Szemben állók

 

2011. 03. 13.  04. 05.

  

 

Bevezetés

 

Illyés Gyula

Nemes Nagy Ágnes

Németh László

Pilinszky János

Vas István

Weöres Sándor

Függelék

          1962-es olvasói levél

           Találkozásaim  

 

 

 

 

Bevezetés

 

A Különös Kossuth-díjasok fejezetben a rendszerhez hű írókat mutattuk be. Itt azok következnek, akik többé-kevésbé megőrizték függetlenségüket, tehetségük felülemelkedett a korszak szintjén. A hatalom és a szemben állók között nincs éles határvonal: alku, mellőzés, eltiltás, engedmény, kitüntetés…jellemzik a kapcsolatot. Hat szerzőt választottam. Tán ők a „nagyok”. Bevezető öt írónál Illyés Naplójegyzetéből való. Illyést Németh László jellemzi. Weöres és Vas kivételével a „szemben állók” művei digitalizálva elérhetők. Weörest letiltották az örökösök. Vasnak régebbi gyűjteménye érhető el. Mind a hatan bekerültek az In memóriam 66 kötetes sorozatba.

Válogatásunk alapja részben az Új Írás repertórium. Friss diplomásként kezdtem járatni a lapot, jó néhány évig. Mind a hatan publikáltak a folyóiratban. Megkapták a Kossuth-díjat, ki előbb, ki utóbb. A 2002-es „Munkás, paraszt…” antológiában csak Illyés és Weöres szerepel. Nem olyan versekkel, mint a többiek. A fejezetek szerkezete hasonló a Különös Kossuth-díjasokéhoz. Az érdeklődők bővebben tájékozódhatnak linkek segítségével. Néhányan szerepelnek az Irányított irodalom korábbi fejezeteiben.

 

 

 

 

Illyés Gyula / 1902 – 1983 /

 

 

 

 

 

 

Szekszárd, Rákóczi utca 1. A város főutcáján a főiskola előtt láthatjuk

 

 

Weöres Sándor: Hommage a Illyés

 

Van? Már csak volt.

Volt? Már csak van.

A mennybolt hágóiban

a csillagfény iszalagjaiban,

mindig ifjan, sose vénen,

mint egy Árpád-házi király,

magyarjainak szívében.

 

                                    *  *  *

Illyés Gyula Archívum (MTA Irodalomtudományi Intézet)
Budapest, VI. Teréz krt. 13. I. em. H-1067

Tel/fax: 321-1141, tel.: 322-0425/135
E-mail: illyesarchivum@iti.mta.hu

Az archívumban található: a megjelent művek kéziratai, gépiratok, naplójegyzetek. Illyéshez írott levelek.

 

 

MTA ITI – Illyés Gyula Archívum és Műhely (Könyvjegyzék az ...

Benne tintával írott levél Illyés Gyulának S. Pável Judit aláírással, postai szelvény, a borító belső oldalán tintaírással lakcíme. ...
www.iti.mta.hu/illyes-konyvj-pzs.html

 

 

PIM.hu - Illyés Gyula digitalizált művei

Illyés Gyula. Illyés Gyula digitalizált művei · Keresés Illyés Gyula műveiben · Illyés Gyula életrajza · Bibliográfia · Szakirodalom ...
www.pim.hu/object.66687c66-16ee-4028-9529-de14d108ea38.ivy

 

 

 

Németh László levelezéséből:

512…Eötvös óta te vagy az első író, akinek miniszterséget kínáltak fel. Ez nem csak kitüntetés; ez a jövő előtt: felelősség is…mindenben segítségedre leszek…Flórának meleg üdvözlet…

 648…Cs. Szabó, Márai, általában a mi fajtánknak kellemes csalódást okozott, a népi írók! Illyés tulajdonképp nem a legrosszabb. Benne a csalafintasághoz van odüsszeuszi báj s az áruláshoz lelkiismeret, a többiekben ezt sem látok…

927. /Illés Endre/…Gyula két darabjában / Ozorai példa, Fáklyaláng/ nagyon rossz „időszerűséget” éreztem. Minden második hang és felhang a hatalomnak kedvező hang volt…

1127…Illyés bevezetőt akar írni a drámáim elé. De nem vagyok már fiatal író, akit be kell vezetni. Még ha olyan ember írná, aki drámáimat szerette, kedvet csinált hozzájuk, tehát a társszerzőség jogán. Különben is: timeo Danaos!…

1922…egy miniatűr irodalomtörténetet kellett írnom…Ennek az áttekintésnek a rád vonatkozó része / egy sorral sem kevesebb, mint Petőfié, Aranyé, Adyé/ így kezdődött: ”Mindnyájuk közt /ti. a népi írók közt/ legsokoldalúbb s legteljesebb tehetség: Illyés Gyula. Hatvan éves korában még emelkedő költő…

 

 

Fodor Ilona: Szembesítés (Illyés Gyula életútja Párizsig)

Magvető Könyvkiadó, 1975

 

Fodor Ilona: Csillagokból kopjafa. Mentor Kiadó, 2000. 465 oldal 1540 Ft
…„Maradjon ki ez a csúf nevű Raisz! Gyula családja színmagyar család!” olvashatjuk a Csillagokból kopjafa című kötet 383. oldalán „Flóra asszony” intelmét. A figyelmeztetés annak a Fodor Ilonának szól, aki odáig merészkedett, hogy meg merte írni: Illyés Gyula apjának egyik nővére, Illés Erzsébet egy Raisz nevű férfival házasodott össze.
A monográfiát a szerző a Magvető felkérésére írta, s a kanossza járás Illyésék cenzúrája, később pedig az író, a felesége és körük által Fodor Ilona ellen indított hadjárat.. „Az első és második korrektúrában végrehajtott illyési cenzúra (...)A család sváb származású tagjainak mellőzése… az apa-anya válásának elhallgatása… Mi szüksége volt Illyésnek erre a komédiára?...Tisztában vagyok vele, hogy bizonyos társadalmi rendszerekben (s az egykori puha diktatúra kétségtelenül közéjük tartozott) kompromisszumokat kell kötni a publikálás érdekében. De egyrészt egy ilyen horderejű „feledékenység” mégiscsak túlzás egy olyan alkotó részéről, akinek nem kellett félnie a hatalomtól…az olvasó akarva-akaratlanul Nemes Nagy Ágnesre, Ottlikra, Mészölyre gondol, azokra tehát, akik semmilyen kompromisszumot nem vállaltak…Hiába áll ott az évszám a Fodor-írások után (az első 1967-ben, a második 1962-ben jelent meg): hiába tudjuk tehát, hogy ezek jóval korábbiak, mint az 1984-ben született A hegyi költő…Fodor Ilonának az a legnagyobb tragédiája, hogy nagyon elkésett. A Babits-tanulmányokkal éppúgy, mint Illyés leleplezésével.
2001. 1. 26.  DEMÉNY PÉTER

lato.adatbank.transindex.ro/?cid=489

 

Illyés: Naplójegyzetek. 1974. Július 1.

 

Déltájban nagy köteg kefelevonat a Magvetőtől és az igazgató levele. A borítékon az én nevem, fölbontottam. Bent ez:

 

Tisztelt Asszonyom! Sajnálattal értesültem arról, hogy a Kiadónál megjelenő (…) könyv Önnek nyugtalanságot okoz. Ezt szerettem volna megelőzni akkor, amikor a kézirat elkészültéről levélben értesítettem Illyés Gyulát, s javasoltam a mű megtekintését. Illyés Gyula kifejezésre juttatta, hogy nem kíván foglalkozni róla készülő művek tanulmányozásával…Bár úgy érzem, kellő kiadói gondossággal jártam el, és azzal a tisztelettel, mely Illyés Gyulát megilleti, de ha tévednék, ha elmarasztalható tevékenységünk, felelős kizárólag csak én vagyok…Nagyon kérem, Asszonyom, ha a szöveg elolvasása során bármilyen módosítást kérne, azt közölje velem. Válaszáig a kötet nyomását leállítom. Nincs szándékomban olyan szöveget Magvető emblémával megjelentetni, melyet Illyés Gyula sérelmesnek találhat…kezét csókolja Kardos György s.k.

 

 

Föl kellett állnom, olyan harag öntött el. Ha meghalok, bárki bármi ostobaság zuhatagot közölhet rólunk, kiadhat könyvet csupa hazugságból is. Elvben megtörténhet az életünkben is. De ez a nő bejárta a nyomomban egész Tolnát, régi leveleket és fényképeket kutatott föl. Ha ezeket is közli, az a közhiedelem, hogy azok tőlem származnak, vagyis előzően már ismertem a könyvét, azaz helyeslem az adataimat. Ha utólag tiltakozom: ízléstelen reklámot csapok a könyvnek. Ha most tiltom le: van-e rá jogom? Nem írhatja-e meg bárki, amit akar? X. Y.-nal Némethnek* is rettenetes napjai voltak. Ő egyszerűen bezáratta előtte az ajtót. De ez Flóra jóindulatával élt vissza…

 

*Németh László  Németh Fodor Ilonának /2946/.:…”Nem felelnék erre a levélre sem / bár lenne szóvá tenni valóm/, ha nem fenyegetne meg, hogy hallgatásomat mint „engedélyt” továbbítja…”

 

 

József Attila

EGY KÖLTŐRE

Téged szeretnek: könnyen értenek,
nem kérdezed, ha félni kell, hogy félj-e;
én túl magasra vettem egemet
s nehéz vagyok, azért süllyedtem mélyre.

Lásd, öt és fél kilósnak szült anyám,
de elviselte. Azért kell kivárnom,
ki innen vesz föl s elvisel magán,
hogy szabad lélek legyek a világon.

Szerencséd volna? Én azt nem hiszem.
Majd előtűnik mögüle az érdem,
vagy összetörsz s a tél vizeiben
kemény szavakért könyörögsz majd térden.

Nekem sikerült (s ez is szégyenem,
hisz nem egyéb az ember-árulásnál)
hogy csupán száraz kenyeret egyem
az isten testén való osztozásnál.

1937. július

 

                                                *  *  *

Illyés Gyula – József Attiláról

Fájlformátum: PDF/Adobe Acrobat - Gyorsnézet
Illyés Gyula és József Attila kapcsolatának értelmezése a 20. századi magyar .... mozaikokban az a kép, amelyet József Attiláról Illyés Gyula egy életen át ...
www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/06-01/domokos.pdf

 

 

 

Domokos Mátyás (szerk.):

Nem menekülhetsz (In memoriam Illyés Gyula) Nap Kiadó, 200

 

 

Jean Rousselot levelei Illyés Gyulához

Fájlformátum: PDF/Adobe Acrobat - Gyorsnézet
Írta: T Anna auprès de Weöres pour qu'il m'envoie ľautre anthologie, le gros volume où je ...... Hommage à Illyés !86 Tous les typographes de France et de Belgique sont ...
epa.oszk.hu/01500/01500/00006/pdf/15Tuskes.pdf

 

 

ÚJ ÍRÁS /részletek/:

 

Háromszázezer méter magasan. = 1961. 4. sz. 291. p.

A tárgyakkal = 1963. 8.

Emelkedőben. = 1968. 4. sz. 4. p

Futtató öregség. = 1967. 5. sz. 4. p.

Mozgó világ. (A költő megjegyzésével.) = 1963. 4. sz. 442-450. p.

Óda a törvényhozóhoz. A jubiláló Tersánszkynak. = 1962. 8. sz. 881-882. p.

Poharaim. = 1967. 12. sz. 81. p.

 

Az első évfolyamoknak csaknem mindegyik számában volt Illyés-mű. G.

 

 

Köszönet

 

 

Kihalna az emberi fajta,

ha a nők hallanák, milyen

hangon beszél a férfi nem,

milyen trágár röhejre kapva,

 

a percről, mely megadta, mit

oázis-forrásként kerestek

és térden tiszteltek, a testet;

mely köpőcsésze lett nekik!

 

Hányan voltunk igazán hívek,

megköszönni nővéreinknek

szövetségüket, azután,

 

hogy kivérezve csak hevertünk,

legázolt küzdők, túl az eltűnt

hiten, reményen, vak csatán!               Új Írás 1961. 2.

 

 

 

 

A tárgyakkal

 

 

A tárgyakkal maradtam. Vélük

szólok végül, ha még beszélek.

Hang nélkül rajtuk át eresztem

magamhoz az emberiséget.

 

Halandó hetven-nyolcvan évig

nem növi ki az álnokságot.

Nyíltan szóltok tízezer évvel

bölccsé érett fejszék, lapátok.

 

Megköszönöm a szívességet,

amit e zord bolygón találok,

a kéznyújtást, amit fűrészek,

kancsók és kilincsek, kínáltok.

 

 

 

A magánszorgalmú kutyák

 

Faluzási emlék

 

Legtöbbet mégis ők gyötörtek.

A magánszorgalmú kutyák!

Ámuldozva utáltuk őket.

Ez volt mégis a legcsúnyább.

 

Sem a házat és sem urát

nem védték. Miért is dühöngtek?

Úgy hörögtek, fölhömpölyödtek,

hangjukba fúltak, a buták.

 

Aki csak utcájukba ért,

szaggatták volna cafatokra,

csontját mindet megropogtatva,

külön-külön leszopogatva

egy köhejért, egy zörejért.

 

A magánszorgalmú ebek.

Ahogy végigfutva a láncot,

két lábra állva azt a táncot

járták: vért, vért, vagy megveszek.

 

Ahogy az éji falun át

morse-mód híreket csaholtak:

messze beadva élőt-holtat

s mert nem téphették le a holdat,

zokogtak, szörny kanik s szukák!

 

Ez volt mégis a legcsúnyább.

 

A magánszorgalmú dögök,

a nyívók-sívók, hogy a gazda,

ő rúgta őket végre hasba:

coki pokolba, ördögök!

 

 

 

 

Naplójegyzetek

 

Illyés Naplójegyzetek, 1953 Eredetileg az ÉS-ben / akkor még Irodalmi Újság/ jelent meg Sztálin halálára

 

A stílus valóban maga az ember. Sztálin kifejezésmódja ugyanarról tanúskodik, mint amiről eszméi.

Mi állapítható meg Sztálin stílusáról? Három dolog. Első: a roppant nagy műveltség, amely a legbonyolultabb kérdésekbe is hajlékonyan behatol. Második: a roppant egyszerűség, amely a maga kérdő-felelő fordulataival a legbonyolultabb kérdéseket is világosan, közérthetően – ha kell: leleplezően – feltárja. Harmadik: a roppant türelem és szívósság, hogy a mondandó megvalósuljon: átmenjen az emberekbe, a tömegekbe; hogy a gondolatból, ha törik, ha szakad, tett legyen.

Nemcsak hidak és városok viselik az ő nevét: azt fogja viselni ez a korszak is, amelyben hívei és ellenségei egyaránt benne éltek, és az ő hatására alakultak...                

 

 

1961

 

Író vagyok. Ezért nem tart el a társadalom. Meghökkennék, tán nyomban elnémulnék, ha ilyesmi eszébe jutna. Megfontoltan, írásban, hogy nyoma maradjon, ismételten olyant közöltem vele, amiért őserdőben egyszerűen lepuffantanák az embert. Díjazás? Örülök, hogy életben maradhatok: s más módon összekaparhatom, ami a csikaszbendőnek kell, a szabadságnak…

 

Aki olyan tetteket visz végbe, olyan alkotásokat teremt, melyek hatással vannak a társadalom alakulására, az befolyással van valamiképp a politikára is, tehát akarva, nem akarva politizál, ez nyilvánvaló…

 

Igaz, hogy minden költemény alkalmi költemény, vagyis időszerű. De hazudik az a költő, aki letagadja, hogy fő gondja mégis a romolhatatlan alkotás, vagyis az utókor, vagyis az öröklét. Olyanfajta ellentmondás ez, mint az, hogy az élet maga is halandó, s mégis – teljes mivoltában – halhatatlan…

 

Közgazdászokkal tudnám kiszámíttatni, költségvetési adatként pénzben kifejezni, mi anyagi veszteséget jelent ma egy népben a nemzeti tudat hiánya, és – szinte függetlenül a körülményektől – ha jól működik, az otthonosság melegét adja a nemzetihez tartozás érzése….

            

„Valamennyi nép közt egyik sem volt olyan balsorsú, mint a magyar.” Voltaire írta le az Essai sur les moeurs et l’esprit des nations-ban. Anne de Foix – fiáról emlékezve, aki Mohácsnál, mint a mi II. Lajosunk halt meg – hasztalanul – Európa védelmében.

 

1962

 

Vallomás a szocializmusról. Szocialista-kommunista ember a jövőben milliárd számra az lesz – az lehet mutatóban már ma (sőt lehetett a múltban is) –, akit cselekedeteiben nem az egyéni haszonelvűség vezet; akinek szelleme tehát nem ismer korlátot, de mégis erkölcsi törvény határai közt mozog….

 

Évtizedek óta kommunizmusban élek. Akként értve: úgy élek, mintha kommunizmusban élnék. Kikerültem az anyagi haszonkeresés uralma alól. Nem az én érdememből. Sőt egyéni – az a vigaszom, hogy örökölt – rossz hajlamaim ellenére. Évtizedek óta nem tettem be lábam péküzletbe, húsboltba, ruha- és cipőkereskedésbe. Mindent asztalomra szolgálva kapok…

 

1964

 

Kik is tömik tele írásukat idézettel? A lusta lelkűek. Akik renyhék, hogy maguk fejezzék ki – saját erőfeszítésükkel – azt, ami állítólag fejükben mozog. Kétlem, hogy kotyog bármi is ilyenkor a fejükben. Semmi sem olyan előre gyártott alkatrész ugyanis, mint az idézet. Idéznek továbbá a lelki orgazdák: más fényével akarják gyémántnak ragyogtatni üvegcserép eszméiket, más aranyának csöngetik fedezetül bádogpénzeik leszámolása közben. Őrizkedjünk az idézőktől.…

 

1968

 

Augusztus 23. Nagy események. A rádió-beszámolókon át is látom a nagy betűket a nagy népek nagy újságoldalain. Csupa nagy közhellyel…

Pozsonyt, még tegnapelőtt hozta valaki a hírt, magyar csapatok szállták meg. Más hír szerint, a szlovákiai vonatokon inzultálják a magyar utasokat, a falukban megdobálják a magyar autókat. Az értelmeseknek meg kell érteniük, miről van szó, de mit gyújt majd minden ott, ahol nem az értelmükkel vitáznak a népek?...

 

Augusztus 26. Azért kelek föl, hogy a rádiót hallgassam. Még mindig semmi változás. Svoboda Moszkvában. Tárgyalási föltételek, hogy Dubček is vegyen részt a megbeszéléseken. Állítólag már Kádár, Gomulka s a másik kettő is Moszkvában van. 

Nincs fél óra, hogy ne a prágai eseményekről beszéljünk Flórával a levertségtől fegyelmezetten. S az ország hangulata? Valamelyik rádió híre szerint a magyar csapatok oly barátságosak a lakossággal, hogy vissza fogják hívni őket….

 

Augusztus 27. A rádió tíz órakor: Svoboda Moszkvából visszarepült Prágába. Dubček is vele. Elhallgatnak a cseh rádiók. Illetve, ha szólnak is, én ma már csak egyszer forgattam a fekete gombot, hogy hálómmal magamhoz rántsam a szólamukat. Prága nem ég, a csehek vére nem ömlik – nincs, ami az égre kiáltson: visszasüllyedünk földi magányunkba. Szadizmusunk se kapván tápot, lemúlik rólunk a közösség kötőanyagának varázsa….

 

Aug. 29. Híreit már a Szabad Európa sem a cseh eseményekkel kezdi. Nincs vér, nincs figyelem. „Jól informált”-nak lenni már csak azért is lehetetlen, mert efféle tudásszomjunkat eleve a vérszomjunk alakítja….

Nagy kiértékelése a lezajlott eseményeknek. A különös, hogy Prága is, Moszkva is egyformán érezheti magát győztesnek is, vesztesnek is. Mint mikor egy hadsereg bekerít egy várat, de az első roham után visszahúzódik a falaktól.      

A csehek fölírtak a politikai tudat világegére két nevet…        

Nyugati kulturális szervek egymás után szakítják meg a kapcsolatot a magyarokkal, megbélyegzendő és megbüntetendő őket agressziójuk miatt.        

A csehszlovákiai szabad rádiók dicsérően emlegetik a megszálló magyar katonák viselkedését. S újra és újra arra szólítják föl őket, hogy térjenek haza. Elképzelem az egyszerű baka gondolatait erre. Nem kevesebbet kérnek tőle, mint hogy lövesse főbe magát. Mert hisz a parancs megtagadása ezt vonná reá….

 

       

 

         

Illyés Mária: Apám, Illyés Gyula tegnap és ma - Hungarian Alumni ...

És Illyés Gyula elsősorban költő volt, noha hatalmas és jelentős művet alkotott prózában, ..... és gyors egymásutánban három új mű (Malom a Séden, Kegyenc, ... Illyés az 1848-as forradalmár alakját és tragédiáját bemutató Különc-ön, ...
www.hhrf.org/bessenyei/hu/archives/9

 

 

…„A kulturális politika azonban minden megjegyzésében veszélyt szimatolt. Gyanús az üres koponyákat kitöltő nagy eszme (Lélekbúvár), az ozorai zászlóbontás, hogy az igazi szabadság kivívása még hátravan (Fáklyaláng), hogy Dózsa nem a szabályos forradalmár, hanem a jó hazafi példaképe. Hovatovább gyanússá váltak a zajos, már-már tüntetésszámba menő sikerek, és gyors egymásutánban három új mű (Malom a Séden, Kegyenc, Különc) előtt zárultak be a Nemzeti Színház kapui. Évekbe telt, míg szerényebb színpadokon, a Faluszínházban, Veszprémben, Pécsett Illyés ismét szóhoz jutott.”…/Idézet Benedek Andrásról/

…kilenc éven át, meg öt éven át nem jelent meg verseskötete, hanem arról is, hogy a megjelent kötetek át- meg átrostált anyagából következetesen ki kellett hagyni bizonyos verseket. Domokos Mátyás írta meg milyen módon működött –  nemcsak az Illyés Gyulát, hanem a sok más költőt sújtó cenzúra, amelyről azt kellett mondani, hogy nem létezik, mert nem volt cenzori hivatal. /Domokos M./

…A politikai enyhülés által az értelmiség számára lehetővé tett utazásokat apám ezekben az években arra használta föl, hogy megismerje a határokon túl élő magyarok helyzetét és gondolkodását. Nemcsak Nyugat-európa államaiban járt,  hanem az Egyesült Államokban és a szomszédos országokban is.  Köztudott, hogy 1964-ben Párizsban adott egy interjút egy francia lapnak, az Express-nek, amelyben eufémisztikusan ugyan, de érthetően megfogalmazta a romániai magyarság helyzetét: „Romániában van egy provincia, Erdély, amely évszázadokon át a magyar civilizáció és irodalom valódi szülőföldje volt. Ebben a provinciában nemrég zárták be az egyetlen magyar egyetemet, ami egy több, mint kétmillió lélekből álló kisebbségnek volt szánva. A magyar írók és az egész magyar értelmiség helyzete nagyon kényelmetlen.” /Szellem és erőszak/

 

Malom a séden.

Dráma. 1960   /Illyés digitalizált művei. Első megjelenés: Kortárs, 1963. 4./

 

Első öngyilkosságából Gellért Endre fölgyógyult. Testileg. Mert, hogy lelkét mi is támadta meg, az voltaképpen ekkor, e testi talpra állás idején kezdett megmutatkozni. Ült a kórházban, nem akart visszalépni az életbe. Nem vágyott visszatérni a művészi munkába. Pedig csak erre nyílt mentőút. Nem kellett különösebb találékonyság munkát lelni egy színházi rendezőnek a színháza épületén kívül is. Gellért olyan remek rendező volt, hogy magzatállapotban levő műveket is rá tudott képzelni a színpadra. Tudott még világra sem jött hősöket is mozgatni. Annyira együttműködő szellem volt, hogy örömét lelte, ha a rendezendő színdarabnak már az eltervezésében közreműködhetett. Dramaturgnak is kiváló volt.

Esztendők óta hevert félretéve részben fiókomban, de nagyobbrészt biz agyam fiókocskáiban egy színdarab. Ez lett volna az én fölszabadulási színdarabom. Befejezéséről azért mondtam le, amiért belekezdtem. Abban az időben – az 1940-es évek második felében – a „személyi kultusz” világnézete Magyarországot afféle anatéma alá helyezte. Mert ő volt „Hitler utolsó csatlósa”. (Amit pedig már a dátumok is cáfolnak.) Igényes baloldali, sőt magukat marxistáknak hívő írók közöltek fogalmazványt, mondtak beszédeket – a magyar értelmiségnek, majd magának a nemzetnek „kollektív bűné”-ről, megérdemelt közbűnhődéséről. Ehhez akartam a magam módján s a lehetőséghez képest hozzászólni…

Az egyik beteglátogatáskor rákérdezett az egykori tervre. Benedek Andrással már hazatérőben elhatároztuk, ha ebből a darabból lehet kivezető mentőkötél, máris munkához látunk. Meglepő siker ígérkezett. Bandi fölpezsdült, elkapta a fonalat…

Akkoriban nem jelent meg semmi tőlem nyomtatásban. Révai tervei közt volt, hogy jusson minél előbb előadásig a darab; színre kerülésével a publikálási merevgörcs is föloldódik. Tanácsa evégett neki is volt. A darabban a nevelés megszállottjaival szemben ott van a cselekvés embere is, Berecznek hívják. Révai már-már munkásmozgalmi ellenállónak szerette volna látni. Nem győzött meg; ilyen típus nem illett abba a környezetbe. De a vitából, amit Berecz a tanárral folytat, nem egy mondat kettőnk között hangzott el…

A történet színhelye és ideje már magában drámai. Az idő 1945 tavasza: Közép-Európa addigi rendje akkor reccsent végleg össze. Mint a nyílt törésű lábszárból a csont, olyan iszonyítóan tűnt elő, mire való az emberi szolidaritás! Ez a darab tárgya. Mondandója pedig, hogy haza csak olyan közegben lehetséges, ahol ilyen próba alatt az emberek legkisebb csoportja is a legnagyobb emberi eszmények kristálytörvénye szerint ugrik egységbe…

A színhely egy magányos malom, két falu közt, a Dunántúl, Magyarországon… Magyarországról ebben az időben a tudnivaló sajátosság, hogy lakói, ellentétben Európa többi népével, eredetre nem árják. Nem! hanem ural-altájiak, erről azonban közülük jó, ha minden tízezredik tudott. Valóságos nemzeti tudata vagy élménye szinte csipetnyi sem volt ebben az időben ennek a népnek. Okkal. Már négyszáz éve nem volt saját állama; a dolgozó, az elnyomott milliók még a gyarmati kiszolgáltatottság átkát is viselték; a polgárosodással vezetésre törő réteg – szintén egyedüli esetként Európában – nagy többségében friss jövevény volt, érdekes, értékes, roppant sokat ígérő vegyület, de amelynek még nem volt elég ideje egybeforrni külön egésszé. Arasznyi vastag könyvek jelentek meg akkortájt azt taglalva, ki is, mi is a magyar. Eredményük egy-két szóban elfér. Aki vállalja. Aki nem más. Ami különben minden nemzet, sőt „faj” ismérve. Történetünk ilyenekről szól…

 

 

KÁLMÁN

…Tanár vagyok; nem vitatkozni, csak előadni tudok. Az ország nélküli embereknek egy az igazi bajuk, ez, a mienk itt. Hogy azzal se tudnak egy nyelvet beszélni, akivel tíz perce még egy anyanyelvbe tartoztak… Nem akartam fölöslegesen növelni néhány olyan, ország nélkül maradt ember veszedelmét, akiknek sorsát az én kezem ügyébe tette a véletlen…

 

BERECZ

Amit az országról szíveskedett… előadni – kemény, de jó útravaló. Azt éreztem magam is, valahányszor külföldön jártam. Hogy mi voltaképp a haza, arról nekünk, magyaroknak szinte csak irigységünk révén lehet sejtelmünk, más, szerencsésebb népek hazáját vizsgálva…

 

KÁLMÁN

...Hinni tudtam, s ma is hiszem: az emberiség működése oly értelmes lehet, akár egy ilyen malom! S hogy azt érdemes szolgálni. Nekem is, öreg fejjel is, a legkisebb körben is. Hogy érdemes a halál szélén is élni – ha van miért. Sőt, hogy magyarnak is érdemes lenni, mind a halál pillanatáig. Mert van föladat! Amit csak mi tudunk megoldani. Itt lent! A malomalján. Itt kell újra kezdeni. Itt kell dolgozni, a mélyben…

 

BERECZ

Szép, szép szavak! – már-már engem is megbénítottak! Ez a megható líraiság, amely társadalomtudományt akar helyettesíteni, ez a pánirodalmiság annál veszélyesebb, minél megejtőbb. „Lent”, „fönt”! A „lent”-tel a legszebb gondolat, hogy a „fönt”-öt meghódítsuk.

…

KÁLMÁN

…A tapasztalat az, hogy az országok fönt vesztetnek el, és lent tartatnak meg…

 

KÁLMÁN

Ezen a helyen már a XII. században malom.Tanári szórakozásból összeállítottam a történetét. Mit gondoltok, hányszor semmisült meg? No.

 

AZ EGYIK KATONA

Mivel a többiek tanakodva néznek. Kétszer?

 

KÁLMÁN

Tizenkilencszer, tüzet, vizet, kurucot, labancot, kolerát, sőt Napóleont is beleszámítva! S mi a megjegyzendő ebből? Kiáltva, szinte Berecznek. Hogy ellentétben Mátyás márványpalotájával, a „fönt”-tel, ez a malomalja, a „lent”, ez huszadszorta is fölépült. És ha úgy fordul, huszonegyedszerte is talpra áll..

 

 

     *  *  *

 

…1959 tavaszán Illyés átadta Malom a Séden című drámáját a Nemzeti Színháznak, 120 új versből álló kötetét a Magvető Kiadónak, de idővel mindegyiket visszautasították…/Vasy Géza/

 

Malom a Séden, bemutató Veszprémi Petőfi Színház, 1970. febr. 11. /Magyar Életrrajzi Lex./

 

Ráckevei Anna Hegedűs D.Gézával, Illyés Gyula: Malom a Séden címû drámájából készült Tv-játékban,1988

Magyar Színházi Portál.

 

A pesti bemutató

 

Földes Anna: Szívügyünk a magyar dráma. Színház 1970. 7.

….Korábban már hivatkoztunk Illyés Malom a Sédenjének megkésett bemutatójára. (A veszprémit követő pesti premier ténye, sorrendje tulajdonképpen megfelel az általunk sürgetett gyakorlatnak: hátha még évekkel korábban került volna sor mindkettőre!) Ezúttal a nem túlságosan jelentékeny, de egészében korrekt veszprémi előadással szemben a budapesti bemutató az, amit a magyar drámák sorsa szempontjából aggasztónak éreztünk. A József Attila Színházban ugyanis Benedek Árpád Illyés szándékával, szövegével dacolva rendezte meg az előadást, oly módon, hogy a dráma alapgondolatát hordozó tanárt, lényegében az író szószólóját - Ungvári László közreműködésével - elidegenítette a nézőtől. Sugárzó szellemiségét kezdődő szenilitással, erőteljes egyniségét enyhén taszító agresszivitással helyettesítve, ha nem is torzképét, de legjobb esetben kritikáját adta Galambos Kálmánnak….szeretném kiemelni az egyébként elfogadható alakítást komponáló Koncz Gábornak azt a gesztusát, ahol a legélesebben ütközött össze az előadás a drámával…ami nem egyszerűen taktikai, hanem ezúttal még súlyosabb drámai hiba….

 

1970. 03.28 :József Attila Színház

 

Galambos Kálmán, tanár: Ungvári László
Géza, Galambos fia: Láng József
Imre, Galambos unokaöccse: Koncz Gábor
Vali, Galambos Gézáné: Szemes Mari
Otti néni: Gobbi Hilda (szerepkettőzés)
Otti néni: Náray Teri (szerepkettőzés)
Takács kapitány: Bujtor István
Feri, molnárinas: Benkő Péter
Mili: Voith Ági
Doktor Berény, orvos: Horváth Gyula
Berecz: Mádi Szabó Gábor
Anci: Lóránd Hanna
Zsuzsu: Pálos Zsuzsa
Hadnagy: Budai István

 

 

 

…..Az Agitációs és Propagandabizottság számára készült előterjesztés szerint Illyés „a tömeg és az egyén szerepét idealista nézőpontból ábrázolja”, a Kegyenc, a Különc, A malom a Séden „azt bizonyítják, hogy írójuk túllépett a klasszikus értelemben vett polgári eszmeiségű dráma keretein, de még nem jutott el a szocialista drámai szemlélethez”, színművei úgy szólnak a közösség küzdelmeiről, hogy maga a közösség hiányzik belőlük. Különösen A malom a Séden sikerületlen: „Illyés mellőzte a felszabadulás korának történelmi valóságát. Ehelyett a maga harmadikutas koncepciójának, a harmadikutas politika akkori képviselőinek önigazolását próbálta drámába sűríteni. Ez a koncepció vállalja a nagy emberi törekvéseket – akár a szocializmust is –, de a marxista–leninista politikai gyakorlat nélkül. A főhős alakjában tovább él a nacionalizmus, az akkori magyar társadalom apologizálása.” Ennek ellenére az előterjesztés nem a tiltást, hanem a bemutatók elhúzását javasolta: „A drámák bemutatásának megakadályozása nemcsak rossz visszhangot váltana ki, hanem ellentétes lenne művelődéspolitikánkkal is.” A grémium mégis úgy döntött, hogy a drámák bemutatása „nem időszerű”, ami határozatlan idejű tiltást jelentett…..

                                                       Standeisky Éva: Illyés Gyula hármas tükörben

 

                                        *  *  *

 

 

Kegyenc

 

Dráma három részben. Teleki László eszméi nyomán, 1963

 

A Bánk bán, Az ember tragédiája, a Kegyenc, ez volt a magyar földre ért Thespis hármas fogata. A Kegyenc nem jutott föl a siker csillagútjára. Nem támadt táltosi varázslója. Rangot kapott, tapsot soha. Szerkezetében, jellemábrázolásában, nyelvezetében volt a hiba; drámáról szólva ez annyi, mintha élő emberről azt mondják, hogy épp csak siketnéma, vak és béna. A szívét dicsérték csupán, már az első bemutató másnapján: az első bukás másnapján.

Ez nem kis dolog. A tehetetlen testben valóban hatalmas szív dobog. Az életképtelennek mondott mű ma is él s kísért; szinte vádol, a meg nem váltott lélek módján. Egészében az alkotást már első pártfogója, Vörösmarty is elhibázottnak, puszta ígéretnek tartotta. A vélemény később sem változott…

 

Hogy a Kegyenc színen maradjon, illetve színre jusson még tovább kellett mennünk a kegyeletnek, a múlt szolgálatának magam választotta útján, ezt éreztem. Elejétől végig újraírtam a darabot. A százhúsz lapnyi szövegből először meghagytam, pusztán ízelítőül, nyolcat. Erről is lemondtam. Ha Kazinczynál a szavakat, itt a lényeget kellett átmentenem, az eszmét; a szívet. A darabnak, amely az olvasó előtt fekszik, nincs több köze az eredeti Kegyenc-hez, mint a Faust-nak a Faust-legendához, a rengeteg Oidipusznak, Tristannak, Jeanne d’Arcnak előző változataikhoz, illetve ősi történet-magvukhoz.

 

Így véltem – és így tudtam – legjobban Teleki Lászlót szolgálni. A darab cselekményét ő maga is a római történelemből, azaz Gibbon híres könyvéből vette. Egy gondolatot akart kifejezni általa. Azt, meddig lehet szolgálni egy abszolút monarchát, aki nem a közt szolgálja. Akinek nem az ember, hanem csak egy ember – saját maga – az eszménye…

Most volt a centenáriuma: 1861. május 9-én lőtte át a szívét, fejezte be a megélt tragédiáját.

 

Szereplők:

 

VALENTINIANUS CSÁSZÁR

EUDOXIA, a felesége

MAXIMUS, patrícius

JÚLIA, a felesége

PALLADIUS, Maximus fia az első házasságból

HERACLIUS, herélt

FULGENTIUS, ellenzéki szenátor

SIDONIUS, hóhér

JULIANUS, patrícius ifjú

CAUTINUS

SZOLGA MAXIMUSNÁL

 

 

 

Rényi Péter: Hatalom és erkölcs. Új Írás, 1964. 08.

 

Hatalom és erkölcs – Nem csupán teoretikus problémáról van szó. Köznapi vetületeivel szinte naponta találkozni…a politikával szemben gyanakvó körülbelül így érvel. a hatalmi szférában a döntő eszköz az erőszak…ott egyfelől az önkény, a brutalitás, a hatalmaskodás tenyészik, másfelől a meghunyászkodás, az opportunizmus, a talpnyalás – egyetlen szóval: az erkölcstelenség…

Illyés Különce a hatalom és az erkölcs szembeállítása tekintetében kísértetiesen hasonlít Németh László Ghandijára…a konfliktus lényege az, hogy a hatalom megrontja a hatalomért küzdő moralitását; aki meg akarja őrizni a morált, mint Teleki László, csak a halált választhatja…Teleki nem ismer alkut, semmilyen értelemben, ezért kell elbuknia. Csakhogy, megalkuvás nagyon sokféle van. Össze lehet szűrni a levet a reakcióval és akkor árulás a neve. De megalkudni lehet egy forradalmi mozgalom pillanatnyi gyengesége, nehézsége, elszigetelt helyzete miatt is, erőgyűjtés, a szervezés, a sorok rendezése érdekében és akkor ezt nem árulásnak hívják, hanem a realitásokat számba vevő forradalmi politikának…a dráma nemcsak az elvtelen kompromisszumot ítéli el, hanem minden kompromisszumot. Eszményként olyan ember alakját állítja elénk, aki mit sem törődve azzal, hogy társadalmi eszméit hogyan lehetne megvalósítani, csupán, hogy megőrizze a maga egyéni integritását, erkölcsi tisztaságát, lemond a harcról és a halálba menekül…

A Kegyencben a nemzeti tragédia gondolatáról van szó, amely Illyésnél újra meg jra felbukkan, a pusztulásra ítélt, kivesző illyési nemzetről, amelynek nincs jövője, mert mint Illyés is, a nemzet felett s nem a Teleki Lászlók felett tör pálcát, a nemzetet teszi egymagában felelőssé mindenért, a rothadásért, a Tisza Kálmánok hatalmáért…

…a tudományos szocializmus megkülönbözteti a forradalmi és a progresszív hatalmat az ellenforradalmi és reakciós hatalomtól…a progresszív hatalomnak megfelel bizonyos progresszív erkölcs…a forradalmi proletáriátus – mihelyt erre megértek a feltételek – felszámolja saját hatalmát…megszüntet mindenféle erőszakot, létrehozza az emberek szabad társulását…

 

                                           *  *  *

 

 

…Teleki Lászlónak Illyés "átigazította" színművéről, a Kegyencről Madách Színház-beli bemutatója alkalmából 1968-ban Rigó Béla is írt. Több ponton kimutatta, anélkül, hogy megítélné, előnyére vagy hátrányára, Illyés a drámát "saját korunk és ízlésünk képére és hasonmására gyúrta át". Csak célzott arra, hogy "dramaturgiai problémákat" is lát a műben. A rendezéssel való elégedetlenségének viszont hangot adott. Az elmaradt sikerről szólva azt állította: "amit ez az előadás elmond a zsarnokságról, az korszerűtlen, tehát ma már nem igaz. Pedig irodalmunk - megkockáztathatjuk - örök értékeit láttuk legjobb művészeink előadásában."

 

                                                             Péter László: Illyés és a Tiszatáj, 1997. 3.

 

                                             *  *  *

2011. 04. 03-án a Teleki Blankában kulturális bemutató volt. Zsófi unokám nyolcadikosokkal angol keringőt táncolt. Az 5. b osztály ezt a mesét adta elő.

A rátóti csikótojás

Hol volt, hol nem, volt az országban egy Rátót nevű község. Ebben a Rátótban a csősz egyszer a mezőn egy hatalmas úritököt talált.

- Tyű, fékomadta-teremtette - csodálkozott -, nahát ez már megint mi? - Mert hosszú, főzni való tököt már látott, de ilyen sütnivalót még soha.

Fölvette, megtapogatta, megszagolta. De a maga fejétől csak nem tudta kitalálni, hogy mi. Bevitte hát a faluházára. Ott éppen együtt volt a kupaktanács. A csősz letette a tököt az asztalra. A derék elöljárók is elszörnyülködtek. Csak nézték, hol a tököt, hol egymást.

Azt mondja a legöregebb, a legokosabb:

- Sok időt megértem, de ilyen istenteremtményét világéletemben nem láttam még. Mi lehet ez?

Azt mondja rá az időben utána következő:

- Én is sok mindenen keresztülmentem, de ilyent még én se ettem életemben. - S fordul kérdő tekintettel a korban alatta állóhoz.

Az azt mondja:

- Ami azt illeti, én se vagyok már mai gyerek, de azt én se tudom, hogy ez mi a csoda lehet. De azért bíró a bíró, hogy ő mindent tudjon.

Itt aztán már a bíró is beleszólt:

- Hát, atyafiak, ez, ahogy a formája mutatja, csakis tojás lehet.

Erre aztán a többi feje is egyszeriben megvilágosult.

- Persze hogy tojás! Mert mi más is lehetne, ha nem tojás?!

A csősz most már arra is emlékezett, hogy még egészen meleg volt, mikor a földről felvette.

A bíró nemhiába hitte magát okos embernek, mert most még azt is tudni akarta, hogy a tojás micsoda tojás.

- Egy gyíksárkányé! - mondta a legöregebb elöljáró.

- Lúdvércé!

De a bíró a csőszre hallgatott. Az pedig olyanképpen beszélt, hogy akkoriban, mikor a tojásra ráakadt, valami idegen négylábú nagy állat csatangolt a határban. Futott, sörénye volt, hosszú szőrű farka!

Annak a Rátótnak a környékén még ritka volt a ló. A parasztok tehénnel szántottak s fuvaroztak. Még lakodalomba is tehén vonta szekéren mentek.

De a bíró látott már lovat is, csikót is. Felkiáltott hát:

- Csikó! Csikó tojta!

Most már az öregek is fújták:

- Úgy van! Ezt a csikó tojta. Mert mi más tojhatott volna nekünk ekkorát?

Ebben mindnyájan megegyeztek.

- Eddig szerencsésen eljutottunk - szólott a bíró -, még csak azt mondjátok meg, atyafiak, most mitévők legyünk?

- Kiköltetjük!

- Ki ám, de mivel? Nekünk nincsenek lovaink.

Mindenki törte a fejét. De hát csak a bírónak támadt jó gondolata.

- Tudjátok mit, atyafiak? Amondó vagyok, hogy ezt a drága szép tojást költsük ki magunk.

Ebben aztán megint megegyeztek.

Jó példának először a bíró ülte meg a tojást. Aztán sorra a többiek, amint kor szerint következtek. Ki-ki egy napig. Éppúgy, ahogy a kotlóstyúk a tojásokat.

Talán még ma is ülne valaki a tökön, ha a szomszéd faluban rebesgetni nem kezdték volna, hogy a rátóti kupaktanácsra rázápult a csikótojás! Merthogy csak nem kel ki! Erre aztán az elöljárók zúgolódni kezdtek, hogy ők bizony nem ülik tovább senki lova tojását.

A bíró nagyon elszomorodott. Szentül meg volt győződve, hogy a kiscsikó már mozog is a tojásban. Megrázta, megszagolta. Megszagoltatta az elöljárókkal is. De azok most már hitetlenek voltak. Az ő orruk szerint a tojásnak már szaga volt! Záp!

Végtére is megállapodtak abban, hogy a záptojást kiviszik a határba egy hegyre, mert onnan épp a felé a falu felé guríthatják; amelyik a rátóti tanács lebecsmérlésében leghangosabb volt.

Ennek a csodájára aztán egész Rátót kivonult. Mindenki látni akarta, hogy kapja meg a magáét az a rossznyelvű falu. Előhozták a tojást. Bizony, szaglott már messziről is. Mikor az orrukat már valamennyien befogták, a bíró levette a talicskáról, s gurítani kezdte a csikótojást. A tojás gurult, gurult, s a domb alján belegurult egy galagonyabokorba. Ott valami kőbe ütközött, s rapityára törött szét. A bokorból pedig ugyanakkor kiugrott egy piciny nyúl, erre aztán egész Rátót adta a hangot, ahogy kinek-kinek torkán kifért:

- A pici csikó! Ni, né! Fut a pici csikó! Utána, emberek!

A sok nép a nyúl után eredt. A dombon csak a bíró maradt. Látva, hogy hasztalan a rohanás, mert a rohanó kis jószágot senki sem éri utol, szomorúan így sóhajtott magában:

"Nem megmondtam, hogy a csikó már mozog? Miért is nem ültük türelemmel még egy-két nap azt az istenadta csikótojást?"

Forrás:
Illyés Gyula: Hét meg hét magyar népmese
Móra Könyvkiadó 1975.

 

 

 

 

 

 

Nemes Nagy Ágnes  / 1922 – 1991 /

 

 

 

Nemes Nagy Ágnes - Wikipédia

A 12 kötet arról tanúskodik, hogy Nemes Nagy Ágnes az Újhold-eszme megvalósítását ... 1998 – A hegyi költő(Tanulmánykötet Babits Mihályról) Kairosz kiadó ...
hu.wikipedia.org/wiki/Nemes_Nagy_Ágnes

 

 

PIM.hu - Nemes Nagy Ágnes digitalizált művei

Nemes Nagy Ágnes. Nemes Nagy Ágnes digitalizált művei · Keresés Nemes Nagy Ágnes műveiben · Nemes Nagy Ágnes életrajza ...
www.pim.hu/object.4f2bcd80-0740-42cd-967e-ec0054912ed9.ivy

 

 

 

Erkölcs és rémület között (In memoriam Nemes Nagy Ágnes)

Nap Kiadó, 1999

 

 

 

 

…1946-ban alapította – férjével közösen – az Újhold című irodalmi folyóiratot, amely csak 1948 őszéig jelenhetett meg, de betiltása után mintegy emblémája lett a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét vállaló írói-irodalmi törekvéseknek. 1947 őszétől 1948 augusztusáig ösztöndíjjal a Római Magyar Akadémián, illetve Párizsban tartózkodott tanulmányúton. A kemény diktatúra éveiben Nemes Nagy Ágnes szinte csak műfordítóként és a gyermekirodalom művelőjeként publikálhatott…

 1986-ban Lengyel Balázzsal közösen – almanach formában – újraindították az Újholdat. A 12 kötet arról tanúskodik, hogy Nemes Nagy Ágnes az Újhold-eszme megvalósítását életműve részének tekintette. Élete utolsó évében meghívott alapító tagja lett az MTA-n belül szerveződő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. Kossuth-, József Attila- és Baumgarten-díjak birtokosaként hunyt el.

PIM hu és Wiki

 

 

Domokos Mátyás író
A gyötrelem ellen. Hommage à Nemes Nagy Ágnes  Székfoglaló
MTA Zenetudományi Intézet, Kodály Terem
1992. október 6.

http://mta.hu/fileadmin/2008/09/Domokos.pdf

 

 

 

 

Nemes Nagy Ágnes: Istenről

Lásd be, Uram, így nem lehet. Így nem lehet teremteni. Ilyen tojáshéj-Földet helyezni az űrbe, ilyen tojáshéjéletet a Földre, és abba - felfoghatatlan büntetésként - tudatot. Ez túl kevés, ez túl sok. Ez mértéktévesztés, Uram.

Mért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható, gyerekjáték-koponyánkba egy univerzumot gyömöszöljünk? Vagy úgy teszel velünk, mint a tölgy makkjával, melybe egy teljes tölgyfát gyömöszöltél?

Nem bánnék soha úgy a kutyámmal, mint Te velem.

Léted nem tudományos, hanem erkölcsi képtelenség. Ilyen világ teremtőjeként létedet feltételezni: blaszfémia.

Legalább ne tettél volna annyi csalogatót a csapdába. Ne csináltál volna felhőt, hálát, aranyfejet az őszi akácnak. Ne ismernénk a vékony, zöldes, édes-édes ízt: a létét. Irtózatos a Te édes lépvessződ, Uram!

Tudod te, milyen a vércukorszint süllyedése? Tudod te, milyen a leukoplákia halvány kicsi foltja növőben? Tudod te, milyen a félelem? A testi kín? A becstelenség? Tudod-e, hány wattos fényerővel tündöklik a gyilkos?

Úsztál folyóban? Ettél citromalmát? Fogtál-e körzőt, téglát, cédulát? Van körmöd? Élő fára vésni véle, kriksz-krakszokat hámló platánra, míg

megy odafönt, megy-megy a délután? Van odaföntöd? Van neked fölötted?

Egy szót se szóltam.

 

 

         

Nemes Nagy Ágnes: Őseimhez

 

Ernesztinák, tisztes Zsuzsannák,

tanyák, szekerek, paplakok,

nagyapám, ügyvéd, Egyiptomban

s egyéb szók, percek, ablakok,

 

hogy nyíltatok rám? Hogyan láttok?

előttetek – fényben, vakon –

idegenül, zavartan állok,       

s arccsontjaim tapogatom.

          

Szaladgálok üres szobákban,

tükörbe nézek: nem felel,

gyertyát gyújtok, firkálok, alszom,

s megijedek, ha kelni kell,

                    

már kályha sincs, (mert ostromolják

a várost éppen), s nem tudom,          

gondoltak-e új elvekre?           

Banánra, füstre, vasúton?

 

Ostromra? Bundás férfiakra?           

Képre? Kezekre könyv alatt?           

– Ti szültetek? Ti képzeltétek,           

ti formáltátok csontomat?

 

Mindegy. Ki tudja? Már csak egyet           

szeretnék tudni: nagyapám           

(ügyvéd) miért ment Egyiptomba,           

pénzzacskóval inas nyakán?     

                    

Mi várta? Mit gondolhatott?

Mondjátok, milyen vágy gyötörte?           

– Meleg van – mondta biztosan,           

s törökös bajszát megtörölte.

 

 

 

A Föld emlékei   

       

Meglehetősen összezsúfolódtam. Mint a hegyben a kőrétegek, ahogy vetődnek-beszakadnak, ki tudná szétválogatni? Préselődik szilúr, devon; porlik, marad, összetéveszthető. Aztán az üledék-kőzetek édes mészvázai, az előkunkorodó csigahéjak, piciny oszlopfők egy élettani oszlopsor omladékaiból.   

               

De ez hagyján; számítsd hozzá a szükségszerű flórát, ahogy felütik sűrű kottafejüket a növények, az évszakok szignáljai, és járnak föl-le, föl-le, magasra föl, a mélybe vissza, szabott és végtelen skálájukon. Először csak dadognak, próbálkoznak, egy-egy csenevész pitypang negyedhangja a grundon, aztán rákezdik, ez már nagy beszéd, ömlik a növények zöld-tarka orációja, azt áriázzák, azt, mindig ugyanazt. Változatokkal persze, levél, virágfej, törzs, ugyanaz, más, ugyanaz. De hát ki bánja a tölgyfák tautológiáját? A Rák-térítő beszédét ismerem; aztán felel rá a másik dél felől, az ekvátor szalagja el se hallgat.           

   

Meglehetősen nehéz, tudod, a napokat egymástól elszigetelni. Körülhatárolni, hányadika van. Majd megnézem, majd rájövök, hogy az aszfalt olvad-e vagy a hó; ez csak olyan hajnali időzavar, majd oszlik. Már amennyire, hiszen az előbb még tüzetesen szemléltem ötesztendős jobb-térdemet, ott az a féltenyérnyi, bíborszínű var, a gyógyuló kékség, valamint a sárga jód-szín halványuló partvonala. Ezek az össze-vissza zúzott gyerektérdek, felfedezések domború térképei.    

            

A lift. Ne felejtsd el a liftet. A bérház udvarán a később épített lift, ahogy függőleges üvegfolyosójában föl-le, föl-le. Hogy fénylett! Átlátszó volt?

        

lila? azt akarom mondani, hogy üveg-színű, derengő. Röntgennel átvilágított torkon – föl-le – fényes falat, falatnyi dallam; egy meg-megzökkenő, derengő zúgás ég és föld között.            

 

Mikor leszálltam a tevéről és adtam neki egy darab lepényt, hogy kapta el roppant lapátfogaival. Milyen nagy-csúnya fej ilyen közelről, de van-e szebb, mondd, a tevekanca hosszúpillás szeménél? Azt láttam én, tudod, amikor elvesztettem bronzpajzsomat ama csatában; a régen elhagyott, egyiptomi homokot láttam, a homok-égen azt a hosszúpillás szemet, az hullámzott fölöttem föl-le, állatarcokból végtelen tekintet. Azért vesztettem el különben a pajzsot, mert a fogószíja elszakadt. Elvesztettük sokan. Korhad a marhabőr, elfárad, bereped, megrántod és patt! Amikor a hintóm függesztő szíja elszakadt, amikor a korcsolyacipőm szíja elszakadt, amikor az ejtőernyőm zsinórja elszakadt.          

          

Göndör barna hajam levágták, hosszú szőke hajamban nefelejcs, halvány vörös hajam közepében a barát-pilis, rajta az a kis sipka, tonzurámon a kis kerek sipka, emlékszel? Az a kis… igen. Aztán gyapjas fekete hajam a nullásgéppel, és a többi. Mennyi mindenem: hajam, térdem, halinám, tógám, selyemszoknyám, gipszkötésem.          

      

Nem, nem. A jelenlét nem sziget. Legalábbis szigetsor. Hosszú sorban vonulok én, szigetsor – felülről nézd –, vonulnak lent, az óriási kékben, a Föld ismétlődő emlékei.       

 

   

 

         

Rózsafa

 

Parnasszien szonett Szigligeten

Kimondhatatlanul vágyom azt a percet,
amelyben élek. S el nem érhetem.
Idő, idő! szüntelen benne reszket
a gyönyörűség és a félelem.

A szem fölmagzott, hosszú fűbe gázol,

egy mécsvirág, egy csíkos kerti szék,
gálic-kék szőlők, nádas pincegádor,
egy völgykebel, a tó, a tó, s az ég –

hogy érem el? Hisz úgyis képtelenség,
hogy ott száll az egzotikus jelenlét,
a lepke-Föld a létlen űrön át, –

Hogy érem el a nyíló rózsafát?
Mely szökőkútként dobja fel magát,
és elevennek oly szép, mint az emlék –?   Dezső verstárából            

                     

Kiáltva

 

Irgalmazz, Istenem! Én nem hiszek Tebenned,
      Csak nincs kivel szót váltanom.
S lám, máris megadod azt a végső kegyelmet,
      Hogy legalább imádkozom.

Bűnöm csak egy, de nagy: a gőg fogai rágnak.
      És most porig aláztatom.
Hörgök, vonaglok, mint egy nyomorú állat,
      Kínomban a port harapom.

Életem vékonyul, gyökere félbemetszve,
      Virága tán nem nyit soha.
Irgalmazz, Istenem, húsvét vasárnap este,
      Hisz él az Embernek Fia.

Itt megaláztatás, ott szorongattatások,
      Kín és életveszedelem.
Ne hagyd el sok papod hitetlen unokáját,
      Ne hagyd el nyomorult fejem!

 

 

Személytelen

 

Nem akarok szenvedni, nem.
Nekem minden személytelen.

Nem érdekel mással mi van.
Én nagyon szeretem magam.

Nem szeretem, ha holmi térd,
mint zsúfolt strandon, térden ér.

Nem szeretem a más szagát,
s a hosszas, páros éjszakát.

A kéj: nagy szobákon belül
le-s-fel sétálni egyedül.

          *

A szeretőm oly jó szagú
oly langyos bőrű szép fiú.

Imádom minden hajlatát,
és hullámos, meleg haját.

Mellette én is szép vagyok,
karcsú vagyok, halvány vagyok,

s ha kerek térdünk összeér,
a kerek föld vajon mit ér?

 

 

 

Egy ismeretlen

Egy ismeretlen, kongó, nagy szobában,
hol néhány szék van és egy zongora,
itt mondanám meg, hogy már nem szeretlek,
s talán nem is szerettelek soha.

S átölelne a kongó ismeretlen,
s egyedül maradhatnék, mint a fa,
jutalmául, hogy bátran ezt hazudtam,
mert oly nehéz. De hol van a szoba?

www.hotdog.hu/

 

 

Félelem

 

Szeretlek. Nincs rá szó, nincs mozdulat.
A rémülettől görcsösen szeretlek.
Elsorolom, hányféle iszonyat
vár rám és rád, már arcunkba merednek.

Csak sorolom, csak számolom naponta,
hörögtető álomból riadok,
készülődöm még iszonyúbb koromra,
simogatom sovány, meleg karod.

Kint söröztünk az aquincumi kertben,
réteges emlék, gyönge, őszi ég,
elmotyogtam egy gyerekkori versem:
“Sárgult a lomb, de nem hullott le még”,

sárgul a lomb és minden perc utolsó,
illir táncosnő köldökét riszálja,
a gyom között latin szabású korsó,
biciklit hirdet kétméternyi tábla,

langyos a lég, a füst is tündököl,
a vonaton szöllő-szagú kosár,
a sűrű illat hajunkra ömöl,
csordultig érett, s szétbuggyant a nyár.

Hét esztendeje szeretlek, szerelmem,
fordíts egyet a Göncöl-szekeren
szólj a világnak, mondd, hogy lehetetlen -
s maradj velem.

 

verspatika.wordpress.com/.

 

 

 

Nemes Nagy Ágnes: Labda  

 

Jó a nyár, jó a tél,
jó az út, jó a szél,
jó a labda – nézd, szalad; –
jó a hold és jó a nap.

Jó a fán a labdarózsa,
mintha fényes labda volna,
jaj! még egyszer elszalad,
elgurul a fák alatt.

Elgurul a labdarózsa,
mint a hold, mint a nap,
fuss utána, elszalad,
hogyha gyorsan elkapod,
tenyeredbe markolod,
s mégse rózsa, mégse hold -

akkor mégis labda volt.

 

egyszervolt.hu/vers/labda.html

 

 

 

 

Műfordítások

 

 

Shelley: Az Appennineken

Hallgasd, hallgasd, Mary, kinn
hogyan zizeg az Appennin.
Úgy zúg a tető, mint ha dördül a menny,
vagy az északi tenger a partfövenyen.
S hallják dühödni, omlani,
a sziklabörtön foglyai.
Az Appennin, ha kél a nap,
hatalmas, szürke hegydarab,
a föld fölött s az ég alatt;
de éjjel a káosz szétcsorog,
benne homályzó csillagok,
s az Appennin kilép a viharba...

Nemes Nagy Ágnes fordítása

 

 

 

 

 

Rilke: A SZERELMES LÁNY

 

 

Így igaz, vágyom utánad. Ejtem,
elvesztem kezemből önmagam,
nem remélve, hogy tagadni merjem,
azt, mi tőled árad rezzenetlen,
és komoly, merő, rokontalan.

...rég: ó, mily Egy voltam, semmi engem
el nem árult és nem szólított,
mint a kőé, olyan volt a csendem,
mely fölött a forrás átcsobog.

Ám e lassú, párhetes tavaszban
engemet a néma, öntudatlan
évről most letörtek könnyedén.
Összezárva, langyos, árva létem
most valaki tartja a kezében,
s nem tudja, tegnap mi voltam én.

 

 

ÚJ ÍRÁS

Dal. Vers. = 1970. 9. sz. 47. p.   Félgömb. Vers. = 1970. 9. sz. 47. p. Május. Vers. Esztendő gyűjtőcím alatt. = 1970. 12. sz. 5. p.

ooo

1970. Lénart A. Sándor: A Nagy Medve a tengerbe ful. Elbeszélés. Ford.: Rayman Katalin, a versbetéteket N. N. Á. fordította.= 1970. 4. sz. 25-32. p.

ooo

N. N. Á. (írása az ankétra. Az emberi szó jelene és jövője.)= 1971. 3. sz. 100-102. p.

N. N. Á. (írása az 1972. évi külön melléklet számára. Min dolgoznak a magyar írók?)
= 1972. 12. sz. 112. p.. (írása a Műfordítás kérdőjelei c. vitához.) = 1972. 5. sz. 111-112. p.

xxx

Kabdebó Lóránt: Nemes Nagy Ágnes: Napforduló (c. verskötetéről.)
= 1968. 7. sz. 120-122. p. Rónay György: N N Á, vagy az úgynevezett objektív líra.
= 1971. 11. sz. 109-111. p.

+++

Nemes Nagy Ágnes portréja. Fotó.
= 1972. 12. sz. 112. p.

 

 


Félgömb

Ez itt a fenti félgömb. Szürke még,
ahol a szürke és a vizes-fehér
vizes lépcsőfokonként összeér,
és a fehérrel a fehérebb.

Ez itt a fenti vidék, ahol
deres füvön indul az olvadás,
ahol a harmat összefűzve
a füvet és a levegőt
följebb láttatja a mezőt –
bizonytalan szivárvány.

És hirtelen egy Isten-szeme az égen,
felnyíló gyors háromszögével,
mint váratlan mutáció
az évek hosszú ezredében –
és ettől fogva fém,
fémből ez a homorú magasság,
amely úgy szívja az utolsó páracseppet,
mint a felfelé való szédülések
levegőbe-írt spirál-nyomát,
mert ez a fehér fémek láthatára,
a gömbvilág felső fele,
a délelőttök teológiája,

ahol az éjfél mozdulatlan
fekete üst a nagy tavakban.

 

1970. 9.

 

 

 

Nemes Nagy Ágnes : A hegyi költő. Vázlat Babits lírájáról Magvető Kiadó, 1984. Terjedelem: 201 p. Ár: 1500 Ft  /Eredetileg 28.- Ft/  1998. második kiadás

 

Befejezés: "Azzal kezdtem ezt az arcképvázlatot, hogy Babitsot tárgyias lét-lírikusnak neveztem. Nagyjából, körülbelül, azzal is zárom. Hogy a két summázat nem pontosan fedi egymást, annak oka Babits költői változásaiban rejlik, a mögöttük álló alkat többrétegűségében. Mint már említettem, ha én-és-világ viszonya felől közelítünk hozzá, a költő pályavonala a tárgyias lírától az énlírán át az én-tárgy-líráig vonható meg, az ennek megfelelő érzelmi impulzusokat pedig így írhatjuk körül: létlíra - aktuális-személyes líra - személyes lét-líra. Az mindenesetre világos, hogy ebben a tagolódásban a fősúly mégis a kezdő és záró periódusra esik, az ilyen vagy olyan tárgyiasságra. "

 

/Bevezetés/ Miért szeretem Babits Mihályt? Természetesen: nem tudom. Nincs mód kipuhatolni, hogy voltaképpen miért szeretünk egy bizonyos költőt / vagy több bizonyosat/, irodalmi vonzódásaink talapzata, akár annyi más alapkérdésünké, párás átmenetekkel vész el a sötétben…kamasz koromban kezdtem el szeretni Babits Mihályt…Apa-kép volt Babits a két világháború közti magyar irodalomban…A háború előestéjén a Jónás könyve…volt a villámfényesség…Ha eddig költői apa-imágóm volt, most beszervezőmmé vált egy titkos-nyílt háború ellenes konspirációba…Amikor pedig kiderült, hogy az ötvenes években nincs szükség Babits Mihályra, legfeljebb valamely árgyúrt, leértékelt képmására a magyar irodalomban, akkor következett be a hozzá való hűség harmadik korszaka…

 

 

 

Nemes Nagy Ágnes: Metszetek, Magvető Könyvkiadó, 1982  446  oldal

 

Jókai Móric bánata /Jókai tévén/

 

Végig néztem a képernyőn a Mire megvénülünk-et. Nem volt ez különösebben eredeti cselekvés tőlem; az ország nézte végig a legújabb Jókai-adaptációt. Azt a következtetést vontam le belőle – megint nem eredetien - , hogy ez a feldolgozás is hordozza Jókai filmjeinek általános jegyeit…nem vagyunk képesek eléggé használni, amit ránk hagyott. Pedig mintha állandóan előre dolgozott volna, és éppen nekünk…hogy soha ki ne fogyjunk a tündöklő kalandregényből, az örökké folytatásos romantikából…

Az, hogy Jókainak egyik világszintű értéke a láttató ereje, nem annyit jelent, hogy egyszerűen csak „le kell fényképezni”, amit elmond. A tiszta, az éles, a sugallatosabb természetes rajzot, ami tolla alól kikerül, voltaképpen csak átkölteni lehet vizuális tapasztalatra, nem lefordítani…

Ha meggondolom, mi mindent ismerhetünk meg Jókaiból, hány helyzetet, embert, szokást, mesterséget, földrajzot és néprajzot, a komáromi céhek ezüstgombos dolmányától a nádirigó fészkéig, a tordai hasadék csókáitól a Pilvaxig, a debreceni diáknyelvig, akkor veszem csak észre, hogy milyen koldusszegények volnánk Jókai nélkül…Jókai nemcsak természetvédelmi terület, nemcsak irodalmi-történelmi múzeum, hanem kincs halom is…Kívánjunk magunknak jól, nagy tempóval, izgalmasan megcsinált Jókai-filmeket. Minél többet.

                                             A két prózát beírta G. /Később megtaláltam a hálón/

 

 

 

Nemes Nagy Ágnes: Mire való a vers?

Kéziratos hagyatékból.  PIM.hu

 

…Alapkérdésünkre tehát, hogy tudniillik mire is való a vers, két feleletünk van eddig, az egyik azt állította, hogy a vers sok mindenre való, a másik azt, hogy: nem tudom. Az egyik azt mondta: minden, a másik azt mondta: semmi. Mégis, úgy hiszem, a minden és a semmi pólusai között, az általános és a kiterjedéstelen két sarka között kellene megtalálnunk és körülkerítenünk a vers helyét hasznát, értelmét.  

Próbáljunk meg talán oldalazva közelíteni a dologhoz, és kérdezzük meg: mi marad meg a versből legtovább. Erre aránylag könnyű a felelet, minden versolvasó, minden költő memóriája nyílegyenesen válaszolja, hogy ami a versből legtovább él, az a részlet. Mindnyájunk tudata tele van már nem is tudjuk honnan való versfoszlányokkal, nagyon messziről visszhangzó rímekkel, nagy költői művek széttördelt, szemcsés gondolatdarabjaival. És ez nemcsak azért van így, mert emlékezőtehetségünk korlátozott, hanem azért is, mert mindenki megtalálja a versben a személyesen neki szólót, s leginkább azért, mert minden jó versben van valami még-jobb, van egy félmondat,  egy jelző, egy szókapcsolat, ami olyan, mint a görögdinnye szíve, mint a szénben a grafit; szükségszerű és váratlan rész, az egész helyett.

       Mindenesetre, azt hiszem, nyugodtan felvázolhatnánk a költészet kvantum-elméletét, hogy tudniillik a vers kvantumokban terjed és kvantumokban is keletkezik. Nem az egészet ragadjuk meg egyszerre és nem az egészet írjuk meg egyszerre; egymástól mintegy független vers-szemcsék gurulnak be a gondolataink közé, amelyeknek azonban megvan a meghatározott súlyuk és kiterjedésük. A vers részecske-természetű.    

Mi történik azonban akkor, ha szenvedélyes olvasóként sem emlékszünk egyetlen szóra sem a versből, és mégis hat ránk, mégis körülvesz bennünket, mint atmoszféra, mint arctalan tudomás? Nos, a vershatásnak ezt a másik módját nevezhetném hullámtermészetűnek. Mert a vers, úgy gondolom, részecske és hullámtermészetű egyszerre, ahogy a fizikusok állítják a fényről. Korpuszkulái olyan keményhátúak, olyan ellenállók, hogy a felejtés ellengócaiként maradnak meg az emlékezetünkben, hullámtermészete pedig észrevétlenül jár át minket, mint egy jótékony sugárhatás.    

Mire való hát a vers? Hogy elfelejtsük, és hogy megőrizzük. Hogy hatásmódján próbáljuk megtapintani célját, a végsőkig lebontott elemek, a diribdarabokra tört anyag fondorlatos felszívódását szervezetünkbe, vagyis az azonosulás lehetőségét. A kenyeret is tördelve esszük. S a versnek tulajdonított minden egyéb hatás, az a sok „mindenféle”, amire a vers való, tudatunk bővítése, emócióink, cselekvéseink mintázása, a vigasz és a nyugtalanítás mind-mind az azonosulás ígéretén sarkallik. Nem engedem magamtól elvenni Arany Jánost – és annyi mást. S ezt nem a kultúra iránti tiszteletből teszem. Saját életemet védem, amikor a velem azonossá lett verssorokat védelmezem. S bár az amiens-i lettrista       költő nem tudom-ja igaz volt, pontatlan ellentmondásként vetjük vele szembe, hogy mielőttünk a vers elsősorban életfunkció és kalóriamennyiség; írásakor a költőben, az olvasóban felszívódásakor. És ebben egyek vagyunk olvasók és író-félék. Egy tengerből valók vagyunk, s együtt keressük a versek táplálékot kínáló ígéretföldjét.

 

 

Nemes Nagy: Szárazvillám. In: Rónay György: Olvasás közben, Magvető, 1971

 

Aki Nemes Nagy kötetét végig olvassa, azt elsősorban e lírának mai költészetünkben ritka magasfeszültsége ragadja meg. A veresekben ugyanakkor olyan szorongatóan szigorú igényességet érez, a puritán költői erkölcsnek olyan, önmaga iránt is engesztelhetetlen követelményét, ami néha már egyenesen a líra forrásait is fenyegetné…Ennek a lírai magasfeszültségnek természetesen megvannak a maga látens veszélyei. Az egyensúly egyetlen kis megbillenése elég lehet hozzá, hogy a fúga mértana megzavarodjék, a fényt elnyomja az éjszaka…Ebben a lírában, úgy érezzük állandóan benne lappang a saját tagadása…sokkal hívebben szereti a valóságot, semhogy kiejtse a kezéből /Tájképek, Város télen/…1958.

 

 

 

VÁROS, TÉLEN

 

Fölülről látni ezt az udvart,

az apró, öt ház udvarát,

mindig fölülről és haránt,

mint egy képet, mely távlatába,

mint múltat, mely önmagába,

bárhonnan nézed, visszaránt.

 

Az udvaron drót és talicska,

vasalatlan kerékcsomó.

A csúcsos háztetőkre ritkán,

reszelősen hintve a hó.

A tájék, hátrébb, elhaló.

Az őrülteknek, rákosoknak

kórháza szögletes szügyét

feszítve mozdul, s visszatorpad,

az alkonyat odvába olvad,

az ég alján, oda lehelve,

borzong egy jegenyefa lelke,

s a kémények az esti ködnek

felelve, lassan füstölögnek…

 

oldalt, hol a fény nem érte,

nézd, nézd, az egy-szál tujafát:

felszökkenő, roppant bozontja

a fél-eget magára vonta,

s most csupa örvény és taraj

dermedő hullámaival,

fehér habok tajtéka rajta,

s az éjszakát úgy üti által

a megfagyott szökőkutak

mozdulatlan extázisával.

 

 

 

 

Nemes Nagy Ágnes: Az élők mértana, I.-II.  Esszék. Magyar Narancs, XVI. évf. 33. 2004-08-12

Báthori Csaba Kritikája a könyvről.  Osiris Kiadó, 2004, 716+588 oldal, 6500 Ft

 

 

 

Nemes Nagy Ágnes esszé-művészete az európai és a magyar esszé egyik csúcspontja. Költő ír mestersége mechanikájáról: ilyet ritkán találunk. Talán a szemérem, talán a titoktartás, talán a fogyatékos tudatosság vagy éppen a profetikus tudat - valami gátolhatja a költőket, hogy kinyissák műhelyük ajtaját. És beszéljenek…
Nemes Nagy Ágnes összetett figyelemmel hajol a művek fölé, nem pusztán kihántja hatóterükből a műalkotásokat, hanem átröntgenezi a versek létrejöttének homályos folyamatait is. Sokat tanult atyamesterétől, Babitstól: az egyetemes szempont kitűzését, a művészetszemlélet erkölcsi elemeinek hangsúlyait, az óvatosan, de annál hűségesebben válogató ízlést, a lírai ihletet középpontba állító gesztust…Egyes versekről, egyes költőkről, egyes versformákról roppant mértékű és mélységű tudást vonultat fel, de nem szívesen bocsátkozik merész eszmetörténeti mély vizekre. Babits-könyve, A hegyi költő, úgy tűnik, a poeta faber-szemlélet utolérhetetlen remekműve… Verstani tudása, a vershatás fortélyos emeltyűinek ismerete, tartózkodóan ítélkező lelkiismerete a részletek boncolása közben is annyi örömet nyújt…

Kérdezhetnénk, miért az esszé műfajában találta meg ez az alkat, ötven fölött, művészetének belső formáját? Mert kétségtelen, hogy Nemes Nagy Ágnes a hetvenes évek első felében rátalál erre a formára: az esszében mintegy kirajzanak tudásának rakétái. Ennek a váratlan nyújtózkodásnak több oka lehet. Gondolom, az ötvenes évek - Halasi Zoltán szavával - puritán esztétikai ellenállása fokozta a befelé fordulás tendenciáit, a kor irányított irodalmi ízlésszerkezete és a személyes erkölcsi szigor ellentéte pedig a költői művek mérhető tulajdonságaira összpontosította az alkotói energiákat…

 Műveltsége a magyar és a francia költői kultúrában gyökerezik, s ezt egészíti ki az a német költészeti ismeret, amelynek Rilke áll a középpontjában. Esszéstílusában lappang bizonyos dölyfös szerénység, karcos humor, hetyke irónia és iránytűszerű bizonyosságtudat. De főleg, mindenekelőtt: érettség, sűrűség, az óborok mindentudása…

 Az Osiris Kiadó két vaskos kötete Nemes Nagy Ágnes öt esszékönyvének termését gyűjti egybe, és kiegészíti azt jó ötszáz oldalnyi, eddig kötetben nem publikált anyaggal. A költő életében megjelent kötetek rendjét a szerkesztő, Honti Mária csak ritkán bolygatja meg, úgy hiszem, ésszerű okokból. A kiadás címe nekem szokatlan, felesleges töprengésre kényszerít: Nemes Nagy Ágnestől származik ugyan, de nem ebben a kötésben. Filológiai hibát csak elvétve találunk; például pontatlan az a lábjegyzet, amely az egyik - Domokos Mátyással folytatott - beszélgetés kapcsán azt állítja: a szöveg A vers mértanára vonatkozik. Nem arra vonatkozik, hanem A költői képről írott esszére. De ez aprócska pötty, pici makula.
A második kötetben közölt, eddig önálló egységben meg nem jelent interjúk: külön csemege. Ezek némely ponton felveszik a versenyt az esszékkel…Élőszóban még jobban kidomborodik Nemes Nagy két olyan tulajdonsága, amelyet az esszék dialektusa csupán közvetve éreztet: a méltányosság és a gondolatok alapjában derengő, a beszéd hitelét megalapozó, rendíthetetlen erkölcsi mértékrend.

Fülszöveg:

A korábbi kiadások – a legendássá vált 64 hattyú, a Metszetek, A hegyi költő, a Látkép gesztenyefával stb. – anyaga kibővült a hagyatékban maradt prózai írásokkal. Az egyes esszéciklusokhoz illesztve, szerkezetileg azonban külön csoportba rendezve olvashatjuk az író kortársakról szóló portrékat, megemlékezéseket és az „Irodalmi szénaboglya” eddig kiadatlan kisesszéit. A gyűjtemény tartalmazza az összes verselemzést, a költővel készített interjúkat, az erdélyi, a brüsszeli és az amerikai útinaplót és önéletrajzi jegyzeteit is.

 

 

 

 

Németh László / 1901 – 1975 /

 

 

 

Felavatták Németh László szobrát Budapesten a II. kerületben, a Pasaréti út és a Radna utca találkozásánál. Az alkotást Csíkszentmihályi Róbert készítette. A szoboravatón Németh László családja mellett részt vett Mádl Ferenc volt köztársasági elnök és Csoóri Sándor költő is.

2006. április 28.

 

Németh László feltámadás előtt? | Irodalmi Jelen Online

Én ezért Németh László esetében nem tartom kicsinyességnek ha a politika szerepét is figyelembe vesszük, mert számomra itt két ember lett az egyből, ...
www.irodalmijelen.hu ›

 

 

Sok is, kevés is ahhoz, hogy egyszerre döntsük el, száz év múlva is azt a Németh Lászlót látjuk-e, aki a népi írók zászlóshajójaként, a harmadik út teoretikusaként behódol a trükkös Aczélnak és csapatának. Előbb elfogadja a véres kezekből a Kossuth-díjat (1957), később a SZU-beli jutalom körutat (mert megérdemli), aztán mindent, amihez az alku segíti; vagy a héroszt, a legnagyobb magyar-magyar írót látjuk majd, aki évszázadokra előre tudta a magyar nép (nagybetűvel: a Magyar Nép) sorsát, helyét, lehetséges mozgási lehetőségeit a világban.

A hihetetlen mennyiségű tanulmány, elemzés, dolgozat az életműről nem segít ennek eldöntésében. "1957-től kezdve nemcsak a legnépszerűbb írók egyike, hanem az élő irodalom egyik legfőbb szereplője is. Felismerte a történelem parancsolta szerepet és erkölcsi kötelességként vállalta. A József Attila-díjat még műfordítóként kapja, a Kossuth-díj már a korszak nagy alkotóművészének szólt. És közeledve hatvanadik évéhez, következett alkotókészségének virágkora. Epikai fő műve, a nagy terjedelmű Égető Eszter, megjelenésétől klasszikus regénynek számít. Drámáit – történelmi képeit és családi tragédiáit – egymás után adják elő, és gyorsan írja az újakat. Köztük a Széchenyi mellett legszínszerűbb és legerősebb konfliktusú Bolyai c. drámáját, amelyben egybeötvözi a történelmi problematikát és a családi konfliktust. Galileije a kor egyik legnagyobb színházi sikere." – mondja az irodalomtörténet furcsa kis csavarral.

Bevallom, nem vallom be, kétségeim vannak. Darabjait nem játsszák. Emlékezetes regényei mintha hiányoznának a könyvesboltokból, pedig a Kráter Könyvműhely rendületlenül adogatja ki a hagyatékot, talán az érdeklődés és a megrendelés hiánya miatt nem kerülnek szem elé. A tapasztalat szerint, ha a viharokban ekkora szobor eldől, s tűnik el a szem elől a felvert porban, egyedül az állványzat újraépítése sok tízezer órát, sok száz embert igényel. Ki tudja, jut-e erre igény, erő, akarat, pénz valaha a megváltozott világban?               Onagy Z.

 

 

 

Veres András: 1962: Az írók és a hatalom a hatvanas évek Magyarországán

 

….Németh László (1901–1975) Kossuth-díjának elfogadása miatt (melynek összegét ő a vásárhelyi kollégium könyvtárának adományozta) a népi táborban nagy volt a felháborodás. Alig két héttel a díj átadása után a Széchenyi című drámáját (a közönség politikai tüntetésnek beillő tetszésnyilvánítása miatt) felsőbb utasításra a Madách Színház levette műsoráról. Déry letartóztatása után Német Illyéssel az oldalán próbált tárgyalni Kádárral, aminek az egyetlen kétes eredménye az lett, hogy rájuk bízták az ENSZ-nek szóló tiltakozó nyilatkozat megszervezését. Amikor az Irodalmi Tanács fel akarta venni tagjai közé, elhárította; az Írószövetség újraindításakor viszont elfogadta fölvételét, ha nem is ment el az alakuló gyűlésre.

Németh László megtérése alighanem befolyásolta Illyés Gyula (1902–1983) döntését is. Az ő „kifárasztása” is tervszerűen folyt: nem volt állása, új művei nem jelenhettek meg. Malom a Séden című drámáját 1959-ben nem mutathatta be a Nemzeti Színház, a József Attila Színház viszont előadta Gosztonyi János darabját, amely Illyést (persze fiktív néven) József Attila elárulójaként jelenítette meg. Többszöri kérelmek és eredménytelen tárgyalások után végül megtörte hallgatását: nyilatkozatot adott az Ország–Világ című hetilapnak (az 1960. március 9-i számban jelent meg), s bár nem gyakorolt önkritikát, nem említette 1956-ot, de kiállt a Kádár-rendszer mellett. 1961-ben visszatérhetett az irodalmi nyilvánosságba, s a következő évben kis híján megkapta újabb Kossuth-díját.

A fáziskülönbségben, ami a két – egymással szoros elvi és baráti közösségben levő – író megtérése között mutatkozik, nyilván az is szerepet játszott, hogy Németh László az ötvenes éveket az irodalmi élet peremére szorítva szenvedte át, Illyést viszont a kultúrpolitika akkori feje, Révai József írófejedelemként kezelte…

 

 

 

PIM.hu - Németh László digitalizált művei

Németh László. Németh László digitalizált művei · Keresés Németh László műveiben · Németh László életrajza · Bibliográfia · Szakirodalom ...
www.pim.hu/object.a88e8bf9-ad52-444a-a8fd-f7fc1f84fb3d.ivy -

 

 

Németh László művei - MEK

www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/nemethl/ - Hasonló

 

 

Versek - Németh László

Németh László. Kategóriák. Általános(4102); Család(1625); Élet(15084); Társadalom(1337) ... Németh László versei. (Adatlap). Idő Kedvenc. Kétsoros ..

 

 

A minőség forradalmára - In memoriam Németh László, 2001.

Monostori Imre(Vál.)

 

 

 

Németh László: Ha én miniszter lennék [Magyar Elektronikus ...

2003. aug. 1. ... Kritikára nem vállalkoztam, de fölajánltam, megírom: mire törekednék én, ha miniszter lennék. A levélnek indult írásból száz gépelt oldalas
mek.oszk.hu/00900/00995/ -

 

Könyvismertető

Aczél György valamikor az ötvenes években felvetette Németh Lászlónak: írná meg, mit tenne, ha ő lenne a kultúrpolitika irányítója. A felkérés többször elhangzott, míg végre 1962. december 5-én elkészült a mű. Kalandos kiadástörténeti kuriózum jellemzi a sorsát; kötet formában végül, az Életmű szilánkokban című gyűjteményben jelent meg. ; Németh László életművének ismeretében a mai olvasó a minőség utáni örökös vágyakozást, illetőleg az igazi minőség megteremtésének igényét olvashatja ki belőle. Az esszé akár az iskoláztatásról, a tankönyvekről, a felnőttoktatásról, az ismeretterjesztésről, az írói szabadságról, a színházról, a filmről, akár a Magyar Rádióról szól, mindenütt a minőség, az európai színvonal elérése fogalmazódik meg, vagyis a "szép egyenletes pallérozottság" igénye. Az olvasmánynak is élvezetes, sokszínű, sokoldalú esszé a "magasabb közműveltség" modelljét vázolja fel. - Irodalomtörténetünk becses darabja - megváltozott viszonyaink között is jócskán van aktualitása.

 

 

 

Illyés: Naplójegyzetek

1/273…Tavaly a rejtőzés némi idejét s aztán az ostromét Németh László társaságában töltöttem. Legtöbbre becsült szellemi vívótársam volt…milyen szép hivatásunk lehet átvenni vagy megőrizni a nemzetfölöttiségnek valami tolsztojian békés örökét. Láttam a hazafiság veszélyeit. Ma is látom.

1/279. Németh önéletrajza, a Magam helyett. Mennyi erőfeszítés, önfeláldozás, kegyetlenség – s bizonyára mennyi szenvedés vagy rossz önelégülés – hogy megmondja az igazat. A pompás leírások közben azon kapom magam, hogy pletykaszomjam elégítgetem…elpirulok…

1/301.Németh olyan üldözési mániás, akit véletlenül valóban üldöznek.

3/286. Befejeztem – ámulattal – Németh Kiadatlan tanulmányainak két kötetét. /Ezer-ezer oldal, ha nem sűrítve nyomják./ Nem a „népi” és „urbánus” irodalom volt; az, amelyről ő beszélt, s az, amelyről nem. Igazságosan vagy igazságtalanul ő választotta ketté a két háború közti szellemi életet. Ha később is úgy írhat, mint addig, nyílván pótolja a hiányokat, s egységessé, eggyé teszi a képet. Megadja ellenfeleinek is a magukét. Ettől épp azok ütötték el magukat.

Azt méregetem / a könyv súlyát nézve szinte a tenyeremen/, elég erős-e a mostani szellemi szint, hogy Németh ezt a művét legalább a helyére tegye? Nem szakadt-e le ez alatt is a jég – így merítve azt is homályba? Ahol megint csak a „mélyek” vitaminja lesz? Szellemi világunk gyomorállapotának századokig helyzetmérője lesz, meg tudja-e és hogyan tudja megemészteni, amit Németh rakott belé. Mert, hogy időálló-e, az már eldőlt.

Mutatja ezt – az egész értékét -, hogy az odavetett megjegyzések, interjúk, hírlapi nyilatkozatok is ízesek, nedvdúsak. Műve részei lettek. Amennyit ő, írt annyit néhány író-publicista kortársa is, Márai, Hevesi András, Zsolt, Féja, Herczeg és mind, akit a szerepkeresés / s nem a kenyérkereset/ „grafomán”-ná tett. Szívesen átlapoznám az ő ilyen összegyűjtött – mégiscsak írói állásban készült – alkotásait. Mennyi ment át – s mehet még – az idő s mennyi a „nemzet” gyomrán.

/4/ 1974. Május 29. Napló vagy életrajz. A Kortárs új számában új részlet Németh László még 1944-ben kitűnően megírt (véletlenül most előkerült) visszaemlékezéséből az 1920-as éveiről. S ha ugyanakkor – 1944-ben – az akkori napokat is közvetlenül örökítette volna meg? Azok voltak olyan megírásra méltók, mint az 1920-asok. Tanulságos volna (vagy lesz) ezekről az utóbbiakról szóló életrajzot (úgy tudom, van ilyen is) az akkori napi jegyzetek közé iktatni, mint olyan eseményt, amely ugyancsak méltó a megörökítésre. Milyen „elégtétel” Ellának. Csak ki kell várni, hogy az őszinte toll sorra kerítse minden közölnivalóját. Komoly és nagy ez is. Németh a komoly föladatokhoz, a nagy kifejeznivalókhoz irányította (vissza) a szellemi életet, a művészi eszközök olyan „könnyed” (kápráztatni tudó) kezelésével, aminőt kifejteni mások csak könnyebb („művészibb”) földolgozással tudtak. Egy-egy hibája is a rendkívüli képességéből eredt. Túl mohón markolta a nehéz anyagot is, túl gyorsan formálta, túl gyorsan adta az olvasók elé. Ezt meg azért, mert ráadásul pedagógus módra volt moralista és lírikus módra akarta a meghallgatást (a tetszést).

7/242. Fél hétkor Illés Endre, Németh még könyvben kiadatlan tanulmányainak megjelenhetéséről – Aczél ellenzi; támogassam majd, ha itt lesz…megkésve Aczélék…Később Németh kiadatlanjairól szólva. Aczél már elfogadná, hogy az Akadémia adja ki szűkebb keretben – 5000 példány. Illés ragaszkodik a Szépirodalmihoz…Még a kapuban is folyt a vita. Jóval tizenegy után.

 

 

 

 

A tekintélyes ifjú

 

  

Magyarországon tekintély és érdem soká kerülgetik egymást; nálunk a fiatal írókat nem szokták    elkapatni. Ha egy harminc-harminckét éves fiatalembernek neve van, nagy szó, de hogy tekintélye    is legyen, szinte hihetetlen. A tehetség mint „maga se tehet róla” jószág még csak elismertetik,    de hogy valaki ennyi idős korában ízlés-arbiternek, minden irodalmi főzet fő ínyencének tétessék    meg, arra alig van példa.

 

Miért épp Kazinczyra talált rá oly hamar ez a leglomhább lábú siker? Harmincéves sincs, és

 jórészt ő hozza össze az első magyar folyóiratot, s néhány év múlva, amikor szorítani kezdi a

társszerkesztői jelleg, új folyóiratot indít szabadkőműves nevén. Teheti, mert nagyon valószínű,    hogy Orpheus testvér Orpheus-a alighanem lepipálja az öreg székely pap s az izgága    jobbágyfiú Múzeum-át. Hármuk közül csak Kazinczynak van igazi szerkesztői és írói

hitele. Annak idején, amikor a Múzeum első számában egy kitűnő programcikk jelent meg,

nem Kazinczynak gratulált-e fű-fa? Ki gondolt rá, hogy a cikket esetleg Batsányi is írhatta?

Olvassuk el, mit mond József császár gyűlölt adminisztrátora, Prónay báró, aki csak az imént

fedezte fel a magyar nyelv fontosságát, amikor az Orpheus első számát megkapja! S mit a

derék Horváth Ádám, aki füredi birtokocskájáról valóságos szerelmi vallomásokat küldözget

Kazinczynak. Az induló írók már ekkor együtt emlegetik őt Gyöngyösivel, Báróczyval és

Bessenyeivel. Olyan tekintély, amely előtt nem is azt    kérdezzük, megérdemelte-e, mint inkább: hogy vívta ki?

 

Ha utána nézünk, mit írt ez a tekintélyes ifjú harminckét éves koráig, meglepődünk. Eredetit:

alig néhány verset. A fiatal Kazinczy műfordító…. Mivel alapozta meg Kazinczy a tekintélyét? Young éjszakáinak valóban nagyon szép töredékével, amelyet hódoló tisztelettel

mutatott be mesterének, a péceli ínyenc esztétának, Zrínyi felfedezőjének? Vagy ezekkel a

 „Hijába csillogsz”-féle dalocskákkal, melyektől a füredi asztrológus költő annyira    megkótyagosodott? Bizonyos, hogy a harminckét éves Kazinczynak nemigen vannak művei. Inkább csak munkássága  van, és megvan ő; az új stílus…Ha az irodalom nemcsak egymás mellett föltűnő könyvek összessége, hanem inkább e könyvek  közös élete, akkor Kazinczy előtt aligha lehet magyar irodalomról beszélni. Balassi, Heltai, Pázmány, Zrínyi, Gyöngyösi mindmegannyi elszigetelt írói vállalkozás: egymás műveit nem is ismerték… Ha nincs is irodalom, de van irodalmi körük…az írás ragálya néhány év alatt  csakugyan úgy elterjedt, hogy a nyugalmazott lovas generálisok is mulattató történetekben adják majd elő divatellenes nézeteiket.

Gessner  Idilliumai… az öreg Ráday szívesen elismeri, hogy ő sem tudta volna a fordítást jobban nyélbe ütni. Alapjában véve nem nagy dicséret, de Kazinczy büszke rá s lám, példaképe, az Erkölcsi mesék testőr fordítója is  nyelvünk új Prometheusát üdvözli a félénk ifjúban…

Kazinczy ennek az új nemzedéknek lesz diszkrét, de szívós seregkürtöse. Ő, aki öt évig    csiszolta az Idilleket, kérlelhetetlen ügyvédje lesz a mesterségének az úri  időtöltéssel szemben, s annyira megy, hogy nem is kell neki eredeti mű. Hogy tudnánk mi eredetit    alkotni! Tanuljunk meg írni! Ki kell lesni, mit hogyan csináltak a műveltebb népek. Fordítani,

fordítani! ez a jelszava. Jelszó, amely visszatér, valahányszor műhelylélek szállja meg az

írókat, s a művészet új, eltanulható s még el nem tanult cselfogásaira eszmélünk rá.

 

Kazinczy ereje épp az, hogy lenézi, ami megvan, s túlbecsüli, ami nincs. Megveti a naiv    eredeti kísérleteket s meg az özönszámra ömlő fordításokat is. Ezek az elődök nem tudták eléggé, hogy milyen készületlenek. Az ő ereje, hogy túlozza ezt a készületlenséget. Báróczyt, a legjobb  stilisztát tartja a legjobb írónak. Ő maga sem akar mást, mint stílust csinálni. Majd ha van stílusunk, elkezdhetünk írni…. Kazinczy méltó volt a korai diktátorságra, de hogy ki is

 vívta, azt szerencsés helyzetének, no meg a természetének is köszönheti. Ez a mozgékony

fiatalember már első leveleiben úgy mutatkozik be, mint akiből előbb-utóbb irodalmi tekintély

lesz. Hiszen nagy látókörű író akadt itt több is. Földi műveltebb, jobb ítéletű, Batsányi talán tehetségesebb is. Ők azonban nem voltak Kazinczyk. Kazinczyt születése és irodalmi elvei az úri  amatőrök s a plebejus irodalmárok közé helyezték. Ő volt köztük a kapocs. Ha az öregek

nagylelkűek akartak lenni a fiatalok iránt, először Kazinczy akadt a kezük ügyébe…

Kazinczynak nagyszerű érzéke volt a félig társadalmi, félig szellemi hierarchiához, s    emberségére legyen mondva, nemcsak a császárnak adta meg a magáét. Sőt, a császárnak éppen csak  azért, hogy Istennek is megadhassa…Kortársai közt Kazinczy kétféle írót ismer: remetét és organizátort. Az előbbieket roppant szeretettel vonja szárnyai alá, s ahol lehet, magasztalja őket. A szerkesztők, szervezők, a túlságos doktrinerek iránt azonban rögtön gyanút fog. Horváth, Virág, később Dayka és Kis a neki való írók, míg Péczeliről, Batsányiról, Révairól, később Földiről is elvétve s fanyalogva szól.  Azt sem igen szívelheti az írókban, ha több van belőlük egy bokorban. A debreceniek is inkább ezért estek ki a kegyéből, mint sulyomkofákhoz illő nyelvük  miatt. Az íróknak csak Kazinczyn át szabad érintkezniük. Ő az irodalmi élet telefonközpontja; nem lehet jó huzal, amely nem ebbe a központba fut. Amikor 1794 őszén fölzörgetik, s elhurcolják kedves fordításai mellől, az irodalmi élet tetszhalálba merül. A magyar irodalom néhány évre megint magánvállalkozások összefüggéstelen    káosza lesz.

  

1930

 

 

 

A Nagy család. In: Németh László: Mai témák. Szépirodalmi,1963.

 

Szereplők: Bodor Ernő, Kata a felesége, Vica lánya és Péter fia

                   Szilasi András nyugalmazott tanár

                   Gara gondnok, „befolyásos párttag”

                     Klára nővér

                   barát, lakó, szerelő…

 

Rendezte: Lendvay Ferenc Bemutató: 1966. február 26. - Gárdonyi Géza Színház, Eger

 

2005. március 20. Németh László: Nagy család (15 előadás) Evangélium színház színlap 

www.evangeliumszinhaz.hu/

 

 

 

Németh László: A Nagy család – Ráday Imre Szilasi tanár úr (1967) József Attila Színház

Németh László: Nagy család....Voith Ági Vica

 

 

 

Rényi Péter: Gondolatok a kommunista hősről. Új Írás
= 1964. 4.

…miért nem lehet a szocialista rendszerben a társadalmi folyamatokat a valósághoz híven ábrázolni – sem haladásukat, sem megtorpanásukat – ha nem kerülnek központi helyre a kommunisták? Hogyan lehetséges – mert ezt szeretném bizonyítani – hogy a társadalom fejlődésével a kommunisták nem kisebb, hanem nagyobb és centrálisabb szerepet játszanak a nép konfliktusaiban…hallom az ellenvetést…A konfliktusok középpontjában? Ellenkezőleg: a kommunisták azok, akik önmagukban is leginkább leküzdik, megoldják a konfliktusokat…a fejlődéssel egyre kevesebb lesz a konfliktus…a kispolgárt most is próbára teszi az idő, de nem a kommunistákat…állítom, hogy a kommunisták korunk legnagyobb drámai hősei. Minél realistább és szocialistább egy műalkotás, annál mélyebben ragadja meg ezeket a drámákat…

…A legklasszikusabb példa a kommunisták jóindulatú negligálására – arra t.i. hogy nem tartják centrális figurának – Németh László Nagy család-jában Gara, a gondnok alakja. Nem az a hiba, hogy gondnok vagy tömbbizalmi, vagyis olyan ember, akinek kapcsolata a főszereplőkhöz amolyan alacsony szintű hatóságé, hanem hogy szellemileg alacsony szinten áll…Klára nővérrel egy szinten képviseli a marxizmust Gara. Ahogy amaz a Benedek-rend alapításának történetében leli meg nyugalmát, úgy élvezi Gara elvtárs Lenint, legendaként…

                                                                                                          /Beírta: G./

 

 

 

 

Rényi Péter: Németh László: A két Bólyai. Új Írás, 1961. 6 „…A bizonytalanság Bólyai János megítélésében azt jelzi, hogy az író értelmiség-eszményében még erősen ingadozik. Elismeri egy olyan tudós-entellektüel típusnak a fölényét, aki vállalja – túl a szakmáján – a harcot a társadalmi haladásért, de hogy ez a típus humánumban is magasabb rendű, azt annyira nem mondja ki, hogy a néző az ellenkezőjét is értheti…”

 

 

  

Utolsó széttekintés, Napló, 1967.

 

…Itt volt nálam I. E., K. Gy. és a megbeszélés összehozója: M. I.     Megállapodtunk az Összegyűjtött művek kiadásában. Tizenöt nagy alakú kötet, hat a regények, kettő a drámák, hat a tanulmány, egy életrajz. Öt év alatt jelenik meg a Szépirodalmi és a Magvető közös kiadásában, az anyagi kockázatot is közösen viselik. A sorozat 1969 tavaszán indul meg. A szerződést csak olasz utam után írjuk alá; addig még sok minden történhet, aláírása is legföllebb anyagilag biztosít; hogy a kötetek valóban megjelennek – ez sok mindentől függ. De a kiadás, mint képzeletem kapaszkodója foglalkoztat, s „hallgató” korom programját egyrészt keretbe fogja, másrészt meglendíti. Az, hogy a munkáim végső, teljes szövegét kell sajtó alá adnom: rákényszerít, hogy a rég esedékes utolsó gondozást megadjam nekik – bizonyos kötetek, például az Elbeszélések, az Életrajz anyag összeszedését, itt-ott kiegészítését kívánja meg. Két-három évre napi kétórai munkát ad. S mindezt, amit közben a közösség kizárásával csinálok, egy utolsó posztumusz kötet felé fordítja, tereli.

  

A kiadás áldozatot is kíván: a tanulmányok a szépirodalom mögé szorulnak – tanulmányírói pályám időrendi tömbjét is fel kell bontanom; az öt első kötet: Magyar irodalom, Világirodalom, Irodalomtörténet (Berzsenyi, Széchenyi, Kemény, Móricz), A kísérletező ember, Sajkódi esték (mindez a Megmentett gondolatok-tól fogva). A hatodik kötetbe kerülne – Magyar sorskérdések címen – az egész politikai anyag, köztük az is, amit most nem lehet kiadni. Ez nem is olyan nagy baj, összeállíthatom egy kísérő tanulmánnyal politikai fejlődésem egész történetét, ha nem is adják ki, a kész kötet kopogni fog az ajtón, mint örökbe hagyott követelés. A posztumusz kötetbe kerül mindaz, amit a föld alatt csináltam. A száz kis esszé: a harmadik tájékozódási roham anyaga, a napló, a megtisztulásomra írt darabok, mint a Kétségbeesve halt meg; s az egész gerontológiai kísérlet története: mit s mennyire lehet – ilyen állapotban megmenteni, továbbfejleszteni. Ha lesznek még: az Útirajzok. Az, ami a     szellemi létfenntartás, méltóságtartás tornája volt: e posztumusz, tán soha meg nem jelenő kötet keretében alkotássá válik, életem utolsó néma szaka belső teret kap, művészi virágzássá válik, válhatna.

 

 

Németh Ágnes: Németh László élete levelekben I-III.

Osiris Kiadó, 2000

 

Németh László levelezésének gyűjteménye az író munkásságának fogadtatástörténetébe, irodalompolitikai küzdelmeibe enged bepillantást. A határokon inneni és túli olvasóközönségével folytatott írásbeli eszmecserék személyes életének mindennapjait is híven tükrözik, s ismeretük nélkül a kívánatos mélységben nem érthető meg e negyedszázad irodalom- és mentalitástörténete, sőt politikatörténete sem. A hozzá írt levelekben pedig egy széles horizontú, virtuális társadalmi regény is rejtezik, az Égető Eszter potenciális folytatása, a vidéki Magyarország társadalomrajza, az élet magyar útjának rajza az ötvenes-hatvanas-hetvenes években.

 

A fenti az Osiris szövege. Alább néhány levél:

 

1780. Keresztury Dezsőnek, 1962. 01. 14.

…Azt az engedélyt, amit miniszterséged alatt adtál, több helyütt nyugtáztam, most megjelenő könyvemben névvel is. Hogy ki mentette meg az életem? Erre a babérra több kortárs pályázik. Te annak idején Révait nevezted meg, s azt hiszem joggal.

Nobel-díj? Ettől, azt hiszem, csak Pesten félnek. Én nagyon meg lennék elégedve, ha azt látnám, hogy munkám egy csücske az érdeklődő világ kezében van…ettől is végtelen messze vagyunk…

 

1822. Ortutay Gyulától és Szakasits Árpádtól, 1962. 05. 14.

Kedves Barátom! Az Országos Béketanács június 20-án az általános és teljes leszerelés kérdésének megvitatására tudományos konferenciát rendez…program…Az értelmiség szerepe és feladata a békeharcban…arra kérünk, hogy felkért hozzászólóként…

 

1898. Király Istvántól, 1962. 09. 02.

…Nagyon szeretném, Laci, ha nem bántana meg ez a visszautasítás. Nagyon szeretném, ha nem lazítaná meg a laphoz való kapcsolatodat…Nagyon szeretném, ha szept. 23-ai Kortárs-esten való részvételről nem mondanál le…

 

1947. Aczél Györgytől, 1962. 11. 08.

Kedves Barátom!...Kérlek, értesíts, hozzájárulsz-e, hogy ha úgy tetszik, szűkebb körben / miniszter, min. helyettesek, KB egy-két tagja/, vagy más fórumon megvitassuk és ehhez sokszorosítsuk Leveledet…/”Ha én lennék miniszter…”/Nekem a négyszemközti beszélgetés hétfő kivételével bármelyik nap jó jövő héten. Utána aztán a kongresszus előkészületei…küldhetnék-e kocsit érted?

 

1952. Aczél Györgytől, 1962. 11. 14.

…pártunk Központi Bizottsága szeretettel meghív… VIII. kongresszusára. Arra kérlek, ha egészségi állapotod engedi, vegyél részt*…

*csak a megnyitón vett részt 1962. nov. 20-án.

 

 

1959. Ilku Páltól, 1962. 11. 22.

Németh László elvtársnak

A Magyar Népköztársaság Művelődésügyi Minisztériuma felkéri Önt, látogasson el kulturális intézményeinkbe…tapasztalataival segítse problémáink megoldását…

 

2268. Ortutay Gyulától, 1964. 03. 09.

Kedves Laci!

…A budapesti Népfront-küldöttgyűlésen többek között Téged is megválasztottak kongresszusi küldöttnek, és erről a Népszabadság hírt adott. A Hazafias Népfront Elnöksége ugyan tudomásul vette az Országos Tanács-tagságról való lemondásodat…ne értsd félre a Népszabadság közlését…

 

2751. Nemes Györgytől, 1966. 06. 17.

Kedves Németh László!

Több mint harmadfél éve már, hogy főszerkesztője vagyok az ÉS-nek, s ez alatt voltaképpen nincs olyan rangos magyar író, aki valamilyen módon ne szólalt volna meg lapunkban…Németh László hiányzik belőle.

Mi ugyan nem egyszer vitatkozunk Önnel…ez nem lehet akadálya annak, hogy…tiszteljen meg bennünket…

Jegyzet: 1966-tól – tudomásunk szerint – haláláig egyetlen N.L.-írás nem jelent meg az ÉS-ben.

 

3056. Mihályfi Ernőtől, 1967. 09. 12.

Kedves Barátom!

A Magyar Nemzet méltóképpen kíván megemlékezni november 7-i ünnepi számában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom fél évszázados évfordulójáról. Szeretnők ebben a számban közölni legkiválóbb íróink, költőink gondolatait…

 

3226. Aczél Györgynek, 1968. 06. 21.

Kedves Barátom!

Kérésed, mint gyanítottad, próbára tette baráti készségem. Egyik: a Népszabadság. Ebben a lapban jó szót rólam le nem írtak; darabjaimat méltatlan, denunciáló cikkekben támadták; ha valamelyiküknek eszébe jutott, hogy alkalmi cikket kérjen tőlem / karácsony, Herder-díj/, azt a szerkesztőség sértő módón hajította vissza…

 

 

 

 

 

 

 

Pilinszky János  / 1921 – 1981 /

 

 

 

 

PIM.hu - Pilinszky János digitalizált művei

Pilinszky János. Pilinszky János digitalizált művei · Keresés Pilinszky János műveiben · Pilinszky János életrajza · Bibliográfia · Szakirodalom ...
www.pim.hu/object.b3a8b417-f587-4ea4-b31e-6d244e81d44b.ivy

 

PILINSZKY JÁNOS ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI

Pilinszky János összegyűjtött versei. Kráter. Trapéz és korlát (1940-1946). Halak a hálóban. Te győzz le. Éjféli fürdés. Halak a hálóban. Könyörgés ...

Te győzz le - Éjféli fürdés - Halak a hálóban - Könyörgés

mek.oszk.hu/01000/01016/01016.htm

Pilinszky János összegyűjtött levelei, Osiris Kiadó, 1997. 726 oldal

 

Tüskés Tibor: Pilinszky János /Arcok, vallomások/

 Kiadó: Szépirodalmi Könyvkiadó 1986 Terjedelem: 303 oldal

ázó éjjelek.

 

 

Senki földjén In memoriam Pilinszky János Szerző:

Harner Zoltán

Kiadó:

Nap Kiadó

Kiadás éve:

2002

Oldalszám:

 

380

 

Négysoros

 

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet

 

 

Depresszió

 

Anyám fényképét nézem a falon,
s még az ő egykor szeretett
pillantása is oly merev most,
merevebb egy kavicsnál. S ami rosszabb,
épp oly közönyös, mint az én
tekintetem, mely szembenéz vele.


 Zűrzavar

Egy nem létező résen át
nézi a szörny, de nem látja a mennyet.
A megsemmisült pillanat
kulcslyukán át hiába leskelődik.
Ettől lesz egyre súlyosabb
és egyre könnyebb.
Az, hogy semmit sem lát,
szíven üti, holott a szörny
valójában nem létezik.
Csak én vagyok Én, te meg ő.
Istenem, irgalom!

 

Kísértés

 

Zuhanás, miben szállni kell
sebesség és égtájak nélkül.

 

 

ÚJ ÍRÁSBAN:

 

Versek:

Címerem.= 1971. 12. sz. 58. p.

Egy életen keresztül.= 1971. 12. sz. 59. p.

Gyónás után. = 1973. 9. sz. 12. sz.

Inferno. = 1973. 9. sz. 12. p.

Infinitivusz.= 1973. 9. sz. 12. p.

In memoriam F. M. Dosztojevszkij.= 1973. 9. sz. 12. p.

Most. = 1971. 12. sz. 59. p.

A pokol hetedik köre.= 1971. 12. sz. 58. p.

Sötét mennyország. KZ-oratórium.= 1962. 12. sz. 1365-1372. p.

Találkozások. = 1971. 12. sz. 58. p.

Utószó. Pierre Emmanuelnek.= 1962. 9. sz. 961. p.

Van Gogh. = 1963. 12. sz. 1490. p.

 

ooo

 

Rekviem. Filmnovella= 1961. 7. sz. 614-635. p.

xxx

Fehér Ferenc: Megjegyzések Pilinszky János Rekviemjéről.
= 1961. 7. sz. 636-639. p.

Lukácsy Sándor: Egy költeményről. (Pilinszky János: KZ-oratóriumáról.)
= 1962. 12. sz. 1397. p.

 

A pokol hetedik köre

A pokol első, második,
harmadik, negyedik köre,
majd az ötödik, hatodik
és végül is a legutolsó.

Itthon vagyok.
Engedd, hogy lepihenjek
és meggörbülve elaludjak végre,
hiszen itt is jelen vagy

 

Címerem

A kegyelem és öröm együtt ért
azzal, amit nyomorúságnak
neveznek általában.

Szög és olaj lehetne címerem,
mit írhatnék azonban szövegéül?

Talán azt, hogy mindent megértek,
felhők futását és disznók fejét
rálapulva a prés-kemény palánkra.

De ez is mit jelent?
Nekünk magunknak muszáj végül is
a présbe kényszerülnünk Befejeznünk
a mondatot.

 

Most

 

Az újszülöttek lucskos és
a haldoklók tűz-nehéz ingét
viseltem.

Most fölvezetnek.
Ez is beletartozik
ámulatomba és döbbenetembe.

Engedelmesen
utoljára még megkapaszkodom,
rátok testálva koppanásomat.

 

                             *  *  *

Rekviem, Új Írás, 1961. 9. 614.p.

Előszó

 

„Filmnovellám” megírásakor – megkerülve a novellisztikus előkészítést – közvetlenül a képek és képsorok genezise, belső kapcsolata, álomszerű sodra és belső logikája érdekelt. A film – ha nem tévedek – konkrét állom, vagy pontosabban: konkrét képek álomszerű folyamata, melynek medre az „éber” műfajok – líra, dráma, epika - valamelyike. Írónak, rendezőnek, operatőrnek – némi túlzással szólva – csak arra kell ügyelnie, hogy ezt az álomszerű természetes sodrást meg ne akassza, félre ne terelje téves, vagy éppenséggel külsőséges, túl szellemesre sikerült elképzeléseivel, mely szellemesség szinte kivétel nélkül belső zavarra, ürességre vall.

Témámat és műfaját ezért a lehető legpuritánabbul választottam meg. A Rekviem, mint arra címe is utal, lírai dokumentumfilm, afféle XX. századi passiójáték korunk legegyetemesebb botrányáról…

 

…KESKENY utca…A kép alját, akár egy láthatatlan medencét tölti meg a vonulás zaja…

…CSEND. Meredek keresztutca. Mintha lék támadna a vásznon: tér éls mozgás árad be rajta. A macskaköveken iskolába igyekvő kamaszok rugdalnak egy bádogpoharat. Fázósak még és félig alszanak…A kép színültig telik az alant elhaladó menet visszhangos zajával…

/a vége: /…Közeledik egy újabb erdő. Megérkezik. A fák ellepik a vásznat.

 

 

Fehér Ferenc meg a filmnovellát /lepi el/, közvetlen Pilinszky után, csaknem 4 oldal terjedelemben: „…Mindez a mesterségbeli kiválóság, az új forma problémái iránti rendkívüli szenzibilitás nemes és tiszta ügy szolgálatában fejlődik ki: Pilinszky olyan antifasiszta szellemű filmnovellát art, amelyben az áldozatokkal, az SS-csizmától megtaposott humánummal való azonosulás célzata mindvégig érezhető. Ezért – úgy hisszük – nem leszünk hűtlenek a szerző saját törekvéseihez, ha a gondolati tartalom problematikáját nagyrészt magából a képből kiindulva vizsgáljuk…”

/Jelöltem még ki szövegrészeket – pl. „a gondolkodás transzcendens szerkezete”  de úgy vélem, hogy a gondolati tartalom problematikájából ennyi is elég a jobb sorsra érdemes Fehér Ferencből. G./

 

 Fehér Ferenc - (Híres magyarok): Meghatározás

Fehér Ferenc - Téma:Híres magyarok - Online Lexikon.
www.mimi.hu › Híres magyarok -

 

 

 

Törőcsik Mari kedvenc Pilinszky versei - Előadó: Törőcsik Mari

Harbach 1944. Francia fogoly, Ravensbrücki passió,  Harmad napon,  Aranykori töredék ...

 

Francia fogoly

 

Csak azt feledném, azt a franciát, kit
hajnal fele a szállásunk előtt
a hátsó udvar sűrűjében láttam
lopódzani, hogy szinte földbe nőtt.
Körülkutatva éppen visszanézett,
s hogy végre biztos rejteket talált:
övé lehet a zsákmánya egészen!
Akármi lesz is, nem mozdul odább….

 

 

Törőcsik Mari /Pilinszky írása/

 

Nincs értelme másképp írnom róla, egyedül úgy, mintha saját magam számára készítenék valamiféle följegyzést: mondjuk, éjszaka fölriadva egy álomképemről, amiről úgy érzem, döntő szerepet játszhat abban, amit és ahogyan a világról és benne saját életemről gondolok.

Törőcsik Marit tizenhat esztendeje, hogy megismertem. Ritkán éreztem valakiben ennyi ellentmondást, ennyi hamis képzetet, s ugyanakkor tévedhetetlen biztonságot. Amikor „lépett”, úgy koncentrált, akár egy artista, aki sose véti el a halálugrás pillanatát. S ez az egyszeri pillanat egyre hatalmasabb teret hódított lényében; törékeny és egyre törékenyebb alkatában gyönyörűen és iszonyúan fölnőtt és elhatalmasodott valami – szellem, tehetség, igazmondás? –, valami egyszerű és súlyos vasgolyó.

Utoljára a Magyar Elektrá-ban láttam. Ahogy szerepét fölépítette: lényegében élete kialakításának története volt. Mindent vállalt, ami hamisság és félreértés volt benne, az utolsó pillanatig visszatartva jobbjában azt a bizonyos vasgolyót, amit csak Szophoklész jobbja volt képes hasonló biztonsággal elgördíteni, hogy ledöntse vele az úgy-ahogy fölállított bábukat.

Szegény kis kócos Elektra, élete minden esetlegességét egyetlen dobással igazsággá semmisítette. És ez a pillanat már nem volt se itt, se ott, se régen, se mostan. Egy veszendőségre ítélt kreatúra betanult szavakkal, parókával a fején, egy pillanatra föltépte a világ szövetét.

 

 

(Film Színház Muzsika, 1975. december 20.)

 

 

 

Alföldi Róbert - Pilinszky János 

Magamhoz,  Tilos csillagon, Egy szenvedély margójára,  A tengerpartra...

 

Magamhoz

 

Bátran viseld magányodat,
én számon tartlak téged,
ne hagyd sorsod csillagokra,
benned érjen a végzet.

Vállad két éber sarka közt
ha sistergve átcsap,
tudom, több vagy mindannyiunknál,
benned vakít a bánat.

Légy hát, akár az állatok,
oly nyersen szép és tiszta,
bátran figyelj, mint ők figyelnek
kegyetlen titkaikra.

S egy éjjel, magad sem tudod,
mint égig érő ének,
feljönnek benned napjaid,
a halhatatlan évek:

az este nem lel senki rád,
az este sírva, késve
hiába járják pitvarod:
csak én látlak. Vagy én se.

 

Hangfelvétel; Magyar Rádió, 1965. október 17. / In: Pilinszky digitalizált művei

…Azt mondják, keveset írok, de én ezt nem érzem.

Sok vagy kevés: az irodalomban rendszerint értelmetlen szavak. Terjedelmes műveket érezhetünk rövidnek, és egy húszsoros verset terjengősnek. A műveknek egyedül a minősége érvényes.

Szent János Evangéliuma nem rövidebb a Háború és békénél, s a Háború és béke nem hosszabb egy Shakespeare-szonettnél. Hasonlóképp: írás vagy nem írás rendszerint egymást kiegészítő és nem kizáró fogalmak. Számomra a csend periódusa rendszerint sokkalta fontosabb, mint magáé az írásé. Egy hasonlattal: a madár szárnycsapása szakaszos, de röpte azért egyenletes. És nem is a szárnycsapás a lényeges, hanem a röpte előre. Mit ér, ha folyamatosan csapkod a szárnyával, miközben egy helyben ül egy háztetőn?...

 

 

Illyés: Naplójegyzetek

 5/397…Czine hozza Pilinszky háromoldalas szövegét a mi N. László rádiósorozatunk számára. Ella és a lányok ellene. / Fő mondandója, mennyire szerette őt N./ Naiv-ártatlanul leírja: „Szeretett és szerettem.” Ez félreérthető. Mert N.L. nagyságának szinte egyik adalékául említi Pilinszky kettejük már-már gide-i, wilde-i kapcsolatát, homályban hagyva, amit éppen félreérthetetlenné kellett volna tenni…így megírva / és a mostani hazai légkörben közzé téve/, nagyon is N.L. akarata ellen volna. 

Vásárhelyen találkoztunk 1947-ben, amikor az Új Hold írócsapatával együtt ő is elmondta egy-két versét a városháza dobogóján. Másnap ő s Nemes Nagy Ágnes külön is fölkerestek: finom muzsikus arc, rendkívül vékony csontok, a nagy szenvedő lélek s kisfiús magatartás résztvevő keveréke…Gyönyörűen olvasta a költeményeit…Németh László: Homályból homályba II. Magvető, 1977. p:159.

 6/139…nagyon szeretem és sokra becsülöm Pilinszky Jánost. Csaknem húsz évvel fiatalabb nálam. Több ideje marad, mint nekem, hogy élvezze a kitüntetést. Kérem tehát, vonja vissza jelölésemet / mármint William Jay Smith, a Nemzetközi Neustadt Irodalmi Díj ajánlója. B.G./ és támogassa az övét.

 7/223. Az angol követség magyar irodalmi estjének szünetében Pilinszky átjött a termen s az egész szünet alatt megrázóan panaszkodott s kért tanácsot. Miről, miért? Napokig sajtoltam az agyam, hogy csak egy mondatra visszaemlékezzem; hasztalan. Ma ébredéskor egyik pillanatról a másikra szinte mondatról mondatra úgy szolgáltatta a fejem, hogy gyorsírásba diktálhattam. A már-már tűrhetetlen depresszióról mondta el tüneteit, én a vigaszaimat, tanácsaimat. Naponta már reggel munkára kényszeríteni a tollat; mint az egér fogait.

 

Három mai magyar költő

 

Előadás a vatikáni rádióban.  Új Ember, 1967. 10. 22. In: Pilinszky: A mélypont ünnepére, Szépirodalmi, 1984.

…Rónay György, Juhász Ferenc, Weöres Sándor istenélményéről szeretnék jellemzést nyújtani…talán a leginkább félre értett Weöres Sándor. Általában formai gazdagságát, virtuozitását dicsérik. Holott Weöres költészetében mindez tizedrendű, ahogy tizedrendű más nagy költőnél is. Weöres Sándort én egészen másképp látom. Egészen másért értékelem. Nagyon is szegénynek és kicsinynek látom őt. Híres remekléseit hosszas és keserves zarándokútnak vélem, s formáinak káprázata mögött csak még inkább értékelem a poros és törődött zarándok szomjúságát, menekvését. Virtuozitása gyötrelmes sivatag a szememben, s egyedül zarándokútjának hiteles térképét forgatom. Ami drága és kivételes benne, az épp egyszerűsége, ártatlansága, mit útravalóul kapott, elveszített és hosszú-hosszú zarándokútján újra és újra megtalált. Eljutni az ártatlanságig, eljutni Isten közelébe, ez az igazi ereje, költészetének valódi magaslata és istenélményének is a pecsétje. Weöres megtalálta nemcsak a vizek és növények, de a gyermekek, sőt a csecsemők hangját. Azt a hangot, amivel a teremtmény közli nevét Teremtőjével időtlenül és fáradhatatlanul…

 

 

 

Rendhagyó óra Pilinszkyvel

Írta: Máté Réka, 2011. February 09.

 

Rendhagyó irodalom óra keretében mutatja be a XXI. Művészeti Műhely (immár második alkalommal) a „Pilinszky Weöresben tangóharmonikával” című vers-szimfóniát. A február 21-i előadáson a Perczel Mór Szakközépiskola és a Bonyhádi Oktatási Nevelési Intézmény több osztálya is részt vesz, de még várják a további érdeklődőket. A bonyhádi művelődési központban színpadra lép: Kató Hajnalka, Táibl Eszter, Szabó Zoltán, Belány Viktória, Franyó Róbert, Miodragovits Vince „Szilaj”, valamint két meghívott táncos: Szarvas Szilvia és Adorján Boglárka.

 

A bonyhádi Vörösmarty Mihály Művelődési Központban január 24-én, hétfőn a XXI. Művészeti Műhely adja elő Pilinszky Weöresben tangóharmonikával című produkcióját. A Pilinszky János és Weöres Sándor verseiből összeállított előadásban megszólal Astor Piazzolla zenéje, amelyet Szarvas Szilvia táncpedagógus koreográfiája kísér.
 

Vas István   / 1910 – 1991 /

Vas Istvánról

 

Kevés költő volt szeretetre méltóbb.
Pedig "léha" volt, maga is mondogatta.
Szerette a konyakot, a szivart is,
háromszor nősült és egyszerre
volt zsidó, keresztény és szocialista.
Ráadásul raccsolt, mint egy kékvérű
regényhős, és - bűnös polgári csökevény! -
nyakán elegáns kis csokrot viselt.
Egyetlen szenvedélye volt, a magyar nyelv,
amihez verset írt. És szerette
azokat, akik jól művelték a nyelvet.
Egy elsüllyedt világ igényes krónikása -
most hallgat. De amit ránk hagyott, ragyog,
mint lámpasor a téli Temze-parton.

 

ÉS.  2005.11

 

 

Vas István - Wikipédia

Ugrás a(z) Művei részhez‎: Művei. 1932 – Őszi rombolás (verseskötet); 1935 – Levél a szabadságról (verseskötet); 1938 – Menekülő Múzsa (verseskötet) ...
hu.wikipedia.org/wiki/Vas_István

 

 

Vas István válogatott versei - MEK - régi

www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/vasist/

 

 

Óda az észhez In memoriam Vas István

Szerző:

Réz Pál

Kiadó:

Nap Kiadó

Kiadás éve:

1999

Terjedelem:

348 oldal

 

Vas István - PTE Könyvtár - Különgyűjtemények

Vas István 1910. szeptember 24-én született Budapesten. .... A következő évben megjelennek válogatott versei, A kimondhatatlan című kötetben. ...
www.lib.pte.hu/kulongyujtemenyek/vas01.htm

 

 

Új Írás, 1963. 9.

 

Vas István: Zászlók

 

Oroszlánok, griffek, sasok, medvék,
Szép, karcsú címerállatok.
Címerpajzsok, sávok, halmok, mezők,
Tornyok, fél kezek, kardot emelők,
Bogáncsok, rózsák, sóskák, lóherék!

Te minden szín és minden keverék!
Tettek, hódítások és mesék, mintás jelbeszéd!

Mit számít, hogy kié voltatok,
Turulok, keresztek, csillagok,
Ami értünk harcolt, valamennyi jel,
Mindent, amit nem felejtek el,
Mindent, amiért szívünk dobogott,
Sávok, színek, tiszta lobogók,

Mit számít, hogy hányféle mocsok,
Száradt meg és fakult el rajtatok.

Piros, fehér, zöld, láttunk szállani,
Bukott forradalmak zászlai,
Foszlányok a foszló egeken,
S amiket nem láttunk sohasem,
Pro Deo et Libertate szállt,
Elérte még Petőfi pirosát,

S a miénket a bíbor egyveleg,
Melyben a vér, a láng, s a rózsa egy.

Lobogjatok bennem, ne szűnjetek,
Ne szűnjek még lobogni veletek,
Összesen, mind kell, nem hullhat ki egy sem,
Csattogjatok az ég felé helyettem.

Repüljetek, ha nem repülhetek.

 

 

Új Írás 1964. 2.

Vas István: Az idő metszeteiben

Éjfélre jár. Nyitva az ablak. Nyár van.
Pillék lepik a neoncsövet a szobámban
Ablakban állok. Idül a magány.
Régi szobákat fogad be a szobám,
Innen, meg onnan. Egymást keresztezik.

Időbeli, térbeli vetületeik.
És ez, meg az, aki lakta. Velem
Maradtak az idő metszeteiben,
Akikkel többféle időben beszélek.
Egyedül. A telítődő éjnek.

 

Vas István: Titok
 
      Mi annyian vagyunk csak összesen,
      amennyi ember Londonban lakik.
      Miért hogy ezt el nem felejthetem,
      míg hallgatom a város hangjait?
      Nagy város, nagy nép. Itt az idegen
      öt világrésznek érzi kapcsait.
      Vendégük vagyok. Jól bánnak velem.
      Mint gyógyfürdőben, úgy nyújtóztam itt.
      De mit tudhatnak rólam? S mit tehetnek?
      Ha nem is angolok, de angyalok
      lennének, mit jelent rokontalan
      nyelvünk, szívünk nekik? Itt életemnek
      egyetlen titka és értelme van:
      az, hogy magyar vagyok.
 
                                             (1959

 

 

Vas  István: Határozók és kötőszavak

 Jóllehet ez és jóllehet az és jóllehet garmadával,
Mindazonáltal, jaj, mindazonáltal az egész is mindazonáltal,
Feltéve ha és feltéve hogy és feltéve azt, amit,
Ennélfogva és immár az úgyse, a mégse aligha segít,
Mert bőven van itt a mivel, a miáltal, a minekutána,
Nyilvánvalóan terjed a továbbá komor hiánya,
Hiába itt a noha, sőt hátha, a talán, a még,
Tudvalevően elégtelen itt az elég meg a sosem elég,
Hovatovább, ha ezért, ha azért, ha akárhogy, mindenesetre,
Elvégre, végre és végül is mindegy már, elkezdve vagy berekesztve,
Tehát és pedig és hahogy és sehogy és valahogy mégis,
És ha egyúttal, akár beleértve, azonban azért is,
Mert a főnevek, igék, a képek is egyszersmind kihullanak,
Marad a közbeszéd maltere, csikorgó, ügyetlen vivőanyag,
De ha elárasztanak az esetlen határozók, a kopár kötőszavak,
Végeredményben nem fontos más, csak a csak meg a csak meg a csak.

1964

kekmadarkati.freeblog.hu/ és A kimondhatatlan, Válogatás, Szépirodalmi, 1972

 

 

Levél a túlvilágra

Már negyven éve, hogy utolszor átkaroltuk egymást
(Egyébként először is, azt hiszem:
Még nem volt divat férfiak között az ölelősdi),
Én elfordultam csüggedten, te ott maradtál,
Mert nem és nem akartál csalni, bújni,
Lesz, ahogy lesz, ahogy Isten akarja – mondd,
Negyven év múlva már bevallhatod,
Hogy gondoltál-e gondolattalan
A nagy versekre, amiket megírsz majd.
Megérte, mondd? Tudom, neked megérte
A költészetért keresztre feszülni
És feltámadni versekkel rakottan.
Vagy írtunk-e szebb verseket azóta
Mi, akiknek megadatott a vénség?
De te, Miklós, nem fogsz megöregedni,
Ma is fiatalon s beszennyezetlenül jársz
Azon a megharcolt meredek úton
Amaz Ország felé, amelyben sose csalódtál.
Érvényesebb jel nem került kortárs útlevelére:
Megszáradt sárral kevert vér a hiteles pecsétje,
S ezt nem vonhatja vissza senki semmi módon.
Menj hát, Miklós, előttünk, per saecula saeculorum.

1984.

 

Költözés

Minden mielőtt végleg
Felszámoltatik
Minden jelentéséből kikopik
Már csak valami lefokozott élet

A kibukkanó szögek vezetékek
Csupaszodó falak
A lehulló vakolat
Fiókok tartalma szanaszét
Egymásba gabalyodva
Mint a tudatküszöbre szabadult
Gondolat- és képzettársítások

Egy összetépett gúnyvers – a modelljét
Félévre rá megölték – régi tagkönyv
Az elsüllyesztett fénykép az utolsó
Az a megkínzott arc a búcsúzáskor
A méltóságos asszony levele
Mikor kellőképpen tájékozódott
Leányom ennélfogva kénytelen
A tanfolyamból végleg kimaradni
Levelek meghalt, aki írta, meghalt
Akinek írták hirtelen sorok
Indulván messze földre szeretettel
Üdvözöl az akire néha gondolj

Rejtett asszociációk
Ez volt a lakás láthatatlan

Idegzete és most a szálak
Fájnak összegubancolódtak
Lecsupaszodtak nem takarja
Se csont se bőr leapadt róluk
Kímélő zsír párnázata
Ha véletlen tekintetünk
Futtában megérinti miden
Kikandikáló sor külön
Vonaglani kezd görcsbe rándul

Puszta csont üresek a polcok
Szekrények tátonganak
Idegek zsigerek átkötözve
Csomag csomag csomag csomag
Aztán megmozdulnak a bútorok
Drótok körték elhagyják a falat
Aztán hiány sem csak merő üresség
Mi maradt itt belőlünk mi maradt

Mi maradt abból, hogy tizenöt évig
Itt éltünk írtunk festettünk szerettünk
Itt rettegtünk nevettünk öregedtünk
Mi maradt ez az összevisszaság
A teherautó három fordulóján
Ez a megbomlott összetartozás

Vagy higgyük, hogy majd odaát
A túlsó parton újra összeáll
És eltart még egy darabig?
Higgyünk – miben? halottainkban
Akik az otthont éltetik.

 

 

"Le Pont Mirabeau"
Apollinaire (1912)

 

Sous le pont Mirabeau coule la Seine
Et nos amours
Faut-il qu'il m'en souvienne
La joie venait toujours apres la peine
         Vienne la nuit sonne l'heure
         Les jours s'en vont je demeure


Les mains dans les mains restons face a face
Tandis que sous
Le pont de nos bras passe
Des éternels regards l'onde si lasse
         Vienne la nuit sonne l'heure
         Les jours s'en vont je demeure


L'amour s'en va comme cette eau courante
L'amour s'en va
Comme la vie est lente
Et comme l'Espérance est violente
         Vienne la nuit sonne l'heure
         Les jours s'en vont je demeure


Passent les jours et passent les semaines
Ni temps passé
Ni les amours reviennent
Sous le pont Mirabeau coule la Seine
         Vienne la nuit sonne l'heure
         Les jours s'en vont je demeure

 

 

 

 

(Vas István fordításában)

 

A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna

S szerelmeink

Emléke mért zavar ma

Mi volt az öröm ráadás a jajra

 

Jöjj el éj az óra verjen

Száll az idő itt hagy engem

 

Kéz kézben nézz szemembe s közbe tudnám

Hogy karjaink

Hídja alatt a hullám

Fut az örök tekinteteket unván

 

Jöjj el éj az óra verjen

Száll az idő itt hagy engem

 

Mint ez a víz elfolyó messzeség lett

A szerelem

Milyen lassú az élet

S milyen erőszakosak a remények

 

Jöjj el éj az óra verjen

Száll az idő itt hagy engem

 

Jön napra nap új év válik tavalyra

Nincs ami a

Szerelmet visszacsalja

A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna

 

Jöjj el éj az óra verjen

Száll az idő itt hagy engem

 

 

 

Vas István: Hét tenger éneke. [Versfordítások.]

 

Bp., (1972), Szépirodalmi Könyvkiadó. (Kossuth Ny.) 1 t., 542,[2] p. A költő Simon Istvánnak szóló dedikációjával. Kiadói vászonkötésben, eredeti, Szántó Piroska rajzával díszített védőborítóban. 23,2 cm.

 

 

 

Vas István: Összegyűjtött versek, 1963. In: Rónay György: Olvasás közben, Magvető, 1971.

 

…1933 és 1935…egy új nemzedék föllépésének ideje…olyan költőknek, mint Jankovich és Jékely, Radnóti, Weöres, Toldalagi és Takács Gyula, Hajnal Anna és Zelk Zoltán, Forgács Antal és Devecseri, s velük párhuzamosan Erdélyben Dsida Jenő és Szemlér Ferenc. Vas István volt ebben a költői csillagképben a legjellegzetesebben és legtudatosabban városi költő, sőt városinak is különlegesen budapesti…

Vannak szűkszavú költők, vannak bőbeszédűek, retorikára hajlók. Vas István az utóbbiakkal rokonabb; de e puszta megállapításon túl értelmetlen volna azt kívánni egyik-másik régen írt verséről, hogy ne olyan legyen, amilyennek annak idején megírta, hanem tömörebb, kevesebb szóval mondva többet…

 

 

 

Visszaemlékezései:


Nehéz szerelem (1964)
A félbeszakadt nyomozás (1967)
Miért vijjog a saskeselyű? (1983)

Azután / 1991/

 

 

Új Írás, 1964. 5.

Szemle

 

Szabolcsi Miklós: Vas István: Nehéz szerelem

 

…A Nehéz szerelem második motívuma: a polgári családból való fiú, aki szocialistává, sőt kommunistává lesz,…illetőleg lenne, de mégsem válik egészen azzá. Nehéz szerelem ez is, előbb romantikus rokonszenv, utóbb lázadó hajlam viszi a szegényekhez, a munkásokhoz, majd ésszel, intellektuális meggyőződéssel került közel a szocializmushoz, a kommunisták ügyéhez, a Kommunista Kiáltvány, a Tőke s Lenin művei erős értelmi élményt jelentenek számára. Bécsben kapcsolatba került lelkes kommunistákkal. Igazságérzete, lelkiismerete is erre az oldalra vonja. Vas azonban, ellentétben más, napjainkban megjelent önéletrajzokkal nem kozmetikáz, nem szépíti utólag fejlődését, egykori álláspontját…”ebben az időben alakult ki gondolkodásomban, észjárásomban…az az áldatlan kettősség, mely innen is, onnan is annyi félreértésre adott alkalmat, mindmáig elkísért,és ha végül is legalább a döntő pillanatban, valahogyan mégis a Kommunista Kiáltvány áramköre kapcsolódott belém – nem egészen rajtam múlt” / 156-7/…

Nem lesz könnyű művészi teljesítmény és emberi próba Vas István számára megírni az elkövetkező évek történetét…de a Nehéz szerelem emberi-politikai őszinteségével, művészi fölényével ez is sikerülni fog.

 

 

Vas István: Tengerek nélkül. Vonzások és választások. Körül-belül. Tanulmányok I-III-

Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978 981 oldal

 

 

Illyés: Naplójegyzetek

 4/87…a Tiszatáj-ban Németh László visszaemlékezése, a Kortársban Vas Istváné. Két csaknem ellentétes stílus / vagyis ember/, s mégis ugyanaz a stílushatás, az írást indító buzgalom közössége folytán; ez is, az is igényes helyet keres magának a világban…Vas írja tovább a nemzedék mélyjáratú irodalomtörténetét.

Akkoriban egyszer-kétszer találkoztam is vele – mármint Illyéssel -, a lakásunk tőszomszédságában, a Bank utca és a Szabadság tér sarkán, egy kifőzdében – ott szokott ebédelni, aminthogy általában is oda jártak a szemközti épületből a Nemzeti Bank tisztviselői…Egy ebédet nagy nehezen végigettem Illyés társaságában…

Egyébként hivatali munkaköre abból állt, hogy ő készítette a napi sajtó-összefoglalót az igazgatóság részére…

4/330. Vas István elküldte  Rádióban felolvasandó bevezetőjét a tervezett szerzői esthez – most értesülök róla, „ A köztünk élő legnagyobb költő” – tegye-e közzé nyomtatásban is? Engem a „jó” is földúl. Na. De – nem sértem meg vele? Már negyedik napja ez kattogja tele fölösleges zörejekkel a fejem.

 5/357. És nem egy írónk, főleg a magyar nép és a haza alapkérdései iránt jó – mai – érzékkel bíró költők / tehát még Vas, Weöres, Zelk / zsebében is árpádi buzogány…

 7/160. Két mélyre néző, a lényeget egyforma tisztességgel kereső író is homlokegyenest szemben állhat, pusztán azért, mert az álláspontot azonosítja a nézőponttal. Vas István jó eszmeszitálás közben abban látja a mércét, amely szerint Németh László valakit „mélymagyar”-nak, vagy „hígmagyar”-nak minősít, hogy irodalmunkban Zrínyitől napjainkig ki „megy tovább”. A siker és az elismertetés útján: ki vezeti tehát voltaképpen a helyes nemzeti tudatot. „Lemarad Katona, s továbbmegy Kisfaludy”,  osztályoz a maga fajsúlyozása szerint Németh a XIX. Század seregnyi neve közt. Amire Vas: „Nevetni kellett volna ezen; Bánk bán mindnyájunkban vérré vált – Kisfaludyból pedig mi maradt, irodalomtörténeti adatokon és tartalmakon kívül? Egyetlen, tündöklő remekműve, a Mohács. De senki sem nevetett……- Vas Istvánt -…jellegzetesen mélymagyar írónak kell látnunk.

lvó

Várady Szabolcs emlékezése Vas Istvánra

(Várady Szabolcs: A hiányzó Vas Istvánról, 1995) Várady Szabolcs 1959-ben gimnazista társaival, Sumonyi Zoltánnal és Bence Györggyel együtt pályakezdőként ...
www.pim.hu/object.f47646fe-bba0-4f3b-9ecb-cdffb2c73fe6.ivy

 

 

Várady Szabolcs 1959-ben gimnazista társaival, Sumonyi Zoltánnal és Bence Györggyel együtt pályakezdőként kereste fel Vas Istvánt, hogy megmutassa neki verseit. Vas István hamarosan nemcsak tanítványának, hanem szinte fogadott gyerekének tekintette, értően pontos kritikát írt a pályakezdő költő versei elé, melyek a Ne mondj le semmiről (1974) című antológiában jelentek meg. Munkahelyeiken is szoros kapcsolatba kerültek, előbb egy épületben dolgozva a New York-palotában működő Szépirodalmi és Európa Kiadó munkatársaként, utóbb pedig már közvetlen kollegákként az Európa Kiadóban. Várady Szabolcs Vas István halálára De te éltél címmel (1992) verset, 85. születésnapja alkalmából (1995) pedig A hiányzó Vas Istvánról címmel egy esszét publikált, 1999-ben sajtó alá rendezte a Vas István válogatott versei (1999) című kötetet, melyhez utószót is írt.

 Az interjút készítette, összeállította: Kelevéz Ágnes

 

 

 

Várady Szabolcs: De te éltél

Vas István halálára

 

Hogy tudjak, alig élő, kikötni a halállal?
Mi az, amit helyettem a szó magára vállal?
Mihez van fénye, kénye, ereje, hite, mersze?
Hogy hőkölve feladná állásait a semmi?
Lehet a nyelvet kárhoztatni persze,
lehet elmenni a végsőkig is a nincsben,
facsarni a formát, hogy oda átnyüszítsen.
De kit érdekel ilyenkor a költészet?
Hiszen nem tudunk feltámasztani téged.
Igaz, tudtuk, hogy ennek meg kell lenni.

Mondjak valamit, mondod, ugye, ha már beszélek?
Ne ilyen téblábolva, feszengve, ahogy élek,
kapaszkodva a félig sem beváltba,
hitetlen hitbe, hogy hátha, hátha, hátha.
De azt már soha nem tudom jóvátenni,
hogy nem lettem az, amit bennem reméltél.
A fiad voltam, vagy lehettem volna,
de elherdáltam mind, amit tőled kaptam,
s amit még adtál volna, el sem fogadtam.

Forog a vers, forog, üres motolla.

Ahogy orrunk előtt egy zár bekattan,
úgy múlik át egy új napba az éjfél,
már nélküled valóba. De te éltél.

 

 

 

 

 

Weöres Sándor  / 1913 – 1989 /

 

 

 

Weöres Sándor.lap.hu

Weöres Sándor: Linkgyűjtemény, ami Weöres Sándor életéről, munkásságáról, költeményeiről szól. Ahol a pályatársak, kollégák, barátok neve is felbukkanhat,
weoressandor.lap.hu/ - Tárolt változat - Hasonló

 

Weöres Sándor műveit is levetették a netről

József Attila és Weöres Sándor digitalizált műveinek eltűnése annak következménye, hogy hazánkban a szerző halála után hetven évig védi a szerzői jog a ...
www.origo.hu/techbazis/.../20050825jozsef.html

 

 

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg

NT: Ellenőrizve "Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások. NT: Harmadik, bővített kiad. I-III." NT: Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1975. kiadása alapján. ...
digitus.itk.ppke.hu/.../3/.../weoressandor_rongyszonyeg.html

 

 

Öröklét. In memoriam Weöres Sándor

Domokos Mátyás (szerk.)

Nap Kiadó

2003

 

 

Weöres Egybegyűjtött írások I. – III. Magvető, 1986.

 

          A III. kötet tartalmából:

 

Octopus, tragikomédia

Az élet végén /versek/

PSYCHÉ /benne Kazinczy: Az én sugallóm/

Áthallások /Új versek/

Miscellanea /Új versek, benne: Rongyszőnyeg II./

Betűrendes tartalomjegyzék a három kötethez

 

 

 487. oldalon: Az ábécé 25 betűje

                        Paolo Santarcangeli olasz-magyar költő barátomnak

 

…M

Mikor vízbefúlót mentek,

ha ti más mezőre mentek,

nem vagytok közönytől mentek,

mind csak afféle jött-mentek.

 

N

Az N a Név, az n a Nem,

az állítás, a tagadás,

semmiben villám-hasadás,

a női nem s a férfinem…

 

 

Rongyszőnyeg

 

           14.

Az állat, a növény

folyton kevesebb,

embernek lenni

keservesebb.

 

Mit bánják mind

a happolók,

gyorsabb kerekekre

kapcsolók.

 

Az ifjúság

sem érzi át,

tán igaza van,

mit eméssze magát.

 

Kapjon kerekekre

a puli s az öleb

embernek lenni

folyton nehezebb.

 

           18

A magány: nagy társaság;

az elhagyatottsághoz legalább kettő kell.

 

          20

Cukrászda: Mondja krém, tessék krém.

 

          22

Haladás. Adás. Ás. Hal.

 

          37

A síkságon

nagy a táj.

A toronynak

foga fáj.

 

Foga fáj,

abbizon,

a harangot

kihúzom.

 

        55

Párizs felhői

bordásan, puhán

vonulnak át

az Atlanti Óceán

felől és közéjük kétágú villát

szúr a Notre Dame.

 

 

 

 

 

 

Weöres Sándor Egybegyűjtött művek. Három veréb hat szemmel I-II. Helikon, 2010

 

Első kiadásban 1977-ben (Szépirodalmi), majd bővített változatban 1982-ben (Magvető) megjelent antológia, amely a költő szavaival rokontalan könyv a világon. A középkortól a XX. század kezdetéig tesz közzé "lappangó, rejtett, ismeretlen költői szépségeket, különös izgató zamatú, rendhagyó műveket.”
Több mint negyedszázad után a Helikon Kiadó az életmű-sorozatban teszi újra közzé az eredetileg a nagyközönségnek szánt "temető-feltáró" antológiát. A két kötetet az 1982-es változat szerkesztője, Steinert Ágota gondozta. Helyet kap a műben Kovács Sándor Iván forrásjegyzéke és bevezető tanulmánya, valamint Bata Imre esszéje.

 

 

 

 

 Weöres Sándor egybegyűjtött levelei. I-II. Szerkesztette: Bata Imre és Nemeskéri Erika. Utószó: Bata Imre Pesti Szalon, Budapest, 1998.

 

 

 

ADALÉK EGY ÉRTÉKES ÉS/DE HASZNÁLHATATLAN KÖNYVHÖZ

Sava Babiè, Magyar Szemle, 1999. 6.

Sava Babić (Сaвa Бaбић), (Palics

, 1934. január 27.) szerb író, költő, műfordító, egyetemi tanár

1998 novemberében néhány napot Budapesten tartózkodtam, és mint rendesen, megnézegettem, milyen újdonságok vannak a könyvesboltokban. Nagyon megörültem Weöres Sándor kétkötetes levelezésének, azonnal meg is vettem: értékes könyv, igazi aranybánya a nagy költővel kapcsolatos kutatómunkában.
Weöres Sándor századunk egyik óriása, akinek egy egész életet lehetne szentelni, ha az embernek legalább két élete lenne; nagy élvezet költeményeit fordítani, de nagyon nehéz is. Eddig még csak 50 versét sikerült lefordítanom, és egy verseskötetét (A teljesség felé, csak az én fordításomhoz az utószót nem más írta, mint maga Hamvas Béla!). Egész sor olyan költeményt jelöltem meg, amelyeket le kellene fordítanom, állandóan velem van Weöres néhány verse: hogy amikor az alkalom, a hangulat vagy a helyzet úgy adja – lehetséges, hogy útközben, egy szállodában, a strandon, a hegyekben… –, lefordítsam egyiket-másikat.
És ahogy öregszem, Weöres egyre vonzóbb számomra; mint ahogy egyre többre értékelem a nagy alkotók naplóit és levelezését, mert a közlés e kevésbé elkötelező formáiban könnyebben, nyíltabban és közvetlenebbül fejezik ki explicit gondolataikat: olyan szempontok tárulnak fel, amelyek a műben nem látszanak ilyen világosan, míg itt még az alkotó poétikája is látható. A levelezés általában a nagy műbe való belépő egyik fajtája, lehetőség, hogy egy olyan rejtélybe hatoljunk be, amelyet a fordítás során is meg kell oldani.
Azonnal elolvastam Weöres Hamvas Bélához intézett leveleit, valamint azt is, amit a barátainak írt Hamvasról. Értékes ez az anyag a Hamvas–Weöres kapcsolat elemzésének megkísérlésekor; ezzel a kapcsolattal eddig alig foglalkoztak, és arra vár, hogy gondosan feltárják. Weöres egyik Hamvashoz írt levele (1946. 10. 07.) annyira értékes, hogy szinte csak ebből lehet megfejteni a rejtélyes költő belső mozgatórugóit, valamint a magyar és a világirodalomról készített hierarchiáját.
A levelezést nagy ajándékként fogadtam, amely lelkesít és amelyet megállás nélkül végig kell olvasnom. Az iránta való lelkesedés után azonban megrekedtem. Talán életemben először nem tudtam, hogyan olvassak el egy könyvet. Hónapok múltak el, én pedig folyton halogattam a kötetek olvasását, igazából magam se tudva, miért. A levelezést Bata Imre és Nemeskéri Erika szerkesztette, éspedig úgy, hogy a leveleket a címzettek szerint rakták sorba, nem pedig időrendileg. Vagyis, ha valakit az érdekel, akinek Weöres írt, a levelek együtt vannak. De ha valakit maga Weöres érdekel, a költő Weöres megnyilvánulása leveleiben, nem tudja elolvasni a köteteket. A levelek kaotikus rendetlenségben vannak, hasznavehetetlenül, szinte szeszélyesen összekeverve.
Hol látták a szerkesztők egy levelezés ilyen módon való közlését? Nem emlékszem, hogy bárhol is olvastam volna így rendezett leveleket. Ha esetleg a magyar kultúrában létezik is ilyen, miért kell a rossz példát követni? A levelezés közlésének egyetlen helyes és használható módja az időrendi, miközben bizonyos szükséglet céljából megadható a címzettek névmutatója. Szinte azt érzi az ember, mintha a szerkesztők szándéka az lett volna, hogy lehetetlenné tegyék az olvasót, hogy ne engedjék meg neki a sorrendben való olvasást, mintegy káoszt teremtve, és elrejtve valamit a „gyanús Weöresből. Ha magamat nézem, kénytelen vagyok úgy ítélni, hogy ez sikerült nekik.
Ezért nem maradt számomra más lehetőség, mint hogy magam végezzem el azt, amit a szerkesztők nem tettek meg: a levelek időrendbe való besorolását és ilyképpen a használhatatlan, de értékes levélgyűjtemény olvashatóvá tételét. Ehhez a munkához két teljes napra volt szükségem, amikor reggeltől estig dolgoztam. (S. Babic¡ jegyzéke megtalálható az OSZK számítógépes adattárában. A szerk.)
Biztos vagyok benne, hogy másoknak is szükségük lesz az időrendre, hogy ne rendezetlenül, hanem kronológiai sorrendben olvassák el az értékes levelezést. Ezt a lehetőséget felkínálom az érdeklődőknek.
A levelezésnek valószínűleg ez az 1949-ig terjedő része az érdekesebb (miért csak válogatnak a Csorba Győzőhöz írt levelekből? Weöres Sándor minden szava értékes!), de ezt csak akkor láthatjuk majd, ha megjelenik az 1949 utáni levelezés is. Lehetséges, hogy a végén az ügyetlen szerkesztők közölnek majd egy időrendi táblázatot is, de ki fog addig várni? Olvasni kell Weöres leveleit és utána újra kell olvasni a verseit, de ezúttal már másfajta megvilágításban.
(Weöres Sándor: Egybegyűjtött levelek I–II. Pesti Szalon–Marfa Mediterán Kiadó, Budapest, 1998.)

 

 

 

Illyés: Naplójegyzetek

2/65 …Weörest vallatjuk „ érthetetlen” versei magváról. Nagy pillájú szemét maga elé meresztve, folyamatosan mondja elveit és illusztrációképpen a verssorokat: panyigai panyigai panyigai ü; panyigai panyigai panyigai ü – és így tovább. Ő meghat. Tiszta lélek süt ki a vékony, borostás arcból. Maga a megtestesült ártatlanság és hit. …

5/324. Vacsorára nálunk; Weöres Sándorék, Somlyóék, Czimer. Sándor egész idő alatt kedélyes magán-mosolyába burkolózva hallgat. Illetve egy mondatot ejt  az én Apollinaire-bírálatomra/: „Szerkeszteni Baudelaire és Reverdy tudott.”

6/402. A magyar fordítás-irodalom, amely kezdetétől fogva tündöklő volt, az 1945-1955 közti tíz év alatt érte el legmagasabb csúcsát. Remek írókat – s nagyrészt klasszikusokat – remek írók szólaltatták meg magyarul. A toll olyan mesterei, mint Szabó Lőrinc, Weöres, Jékely, Vas, Kálnoky, a költők közül…a maguk elszánásukból épp akkor tán egy sort sem fordítottak volna…Ám ez volt a megélhetésük…

7/134…a Nobel-díjra két magyart is jelöltek: Weöres Sándort és engem…

Qui, par exemple, oserait choisir entre les deux grands poétes de la litterature hongroise, Gyula Illyés et Sandor Weöres? Ce sont tous le des candidats perfaitement dignes…/ Ki bátorkodott volna a magyar irodalom két nagy költője, Illyés Gyula és Weöres Sándor között választani? Mindketten teljesen méltó jelöltek. B.G./

Kjel Espmark: Le Prix Nobel. Histoire intérieure d’une consécration littéraire.  Balland, 1986. p:238. / A könyv 2004-ben magyar fordításban is megjelent. G./

 

 

Weöres Sándor: Antik ekloga


Mint akit ölnek, törzse hanyatt dült, lába kalimpált,
    csontos mellem alá gömbölyű keble szorult.
Szép pajtásom, az égszín pillantású kisasszony,
    fürge, fiús-alakú, lányos-aranyhajú szűz,
most szepegett:”Mit akarsz te bolond?Tréfáltam, eressz el!”
    Tűzben a tűz-okozó még sikongatni se mert,
hátha benyitnak s így lepnék meg a hetyke kacért, hogy
    hab remegése fölé már bika-súly nehezül,
inkább karmolt és harapott, s csókkal borítottam
    félig-nyílt ajakát és ragyogó fogait,
válla fehérét, mell kupoláit, lenge csípőjét,
    táncos térde közé csúszva kerestem a rést,
s vágyam nedve szökellt combjára s a gyűrt rokolyába.
    Szégyelltem magamat, s rá haragudtam ezért.
Õ fejemet megölelte anyásan: „Csúnya te! Jó volt?
    Most könnyebb teneked. Hagyj csacsi, bajt ne csinálj.”
Simogatott szelíden s halk gúnnyal: „Uram, kielégült?”
    Karba ragadtam a lányt: „Fölfalom ezt a rigót?”
Arca hevült, pihegett: „Szétszaggatsz! Várj kicsit édes:
    gyűrött rongy a ruhám! Össze ne tépd levetem.”
Egy kapcsot kinyit és már röppen a székre a szoknya,
    néhány könnyű rúgás, lenn a selyem bugyogó,
és mit tarka ruhába borít a szokás, a szemérem,
    titkon a párja elé meztelenül kibomolt.
Lázban rája fonódtam, szertevetette bokáit,
    hátamon átkulcsolt, háttal az ágyra bukott,
így forrt össze a tüzes zivatarral telt levegőben
    lány fiú egy testé, kétfejű ősi alak.
Szégyenkeztek a lányszoba tarka cserép-figurái,
    nézni se merték szép szende kisasszonyukat:
mint cica nyaukolt, mint haldokló hattyú vonaglott,
    s rengve nyögött a kiságy, tűrve vihart meg esőt.
Szép pajtásom, akit már sokszor öleltem a táncban,
    vittem meztélláb, ölben a csermelyen át,
tudtam a kedvét és pici csókját s röpke pofonját:
    itt velem egy, mégis távoli, új idegen,
fénylő fürge tekintete most ködfátylú tehénszem,
    asszonyi lett, megadó, lángba-borult szerető.
Végül a hölgy pityeregve s a párna-gubancba gurulva
    hátat fordított: „Jobb neked így, te betyár?”
Kértem súgva : „Bocsáss meg!” Hátra vetette fejét és
    kék szeme rám ragyogott cinkosan és kacagón

 

                                               Új Írás, 1964. 2. 148 oldal

 

Illés Lajost, az Új Írás első felelős-, majd főszerkesztőjét, 1964 tavaszán Szirmai István, akkori főideológus utasítására leváltották Weöres Sándor Antik ekloga című erotikus versének közlése ürügyével…

www.hetkrajcar.hu/konyv/azujirashoskora.html

 

 

…Fairy Spring  – mesés-tündéries-romantikus tavasz - …hét részes vers egyik darabja a sajtóban többször bírált Antik ekloga – írja Fenyő István a Tűzkút kötetről /Új Írás, 1964. 09./… „egészen más funkciója van a versfüzér, a kötet egységében, mint kiszakítva, egymagában…”A Tűzkútról egyébként azt írja Fenyő, hogy „egy kétségbeesett, kiutat végképp nem lelő ember nehéz borúja tükröződik a versekben”. Nem tetszik neki az, hogy „valami XIX. századi elem is van Weöres költészetében, valami meghaladott, idejétmúlt, valami végképp történelemmé vált, szocializmus előtti karakterisztikum.” Jó a recenzió befejezése is: „Nem jövőbe mutató humánum, legfeljebb malgré lui az: ellentanulságaként más, épebb, reményteljesebb utaknak.”

 

/ malgré lui = akarata ellenére G./

 

 

 

Weöres Sándor: Dob és tánc

 

csönd
béke
csönd
béke
fény
csönd fénye
béke csöndje
fény békéje csönd
fényes csönd béke
csönd béke fény
béke csöndes fénye
fény csöndje
csönd csöndje fény fénye béke
csönd fény

lombban kő
csönd köve
kövön fény csöndje
kőben csönd béke
kő békéje béke köve lombban
csönd fényes béke
kő lombban fény

kút csöndje fű
kútra hajló béke csönd
kút békéje inda
fű inda kő
lomb hintája kúton
fény ingája kútban
csönd dajkája
csepp
csepp
kút cseppje
cseppek csengő csöndje
csönd cseppje fény
kút habja kő lombja
fény csöndje béke

szél víz föld
kis patak irama
fény halmai
föld keblei
kút karjai
kő lábai
víztüdejű szél
lombtorkú csönd
fűruhájú fény
kőarcú béke

reggel
dél
este
éj
hajnal karéja

dél sziklája
alkony karéja
éj sziklája
csönd
béke
fény hímzése
hab szövése
szél fonása
füst rovása
tűz írása
örökös szálak verejtéke
só
orsó
koporsó
       kop
       kop
harkály
óriási csönd órája
sok külön kis csönd ingája
kövön gyík
fénylő néma bálvány

béke veled
szeretőd lappang
virágzó ág rejtekében
párod rejlik
minden kapu hajlatában
rend
ünnep
béke
rend köve
ünnep lombja
csönd füve
béke kútja
szállj békés lomb csöndje
fényes ünnep ága lengj
ima irama

unalom fénye
csönd ünnep béke rend szállj
ima fény ünnep lengj béke
fény csönd
béke
csönd
csönd
béke
béke

 

 

A vers az Új Írás 1961. 3. számában jelent meg. Olyan elbánásban részesült, mint a két évvel korábbi Babits-válogatás. A mű után tanulmány, a tanulmány után a Szerkesztőség igazítja el az olvasót. Weöres verséről Nagy Péter értekezik. Neki nagy gyakorlata van az ilyesmiben. Ő teszi majd helyre Szabó Dezsőt is. A Szerkesztőség /Illés Lajos, Pándi, Váci M./ azzal kezdi, hogy „úgy gondoljuk, hogy szerkesztési gyakorlatunkban a szabadság értelmezésének és a kritika alkalmazásának szoros, dialektikus egységet kell alkotnia…” Megnyugtatja még az olvasót afelől, hogy ellenséges beállítottságú írásoknak nem ad teret a folyóirat. Majd kap a fejére a bíráló:

„Nagy Péter adós marad a jelenségek eszmei és osztálytartalmának felfedésével. annak a ténynek minősítő elemzésével, hogy ezek a jelenségek – akár a költő szándéka ellenére is – polgári tudattartalmak hordozói. Az a kép, amely a világról Weöres verseiből kibontakozik, bármennyire igényes is, részleteiben bármennyi szépséget hordoz is, mégsem azoknak a világképe, akik a népbe és az értelembe forrva küzdenek az élet szebb rendjéért…megüresedő játék…lírai akrobatika…egyet jelent…a költészet halálával…”

 

 

 

 

ARS POETICA

 

Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat.

Ne folyton-változótól reméld a dicsőséget:

bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked?

Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat

s aki feléje fordul, egy percig benne éghet.

 

Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged.

Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti:

vesd le nagy-költőséged, ormótlan sárcipődet,

szolgálj a géniusznak, add néki emberséged,

mely pont és végtelenség: akkora, mint a többi.

 

Fogd el a lélek árján fénylő forró igéket:

táplálnak, melengetnek valahány világévet

s a te múló dalodba csak vendégségbe járnak,

a sorsuk örökélet, mint sorsod örökélet,

társukként megölelnek, és megint messze szállnak

 

 

ÖNARCKÉP

 

Barátom, ki azt mondod, ismersz engem,

nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,

miket magam választottam; nyisd szekrényemet:

benn semmi jellemzőt sem találsz.

 

Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,

de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem

rég megszokta kezem dombját-völgyét,

de ő sem tud mesélni rólam.

 

Pedig nem rejtőzöm -- csak igazában nem vagyok.

Cselekszem és szenvedek, mint a többi,

de legbenső mivoltom maga a nemlét.

 

Barátom, nincs semmi titkom.

Átlátszó vagyok, mint az üveg -- épp ezért

miként képzelheted, hogy te látsz engem?

 

 

 

Weöres Sándor: Mi volnék


Tűzben fa parazsa volnék,
vízben puha moha volnék,
légben jegenyefa volnék,
földön anyám fia volnék.

Szélben libapihe volnék,
kasban puha csibe volnék,
erdőn galagonya volnék,
otthon apám fia volnék.

 

 

 

 

 

Függelék

 

Válaszok a középszerű költő levelére. Új Írás, 1962. 5.

 

Olvasóink leveleiből. Elsőként egy « középszerű vasesztergályos », majd jómagam, végül egy magyar szakos tanár következik.

 

A középszerű költő úgy érzi, hogy « ritkul körülötte a levegő », hogy « szervezett hadjárat » folyik ellene. Érzése nem csal: számára bármennyire fájó is, irodalmi életünkbe friss, egészséges áramlatok nyomulnak be. Egyre inkább számon kérik a művészi erőt, az igényességet nemcsak a szerkesztők, lektorok, kritikusok, hanem az olvasók is. Irodalmunk túlhaladta a sematizmust...A középszerű költő nem nevezte meg magát. Pedig levele révén bele kerülhetett volna neve az Új Írásba. Remélem, hogy középszerű versei révén nem fog bele kerülni.                                                                                B. G. gépészmérnök

 

Akkor már egy éves volt a lap, eléggé ismertem szerkesztési elveit. A levél arra volt hangszerelve. Számítottam rá, hogy megjelenik. Az utolsó mondatra büszke voltam. Munkahelyemen Sz. Edit kolleganőm azzal fogad: Mindig kíváncsi voltam arra, hogy kik azok, akik egy lapba beírnak?

 

 

Találkozásaim

Illyést kétszer is láttam, pontosabban együtt láttuk Cupival. Valószínű még a 60-as években. Egyszer a Kossuth klubban, író-olvasó találkozón. Szövegéből semmi sem maradt meg. Talán beszélt a nemzet-kérdésről. Második alkalom a Hármashatárhegyi vendéglő. /Azóta sem voltunk ott./ Társasággal volt Illyés, a szomszéd asztalnál. Ez az emlék is elég homályos. Emlékszem temetése napjára. Terveztem, hogy elmegyek. Szakadt az eső. A filmhíradóban láttam, hogy pap temette.

 

A Weöres-emlék élesebb. Az időpont is, 1972, amikor a Pszyche megjelent. Helyszín a Duna-part, az Erzsébet-híd pesti hídfő közelében. Valamelyik székház terme. Író-olvasó találkozó. Amyval ketten a dobogón. Weöres alakja, mint egy csenevész kamasz fiúé. Vékony hangján olvas fel verseket. Utána lehet kérdést feltenni. Egy idősebb hölgy: „Tessék mondani, normális az, hogy egy férfi nőnek képzeli magát?” Weöres: - ”Tetszik tudni, már maga az sem teljesen normális, hogy az ember verseket ír.