A szerelmes és a költő Kazinczy
2006 és 2009
Tartalom
Bevezetés
18. század
Lotti: Kettős szerelem /KazLev/
Kazinczy verseiből
Bevezetés
A Kazinczyval kapcsolatos sok tévhit egyike, hogy nem
volt szerelmes. Meg, hogy nem írt szerelmes verset. Sőt: nem is tudott verset
írni. Ezeket a babonákat igyekszünk cáfolni. Gyűjteményünket Csanádi Imre 18.
századot – benne Kazinczy világa, tesszük hozzá - csodáló soraival nyitjuk.
18. század
Csanádi Imre: A magyar valóság versei, 1475 – 1945. Magvető, 1966
Szemelvények az
antológiából és saját gyűjteményből
…Régi szándékom, hogy a
XVIII. század szülötteinek egy elsüllyedt földrész felderítésére emlékeztető
nagy antológiáját megjelentessem egyszer. Páratlanul vonzó és gazdag világ ez,
meglepetéseket, eleven tanulságokat tartogató…
…Az egykori szanyi plébános, Nagy
János /1732 – 1803/ igazán nem jelentős poétája korának, mégis a
méhekről szóló gazdasági költeményének egyes részeiben lehetetlen észre nem vennünk
a frissességet, naiv bájat, annak ellenére, hogy Kazinczy sommásan szigorú
ítélettel taglózta le: „Rút fajzat, pökedelme nemzetemnek.”
Kazinczy munkásságának korszakos jelentőségét nem vitatja senki, de
költészetében egyre inkább csak a szándékot becsülhetjük, az általa hosszú
időre elsüllyesztettek rehabilitása pedig vagy másfél évszázada szakadatlanul
folyik /kezdve Csokonain, folytatva Batsányin, Fazekason/ és mindmáig sem fejeződött be…
Nagy János: Méhi
gazdaság VIII
…Kerti virágok után megy
először is a kikiricsnek,
Vízi peszercének, s szüntelen
hozza haza.
Ez levirágozván, erdőknek
ereszkedik: hajhász
Hol szentgyörgyét, hol gyöngyi-virágnak havát.
A rét mégis az ő legkedvesb
élete, onnan
Gazdagodik főképp, még kasza
rajta nem üt.
Réti virágokhoz Salamonnak
köntöse semmi;
Rétre siet, mihelyst csak
szedegetni lehet…
Kazinczy versei /részletek/ az antológiában: Vitkovitshoz / Egy parlagi
verselő/ ; Gróf Festetich
Györgyhöz; Jankowich Miklóshoz / két
részlet: Kecskeméti magyar Bécsben, Egy obsitos kapitány/.
Németh László: A tekintélyes ifjú /1937/ In: Az én katedrám
Míg Batsányi kivadult Magyarországból, Verseghy keserű öregemberként
tért haza, Földit elfedte a hadházi homok, Virág deszkaágyát nevezte ki
sztoicizmusnak, Kist elvitte az egyház, Révait a katedra, a három fiatalt:
Szabót, Daykát és Kármánt a halál : Kazinczy megmaradt tehetős birtokosnak,
szerelmes férjnek, Bécsbe utazgató műkedvelőnek, s mindenekfölött
irodalmárnak…a szellem pókjaként hálózza be magával Magyarországot…
Kisfaludy Károly Minden Munkái, Franklin, Hatodik kötet,
1893.
Kritikai jegyzetek 1826
…Majd minden olvasóra jut nálunk egy író s versben, prózában
szórja elmevirágait…
Vegyes iratok
A tudatlant ismeri a tudós, mert maga is az volt; de a tudatlan nem
ismeri őt, mert tudós nem volt.
Könyvek a butának annyit használnak, mint metszetteknek az asszony.
Ha az emberek mind okosak volnának, kihalna a világ.
Ha nem történik mint akarod, a történtet akard.
Szilágyi Ferenc: „Jót s jól!” Kazinczy-breviárium, Tankönyvkiadó, 1981 Szemelgetés
…nevetséges dolog volna, ha keservet nem vonna maga után, hogy az
ember még a XIX. században is retteg az észtől. Döbrenteinek, 1811.04.21
Nem hiszen semmit igazán, aki nem kételkedett. Puky F-nek, 1803. 03.03
…a tilalom még soha nem gátolhatta meg a világosságot. Wesselényi M-nak 1815.01.21.
…a háború jó oldala…A nemzetek a nagy romlás mellett az
ismeretekben meggazdagodtak. Csak vedd a moszkva nemzetet, mely Párist is
látta, Nápolyt is, Rómát is…
Dessewffy J-nek, 1815. 03. 30
Egy román érdeme felől egy 15 esztendős leány jobban ítél, mint két
tisztelendő professzor úr; s a leányka kicsorduló könnycseppje édesebb jutalom
az érzékeny írónak, mint a professzor urak bölcs ítélete.
Aranka Gy-nek 1789. 08. 26
…áldom a szerencsés órát, amelyben bennem a literatúrának űzése
legelőször felserkent.
Prónay L-nak 1789.04.11
Én ha újra születnék, s valamely tündér választásomra hagyná, hogy
melyiket akarom, a muzsikát-e vagy a verselést? – együtt kapnék mind a
kettő után s mellé még a festést venném. De ha csak egyet volna szabad vennem,
a versezést venném…
Ráday G-nak 1788. 06. 21.
A poéták nagy kárt tesznek azáltal magoknak, hogy verseiknek felét el
nem égetik.
Kölcseynek, 1809.04.08
Nálunk magyaroknál oly olcsó a borostyán és tömjén, hogy aki józan,
nemigen kap rajta.
Kis J-nak 1818. 03. 01
…engem semmi sem pirit inkább, mint a meg nem érdemlett
magasztalás.
Cserey F-nak 1807. 03. 02
A világ látni fogja, hogy senkit nem magasztaltam, senkit nem
csapkodtam érdem nélkül, és hogy lelkemhez az irigység soha nem járult. Berzsenyihez 1814. 06.02
Mert hány Tekintetes Úr olvas? Vagy azt is érdemnek vegyem, hogy
némelyek olvasnak? – s mit olvasnak? Becsülik-e a jobb írókat? Vagy csak
azokat, akik szunyókálás alatt is érthetők?
Sárközy I-nak 1816. 03.30
Az én honom pénztelen ország, a szépmesterségek szeretete pedig pénz
kíván. De eljő nekünk is az óra, mely később tűnt fel Bécsnek is, mint
Drezdának, Párizsnak, Londonnak.
Pályám emlékezete
Ah, a
szabadság nem nekünk való,
S nem a
szabadságnak mi! Róma s Hellas
Kinőtt a
más igazgatása alól,
S nagy
lelke bírta fékezni önmagát.
Mi
kiskorúk vagyunk, s bennünket az
Atyai
fenyíték kapcsol együvé;
És amit
ott a köznek szent szerelme
Hatalmasan
tanított a nagyoknak:
A jót
szeretni s irtózni a gonoszt –
E törpe
népnél nem tanítja szív,
De bér, de
büntetés, s hideg parancs.
Cserey Farkasnak
…néha – s mely gyakran! – az ártatlan süllyed, a
gonosz győz, mert úgy kívánja a természet nagy célja. Cserey
Miklósnak, 1811. 07.12.
Adj örömet s adj bajt mellé, nagy Jupiter! Egyet
A kettő közül bírni csak az isteneké…
Könyörgés
A szegény halandót néha öröm, néha baj veszi űzőbe; nem mintha
kedvezést érdemlett volna vagy bosszút, hanem mivel a szerencse szabadon
szilajkodik, s az a láthatatlan kéz bennünket örömöknél fogva vezet ínségekbe
és örömökbe bajok között.
Erdélyi
levelek
Az boldog, aki nyugton veszi ami van, s túl emelkedhetik bajain, mert
bajt gazdagnak és szegénynek, nagynak és kicsinynek egyaránt ada az
igazságtalannak szidalmazott bölcs és igaz Pepromene*, s nem egyformán, de egy
mértékben.
Erdélyi levelek
* a sors istenasszonya B.G.
Jósika Miklós: Emlékirat
/1864/ , Magyar Helikon, 1977
Meglátogattuk a vajdahunyadi várat…Szomorú tekintetet a régi kor
e gyönyörű maradványának – a híres tizenhat gót erkéllyel, hol Hunyadi
János írnokai laktak – az általános szenny és hanyagság adtak.
Azért mondta Kazinczy Ferenc: Hol
van az egykori zaj – hol van az egykori fény? nincsenek!
338.p.
…ez időben folyt…a nyelvelő
harc…tudományosan mívelt urak…Kazinczyt Kadinczkinek nevezték, egyik verse*, melyben ez áll egy hölgyről: nincsen színe, de van szaga, állandó élc
volt bizonyos társaságban…
375. p.
*Mezei
virágok
Gróf
Gyulai Karolinának
…Flora
neked koronákat adott, hiu Császna; de kebled
Nem lehel
illatokat, s Császna, te büszke lehetsz?
Nincsen
színe, de van szaga. Ah e tarka serfegben
Ö egyedül
színes, társai mind nem azok…
a
császna még benne van a
Czuczor-Fogarasiban /1862/
…perzsiai
eredetű…vörös vagy sárgás virágai vannak…B.G.
…a német, francia s angol nyelv…alig volt egyike is
gyorsabb s mely oly hamar tudott volna eredményt felmutatni, mint a magyar.
És ezen érdem nem az élők, azaz akkor élők érdeme volt, mert ezt
leginkább azon véleményerős, ingatlan jóakaratú jégtörőinknek köszönhetjük,
minők Révai és Kazinczy Ferenc valának…e nevek fel vannak ércbetűkkel
jegyezve… 385
p.
Tóth Béla: Magyar anekdotakincs, Singer és Wolfner,
1898.
A Makay Kata lencséje…Kata asszony főtt lencsével
fecskendezte le I. Rákóczy Ferenc dolmányát…
„Iste vinus
Tokainus?” II. József 1770. május 20-án Patakon ebédelt
és akkor tette fel a kérdést…
Mindkét anekdota forrása: Kazinczy Ferenc, Pályám emlékezete
Bíró Ferenc: A felvilágosodás korának magyar irodalma,
Balassi, 2003. /Szabó Ervin Könyvtár/
Bevezetőben Kazinczyt idézi: „Horizontunkon egy gyönyörű új
Hajnal emelkedett fel.”…a nemzeti literatúra megtörte a hosszú
hallgatást.
…328. old…Isten női nemet kedvelő szolgája olyasmit művel,
mint amit – például – Az első
egyesülés című s a kor nyomdafestékét nemigen tűrő versében leír. Lábjegyzet: Verseghy Ferenc kiadatlan írásai I kötethez /Szolnok 1982./ csatolt
függelékében.
Weöres Három
veréb hat szemmel c. gyűjteményét többször idézi, de a Psychét nem.
Ungvárnémetit sem. Pedig Weöres Antik
eclogáját egybevethette volna Verseghy versével. Tán a Psyché erotikus
hangvétele is zavarta? Busa Kazinczy bibliográfiáját izgalmasabbnak tartottam,
mint Bíró könyvét.
Kazinczy c. alfejezet sincs a könyvben.
KazLev
HÁLÓ
2.
Murányi Zita: Preparált angyal. Krétakör, színház és irodalom. Litera.
Irodalmi portál, 2005.11. 19.
…A 18. században divat volt feketéket preparálni…a
sakkjátékosért hiába állt ki a lánya. A szerencsétlenül járt, félvér Jozefina /
Kazinczy szeretője/ bele is
bolondult a kiadatási kérelmének megtagadásába…
/A kisé zavaros szövegből csak az hámozható ki, hogy Kazinczynak volt
egy Jozefina nevű szeretője. B. G./
./ Szerelmes levelek, Officina, 1996, Erki Edit válogatása. K >
Gyulai Karolina, 1812. 09. 07 és K > T. Sophie, 1831. 02. 19./
Előzmény
Az
5841. sz. 1821. 01. 26. levélben található, a jegyzet szerint 1791-ben írta
Kazinczy
Minnyihez
Égtem érted, s te szerettél;
Még én égek, nem te már.
Ah te már elhidegedtél,
Szád szemed tagadja bár!
S én itt magamba borulva
Nevedet sóhajtgatom,
Elbúsulva, megfásúlva
Veszteségem siratom.
Elenyésztek életemnek
Tündér istenálmai.
De ne rettegj; mély sebemnek
Nem terhelnek vádjai.
Légy te boldog! könnyebbedve
Viselem majd terhemet,
S ezt sóhajtom kevélykedve:
Minnyim egykor szeretett.
Terray Károly > Kölcsey, 1835. 12. 23…Azt méltóztatik tudni,
hogy én régtől fogva égtem, kézirási gyűjteményemet a Kazinczyéval szaporítani;
- s íme – büszke érzéssel írom – ma kaptam, mégpedig az ő Minnyije
kezéből azon dalt, melyet ő neki 1791-ben a tavasz első zsengéjével küldte…”Minnyim,
legelső zsengéjétől” stb, így kezdődik a dal…
Jegyzet:
Kazinczy Minnije feltehetően azonos Radvánszky Polyxéniával, Újházi Sámuel
nejével…
Szabó G.
Zoltán: Kölcsey Ferenc levelezése, Gondolat, 1990
Gergye László: Kazinczy Ferenc összes költeményei,
Balassi Kiadó, Budapest,
Kazinczy Ferencznek mint költőnek és prózaírónak
jellemzése. Kovács Lajos tanártól.
Miskolcz Forstner Rezső könyvnyomdájából. 1886. 102 oldal
11. oldalon: …Néhány költeményéből Zellihez,
Minnihez, Édes kín, A boldog alkony, egyes
nőkkel való bensőséges viszony tetszik ki…A „Minnihez”
czímű különösen oly népszerűségre kapott, hogy a régibb emberek által ma is
gyakran danoltatik…
A „kettős szerelem”-mel az életrajz-író Z.
Szabó László is foglalkozik: K. F.
Gondolat, 1984. 231. oldaltól
* * *
…1785-nek elején lehetett, hogy valamely úri
társaságban /Kassán/ Kohányi Kácsándy Lászlónak, egy Abaúj és Zemplénben
bírtokos úrnak angyali szépségű leányát, Zsuzsannát látta. Csakhamar a legszebb
viszony szövődött köztük…A leány a női kultúra magas vonalán
állott…Egy ízben /1786 volt/ Süsie szüléi jószágából térvén vissza
Kassára Kazinczy, útja egy rengeteg erdőn vitte keresztül…a tiszta
szeretet…nemcsak e ritka nő haláláig tartott, hanem e nő gyermekei által
folytatva…Kazinczy hanyatló életét is szépíteni nem szűnt meg soha…
Toldy Ferenc: Kazinczy Ferenc és kora. 1859-1860.
Összeállította: Szalai Anna, Szépír.K. 1987
…Török Sophie alakját átmenetileg háttérbe
szorító Lotti-szerelem bűvöletében időnként elválik egymástól az eszmény és a
valóság…a Lotti-szerelem ihlette A boldog alkony c. epigramma
tükrözi ezt…/ l. alább/.
Az Erdőt és A
boldog alkonyt még a Süsieről Lottira áttevődő, de egymással természetesen
szorosan összefüggő vonzalom hívja életre…
Gergye
László: Bevezetés Kazinczy Ferenc Összes költeményeihez Balassi Kiadó, 1998.
K > Bárczay Ferencnek, 1803.10.24…A szegény Susinak
sokat kelle szenvedni. Nem lett volna ő ilyen, ha hozzád ment volna. Feri, én
Susit szívesen tisztelem, szívesen szeretem…Az
a sok kimagyarázhatatlan, megfoghatatlan…Míg aztán előjöve Gróf Gyulay, s
ő a te szavad szerint Grófnénak állott! Emberek sorsa! Mi vagy te!
– s Feri, mi még az enyém!...levelemet tedd el azok közé, amelyek által
engemet ismertetni fogsz maradékaiddal…
A
levél jegyzete: Susi nem más mint Kácsándy Zsuzsánna, gr. Gyulay Ferencné,
akiért 1786-ban Kassán „égett” Kazinczy…Később a barátság
ismét helyre állt Susi és Kazinczy között.
K > Bárczaynak, 1804.02.25…Nem felelsz arra, amit Susinak
írtam volt s veled közleni kértem…Írd meg édes Ferim, vetted-e azt a
levelemet? S Susi veled közlötte e, amit felgyógyulásomkor néki írtam?
A Susi ura nekem Jósef öcsém által azt iratta, hogy ha
Kassára megyek, egyenesen hozzá szálljak…ez a jóság engemet nagyon
megérdeklett…
K > Bárczaynak, 1804.04.21…én Kassát többé
látni nem kívánom, mert én Kassán nem
láthatom azt, amit benne egykor láttam.
/ 1945 óta nem láttam Aknaszlatinát, hasonló indokkal. B.G./ S ha
meglátom csakugyan Kassát, hideg vérrel fogom látni. Nem könyörgök senki
grátziájáért, hogy engemet a maga atmoszférájában megszenvedni méltóztassék.
Amit velem Kassa hazajövetelem olta sőt előtt tett, az csakugyan
sok. Én a szeretetre méltó Susiet Váradon nagyon elváltozva láttam, de
barátsága nem látszott elváltozva. Úgy
tetszik, hogy a mások elhűlése őreá is elhatott, ha igaz az, hogy levelem felől
neked hidegen mondott valamit…a mai posta viszi levelemet Susiehoz
is…
K > Gr. Gyulay Ferencznének, 1809. 10.
17…nagy tiszteletű kedves barátném…fiú helyett ismét leányt ada
nekem…Döbrentei haza ért-e már?…Már kiállott kezem a kis Sophronia
születését jelentgető levelek írásában…
K > Gr. Gyulaynénak, 1809. 11.11…Nekem két
igen szép, két igen szeretett barátném van…az egyike ezeknek
Nagysád…Volt oly idő, midőn, ha egy oly levelem érkezett, amelyet egy pár
zöld szem vigyázása alatt írt egy kedves kéz, két napig is bontatlan
hordottam…engemet bizonyos érzések soha sem fognak elhagyni…Nagysád
soha sem lesz vén…én superstitiosus házas ember vagyok, aki ma is
elmondhatom házasságomnak ötödször vissza forduló napján, hogy
boldogságomra…nem tettem magamat érdemtelenné…ha én Nagysád körül
sokat foroghatnék, egy szóval sem felelnék érte, hogy a fejem kerengeni fog, s
akkor vakamely szenthez kiáltanék segedelemért…hogy vigyázzon rám, mert
én már eluntam vigyázni magamra…
K > Döbrenteinek, 1809.11.13…A szép Csuklató nékem megbecsülhetetlen
ajándékot külde a három darab papiroskában. Pecsétes gyűjteményem légyen
viszont kedveskedés érette. Addig is légyen tolmácsa az Úr szíves
köszönetemnek. Ha a mi Kozmai Asszonykánk megmaradna plánja mellett, hogy a
jövő nyáron Andrásfalvára utazzunk, nagyon szeretném; akkor azt magam fogom a
szép Angyalkánál megújítani. De a Grófné nékem rossz tanítást ada, azt mondván,
hogy a vénséghez nem illik az utazás messze földre…
K > Rumy Károly Györgynek, 1809.11.30…akkor
bilincselt le a mostani gróf Gyulay Ferenczné szerelme /Kácsándy Zsófia
kisasszony/ és Radvánszky Terézia vonzalma, ki Kassán fiatal éveimben őrangyalom
volt…
K > Gr. Gyulaynénak, 1809. 12…imádott barátném…Nagysád
a Világnak oly gyermeket ada, mint a kedves Lolotte. Édes Susie, hadd
enyelegjek…ha Sophie meg találna
halni, úgy Lolotte az enyém. Az, hogy ő nekem unokám lehetne, az semmit sem
teszen…Nagysád ezt a lyányát nagyon szeresse, mert őtet én is
szeretem…
A
boldog alkony
„Csókot, lyánka!” – Nem én. –
„Igen, oh igen!
Egyet!” eressz; nem.
„Láng vagyok, éltem alél, angyali lyánka!”
Nem én.
Reszketve: megragadám.”Ide szácsk…!
– ah
El! – „E szemet! És e
Másikat! E rózsás ajkat! Ez arcot!” – El,
el!
„ Még egyszer szácskát! De ne tartsd hát zárva!
Szemed még!
S homlokod! E lobogó gesztenyszög
Hajakat!
És gyönyörű nyakad és ámbrás száp mellyedet!
Újra
Hagyd…! Jőnek! Hamar! Fuss! – s
Futnom
kelle. De most már
Tőled, Lolly, csak hajnali fényre futok.
/In: Z.
Szabó László: Kazinczy Ferenc. 1984./
Lotti előtt volt egy másik lány, Nini vagy Ninon, Verseghy húga. Nini ihlette az alábbi szonettet. A
történet a Pályám emlékezete 35. fejezetében
olvasható. B.G.
Margit szigetén
1800.
július 30-dikán
Szompolyogva tértem
félre; a gyermeket,
- Mondám,
- szabad volt akkor még szeretni.
Tekintsd hajad, s
lásd ím e kecseket;
Mernéd a
felvirúltat most illetni?
Őt kín között élt
év orczád neked
Gyengébb redőkkel
el kezdé lepetni.
Nem lelt-e Ámor
érző sziveket,
Kik készek voltak
Ninonért gerjedni?
Kilép a parton.
Lelke bánatjában
Alélva dől el
bátyja hív karjában,
S a szép, mely
lélegzést alig veszen,
Él, él, felpillant!
S társaim sorában
Engem keres fel;
Ninonná leszen,
S e hév, e szent
csók istenné teszen. „
Szemere Pál > K, 1809.12.25…Ide ragasztom Döbrentei levelét
Vitkovicshoz…
András falván 1809.11.03. A Magyarok Ézopusának, Lafontainjének Vitkovics
barátomnak…néhány darabotskákat tészek elődbe…
A
Napok
XVI esztendős tanítványném, Gróf Gyulai Karolina kis asszonyhoz
a neve napján
/Következik Döbrentei verse, majd Vitkovics bírálata/
K > Döbrenteinek, 1810.01.12…a Grófné minapi
levele elaludt érzéseimet felverte; s addig forgattam, míg a dal
epigrammai formába öltözött. Ez egyike azon kevés darabjaimnak, melyekkel
leginkább elégszem meg…
A boldog alkony egy hasonló emlékezet míve. De az a véghetetlenül zárt és innig /sic/
végső sor csak poetica fictio. Nem tudom mely Isten sugallá azt nekem, midőn 8a
jan. csináltam. Minden bizonnyal ez az utolsó sor többet ér mint az egész
darab…
/
A levélben benne a vers, de én Szabó könyvében találtam rá, nem a
levelezés-kötetekben./
K > Kis Jánosnak, 1810.01.19…1786-ban
a Döbrenteink tanítványa anyjába voltam szerelmes. Ennek jószágából
tértem vissza Kassára, s utam egy rengeteg erdőn ment keresztül, a Dargón. Itt
csináltam egy négy sorú öt vagy hat stanzból álló dalt. De a dal nem volt
egészen kedvem szerént. Susie, most özvegy Gyulai Ferenczné decemberben oly meleg levelet íra hozzám, hogy ifjú
esztendeim elaludt tüze ismét lángot vetett. Emlékeztem az elégetett
dalra…az a gondolat szálla meg, hogy belőle egy görög izlésű epigrammát
csináljak. Reggelig kész vala az; - /Sophienál rajta vesztettem, mert észre
vette, hogy ágyamból, mely az ellenkező szögben áll az övétől, az olajlámpához
csúszék s úgy írtam valamit/ - s kis epigramma most egyike a legjobbaknak
gondolt verseimnek.
AZ
ERDŐ
3tia
Jan. 1810
Sírj
szabadon; itten nem kémleli senki keserved.
A
remegő kedvest lombjaim fedezik.
És
ha enyhülsz lyánkád neve zengésére – sóhajtozzd!
S
Echóm résztvéve vissza sóhajtja feléd.
…Ugyan azon éjjel / mert én setétben szoktam
írni verseimet/ készült az itt következő is. Ez sem rossz. S úgy hiszem, hogy
az a decentia, amellyel a mostani gazoknak szokások ellen a szerelem titkai
felől szólok, jóvá teszi az elejét.
A
BOLDOG ALKONY…
K > Döbrenteinek, 1810.01.22…Csókolja az Úr
képemben a Mélt. Grófné kezeit, mondja meg, hogy még eddig nem hívhatom meg
arra, amire parancsolt. De gondom lesz rá, hogy nemsokára meghívhassam, és az
nem lesz rossz végből…Egy kérésem van az Istenhez…hogy lányaim
valaha méltónak tarthatnának vagy Lajos vagy Polyxén vagy a Niny fiai által
elvétetni…szeretném, ha a Susi…vére és az én vérem eggyé
válhatna
K > Gr. Dessewffy Józsefnek,
1810.01.25…Aprilban elégettem azon kis csomóját verseimnek, melyekkel meg
nem tudtam elégedni, hogy ha a háború el talál ölni, valaki a készületlen
dolgokat ki ne adhassa. Ezek között volt 4 vagy 5 négy sorú stanzákból álló
énekem. 1786-ban Kácsándy Susitól Gálszécsből Kassára menvén, a Dargón a
szép erdő poétai elragadtatásra szenderített. Ezt a dalt is elégettem, s most
eszembe jut az elégetett dal…
K > Döbrenteinek, 1810.08.26…Csókolom a
betegeskedésem hírén megdöbbent kedves Grófné kezét és
gyermekeit…Örvendek, hogy valaha Goethe Andrásfalván van…ott az
igaz ízlést óhajtottam terjeszteni…
K > Gr. Gyulay Karolina és Lajos testvéreknek,
1810.12.04…Szeretetre méltó barátném és barátom…versem, melyet
hozzátok köszönet képpen kezdettem…venni fogjátok…most elégedjetek
meg elejével:
Azt
a virágot, gyermekek,
Melyet
már félig ősz fejemre
Hízelkedve
nyújt kezetek,
Egykor,
míg kedves lengzetek
Fuvalltak
ifjú életemre
Süsie
hintette volt egy-két kis énekemre…
…Nem
nyújthatjátok ti, amit nyújtott Anyátok…
K > Kis Jánosnak, 1810.12.16…isteni napokat
élek kedves jó feleségem és igen kedves szép gyermekeim
társaságokban…Én hű férj vagyok…feleségemen
kívül senkit nem szerethetek…
K > Szemere Pálnak, 1812. 04. 19…A mi
tisztünk nagy de kevés, az asszonyoké apró, de örök. Jaj az oly férjnek, aki
oly feleséget kapott, aki ezen apró s örök gondokat szenvedelmesen nem viszi s
még panaszolja. Az enyém ezekben él annyira, mintha egyenesen ezekre volna
születve, noha megtörténik, hogy ő is panaszra fakad az asszonyi terhek
igazságtalan felosztása ellen…Ha Sophie
az Anyjához szalad, nekem üres a ház…
K > Döbrenteinek,
1810.12.27…Int az Úr, hogy Lolottot ne nevezzem gyermeknek…a leány
és a szép leány mindig gyermek, per blanditiam /hizelegve/
…Csókolja az Úr a grófné kezeit és jelentse, hogy ma 25 esztendeje
Bárczán voltam; ebédnél értem őket, délután Bárczay Farkashoz mentünk által,ott
játszottunk és a gyermek Süsie egy mókust kapott az én istentelenségeim
által…én ölemben vittem imádottamat Tercsinek szekerén bé Kassára –
Édes emlékezetek! - …
Döbrentei > K, 1811.03.16…A jövő szeptemberben
a mi tisztelt Grófnénk minden bizonnyal Kassára akar menni, úgy, hogy
Széphalmot útjába ejtse. Lottit viszi magával. Eleget kértem, könyörögtem én is
már, hogy minket is elvigyen Lajossal, de még eddig kérlelhetetlen maradt.
Hanem, ha ki viszen, a Múzéum elmarad…
K > Döbrenteinek, 1811.04.21…Inkább a Múzeum
maradjon el, minthogy a Grófné, Lolotte, Lajos s az Úr ne jöjjön Kassára s
Széphalomra. De ha jönnek, én azt előre bizonyosan s jókor tudjam…
Döbrentei > K, 1811.05.20…Két nap egymás
után, a legédesb levelet…két tiszteletre méltó Asszony által kaptam.
Amazt a mi édes Grófnénk Andrásfalváról…
Tegnap alkonyodottkor, míg kilovaglék, érkezék meg két
hét után Grófnénk ide…be boldogok vagyunk, mikor csak a holt levélből
láthatjuk is a messze élőket, s azokkal sympathetisch fogunk kezet…
A Múzéum, ha késik is, el nem marad. Csak egyszer
Kolozsváratt lehessek, mindenképp azon leszek. Mert úgy hiszem, hogy elébb ide,
mint Kassára megyünk. A Grófné éppen nem akar bennünket kivinni, mivel Magyar
Országon forspannt nem adnak többé, s 10-12 ló, a magáé sokba kerülne. Tán még
meg lehet győztni az akadályt. Élet, Élet mennyire éreznélek, ha ez
bétellyesednék! Széphalmot kétségkívül, s az Atyámat is megláthatnám, ha Pestre
is elmennék…
K > Gr. Gyulai Karolinának, 1811.06.09…Angyali
barátném! Azon pillanatban írom válaszomat, amelyben az oly kibeszélhetetlenül
édes levélkét veszem. De Andrásfalváról Széphalomig másfél hónapig kell e jönni
a levélnek?…az asszonyi nem sokkal több keccsel tud írni, mint mi férfiak…Nagysádnak
kedves Asszony-anyja, az én örökké imádandó Süsiem…eleget
tapasztaltatta ezt velem…Nagysád engem visszabájol ifjú
esztendeimre…
Mit ád most júliusban a szerencse, lányt-e vagy fiút,
nem tudom. Jelentse Nagysád tisztelt kedves Asszonya Anyjának, hogy az ő
Nagyságának ígéretéhez képest, a Süsie keresztgyermeke lesz…/
1811.06.18-án Emil született/.
Feleségem tiszteli a Mélt. Grófnét s ajánlja
magát…mind azokat, akiket én tisztelek és szeretek, ő is igen forrón
szereti. Mily öröm volna az nekem, ha …itt volnának s én Susiet és
Sophiet összeforradva láthatnám…
Cserey Farkas > K, Kolosvár, 1811.06.25…Gr.
Gyulay Ferencné, a Kácsándi leány most néhány napokra ide jött. Szomszédomba
van szállva, ma nála voltam visitába, sokat beszéltünk rólad. Fia nincsen itt, csak
leányai, kiket igen szépen és okosan nevel…
Szilágyi
Ferenc Sophie /Szépirodalmi, 1984/ c.
könyvéből:
K > Gyulay Karolinának, 1812. 09. 07…Édes Lolott! Nagysád az én
lelkemet az életnek őszéből kikapja…Öreg vagyok. Sokkal öregebb, mint
Nagysád szép és jó anyja, nem
szerethetek semmit, semmit Sophien kívül…ifjúvá válok Nagysád körül s
nem barátja vagyok, hanem kedvese, szeretője, szerelmese…miért vagyunk mi
oly távol egymástól?
„Szerelmes
levelek, Officina, 1996: A levél eleje: A Kedvesnek! A Bájolónak. Most veszem
nagysádnak levelét, szívemnek szeretett jó leánya! A Susir-ét pedig nyolc
nappal ezelőtt. Jókor érkeztek barátném! Én is olyforma tespedésben vagyok
régolta, amilyet a grófné panaszol, de azzal a különbséggel, hogy az én
lelkemet le nbem veri, mint a Grófnőét, hanem engem csak alkalmatlanná tészen
még leveleket is írni…Lolott szép levele s az a barátság, mely ebből a
szép levélből szól hozzám, vissza fogja adni nyugodalmát lelkemnek, s a
megfrissült erővel nyúlok majd régen heverő dolgaimhoz. Édes Lolott…/lásd
feljebb/
K > Gyulay Ferencnének, 1812. 10. 05…Sophien kívül senkit nem szerethetek…ha
özvegyen találna hagyni…kérni fogom, hogy egy ötvennegyedik esztendejébe
belépett, elráncosodott, előszült, elgyengült emberhez jöjjön férjhez… ha
Lolott, az én Lolottom…inkább jő hozzám…
K > Gyulay Karolinának, 1814. 11.
11…ha Nagysádat nőtlen koromban ismertem volna, s Erdélynek szeretetre legméltóbb leányát vagy elloptam,
vagy elraboltattam volna…
K > Gyulay Karolinának, 1816. 09.
13…Oh, angyali szívű, kedves, kedves leány! Mely öröm az nekem, hogy
Genie-t magammal vittem erre az útra! Hogy azt láttam, hogy a szeretetre
legméltóbb leány ezt a gyermeket mely anyaisan szereti!...Ah édes Lolott, az
életnek sok örömei vannak, én Erdélyben igen sok, igen nagy örömökkel éltem,
boldogabb soha nem voltam, mint Erdélyben: de férj vagyok, atya vagyok, s enyém Sophie.
K > Dessewffy Józsefnek, 1816. 06. 16…Itt
gróf Gyulay Ferencné szül. Kácsándy Susie házánál vagyok, s képzelheted mely
örömök közt élek ennek az ifjúságom barátnéjának szeretetre igen méltó három
kisasszonyának s fijának s Döbrenteinek társaságában…
/6/
K > Kazinczy Péternek, 1816.10.17…Consiliarius
Pukyval gróf Gyulai Ferencné, szül. Kácsándy kisasszony házánál Andrásfalván
voltam egy egész hétig. Nem mozdulhattunk ki a rettenetes sár és a hidakat
széjjel tépett vizek miatt…
Gr. Gyulay Ferencné Erdélynek leggazdagabb birtokosai
közé tartozik. Soha én okosabban, ártatlanabbúl nevelt leányokat nem láttam. 18
esztendős fia is excellens mind erkölcsre, mind tanulásra. A Grófné kevéssel
vékonyabb mint Szirmay Tamásné, s oly szép, mint leány korában. Ez az asszony
nagy kegyességekkel volt erántam…
Gr. Gyulayné Andrásfalváról Dédácsra ment le
megtekinteni azt a jószágát…Zseni leányomat igen megszerette a két
leánya, a kisebbik azt akarta, hogy hagyjam ott vagy hogy ő is jöjjön vele.
Zseni jól megajándékozva jött el. Gyulainé egy pár
gyémánttal körül foglalt smaragd fülbevalót s 140 forinton akkor vett veres
korallt, Wesselkényiné egy arany colliét, Gyulai Lotti négy ruhát s holmi
aprólékot s sok könyvet ada neki…Gyulainé Kolozsvártól Vásárhelyig s
Szebenig Dédácsig mindenütt a fiával fizetteté, amit költénk, mert ezt az utat
Gyulay Lajos együtt tette meg velem. Delvo pedig ötszáz forintot ada Zseninek.-
Ő gazdag ember. Tavaly 12 ezer forintot vett be szilva pályinkából…
Döbrentei > K,
1817.01.10…Andrásfalván…a Grófnéval a kertbe mentél. Utánatok
láttam ablakomból menni Lottit, leányoddal és az övével. Kezén szökdelt a
kedves genie. Hirtelen menék, hogy Lottival külön szólhassak…/Kazinczynak
pénzt adtak Gyulayék/
Döbrentei > K, 1817.03.16…Lotti nagyon várja
képeiteket…Cserey házasodni nem akar, ámbár nénje, a Báróné is
óhajtja…Lotti megérdemelné, hogy oly embernek, mint a mi Csereynk, legyen
felesége, a Cserey úgy hiszem, boldogítatnék…
K > Gr. Gyulay Karolinának, 1817.04.19…Rég ideje, hogy a mi
kedveseink felől smmit nem hallhatunk…Oh távoztasson Isten minden
kedvetlenséget a mi imádott Süsienktől, a mi kedves
barátnénktól…Megérkeztek-e…a képek édes, édes Lotti?…Éljen
szerencsésen örök barátném s csókolja kezeit a legjobb Anyának…
K > Karolinának, 1817.06.15. Nagysádnak tegnap
estve vett levele, édes, édes Lotti, igen nagy gondoktól szabadíta meg. Mely
rettegésekben voltam! Mely kínokban voltam! Azt hinni, hogy erántam egy imádott
leány…imádott anyja…érdemtelennek tartanak szeretekre…semmit
sem tevék, ami e büntetést vonhatta volna reám…legyünk rajta édes
barátném, hogy ez a mi szent barátságunk a sírig tartson el, s éljen a síron
túl is…Éljenek Nagyságtok mindnyájan nagy örömek közt s szeressék örök
tisztelőjöket.
K > Karolinának, 1817.08.19. Imádott leányom, Oly
emlékezetesek e Nagyságodnak augusztusnak e napjai, mint nekem és a kis
Zseninek? Mi minden nap emlegeténk ezeket…Döbrentei és én megferdénk a
Marosban, 13 Vajda Hunyadon valánk…hálás tisztelettel emlegetem mint azt,
amit a jó Grófné s jó gyermekei velünk tettek…Örvendjen Nagysád lyánya
előmenetelében. Ő nemsokára maga fog írni…
Döbrentei > K, 1817.10.09…A grófné három leányával Andrásfalván
van, s nem is jő le. E hónap utolsó hetében megyünk mi fel hozzájok…
K > Karolinának, 1817.11.24…Hány levelem vala
készen Nagysádhoz már, félre tettem őket, hogy ha majd megtudom Döbrenteinktől,
Andrásfalván vannak-e…oda utasítom, ahol van Nagysád…/ A három
oldalas levélben szó esik a klavir-mesterről, Emil nevelőjéről,
Thalieről…/ Vége a papirosnak. Éljen szerencsésen, édes jó, édes
szeretett, édes imádott Lottim…
K > Gr. Gyulay Karolinának, 1817. xber
21…Hozzon az Isten Nagysádtokra is igen jó esztendőt, minden tekintetben
jót, s engedje, hogy a mi barátságunk nemcsak elolthatatlan, hanem
megfogyhatatlan is legyen. Édes Lotti, Nagysád s imádott Anyja nekem pótolék az
elveszett Theréz, Thercsi és Polyxén helyett, kik közül Theréz és Polyxén élnek
ugyan s szeretnek, de leveleiket soha nem veszem…Lolotte, a mi
szeretetünkön a halál sem diadalmaskodhatik…
K > Gr. Gyulai Lajosnak, 1818.01.05…Az álom
jóltevő tündére tégedet…előmbe vezeté…az édesálom eltünt is,
láttalak benneteket: Téged. Édes barátom, Gyulai…
A mi imádott Lottink megírta, hogy ketzében van az
atya s az ő leánya képe, s ez engem nagyon megnyugtata…Lotti írja, hogy
dr. Kovács veled elhagyatá a hideget. Örvendek ennek édes barátom, s óhajtom,
hogy egészséged állandó legyen…
Cserey Miklós > K, 1818.01.29…Farkasunknak jó
volna megházasodni…Én jónak tartanám Gyulai Lottit. Mit gondolsz
róla?…Az a lány nem szép, de szebb a szépeknél…/ Lotti báró Frimont Péterné lett. Gergye
jegyzete az 1998-as Kazinczy Összes versek kötetben. B.G./
K > Gr. Gyulay Karolinának, 1818. 01. végén.
Imádott barátném…/szó esik a Klavier Mesterről, egyéb napi eseményekről/
Kassáról semmi hírem…Éljen szerencsésen édes Lolott, s ne szűnjön meg
szeretni bennünket. Ezer tisztelet a Mélt. Grófnénak a Sophie nevében is, ki
Nagysádot öleli…
K > Gyulay Karolinának, 1824.01. 24.
Az én imádott Lottimnak Mely
kedves azt nekem a Nagysád levele után nem egyedül reményleni, hanem várni is,
hogy a szép gyepszőnyeget kövem fogja ékesebbé tenni és szabad e nekem
reménylenem, hogy azt a követ ott magam is meglátom…egy század után
ott áll meg egy érzékeny lélek s ezt
mondja: Őtet ezek szerették…Nem kell egyéb a kőre, mint e név
KAZINCZY… Adieu, édes, édes, édes Lotti.
/6/
K > Bárczay Ferencnek, 1824.03.06…Gróf Gyulainénak megírtam, hogy halál fija
valál s ismét életnek fija vagy, s te tudod, hogy az neki kedves hír volt. Bár
még egyszer lehetne Dédácsot látni, mert az nekem kedvesebb, mint Andrásfalva.
Én magam is fekszem november olta, de már épülök.
Olykor fel is kelek ágyamból…Elfogyott minden erőm: de még meg nem
halok…
K > Fáy Andrásnak, 1828. 08.19…A szép Susit méltóztassék nevemben idvezleni
ledves Uram Öcsém a legszívesebb barátsággal…
Kazinczy Ferencz: Eredeti Munkái, összeszedték: Bajza
és Schedel. Második kötet. Utazások, Budán, 1839. Erdélyi levelek
VIII. levél…e levelemet Oláh-Andrásfalváról
veszed, gróf Gyulai Ferencznétől…Ittam a Léthe vizét; felejtve vannak
szenvedéseim,de úgy, hogy örömeim felejtve nincsenek, sőt ezeket, egy tündéri
csodatét által újra felvirítva szemlélem.
Tizenkét év múla el és még több, miolta én a grófnét
nem láttam…gyermekeit soha nem, Lottin kívül, ki engem még gyenge
gyermek, levelei által barátságába fogadott. Erdélybe azért jövék, hogy a
grófnét lássam; azért hozám ide Zsenit, hogy ő lássa…
Carolina és Zseni elválhatatlanok, s a gyermek itt
Lottié, nem az enyém…felejtem, hogy atyja vagyok. Ne piríts; az igazán
boldog, aki részeg örömeiben…
A grófné – hogy magamat nála el ne únjam, mondá
mosolygó csípősséggel – elkülde a grammaticus Dr. Gyarmathy Sámuel és az
udvarhelyi planánia administratora, később esperes és kanonok Zsomori József
urakért…
Borbély Szilárd: Gyilkosság Nagyváradon. ÉS 49. évf.
04.
…Rhédey Lajos…Kazinczy által megőrzött
pletyka szerint egy „frajcimmerrel”, aki szeretője volt,
megmérgezte élete párját, Kátsándy Therésia asszonyt.
Kácsándy Teréz annak a Kácsándy Zsuzsannának volt a
testvére, akihez Kazinczyt Kassán érzékeny kapcsolat fűzte.
Kazinczy szerint Kácsándy Terézt „hercegi
pompával temették” / Az én életem,
335, 345/. Kazinczy azt is megjegyezte: „Tudta férje mit csinál,
gyermektelen feleségének erszényéből ment ki a pénz, nem az övéből”
Kazinczy a koporsóba tételkor jelen volt. Kazinczy
gyanúja tán mégsem volt alaptalan, mivel a „frajcimmer”, Balogh
Vorbála Rhédey gróf egyik örököse lett.
Az esettel Kazinczy A Világ Nagyjai és Kicsinyei c.
írásában foglalkozik /MTA könyvtára, kézirattár/
„Midőn Kácsándy Teréz 1804. ápr 6d meghala, s
már ki akarák teríteni, ez a gaz teremtés /t.i. Borcsa frajcimmer/ azonnal
szalada a házhoz s egykori asszonyát holtan pofon verte s megtépte hajait. Ez
által még inkább megerősödött a világ azon hite, hogy ez a gaz személy és Lajos
gróf a Szegény Asszonyt a régi Római módra, méreggel küldték ki a más
világba…Rhédey ezt a becstelen teremtést asztalához ültette még akkor is,
midő Almási nála evett.”
/Csokonai a temetésen kapott tüdőgyulladást/ Rhédey
frajcimmere többször szerepel még Kazinczynál, mindig rosszindulatú
megjegyzések kíséretében.
K > Budai Ezsaiásnak, 1805.03.31… Csokonai a maga
rendetlen, plánum nélkül folytatott, gondatlan, s momentaneus örömöket hajhászó,
de sok botlások mellett, sok szép cselekedeteik által is megkülönböztetett
élete által kinek akart inkább hasonlítani életéhez, mint a
Rousseauéhoz?…Ha élt volna, ha az érettebb kor szelídebbé tette volna
vérét, mit nem várhatott volna tőle literatúránk! Így is valóban remek némely
munkája… /14/
Ebben a bálban Lotti is ott lehetett volna, 36 évesen:
K > ifj. Vay Miklósnak, 1829. 03. 06…nem
fekszem le addig, még a Mélt. Úrnak is el nem beszéltem, mely bált ada ezen
farsangon Gróf Aponyi követünk Párizsban.
Kicsinálá vendégeivel, hogy férfiak, asszonyok, fijaik
és leányaik ezen bálra magyarba öltözve jelenjenek meg. A férfiak mind Attila
dolmányban, hozzá illő mentével és topánkásan; az asszonyok vállban, kötővel,
pártával. Minden úr és asszony mellett egy egy apród kezében tartván egy hosszú
pálcát s azon urának, asszonyának címere. Tánc csak magyar, muzsika csak
magyar…A dolog hihetetlen lármát csinála Párizsban, s az udvar azt kíváná
Aponyitól, hogy repetáltassa az Udvarnál…
Molnár Tünde: Bethlen Gábor kollégium, Nagyenyed,
Románia
Valamikor itt járt Kazinczy Ferenc
…A hídtól egyenes út vezet Kazinczy Ferenc
pihenőhelyéhez…feltűnik egy 100 esztendősnél idősebb fa…A fenyőknél
megtaláljuk a Kazinczy Ferenc emlékoszlopot.
Kazinczy 1816 nyarán Erdélybe utazott. Akkor
találkozott a marosnémeti és dédácsi Gyulai kúriákban Hunyad megye
előkelőségeivel. Későbbi apósa, gróf Török Lajos révén ismerkedett meg gróf
Gyulai Ferenc feleségével és így jutott el a dédácsi bírtokra. „Szebb
napokat, ha ide nem számítom, amit szerelem ada, sohasem éltem. A hideg
Sargetia dél felé a havasokból siet a völgybe…”
1881. 09. 25-én Kuún Irma grófnő, a bírtok akkori
tulajdonosa a Hunyad megyei Történelmi és Régészeti Társulat küldöttségével
együtt Kazinczy-ünnepséget rendezett, emlékoszlopot állított a következő
felirattal:
Kazinczy
Ferenc kedvenc helye 1816
Molnár Tünde idézi Kazinczy versét, mely at Erdélyi
levelek XX. fejezetében található
Sztrigy
s Maros istenei, kiket a gyep szőnyege szólít
Tánczra,
és ti, kiket az agg szilas éje födöz…
És
mikor ő ide lép, s a víz szélére hanyatlik,
És
mikor a szeretett Lotti kiáltja Zsenit,
Zúgjátok
neki: távozik az, s messzére! De lelke
Hozzád,
élte kegyes angyala, vissza sóhajt. -
KAZINCZY VERSEIBŐL
A költő Kazinczy
Illyés Gyula: Naplójegyzetek
2/432. 1960. Kazinczy. Húsz éve itt van a könyveim
közt a levelezésének harminc kötete. / 23 kötet jelent meg. B.G./ Aranybánya,
mint mondják; csak azóta sincs, aki a homokból kiszitálja az aranyat. Félórai
gyalogolás versei sivatagában…jól
csak a naplójában ír. Noha ott emberséges, itt embertelen.
8/94.
1980. Kazinczy prózája
folyamatosan villogtatja az erőt, az ötletet, a természetes frissességet. Versei ólomlábúak, nyelvileg
nyakukat-tekerőn rossz-gerincűek
Illyés cáfolata
/B.G. válogatása/
Tartalom:
BOR
MELLETT
FÉNY
ÉS HOMÁLY
AZ
Ő KÉPE
PROF SIPOS PÁLHOZ
A KÖLTŐ
GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁNHOZ
SYLVESTER
A
BOLDOG ALKONY
BOR MELLETT
Fogy az élet, s nemsokára
Szép korom majd elrepül;
Érzem, messze nincs határa,
S majd komor telére dűl.
De borral sebes szárnyának
Lépvesszőket hányhatok,
Bort hamar, bort! Múlásának,
Ha iszom, kacaghatok.
Még most, hála istenimnek!
Kelyhem bátran forgatom
Még most, hála istenimnek!
Lollimat csókolhatom.
Még nincs aki elfogassa
Gyanúba vett levelem,
Nincs aki tudakozgassa,
Ki sziszeg titkon velem.
Lányka, jer, jer mártsd rózsádat
Kelyhem édes nedvibe.
Fonjad azt s mellpántlikádat
Hajam barna fürtibe!
Oltogasd szám szomjúságát,
S pajkoskodj addig velem,
Míg az élet boldogságát
Nyílt karod között lelem!
1788-1790
FÉNY
ÉS HOMÁLY
Cserey Miklóshoz
Szép a felduzzadt Ares táborában
Dicső nagy tettek által fényleni;
Az érc phalanxot béfeszíteni,
S ha kell, lerogyni a vérengző csatában.
Szebb, oh szebb! a nép véneinek sorában
Hatalmas szózattal mennydörgeni;
A hont, az elnyomottat, védeni,
S elfojtani a bűnt serkedő korában.
Miklós, Erdélynek lelkes nagy polgára!
Hazád isméri szent hűségedet,
S tölgyággal koszorúzza tettedet.
Szemem vakítja fényed nagy sugára.
Nem fénylek én, s azt én nem fájlalom -
Fény s nagyvilág énnékem Széphalom.
1811
AZ
Ő KÉPE
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény csak lopva csúsz még rejtekembe,
Imádott kedves kép! te tűnsz szemembe,
S ah, gyúladni érzem régi lángomat.
Ez ő! ez ő! kiáltom, s csókomat
A képnek hányom részegűlt hevembe.
Így szólott, így járt, így mozgott, ölembe
Így sűlyede, elfogadván jobbomat.
S most ezzel folynak, mint
egykor vele,
A titkos, édes, boldog suttogások,
Vád, harc, megbánás, új meg új alkvások.
S midőn ezt űzöm, mint egykor
vele,
Kél a nap, s bélő a jaloux-nyiláson,
S sugárival körűle glóriát von.
1811
PROF SIPOS PÁLHOZ
/részletek/
Manicheussá lettem, s azt hiszem,
Azt vallom, amit új religióm
Hogy higgyek, valljak, nékem is parancsol;
És amit vall szám, szívem is hiszi.
Eléggé ellenkezém: a fény levert.
Ám tedd meg a próbát, ha tartja kedved:
Üss, tömlöcözz, csípdestess vasfogókkal,
Állíts a tűzmáglyára, hogy megint
Nyájamhoz vonhass, melyet a pikárdi
Újító gyűjtött, én Manicheus,
Testestül, lelkestül Manicheus,
Hitem, ha kell, bármely kínos halállal,
Akármely gyötrelmekkel, megpecsétlem;
S a nyúzott bőrű Manes, hív tanúja
Vesztében, ismét megdicsőjtve lesz.
Két, két isten van; és bizony nem egy!
Szelíd az egyik s jóltevő; szeret
Segélni a jámbor botlón, s tévedésit
Megszánva nézi, s jobb ösvényre vonzza,
Gyakorta még ha rugdalózik is.
Kaján a másik, és bukásnak örvend;
Fénybe öltözik, hogy csalhasson, különben
Sötét alakban kullogván, ha hol
Prédát találhat, mely cselébe hulljon.
S e kettő verseng s harcol szüntelen,
S rabolja a másikának híveit.
Amannak sergét ész és fény vezérlik:
Ezért test, ördög és a fényes délben
Pusztitó döghalál dandárja küzd.
Csudáljam-e, hogy most ez, majd amaz győz?
Ez a hatalmas két ellenkező
Gyakorta harcol énmiattam is.
S a kormos isten, aki rényemet
Még minden rám-omlás alatt erősbnek
Lelé hatalmánál, most már agyamra
Tevé ki a célt, és azt ostromolja.
Bazalt alakját ismerem…..
De most nem tűrve a szentetlent tovább,
S pirúlva költözött egy újabb honba;
S igy súgja nékem kétes oktatásit.
Ilyenkor őtet nézem a fehér
Istennek, s elnyél a vetett kelepce.
Majdan magamhoz térek, s a csalást
Csalásnak ismerem, s uramhoz állok.
De ah megint új kín rohan reám,
Mert megzavart lelkem most azt gyanítja,
Hogy a fehér, kit híven tisztelek,
Csak álkép, és alatta a kormos űl.
Ismerd ki a leckén, oh te, kit tovább
Nem hánynak a habok! kitől jön az;
S tanácsod fojtsa el a kétségeket.
Azt hittem, és azt volnék hinni kész,
Ámbár gyalázatára van nememnek,
De a való: való, bár nem mosolyg,
Hogy népünk rabnép…
Majd a baromhoz sűlyed, és alább;
S midőn szeméről a veszélyes hályog
Lehull, magát elundorodva látja;
S az érthetetlen mind így, mind amúgy,
Nem több és nem kevésb, mint föld lakója.
Ily tűnődések közt lepett meg álmom,…
"Csudálatos szent
istennő, szabadság!
Vagy-e te? vagy hogy vagy, csak úntalan
Vágyásunk képzel? Hol vevéd lakásod?
Feléd ragadnak óhajtásaink,
S sehol nem lelnek. Aki tégedet
Erővel megkapott és azt hiszi
Hogy már ölébe zárt s ottan maradsz,
Elhűl, midőn föleszmél, s karja közt
Csak árnyat lél és elfoszló ködöt.
Sanyar vagy hozzá, és igaz. Neki
Magad nem kellesz
……
De aki tőled vette szellemét,
Az tégedet szelídebbnek tapasztal;
Nehéz bilincseit játszva csörteti;
Kezéről a vas önmagában hull le,
S elzárva börtönében is szabad.
Úgy van, nemünknek hű védangyala,
Úgy van! Te a természet hajthatatlan
Érc kénytelenségét széllyeltöröd,
Hogy amit a szent végezés szabadnak
Rendelt, szabad legyen. De ami néked
Utadba lép s ellenzi művedet,
Tömlöcre hányod kérlhetetlenűl.
S a nép, melyet te mentté tenni vágysz,
Amely leginkább nyerte meg kegyed,
Amely miatt a szörnyekkel hatalmas
Karod csatáz, ha boldog-e? te szólj.
Mondhatd szabadnak, ami nyomva van?
Ah, őtet önnön vak természete
Döntötte el inség közzé; s hogy teréhjét
Bírja és fölkeljen, nem nyújt néki erőt.
Azt higgyük-e, hogy őtet megvetetted,
Örökre elhagytad? Nem, kegyes, te néki
Jelen vagy szűnet nélkül, és segéled
Elrejtve azon szükségbe, mely alatt nyög;
Mely őt, nem ahová tetszik magának,
De ahová tétszik neked, taszítja.
S gond addiglan viseltetik reá,
Míg szabadon megismeri azt, s alája
Önkényen s jó kedvvel vállalkozik.
Te vagy, szent Mindenholjelenvaló,
Ki bennünket szemlélhető alakban
Környűllebeglesz. Én rád ismerek
Ez ál-lepelben is. Szabad tetszésed
Az ami nyomasztó szükség gyanánt tűnt
Sandalgó pillantásaink elébe;
Mi mik vagyunk, nem értjük, s elvakít
Maga a tudás is, mely megfoghatatlan
Voltodban elvesz, s megszűn fényleni.
Minket sötét bús éj ölelt körül,
Mely semmi felderűlettel nem ér
A szép új fényhez; mely reánk terólad,
Ki nem ragyogsz, kit köd rejt, átvilágít.
Hatsz, és csak a hatás ad fényt nekünk.
Hasonlatos vagy a naphoz: maga
Sötét az is, de fényt ad; így terólad
Sötétről, fényt a gondolat nekünk.
Oh boldog, akinek már fölkele
Ez a te fényed! Nem fogja azt tovább
Téveszteni álfény; és ha a láthatónak
Behúnyja is szemét, ő a világot
Láthatlan ábrázában nézni fogja.
Ő a természetet csak tetszetes
Szüksége alatt tekinti; mert szeme,
Szabadság, téged lát való szükségben,
S benned lelé fel a törvényszerűt.
Otromba káromlás vala az, midőn
A megvakúltak téged féktelen
Kéjnek neveztek; téged aki szent,
Örök s állandó törvény vagy magadnak,
És semmi esetben azt meg nem szeged.
A lehető tenálad szűnet nélkül
Egyetlen és szükséges. Nem te ingasz,
Hanem az akarat; mert martalékja
Az óhajtásoknak, azért erőtlen.
Ez a hatásra intéztetik, s egésznek
Szövénye közt hat: de te, szent szabadság,
Szabadon hatsz, mert egészre hatsz, s egésznek
Szövényén kívül, nem mint egy erő,
Melyet viszonthatás vonz és taszít..."
A tűnet szörnyű metaphysicus;
S badar beszédén látni, hogy sokat
Forgatta Platót. Engem ízletem
Más útra vonz el. Aki napjait
A szépnek szentelé, s még a valót is
Azért kedvelli, mert alakja szép,
Mert a való s a szép egy tő virágai,
Testetlen lelken úgy nem lél kecset,
Mint a lelketlen testen nem talál.
Azonban míg ez engem a magas
Empyreumnak boltján végig hurcol,
S hallatja vélem cifra jargonát,
A másik, látván, néha hogy mosolygok,
Fülem cimpáját titkon megragadja,
S int, hogy tekintsem a filozófus
Palást alatt a kecskelábakat.
A kecskelábat a palást alatt
Hiába lestem, s azt kezdém gyanítni,
Hogy ím ez intést a kaján sugallja, -
Én nem mosolygom a jargont, s kerűlöm
Akik mosolygják, mert az nekik új,
Ő egyedűl azt értik, amit minden ért.
Jaj annak, akinél homály marad
Az, ami az értelmesnek nem homály!
De mégis a sok: sok!
S
a bölcs szabad?
Oh az! ha néki csendes éjszakát
S jó reggelt nem mond más nap a - prófósz.
1812
A KÖLTŐ
Jót, roszat érez a barom, de hallgat,
Jót, roszat érez, s elbeszéli az ember;
Jót, roszat érez, s zengi a lant fia.
S ez tűzzel és lobogva, valami
Dagasztja keblét; nem mint a közember,
Ki csak szükségből s faggyal önt panaszt.
S amennyivel az ember több s nemesb,
Mint a mezők lakója: annyival
Több és nemesb a költő, mint azok.
megj. 1830
GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁNHOZ
(Töredék)
Szerelme s büszke dísze
nemzetünknek!
Nagy már atyáid fényökben, saját
Kebled szent érzetében még nagyobb!
Ha téged egy rossz lópecér - előbb
Rossz nyelvpecér volt - náthás rigmusában
Leckére fogna, mert apró, de szép
Kancáid közé angol mént eresztesz,
S a szép magyar fajt, a csontost, szügyest,
Cangár szunyoggá korcsosítod el;
Ha vádra kelne, hogy sok útazásid
Hideggé tették szívedet hazádhoz…
Halljad tovább. Te nemcsak nemzetedre
Vonál gyalázatot, midőn neki
Az angolt tőd például; pártosan
Kelél fel a természet ellen is:
A Neptun magzatjainak farkokat
Elcsapkodtatván hóhérló kezekkel.
S szebb kecskefarkkal a ló, mint amúgy?
Nézhedt-e hogy cselédid azt szelik,
Vágják, sütik, mert romlott ízletednek
Úgy tetszik inkább?
….
Én
a magyart németté tenni igyekszem,
És franciává, rómaivá, göröggé,
És rontom a szép nyelvet, szabdalom
Szavainknak farkokat, teremtem a szót,
A régit új formába fűzöm össze...
De nyugalomban könnyű menni néked:
Nagysága s fénye védik a dicsőt.
Mi védhet engemet, homály fiát,
Ha védelmemre nem kelek magamnak?
És ültetnének téged is szamárra,
És tiltatnának el csak téged is,
Mint engemet készültek: oh bizonnyal
Mondom neked, elhagyna nyugodalmad.
….
Én láttam a zavart, s
láttam, hogy az
Rendén vagyon; úgy volt az mindenütt,
Míg a nyelv hívei, írók s olvasók,
Egymást korholván, összeszerkezének;
S a versenygőket nem békére vontam,
Hanem hevesb és még makacsb vitára.
Ki nyugtot óhajt, harcra kél. Kivívánk
A szép tusát s most béke boldogít.
Még hallik olykor egy-két kullogó
Neheztelése. S azt csudáljuk-e,
Hogy sánta kullog a sereg megett?
Magára nagy bajt vállal, aki az ilyet
Nyergébe szedné. Hagyjuk önmagokra;
Elérnek egykor; és mi kár, ha nem?
Ha nyelvünk el van rontva, mint
kesergik,
Úgy az most rosszabb, mint egykor vala...
............................................
1831
SYLVESTER
…Első valék én, aki, mint műveld
A parlagot, törvényt s példát adék.
Rádaym követte nyomdokom, s utána
Kalmár és Birsi s Molnár; s egy
időben
Rájnis s Baróti: két nagy bajnokok.
És, akit Ganymed helyébe Zeüs
Olympusába vitt, Daykám, s Virág
És Berzsenyim, Miklának éneklője.
Bihart Vitézem, szép környét Tokajnak
Nagyom tanítá zengzetem csudálni.
Erdélyt Arankám, Zsomborim s Buczym;
S érdemlett párta zöldel fürtjeiken,
S nem lész idő, mely azt hervadni hagyja.
Híveim
sorában nem volt még nagyobb,
És, oh, mikor lesz annyi! mint te voltál,
Pankratiasta férfi, Révaim!...
BERZSENYIHEZ
Hogy
jambusimra gáncs fog szállani,
Előre láttam! ők az iskola
Törvényeit bátran általszökdösik.
Becsűlik a törvényt, de csak ha jó;
Becsűlik a példát, de csak ha szép...
…Mi
tészi verset verssé? "Szózatosság."
S mi ezt? A hosszú s a rövid tagok
Arányos és kedveltető egyezése.
Vers ami a fülnek, hol tág, hol szoros
Törvény szerint, nyújt bájt, s a holt igébe
Hizelkedő zengéssel éltet önt;
S a nyűgöt, mely közt kényesen lebeg,
Érezni nem, de csak gyanítni hagyja.
S így Plautusnak s Terencnek rendei,
Bár szűk bilincsre verve nincsenek,
Füled gyönyörrel s játszva verdesik.
így jambusom, ha páros öt fogásin
Úgy ejti kurta tagjait, hogy ők
Utól ne álljanak…
A
verselés legrégiebb neme
Az volt minálunk, melyen vén Tinódink,
Szikszó borától fűlve, dudola.
Rest és siket vers, mely hat párja közül
A sort középben kétfelé hasítván,
Csak egyikének adja gondjait,
És mégis oly, hogy tapsolást remélhet,
Ha ihletéssel énekeltetik,
És a vezérrend két utóbb csapását
Selypűl nem adja vissza a többiben:
S házát s hazát, és szállát meg valát,
S vagyont s hagyjont nem toldoz együvé.
Az adva, rakva, kapva lél kegyelmet,
Mert kedves olykor még a tompa hang is.
Elhalhatatlan
fényt ezen nyere,
Ki majd dicső ősének hős elestét,
Majd a kemény lány csüggesztésit dallá,
S egünkön Zrinyi csillagként ragyog.
Kevésbé könnyü mint volt Gyöngyösi,
Jóval tanúltabb, s fentebb szárnyalásu.
S e versnem hordja Zrínyinek nevét….
Nyert
a magyar dal, amidőn görög
Tetőkre léptetett. De veszte a régi,
Midőn új éket raggatának rá.
A lagzisoknak részegült cigányaik
Tibullnak mennyei kellemű leányát
Piros csizmába bújni kényszeríték,
Hogy cincogásaik mellett a Homer
S a sánta Musa táncát lejtegetvén,
Patkós bokáit összecsattogassa,
S a csürhe nép közt vad kacajt röpítsen.
A részegeknek tetszik e veszettség;
De akinek szent tűz hevíti keblét,
S Hellasnak istenségit tiszteli,
Az átkot-vonszó helytől futva fut,
S a farsanglás szentségtörő bohóit
Adrasteának boszujára hagyja…
Barátom! Orczy s társai már
avúlnak;
Avúlni fogtok egykor majd ti is!
S mint a te fényed vet homályt Bugacnak
Szent dallosára most: úgy zengi majd
Az unokának egy újabb Virág,
Egy újabb Dayka szózatosb dalát,
Mely a te lantod édes énekit,
És amit istennéje súg Kisünknek,
És Himfy zengett, elfeledteti.
Mi még hajnallunk, s távol a határ!
De nem lesz oly kor, mely a vak tudatlan
S a pöffedt kancsal bölcsnek boszújára,
Ki títeket nyelvrontóknak szidalmaz,
Mint Marsyas azt gyáva lantolónak,
Kire ég, föld, s még a poklok is, fülelnek,
Neved csudálás nélkül emlegesse.
S mint én irígylem "két rőf pántlikáját"
És a "nyomorgó csárdát" Orczytól:
Akként irígylik majd "Psychéd" neked
S amit hazádnak szent szerelme zeng…
Külföld termése
volt a rózsa is;
A múvelés belföldivé tevé,
S hespéri eget szítt e tetők gyümölcse.
Jer, halljad lantom zengzetét. Ne kérdd:
Mindég enyém volt-e? Most már enyém.
Ne kérdd: törvénnyel egyez-e, nem-e?
Egyez, ha szép; mert törvényt ez teszen.
A kellem istennéit engeszteljed:
Nyert, akinek kedvellik áldozatját.
1809
A
boldog alkony
„Csókot, lyánka!” – Nem én. –
„Igen, oh igen!
Egyet!” eressz; nem.
„Láng vagyok, éltem alél, angyali lyánka!”
Nem én.
Reszketve: megragadám.”Ide szácsk…!
– ah
El! – „E szemet! És e
Másikat! E rózsás ajkat! Ez arcot!” – El,
el!
„ Még egyszer szácskát! De ne tartsd hát zárva!
Szemed még!
S homlokod! E lobogó gesztenyszög
Hajakat!
És gyönyörű nyakad és ámbrás száp mellyedet!
Újra
Hagyd…! Jőnek! Hamar! Fuss! – s
Futnom
kelle. De most már
Tőled, Lolly, csak hajnali fényre futok.
/In: Z. Szabó László: Kazinczy Ferenc. 1984./