h14–49. Vasárnapi Újság. Régi korok világa. XVII. 1919. -1921. (Vége)

 

2016. 06. 17. – 07. 10.

 

 

 

Tartalom

 

Bevezetés

 

Hazai témák

Külföldi témák

Egyház

Művészet

Mozi

Sajtó

Függelék

Idézettség

   HERKULESFÜRDÖBŐL. (1887. 17. 281.) 

 

 A Vasárnapi Újság 13 + 49 fejezetének az összefoglalója

 

 

 

 

Bevezetés

 

 

Kivételesen egy Márai elbeszélést, majd egy H. G. Wells regényrészletet közlünk. A tartalomból: Schöpflin sajátos stílusú színi bírálatai; A Mária Magdolna templom belső tere; Szőllősi Zsigmond naiv és jóhiszemű fejtegetése a békekötésről; Mi történt a megszállott területek magyar színészeivel? HOLLANDIÁBA BEFOGADOTT MAGYAR GYERMEKEK; AMERIKAI VÖRÖSKERESZT ADOMÁNYA; IV. KÁROLY INTERNÁLÁSA; XV. Benedek pápa; MI KÉSZÜLA MŰTERMEKBEN?

A BUDAI KASTÉLYOK KINCSEI; „FÉNYTELEFON ÉS BESZÉLŐ MOZGÓFÉNYKÉP”

 

 

 

Hazai témák

 

 

TÍZMILLIÓ EMBER. Elbeszélés. Írta Márai Sándor. (1919.  23. 261.) Azután, hogy elbocsájtották a rendőrségről, kezdett kifelé egészen megnyugodni. Sápadt volt, megviselt és kimerült, emberek közé nem igen ment és otthon sem nagyon vették a szavát. Kisleányának, a hatéves Mártának néha odavetett néhány ideges szót s a gyerek megriadtan nézett rá és ő ilyenkor mindig elhallgatott. Rendszertelenül étkezett, egyszer éjjel kettőkor becsöngette a cselédleányt és úgy borzasan, egy szál kendőben leküldte a szemközti kávéházba, görögdinnyéért. Különben is sokat volt otthon. Két szobát — a felesége hálóját és öltözőjét — nem engedte takarítani s utóbbi időben úgy szokta meg, hogy gondosan kulcsra zárja le a maga és a felesége szobáinak ajtaját, ha távozott hazulról. A kulcsot egyszer a zárban felejtette; s egy félóra múlva csapzottan, valami ideges rohanástól kimerülten érkezett vissza és magához vette a kulcsokat. A háza népe mindezt jól látta; a nevelőnő a szobaleány, a szakácsné, mind a régiek, valamennyit megtartotta. De ezeknek se jutott eszükbe megütközni e viselkedése fölött, vagy akár csak beszélni is róla…

Túl a városon jól érezte magát; leült egy padra, vagy a fűbe. Itt történt, hogy talált egyszer egy eltépett újságlapot, amit valahonnan erre hozott a szél. Újságot már hónapok óta nem vett a kezébe. Kíváncsian forgatta, nézte. Egy esti lap első oldala volt és egy félig eltépett vezércikk rajta. Átolvasta: tízmillió ember pusztult el a háborúban, erről írt. Sokáig olvasta, nagy komoly figyelemmel. Tízmillió ember: nagyon sok - gondolta és a fejét csóválta. Aztán összehajtogatta a papírlapot és a zsebébe tette. Úgy érezte, mintha valami nagy önigazolást őrizne ezzel a zsebében.

Október közepe felé, amint a tárgyalás napja közeledett, kezdett el nyugtalankodni; keveset aludt, altatóporokat szedett és étvágytalansággal küzdött. Sétái egyre rendszertelenebbek és hosszabbak lettek. Fél naphosszat elkóborolt és maga sem tudott volna számot adni, merre. A hangos beszédet lehetőleg kerülte; szaggatott rövid szavakkal közölte, ha valamire szüksége volt. Öltözetére még mindig kínos gonddal vigyázott és mégis bár így kifelé minden a régi tragikus feszültségben mutatkozott még, érezte, hogy ez már csalás, hogy ez a történet az ő számára felhígult és elintéződött és csak révedezve gondolt rá és akarnia kellett, hogy eszébe jusson. Néha úgy tűnt fel saját magának, mint aki komédiázik.

Ezen először megijedt. Aztán gondolkozott rajta és be kellett látnia, hogy ez — bármilyen hihetetlen, — azért lehet így. Talán az élet rövidsége teszi, vagy a kicsinyesség, ahogyan az életet elmorzsolódó részletekben kapjuk, de való, hogy a legsúlyosabb dolgok is veszítenek nagyon¬nagyon rövid idő alatt a fontosságukból.

— Tízmillió ember, október 18 — gondolta sokszor. Ez a dátum a tárgyalás dátuma volt. Ez a dátum oly kimondottan élt benne, mint valami nagy randevú, amikor sok minden jóra fordul. Egész véletlen, hogy nem így sikerült. Esős napok kezdődtek, borús és homályos idő volt, sokat ült otthon. Estefelé elállt az eső és sétálni ment. Ez október 16-án volt, két nappal a tárgyalás előtt. Sár volt az utcákon és a belvárosban járt. Korán sötétedett, a boltokban égtek a lámpák. Egy ismerőse említette utóbb, hogy látta, amint egy kivilágított női fehérnemű bolt előtt sokáig állt, és nagyon komolyan nézett az ingekre és nadrágokra. Aztán nem látta senki — éjjel tizenegy felé telefonálták csak fel a központi ügyeletről a mentőket, hogy az egyik rosszhírű belvárosi házból egy ismeretlen férfit el kell szállítani. Az autóba ellenkezés nélkül szállott be, mereven lehajtotta a fejét és a szeméből szabályosan peregtek lefelé a könnyek. A tárcájában névjegyet találtak — a gazdasszony a napilapok tudósítóinak elmondta, hogy nem volt semmi különös, kilenc óra felé tért be, tíz percig csöndesen ült a szalonban, aztán elkezdett sírni. A reggeli, lapok kegyeletes megdöbbenéssel hozták a hírt, s a tárgyalást bizonytalan időre elnapolták.

*

Galambos repertóriuma szerint ez az egy írása jelent meg a VÚ-ban. Rónay László Márai-monográfiája szerint az író nagyon fiatalon kezdett publikálni hetilapokban. G.

 

 

 

 

A KOMÁROMI HID DÉLI VÉGÉT MAGYAR KATONÁK TARTJÁK MEGSZÁLLVA (A FELSŐKÉP), ÉSZAKI VÉGÉT A CSEHEK (AZ ALSÓ KÉP).

Kép szöveg nélkül.

 

 

STROMFELD AURÉL, A VÖRÖS HADSEREG VEZÉRKARI FŐNÖKE.

(1919.  22. 248.) Kép szöveg nélkül.

Stromfeld Aurél (Budapest, 1878. szeptember 19. – Budapest, 1927. október 10.) vezérkari ezredes, az Osztrák–Magyar Monarchia vezérkari tisztje, a Tanácsköztársaság idején a magyar Vörös Hadsereg vezérkari főnöke. 1896-ban Ludovika Akadémián végzett, majd a bécsi Hadiakadémián tanult, 1905-ig. Iglói csapattiszti szolgálata után, 1907-ben a Ludovika oktatója lett. 1913-ban a Hadiakadémia első honvéd professzorává nevezték ki. Az első világháborúban a szerb fronton szolgált, ahol ő irányította Belgrád kiürítését, majd a keleti frontra vezényelték. Az orosz kapituláció után az olasz frontra küldték. Itt érte az 1918-as katonai összeomlás, amely után a még egyben tartható csapatokkal tért haza. Elvállalta a Tanácsköztársaság hadseregének vezetését. Nagy szerepe volt a cseh és román csapatok előrenyomásának megállításában. A Clemenceau-jegyzék elfogadása után lemondott. wiki

 

 

 

 

 

 

FIUME LAKOSSÁGÁNAK TÜNTETÉSE OLASZORSZÁGHOZ CSATOLÁSA ÉRDEKÉBEN. (1919.  22. 249.) Az „Illustrazione Italiana" képe, szöveg nélkül.

 

Fiume (olaszból átvett név), (horvátul Rijeka) város Horvátországban. Az ország legfontosabb kikötője és harmadik legnépesebb városa Zágráb és Split után. A magyarok szempontjából azért is fontos ez a város, mert a Monarchia idején ez volt a legnagyobb kikötője Magyarországnak. Továbbá kisebb megszakításokkal 1776-1918 között Szádrévvel és a környező településekkel együtt a Magyar tengermelléket alkotta, mely a Szent Korona tagja így a Magyar Királyság része volt. A város fénykorát a Monarchia idején élte, melyet magyar korszaknak lehet tekinteni. Számos épületet emeltek ekkor illetve az infrastruktúrát is jelentősen fejlesztették. Több nevezetes magyart is magáénak tudhat a város, wiki.

 

 

A csehek Kassán Lestyán Sándor. (1919. 25. 288.) A cseh megszállás első napjaiban a város képe nyugodt és csendes. A lakosság higgadtan és fegyelmezetten viselkedik, inkább nem mennek ki az utcára, semhogy okot adjanak a rendzavarásokra. A cseh lövészezred fegyveres őrjáratai cirkálnak a városban, de a néptelen utcákon nem igen akad dolguk. A belváros rendjét nem zavarja semmi, a külvárosban azonban fosztogatnak a cseh katonák, a magánlakásokba is behatolnak, a hol fegyverkeresés ürügye alatt rabolják el a holmikat. Január elsején jelentek meg az első cseh szövegű plakátok az utcán, természetesen nagy feltűnést keltve. Igen sokan sereglettek körülöttük és megtörtént, hogy túl heves emberek a plakátokat letépték. A megszállás második napján két cseh tiszt a színházban is megjelent, a hol kijelentették a igazgatónak, hogy a hét két napján tótnyelvű előadást fognak rendezni.

Általában rend és nyugalom van a városban. A csehek elrendelik az alkoholtilalmat és hozzálátnak a berendezkedéshez. Az élelmiszerellátás körül zavarok vannak ugyan, nincs liszt, cukor és petróleum, de a csehek mindent megígérnek és egyelőre a maguk részére a város élelmiszerkészletéből semmit nem foglalnak le, semmit nem vesznek el.

Schöbl ezredes, a cseh-szlovák haderők kassai parancsnoka, január ötödikén felhívást intézett Kassa város polgáraihoz, a melyben azt mondja, hogy a világtörténelmek törvényszéke úgy döntött, hogy Kassa a cseh-szlovák állam egyik alkotó eleme és az is fog maradni. Ők békét és rendet hoznak a városba, de megkívánják, hogy a városban is tökéletes legyen a rend. Addig is, míg a további rendeletek meg nem jelennek, a városban betiltja az összes gyűléseket és egyúttal valamennyi Kassán kiadott lapnak a megjelenését beszünteti. A cseh-szlovák állam hű polgáraitól megkívánja, hogy házaikat a cseh-szlovák állam nemzeti zászlóival lobogózzák föl. A katonaság állandóan razziákat tartott  a renitensek ellen, és közben megalakult a szlovák nemzeti tanács, és „Slovensky Noviny" címen cseh lapot akarnak indítani. Szerencsére megérkeznek Kassára az olaszok Rossi tábornokkal s öttagú vezérkarával, akik hamarosan átlátják a helyzetet, és enyhítik a csehek szigorú intézkedéseit. Srobár tót miniszter is megérkezik január 12-én a városba, és ezen a napon hivatalosan bekebelezik Kassát a Cseh-szlovák Köztársaságba.

Közben az élelmiszerhiány folyton nő, a városban ez csak fokozza az elégedetlenséget, a lisztadagokat nagyon redukálni kell. Az olaszok mindent megígérnek, hogy javítsák az elégedetlenséget. Január 21-én volt az első szlovák népgyűlés Kassán, ahol nagy szorgalommal folyik a város cseh-szlovákosítása. A magyar bankjegyeket lebélyegzik cseh-szlovák bélyeggel. Rizst és iparcikkeket hoznak Prágából a városba, leszállítják az élelmiszerárakat, és minden módon azon vannak, hogy a tőlük folyton idegenkedő lakosságot megnyerjék maguknak. Este azért állandóan razziáznak, ami ellen a polgárság tiltakozni próbál, de hasztalanul. Közben titokban készülődnek a kassai magyarok március tizenötödikének megünneplésére. Sekac János zsupán azonban már jó előre betiltja az ünneplést. Március tizenötödikén aggódva, félelemmel, elzárva a világtól, hírek nélkül és szomorúan áldoznak a kassai magyarok a szabadságharc emlékének, és mikor ők nem ünnepelhetnek nyilvánosan, a megszálló csehek nagy cécó és parádé közben lefejezik a kassai honvédszobrot, nyilvánosan.

A Magyar Tanácsköztársaságról lehetetlen és borzalmas híreket terjesztenek a csehek a kassaiak között. Rémséges színekben festik le a budapesti állapotokat, pedig a rémes és borzasztó állapotok ott vannak Kassán, ahol annyira mentek a munkásság üldözésében, hogy június 4-én a városparancsnok rendeletére agyonlőttek két szöggyári munkást, név szerint Tirpák Béla tizenöt és Stepper József huszonnyolc éves, dolgozó embereket, akik megjegyzéseket mertek tenni a fennálló katonai hatalomra.

Akkor már győzelmesen nyomult előre a felszabadító proletár hadsereg. Miskolc már a mienk volt és csapataink gyors iramban közeledtek Kassa felé. A csehek először túszokat szednek a városban, később ezeknek egy részét kibocsátják, de nagyrészüket, mikor elfutottak, magukkal vitték Theresienstadt*-ba, ahol internálták őket. Május 31-én Rossi tábornok elbúcsúzott a várostól. Ez volt az első jele a felszabadulásnak, most lélegzettek fel először az elnyomottak, de még csak titokban, amikor senki sem látta. És boldogan, leplezett örömmel látták a kapkodó és csomagoló cseheket a kassaiak, s várták a pillanatot, amikor az utolsó megszálló is hátat fordít a városnak.

 

Theresienstadt (ma Terezín) csehországi település a Habsburg Birodalomban. II. József építtette 1780-ban az Ohře két partján, annak elbai torkolatánál álló erődöt, amely Bohemia északi részének védelmét szolgálta.

 

 

 

Magyarország új határai. Ahogy azokat a győzők akarják megállapítani. H. P. ˙(1919. 26. 296.) A legfontosabb s legvirágzóbb iparunknak a jövője egyenesen kétségbeejtő akkor, ha az antant győzelmes hatalmasságai csakugyan úgy fogják megállapítani Magyarország jövendő határait, mint ahogy hirdetik, s mint ahogy azokat az itt közölt térkép feltünteti. Mert a Magyarországtól elcsatolni szándékolt területen fekszenek a legdúsabb szénbányák és az összes, ismételjük az összes vasérctelepeink. Ha elveszítjük a Zsil-völgyi szénmedencét, úgy Salgótarjánon kívül — a mely maga is kimerül 10 éven belül — csakis egy kiadósabb telepünk marad: a tatai. A többi idegen nemzetek, idegen országok kezére kerül. Meglevő vasérctelepeink java Gömörben, Szepesben, Hunyadban és Krassó-Szörényben fekszenek. Csupa oly hely, melyet el akarnak tőlünk szakítani, s mely Magyarországhoz tartozott mindig, mióta itt a mostani állam kialakult.

A szénen és vason kívül idegen kézre kerülnek úgyszólván összes többi bányáink is. Aranybányászatunk eddig körülbelül 36 métermázsa aranyat szolgáltatott esztendőnként, melyet Körmöc és Nagybánya környékén kívül főként Erdély szolgáltatott.
 

 

 

Magyarország új határai. Ahogy azokat a győzők akarják megállapítani

 

A föld mélyéből származó kincseinknek egyik legfontosabbika volt eddig a só. Ezt legnagyobb részben Máramaros megye szolgáltatta. El fogjuk veszíteni bauxittelepeinket is. Gázkészletünk az erdélyi mediterrán egykori tenger medencéjéhez vannak kötve, a mely medence Oláhországhoz fog tartozni ezután. Azzal, hogy elveszítjük nagy hegységeinket, elveszítjük egyszersmind erdőségeinket is. A gyönyörű fenyőerdők, melyek a cseh hátártól kezdve Felső Magyarországon és Erdélyen keresztül egész az Al-Dunáig örökzöld koszorú gyanánt vették körül az országot.

Nem marad meg számunkra egyéb, mint néhány megyének mezőgazdaságra alkalmas talaja. Nem hagynak meg az országból annyit, amennyit a török meghagyott. Elvesznek tőlünk a „történelmi jog" névében oly területeket, melyek ezer esztendő óta soha idegent nem uraltak, elrabolnak a „nemzetiségi elv" ürügye alatt oly részeket, hol alig találhatni iskolázatlan embert, aki a magyaron kívül más nyelvet is ért. Meghagynak egy oly szűk területet, mely kizárólag mezőgazdaságra alkalmas. De a mezőgazdaság szempontjából legértékesebb földeket is elrabolják. A Kis Magyar Alföld, Nyitra és Pozsony déli, valamint Komárom északi részén volt az országnak az a része, ahol a legbelterjesebb gazdálkodás virágzott; ezt elveszik. A Bánság volt búzatermésünk kincsesháza. Ha csakugyan úgy fogják megállapítani országunk határait, mint ahogy hirdetik, akkor ez egy kietlen, önmagában megállani nem tudó életképtelen földdarab lesz.

 

*

Körmöcbánya (szlovákul: Kremnica, németül: Kremnitz) város Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Garamszentkereszti járásában. Az egykori Magyar Királyság egyik legjelentősebb, aranybányászatáról nevezetes bányavárosa és pénzverőhelye. Wiki

 

 

 

PARLAMENT. Szőllősi Zsigmond (1920. 3. 29.) Hogy ez a parlament jelent-e hasznot az ország számára, erre a kérdésre engedtessék meg nekünk adósnak maradni a felelettel. Bizonyos: megnyugvás lett volna, ha a teremben, amelyben jelenünk és jövőnk életkérdéseiről kell dönteni, leghitelesebb értékeink tömegét láthatjuk. Ha a nemzetgyűlés nagyjaink gyülekezete lett volna. Csupa Apponyit és Andrássyt nem ültethettünk volna a százhatvan helyre.

Nem frázis, hogy ennek az új testületnek a nemzet életérdekeiről kell határoznia. De az se kétséges, hogy a nemzet élete nagyobb erő, érdekei nagyobb érdekek, mint a testület élete és érdekei. Amiből logikusan következik, hogy ez az új gyülekezet csak addig munkálkodhat, amíg a munkája hasznot jelent a rá váró feladatoknak. Amíg alkalmas eszköze az ország újjáépítésének. Mihelyt erre alkalmatlannak, gyöngének vagy éppen ártalmasnak bizonyulna: a létjoga elvész.

Itt nem erőszakra vagy revolúcióra gondolunk. Ebből több volt az elégnél. Semmi másra nem gondolunk, mint a belátásra és a lelkiismeretre, amelynek az ereje élő erő a parlament falain kívül és belül egyaránt. A kiválóság ritka adomány. De a jóhiszeműség és a belátás, ami együttvéve a józan becsületességet adja, általános polgári kötelesség. Ezt a tulajdonságot kötelesek vagyunk föltételezni azokban is, akiknek más, még nagyobb rendű tulajdonságaik megmutatására még nem nyílt alkalmuk.

Jó-e ez a parlament, amely nagyon is nem ideális viszonyok között és letagadhatatlanul forradalmi formák alkalmazásával jött létre? Ez ép oly jogosult kérdés, mint az, hogy nem lehetett volna-e sokkal jobb még ilyen körülmények között is? De szemrehányást, még ilyen kérdés formájában is, a szuverén népakaratnak éppen azok tehetnek legkevésbé, akik ez akarat megnyilatkozásának a legszélesebb területen és a legfeltétlenebb szabadságot követelték. Tudomásul kell vennünk a valóságot, hogy a választás mindenütt a legteljesebb nyugalommal, vagy, ahogy mondani szokás: méltósággal ment végbe. A vigasztalásunk pedig az lehet, hogy akármilyen kétes a parlament jósága, az kétségtelen, hogy a parlament valóságának ténye: jó. Jó, megnyugtató az, hogy immáron van intézményes megnyilatkozása és intézményes forrása a közakaratnak. Ezt a testületet tehát szimpátiával kell üdvözölni és több bizalmat kell neki előlegezni, mint amennyire már ismert értékeivel fedezetet nyújthat. Föl kell tenni, hogy az új képviselő urak jó magyar emberek, akik segíteni akarnak az országon, a munkájukkal, amíg erre az erejüket elegendőnek érzik, de az erősebbek elől való engedelmes elvonulással, ha kiderülne, hogy a helyzet ilyeneket követel.

 

 

 

 

SLACHTA MARGIT, AZ ELSŐ MAGYAR NŐKÉPVISELŐ, A BUDAPESTI I. VÁLASZTÓKERÜLETBEN ÁTVESZI MANDÁTUMÁT. Kép szöveg nélkül.

 

Slachta Margit (Kassa, 1884. szeptember 18. – Buffalo, USA, 1974. január 6.) magyar szerzetes, feminista politikus, az első magyar női országgyűlési képviselő. 1951-ben, a hazatérés reményében Bécsbe költözött, ahonnan 1953. május 5-én az USA-ba utazott és végleg ott telepedett le.

 

 

 

ÉLETKÉPTELEN KIS-MRGYARORSZÁG. (1920. 4. 43.) Megjelent a

h14–13. fejezetben

 

 

Az elszakított országrészeket jelképező szoborcsoportot 1921. január 16-án avatták fel a Szabadság tér északi, félköríves részének járdaszigetein.
Nyugat: Alkotó: Sidló Ferenc
A Szent Koronára boruló ifjú az elszakított nyugati vármegyéket jelképezi. A fölötte álló Hadúr védelmezően tarja a nemzet pallosát.
Észak: Alkotó: Kisfaludi Strobl Zsigmond
Egy kuruc vitéz támogatja a keresztre feszített, haldokló Hungariát, akibe a tót nemzetiséget jelképező kisfiú kapaszkodik.

 


 

AZ ELSZAKÍTOTT ORSZÁGRÉSZEK SZOBRAINAK LELEPLEZÉSE BUDAPESTEN JANUÁR 16-ÁN


Kelet: Alkotó: Pásztor János
A magyar őserőt megtestesítő Csaba vezér megszabadítja a bilincsekbe vert, Erdélyt jelképező elalélt férfialakot.
Dél: Alkotó: Szentgyörgyi István
Egy magyar férfi karddal és címeres pajzzsal védelmezi a Délvidéket jelképező lányt. A lábuknál levő búzakévék Bácskát és a Bánságot jelképezik, amely a Nagy-Magyarország éléstára volt.
A II. világháború utáni politikai berendezkedés nem tudott azonosulni a szoborcsoport eszmeiségével, ezért 1945 augusztusában a szobrokat eltávolították a térről. Néhány évig a Szent István Bazilika pincéjében őrizték, később valószínűleg megsemmisítették őket-

 

kozterkep.hu/~/9166/Irredenta_szoborcsoport_

 

 

 

 

KENYÉROSZTÁSRA VÁRÓK EGY BUDAPESTI PÉKBOLT ELŐTT. Kép szöveg nélkül.

 

A vöröskeresztes mozgalom ötlete Jean Henri Dunant svájci üzletembertől származik. 1859-ben megszervezte a solferinói csatatérről, a környező lakosság segítségével, a csatatéren maradt sebesültek ellátását. Látta, ahogyan a csata végén, napnyugta után a skapuláréjukon vörös színű keresztet viselő szerzetesek ellátják a sebesülteket és eltemetik az elhunytakat. 1863-ban megalakította az Ötök Bizottságát, amelyből 1880-ban kifejlődött a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága. Az alapítók kezdeményezésére diplomáciai konferenciát rendeztek Genfben 1864. augusztus 8-28. között, melyen 16 ország vett részt. 1864. augusztus 22-én aláírták a harctéren megsebesült katonák körülményeinek javítására vonatkozó Genfi Egyezményt. wiki.

 

 

 

AZ AMERIKAI VÖRÖSKERESZT ÁLTAL ADOMÁNYOZOTT PAMUTBÓL KÉSZÜLT RUHANEMÜEK KIALLITASA A RÁKÓCZI-TÉRI NŐIPAR1SKOLÁBAN. Kép szöveg nélkül.

 

 

 

Egy palota története. A régi Pest egyik házának krónikájából. Váradi Antal (1921. 13. 151.- 153.)  Ahol most a hajdani Szabadelvű Kör helyisége néz a messze körútra, hajdanta egy sárga kétemeletes ház állott. A Huszár ház. A Huszár ház már a múlt század elején a Huszár családé volt. Huszár József volt az akkori tulajdonos, akinek két fia volt. József és Sándor. Volt egy leánya is, aki később Berchtold grófné lett. A házat hárman örökölték, azzal a meghagyással, hogy a házat a legidősebb adminisztrálja, s így három háziúr volt. De a három testvér a birtoklott ház dolgában teljes egyetértésben kormányzott és semmiféle összekülönbözés e réven nem történt.

A leány, Berchtold grófné, meghalt, s az ő házrészét fia, Berchtold Antal gróf örökölte. Huszár József, mint a testvérek között a legidősebb, kezelte a házat, egész haláláig, mely i858-ban következett be. Volt Nógrád megyében egy birtoka is, maga a közélettől visszahúzódva, csöndben éldegélt. Humánus, magyar érzelmű, jó hazafi volt. A falut, melyben lakott, Keszegnek hívták. Tót falu volt az istenadta, de a hazafias érzelmű, kitűnő magyar földesúr úgy megmagyarosította az egész falut, hogy abban hírmondónak sem lehetett olyan embert találni, a ki tótnak mondotta magát. Magyarul is beszéltek, csak még az öregek értették és beszélték egymás között a tót nyelvet. A jobbágyai végtelenül szerették József urat, mert amilyen szigorú, olyan humánus, igazságszerető és derék földesúr volt. 1833-ban felköltözött Pestre, a családi házba.

A családi háznak akkorában csak az úgynevezett „országút", ma Károly-körút felőli része volt kiépítve. Egy nagy háromszöget formált a telek, a dohány utcai rész még nem volt felépítve. Az udvarban asztalosműhely volt, a híres Zofcsák, akkoriban a legjobb nevű magyar asztalos műhelye. Arról volt nevezetes, hogy mikor a Nemzeti Színház — akkor Pest megye színháza — épült, ő is részt vett a vállalkozásban. A többi vállalkozó huncut módon kijátszotta az egyességet, addig ő szavának állott, s majdnem tönkre is ment bele. A német mesteremberek — akkorában elvétve akadt magyar mesterember — nem bírván elkészülni a kikötött időre, a müncheni vállalkozó mögé bújtak, aki a színpadi gépeket szállította. Ez aztán segített is német atyjafiain, kijelentvén, hogy az ő nehéz gépeit az a gyönge alépítmény meg nem bírja. Alá kell tehát falazni duplán. Földváry, a nagy alispán, — nehogy összedűljön a drága épület, bele is ment az aláfalazásba, és így az alapfalakat megdupláztatta. Ami nem is ártott, mert a következő esztendőben (a színház 1837. augusztus havában készült el) betörő árvíz nem árthatott neki, holott ha tán szimpla falakon állnak a nehéz vasrészek, bedől. A mesteremberek respiriumot kaptak és elkészülhettek a kikötött időre a munkájával.

Vizváry Gyula, Feleki Miklós ugyancsak a Huszár ház lakói voltak. De csak mint albérlők rótták a kétemeletes ház lépcsőit. A hatvanas években ott lakott Pauli Richard szépséges feleségével, Markovits Ilkával, koloratúr  énekesnővel. Ugyancsak ott lakott Boccolini Ercolé, a színi tanoda első énekmestere. Nemkülönben Ceresa, a hires tenorista, a Nemzeti Színház  első énekese. Ez ment föl egyszer Nyéki intendánshoz, fizetésjavítást kérni. Nyéki — egyike a legrusztikusabb és legavatatlanabb színházvezetőknek, azt felelte neki, hogy

— Énekeljen az úr más szerepeket is teszem föl — bassus szerepeket, akkor több gázsit adhatok ... Ugyanez a Nyéki árulta el egy ízben nagy járatlanságát színházi dolgokban, mikor Komáromy, a sokáig parlagon hevertetett hős színész felment hozzá, hogy ő itt megpenészedik, elkallódik, mert nem adnak neki szerepeket. Nyéki azt kérdi tőle: — Hát aztán mit akarna maga játszani:

— Hát tehetségemhez mért szerepeket, teszem föl azt: Othellot!

Nyéki, az intendáns, becsengeti Csepreghyt, a titkárt.— Hallja, amice, Csepreghy. Tűzze ki a jövő hétre a Peleskei nótáriust..Neki, szegénynek, más Othellóról, mint arról, a melyik a Peleskei nótáriusban játszik — nem volt fogalma!

A Huszár ház helyén ma négyemeletes palota áll, s büszke homlokával a széles körútra tekintve, a régmúltakról és rég elköltözöttekről álmodik.

 

*

 

A Huszár-házban működött a Hölgyfutár című irodalmi napilap szerkesztősége. A házban lakott a lap szerkesztője, Nagy Ignác is. A szerkesztőt hazafiatlansággal vádolták, mivel a szabadságharc leverése után a Hölgyfutár az elsőként indult lapok egyike volt. Nagy Ignác ezt a vádat lapja osztrák ellenes hangjával igyekezett eloszlatni és olvasói népszerűségét visszaszerezni. Az osztrákellenes hang viszont a hatóságokkal való többszöri összeütközéshez vezetett. A lap hölgy olvasói kedvéért divatképeket is közölt. 1856-ban Tóth Kálmán vette át a Hölgyfutár szerkesztését, és olyan jeles munkatársakkal dolgozott, mint Arany János, Tompa Mihály és Vajda János. A lap 1864-ben szűnt meg.
Az 1860-as években ugyanitt lakott Szerdahelyi Kálmán színész (1829-1872) második feleségével, Laborfalvi Róza húgával, Benke Jozefinával. (Első felesége 1848-tól 1850-ig Prielle Kornélia volt.) Így lett Szerdahelyi, a kitűnő humorú színész Jókai rokona. Ettől kezdve Jókai több szerepet írt számára, és több regényében megformálta alakját. Szerdahelyi Kálmán színészi munkáján kívül napilapot is szerkesztett Színházi Látcső címmel. A Huszár-ház "pacsirtája" Paulininé Markovits Ilka (1839-1915) operaénekesnő volt. A Nemzeti Színházban 1859-ben mutatkozott be. "Istentől megáldott hangja, bája, művészete maradandó, akik látták-hallották színpadon" - így emlékezett rá Váradi Antal A régi Pest emlékeiből című 1921-ben megjelent könyvében.

 

www.erzsebetvaros.hu

 

 

 

A HOLLANDIÁBÓL VISSZATÉRT MAGYAR GYERMEKEK FOGADÁSA A KELETI PÁLYAUDVARON. 

 

A MEGÉRKEZETT GYERMEKEK KIVONULNAK A PÁLYAUDVARRÓL

A SZÜLŐK ÖRÖME. Kép szöveg nélkül

Hollandiai gyermekmentő vonatok indulása 1920-tól | Családinet.hu

 

 

 

JAROSZEWSKA BOLESZLAVA.  Divéky Adorján. (1921. 1. 4.)  Magyar írók lengyel fordítója. Varsó, november. Valami fátum ül a magyarságon. Oly kevés barátunk van a külföldön s még kevesebben vannak, kik nyelvünket értik s foglalkoznak irodalmunkkal. Ily ritka s ránk nézve fölötte értékes egyéniség volt Jaroszevska Boleszlava lengyel írónő, ki e napokban hunyt el Varsóban 56 éves korában. Aránylag korán, mikor még sokat alkothatott volna. Az volt ő reánk nézve, a mi Bányai Károly a lengyelekre nézve, aki szintén korán — 40 éves korában — hunyt el ez év elején. Ép akkor hunytak el, midőn a lengyel-magyar kulturális közeledésnek nagyobb jövője nyílt. Munkásságukra még nagyobb szűksége lett volna a két nemzetnek. Haláluk roppant veszteség, mert nincs, aki helyüket elfoglalhatná. Jaroszewska igen korán, már tizennyolc éves korában kezdett fordítani magyar nyelvből, főleg Jókai regényeiből ültetett át sokat lengyel nyelvre. Jókai nagy népszerűségnek örvendett a lengyel olvasóközönség előtt és számos munkáját fordították lengyelre. Többnyire német nyelvből s azért sok kívánni valót hagynak maguk után. Ezzel szemben Jaroszewska magyar eredetiből fordított, azért az ő fordításai közvetlenebbek, jobbak.

Lefordította Csiky Gergelynek Buborékok című színművét is, melyet elő is adtak a lodzi és varsói színpadokon. Nagy sikert ért el Herczeg Ferencz néhány elbeszélésének fordításával, főleg a Gyurkovics fiúkkal és Gyurkovics leányokkal, melyek a lengyel kölcsönkönyvtárak legkeresettebb kötetei közé tartoznak. Igen sokat, majdnem egész kötetre valót fordított Sipulusz humoreszkjeiből. Fordításokon kívül foglalkozott a magyar irodalom ismertetésével is a különböző lengyel folyóiratokban.

A magyarság lelkes és értékes barátját veszítette el benne, s mindazok a magyarok, kik különböző kutatások és tanulmányok céljából Varsóban megfordultak, mint Jankó János az etnográfus, Posta Béla a régész, Veress Endre a történész, s e sorok írója is, a legmelegebb fogadtatásra találtak nála. A magyar nemzet hálás emlékezetében fogja tartani őt, kinek oly nagy érdemei voltak a magyar irodalom és kultúra terjesztése körül.

 

 

 

HOGYAN NYARAL BUDAPEST? — FÜRDŐZŐK AZ ÚJPESTI «LIDÓ»-N. Kép szöveg nélkül.

 

Újpesten már 1889-ben megnyílt egy kis faszerkezetű uszoda a mai József Attila utca végénél. Ezt a létesítményt 1910-ben a Népsziget partjaihoz helyezték át, hogy az UTE akkor alakult úszószakosztályának helyet biztosítsanak. A Megyeri csárda alatti homokos partszakasz volt az újpestiek Lidója - ám a gyors sodrású Duna minden évben több halálos áldozatot is szedett, így folyamatosan napirenden volt egy strandfürdő létesítése. wiki

 

 

 

WEKERLE SÁNDOR. (1921. 17. 196.) Nagyanyja egyszerű polgári s idegen származású leány gyanánt volt ismeretes a vidéken. Voltaképp egy francia hercegi családnak a sarja volt. A francia forradalom rémségei elől szökött meg, s nálunk egy ismerős családnál vonta meg magát. Wekerle pályája így szebb és teljesebb, ahogy a nagy közönség ismeri. Nem voltak előkelő családi összeköttetései, nem volt protekciója, hanem a saját szorgalma és nagy, kiváló tehetsége folytán emelkedett a legmagasabb pozícióba. Sőt Ferencz József még abban a kiváltságban is részesítette, hogy egymásután kétszer nevezte ki miniszterelnökké..

A két Tisza kormányozni, adminisztrálni, pártot és parlamentet vezetni sokkal jobban tudott nálánál. De az alkotó munka terén kettőjük munkája együttvéve sem éri utói az övét. Ő csinálta meg az egyházpolitikai reformokat, ő állította helyre államháztartásunkban az egyensúlyt, ő állapította meg a szilárd valutát, s ő fektette le modern alapokra adózásunk egész rendszerét.  A nagyközönség előtt Wekerle népszerűségének alapját a polgári házasság behozatala képezte. Ez a legszélesebb és a leghangosabb népelemek óhaját képezte akkor, s vállaira kapta a tömeg azt a férfiút, a ki kitűzte a reform zászlaját. De ha az ország sorsára vonatkozó hatásokat nézzük, sokkal jelentékenyebbek voltak pénzügyi alkotásai.

Ausztriában I. Lipót ideje óta sokat próbálkoztak államjegyek kibocsátása által gazdálkodni. Eleinte Bécs városára bízták a feladatot, később egy magán bankra, utóbb egy állami intézetre, melynek már ércfedezete is volt. De a közönség bizalmatlan volt e pénzjegyek iránt. Itthon sem fogadták el azokat teljes értékben, külföldön pedig folyton ingadozott azok kurzusa. Ilyen volt a helyzet 1867 után is, amíg Wekerle meg nem oldotta ezt a kérdést is. Ő hozta be az aranyvalutát. Pénzünknek biztos alapot adott, hitelünket szilárddá tette, s kényszerítette az osztrák kormányt is hasonló intézkedések megtételére. S meglett a teljes siker. Az osztrák-magyar bank papírjegyei a világháború kiütése előtt egyenlő értékűek voltak az arannyal.

Jellemző, hogy mikor miniszterelnöksége alatt voltak Horvátországban a választások, a magyarbarát párt támogatására összesen 200 000 koronát adott a bánnak. Mikor ezt egy politikusunk a nagy országos érdekkel szemben kevesellte: „Majd persze, — mondotta, — a bán (a ki notóriusán szerette a bort) össze fog ülni a helyettesével és el fogják inni az egészet." És nem is adott többet az egész társország választásaira.

Az, hogy a képviselő érdemét a jutalomra nem ismerte el, volt az igazi oka annak, hogy apró ígérgetéseit ritkán váltotta be. Ezt sokszor vetették szemére, s közszájon forgott ebbeli tulajdonsága. Kétségtelenül ez hiba volt. De ő csak le akarta ily módon rázni — legalább legtöbb esetben — az alkalmatlankodót. Goromba lenni nem tudott, ideje drága volt, a kérést teljesíteni pedig nem akarta. Megígért tehát mindent, csakhogy szabaduljon. Kívánom a magyar nemzetnek, hogy sok olyan fia legyen (óh, bárcsak lenne, ha csak néhány is), akinek ennyi érdem mellett ne lenne nagyobb hibája.

*

 

A Wekerle telep építése 1908-ban kezdődött meg Wekerle Sándor politikus, miniszterelnök (és egyben egy ideig pénzügyminiszter) kezdeményezésére. Állami eszközökből megvásárolták a Sárkány család eladó birtokát. A munkástelepen az 1925. év végéig összesen 1007 ház épült. wiki.

 

 

 

 

 

Külföldi témák

 

 

 

VERSAILLES Szőllősi Zsigmond. (1919.  3. 29.) A versailles-i békekonferencia, amely egész struktúrájában szakítás az összes hagyományokkal, a történelem egész perrendtartásával, kétségtelenül egyike lett a világhistória legnevezetesebb tanácskozásainak. De amilyen kétségtelen ez, annyira kétséges az, hogy a feleleteit, amelyekkel az eléje tett kérdéseket majd megoldja, akceptálja, Nem is az örökkévalóság, amely semmiféle kongresszusi döntést nem respektál, hanem csak egy olyan maradandóság is, amely arányban áll az ítélkező tényezők adott tekintélyével. Hogy fogja magát érezni utána a világ, ahogyan a pörös felek, nyertes és vesztes, egy rendezett társadalomban, miután a Kúria is kimondta a maga szavát és ezzel a fellebbezési fórumok sora kimerült? Ebben a mondatban a rendezett társadalom emeli a hangsúlyt. Mert nyilvánvaló, hogy ennek a szilárdsága az, ami a legmagasabb fórum ítéletének is a föltétel nélküliség szankcióját és tekintélyét adja.

Ez a bíróság, amely az érdekelt felek egyikéből alakul, tehát a pártatlanság isteni objektivitását semmiképpen se igényelheti, nem is tart tárgyalást, csak az ítélet megfogalmazására vonul vissza. Vizsgálatot nem vezet. Tanukat ki nem hallgat. Panaszt, mentséget a közelébe se enged. A „vádlottak" csak az ítélet meghallgatására nyernek majd bebocsáttatást.

Ez a módszer új és újnak is vakmerő. Bátorságot ilyesmire csak egy dolog adhat. Nem az igazság abszolút tudatának érzésére gondolunk. Ez megvan minden pörös félben, aki a fórum elé lép, és az események kegyelméből egyszerre a bírói székbe ül. Ez ilyen nóvumra nem ad bátorságot. Egy dolog, ami igenis megadja, a hatalom mindenhatóságának érzése.

Ez a győzelem és a vereség, feltétlenül csak egy aktualitás. Ami mulandó, sőt csak átmenet. Maradandó benne az, amit a győzelem erkölcsi és anyagi erői biztosítani tudnak. Az erkölcsi erő az a program, amelyet a győztes fél a küzdelemben a zászlajára írt. Ez ebben az esetben a történelemben szokatlan módon világos és megfogalmazott. A Wilson elnök tizennégy pontja*. Ez hozta meg a döntést, mert ennek adták meg magukat a legyőzöttek, és ennek alapján állóknak hirdették magukat, akik most a világ sorsáról határoznak. Semmi se mutatja, hogy a készülő ítélet egyszerűen és őszintén a wilsoni pontoknak a tényekben való kiérvényesülése lenne vagy akarna lenni. Nézeteltérésekről és vitákról, ellentétekről és egyenetlenkedésekről hallunk a győztes szövetségesek között. Olyan-e már most, a győzelem mézesheteiben is az antant képe, amely az energiák szilárd, tartós és biztos vonalait mutatja? Elcsöndesedett-e odaát minden áramlat, amely a hatalom mostani birtokosainak a győzelem által nagyszerűen alátámasztott politikáját ellenezte és ostromolta? A hódító Csehország súlyos belső válságokkal küzd, és cseh a merénylő, aki Kramarz miniszterelnökre rálőtt. Nemcsak Olaszországban és Romániában, hanem Franciaországban és Angliában is forrongnak a lelkek és keserves munka a rend fenntartása..Így indul a béke. Vajon ezen az úton oda érhet-e, ahol Wilson a végállomást a gondolataiban rajzolta?

*

10. Ausztria-Magyarország népei részére, amelyeknek helyét a nemzetek között oltalmazni és biztosítani kívánjuk, meg kell adni az önálló fejlődés legszabadabb lehetőségét...

14. Különleges szerződésekkel meg kell alakítani a nemzetek általános szövetségét avégből, hogy a nagy és a kis államok politikai függetlensége és területi sérthetetlensége kölcsönös garanciákkal biztosítva legyen.

 

Az államférfiak számára írott malaszt maradt Wilson felhívása. Párizsban a politikai előnyök, a személyes súlynyerés és nemzeti terjeszkedés voltak a legfőbb gondok. wiki

 

 

 

NÉMETORSZÁG. Szőllősi Zsigmond (1919. 5. 52.) Hogy mikor alakul ki teljesen az új rend, és melyek lesznek kialakulása végleges formái, az bizonytalan. Az azonban bizonyos, hogy az első ország, a mely határai között a rendet helyre fogja állítani és példát mutat majd az új Európának: a német birodalom lesz.

Minden megtörtént, ami fiatal történetének tanulságai szerint sehol se volt annyira elképzelhetetlen, mint éppen Németországban. Bomlás, kommunista lázadások, puccsok, anarchia, polgárháború, fosztogatás, féktelenkedés. A nagy birodalom egy súlyos roham görcseiben fetrengő nyavalyatörős képét mutatta. Oly ziláltságát, a mely gyógyíthatatlannak látszott. Nemcsak két hónap előtt volt ez így. Három hét előtt is. Azután egy hatalmas, elszánt nagy gesztus és az óriási organizmusnak immár megvan a szilárd csontrendszere is, amely egységét tartja és kialakulásának vonalait biztosan irányítja. A német népek már beszéltek és kész a fórum, amely, hiteles és hibátlan joggal követelheti magának a kormányzás, az irányítás és a végrehajtás tekintélyét. A végzetek már megbuktak és elparancsoltattak a vezetésből. A hiteles többség azoké, akik rendet akarnak. A tekintély olyan alapot kapott, amely a végrehajtás eszközét is biztosítja számára.

A német birodalom egész területén e pillanatban összesen tizenkét gyorsvonat jár. Az üzemek nagyobb részében a munka szünetel. A normális állapottól az ország nyilvánvalóan még nagyon messze van. De ez a távolság van-e olyan nagy, mint a milyen messze állt ezelőtt hathéttel onnan, ahova máig már mégis eljutott. A háborút mi valami kevéssel hamarább befejeztük, mint Németország. Budapest lelkiállapota egy pillanatig se süllyedt odáig, ameddig Berliné. A forradalomnak olyan tusai, amilyeneket a porosz fővárosban a szélsőségesekkel lefolytatnia kellett, minálunk nem voltak. A budapesti rendőrfőkapitány nem állott a kommunisták élére.

A német népek nagy tulajdonságait a legnagyobb vereség se szüntethette meg. Se óriási kultúráját, se nagyszerű szervező képességet, példátlan fegyelmező energiáit, se gazdasági érettségét, se szívós szorgalmát, se nemzeti öntudatát. Ez csupa olyan tulajdonság, amely a rendet, a közállapotok biztosságát, a legnagyobb organizáció sima menetét követeli. A német birodalom polgárának lenni e pillanatban minden inkább, mint szerencse, vagy karrier. A győző gőgje, haragja, bosszúvágya, féltékenysége és félelme, rá akasztotta minden ártó dühét és bizonyára nincs olyan mód és eszköz, amit föl ne használjon, hogy a lehető leghosszabb időre és a lehető leghatásosabban legyöngítse, gúzsba kötözze, megnyomorítsa. De azért a felbomlott Ausztria német millióinak szívében nincs erősebb vágy, mint hogy a megvert, megalázott, elkínzott és vesszőfutásra ítélt közösség részei legyenek.

Balfour* kijelenti, hogy a népek szövetségének boldog társaságába Németországot (és Magyarországot is) csak egy bizonyos vezeklési idő eltelte után hajlandó beengedni. Amit az angol konzervatív vezér mondott, azt nála talán döntőbb társai a konferencián bizonyára meg fogják gondolni, és őt magát is rákényszerítik, hogy még egyszer meggondolja. Az út, a melyet Németország, irtózatos teherrel a vállán, rövid pár hónap alatt megtett, mennél nagyobb produkció, annál kisebb gyönyörűség azoknak, a kik Balfour-ral egy páholyból szemlélik. Németország mire egészen kiverekedte magát, nem lesz kisebb, legény a népek családjában, mint most. És nem szabad elfelejteni: a teóriát Marx adta ugyan, de az anarchiát az oroszok szolgáltatták hozzá.

*

Arthur James Balfour (Egyesült Királyság, Skócia, 1848. július 25. –ugyanott 1930. március 30.) Balfour 1. grófja, politikus, az admiralitás első lordja, az Egyesült Királyság külügyminisztere és miniszterelnöke. wiki

 

 

 

LESZERELT ANGOL KATONÁK ÉJJELI SZÁLLÁSA EGY LONDONI TEMPLOMBAN. Kép szöveg nélkül.

 

 

 

Sir Herbert Samuels, a palesztinai angol helytartó (1921. 5. 59)

PALESZTINAI ZSIDÓ ÁLLAMI BANK ÁLTAL MAGYARORSZÁGRA KÜLDÖTT ELSŐ CSEKK (1921. 5. 59)

*

1917 decemberében az Allenby tábornok vezette brit csapatok bevették Jeruzsálemet, véget vetve a 400 éves ottomán uralomnak. A több ezer zsidó önkéntesből alakult, három zászlóaljat számláló zsidó légió a brit hadsereg szerves részét képezte. A brit kormány még abban az évben (1917) kiadta a Balfour-nyilatkozat néven ismertté vált nyilatkozatot, melyben támogatta a „zsidó nép nemzeti otthona” létrehozását Izraelben.  Brit fennhatóság (1918–1948) wiki.

 

 

 

 

ÉLJ MEG, AHOGY BÍRSZ. Bársony István. (1921. 17. 198.) A Természetnek az a kissé kegyetlen híre van, hogy csak a fajt tartja fenn, az egyeddel semmit sem törődik. Pedig a „bölcs" Természet a legteljesebb passzivitással bocsátja rendelkezésre önmagát minden fajnak és minden egyednek, amely belőle és rajta élni akar és tud. Állat vagy növény, a legalsóbb-rendűtől kezdve a legkultiváltabbig, rá van szorulva; de aktív ellenállásra ugyan nem talál a Természet részéről. Minden élőre rábízza, hogy hogyan boldoguljon, és e részben az egyetlen elég cinikus paragrafusa az, hogy: „élj meg, a hogy bírsz." A nagy Természet egésze mindent felölel, ami van, tehát valamennyi életjelenséget is egyszersmind, úgy, hogy az életet, a Természettől külön választható, független problémának nem is tekinthetjük. Szűkebb értelmezésében a Természet alatt az életünk tárgyi környezetét gondoljuk. Elsősorban is a növényi vegetációt, amely pedig maga sem más, mint élet. Mégis lehetséges a kettőt különválasztani annyiban, hogy míg a Természet nem bírhat szabadulni anyagi lényegétől. Addig az élet lényege a gondolat szabad függetlenségével és testetlenségével emelkedik túl az ember magasabbrendűségében mindenen, ami anyag. Legyen ez bár nem is érzékelhető a tapintás számára. Ilyen az illat*; vagy bármi, ami megfoghatatlan; de azért mégis anyag, mert anyagból keletkezett.

A természet nem rosszabb, nem kegyetlenebb a gyönge egyedhez sem, amint amilyen az erőshöz. Mindössze az történik, hogy a gyönge nem bírja el azt, amit az erős elbír, s így lemarad ott, ahol az erősek bírják az életharcot s fenn is tartják a saját fajukat. A küzdelem, így vagy úgy, éppen a Természet ellen folyik, akár szívóssággal, zord időjáráskor, akár egészséggel, a kórok leküzdésében, akár nyers erővel, valóságos harcok és különös erőfeszítések kényszere folytán. A gyönge, vagy beteges, tökéletlen egyed ezekben a küzdelmekben elpusztul; a tökéletes, az erős, a szívós ellenben megmarad.

Mi szoktatta a legtöbb vadat a nappali pihenésre és rejtőzésre, meg a szürkületi és éjszakai kóborlásra? A zaklatás, a nyugtalanítás, amit nem bír elviselni. De éjjel csend van és az ember is pihen. Akkor szabadabb a vásár a szegény vadnak. „Élj meg, a hogy bírsz." Lám az afrikai kérődző vad legtöbbje, de még a nem kérődző is, kint legel fényes nappal is, mert nem érez állandó zaklatást.

Az élet ellene feszül a Természet akadályainak s miközben azokat legyőzi: edződik egyszersmind, ami erőfenntartást, esetleg növelést is jelent. Ennek megint a faj veszi nagy hasznát, hogy az így fejlődő egyed elsősorban maga jár jól vele. A civilizáció — azaz az ember — beavatkozása csak ronthat ezen. Mert úgy igyekszik használni, hogy könnyítsen az életküzdelmeken. Ez energiák fogyására, tehát elpuhulásra vezet. Ha például az erdő hasznos vadjait télen etetem és a mély hóba utakat vágatok számukra, hogy könnyen juthassanak az etető helyekre, akkor megmentek sok gyönge és a tenyésztésre alkalmatlan egyedet is. Különben nem bírta volna az erős kemény telet, (a ragadozó vadak az ilyen gyöngéket falják fel leghamarabb,) de olyan kényelemhez juttatom az erős példányokat is, amit, ha megszoknak, feltétlenül degenerálódnak, inert a szívósságukból veszítenek.

Máramarosban, ahol valaha József magyar királyi herceg ő Fensége a cseh eredetű vörös szarvasokat irgalom nélkül halálra ítélte, és a nagyszerű hatalmas, szürke magyar kárpáti szarvast tenyésztette, gyönyörű sikerrel.

A medve (hajh, hogy minekünk medvénk már nincsen is a mi kis Csonka-Magyarországunkon!) nyáron málnával jóllakik  és vegetáriánus, de ha rákap a hegyi nyájakra, vérmedve lesz belőle.

Mi szoktatta a legtöbb vadat a nappali pihenésre és rejtőzésre, meg a szürkületi és éjszakai kóborlásra? A zaklatás, a nyugtalanítás, amit nem bír elviselni. De éjjel csend van és az ember is pihen. Akkor szabadabb a vásár a szegény vadnak. „Élj meg, a hogy bírsz." Lám az afrikai kérődző vad legtöbbje, de még a nem kérődző is, kint legel fényes nappal is, mert nem érez állandó zaklatást.

Az élet ellene feszül a Természet akadályainak s miközben azokat legyőzi: edződik egyszersmind, ami erőfenntartást, esetleg növelést is jelent. Ennek megint a faj veszi nagy hasznát, hogy az így fejlődő egyed elsősorban maga jár jól vele. A civilizáció — azaz az ember — beavatkozása csak ronthat ezen. Mert úgy igyekszik használni, hogy könnyítsen az életküzdelmeken, ami az energiák fogyására, tehát elpuhulásra vezet. Ha például az erdő hasznos vadjait télen etetem és a mély hóba utakat vágatok számukra, hogy könnyen juthassanak az etető helyekre, akkor egyrészt megmentek sok gyönge és a tenyésztésre alkalmatlan egyedet is. Különben nem bírta volna az erős kemény telet, (a ragadozó vadak az ilyen gyöngéket falják fel leghamarabb,) de olyan kényelemhez juttatom az erős példányokat is, amit, ha megszoknak, feltétlenül degenerálódnak, inert a szívósságukból veszítenek.

A Természettel valahogy csak bír az a külső élet; a faj kiváló egyedei fenntartják a fajt magát. Csak az ember, a bölcs ember, mindennek a végzete, a mi Természet és a mi szabadság. Az ember még a fajban is azért keresi a kiválót, hogy azt terítse le, azt ejtse zsákmányul. A Természet enged magával alkudni, engedi magát legyőzni, engedi élni azt, akinek ereje van hozzá. Csak az ember mond vetőt mindennek, ami az ő önző számítását keresztezi. A sors gúnyja, hogy maholnap éppen az embert biztatja hiába a Természet: „élj meg, a hogy bírsz". Amelyik megél is, a legtöbbje nem az erős egészségével él meg, hanem a furfangjával, az embertelenségével, amihez nem szükséges a faja kiválójának lenni

*

Léteznek különféle gázérzékelők, de igazi illat detektor nem ismeretes. Ha az illatban (gázban) jelen van egy jól meghatározható gáz, akkor azt lehet érzékelni, ha pont ahhoz kapható érzékelő. pl. kénhidrogénre, ammóniára, földgázra. Google

 

 

 

A SZERELEN ÉS LEWISHAM ÚR. Regény. (Folytatás.) Írta: H. G. Wells. – Fordította: Tonelli Sándor (1921. 20. 239. részlet)…Talán szebb tanúságot tenne Lewisham lelki világának finomságáról, ha fokozatos és méltóságteljes kihűlésről, az elkedvetlenedés kis jeleinek önfeláldozó eltitkolásáról és a szentimentális légkör kedves megőrzéséről lehetne beszámolnunk, s ha csak így tértek volna át a nappali világosságra. Fiatal párunk azonban nagyon nyers volt ehhez. Egymást megértésük hiányának első jeleit már megírtuk, de fárasztó és kellemetlen volna minden árnyalatában ismertetni a hangulat nyomról-nyomra való kiélesedését. Haragra lobbantak és szóvitába is keveredtek ugyanis. Az állandóan kevesbedő tőkének és a jelentkezni nem akaró munka izgatott keresésének az aggodalma nehezedett rájuk. Ethelre nyomasztólag hatottak a barátságtalan környezetben magányosan töltött hosszú órák is. Teljesen jelentéktelen dolgokból nézeteltérések támadtak. Egy éjjel Lewisham mérhetetlen keserűségében álmatlanul feküdt, mert meggyőződött róla, hogy Ethel egy szemernyit se törődik az emberiség jó sorsával, sőt mi több, az ő szocializmusát agyrémnek és ostobaságnak nevezte! Egy szombat délután kedvező kilátások között indultak sétára s felhevültén és haragosan, élesen feleselve és szaporán visszavagdosva tértek haza, Ethel kedvenc regényeinek társadalmi rajzaiból kifolyólag. Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva Lewisham ezeket az olcsó regényeket kimondhatatlanul gyűlölte. Ezek a szóváltások a legtöbb esetben puszta civódások voltak ugyan. s az őket követő kölcsönös némaság és feszültség előbb vagy utóbb hallgatólagos vagy kifejezett kibékülésben végződött, de egyszer-kétszer a „kibékülés" csak felszakította a behegedt sebet. Amellett mindig, minden egyes civódásnak visszamaradt bizonyos nyoma, mely életük másik oldaláról egyre jobban tüntette el a romantikus színek megmaradt emlékeit.

*  *  *

 

 

AHOVA IV. KÁROLY VOLT KIRÁLYT INTERNÁLTÁK: FUNCHAL MADEIRA SZIGET FŐVÁROSA. .

 Marton Aladár ezredes felvételei földkörüli útján. Kép szöveg nélkül.

 

V. (Boldog) Károly (Persenbeug, Ausztria, 1887. augusztus 17. – Funchal, Madeira szigete, 1922. április 1. A magyar királyt több legitimista politikussal együtt (pl ifj. Andrássy Gyula) a tatai Esterházy-kastélyba, majd Tihanyba szállították. Onnan Károlyt Aszófő állomásról vonaton Bajára vitték, ahonnan HMS Glowworm brit monitor a Dunán, majd a Cardiff könnyűcirkáló a Fekete-tengerről feleségével együtt elszállította a Portugáliához tartozó atlanti-óceáni Madeira szigetére, Funchalba.

Családja és dr. Zsámboky Pál udvari papja körében halt meg spanyolnáthában, a Quinta do Monte villában 1922. április 1-jén. wiki.

 

 

 

 

Egyház

 

 

 

 

NAGY SZOLIMÁN SÍRJA. Takáts Sándor (1911. 20. 604.) A régi magyar ipar és művészet legbecsesebb emlékeit jámbor eleinknek a XVI. századig sikerült megőrizniük. Az előbbi kor féltve őrzött kincseinek s műemlékeinek pusztulása és eltűnése csak a XVI. században kezdődik, s tart a XVIII. századig. Hová tűntek, mivé lettek századok munkájának és műveltségének az emlékei, kevesen tudják. De hát itt volt nálunk a török, könnyű volt erre fogni mindent.

Műemlékeink és műkincseink pusztulása a XVII. században még nagyobb méretet öltött. Lipót császár azt tartotta, hogy minden az övé, a mit szemmel lát és lábbal nyom. I. Lipót a török kiűzése után a magyarországi régi várak legnagyobb részét fölrobbantatta, hogy a bujdosók és a kurucok otthont ne találhassanak azokban. Újabb és nagyobb császári várakat építettek Budán, Fehérvárott, Szigeten, Temesvárott. E várakhoz természetesen sok kő kellett. Tehát lebontatják azokat a középkori templomokat és egyéb épületeket, amiket a török sértetlenül hagyott itt. Így semmisül meg 1690-ben a budavári Mária Magdolna-templom, mely teljesen faragott kövekből épült.

 

 

 

GYÁSZMISE A BUDAVÁRI HELYŐRSÉGI TEMPLOMBAN.

A NEMZETI HADSEREG ÜNNEPE BUDAVÁR 1849-IKI BEVÉTELÉNEK ÉVFORDULÓJÁN, MÁJUS 21-ÉN. Kép szöveg nélkül.

 

*  *  *

A Mária Magdolna-templom (helyőrségi templom) a budai vár egyik legrégebbi temploma. A 13. században épült gótikus stílusban. A templomnak mára csupán a tornya maradt meg.

Az igazi pusztítást azonban a Mária Magdolna templom esetében sem a háború, hanem az 50-es évek „helyreállítása” végezte. Hiába készítette el 1946-ban Lux Kálmán a templom felújítási tervét, hiába kezdődött meg a tetőzet és a szentélyfal visszaépítése, 1950-ben - állítólag Rákosi személyes utasítására - az épületet mégis lebontották. Csak tornya menekült meg, néhány forrás szerint Csemegi József egy Rákosi-panteon kialakításáról szóló mentőötletének köszönhetően.

/EPA2007_bp_regisegei

 

 

 

XV. BENEDEK PÁPA LEGÚJABB ARCKÉPE. Szoldatics György festménye (1920. 24. 279.) Szoldatics György Veszprémből került ki Rómába. Három nagy értékű festményét ajánlotta föl a Magyar Képzőművészek Egyesületének, a háborúban kárt szenvedtek megsegítésére. A fiatal művész római egyházi köröknek kedvelt festője. Nagyra becsült művésze Romának, aminek jeléül Róma legrégibb művésztársasága, a históriai nevezetességű Accademia S. Luca nem régen tagjául választotta

*

XV. Benedek pápa, (Giacomo Paolo Battista della Chiesa), (Genova, 1854. november 21. – Róma, 1922. január 22.) a 258. pápa 1914-től haláláig. Egy hónappal az első világháború kitörése után gyűlt össze a konklávé. A 65 szavazásra jogosult bíborosból 60 személy vett részt a pápaválasztáson. Diplomata pápát választottak. Giacomo Della Chiesa bíboros a XV. Benedek nevet vette fel Lambertini bíboros tiszteletére, mert két századdal korábban ő is Bologna érseke volt, és pápaként a XIV. Benedek nevet viselte. Legnagyobb érdeme az volt, hogy az Egyházat a világháború ideje alatt is kormányozni tudta és a Szentszék semlegességét sikerült megőriznie. Semmit nem tudott azért tenni, hogy feltartóztassa a háborút. Minden békefelhívása elfogadatlan maradt a háborúban részt vevő nagyhatalmak között. 1917-es békefelhívását Oroszország, Franciaország és Olaszország még csak válaszra sem méltatták. Az 1917-es kudarc után Benedek letett minden további békeközvetítői próbálkozásáról. A Párizsban tartott béketárgyalások során a Szentszéket kizárták. Bár a Szentszék diplomáciai tevékenységei kudarcba fulladtak, humanitárius lépései hatalmas méreteket ért el. A háború alatt a Vatikánnak sikerült a foglyoknak és a sebesülteknek segítenie. wiki.

 

DANTE. S. A. (1921. 11. 124.) A művelt emberiség most a legnagyobb világépítők egyikét ünnepli: Dantét, abból az alkalomból, hogy bekövetkezett halálának hatszázadik évfordulója. A maga korának egész filozófiája, a valláshoz és a vallás intézményeihez való viszonya, politikája és társadalmi életre, minden vágya és csalódása, a magánélet mindenféle vonatkozásai, öntudatra ébredő természetszemlélete, misztikuma és fantasztikuma, minden, amiért érdemes egy kor életet megfigyelni s minden, ami az esetlegességeken túl az élet örök nagy egységébe kapcsolódik, ott él Dante művében.

Roppant gótikus templom, ez az érzés fog el, amikor a Divina Commedia énekeiben járunk. Szigorún a stílus törvényeiből adódó alapzaton épül föl s mindebből szervesen nő ki a homlokzata, a tetőzete az égbeszökő tornyokkal, hajójának belső berendezése és minden világítási hatása, még a fantasztikus furcsa kis groteszkek sem hiányzanak róla.

A költészetnek akkor kezdett csak megoldódni a nyelve, épen Dante oldotta meg. A festészet és szobrászat még csak halványan sejtette bilincseit, és még nem mert belemerülni ősforrásába, a természetbe. A zene még csak félve és halk zengéssel hangolta hangszereit, hogy kilépve a templomból, magába ölelje a természet és élet minden ritmusát. Csak az építész merte és tudta a maga szimbolikus nyelvén kifejezni mindazt, amit látott és gondolt és érzett. Formai alkotó elvet csak az építésztől kaphatott Dante, innen művének mindenekfelett architektonikus jellege. Dantét komor és zord szellemnek szokták felfogni. Pedig csak zárkózott és komoly, lénye tele van az élet és az emberiség szeretetével, bensőséges áhítattal. A lemondó pesszimizmus idegen tőle, ő az élet pártján áll, amelyet minden sötétségével, szenvedésével és bűnével együtt mindenekfelett szeret.

 

 

AZ ELSZAKÍTÁSRA ÍTÉLT NYUGATMAGYARORSZÁG. A SOPRONI SZÉCHENYI-TÉR SZÉCHENYI SZOBRÁVAL, A POSTA PALOTÁVAL ÉS A DOMONKOS RENDIEK TEMPLOMÁVAL

 

Kép szöveg nélkül.

1921 dacember 14-16 között szavazással döntötték el Sopronban, hogy a város Magyarországhoz akar tartozni.

otthonunk.blog.hu/2010/12/14/a_huseg_varosa_sopron

 

 

 

 

HAT MŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA A MŰCSARNOKBAN. Makoldy József: A Vavel (Krakko) koronázó temploma. Kép szöveg nélkül.

 

Makoldy József: Tahitótfalu. Akvarell, 62x86cm-es, kifogástalan keretben. Makoldy József (1890-1957). Krakkóban és Münchenben képezte magát. Festő, grafikus, főként tájképfestő. Többek között Magyar Nemzeti Galériában találhatók munkái. Jelen műve igen impozáns, romantikus és dekoratív.

 

*  *  *

 

 

A DOMOKOS-REND HÉTSZÁZ ÉVES JUBILEUMI ÜNNEPE BUDAPESTEN. A hercegprímás és környezete a dominikánus templomból kijövet. Kép szöveg nélkül.

Magyarországon 1221-ben Boldog Magyar Pál alapította meg a Domonkos-rendtartományt. Az első kolostorokat Győrben (1225), Esztergomban (1225) alapították.

 

 

Művészet

 

 

 

SZÍNHÁZ. Lakatos László: Férj és feleség; a Vígszínházban. Schöpflin Aladár.

(1919. 2. 17.) Magánéleti darab, semmi köze a világban most kavargó rettenetes válsághoz, de van köze az emberi örök küzdelemhez, az élet gyógyíthatatlan melankóliájához. Mai szorongattatásunkban is érdekel, mert rólunk van benne szó, magunkról, olyan dolgokról, amelyektől szenved a szalonok embere, de az utcáé is, mert egy eredendő emberi ügy van benne megvilágítva: a szerelmes férfi tragédiája a házasságban. A férfi tragédiája, aki nem tud élni a nő nélkül, de vele sem tud nyugodtan élni, mert éles inkompatibilitás van köztük, az eredendő természet, az életfelfogás, a gondolkodásmód, az életigények ellentéte. A férfi teljesen magáénak akarja a nőt, ez meg kisiklik kezéből, szerelmében sem adja magát egészen neki, igazában nem őt szereti, hanem a szerelmet, nem az egyént, hanem az egész férfinemet és mindenekelőtt saját érzékiségét és saját hiúságát. A két nem viszonya örök harc, a vágy és az eltaszítás, a szerelem és gyűlölet folytonos váltakozása.
 

 

 

Gombaszögi Frida (Edith) és Csortos (dr. Bálint.) A FÉRJ ÉS FELESÉG LAKATOS LÁSZLÓ KOMÉDIÁJA AVÍGSZÍNHÁZBAN

 

Lakatos darabjának első felvonásában többször említik Strindberg nevét. Ezzel az író nyilván azt akarja jelezni, hogy a nemek harcának értelmezésében Strindberg iskolájának híve, amely a két nem együttélését keserves, a férfira nézve lealázó és mindig nevetséges háborúságnak fogja fel.

Az előadás lelke Csortos. Eddigi szerepköre új regiszterrel bővült, s ebben ép olyan biztos, nekünk talán rokonszenvesebb is, mint legtöbb eddigi szerepében. Okosság, fölény, úri mérséklet és férfias melankólia van a játékában, a darab hangját ő kapta el legjobban s biztos művészettel viszi mindvégig. Gombaszögi Frida elegáns, nyugtalan és egyenetlen, mint mindig. Makay Margit kellemes, okos és elmés.

*

Johann August Strindberg (Stockholm, 1849. január 22. – 1912. május 14.) svéd dráma- és regényíró, elbeszélő. Nőkhöz való viszonya ambivalens volt: felemelkedését várta a nőtől, akiben szellemi társat és anyát (klasszikus Ödipusz-komplexusa volt) keresett, de hamarosan mosdatlansággal, hisztériával, leszbikussággal, lopással kezdte gyanúsítani aktuális feleségét.

 

 

 

  Mi történt a megszállott területek magyar színészeivel? Paál Jób. (1919.4. 40.) Az ellenséges csapatok megszállása súlyos csapást mért a vidéki színészetre is. Az ország legerősebb és legnagyobb sikerrel működő társulatai kénytelenek voltak állomásaikat elhagyni, és rövid ideig az volt a helyzet, hogy e társulatok tagjaira a legnagyobb nyomor várt. A magyar kormány támogatásával azonban e szomorú kilátások nem váltak valóra, mert a társulatok legnagyobb részét sikerült magyar vidékeken elhelyezni, és így — ha csak átmenetileg is — biztosítani tudták a művészek megélhetését és boldogulását.

Több megszállott városban akadálytalanul játszhatnak tovább a magyar színtársulatok. Sebestyén Géza telt házak mellett játszik Temesvárott és Füredi Béla társulata is folytatja előadásait Pécsett. A románok nem akadályozták meg, hogy Janovich Jenő dr. kolozsvári társulata tovább működjék. Megvan a kilátás arra is, hogy Faragó Ödön kassai és Polgár Sándor pozsonyi társulatainak működése elé sem gördítenek akadályokat a csehek.

A vidéki nagyobb társulatok közül egyedül Nádassy József szabadkai társulata szünetel. Szabadkán a szerbek játszanak. Szabó Ferencz társulata Nagyszombatból menekült el, ez a társulat fel is oszlott, de a tagok legnagyobb részét az Országos Színészegyesület elhelyezte. A direktor súlyos anyagi kárt szenvedett, amennyiben egész díszlettárát. és ruhatárát, egész felszerelését elvették tőle.

Bethleni Bruckner László színtársulata, amely normális időben Nagybecskereken, Zomborban, Zentán, Versecen és Lúgoson játszott kénytelen volt a szerbek elöl elmenekülni. A szerbek haladéktalan távozásra szólították őt fel. A társulat együtt maradt és jelenleg Kőbányán játszik, a tagok akadálytalanul megkapják rendes gázsijukat. Heltai Nándor társulatát erőszakkal távolítottak el Nagykikindáról a szerbek. A társulatnak Halasra kellett volna menni, de mivel a halasi színháznak nem volt szene, Heltaiék karácsonykor Csongrádon kezdték meg az előadást. A társulat nagy része közben elszerződött és Heltai Nándornak részben új társulatot kellett szerveznie. Szabados Lászlónak Nyitráról kellett menekülni, a társulat hiánytalanul együtt van és Komáromban működik.

Fehér Imre erdélyi társulatát teljesen kirabolták. A színészek jóformán díszlet nélkül, egészen shakespearei módon, Tordán játszanak most. A tordai publikum méltányolja a helyzetüket és leszállította igényeit. Krémer Sándorné társulatának Deésre kellett volna bevonulnia, de a színészek nem mentek ide, hanem Orosházára. Itt négy év óta nem játszott már társulat és ahol a művészeket igen nagy örömmel fogadták. Miklóssy Gábor előadásait Zenta helyett Kiskunfélegyházán kezdte meg, és mivel a társulatot szintén kirabolták, a Nemzeti Színház, Operaház és a Király Színház adtak kölcsön Miklóssynak díszleteket és ruhát. Sajó Vilmos társulata szintén együtt van, sőt a direktor ki is egészítette a színtársulatot, amely Pancsova helyett Kisvárdán kezdi meg az előadásokat. Aránylag csak kevés színész van szerződés nélkül. A direktorok ma is szívesen szerződtetik a színészeket és színésznőket.

Gyorsan találnak elhelyezést a katona színészek is, akik az Országos Színészegyesületnél a katona színészek tanácsától nagyobb összegű ruhasegélyt kapnak. A színészek a segélyt nem készpénzben, hanem ruhában kapják meg és csak akkor, ha szerződést tudnak felmutatni. A katona színészek különben társulatot is szerveztek és ez már meg is kapta az újpesti színházat, ahol Szomory Miklóst bízták meg a vezetéssel. A társulat meg is kezdi már működését.

 

 

 

SZÍNHÁZ. Hevesi Sándor: Császár és komédiás; a Nemzeti Színházban Schópflin Aladár (1919. 9. 101.) Diocletianus római császár kora a miliő: a nagy római birodalom már bomlásnak indult egész világrendjével együtt. Gyökereiben rágja el egy vele ellentétes princípium, a kereszténység, amely minden ellenintézkedés ellenére folyton terjed. Az alsó néposztályokból feljut a trón zsámolyáig, megbontja a hadsereg fegyelmét és közvetlenül fenyegeti a császári hatalmat. Terjedése feltartóztathatatlan-

A szerző a darab írásakor nem gondolhatott rá, véletlenül izgató aktualitást is nyer a darab. A kor ezzel a beállításával, nincs, aki észre ne vegye, hogy éppen most valami hasonló jelenség megy végbe a világban. Hatalmas vergődés közt vajúdó erőlködések egy új világrend megteremtésére. A régi állami fogalmat megdönteni készülő mozgalmak, az alsó néposztályokból a felsőkbe feláramló és realizálódni törekvő vágyak és akaratok, új világnézetek és fanatizmusok, amelyekkel szemben nem állnak hasonló kemény meggyőződések és minden életérték feláldozására való készségek.

Diocletianus császár, a felvilágosult, és a római kultúra tetőpontján álló uralkodó, nem hatalmi erőszakkal, fegyverrel és kínpaddal akar küzdeni a kereszténység ellen, hanem az új hit propagandáját propagandával próbálja ellensúlyozni. Megbízza Genesiust, az ünnepelt színészt, írjon darabot a kereszténység ellen és játssza el társulatával. Genesius vállalja a feladatot. Az eszmének azonban az a természete, hogy csak foglalkozni kell vele és beleragad az emberbe. Genesius a darab írása közben, írnokának, a keresztény rabszolga Crispusnak hatása alatt és a császár titkos keresztény lánya, Valéria iránt feltámadt szerelmében belsőleg megtér, pogány szkeptikusból hívővé lesz. Szakít eddigi szerelmesével, Helénával s a darab előadásakor, mikor parodisztikus mókából megkeresztelteti magát, csoda módon túlárad benne a hit, a keresztségét valódinak érzi. Extatikus hangú szóval hirdetni kezdi Krisztust a császár színe előtt. Ez a jelenet a darab tetőpontja.
 

 

HEVESI SÁNDOR .CSÁSZÁR ÉS KOMÉDIÁS: HELÉNA (PAULAY ERZSl); DIOCLETlÁN CSÁSZÁR (GÁL GYU LA); VALÉRIA CSÁSZÁRI HERCZEGNŐ (CS. ACZEL ILONA).

 

Hevesi nem inspirációval dolgozik, hanem logikával, nem az extatikus költő, hanem az okos, művelt, jól számító író módja szerint. A darabjában minden megvan, kivéve azt, amit csakis a poétái szellem tudna sugallni. A szavak, amelyeket a szereplők szájába ad, találók, hatásosak, elmések, mindaddig, amíg valami erősebb lelki indulat kifejezésére nem kerül a sor. Ilyenkor érezni, hogy a logika fölé emelkedést, az extázis szárnyalását nem tudja pótolni az írónak sem okossága, sem komolysága. A harmadik felvonás nagy befejező jelenete például a maga helyzeti energiájánál fogva igen erősen hat, de Genesius szavai, amelyeket a vallásos megszállottság lelki állapotában mond, halványak, kigondoltak s ezért szárny nélküliek. Hasonlót éreztünk a második felvonás szerelmi jeleneteiben és mindenütt másutt, ahol a szenvedély, a nagy belső megindulás világító szavait vártuk és csak hatásos retorikát kaptunk.

Igazán eleven csak Crispus alakja, ez Kürti József személyesítésében mintha mártírok közül lépett volna ki. A főszereplő Pethes, valamint a többiek is: Gál, Barthos, Mihályfi, Hajdú József, Paulay Erzsi, néha Aczél Ilona is mindenképen megcsinálják, amit a szerző akart, s nem az ő hibájuk, ha nem mindig érezzük az előadás közben az élet fanyar ízét.

*

Hevesi Sándor (eredeti neve: Hoffmann Sándor) (Nagykanizsa, 1873. május 3. – Budapest, 1939. szeptember 8.) magyar rendező, egyetemi tanár, drámaíró.

 

 

SZÍNHÁZ. Karinthy Frigyes: Holnap reggel; a Madách Színházban. Schöpflin Aladár (1919. 12. 137.)  Madách Színház néven javarészt a háborúból visszatért színészekből, új színház alakult, amely egyelőre szerény eszközökkel, vendégként tartja előadásait a Zeneakadémia kis színpadján. A vállalkozás minden rokonszenvet megérdemel.

Karinthy Frigyes darabjával kezdi pályáját az új vállalat s mindjárt első lépésével szép sikert arat. Karinthy groteszk külsőségek leple alatt erősen vívódik az élettel, a dolgok filozófiai megértésére és értékelésére törekszik heves gyötrődések közt. Igen jól exponál, de a kifejtésben hézagos, az írónak úgy látszik az érlelő türelme nincs meg, hogy mondanivalóját, amelyet jól megmarkolt, biztosan kézben is tudja tartani. A bátorság és gyávaság problémáját feszegeti: az ideges, kínlódó, gyáva zsenit mutatja be, aki mindig a rövidebbet húzza a keményidegű, önző, magában biztos, tehetségtelen egészséggel szemben. Egy furcsa amerikai párbajban* vesztesen öngyilkossá kellene lennie s végül is egy filozofikus gesztussal túlteszi magát a magára disputált kötelességen. A darab stílusa nem realisztikus, az alakoknak nem az élethűsége a fontos, hanem az, amit bennük az író ábrázolni kívánt. A fantasztikusba hajlik, végcélja a filozófiai dráma volna, a dolgoknak a maguk összefüggéseiben, egységükben való megmutatása. A néző látásának nem a részletekre, hanem az egészre való beállítása. A darab még csak kísérlet erre a stílusra, de nyomatékos és figyelemre méltó kísérlet. Őszinteség van benne, egy a valóságokkal hevesen küzdő lélek izgalma érzik rajta s keserű, némely passzusokban zokogva felkiáltó líra.

A színészek becsületes törekvéssel végzik dolgukat. Gellért Lajos a főszerepben igen erős, organikusan felfogott játékot produkál, Gaál Béla a finn orvos félig fantasztikus szerepében igen intelligensen dolgozik s a többiek is derekasan igyekeznek. Ifj. Vajda László megértéssel rendezte a darabot. Várakozással és bizalommal nézzük az új kis színház jövője felé.

 

*

Két személynek kölcsönös megegyezése az iránt, hogy előre meghatározott módon a sorstól tétessék függővé, hogy melyikük váljék öngyilkossá. A felek között vívandó harc hiányánál fogva nem vonható a párbaj, párviadal fogalma alá, de viszont a szándékos emberölés fogalma alá sem.

 

A MAGÁNGYŰJTEMÉNYEK SZOCZIALIZÁLASA ÁLTAL A PROLETÁR-ÁLLAM KÖZTULAJDONÁBA VETT MŰKINCSEKBŐL.

Chasseriau: A trójai nők siralma. (1919. 17. 190.) Kép szöveg nélkül.

 

Théodore Chassériau (September 20, 1819 – October 8, 1856) was a French Romantic painter noted for his portraits, historical and religious paintings.

A trójai nők képe megtalálható az 1965. Művészeti Lexikonban. 

 

 

 

Goya: Carneval A MAGÁNGYŰJTEMÉNYEK KÖZTULAJDONBA VETT MŰKINCSEIBŐL. Kép szöveg nélkül 

 

 

ÓDRY LEHEL.1857—1920.  Kürthy Emil (1920. 4. 45.) A nagy művész halála az egész magyar nemzeti kultúra gyásza. Odry Lehel nemcsak a színpadi működésével hódított, hanem egyéni tulajdonságai: finom lelkülete kristálytiszta jelleme, vonzó modora, társadalmi előkelősége, szívjósága és szeretetreméltósága egyaránt ellenállhatatlan hatással voltak mindazokra, akik csak egyszer is élvezték rokonszenves társaságát. Élete folyása nem volt viharoktól mentes. Diadalok váltakoztak kiábrándozással, ünneplés, mellőzéssel; rajongó hódolat rút hálátlansággal. Nemes büszkesége sokat szenvedett élte 83 éve alatt. Néma türelemmel dacolt ellenségei támadásaival.

Ódry Lehel a Bács megyei Nemes¬Militicsen született 1837. november 20-án. Korán nyilatkozott meg benne a színpad szeretete. Eleinte hősöket és népszínmű alakokat játszott kisebb¬nagyobb vidéki társulatoknál. Majd fölfedezték ritka szép, bársonyos, mély és érces hangját, s barátai biztatására Budapestre jött, s jelentkezett a Nemzeti Színháznál. Hangjának szépsége a próbaénekléskor annyira megtetszett, hogy rögtön felvették (1865.) a kórusba. A színház költségén képezte ki a hangját; lelkesedéssel tanult egy csomó basszus szerepet. Rövid idő múlva nyilvánosan is bemutatkozott, s tetszett. Énekmestere, Stoll Péter, nagy jövőt jósolt neki. Eleinte foglalkoztatták, de az öregebb kollégák mellett nem érvényesülhetett

1864. tavaszán  Follinusz János társulatához szerződött első basszistának. Első állomásuk Nagyvárad volt, hol a Normában nagy tetszéstől kisérve mutatkozott be. Majd Aradon voltak nagy sikerei és a téli szezonban már a kolozsvári közönség dédelgetett kedvencévé emelkedett.

1869. április 1-jén lépett fel először a Nemzeti Színházban Lucretia Borgiában Don Alfonsót énekelte. Kezdőre nem volt kedvező a bemutatkozás ideje: a Nemzeti Színház egy olasz opera staggione vendégszereplését várta. Az akkori világhírességek — Pandolfini, Pozzoni Antónia, Anastasi voltak a társulat sztárjai, s a közönség az előre váltott méregdrága belépődíjakat a magyar előadásokon takarékoskodta meg s a nézőtér csak félig telt meg. Annál lelkesebben tapsoltak ama kevesen, a kik megjelentek, Ódryt melegen fogadták, zajosan megtapsolták, s nemcsak a felvonások végén, hanem jelenései után is kihívták.

 

 

ÓDRY MINT HAMLET.

 

Az Operaház megnyitásakor átment a többi énekes társaival és ott még inkább fokozódtak sikerei. De új otthonában is sok sérelem érte, s elkedvetlenedve nyugalomba vonult és Aradra költözött. Sokoldalú tehetség lévén, felváltva írogatott és festett. Mindkét irányban figyelemreméltó műveket produkált.

Ódrynak elég sikerült képei voltak és egy időben olyan buzgóságot fejtett ki, hogy Aradon külön kiállítást rendezhetett műveiből, melyek valódi tehetségre vallottak. Sokáig pihentette ecsetjét, még néhány év előtt, késő aggságában, eszébe jutott, próbára tenni képességét. Lefestette magát a „Mignon" Lothario alakjában, kosztümjében, hosszú ősz szakállal, hárfával a kezében és a saját öreg arcával. A kép feltűnő jól sikerült. Többi kísérletei közé tartozott, hosszú pályája folyamán, az operett és a népszínmű¬játszás. A Népszínházban, Budán és vidéken játszotta Göndör Sándort (Falu rossza), Parlagi Jancsit, saját darabjai legényeit, Henri marquist (Cornevillei harangok),  de általános vélekedés volt, hogy míg a szerepet drámai részében kitűnően megállta helyét, a megjelenésében nem volt képes parasztos típust bemutatni: Úr maradt népies viseletben is. Három év előtt (1917.) nyolcvan éves jubileumot ülték meg Aradon. Az ottani Kölcsey¬egyesület rendezte, s nemcsak a város, hanem az egész ország intelligenciája vetélkedett tüntetőleg kimutatni kegyeletes szeretetét, háláját, nagyrabecsülését.

Ódry Lehel – Wikipédia

 

 

 

 

 ÚJONNAN RENDEZETT SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM: A MODERN MAGYAR GYŰJTEMÉNY.(1920. 14. 163.)

Badilz Ottó: Arckép; Gyárfás Jenő: Öreg férfi; Körösjői-Kriesch Aladár: Önarczkép; Madarász Viktor: Thierry Amadé arcképe; Paál László Fatanulmány, Hollósy Simon: A jó bor; Lotz Károly: Nő képe.

A képek reprodukciói is láthatók. G.

 

 

GERSTER ETELKA. 1855—1920. Kereszty István. (1920. 17. 200.)  Világhírű művésznő és tanárnő volt, nem is szólván arról, hogy testvérei is bejárták a világot és a maguk részéről is mindenütt tiszteltté tették a nem közönséges tehetségű család nevét. Gerster Árpád New-Yorkban orvos, a legelőkelőbb orvos társulat elnöke, számos tudományos mű írója; Gerster Béla a korinthusi csatorna tervezője, a Panama-csatorna egyik mérnöke. Hárman is voltak remekhangú nővérek. Marchesi Matild asszonynak méltó tanítványai: a legifjabbik azonban nem szerepelt a nyilvánosság előtt, mint fiatal anya halt meg; a legidősebb, Kauser István Európaszerte ismert magyar mérnöknek, amerikai konzulnak neje.

Kassa, mint az eredetileg német polgárságtól népes városaink rendszerint, szép zenei életet élt, mikor Í855 június 25-én Gerster Etelka született. Egy már javakorabeli, menekült bécsi légionárius: Hebenstreit József, volt ott a legjobb zongoraoktató. Harminctagú filharmóniai zenekar, jórészt a műkedvelő polgárokból. Sokáig tartott, míg a szülők beleegyeztek abba, hogy leányuk Hellmesbergerhez Bécsbe menjen lakni, s elnyerni a dicsőséghez és ragyogó jövőhöz vivő elsőrangú oktatást. Etelka olyan tehetséggel volt megáldva, hogy az énekmesternek két év sem kellett az ő teljes kiképzéséhez. 1875-ben a fiatal leány éneke feltűnést keltett, magas szopránjának behízelgő csengése és szinte légies könnyűsége. A Bécsben időző Verdit is annyira felvillanyozta, hogy a nagy zeneköltő maga egyengette az új művésznő útját Itália színpadaira. Az „impresszárió", aki a fiatal énekesnő szerződéseiről, utazásairól s általában jólétéről gondoskodni hivatva volt: nagyműveltségű, már 45 éves, de megnyerő modorú és deli férfiú volt. Az orvosi pályát a művészet iránti lelkesedésből cserélte fel az impresszárióval: cavaliere Carlo Gardini (híres volt arról, hogy Bolognában az ő magánkönyvtára volt a, leggazdagabb); először a velencei „Fenice" színházban léptette fel pártfogoltjai „Rigoletto" és „Hamlet" hősnőiben, majd Genua, Marseille következtek, mindenütt óriásinak mondható sikerrel. Amelyet felül tudott múlni  1877-ben a berlini diadal. Itt tomboló lelkesedéssel ünnepelte a magyar „primadonna immaculatát" úgy a közönség, mint a különben szigorú sajtó. Csodálatos, hogy Budapest közönsége ugyan mindezt tudomásul vette, mikor 1877. április közepén Gerster Etelka idejött néhány vendégjátékra. Patti Adelina, Lucca Paulina, Trebelli Zelia és más „csillagok" vendégjátékának közepette, hideg tárgyiassággal fogadta a közönség a nagy művésznőt („Lucia di Lammermoor" címszerepben).

A városligeti Hermina¬kápolnában, Gardini lovag oltárhoz vezette a mindeneken uralkodó művésznőt. A dicsőség útja ezután Amerikába vezette az összeillő párt: 1878-ban, 1883-ban és 1887-ben. Közben Gardini¬Gerster Etelka a spanyol, az angol, az orosz udvarnál énekelt nagy kitüntetések közepette.

Még egyszer, (mindössze másodszor!) fel akart lépni hazájában; mikor eljött i887-ben. Gróf Zichy Géza sietett őt felkérni, hogy a Magyar Gazdasszonyok Egylete javára lépjen fel hangversenyen. A művésznő szívesen engedett, s kissé pihent hangjával ekkor is, azután a Vigadóban adott önálló hangversenyén is (számos magyar dalban!) a régi nagyszerű hatást érte el. Elgondolta : mennyivel okosabb dolog, a dicsőség tetőpontján visszavonulni, mintsem a világ szemeláttára egymásután elhullatni a művészet virágának szirmait. Különben is szép vagyont szerzett; ebből férjének otthonában: Bologna mellett, megvásárolta a halhatatlan Benvenuto Cellini családjának régi szép, emeletes kastélyát.

0laszországba indult, azt tervezve, hogy némi pihenés után — mert hiszen még teljes jó erőben volt, kezdődő szívtágulása nem aggasztotta  — minden nagyobb városban, ahol egy-egy tanítványa működik, ezeknek énekiskolájában felügyeletet fog gyakorolni. A szükséges pótlásokat vagy javításokat adja meg, ami nem olyan erőltető, mint a szakadatlan tanítás. Közben megírta és kiadta (1906 és 1908) „Stimmführer" című énekgyakorlat¬gyűjteményét, amelyet azóta is bővített. De az olasz hatóságok Milánóban, tehát igen közel Bolognához, a 40 év óta olasz férjnek feleségében csak a magyar születésű és német földről jövő „ellenséget" akarták látni, és hosszú hónapokig nem bocsátották 30 év óta birtokát tevő kastélyába! Ez volt a testileg-lelkileg bámulatosan üdén maradt nő túlérzékeny művészlelkének gyilkos mérge. Mikor végtére megengedték, hogy otthonába térjen: szíve már leromlott, s egyszercsak, váratlanul, utolsót dobbant.

 

Etelka Gerster (25 June 1855, Košice – 20 August 1920, Pontecchio) was a Hungarian soprano. She debuted in Italy in 1876 and sang in London the following year.In 1878, she was performing in the Academy of Music in New York City where she was considered one of the leading singers of her time. Her daughter was wife to the conductor Fritz Reiner.

 

 

 

A BUDAI KASTÉLYOK KINCSEI. A régi Pest-Buda történeteiből. Írta Váradi Antal. (1920. 18. 212.) A Vár nekem ma is valóságos múzeum. Azok a régi házak, egykori kastélyok, alacsony, boltíves bejárataikkal, szűk udvarok, melyeken valamikor tollforgós paripák toporzékoltak...

A nádorispán bibliotékája nagy részét ugyan a múzeumnak ajándékozta, de maradt azért palotájában annyi, hogy egy kortárs feljegyzése szerint „tudóssá olvashatta eszét belőle egy egész generáció." A gróf Brunswick könyvgyűjteménye nagy értékű. ötszázkilencvenhat darab szebbnél szebb opálja volt. Szafirok, smaragdok, dús gyűjtemény topázokból. Az öt világrész minden ékkőtermő tája képviselve volt közte. Végül a gyémántok, tündérszépen köszörülve. Amsterdam mesterei csiszolták azokat.

A franciskánusoknak is van szép nagy könyvtáruk. Kincse a gyűjteménynek százötvennyolc fólió, becses kéziratokat tartalmazva. A könyvtár maga hétezer kötetet tartalmaz. Az egész nagy gyűjteményt egy Jakosits nevű szegény barát gondozta és rendezte. A kamarai elnök, Mailáth József gróf egyházatyák munkáit gyűjtötte. Innét vitette aztán az egész könyvgyűjteményét kiskéri birtokára. Ciráky gróf is könyvgyűjtő. Ez a gyűjtemény Lovasberénybe került.

A főgimnáziumnak Szerdahelyi apát testált szép könyvgyűjteményt. A budai építészeti fődirektor, Öry, csupa római klasszikusok legszebb kiadásait tartalmazó kétezer kötetnyi könyvtárral dicsekedhetett.

A budai kincsek magánházak szekrényeiben voltak felhalmozva. Ezek kisebb gyűjtemények Brunswick gróféhoz képest, aki főleg festmények gyűjtésében volt nagy. Háromszáz darabból áll a képtára. Fő ékessége Rafael Sanzio szent családja. Poussin két tájképe is gazdagította a képtárt. Michel Angelonak egy fára festett, a lábmosást ábrázoló képét említik. Egy Murillo kép dinnyét evő pásztorgyereket ábrázol. Dürer mester egy Madonnája is szerepel a képsorban.

A Boldogasszony temploma melletti palotában is volt egy képgyűjtemény.

És még sokat tudnék felsorolni, a királyi palota kincsein kívül. A várbeli főpapok képeit, könyveit, a szerzetesrendek kéziratgyűjteményeit, egyes gazdag polgárok berendezéseit. A Fuggerek és Fortunátusok kincseit, Mátyás palotájának maradékait, a templomokat, kápolnákat, — de hová lettek azok?

 

 

 

A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM RÉGI KÉPTÁRÁNAK ÚJ SZERZEMÉNYEI. Térey Gábor (1920. 22. 257.) A hosszú évekig viharzott háború régi képtárunkon is érezhetővé vált. Miközben hazánk ilyen siralmas állapotába jutott és életkérdésekről van szó, a művészet csendes csarnokában olyan cselekedetek kezdenek mutatkozni, melyek a magyar kultúra életereje mellett bizonyítanak. Minthogy az állam alig van abban a helyzetben, hogy anyagilag segíthesse régi képtárunkat, olyan lelkes új műbarátok mutatkoznak, akik áldozatkészségükkel szolgálják a hazát. A régi képtár történetének 1920-dik esztendőjébe beírhatjuk, hogy öt kiváló kép adományozásával nagy hiányok pótoltattak ki. Múzeumunk korai flamand kabinetje a legnagyobb látványosságok egyike: amelyben a XVI. század második és a XVII. század elejének párját ritkító id. Peeter Brueghel és fiának, a Bársony Brueghel* mesterművei vannak, két kiváló képpel gyarapodott. Roeland Savery ecsetjéből szármáztak. A távlat kék tónusa a Bársony Brueghel távlatával rokon. Hasonlítsuk pl. össze az utóbb említett művész „Éva teremtése" című képünkkel.

Régi képtárunk gyarapodásának fénypontja Jacob Jordaens** Ádám és Éva képe (lásd a 22. címlapképet). A napi sajtó, amely sajnálatos módon oly gyakran lelkiismeretlenül dolgozik és helytelen információknak könnyen ad helyet. Ma egy embert sem találunk, a ki a Jordaens kép valódiságát kétségbe vonná, kivéve azokat, a kik a művet Rubensnek tartják.
 

 

 

A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM RÉGI KÉPTÁRÁNAK ÜJ SZERZEMÉNYEI. Jacob Jordaens: Ádám és Éva a paradicsomban.

 

Múzeumunknak nemcsak flamand, hanem hollandus osztálya is meggazdagodott két kiváló művel. Adriáén van de Velde a jégen tovamozgó emberek örömeit festi, úgy az öreg, mint a fiatal, a gazdag és a szegény, mind a téli sport örömeinek él. Heim Móriczné szül. Schwarz Margit nagylelkű adományozása útján Giovanni Battista Weenix (1621-166o) festette állatképhez jutottunk. Több évig Olaszországban időzött, ahol Panfili kardinális, a későbbi X. Innocent*** névén ismeretes pápa részére dolgozott. Nagy előszeretettel festett oszlopromokat tengerparton. Egy ilyen, a déli naptól áthevített képe került az Esterházy gyűjteményből múzeumunk tulajdonába. Egynehány csendéletet is festett. „Szárnyas" képei ritkák.

 

*Jan Brueghel (v. Bársony Brueghel, Virágos Brueghel, Brüsszel, 1568 – Antwerpen, 1625. január 13.) elismert flamand festő, id. Pieter Bruegel fia.

 

**Jacob Jordaens  (Antwerpen, 1593. május 19. – Antwerpen, 1678. október 18.) flamand festő a holland aranykorban.

 

***X. Ince (1574. május 6., Róma – 1655. január 7., Róma) a 236. pápa 1644-től haláláig. Egyházfőként szerette a művészetet, és több műremeket hagyott emlékül maga után.

 

 

BENCZÚR GYULA  ÉS TANÍTVÁNYAI. Paur Géza. (1921. 5. 54.) A mikor e termeket a művészet iránti szeretet igaz áhítatával bejárjuk, nagy idők emlékeinek hatása alatt állunk. Nemcsak négy-öt évtized művészi fejlődésének bizonyítékait csodáljuk, de elvonul előttünk a régi Magyarország rövid renaissance-ának minden nagy eseménye. Benczúr Gyula lett e történelmi korszaknak hivatott krónikása. Pedig ez a kiállított anyag alig egytizede művészi munkásságának.

Mintegy 180 festmény és 150 rajz mutatja be Benczúr művészi nagyságát; 102 mű pedig tanítványai műveiből ad válogatott mutatványokat. A korai időben kezdte a mestert inspirálni a magyar történelem, nagyszerű eseményeivel és így jött létre t866-ban „Hunyadi László búcsúja" és később, két év múlva ,,II. Rákóczi Ferencz elfogatása".

Az első nagy terem fő ékessége, ,,Vajk keresztelése" , melyet Benczúr 1875-ben festett. 1874-ben elutazott Parisba a rokokó és barokk művészetének tanulmányozására. Ezek a pompában, fényben és túlzott fényűzésben gazdag stílusok régi lelki és művészi vágyait elégítik ki. Itt kezd a maga valójában kibontakozni Benczúr páratlan színharmónia iránti érzéke. E kor frivol jellemét ,,XV. Lajos és Dubarry" művében, melynek két különböző mesteri példánya van kiállítva, tragikumát pedig „XVI. Lajos elfogatása" című művében örökíti meg.

A művészi élet irányítását a kilencvenes évek végéig a Benczúr iskola végzi, mely munkában Benczúr maga nem vett részt, visszavonulván műtermébe, élvén művészetének. A kilencvenes és kilencszázas évekre esnek újabb nagyméretű alkotásai. Megfesti nagy történelmi képét: „Budavár bevétele 1686-ban", mely Budapest főváros tulajdonát képezi. Ezt követi a „Millenniumi hódolás 1896-ban" műve, melyet dr. Mészáros Károly rendelt meg a Szépművészeti Múzeum számára. 1900-ban a lipótvárosi Szent István templom szentélyének öt képet tervez. a templom mennyezetére. Pár év múlva kapja legszebb megbízatását, a Mátyás király ciklus megfestését, hét képben: Mátyás tudósai körében, Mátyás művészei körében, Mátyás esküvője Beatrix-szal, Mátyás és Holubár párharca, Mátyás királlyá választása, Mátyás az igazságos, Mátyás fogadja a pápai követeket, Mátyás a diadalmas. Hét művészi alkotás a magyar történelem aranykorából! Az irgalmatlan sors csak kettőt hagyott befejezni.

 

 

 

 

 

Mozi

 

 

 

FÉNYTELEFON, ÉS BESZÉLŐ MOZGÓFÉNYKÉP. Sz. K.  (1921. 18. 208.) Néhány évvel ezelőtt nagy feltűnést keltett egy fiatal magyar mérnök, Mihály Dénes találmánya, az új szeléncella, mely egyszerre lehetővé tette a távolba fényképezés gyakorlati megoldását. A háború és a forradalmak zűrzavara megakadályozták akkor a találmány nemzetközi kihasználását. Most kezd lehetővé válni, hogy gyakorlatilag keresztülvihető alakba öntsék a távolba fényképezés új módszerét.

A legújabb és legjelentősebb lépés a szelén különös tulajdonságának kihasználásában a fénytelefon és ezzel kapcsolatban a beszélő mozgófénykép, amik további érdekes haladást jelentenek az energiák egymásba változtatásának terén. A szelénnek az a tulajdonsága van, hogy elektromos vezetőképességét változtatja a fény hatása alatt. Eresebb fényben jobban vezet, gyöngébben nehezebben. Ez a tulajdonság ad módot arra, hogy a fényhatásokat közvetlenül át tudjuk változtatni elektromos hatásokká. Azelőtt csak az volt a baj, hogy a szelén érzékenysége nagyon kicsinynek bizonyult. Mihály Dénesnek sikerült oly érzékennyé tenni a szelént, hogy az általa készített cellák másodpercenként sok ezer egymásután következő fényimpulzust is megéreznek. Ezzel a szeléncellával egyszerre meglett a módja annak, hogy minden gyakorlati szükségletet kielégítően meg tudjuk oldani a fénynek elektromos energiává való közvetlen átváltoztatását s ez által vált lehetővé képeknek elektromos úton való továbbítása, a távolba fényképezés.

Az energia alakjait szinte kivétel nélkül át tudják alakítani egymásba a fizikusok, és eddig csak a fény és az elektromosság közti közvetlen kapcsolat nem volt még meg. Most, hogy ez is megvan, a szelén közbe iktatásával újból egész sorozat lehetőség áll rendelkezésre s ezek közt a legérdekesebb a fény és a hang közt való kapcsolat létesítése. A hang és az elektromosság a telefonnál könnyűszerrel változtatható át egymásba. A hangenergia a telefon elektromágnese révén elektromos áram-rezgésekké alakul át s a hallgató kagylóban az elektromos rezgések közvetlenül visszaváltoznak hangrezgésekké. A szeléncella viszont az elektromos áramrezgéseket és a fénykülönbségeket tudja egymásba változtatni. A telefon és a szeléncella kombinálásával közvetlen kapcsolatot teremthetünk a hang és a fény között is. A hangot át lehet változtatni fénnyé és a fénysugarat meg lehet szólaltatni.

A fénytelefonnak tehát az a lényege, hogy a hangot a fénysugár továbbítja minden egyéb vezeték nélkül. Egy erős reflektor fénye a telefonkagyló tükörfelületű membránjáról verődik vissza. Mikor a membrán rezeg, a visszavert fénysugár konvergenciája a rezgéseknek megfelelően változik. Szemmel nem lehet észrevenni a fénykévében semmilyen változást, de ha ez a fénykéve a szeléncellára esik, a cella megérzi a fénysugarak szapora erősségváltozását és a bekapcsolt telefon hűen visszaadja a leadó telefon beszédét. A leadó és felvevő telefonkagyló közt nem kell semmilyen drótösszeköttetés és tisztán a reflektor erősségétől függ, hogy a fénysugár milyen messziről tudja megszólaltatni a telefont. Tengeren a hajók erős fényszórói tíz-tizenöt kilométerre elvilágítanak, tehát ebben a távolságban kényelmesen beszélgethetnek egymással a reflektoraik fénykévéjének közvetítésével. Magának a fénytelefonnak ebben az eredeti alakjában alig van egyéb gyakorlati alkalmazása, mint épen az említett tengeri fényszórók felhasználása közvetlen beszélgetésre. Az elv azonban továbbfejleszthető, amennyiben a telefonkagylóról visszavert fényt le lehet fotografálni egy folytonosan mozgó filmszalagra s az így megörökített hangot aztán ismét le lehet vetíteni, meg lehet szólaltatni. A fény a filmen sötét és világos vonalak sűrű egymásutánjában rögzítődik az eredeti hanghullámoknak megfelelően, az átvilágításnál pedig a szeléncella a fényárnyalatokat újra hanghullámokká változtatja vissza a telefonkészülékben. Így teszi lehetővé a szeléncella a beszélő mozgófényképnek egy új megoldását, mely nem a fonográfot, hanem a telefont használja fel a hang visszaadására. Ez a megoldás elsősorban azért jó, mert eleve biztosítja a hang és a kép egyidejűségét, szinkronizmusát. Az eddigi beszélő mozgófényképeknél mindig az okozta a legnagyobb nehézséget, hogy a vetítővászon mögött felállított fonográf mozgását nem lehetett állandóan együtt tartani a kép mozgásával és így a beszéd és a mozgókép sohasem halad párhuzamosan. Sokféle szinkronizáló berendezést eszeltek ki, de mindegyik csődöt mond valamilyen pontban, míg a szeléncellás fénytelefon és a mozgófénykép összekapcsolása egy csapásra megoldja ezt a fontos problémát. A mozgófénykép film szalagjának egyik oldalán, két, három milliméteres sávon van lefotografálva a hang, egyidejűleg a képfelvétellel s így természetes, hogy mindig együtt is marad a hang a megfelelő mozdulattal. A leadásnál a lefotografált hangot a fénytelefon felvevő készüléke változtatja vissza hanggá és a vászon mögött felállított hangosan beszelő telefon teljes hűséggel kíséri a képet a vetítés alatt. Ez a megoldás megvalósítható. Technikai szempontból csak az még a feladat, hogy a hangosan beszelő telefon hangját lehetőleg meg lehessen tisztítani minden gépszerű mellékzörejtől, ami a beszéd tisztaságának rovására van, ámbár természetes, hogy mint a gramofonnál és a közönséges telefonnál is mindig meg lehet érezni a különbséget az élőhang és a mesterséges hang között, úgy a beszélő mozgófényképnél is minden bizonyára mindig meg fog maradni valami mesterkéltség a hangszínben.

A régóta várt beszélő mozgókép tehát már csakugyan gyakorlati megvalósításhoz közeledik és a mai néma mozgóképeket ez az új lehetőség sok tekintetben át fogja alakítani. Pótolni talán nem fogja, mert hiszen a mozgófénykép művészete már olyan kialakult formában állapodott meg, hogy a beszéd szinte feleslegessé vált. Legfeljebb csak a képek felírását szükséges beszéddel helyettesíteni. Bizonyos az is, hogy a beszélő mozgófénykép megint egészen új műfajt teremt meg, a mi különbözni fog a színháztól is, a mai mozitól is, míg viszont a találmány lényege a mai képek mellett is alkalmazható olyan alakban, hogy a filmen a kísérő zene is rajta lehet, tehát a mozgófénykép színházaknál nem lesz szükség zenekarra, mert a kép maga szolgáltatja a kísérő zenét is.

Mihály Dénes szeléncellája ebben az új alkalmazásban is dicsőséget jelent a magyar technikai tudás számára s csak azt kell sajnálnunk, hogy a gyakorlati megvalósítást át kell engednünk a külföldnek. Különösen a németek érdeklődnek iránta és nagyon valószínű, hogy úgy a távolba fényképező, mint a beszélő mozi Berlinből fog megindulni világhódító útjára.

 

 

 

Sajtó

 

 

A BÉCSI TITKOS LEVÉLTÁR ÉS A VASÁRNAPI ÚJSÁG. Tábori Kornél

 (1921. 8. 93.) A bécsi udvari és rendőrségi archívumokban, amelyek végre megnyíltak a kutatók számára, több intim jelentést találtam elszórtan a Vasárnapi Újságról és íróiról. A sok Vertraute, Naderer, Confident és egyéb spicli nemzeti életünk minden „gyanús" momentumát tudatta a bécsi központtal, s a nevesebb írókról is gyakran küldött jelentést. Dr. Bach Sándor, a forradalmárból lett belügyminiszter „sehr geheim" jelű utasításában kiemeli, hogy mennyire fontossá válhat az írók szemmeltartása, mert rajtuk keresztül megismerhető a néphangulat. A hazug eszmekörű és gonosz tendenciájú módszer szükségessé tette, hogy a spiclik számos írót közvetlenül megfigyeljenek, „magánviszonyaikat" is kikémleljék, s a legszűkebb környezetükbe is befurakodjanak. Utasítást kaptak, hogy az írókkal igyekezzenek megismerkedni, mivel azok sokszor „informáltabbak" a néphangulat dolgában, mint a helytartósági alkalmazottak, vagy a hadsereg főtisztjei.

Amikor Jókai Mór a bujdosásból visszatért Pestre és lapengedélyt kért, a bizalmas jelentés alapján megtagadták úgy a szerkesztői, mint a kiadói jogot. Irodalomtörténeti érdekességű az a kémnotice, amely elmondja, hogy a Vasárnapi Újság Jókai Mór eszméje" volt. Rosszindulatú jelentés számol be a V. U. első szerkesztőjéről, Pákh Albertről. Heckenast kiadó maga sem állt ép távol a spicli-rendszertől, s kétszínű magaviseletét több akta leleplezi. Izgalmas új háború korszakában indult meg a V. U. és e miatt fokozódó élességgel figyelték  a sorok közt, mondatok és szavak árnyalataiban is magyar „rebelliót" kerestek.

Rendőrakta beszél Vörösmarty Mihály „titokzatos" művéről, amelyet aggódásában elpusztított. Az öreg író (50 éves) „most vidéken tengődik", rá sem lehet ismerni kusza, ősz szakálas arcára s állítólag csak Lear fordítása miatt járt Pesten. Egyik bizalmasa árulta el, hogy a rejtelmes munkát felolvasta barátai előtt, aztán elégette, mert „zsarnokság ellen" szólt és Vörösmarty félt a spiónoktól.  „Nem csoda, ha megbolondul." Megrendítő jelentés közli, hogy az írók egy részével nem érdemes törődni. Garay János tehetetlen vak, Nagy Ignácz régóta ártalmatlan beteg koldus, Bajza József pedig közönséges őrült.

A rendőrség acta íecretái közt van a pesti Woravka hosszú, unterthaenigste Meldungja arról, hogy író-spiclije a Vasárnapi Újság szerkesztőségében megszerezte a titkos névsort, a melyet a V. U. kapott valahonnan a pesti kémekről. Ez nagyon fontos, mert esetleg ki kell cserélni az illetőket új személyekkel, akikről még senki nem tudja diszkrét mesterségüket. A listán szerepel Szekrényessy volt rendőrkapitány, Fabinyi törvényszéki bíró, Thaisz Elek későbbi főkapitány, Luft Rézi, egy mulatóhely vezetője, utóbb Thaisz felesége, Mihályfy helytartósági tanácsnok, Gál volt cs. kir. biztos, aki 185 embert denunciált (besúgott), Bauer Károly (marqueur – pontjelző - a Pilvax=kávéházban), aki akasztófára juttatott két jó magyart. Ezek a viszonyokhoz képest óriási fizetést kaptak. Bauer pl. évi 2000 forintot, Fabinyi az állami fizetésen kívül évi 4000 forintot, Thaisz Elek 3000-et. Emiatt volt a V. U.-nak számos kellemetlensége, bármily gondosan szerkesztődött a heti újság. Felelősségre vonták csaknem valamennyi hazafias cikke miatt. De ennek a tisztes múltú régi lapnak egyik legnagyobb érteke és büszkesége lehet az, hogy a titkos jelentések oly antipátiával beszélnek róla.

 

 

 

 

Függelék

 

 

 

Rutének*, akik legtöbbet vesztettek a háborúban. Írta: Krúdy Gyula (1920. 5. 50. Utolsó részlet.) …Régebbi időben a falusi zsidóság is megkedvelte ezen a vidéken a földművelő munkát. A zsidóasszonyok megfogták az eke szarvát, a lányok kapáltak, a férfiak szántottak, vetettek, kaftánban és hosszú huncutkával a fülük mellett. Amíg a galíciai csodarabbik, akik tökéletesen a hatalmukban tartják az idevaló zsidóságot, vallási alapon megtiltották a zsidóknak a földművelést. Az amhaáre (a földet művelő) e csodarabbik szerint nem lehet jámbor, Istennek tetsző ember. Ugyanígy tilos a zsidóknak gyári munkával, mesterséggel foglalkozni. E csodarabbik szerint a zsidóknak csak kereskedni, pénzt kölcsönözni, kamatot szedni, pálinkát főzni tanácsos. Az asszonyok tétlenül henyélnek, legfeljebb gyermekeket szülnek, de semmi hasznos munkát nem végeznek. Ezért veti meg az orosz magyar a zsidót, hogy örökös ellenségnek látszik a két népfaj összeszorulva itt a hegyek között. Bármilyen engesztelhetetlenül gyűlölik egymást, nem élhetnek egymás nélkül. Az orosz magyar minden ügyes-bajos dolgában először a saját falusi zsidójához fordul tanácsért. Szeressük egymást testvériesen és számoljunk zsidómódra: tartja az orosz közmondás. És ez a földhözragadt nép tiszteli a zsidója eszét, furfangját; bár tudja, hogy nagyon drága a pénz, amit a zsidótól kölcsönvesz, szívesebben fordul hozzá, mint a városi takarékpénztárhoz. Ezek a hegyes süvegű, rókatorkos bundájú, szakállas komor zsidók, akik közt kazár eredetük miatt sok a vörös, mint egy főnök uralkodnak a falukban. Mindig kéznél lévő pénzük révén: markukban tartják a parasztot. Tanácsadásuk folytán nyitott könyv előttük minden falubeli. A zsidó a vármegyei urak barátja. Kezel a szolgabíróval, ügyvédje van a városban, pártfogója a törvénynél, minden bajában útbaigazítója a csodarabbi, titokzatos életet él bezárt ajtaja mögött. Vallása bonyolult, családi élete szent, magatartása bátor, és elszánt az eldugott, határszéli falu közepén, erősek, kemények, hatalmasok. Hogyne uralkodna tehát e jámbor birkanyáj felett! Olyan nyelven beszél egymás között, amit senki sem ért meg; ünnepe titokteljes, zárkózott, a mássága megdöbbentő. Bármilyen magas kamatot ígér a paraszt, szombaton nem nyúl a pénzéhez a zsidó. Kapzsiságát vasmarokkal fékezi vallásossága. Furcsa, álmodozó leányzói, akik a maguk különös divatja szerint öltözködnek, egyik esztendőről a másikra kivirulnak. Titokzatosan férjhez mennek, mezítláb sohasem járnak, engedelmesen követik férjük parancsolatát. Különös lények az istállójában, szinte egy jászolban fekvő rutének előtt.  Szépek errefelé a zsidó nők, észak szőkéi, a határszél hamvas barnái, a hegyvidék világos szeműéi, Galícia éjsötétjei, gácsországi** ábrándosak, tüzesek, engedékenyek és babonásan vallásosak. Ámde tavaszuk gyorsan repül a hegyek között. Arcfesték alatt tikkadva hervad homlokuk rózsája, elzárt, szomorú életük egy kis világosságot sem enged lelkük homályába. Szívűkkel talán sohasem szeretnek mást, mint a gyermeket, a férfit csak atyának vagy úrnak látják maguk felett. Kondor hajukat korán lenyírják, azután jön a mindennapi vénség.

Utazásaimban elnézegettem ezeket a falusi zsidó nőket, akik oly tétlenül ülnek házuk küszöbén tarkabarka ruháikban, álmos szeműkkel, bágyadt testtartásukkal, mint az érzéketlen növények. Rikolt a vénasszony, a fiatalja sompolyog, mint a macska, gyermeket hord hátán, vállán a menyecske, míg a vörös szakállú férfi, fenyegető szilajsággal mered ki a szatócsbolt vagy korcsma ablakán. Ezek az emberek sohasem tudják meg, hogy Magyarország legszebb tájait lakják. Elmúlik felettük az élet, mint egy imádság, amelyet tudatlanul, gondolattalanul elmormogtak…

Az igazi rutént kevesen ismerik Magyarországon, azért van olyan kevés barátja e szerencsétlen nemzetnek. Ritka ember megy el megközelíthetetlen hegyeik közé, városaik magas északon vannak (Munkács, Ungvár, Máramarossziget), ahol nem akad dolga alföldi magyarnak. És a városokban nem igen lehet őket megismerni. Idegenként, hetivásárra, ügyes bajos dologban, törvénytől idézve megy a rutén a városba, s alig várja a percet, hogy visszatérhessen szabad hegyei közé. A városokban csak papok, nadrágos rutének élnek, akik sok mindent tanultak a világban; a papok nemegyszer külföldi egyetemet látogatnak, szeretnek Szentpétervárra, Moszkvába ellátogatni, miután Szent Baziltól Munkácson mindent megtanultak, amit a kegyes szerzetes tud. Az egyéb intelligencia elvárosiasodik, elveszíti hegyvidéki karakterét, de hazáját soha sem felejti el. Beszélj rutén emberrel akár Amerikában, akár Budapesten, hallgasd meg felmelegedő szíve óhajtását: abban középen áll a szülőföld, a kis havasi falu, ahol ezer nélkülözés, emberfeletti szegénység közepette élnek testvérei. Minden ruténnek egyetlen vágya: egyszer hazamenni…

 

*A ruszinok (másként rutének, rusznyákok, kárpát-ukránok) ruszin nyelvű keleti szláv nép Kelet- és Közép-Európában.

 

A huculok Ukrajna nyugati részén, a mai Kárpátaljai, az Ukrán-Kárpátokban elhelyezkedő Hucul vidéken (vagy más néven Hucul földön) élő ruszin etnográfiai csoport.

 

**Galícia közép-európai történelmi régió, jelenleg Lengyelország és Ukrajna között oszlik meg. wiki

*

Krúdy ruténekről szóló írásából a következő, korábbi fejezetekben jelentek meg részletek:

h12-5: 1920. 1.

h12-9: 1920. 1, 2, 3, 4, 5. VÚ-szám

*

 

 

TÜNETEK ÉS TŰNŐDÉSEK. (1920. 5. 52.) Csak imént múlt még egy esztendeje, hogy Ady Endre meghalt, s a glória, mellyel halántékát körül övezték a bámulói, máris meghalványodott. Ahelyett, hogy még növekedett volna annak fényessége. Pedig úgy hirdették, sőt úgy kürtölték szerte, hogy ő a jövendő századoknak a fölkent lantosa, akinek híre és neve hangzatosabbá fog válni minden emberöltővel, akinek szobrát az emberiség nagy panteonjában fogják felállítani. Azok közé tartozunk, akik se nem tagadtuk, se nem kicsinyeltük Ady tehetségét. Bizonyságot tettünk erről akkor, midőn helyet engedtünk számára a Vasárnapi Újságban már pályája elején, amikor még általános meg nem értés volt az osztályrésze s szánó mosollyal mentek el mellette az emberek. De hibának tartottuk mindég — az ő saját magának érdekében is — azoknak túlzott zsivaját, akik hitték, hogy harsonával és trombitaszóval valakit fel lehet emelni az égig. Pedig az ilyen erőlködés mindig megbosszulja magát, s ez vele szemben is beteljesedett.

Ady Endrét kikiáltották a forradalom poétájának is, s megtalálták verseiben (mert a ki keres, talál) az általános összeomlás próféciáit, sőt a proletárdiktatúra eljövetelét hirdető jövendöléseket is. De se a forradalom, se a nagy felfordulás nem ismerte el az ő küldöttjének, s a szobrára megindított gyűjtés alig hozott össze valamit. Pedig abban az időben úgy röpködött a könnyen szerzett pénz, mint a pelyva. S figyelemreméltó dolog, hogy se a Károlyi-féle forradalomnak, se a proletárdiktatúrának hivatásos költője egyáltalán nem keletkezett. Senki sem írt egy verset, melyet ezrek vettek volna ez ajkukra, mint hetven esztendővel előbb a Tapra magyar-t, senki sem szerzett dalt, mely visszhangot keltett volna az ország egyik végétől a másikig, mint a Kossuth-nóta.

*

Galambos repertóriuma szerint a VÚ-ban 52 Ady-vers, illetve próza jelent meg.

 

 

Szemere Bertalan 1849¬i magyar miniszterelnök az emigráció alatt irodalmi tevékenységet fejtett ki

 

Szemere Bertalan: Intőszavak a magyar országban lakó népfajokhoz (1920. 11. 124. részletek)

 

HORVÁTOKHOZ.

 

Bajnoki zsarnoknak ti, mi voltunk ellene neki,

S veszténk mindketten, győzve ti, bukva mi meg.

Ellenjét s frigyesét a Habsburg nyomta el egyképp,

Kik szabadok voltunk, mind rabigába nyögünk

Sorsunk újólag egy! Ó jó lesz érteni egymást.

 

OLÁHOKHOZ

 

Kincse a népeknek kettő van, nemzetiség s jog.

Nektek az osztrák nem adta meg ezt, sem amazt.

Attól várni szabadságot, ki csak elveszi mindig.

S üldözi mind, aminek nemzeti jellege van!

Méltán szenvedtek, de hiába, ha nem okultok:

Hogy a magyar és az oláh vész, ha válva halad.

 

TÓTOKHOZ

 

Vissza a morva birodalomra te bár búsongva tekintesz,

Rontóját, a magyart, nem fenyegette karod.

Hódítód leve hódított te miként, a magyar és tót

Fénykora múlt egyképp, könny nem idézi fel azt.

Bár mi nagy és szép volt, hagyjátok a múltat aludni.

Ősötök álmot kér, éltet az új ivadék.

Elvesztek ti külön, ha külön nagyságra töreksztek,

Jogotok frigybe együtt újra virulni megint.

 

 

 

 

Idézettség

 

Herkulesfürdő régen és ma. Közzétéve 2013. január 18. péntek | Szerző: Tolnai György.

Azért, hogy a korabeli krónikás hiteles szavaival tudjuk bemutatni milyen jó is volt ez az igen jelentős fürdő és szálloda együttes, most idézünk a legjelentősebb magyar hetilap a Vasárnapi Újság 1887 évi 17 számát, amelyben a tárcaíró ezt írja Herkulesfürdőről:…

A cikk kezdő és befejező része a MEK-ről:

 

HERKULESFÜRDÖBŐL. (1887. 17. 281.)  Erzsébet királyné mehádiai tartózkodása, melyet csak azért szakított most meg rövid időre, hogy pár nap múlva visszatérve folytassa kúráját gyógyító erejű hőforrásainál, hazánk ez elsőrangú fürdőjének sokban fog hozzájárulni népszerűvé tételéhez. S furcsa, hogy ez a népszerűség épen első sorban itthon szükséges, mert Mehádia azok közé a kincsek közé tartozik, melyeknek ritka becse tulajdonosuk részéről részesül legkevesebb figyelemben. A szomszéd Románia gazdag bojáraitól a pár évvel ezelőtt ott megfordult fiatal Bismarck hercegig, a külföldi látogatók egész serege látogatja évenként az antik kultúra e történeti helyét, Caesar légióinak egykori táborát. Köszvényes vén diplomaták, reumás dámák minden évben meghozzák szokott kontingensüket a regényes Cserna-völgy gazdag kén- és sótartalmú forrásaihoz — «ad aquas Herculi sacras» — mint ahogy a hajdan itt állott pogány templomok romjainak egy föliratos márványtöredéke még ma is hirdeti…

 

Nincs Európában fürdőhely, mely a természet gazdagabb szépségei mellett a magánynak oly költői bájával dicsekedhetnék, mint a Herkules-fürdő. Maga a legközelebbi Mehádia is jó félórányira fekszik, s csak időnként jönnek be gyümölcsáruló román pórnői, hogy festői öltözetükkel is tarkítsák az erdős magaslatok közé ékelt fürdőhely szín-gazdag élénkségét. A lomberdők fűszeres levegője, az ezüstös hársak, fa-magasságú mogyoróbokrok, gesztenyefák, bükkfák főelemeit képezik az erdei tenyészetnek s mámorító illattal töltik be a léget, különösen júniusban, mikor a hársak virágoznak.

 

*  *  *

 

 

Az utolsó VÚ. évfolyamok terjedelme

 

52. SZAM. 1918. 66. ÉVFOLYAM.

33. szám. 1919. 66. évfolyam.

24. szám. 1920. 67. évfolyam.

24. szám. 1921. 68. évfolyam.

 

UTOLSÓ OLDAL: 292. 24. szám. 1921. 68. évfolyam

 

*  *  *

 

A Vasárnapi Újság 62 = 13 + 49 fejezetének az összefoglalója

A VÚ feldolgozása 2011 szeptemberétől 2016 közepéig tartott.

A lap fő jellemzői:
A Google számolása szerint a lap teljes terjedelme 57 000 oldal.
Arany János 1882-ben halt meg. A Nyugat első száma 1908-ban jelent meg, Ady verseivel. A két dátum közötti korszak egyik hosszú életű /68 évig jelent meg/ lapja a Vasárnapi Újság.
Több elhallgatás, máskor becsmérlés volt tapasztalható a VÚ-t illetően, a diktatúra éveiben.  Meggyőződésem, hogy akik ezt teszik nem, vagy nagyon felületesen ismerik a Vasárnapi Újságot. Kirívó a Vajda Jánosról készített nagymonográfia. Ellensúlyként indítottuk az „Idézettség” c. rovatot. A hetilapból sok képet vett át a Wikipedia.

Feldolgozása:
Előbb h12- , majd h14- jelzést kaptak a fejezetek. Az előbbiből 13, az utóbbiból 49 készült. A h14-33 fejezetig különböző szempontok szerint válogatott szépirodalom jelent meg, majd ismeretterjesztő próza. A VÚ és a Nyugat kapcsolódását több fejezetben mutattuk be. A lap gazdag képanyagából bővebben adtunk képet. A korai szépirodalmi fejezetekbe néhány szemelvény bekerült a A Hét, az Élet és a Nyugat c. lapokból.
A VÚ nagyszámú verset közölt. Kezdetben több klasszikust és a korszak közepes verselőit. Még a Nyugat indulása előtt számtalan verset és prózát, folytatásos regényt jelentetett meg, a Nyugat későbbi munkatársaitól. Jelentős a műfordítás-közlés, ahogy a regényekben is több a fordítás.
A fotó előtt művészi grafika, majd egyre több fotó jelent meg. Az utolsó évfolyamokban túlteng a háborús és színházi előadásról készült fotó. Sok a „kép szöveg nélkül”.

Irodalom:
Galambos Ferenc (1910-1988) bencés szerzetes tartalmas és gondos VÚ-repertóriuma, valamint Baki Péter: A Vasárnapi Újság és a fotogáfia (2005)  jól használható a lap anyagában való eligazodásban