KÁCSÁNDY SUSIE és CSALÁDJA

KÁCSÁNDY SUSIE és CSALÁDJA

Tartalom

Bevezető

A család

Gyulai Ferenc gróf /1765 – 1807/

Susie /1767 - 1826/

Kazinczy Dédácson

Lajos fia /1800 - 1869/

Lotti lánya /1795* - 1862/

Bevezető

Ferenc és Susie 1785-ben ismerkednek meg. Ferencet három év múlva kérdezi vagány katona-öccse: „Hát te mikor leszel férj? Amint látom, sohasem.” Rövidesen azt is közli László: igényt tart Susira, amennyiben nem akad kérője.

A szép és okos nőnek akadt kérője: gróf Gyulay Ferenc. Házasság-kötésük idején Kazinczy börtönben ül. Szabadulása után a kisemmizett és elitélése miatt szégyenkező Kazinczy a 21 évvel fiatalabb Sophie kezét kéri meg. Apósa hivatali főnöke.

1807-től levelezik Susival. 1816-ban ismét találkozik fiatalkori szerelmével, aki ekkor már több gyerekes családanya. Ferencnek is öt gyereke van. Ez nem gátolja abban, hogy nemcsak a mamáért, hanem Lotti lányáért is rajongjon, forró verseket, leveleket írjon. Kazinczy haláláig írja leveleit Lottihoz, mintegy 70 levél olvasható külön, a következő fejezetben. Lottitól egy sem.

Ebben a fejezetben olvasható levelek a Ferenc – Susie – Sophie – Lotti négyszöget mutatják be, valamint Susie elsőszülött fiát, a naplóíró-rekordert, Lajost.

* Kaz.Vál. II. /1979/ 813. oldal. Jegyzet alapján

A család

Gyulay de Marosnémeth et Nádaska family

E3. Ferenc, fl 1805; m. Zsuzsanna Kacsándy

§ F1. Lajos, *1800

§ F2. Karolina; m.Baron Peter Frimont

§ F3. Franciska; m.Gf György Wass de Czege (+1833)

§ F4. Konstancia, *Nyárádandrásfalva 11.11.1802, +Görz 20.5.1873; m. Marosnémeti 21.10.1828 Gf László Kuun de Osdola (*Szamosújvár 15.9.1800, +Dedács 2.11.1881)

§ F5. Anna Mária

…Gróf Gyulay Lajos 1809-től egészen haláláig, 1869-ig vezetett naplókönyveket, ezek száma 140…Az első publikációnak kiválasztott kötet a politikai szempontból izgalmas 1867. január 21-től 1867. március 3-ig terjedő időszakot öleli fel. Idézet a naplóból: „…éppen két éve, hogy a Gyulay Kalap nevű nagypacali határon fekvő hegyen a sírbolt, melyben Lottim nyugvóhelye volt, megnyílt, hogy magába vegye Fannymat is. A szeretett két testvér egymás mellett ott fekszik!” Gyulay Ferenc és Kácsándy Zsuzsanna négy * gyermeke közül így már csak kettő maradt életben, Lajos és Konstancia, s Lajosnak nem lévén sem felesége, sem gyermeke, várható volt, hogy a családi név vele együtt száll majd sírba… * öt gyerekük volt!

Gyulay Lajos: Lotty! – Fanny! (1867. január 21–1867. március 3.) SZTE, 2008

KazLev 7. kötet: a 1620. sz. levél /Döbrentei Kazinczynak/ jegyzete: Gyulay Ferencnek Kácsándy Zsuzsannától öt gyermeke volt: Lajos, akinek Döbrentei volt a nevelője, született 1800-ban; Karolina, akit Kazinczy Csuklató néven emleget, később báró Frimont Péter neje; Franciska gr Vass Györgyné; Konstanczia gr. Kun Lászlóné és Anna-Mária, aki még hajadon korában meghalt. /Váczy/

Gyulai Ferenc gróf

(1765–1807)

Gyulay Ferenc gróf, Istvánnak és gróf Bethlen Ádámné öccse, meghalt 1807. március 4-én. Neje Kohányi Kácsándy Zsuzsa, László és Barczay Kata leánya, szül. 1767. szept. 27-én, lakodalma 1791-ben, meghalt 1826. jún. 23-án, Kolozsvárott. Gyermekei: Lajos; Karolina; Franciska, gróf Wass Fyörgyné 1818-ban; Constantia, gróf Kún Lászlóné… Kazinczy: Magyar Pantheon, Abafi 1890.

Gyulay Ferenc gróf nevezetes katonákat és hadvezéreket számláló Gyulay család tagja, ő maga szakít a családi hagyománnyal, és birtokán, gazdálkodva élt. A család birtokaihoz tartozott Oláh-Andrásfalva (Küküllő, később Udvarhely megye), Maros-Németi, Dédács (a Maros és a Sztrigy szögében), Lunka, Nagypacal. A család többnyire Andrásfalván és Maros-Németiben tartózkodott. Az andrásfalvi katélyhoz közel lakott, Nagy-Búnon gróf Bethlen Gergely, akinél Gyulai Lajos és Döbrentei heteket is eltöltött…. a család közeli ismerősi és rokonai közé tartozik a Teleki család (Teleki József, később az Akadémia elnöke, majd erdélyi gubernátor), a Bánffy család, a Csereyek, Wesselényiek, Naláczyak, Nopcsák, a Jósika és a Barcsay család.

Felesége Kohányi Kácsányi Zsuzsanna. A Gyulay-házaspárnak négy* gyermeke volt: Lajos (a naplóíró), Fanny (később Wass Györgyné), Constanze (Stanzi, később Kuun Lászlóné), és Carolina (Lotti, később báró Frimont Péterné). Döbrentei Gábor 1807-től eleinte mind a négy gyermeknek, később Lajosnak volt a nevelője. (Hász-Fehér Katalin) * öt, és nem ebben a sorrendben!

Kácsándy Zsuzsanna férje, gróf Gyulay Ferenc (1765–1807), nagyhírű erdélyi családhoz tartozott, elődei és rokonai közül többen hadvezérek ...
www.kiad.hu/bibl/gyulay/haszfeher_gyulaynaplokonyvei.pdf

5692.

Kazinczy – Bárczay Ferencnek ÉrSemlyén 24 Oct. 1803.

…Feri, én Susit szívesen tisztelem, szivesen szeretem, és kérlek, hogy ezen assecuratiómat vedd minden kétséget excludálható assecuratiónak. De köszönje magának ezt a’ változást. Avagy nem én voltam-e az, a’ ki neki belöktem az ablakon a’ levelet ’s bátoritottam, hogy bízza rám a’ dolgot, én kicsinálom, hogy megjő a’ Dispensatio? ’S nem akart! Az a’ sok kimagyarázhatatlan, megfoghatatlan lebdesés Defourra ’s Almásy Jánosra, ’s kire. Mig osztán előjöve Gróf Gyulay, ’s ő a’ te szavad szerint Grófnénak állott! Emberek’ sorsa! mi vagy te! – ’s Feri, mi még az enyém!...

Susie

/1767 - 1826/

A könyvről bővebben a h 08-40. fejezetben. Benne Kácsándy Susie, Gyulay grófné:

Kácsándy Susie Gyulay Ferenc gróf neje s 1807 óta özvegye…Kohányi Kácsándy László művelt és szép leánya, aki még a görög költőket is olvasta…Kazinczy 1785 januárjában ismerkedik meg vele, szerelemre gyullad iránta, de nyilatkozni nem mer…

/79. old/

Biographiai adatok c. jegyzeteiben így ír Kazinczy: Susiet láttam 1801 dec. 27-é…Ferencnét Váradon 1803. szept 16-án, Lottit Kassán 1802. dec. 27-én…/85. old./

Kácsándy Susie szül. 1767. szept. 27-én, férjhez megy gróf Gyulay Ferenchez 1790-ben, özvegy 1807 márc 4-én, meghalt 1826. jún 23-án, halála híre hozzám júl. 19-én. Kazinczy: Magyar Pantheon, Abafi 1890.

…Kácsándy Zsuzsanna Kazinczynak egyik ifjúkori eszményképe, még 1785-ből Kassáról ismerték egymást… /KazKev 23. 487. oldal/

1119.

Kazinczy — Kis Jánosnak. Széphalom, Májusnak 29d. 1807.

…30. Maji. — Ime jő a’ Döbrentei Gábor eránt várt válasz. Add tudtára, kérlek, mihelytt az atyjához megérkezik: Gróf Gyulai Ferenczné (egykor már csaknem mátkám) most 4dik Martz. olta özvegy, örömest látná, ha 7. esztendős fija nevelését által venni akarná. Tanítani fogja ezenkivűl egy 14. esztendős lyánykáját, ki szép, mint egy Angyal, és eggy másikat, a’ ki 8. esztendős. Erdélyben lakik. Kálvinista…

…Kazinczy Ferenc 1816 nyarán Erdélybe utazott és akkor találkozott a marosnémeti és dédácsi Gyulay-kúriákban Hunyad megye előkelőségeivel. Későbbi apósa, gróf Török Lajos révén ismerkedett meg gróf Gyulay Ferenc feleségével és így jutott el a dédácsi birtokra. Leveleiben megörökítette ott tartózkodásának élményeit: „…szebb napokat, ha ide nem számolom, amit a szerelem ada, sohasem éltem. … A hideg Sztrigy (Sargetia) dél felé a havasokból siet a völgybe, s a grófné kertje alatt omlik eggyé az itt sebesen elfutó Marossal az erdélyi vizek fejedelmével… Kijövök a szobából, s a grófnét fehér öltözetében, a magányosan látom ülni a Maros szélén, kedvelt fája alatt, míg három barátnéi s a gyermekem a pázsiton játszadoznak. Akkor sebesen futok le a kert ormáról, hogy körükben újra láthassam magamat, s újra éljem életemnek eltűnt szép örömeit.”…

Molnár Tünde, Művelődés, 2008.

A gróf Gyulay-család ismert volt irodalompártolásáról. A családnak benső barátja volt Kazinczy Ferenc; gróf Gyulay Lajosnak nevelője s a családnak mindvégig meghitt barátja volt Döbrentei Gábor. Wass Györgyné a szülői házból hozta magával a műveltségszeretetet…Az ide vonatkozó levelek, melyeket Fanny grófnő fivéréhez, a főparancsnokságnál levő Gyulay Lajos grófhoz intéz, 5 megható részleteket közölnek az akkori nyomorról… Erdélyi Tudományos Füzetek 1938.

5 Az Erdélyi Múzeum levéltáréban e levelek külön kötetben vannak „Gróf Wass

Györgynének Gyulay Fanny grófnőnek levelei fivéréhez, gróf Gyulay Lajoshoz (1848—49-ből). Ex Libris C. Otliliae Wass" címmel.

Kazinczy Dédácson

Dédács

(Biscaria), kisközség Hunyad vmegye dévai j.-ban, (1891) 469 oláh és magyar lak., Piski magy. kir. államvasut központi állomása és műhelyének tőszomszédságában. A Fáy Béla által lakott kastély és uradalom a gr. Gyulay családé volt s Kazinczy Ferencz 1816 nyarán gr. Gyulay Ferencné vendégeként 4 hetet töltött itt. 1881. Kuun Géza és nővére, Fáy Béláné, obeliszket emeltek e látogatás emlékére. D.-ot a XIV. sz. közepén Dédácsfalunak hivták. D.-on át vitt a római ut a Maros jobb partjára Aranyhoz s itt ágazott ki a sztrigy-völgyi főutból azon mellékut, mely a Maros balpartján levezetett Déván alul a veceli táborhoz.

Forrás: Pallas Nagylexikon

* * *

…Zsibón 1805-ben az idõsebbWesselényi Miklós vendége volt Kazinczy, s azt követõen szinte folyamatosan készült arra, hogy oda, továbbá Cserey Miklós, a Sárospatakról ismert Sípos Pál, az irodalomszervezõ Döbrentei Gábor, Gyulayné Kácsándi Zsuzsanna és mások látására Erdély felé útnak indulhasson. Végre 1816. június 11-én indult el Széphalomról legnagyobb gyermekével, az akkor kilencéves Eugeniával, a nevelőnővel, inasával és kocsisával a három hónapos útra…

…A mára nagyrészt átalakult környezetbõl a látogató sétálhat a dédácsi parkban, amely természetvédelem alatt álló arborétum. Útjain haladva elképzelhetjük, merre járhatott Kazinczy, karján a birtok úrnőivel, Zsuzsannával (Süsie) és Karolinával (Lotti). HONISMERET 2007. 6.

Arborétuma 67 hektár alapterületen fekszik, bár külső része inkább a Maros ártéri erdejének tekinthető. A 18. század második harmadában kezdte kialakítani Gyulay Ferenc. Erdélyben itt ültettek először akácot. A jellegzetes angolparkról rajongással írt Kazinczy Ferenc, aki 1816-ban a család vendége volt. A két világháború között Ocskay István volt a park birtokosa, aki újabb fajokkal gazdagította. 250 európai, ázsiai és észak-amerikai fa- és cserjefaj található meg benne. A város felőli fronton áll az eredetileg 1700 körül épített, mai formájában klasszicista stílusú Gyulay-kastély. Kazinczy kedvenc helyén emlékkövet találunk. DÉDÁCS WIKIPEDIA

Kazinczy Ferenc: Erdélyi levelek 1944. /digitalizálva, képekkel/

Kazinczy az Erdélyi Levelek írása idején

6 levél….Bibliotéka tekintésére rövid idő félnap; mi pedig itt sokáig nem mulathatánk, mind hogy gróf Gyulaynénak anyai rettegésit eloszlathassuk, noha előnkbe küldött huszárját visszaküldénk a jó hírrel, hogy élünk s jövünk, mind hogy a szebeniszász ünnepen megjelenhessünk…

Dédács

13. levél Dédács, kétórányira Dévától, napokra vára bennünket, a gróf Gyulayné házánál, ki a nyarat ez áldott és nagy szépségekkel bíró tájon szokta tölteni. A hideg Sztrigy (Sargetia) a délre fekvő havasokból siet a völgybe s a grófné kertje alatt omlik együvé, az itt sebesen elfutó Marossal, az erdélyi vizek fejedelmével. Deltájokat, hova a Sztrigyen egy könnyű hidacska viszen által, kétszáz lépésnyire egy sötét boglyas szilerdő foglalta el, végig szeldelve játékosan tekergő utakkal….

14. levél…Ne kívánd, hogy mondjam el, mint válék meg azoktól, akiket lelkem szeret; mert íme, nem vagyok többé nálok s levelem hozzád nem Erdélyből indul. Minél nagyobb az öröm, mellyel élénk, annál nagyobb a keserű, mely azt követni bizonyosan fogja; úgy akará Nemesis, a hajthatatlan, engesztelhetetlen…Gróf Gyulayné nem Dédácsról, hanem Marosnémetiből akara kiereszteni a Bánátba; elkísére tehát oda, minden gyermekeivel.

A hely praedicatuma a Gyulay-háznak s azt ennek csak fiai bírják; a horvátországi bán, gróf Gyulay Ignác s Albert testvére és a mi Lajosunk. …Rakva van portrékkal ez a ház is, mint Erdélynek majdnem minden házai, s Wagner, a pasztellfestő, itt nem keveset dolgoza, s híven, de sietve s nem nemesített ízlésben (ahogy a magát és mesterségét becsülő művésznek mindig kellene, hanem, amint szeme látott s a viselt kosztümben, még pedig az ünnepiben.) Ellenben a báróné, született báró Edelsheim asszonyság, nem tudják kitől, oly jól gondolva van adva, hogy arról szememet ritkán vonhatám le. Mása egy jó originálnak.

16. levél….Gróf Gyulayné maga akara lenni vezetőm Branyicskára, megtenni tiszteletemet báró Jósika János úrnál, s meglátni az udvart, mely valaha Martinuzzié volt, kinek itt még áll kápolnája, hol miséit mondogatta. Két ízben mentem el a hely mellett …

20. levél. Gróf Gyulayné meg akará látogatni férje testvérét, gróf Bethlen Ádámnét a gyógyi fürdőben, s elvégzénk, hogy ott fogunk elválni egymástól. Én tehát előremenék Síposhoz Tordosra s Naláczihoz Bábolnára, s az elsőnél a másodikkal fél, a másodiknál az elsővel egy napot és egy egész álmatlanul s örök beszélgetések közt töltött szép éjét mulatván, Gyulayval és Döbrenteivel Gyógyra betérek….

22. levél. …Dédácsnak nagy gyönyörű félszigetébe tevém által magamat, hol kevés napok előtt még oly boldog valék s akarám, boldogságomnak maradjon fel emléke, hogy ha ügyünk barátjai közül valaki e szent helyre lép, mondja el itt epigrammomat s nevemet nevezze, hogy a hely legyen enyém, mikor én már nem leszek is, s lángjaim e sorokban ömlének elő keblemből s oly melegen és igazán, ha érzésem meg nem csal, hogy merem reményleni, amit óhajtok. Igenis, leszen egy idő, hogy ez a szép gyep enyémnek fog neveztetni, hogy ügyem barátjai ide jövén, keresni fogják nyomaimat, hol mi mindnyájan, s a ház vendégei, összegyülénk a grófné körül; mutatják hol járánk a Maros szélén s a fekete szilas lombjai alatt s ezt fogják mondani: nem lehet-e minden érdem nélkül, kit e jók szerettenek….

5813.

Kazinczy – Kazinczy Péternek Széphalom Octób. 17 d. 1816.

Nagytiszteletű Drága Jó Uram kedves Urambátyám, Régen nem voltam tiszteletére Uram Bátyámnak, de uram Bátyám nem vala Lasztóczon

én pedig 3 teljes holnapot töltvén Erdélyben,

illő,hogy itthon üljek. Consiliarius Pukyval Gróf Gyulay Ferenczné szül. Kácsándy kisasszony házánál Andrásfalván voltam eggy egész hétig. Nem mozdulhattunk ki a’ rettenetes sár és a’ hidakat széllyel tépett vizek miatt. Már akkor is keveset beszéllt, meg volt törve, de beteg nem volt. Megjövendöltem, hogy nem élhet soká…

Sept. 15d. hala meg a’ Pataki volt Prof. Sipos is, kinél eggy nap, másszor egy éjszakát tőlték, és a’ kivel Dédácson Gróf Gyulaynénál egy nap, más nap pedig B. Naláczi Istvánnál voltam.

Gr. Gyulay Gerenczné Erdélynek leggazdagabb birtokosai közzé tartozik. Soha én okosabban, ártatlanabbúl nevelt leányokat nem láttam. 18 esztendős fija is excellens mind erkölcsre mind tanúlásra. A’ Grófné kevéssel vékonyabb, mint Szirmay Tamásné, ’s olly szép mint leánykorában. Ez az asszony nagy kegyességekkel volt erántam.

Kolozsvártt Wesselényinél valék szállva…. Kolosvártt examen volt, a’ Kalvinista Collegiumban. Megjelentem ott…Vásárhellyt a’ Cancellárius Bibliothecáját tekintettem meg fél napot töltvén ott. Az nagy kincs. Én leirom Erdélyi utamat, ’s kinyomtattatom, mert illő hogy Erdélyt ismerje valaha Magy. Ország. A’ Cancellariustól most várok hireket Bibliothecája felől.

Szebenben nem csak a’ Bibliothecát, hanem a’ Kép Gyüjteményt is megnéztem. Az hasonlit a’ Belvederhez. Gubernator Bruckenthál Erdélyben számadás nélkül viselte a’ Tisztséget, mint Grasalkovics itt, ’s igy nem csuda hogy Bibliothacát, Kép, Értz, Fegyver és Numismai Gyüjteményt annyit hagya, hogy különben csak egyiket sem hagyhatta volna.

Gr. Gyulainé Andrásfalváról Dédácsra ment le megtekinteni azt a’ jószágát… Gr. Bethlen Imre arra kérte a’ Grófnét, hogy mihelyt én Krassó Vármegyéből visszaérek Dédácsra, a’ Grófné küldjön hozzá embert, ’s ha én nem mehetek hozzá, ő jön le hozzám Dédácsra mely oda 2 napi járó. Soha nem képzeltem oly nagynak magamat. E’ szerént elmentem hozzá Gáldtőre, Károlyvár mellett. Két nap vártam, mert a’ Grófnéval Vármegyéjébe járt Gyülést tartani. Azután 24 órát tölték ott.

A Gróf megértvén, hogy tőle Enyedre szándékozom, előre külde levelet hogy itt van Kazinczy, a’ Professorok készen várjanak, ’s maga kisért be oda, 2 x 24 órát tölte velem, ’s parancsolta, hogy a’ Bibliothecában velem mindent láttassanak. – Magyarországon van-e oly Fő Ispán vagy Fő Curátor, a’ ki egy vendéggel ezt tenné.

Az alatt, míg én Krassóban jártam, Gr. Gyulainé elbeszélé Hunyad Vármegyei főispánjának, Jósika Jánosnak… Jósika tehát elbúcsuzék vármegyéjétől. Előre megtanitá a’ Vármegye Nagyjait, hogy én ott leszek, fogadjanak distinctiókkal, ő assessorrá fog kinevezni. Én öt nap mulva jöttem vissza, ’s igy assessornak nem denominálhattam. – Azonban elmentem Branyicskára. A’ Cancellárius nekem azt beszéllte, hogy jobb fej az egész Erdélyben nincs, mint Jósika János, ’s igazat mondott. A’ Grófné is igen derék. Zseni leányomat igen megszerette a’ két leánya, a’ kisebbik azt akarta, hogy hagyjam ott, vagy, hogy ő is jöjjön vele.

Zseni jól megajándékozva jött-el. Gyulainé egy pár gyémánttal körül foglalt smaragd fülbevalót ’s 140 forinton akkor vett veres korallt, Wesselényiné egy arany colliét, Gyulai Lotti négy ruhát ’s holmi aprólékot ’s sok könyvet ada neki.

Wesselényi pedig nekem egy Anglus szép lovat, Cserei egy csődörnek nevelendő 2 esztendős szép csikót. Igy a’ mit költöttem, meg van fizetve, kivált, hogy Gyulainé Kolozsvártól Vásárhelyig ’s Szebenig Dédácsig mindenütt a’ fiával fizetteté, a’mit költénk, mert ezt az utat Gyulay Lajos együtt tette meg velem. Dellvó pedig ötszáz forintot ada Zseninek. …Maradok szives tisztelettel Asszony Nénémet alázatosan tisztelvén alázatos szolgája: Ferencz.

5868.

Kazinczy – Bárczay Ferencnek Széphalom Marz 6d. 1824

…Én téged, te engemet kölcsönösen emlékeztetünk boldog napjaira ifjúságunknak, ’s az neked is nekem is nem lehet nem kedves azon napjainkban a’ melyekre ezt kiálthatjuk: nem szeretjük ezeket. Gróf Gyulainénak megirtam hogy halál fija valál ’s ismét életnek fija vagy, ’s te tudod, hogy az neki kedves hír volt. Bár még eggyszer lehetne Dédácsot látnom, mert az nekem kedvesebb, mint Andrásfalva.

Én magam is fekszem November olta, de már épűlök. Olykor fel is kelek ágyamból, ’s ha szebb a’ nap, kisétálok az udvarra a’ kertre. Elfogyott minden erőm: de még meg nem halok. Tudja Isten, hogy az én gyermekimnek szükségek van rám…

* * *

KazLev

1200.

Kazinczy — Gr. Gyulay Ferencznének. Széphalom, 11. Xber 1807.

Méltóságos Grófné, tisztelt kedves barátném! Nagyságod Bárczáról jött volt be a’ városba, megállott Gróf Törökné előtt, feljött ’s azalatt, míg Tercsi ülést fogott a’ Canapén, maga a’ Canapé előtt álló asztalka mellett vett ülést, arczulattal a’ nagy templom felé. Én a’ Grófné szobájában valék, midőn Nagysád és a’ Nénje feljöttek, ’s részt vettem a’ társaságban. Nagysád intett, ’s én Nagysádnak jobb karjához simúltam. Az a’ hét esztendős kis leány, a’ ki fekete tafota nyári Szalupjában láb alatt fetrengett, látta simulásomat, nékem jött, megfogta a’ kezemet ’s elvont. Und Sie gehören mir zu, weg also von da! Ezek voltak szavai a’ legernstebb tónusban minden mosolygás nélkül, melly nála ugy sem volt igen gyakortai. —

Fájt akkor a’ megszólítás ’s félre-vonás, ’s innen maradt-meg illy elevenen nálam emlékezete. — Melly változás! az a’ kis fekete szalupos gyermek nékem épen ma 37. holnapja feleségem. Theréz, a’ Nagysád Theréze és az enyém, tanúja boldogságomnak. Ő rendeltetett a’ sors által életemnek keserveiért poltolékom lenni, ’s az is minden mértéknélkül. Boldogabb eggyességet én nem ismerek, nem képzelhetek. —

Engedje-meg Nagyságod, hogy elfogva az örömök által, a mellyeket nékem ez a’ hónap adott, Nagyságodat is részesévé tehessem: Sophie nekem 4-dik decemberben szült egy szép ábrázatú leánykát, kit 6-dikban, Gróf Vandernothné… tartotta a’ keresztvíz alá, Eugenia nevezet alatt. Ennek születése annál édesbb öröm nekem, mivel tavaly egy ritka szépségű gyermeket vesztettem-el, ’s azon való fájdalmam ennek születése által el nem oltatik ugyan, de nagymértékben enyhül.

Nagyságod egyike azoknak, a’ kiknek emlékezetek valaha a’ gyermek előtt szent lészen. Theréz declarálta, hogy ámbár más a’ keresztanyja, de azt csakugyan senkinek nem engedi, hogy az első keresztanyja ő ne légyen, ’s ő mondotta-ki a’ gyermekre első anyai áldását. Mi ellenzhetné, szeretetre méltó Süsi, hogy Nagyságod is az légyen? Légyen az Nagyságod is, ’s engedje azt a’ szerencsét a’ gyermeknek, hogy magát Nagysádnál idegennek ne nézhesse. Kevés azoknak számok, a’ kikhez a’ gyermeket kötni akarjam. Nagysád és Polyxén ezen kevesek’ számában vagyon. —

Minél továbbra terjed életem, annál inkább érzem, hogy ifjúságom’ arany esztendeji megbecsűlhetetlen idők voltak. Theréze, Süsie, Polysén örök istenségei maradnak szívemnek, azok maradnak még a’ fekete szalupos leányka szent szeretete mellett is; ’s ő, a’ ki érzi, hogy hűbb férjet képzelni nem lehet, most nem vonszana félre attól, kinek karjához simúltam.

….De kedves Susie! midőn elmelegszem a’ Nagysád és a’ Theréze emlékezetében, mint fagy-el ez a’ meleg szív, arra tekintvén, hogy az a’ fatális gyengesége a’ Bárczayságnak, melly a’ B. Jósefekkel holmi Kriskáknak azt mondogatta, hogy szereti a’ bolondot, ha esze van, az az őket imádja…. Döbrentei Nagyságodnál van, ’s általam vagyon ott. Nem láttam őtsoha: de ismertem leveleiből ’s barátim’ ajánlásából. Óhajtanám, hogy a’ Nagysád gyermekeinek hasznokra éljen Nagysád körűl. Theréz elragadtatott örömmel dicsekedett-fel nékem, hogy Nagyságod hozzá stafétát kűlde a’ tudva való dologban. —Mondjam e, hogy tisztelem e’ szent barátság érzéseit? Tartson-meg engemet Nagyságod régi kegyességeibe, ’s hitesse-el magával, hogy indulataim változhatatlanok. Méltóságos Grófné Nagyságodnak alázatos tisztelője Kazinczy Ferencz mpr.

1225.

Kazinczy — Gróf Gyulay Ferencznének. Széphalom, Jan. 28d. 1808.

Méltóságos Grófné, tisztelt kedves barátném! A’ mai postával vala örömöm Nagyságodnak minden becset felyűl muló szép levelét vennem. Azon a’ Süsie szép lelke ömlött-el ifjonti bájolásaival. Az ily napok, mint ez a’ mai, teljes jutalmai az én szenvedésekkel ’s örömökkel igen gazdagon megáldott életemnek. Nincs mit panaszkodnom a’ végezés ellen. Ritka ember az, a’ ki illy szerencsével dicsekedhessék!

Sietek Nagyságodnak adni hirt. — 11dik Deczemberben egész formalitással meg volt a’ gyürü váltás, Fanny és Teleky Jóska között. …Mondjak e valamit Theréz felől? — Az a’ kedves barátnénk szerelmesebb Telekybe mint Fanny. Ne akadjon-fel Nagyságod rajta, hogy ő Nagyságodnak nem írt. Szerelmesnek nem szokás semmit balra magyarázni. Osztán most nem is ér reá, hogy írjon. Bécsbe ment kikészíteni a’ leányát. A’ lakodalom aprilisban lesz. — Szegény Theréznek sokkal tartozott a’ Gondviselés, ’s Jóskában sokat is adott. Az egy szeretetreméltó férfi. Én őtet Bárczay Náninál látám legelőször, és mihelyt megláttam, mingyárt az a’ kívánság ötlött-fel bennem, hogy bár őnéki jutna Fanny! — A’ mint Debreczenbe jártam a’ Sógorommal Októberben, Téglásra tértem ebédre, Náni kileste a’ pillantást, hogy az Ura kiforduljon, ’s úgy tudakozá, ha meg fog-e készülni Fanny és Teleky köztt a’ dolog. Örvendettem, hogy azt felelhettem, ami megleve.

Hogy Döbrentei barátom Nagyságodnak javallását megnyerte, nem szükség mondanom, mely igen örvendek. Köszönöm a’ Gondviselésnek azt a’ szerencsét, hogy a’ Nagysád kedves gyermekeinek boldogításokra eszköz lehettem. Döbrentei nem lesz háládatlan a’ Nagyságod kegyességei eránt ’s becsűlni fogja azt a’ szerencsét, hogy Nagyságod körül élhet. És ha a’ kis Gróf méltó testvére a’ szeretetre méltó Lottinak, kit csak magát ismerem a’ Nagyságod kicsinyei közül, úgy kettős oka lesz a’ háznál maradni…

Mondja-meg Nágyságod ’a mi Döbrenteinknek, hogy verseire feleltem. Eddig talán vette levelemet. Bálintja a’ Segítő 3dik darabjába bé vagyon nyomtatva.

Ha a’ Nagyságod levelének elindulása ’s megérkezése köztt meg találtam volna halni, ’s utánam hozta volna valaki az Elyziumba a’ hírt, hogy Széphalomra egy ily szépségű levél ért, meg nem tudtam volna békélni Merkurral, hogy lelkemet addig kapá a’ kigyósbotra, míg azt meg nem olvashattam. Ifjúságom’ szép esztendejinek képe felelevendedett előttem ennek olvasása alatt… Rhédey Lajos keresztet kapa. Még egynehány esztendőt, ’s Excellenz lesz. Megjövendöltem azt még mikor arany rojtot függeszte a’ zsebje mellé, és azt tartom, hogy érdemmel hordja díszes czimerét. A Diaetán sokszor kisikoltatott, ’s Nagy Pál sok ízben felkölt őtet megczáfolni, mert ritkán voltak eggy értelemben.

Ajánlom magamat Nagyságodnak megbecsülhetetlen kegyességeibe. Levelét Geniemnek fogom fenntartani. Övé lesz holtom után. ’S úgy nevelem, hogy az olyannak hasznát vehesse. Sophiem tiszteli Nagyságodat. Melly kár hogy illy távol lakunk. Maradok alázatos hív tisztelettel Nagyságodnak alázatos szolgája: Kazinczy Ferencz mpr.

1293.

Kazinczy — Gr. Gyulay Ferencznének. Széphalom, 12. May, 1808.

Méltóságos Grófné, tisztelt, kedves barátném! Nagysád bizonyosan Blidlitől vette azt a’ gondolatot, hogy görögűl tanuljon….Nagyságod egészen áhítatos lett abban az áhítatos Erdélyben, a’ mint látom. Ott asztal előtt is fennszóval imádkozik a’ parókás Tiszteletes ’s Döbrentei mondja, hogy levelem vételekor is épen a’ szent kenyérhez járult, ’s e’ miatt a’ szegény Luther tanítványa kéntelen volt végig hallgatni egy igen hosszú és igen együgyű tanítást. — Jól van neki. Annyi boldogsággal nem él az ember ingyen, szenvedje azt is. Annál nagyobb kedvet lél osztán Ossziánnak olvasásában, melynek oly igen szerencsés tanítványa leve. Buzdítsa Nagyságod is arra, hogy az Osszián követője légyen, ’s Ossziánnal együtt olvasgassa Homért, Lotti és Lajos ifjú barátkájit is azoknak értésekre vezérelvén. Homért Voss igen szerencsésen fordította. A’ ki görögűl nem tud, jobbat nem tehet, mint ha Vossból tanúlja ismerni.

Az én kis Geniem e’ napokban Kassán volt az Anyjával és Nagyanyjával, ’s vaccinálva jött haza. Most bágyadozik: de ezen által kellett esnie. Theréz, a’ mi Therézünk, a’ Sógorom látogatására jött ’s ott lelte Sophiet és a’ gyermeket. Képzeli e Nagysád, mit tesz azt tudni nekem, hogy Theréz látta a’ lyányomat és reá nyomta a’ csókját? Mit nem adtam volna értte, ha jelen voltam volna ezen a’ scénán!... Az én Geniem is zöldes szemeket kapott, ’s az Anyjának tavaszkor szeplőji vannak. — Ó szép és jó Asszony, jőjjön, jőjjön Nagysád, ’s szenderítsen ifjúságom édes első álmaiba!

….Széphalmon Septemberben nyílik-fel az igazi tavasz. Hozza Isten Nagyságodat, hogy azt láthassam, hogy Süsie Sophienak barátnéjává lett, ki nekem nem csak feleségem, hanem barátném is és szeretőm ’s mindenben mindenem. Ha boldogságot akár Nagysád látni a’ földön, azt minden bántások mellett is az én házamban fogja lelni. Minden bántások mellett is, mondom, mert azokat én is szenvedek. De azt szenvedni könnyű annak, a’ ki ily boldog, mint én vagyok.

A’ szép Contesst csólolom. Eggy öregembernek azt szabad. Csak barátja cselekszi azt, nem férjfi. — Éljen szerencsésen Nagyságod, mindazokkal a’ kik Nagysádhoz tartoznak. Sophie tiszteli Nagyságodat.

1328.

Kazinczy – Gr. Gyulay Ferencznének. Széphalom, August. 2d. 1808.

Méltóságos Grófné, nagytiszteletű kedves barátném! Nagyságod az emberiségnek legszebb korát éli, ’s minden levele, minden hír, a’ melyet Nagyságod felől veszek, abban a’ gondolatban erősít meg, hogy a’ Göthe Stellája, ha ebbe a’ Klobusiczky Miczii kövéredés idejébe jutott volna, a’ melyben Nagyságodat látom, épen így fogott volna érzeni.

Irígylem Döbrenteink állapotját, ki Nagyságodat naponként láthatja ’hallhatja, vagy inkább neheztelek sorsomra, hogy Nagyságodat olly messze vetette el tőlünk, hogy alig reménylhetjük meglátását. Különben hiszen két kedves barátnénk, Theréz és Polyxén, ők ott élnek a’ hol én, és mi hasznom benne? De az oly érzéseknek, mint a’ millyen a’ Nagyságodé, van-e arra szükségük, hogy együtt legyünk, egymást lássuk? Azok az érzések étheri valóságok, ’s étheri levegővel élnek, nem testivel! – Belé unván az élet mindennapi terheivel bajlódni, azokhoz vehetjük folyamodtunkat, ’s új erőt kapunk megvívni azokkal, mellyek ismét reánk jőnek. Nékem ezek a’ bátorító, erőt adó szerek bizony jól jőnek, mert én a’ magam házi boldogságaimat drága áron vásárlom meg a’ sorstól…

Szeretném, hogy Nagyságod engem a’ fekete szalupos kis lyánykával eggyütt úgy láthatna, hogy mi azt ne tudnánk, hogy láttatunk. Három hónap ’s kilencz nap híján, íme négy esztendeje annak, hogy reggel oly harapás-foltjával költ-fel, mintha bal ajaka tintával volna béfeketítve. És mégis ez a’ hosszú idő nem több nékünk mintha egy holnap volt volna. Soha sem hittem volna, hogy illy választott edénye váljon belőlem a’ szentléleknek, mert én ugyan azt mondhatom-el, a’ mit a’ szegény fejevett Angliai király, I. Károly izene a’ hóhérpadról a’ feleségének, hogy még kivánságban sem szegte meg soha férji hűségét eránta.

E’ napokban, Kázmérban egy különös vendéget vártak, kiről majd alább. Sophiemat az anyja magához hívatta, hogy légyen ott mikor azok érkeznek, ’s csinálja a’ ház honeurjeit. Két nap mulva magam is által futottam oda, ’s a’ Napam és a’ szegény vak Gróf már elunták a’ Sophie nyifogásait ’s nem győzték kiáltozni, hogy hagyjak neki békét. Az intés mind haszontalan volt, valamíg a’ grádicsokon az Ipam kopogásait meghallánk: akkor az egerek igen is elcsendesedtek, mert jött a’ macska. Nagyságod egy bizonyos, e’ földön lakóÚr felől akar hírt hallani….

Minap Szemere Klári, Bernáth Jánosné, a’ bátyja feleségével Szemere Lászlóné Asszonnyal ’s a’ két igen derék kisasszonnyal ide jött ’s oly édesen viselte magát, oly sokat emlegette a’ régit, hogy szinte meghökkentem. Tudja é Nagyságod, hogy egykor Sodót főzete ’s én azzal mentettem magam, hogy nem ehetem most az egészség miatt, mind addig, míg egy pár álnokul a’ tányérra szegzett zöld szem nem intett, hogy végyek erőt magamon ’s egyem. Rochefoucauld azt írja, hogy házasság van jó: de nincs gyönyörűséges. Én azt mondom, hogy Rochefoucauldnak nincs esze, mert az enyém gyönyörűséges is. Azonban a boldog házasság mellett is jól esik néha visszaemlékezni a’ Sodókra ’s Abendsternekre. Azok oly emlékezetek, a’ melyek az embert a’ halálig kisérik…

Hadd mondjam-el a’ Kázméri vendég ki légyen. – A’ Hessen-Darmstádi uralkodó Herczeg. Rhédey Lajos igen szépséges harmadik fija Oberlieutenant vala egy Nógrád vármegyében fekvő Regementnél, ’s megismerkedett az Ipamnak egy nemes ágon lévő húgával Török Karolínával, ’s 1803-ban elvette. Szüléji nehezteltek. A’ leány’ szüléji sem engedték pedig, attól félvén, hogy a’ herczeg kigőzölgi a’ szerelmet, ’s leányuk szerencsétlen lészen, ’s szerencsétlen nevezetesen a’ két leány testvére, ki férjet nem fog találni. A’ Herczeg a’ feleségét felvitte szüléjihez. Azok recognoscálták a’ házasságot, de azt kívánták, hogy a’ katholikus Religiót hagyja-el. A’ menyecske kész volt reá, mert némelyeknél egy szép legény ér annyit mint a’ hit, ’s már most formaliter Herczegné ’s keresztes Dámája Napoleonnénak. A’ Hercezgné most haza jött látogatóban, ’s sorba járja minden atyjafijait. Kázmérba béjelentette érkezését, ’s megírta, hogy e’ napokban itt lessz. Még nincs, de jő. Ritka dolog, hogy az illy házasság jól üssön-ki. –

Barkóczy Feri felől tudja Nagysád, hogy elvette a’ szép kövér Rácznét. János öccse ’s Jülie haragszanak: de ő azt fel sem veszi. – Rhédey Lajos nem catholizált: de Szemere László bátyám, kinél nagyobb kálvinistát csak egyet ismerek, azt mondá minap a’ Lónyay Gábor ebédjénél gyűlés alatt, hogy az olyan ember felől azt is elhiszi. Ez Nagysádnak való hír – és nekem. Comtesse Lotti hasonlít-e Nagysádra, mint Kassán létében? Ott magamtól reá ismertem ki leánykája. Bár ábrázatban és lélekben is hasonlítana. A Nagysád kövéredését mesének tartom. Mi mindketten nem kövéredünk. Sophie szoptat ’s elemészti magát.

Ajánlom magamat Nagyságodnak kegyes emlékezetébe. Kazinczy Ferencz mpr.

1337.

Kazinczy – Gr. Gyulay Ferencznének. Széphalom 17. Aug. 1808.

Méltóságos Grófné, tisztelt kedves barátném! Nagyságodnak kegyességéhez én oly kérést is merek intézni, a’ melyet máshoz tenni szemtelenség volna. Engedjen szóllanom Nagyságod tartalék nélkül.

Házasságbeli lépéseket nem minden esetben kezd a’ férfi: én tudok egynehanyat, a’ hol a’ leány részéről kezdették azokat tenni elébb. Más az, mikor valaki valakit valakire köt, tól; más mikor a’ leánynak vagy szüléji, vagy rokoni az eránt gondosok, hogy a’ serdűlő leányt szeretetre méltó Ifjú ismeretségébe juttassák, és ne a’ magok fantáziájoknak, ámbitiójoknak, fösvénységeknek áldozzák fel őket, hanem úgy adják együvé, hogy a’ legbizonyosabb lehessen, hogy gyermekek az Ifjú által ’s ez viszont a’ leány által boldog lészen.

A természet, a’ sors senkinek sem adott meg mindent, ’s ha megadott is mindent, azt bizonyosan nem adta egyenlő mértékben. Ha tehát úgy esik az asszortirozás, hogy a’ mi híja az egyiknek van, a’ másik azt bőven birja, a’ dolog igen szépen pótolódik-ki. – Minekelőtte a’ textusra szállanék, hadd tégyem azt az esküvést, hogy Nagyságodat parancsolat nélkül, egyedűl magam mozdúltomból kérem-meg.

Kazinczy Péter bátyámnak három leánygyermeke van, ’s nincs fija. Az első feleségétől született két leány nem csak férjhez van adva, de egészen ki is vannak atyjok által fizetve. Most élő feleségétől egyetlen egy leánya van, ’s több gyermeke nem is lehet. Ez ezidén lépe a’ 15ik esztendejébe, egy kistermetű, szép ábrázatú, jó nevelésű, igen jó erkölcsű, egészséges gyermek. Cultúrája annyi van, hogy mindenütt megjelenhet, tud a’ magyar és tót nyelven kivűl mind németül, mind francziául. A’ Bátyám birtoka ma is megér háromszázötven ezeret, ’s ez egyedül erre a’ gyermekre néz; mivel pedig a’ bátyám nem csak nem veszteget, hanem inkább igen kereső gazda, nincs bizonyosabb, mint az, hogy a’ gyermek fél millióval fog birni, ha szüléji csak tíz esztendeig is élnek még. Péterné többé nem szül, abban az időben van. –

A’ gyermek lévén szüléjinek minden örömök, ’s tőlök várván azt a’ gyönyörűséget, hogy benne fijat találjanak, melyet tőlük a’ sors megtagadott, óhajtanák, hogy a’ kis Sophie ne csak szerencsésen, hanem fénnyel is menjen férjhez. Azt annyi pénz mellett lehetne reményleni, ha a’ lyány beteges, rút, neveletlen, rossz volna is; hogy ne lehetne tehát midőn mindezeknek ellenkezője. Nézzen ki Nagyságod nékem egy második Teleki Jóskát, az az olyat, a’ kinek fényes neve ’s rokonai ’s mívelt lelke, tiszta erkölcsi lényenek, ’s a’ ki kálvinista légyen és ne vesztegessen. Ezek oly qualitások, – a’ két utolsót értem ’s melléjek még az erkölcsök tisztaságát számlálom – a’ melyeket még a’ czifra név mellett is megkíván a’ bátyám; mert millióval birhat az, ’s akár mely czifra névvel ragyoghat, de ha kálvinista nem lesz, erkölcsei nem tiszták, füst van az orrában, veszteget, – az bizonyosan a’ bátyámnál leányt nem kap. Ő a’ lyányát szerencséssé akarja tenni, ’s tudja, hogy éretlen ember birtokában az nem lehetne. Én a’ mostani Császár Budai koronátiójakor egy ifju Gróf Kendefit ismertem. Az akkor Göttingából jött ’s himlőben megholt. Oly ifjat szeretnék a’ húgomnak. –

Ha Nagyságod az én kérésemet teljesíteni méltóztatik, mind a’ húgomat szerencséssé teszi, mind egy jó ifjat. Nagyságodnak egy Náni nevezetű rokona körül egynehány esztendővel ezelőtt egymást űzték az Erdélyi kérők. Azok köztt, a’ kiket Náni körül láttam, én az egy Jóskát nézem ollyannak, a’ kit ide szeretnék szívni.

Nagyságod engem régen nem látott, ’s sok esztendők olta a’ gondolkozás változik, szükség tehét, hogy magamat magyarázzam. – Én tituluson nem kapok; az belső érdem nélkül csak a’ bolondok vágyása. De emberek között élvén, vagy azt kell követnünk a’ mit ők becsűlnek, vagy örök collisiókba hozzuk magunkat a’ világgal, ’s valljuk-meg, fáj az, mikor az embernek ezt kiáltják: félre! ha azt bolond kiáltja is. Familiáról elfeledkezni és Brink Gottfriedhoz menni, ha Brink Gottfried derék ember is, szint olly bajos dolog, mint csak pénz miatt venni-el valakit. Én megmutattam, hogy volt erőm mindég, pénzért és connexiókért vonszódás nélkül senkit nem venni, még mikor kinálások estek is.

Cselekedje azt a’ grátziát Nagyságod, és nézze ki a’ Telekyek, Bánfiak etc. köztt, hol kap egy házasodni való jó ifjat, a’ kinek talán mindene van, csak pénze nincs, ’s súgja meg azt nekem, ’s ha módját ejtheti, súgja-meg azt a’ legénynek is. Teleki Jóska látta a’ húgomat, ’s tudja, hogy nem csak nem nyomorék, hanem nem is rút kis leány, szőke, szép képű, jámbor, elég mívelt lelkű annyira, a’ mennyire egy mívelt lelkű Ifjú kezére jutván szükség hogy legyen. Nagyon lekötelez Nagyságod kegyessége által.

Ajánlom magamat kegyességeibe, feleségemmel ’s leányommal ’s maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Kazinczy Ferencz mpr.

Döbrenteyt köszöntöm, ’s azt izenem, hogy Makbethet nem fordítottam, ’s a’ mi volt is elégettem, Himfynek pedig ma vevém első levelét.

1406.

Kazincy – Gr. Gyulay Ferencznének. Széphalom, Jan. 23d. 1809.

Méltóságos Grófné! Tegnap estve vala szerencsém Nagyságodnak igen becses levelét vennem. – Engemet is olyforma ok vitt eddig a’ hallgatásra. mind Nagyságod mind a’ mi kedves Döbrenteink eránt, mint Nagyságodat. Elmondom azt, hogy mentségem annál bizonyosabb légyen: A’ Napam testvére Gróf Rogendorff Kajetán, közelről való rokona lévén Gróf Firmián Károlynak, a’ ki Majlandban Minister név alatt mintegy Gubernátora volt Lombardiának, már 16 esztendős korában Májlandba küldetett az atyja által, hogy az oda való szolgálathoz készűljön, ’s már 1771-ben Consiliáriussá tétetett. 26 esztendőt ott tölte-el Ferdinánd Herczeg körűl, ’s végre ezzel együtt kéntelen volt szaladni. 6 esztendőt Velenczében töltött, mint Fináncziák Intendense. 61 esztendős lévén a’ Cousinjához ment a’ Gurki Püspökhöz, kinek testvére; Herczeg Salm Károly…

Döbrentei barátom megengedi, hogy neki nem feleltem. Verseit felküldtem Kishez, a’ ki azt Magyar Tárház nevü holnapos írásába fogja felvenni. – Zabolai Kis Sámuel írja, hogy Nagysádtól 100 forintot kapa azután hogy Bécsből eljöttem. Ezt én a’ magam nevemben is igen szívesen köszönöm. A szegényt sok bajból kimentette. Most hol van, nem tudom.

…Ajánlom magamat Nagysádnak igen nagy becsű barátságába. A’ kis keresztleány nem csak szép, hanem igen nyájas kis gyermek is azon felyűl. Most mingyárt 14 holnapos lesz, és még is szopik. Ő az anyja emlőjén alszik, mert közel van az éjfélhez, én a’ szomszéd szobában írok. Az alvók tisztelik Nagysádat, én pedig köszöntöm Döbrenteit kedves tanítványaival együtt, kiknek azt izenem, hogy régen nem csuklom. Maradok hív tisztelettel.

1550.

Kazinczy – Gr. Gyulay Ferencznének. September 20d. 1809.

Méltóságos Grófné, nagytiszteletű kedves barátném! Sophiem még sem szülte meg a’ fiamat. De harmadik hete hogy a’ napam itt várakozik reá. Azonban a’ nyugtalanság úgy nézeti velem, mintha az már megszületett volna, ’s nem is akarok kételkedni róla, hogy az fiú ne legyen; hiszen három leányt egymás után csak nem kapok! Rádayt kértem keresztatyjának, mind maga miatt, a’ ki a’ szeretetre legméltóbb ember, mind nagyatyja ’s ipa emlékezetek miatt, kik engem első ifjúságom olta megkülönböztetve méltóztattak kegyességeikre. Ráday elfogadta a’ meghívást, ’s oly geniális levelet írt vissza, melly engem poetai oestrumra ragadott.

Engedje Nagyságod, hogy hozzá írt Epistolámat, mellyet ma végzek, de kilencz nap dolgoztam olly nehéz munkával, mint ha fát vágtam volna, a’ mi Döbrenteinknek Nagyságod által adhassam-meg…. Ez első próba magyarban, és ezt még soha előttem senki nem mert. – Még eggy új mód van benne – az elisiók. Az olasz versificatio szerént a hiátust mindenütt kiugratom….

Cselekedje Nagysád nékem azt az örömet, hogy ha Gróf Haller Gábor Nagyságodhoz jő, láttassa vele ezt. A Gróf franczia izlés szerént képzette gondolkozását. Szeretném tudni, hogy a’ mit a’ francziában ízlel, izlelheti-e magyarban. Az effélékből sokat tanul az, a’ ki a’ mesterséget űzi. Én azon, hogy a’ mit csinálok, nem tetszik, fel nem akadok. Bácsmegyeim hinreissend tetszett. Sokan buzdítanak, hogy nyomtattassam újra, ’s egynehányszor megtörtént, hogy a’ könyvet jelenlétemben keresték idegenek a’ könyváros boltban, ’s sajnálták, hogy nincs. Pedig a’ munka írtóztató rossz. – Marmontelem nem tetszik. Pedig a’ munka excellens még a’ fordításban is. A’ javallás becsét meg kell szabni tudnunk. De a’ javallás és nem javallás bennünket sokra tanít.

Csókolom kezeit Nagyságodnak olly szíves tisztelettel, mintha most nyujtaná ide a’ legszebb kezeket a’ Váradi kanapéról, vagy a Kassai ablakban, csókolom a’ szeretetre oly érdemes gyermekeket is, ’s nékem igen kedves nevelőjöket. ajánlom magamat kegyes emlékezetébe.

1565.

Kazinczy – Gr. Gyulay Ferencznének. Széphalom, Oct. 17d. 1809.

Méltóságos Grófné, nagytiszteletű kedves barátném! A’ Kalendarium szent Theresiája, azaz Október 15dike, megcsalta reménységemet: fiú helyett ismét leányt ada nekem; kit tegnap itt a’ Kázméri plébánus Anna Sophrónia Thália Thereziának meg is keresztelt. A’ gyermek tovább volt a’ más világon, mint rendszerént lenni szokás: és az rajta meg is tetszik; mert ritkán látni nagyobb, erősebb gyermeket. Physionomiájára nézve nékem a’ lyányom, nem az anyjáé, kitől csak orrban látszik osztozottnak. Én végre fiút vártam: de meg lévén eggyszer, azon hogy ő leány, fel nem akadtam, ’s rajta nem törődöm.

Keresztatyja Ráday Pali, keresztanyja Prónay Simonné, az az Hirgeist Nini, ábrázatra második Sztáray Mihályné. De esedezik Nagyságod előtt, hogy ő néki is légyen szabad Nagyságodat keresztanyjának nézhetni. Tőlem úgyis azt fogja tanulni, hogy Nagyságodat, mint sexusának eggyik fődíszét, ’s atyjának szentűl tisztelt barátnéját tisztelje gyermeki tisztelettel. A’ Napam ’s Ipam és magam is meg nem engedék Sophienek, hogy most szoptasson, ’s nem gondoltunk sírásával. Igy annál inkább ’s annál hamarább iparkodhatom azon, hogy végre fiam is légyen, mely nagy kívánságom. Emberi mód szerént még elérhetem annak is addig való nevelését, hogy osztán el ne rontattassék mások által.

A’ szegény Ipam régolta betegeskedik, és félek, hogy ez el fogja oltani életét, elgyengült ember, és már 62dik esztendejébe lépett bé Octóber 7dikén. – Én 27-dik októberben leszek ötven. Rettenetes idő, de nem éltem haszontalanúl. Hány széplélek van, a’ ki szeret!

Döbrentei haza ért-e már? ’s mi az oka, hogy nékem nem ír? Intse-meg Nagyságod, hogy írjon mingyárt.

Én ebben a hónapban három Epistolát dolgoztam: ha reá érek majd, közleni fogom vele. Már kiállott kezem a’ kis Sophronia születését jelentgető levelek irásában. A’ feleségem tiszteli Nagyságodat, ’s kéri, hogy eránta bizonyított egykori barátságát tőle továbbá is ne tagadja meg. A’ kis Comtesst ’s azt a’ derék kis fiút, a’ kit Döbrentei előttem úgy festett, mint Erdélynek második díszét, csókolom a’ legszivesebb barátsággal. Sokszor faggat engem az a’ gondolat, hogy Nagyságodat elvesztette ez a’ vidék. – Ajánlom magamat kegyességeibe ’s maradok Nagyságodnak alázatos tisztelője Kazinczy Ferencz mpr.

1581.

Kazinczy – Gr. Gyulai Ferencznének. Széphalom, Novemb. 11d. 1809.

Méltóságos Grófné, nagytiszteletű kedves barátném! Nékem két igen szép, két igen szeretett barátném van, kik oly rossz írók, hogy betűiket alig lehet gyakorta elolvasni, de mindketten oly szép leveleket írnak, hogy még az is gyönyörűséggel olvasná, ha nem tudom melly nehéz munkába kerülne is ez az olvasás, a’ ki őket soha nem látta, ’s nem tudhatja, hogy mind egyike, mind másika valóságos dísze a’ maga nemének. Az egyike ezeknek Nagyság, a’ másika Báró Prónay Simonné. Mikor a’ Postáról levél érkezik, ’s a’ kis levélke tűn szemembe – mert Prónayné is mindég kis levelet ír – ’s a’ fekete pecsét, egy két perczentésig bizonytalanságban vagyok, kiktől jő a’ levél. Igy jártam a’ Nagyság utolsó kedves levelkéjével is; ’s most azzal állottam bosszút magamon, ezen kétségért, hogy a’ levelet közel félóráig fel nem bontottam. Rendesek az emberben a’ homályos érzések.

Volt oly idő, midőn, ha egy oly levelem érkezett, a’ melyet egy pár zöld szem vigyázása alatt írt egy kedves kéz, két napig is bontatlan hordottam, okát nem tudván adni, miért nem bontom fel. És mégis ez a’ homályos érzés igen igaz érzés volt; későn jutottam megértéséhez az okának: Kedves volt azt soká mondhatnom, hogy valami új érkezett, mert elolvastatván úgy tetszett, als wäre die Sache schon abgethan. Valóban Nagyságos Asszonyom, láttam, hogy engemet bizonyos érzések soha sem fognak elhagyni.

Nagysád tréfál levelében, hogy a’ vénség cselekszi, hogy nem hagyhatja-el Erdélyt. Hagyja-el Nagysád. Nagysád soha sem lesz vén, sem a’ zöldszemű nem lesz az.
….Mindazáltal ha én Nagyság körűl sokat foroghatnék, egy szóval sem felelnék értte, hogy a’ fejem kerengeni fog; ’s akkor valamelly szenthez kiáltanék segedelemért a’ Báró Vay Miklós kis fia szavával, hogy segítsen ’s vigyázzon reám, mert én már eluntam vigyázni magamra. Sophie egykor Vaynénál volt, vagy Zsolczán vagy Debreczenben, ’s mind ketten az ablakon néztek ki, a’ Báróné elébb megszólítván a’ kis Miklóst, hogy vigyázzon, míg ő az ablaktól előjöhet, hogy el ne essék. A’ gyermek elúnta magát ’s felkiáltott: Mamácska, a’ kis Miklós eleget vigyázott már magára: most már Mamácska vigyázzon reá, ha azt akarja, hogy el ne essék. – Ez a’ kis történet megérdemlette hogy előbeszélljem.

Hogy nékem az nap, a’ midőn Nagysád ezt a’ kedves kis levélkét írta, leányom született, már régen megírtam Nagyságodnak; mert Theréz, Susie, Polyxén és Kubinyiné nekem soha sem lesznek keresztanyáim; őket minden gyermekemnek, ha még 24 lehetne is, nem keresztanyjoknak nézvén, hanem még szorosbbaknak. Ezt Sophrónia Tháliának neveztettem; az elsőb nevet azért, mert a’ Sophie névvel egyformán hangzik. Ez a’ gyermek igen nagy és igen erős, ’s szép ábrázatot igér. A’ kis Zseni mindég gráczia alakú lesz, mint Susie volt valaha: ez pedig olly csontos, húsos, mint – talán Klobusiczky Miczi. Zseni még eddig nagy reményekre szabadít engem; gyönyörű metszésű szemöldöke, nagy setét szeme, szép szája van. Az orra egészen ollyan mint a’ napamé. De ha ő rút volna is, én belé szerelmes vagyok. Rendes dolog ez az Atyaság. Én nem tudom, hogy a Kozma Ura atyává tévén magát többször is, mint kellett, hogy tud szeretni; mert az nékem lehetetlen.

A’ szegény Ipam aligha karácsonyt éri. September eleje olta ágyban fekszik. Bal vállán egy nagy czipónyi daganat támada, mellyet 8-dik Novemberben előttem nyitott fel a’ Felcser. Irtóztató genecség folyt ki belőle. A’ világ eggy jó embert: mi eggy jó atyát vesztünk.

Hogy Nagyságod Gőthét által venni méltóztatik, nekem annál jobban esik, mivel könyvekért Január első napjáig igen kevés híjján 500 ftot kell fizetnem. Klopstocknak 6 darabjáért mégyen 195 f. egy néhány kr. Irtóztató inségre hozza a’ tanúló embert a’ bankó. Gőthénél kedvesbb ’s hasznosbb olvasást nem tehet Nagysád és a’ Nagysád kedves kis fészke, ’s ez bátoríta reá, hogy Nagysádra toljam ezt és ez egyszer. Hát még a’ nyomtatóknak mit kellett volna fizetnem, ha eggy Bécsi könyváros által ne vette volna eggy holnappal ezelőtt az egész nyomtatást. – Döbrentei otthon van-e már? Mi az, hogy ő nekem nem ír? – Sophie Nagyságoddal cifirozni nem fog, azt mondja, ha egy kevéssé közelebb jutna is lakozásunk. –

Ajánljuk magunkat Nagysádnak megbecsülhetetlen kegyességeibe, ’s maradok K. F.

1601.

Kazinczy – Rumy Károly Györgynek. Széphalom, nov. 30. 1809.

…Még ez évben (1809) újolag dolgoztam e munkán; Gessner oly annyira kedvenczem lőn, s merem mondani: Idylljei remekül vannak fordítva. 1782-ben Pestre jöttem. Ráday kegyére méltatott. Szinházban vagy mellette, vagy háta mögött ültem…Vay József tanácsos, akkor szabolcsi alispán levén, főjegyzőséggel kinált meg. Én repültem volna oda, de gróf Török Lajos a kassai kerület igazgatójául neveztetett ki, s ez a nemzeti iskola fölügyelői állomással kinált meg. Most ha a legfényesebb állással kináltak volna meg, visszautasítottam volna. Ugyanakkor bilincselt le a mostani gróf Gyulay Ferenczné szerelme (Kácsándy Zsuzsanna kisasszony) és Radvánszky Terézia vonzalma, ki Kassán fiatal éveimben őrangyalom volt…

1631.

Kazinczy – Gr. Gyulay Ferencznének.

Méltóságos Grófné, imádott barátném, Nagyságodnak utolsó levele nem engedte tudnom, meddig fog mulatni Kolozsvártt; válaszomat tehát a’ mi kedves Döbrenteinknek küldöm, hogy adja által, ha Nagyságod ott mulat, vagy ha ismét Andrásfalván vagyon, küldje ki. Valóban én is sajnálom azt – ’s ki sajnálhatja inkább, mint én – hogy Nagyság Kemenczét eladta, ’s elszakada Theréztől ’s mitőlünk, ’s Theréz és mi elszakadánk Nagyságodtól.

Akkor volna ám életünk édes, e’ tájon! ’S Nagysád a’ Világnak olly gyermeket ada, mint a’ kedves Lolotte. Édes Susie, hadd enyelegjek, noha én e’ tárgyban azt nem szeretem: Ha Sophie meg találna halni, úgy Lolotte az enyém. Az, hogy ő nekem unokám lehetne, az semmit sem teszen. Igy házasodik Donát is, ’s felesége 28 esztendővel a’ 70 esztendős ember mellett szépen él, mert általa imádtatik. – De nem magamat óhajtom én Lolottnak férjűl: légyen ő másé. Csak érdemesé legyen, mert az Angyal. – Sophie és a’ Napam 8 nap előtt elvitték Kázmérba a’ Lolott ajándékát. Wécsey Miklós nem győzte csudálni a’ két leányával. Póldi ez idén jöve Bécsből, ’s ismeri e’ munkát. Ez azt mondja, hogy Párizsban sem csinálták volna jobban. Kétszeres okom van tehát az ajándékot szeretni. – Nagysád ezt a’ lyányát nagyon szeresse, mert őtet én is szeretem. Ajánlom magamat kegyességeibe leghívebb tisztelője Kazinczy Ferencz mpr.

1645.

Kazinczy – Kis Jánosnak. Széphalom, 19. Jan. 1810.

…1786-ban a’ Döbrenteink tanítványa’ anyjába voltam szerelmes. Ennek jószágából térem vissza Kassára, ’s útam egy rengeteg erdőn ment keresztűl, a’ Dargón. Itt csináltam egy négy sorú, öt vagy hat stanzból álló dalt. De a’ dal nem volt egészen kedvem szerént. Susie, most Özvegy Gróf Gyulai Ferenczné, Decemberben oly meleg levelet íra hozzám, hogy ifjú esztendeim’ elaludt tüze ismét lángot vetett. Emlékeztem az elégetett dalra; ’s csak úgysem tudván kidolgozni a’ mint írva volt, végre az a’ gondolat szálla meg, hogy belőle egy görög ízlésű Epigrammát csináljak. Reggelig kész vala az; – (Sophienál rajta vesztettem, mert észrevette, hogy ágyamból, mely az ellenkező szögben áll az övétől, az olajlámpához csúszék ’s úgy írtam valamit.) – ’s a’ kis Epigramma most eggyike a’ legjobbaknak gondolt verseimnek. Az erdő….

3251.

Kazinczy — Gr. Gyulay Ferenczének. Kolozsvár Aug. 26d. 1816.

Méltóságos Grófné, nagytiszteletű Nagyságos Asszonyom, B. Bornemisza Pál Benczenczen hétfőn reggel azt beszéllé nekünk, hogy a’ Dédacsiak még akkor is sírtak utánunk. Mi Benczenczenmég nem sírtunk, mert még vleünk vala Lajos és Döbrentei. De minekutána elválánk egymástól, Génie és a’ leánya is sírt; én csak elfogott szívvel emlegettem azt a’ szép házat, a’ melynél szeretetre ’s tiszteletre méltóbbat soha sem láttam és látni soha nem fogok. Igy tészi Nagysád jókká mind azokat, a’ kik Nagyságodhoz közelítenek. Ezen érzéssel emlegetém itt Nagyságodat ma Gróf Gyulay Sámuelnénél és B. Splényi Ferencznénél, ’s így fogom ma B. Dánielné Ő Exc-nál, ’s holnap után Zsibón és osztán míndenütt. Imádott Süsie, miért nem lakik Nagyságod ott a’ hol Theréz lakik és én?

Mingyárt megyek enni Gróf Toldalaginéhoz, kinek házánál Consil. Kenderesi lakik. Azért végzem levelemet. Örök hálát Nagyságodnak minden kegyességeiért. alázatos szolgája

Kazinczy Ferencz mpr.

3272.Kazinczy — Gr. Gyulay Ferencznének. Széphalom Sept. 28d. 1816

Méltóságos Grófné, tisztelt kedves barátném, tegnap estve jöttem-meg Kassáról, ’s ma e’ levelemen kezdem már virradtakor munkámat.

…Szilváson ebédeltem, ’s ott is elbeszéllém Erdély felől mind azt, a’ mit a’ legháladatosabb tisztelet velem mondathattak. Von der Nothné azt kérdé Zsenitől, hogy kit szerete meg leginkább ezen hosszú útja alatt, ’s Zseni azt felelte, hogy a’ kicsi Mamáját. A’ kocsiban Marcsával sokat éneklék most is ezt az éneket:

Itt hagynám én ezt a’ falut. ha lehetne,

Ha engemet Comtesse Lotti nem szeretne.

Papucsomat összeütném, ’stb.

Generális Scharlach nekem Kolozsvártt egy levelet ada Kapitány Sisak Úrhoz, a’ ki neki nevője, és a’ ki Szilváson az öreg Generális mellett adjutánskodik. A Kapitány tehát el vala telve örömmel, hogy az Onkele felől is hallhata hírt, ’s azt is hallhatta, hogy Erdély előtte ’s a’ ház’ lakóji ’s Vendégei előtt annyira magasztaltatik. Nyomorult irígykedés az, hogy Magyar Ország Erdélyt kancsal szemekkel nézi.

Estvére Bűdre értem. Theréz csak akkor érkezék haza Polyxéntől. Képzeli Nagysád az én örömeimet, hogy ezt a’ tisztelt barátnénkat valaha ismét láthattam. …Dédácson ’s a’ Nagysád kerületében láttam, nem annyira elbeszéllettem, mint elébe festettem. Soha még Theréz Nagysád felől megnyugtatóbb, kielégítőbb, örvendetesebb híreket nem vett. Csudálkozott hogy Nagysád annyira testes és hogy színe, mint a’ liliom és rózsa, holott ő maga nagyon öregszik. Gróf Was György felől tele van Kassa bizonyos hírrel, ’s nekem széltében tevék a’ sok kérdést. Én azt feleltem, hogy látom. hogy kedves Vendég volt, de hiszen én magam is igen kedvesen múlattam társaságában, mert ő egy igen szép culturájú, s moralitású fiatalúr.

…Másnap reggel Kassára mentem be, ’s már az ebédet a’ leányommal és Marcsával a’ Kávéházban ettem a’ közönséges asztalnál. Senki sem ismert, ’s nem tudták, hogy ki az az öreg Ur azzal a’ kis leánnyal ’s Marcsával, mert ez is velünk evett. Egy katonatiszt Erdélyt kezdé emlegetni, ’s képzeli Nagysád, az Erdély’ leghívebb tisztelője mely ömledezésekre fakadt. Szerette volna tudni, ki vagyok, de volt annyi világok hogy tudják, hogy közhelyen azt kérdeni illetlen.

…Gróf Teleki Jóska Pesten van. A’ Grófné a’ kis Hanniban él egyedűl. Ő is a’ legnagyobb örömmel hallá az Erdélyi híreket. A’ Grófnak az vala szándéka, úgy beszélé Krasznán, hogy Fannyt és Hannyt télire Kolozsvárra viszi: de lesz-e valami belőle, nem tudom, mert arról semmit nem hallottam. — A’ Nagyasszony igen öszve roskadt. Kibeszélhetetlen volt öröme mind azon a’ mit Nagysád felől tőlem halla. Azt mondá két ízben, hogy Nagysád hat esztendő alatt szempillantását sem keserítette-el, és hogy kedvesebb atyjafija nem volt soha és nincs. Bárcsak, úgy mondá, az Isten az ő legszívesebb kívánságát engedné beteljesedni Was eránt. Nála, mintegy fél órát töltöttem. Zseninek mutattam azt az ablakot, a’ mellyen Nagysád kinézni szokott volt, azt a’ szobát, a’ melyben lakott.

Kassán még eggy rettenetes Commissióm vala: azt kelle hírűl vinnem a’ minden tekintetben szerencsétlen Quirschfeldnének, hogy a’ leánya Sept. 3dikán megholt Zágráb mellett a’ Quirschfeldné testvér bátyájánál. Irtóztató scena volt ezt látni. Ez a’ szegény asszony utolsó reményeit e’ lyányán építette. Elhallgattam, hogy a’ szegény igen jó leány egy puskával lőtte keresztűl a’ szívét. Forró hidegben feküdt az egész ház, és ő is. — Sophie ’s kivált Zseni, a’ ki Nagysádat imádja, tisztelik Nagysádat, én pedig maradok a’ legforróbb tisztelettel Nagyságodnak alázatos szolgája. Kazinczy Ferencz mpr.

3327.

Kazinczy — Gr. Gyulay Ferencznének. Széphalom Nov. 18d. 1816

Méltóságos Grófné, nagytiszteletű Nagyságos Asszonyom! Ma az én Zsenimnek neve napja van. Úgy hittem, hogy ebédre haza jön Kázmérból, hol Sophieval az öreg Napamnak betegeskedései miatt, íme már 18 nap olta múlat; de felkelünk az ebédtől, és még nincsenek. Estvére bizonyosan itt lesznek, mert lovaim már tegnap estve ott várták. Ha elérkeztek volna, kénytelen volt volna Nagyságodnak eránta Dédácsról Octób. 20dikán írt levelében kijelentett kegyességét megköszönni, ’s felelni a’ kedves Kis Mamájának hosszú levelére, ’s így az ő neve napja általa és általam a’ Nagyságod és a’ kedves Lotti emlékezetével volt volna méltóképen innepelve. — Minthogy elkésett, pótolja ki azt másszor.

Én ezt a’ gyermekemet kimondhatatlanúl szeretem; olly jó, mint az anyja, kit én Nov. 11dikén, lakadalmamnak tizenkettődikszer előfordult napján, oly annyira szereték, mint mikor hozzám eskettetett. ’S növeli a’ gyermekhez vonszódást az is, hogy termete is emlékeztet anyjára. Képzelheti tehát Nagysád, mint hízelkedik atyai érzéseimnek ’s gyengeségeimnek az, a’ midőn Nagysád őeránta ezen levelében oly kegyességgel emlékezik. Hogy én szeretem őtet, imádott Süsie, az nem csuda: de azt nem egészen tudom megfogni, hogy a’ gyermek másoknak is csaknem közönségesen tetszik, mert arra okot másoknál nem látok. Látja Nagysád, az én szememben pedig a’ Branyicska’ kis Pepieje a’ szeretetre méltó gyermek, csak egészségesebb, csak erősebb alkotású volna.

Branyicska juttat eszembe egy újságot, ’s Nagysád megengedi, hgoy itt megszakasszam a’ beszéd’ fonalát, ’s itt mondjam el. Jekelfalusy Jósef Cs. K. Kamarás Úr, ki elvette volt B. Wécsey Farkasnét, ’s utána meggazdagodék, most elvette a’ Gróf Csáky Jánosné 14 esztendős szép leányát. A’ Nagysád kedves és igen méltán kedves Fannija az én gondolatom szerént igen szerencsésen választa, mert én Gróf Was Györgyöt egy igen jó indulatokkal bíró ’s szép kimiveltetésű ifjúnak találtam; ’s ha valamely ifju ily tökéletességekkel bír, azt lehet reményleni, hogy a’ leány vele szerencsés lesz, csak akkor lelte légyen magát szerencsésnek, mikor összeköltek. Ez a’ Sakramentom tele van titkokkal, és jó titkokkal; ’s egyike ezeknek mingyárt az, hogy megmagyarázhatatlanúl köt össze két szívet.

Én nem ismerek boldogságot házasságon kivül, noha nem tagadom, hogy valamint a’ házasság, ha jó, mennyország, úgy ha rossz, poklobb mint minden pokol. Lotti felől, a’ mi Lottink felől, szólék mind Therézzel mind Polyxénnel. Nincs a’ barátságnak szentebb tiszte, mint az ily szolgálatok. De édes, édes Susie, hol találunk oly embert, a’ ki Lottira méltó legyen? Nagysád nekem azt a’ complimentet teszi, hogy Lottinak egy Kazinczy volna való. Tegyen harmincz esztendőssé Nagysád, adjon annyi fényt, amennyivel annak kell bírni aki Lottit elnyerheti, ’s én azonnal Andrásfalván termem, ’s megmutatom hogy Lotti szerencsés lesz.

’S higyje Nagysád, hogy valamint Sophiehez érdemének érzésén felűl engem az is nagy erővel vont, hogy ő a’ Török Lajos leánya, ki nekem a’ Bárczay Jósef és Kolozsi lineáján (emlékezik Nagysád a’ tréfára) második atyám vala: úgy, ha majd harmincz esztendős, szép és ragyogó ifjúvá válok, Lotti felé az ő sok érdemein felűl az is nagy erővel vonna, hogy ő Susienak leánya. Lottinak lelke magát minden szavában, minden cselekedeteiben festi. Boldog lesz az az ifjú, akinek ő nyújtja kezét.

Nagysád ebben a levelében festi, miért szereti annyira Andrásfalvát, mely énelőttem akkor veszte sokat, mikor Dédácsot és Németit, azt az igen szép ’s áldott két helyet láttam. Ha nékem Erdélyben lakást kellene választanom, ’s szabad volna felejtenem Zsibót, ’s két-három más helyet, én lakásomat bizonyosan a’ Dédácsi szép völgyön venném. Gyönyörűséggel emlékezem mindég ott élt napjaimra.

Nagysád nagy rettenést álla ki, midőn ajtajit feszegették. Az olyan a’ legbátrabb lelket is megijesztheti. Képzeli tehát Nagysád, mit szenvedénk a’ történet hallására. Hála legyen Istennek, hogy Nagysádon semmi nem történt egyéb, mint az ijedség.

Éltesse Isten azt a’ tiszteletes Asszonyt, a’ ki Erdélynek a’ szeretetre legméltóbb négy gyermeket szűlte ’s nevelte, és a’ ki mostanig megtartotta lelkének ártatlanságát ’s lelkének gyermekiségét. Ez nekem mindennapi könyörgésem, s’ higgye el nekem Nagysád, tulajdon gyermekeimen kivül senkit sem szeretek úgy mint a’ Nagysádéit. Tartson-meg engem Nagysád kegyességeiben, ’s éreztesse, hogy bennünket, mindnyájunkat szeret. Nagyságodnak alázatos szolgája . Kazinczy Ferencz mpr.

A’ kedves Lotti vette e már Sophiemnak levelét? Épen ma Nov. 24dikén veszem Pestről Donátnak a’ Festőnek levelét, hogy már Kassa felé elindítá az én képemet és a’ Zseniét. Mihelyt megkapom, azonnal küldöm Lottinak mind a’ kettőt.

3778.

Kazinczy – Gr. Gyulay Ferencznének. Széphalom Aug. 22d. 1819.

Méltóságos Grófné, imádott, tisztelt barátném! Nem lévén bizonyos eránta, ha Nagysád a’ nyarat Dédácson tölti e vagy Andrásfalván, és így levelemet ide kell vagy oda küldenem, bátor vagyok ezt a’ kevés sort azon levelembe zárni, mely köszönetemet viszi Méltós. Bája Úrnak a’ Hunyadi és Dévai várak’ már kezemhez érkezett gyönyörű rajzolatjaikért. Oh Mélt. Grófné, ha Nagysád láthatott volna midőn azokat megpillantottam! ’s midőn az a’ két szép hely, hol Nagyságodnak ’s kedves házának elfelejthetetlen társaságában jelentem vala meg, ismét feltűnt előttem! A’ lyányom Dévára azonnal ráismert: de a’ Vajda Hunyadi várat egyébnek gondolta, mert csak a’ híd oldaláról látta a’ természetben. Méltós. Bája Ur engem boldoggá teve e’ két képpel, ’s még a’ Gyógyi víz’ esést is ígéri.

Sok hónapok hallgatása után az én kedves Döbrenteimtől csakugyan vettem egy levelet. Ő is nagyon el vala foglalva. Bár csak a’ szerencse felém hozná a’ kedves volt tanítvánnyal. Nagysádnak e’ jól indult gyermekében bizonyosan sok örömei lesznek; a’ Süsie fia, a’ Lotti és Fanny ’s Stanzi testvérek gyönyörűen fogják teljesíteni a’ róluk vett reménységeket, kivált, hogy egy Jósika szemei előtt tölti ifjúságának első szabad napjait. Kibeszéllhetetlen nyugtalansággal várom az ifjú Grófot, hogy lássam, hogy lásson mindnyájunkat, hogy hírt vihessen rólunk Nagysádnak, ’s elmondhassa, én mint öregedtem meg, ’s Zseni mint nőtt.

Erdély Urbáriumot kap, a’ mint hallom, Magyarország csak küldi Nagyságtoknak a’ Commissariusokat. De Consil. Pukyt megszerették: ezeket is meg fogják. Comtesse Lottit arra kérem alázatosan, hogy ha meglátja Gróf Mailáth János Urat, köszönje meg neki irántam viseltetett szeretetét. Ez a’ Gróf már két esztendőben erre került, hogy engem láthasson, mert Pestről Bártfára Kassának megyen az út. Én a’ Grófot forrón szeretem, a’ Gróf is szenvedhet engem. E’ napokban fogok a’ Grófnak írni, ’s figyelmessé teszem a’ Nagysád tiszteletreméltó házára, sőt kérni arra is, hogy a’ mi kedves Lajosunkat megkülönböztesse, ’s társaságába fogadja. Az ifjú Gróf sokat fog tanulhatni Mailáthtól. Comtesse Lottinak azt lesz szükség tudni felőle, hogy ő fija a’ Ministernek, ’s hitvese Baró Révai Kisasszony, lakása Török-Bálint nevű falu egy órányira Budától. A’ Claviert mesteri módra veri, a’ Római ’s Német Literaturában nagyon járatos, a’ Magyart nagyon szereti. És mely tisztal elkű ember! –

A’ mi Ferink ismét nálam volt. Hív magával Erdélybe a’ jövő esztendőben: de én annyi boldogságot magamnak ígérni nem merek. Oh ha beléphetnék a’ Nagysád’ ajtaján, ha Lottit kiterjesztett karral látnám jönni barátja elfogadására! Feri kimondhatatlanúl meghízott ’s derekasan kopasz. Bajusza van, de egy részét beretválja. …Éljen szerencsésen Nagyságod, Méltós. Grófné, minden magához tartozójival. Feleségem forrón tiszteli Nagyságodat. Én az én Lottim lábaihoz borulok, szent tisztelettel. Zseni is csókolja kezeit. Ő még mindég Erdélyi utunkban él.

3898.

Kazinczy — Gr. Gyulay Ferencznének. Széphalom, Octóber elsőjén 1820.

Méltóságos Grófné, nagytiszteletű Nagyságos Asszonyom! Nagysád közöttünk van, ’s én még sem repűlök Nagysádnak lábaihoz borulni. Ah, édes Süsie, melly órában veszem a’ hírt! Feleségem minden nap inkább közelít a lebetegedéshez, lehetetlen tőle távoznom; ’s annyival inkább lehetetlen, mert ma harmadszor lelte ki egy rettenetes hideg. Pedig hathétig volt beteg bizonyos kelevényekben, melyek karjain gyültek-meg, ’s elvették minden erejét; annyira kiszárada mint a’ halál. Irtóztató félelmek közt lebegek.

Bálint fiam, a’ két esztendős, sárgaságból most gyógyúl. Magam is negyedik napja hogy az ágyból ki nem költem. — De magam helyébe küldöm a’ mi kedves Lottink’ leányát, ki most gyógyula fel egy halálos nyavalyából, mely miatt haját kénytelen valék elnyírni; és vele együtt a’ Nagysád keresztfiát, Emílt. Ha Nagysádnak lakatosra, szíjgyártóra szüksége talál lenni, ezzel bízvást parancsolhat; mert mióta járni kezd, soha sem volt még nyugta, ’s szűntelen fúr és farag. Reménylem Nagysád ebben a’ gyermekben fel fogja lelni az én koponyámat, és Török Lajosnak sok vonásait, nevezetesen színét és szemét; ’s nagyon kérem Nagysádat, el ne eressze magától a nélkül, hogy homlokát megcsókolja. A’ gyermek az által hogy őtet Nagysád megcsókolá, nekem még kedvesebb lesz.

Emíl visszajő; de Zseni Kassán marad, ’s megkértem a’ Klavír mestert, hogy nyerje meg Nagysádat azon kegyességre, hogy hallgassa ki, mennyire ment Zseni a’ Klavírban.

Én szaladni fogok Nagysádhoz, mihelyt feleségem bajai engedni fogják: de mikor szaladhatok, azt a’ nagy Istenek tudják. Ő szűlni könnyen szokott: de ez a’ mostani képzelhetetlen elgyengülés rosszul üthet ki. — Bárczay Ferivel ezt lehetne kérdeni éntőlem is, mert magam ugyan ezt kérdem magamtól: Ugyan kellett-e nekem ez? Íme, hét gyermek atyja vagyok. Higyjen nekem Nagysád, az is baj, ha a’ házasok szeretik egymást. De baj és öröm együtt járnak.

Thalie leányomat Delvóné vitte el, ’s én arra calculáltam, hogy a’ jövő nyáron vele együtt lépek be nagysádnál Dédácson. De az én imádott Susiem nem fordul úgy vissza Erdélybe, hogy én bár csak kevés pillantatokig meg ne lássam. Megyek, mihelyt feleségem általesik baján, ’s nálamnélkül ellehet kevés órákig.

Ajánlom mamagat Nagyásogodnak kegyességeibe; feleségem a’ legszívesebb tisztelettel tiszteli, ’s maradok örök hűséggel Nagyságodnak alázatos szolgája Kazinczy Ferencz mpr.

Lajos fia

Gróf Gyulay Lajos (1800–1869)

…szinte áttekinthetetlenül terjedelmes a naplófolyama…Ifjúságától késő öregkoráig írta naplóit, melyek terjedelme alighanem egyedülálló a magyar emlékirodalomban. Néhány lappangó darabjukat is ideszámítva 140 kötetet tesznek ki. Örökös agglegénységében Gyulaynak életformája lett a naplóírás, feljegyzett benne mindent, ami vele történt, a társadalmi élet apró-cseprő eseményeit is, beszámolt olvasmányélményeiről, színházi előadásokról, politikáról, gazdaságról.

E hatalmas írott anyagból két vaskos kötet jelent meg nemrég, melyekben az 1848–49-es eseményeket jegyezte föl. Végig követve írásait, kibontakozik belőlük a reformkorban fölnőtt erdélyi magyar nemes ifjak jellegzetes pályaképe. Bécsben, a császárvárosban savanyú kedvvel hivatalnokoskodott, de inkább a módos aranyifjak életét élte. Utazásokat tett Itáliában, Franciaországban, melyek során a művészet, a régészet felé fordult figyelme, s a ritkaságok gyűjtésére kapott kedvet. Már korábban is a kultúra iránti nyitottságra nevelte házitanítója, Döbrentei Gábor, aki mindvégig atyai jó barátja maradt…

Murádin Jenő BARABÁS MIKLÓS ÉS PÁLYATÁRSAI GRÓF GYULAY LAJOS KÉZIRATOS NAPLÓIBAN

Gyulay Lajos (maros-némethi gróf), 1800-1869

országgyülési képviselő, gróf Gy. Ferencz cs. kir. kamarás és kohányi Kácsándy Zsuzsanna fia, szül. 1800. jún. 24. Andrásfalván Udvarhelyszékben; atyja 1807. márcz. 3. meghalván, nevelésének gondja az özvegy grófnéra nehezedett, ki Kazinczy Ferencz ajánlására 1808-ban Döbrentei Gábort hívta házához nevelőnek; ez korán bevezette őt az irodalom szeretetébe s bevonta őt az általa szerkesztett Erdélyi Múzeum érdekkörébe, mely folyóiratban Gy. több, eredeti értekezésével s fordításaival Kazinczy figyelmét és buzdítását kinyerte. Már 17 éves korában iskoláit végezvén, az akkori szokás szerint Maros-Vásárhelyre ment joggyakorlatra. 1818-ban a maros-némethi jószág a fiatal grófnak átadatván, Döbrenteivel együtt egypár évet falusi jószágán töltött. Közben Kolozsvárt megjelenvén, ő és id. Bethlen Ferencz gróf voltak a legelsők, kik a magyar ruhát újból felvették és annak viselését szélesb körben is elterjesztették. 1822-ben az erdélyi udvari kanczelláriához Bécsbe ment, hol huzamos ideig működött és könyvgyűjtési buzgalmával minden akkor megjelent magyar könyvet megszerzett. Hosszas távollét után Erdélybe visszatért; politikai szereplése közben meglátogatta a megyegyűléseket. Az 1837. szebeni országgyűlésen Zarándmegye követe volt, s itt több ellenzéki indítványával, a reformkérdések tárgyalásával és Zarándmegyében tartott szónoklataival az ellenzék jelesei közé emelkedett. Az ezután következett kolozsvári s pozsonyi országgyűlésre Zarándmegye részéről újból megválasztatván, elveihez vaskövetkezetességgel ragaszkodott. E közben Europában több nagyobb útat tett és Rómában töltött ideje alatt Czélkuti-Züllich magyar születésű szobrásznál megrendelte Juno szobrát, melyet a m. Nemzeti Múzeumnak ajándékozott. A tervbe vett erdélyi múzeumnak is több érdekes tárgyat ajándékozott, többi közt mineralogiai s éremgyűjteményét. Az 1846. és 1848. kolozsvári országgyülésen mint kir. hivatalos vett részt; 1848-ban pedig Hunyadmegye részéről a pesti országgyűlésre választatván, azt változott szintereire végső állomásáig híven elkisérte. 1850 után Pestre tette át lakását és azután legtöbbet ott lakott. Ő, ki a kolozsvári első állandó magyar szinház megindításában munkás volt, a pesti szinháznak, szinészi nyugdíjintézetnek és különösen a magyar irodalomnak mind végig lelkes pártfogója maradt. Az erdélyi múzeumnak és a m. tudom.ányos akadémiának alaptőkéjét tetemes összeggel nevelte. Még 1848 előtt az enyedi főiskolában a régi Gyulay-stipendiumot megjavította. 1867-ben a megújult maros-némethi templomot fölszenteltette s ugyanakkor az ottani papi állomást tizezer forint tőkével biztosította. Meghalt 1869. márcz. 19. Pesten.

Költeménye van a Szépliteraturai Ajándékban (1821). Hátrahagyott többféle igen érdekes gyűjteményei közt első helyet foglal el egy félszázadig vezetett naplója, melynek egy része kivonatban megjelent: Gróf Gyulay Lajos naplótöredékeiból (1815-1834.) Kiadta gróf Kuun Géza. Bpest, 1875, (Ism. Vasárnapi Ujság 3., 4. sz. és a Hon 6., 7. sz.) A napló százhuszonhat 4rét és 8rét kötetre terjed; kezdődik az 1815. és végződik az 1868. évvel. (Gróf Kuun Géza marosnémethii levéltárában).

Budapesti Közlöny 1869. 67. sz.

Vasárnapi Ujság 1869. 27. sz. arczk. (gr. Kuun Géza.)

Figyelő I. VI.

Petrik Könyvészete.

Kazinczy Ferencz Levelezése IV. /több! B.G./ és gyászjelentés. Szinnyei

Gyulay Lajos gróf, /1800-1869/ Kazinczy volt szerelmének, Kácsándy Zsuzsannának fia. Erdélyi politikus. Döbrentei volt a nevelője. Fiatalabb korában Kazinczy Döbrentei segítségével erősen az irodalom felé vonzotta, javaslatára naplót is vezetett 1815-1834-ig.

Szauder Mária 1979.

HOLMI 2007. június- A folyóirat online kiadása. Bartha Katalin Ágnes: SHAKESPEARE XIX. SZÁZADI KOLOZSVÁRI OLVASÓI

A Református Kollégium könyvtárának Shakespeare-olvasói

….Gróf Gyulay Lajos, a legterjedelmesebb magyar nyelvű napló írója is kölcsönöz innen könyvet, akinek több ezer kötetből álló értékes könyvtárába jó néhány Shakespeare-kiadvány tartozott. Figyelemre méltó, hogy kéziratos naplói tanúsága szerint, saját használatára próbaképpen lefordítja a Szeget szeggel (1841) és a IV. Henrik (1838) egy-egy részletét. Mindkettő megelőzte a művek teljes magyar fordítását…

* * *

Böngészés | Gyulay Lajos naplói · Gyulay Lajos, Gróf: Naplói a forradalom és szabadságharc alatt: ELTE Román Filológiai Tanszék: 2003. - magyar · Herepei Károly, Kiss Sámuel
gyulaynaplok.hu/egyebbongeszes.php - Tárolt változat

* * *

Gyulay Lajos naplókönyvei. Lotty-Fanny 1867 Döbrentei Gábor 1807. november 5-én, Kazinczy Ferenc közvetítésével került. Erdélybe a gróf Gyulay családhoz nevelőnek.
www.kiad.hu/bibl/gyulay/haszfeher_gyulaynaplokonyvei.pdf

KazLev

1880.

Kazinczy – Gr. Gyulay Karolina és Lajos testvéreknek. Széphalom, Dec. 4d. 1810.

Gróf Gyulay Lolotte és Lajos testvéreknek. Szeretetreméltó barátném és barátom! Nagy baj az a’ mi igen szép nyelvünkben, hogy annak nincs Sie-je és Vous-ja, és így vagy a’ hideg titulatúrákkal kell élni leveleinkben, vagy a’ barátság bízodalmas de félre értethető Te nevezettel. Ezen alternatívban az utolsóbbat választom, mert a’ hideg titulatúra meg nem fér azon barátságos ömledezéssel, mely Véletek való beszédemnek tónusa; ’s azért is, mert barátságtok, mellyel engem megszóllítani méltóztattatok, eltilt tőlem minden rettegést az iránt, hogy bátorságomat balúl találjátok venni.

Én egy hónap óta lakadalmaskodók között forgom. Péter bátyámnak még nem szinte 17 esztendős Sophie leánya Udv. Consiliarius és Septemvir Mélt. Vay József Úrnak 21 esztendős és 4 holnapos Ábrahám fijához eskettetett Novembernek 4dikén, ’s 17dikén ezt osztán az

öszvekelés követte. Úgy kívánta a’ bátyám, hogy én mind a’ két alkalmatossággal jelen legyek, a’ Consiliarius pedig hogy kis Menyét le is kísérjem Zsolczára. Elfoglaltatván így, versem, mellyet hozzátok köszönetképpen kezdettem megelőző becses barátságtokért, el nem készülhetett, azóta pedig hogy haza jöttem, oly környűlállások köztt élek, hogy lehetetlen vala folytatásához ülnöm. Venni fogjátok mikor készen lészen; most elégedjetek meg az elejével:

Azt a’ virágot, gyermekek,

Mellyet már félig-ősz fejemre

Hízelkedve nyújt kezetek,

Egykor, míg kedves lengzetek

Fuvalltak ifjú életemre,

Süsie hintette volt egy két kis énekemre…

Mondjátok Döbrenteinek, kedves Lolotte és Kedves Lajos, hogy Szemerénk 8–10 Novbr. negyvennyolcz órát tölte nálam, tegnap pedig Nagy Ferencz feleségestűl vala vendégem, ’s mind ketteje emlegette nálam Döbrenteinket. Szemere, ki nem szeret levelezni, azóta csak azt sem tudatta velem, hogy hol mulat; de úgy vélem, ismét lement Pestre. Pedig a’ Kázmér szomszédjában házasodni gondolkozott. Ő is szerelmes az én Sophiembe. mint Döbrentei; mert azt mondotta Tolcsván, hogy mióta a’ feleségemet látta, hogy próbát ne tegyen, lehetne-e ő is ily boldog? – Szemere nekem ennél kedvesebb Complimentet nem tehet. – Döbrenteinek nem sokára írni fogok. Vette é már Mélt. Kenderesy Úrtól pakétomat? Láttátok- e Csereyhez írt Episztolámat? Csókolom, kedves gyermekek, tiszteletre oly igen méltó Anyátok’ kezeit. Ajánljatok neki engemet, feleségemet és harmadik esztendejébe épen ma lépő Denkámat ’s Thaliemat; ’s szeressetek mindnyájan, mint mi szeretünk mindnyájatokat.

Élj boldogúl te szép, te jó, Parányi kedves Csuklató!

5513.

Kazinczy – Gróf Gyulay Lajosnak. Széphalom, Dec. 14d. 1810.

Gróf Gyulay Lajos kedves kis barátjának Kazinczy Ferencz szives idvezletét. A’ mi Döbrenteink, igen kedves kis barátom, azt írja, hogy Te velem levelezést óhajtasz kezdeni. Örömmel fogadom el az énnékem hizelkedő ajánlást, kevélykedem barátságodban, ’s abban a’ gondolatban, hogy leveleim lelkednek kifejlődését munkálhatják, gyönyörködöm. Bár soha el ne aludjék lelkedben az a’ tűz, mely benne lángolni kezd! Bár, a’ félúton ne hagyd abba, mint igen sokan, a’ dicső pályát! Ezek azt azért hagyják abba oly korán, mert azt hiszik, hogy a’ munka könnyű, mikor azt kezdik, ’s akkor veszik észre, hogy nehéz, midőn már lépéseket tevének. Sokan csak azért írnak, hogy nyomtatva lássák-meg neveiket. A’ balgatagok! nem látják, hogy az nem egyébre való, mint hogy megnevettessenek.

Aki ragyogni akar, annak Herculeszi erővel kell bírni, hogy a’ gátlásokkal ne csak víjjon, hanem azokat meg is vívja; kivált most, midőn a’ Critica hatalmat kapott, s a’ Grammatika’ törvényei ellen tett vétkeket sanyarúan bosszúlja; most, mondom, mikor az Írók egymással vetélkednek, s társaiknak hibázásaikat nem inkább, mint a’ tulajdon magukét gonoszul lesegetik. – De ne csüggedj el, szeretett gyermek! ha ez nehezebbé tészi is az írást, az viszont, hogy a’ nyelv sokak által míveltetik, és így a’ tisztongatás’ fáradsága megkönnyítettett, annál inkább vonszhat targyad felé. ’S nem volna-e az nevetséges, aki könnyű munka által akarna halhatatlanságra jutni. A’ korona az izzadóé, azt mondja, nem tudom hol és nem tudom mely szókkal a’ keresztyének’ szent könyve – és ez e’ tekintetben is igaz.

Nevelődnek Novemb. 13d. írt levelét most veszem. Repeső örömmel értem, hogy az Erdélyi Muzéum nyomtattatik. Szép az a’ mit Gróf Bethlen Imre. B. Wesselényi József, Gróf Teleki Pál, Báró Apor tettek és tenni fognak. Örvendjen Döbrentei, hogy ő ennyi lelkeket hoza mozgásba. Ez a’ kis kezdet valaha nagy dolgokat fog szülhetni. Az én Csereym – noha már nemcsak a Farkas az, hanem az igen derék Miklós is – a’ ma érkezett levelében azt írja, hogy a’ Döbrentei füzeteinek kedvekért mind atyját mind testvérbátyját, Lőrinczet rézbe fogja metszetni. Így gyarapítja a’ jó a’ jó igyekezetet. Csak Döbrentei ne csökkenjen meg! Csak elég munka legyen mindég készen, hogy el ne akadjon a’ nyomtatás! Csak oly darabokat vegyen fel, mellyek ha nem a’ nagy Publicumnak is, de az értelmes Olvasóknak bizonyosan megnyeri kedvüket!

Hogy a’ mi Szemerénk itt vala Novemb 8–10ig, azt már, ti kedves barátim, Gyulay és Döbrentei, fogjátok tudni minapi levelemből. Boldog napokat és éjeleket töltöttem vele. Ma vettem első levelét azolta, mert ő rest az írásban. De késedelmét ez az egy levél, mint többnyire mindenik a’ mi jő tőle, gazdagon kipótolá.

Leveleinek ezek a’ czikkelyei.

Bizonyos idő előtt egy nagy Hazafi kérdést tett pályabér igérete alatt, hogy azon százezer ftot, melyet ő közhaszonra szánt, mire kellene fordítani. A’ vívók köztt Virág és Fejér nyerék el a’ koszorút. Ők azt a’ Magyar Literatúra’ elővitelére javaslották fordítani. – Kérdés lett a’ tanácskozásban, mint segéltessék elő a’ Magyar Literatúra.

Fel fog osztattatni a’ tudományok egész neme, s minden nemnek más meg más Dolgozó adatik, a’ Mineralogiának Dr. Kovács, az Anatomiának Dr. Bene, a’ Philozophiának Prof. Szűcs és Fejér Urak etc. Pyber Benedek megjelenék a’ vacsorára, magasztalták a’ nála lakó Szabó Dávidot, az Erdélyit, kérték Pybert, hogy dolgoztassa le véle a’ Virgil Georgiconját, ’s Pyber Virágnak nyert pályabérét 150 Ft-tal toldotta meg, Kultsárnak pedig azon fáradozásáért, amelybe a’ pályakérdés közzététele került, 150 ft-ot ajándékozott.

Ezenkivül eggy új pályakérdést teve fel: Lehetünk e addig Magyarok, míg a’ patyolatos nép magyar nem leszen? – Én nem értem az epithetet: a’ patyolat alatt az asszonyi nemet érti-e, vagy a’ bíborost, az az a’ kik az első székeken s a’ trónus körűl ülnek. Szemere Auróra név alatt bocsátja ki periodicus írását. Dayka Gábornak verseiből Kis István három ívet nyomtattata Febr. olta, vagy, ami még hihetőbb, egyet se. Ezek állanak a’ Szemere’ levelében.

Én a’ Pozsonyi Wébert megkínáltam Gesznerem’ nyomtatásával. El nem fogadta, a nehéz idők miatt; vagy a’ mint leveléből sejdítem, mert a Nagy Sámuel által fordított Daphnisz és Első Hajós’ nyomtatványai félig sem költek el. Kis István csak az oly munkák’ eladásában gyors, amelyeket maga ád ki, azok pedig inkábbára rosszak. Megkínáltam Institorist Egyveleg Irásimmal ’s a’ Zrinyi’ Verseivel. Még nem vettem levelét. Közlöm véletek kedves barátim, azon Epigrammámat mellyet Rádayról írtam e’ napokban: Én újabb Mózesz voltam, ’s népemet…[stb. mint a 8-ik kötet 1890. sz. levelében.]

Csókolom a’ Mélt. Grófné kezét; ölellek kedves Lajos, kedves Lolott, kedves Döbr. 16. Deb. Épen most veszem az Institoris levelét, hogy Döbrenteinek számára a’ Gróf Török képét már általadta. Ő igéri hogy nyomtattatni fogja Egyveleg Irásaimat és Zrinyimet is, de csak, ha Praenumeransok akadnak.

/Ha helyesek a fenti életrajzi adatok, Lajos ekkor 10 éves/

5522.

Kazinczy – Gróf Gyulay Lajosnak. Széphalom, Jún. 19d. 1811.

Méltóságos Gróf Gyulay Lajos Úrfinak Kazinczy Ferencz baráti szives tiszteletét.

Szeretetre méltó Grófom! Minekelőtte kedves levelének válaszához fognék, engedje meg az én kis barátom, hogy Általa Ő Nagyságánál, kedves Asszony Anyjánál, egy jelentést tehessek; – azt, hogy én Jún. 18-dikán egy fiú atyjává lettem, kit ma Sáros Pataki Professor Nagy Fer. Ur Marcus Aemilius Ferencz név alatt megkeresztelt. A’ Méltóságos Grófné megengedte, hogy a’ gyermek Ő Nagyságát keresztanyja gyanánt tekinthesse. Úgy mondják ’s úgy látszik nekem is, hogy ez a’ kis fiú egészen viseli képemet. Ugy abban is fog hasonlítani hozzám, hogy érezni fogja egész mértékben ennek a kegyességnek a becsét, ’s igyekezni fog, magát arra érdemessé tenni, ’s azon lesz, hogy Keresztanyja’ szép és jó gyermekeinek körökbe nem illőnek ne találtathassék. Ő, ha meg nem csal emlékezetem, azok szerént a’ mit nekem Döbrentei barátom a’ maga kedves Lajosának esztendeiről monda, tizenegy vagy tizenkét esztendővel lesz ifjabb keresztgyermeki testvérénél. Úgy a’ kis Gróf néki példája lehet, kit a’ jóban-szépben kövessen, ’s igérem, hogy örömmel fogja követni. De a’ példa is szeresse a’ követőt.

Általtérek a’ kedves levél’ cikkelyeinek válaszaira. Daykának Verseit Vitkovits barátom vette által, hogy a’ maga speculatiojára nyomtattassa. Ha reményében meg nem csalattatik, Berzsenyinek verseit fogja utánuk ereszteni. Mindkettőt praenumeratioszedés nélkül ereszti-ki, Kápolnay Antal Fejér Vármegyei honor: Vnotariusban lelvén oly férfit, aki neki e’ szándékra elégséges pénzt kölcsönöz. – Zrinyi verseit kénytelen vagyok továbbra halasztani, mert e szerencsétlen időben nyomtattatni csaknem lehetetlen. – Azonban meg kell vallani, hogy alig tudnék esztendőt nevezni, mely literaturánkat szebb productumokkal gazdagította volna, mint ez. Ilyen a’ Kis által fordított Horatziusi Epistolák, ilyen a’ Virág Poemáji, ilyen a’ Szent Györgyi Sállustja, ilyen a’ Nagy Ferencz Bionja is. Hát ha Dayka és Berzsenyi is ez idén léphetnének közre!

Csereyhez irt Epistolám hogy oly tapsolással fog mindenfelé fogadtatni, mint fogadtatott, alig mertem remélni. Horvát István barátom a’ Cserey Miklóshoz irt Sonettót talán elébe tészi a’ Farkashoz írt Epistolának. Én magam az Epistola mellett tartok. A’ Sonettót Döbrenteink bizonyosan vette tőlem. Méltóztassék néki jelenteni, kedves Grófom, hogy a’ 3dik sornak így kell állani benne. Az ércz phalánxot béfeszíteni. Ezt azért, mert félek, hogy a’ Döbrenteinek irt exemplban bérepeszteni-t tettem.

Köszönöm azon tudósítást, hogy Nagy Sámuel Úr a’ Palatinus Wesselényi és Teleki Mihály képeiket festi és rézbe is metszi. Az a’ két ember felejthetetlen lesz Nemzetünk történeteiben. Teleki Mihály tiszteletes hazafiúságot követett el, midőn Erdélyt az Austriai ház birtokává tette, a’ vérontásnak véget vetett, ’s így Erdélyt boldoggá tevé. Ha Nagy Sám. ezt a két képet vésni akarja, óhajtanám, hogy a’ Wesselényiét a’ Wagner pastellfestése után copizálná, és hogy azt, valamint a’ Bochkayét is, nem oly kisded formába vésse, mely a’ mi Döbrenteink Muzéuma előtt állhasson, hanem in-folio formában. Megérdemlik ők azt a tiszteletet, mert valóban nagyok voltak.

Édes kis barátom! Gyönyörűséggel olvasám a’ Gróf két Epigrammáját, ’s nagyon köszönöm Döbrenteinek, hogy rajtok semmit nem simított. A’ második felette rendes. – Engedje mondani, édes barátom, mit óhajtok a’ kis Grófra nézve; azt, hogy úgy ne engedje magát a’ nehézség által elijesztetni, mint én. Én ezen elíjedés miatt mentem ily kevésre az írásban, ily kevésre a’ nyelvek tanulásában. Mingyárt igen jól akartam szóllani ’s versezni, s minthogy a’ dolog nem ment, nem üztem. Üzni kell szakadatlanúl, a’ gyakorlás által véletlenül belé tanulunk.

Predikálni ’s alunni nem jó rím. Oly közel vala pedig a’ szunnyókálni – mely igen piaczi szó ugyan, de a rossz predikatzio felől szóló versben elállhat. Ne szünjön meg a kis Gróf magát gyakorlani. Eleintén a Fortepianó sem adta az én kis barátomnak a’ kivánt hangot, de a gyakorlás, a’ mint örvendve értem, Virtuosevá tette rajta. A’ Görögöknél minden ifjú verte a’ lantot, még pedig úgy hogy versezett is mellette. Miért nem lehetne az nálunk is? Én, ha újra születnék, ’s valamely Tündér választásomra hagyná, hogy melyiket akarom, a’ Muzsikát-e vagy a Versezést? – együtt kapnék mind a’ kettő után ’s mellé még a Festést venném. De ha csak egyet volna szabad vennem, a’ Versezést venném, – mert az örökké fenn marad, holott a Muzsika’ hangjai elhalnak. A’ Gróf már mester az egyikben. Tégye azzá magát a’ másikban is! – Ajánlom magamat igen becses barátságába. Hidje-el édes Grófom, hogy leveleit mindig gyönyörűséggel fogom venni. Kedves nekem azt hinnem, hogy én a’ Gróf lelke’ talentomait némely buzdítások, némely meleg ömledezések által fejtegethetem.

2327.

Kazinczy — Berzsenyi Dánielnek. Széphalom, Octób. 2d. 1812.

….Gróf Bethlen Ádámné felől neked egyebet mondani nem tudok, mint azt, hogy Özvegy, hogy felette érzékeny és jó Asszonyság, ’s hogy testvére annak a’ Gróf Gyulay Ferencznek, kinek árván hagyott gyermekeit az én kedves Döbrenteym neveli. Bethlennének fija Ádám most ment fel Bécsbe, hogy onnan Német, Angol, Franczia és Olasz Országba útazzék, ’s ezzel az Ádámmal együtt neveltetett a’ Bbethlenné testvérénk, az én 1785-ben imádott Kassai Kedvesemtől, Kácsándy Süsietől született leánya Lolotte (Carolina), ki az elmúlt télen nékem azt az angyali-gyermekes kérést tette, hogy lehessen fogadott leányom. Elfogadám örömmel, kevélykedve, de úgy, hogy engem atyjának, a’ feleségemet anyjának nézze. Erre a’ Döbrentei tanítványa Lajos írt nekem, ’s ugyanezt a’ kérést tette magára nézve. Minthogy az én szerelmem Gyulayné eránt az most is, ami 1785-ben volt, ’s Lajos a’ Döbrentei állítása szerént Erdélynek második kis Wesselényije, Lajost fiamnak, Fannyt pedig és Constancet Lajossal együtt leányaimnak fogadom, és így fogadott gyermekeim az én Susymnak mind a’ négy gyermekei…

3340.

Kazinczy — Gr. Gyulay Lajosnak. Széphalom, Dec. 13d. 1816.

Kedves barátom, nem tudhatván hol van a mi imádott Lolottunk, Andrásfalván-e, vagy Vásárhelytt, vagy talán nálatok, e levelemet neki általod nyujtom be. S bár ezzel együtt az a két kép is mehetne, mellyről Zsenink szóll. — Oh, édes barátom, áldjuk annak hamvait, aki elsőben feste! Melly örömöket teremte az az egymástól messze lakóknak, az egymástól örökre elszakadtaknak.

Dónát ezen Lolottnak menő két képen felül nekem még egy harmadikat is külde, mely Wesselényinek vala destinálva…Döbrentei emlékezik azon képemre, mellyet Kreutzinger feste 1808-ban. Az oly mű, mely valaha a Belvederben fog függhetni, ezt mondták róla némely festők Bécsben. De K. a képben csak a szenvedőt akarta festeni, s a képben valami van, a mitől lelkem minden reá pillantással elretten. Leküldvén azt Dónáthoz, kértem, hogy ezt a visszásságot vegye el, de egyébiránt egészen úgy dolgozva a Copiát mint a Kreutzingeri originál, — s ez megyen Lolotthoz. :::Ha képem valaha metszetni fog, akarom, hogy más képem ne metszettessék, hanem ez, mert ez minden képeimnél szebb is, igazabb is, lelkesebben készült is. A haj fekete, mert akkor még az utolsó szálig az volt; s a tüzes szem jobb felé van fordítva s nem a nézőre pillant. Ezt magam hagytam így. Az ajak nyugodalomban van, nem mosolyog, és mégis vidám poetai phantasia lebeg a képen. Ha fogom Kr.-t, hogy ha lehet, a szemet és szájat fesse az 1808-ban dolgozott képen úgy, a hogy azt itt Donát festette.

Barátom, ha Avenárius úr Kolozsvárott vagyon, kérlek, vedd reá Döbrenteit, hogy magát neked festesse, pendantúl a tiédhez, a hogy Wesselényi és Pataki vannak festve Dónát által.

Ne halassza azt tenni Döbrentei, s képzelje, hogy ha Pataki akkor nem tette volna, mikor Velenczében járt, fél esztendő mulva nem festethetett volna. — Mit csinálnak az én Erdélyi barátim? vagy inkább csak a Kolozsváriak? Buczy közttetek van-e? Professor lett-e? Consil. Kenderessy megjött-e Hunyadból? Emlékezik-e még rólam? Tiszteld őtet és Buczyt, kedves barátom, tiszteld, öleld a mi Döbrenteinket, s higyd, hogy minden szempillantás, amelyben rólatok emlékezem, innepe az én szívemnek. Élj szerencsésen, kedves barátom, örök hived,

Kazinczy.

3706.

Kazinczy – Gr. Gyulay Lajosnak. Széphalom, Febr. 23d. 1819.

Kedves barátom! A feleségem testvére ezt a kis ajándékot neked és Farkas Sándornak Váradra viszi, s ott általadja az öcsémnek. Dienesnek, kit megkértem, hogy küldje hozzátok valamely kereskedő által. Horátz nemcsak Londoni nyomtatás, hanem Londoni kötés is; s vigasztalhatatlan volnék, ha míg hozzád jut, megáznék. Ugyanezért nem adtam azon emberem kezébe, mely Krasznára ment e nyáron az Erdélyi Levelekkel, s az Erdélyi Levelekért ez ősszel.

…Örvendve látom, édes barátom, hogy te nemcsak iskoláidat végezted el, hanem nótáriusi hívatalodon is általestél. Ne felejtsd soha, hogy te a hazának és fényes Eleid emlékezetének sokkal tartozol, s készülj úgy, hogy kevés esztendő mulva főispáni hívatalt viselhess. Légy öröme imádást érdemlő anyádnak, légy kevélysége testvéreidnek s barátidnak. Ezek nekem 7 hónap olta nem írnak, Döbrentei pedig elkesernyésedve is írt; félek, hogy a határtalan szeretet, melyre méltóztattak volt, elhidegüléssé vált. Bár hát azt tudhatnám, mi okozta ezt a váratlan rettenetes változást.

Döbrenteinek háromszor irtam s nem felel. Engem kifárasztani nem fog, én megint írok…Élj szerencsésen, édes barátom! Védangyalod viseljen gondot rád az élet szövevényei közt.

Én holtomig tisztelő barátod maradok, Kazinczy Ferencz.

3717.

Kazinczy – Gr. Gyulay Lajosnak. Széphalom, márczius 16d. 1819.

Kedves édes barátom! Reménylem eddig kezedben van kis becsű, de szép ajándékom; a Wackefield Horátza, Londoni marroquin-kötésben, mely miatt a könyv, ha csak kalendáriom volna is, figyelmet érdemelne. Váradra küldöttem le a feleségem bátyja által, s megkértem, hogy azt oly kezekre bízza, a melyek közt a könyv nemcsak el nem vész, de meg sem ázik. Óhajtanám édes barátom, hogy annak csináltatnál tokot, mint az imádságos könyveknek szokás, és hogy Horátzot úgy olvassd, mint imádságos könyvet szokás, az az, minden nap. Kicsinyek lévén az ő Ódáji is, levelei is a legnagyobb számban; mindennap marad annyi időd, hogy azt tehessd. Én ifjabb esztendeim olta, mostanáig mindég olvasom Horátzot, s tavaly Wielandnak Horátz levelei mellé tett jegyzéseit a Superint. Kis fordítása mellé egészen lefordítottam, s így Horátzot ismerhetem is, érthetem is: és mégis Horátz nekem olyan, mint a feleségem, kiben minden órában új meg új okot találok a szeretetre, s tiszteletre. Ha te Horátzot úgy szereted, mint én, óhajtom, hogy ő emlékeztessen néha hív tisztelődre s barátodra is, ki örül, hogy e kedves kicsinységet néked adhatá által.

A mi kedves Döbrenteink dicsekedve írta meg nekem, mely édességet vive neki minapi leveled. Édes Lajosom, mely szeretetre méltó ember lészesz te mindaddig, mig szíved ezen szent érzéseket el nem felejti. Maradj hasonló magadhoz, s légy öröme imádást érdemlő anyádnak s kedves testvéreidnek, s ennek a mi nemes lelkű barátunknak, kinek nevelési hűségéért sokkal tartozol. Nem fizeti meg az ollyat semmi jutalom.

…most készítem a Neologismusnak eggy Apologiáját, mely osztán utolsó is lesz. El akarják rekeszteni a nyelv teljes kifejlődését, buzgó, hív, de fel nem világosított patriotismusból; s illyenkor kötelesség szólani. Szerencsére a jó ügynek sok barátja van, s naponként szaporodnak.

Mikor jössz te Magyarországra? Mikor engeded nekem azt az örömet, hogy téged ismét megláthassalak? Döbrentei ez idén meg akarja látogatni atyját. Jer ki te is, kérlek. Egy-két esztendőt még talán, s engemet nem találsz. Pedig addig nem szeretném meglátni a földalattiakat, mig téged szívemre szoríthatlak, s láthatom, hogy három esztendő óta lelked mint fejtette ki magát, s mint közelítesz azon ponthoz, ahová téged születésed, rokonságod, birtokod, s eleidnek emlékezete hivnak. Élj szerencsésen, édes barátom! Maradok elhalhatatlan hűséggel, hív tisztelőd, barátod, Kazinczy Ferencz.

3948.

Kazinczy — Gr. Gyulay Lajosnak Széphalom Január 28d. 1821

Szeretett barátom! A Dévai Posta vissza küldé Döbrenteihez írt levelemet, minthogy ő M. Németit elhagyta. Annál inkább sajnálottam azt, mert a levélben hozzád is volt írva egy másik, a melyben azzal dicsekedtem, hogy Sophie beléd szerelmes. Dicsekedtem, mondom; mert ha az, hogy ő a te érdemedet megismerte, semmi érdem is; ki nem fogja azt tenni, ha a természet őt nem szülte butává! Nekem mindazáltal igen igen kedves volt látnom, hogy akit én oly nagyon szeretek, azt ő is nagyon megkedvelte. Sok ideig, édes barátom, hogy elmenél, nem győzte emlegetni szelíd, érett és nemességet mindenben bizonyító lelkedet.

…Vonj fényt magadra, érdemekkel ékeskedő ifjú, s mutasd meg pályád első szakában, hogy méltó vagy azon fényes polczokra, hova az idő elvezetni fog. Ennyi tanulással, ily érett lélekkel, ezzel a te szelíd lelkeddel lehetetlen nem ragyognod. Te ragyogni tartozol. Ragyog pedig az ember, ha hivatalt nem visel is…

Imádásra méltó anyád írja, hogy nekem régi írásokat készítesz…. Ölellek a szívnek legszentebb érzéseivel, örökös híved Kazinczy.

…..

4095.

Gr. Gyulay Lajos — Kazinczynak. Bécs Jul. 1sőjén 1822.

Tisztelt barátom, Méltán haragudhatnál hallgatásomért. Gyermekkoromtól fogva tisztelőd és barátod! olly sok részben adósod! Azon elfelejthetetlen boldog órákért, melyeket elébb irásaid, azontul személyes ismeretséged, és igen gyakran emlékezeted által adtál, és én mégis oly régen tarthatlak azon gondolatban, hogy irántad háládatlan vagyok. Nem, az én hozzád való tiszteletem olthatatlan tűzzel lángol. Szeretetem tiszta, mint a’ Széphalmi vidékeidre sugárló nap.

Engedd megújítanunk levelezésünket kedves barátom, és hagyj barátságoddal dicsekednem ezentul is, mellyel bizonyosan csak hogy hiuságomnak kedvez, ajándékoztál meg, mert homályban vagyok én ott, hol te fénylesz, és olly hátra vagyok, hogy bátorságot erre a kérésre csak egyedül azon érdemnél fogva veszek, hogy határ nélkül tisztellek és szeretlek.

Oly jó voltál Farkasnak irt leveledben rólam megemlékezni. Eszerint tudod már, hogy én itt az Erdélyi Udvari Cancelláriánál dolgozom. Meg vagyok elégedve álapotommal, midőn itt hivatalos dolgaim mellett időm és alkalmatosságom elég van szenvedelmeimnek is élni, Te tudod, mennyire szeretem a’ muzsikát, azt is fogod tudni, hogy olasz éneklő társaság van itt ’s köztök Dávid, ki most bizonyosan az első Tenor énekes az élők között. Egyebet nem szükség néked irnom, mert te is ismered az elragadtatott Szívnek kicsappongó örömeit, azokat benned is bizonyosan felébresztené, ha halhatnád a’ Theatrumot megreszkettető csuda hangját.

Örömmel hallottam Igaztól, hogy Erdélyi leveleidet küldöd ide nyomtatni és Sallustiusodat; melly régen ohajtott nyeresége lesz ez ismét Magyar Litteraturánknak! Döbrentei ezekben a napokban meglepett idejövetelével és itt fog néhány hetet tölteni. Valahányszor vele vagyok, mindig érzem, hogy az élet fő boldogságát a’ barátság teszi, csak azt fájlalom, hogy a’ Sors elválasztott bennünket akkoráig, míg hazámba visszatérhetek, mert neki meg Pesten kell most laknia, az engedelmet nyert Árpadia folyó irás megkezdése és folytatásáért, — téged ölel…Grófnédnak kezeit csókolom, gyermekeidet ölelem, téged meg kérlek, tartsd meg barátságodban örök tisztelőd, Gyula˙ Lajost mpr.

4098.

Kazinczy — Gr. Gyulay Lajosnak. Széphalom Július 27d. 1822.

Édes barátom, Ha gyönyörű leveled ellenségemnek volna is írva, azt mondanám, hogy az gyönyörű, s szeretnélek érte; hogy ne vettem volna azt tehát a legnagyobb örömmel, melyet képzelhetsz, midőn az önszeretet azt velem még szebbnek tekinteti. Higgy nekem, édes barátom, ritka levél hatott rám több igézéssel, s újra elmondám magamnak és feleségemnek, amit felőled még Erdélyben mondottam s mindig mondok: «Lajos merő szív!» — Kérem az Istent, s oly forróan, mintha gyermekem volnál, hagyjon mindvégig olyannak lenni, amint most vagy és eddig voltál. Embernek nem lehet nagyobb dicsősége, mintha felőle azt mondhatják, hogy ő merő szív, — nem nekem nagyobb, mintha felőlem azt a jók, hogy méltó valék általatok szerettetni.

Te, édes barátom, felőlem is magad felől is igazságtalanul ítélsz. Mi vagy te ifjú esztendeidben, és mi lettem én ennyi igyekezet után és ősz fejjel? S ez a te szerény ifjúságod, nem ér-e ez többet, mint a legcsillogóbb koronájú öregség? Csak bizodalmadat ne veszítsd el magadhoz, csak azt ne hidd, hogy oda el nem érhetsz, a hova mások elértek. A messze ment szerénység szintúgy vétek, mint az elhittség. Keresd az alkalmakat, hogy isméreteidet kiszélesíthessd, s a haszontalan tüskék társaságát kerüld; pirúlj közzéjek elegyedni.

Régibb ismerőseid közzűl gróf Kornis Mihály és Farkas Sándor veled vagynak. Wesselényi veled volt és majd ismét veled lesz; édes Lajosom, mint kap tőlök lángot a te szíved, és mint az övék a tiedtől! Te édes barátom, minket irígylesz: az én gyermekeim téged fognak tisztelve nézni, és a te barátaidat, s ha majd fiaim meglátják Erdélyt, olly csudáló tisztelettel néznek rád, mint én néztem eggykor a megholt Zsibói nagyot. A ragyogásnak sok neme van, az egyik szikrázásokkal fénylik, a másik nyugodalomban. Mind egy, akár így, akár amúgy, csakhogy a ragyogás tiszta tüzű legyen; a tiéd pedig, és a Kornisé, illyen lesz.

Erdélyi leveleim nemsokára Igaz Sámuelnek kezében lesznek. Most Döbrentei olvassa még egyszer. Kérlek, édes barátom, tégedet, Kornist és Farkast, olvassátok meg ti is, és ha azt vagy jobbá, vagy bővebbé tehetitek igazításaitokkal, tegyétek méltóbbá a publicum javalására. Gondoljátok meg, mely kincs lesz az két-három század mulva Erdélynek, és mit adnánk értte, ha ily leveleket az elmúlt századoknak mindenikéből bírnánk. Farkas már is azt ítélé, hogy sok Erdélyi ember ezekből a levelekből ismeri Erdélyt. A ti segedelmetekkel a munka igen jóvá lehet.

Mely kedves emlékezet nekem, édes barátom, Dédács, Vajda-Hunyad, Maros-Némethi, Gyógy, Benczencz, Zsibó, Hadad s hízelkedem vele magamnak, azt igérem magamnak, hogy Erdély, olvasván majd e leveleket, érzeni fogja, hogy hálás vendéget látott kebelében. Csak a szászok fognak nem szeretni. De az sem rossz, hogy azok nem szeretnek.

Bárczay Ferencczel sokat emlegetélek benneteket a Pataki exámenben Jul. 14dikén. — Az ő lyánya jegyben van Bárczay Lászlóval, a Dániel fijával, Bárczán. Ő sem felejthet benneteket, s nagyon kér, hogy vele eggyszer menjek be Erdélybe. Csak leveleimet valaha ereszthessem ki! Sokáig halad kiadása.

…Feleségem elébb olvasta leveledet, mint én, mert az akkor érkezék, midőn én Patakon mulattam csaknem két hétig, s csudálkozással, szeretettel mondá, értem jövén, mely szép levelet fogok kapni, ha hazajövök. Tisztel ő is, Zsenivel, ki éppen a Tancréd Ouvertürjét játsza a fortepianón. Druszád, a 21 hónapos Lajos, eleven gyermek, s nagy kedvelője a Muzsikának. Mihelyt a húr megpendül, abba hagyja játékait, s szalad oda. Ölellek forró barátsággal. Örök híved: K. F.

4127.

Kazinczy — Gr. Gyulay Lajosnak. Széphalom, Nov. 11dikén 1822.

Édes barátom! A szüret bajai s nehány rendbeli utazásaim nem engedék, hogy kedves leveledre azonnal felelhessek. Elhaladván egyszer az idő, a mai napnak, házasságom 19-dik visszafordulójának, akarék adni új gyönyörűséget az által, hogy veled szoljak s azt mondjam, hogy azon nagymértékben szeretlek, a melyben azt érdemled. Mely szent érzések azok a tieid, édes barátom, és mely kevély volnék én, ha gyermekeim valaha hozzád hasonlítatának. Ehhez a te leveledhez járula a Döbrenteié, ki nekem mindazt elmondá, amint tiszteletre méltó anyád s testvéreid által fogadtatott, mind hozzá írt levelednek egyik czikkelyét szóról-szóra dicsekedő örömmel kiírta.

…Barátom én october 27dikén léptem 64dik esztendőmbe, de miattatok rettegem a halált. Hogyan hagyhatnám én el csendesen azt a világot, a melyben ti maradtok el tőlem? Mely boldog vagyok én, hogy benneteket ismertelek, hogy ti engem szeretetekre méltóztattatok! — Miklós Zsibón fogja venni levelemet, nem tudván, ha az őtet ott érthetné-e, a honnan te haza vitetnéd hamvaidat.

…Te, édes barátom, mind nékem, mind Literatúránknak forróbb barátunk vagy, minthogy elhallgathatnám, mely véletlen szerencse ért engem születésem napján. Egy posta hozá hozzám a Horvát Endre Téti Plebánus, a Guzmics Benedictínus, és a Fiscális Pápay levelét, s ez az utolsó Kisfaludy Sándornak kedves izenetével. Horvát Endre és Kisfaludy Sándor tehát, kik nekem sok ideig ellenségeim voltak, megvagynek engesztelve irántam. Én elejétől fogva úgy hittem, hogy azt a ködöt, mely egünket elfogta, semmi sem verheti el sem hamarábban és könnyebben sem bizonyosabban, mint egy jóltevő zivatar s nagy magam elszánásával harczot kezdék íróink köztt.

Azt hitték, hogy belőlem irígység és dölyf szól, s meglakoltatának értte. Sicáriusokat küldének ki ellenem, barátimat elijesztették, erántam elhidegítették, s a Tudományos Gyűjteményben Pápay, Verseghivel és Batsányival kezet fogva, kikölt ellenem, Füredi Vida költött név alatt, hogy Verseghi Ferenczre essék gyanúm. Én megrettenthetetlenül költem ki velek, mert az igazság az én felemen állott. Esztendő mulva azután hogy feleletem megjelent, Takács elhala. Én azon órában, a melyben halálának híre hozzám elhatolt, írtam az ő kedves barátjának Pápaynak, s megírtam, hogy ha Takács nekem ellenségem volt is, s kegyetlenül és igazságtalanul bántott is, halálát szívesen kesergem; mert ő megtévedésben tette a mit tett, az ügyet igazán szerette. Midőn csak levelemben küldém meg túladunai barátaimnak azt a verset Himfyhez, melly a tavalyi zsebkönyvben áll, azt hitték, hogy az csalfaság, és csak pajkos játékot engedek magamnak Kisfaludy ellen, kinek ragyogását nem tűrhetem: de midőn azt Igaz lenyomtattatá, láták, hogy belőlem szív szóll, és nem pajkosság. Igy oszlott el a tévedés, s ellenségeim meg valának enyhítve. S íme, már most béke van közöttünk, melyet én ugyan egész erőmmel fenntartani igyekszem. Én úgy hittem mindég, hogy az íróknak külömbözni értelemben s vélekedésben szabad, de sziveknek egyezni kell.

…Kérlek édes barátom, ne vedd rossz neven, ha kérlek, hogy az ide zárt levélkét juttasd kezébe Igaznak. Egymásután nehány levelem indult az ő adresse alatt postán. Félek, szemet szúr a postaembereknél a gyakori írás, s egyedül ezért választom most ezt a módot.

Feleségem köszöni barátságos emlékezetedet s gyönyörűséggel olvasá, amit nekem írni méltóztattál. Maradj az magadra és ránk nézve az, ami vagy s engedd nekünk azt az örömet, hogy szereteteddel tovább is dicsekedhessünk. Örök barátod : Kazinczy Ferencz.

4151.

Kazinczy — Gr. Gyulay Lajosnak. Január 17d. 1823.

Kedves barátom! E levelemet nem mertem itt postára adni. Maga a Róma neve is veszélybe ejthette volna. Bátorkodom tehát hozzád tenni azt a kérést, hogy tégy te rá borítékot, írd rá az adresst: Monsieur de Ferenczy hongrois á Rome.chez Mons. Thorwaldsen, statuaire s ereszd el postán. — Ha a mi kedves barátunk Döbrentei még nálad múlat, csókold őtet képemben, valamint Kornist is, és Csereyt. Igazzal engedd látni levelemet s add által a czéduláját. Élj szerencsésen, kedves barátom. Feleségem, lyányom, gyermekeim tisztelnek, csókolnak, tégedet és Döbrenteit.

4161.

Kazinczy — Gr. Gyulay Lajosnak. 12. Febr. 1823.

Kedves barátom, Már minap is hasznomra fordítám barátságodat, midőn arra kértelek, hogy Ferenczy Istvánhoz Rómába szóló levelemet ereszd útnak; most ismét alkalmatlankodom, mert Cserey Farkasnak nem ismerem szállását s tartok tőle, hogy Igaznak, kit dolgai egészen rabbá tesznek, nincs elég ideje levelemet neki megvinni. Kérlek, ne vedd balul terhelésemet, s képzeld, mely öröm nekem, hogy veled, ezúttal is szólhatok. — Te, amint hallom, meglátod Rómát, s Kornissal. Miért nem mehetek én veletek! Ez volna legfőbb óhajtásom, ha ifjabb volnék, a római történetek, s az Architectúra, a faragás, a festés, a musica miatt, és hogy látnám azt a meleg érzésű népet, melly a fentebb Poesist még a kalibákban is kedveli.

Valamint Párizst látnám, ha lehetne, a puhultság gazdagságaiért, s a Schweitzot a természetnek rettenetes szépségei miatt. De nekem azt csak képzelnem szabad. Ti, általam oly forrón szeretett két ifjaink, menjetek, járjatok szerencsésen és térjetek haza magyar lélekkel, de a mellyet az újabb Dea Roma látása megnemesített. Te, édes Lajosom, s te édes Kornisom, ne felejtsétek ott a kisértetek szempillantásaiban, hogy Anyátok döbögő szivvel várja visszajövetelteket.

Ferenczit látni fogjátok. Én olvastam Patakon tanuló József testvéréhez írott leveleit…Döbrentei nálad van-e még? Ha ott van, csókold a legforróbb szeretettel. Mondj ezer meg ezer szépségeket a mi kedves Farkas Sándorunknak is… Nekem minden örömem azok az ifjak, a kik már most is díszei a nemzetnek, s nemsokára bennünket egészen elfelejtetnek. Hidd el, mi öregek nem sokat érünk; ők jöttek elő a szebb korban…Élj szerencsésen, édes barátom, te és a mi igen kedves Kornisunk.

4255.

Kazinczy — Gr. Gyulay Lajosnak. Széphalom Novemb. 20d. 1823.

Tisztelt kedves barátom. Posta hozá hozzám mind a Guzmics levelét, azon óhajtással hogy képemet bírhassa, mind az Igazét azon jelentéssel, hogy te, kedves barátom, az én képemet valamely Erdélyi festő által, kinek neve, ha az Igaz sietve tett írását hibásan nem olvasom, Simó… kérlek, hogy a képhez vétess egy fiatal fenyőből feszített deszkájú skatulyácskát, a milyenben asszonyaink hordják fichűjiket, s küldd a Dilizsenszon Guzmicsnak …Ezáltal mind Guzmicsnak nagy kedvét teljesíted, mind engem újra lekötelezel azon sok örömeken felül, a melyeket nekem te és az anyád és a te Lottid adátok.

A tieid nekem régen nem írtak, s felőlök semmit nem tudok. Reménylem mindazáltal hogy őket kívánt állapotban találád s hagyád. Mit mond a kedves Lotti a Dédácsi Epigrammra a Hébe új darabjában? És mit mond az én Lajosom, kit Literatúránk barátjának mind hiszek mind óhajtok, Hébére és Aurórára? Én az utolsót még nem láttam; igen a Hébét, s ebben a Gróf Mailáth szépen beszélt novellájának adom a pálmát.

Ölelem a kedves Döbrenteit, s általad is kérem, hogy nékem az Alfiéri olasz Sallustját és még inkább a Dussault értekezését minél elébb küldje. Én az enyémet most tisztázom nyomtatás alá. 30 esztendei gondjaim talán nem teszik méltatlanná, hogy a külföldiek Sallustjával egy sorban állhasson. Élj szerencsésen, igen kedves barátom, ’s mondjad Gróf Kornisnak, hogy ő nekem örökre felejthetlen marad. tisztelő híved Kazinczy Ferencz.

4265.

Kazinczy — Gr. Gyulay Lajosnak. 1823. Xb. 16d. éjjel.

Édes barátom, Döbrenteinek szállását nem tudom. Igy legjobbnak látom neked alkalmatlankodni, abba bízván, hogy valamint nékem csinál nagy örömet, ha veled szólhatok, úgy előtted nem lesz kedvetlen, ha emlékezetedet magamra vonhatom. Kérlek, édes barátom, add által ezt neki haladék nélkül.

Minap arra kértelek, hogy képemet másoltassd le Simóddal, és küldd Guzmicsnak Pannonhalmára. Engedd tudnom, mi történt, és mit fizettél a másolónak. Te múlatál Maros-Vásárhelytt, és így talán megmondhatnád nekem kicsoda ott Szigethi Gy. Mózes Prókátor? Mit jelent a Gy. a vezeték és keresztnév között? Az szegény mindkét szemére megvakula, a mint leveléből rettegém, Ponori Töröknétől pedig hallám is. Én hírét soha nem hallám. De olly gyönyörű meséket külde hozzám, hogy lehetetlen őtet nagyon nem szeretnem. Nagy kedvemet tennéd, ha tudósítani méltóztatnál, mit jelent nevei köztt az a Gy.

Élj szerencsésen édes barátom. Örömest tudakozódnám még ő Nagysága s kedves testvéreid felől, de már nem bírom a tollat. Sokat írtam, és fekve. Csókold Gróf Kornist, s legyetek mind ketten bizonyosak szíves tiszteletem felől.

4308.

Gr. Gyulay Lajos és Igaz Sámuel — Kazinczynak. Bécs Febr. 24d. 1824

Kedves barátom, Simó hazafi Képirónk elkészité, és igen szépen képedet. Döbrentei, Igaz, ’s többen, jobbnak tartják az Originálnál, nékem Dónáté tetszik inkább. Fel is cserélte, a’ Simóéval a’ magáét, melyet Donáttól festve birt, és az megyen a’ jövő Diligence-szal Guzmicshoz Győrbe, aszerint, amint parancsolád. Most Döbrenteit festi Simó számomra, igen nagy szorgalommal és igyekezettel, minthogy a’ jövő Húsvét utánni Kunst-Ausstellungra ki is akarja tenni, bár lenne valami ezen jól indult Müvészünkből. — Grófnéd kezeit csókolom és a’ Tieidet, én pedig maradok változhatatlanul örök tisztelőd és barátod Gyulai mpr.

Az Erdélyi-Leveleket, Vajda-Hunyadot Döbrenteitől ’s két idei Hébét tegnap előtt feltettem a’ Posta szekérre, itten Nagykereskedő Medgyaszay Úr firmája alatt Dulházy Barátomhoz utasítva. 27/II. 24.

4677.

Kazinczy — Gr. Gyulay Lajosnak. Széphalom Aug. 31d. 1826.

Édes barátom, Gróf Dezsőffy Aurél és Marcell uraknak szüléjit látád Szent-Mihálytt. Lásd most ezeknek két fijait, hazánknak nagy reményeit, s gróf Marcellel, ki éppen úgy kedveli a Muzsikát, mint te. Ülj fortepiánód mellé, s felejtsd, ha lehet, sebedet. Szorulj karjaim közé, édes barátom, s némuljunk meg fájdalmunkban; mert a csapást én is érzem, s úgy, amint kell. — Melly lelket vett vissza az Isten! Örök híved Kazinczy Ferencz.

LOTTI

Gróf Gyulay Karolina

1795- 1862

A Gyulai család Kazinczy által legtöbbet emlegetett tagja. Kazinczy szerint ő hasonlított a leginkább édesanyjához. Lottit még gyermekkorában látta, s az "valóságos képe" volt anyjának (Az én életem, Szerk. Szilágyi Ferenc, Magvető Könyvkiadó, 1987, 1802. decemberi feljegyzés, 251. old.) 1816-os erdélyi útja során egyik legfontosabb céljaként fogalmazta meg a Lottival való találkozást. Ld. ehhez Szauder József tanulmányát: Veteris vestigia flammae, Kazinczy szerelme = uő: Az estve és az álom, Felvilágosodás és klasszicizmus, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1970, 347–432.

1830-ban férjhez megy Frimont Péter katonatiszthez. Feldbachban élnek, azonban annak hamarosan kiderülnek régebbi és újabb adósságai. 1835. november 14-én Feldbachból egy Lajoshoz szóló levélben Lotti azt írja: Frimontnak adósságai vannak, és ő ki szeretné menteni, 2000 pengő forintra lenne szüksége. Frimont nyugalomba akar vonulni, és haza akarnak költözni. Lotti 1836-ban gróf Batthyányiné segítségével hazautazik, itthon Frimont nagyváradi nagynénjénél lakik, s innen próbálja hazahozatni férjét. Pénzt kér a családtól, és Lajos Frimont honosítását elintézi. 1839-ban megérkezik végre Frimont honosítása. Közben Lotti Nagypacalra költözik, és Döbrentei segít neki nagyobb állami kölcsön felvételében, amelyből rendezni igyekszik gazdaságát és folyamatosan támogatja távollévő férjét. Az 1840-es években Frimont neve eltűnik a levelekből. Lotti magányosan, gyermektelenül hal meg. (Hász-Fehér Katalin)

A legmélyebb és legtartósabb kapcsolat Kacsándy Zsuzsannához fűzte, s aztán egyszer csak, évtizedekkel később, fölbukkant Kazinczy életében Zsuzsanna tizenhat éves, gyönyörű leánya, gróf Gyulay Karolina. Szauder megkapó, morbid szerelmes viszonynak nevezte azt a vonzalmat, ami 1809-től 1829-ig állt fenn a szellemes, okos, elbájoló öregember és a kezdetben nyilván csak kacérkodó széplány között. /Kenyeres Zoltán/

Irodalomtörténeti Közlemények. A MTA Irodalomtudományi Intézetének kiadása ...

lánya, Gyulay Karolina (Lotti) is bekapcsolódik, s ettől kezdve a széphalmi mester a Sophie - Süsie - Lotti által alkotott érzelmi háromszög vonzásterébe kerül ...
epa.niif.hu/00000/00001/00369/pdf/00369.pdf

Gyulay Karolina levele, aki Kazinczyt apjává fogadta, s az az ígéret, hogy Gyulay Ferenczné Kácsándy Zsuzsanna…
www.archive.org/.../kazinczyferencz01harsgoog_djvu.txt

KazLev

Kazinczy Gr. Gyulay Karolinának 1810. dec. 4 és. 1830. jún. 23 között /Lotti férjhez meneteléig /, csaknem 20 éven át írt levelei a következő fejezetben olvashatók.