Az 1945-, inkább 1949-tel kezdődő diktatúra cenzúrázott /lásd Babits/; előírta az íróknak, hogy mit alkossanak; az olvasónak megmagyarázta, hogy amit olvas, az hogyan értendő; átíratta az irodalomtörténetet. Különösen az ötvenes években, az írók többsége igyekezett megfelelni a követelményeknek, túltengett a „hűség és a hála”. Mások ravaszul kibújtak a hódolat elől.

Az is érzékelhető, hogy az írók küszködnek a szavakkal a szokatlan – és mellesleg hazug – mondatok leírásakor. Nem fogják elhinni, hogy ki és kivel kapcsolatban írta le a következőket 1952-ben /megoldás a további fejezetben/:

„…A mi korunk a fény s a világosság kora. A mai magyar író a jövő magaslatáról nézhet a mába: mindenütt látja az új nagyszerűségét, legyőzhetetlen erejét. Mennyivel szenvedélyesebben kell hát harcba szállnia minden idejét múlttal ezért a megtervelt jövőért. Mennyivel szenvedélyesebben kell ostromolni a gátakat, melyek a történelem sodrát fékezni szeretnék. Mennyivel jobban kell tudnia, hogy az igazi író nem megtörtént dolgok leltározója, hanem segít nagy feladatokra felnevelni népét.”

A könyvek, folyóiratok, amelyekből idézek jó 50 év alatt jöttek össze. Néhányat sajnos kidobtam. Az antikvárius sem gondolta 1970-ben, hogy az 50-es évek dokumentumai értékesek lesznek. Különben nem kaptam volna meg a Csillag Sztálin-számát 10.- azaz tíz forintért.

Sajnálom, hogy Jóború Magda miniszterhelyettes aláírásával díszített jutalomkönyvet nem tettem el. Az óvári gimi, 1953-ban engem küldött Győrbe orosz írásbeli versenyre. Második vagy harmadik lettem. A jutalom: orosz nyelvű novelláskötet, a szerző: Leszkov.

Nemcsak Babitsról, hanem Illyésről, Csoóriról is gyűjtöttem lap-kivágásokat. A következő fejezetből, előleg gyanánt ezeket ide illesztem.

Jeleztem, hogy Leszkov kötetét nem tartottam meg, így a háló segítségével emlékszem meg róla.

Nyikolaj Ljeszkov: A lepecsételt angyal / Kisregények és elbeszélések Európa Könyvkiadó 1979 Gorkij kitűnő írónak és az orosz élet avatott ismerőjének nevezte Leszkovot /1831 – 1895/. Tolsztoj pedig esténként családja körében az ő elbeszéléseit olvasta fel, s gyakran alig tudta befejezni a felolvasását, annyira fojtogatták a könnyek. Lehet, hogy 1952-53-ban, amikor a könyvet kaptam, még nem is volt magyar fordítás Leszkovtól.

Jóború Magda (1918–1982) középiskolai tanár. 1945 után lépett be az MKP-ba. 1946-tól a Zrínyi Ilona Népi Kollégium igazgatója, 1947–53 között országgyűlési képviselő. Az MKP KV Nőtitkárságának vezetője (1947–48), az MNDSZ főtitkára (1948–50), a KV tagja (1948–54), 1950-től 1956-ig oktatási, 1957-től művelődési miniszterhelyettes. 1956. szeptember 28-án és október 12-én a Petőfi Körben a magyar nevelésügy helyzetéről folyó vitát vezette. Az OSZK főigazgatója (1958–82), emellett az ELTE pedagógiai tanszék docense 1963-tól. 1966–68 között Magyarország állandó UNESCO-képviselője, 1974-től a magyar UNESCO Bizottság elnöke, s 1976-ig az UNESCO közgyűlésének elnöke.

Szikra Kiadás, 1947. Benne pecsét: Péchy Blanka könyvtárából, 84. sz. A könyv szerkesztője nem fedi fel kilétét. / Az antikváriumban vett könyvet én kötöttem be./

Az Ajánlás – amit Szekfű Gyula akkori moszkvai nagykövet írt – előtt Ady A csillagok csillaga c. verse olvasható:

Szekfű „szeretné megmutatni, hogy az ellenséges érzelmek rég eltűntek és helyet adtak a megbecsülés, sok dologban a bámulat érzésének a Szovjetúnió nagysága, hatalmas berendezései és politikai erélye, nagyvonalúsága iránt.”

52 költő író fényképe, rövid életrajza és írása következik a könyvben. József Attilától a Munkások c. vers, Illyéstől részlet Oroszország c. könyvéből. Kosztolányitól: Gorkijnál Sorrentóban c. írás. Tóth Árpádtól mi más is lehetne, mint Az Új Isten /mármint a Vörös Isten/. Zelktől kettő is van: Angyalok /1943/ és Egy vörös katona sírjánál /1945/.

Zelk Zoltán: Egy vöröskatona sírjánál

…Állok előtte, némán nézem,
cirill betűit meg nem értem,
csupán találgatom:
Szibéria, Krím volt hazája,
Lermontov, Puskin unokája?
A sírt így faggatom...

Így faggatom...s mintha felelne,
a hamvadt tér fölé emelve
ötágú csillagát:
öt ujjával mutat Keletre,
hol – nézd csak! zúdul megeredve
gyár, bánya, pusztaság!

Fölös példány bejelentő lap

Fájlformátum: Rich Text Format - HTML-változat
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Évkönyve 1947 ... Az orosz irodalom magyar bibliográfiája XXVII. ... Magyar írók a szovjet népről ...
www.ki.oszk.hu/107/e107_files/public/content/file/.../5026_87-2009.rtf

Saját példány, aláírásommal. Kezdetben aláírtam könyveim címoldalát. A borító homlokán vörös csillag /befeketítve/. Szerkesztette Lukácsy Sándor, a Lyukasóra nemrég elhunyt kedélyes és széles körben tájékozott résztvevője. Az első két és fél oldalon se cím, se aláírás. Feltehetően a bevezető és Lukácsy írta:

„…Ma, amikor harcot folytatunk a szocialista embertípus, a teljes ember magunkban való kialakításáért, elsőrendűen fontos kiaknázni – a szovjet emberek példája mellett – a Petőfi jelleméből kisugárzó nevelő erőt…Ha az irodalom pártosságát állítjuk követelményként íróink elé, a szovjet írók mellett Petőfire is hivatkozhatunk, mint példaképre…”

A könyvben is piros a cím, jelezvén a könyv fontosságát. A címlapon is piros és a felirat felett vörös zászló leng.

Magyar írók antológiája. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1952. Szerkesztették: Barabás Tibor, Gergely Sándor, Földeák János, Máté György. A 3. oldalon, ugyancsak pirossal:

412 oldal, nagy alakú /200 x 250 mm/. A klasszikusok is beállnak a Párt köszöntői közé: Vörösmarty a Szózat-tal, Katona József Tiborcz panaszával…Csokonai Az estve c versével, majd Berzsenyi: Napoleonra, Kölcsey: Huszt következnek. Nem marad ki Petőfi, Jókai, Babits, Móricz sem.

Nem te valál győző, hanem a kor lelke: szabadság,
Melynek zászlóit hordta dicső sereged.
A népek fényes csalatásba merülve imádtak,
S a szent emberiség sorsa kezedbe került.
Ámde te azt tündér kényednek alája vetetted,
S isteni pálmádat váltja töviskoszorú.
Amely kéz felemelt, az ver most porba viszontag;
Benned az emberiség ügye bosszulva vagyon.

(1814.)

Csak nem Sztálinra gondoltak a szerkesztők, aki még élt a könyv megjelenésekor? Az elvtársak nem vették észre az áthallást? Feltehető a kérdés Zrínyi Török áfiuma beválogatása kapcsán is: Ne bántsd a magyart!...

Megy az eke, szaporodik
a barázda,
mintha egy nagy könyv íródnék
olvasásra.
Papirosa a határ, a
tengerszéles,
a tolla meg az a szegény
öregbéres.

Megy az eke, telik a könyv
sorról sorra.
Én vagyok az egyedüli
olvasója.
Én tudom csak, mit jelent ez
és mit ér ez,
először szánt a magáén
az a béres.

Megy az eke a felemás
két tehénnel,
mintha menne édesanya
kisdedével.
Elkerülik a páncélos
roncsát bölcsen;
legyen az a magyarázó
kép a könyvben.

Megy az eke, megy a magyar
sorról sorra
lankadatlan, mintha puszta
szerszám volna.
Fogy az ugar, nő a szántás
telve-terjed.
Magyarország, így írják a
történelmed.

Ki az a kéz, ki az a nagy
névtelen toll?
Megvárom míg kifordul a
mesgyesorból,
hadd szorítsam a kezembe
valahára -
De meg sem áll, de csak int, hogy
még mi várja.

Zelk nem ússza meg olyan szelíd verssel, mint az előbbi antológiában. Részlet következik A hűség és hála éneke c. versből. A verset felvette az egészen más célzatú antológia is:

Agitatív antológia költészet Magyarországon 1945-től 1956-ig. Korona Kiadó, 2002

A Szabadság antológia Zelk négy részes versének csak az első részét közli, abból is elhagyta az első versszakot / az egész szakaszt én sem írom ide/:

Juhász Ferencnek is a Sztálin-versét vették fel: Téged köszönt most, hetvenéves, téged köszönt e dal / s e dalban 800 millió öreg és fiatal…Zelknek és Illyésnek is három verse szerepel az antológiában. Zelktől a Miskolc 1919 és A pártos éneke

Csohány Gabriella gyorsan reagálva a politikai szélfúvásra, a „láncos kutya” Titóról énekel. Ez a vers is megtalálható az említett 2002-es antológiában.

Ez a kötet a magyar nép felszabadulásának tízedik évfordulójára jelent meg.

A reprezentatív kiállítású kötetet két Hincz Gyula grafika és 12 színes műmelléklet díszíti. Ezek között van Derkovits, Bernáth Aurél, Szőnyi István, Domanovszky, Fónyi Géza.

Az első oldalon kézírással: Marsay Erzsébetnek, aki az I. b. osztály szavalóversenyén I. díjat nyert. Szeretettel Bohus Magda irodalomtanár. Bp. 1955. jún. 2.

Az 5. oldalon idézet Rákosinak az 1954. 12. 21-én tartott beszédéből: „ ..a magyar nép örökre szívébe zárta felszabadítóit…”

Vaterázz: Köszöntő Szépirodalmi Könyvkiadó 1955. Jó állapotú könyv, vászon kötésben. Ez a kötet a magyar nép felszabadulásának tízedik évfordulójára jelent meg ...
www.vatera.com/koszonto_1955_156277859.html - Tárolt változat

A hálón talált második szövegből arra lehet következtetni, hogy a szerkesztők Heltai versét módosították.

A negyedik vershez: A KÖSZÖNTŐ c. 1955. SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ a szokásosnál durvább eltérést mutatja:példa:

Illyéstől Az új nemzetgyűléshez c. hosszú verset vették fel. Befejező sorai:

Nagy Lászlótól a Traktoros lányok, az 1988-as gyűjteményes kötetében és a hálón is olvasható:

Sudár jegenyék közt, mint az üstökös
farka, sugárban száguld a hó.
Gyémánt porából alpes magasul,
vastagszik egyre, benne rekedne
bármilyen motor s jó inú ló.
Szél szava lenne gyászinduló.

Február vége, itélet idő.
Élőket igen kedvetlenít.
Mégis a parton egy szép jelenés:
mintha hajlongna két deli rózsa,
lányok győzik a szél düheit,
teljes termetük verekedik.

Nem állnak, jönnek, az arcuk virít.
S mintha virágon lenne levél,
verdes a gallér, mint gally, ver a kéz.
Ó, ilyen páros szilaj-szép rózsát
hóba buktatni nem tud a tél!
Sírjon, ki róluk rosszat beszél.

Fölserkentek az ágyról korán
s útnak indultak nagy dacosan.
És mire ébred a sok aluvó,
gépüknél állnak, szerkezetek közt
ápoló ujjuk repes, suhan:
március lesz már hamarosan.

Fényesítik a gyújtófejeket
tükrösre, mint az almát tavaly.
Úgy cicomáznak, hogy tükrük acél,
s kék ruhájukra, holló-hajukba
illatot áraszt benzin, olaj,
vad muzsikájuk traktor-moraj.

Zsebükben jó szagú hársfavirág,
szalonna, teába somlai bor.
Ebéd-időben a cingár fiúk
hozzájuk bújnak kormosan, – árván,
s ők anyáskodnak, mint amikor
kék cinegét óv rózsabokor…

Törtetnek hévvel, a nagy mérgű szél
szemükbe sújt, mint éles sugár.
Mást nem is látnak, csak tűzkarikát.
Mégis a szívük tavaszt varázsol,
ég gyönyörének szárnyakat tár
s száll fuldokolva, mint a madár.

Járja az eget, a barna mezőt,
barázdát egy nap ezret fogat…
Pacsirta helyett a kikeletet
ők jelzik immár, ők, – nézem őket
s kívánok nékik szebb napokat
s szilaj szívükre csillagokat.

…1951. április 27–28-án került sor a Magyar Írók Szövetségének I. kongresszusára, ahol deklarálták a „demokratikus nemzeti irodalom egységét”, ekkor zárult le az államosítás folyamata az irodalmi életben. A szövetség elnöke DARVAS JÓZSEF író lett, főtitkára pedig KÓNYA LAJOS költő. 1953-ban az írók közül többen bírálták a párt korábbi politikáját. Ennek következtében a pártvezetés csökkentette az irodalmi életre gyakorolt befolyását. A kultúrát államilag a Népművelési Minisztérium irányította, RÉVAI JÓZSEF (1949–1953-ig népművelési miniszter) vezetésével, akinek bukása után a minisztérium pártbefolyása nagymértékben csökkent. Az év nyarán DARVAS JÓZSEF került a tárca élére, akinek végre kellett hajtania a párt utasításait… Írószövetség honlapja

…Révai József, az MDP szűkebb vezetésének tagja, népművelési miniszter, kultúrdiktátor kötelezővé tette a „szocialista realizmust”, a voluntarista pártpolitikát alátámasztó és népszerűsítő s ugyanakkor esztétikai értékkel bíró műalkotások létrehozását szorgalmazta, amivel megoldhatatlan feladat elé állította az alkotókat. Szovjet mintára 1951 tavaszán írókongresszust hívott össze (A magyar írók... 1951)…

A magyar írók első kongresszusa: 1951. április 27-30. (1951) Budapest, Művelt Nép 310 oldal, nagyon rossz minőségű papír. Fedő lapján könyv, olajág és vörös csillag. Antikváriumi példány

A szerkesztő anonim: az Írószövetség szerkesztőbizottsága jegyzi a könyvet. A Kongresszus mindenekelőtt köszönti Rákosit. A szovjet írókat is köszönti: „Barátaink! Szovjet Írók és Költők! A mi hazánkban még sohasem volt ilyen igaz öröm és nagyszerű hivatás írónak lenni, mint most…”

Gergely Sándor elnök Révait, Horváth Mártont és Darvast /hosszan tartó lelkes taps/, majd a baráti országok küldötteit köszönti. „Boldogan jelentem az elvtársaknak, hogy példaképünk, a szovjet irodalom három nagyszerű képviselője úton van, érkezésüket a közeli órákban várhatjuk…” /Kétszer lehet tapsolni nekik: most és amikor megérkeznek B./

A könyv 29 magyar író és 11 küldött felszólalását tartalmazza. Válogatásomban főleg a ma is ismert személyeket szólaltatom meg. Van, aki azzal próbál érdemeket szerezni, hogy szapulja az ellentábort /Karinthy, Földessy/ . Déry, akit nem idézek, tanácsokat ad a fiatal íróknak. Illyés ragyogóan kivágja magát: felolvassa legújabb versét, mellőzve a szolgalelkű paneleket.

Darvas József…Ránk is állnak Zsdanov szavai:”…ma mások vagyunk, mint tegnap voltunk s holnap mások leszünk, mint ma vagyunk.” Zsdanov ismerte Herakleitoszt?

„Panta rhei”, minden folyik, változik – tartotta 2500 évvel ezelőtt ....

A Párt irányító szerepe, az irodalmi pártszerűség elve élő irodalmunkban is mindjobban kidomborodott – folytatja Darvas, majd az írók osztályozásába kezd: megerősödött a proletár-bázis. Zelk hangja is elért a tömegekhez. Jönnek költők a parasztságból. Fejlődőképes prózaíró Karinthy Ferenc. Háy Gyula éveken át tévedezett /?/, a kemény kritika után magára talált…”Útitárs íróink /neveket nem mond/ gondolják meg, hogy írónak lenni Magyarországon nemsokára már csak szocialista-realista íróként lehetséges…” /Márai: ezeknek nem a vagyonom, ezeknek a lelkem kell/ Darvas beszéde közben megérkeznek a már bekonferált szovjet írók .

Nagy Honvédő Háborúnak emléket állító számtalan irodalmi alkotás közül még ma is magával ragadó, megrázó erejű írás ez a dokumentumregény. Hősének, Alekszej Mereszjevnek a neve annyi esztendő után is fogalom ifjú és felnőtt olvasók előtt egyaránt. Az akaraterő, a kitartás, a hősiesség példaképe ő…/Moly.hu/

Mindenekelőtt köszönti Rákosit és saját főnökét, Sztálint. /Újult erővel tör fel a taps, az egész termet betölti a szárnyaló kiáltás: Éljen Sztálin/

Abban a reményben jöttünk a ti gyönyörű fővárosotokba nagy Moszkvánkból, hogy kongresszusotokon még erősebbé kovácsoljuk a magyar és a szovjet nép barátságát…

A nagy Sztálin az írókat az emberi lélek mérnökeinek nevezte. Nagy megtiszteltetés ez, sokra kötelez. Hogy helyt is tudjanak állni, a szovjet írók minden erejükkel azon igyekeznek, hogy művészi formában örökítsék meg a nagy sztálini korszakot és embereit, akikhez hasonlóak nem éltek még a földön…

Karinthy Ferenc: Nyelvünk tisztaságáról szeretnék beszélni…szólni kell a reakciós polgárság íróinak nyelvrontó tevékenységéről. Bús-Fekete és Vadnai László körúti zsargonjától egy az arcvonal Márai Sándor ködös, szétmállott, érthetetlen fél halandzsájáig…

Nekünk is van mit tanulnunk klasszikusainktól. Azt ajánlom, Balassa, Bornemissza, Apáczai Cseri, Zrínyi, Kölcsey, Kazinczy…de még Pázmány munkáit is ceruzával a kezünkben olvassuk…hevüljünk fel egy kicsit egy találó, sikerült soron, egy jó rímen, ha Kazinczynak volt szíve „sikongani”.

Illyés elmondja, hogy Dunapentelén járt, az élmény annyira megragadta, hogy verset kellet írnia. Hosszan tartó tapsot kapott.

Illyés Gyula: Az építőkhöz

Állványok, frissen fölrakott falak,

egy városra való

cement, homok, meg tégla, meg salak

s még frissen csillogó

villanyhuzalok, rézdrót fonalak

s városnyi friss tető

s körül a még tág mezőn újra: kő,

kábel, cső, pózna s fönt-lent szerteszét

a nyüzsgő hangyanép,

ahogy acél- s vasköteleivel,

daruival és emelőivel,

foglyul ejti itt is a Gulliver-

természetet –

Veres Péter…úgy érzem, hogy a mai irodalmunkban, de különösen a költészetben nincs meg az a nagy lélegzetű fordulat, amelyet Berzsenyiékhez és Vörösmartyékhoz viszonyítva Petőfiék, Aranyék, hozzájuk viszonyítva Ady, Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Tóth Árpád nemzedéke és ehhez viszonyítva József Attila és Illyés Gyuláék jelentettek…

Juhász Ferenc …Zelk Zoltán Szovjetúnió-beli útja után hazatérve, verset jelentetett meg a Lenin-mauzóleumban címen…szocreál költészetünk legkiforrottabb művelői közé tartozik, figyelmeztetni kell fogyatékosságaira…A magyar költőknek nem szabad megállniuk a fejlődésben. Nem szabad megelégedniük azzal, ami van. Nekünk egyre magasabbra kell szállnunk…ehhez az kell, hogy bátran leszedjük tollunkról a hibák, fogyatékosságok…sarát.

Bölöni György /Az igazi Ady c. könyv szerzője/…Nyugaton felbomlóban van a kapitalista világ, amelynek polgársága már nem képes kitermelni olvasó közönségét, nem képes irodalmát fenntartani. Ez az irodalom azért szakad el a nemzeti élettől, mert kultur-különcködők, szellemi szektariánusok terméke és olvasmánya lett…ennek az irodalomnak a termékei mindinkább a polgári kultúra muzeális tárgyaivá válnak…

Örkény István: …Engem személy szerint kétszer szabadított fel a dicsőséges Vörös Hadsereg: először, amikor népemmel egy időben leverte csuklómról a vas bilincseket s másodszor, amikor kezembe nyomta a történelmi materializmus szerszámát, azt a kulcsot, amellyel értelmem börtönajtaját is megnyithattam…örök dicsőség…a hős katonáknak

Földessy Gyula /Ady-kutató, a Nyugat-repertórium névmutatójában 11-szer szerepel/:

”…1908 januárjában Osvát Ernő a l’art pour l’art legtipikusabb teoretikusa, a szélesebb látókörű, de nála is elvtelenebb…Ignotus több tehetséges író bevonásával megalapította a Nyugatot…Babits tisztára l’art pour l’art-os, minden történelmi és szociális érzék nélküli nagy tehetségű költő…Petőfi portréja képtelen megtévelyedés…

…a marxi-lenini-sztálini ideológia végzett az irodalmi autonómia hazug elvével. ..Én, aki mindig az életet kerestem a költészetben, azzal végzem: igazi költő csak az lehet, aki a szocialista élet céljait szolgálja műveivel.” /Mentségre szolgál, hogy 77 éves volt felszólalásakor. B./

Zelk Zoltán : …”Mi felismerjük gyengéinket s nyíltan, őszintén beszélünk azokról. De nem fogjuk kiönteni a gyereket a fürdővízzel. Semmit sem adunk föl pártosságunkból, sőt úgy érezzük, még nem vagyunk elég pártosa…Akik a magyar író-küldöttséggel a közelmúltban a Szovjetúnióban járhattunk, sohasem felejtjük e la szovjet irodalmi élet tiszta elvi légkörét, a párton kívüli és a párttag írók töretlen egységét…”

Kuczka Péter…Én most pártiskolán vagyok. A szemináriumban nagyszerű elvtársak, nagyszerű emberek vannak a munkásosztály és a parasztság soraiból. Ezek az emberek tehetséges, igaz emberek, akikből egy többet ér, mint harminchat burzsoá miniszterelnök vagy író. Ezek az emberek soha nem lehettek volna azzá, akik most, ha Magyarországon Horthyék vannak, ha a dicsőséges Szovjet Hadsereg fel nem szabadít bennünket…

Kuczkát (1923–1999) 1956 után a forradalom „szellemi előkészítéséért” és a forradalomban való részvétele miatt 1964-ig eltiltották a publikálás lehetőségétől

…A mai magyar irodalom elért sikereit elsősorban és mindenek előtt a Szovjetúnió létének, a nagy Sztálinnak és a dicsőséges Szovjet Hadseregnek köszönhetjük…

..A mai magyar irodalmunk a kapitalista-fasiszta-burzsoá irodalmi múlt maradványai felett lényegében döntő győzelmet aratott. Ezzel biztosította a szocialista-realista irodalom teljes kibontakozásának feltételeit…

…A mai magyar irodalom elvileg és jelentős mértékben gyakorlatilag is leszámolt a kozmopolita, formalista, népellenes, burzsoá osztályérdekeket szolgáló álirodalommal…

…A magyar írók túlnyomó többsége eredményes munkát végzett hazánk szocialista-realista irodalmának fejlesztéséért…

/a vége:/…a Kongresszus hűséggel követi a Magyar Dolgozók Pártja és egész népünk szeretett vezére, Rákosi Mátyás útmutatásait…lánglelkű tanítóját: Sztálint…

Magyarok 1945-ben indul és 1949-ben, a diktatúra beköszöntésekor megszűnik. Formája és tartalma a Nyugatra emlékeztet.

Új Idők 1894-ben indul és folytatódik 1949-ig. 1945-ben formában nem, tartalmában alig változik.

Csillag 1947-ben indul és 1956 októberében szűnik meg. 1951-től formájában és tartalmában is megváltozik.

A három lapból saját antikváriumi példányokból szemlézek. Az Irodalmi Újság 1955. szeptember 17-i számát Kónya Lajos egy verse és Benjámin László egy epigrammája miatt elkobozták. A két verset a hálóról, a folyóiratszemle után illesztem be.

Az MKP nem indított szépirodalmi folyóiratot, a Forum elméleti-ideológiai, a Csillag csak 1947 decemberében kezd, de egyedül ez marad meg 49 után – a Kortárs, a szociáldemokraták támogatásával 47 októberében indult folyóirat is egy évig él 1950. nov. 2: Irodalmi Újság – Élet és Irodalom elődje 1952 febr. – Új Hang – és a vidéki folyóiratok (Sorsunk, Tiszatáj, Építünk)

….A Magyar Csillagot tekintette elődjének, s így a Nyugat hagyományát is igyekezett szem előtt tartani a Magyarok című folyóirat, melyet a debreceni Ady Társaság elhatározása alapján indítottak 1945. január 20-án. 1946 augusztusáig Debrecenben és Budapesten szerkesztették Kéry László vezetésével, majd 1947-től a szerkesztést Kolozsvári Grandpierre Emil vette át. A szerkesztőbizottság tagjai voltak Bóka László, Juhász Géza, Tolnai Gábor és Zelk Zoltán is. A lap közölte a Nyugat nemzedékeinek, az Újhold tagjainak, s az akkor beérő írók műveit egyaránt. A Magyarokban is publikáltak, de elsősorban az Újhold köréhez tartoztak Szabó Magda, Örkény István, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Karinthy Ferenc, Hubay Miklós, Pilinszky János. A lap szerkesztője Lengyel Balázs volt. A publikáló írók, költők sora is jelzi, hogy az Újhold az egyik legkarakteresebb, nyitott, a modern magyar irodalom színe-javát felvonultató lap volt. A népi írók fóruma a Szabad Szó mellett, a Válasz lett, mely 1946-ban jelent meg újra és 1948-ig működött. Az MKP irodalmi folyóirata, a Forum volt, melynek szerkesztője Vértes György, szerkesztőbizottságának tagjai Darvas József, Lukács György, Ortutay Gyula voltak. 1947-ben jelent meg a Csillag, főszerkesztője Németh Andor volt, a szerkesztőbizottság tagjai Benedek Marcell, Déry Tibor, Kassák Lajos, Nagy István, Szabó Pál… LECSO

1946. május. Gellért Oszkár: Irodalmunk időszerű kérdései…nincs ma magyar író és irodalomra szomjas olvasó, aki ne érezné és ne fájlalná egy olyan folyóirat hiányát, mint aminő 34 éven át a Nyugat volt… öt negyedév alatt kísérlet sem történt egy Nyugat-szerű új folyóirat alapítására…Ha a jó szerkesztői munka első feltétele a közéleti szabadság, akkor sorrendben a második: a magánéleti függetlenség…

…mikor felvázoltam a szerkesztői ideált, szemem előtt mindvégig Osvát alakja lebegett…aki az ideált mindenki másnál jobban közelítette meg.

301. oldal. Vas István: Marx-Engels: Művészet és irodalom. Bevezette Lukács György, Szikra Budapest, 1946.

A Szikra, a magyar kommunista párt hivatalos kiadója a felszabadulás óta, egyéves működése alatt, e könyvtől eltekintve, Marxnak csupán két kis füzetét adta ki. Engelsnek semmilyen művét sem…Örvendetes, hogy ez a Marx-breviárium magyar nyelven megjelent…Hálásnak kell lennünk Lukács György iránt, hogy ezzel a breviáriummal mindenki számára hozzáférhetővé tette Marx néhány eredeti szövegrészletét…Minden népszerűsítés helyett Marx művei teljes kiadása használna a legtöbbet a marxizmusnak is, az irodalomnak is.

1947. február. 139. old. Zelk Zoltán: Irodalmunk időszerű kérdései…miért hallgatnak az írók?...az igazi író sohasem hallgat…Irodalmi ellenforradalom, nem annyira veszedelmes, mint inkább szégyellni való…az Új Idők könyvkiadóról szólok. Csathó Kálmán, Bónyi Adorján, Zsigray Julianna irodalmáról. S mindazokról, akiket a Nyugat-nemzedék győztes forradalma után a későbbi politikai ellenforradalom, mint győzteseket emelt a vállára…a baloldal verset, regényt, színdarabot író kegyeltjei valamennyien írók? Rögtön felelek: nem.

…mi az, hogy pártköltészet? A kommunista párt…a dolgozók, a nép pártja. Célja a dolgozók hazájává tenni hazájukat. Tehát az emberség, az emberiesség pártja…

1947. március. 287. oldal. Keszi Imre: Marxizmus és logika. Fogarasi Béla könyve. Szikra, Budapest, 1946….A marxizmus magyarországi irodalma a felszabadulás óta két fronton harcol. Az egyik oldalon harcban áll a kispolgári frázis-idealizmus idejétmúlt sablonjaival, a másik oldalon állandóan tűz alatt kell tartania…azt a vulgaritást, melynek hirdetői a marxizmusban csak közgazdasági elméletet hajlandók látni…/zavaros gondolatok zavaros kifejtése B./ Fogarasi könyve…A tőkének filozófiai szempontú megvilágítása.

1947. július. Vezércikk. Kovács Endre / 1911 – 1985. Kossuth-díjas irodalomtörténész/ : Az irodalom öntudatához…A felelős szerkesztő, Kolozsvári Grandpierre Emil tanulmányához szól hozzá…Az új, háború utáni irodalom igazi problémája…mennyiben tükröződik az alkotásokban, az írók művészi és politikai állásfoglalásában a demokrácia szelleme…A demokrácia nem azt várja el íróitól, hogy minduntalan politikai hűségnyilatkozatokat tegyenek és közben rossz műveket írjanak. A demokrácia a hűségnyilatkozatok nélkül megvan, de a jó írói alkotásokat sokkal nehezebben nélkülözi…

A mi népi demokrácia felé törekvő társadalmunk hatalmas előnye a polgári demokráciával szemben az, hogy a gazdasági és szellemi élet irányítását egyre erősebben az állam, a nép veszi kezébe. Maga a népi demokrácia dönti el, hogy milyen mértékig megy el az írói szabadság értelmezésében…

Képes szépirodalmi hetilap, a művelt középosztály lapja (1894–1949). Alapító főszerkesztője Herczeg Ferenc (1894–1944 között szerkesztette a lapot), munkatársai között a kor divatos írói szerepeltek. A lap közölt folytatásos regényeket, volt családi és gyermekrovata is. 1944. december és 1945. augusztus között szünetelt, 1945-től Benedek Marcell volt a főszerkesztő, és Kassák Lajos, majd Fodor József szerkesztette. Centropa

ÚJ IDŐK szépirodalmi, művészeti képes hetilap és kritikai szemle !
Nagyméretű ( 31x23x4,5 cm ) 1931 újév-től-1931 június 28-ig kiadású egybekötve. ( Fél év ) Kikiáltási ár 5300.- Ft

Amikor legutóbb a kötetet a kezembe vettem, ezeket a neveket írtam ki: Ady, Márai, Fekete István, Szép Ernő, Erdélyi irodalom, Hemingway, Dallos Sándor, Tamási Áron, Mándy Iván, Illés Endre, Karinthy Ferenc, Nemes Nagy Ágnes.

Most olyan neveket és írásokat keresek, amelyek ebbe a fejezetbe illenek. A korszak jellemzésére segítséget kérek a Wikipediától:

Mi olvasható az 1947-es kötetben? A fenti névsor kiegészül: Weöres, Kosáryné Réz Lola, Illés Béla. Több fotó látható a Szovjetúnióról, Moszkváról. Egy rajzteremben mérnökök állnak a rajzgéppel ellátott táblák előtt. Néhány orosz fordítás is olvasható és nem a klasszikusoktól. 12 nevezetes személy fejezi ki újévi jókívánságait, ezek egyike Gerő Ernő. A szöveg békés hangú, nem olyan, mint amilyet 1956. október 22-én este hallottam tőle.

Füst Milán verséről a Google is tud:Füst Milán Munkáinak Gyűjteményes Kiadása I. sorozatcímmel is. (Több kötet nem jelent meg ...... Az egyik agg levele Zsuzsannához. = Új Idők 1948. I. 20. p. ...

A szépirodalmi tárgyú írások szerzői lényegében egyeznek az előző évfolyaméval. Szaporodnak a Szovjetúnió-tárgyú képek, írások a Szovjetúnióról, beszámoló szovjet filmről. A 417. oldalon kép a Magyar Dolgozók Pártja gyűléséről. Az aláírás jámbor szövegű, de a képen világosan kivehető a Szent Háromság képe: Rákosi Lenin és Sztálin között.

A 298. oldalon olvasható rövid politika-tárgyú szöveg: azt igyekszik elmagyarázni, mi a különbség a polgári-, a népi- és a szocialista demokrácia között? A II. félév 21. oldalon Devecseri mint Ilias-fordító szerepel egész oldalas szöveggel.

II. félév, 14. old. A. V.: Az orosz Kazinczy. Minden nemzetnek vannak olyan író géniuszai, akiknek az igazi nagysága nem annyira műveikben rejlik, mint az irodalom és általában a szellemi élet számára irányt, új utat mutató, irodalmi életet, közvéleményt kialakító tevékenységükben…Ezt a hivatást töltötte be Kazinczy Ferenc,,,ez volt a nagy történelmi szerepe az orosz irodalomban és az orosz szellem fejlődésében Belinszkijnek…Petőfi kortársa volt

93. Megy a gőzös Csillebércre…a Rákosi pajtás út végén van a városi postahivatal…Előre ember, a haladás embere, a jövő embere. S. Bokor Malvin…109. Papp László olimpiai bajnok Londonban.

149. Meghalt Zsdanov vezérezredes…mint Sztálin hű tanítványa és munkatársa töretlen erővel küzdött a kommunizmus ügyéért /portré róla/

246. Révai József, a kiváló író és publicista, a Szabad Nép főszerkesztője ötven éves… a szemben levő oldalon: megnyílt a magyar szervezett munkásság XVII. szakszervezeti kongresszusa…mindkét hírt fotó illusztrálja…267. kép a Lánchíd újjáépítéséről.

281. A leningrádi Lenin szobor. 293. A nagy októberi szocialista forradalom 31. évfordulóját ünnepli az ország. Lelkes tömeg a Molotov-téri szovjet emlékmű előtt /a ma is meglevő szovjet emlékmű fotója/

308. A Magyar Írószövetség Eluard tiszteletére ünnepélyes fogadtatást rendezett a Fészek klubban. Eluard mellett Illyés Gyula ül. 327. Harminc éve alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja…Rákosi beszélt.

332. Földes Éva: Két asszony, az egyik Gerőné Fazekas Erzsébet, majdnem 30 évig élt emigrációban, Bécsben, Romániában, Párizsban, majd a Szovjetúnióban…

Az 51. szám /369. old./ első írása: Münnich Ferenc: Egy itt felejtett diktátor…Franco.

371. Dobi István az új miniszterelnök leteszi az esküt, mellette a miniszterek: Olt Károly, Kádár, Farkas és Rajk.

Kezdetben a lap mérete 190 x 250 mm, a címlap színes, rajta /Barcsay Jenő/ és belül is rajzok. A papír nagyon gyenge minőségű. A szerkesztőbizottságban Benedek Marcell, Déry Tibor, Kassák Lajos.

A II. évf. 1948. júliusi szám novellapályázatot hirdet. A tárgy szabadon választható. Díjak: 1200.- 800.- és 500.- Ft.

Lukács György az MDP alakuló kongresszusán A művészet és a tudomány igazi szabadságáról beszél: „…A népi demokrácia szabadsága, mint a szocializmus felé vezető úté, jelenti azoknak a gazdasági és társadalmi korlátoknak ledöntését, amelyek a tehetségek szabad érvényesülésének a kapitalizmusban útját állották…”

Haraszti Sándor: Szabó Dezső. „…Az Elsodort falu írója nem hitt a munkásosztály történelmi missziójában…Szabó Dezsőt nem lehet egyszerűen odavetni a reakció és a fasizmus szálláscsinálói közé…Szabó az ellenforradalom legsötétebb éveiben hangot adott a magyar parasztság elégedetlenségének…”

1948. október. Nyitó vers Zelk: Párbeszéd Lesz háború? Építsed házad…Ugyanez a vers szerepel a már bemutatott KÖSZÖNTŐ /1955. SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ/ c. könyvben

19. old. Illyés: A lélekbúvár, II. felvonás. Zsdanovról Keszi Imre ír egész oldalas nekrológot.

Lukács György öt oldalas beszámolója egy wroclawi kongresszusról: A béke védelme és az értelmiség felelőssége címen. „…Mi, a világ egész értelmisége válaszúton állunk…ismét Auschwitz árnyékát idézem fel.. A válaszút itt van: akar-e az értelmiség …az eljövendő háború s a vele múlhatatlanul együtt járó barbárság segédereje lenni…vagy pedig belátja, hogy az imperializmus ellen kell fordulnia, együtt kell haladnia a dolgozó néppel…”

1949. június Puskin ünneplése születésének 150 évfordulóján. Horváth Márton Puskin korának jellemzésére Lenint hívja segítségül. Közli Horváth, hogy Puskin a nemességet nem vállalta. Igazi szellemi szülője a francia forradalom. „Lenin legkedvesebb költője volt és Sztálin a legnagyobbak között említette nevét…” Három vers is olvasható a költőtől.

Horváth hangvételéhez nem illik kedvenc Puskin-versem: A meggyfa. Az 1949-es, Szikra-kiadású Válogatott művei c. kötetben megtalálható, onnan veszem, tehát nem a Csillagból:

Megreccsen a képernyő, ha mellé írom Bóka László Népgyűlés Bánhalmon c versének két sorát:

Bóka nem hallott a kulákoknak minősített parasztokról? A beszolgáltatásról? Én mentem Halásziban kerékpárral tojást venni, hogy Gizi néni, a háziasszony az előírt mennyiséget be tudja szolgáltatni. Tyúkjai nem tojtak annyit, amennyit Rákosiék kiróttak.

49. old. „Könyvnapunk egyik legnagyobb, legkiemelkedőbb eseménye Kétségkívül Rákosi Mátyás könyve: Építjük a nép országát…Rudas László két oldalon méltatja a könyvet.

51. old. Keszi Imre nyolc oldal terjedelemben elemzi A szocialista ember alakulását fiatal lírikusainknál. A konklúzió: Benjámin László kész, érett és gazdag szocialista költő. Kuczka Péter nem mindenben győz meg…de tisztában van a szocializmus feladataival…és így tovább.

A Csillag-példányaimban nem találtam Benjamin verset. A hálón jó versei olvashatók. A munkás, paraszt…antológiában /2002/ viszont több verse található.

1950. február. A szépirodalmi rovatban Illyés Két férfi c. filmregény folytatása. Szimonov Sztálint idéző verse: barátja mögött áll a vezér, miközben az egy londoni ebéden beszél /nehogy kifecsegjen valamit a kapitalistáknak/

Zelk A Hűség és a Hála Éneke /így, nagybetűkkel/ az Atheneaumnál /1950-ben még létezett/ is megjelent. Hubay Miklós három oldalon áradozik a versről: a tartalomhoz méltó teljességű nyelven szól – nem Hubay, hanem Zelk.

Bóka László három, Sztálinról szóló kötetet ismertet. Az egyik: Magyar költők versei a 70 éves Sztálinhoz. 1949. Franklin. „…ott leljük legjobbjainkat: Gellért Oszkár, Gábor Andor, Illyés /?/, Zelk, Képes Géza, Kuczka Péter, Darázs Endre…”

2009. márc. 12. ... Magyar költők versei a 70 éves Sztálinhoz. Nagyon ritka! Bp., 1949. Franklin Könyvkiadó Nemzeti Vállalat. 60 p., 1 szt.lev. ...
www.bedo.hu/index.php?...

1951. december A Csillag folytatódik, de a forma és a tartalom változott. A formátum kisebb, illusztráció nincs.

Szécsi Margit egész oldalas versében Sztálinvárost köszönti. „Dalolj, szépséges városom…” A városról sok mindent lehetett mondani, de hogy szép? Különösen 1951-ben.

Kovács Endre: Csehszlovákia irodalmi élete…A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának legutóbbi ülésén rámutattak arra is, hogy a cseh és szlovák irodalomban kevéssé érvényesül az eszmeiség. A békemozgalom érdekében létrejött költői versenyben…Gottwald, Kopecky és Nejedly elvtársak folyamatosan figyelemmel kísérik az írók fejlődését…

Tóth Sándor: A fiatal írók második Antológiája és az írónevelés kérdései…Csoóri Sándor verseiben az egyszerűség és őszinteség meghitt hangulatot teremtő költői erővel párosul. Soraiból fiatalos optimizmus, derű, lobogó büszkeség árad s mindez együtt jelentkezik, egybefonódik a haza gazdagodása fölötti örömmel…

1952. január …Illyés Gyula: Jegyzőfüzet, 28 – 37 oldal…Márai olvasta, őt idézem:

11/254. A Csillag című kommunista irodalmi folyóiratban Illyés bökversei. Valahol a Dunántúl „bujdokol”. Deportálta önmagát, persze nagyon kényelmesen. A meghasonlott, világfájdalmas, öreg költőt játssza. A versek rosszak, hazugok, konganak; egyetlen szava nem vet szikrát. Sunyin, lopakodva és kéz dörzsölve alkudozott mindazzal, ami az elmúlt években történt…Gyanítja már, hogy éppen azok vetik meg legőszintébben, akiknek a nevében a Kossuth-díjakat és Baumgarten-díjakat szem forgatva felvette: a nép?

Bóka László: A hazaszeretet regénye. Gárdonyi Géza Egri csillagok…Gárdonyi nem volt olyan erős lélek, mint Ady Endre, nem tudott egyedül harcolni, nem tudott önmagából sereget csinálni…

1952. március Máté György: Születésnapra. Rákosi elvtárs 60 esztendős…Lenin, Sztálin legnagyobb tanítványa…Vajon lehet-e irodalmunknak különb példaképe Rákosi elvtársnál?...

Dehogy lehet. Ezért köszönti őt verssel Eörsi István /SZDSZ parlamenti képviselő/; Csohány Gabriella; Gereblyés László /1957- 59 a Nagyvilág szerkesztője, majd a párizsi magyar intézet igazgatója/; Dékán István prózába fonja a vezér nevét.

Ugyanebben a számban Konya Lajos ezt írja Somlyóról: „…az öncélúság, a formalizmus területéről jött a felszabadult nép irodalmába…1948 óta a népi demokrácia költője…”/Konya: Költészetünk mai helyzete/

Szente Imre: Ötvenhat és előzményei Fodor András feljegyzéseit követve s kiegészítve Kortárs

…1953 március 6-án gyászzene szól a rádióban: meghalt Sztálin. „A háború befejezése óta ez a legnevezetesebb nap – olvassuk a naplóban. – Nem lesz többé »Éljen Sztálin!«” De a naplóírót is kivezénylik díszőrséget állni a Sztálin-szobor mellé. „A rádió a Sztálin-kantátát recsegi”, ugyanazt, amit korábban, még a zsarnok életében én is zengtem a celli tanárok énekkarában… – mit tagadjam? Mert megtagadni lehetett volna ugyan, de milyen áron? Király István verset kér Fodortól a Csillag Sztálint gyászoló számába. Nem írja meg, képtelen megírni… Mikor azonban májusban Tolna megyébe küldik választási agitációra, nem mondhat nemet. A bátaszéki kultúrotthonban „tizenkilenc strófás csasztuskát írtam a jó gazdákról” – vallja naplójának…

Itt van előttem a nevezetes folyóirat-szám. Dupla példány, a címlap gyászkeretben, a piros lapszám /3/ helyén vörös csillag. Az első oldalon a vezér gyászkeretes képe. Majd hullnak a könnyek. Elsőként a szovjet, majd a magyar vezetőké. Teljes szinkronban: Párt, Minisztertanács, Legfelső /Elnöki/ Tanács.

Konya versben, Darvas és Benjamin prózában sir. Kuczka Péter a Magyar Tanácsköztársaságról szóló lírai ciklusából közöl részleteket.

Tamási Lajos, aki Piros a vér a pesti utcán c. 56-os versével vált ismertté, hét verset tett közzé Ez is a címe a ciklusnak: Hét vers,

Nem veszem számba a terjedelmes füzet összes írását. Csak még egyet. Németh Lászlóét. Le sem írja Sztálin nevét. Csak a Szovjetúnióét. Olyan értelemben, hogy ott megsokszorozódott a műfordítások száma. Ő is sokszorozta, hazai viszonylatban. A dicsőített rendszer ugyanis nem jelentette meg írásait. Valamiből meg kellett élni. A Sztálin-számban a prózafordításról értekezik.

Sztálin-díj 1952-ben fordult elő első ízben, hogy külföldi író Sztálin-díjat kapott. Aczél Tamás A szabadság árnyékában című gyengécske regényére és Nagy Sándor talán még gyengécskébb Megbékélés című elbeszélésére azért esett a választás. Ez volt az a két mű, amely – eltérően más korabeli magyar irodalmi alkotásoktól – addigra oroszul is megjelent egy folyóiratban. Úgy hírlett, hogy a két mű egyáltalán nem is került a Sztálin-díjat odaítélő bizottság elé, hanem a díjak közzétételét megelőző napon, méghozzá késő este telefonon leszóltak a TASZSZ hírügynökséghez a Sztálin-titkárságról (feltehetőleg Sztálin személyes intenciójára), hogy tegyék fel őket a díjazottak listájára. Ily módon, amikor értesült a díj odaítéléséről, nemcsak Révai József tépte a haját, hanem az illetékes szovjet Sztálin-díj Bizottság is. Kulcsár István E-mail

Aczél Tamás olyan halhatatlan verssorokért kapott Sztálin-díjat, mint: „kigyulladnak a csillagok / s én lustán arra gondolok, / milyen jó lesz akkor… / ha a Göncöl szekere helyett az égen / elindul fényesen és merészen / – egy traktor.” Felívelő csillaga oly magasra szárnyalt, hogy a párt kíméletlen irodalomtörténészét (a Vörös Hadsereg elől nyugatra menekült, majd hazasomfordált, s ballépését feledtetendő bárkit szívesen gyalázó) Király Istvánt is leckéztethette. Így lett a rettegett kritikusból baloldali elhajló. „Aki költő – nézzen a földre, / aki munkás – nézzen az égre, / aki most sem lát – nyakát törje / mit érdekel mázos beszéde! / Csak híresztelje rólam, hogy / sekélyes pártköltő vagyok, / – az van velem, aki velem érez, / együtt leszünk nagyok” – lángolt Aczél, mikor azonban már nem volt a párttal, a néppel egy az utunk, Sztálin-díját eladta egy numizmatikai boltban és disszidált.

Mikor a tagosítás évről évre
szétdobálta a szántóföldeket
s a készülő rend hangja még rekedt,
vad-kamaszos zengéssel tört az égre,
s te lapultál nyugalmad medvebőrén --
volt-e szavad a forradalomért? --
ha panaszos, ha nyűgös is! -- ha vért
s verejtéket nem adtál érte pőrén
s ha bólogattál rája jámborul csak --
van-e jogod hozzá, hogy most dicsérd
miattad késett győzelmeiért?
Gyávaságod, kényelmed csak a múltat,
csak az elaggott bűnöket segélte --
akár semmit se tettél volna érte...

[Megjelent az Irodalmi Újság 1955. szeptember 17-i
elkobzott számának címoldalán]

Lelkem teszem ki és lelkem adom be,
a mesterség új útjait kutatva.
S az istennek se megy! Hogyan csináljam?
-- sok szó után, várom, hogy megmutatja,
ki író volna, nem csupán miniszter,
a művészetnek hivatalból atyja.
Had' látom hát a tetté vált igét --
egy új művet, egy icipicikét...
Ne engem ugrass örökké, barátom:
Hic Rhodus, hic salta! Hiszem, ha látom.

[Megjelent az Irodalmi Újság 1955. szeptember 17-i
elkobzott számának 2. oldalán]

2/371. Egy fogadáson, a gazdagon megterített asztalnál Révai mellett ültem…Kedélyesen poharaztunk, de élesen vitatkoztunk. Megállt a hátunk mögött Illés Béla. Neki nyilván más asztalnál volt helye, egy alacsonyabb rangfokozatúnál, s így itt nem ülhetett le. Mihelyt megláttam, abba hagytam a beszédet; feléje fordultam, mondja ő a magáét. Révai azonban befejezte a kettőnk társalgását, s csak aztán vetett egy kellemetlen tekintetet Illés felé!

- Ha nem zavarom, arról kérném Révai elvtárs véleményét…- s belekezdett valami cikk megírásának vagy meg nem írásának ismertetésébe.

- Zavar – mondta Révai a mindkettőnknél idősebb Illésnek. S ez bólintott, s elment. Elpirultam, hallgattam.

7/69. Illés Endre újra kifestett, átrendezett lakásában…Révai kerül – de hogyan is – terítékre; szellemi kannibál lakoma. Mindenki tud kihasítani valamit belőle. Bandi azt tudja róla /Kassáktól/, hogy fiatalon festette a száját. Én / de kitől is? /, hogy bal csuklóján aranyláncot viselt. Átrendeztette a rózsadombi autóbusz vonalat, mert zajosnak találta. Elemeltette / ez a szó/ Sárközi 48-as könyvtárát a Györffy-kollégiumból. Egy anyagból csináltatott angol szabású raglánt és Lenin-sapkát. A közmondásos gorombáskodásainak esetei / Illés Bélával, Rajkkal/.

8/100 Közép-termetű, vékony végtagú, de hatalmas hangú – népszónoknak is nagy hatású – férfi volt, jó arcú, jó mozgású férfivá alakult a hajdani – mondhatnám, a nálunk egyedüli – expresszionista, sőt már-már dadaista költő. Kapcsolatot teremtendő a tömegekkel, a szószéken ingujjra vetkőzött…Hol volt az ő karizma és mellkasa Veres Péteré mögött. S mintegy az öröksége a dolgozók honához…Révainak távolságtartása volt a moszkvai bennfentesek hűvössége a hazai gyorsforralású irányadók, de a „moszkoviták” ellenében is.

8/122. Hajnali ébredés. Rossz álomból. Révai Józsefről. Még most is itt kószál az életem – aluljáróiban.

Révai József: Irodalmi tanulmányok Szikra Budapest 1950 egészvászon 320 oldal Ár ~~500 Ft - 1.9 €~~ Kedvezmény 40 % 300 F

Saját példányomban beírás: „17. születésnapjára Gabikának, Halászi, 1952. január 18. Apukától” Nyilván én kértem, Apunak nemigen juthatott eszébe. Akkor ezt lehetett kapni irodalmi tanulmány témában, 15,- Ft-ért.

…Kazinczynak, a jakobinus összeesküvőnek, irodalmi szenvedélyében és a szépet becéző szeretetében volt egy jó adag leszámolás az ifjúkori politikai ideáljaival. Igaz, mindvégig a felvilágosodás híve maradt, humanista – de egy elvont, irodalmi, esztétikai, nem népies humanizmust hirdetett és ezen az alapon nem kedvelte a romantikába bele kóstoló, a népdallal próbálkozó új írókat…/20. oldal/

…Ady…mindenekelőtt forradalmár volt. Költészetének ez a forradalmiság a lényege…Amíg élt, elmondták modernnek, dekadensnek, újítónak, elmondták destruktívnak is, de azt, hogy forradalmár, nem mondták…/226. oldal/

…A Bolsevik Párt, a szovjet írók mindig élesen bírálták a szovjet irodalom hibáit és fogyatékosságait, így segítették fejlődését. De ez a bírálat és önbírálat mindig a szovjet irodalom, a szocialista realizmus elvi magasabb rendűségből, a polgári irodalommal szembeni fölényéből indult ki…/292. oldal/

…nevetséges lett volna…a „pártirodalom” fogalmát…Illyés Gyulára vagy Veres Péterre alkalmazni. Az irodalom pártszerűségéért…vívott harc nem zárja ki, hogy legyenek „útitársaink”…a szövetséges írók türelmes nevelése: ez volt az az ideológiai folyamat, amelyből…a pártirodalom kialakult. / 306-307. oldal/

Horváth Márton : Lobogónk Petőfi Szikra 1950 Kiadás helye: Bp. ISBN szám: Terjedelem: 259 oldal Fűzött papírkötés Állapot: közepes A könyv ára: 520 Ft Kedvezményes ár: 468 Ft

Ebben a könyvben is beírás található:„Emlékezzél 1952 Karácsonyára. Nitsch Marietta III. a.”

Az osztály elhatározta, hogy párosával kölcsönösen megajándékozzuk egymást. A párokat kisorsoltuk.

Márai naplója. Szabad Nép, 1945. december…500 oldalas hatalmas mű…De végtére mi is volt hát Márai? Egyfajta késői polgári öntudat hordozója, Krúdy vörös postakocsijának utolsó utasa, avagy inkább Nyugat eltévedt gyermeke, aki mindig kissé zsémbesen néz körül ezen a keleti tájon. Főleg azért nem rokonszenvezik Hitlerrel, mert Chamberlain Angliája miatta semmisült meg. Nem, fasiszta nem volt…

Illyés Gyula Szabad Nép, 1947. január…nem támaszkodott oly biztosan a magyar népre, mint Ady vagy József Attila…

…Ha Illyés visszavonultság és hosszabb habozás után ismét a polgárság felé vezető utat választja, ha saját magát ismétli, akkor a haladó vonások fokozatosan semmivé válnak nála…Ha Illyés egy kicsit ismét búcsút is mondott a munkásságnak, az is tagadhatatlan, hogy közben visszafordult. Ahogy távolodik a nyugati láthatár széle felé, egyre kisebb és kisebb lesz, a szó irodalmi és művészi értelmében is…remélem Illyés visszatér a néphez…

…Új tartalommal kell megtölteni Illyésék művét. A nép előretörése remélhetőleg meg fogja könnyíteni ezt…Új generációt is ki kell nevelnünk…

Klaniczay Tibor: Marxizmus és irodalomtudomány. 1964. 1 490 Ft ...bookline.hu/.

Szuromi Lajos: KLANICZAY TIBOR: MARXIZMUS és IRODALOMTUDOMÁNY (Akadémiai Kiadó, 1964.) Alföld, 1964. 8.

Legújabb kötetében fél évtized irodalomtudományi, irodalompolitikai tanulmányait gyűjtötte össze Klaniczay Tibor, irodalomtörténetünk Kossuth-díjas tudósa. Több mint tíz dolgozat foglalkozik irodalmunk legégetőbb kérdéseivel, s a változatos tematikát a történeti módszer következetes érvényesítése, a szilárd marxista meggyőződés formálja koncepciózus egésszé. Ezáltal, az összefüggések belső rendje miatt válik a kötet azok számára is elismerést keltő meglepetéssé, akik különféle folyóiratok közleményei nyomán már évek óta készültek a fogadtatásra, a részleteket együtt láttató szintézis megjelenésére.

Az első laptól az utolsóig igazolva látjuk Zsirmunszkij sejtését: új korszaka bontakozik a marxista irodalomtudománynak, az internacionális koncepció és a történeti szemlélet fokozott megerősödése miatt…

1941-ben a Werbőczi Gimnáziumban érettségizett. 1945-ben Eötvös-Collégistaként szerzett magyar–olasz szakos diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarán, majd Horváth János tanítványaként 1947-ben bölcsészdoktor lett. Budapesten és külföldön (a párizsi Sorbonne és a Római La Sapienza egyetemeken) oktatta a magyar nyelvet és a régi magyar irodalmat.

…Egyszerre volt kiváló alkotó és előadó, előkészítő és kivitelező, ösztönző és ösztönzött. Komoly szerepe volt a hungarológia külföldi terjedésében, valamint a régi magyar irodalom értékeinek közzétételében és rendszerezésében…

Művei : Zrínyi Miklós (1954) Reneszánsz és barokk (1961) Kis magyar irodalomtörténet (1961) Mit kell tudni a magyar irodalomtörténetből? (1965) A magyar irodalom története I-II. kötet szerkesztése (1964) A múlt nagy korszakai (1973) La crisi del Rinascimento e il manierismo (1973) A manierizmus (1973) Hagyományok ébresztése (1976) Renaissance und Manierismus. Zum Verhaltnis von Gesellschaftstruktur; Poetik und stil (1977) Von besten der Alten ungarischen Literatur (1978) Pallas magyar ivadékai (1985) Reneszánsz és barokk (postumus második kiadás) (1997) Stílus, nemzet és civilizáció (postumus) (2001) Wikipedia

Ilyen pedigrével hogy írhatott ennyi sületlenséget? Saját példányból másolom:

„…A marxizmus-leninizmus ideológiája és módszere az irodalompolitikus és nevelő számára is szükségessé teszi az elméleti-filozófiai látásmódot, az esztétikus-irodalomteoretikust pedig állásfoglalásra készteti az irodalmi élet küzdelmeiben…” /32. old/

„…A nemzet ismérvei a szocializmus korában – sőt esetleg már a kapitalizmus viszonyai közt is – kezdenek háttérbe szorulni, majd a kommunizmus szakaszán fokozatosan teljesen eltűnnek. Hiszen a termelés és a technika fejlődése, valamint a kommunizmusban kialakuló világméretű szervezettsége megszünteti majd a külön nemzeti gazdasági egységeket, a nemzet mint gazdasági közösség értelmét veszti…még a nemzeti nyelvek egymásba olvadása is be fog következni…Egy párizsi francia és egy londoni angol élményvilága, viselkedésmódja már alig fog lényeges különbségeket mutatni a kommunizmus általános győzelme korában” /141., 143. old./

A cenzúra tudományos indoka, avagy az elhagyás ellenére is biztosított teljesség. /A fából vaskarika minősített esete/

A textológiai munka helyzete…Külön megfontolást kívánnak azok az esetek, amikor egyes szövegek problematikus volta nemcsak bennünket érint, hanem más népekkel való viszonyunk szempontjából jelenthet veszélyt. A szomszédainkat sértő nacionalista jellegű szövegekről van szó, különösen az 1919 utániakról…az 1919. utáni irredenta szellemű írások közzé tételéről le kell mondani akkor is, ha Juhász Gyula vagy Móricz a szerzőjük. Nincs az a tudományos érdek, mely megérné, hogy zavarja azt a viszonyt, amely a proletár internacionalizmus szellemében a szomszédos szocialista országokkal kialakult…az apparátusban a szövegeket fel kell sorolni…így az elhagyás ellenére is biztosítható a kiadás elvi teljessége és tudományos használhatósága…/237. old./

Több játékos könyv, tanulmány kitűnő szerzője sem mentes a sablon-szövegtől:

„…A Nyugat-nemzedék dekadens polgári írói az első világháború után nem a haladó értékeket méltatták Csokonai művészetében, mint Ady és Móricz. Kosztolányi a saját politikai megalkuvásának igazolását vélte megtalálni…Csokonaiban…hiba volna letagadni vagy elsimítani költészetének valódi értékeit: valóban van benne néhol formalista vonás, van politikai megalkuvás is…a felvilágosodás, a polgári haladás költője volt…olykor ingadozva…”

Szöveg-kihagyást nem találtam. A kritikus szövegeket egybevetettem a Nyugatban megjelent változattal. Nagy Magyarország, Csonka Magyarország megmaradt, nem törölték. Bóka előszavából érdemes idézni:

…A proletárdiktatúra bukása megtöri Móricz Zsigmond fölfelé ívelő fejlődésének vonalát. Horthy és briganti táborkara, ha lehet még alacsonyabb fejlődési fokra veti vissza az országot, mint ahonnan a forradalom idején fölemelkedett…klerikális-soviniszta „keresztény nemzeti” jelszavak…Az irodalom világában is teljes a pusztulás…Irodalmunk történetének nem kis büszkesége az, hogy a fasiszta fertőzéstől Móricz tiszta maradt…

…sokszor szigorúak vagyunk legnagyobbjainkhoz…mentegetjük hibáikat…A helyes arányt a marxizmus-leninizmus klasszikusainak iránymutatása, a szovjet irodalomtudomány gyakorlata ma már tisztázta…

„…A mai magyar írónak könnyebb az útja. Mellette áll segítőn a Párt, mellette áll a nép. De épp ezért nagyobb a felelőssége is. Nagyobb súllyal esik latba a lelki renyheség. Önmagát gyalázza meg, tehetségét sorvasztja el az az író, aki nem tudja feltenni magának s nem tudja igenlően megválaszolni a kérdést: híven szolgálod-e a dolgozó nép ügyét?”

A kötetet nem tartottam méltónak arra, hogy könyvtáram része legyen. Most legalább is nem találtam. Jól emlékszem viszont vonalas szövegére. A következőkben jelölt honlap bőven idéz belőle: csicsada.freeblog.hu/.../GoetheJW_1749-1832/. Őt kérem segítségnek. Belinszkij Goethe költészetét pártosnak nevezte, „olyan, amely a papi befolyás, a metafizikai és feudális maradványok elleni felszabadító küzdelemben a 19. sz. haladó, harcos szellemeinek oldalán áll…” Többször hivatkozik Saginyan Marxra, Engelsre. Nekem még Sztálin is rémlik, mint hivatkozási alap.

Füsi József :Leonardo Da Vinci A kultúra mesterei Művelt Nép Könyvkiadó Budapest 1952 Kiadott példányszám 5000 Kötés típusa: papírTerjedelme110 oldal Ár ~~600 Ft - 2.3 €~~ Kedvezményes ár 20 % 480 Ft

Az első oldalon Engels-idézet. Szövege közömbös. Az utolsó fejezet: Világnézete: „…Nem volt és nem is lehetett más, mint materialista…filozófiája mindenképpen forradalmi és következetes magatartás, a legteljesebb mértékben haladó jellegű…semmi köze a valláshoz…megsejti még a kapitalizmus embertelen világát is…A kései utókorra, a szocializmus építőre, a szabadság és a függetlenség harcosaira hárul a feladat, hogy ezt a szörnyeteget barlangjába visszaűzzük…”

A Belső emigráció és a Csoóri fejezetek a h 01-1 dokumentumból, Illyés Naplófeljegyzéseiből valók

4*/217. Július 4…Boldizsár innen telefonál az MTI-be, hogy miért nem adtak még újsághírt az én commandeuri kitüntetésemről. Mert Lederer elvtárs megkérdezte a külügytől, hogy nincs-e ellene kifogásuk, s azok még nem válaszoltak. Valóban fontos volna, szerinte, hogy a hírt közzé tegyék, hitelt adna az utódállamok vezetői előtt a szavamnak: lám, a franciák is figyelnek rám.

5/334. Mert valóban: kinyomtattak csak egy betűt is / az általuk dirigált, tehát az egész magyar sajtóban / az én németországi, lengyelországi bemutatóimról /amikor másokéiról…/? Nem felsőbb „hivatalos” utasításra nem említették meg a magyar lapok az én becsületrend fokú „commandeur”-ré való párisi kitüntetésemet mindaddig, amíg Boldizsár Iván nem adott fölháborodott figyelmeztetést: már a franciák sem tudják mire magyarázni; véletlen-e, hogy az én darabjaimat még a vidéki siker után sem adják Pesten…

Amikor annak idején P.F. elkottyantotta nekem a tihanyi kikötőben, hogy miniszteri körtelefon tiltotta el, hogy a lapok bármi vonatkozásban kinyomassák a nevemet…

5/339. Mi lesz a következménye, ha az írót elütik – mint engem ebben a bután alacsonnyá húzott vitában a Népszabadság és az Élet és Irodalom jeleskedőivel – attól, hogy köznapi véleményét, bár szőrmentén is, kimondja. Átteszi műveibe…

5/342. Flóra Aczélnál. A cikkemnek igazat ad, de – minek lőni ágyúval verébre?…S ha a Népszabadságban megjelenendő interjúban mondanám el a nemzeti kérdésekről a véleményemet Pándival vagy Rényivel beszélgetve, vagy E. Fehérrel?…félek, elsimítás úgy, hogy a magyar ügy legyalázói kíméltetnek. S tán nem is tudnak arról, hogy mit csináltak - ismét. Vagyis csinálhatják tovább: ingerelni végül sovinizmusra az itteni magyarokat s elkeseríteni a határon kívülieket.

5/344. Bizonyos, hogy így még nem aláztak meg ennek az ügynek a képviseletében…Mi hát akkor a teendő? Vinni tovább – most már az irodalom védelmét is – még szélesebb körbe? Lemondani az írószövetségi tagságról? / Már a kilépősorokat fogalmazom…

5/350. De más út még sincs: kilépni az Írószövetségből. Így csak egy-két napi emésztődés; amúgy állandó. Flórával terv: kiutazni legalább egy évre Franciaországba vagy Torontóba, ahova másodszor is hívnak.

5/402. Flóra a karszékfájára ül, átölel: nem vennék be két szem nyugtatót? – Dobozy telefonált. A közgyűlésre küldött kétlapnyi szöveg – kiváló, szükséges. Két mondatot mégis jó volna enyhíteni…Rábízom Flórára, alkudjon továbbra is ő, azaz hagyja rájuk…

6/331. A mai napi postából; aláírás nélkül: …essék szó a nemrégen a tv-műsoron látott Az ünnepelt című írásával kapcsolatban. Miért kellett…Petőfit ilyen hátrányos színbe állítani…Vagy talán feledve van: „Egy mondat a zsarnokságról”?

6/304. Csoóri beszélt Kardossal. Könyvem tíz nap óta a nyomdában – Dabason – hever 30 000 példányban. Kornidesz az egyetlen pesti példányt magához vette.

Tanácskozás, engedjék-e az árusítást, nem fogják-e a bukarestiek rossz néven venni. Nem kérek magamnak csak 50 példányt. Nem lehet.

6/310. Fél ötkor Kardos György és Csoóri…Az a kis csomag a vendég kezében: a kinyomott, de zárolt Szellem és erőszak* öt példánya. A dabasi nyomda igazgatója nyugdíjaztatás előtt áll. Ez adta neki a tréfás bátorságot, hogy átlépje a törvényt, és kiengedje azt az öt példányt…

Azaz itt van kinyomtatva pályám talán legközéletibb – legfontosabb – könyve, s nem jelenhet meg…

6/328. Nekem meg – nyolc-tíz kötetnyi a kiadatlan kéziratom. Egy házkutatás „életművem” szívét tépné ki és semmisítené meg úgy, hogy a világnak sejtelme sem volna róla.

6/329…Csoóri telefonál. Fóra veszi föl, de az egyoldalú beszélgetésből is megértem: Kardos semmit sem tud, hogy legalább csitítóul adnak tíz-húsz példányt. Mert – mit kell intézkedni? Ha ide adnak egy cédulát, magam megyek Dabasra taxin, az ígért példányokért. Amik cáfolnák, hogy nem zúzták be az egész kiadást.

6/335…csomag Aczéltól. Igen, a könyvek. Mind a harminc példány első lapján bele ütve: Nem terjeszthető. Műszaki példány. S a mellékelt névjegyen: A megbeszéltek értelmében küldöm, várva a mielőbbi viszontlátást.

Vagyis jelentsem, kinek juttatok példányt. De hisz ez olyan, mintha denunciálnám is azokat, akiket az ajándékkal megbecsülnék? Meglenne a lista, hogy hol szedjék össze a köteteket, ha az lenne az utórendelkezés. Akár házkutatással, megfeleltetéssel.

6/368. Délután Pethő Tibor telefonja. Kedd délután idejön Pestről. Megbeszélni egy-két dolgot. Utolsóul említi a verset / a Közügy címűt /. Tehát még az is szemet szúr? De hol, kiknek? S miért? Az udvarias cenzúra átláthatatlanságával aláz meg.

6/369. Pethő Tibor…Kocsin jött le, megbízásból, fogadjam el, hogy azt a verset nem lehet most közölni, főképp nem a Magyar Nemzetben.

Az „általános” vélemény fönt / tehát többen is látták/, hogy a vers nagyon jó, de hát…Öt-hat kényes pont. Elhűlök az „érzékenységre”. Azt mind magára veheti a román államfő. De vele együtt legalább harminc hatalmaskodó…

6/378. Itthon: semmi hír, hogy a Közügy bárhol megjelenhessék. Vagyis bizonyos, hogy a „türelem” és a „majd meglátjuk” - a cenzúra egyféle nyálkás kötele. Átolvasva a verset /késő este/, hogy mi is benne az akadály, az a kényes csomó – amit az érzékeny zsarnokok nem nyelhetnek le – hozzá írtam még egy szakaszt.

6/435. Úgy küzdök a cenzúrával – se a Szellem és erőszak, se a vers, se a cikk nem jelenhet meg – akár Petőfi…

7/27. X. megrovó „észrevétele” a Tiszatáj mostani számában közölt naplójegyzeteimről.

7/87. „Dolgozni” mégis? Mit? Vénségi megszégyenülés lenne, ha kiadnám, amit eddig a Szentlélek karavánjá-ból papírra gyötrődtem. Versek talán? Nem, odaállni az elhallgatók közé. Zelk öt-hat évvel fiatalabb nálam. Növeli a respektusomat iránta, hogy – mióta már – nem publikál.

4/217. Délután Boldizsár, rémhírek áradatával, hogy mit is jelent az írószövetségi néhány fölszólamlás. Sántát, Csoórit, Fekete Gyulát röviden antiszemitának tartják…

4/273. Csoóri nemcsak költőnek nagy tehetség, de kiváló tanulmányíró, cikkíró, sőt pamfletíró lehetne, lehetett volna, ha megkapja a teret, a sok jól nyüzsgő közt: van tartalma. Rég szerkesztő kellett volna lennie – erre a jó hely- és helyzetérzéke és hűsége is képesíti. S mióta tevékenykedik – gyanú alatt áll.

5/154. Csaknem rögtön utána Csoóri Sándor. Komoly, csupa nehézséget lát, mégis derűs. A Népszabadság-beli cikkem hatása „közvéleményt fordít”, igen sokat beszélnek róla: „frontáttörés”…További vita, illetve találgatás az ő generációjának esetleges egybe állásáról. Ferenc /Juhász/ szerintük túl individualista, László /Nagy/ keményen velük van. De a fiatalokat úgy megkínozta az eddigi kezeltetésük, hogy szinte megtörte. És hol volt lehetőség annak a „szinte földből emanálódó tennivalónak a szolgálására, amely – közösségi üggyé válván – nemzedékké tömörít egy csomó tehetséget?” Ez az én kételyem, de – most már mégsem annyira sötéten lát, mint csak néhány éve is. Aztán Erdélyről hosszan…

6/11. Csoóri Sándor és Huszár Tibor; ½ 5-től 8-ig izgalmasan mély, mert szükségesen éles /s mégis szellemes-vidám/ beszélgetés. Előbb a Márciusi Front kiáltványának történetéről majd a baloldal „elnemzetietlenedéséről”; - ma is heveny baj…

6/204. Délután Csoóri – Kardos György helyett is / mert beteg./ A szellem és erőszak gyors megjelentetéséről – amíg a M.N.-cikk hatása tart, és erre a kérdésre van élénkebb figyelem…Aztán: miért nem állt össze nemzedékké az ő táboruk? Juhász és Nagy közönye miatt? Hogy lehetne mégis az akadályokat félre tolni? Hogy folytatódjék az a nép / azaz most magyarság/ -védelem, amit a mi nemzedékünk föladatul vállalt /úgy-ahogy is/.

6/317. Ingerültség az Élet és Irodalom szelleme ellen. Csoóri még marad. Ő már: hogyan lehetne hetilapot az igazi irodalomnak. Mint az írószövetség lapjának? Ugyanez lenne az eredmény. De – ezt mondtam én – a költség? Kidobni milliókat, mert nem lehet kitenni egy-két tehetségtelen embert a legfontosabb szellemi irányító helyről; egy szerkesztőségből. De ha a külső ellenség az ő „érveiket” fegyverül használja, és ők ontják az ilyen érveket.

7/193. Vacsora – voltaképpen Csoóri 50. születésnapjára…szellemi sziporkákkal villogó beszélgetés. Nyíltan a szellemi életről, a világhelyzetről…Csoóri helyett egész oldalas / a Tükörben/, de még bent is színes fényképek más / hozzá se mérhető/ írót ünnepelnek. Nem kellene ebből a lapból is „kivonulni”? Aczél ezt ígérte, mint a népiek szócsövét, szemben az Élet és Irodalommal.

8/24. A Tiszatájban Csoóri remek új versei – ugyanaz a kettősség. Forma és tartalom: egyensúlyban tér vissza végre, legalább a szépirodalomban?

8/33. Csoóri telefonja a Mátrából, aztán többször Gombos Katié. Se Sinkovits, se Csoóri nem kapott még választ, kimehet-e Amerikába, a Bartók- centenáriumra. Még Boldizsár is: én telefonáljak A. Gy.-nek. Törjem tehát meg a köztünk kialakult nem kellemetlen nem-érintkezést? Ha pedig nem, enyém a „mulasztás”?

8/60. Csoóri hideg „ucsorán”, elég talpraálltan, noha betegágyból kikelten. A Mozgó Világ körüli hercehurcákról. Milyen kicsinyes, szánalmas világa ez a „szellem”-nek, ahol miniszterek, párt fővezetők húzogatják a fércelések szálait…a ”fiatalok” memorandumot készítenek, hogy saját hetilapjuk legyen.

És ha az is olyanná alakul – az odanyomott tényleges szerkesztőkkel – hogy még egy lap a meglevő tucatnyihoz, amelyet a tömegeknek pénzén e tömegek jó-tudatának megzavarása végett működtetnek?

8/67. Csoóri Bécsből a Herder –díjjal, Münchenből a hírrel, hogy kiadták ott is a Szellem és Erőszakot. Alig tudom hinni. Példányt nem hozott, bár máris kereng belőle itthon is /?/

8/72. …S aztán – milyen végzetes melléfogás lehet, ha a hazai ellenségeskedők holmi invesztigátorául Csoórit teszik meg.

Ma este meg épp Csoóri nálunk – magával hozta Tornai Józsefet is, váratlanul / de éppoly szívesen látva/: nem tudott ide szólni, napok óta rossz a telefon…Végre személyesen is felsorolják, kiket is lát Aczél magyar ellenzéknek. Nyolc-tíz ember mindössze, 30-35 év körüliek. Jórészt nagypolgár-ivadékok…A bűnük voltaképp, hogy – Lukács ellen is fölkeltek; s nem tudhatni, olyan szemlélettel-e, mint a Párt.

8/87. Ha az irodalom csak helyeselné az életet, nem volnának írók. De ugyanígy filozófusok se. Még egyházatyák is csak úgy-ahogy. De hisz tán vegyészek, úttervezők, csillagászok sem. Orvosok kiváltképp nem.

Miért ráncol hát homlokot a kritikus azt hallván, hogy az irodalom alapjában csak ellenzéki lehet? Értve csak azt a kritikust, aki nem az alapokon áll, hanem a mindenkori fölszínen?

Ezt arra, hogy Csoóri telefonált: jelentkezik ismét a buzgalom, hogy saját hetilapja legyen az ő nemzedéküknek is.

Zempléni Múzsa | Bacsó Béla Illyés közismertté vált politikai esszéjéből – Válasz Herdernek és Adynak – idézzük az agonizálás tükörképét előrevetítő, 1791-es herderi szöveg fordítását: ...
www.zemplenimuzsa.hu/04_1/herman.htm

… idézzük az agonizálás tükörképét előrevetítő, 1791-es herderi szöveg fordítását: "A magyarok vagy madzsarok az egyetlen népe ennek a törzsnek (mármint a finnugornak – HMJ), mely a hódítók közé bejutott… Most aztán szlávok, németek, wallachok és más népek közt az ország lakosságának kisebbik részét alkotják, és évszázadok múltán már nyelvükkel is alig találkozunk."

Az írást először a Magyar Nemzet közölte 1977. adventjében. Nemsokára a Szabad Európa Rádió is sugározta, és aki csak hallotta, alig mert hinni a fülének. Mert Illyés Gyulának ez a Herderre és Adyra valósan hivatkozó, irodalomtörténeti színezetű tanulmánya nemzetpolitikai üzenetet hordozott: a kádári kormánytól számon kérte a magyarság megfogyatkozását, magárahagyatottságát. Saját világának süketnémaságát az orvos szemével vizsgálta, hogy az igazmondó próféták bátorságával tudjon visszamenni a bajok forrásáig.

A Herder-díjas Illyés Gyula, még herderi kategória szerint is a nemzet költőjeként és a nemzet képviseletében hordozta a kiszolgáltatottság fájdalmait…. még Illyés Gyula nevének hallatára is felszisszentek… Negyedszázaddal ezelőtt, a párturalmi ideológia reflektoraival szembenézve csakis Illyés Gyula hírneve és tekintélye tudta meghátráltatni a cenzúra oroszlánját…

ILLYÉS GYULA: Válasz Herdernek és Adynak I. Magyar Nemzet 1977. dec. 25 és…II. 1978. január 1 Részletek lappéldányomból:

A magyarságért aggódó költők – Kölcsey, Berzsenyi, Vörösmarty – sorát Ady folytatja. „De akik észlelték is a magyar költészetnek ezt a századokon átvonuló, mindenkor oly Ady-s panaszhangját, vajon ők mire vélték és magyarázták, visszamenően is? Hogy a legutóbbit és a legtekintélyesebbet vegyük: Lukács György a magyar szellemi életnek erről a nemzetféltő sajátságáról nem egyszer azt mondta: abban a voltaképpen egy letűnő osztály, a dzsentri és a született nemesség siratja magát…Lukács téved…Ady nem volt dzsentri, nemes sem volt..”

„A számokkal mérhető meggyengülésnél nagyobb katasztrófa, ami a nemzeti tudatot érte. Szellemi összetartó erő – a közérzés kohéziója – nélkül nincs nemzet…A hivatalos ország nem Ady föllebbezését írta az égre. Egy vasárnapi verselgető úriasszony jelmondatait. Közülük az egyik, hogy az a hajdani egész ország mennyország volt, a szerencsétlen irredentizmusával tovább bőszítette a környező nacionalizmust…”

Folytassuk Illyést: „ A másik jelmondat az igazságtalan helyzet rendezésének hitét és reményét nem a földi, hanem a mennybéli bölcsességbe vetve, messzianisztikus ködbe kavarta.”

„ Az Alpok és a Kárpátok közt mintegy tizenöt millió magyar él. Ebből azonban csak tíz millió az ország határain belül, a többi kívül. Nagyrészt úgy tapadva a térképbeli országra, mint kenyérre a héja…A magyarok anyanyelve se nem germán, se nem szláv, se nem latin eredetű…minden harmadik magyar igen nehezen sajátítja el az övétől merőben más szerkezetű államnyelvet…millió lelket számláló kisebbségi lakosságnak nincs saját nyelvű egyeteme…főiskolája…rövidesen középiskolája…”

Vissza a MEK kezdőlapjára Back to the MEK homepage · Illyés Gyula · Szellem és erőszak · Szépirodalom, népköltészet/Klasszikus magyar irodalom ...
mek.oszk.hu/00600/00683/ - Tárolt változat

….Magyar vagyok. Testemben érzem,
hogy sarjad emberré e nép.
Azt hiszitek, van rendelet
a gyermeknek, hogy vesse ki
szívéből ő is szülőházát,
mert őt abból már kivetették?
Hiszitek: valaha is a grófé
lett a szülöttem föld, melyet
nem láttam (de ittbent azóta
láttam csak jól s beh jól) mióta
elűzték róla az apámat?
A történelem válaszol.
Most kérdez még. Majd talpra áll
a magyar. Máris emelődik;
most válik el, hogy dúlt szívében
- ahogy én oktatgatom őt -
egyenesre-e vagy a végső
vad zúg szűk sziklái alatt
ugrásra nyomva, mint a tigris.
Tudom, puszta szó, amit mondok.
De én a Sorsnak is beszéltem.

Az elveszített hazák csikorognak Csoóri Sándor a kisebbségi magyarságért Új Forrás 2000

Válasz Adynak és Herdernek című tanulmányában Trianon következményeiről írta Illyés Gyula: A számokkal mérhető meggyengülésnél szinte katasztrofálisabb lett, ami a nemzeti tudatot érte. Szellemi összetartó erő a közérzés kohéziója nélkül nincs nemzet. A második világháború utáni szovjet irányítású magyar politika legsúlyosabb bűne a magyar nemzeti öntudat és önismeret felszámolása volt. A bűnös nemzet teóriájával megfélemlített magyarsággal hosszú időn keresztül azt csinált a kommunista diktatúra, amit akart. Aki bűnös, az még elemi, természeti jogainak védelmére sem képes. A szocialista internacionalizmus demagóg ideológiája a nemzeti kérdéseket nem létezővé nyilvánította.

… Kapaszkodás a megmaradásért (1982) címmel előszót írt Duray Miklós Kutyaszorító című könyvéhez, melyet Püski Sándor 1983-ban Amerikában jelentetett meg. Ez az írás már nemcsak a kisebbségi lét abszurd tényeinek sokaságát mutatja meg drámai érzékletességgel, hanem rámutat azoknak az okoknak a sorára is, amelyek lehetővé teszik ezeket az abszurditásokat. A nagyhatalmakat, a Szovjetúniót és Amerikát egyaránt bűnösnek nevezi a kisebbségek kiszolgáltatottsága miatt. Érzékletesen megvilágítja az a romlás-folyamatot, amelyik az utóbbi fél évszázadban a kisebbségek életében végbement. Németh László 1935-ben írt, Reform című esszéjének híres mondatát idézi: A kevesebb joga az élethez az, hogy különb. A kisebbség jogosítványa, ha elit tud lenni. Majd így kommentálja Németh László gondolatát: Az ember szinte belegörnyed az emlékezésbe: csakugyan volt idő, mikor még hinni lehetett ilyen kiváltságos, európai eszmékben? Csoóri Sándor számtalan történelmi és jelenkori ténnyel azt dokumentálja, hogy az európai humanizmus eszméit megcsúfolta a történelem gyakorlata. A trianoni béketárgyalásokon hiába ígértek szomszédaink a kisebbségi magyarságnak olyan nemzetiségi jogokat, amelyek a Svájci Köztársaság alkotmányában szerepelnek. Ezeket az ígéreteket soha senki számon nem kérte, a párizsi béketárgyalások pedig a nemzetiségek ügyét kizárólagos belüggyé nyilvánította. Ez vezetett odáig, hogy szomszédaink a kisebbségi magyarság fölszámolását gátlástalanul végzik….

Kutyaszorító Az MSZMP KB szigorúan bizalmas iratban tájékoztatott a veszedelmes gondolatokról 2001.12.27 Magyar Nemzet
Pálfy G. István

…a válaszcikk, amelyet az MSZMP KB titkársága kilátásba helyez, hamarosan elkészül. Ha nem olyan könnyen is, mint ahogy azt a megrendelők gondolták! Emlékezések szerint Gyurkó László, Sükösd Mihály, Lázár István nagyon enyhe, sok tekintetben rokonszenvező, tehát a hatalom számára vállalhatatlan mondatokat írt le. Pethő Tibor pedig egyenesen visszautasította a felkérést. Ugyanezt tette Király István professzor is. Ő csak úgy tudta volna elképzelni a feladatot, hogy komoly elemzést ír – a Csoóri Sándor iránti megbecsülés jegyében. Erre persze nem volt fogadókészség.
Megtalálták hát a képernyőn hajlongó Hajdú Jánost, akinek a Durayt és Csoórit is élesen támadó cikke az Élet és Irodalom 1983. szeptember 16-i számában jelenik meg. Duray Miklóst csak több mint fél évvel ezután ítélik el…

Előttem van Hajdú szövege, 27 éve tettem el, akkor még mint ÉS-előfizető. Nincs kedvem idézni belőle. Méltatlan Durayhoz és Csoórihoz. Pökhendi, zavaros, ellenfeleit lekezelő. A szöveg nyugodjon tovább a korabeli lapkivágások kupacában. B.