap a brit félsziget egész teremtett világában.

 

 

TÉL NORVÉGIÁBAN.  Dr. Rajcsányi Gyula (1907. 7. 134.) Mikor a völgyektől, hegyektől hullámos Norvégiában leesik az első hó, mikor a szakadékokat, zuhatagokat, sziklatornyokat ragyogó tiszta fehér lepel borítja el s mikor a sűrű tölgyek, karcsú fenyők ágai kristályoktól s gyöngyportól megrakodva hajladoznak és a mikor a turisták végkép kitakarodtak már az országból, akkor a norvég olyasvalamit gondol magában: miénk a világ! Elő a ski-t, a szánkót, a hócipőt, korcsolyát, vadászfegyvert, aztán apraja, nagyja, fiatalja, öregje kipirult arccal, lihegő ajakkal elindul a hóban szerteszéjjel.

Régi dolog, hogy a friss hó rendkívül tisztítja a levegőt. Hó után a levegő száraz és könnyű. Ilyenkor mintha az égnek boltívei magasra megnyúlnának, hajlásai kitágulnának; a levegő pedig ragyogó, átlátszó és tiszta. Az elmúlt nyáron, mikor a Spitzbergákon jártam, a jéggel borított mezőkön és hóval födött csúcsok között roppant csalódásoknak voltam kitéve. Óriási távolságok oly közelinek látszottak, hogy rövid idő alatt elérhetőknek véltem őket. Ennek oka az, hogy a levegő végtelen átlátszó, tiszta, volt, a tárgyak körvonalai sokkal élesebbek és finomabban megkülönböztethetők lévén benne, e szokatlan perspektívában a szem is könnyen tévedett.

Az ilyen tisztult levegőben a lélegzés is más, ami főleg a tüdőre van igen jó hatással. Hátha még mozog vagy sportol az ember! A norvégek, kik talán a legpraktikusabban alkalmazkodnak a kontinensen hazájuk klímájához és az időjáráshoz, már régen rájöttek a téli sport rendkívül üdítő voltára. Christiániában, a skandináv államok legszebb városában űzik a téli sportot legélénkebben egész Európában. A város az ö sziklás fjordjával és gyönyörű hátterével nyáron is csodálni való képet nyújt az idegennek. Télen azonban valósággal megbűvöli az embert a pezsgő, eleven élet, s a szállongó hópelyhek között úgy érzi magát, mintha színpadi díszletek között valamelyes tündérkertbe került volna. Pedig élő valóság a Holmenkollen és a Voxenkollen-nek pompás fenyvesekkel borított csúcsai, festői szanatóriumai és hotelei. A város nyugati hátterében emelkedik a hegység, mely több csúcsra és hajlásra oszlik, ezek vannak aztán elnevezve Hohnenkollen, Voxenkollen és Frognersaeleram-eknek. Nyáron turisták ődöngenek rajta, télen azonban ide tódul egész Norvégia, sőt a svédek is, kik pazar fényűzéssel jelennek meg a téli évadban Christiániában. Pompás szánkó-fogatok repülnek keresztül kasul az egész városon. Skival, szánkóval csapatostul törtetnek az emberek ki a szabadba. Megkezdődnek a jégünnepélyek, különféle versenyek, melyekben szegény, vagy gazdag egyaránt részt vesz. Ilyenek a jég-dzsidások, kik apró szánkákat jégdzsidákkal tolnak maguk alatt. Leghíresebbek a ski-ugró versenyek. Egy ilyen napon — rendszerint vasárnap — valóságos ski-erdő tolong a városvégi villamos indulónál. — Nem kevésbé érdekes a hölgyek ski-versenye. A Holmenkollen-on egy-egy versenynapon ezrekre menő tömeg hömpölyög. Mikor aztán vége a mulatságnak, az egy és két lovas szán-fogatok hosszú sorban csilingelve indulnak hazafelé. A gyalog szánkósok pedig apró gyanta-fáklyákat tartva kezükben, röpülnek a hegyoldalon lefelé.

A befagyott fjordnak, a jégnek is megvannak a mulatságai. Nem számítva a korcsolyázást, a leghíresebbek közül való az ügető verseny a jégen. Egyfogatú szánkó vagy kocsi vegyesen versenyzik a simára söpört jégen. Ezek elég izgalmas, sőt veszedelmes versenyek szoktak lenni. A társas játékok közül a jég-Hockey-t kedvelik leginkább, mely abból áll, hogy korcsolyázó nők és férfiak kampós botokkal a jégen guruló korongot kergetnek. Bravúrosabb dolog a ski-utazás; legtöbbnyire katonatisztek űzik. Sima jégen lovat hajt maga előtt a ski-utazó. A skit különben Norvégiában nemcsak sport szempontból űzik, hanem fontos szolgálatot is teljesít tél idején a norvégeknél. Így a vadászatnál, vagy fahordásnál; a katonaságnál pedig az úgynevezett ski-futó századok vannak fölszerelve vele.

Természetesen egy 322 304 négyzetkilométer kiterjedésű országban, amely déli fokától az északi csúcsáig körülbelül 14 szélesség fokon keresztül nyúlik végig, a hőmérséklet nem mindenütt egyforma. Az ország belsejében átlag szelíd a klíma, s tűrhető a tél. Nagyobb változatosság és keményebb tél Trondhjemnél kezdődik. Norvégia északi felében, hol nyáron az éjféli nap mutogatja pompázó sugarait, — télen harcolni kell a sötétséggel is. Például az Északi fokon (Nordkap) november 18-tól január 25-éig teljes sötétség uralkodik, a nap egy percre sem mutatja sugarait. Fönt, magas éjszakon a tél egy hosszú nagy éjszaka, sötétség és halálos csönd uralkodik a végtelen hó-puszták fölött, melyekre olykor az Éjszaki sark és a Spitzbergák küldik le fagyos leheletüket. Mikor aztán eljön a pillanat, melyben a nap korongja megmutatja első halvány körvonalait, olykor megrázó, szívet facsaró ünnepet láthat az idegen.

 

 

 

AZ ÚJ NÉPVÁNDORLÁS. Sz. Z. (1908. 15. 292.) Néhány évvel ezelőtt a német császár, akiről el kell ismerni, hogy van bizonyos érzéke a kor uralkodó eszméi iránt, közölt egy sajátságos képet, valami inkább plakát-, mint festményszerű rajzolást, mely alá a következő titokzatos szavak voltak írva: „Európai népei, óvjátok legszentebb javaitokat." Magának e képnek előtere egy görögös mezű és fegyverzetű istennő-társaságot ábrázolt, melyben a rejtvényfejtésre hajló emberek külön-külön megkülönböztethették Anglia, Németország, Franciaország s a többi nagyhatalom jelképes képviselőjét, a háttere pedig egy fantasztikus szörnyet, mely mint valami felhők közt trónoló gonosz istenség, fenyegetően nézett az európai népeket képviselő amazonokra. A szerző ugyan nem értelmezte közelebbről képét, nem mondta meg, mitől óvják Európa népei legszentebb javaikat, ennek ellenére azonban kialakult az a közfelfogás, hogy a leghatalmasabb katonai állam császárja műkedvelői hajlamának eme termékében az ázsiai mongol népek felől támadható veszedelemre célzott. Az a rokonszenvező állásfoglalás, melyben a németség Oroszországot nagy küzdelmében Japán ellen támogatta, megerősítette ezt a feltevést. Azok a tünetek pedig, melyek az utóbbi években a mongol népek mozgolódásáról szólnak, érthetővé teszik, hogy az emberiségnek nemcsak politikai, de, ami ennél szélesebb, kulturális láthatárán egy új fantom, egy új világprobléma árnya jelent meg: a mongol veszedelem kérdése.

A sárga embernek ez a jelentkezése a mi Európa-amerikai történelmünk színpadán sokkal több, mint politikai kérdés. Vallási, társadalmi, tudományos, művészeti vonatkozások egész tömkelegéből szövődik az a felhő, mely mongol kérdés gyanánt a mi fehér emberi láthatárunk szélén keletkezett. Mert valóban nincs kevesebbről szó, mint arról, hogy egy magától értetődő dolog, egy elvitathatatlannak vélt jogcímünk egyszerre kétségessé kezd válni. A fehér ember, Európának és Amerikának a birtokosa, egyszersmind egész bolygónk urának tekintette magát. Csak arról lehetett szó, hogy melyik fehér nemzetnek melyik földdarab jusson. Ennek a hitnek a megingása ép oly hallatlannak és szörnyűnek tűnik fel, mint például az a feltevés, hogy az embert, a teremtés koronáját, az állatvilág tetejét egyszerre detronizálja valami még okosabb, vagy még erősebb faj!

A sárga embert nem tekintheti a fehér annak, mint a tompa, állatéletet élő feketét vagy a haldokló vöröset: szolgahadnak, kizsákmányolási anyagnak vagy néprajzi érdekességnek. Nem, ezekkel a sárga bőrű, ferde szemmetszésű, kiálló pofacsontú emberekkel szemben egy respektust-ébresztő, sőt megfélemlítő érzés támadt. Talán ez a népfaj az utód, a romló fehér faj bolygónk feletti uralmának örököse? Talán a japánok liaojangi és mukdeni győzelmében egy épen olyan világtörténelmi esemény indult meg, amilyen a cimberek és teutonok noreiai győzelmében megkezdődött? Egy megkorhadt emberfajta uralmának összeomlása és felváltása egy frissebb, egészségesebb fajtáé által? Alig van a levegőben ma ennél izgatóbb kérdés. A történelem nagy ismétlődéseinek egyike előtt állnánk tehát? Kérdés, hogy így lesz-e, de kétségtelen, hogy óriási kérdőjelként ott lebeg ez a lehetőség már egész Ázsia fölött.

Az bizonyos, hogy a nagy mongol embertenger, mely eddig állóvízként tespedt, megmozdult s nemcsak medrét kezdi szélesbíteni, hanem apró kis patakokban a világba szertefolyni. Manzsuriában, Kaliforniában, Kelet-Indiában mindenütt azt kezdi csinálni a japán, ami eddig a fehér emberek kiváltsága volt: gyarmatosítani kezd. Igaz, sok helyütt nem mint állam, hanem csak egyénenként, de azért ez alapjában ugyanaz. Az új népvándorlás már meg is kezdődött.

Most már csak az a kérdés, vajon miként az első, időszámításunk első századaiban lezajlott népvándorlás, ez a második is véres harcokban, gyászos pusztításokban fog-e megnyilvánulni. Meglehet. Feltehető azonban, hogy ez az új népvándorlás, a mongolok világhódítása más formában fog végbemenni, mint a germánoké. Emezek ugyanis nagyobbára nomád, állattenyésztéssel, vadászattal foglalkozó népek voltak. Eszmény gyanánt lebeghetett még előttük a tartós letelepedés s a földművelés. Életkérdésük volt mindenesetre a nagy termékeny földbirtok, a korlátlan hatalom bizonyos tekintetében. Küzdelmük tehát az általuk óhajtott területet bíró népekkel természetszerűleg véres, fegyveres küzdelem volt. A mai civilizált népek, még pedig a mongolok is, csak annyiban és oly mértékben válnak konok ellenféllé, amily mértékben civilizálódnak, többé-kevésbé az ipari termelés színvonalára jutottak s így nem annyira földterületek megművelésére, hanem árucikkek eladására törekednek. Ugyanez a foka a fejlődésnek teszi továbbá lehetővé, hogy különböző fajtájú népek tagjai összevegyülve, egy társadalom munkájában együttműködve éljenek és egymást mintegy áthatva, terjedjenek és szaporodjanak. A mongoloknak és elsősorban most a japánoknak nem lehet más céljuk, mint hogy maguk számára a szabad letelepedési jogot bárhol, s iparcikkeik számára bizonyos érdekköröket biztosítsanak. Kétségtelen, hogy ez a törekvés is vezethet véres harcokra, amiként az európai gyarmatosító népek közt már vezetett is. Nem tartozik azonban annyira az e fajta hódítás és terjeszkedés természetéhez, amiként a régi germánok vándorlásához hozzá tartozott. Es ezért remélhető, hogy ez az új népvándorlás nem is lesz oly véres, mint a régi.

 

 

A MEGVÁDOLT REKLÁM (1908. 24. 484.) Ha ma valamelyik európai nagyváros esti utcaképén, tehát azon az ábrázatán, mely a legnyüzsgőbb, legváltozatosabb, nagyvárosi benyomást kelt, végigjáratjuk a szemet, a legfeltűnőbb, legmegkapóbb jelenségként okvetlen a színes, mozgó fényreklámok fognak hatni. A modern nagyváros utcai életének ez a legutolsó, legmodernebb hajtása. A bennük megnyilatkozó ötletesség s a hatásosságuk elismerése mellett minden szemlélő konstatálni fogja, hogy nyugtalan fényük a szemre kellemetlenül hat. Az amerikai hírlap pedig, mely nemrég a nagyvárosi utca töméntelen zaja ellen indított hadjáratot, bevehetne a közegészségügyet szolgáló akciója keretébe a kellemetlen lámpáknak irtását is, és az ilyen szemrontó reklámot méltán üldözhetné. Vannak továbbá a reklámnak még más fajtái is, amelyek kellemetlennek nevezhetők. Az elfoglaltan siető vagy a merengve sétáló gyalogjárót zavarhatja az a cédula-osztogató utcasarki alak, aki fűre-fára szinte rákényszeríti a maga reklám-céduláját. S van még a reklámnak sok tolakodó fajtája, amely a finnyás embereket esetleg bánthatja.

Hogy valaki az egész reklámot, az áruk kínálásának és földicsérésének tömérdek s egyre szaporodó módjait ezért egy sommás ítélettel kellemetlennek és károsnak ítélje, az valóban csak egy olyan kiváló nemzetgazdásznak és írónak, mint Sombart Werner bocsátható meg. A német katedra-szociálisták eme legmodernebbje nemrég egy német folyóiratban kikelt a reklám ellen. Ugyanő néhány hét előtt a politikát is átok alá helyezte. Olyan társadalmi jelenségeket sújt ellenszenvével, amelyek mai formájukban nagyon kevés rokonszenvet érdemelnek. Viszont mind a kettő, a reklám is, a politika is a mai társadalmi berendezkedés természetes eredménye, s így ha lehet is törekedni arra, hogy ez a berendezkedés megváltozzék, egy-kettőre nem lehet a reklámot és a politikát megszüntetni. Sőt — most csak az elsővel foglalkozva — kétségtelen, hogy a reklám mai viszonyok mellett szükségleteket is elégít ki, s így kiirtandó túlzásaitól eltekintve, határozottan létjoggal bír. A reklám a kereskedelemnek természetes eredménye. Az áruk piaci versenyében kétségtelenül nagy szerepe van a vevő figyelmét megejtő s vásárlókedvét fölébresztő kínálásnak. Ez a falusi vásártér kofáinak naiv túlzásaitól egész a nagyvárosi áruházak óriási fényreklámjaiig, mindenütt kíséri az áru adás-vevését. Kétségtelen, hogy ezek a kínálások nem az abszolút igazságszeretet szellemében fogantak. Ez azonban csak természetes a kereskedelem más természete, sőt szoros értelemben véve minden kereskedelem természete mellett. Az a nagy reklám-ellenszenv, mely Sombartból most egyszerre felbuzog, nem is egyéb, mint egy másodlagos ellenszenv, mely csak folyománya annak az eredeti antipátiának, mely benne, s általában minden kollektivistában, sőt lehet mondani, minden szociális érzésű emberben a kereskedelem ellen él. A mai társadalmi viszonyok mellett a kereskedelemre nagy szükség van.

A kereskedelem túlnyomó részben áruközvetítés. Igaz, gyakran lép fel a kalmár, mint új területek megnyitója, nem egy heverő értéket visz bele a közforgalomba s így egyenesen szaporítja a gazdasági értékeket. Nemkülönben bizonyos tekintetben értékeket teremt azáltal is, hogy a nyersterméket vagy árut arról a helyről, a hol feldolgozatlanul és felhasználatlanul hever, elszállítja oda, ahol feldolgozzák vagy elfogyasztják. Végre is, ha egy cikk, a mely Parisban a raktárban hever, lejön Kolozsvárra, ahol használati cikké válik ezáltal, bár e cikkben nem ment végbe oly mértékű változás, amilyen az ipari termelést a szó szoros értelmében új értékek teremtőjévé teszi, tényleg új érték termelődik. Tehát a helyváltoztatás is érték.

A mai viszonyok közt szükségünk van kereskedésre. Nem tudjuk megakadályozni, hogy a kereskedők nagy része túl nagy jövedelemhez jusson, akkor igazán nincs értelme annak, hogy ennek a nagy visszásságnak egy aránylag kis nyúlványát, a reklámot sújtsuk haragunkkal. Különösen mikor kétségtelen, hogy a reklámnak gyakran tömegnevelő, kultúra fejlesztő jelentősége van. Ha például igaz, hogy a szappanfogyasztás a kultúra mértéke, akkor az a tolakodó, minden hirdetési oszlopon, minden villamos kocsin virító plakát, mely egy híres szappant belevisz a közönségbe, szintén a kultúra terjesztője. S egy csomó más hasznos piperecikk vonult be egyenesen a reklám nyomása alatt a közhasználatba. Az ásványvizek terjedését, amely nagyban hozzájárult az alkoholizmus csökkentéséhez, jobban szolgálta a reklám, mint az orvosi tanács. Bizonyos elnézés a reklámmal szemben épp ezért jogos. Mai társadalmi berendezésünk egy organikus termékének, a kereskedelemnek édes gyermeke ez. Amíg az anyát nem teszi fölöslegessé egy új társadalom, addig igazságtalan elverni a port gyermekén csupán azért, mivel ez olykor illetlen, tolakodó.

*

 A reklám a kommunikáció egy formája, rendszerint egy bizonyos áru vagy szolgáltatás megvételére ösztönző hirdetés. A reklámok elkészítése és sugárzása szolgáltatás, az erre való igény működteti az úgynevezett reklámipart. Ennek köszönhető a kereskedelmi televíziók és rádiók működése. Története az ókorig nyúlik vissza, s a kapitalizmus alatt jelentősége fokozatosan nő. wiki

 

 

 

 

CSIPKERÓZSA VÁROSA Schöpflin Aladár. (1908. 37. 744.) Van néhány város, amelybe ha belép az ember, olyan hangulat fogja el, mintha nem - igazi várost látna, hanem valami álomképet, a milyet kedves éjszakákon festenek lelkünk elé jóságos tündérek. A házak nem is igazi házak, hanem tökéletes művészettel utánzott kulisszák, a mozgás körülük a mozgó-fényképek mozgása, a zaj eltompul valami álmatag zsongássá, a világítás úgy rögződik meg emlékezetünkben, mint a bengáli fény világa.

Velence ilyen, ha kora nyári reggel, vagy napnyugtakor gondolázunk végig a nagy kanálison. Azok a városok ilyenek, a melyek külsejükben híven megőrizték múltjukat, a sok százados palotákat és templomokat, régi boltíves kapukat, melyek ma is mintegy történeti kosztümben állnak. De talán egy város sem teszi ennyire ezt az irreális, álomszerű hatást, mint az a kis bajor fészek a württembergi határon, melynek Rothenburg ob der Tauber a neve. Valamikor virágzó, gazdag és politikailag is hatalmas város volt, Dél-Németország leghatalmasabb polgártelepeinek egyike. Falai megvédték, gazdagsága tekintélyessé tette, polgárai duzzadó önérzetre tettek szert. Akkor épült fel a XTV. és XV. században — s tökéletesen olyan maradt külsejében, amilyennek akkor felépült. Mint Csipkerózsika, elaludt háromszáz évvel ezelőtt s azóta sem ébredt fel

 

 

 

A VÁROSHÁZA. Rothenburg ob der Tauber-ben

 

Valami különös, megragadó szépségű épület alig van benne. Legérdekesebb a hatalmas városháza, a maga sajátságos, bizarr építésmódjával. Három korszakban ragasztották össze különböző részeit, a gótikus XIII. században, a XVI. századi német renaissanceban és a késő, már barokkba hajlott XVII. század végén. De talán épen diszharmóniájánál fogva olyan érdekes. Nagyobb épület még a gótikus Jakab-templom, meg egy-két díszesebb, nagyobb arányú patrícius-ház. Nem is az egyes épületek nevezetessége vagy művészi szépsége adja meg a város érdekességét és vonzerejét, hanem az egész városnak egységes, semmi modernségtől vagy hamisított régiségtől meg nem zavart archeológiai jellege. Ez adja azt a különös irreális hangulatot, amely utcáin jártában elfogja az embert s elkíséri, amíg bennük jár. A girbegurba, hol dombnak fel, hol dombnak le vezető utcákon, alig lát az ember odavaló alakot. Az egész város, mintha kizárólag múltja ápolásának élne, mint a hogy belőle ól ma. A polgárok türelmesen viselik az ócska házak alkalmatlan lakásainak kényelmetlenségeit, s büszkén kérkednek az ormokon alkalmazott piros gót betűs versekben házuk régiségével. A csizmadia dicsekedve írja ki, hogy őseinek házában püföli a bőrt, a szappanos rádupláz azzal, hogy házában már négyszáz év óta főznek szappant, de ma is olyan jó, mint négyszáz év előtt volt. A villamos ívlámpákat is régies rajzú láncon húzzák keresztbe az utcákon.

*

 Rothenburg ob der Tauber is a town in the district of Ansbach of Mittelfranken (Middle Franconia), the Franconia region of Bavaria, Germany. It is well known for its well-preserved medieval old town, a destination for tourists from around the world. It is part of the popular Romantic Road through southern Germany.

 

 

 

 

 

 

BALKÁNI MOZGALMAK (1908. 50. címlap)

 

 

 

 

 

 

 

ASSZONYOK FALVA.  (1909. 17. 353.) Asszonyok falva, vagyis olyan község, ahol nincsen férfi, amióta Amerikát fölfedezték, sajnos, Magyarországon is akad. Egyet közülük az irodalom mappáján is elhelyezett Mikszáth Kálmán egy alkotásával. De az a falu, amelyben a publikus munka világa az asszonyoké, noha a férfiak nem vándoroltak ki Amerikába, Franciaország specialitása. Ez a község Paris mellett van, és hogy csakugyan megvan, a modern bizonyító eljárás leghasználatosabb eszköze: néhány fénykép¬ fölvétel tanúsítja. Ezek a fényképek, foglalkozásuk teljesítésében mutatják be az asszonyok falvának három funkcionáriusát: a kisbírót (a ki koránál fogva bizony már akár öregbíró is lehetne.) az állomás felvigyázót és a férfivilág szépségének gondozóját: a borbélyt. Asszony valamennyi. A férfiak részben a mezei munkával vannak elfoglalva, részben meg bizonyára a házi teendőket végzik. Meg van-e elégedve ezzel a renddel a falu, amelynek a nevét, sajnos, nem írják meg: nem tudjuk. De egy bizonyos. Ezt a községet nem keresik föl a feminista apostolok. Mert ugyan mi új érvényesülést követelhetnének még ott az elnyomott asszonyok számára?

 

 

MAZARIN. (1909. 28. 583.)

 

 

 

LONDON LEGELSŐ NŐI KLUBJAI. A brit hölgyek találkozóhelyeiről.

(1909. 32. 668.)

 

 

A MAGYAR «TATTERSALL (1909. 34. 709.)

 

 

 

Csókellenes mozgalom Amerikában (1909. 40. 844.) Két kép. Száj védő. a nő szája körül; «Ne csókolj meg !» felirat a fehér galléron,

 

 

 

SPANYOL-MAROKKÓI HÁBORÚ SZÍNHELYÉRŐL. Gróf Vay Péter

Melilla. (1909. 51. 1066.) Melilla, december 6. Mint egy ragyogó délibáb csalóka képe, úszik a Földközi-tenger szivárványos hullámai felett Melilla. Szebb pontot nehezen találhatnánk ez elveszett paradicsomnál. Festőibb díszlet alig képzelhető az egykori rettegett kalózvárnál. A titokzatos Afrika bájos tájképe az utóbbi hónapok pusztító harcainak mezeje. A spanyol-marokkói háború főhadiszállása Melilla.

 Fegyverben van az egész helység. Laktanyákká lett átalakítva minden arravaló épület. Raktárakat találunk minden lépten-nyomon, és ahol még üres tér marad, ottan sátrakat feszítettek ki vagy ágyúk állnak tüzelésre készen. Az egyébkor csendes Melilla most csupa sürgés-forgás. Csapatok vonulnak szakadatlan sorokban fel és alá. Őrjáratok követik egymást. Lovas staféták vágtatnak minden irányban. Lárma, dobpergés, harsona hangjai visszhangzanak körülöttünk, mibe minduntalan a puskák ropogása, vagy egy-egy távoli üteg moraja vegyül. Immár fél esztendeje, hogy az ostromállapot tart. Alig teszi le a fegyvert és adja meg magát az egyik törzs, támad a másik. Mert mind ez emberek megannyi külön tribust képeznek, egymástól teljesen függetlenek, és magának a szultánnak fennhatósága inkább csak névleges.

A tájékozatlanság, ami a világ e sarkát illeti, általános. Marokkóról sem alapos történeti munka, sem megbízható földrajz nincs. Annál nagyobb volt meglepetésem első utazásom alkalmával. Azóta többször visszatértem, minden alkalommal újabb és újabb érdekes vonásokat ismerve meg.  Az elhagyatott mór császárság Afrika egyik legszebb részét öleli fel. Völgyei kicsik, és bőven teremnek a mai kezdetleges földművelés mellett is. Hegységei, melyek nem egyszer alpesi magasságot érnek el, a leggazdagabb bányákat rejtik. A tenger mellékének egyes pontjai olyan színesek és ragyogók, hogy méltán versenyezhetnek a Földközi-tenger északi partjaival. Ezért érthető, hogy a legrégibb időktől kezdve meghódítására véres hadjáratokat folytattak…

A berber*, vagy mint később nevezték, barbár elem képezi a jelen háború ellenségét. Mint egykor Róma, majd később az arabok, ma a spanyol seregek küzdenek ellenük. Közel fél esztendeje, hogy a hadjárat tart, és dacára annak, hogy semmi áldozattól nem riadt vissza a madridi kormány, a végeredmény még nagyon távoli, és mi több, felette kétséges. A berberek csakúgy, mint századok előtt, nemcsak az oroszlán bátorságával bírnak, de ravaszok, mint a tigris.

Pár nap óta ünnepi szint öltött Melilla.  A lakosok és katonaság víg csoportokban beszéli meg az utolsó órák eseményeit. Nándor megadta magát. Marina tábornok előtt letették fegyvereiket a legelszántabb felkelők.

Ha a sikeres előrenyomulás hasonló gyorsasággal folyik, mint az utolsó napok alatt, az év végéig befejezhetik Melilla hátsó tartományainak, miként mondani szokás, a «Hinterland» elfoglalását. És ezzel legalább egy időre megköttetik a fegyverszünet. Erre törekszik Melilla seregeinek minden egyes tisztje és minden katonája. Az Afrikából érkező békehír lesz Spanyolország legkedvesebb karácsonyi ajándéka.

*

Melilla városa spanyol exklávé Észak-Afrikában, a Földközi-tenger partján, Marokkó tenger partján. Teljes népesség

85 584 fő (2015)

*

A berberek Északnyugat-Afrika őslakos rokon népcsoportjainak összefoglaló neve. A berberek napjainkban elsősorban szunnita, iszlám hívők.

*

A spanyol területet magas drótkerítés választja el Marokkótól. Ezen a fiatalok (a spanyol tv híradó tanúsága szerint) gyakran átmásznak. G.

 

 

 

Oktatás

 

 

 

 

 

AZ ORSZÁGOS NŐKÉPZŐ-EGYESÜLET FŐZŐISKOLÁJA. A KONYHA.  Jelfy Gyula fényképe

Kép szöveg nélkül.

 

Veres Pálné (Beniczky Hermin) 1867. felhívással fordult a magyar nőkhöz, hogy egyesületi úton törekedjenek a hazai nőnevelést kezdetleges állapotából magasabb színvonalra emelni. A felhívás eredményeképp ugyanazon év májusban értekezletet tartottak Budapesten, mely határozattá emelte oly egyesület létrehozását, melynek célja a nőknek alaposabb és magasabb kiművelése és közhasznú ismeretek elsajátíttatása által az önfenntartásra is képesítés nyújtása. wiki

 

 

Az upsalai egyetem. Dr. Gopcsa László. (1907. 21. 419.) Akkor, mikor a tudós világ figyelme Linné Károly születésének kétszázados évfordulója alkalmából Upsala felé irányul — lelkem előtt megelevenedik Svédország képe, mely nemcsak természeti szépségeivel, de a kultúrában való előrehaladottságával is lebilincsel.

Az egyik svéd városban, Upsalában, melynek alig van több húszezer lakosánál, már 1477-ben volt tudományegyetem s itt tanított Linné Károly hírneves természettudós, kinek e hó 23-án az egész művelt világon ünnepelték születésének kétszáz éves emlékét. Az egyetem újonnan épült szép kör alakú épületben van elhelyezve, tágas tantermekkel, tanácskozó szobákkal és egy fényes aulával, melyben az ünnepségeket tartják. A falakat mindenütt díszes keretben olajfestményű arcképek díszítik, köztük a Linne-é s az úgynevezett brazíliai nagybácsié, ki temérdek vagyont hagyott az egyetemre. Az egyetem jótékony alapítványoknak annyira bővében van, hogy szükségleteit tudja fedezni, s nem szorul a svéd kormány támogatására semmiben. Általában gyakran és szívesen hallottam Svédországban mindenütt a közművelődés terén gyesek áldozatkészségét, mellyel aztán könnyen tudnak minden akadályt legyőzni. De az a jó öreg tisztviselő, ki a rektori irodából kalauzolt, azt is elmondta, hogy a több mint ezer hallgatónak csak a nyári félévben kedves az előadás, mert télen egész nap lámpa mellett kell dolgozniuk. Ennek ellenére is szép eredményeket érnek el úgy a teológiai, jogi, orvosi és bölcsészeti karon, mely utóbbi a természetes mennyiségtudományokra is kiterjed. Az egyetem régi épületében — mely a bolognai mintájára épült — a zoológiai múzeum van elhelyezve. Az új egyetem közvetlen szomszédjában hatalmas könyvtárban sokan dolgoznak a fehér sipkás «Studenter» közül, kiknek egyike úgy örvendett, mikor megtudta, hogy Alexander Petőfii hazájából való vagyok. A könyvtár mellett híres a kéziratgyűjtemény, köztük Luther és Melanchton kéziratai. Majd egy 1487-ből való upsalai misekönyv, ind és héber kéziratok külön szekrényekben őriztetnek.

Ha meggondoljuk, hogy e város alig két órára van Stockholmtól, hol szintén vannak főiskolák, úgy bámulnunk kell nemcsak azt, hogy a svéd területen két óra távolságra is tudnak virulni egyetemek, hanem azt is, hogy ilyen egyetemen a régi hagyományokat is tudják ápolni. Igen közel az egyetemhez gót ízléses szép nagy templomot csodálunk, melyben az egyetemet alapított érsek, de régi királyok hamvai is nyugszanak. Az egyetem közelében annak alapítója alussza örök álmát. Ez a kegyelet virraszt most is Svédországban, midőn ünnepli az upsalai egyetem legkiválóbb tanárának, Linnének, a hírneves természettudósnak születése napja kétszázados évfordulóját. De az upsalai egyetem ez alkalommal bizonyára gondolni fog Linné fiára is, ki ugyanezen az egyetemen apja tanszékén tanított s a ki Upsalában van eltemetve.

*

Uppsala (régebben Upsala) város Svédországban, Uppsala megye (svédül Uppsala län) székhelye. Az ország egyházi központja, 1164-óta az uppsalai érsek székvárosa. Lakosainak száma 130 000.

Uppsala Skandinávia legrégibb egyetemének székhelye is, melyet 1477-ben alapítottak. Carl Linné, az egyetem egyik híres tanára, hosszú ideig élt Uppsalában.

 

 

 

LORÁNTFFY ZSUZSANNA-EGYESÜLET DIAKONISSZÁI. Muraközy Ilona. (1907. 39. 787.) «Lorántffy Zsuzsanna-egyesület" 15 éve működik a fővárosban s neve eléggé ismeretes; mindamellett kevesen ismerik működésének egyes ágait, melyek közül egyik legnevezetesebb a diakonisszák képzése és munkálkodása az őket nevelő Diakonissza Otthonban, a poliklinikán és a magánápolásban. A református közönség nagy része ma is idegenkedve nézi a «református apácákat,» kik csak betegápolással foglalkoznak. Nem élnek apáca-életet, semmiféle fogadalmat nem tesznek, sem pedig a hozzájuk tartozókkal és

általában az emberekkel való érintkezéstől elzárva nincsenek jobban, mint amennyire a mindennapi rendes munka mindenkit elzár a nagyvilágtól. Ha alkalom kínálkozik, férjhez mehetnek; ha úgy találják, hogy nincs hivatásuk erre a pályára, kiléphetnek. Az egyesület háromévi próbaidő alatt kiképezteti a belépett növendékeket a betegápolásban; később, ha növekszik a diakonisszák létszáma, gyermekápolásban és mindenféle szeretetmunkában is. Most az ápoláson kívül még csak a háztartási munkákban szereznek gyakorlatot.

 

 

 

EBÉD A LORÁNTFFY ZSUZSANNA-EGYESÜLET ÉTKEZDÉJÉBEN

 

A betegápolás kétféle: magánápolás és kórházi ápolás. Az egyesület elvállalta, hogy a poliklinikát ellátja ápoló diakonisszákkal cserében azért, hogy minden próbatestvér megszerezhesse ott az ápolásban a kellő gyakorlatot. Két kórteremben, s újabban a műtőben is diakonisszák foglalkoznak, s ha többen lépnek be, az egész kórházban ők fogják a betegeket ápolni.

Reggel ½ 6-kor kelnek, rendbe szedik magukat s rögtön bemennek a betegekhez hőmérsékletüket megmérni, fölírni és a súlyosabb betegeknek a mosdásnál, reggelizésnél segíteni. A könnyebb betegek segítségükre vannak ebben a munkában. Visszamennek reggelihez, mely előtt együtt imádkoznak, s vallásos éneket énekelnek. Reggeli végeztével megvetik ágyukat és kitakarítják lakásukat. Amelyik éjjeli szolgálatban volt, — olyan mindig csak egy van, mert akkor a betegek is alusznak, csak a nagyon súlyos betegre kell ügyelni.

Az egyenruha jobban egymáshoz kapcsolja őket, fejleszti az összetartás érzését s a szeretetet egymás iránt. Az egyenruha, mely úgy megkülönbözteti őket másoktól, bizonyos méltóságot, s azzal önérzetet is ad nekik. Végűl pedig megvédi őket sok-sok támadástól és sérelemtől, melyeknek a nők mindig ki vannak téve.

 

 

A BUDAPESTI ÁLLAMI KISEGÍTŐ ISKOLA. (1907. 44. 885.) A gyengetehetségű gyermekek oktatására szolgáló budapesti állami kisegítő-iskola, mely eddig bérházban volt elhelyezve, a székes főváros által e célra ingyen átengedett területen (VIII. ker. Mosonyi-utca 6. szám alatt új intézeti épületet nyert. Régóta érzett hiányt pótol ez az intézmény közoktatásunkban, mert azokat a szerencsétlen gyengetehetségű gyermekeket részesíti lelkiállapotuknak megfelelő szakoktatásban, akik elmebeli és egyéb fogyatkozásokban szenvednek. A folyó tanévre 120 fővárosi gyengetehetségű gyermek nyert fölvételt ez iskolába. A kisegítő-iskola e gyermekekből, — fogyatékosságuk dacára is — hasznos, munkás polgárokat igyekszik nevelni. Az új intézeti épület az iskola humánus céljainak megfelelően, a gyógypedagógia követelményeinek legmesszebb menő kielégítésével ingyen orvosi rendeléssel, a tetőn elhelyezett napos és szellős játszótérrel, tágas udvarral, a gyermekek tisztálkodására berendezett záporfürdőkkel (zuhany), kézügyességi műhelyekkel  van berendezve. Az új épületet november hó 16-án a miniszter jelenlétében adják át ünnepélyesen a közhasználatnak.

 

 

A BUDAPESTI ÁLLAMI GYERMEK-MENHELY.  (1908. 13. 241. címlap)

Az országnak 17 menhelye van: a budapesti, ennek belső körében a debreceni, nagyváradi, gyulai, aradi, szegedi, kecskeméti, veszprémi menhelyek. A gyemekvédelem külső védelmi körét a rimaszombati, kassai, munkácsi, marosvásárhelyi, kolozsvári, temesvári, szabadkai, pécsi és szombathelyi menhelyek alkotják. A menhelyekben gondozott gyermekek száma meghaladta a huszonhét ezret, a gondozási költségek elérték az 5 millió koronát. Minden menhely egyenlő hatáskörben munkálkodik, a saját környezetében szervezi a telepeket, amelyekre a gyermeket kihelyezi, és ügyel arra, hogy az ily telepen ne csak jó nevelő szülő legyen, de legyen lelkiismeretes jó orvos is, jó iskola is és a község társadalma legjobbjai sorából alakított telepbizottság. Már is 338 ily telep van az országban. A 17 menhely között a legerősebb a budapesti, mely 7000 gyermeket gondoz, dacára annak, hogy a legtöbb vidéki menhelyet a budapesti menhely látja el a Budapesten felvételre jelentkező gyermek-állományból.

A budapesti menhelyet az állam Sándor István alapítványából és annak kamataiból építette fel. Ez a nagy magyar az 1793. évben Bécsben végrendeletet alkotott, melyben 5000 forintot hagyományozott egy „Pesten az ország közepén a szegény gyermekek számára, kiket a szüleik elhagyatak s talált gyermeknek neveztetnek, egy oly háznak felállítására, mely németektől Findlinghausnak neveztetik.”

 

 

 

A BUDAPESTI ÁLLAMI GYERMEKMENHELY. A KONYHA.

 

Az Üllői-út legeslegvégén, túl az Orci-út keresztezésén épült a budapesti állami gyermekmenhelynek új otthona. A gazdasági épület első emeletét a szállóosztály foglalja el; jobbra épült a sebészeti pavilon; szemközt a belgyógyászatnak kétemeletes hatalmas épülete. A gazdasági épület első emeletének jobb szárnyán azokat a gyermekeket helyezik el, akiket a budapesti menhely a vidéki menhelybe irányítani fog.

Azok a gyermekek, akik a budapesti menhely kötelékében maradnak, a gazdasági épület első emeletének bal szárnyában maradnak 3—4 napig, hogy amennyiben valamely fertőző kór bármelyiknél jelentkeznék, ezt a többi pavilonokba be ne hurcolják.

A gyermekek számára a menhely iskolát is rendezett be, melyben rendszeres elemi népoktatásban részesülnek. Van a menhelynek már külön kézi könyvtára is. Az iskoláztatás mellett élénken foglalkoznak a házi teendők körül is.

 

 

 

A BALATENENDRÉDI CSIPKEVERŐ ISKOLA. Kájel Endre. (1909. 11. 210.) Soha hírét sem hallották a faluban, de egy esztendei erős buzdítás után jelentkezeti 21 tanuló, akiknek száma később 50-re emelkedett. Az orsz. m. kir. iparművészeti iskola háziipari osztálya (Budapest, VIII. Pál-u. 2.) adott gombostűt, cérnát, orsót, párnát, tanítónőt, ingyen. Az alapmintákat megcsinálták egykettőre, két hét múlva már csipke készült. A gyors haladás a nép nagy tanulékonysága mellett is főként Stöckl Vilma úrhölgy érdeme, a csipkés kisasszonyé, akinek tökéletes szakértelme és a növendékekkel való finom bánásmódja tette elérhetővé a sikert. Nemcsak mint kereseti forrás, hanem mint művészi szép magában is hódít a csipke, melynek tanulására a szomszéd falukból, sőt szomszéd vármegyékből is (Veszprém —Zala) jöttek a növendékek. Három vagy négy év alatt kiszorítottuk a sok hitvány külföldi csipkét, s pár év múlva elindulhatunk vele meghódítani a világot, amely már úgyis meghajtotta zászlaját a magyar iparművészet előtt a milánói kiállításon.

 

 

 

 

EGY ÚJ LEÁNYISKOLA A FŐVÁROSBAN. Baár János és Madas Károly alapítványából (1908. 24. 494.)  A képzelhető legszebb helyen, a budai vár keleti oldalán, gróf Lónyay Elemérné Stefánia kir. hercegnő villájában nyílt meg a múlt évben az a református felsőbb leányiskola és bennlakással kapcsolatos nevelőintézet. Néhai Baár János és Madas Károly alapítványából létesítettek.

Az intézetnek most öt osztálya van, kiváló tanerők vezetése alatt. A tanítás teljesen egyéni, vagyis minden egyes gyermek tanítását szellemi és fizikai képességéhez arányítják. Ez annál inkább lehetséges, mert az intézetbe csak korlátolt számú növendéket, — jelenleg legfeljebb 20—24 leánykát - vesznek fel. így annál jobban elérhetik a célt: művelt, vallásos, vidám, munkás és öntudatos leányok nevelését. A tanítás a felsőbb leányiskolák tanterve szerint folyik s a köteles tantárgyakon kívül módot nyújtanak a leányoknak művészi tanulmányokra s idegen nyelvek alapos megtanulására is. A leányok egészségére különös gondot fordítanak: az intézet tiszta, friss levegője, a korcsolyázó és teniszpályák, a gondos test-ápolás arra szolgálnak, hogy a kis leányok ne csak szellemileg, de testileg is mennél jobban fejlődjenek. Az intézetre vonatkozólag felvilágosításokkal szolgál az érdeklődőknek Fráter Eszter igazgatónő (II. Albrechtul 26.)

 

 

A BUDAPESTI SZENT ANGELINA GÖRÖG-KELETI SZERB LEÁNYNEVELŐ-INTÉZET. (1909. 29. 608.) Tíz év előtt alakult fővárosunkban Jovanovics Istvánná szül, Dungyerszky Olga kezdeményezésére a Szent Angelina görög-keleti szerb női közművelődési egylet. Abból a célból, hogy boldogult Erzsébet királynénk dicső emlékére Budapesten görög-keleti szerb leánynevelő-intézetet alapítson és tartson fenn. Az intézettel, mint leány-otthonnal előmozdítják azoknak a szerb leányoknak a kiképzését, akik a fővárosi közép vagy felső iskolákban tanulnak. Alapszabályai értelmében ez a legújabb fővárosi nevelő-intézet növendékeit a görög-keleti szerb egyház tanai és a szerb család szokásai szerint nevelik, alapos oktatásban részesítve őket a szerb, magyar, német és francia, esetleg még az angol nyelvben is. A zenében, továbbá mind azokban a hasznos tudnivalókban, melyekre művelt nőnek szüksége van. A cél, melyet az intézet kitűzött, az, hogy a növendékek derék, szerény, művelt asszonyokká és szorgalmas gazdasszonyokká váljanak, hogy életükben megelégedettek és szerencsések lehessenek, hogy tisztességesen meg tudják keresni kenyerüket.

Dungyerszky Lázár nagybirtokos 1904-ben százezer koronát adományozott az intézet alapítására. Nagy alapítványát ezzel indokolta kísérő levelében, melyet leányának, Jovanovics Istvánnénak, a Szent Angelina nőegylet derék elnöknőjének irt: «Tapasztaltam hosszú életemben saját magam és láttam sok más embernél is, hogy a derék asszony az embernek a legnagyobb kincse. Az értelmes anya a gyermekek legnagyobb szerencséje, a derék asszony és a jó anya együttvéve azon szilárd alapkő, melyen a háznak és a családnak a fenntartása és felvirágozása nyugszik.»

Bogdanovics Lucián, az akkori budai görögkeleti püspök elfogadta a leánynevelő-intézet védnökségét, s maga is ezer koronás adománnyal gyarapította alaptőkéjét. Brankovics György szerb pátriárka az ifjú nevelőintézet fővédnökségére vállalkozott, sőt a pesti görög-keleti szerb egyházközség Váci utcai házában az intézet részére ideiglenes helyiséget bérelt évi 3200 koronáért.

A magyar nyelvre az intézetben lakó, de nyilvános iskolákba nem járó növendékeket Alkér Róza tanárnő tanítja. A svéd tornát egy svéd származású tanárnő, Hultenberg Tora gyakorolja. A Szent Angelina nőegyletnek az 1908. évben 225 nőtagja volt, akik dicséretreméltó buzgósággal működtek közre az intézet felvirágoztatásán. A nőegylet főtitkára kezdettől fogva Popovics V. István udvari tanácsos, a budapesti Tökölyánum* igazgatója, a ki a nevelőintézet hazafias működését is irányítja. A most elmúlt tanévben az intézetben húsz növendék volt, köztük négy leányka Szerbiából, nyolc Horvát-Szlavon országból, akik buzgón tanulták a magyar nyelvet. —PP-~~

 

*Tököly-Popovics Száva (1761–1842) alapítványaként a pesti egyetemen tanuló szerb fiúhallgatók számára létrejött nevelőintézet 1838-ban létesült. wiki

 

 

 

Egyház

 

 

POLL HUGÓ. P. G. (1907. 10. 181. címlap) A MODERN FESTŐ irányzatok egyik jeles képviselőjének, Poll Hugónak összegyűjtött műövéit mutatja be a Műcsarnok. Nincsenek ugyan egyesítve benne Poll összes eddigi művei, de már e 208 műtárgyból álló anyag is hű tükre a művész mesteri tudásának, kiváló tehetségének. Poll Hugó 1867-ben született Budapesten, művészi tanulmányait Münchenben 1886-ban kezdte meg, később rövid ideig Hollósy Simonnál dolgozott. Alig rázta le magáról az iskola porát, átköltözött Parisba, a hol a francia iskola alapos képzettséget nyújt a helyes rajztudás elsajátításában. Paris pezsgő művészi élete, melynek levegőjét 11 éven át szívta, nagyobb alkotásokra sarkalta Poll becsvágyát. 1898-ban elhagyta Parist, hazaköltözött Budapestre.

Az 1903-iki tavaszi kiállításon nyerte első kitüntetését, a társulati nagydíjat „Hazatérés a búcsúról” című képével. A párisi Szalonban is kitüntetést kapott, Berlinben pedig 1904-ben kis aranyérmet.

 

 

 

POLL HUGÓ FESTMÉNYEINEK KIÁLLÍTÁSÁBÓL. KÖRMENET

 

Pollnak több jeles alkotása van a Szépművészeti Múzeum termeiben is kifüggesztve. Eleinte az olajfestés híve volt, később azonban, mikor a párisi pasztell-festők kiállításai fölfedték előtte a pasztell-festés titkait, letette az ecsetet. Legjobb műveit ezután pasztellben festi, mely technikának ma már valóságos mestere. A magyar színes népviseletek, meleg hangulatú tájak ösztönözték e nálunk alig művelt festés-mód gyakorlására. A balatoni vidék szín-gazdag tájait, parasztjait, halászait egymás után örökíti meg. E művei majdnem mind külföldre vándorolnak. A hangulatok iránti vágya két évvel ezelőtt az Adriai tengerre csalta. Ezt a napsugárban ragyogó vidéket az Isten valósággal a pasztell-festőknek teremtette. Innen került össze mostani kiállításának háromnegyed része. A lagúnák színes vitorlásai, napbarnított arcú halászai adják legtöbb képe tárgyát. Chioggia halászfalu minden zugát, ácstelepét, halászházait, kopott udvarait megörökítette.

*

Poll Hugó (Pest, 1867. november 15. – Budapest, 1931. július 11.)

 

 

 

 

 

 

 

NAGYHETI ÁJTATOSKODÓK AZ ÚJ JÓZSEFVÁROSI KÁLVÁRIÁNÁL.

Kép szöveg nélkül

 

 

 

 RÓMAI TEMPLOMOK. (1909.5. 90.) A Santa Mária degli Angeli.  Elém sötétlenek a romok, Diocletianus termáinak megmaradt falai. Őket a napfény sem fényesíti meg. Merően és komoran állnak szomorú emlékei a múltnak, a letűnt hatalomnak és gazdagságnak. Róma azon korszakának, amikor még, talán utolsó erejét összeszedve, nagyot tudott alkotni. A Diocletianus termái a legjobbak voltak Róma termái között. A harmadik század végén kezdték építeni, s hogy mekkora munkaerőre lehetett szükség e falak fölemeléséhez s az egész óriás építmény feldíszítéséhez, jellemző az a történelmi adat, hogy 40 000 keresztényt ítéltek kényszermunkára, aki mind a termák építésén dolgozott.

Michelangelo, csak ő volt méltó arra, hogy e nagynevű épület helyére templomot emeljen. Negyedik Pius kívánta és ő — akkor már aggastyán -- talán egy végső nagy felbuzdulással fogott a munkához.

A karthauziak, akiknek kolostorához kellett e templom, a tizennyolcadik században az egészet átalakíttatták Vanvitellivel. Korrigálták Michelangelot, hogy a védszentjüknek külön kápolnát emelhessenek benne. Vanvitelli annyit rontott a gyönyörű templomon, a mennyit épen lehetett. A Michelangelo egyetlen óriási templom hajójából kereszthajót csináltak, hogy a görög kereszt rajza kijöjjön. Új oszlopokat emeltek téglából és stukkóból, aminek folytán az antik oszlopokat be kellett mázolni. (Szerencsére a mázolást újabban lekaparták.) A talajt fölemelték és így az oszlopok két méternyire a föld alá jutottak.

Michelangelo óriási terme mégis itt áll hatalmas boltíveivel. Mégis az ő keze nyomát érzi az ember a gyönyörű márványpilléreken, az ő nagy gondolatát, ha az ember megáll egy oszlop tövében, és végig öleli tekintetével ezt a gigászi architektúrát. A San Pietro talán pompásabb, de ami benne szépség és tiszta stílus, azt innen kapta, mint a hogy Michelangelo soha többé nem tudott szabadulni ennek nagy harmóniájától.

*

A templom IV. Piusz pápa személyes emlékműve, sírja a templom apszisában van. A Santa Maria degli Angeli-ben Michelangelo – a fennmaradt ókori épület célszerű átalakításával – példa nélkül álló építészeti tereket hozott létre, aminek kevés előzménye volt és nem voltak követői. wiki

 

 

 

AZ EGRI BÚCSÚ.  Sz. – Zs. (1909. 39. 818.) Vasárnap elzarándokoltunk az egri búcsúra. Zászló alatt mentünk. Egy tüzes, lobogó magyar lélek szárnya csapkodott fölöttünk és gyújtogatta forró színeivel a mi szívünket is: a Bercik Árpád magyar poéta-lelke. Ő verbuvált itt Budapesten írókat, művészeket, fotográfusokat az egri búcsúra, hogy elzarándokolván Dobó István, meg Dobó Katica városába, a szívünk, meg a szemünk megfürödjék a magyar élet meleg hullámaiban. Bercik Árpád azért is a reputációjával állt jót, hogy az eső se fogja megrontani a gyönyörűségünket

Úgy hétköznapon igen csöndes, bágyadt életű város Eger. Hogy duplán is rezidencia: Heves vármegyéé, meg az egri érsek ő eminenciájáé. Nem igen látszik meg rajta. Hullámos szintű, aszfaltos, keskeny utcáin gyöngén lüktet az élet. A vasútja is a félig-meddig vicinális szárnyvonal. Pedig maga a város elég mutatós. A fekvése, zöld hegyek mély völgyében, amelyet sekély vizű patakok szelnek, festői. Az épületei: a székesegyház, az érseki palota, a líceum, a megyeháza, meg még egy sereg, a legtöbb a barokk finom díszében — nagyon érdemesek a megtekintésre.

A szerviták búcsúja, vagy a hogyan mondták: a «servitai búcsú», ezt a szép keretet huszonnégy órára meg is töltötte egy mozgalmas élet igen érdekes tartalmával. A hegyek mögül, meg a síkról, hevesi és borsodi falvakból már szombaton megindultak kisebb-nagyobb énekes, imádkozó csapatok, szentképes zászlóval, koszorús feszülettel, fátyol¬ sátras Mária-szobrokkal Eger felé.

Mikor a búcsús menet lefelé hömpölygött a székesegyház felé, megkapó látvány volt a zengő embertömeg maga fölött a virágos feszületek és zászlók lengő csapatával. A búcsún volt vagy hatezer asszony: a mi szoknyában a legalsó hangon is jelent vagy hatvan ezret. Mert talán akadt olyan szegény hajadon vagy menyecske is, aki nem vehetett magára többet hatnál-hétnél: de kipótolták azok, a kiken tizenöt is rengett.

*

Berczik Árpád (Temesvár, 1842. július 8. – Budapest, 1919. július 16.) magyar novellista, színműíró, MTA tag (levelező: 1888, rendes: 1907, tiszteleti: 1916).

Legnagyobb sikerét a Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza szerelméről szóló Himfy dalai (1898) című színművével aratta.

 

 

 

A TEMPLOMOK HAZÁJÁBÓL. Bertha Sándor.  (1909. 50. 1040.) Ha  az ember nálunk csak arra a nagyon feszes viszonyra gondol, melyben a francia köztársaság a katolicizmussal ma él, úgy alig találhatja hihetőnek, hogy Franciaország valaha az egyház legidősebb leányai elnevezését viselte. De menjen csak Normandiába, a Calvados-megye székvárosába, Caen-ba, s attól északra a manche-i tengerig. Oly templomokat fog ott látni,, melyek az említett körülírást fényesen igazolják. Oly nagyszabású, nemes stílusú, faragott kőépítmények azok, melyek egyrészt fennen hirdetik az ottani lakosság áldozatkész vallásosságát, másrészt pedig mint az építészet valóságos remekei, megérdemlik, hogy hozzájuk ezen művészet művelői és barátai megbámulásuk és tanulmányozásuk céljából minél sűrűbben elzarándokoljanak.

Nem kevesebb, mint vagy tíz templomról lehetne még említést tenni Caen-ban, de a vidék jellemzése tekintetéből szükségesebb a kis helységek egyházai ismertetésére térni át.

 

 

 

A TEMPLOMOK HAZÁJÁBÓL A LION SUR MER-I TEMPLOM

 

Duistreham-tól Delivrande-ig mintegy tíz kilométer távolságban még a következő szép templomok adnak művészeti jelleget az illető faluknak:

A hermanville-i részben román stílusú templom. Ebben a XIII. századból származó, rendkívüli könnyedségű szentély érdemel tüzetesebb megtekintést. A lion-sur-mer-i templom a XIV. századból reánk maradt szép üvegfestményeivel. A templomot a múlt század hetvenes éveiben építtették. Tornya nincs, de van helyette egy a templomtól külön álló s a XII. vagy XIII. században emelt őrtorony. A langrunei-i templom a XIII. században épült. Homlokzata közepéről igen szép torony emelkedik ki, mely a második emeletig nyílt, s melyet egy áttört kőpiramis tetéz. Kissé észak-nyugatra Delivrande-tól fekszik Berniéres-sur-mer. Temploma 67 méter magas tornyával, melyet kecses, csúcsíves ablakok díszítenek, s mely gyönyörű kőpiramisba csúcsosodik, valamint megnyerő bejáratával, valóságos meglepetést szerez az utasnak az öt¬ hatszáz lakosú község közepén. Főhajója a XI. és XII. században épült, míg a szentély hihetőleg csak egy századdal később fejeztetett be. Az oszlopfők úgy itt, mint Langrune-ben igen előkelőek.

 

 

 

Színház

 

 

 

 

 

A SASFIÓK. Rostand drámája a Magyar Színházban. Palágyi Lajos.  (1908. 18. 364..) Rostand a francia nemzet világhódító törekvéseit dicsőíti. Érezzük ugyan, hogy a szerző a hódító dicsőség hirdetése közben megfeledkezik a nagy fény árnyairól, megfeledkezik arról, hogy a mily nagy diadalokat szerzett Bonaparte a franciáknak, oly nagy bukást szerzett utóbb számukra. Ki vehetné rossz néven a bonapartista hevületben lobogó költőtől, aki mint romantikus, s mint Hugó Viktor követője különben is a rendkívülinek, a szertelennek kedvelője, hogy erről megfeledkezik. Drámai szempontból is súlyos következményekkel járt e határtalan hevület. Ugyanis minél inkább dicső szerepe jut a műben egy rajta kívül álló alaknak, annál kisebb jelentőségűvé zsugorodik össze a dráma aktív hőse. A nagy sas mellett eltörpül a kis sasfiók, akit pedig tragikus hősül szemelt ki a költő. S igazán emberfölötti vállalkozás e sajnálatra méltó, vergődő, beteges gyermek-ifjúból tragikus hőst faragni. Hat felvonáson keresztül vívódik a közönség szemei előtt. Majd akar, majd ismét nem akar atyja trónjára lépni.

Érezte a költő, hogy a reichstadti herceg passzív alakja nem alkalmas drámai hősnek, ezért állította be a műbe az egyszerű gránátosnak, Flambeaunak, szerepét. Ez a romantikus alak típusa kíván lenni a Napóleonért lelkesülő közvitéznek. Hihetetlen szenvedéseken, csatákon, viszontagságokon ment keresztül, de hű maradt Napóleonhoz s egy ura, egy istene: Napóleon. A schönbrunni kastélyba inasként lopódzik, hogy dicső ura fiát kiszabadítsa. Meg is szökik vele, s ha már a nagy sasért nem halhatott meg, a kis sasfiókért szenved halált. Mikor látja, hogy a szökés kudarccal végződik, megöli magát. Van ebben az alakban valami a Cyrano gascognei legényeiből, — merész, ötletes, virtusos; igazi Rostand-alak. Különben abból a családból való, amelynek számos változatát idősb Dumas, Hugó Viktor s még sok más francia romantikus örökítette meg. Ez ama család, melynek őse Cervantes Don Quihote-ja. S annál jelentékenyebb szerepe jut Flambeaunak  a drámában, minél passzívabb magának a hősnek jelleme. Sőt mondhatjuk, hogy ez alak mellett a sasfiók elhalványul.

Művészi módon festette Rostand a bécsi udvar fényét, henyeségét, puhaságát. Sok helyütt gyilkos gúnnyal illeti ez enervált s cselszövő udvari életet. Itt-ott csak torzképet nyújt. A mű fordítóját, Ábrányi Emilt szinte fölösleges dicsérnünk. Az ő fordítása amellett, hogy híven szólaltatja meg az eredeti költőt, mindig egyéni s költői. A rendezést Márkus László végezte kiváló értelemmel. A színház sokat áldozott a nagyszabású vállalkozás érdekében. A szereplők közül kivált Törzs a sasfiók és Csortos Flambeau szerepében

*

Csortos Gyula (teljes nevén: Csortos Gyula József, Munkács, 1883. március 8. – Budapest, Erzsébetváros, 1945. augusztus 1.) Több néma és hangos filmben szerepelt.

 

 

 

TÉLI REGE. K. I. (1908. 19. 384.) Goldmark Károly új operája. Szövegét Shakespeare nyomán írta: Willner A. U., fordította Dóczi Lajos. Bemutatta a Magyar Királyi Opera 1908. április 30-án.

 

Goldmarknak legkimagaslóbb, igazi mesterműve kétségkívül a «Sába királynője». Igazságtalanság volna ehhez mérni a jó harminc évvel újabbat, a «Téli regét». Nem mintha az újdonság akkor nem állná meg helyét, hanem azért, mert — a számtan elemi törvényei szerint is, — csak egynemű mennyiségeket lehet összehasonlítani. A két dalmű hősei, cselekménye, színhelye és gondolatvilága pedig egyáltalában nagyon eltérnek egymástól. Király, királyi leány, ünnepi felvonulás mind a kettőben van ugyan, de ez csak külsőség.

A Téli regét, a Nemzeti Színházban most folyó Shakespeare-ciklusból kimaradt darabot — az olvasó bizonyára ismeri, operaszöveggé átalakítva. Csak utolsó, ötödik felvonása maradt úgyszólván érintetlenül; az első kettőt, valamint a második kettőt is, egy-egy felvonássá húzta össze Willner. Más operaszövegeit súlyos megrovás érte, de aki most igazán ügyes, mindenesetre elfogadható munkát végzett.

 

 

 

GOLDMARK KÁROLY «TÉLI REGE» CZÍMÜ OPERÁJÁNAK ELŐADÁSA AZ OPERAHÁZBAN. Részlet a III. felvonásból. Kossak fényképe

 

Téli rege zenéje, ha többé nem is lángelmére valló, de imponáló tehetségnek, s a mai nagyigényű kor teljes tudásának érett, zamatos gyümölcse. Kezdve a kissé darabos és érzelgős, de mégis megragadó megnyitón, a barátkozó királyok, a megjelenő Hermioné, a gyanút elszenvedő Polixenész tépelődése («Ó ember-sors«), a hajósok alkonyi dala, a királyné altatója és az elvakult férj ellen nemes védekezése („Mit ér az évek benső, hű szerelme”); a II. felvonás szinte egészen, főleg a bájos tánczene. A II. felvonás kezdő gyászhangjai, Leontész apai szívének ösztönszerű megnyilatkozása, a kriptajelenet egymást érő megindító s megrázó mozzanatai. Megannyi szebbnél-szebb, szívhez szóló és eredeti, a pásztori felvonásban csodálatos üdeségével is ható, művészi zenei részlet. Tele wagneri merész átmenetekkel, de a wagneri vezérmotívum-elv nélkül, egyben dallamos, kifejező és modern. Bámulatos, hogy ennyi szépnek teremtéséhez 75 éves korában fogott hozzá a ma is teljes szellemi erejének birtokában levő, galamb-fehér hajú Goldmark.

*

Magyar zeneszerző (1830-1915). Zsidó származású, német anyanyelvű, magyar–osztrák zeneszerző, hegedűművész és zenepedagógus. A Sába királynője a legismertebb operája

 

 

 

IBSEN A NEMZETI SZÍNHÁZBAN. A társadalom támaszai. Palágyi Lajos.

(1908. 40. 810.) A «Nemzeti Színház» új igazgatósága az előre bejelentett Ibsen-kultuszt a hírneves norvég Írónak «A társadalom támaszai» című négy felvonásos társadalmi színművével kezdte meg. Ez a mű azért alkalmas arra, hogy Ibsent a mi színpadunkon is megkedveltesse, mert benne aránylag kevés az excentrikus vonás, s nem ad fel a nézőközönségnek szimbolikus rejtvényeket. Míg Ibsen számos művében az egész drámai cselekmény a múltba helyeződik s a színpadra már csak a lezajlott események utóhangulatai és utóelmélkedései jutnak: addig ebben a drámában maradt cselekmény a színpad számára is. Közönségünk tehát valódi színművet kap, s nemcsak szociológiai elmefuttatást borús skandináv hangulatokkal. De még más okból is alkalmas e mű arra, hogy a polgári igényeket kielégítse. Híven ahhoz a jelszóhoz, hogy „aki sokat hoz, mindenkinek juttat valamit”, Ibsen ebben a munkában egyaránt igyekszik kielégíteni úgy a «moderneket», mint az «ósdiakat». A radikális szabadgondolkodóknak, akik a papos erkölcsök ellenfelei, tetszhetik a kisváros ál-erénye s álszenteskedése ellen való hadakozás. A tisztes polgárságnak meg tetszhetik, hogy a műben végül mégis csak a polgári erkölcs arat diadalt. Akik a mai társadalmat korhadtnak s hazugságokon épülőnek hirdetik, élvezhetik, miképp támadja Ibsen e társadalom oszlopait. Akik pedig azt vallják, hogy e társadalom alapjain kell tovább építeni, elismeréssel adózhatnak az Írónak, hogy művében végül mégis csak azt mutatja, mint javulnak meg a korhadt oszlopok.

Ibsen e művében is művészi realizmussal festi a kisvárosi társadalom múlt századbeli viszonyait s bár túlságos jelentőséget tulajdonít a norvég «Krahwinkel»* eseményeinek és szereplőinek, kétségtelen, hogy alakjait néhány vonással jellegzetesen világítja meg. Művésze a sokat sejtető, szimbolikus megvilágításoknak, ezért látszanak alakjai gyakran mélyebb értelműeknek, mint a milyenek. Közönségünk rokonszenves érdeklődéssel fogadta a művet, amelyet Lázár Béla fordított magyarra. A művészek közül Gál, Odry, Pethes, — továbbá Fáy, Alszeghy és Csillag jutottak hálásabb szerepekhez. A rendezés dicséretes. Szép haladást mutat az «Ibsen-styl» felé.

 

A darab eredeti cím: Samfundets støtter.  Eredeti megjelenés éve: 1877.

 

Krähwinkel ist ein Ortsname, der ohne Bezug auf einen der konkreten Orte dieses Namens redensartlich für kleinstädtische, spießbürgerliche Beschränktheit.

 

 

 

Veszprém új színháza (1909. 5. 88.) Veszprém intelligens, lelkes társadalma fényes ünnepélyt tartott múlt vasárnap, a múzsákhoz valóban méltó új színház felavatási matinéja alkalmával. Ez a palota a magyar építőművészet újabb jelentékeny műve, és épen azon a téren, a melyen eddig annyi mellőzésnek volt kitéve. Ez egyik legnagyobb érdeme a város lelkes színpártoló egyletének, amely kitartó munkával és nagy áldozattal valósította meg a gyönyörű törekvést.

A királygyakorlatok alatt összesereglett előkelőségek, a külföldi attasék, az ott megfordult szakértők és kiránduló építészek egyhangúan a mostani külföldi színházak között is az egyik legmodernebb és legművésziesebb alkotásnak mondták.

Külsején meglepő a rendkívüli nemes egyszerűség és a sablonoktól teljesen eltérő szép magyaros részek díszítése. A nézőtér még érdekesebb bájos egyszerűségével és üde eredetiségével. A gyönyörű ablakok, és csillárok hatását a veszprémi hölgyek remek hímzései még intimebbé teszik. A családok ugyanis maguk hímezték a páholyaik részére szolgáló ünnepi páholyterítőket, mintegy azt jelképezvén, hogy a mű megalkotásában a hölgyek is részt kívántak, hogy a farsang fényes báljai alatt annál több örömmel és büszkeséggel tarthassák magukénak a szépségükhöz méltó palotát. A színházat Medgyaszay István műépítész tervezte.

 

 

Hermann Ábel: KIS KIRÁLYOK. A Nemzeti Színház bemutatója. (1909. 40. 833.)  Palágyi Lajos. Nem hisszük, hogy e darab bemutatása kezdeményező lépés lenne, amely után a párisi pikantériák nagyobb mérvű meghonosítása következnék. Csak egy incidensnek tekintjük a bemutatást, csak egy kísérletnek, amelynek célja a színház részére minél nagyobb bevételeket biztosítani. S mihelyt a színház meggyőződik arról, hogy e cél ily módon el nem érhető, kétségtelenül ismét azt a természetes utat fogja keresni, amely az ország első színházához méltó.

A Parisban élő trónkövetelők, királynők, száműzött köztársasági elnökök kétes életét előtte már számosan írták meg jellemzőbben. Félvilági nők szerelmi kalandjairól is íródott elég sok nevettetőbb párisi bohózat. Az sem új, hogy a kétféle világ, a kétes külföldi uralkodók ügyei, s a kétes félvilági szerelmek együvé szövődnek. A társadalmi környezet s a benne előforduló gyanús ügyek és léha szeretkezések tehát semmiképpen sem mondhatók eredetieknek. Már valamivel újabb a szerző abbeli ötlete, hogy e műben nem a férfiak ostromolják a nőket ajánlataikkal, hanem a nők a férfiakat. De ez is mily természetellenes ötlet, s mily mélységes lelki züllöttség jele. Ugyanaz a pikáns ötlet másodszori előadásban már érzékies hatást sem gyakorol. Annál természetesebb ez, mert a jelenetek, amelyekben a két nő az ifjút ostromolja, végtelen hosszúra nyúlnak. Azért nyúlnak hosszúra, hogy az érzéki hatás minél tovább tartson. A szerző épp az ellenkezőt érte el. Teljesen kifárasztotta nézőit, s vigasztalan unalommal töltötte meg lelkűket. A jobbféle szalonvígjátékok finomságát unalom, az alantabb bohózatok kacaját a perverzitás visszataszító tudata váltotta fel.

A színészek nehéz helyzetben voltak. Egyrészt érzéki hatásokra kellett törekedniük, másrészt a Nemzeti Színház hagyományai szerint diszkréteknek kellett lenniük. A kényes helyzetben kiválóan állottá meg helyét Csillag Teréz. Pikáns is volt, finom is. Mellette Paulay Erzsébet érdemel dicséretet.

 

 

 

Mozi (villamos színház)

 

 

 

ÚJ NÉPSZÍNHÁZAK. Zuboly. (1907. 10. 187.) Budapest életében megszívlelést érdemel az újabb szociális jelenség, mely a villamos színházak nyomán keletkezett. Pár év előtt ennek a nemrégiben általánossá vált intézménynek még a neve sem volt kialakulva. Nevezték kinematográfnak, projektográfnak, mozgóképeknek s még vagy nyolcféle néven az új vállalatot, amíg megkapta végre a villamos színház nevet. A mozgókép kezdetben az úri- és előkelő osztályok számára való látványosságul szolgált. A fővárosi Uránia színház alapítása is ebből a tendenciából történt, s azóta szép sikerrel szolgálja ezt a törekvést. A legalsóbb néposztályok számára az Uránia azonban aránylag drága árai miatt megközelíthetetlen maradt továbbra is, de az esti 7-től 10-íg tartó előadási idő sem kedvezett a szegény sorsúak életviszonyainak. A munkából élő és a nehéz testi munkában kifáradt embernek ez az idő alvásra való, és családja köréhen való tartózkodásra. A városligeti villamos színházak téli beköltözésével, tavaly óta egyre nő ebben a vállalatban is a konkurencia, úgy, hogy Budapestnek nincs ma olyan forgalmasabb utcája, hol legalább három-négy villamos színház ne hívogatná a járókelőt. Az Üllői-úton, a Ferencz-körúton, az Aréna-úton és a Kerepesi-út külső sarkán levő villamos színházak műsorában fellelhető például az irányzatosság, mely a proletariátus gondolkodását ma egészben áthatja. A képtémák nagyobb része azt az ellentétet mutatja be, mely a szegény ember élete és a gazdagoké között meg van. A négyszögű fehér lepelre vetített kép ilyen formán izgató vezércikké válik, mely nemcsak a szemnek, hanem a szívnek és az agynak is anyagot ad a vele való foglalkozásra. A napilapok rendőri krónikáinak nemzetközi tipikus esetei; az előkelő áruházakból való lopás, a tapasztalatlan lányok elcsábítása, a nyomor útjára került megtagadottaknak a züllése mind olyan témák, melyeket összefüggő képsorozatba foglalva, a villam-színmű kompozíciójának igényeihez mérten érthető célzattal mutat be a villam-színház a maga publikumának. Az új népszínházaknak immár százakra növekedett tömegében idő kérdése csupán, hogy ez a program, mely tendenciákkal tör előre és tendenciózus esetektől illetődik, megkapja a maga végleges és állandó jellemét.

Még gyorsabb tempóban fog kialakulni az új népszínházak szociális programja, ha a vállalkozók áruikat majd első kézből, a leendő Budapesti főtelepről és nem Berlinből, Parisból, Bécsből, másod-, harmad kézen át szerezhetik be. A négyszögű fehér lepelre hatalmas forgalmú, előkelő üzletet vetít a villámszóró gépezet, mely bevilágítja azt az úrinőt is, kit az imént értek a segédek tetten, mikor az elemelt portékával távozni akart. Az üzlettulajdonos feljelentésére a rendőrség természetesen letartóztatta az úrinőt, s a képen azt a jelenetet látjuk, mikor a rendőrkapitány az esetről jegyzőkönyvet készül felvenni.

A villamosságot fejlesztő gép ráteríti fényét a hatalmas lepelre, mely Budapest művészeti palotái között egy eddig soha nem látott színházi közönségnek tolmácsolja képletes nyelven a maga három méter hosszú s két méter széles vászondarabján a legújabb keletű népszínműveket.

*

A magyar mozi szó Heltai Jenőtől származik, a nehézkes mozgófénykép szó átalakításával.

 

 

 

Színészek

 

 

 

 

TAKÁTS MIHÁLY JUBILEUMÁHOZ. K. I.  (1908. 39. 790.) A magyar énekművészet büszkeségét ünneplik most a budapesti operaházban: Takáts Mihályt, akinek negyedszázaddal ezelőtt legelső ízben jelent meg a színlapon a neve. Akkoriban kezdődött a budapesti Nemzeti Színházban az operaelőadások utolsó esztendeje; csak egy évre rá készült el az operaház.

21. születésnapjáig nem is sejtette, hogy a papi reverendát csakhamar fölcseréli a legfényesebb, legtarkább jelmezekkel. A nagybányai születésű nagyváradi teológust még főnökei beszélték rá a művészpályára, olyan erőteljes és szép volt az énekhangja. Ki győzné mind a 90 jelentősebb szerepét felsorolni? A fődolog az, hogy még a hasonló alakokat is más-más vonások segítségével külön, erősen határolt jellemekül, egyénítve mutatja be ez az istenáldotta művész. Pedig egyet sem említettünk föl ama három tucat jelentős szerep közül, amelyeket magyar szerzők műveiben játszott.

 

 

 

TAKÁTS MIHÁLY.

 

Nagy érdeme Takátsnak az is, hogy az érthető tolmácsolás érdekében gyökeresen átjavítja szerepeinek szövegét. Sem magyar zeneszerzőink, sem az idegen nyelvű szövegek magyar fordítói, nem fordítanak kellő művészi gondot arra, hogy a szöveg és a zene frazeológiáját, a kiemelni való és a hangsúlytalan elemek arányát, egyenlően, megegyezően alakítsák. Az is megtörtént eredeti magyar dalműben, hogy Takáts a szöveget, a versek értelmét drámai igazsággal, teljesen összetörte a dallam úgynevezett vonalszépségét; a közönség lebilincselve, megindultan hallgatta. Észre sem véve, hogy ária, hogy kerek dallam szakad foszlányokra a más beosztású szöveg össze-roppantott vázáról. A hibásan dolgozó zeneszerző pedig kétségbeesve hallgatta, hogy az ő édes dallama milyen formátlanná lett, sőt, hogy a közönség észre sem vette a melódia létezését! Ez az eset nagyon tanulságos; elvi jelentőségű.

Az ilyen, wagneri értelemben remek énekest meghívták a Wagner alapította mintaszínház átszellemült előadásaihoz, Bayreuthba. A «Tannhauser> bemutatásakor történt, 1894-ben; de a nálunk mindig megcsodált Wolframja helyett, zömök alakja miatt, be kellett érnie művészünknek a dalverseny egyik mellékalakjával.

 

Takáts Mihály (1861— 1913)

 

 

 

 

MARKOVICS ILKA hetven éves. (1909. 8. 153.)  A fényes hanggal megáldott és nagytehetségű leány korán kész énekesnő volt: a pesti Nemzeti Színházban. Olyan kellemes meglepetést kellett, hogy az intendáns azonnal szerződtette. A döntő siker, mely a magyar művészetnek nagy nyereséget s a bájos hajadonnak a diadalok beláthatatlan hosszú láncolatát jelentette. Hollósy Kornélia oldalán jelent meg, akinek ragyogó művészi erényei mellett pedig bárki is könnyen árnyékban maradhatott. Markovics Ilka olyan elismert elsőrangú énekes lett, hogy a bécsi udvari opera meghívta vendégjátékra.

*

Markovits Ilka. (Pest, 1839. dec. 24.–Cirák, 1915. nov. 18.): énekesnő (koloratúrszoprán). Aradon tanult, ahol anyja, Schmied Lujza neves műkedvelő énekesnő foglalkozott vele.

 

 

 

 

Zene

 

 

 

 

LEHÁR FERENCZ. (1908. 14. 271.)  Az operett vidám birodalmát évek hosszú sora óta nem hódította meg zeneszerző olyan diadalmasan, mint a „Víg özvegy” szerzője. A kedves, bohó műfaj, mely Offenbach fölléptével egy csapásra nyerte meg a maga számára a színházba járó embereket, a bécsi Strauss-szal és Souppe-val, majd Planquette-tel, Milöcker-rel s néhány igazán kitűnő színésszel és színésznővel népszerűségben egy időre játszva legyőzött minden más színpadi műfajt. Éveken át csak úgy tengődött, nem voltak nagy sikerű új szerzői s lassankint elfogytak — nálunk és külföldön is — az igazi kiváló játszói. Megpróbáltak friss vért önteni bele a táncos és kiállításos angol operettel, de csak ideiglenes sikerrel. Elhamarkodott jósok már az operett pusztulásáról sopánkodtak, színigazgatók a régi híres operettek fölélesztésével kísérleteztek, kiterjesztették az operett fogalmát énekes bohózatokra, víg operákra. Egyszerre csak a «Víg özvegy» meseszerű sikere járta be a világot. Hamarjában alig lehet találni külső arányaiban ehhez fogható sikert. Százszor és százszor játszották minden német operett-színpadon, a magyar színpadon, Angol országban, Amerikában, — szinte csillagászati számok lennének belőle, ha statisztikát akarnánk csinálni az előadásairól.

 

 

LEHÁR FERENCZ ARCZKÉPE ÉS NÉVALÁÍRÁSA

 

Ebből érthető, ha most Budapesten is nagy érdeklődés várta Lehár új darabjának, a „Három feleség”-nek bemutatóját a Népszínházban. De érdeklődhetik iránta a magyar publikum más okból is. Lehár félig-meddig a mienk is. Cseh eredetű apától származik ugyan, de Komáromban született, ahol apja katonai karmester volt. S sorsa később is, miután Prágában elvégezte a konzervatóriumot, visszahozta Magyarországra: ő is katonai karmester volt Losoncon egész 1893-ig. Aztán tengerészeti karmester lett Polában. Budapestre került ismét s itt ismeretlenül, sok küzdelem közepette élt, várta a siker felderülését. Itt Budapesten került először színpadra „Kukuska” című operájával, melyet aztán Lipcsében is előadtak. Igazi sikert azonban nem tudott vele aratni, s ezért elkedvetlenedve az operától, a könnyedebb zenére adta magát. Rövid idő múlva mutatkozott a siker a „Drótostót” c. operettel, mely nálunk is kedvelt darabja lett egy időre a közönségnek. Úgy látszott, hogy Lehár egyike marad a jó középszerű operett-szerzőknek Csak a „Víg özvegy”-gyel jutott a siker kedvencei sorába, s lett a legkapósabb operett-szerző az egész világon.

 

 

Zenei közművelődés. Csáth Géza (1908. 17. 335.)  «Meg kell vetnem a világot, mert nem sejti, hogy a Zene magasabb megnyilatkozás, mint minden bölcsesség és filozófia.» Száz esztendeje múlt, hogy Beethoven ezeket mondta, a világ azonban máig sincsen az ő véleményén, bár egyébként sok tekintetben megváltozott. A természettudományok haladásának rohamos, mohó nekilendülését, amikor a tudományt kezdték mindenek fölött becsülni, a nyugodt munka váltotta fel és megnyugodtunk benne, hogy a laboratóriumokban máról holnapra nem fogják kémlőcsőben előállítani a bölcsek kövét. És be kellett látnunk, hogy a tudományok egymagukban nem igen fogják megváltani az emberiséget, de szó lehet róla, hogy a művészetek társaságában elviselhetővé teszik az életet.

Kulturélet! Ez a szó bonyolult szociális szerkezeteknek bonyolult fiziológiai processzusait jelöli. A társadalmi organizmusnak bizonyos finomodása, az anyagforgalom durva gazdasági törvényeitől való függetlenedése szükséges hozzá. Az idegrendszerben látunk hasonló tüneményeket. Az izom a fáradást bizonyos fokon túl nem állja, fájdalommal reagál, beszünteti a munkát. Az ideg szívósabb, szinte szüntelen éberségre képes. Nem tudjuk elképzelni, hogy anyagforgalma mi módon rendezkedhetett be ilyen különös a kiadás-bevétel egyszerű fiziológiai elveit látszólag fumigáló — szerkezetekre…

A hercegek s a grófnők majd mindannyian értettek hangszerhez, a zongorához, a hegedűhöz, a violonhoz vagy a csellóhoz. Volt idejük zenét tanulni, s ha a kedv hiányzott is, a divat kényszerítő ereje végre kezükbe adta a módot, hogy valami tartalmat szerezzenek az életüknek. Ilyen körökben fejlődött és fejlődhetett ki a kamarazene, a vonósnégyes, a zongorahármas azzá, aminek Mozartnál, Haydnnél, Beethovennél látjuk. A mai embert azonban a kulturélet érdemtelenül kényelmes helyzetbe hozta. A nagy városokban olcsó pénzért jó muzsikát s zenekari muzsikát, izgató muzsikát vehet magának. Olyat, amit hangszerekhez nem értő, és csak közepes zenei érzékű emberek is élvezhetnek, ha nem is érthetnek. Ez a zene nem készült házi használatra. Wagner, Puccini, Debussy zenéjéről van szó. Elválaszthatatlan a zenekartól és a színpadtól. A ki belekóstolt ebbe a muzsikába, azt az a veszély fenyegeti, hogy a házi muzsika nem fog neki többé ízleni, és a csillogó zenekari színek után unalmasnak fogja találni a zongora egyforma hangjait, szürke hangszínét, A kis városokban pedig, a hol ilyen zenéhez semmiképp se lehet hozzá jutni, más veszély fenyegeti a házi muzsikát. Kevesen tudnak és kevesen tanulnak zenélni.

Vigyáznunk kell azonban, nehogy a nagyképűség széles ábrázatában tűnjünk fel. Hisszük és valljuk, hogy a régi művészetet csak a ma művészetének megemésztése után lehet és kell élvezni. Csak Ibsen után jöjjön Aischylos és csak az értheti meg Bachot igazán, aki már megértette Wagnert, már rajongott érte és már egy kicsit kiábrándult belőle. Új házi muzsikára azonban szükség van. És lesz is. A mi azt a meggyőződést jelenti, hogy a modern muzsika minden látszólagos komplikálódása mellett is egyszerűsödni fog. Egyszerűsödik technikailag, kifejező eszközeiben, formáiban, a nélkül, hogy lemondana a harmóniák csodás, újonnan felfedezett gyarmatairól és a hangzás pikantériájáról. A Debussyk, a Straussok, a Sindingek utódai meg fogják találni a módot, hogy az ő individuális poézisüket, vagy ha úgy tetszik, őrültségeiket miképp mondják el egyszerűbben, anélkül, hogy a kifejezésben egy pillanatra is megtagadnák magukat és önmagukban a Ma emberét.

A házi muzsika általánosodásával szerves kapcsolatba jutunk a zeneművészet dicsőséges alkotásaival, a melyek mindeddig ifjan, élettől duzzadóan várják a föltámadásukat tiszta eszű, egészséges tehetségű emberek szobáiban, kis, olcsó zongorákon és durvább fajta hegedűhúrokon. Sok és sokféle zenei szenzációban volt részem, de a legszebbnek számítom azt, a mikor falun reggeli után fehérre meszelt szobában játszhattam a Mozart hegedűszonátáit. Izgalmasabb volt a Salome, a Butterfly, a Tristan első meghallgatása, de amarra szívesebben emlékszem, mert a kiábrándulásnak egyetlen árnyéka se követte az élvezetet.

Épen ezért azt kell hinnem, hogy lesz — nemsokára lesz — modern házi muzsika. Szükség van rá, hogy a zene morfinistáit a zongora mellé csalogassa, hangszer-tanulásra kényszerítse és a zenei kultúrát áthelyezze igazi életadó bázisára, a tettleges zenélés alapjára. A világ akkor sem fogja egyetemesen belátni, hogy a zene magasabb megnyilatkozás, mint minden bölcsesség és filozófia, — mert mi tudjuk, a mit Beethoven nem tudott, hogy a világ mindeddig azt a puszta tényt sem értékeli, hogy a bölcsesség és a filozófia magas megnyilvánulás-e, — de a kultur-életben a zene ily módon elfoglalja az őt joggal megillető helyet.

 

 

 

AZ ÚJ MAGYAR ZENE. Csáth Géza. (1909. 5. 93 .) Az újabb magyar irodalomban, a festők, szobrászok és építészek között nem egy hamis cégre akadunk, aki az áramlattal úszva, erőnek erejével az eredetiségre dolgozik. Észrevette, hogy a közönséget az eredeti holmi érdekli. Persze néhány embert sikerül neki felültetni, és ezek azután haragjukban, csalódottságukban szidják és becsmérlik a többi becsületes művészeket is. Az ilyen alkalmak azonban csak hozzájárulnak ahhoz, hogy az igazi, őszinte belső lelki szükségből eredeti  művész munkáját még inkább megbecsüljük A nagy művészek diadalmas pályafutását mindenkor epigonok holttestei jelzik!

A mit az új magyar zeneművészet területén látunk, az már sokkal biztatóbb. Az utóbbi esztendőkben eredeti és nagyszabású tehetségek tűntek fel, akik mintegy huszonnégy óra alatt megcsinálták azt, amit apáik és nagyapáik századokig elmulasztottak. A magyar zene szerves kifejlődésében a XIX. század utolsóelőtti évtizedében még csak a műdalnál tartott. A nagy formákban a magyar géniusz kényelmetlenül érezte magát, és olyan óriási tehetség, mint Erkel Ferencz sem tudta például az operát magyarrá tenni. A Bánk Bánban, Hunyadi Lászlóban sok a magyar dallam, népdal-motívum, de az egészben a szerkezet olaszos vagy németes.

Koessler Jánosé*, a Zeneakadémia volt zeneszerzési tanáráé a hervadhatatlan érdem, hogy ez így történt Ő nevelte nekünk az ifjú magyar zene fiatal csemetéit, akik megerősödtek és gyönyörű gyümölcsöket hoztak. Tanítványai közül megemlítjük: Dohnányi Ernőt, Vándor-Weiner Leót, Bartók Bélát, Kodály Zoltánt, Kálmán Imrét, Antalffy Zsiros Dezsőt, akiknek alkotásaiban valóban a magyar zenei szellem és nótázó kedv él. Ők nem írnak népdalokat, mint soká az összes zeneszerzők. Mert a népdal kis formája miatt nem alkalmas az új gondolatok kifejezésére. A mű-zene fejlődése a nagy fornák felé mutat. Bartók és Kodály például összegyűjtötték a magyar népzenének azt az anyagát, amelyet legalkalmasabbnak találtak arra, hogy belőle egyéni művészetüket kiépítsék. Ők a székely és palóc földön kutattak, sőt még a tótok közé is elmentek, mert felfedezték, hogy a rokon magyar és szláv zene a tótok népdalaiban kapcsolódik össze, mintegy ezekben mutatja a rokonságot. Vándor Leó viszont inkább a cigányokhoz és az Alföldre ment anyagért. Az új magyar szimfonikus zene tehát fiatal. És épen ezért szükséges, hogy a közönség érdeklődésének a melege el ne kerülje, mert csak úgy nőhet nagyra. 20—30 zenekari vezér-könyv, ennyi az egész, de el nem cserélném se az ifjú finn, se a szintén fiatal orosz zenei kultúrával, mert hatalmas reménykedések váltói ezek a kották. Váltók egy korszakra, amikor egész Európa figyelme a magyar szimfonikus zene felé fog fordulni, és amikor a mi lassan fejlődött ázsiai vérünk, ifjúságában és erejében meg fogja döbbenteni a nyugati kultúra kiélt és enervált művészetét.

*

Koessler János (eredeti nevén Hans [von] Koessler) (Waldeck, 1853. január 1. – Ansbach, 1926. május 23.) zeneszerző, zenepedagógus, karnagy, orgonista. Zeneszerzői és pedagógiai munkásságára a brahmsi örökség döntő módon rányomta bélyegét.

 

 

 

 

II. RÁKÓCZI FERENCZ OPERA. gróf Zichy Géza trilógiájának első része. Bemutatta a Magyar Királyi Opera 1909. január 30-án. (1909. 6. 113 .)

 

 

HAYDN MAGYARORSZÁGON.  Dr. Fabó Bertalan. (1909. 22. címlap) Fiatal férfi korában került a magyar főuraknak vagyonban, de a művészetek pártolásában is legelsőjéhez: Esterházy Miklós herceghez, hol lángelméje megizmosodott, kibontakozott és a hol későbbi nagy hírnevének első fokára eljutott. Mária Teréziával és József császárral élén az udvar és a főúri Bécs is gyakran lejárt Esterházy herceghez Kismartonba és Eszterházára. Volt Haydnnak érkezése tömérdek isteni derültségű remekművét megalkotni, és Mozart felléptéig korának kiváló zenészévé válni. Az Esterházy hercegnél töltött 30 esztendő (1760—1790) még osztrák életrajzirók előtt is részleteiben a legkevésbé ismert. 30 tagú kitűnő zenekar élén állott, a melynek játéka és műsora -- hiszen Haydn műveit is ők játszották először — messze földön híres volt.

Mária Terézia 1772-ben, mikor Pozsonyban lakó leányának, Mária Krisztinának volt vendége, Grassalkovich herceget is megtisztelte látogatásával. Ez alkalommal az estebéden Haydn vezette a zenekart és előadták kedvelt operáját, a Roland lovagot.

Bessenyei egyik versében megfesti Haydn zenekarának csodálatos játékát. Esterházy hercegtől való távozását a későbbi legenda úgy adja elő, hogy egy új szimfóniájával búcsúzott volna el, melynek előadásánál egyik hangszer a másik után elhallgat, míg végre az utolsó hangnál a szerző karmester is leteszi vezénylő pálcáját. Az eset megtörtént ugyan, de máskor; t. i. a herceg nagyon sokáig időzött egyszer Eszterházán és a családos zenekari tagok már nagyon vágytak haza Kismartonba; kívánságuk tolmácsolását Haydn végezte el ilyen gyengéden és szép muzsikával.

Mikor a mester második londoni útjából haza érkezett, a magyar hangszeres műzene már kezdett kialakulni a pár év előtti nemzeti felbuzdulások folyományaként. A pozsonyi diétán is már ekkor magyar és bécsi zenészek kezdték az újfajta muzsikát kissé kultiválni. Haydn is ez időtől fogva használt fel műveiben magyar témákat, pl. a híres G-dur trióban, sőt 1802-ben meglepi Esterházy herceget egy «Hungarischer Nationalmarsch»-sal.

Születése helyén a magyar költő feleségének, Bacsányiné Baumberg Gabriellának versei vannak az emlékoszlopra vésve és a másik magyar költő, Csokonai zengi róla hálásan:

 

Ellobban Stuver remeke

S a Haydn bájos éneke

              A csillagokig elrepül.

 

 

 

 

Sajtó

 

 

 

Vidéki csendélet. (1908. 4. 20.) Ez a pár szó a fővárosi lapok nyomdáiban úgynevezett álló írás*, vagyis olyan szedés, a mely mindig készenlétben van: csak oda kell tenni a közlemény elé — címnek. A ki elolvasta a címet, azonnal tudja, miről van szó. Az ellenkezőjéről annak, a mit a cím hirdet. Egy kis parázs skandalumról valamelyik vidéki város piacán, kávéházában vagy kaszinójában. Összeveszett vagy összeverekedett két, vagy több úriember, valami csattant vagy esetleg dördült is valami. Az ilyesmi soha se épületes dolog és mennél sűrűbben történik, annál kevésbé épületes. De azért, úgy véljük, ezt az állandó címet ideje lenne már — félretenni. A vidék nagy darab föld: sok száz város és sok ezer falu van rajta, a lakosa sok millió, ekkora darab földön, ennyi rengeteg ember között az se csoda, ha mindennap akad egy kis háborúság. Nem igazságos és nem méltányos dolog tehát az egész vidéket egy kalap alá venni. Mert ez a cím örökké ott ragyogván a szemünk előtt, az emberben lassanként az a képzet támad, hogy a vidéken az emberek egyebet se csinálnak, mint skandalumot, veszekednek, verekednek, botozzák és lövöldözik egymást. Pedig ez nyilvánvalóan nem igaz. Ilyen botrány, szó sincs róla, megesik vidéken is, mint mindenütt, ahol emberek laknak: de nem esik aránylag se sűrűbben, mint például a fővárosban, ahol szintén egymás hajába téved néha az emberek keze. Sőt az igazság az, hogy vidéken ilyen nyilvános hajba kapás ritkábban, aránylag is ritkábban esik meg, mint nagyvárosban, mert egy kisebb város csöndjében jobban hallatszik a patália zaja, a mi erős ok arra, hogy türtőztesse az embereket. A vidék Magyarországon nem Texas és nem Arizona és egyenesen hálátlanság, ha ilyenforma megítéléssel emlegetik, mert a mi rohamosan növekedő fővárosunk lakosságának a vidék igen értékes elemeit szolgáltatja és szolgáltatta.

*

Mint egykori szaklap-szerkesztő: az álló szedés kiszedett szöveg, ami az adott lapba nem fért be, és félre teszik a következő lapszámba. G.

 

 

Magyar ember tudósítása a marokkói harctérről. Attomyr Mihály. (1908. 4. 73.) Si-Mohamed a berkhane, 1908. január 3.

A franciák most tőlük telhetőleg igyekeznek eleget tenni az algezirasi felhatalmazásnak, hogy Marokkóban rendet csináljanak. Két oldalon küzdenek a francia csapatok: nyugaton Casablancánál, Babatnál és Feznél, Marokkó keleti részén pedig a Mulája folyam partján egy másik csapat küzd a felkelő marokkói törzsekkel. Mariza a legkülsőbb algir-marokkói határőrség. Innen 35 kilométerre van egy kis őrség, már bent Marokkóban, amely csak egy század bennszülött tirailleurból (lövészek) áll, és a Sidi-Bon-Djenan nevet viseli. Ennek az őrségnek a többszöri megtámadása és több katona meggyilkolása a Beni-Snasseni törzsek által, késztette a franciákat arra, hogy ezt a törzset megbüntessék, kártérítésre kényszerítsék, hogy fegyveres erővel rendet csináljanak. December hó 1-jén mozgósították a marokkói határon táborozó első légió-ezred 3 zászlóalját, amely rögtön Sidi-Bon-Djenanba ment, hogy ott bevárja a további parancsot. Ugyanaznap ide érkezett egy zászlóalj tirailleur és két zászlóalj zuáv. Ez a csapat azután elindult befelé a beni-snasseni hegylánc felé. Négy órai menet után Bab-el-Assant megtámadta egy törzs, s ebben az ütközetben vagy 250 marokkói részben megsebesült, részben elesett. A franciák részéről csak 3 légionista esett el és 11 sebesült meg.

 

 

MAGYARORSZÁG A KÜLFÖLDI SAJTÓBAN. N—th.  (1908. 9. 165.)

Korábban a napi hírek, amelyek mindennapi kenyerét adják a sajtónak és a hivatalos súllyal támogatott politikai információk és méltatások mind Bécsen keresztül, sőt legnagyobb részt egyenesen Bécsből jutottak a külföldi sajtóba.

Ezzel a mindennapi hírszolgálattal szemben igen érdekes és nagy gonddal megírt cikkeket olvastunk egyes világlapokban, főleg Kossuth Ferencztől, Apponyi Albert gróftól és néhány a nemzeti küzdelem vezérei által megnyert külföldi író tollából De mind ezek a cikkek, amelyek különben hetek és hónapok alatt összegyűlt ferdítéseket, rágalmakat igazítottak helyre, csak cseppek voltak a napi hírszolgáltatás nagy tengerében. Az ellenséges közlések nagy tömege ellensúlyozott minden igazságosabb és barátságosabb cikket. Akik a nemzeti küzdelem idején a külföldet járták és a külföldi nagy metropolisok világlapjainak vezető embereivel érintkeztek, egyhangúan azt mondják, hogy minden Magyarországra vonatkozó helyreigazítás a lapok részéről határozott ellenkezéssel találkozott. Egyáltalában nem lehetett kiirtani a külföldi lapközleményekből azt a vezérmotívumot, hogy Magyarország Ausztriától elszakadni és ezzel nemzetközi zavart akar előidézni, másrészt, hogy a nemzeti küzdelem csak néhány mágnásnak és nyugtalan politikusnak politikai kalandozása. A koalíció kormányra jutása után ezek a vezér-motívumok annyiban változtak meg, hogy most már Magyarország koldus szegénységére, hitelképtelenségére vonatkozó hírek jutottak túlsúlyra, és naponként intő hangok szállottak a külföldi tőkések felé, hogy valahogy ne vállalkozzanak a forradalmi, bizonytalan állapotú és nagyon kockázatos viszonyok között levő Magyarországon.

Aki Berlinben, Parisban, Londonban, Rómában járt, azt tapasztalta, hogy a lapok a  Wolff-féle berlini, a Havas-féle párisi, a Reuter-féle londoni és a Stephani-féle római nemzetközi sajtó-ügynökségektől, meg a bécsi külön levelezőktől kapják a híreiket. Magyarországon, Budapesten egyiknek sincs külön levelezője, a sajtóügynökségekkel pedig csak a félhivatalos Magyar Távirati Iroda van rendes összeköttetésben, amelynek hírszolgáltató hatásköre korlátolt és a mindenkori kormánnyal nyílt ellenkezésbe nem jöhet. Az amerikai sajtó a maga napi híreit az Associated Presstől kapja, mely csak Bécsben tart levelezőt, Budapesten nem. Ha valaki azzal szólott be egyik vagy másik világlap szerkesztőjéhez, hogy Magyarországra nézve közölni valója van, ezek a szerkesztők egyszerűen megköszönték az ajánlatot, merthogy nekik megvan a rendes hírszolgálatuk és a rendes levelezőjük. Ezeknek a közléseit tényeknek tekintik, és csak különös esetekben hajlandók cáfolatoknak, helyreigazításoknak teret adni. A rágalmak és ferdítések a külföldi szerkesztők szemében nem látszottak efféle különös eseteknek. Hiteles tudomásunk van több nagy tekintélyű szerkesztőnek olyan értelmű megjegyzéséről, hogy a rendes és megfelelő hírszolgálatot a magyaroknak otthon kellene berendezni.

Magyarország a világlapokban egyedül sohasem szerepel. Autriche-Hongrie, Austria-Hungary, Oesterreich-Ungarn címet olvasunk a nyugati világlapokban mindig. Magyar miniszter sokszor szerepel osztrák miniszterül, magyar iskola osztrák iskolául. A francia meg amerikai kartográfusok német és osztrák források után dolgoznak, és ezek alapján kebeleződünk mi be Ausztriába. A Macmillan-féle 1905-iki londoni és New-yorki kiadású «Modern Atlas of America» nemcsak közös határt ad Ausztriának és Magyarországnak, de a városok indexében Budapestről azt mondja, hogy: "Ausztria második nagy városa”.

Aki figyelemmel kíséri a külföldi sajtót, tudja, hogy a nagyvilág közvéleménye most már nem közömbös a nálunk történtek iránt. A külföldi sajtóban Kossuth és Darányi nevét egy-egy közgazdasági vagy szociális alkotással kapcsolatban nagyon gyakran olvashattuk a múlt évben. Wekerle minden lényegesebb politikai kijelentése helyet talált a világ-sajtóban, bár az előzmények hatása alatt sokszor nagyon megrövidítve és eltompítva. A kulturális téren végzett munkákról szóló hírek újabban nemcsak érdeklődő közlésre, hanem részletesebb kommentárokra is találnak a világsajtóban. A mi munkánknak kell az állapotokat oda fejleszteni, hogy a magyar dolgok számba jövő nemzeti élet-nyilvánulásokként tekintessenek és érvényesüljenek a világsajtóban. Ezt a munkát a maga számtalan aprólékosságában és nagyobb szabású nemzetközi politikai vonatkozásaiban már megindítottuk, vigyük is eredményesen keresztül.

 

 

Az újságíró-akadémiára (1908. 48. 974.) szükség lesz Magyarországon, még pedig nem azért, hogy az újságírók megtanulják megírni azt, amit meg kell írniuk, hanem azért, hogy megtanulják: mit nem kell, sőt nem szabad megírniuk. Mert, fájdalom, lehetetlen észre nem venni, hogy a sajtó legújabb nemzedékének egy része a lelkesedésen kívül a hivatása megértése körül egy csomó súlyos tévedést is hoz magával arra a pályára, ahol a legnagyobb bűn épen a tévedés. Ezek a tévedések szinte kivétel nélkül túltengésből és fogyatékosságból fakadnak. A túlzásnak és a fogyatékosságnak egy a matériája: az ellenőrzés. Ez a föladat ezekben az újságírókban épen olyan nagymértékben túlteng, mikor a mások dolgait és szavait lesik, mint amilyen fogyatékosan nyilvánul meg a saját kötelességük meghatározásánál. Pedig világos, hogy amikor az újságíró érdeklődése túlmegy azon a területen, amely a hivatása körébe tartozik, a legnagyobb kárt és veszedelmet arra a szabadságra idézi föl, amelynek a levelével a jogos területe útjait járja. Miniszterek, politikusok cselekedetei és nyilatkozatai természetesen a nyilvánosság elé tartoznak, de csak akkor és addig, amikor és ameddig a nyilvánosság érdeklődésének és nem a nyilvánosság kíváncsiságának adnak anyagot. Hírszolgálat és pletykahordás nem ugyanaz és hogy a kettőt ne is lehessen összetéveszteni, ez elsősorban az újságírók érdeke. A riporternek kötelessége, hogy minden iránt érdeklődjék, de maga a kritikátlanság még nem újságírói kvalitás. Ezt minden kíváncsi szobalány tudja. A riporter érdeklődése nem lehet se több, se kevesebb, mint megfigyelés. Észrevétele mindannak, ami a köz szempontjából fontos, érdekes vagy jellemző, de megtoldva még azzal a képességgel is, hogy ne vegye észre azt, ha még úgy a szeme elé tolódik is, ami ebből a nézőpontból értéktelen vagy legfeljebb — pikáns. Az újságíró ellenőrző művészete csak akkor teljes, ha a figyelme arra is kiterjed, hogy a saját eszközei közé se tévedjen olyan, amit a hivatása etikája meg nem tűrhet. Már pedig az újságíró maga nem engedheti meg, hogy az ő hivatásának az erkölcse kevésbé kényes legyen, mint akármelyik más, nagy érdekeket hordozó hivatásé.

 

 

A VASÁRNÁPI UJSÁG ILLUSZTRÁLÓI 1854-1858. (1909. 8. 148.)

Kemény Lajos.  A Vasárnapi Újság immár hatodik évtizedes pályafutásának első éveiről szerető gonddal összeállított statisztikát küldött egyik buzgó olvasónk, Kemény Lajos úr. A Vasárnapi Újság 1854—58-iki első ötévi folyamából föllépésük időrendjében összejegyezvén az akkor működött illusztrálók, rajzolók és metszők neveit. Az érdekes statisztikát, mely a magyar illusztráló és sokszorosító művészet történetéhez is becses adatgyűjteményül szolgálhat, itt közöljük. (Mi csak szemezgetünk a névsorban. G.)

Braun Károlytól 1854 évben, a 4. számban gróf Széchenyi István (217. L), Szergievits Mencsikoff herceg (345. 1.) és Deák Ferencz (385. 1.) arcképe jelent meg. Még 1854-ben feltűnik a Huszka Lajos neve «Az avar vezér»-t (277. 1.) és Szebasztopolt (337- 1.) ábrázoló képek alatt. Huszka szintén Pesten működött.

Az 1856-ik évvel Rohn Alajos neve tűnik fel, aki mint rajzoló és metsző hosszabb időn át állandó munkatársa volt a lapnak. Első rajza Lonovics-Hollósy Kornélia arcképe az 1856. évf. 17-ik lapján.

Pollák Zsigmond nevével sűrűn találkozunk az 1857-ik évtől kezdve hosszú időn keresztül. Az első évben Varsányi Sámuel kerti vízművei Pécelen (89. l), Zólyom vár (132. 1.), Magyar Óvár (169. l.)

Jókai Mór rajza, amint a kép alatt olvasható: Vörösmarty laka Nyéken. Főmunkatársunk Jókai Mór saját rajza után. A kép az 1856. évf. 27. lapján jelent meg.

 

 

 

Vörösmarty laka Nyéken.  (Főmunkatársunk Jókai Mór saját rajza után.)

 

 

 

A BADACSONY. A vidéki hírlapírók szövetségének badacsonyi gyűléséről. H. L. (1909. 28. 577. címlap.) A múlt héten az ország különböző vidékeinek hírlapírói ott tartották közgyűlésüket a Badacsonyon Szávay Gyula vezetésével. A gyűlés előtt és után ott kalandoztak a Balaton körül. A kiránduló újságírók hajója Balatonfüred felől, a tihanyi félszigetet megkerülve, közelítette meg a Badacsonyt. Jó magasra hágott égi útján, mikor a hajó a badacsonytomaji kőzúzónál kikötött. A zúzó hatalmas és kemény-fogú kávédarálóiba a magasan függő sodronykötélpálya csilléi szállítják a kőtömböket a Badacsony oldalában levő kőbányából.

A fennsík nyugati részén van a badacsonyi kilátó, ahonnan tiszta időben Keszthelyig lehet látni. A hegy lábánál egy csinos falu, Nemestördemic* terül el. Távolabb van Szigliget, romokban heverő várkoronájával, melyet még IV. Béla épített; a Szent György-hegy, melyen most is látszik a vulkánikus eredet. A teteje kráterszerűen be van mélyedve, és csak a felénk néző oldalán van kapuja, melyen át megközelíthető. Idelátszik Csobánc is, melynek romba dőlt vára szintén még a tatárjárás után épült.

*

A középkorban egytelkes nemesek lakták, erre utalt korábbi neve, a Nemestördemic is. A török időszak alatt teljesen elpusztult.

 

 

 

 

Függelék

 

 

 

1908-ban indul a NYUGAT

 

VÉN DIÁK ÜDVÖZLETE. ADY (1908. 26. 522.)

 

CSITT-CSATT.  Elbeszélés. — Írta Móricz Zsigmond (1909. 24. 504.)

 

*

KÉT KÉP

 

 

Csók István: Tanulmány

 

Csók István (Sáregres, 1865. február 13. – Budapest, 1961. február 1.) kétszeres Kossuth-díjas magyar festő, kiváló művész.

*

Amatőr gyűjtemények kiállítása (Az Iparművészeti Múzeumban.) (1907. 49. 988 ) Érdekes, gazdag és tanulságos kiállítás nyílt meg minap az Iparművészeti Múzeumban. Egységes, színhatásba összeolvadva láthatjuk Budapest amatőr-gyűjteményeinek legjavát. Az emberi munka sokoldalúságának, küzdelmes fejlődésének századok pusztításai között megőrzött bizonyítékai.

 

 

 

MIKULÁS ESTÉJÉN. — Gaál István rajza

            AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM AMATEUR-KIÁLLÍTÁSÁRÓL

 

Több részletről szólani nem engedi a tér – fejezi be ismertetését Dr. Elefánt Olga. Ez utóbbiak közé tartozik a „MIKULÁS ESTÉJÉN”. A képtől nem távol látható, Csók István viszonylatában ordító a művészet és a giccs közötti különbség. A „Tanulmány” hölgy-alakja sejtelmes, vonzó. Gaál István halmozza a tárgyakat és a személyeket, pedig a torz vonalakból egy is elég lenne. G.

 

*

 

A KÉKSZAKÁLLÚ HERCZEG. Írta Pékár Gyula. (1909. 23. címlap)

Részletek. Ezredéves világküzdelem az asszony és férfi közt: ott folyik le a világhistória eseményeinek a felszíne alatt.

 

Lépjünk át a XV. századba: a küzdelem férfi és nő közt most csúcsosodik ki. A női nem most állítja világ elé mindenhatóságának legrejtélyesebb csodáját, az Orleansi Szüzet. Ugyanekkor az ő közvetlen közelében, mint Jeanne d’Arc kortársa lép fel az asszonyok hóhérja, a Kékszakállú herceg! Különös, hogy a Kékszakállú legendájának eredeti hőse még ismerte is az Orleansi Szüzet, sőt gárdakapitánya is volt!  De nézzük Jeanne d’Arc szereplését a nő szabadságharcának a szempontjából. E szereplés egy szóban a férfivilág leghallatlanabb kudarca. Jön egy tizenhét éves parasztleány, ki angol tábornokokat győz le, francia marsallokat szégyenít s koronázó aktusával egy valóságos királyt aláz meg! Mesébe való, szinte hihetetlen ez, de valljuk be, annál érthetőbbé teszi a szegény leány későbbi sorsát. Elfogják, névleg politikai pörbe vonják, majd elégetik.

Egy Raoul nevezetű kékszakállas zsarnok lovagot látunk magunk előtt, ki elátkozott várában bosszút esküszik a női nem ellen. Hat asszony elpusztítása után gyanútlan, új fiatal feleséget hoz a házhoz. A mézes hetek után mindjárt a szokásos fogással próbálja tőrbe ejteni őt. Utazás ürügye alatt távozik, de előbb egy kulcsot bíz hitvesére, mondván, ki ne merje nyitni vele a titkos szobát, különben halálfia. Persze a fiatalasszony nem tud kíváncsiságának ellenállni, benyit, meglátja az előbbi hat feleség hulláját.

*

A kékszakállú herceg vára Bartók Béla egyetlen, egyfelvonásos operája, amelynek szövegkönyvét Balázs Béla írta. Balázs 1910-ben írta meg azonos című misztériumjátékát, amelynek történelmi alapja is volt. Kékszakáll – Gilles de Retz, Gilles de Rais vagy Gilles de Laval néven – valóban élt, akit 1440-ben halálra ítéltek Franciaországban.

*

 

Külön műmellékletek (1908.)

Kisoroszi parasztház. Nádler Róbert festménye a Szépművészeti Múzeumban

*

Nádler Róbert (Pest, 1858. április 22. – Budapest, 1938. június 7.) magyar iparművész, festő és pedagógus. Hazai utazásai során felfedezte a hazai falusi táj népét, a kilencszázas évek végén. Wiki

*

 

Előzetes a következő számból:

 

FARAGÓ GÉZA KIÁLLÍTÁSA a Nemzeti Szalonban (1910. 10. 205.) üdeséget és poézist árasztó napsugaras tájképei, virágcserepes, muskátlis, oleanderes falusi udvarrészletei figyelemre méltók. Szinte elfelejtjük, hogy e tájképei is erősen stilizáltak, hogy nélkülözik a reális illúziókeltéshez szükségeltető tónusokat. Ilyen sikerült napfényes tájképe pl. a 18. számú: Virágos udvar Kisoroszin, az 5. sz. Makrayék portája Kisoroszin.