Fekete János
/
1741 – 1803 /
Tartalom
Előzmények
Francia verse
Versek a Morvai monográfiából
A Kazinczy-levelekben
Legújabb a netről
Előzmények
Itt
bukkantam Fekete grófra:
László Ferenc: Párnacsata. Négy-öt magyar összehajol. Magyar Narancs 2006. 11. 23. /Itt
figyeltem fel Feketére/
…gróf Fekete
János tábornok pest-budai összejöveteléről fennmaradt beszámoló. A
Voltaire-rel levelező és pornográf verseket írogató Fekete egyik társas
együttlétéről így írt a szörnyülködő Kazinczy Ferenc:
„én 1800-ban nem mentem volna a generál gr. Fekete János által Pesten a Hét Elector palotájában tartott Bacchanálba,
ahol 16 pár táncos s ezek közt gróf Unwerth, Unwerthné s a férjhez már nem mehető leánya és gr. Fekete
Ferenc, a generális fija mezítlen
táncolának minden figelevél
nélkül.”
A levelében háborgó Kazinczy másutt /Venus Callipygos B.G./ ilyet ír: „…nagy
Jupiter engedd/ Váljon hármassá nékem is egyszer az éj!”
László F., az ügy közzétevője
még elmélkedik: a „hármas” miképpen értendő? Három személy vagy kettő három nyílással.
Még ezeket
találtam:
Baranyai Zoltán: A
francia nyelv és műveltség Magyarországon / 1920/ c könyve egy egész
fejezetet szentel Feketének. Kazinczy 16-szor fordul elő a mutatóban.
Fekete János:
Sírfelirat
Ő volt jobb
ízlésnek minálunk kezdője
Régi babonáknak első nevetője
S ámbár el nem érte Parnassus
tetejét
Mégis kóstolhatta múzsák
tisztább tejét
Azokkal, kik őtet most tudják
haladni
S mindezért nevének fenn kéne
maradni. Lecsó 3.
kötetből
Morvai Győző: Galánthai Fekete János. Ir.tört. Közlemények. 1901. 1.,
2., 3. tanulmányában is közli, mint Aranka György sírfeliratát.
Rapports litteraires entre la France
et la Hongrie
Une visite hongroise chez
Rousseau à Montmorency - La semaine littéraire, Genève, 15 juil. ...
Une femme de lettres du Second empire. La comtesse Julie Apraxin. .... Voltaire et le comte
hongrois Jean Fekete de Gálantha - Gazette de .... Les
œuvres posthumes de Jean Fekete de Galántha, voltairien
de Hongrie ...
A
francia forrás Feketét volteriánus magyarnak nevezi a
francia-magyar irodalmi
kapcsolatok tárgyalása során /B/
Fabcich József > K 1806. 05. 23…Woltairet meg kell előznöm: Fekete nem volt
született francia, nem csuda, ha jobb volt versénél a bora: Tek.
Úrnak mind bora, mind munkája született magyar, ergo ne bújjék a zsákba Volter…
A levél jegyzete:
Fekete = Galánthai Fekete János felvilágosult,
szabados szellemű főúr. Voltaire-t rajongásig tisztelte. Amikor Mes Rapsodies c.
két kötet francia versét tokaji bor kíséretében elküldte neki, Voltaire
köszönőlevelében azt válaszolta, hogy verseinél jobb a bora.
K > Szentmiklóssy Alajosnak,
1820. 06. 24…Horváth Ádám pedig 1790 egy Literatori
Ülésünkben, Generális gróf Fekete János
házánál, Balog Péter és más Nagyok előtt, arra akará
magát ajánlani, hogy ő minden héten ád egy originális
Tragoediát vagy Comoediát,
úgy, hogy én, ki épen ezen kedves barátom mellett
ültem, majd eldőlék ijedtemben…én csak a
legnagyobb Geniek darabjaikat olvastam
meg…minden mások felett kedves Göthe
darabjait…
A levél jegyzete: Galánthai Fekete János /1740- 1803/
felvilágosult, szabados szellemű főúr. Voltairet rajongásig tisztelte. Amikor Mes Rapsodies c. két kötet francia versét
tokaji bor kíséretében elküldte neki, Voltaire köszönőlevelében azt válaszolta,
hogy verseinél jobb a bora.
Mindkét irodalmi lexikon méltatja Feketét. Az 1994-es
Péter-féle: „…Voltaire La pucelle c.
eposzának fordítása kéziratban maradt.”
***
Egyike azon házaknak, hol a diéta alatt legtöbb örömmel élék,
a generális gróf Fekete Jánosé vala. Nagyon elmés,
nagyon eleven és lelkes ember és széles olvasású. Erkölcsiben,
gondolkozásaiban, módjaiban félig francia, félig török…
Fekete két kötetben Mes Rapsodies cím alatt adá
ki francia nyelven írt verseit, s egy példányt két átalag tokajival küldte Voltairenek. Az öreg patriarcha megköszöné
a két ajándékot, s mint maga mondá nekem Fekete,
francia dévajsággal azt veté mellé, hogy bora jobb,
mint a verse…Én, autographok
gyűjtője s másolója, égék látni a Voltaire levelét, de a generális azt Fóton
tartotta… Kazinczy: Pályám emlékezete 1784-1794
Fekete János gróf idős korában /Morvai könyvéből/
Francia verse
|
|
A szöveg fordítása /B/ :
Voltaire 1767.10.23. levelét Fekete Mes
Rapsodies c. kötetében kiadta.
Három vers címét felsorolja, stb... majd közli azt a verset, melyben Fekete
Voltaire-nek felel. A versben Fekete Voltaire
tehetségét Homéroshoz és Abacreonhoz méri és egy virágot ad át neki. |
|
|
Fekete versei a Morvai monográfiából
MAGYAR TÖRTÉNETI ÉLETRAJZOK
MORVAY GYŐZŐ GALÁNTHAI GRÓF FEKETE JÁNOS 1741-1803
A MAGYAR TUD. AKADÉMIA
SZERVEZÉSÉVEL. KIADJA
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT
SZERKESZTI SCHÖNHERR GYULA
BUDAPEST AZ ATHENAEUM R.-T. KÖNYVNYOMDÁJA 1903
Készült az Internet Szolgáltatók Tanácsának
támogatásával, az Arcanum Kft.
CD-ROM kiadványából.
Válogatta B.G.
2009. 03. 10.
S Erősebb volt bennem Apollo hívása
Mint Kedves Atyámnak gondos megtiltása.
Tudod, hogy már akkor Francziáknak lantján
Kezdettem mászkálni Parnasszusnak hantján.
Ismeretlen Johannának írja első
magyar versét. Kirí belőle az új szerelmi gyönyörök varázsa és a
korai lekötöttség szomorúsága:
Jőjj el, tündér Vénus! Ciprus mély völgyéből,
Hol szerelmet senki sem zár ki szivéből,
’S nézd, hogy sebesedtem Fiad lövéséből,
Szabadíts, ha lehet, e’ kemény ügyéből.
Vagy, ha gyógyíthatlan már nyomorúságom,
’S Ámor békójában örökült rabságom:
Légy Múzsám, ’s az által töltsd-bé kivánságom.
Enyhődjön versekkel nagy szomorúságom.
A’ Szép Ifjuságnak
kedves frissesége,
Szerelmet lobbantó szemek tűzessége,
A’ Vidám járásnak virgantz könnyűsége,
Egyenes termetnek kartsú delisége,
Legkisebb érdemi ditső Johannának,
Ki mint szép Nimfája vadász Dianának
Vagy hadat okozó Leánya Ledának,
Méltán elragadja szívét mindnyájának.
Nem vala
rendesebb ezen Johannánál,
Kinek szebb erköltse drága ruhájánál,
Betsebb igaz szíve számos országánál,
Királynénak gazdag kintses ládájánál…
Messze sem tartom magamat Voltérnak», mondja egy helyen, de azt
bátran hirdeti, hogy ő avatta poétává.
Tudod, hogy nem féltem Franztnak dudájától,
’S néha ditsírtettem öreg Voltérjától;
De magyar Voltérnak magyar versben írni
Arra, hidd el, engem tsak te tudtál birni.
S a mit a «Mes rapsodies» előszavában
hangoztat, hogy Voltaire dicséretei el nem vakították, hogy az csak az ifjú
embert lelkesítette, hogy eléggé meg van győződve költői tehetségének
középszerűségéről, hogy a verstanban adott oktatásai vezették be a verselésbe, azt épp oly egyszerűséggel mondja egyik magyar versében:
Tudod, hogy Voltérnak
kegyes ditsérése,
Végre poétává tett bölts verselése;
Tudod, mert te gyűjtéd azon két könyvemet,
Kinn a’ nyomtatásba nem látják nevemet.
Voltaire (1767. október 23-ikán) két verssel tiszteli meg Feketét.
Az egyik:
«Au bord
du Pont-Euxin le tendre Ovide un jour
Vit un jeune tendron de la race
d’Orphée;
D’un beau feu leur âme
échauffée
Fit des chansons, des vers, et surtout
fit l’amour.
Les dieux bénirent leur tendresse;
Il en naquit un fils, orné de leurs talens;
Vous en êtes issu. Connoissés vos parens
Et tous vos titres de noblesse.»
Fekete (1767
október 29-ikén) a versre verssel felel:
Homme divin, dont
Me trace en vers charmans,
Une lignée plus jolie
Que celle, dont des grands
L’ame stupide est
tant enorguieillie;
Permets, qu’en bon chrétien
Il te rende le tien;
Emporté par la politesse
Tu eux me
ceder tes aïeux:
Mais d’Orphée et D’Ovide, on ne voit la noblesse
Que dans tes vers harmonieux.
Voltaire Ovidiust és Orpheust emlegeti,
válaszul Fekete „isteni emberek” /homme divin/ titulálja a mestert /B/.
Egész katonai pályája pedig azt
bizonyítja, hogy egyáltalában nem termett a béke, hanem inkább a háború
katonájának, vére nem az engedelmességre és fegyelemre, türelme nem a katonai
hivatalnokoskodásra és szervező munkára.
Barátaimban tsalatván,
Szerentsétől hagyatván,
Fogyott pénzem erszényembe,
Rágalmaztak jó hírembe,
Akármire vágyódtam,
Mindég hátra nyomódtam.
Vitéz, Bajnok, Hazafi,
Rokonimhoz atyafi,
Még is elő nem vitettem
Nem mint illett betsültettem;
Mert nem tudtam mászkálni,
Vagy hamissan áskálni.
Minden lántzot
utálván
A’ rabságot általlván,
Belé juték a’ békóba,
Magam mentvén a hálóba;
Szabadságról álmodtam,
Kalodában akadtam.
a háború, mely
jobbára hadi szemlékből, incselkedő cselvetésekből és csatározásokból állott,
melyet az osztrákok «szilvazenebonának», a poroszok «krumpliháborúnak» neveztek, kevés kilátást nyújtott a
kitüntetésre.
Beaucoup de mal et de fatigue,
Et bien peu de Combats
Entre nos Chefs force débats,
Et souvent de l’intrigue,
Des lâches impunis,
Des braves gens sans récompense,
Ont trompé
notre esperance
Et nos voeux reunis.
Hadaknak Istene nem szünt ketsegtetni
Borostyán szerzéssel, ’s velem reméltetni,
Hogy diadalmakra Vitéz sereginket,
Vezérleni fogom, mert
noha népinket
Hódítnám, nem hagytam szívem bágyasztani,
’S úgy tudtam időmet két karban osztani,
Hogy kötelességem gyorsan meg tétessék;
De mégis mulatás el ne mellőztessék;
Dombiczán, Tarnovon Amor
lépes méze
Szívemet elfogta, de rajt nem tetéze,
Mert naponkint mégis legényim munkáltam,
Vagy hasznos sereglést fejemből próbáltam.
Így éltem Ifjantan azon szomszédságba,
Nem vélvén, hogy jutok oly nyomorúságba,
Mely már régtől fogvást kínozva lelkemet,
Sem hogy had piarczról el nyomnak engemet,
’S későbben kivánván Hazát építeni,
Hogy udvarnál bajba, szint a fog ejteni,
Mert tsak Törvényünknek, ’s ő néki szolgáltam,
Demagogusoknak pedig ellent álltam,
Kik mindent intézvén maguk rút hasznára,
Mászva mégis értek, jóknak jutalmára,
Azt sem véltem akkor, hogy én vénségemre
Siránkozva nézzek fogyott értékemre,
S a’ rendet szeretvén, mégis bele düljek
A’ került örvénybe, ’s torkig elmerüljek.»
Összes kártyavárainak összedőltén
siránkozik e versben, pedig mindegyikhez sok tehetséggel, nagy ambiczióval, de még több önérzettel fogott, de éppen
egyéniségének e tulajdonságai buktatták ki először a hadsereg kötelékéből, majd
az udvar kegyéből s végre az országintéző rendek
sorából.
az örökös czigányéletnek eredménye, mint maga mondja 1788 újév
napjára:
Im ez uj esztendő soknak ujj boszuság,
Tsak üres erszény is, mely nagy nyomoruság.
Nem kinozna,
mint most adósságim súllya,
S Tisztem hátrálása, ki szivem meg dúllja.
Ámde a következő évben már nem
énekelhette:
Bár üres erszényem bővebb
töltésére,
Adna kedves atyám újjult vetsernyére,
E’ drága szokásnak fenntálló nevére,
Körmöcznek borsábúl fia
kenyerére.
Olaszországból, hol az 1790-ik év
elején fiával tartózkodott, II. József halála hívja vissza. A régi rendszer
bukását nem palástolható örömében az egész ország hangulatának visszhangját halljuk.
Triesztben elválva fiától, még ezeket a sorokat küldötte utána:
Visszatért már Fiam! az árva Honnyunkba,
Látni fogod ottan Lánczon szabadságunk’
Ama’ tíz elpártolt mirigy gyilkosunkba’,
Kiken bár tölthetnénk egyszer bosszúságunk.
Annyi otsmány kigyót ki
vérünkön hízni
Igyekezett, s a’ kikről Verbőcz Törvényt nem
írt,
Komiszárságokban azért mertek bízni,
Hogy kipréselhessék csontjainkból a’ zsírt.
Irtózván ezektől, Apád eltávoza,
Hogy ne lásson büszke kegyelmes Barmokat
Csalni József császárt, ki minket áldoza,
’S el tiprani nálok igazbb Magyarokat.
Magyar Menyetskéket fogsz látni Búbokba,
Korcsosult Hazánknak Franczia majmait,
A kik rút festéket kennek orczájokba,
Hosszú nadrágban is Bétsnek Magzatjait.
Majd fognak kérdezni: Mit láttál utadba?
Mond: láttam, Uraim! a’ mi nálunk hibáz,
Téged, szent Szabadság! igaz fent álltadba,
Kire sok hív Polgár serénységgel vigyáz.
Nagy becsben vagyon ott Haza szeretete,
A’ régi szokások bontatlan tartatnak
Meg őszült Törvények kies eredete,
’S A’ Polgár vagyonja nem háborgattatnak.
De talám történik kurucz
Magyarokra
Hogy még botolhatol, ámbár meg ritkultak,
Igaz köszöntésem terjeszszed azokra,
A’ kik Hazájoktól még
el nem pártoltak.
Mondd: él még az Atyám Trieszt Várossába,
Azon vidámító tellyes reménységgel,
Hogy a’ rég Szabadság fel virrad Honnyába,
S vérét fel áldozná kedvéért készséggel.
Vajha mi is, úgymond, midőn meg ölele
Méllységes álmunkból egyszer felébrednénk,
(Azomba könyekkel a’
szeme meg tele)
’S Szabad Országokkal hírről vetekednénk.
Add Uram Istenem! hajdani sorsába
Visszatérni lássam Scityai Nyájomat,
’S én is fáradhassak szabadulásába. –
Ezzel fejezte bé tőle válásomat.
Így ír, mielőtt még József
rendeleteit visszavonta volna. Annál viharosabban tör ki hazafias érzelme,
midőn József halálával Lipót országgyűlést igért a
magyar követeknek:
Visszatért Hazánknak dicső
szabadsága,
Commissár’ nem poczkáz
már a’ Nemeseken,
Nem mázolja Házink a’ számok rabsága,
Nem peng a’ mérő Lántz vérrel nyert földeken.
Megtért a Magyarság Németült Honyunkba,
A’ Szent koronával vissza jött Törvényünk
József meg vigasztalt szomorúságunkba,
Régi lábra tévén vérrel szerzett fényünk.
Verd meg édes Hazám Tizedes rontóid,
Ne hadd kérlek őket más katlanba főzni,
Köpd ki kebeledből meg bérlett kínzóid,
Mert szabadságodban akartak fertőzni.
Vallyon hogy láthatnád jó Magyar jutalmát
A’ Fő Ispányságot olly pribék kezekbe?
Ragadó szíveknek éreztük hatalmát
Melly Magyar bízhatna rút
Vezérlésekbe?
Lássák így gyermekeink, hogy voltak közöttünk
Kik nem szégyenlették Nemzetjeket
rontni
De lássák azt is, hogy rajtok kikötöttünk,
’S Törvényünket, mint ők, más ne merje bontni.
Légyen büntetések, hogy az igaz magyar
Tőlök mint kigyóktól
távozzon irtózva
’S hogy akárki vélek társalkodni akar,
Magyar barátságból ki légyen átkozva.
149. Magyar Munkáji, I. k. 203. és
Megyéje és barátai azonban nem
csalódtak benne. Egyik énekében emléket állít annak a baráti
körnek, melyhez tartozott s mely vele működött:
Énekimből, mondám, egyet ajánlani
Kivántam a’ Jóknak mellyekről
szóllani
Nagyobb számok miatt külön nem lehetett,
Mert annyi ditső név ide nem férhetett.
Fáy, ’s Horvát Palkok, Gömörnek Pistája,
Aczél remek tolla, Jezerniczki szája,
Igaz Magyar szivvel esze Szétsényinek,
Józan viselése szép Püspök Prinyinek,
’S még némelly Követek, Mágnások nevei,
Kik Magyar Hazának maradtak hivei,
Jezsuita nevet hordó Battyánival,
Szemes Orczy Jóska, tudós Pásztorival,
Tihanyi meggondolt elmés restellése,
Somsitsnak venája, Pálfi
kikelése,
Gúnyoló vágási próbált Abafinak,
Torban ritka lelke bajszos Rakovszkinak,
Horvátságán kívül Skerlecz józansága,
Battyányi Ferencznek délczes
bátorsága,
Ezopus termetű Kis Podmanitzkivel,
’S Forgáts tisztán látó bantsa
szemeivel,
Szintúgy érdemelnék, hogy csekély versembe
Idvezeljem őket, valamint szivembe:
Azért víg Énekem áldozatul vegyék,
’S Azokis neveket bátran ide tegyék,
Bár ki nem írhattam, kik Honnyunk ügyébe
Igazak maradtak, ’s vélt építésébe
Boldogulásának velünk munkálkodtak,
’S a’ járt útról soha fére nem vonodtak…
Igazaknak tehát éljen példás nyája!
’S szégyentől piruljon kortsok állorczája!
Hazánknak az Isten adjon több ollyakat,
Mint kiknek jó hire verseimben akatt!
De még azokkalis lehet elégedni,
Kiket nem lehetett ajánlásba szedni;
Mert ha meg tsökkentis száma Magyaroknak,
Vagyon még magvából ketses polgároknak.
Ide tartozik a már egyebütt is
megénekelt Bezerédy Ignácz, Tolna követje,
kit
… méltán Ország Gyülésében
Csudálhatták rendes magaviseletében,
S nyájas tréfálását nevették pajtási,
Senkit meg nem bántván elmés gunyolási,
’S midőn más hirt vadász
hangzó lármázással,
Tündöklik ő kevés, de fontos szólással…
és végezetül
Spisitssel, Benyovszky,
két érdemes Pajtás
Kitettek magokért, ugymint akárki más
Azon országunknak hires gyülésébe,
Mellyben némely követ, megcsökken fényébe;
Velünk együtt őkis vitattak józan észt
’S A’ szent képzelésnek kivánván tenni fészt,
Szint azért szegények estek vádolásba,
Hamis kémleléstől eredt motskolásba:
Megőrzötte mégis az ártatlanságok,
’S ő hozzájok, Joknak
nem szünt barátságok.
Hasonló tartalmúak az «Antidotum contra Toxicosum rabiem Canis, Cti Fekete insultantis,» a «Pro Comite
Fekete,» a «Responsio ad Pasquillum contra Comitem Fekete», a «Comes
Fekete loquitur ad nigram Cohortem» czímű versek.
Mátyási, a ki a Fekete kegyét kereső Csokonay
Mihálynak úgy jellemzi a grófot, hogy «Fekete nevű Fejér Elme, Setét Társaságú Világos Lélek,» legott fölvette az
odadobott keztyűt és erősen visszavágott:
Urak! veszett
kutya jár a dietában,
Ki tán Cliniusnak termett világában,
Mert láttatik birni emberi elmével:
Mégis az emberrel nem marad békével;
Ime hogy először a maráshoz foga,
Gróf Fekete urban akadott
meg foga.
Ugy látszik idegen Nemzetbeli agyar
Mert dühösen sem bánt jó embert a magyar,
Ugy látszik valami Belső Rendből való
Mert ugatásában nints sem ész, sem való,
Múzsám! míg nem késő, füleld le az ebet,
’S kötözd-be szőrivel a tőle vett sebet.
Az eb Deák, de tám a’ Magyar okosság
A’ Deák eb marás ellen is orvosság…
verse: «Azon
ország ülésére a’ mellyben Sz…
Püspök, ’s… B… a Budáról küldendő Egyezést
hátráltatták»:
… Jaj tenéked,
magyar! hová térsz dolgodba?
Gátol a’ Pap, nem lát’d? ditső szándékodba.
Belgát is ő rontja, ’s hogy gántsot míveljen,
Rá viszi, királyra, hogy táborba keljen.
Téged is társival jégre kivánt vinni,
Belátván hogy néki nem akartál hinni,
Hogy talpra ne állhass, gátolni igyekszik.
Tipord el a kigyót, kebeledben
fekszik.
Hódolj királyodhoz, egyezz véle frigyre,
Úgy talán ráköphetsz a subás mirigyre.
írja «Azon
Ország Üléséről, a’ mellyben a külső Udvarokhoz
küldendő követek választattak (1790)» verset, melyben régi hibákat vet a
nemzet szemére:
Rendes dolog történt kettős
ülésébe,
Ország rendjeinek egyben gyűlésébe.
Fele sem volt jelen jelesb követeknek,
Mégis erőszakkal tartják egészeknek.
A’ leg bolondabbnak fordul tanátsára,
Hazánk eddig tartott leg okosb Polgára,
’S Hogy ne józanuljon egyesült úton jár
A’ legjobb Hazafi ’s a’ legnagyobb
szamár…
kifejti, hogy ő
ragaszkodik az alkotmányhoz és a «pragmatica sanctió»-hoz, mivel ezek a
jövőnek biztosítékai. Midőn a papság e válaszszal is
elégedetlen, ugyancsak Fekete támadja meg:
Király ’s Ország ellen
a’ Papság felzördül,
Fél az egyezéssel, hogy a pénz elgördül.
Tovább is homályban kivánván halászni,
A’ világosságot fel nem hagyja mászni.
’S Erővel gátolja, hogy a’ szent Békesség
Ne térhessen hozzánk a’ jámbor egyesség.
Jaj mire jut, úgymond, az egy boldogító,
Minket régtől fogva egyre gazdagító,
Hazánkkal támadott régi Pápistaság,
Istók’ fegyverével nyert lelki tisztaság?
Fene gyászba dűlne fénylő ditsőssége,
Ha nem büntettetnék azok merészsége.
A’ kik Vallásokban rajtunk odább adván,
Pénteken, szombaton sódarral maradván,
Ekkép’ eben gubát akarnak tserélni,
’S purgatoriumot pokolra tserélni.
a «Midőn
ötvenedik esztendőmet haladnám» verse, melyben
Faludi versmodorában szigorúan elítéli a közéletet és annak embereit:
Láttam szamárt
elől menni,
Betsültetni gaz embert,
Keresztet a félszre tenni,
Kit a’ vitéz el nem nyert.
Sokan jutának polczokra,
Bár az udvart gyalázták;
Mert bizván ügyök Papokra
Áldásaikat vadászták.
Igaz mondók üldöztetni
Szoktak a képzelőktől.
Nincs igazság az országba,
Örvend kiki a más kárán,
Ne is bizzál
jámborságba,
Ha bátran ülsz a párán.
Hogyha nem tudsz hizelkedni,
Még a’ kurva sem hódúl;
Most a virtus csak üres szó,
Kivel szintugy kénykedik,
Orozó zsivány mint a jó…
Látván azért hanyatlani
Kedvetlen életemet,
Bár tudnám hoszszabbítni
Rá nem vetném fejemet;
Mert jobb időket képzelni,
Nemzetünket esmervén,
Avagy gomb nélkül fértzelni,
Alkalmasint egyre mén.
Nincsen tehát min búsúlni
Hogy közelget a halál,
Kezdjünk inkább felvidulni,
Már tzélunk közelebb áll.
pater Hannuliknak, midőn arra inti, hogy a czenzurára
valót írjon, következőleg válaszol:
Jól értem intésed, hogy írjak ollyakat,
Mellyek nem tiltatnak: de hát igazakat
Úgy szegény Muzsámnak akkor lehetetlen írni,
S magát hazudozásra reá kéne bírni.
Nem vágyok én, el hidd, hogy kinyomattassék
Munkám ’s mindenektől széllyel olvastassék:
Tsak kevés Böltseknek
lehessen kedvére,
Jövendő századnak tán juthat kezére,
’S akkor Borostyán siromra rakatik,
Mely éltemben tőlem most meg tagadtatik.
Költeményeit vagy külön vagy az akkori szokás szerint levelek szövegébe szúrva
küldözgeti Gvadányinak, Orczy Józsefnek, Teleki Lászlónak és Domokosnak,
Horváth Ádámnak, Aranka Györgynek, Bethlen Lászlónak és fiának, a kit, miután Illésházy Máriától elvált, magyar íróvá iparkodott tenni.
Épp így volt fordításaival is, melyeket szakszerű magyarázatokkal kisérve
lemásoltatott és barátainak, Széchényi Ferencznek, Madách Sándornak, Orczy
Lászlónak elküldött.
Fekete gondoskodott róla, hogy az
irodalomból nyomtalanul el ne tünjön, hogy működését
a későbbi kor is észrevegye. Az 1790 évi paskvillus-írók
száma szaporodott azoknak számával, a kik tudomással birtak
arról, hogy a «Pucelle»-t lefordította, hogy leveleiben és a társas életben korát
és a viszonyokat kiéletlenül megbirálja. Ezekkel
azonban édeskeveset törődött, inkább fektetett súlyt arra, hogy művei el ne
kallódjanak s meg volt győződve arról, hogy azok majd csak napfényre
kerülhetnek egyszer:
Midőn Pap hatalom világból enyészen,
’S józan emberiség egyszer erőt vészen,
Nehánya tenéked borostyánt fog fonni,
’S neveddel nevemet a porból kivonni,
Hogy költőddel együtt betsben tartassanak:
Addig bolondoktól hadd piszkoltassanak.
Kérsz, hogy Mesteremnek téged ne
tartsalak:
Hijjában Barátom! mert annak
vallalak,
Mig élek igazán, minthogy ébreszteni
Orczyval te tudtál, ’s engem gerjeszteni
Magyar verselésre ditső példáiddal,
Tőlem méltán bámult remek munkáiddal.
Először az «Orleáni Szűzet,» majd
Ovidiusnak «Szerelem mesterségét,» az utóbbit Gvadányi barátnőjének,
Fábián Julisnak is elküldi, sőt ennek ajánlja, de midőn hirét
veszi, hogy a költőnő ezt a tettét illetlennek találta, katonás humorral fakad
ki a kényeskedő irónő ellen. Ő tudósítja legelőször
arról, hogy Engel Gvadányi történeti munkáját, «XII. Károlyt» megczenzurázta.
Életének czélját
maga Fekete fejezi ki két rendbeli: magyar és franczia
sírfelírásában, mondván:
Ő volt jobb ízlésnek mi nálunk
kezdője
Régi babonáknak első nevetője
’S ámbár el nem érte Parnassus tetejét,
Mégis kóstoltatta Muzsák tisztább tejét,
Azokkal, kik őtet most tudják haladni,
’S szint’ azért nevének fenn kéne maradni.
***
Morvai Győző: Galánthai
Fekete János. Ir.tört.
Közlemények. 1901. 1., 2., 3.
Mes Rapsodies II. 124.
Mon Epitaphe
…Soldat par goût, et mari malgré
lui,
Sans prétendre a unom de Poete
Il fit des vers pour éviter l’ennui
La hazard
gouvernait sa vie,
Et contre
ses penchans il fit de vains efforts,
Faisant mainte sottise, évitant l’infamie
Je vécut sansreproche, et mourut sans remord.
Rövidítve,
szabadon /B/:
Sírfeliratom
Katona kedvtelésből, házas kedvem
ellenére lettem. Anélkül, hogy poétának tartanám magam, verset írok
unalom-űzésből. Életem a véletlen irányítja. Becstelenséget el nem követtem.
Szemrehányás és lelkifurdalás nélkül halok meg.
A Kazinczy-levelezésből :
3060.
Kazinczy — Berzsenyi Dánielnek.
Dec. 11d. 1815.
…Gróf
Fekete János által Pesten a’ Hét Elector’ palotájában tartott
Bacchanálba, hol 16 pár tánczos, ’s ezek köztt Gróf Unwerth, Unwerthné
’s a’ férjhez már mehető leánya, ’s Gróf Fekete Ferencz,
a’ Generál fija, mezítelen
tánczolának, minden figelevél nélkül. Az Orcheszter eggy firhang alatt
zengett, a’ Generál pedig felöltözve ’s pipázva nézte a’
fiját és a’ többit. Ferdés közben ezt bízvást, bízvást, négy szem közt is
a’ szerelem boldog órájában: de hidegvérrel és Cynicus természetességgel
— azt már nem…
5220
Kazinczy — Szalay Lászlónak. Ujhely Sept. 27d. 1830.
Szinte jól esett nekem hogy az Urat a’ Generális Gróf Fekete Biographiajának
dolgozása rá szorította, hogy engemet szólítson meg; mert nem tudván ha
a’ Vacátiókat Pesten fogja e tölteni, írni az Urnak nem mertem volna, ’s
óhajtottam hogy barátsága újabb jelét vehessem.
A’
Generális felől alig tudok valamit, egyebet mint a’ mit az eml. helyen
már elmondottam, mondani; mert a’ mit tudnék, nem olly természetű hogy
a’ Publicumnak általadhassuk. Illyen az hogy a’ szerelem testi gyönyörűségeit természeti
szükségnek tekintvén, mint a’ Cynikusok’ legvastagabbjai, azzal nem
látta szükségét titkon élni, ’s Oberster korában ing és lábravaló nélkül
járt fel ’s alá a’ szobában, ’s úgy szóla az idegenekkel is,
azt mondván, hogy a’ nyári meleg napokban a’ ruha alkalmatlan.
— A’ Pucelle d’Orleánst,
Voltaire után magyarra fordította, ’s Báró Orczy Lászlónak ajánlotta,
’s mivel nyomtatásban ki nem adhatta, az Országos Muzéumban tétette
le…. Superint. Báthori Gábor Úrhoz eggy négy sorból álló epigrammot írt.
Az értelme ez: Kérded, miért szeretnék Kalvinista lenni inkább, mint Pápista.
Azért inkább, mert inkább félszemű, mint egészen vak. A’ vers nálam le
van írva, de nincs itt.
Fija Ferencz Pesten volt 1828 és 1829. Jó fej az is.
Ennek Illésházy, atyjának Eszterházy leány volt felesége. De az asszonyok nem
igen jól jönnek ki illy gondolkozású
’s módú férfiakkal ’s elhagyták őket. Ferencznek nem lévén
gyermekei, a’ ház benne kihal.
Superint. Báthori eggyszer kérte a’ Generalist,
költsön gondosabban. — Hol látta az Ur hogy Personális maradéka el nem
szegényedett? az nekünk sorsunk. Hagyjon menni átkos útamon...
Legújabb /200. 11. 29/ a netről:
Hideg tekintetek - érzéki szavak
A valódi értékeket képviselő libertinus irodalom mindig a felvilágosodás jegyében
megfogalmazott ismereteket terjeszt: filozófiát, biológiát, fiziológiát - akkor
is, ha erre a szexualitás teremt megfelelő környezetet, értelmezési tért.
Miért épp a 18. században jelent
meg a libertinus irodalom? Akár a rokokó frivol,
nyíltan vagy fojtottan erotikus ábrázolásmódja, akár a felvilágosodás
jelentette szabadságeszmények felöl közelítünk és
keresünk magyarázatot a jelenségre, végül az eredmény ugyanaz: a 18. századi
ember lázadásának, a megújulásnak, ebből következően a poros, avítt, mereven
korlátozó (ill. annak érzett) régi világ levetkezésének egyik kifejezőeszköze
lett a libertinus felfogás, s annak irodalmi
megjelenése. A metamorfózis oly régi irodalmi téma, a 18. század azonban új
oldalról, a testiség felöl közelíti meg. A merev
páncélból kibújik egy új lény, a modern ember születésének meghatározó állomása
ez. Hogy olykor túlzásokba esik, hogy túlhajtja a változás, az újdonság iránti
vágy? Silány másolatok lepik el az egyre nagyobb forgalmú könyvárusító
helyeket, kereskedéseket? Ez igaz, de akkor sem szabad a könnyű fajsúlyú, az
érzékek csiklandozását célzó pornografikus irodalmat és a komolyabb filozofikus
tartalmakat, létértelmezéseket közvetítő, kritikus hangvételű, saját és
embertársai gyarlóságait szellemes iróniával, s egyben megbocsátó bölcsességgel
kezelő művészi igényű alkotásokat egy kalap alá venni. A valódi értékeket
képviselő libertinus irodalom mindig a felvilágosodás
jegyében megfogalmazott ismereteket terjeszt: filozófiát, biológiát,
fiziológiát – akkor is, ha erre a szexualitás teremt megfelelő
környezetet, értelmezési tért.
Casanova maszkja
A libertinus
kifejezés története önmagában is érdekes eszmetársításokra ad alkalmat. A libertinus az ókori Rómában felszabadított rabszolgát
jelentett, a 18. században a szabadgondolkodó, vallásos kérdésekben hitetlen
vagy kételkedő emberek jelzője volt. Ma ledér, kéjsóvár, féktelen
kicsapongásokat kedvelő értelemben használják a kifejezést. A jelenkorban
használt jelentéstartalom valószínűleg azért rögzülhetett így, mert a 18.
századi libertinus ember számára a szerelem nem a
szívből ered, hanem célja a kéj megszerzése, a másik testének birtoklása volt.
(Ezért szokták a libertinus férfit hideg tekintetű,
cinikus „vadásznak” ábrázolni, aki csak hódítást ismer, aki a
megadást, odaadást gyengeségként értékelve eleve elveti.) A
szerelem megszületésében az érzékeknek tulajdonítottak elsődleges szerepet, az
érzékiség rehabilitálásához viszont meg kellett találnia az alkalmas stílust, a
közlés kereteit.
Az egyik legelső magyar libertinus Galántai Fekete János gróf volt. Gróf Fekete
György országbíró és Niczky Anna fiaként született.
Tanulmányait Bécsben végezte, utána először lovassági tábornokként, majd Arad
vármegye országgyűlési követeként tevékenykedett. A magyar felvilágosodás
irodalmának színes, érdekes szereplője volt, ami egyértelműen megmutatkozott
szabados, libertinus gondolkodásában és erős
antiklerikalizmusában. Verseit 1781-ben francia nyelven is kiadta, kapcsolatot
tartott Voltaire-rel. Egy anekdota szerint egy láda bor kíséretében küldte el a
francia filozófusnak a saját költeményeit, aki a tőle megszokott, olykor
gyilkos iróniával köszönte meg: „Bora jobb, mint a versei!” Fekete
János gróf fordított latin, francia, német szerzőket is, műveinek nagyobb része
mai napig kéziratban olvasható csak. Saját indíttatásáról, szabad szájú, olykor
obszcén költészetének ihlető erőiről ő maga így írt:
|
Vallomásaim
1772-ig Unalom vége kicsapongás. |
Hogy a versben szereplő orgia szó
nem költői túlzás, az a kortárak visszaemlékezéseiből is tudható. Kazinczy
mesélte el egyik levelében, hogy a gróf a nyári melegben anyaszült meztelenül
járkált kastélyéban, annak kertjében, fogadta vendégeit, így akár az első
naturista elveket valló magyar nudistaként is tisztelhetjük őt. Szintén
Kazinczy számolt be arról a bálról, ahová ő – a szíves meghívás ellenére
– a várható sokkhatás miatt nem ment el, de biztos forrásból hallotta,
hogy a bálon a gróf és baráti társaságához tartozó férfiak, nők –
asszonyok és még eladó sorban lévő lányok egyaránt – meztelenül
táncoltak. A gróf és barátai – ha a pikáns anekdota igaz – minden
valószínűség szerint tudatosan akarták megbotránkoztatni a magára oly sokat
adó, a természetes emberi viselkedést lenéző arisztokrata kört. Fekete János
jól ismerte a felvilágosult gondolkodók munkáit, többet le is fordított
magyarra, vagyis túl tudott lépni az öncélú frivolságon, a magamutogatáson.
Olykor Voltaire-t idéző iróniával nyilvánított véleményt egy-egy tárasági
eseményről, egy-egy emberről:
|
Egy hölgyhöz, Egy kivénhedt
lotyó, ájtatos képet öltve, |
Fekete János grófot –
sajátos érdemei ellenére – kevesen ismerik, még az irodalmat kedvelő,
sokat olvasó embereknek sem cseng ismerősen a neve. Csokonai Vitéz Mihály
azonban kötelező tananyag, s bár szerelmi költészetéről is esik szó a
középiskolai órákon, azt kevesen tudják, hogy a magyar irodalom egyik
legerotikusabb íróját tisztelhetjük az ő személyében. Adyig nem volt olyan
pályatárs, aki Csokonaihoz hasonló nyíltsággal írt volna a szexualitásról. Csak
az iróniát használja fátyolkendőként A pendelbergai vár formája s megvétele c. művében is.
|
Ne csudáld, barátom, hogy e fellegvárnak |
Biztosan egy férfi tervezte ...
A számunkra is
szórakoztató, bár kevéssé szókimondó stílusról azonban ne a 21. század felöl közelítve mondjunk ítéletet, hanem a puritán 18. századi, a
házasság előtti csókot súlyos eltévelyedésnek ítélő korabeli társadalmi
normákat véve alapul. A költemény egy várostrom metaforája mögé rejtve mesél a
nő meghódításáról, s bár dicséri az asszonyi test szépségét, az általa
biztosított gyönyört, a nőt pusztán birtokba veendő dolognak tekinti.
Arra a kérdésre, hogy akkor az
érettségi tételekben szereplő kortárs, Csokonai libertinusnak
tekinthető-e a fentiekben említett verséhez hasonló témájú alkotások miatt (pl.
Csókok, Az istenek osztozása), a válasz lehet nem, lehet határozatlan hümmögés,
de egyértelmű igen, semmiképp. Hogy miért? Az indok egyszerű: Csokonai naív szenzualizmusa csak távolról és lopva pillant a
felvilágosult filozófia felé, nincs benne sem oktató, sem ismereteket átadó,
sem társadalomkritikai attitűd. Ettől persze, az olvasás adta élmény nem lesz
kisebb, legfeljebb egy skatulyával kevesebb, ahová a 18. századi magyar
irodalom legsokoldalúbb és legeredetibb figuráját be lehet szuszakolni.
Felhasznált irodalom
http://epa.oszk.hu/00000/00021/00024/0005-1b1.html
Csokonai Vitéz Mihály: A pendelbergai vár formája s megvétele
http://mek.oszk.hu/00600/00636/html/vs179002.htm#13
Baróti Dezső: Árnyékban éles fény Gondolat Kiadó, Budapest 1980.
Farkas Judit