1859 - 1918

Váczy egyedül, kézírásos előkészítéssel 21 nagy-alakú kötetet szerkesztett, kötetenként a levél-anyaggal azonos terjedelmű jegyzetet készített. Évente jelent meg egy kötet. A bibliográfia szerint:

Kazinczy Ferenc Levelezése, I–XXI, sajtó alá rendezte Váczy János, Budapest, 1890–1911;    

 XXII, sajtó alá rendezte Harsányi István, Budapest, 1927;   

 XXIII, Budapest, 1960. sajtó alá rendezte: Busa Margit, Cs. Gárdonyi Klára, Fülöp Géza

A 20 kötetesre tervezett Babits-levelezésből több mint 10 év alatt négy kötet jelent meg, öt munkatárs közreműködésével. Mindez korszerű technikai háttérrel. /Részletek a továbbiakban/

Váczy halála után 16 évet kellett várni az első pótkötetre, a következőre már 33 évet. 1960 óta 49 év telt el és újabb pótkötet sehol. Egy olvasható cd-n, rejtély, mikor lesz belőle könyv. Közben fejlődött a technika.

Tehát a trend a kötet-megjelenésben: 1890-1911 között évente, majd 33 év, 49 év ? év.

HOMMAGE VÁCZY JÁNOS

Szemelvények a hálóról:

Váczy János Bölcseleti doktor, állami főgymnaisumi tanár, a m. tudom. Akadémia levelező tagja, szül. 1859. decz. 3. Kecskeméten; középiskoláit u. ott, az egyetemet Budapesten végezte. 1883. tanári (magyar nyelv és történelem) és doktori oklevelet nyert és könyvtári gyakornok lett az egyetemi könyvtárban; innét 1887. nov. 8. a M. nemzeti múzeumhoz helyezték át a hírlapkönyvtárba; 1890. máj. 2. segédőr lett; közben tanított is a László-féle intézetben magyart 1891-ig, a mikor a budapesti VII. kerületi gymnasiumba helyezték át s ugyanoda 1893. júl. 12. rendes tanárnak nevezték ki; ekkor végkép elhagyta a könyvtári szolgálatot. 1886. az Akadémia megbízta a Kazinczy levelezésének szerkesztésével és kiadásával, a Kazinczy-bizottságnak azóta jegyzője, az irodalomtörténeti bizottságnak is tagja, egyszersmind választmányi tagja a philologiai társaságnak, a történelmi társulatnak és tagja volt az Osztrák-magyar monarchie szerkesztőségének. A m. tudom. Akadémia 1908. ápr. 30. levelező tagjának választotta.

Czikkei következő hírlapokban és folyóiratokban: Figyelő (1884. Vachott Sándor élete és költészete, 1885. Kölcsey Ferencz, 1887. Katona József élete és ismeretlen munkái, Kulcsár István); Pesti Napló (1884. 195. sz. A középkori énekköltészet, 1885. 196., 203. Hirlapirodalmunk történelméből, 1886. 251. sz. Tompa barátsága Petőfivel, 1894. 350. A szabadelvűség úttörői hazánkban, 1895. 42. A tübingai pályakérdés, 182. Id. B. Wesselényi Miklós. 106. Egy derék magyar huszár, Csehy József); Fővárosi Lapok (1886. 71., 72. sz. A «Tizek társulata», 283., 284. Papp Endre, 1888. Tompa Mihály satirái, 1889. 161. Kölcsey halála és az akkor támadt polemia, 1890. 274. Deák Ferencz mint levélíró), Nemzet (1885. 100. sz. Hogy akarta Arany János Petőfi és Tompát kibékíteni, 320. A magyar irodalomtörténet érdekében, 10. sz. A felállítandó hírlaptár, 1887. Tompa ismeretlen műve, 1900. 54., 55. sz. Kazinczy László, K. Ferencz testvére); Vasárnapi Ujság (1885. Hornyik János, 1886. Majláth Béla, Jókai és Táncsics, Adalék a Petőfi-reliquiákhoz, Gr. Festetics György és a helikoni ünnepélyek, 1888. Kisfaludy Károly, 1891. Hunfalvy Pál, 1892. Salamon Ferencz, 1893. Pauler Gyula sat.); Ország-Világ (1886. Petőfi képviselőjelöltsége, 1887. Az első magyar élczlap); Egyetemes Philologiai Közlöny (1886. A klasszikus iskola triásza, 1888. Szemere Miklós költészete. 1889. Petőfi Sándor életrajza németül, 1890. Fischer-Tolnai Petőfi életrajza, 1893. Kazinczy megyei tisztsége, 1899. A «Gr. Széchenyi István életrajza», 1905. Rimay János); Egyetértés (1886. 3. sz. A Katona-monda); M. Szalon (1887. Petőfi polemiája Vörösmartyval, Hirlapirodalmunk 1848-49-ben, 1892. II. Egy kecskeméti ház, Horváth Döme jegyzeteiből); Remény (1887. Deák Ferencz); Kisfaludy-Társaság Évlapjai (Tompa Mihály lyrai allegoriái); Századok (1888. A magyar politikai irodalom története, Adalékok Ballagi Géza művéhez, Deák Ferencz beszédei, 1904. B. Eötvös József politikai művei, 1905. Toldy Ferencz, 1910. B. Wesselényi Miklós ifjú kora); Erdélyi Múzeum (1891. Arany János lyrai költészete, 1904. B. Wesselényi Miklós ifjusága); Irodalomtörténeti Közlemények (1891. Gr. Ráday Gedeon, 1893. A Mondolat, 1896. Az «arkádiai» per, 1905. Kazinczy Ferencz erdélyi utazása); Osztrák-Magyar Monarchia (Pest vármegye II. A «A három város», Magyar irodalom, A M. Tud. Akadémia); Beőthy, Képes Irodalomtörténet (I. köt. Az egyeztetők, Kazinczy Ferencz, Kazinczy költői iskolája, II. k. A klasszikus eposz művelői, Toldy Ferencz); Budapesti Szemle (1904. Egy fejezet a magyar nyelvujítás történelméből, 1905. A keszthelyi Helikon, 1906. Kazinczy Erdélyi Levelei, 1907. Széphalom, 1910. Kazinczy történetírói működése); M. Nyelv (1905. Horváth Endre és a nyelvujítás, 1907. A magyar nyelvujító harcz a forduló ponton); Beőthy-Album (A magyar irodalmi kritika kezdetei). Kisebb czikkek, birálatok, ismertetések (I. Akadémiai Almanach 1909. és 1910.)

Munkái:

1. Haller János és Hármas Istoriája Bpest, 1885. (Különny. a Figyelőből).

2. Deák Ferencz levelei. U. ott, 1889.

3. Gróf Ráday Gedeon összes munkái. U. ott, 1892. (Olcsó könyvtár 314.).

4. Berzsenyi Dániel életrajza. A m. tudom. Akadémiától a Lévay-díjjal jutalmazott mű. U. ott, 1895.

5. Eliot, A vízi malom. Regény, angolból ford. U. ott, 1896. (Olcsó könyvtár 2. kötet. Külön nyomat a Budapesti Szemléből).

6. Berzsenyi Dániel költői és prózai munkái. U. ott, 1901.

7. Kazinczy: Pályám emlékezete. U. ott, 1900.

8. A magyar nemzeti irodalom története középiskolák felsőbb osztályai számára. U. ott, 1902. két kötet. (2. jav. kiadás. U. ott, 1904-1906. I. 3. kiadás. U. ott, 1910.).

9. Kazinczy Ferencz művei. U. ott. (M. Remekírók VII. k.).

10. Kazinczy Ferencz életrajza. U. ott, 1909. (Költők és írók. Kiadta a Kisfaludy-Társaság).

11. A nyelvújítás győzelme. Székfoglaló. U. ott, 1909. (Értekezések a nyelv- és széptudom. köréből XXI. 2.).

12. Kazinczy Ferenc levelezése. A m. tudom. Akadémia irodalomtörténeti bizottsága megbízásából közzéteszi. U. ott, 1890-1910. I-XX. kötet. (Bevezetésekkel és magyarázó jegyzetekkel. Az utolsó XXI. kötet sajtó alatt).

A M. N. Múzeum (1802-1895). Bpest, 1896. 79. l.

Pallas Nagy Lexikona XVI. 572. l.

M. Könyvészet 1902., 1904., 1906., 1909.

Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.

Hornyik József, Kecskeméti irók. Kecskemét, 1901. 52. l.

Kalmár Elek, Tanári Névkönyv. Lőcse, 1907. 36. l. /Szinnyei/

Az Interneten olvasható:

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVKIADÓ VÁLLALATA
ÚJ FOLYAM 1911-1918. CYCLUS

TOMPA MIHÁLY ÉLETRAJZA ÍRTA VÁCZY JÁNOS

Antikváriumban kapható

Részlet Váczy János: Tompa Mihály c. könyvéből:

VII.
Szenvedések évei

Tompa családi boldogsága szomorúságra változik. Kis fia betegsége; halála. Tompa és felesége gyásza. Arany János részvétele. Tompa nem bír magán uralkodni. Borús eszméi; életkedve oda van. Mély fájdalma költészetében. Tompáné betegeskedése. Arany János és Tompa barátsága; összehasonlítás. Tompa ingerültsége; Arany János nyugodt lelki nagysága. Tompát a M. Tud Akadémia levelező tagjává választja. A Kazinczy-óda. Tompa felindulása Toldy F. ellen. A sárospataki főiskola fennállásának háromszázados évfordulója; Lórántffy Zsuzsánna emlékezete. Tompa szembaja; e miatti törődése; aggodalmai. A hatvanas években írt lyrai művei.

….Hanem a következő, 1859. évben, midőn a nemzet Kazinczy születésének századik évfordulóján nagy ünnepre készül, s az Akadémia Kazinczyt dicsőítő ódára pályázatot hirdet: ő is megpendíti lantját s megírja kitünő ódáját, a melyet a pályabírák (Arany J., Lukács Móricz és Székács József) egyhangúlag a kitűzött jutalomra érdemesítnek, a mely méltán is megilleti. Arany Jánosnak a Széchenyi emlékezetét nem számítva, alkalmi óda nagyobb művészettel nem emelte nálunk az ünnepélyt, mint a Kazinczy Ferencz emlékezetére czímű. Még az Arany János emlékezetére czíműt tudnók csak Lévaytól hozzá hasonlítani. Azonban Tompának ez az ódája, illetőleg felolvasása körülményei is tömérdek bosszúságot okoztak a költőnek. Egyrészt, mivel Toldy, a ki a mű felolvasására vállalkozott, az utolsó pillanatban némely apróbb javításra kérte Tompát, a miket ugyan meg is tett, de azért ódája a javítások nélkül jelent meg. Másrészt pedig úgy értesült a költő, hogy Toldy oly érthetetlenül olvasta fel a szép művet, hogy hatását egészen tönkretette. Nem kevésbbé bántotta a miskolczi Kazinczy-ünnepély, a melyen Tompa személyesen is megjelent. Ódáját Molnár színigazgató szavalta, de úgy, hogy Tompa csak bosszúsággal hallotta; nem is szavalta, csak szótagolta s némely szót egészen elferdített, p. o. e helyett maradt, ezt olvasta: marta. Képzelhetjük, az érzékeny és ideges költőnek mily zokon esett mindez s mennyire szerette volna, bár művét soha meg ne írta volna. Hanem azért éppen ez ünnepélyen egy rövid, de gyönyörű pohárköszöntőt mondott Kazinczy Gáborra.

Azonban Toldy felolvasását sokáig nem tudta feledni; sőt még az Akadémia pénztárnokának az a kérdése is ingerelte: vajjon aranyban kívánja-e a jutalmat, vagy járópénzben. Hiába csillapította Arany János, a ki maga is jelen volt az ünnepélyen; hiába mentegette Toldyt s magyarázgatta, hogy tönkretételről szó sem lehet, csak arról, hogy Toldy olvasását nem mindenütt jól értették, bár a mű végét, a melyet Toldy emelkedettebb hangon olvasott, annál nagyobb tetszéssel fogadták. Hivatkozott Arany János a műbírákra, a legkiválóbb emberekre, magára Deák Ferenczre is; mindez nem nyugtatta meg a költőt és pedig annál kevésbbé, mivel úgy hallotta, hogy Toldy készakarva nem olvasta hangosabban azért, hogy Szász Károly hasonló tárgyú műve jobban feltűnjék; aztán hiába kérte Toldy a javításokat, nem a javított szöveget olvasta, s nem is ezt közölték a lapok, s nem ezt kapták meg a vidéki ünnepélyekre sem. Tompa legalább azzal szerette volna lelki háborgását lecsillapítani, hogy a pályabírák ítéletét eredetiben olvashassa; de ez az óhajtása sem teljesült, hiába kérte ismételve is Toldyt ez iránt. "Valóban - mondja - nem értem az egész dolgot! Vagy rossz volt a vers, vagy jó; ha rossz, miért díjaztatott; ha jó, miért bukott meg?" Látnivaló, hogy Tompa izgalma az első pillanattól fogva onnan ered, mivel azt hiszi, hogy művét a felolvasás után leszólták, holott éppen az ellenkezője igaz….

1890-ben jelent meg a Kazinczy-levelezés összkiadásának első kötete Váczy János munkájának köszönhetően, a művek összes kiadásának elsőjeként. Az 1910-ig megjelent huszonegy kötetnyi terjedelmű monumentális sorozatot még két pótkötet kiadása követte, amelyek a kimaradt leveleket közölték. /ELTE-honlap/

KAZINCZY FERENCZ

LEVELEZÉSE

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA
IRODALOMTÖRTÉNETI BIZOTTSÁGA MEGBÍZÁSÁBÓL
KÖZZÉTESZI

DR. VÁCZY JÁNOS

ELSŐ KÖTET

1763 – 1789

BUDAPEST, 1798

A MAGYAR TUD. AKADÉMIA KIADÁSA

ELŐSZÓ

E kötettel Kazinczy összes műveinek, illetőleg levelezésének első kötetét veszi a magyar nemzet.

Kazinczy összes műveinek s ezek között nagyfontosságú levelezésének kiadása már rég idő óta, a nagy férfi elhunyta óta foglalkoztatja a m tud. Akadémiát…/részletek Busa 59 honlap-fejezetben. B./

…a Kazinczy összes műveinek kiadása mind tovább és tovább húzódott a szükséges pénzalap hiánya miatt…Csak 1884-ben mutatkozott lehetőség arra nézve, hogy Kazinczynak nemcsak kiadatlan, de kiadott munkáit s összes levelezését is egy, a nagynevű íróhoz méltó teljes kiadásban bocsássa közre az Akadémia.

Az I. osztály a terv készítését és foganatosítását az Irodalomtörténeti Bizottságnak feladatává tette oly formán, hogy Gyulai Pál felügyelete mellett dr. Nagy Sándor a M. N. Múzeum könyvtárának ifjú hivatalnoka gyűjtse össze Kazinczy minden kiadott és kéziratban levő műveit és levelezését…Mintegy három év alatt átbúvárolta a fővárosi nyilvános könyvtárak…gazdag anyagát…hozzá is fogott a levelek másolásához, mikor az 1886. jún. 20-án bekövetkezett véletlen halála véget vetett…ifjú életének…az Irodalomtörténeti Bizottság alulírottat bízta meg a Kazinczy levelezésének gyűjtésével, másolásával és rendezésével…

…Kazinczy minden munkái az eredeti ortographiával tétetnek közzé…/Nyílt kérelem, majd írásbeli felszólítás a levél-tulajdonosokhoz. A kérelmek címzettjeinek felsorolása B/…Oly helyekre pedig, ahol a bizottság véleménye szerint nagyobb számmal található anyag: a Kazinczy-bizottság alulírottat személyesen is a helyszínre küldé… / gyűjtés eredményeinek részletezése…B/

Mivel Kazinczy összes műveinek, de főképp levelezésének elsősorban tudományos érdeke van: a bizottság a közzétételnél a lehető legnagyobb hűségre törekedett, nemcsak a tartalmat, de a külső formát illetőleg is. Az itt kiadott leveleket az eredetieknek hű másaiúl /sic!/ kívánja tekinteni…

…Ami a levelek csoportosítását illeti: e tekintetben a pontos kronológiai rendhez tartottuk magunkat…Ha a bizottság még ezután jutna oly levelek nyomába, amelyek már a szoros időrendbe bele nem volnának illeszthetők, azokat pótlék gyanánt fogjuk az egyes kötetek végén közölni. /A „pótlék” önálló kötetekben jelent meg, de már nem Váczy munkájaként. B./

A kötetek végéhez felvilágosító jegyzeteket csatolunk…nem kívánunk az irodalomtörténetből ismeretes tényekre kiterjeszkedni, csak azon adatok felderítésére, amelyek nélkül a levél egyáltalán nem volna érthető…a bizottság szempontjai alkalmazásáért mind a szövegben, mind a jegyzetekben alulírott viseli a felelősséget…Heinrich Gusztáv egyetemi tanár úrnak hálás köszönetemet nyilvánítom…

                      Budapesten, 1890. május 1-jén                                      Dr. Váczy János

Az első kötet címlapja és az előszó rövidített változata az eredeti levelezés-kötetből fénymásolattal nyert szövegből készült. A másolatot Poprády Géza, az OSZK ny. főigazgatója volt szíves rendelkezésemre bocsátani. B.G.

Egykori iskolája nem túl hízelgően emlékezik róla:

A Madách Imre Gimnázium, a Barcsay
Baráti Körének portálja:

Tanári kar….

Váczy János (1891-1918) irodalomtörténész, az MTA levelező tagja, egyetemi tanár. …

Az egykori diákemlékezet szerint Dénes Lajos magyarórái mindig élményt jelentettek; Szemethy Béla matematikaóráin a leggyengébb is megértett mindent; Simonkai Lajos és Méhes Gyula óráin a légy zümmögését is meg lehetett hallani;
de voltak nemszeretem előadások is:

Váczy János saját könyvének betű szerinti elmondásához ragaszkodott;

Kempf József műfordítóóráinak száraz anyagát jellegtelennek tartották; ….

Jáki László:Mozaikok a tankönyvkritika történetéből

….Az érdemi bírálatokról Ritkák az olyan írások, melyek fejezetről fejezetre értékelik, elemzik az adott tankönyvet. Kivételt képez a fentebb már említett Országos Középiskolai Tanáregylet Közlönye című folyóirat. Ennek terjedelmesebb, elemző bírálatai közül kettőt említünk. Egy r-v betűk mögé rejtőző recenzens közel 16 oldalas írása foglalkozik

Váczy János A magyar irodalom története című tankönyvével.

A bíráló maga is irodalmat tanító tanár, a legnagyobb elismeréssel ír a könyvről, mint irodalomtörténetről, de nem fogadja azt el jó tankönyvnek. „Váczy könyve mindenesetre gondos és tüzetes munka eredménye, megállja helyét újabb irodalomtankönyvek között, de irodalmunk sikerét egyetlen lépéssel sem fogja előbbre vinni. Arra nem tankönyvek, hanem hivatásuk magaslatán álló tanárok kellenek.” A könyv hibái között r-v sok helyütt hiányolja a tömörséget, de a könyv nem nélkülözi a „frázisokat sem”. (Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny, 1902/1903. 124–129. p.)…

Nyughelye:

Kecskemét Szentháromság-temető Szakasz Sor Sír Név Tevékenység Védés 13 A 17 kripta Váczy János irodalomtörténész, könyvtáros, az MTA tagja HÉ 2009/24

Babits Mihály levelezése

2005.10.06

….A Babits-életmű kutatását évtizedek óta Sipos Lajos egyetemi tanár irányítja. Ő szerkeszti a kritikai kiadást is. Ezen belül külön sorozata van a levelezésnek. Okkal: ez a levélanyag körülbelül tízezer tételből áll, s ez még akkor is hatalmas szám, ha közülük eléggé sok elveszett vagy ismeretlen. Ezek közül körülbelül 1250-et írt Babits, a többinek ő a címzettje. E levelezésből korábban megjelent már két kötet. Az 1890-1906 közötti anyag 1998-ban Zsoldos Sándor, az 1911-1912 közötti Sáli Erika gondozásában. Most két újabb kötetet vehetünk kézbe: az 1906-1908 közötti évekét Szőke Mária, az 1909-1911 közöttiekét Sáli Erika és Tóth Máté készítette el. Rövidesen nyomdába kerül egy újabb kötet kézirata. A tervek szerint csak a levelezés mintegy húsz kötetben fog megjelenni….

 Péterfy Jenő Váczyról és Széchy Károly – Váczy János vitája

            A Kazinczy-levelekkel foglalkoztak:                                                   éltek:

            Aki elkezdte feldolgozni:                Nagy Sándor               1858 – 1886       28 évet

            Aki fel is dolgozta:                          Váczy János                1859 – 1918       59 évet

            Aki nyeglén, kicsinyesen bírálta      Széchy Károly            1848 – 1906       58 évet

            Aki méltó olvasója volt                    Péterfy Jenő                1850 – 1899       49 évet

            Aki könyvében le sem írja a nevét   Mezei Márta               1919  -

KAZINCZY FERENC Levelezése. Szerk. Váczy János. I. köt. 1763-1789. II. köt. 1790- 1802., (Ismerteti SZÉCHY KÁROLY). - VÁCZY JÁNOS. Észrevételek a "Kazinczy Ferenc levelezése" czímű czikekre (Felelet Széchy Károly úrnak). - SZÉCHY KÁROLY. Válasz a feleletre (Váczy János úrnak)., 1891. 507-544. o. 1892. o.68, 138-152, 152-163. o.

Váczy János

 (Kecskemét, 1859. dec. 3. - Kecskemét, 1918. aug. 1.): irodalomtörténész, az MTA l. tagja (1908). Az egy.-et Bp.-en végezte. 1883-ban tanári és bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1883-tól az Egyetemi Könyvtár, 1887-től az OSZK hírlaptárának tisztviselője. 1891-től haláláig bp.-i gimn. tanár. Az MTA megbízásából sajtó alá rendezte Kazinczy Ferenc levelezését 21 kötetben (Bp., 1890 - 1912). Pozitivista szemléletű írói életrajzai, irodalomtörténeti forráskiadványai jelentős 18. sz. végi és 19. sz. eleji anyagot tártak fel.

 - Fő művei: Haller János és Hármas históriája (Bp., 1883); Berzsenyi Dániel életrajza (Bp., 1895); A magyar nemzeti irodalom története (Bp., 1902); Kazinczy Ferenc életrajza (Bp., 1909); A nyelvújítás győzelme (Bp., 1909); Tompa Mihály életrajza (Bp., 1913); Kazinczy Ferenc és kora (I., Bp., 1915); Tompa Mihály emlékezete (Bp., 1918). - Irod. Kuncz Aladár: V. J. (Nyugat, 1909); Pintér Jenő: V. J. (MTA Emlékbeszédek, XX); V. J. (Századok, 1918).

A Beöthy-féle képes Ir.tört. /1896/ munkatársa /Kaz.-fejezet /

Ritkák az olyan írások, melyek fejezetről fejezetre értékelik, elemzik az adott tankönyvet. Kivételt képez a fentebb már említett Országos Középiskolai Tanáregylet Közlönye című folyóirat. Ennek terjedelmesebb, elemző bírálatai közül kettőt említünk. Egy r-v betűk mögé rejtőző recenzens közel 16 oldalas írása foglalkozik Váczy János A magyar irodalom története című tankönyvével. A bíráló maga is irodalmat tanító tanár, a legnagyobb elismeréssel ír a könyvről, mint irodalomtörténetről, de nem fogadja azt el jó tankönyvnek. „Váczy könyve mindenesetre gondos és tüzetes munka eredménye, megállja helyét újabb irodalomtankönyvek között, de irodalmunk sikerét egyetlen lépéssel sem fogja előbbre vinni. Arra nem tankönyvek, hanem hivatásuk magaslatán álló tanárok kellenek.” A könyv hibái között r-v sok helyütt hiányolja a tömörséget, de a könyv nem nélkülözi a „frázisokat sem”. (Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny, 1902/1903. 124–129. p.).

Péterfy Jenő  egy évvel korábban, 1891-ben a Budapesti Szemlében írt Váczy II. kötetéről. /In: P.J. összegyűjtött munkái, III. Franklin, 1903. /

Széchy az urak rangján – báró vagy gróf – kicsinyeskedik, gorombaságokat vág Váczy fejéhez. Péterfy Kazinczy szellemének sugárzását látja a levelekben.  1896-ban mindhárman munkatársai voltak Beöthynek a milleniumi irodalomtörténet elkészítésében.

Péterfynek a III. kötetről írt recenziója Vajthó 1938-as kiadványában jelent meg /Péterfy. J. Magyar irodalmi bírálatai./ A XXI. Kötetről a Pintér-szerkesztette Irodalomtörténet 1912-es évfolyamában találtam ismertetőt Velezdi Mihálytól. A kiadványt kincsnek nevezi a KazLev-et, az adott korra vonatkozó leggazdagabb anyag-gyűjteményt, amit Váczy tett közzé. Jelentéktelen hibákat /hiány a névmutatóban/ talál.

Széchy Károly – Váczy János vitája

A szöveg kissé terjengős. A pdf-átvételt kritikus javítani, ezért nem sokat húztam. G

  A vitapartner Széchy Károly, / Závodszky/ életrajzi adatai:

(Cegléd, 1848. febr. 13. � Bp., 1906. jan. 3.): irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1902). Az egy.-et Pesten végezte. Ezután újságírói pályára lépett. 1873 � 78-ban az Ellenőr belső munkatársa,...

Jelen oldal a következő fájl HTML-változata: http://epa.oszk.hu/00900/00979/00041/pdf/EM_1892_09_02-03_152-163.pdf.

Széchy vitaindítója nem áll rendelkezésemre.

Váczy János válasza Széchy Károly levelezés-kötetéről írt bírálatára:

ÉSZREVÉTELEK. /Részlet/ Van a két kötetben körülbelül háromszáz jegyzet, a melyekből

az itt említetteken kívül még felhoz egy párat Széchy Károly, s jóllehet elismeri, hogy a „komoly kutatás"-nak és „alapos megokolás"-nak is van nyoma a jegyzetekben : ezeket egy árva szóval sem említi. Pedig ha több a megállható jegyzet, mint a megtámadható, azt hisz -szűk, okos ember, ha egyenes úton jár az igazság kutatásában s a logikai okoskodásnak legalább csak az alapelemeivel tisztában van: nem ítélheti el a kiadás rendezőjét és szerkesztőjét határozottan. Hányad része az egésznek a megtámadott, de alig néhány

 kivételével szóba is alig jöhető jegyzetek száma? Vájjon milyen arány szerint alkotott Széchy Károly végleges ítéletet? Mindezt nem kérdezzük. Csupán azt az egyet jegyezzük meg, hogy a ki a mellékes szempontokból ilyen kifogásokkal áll elő s mégis megbízhatatlannak

hirdeti az egész kiadást: az tegye le a bírálói tollat, mert annak forgatását a legnagyobb könnyelműség megkísérelnie.

                                                                                                                VÁCZY JÁNOS dr.

Széchy viszontválasza:

— Váczy János dr. urnak. —

                                       Ne tovább; ismerlek egészen;

                                       Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés.

                                                                             Kazinczy Ferencz.

A szerkesztő szívessége közölte velünk kéziratban Váczy János észrevételeit, hogy azok megjelenésével egyszerre adhassuk meg válaszunkat is. Köszönet érte! S e köszönetünket azzal fejezzük ki, hogy minél rövidebben felelünk arra a semmire, a mi hasztalanul

törekszik valaminek látszani. Mert a lárma még nem tudomány, a hang még nem tehetség, ha csak birtokosa nem — énekes. Váczy dr. nem énekel, csak rikkant. Lármája és hangja

 csattanósan igazolja azt a franczia közmondást, hogy a ki haragszik, annak nincs igaza. Ő pedig haragszik. Nemcsak haragszik, sőt dühöng, minek természetes és rendes kifolyása, hogy többször tudatosan, még többször öntudatlanul — félrebeszél.

Mert mi egyéb, mint ilyen félrebeszélés Váczy János abbeli követelése, hogy ő szabja meg a kritikusnak, minő legyen; ő szabja meg nekünk — önmaga ellen, hogy első sorban azt vizsgáljuk: hogy össze van-e gyűjtve lehetőleg minden adat, hűen van-e közölve a szöveg ?

Biz ez sem czélunk nem lehetett, sem szándékunk nem volt. Nem pedig azért, mert mi jobban emlékszünk Váczy nyilatkozatára, mint önmaga, ki a mesebeli ember módjára maga alatt vágja a fát, mikor a teljességei emlegeti. Mert hogyan ereszkedhettünk volna a

gyűjtemény teljességének bírálatába, a mikor még csak a két első kötete jelent meg; a mikor az első kötet bevezetésében a szerkesztő maga kijelenti, hogy a Kazinczy Levelezését teljesen összegyűjteni majdnem oly lehetetlen, mint bármely nyelvnek teljes szótárát megírni ;

2) azért nem dicsekszik véle, hogy gyűjteménye igazán teljes volna; 3) a mikor a. szerkesztő maga elismeri, hogy lehetnek, sőt hiszi, hogy még nem egy helyt lappanganak felhasználható levélbeli adatok;*) a mikor a szerkesztő maga megígéri, hogy ha ezután jutna oly levelek nyomába, a melyek már a szoros időrendbe bele nem volnának illeszthetők, azokat pótlék gyanánt fogja az egyes kötetek végén közölni.6) No már most hogyan döngethettünk volna olyan kaput, melyet a tulajdonos előre kinyitott? Mert mire mentünk volna, ha követeljük Kazinczy László leveleit 1792-től 1795-ig, melyekről maga Kazinczy Ferencz kijelentette, hogy nincsenek meg, 6) de talán csak nála nem voltak meg; mire mentünk volna, ha keressük Kazinczy Ferencz levelét Krayniknéhoz, melyre Kazinczy László hivatkozik, 7) melylyel Ferencz a Jeanettehez való viszonyát magyarázta ki; és mire mentünk volna, ha fölemlegetjük Kazinczy Ferencz leveleit ') Erdélyi Múzeum. 139 1. 2) Kazinczy Ferencz: Levelezése. I. k. XIII. 1. 3) ü . O.*) ü. o.•°) ü. o. XV. XVI. 1.6) Kazinczy Ferencz: Magyar Pantheon, 203. I.!

Kazinczy Ferencz: Levelezése. I. k. 309, 1. .Kacsándy Zsuzsannához és Badvánszky Terézhez (hogy másokat elhagyjunk), melyek bizonyosan nemcsak nagy számmal voltak, de a

széphalmi mester legérdekesebb levelei közé tartoztak, s minden valószínűség szerint mai nap is megvannak a rokonság kezeiben ? Hiszen Váczy János eleve kinyilatkoztatta, hogy a gyűjtemény nem teljes, csak lehető teljes; a lehetőséget pedig egyedül az Úristen határozhatja meg ! Hát már most hol van itt, az előleges kijelentésben és utólagos követelésben logika?

Vagy hogyan ereszkedhettünk volna a szöveg hűségének, illetőleg az eredeti levelek helyesírásig és pontozásig menő másolatának bírálatába, mikor a szerkesztő maga elismeri, hogy ez az eljárás a hasonló források kiadásában mai napság nem igen divatos; 1) a mikor a változó styllal, helyesírással és pontozással Kazinczy stylja, helyesírása és pontozása is ama forrongó időben szinte évről-évre változott. A szerkesztő revisorának kell vala lennünk, hogy e képtelen kívánságnak megfeleljünk.

A mi szándékunk, nem volt és nem lehetett egyéb, mint vizsgálni azt, a mi van és a hogy van; vizsgálni, mint a hogy egész világosan és határozottan megjelöltük, az eddigi alaptalan és

igaztalan magasztalások ellenében azt: ha vájjon e végtelenül fontos gyűjtemény rendezése egyfelől, jegyzetes és magyarázatos kiadása másfelől, annyi kritikai kutatással és annyi komoly tudással készül-e, mint a kiadó Akadémia tekintélye és a vállalat jelentősége

 megkívánja? 2) Mert a gyűjtemény hitelessége és megbízhatósága ezen dől el. S vizsgálataink eredményeként arra a meggyőződésre és megállapodásra jutottunk, hogy Váczy oly munkára vállalkozott, melyhez sem elég éber szeme, sem elég korismerete, sem elég széles tudása nincs. 8) Ez oly igazság, melyet megdönthetetlenül bebizonyítottunk, be

egyedül az ügy szeretetéből és a vállalat érdekében, hogy részletesen megokolják abbeli kérésünket, miképp a Kazinczy-bizottság gyakoroljon szigorúbb ós szemesebb ellenőrzést szerkesztőjére, hogy a levelezés folytatása rendezettebb és jegyzetes magyarázata gondosabb és alaposabb legyen!

') U. o. I. k. XIV. 1. 2) Erdélyi Múzeum-egylet kiadványai, VIII. k. 508.8) ü. o. VIII. k. 522.

Mert bizony pórul járna a fiatal kutató, ki Váczy rendezése és magyarázata után indulva és az Akadémia tekintélyének hódolva, e kiadást minden ízében hitelesnek és megbízhatónak fogadná el, abból a föltevésből, hogy a Kazinczy-irodalom e legújabb terméke, egyszersmind annak legújabb kritikai tisztázása is; hiszen reájönne az új fölfedezések egész sorára: hogy Kazinczy már sáros-pataki diák korában a beata domina consorsért kesereghetett, hogy kálvinista diák létére az eperjesi lutheránus fó'iskolának vagy igazgatójának ura és igen kegyelmes patrónusa volt, kihez még az agg Fábri püspök is csak mint alázatos szolgája közeledhetett; hogy Szilágyi Sámuel a széphalmi mestert, a Kazinczy Pályája Emlékezetének és Toldy tanításainak ellenére az Amerikai Podoc és Kazimir fordításának megjelenése alkalmából dicsérte föl, hogy Kazinczy 1789-ben br. Prónay Júlia miatt telelt Bécsben, feleségül akarva venni, hogy a gondszabadi bölcs kiléte még fölfedezésre vár, ha ugyan örök titok nem marad; hogy. . . Eh, hagyjuk a példákat! Hiszen Váczy különös felfogása szerint az ő rendezése és magyarázata úgy se függ össze a hitelesség és megbizhatóság kérdésével; hiszen maga tudja legjobban, a mit ő állít és beszél, se nem hiteles, se nem megbízható!

Váczy mégis azt erősíti, hogy tollúnkat nem az igazság vezérli, hanem az irói viszketegség, hogy megmutassuk, mennyire járatossak vagyunk a történeti, világirodalmi, heraldikai, genealógiai, nyelv és philosophiai tudományokban,2) ámbátor a logikai ismeretek alap

elemeit nagyon gyöngén tudhatjuk ; mig később, az Orpheus kérdésében azt mondja, hogy a helyest is elferdítjük, hogy a magunk szigorú logikai gondolkozását minden ok nélkül fitogtassuk.3) Hát már most hol van e két feje tetejére esett, egymásnak ellentmondó állításban a logika? Minket édes-keveset érdekel, hogy Váczy miként vélekedik rólunk; de egyet minden esetre meg kell engednie, hogy vagy az egyik, vagy a másik mondája áll, csak az ő logikája az. a mi meg nem állhat.

         *) U. o. VIII. k. 544. 2) Erdélyi Múzeum. 141. 1. 3) ü. o. 144. 1. Erdélyi Múzeum IX.11

Váczy János a maga tehetetlen vergődésében felemlíti, hogy elítéljük őt, mint a kinek sem elég éber szeme, sem elég korismerete, sem elég széles tudása; aztán nagy hadonászva kérdi: miből következtetjük, hogy nincs elég korismerete? Mindenesetre megindító szerénység, hogy az éber szemről és széles tudásról önmaga lemond ; de okosabbat cselekszik vala, ha az elég korismeretet sem követeli magának. Nem emberies dolog ugyan, hogy az egyszer elejtett vadat újra összelövöldözzük: de mentségünk lehet, hogy Váczy maga kényszerít reája.

Miből következtetjük? Nemcsak következtetjük: de be is bizonyítottuk egy hosszú tanulmánnyal, 38 lapon keresztül, az adatok egész halmazával. Megolvashatja a közönség ismét, ha tetszik. Tizenhat levél ellen tettünk kifogást. Állítottuk, hogy Váczy oly leveleket, a melyek a Kazinczy gyűjteményében maradtak, bár nem hozzája szóltak, a czímzés hiányában egyszerűen Kazinczynak tulajdonít; s reámutattunk a Szathmáry Király György, Carlovszky János és Fábri Gergely levelére.  Váczy most azt feleli, hogy az illető levelek iránt neki is kétsége volt, azért tett melléjök kérdőjelet: de mert előde felvette, nem volt bátorsága mellőzni őket.  Épp oly megdöbbentő, mint csodálatos, hogy mennyire nem emlékszik a szavára, a dolgára. Még 1891. novemberében e három levél közül a saját vallomása szerint a szerkesztés alkalmából csak a Carlovszkyéra volt kétsége, melynek téves közlésére Ballagi Aladár is figyelmeztetette a kötet megjelenésekor; de elhagyni nem merte, mert elődje is fölveendőnek tartotta; s a valószínűség sem hiányzott a dologban. 4) Ez a valószínűség pedig mily szembe-szökő, annak bizonysága lehet, hogy Carlovszky a sárospataki diákot: „Spectabilis ac Generosissime Domine, Domine ac Patroné longe Gratiosissime"-nek szólítja s ennek megboldogult feleségéről beszél. Most, birálatunk megjelenése után, ujabb vallomása

szerint már mind a három levél iránt kétsége volt, azért tett melléjök kérdőjelet

Erdélyi Múzeum. 145. 1.2) Erdélyi Múzem-egylet kiadványai. VIII. 509. 510.3) Erdélyi      Múzeum. 142. 1. 4) Egyetemes Philologiai Közlöny. XV évf. 976.2  

holott csak a Szathmáry Király György levele mellett fityeg a kérdőjel: sem a Carlovszky,sem a Fábri levelénél, sem a szövegben, sem a jegyzetben nincs ; Váczy meg sem értette, úgy közölte őket. Most elismeri, hogy e három levél inkább a jegyzetben lett volna helyén.2)

Hát már most hol ez eljárásban a logika? Hol van e kétféle vallomásban az igazság ?

Állítottuk, hogy a Beleznay Miklós harmadik levele kérdéstelenül Kazinczy Ferencznek és Dénesnek szólott, a melléje vetett kérdőjel hiábavaló és felszíneskedő fontoskodás. 3) Most Váczy hallgat róla, ennélfogva elismeri.

Állítottuk, hogy Kazinczy László öt levelét hibásan állapítja meg. *) Váczy elismeri, hogy mi megállapítottuk és ő megnyugszik e megállapításban.5) Csak egyre, a 22. számúra van megjegyzése. Mi e levélről, egyfelől összevetve a megelőző és következő levéllel, másfelől kiindulva tartalmából, kifejtettük: hogy vagy azt kell hinnünk, hogy László írta, talán a 90-es évek elején, mikor Csehországban, Kuttenbergen volt állomáson; vagy azt kell hinnünk, hogy a levelet ő kapta, ekkor kaphatta a kelet idejében is, 1782-ben, s elküldöttebátyjának, de a kisérő sorai elvesztek, mint a jegyzetek között adott két levéltöredék mellől is. °) Váczy még 1891. novemberében azt hitte, hogy e levél tévedésből került mostani helyére, mely ellen Ballagi Aladár is kifogást tőn a kötet megjelenésekor:7) de most, bírálatunk megjelenése után inkább azt hiszi, hogy e levelet valaki Kazinczy Lászlóhoz irta, s ő ezt bizonyosan néhány sor kíséretében elküldötte testvéreinek. E szerint tehát e levél mellől éppen úgy, mint a jegyzetben közölt két levél mellől hiányzanak a kisérő sorok. 8) Egyszerűen és röviden az a megjegyzése, hogy meghajol érvelésünk előtt. Állítottuk, hogy Váczy Kazinczy László leveleit a II. kötet

      ') Erdélyi Múzeum. 143. 1. 2) ü. o. 143. 1.3) Erdélyi Múzeum-egylet kiadványai. VIII. k. 510.*) U. o. VIII. k. 511—515. 1. 5) Erdélyi Múzeum. 143. 1.6) Erdélyi Múzeum-egylet

kiadványai.VIII. k. 517—518. 1., ?) Egyetemes Philologiai Közlöny. XV. évf. 977. 1.8) Erdélyi Múzeum.144, 1.11*158

           elején össze-vissza közli.x) S elismeri, hogy két levele csakugyan rossz helyre van téve; 2) de elhallgatja, hogy e két levél összeütközik a szomszédos levelekkel. Kazinczy László 1790. január 9-én Uj-Gradiskáról, a következő lapon, január 14-én Kuttenbergből, január 22-én már Kobasból, február 12-én Szinyáról, február 23-án már megint Kuttenbergről ir: a mi igazi ördöngösség az akkori közlekedési viszonyok között. Mert a horvát-szlavón határról Csehországba meg vissza ily hipp-hopp féle módon ugrándozni merő képtelenség.

S Váczynak nem volt annyi földrajzi ismerete, hogy e képtelenséget észrevegye. Most aztán vergődik és Gonosz Pistaként tagad. Aztán k jegyzetek bírálatára térve át, a sok apró tévedés közül felsoroltunk tíz kisebb baklövést, csakúgy mellékesen. Váczy feléről mélyen hallgat, felére megjegyzést tesz: de minő szerencsétlen vergődéssel, beszéljenek a tények!

Kazinczy László a 43-ik levélben bátyjától azt kérdi: „Hát a zempléni nótáriusság mibe van?" Váczy a jegyzetben az 54-ik levél Kazinczy-féle jegyzetére utal, a hol állításunk szerint arról egy szó sincs. 3) Váczy azt feleli, hogy csak a vak nem látja, mikép Kazinczynak arra a jegyzetére van hivatkozás, melyben fölemlíti, hogy az öreg Orczy őt 1784-ben Ábauj-vármegye vice-nótáriussává, az ifjú Orczy pedig október 25-én törvény táblabíróvá tette.

4) Hát hol találja meg ebben a legszemesebb ember is a zempléni nótáriusságot ?

Toldy nagy művében, „Kazinczy és korában" elbeszéli, hogy a zempléni főjegyző, Szirmay Antal, mint játszta ki Kazinczynkat, ki helyett Kaposy Mihály, a főjegyző Írnoka lőn a rendes aljegyző, Kazinczy pedig csak a tiszteletbeli; mindamellett felesküdt és néhány

jegyzőkönyvet vezetett, míg az abauji tisztújítás után átment e megye szolgálatába. 5) íme, ez a zempléni nótáriusság története! Váczy Spielenberg Pált a Martinovics-pörben elfogottak ügyvédjének mondotta; megigazítottak, hogy a szegények védője volt; mert hiszen valamennyien elfogottak voltak, a Kazinczy-testvérek ügyvéde pedig Sárói Szabó Sámuel; mire elismeri, hogy Spielenberg azok védője volt, hivatalból.

Erdélyi Múzeum-egylet kiadványai. VII. k. 519. 1.2) Erdélyi Múzeum. 144. 1.s) Erdélyi Múzeum egylet kiadványai.VIII. k. 523.4) Erdélyi Múzeum. 146. 1. 159 Toldy: Kaz és kora

 No ezek — a szegények voltak!Váczy érvelése még mulattatóbb a Ráday-kérdésben. A Kazinczy Ferencz czímiratát „le báron de Ráday" a 396. levél alatt megigazítja: „tollhiba comte helyett" ; mire megjegyeztük, hogy inkább azt kell vala felvilágosítania, hogyan van az, mikép az öreg úr másfél köteten keresztül bárónak írja magát alá, majd egyszerre gróf idó'sb Ráday Gedeon. Váczy azzal a kérdéssel felel: „Hát nem tudja azt mindenki, a ki az irodalomtörténetet ismeri, mikor kapta Ráday a grófi méltóságot?" 2) Ha tudja mindenki, hogy a Ráday család mikor emelkedett báróságra, mikor grófságra, akkor miért kellett a tollhibát megigazítani? Hol itt a logika? mert vagy tudja és akkor a kijavítás fölösleges, vagy nem tudja és akkor a lényeget kell felvilágosítani. Váczy, a mint ismételve láttuk, erős hadilábon áll a logikával, következetes összeütközésben az igazsággal. Kazinczy L. a 20-ik levél útleírása szerint egy csomó emberrel, köztük a Bay patvaristájával jővén össze, Váczy ezt az egyet nagy fontosan jegyzésbe vette és eme feneketlen bölcseségre fakadt: „Ki lehetett ez a patvarista, gyanítani sem tudjuk. 11 Mi felsorolva a levél szerint, kiket annak írója megemlít: a bajai tiszttartót, a dömsödi szabót, a tassi Bemács Zsigmondnét, a pataji papot, Gorzont, a hajósi esküdtet és a halasi kunt, azt vetettük oda, hogy a jegyzet czéltalanságát és értelmetlenségét feltüntessük, miért nem kérdezi ezeket? Mert Váczy meg lehet győződve, hogy a Kazinczy életére és a magyar irodalom fejlődésére, valamennyi épp oly fontos személyiség, mint a Bay patvaristája. — azaz semmi. Azért kit érdekel az a patvarista? 8) Váczy szerint mi ezt írjuk: .„hogy ez éppen annyi volna, mintha Kazinczynak szabója vagy vargája után kérdezősködném.^*) S megvallja, nem tudta, hogy Széchy Károly a patvaristát, meg a szabót és vargát egy pórázon vezeti. Vezeti bizony — Váczy, kinek költői világa és

légköre talán a szabó és varga műhelye: de mi nem. Mert abban a nekünk tulajdonított pongyola mondatban egyetlen szó sem a mienkl Hát hol itt az irodalmi tisztesség?

') Erdélyi Múzeum. 147. 1. 2) Erdélyi Múzeum. 147. 1.s) Erdélyi Múzeum-egylet kiadványai. VIII. k. 524—525. 4) Erdélyi Múzeum. 147. 1.

A Kazinczy említette irodalmi virrongásban az ő rövidítéseinek kiegészítésére, hogy R(évay) és Sz(emere) B(acsányi) és R(ajnis) — megjegyeztük, hogy Szemere helyett Szabónak kell állnia.x) Váczy azzal védekezik, hogy mivel Kazinczy a levelet később átdolgozta,

mivel a Baróti Szabó nevét rendszerint Barótinak írta : azért gondolta  a rövidítést úgy kiegészíteni. 2) Nem az a kérdés, hogy miért gondolta, hanem az, hogy botlott. Mert Szemere a polémiakor csak  5, a Kazinczy levelének keltekor csak 8 esztendős volt, így az írókkal még nem virronghatott! Aztán kimutattunk huszonhat nagyobb tévedést, több kisebb tévedéssel kapcsolatosan; s helyreigazítottuk rövidebb-hosszabb fejtegetéssel, néha lapokon át. Valamennyi a Váczy irodalomtörténeti tudásának és korismeretének fogyatékosságára vall, mert a meglevő irodalomban valamennyire kellő felvilágosítást kaphatott volna. Váczy

e 26 nagyobb tévedés közül észrevételt teszen hatra, épp annyi logikával, mint a mennyi őszinteséggel, a miként azt fentebb is bebizonyította. Hibáztattuk, hogy a Tóth Farkas életére nem adott felvilágosítást; s hivatkoztunk a Danielik és Csaplár könyvének megfelelő

lapjaira: Váczy most, e hivatkozás után. azt feleli, hogy Tóth Farkas ismeretes egyéniség.

3) Csaplár bőven foglalkozik vele. Hát Szilágyi Sámuel nem ismertebb egyéniség, Kazinczy magyar Pantheonja, meg Pályája Emlékezete és Toldy költészeti kézikönyve, meg a „Kazinczy és kora" műve nem forog inkább közkézen, mint a Csaplár csonka és száraz monographiája; mégis megkísértette Szilágyi Sámuelt, mégpedig nagy baklövéssel ezek ellenére felvilágosítni. Hát hol itt a következetesség? Hol itt a logika? Hibáztattuk, hogy abból, mert Kazinczy L. 1782. július 17-én egy sziráki temetést leír, és abból, hogy több. mint egy esztendő múlva, 1783. szeptember 1-én jelenti, hogy megkapta bátyjának a Podmaniczky Lizi halálára írott verseit, a temetés leírása után azt következteti, hogy „a szóban forgó halotti pompa Podmaniczky Lizinek rendeztetett." Azt kérdeztük, hogy hát egy esztendő folyamában más meg sem halhatott? S bebizonyítottuk egyenes és összetett bizonyítékokkal, hogy az a temetés férfinak, nagy halottnak, az utolsó Királyfalvi Eóth Tanásnak temetése volt.

•) Erdélyi M. egyl. kiad. VIII. k. 525. 1.2) Erdélyi Múzeum.146. 1.3) Erdélyi Múzeum. 146. 1.

Váczy feleletül azt adja: „Hát mindenki halálára kellett Kazinczynak verseket írni?" 2)

S ez értelmes beszéd ? Ez logika ? A mi kérdésünkből nem az következik, hogy Kazinczynak mindenki halálára verset kellett írnia: hanem az, hogy Váczy oly könnyelműen, oly gyönge alapon ne tegye a maga föltevéseit és állításait! Hibáztattuk, hogy a Földi levelebeli Horváth Jánost egynek veszi az ismert egyházi íróval; s bebizonyítottuk összetett bizonyítékkal, hogy ez merő képtelenség; hiszen Földi és Horváth kora közt 14 évi különbség volt. hogy Horváth még Dunántúlról ki nem mozdult, hogy Kazinczy Pozsonyban, Bécsbe menet, föl nem

kereste, leveleiben soha nem említi, pedig megfordult a pozsonyi kispapok között és Dömével levelezett is. A mi az ö természetéből csak úgy érthető, hogy a Földi és Váczy Horváth Jánosa két különböző egyéniség.3) Váczy hasztalanul facsarog ez érveink ereje ellen, még hasz-

talanabbul„erősíti, hogy  mi azt tartjuk, hogy Horváth János köszönőviszonyban állt Kazinczyval?" ) De hát az istenért! Nemcsak megérteni és okoskodni, de olvasni sem tud Váczy? Mert ebben az egész állításban megint egy szó sem igaz. Sőt ellenkezőleg, azzal bizonykodunk, hogy legyen meggyőződve Váczy, ha Horváth már 1788-ban tisztelteti Kazinczyakat, ha már előbb köszönő viszonyban áll vele, 1789. novemberében kétségtelenül fölkereste volna, hogy személyesen megismerje. A miből minden józan és egészséges logika szerint az következik : mivel pedig nem tette, nem Horváth, az ismert egyházi író tiszteltette Kazinczyakat. nem ő állott véle köszönő viszonyban. A Szirmay Antal és Patay Sámuel kérdésében Váczy sokat magyaráz: de bizony hiába. Mert sem azt, hogy Szirmay egyetlen

egy Fridik munkái alatt ennek egyetlen értekezésére czélzott, sem azt, hogy Patay Sámuel egészen ismeretlen iró volt, a tények ellenében ki nem magyarázhatja. Különben csalódik, ha azt hiszi, hogy Danielk Pataynak egyetlen munkája czimét említi:6) mert biz az

*) Erdélyi Múzeum-egylet kiadványai. VIII. k. 526—527.3) Erdélyi Múzeum. 148. 1.

s) Erdélyi Múzeum-egylet kiadványai. VIII. k. 528—529. 4) Erdélyi Múzeum. 150. 1.

3) Erdélyi Múzeum. 149. 1.

megnevezi mind a két könyvét, eredeti és fordított művét,x) a miről Váczy úgy látszik, semmit sem tudott s még ma sem tud, vagy azt kell hinnünk, hogy szándékosan állít megint olyast, ami nem igaz.A Zilai és dr. Szombathy személyére, a Kazinczy és Vitéz állására elismeri Váczy, hogy tévedett; de tüszköl mégis ama megjegyzésünk ellen, melyet a Kazinczy-kérdésre való hivatkozással tettünk, hogy Váczy egyetlen egy levelezést sem olvasott el, még ha 4 levélből áll is, mint a Klaniczay-é; hogy vagy lelkiismerete nincs, vagy emlékezete, pedig a szerkesztőben mind a kettő gyökeres fogyatkozás. A lelkiismeretet és emlékezetet elengedi; de az olvasás ügyében nem is annyira vakmerően, mint merő-vakon azt kérdi:

miből következtetjük ezt? Hát abból, a mint kifejtettük, hogy Klaniczayra kijelentette, mikép életéről semmiféle adatot nem sikerült földeríteni azon kivül, a mi a Kazinczyhoz irt leveleiben található:2)pedig azt sem sikerült földerítenie. Váczy Klaniczayt megtette

 Kazinczy vizitátorának, holott maga Klaniczay megirja, hogy főnöke b. Prónay Gábor főigazgató volt; Júliát megtette ama jó módú ház gyermekének, kiért Kazinczy 1789-ben a telet Bécsben töltötte, ama homályos alaknak, kiről Toldy emlékszik, de kinek nevét sem tudja, 3) holott maga Klaniczay megirja, hogy Júlia b. Prónay László leánya volt. Ha Váczy elolvasta vagy megértette volna a Klaniczay német leveleit, ha tudta volna, hogy Neusohl — Beszterczebánya, (mert a dolog súlya ezen nyugszik, nem a vegyes vagy magyar tartalmi

jegyzéken), nem keresi Klaniczayt idegen tankerületben, s nem épít a Júlia személyére egy hangzatos, de az utolsó szóig hamis föltevést, melyet mint új és fontos fölfedezést állított oda Toldyval szemben! 5 ime, most úgy e Juliára építő föltevéséről, mint a Szilágyi Sámuelre

vonatkozó tanításáról kénytelen bevallani, hogy tévedés, melynek helyreigazítását és tisztázását köszönettel fogadja. *) De összegezzünk.

Kifogást tettünk 16 levél ellen : Váczy egyetlen egy kifogást nem bír megdönteni.

5) Danielih: Magyar írók. Életrajzi gyűjtemény. II. k. Pest, 1259. 24,9. 1.

2) Kazinczy Ferencz: Levelezése. I. k. 575. 1.3 ) U. o. 576. 1.4) Erdélyi

Múzeun.148. 1.

Felsoroltunk 10 kisebb baklövést; Váczy ötöt hallgatagon beismer, öt ellen védekezik, de egyetlen egy helyreigazítást meg nem czáfol Kimutattunk 26 nagyobb tévedést, melyek közül Váczy hatot menteget, hogy miként követte el, de helyre nem ütheti; hatról maga bevallja, hogy tévedés, míg tizennégyet teljesen agyonhallgat, ennél fogva elismeri: de egyetlen egy magyarázatunkat a tartalmi jegyzéket érintő' mellékes állításon kívül, — meg nem gyöngítheti. De mégis ismerjük el, a mi érdeme van. Valódi diadal-ujjongással említi meg, hogy az irodalmi virrongásról szólva rosszul hivatkozunk e helyre, mert nem az I., hanem a II. kötetben olvasható,1) holott jól van idézve a levél tartalma, kelte, a kötet lapszáma; hogy

 Földi kérdésbeli levele nem 1789., hanem 1788. október 2-án Íródott; 2) holott jól van idézve a kelet hónapja és napja, a levél tartalma, a kötet és lapszáma: ennél fogva minden okos ember láthatja, hogy csak sajtóhiba lehet, a mi 142 petites jegyzet mindenféle idézésében igazán tüneményes kevés. Sajnáljuk, hogy Váczy nem vette észre, hogy az 507 ik lapon november — novembernek, és az 543-ik lapon az ez — ez, eznek van szedve. Milyen diadalujjongással kiálthatott volna fel: hogy Ítélhet egy akadémiai kiadásról az, ki

még a betűk között való különbséget sem ismeri! íme, a Váczy felelete a maga egészében és részleteiben!

                                                                                                          SZÉCHY KÁROLY.

 *) 4) Erdélyi Múzeum. 148. 1.2) ü. o. 149. 1.*)

                        00 Ezzel a polémiát az Erdélyi Múzeumban befejezettnek nyilvánítjuk. Szerk. 

http://epa.oszk.hu/00900/00979/00041/pdf/EM_1892_09_02-03_138-152.pdf.

Észrevételek a „Kazinczy Ferencz Levelezése"czímű czikkre.

— Felelet Széchy Károly úrnak. —

Az igazságot kereső kritikus, ha valamely műnek minden oldalát figyelembe nem veheti, legalább a helyesen kiválasztott főszempontot veszi kiindulásul, irányadóul akkor, midőn az egész műről akar Ítéletet mondani. A ki valamely műnek általános kritikájában a valódi szempontot meg nem találja : az lehet ügyes tollforgató, jártas lehet a tudományoknak nem egy ágában, beszélhet fennhéjázva, de kritikus, a szó elfogadott értelmében, sohasem lesz. Ha a kritikus az igazság földerítésére igyekszik: a felkutatandó igazság sugalma már á priori kijelöli a hozandó Ítélet helyes szempontjait, s akkor a bíráló nem fog hamis elvek bizonytalan lejtőjére tévedni csak azért, hogy kimutassa: mennyire jártas a nagyhangú phrasisokban, a legsúlyosabb vádakkal való dobálódzásban, a kifejezések értelmének

önkényes elferdítésében s a nyilvánvaló tények merész tagadásában, mint Széchy Károly, a ki páratlan kritikai diadalának fennen hirdetésére nem látta elégségesnek, hogy bírálata az Erdélyi Múzeum egylet kiadványainak J) egyik füzetében lásson napvilágot, hanem

jónak látta azt különnyomatban is kiadni. Széchy Károly a Kazinczy Ferencz Levelezése czímű nagy fontosságú adatgyűjteményről értekezvén, a nélkül, hogy a kiadás meg

ítélésének valódi szempontjait lelkiismeretesen figyelembe venné, a mellékszempontok ingatag talajára áll s nemcsak e mellékes szempontokból, hanem általánosan is elítéli a gyűjteményt, oly vádakkal illetvén annak szerkesztőjét, a melyeket a komoly lelkiismeretű emberek      

     *) Az Erdélyi Múzeum-egylet bölcselet-, nyelv- és történettudományi szak            osztályának kiadványai. Kolozsvár, 1891. "VIII. k. VI. füzet. 507—544. lap.

bizonyára kivétel nélkül kételkedve fogadnak. Kazinczy Ferencz Levelezésének kiadásában főszempontoknak tartja egyfelől a rendezést, másfelől a jegyzetes és magyarázatos megvilágítást, mert — úgymond — „a gyűjteménynek, melyre a nemzet hat évtized óta vár,

hitelessége és megbízhatósága ezen dől el. Nem mutat-e ez hamis szempontot? Hiszen, a mióta adatgyűjtemény kiadásáról tudomásuk van az íróknak, első sorban ily gyűjtemény

kiadásában azt veszik fontolóra: össze van-e gyűjtve lehetőleg minden adat, a mi a kiadásba tartozik, s hűen van-e közölve a szöveg, kivált, ha annak nemcsak tárgyi, hanem nyelvi fontossága is nyilvánvaló?

Ez a főszempont, a mely a szerkesztőt vezérli, ennek kell kalauzolnia a kiadás bírálóját is, ha általános értékű Ítéletet mer koczkáztatni s ha igazságot akar földeríteni vagy csak kimondani is. Ha e főszempontból egyetlen valamire való kifogást sem tehet a bíráló: vájjon a mellékszempontokból kiindulva, ha különben tetemes fogyatkozást lát is egyben-másban, szabad-e határozottan elítélnie a szerkesztőt? Szabad-e oly fennhéjázva, lépten-nyomon igazolatlan vádakat szórva beszélnie a kiadásról, a mely e téren elsőnek mondható a magyar irodalomban, mintha a szerkesztő közkézen forgó leveleket hagyott volna ki a gyűjteményből, vagy szándékosan meghamisította volna a szöveget? Nem követelné-e legalább a

méltányosság — jóllehet erre a kiadás nem szorult — hogy a kritikus némileg tartózkodó legyen oly gyűjtemény bírálatában, a mely teljesen minta nélkül készült, kivált jegyzeteit illetőleg, a melyekre vonatkozólag ha nem idéztem is, de czéloztam Szentgyörgyi Józsefnek szerény, de önérzetes nyilatkozatára, a ki munkájáról így írt Kazinczynak:

„Igen tartok, hogy egy oly széles kiterjedésű és a magyaroknál még alkalmasint műveletlen ugaron az első aratás nem lesz ment a tövisektől és bogács-kóróktól ?"

2) Bátrak vagyunk Kazinczy leveleinek eddigi töredékes kiadásaira hivatkozni, a melyekben semmiféle jegyzet nincs, s a melyeknek rendezése talán mégis több kívánni valót hagy hátra, akárhogy tekintsük is, mint az a két kötet, a melyeket Széchy Károly bírálat alá vett, s kérdjük: min dőlt el ama kiadások használhatósága ?

J) Széchy K. czikke, u. o. 508. 1.3) L. Debreczenben, ápr. 15. 1803-ban kelt levelét. Kézirat. Erdélyi Múzeum. IX. 10

Azt csak nem tagadhatja Széchy Károly sem, hogy az eddigi töredékes gyűjtemények úgy  ahogy pótolták a teljes kiadást. Mert hiszen irodalmunk újabb korának alig van egy-egy valamire való kérdése, amellyel ha valaki foglalkozni akart, ne a Kazinczy leveleinek a

ilyen-olyan kiadását lapozgatta volna át első sorban? És vájjon mit használt e töredékes gyűjteményekben? A jó rendezést talán vagy a jegyzeteket? Hisz ez utóbbiak teljesen hiányzanak, a jó rendezés pedig épen nem erős oldala e töredékes kiadásoknak, mint mindenki tudja. A szöveg hü közléséről sem szólhatni nagy elismeréssel. Nemcsak az orthographia szempontjából hibás például a Kis Jánoshoz írt levelek kiadása (hogy a többiről ne is szóljunk), jóllehet a szerkesztők az eredeti orthographiához hűek kívántak maradni, a) hanem tisztán tartalmi szempontból is annyira hézagos, hogy ha a kiadásunkban megjelent levelekkel összehasonlítjuk: amazok egészen használhatatlanoknak bizonyulnak. Hogy e kiválóan fontos levelek eredetiéit fölfödöznöm sikerült s a kiadásban ezeket

 használhattam föl: e körülmény egymaga is tiltakozik (legalább némi szerénységgel) a lelkiismeretlenség ama vádja ellen, a melylyel Széchy Károly oly kedvtelve dobálódzik, de a mely — látni való — arra száll vissza, a kitől eredt. Efféle, Széchy Károly előtt mellékes

dologgal nem tartottuk ildomosnak dicsekedni, csak csillag alatt jelöltük meg a puszta tényt.

2) Persze e csekély körülmény az ő magas figyelmét kikerülte, a mi annál csudálatosabb, mert hiszen az I. kötet előszavában nyíltan megmondjuk, hogy mely szempontok vezették az Irodalomtörténeti- és a Kazinczy-bizottságot, a melyek irányadó elveket jelöltek ki a szerkesztőnek. Ott el van mondva, hogy „a bizottság a közzétételnél a lehető legnagyobb hűségre törekedett, nemcsak a tartalmat, de a külső formát illetőleg is. :istb.8)

Ha ebből a szempontból tud a bíráló alapos vádakat emelni a szerkesztő ellen: ám ítéljen el, törje el fölöttem a pálczát, mondjon hirtelenkedőnek s lelkiismeretlennek; eltűröm a vádat, mert megérdemlem. De mutasson nekem Széchy Károly egyetlen mondatot a bírálatban,

x) „Nyelv- s írásmód tekintetében szorosan ragaszkodtunk az eredetinek betűjéhez." stb. Kazinczy F. eredeti munkái. Második osztály. Levelek. I. k. XIII. 1.2) Kazinczy Ferencz levelezése. 1891. II. k. XXY. 1. 3) Kazinczy F. Lev. 1890. I. k. XV—XVI. ].

a mely e főszempontot nem mondjuk uralkodólag, csak mellékesen is föltünteti vagy csak érinti is: akkor elismerem, hogy joga van „az Akadémia kidobott ezreinek fejében ilyen kiadást" elítélni s a szerkesztőt indokolatlan vádakkal támadni az avatatlan közönség

előtt (mert hiszen a kik a kiadást ismerik, azoknak ítéletétől nem tartunk a Széchy Károly nagy kritikai diadala után sem). A ki pedig a főszempontokat teljesen figyelmen kívül hagyja s mégis általános megbízhatatlanságot hirdet a munkáról: bátrak vagyunk azzal vádolni, hogy nem az igazság vezérli tollát, hanem csak az írói viszketegség, hogy megmutassa : mennyire jártas ő a történeti, világirodalmi, heraldikai, genealógiai, nyelv- és philosophiai tudományokban, ámbátor a logikai ismeretek alapelemeit nagyon gyöngén tudhatja,

a ki a mellékes szempontok előzményeiből indul ki, de azért a munkának általános értékére, megbízhatóságára, hitelességére s használhatóságára von következtetést. Hát ha a levelekhez semmiféle jegyzetet nem csatolt volna a szerkesztő, csupán az anyagot magát gyűjti vala össze s adja ki az Akadémia: vajjon használhatatlan és megbízhatatlan volna-e a kiadás?

Tudja Széchy Károly, hogy nem egy efféle gyűjtemény forog közkézen: mégis rendkívül hasznos szolgálatot tesz az íróknak és tudósoknak, a kiknek nem kenyerük a kákán is csomót keresni, mert hiszen fődolog, hogy lehetőleg teljesen össze van-e minden adat gyűjtve

s lehetőleg hűen van-e közölve.

Bármely gyűjtemény, annál inkább a Kazinczy Ferencz Levelezésének kiadásában és bírálatában annyira első és uralkodó szempontnak kell tartanunk a lehető teljességet s lehető hűséget, hogy e mellett minden más csak mellékes érdekű. Ez oly tiszta igazság, a mely magyarázatra sem szorul, s csak az nem jár ösvényén, a kinek ily gyűjtemény kiadásáról fogalma sincs. E főszempontoknak teljes lelkiismeretességgel s igyekezettel kívánt megfelelni a szerkesztő, a mit eddig még senki — Széchy Károly sem — vont kétségbe. Pedig ez az ügyekezet talán nem oly kicsinyes értékű, mint Széchy Károly gondolja. Számos helyre

merek hivatkozni, a hol csak egyetlen szó miatt is első rangú tudósaink szíves támogatását és segítségét kértem ki s azok sem tudták mindig a kérdéses szókat kibetűzni a kéziratból vagy akár az értelemből kiokoskodni. Ily apróságok természetesen nem voltak méltók a Széchy Károly komoly figyelmére, pedig egy pár helyen talált volna erre is jegyzetet. J) Ellenkezőleg némi orrfintorgatással jegyzi meg, 2) hogy panaszkodom a Kazinczy László levelei némely helyének olvashatatlansága ellen, a mi, mellékesen mondva, egyszerűen nem igaz. Hol van ebben panasz: „Kazinczy László leveleiben sok rövidítés van, a melyeknek az értelme nem mindig bizonyos" ? 3)

Persze az nagy mesterség tőle, hogy egy helyen 4) a Wartensleben generális és Kazinczy László czímét kiolvassa s azzal vádol, hogy én azt nem tudtam kiegészíteni. Valóban hálás lehetek e nem mindennapi nagy segítségért. Épen azért van kitöltetlenül hagyva ez a hely, mert az volt a bizottság utasítása, hogy a hol könnyen, mindenki által érthető rövidítések vannak, azokat nem kell kiegészíteni. Talál még Széchy Károly számos más hasonló helyet a kiadásban és szabad óráiban mulathatja magát azoknak kiegészítésével. A bírálatnak ez alaphibája föl is menthetne a további észrevételektől: de szabad legyen a „két össze-marékkal" felhordott tévedések és könnyelműségek nagy részére is rámutatni.

Ismeretes dolog, hogy a gyűjtemény rendezését s másolását dr. Nagy Sándor, boldogult barátom kezdette meg, a kit én is, más is sokkal alaposabb és komolyabb embernek tartottunk, semhogy munkájában kételkedhettem volna. A kezembe jutott másolatok egy része

nagy gonddal volt az eredetivel összehasonlítva, a hibák vörös tintával kijavítva s ráírva a levél aljára : „Collationálva van!" Ezeket, miután egy pár próbát tettem a másolat és eredeti összehasonlításában és sehol legkisebb hibát sem láttam, nem tartottam szükségesnek az eredetiekkel mind újra összehasonlítani; a melyeken javítást nem láttam, azokat újra összehasonlítottam. Vájjon lelkiismeretlenség-e ez ? A Széchy Károly kifogásolta levelek közül így jutott a gyűjteménybe a 3. 11. és 13. számú, a Kazinczy László leveleinek

nagy része s a Nagy Gáborhoz Írottak közül egynéhány. Dr. Nagy Sándor a kifogásolt leveleket nagy gonddal javította ki és fölveendőknek tartotta, mit nekem sem volt bátorságom megváltoztatni, ámbár kétségem volt helyességéről, azért tettem melléjük kérdőjelet.

') Kazinczy F. Levelezése. I. k. 544. 1. 21. számú jegyzet; I. k. 586. 1 225. sz. jegyzet, 2. kikezdés; II. k. 558. 1. 311. sz. jegyzet.«) Széchy K. czikke, u. o. 522. 523. 1.8) Kazinczy F. Lev I. k. 544. 1. 20. sz. jegyzet. 4) Széchy K. czikke, u. o. 523. 1.

Elismerem, hogy a három, föntebb említett levél a jegyzetben lett volna inkább helyén; de ha már itt van közölve a szöveg között, azt hiszem, ez sem a használhatóságot nem csökkenti, sem a bizalmatlanságot nem fokozza a gyűjtemény iránt. Ez azonban Széchy Károlynál sem első rendű hiba. Kazinczy László leveleibe kapaszkodik s rendkívüli apparátussal és igazán dicséretes rövidséggel mondja el észrevételeit. Megjegyzem, hogy ő az egész Kazinczy László levelezését csak harmad-negyed rangú dolognak tekinti, de azért e szempontból is teljesen elítéli a rendezést. Öt levélről van szó, a melyeket, bizonyos, hogy mind a testvéreihez irt László, mert, mint Széchy Károly is tudja, e leveleket majd egyik testvéréhez, majd a másikhoz küldözgette László, de mindegyik olvasta, első sorban pedig Ferencz. Ebben azt a rendkivüli hibát követte el a szerkesztő, hogy egy párat közülök nem állapított meg

pontosan, melyik volt Déneshez, melyik Ferenczhez czímezve. Széchy Károly megállapítja s én megnyugszom e megállapításban. Van azonban egy levele Kazinczy Lászlónak, a mely különösen kétes volt előttem a szerkesztésnél s azért szintén kérdőjellel jelöltem meg, sőt egy pár sor jegyzetet is írtam alá. Ez az I. kötet 22. számú levele, J) a mely világosan az ott olvasható keltezést viseli a kéziratban. Az írás félreismerhetetlenül a Kazinczy Lászlóé. Széchy Károly a belső okok kritikájára hivatkozik e levél hova tartozóságát illetőleg, a minek bizonyára jó hasznát vehetni, ha a levél nincs keltezve, vagy a keltezés nem tisztán olvasható. De mikor a levél egészen világosan van keltezve: akkor talán mégis elfogadhatóbb bizonyíték

a külső, tisztán olvasható írás, mint a belső következtetés. A levél pedig minden kétséget kizárólag 1782. 8. May-vó\ van keltezve. Előbb, midőn néhány helyreigazítást közöltem a Levelezés I—II. kötetéhez pótlékul, 2) én is azt hittem,hogy e levél az 1792-ik évből való; de most a külső, csalhatatlanabb ismertető jelhez tartván magam, inkább hiszem, hogy e levelet valaki Kazinczy Lászlóhoz írta s ő ezt bizonyosan néhány sor kíséretében úgy küldte el testvéreinek. E szerint tehát e levél mellől épen úgy, mint a jegyzetben közölt két töredék

     ») Kazinczy F. Lev. I. k. 26—28. 1.2) Egyetemes Philologiai Közlöny, 1891. évf. IX. f.

mellől hiányzanak a kísérő sorok, s ezt kellett volna megjegyeznem, a mit elmulasztottam s itt utólag pótolom. A II. kötetben Kazinczy Lászlónak két levele van rossz helyre téve. Az elsőt észrevettem már a szerkesztésnél s azért láttam el kérdő-jellel; mert a rendelkezésemre bocsátott Nagy Sándor-féle másolat minden kétséget kizárólag javított kézirat volt s akkor, hogy kétségemet eloszlassam, az eredeti gyűjteményhez nem férhettem. Könnyű volt azonban a jegyzetekben helyreigazítanom, hogy e levél 1791. január 14-kén kelt, mert a levélben az Orpheusnak oly czikkei vannak megemlítve, a melyek csak az 1790. évf. második felében

jelentek meg. Erre hivatkozom is. 1)

 De Széchy Károly e hivatkozásra azt jegyzi meg, hogy „a ki az Orpheus nyomásának nehézségeit nem ismeri, csak az illető kötet homlokáról akar meggyőződni és ellenőrködni: az e helyreigazításon meg nem nyugodhatik."2) Mi azt hiszszük, akármiféle körülményeiről itél az Orpheus-nak,  még ha homlok-írásáról következtet is, akkor is meg kell ezen nyugodnia bárkinek, csak annak nem, a ki a helyest is elferdíti, hogy a maga szigorú logikai

gondolkodását minden ok nélkül fitogtassa. Az Orpheus II. kötetének homlokán ugyanis ezek olvashatók: „Második kötet. 1790. május-június-július-augusztus." A VI. füzet tartalma

pedig „1790 júniussára" szól. Már most kérdem: ha egy levél, amelynek 1790. január 14-ki keleté kétséges, mert a levél az Orpheus II. kötetének czikkeivel foglalkozik (s ezt a jegyzetben fölemlítem): nem önként következik-e ebből, hogy az a levél nem 1790.

hanem 1791. január 14-kén kelt. Hiszen a hónap nem volt kétséges, csak az év, mit a

kérdőjel elég világosan mutat. Széchy Károly előtt ez sem világos, mert hát ő ott is kifogást keres, a hol arra semmi ok sincs. Ennek a levélnek tehát a keleté bizonyos. A másik, a 301

számú, szintén ez évből való, a mit, midőn az eredeti gyűjtemény kezembe kerülhetett, konstatáltam is, de a jegyzetekben már nem tehettem meg a helyreigazítást, a mit ezúttal pótlók. E szerint a II. kötetben egyetlen levél van Széchy Károly szerint is helyreigazítás

nélkül rossz helyre téve, de ez a körülmény egyáltalában nem tartja vissza Széchy

*) Kazinczy F. L. II. k. 548. 1.3) Széchy K. czikke, u. o. 519. 1.

Károlyt, hogy kimondja vádját, hogy a szerkesztőnek nincs szerencséje Kazinczy László leveleivel, mert „a II. kötet elején is össze-vissza közli őket."x) Vájjon nem nagyobb hirtelenkedés és fölszínesség kell-e a Széchy Károly Ítéletéhez, mint a milyennel ezek

ből következtetve engem vádol ?

A Kazinczy Ferencz Levelezése I—II. kötete összesen ötszázhatvanhárom levelet foglal magában s e számból az I. kötetre 278, a másodikra 258 levél esik. Az I. kötetben három olyan levél, amelynek a jegyzetek közé kell vala jönnie, a szöveg közt van közölve hibásan, egy mellől pedig a felvilágosító jegyzet maradt el. A II. kötetben egyetlen levélről lehet szó. íme 563 levél rendezésének rendkívüli hibája, a mely a kiadás iránt bizalmatlanságot kelt, a mely a szerkesztőt lelkiismeretlennek mutatja, a kinek „sem elég éber szeme, sem elég kor- ismerete, sem elég széles tudása. 2)   Kérdem: miből következteti Széchy Károly, hogy nincs elég korismeretem ? Bármilyen figyelmesen végig olvastam is vádjait, még az ö

szempontjából sem találtam egyetlen helyet sem, a mely korismeretem elégtelenségét bizonyítaná. Honnan tehát ez indokolatlan Ítélet? Hogy nem az igazság szeretete vezérli Széchy Károly tollát: azt láttuk; hogy folyvást a mellékes körülmények vesszőparipáján nyargal: azt a következők mutatják.

Széchy Károly czikkének másik részét a Levelezés jegyzeteinek bírálata foglalja el, a melyről általánosságban ezeket írja: „Van bennük sok helyes és helytelen, sok szükséges és sok fölösleges; teleszórva félszeg állítással, üres szószaporítással és vakmerő ráfogással."•

s) Hogy hova írjon a szerkesztő jegyzetet, mit tartson felvilágosítandónak s mit bízzon az olvasóra: az nagy mértékben függ az egyéni tudástól és ismereteinek körétől. Hogy mit keressen e jegyzetekben a kutató : arra az I. kötet jegyzeteihez irt rövid bevezetésben utaltam, elmondván, hogy „e fölvilágosító jegyzetekben nem kívántunk kiterjeszkedni oly tények ismertetésére, a melyek az irodalomtörténetből különben is ismeretesek." 4)

Azt sem tagadtam, mint föntebb is említem, hogy e levelekben nem egy hézag

') Széchy Károly czikke. U. o.2) Széchy K. czikke, u. o. 522. 1.3) ü, o.

4) Kazinczy F. Lev. I. k. 539. 1.

maradt fölvilágosítás nélkül. Vájjon nem kellett volna-e ezeket tekintetbe vennie Széchy Károlynak akkor, midőn a jegyzetek bírálatát megkisérlette ? Csak egyetlen tényt említek. Virág Benedeknek 1802. ápr. 10-kén irt levelében 1) előfordul e mondat: „Tóth Farkas, Sopronyi Director, rotunditást koholt." Erre vonatkozólag a jegyzetben ezt irtani: „Tóth

Farkas rotunditásáról eddig legkiválóbb szakembereink sem tudtak felvilágosítást adni s így e helyet homályban hagyni vagyunk kénytelenek./rotunda = körbástya/ "2) Széchy Károly szerint meg kellett volna világítanom Tóth Farkas életének és munkásságnak főbb mozzanatait, hogy talán mást nyomra vezessek. s) Tóth Farkas az irodalomtörténetből ismeretes egyéniség; feldolgozott munkákban van szó róla, kivált Csaplár Benedek a Révai életében bőven foglalkozik vele. Ezt én igen jól tudtam s épen ezért nem tartottam szükségesnek életéről írni. Hiszen Csaplár munkája közkézen forog, s nem oly ritka könyv, hogy ebből kivonatokat készítsek, annál kevésbé, mert a szóban forgó rotunditásról úgy sem mondhattam volna semmit sem. A praeteritio sokszor igen ügyes szónoki fogásnak bizonyul,

de Széchy Károly nagyon gyanúsan használja. Apróságokat, úgy mond, számba sem vesz, hogy aztán a kifejezések világos értelmét elferdítse, sőt tagadjon szemmel látható tényeket. Szükségtelen valamennyit felsorolnunk, csak a kézzel foghatókra mutatunk. „ A. 43. levél

jegyzetében — írja Széchy Károly — a zemplényi nótáriusságra nézve az 54. sz. levél Kazinczy-féle jegyzetére utal (t. i. a szerkesztő), ahol arról egy szó sincs."1) Pedig csak a vak nem látja. Az I. kötet 78. lapján az 54. sz. levélhez két csillag alatt ezt írja Kazinczy:

„Kazinczy 1784. okt. 13-án az öreg Orczy által Abaúj vármegyének Vicze-Nótariusává; 25-kén pedig az ifjú Orczy által Törvény Tábla Bíróvá tétetett." 6) Erre van hivatkozás és ezt Széchy Károly nem találta. Ha ez sem eltagadása a szemmel látható dolognak: nem

tudjuk mi az. És még ő mer felszínességgel, könnyelműséggel, vakmerő ráfogással és lelkiismeretlenséggel vádolni valakit!

1) Kazinczy P. Lev. II. k. 468. 1.2) U. o. 601. 1.s) Széchy K. czikke, u. o. 539. 1.

*) U. o. 523. 1.5) Kazinczy F. Lev. I. k. 78. 1.

Továbbá megró azért, mert Spielenberg Pált a Martinovics-pörben elfogottak védő-ügyvédjének mondom. Fraknói előadja, hogy miután a foglyokat felszólították: válaszszanak maguknak védő-ügyvédet, többen megnevezték védőjüket, tiz fogoly pedig hivatalból kért

magának védőt s így „ez utóbbiaknak a kir. tábla Spielenberg Pált rendelte védő-ügyvédűl." *) Tehát nagy hiba az, hogy én Spielenberget az elfogottak védő-ügyvédjének mondom? A 396. számú levél 3) czímzésében Kazinczy tollhibábol így írja Ráday Gedeon czímét, a ki

már akkor gróf volt: „ á M. M. le Báron de Ráday." Erre a lap alján megjegyzem, hogy a Báron tollhiba e helyett: comte. Széchy Károly szerint elő kellett volna adnom, mikor kapta Ráday a grófi méltóságot. De hát nem tudja-e azt mindenki, a ki az irodalomtörténetet ismeri? Hiszen, ha még ilyet is ízről-ízre elmondana a szerkesztő: vége-hossza nem lenne aprólékos jegyzeteinek. Ez lenne aztán igazán üres szószaporítás, henye fecsegés. Előbb nem volt

szükség semmiféle jegyzetre, mert Kazinczy nem tévesztette el, itt is csak a tollhibát kellett helyreigazítanom. Legjellemzőbb azonban Széchy Károly észjárására a következő megjegyzése. Kazinczy Lászlónak 20. sz. levelében szó van Bay patvaristájáról. Én úgy okoskodván, hogy ez a patvarista Kazinczyéknak talán távoli rokona, vagy olyan, a kiből később neves ember is válhatott, megemlítettem a jegyzetben, hogy kilétét gyanítani sem tudom. Erre Széchy Károly nagy páthoszszal azt kérdé: kit érdekel ez a patvarista, hisz ez

éppen annyi volna, mintha Kazinczynak szabója vagy vargája után kérdezősködném. 8) Megvallom, nem tudtam, hogy Széchy Károly a patvaristát meg a szabót és vargát egy pórázon vezeti. Ez aztán nagyszerű korismeret!

Kazinczynak Kis Jánoshoz 1793. jul. 17-én írt levelében, az utólagos átdolgozásban, a melyet a széphalmi mester kiadásra szánt, ezeket írja: „Miért kellene a virrongóknak is veszteni, ha nem úgy virronganának, mint R. és Sz. s B. és R." 4) Ismeretes a polémia, amelyre Kazinczy czéloz; de azt is tudtam, hogy ő e levelet később írta s Baróti Szabó nevét jobbadán Barótinak írja. Ezért gondoltam J) Martinovics és társainak összeesküvése.

Budapest, 1880. 337. 1, 2) Kazinczy F. Lev. II. k. 250. I. s) Széchy K. czikke, u. o. 524. 1.4) Kazinczy F. Lev. II. k. 301—302. I.

a rövidítést így egészíteni ki: „Révai és Szemere, Bacsányi és Rájnis." Lehet, hogy tévedtem, de úgy hiszem, ez a tévedés korántsem oly súlyos hiba, mint a milyennek Széchy Károly feltünteti, rosszul hivatkozván a helyre, a hol az előfordul, mert az nem az I., hanem a II. kötetben olvasható. S most jön aztán csak az igazi könnyelműségek sora.Kazinczy László 1782. júl. 17-én kelt levelében leírja, hogy temetésen volt s így vezeti be leírását: „Hogy ment tehát véghez a solemnitás?" 2) Erre a jegyzetben ezt írtam: „Kinek a temetéséről emlékezik itt László, nem tudjuk eldönteni. A 32. sz. levélben azt írja, hogy vette bátyjának Podmaniczky Lizi halálára írt verseit. Lehet, hogy ennek a temetését írja le László e levelében."3) Széchy

Károly siet összes genealógiai tudományát kitárni, s arra a következményre jut, hogy Kazinczy László nem erre a temetésre czéloz s így okoskodik:„Hát egy esztendő folyamában Podmaniczky Lizin kívül más meg sem halhatott?" Erre azt kérdjük: Hát mindenki halálára kellett Kazinczynak verset írnia? Miért nem lehetett azt gondolnom, hogy az ott felhozott két tárgy némi összefüggésben van egymással s úgy vezetnem be a valószínű föltevést: Lehet?

Ebben Széchy Károly tudományos nyegleséget lát, pedig ily teljesen mellékes dologban való föltevés sem nem árt, sem nem használ a kiadásnak. De Széchy Károlynak ilyenekkel van kedve törődnie, mint a ki a fától nem látja az erdőt. Én elismerem, hogy a Szilágyi Sámuelnél felhozott idézet tévedésből került ki tollamból, mert a mit Szilágyi mondott Kazinczynak, az nem az amerikai Podoc és Kazimir-ra, hanem Kazinczy első munkájára vonatkozik. Ha ilyen tévedést helyreigazít bárki: köszönettel fogadom, valamint a Kazinczy szerelmére vonatkozó tisztázást is. 4) De azt el nem ismerhetem igazságos kritikának, midőn a bíráló valószínű föltevéseimről úgy beszél, mintha azokat teljes bizonyossággal mondanám. Szirmay Antal Kazinczyhoz írt 282. sz. levelében kérdi: „Hát egyetlen egy Fridriknek munkájit miért nem fordíthatnák magyarra?"

6)*) Széehy K. czikke, u. o. 525. 1.2) Kazinczy F. Lev. I. k. 36. 1.3) U. o. 545. 1.

4) Széehy K. czikke, u. o. 540—544. 1.5) Kazinczy F. Lev. II. köt. 7. 1.

Mivel a levél 1790. jan. 16-án kelt s mivel az után az Orpheusnak II. kötetében már van egy fordítás ily czímmel: „Azon okokról, a melyek szerint úi törvényeket szabni vagy a régieket eltörülni kelletik", s Kondé József is ugyanez évben adott ki Nagy Frigyes munkái közül egy fordítást: nem volt vakmerőség azt gondolnom, hogy talán Szirmay ösztönzésére láttak e fordítások napvilágot, mire a *jegyzet következő soraiban utaltam is, azért írtam, hogy Szirmay erre a fordításra czélzott. *) Ugyané levélben van szó Bajai Patai Sámuelről, a kinek életéről mit sem tudunk annál egyebet, a mit a jegyzetben elmondottam.2) így hát nem ok nélkül írtam, hogy egészen ismeretlen író. Széchy Károly nagy diadallal kérdi: „Ugyan az

Istenért, hogy volna egészen ismeretlen, mikor nemcsak Szirmay említi meg, de még Váczy is felfödözi . . . hogy volna egészen ismeretlen író, mikor neve a Danielik közkézen forgó életrajzi gyűjteményében is megvan?" 3) De tud-e Danielik csak egy árva szót is életéről? Vagy az olyan írót, a kinek csak puszta nevét említik s egyetlen munkája czímét: ismeretesnek tartsuk e? íme Széchy Károly Ítélőszéke előtt a könnyelműség példája.Földi Jánosnak 1788. okt, 2. (és nem 1789. mint Széchy Károly nagy pontosan idézi(4) kelt levelében előfordul Horváth János neve. Én a jegyzetben úgy hivém, hogy ez az ismert egyházi író, aki ekkor első éves theologus volt Pozsonyban. Nem tartottam valószínűtlennek s most sem tartom, hogy Horváth János egy, Földihez írt levélben üdvözölte Kazinczyt, vagy talán az előtt Pesten járván, megismerkedett Földivel. Ebből aztán Széchy Károly az ő szigorú logikájával úgy okoskodik, hogy „ebben a valószínűségben nagyon „kevés a valószínűség", mert — úgymond — „mikor Kazinczy 1789-ben Bécsbe ment, meglátogatta a pozsonyi kispapokat a várban: ekkor kétségtelenül fölkereste volna Horváthot is, ha már előbb köszönőviszonyban áll véle, hogy személyesen megismerje." S mivel Horváthról nem emlékezik sehol: ebből határozottan következteti, hogy nem az ismert egyházi író Horváth Jánosról van szó.

6) Széchy Károly ') Kazinczy Fer. Lev. II. köt. 7.2) ü. o. II. k. 549. 1. 3) Széchy K. czikke, u. o. 534. 1. ,4) U. o. 528. 1.») ü. o. 529. 1.

.

okoskodása olyan, mint már föntebb láttuk. Azért, mert Kazinczy nem említi: ez nem lehetett az ismert író ? Széchy azt tartja, hogy Horváth János köszönő viszonyban állt Kazinczyval, de ez a levélnek egyetlen pontjából sem tűnik ki. Aztán Kazinczynak mindenkit föl kell említenie, a kivel csak találkozik ? Igaz, ó' gondosan meg szokta őrzeni ismeretségét, de hát egy nevet nem kifeledhetett-e a Dömének írt leveleiben is ? És miért ne tehetnők föl azt is: hogy Horváth Jánossal, ha akart, sem találkozhatott Kazinczy ? Hisz ennek száz oka lehet s még mindig nem lehet oly határozottan állítani, hogy az én és Földi Horváth Jánosa két különböző személyiség. Csak akkor lehetne oly nagy hangon beszélni erről, ha Kazinczynak a

Földihez írt leveleit is ismernők: de ezek lappanganak máig is, vagy teljesen elvesztek. Az efféle kapaszkodás a szó valódi értelmében tudományos nyegleség.

Két más személyt említ ezután Széchy Károly, a kiről a jegyzetek készítése alkalmával nem tudtam semmit: Cseh-Szombatyt és Zilahyt.J) Az elsőről nem tudtam, hogy a levélben említett Szombati/ egy a Cseh-Szombatyval, mert hiszen erről a Szinnyei Repertóriuma is könnyen útba igazított volna. A másodikra vonatkozólag több helyen kerestem adatot, de sikertelenül. Széchy Károly erre azt meri mondani: nem igen hosszasan kutathattam.2) Hiszen természetesen, ha az ember tudná, hogy hol talál első sorban valami adatot a kérdéses személyre vágy tárgyra: könnyű volna a kutató dolga. De megnézhet száz gyűjteményt is és még sem talál semmi fogódzót : holott a százegyedikben minden adatot megtalált volna. De ebből azt következtetni, hogy nem igen hosszasan kutat valaki: teljességgel nem szabad. Például Kazinczy Édes Gergelyhez 1791. aug. 17-én írt levelében arra kéri Édes Gergelyt, hogy ne alkalmi költeményeket írjon, hanem a szívnek érzéseit, stb. és így folytatja: „Jó

példával ment ebben elő egy Anonymus, a ki Webernél ez idén Stolbergből, Höltyből, Kleistból, Bürgerből fordított énekeket adott ki. Ha az ember el nem találja, hol kutathat az anonymus szerzőre : felhányhat egy egész könyvtárt s még sem találja meg. És mégis ki meri azt állítani, hogy nem igen hosszasan kutatott ?

1) Széchy K. czikke, 529. 1.2) U. o. 530. 1.3) Kazinczy F. Lev. II. k. 223. 1., a rávonatkozó jegyzet u. o. 572. 1.

Hanem azért Széchy Károly kifogyhatatlan a legszemenszedettebb vádakban. Azt állítja, hogy én egyetlen levelezést sem olvasok el 2), a min okos ember bizonyára bosszankodva mosolyog. S miből következteti ezt? Abból, mert Klaniczay Jánost én megtettem a Kazinczy visitatorának, holott Kazinczynak Péczelihez és Pethő Jakabnak Kazinczyhoz írt leveleiben föl vannak sorolva Kazinczy visitatorai. Nem is említve, hogy az első levelet a II. kötet bevezetésében 2) felhasználom s a jegyzetekben számos utalás van, a melyek Széchy Károly vádját fényesen megczáfolják, tehát a merő ráfogás Széchy Károly kétélű fegyverének bizonyul újra; de úgy védekedtem, hogy az e levelekben megemlített visitatorok valamelyike helyett talán Klaniczay szolgált valameddig. Elismerem, hogy rosszul vélekedtem, nem vévén fontolóra Klaniczay levelét. Vitéz Jánosra vonatkozólag pedig Beöthy után indultam 3) s azt véltem, hogy először pécs-kerületi visitator volt, — mit Beöthy valamely előttem ismeretlen adatból meríthetett s a mit Kazinczy egyszerűen elhallgatott, — s úgy lett győri inspectorrá. Ez is tévedés, beismerem. De nem sokkal nagyobb tévedés-e azt állítani, hogy én Beszterczebánya német nevét (Neusohl) mindenütt meghagyom Neusohlnak a magyar tartalomjegyzékben is nagyobb alaposság bizonyítékaként?*) Széchy Károly még csak annyira sem méltatja a kiadást, hogy nem mondjuk mindenütt, de legalább csak ott nézné meg, a hol kifogást tesz valami ellen. Mert ha hosszasabban forgatja a Levelezés két kötetét: okvetetlenül reá kell jönnie, hogy a tartalomjegyzék nem magyar, hanem minden levél keleté úgy van adva, a hogy az illető levelekben olvasható. Láthatta volna mindjárt a 11.,15., 23. 25. stb. szóval minden idegen nyelvű levél tartalomjegyzékéből. De azért Széchy Károly mást mer vádolni könnyelműséggel és lelkiismeretlenséggel.Nem folytatjuk tovább. Az olvasó Ítéletére bízzuk, hogy a Széchy Károly bírálatának tenorjából vonjon következtetést a bíráló

*) Szécliy K. czikke, u. o. 532. 1.2) Kazinczy F. Lev. II. k. XV. XVI. 1.

3) A szépprózai elbeszélés a régi magyar irodalomban. Budapest, 1887.

II. k. 61. 1.4) Széchy K. czikke, u. o. 533. 1.

.

Igazság-szeretetére, alapos tudományára, logikai következetességére s egész rendszerére.

Van a két kötetben körülbelül háromszáz jegyzet, a melyekből az itt említetteken kívül még felhoz egy párt Széchy Károly, s jóllehet elismeri, hogy a „komoly kutatás"-nak és „alapos megokolás"-nak is van nyoma a jegyzetekben : ezeket egy árva szóval sem említi.

Pedig ha több a megállható jegyzet, mint a megtámadható, azt hisszűk, okos ember, ha egyenes úton jár az igazság kutatásában s a logikai okoskodásnak legalább csak az alapelemeivel tisztában van: nem Ítélheti el a kiadás rendezőjét és szerkesztőjét határozottan.

Hányad része az egésznek a megtámadott, de alig néhány kivételével szóba is alig jöhető jegyzetek száma? Vájjon milyen arány szerint alkotott Széchy Károly végleges Ítéletet? Mindezt nem kérdezzük. Csupán azt az egyet jegyezzük meg, hogy a ki a mellékes szempontokból ilyen kifogásokkal áll elő s mégis megbízhatatlannak hirdeti az egész kiadást: az tegye le a bírálói tollat, mert annak forgatását a legnagyobb könnyelműség megkísérlenie.

                                                                                                                    VÁCZY JÁNOS dr.

Váczy J.: K.F. erdélyi utazása. Itk. 1905. 01.

Veszedelmes, hogy egy nemzetnek két hazája van. Erdélyi erény: a nemzetiséghez való szívós ragaszkodás. Erdélyben a magyarság ősi erejében, nyelvében és szokásaiban él / ma is/. Személyek, akikkel K. találkozni akart: Wesselényi Miklós, Gyulai Ferencné, Döbrentei, Sipos Pál, Buczy Emil. Szerette volna magával vinni Szemere Pált, Kölcseyt.

Az útitervet Döbrentei készítette. Saját lovaival indult, mert Erdélyben nem számíthatott fuvarra. Amikor a látnivalókat sorolták neki, „embereket és szép helyeket akarok inkább látni s szép formákat, elevenen és festve”

Döbrentei és Ifj. Gyulai kisérték. 1816 06. 11-én indul hosszú előkészületek után Eugénia lányával / 9 éves !/, szobalányával, inasával, kocsisával négylovas fedeles kocsiján. Volt eset, hogy hatökrös szekéren kellett folytatni az utat, sőt a felázott talajon Gyulai bivalyokat fogatott be. Gyulainé aggódott fiáért és egy huszárt küldött elébe.

Jósika János bárónál, Tardoson Sipos Pál, Thwerewk. Zsíbón a ménes nagyon lekötötte. A ló éppen oly kevélysége a nemzetnek, mint a könyvtár vagy a képtár – vallotta K. Wesselényi egy paripát ajándékozott neki. Költségeihez Döbrentei és Gyulainé járultak hozzá. K a magyarországi magyarokat Erdély látogatására ösztönözte. /pdf-ből B/

Váczyról Váczy nélkül

Aki a Kazinczy levelekről könyvet írt:

 Mezei Márta (1929-) Nyilvánosság és műfaj a Kazinczy-levelezésben / Mezei Márta . — Budapest : Argumentum, 1994 ([Budapest] : Argumentum). — 279 p. — (Irodalomtörténeti füzetek)

A nyelvújító Kazinczy kiterjedt levelezéséről, a műfaji sajátosságok kialakulásáról és változásáról ad Mezei Márta részletes elemzést, abból az időből, amikor még másolgatták, idézgették, egymás között felolvasgatták a leveleket. Volt, aki kért erre engedélyt a levél írójától, volt aki nem….                              mokk.bme.hu/elmerulo/antikvar/konyvek/.

Tiszteletre méltó az irodalomtörténész hölgy elhatározása, hogy hosszú ideig a Kazinczy levelekkel tölti idejét. Alaposan forgathatta a levelezés-köteteket, mert könyve 25 oldalától kezdve a 240.oldalig gondosan idézi a leveleket. Ilyenformán:

                                                 /I. 6-7/…./XXI. 395/

Van olyan oldal, ahol hatszor, nyolcszor. Mit jelentenek ezek a bűvös jelek? Arról nem esik szó. Mások így szoktak hivatkozni /Forrás: ItK, 2002/5-6, 611--626./

                                        / 20/ Uo., 254, 96; MEZEI, 2000, 418.

                                         /21/  KazLev. VI, 34.

Véletlenül együtt vannak. Ki kivel? Mezei Váczyval, aki a KazLev-t gyűjtötte, jegyzetelte, lemásolta és szervezte a kiadást. Mind a 21 kötetét. Majdnem 30 évig. Közben könyvet, tanulmányt is írt Kazinczyról. Ezekből sem fér bele hivatkozás Mezei 107 tételes bibliogáfiájába. Ott van viszont a lektor négy munkájával. Az a lektor, aki nem vette észre, hogy Váczy életműve révén létrehozott könyvek feldolgozója Váczy nevét le sem írja.

Legyünk tárgyilagosak: valamit köszönhetek Mezeinek. Nem is akármit. Ő indított el a Kazinczy-búvárkodás útján. Mezei könyvét még 1997-ben vettem a könyvudvarban. Akkor már megvolt a négy levelezés-kötet, de túl sokat nem forgattam őket. Mezei könyvét feltettem a könyvespolcra. Jó néhány év múlva került újra a kezembe. Akkor, Mezei könyvébe lapozva – amellett, hogy extra-filoszi szerkezete riasztott – láttam mennyi érdekesség található Kazinczyban. Akkor vettem elő többi Kaz-könyvemet, az antikváriumokban elkezdtem gyűjteni, majd elkészült az első munkám, a Portrék.

                                                         ***

Váczy a hálón:

Váczy János: Kazinczy Ferencz és kora. I.  Bp. : MTA, 1915. 68-70.

…Váczy János Kazinczy-monografiája megbízható, józan kor- és életrajz, de azonkívül, hogy töredék, csak nagyritkán lépi át azokat a határokat, amelyeket a pozitívista-történeti értelmezés nyugalmas, szenvedélytelen módszere szab a kutatónak…

Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 23. szám · / · FIGYELŐ · Turóczi József: KAZINCZY

Katona József Könyvtár

145 éve: 1859. december 3-án született Váczy János tanár, irodalomtörténész, az MTA tagja. www.kjmk.hu/hgy/december.asp -

90 éve: 1918. augusztus 2-án halt meg Váczy János tanár, irodalomtörténész, az MTA tagja.

Magyar Könyvszemle Új folyam XXVII. kötet, 1-4. füzet 1919. Január ...

Fájlformátum: PDF/Adobe Acrobat
Könyvtárunkat dr. VÁCZY Jánosnak, a Magyar Nemzeti Múzeumba berendelt középiskolai tanárnak, 1918. augusztus i-én Kecskeméten történt elhunytával érte nagy veszteség…
epa.oszk.hu/00000/00021/00171/pdf/056-066.pdf

Váczy János

 (Kecskemét, 1859. dec. 3. - Kecskemét, 1918. aug. 1.): irodalomtörténész, az MTA l. tagja (1908). Az egy.-et Bp.-en végezte. 1883-ban tanári és bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1883-tól az Egyetemi Könyvtár, 1887-től az OSZK hírlaptárának tisztviselője. 1891-től haláláig bp.-i gimn. tanár. Az MTA megbízásából sajtó alá rendezte Kazinczy Ferenc levelezését 21 kötetben (Bp., 1890 - 1912). Pozitivista szemléletű írói életrajzai, irodalomtörténeti forráskiadványai jelentős 18. sz. végi és 19. sz. eleji anyagot tártak fel.

- F. m. Haller János és Hármas históriája (Bp., 1883); Berzsenyi Dániel életrajza (Bp., 1895); A magyar nemzeti irodalom története (Bp., 1902); Kazinczy Ferenc életrajza (Bp., 1909); A nyelvújítás győzelme (Bp., 1909); Tompa Mihály életrajza (Bp., 1913); Kazinczy Ferenc és kora (I., Bp., 1915); Tompa Mihály emlékezete (Bp., 1918). - Irod. Kuncz Aladár: V. J. (Nyugat, 1909); Pintér Jenő: V. J. (MTA Emlékbeszédek, XX); V. J. (Századok, 1918).

Forrás:  Életrajzi lexikon

VÁCZY PORTRÉJÁHOZ

A fejezet bevezetőjében hangsúlyoztuk a Kazinczy-levelezés kiadásában végzett óriási teljesítményét. Ezt általában elismerik. Itt is van kivétel, az irodalmár/nő/, aki nagydoktoriját írta Váczy /Kazinczy/ munkásságából úgy, hogy könyvében le sem írta nevét.

Az irodalmi kánon se valami bőkezű vele. Monográfiát nem találtam róla, Utcát sem, ami nevét viseli. A belvárosit nem róla nevezték el. Az irodalmi lexikon pár sorban letudja. Szinnyei ugyan felsorolja műveit, de az adathalmazban ki veszi ezeket észre?

A 21 kötet levelezésen kívül monográfiát írt Berzsenyiről, Tompáról, Kazinczyról. Ez utóbbi I. kötete jelent meg, a II. kézirata majdnem teljes. 100 év kevés volt arra, hogy valaki befejezze. Fried prof személyes közlése: Ő befejezné, de nincs vállalkozó /pénz/ a kiadására.

Gimnáziumban tanít. Tantárgyából, az irodalomtörténetből kétkötetes tankönyvet ír. Cikkei, tanulmányai jelennek meg. Az előzőekben olvasható, hogy levelezés-kötete kicsinyes bírálatára milyen elegáns, alapos választ írt.

A  NYUGAT-ban megjelenni rangot jelentett. Váczy méltatást kapott a folyóiratban, nem is elmarasztalót. Ideje lenne észrevenni őt a szakembereknek is.

HELYESBÍTÉS
Mezei könyvének sokadik átlapozása után megtaláltam Váczit. A 265. oldalon, a bibliográfiában. Nem a "V" betűnél, hanem a "K"-nál: <<Kazinczy 1890-1911  KazLev I.- XXI. kiad. Váczi János Bp. 1890-1911>> Kétszer a dátum, egyszer Váczi, akkor is Kazinczy után. A szokásos bibliográfiai jelölés szerint a <<Kazinczy 1890-1911 >>azt jelenti, hogy Kazinczy ekkor könyvet írt. Ahogy Mezei bibliográfiájának többi szerzőjénél ez így is van.  Elnézést Mezei vádolásáért. Megtanultam, hogy a műszaki és a filoszi irodalmi hivatkozás nem azonos.

KUNCZ ALADÁR: VÁCZY J.: KAZINCZY FERENC

NYUGAT, 1809. II. 14. sz. 107-108. oldal

Váczy Kazinczyja előbbi biográfiájához, Berzsenyihez képest, igen nagy haladást mutat. Sokkal rendszeresebb, sokkal módszeresebb, bár a Gyulai iskolának egy-két sablonos jegyét ez is magán viseli.

Gyulai Katonája és Vörösmartyja annak idején, mint az irodalmi életrajz első művészi produkciói, méltán maradandó hatást keltettek, de sajnos lehetett tapasztalni, hogy a Gyulai követők a dolgok könnyebb végét fogva, csupán a külsőségek utánzására törekedtek. Bizonyos közös megállapodásokra jutottak (s ez Gyulain keresztül inkább Lewes hatás), melyek szerint az írónak elszántságát, akaraterejét, munkakedvét okvetlenül az apjától kellett örökölnie, míg a költészetre való hajlamot, a jó szívet, anyjától. Minden életrajz (Váczy Berzsenyije és kisebb mértékben Kazinczyja is ) e megállapodásból kiindulva, először jellemezte az apát, anyát s okvetlenül megtalálta bennük jellemük említett alkatelemeit és sietett azokat átörököltetni a fiúra.

E lapokra terjedő s az "ifjú kor" címmel ellátott bevezetés után a gyulaisok döntvényei értelmében, következnie kellett a szélesen, s mindig mentől szélesebben festett korrajznak. Ez a rész biográfiáinknak rendszerint a legsikerületlenebb fejezete szokott lenni, éppen kényességénél fogva. Váczy, míg e hibában alaposan benne volt Berzsenyijében, a reformkornak terjengős rajzát adva, dicséretre méltóan el tudta kerülni Kazinczyban, hol pedig sokkal csábítóbb az alkalom. Ez egyik legkiemelendőbb tulajdonsága új életrajzának: fel tudta fogni a korrajznak szerepét az életrajzban, csak annyit vesz fel belőle, amennyi Kazinczy egyéniségének megmagyarázásához szükséges.

Nem tudom azonban minden tekintetben teljesnek és sikerültnek mondani Kazinczy egyéniségének rajzát és irodalmi értékének megállapítását. Úgy látszik, Váczy annak ellenére, hogy roppant nagy adathalmazt dolgozott fel, nem tudta ezekből vagy nem akarta kiválasztani és kikészíteni azokat, melyek éppen a legfontosabbak és legjellemzőbbek. Lehet, hogy mérsékletre, tartózkodásra intette pietása a "szent öreg" irányában. Pedig éppen ez az úgynevezett pietas az, mely legtöbbet árt különböző életrajzaink hőseinek. Félnek realizálni a kegyeletpatinás régi írókat. Félnek vért önteni beléjük, húst aggatni csontjaikra, nehogy a messze távolban héroszokká nőttekből - emberek legyenek. Pedig nem volna ez a legkevésbé sem szentségtörés. Csak ilyen módon ismernénk és szeretnénk meg őket, csak így érdekelne életük és minden gondolatuk, amit leírtak. A pietásos módszer csupán egy elképzelhetetlen, ideális emberkivonatot nyújt nekünk, melyet sem ismerni, sem érteni nincs kedvünk.

Így volt Váczy Berzsenyivel is, kinél egyéniségének éppen legértékesebb sajátságát, azt hogy miképpen keveredett benne össze egy közönséges kurta nemes műveletlensége a nagy költő zsenijével, hagyta figyelmen kívül. Kazinczy életrajzába is sok érdekes adat csúszott be, de nem kapjuk azokat kellő beállításban. Például egyáltalán nem emeli ki azt a jelenetet, melyet Kazinczy oly művésziesen játszott meg, mikor hosszú fogsága után először érinté a hazai földet. "Kiléptem a hajóból - írja Naplójában - térdre estem, megcsókolám ujjam hegyét s a magyar földre nyomám a csókot". Ez a póz, az anyai földnek ez a közvetett megcsókolása, Kazinczy egyéniségére jellemzőbb, mint bármi, amit valaha tett. A kedves, naiv pózok mestere volt ő, ki egy jól megstilizált mondatért, egy csinosan kifésült versért, képes volt minden bút s bánatot feledni. E kicsinységekben való gyönyörködésével oly széppé, élvezetessé tudta tenni életét, hogy, noha rengeteg sok baja volt, mégis aligha volt nála boldogabb magyar író.

Egyéniségének ez az alapvonása benne van egész irodalmi működésében, s éppen azért nem merném az ő szerepét az irodalmi élet megalakulásában oly egyedülinek és öntudatosnak állítani, mint Váczy. Mindenért rajongó lelkesedése és száz irányba küldözgetett levelei, dédelgető sorai igenis támasztottak sürgés-forgást, mozgolódást, de ez csak irodalmi játék volt, melyet komollyá Bajzáék tettek.

Kazinczy nem volt reformátor, legfeljebb a nyelvnek legpajkosabb játékosa, nem volt író, mert egyetlen sora vagy gondolata se ment át a köztudatba, ő korának egyik legműveltebb, legfinomabb gondolkodású, s nagy tevékenységgel megáldott úriembere volt, ki passzióval írt sokat, s e sok írásával élénk és jóra fejlődő mozgalmat támasztott.

Irodalmunk egyik legkedvesebb, legszeretetreméltóbb alakja lesz mindig, hacsak nem fogják ama fellegpiedesztálon tartani, hol szétfolynak a kontúrok, s hová csupán a magunkba diktált, értelmetlen, de kötelező bámulat ér fel.

Váczy is, ha világosan, élvezhetően megírt könyvében nem hódolt volna annyira a hamis pietásnak, egy olyan kedves és szeretetreméltó embert hozott volna a régi időből a mai olvasó elé, akivel mindenki szíves-örömest elfoglalkozott volna bármikor.