A KAZINCZY CSALÁD

 

 

Tartalom

     Ajánlás

     A család

     A mama, Bossányi Zsuzsanna

               Emlékezések

               Levelezésük /Kazinczy a börtönből/

     József főszolgabíró

               A hálóról

               Korábbi gyűjtés

               KazLev 24

            Árnyékrajzolatok: Miklós

     Az após és a feleség

     Kazinczy gyermekei

 

 

 

 

Ajánlás

 

Itt olvashatók Kazinczy drámai börtön-levelei: vérével ír, nélkülözés éri, gyötrődik, mert családja miatta szégyenkezik. Hálás az uralkodónak, hogy vele szemben kegyet gyakorolt és nem végezték ki. Megrázóak a mama aggódó, majd fiát elmarasztaló sorai, Kazinczy önmarcangoló védekezése, magyarázkodása. Száraz, fontoskodó, képmutató soraival József levelei ellenpólusai a mama és bátyja leveleinek. Lászlónak még inkább ellenpólusa József! „Méltóztasson…” írja bátyjának. Cáfolja, hogy rontó, birtok-szerző célja lett volna /4900. levél/.  A leveleket húztam és némiképp stilizáltam.

 

 

A család

 

Borsod vármegyéből elszármazó Kazinczyak, az erélyes és szorgalmas András (1660-1728) és Dániel (1685-1750) tovább gyarapítják Abaúj megyei és zempléni birtokaikat, míg végre József (1732-1774) Alsóregmecen a kúriát kiépíti, és ott rendezi be udvartartását.

Kazinczy József nagyműveltségű, tanult ember, mint ősei is, akik között tollforgató emberek, literátorok, vármegyei vezető tisztségviselők, egyházi patrónusok, országgyűlési követek, a magyar függetlenségi mozgalmak résztvevői szép számmal voltak.

Bossányi Zsuzsannával kötött házassága után boldog családi életet élt Alsóregmecen. Itt születtek gyermekei:

Ferenc               1759 - 1831

Dienes                1761 - 1824

Juliánna,            1762

László                1763 - 1807

Klára                  1766

Zsuzsánna          1768

József                 1772 - 1856

                                  Miklós                1774 - 1844

 

Kazinczy József 1774. március 24-én halt meg, fiatalon, élete 42.évében. Ferenc 1804-ben megházasodik, feleségül veszi gróf Török Zsófiát /1780 – 1842/, és otthont teremtenek az akkor még alsóregmeci határhoz tartozó Széphalmon. Az alsóregmeci birtokrészt öccse, József kapja a testvérek közötti osztozkodás során. Ő a szülői ház örököse, haláláig, 1855-ig. Felesége, Ragályi Mária 1839-ben halt meg. Három gyermekük maradt: József, Amália és László.

A regmeci birtokot László kapta meg. András nevű fia gazdálkodott az ősi birtokon. Családot nem alapított, ezért az ő halála után a 20. század első harmadától már nem az ősi Kazinczy familia, hanem Matuska Comáromy Miklós örököseié lett az alsóregmeci bírtok.                                                                         Alsóregmec honlapja.

 

       Irodalom:

Kazinczy Ferenc: Sophie   [Budapest] : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984.
Kazinczy Ferencné Török Sophie levelezése / V. Busa Margit, Z. Szabó László tanulmányaival Győr : Magyar Vagon- és Gépgyár házinyomda, 1986
Latkóczy Mihály:Kazinczy Ferenczné, gróf Török Sophie folyamodása kölcsönért családi perben Irodalomtörténeti közlemények, 1899. (9. évf.) 4. sz. 485-487. old.
http://epa.oszk.hu/00000/00001/00049/pdf/00049.pdf

Kazinczy Ferenc és családjára vonatkozó iratok, dokumentumok Zemplén vármegye levéltárában / összegyűjtötte. Hőgye István
Sátoraljaújhely: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár,      1990. Főv. Szabó E. Könyvtár

 

 

 

 

        A mama, Bossányi Zsuzsanna

 

        1740. május 18 – 1812. november 14.

 

                                                                        

                                       

                                                                                 Krämer János, 1760-as évek, olaj, vászon

     Emlékezések

Özvegy Kazinczy Józsefné, született Bossányi Susánna emlékezete, írta első szülöttje Kazinczy Ferenc Rokonainak ’s barátainak gyászlevél helyébe; maradékainak a’ dolgok tudása végett, Széphalom, Júniusban 1813, Sárospatak, 1813. [Kazinczy édesanyja halálára írta ezt a megemlékezést.]  Megjelent még: Magyar Pantheon, Abafi, 1890. 192 – 199. oldal

 

 

Szabó Magda: Békekötés – Hangjátékok  Európa Könyvkiadó, 224 oldal, 2500 Ft

…Amit a regényekben szeretünk, a hangjátékokban is jelen van. Elsősorban is az eleven, dús figurák: …a Rabban - ez Kazinczy Ferencnek a munkácsi börtönből való kiszabadulásáról szól - az író testvére, a hatalomhoz lojális alezredes alakja, akit a hangjáték 1965-ös felvételén Tomanek Nándor játszott…Bulla Elma… a rab Kazinczy anyját alakította…

 

 

…Otthon ellenséges légkör fogadta Kazinczyt. Börtönviselt múltját a család szégyenének tartották. Bebörtönzésekor ingatlanainak értéke mintegy húszezer forint volt, ez a rabsága idején részére tett költségek miatt teljesen elenyészett. Anyja nem adott neki mást, csak az általa Széphalomnak nevezett bányácskai dombot és egy csekély szőlőt…

                                                                                    http://www.magyarnyelveve.hu/eletrajz

 

Kazinczy Lajos anyjához írt levelei (Szerkesztette és a tanulmányt írta Z. Szabó László), Kazinczy Ferenc Gimnázium, Győr, 1990

 

 

         Levelezésük

 

5395.

 

Kazinczy – anyjának.                                                            Reg. 31 Jan. 1767.     8 éves!

                                                                                                  

…A Papirost s’ nyakra valót Alázatosan köszönöm. Mióta hazajöttünk, addig beteg nem voltam alázatoson kérem Asszonyom Anyámat méltóztassék megüzenni, hogy az én Tékám kitsiny legyen, hogy a’ ládámba betérjen az a könyv, amit Atyám Uram adott Húsvétkor Nagy Atyám Uram-nak…

 

 

5399.

 

Kazinczy – anyjának.                                                                         Kassán 9a 7br. 1780.

              

Érdemem felett való Drága Nagy Jó Aszonyom Anyám.

A’ Processus állapotja ebben van: Pósa revocaltat Orosz Ádám Urammal azon a’ fundamentomon, hogy Datzónak és a’ Plenipotentiariusának a’ híre nélkül tétettek részéről az Allegatiok. Erre Milecz Uram azt feleli, hogy a’ Revocatio nem állhat meg, mert úgy van helye a’ Revocationak, ha új okok hozatnak elő, és ha az Allegatiok a’ Principalis híre nélkül tétetnek. Márpedig a’ Pósa Allegatioji nem estek a’ Principalis híre nélkül, mert Stepán Ferentz Plenipotentiarius Terminuson is volt itt….

…Nékem küldött levelében azt parancsolja  Anyám, hogy írjam meg 1ször mit allegált Pósa és mi reá a’ felelet. Már azon által estem, mert azon kezdtem a’ levelemet.

2szor Hogy a’ Bíró mit deliberált? Azt is megírtam, hogy nem lévén submittalva a’ Processus, sőt megbetegedvén a’ V. Ispány, nem deliberált benne.

3szor Hogy a’ Horváth Vallása jó-é. Az Ur azt tartja, hogy jó, mert jelen ugyan nem volt, az ökör elvételén, de magától hallotta Datzótól, hogy elvevénk az ökröt. Authenticáltatni tsak ugyan nem lehetett a’ V. Ispány meg betegedése miatt. Ezzel magamat tapasztalt kegyes Anyai grátiájába ajánlom ’s maradok Az Aszonynak Aszony Anyámnak

     alázatos szolgája    engedelmes fia      Kazinczy Ferencz.

 

 

 

 

                                       LEVELEK A BŐRTÖNBŐL

 

 

459.

 

Kazinczy — anyjának.                              1794. Decemb. 15d.Újhely, a’ barátszeri fogadóban.

 

Édes Asszonyám! 7 órakor ide érkeztek Szulyovszky és Tansics Urak, Kapitány Fekete és Zsigárdi Urak által kisérve. Mind a’ hárman egyforma bátorsággal viseljük a’ csapást, és mind a’ hárman boldogok vagyunk jó emberek által vezettetve. Pesten a’ József új épületébe leszünk szállva. Ki-ki külön, de Kapit. Novák Úrnak parancsolatja van, hogy napjában hatszor is eljöjjön hozzánk; ő mosat, varrat, és a’ mire szükségünk lesz. Reménységet nyújtanak, hogy levelet fogok Asszonyámhoz írni, de addig ne írjon Asszonyám, míg én tőlem nem kap.

Éjjel nappal fogunk menni. 30 is van már fogva. — Az inasnak nem szabad jönni, mert minden szekéren 2 legény ül, és az szolgál körülöttünk. Crimen laesae Mattissal vádolnak. Csendesen viselem sorsomat. Asszonyám is cselekedje ugyanazt. Az inasom B. Vécseihez megyen szolgálatba. Úgy végeztem még Kassán. Kérem Asszonyámat, méltóztassék néki ruháját úgy kiosztani, hogy inkább nekem legyen károm, mint neki. Még megszolgálhatja. A’ bőr nadrágot meg kellene tartani, ha a’ mentét v. dolmányt néki adja  Asszonyám.

Köszöntöm az Öcsémet, és ajánlom magamat barátságába. Köszöntöm a’ Húgomat is. Asszonyámtól azt kérem, hogy magát festettesse nékem, és életének kedvezzen én érettem és Testvéreimért. Éljen boldogul Asszonyám, az Isten terjessze ki atyai védelmét Asszonyámon.

A’ Nagy-Asszonyám kezeit csókolom, úgy Dienest és Miklóst, Susit. Asszonyámnak újra csókolom anyai kegyességeiért kezeit. Adja Isten, hogy nem sokára láthassam Asszonyámat. —8 órakor.

 

 

460.

 

Kazinczy — anyjának.                                                                    Liszka, 16. Decbr. 1794.

 

Édes Asszonyám! Szemere Albert Úr azt a’ barátságot teszi, hogy maga megyen Regmeczre ’s elbeszél mindent. Semjénbe minél elébb! és vigyázni az Archivumára a’ Familiának, mert az is felhányást fog szenvedni. Legalább nagy ok van tartani tőle. Az Isten vigasztalja Asszonyámat és vigyázzon kedves életére.                        Ferencz.

 

 

463.

 

Kazinczy — anyjának.                                                                    Budán, Febr. 25dikén, 1795.

 

Édes Asszonyám! Méltóságos Consil. Director Urnak kegyességéből mind az Asszonyám levelét, mind az András Bátyám Uramét vala szerencsém venni, ’s most engedelmet nyervén a’ válaszolásra, minekutána rövid és igen szelíd betegeskedésemből csaknem egészen felgyógyultam, sietek Asszonyámnak ’s Uram Bátyámnak kegyességeket megköszönni. — Az a’ bajom, a’ melyet említék, szokott aranyér volt; de mivel jókor vettem elejét, ’s az az orvos, a’ ki fogházunkba rendeltetett, mind igen értelmes, mind igen hív és szorgalmatos Gyógyító, ez idén nem kínzott-meg úgy, mint tavaly éppen ilyenkor. Nem is feküdtem belé; de erőm nagyon elfogyott, mert 14 nap alatt alig ettem valamit. Már alkalmasint térek magamhoz, és úgy hiszem, kevés napok alatt egészen helyre fogok állani.

Egyébiránt nem azért, mivel levelemet le nem pecsételve adom tovább, hanem a’ legszívesebb háládatosság érzéseivel, kénytelen vagyok azt mondani, hogy az a’ kegyesség, a’ mellyel velem bánnak, minden reménységemet felül haladta. Valóban ez dicsőségére vagyon Fejedelmünk uralkodásának, és mind azoknak, a’ kikre sorsunk bízva vagyon. Az Asszonyám anyai szívének elcsendesítésére, ime lerajzolom azt.

Az a’ szoba, amely nékem rendeltetett, az alsó soron vagyon. Valaha két Franciscánus szerzetesnek szolgált lakásul, mert két szoba volt; de a’ közfal által vagyon törve, úgy hogy most már egy, és oly nagy, mint az én Regmeczi hálószobám kétszer. Két nagy és világos ablaka vagyon, ’s az elégségig fűttetik mindennap két ízben. Tulajdon ágyamon hálok, és oly ebédet ’s vacsorát ehetem, a’milyet főzetek, ’s valami enni valóra szükségem vagy kedvem van, hozathatok. Agens Nizsnyánszky Ur tokaji borral tart. Író szerszámaim ugyan nincsenek: és ezt nagyon érzem, de ő Excellencziája Almásy Pál Úr bennünket könyvekkel tart, és egyebünnen is a’ szabados könyveket megkaphatjuk, mely magánosságunknak mélyen enyhítésére van, könnyű elképzelni.

Az Almásy Pál Excell. könyvei mind német nyelven írt utazások; a’ Kapitány Kook Otahítai útjait végig olvastam, bejártam Ázsiának és Afrikának minden tartományait, ’s Spanyol-, Olasz-, és Törökországot: de mivel már ezeket olvastam, Római Klassikusokért esedeztem, és így Horáczot, Virgilt, Youngnak az éjjeleit és egy deák Telemakhust kaptam. Ma Méltóságos Consiliarius Director Úr megengedé, hogy újabbakat hozathassak, és így Szallusztot, Szvetónt és Liviust fogok kerestetni. Nagyon bánom, hogy Homért és Plutarchust el nem hozám.

Csakugyan Méltóságos Consiliarius Director Úrtól tudtam meg azt is, még pedig csak ma, hogy Miklós Öcsém is szerencsétlen itt lenni. Sok esztendeje van, hogy úgy nem sírtam, mint ennek a’ hírnek hallására, noha úgy veszem, mint igen nagy kegyességét Méltóságos Consiliarius Director Úrtól, hogy ezt tudnom engedte. A’ Természet kötelei a’ legszentebb kötelek, ezt éreztette velem ez a’ sírás, és ezt minden Regmeczre és Semjénre való emlékezés. Higgye el, édes Asszonyám, hogy Fejedelmünknek ennyi kegyességét tapasztalván, és érezvén, hogy szerencsétlen bukásom a’ Királyi neheztelést érdemli, mindent, a’ mi mostani állapotomban nem kedves, elkészülve tudok szenvedni, mert a’ becsületes ember lelke nem fél jobban a’ büntetéstől, mint a’mint a’ rosszat utálja: de

mikor Regmecz és Semjén, Berető és Ruszka,  Asszonyám, Nagyasszonyám, András Bátyám Uram, és egyéb testvéreimmel Klári Húgom, és a’ kis Csercsi jut eszembe, olyankor egy csendes könny csordul ki szememből, ’s csak az vígasztal, hogy a’ Királyi kegyelem azoknak a’ karoknak, a’kik kiterjesztve várnak, nemsokára vissza ád; hogy azokat a’ könnyeket, a’ melyek most érettem sírnak, felszáradva fogom láthatni. Minden mozdulásom azon lesz akkor, hogy azt a’ bánatot, melyet most okozok, a’ legháládatosabb örvendeztetéssel válthassam fel.

Egyéb enyhítések említése alatt elfelejtém mondani, hogy mindennap három ízben látok embert. Reggel az a’ Tiszt Ur, a’ki alatt vagyok, és a’ mosdani való vizet hozó katona cseléd jön hozzám, megtekinti, ha nincs-é bajom, nincs-é valamire szükségem; — délben ugyancsak az a’ Tiszt Úr, vagy a’ vele együtt szolgáló városi Kommisszárius hozatja-be az ebédet, és estve levetkeztetéskor a’ vacsorát. Embert látni, velük beszélni, ilyen állapotban nem csak enyhülés, hanem szerencse. Ez és a’ könyv, ’s az álom, mely gyakorta Regmeczre viszen vissza, életemnek igen nagy gyönyörűsége.

Az a’ kis szerencsém, hogy festeni tudok, ’s verseket írok, nagy gyönyörűségemre van most. Klopstocknak egy énekét, melyet könyv nélkül tudtam, lefordítám, úgy holmit Wielandból, ’s a’ szobám falán egy szép Pallás fej, egy Medúza és holmi egyéb van már. Szenvedésemet én tűröm, és nehezebb fájdalmat nem ismerek, mint annak elképzelése, hogy az enyémek szenvednek. Ajánlom magamat Asszonyámnak meg nem érdemlett kegyességeibe, Nagy Asszonyámat ’s András Bátyám Uramat híven tisztelem, Klárit és Józsit csókolom, ’s magamat emlékezetekbe ajánlom, leghívebb, legháládatosabb gyermeke       Ferencz.

 

 

465.

 

Kazinczy — Anyjának.                                                                 Budán, 11. Martius 1795.

 

Édes Asszonyám! Dienes Öcsémnek leveléből értem, hogy sorsunk’ könnyítése végett ismét Pestre jött. Asszonyámnak ezt az anyai kegyességét azzal a’ háládatossággal fogadom, a’ melyet az érdemel. Mit tehet érettünk: nem tudom; de nékem nagy enyhület, sőt öröm, azt tudni, hogy itt van és érettünk fáradozik. Kértem levelem által, hogy mindennel tanácskozzon, mit tehetne itt és Bécsben; és a’ mit legjobbnak lát, vagy személyesen vagy Instantiák és levelek által, kövesse el. Ezt Asszonyámtól is alázatosan kérem, noha tudom, hogy azt kérésem nélkül is el fogja követni. —

A’ Processust még nem kaptam meg: de ha majd hozzám küldődik, Sárai Uramnak szabad lesz hozzám jönni ’s informatiót venni. Hozzája bízhatom, mert nevezetes ember, ámbár vele semmi ismeretségem nincsen: de Asszonyámnak a’ megnyugtatására íme fogadom, hogy a’ Processusba egy betűt sem fog tenni hírem ’s akaratom nélkül. — Csak azt óhajtanám, hogy Dienes öcsém akkor volna itt, mikor majd a’ Felséges Válasz fog publikáltatni, (mely talán áprilisban megesik) hogy akkor szerencsém lehessen őt láthatni.

Levelében Bátyám, Péchy Imre Úrnak halála felől tudósított, ’s azt tudakozta, hogy lovaimmal mit hagyok csinálni? — Minthogy a’ tél nagy volt, ’s a’ széna ’s abrak drága, azt lehet reményleni, hogy jól elkelnek. Utolsó Kassán létemkor Molnár Antal Úr Pornóról, ’s Bárczay Ferencz is jelentették vevő szándékokat. Bárczay a’ pénzt Májusban akarta letenni, de ővele úgy léphettem volna alkura, ha a’ maga fakóit eladhatta volna elébb. József öcsém megpróbálhatná, ha lehetne é vele alkura lépni; őt megvonni nem óhajtom; de minekelőtte olcsón adódjanak el, inkább megtartom.

— Cselekedje Asszonyám vele, a’ mit legjobbnak lát. Az öcsémet még arra kérem, hogy múlván a’ föld fagya, azokat a’ fákat, a’melyeket elfogattatásom előtt a’ kert útjaira temettettem-el, ültettesse egy sorban valami oly helyre, a’hol a’ föld már mívelve volt; egy sorban azért, hogy kiszabadúlván (a’ mit bizonyosan reménylhetünk), könnyen lehessen kiásattatnom, és másuvá ültetnem; — mívelt földbe pedig azért, mert az újonnan feltört földbe a’ fa nehezebben ver gyökeret. Legjobb volna, ha oda ültetné, a’hol a’ sambucus rubra mellett tavaly a’ virágok állottak. — Az ősszel ültetett eper mellett rhus toxicodendron is van eltemetve egy helyt, azokat is el kell ültetni. — Viczaynak azt üzenem, hogy míg a’ fák ki nem pattogzanak, eleagnus angustifoliából szurdaljon-le annyi jövéseket, hogy belőle nékem is adhasson. András Bátyám uramat pedig, a’ leghívebb háládatosság mellett tisztelvén, kérem, méltóztassék számomra meggyet oltatni.

Parancsoljon Asszonyám Tímár János Gazdámnak, (ha megmaradt) hogy a’ vetésemre, kertemre jó gondot viseljen; a’ mint kijegyzettem, és a’ karókat már leveretni elkezdették, könnyű sövényt fonattasson, (erre a’ gazt a’ patak szélén lévő ’s rétnek készített cserjében vágják; az öcsém kimutatja) ’s hogy a’ pincémnek baja ne legyen, vigyázzon. Minden egyéb dolgaimat Asszonyámnak kegyességeibe ajánlom.

József öcsém tudósítson mindenekről; a’ szegény öreg Horváth Ferencz felgyógyult-e? Köszöntöm szegényt és kérem, hogy a’ marhákra viseljen gondot. Úgy a’ gazdámat és Molnár Istvánt. Az utolsó, reménylem, megmaradt az Árendában. A’ kerülő, a’ kit a’ Mikóháziak megkínzottak, nem hólt-é meg a’ sebekben? És hogy Deliné Asszonyom Asszonyám körül van é mindég. Ezt óhajtom nagyon, mert úgy Asszonyám mind könnyebben szenvedi magánossága bánatját, mind nincsen segéd nélkül, ha megbetegszik.

Az Öcsém activa adósságaimat szedegesse-bé, a’ hol lehet, és a’ passivákat, a’ hol leginkább szükség, fizetgesse. A’ Generalis Gróf Wartensleben pénze is sokat forog eszemben. József öcsém tudósítson a’ Katona öcsém állapotja felől, és nevemben köszöntse. — — Ártatlan tudósításokat Méltóságos Consil. Director Úr bébocsát hozzám; nem szükség tehát, hogy az Öcsém oly fösvény legyen az írásban, mint a’ minap volt.

Miklós Öcsémnek két boutellia tokaji bort, egy sódart, egy heringet és almát ’s sajtot küldöttem négy nappal ez előtt, ’s hogy vette és egészséges, tudom. Méltós. Consil. Director Úr megengedte, hogy néki egy levelet írjak; abban tanácsokat adtam neki, hogy magányosságát mint enyhítse.

 — — Ajánlom magamat Asszonyámnak anyai kegyességeibe, András Bátyám uramat alázatosan tisztelem, és hogy háládatos tiszteletem felől meggyőződve légyen, kérem, az Öcsémet ’s a’ Húgomat férjével ’s gyermekeivel csókolom, ’s maradok

alázatos engedelmes gyermeke                                              Ferencz mk.

Ha a’ Kir. neheztelés sokáig kívánja itt létemet, méltóztassék Asszonyám a’ franczia kék sipkámat felküldeni; a’ sietésben csak a’ Nankin sipkámat hoztam fel, ’s az már csupa piszok a’ fejem’ izzadásától. De az a’ sipkám valamivel bővebb legyen fejben, mint a’ slafrokom darabjából való; ellenben a’ feje teteje szűkebb.

 

 

468.

 

Kazinczy — anyjának.                                                        Budán, Juniusnak 5-dikén 1795.

 

Édes Asszonyám! Uram bátyám András Úr, és az Öcsém megnyerték Méltóságos Cons. Director Úrnak azt az engedelmét, hogy hozzám jöhessenek, és ez előtt mintegy egy órával nálam voltak. Még nem csendesedett el az örömtől úgy annyira a’ vérem, hogy összezavarodott érzéseim szókat találjanak annak előadására, a’ mit látások bennem támasztott; de hiszen azt elképzelheti Asszonyám, ha én nem mondom is. Öröm, háládatosság, szégyen, hogy nevünkre gyalázatot vontam, és valóságos sajnálása annak, hogy ennyi bajt, gondot, fáradságot, sírást okoztam. Ezek voltak azok az indulatok, amelyek elborítottak.

’S kinek okoztam több és mélyebb keserűséget, mardosóbb gondot és aggódást, mint Asszonyámnak! — Engedjen meg miattuk, édes Asszonyám, és most, minekutána a’ királyi kegyelmesség mindent visszaadott, az egy szeplőtelen néven kívül, örvendjen annak az életemnek, melyet ez előtt hat esztendővel a’ betegség, most egy szerencsétlen és meg nem gondolt lépésem vitt a’ sír’ széléig. — Az a’ rabság, melyet fél esztendő óta szenvedek, az a’/?/, melyet ötvenkilenc nap hordottam, okosabbá tett! és — jobbá is!

Minden vigasztalásom annak a’ gyalázatnak érzésében, a’ melyet magamra, szüléimre és egész házunkra vontam, az, hogy cselekedetem gonoszság nélkül való, és hogy a’ barátságra való gondolatlan támaszkodás által esett csúf bukásom. Megcsaltak bennünket! De méltán szenvedek, bár csak megcsalattattam is; mert az ilyetén csalattatás nincs vétek nélkül.

Mely kegyességgel bántanak velünk elöljáróink, mely szeretetre ’s tiszteletre méltó emberekre bízattunk, elbeszélte Miklós Öcsém, a’ ki szerencsés volt Kapitány Novák Úrban nemcsak egy jó, hanem egy tudományok által cultivált derék és érzékeny szívű emberre is akadni. Kamerlauf Urat csak egyszer láttam. Az a’ jó öreg, mint szintén Kapitány Novák Úr is, különösen látszottak az öcsémet szeretni, és ez nékem nagy örömömre volt.

— Az én Gondviselőim Hadnagy Astleitner Úr, és Comiss. Bescherer Uram. Az első egy-két ízben sírt velem; az pedig nem kevés a’ nyomorúságot szenvedőknek, a’ második sokszor töltötte vélem idejét, ’s nékem kedves könyveket szerzett Ismerőseinél; mind kettőjük pedig, még akkor is, midőn a’ halálos sententia ki volt rám mondva, velem egész kéméléssel, emberiséggel, szánással bántak. Ennek a’ két jó embernek és Kapitány Novák Úrnak, a’ ki, ámbár más ház vagyon alatta, sok ízben eljött hozzám, kimondhatatlanul sokat köszönök.

A’ királyi Tábla a’ maga sententziáját Májusnak 8-dikán, a’ septemvirátus Májusnak 16-dikán, a’ megkegyelmező királyi Levelet pedig Júniusnak első napján publicálta előttem. —…a’ királyi kegyelmet hozó levél elolvasása egy erős electrika succussiót csinált bennem, midőn 13 halálra ítélt közül, kettőt csakugyan kidőlni láttam; ’s úgy vettem, mintha egy ágyúlövés két embert seprett volna el mellőlem. Mennyi háládatossággal tartozom tehát annak a’ Fejedelmemnek, a’ kinek kegyelme mind tulajdon orczáimról, mind szüléiméről, testvéreiméről és egy oly nagy kegyességű Bátyáméról, mint András Ur, letörlötte a’ sírás’ könnyeit, a’ ki időt engedett a’ gyalázat’ lemosására, ’s familiámnak visszaadta azt a’ jószágot, melyet oktalan lépésem elveszte! — Nékem májusnak 29-dik napja, midőn ő Felsége /Ferenc/ subscribálta a’ kegyelemlevelet, örökké emlékezetes nap lesz!

Uram Bátyám és az Öcsém, úgy látszik, nagyon féltek attól, hogy magánosságom egész organisatziómat összebontja. Minekelőtte ide értem, én sem féltem semmitől inkább, mint attól, hogy elmém megháborodik. De túl vagyok rajta! A’ tél hosszú éjei elmúltak, könyveket kaptam az Öcsém, a’ Pater Sterly és a’ Comiss. Beschérer Uram barátsága által, ’s oly szerencsés voltam, hogy a’ szomszéd Cellába, melynek ajtaja az enyémhez csak három lépés, Páter Versegi van fogva, ’s ő a’ muzsikális éneklés által, (melynek zengése hozzám elhat, ha a’ szókat, a’ melyeket énekel, nem értem is) gyakorta, midőn a’ kesergés elborított, hirtelen felderít. Ő sokkal jobban énekel Hatvaninál, és így gyönyörűséggel hallgathatom.

…A’ kir. Tábla halálos sententiájának elolvasásakor mindjárt egy várta adatott szobámba, és ez éjjel nappal így tartott a’ kegyelemlevél elolvasásáig. Akkor sokat jutott az öreg Horvát Ferencz eszembe, midőn valaha ifjúkorában a’ megvágott pofájú prusszus katonafoglyot strázsálta. Méltóztassék édes Asszonyám ezt a’ szegény jó öreget köszönteni, óhajtom és reménylem kegyelmes királyunk szánakozó szívétől, hogy szerencsém lesz még megláthatnom.

József öcsém megírhatná, hogy lovaim el vannak-e adva? Ki vette meg? Bárczay Ferencz megházasodott-e? Könyveimet az eperjesi Compactor kézhez küldötte é? Hány bivalybornyúm van? és a’ szürkém Dodó csikójának nincs é baja?

Testvéreimet véghetetlen szeretettel csókolom. Magamat Asszonyámnak anyai kegyességeibe ajánlom. Fájdalmaim között a’ volt a’ legterhesebb, hogy miattam Asszonyám szenved, és a’ sírástól elszokott szemem csak akkor öntött könnyeket, midőn Regmec és Semjén jutott eszembe. — Az Isten, a’ ki e’ nagy veszélyből kegyelmesen kiragadott, vigyen minél elébb Aszonyámnak lábaihoz.            Ferencz m. k.

 

 

470.

 

Kazinczy — anyjának.                                                             Budán, Július 2-dikán 1795.

 

Édes Asszonyom Anyám! Dienes Öcsém elbeszélte előttem, mely anyai aggódások közt találta légyen Asszonyom Anyámat. — Higgye el azt nékem, édes Asszonyám, hogy azok, a’ miket tőle Asszonyámnak elbetegülése felől hallottam, szerencsétlen esetemnek legkeservesebb büntetései közzé tartoznak. Én ugyan tudtam azt különben is, hogy az Asszonyám anyai szíve véghetetlenül fogja érzeni a’ reám mért, de ő Felségének természetes irgalma által elfordított csapást: de az a’ hír, hogy Asszonyám miattam fekvő beteggé lett, és hogy oly beteg volt, hogy Pesten és Budán, a’ mint Dienestől is, az öreg Szlávy Úrtól is hallom, halálát is beszélték, csaknem az ájulásig borzasztott el. Ha Asszonyomat az anyai szív gyengesége megölte volna, bánatom nem lelt volna soha enyhülést, és úgy néztem volna magamat, mint ezen iszonyú halálnak boldogtalan okát.

Kérem Asszonyámat anyai szívének szent érzéseire, a’ mi javunkra kérem Asszonyámat, végyen vigasztalást… Ismét sírok! Most, negyedikszer fogságom óta, mert éntőlem megtagadta a’ sírás enyhítéseit a’ Természet, ’s ha csak a’ magam szenvedéseit kell szenvednem, egészen elfásulva szenvedek, ’s csak akkor hullat szemem könnyeket, mikor vagy a’ gyermeki vagy a’ testvéri érzések egyvelednek kínjaim közzé. — Az Isten elhozza nemsokára szenvedéseimnek végét. Ő Felsége bizony a’ mi kínzásunkban nem gyönyörködik: hanem a’ haza nyugodalmáért vigyázva büntet. ’S ez az érzés azt cselekszi, hogy a’ mennyire az emberiség engedi, nyugodt elmével várom kiszabadulásomnak boldog óráját.

Uram Bátyámnak ’s az Öcsémnek elmenetelek óta Szulyovszky Úrral egy szobában vagyok. Együtt lévén, egymást vigasztalgatván, együtt élvén, nem lehet elképzelni, mennyivel szerencsésebb állapotunk, mint ez előtt volt! és micsoda örömünkre válik mindkettőnknek atyánkfiairól, lakóhelyeinkről, dolgainkról beszélgetni. — Azóta tért meg mindkettőnknek egészsége, appetitusa, ’s nyugodt alvása.

Az Öcsémnek, Miklósnak egy házassági gondolatja van. A’ lány szegény, de igen jó; és jó feleség, jó anya, jó házi gazdasszony lesz. A’ születés és Connexio is tekintetet érdemel. Én véghetetlenül örvendenék, ha fogságomban azt a’ hírt hallanám, hogy Öcsém megházasodott; és ha azt reménylhetném, hogy ha majd ő Felségének Királyi Kegyelme, és a’ mi kedves Palatinusunk Kegyessége láncaim közül kiereszt, és haza bocsát, a’ két Öcsém karjain két szeretetre méltó Menyecske szaladna megölelésemre. A’ pénz is jó, kivált midőn nyolc testvére van a’ házasulandónak: de nem látom által, mért kellene mindnyájunknak csak azon törekedni, hogy Nagyok legyünk, mert az is lehet boldog, a’ ki nem nagy.

Ajánlom magamat Asszonyom Anyámnak anyai kegyességeibe, Testvéreimet csókolom ’s maradok gyermeki hív tisztelettel Asszonyom Anyámnak alázatos engedelmes gyermeke

Ferencz mk.

 

Ha jónak látja Asszonyám, és a’ lovak árra felette le nem szállott, nem bánnám, ha az enyémek eladódnának: hiszen ha az Isten kiszabadít, szerezhetek mást, és nem többé cifrát.

 

 

471.

 

Kazinczy — anyjának.                                                                              Budán, 3. Júl. 1795.

 

Édes Asszonyom Anyám! A’ mai Posta egy levelemet vivé Regmeczre: de mint hogy az a’ szokott úton indíttatott el, ’s kéntelen voltam Ötvös Úr által megolvastatni, következésképpen oly szabadon, mint egy gyermek óhajt az anyjához, abban nem szólhattam: ámbár az Öcsém Asszonyom Anyámnak mindenféle állapotomról hírt vihet, ’s hogy sorson felette megkönnyült, elbeszélheti: sietek magamat Asszonyom Anyámnak öleibe tanú és vizsgáló szemek nélkül vetni. — Ó hányszor óhajtottam azt eddig! Lehetetlen volt! Sőt, azt is bajjal nyerhettem meg, hogy leveleim megolvastassanak! Ez okozta, hogy oly ritkán és oly röviden írtam.

Megyünk-e ki, vagy nem, nem tudom; sem azt nem, ha Budán fogjuk-e tölteni rabságunkat. Bár csak az Öcsém vihetne ez iránt valami bizonyost Asszony Anyámnak. Én elfáradván reményleni, semmit nem reménylek többé, hanem a’ mennyire lehet, elcsendesedve várom sorsomat. — A’ király kegyelmes! ezzel vígasztal minden; ezzel mi magunkat; és mit is mondhatnánk egyebet? tapasztalván azt tulajdon példánkon.

Nem lehet senki oly fa, oly kő közülünk, hogy irtóztató szerencsétlenségünk egész nagyságát ne érezze. Én bizony érzem; és mióta azt tudom, hogy az Asszonyom Anyámat mely közel rántotta a’ sírhoz, kettőztetve érzem. Azok, a’ melyeket ez iránt a’ mai levelemben írtam, szívemből forrtak fel. És mennyivel nevekedett ma szomorúságom ’s bánatom, midőn Dienes Öcsémtől azt értettem, hogy a’ költség már 1600 frtra megyen. Dienes és Szulyovszky Úr a’ bizonyságom, mit szenvedek azóta. Íme, nem csak magam szenvedek szerencsétlen bukásom után, hanem Asszonyám is, és csaknem deranzsírozom a’ Házat. Ezt helyre ütni fő kötelességem légyen, ha az Isten Asszonyom Anyámnak vissza ád.

Mint von itt bennünket minden, Dienes Öcsém alkalmasint lefestheti; én pedig egy megcsalatott reménységben, melyre az ragadott, hogy erősen hittem kiindulásunkat a’ Hazából, a’ szükséges költségeket még nyolc arannyal neveltem. Most már sajnálom, de későn. — Semmire sincs szükségem, ’s az Öcsém ezüst kését hosszas tologatás után vettem el; mert kanalat magam csináltattam.

Dienes beszélte, hogy Asszonyom Anyám megneheztelt Laczira a’ levele miatt. Én csendes vérrel szenvedtem. Nem érti a’ dolgot, és elragadta a’ maga principiuminak heves szeretete. Lehetetlen, hogy mérges szívvel mondotta volna. Én rá bizony nem haragszom, ’s kérem Asszonyom Anyámat, méltóztassék azt néki elfelejteni. Nem tudja, mit cselekszik, ’s jót akart mondani.

Én hibáztam, és éppen nem pirul el kevélységem annak megvallásában, hogy hibáztam: de vigasztalásomra szolgál, hogy a’ barátság és a’ virtus érzései által elragadtatva hibáztam. Így nékem könnyű volt hibázni, az olyannak, mint Vitéz János, .... Horváth László, ’s egy hosszú hajú nagy ember, az olyannak, mondom, lehetetlen. ’S nem lel é Asszonyom Anyám ebben a’ gondolatban vigasztalást? mit akar inkább, azt é, hogy ilyen hibával az legyek, a’ mi most, bár ennyi gyalázatot, bajt, költséget, fáradságot, sőt még betegséget okoztam is, vagy azt, hogy olyan legyek, mint a’ megnevezett Urak hiba, mocsok, szenvedés és okozott költség nélkül? Nem, édes Asszonyám! Asszonyám előtt nem idegen úgy annak érzése, a’ mi Jó, Szép és Igaz, hogy inkább ilyen gyermeket óhajtson magának, mint egy olyan megbukottat, mint én vagyok. — Mindazonáltal bukásomat nem szépítem, és ő Felségének Királyi Kegyelmét, mely a’ megbocsátásra önként és természetesen hajlik, háládatosan magasztalom.

Nagy Asszonyámat alázatosan tisztelem. Ha én vétkesnek kiálthatnám magamat azon könnyeknek fakasztások miatt, melyeket Asszonyom Anyámék értem sírtak, szánnak, szeretnek. Az Isten vigasztalja Asszonyom Anyámékat. Én erős hittel azt hiszem, hogy nem sokára otthon leszek.  Alázatos engedelmes hív gyermeke    Ferencz mk.

 

 

 

472.

 

Kazinczy — Anyjának.                                                                 Budán, Július 29. 1795.

 

Édes Asszonyom Anyám!  Neheztelhetne Asszonyom Anyám, hogy ámbár szabadon van hagyva a’ levélírás, oly ritkán veszi levelemet, holott Szulyovszky Bátyám csaknem minden héten írdogál a’ magáéinak, ha azt nem érzené, hogy azért hallgatok, mert leveleinket minekelőtte elindíthatjuk, be kelletik mutatnunk. Ez csaknem oly bosszúságunkra van, mint a’ milyen édes enyhületére volna boldogtalan állapotunknak, ha leveleinket bemutatás nélkül lehetne postára tennünk. Mert mit írhatok így egyebet, hanem hogy élek, beteg nem vagyok és pénzem el nem fogyott? Mit mondhat egy szerencsétlen gyermek akkor az érette búsuló Anyának, mikor szavait talán olyak vizsgálgatják, a’ kik előtt ismeretlenek ezek az indulatok? Ez mentsen ki hosszú hallgatásomért.

A’ más háznál ebben is keservesebb volt állapotom; ott, ha írni akartam is, nem adtak tehát ’s papirosat, ’s azzal állottak előmbe, hogy a’ Mltgos Úr felette haragszik, ha hozzá leveleket visznek elolvasás végett. Ha tehát néha írtam is, rövidnek és üresnek kellett lenni a’ levélnek.

A’ Palatinus szerencsétlen halála óta elcsendesedett a’ hír a’ kimenetelünk felől, ’s már azt hittük, hogy itt maradunk: most megint verik a’ készülőt. Ez a’ bizonytalanság, a’ melyben Júniusnak 10-dike óta vagyunk, egyike a’ legnagyobb gyötrelminknek; mert minden felébredésünkkor azt hisszük, hogy a’ jövő álmot Budán nem alszuk ki, és mégis itt alszunk. Megyünk é, ’s hová megyünk? ’s mikor megyünk? — nem tudjuk.

Páter Makknak az Atyjafijai mintegy tíz nap előtt esedeztek a’ Fejedelemnél kibocsátása iránt. Az nem lesz! ki kell mennie! de nem lesz sanyarú fogsága! ez vala a’ felelet. — Hogy fogsága nem lesz sanyarú, az nekünk is vigasztalás: de a’ fogság az fogság. El lenni rekesztve azoktól, a’ kiket szeretünk, megfosztva lenni az életnek még ártatlan örömeitől is, szerencsénket elakadva, eltemetve látni, házi állapotunkat nem csak nem gyarapodva, hanem naponként lejjebb süllyedve látni — ezek felette kínos érzések.

Én a’ magam nyomorúságomat elkészült lélekkel szenvedem: de a’ házi társam Szulyovszky Menyhért bezzeg nem. Az övé a’ legkisebb lélek az egész háznál. Nem használ semmi bátorítás, vigasztalás. Egynehány nappal ezelőtt csaknem összeháborodtunk. A’ Prímáshoz akart folyamodni, még pedig úgy, hogy csak a’ Prímáshoz, ne egyebekhez is. Nehezen győzhettem, nehezen vihettem a’ dolgot arra, hogy várjuk be a’ József Herczeg

leérkezését, akkor Ehhez folyamodjunk. Talán elsütötte volna szándékát, de még akkor nap oly tudósítások érkeztek hozzánk, a’ melyek szerint hasztalan lett volna ez a’ lépés.

Én nem gondolhatom azt, hogy felette sokáig tartattasson itt ő Felsége, ’s talám hamarább érezteti velünk Kegyelmét, mint gondoljuk. A’ mit magam tehetek, azt nem múlatom el megtenni. Ha elmúlik a’ 3 hónap a’ Kir. Kegyelem publikálása óta, vagy ha majd a’ Helytartó eljön, benyújtom az Instancziát. Ha akkorára, az az Szent István napjára András Bátyám Uram lejönne, úgy tartom, sokat fogna segíteni: de hogy Bécsbe menjen ismét, azt kérem, ne cselekedje. mennyire megyen már is a’ reám tett költség! Ne engedje Asszonyám, hogy még több tevődjék. A’ nélkül is reménylhetni a’ Királyi Kegyelmet, mert a’ Helytartónak ide érkezését illő lesz egy ily szembetűnő Kegyelemmel tündököltetni.

Beteg még ennél a’ háznál nem voltam, de félek a’ tűkörbe nézni, mert a’ színem sárga, bőröm sorvad, szemem’ tájéka ránczosúl, ’s hajaimba’ annyi ősz van, hogy Évi fél nap sem tudná kiszedni. Aligha Csercsit nem állítom neki, ha kimegyek, mert elképzelem, 8 hónap alatt mint nőtt.

Ebédem Szulyovszkyval egy tálból lévén, kénytelen vagyok felét fizetni, és így maga az ebéd, kenyerem és boron kívül, melyet a’ Császár ád, 40 xr. mindennap. Szulyovszky is annyit fizet, és így ketten napjába 80 xrt csak ebédre. Kávét még most sem iszom; de ha mindent össze veszek, kivált a’ cselédeket, a’ kik úgy szívnak, a’ mint magoknak tetszik, a’ mosást, szakállt, gyümölcsöt, — minden napomat egy forintra tehetem. — Nem tudom, ha írtam é, Szabó Sáray Uramtól, bizonytalan lévén indulásunk iránt, 100 frtot vettem fel. Még mintegy 70 forintom van, ’s nem lévén egyéb költségem a’ mondottaknál, ezzel ugyanannyi napig magamat be fogom érhetni. Aszalayra tekinteni irtóztatóság. Betegen hozták ide, egészen ki van aszva, csupa bőr és csont, sárga, kopasz. Oly dadogásra szoktatta magát, hogy kevés idő múlva Szirmay Ádámot is felül fogja haladni. A’ dadogás, az examenen való rettegés, a’ betegség, mely a’ lelket is elgyengíti, azt cselekedték, hogy őt a’ szentenczia csaknem bolondnak declarálja. — Szegénynek az állapotján örömest könnyítenék, de nem igen lehet. Pénze mintegy 50 frt van. Sokat kívánkozik Regmeczre, mert úgy falna a’ betegség után, mint a’ farkas. Még ő is, ámbár beteg, csendesen viseli nyomorúságát; de nem bezzeg a’ Darvas Imre fiának Druszája, Szulyovszky. — Az én legkedvesebb társalkodásom Szlávy Jancsi volna, és őbelőle második Ferit csináltam magamnak; s’ két Prókátor, Verchovszky és Lukács. Az utóbbiakat József Öcsém a’ fejér farkastól ismeri, ’s tudja, hogy jól tanúlt ifjú; a’ másiknak pedig még több tanulása van. Csak egymással volna szabad lennünk; de ezt az édességét sem bírjuk az életnek.

József Öcsém nekem írhatna, ’s levelemet be nem pecsételvén, «ŕ Monsieur de Novák, Capitaine du Rgmt de Samle Gyulay á Bude — au Caserne des prisonniers» adressírozhatná. Ebben arról várnék tudósítást leginkább, hogy Asszonyám igazán egészséges-e és az én szerencsétlenségem mennyire ’s mennyi ideig tette volt beteg? — Az Executzió Regmeczen mint ment véghez? — Feri megvette é a’ lovamat? — a’ fenyőfák közül hány él, és a’ kajszin karaczk és zwergli körtvély megfogamzott é? — Tiszta Ferencz vette é a’ Bistét illető aktákat?

Ha alkalmatosság lesz valamit küldeni, kérem az Öcsémet, küldje le nekem:

1.   a’ német Machbet-et; gyöngyszínű kék papirosba van broschírozva, igen kicsiny és vékony.

2.   az Ábel’ halálának 4-dik könyvét az írásaim közül, és a’ Kónyi által fordított Ábel halálát in 80.

3.   a’ Plutarchusomat 8 Tomusban; az Eperjesi könyvkötő eddig haza küldte, reménylem.

4.   a’ szarvas bőr nadrágomat.

Levelében egészen ártatlan tudósításokat írjon Asszonyám, Klári, Semjén ’s Berető felől. Horváth Ferencz, a’ Tímár, Deliné, Molnár István, Rátkay ’s mások mint vannak; és minden egyéb ily apróságot. Az őszi ótásomnak tudom, használt a’ nagy hideg ’s idei eső. Milyen az aratás? lesz é széna?

Comáromy György Úrnak hogy meghólt a’ fia, tudom. Tisztelem egész házát, Lajos Bátyámat és az újvári Papot, ha arra jár az Öcsém gyűlésre. — 10-dik Július óta csak a’ katonaság vigyáz reánk, akkor adott által a’ Director. Ajánlom magamat anyai kegyességeibe, ’s óhajtom, hogy sok bánatját ugyanoly örömmé változtathassam.

 

 

 

475.

 

Kazinczy — Anyjának. .                                                                                    29. Aug. 1795

 

Édes Asszonyom Anyám! Az Öcsém hamarább jött, mint gondoltam, hozzám búcsúzni. E’ miatt levelem rövidebb, mint akartam írni. De kipótolom első postával. Addig köszönöm egész háládatossággal Asszonyom Anyámnak azt a’ kegyességét, hogy ide küldötte; így már most sokat tudok azok felől, a’ melyeket Asszonyom Anyám és Regmecz felől tudni akartam, ő is tökéletes tudósítást viszen felőlem, és megnyugtathatja Asszonyom Anyámat egészen.

Az executio historiájának örülök igen nagyon. Adja Isten, hogy Asszonyom Anyámnak legalább ebben legyen öröme. Talán én irántam is kap vigasztalást Asszonyom Anyám. — A’ mi engemet illet, az Öcsém mai hírének, hogy Semsey Referendarius felőlem mit mondott, nagy flastrom sebemre. Reménylem, hogy többekben is hasonló ítéletet fogok tapasztalhatni, kivált, ha Bécsben megfordulhatok.

Az Öcsém Asszonyom Anyámtól egy átalag tokajit fog kérni. Nem kell több; az elég; megmondhatja ő hová kell küldeni.

Csókolom kezeit Asszonyom Anyámnak a’ legforróbb gyermeki hűséggel és a’ legtökéletesebb háládatossággal, ’s magamat ajánlom további kegyességeibe

 

 

478.

 

Kazinczy — anyjának és öccsének.                                              Januáriusnak 10dikén, 1798.

 

Madame la Douairiėre  /özv/ de Kazinczy née de Bossányi. par Tállya, Ujhely á Regmecz.

.

Legkegyesebb anya! Hopf Fabrikans Úr Decembernek 28dikán 150 frtot tett le az Asszonyom Anyám nevében számomra a’ Director kezénél, ’s én azt a’ mindenkori szokás szerint quietáltam, noha a’ pénz nem jut az én kezembe. Az ilyes quietantziáknak legalább az a’ hasznok, hogy hírt vihetnek a’ felől hogy élek, minthogy azt leveleim által nem szabad bizonyítanom. — E’ szerint Brünnben mindössze ötszáz ötven forintot kaptam készpénzben, ’s Asszonyom Anyámnak anyai gondoskodásait ’s kegyességét annyival hűbb háládatossággal kell köszönnöm, mennyivel inkább érzem, hogy a’ hadi költség ’s a’ hazánkat ez idén ért csapások miatt ezen pénz összeszerzése sokkal nehezebb volt, mint akár mikor egyébkor. — Íme édes Asszonyám, beléptem 39dik esztendejébe életemnek, és mégis egészen úgy függök az Asszonyom Anyám anyai gondoskodásitól, mint csecsemő gyermek koromban. Én vagyok az, a’ kitől Asszonyom Anyám minden gyermekei között leginkább és leghamarább várhatta az örvendeztetést, sőt a’ viszont segédet, ’s én vagyok a’ ki ezek helyébe annyi keserűséget adott, a’ mennyit minden gyermekei egyetemben sem adtak. Még az az idő is, a’ midőn reményeim virítani kezdettek, egy hirtelen eltűnt hajnal volt. Egy gonosz szél leverte virágimat, minekelőtte gyümölccsé érhettek volna.

Édes Asszonyám! Nem kellene az én szívemnek teljességgel érezni azt a’ szomorú igazságot, a’ mit kezem itt ír, ha az nem volna legforróbb kívánságom, hogy valaha fizethessem le azt egy részben, a’ mivel egy ily példátlan anyának tartozom. Most nem tehetek egyebet, mint azt, hogy az Asszony Anyám kegyességeit valóságos háládatossággal fogadom, és hogy a’ különben is tartozó tiszteleten felül annyi hűséggel szeretem, a’ mennyit ez a’ kegyesség érdemel és kíván.

Karácsont, úgy hittem azt, Asszonyom Anyám Semjénben fogta tölteni, mind azért, hogy Nagy Asszonyámmal legyen, mind pedig, mivel Gyurit látni reménylette. Elképzelem, mit szenvedett Asszonyám azt érvén-meg, a’ mit a’ várba szenvedtem: de a’ szenvedés édes, mikor a’ bajt elmúlva látjuk. Viduljon fel édes Asszonyám; mostani állapotom felette szenvedhető.

Levelem túlsó oldalát egyébre készítvén, hozzá fogok egy alázatos kéréshez. Bizakodva teszem, mert Asszonyámhoz teszem — ’s még inkább bizakodva, mert annak teljesítését az Asszonyám nevében az öcsém már megígérte, ámbár későbbre — minthogy én is későbbre kértem volt.

Édes Asszonyám, a’ ki innen elszabadul, az kontúr-pénzt fizet. Pénzt adni mindég bajos — most adni bajosabb mint másszor; akkor adni pedig, mikor majd elbocsátanak, legbajosabb, mert akkor a’ pénz igen sokra kell. — Tetézze meg Asszonyom Anyám a’ reám tett sok költséget egy átalaggal. Az Asszonyámnak nem kerül annyiba, mint ha pengő pénzt adnék; — ennek pedig itt jobban esik. Ha igazak akarunk lenni, meg kell vallanunk, hogy sokféle kedvezései által azt a’ viszont kedveskedést megérdemelte, ’s bizonyos vagyok benne, hogy ha Asszonyom Anyám ezen kérésemet teljesíteni méltóztatik, mind én, mind minden társaim nagy hasznát fogjuk érezni.

Megigértem neki, hogy még Februariusban itt lesz; ’s esedezem Asszonyom Anyám előtt alázatosan, méltóztassék ígéretemet valósággá tenni. Az öcsémet pedig arra kérem, hogy a’ bort maga válassza meg, hogy úgy ne járjak, mint mikor János az 1790ben csinált átalagból mutatót hozván a’ pincéből, elrémített az ürmössel. Bár ez legyen utolsó költség fogságomra, melyet annyival inkább hiszek is az óhajtás mellett, mivel a’ békesség megkötésekor szabadulást hagy reményleni az Ő Felsége bíztatása.

Édes Öcsém! Gyilkos gondok riasztanak fel sokszor álmomból, hogy András napja előtt két nappal Kassai barátom neve alatt útnak indított levelem válasz nélkül van mind ekkoráig. Sok oka lehet hallgatásodnak, ’s az okosság azt tanácsolja, hogy várjam csendesen, talán

….akár mikor és akár mennyit írsz, venni fogom. Magyarul írj mindég, ’s az első a’ mit írsz az, hogy azon levelem, a’ mely iránt nyughatatlan vagyok, és a’ melyben Beretőre, Lasztóczra, Bárczára és Jósa Antalhoz cédulácskák voltak, vetted é?

…Ha melegebb lesz az idő, Viczay postán kap egy skatulyácskát, benne körtvély ágak lesznek oltani, ’s barack és virág ’s csemete magok. Az oltó gallyakat nagy gonddal oltasd el Regmeczen a’ kertbe. Szebb gyümölcsöt nem is képzelhetni, ’s megérdemli ezt a’ gondoskodást. Vigasztalhatatlan volnék, ha hasztalan volna küldésem. A’ barack igen szép és jó. Egyiket Jancsival és Uzával ettem meg, ’s akarom, hogy azt Fanny szúrja be egy virágcsuporba, ’s úgy vidd Regmeczre, megírván nekem, hogy Fanny szúrta be.

…A’ Széphalmi ház előtt való két akácomra nagy gondod legyen, ’s írd meg, ha élnek é? — Mondulát ültettél e? — András Bátyám Uram mint van? a’ Zemplényi borulat oszlik é? mi újság? Miklós mint jött haza, mit fog csinálni? Szolgál é a’ Vármegyénél? Dienes örül é a’ küldött könyvnek? Susinak hány a’ gyermeke? Csercsi mit csinál? Imhol az én sok kérdésem. Az Asszonyám egészségére legyen fő gondod. Ennél féltőbb kincsünk nincs és nem lehet. Érjen akármely veszély, csak Asszonyám éljen, csak Asszonyám legyen egészséges! — A’ len, a’ szilva? a’ kés Nagy Asszonyámnak? — Miklós mondja meg Marie [?] testvérünknek, hogy az öccse egy kis lánytól mindeddig haszontalan várja a’ levelet, ’s bús nagyon miatta. De ezt el ne felejtsd első postával Miklósra bízni, mint sürgetőt. Miklós Jancsi miatt ezt megteszi. Irj öcsém, ha levelemet vetted é, ’s élj szerencsésen!

 

A levélhez Kazinczy a következő jegyzetet írta:

Levelem az Anyámhoz. Brünn, 1798. Január 10d.

 

Nem vala szabad leveleznünk. Ezen levelem titkon mene-ki tömlöczömből. Idegen kéz csinála rá borítékot, ’s úgy mene Teschenbe á Mad. Kőnig, née Noé név alatt. Ott más borítékot csináltak rá ’s elküldék á Mad. Elise de Rozgonyi. — Ezen úton juta kezemhez kétszer válasz. Johann v. Grünersperg Controlór.

 

 

481.

 

Kazinczy — anyjának.                                                                             [1799. Jún. 16.]

 

A’ zöld és veres posztót félre tétették azért, mert elég ruhám van, a’ csizmát is. Ha a’ Miklós nadrágja mértékére varratna az Öcsém valami olyan melir színűt, a’ minek nem kell sok kefe, jó volna. Ha tudniillik Német helyre visznek, ahol nem lesz, ki varrjon Magyar nadrágot…Ha Magyar szabós helyre visznek, ott is veszem talán….

A’ 26. darab könyvet vettem. Az itt nagy kincs. — Ismét tehet az Öcsém próbát egynehánnyal, de írás benne ne legyen, hanem egy olyanban, a’ miről nem lehet kétség, hogy ide adják…

 Tegnapelőtt múlt ötödfél esztendeje, hogy rabbá lettem. De fogy a’ plajbász és így nem fecsegek, pedig Isten tudja, mikor fogok ismét…Édes Asszonyám, ha az Isten engem vissza ad már egyszer Asszonyámnak, oh be elváltozva látjuk meg egymást. Csak egészségbe leljem Asszonyámat, hogy örvendhessek a’ visszanyert szabadságnak. Őrizze magát Asszonyám minden veszélytől, kivált azért, mert nagy test. Az Asszonyám pohara keserű. Az Isten tegye édessé már egyszer. Bizony nekem az Asszonyám szenvedése a’ legérzékenyebb kínom. Adieu édes Asszonyám. Csókolom a’ legkegyesebb Anyai kezeket. és az Asszonyám neve lesz végső sóhajtásom, akár itt leszek oda, akár szabadságban. Ferencz.

 

 

482.

 

Kazinczy — anyjának és öccsének.                                                       1799. Jún. 16dikán

 

Még ennyi szenvedés által sem tudott megtelni üldöző Sorsom dühe, édes, édes jó Anyám! de van egy Isten az egekben, számba vette az  én sok sírásomat; ő igaz és hatalmas, ’s van gondja rám. Visznek innen is, és bizony nem könnyebb helyre. Nem lelek én sehol ily barátot. Csak azt tudhatnám, hogy Asszonyám, a’ testvérim és Theréz élnek és baj nélkül!... Csókolom azt az igen kedves Menyet. Áldás reá, az urára és gyermekeire.

Ezt a’ véremmel írom, és tűvel. Mit nem adnék most tintáért. Baranyai Májusban elszabadul. Tudakolódj akkor tőle, édes Öcsém, miket szenvedünk tavaly Májusban, most Martiusban a’ két Szlávy miatt. Én Septbr. óta betegeskedem. Három alsó fogam elől veszti az ínyét. Zahn-«Scorbutnak» mondják. Viczay mondja meg, mi lesz belőle. Oh, meglátlak-e valaha!

Édes Asszonyám! Se cifrálkodni ruhában, se könyvet venni nem szabad többé. A’ főzetést kevesebbel beérem ezután, noha abban magamat elgyengült egészségem miatt meg nem szoríthatom. — Nem magamnak kérek tehát, de magamért. Sokat kérek, de Ferencz kéri azoknak, a’ kik Ferencznek a’ kínjait enyhítették. Küldjön édes Asszonyám egy pár Toronyi aszút Gr. . . nek, és egyet a’ Tiszteletesnek…

Édes Öcsém. Ez a’ delineatio régi rajzolás. A’ ki a’ Széphalmi házba lakni fog, ennek hasznát veheti. A’ szaxon földeit a’ ház körül fel kell más földekkel cserélni, és úgy óhajtom, hogy te lakj benne, ha az Isten rajtam nem könyörül. — Adieu.

 

 

483

 

Özv. Kazinczy Józsefné Bossányi Zsuzsanna — Ferencznek.    A. Regmecz, 27. Febr. 1800.

 

Kedves Fiam, édes Ferenczem. Én és a’ Testvéreid mindnyájan élünk, úgy András és Péter Bátyád. Küldök 21. Butela Bort és 2 Butela ecetet. Az Isten legyen veled kedves gyermekem, szánjon meg mindnyájunkat s írj.

Kesergő és szerető édesanyád Árva Bossányi ’Susánna.

Hat zsebbe valót is visznek. P. S. A költséget magadtól, a mennyibe megengedik, ne kíméld édesem, egészséged megtarthatása végett.

 

485.

 

Kazinczy — Kis Jánosnak.                                                                       1801. Június 28d.

 

Repülök az Anyám’ karjai közé, ’s meglátom megint a’ kies lombot, hol életem, hab, szél, ’s veszély után, boldog homályban fog elmúlni. De nem indulhatok, még el nem mondom a’ mit nem tudsz, hogy élek, ’s a’ mit tudsz, hogy szeretlek. Várom leveledet.

 

 

611.

 

Kazinczy – anyjának.                                                          Ér-Semlyén, August. 27d. 1803.

 

Édes Asszonyám! A’ gyermeki hűségnek, tiszteletnek ’s háládatosságnak minden érzésiben felelek Acsádról, ezelőtt 17 nappal írt levélre. Méltóztassék Asszonyám nyugodt elmével fogni válaszom olvasásához. Nem féltem én attól magamat, hogy a’ legnagyobb fájdalomban is tiszteletlenül szóljak. De hogy kedvetlen dolgok felől kell szólanom, az nem az én hibám.

Asszonyám engem int, hogy ezt a’ magamat is más is elrontó bosszús természetet hagyjam el. – Édes Asszonyám, én nagyon érzek ugyan minden bántást, mert a’ hosszas és sokféle szenvedés igen élessé tett; aztán azért is, mert annak felette nehéz a’ bántás, a’ ki mást soha nem bánt. De én bennem bosszú, ’s tartós harag nem lakhat; ’s bosszúságból, azért, hogy azzal másnak kedvetlenséget okozzak, soha semmit nem cselekszem. Azt Asszonyám is tudja, tudja más is ...

Továbbá arról dorgál Asszonyám, hogy visszás természetű vagyok ’s sorban volt bajom mindenik testvéremmel. – Ez ugyan József Öcsémnek mentségére nem válhat. – Klárival bajom nem volt. Ő nekem soha nem ír, sem én nem néki… Miklóssal volt e? meg kell magát kérdezni; mert én arról nem tehetek, hogy valaki – nem tudom kicsoda – rosszul érti a’ dolgot ’s úgy mondja el Asszonyámnak. – Dienes a’ Susi leánya dolgában írt levelemért neheztelt meg. Eltűröm, mert Asszonyámnak tettem egy nagy szolgálatot. Ezenkívül velem nincs és nem volt baja.

– Laczi azt hitte, hogy idegen asztalnál őt nevettem, ’s természetes volt felhevülése. Én is felhevülnék, ha azt hinném, hogy ő szemtől szembe nevet engem annyi ember előtt. Ő nem felejtheti azt és a’ Susi leánya dolgában írt levelet, ’s neheztel. …Megférek én mindennel; azt az Asszonyám egész udvara tudja; ’s eltűrök mindent, a’ mi nem sok. Nekem nincs titkom, nincs titkolni való levelem. De látván, hogy az én örömeim nem örömei Asszonyámnak és másnak, mit mutogatnám én a’ Virág és Kis leveleit…

….Asszonyám fedd, hogy az Öcsémet bántom, mert nem ül mindég könyvekbe, ’s azt írja Asszonyám, hogy Asszonyámnak az ő gazdaságára szüksége van. – Eleget kérdem magamtól, hol mondhattam én azt? ’s látja Isten, hogy nem emlékezem reá. Ha mondtam, sajnálom szívesen reá nézve, magamra nézve szégyellem. Mert hisz én pengetem mindég azt, hogy a’ más örömeit respectálni kell, és hogy a’ praeceptoroskodásnak csak az a’ sikere, hogy az ember gyűlölteti magát… meglehet, hogy az Öcsémet megbántottam; különben nem tudom hogy megbántottam volna…

…Én két esztendő óta vágytam látni Bécset, és örülök, hogy láthattam. Az én forma emberek azt nem csudálják; sem azt nem, hogy a’ Tatai ritkaság miatt egy órányit kerültem. Sőt az ilyen emberek azt nem tudják megfoghatni, ha oda el nem mentem volna. Azt József Öcsém is megnézné. Klobusiczky Pál ha élne ’s ott járna, oda bizony el nem menne, ’s az erszénye bizonyosan nyerne vele; de én nem vagyok Klobusiczky Pál; ’s ámbár nekem az ő erszényére nagy szükségem van, néki nincs az én firkálásomra ’s könyvemre ’s képemre. A világnak kell Klobusiczky Pál is, Kazinczy Ferencz is, ’s illő hogy egyik hagyja békével menni a’ másikat a’ maga útján.

Asszonyám elindulván most Regmeczre, azt mondta terhelésképpen, hogy én nem vagyok hivatalban ’s Plánumokat csináltam, Revoltionális Plánumokat. – Édes Asszonyám, én eltűröm szívesen Asszonyámnak az indulatbeli felhevüléseit. Asszonyám nékem annyi jót tett, hogy ez a’ kis meg nem érdemlett keserítés csak egy kis csepp méreg egy nagy édes tengerben. De félek, hogy a’ mit Asszonyám itt kimondott, az Asszonyámat titkon sokat fogja magánosságában gyötreni, ’s ez a’ gondolat tisztemmé teszi azt, hogy én a’ vádat eloszlassam.

Én, az én kedves szolgálatomat egyedül azért vesztettem-el, azt tudja Asszonyám is ’s bizonyság a’ kezemben lévő parantsolat, hogy változott a’ systema ’s a’ Pápista oskolákat az Udvar nem akarta Protestáns Tisztviselők által igazgattatni. – Ígértek új hivatalt, de azt nem kaptam. Budára és Bécsbe menni nem óhajtottam soha…

…Édes Asszonyám, ennyire viszi Asszonyámat is az elkeseredés. Illő, hogy nyugodalomról gondoskodunk. Én külön menvén, meg nem szűnök Asszonyámnak gyermeke lenni, mint Miklós meg nem szűnt; de meg fog kevesedni az alkalmatosság, melyekben Asszonyámnak kedvetlenségére lehetek.

Bár mi kedvetlen a’ megszólítás, megfeddés, én azt Asszonyámtól mindég egész gyermeki tisztelettel fogom felvenni. Ha érzem, hogy érdemlem, bánni fogom, hogy okot adtam reá, ha azt érzem, hogy nem érdemlem, úgy fogom nézni, mint az Asszonyám anyai sok gondok által lett elélesedését, és természetes hevét, melyet mind Asszonyám, mind mi mindnyájan, leginkább pedig én magam  jó részben vettünk a’ mi e’ részben szerencsétlen, de különben minden tekintetben tiszteletet érdemlő jó nagy atyánktól – De ha a’ feddést örömest eltűröm is, nehezen esik, hogy nincs csendességem, és hogy azt látom, hogy Asszonyám bennem meg nem nyughatik, hogy Asszonyám velem békételen. – Édes Asszonyám, én az írásban mulatságomat lelem, és az  út, a’ mellyen sok jó és valóban tiszteletet érdemlő emberek’ szeretetét megnyertem és megnyerem…

….Nékem nagyon fájt, édes Asszonyám, azt látni, hogy Asszonyám, mihelyt Bécsből jövén, a’ szekérről leszállék, mindjárt azzal a’ szóval ád kezembe egy levelet, hogy az valami haszontalan ember levele. Pedig azt az embert Csóka János Uram nem tartja alábbvaló embernek magánál, a’ világ pedig különbnek tartja. Ne vegye Asszonyám tiszteletlenségnek, vakmerőségnek, ha én azt állítom, hogy bírok annyi ésszel, hogy az embereimet megválaszthatom.

Csokonainak vannak igen szép oldalai, melyért őt nem én, de a’ legnagyobbak is distingválják. Én ővele szoros kötelékben nem vagyok. De nekem nem válik gyalázatomra az ő barátsága, melynek ő most egy szép jelét adja, és a’ mely engemet háládatosságra kötelez, ha némely ember nevet is talán rajta. Én tudván az Asszonyám idegenségét ő iránta (mely csak onnan eshetik, mivel ő testvére egy falusi nótáriusnak), őt ide soha nem hoztam; sőt négy embert kértem levelem által, hogy ide ne jöjjön, félvén, hogy Asszonyám velük éreztetni fogja, hogy nem úgy nézi őket, mint én. De most kéntelen vagyok Csokonait vagy harmad napra ide hívni, dolgozni. Azért nékem pénzt adnak.

Annak a’ most említett bennem való meg nem nyugvásnak nagy oka lesz az, hogy Asszonyám igen akarná, hogy én Terkát vegyem el. …

…Édes Asszonyám! én véghetetlenűl örvendek azon, hogy készebb voltam 26 holnapig tűrni a’ nyomorúságot, meg nem érdemlett vastagságokat, ’s minden szó nélkül való lökdösést, mégpedig a’ cselédeknek tudtokra, láttokra, mint hogy magamat az Asszonyám sok kegyességeiért, az Öcsémnek megbecsülhetetlen sok jótéteményeiért, háládatlannak mutassam és a’ világnak felfedezzem, mik esnek; véghetetlenül örvendek azon, hogy ámbár már össze volt pakolva a’ legszükségesebb portékám és meg volt írva a’ búcsúzó levelem, magamon erőt vettem, és históriát nem csináltam. De ha nem nézek egyebet, hanem a’ magam javát, kéntelen vagyok kimondani, hogy kár volt nekem mindjárt akkor külön menni…

Édes Asszonyám, én elesvén minden reménységemen kívül Regmecztől, szégyenletemben hogy velem ilyes történhetett, és az Asszonyám iránt való tiszteletből, mindennek azt hirdettem, hogy engemet onnan nem rugdaltak-ki, hanem hogy önként jöttem-el. …Én, tudja azt a’ mindent tudó Isten, hogy a’ Semjéni Papot kivévén, a’ ki Asszonyámnak és az Öcsémnek szíves barátja volt és a’ kit éppen e’ miatt választottam közbejárómnak, senkinek nem szóltam titkos szenvedéseim ’s a’ házból kimenni való szándékom felől; nem sem testvéremnek, sem idegennek, sem férfinak, sem asszonynak, sem öregnek, sem ifjúnak; és így Asszonyámon áll, hogy a’ lépést akart lépésnek declarálja a’ világ előtt.

Imhol van szőlőm, marhám, juhom, sertésem és mindenem, a’ mit Asszonyám nekem haza szabadulásom óta adott; vegye vissza Asszonyám mind, vagy egy részben; csak adja nekem azt, a’ mit Asszonyámtól az Öcsémnek írt levélben kértem, és a’ mit az Öcsém nekem az Asszonyám nevében, az Asszonyám jelenlétében, az Asszonyám hallatára és hallgatására Regmeczen Juniusnak 28-kán tavaly ide is adott; adjon mellé annyi földet és rétet, hogy

 elélhessek ’s marháimat télben kitarthassam; mert a’ közös dolog, látom én, hogy új meg új históriákat szülne.

Asszonyám azt mondta, hogy azért kellett visszavenni, a’ mit fogságom előtt bírtam, mert Regmeczen kevés maradt. Semjénben annyi van, hogy munkálni meg nem győzzük ’s kénytelenek vagyunk a’ Parasztoknak adni. Akkor nem eszem itt sem magam, sem cselédem, sem marhám; essék ez, a’ mit most kérek, ennek helyébe. Mindegy, akár földben kapom, akár az asztalról, akár a’ szűrűről. Én azt acceptálom jövendőbeli successióm rátájában; hogy ha több lesz, mint nekem jut (a’ mitől nem tartok), a’ sokat visszaadom; mert úgy áldjon meg engem az Isten, hogy én a’ testvéreimnél többet kapni nem óhajtok.

Asszonyám azt mondja, hogy az Isten teremtett nyulat, de nem bokrot. Bokrot kap a’ nyúl, édes Asszonyám, csak külön határt ne kívánjon mindenik. Én megférek kevésben is. De szeretnék – és azt óhajtom sok esztendők óta, – azon iparkodni, hogy lassanként magamnak állandó hajlékot építsek. Nekem sem kastély, sem anglus kert nincs fantáziámban; ’s kérni rá egy zsindelyszeget sem fogok. Valamint az igaz, hogy Asszonyám vesztegetve hintette rám a’ maga anyai kegyességeit, úgy igaz az, hogy szemérmesebb kérő nálamnál nincsen. Én nem említem, rabságom idején kívül, mit és mikor kértem.

Meg mondtam feljebb, hogy a’ Semjéni Papon kívül senkinek sem szólottam; ’s ide tartozik a’ Vice-Ispán is; ’s néki annyival inkább nem szólottam, mivel tudom, hogy néha köztünk esnek holmi meghasonlások.

A’ mint most Pásztón járjuk az erdőt, mezőt ’s udvarhelyet, azt mondja, hogy csak azt sajnálja, hogy az atyja külön lakást és gazdagságot nem adott neki, mert az a kezdete a’ gazdaságnak. – Egy hangot sem feleltem reá; de én is azt tartom, és eleitől fogva azt tartottam. Miért csináljunk mi abból titkot, hogy az oly számos tagokból álló háznép, mint az Asszonyámé, és a’ kik oly éles természetűek, mint mi mindnyájan vagyunk, csendesen együtt nem lehetnek? Az olyan háznál lehet az csak, mint az Ibrányi ház, ’s annak is vége van. Édes Asszonyám, az Isten szent nevére kérem Asszonyámat, ne vegye tiszteletlenségnek, mert bizony nem az, – hanem annak az igyekezetnek, hogy Asszonyámat ellentállhatatlanúl meggyőződtethessem arról, hogy igaz a’ mit állítok; én az Asszonyám házánál úgy nem lelek többé nyugtot, mint Asszonyám nem állhatta volna-ki soha, hogy Nagy Atyám Urammal ’s Nagy Aszonyámmal eggyütt lakjon; pedig Asszonyámnak nem volt semmi testvére, ’s minden szó nélkül nem lökdösték elébb tovább, ’s senki sem mondta, hogy most nem peslérezni kell; senki sem, hogy egy krajczárt sem ád.

[Eredeti fogalmazványa a m. tud. Akadémia könyvtárában: M. Irod. Lev. 4r. 173. sz.]

 

 

899.

 

Kazinczy — anyjának.                                                                        Kalinál, Apr. 2d. 1806.

 

Édes Asszonyám, irtóztatóbb utam soha nem volt ez. A’ Néném, Kazinczy Andrásné Asszony Szegi fogadójában látván, hogy lovaim mind kidűlnek ha rajtok tovább megyek, hat ökröt fogattam a’ szekérbe; azok is csak Vámosújfaluig vittek, mind kiállván a’ rossz útban; ott már sem lovat, sem ökröket nem kaptam, ’s kénytelen valék szekeret és mindent, a’ mi a’ szekéren volt, a’ Bírónál lerakni, ’s úgy jöttem eddig nagyobb részint gyalog. Azóta az eső megint megindult, ’s az utat úgy elrontotta, hogy nem tudom, mikor küldhetek le Vámosújfaluba a’ holmimért, annyival inkább pedig Vinczét mikor indíthatom le Semlyénbe. El akadtam mindenben. Sem mész, sem fa iránt nem gondoskodhatom, ’s előttünk lévén az ünnep, Aprilisnek közepéig semmit nem csinálhatok.

Laczkó János tegnap este ide jött hozzám, Kalihoz. Azt mondja, hogy a’ tavalyi Pásztor nem bivalyosnak való. Bdunyák Jankót projectálja. De annak most gyermek ágyat fekszik a’ felesége, ’s ünnepe van, és így nem mehet Bodával. Bár csak Lacza Mihály csak egyszeri útra is feljönne a’ bivalyokkal, ’s hozna deszkát. — Kocsis még nem találtatott: de rajta leszek, hogy találtassék, ’s szabaduljunk azoktól, a’ kiktől szabadulni kell. A’ Sógorom tegnap Ujhelybe járt velem; ő tanácsolt egyet; megválik, megkaphatom e?

A’ mint tegnap Ujhelyből jöttem, még Ujhely mellől kiláttam, hogy a’ Liget mellett való zöld vetésen fejérlik valami. A’ Juhász ebbe a’ sáros időbe a’ vetésen legeltette  az egész nyáját, ’s csak akkor futott kihajtani, mikor a’ házam alatt megállani látta a’ kocsit, ’s felé indultam. Ez jele, hogy a’ rossz ember ott volt, ’s akarva tett kárt. Én az Asszonyám parancsolatját által nem hágom, és bizonyosan nem adok soha okot az ellenem való neheztelésre nem csak Asszonyámnak és testvéremnek, de Péchy Sándornak s’ Galgóczinak sem: de az ilyen gaz embert, ha akarva tett kártételbe kapom, megkínzom, ’s azt várom mind Asszonyámnak anyai kegyességétől, mind mindeneknek egyenességétől, hogy ezt jussaik megsértésének nem veszik; mert a’ satisfactió kéregetés hosszas dolog, és néha bajos is. Ugyan ezt mondom mind azon esetekre, a’ hol valaki szemtől szembe úgy találna illetni, a’ hogy nem illik; magam részéről is ugyan azon szabadságot engedvén még Galgóczinak is, csak kegyetlenségig ne menjen a’ büntetés.

A’ székeket nem láttam, de a’ legszívesebb köszönettel köszönöm. Boszi és Brunnbauer ma délig kijönnek megtekinteni a’ házat, mely úgy el van rontva, a’ hogy soha nem hittem. Elfojtom igazságos panaszomat, ’s hallgatok: de bizony az ilyes dolog fáj. A’ jó jót von maga után: a’ rossz rosszat.

Feleségem ’s lánykám egészségesek. Közöttük nem nehéz elfelejteni az eddig szenvedett nyomorúságok’ egész sokaságát, mert én azt hiszem, hogy az Isten bennük adta meg nekem azoknak jutalmát. Csak hogy azt a’ boldog órát érhettem el valaha, hogy Asszonyám ismét anyai módon van velem. A’ többit eltűröm könnyen. Fizis egy héttel azelőtt hogy érkeztem, az ütközni akaró fogai miatt igen nehezen volt. Most semmi baja nincs, noha a’ fogak még nem mutatják magokat. Egy jó ábrázatú, egészséges, kövér gyermek. Kerék, igen — nagy szemének színe olyan, mint az anyjáé; olyan pisze az orra is; ’s kövér kis keze ’s lába is olyan: a’ homloka magos, szegletes, mint az enyém. Jobb dolga a’ Bonaparte gyermekének sem lehet ily gyenge korában, ha későbben aztán ez annak árnyékához sem közelíthetne is, mert az anyja benne találja minden boldogságát, ’s tisztán tartja, ’s tulajdon tejével táplálja, ’s eddig magával hálatta, most pedig már maga mellett egy az ő számára csinált ágyacskában. Még csak egyszer hallottam, hogy sírt. Maszli is, ’s mások is sokan azt mondják, hogy Asszonyomhoz is hasonlít.

Az ótvar már csak a’ lábszárain van. Sophie azt óhajtotta volna, hogy Asszonyámnak Semlyénbe lehessen tiszteletére és ne Regmeczen, mert itt bajos; és mihelyt az idő engedni fogja, ott is lesz, és nem itt. Sem én, sem feleségem mást bántani nem fogunk: de illő, hogy valaha nyugtunk legyen, az pedig másként nem lesz, hanem úgy, ha egymást nem látjuk. Több esztendejénél, hogy én Regmeczen nem voltam. Nem az én, hanem az Asszonyám parancsolatjából tértek be oda cselédjeim, ’s az Öcsém azt a’ parasztságot követte el, hogy általok izente nekem, hogy ha az ő felesége lovagolna, száz aranyos paripát adna alá, ’s arany paszomántos inas fogna utána lovagolni. Pedig én és Sophie soha sem nézzük, ha az ő felesége orientális gyöngyöt aggat e magára mint a’ nénje Négyesen, vagy a’ szoknyáját kanyarítja a’ fejére, mint a’ nénje Báriba; miattunk azt csinálhatja a’ mit akar, az én feleségem bizonyosan nem tanulja meg Ragályi Mariától, ha kell e neki lóra ülni, ’s ülhet e a’ Muftira? Köszönje ezen parasztságnak az öcsém, hogy meg volt parancsolva a’ cselédeimnek, hogy mondják meg neki nevemben, hogy ha én fogok tőle annyit lopni mint ő lopott tőlem, én is úgy fogok. — Most Semlyénbe Tiszt. Csóka Uramnak panaszlottam-el, hogy Vendégfogadósoktól kellett hallanom, hogy nekik azt mondta, hogy gazdagot vehettem volna ’s koldust vettem. Emlékeztessem e őt arra, hogy ő nem Vér Nánit vette, hanem Ragályi Máriát? Asszonyám! Asszonyám reá a’ tanúm, hogy mikor ő megházasodott, azt mondottam mindég, hogy nékünk elég az, hogy oly házasságot tesz, a’ mely szerencse. — Asszonyám még felakadt a’ szón. — Azt mondom most is, hogy az ő házassága, ha nékünk nem gráczia is, de bizonyosan szerencse. Az hogy szép e, gazdag e, az magának a’ gondja. Hogy jövök hát én ahhoz, hogy minden alkalmatosság és ok adás nélkül bántsam?

 Adott e Sophie az által, hogy hozzám jött, akárkinek a’ széles ég alatt, jusst, arra, hogy őt bántsák? ’S a’ miatt kell e nekünk szenvedni, hogy az a’ fityogó Asszony a’ maga bőribe meg nem fér, és magát mindég máshoz méri, holott azt, hogy őhozzá mérkőzzenek, senkinek sem jut eszébe? Bántani nem fogom, sem én, sem a’ feleségem, és ha bántjuk, bántson vissza százszorta: de bántatni sem fogjuk magunkat, ’s kerülni fogjuk. Sophie legalább bizonyosan fogja.

Megbocsásson Asszonyám, hogy ezt elkeseredve kimondom. Kéntelen vagyok vele, félvén, hogy Asszonyám tőlem ’s a’ feleségemtől olyat kíván, olyat parancsol, a’ mit nem tehetünk. Megbizonyítottuk mind ketten, mind én, mind a’ feleségem, hogy holmi el tudunk nyelni, nézni, ’s felejteni. De határa mindennek van. Asszonyámnak a’ személye előttünk tiszteletes, ’s ott megállunk. A’ ki nem csak esztendőkig vitt gorombaságok által, hanem szemtelenül szembe-mondott kevély szóval is azt declarálta, hogy barátok nem vagyunk, nem mondhatja, hogy igazságtalan vagyok, ha szaván fogom ’s bizodalmam hozzá nincs.

Én az Asszonyám keresztjét egészen képzelem. Képzelem, mint volna az nekem, ha azt kellene látnom, hogy ember kort ért gyermekeim egymással ellenségi idegenségben élnek. De méltóztassék Asszonyám is viszont meggondolni, hogy ha Szirmay Theresia Kazinczy Jósefnek a’ nálánál csaknem húsz esztendővel ifjabb Kazinczy Pétert, még pedig a’ Boronkay Éva Kazinczy Péterét, elébe tette volna, hogy Jósefnek a’ sorsát Péter kormányozza, hogy Jósef ne tudjon semmit a’ ház titkaiból, dolgaiból, ’s azt mind Péter vigye, mind Péter tudja; hogy Péter musikáljon a’ mint néki tetszik, Jósef pedig a’ szerint tánczoljon a’ mint neki Péter muzsikál, — az bizonyosan Jósefet és Jósefnét is desperatióba hozta volna.

Mikor kormányzottam én valaha a’ testvéreim dolgát, ’s mikor nem kormányozta Jósi az enyémet? Szőlőskén ugyan kiment a’ szobából — de a’ szoba ajtaja megett vett széket és ismét ott terme, ’s ő kezdte magyarázni, mégpedig a’ maga hangján. A’ természet nem engem subordinált Jósinak, hanem Jósit coordinálta nekem: nem engem tett az ő lineája alá: hanem őt tette egy lineába velem. Érzettem én eddig is, most is, akkor is, mikor Álmosdon, minden szó nélkül és mihelyt elolvastam az írást, minden kész valék, mit vesztettem Jósi miatt: de azt tartottam, hogy illő lesz magamhoz hasonlónak maradnom. Azonban megvallom, hogy igen nehezen esett, midőn Asszonyám azt parancsolta, hogy írjam le az Álmosdi Tractátust a’ Jósi számára, mert hiszen Jósi nekem le nem írta ’s le nem írja a’ magáét, ’s én neki nem tartozom bemutatni.

Asszonyomtól függ, hogy a’ kedvetlen indulatokat bennünk mérsékelje s el el oltagassa, mert arra, hogy mindent elfelejtsünk ’s egymás iránt bizodalommal legyünk, esztendők kellenek, és mennyei világosság által való leverettetés. Jósi kacag, hogy engem csakugyan Jesztrebre tólhata, ő pedig a’ közösben’ Úr, ’s Asszonyámnak Cassáját ’s erejét, az az embereit bírja, és így azt, a’ mi legnehezebb a’ gazdaságban, a’ kezdést kénye szerint tehette. De az Isten mindent lát, és úgy intézte a’ rendet a’ természetben, hogy a’ jó jóval fizet, a’ rossz rosszal.

Nincs nekem, és soha sem is volt Asszonyám ellen panaszom. Mutatja az, a’ mit Asszonyám az én fogságom előtt érettem tett, mit fogott volna azóta is tenni, ha maga tette volna azt, a’ mit Asszonyámmal Jósi tétetett. Elő tudom és mondani, ha kell és ideje lesz, hogy Józsi mint gondolkozott, ’s Asszonyámnak miket tanácslott: és ha ezt tagadná, emlékezzék mit tanácslott Miklós ellen. De készebb vagyok sérelmet tűrni, minthogy a’ házat prostituáljam. Protestatiómban is meg volt kémélve Asszonyám egészen, ’s a’ Pap Semlyénben tulajdon szemeivel olvasta az Ipam levelét, ’s tanú lehet, ha az a’ gyermeki tisztelet és moderatió tónusára buzdított e vagy vadságra. — Susi jól tudja, mint gondolkozom: Klári pedig nyughatatlanul várja azt az órát, hogy az Asszonyám befogott szemei a’ dolgokat láthassák.

Ezeket, édes Asszonyám, az eljövetelemkor kezembe adott írásra és utolsó magyarázatképpen illő volt mondanom. Óhajtom, hogy soha többé elő se hozódjék. Asszonyámat pedig arra kérem, hogy méltóztassék igaz hűségem ’s tiszteletem ’s háládatosságom felől magát akármely próbák által meggyőzni. Én most vagyok azon a’ ponton, a’ melyben kiszabadulásomkor lenni óhajtottam, és házasságomkor lenni véltem volt. Egész életem a’ legháládatosabb tisztelet lesz, ’s igyekezni fogok elveszett 5. esztendőm faggató emlékezetét elfelejteni. Nem Asszonyám volt a’ ki kínzott, hanem egy részről Jósi, más részről azok, a’ kik az én újaimmal remélték a’ tüzes gesztenyét a’ tűzből kiszedni, és azt hitték, hogy én mindenható vagyok a’ háznál, ’s mindent és szívok.

Vinczét mihelyt lehet, leindítom. Maradok alázatos tisztelettel alázatos engedelmes fia

Ferencz.

Itt a’ zabnak köble 9 és 8. márjás, és Laczkó János azt hiszi, hogy még olcsóbb lesz, ha elvetnek. Már vétettem egynehány köblöt, ’s többet is fogok vétetni. Semlyénben drágábban kél el. Méltóztassék Asszonyám mind a’ tengerimet, mind a zabomat eladni ott. Úgy megnyerem az igen alkalmatlan hurcolkodást….

 

 

5766

 

Kazinczy Józsefné Bossányi Zsuzsanna – Kazinczynak           Ér Semjén 12 Xbr 1810

 


Édes Fiam!   A könyvekről és a surrogációról Tiszteletes Uram fog megírni mindent, én számodra hajtattam két darab sertést egy, mangalica nincs is több köztük az magyar disznókból, emellett visznek egy kosárba holmit, úgy, mint 50 szál gyertyát, magadnak nyakba két keszkenőt a’ két gyermeknek megint kettőt, e’ mellett a’ mit Cserei Farkas Ur küldött, 12 itze vajat is visznek egy zsák szemes kukoricát két véka tengeri kását. Én jobban egy cseppet sem vagyok, tán soha sem is leszek, 12. orsót is küldök, egyéb nincs a’ mit küldjek. Csókollak mindnyájatokat 

Jegyzet a levélhez /Berlász Jenő/: Az a feszültség, amely Kazinczy és édesanyja között az 1800-as évek elején – egyik testvérének, Józsefnek intrikái miatt – támadt, Kazinczy nősülése után lassanként feloldódott. Az Érsemlyénben lakó édesanya és a Széphalomon megtelepült fiú olykor kölcsönösen meglátogatták egymást, egyébként gyakori levelezésben álltak. Az öreg Kazinczyné időnként élelmiszerekkel, terményekkel s egyéb ajándékokkal kedveskedett elsőszülött fia családjának…

 

 

 

 

 

 

József főszolgabíró

     /1772 – 1856/

 

 

 

A hálóról

 

Kazinczy 1801. június 28-án szabadult ki kegyelemből, több mint hetedfél éves rabság után. Magánélete éveken át rendezetlen volt: Regmecen és Érsemlyénben lakott, s mert anyjának, s fivéreinek szemében kompromittálta a családot, a feszültség köztük nemegyszer kirobbant. Járandóságát nem kapta ki, öccse, József, igyekezett kiforgatni őt abból is, ami korábban az övé volt, Széphalom elvadult, kipusztult. Eladósodását növelte, hogy a kincstár – fogságbeli tartozása fejében – több mint ezerötszáz forintot húzott ki a zsebéből.  /Spenót/

 

 Dupka György: Kazinczy Ferenc nyomában Kárpátalján…..De tér­jünk vissza, sza­ba­du­lá­sá­nak nap­já­ra. A vár­bör­tön ka­pu­já­ban kö­ze­li ro­ko­nai vár­ták. Ek­kor 1801.  jú­ni­us 28-át ír­tak. El­jött ér­te test­vé­re, Ka­zin­czy Jó­zsef és uno­ka­öccse, Ka­zin­czy Ist­ván....

 

Kazinczy József  / 1772 – 1856/  

 

Korábbi gyűjtés

 

Kazinczy Ferenc testvére, József Regmecen halt meg 84 éves korában. Voltam néhányszor házánál…szeretett olvasni; de önző ember volt s nem tiszta jellem. Testvérét, Ferencet gyűlölte életében, árváinak apai birtokát potom áron magához csempészte s testvére elleni gyűlölségét egész haláláig megtartotta…a nagy költő és hazafi sírját emlékoszlop jelöli. József ezen birtokot is magához váltotta s testvére sírját sertésekkel hagyta túratni…fiai, Bálint és Antonin kiváltván az elzálogosított birtokot, remélni kell, hogy megóvják atyjok emlékét a pusztulástól.

     Pálffy János: Magyarországi és erdélyi urak, Erdélyi Szépmíves Céh, 1939

 

Puky Ferencz > K, 1803. 01. 04…Kövesse hát kedves Uram Öcsém Jósef öccsének jó példáját. Házasodjon meg. Tisztább organisatiójú gyermekei lesznek a praemissák szerént haszonra fordított viszontagságok után, mint azok előtte lettek volna…

Kazinczy: Széphalom és házi dolgaim. Közli Dékány Kálmán. Itk 1904. 2. 223

 

 

Írtam ezt 1810 decemberben :

Ez a Praedium, akkor midőn atyám osztályrészben általvette, kevés házból állott…az erdő-bíróság, mint potior jussa mindég a Kazinczyaké volt…1794-ben…táblára e szókat írtam: „Abaúj vármegye praedium Széphalom 1794”…1806-ban jöttem ide lakni.

Az Atyámnak irántam az vala plánja, hogy engemet úgy fog nevelni, hogy Religionarius Agens lehessek…Felküldött volna Bécsbe…kiküldött volna külföldre is. Ő 1774-ben életének 44-dik esztendejében, mikor én 15 esztendős voltam, meghala, s az ő halála véget vetett a plánumnak…(1790 házépítés bonyodalmai, beszakad a kút, a pince is) Midőn 1801. fogságomból haza jöttem, a másik pincét is beomolva találtam. 1807. ásattam egy harmadikat, s az is beomlott…

Munkácsi fogságomból 1801, Júl első napján értem Regmeczre. Lángoltam, minél előbb láthatni Széphalmomat, de József öcsém attól észrevehetetlen örvök alatt mindég elvont. Későn vettem észre fortélyait és szándékát. Akkor kijöttem. Mely változások! Oltványaim, ültetéseim ki voltak vagdalva; irtásaimat parasztok szántották; az épület téli ólja volt az öcsém juhainak, s a ganéj három lábnyi magasságra töltötte be a szobákat…a juhászok…a szobában tüzeltek egész télen…ha bevakoltatott volna is, a koromzsír általütött volna a meszelésen – Nem kínzom el magamat annak elmondásával, hogy az öcsémtől…miket kellett szenvedni…a kőmívesek és cigányok mint gazdálkodtak holmimmal…(tyúkól, konyha építése)

Férj valék, s atya már, s még nem vala semmim. Az anyám előtt tett remonstrációim, lépésim, rimánykodásaim nem egyebet vontak magok után, mint azt, hogy képzelhetetlen gorombaságokat szenvedjek…nem tehettem egyebet, mint azt,hogy Abaúj vm Gyűlésen 1805 Decemberben egy Protestatiót adtam be öcsém ellen ( erre a mama végre pénzt adott)…Czigányokat állítottam vályogvetéshez. Három holnapig, míg a mész elkészült, Kázmért mulattam a feleségemmel s leányommal, az Ipam házánál, lovaimmal s cselédeimmel. Júniusnak 10dikén elérkezett a mész, s én virradatkor Kázmérból idejöttem inasommal s egy szakácsnéval. Az épületben nem vala egyetlen ajtó s ablak is. De nyár lévén…A cigányok egy fedél alatt s ajtók nélkül laktak velem…

Öcsém a juhainak trágyájokat a maga földjére…kihordatván…a szobában a büdösség miatt meg nem maradhattam, a közel egy lábnyi magasságra álló ganéjat magamnak kellett kihányatni…télben itt lovaim, a mellette álló kis szobában pedig tehenem és igás bivalyom tartattak…

Egyedül két szoba volt vakolt…üresen állván kétezer-háromszáz nyolcvanhét napig tartó fogságom alatt…az itt tanyázó juhász és más rossz emberek annyi kárt tettek a vakolásban, hogy az kevéssel volt jobb, mintha vakolva sem lett volna…

1809 lángola a háború és így építés felől gondolkozni nem lehetett…Öcsém azt a gazságot követte el velem, hogy…felesége is…

1809 máj 15dikén…nyolc szökevény, oláh születésű s fegyveres katona egymás után felszivárga házamhoz…zselléreim: 1…7. Az öt utolsónak rétet is adtam és egy köblös földet…1809 Újhelyi Prof Nováki oltogatott kajszi barackokat és almát…

                                        (A 223-231 oldalon levő szöveg 1 – 32 §-ra tagolt)

 

Dókus László > K,  1811. 02. 25…ide írom azt, amit a Törvény és Főbb Törvényszékek Ítéletei rendelnek…

…a Török vagyon felosztásakor csaknem ugyanaz ismétlődött meg, ami korábban a Kazinczy-családban K. József és édesanyja részéről. Az elhunyt gróf fia, Török József eltüntette apja végrendeletét, s édesanyját befolyása alá vonva, vele együtt ellenállt az örökség kiadásának. Perre kellett vinni az ügyet. Török Zsófia és Mária Dókus Lászlóhoz, Zempléni alügyészhez fordult.

 

K > Szemere Pálnak,  1812.04.19…midőn 1801. jún. 28-án haza tértem rabságomból, az vala minden óhajtásom, hogy azonnal kezdhessem a gazdálkodást s házasodhassak s gonosz öcsém tutélába  /gyámság/ méltóztatott venni…Sophie nekem feleségem nem volt volna, ha bántatásaim arra nem kényszerítettek volna, hogy láncaimat tépjem el…

…Nékem nincs több bajom, mint az, hogy engemet az én testvérem, Sophiet az övé igyekszik kirekeszteni mindenből…    /9/

 

K > Jankovich Miklósnak,  1812.07.02…Falusi lakó ember sokban vagyon hátrább a városban lakóknál, még ha a te kincseiddel bírna is, annyival inkább, ha annak ezred részével sem bír…

 

Kazinczy József > K,  1813.07.16…legjobb lenne, ha bátyámuram maga által menne Petneházára és a rendeléseket megtenné az aratás iránt, ha főzelék kell, részemről a feleségem ad, csak üzenjen neki bátyámuram, mindjárt küld lencsét, darát, paszulyt és kását…az aratásról a rendelést megtettem…

Az ősszel pedig, ha csak lehet, osztozkodjunk meg, mert így nemcsak az, hogy kárunk lehet, sőt van is, de amellett bajunk is lehet…

Ajánlom magamat atyafiságába s vagyok: testvére, Kazinczy József

 

A levél jegyzete: Kazinczy édesanyja, amíg élt, nem járult hozzá a családi vagyon felosztásához. Nyolc gyermeke /Kaz elsőszülött/ csak kisebb birtok-részt kapott. József tartotta anyját hatalma alatt. A rosszindulatú, önző fiú különösen kegyetlenül bánt el Ferenccel. Kazlev X. 2362. levél: „…gonosz Öcsém még testamentomában is megmetélte torkomat, s gyermekeimét…én gazdag nem lehetek…” az osztozás 1813-ban hosszasan elhúzódott / Kazlev X. kötet/.

 

Szűcs Dániel > K, 1817. 03. 25…Dézsma Tengeri, amint Béka előadja, mikor a Csüs Tengerit elvitték, akkor maradt, melyet Kapi egy köböllel szemül kifizetvén, Tekintetes Kazinczy József Úr részére elvitték.

 

Kazinczy József > K, 1817. 06. 05. Édes Bátyám Uram! Kecskemétivel a Tractatust, minekelőtte Bátyám Uram Levelemre válaszolt volna, elvégeztem. Tractatusom ennyiből áll.

Ő azon egész keresett rész Jószágát, mely iránt magát a Galgoczianus perbe integrálta…nekünk mindhármunknak birtokába hagya…mi neki 560 Rfrtot váltócédulába meg fizetünk,,,Bátyám Uramék is a magok egy harmad részeket…neki…kifizetik…A Tractatus Conceptusa hosszabb ennél a levélnél, ha lesz Emberem, aki leírja, leíratom s közleni fogom Bátyám Urammal…Ajánlom magamat szeretetébe, s vagyok hív testvére…

 

Gr. Dessewffy J. > K, 1818. 03. 30…Barátságosan vagy-e József bátyáddal vagy öcséddel, vagy jó barátja é ő Jóska sógorodnak? Ha vagy te, vagy ő akarnátok, kimondhatatlan barátságot mutathatnátok irántam, ha Józsefet megkérnétek, vetné magát közbe érettem húgánál vagy nénjénél Krajnyiknénál. Mi a kérésem, megtetszik ide zárt levelem mássából, mely levelet Krajnyiknénak írtam…

Copia. Tekintetes Asszony…merészlek konventziós pénzt költsön kérni T. Asszony nénémtől…

K > Kazinczy Péternek,  1826.03.27…Ennyi örömhöz még azt adom, hogy Kazinczy József igen jól viseli magát…

 

K > György József táblabíró, 1829. 08. 15. Itk, 1909. 3. 373

Tisztelendő Úr, kedves barátom…Mind az Eperjesi, mind a királyi, mind a Septemvirális Tábla triumpháltatá feleségemet a bátyja ellen, ki ennek 12 esztendő óta egy fillért sem aott, s osztályrészét elfoglalva bírta…az usus fructusnak negyed részét sem kapom meg.

Hatezret költöttem a perre s adósságokba vertem magam, hogy 7 gyermekkel élhessek…Ha Október 27d be nem rekeszteném 70-dik esztendőmet, s ha 7 gyermekem nem volna, ezt mind könnyű volna tűrni…de látok rendet ebben a Mindenben, látok visszafizetést; látom azt magamon is: ezen esztendőben ez a még ép test, ez a még eleven lélek, feleségem s 7 lélekben, testben ép gyermek! Ki dicsekedhetik viszont annyi örömmel, mint én…

 

 

KazLev 24

 

3225.

 

Kazinczy József — Kazinczy Ferencnek.                                        A. Redmecz 3. Juni 1816

 

Édes Bátyám Uram! A’ Petneházi Gondivselőnk az estve elérkezvén, az általa hozott Irásokból látom, hogy Fiscalis Szűts Ur a tavaji életbeli Restantiánkért Fő Sz. Bíró Patay Urat megkeresvén, az a Petneháziaknak Executio végett Junius 17dik napjára Terminust is praefigált; látom azt is, hogy a Petneházi lakósok hozzánk írtak, a’ melyben rimánykodnak. Minthogy a dolog kettőnket illet, bajos lesz, ha valami módon különböző Feleletet adunk nekik, ’s Fiscalis úrra nézve is terhesebb lesz, ezért elébb minek előtte visza ereszteném Bekát, Bátyám Urammal kívánok iránta szóllani.

Hogy ez a rettenetes Fatum érvén azokat a szegény Embereket, valami Engedelemmel legyünk irántok, ámbár nem lenne is szoross contractualis kötelességünk, mégis az Emberiséggel megegyezőnek látom. Noha magában igaz, hogy ha olyan áldás lett volna ott tavaly, hogy egy mag 100 magot adott vólna, ők nekünk még sem adtak vólna több Arendát, tsak a mit obligáltak. Az a másik kérdés: mit és mennyit relaxállyunk tehát? — Én úgy tartom, hogy az Őszi élet Arendáját justo titulo meg lehet kivánni, kivévén Bekát, aki mellett Fiscalis Ur is ír, mert tavaly az őszibe universale Fatum nem vólt, söt a’ volt a’ baj, igen is kövér volt szalmára, meg is dült. és igy az őszi életbeli Restantiákat vétetné meg Fiscalis Ur. hogy mérséklettségünknek ujabb jeleit adjuk, a ki in natura meg adhattya, fogadjuk el; a ki azt nem teheti, pénzül is acceptállyuk. a mint Fő Sz. Bíró Ur meg fogja határozni. nem kivánván Igasságnál egyebet. A mi a Tavaszt illeti, ez tudva van, hogy közönségesen nem vólt. Ebben lehet nekik engedni, tsak hogy Fiscalis Ur méltóztattna egy Reversalist papirosra tenni, melly szerént most a tartozó Arendájok fejébe annak felét vagy kétharmadát is az uraság el engedi, a többit pedig ők instantanee fizetik akár in natura, akár a Fő Sz. Bíró Ur meg határozása szerént, és ezen Engedelemből ők magokra semmi Obligatiót a mi részünkről nem formálnak, hanem ezt a mostani Relaxatát tsupa Irgalmasságból származott Jótétemény gyanánt veszik.

Minthogy pedig a mostani őszi vetés ott is bizonyosan hibás, jó lenne ha most ezen alkalmatossággal ugyan azon Reversalisokban ők magokat ujobban le köteleznék, hogy most aratás után a mostani őszi Földektől minden köblösből fele Arendát okvetetlen befizetik, és ezt is, tsak a Földes Uraság irántok való Grátiájából, nem pedig Obligatióból.

Egyébb iránt Fiscalis Urnak leveléből látom, hogy Szabó Jánoson nints mit venni. annál fogva annak többet Földet nem kell adni. hanem Beka az ő Földjét adja ki másnak. Ezek iránt válaszát Bátyám Uramnak ki kérvén, vagyok Testvére     . Kazinczy Jósef mpr.

 

 

3445.

 

Kazinczy József — Kazinczy Ferencnek.                                  A[lsó] Redmecz 5. Junii 1817

 

Édes Bátyám Uram! Ketskemétivel a’ Tractatust, minekelőtte Bátyám Uram Levelemre válaszolt vólna, el végeztem. Tractatusom enyiből áll.

Ő azon egész keresett rész Jószágát, melly iránt magát a’ Galgoczianus perbe ingeralta, ’s a’ melly neki a’ Curia által is Finalis Sententia mellett adjudicáltatott, nekünk mind a hármunknak birtokába hagyja  2-a Junii a. c. számlálván 20. egész Esztendeig, ’s ennél fogva azon Perbeli keresetét cassállya, annihilálja, ha mi neki 560. Rfrtot Váltó czédulába meg fizetünk, a minthogy én a magam egy harmad részit, tsak hogy az szükségét instanee tsendesíttsem, ’s ennél fogva a Tractatust tökélletességre vihessem, 186 Rfrt. 40 xrral effective ki is fizetvén, hála Istennek, vele többé bajom nints. Bátyám Uramnál ’s Dertsényiné Testvérünknél is ott hagya ennél a Tractatusnál fogva szinte 20. Esztendőkig, ha Bátyám Uramék is a magok egy harmad részeket, egyik egyik szinte 186 f. 40 xrt neki folyó 1817dik Esztendő Deczember utolsó napjáig ki fizetik. Ellenkező esetre a ki ki nem fizeti, az ellen további keresetit fent tartotta. Ki telvén a most kötött 20. Esztendők, ha ki akarja vagy maga vagy Maradéka váltani, mind az eddig rajta feküdt Summákat, mind ezt a mostani Auctióúl vett és Bátyám Uraméktól is percipiálandó Summát tartozik le fizetni, a mi valaha is egy kevéssé bajosabb lesz, mint most leválni. Azért én azt javaslom Bátyám Uramnak is, Dertsényinének is, hogy mentül elébb, de leg fellyebb a’ ki tett Terminusig fizessék ki Ketskemétit. — A Tractatus Conceptusa hosszabb ennél a’ Levélnél, ha lesz Emberem a ki le írja, le íratom ’s párban közelni fogom Bátyám Urammal is, Dertsényinével is, de pareálni valamit, kivált többször, restellem. A kivánt Irásokat is visza fogom küldeni bizonyosan, a Hericzianus Contractussal együtt, a’ mi szinte így nállam van.

Ajánlom magamat szeretetébe ’s vagyok . hív Testvére Kazinczy Jósef mpr.

 

4105.

 

Kazinczy József — Kazinczy Ferencznek.                                     28 Aug. 1822

 

Édes Bátyám Uram! Az ide rekesztett Leveléből Tábla Bíró Tóth Váradjai Tekintetes Kornis István Úrnak, és mellé adnectált Extractusból bővenn által láttya Bátyám Uram, kérésének mibenn léttét; én a pert nem láttam soha, sőt, annak existentiáját hallottam ugyan, de hogy abba mi is interessáltattunk volna, a szegény Anyámtól sem hallottam; hihető, hogy a per nagy régisége okozta hogy eszébe sem jutott. Most a Kornis Úr Levele mutattya, hogy miért nem jött eddig Executióra. Azomban látni, hogy renováltatta a Sententiáját és így, ha elejét nem vesszük, el is jön az Executióra, mégpedig Redmetzre. Bátyám Uramat mint Frater Natu Majort, reliquorum etiam jura sustentanst, kinek a Törvény is ezeket adja, ezennel atyafiságosan megkérem, méltóztasson az Extractust is elolvasni, a Kornis Úr Levelét is a mi Testvéreinekl ha csak rövidenn is közleni. Ez a Tárgy az Osztályunk alkalmatosságával elő sem jött, mert erről ki is tudott valamit? de most csakugyan látni, hogy bennünket illet, és így csekély vélekedésem szerént, nints egyebet mit tenni, mint hogy mindenikünk a maga proportionalis rátáját vagy fizesse, vagy ha Kornis a Contractussal beéri amint írja, azt tegye; de minthogy a dolog haladékot nem szenyved, kérem Bátyám Uramat, szollittsa meg mindegyik Testvért iránta minél elébb! ’s Kornissal is tegye magát Correspondentiába.

Más az, a Gróf Károlyi ellenünk is folytató peribe, a Préda, és egyébb vélünk is közös erdőkre való proportionalis perre, mely Pesten a Curán ex Jure foly, méltoztasson fel vígyázni, a prokátornak pénzt is, de valami Documentumokat is küldeni; ha fel nem vígyázunk, nagyot romolhatunk, mert a substrátumát ennek a pernek, a Bo’sva patakáig terjeszti Gróf Károlyi, úgy pedig a Serház, a Liget, a Liget alatt való rétek mind el esnek a privatumból, ha ide adják is, rátánkba kapjuk. A pedig a Bátyám Uram gyermekeinek is csapás lenne. Én a prókátornak részemröl szívesenn adok akármelly szempillantásbann, Kra˙niknéért is felek, mihelyt tudja, azonnal fizeti: Még azt is kéntelen vagyok Bátyám Uramnak jelenteni, hogy ez a per már most is prohibita alatt van. Károlyiakat pedig most jobban interessállya, mint míg Jankvoits árendálta. — Vagyok. hiv Testvérje

 

4565.

 

Kazinczy József — Kazinczy Ferencznek.                              A. Redmecz 18. Dec. 1825.

 

Édes Bátyám Uram! Az Irásokat köszönettel vettem, ’s azokat itten visszaküldöm. Jósi Nov. 23dikán ment Bétsbe, egy hétig mulatott, azt irja, hogy ámbátor Béts felöl külömben is nagy képzelődéssel vólt, de azt nálla mégis minden felül haladta. Tegnapi d.d-o 8. Dec. irott Levelében azt irja, hogy Pozsonyban a legújabb Hírek, hogy Zichy Károly Hertzeggé, Mikos Status Tanátsos Báróvá, ennek fia a Királyi Tábla Assessora a Debreczeni Distr. Tábla Praesessévé tétetett.

A Bécsiek egy Képet készitettek, mellyben a Király Kotsiba ül, a Commissariusok vagynak bele fogva, a Gyeplős ló hellyén Mikos van, Zichy Károly a Kotsis; ezek a Kotsit ’s a benne űlőt egy nagy Habarékba húzták, melyböl nem tud ki gázolni, az Ur sikoltozik a Kotsiba, végre meg látván a Palatinust feléje jőni, megörűl, ’s fel kiált: Ah! Da komt [!] mein lieber Bruder, der wird uns schon aushelfen!

Ezt, kérem Bátyám Uramat, ne tudassa hogy honnét ’s ki által tudjuk. Nagy Pál egy hete hogy beteg, ’s már a Personalis egy nevezetes objectumban, t. i. mikor a Statusok jobb része azt kivánta hogy a’ 9dik Novemberi Resolutiora készitett Nuncium a Diariumba szóról szóra bele tétessen, a Personalis pedig azt meg nem akarta engedni, votumra eresztvén, tsak ugyan triumphált. Ragályi Tamásnak én igen sok ’s valóban szép mondásait közölhetem, de Leveleit Jósinak nem szeretném Ujhellyel látatni, pedig valósággal szépek.

Ajánlom magamat ’s vagyok József

 

4616.

 

Kazinczy József — Kazinczy Ferencznek.                                 Regmecz Martzius 31d. 1826.

 

Tegnap Galgóczinénak két asszonyleánya, ma ismét Galgóczy Pál nevű fia nálam voltak, hogy akár auctiót készek venni, akár perennális fassiót celebrálni. Tegnap Bátyám Uramnak is vettem ezen tárgyban tudósítását, ’s ezekre nézve nekem ezek az észrevételeim.

Magában vévén a’ dolgot, Galgócziéknak az egész perhez egy betű igazságok sincs. Az Actorátusnak sem lehetett volna megállani, mert csak mint más collaterális atyafiaknak Cessionariusai procedáltak, az pedig (csak hogy már post finalem convictivam Tab. Regiae sententiam) és így késő, be van bizonyítva a’ perben, hogy a’ Cessio maga is hamis, mert a’ Cedens kilencz esztendővel hamarább holt-meg, mint a’ Cessio van datálva. De a’ Cancellaria arra azt mondá, hogy via novi procedáljunk Galgóczy ellen. Ez tehát így lévén, a’ Liquidatorius per is minden kigondolható protelatio után is csak a’ végső Sententiától függvén, nem volt más út, vagy a’ Galgóczi személyes izgágájától megszabadulni, vagy más Compossessorságát megelőzni, mint vele megalkudni. Ez tehát meg is történt, de melly esztendőben, már nem tudom, mert a’ Transactio a’ Leveles ládával Bátyám Uramnál van. Azt tehát méltóztassék kikeresni, de hogy a’ Transactionalis esztendők vége felé járunk, és így recrudescálhat a’ per; csak hogy már most többecske pénzt tennének le nekünk. És így megint criticus perünk lehet, ’s kevés védelemre . . .  ’s vagy rossz szomszédunk, vagy más idegen Compossessor.

Ma Galgóczi Pál nálam lévén, gondolatját kérdezvén, azt felelte, hogy ha csak auctiót akarunk adni esztendőkre, ezen esetben 500 fntot kér Váltó Czéd., ha pedig örököt vallatni az anyjával a’ Káptalanban, ezen esetre is készek, ’s akkor 1000 fntot, ugyan csak Valutában. ...És így én most arra kérem B. Uramat, hogy ezen levelemet és annál fogva ezen észrevételeimet okos és cordátus emberrel, de, köztünk maradjon a’ szó, nem olyannal, a’ ki vagy magának vagy rajtunk kivül másnak, vagy jövendőre nézve speculálván, megint Prókátori tanácsot adván, alánk terítse a’ pokróczot. Én csak azt a’ difficultást tudnám magamtól superálni, hogy Galgócziné és Bodnár Györgyné Cessionariák, fateálhatnék e perenn. fassiót. Mert mihelytt bátorságosok lehetnénk e’ részben, elfogadnám a’ perenn. fassiót. A’ mit el lehetne húzni a’ summából, el kellene, a’ többit pedig megfizetni. Mert a’ per reánk nézve mindég nem jó karban van.

 

4717.

 

Kazinczy József — Kazinczy Ferencznek.                                  A. Redmeczen 2. Apr. 1826

 

Édes Bátyám Uram! Levelemet személyesen akartam Ujhellyben által adni, fel is vittem az Archivumba hogy ott többek lévén, ne beszélyem, azért tettem gondolatomat papirosra, de Irásomat visza akartam kérni, nem találván Bátyám Uramat Ujhellyben, ugy küldöttem el Samkóval. Sajnálva értem most Bátyám Uramnak roszúl létét. kivánom szívesen, hogy egéssége minél elébb hellyre álljon. Ha Bátyám Uramnak az Perennalis Fassio jobban tetszik, a mint nekem is jobban, annyival inkább szükségem lesz a Galgóczi Transactiojára, ha Bátyám Uram nem sajnállya, nekem elég lesz a párja is, mert én abból a szükséges Fassiót tétettném fel papirosra, hogy 1-a May készen lenne ’s tsak subscribálódna, ’s vivődne a káptalanba. a Napok el találnak telni. kikopunk mindenből. Még akkorára Dertsényinét is vagy magát vagy Plenipotentiariussát ide kell hívni. Ajánlom magamat szeretetébe ’s vagyok. J.

 

 

4727.

 

Kazinczy József — Kazinczy Ferencznek.                                       A. Redmecz 17. Jan. 1827.

 

Édes Bátyám Uram! Atyafiságos gondoskodását, ’s  velem közlött Tudósításokat szíves köszönettel vettem. Jósi, vagyis inkább Szutsits kedvetlen Története iránt már egy nehány Posonyi Leveleket láttam. Jósi nem malitiosus tettekkel festetik, söt én az egész történetet a Gróf Dessewffy  Jósef Ur szemével nézem, mégsem tagadhatom, hogy véghetetlenül sajnállom, kivált Jósira és Zoltánra nézve. Minapi Levele óta neki tudósítását nem vettem, melly engem nyughatatlanságba hozott. Kérem Bátyám Uramat, ha továbbra is fog ezen történetről valamit hallani, méltóztasson tudtomra adni. Én szintúgy, ha valami hírt kapok, közleni fogom.

Miklós nekem legalább eddig lépését nem jelentette, hanem a Bátyám Uramnak Familiai Testimoniumát Abaujnak magának négy fiainak neveik beiktatásokkal expediáltatta általam, azt sürgette, mert én a nyáron neki megirtam, hogy készen van, de maga jöjjék érte. most ujobban nyakra főre sürget, szép lesz publicáltattni. Ödönfi Vinna˙ Ersébethez ’s a többi mellé Gordán Susánnáját mellé tétettheti. A Válasza Bátyám Uramnak einzig’, de legvégit én magam részemröl nem tettem vólna. Ajánlom magamat szeretetébe ’s vagyok J. mpr.

 

 

4900.

 

Kazinczy József — Kazinczy Ferencznek.                            A. Redmeczen 6. Febr. 1828.

 

Édes Bátyám Uram! A közöttünk fenn forgó dologról az este bővebben gondolkozván, sajnállanám, ha akárki a Világon, de kiváltképpen Bátyám Uram tsak messziröl is arra a Vélekedésre jönne, mintha én Bátyám Uramat és Gyermekeit rontani, a birtokára ásitozni akarnék; ha akartam vólna, eddig is tudtam vólna tenni törvényes lépéseket, a paraszt Emberektöl elvehettem vólna pénzemért, de nem tselekedtem.

Most is declárálom az Isten előtt, hogy ha Bátyám Uram dolgai olly karba vagynak és lehetnek, hogy a kérdésbeli birtokbeli részt továbbra is meg tarthattya, tartsa meg az Istennek áldásával, nekem tsak az az Észrevételem, hogy ha ezeket kéntelen lenne Bátyám Uram valakinek másnak akárkinek által adni, ne másnak mennjenek birtokába, hanem pénzemért nekem. Méltóztasson ezt jól megfontolni, minekelőtte a dolog consumálásához hozzá fognánk, inkább múllyon el, mint valaha legkisebb nehézsége legyék Bátyám Uramnak.

Ha pedig tsak ugyan arra határozza Bátyám Uram magát, hogy által adja: méltóztasson; egy Contractus Minntáját én Vasárnap estve Bátyám Uramnak kiküldöttem, nem tudom azt látta-é vagy sem; ha nem látta vólna, adassa elő magának; méltóztasson hidegvérrel elolvasni, meg fontolni annak punctumait, azok szerént a principiumok szerént; azon a mi reflexiója lenne, feljegyezni, söt maga a Contractust, minekutána Áronnak a praetensiója iránt vele maga a Computust megteszi Bátyám Uram a Fiam jelenlétében, megirni, ’s velem közleni, hogy eképpen az Isten parantsolattya és a Hazai Törvények rendszabásai szerént tisztán végezhessünk egymással; magunk is Testvérek vagyunk, mind a kettőnknek Gyermekeink is vagynak. Mind a kettőnknek Securitásra van szükségünk. — Ha pedig Bátyám Uramnak úgy tetszik valamellyik Prókátorral, akihez bizodalma van Bátyám Uramnak, azzal tétesse fel Bátyám Uram. ’S azután velem közölje. Ma még tsak Szereda van, Pénteken minden esetre consumálhattyuk.

Áronnal minden esetre szükséges a computus, mert én különben bátorsággal nem tractálhatok. Méltóztasson emlékezni arról, hogy B. Orczynak a Feleségem Nagy Apja a Detki Szemere László adósa lévén, ellene pert folytatott, az elvégeződvén részére, Szemere László exequáltatott....Egyébb aránt ajánlom magamat szeretetébe ’s vagyok Kazinczy Józsefmpr.

 

 

 

 

Árnyékrajzolatok.

 

Családi album

 

 1784-1814. [Rajzok és levélrészletek] Összeállította, sajtó alá rendezte, tervezte és gondozta Rexa Dezső. Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1928

 

Árnyékrajzolatok 1784-1814 Kassa, Regmetz, Szinna, Brünn, Széphalom Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1977

Az Árnyékrajzolatok családi albumként is lapozható. A szülők, Eugénia, Thália, öccse László, Miklós és az após, Török Lajos gróf található a könyvben.

Rexa Dezső írja a könyv utószavában: a könyvben közölt arcélekhez Kazinczy levelezéséből válogatott, találó jellemrajzok kapcsolódnak; gyakran csak egy-két mondatos odavetett megjegyzés, mely sokszor többet mond, mint egynémely cirkalmazott fejezet. Ezek a rövid megjegyzések kísérik a rajzokat s így egészíti ki egymást Kazinczy rajza és Kazinczy írása.

Kazinczy Lászlóhoz    - Töredék –

Lacim, Szepesnek szép s irtóztató

Vidékeiről vedd hív üdvözletem!

Nagy hézag nyúlt el köztünk; egy egész

Egy tágas tartomány! De szíveinket

Egymástól el nem vonja semmi köz…   Kazinczy 1789  /Rexa közlése/

 

 

Kazinczy Miklós (kazinczi), Biharmegye táblabirája s földbirtokos, Frencnek testvéröcscse, szül. 1774. aug. 15.; első nejével, Beöthy Victoriával, Beőthy János biharmegyei alispán leányával, 1798. okt. 28. kelt egybe Adonyban; ennek 1823. decz. 22. történt halála után Gordon Zsuzsánnát vette nőül. K. meghalt 1844-ben; első nejétől maradtak fiai.

Az Orpheusban (1790. I.) van egy czikke: Vallás-türelem, persa rege, Saadinak Bustan cz. könyvéből, Meissner után fordítva, Kazinczy Ferencz jegyzetével.

Munkája: Az Ozmondok, avagy a két helytartó. Dráma öt felv., cseh-kanczellár báró Gebler német munkájából ford. Pest, 1793. (M. Játékszín III. 2. darab 45-142. 1. Kazinczy F. előszavával, kelt Regmeczen nov. 5. 1792.)

Nagy Iván, Magyarország Családai VI. 132., 136. l.

Kazinczy Ferencz, M. Pantheon. Bpest, (1884. Nemzeti Könyvtár XXXVI. 385. l.) Szinnyei

 

 

Az abonyi kúriát 1786-ban a bessenyői és eörvendi Beöthy család építtette. A tulajdonosok közül ismertebb a Kazinczy család. A nyelvújító Kazinczy Ferenc öccse és felesége: Kazinczy Miklós és Beöthy Viktória laktak ebben a kúriában.           Szakrális terek, 2009.

 

Először Beöthy János, tőle veje, Kazinczy Miklós örökölte. Sokat tartózkodott itt a kúriában testvére Kazinczy Ferenc. Irodalmi igényessége, szellemisége jelentős hatással volt Abony kulturális életére. A kúria parkjának bejáratánál található szobra, Mártsa István Munkácsy-díjas művész alkotása. /1973./   Abony honlap

 

 

 

4714.

 

Kazinczy Ferencz — Kazinczy Klárának.                                               Novemb. 28d. 1826.

 

...Édes Húgom,  Miklós öcsénket én igen rég olta már annak ismerem, a’ kinek semmi cselekedetén nem kell megbotránkozni; ez a’ lépése azonban olly irtóztató, hogy már ezt még tőle sem kellett volna várni. Az az ember, a’ ki annyira kiélte magát, hogy sokkal öregebb mint az ő esztendeji; az az ember, a’ ki akkor is el tudott lenni feleség nélkül mikor felesége még volt; az, a’ ki ha csak ugyan Istennek akará tartani vén korában lelkét, úgy házasodhatott volna, hogy magának pénzt, gyermekeinek eggy jóltevé mostohát, atyjafijainak legalább gyalázatot nem, szerezzen; az az ember, a’ ki világosan érezteté velünk hogy eszünk eggyikünknek sincs, és azt az észt, a’ mellyet eggyenként mindnyájunknak kellett volna kapni, az Isten ingyen kegyelemből neki adá magának; — íme az a’ bölcs ember a’ maga testvérbátyjának parázna-születésű leányát veszi, ’s magát vejévé teszi eggy utálatos korhely-embernek, ’s nem gondol vele hogy szegény gyermekei érette pirúljanak, hogy testvérei szégyeljék hogy eggy atyának ’s anyának gyermekei leve, hogy őtet az egész világ neveti...

 

 

 

 

   Az após és a feleség

 

       

Török Lajos, gróf (? , 1748. okt. 7. – Nagykázmér, 1810. jún. 23.): politikus, Kazinczy Ferenc apósa. 1786-tól 1796-ig a kassai tanulmányi kerület felügyelője. 1790-ben névtelenül megjelentetett két, a m. és az angol kormányformát összehasonlító, a kir. hatalom korlátozását elvileg alátámasztó röpiratát sokáig Barics Bélának tulajdonították. Részt vett az 1790 – 91-i ogy.-en, s utána 1791 – 1793 közt tagja volt a tanulmányi bizottságnak. Szabadkőműves, a köznemesi ellenzék támogatója. Felvilágosodott elveiért feljelentették és hosszas vizsgálat után 1795 végén nyugdíjazták. Pedagógiai és kémiai munkákat is írt. – F. m. Conspectus regiminis formae regnorum Angliae et Hungariae (H. n. 1790); Dissertatio statistica de potestate exequente regis Angliae (H. n. 1790, magyarul: Orpheus, 1790. I.). – Irod. Kósa János: T. L. irodalmi munkásságához (Irod. tört. Közl. 1948).

 

223.

Gróf Török Lajos – Kazinczynak.                                                Kaschau, d. 25. July 1789

 

Mein lieber Kazinczy!  Zu sehr durch den eben heute zu Ende gehenden Concurs beschäftiget, will ich Ihnen nur den freudigen Antheil zu wissen geben, den ich an Ihrer Wiederherstellung nehme. Sorgen Sie itzt nur ganz für Ihre Gesundheit, die Sie um so mehr Ursache zu pflegen haben, als ein Rückfall äusserst gefärhlig wäre. Uebrigens, wenn Sie von zeit zu Zeit neue Aufträge erhalten, so geschieht es mehr auf Ihr, wie man mir gesagt hat, eigenes Verlangen, als nach meinem Wunsche; denn ich wollte, um ihrer schwachen Kräfte zu schonen, dass dieser Zweig des Dienstes einstweilen durch Herrn Dietrichstein besorgt würde. Leben Sie wohl und machen Sie sich nur nicht zu früh auf, Ist ihr Bedienter von seinem Wahnsinne wieder hergestellt?

 

709.

Kazinczy – Id. B. Wesselényi Miklósnak.      Kázmér, Zemplényben, Decemb. 15d. 1804.

…Az én életemnek új ösvénye nyílik. – Novemb. 11-dikén eskettettem össze gróf Török Lajos Úrnak Sophie nevezetű leányával, ’s egyike vagyok a’ legboldogabb férjeknek, a’ kikre az Istennek szent napja valaha fénylett. A’ Gondviselés én bennem újra megdicsőítette magát, ’s sokkal tartozván, sokat adott egy mind belsője, mind külsője miatt szeretetre igen is méltó leányban, a’ ki nékem a’ miatt, hogy leánya Török Lajosnak, még szeretetreméltóbb, mert ez az a’ nagy ember, a’ kit én 21 esztendő óta a’ legszentebb tisztelettel tiszteltem és szerettem….

884.

Kazinczy — Döbrentei Gábornak.                                 Ér Semlyén Februárius 28d. 1806.

….az a’ szerencsém lesz, hogy Sophiem szüléjitől csak 1˝ órányira lakhatom, pedig Gróf Török Lajos nekem 22 esztendők óta atyám immár, ipam pedig csak egy esztendő óta. Az Ipam felől évén szó, hadd mondjak valamit, olyat, a’ minek az Úr a’ külföldön azt a’ hasznát veheti, hogy egy magyar polgártársa mellett szólhatni fog. — Az Ipam ismeretes a’ maga chemiai productumairól. Ő abnormis sapiens, Horácnak szava szerint,  nem az oskolák szerint gondolkozik. Valamely Austriai Gyógyító az Ipam’ disszertatiócskáját az Austriai Annalisokban nem csak élesen recenseálta, hanem az Annalisok Irójinak tónusa szerint gorombán, Báróczi Sándor szavával: németesen…

2256.

Kazinczy — Cserey Miklósnak.                                             Széphalom, Jún. 24d. 1812.

…Gróf Török Lajos Supr. Studior. Director in Circulo Cassoviensi (ilyen Magyar Országon 4 vala ’s van) 1788-ben jöve Kassára a’ szolgálat miatt. Én akkor 26 esztendős fiatalember voltam ’s Abaujnak V. Notáriusságát viseltem. …Törököt megszólíták, hogy nevezne egy Pápista ’s egy nem Pápista valakit, a’ kit a’ Nemzeti Iskolák’ Inspectorává lehessen nékiek tenni. — Török azt felelte, hogy a’ kérdés néki egészen véletlen; Pápistát nevezni nem tud, de tud nem Pápistát; az K. F.; …a’ nem pápisták közül ismét én és egyedül én neveztettem.

3351.

Nagy Gábor — Kazinczynak.                                 Debreczenben Dec. 31n 816. éjjeli 11 óra

… Egy időben ígérte nekem a’ Tekintetes Ur, hogy a’ megboldogult Gróf Török Lajos Ur Europäische Annalenjeit, ’s más politicus Hónapos írásait általadja olvasásra…

 

                                                                                Kazinczy Ferenc: Sophie (Magyar ritkaságok)

                                          Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984

…A feleség/alkotó feszültséggel kapcsolatban érdemes megvizsgálni egy jelképes motívumot: a Török Sophie név keletkezésének történetét. A nevet Babits adja T.-nek; A literátor című művét dedikálja neki így, "Franci" aláírással. A literátor dialogizált novella, Babits 1916-ban írta. Esztétikai értékénél érdekesebb a lélektani vonatkozása. Valós esetet foglal műbe: Kazinczy Ferenc nősülésének történetét. A szüzsé: Kazinczy 45 évesen, anyja, testvére felháborodására el akarja venni szolgálóját, egy parasztlányt. Megértetlen, elkeseredett, magányos lelkiállapotban van ekkor, feltehető, hogy valóban nem a leghozzáillőbb társat választja. Hivatali főnöke, gróf Török Lajos lánya, Sophie azonban átérzi a helyzetét, hozzámegy, "megmenti". Az analógia többrétű. Utalhat Babits hasonló élethelyzetére T. felbukkanásakor.

                                    Török Sophie szerepeinek lehetőségei és konfliktusai Borgos Anna

*  *  *

 

 

 

Kazinczy gyerekei 

 

4352.

 

Kazinczy — Döme Károlynak.                                                       Széphalom Május 8d. 1824.

 

….Én hét élő gyermek’ atyja vagyok, ’s annyi szerencsétlenség után tetszett a’ Gondviselésnek rám azt a’ kegyetlen csapást is ereszteni, hogy feleségemnek egész successióját, minden jövedelmeivel tizennégy esztendő óta, testvér bátyján perrel keressem. …14 esztendei szenvedés engem adósságokba vontak, noha semmi hiút nem űztem, ’s házam a’ kártyát nem ismeri, ’s azt, a’ mi ehhez hasonlít…

 

 

Iphigenia            1805–1806

Eugenia              1807– *

Thalia                 1809–1863

Emil                   1811–1890

Antonius           1813–1879

                        Anna-Iphigenia 1817–1890

Bálint                 1818–1873

Lajos                  1820–1849

 

 

 

         

                                             

 

 

Kazinczi és alsóregmeczi Kazinczy Lajos (Széphalom, 1820. október 20. – Arad, 1849. október 25.) honvédezredes.

A nyolcadik, legfiatalabb gyermek volt, születésekor apja már elmúlt 61 éves. A család rossz anyagi körülmények között élt, de rangjukhoz méltó neveléséről mindig gondoskodtak. Kazinczy Lajost kezdetben otthon, maguk tanították, majd bátyjaihoz hasonlóan ő is a híres sárospataki kollégium tanulója lett. Két évet töltött ott, majd apja halála (1831. augusztus 23.) után Újhelyen folytatta tanulmányait. Az író halála után a család anyagi helyzete tovább romlott, a széphalmi házat is el kellett hagyniuk. Gróf Teleki József, a sárospataki kollégium akkori főgondnoka, a Magyar Tudós Társaság (vagyis a Magyar Tudományos Akadémia) első elnöke vállalta Kazinczy Lajos taníttatását és 1835-ben a Bécstől 30 km-re fekvő Tulln városka kadétiskolájában helyeztette el…1849 október 25-én Kazinczyt az aradi vár sáncárkában agyonlőtték. Kivégzésekor néhány nappal múlt huszonkilenc éves.  /Wikipedia/

 

 

 

3511.

 

Kazinczy — Gr. Gyulay Karolinának.                                       Széphalom Nov. 24d. 1817.

 

…Thalie fejtőzni kezd, ’s épen oly sok talentumot mutat, mint a’ mely keveset rettegtem benne. Húsosabb, mint az én kedves Zsenim, ’s arca szebb. Bőre olyan, mint a’ legáltallátszóbb porcellán, ’s oly fejér, hogy azt minden Vendégünk csudálja. Bőrének fejérsége, gyengesége (Zartheit) valóban olyan, a’ milyet semmi gyermekben nem láttam még. De a’ character! a’ character! félénk és kemény! jó és kevély! szelíd és rettenetes tűz! Én nem tudom, mint fogja magát ez a’ character formálni, mint fog megállapodni. Zseninek a’ charactere az a’ mi őt mindennél kedvessé teszi, Thaliet ritka ember szereti. Bey Zseni ist das Gemüth unendlich lieblich. — Emílnek az arca egészen az enyém, de szeme kék és igen igen nagy, mint anyai nagyatyjáé! Antonín egészen a’ megholt öcsém, az Oberster, oly köpcös; szemei is kékek, mint a’ Lacziéi voltak. Mind Emíl, mind Antonín igen jó és elmés ’s nagy tüzű gyermekek. A’ kis Phigie egészen Zseni, de kék szemmel. Gyermekeim mind az anyjuktól kapták a’ szem színét, csak Zseni tőlem azt…

 

 

3803.

 

Kazinczy – Gr. Gyulay Karolinának.                               Széphalom Decemb. 26d. 1819.

 

….Zseni az én reménységemet mindenben teljesíti, de úgy látszik, hogy a’ Nyelvek ajándékát nem kapta. Annál inkább kell tehát rajta lennem, hogy azt tanulhassa meg, a’ hogy illik.

Thalie arcban sokkal szebb zseninél. Közönségesen azt hiszik felőle, hogy az ő bőrénél fehérebbet képzelni sem lehet. Kék szemei igen nagyok, ’s különben is őt ritkán pillantja meg valaki úgy, hogy rajta fel ne akadjon. De Zseni utoljára is tovább tetszik, mint Thalie. Tudja e Nagysád, miben áll a’ Nagysád lyányának fő érdeme? Imhol van, de németül, mert magyarul kimondani nem tudom…. Minden gyermekeim között ezek ketten hasonlítanak leginkább egymáshoz, és csak ennek a’ kettőnek van fekete szeme; a’ többié kék, mint az anyjuk, ’s anyai Nagyatyjoké ’s Nagyanyjoké. Bálint látja, hogy Emil és Antonín hogy leckézgettetnek…

…Én az az atya vagyok, a’ kit Nagysád mindég gyermekei között találna…

 

 

5585.

Kazinczy – Kraynik Imréné Kazinczy Eugeniának.                                         Febr. 9d. 1824.


…Édes Zsenim, atyádnak, kit a’ sors oly kegyetlenül verdes már 24 esztendő óta egy nem jó testvér és egy nem jó sógor által, kedves az a’ gondolat, hogy gyermekei idővel ott is találhatnak pártfogót és barátot, a’ hol azt nem remélték. Én nektek egyebet bajnál nem hagyhatok: legalább egy kis nevet hagyok.