A KAZINCZY
- LEVELEZÉS KIADÁSA
Tartalom
Busa Margit: Kazinczy
Ferenc munkáinak /levelezés/ kiadástörténete, 1959.
Kiegészítés Busa tanulmányához
Levelek a Kazinczy-levelezésről
Irodalomtört. Közlemények 1911. két Kazlev
PORKOLÁB TIBOR: Kazinczy és Virág B. levelezése
Busa
Margit: Kazinczy Ferenc munkáinak kiadástörténete
1831-től
SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL
Szerkesztette és rövidítette: B.G. 09. 11. 15.
Kiegészítve a levelezésre vonatkozó dokumentumokkal
A közelmúltban lezajlott irodalmi ünnep, K. Ferenc születésének kétszázados
évfordulója adott alkalmat arra, hogy kísérletet tegyünk Kaz
művei kiadástörténetének megírására. Külön tanulmány keretében kívánunk
foglalkozni azokkal a Kaz -művekkel, amelyek még szerzőjük életében és gondozásában kerültek ki sajtó alól, s külön
dolgozatot szentelünk a Kaz halála (1831) után könyvalakban
önállóan megjelent művek kiadás történetének. Jelen tanulmányunkban a feladat második felét kívánjuk elvégezni.
*
Ismeretes, hogy Kaz
igen nagyterjedelmű kéziratos örökséget hagyott
maga után. E hagyatékot az özvegy átadta a Magyar Tudós Társaságnak, az
Akadémiának — remélve, hogy a férje által egy életen át készített rengeteg
iromány legalább részben sajtó alá kerülhet. Az Akadémia még 1831 őszén megkapta a kéziratokat;
nyomban megbízta három jeles tagját, Bajza Józsefet, Schedel
(Toldy) Ferencet és Szemére Pált. A feladatot — Szemére Pál
betegsége miatt — Bajza és Schedel
végezte el. Jelentésükben — az Akadémia 1832. ápr. 9-i ülésén —
a hátrahagyott kéziratok kiadása mellett foglaltak állást s átfogó kiadási
tervet mutattak be, amely a folyóiratokban megjelent kisebb Kaz-műveket
is felölelte volna. A következő évben (1833) az Akadémia határozattá emelte a
Bajza— Schedel kiadási
programot s a következőket mondta ki:
a) Kazinczy
Ferencz eredeti munkái teljesen jőjjenek ki a' tud.
társaság' költségén, 1834-től kezdve évenként egy kötet.
b) A' nyomtatás az első kötettel induljon meg, melly a' poetai munkákat foglalja magában.
c) A' fordítások közül, a' már megjelentek'
elmellőzésével, 1834-ben Sallustius 's a'
Ciceróból fordított beszédek adassanak ki; a' többiekre nézve fentartván magának a' társaság a' megbízott tagok'
véleményei bővebb kihallgatását.
A Kaz
Ferenc Eredeti Munkái címen
Közzé teendő
kiadványsorozatot az Akadémia két „osztály"-ban
kívánta rendezni:
I. Eredeti müvek és kiadatlan fordítások,
II. Irodalmi
levelezés.
Az első kötetet csak 1835 végén lehetett nyomdába
adni. Nem sikerült az előirányzatot megtartani a megjelentetés üteme
tekintetében sem: a sorozat kötetei három évenként (1836, 1839, 1842, 1845)
jelentek meg, nem úgy, mint tervezték A sorozatban utoljára megjelent kötet
(II. oszt. 3. köt.) már nem akadémiai égisz alatt látott napvilágot, hanem egy
magánkiadó, Kilián György vállalatában.
A
megjelent művek ezek:
I. osztály
1. kötet, Kaz
Ferencz Eredeti Poetai Munkái. Megjelent
1836-ban. 305 1. Magyar Királyi Egyetem betűivel.
2. kötet, Kaz
Ferencz Utazásai. Megjelent 1839-ben, 414 1. Magyar Királyi Egyetem
betűivel.
II. osztály 1—2. kötet, Kaz
Ferencz Levelei Kis Jánoshoz. Megjelent 1842-ben. 384 és 383 1. Magyar
Királyi Egyetem betüivel.
3. kötet, Kaz
Ferencz Levelei Szentgyörgyi Józsefhez, ifj. Szilágyi Sámuelbez
Csokonaihoz és Erecseihez. Megjelent 1845-ben.
406 1. Kilián György „tulajdona". Kecskeméten, Szilády
Károly nyomdájában .
A tervnek a kiadatlan
fordításokra vonatkozó része teljesen elmaradt.
Az Akadémia visszavonulása után a kiadás feladata kiváltképpen magán kiadó cégekre
várt. Az irodalmi ízlés változása egyre inkább a népiesség irányába fordult,
nem sok közönségsikert ígért. A teljes irodalmi hagyaték megjelentetése
lekerült a napirendről s csak egyes, olvasmányos jellegű művek kinyomtatása
jöhetett szóba. Munkái nem váltak kiadói monopóliummá, megmaradtak a szabad
verseny tárgyainak: a kiadók kedvük szerint válogathattak bennük.
A művek vegyes
jellegű szépirodalmi sorozatokban jelentek meg, mint a Magyar Remekírók,
Magyar Remekírók Gyémánt Kiadása, Olcsó Könyvtár, Irodalmi Kincstár, Olcsó
Könyvtár Új Olcsóbb kiadása, Nemzeti Könyvtár, Magyar Klasszikusok, Magyar
Könyvtár, Jutányos Családi Könyvtár, Magyar Nemzet Családi Könyvtára, Új
Könyvtár, Élő Könyvek Magyar Klasszikusok, Erdélyi Ritkaságok sorozata.
Irodalmi
szempontok érvényesítése is megállapítható
az Abaji (Aigner) Lajos és a Franklin
Társulat kiadványaiban.
.
Tanulmányunk első felében Kazinczynak szorosabb
éretelemben vett irodalmi alkotásait (nagyobb önálló
műveinek teljes kiadását és gyűjteményes köteteit) vesszük tárgyalás alá, első
kiadásuk idejét véve a tárgyalási sorrend alapjául, így: a Poetai
munkákat, az Utazások-at — ide értve az Erdélyi
Levelek-et is —, a Pályám emlékezeté-t és a Fogságom naplójá-t. Kazinczy-levelezését az Akadémia újra
felvette kiadási programjába s hatalmas sorozat formájában meg is jelentetett.
K A Z I N C Z Y F E R E N C P O É T A I
M U N K Á I
Verseinek kiadására már Kazinczy maga is kísérletet tett.
Életének utolsó éveiben megbízta Schedel Ferencet,
hogy rendezze sajtó alá költeményeit.
Az elrendezés módjára nézve azonban nem tudtak megegyezni. /Kazinczy 1831.
ápr. 6-án Sebedlnek /
Halála után verseinek első kiadója a Magyar Tudományos Akadémia volt. Az 1832-ben
megszavazott kiadói tervnek megfelelően költeményeit Bajza József és Schedel Ferenc rendezte sajtó alá. A kötet
tartalmi beosztásában a szerkesztők nem
követték Kazinczy
kívánságait, e helyett a következő elrendezést adták:
1. Dalok és
ódák. 2. Vegyesek. 3. Epigrammák, görög
értelemben. 4. Tövisek és Virágok 5. Új
tövisek és virágok. 6. Epistolák. 7. Költemények
prózában.
a) A két
levél. Elbeszélés. b) Az atlaczpapucs.
Vígjáték két felvonásban. Magyarázatok.
A szerkesztők a kéziratos versek variánsaiból
kiválogatták a „legelfogadhatóbbat" de ugyanakkor a szövegek
összevetését elhanyagolták: jegyzeteikben nem tüntették fel hogy egy-egy
versnek hány fogalmazványa került a kezükbe, s mi a különbség a
szövegváltozatok között.
Költői műveinek második
kiadására 1859-ben, születésének századik évfordulóján került sor. Ez a
kiadás Kaz Ferencz versei címen Pesten,
Heckenast Gusztáv vállalatában jelent meg a Magyar Remekírók Gyémánt
Kiadásának IV. köteteként. A sajtó alá rendezést Kaz
Gábor vállalta, részben annak a kéziratos hagyatéknak alapján, amelyet az
özvegy 1831-ben nem juttatott el az Akadémiához.
Ha a Bajza—Scbedel-kiadást
összevetjük a Kaz Gábor-félékkel,
megállapíthatjuk, hogy az előbbi teljesebb. Abban mindenesetre megegyeznek,
hogy az anyagot egyaránt műfaj szerint csoportosítják. ….
*
Kazinczy verseinek
következő kiadását
Összes költeményei-t 1878—1879-ben
Abafi
(Aigner)
Lajos rendezte sajtó alá és adta ki a Nemzeti Könyvtárban,
két kötetben. A Nemzeti Könyvtár kötetei különböző sorozatszámmal ellátott füzetekben
kerültek ki a sajtó alól, s csak utólag foglalták őket össze kötetekké. Abafi egyszerre több író munkájából adott ki
egy-egy füzetnyi részletet. A kiadványsorozat a nagyközönség számára készült
…
Kazinczy összes műveire
egyszer sem került sor.
Aigner most ezzel kezdi. Megjelent első füzetben Kazinczy versei 2 kötretben
(dalok, ódák, vegyesek) kezdődnek." …
Havonkénti időközökben jelentek meg a 3. számban Dajka
Gábor versei, majd a 4. számban a Pályám emlékezete....A kiadó valószínűleg
megtalálta a számítását, mert a hónapokon át töredékekben közölt munka egy-egy
füzete könnyen elkallódott, a sorozat előfizetői esetleg újra megvették a
teljes kötetet. A két kötet így alakul:
I. kötet:
Dalok, Ódák, Vegyesek.
Sonettek.
Epigrammák
Tövisek és Virágok.
Virágok és Gyomok.
Alkalmi költemények.
II. kötet:
Költői levelek.
Poetai Berek.
Töredékek.
Pótlék
Abafi kiadási
tervezetét az első kötet előszavában így mondja el: „..a megjelent művek
összes kiadásait, amennyire lehetséges, az eredeti kéziratokkal összevetjük, és
a lényegesebb eltéréseket jegyzetek alakjában közöljük; a felvilágosítást
igénylő helyeket pedig magyarázatokkal kísérjük:
1. Mikor készült az illető költemény.
2. Mely alkalommal készült; a hol erre nézve
Kazinczynak léteztek jegyzetei, azokat
vettük át idéző jellel; a hol azonban hiányoztak,
lehetőleg az ő műveiből és levelezéseiből
írtuk ki az illető felvilágosításokat.
3. Tárgybeli magyarázatokat adunk a mythologia, történet stb. köréből említett nevekre
stb. nézve
4. Feljegyeztük az illető darabról: hol jelent meg
először és hol egyébként Kazinczy
munkáiban és folyóiratokban vagy eddigelé napvilágra
került levelezéseiben.
5. A felsorolt szövegekből, valamint az eredeti
kéziratokból — a mennyiben azok ránk
nézve hozzáférhetők voltak — összejegyeztük az
eltéréseket…."
Az első kötet
*
Kazy költeményei
ezentúl még háromszor kerültek kiadásra, minden alkalommal a Franklin-Társulatnál.
1903-ban a Magyar Remekírók 7. köteteként,
Váczy János szöveggondozásában.
Ennek a kiadásnak van egy utánnyomása,
sorozaton kívül, évszám nélkül
jelent meg— az előszó keltezése szerint —
ugyancsak 1903-ban. Kazinczy verseinek válogatott kiadását a Kisfaludy-Társaság megbízásából
1928-ban
Dési Lajos rendezte sajtó alá.
Ez az
„Élő Könyvek Magyar Klasszikusok" sorozatának I. kötete. — VáczyJános és Dési Lajos bevezető tanulmányai
nem tartalmaznak a kiadások történetére vonatkozó adatokat. A Franklin-Társulat szóbanforgó
három kiadása a költeményeken kívül magában foglalja a
Pályám emlékezetét is.
1960-ban, e tanulmány írása után jelent meg a Szauder-féle kétkötetes válogatás. 1928 és 1960 között nem
jelent meg Kazinczy verseskötet. 1932-ben és 42-ben Vajtho
adott ki válogatást, ezekben néhány vers is szerepelt.
*
A Tövisek
és Virágok című epigramma-gyűjtemény első kiadását még maga Kaz rendezte sajtó alá 1811-ben. „Kevés számú nyomtatványokban" jelent meg
— mint a címlapon olvassuk — a 43
epigramma.
Másodszor az Akadémia adta ki 1836-ban Kaz Poetai munkái között,
külön fejezetcímmel. Kazinczy Gábor
is felvette mind a négy kiadásában….. Aigner a Nemzeti Könyvtár I. kötetében a Tövisek
és Virágok tekintetében Kazj sajtó
alá rendezését követte.
Ugyanígy járt el Váczy János 1903-ban és Dézsi
Lajos 1928-ban.Balassa József 1902-ben a Franklin-Táisulat
kiadásában külön kötetben rendezte sajtó alá a Tövisek és Virágokat.
Kiegészítette a kötetet az epigrammákra vonatkozó egykorú megjegyzésekkel, Kis
János, Rumy Károly György és Szemére
Pál bírálataival. A Tövisek és Virágoknak további, Váczy- és Dézsi-íélc
kiadásai is a Franklin-Társulatnál jelentek meg.
Kaz Ferenc Utazásai, Erdélyi levelek
…Útirajzainak gyűjteménye kötet formájában
először az emlékezetes akadémiai vállalkozásban,
a Bajza—Schedel-
sorozatban jelent meg 1839-ben, Kazinczy Ferencz Utazásai címen,
mint a sorozat I. osztályának 2. kötete… Az akadémiai kiadás
után közel harmincöt esztendeig nem jelentek meg újra.
Csak
1873-ban vette elő e művet Ráth Mór
Ráth utánnyomásként újra megjelentette
1878-ban a Franklin-Társulat is megjelentette,
mégpedig kétszer. Először az Olcsó Könyvtár 53.
számát, másodszor, mint az Olcsó Könyvtár Űj Olcsó Kiadásá-nak 114—115. számát…
*
Erdélyi
levelek
Életében csupán néhány fejezet jelent meg belőle…
halála után az Erdélyi levelek három alkalommal kerültek kiadásra. Először
Bajza és Schedel rendezte sajtó
alá 1838-ban a Kazinczy Ferencz Utazásai
című kötetben.
Ezután 1880-ban
Abafi adta ki a Nemzeti Könyvtár-ban, mint a sorozat 12. kötetét, mely füzetenként
1879. okt. 12.—1880. máj. 23-ig jelent meg.
Harmadszor Kristóf
György 1944-ben, Kolozsvárt
rendezte sajtó alá az Erdélyi Ritkaságok sorozatának 16. és 17. darabjaiként.
Az Erdélyi leveleket Kazinczy sokszor átdolgozta; Abafi megállapítása szerint tizenkétszer. Már Bajza és Schedel több kéziratra támaszkodva
készítette elő az első kiadást…
Az öt köziratváltozat összevetésére azonban napjainkig sem került
sor.
Pályám
emlékezete
…Toldy Ferenc
megállapítása szerint, a „negyedik dolgozat" az, amely Pályám
emlékezete címen 1828-ban a Tudományos
Gyűjteményben megjelent. A munka első része az 1828. évi I.
számban jelent meg, majd folytatódott a IL, a XI. s befejeződött a XII.
számban.
*
A Pályám emlékezetének második kiadója és sajtó alá rendezője Abafi Lajos volt….. A közlést 1878 júliusában kezdte
el és ugyanez év decemberében fejezte be. A füzetekből összetevődött Pályám
emlékezete kötetének címlapjára a befejeződés kelte, az 1879. év került. …„Három
szöveg állt rendelkezésünkre, u. m. a Tudományos Gyűjteményé, és Kazinczy Gábor hagyatékában
két teljes másolat (és némi töredékek); az utóbbiak egyikét azon okból nem
véltük a Nemzeti Könyvtár szövegéül elfogadhatni, mert noha a másiknál sok
helyt bővebb, de egyes szakaszai ismét olyannyira összevontak, hogy helylyel-közzel a tények chronologiai
felsorolásává lesznek. A kidolgozás aránytalansága arra birt,
hogy szövegül a másik, valamivel rövidebb, de egyúttal kerekebb kidolgozást
fogadjuk el; annyival is inkább, mivel e másolatot Kazinczy Ferencnek minden tekintetben rokona: Kazinczy Gábor maga vetette
össze az eredetivel, és sajtókész állapotban hagyta
maga után. Szándékunk és óhajtásunk oda terjed, hogy e nevezetes müvet, mely első megjelenésekor oly rendkívül nagy
feltűnést okozott, minden változataiban megismertessük olvasóinkkal, olyformán,
hogy a többi kidolgozásokban előforduló bővítéseket és lényeges eltéréseket
függelékül hozzá csatoljuk."
Hogy Abafi szándéka
teljes mértékben nem valósulhatott meg, nem az ő hibája. A Pályám
emlékezetének, autográf kéziratváltozatai csak a közelmúltban kerültek
elő. …
*
A harmadik kiadás
Váczy János gondozásában ugyancsak a
versekkel közös kötetben jelent meg, a Franklin-Társulatnál,
mint a Magyar Remekírók 7. kötete. Ugyanebben az évben e kiadásnak egy
sorozaton kívüli utánnyomása is megjelent. Váczy
jegyzetei a Pályám emlékezete kiadásairól: „először teljesen s
híven a MT Akadémiában őrzött azon példányhoz, amelyet Kazinczy utolsó éveiben sajtó
alá készített, ellátva azt a nyomtatónak adott aprólékos utasításokkal."
A Pályám emlékezete negyedik kiadását a Kisfaludi-Társaság
megbízásából Dézsi Lajos rendezte sajtó alá Kazinczy Ferenc Poetai munkáival közösen az Élő Könyvek
Magyar Klasszikusok sorozata első köteteként. Ezt a kötetet a Franklin-Társulat adta ki 1928-ban.
Az ötödik
kiadás Benedek Marcell közreműködésével Singer
és Wolfner kiadásában jelent meg 1943-ban. Nem derül
ki, hogy Benedek melyik kéziratot használta, csak azt jegyezte meg, hogy
a „lehető legteljesebb" szöveget közli….
A Pályám
emlékezetének hatodik kiadása
1956-ban a Magvető kiadásában jelent meg, a Magyar Könyvtár egyik köteteként. A
sajtó alá rendezést és a jegyzetelést Orosz László végezte. A szövegösszehasonlításból kitűnik, hogy Orosz Váczy János 1903-ban megjelent kötetének szövegét
követte…
Fogságom
naplója
Kazinczy először a Pályám
emlékezete „Harmadik szak"-ában írta
le fogsága idejét 1794. dec. 14—1801. jún. 28-ig.
Amikor a Tudományos Gyűjteményben 1828-ban sajtó alá rendezte
önéletrajzát, barátainak elpanaszolta, hogy a cenzúra miatt sok mindent nem
írhatott meg őszintén, részletesen. A Fogságom naplója életében nem
jelenhetett meg, sőt jódarabig halála után sem.
Először a szabadságharc idején
kínálkozott alkalom a kiadásra. A lehetőséget 1848-ban Pásztor Dániel
ragadta meg s a Vahot Imre által
szerkesztett Országgyűlési emlék-ben (63
—87. 1.) közzétette az idáig alig ismert művet Kaz
Ferenc fogsága naplója (Egy hiteles adat a Martinovicsi pör részleteiben.) címmel…
Húsz év múlva, 1869-ben a Fogságom
naplójának ez a szövegrésze a budai fogságig, név nélkül, folytatásos
cikkekben újra megjelent a Vasárnapi Üjságban a
6—12. számban. Az újság szerkesztője, Nagy Miklós lapalján,
csillag alatt a következőket írja: „Kazinczy Ferencznek 1794—5. évi budai
fogságában vezetett naplóját Milesz Béla tiszafüredi
ref. lelkész úr szíves közlése szerint adjuk, ki azt Kazinczy Gábor bánfalvi
könyvtárából, az ott lévő eredeti kéziratból hiven
másolta le…
A napló teljes
kéziratát könyvalakban először Alszeghy Zsolt rendezte sajtó alá, Kazinczy halálának
százados évfordulójára, 1931-ben. Ez a szöveg Toldy Ferenc az Akadémia
könyvtárában őrzött másolatának kiadása. A kéziratos kötetben Toldytól a
következő feljegyzés található: „Leirám Pesten,
September 17-kén 1831 délben végezve az utolsó
sorokat, Kazinczy
saját kéziratából, mellyet még 1828 d észt. tett le
nálam, azt nyilatkoztatván, hogy tartsam meg, s ha az ő halála után úgy
találom, hogy gyermekei ezen irományt meg tudják becsülni, adjam azoknak
által." A napló idegen nyelvű részeinek magyar fordítását Alszeghy a szövegközlés után, a jegyzetekben adja.
A Fogságom naplójának következő kiadása, Geréb László munkája. Ez 1948-ban, az Új
Könyvtár 15. köteteként látott napvilágot. A szövegközlés előtt Geréb „A
könyv szövege és anyaga" címmel a használt kéziratról is tudósít..
A teljes napló
harmadik kiadását Tolnai Gábor rendezte
sajtó alá 1951-ben.
Ez a szöveg a Toldy-féle
másolat újra-kiadása, melyet Alszeghy is
használt. A szövegközlést Tolnai Gábor bevezető tanulmánya előzi meg. A
kötet végén a sajtó alá rendező a kiadásra vonatkozó tudnivalókat jegyezte fel.
Az idegen nyelvű szövegeket zárójelben követi a magyar fordítás.
A Fogságom naplójának autográf kéziratát ma nem ismerjük. Tudjuk, hogy 1869-ben még
megvolt. Ekkor a Vasárnapi Újság a 7. számban, A Martinovics-pöt
1795-ben című cikk -á-r- betűjelek alá rejtőzött
írója feljegyezte, hogy Milesz Béla
tiszafüredi ref. tanító kezében volt, aki „az egész kéziratot az
eredetiből másolta le, a benne foglaltató rajzokkal együtt".
A nyomtatásban megjelent szövegek összevetése
hozzávetőlegesen eldöntené, hogy hány szövegváltozatot kell nyilvántartanunk.
Kazinczy levelezése
…Bajza
és Schedel úgy kezdték meg a
levelezés közzétételét, hogy Kazinczynak egy-egy személyhez írt leveleit választották egy-egy kötet
anyagául. …A sajtó alá került első
leveleskötet amely a Kis Jánoshoz intézett
Kaz -leveleket tartalmazza,
Kis Lajosnak, Kis János fiának anyagi támogatásával látott
napvilágot. Bajza és Schedel a kötet
„Előbeszédjében köszönetet is mondtak nagylelkűségéért. A kötet ajánlása
is Kis Lajosnak szól „a' nemzeti nyelv és irodalom zaj nélkül, de
buzgó pártolójának." …Az Akadémia átengedte a következő leveleskötet kiadásának jogát Kilián Györgynek. Szándéka
volt a levelek kiadásának folytatása:„Ha az irodalom' baráti kedvezőleg fogadandják Kazinczy
Ferencz' leveleit, nem fogunk késni a' harmadik
kötetet is mellybe a' D. Szentgyörgyi
Józsefhez írottak vannak szánva, sajtó alá bocsátani." A Kilián-féle, 1845-ben
megjelent kötet előszavában a kiadvány megjelenésének sikerétől tették függővé
a többi mű kiadását..
A Kilián-íéle 1845.
évi leveleskötetben, amely Szentgyörgyi Józsefhez,
ifj. Szilágyi Sámuelhez, Csokonai Mihályhoz és Ercsei Dánielhez írt Kazinczy -leveleket
tartalmaz, az ajánlás „Péczely Józsefnek,
József fiának, .. .a hazai tudományosság szerencsés emelőjének" szól.
Feltételezhető, hogy ez alkalommal csakúgy, mint előbb Kis Lajos, Péczely fia járult hozzá a kiadás
költségeihez….
A leveleskötetek
csak a Kazinczy által írott
leveleket tartalmazzák,
a címzettek válaszait nem. A kiadók, talán a terjedelem miatt nem adták a teljes
levelezést, hiszen abban sem voltak biztosak, hogy leveleket, mint különleges
írásformát szívesen olvas-e a nagyközönség. Nem tudták, hogy vajon a Kazinczy-levelek magánjellegű
közlései megnyerik-e az olvasók tetszését. Ezért írták az első kötet
előszavába: „Lesznek, kik sok aprólékosság, különösen a' levélíró és
Családja egészségi 's házi állapotjait illetők
mellőzését fogják óhajtani."
Bájtza és Schhedel nem
készítettek szövegmagyarázó jegyzeteket a leveles-kötethez,
de a sajtó alá rendezés és szövegközlés módjáról
beszámoltak….: „El kell mondanunk, hogy a' levelek nem jöhettek ki
egészen úgy, mint óhajtottuk; de magunk részéről is történtek törlések, vagy nevek'
elburkolása, érdeklettek iránti tekintet azt múlhatatlanul parancsolni
látszott."
A Kilián-féle kiadás előszavából megtudjuk,
hogy a szerkesztők megváltoztatták a sajtó alá rendezés szempontjait: ,,a' mit
adunk, kicsinyes hűséggel van adva egész a' helyesírási ingatagságig, melly Kazinczyt gyakran meglepte.. .a' közönség' igényéhez
idomított levél nélkülözi azon őszinteség' zamatját 's naivságot, melly, mihelyt a' két barát tanú előtt kénytelen folytatni
kölcsönös gondolatközlést, csakhamar elröppen." Bajza és Schedel tehát a levélszövegek kétféle közlési
módját is megpróbálták, de egyik sem szerezte meg a kívánt közönségsikert.
Az ekképpen
félbehagyott Kazinczy
levelezésre
csak az 1859-es Kazinczy-év hívta fel ismét az
Akadémia és a magyar társadalom figyelmét. Ennek a Kazinczy-ünnepségnek országos
jelentőségéről az 1869. évi Vasárnapi Újság ismeretlen cikkírója így
emlékezett meg: „a magyar nemzet, mint nemzet ülte meg Kazinczy születésének
százados évfordulóját, mely 1849. után az első önérzetes, férfias lépés volt
nyomasztó viszonyaink megváltoztatására. Áldozott ebben a nemzet a múlt nemes
küzdelmeinek, egy reformátor érdemeinek, s tüntetett a jelen ellen a jövő
érdekében."Ebben a lelkes hangulatban Gyulai Pál a kolozsvári 1859.
évi ünnepségen mondott beszédében keserűen állapította meg, hogy Kazinczy összes
művei és levelezése nincsen összegyűjtve hozzá méltó kiadásban. A Gyulai szavain,
és Dessenffy Emil Pesten elhangzott
indítványán fellelkesült írók a költségekre közel ötvenezer forintos
gyűjtéssel
létrehozták a „Kazinczy-alap"-ot.
A Kazinczy-kiadások
folytatására azonban még most sem
kerülhetett sor. A Kazinczy-alap
jelentős részét Kazinczy
nehéz anyagi körülmények között élő családtagjainak segélyezésére kellett
fordítani. Ebből a tőkéből vásárolták vissza Kazinczy széphalmi házát és kertjét.
A segélyezések és a széphalmi birtok rendbentartásának
terhétől csak az 1870-es években szabadult fel a Kazinczy-alap. Az
Akadémia igazgatótanácsa csak 1877-ben gondolhatott újból a megszakadt Kazinczy-kiadás folytatására,
illetve, a kiadást előkészítő munkák megindítására.
1884-ben
végre anyagilag is lehetővé vált,
hogy Kazinczy
munkáit és levelezését az Akadémia az első kiadásnál teljesebben
közrebocsássa. Kazinczy
összes munkáinak kiadását a levelezéssel kezdték el, mert úgy gondolták,
hogy a nagy író munkái legpontosabban a saját levelezéséből előkerült
forrásanyaggal lesznek dokumentálhatók. Mielőtt Kazinczy teljes levelezésének
akadémiai kiadása megindult, még
az 1859. évi jubileum lelkes
hangulatában megjelent néhány részletkiadvány.
Kazinczy Gábor Kazinczy
unokaöccse, kiadványsorozatot akart indítani
Széphalom. Adalékok a magyar nyelv és
irodalom történetéhez
címmel. A sorozatból azonban csak egy kötet jelent meg
1860-ban:
Kazinczy Ferenc
levelezése Berzsenyi Dániellel.
A sorozaton kívül, de ugyancsak Kazinczy Gábor
kiadásában jelent meg két leveles kötet: Kazinczy Ferencz
levelezéseKisfaludy Károllyal
és ennek
körével. (Pest, 1860.) és
Gróf Dessenffy József
bizalmas levelezése
Kazinczy Ferenczczel 1793—1831. (Pest, 1860—1864. I—III kötet.) Ugyancsak
1860-ban jelent meg Gulyás Elek sajtó alá rendezésében
Guzmics
Izidor és Kazinczy Ferenc közötti
levelezés
1822-tol 1831-ig. Gulyás Elek bencéstanár
természetesen elhalt rendfőnökének nevét emelte ki és írta elsőnek a címben.
Mikor azonban Abafi Lajos ezt a kiadványt 1873-ban
újra megjelentette, megfordította a címet: Kazinczy Ferencz és Guz/nics Izidor közti levelezés
1822-tol 1831-ig.
Ez a második kiadás a címszöveg kivételével pontos
mása az elsőnek. Jegyzetek egyik
kiadáshoz sem készültek. Zádor Gyula atyjának, Zádor Györgynek
összes műveit akarta sajtó alá rendezni Zádor György emlékezete sorozatcím
alatt. A több kötetre tervezett sorozat első és egyetlen, kötete a Révai
Testvérek kiadásában 1886-ban jelent meg:
Zádor
György levelezése Kazinczy Ferenccel
1823—1831. címen. Semmit sem tudunk a
Kazinczy
Ferencz levelei Sípos Pálnak 1806—1816.
című, 1846-ban, Lipcsében
F. W. Grunov kiadónál megjelent munka kiadásának
körülményeiről.
A Kazinczy -levelezés
teljes kiadása ennyi kisebb részlet megjelenése ellenére sem került le a
napirendről. Az egész magyar társadalom nevében írta 1869-ben a Vasárnapi Űjság: „Itt az idő, hogy a nemzet, s
legelsősorban az Akadémia megemlékezzék róla s határozza el műveinek egy önálló,
teljes kiadását. Ezt Kazinczy szelleme, irodalmunk jövője és saját
becsületérzetünk követeli." A cikk elsősorban a levelezés kiadását
sürgette. Erre úgy vélte „Toldy Ferenc volna a legilletékesebb, ha ő meg
nem volna annyira elfoglalva, hogy Kazinczy életét sem bírta kiadni 10 év
alatt, daczára annak, hogy az Akadémia firmája alatt s előfizetési utón lőn megkezdve kiadása."
Az anyagi nehézségek elhárítása után az Akadémia végre
1884-ben
hozzálátott a teljes levelezés kiadásának előmunkálataihoz.
A „Kazinczy-alap"
gondnoka, Gyulai Pál felügyelete mellett
megbízták Nagy
Sándort
a Nemzeti
Múzeumi Könyvtár könyvtárosát, Kazinczy Ferenc levelezésének
összegyűjtésével, feldolgozásával és sajtó alá rendezésével. Három évig tartó gyűjtőmunka után
azonban Nagy Sándor 1886. jún. 20-án váratlanul elhunyt. A nagy
megbízatást még ez év szeptemberében Váczy János
vette át. Ugyanekkor — mivel Gyulai Pál számos más szerkesztői és
kiadói elfoglaltsága miatt lemondott a kiadás felügyeletéről — a
kéziratok feldolgozásának irányítására a „Kazinczy-alap" -bó\ „Kazinczy-Bizottság"
alakult. Ennek elnöke Zichy Antal volt, tagjai Heinrich Gusztáv,
Beöthy Zsolt majd helyette 1889-től Ballagi
Aladár. Váczy János a bizottság
jegyzőjének tisztét töltötte be.
A Kazinczy-Bizottság az író kéziratait a Bajza—Schedel-féle két „osztály"-os
tagolástól eltérően, három csoportba rendezte:
1. Eredeti művek.
2. Fordítások.
3. Levelezés
Az eredeti művek gondozását Beöthy Zsoltra, a
fordításokét Heinrich Gusztávra, a levelezését Váczy
Jánosra bízták. Heinrich Gusztáv, Beöthy Zsolt és Ballagi Aladár azonban nem jutott hozzá Kazinczy
műveinek sajtó alá rendezéséhez. Az Akadémia kiadói tervét
Váczy János valósította meg.
Váczy közel harminc évig dolgozott Kazinczy levelezésének huszon egy vaskos kötetben közzétett tudományos, kritikai
kiadásán. Már kora ifjúságától fogva élvezte a Magyar Tudományos Akadémia
bizalmát 1886-ban, amikor az Akadémia a Kazinczy levelezés
összegyűjtésével, tudományos feldolgozásával és sajtó alá rendezésével
megbízta, 27 éves volt. Az ő érdeme, hogy kidolgozta és megvalósította a levelezéskiadványoknak azóta is egyetlen helyes módszerét,
a leveleknek szoros időrendbe rendezését.
Váczy munkája előtt csak egyetlen nagyobb
terjedelmű írói levelezéskiadvány jelent meg, Arany
János levelezése író barátaival Arany László sajtó alá rendezésében.
Ezt 1889-ben adták ki. Ez a munka azonban intő példa lehetett Váczy Jánosnak arra, hogy Arany László
eljárását a levelek levelező-társak szerinti csoportosítását ne kövesse.
A huszonegy
kötetes levelezéskiadvány Kazinczy által
írt és hozzá intézett, összesen 5393 db levelet közöl időrendben,
1763. febr. 16—1831. aug. 30-áig a félbenmaradt utolsó levélig. Váczy
csak a Kazinczy inspektorsága alatt írt hivatalos aktaszerű
levelezést nem osztotta a baráti levelezés közé. — Ennek összegyűjtése és
kiadása ma is előttünk álló feladat. Kazinczy levelezéséből 1890-től
1911-ig az 1897. év kivételével minden évben megjelent egy kötet. A kötetek
egyenként legalább hatszáz lapra terjednek. A levelek szövegét minden kötetben
hosszú bevezető tanulmány előzi meg: a feltárt levelezésanyag irodalomtörténeti
értékelése. A levelek szövege után a jegyzetanyag következik, majd névmutató,
végül a levelek mutatója, előbb időrendben, azután levélírók betűrendjében.
Sajnos, nem tudjuk, hol lappang, vagy egyáltalában megvan-e még valahol Váczy óriási jegyzet-apparátusa,
amelyet a kiadványsorozat feldolgozásához készített. Csak egy kis töredék
található meg az Akadémiai Könyvtár kézirattárában. Váczy,
ha csak lehetett, az autográf leveleket publikálta, s csak ezek hiányában
közölt levélmásolatot vagy nyomtatásban megjelent szöveget. Minden levélszöveg
után feltüntette, hol, melyik könyvtárban található a kézirat, vagy kinek a
magántulajdonában van, s esetleg hol került már kiadásra.
Az óriási levelezés összegyűjtése mellett a
szövegközlés módja is sok gondot okozott Váczynak.
Kitűnik ez 1890. febr. 6-án Svylády Áronhoz
írt leveléből: „A Kazinczy levelezésének 1. kiszedett ivét
van szerencsém idemellékelve megküldeni s alázatosan kérni a Nagytiszteletű
Urat: kegyeskedjék ezt főleg a kiállítás szempontjából bírálat alá venni s
észrevételeit reá megtenni. Az orthographia az
eredeti ugyan egészen: de ez alól a rövidítések kivételt képeznek. Hogy főleg
a rövidítésekre nézve tájékozhassa 0magát a Nagytiszteletü
Ur: idecsatolok az első szedésből 2 levelet, amelyeknek a 11. és 16. lapját
méltóztassék az idecsatolt egész iv megfelelő lapjaival
összevetni. A különbség azonnal szembetűnik. Az egész levelezésben igy óhajtanék eljárni, mert Szilágyi S., Fraknói, Fejérpataki és Nagy
Gyula uraknak is ez a véleménye. Apró rövidítést zárójellel megjelölni:
szerintük egészen nevetséges eljárás. Kegyeskedjék a Nagytiszteletü
Ur becses nézetét erre vonatkozólag is pár sorban velem közölni és ez ivet lehetőleg mennél előbb hozzám visszajuttatni."
Váczy óriási
erőfeszítést tett az országban szerteszét található Kazinczy levelek
összegyűjtésére. Kiadványsorozata utolsó (21.) kötetének a bevezetéséből
tudjuk meg, hol mindenütt, mely könyvtárakban, tudományos intézetekben és
magánszemélyek gyűjteményében kutatott s tárt fel Kazinczy-leveleket.
Ámde bármily körültekintéssel végezte is kutatását feltáró munkája nem
lehetett teljes. Ezzel ő maga is tisztában volt. Első kötetének előszavában így
utal e munkának beláthatatlanságára: „A Kazinczy-Bizottság
...minden lehető eszközt felhasznált hogy a kiadandó levelezést mennél
teljesebbé tegye. Alig dicsekedhetünk vele, hogy gyűjteményünk így is igazán
teljes volna. Kazinczy levelezését teljesen összegyűjteni, majdnem olyan
lehetetlen, mint bármely nyelvnek teljes szótárát megírni."
Igaza volt! Halála után kilenc év alatt 255
ismeretlen, illetve folyóiratokban, napilapokban szétszórtan publikált
Kazinczy-levél került elő. Ezeket 1927-ben
az Akadémia Irodalomtörténeti Bizottságának felügyelete alatt egy kiegészítő,
22. kötetbe foglalva Harsányi István tanár, a Sárospataki Református
Kollégium Nagykönyvtárának könyvtárosa rendezte sajtó alá. Ebben a kötetben
foglalt anyaggal a levelek száma 5648-ra emelkedett. A levelek sora 1764. dec.
3—1831. aug. 15-ig terjed. A feldolgozó munka közben előkerült újabb 10
levelet Harsányi a szövegközlés végéhez csatolta, folytatólagos
sorszámozással. A 22. kötet megjelenése óta elmúlt 32 év alatt újabb 281
ismeretlen, illetve periodikákban megjelent Kaz-levél
került napvilágra. Ennek az anyagnak kiadása az Akadémia Irodalomtörténeti
Intézetének irányítása mellett napjainkban történt meg. A levelek száma e
kötettel 5933-ra növekedett. A legkorábbi levél 1782. jan. 3-i, a legkésőbbi
1831. jún. 19-i keltezésű. Mint Harsányi munkája, ez a kötet is követi Váczy János tudományos feldolgozási módját és
rendszerezését. Az évek hosszú folyamán megjelent levelezéskötetekre az egykorú
szakfolyóiratok alig figyeltek fel; az Irodalomtörténeti Közlemények egyszersem ismertette a nagy munkát, az Egyetemes Philologiai Közlöny pedig csak négy alkalommal.
Kötetenként csak az Akadémiai Értesítőben jelentek meg róla szóló
recenziók — többször magának Váczy Jánosnak
tollából. Milyen különös, lehangoló
tény: Váczy János évek, évtizedek
munkájával mintaszerű levelezéskiadványt készített,
s a Magyar Tudományos Akadémia tudósai között nem akadt senki, aki ezt a
hatalmas opust méltatni kívánta volna a szerkesztőség időről időre magát a
sajtó alá rendezőt volt kénytelen megszólaltatni.
Nézzük meg, hogy mint vélekedett leveleinek kiadásáról
annakidején maga Kazinczy. Ha idevágó megnyilatkozásait számbavesszük, azt látjuk, hogy sokféle aggály, ellenkezés
élt benne a levelezés kiadás felmerült tervével szemben. A kiadásra biztatók
egyike, Döbrentei Gábor 1822.
júniusában ezekkel a szavakkal próbált hatni Kazinczyra: „Minden
egyéb még nyomtatlan munkád kijöhet, barátom, halálod
után is, mert fenn maradó barátid közül valamellyik
el fog járni azok kiadásában, megtenném azt péld. ok.
én is készséggel, de levelezéseidet újra szükségképen végig kelletvén még
tekintened, most azokat még magadnak kell új rendbe hoznod... Neked valóban a'
levél Írásod könnyűsége, kelleme, ingere, uj
érdemeket fogja mutatni az Olvasó közönség előtt, 's örök vesztesége lesz Literaturánknak, ha ezen szíves kérésemet teljesíteni nem
fogod." Kazinczy azonban igyekezett kitérni a feladat elől, 1822. jún. 18-án így felelt Döbrenteinek:
„Barátom, én öregszem, 's sok el
nem végzett dolog várja kevés időmet. Levelezőim csomójukat végig olvasni, arra
nem marad időm; feleleteim pedig nálam nincsenek-meg."
Utóbb mégis engedni akart a rábeszélésnek. Kis Jánosnak
pár hónap múlva, október 25-én így írt: „Leveleink újra dolgozásához
hozzá fogtam. Nehéz munka... melly sokat nem lehet
elmondani nyomtatásban." De évek múlva egyre határozottabbá vált a
meggyőződése, hogy nem lehet levelezését kiadni. 1826. dec. 2-án Döbrenteinek így
nyilatkozik:
„Én nem szeretem a' levelek
kiadását, hanemha azok, a' kik irták végig tekintik. Melly sok van, amit barát barátnak mondhat; de nem minden
Olvasónak. Kell e' azt tudni Trattnernek, hogy nekem
ellene panaszom volt? kell e' azt a' Tud. Gyűjt. Dolgozóinak tudni, hogy én némelly felvett darabot szemétnek nézek."
Néhány hét
múlva 1827. februárjában Toldyhoz
írt levelében már határozottabban tiltakozott a levelek kiadása ellen:
„Arra intesz, hogy leveleimet
adjam ki. Én pedig szeretném, ha írni nem tanultam volna meg, mint hogy azt
lássam, mint trombitáltatik ki a' publikumnak, a' mit barátimnak irok, 's bizalommal."
A kiadáshoz legfeljebb kihagyásokkal,
törlésekkel járult volna hozzá: „Én elhiszem, hogy [leveleim] kiadása
a' publikumnak örömére lehet — írta ugyanakkor Toldynak — de
akarnád-e Te, hogy leveleid úgy amint írtad, kiadassanak — hired nélkül — törlések nélkül?" Ilyen kétségek
között, az élete végefelé járó Kazinczytól természetesen
nem lehetett várni egy levelezés-kiadvány
megvalósítását. A feladat túlságosan nagy volt és túlságosan bonyolult
ahhoz, hogy az akkori viszonyok között megoldható legyen. Mégis a Kazinczy-hagyatéknak
ez a legterjedelmesebb, legtöbb problémát magában rejtő része lett az
egyetlen, amelynek tudományos értékű, kritikai jellegű kiadása megvalósult.
*
Szemlénknek végére értünk. A Kazinczy-kiadástörténetről
adott körképünk — jól tudjuk — még hagy maga után kívánnivalókat.
A kiadástörténet egészéhez hozzátartozott volna egy-egy kiadás társadalmi
hátterének vagy üzleti szempontjainak feltárása is, továbbá annak a hatásnak
bemutatása, amelyet az egyes kiadványok az olvasóközönségre tettek, vagyis a
művek társadalmi visszhangjának vizsgálata is. Minderre azonban egyelőre nem
térhettünk ki. Először az alapvetést akartuk elvégezni: a kiadástörténet külső
tényeinek megismertetését. A belső történet feltárása további kutatásokat kíván
s második lépcsője lehet a kiadástörténet programjának.
Kazinczy egyike a
legelső s legnagyobb magyar bibliofileknek.
Őmaga rendkívüli gondot fordított kiadványainak külső
csinosságára, ízléses kiállítására. Művészi metszeteket is előszeretettel
alkalmazott. Súlyos anyagi áldozatokat hozott azért, hogy a sajtó alá kerülő
művei az esztétikai mértéket is megüssék. Annyi kiadót látott művei között még
sincs egyetlenegy bibliofil kiadás sem. Az eddig megjelent könyvek kiállítása,
külseje, belseje, feltűnően egyszerű, igénytelen. Az akadémiai kiadás papirosa
foszlós, az Abafi kiadásé törik. Kazinczy
arcképét csak egy-két kiadásban találjuk meg az előzéklapon. Egykorú
metszetek, arcképek, Kazinczy háza, az író sajtóalá
rendezésében megjelent munkák díszítményei stb. — hiányoznak Kaz-kiadványainkból, pedig képanyagunk bőven van.
Talán a Rexa Dezső sajtó alá
rendezésében megjelent Arnyékrajzolatok és
Utazások Pestre című munkák közelítik meg valamennyire a bibliofil
kiadást. Az előbbit Kazinczy rajzai az utóbbit egykorú metszetek
díszítik. Mikor ezen Évkönyv sajtó alá rendezése már befejeződött, akkor jelent
meg Szauder József Kazinczy Ferencz válogatott
művei című munkájában, a fellelhető legteljesebb szöveg közlésével a Tövisek
és Virágok, a Pályám emlékezete, a. Fogságom naplója, a Magyarországi
utak és az Erdélyi levelek.
Jegyetek
2. U. a. I X - X . 1.
3. Lev. XXI. k. 521-522. 1.
4. Minden „könyv"-höz
külön-külön írt jegyzetek
5. írod. töri. Közl. 1943.
160-161. 1.
6. Erről a kiadásról írt recenziót ld. írod. tört.
Közi. 1956. 4. sz. 507 — 509. 1.
7. Szyrmay Antal:
Magyar jakubinusok története históriájához-
8. Kazinczy Ferencz 110-dik születésnapjára.
9. Lev. I. k. VIII. 1.
10. Emlékezzünk meg itt most arról is, hogy 1959-ben
volt Váczy János (1859 — 1918)
születésének századik évfordulója. Helyezzük sírjára a megbecsülés koszorúját Sebestyén
Gyula, a Magyar Nemzeti Múzeum akkori igazgatójának szavaival, aki e lelkes
Kazinczy-kutató munkájának irodalomtörténeti jelentőségét ezekkel a
szavakkal összegezte: „Bármikor is következzenek el azok az idők, a
melyben Kazinczy korának irodalomtörténeti épülete elkészül, azt már most
pontosan megállapíthatjuk, hogy a tudománynak hozzá felhasznált hatalmas
faragott kövein mindig rajta találhatók lesznek Váczy
János mesterjegyei." (Sebestyén Gyula l. tag beszéde Váczy János l. tag ravatalánál, 1918. aug. 3-án. — Akad.
Ért. 1918. XXIX. k. 423-424. 1.)
11. Szilády Áron
levelezése. MT Akadémia kézirattára. MTAK 685/1952.
12. Kazinczy levelezéséből kiragadott
idézeteket ld. Váczy kiadványában.
Kiegészítés
Busa rövidített tanulmányához:
Összefoglalás
Bajza-Schedel
1839. Kaz
> Kiss J. 1.- 2.
1845 Szentgyörgyihez és…
Kazinczy Gábor 1860 Berzsenyihez
Kisfaludy Károlyhoz
Dessewffyhez 1.- 3. > és <
Gulyás Elek 1873 Guzmics > és <
Nagy Sándor 1884 Összes előkészület
Váczy 1886 Összes 21 + 2
Kazinczyhoz
írott levelek
1887 Kölcsey /Angyal Dávid/ 47 levél
1893 Kisfaludy K /Bánóczi J/ 5
S /Angyal D./ 4
1900 Bajza /Badics F/ 12
1942 Berzsenyi /Merényi O/ 38
1999 Csokonai /Debreczeni A/ 10
> és <
2008.
12. 25.
Abafi Figyelő,
1879. Jakab Elek: Toldy Ferenc és
Kazinczy Gábor. Kazinczy százados ünnepe körüli kín-keservek. Lesz-e
díszkiadás vagy csak beszédek hangzanak el? 1858. 08. 09. levelében írja Toldy:
„ a betegségből még nem gyógyultam ki, hogy K. F. ünnepe meg fog tartatni
munkái fénykiadása nélkül. De aztán mivel tartjuk meg? Beszéddel? Jó, de nekem
a te ellenkezésed szárnyamat szegte s még bezédkészítésre
is képtelen lettem”…Húsz nappal később: „ A magyar irodalom soha nem fogja K. F. munkáit hozzá méltó
kiadásban bírni…” 150 év nem cáfolta meg Toldy rémképét /B.G. 09. 01. 02./
2007.
Debreceni Attila
Kazinczy Ferenc művei (Kritikai
kiadás)
Az iskolában tanítják, hogy
Kazinczy Ferenc milyen jelentős szerepet töltött be a 18-19. század fordulójának magyar kulturális
életében, milyen hatalmas terjedelmű életművet hagyott maga után, csak
levelezése huszonhárom vastag kötetnyi, és hogy Pályám emlékezete című önéletírásában nélkülözhetetlen forrásértékű korképet adott. Kutatásunk eredményeként kiderült,
hogy ez az önéletírás inkább irodalmi teljesítménye, mint forrásértéke miatt tarthat számot az utókor
érdeklődésére, hiszen a mű változataiban folyton folyvást mások a „tényként” szereplő
adatok is, olyannyira, hogy jogosabb lenne „Pályám emlékezetei”-ről beszélni.
Kiderült, hogy újabb két kötetnyi levél
vár kiadásra, s kiderült továbbá, hogy az
életműnek még eddig egyébként is csak csekély része jelent meg nyomtatásban, több tízezer lapnyi kézirat lapul a
kézirattárak mélyén.
Hogyan ítélhetünk így megalapozottan az életmű egészéről, amely ötven esztendőn át meghatározó szerepet játszott a magyar
művelődéstörténetben? A pályázati forrás segítségével e helyzet földerítésére vállalkoztunk,
megalapozva Kazinczy munkásságának teljességre törekvő kiadását.
Át kellett nézni a kéziratos
hagyaték nyilvános gyűjteményekben található részét, hogy gondos vizsgálattal
megállapíthassuk, mit sorolhatunk a saját kezűleg írottak közé, s melyek a
különböző kezektől származó másolatok. Megállapítottuk, hogy Kazinczy életének fogság
után időszakában többször is hozzáfogott önéletrajzának a megírásához, s a
fennmaradt szövegek gyakran arról tanúskodnak, hogy a visszaemlékező
alkalmanként nem csupán különböző eseményeket emelt ki forgatagos életéből,
többek között irodalom- vagy művelődéstörténetileg fontos találkozásaiból, de
többnyire másként is idézi föl ugyanazt. A Pályám emlékezetének eddigi kiadásai egyik kéziratos változatnak sem
felelnek teljesen meg. Az első folyóiratközlést szerkesztő Vörösmarty más szöveget használt (és közölt
részletekben a Tudományos
Gyűjteményben),
mint a művet később könyv alakban kiadó Toldy Ferenc. Az ezt követő kiadások
szerkesztői észrevették, hogy a hagyatékban további érdekes önéletrajzi
följegyzések találhatók, s amit a legérdekesebbnek találtak, azzal
kiegészítették az általuk választott alapszöveget, ami viszont ma már nem
található meg. A különböző szövegváltozatokat a kutatócsoport összevetette, a
szöveg értelmezése pedig soronként két-három - eddig ismeretlen adatokat, utalásokat tartalmazó -
jegyzetet kívánt.
A Kazinczy Ferenc életművére
irányuló eddigi kutatások különböző irányokban végzett
„mélyfúrások” révén a magyar irodalomtudomány megkerülhetetlen
eredményei közé tartoznak, de az egész életműnek szervezett és extenzív jellegű feltárására az elmúlt nyolcvan esztendő során
valójában nem történt kísérlet. Ez a helyzet nyilvánvalóan az életmű és a
hagyaték rendkívüli kiterjedtségéből és heterogenitásából is fakad. Kazinczy
Ferenc művei, műveinek sokszoros átdolgozásai, hatalmas levelezése, életrajzi
feljegyzései, hivatali és gazdasági jellegű iratai szinte felmérhetetlen mennyiségű kéziratot, nyomtatványt jelentenek,
ráadásul igen széles körben szétszórva találhatók meg, nemcsak az ország
könyvtáraiban, levéltáraiban, hanem külföldi gyűjteményekben is. A teljességre
törekvő feldolgozás tulajdonképpen aszimptotikus célként merülhet igazából fel,
de így fel kellett immár merülnie. Kazinczy az 1780-as évek elejétől 1831-es
haláláig aktív résztvevője volt a magyar szellemi életnek, ebből 25-30 éven át
központi szerepet játszott a folyamatok alakításában. Az ez idő alatt létrejött
hagyaték mérhetetlen gazdagságú, eddig lényegében sok tekintetben kiaknázatlan
forrását jelenti a korszak művelődés- és irodalomtörténetének.
A pályázat a Debreceni Egyetem
Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézetében működő Textológiai
Kutatócsoportra épült. E tudományos műhely több évtizede működik, akadémiai
kutatóhelyként is, fő feladata az eddigiekben a Csokonai kritikai kiadás készítése volt, de az utóbbi
évtizedben kiterjesztette tevékenységét a korszak egészére, s önálló
forráskiadvány-sorozatot indított (Csokonai Könyvtár. Források). Noha e munkában a szakma nagy
tapasztalatú kutatói is részt vettek, a munka zömét fiatal kutatók vállalták, akik ezzel saját
tudományos pályájukon is jelentős előrehaladást tettek. Egy akkora program,
mint a Kazinczy-kiadás, természetesen csak szélesebb szakmai összefogással
valósítható meg, ezért a munkálatok megszervezésénél a már régóta létező
szakmai együttműködésekre is építettünk. Bevontuk a szegedi és budapesti
társtanszékek, valamint az akadémiai intézet kutatóit is. Az így kialakult
csapat köré mindenütt graduális és posztgraduális hallgatói csoportok
szerveződtek. Rendszeressé váltak a szakmai megbeszélések és a hallgatók
számára szervezett közös szemináriumok. A Csokonai-kiadás könyv formájának lezárultával részben annak elektronikus változata, részben
pedig a Kazinczy életműkiadás jelentette a kutatócsoport fő feladatát,
értelemszerűen újabb - OTK
eredményeikkel, szakdolgozatukkal, PHD értekezésük előkészítésével tehetségüket
bizonyító - pályakezdők bevonásával.
Az egységes szempontrendszer
kereteit meghaladó nagyságrendű „irodalmi hagyaték” teljességre
törekvő feltárása és feldolgozása nem képzelhető el egy hagyományos kritikai
kiadás koncepciója szerint, ezt sem az anyag jellege, sem mennyisége nem teszi
lehetővé. Szükségszerű, hogy a hagyományos kritikai szöveggondozás mellett szerepet kapjon a genetikus közelítésmód, illetve az elektronikus feldolgozás. A hagyományos könyv és az
elektronikus adathordozók a maguk sajátos lehetőségeivel kiegészítik egymást,
lehetővé teszik, hogy meghatározott funkciók teljesítésére az éppen optimális
formát és módszert alkalmazhassuk. A kutatás során tehát ezek kombinációjával számolunk, az anyag
jellegéből adódóan mintegy alapként elgondolva az elektronikus feldolgozást,
amelyből adott szövegek, szöveg-együttesek esetében kinöveszthető a hagyományos
értelemben vett, könyv formájú kritikai kiadás (megfordítva ezzel az általában
követett logikát). OTKA pályázatunk döntő mértékben az alapozó munkálatok
elvégzését szolgálta: a kézirat-katalógus, bibliográfia, archiválás, szövegbevitel mellett
azonban meg kellett történnie az elektronikus platform kialakításának és az XML kompatibilitás megteremtésének.
Az alapozás másik lényegi mozzanata a kiadási koncepció és terv kialakítása,
valamint a munka megszervezése volt. Mindeközben azonban már megkezdődött az
egyes kötetek sajtó alá rendezése, s az elért eredmények publikálása is.
- Elkészült az MTA Könyvtárának Kézirattárában őrzött kézirathagyaték (ott bekötött formában őrzött) egységeinek digitális
archiválása (105 kötet, mintegy 15.000 felvétel), több más (pl.
sátoraljaújhelyi) kézirat és első kiadás fotózása mellett.
- Elkészült a Kazinczy-levelezés 23
kötetének digitalizálása (25-30.000.000 karakter), adatbázissá alakítása
(jelenleg ez már használható a legnagyobb kutatóhelyeken. (A kritikai
feldolgozás egy újabb pályázati program feladatai közé tartozik). Megtörtént
továbbá a Kazinczy által életében kiadott kötetek számítógépes rögzítése is.
- Elkészült az elektronikus kiadás
mutatványverziója FolioViews platformon, s
befejeződött a Folio adatbázis-formátum XML konverterének fejlesztése, a
klagenfurti Musil Intézettel és az Avignonet Kft.-vel való együttműködés keretében.
- Elkészült az életműkiadás
koncepciója és terve, amelyet az MTA Textológiai Munkabizottsága elfogadott,
akkreditálván ezzel a sorozatot.
- Megjelent a Kazinczyhoz kötődő
két folyóirat (Magyar Museum, Orpheus) kritikai kiadása, több mint ezerháromszáz oldal
terjedelemben, három kötetben, valamint számos tanulmány szakfolyóiratokban.
- Munkában van hét kötet, közülük
több befejezéséhez közeledik, a sorozat nyitókötete, a Pályám emlékezete egészen új (genetikus) koncepciójú kötete
rövidesen lektorálásra kerül.
Irodalomtörténet-írásunk nem
egységes Kazinczy Ferenc szerepének a megítélésében. Kezdeményező és
meghatározó jelentőségét viszont nem szokás kétségbe vonni. Az elkészült - és jelenleg is készülő - munkák nem
csupán a további kutatások előtt nyitnak új távlatokat, de a kevésbé tájékozott
olvasónak is új műveket adnak a kezébe. Mindenekelőtt a Pályám emlékezete kritikai kiadásával, ami így a
korábbinál is teljesebb képet nyújt - természetesen Kazinczy nézőpontjából - a reformkort
megelőző nagy szellemi átalakulásról, benne hagyomány és modernség sajátos
értelmezéséről.
Levelek a
levelezésről
B.G. gyüjtése
1588.
Kazinczy – Cserey
Farkasnak.
Széphalom, Nov. 13d. 1809.
…Leveleid
két kötetben állanak könyveim köztt
bekötve. Tegnap kaptam Barcsaynak
tulajdon kezével írt két franczia (szép, de hibás scansióju) versét és eggy
magyart. – Barcsay tiszta gondolkozású ember volt, ’s azt mutatja
a’ vers; de franczia verset írni rosszúl tudott…
K > Kis
Jánosnak, 1810.01.19…Az én leveleimnek
minden érdemek abban áll, hogy őket lángoló szívvel írom; s ki nem érzi, hogy
inkább szívből, mint fejből jőnek gondolataim? Stilusom szökdellő, csapkodó,
rendetlen…
De higgyük…lesz oly idő, amidőn azt a papirost,
amelyre karunkon által ömlött fejünk gondolatja s
szívünk érzése…a maradék tisztelettel fogja illetni…
K > ifj.
Wesselényinek, 1810.04.26…Én minden
levelet, amit hozzám becses ember ír, el szoktam tenni és ez nagy kincs
lesz a maradékra nézve…
Szemere Pál > K,
1811.05.24…hadd kérdezzek némelyeket előre. Nem szándékoznék-e
édes urambátyám praefatióit, leveleit s egyéb
apró írásait még egyszer megtekinteni? Kár lenne azokat fel nem venni a
Kazinczy kiadójának, s kiváltképpen a leveleket. Én régóta szándékozom azokat összve szedni. Ezt mondám Kis Jánosnak is…azt hiszem,
hogy nem minden levelet kellene felvenni s a felvetteken is kellene
változásokat tenniu…szívesen ajánlom
szolgálatomat
2267.
Kazinczy
— Helmeczy Mihálynak. Széphalom April. 2d. 1812.
…A’ mit Leveleim’ öszveszedéséről írsz,
pirít is, el is rettent, de megvallom, olly kedves is
nekem, hogy kedvesebb alig érhet. — Az én leveleimnek eggy
érdemek vagyon: az, hogy forró lélekkel
írom, ’s látszik rajtok, hogy minden tartalék nélkűl
írom; hogy azt a’ kihez írom, a’ barátságnak minden érzéseivel
szeretem. Betűim mutatják, hogy gond nélkül ’s minteggy
reptében vagynak írva. Remekek tehát nem lehetnek.
Kinevettetném én, kinevettetnék Kiadójok, ha illy végből adnánk-ki. De van eggy tekintet, a’ melly
miatt a’ feltételnek örűlök: az nem egyéb mint
az, hogy így nem kellenék attól rettegnem, hogy halálom után olly valaki csinál belőlök
könyvet, a’ ki hozzá nem tud, és hogy időm volna holmi botlást
megigazítanom, holmi hijánost kipótlanom,
holmit, a’ mi külömben feledékenységbe menne,
feljegyeznem. Magam akartam megtenni e’ munkát, de ha ismét élhetnék is
52 esztendőt, erre még sem érnék. Szeretném, kedves barátom, ha Te ezt a’ munkát együtt tehetnéd meg
Szemerével, kit én rég olta Biographusomnak
óhajtok, és a’ ki által magamnak ezt félig már meg is ígértettem. Ő nékem
vér szerént rokonom, ’s Patakon tanúlván, a’ hol én, sokat megértene, a’ mit
Ti, kik ott nem tanúltatok, ’s a’
személyeket, a’ szokást nem tudjátok, meg nem értenétek. Ezen munkának,
(Leveleim’ gyűjteményének) nem lehetne más czélja
mint az, hogy Literaturánk progressióját
fessék. A’ munkát tehát a’ Ráday,
a’ Horváth Ádám’ és a’ Földi’ leveleinek végig
olvasásain kellene kezdenetek. A’ Rádayéi eggy
egész Kötetet tesznek, ugyan annyit a’ Horváthéii
[!] is, a’ Földiéi kevesebbet. Ámbár ezen kincseket kezemből kiadni
rettegek, mert elveszhetnek, ellopattathatnak,
eléghetnek: még is kész volnék őket, valamint az én Triaszoméit
is, néktek által adni, hogy olvassátok-meg, jegyezzétek-ki Elenchus formán,
hol áll valami a’ mit meg kellene tekintenem, újra dolgoznom, felvilágsítanom etc. etc. ’s én ezen kijegyzéseket
munkába venném. Így közleném véletek mind azokat
a’ miket Virágtól, Kistől,
Berzsenyitől, Báróczytól ’s Literaturánknak jó ’s rossz munkásaitól vettem minden
kifogás nélkül; mert a’ czél érdemli, hogy
minden más tekinteteket elnémítsak. Melly kár hogy
a’ Dayka’ leveleit 1794-ben
elégettem, rettegvén, hogy, ha azok rossz kézbe akadnak, ’s az ő lánczokból kikölt gondolkozását nyilvánná
teszik, ő szerencséjét eljátssza, ’s kivettetik hivataljából.
Leginkább szeretném, ha Szemere két holnapra hozzám jönne ’s ezt a’
munkát itt tenné…
K > Jankovich Miklósnak,
1812.04.19
…Az én életem
szorosan össze van fonva a Magyar Literatúra történeteivel az újabb
időkben. Az öreg gr. Rádaytól és Horváth Ádámtól egy egész kötetre gyűlt
leveleket bírok. Rájnis, Szabó, Révai, Kanonok Molnár, Péczeli, Ráth, Báróczy, Földi, Batsányi, Szombathy,
s az élők velem levelezésben állottak. Ha az ő velem folytatott levelezéseikhez
megkaphatnám az én őhozzájuk írt leveleimet s azokból magam csinálnék
egy egészet vagy más csinálná s velem megtekintetné, nem kétlhetni,
hogy literatúránk történetei és sok feledékenységbe ment kicsinység
megtartatnék a maradéknak. Barátjaim ezt kívánják
tőlem; de ez ifjúi erőt kíván…ha ezt másra bízom, sok tévedéseket ejt. Ez volna, amire
vállalkoznám, ha erőm engedné…
2510.
Kazinczy — Kis Jánosnak. Széphalom, Sept.
4dikén 1813.
….Báróczy után az én munkáim fognak megjelenni mintegy 15 kötetben. Augustusban Wielandnak Salamandrín nevű
Románját ’s Yoricknak Érzékeny útazásait fordítottam le. — (Megbocsáss,
vigyázatlanságból mocskos papirost találtam venni.) Ezen gyűjteményembe minden
prózai dolgozásaimat felveszem, fel még Gesszneremet
is; és ezt azért, hogy valami tollamból folyt, eggyütt
találtassék. Verseim
valaha külön kötetben jelennek-meg.
Szemere arra akara bírni,
hogy Biographiámat írjam-meg.
Azt sem szerénységem, sem kevélységem, sem ízlésem nem engedi. Melly génie tudna ebből eggy művész munkát dolgozni! — A’ helyett
valamit készítek a’ mi ehhez jól hasonlíthat, és erre Te adtad nekem
a’ gondolatot. Két-három esztendeje lesz, hogy Pesti barátimnak azt tanácslád, hogy szedjék öszve leveleimet, ’s a’ mi
nyomtatható vagyon bennek, adják-ki.
Most tehát Levelezőimtől kölcsön fogom venni leveleimet, s övéikkel eggyütt végig olvasom, a’ mi a’ Publicumot interesszálhatja,
kiszedem, ’s új stilusba öntöm, ’s haladék nélkűl
kiadom. Meg fogom valani, hogy új formába vannak
öntve, és hogy sok leveleimet emlékezetemből írom. Szüléimen, életem első
esztendein, oskolai ’s patvaristai koromon kezdem, ’s elbeszélltem mint fejlődtek-ki
tehetségeim, mint lettem Íróvá, mint jöttem szövetkezésbe Rádayval, Orczyval, Báróczyval ’stbb ’s
ezeknek képeiket festem, elbeszéllem hol voltam velek, mik felől beszélltüónk;
elbeszélem életemnek szebb scénájit, ’s Leveleim hasonlítani fognak Mathissonnak leveleihez. A’ tőlem kitelhető elegantiát adom-meg nekiek, hogy némelly olvasót
a’ dolog, némelly mást a’ stylus interesszáljon. —
Még e’ holnapban hozzá fogok e’ munkához, ’s fél esztendő
alatt kész leszek két vagy három kötettel. Megtörténhetik, hogy Leveleim nyolcz
kötetre is fognak nevekedni.
E’ czélra az szükség,
hogy Te is küldd hozzám leveleimnek csomóját, mert Pesti barátim bizonyossá
tesznek, hogy az nálad meg vagyon….
/Csak 1839-ben jelentek meg
először levelei Bajza és Schedel kiadásában/
2511.
Kazinczy — Kis Jánosnak. Széphalom Septbr.
8d. 1813.
….el vagyok határozva barátimhoz írt leveleimet végig olvasni, ’s úgy
újra dolgozni, hogy kinyomtathassanak.
Életemnek nevezetesebb történeteit papirosra teszem, ’s ezen levelek köztt kiadom. — Kérni fogom tehát barátimat, hogy
leveleimet szedjék-öszve ’s nékem adják
kölcsön, hogy a’ munkával elkészűlhessek.
—
2518.
Kazinczy — Helmeczy
Mihálynak. Széphalom Sept.
19d. 1813.
…Szemerével (ki épen ma eggy
hete leve vőlegény) sokat tanácskozám munkájimnak kieresztések eránt,
’s már meg van határozva mit cselekszem. Halld addig is, míg bővebben értesítlek, ’s barátságos gondjaidat kikérendem.
A’ kötetek így állanak:
1.) Szívképző Regék, könyvekre nem osztva’ ’s
eggy vagy két újjal megtoldva; ’s bár Tódorral
’s Flórával is! —
2.) Göthe és Yorick levelei. —
3.) Emília és Minna. —
4.) Pramythek, Szalamandrin, Mesék. —
5.) Bácsmegyei és a’
mik mellette állanak. Ez leend
az első Lieferung.
A’
második ez:
6.) Yoricknak érzékeny útazásai.
7.) La-Rochefoucauld.
8.) Osszián és Klopstock. 9. 10.) Gesszner.
A’
harmadik Lieferung állana:
11.) Pályaírásomból a’ Tübingi kérdésre. 12., 13., 14., 15.) Egyéb darabjaimból, Recensióimból
A’
negyedik Lieferung
16—20.) Leveleimből,
mellyeket újra
dolgoznék ’s méltónak tennék, hogy közre eresztessenek. Ezen
Gyűjtemény mind azt foglalná magában a’ mit prózában írtam ’s
ezután fognék.
Verseim külön jelennének meg…
3384.
Kazinczy — Kis Jánosnak.
Széphalom, Febr. 22d. 1817.
… És ha való az, a’ mit ti mondatok,
barátim, hogy hozzátok írt leveleim is
méltók a’ kinyomtattatásra, holott én azokat mindég reptében írom:
azzal hízelkedem magamnak, hogy ezekkel ami Freron is
meg fog elégedni, noha én az ő magasztalásán úgy nem kapok, mint gyalázását nem
rettegem. Levele csak arra tanított-meg, hogy még gondosabban írjak…
3730.
Kazinczy – Dúlházy
Mihálynak.
Széphalom April. 29d. 1819
…a’ Mélt. Gróf Leveleit csak más alkalmatossággal küldhessem-által a’ leírás végett. A’ csomó
azokig, a’ mellyeket a’ Gróf hozzám
1816ig írt, eggyüvé vannak kötve, ’s most általküldhettem volna:
de elébb körűl akarnám tekinteni, hogy egyszersmind
elmondhassam, mint óhajtanám látni a’ leírást. Publicum
előtt gondosabban kell még a’ Leveleknek is hangzani, int a’ mit sietve írogatunk egymásnak. ’S
holmi nem idegen szemnek való. A’ könnyűségnek nem szabad elveszni,
’s éreztetnünk kell az Olvasóval hogy azok nem neki készűltek. De haszontalansággal a’ Publicumot elúntatnunk nem
szabad….
4630.
Kazinczy — Toldy Ferencznek.
Széphalom Május 23d. 1826.
…az én csomóim mindég nyitva állanak;
Néked azért is nyitva állanának, hogy szedd rendbe, mert a’ hozzám írt levelek inkábbára
mind össze vannak szórva. De azokat sem kezeim közzül
ki nem adhatom; megbántanám az által azokat, a’ kik írták….
A’ mi nyomtatásban megjelent, felleled a’ Kassai Muzeumban, Orpheusban, Heliconi
Virágokban…..
4738.
Kazinczy — Toldy Ferencznek. 1827.
Édes Barátom, Sietve, mondanám; ha minden leveleim sietve nem volnának írva….
* * *
Irodalomtört.
Közlemények 1911. / Az évfolyamban
még két Kazlev közlés, de az nem volt elérhető, csak
a Tartalomból derült ki.
PORKOLÁB TIBOR
Kazinczy Ferenc és Virág
Benedek levelezése
Porkoláb Tibor, PhD. |
Születési hely, idõ: Sátoraljaújhely, 1965-03-29 |
Alapvégzettség: magyar
nyelv és irodalom - történelem szakos középiskolai tanár (1989) |
Nyelvismeret: angol ,
orosz , latin |
Kazinczy és Virág mély és
bensőséges irodalmi barátságának tézise az irodalomtörténet-
írás közhelyei közé
tartozik. E magasztosnak látott barátság történetét jórészt éppen
levelezésükre hivatkozva
beszélik el az irodalomtörténeti narratívák. Közismert, hogy e levelezésben
Virág költeménnyel köszönti a – horatiusi mintára – Lámiának nevezett Kazinczyt, Kazinczy pedig
„kevélykedve” nevezi barátjának Virágot (akinek arcképe egyébkéntaz ágya felett függ)
Néhány jellegzetes szöveghely a Virághoz írott
levelekből: „Virág első Poetánk”;37
„Nekem mind azok között, a’ kiket a’ Muzsák’
szentségében ismérnem adatott, Te vagy és Te maradsz,
’s Kis és Dayka, az első ;38 „Te vagy és Dayka ’s Kis és
Berzsenyi, kiket valamint barátimnak, úgy Magyar Poetáinknak
is számokban, rendekben, legfelől ültetlek”.39
Kazinczy ráadásul irodalmi és nyelvi neológiájának képviselőjeként is fel
kívánja léptetni Virágot. Cserey Farkasnak írja
Kazinczy 1805. márc. 31-én: „Én tehát Neologus
vagyok, és azt tartom, hogy úgy kell. Az én felem Báróczit, Bessenyeit, Virág
Benedeket, Kis Jánost, Himfyt mutat a’ maga Iróji
köztt:
35 KazLev,
II/464–465.; II/134.;V/65.
36 KazLev,
III/103. (lásd még: IX/132.); VIII/419.; V/67.; IX/426.
37 KazLev,
II/500.
38 KazLev,
V/65.
39 KazLev,
VIII/138. Kazinczy egy Berzsenyihez írott levelében (1808. okt. 31.) is
hasonlóan fogalmaz:„Tovább, édes barátom, tovább a’ szerencsésen
futni kezdett úton; Virág, Kis és Dayka, kiket els)knek tart nemzetünkben minden a’ kinek ízlése van,
örömmel fogadnak-el szent koszorújokban.” (KazLev, VI/108.)
azok a’ Tordai
Leoninust ’s Mátyási Józsefet mutatják.”40 Nem meglepő tehát, hogy
a hagyományosan „kazinczyánus”
elkötelezettségű irodalomtörténeti konstrukciók lényegében
problémátlan egységben
látják összeforrni Kazinczyt (a szellemi vezért) és Virágot (a hű
követőt és harcostársat).
Ez a szemléletmód uralja például Szalay Gyula alapvető Virág kismonográfiáját:
„Kazinczy minden sorából a szerető lélek vonzódása s Virágéból a félénk
tisztelet sugárzik
felénk.” „S ez a szép viszony a két nemes férfiú között 40 évig
tartott,
melynek Virág irodalmi
munkássága nagyon sokat köszönhet.”41 Hasonlóan fogalmaz
Kisbán Emil is: „Közösek voltak irodalmi célkitűzéseik
[…] Kazinczy nagyarányú lelkesítő
munkáját a zárkózottabb
kedélyű, szűkebb körben mozgó Virág irodalmi tevékenysége
egészítette ki.”42 Ez
a homogenizáló szemlélet persze szükségszerűen homályosítja el a
szellemi autonómiájához
rigorózusan ragaszkodó Virág literátori törekvéseinek sajátszerű-
ségét, látásmódjának megkülönböztető jegyeit. Innen nézve a
hagyományos, Kazinczy-
centrikus irodalomtörténeti
konstrukcióknak a Kazinczy–Virág-kapcsolatra vonatkozó
(olykor sommás)
megállapításai kiegészítésre szorulnak.43 A Kazinczy–Virág-levelezés
újraolvasásával,
újraértelmezésével egyfelől kérdésessé tehető a „félénk tisztelet”
tézise,
másfelől módosíthatóvá, de
legalábbis árnyalhatóvá válik a „közösek voltak irodalmi cél-
kitűzéseik” tézis is.
Virág persze valóban „nagyon sokat
köszönhet” Kazinczynak. ő
serkenti például Horatius
fordítására;44 ) biztatja poétai munkáinak újabb – természetesen korrigált
– gyűjteményes
kiadására;45 és ) buzdítja
– hasonlóan Vitkovics Mihályhoz és Horvát
Istvánhoz46 – a
poétai munkálkodás folytatására. Az egyre inkább a Magyar
Századok írásába merül)
Virág azonban históriai
munkájának elsődleges fontosságát hangsúlyozza: „Te csak versificatióra késztetsz engem. Miért nem inkább a’
Századokra? Én úgy vélem, hogy ezek a’
nemzetnek nagyobb hasznára
vannak, mint akármelly poéma.”47 Virág szívesen
bocsátja
kéziratos munkáit Kazinczy
ítélete alá. Honfoglalási eposztöredékét, a Magyar Hexametereket
például az alábbi
instrukcióval küldi meg barátjának: „Te először a’ Hexametereket
olvasni, azután ítélni
fogod”.48 Készülő Horatius-fordításait is rendszeresen elküldi Kazinczynak.49
Kazinczy persze nem csupán a kéziratos munkákat véleményezi, de Virág megjelenő
köteteiről is ítéletet mond. A Horátz Poétikája
(1801) cím4 kötetet például így dícséri: „A’
Haza neked új koszorúval tartozik; nem olly
ragyogóval, mint a’ mellyet Verseid’…
40 KazLev,
III/304.
41 SZALAY 1888, 112 és 114.
42 KISBÁN 1937,
17–18.
43 Ilyen célzatú korrekciót
Csetri Lajos kezdeményezett (lásd: CSETRI 1990.
216–217.).
44 KazLev,
II/467.
45 KazLev,
VI/346. (Lásd Virág ez irányú szándékát: KazLev,
VII/460.; VIII/112.; VIII/303.)
Kazinczy még a kiadás
technikai részletei iránt is élénken érdeklődik: „Nagyon éleszt engem az
a’ reménység, hogy Verseid újra kijőnek.
[…] Verseid kinyomtatása eránt ne tégy semmi
lépést hírem nélkül. Díszesen kell kijönniek,
’s képedet a’ Publicumnak bírni kell, még
pedig a’ Kaergling rajzolása után; mert ez
a’ Kiningeré sem jó, hát még a’ Stunderé!”
(KazLev,
VIII/138–139.)
46 Err)l
lásd: VITKOVICS 1879. II/90.; HORVÁT 1967. 74–75, 129, 405.
47 KazLev
VIII/304. Lásd még: KazLev, VIII/27.
48 KazLev
II/537. Lásd még: KazLev VII/460.
49 Lásd: KazLev III/9–10.; VII/371–374.;
VII/524–526. 200
gyűjteményéért nyújtott: de
ragyogóval csak ugyan.”
negligálni kezded magadat.
Gyönyörű ítélet egy Recensenstől! Én a’ Poemák Recensiójában
megmondtam, hogy a’
mezei virágok nem kerti virágok, és még is igen szépek a’
magok nemében.”51 Bár
Virág literátori rangját, tekintélyét és státusát egyértelműen az
ódaköltészettel hozza
összefüggésbe,52 azért a Magyar Századok jelentőségét is hajlandó
elismeri:
„Századjaidat senki nem olvashatja áhítatosabban, mint én. Együtt
érzettem veled
mind azt, a’ mit
mondasz benne, ’s értelek ott is a’ hol nem mondod mind a’
mit értetni
akarsz, ’s keseregtem azt a’ felséges Nemzetet,
mellyet a’ gonoszság soha nem engedett
arra a’ tetőre fellépni, mellyre
teremtve van.”53
A levelezés vizsgálata
alapján tehát könnyen igazolható: Kazinczy valóban számottevő
befolyást gyakorolt
Virágra. Ugyanakkor rendkívül egyoldalú lenne a Kazinczy–Virág-viszonyról
kialakított kép a Kazinczyra gyakorolt Virág-hatás kiemelése nélkül. Virág
buzdítja például Kazinczyt az Osszián-fordításokra (majd üdvözli lelkesen a
„Karrik-Thúra” megérkezését:
„Mennyei Költemény
nyelvünkre nézve is! Nekem énekelted!”).54 Egy évtized
elteltével ismét szóba
hozza a „magyar Osszián” ügyét: „Kérlek, és barátságosan
intelek
is, hogy fordítgasd le Oszsziánt. Hadd olvassa a’ magyar is ezt az érzékeny
poétát!”55 Virág
sürgeti barátja Anakreon-fordításainak kiadását is: „Te sokat
fordítottál Anakreonból,
vagy talán minden verseit.
Szedd öszve kérlek, és add ajándékúl
nemzetednek.”56 Virág
inspirációit követve kezd
el foglalkozni Kazinczy a nyelvi hagyománnyal, ) kéri Kazinczyt
„a’ Magyar
szokások” „öszveírásában” és a
„paraszt dalok” gy4jtésében való közrem4ködésre.
57 Ahogy Waldapfel József
megállapítja: „A nyelvrégiség vizsgálatának sürgetésével
is el)bb
hatott rá Révainál. Ennek nagy munkáit ) küldte meg Kazinczynak, s ez azok
lényegét is elsősorban
Virág tolmácsolásából tette magáévá. Virág hatása alatt történt,
hogy fogságból való
hazatérése után első kiadványa a Magyar régiségek és ritkaságok
volt. Sylvester nyelvtanát
maga Virág akarta előbb kiadni, mikor azonban Kazinczyban fölébredt az érdekl)dés, örömmel engedte át
neki.”58 Virág lankadatlan lelkesedéssel buzdítja
és serkenti az ifjúságot,
és próbálja a tehetségek támogatásának ügyét el)mozdítani. E
törekvésében – úgy
t4nik fel – Kazinczyt tekinti legfontosabb segítő társának. A pesti Universitás ifjairól például így ír barátjának: „tsak ugyan vannak jó esz4 ifjaink, és ollyanok,
a’ kikben még meg nem kortsosodott a’
vér. Ha ezek magyar nyelven hallhatnák a’ tudományokat, a’ szép
mesterségeket, boldog Isten! Melly sokra mennének tsak egy esztendő
alatt is. Segítssük )ket, a’ mint
lehet!”
50 KazLev
II/466.
51 KazLev,
IX/344–345.
52 Tübingai
pályam4vében (1808) is hangsúlyozottan az ódaköltő Virágot magasztalja:
„A nemzet egyet sem ismer költ)i köztt, kit
azon nemben, hol ) nagy, hozzá hasonlíthatna”. (KAZINCZY 1916. 159.)
53 KazLev,
VI/344–345. Lásd még: KazLev, IX/344.; XI/166.
54 KazLev,
II/506 és 535–536.
55 KazLev,
IX/131.
56 KazLev,
V/114.
57 KazLev,
III/208.; II/560.; III/5.; III/112.
58 WALDAPFEL 1957. 230.
59 KazLev,
III/6. 201
„Ér-Semlyénben
van-e oskola? Jó volna kikémlelni, mellyik gyerekben
– de tsak magyar nevű
gyerekben, van jele
a’ nagy észnek, vagy a’ Rajzolatra, muzsikára kész indúlat: Festőre,
Muzsikus Compositorra nagy szükségünk vagyon. Az illyetén
nagy reménységű magyar
ifjúnak gondgyát
kellene viselni”.60 Örömmel fogadja, hogy Kazinczy rendszeres kapcsolatba
kerül a ref. kollégiumi növendékekkel,61 hiszen a literátorok „szent”
kötelességénektekinti a poézisre és a tudományokra
fogékony ifjak buzdítását és nevelését.62 Külön kéri Kazinczyt arra, hogy egy Csehy József nevű ifjút, aki „a’ Literaturának igen nagy baráttya”
serkentő levéllel tiszteljen meg: „Minden sorod új életet fog néki adni.
Ha lehetséges, ha terhedre nem esik ez, tedd meg kérlek.”63 Amikor pedig
arról értesül, hogy Szalárdi Jakkó László főhadnagy
„a’ Magyar Huszároknak oktatásokra egynehány könnyű, szép tüzes
tábori dalokat szed öszve, és nemsokára ki fogja adni”,
azonnal a magasztos ügy mellé állva Kazinczyt is mozgósítja: „Ez szent,
igen szent gondolat. A’ mellyet több ifjainknak
már megmondtam, és örömmel ígértek segédet. Kérlek, édes barátom, tedd meg,
a’ mit megtehetsz. Sekentsd a’ Patakiakat, mennél előbb serkentsd. […] Ha csak
magunk nem hozzuk viszsza a’ régi bátor lelket,
ki fujja azt belénk?”64 Virág nem csupán
életvezetési elveit osztja meg barátjával (gyakran zárja leveleit senecai jelmondatával, az „Élni siess!”-imperatívusszal; 65 máskor a „légy – és élly – Tacitusi lélekkel!” tanácsot adja 66),
de grammatikai és ortográfiai kérdésekben is útmutatást kíván adni: „Egy
észrevételemet írom le: Te írtad: ’üressen’.
[…] Miért kellene tehát az s-et megkettőztetni?”;67 „a’
régi magyarok vagy igen ritkán, vagy nem is éltenek
légyen imezekkel: íródott, mondódott, mondódhatván,
folytatódnak, ’s
a’ t. az efféléktől kell őrizkednünk. […] Kérlek, vígyázva figyelmezz
reájok.”;68 „Egy szót barátságosan – külömböztesd meg a’ passivumokat
a’ reciproc. Verbumoktól! – Nyújtódjanak,
tanítódnak, iródnak, mondódnak, etc. etc. Ne legyenek
soha a’
te írásaidban.”
elfogadja Virág
álláspontját, 70 de bizonyos grammatikai-ortográfiai kérdésekben egyenesen
normaképz)nek ismeri el barátja
nézeteit. Így számos szóalak használatóságának
kérdésében a rendkívüli
literátori presztízzsel bíró Virág írói gyakorlatát ismeri el irányadónak:
„Te az vagy, a’
ki némelly szóknak, szóllásoknak
sanctiót is adhatsz példáddal.
Én e’ nélk4l nem
éltem volna soha a’ Hős névvel Heros értelemben
[…], ’s a’ Te példád
bátorított hogy az év szóval
a’ szenvedhetetlen esztendő helyett éljek.”71
60 KazLev,
III/10.
61 KazLev,
III/49.
62 „Ha valamely szép
lelk4 ifjúval vagy isméretes, ösztönözd, hogy írjon
elméjéhez, ’s ehhez a’ nagy nemzethez illend)
dolgokról.” (KazLev, III/112.) „a’
köz jónak tanullyanak élni. Erre világosban kellene tanítni
az ifjúságot.” (KazLev, III/306.)
63 KazLev,
II/465.
64 KazLev,
IX/370.
65 Lásd: KazLev, V/292.; IX/303.; IX/523.; XI/206.
66 KazLev,
III/113.
67 KazLev,
II/504.
68 KazLev,
III/10.
69 KazLev,
III/50.
70 „Az öszv’esküdni, kétségb’esni
magam előtt is hiba már. Igen jól tetted, hogymegjegyzéd.”
(KazLev,
II/468.)
71 KazLev,
VIII/138.
Kazinczy a dicsőítő ódák
mesterének tartja Virágot, és oly mértékben respektálja a horatiusi
„Musa
vetat mori”-elv jegyében fogant, a bárdköltészeti tradíciót átörökítő
(és egyben
megújító) poétai szerepfelfogását, hogy nem csupán a
Wesselényi-emlékvers elkészítésére
próbálja rávenni,72 de a h)si halált halt Csehy megdics)ítését is t)le várja.73
Virág
természetesen teljesíti
kötelességét, és a „vitéz ifjú” emlékezetét megörökít) ódát a
szokványos bárdköltészeti
frázissal zárja: „Zengj dücs)séget neki énekedben, / Músa!
mert a’ kit te
szeretsz, csak annak / Kedvez az Ég is.” (Gyka
Emmanuel Constantinnak
Csehi Jósef
haláláról)74 Kazinczy tehát Virágtól várja a költ)i halhatatlanítás feladatának
teljesítését, és egyáltalán
nem meglep), hogy saját emlékezetének hatékony áthagyományozására is
alkalmasnak tartja barátja poézisét: „Óhajtanám hogy […]
felmelegedve boromtól,nekem írj valamit versben, de ne magasztaló, hanem meleg
baráti hangban, melly
semmit ne mondjon egyebet
[…], mint hogy szerettél. Mondtad azt már: de arra nem ismér
minden: én pedig a’
te szeretetedet ki szeretném az egész Mardéknak
trombitálni.”75
E felkérés 1812. ápr. 29-én
kelt. Feltűnő, hogy az a Virág, aki Poétai munkájinak 1799-
ben megjelent gy4jteményében (sőt még az új század első
éveiben is ő oly gyakran emeli
magasztos költ)i tárggyá a
Kazinczyhoz fűződő barátság érzését, most mégis elhárító
választ ad: „A bor
igen jó. Még egyszer köszönöm. De mikor énekelek neked? Mikor
énekelem azt, hogy azon egy
üd)ben, a’ hazának,
erőnkhöz képest éltünk? Elj) majd
csendessége lelkemnek, és
felébredek e’ nemes tárgyra: Mert most egész philosophiám
rendetlen, a melly nélk4l versus inopes rerum nugaeque canorae: Élni siess!”76
A levelezés el)sorolt
szöveghelyei arra engednek következtetni, hogy Kazinczy és Virág
egyenrangú szellemi
társakként buzdítják és segítik egymást a literátori pályán. Talán
éppen a szellemi autonómia
meg)rzésén alapuló egyenrangúság, a nézetek
közelítésében,
de nem feladásában való
érdekeltség teszi érthet)vé, hogy számos kérdésben
eltér)
álláspontot foglalnak el. A
Kazinczy szabadulása utáni években ugyan még teljesnek látszik
véleményközösségük mondjuk
a Debreceni Grammatika elutasítását illet)en: „Szenvedhetlen
ama [Debreczeni] hires Grammaticában a’ sok ódott, fódott, tódott, meghallódunk,
szeret%dünk, ’s a’ t. Egek! Mire jut még nyelvünk!
Elijed az idegen ezekt)l a’ rideg,
vad hangoktól.”
– írja Virág.77 Sőt, Virág sajátos „orthografiai”
paktumot is ajánl Kazinczynak:
„Egy gondolatom jött.
Jó volna nekünk – egy nagy tanúja lenne barátságunk a’ maradéknál
is – meg egyeznünk az
orthografiában. Szép neved vagyon, és híred már.
Ebben
sokaknak hasznot tehetnénk.
A’ szebb lelkek, úgy vélem, velünk tartanának. […] Nagy jele
annak valaha, hogy
Kazinczy, Virág egyet értettek abban, a’ miben mások között leg
nagyobb meg hasonlás
volt.”78 Később azonban egyre er)södnek Virág ellenérzései a
„kazinczyánus”
neológiával kapcsolatban. A nézetkülönbségek explicitté válásának első
72 KazLev,
VII/370.
73 KazLev,
X/482.
74 VIRÁG 1822. 127.
75 KazLev,
IX/427.
76 KazLev,
IX/523.
77 KazLev,
II/465. Lásd még: „Én ugyan, akár mit kiabállyon
baróti Szabó Dávid, és a Debreczeni Grammatika
a’ passivumokról süket akarok lenni.” (KazLev, III/10.) További szöveghelyek: KazLev,
II/469.; II/504.
78 KazLev,
III/144.
látványos jele Virág 1806.
szept. 22-én kelt levele, amelyben Kazinczy – neki ajánlott és
egy polemikus bevezet)vel kib)vített
– Sylvester-kiadásától79 próbál elhatárolódni: „Hallom
azért vitetted volna vissza
Szilvesztert, hogy grammatikus vitához valóval megtoldhasd.
Mint el)bb
a’ poéták, úgy most a’ gramatikus pápista
papok […] kotzódnak. Ha
ezekhez társúl
akarsz állani, kérlek szépen, hogy a’ mit Szilveszterben Virágról írtál,
hagyd ki azt. Ne legyen ott
nevem, se emlékezetem, hol a’ békesség fiának nem lehet
helye.”80 Virág tehát
nem kíván Kazinczy oldalán a Révai–Verseghy vita részese lenni, és
joggal állapítja meg Csetri Lajos: „Kazinczy neológiája hívének sem tudta
megnyerni
Virágot”.81 Mint
ahogy Virág népi hagyományok gy4jtésére irányuló elképzelései, didaktikusan moralizáló,
latinos patriotizmusa sem találhat túlzottan lelkes fogadtatásra Kazinczynál.
Waldapfel József egyenesen
azt állítja: „eleinte éppen Kazinczyt is igyekezett a
nemzeti múlt és az )si magyar élet hagyományaira figyelmeztetni. Mikor aztán
barátja törekvéseinek németes jellegére ráeszmélt, kezdett tőle is
elfordulni.”82 Jelent)sen eltér a
véleményük „a’
Római lábakra nem vett Magyar Versek” megítélésében is. Kazinczy arra
kényszerül, hogy barátjával
szemben védelmébe vegye a „csak kadentziákra
vett” verseket:
„Nem említem többé,
ha írtam é már valamit a’ Római lábakra nem vett Magyar Versek
mentségére, mellyeket a’ 119d lapon ismét bántassz?”
Itt Kazinczy – Váczy János
jegyzete szerint
– a Kovács Sámuelnek cím4 Virág-episztola alábbi két sorára utal:
„A
sokaságra ne nézz, s a régi
legényre, szegényre, / Állyon, mászkállyon,
nyugodjék verve,
heverve.” Kazinczy
el)ször Faludi, Ányos, Orczy, Barcsay, és Kis János
példájára hivatkozik
(hangsúlyozva, hogy
„halhatatlanságot nyertek, ha a’ tetrachordon
mellett zengették
is verseiket”), majd
azt az óhaját fejezi ki, hogy „Virág ne vetné meg borostyánja mellett
a’
rétvirág koszorúját”,
végül pedig részletesen kifejti a „három nem4 versificatiót”
elismer)
rendszerét: „a’
Szabó Dávid és Virág módja szerint mért lábakra” vett verset;
„a’ Gyöngyösi
’s Zrinyi módja szerint, csak kadentziákra
vett verset; valamint ”a’ Ráday módja” szerintit,
„mid)n a’ vers cadentziára is vev%dik, de
egyszersmind skandáltatik is.” (1802. márc.
31.)83 Virág
válaszlevelében (1802. ápr. 10.) megindokolja a nem római mértékre vett
versekkel szembeni
ellenérzéseit: „Hogy többször bántom [értsd: a nem római mértékre
vett verseket], ez az oka:
Mind a’ pápisták, mind a’ Kalvinisták
között ’s a’ t. annyi a’ Versfaragó, hogy! – szüntelen tsak ezt vonnyák: ’czina czina Péter bátsi, neked heged3lök’,
alig van egy-kett), a’ kinek jó gustussa
légyen. A’ régi durvaságból nem akarnak é, vagy
mi – kitisztúlni.” Majd – baráti gesztusként –
mégiscsak hajlandó elfogadni Kazinczy javaslatát „a’ háromném4 Versificatióról”, ám a levél végén nem mulasztja el
figyelmeztetni
barátját: „Kérlek,
a’ nem római mérték4 verseket a’ jó ízlést nem ismér)k
el)tt vigyázva
ditsérd: ne hogy a’ mértéket megvetvén, ellenségeivé
légyenek az igaz poézisnak.”84
A többnyire lappangó
nézetkülönbségek a Dayka Gábor Verseinek Kazinczy által sajtó
alá rendezett gy4jteménye
(1813) körül kibontakozó polémiában már meglehet)sen
éles
formában mutatkoznak meg.
Talán nem véletlen, hogy levelezésük – akár hosszabb időszakra is
ki-kimaradozó – folyama (legalábbis a Váczy
János által sajtó alá rendezett Kazinczy
Ferencz levelezése tanúsága
szerint) éppen ekkor szakad meg véglegesen. Arról,
hogy Virág súlyos
kritikával illeti Kazinczy mintaadó igénnyel készült Dayka-kiadását, Szemere Pál
Kazinczynak küldött, 1813. ápr. 15-én kelt leveléb)l
értesülhetünk: „beszéltem
Virággal és Kultsárral is. A’ két utolsó nincs megelégedve
Daykával. Virág azt mondja
hogy azt egészen
megváltoztatta a’ Kiadó.”85 Virág elmarasztaló véleményér)l maga
Kazinczy is beszámol egy Kölcseynek írott, 1813. szept. 28-án kelt levelében:
„Virág azt
mondja, hogy egészen más az
én Daykám mint az a Dayka a’ kit nekem ) adott. Én kész
vagyok el)mutatni a’ Mss., mellyek bizonyságaim hogy
a’ Variansokat híven felraktam.”86
Virág tíz évvel korábban
(1803. május 16-án) még a legteljesebb bizalommal küldi meg
Kazinczynak Dayka kéziratos
hagyatékát: „íme […] a’ tisztellt Dayka’Kézírásai béköttetve
általam a’
Szépség’ Baráttyának számára!”
elgondolkodtató Döbrentei Gábor – az irodalomtörténet-írás által
kétes hitel4nek tekintett
– visszaemlékezése,
mely szerint Virág így óvta volna Vitkovics Jánost
testvére, Mihály
kéziratos hagyatékának
sorsát illet)en: „Öcsém, Kazinczynak ne add, mert elrontja, németesíti
Miska tiszta
magyarságát”.88 Úgy t4nik fel, az 1810-es évek közepére Kazinczy
és Virág irodalmi
barátságának – Csetri Lajos szavaival –
„egyre kevesebb összetartó eleme
maradt”.89 Az egykori
barátok immár külön utakra tértek.
Rövidítésjegyzék
CSETRI 1990: CSETRI Lajos,
Egység vagy különböz%ség? Nyelv- és irodalomszemlélet
a magyar irodalmi nyelvújítás korszakában. Bp., 1990. (Irodalomtudomány és
Kritika.)
HORVÁT 1967: Mindennapi.
Horvát István pest-budai naplója. Szerk. TEMESI Alfréd, SZAUDER Józsefné.
Bp., 1967.
KAZINCZY 1808: Magyar
régiségek és ritkaságok I. Kiad. KAZINCZY Ferencz. Pesten, 1808.
KAZINCZY 1916: KAZINCZY
Ferencz Tübingai pályaműve a magyar nyelvr%l 1808. Kiad. HEINRICH Gusztáv. Bp., 1916. (Régi
Magyar Könyvtár 37.)
KazLev: Kazinczy Ferencz levelezése I–XXI. Kiad. VÁCZY
János. Bp., 1890–1911; XXII. Kiad. HARSÁNYI István. Bp., 1927. (Kazinczy
Ferenc Összes M4vei.)
KISBÁN 1937: KISBÁN Emil:
Virág Benedek (1754–1830). Bp., 1937.
SZALAY 1888: SZALAY Gyula:
Virág Benedek élete és m4vei. = Figyel%, 1888/1889.
VIRÁG 1822: VIRÁG Benedek: Poetai Munkák. Pest, 1822.
VITKOVICS 1879: VITKOVICS
Mihály Munkái I–II. Kiad. SZVORÉNYI József. Bp., 1879.
WALDAPFEL 1957: WALDAPFEL
József: Virág Benedek és a fiatalok [1930] = W. J.: Irodalmi tanulmányok.Bp., 1957.
85 KazLev,
X/305.
86 KazLev,
XI/70.
87 KazLev,
III/58.
88 Döbrentei
visszaemlékezését, amelyet Berzsenyi-kiadásához (1842) c