Különös Kossuth-díjasok
2011. 02. 18. és 03. 15.
Tartalom
Bevezetés
A
Kossuth-díj
Kossuth-díjas
írók névsora
Méltatlanok
Ismertek
Ismeretlenek
Különösek
2002-es, „Munkás, paraszt…”
antológiában szereplõk
Aczél Tamás
Benjámin László
Kónya Lajos
Kuczka Péter
Méray Tibor
Urbán Ernõ
Antológián kívüliek
Bölöni György
Darvas József
Dobozy Imre
Gergely Sándor
Háy Gyula
Sarkadi Imre
Függelék
2011-es díjazottak
Bevezetés
Honlapom
h 10 – 1…3 jelû fejezeteiben azt mutattam
be, hogy a diktatúra miképpen vonta uralma alá a szellemi életet. A
következõkben a Kossuth-díj fonákságairól, a korai díjazottakról/-tól/ közlök
szemelvényeket.
Az ötletet az Alexandra kiadó Kossuth-díjasok sorozata
adta. A Munkás, paraszt, értelmiség…2002-es
antológia a másik forrás. Betekinthetünk egy képtelen világba. 12 szerzõt
mutatok be. Dobozy kivételével / õ 1959-es/ közös jellemzõjük, hogy 1948 - 56 között kapták a díjat.
Az Irányított irodalom
megnevezést használtuk. Cs. Szabó László az államosításától a forradalomig született mûveket Hódoltsági irodalom –nak nevezi.
(Mundus Kiadó, 2008)
A kiválasztott 12 szerzõ neve
alatti szöveg tartalma többnyire:
életrajzi
adatok
mûvei,
linkek, antikváriumi könyvek
idézetek
a mûvekbõl
interjú;
Illyés, Németh László idézet
mûvei
az Új Írásban, a repertórium alapján
A Kossuth-díj
Erdey-Grúz Tibor (1902–1976) fizikus, kémikus, politikus (1950, II.
fokozat;
Kossuth-díjas írók névsora
Az alábbi lista a Kossuth-díjjal kitüntetett írókat sorolja fel a díj 1948-as
alapítása óta. A jelölt internetes forrás az összes díjazottakat tartalmazza,
abból gyûjtöttem az írókat. A 12 kiválasztott szerzõ vastag /fett/ betûkkel. G.
Forrás: hu.wikipedia.org/wiki/Kossuth-díjasok_listája
Aczél
Tamás (1921–1994) író, költõ, szerkesztõ (
Ágh István (1938) író, költõ, mûfordító (1992)
Balázs Béla (1884–1949) író, költõ, filmesztéta (1949, II. fokozat)
Barabás Tibor (1911–1984) író (1954, II. fokozat)
Baranyi Ferenc (1937) költõ, író, mûfordító (2008)
Barta
Lajos (1878–1964)
író (1956, II. fokozat)
Bella István (1940–2006) költõ, mûfordító (2001)
Benedek Marcell (1885–1969) író, irodalomtörténész, mûfordító
(1963, II. fokozat)
Benjámin László (1915–1986) író, költõ, politikus (1950, 1952; mindkettõ II. fokozat)
Bertók László (1935) író, költõ (2004)
Bölöni György (1882–1959) író, publicista (1955, I. fokozat)
Buda Ferenc (1936) költõ, mûfordító (2005)
Csanádi Imre (1920–1991) író, költõ (1975, II. fokozat)
Csoóri Sándor (1930) író, költõ (1990)
Csorba Gyõzõ (1916–1995) költõ, mûfordító (1985)
Csukás István (1936) író, költõ (1999)
Darvas József (1912–1973) író,
politikus (1956, I. fokozat; 1960, II. fokozat)
Déry Tibor (1894–1977) író, szerkesztõ (
Dobos László (1930) író (1994)
Dobozy Imre (1917–1982) író,
újságíró (1959, II. fokozat)
Eörsi István (1931–2005) író, költõ, mûfordító (2005)
Esterházy Péter (1950) író, publicista (1996)
Faludy György (1910–2006) író, költõ, mûfordító (1994)
Fodor András (1929–1997) író, költõ, mûfordító (1992)
Fodor József (1898–1973) író, költõ, mûfordító,
újságíró (1957, II. fokozat)
Füst Milán (1888–1967) író, költõ (
Gábor Andor (1884–1953) író, újságíró (1953, p, I. fokozat)
Galgóczi Erzsébet (1930–1989) író, politikus (1978)
Gáll István (1931–1982) író (1978)
Garai Gábor (1929–1987) költõ, mûfordító, kritikus (1965, II.
fokozat)
Gáspár Margit (1905–1994) író, mûfordító, színigazgató
(1951, II. fokozat)
Gellért Oszkár (1886–1967) költõ, író, újságíró (
Gergely Ágnes (1933) író, költõ, mûfordító (2000)
Gergely Sándor (1896–1966) író (
Goda Gábor (1911–1996) író (1966, III. fokozat)
Görgey Gábor (1929) író, rendezõ (2006)
Görömbei András (1945) irodalomtörténész (2000)
Grendel Lajos (1948) író (1999)
Gyurkó László (1930–2007) író, publicista (1980)
Gyurkovics Tibor (1931–2008) író, költõ, publicista (1994)
Hámos György (1910–1976) író, forgatókönyvíró, lapszerkesztõ
(1951, II. fokozat)
Hamvas Béla (1897–1968) filozófus, író, mûfordító (1990, p)
Határ Gyõzõ (1914–2006) író, költõ, mûfordító,
építész, filozófus (1991)
Hatvany Lajos (1880–1961) irodalomtörténész, író, kritikus
(1959, II. fokozat)
Háy Gyula (1900–1975) drámaíró,
mûfordító (1951, II. fokozat)
Heltai Jenõ (1871–1957) író, költõ (1957, I. fokozat)
Hernádi Gyula (1926–2005) író (1999)
Hidas Antal (1899–1980) író, mûfordító (1962, II. fokozat)
Horváth
János (1878–1961)
irodalomtörténész (1948, I. fokozat)
Hubay Miklós (1918) író, mûfordító (1994)
Illés Béla (1895–1974) író (1950, I. fokozat; 1955,
II. fokozat)
Illés Endre (1902–1986) író, kritikus, mûfordító, könyvkiadó
(1963, II. fokozat)
Illyés Gyula (1902˜–1983) író, költõ (1948, 1953, 1970; mindhárom I.
fokozat)
Janikovszky Éva (1926–2003) író (2003)
Jankovich Ferenc (1907–1971) író, költõ (1956, II. fokozat)
Jékely Zoltán (1913–1982) költõ, mûfordító (1990, p)
Jókai Anna (1932) író (1994)
József Attila (1905–1937) költõ (1948, p)
Juhász Ferenc (1928) költõ, lapszerkesztõ (1951, II.
fokozat; 1973, I. fokozat)
Kányádi Sándor (1929) író, költõ, mûfordító (1993)
Kardos László (1898–1987) irodalomtörténész, kritikus,
mûfordító (1953, II. fokozat)
Kardos Tibor (1908–1973) irodalomtörténész, filológus (1956, III. fokozat)
Karinthy Ferenc (1921–1992) író (1955, III. fokozat)
Kárpáti Aurél (1884–1963) író, kritikus (1960, II.
fokozat)
Kassák Lajos (1887–1967) író, költõ, festõ, lapszerkesztõ
(1965, I. fokozat)
Kertész Ákos (1932) író, dramaturg (2008)
Kertész Imre (1929) író, mûfordító (1997)
Klaniczay Tibor (1923–1992) irodalomtörténész (1955, III.
fokozat)
Kodolányi János (1899–1969) író (1990, p)
Konrád György (1933) író, szociológus, kiadói szerkesztõ (1990)
Kónya Lajos (1914–1972) költõ, író (1950, 1953; mindkettõ II.
fokozat)
Kovács András Ferenc (1959) költõ, mûfordító (2010)
Kuczka Péter (1923–1999) költõ,
mûfordító (1954, III. fokozat)
Lakatos István (1927–2002) író, költõ, mûfordító (1995)
Lászlóffy Aladár (1937–2009) költõ, író, mûfordító (1998)
Lator László (1927) költõ, mûfordító, esszéíró (1995)
Lázár Ervin
(1936–2006) író (1996)
Lengyel József (1896–1975) író, költõ (1963, II. fokozat)
Lengyel Péter (1939) író (2010)
Mándy Iván (1918–1995) író (1988)
Márai Sándor (1900–1989) író, költõ (1990, p)
Marsall
László (1933) költõ,
mûfordító (2002)
Méhes György (1916–2007) író (2002)
Méray Tibor (1924) író, újságíró (1953, II. fokozat)
Mesterházi Lajos (1916–1979) író (1962, II. fokozat)
Mészöly Miklós (1921–2001) író (1990)
Moldova György (1934) író (1983)
Nádas Péter (1942)
Nagy Gáspár (1949–2007) költõ, író (1992)
Nagy Lajos (1883–1954) író (1948, I. fokozat)
Nagy László (1925–1978) költõ, mûfordító (1966, III.
fokozat)
Nagy Sándor (1922–1990) író, újságíró (
Nemes Nagy Ágnes (1922–1991) költõ, esszéíró, mûfordító (1983)
Németh László (1903–1975) író (1957, I. fokozat)
Oravecz Imre (1943) költõ, mûfordító (2003)
Orbán Ottó
(1936–2002) költõ, író, mûfordító (1992)
Ottlik Géza (1912–1990) író, mûfordító (1985)
Örkény István (1912–1979) író (1973, II. fokozat)
Parti Nagy Lajos (1953) író (2007)
Páskándi Géza (1933–1995) író, költõ (1993)
Petri György (1943–2000) költõ, mûfordító (1996)
Pilinszky János (1921–1981) költõ (1980)
Rába György (1924–2011) író, költõ, mûfordító (2008)
Rákos Sándor (1921–1999) költõ, mûfordító (1998)
Rakovszky Zsuzsa (1950) író, költõ, mûfordító (2010)
Révai
József (1898–1959)
publicista, irodalomtörténész, politikus (1949, I. fokozat)
Rideg Sándor (1903–1966) író (1954, II. fokozat)
Sándor Iván
(1930) író, kritikus (2005)
Sándor Kálmán (1903–1962) író, újságíró (1953, II. fokozat)
Sánta Ferenc (1927–2008) író (1973, II. fokozat)
Sarkadi Imre (1921–1961) író
(1955, III. fokozat)
Schmidt Egon (1931) író (2009)
Schöpflin Aladár (1872–1950) irodalomtörténész, író (1949, I. fokozat)
Sík Sándor (1889–1963) költõ, író, pedagógus, piarista
szerzetes (1948, II. fokozat)
Simon István (1926–1975) költõ (1955, III. fokozat)
Sinka István (1897–1969) költõ, író (1990, p)
Somlyó György (1920–2006) költõ, író, mûfordító (1997)
Somogyi Imre (1902–1947) író, kertész, népnevelõ
(1948, p, m, II. fokozat)
Sõtér István (1913–1988) író, irodalomtörténész (1954, II.
fokozat)
Sütõ András (1927–2006) író (1992)
Szabó László, Cs. (1905–1984) író (1990, p)
Szabó Lõrinc (1900–1957) költõ, mûfordító (1957, II. fokozat)
Szabó Magda
(1917–2007) író (1978)
Szabó Pál (1893–1970) író (1951, 1954; mindkettõ I.
fokozat)
Száraz György (1930–1987) író (1985)
Székely Magda (1936–2007) költõ, mûfordító, kiadói szerkesztõ
(2005)
Szentkuthy Miklós (1908–1988) író, mûfordító, pedagógus (1988)
Szilágyi
István (1938) író
(2001)
Takács Zsuzsa (1938) költõ (2007)
Takáts Gyula (1911–2008) író, költõ, mûfordító (1991)
Tamási Áron
(1897–1966) író (1954, II. fokozat)
Tandori Dezsõ (1938) író, költõ, mûfordító (1998)
Tatay Sándor (1910–1991) író (1991)
Tersánszky Józsi Jenõ (1888–1969) író (
Tõzsér Árpád (1935) költõ, kritikus, mûfordító (2004)
Urbán Ernõ (1918–1974) író, újságíró (1952, II. fokozat)
Utassy József (1941–2010) költõ (2008)
Váci Mihály (1924–1970) költõ, politikus (1965, II. fokozat)
Várady
Szabolcs (1943)
író, költõ, mûfordító (2009)
Varga Domokos (1922–2002) író, újságíró (2002)
Vas István (1910–1991) író, költõ, mûfordító (1962, II.
fokozat; 1985)
Veres Péter (1897–1970) író, politikus (1950, I. fokozat;
1952, II. fokozat)
Vészi Endre (1916–1987) író, költõ (1978)
Weöres Sándor (1913–1989) költõ, mûfordító (1970, II. fokozat)
Závada Pál
(1954) író, szociográfus (2005)
Zelk Zoltán
(1906–1981) költõ (
Akik háromszor kapták meg:
Fischer Annie zongoramûvésznõ,
Kodály Zoltán zeneszerzõ
Illyés Gyula író, költõ,
Keleti Márton filmrendezõ,
Nádasdy Kálmán rendezõ,
Bán Frigyes filmrendezõ,
Fábri Zoltán filmrendezõ.
Korai díjazottak
1948 – 1960
között, a válogatásomban olvasható 12 írón kívül, kaptak még:
Balázs
Béla
(1884–1949) író, költõ, filmesztéta (1949, II. fokozat)
Barabás Tibor (1911–1984) író (1954,
II. fokozat)
Barta Lajos (1878–1964) író (1956,
II. fokozat)
Déry
Tibor (1894–1977) író, szerkesztõ (
Fodor József (1898–1973) író, költõ,
mûfordító, újságíró (1957, II. fokozat)
Füst
Milán (1888–1967) író, költõ (
Gábor
Andor (1884–1953) író, újságíró (1953, p, I. fokozat)
Gáspár Margit (1905–1994) író,
mûfordító, színigazgató (1951, II. fokozat)
Gellért Oszkár (1886–1967) költõ, író, újságíró
(
Hámos György (1910–1976) író,
forgatókönyvíró, lapszerkesztõ (1951, II. fokozat)
Hatvany Lajos (1880–1961)
irodalomtörténész, író, kritikus (1959, II. fokozat)
Heltai
Jenõ
(1871–1957) író, költõ (1957, I. fokozat)
Hidas
Antal
(1899–1980) író, mûfordító (1962, II. fokozat)
Horváth János (1878–1961) irodalomtörténész
(1948, I. fokozat)
Illés Béla (1895–1974) író (1950, I.
fokozat; 1955, II. fokozat)
Illyés
Gyula
(1902˜–1983) író, költõ (1948, 1953, 1970; mindhárom I. fokozat)
Jankovich Ferenc (1907–1971) író, költõ (1956, II. fokozat)
József Attila (1905–1937) költõ (1948, p)
Juhász Ferenc (1928) költõ, lapszerkesztõ (1951, II.
fokozat; 1973, I. fokozat)
Kardos
László (1898–1987) irodalomtörténész, kritikus, mûfordító (1953, II. fokozat)
Kardos Tibor (1908–1973) irodalomtörténész, filológus (1956, III.
fokozat)
Karinthy Ferenc (1921–1992) író (1955, III. fokozat)
Kárpáti
Aurél (1884–1963) író, kritikus (1960, II. fokozat)
Klaniczay Tibor (1923–1992) irodalomtörténész (1955,
III. fokozat)
Nagy Lajos (1883–1954) író
(1948, I. fokozat)
Nagy
Sándor (1922–1990) író, újságíró (
Németh László (1903–1975) író
(1957, I. fokozat)
Rideg Sándor (1903–1966) író
(1954, II. fokozat)
Sándor Kálmán (1903–1962) író, újságíró (1953, II.
fokozat)
Schöpflin Aladár (1872–1950) irodalomtörténész, író
(1949, I. fokozat)
Sík Sándor (1889–1963)
költõ, író, pedagógus, piarista szerzetes (1948, II. fokozat)
Simon István (1926–1975)
költõ (1955, III. fokozat)
Somogyi Imre (1902–1947) író,
kertész, népnevelõ (1948, p, m, II. fokozat)
Sõtér István (1913–1988) író, irodalomtörténész
(1954, II. fokozat)
Szabó Lõrinc (1900–1957) költõ, mûfordító (1957, II. fokozat)
Szabó Pál (1893–1970) író (1951, 1954; mindkettõ
I. fokozat)
Tamási Áron (1897–1966) író (1954, II. fokozat)
Tersánszky Józsi Jenõ (1888–1969) író (
Veres Péter (1897–1970) író, politikus (1950, I.
fokozat; 1952, II. fokozat)
Zelk Zoltán (1906–1981) költõ (
Németh László a díjról
Németh László (1903–1975) író (1957, I.
fokozat)
Németh László
élete levelekben, I.- III. / Osiris, 2000/.
Illés Endrének,
1963. 03. 21…olvastam, hogy megkaptad végre a Kossuth-díjat…Nekem annak idején
igazi fekete nap volt, amelyen el
kellett fogadnom; azóta sem sok hasznom volt belõle; ami a plakátokon és
borítókon megtiszteltetésnek van szánva, az én környezetemben csúfolódássá
válik…
Sipka Sándornénak, 1957. 03. 16. Kedves Rózsa! Ezt a
levelet a gimnázium igazgatójához kellett volna intéznem…magát kérem, hogy
legyen heroldom és közvetítse üzenetemet.
Az újságokból bizonyára értesült, hogy mint új
Kossuth-díjas, ötvenezer forinthoz jutottam…azt gondoltam, hogy a Kossuth-díjam egész összegét annak a városnak* juttatom vissza, amely
üldöztetésem idején szeretett, teljes oltalmat nyújtott…A pénz felhasználását
végsõ soron a tanári kar belátására bízom – csak egyet kötök ki, hogy legalább
30 – 40 %-át az ifjúsági könyvtár gyarapítására kell fordítani…
*Hódmezõvásárhely
* * *
Az ötletadó
Alexandra Kiadó
A Kossuth-díj a
legmagasabb rangú állami elismerés Magyarországon. Az 1848-as szabadságharc
századik évfordulóján, 1948-ban adták elõször, s odaítélése ma is jelentõs
szellemi és kultúrpolitikai esemény.
A sorozat kiadása nem csupán hiányt pótló, egyedi szemléletû könyvszakmai
nagyvállalkozás, hanem kortörténeti dokumentumok gyûjteménye is. A sorozat az
egy író egy könyv alapelvét követi. Azok az alkotók, akiknek lezárt életmûve
szakmailag nem igazolta a magas díj odaítélését, egy-egy kötetben összevontan
kapnak helyet.
Az Alexandra Kiadó exkluzív sorozata 2002 könyvhetétõl folyamatosan jelenik
meg.
Alexandra Kiadó hírdetésébõl:
Kossuth-díjas
írók sorozat. Sarkadi
Imre.
Gyurkó
László, Fejes
Endre, Hernádi
Gyula, Somlyó
György, Szakonyi
Károly, Sánta
Ferenc
Rákos
Sándor, Karinthy
Ferenc, Sütõ
András
Könyv is jelent meg a
díjazottakról:
Kossuth -, Állami és Széchenyi -
díjasok 1948 - 2008 - I-II. kötet - Könyv
Gyuricza Péter, Móritz Rita, Szalay Antal
Hatvan
évvel ezelõtt, 1948. március 15-én (az 1848-as forradalom centenáriumán)
vehette át Mekis József, a Salgótarjáni Acélgyár munkásigazgatója Tildy Zoltán
köztársasági elnöktõl az elsõ Kossuth-díjat. Ezt követte több mint másfél ezer
kitüntetés-átadás és ugyanennyi az 1963-tól 1990-ig létezõ Állami Díj és az azt
felváltó Széchenyi-díj keretén belül. Korábban a negyven- és ötvenéves
évforduló alkalmából jelent meg hasonló kiadvány. Ezúttal a Magyar Közlöny Lap-
és Könyvkiadó szerkesztõi két kötetbe gyûjtötték az összesen 2536 (egyet
1952-ben megvontak) díjazott személy (a szocialista brigádtagokkal együtt
majdnem háromezer a díjazottak száma) adatait. A kiadványt kimutatások,
statisztikák, valamint az elismerésben részesültek díjak szerint csoportosított
névmutatója zárja.
Méltatlanok
Ismertek
Losonczi
Pál, 1956.
Az Elnöki
Tanács elnöke 1967 – 1987 között
Gerõ
Ernõ, 1949.
Magyar Rádió - 1956. október 8 óra: …huligánok Budapest utcáin…/hallottam
a beszédet, akkor értünk vissza a tüntetésrõl a kollégiumba G./
Nemes
Dezsõ, 1954,
1961 és 1965
között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi
Bizottságának titkára
Révai
József, 1954.
A
„moszkoviták” egyikeként Rákosi Mátyás, Gerõ Ernõ és Farkas Mihály mellett az
ún. „négyes fogat” tagja
Andics
Erzsébet, 1949
Politikus, történész, aki meggyõzõdéses kommunistaként több, mint húsz
évig élt Moszkvában.
Ismeretlenek
Ezeknek a
szakmáknak a képviselõi 1948-50-ben Kossuth díjat kaptak
Egy szakterületen általában többen kapták meg a díjat.
vájár, fõvájár, aknász, fúrómester, robbantómester, frontmester, gépmunkás,
földmûves, állattenyésztõ, fejõ gulyás, traktoros, gépállomás igazgató,
fonónõ, selyemszövõ, textilmunkás,
esztergályos, vasesztergályos, lakatos, gyalus, csõhajlító, villamos-hegesztõ, kõmûves, habarcs-terítõ, asztalos, vasbeton-szerelõ, kovács
olvasztár, öntõ, acélöntõ, elõ-hengerész, magkészítõ, égetõ*,
csoportvezetõ, brigádvezetõ, mûvezetõ, fõmûvezetõ,
fõgépész, kazánfûtõ, mozdony-fûtõ, mozdony-vezetõ,
nyomdász, vonalmester**, kábelmester, vegyipari szakmunkás, mûszerész, optikai mûszertervezõ, kertész, szabó
*kemence-kezelõ- égetõ
**telefonhálózat felügyelõ
Különösek
2002-es
antológiában szereplõk
Munkás,
paraszt, értelmiség munkaverseny lázában ég! Agitatív antológiaköltészet
Magyarországon 1945-1956
Korona, 2002, 445 oldal
* * *
Az alábbi szöveg az Alföld címû folyóirat internetes archívumából származik
"Amit mi mondunk, az a te szavad"
Munkás, paraszt, értelmiség munkaverseny lázában ég! Agitatív
antológiaköltészet Magyarországon 1945-1956
"Sok új ház, mint kislányok sora: / piros kendõ, habfehér ruha: / s ha
felgyúlnak esti villanyok / rajtuk arany-koszorú ragyog." Legelsõ
nyilvános irodalomértelmezõi szereplésem és sikerélményem ezekhez a sorokhoz
fûzõdik. Az óvodában versolvasás volt, és egyedül én tudtam elmagyarázni,
hogyan is lehet a házakat a kislányokhoz hasonlítani, mit jelent ebben a képben
a piros, a fehér meg az arany, a kendõ, a ruha meg a koszorú. Lapozgattam ezt a
kötetet, és egyszer csak, ahogy megláttam ezt a Weöres Sándor-verset, eszembe
jutott ez az eset. Nagyon izgultam akkor, emlékszem. A vers címét (Épül az
ország) és a második versszakát ("Országszerte sok új gyár dörög, / mint
száz legény-csizma dübörög, / tág világba, jövendõbe lép. / Buzgón épít jobb
hazát a nép."), viszont teljesen elfelejtettem, s az is újdonságként ért,
mennyire hagyományos nemi-társadalmi modellt közvetít: piros-fehér-arany, békés
kislányok otthon, dörgõ-dübörgõ, csizmás legények a munkában. A kettõbõl
összeáll a nép, a jövendõ meg az építés. L. Simon László a kötet utószavában
elmondja, gyermekversekbõl is válogatott (forrása az 1954-es Óvodások
verseskönyve volt), "jelezve azt, hogy már óvodás korban megkezdõdött az
ideológiai nevelés"…
A Munkás, paraszt, értelmiség munkaverseny lázában ég! nyolcvan négy szerzõ 1945 és 1956 között írt politikai-udvari agitatív költeményeit tartalmazza, tizenkét fejezetbe rendezve. A szerzõk között vannak ismert költõk, prózaírók, mûfordítók
Benjámin László, Csoóri Sándor, Devecseri Gábor, Eörsi István, Fazekas Anna, Hajnal Anna, Juhász Ferenc, Kuczka Péter, Lányi Sarolta, Nagy László, Simon István, Somlyó György, Vészi Endre, Zelk Zoltán),
más mûfajból ismerõs szerzõk (Ancsel Éva, Bóka László, Gellért Oszkár, Komjáthy István), és
mára feledésbe merült, úgy tûnik, kifejezetten erre a mûfajra szakosodott versgyártók
Aczél Tamás, Hegedüs Zoltán, Kónya Lajos, Lukács Imre, Szüdi György…
az ötödik fejezetben találhatók a Sztálin-himnuszok, a hatodikban a Sztálint gyászoló mûvek, a hetedik fejezet a Rákosiról éneklõ költeményeket sorakoztatja fel ….
egy idõ után a szövegek már nem adnak új információt, sem tartalmi, sem poétikai tekintetben: a témák változnak, de az attitûd és a poétikai megoldások nem. nem sikerül kiküszöbölni az egyhangúságot… sokszor nevetségesek, ijesztõek a szövegek… olvashatunk primitív, frázisos, zavaros gondolatmeneteket…
Menyhért Anna
* * *
Agitatív antológiakötetünk az
1945-1956-ig terjedõ történelmi korszak "gyöngyszemeibõl" válogat. A
nyolcvannégy szerzõ közt találjuk Aczél Tamást, Ancsel Évát, Benjámin Lászlót,
Csanádi Imrét, Cseres Tibort, Csoóri Sándort, Devecseri Gábort, Eörsi Istvánt,
Fodor Józsefet, Gellért Oszkárt, Hajnal Annát, Hegedûs Gézát, Illyés Gyulát,
Juhász Ferencet, Károlyi Amyt, Nagy Lászlót, Somlyó Györgyöt, Szécsi Margitot,
Vészi Endrét, Weöres Sándort, Zelk Zoltánt../Fülszöveg/
Alföldy Jenõ: A magyar líra messzirõl
Cs. Szabó László: Hódoltsági irodalom – Az irodalom államosításától a forradalomig (Mundus Kiadó, 2008)
….Nem ismert
kíméletet a „hódoltsági irodalom” sikerembereinek bírálatában. Elszomorított,
amikor kedves íróim nevét is a sötét erõk kiszolgálói között olvastam. Csé
persze nem tudhatta, hogy az ötvenes évek elsõ felében általa sokszor
kárhoztatott Déry Tibor, Háy Gyula, Zelk Zoltán, Méray Tibor, Benjámin László,
Nagy László vagy éppenséggel Csoóri Sándor már az ötvenes évek közepére a
magyar irodalom legjavához nõ fel, politikai tetteivel és emberi magatartásával
épp úgy, mint mûveivel. Devecseri Gábor, Hubay Miklós vagy Somlyó György nevét
sem a Rákosi-korszakban írt propagandamûvei és újságcikkei õrzik meg az
utókornak…A
forradalomban még a legtöbbször kárhoztatott Kónya Lajos és Kuczka Péter is
leszámolt magában romlandó mûveivel…
www.kortarsonline.hu/1006/alfoldy
Aczél Tamás
Aczél Tamás (Budapest, 1921. december 16. – Boston, 1994. április 18.) Kossuth- és Sztálin díjas magyar író, újságíró, magyar–angol szakos tanár. ...
Élete - Mûvei - Hivatkozások - Külsõ hivatkozások
hu.wikipedia.org/wiki/Aczél_Tamás
Korai kötete: Aczél Tamás: Éberség, hûség. Versek Hungária
Könyvkiadó 1948
Versek
Aczél Tamás: A vulkán tetején
Kétszázan – nõk és férfiak,
vegyesen,
állunk a foszló fák alatt
a Széchenyi hegyen,
hátunk mögött négyemeletes
luxus szálloda – ide küldte heréit pihenni
a burzsoázia.
Az pihent itt, aki soha
nem dolgozott,
a tétlenségbe bele fáradt
dologtalanok,
sétáltak az erdõkben, figyelték
a sóhajtó eget –
lábuk alatt köhögve, kalapálva
fújtattak a tömegek…
…ma már a gyõztes
nép vert benne tanyát,
s hogy tudja dolgát, itt szervezték meg
a két éves pártiskolát.
Most már nem vulkán ez a hegy,
jó biztos alap,
hol kommunista káderek tanulják
végezni feladatukat –
…Elvtársak, munkára! Emeljük
ragyogó magasba hazánk –
adjon szívünknek erõt s karunknak
hatalmat az Októberi láng.
Csillag, 1950. 2.
A 2002-es antológiában:
Az elsõ szóról
Enyingi járás
Honvédeskû
A néppel és a Párttal
Magasból
Mérleg
Sem az ima, sem a fegyver
Sztálin
Aczél: Sztálin
...Vigyék a kommunisták
az egész földön széjjel,
hogy gyõznünk nem lehet, csak
Sztálin kemény nevével.
Csak
Sztálinnal s a Párttal,
a Párttal és a néppel...
1955, 1956. május 1-jén elõtte vonultunk fel. 1957-re
csak az emelvény maradt, Kádárral. G.
* * *
A könyv címe:
|
Felszabadítónk Sztálin
|
|
A könyvhöz kapcsolódó név/nevek: |
Aczél Tamás (Szerzõ)
Asztalos Sándor (Szerzõ)
Benjámin László (Szerzõ)
Bihari Sándor (Szerzõ)
Darázs Endre (Szerzõ)
|
|
Budapest |
||
1953 |
||
Fülszöveg: Sztálin elvtársnak köszönhetjük a Magyar Nemzeti Függetlenséget, a Magyar Népszabadságot, Sztálin elvtárs segítsége, tanítása tette lehetõvé a magyar dolgozó nép számára, hogy megdöntse…Sztálin elvtárs neve, mûve, tanítása örök idõkre összeforrt népünk történelmével…
*
* *
Aczél Tamás
– Méray Tibor: Tisztító vihar, Noran, 2006
Könyvünket több mint harminc esztendeje írtuk - ekkora távlatból nyilván volna csiszolni való mondat. Az események szereplõirõl akkor megformált véleményünk egyik-másik esetben árnyaltabbá, kedvezõbbé vagy kedvezõtlenebbé válhatott Azoknak, akikrõl szólunk, többsége ma már nem is él.Nem kívánunk változtatni az eredeti szövegen: e kiadás jelentõsége a mi szemünkben - és talán nemcsak a miénkben - nem utolsó sorban abban van, hogy ez a Magyarországon három évtizeden át tiltott - betiltott, kitiltott - munka most változtatás nélkül megjelenhet. De ez nem menthet fel minket az alól, hogy ne kérjük az olvasók megértését harminc év elõtti önmagunk - hangunk, lázunk, gyengéink, elfogultságaink - irányában. Tekintsék munkánkat annak, aminek szántuk: frissiben papírra vetett írói naplónak, töredékes emlékiratnak, vagy - ahogyan a könyv alcímében már annakidején jeleztük - adaléknak egy korszak történetéhez. (A szerzõk)
Nincs címszó Aczélról az Új Írásban
Benjámin László (1915–1986) író, költõ,
politikus (1950, 1952; mindkettõ II. fokozat)
1949 után - azonosulva a kor politikájával – egy ideig pártos, elkötelezett mûveket írt. Írói munkásságának elismerését jelzi a Baumgartner-díj, a SZOT-, a Kossuth-, és a József Attila- díj.
Benjámin László
összegyûjtött versek, Magvetõ, 1982.
A 2002-es
antológia 1982-es kötetébõl – ami a Szabó Ervin Könyvtárból kivehetõ - két
versét vette fel. Alább *-gal jelölve. A többit a költõ nem tartotta
maradandónak. G.
A 2002-es antológiában:
Ha Rákosi szól
Három zászló
Lenin*
Márciusi ifjak*
Minden nap gyõzelem
A nép kiált velem
Vörös Hadsereg
BENJÁMIN LÁSZLÓ
HA RÁKOSI SZÓL
(Az én vezérem bensõmbõl vezérel
- József Attila)
Boldog a katona, akit
nagy eszme fût, igazi cél lelkesít
s szíve köti a hadhoz, nem a kényszer!
Szabad harcos - követem Rákosit -
-a végsõ gyõzelemre õ vezérel.
Engem a külváros nevelt.
Korán letört, korán szájamra vert
a kizsákmányolók ezer tilalma,
de szívemben jó termõföldre lelt
a munkásosztály szétszórt forradalma.
Nem sajnáltam volna a vért,
kész voltam én elesni népemért,
a zsarnokság ellen fölkelni bátran --
-hiába mind, szerencse nem kísért
és lettem én is, mint a nép, apátlan.
Hamis eszmék, hazug szavak
sûrûjében botlottam, mint a vak,
mozgattak kis kufárok, ál-vezérek,
amíg csalódás, szégyen és harag
el nem borított, mint a fát a kéreg.
Szívemig kemény kérgen át
jutott, aki jutott: néhány barát
és ott kapott helyet a drága lány is,
de puszta, fagyos éveimen át
mint éhes farkas, kísért a magány is.
A barátság, a szerelem,
a magány se feledtette velem,
hogy népem igazát kell megkeresnem --
mégis apátlan és testvértelen
csavarogtam a szétlõtt Budapesten.
lgy botladoztam… Mégse hidd,
hogy vakságom farkasverembe vitt --
-költõ vagyok, nem utolsó a sorban:
méltó, hogy az igazak tetteit
a világ színe elõtt felsoroljam.
Mert én is odatartozom,
közéjük, kik százféle utakon
indultak, mégis egy seregbe gyûltek
s a felszabadító forradalom
vörös zászlói alatt egyesültek.
Mint katonák arcvonalon,
úgy megy rohamra mindegyik dalom,
ha Rákosi szól, ha fegyverbe szólít!
Könnyû a dolgom, csak kihallgatom:
a szív hogyan dobogja indulóit.
Csalódás, gáncs többé nem ér,
igaz ember vezet, igaz vezér;
nem õ - bensõm parancsol, hogy kövessem
s legyek mögötte, amíg fût a vér,
a világok közt dúló ütközetben!
*
A békét védte Kis Kovács János,
Amikor ezer forintért Békekölcsönt jegyzett,
S hogy e kölcsönt mint kapta vissza,
Arról számol be e néhány jegyzet.
Ezer forintja százszor megfiadzott,
Hidak születtek, traktorok, gépek!
Kis Kovács János büszkén vallja:
Kölcsöne révén szebb lett az élet!
(Ismeretlen szerzõ; forrás: Élet és Tudomány 1951/39. szám)
Benjámin László
LENIN
Mohos szakállú, vén orosz parasztok arcán,
pufók kölykök ferde szemén feledte mosolyát;
a komoly nõkre a hõs férfiak harcát
bízta, hogy õk vigyék, folytassák tovább.
Szíve, elméje csak minket õrzött, az osztályt;
és szabadítóját õrzi a nép: Lenint.
A munkásság: Lenin. Lenin: a munkásosztály.
Egyek barátaink és ellenségeink.
Görög hegyek közt tankcsapda, sziklamellvéd,
az ukrán földeken hullámzó rozsvetés,
Madrid pincéiben elásott, drága jelkép,
a Ganzban öntudat, növekvõ termelés.
Rosztovban iskola, énekszó, gyermekotthon;
Nankingban agyúszó viszi az õ nevét,
ki gyõzni hívta a munkást és a parasztot
és karddal szegte meg a népek kenyerét.
Gyûrûzik az idõ; a most még bõven ömlõ
vért és könnyet lemossa arcáról a világ
és kibomlik jövõnk, mint duzzadt, édes emlõ;
és ringatja a föld kétmilliárd fiát.
*
piacutca.blogspot.com/p/kommunizmus-kolteszete.html
* * *
Tûzzel, késsel kötete. 1951.
Tartalom
Tûzzel, késsel
Mindennap gyõzelem
Vörös Hadsereg
Ózdi kohók
Ha Rákosi szól
A nép kiált velem
Nyolcszázmillió
Halhatatlan szabadság
Április
Ötéves terv
Idegen föld
Kitûzik a zászlót
Az eladott fiú
Öregek
Sértõdött ifjú
Országúti jegyzet Sztálinvárosról
A szovjet írókhoz
Röpcédulák
Szovjet föld, szovjet ember
Petõfi Grúziában
Számadás
moly.hu/konyvek/benjamin-laszlo-tuzzel-kessel
Benjamint
a hálón
NEM ADHATSZ TÖBBET
Bátran légy tenmagad, akárhogy ráncigálnak,
vezérnek lássanak bár, vagy muzsikus cigánynak,
fölemel tisztelettel a világ, vagy legyûr,
a páholyban, a porban az vagy, ami belül.
Bátran légy tenmagad, míg valahol tanyát lel
a hústól és velõtõl megszabadult halálfej,
s a jajszót, a parancsot, a színt, a dallamot
többé nem közvetítik a síró huzalok.
Elég szégyenre-kínra, hogy magadat kihordod,
mi történjék veled? – az már nem a te dolgod.
Ha itt az ideje, a sûrûbõl kibukkan
a végsõ látomás, a dörzsölt politikus kan,
Allah kinyújtott karja, a császár jó híve,
nem véti el soha, kit kell ledöfnie.
Megemlegesse minden, hogy hajdan Lilla volt –
kecsét és kellemét és báját buzgón dalold,
meg is sirat talán a szép Vajda Juliska,
hites ágyába bújván – s mehetsz a francba, Miska.
Félszeg, gyötrött alak, javító szenvedély
magát-pusztító lángja, szigor, komoly kedély –
„Nem volt közénk való!” – az optimista nemzet
leköpi tisztelettel Kölcsey Szent Ferencet.
Adnak érdemkeresztet, adnak szép hivatalt,
s aztán már senki gondja, ha „jobb részed kihalt”.
Egy gesztust a világnak, ördög vigye a lelket.
És tûrd, hogy rád szegezzék dermesztõ önfegyelmed.
Kérõ gyermek-mosoly, osztódó képzetek
sövénye tartaná fel a masszív végzetet?
Megraktad a szerelvényt szétszabdalt életeddel,
s Pista-e, vagy Attila? - világ árvája ment el.
Leteszel ám te is balsorsot és szerencsét,
fölösleges batyud lesz erõ, szándék, tehetség,
s ha végképp szétzilált is közöny, kétség, ököl,
megold és összefoglal a türelmes gödör.
Akárhogy hízelegnek, akárhogy követelnek,
ne ítélkezz fölöttük, ne kérj tõlük kegyelmet.
Ha sorba áll mögötted, ha szétszed a csapat,
bátran – de hogyha félsz, hát félve – légy tenmagad.
Végezzék el magukban: elvetnek? elfogadnak?
Amit majd a halálnak – többet nekik sem adhatsz
mila60.blogspot.com/2006/.../benjmin
Benjámin László : Ahogy eljátszik . .
Nevetséges, de nem nevettetõ,
ahogy eljátszik velünk az idõ:
ahogy odaad, ahogy visszavesz,
ahogy kicselez, ahogy kicserez,
ahogy elkever, ahogy felfedez,
ahogy élre tesz, ahogy félre tesz
ahogy eltöröl, ahogy megjelöl,
ahogy életre kelt, ahogy megöl,
ahogy megtalál, ahogy elveszít,
ahogy görcsbe ránt, ahogy kifeszít,
ahogy mélybe húz, ahogy partra vet,
ahogy kinevet, ahogy betemet
ahogy naponta újra hiteget.
aranyosfodorka.blogspot.com/.../benjamin-laszlo-vers
V. Dezsõ
verstárából:
Benjámin László:
Köznapi dolgok igézete
Még azt se mondtam el, milyen csodás
nagy éjszakán az ezüst zuhogás,
a hangtalan föld határaira
lezúduló csillag-Niagara.
Még sose mondtam el a színeket,
szürkébe foglalt hétszín íveket,
fehér havat a zöld fenyõgallyon,
piros kendõt a fekete hajon.
Még sohase soroltam el az ízek
mindegyikét; húzó fanyart az ínynek;
maró sósat; viasz-sejtekbe szûrt
viráglevet; hánytató keserût.
Nem mondtam el az évszakok futását,
hogy mily kápráztató a zúzmarás ág,
jázminvirág a tavaszt illatozza
és napernyõjét kinyitja a bodza.
Nem mondtam el megannyi búját-mézét
az életnek, mit kuporgat öt érzék
s a szív mélyében születõ zenét -
a köznapi dolgok igézetét.
Köznapok – csupa izgató magánügy:
Holdfény, kenyérharc, becsület, madárfütty,
vihar bõgése – minden ámulásom
az életen csügg, nem az elmúláson.
Ki a világgal váltam vala eggyé,
kívánkozom – s nem engednek közüggyé
önvádak, fagypontig süllyedt viták,
szidalmak, s görcsös ars poeticák.
Hogy osztanám a földnek és egeknek
sok apró kincseit az embereknek...
Minden élet: szolgálat. Ez becses még -
törvényem, sorsommal kötött egyezség.
Mert fogtam én a siker pilleszárnyát,
s nem boldogabb, csak lettem tõle gyávább,
s maszattá rondult ujjamon a hímpor.
Mind kínná torzul, ami nem lett kínból.
Adj, élet, munkás férfikort, öregkort,
s erõt, annyit: Ha mennem illik egykor,
még síremlékem is magam faragjam!
S ne menjek úgy, hogy lelkemmel haragban.
Aki
legdrágább, aki legszebb – Százhúsz vers a szerelemrõl, Benjámin: Két évtized
(282-283. oldal) Kossuth Könyvkiadó, 1982
Benjámin László: Kis magyar antológia,
Irodalmi karikatúrák Magvetõ, 1966
Erki Edit: Látogatóban.
Kortárs magyar írók vallomásai. Bp. Gondolat. 1968
Benjáminnal
Molnár Zoltán beszélgetett. A szövegben nem találtam vonalas részletet. G.
* * *
Bertha Bulcsú: Délutáni beszélgetések
Digitális Irodalmi Akadémia © Petõfi Irodalmi Múzeum • Budapest • 2011
dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?.
…Megyek Benjáminhoz, és halkan mormolok egy régi verset…
Illene pontosan érkeznem, mert csak olvasója vagyok. Valamikor kívülrõl tudtam a Tavasz Magyarországon-t és a Számadás-t. A sarkon felvillan egy Wartburg lámpája. Csak egy pillanatra, mintha pislantana. Odamegyek, kinyílik az ajtaja.
– Ha magán kocsi is megfelel… – hallatszik bentrõl…
Egyszerre hitt a szocializmusban és a költészet világot jobbító hatásában. Nagy dolog ez, nehéz évtizedeken át hinni. Sokan abbahagyták, disszidáltak, kiábrándultak, vagy fáradtan hazudtak maguknak. Benjámin ma is hisz a szocializmusban... az ötvenes évek elején kétszer megkapta a Kossuth-díjat….. Benjámin munkásember volt, kötszövõ, nyomdász, vasas…
…találkoztunk két hete. Véletlenül a minisztériumban. Panaszkodott. Meghívták valamelyik testvéri országba, aztán nem fogadták. Ült az idegen szállodában, és kekszet evett. Várt, és csak nagyon lassan javult a helyzete…
…Nagy kérdés volt 55–56-ban, hogyan lehet megmaradni szocialistának. Ezen a téren évekig próbáltam, kerestem a választ. Versekben is gondolkodva… Azt hiszem, sikerült megtalálni a választ. Nézd, egy olyan embernek, aki gyermekkorában került a munkásmozgalomba, annak ez igen nagy kérdés…
…A politika átszínezi a munkáimat, sokszor meg is határozza, és ezt nagyon rendjén valónak tartom. És most már anélkül, hogy értékelni akarnám, amit csináltam, annak politikai
színezettsége nem kisebbítheti azt. Mesterségbeli dolgok kisebbíthetik, de a politika nem…
…biztosan vannak másutt is civilizációk. Azt nem tudom elképzelni, hogy csak ezen a bolygón van civilizáció. Azt is nehezen tudom elképzelni, hogy sikerül kapcsolatot teremteni velük, bár nem zárnám ki…
– A nõkrõl is kellene valamit mondanod. Mit jelentenek életedben?
– Igen. Csak az a helyzet, hogy én huszonegy éves koromban megnõsültem, ami azt jelenti, hogy jövõre negyvenéves házas leszek, s ebbõl eredõen ez a téma egy kicsit tabu…
– Öt gyerekünk volt, az elsõ meghalt. Négyet felneveltünk. Hallatlan erõs kötelék az élethez….
Öt órától fél tízig beszélgetünk. Benjámin néha felemeli a berregõ telefont, és belehallóz: – „Beteg a feleségem – mondja. – Az nem jó, mert délelõtt orvoshoz kísérem…” – Aztán beszél tovább hozzám. Bent van a szavakban, betûkben, írásjelekben, ahogy a Tavasz Magyarországon-ban is bent volt 1948-ban.
1975
Új Írásban:
Versek: Balatonboglár.= 1961. 5. sz. 387-388. p. Boldog öreg. = 1962. 2. sz. 137. p.
Csodák. = 1961. 1. sz. 43. p. Egy pillanat.= 1962. 1. sz. 24. p. Elérkezett. = 1961. 1. sz. 40-41.
Írom ráadásnak.= 1961. 3. sz. 217. p. Jacopone da Todi sírfelirata. = 1961. 5. sz. 389. p.
Kelj-fel-Jancsi.= 1961. 10. sz. 899. p. Két délutáni óráról, melyet az utcán csatangolva töltöttem. = 1962. 5. sz. 436. p.
Kezesség. = 1961. 1. sz. 40. p. Kísértetek.= 1962. 4. sz. 337.
p. Mi van a hold túlsó felén.
= 1961. 1. sz. 41-43. p.
Palackposta. = 1961. 10. sz. 899. p. Politika.= 1961. 5. sz. 387. p. Régi kor.= 1961. 8. sz. 728.
Se cinikus, se prédikátor. = 1961. 10. sz. 898. p. Tánc reggelig.= 1962. 3. sz. 226. p.
Távolodó. = 1961. 10. sz. 898. p. Ûrhajós. = 1961. 3. sz. 216-217. p. A Vadaskerti úttól a Kálvin térig. = 1962. 5. sz. 435. p. Vérzõ Zászlók alatt.= 1962. 3. sz. 227-229. p.
ooo
Kovacic, Ivan Goran: Tömegsír. Versrészlet Ford.: Benjámin L. = 1965. 4. sz. 460-461. p.
Bucsu. Emlékezés Veres Péterre.= 1970. 6. sz. 10-11. p.
Felszabadulás. Egy történelmi hónap élményei. (B. L. válasza a
szerkesztõség körkérdésére.)
= 1961. 2. sz. 57. p.
A proletárköltõ világa.
(Kis Ferenc vál. verseihez készült elõszó.)
= 1964. 5. sz. 570-575. p.
Benjáminról írtak:
Abody Béla, Alföldy Jenõ, Juhász Béla, Kabdebó Lóránt, Koczkás Sándor, Lengyel József, Asperján György, Tóth Dezsõ, Váci Mihály
Mi van a hold túlsó felén
Szemelvények a
hosszú versbõl:
...Suhan egy mûszer
messze-messze,
hanggal és képpel,
hogy jelezze:
Mi van a hold túlsó
felén –
…Mi van a hegy túlsó
felén –
…Mi van a föld túlsó
felén –
…mi van az arc túlsó
felén –
…mi a tettek túlsó
felén –
…elindul két új-õsi
szárnyán
-
az anyagén s
a szellemén –
a világok közötti pályán,
széjjelnéz csillagrendszerén –
1982-es
gyûjteményes kötetbõl. G.
Németh László élete levelekben, I.- III. / Osiris, 2000/
Benjámin
Németh Lászlónak, Bp. 1965. 05. 18.
Kedves Németh László, elnézést kérve a suta
megszólításért, de hát nagyon kevéssé ismerjük egymást…Király említette, hogy
neheztelsz rám…/B. szerint félre értésrõl van szó. B. L. mögött nem Benjámin,
hanem Bóka László értendõ. G./…ha ugyanis valaha megtámadtam valakit, azt
teljes névaláírással tettem. Se névvel, se név nélkül nem követtem retorziót
egy író publikálása miatt…
Kónya Lajos (1914–1972) költõ, író (1950, 1953; mindkettõ II.
fokozat)
Kónya Lajos (Felsõgalla,
1914. november 2. – Budapest, 1972. július 13. ...
http://www.bbkvtar.hu/konyvtar/szemelytar/k/konya.html ...
hu.wikipedia.org/wiki/Kónya_Lajos -
Hagyomány-ápolás
Kónya
Lajos mûhelye
Elhangozott a
"Kónya Lajos a faszobrász" címû kötet bemutatásán az
Kónya Lajos is mikor 2-3 év párthûség után egyre tisztábban kezdte látni mi történik itt.
…Nehéz sors volt apáink sorsa, nehéz sors volt a Kónya Lajos sorsa, de most
már valahol a mennyei mûhelyben vidám együtt farigcsál Nagy Lászlóval, József
Attila kis sámlin ott ücsörög közöttük és nézik, nézik a csillagokat Írószövetségben,
Tatabányainfo Fórum » Tatabánya » Tatabánya hírességei
Kónya Lajos kétszeres Kossuth-díjas költõnk, aki Felsõgallán született. Sajnos ma már nincs közöttünk. Az 1945 utáni irodalom kiemelkedõ alakja volt.
Munkáiból
Úti sóhaj (1936)
Te vagy-e az? (1937)
Hazug éjszaka (1939)
Honfoglalók (1949)
Fények a Dunán (1950)
Öröm és gyûlölet (1951)
Tavaszi utazás (1951)
Kínai október (1952)
Bányászlámpák (1952)
Szálló magvak (1969)
Néphadseregünk (1951)
56-ban:
A Magyarokhoz
Fõváros, meghajtom fejemet elõtted!
Most lettél e forró napokban honommá,
hogy hûségbõl vérre menõ vizsgát tettél.
Áldjon meg téged a magyarok istene!
Nem szántad magadat halomra követni,
magasra emelted háromszínû zászlónk.
S a megcsúfolt címért szívedre öltötted,
zengvén a szép Himnuszt, az évekig némát.
Verje meg az isten, veretlen ne hagyja,
lobogó hitünket ki lábbal tiporta
s az idegen fegyvert ölésünkre hozta!
Fiatalok, vulkán felcsapó lángjai,
amit ti tettetek legendába illõ!
Láttam szép fejetek fegyverre hajolva
tankok rátok szegzett tûzokádó torkát.
Ültetek füstölgõ falakon, csapzottan,
farkasszemet nézve hõsen a halállal.
Március fiai, októberi ködben,
éjszaka útjain lobogó szép fáklyák!
Verje meg az isten, veretlen ne hagyja,
lobogó hitünket ki lábbal tiporta
s az idegen fegyvert ölésünkre hozta!
Áldott légy, magyar nép, ki a zsarnok ellen
megkínzott szívedet az utcára vitted,
ropogó gerinccel egyenesedtél fel,
az emberség délceg szavait kiáltva,
véreddel írtad le a szabadság nevét –
áldott legyen fényes forradalmad, nemzet!
Õseidhez méltó tetteid sugárzón
vetõdnek a világ elborult egére.
Verje meg az isten, veretlen ne hagyja,
lobogó hitünket ki lábbal tiporta
s az idegen fegyvert ölésünkre hozta!
Halottak glóriás menete, ti küzdõk,
s ti ártatlan, békés, himnuszra nyílt ajkú
zászlólengetõk! Jajj, hogy mindig a zászlót
s zászlótartót lõtte a janicsár fegyver!
Testvéreink, hõsi halottak, zokogva
tépjük le szívünkrõl a vigasz kötését:
vétkes, ki feledni képes életetek
lengedezõ lángját, végsõ lobbanását!
Verje meg az isten, veretlen ne hagyja,
lobogó hitünket ki lábbal tiporta
s az idegen fegyvert ölésünkre hozta!
(1956.
október 29.)
A hálóról:
Jól
ismeri az életet.
Hány tágas ablakot nyitott!
Szemei most is fényesek,
Negyvennégy évig tanított.
Csodálatos nagy-nagy dolog.
Évente harminc... s lepereg
negyvennégy év, így -számolok-
ezerháromszázhúsz gyerek!
Gyerekesebb kissé, vígabb
másoknál. Szava nyugtató.
Kereste -mondja- a minap
egy vállalat-igazgató.
Köszönöm, hogy megtanított
rajzolni, körzõk és szögek
szavára nyílt meg a titok-
mindent önnek köszönhetek!
Nemcsak olvasni - oly szûkös a szó,
nem írni csak - az írás elmosódik -,
tanítani a lét maradandó
örömeit, a dolog dáridóit,
a töltekezõ szellem bõ vigalmát,
a lélek beleélõ örömét,
megõrizni a gyermeki szabadság
önfeledtségét, az idõ sötét
borúban bátran bontakozó kedv
csörgõ fegyvereit, ki nem fogyó
kíváncsisággal merülni a fölvert
vizek alá - ilyen útravaló
volt tarsolyomban, míg elébük álltam.
Látom szemükben ma is azt a fényt.
S nem tudom, bennük - elúsztak az árban
-
felvillanok-e olykor - fáklyaként!
jazsoli5.freeblog.hu/.../Konya_Lajos_Faklyakent/
Sernevál
Ki
tudja, mi a Sernevál?*
Véletlenül
tudom,
kenyér-keresni
ide jár
Julika
kis húgom.
Ne
nézd e zúgó hús-özönt
soká
– szédülsz bele,
tajtékja
lábadról ledõnt,
megkönnyezet
szele.
Szemedbe
röffen, rád visit
a bongyor áradat,
kínálva sonkák bájait,
kunkor farok kacag.
Szalonnák, oldalas, karaj,
kolbászok, pörc, fülek –
szalonnák,
lágyak, mint a vaj!
Mi
kell még? Telt üveg!
Julika
trágyát takarít,
etet,
szalmát terít,
úgy
óvja kis malacait,
hogy
rád se hederít.
*Sertés-tenyésztõ Nemzeti Vállalat. G gépelte be.
Csillag, 1952. 1.
Kónya Lajos: Költészetünk mai helyzete, Csillag, 1952. 3.
Új szocialista
költészetünk a felszabadulás utáni eszmei harcok tüzében született…a magyar
költészet forradalmi hagyományaira támaszkodva követte a szovjet költészet
útját…1947- 1950 között költészetünk diadalmasan elõre tõrt…Révai elvtárs
pártkongresszusi beszéde…vetette felszínre a sematizmus, a típusvers
problémáját…Aczél Tamás …új életünk
új témáit szólaltatta meg, állást foglalt…pártunk politikája mellett…hasonlat-
és képteremtõ fantáziája igen szegény. Öncélúan, keresetten hatnak olykor ezek
az eszközök is, akár rímei…Tél c. verse így kezdõdik:
Vizes lesz a veréb
szárnya;
mozdony fúj a híd
aljában.
…Aczél
felszínességének jellemzõ példája a Sáros
lábbal c. vers. Nemcsak a cefre-taposás miatt. Nehézkes, csinált okoskodás
az egész, nem költészet.
Kecskeméten sáros
lábbal tapossák
a cefrét, míg
törköly lesz belõle,
forrázzák, tépik
és fagyasztják
a csirkét, míg áru
lesz belõle…
kemény értelem
nyúl a korhoz,
míg megformált
terv lesz belõle.
…Benjámin László Tûzzel, késsel c. kötete*…mai líránk
kiváló alkotása…költészete nagy mértékben intellektuális költészet…pártos
szenvedélye megejtõ õszinteséggel párosul. Talán a Számadás c. verse a legmegrendítõbb vallomás…
*Tartalmát lásd Benjáminnál
A 2002-es antológiából, amiben 12 verse található:
Kónya Lajos: El a kezekkel Koreától
…S
nem adjuk oda soha Koreát –
Vigyázunk,
mint szemünk fényére!
Drága
Kim Ír Szen elvtárs, béke rád!
S üdv
néked nép, szabadság népe!
Támadj
tank! Rohamozzatok dalok!
Sztálin
nevével lángot gyújtsatok!
Ébredj
világ! A béke érik!
Csapjon
a láng a magas égig!
1950
Ma
olvasva: orvosi eset. Azért nem olyan egyszerû a képlet. Megmaradt egy
levél-fogalmazványom 1949-bõl. Apámnak írtam a Szovjetúnióba:
Halászi, 1949. XI. 21. Drága jó Apukám!
Sajnos még így kell veled
beszélgetni. Most nem kaptunk tõled lapot. Legutoljára azt a híradást kaptuk,
amit levélben írtál, arra már válaszoltam.
Bizony telik az idõ. Múlt
vasárnap volt a búcsú…Készülünk a nagy
Sztálin születésnapjának megünneplésére. Az orosz nyelvben is jól
haladunk…A könyvünk olyan jó és világos…év végére már oroszul beszélgetünk…A
legtöbb az orosz film, hisz azok a szép filmek…zárom levelem, csókol fiacskád
Gabika
Kónya
Lajos: Iljics emléke
…Lenin
keze volt, aki feloldott.
Látom
arcát, akaratos állát,
Õszi
szélvész lengeti szakállát,
Tiszta
eszmék lobogása lángol
Boltozatos,
erõs homlokáról…
Árulóra
gyilkos tüzet zúdits,
Engesztelhetetlen
légy, mint Iljics!
Bár
lehetnék oly rettenthetetlen
Kõszáli
sas, bátor gyõzhetetlen!
Nézek
rá, az elsõ bolsevikra,
Tekintete
felgyújt, mint a szikra…
Nevében
az öröklét világol!
1950
Konya Lajos
GYÕZELMES NAPOK (Részlet)
Élvezi már azóta a jogot
Mit a szocializmustól kapott
Dolgozhat hajnaltól szakadásig
"Bõséges fizetés nagyobb kenyér"
Sztálin párt, Rákosi csak ígér
Savanyú a szõlõ, foga bizony vásik
Sajnálja,hogy késik az a másik
Világ, mely rosszabb mint régente
de legalább délután nyugodtan pihenne.
franka-egom.ofm.hu/.../urak_papok.htm
Jelentés a népi írókról
Szigorúan titkos!
Belügyminisztérium
II/5 ealosztály
Tárgy:
A népi írók között lévõ
helyzet a párt állásfoglalása után
Jelentés
Budapest,
1958. december 11.
Kónya Lajos
Politikailag az elmúlt fél év alatt sem
változtatott magatartásán, álláspontján, s szinte ugyanott áll, mint két évvel
ezelõtt. Nagy vágya visszakerülni az irodalmi életbe „de elvi engedmények
nélkül”. Szeretne valahogy kiemelkedni jelenlegi helyzetébõl, elsõsorban
nyomasztó anyagi gondjai miatt, azonban nem
akar elszakadni a népiesektõl. A párt állásfoglalásával kapcsolatban s a
népiesek körül folyó vitában is, elsõsorban saját problémája foglalkoztatja.
Egy ízben kijelentette:õ már mindenre hajlandó
lenne, csak hagynák tisztességesen megélni,
szorult helyzetben van, de õ sem megszégyenítést, sem árulást nem tudna elviselni. …
Kuczka Péter
1923–1999
Ugrás a(z) Élete részhez: Élete. A
József nádor Tudományegyetem tanárképzõjét végezte el 1945-ben, miközben számos
munkahelyen dolgozott ...
hu.wikipedia.org/wiki/Kuczka_Péter
1923. március 1-jén született Székesfehérváron, 1999. december 2-án hunyt el Budapesten. Költõ, mûfordító, szerkesztõ. 1941 és 1945 között közgazdasági egyetemet végzett, majd tisztviselõ, könyvelõ lett. 1945-tõl író, újságíró, szerkesztõ. 1947-ben az Emberség címû lap lírikusa. 1956-ig különbözõ szakszervezeti, MDP-tisztségeket viselt. 1948 és ’56 között dolgozott az MDP kultúrpolitikai osztályán, szervezõtitkára volt a Magyar Írószövetségnek, majd az Irodalmi Újság munkatársa lett.
1953-ban a Nagy Imre-kormány felkérésére, országjárásra küldték az írókat. Sarkadi Imrével Hajdú és Szabolcs–Szatmár megyébe utazott. Ekkor írta meg híressé vált Nyírségi Napló címû versciklusát. A szakirodalom többek között a versciklustól eredezteti az „írók lázadását”.
1953 és ’56 között politikai vitákon politizálva elõkészítõje volt
Rákosi bukásának, az ’56 közepén bekövetkezett fordulatnak, majd a
forradalomnak. A forradalom alatt Nagy Imre kormányát támogatta. Nevéhez
fûzõdik a megjelenés elõtt betiltott Életképek címû folyóirat
szerkesztése is, amely a háború utáni nemzedék lapja lett volna, de a
forradalom bukása megjelenését megakadályozta. 1956 után a forradalom „szellemi
elõkészítéséért” és a forradalomban való részvétele miatt 1964-ig eltiltották a
publikálás lehetõségétõl.
A kényszerû hallgatás idején fordult érdeklõdése a film, a tudományos-fantasztikus irodalom, a jövõkutatás és a futurológia felé. Nevéhez fûzõdik a Kozmosz fantasztikus könyvsorozat, majd 1972-tõl a Galaktika címû folyóirat szerkesztése. Számos nemzetközi kitüntetést kapott a tudományos-fantasztikus irodalom kiadásáért, népszerûsítéséért.
Díjak, elismerések:
1949 –
Baumgarten-díj
1950 – József
Attila-díj
1954 – Kossuth-díj
1998 – a Magyar
Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje
Az életrajzot Szepes Erika írta. PIM.hu
2005. máj. 2. ... Kuczka Péter
· Haláltánc · Szépirodalom, népköltészet/Kortárs magyar irodalom (magyar
irodalom), A hálózatos verzió megnyitása Open the ...
mek.oszk.hu/02700/02701
[Kötetben meg nem jelent mûvek:] Ember a tûzcsóván · Kuczka
Péter titkolt szerelmei · Majakovszkij
· Mese a fekete varázslóról · Mindenkinek! Mindenkinek! ...
dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId...
Van tehát a regénynek életrajzi,
lírai tartalma, de találunk benne aktuális ...... Ekkor jelent meg Kuczka
Péter szerkesztésében a modern science fictiont ...
mek.niif.hu/02700/02700/02700.htm - Tárolt változat
A szerzõ Éveken
át c. válogatása könyv alakban is megjelent*. A 320 oldal terjedelmû könyvet
kivettem a könyvtárból. Bele olvastam A
jövõ század regénye c. 14 oldal terjedelmû esszébe. Tán egyetlen írás Jókai
könyvérõl, ami egy szót sem ejt zseniális jövõképérõl, az orosz veszedelemrõl.
G.
*KUCZKA PÉTER: Éveken át. Kiadó: TRIKOLOR KÖNYVKIADÓ KFT. 1999
A Munkás, paraszt…
antológiában: 8 verse olvasható. Ezekbõl egyet sem vett be 1999-es
„örökségébe”. Sztálin-verse 3 oldal terjedelmû, nincs, mit idézni belõle. G.
Digitalizált mûvek. PIM
Részletek a tartalomból:
VERSEK 1950-1956
KÖZÖTT
Mindenkinek!
Mindenkinek!
Nyírségi napló
A Holdhoz
Julika és Jutka
Akvárium
VERSEK 1956-1962
KÖZÖTT
Kinizsi tánca
Magyar tenger
Inkább meztelen
Hajnali
négykor...
Nem tilos
Köszönet
alamizsnáért
Különösség
1957. június 30.
Az utókor
balladája
Följajdul
Homérosz
Por
Énekelj...
A
kivégzõosztaghoz
Bûnjelek…
RIPORTOK
Szigetközi napló
Németh László
Mezõszilason
Az elõkerült
város
Tûkristályok
ESSZÉK
Jegyzetek a
rémületrõl
A szörnyeteg
lelke
Pygmalion
árnyéka
A Bagoly folyó
A jövõ század
regénye…
Kuczka Péter
A Galaktikában megjelent írások
A magyar munkásmozgalom 30 éve
Amores atque Tristia
A Tollas Kígyó unokája
A torony
Az élet szép
Az utolsó kenet
Haláltánc
Határvidék
Hosszú sor közepén
Jó napot
[Kötetben meg nem jelent mûvek:] Ember a
tûzcsóván
Kuczka Péter titkolt szerelmei
Majakovszkij
Mese a fekete varázslóról
Mindenkinek! Mindenkinek!
Seregek Ura
Testamentum
Út a folyóhoz
Mindenkinek! Mindenkinek!
Részlet
(5) Döcögve futott velük a vagon
tajgákon át és sós síkságokon.
Ködbe merült el
a nyírfacsoport,
dobogó lovak rúgták fel a port.
A
hullámvonalban elsuhanó
drótokon futott mellettük a szó.
Falvak,
kupolás, tornyos városok,
egy patakparton három nõ mosott,
csípõre kötve
bõ szoknyájukat.
Futott, döcögött, futott a vonat…
S este, mikor
nehéz volt a beszéd,
kivette csendet oltó hangszerét,
mely sírni
tudott, mint a rengeteg,
s rajta paraszti nótát pengetett….
Az
idõ múlt. Vágya s aggodalma nõtt:
"Lesz-e otthon föld, s eltart-e a
föld?"
Kívül szakáll
és megkopott gúnya,
a szívekben kérdések sorozata.
Halottakért és
szörnyû évekért
kongatott a kérdés: "Miért? Miért?"
Döcögött,
futott velük a vagon,
sztyeppéken át és szükséghidakon.
Néha a mozdonyt
holtvágányra tolták.
"A felrobbantott síneket javítják."…
S a Vörös
Térrõl magyar falvakig,
lebonthatatlan így épült a híd.
Döcögött,
futott velük a vagon,
erdõkön által s át határokon.
Vágyból,
emlékbõl így épült a híd,
mert mindegyikük hozott valamit.
Volt olyan, aki
csak kérdéseket,
a másik tarisznyában könyveket,
és, kiket
küldtek ölni, dúlni, másra
jöttek most haza, új honfoglalásra.
1953
Kuczka Péter: A torony Hét krajcár kiadó, 1999
…A torony egésze természetesen látomás.
A képzelet játéka, de milyen adekvát a korhoz, melyben élünk, melyben
napra-nap, szemünk láttára mindenféle képtelenségek és hihetetlenségek
megtörténnek.
A költõ drámai hangon mondja félelmét,
reménytelenségét. Fájdalmas vallomása az életrõl, múltról és
jelenrõl kiáltás az emberért, az emberiségért….
Kuczka Péter: Inkább meztelen /1956/
Inkább meztelen járok az utcán,
nevessen ki, akinek kedve van.
Inkább meztelen járok az utcán,
vagy bolondházba csukatom magam,
Inkább meztelen járok az utcán
s meghalok, mint ki meglövi magát.
Inkább meztelen járok az utcán
és leszek hülye, nyers és ostoba.
Inkább
meztelen járok az utcán,
de
hazugságot nem öltök soha.
csicsada.freeblog.hu/..
Már lefeküdtem. Vártalak.
Végre jöttél,
megálltál az ágy mellett meztelen
s táncolni kezdtél, mint keleti hárem
tanult táncosa. Ringott szép melled,
lengett nyújtott karod, csípõd mozgása
szeretkezéseink ütemét idézte, én meg
csak néztem áthevült, sima arcod, félig
lehunyt szemed, nedvesen csillanó
ajkad, néztem táncodat, a nekem szóló
hívó, bûvös testet, megtapsoltalak és
magam mellé húztalak az ágyra. Te sértve
hátat fordítottál, eltoltad a kezem,
aztán hirtelen,
dühödten ledobtad magadról
a takarót. Itt vagyok, kiáltottad, észre
sem vetted, mert nem figyelsz rám, mit tettem
érted és öledre mutattál. Meztelenre
borotváltam magam, látod, mert sokszor,
fojtott vággyal beszéltél kisleányok
szõrtelen, szûzi testérõl, finom ölük
nyílásáról, csókkal, simogatásokkal
felkelthetõ veszett vágyukról, a te
veszett vágyadról. Hát itt van, tessék,
ajándéknak szántam. Értettelek, öledbe
borultam, nyaltalak õrült vággyal. Lassan
izzani kezdtél, múlott haragod, még, még,
kiáltottad s én beléd hatoltam olyan
érzéssel, hogy két gyönyörû testet ölelek,
egy eszement nõt s egy eszes szüzet.
MAJDNEM
HAIKUK
Ezredvég, IX. évfolyam, 1.
szám, 1999. január, 7-8. oldal
Válogatta a hálón
levõ gyûjteménybõl: G
KÉRDÉS
Cigarettafüst...
Hány celsius fokon válik
gõzzé az ezüst?
TEMETÉS UTÁN
Gyászos az ebéd.
Esszük disznók, marhák, csirkék
meleg tetemét.
HALADÁS
Nyugodtan szalad
útján a Föld, nem érti a
börzét, bankokat.
---
Nyugodtan szalad
útján a Föld, leszarja a
tábornokokat.
---
Nyugodtan halad
a Föld, hátán költõket visz
és szúnyogokat.
SATURNUS
homokból a kõ,
kõbõl torony, toronyból rom,
romokból homok.
IDÕ
Minden percre megy,
dolgozni a sírásók is
hétkor kezdenek.
ODA-VISSZA
Elnyelte a víz a halászt,
gyerekei könnyes szemmel
halpaprikást vacsoráznak.
.
ARANYLAKODALOM
Lassan megy a nap,
nézik a sohasem használt
ezüst kanalat.
FURCSA
Miért, hogy a szivárványban
nincsen fekete
és nincsen fehér?
---
Miért csak a feketében
és a fehérben
rejlik a szivárvány?
1973. június 5.
Az
Új Írás repertóriumban
Versek:
Agáve a sziklán. = 1964. 7. sz. 801. p. Horgonyok.=
1966. 2. sz. 66. p. Káin. = 1966. 2. sz. 66
Metaponto öblében. = 1964. 7. sz. 801. p. A
tékozló fiú.= 1963. 1. sz. 31. p.
Fordítások: 1580. Bradbury,
Ray: A gyalogos. Fantasztikus elb.= 1967. 2. sz. 44-46. p.
1581. Bradbury, Ray: A város. Novella. = 1967. 9.
sz. 67-71. p. 1582. Hickey, H. B.: Hilda. Novella. = 1967. 9.
sz. 90-92. p.
1583. Roschwald, Mordecai: A hetedik szint.
Regényrészlet.= 1967. 9. sz. 54-60. p.
1584. Windham, John: A meteor. Novella. 1967. 9. sz. 80-89. p.
ooo
Kuczka Péter: Pokoltérkép vagy bûvös játék?
Vitamontázs a tudományos fantasztikus irodalomról. Több szerzõ mûvébõl összeállította
K. P. = 1967. 9. sz. 45-53. p.
Válogatás a tudományos fantasztikus
irodalomból.= 1967. 9. sz. 21-97. p.
xxx
Darázs Endre: Riadó a naprendszerben.
(Kuczka-Kulin: fantasztikusnovella-antológiájáról.)
= 1966. 2. sz. 124-125. p.
Darázs Endre: Sci-fi. (A mûfajról Bardbury:
Marsbéli krónikák és Kuczka esszévázlata kapcsán.) = 1967. 1. sz. 124-128. p.
Farkas László: A kritika hangnemérõl.
(Kuczkának Szentiványi Kálmán könyvérõl irt kritikájához. Élet és Irod. 1964.
jan. 4.)= 1964. 3. sz. hátsó fülszöveg.
Méray Tibor
Méray Tibor 1924-ben született. A Pázmány Péter Tudományegyetem
magyar-latin szakán végzett. 1946-tól a Szabad Nép munkatársa,
kulturális rovatvezetõje, koreai, majd berlini tudósítója. 1947–1948-ban a Csillag
felelõs szerkesztõje. 1953–1954-ben az Írószövetség párttitkára. 1953-ban
Kossuth-díjat kapott. 1954–1955-ben a Szabad Nép szerkesztõbizottságának
tagja. Csatlakozott a Nagy Imre körül kialakult pártellenzékhez. 1954
októberében a Szabad Nép, majd 1955–1956-ban az Írószövetség
párttaggyûlésein, illetve 1956. június 27-én a Petõfi Kör sajtóvitáján tett
felszólalásaiban támogatta a Nagy Imre-politikát. 1955-ben állásából
elbocsátották. 1956-ban a Béke és Szabadság munkatársa. 1956. október
26-án cikke jelent meg a Népszavában, amelyben kiállt Nagy Imre mellett.
1957-ben a megtorlás elõl Jugoszlávián keresztül Párizsba emigrált. 1959–1963
között a brüsszeli Szemle munkatársa, 1962-tõl a párizsi Irodalmi
Újság szerkesztõje, 1971-tõl fõszerkesztõje. Kezdetben Asbóth Elemér
álnéven publikált. Az emigrációban sokat tett a forradalom örökségének
ápolásáért. A PEN Exil párizsi csoport alelnöke, a pontoise-i Pissaro Múzeum
alapítója.
www.rev.hu/sulinet56/online/.../meray.htm
Méray Tibor az emigrációban kezdetben a brüsszeli Szemle újságírója. 1962-tõl egyik szerkesztõje, majd 1971-1989-ben fõszerkesztõje lett a párizsi Irodalmi ...
Életpályája - Munkássága - Szervezeti tagság - Díjak
hu.wikipedia.org/wiki/Méray_Tibor -
2011. febr. 16. ... Tisztító vihar - ez a címe Méray
Tibornak (Aczél Tamással közösen) a ... A helyzet annál
ellentmondásosabb volt, mivel Sztálin halála után a ...
www.nepszava.hu/articles/article.php?id=245079
Francia nyelven megjelent mûvei:
Témoignage de Corée. [Tanúságtétel.] Bp. 1952.
Országos Béketanács, 109 p.
Imre Nagy pendant la
révolution. [Nagy Imre a forradalomban.] Tanulmány. = Nagy Imre: Un communisme
qui n’oublie pas l’homme. [Olyan kommunizmus, amelyik nem feledkezik meg az
emberrõl.] Nagy Imre írásai és róla szóló tanulmányok. Elõszó: Fejtõ Ferenc. Fordító: Imre [Gara]
László. Paris. 1957. Plon.
Le dernier rapport. [Búcsúlevél.] Paris.
1958. Calmann–Lévy, 205 p.
Imre Nagy, l’homme trahi.
[Nagy
Imre élete és halála.] Paris. 1960. Les Temps Modernes, 359 p.
La Revolte de l’Esprit. [Tisztító vihar.] Paris.
1962. Gallimard, 364 p.
Michel Chrestien – Tibor Méray: Le
rire rouge. Anekdotagyûjtemény. Paris. 1961. Gallimard, 201 p.
L’homme qui n’avait pas
de moustache. [Der Mann ohne Schnurrbart.] Préface par Jean Dutourd. Paris. 1962.
Scorpion, 223 p.
L’Australie. Útirajz. Lausanne. 1962.
Rencontre, 253 p.
Victor Alexandrov –
Tibor Méray: L’affaire Toukhatchevsky. Életrajz. Paris. 1962. Robert
Laffont, 245 p.
La Rupture Moscou–Pékin. [Politik
ohne Gnade.] Paris. 1966. Robert Laffont, 380 [2] p.
En Hongrie. = Les gaités de l’
administration dans le monde. Paris. 1966. Hachette.
Le Conflit
Sino-Soviétique. Revue Tiers-Monde. Paris. 1968.
Budapest. 23 octobre
1956. Paris.
1966. Robert Laffont, 349 p.
Les doits croisés. [Az angol róka.] Párizs.
1971. Stock, 190 p.
Koreai jelentés A Jalutól Phenjanig
A JALU FOLYÓ FÖLÖTT sûrû köd ül. A felkelõ nap sugarai sem tudnak áthatolni
rajta, megelégednek azzal, hogy komor szürkeségét ezüstössé oldják.
Messzirõl olyan a folyó, mintha aludnék a vastag ködpaplan alatt és még a
reggel sem tudná felébreszteni.
Dehogy kell azt ébreszteni! Nem alszik, nem aludt az éjszaka sem, s úgy
fest: még jó néhány napig nem tér nyugovóra. Haragosan, megáradva, zúgva
hömpölygeti rengeteg vizét a széles mederben, amely itt, Andun és Szinidzsu
között majd kétszer akkora ágyat kínál neki pihenésül, mint Buda és Pest
partjai a Dunának.
A motoros komp morogva birkózik az árral, konokul s kitartóan szeli a
vizet, s mi összehúzott szemmel állunk a felugráló vízcseppek hûs
permetezésében és figyeljük: vajjon sikerül-e átvágnunk a folyón.
Elõzõ este nem sikerült. Alkonytájban indultunk neki, a kínai partról egy
csapat önkéntes pattogó dala kísért el az útra: „Hejlalalalla – hejlalala…” Simán,
pöfögve szaladt a komp a vízen, nem is gondoltunk arra, hogy valami baj
történhet. Már a túlsó part közelében voltunk, amikor a folyó váratlanul,
mintha csak erejét fitogtatná, pördített egyet a mi könnyû kis
faalkotmányunkon, a hajósok még észbe sem kaptak, és máris a folyó közepén
jártunk. Jártunk? – dehogyis: sodródtunk – sodort, sodort a víz lefelé, mint
valami törékeny faágacskát. Lihegõ, rövid vezényszavak röpködtek, a kínai
legények megpróbáltak úrrá lenni a helyzeten, de a folyó sustorogva gúnyolt
minden emberi próbálkozást. Rohant, zúdult velünk a víz, õrjöngve, gyõzelmes
ragadozóként vitte zsákmányát a tenger felé.
Elõszó és utószó helyett
JELENTÉSEM VÉGÉRE értem. Igyekeztem – korábbi írásaimat felhasználva –
összefüggõ képet adni arról, amit tizennégy hónap alatt: 1951 augusztusa és
1952 szeptembere között Korea földjén láttam, hallottam, tapasztaltam. Az volt
a szándékom, s ahhoz is tartottam magam munka közben, hogy lehetõleg csak
olyasmirõl írjak, aminek magam tanúja voltam, vagy amit szem- és fültanúk
mondottak el nekem.
Koreáról s a koreai háborúval kapcsolatban sok értékes könyv, beszéd,
dokumentum jelent meg az utóbbi esztendõkben. Politikai mûvek a háború
kezdetérõl, különbözõ szakaszairól, tudósok beszámolói vizsgálataikról, nemzetközi
bizottságok, kiemelkedõ közéleti férfiak és asszonyok jelentései. Fölösleges
lett volna, ha történelmi vagy tudományos kérdések vizsgálatába bonyolódom.
Amit én adhattam, s amit tõlem megkövetelhet az olvasó: a személyes
tapasztalatok, az újságíró szemtanú beszámolója.
AKKOR ÉRKEZTEM KOREÁBA, amikor a fegyverszüneti tárgyalások megkezdõdtek,
és akkor hagytam el az országot, amikor a tárgyalások közeli megszakadása már
elõrelátható volt.
Önmagától adódott, hogy a szélesen hömpölygõ Jalu-folyó mellett a
keszoni–panmundzsomi megbeszélések kezdete és megszakítása legyen az a két
határkõ, amely jelentésem elejét és végét jelzi.
Az élet – szerencsére – azóta túllépett ezen a második határkõn.
Már könyvem utolsó fejezeteinél tartottam, amikor Koreából új, s biztató
hírek érkeztek. Újrakezdõdtek a panmundzsomi tárgyalások. Kicserélték a beteg
és a sebesült hadifoglyokat. Olyan egyezmény körvonalai bontakoztak ki, amely
szerint nem lehet a foglyokat ellenõrzés nélkül, egyoldalú erõszakkal
visszatartani. Felvillant a fegyverszünet reménye. Fel450tûnt a látóhatáron az,
aminek szolgálatába egész könyvemet állítottam: a koreai béke.
A PANMUNDZSOMI TÁRGYALÁSOK megszakadása óta roppant birkózás folyt a
világban. A béke erõi birkóztak, küzdöttek minden addiginál feszültebb
helyzetben s feszültebb izmokkal a háború akaróival.
A gyújtogatók már készítették elõ a nagy tüzet: a támadást Kína ellen, a
tavaszi offenzívát a koreai fronton.
A béke hívei megelõzték õket.
Pekingben és Bécsben, a hatalmas kongresszusokon felemelték szavukat a
népek: békét Koreában!
New Yorkban, az Egyesült Nemzetek közgyûlésén felemelte szavát a
Szovjetunió: haladéktalanul fegyverszünetet Koreában!
Az új esztendõ küszöbén felemelte szavát Sztálin: kész együttmûködni egy új
diplomáciai akcióban, hogy a koreai háborúnak végetvessenek.
Ez volt a béke legnagyobb harcosának utolsó nyilatkozata, utolsó mondata a
világ felé.
Akik átvették mûve folytatását – átvették ezt a hagyatékát is. A világ
nagyobbik, s jobbik felét érezték, tudták maguk mögött.
Az Óceánon túlról sûrûsödtek a vésztjósló hangok. Azok, akik a koreai béke
ígéretével jutottak hatalomra – vad és visszavonhatatlan háborús kalandokra
készültek.
Aki csak a felszínt nézte, komor képet látott. Az uszítás, a kardcsörtetés,
a fenyegetõzések köde-éjszakája még eltakarhatta elõle a béke óriás seregeit.
De ezek a seregek már ott vonultak tömör és megszámlálhatatlan sorokban, s
a hajnal felkelõ napja az õ útjukat világította, a hajnali szél az õ
zászlójukat lobogtatta.
A koreaiak-kínaiak békejavaslata visszakényszerítette az amerikai
küldötteket a panmundzsomi tárgyalóasztal mellé. Nem volt hiábavaló tartós
házat építeni a viharvert sátor helyére. 1953 tavaszán elmaradt a koreai
offenzíva, elmaradt Kína megtámadása Tajvan felõl. Zuhantak a tõzsdék
árfolyamai, rikoltoztak a tábornok urak és marakodni kezdtek a „szövetségesek”.
De az egyszerû emberek százmillióinak ez a tavasz új reményeket melengetett.
A béke megint erõsebbnek bizonyult a háborúnál.
MIKOR EZEKET A SOROKAT írom, még nem hallgattak el a fegyverek. Még folyik
a küzdelem: végetvetni az öldöklésnek.
Talán holnap, talán holnapután mégis le lehet írnunk, mély lélekzettel és
felfakadó örömmel ki lehet mondanunk, amit annyira szerettem – vágytam volna
azon a véráztatta földön megérni, megírni, kimondani: „Koreában elnémultak a
fegyverek”.
A tárgyalások emberi eszméjének gyõznie kell az öldöklés és a pusztítás
céltalansága fölött – és gyõzni is fog.
TUDOM ÉS TUDJUK VALAMENNYIEN: Koreában és Koreán túl még hosszú és szívós
harc áll a tartós békére áhítozó emberiség elõtt. Küzdelmes és göröngyös az út,
amíg a kettéosztott Koreából – egységes Korea, amíg a kettéhasadt világból –
egy világ lesz.
Mégis, a hároméves koreai háború már megadta a maga nagy tanulságait.
Végetért a gyarmati sétaháborúk s a kis népek könnyû leigázásának idõszaka.
Tömegek, egyszerû emberek tömegei magasodnak hõssé az igaz ügy védelmében. A
technika nem segít az emberek ellen; a hazugság – az igazság ellen.
Az, aki a népek szabadságára támad, elbukik. Az, aki a békére támad,
elszigetelõdik. Ingatag minden szövetség, amely rossz ügy, rossz cél talaján
épül.
S ami mindennél
nagyobb tanulság:
Azt, aki a
szabadságért küzd, nem lehet legyõzni.
Az, aki a békéért
küzd, többé nincs egyedül.
A DRÁGA VÉR, amely
Korea földjére hullott, a béke és a szabadság fáit öntözte.
Ezeknek a fáknak a
gyökerét soha többé nem lehet kitépni.
Gyermekeink ott fognak
ülni lombjaik alatt. Élvezni fogják csodálatos gyümölcseiket.
És tisztelettel
gondolnak majd a hõsökre s a mártírokra, akik nem érhették meg a békét. Akik
életüket áldozták a jövõért.
Az õ emléküknek
szentelem én is ezt a könyvet.
1953 májusában.
[ Digitális
Irodalmi Akadémia ]
Nincs
címszó róla az Új Írás
repertóriumban
Az
antológiában: Az Õ nevével /Sztálin/
Pak Cson Te,
énekelj
Urbán Ernõ
URBÁN ERNÕ
(Sárvár, 1918. szept. 4.-Bp., 1974. szept. 19. <szept. 15.*KMIK]): költõ, író, újságíró.
Kossuth-díj 1952; SZOT-díj 1969; Munka Érdemrend arany fokozata 1970; Felszabadulási Emlékérem 1970; JA-díj 1971.
Urbán Ernõ (Sárvár, 1918.
szeptember 4. – Budapest, 1974. szeptember 19.) József Attila-díjas (1971)
magyar író, újságíró. ...
hu.wikipedia.org/wiki/Urbán_Ernõ –
Fájlformátum: PDF/Adobe Acrobat - Gyorsnézet
Csupán mennyiségileg is érdemes áttekinteni Urbán Ernõ
munkásságát. ... Urbán Ernõ személyében
markánsan találkozott a tudatosan hívõ keresztyén ember és az ...
teol.lutheran.hu/tanszek/rendszeres/.../ra/1992_urban_erno_a_teologus.pdf
Színes,
magyar tévéfilm, 82 perc, 1971
Rendezõ: Marton Endre
Író: Urbán Ernõ
Operatõr: Lukács Lóránt
Szereplõ(k): Kállai Ferenc,
Avar István,
Páger Antal,
Halász Judit,
Piros Ildikó,Szersén Gyula
Hintón járó szerelem
Fekete-fehér,
magyar játékfilm, 81 perc, 1955
Rendezõ: Ranódy László
Forgatókönyvíró: Urbán Ernõ
Szereplõ(k): Szirtes Ádám
(Majsa Berci) Medgyesi Mária
(Peczöli Vilma) Makláry Zoltán
(Peczöli Sándor szõlõ- és gyümölcstermelõ) Fónay Márta
(Peczöliné, mostoha, a hintó szerelmese)
Kiss Manyi
(Terka keresztanyám, a párt titkárnõje)
A prózaírók közül Urbán Ernõ két
írása szerepel, itt jelenik meg a késõbbi években népszerû tankönyvszerzõ,
Fodor Viktória, de Móricz Zsigmond írásait is tanulhatta a másodikos vidéki
diák. Az orosz-szovjet írók közül Alekszej Tolsztoj, Solohov és Gorkij írása
olvasható…A politikai élet szereplõit a Feldíszítjük a tantermünket
(Lenin, Sztálin és Rákosi arcképével), A szovjet pionírok, a Tanul az
apám (Rákosi Mátyás könyvét olvassa esténként) és a Rendõr a népi
demokráciában c. olvasmány mutatja be, illetve népszerûsíti…
olvasas.opkm.hu/index.php?menuId=125...id.
[PDF]
Fájlformátum: PDF/Adobe
Acrobat
Urbán Ernõ, Sõtér István, Nagy László, Gergely
Sándor, Kónya Lajos, ... Történelmi lecke címû írása.
Itt a szerzõ Rákosi és Lenin találkozását írja le, .
Magyar írók Rákosiról, 1952. Írt még a könyvbe: Aczél
Tamás, Benjámin, Darvas /és jobbak is/
Az
antológiában: Azé legyen a föld, aki megmûveli
…Sír
is meg nevet is Tündérmajor népe,
százak
éneklik: Rabságunknak vége!
S
távoli harangok örömhírül hozzák:
Rákost
köszönti egész Magyarország.
Új Írásban:
URBÁN ERNÕ
Botcsinálta parlament. Elbeszélés.
= 1964. 2. sz. 149-180. p.
ooo
= 1970. 4. sz. 3-11. p.
= 1968. 6. sz. 81-92. p., Képek: 1968. 6. sz. borítók, melléklet.
2722. Mentség és magyarázat, avagy amikor a hóhért
akasztják. (Válasz Sylvester András bírálatára.)
= 1962. 6. sz. 634-640. p.
U. E. (írása az 1972. évi külön melléklet számára.
Min dolgoznak a magyar írók?)
= 1972. 12. sz. 150-151. p.
U. E. (válasza az 1973. évi melléklet
körkérdéseire. Ötszáz éves a magyar könyv.)
= 1973. 12. sz. 155-156. p.
Siratófal. Riport.
= 1973. 8. sz. 67-77. p.
xxx
Sylvester András: Urbán Ernõ: Árnyak és
sugarak (c, filmnovellakötetérõl.)
= 1962. 4. sz. 407-409. p.
Sylvester András: Idõszerû-e a komédia?
Válasz Urbán Ernõnek.
= 1962. 9. sz. 1002-1005. p.
+++
Urbán Ernõ portréja. Fotó.
= 1972. 12. sz. 150. p.
Antológián kívüliek
Bölöni György
1882. október 30. – Budapest, 1959. szeptember
….György volt
az
a típusú úr magyar,
Kit
ha
a
sorsok
kultúrába löknek,
Egyenesen
és túlzón
rokona
A
francia
Égalité Fülöpnek.
Mikor
az
ilyen szenten ittasul,
Még
a
forradalmas zsidónál
is
jobb.
Nem
sok
örömös
történt
e
hazában
Akkor
sem,
de
György
hitt
és
izgult
bátran…
2 Díjai; 3 Mûvei;
4 Források. 4.1 Jegyzetek ... A század eleji Párizs Bölöni
György szemében új politikai és mûvészi elvek fõvárosa. ...
hu.wikipedia.org/wiki/Bölöni_György
Ady-könyve maradt utána. Az „igazi”. Csak õ
tudja, melyik Ady-kép az igazi. Magvetõ, 1955. Az elsõ és az utolsó
mondatokból:
…Szükség volt erre akkor, mert a fasizálódó magyarság
magának követelte Adyt és ha a baloldal szorosan magához is ölelte, az utána
jövõ írók, ki érdekbõl, ki nyegleségbõl, ki irigységbõl, elejtették a nagy
emberi, nemzeti és írói kincset, Adyt. Szükség volt könyvemre azért is, mert
Ady valóságos arca és jelentõsége a rohamosan szaporodó Ady-irodalomban
eltorzult…
Ady párizsi éveinek emlékeit senki jobban nem ismeri
nálam…
…nem volt soha az uralkodó osztályok költõje. Az alul
levõké volt, az elnyomottaké, a békétleneké, a be nem teljesülteké, a
kisemmizetteké, a forrongóké, a lázadóké volt Ady. És azért ezt az írót soha
nem fogadhatják le a maguk számára a mindenkori uralkodó osztályok, mert velük
szemben örökké ellenség, lázadó marad.
Le Lavandou /Var/ - Kémer –
Paris, 1931 – 1934. évben
Nyugat · / · 1935 · / ·
1935. 4. szám · / · FIGYELÕ · / · HALÁSZ GÁBOR: ÚJ
VERSESKÖNYVEKRÕL
A könyv címén nem akadunk fenn. Elvégre, ha külön nem jelzi is a címben, azért minden írónak azt kell hinnie - akár a vak-rákok szerelmi életérõl számol be, akár egy szolíd világbéke megteremtésének módozatairól beszél - hogy az õ könyve: az igazi. A bokrosan, sõt burjánzóan szaporodó Ady-irodalom területén meg éppenséggel megszokhattuk, hogy minden könyv kihangsúlyozottan is azt hirdeti magáról, hogy õ az igazság egyetlen és kízárólagos forrása. Arról nem is szólván, hogy az Ady-élet bizonyos szakaszait egyesek zárt kutatmánynak szeretik tekinteni…
A testes kötetnek gazdag képanyaga is van. Egy részük érdekes, nagyobb részük Karinthy halhatatlan Urania-paródiáját juttatja az ember eszébe. Íme néhány képcím: «Akiket Ady olvasott» (Baudelaire, Rimbaud, Verlaine, Maeterlinck, Lorrain, Renard, Rictus stb. stb. portréi); «Párisba eljött egy legény...» (az õszi parkban két (!) székre ülve cigarettázik egy fiatal ember); «Ady Párisa» (Anatole France otthonában, mellette Itóka és I. Broussoni; «Érsekújvárt cigányzenekar és Rákóczi-induló fogadta Ady Endre gyorsvonatát is, mint minden halandóét» (a kép: az érsekújvári állomás, elõtérben a cigánybanda) és így tovább.
Mindez nem árt sokat a könyvnek; a baj másutt, másban van. Bölöni nem elégszik meg azzal - amire elsõrangúan és egyedül kvalifikált - hogy Ady párizsi életének hû és alapos krónikása legyen, hanem az a hite: õ reá várt a feladat (egy kis könyvtárnyi Ady-irodalom után!) megmutatni hogy eddig még mindenki hamis képet formált Adyról, az emberrõl, a költõrõl és politikusról. Ez akkor is veszedelmes hit, ha valaki idebent él Magyarországon, s viszonylag kiegyensúlyozott lélekkel nézi az utolsó három évtized magyar eseményeit….Az emigráns-psziché, érthetõ dolog ez, mindig indulatokkal dolgozik, s elfogulatlan nem tud lenni. Bölöni sem tudhat. A könyvben szereplõk közül 4-5-en kapják meg tõle ezt a szép jelzõt: tiszta szellemû. Véletlenség-e, hogy csupán olyanok, akik a proletárdiktatúrában szerepet vittek? Nem mondja ugyan ki expressis verbis, de érezteti, hogy jó véleménnyel csak arról van, aki emigrált Magyarországból, vagy akit orosz hadifogollyal cserélt ki a szovjet, - esetleg akit a bíróság felakasztatott. Viszont, aki magyar területen él, az legalább is gyanus az õ szemében. Természetesen: szigorú ítéletet mond a «Nyugat»-ról is, s külön-külön megkapja a rossz kalkulust Babits, Fenyõ, Schöpflin, Móricz, sõt Hatvany és Ignotus is.
Mindez nem ronthatja le a könyv azon részének kiváló értékét, amely Ady Endre párizsi életétõl pontos és részletes adatokat közöl...Hogy el ne felejtsem: Bölöni György, régi jó barátom, - akivel 1919 szeptemberében zavartalan barátságunk negyedszázados fordulóját ültük meg a román megszállás alatt levõ Debrecenben - könyvének összes szereplõi közül rólam van a legrosszabb véleménnyel….
(Debrecen)
ILLYÉS GYULA: Bölöni György: Az igazi Ady. Gondolat.
1935. 154.
Magvetõ,
1955
Nagyar
Helikon, 1974
Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 17. szám
Prohászka püspök támadó beszédei, képviselõházi viták és ezekhez fûzõdõ antiszemita publicista okoskodások után azt kérdezem, hogy antiszemita frontcsinálás helyett nem inkább érdemben való munka lenne-e, ha azt az osztályt, mellyel szemben a zsidóság szellemi fölénybe való kerekedése leginkább tapasztalható, ha azt a történelmi középosztályt s fõként ennek a háború alatt anyagilag erõsen rekonstruálódott rétegét, a birtokos dzsentrit, a maga s mindnyájunk érdekében kulturális kötelességek fokozottabb teljesítésére szorítanók? Amint én látom a dolgokat, a helyzet úgy áll, hogy míg a politikai hatalom még mindig megmaradt ennek az osztálynak kezén, sõt onnan újabb reformok sem vették el, addig a szellemi vezetésnek ma már csak presztízse van meg a nagy múltú történelmi osztályon, mely a nemzeti ujjá ébredés tizedeiben a nemzeti mûvelõdés gerince volt. S akik ma a zsidóság szellemi és anyagi erõs térfoglalása miatt tiltakoznak, azok tulajdonképpen ennek a történelmi osztálynak vagy, ami lényegében egy és ugyanaz, a keresztény középosztálynak gyökereiben megingott szellemi vezérségét féltik és védelmezik…A magyar intelligencia kicserélõdése folyamán, amint az intelligenciában helyet kaptak a mind jobban elszaporodó új polgári foglalkozások képviselõi, a demokratizmus hiánya dacára alulról felhúzódó új polgári elemek, a rohamosan mûvelõdésnek indított szocialista munkásság és amint abban helyet foglalt - tudomásul vétetve vagy nem vétetve - a nemzetiségek kultúrájának java is, a megindult új folyamatban…A küzdelemben, mely hosszú évek óta mindenfajta reakció s e haladóbb politikai áramlatok között folyik, csodás erejû hatalomnak tevõdött meg a történelmi középosztály. Egyrészt, mint "nemzetfenntartó elemet" különösen dédelgetik, a másik oldalról pedig minden bajért a dzsentrit teszik felelõssé már csak a rendszer miatt is, melyet õ tart fenn s melynek minden komiszságáért õt okolják. Nem csoda, ha fõként a reakció ilyen mesterséges védõpolitikája miatt bizonyos lappangó dzsentri-ellenszenv, hogy ne mondjam gyûlölet jelentkezett, mellyel együtt jár lekicsinylése mindannak, amit ez az osztály termelt s megvetése társadalmi, jellembeli és kulturális értékeinek. A politikai reakció a történelmi dzsentrit játszotta ki a demokrácia ellen, a szellemi reakció, a klerikalizmus, a keresztény dzsentrit a zsidóság ellen, s ezzel mindketten csírájában el akarták nyomni annak a haladás iránti fordulását s a maguk számára igyekeztek lefoglalni. A reakció befeketített minden új szellemi, irodalmi, mûvészeti mozgalmat, csakúgy mint politikai áramlatot, forradalminak s zsidónak bélyegezve meg azokat, hogy a történelmi osztály érdeklõdését elõre elvegye és csatlakozását megakadályozza. Mesterséges okok is közrejátszottak tehát, hogy ez az osztály idegenkedjék minden újszerûbb mozgalomtól és lassanként csak régi kulturális táplálékának kérõdzõje legyen. De általánosítani egy osztály keretén belül is nehéz, mert az egykori történelmi nemesség leszármazottjai egyáltalán nem egységesek, hanem sokféle rétegbõl tevõdik össze az õket egybefoglaló középosztály, mely eszerint különbözõképpen viselkedik a politikai és szellemi áramlatokkal szemben, és értéke eszerint csendült ki vagy hanyatlott s veszett el. Érdemes az egész osztályt rétegeiben mérlegre tenni.
A háborúban, sajnos, az a csoport tört meg belõlük legjobban, amely a mûvelõdésnek a leghasznosabb tagokat adta: a szabad pályák intellektueljei, ügyvédek, tanárok, mérnökök, orvosok stb., kik kiszakadva a családi és megyei keretek közül, szellemi önállóságba érlelõdve és szabadulva a hivatali kitartottság érzésétõl, az egyéni kezdeményezés hiányától - ami a dzsentri legnagyobb hibája -, a történelmi osztály elitcsapata lettek. Õnáluk már általában enyhültek az úgynevezett dzsentri-tulajdonságok és igazi értékeik csillantak ki az úri szemfényvesztés és a jó modor alól, a magyar mûvelõdésnek õk voltak drága kovászai. Utánuk az állami hivatalnokok rendje a jó polgár s a jó úr volt, a magyar úri burzsoá, tán korlátoltsággal, a csak szükséges tudománnyal és egyetemi képzettséggel bürokratikus életre predesztinálva, de le nem tagadható jóindulattal és köznapi érdeklõdéssel.
Az õsi dzsentri-hibák legjobban ütköznek ki a megyei hivatalokban. A kevés munkával biztosított állás, a családi összeköttetésekre és jó pajtásosságokra alapított elõmenetel s a vármegyei kis kör tekintélyessége teszik vonzóvá ezeket az állásokat…A birtokos dzsentrit éri a legtöbb támadás az osztály hibáiért. Kétféle agrárius dzsentri van, az igaz - a heverõk, duhajok, urizálók és adósságcsinálók csoportját azonban mindenütt feltaláljuk - s ezzel szemben áll a dolgozó dzsentri nagy osztálya, mellyel a társadalmi kritika gyakran volt igazságtalan, de annál inkább jogos a kritika, ha mai szellemi állapotát tesszük mérlegre. A háború anyagilag megerõsítette ezt az osztályt, adósságaitól felszabadította, s ma a paraszt mellett a nemesi birtokosság az ország legjobban megerõsödött polgártömege. A kultúrkép azonban, melyet róla festhetünk, a huszadik századhoz mérten van olyan szomorú, mint amilyet a követek festettek az 1723-i országgyûlésen. Akkor az volt a panasz, hogy a "kitûnõ férfiak és családok ivadékai a közjó kárára csaknem a legalsó fokra jutottak... a nemesek fiai még valamelyes jogi gyakorlatra is alig mennek s a fõnemesi, nemesi ifjúság mezei munkára adja magát s a mezõn parlagosodik el." E kétszáz év elõtti nemesi osztály hibái mai legtipikusabb leszármazóiban, a gazdálkodó vidéki dzsentriben is fellelhetõk. A háború nagy választóvonal lesz itt a hazatérõ új nemzedékkel, de mostanáig s a mai megjavult anyagi helyzetben is a birtokos dzsentri kulturális állapota körülbelül a következõ: Az egyetemi képzettség, ha nem hivatalnoki pályára akart lépni a birtokos fiú, hanem gazdálkodásra készült, nagyrészt lukszus volt, pedig mai rendszerünk mellett az egyetemi kurzusok és vizsgák elvégzésének sincs kultúreredménye. A családban a földbirtok különben is rendesen annak kezén maradt, aki nem tanult, s képzettség híján szellemi pályákon nem tudott elhelyezkedni. A vidéki birtokos nem sokat törõdött a fiával: amint a paraszt munkára fogja a fiú csemetét, amikor felbírja a villát, a birtokos is beállította gazdasági termelési rendjébe a fiát, amint felserdült, s fõként ha nem nagy hajlandóságot mutatott a tudományok fejébe tölcsérezése iránt. Így aztán nem csoda, ha a magyar dzsentri - keresztény birtokos az általános mûveltség terén kezdetleges fokon állott. Természettudományi és filozófiai képzettsége semmi. Gazdasági ismereteit a gyakorlat hozta meg, s ritkán néhány gazdasági füzet vagy szaklap olvasása. Politikai és szépirodalmi érdeklõdését kielégítette egy napilap vagy igénytelenebb heti újság, mert irodalmi kíváncsisága ritkán ment túl a napilapok tárcáin, regényein és idegenbõl fordított "szépirodalmi" mûvein.
A birtokos keveset utazott és mozgott. Alig tudott szabadulni e földrõl - röghöz kötött - s utazásai nem vezettek tovább bevásárlás végett a közelebbi nagyobb vidéki városoknál, ritkán Budapestnél, kisebb fürdõhelyeknél. Az országot kevéssé ismerte, külföldön alig ha járt s innen eredt külpolitikai, politikai s nemzetiségi kérdésekben tájékozatlansága, egész világnézetének szellemi elmaradottsága. Mégsem lehet õket úgy tekinteni, mint a reakció lovagjait…Egyszerûségében, rusztikusságában és dolgos lényegében ez a réteg volt a jobbágy-felszabadító magyar nemesség utóda, s a pár száz holdas földes urak, mint a magyar dzsentri legszebb szellemi és lelki tulajdonságainak letéteményesei, képviselték a negyvennyolcas reformalkotások demokratikus továbbfejlesztését. Ez a kisbirtokos nem volt pazarló, szegényebb foszlányaiban egyenes kapcsolat volt a paraszt és az úr között. Nem négy lovas hintó futott velük be a vásárra, ha otthon a karámban ficánkoltak is a paripák, hanem két gyors lóval egy zörgõs bricska.
Ilyen erények mellett azonban annál szomorúbb, hogy sok vidékiesség, a kedélyes, elõbb hon-, késõbb gondmentõ társadalmi élet, az unalomûzõnek mûvelt vendégszeretet hejehujáiban, a sok jóravalóságban és becsületes érzésben a magasabb mûvelõdés vágya nem talált helyet. Különben emberi, férfias és nemes természetük az új században - ma már 1918-at írunk - még mindig nem tudott elhelyezkedni és megszokott környezetébõl, ennek eszmevilágából nem akar kimozdulni, mert abban a környezetben még õ és az õ világnézete az úr. Az irodalomban jelentkezõ típusok, például Móricz Zsigmond némely emberei vagy frissebben Török Gyula Roziká-jának Balambérja mind ilyenek.
Grünwald Béla mondja egy helyt, a hajdani 1758-beli közállapotokról írva, hogy a nemességnek sejtelme sem volt elmaradottságáról. Ma ugyanez a helyzet a nemesi utódokkal, a történelmi középosztály legtöbb rétegével szemben.
[+] Bölöni Györgynek e tárgyban élénk polémiája folyt a napilapokban, s most, a Nyugat felkérésére, itt adja annak összefoglalását. Szerk.
2/405. Bölöni. Szegény. „Fajtám-beli
testvéremmel” – Ady dedikált neki így egy verset. Ez volt a peronjegye a magyar
irodalom síneihez, ez örök bérlete a magyar közélet összes vonalára. Egy magyar
úr, sõt nagyúr-származék, aki forradalmár, nyugatos, mûvelt. Mint Rákóczy.
Esztendõk óta szinte csak a „népiek” ellen
ír, a nacionalizmus ellen, a barbárság ellen. A mûveltség, a pallérozottság, az
elfogulatlanság védelmében; s birtokában, hangjáról ítélve. Ez a mostani cikke
az Élet és Irodalom karácsonyi számában a magyar provincializmust veszi célba,
európaiságot, nagyobb szellemi igényt, szélesebb látóhatárt ajánl…
Hogy azt az egyetlen francia szót is, amit
leír, hibásan írja le, nem szórakozottság. Aki hallotta õt franciául beszélni,
elámult a csodán: negyven év Párizs önmagában milyen kevés nyelvlecke. Évekkel
ezelõtt együtt utaztunk Párizsba…A francia határon a francia tiszt akadékoskodni
kezdett Bölöni vízuma miatt. Bölöni izgatottan magyarázkodott. A francia
összevont szemöldökkel hallgatta…nem értette Bölöni magyarázatát. Mert Bölöni a
hímnemû és a nõnemû birtokos névmást elcserélve mon visa helyett újra mag újra azt mondta ma visa. Francia fül ezt csak m¢avisanak hallhatta.
…Nagy Lajos kéziratai közt meg kell lenni
annak a másfél oldalnyi stílusficam-gyûjteménynek, amelyet a Nyugat
Árkádia-rovata számára az akkor emigráns Bölöni Az igazi Ady könyvébõl
Lajos összeírt…
A
Nyugatban
A dzsentri a mérlegen
Berény Róbert
rajza (FIGYELÕ)
Három magyar festõ (FIGYELÕ)
Községi üzemek
Rózsa Miklós
könyve (DISPUTA)
Szabad iskola (FIGYELÕ)
Új Írásban
BÖLÖNI GYÖRGY
319. Emlékiratok. Részletek. = 1962. 5. sz. 421-429. p.,
1963. 4. sz. 387-390. p.
…Károlyi Mihályt késõbb ismertem meg. 1918 november
elején, a forradalom után néhány nappal, diplomáciai megbízással Svájcba küldtek
ki…Fél évet töltöttem ott és a Magyar Tanácsköztársaság megalakulása után pár
hónappal jöttem haza Magyarországra. Azt hiszem, én voltam az egyetlen a
hivatalos megbízottak között, aki nem disszidált, hanem hazajött, hogy itthon
dolgozzék a kommunista Tanácsköztársaságban…Bécsbe utaztam és itt részt vettem
a Horthy-ellenes Bécsi Magyar Újság szerkesztésében és a lapnak felelõs
szerkesztõje lettem…Bécsbõl 1923 õszén Párizsba kerültem ki…
Párizsban…találtak hazát nagyon sokan a politikai
emigránsok közül. A Horthy-rendszer gazdasági zûrzavara és munkás ellenessége
nagy rajokban ûzte ki az országból a dolgozókat, parasztokat is, de fõleg ipari
munkásokat…a Horthy-gyûlölet, az ellenforradalom embertelenségei kapcsolták õket
össze és ennek a hazájával és országuk politikájával elégedetlen tömegnek
hamarosan Károlyi Mihály lett a vezetõje…
Tihanyi…egyik legérdekesebb alakja lett a
Montparnasse-nak…Õ festette meg egyetlen hiteles arcképét Szamuelly Tibornak is. Ezt magyar barátaival Moszkvába küldötte ki
ajándékképpen, hogy a magyar kommünnek
ez a jeles harcosa valamelyik orosz múzeumba kerüljön…
Károlyi mind aktívabb részt vett a fasizmus elleni
harcban…/I. rész, begépelte: G./
/II. rész/ …Amikor Budapesten Sallai és Fürst ellen indult meg a nagy per, az emigráció
kommunista csoportjai gyûléseket és tüntetéseket rendeztek Párizsban…sajnos
mindezekkel nem lehetett az elvtársakat megmenteni Horthy vészbíróságának
ítéletétõl…
Amikor az elsõ világháború utolsó hónapjaiban, az
októberi forradalommal Lenin eszméi terjedni kezdtek Magyarországon Alpári
Gyula tartotta a kapcsolatot Rosa Luxemburggal, Karl Liebnecttel…többször
kirándultunk együtt Alpári Gyulával…Illegalitásban élve, szigorúan betartotta a
kommunista éberség kötelezettségeit. Fedõnevét sosem tudtam…
Amikor Hegyeshalomnál a határra értünk, mellettem ülõ
útitársam pár szóval üdvözölt. Kopott, sivár volt az állomás, a táj, a vidék,
de az állomáson egy vörös zászló lengett. Szemembõl kicsordult a könny. Hiszen
25 év után érkeztem újra hazám földjére…a nemzetgyûlés elnökének titkára várt.
+++
Tihanyi Lajos: B. Gy. portréja. Rajz. Fotó: Kovács
Ferenc.= 1973. 3. sz. borító 2.
* * *
361 oldal
Kötés: vászon kiadói védõborítóban
Jó állapotú antikvár könyv
A képzõmûvészeti kritikus szólalt meg az Egy forradalmi nemzedék címû mûkritikai beszámolóban a századelõ nagy hatású mûvész-nemzedékének tárlata alkalmából (1958).
Képek között címmel 1967-ben gyûjtötték kötetbe
képzõmûvészeti témájú írásait
Hajdú Virág cím: Városutópia. Vágó József és Bölöni György levelezése forrás: Lapis angularis 2. 1998. 97-227
108 oldal Kötés: papír / puha kötés
Az 1959-ben, 77 éves korában elhunyt Bölöni Györgyöt ma jobbára csak 1934-ben írt s azóta többször kiadott híres dokumentumkönyve, Az igazi Ady kapcsán emlegetjük, ami többrendbelileg is félrevezetõ mind életútja, mind munkásságának megítélése szempontjából. Mint az ország polgári demokratikus átalakítását célzó szellemi-politikai küzdelmek egykori résztvevõje, Ady barátját és harcostársát terészetesen joggal övezte korábban is, és övezi ma is megbecsülés, ám az ebbeli elfordultság sem feledtetheti, hogy voltak életének olyen szakaszai, amikor indítékaiban és céljaiban morális megalapozottságú és nemes szándékú, ám idõvel dogmává merült baloldali elkötelezettsége folytán nézetei és tettei tévesnek, sõt kártékonynak bizonyultak. Az egykönyvûség hiedelme más szálon is az életmû leszûkítéséhez vezetett, a híres Ady-könyv ugyanis elvonta a figyelmet írói munkásságának egyéb tartományairól, köztük korszakos jelentõségû irodalmi és mûvészetkritikai munkásságáról, amely fontos szerepet töltött be a modern magyar kultúra múlt századi megszületésében és térnyerésében. Az irodalomkritikusként és mûbírálóként is ismert szerzõ mindkét tekintetben revízió alá veszi a Bölöni egyéniségét és mûvét érintõ eddigi álláspontokat, s mind emberi, s mind pedig mûvész vonatkozásban egy hitelesebb, a pozitívumok mellett az életút és az életmû negatívumaira is kitérõ pályakép megfogalmazására tesz kísérletet.
Az Élet és
Irodalom elsõ száma 1957. március 15-én jelent meg. Elõzménye az az
Irodalmi Újság volt, mely a Magyar Írószövetség lapjaként tevékeny szerepet
játszott az 1956-os
forradalom elõkészítésében. 1957 tavaszán,
az akkori politikai vezetés részérõl egy olyan konszolidációs szándék
nyilvánult meg, mely az értelmiségi réteggel, s azon belül az irodalmi élettel
való kiegyezésre irányult. A lap elindítása lényegében Kádár János nevéhez fûzõdik, aki Bölöni György közremûködésével az irodalom
helyzetérõl szóló beszélgetésre hívott össze költõket, írókat, s ennek
eredménye lett a Bölöni György vezette Élet és Irodalom címû hetilap. Felelõs
szerkesztõnek Mesterházi Lajost választották. Így a korábban
mellõzött írók, s költõk is lehetõséget kaptak a megszólalásra, de
természetesen a hatalom ellenõrzése mellett.
Az
elsõ szám 69 540 példányban jelent meg. Sikerét többek között Németh László, Heltai Jenõ, Fodor József és Szabó Lõrinc írásai garantálták. A kéthetente
megjelenõ lap fõszerkesztõje ügyesen hangolta össze a pártérdeket az irodalmi
érdekkel.
A
kommunista beállítottságú Bölöni György révén, fõszerkesztõsége alatt a lap
rendkívül baloldalinak számított, így többen megtagadták részvételüket a lap
szerkesztésében, a nehéz megélhetési körülmények ellenére is
mmi.elte.hu/~hargitai/wiki/index.../Élet_és_Irodalom
Darvas József
/1912 – 1973/
Illyés: Naplójegyzetek
4/41. Ma temetik Darvast. Beteg vagyok, nem mehetek
ki. Csak Flóra lesz ott.
Van a tett és van a mû. Az utóbbi években ismét közelebb
kerültünk egymáshoz.
Korszerû dráma, ez volt minden ambíciója. Kereste hozzá a
megfelelõ hõst. Csak a tükör elé kellett volna állnia. Engedte, hogy
fölhasználják, közvetlenül. Jóhiszemû volt. Vagyis épp az értékeit adta oda,
ahol azok csak árucikkek lehettek, kitéve az idõ devalváló erejének.
Ritkán sírunk. De mikor kinyitottam az újságot, s
bementem Flórához a hírrel, mindkettõnk szeme megkönnyesedett. Nem fejezte be a
pályáját. Most kellett volna a tanulságot levonni, s õ meg is indult ezen az
úton. A kettétört pálya fiatalon is szívszorító. Milyen szívszorító így,
hatvanegy évesen.
Nyugat · 1939. 5.
Ritkán írok bírálatot. Ezelõtt, mint sok kezdõ író, aki írni még alig tud, de úgy érzi bírálni már tud, én is elkövettem néhány tévedést, leírtam néhány elsietett és nagyképû ítéletet. Többek között Darvas József elõ könyvét, a Fekete kenyér címût is… ritka dolog, nagyon ritka dolog, hogy egy tizenkilenc éves parasztfiú, egy falánk irodalomrajongó elsõ mûvében már a saját hangján és a saját nyelvén szólaljon meg. Igaz, a nyelve nyers volt, a hangja pedig "rekedtes" a lefojtott belsõ izgalomtól, de az övé volt elejétõl végig….
Ez a könyv - Egy parasztcsalád története - nem remekmû talán, de ezt most nem keresem. Fontos könyv, igaz könyv, rólunk szól, szegényparasztokról, tehát beszélnem kell róla. Beszélnem kell annál inkább is, mert az Illyés Puszták Népe óta az irodalmi szociográfiák annyira elszaporodtak, hogy úgy éreztük, ilyesmivel már nem is állhat ki senki…
Igaz, a nyelve még most sem olyan tiszta, mint a könyv megérdemelné. Még akadnak benne olyan hírlap ízû kifejezések mint: "...újra a politikai élet homlokterébe állították". De viszont a hangja olyan tiszta, olyan egyszerû és olyan bensõséges, mint azoké az embereké szokott lenni, akik biztosak a dolgukban.
S Darvas biztos a dolgában. Könyve szemléltetõen mutatja meg, hogyan épül egy nemzet, hogyan terjed térben és idõben a fajta, hogyan ver gyökeret egy paraszti törzs a földben…Igen, hiteles! Ez mindennél fontosabb. Elég volt a túlzásokból, akár politikai, akár erkölcsi célból csinálódnak. A mûvészi arányérzék az elsõ és legmagasabb követelés minden íróval szemben. Elsõ könyveiben Darvas is túlozott. Túlozta a paraszti nyomorúságot, a szektaõrületet s ezzel nemcsak a saját mûvészi hitelét, hanem a paraszti nyomorúság hitelét is rontotta. Nem mintha még szörnyûbb nyomor is nem volna annál, amit akár õ, akár a "nyomor-írók" leírtak, de aki az esetlegesben nem tudta megragadni és kifejezni az általánost, az hiábavaló munkát végzett. Mûvének nincs szociológiai érvénye s éppen abból a célból nem hat, ami neki olyan fontos t. i. a politikai cél szempontjából.
Mentsége Darvasnak, de mindnyájunknak, autodidaktáknak, szegényeknek és elnyomottaknak, hogy túlzásokkal nemcsak a politizáló író dolgozik…Darvas sohasem rugaszkodott el, de mégis ez a könyve az elsõ (Orosháza leírását nem számítva), amelyre nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy nem propagandisztikus külsõleg, mert egészen az belsõleg… Én ismerem az életet, amit Darvas leír és tudom, hogy sehol sem hazudik. Én ismerem a cséplõbanda vagy általában a földmunkás közösségek életét…
Sok fiatal íróval együtt Darvas is úgy járt az elsõ könyveivel, hogy mindjárt kialakult körülötte egy "kis siker". S aztán abba maradt. Az irodalmi közvélemény elkönyvelte, mint olyan írót, akitõl nem várhat "nagy" dolgokat. Most ezért nehezebb a dolga, mintha teljesen újonnan indulna. Darvas, persze, ebbe nem nyugszik bele. Van benne erõ, akarat és tehetség, hogy megfellebbezze ezt az elsietett ítéletet.
Erki Edit: Látogatóban.
Kortárs magyar írók vallomásai. Bp. Gondolat. 1968
…Az én számomra – de többen is voltunk így – az irodalom
és a politika elválaszthatatlan egységet jelentett, a „szolgálat” jegyében…írói
elindulásomtól kezdve rendkívül erõs volt bennem a társadalmi, politikai
elkötelezettség…sosem hittem a politika és az irodalom ellentétében…
Az elmúlt húsz esztendõben, ha olykor nehéz
megrázkódtatások árán is, mégiscsak elõre
ment a szocializmus ügye. Rengeteg megvalósult abból, amirõl fiatal
korunkban álmodtunk. S ebben talán van valami az én munkámból is…
Az a történelmi arányú változás, amelyet a XX. kongresszus indított el – látjuk –
nem megy harc és új konfliktusok, ellentmondások nélkül…/Csák Gyula/
/Begépelte: G./
Új Írásban
Színmûvek: Hunyadi. I-II. rész.= 1973. 8. sz.
3-23. p., 1973. 9. sz. 13-35. p.
Pitypang. I-II. rész. = 1971. 4. sz. 3-20.
p., 1971. 5. sz. 37-60. p.
A térképen nem található. I-II. rész. = 1969.
1. sz. 3-29. p., 1969. 2. sz. 21-40. p.
ooo
450. Bucsuzó sorok, (Kis Ferenc nekrológja:)=
1964. 3. sz. 263-265. p.
D. J. (írása a szerkesztõség Huszonöt év
történelem c. ankétjára.)= 1970. 2. sz. 99-101. p.
451. Két visszatérés . . . Emlékezés Budapest
felszabadulására. = 1962. 4. sz. 377-379. p.
452. Orosházi változások. (Szociográfiai
tanulmány. Orosháza, 1944-45-ben) = 1965. 2. sz. 131-143. p., 1965. 3. sz.
301-323. p.
D. J. (az 1973. évi melléklet számára. Ötszáz
éves a magyar könyv.) = 1973. 12. sz. 130. p.
xxx
Féja Géza: Vallomás a hatvanéves Darvas
Józsefrõl. = 1972. 3. sz. 90-96. p.
Fülöp János: Egy prófécia jegyében. Darvas
Józsefrõl.= 1962. 5. sz. 482-484. p.
Garai Gábor: Alkalmi vers Darvas Józsefnek az
irodalom állásáról. Vers. = 1964. 6. sz. 707. p
Király István: D. J.: Hajnali tüz (c.
drámájáról.) = 1961. 3. sz. 271-276. p.
Kovács Sándor Iván: A legnagyobb magyar falu
és változásai. Jegyzetek D. J. uj könyvérõl. (Orosházi változások.) = 1965.
11., sz. 118-120. p.
Nagy László: Igazolni sorsotokat . . . Darvas
József: Részeg esõ c. regényérõl,
= 1963. 5. sz. 591-593. p.
B. Nagy László: Darvas József két regényéhez.
(Elindult szeptemberben, Részeg esõ.)
= 1967. 2. sz. 105-113. p.
+++
Masznyik Iván: Darvas József. Rajz. = 1962.
5. sz. 482. p. és 1965. 3. sz. 301. p.
D. J. fiatalkori portréja, Móricz Zsigmond,
Veres Péter, Erdei Ferenc társaságában.
= 1969. 7. sz. mell. 1.
* * *
Németh László élete levelekben, I.- III. / Osiris, 2000/
Darvas Németh Lászlónak, Bp. 1957. 05. 24.
Az Országos Béketanács szükségesnek és helyesnek látná,
ha a magyar írók egy csoportja megnyilatkozna a nemzetközi méretekben
kibontakozó tiltakozás keretében, az atom- és hidrogén fegyverek használata és
további kísérletek folytatása ellen. E célból kérjük…D. J. az O. B. elnöke
Darvas Németh Lászlónak, Bp. 1963. 05. 15.
Kedves Barátom! Megkaptam leveledet, amelyben azt kéred,
hogy vegyük tudomásul lemondásod az Írószövetség választmányi tagságról…semmi
nem indokolja a lemondást…mindezt személyesen szeretném majd
elmondani…Barátsággal köszönt: D. J.
Németh László Darvasnak, Bp. 1970. 11. 27.
Kedves József!
Köszönöm, hogy a Szép
Szó-beli cikkedet megküldted…nem tudom, Rényi mit félt, mi ellen érvel, de
az bizonyos, hogy a kulturális forradalom problémái azok, amelyeket te
említesz…bizonyos közönyösség észlelhetõ ezek iránt a problémák iránt, az
ötvenes évek végének, a hatvanas évek elejének sok szép felbuzdulását érzem,
így a távolból kiszáradónak…
Dobozy Imre
Dobozy Imre (Vál, 1917. október 30. – Budapest, 1982. szeptember 23. ... Dobozy Imre emléktáblája egykori lakhelyén, a Szent István park 15. szám alatt ...
Élete - Mûvei - Díjai - Forrás
hu.wikipedia.org/wiki/Dobozy_Imre - Tárolt változat - Hasonló
A forgatókönyvet Dobozy Imre
írta. A világháborút tragikusnak ábrázoló sok ...
hu.wikipedia.org/.../A_tizedes_meg_a_többiek
//www.antikva.hu/onan/osszetett-handle.jsp;jsessionid=85554FBEC04061EA4CD71B12DDE92E42?bongeszes=true&hol=szerzo&szerzoid=5510
Dobozy nyolc könyvét hirdetik
* * *
Dobozy Imre neve összefonódott a Tizedes meg a többiek
c. nagy sikerû filmmel, melynek forgatókönyvét kisregényébõl maga írta
1965-ben. A József Attila-díjas, Kossuth-díjas Dobozy Imre Válon született 1917. október 30-án és Budapesten 1982. szeptember
23-án halt meg.
1936 és 1942 között tisztviselõ volt. Az ötvenes években publicistaként indult, a Válasz egyik versét már a háború elõtt
közölte…1947-tõl 1959-ig újságíró volt a Szabad Föld, a Szabad Nép és a
Népszabadság szerkesztõségében. 1961-1963 között az Élet és Irodalom
fõszerkesztõje volt. 1959-tõl 1973-ig az Írószövetség titkáraként, majd
fõtitkáraként, végül elnökeként dolgozott. Elbeszéléseket, regényeket,
színmûveket írt. Drámáit: Szélvihar, 1958; Holnap folytatjuk, 1963, Eljött a tavasz, 1968 budapesti színházak játszották nagy
közönségsikerrel. A tizedes meg a többiek c.
kisregényébõl készült film, amelynek forgatókönyvét is õ írta 1965-ben. …Sírját hódolói a Kerepesi
temetõben kereshetik fel.
polgarerno.com/blog/archives/660
Erki Edit: Látogatóban. Kortárs magyar írók
vallomásai. Bp. Gondolat. 1968
…/Faragó Vilmos/ Társadalmunk problémái közül mi az,
ami elsõ sorban érdekel? – A szocialista
erkölcs. Természetesen nem a szerelemre, házasságra, magánéletre
korlátozva, hiszen az efféle erkölcsfelfogás jellegzetesen polgári: hanem abban
az értelemben, ahogy a VIII.
pártkongresszuson megfogalmazódott, mint a jelen és a jövõ egyik
legfontosabb feladata. El kell érnünk, hogy az emberek szocialista módon
éljenek, dolgozzanak, gondolkozzanak…
Mint a Magyar Írók Szövetsége fõtitkárának, mi a
véleménye irodalmunk helyzetérõl? -…irodalmunk szenvedélyesen keresi, és egyre
több alkotásban meg is leli, realizálja a szocialista valóság összetettebb,
árnyaltabb, magasabb szintû ábrázolásának módját…irodalmunk felelõsebb,
szocialistább, színvonalasabb, mint az ellenforradalom elõtt volt…
*
* *
Bertha Bulcsú: Délutáni beszélgetések
Digitális Irodalmi Akadémia © Petõfi Irodalmi Múzeum • Budapest • 2011
dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?.
Dobozy Imre
…az írók bemennek a szövetségbe. Megkeresik Dobozy Imrét. Mást már nem is kereshetnek, mert Darvas meghalt. Az írók panaszkodnak, hencegnek, kérnek, reménykednek, mérgesek, szomorúak… Mit tehet egy fõtitkár? Biztatóan mosolyog. Egy íróra, kettõre, tízre. Hát a huszadikra? Aztán a választmányi ülések. Jó mûfaj. Állni az elnöki asztal mögött és magyarázni a gyanakvó íróknak, hogy mit, mért, mit igen, mit nem, mit késõbb… És tudni közben, hogy nem mindig hiszik el, amit mond. Dühítõ érzés, amikor nem hiszik el az embernek azt, ami igaz… Miért gyanakodnak az írók? – Csak… Ilyenek…
Négyezer kötet könyvem van….
A háború kiirtotta belõlem a verset.
– Nagyon sok politikai, társadalmi, hivatali munkát vállaltál. Érzésed szerint értekezleteken, tárgyalóasztalnál ültél többet vagy a saját íróasztalodnál?
– Nálunk kialakult egy olyan szokás, hogy mindenki életmûvet ír, és a könyveit számolgatja. Eközben a publikált magyar irodalom évente 380–400 kötet….
– A politika, melyet véleményem szerint se lebecsülni, se túlértékelni nem helyes, engem mindig annyiban érdekelt, amennyiben igazabb információkat adott az emberrõl, és igazabb, tisztességesebb eszközökkel segített, igyekezett változtatni az életén. A helyzet ma is változatlan. Nem KB-tagságom mondatja velem, hanem eddigi életutam, hogy az ember körülményei és jellemvonásai jobbíthatók…
Valamikor, amíg egészséges voltam, sokat vadásztam, nem is mindig élõ állatokra lõttem, hanem falevélre vagy virágra. Többször nyertem ifjúsági céllövõ bajnokságot. Karban akartam tartani ezt a készségemet, de ha kacsát, foglyot, fácánt vagy rõtvadat lõttem, mindig volt valami viszolygásom…. Szeretek kocsit vezetni. Harminc éve vezetek, de ritkán jutok hozzá a munka miatt. És szerettem lovagolni, gyerekkoromban az uradalomban a lovászok egy cigarettát adtak, ha kivittük a Dreher-méneslovakat jártatni…
1975
Új Írásban
D. I. (írása a szerkesztõség Huszonöt év
történelem c. ankétjára.) = 1970. 2. sz. 84-87. p.
D. I. (írása az 1972. évi külön melléklet számára.
Min dolgoznak a magyar írók?)
= 1972. 12. sz. 112-113. p.
xxx
Hermann István: Megjegyzés két magyar bemutatóról.
(D. L.: Holnap folytatjuk c. drámájáról.) = 1963. 1. sz. 125-126. p.
Tóth János: D. L.: Hegyoldal (c. regényérõl)
= 1962. 4. sz. 406-407. p.
+++
Dobozy Imre portréja. Fotó. = 1972. 12. sz.
112. p.
Németh László élete levelekben, I.- III. / Osiris, 2000/
Dobozi Imre Németh Lászlónak, Bp. 1962.
május
Kedves Laci bácsi,…el akartam olvasni a drámádat a
Kortársban…látni is akartam…hála félét érzek az Utazás-ért…hallatlanul fontos emberi dolgok kimondása…/beszámol
Dobozi, hogy õ min dolgozik G./…ennyit el kellett mondanom, mert / s íme, izgalmam egyéni fõ oka/ valahol
rokon mezõkön botorkáltam…A választmányba egyhangúlag beválasztottak, s ez
nagyon jó, mert úgyis ott vagy mindazzal, amit leírtál…
Dobozi Imre Németh Lászlónak, Bp. 1963.
május 16.
Kedves Laci bácsi, most köszönöm meg nagyon érdekes és
elgondolkoztató cikkedet, melyet – mint látod – teljes egészében közöltünk
/Levél Marx Györgyhöz, ÉS 1963. május/…választmányi tagságodra…irodalmi
közéletünknek szüksége van…ne változtass a status quon…
Gergely Sándor
Gergely Sándor
(Sopronkeresztúr, 1896. február 2. – Budapest, 1966. június 14.)
szociáldemokrata és kommunista író, újságíró és lapszerkesztõ. ...
hu.wikipedia.org/wiki/Gergely_Sándor
Kossuth-díj 1949, 1956; Munka Érdemrend 1953; A Munka Vörös
Zászló Érdemrendje 1956.
….Apja alkalmi munkás volt, anyja cseléd…1915-ben
bevonult katonának és a francia fronton szerzett sebesülés következtében
átmenetileg megvakult…1926-ban belépett a KMP-be…Szépirodalmi mûvei és a 100%
c. folyóirat, valamint a Parasztok Lapja c. kommunista orgánum szerkesztésében
való részvétele sorozatos pereket zúdított a nyakába… 1931-ben súlyos
börtönbüntetés elõl emigrálni kényszerült az SZU-ba, ahonnan 1945-ben tért
vissza…1945-tõl 1951-ig az Írószövetség elnöke volt.
Nyugat · 1925. 5-6. szám
Vak emberrõl szól ez a regény. A vak Tövis Péter életének egy darabját olvassuk…Az író, aki maga a háborúban sérült vak volt, de már gyógyult korában vetette papírra ezt a hatalmas "hallucinációját"…az avatott, az ízekre bontó részletezés, a lépésrõl-lépésre való lassú tovahaladás - mint ahogy a vak botorkál botjával tapogatózva - s a naturalisztikus felszín mögött megérzi az erõteljes zengõ koncepciót, azt a valamit, ami külön mondatokba nem foglalható, amit nem látunk, nem mérhetünk, nem érzékelhetünk, ami a logikánk számára megközelíthetetlen, de ami mégis benne foglaltatik a regényben, annak minden fejezetébõl belénk árad, ami a regény olvasása után kedélyi élményünkké válik, szóval a költõi mondanivalót.
Gorkij Maxim az Éjjeli menedékhely mûfaji meghatározásául ezt írta a cím alá: "Jelenetek az élet mélységeibõl". A Béke Tövis Pétere is az élet mélységeit járja. Vakok és nyomorékok, úgynevezett háborús rokkantak tömegei vonulnak föl elõttük, tudjuk, halljuk mindnek a hibáját, s velük vergõdünk a nyomor sarában. A Béke is: jelenetek az élet mélységeibõl. Csempészek, tolvajok, rikkancsok, utcai dohányárusok és prostituált nõk 221 oldalon keresztül a társaink, de mind-mind ember, ember a legmagasabb erkölcsi szemlélettel nézve, ember tehát legalábbis úgy, mint a jólszituált korrekt polgár. Ebben a szemléletben, jóllehet a világirodalomban ez nem újság, a mi magyar irodalmunk területén belül van valami forradalmiság. De ha valaki ellenvetést tenne s hivatkozna más írásokra, amelyek szegény emberekrõl, nyomorról s úgynevezett bûnrõl szólnak…Ez a regény a második kötete…ez az indulás számomra meglepõ, szenzációs…
Új
Írásban:
G. S. (válasza a szerkesztõségi körkérdésre.
Felszabadulás. Egy történelmi hónap élményei. 1945. április.) = 1961. 2. sz.
61-62. p.
xxx
Falus Róbert: G. S.: Tiltott utak (c.
regényérõl.)= 1962. 3. sz. 272-274. p.
Háy Gyula
(1900-1975)
Háy Gyula (Abony, 1900. május 5. – Ascona, Svájc, 1975. május 7. ... Kiadás: Háy Gyula: Királydrámák (Hat színdarab), Szépirodalmi Könyvkiadó, 1964. ...
Életpályája - Mûvei - Memoár - Jegyzetek
hu.wikipedia.org/wiki/Háy_Gyula
Az azóta lebontott Kossuth híd építését Az élet hídja címû sematikus (egyetlen rossz) drámájával
köszöntött /1951/ melyet 1955-ben meg is
filmesítettek.
Háy Gyula cikke 56 október 6-án, Rajk temetésének napján jelent meg az
Irodalmi Újságban. Korszakos cikk volt: hosszú idõ után elõször õ vette a
bátorságot, hogy lerántsa a leplet a pártbürokratákról. Az alábbiakban a cikk
rövidített változatát közöljük.
Kucsera
elvtársat valóban nem szeretem. Megvan rá az okom. Aminthogy õ sem szeret
engem. És neki is megvan erre az oka.
Elõször beszéljünk az apró-cseprõ kérdésekrõl, szinte inkább ízlésbeli
dolgokról. Kucsera: parvenü. És a parvenük, az újgazdagságukban, most szerzett
hatalmukban tetszelgõ újgazdagok mindig gusztustalanok. Nem tudom, volt-e már a
világtörténelemben olyan fokú és annyira tömegjelenségként felburjánzó
parvenüség, mint a Kucseráké.
Helyeslem Kucsera autóját, átlagnál nagyobb
fizetését, csinos lakását; mindezek nélkül nem tudná jól ellátni a funkcióját.
De utálom, hogy Kucseránál mindez a gyakorlati célok érdekében szükséges dolog
egy ellenkezõ irányú gyakorlat eszközévé vált. Kucsera az autója, fizetése,
lakása, külön bevásárló helye, külön üdülõje stb. segítségével eltávolodik az
élettõl, a néptõl, a párttól. A nép és a párt fölé rendelt, a népen uralkodó
eltartottá lesz, vérlázító pöffeszkedést szokik meg, a gyalogjárás egyszerû
mûvészetét és azzal együtt a gyalog járók valóság- és emberismeretét elfelejti,
ízléstelen áléletéhez elkezd olyan görcsösen ragaszkodni, hogy ma már - higgyék
el - a demokratikus haladás legerõsebb akadálya Kucseráék részérõl talán nem is
politikai tévedésük, tehetségtelenségük, személyi kötöttségük, hanem a Kucserák
mindenre elszánt ragaszkodása parvenü életformájukhoz.
Azt is
hallottam a napokban, hogy "az elvtársakat már nem kísérik az
elvtársak". Kucsera személyére konkretizálva azt jelenti, hogy nem jár már
nyomában, nem kíséri minden lépését az a néhány jobb munkára méltó, de mégis
ilyen, a személyes önérzetüknek aligha hízelgõ beosztással sújtott fiatalember,
akinek élethivatásául azt rótták ki, hogy csoportosan õrizzenek egy-egy
kucserai életet.
A balatoni
élet ismerõi lélegzetelállító dolgokat mesélnek a vízbenyúló szöges drótkerítések
mögötti rezervátumok világáról. Azokra a rezervátumokra gondolok, amelyekben
Kucsera is szokott üdülni és gyógyíttatni magát mindenféle betegségbõl, kivéve
a rangkórságát. De errõl most nem akarok beszélni, mert félek, hogy úgyis az a
vád érhet, hogy parvenü ízléstelenségnek minõsítek olyasmit is, ami sokkal több
ennél: az emberi méltóság meggyalázása.
A másik
dolog, ami miatt nem szeretem Kucsera elvtársat: a dilettantizmusa. Kucsera
semmihez sem ért és éppen ezért mindennel foglalkozik, de mindennel csak
vezetõi szinten. Ezt Kucsera természetesnek tartja. Mialatt e sorokat olvassa,
nemcsak megsértõdik, de nem is igen érti, mit akarok tõle. Fogadni mernék, hogy
azt hiszi, elment az eszem. Hiszen õ csak irányít. Elvileg. Akármit. Ami jön.
Hát hogyan kívánhatom, hogy értsen is hozzá?
Mibõl él Kucsera? Kétségtelenül értéktöbblet
kisajátításából. Abból, hogy társadalmunkban az értéktöbblet egy tekintélyes
részét nem közhasznú dolgokra - iskolákra, kórházakra, termelést szolgáló
beruházásokra, rendbiztonságra, szükséges vezetõ szervek fenntartására,
tudományra, mûvészetre, üdülésre, szórakozásra, ideológiai munkára - költjük,
hanem: Kucserára. Kucsera parvenüségére, Kucsera dilettantizmusára. És ha az
értéktöbblet nem elég a kucserai igények kielégítésére, növelni kell, bármibe
kerüljön is az a produktív dolgozóknak.
Mert Kucsera nemcsak eszik, iszik, ruházkodik, lakik stb., Kucsera arról is
gondoskodik, hogy fejlõdésünk egyenes útja beláthatatlan labirintussá, vége-járhatatlan
útvesztõvé váljék, mert ez az õ létezésének a feltétele. Kucsera városokat,
üzemeket, palotákat, földalattikat épít a maga dicsõségére. Azaz gyakran csak
elkezdi, de kifogy a szusza (vagy az országé) és a mû félbemarad, mint egy
csonka piramis. Kucsera légbõl kapott számokat talál ki és azokhoz emberéletek
árán is ragaszkodni akar, mert úgy érzi, hogy ezek a számok a saját nagyságát
hirdetik. "Milliók egy miatt!" - mondják a nemrég még indexen tartott
Az ember tragédiájában.
Kucsera
számára a hazugság nem hazugság, a gyilkosság nem gyilkosság, a jog nem jog, az
ember nem ember. Kucsera azt mondja: "szocializmus" és érti azt a
valamit, ami a szocializmus építését gátolva õt élteti. Azt mondja:
"egység", és érti önmagát, meg azt a maroknyi embert, aki vele egy
követ fúj, szembehelyezkedve az egységes százezrekkel. Azt mondja:
"demokrácia", és érti a saját uralmát. Azt mondja:
"termelés", és érti azt a meddõ körforgást, amely az õ
egzisztenciáját biztosítja. Hát lehet szeretni ezt a Kucsera elvtársat?
Mert amíg
Kucsera Kucsera marad, addig a nép nem lesz boldog. Ezért nem szeretem Kucsera
elvtársat.
hvg.hu/velemeny.pro/20061030kucsera
Háy Gyula: Kucsera. Miért nem szeretem Kucsera elvtársat? München, é. n. Kiadó: Újváry "Griff" Verlag Sorozat: Jót 's jól
Háy Gyula Vallomás A pesti srácok
Ó,
hányszor mondtuk kéz legyintve:
Ezek
a mai gyerekek,
Ezek
hol vannak tõlünk?
Üresek,
léhák, jampecek.
Ezek?
Hisz ezek janicsárok,
Nincs
eszmény, nincsen hit, Haza,
Ezeket
csak a szving érdekli,
Ezeknek
nincs egy jó szava.
De aztán! Aztán csodák jöttek,
Soha nem látott hõs napok.
Amit
megtenni sohse mertünk
A jampec fegyvert ragadott.
Kinek nem jutott, puszta kézzel
Rohamozott meg tankokat!
S
friss erõvel az égre írta:
Zsarnokok!
Ez a föld szabad!
Könnyes
szemekkel vallom menten:
Hõsök
vagytok, nem jampecek.
Õsz
fejem lehajtva mélyen,
Bocsássatok
meg: gyerekek.
gulyaslazar.freeblog.hu/archives/2008/.../Hay_Gyula/
Új Írásban nincs címszó Háyról
Sarkadi Imre
(Debrecen, 1921. augusztus 13. – Budapest, 1961. április 12.) Kossuth-díjas (1955) és József Attila-díjas (1951, 1952, 1954) magyar író, újságíró
Kortársai szerint inkább virtuskodó alkat volt, egész élete egyetlen szakadatlan játék volt a halállal, az önpusztítással. Halála is így következett be.
Fõbb munkái:
1961 A gyáva
1961 Elveszett
paradicsom
Pataki
Júlia dolgozata Sarkadi Imre drámai életmûvével foglalkozik, Debreceni
Egyetem, Bölcsészettudományi Kar 2006
3/99. Két éve halt meg. Ismerik a körülményeket. Egy vidáman eltöltött este, mélyen az éjszakába nyúló este után, ahogy jókedvû társaságával egy festõ barátja hatodik emeleti mûtermébõl távozóan voltak, már jól lent a lépcsõházban, õ egy gondolatra fölhökkenve hírtelen visszafordult az ismét elhagyott lakásba. Mire barátai az utcára értek, már ott volt õ is a kapu elõtt, megelõzve õket holtan széttárt tagokkal, szétloccsant koponyával…Két villanypólus szikráztatta egyéniségét, Okos volt. És megvetette az okoskodást…Dózsa György szelleme lakott benne társbérletben Krúdy homokfutón vágtató hõseivel. A részegeket angyal, a hívõbbeket Szûz Mária vezeti. Mintha ilyen célzattal ivott volna. Komolyan, szinte elvhûen ivott…tévedéseiben is mennyire makulátlan volt.
4/282. Ha Sarkadi Imre élne, s félórát elbeszélgethetnénk az Oszlopos Simonról, félnapi munkája után talán a korszak legránkvalóbb darabját játszhatnák a színházaink. De én ötpercnyi vonalegyenesítést helyette is elvégeznék. Az utolsó jelenetben Zsuzsi nem öli meg Jánost, csak megszúrja. A kezébõl kicsavart tõrt – némi cinikus csönd után – sorsa összefoglalása után – János döfi magába. A további maradna változatlan.
Nem találta a helyét.
Harmadik utat keresett. Hagyatékában fennmaradt egy Kedves Pista! kezdetû, dátum nélküli levél /Cikkek, tanulmányok,
Szépirodalmi, 1974. 909. oldalon/ G.
…rá kell döbbentenünk az értelmiségen keresztül a népeket
a hamis illúziókra, s be kell bizonyítani, hogy az emberiség kínálkozó
életformája a harmadik út, a humanokrácia.
Ehhez szükséges ennek a harmadik útnak, a humanokráciának ideológiai részletes
megfogalmazása.
Ez az új ideológia teljesen hiányzik, s nem lehet
megtalálni a marxizmus továbbfejlesztésében. Az új ideológia megszületése és
továbbfejlesztése sokkal több nagy gondolkozó erõfeszítését igényli, mint a
marxizmus…
A kapitalizmus…az emberre ártalmas. A dolgozó a gép
rabszolgájává válik…a háborút eme társadalom hibái szülik, s a háború szülte
barbárság a békében is tovább uralkodik. A kollektivizmus a második világháború
alatt s utána bebizonyította, hogy nem lehet hosszabb életû periódus, csak egy rövid,
termékenyítõ betegség.
Mindkét szemben álló tábor fanatizálja a tömegeit a maga
ügye mellett. Bár a kollektivizmus magasabb rendû társadalmi forma, mint a
kapitalizmus, a kollektivizálás mégis süllyedést jelentene az európai polgári
társadalom számára…
A jövõ emberi életforma körvonalai: a társadalom kiverekszi magának a kis közösségek alakítását. Az emberiség megteremti a népek békehivatalát, a néppel erõszakoskodó állami szervek történelmi emlékké válnak, helyükbe a békehivatal kirendeltségei kerülnek – megvalósul a humanokrácia…
Onagy Zoltán, p, 08/13/2010 - 06:19
Sarkadi Imre: A gyáva
A kisregény elsõ személyû elbeszélõje Éva, luxuskörnyezetben, szobrászfeleségként élõ fiatal nõ, aki szerelmes lesz Szabó Istvánba, a friss gépészmérnöki diplomás autószerelõbe. A fiú egyénisége, jelleme, az iránta érzett, hirtelen fellobbant szerelem és az általa kínált új, tiszta életforma vágyakozást ébreszt benne egy más, tartalmasabb élet iránt.
Ám amikor döntésre kerül a sor, Éva megretten és visszalép: nem tudja vállalni a józan, kiegyensúlyozott, de erõpróbáló vidéki életet, hisz szüksége van a fényûzésre, a semmittevésre, megvetett, de megszokott társasági életre.
….Az olvasó a reális létezés szuggesztióját érzékelte, s talán föl sem fedezte, hogy az ábrázolás merészségeibe hamis, disszonáns hangok vegyülnek. Sarkadi Imre kisregényében (A gyáva) a pozitív hõs Szabó Pista – minden vonzó tulajdonsága ellenére – csak a Kádár-korszak szürkeségét és látszólagos biztonságát tudja szerelmének ígérni…
Sarkadi Imre - A gyáva
Rádióra alkalmazta és rendezte: Cserés Miklós dr.
Szereplõk: Éva - Ruttkai Éva, Bence - Gáti József, Szabó István - Avar István,
Annuska - Kállai Ilona, Tibor - Garas Dezsõ, Igazgató - Deák Sándor,
Fõagronómus - Tyll Attila (1966.)
Sarkadi
Imre. Elveszett paradicsom. dráma
két felvonásban. ELSÕ FELVONÁS MÁSODIK FELVONÁS AZ ELVESZETT PARADICSOM
VÁZLATA. SZEREPLÕK ...
mek.oszk.hu/01400/01479/01479.htm
Sarkadi Imre - Elveszett paradicsom
Szereplõk:
Sebõk Imre – nyugdíjas tanár, János – Sebõk Imre rokona, Mira apja,Mira – rokon
kislány Erdélybõl, Zoltán – Sebõk orvos fia, Gábor – Sebõk fia, Éva – Sebõk
menye
Klári – Sebõk leánya, Jóska – Sebõk veje,Zsófi – Sebõk szomszédasszonya
Történet:
Sebõk Imre, a
nyugdíjas tanár dolgozik és Zsófival, a háztartását vezetõ szomszédasszonyával
beszélget az ünnepi ebédrõl. Mira egy óriási virágcsokorral érkezik
rokonlátogatóba, édesapja társaságában, Az újságban is szerepel, hogy Sebõk
Imre nyugdíjas tudós, tanár ma ünnepli a hetvenötödik születésnapját. Zoltán is
megérkezik, aki az Imre bácsi nevû orvos fia. Zoltán hírére átjön Zsófi is, aki
szeretné, hogy lányát megvizsgálja a fiú. Zoltán azonban eltör egy poharat,
amivel összevágja a kezét, hogy ne kelljen átmennie…/ A hálón olvasható. G./
Csontos Sándor, Filmvilág
folyóirat 1984/06 41. old.
Sarkadi Imre
Az alábbi töredékek Sarkadi Imre hagyatékából valók,
egyikük sem jelent még meg nyomtatásban….
Csontos
Sándor
(Filmmûvészetrõl)
Többször szó esett már arról, hogy
a film, noha idestova félévszázados múltra tekinthet vissza, még aligha szülte
meg a maga klasszikus mestermûveit. Nincs még a filmmûvészetnek Iliásza, Háború
és békéje, Hamletje, Milói Vénusza, IX. szimfóniája, sõt még ezekhez
hasonló sincs. Annyi az egész, hogy megnézhetõ filmek vannak a régiek közül is,
amik bizonyos körülmények közt ma is gyönyörködtetnek, de az újakkal nem
versenyképesek, abban az országban vagy környezetben sem lehetnének ma átütõ
tömegsikerek, ahol még újként, tehát mint eddig ismeretlenek jelennének meg.
Nemrégiben a Filmvilágban
Somlyó érdekes cikke [A film múlandósága, 1959. 16. szám. – A szerk.]
foglalkozott evvel a kérdéssel, többek közt avval magyarázva a jó, vagy a maguk
korában kiváló filmek elavulását, hogy a képszerûen megjelenõ s ilyen módon a
fantázia által már meg nem változtatható divat lesz bizonyos idõ múltán
elavult. A közelmúltban, mikor láttam egy keveset az Odisszeából,
gondolatban ellentmondtam ennek az érvelésnek. Odisszeusz és kora a
fantáziámban már néhány évtizede valamilyen formát nyert s egy csöppet sem
hasonlított erre a filmre, ki is mentem a moziból; úgy látszik, két különbözõ
dologra gondoltunk, én és a film alkotói. De ez gondolkoztatott el azon, hogy:
vajon igaz-e, hogy ha a történelmet bizonyos korokban másként és másként látják
az emberek (a történelem külsõségeire gondolok, kosztüm, hajviselet stb.) akkor
ez a képszerû történelmi látásmód elavul önmagától?
Nem igaz. A mitológiát mondjuk
például Botticelli annyira másként látta, mint mi manapság, hogy ennél nagyobb
távolság látásmódban alig képzelhetõ el s mégis önmagában érvényes ereje van
mondjuk a Mars és Venus képének, annak ellenére, hogy ez a Venus szerintünk még
esak nem is hasonlíthat a mitológiai szépség- és szerelem istennõjéhez, de nem
hasonlít a képzõmûvészetbõl megismert hellén szépségideálhoz éppen úgy, mint
ahogy a mai szépségideálhoz se.
Egy jelentékeny mûvészi alkotásnak
tehát nem kell a fantáziánkkal egy vágányon mozogni ahhoz, hogy maradandó
lehessen.
Mindebbõl a magam számára csak azt
a következtetést vontam le, hogy az irodalom, a zene, a képzõmûvészet a
századok folyamán hozott létre örökérvényû, maradandó alkotásokat…a film
viszont nem, s nem tudom megmondani az okát, miért nem. Azt a szubjektív
véleményemet se tudnám indokolni, hogy szerintem soha nem is fog ilyen film
születni….Fogadjuk el tényként, hogy egy-egy filmalkotás rövidéletû, s ne
keressük, hogy miért van ez így – de tegyük hozzá mindjárt, hogy rövid életében
minden más mûvészi alkotásnál sokkal nagyobb hatású, már csak azért is, mert
összehasonlíthatatlanul nagyobb tömegekhez jut el néhány hónap, vagy egy-két év
alatt. Nagy hatásúak a rossz filmek is (a világ filmtermésének valószínûleg
óriási többsége) sõt, lehet, hogy ezek még hatásosabbak, mint a jók, ami
érthetõ, s más mûvészeti ágból is közismert: rövid idõt véve, Lehárnak nagyobb
a tömeghatása, mint Bartóknak, de itt vigasztaló, hogy az egyik csak most hat s
a másik évszázadok múlva is, amikor erre már senki se emlékszik.
De akárhogy is van a jó és rossz
filmek aránya, annyi mégis kétségtelen tény, hogy a világ filmtermésében évrõl
évre fellelhetõk a magas mûvészi színvonalú, nagyszerû filmek, s ezek kivétel
nélkül általános érvényû témát dolgoznak fel.
(1959)
[Az országúton]
A szakmaiaknak Magyarországon
kétszer levetítették Az országúton címû olasz filmet. Néhányszáz ember
tehát látta. Akivel én eddig beszéltem, általában jót, sõt az elragadtatás
hangján jót mondott róla. Igaz, kevesekkel beszéltem, s elképzelhetõ, hogy száz
vagy kétszáz ember is rosszat mondott volna….
A filmstatisztikákból úgy tudom,
hogy a legnagyobb közönségsikert eddig az emberemlékezet óta legrosszabb magyar
film aratta…
Tehát realista mûalkotás a Strada
(Az országúton) vagy nem?
Én azt hiszem, hogy ez belefér a
realizmus kategóriájába – bár kétségtelen, hogy a kategóriát mindig az szabja
meg, aki teheti. – A kategorizálás késõbbi dolog. Rég meghaltak mûvészek és
kritikusok, mikor valamit a helyére lehet tenni.
Szóval szerintem a Strada realista
remekmû….
[Változat az elõbbi töredékhez]
Az országúton címû olasz filmet nálunk még nem
mutatták be, de a szakmabeliek már ismerik – néhányszáz ember látta. Én úgy
tudom, hogy általában itthon nagyon tetszett, de mert világszerte igen
különbözõ fogadtatásban részesült, feltételezhetõ, hogy nálunk se tetszett
mindenkinek. Az olasz neorealisták legkitûnõbbjei közül olyanok ítélték el,
mint például Zavattini.
Azért hozom példának mégis fel ezt
a nálunk úgyszólván ismeretlen filmet, mert a benne lévõ erények alkalmassá
teszik arra, hogy a mi dolgainkról is tanulságosan elmélkedhessünk. Az
országúton címû film ugyanis éppen a határon mozog, lehet azt állítani
róla, hogy nem realista, s azt is, hogy igen…
(1960
[Légy jó mindhalálig]
Móricz. Lehet-e – filmen sokadik kísérlet
– a könyveit, amit esetenként tízezrek olvasnak, az egyszeribe, néhány hét
alatt megszerezhetõ milliós közönség elé vinni? Lehet-e egyáltalában?
Hát persze, hogy lehet. Õ maga is
állandóan akarta, felismerte a film nagy tömegmozgató erejét. Forgatókönyveket
írt. Sõt, elbeszélés-köteteiben van olyan is, ami zárójelben utal rá („filmre
íródott”) – szóval elmondja evvel, hogy nem is csak megjelenésre szánta.
A Móricz-feldolgozások eddig pedig
bizony rosszak. S nemcsak a film – a színpad se jobb. Álmomba ne jöjjön elõ a Rokonok
vagy a Betyár színpadi feldolgozása. Miért? Talán, mert a
Móricz-mûvek nem hatnának színpadon? De hát akkor miért volt jó az Úri muri színpadon
(nem jó, zseniális a felejthetetlen Gellért-rendezés) – tudnivaló, hogy ezt õ
maga írta. S miért volt ugyanez rossz filmen? Van a mûvészi alkotómunkának
valami kibogozhatatlan titka? A zseni keze nyoma annyira megformálja az
anyagot, hogy minden más kéz avatatlan kéz? De akkor miért voltak rosszak a
régi, nagyon régi Móricz-filmek, amiket még õ maga írt?
Ha van titok, akkor se itt kell
keresni. S itt van a film, a két mûvészi vállalkozás, kiinduló alapnak a kész
filmet fogadjuk el, ami van, ne azt, ami lett volna, ha…
S ezt a szempontot fogadjuk el
akkor is, ha a film nézése közben (s csak közben, mert utólag nem)
elégedetlenkedünk egyes jeleneteivel, mert „ezt nem így képzelte Móricz.”
Gondoljunk arra, hogy a helyes kifejezési forma inkább ez: ezt nem így
képzeltük, mikor a regényt olvastuk… errõl más képet õrzünk… – azaz, ugyanolyan
szubjektívek vagyunk, a magunk képalkotó fantáziája dolgozta fel már Nyilas
Misi történetét, ahogy a film alkotói is tették.
Egyébként Darvas József forgatókönyve lényegileg nemigen tér el az
eredeti mûtõl. Esszenciája, kivonata annak, amellett a mû szelleméhez
ragaszkodó, az író gondolatait nagyrabecsüléssel tiszteletben tartó,
rokonszenves szép munka. Emellett a Nyilas Misit játszó gyerekszínész, Tóth
Laci arcát, mozgását, hangját, bájosságát tekintve olyan, mintha az eleven
Nyilas Misi, vagy hát a tizenkét éves Móricz Zsigmond volna elõttünk
[… ]
(1960)
Kuczka Péter: A vitázó Sarkadi
….Összebarátkozásunk
idején Sarkadi meglehetõsen nehéz helyzetben volt. 1951 karácsonyán kellemetlen
ajándékot kapott, elutasító kritikát a Szabad Népben Rozi címû regényére. A
kritikus "az öncélú irodalom csõdjének" nevezte a könyvet,
hátralépésnek a tehetséges, éles szemû, haladó szándékú író életmûvében.
Megállapította a bántóan erõs Móricz-hatást, és legfõbb kifogásként azt, hogy a
mûbõl hiányzik a falu valódi mozgatóinak, a kommunistáknak a bemutatása…
Három hét
múlva, az Irodalmi Újságban Sarkadi válaszolt a kritikára, "A sematizmus
kérdései" címmel. Láttunk már akkor és késõbb is számos önkritikát, de
Sarkadié szinte példátlan volt. Elfogadta, sõt elmélyítette a cikkíró
véleményét…
….Az
Írószövetségben csodálkozva, de elfogadták együttesünket, s hamarosan a
Kuczka-Sarkadi-csoport elnevezést kaptuk, pedig a "csoport" még
messze volt, a Gömbfejûek késõbb álltak össze. Észrevettük, hogy kollégáink
óvakodnak bármelyikünk elõtt rosszat mondani a másikról, önérzetünk ettõl
megnõtt. Nyugodtan dicsértük egymást a másik háta mögött, kicsikartuk az
elismerést. Az Írószövetség elnökségében magabiztosan ajánlottam Sarkadit a
József Attila-díjra, az Irodalmi Újság és a Csillag szerkesztõségébe, egyik
ajánlója voltam, amikor felvételét kérte a pártba…
Ott
voltunk mindenütt, felszólaltunk, vitára, érvelésre kényszerítettük
ellenfeleinket. Sarkadi remek vitázó volt, és nagyszerû taktikus. Azonnal
elismerte vitapartnereinek erényeit és értékeit, akár az irodalmi mûvekben,
akár cikkekben vagy gondolkodásban jelentek meg. Nem tartott haragot, a
meggyõzést és egyetértést fontosabbnak tartotta az érzelmeknél.
dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId
Új Írásban:
Abody Béla: Három arc, hat vallomás. Kónya
Judit: Sarkadi Imre (c. , az Arcok és vallomások sorozatban megjelent
kötetérõl.) = 1972. 6. sz. 125-128. p.
Gábor Miklós: Társbérlet az oszlopon.
Naplómból. (Sarkadi Imrérõl.)= 1971. 8. sz. 71-76. p.
Sarkadi Imre halálhíre. = 1961. 3. sz. 248.
p. Nekrológ.= 1961. 4. sz. 345. p.
Takács Imre: Sarkadi Imre emlékére. Vers.=
1968. 6. sz. 40. p.
Térfi Tamás: Elveszett paradicsom. (S.
drámájából készült filmrõl.) = 1962. 10. sz. 1146-1148. p
* * *
Kulcsár Szabó Ernõ A magyar irodalom története
1945–1991 (1993) c.
munkájában jelen fejezetben szereplõ 12 szerzõ közül csak Sarkadit említi.
74. oldal…a sematizmusra következõ idõszak nagy
olvasmányairól /Sarkadi: A gyáva, Fejes: Rozsdatemetõ, Hernádi: Sirokkó…/azonban
már a hetvenes évek közepére kiderült, hogy ezek a kisregények távolról sem
rendelkeztek olyan újító erõvel, hogy új poétikai feltételeket állítottak volna
a hetvenes évek második felének irodalma elé. A szellemi izgalom, melyet
kiváltottak…politikai természetû volt…88. oldal…Sarkadi legjelentõsebb mûve, A
gyáva /1961/ nyitotta meg a kisregények sorát…G.
Függelék
2011-es
Kossuth-díjasok
…A testület – mely a díjazásra javaslatot tesz - 10 tagja: Eperjes Károly színmûvész, Hámori József biológus, ifj. Sánta Ferenc hegedûmûvész, Szõcs Géza költõ, kulturális államtitkár; Bogsch Erik Széchenyi-díjas vegyészmérnök; Freund Tamás Széchenyi-díjas neurobiológus;; Görömbei András Kossuth-díjas irodalomtörténész; Granasztói György történész, az MTA doktora; Palkovits Miklós Széchenyi-díjas orvos, agykutató, az MTA rendes tagja; Vékás Lajos Széchenyi-díjas jogász, az MTA rendes tagja …
/megvannak-a-kossuth-es-szechenyi-dij-bizottsag-uj-tagja
Kossuth-díjat
vehetett át:
BERECZ ANDRÁS népdalénekes;
BLASKÓ PÉTER, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas
színmûvésze;
CZAKÓ GÁBOR József Attila-díjas író, publicista, szerkesztõ;
FÖLDES LÁSZLÓ "HOBO" elõadómûvész;
KRISTÓF ÁGOTA író;
KOVÁCS APOLLÓNIA elõadómûvész;
KUBIK ANNA Jászai Mari-díjas színmûvész;
MAKKAI ÁDÁM költõ, író, mûfordító, nyelvész;
MEDVECZKY ÁDÁM, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas karmestere;
OROSZ
ISTVÁN Balázs Béla- és Munkácsy Mihály-díjas grafikusmûvész;
REIGL JUDIT festõmûvész;
RÓFUSZ FERENC Oscar-díjas és Balázs Béla-díjas animációs- és
rajzfilmrendezõ;
SÁNDOR GYÖRGY Jászai Mari-díjas elõadómûvész;
SZABADOS GYÖRGY Liszt Ferenc-díjas zeneszerzõ,
VIDNYÁNSZKY ATTILA Jászai Mari-díjas rendezõ
Megosztott Kossuth-díjban részesül SZARKA TAMÁS zeneszerzõ, költõ és SZARKA
GYULA zeneszerzõ, a Ghymes együttes két alapító tagja.
Kossuth Nagydíjat kapott Nemeskürty István Széchenyi-díjas irodalomtörténész