Babits

Tartalom

Bevezetés

Babits és Kazinczy

Babits-könyveim

Márai, Illyés, Németh László Babitsról

A cenzúrázott Babits

Babits az 1973 – 1988 közötti hazai sajtóban

Bevezetés

Kazinczy előtt Babits volt a bálványom. Adatom 1957-ből van, amikor III. évf. műegyetemi hallgatóként megvettem az Európai irodalom történetét. Az érdeklődés bizonyára korábbi. Elég korán megismertem és élveztem Karinthy paródiáját. Babits mellőzése, cenzúrázása csak fokozta az érdeklődést. A pártállami antikváriumokban meg lehetett szerezni a cenzúrázatlan Babitsot is, a Nyugatot.

1973 – 1988 között rendszeresen, később alkalmanként kivágtam a sajtóban róla megjelent szövegeket. Összeállításomban ezek, könyveimből – különösen Márai, Illyés és Németh László – és az Internetről levett szövegek találhatók.

A szekszárdi Babits-ház udvarán a töprengő költő szobra Farkas Pál szobrászművész alkotása, 1981-ben avatták fel. Családi társasággal 1988. 06. 06-án látogattuk meg. Bejegyzés az Áll a régi ház még /1974/ helyi kiadványban.

Az esztergomi házban 1974. 08. 25-én voltunk nejemmel.

2009. május 25-én hétfőn Esztergomba érkezik a Magyar Irodalmi Hagyományápolók Országos Egyesülete által szervezett Kazinczy-emléktúra, amelynek során a fiatalok az Emléktúra 8. napján Kazinczy 1831-es esztergomi látogatásának útvonalát követik A Babits Mihály Emlékház kertjében Kazinczy tiszteletére emlékfát (körtefát) ültetnek el a megjelentek. A faültetés helyszínének megválasztása szándékolt, hiszen a két szellemóriás közös számos irodalmi, művelődéstörténeti kapcsolat tárható fel.  Innen Tatára indulnak az ifjú irodalmárok, Kazinczy Ferenc utazásait követve.

Szent István Gimnázium honlapja. Esztergom

BABITS és KAZINCZY

Babits Juhász Gyulának Szekszárd, 1906. aug. vége

…Kedves Kazinczym! / mert Ön az én Kazinczym és a legszakabb férfiú és ha mozgalmi férfiúnak még ma kisebb is, poétának mindenesetre nagyobb, mint amilyennek „K”-t, a széphalmi szentet a hivatalos irodalomtörténet tartja – ámbár én többre becsülöm Őt a hivatalos irodalomtörténetnél/

B. M. levelezése, 1890 – 1906. Korona Kiadó, 1998. 232. levél

Nyugat 1916 1916. 24. szám

Babits Mihály: A literátor
Érzékenyjáték egy felvonásban

A játék az érsemlyéni kúriát színeli. Minden tárva van, s a tornác oszlopai mögött gyönyörű magyar tájkép láttatik. Idő, több mint száz éve, 1803. Személyek: A Nagyasszony: özv. Kazinczy Józsefné Bossányi Susánna; Ferenc, József, László a fiai; Ilosvay László, öreg vicispán; a lánya, Krisztina, egy vidám özvegy, özv. Sárosy Andrásné; gróf Török Sophie; gróf Török Marie; Szentgyörgyi József, Debrecen város főorvosa; Döme Károly, fiatal plébános; Maris, szobalány; Jani, Ferenc inasa és két hajdú.

…Anyám másodszor adta életemet, mikor a tömlöcből kiváltott, nem sürgethetem, amit ő nem akar. De igazságuk is van, akik engem a gazdaságban tudatlannak tartanak, miként kívánhatnám, hogy anyámasszony fölbuzgó kisded vagyonkáját gyámoltalan kezeimre bízza?

…Ferenc: Sophie? A szegény, derék leány, de láttad, hogy annak vőlegénye van. Ne is beszéljünk erről Marisom, mert én csak téged veszlek el, s hozzám jössz-e?..

…László: Annak se volt esze, aki azokat a pityergős románokat először koholta, játsszunk inkább valamit…

…most már nem tudom ezt tűrni tovább, s nem is fogom tűrni, mert egyre bántanak, magamat s barátaimat, s én sem születtem arra, hogy a famíliának csihésse legyek. Én vagyok a legöregebb fiú, s azért elhatároztam imént, és most hangosan mondom, kérem a jussomat! S azután elmegyek, hogy többet akár ne is lásson anyám, ha nem akar látni, az Isten velünk!...

….Sophie: (Lassan visszajön, Ferenchez megy és megfogja a kezét.) Hát Ferenc, hol fogunk lakni?

Ferenc: (Összecsókolja.) Angyal! Megmentő, pokolból kihozó angyalom! - Bányátskán fogunk lakni - nem, nem Bányátskán! Széphalmon, mert ez lesz a neve! Jussom az, és Anyám kiadja. Nekem a Természet minden zugolyái közt ez nevet leginkább. Itt fogják életemet vidítani a csöndes Eráto és a te szemed. Nem fogok a világgal törődni, de édes Hazánknak és nyelvünknek törekszem használni magamban, úgy ahogy én gondolom üdvüket, nem hallgatva senkire, mert férfi vagyok, és szabad, s poéta! S hiszem, hogy áldani fog még a maradék. Anyám! Adja áldását fiára s leányára, mert nem akarnak ők rosszat.

Nagyasszony: (Ellágyulva.) Hiszen én mindig szerettem a Zsófit!

(Függöny.)

Olvasható még: Összegyűjtött munkái VIII. Atheneaum, Novellák

Fried István: A literátor Dunatáj 1981.aug.

Nyugat ·1931. 24. szám · Figyelő · SZÍNHÁZ

Juhász Géza: A literátor Debrecenben

…Babits darabjait először diákok vitték színpadra, húsz év előtt a Laodameiát s most december 6-án a Literátort, s nem véletlen, hogy mindkettőt Debrecenben…A Literátor a Bethlen Gábor-kör Kazinczy-ünnepén került előadásra…a költőnek volt igaza. Kazinczyjának hősi fölemelkedése a fogság rokkanásából s a család gátlásai közül olyan feszültséget ad darabjának, hogy merész disszonanciákkal dolgozó jeleneteit egyetlen dallammá, a meglelt hivatás és boldogság tiszta dallamává olvasztja össze…az előadó egyetemi hallgatókat illeti a dicséret. Paragh László Kazinczy ideges vergődését az alvajáró biztonságával éreztette. A nagyasszonyt Keresztessy Klára, Török Sophie-t Keresztessy Mária, Ilosvayt Osváth István játszotta, de jó munkát végeztek a többiek is.

Az 1948/49-es évadban színre került Babits Mihály A literátor című, Kazinczyról szóló színműve www.galambsandor.hu/index2.htm

..... csekély irodalmi becsű egyfelvonásost Kazinczyról, A literátor-t, ...
dia.pool.pim.hu/.../Rába_György: Babits Mihály költészete

Budapest, XVIII. kerület :: Hírek 2009. nov. 28. ... Lénárt László és Kószás Barbara színművészek Babits Mihály: A literátor című, Kazinczyról szóló színművéből adtak elő részletet. www.bp18.hu/kerulet/hirek/?newswf2_id=6724...

Zrínyitől Kazinczy koráig, 1913. In: B. M.: Magyar irodalomtört. arcképekben, Ferenczy Kiadó, Fráter Zoltán, 1996.

…Az ő alakja azokhoz tartozik, akik apró nemzetek közé elszórva is, a világirodalom nagy egységének tudatosságát reprezentálják. S e tudatosság nélkül az egység nem is volna egység. Ebben áll Kazinczy világirodalmi jelentősége: új fejezetet adott a világirodalomhoz azáltal, hogy teljes tudatossággal és a legkomolyabb igényekkel bejelentett egy új vagy újraszülető irodalomnak csatlakozását. A magyar irodalomnak eleven világirodalmi lelkiismerete volt s éppen, ezáltal lett nagy nevelőjévé: mert a legjobb nevelő a lelkiismeret…Kazinczy levelein, fordításain…végig vonul a közös kultúra szeretetének és féltésének hangulata…

Részlet A magyar irodalom c. tanulmányból

POSZLER GYÖRGY: Az Önértékelés Válaszútjai TRIANON és

IRODALOMTÖRTÉNET-ÍRÁS Tiszatáj   2000/7.

…Németh László koncepcióját Szabó Dezsőn túl Szekfű Gyula az asszimilációra vonatkozó aggódó kérdése és Farkas Gyula az asszimilációról írott kétes könyve is inspirálja. Annak a történetét írja meg – Kisebbségben című röpiratában –, amit Szabó rossz évszázadnak nevez – Berzsenyi és Ady között. Csak meghosszabbítva Adyn túl is, az akkori máig. Itt is Berzsenyi és Ady faji forradalma. De a hangsúly nemcsak rájuk esik. Hanem

a két nagy megrontóra, Kazinczyra és Babitsra is.

Az elsőre, mert kiiktatja a Berzsenyi hozta, a másodikra, mert temetni akarja az Ady hozta fejlődési lehetőséget…

Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 8. szám

Babits Mihály: KÖNYVRŐL KÖNYVRE

…Persze kultúrát csinálni a semmiből, idegen példa nyomán, idegen kultúra importjával valóban nem lehet. De hát az új magyar irodalom sem a semmire és az ürességre épült. Magyar kultúra létezett már Kazinczy előtt is, és az sem igaz, hogy evvel a régi magyar kultúrával az új magyar kultúra megteremtőinek semmi kapcsolatuk sem lett volna, vagy a kapcsolatokat elvileg elvágni igyekeztek volna. E "híg magyarokban" mélyen élt a "mélymagyar" lélek, Kazinczy lelkesült Zrínyiért és a magyar régiségekért, kiadta és terjesztette azokat, Kölcsey, akárcsak a Tündérvölgy költője, verses stílusutánzatban mutatta meg, mennyire egy tud lenni a régi magyar költészet szellemével egész a nyelvig, formákig, s az átélés erőfokát legjobban eláruló külsőségekig. Céljuk nem az volt, hogy ezt a régi magyarságot irtsák, szegényítsék vagy helyettesítsék; ellenkezőleg, gazdagítani akarták. Finomságokat és kényességeket importáltak Nyugatról, de aki azt hiszi, hogy például Kazinczy csupa ilyen finomság és kényesség, az nem ismeri Kazinczyt. Kazinczy kitűnő író, s még a nyelvnek azt a durvaságát és erejét is, amit magyar őseitől örökölt, használja olykor és tudja használni. Ez persze nem zárja ki, hogy ne üldözze és irtsa a durvaságot, ahol abban csupán a naivságnak és ügyefogyottságnak jelét látja. Nem szabad felejteni, hogy a magyar nyelvű irodalom majd egy évszázad óta jóformán szünetelt, s a magyar nyelv irodalmi használatra valóban naivnak és ügyefogyottnak látszhatott. Még képtelenebbül hangzanék Kazinczyék fülében a vád, mely őket a magyarság meghígításáról vádolja. Hisz egyik fő törekvésük éppen az volt, hogy a magyarságot tömörebbé tegyék. A magyar nyelv híg volt, körülíró és szószaporító; s ahol híg a nyelv, ott bizonnyal híg a szellem is. Hasonlítsunk össze egy Kazinczy előtti és egy Kazinczy utáni magyar szöveget: minden bizonnyal az újabb szöveg a tömörebb, a kevesebb szóval többet mondó. A nyelvújítók nemzeti küldetésnek érezték ezt a sűrítést, tömörítést, mely nyelvünket képessé tette megállni a kifejezés modern versenyében, s a nehézkes magyar gondolkodást európai ütemre kényszerítette…

Kazinczy emlékünnepek halálának 100. évfordulóján. Nyugat 1931. II. 434-435.p.

1859-ben volt Kazinczy Ferenc születésének, 1931-ben halálának százados évfordulója. 1859-ben az egész ország ünnepelte Kazinczy emlékét. Pesten a Nemzeti Múzeum nagytermében tartották az országos ünnepet. Az egykorú tudósítás szerint «a Nemzeti Múzeum nagyterme délelőtt kilenc órától délután egyig régóta nem látott nagyszerűségű nemzeti ünnep temploma volt…az ünnepi beszédet Eötvös József tartotta, az emlékbeszédet Toldy Ferenc, elszavalták Szász Károly és Tompa Mihály Kazinczy emlékezetét dicsőítő költeményét…Több mint száz városban és falun rendeztek Kazinczy-ünnepélyt.

És mi történt 1931-ben? Kedvetlen, kényszeredett megemlékezés; augusztus 23-án, halála napján, hideg, unalmas előadás a rádióban és Széphalmon nem a magyarországi irodalmi egyesületek, hanem a nagyváradi Szigligeti Kör rendez ünnepi megemlékezést. Ez volt a leglelkesebb ünnep az idei centenáris évben; Tabéry Géza beszéde méltó volt Kazinczy emlékéhez…Széphalomra is kirándultak és koszorút tettek Kazinczy sírjára. Napilapjaink három-négysoros hírben emlékeztek meg erről. Kabdebó Lóránt

Babits és (Kazinczy feleségének, Török Sophie-nak a nevét felvevő) Tanner Ilona ...

a „Jeles magyarok" bélyegsorozat újabb fővel gyarapodott. A Gyomán született, a magyar nyomdászat és könyvkötészet jeles alakjának, Kner Izidornak az arcképe került olyan illusztris társaságba, mint Babits Mihály, Kazinczy Ferenc…Hír 6 hu

Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 8. szám

Babits Mihály: Dante fordítása Műhelytanulmány

…Kazinczy klasszikus fordításai, Arany Aristophanese, Szentivánéji álma, Bérczy Károly Anyeginje, új fordulatokat, új lehetőségeket, új zenéket, sőt új tartalmakat adtak a magyar nyelvnek…

Babits Mihály (1883-1941) Verselemzés, Diószegi Endre, 2001. május. 14

A magyar és egyetemes művelődéstörténeti vagy stíluskorszakok meghatározásakor gyakran választunk egy-egy reprezentáns vagy maghatározó egyéniséget. A XX. század első felének magyar irodalmában Ady mellett talán a legmeghatározóbb alak Babits Mihály.
Ha vannak jó értelemben vett diktátorok, akkor ő az volt. Irodalmi diktátor és ítész, aki nem csupán megítélte és ellenőrizte a kor irodalmi és kulturális ízlését, hanem mint író, maga is hozzátette, amit tudott. S ez nem kevés. Kazinczy, Arany, Babits - egy-egy korszak, egy-egy emberi - erkölcsi magaslatokra emelkedett költőegyéniség. Olyan mérföldkövei ők a magyar kultúrának, amelyek mellett nem lehet elmenni anélkül, hogy útbaigazításra ne lelnénk.

Baumgarten Ferenc Ferdinánd végrendeletében vagyonának kamatait a magyar irodalomra hagyományozta, Babits Mihályt jelölve ki az alapítvány kurátorának, akinek döntő szava van, hogy évről évre kik kapják a Baumgarten-díjat. Ez a helyzet irodalompolitikai hatalmat adott a kezébe. S közben a Nyugatnak is ő lett a főszerkesztője. A Nyugat pedig akkor is a legnagyobb tekintélyű folyóirat volt, amikor alig néhány száz példányban jelent meg. A színvonalas irodalmi életben az számított írónak, akinek írásai megjelentek a Nyugatban, vagy megjelent könyvéről a Nyugat kritikai rovatában írtak. Így lett Babits irodalmi diktátor. babitsmihaly.netlap.net/

Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 15-16. szám · / · Figyelő

Tersánszky J. Jenő: Babits Mihály: Irodalmi problémák

…Hozzam például mindjárt Kazinczyt, akit Babits is említ, de a legnagyobb, talán hatásában századokra végzetes hibája nélkül. Mert más ellesni és alkalmazni valamit, és más szolgailag átvenni idegenből. De ennél is rosszabb, nem látni meg, hogy otthonunkban jobb anyagunk van felhasználásra nyelvünknek, mintsem mesterségesen kieszelni kellene kifejezéseket és szavakat. Ez a jóságos lélek egyszerűen nem nézett maga körül. Mert, ha hirtelenében nem is tudnám bizonyítani, biztos vagyok benne, hogy az eleven nyelv talán a paraszti, de kisvárosoké föltétlen, sokkal gazdagabb, fordulatosabb volt körötte s süket volt iránta…

…Az én könyvtáram…néhány magyar könyv is…a Kazinczy-féle Magyar ritkaságok…In:Babits szekszárdi levelei , 1991, 28. oldal

Pesten, 1808.

2008. jan. 6. ... Talán az egy Kazinczy vezetett a magyar Parnasszusra annyi tehetséget, mint ahányat Babits személyes baráti környezetébe fogadott. ...
mkdsz.hu/index.php?option=com

A mélypont ellenében

…Babits – ha csak teheti – rangja-beliekkel veszi körül magát. Legendás már a fiatalkori indulás is: Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula; a szenvedélyes levelezőtársak…. még az olyannyira különböző alkatú Móricz Zsigmonddal is megkísérli a maga félszeg módján a szerkesztői kapcsolatot barátsággá melegíteni, éppen a Nyugat megmentése érdekében. Ő is akarja a Nyugat Barátok Körét, ő is részt vesz a közös szilveszter-estéken, amelyek nem is szerkesztőségi összejövetelek, hanem inkább megelevenedett irodalomtörténeti arcképcsarnokok. Még a tanítványok kiválasztásában is ehhez a minőségi elvhez ragaszkodik – és szerencsés kézzel válogat. Talán az egy Kazinczy vezetett a magyar Parnasszusra annyi tehetséget, mint ahányat Babits személyes baráti környezetébe fogadott. Az utóbb másod-, harmad vonalba sorolódók vagy a véletlenül fiatalon elhullottak még ma is említésre méltóak. De az igazi nagyok is hányan vannak: József Attila, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Németh László, Halász Gábor.

* * *

A h 08-28 Váczy-fejezetben -. arra utalva, hogy Váczy egyedül adta ki Kazinczy leveleit 21 kötetben - ezt írtam: A 20 kötetesre tervezett Babits-levelezésből több mint 10 év alatt négy kötet jelent meg, öt munkatárs foglalkozott vele.

Újabb információ a netről: Kérdések a Babits kritikai kiadásról. Sipos Lajos válasza:

…több mint tíz éve körülbelül harmincan dolgozunk a kritikai kiadáson…az írói hagyaték üzletág lett, és nagyon sok kézirat hagyja el az országot. Ma már egy Babits-iratért százezer forintot is kérnek… a levelezés negyven kötetnél több lesz… A levelezéskötetek közül az első összeállítása nagyon nehéz volt a kötetstruktúra kialakítása miatt. A későbbi kötetek körülbelül másfél, kétévnyi időtartamot ölelnek fel… a levelezéskötetek párhuzamosan készülnek. Sáli Erika, Szőke Mária, Pethes Nóra, Vengrinyák Edit, Pienták Attila, Téglás János, Buda Attila a sajtó alá rendezők. Az 1918-tól 1919 márciusáig tartó időszak leveleit én rendezem sajtó alá… ez összesen nyolc fő.

Kazinczy sem, Babits sem jutott el a kritikai kiadásig.

Babits Mihályról, születése 125.évfordulóján. Híradó Kedd, 2008. December. 02. 11:57

… Babits Mihálynak…a Baumgarten-alapítvány kurátoraként hatalma volt támogatásra vagy mellőzésre… Irodalmunk történetében talán csak a fél országgal levelező Kazinczy Ferencnek volt hasonló befolyása és tekintélye. Tisztelőjének, barátjának vallotta magát Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Weöres Sándor, Radnóti Miklós; értő elemzést írt költészetéről Nemes Nagy Ágnes, Rába György…

Nyugat folyóirat - Wikipédia Babitsnak olyan irodalomszervezői szerep jutott, mint egykor Kazinczynak vagy Vörösmartynak

Nyelvi álarcok. Tizenhárman a fordításról, szerk. JENEY Éva, JÓZAN Ildikó, Budapest, Balassi Kiadó, 2008

…nem örömmel kellene inkább fogadnunk a műfordítói láz alábbhagyását? Nyert vagy veszített a magyar irodalom a műfordításokkal – tehetnők fel újra a 19. századot foglalkoztató kérdést, Babitsot vetítve Kazinczy szerepébe. Hasonlóképp érdekes volna körüljárni, nem része-e vajon a műfordítás-irodalomnak a sikertelen, rossz és meghiúsult fordítások kisebb-nagyobb korpusza?...

Babits-könyveim

BABITS MIHÁLY
	Levelek Iris koszorújából	II. kiadás	Nyugat
	Herceg hátha megjön…	II. kiadás	Nyugat
	Recitativ	II. kiadás	Nyugat
	Válogatott művei I. - II	M. Klasz. Keresztúry	Szépirodalmi
	Összegyűjtött versei	Művei hiányos	Szépirodalmi
	Összegyűjtött versei	hiányos zsebkönyv	Szépirodalmi
	Összegyűjtött versei	Kelevéz Á. Szerk.	Századvég
	Hátrahagyott versei	Illyés szerk.	Nyugat
	Aki a kékes egekbe néz	Töredékek	Magvető
	Válogatott versek	Szerk: Keresztúry D.	Szépirodalmi, olcsó
	Válogatott versek	Szerk: Ferenczi L.	Móra
	Új anthológia	Szerk: Babits Mihály	Nyugat
	A pokol		Révai
	Dante: Isteni színjáték	Pokol, Purg, Paradics	Révai
	Kisebb műfordításai	II. kiadás	Atheneaum
	Versfordításai		Európa
	Sophokles Oidipus	II. kiadás kétnyelvű	Parthenon
	Erato	kétnyelvű	Officina
	A második ének	dráma	Nyugat
	Irodalmi problémák		Nyugat
	Gondolat és írás		Atheneaum
	Élet és irodalom		Atheneaum
	Dante bev. A Comediáh		Magyar Szemle
	Keresztül kasul…		Nyugat
	Írók két háború közt		Nyugat
	Ezüstkor		Atheneaum
	Írás és olvasás		Atheneaum
	Ünnepi beszédei		Basch Lóránt
	Az európai irodalom	egykötetes	Nyugat
	Az európai irodalom		Európa-Szépirod.
	…olvasókönyve	töredék	Magvető
	Könyvről könyvre		Helikon
	Arcképek és tanulmányok		Szépirodalmi
	Magyar irodalomtört.	Fráter Zoltán szerk.	Ferenczy
	A magyar jellemről	Gondolkodó magyarok	Magvető
	Esszék, tanulmányok	I.- II. Belia György sz.	Szépirodalmi
	Tanulmányok	Szerk: Téglás János	Nyomd.szakiskola
	Adyról	Szerk: Gál István	Magvető
	Összes novellái	Összegyűjtött VIII.	Atheneaum
	Aranygaras mesék		Atheneaum
	Hatholdas rózsakert	novellák vál: Lódi G.	Szépirodalmi
	Gólyakalifa Elza pilóta	Összegyűjtött VII.	Atheneaum
	Timár Virgil fia		Atheneaum
	Halálfiai		Atheneaum
	Kártyavár		Atheneaum
	Babits-Juhász-Kosztol	levelezése	Akadémiai
	B. és Bálint György	levelezés	Minikönyv
	B család levelezése		Universitas
	B.M. levelezése	1890 - 1906	Korona
		1909 - 1911	Akadémiai
		1911 - 1912	Magyar Könyvklub
	B.M. és T. Sophie	szekszárdi levelei	Szekszárd
	B.-Szilasi levelezés	Gál I.-Kelevéz Ágnes	Petőfi Irod. múzeum
	Beszélgetőfüzetek I.-II.	1938 / 1940 - 41	Szépirodalmi
	Interjúk	Szerk: Téglás János	Pátria
	Interjúk	Szerk: Téglás János	Celldömölk
	Fotótéka	Somogyi Ágnes	Népművelés
Illyés Gyula	Emlékkönyv		Nyugat
Bodri Ferenc	Centenárium	Fakszimile-köszöntők	Esztergom
PókLajos	B.M. száz esztendeje		Gondolat
Kelevéz Ágnes	Tanulmányok	Centenáriumra	Petőfi Irod. Múzeum
Laczkó András	B. világa	Centenáriumra	Kaposvár
Szabó Dezső	Filozopter az irod.-ban		Boór Bálint
Kárpáti Aurél	B.M. életműve		Atheneaum
Gál István	B. és az angol irodalom		Debrecen
Megyer József	B.M.		Szeged
Soltész Katalin	B.M. költői nyelve		Akadémiai
Éder Zoltán	Babits a katedrán		Szépirodalmi
Benedek Marcell	B. M.		Gondolat
Pók Lajos	B. M.	Arcok vallomások	Szépirodalmi
Kardos Pál	B. M.		Gondolat
Rába György	B. M.	Nagy magyar írók	Gondolat
Vendel-Mohay Lajosné	B szülőháza		Szekszárd
Belia György	…tanulóévei		Szépirodalmi
Kiss ferenc	Beérkezés	B., Juhász, Kosztolá	Akadémiai
Apró Ferenc	…Szegeden		Szeged
Sipos Lajos	B. és a forradalmak		Akadémiai
Csányi László	B. átváltozásai		Akadémiai
Téglás János	A vádlott B. M.		Tannyomda
Rába György	B,. M. költészete	1903 - 1920	Szépirodalmi
Nemes Nagy Ágnes	A hegyi költő	B lírájáról	Magvető
Kelevéz Ágnes	…szöveg esztétika		Argumentum
Sipos Lajos	Új klasszicizmus felé	"genetika"	Argumentum
Pók Lajos	B. M. breviárium		Babits Kiadó
Stauder-Varga	B. M. bibliográfiája		Argumentum
	Folyóiratokból tanulm.	B. G.	kötve

A sorrend nagyjából a megjelenés időrendje. 1960 – 1975 között vezetett katalógusom szerint az első Babits könyv, az 1957-ben megjelent Eur. Ir. tört. 38,50 Ft. Abban az időben nagy pénz volt. Még a kollégiumban laktam. Akkor használtam zöld tintát: azzal írtam be a nevemet.

Az 1963-as kiadású Összegyűjtött verseket 1965-ben, antikváriumban vettem, 14.- Ft-ért, tán ára miatt, akkor még inkább a tanulmányok érdekeltek. A verseket idősebb korban kezdtem megszeretni. Babits-kedvencem:

Esti kérdés

Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, sima bársony takaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatosan, hogy minden fűszál
lágy leple alatt egyenesen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyű, sima, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyújtják sorban a napfényű gázt;

…….
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?

….
miért az emlékek, miért a múltak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny fűszálat:
miért nő a fű, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

Egyszer a Lukácsban emlegettem az utolsó sorokat egy, azóta elhunyt vegyészmérnöknek /O.I. /. Egyszerű újratermelésről van szó – mondta. Így is lehet egy vershez közelíteni.

A könyvek jó részét el is olvastam. Az 1972-es Kardos-monográfiát biztosan, még a Tartsay u. 7. erkélyén. Amikor a Nyugatot gyűjtöttem, azzal szórakoztam, hogy a 45-utáni, cenzúrázott könyvekből elolvastam, ami nincs bennük. Volt olyan kihagyott szöveg, amit le is gépeltem és beillesztettem a könyvbe, ahol nem volt található. A Babits-emlékkönyvnek minden sorát olvastam. Szabó Dezső pamfletjére sokáig vadásztam. Mire bejött az antikban, Pók is közölte /B.M. száz esztendeje, 1983/, igaz, kihagyásokkal.

Márai, Illyés, Németh László Babitsról

A Babits-jellemzések a h 01 – 1 és 05 fejezetekből valók. Márai számára az emigrációban Babits az egyik, aki magyarságát, a magyar nyelvet fenntartja. Illyés munkatársa, Babits halála után szerkesztő utóda. Németh Lászlóval kapcsolatban idézünk a Babits-jubileumra megjelent Tiszatájból

Grezsa Ferenc: Babits contra Németh…a Nyugat-mozgalom egységét a két világháború között az urbánusok és népiesek áldatlan küzdelme dúlja föl. Babits és Németh viszonya a honi literatúra e tragikus kettőségét másolja…

MÁRAI-NAPLÓK

 1/314*. Babits Ödipusz fordításában néha érzik az a többlet, melyet mind mohóbban keresek, emberben és írásban: mintha csak az a szó menthetné meg a világot, melynek evangéliumi ereje van. Az evangélistáknak nincs mindig evangéliumi erejük: Szent Pál az egyetlen, kinek minden sorában érzem ezt a többletet, s néha Szent János írásaiban. Mikor Babits és Sophokles összefognak, hogy hírt adjanak Ödipusz tragédiájáról, az idő és a mű mély gödréből felénk lobban ez a különös alvilági fény.

*Sorszám a naplókötet száma / jegyzék a fejezet végén/ és oldalszám

 1/332. A riasztás ideje alatt Babits utolsó verseit olvasom, az „Intelem vezeklésre”, a „Balázsolás” és a „Jónás könyve” befejező sorait…

Babits nagy költő volt, legnagyobb a kortársak között: de talán nagyobb lélek volt, mint költő. Modora néha elfáraszt, lelke mindig felüdít és erőt ad.

 1/373. Babits nagy volt, igen nagy. De magasabbra nyúlt, mint ahová a keze elért. Mozdulata így néha bizonytalan, mesterséges, erőszakolt. De így is megindító.

 1/484. Babits irodalomtörténete egy élményről ad számot: ez élmény neve a világirodalom…A világirodalom az indulat szavával kezdődött, mondja Babits: „Haragról dalolj, Múzsa!”- kiáltja az Ilias kezdő sora. Minden nagy emberi vállalkozás az indulat szavával vagy mozdulatával kezdődik: az értelem csak utána kullog e félelmes szónak vagy mozdulatnak.

 1/486. Babits könyve az európai irodalomról nem mond semmi újat: legalábbis úgy érzem, nem „tanultam” belőle semmit. Bizonyos korban bizonyos emberek szakmai ismeretei egyeznek. De megnyer a könyv szempontja: Babits hisz a nemzet fölötti szellemben, számára a világirodalom egységes valami, Homéroszt, Dantét, Shakespeare-t és Goethét ugyanaz a villámlökés mozgatja.

 3/58. Éjjel Babits Ezüstkor című kötetét nyitom fel. 1937-ben írta jegyzeteit a humanizmusról. Nem lep meg, hogy e jegyzetek válaszolnak napközi kérdéseimre: megszoktam már, hogy azzal az ösztönnel találom meg olvasmányaimban a választ arra, ami éppen foglalkoztat, ahogyan az állat táplálékát keresi. Babits azt hiszi, egy új háború menthetetlenül ketté szakítja az antik-keresztény világképet, a műveltség felbomlik és elpusztul. Az elmúlt tíz évben ez a háború bekövetkezett és a műveltség, amelybe az európai ember bele született, valóban alkatrészeire esett szét. A világ ma nem humanizmust akar, hanem fanatizmust…

 3/59. Babits erotikus verseiben tömjénes füst terjeng. Egy misztikus álmodik e vers-fordításokban farokról és karokról. A test, amelyre vágyik, fűszeres illatú, de úgy, ahogy Szent Katalin teste is az.

 3/63. Éjjel Ödipusz, Babits fordítása. Mi az, ami most, harmadik vagy negyedik olvasás után, ilyen elemien megérint, mint egy szenvedély?

E „detektív drámában” – mint Babits írta – nincs még külön a cselekvés és a szó. A szó egyidejűleg cselekvés is. A jelző, mint egy állapot, az ige, mint egy mozdulat: ütés vagy alkotás…A kijelentés hitele itt még föltétlen. Euripidesnél már a színpad beszél. Sophoklesnél még nincs külön a végzet és az ember. Összegabalyodva él az ember végzetével, véres és nedves bizalmasságban.

 3/249. Babits. A versei. Néha fellobbannak, mint egy égő olajtorony. Mégis, az egész babitsi életmű inkább lankás, lapályos, mint a dunántúli táj. Nehezen írt, - a hevület gerjedelme ritkán ragadta el. De ebből a lapályos életműből néhány gótikus torony magasodik ki: a Jónás könyve, egészében, aztán a Versenyt az esztendőkkel, az Istenek halnak, az ember él és a Recitativ néhány nagy verse. Amikor a csúcsra ért, ő volt társai között a legnagyobb. Ritkán jutott fel a csúcsra; de ilyenkor társai alatta maradtak. Katolikus volt, de gótikusan, csontokból és kövekből építette a maga katedrálisát. Kortársa, Kosztolányi – akiről őszinte, igaz emlékezést írt – barokk volt, színes, tömjénes, zenés pompázatos katolikus. Mellettük, a Nyugat-nemzedékből, a protestáns Móricz életműve látszik még, siváran, komoran, debrecenien; gutaütéses, konok szenvedélyek érgörcsében vonaglik Móricz műve. És Krúdy, aki pogány, ázsiai, fülledt – saját világa van, nincs vallása, csak mítosza. E a négy nagy író marad meg a Nyugat nemzedékéből.

Előttük – és utánuk – örökké: Arany, a „forradalmár a nyárspolgár álarcában”. És Vörösmarty, a másik pogány magyar mitikus. Aztán a különös, színes, torz, panoptikum-alakok tömkelege.

 4/104. Éjjel Babits. Mit fortyog ez a brekegő mocsár, mikor Babits nevét kiejtik? Nem is szabad meghallani. Csak ezt a gótikus, csontos, hitvalló, máglyára lépő katolikus zengést szabad hallani, mikor nevét kiejtik.

 4/135. Benda könyve megrázó…Babits jobban figyelt e könyvre, többet értett belőle – milyen nagy volt Babits ez áhítatos hallásban is!

 4/195. Reggel Babits. A Recitativ versei, s az utolsók, a betegség és a halálvárás idejéből. Lassan szótagolva olvasom, kortyolva, mint aki nehéz bort iszik. Ez a költő ritkán írt verset a vers, vagy a verstéma kedvéért: „csak a dalra” figyelt, igazán, lelke dallamára; azt hallotta, a vers csak ürügy volt, hogy hallgassa ezt a dallamot.

 5/88. A Jónás könyve kéziratának fakszimiléjét kiadták a könyvnapra, s amint betűzöm a kézírás mását, azt az izgalmat érzem, amiről Zweig írt, s amit minden autográf-gyűjtő ismer: meglesni az írott betűben az alkotás titkos pillanatát, egy kézvonásban megismerni Eros villamos lendületét…Titokzatos pillanatok és nyomok ezek. Mintha valaki a genezis szemtanúja lenne.

 5/160. Babits könyvét, - megilletődötten találom meg a halódó író kézjegyét az első oldalon, - tíz év előtt nem olvastam azzal a figyelemmel, melyet megérdemel. Ez a Keresztül-kasul az életemen első vázlata egy nagy és fontos könyvnek, melyet Babits már nem tudott megírni: a legfontosabb magyar önéletírások egyike lehetett volna. Így csak töredék, s fájdalmas bizonyíték, mennyire ugyanaz a törés kísért minden nemesebb magyar lélekben, Vörösmartytól és Széchenyitől, minden magyarban, aki egy törzsből nemzetet akart faragni, s egy napon megtudta, hogy az anyag, amellyel munkálnia kell, nem alkalmas erre a feladatra.

Egy reggel eltűnt Erdély. Az eleven ország éppúgy omlott és töredezett, mint a vakolat a vályogoszlopon, amely szintén térképhez kezdett hasonlítani.

Az eltűnések sorozatának evvel még nem volt vége. Lassan eltűnt a szellemi erőd szilárdságába vetett hit is…Nemzetek elsüllyedtek és fölbukkantak, városaink nevet és nyelvet cseréltek, s tereikről eltűntek a szobrok. Minden másként lett, életemnek ebben a második felében, mint az elsőben volt, és minden rosszabbul. Mintha a világ egyszerre a másik felére fordult volna.

Keresztül-kasul az életemen, Nyugat, 1939. /B. G. beillesztése/

 5/270. Babits szép tanulmánya Szent Ágostonról. Az ember mindig csak arról tud írni, ami rokon vele. Szent Ágoston karaktere rokon Babits katolikusságával: az emésztő, az önvádoló, a teljességet ugatva követelő hittel. Ezért tud írni róla ilyen szárnyas szavakkal.

 7/14. Babits Jónás könyvében vonzó a gondatlanság, ahogy ritmussal, rímekkel bánik…Nem törődik a prozódia szabályaival, mint egy nagyúr, aki tudja, hogy ingujjasan is nagyúr.

 8/9. Babits Jónása a korszerű „világirodalom” egyik csodálatos alkotása, a magyar nyelv titokzatos tartályában pihen és várja az órát, amikor felfedezik, - mint a Duna fövenyében Attila hármas koporsóját.

 8/124. Éjjel Babits versei. A nagy múzsa ezekben a versekben is a halál. A magyar költők ebben a században csak a halál sugallatára tudtak igazi visszhanggal felelni.

 8/231. Éjjel Babits. Ebben a században talán ő volt a magyar líra legtisztább jelensége. /Jónás könyve / Csak Mallarméhoz lehet hasonlítani: lírájának belső fénye, nyelvének izgalmas egyszerűsége, ez mind egyedül való. És Radnóti, a következő nemzedék legkülönbje. József Attila, ha tragikus sorsa nem sújtja le, Hörderlin-féle ígéret volt, egyszerre őrült és angyali.

 Babits Mallarméról: A költészet úgy tűnt föl előtte, mint valami külön, magasabb birodalom, egy új síkja a létnek, amelybe a szavak varázsa billenthet csak át. Ő a végső láncszeme annak a fejlődésnek, amely magából a költészetből akart egy új világot teremteni az eltűnt helyébe.

 8/313. Néhány hete minden éjjel Babits fordítása, Isteni komédia. /Babits Isteni színjátékot írt. B.G./ Hajnalodott, amikor elolvastam a Paradicsom harmincharmadik énekének utolsó sorait -”de folyton gyors kerékként forgatott / vágyat és célt bennem a szeretet, mely / mozgat napot és minden csillagot” – és megbékélésnek, a feloldottságnak különös, ritkán tapasztalt nyugalmát éreztem. Dante és Babits csodálatos viaskodása kényszeríti az olvasót, hogy részt vegyen a cselekményben. / A Tisztítótűz unalmas, - valószínű a valóságban is az, hiszen már Achilles megmondta Ulyssesnek, hogy az árnyak birodalmában unalmas az élet és ő Achilles szívesebben lenne „akár napszámos” az élők világában, mint árny az alvilágban. / De a pokol nem unalmas. Az emigráns Dante – Luccaban vagy Pisaban, tehát „messze” a gyűlölt-imádott Firenzétől – odavaló ismerőseit időnként kénköves bűzzel füstölgő, forró szurokba dugja és kárörvendve nézi, amint néhány tercinán át szenved az ipse. Ez a lehetőség az emigráns író egyetlen elégtétele.

 9/62. Halott a házban. Öreg campaniai paraszt…arca közömbös. Babits egyik utolsó versének záró sorát idézi: „Talán nem is olyan nagy dolog a halál.” Nem „valami” a halál, inkább összessége mindannak, ami nincs.

 9/129. Minden éjjel egy ének az Isteni Komédiából, Babits fordítása emberfeletti munka, de a rímes tercina átültetése magyarra néha inkább sport-teljesítmény, mint fordítás. A Pokol olvasása közben dereng a gyanú, hogy Dante nem volt olyan fundamentálisan vallásos ortodox középkori zseni, akinek híresztelik. Nem valószínű, hogy a költő, aki a Pokol szörnyűségeit mutogatja, hitt a dogmatikus keresztény világkép Istenében, Aki ezeket a szörnyűségeket megalkotta.

 10/16. Lámpaoltás: Babits. „Nem az énekes szüli a dalt / a dal szüli énekesét.” Nagyon igaz. Emlék a pillanatokról, mikor szikrát vetett egy mondanivaló. Aztán rögtön minden megváltozott, életmód, életritmus, egyszerre készült a napirend és a munka…Ez nincs többé.

 10/40. Minden éjjel versek. Tegnap Babits. Mégis ő volt ebben a században a költő. Minden versében ugyanaz a lüktetés, érzéki mennyei áram. József Attilában volt ilyen lüktetés, kirobbant és kilobbant.

 10/110. „Talán nem is olyan nagy dolog a halál.”  Babits. Lehet, de az „élet” nagy dolog, mert értelmetlen és kegyetlen.

 11/127. A magyar életnek van néhány csúcsa. Szent István, néhány Árpád-házi király: a Bélák. Aztán Arany, Bartók, Babits. A többi elvész a homályban.

 12/52…Reggel Babits olasz tárgyú versei. Arany és Babits megszólaltatták a magyar nyelvnek egyféle mélyebb dallamát, amely szerves rése a világirodalomnak.

 12/194…Napok ót egy Babits-sor. Homályosan, foszlány-szerűen. Első versei egyike lehetett. Egy mozifilmről ír, mely rablókat, gengsztereket, cowboyokat, vad amerikai életet mutat és a vers végén felsóhajt: „Amerikába, ah Amerikában kellene élni…” Majd, valahol fogarasi száműzetésében, középiskolai tanári nyomorúságában így végzi a nosztalgikus, Amerikába-vágyó verset:

„Tengve e drága kenyéren unalmasan itt nyomorogni mit ér?…” a fordítottja az igaz, mert itt Amerikában „tengve a drága kenyéren unalmasan nyomorog” az ember. Európában színesebben nyomorog.

A Naplók jegyzéke

1.     1943-1944, Révai, Budapest, 1945.  p:505

2.     Föld, föld! Emlékezések, Vörösvári, Toronto, 1972.  p:312

3.     1945-1957, Occidental Press, Washington, 1968.  p:302

4.     Ami a Naplóból kimaradt, 1945-1946, Vörösvári, 1992.  p:335

5.     Ami a Naplóból kimaradt, 1947, Vörösvári, 1993.  p:285

6.     Ami a Naplóból kimaradt, 1948, Vörösvári, 1998.  p:248

7.     1958-1967, Az író kiadása, Roma, 1968.  p:216

8.     1968-1975, Vörösvári, 1976.  p:328

9.     1976-1983, Griff, München, 1985.  p:189

10. 1984-1989, Vörösvári, 1997. p:173

11. Ami a Naplóból kimaradt, 1950-1951-1952, Vörösvári, 2001. p:340

12. Ami a Naplóból kimaradt, 1953-1954-1955, Vörösvári, 2003. p:301

ILLYÉS NAPLÓK

 1/78…Mihály előadására megyünk a városmajori katolikus kultúrházba, régi templom…Előadás után ismét Mihályékhoz. Nagy vita Némethről, akinek szellemét, Mihály szerint ki kell irtani a magyar irodalomból. Szembeszállok vele…Ellene akarnak tüzelni, látom…Nincs igazuk, de Némethnek sincs.

 1/79. Babitsékkal moziban, utána nálunk vacsorázunk, éjfélig. Mihály és Ilonka kölcsönös idegenkedése.

 2/35. Olvasmány dolgában elég rossz az emlékezőtehetségem. Tíz, illetve tizenöt év után harmadszor olvasom Babits tanulmányait. Nemcsak az előadás szépségét élvezem. Seregestül van adat és eszme, amely az első két olvasással nem ragadt meg agyamban, nem lett tulajdonom.

 2/64. Babits mélyen megsértődött, amikor Németh László azt írta róla: úgy virágzik és terem, ha van karó, amire felfuthat. Tölgy szeretett volna lenni? A német erdők lebegtek előtte? Holott a legnemesebb gyümölcs, a szőlő, és  legnemesebb szellemek sora így, felfuttatva érik.

 2/426…Baudelaire Repedt harang című versét Babits „tette át” magyarra…meggazdagítással…Ha Babits a maga alkotta képet valamelyik saját versébe iktatja, pusztán ezzel feledhetetlenné teszi a verset. De másutt nem írta le. Lovagiasan odaajándékozta Beaudelaire-nek…

 2/507…Jönnek-mennek az államtitkárok, de én Babitsnak és Petőfinek felelek…

 3/334. Maga Babits mondta el, hogy mennyire lelkesen fogadta ő a tanácshatalom megalakítását; Kosztolányi, Karinthy, Krúdy, Móricz, Nagy Lajos kiváltképp, mind lelkes hívei voltak rögtön azoknak az eszméknek…egészen addig, amíg Szamuely és Cserny terrorkülönítményeinek, a végzetes retorziónak híre nem támadt.

 4/328. Egy jó mondat: „Babits járt oda azelőtt is Adyékhoz, most is többször följött, sétáltak is Csinszkával, de a házasság elmaradt.” Tömör, mint a történelem. Adyék volt cselédlánya, Vonyica mondta tollba Kovalovszky Miklósnak.

 5/39. Babitscsal idézgetni próbáltuk, hány növénynek, virágnak emlékezünk hazai / Tolna megyei/ nevére. Az ő fölsorolásában ott volt ez is: barátszar. A szülői házban is – a kúriai bíróéban – így mondták.

 5/156. Babits hiánya, Tudva, hogy elolvashatja, igényesebben írnék. Fegyelmezettebben érvelnék. Elkanászosodtam, gondolkodásban is. Még logikám is faragatlanabb.

 5/232…bele merülök Babits Írás és olvasásába.

És hosszú eltűnődés: miért nincs ma olyanfajta irodalmi élt, mint a két háború közt. Sehol a világon nincs.

 5/243. Babits a Balázsolást eredetileg rímben írta meg, de aztán, mint oda nem illő cafrangot, letépte a sorok végéről a játékos csengést. Igaza lett. Mert levont volna vajon a könyörgés komolyságából?…A legegyszerűbb a legbonyolultabb, mihelyt a szív beszél a szívhez.

 5/266. Babits remekül meglátta tanulmányaiban – még a rövidekben is – az írók csontvázát. Vörösmarty  a kötelesség költője. Ifjú korában a hazának az eposz hiányzott / amely minden nemzet tartozéka /, innen a Zalán futása. Aztán a romantika regényes vértörténeteket kívánt. Tessék. Dráma kell? Szózat? A felelősség szava? Az aggodalomé: a kétségbe esetten is szívós reményé? Ezen a csontozaton járja a pályát minden magyar költő.

 5/363. A vallásos hajlamú Babits sosem olvasta végig a Bibliát. Idétlen pletykák rosszul megírt sorozatának tartotta, összevetve persze a görög mitológiának főleg a földolgozásával. A bárgyú mese, ahogy Jézus disznókba varázsolja az ördögöt! Ábrahám kése Izsák nyakán, ami elvette nem egy gyermekkori éjszakáját! Hitvágya vezette ilyen igényessé Babitsot…

 6/64. Vasárnap. A tévé autóján Flórával és Kereszturyval Esztergomba, a Babitsról készülő film fölvételére…

Tegnap este elolvastam az „Összes versek” kicsiny kötetét. Most válik hatalmassá. S kapok kilátást Babits egész életére, akár az innen már szabadon tágas tájra.

Elfeledkezve, hogy forog a fölvevő, el-elkapott a hév az érvelés közben, hogy Ady méltó társa.

Müller Márta érdeme a film. Az első ilyen megemlékezés Babitsról. Kozocsa Sándor a „beszéltető”.

 6/255. Este ismét Trockij önéletrajza. Mit dicsért rajta annak idején Babits?…

 6/297. Babits nem szeretett emeleten lakni. Így szekszárdi saját szülőházát is kényelmetlennek érezte; emeletes volt…Eredetileg az esztergomi hegyi tanya sem volt sokkal több, mint egy présház. Kocsiút sem vezetett oda. Egy szűk szurdék-csapásból kellett hozzá fölkapaszkodni, lépcsős ösvényen…Álltam Babits mellett az esztergomi hegyen is.

Kevés művészi magányt látott, aki Babits hegyi házára is elefántcsont-tornyot mondott. Az elefántcsont drága anyag, ára az ókorban az aranyéval vetekedett…Babits elefántcsont-tornyába alulról beszivárgott, fölülről becsepegett a víz, a vakolat megpúposodott, és lehullt a falról…olyan volt, mint általában a nem érvényesülésre, hanem a mesterségükre adó művészeké…ő nem elvonuló próféta…a végsőkig lobogott a lélek: az olthatatlan remény, hogy érdemes a küzdelem a társakért.

 7/44. Veszem-e észre, hogy az öregnek – az örök meg nem elégedettnek – Babitsnak a költészete most mitől újul? A mi rossz rímeinktől. Attól a /szándékoltan/ kezdetleges, már-mát népi rímeléstől, amely Kosztolányit oly lefitymáló bírálatra buzdította. Ezt bizonygatta Hevesi András, citálva rá bőven példát / visszaemlékezés: Hevesi, Illyés együtt kísérik haza Babitsot, utána beszélgetnek/. S ettől Babits pályaképe megbomlik. „Megnyúlik.” – Vagyis, ha Babits lírája eddig, mondjuk kör alakú volt, most ellipszis lesz?…a csúcs után a völgy ereszkedés-e a költészetben, vagy termékenyülés?

 7/102…a Toll köre provinciálisabb volt, mint a Fülep és Németh irányította Válasz. Európaiságot bajos volt itt – a limeszeken – képviselni. Jó hátratekintéssel fölmérve az akkori országrészeket, a nem-provinciálist Tolna két szülötte próbálta úgy-ahogy érvényesíteni, a türelmetlenség már-már barbár össztüzei alatt. Az egyikükként Babitsot tekinthetjük, pályájának teljes tükrében. A másikként e sorok íróját, megvárva ugyancsak a teljes tükröt.

 8/87 „Az agya becsületességére hiú volt” – jellemezte már még csak néhány napja halott Babitsot Szabó Lőrinc. Az elmarasztalást, hogy hiú volt, magasztalásnak szánta: az agya becsületesen szolgálta a valóságot.

Szembeszállhattam a kétlövetű jellemzéssel. Babits szinte társalgási anekdotaként szokta oda dobni agyának megbízhatatlanságát

Épp a legvaskosabb – legtapinthatóbb – valóságok világában…S ki fejezett ki mégis több valóságot, mint ő, a verseiben is, de akár a Gólyakalifában is? Babits szemérmes volt. Tartózkodó a szégyellősségig…

 8/93. Babits az emberiség képviseletében volt őszinte. Ady csak a magáéban. Babits fölemelne; Ady bűntárssá tenne.

 A Naplójegyzetek jegyzéke

1.     1929 – 1945. Szépirodalmi, 1986.   p:413

2.     1946 – 1960.  Szépirodalmi, 1987.  p:533

3.     1961 – 1972. Szépirodalmi, 1989.  p:420

4.     1973 -  1974. Szépirodalmi, 1990.  p:419

5.     1975 – 1976. Szépirodalmi, 1991.  p:595

6.     1977 – 1978. Szépirodalmi, 1992.  p:455

7.     1979 – 1980. Századvég,     1994.  p:309

8.     1981 – 1983. Osiris,             1995.  p:222

NÉMETH LÁSZLÓ LEVELEZÉSE

8…”Az egészséges mondat egészséges gondolat” – mondja Babits M. és tökéletesen igaza van. Azt a gondolatot, amelyet nem tudunk frappánsan kifejezni, legjobb elhajítani. És keveset szószolni…Hihetetlen nehéz labirint a toll technikája…

Nagyon ajánlhatom neked Babits M. Irodalmi problémák című munkáját. Telve fennkölt gondolattal…Magyarorszgon ma / 1918/ ő Arany művészetének a tovább vivője…

306…Az irodalom: szó, azaz csalás vagy a legjobb esetben látszat, s én túl biztosan érzéseim tisztaságában olyan látszatokba lovagoltam be, amelyek elmarasztalnak. Mennyivel okosabbak, akik érzéseiket is költik, s emberségüket éppúgy kalkulálják, mint rímeiket. Egy Babitsnak, Illyésnek ez az előnye velem szemben. Ők nemeseknek fognak látszani, mert annak láttatták magukat…

az életem nem írói, hanem vallásos  élet volt…

342…Hogy  mi bajom? Egyszerre rohant meg a három baj, amiben az utóbbi években szenvedek: ország, feleség, szervezet…Mi ehhez képest az egész Babits-Szekfű-ügy?…itt tombol bennem, a betegség, az ellenem fordult házasság, s elsősorban mégis az ügy, ezek az igazi Szekfűk, Babitsok, inkvizítorok…

345. /Gulyás Pál/…Babitsot mindig méltányoltad képességei szerint, sosem voltál képes olyan kritikai justizmordra, mint ahogy ő intézte el Szabó Dezsőt…a legkisebb  rezdülés se legyen arcodon, hogy Babitsék bűnösen bántottak…

401…szándékom volt a Babits emlékkönyv számára írni…én újabb tanulmányt alig tudnék szegény Mihályról írni; csak a régieket írhattam volna újra alá utolsó Babits-emlékem felvillantása kapcsán / egy asszír dombormű-alakká apadt ember a Vihar-bemutató páholyában/…Az is zavar, hogy amilyen kérlelhetetlen ember volt, nem bosszankodnék-e rajtam a rá emlékezők sorában…

1104 / Sárközy Márta/…Annyira értetlen vagyok a magyar irodalom világában annyira divatos haragszomrád-játékkal szemben, hogy máig sem tudom felfogni, hogy a különböző Babitsok, Szabó Lőrincek és egyéb kitűnő emberek miért töltötték az életüket egymás harapásával, mikor sokkal jobb lett volna mindegyik félnek, ha félre teszik az igazi vagy vélt sérelmeiket, és örülnek, hogy ilyen kitűnő barátaik vannak…

1414…Sokért nem adnám, ha írók személyes dolgairól soha nem írtam volna –  „literátori” bírálatokba nem ugrok bele…le is számoltam ezzel a bennem is felbukkant ellenszenves típussal, melytől később annyit szenvedtem, s amelyet, ezt meg kell mondanom – elsősorban a Babits Mihály környezete nevelt ki bennem…

Németh László élete levelekben, I.- III. Osiris, 2000/ A kötetekhez névmutató tartozik. Az Osiris-kiadás előzménye a Magvető - Szépirodalmi Kiadó 1993-as, azonos című kötete, az I. kötet előtt jelent meg, 0-val jelöljük. Az Osiris kiadványát a Magvető folytatásának tekinti, a levelek számozását illetően is.

A kötetekben levő levelek írásának időpontja és számozásuk:

                                0.  1914 – 1948         1 – 762

I.   1949 – 1961      763 – 1771

II. 1962 -  1966    1772 – 2881

III. 1967 -  1975    2882 - 3838

A költő születésének 125. évfordulóján, 2008-ban avatták fel Marton László szobrászművész Babits Mihály-szobrát Budapesten, a Vérmezőn.

A cenzúrázott Babits

Szörényi László könyvet írt a diktatúra cenzúrájáról: SZÖRÉNYI László: Delfinárium, Filológiai groteszkek, Felső-Magyarország Kiadó, Miskolc, 1998; 232; Javított utánnyomás u. o. 2000. Mások is foglalkoztak a témával:

A kétfelől is cenzúrázott Babits

…Babits Ezerkilencszáznegyven című nagy hazafias versét még a kéziratban kézbe vehettem, …olyan vers, amelynek nemzeti tartalmait egy bizonyos politikai irányzat sajátos módon nem tűrte…Cenzúrázta, mégpedig folyamatosan, mindkét politikai irányzat idején. Ahogy Kelevéz Ágnes, az 1993-as, kivételes gondossággal szerkesztett Babits Mihály összes versei című kötet utószavában megírta, cenzúrázta előbb 1942-ben. Akkor, 1942-ben ez volt a cenzúrázás személytelen megfogalmazása: „A fiatal katona és a Ne halált, ne ily harcot című verseket, valamint az Ezerkilencszáznegyven és Talán a vízözön… című versek néhány sorát nem vehettük be a kötetbe.” Ahogy Kelevéz Ágnes írja: „Babits háborúellenes versei közül azok ítéltettek némaságra, amelyek a feltüzelendő harci szellemet közvetlenül gyöngíthették volna, személyesen a kiszemelt áldozathoz, a harctérre induló katonákhoz szólhattak volna”. (Már benne voltunk a háborúban.)

Tehát, hogy pontos legyek, kimaradt az Ezerkilencszáznegyven következő versszaka:

Immár a népeket terelik, mint nyájat, / emberek futkosnak, mint riadt patkányok, / városok lángolnak telhetetlen tűzben, / nemzetek halálát engedte az Isten. // Te állsz vén bástyádon fürkészve, hallgatag. / Gonosz, szomszéd szelek borzasztják hátadat. / Szemed úgy száll szerte, mint a bibliai / özönben a Noé csapzott galambjai.

1945-ben Török Sophie sajtórendezése alapján volt a versnek azért egy teljes nyomata is. De lám, milyen a sors. A Rozgonyi Iván szerkesztette és Szabolcsi Miklós által szaklektorált példány ugyan másként hagyott ki verseket, mint a megelőző cenzúrázás. Kihagyta a Vásár, Szíttál-e lassú mérgeket?, Csonka Magyarország, Áldás a magyarra, Erdély című verseket, megkurtította a Dal az esztergomi bazilikáról, a Hazám című vers egy-egy szakaszát (más szempontú, nagyobb pusztítást végzett az oeuvre terén, mint az 1942-es kiadás), ám változatlanul kihagyta az imént idézett Ezerkilencszáznegyven harmadik szakaszát. (Pedig „béke” volt, kádárizmus – Rákosiék addig nem engedték kiadatni a Babits-gyűjteményeket.)

S mint az 1942-es kiadásból, az Ezerkilencszáznegyven című vers változatlanul kurtítva maradt 1961-ben, 63-ban, 68-ban, 71-ben és 74-ben. És csak 1993-ban, mint mondtuk, Kelevéz Ágnes gondozásában lett teljes Babits Mihály valóban Összegyűjtött versei. Hány év telt el közben? Több, mint fél évszázad. A cenzúrázatlan vers utolsó strófájának, hisszük, örök emlékezetre szóló szavait hadd idézzük fel hát végül.

Mi minden voltál már nekem, édes hazám! / De most érzem csak, hogy mi voltál igazán. / Most érzem, hogy nincs hely számomra kívüled, / s mi börtönnek látszott, szabadság tornya lett. // Most érzem, hogy sorsom a hazámnak sorsa, / mint fához a levél, hulltomig kapcsolva, / mert nem madár vagyok, hanem csak falevél, / mely, ha fája kidőlt, sokáig ő sem él.

1998

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]

Márton László: A filológus harca a sárkánnyal

Merőben más filológiai problémákat vetnek fel Babits és Kosztolányi ... prózájából viszont a legújabb időkig ki volt cenzúrázva két igen gondosan megírt, ...
epa.oszk.hu/00000/00002/.../martonlasz.html -

… Babits Elza pilóta című regénye majdnem ötven évig nem jelenhetett meg újra (1982-ben is csak némi kihagyással), érett korszakában írt fontos versei váltak hozzáférhetetlenné vagy a csonkítások miatt értelmetlenné, s tanulmányait is megtépázták a szögletes zárójelek. (Persze, még súlyosabb az eset, ha nem jelölik a kihagyásokat.)

(Szörényi László: Delfinárium. Filológiai groteszkek)

Gyűjteményem /B. G. /

Válogatott művei I., II., Magyar klasszikusok, Szépirodalmi, 1959. A kihagyott versek ügyét a válogatással elintézték. Nem kellet magyarázkodni. A Babits Mihály c. fejezetben Keresztury Dezső igyekszik az olvasót felvilágosítani arról, hogy veszélyes könyvet vesz a kezébe. Az életmű gondos rostálása, ez az előszó nem elég. Példátlan módon Keresztury után következik a Szerkesztő bizottság megjegyzése.

Megállapítják Kereszturyról, hogy

Bár számos pontján érintkezik, vagy azonos a marxista irodalomtörténet-írás értékeléseivel – mégis tovább fejlesztésre vár, egyes megállapításai az újabb kutatások fényében módosulni fognak…

Ott a baj, hogy Babits „aggályosan elhatárolta magát a munkásmozgalomtól.” Ráadásul „konzervatív hajlamú humanista…nem volt forradalmár.”

Kikből állt a díszes bizottság? Bóka, Szauder, Király, Tolnai és Waldapfel. Aki nekik diktált, az nincs megnevezve.

1963-ban Összegyűjtött versek-et adnak ki. Nincs előszó, nincs bizottsági megjegyzés. Az utószó végén tüntetik fel a bizottságot, ennek tagja Illyés is. Öt versről megírják az utószóban, hogy: „irredenta hangjukkal sértenék a szomszéd népek nemzeti érzését.” Pl. az erdélyi magyarokét. Kihagytak egy hatodik verset, amiről nem beszél az utószó:

A Spinoza-szobor előtt

Jólesik látni, nagy zsidó, remek
képmásod, íróasztalom fölött:
jólesik nézni terhes fejedet,
amely nyakadnál szinte megtörött.

És látni, hogy a kínba' vajúdó
gondolat szent gyötrelmét élvezed,
amit a művész benned, nagy zsidó,
századaidon át kiérezett.

Te boldog vagy: már csak kőmásod töpreng;
az én agyamban még küzd a velő,
én még itt bolygok lenn e földi ködben,

és fáradok csiholni fényt elő -
nagy rokonom! én is gondolkodom, ládd,
és szenvedek s méltó vagyok tehozzád.
1904. aug.-szept.

Könyvről könyvre, Magyar Helikon, 1973. Nincs bizottság, csak a sajtó alá rendező és utószót író Belia György. Az impresszumon a felelős szerkesztő Réz Pál. Hátul már nem utószót, hanem jegyzetet találunk. Ebben Belia bevall három kihagyást. Indoklás nincs. „Nem vettük fel” és kész. De nincs kész! Egyet – ez a negyedik - ugyanis nem vall be: Szekszárdi kadarka, 1938. II. 443. Nehogy valaki utánakeressen.

Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 12. szám

Babits Mihály: Szekszárdi kadarka "Könyvről Könyvre"

Szörnyű köd van, elsüllyedt a Vérmező. Ha kinézek az ablakon, csak egy végtelen szürke tavat látok, valami rejtelmes Balatont, amelynek túlsó partja homályba vész. Nem vagyok többé a városban s képzeletem szabadon röpülhet; a házak eltűntek s azt rajzolok helyükbe, amit akarok. Jelenleg a szekszárdi szőlőhegyen állok, amely életem első felének központja és pihenőhelye volt. Legalább is semmisem bizonyítja, hogy nem ott állok. Ez a gondolat úgy süt ki mint a nap: egyszerre fölszáll a köd. Rég nem álltam már ezen a helyen, s legutóbb nem sok vigaszomra szolgált; a szőlőnek már csak a fele van meg, a másik fele idegeneké; a présház gondozatlan pusztul, veszti vakolatát s tetőzetének fazsindelyeit. Nem merek hátranézni, félek, hogy meglátom, s attól is hogy nem látom meg. A szüret megvolt már, s én azt se tudom, mikor voltam utoljára szüreten? Előttem azonban más kép van; most szüreten vagyok, mert emlékem ezt a filmet forgatja, a ködre vetítve, mint színes képet a szürke vászonra.

Nem egész önkényesen választom ezt a filmet. Reggeli postámban egy párlapos füzetet találtam, egy különlenyomatot, amit mohó örömmel olvastam el azonnal: a szekszárdi kadarkaszőlőről szóló tanulmány volt, Rapaics Rajmund írta, a magyar kertek és gyümölcsösök tudósa. Ez az olvasmány idézte föl bennem a szüreti emlékeket. Sokat megtudtam belőle, például azt hogy a kadarka neve Szkutariból származik, azaz egyenest Kis-Ázsiából. Szkutarit a rácok Szkadarnak hívták, a kadarka pedig azelőtt szkadarka volt, s a rácok hozták Magyarországba. Onnan jött ahonnan talán az én őseim is, ha igaz hogy az én nevem is rác eredetű. Akárhogy volt is ez, a kadarka magyar ital, sőt magyar nemesi ital, mint a Berzsenyiek és Vörösmartyak költészete. Magyar nemesi mulatság a szüret is; noha én már nem a Himfy szüretjét látom itt, fölsugárzó emlékeim filmjén. A tanya előtti kőasztalt ama régi, büszke nemeseknek már csak hivatalba züllött, kaputos unokáik ülik azon körül. Akiknek az ősi földbirtokból nem maradt más, mint egy karéj szőlőhegy...

Alólam már ez a karéj is kicsúszik... Mégis a szekszárdi kadarkaszüret képe nem a múlandóság érzését hozza nekem. Inkább a titokzatos maradandóságét, mely minden mulandóság mélyén ott lappang. Mert hiába csúszik ki alólam a hegy, az csak olyan mint a szédülés, igazában most is csak azon a hegyen állok, ez a szüret talán folyton tart azóta ez az igazi valóság és állandóság. Gyermekkorom édenét élesebben látom magam előtt, mint azokat a helyeket, ahol tegnap jártam. Mintha nem is a szekszárdi tájat vetítettem volna a Vérmező ködére, hanem ellenkezőleg, ez a homályburkolt Vérmező, s a távolról rémlő házak, s maga az egész Budapest városa csak a szeszélyes sors múló és változó ködfátyolképe volna, amely legfeljebb véletlenül és időlegesen fedheti el tőlem az édes, otthonos dombokat, azok minduntalan kibukkannak.

Nem próbálom itt leírni őket, versenyezve a tájköltőkkel, akik szinte megyénként felosztják maguk közt az országot, s nincs eszemben a régi szüreteket feleleveníteni. Ahogy mondtam, a présház azóta megvedlett. A nagy kádat, mely a gerendáig ért és a padláson kellett taposni, alig használják már. Különben egyáltalán nem igen tapossák ma már a szőlőt. Sokkal modernebb módszerek vannak, s már a mi büszke préseink is ormótlan ócskaságoknak tetszenek, akár a régi könyvnyomtatók sajtói. Ma már nem mondhatnám, mint diákkoromban, a Georgicon verseit skandálva, hogy a szüret nem változott Vegilius óta. A Rapaics-közölte fényképeken puttonyosokat se látok már, vajon dívik-e még a hagyományos, kedves mozdulat, ahogy a szedőlány a bajszos férfi mögött ágaskodva, puttonyába üríti kosarát? Mindez nem nagyon fontos: ami volt, az valahogy ma is mind megvan, az életből semmisem veszhet el, mert az élet egészében egy, a maga történeti egységében, akárcsak egy ország. Amilyen például Magyarország. Hozzátartoznak az elveszett részei is!

Ez az a titokzatos állandóság, amely minden mulandóság mélyén lappang. A lélek nem a jelenben él, hanem kiterjedése van az időben, mint a tárgyaknak a térben. Az emlékezet csak visszacsatolja, ami igazában és jog szerint mindig a mienk volt. Bevonulok fehér paripán a múltba, és visszafoglalom a szekszárdi dombokat. Változó és véletlen ködfátyolképekről nincsen itt szó többé: itt érek valamit, ami már semmiképp se véletlen. Ez volt az ősréteg, ez köt össze apáimmal, a pincéző, kvaterkázó s Vergilius szerint szüretelő kaputos magyarokkal. Életem túlnyúlik önmagán. A kadarka még rác őseimmel is összeköt, ha voltak egyáltalán rác őseim. A szekszárdi szőlőhegyről messze látni. Gyermekkorunkban arra voltunk büszkék, hogy szép időben Kalocsáig is elláttunk, a Duna fényes szalagján túl, sőt a mogyorófavessző két végére ráhúzott, s a megcsúszás ellen raffiával rögzített távlencséket még talán tovább is. Igazában még távlencse nélkül is sokkal tovább láttam. Az egész régi Nagy-Magyarországot láttam arról a dombtetőtől, mint egy tág kerek udvart a tanyánk körül, melynek egy kicsi, de nyájas szelete ez az aprócska szőlőbirtok, a sorompóig s a nagyanyám-emelte kőkeresztig. A szőlő egyik fele azóta már idegeneké, s a nagy udvarnak is némely része azóta idegeneké (noha ebből valamit mostanában visszakaptunk). Nekem azonban a szőlő ma is a sorompóig és a keresztig tart, ugyanúgy, mint a nagyudvar is Kárpátoktól Adriáig.

Túl ezen a nagy magyar udvaron, dél felé, laktak ama rácok, akiktől a kadarka származott; keletnek pedig, messze, nagyon messze, a románok, akiknek határáig magam is elvetődtem néhány télen át, nyaranta mindig hazajárva. Szőlő-tanyám, roppant udvara közepén, távol Balkánok átlójában feküdt. Én azonban evvel nem sokat gondoltam; én, ha hazaérkeztem, Nyugat-Európában éreztem magamat, ős kultúra földjén, hol az ásó a rigólozásnál római pénzeket vet ki az agyagból, a s földes padlójú présházszoba polcán, a plafonra aggatott töppedő szőlőfürtök alatt Sévigné asszony könyve hevert, franciául, a munkásokra felügyelő kedves nagynéni ambiciózus olvasmánya. Csakugyan mintaszerű Európa volt itt, még babonánk is kultúrát jelentett; nem adtuk föl a vallás dekórumát, de világnézetünk a szabadelvűség volt, gyűlöltük az osztrák szoldateszkát, nem hittünk háborúban, s a zsidó borkupecet nem utáltuk jobban, mint ahogy az dukál. Noha én elégedetlen voltam mindevvel, s ezt az egész kultúrát kissé elmaradottnak találtam. S valóban, inkább illett volna az a múlt század közepébe, mint ennek az elejére, 1840-be inkább, mint 1900-ba. Én viszont Verlainet és Wilde Oszkárt fordítottam, mert így tudtam akkor modern lenni, s mert erről a szőlőhegyről szálak vezettek Párizsba és Londonba is, éppúgy, mint Szkutariba, s egyéb mámorok is áradtak itt a kadarkáén kívül. Igen, innen messze lehetett ellátni a forrongó, idegen jelenbe épp úgy mint az otthonos magyar múltba.

Csak egyfelé nem lehetett látni: a jövőbe. Pedig ez nagy baj volt, ez volt tulajdonképp az ok, amiért Szekszárdon nem igen lehetett aszúbort csinálni, úgy, mint Tokajban vagy Ménesen. Túlságosan is bizonytalan az időjárás, a szőlőt nem lehet a tőkén hagyni, eléri az eső és megrohad. Nagy kockázat ez és ritkán sikerül. Szomorú látvány az összevert, besározódott szőlőfürt a kopaszodó lomb közt, a tépett gerezdek, kilógó, meztelen szemekkel, melyekről a zápor leverte a sötét héjat: mintha kifolyt, csöpögős emberi szemek volnának. Az elrontott élet jut eszembe, amely a nyugalom és szép idő reményében indul. Édesen érik, nő és ízesedik, nagy szüretre készül, nem siet a célhoz, túl hosszú előtanulmányokkal s áldozatos önneveléssel javítja magát, hogy minél kitűnőbb eredményt hozzon létre. Aztán egyszerre jön a háború vagy a forradalom, jön a politikai válság, elcsatolnak egynéhány országrészt, nincs munka, nincs kenyér, a tanulmányokat abba kell hagyni, az élet megromlik egyhelyben, a termés sohasem érik be. Magunkra gondolok, mindnyájunkra, a saját elromlott életünkre.

Babits Adyról, Dokumentumgyűjtemény, Magvető, 1975 Gál István

A Kiadó utószava. 275. old…A szövegek esetenkénti részletjellegére szögletes zárójelbe foglalt hármas pont /…/ hívja fel a figyelmet. Ugyanez a jel utal a kihagyásokra…kihagytuk a vállalkozásunk szempontjából kevésbé lényeges szövegrészeket…

Ilyen kevésbé lényeges szövegrész a Tanulmány Adyról, 1920. c. írásban található:

Az Ady körüli nagy hallgatás egyébként nem a bolsevizmus elbukásával, hanem a bolsevizmus diadalra jutásával kezdődött. Ady nagyon távol állt attól, hogy a bolsevizmus költője legyen; s akik életének és halálának sorsszerűségét intenzíven őrzik, szinte kiválasztottnak látják azt is, hogy abban a pillanatban távozott e földi Országból, amikor még egy nemzet gyászolhatta benne utolsó nemzeti költőjét, épp úgy, mint egy forradalom első forradalmi prófétáját; a szabadságnak futó pillanatában, amikor még azt lehetett hinni, hogy e forradalom a Nemzet Szabadságának forradalma marad. A bolsevizmus alatt már nehéz volt Adyról igazat mondani. Már nem lehetett mindent megmondani. Hisz Ady legmélyebb gyökerében éppen a nemzeti öntudatnak, a fajiságnak költője volt, mindannak költője, amit a Vörös Utópia tagadott, nem vett számításba; amibe beleütközött és belebukott. Ady az ős Tények költője volt, az Életé, mely nem kérdez Miértet, mely nem hagyja magát ésszel igazítani, mely ellenszegül az utópiának; az Élet szabadságának költője, melyet az Utópia hiába akar ésszel kimért korlátokba szorítani. (Az élet éppúgy áll tényekből, mint lehetőségekből.) Az Élet Szabadságának költője. Az igazi felfedezését épp oly kevéssé bátoríthatta föl az az irány, amely nem vette figyelembe az Életet, nagy tényével, a nemzeti élettel, mint az a másik, utána következő, mely tagadni szeretné a Szabadságot, a forradalmat.

Arcképek és tanulmányok Szépirodalmi, 1977. Gál István

Jegyzetek, 231. old: Néhány helyütt egy-egy mondatot vagy szót el kellett hagynunk…

Az 56. oldalon a bolseviki szó nemkívánatos, az anarchiának lett volna a jelzője

76. oldalon: mikor a kommün kitörése miatt kényszerült működését megállítani a Vörösmarty Akadémia

78. oldalon ugyancsak a V. A-val kapcsolatban: a megtépett és megcsonkított ország. A megtépett marad, a csonkított már nem. Úgy is lehet tépni, hogy nem csonkul. Ugyanezen az oldalon a háborút, erőszakot lehet szidni, a forradalmat már nem. Még mindig ezen az oldalon kimarad: a megcsonkított ország s az elszakított részek lakossága között

109. oldal: a kis sakálok, a senkik jöhetnek. De hogy ők jobboldali és baloldali illetékességűek, az már nem. Nyilván nem létezik baloldali sakál.

128. oldal…Ez az igazi veszedelem nem folytatódhat úgy, hogy nagyobb, mint az ország megcsonkítása volt.

168. old. Az egységes ország nem jellemezhető így: oly egység, hogy hiába darabolták szét évszázakra, mihelyt lehetett, magától összeállt megint.

Esszék, tanulmányok, I., II. Szépirodalmi, 1978. Belia György.

Óriási előre lépés: közli a Magyar költő kilencszáztizenkilencben c. tanulmányt. Szó nélkül kihagyja viszont az ugyancsak 19-es Az egyetlen verseskönyv-et. A II. kötet jegyzeteiben /713. oldal/ pedig egyszerűen nem mond igazat: „ A rovat teljes anyagát lásd a Könyvről könyvre /Magyar Helikon 1973/ című kiadványban”. Az előző fejezetben láttuk, hogy négyet hagyott ki, tehát nem teljes, ahogy a szerkesztő állítja! Belia volt az1973-as kiadvány szerkesztője. Tudnia kellett, hogy mit tett bele.

1940-nel befejezi a tanulmányok közlését. Pedig Babits még él, 1941-ben még két tanulmány jelenik meg. Nem valószínű, hogy terjedelmi korlát miatt maradtak ki. Az Egységes magyarságot másodikként közöljük.

Nyugat · / · 1919 · / · 1919. 14-15. szám · / · FIGYELŐ · / · ZEMPLÉNI ÁRPÁD KÉT LEVELE A NYUGATHOZ

BABITS MIHÁLY: AZ EGYETLEN VERSESKÖNYV

1. A Proletárdiktatúra hónapjai az irodalomban a némaság hónapjai voltak. A lapoknak - pártlapokon kívül - meg kellett szűnni, meg kellett szűnni a Nyugat szívverésének is, mely éveken át szinte a magyar irodalom szívverése volt. Könyvek se jöttek ebben az időben - a kommunista füzetek szürke és piszkos zápora ömlött csak, s egy-egy privilegizált pártíró szépirodalmi dilettantizmusai számára akadt még legfeljebb papíros.

Ha a magyar szellem nem aludt egészen ebben az időben sem: azt csak két könyv jegyzi az utókor számár, - az egyik Budapesten jött ki, két vaskos kötetben, a külső siker minden szép jelével, - a másik a messze Szegeden, vékony füzetben, s mindmáig ismeretlen. Az egyik hangos könyv - a szó legjobb értelmében, - a másik csöndes könyv. Az első a Szabó Dezső nagyszabású regénye, az Elsodort falu, a másik a Juhász Gyula új verses füzete: "Ez az én vérem".

2. Egyben megegyeznek: mind a kettő hangsúlyozottan magyar könyv, s monumentum arról, mennyire éppen a nemzeti érzést ébresztette fel jobbjainkban a "nemzetközi" frakció uralma...Ó nemes magyar faj! Akit a háború - e "nemzeti" vérontás - nemzetközivé tett, s a nemzetköziség zsarnoksága nemzetivé megint! Juhász új verseinek legszebbjei - éppúgy mint a Szabó Dezső műve, - a mély magyarság feltörő vallomásai.

3. De nem akarok én most Juhász Gyula új könyvéről bírálatot írni - még csak kijegyezni sem azt a néhány gyönyörű költeményt, amely teszi, hogy az új könyv, bár átlagában talán kevésbé egyenletesen szép. A "Késő Szüret"-nél*, mégis a legkedvesebbek és legfontosabbak egyike lesz a költő tisztelői előtt. Nem is akartam mást - mikor írni kezdtem e sorokat - mint köszönést küldeni Budapest nevében Szeged költőjének. Azt az üzenetet, amit ő, hű társ, kér és vár mitőlünk. Mert kezembe akadt, kedves Juhász Gyulám, - éppoly véletlenül, mint ez a kis könyved - tépett újságlapon - az a legeslegfrissebb versed is, amelyben üzensz nekünk (nekem név szerit is), és üzenetet vársz tőlünk, szegény pesti társaidtól. Ne irigyelj minket, kínszenvedés helye most ez a beteg, vonagló ország-szív.

4. Mennyire el vagyunk szakítva egymástól! Csak véletlenül kapunk egymástól üzenetet: versfüzetet, tépett újságlapot...Mégis egyek vagyunk a magyarságban, s Juhász Gyula nem máshogy magyar, mint Szabó Dezső. Mily mellékes ehhez képest minden politika s irodalompolitika! Juhász Gyula politikai állásfoglalása (mert vezércikket is hoztak a tépett újságlapok, tacitusi írást, mely kitűnő újságírónak vallja ezt a költőt) - egészen ellentétes a Szabó Dezsőjével - mennyire nem fontos ez! Hogyha "keresztény" irodalomról esik szó: Juhász Gyula mégis a tipikusan keresztény költő, - hangjában, szava lejtésében, gondolatainak járásában mélyen keresztény - megtestesítője mindennek, amit ma lelkileg ezen a szón értünk.

5. Bizony jobb lett volna a Juhász költészetéről beszélni! Erről a teljesen benső költészetről, melynek szerény csendességében s rokonszenves hanyagságában van valami egészen modern módon Tompa Mihályi - mely annyira távol áll a szavak és formák költészetétől amennyire csak lehet - annyira távol, hogy még a formák megvetését sem hangsúlyozza, hogy a külsőre valahogy figyelem ne essen, hogy forma és szó szinte eltűnjön, elolvadjon jelentéktelenségében a meleg érzés mellett. Juhász azt a csodát látszik megoldani: hogyan lehet éppen a forma igénytelenségével teremteni költészetet? A magyarsága is egészen belül van, túl formán és szavon - s ily mód egészen más értelemben magyar művész, mint például a szegény Zempléni Árpád, aki éppen a formák és szavak magyarságának volt művésze - talán utolsó nagy művésze a vers régi magyar formáinak.

*Háború alatt írt verseinek gyűjteménye a Késő szüret (1918).

Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 1. szám · / · EGYSÉGES MAGYARSÁG

EGYSÉGES MAGYARSÁG BABITS MIHÁLY

Magyarság csak egyetlenegy van az egész világon. El se lehetne képzelni, hogy több legyen belőle; olyan lenne ez, mintha teszem azt több példány volna egy emberből. A nemzet épp annyira egyéniség, mint az egyes ember.

Lehetséges-e, hogy ez a nemzeti egyéniség lelkében széthasadozzon, ahogy előfordul kóros esetekben egyes embernél is a lelki széthasadás? Igen, nyilvánvalóan lehetséges ez a nemzeteknél is. Sőt mivel tökéletes egészség nincsen a világon, minden nemzet lelki életében állandóan vannak kisebb-nagyobb hasadások. A társadalmi osztályok nem értik meg egymást, a tömegek vágya független a közérdektől, népi ösztön és nemzeti tudat elidegenednek, a jó Menenius Agrippa meséje únos unton újrakezdődik. Az ősöktől öröklött kultúra, amely a nemzeti közösség magasabb lelki élete, távolról sem fogja át a nemzet egészét, egységgé, ahogy kellene. Mindezek hasadás-tünetek, s mindezek többé-kevésbé megvannak nálunk is.

De hogy vidékek szerint hasadozzon szét a magyarság? Hogy kisebb egységek váljanak ki belőle, amelyek pusztán a maguk külön hagyományaiból akarnának továbbfejlődni? Ilyesmire nem tud példát a történelem, az őskor óta, amikor népünk egy részét Ázsiában hagytuk. S azt hiszem, Schöpflinnek igaza van, ez a veszély nem is nagyon fenyeget. Magyarországot nem a világháború után darabolta szét először a politika. Egyes részei másfél századig is különválva éltek. De magyarságuk mindenütt csak ugyanaz a magyarság maradt. Erdélyt fejedelmi udvara kultúrgóccá tette. Saját története s kapcsolatai voltak, s irodalma bizonyos külön színt nyert. De ez mégiscsak ugyanannak az irodalomnak része volt, amely a Pázmányokat és Zrínyieket szülte. Nem különbözött jobban talán annyira se, mint később például a debreceni iskola a Kazinczyékétól.

A mai erdélyi irodalom nem egyenes folytatása ennek. A trianoni szétdaraboltság hozta létre. Mikor első életjeleit adta, voltak, akik attól tartottak, hogy a politikai különválást könnyen kultúrabeli is követheti. Aggodalmasan figyeltük a fiatal erdélyi írók írásait. Óva intettük őket a regionalizmus veszélyeitől, a tájnyelv használatának túlságaitól. Aggályunk fölöslegesnek bizonyult. Az új erdélyi irodalom egyáltalán nem zárkózott el erdélyiségébe. Kezdettől fogva Budapest felé nézett, s minden külön erdélyi ízei mellett is egész szellemében a mi Nyugatunk irodalmát folytatta. Ami különben természetes: hisz íróinak egy része, köztük maga Kuncz Aladár, még a régi Nyugatban kezdte pályáját, s a többiek kora ifjúságukban szívták magukba a Nyugat betűit.

Ekként az erdélyi író, mikor erősebb székely vagy kalotaszegi színeket kent festéktáblájára, csak az egységes magyar irodalom színskáláját gazdagította. Vannak, akik Erdély külön színűségét, a sajátos erdélyi levegőt és transzszilván hangulatot tagadják. Szó sincs róla, hogy ezek között lennék. Erdély valóban külön színű ország. Csakhogy ez az erdélyi külön szín hozzátartozik az egységes magyarság színképéhez. Ez már rég elválaszthatatlanul beleszövődött a magyar kultúra szőttesébe. Én ezt az erdélyi hangulatot már gyermekkoromban magamba szívtam, mikor még soha nem jártam Erdélyben. Keményből, Jósikából. Sőt Jókaiból, aki maga sem volt erdélyi. Később három évet töltöttem Fogarasban. Ennek az emlékei lényeges részévé váltak lelkemnek, nélkülük nem lennék az, aki vagyok.

És éppen így nem lenne az erdélyi színek és hangulatok nélkül a magyar kultúra sem az, ami. Nem is lenne magyar, mert a magyarság nem képzelhető erdélyiség nélkül, ahogy gyűrűd ékkövéből sem vetheted ki valamelyik lapját vagy élét. A magyarságot úgy hordozzuk lelkünkben, mint a mesebeli testvérek hordozták ujjukon a gyűrűt, melyben titkos erejük rejlett, s melyről akárhol is megismerték egymást. A mi magyar gyűrünk ékkövének minden lapja és éle más-más színben csillog. De mégis csak egyetlen s szétdarabolhatatlan kincs ez, s valamennyien az egész magyarságot hordozzuk magunkban, mert nem is lehetne, hogy az ékkőnek csak egyik lapját vagy élét hordozzuk. Én magamban hordozom Erdélyt is. S az erdélyi író Budapestet. De mindannyian magunkban hordjuk a Petőfi alföldjét és a Mikszáth hegyi rétjeit is.

Minden, ami lélek, egységes és oszthatatlan. Ebben Aquinói Tamás egyetért Bergson Henrikkel. A lelki magyarság is egyetlen és oszthatatlan, s lényegéhez tartozik az egység. De ennek a magyar lelkiségnek lényegéhez és egyéniségéhez tartozik a sokszínűség is. Megkülönböztető sajátossága ez a sokszínűség az egységben. Mikor nemzeti jellemvonásainkról írtam tanulmányt, ebben találtam meg a magyar jellem egyik kulcsát is. A magyarság szélsőségesebb változatokat egyesít magában, szorosabb egységgel, mint más nemzetek élete és lelke. Fajunk sokféle vért olvasztott magába egy ezredéven át; nyelvünk a legmásfajtább elemeket tudta befogadni anélkül, hogy különös jellegét elvesztette volna. Így lelkünk és kultúránk sokféle táj színeivel gazdag. Ezer éven át szívta magába egy bekerített, külön kis világ sokféleségét, a történelmi Magyarországot, ezt a «magyar glóbuszt», melynél nincsen összetartóbb és egységesebb, s egységében is változatosabb földdarab a földön. Egyetlenegy testnek érezte, mint ahogy egy az eleven test, bármily különbözők is tagjai. Egy, mert egyetlen lélek járja át, egyetlen érzés és emlékezet. Minden nemzetnek oka van félni a regionalizmustól, a magyarnál ennek a szónak nincs értelme. Hacsak él és össze tud kötni bennünket az emlék és kultúra s nemzeti tudatunk végkép meg nem hasadozik.

Babits az 1973 – 1988 közötti hazai sajtóban

Sipos Lajos: A Babits recepcióról

…Az 1961-ig tartó csönd, mely Csontváryt, Bartókot, Madáchot, Weörest, Pilinszky Jánost és másokat is kiiktatott a magyar kultúrából, leszámítva a Magyar klasszikusok sorozatában két kötetes válogatást s Pándi Pál említett cikkét, Babitscsal sem volt kíméletes. Halálának huszadik évfordulóján, az emlékház felavatásának ünnepén, Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront főtitkára a Magyar Nemzetben Babits Mihály emlékezete, Pilinszky János az Új Emberben Holt poéta a hegyen címmel írt az eseményről….

1983, még inkább 1987 után úgy látszott fordulat következik Babits Mihály utóéletében.

Az 1983. év, Babits születésének 100. évfordulója kitérőt igényel. Abban az időszakban a nagy írók-művészek centenáriumait, kerek évfordulóit rangsorolták. A legfontosabbnak tekintett alkotók esetében a megünneplésre állami bizottságot hoztak létre, rendszerint az Elnöki Tanács elnöke, Losonczi Pál vezetésével. Ezek a bizottságok országos ünnepségeket szerveztek, rendre beosztva, hol és mi történik. Babits – óriási szerencsére – nem tartozott ebbe a körbe. Az ő centenáriumát azzal minősítették, hogy az akkori o oktatásügyi miniszterhelyettes, a Vörösmarty-monográfia szerzője, Tóth Dezső lett az évforduló irányítója, aki maga mellé vette titkárnak a Pest megyei múzeumi szervezet egyik későbbi munkatársát azzal a szándékkal, hogy 1983-ban „visszahozzák” a költőt a magyar köztudatba.

…Marnó János 2007-ben a Parnasszus folyóiratnak adott interjújában már Babits irodalmi létjogosultságát is kétségbe vonta: „A prózáját egyszer sem sikerült elolvasnom – írta – verseit azonban több ízben végigvizslattam, néhány korai meg a még kevesebb kései sikerdarabokon kívül nem találtam bennük semmit. Unalmasak, áporodottak, erőltetettek. … kínosan üresnek érzem.” Az 1990-es évek legvégén és napjainkban kiteljesedő rekanonizációs hullám az irodalomtudományban is jelentkezett. Vannak műhelyek, ilyen a szegedi egyetem és a Tiszatáj, melyek változatlanul „talpig bizakodás”-sal – értelmezik – kutatják - közlik Babitsot. Vannak más törekvések is. A közelmúltban megjelent összefoglalásokban leértékelődött Babits költészete…

..Szabó Lőrinc „a halálhír órájában” ezt írta Babitsról: „örökké meg fog maradni költészete. Ez a hihetetlenül komplex, magasrendű és ritka költészet. Az élő idegek, az élő értelem, az élő látás együttes költészete. Mindig lesz benne felfedezni való!” Lehet, hogy Szabó Lőrinc tévedett? És ekkorát?

www.mta.hu/fileadmin/I.. osztály/előadástár

Gyűjteményem

Volt egy szokásom. Ha olvastam valamit és arról a sajtóban megjelent ismertető, azt kivágtam és az olvasott könyvbe tettem. Babits-csal kapcsolatban minden róla szóló és elérhető szöveget gyűjtöttem. Ha megtudtam, hogy olyan lap írt róla, amit egyébkén nem szoktam olvasni, azt a lapot megszereztem. Segítettek ismerőseim, pl. a szekszárdi üzem főmérnöke.

Módszeresen 1973 – 1988 között gyűjtöttem a napi- és hetilap-kivágásokat, azokat beragasztottam egy nagyalakú füzetbe. Később még néhány kivágást eltettem, egészen napjainkig. Összesen 110-nél több tétel. Időrendben következnek a kivágatok: sorszám, a lap neve, dátum és esetenként rövid ismertető. Sajnos a lap neve nem minden esetben azonosítható. Az időrend is döcög helyenként. Nem számoltam nyilvánossággal.

A folyóiratok Babitsról szóló írásait külön gyűjtöttem. Ezekből 17-et bekötöttem. Lett belőlük egy Babits-könyv. Az első tanulmány 1960, Jelenkor, az utolsó 1979 és Kortársban jelent meg. A 17 tanulmányból ötöt Gál István írt.

1983. novemberben, a 100. évfordulóra a folyóiratok Babits-számot adtak ki. Az Új Írás csak Babitsról szól. A borító 4 oldala is. A Jelenkor első fele Babits, 10 emlékező, ebből 4 vers. A Tiszatáj 9 emlékezését 4 más témájú írás után közli.

Aligha írtak ennyit egy irodalmi személyről 20 év alatt. A gyűjtemény bizonyára nem teljes. Mintha a szellemi élet vezekelne a sötét évtizedekben Babits-csal szemben elkövetett bűnökért.

Napi- és hetilapok

Nsz = Népszabadság; Mn = Magyar Nemzet; ÉS = Élet és Irodalom; Na = Népszava; MH = Magyar Hírlap;

1. Kritika, 1973. 10. 07. Gál István: B. ifjúkori verse Zoláról…Z, nagy hatással volt B-ra

2. Nsz 1973 Kardos Pál: Benedek Marcell: B.M. Gondolat…Benedek rokonszenvezett a munkásmozgalommal…B. sokfele kalandozott eszmeileg…Benedek könyve értékes…

3. Nsz 1973. A könyvismertető rovatban Kardos B-monográfiája…B életműve máig sem kapta meg a reálisan elemző értékelést…megjelent a Halálfiai: „Szemléleti folyondárok közt fulladoznak a bátor gyökerű pompás részletek”

4. ÉS 1973 Vezér Erzsébet: Költő a mérlegen, A Kardos-monográfia bírálata…B-ot kombattáns partnerként tartotta számon az egész progresszív tábor, Szabó Ervin, Lukács György…ebből a szellemi aurából érthető, hogy…a döntő órákban a nagy humanisták példáját ragyogtatta föl…

5. ÉS 1973. Komlós Aladár: Még egyszer: a Márciusi kör…Illés Béla tisztelte B-ot

6. Nsz 1973. 11. 11. Vasárnapi melléklet Illés Endre: Elgurult napok /B-emlékek/ Bacsai Tibor grafikája

7. ÉS 1973. 11. 24. Illés Endre: B-emlékek Szemethy Imre: B-illusztráció

8. Na 1973. 11. 25. Csanády János: A Lírikus epilógjától a Jónás könyvéig B. M.-ra emlékezve…megrendítő nagy költemény

9. ÉS 1973 Rába György: A 90 éves B arcképe

10. MH 1973. 11. 25 vas, Tisztelgés 90. szül.n. alkalmából: fénykép, grafika, verstöredékek B. és a képzőművészet Gál István összeállítása

11. Kis hír: Babits emlékünnepségek Szekszárdon /egyetlen név sem szerepel/

12. Mn 1973 Lengyel Balázs: A B-családfa

13. ÉS 1974. 05. 04. Gál István: Illés Béla az üldözött B. mellett

Könyvvilág /?/ 1974. május Pók Lajos: B, B…Hatszor is írhatná, mert nem egészen egy év alatt 6 Babits-kötet jelent meg a Szépirodalminál. Az Olcsó Könyvtárban a Húsvét előtt 6.- Ft, a Hatholdas rózsakert 11.- Ft…hiányzik esszéinek gyűjteménye.

14 . 1974. Kis hír. Babits-kép Angliában The Times Literary Supplement Gál István könyvét ismerteti

Nsz vas. mell. Gál István: A költő arcai, szül. 90. évf. verse az orosz forradalomról és képe

15. VIGILIA 1973. 11. …dicséri Gál Istvánt, Babits Pascalról

16. VIGILIA /?/ 1974. 5. B: Psychoanalysis christiana Gál István és B. szövege

17. Nsz 1974. 12. 25. Gál István a Beszélgető füzetről Fotó: a beteg Babits

18. Szekszárdi újság Bodri Ferenc: Gál István B. Adyról / a kivágást a szekszárdi üzem főmérnökétől, Szakály-Kis Józseftől kaptam, aki tudott B-mániámról/

19. Nsz 1976. 04. 04. Illés Endre: Halandók és halhatatlanok /az első portré Babits/

20. ÉS 1976. 02. 28. Eörsi István: Dokumentum-gyűjtemény. Gál I. B. Adyról…nem követem végig az elhallgatások és torzítások rögös útján…az ellentétek elvtelen összebékítését kapjuk/az a baja E-nek, hogy Gál a csúnya B-t Ady szintjére emelte/

21. Gál Sándor Sziget és tenger Babits szlovákul

22. ÉS 1976. 08. 21. Kelényi István: Simóné háza Gál I. B-színházáról írt cikkéhez szól hozzá. Gál a Tiszatáj 1975. 11. sz.-ban is írt a témáról /Tessék számolni a Gál-publikációkat!/

23. ÉS 1976. 04. 03. Visszhang, Ledorongolás A 20. tétel szerinti Eörsi-cikkhez Melzer Tibor és Eörsi végszava: „Melzer szerint ütésem övön aluli. Egy könyvet támadtam szemlélete miatt. Nem vizsgáltam, hogy a szerző övétől északra vagy délre hordja-e a művét.”

24. Napjaink, 1976. augusztus. Rába György: B. és társai hívebb emlékezetéért…Eörsi melléfogásairól beszél…

25. ÉS 1976. 08. 28. Erki Edit: Elvakult filológia…Rábával szemben Eörsit védi, félreolvasással vádolja Rábát…

26. ÉS. 1976. 09. 04. Rába válasza Erkinek…utána közvetlenül Erki viszontválasza. A vitába én is beszállok:

27. Nem kivágás, mert a T. Szerkesztőség nem közölte. Levelem másolata

1976. 09. 05. T. Szerkesztőség! Érdeklődéssel olvastam Rába György és Erki Edit vitáját, ami az ÉS legutóbbi, 36. számában tetőzött. Még az augusztusi Napjainkat is felhajtottam. Nem vagyok Babits-kutató, még csak irodalmár sem, hanem irodalomkedvelő mérnök. Meglep a vita szereplőinek pontatlansága, ismereteik hiányossága.

Komlós Aladár1920-ra datálja Babitsnak azt az írását, amelynek a címében is benne van a keletkezés dátuma: Magyar költő kilencszáztizenkilencben.

Erki Edit nyíltan beismeri, hogy nem tudott Babits kérdéses írásának szövegváltozatairól. Pedig ehhez nem is kell ismernie a Nyugat 1919 novemberi / 14 – 15./ számát. Elegendő, ha elolvassa Kardos Pál Babits Mihály c. monográfiáját /Gondolat, 1972/, melynek 257. oldalán ilyen alcímet /címet és nem könnyen elnézhető utalást! / talál Babits írására vonatkozólag: szövegmódosítás – tíz év múlva.

Rába György sem mentes a pontatlanságtól. Ott követi el, ahol leginkább ostorozza Eörsi Istvánt másodkézből szerzett ismereteiért. Eörsit azért marasztalja el Rába, mert Babits Petőfi és Arany c. írását csak kötetből ismeri. De az 1917-es Irodalmi problémák c. kötet /Nyugat kiadása/ 157. oldalán ott a zárójeles utalás Hartmann Jánosra és Papp Károlyra, amint ott van az eredeti 1910-es Nyugat-közlésben. A zárójeles utalások csak az Írás és olvasás 1938-as kötetében /41. oldal/ maradnak el.

Mit várjon ezek után az egyszerű olvasó, ha neves irodalmárok egyetlen kérdésben ennyi pontatlanságot vétenek…

28. ÉS. 1976. 09. 11. Komlós Aladár: Babits és a Napkelet. Át akart-e menni Babits Tormay lapjához?

29. Napjaink, 1976. 9. Komlós Aladár: B és Tormay C, Napkelete: „nehogy valaki B. ellenfelei közé soroljon!”

30. Kritika, 1976. okt. Szilágyi János: Kiadatlan levelek Heltai Jenőhöz. Fotó Heltaival és levél-facsimile

31. Mn. 1977. 02. 20. Kartal Zsuzsa: Világirodalmi kisenciklopédia. Babits Az eur. Ir. tört-re hivatkozik

32. Mn. 1976. 10. 18. Tízedik antikvár-aukció. A kínálatban a teljes Nyugat

33. Mn. és Nsz. 1977. 01. 28. Nyugat-emlékmúzeum / A hátlapon: Valentyin Katajev írót…a Népek Barátsága Érdemrenddel tüntette ki a SZU Legfelső Tanácsának elnöksége./

34. Mn ? /A Vígszínházban a Szent Johanna megy/ Kemény István: Osvát Idézi Babits Osvátot elismerő szavait

35. Nsz. 1977. 03. 20. Békés István: B. M. Ady-szemináriuma – 1919. Szemtanú beszámolója

36. Nsz. 1977. 07. 03. Szabolcsi Miklós: Gál: B. M. Arcképek és tanulmányok. A zárómondat: „van mit tanulnia tőle a marxista kritikának is.”

37. Könyvvilág, 1977. július. A 36. szerinti könyvet értékeli Abody Béla is…a Lukácsról szólót B is beválogatta volna /ezt Abody honnan tudta?/

38. Nsz. 1977. 10. 09. Hajdú Ráfis Gábor…a múltértékelésről. Veres Péter pályája gyönyörű, Babitséhoz a proletárforradalom utáni riadt kapkodás tartozik…nem nyílegyenes utat jártak be.

39. Kritika, 1977. 10. Kardos László ír Gál István Arcképek és tanulmányok válogatásáról. Babits-fotó.

40. Kritika, Véber Károly: Jegyzőkönyv /1919. 02. 09./ az Ady-szobor bizottságról. B.M. a Vörösmarty akadémia részéről

41. ugyanaz a szám. Hajdú Ráfis Gábor: Ady, Babits és a Tanácsközt….Babits haláláig védte az Ady-mű nagyságát…nem feledkezhetünk meg arról, hogy… vitatható mozzanatoktól sem mentes Babits tevékenysége. /Jó a vitatható mozzanat/

42. Tv-műsor 1978. 02. 26. …a héten látható tévéfilm centrumába Babits kerül…

43. MH 1977 M. I. Műhely-könyvek…Beszélgető füzetek…

44. Könyvvilág, 1977. nov. P. L. Babits összes Szépirodalmi…a Babits művek lehető teljes közlése…tizenkét kötet..

Az 1998-as Babits Bibliográfia a 107. oldalán 3 kihagyott és több csonkított verset sorol fel a lehető teljes kötetből.

45. Mn. 1978. 02. 26. Gál István, mint olvasói-levél író tűnik fel: a Babits-hagyaték Bartók- kincseiről ír.

46. Könyvvilág ? Ferenczy László: Babits kivételével senkitől sem tanultunk annyit az európai irodalomról, mint Rónay Györgytől…

47. Nsz. 1978. 05. 09. Könyvszemle, Komlós: Problémák a Nyugat körül. Babits halálával megszűnt

48. Könyvvilág 1978. 05. Somlyó György: B. eleven arca „összes” verseiről ír, valamint Az eur. ir. tört.-ről. „ az esszéíró B-ot azóta sem sikerült felülmúlnunk.”

49. Tükör ? Koháry Sarolta: A cédulák tanúsága…eddig ismeretlen négy papírdarab. Facsimile és Babits-T. Sophie fotó

50. ÉS Melczer Tibor: Filológia mindenkinek. B. M. : Az eu. ir. olvasókönyve az „ólomszárnyú akadémiai kiadványokkal” veti egybe Babits könyvét

51. Az Ünnepi Könyvhétre kiadvány kínálja az előbbi könyvet, 22,50 Ft-ért….”ő mindig a legnagyobbra vállalkozott.”

52. Nsz. 1979.02. 13. Könyvszemle: Összegyűjtött versei után az Esszék, tanulmányok két kötete is megjelent…már csak tíz kötetről szól…

53. Nsz. 1978. 10. 29. „…valóságos csoda volt” B. 1918. 11. Nyugat-cikkéről

54. Nsz 1980. 06. 03. a Könyvszemle a Beszélgető-füzetről

55. ÉS Beőthy Ottó: Babits és Zalai /filozófus/ olvasói levél

56. Nsz 1978. 12. 21. A hét filmjei. Gyertyán Ervin a Hatholdas rózsakertről: jó, hogy karácsonyi ajándékként kerül a nézők elé /megnéztük 12. 27-én/

57. MH 1979. 04. 01. vasárnap Pomogáts Béla: Babits tanulmányai

58. Nsz 1979. 12. 02. Sásdi Sándor: Emlékezés B. M.-ra

59. Mn. 1979. 12. 24. Gál István: Kéziratos B-versek a húszas évekből. A kéziratos hagyatékból /facsimile/

60. Mn. 1980. 01. 06. Gál István: B-töredékek – válsága éveiből…rengeteg be nem fejezett műve maradt…

61. Mn. 1980. 05. 11. Ruffy Péter: Csinszka és Babits / Király I. Kortárs-beli Csinszka-tanulmányára utal/

62. Tükör 1980. 02. 09. Sándor László: Nyomda az iskolában. A Nyomdaipari Szakközépiskola Babits-kiadványai

63. Mn. 1980. 04. 27. vasárnap Melzcer Tibor: B. M. kiadatlan verse Raymond Lullius

64. Mn. 1980. 01. 11. A. G. Folyóiratszemle: Új Írás 1980. 01. Németh L. Babits vonzásában…Rónay László a Halálfiairól

65. ÉS Lengyel Balázs: Új Babits-mű? Beszélgető-füzetek

66. ÉS Zirkuli Péter: A „szűrő” dicsérete? A Beszélgető-füzetekről.

67. ÉS 1980. 09. 27. Lengyel Balázs: Az indiszkréció határa…Babits szellemének adósa a magyar könyvkiadás…”alig van magyar költő, akit annyi félreértés kísért…mint B.M.-t” – idézi Illyést

68. ÉS 1980. 09. 06. Péter László: A költő szándéka…Lengyel B kétségbe vonta a Besz. Füz. kiadásának értelmét

69. ÉS A Szépirodalmi Könyvkiadó cáfolja azt, hogy a Babits-könyvek luxusáron jelennének meg. Olcsó Könyvtár hat forint, a 714 lapos Összegyűjtött versek 54,- Ft.

70. Nsz. 1981. 01. 11. Héra Zoltán a 64. számon említett témához szól hozzá…elszabadult a később kórossá vált gyanú

71. ÉS Újabb dokumentumok Babitsról…levelezése Szilasival. Gál István és Kelevéz Ágnes gondozásában

72. Tükör 1980. 12. 21, Téglás János: Két év B. M. közelében…dr. Tanner Béláné Molnár Irén visszaemlékezései…mindent Ilonka készített elő neki…

73. ÉS 1981. 01. 10. Somlyó György: „Journal de l’Enfer” a Beszélgető-füzetekről

74. Nsz. 1981. 04. 04. Héra Zoltán: Naplójegyzetek…Babits főszerkesztőként időnként mértéket vesztett, a szellem emberének tartását fölcserélte annak pózával…feudális szokásformákat honosított meg…

75. Nsz 1981. 06. 02. Bata Imre Rába György B. M. költészete c. könyvéről

76. Tolna Megyei Népújság Babits várja a kulcsátadást A több mint 3 millió Ft-ért felújított B-házról van szó.

77. Nsz. 1981. 07. 17. Belehorszky Pál: Egy nagy humanista új portréja Rába Gy. könyvéről

78. Nsz. 1982. 01. 10. Nemes György: Hogy is van ez? Védi Babitsot egy elfogult rádiókritikussal szemben. Nemes békeagitátor korában Babitsot idézte: béke! Béke már! Legyen vége már! A lap egy héttel későbbi száma a felújított szekszárdi emlékházat ajánlja hétvégi úti célnak.

79. ÉS 1981. 06, 13. T. J.: Újabb B-kiadványok. A Ságvári Endre Nyomdaipari Szakközépiskola két újabb könyvet adott ki

80. ÉS. 1982. 09. 24. Tasi József A címzett: B.M. A Nyomdaipari Szakközépiskola IV. osztálya Illyés, illetve Dienesék leveleinek kiadásával érettségizett.

81. Könyvvilág, Ünnepi Könyvhét Rába György: Babits Mihály 25, 50 Ft

82. MH 1982. 10. 07. Havas Ervin: Egy iskola könyvritkaságai Fotó hat mini könyvről

83. Mn. 1983. 11. 29. Babits Mihály emlékének tiszteleg a rádió is

84. ÉS 1981. 08. 22. Alföldi Jenő: Babits-monográfia Rába György könyvéről

85. Mn. 1983. 01. 30. vasárnap Marafkó László: Egy szerény fejedelem irodalmi séták Babits lakásaihoz

86. ÉS 1983. 05. 06. JELENSÉGEK Babits A szakiskola Babits-könyveit dicséri

87. ÉS 1983. 07. 08. Stenczer Ferenc Rába könyvéről

88. Nsz 1981.08. 23. Kroó András: Babits versei – Előadja Gábor Miklós

89. Mn. 1983. 07. 05. Vámos Imre: Babits és Esztergom

90. Mn. Babits-emlékkiállítás a Nemzeti Múzeumban 1983. 10. 13-án néztem meg.

91. Mn. ? Ki írta az ismeretlen Babits-verset? /Perc szonett/

92. ÉS. 1983. 07. 22. Tasi József: Babits, Török Sophie és a „mondó asszony” …két újabb érettségire készített mini könyv Babitsról

93. Mn. Megalakult a Babits-emlékbizottság /Keresztury, Köpeczy/

94. ÉS. ? Marosi Ildikó: Babits és Tessitori Nóra levelezése /Nyomdaipari Szakiskola/

95. Mn. 1983. 11. 26. Ma száz esztendeje Másfél oldal Babitsról Melczer: A politikus költő /Mely oldalon állt Babits?/ Kiadatlan versek, Keresztury írása

96. Mn. előbbi szám: 100 éve született B. M. Teljes oldal. B-versek és Kispáter András írása…Babits a század eleji magyar költői forradalom Ady mellett legnagyobb alakja…

97. Nsz. 1983.11. 19. Rónai Mihály András: A B-évforduló elé, B-vers, Pákovics Miklós Belia könyvéről

98. ÉS. 1983. 11. 25. Száz éve született B. M. Sükösd Mihály, Bodri Ferenc és Budai Katalin írása

99. Nsz. 1983. 10. 29. Beszélgetés Tolnai Gábor professzorral: Babits-emlékei…szerződése volt irodalomtörténete olasz kiadására, ám az olasz fasizmus a zsidó írók kihagyásához kötötte a megjelenést. Ebbe nem ment bele Babits.

100. Nsz. 1983. 11. 26. Babits nyilatkozata Fodor Józsefnek, 1923. közzé teszi Téglás József; Garai és Rónai verse

101. ÉS. 1983. 12. 09. Alföldy Jenő: Ezt olvastam a B-évfordulón…Sötér Zeneakadémia-beli előadása…Nemes Nagy Ágnes tanulmánya a Kortársban…Sükösd az ÉS-ben

102. Népsport, 1983. 11. 25. Lakat T. Károly: Emléksorok…Fotó: Babits síel…Babitsot a sportembert kutatja…emlékezések Babits sportolására…

103. Nsz. 1984. 03. 13. Könyvszemle, Kaposvár: B világa; B. Szegeden

1984. 07. 31. – „ - Babits-emlékkönyv, Ny.ip. Szakközépiskola

1984. 11. 10. Fenyő István: Nemes Nagy: A hegyi költő

104. ÉS. 1985. 12. 13, Bán Imre: Babits Mihály neve…színmagyar családból származott

105. Mn. 1988. 01.16. Botka Ferenc és Bisztray Gyula írása a Sajtómúzeum-rovatban

106. Mn. 1988. 02. 27. Rozics István: Két ismeretlen Babits-levél

107. Mn. 1988. 12. 24. Marafkó László: Nyomozás Babits-kéziratok után

108. Mn. 1990. 12. 11. Lakatos Éva: Babits első nyomtatásban közölt verse

109. MH. 1991. 10. 26. Keresztury Dezső: Babits az Elő-hegyen

110. 1991. Kabdebó Lóránt: Babits szekszárdi levelei Vendel-Mohayné gyűjtése

111. 1998. nov. Czigány Lóránt: Szíttál-e lassú mérgeket? A Babits-évfordulóra /Rippl Rónay B- portréja/

112. Nsz. 2000. 11. 18. Sipos Lajos az időben növekvő Babitsról

113. 2008. 11.26-án szobrot állítottak Babitsnak a Bugát lépcsőnél

114. Mn. 2009. 08. 13. Pósa Zoltán: …megújult az esztergomi Babits-emlékház