Kazinczy-Dessewffy levelezése

Részletek 

2010. június

Tartalom

Dessewffyről

Bevezetés

Levelek / az I. kötet/

Példa a digitalizálásra a III. kötetből

Dessewffyről

Gróf Dessewffy József nagyatyja, Sámuel, Sáros vármegyei főispán, atyja István kamarás, anyja, báró Vécsey Mária csillagkeresztes dáma…Tanult a piarista Koppi Károly házi gondjai alatt Kassán, Kolozsvártt, Pesten…1793. márciusban volt Rómában és Nápolyban…Követ vala a diétákon…

Kazinczy Ferenc: Magyar Pantheon, Aigner Lajos, Budapest, 1890

…Habár azonban Kazinczy művész keze sok simítni és javítni valót talált Dessewffy művein: Dessewffy nyelvének szintén megvoltak saját érdemei. Nem szólunk költeményeiről; nagyobb előnyökkel bír prózája. Leveleiben nincs ugyan meg az a tűz, az érzelmek, gondolatok és kifejezések azon változatossága, az a művészi könnyűség és természetesség az előadásban, hiányzik az a keresetlen csín, nélkülözzük a pongyolaság azon kecseit, mely tulajdonok Kazinczy leveleit e nemben példányokká emelik. Forma tekintetében is elsőség illeti Kazinczy leveleit, melyek soha sem terjeszkednek ki értekezéssé. De ha Dessewffy leveleiben kevesebb az «esprit», gyakran több az «eszme»; s az érzelmek gyermetegségét, mely Kazinczynál meglep, férfias őszinteség pótolja amannál. Dessewffy elméje sokkal komolyabb, mint Kazinczy örök ifjú, játszi kedélye: mindazonáltal Dessewffynél is gyakran fel-feltünik az elmésség ere. Olykor humoros hangulat is lepi meg: a sérült költői kedély azon kitörése, mely ideáljával szemközt látja a rideg valót. …..S általában mindenütt érezzük Dessewffy nyelvében az előadás azon erejét, melyet «verve»-nek mond a franczia; érezzük, hogy egy nagy míveltségű férfiúval társalgunk; a kiben, ha levert kedélyű is olykor, mint maga írja, «mindenkor elég enthusiasmust találunk a jóhoz, a nagyhoz és a széphez»…   

                                       Csengery Antal: Egy pár vonás Dessewffy és Kazinczy jellemzéséhezez

 Bevezetés 

Kazinczy a hálóról  1. és 2. gyűjteményem úgy készült, hogy a benti /tanszéki/ gépen a Google segítségével leszedett szövegeket kijegyzeteltem, a papírt hazahoztam és az itthoni gépbe írtam. / Otthon még nem volt net/ A Háló 3 egyszerűbb lett: a bent egérrel gyűjtött szövegeket pen dry-jal haza hoztam. Csúcs a Kazinczy-Dessewffy levelezés megtalálása. Az I. kötet elérhető pdf-ben, ugyanez digitalizálva. Egy kis türelemmel  az I. kötet leveleit leszedtem.

2009. 11. 17-én megtaláltam a II. kötetet, majd a III.-t is. A mű címe:

Gróf Desseffy József bizalmas levelezése

Kazinczy Ferenczczel

1793—1831. (Pest, 1860—1864. I—III kötet.)

Szerk: Kazinczy Gábor Kiadó: Heckenast Gusztáv, 1860

Az eredeti a New York-i Közkönyvtárból származik

Digitalizálva: 2008. ápr. 15.

*  *  * 

I.  kötet        1. –   109. levél     1793  -  1815

II. kötet    110.  –  215. levél     1815  -  1820

III. kötet   216.  -  336. levél     1820  -  1831

Évszámok  

Kazinczy      1759 okt. – 1831. aug. 23.

Dessewffy    1771 febr. – 1843. máj.

Az utolsó előtti, 335. levelet Kazinczy írja 1831. 07. 26-án, nem sokkal halála előtt. Közli, hogy Újhelyen 3 hét alatt 180-an haltak meg kolerában, „ ami a hely kisdedségéhez képest sok.” Az utolsó, 336. levél Deswffyé, 08. 08. kelettel.

Az I. kötet 109 levele / 4 kivételével, azoknak csak főbb adatait közlöm/ következik, Kazinczy Gábor számozásával, némi szerkesztés után. A II. és III. kötet nagyon nehezen leszedhető le és sok hibával. Ezért ezeket – három levél kivételével - mellőzöm. Az érdeklődő a II. és III. kötet leveleit megtalálja a neten*.

A levélírót esetenként neve kezdőbetűje azonosítja, vagy a helység, ahonnan a levél megy. Néhány levélnél elhagyok részleteket, másutt csak jelzem a tartalmat. A kötetben olvasható verseket is elhagyom vagy rövidítem. Dessewffy levelei nagyon tartalmasak, érdekesek, de esetenént rendkívül terjengősek. A különösen érdekesnek tarott részeket kövér betűvel jelölöm.

Helyenként utalok a Váczy levelezés-kötetekre.

 *Gróf Dessewffy József bizodalmas levelezése Kazinczy Ferenczczel, ... - Google Books eredmény

József Dessewffy (gróf), Ferencz Kazinczy - 1864
books.google.hu/books?id=tFJGAAAAYAAJ...

Ha kinyitjuk a „Gróf Dessewffy József bizodalmas levelezése…” feliratú linket, akkor nemcsak a gróf és Kazinczy levelezését olvashatjuk. A kinyitott oldalon bal oldalt
                                      Kapcsolódó könyvek 
feliratot találjuk és megjelennek a könyvek címlapjai. Ezekre klikkelve, majd tovább folytatva a megjelenő oldalakra való klikkelést, könyvtárnyi anyagra bukkanunk:

Kazinczy levelezése Kisfaludy Károllyal és ennek körével
Kisfaludy Károly, Sándor, Toldy Ferenc, Vörösmarty Mihály, Bajza József, Bártfay László
Kisfaludy Sándor minden munkái
Berzsenyi összes művei
Kazinczy utazásai…

Tessék olvasni a klasszikusok első kiadásait!

                                                 Levelek

                                                 1793 – 1815.

 1. 

 Kaz      Regmec  júl. 25. 1793 

Imhol egy kis ajándék, kedves barátom, Néked és Annak, akit a maradék még poraiban is áldani fog…Mezei életemnek egy részét, melyet tudniillik a gazdálkodás nem von el, fordításaimnak tökéletesítésére fordítom. A grammaticai botlások szenvedhetetlen piszkok szemeimben…Meg akarom érdemleni, hogy fordításaim originális darabok gyanánt tartassanak. Fordítok valamit Ciceroból is…

 2.

Fiuméból 1794-dik esztendő harmadik hónapjának 29-ik napján.
Kazinczynak Dezsöffi.
Általadtam Pásztorinak Paramythionjaidat s a gyönyörű Meséket, melyekről csak onnan tudjuk hogy általtétettek, mivel Lessingnek eredeti munkái kezeink közt vannak…Én a ki nem otthon, hanem az Adriai tengernek partjai mellett, mester nélkül, tehetségem szerént akarnám mívelni s gyakorlani hazám nyelvét, kényem szerént írogatom a szókat, s ha nem botránkoznak meg rajtam a fondorok, csak az annak az oka, hogy semmit sem adok a világra. Azonban míg egy oly tudós s érdemes hazafi mint te vagy, engemet jobbra nem tanítand…

Voltaire úr azoknak a kik bosszankodtak vagy csudálkoztak, hogy francziát jelentő szót francais ai-val s nem ó-ival írta, azt feleié : hogy ne várja tőle senki, hogy okot adjon olvasóinak arra, hogy az olasz eredetű komor assizibeli szent Ferenczet ne tudják megkülönböztetni egy szeles francziától. …Csak az a Kazinczy Ferencz maradsz te, kit ismerői becsülnek, baráti szeretnek, s a kinek nevét s írásit maradékaink magasztalni, jövendőbeli íróink pedig például fogják választani. Küldj nékem magyar könyveket, kiváltképpen ha a te pennádból származtak vagy eredtek, hogy addig, míg személyedet mesteremnek nem fogom választhatni, írásaid lehessenek tanítóim…

 
                                       11 év szünet a levelezésben

3

Mélt. Gróf Dezsöffy József urunk.

Kázmért, májusnak 16-án 1805.
Tisztelt barátom! írásaimnak ötödik kötetében, melyek még ez idén sajtó alá fognak kerülni, egy darab áll, mely a Te nevedet fogja hordani homlokán…

Minden darabom valamely tiszteletes nevet visel czímlapján, s a sok név közt nincs egy is, a melyet a megnevezettek szégyelhessenek. Az én kevélységem abban áll, hogy a Jóknak tetszeni óhajtok. Az 5-dik kötet első darabja Virág Benedeknek van ajándékozva…

ne csak nékem és literatnránknak örvendj, hanem gyúladj is fel példám követésére s házasodjál. Válaszsz, ha találsz, egy Sophie-Antoinettct, légy atya, mint én nemsokára leszek, és valld meg, hogy eszes ember a szerelem repkedéseiben nem talál örömet. Jó leányt mindenütt találni, jó asszonyt pedig csinál a jó férj a jó leányból igen könnyen…

4  

Dess     Alsó Olysó*, az 5-dik hónapnak 25-dik napján (1805).

Édes kedves barátom, Vettem leveledet és a szép verseket, melyeket Kis János írt boldogságodra…Te pedig kérd az Istent, hogy adjon fiat általad hitves párodnak… halhatatlan leszel te maradék nélkül is; de méltó vagy te arra, hogy a legszeretettebb Teremtésnek segítségével, a legkedvesebb halhatatlansággal megjutalmaztassál…
A ki körülnézi magát a világon, látja hogy igen kevés házasság van  7 esztendő múlva vagy unalom vagy ízetlenségek nélkül…

. Mai nap majd minden házasság, kiveszem a tiédet, merő alku; igen nehéz egy jó szívű s jóeszű, emberséges és becsületes embernek ezeket elszenvedni… Ha valaha olyan személyre találok, a kinek lelkében nagyobb lesz az érzékenység mint a hiúság,… ha egyébiránt hajlandóságom lesz hozzája és néki én hozzám, bizonyosan elveszem…

Hazáját férjénél még jobban szeresse,
A mit mondok, írok, aztat érezhesse,
A jó ebéd előtt jól gazdasszonykodjon,
Engedje hogy ura írjon s gondolkodjon;
Ha kell, kövesse némán és üljön hozzája;
Mind egyék, mind szóljék az asztalnál szája…

 

 Jó éjszakát, kedves barátom. Feleségednek kezeit csókolom; szeress és írj gyakran Jóskádnak

                                           * Olysó kisk. Sáros vm, 160 tót lakos  /1915, B.G./

 5

Alsó Olysón, a 10-dik hónapnak 21-dik napján (1806).
Tisztelt, kedves Barátom!
Nem való hogy a poéták mind irigyek, akármiképpen igyekezzen is azt elhitetni velünk Debreczcn városa. A költő Kazinczy Fercncz, a költő Csokonai Vitéz Mihálynak sírkövet állítván…nevetni kell Debreczen  városán és annak némely tudósain. Pyramist akarnak Csokonai porai felett; de nem lakott ő Egyiptomban, és soha sem volt ő sem király, sem fő pap…

Különös szerencsémnek tartom, hogy méltónak ítéltettem tőled, meghivatni Csokonai dicső emlékezetének bármilyen csekély részben való fenntartására is. Részemről húsz rénes fbrintokat ajánlok, és a mennyit csak lehet, beszedendek és megküldöm. Én is, itt s amott finnyáskodást találtam pajtásunk írásiban. Nem vagyok gúnyoló, nem czáfolom hogy élt deák szókkal, de szerettem volna ha ritkábban, és csak ottan, ahol szükség vagyon reájok, élt volna vélek. Azonban becsültem mindenkor tüzrűl pattant költö-elméjét…Én mindég kedveltem minden költeményit, s csak most, hogy már megholt, irigylem észfényit.
Hív barátod
G. Dessewffy József.  

6 

A 11-ik hónapnak 23-ik napján, Alsó Olyson 1806

Kazinczy Ferentznek Dessewffy József egészséget, boldogságot !
Még eddig egy krajczárt sem szerezhettem Csokonai sírkövére, pedig némely érzékeny embereket szólítottam meg ; az egyik azt mondta, hogy az élőknek és korántsem a holtaknak számára szükséges most a pénz; a másik nem felelt, de nem is adott semmit is, láttam szemeibűl s orczája vonásibúl, hogy inkább szereti olvasni a poétákat, mint vagy őket táplálni éltekben, vagy hamvaikat dicsőíteni halálok után; sokakat nem is mertem megkeresni,…

. Úgy tesznek a magyarok a tótokkal, mint a gazdák a szamarakkal : mennél jobban megvetik, annál jobban megrakják, megterhelik. A magyar stylusról már én is gondolkoztam valamicskét. Péchy Imre nem rosszat s nem rosszul írt, de nem eleget. Mindent a mi ezen tárgyban eddig megjelent, olvastam. Legjobban tetszett a mit (úgy gyanítom) Verseghy tétetett közönségessé a Hazai Tudósításokban. Az én ideáim oda mennek ki rövideden.
Noha napkeleti eredetű a magyar nyelv, kölcsönözhet mindazonáltal mértékletességgel más nyelvtűl szavakat ; de úgy , hogy azokat a maga járása s geniusához alkalmaztassa.
Ha kiszúrnók a deák nyelvből a görög eredetű szókat, olyan kopasz maradna, mint az idegen tollaktúl megfosztatott mátyás. A hajtogatások, a szólás formája, a szószerkesztetések és azoknak rendje, az onomatopéják (képhangok) bélyegelik a nyelvet…

De a szüzek nem szaporodnak, és nem tudom hogy lehessen a boldogságos szűzen kívül a termékenységet a szüzességgel összeegyeztetni. Nem merem reményleni, hogy a szentlélek úr isten súgja nekünk mindenkor az új magyar szavakat. A mit Császár úr javasol, hogy tudnillik nyelvünk gyarapítása végett a külső eredetű szavakat mind kiküszöböljük, azt Perecsenyi Nagy László valósítani próbálta; a többi közt a nótáriust vagy jegyzőt dézmásnak, a politicust pediglen csinomlónak nevezi. Ha valaki nyelvünket koldus-gazdaggá és értetlenné tenni akarja, Császár és Nagy László urak után induljon…

Soha semmiféle nemzetnél nem termett egyszeriben a hivatalos nyelv, és nem vala soha és sehol olyan tiszta mint az íróké; azonban szebb, felségesebb mindenütt az országos emberek nyelve a prókátorokénál; és egyátaljában illendőbb, hathatósabb ott a nyelv, a hol szavalják (declamant) a pereket, mintsem ott, a hol írásban perelnek a törvényszékek előtt… . De hol győzedelmeskedett valaha akármelyik nyelvben is a meggyökeresedett és a

megrögzött, szokáson?

Nálunk essen a legelsőbben? Mi legyünk olyan okosak?
Kivált mi magyarok, mi szokás fiai,
Félig rothadt gyomok buta imádói?
Keresztődjenek ott józan ész rajai,
Hol az édes méznek darázsok szopói
Hidd el a jó- s rossznak megválasztás-fája
Paradicsomban volt, nincs nálunk hazája. … 

7.
Széphalom, Martius 12-d. 1808. Kazinczy… 

Tisztelt barátom! Tegnapelőtt kapám meg Pestről azt a kevés számú nyomtatványt, melyet az eladástól felhagytam, hogy becsesb barátimnak kedveskedhessen!. Első vagy akinek ezt kiválasztottam, valamint legérdemesebb közöttök, úgymint kit mind tollad ékessége, mind lelked szépsége, mind hazafiuságod szentsége miatt ha valaha, most bizony igen nagyon tisztelek. Melléje teszem a Rumitól néked érkezett ajándékot….Pestről írják, hogy egy bizonyos circulusban az ítéltetett Marmontelem felől, melyet itt vészesz, hogy érteni nem lehet….
Hozzá fogtam az aesthetikai magyar grammatika Írásához, a most még inkább tapasztalom, hogy herculesi erő kívántatik az Augias istálójának kitisztítására. Nálam az orthoepcja nagy részt foglal el, mert nem csak írni, de jól kimondani sem tudjuk a szókat. Azonban legfőbb igyekezetem az, hogy paragraphusaim elevenséggel, ízléssel s praecisióval légyenek írva, hogy a munkát ne kellessék izzasztó fáradással olvasni….. Legnagyobb baj pedig az, hogy alig tudok nevezni könyvet, a melyet a magyarság miatt olvasásul javasolhatnék. …— Élj szerencsésen nagy férfiú! Az egek tartsanak meg Tégedet…

 8. 

D.  megkapta a Marmontelt. Dicsérően ír a királynéról. Örül K grammatikájának…olyan országban, ahol „nincs se nemzeti főváros, se udvar, se akadémia, mit kellessen fő sinormértékül venni”  15 nyelvi kérdést tesz fel, pl. a víz mért hosszú í és a vizek miért rövid? 

9. 

K,  „sallustiusi időket élünk érdemes barátom. De így van az és nem lehet másképpen…Pápai Sámuel derék philológiai munkát adott ki. Addig félre löktem a grammatikámat s elő sem veszem, míg ezt nem látom meg”

Felel a 15 nyelvi kérdésre  „Himfy Szerelmei nem tudós és nem literátor mégis igen szép

10. 

 D     1808. 05. 06.   Nyelvi kérdések, majd Ovidius

„A hangnak legalábbis annyi nemei vannak a természetben, mint a színeknek. Ha pengetem a hárfa húrjait, minden pengetéssel bizonyos reszkető s nyúló hang veregeti a levegőt…cseng, bong, zeng, zengedez, zúg…Erről könyvet lehetne írni”

                   Jól írtam verseimben:

                       Írj a jövendőnek, jövő századoknak

                   Nem a mostan élő buta magyaroknak 

11. 

 K   1808?  

Késnek a levelek… Rhédey   öccse karaktere

„báró Prónay László excell. Parancsolatjára hozzá fogtam a tübingi jutalomkérdésnek fejtegetéséhez. A prefációt írtam meg, amit mások utoljára szoktak. A kérdéseket ismerni fogod az újságokban…”

Az előszó vége: Jól tudja az író…mi magunkat az igazság és a hazaszeretet aegisével /Zeus pajzsa/ védjük

Mely befolyása van a nyelvnek a nemzeti karakterre, azt igen bőven meg tudnám mutatni,ha szabadon szólhatnék…Tele van a fejem ideákkal. Csak tiszta rendbe tudjam szedni „ a magyar literatúra szebb próbáit ismertetni fogom. Előhozom benne a kálvinista pápa versét a húgának, gróf Toroczkainénak halálára, s azon szép beszédet, melyet Ugocsában tartott 1970. Valamint Orczyból, Révayból, Barcsaiból, Virágból, Daykából, Bessenyeiből, nyosból, Báróczyból…legkészültebb munkáid közül…nékem megküldeni…Nem a gondolat, hanem a nyelv ereje lesz előhozásokban a cél…a szó és nem a dolog legyen a fő érdem”

Nyelvi kérdések, Szabó Dávid kis szótárja* egy megbecsülhetetlen ostoba munka…Beillett volna a XIII. századba…Lexikon, Marmontelem…

12.  

/17 oldalas levél/
8-dik Juni 1808. A. O.

 
Kazinczynak Dessewffy
egészséget, boldogságot, barátságot. Ma érkezek Egerből, Pestről, s két kedves levelekre
találok annyi kedvetlenek közt. Nem tanulhattam ki embereimtől, melyik jött légyen elébb, az-e melyet a posta hozott, vagy a szolgabírótól küldettetett? Mindegyiket későn kaptam,
akár az időre akár óhajtásomra nézve. Ezután legény fog mindenkor menni innen Széphalomba.
….Nékem még csak egy leányom van, kedves barátom, s ez is beteg, fogakat hajt, de más egy, nem tudom milyen, teremtés életnek eredt Laurám kedves szíve alatt. Életem párja, a mint látod nem meddő…

 Voltaire is ugyan megdicsérte derekasan az istenben boldogult gróf Feketét a generálist, minekutána ez neki egynéhány átalag hegyaljai asszúszőlö borral és franczia versekkel

kedveskedett volna : de mégis a tömjényezés közben is kénteleníttetett megvallani, hogy verseinél jobb a bora ő nagyságának…

 Egy pár ilyetén rostázás a Hazai Tudósításokban ki nem irtaná ugyan nálunk egészen a hízelkedve is rossz poétákat, de legalább számokat kevesbítené, és az újságírók nem lennének
annyiszor kéntelennek annyi poétái szemetet, mely csupán a jobbnak s szebbnek helyét foglalja, a toldalékokban velünk közleni….Pápai Sámuelt épen olvasom. Kár miatta félre lökni grammatikádat. …

 Kisfaludy szép elmével bír; eredetiség az ideákra és képzetekre nézve nincs igen sok benne, de szerencsés festő, színei elevenek, buja ecsete nem kaczérkodó, nagyobb mester az összehordott képzeteknek kifestésében. mint azoknak feltalálásában és rajzolatjában. Az is kilátszik a Boldogtalan szerelméből, hogy érzette többnyire a mit kiírt. Mennyivel hígabb Boldog szerelme! Jobban hálálhatjuk feleségének hajdani mátkás durczaságait, mint mostani kegyességét; de az asszonyok magoknak és szeretőjeknek, nem a litéráturaknak szoktak végtére szeretni, s jól teszik. Legnagyobb érdeme előttem Kisfaludynak a nyelvre nézve, hogy a kellő hangzat szerént válogatta és rövidítette a szókat, és hogy az egytagúakkal minden erőltetés nélkül igen mesterségesen élt légyen, némely íztelenségeket (Geschmacklosigkeiten) mint az; melyet említesz, az ő tolla is kicsúsztatott…
Faludi s mások rajzolták a  ködként felcsavarodó, a tiszta levegőbe kékesen lebegve, háló gyanánt elnyúló, ezer könnyű formákba tekergőzve mintegy úszás közt lassan oszló s végtére egyszerre eltűnő pipa- és dohányfüstöt, valamint a múlandóságnak vékony árnyékképét…
Reszketek új munkádra, kedves barátom, én is írtam Pesten lévén a minap egy .két szót nemzet-ülésünkről… Kultsárnak adtam munkámat; fogja-e kinyomattatni a Hazai Tudósításokban, és hogyan? nagyon csonkítva-e, vagy csak félig herélve? megválik. Igazat szólok, de illendőséggel és tréfák közt megmutatom hogy még most a magyar academia csak kicsiny eszköz nemzctülésünkre. Valóban nem látom, hogy fog magyarosodul a pesti burgcr, a sopronyi liéncz és a liptói sáfrány ős a magyar academia felállítása által. Állítsunk hát academiát…. Az academiának egyenes czélja nem lehet más, hanem hogy a nyelvet regulázza, annak tisztaságát megőrizze, és a magyaroknál a magyar literatúrát gyarapítsa, tót, a franczia magyarbúl a magyar academia valódi s egész magyart nem fog csinálni, e pedig a fő dolog ha nemzetesedni akarunk..
Az én munkám …nincs 250 szakaszra s még kétszer annyi czikkelyre felosztva, nincs benne új terminológia; levélformába van öntve, de az ideák benne mintegy láncz-szemeken fűzve folynak egyik a másikától. Olyan argumentumok vannak eléhordva, melyek az ellenkező felet leginkább szorongathatják…természetesen olyanokat mondhattam, melyek még eddig nem emlegettettek… Sajnálom hogy itt vagy Pesten együtt nem lehettünk, hogy közölhettük volna egymással ideáinkat.
Nem csalatkozol hogy a hollandiai nyelv uralkodó Hollandiában; egy tudós hollandussal, ki most két esztendeje meghalálozott, leveleztem sokáig franczia nyelven tudományos Tárgyakban… Olvashatod az újságokban, hogy épen most hollandiai academiát állít fel Bonaparte Lajos Hollandiába; Bonaparte Napóleon pedig különösen védelmezi mindenütt a honnyai nyelveket azon tartományokban, melyek nincsenek egyenesen a franczia koronához kapcsolva….

Mondják a francziák, minden egyéb hatalmaskodások mellett is, hogy megérdemli mindég egy ország, ha annak nyelvét a Fejedelme megtanulja. Valamint Nápolyban az olasz, úgy
szinte Svécziában a svécziai, Dániában pedig a dániai nyelv uralkodik, holott a/ első országban a franczia házbúl, a két utolsókban pedig német házokbúl valók is a fejedelmek, valamint az egészen oroszok Orosz birodalomban a jedelemasszonyok. …

Csak a rómaiak voltának oly erőszakosak, azok a rómaiak, a kik a külső nemzetek isteneit a magokéik közé fogadták… a vándorló népek berontása alkalmatosságával a római birodalomnak felbontását segéllette. Mihelyst nem adunk vagy nem adhatunk egy nyelvet az egész világnak : minden független országnak a maga nyelvét meghagyni tartozunk.

 A deák nyelv nem csak külsőben holt nyelv is, és olyan nemzetnek holt nyelve, mely mindenben, mindenben különbözött a mostani nemzetektül…. A mostani hivatalos deák nyelv valami olyan heierogeneum, vegyített, abajdocz, melyet még keresztelni sem lehet. Mivel állapotjának és természetének világos kimagyarázatjára teljességgel metaphorára kell szorulnom, én a mostani deák nyelvünket egy-egy régi igen felséges drága ruhához hasonlítanám, mely régenten felségesen ruházta a Titánokat, de a melyet mi pulya nemzetség,
mi pogonya, porongy, törpe emberek, részszerint széjjeltépdelni és nagyobb darabjait elhányni, részszerint mindenféle külön-külön más magunk materiáibúl készült foltokkal megtoldani, fotózni s így piczinységünkhöz képest …egészen új formára reánk szabni és alkalmaztatni kénteleníttetünk….

Magyarországban több népek, több nyelvek, de csak egy nemzet, egy constitutio vagyon. A magyarok, noha sok magyar lakik Bécsben, sőt sok le is telepedett ottan, nem kívánják, hogy a magyar nyelv országos nyelvvé váljék Bécsben, pedig minden ember tudja, hogy már most a magyar örökös tartományok a német örökös tartományokat majd hogy f'elyül nem haladják.
Ilyeneket és más többeket foglal magában munkácskám. Szeretném ha kijönne s olvasnád, és nekem róla megmondanád ítéletedet. Te a mogyoróbotba rejtett ajándék példájával meg akarod engesztelni a tübingai magyart; e szép fogás, de kételkedem hogy használjon…
Azon kérdésbe, hogy mennyire legyek elkészítve s elkészülve a magyar nyelv, belé ereszkedni a tübingiai magyarral, méltónak nem tartottam; csak azt mondom neki
mellesleg, hogy olvassa törvényes új szólajstromainkat, és vesse össze a még nem régiben Regensburgban uralkodó Reichsstyl-lel. (Néniét birodalomból! közirományok) országgyűléseinknek jegyzőkönyveit. Akármennyit hordasz elő neki költőinkből, azt fogja felelni : „Ja, sic hat poetischen Reichthum…

 Annyit tudok, hogy Luther Márton idejében készült magyar fordítása a szentírásnak sokkal, sokkal jobb és kellemetesebb az akkori német fordításnál; -ha tehát azóta megelőztek minket, nem nekünk, hogy pedig mi meg nem előztük őket, azt csupán nekik lehet tulajdonítani. ..

 Minden tartalék nélkül közlöm hát veled először egynéhány fordításaimat. Szántszándékkal fordításaimbúl választottam főképen, mert a nyelv tehetségéről van a kérdés ;aztán egynéhány eredetieket is kirepítek, szintén külön-különneműeket. A másokbúl általad előhordandó példázatokbúl kivált láthatni fogja ama tübingai magyar hazafi, fogy nincs alkalmatlan nyelv, ha az ész és elme nem alkalmatlan, és hogy nem szükség Tübingába menni a józan észnek, az egyenes okoskodásnak, az eleven képezetek eléadásának és a hazafiúság tüzének feltalálására.
A mi prózámat illeti, íme kezdete egy eredeti biographiának, melyet több esztendők előtt írtam vala. Kedves feleségem istenben boldogult apjának élete a tárgya; folytatása egészen szinte azon lélekkel és elevenséggel vagyon írva.
Marmonteledet mind …

Csudáin! s örülni kell, hogy egy olyan nemzetnél, ahol (kiveszem Erdélyt) a nagyobb társaságokban az első rendű urak és kis meg nagy asszonyaink a honnyai nyelveken nem beszélgetnek, egy-két magánosságban élő jó hazafiak kezei alatt olyan könyvek készültek légyen, a melyekben a legszerencsésebb formájú kifejezésekre nagy számmal találhassunk; ilyenek p. o. …
 Csókollak 1000000. Szeresd hív Jóskádat.

U. I.
Elfelejtem megmondani, hogy ki az az Ágoston, a hangász szónak koholója. Nem szent Ágoston, de nagy doktor : érmindszenti plébános. 1805-ben magyar oskolát írt egy felette hosszú czím alatt. A magyar szók felső értelméről értekezik, régi mély dolgokban töri fejét ; azt igyekszik megmutatni, hogy a magyar nyelv Jáfet maradékai által egyenesen az első embernek Ádámnak nyelvéből eredt légyen, abból a legrégiebb világunkkal egyidejű nyelvéből, melyben a szentírás szerint minden dolognak és élőnek nevezete a jelentett tárgynak belső természetét tökéletesen magában foglalta és azzal egészen megegyezett. Ádám, a ki (az Isten mindenre tanítván) mindent ismert, bélyegezte így elsőben magokat ezeket a nemzeteket, azután belé azokat minden dolgokba és reá minden élőkbe.
A második részben a magyar nyelvnek életfáját, azaz a származásoknak ágazatjait adja elé.
A harmadikban …azt az utat, a mely valami dolognak magjára vagy eredetére, kezdetére vezet…nevein etymologiáz. Nem egykönnyen lehet hasztalanabb és unalmasabb könyvet írni és olvasni, de én, a ki még a dictionáriomokon is általvergődöm, ezt is forgattam, csupán
azért, mert magyar. De kár hogy annyi unalmas könyvvel bővelkedünk, s be szeretem hogy megtanultam Pásztoritól, hogy a legnagyobb mesterség a világon unatkozni tudni.
Ezen levelemnek hosszassága, karczolása s annyiféle tárgyoknak összvekeverése tanúbizonyságaim , hogy ezt a mesterséget jól megtanultam, és az unalmat nem csak tűrni, terjeszteni is tudom. De bocsáss meg kedves barátom, ezt a levelet 12 nap alatt legalább is húszszor szakasztottam félbe, és megannyiszor folytattam, fájdalmak, rettegések és keservek közt, melyek veszedelemben forgó Virgíniám felett elfogták szívemet. A szenvedő anya annyira aggatott, mint .a sínlődő poronty, ispotály s gyászhajlék vala az egész ház. most valamivel jobban van Virgínia. Az indulatok háborgatják az elmét, bocsáss meg hát, kérlek még egyszer. … 

13.
Kedves barátom!
Leveled híjával volt munkáddal, melyet említettél; vagy elfelejted megküldeni vagy kilopták….Sohasem volt bajosabb s kedvetlenebb a belső s külső politikáról szólani ; hallgatok hát, de azt mondom, hogy ki tudja, hogy ha él, hol és hogy fog lenni két esztendő múlva ilyenkor? azt nagy, igen nagy prófétának lehet tartani. Be jó volna most aludni mint Epimnides vagy hét esztendeig, azután felébredni és látni, hogy érdemes volt-e a világot úgyannyira megzavarni. Megvallom, nem szeretem ezt az időt

Kassán, 1808. 4. Oct.  

14..

Dess.
Kedven barátom!
Háladatossággal vettem könyvedet és gyönyörűséggel átolvastam. Várva várom új munkádat, íme a magamé, melyet Kultsár úr, mintha orcára volna bízva a józanész kulcsa, nem méltóztatott a homályosságbúi a közvilágra a Hazai Tudósításokban kibocsátani. Ez az ember vagy a híjábavalóságoknak czifrázója, vagy csupán átalíró szokott lenni. Soha semmi gyökeres idea nem termett pennája alatt, és fél mindegyiktűi, a mely másnak tolla alatt serdűl.
Nem tartozom és nem is akarom tudni, hogy a nádorispány a 100 aranyos kérdésnek szerzője. Én kefélem a kérdezőt, mert mocskot szórt mind reánk mind magára. Ha a kis dánus és svékus nemzet a maga nyelvét oltalmazza, mért ne védelmezhessük mi a magunkét? Merem mondani, hogy az az ember, a ki módját ejthetné, hogy ez a kis írás kinyomtatódjék, nagyon lecsépelné az európai publikum előtt az ellenünk való agyarkodókat. Jó gondolat egy lutheránust egy tót vármegyében a magyar literaturához édesíteni; derék az ember, és jobb esze van mint egészsége. Vénülő (de nekem, Lórinak, igen tetsző ) képemet, a kinek kedve van hozzá, szívesen általengedem, értetődik (mert egyébiránt Lóri protestál) csupán a lerajzolásra, és amint feleségem mondja, csak úgy, hogy eltaláljon. Herdert megveszem tőled. Vasi Rómáját megküldöm Olysórúl , ahol Januarius elein leszek. Talán még elébb meglátogatlak ; most itt, Eperjest, ahol a telet fogjuk tölteni, a huruttal küszködöm.
Éljenek magzatid, mind a halandók, mind a halhatatlanok. A mi porontyaink olyanok mint a tavaszi rózsák, midőn a napfény mosolyog felettek.
Ölellek.
Eperjest, 14-dik Dec. 1808.
Hív Jóskád.  

15.

Dess.      Alsó Olysón, 1809. 8-dik Január.
A minap, kedves barátom, a rospontosok a jég miatt nem akartak vinni Kis-Bányácskára, mert ezek az inhumánus géták nem értik, ha Széphalmot emlegeti nekik valaki. Tiszántúlról jöttem; az újesztendő mind itt, mind ott felette szomorú mindég a gazdákra nézve. Nem tudom hogy dicsérhetik Apollóban testvéreink annyira a gazdaemberek sorsát; ez a magasztalás valóságos poesis. Jé n'aime les brebis que quand ils sönt a moi, úgymond Voltaire ; verum ubi oves furto, morbo periere capellae, spem mentita seges, bos est enectus arando, mit csinál akkor a gazda? Sír, a poéta pedig egy szomorú leírással megelégszik. Csak azé minden, a kinek semmije sincs. Nincs rútabb dolog a valóságnál, nincs szebb a képzelőtehetségnél….

Ha megengedi egészségem, 12. Febr. eljövök a gyűlésre Újhelybe, ott lesz, amint hallom, a Főispán is, és meglátjuk, hazánk Atlásai hogy fogják a terhet a magok tikkadó vállokrúl a mások nyakába csapni. A personalis insurrectio szép, jó, szükséges, de nem a sok poltronok közt. …
Marmontel beszélye, fordítva Kazinczytól. Kiadatlan….

A munkácskám leírója szennyes ruhába öltözködött. Mostani ifjainknak nagyobb része olyan mint a pávák, szépek, kevélyek, de nem tisztítottak körmeik. Szeresd Jóskádat 

16.

Széphalom, Január 21-dik 1809.
Tisztelt barátom.' Tegnap este érkeztek embereid. Vacsorát is .bort is parancsoltam nékiek, mert nékem kedves vendégeim voltak — Tőled jöttek s kedves ajándékot hoztak — de szakácsom levitte magához mind etetni s mind hálni, s nagyon félek, hogy nem úgy láttattak odalenn, mint idefenn fogtak volna. A mindenható felséges úr isten az akarattal megelégszik : ha tehát hiba van, elégedjél meg ezzel Te is.
Vasit csaknem egész éjjel olvasám. Hoztam magammal egy kis eforma római átláskát Bécsből is. De én talán a Piranési munkájával sem érném be magamat. Mohón falom azt mind, a mi velem Rómát láttatja. Ez a Vasi nekem annál kedvesebb, mivel arra emlékeztetett, hogy 1795. áprilisban az a minorita Sterly, a ki Kassán a gróf Fáy Ágoston fiát nevelte, nekem ezt és Hómért küldé be a franciscanus klastromba olvasni. Ezen emlékezethez ezután a Desöffi ajándékának emlékezete fog járulni, melyet az a gondolat emel, hogy ő ezt Rómában vette, s ez neki ott kalauza volt.

Ennek a praediumnak igazi neve Széphalom. De ültetetlen lévén egész 1759-ig, midőn az atyám itt volt serházához egynéhány parasztot is szállíta, a tót nyelvű lakosok sohasem tudták nyelveken nevezni, mert a mi Rcgmeczünk maga is Alsó Regmecznek neveztetik. Végre mintegy nyolcz esztendő ólta Kis-Bányácskának mondják, melyet én annál inkább nem akarok, mivel határos lévén Széphalom Banyácskával, a határ eránt baj támadhat közöttünk. — Ezt lakásom nomenclatiojára.
Imhol küldöm Herdernek mind az 5 Lief'erungját, ötrendbeli kereskedői signaturával. Kérlek ezen signaturákat el ne hullasd. Ebből látni fogod hogy az eddig érkezett Herderekért… még az 5 tomus Schiller portójáért tartozom neked köszönettel azonfelyűl, hogy ezen vétel terhét rólam magadra venni méltóztattál, mely most nékem, kiköltvén magamat bécsi útamban ez őszszel, igen terhes volna. Én Herder nélkül élnem leszek, de későbben veszem meg, mikor erszényem jobban elbírja. — Édes barátom! minden embernek van valami takarni valója, legalább mindennek van egy helye, ahol a magyar példabeszéd szerint a csizma nyomja a lábát. Én ennyi boldogság közt két bajjal küszködöm : az erszénynyel és testvérem kínzásával.
De megemlékezvén, hogy a boldogságot senkinek nem adták ingyen az istenek, azt hiszem, hogy e két czikkelyen nem vásároltam meg drágán a magamét. Épen szegény nem vagyok, s lesz egy idő, melyben könnyebben fogok lélekzeni : de nagy baj az, hogy némely fantáziámat nem realizálhatom. Pompa nekem soha nem kellene, ha gazdag volnék is.
Ha szerencsém lesz hozzád a gyűlés alatt, látni fogod Kreutzinger által festett képemet. Oly jól van festve, hogy Balkai azt hiszi, hogy valaha még galleriában fog függhetni …

A magyar nyelv dolgában írt munka felyülhaladja reménységemet, pedig én tőled keveset nem szoktam várni…Kultsárnak most kellett volna hallanod némely szavait, midőn nála voltam. Én ötet nem ismerem, pedig azt hittem hogy felette ismerem…. Én nagyobb jót benne nem ismerek, mint azt, hogy a m. nyelvnek s nationalismusnak heves pártfogója, s a theatrumot fentartani pro posse igyekszik. Nagyon fáj neki hogy Révainak helyébe nem ötet ültették hanem Czinke Fcrenczet…Élj szerencsésen, édes barátom ! Február 13-dikán engedd együtt ünnepelnünk születésed napját…  

17.

Széphalom, Január 23-d. 1809.
Tisztelt barátom ! Embereid nálam háltak, s ajándékodat (Fasínak Rómáját) meghozták. Köszönöm azt kimondhatatlan köszönettel. Az éjszakának' nagy részét a magyar nyelv dolgában írt munkádnak s Vasinak olvasása által töltöttem. Ez Rómába ragadott; együtt jártam ott veled : amaz pedig csudálással töltött el. Sok új s igen nyomós okoskodásokra akadtam. Mihelyt reá érek, mindjárt le fogom azt magamnak tisztázni, s a vett originált visszaadom akkor, mikor a gyűlésre jővén, hozzád, a miért nagyon esedezem, szerencsém leszen (NB. az nem lesz Febr. 12-kén ; mikor lesz, még nem tudatik).

 Herdert által vittem tegnap Kázmérba. A jövő héten már Ruminál fog letétetni számodra. Benne leled Cottának és Kiliánnak contoikat. Nagy elakadásból szakasztál ki, mert épen Cserei írja, hogy Göthének nyolcz darabjáért is 71 fr. 15 krt kell fizetnem. Ezenfelül Mart. 1-ső napján La Rochefoucauldért mintegy 600 ftot várnak tőlem Bécsben. S mikor szivárog az a pénz vissza! — Bárcsak holmi Pornpignan, a ki észszel nem bírván, erszénynyel bír, egy-egy tomus munkámat nyomtattatná. Esztendő múlva visszafizetném pénzét. De ezt úgy cselekedném, hogy a könyvárosok obligálnák magokat, mert én több adósságot, mint a mi rajtam már van, magamra vállalni nem akarok. La Rochefoucauld 600 forintba került. 3 ftjával adván el egy explárt, 200 explárból már visszajő a pénz. Ha tehát feltesszük, hogy csak 300 explár kel is el, a mi bizonyosan elkel, látnivaló, hogy a könyvárosok rabátja kitelik, s a mi azonfelűl adódik el (500 exempl. nyomtattatik), nyereségnek marad vagy explárban marad. — Megvallom hogy most ezen plán szerint igyekszem nyomtattatni készen álló munkáimat s a Dayka verseit. Ha itt lészesz, látni fogod a Berzsenyi verseit, s úgy hiszem, azt vallod, hogy Himfyvel egy líneában áll, noha nem egy nemben dolgozott. Ódái magasan szárnyaltának, s az nem gőz, nem füst, hanem tűz; nem dagály, hanem magasság. —

Bacsányi is nyomtattatja verseit, úgy monda Sándor István Bécsben. — A Vad-embernél ebédeltem magyarok között s magyarul beszéltem, midőn megnyílott az ajtó s B. belépett. Lekaptam róla szememet, s fennszóval szólék magyarul. Ö hátam megett méné a szomszéd szobába, s meg nem szólított, holott a magyar hang bizonyosan reám pillantatott vele. Jele, hogy nem akart látni. Én azért nem szólék hozzá, azért kaptam le szememet, mert nem tudtam, ha akar-e látni s velem szólani. Ilyet attól fel lehet s kell tenni, a ki négy esztendő előtt levelemet visszaküldette Bécsből a postán, és a ki 1803. magamnak monda, hogy midőn első levelemet vette, bemutatta azt gróf Sauraunak ; s ugyanakkor kért, hogy hozzája ne menjek, mert ötet szemmel tartják. Levelednek egyéb czikkelyeire a Herdcr pakétjában kapod feleletemet. Élj szerencsésen. A mélt. grófné kezeit tisztelettel csókolom s köszönöm kegyességét, hogy képedet lemásolás végett ide engedi. Visszaadom azt szívesen. Feleségem nagyon tisztel. 

18.. 

 Dess.    Le 1. de Mars, 1809.

Kedves barátom! Kötik épen Herdert, egy kötet kétszer van, egy pedig hibázik, de mert a theologiát nézi, nem akasztom fel magamat. Kérlek írd meg kerekdeden, mennyit küldjék Kiliánnak. …

A háború, amint mondják, elkerülhetetlen. Andreossit nem akarja Ferencz elbocsátani Bécsbűl, míg Párizsbúl Metternich el nem érkezik. A Moniteur tele van agyarkodásokkal, melyek bosszantanak anélkül, hogy merjük azokat viszonozni ; a kevélység, az alattomos harag - és a félelem együtt dolgoznak és gyötrik az udvart ; tudja hogy mit akar, de nem tudja hogy mit cselekedjen. Azt mondják, hogy hevesen adta ki magát Napóleon a magyar aristokraták ellen. Il sait ce grand tiran que les hongrois sont de petits tirans, qui ne veulent pás étre tirannisés. De ő lesz a nyertes, mert azt lehet rólunk és kormányzóinkrúl mondani, amit Mirabeau az orlcani herczegrűl mondott : Il ne suffit pas de bander le crime, il faut oser le decharger. Dicséretednek 90 % a barátságnak tulajdonítom… Gróf Széchenyi gyenge lelkű úgy mint szemű volt mindenkor, de azért bene est meritus de Musco nationali. Berzeviczy Gergely, a kivel sokat leveleztem életemben, német-magyar ember ; deákul szeret írni és nem tud ; egyébiránt kivévén némely uralkodó hamis ideáit, a melyektől, mivel hozzájok szokott, nem lehet ötét könnyen elvonni, igen okos ember. Hízelkedem magamnak, hogy már igen megtérítettem őtet a magyarsághoz. Igen szelíden kell vele bánni, mint a Varjasssal, mert igen csiklandós és érzékeny. Panaszkodott nekem ellened, de azt mondtam neki, hogy nektek barátoknak kellene lenni. Olyan embereknek mint ő megtérítésére való kivált az én munkácskám. Ha megigazítanád és herélés nélkül simítanád, szeretném ha elküldenéd Molnárnak  Pannónia kiadójának Bécsbe. Nem bánnám ha nevem alatt is kijönne, mert nem keresek semmit, szégyent pedig talán nem vallanék, mert te dicsérsz. Megküldöm Vay Józsefnek ; hadd kerengjen legalább kézírásban, és a Palatínus kezébe is jöjjön. Nem kell mindég tömjént, ha olykor igazságot is szagoltatni a nagy urakkal.

Hogy jutott eszedbe születésem napja? Köszönöm a szíves emlékezetet.

Száz esztendők után majd azt
Nem fogják ünnepelni,
Elnyomják az idők a gazt,
De Zefirek emelni
Tovább tovább mindég fogják
A csírázó nevedet
S gyermekek is majd dadogják
Boldog születésedet.

Igaz-e hogy ipád megégett ? Csókollak ezerszer. ,
Eperiest 1-só Mart. 1809. Igaz hív barátod Dessewffy József.

19.

Széphalom, Mart. 13 d. 1809.
Édes barátom! Sietve beszélem el mi történt a mai gyűlésben. E levelet ágyban írom, mert e napokban fekvő beteg valék, s most sem vagyok jól.A főispán tegnap jött Újhelybe s conferentiákat tartott. Nagy haragra buzdította a Rendeket Napóleon ellen, mely még ma is tartott, amint gyűlés előtt hozzá mentem, a szoba közepén állott pompás öltözetben. A Rendek körülte. „Csak két óráig szeretnék vele lenni, hogy szemére hányhassam gazságait. Megcsalta nem csak a királyokat, hanem a népeket is. Andreossi elment Bécsből, minekutána Metternich haza érkezett. Én most beszéltem egy kurírral, azt mondja ez, hogy a nép ha ő a balkonra áll is, sem vivátokat nem kiáltoz többé, sem egyébképen nem jelenti szeretetét eránta. Sőt fekete ruhában jár minden, hogy gyászt mutasson. Én a szabadságomat csak a kardommal együtt vesztem el." Még tovább tartott így beszéde, de én a sessióba siettem, hogy jó helyet kapjak.
Bejöve s előadta, hogy a conferentia végzése szerént regementet állítsunk az apró nemességből s fizessük …

Nem tudom hány száz lovat behajtottak falukról s a legjobbakat p. 150 fr., a többit, ha jó volt, olcsóbban, elszedték. Kivált a szent római Impbeli királyok Bécsben mesterséget tanuló jobbágyaira van fogok. A moszkva, dán és svéd jobbágyokat nem fogdossák. Elfelejtem mondani hogy a főispán előtt nincs nagyobb ember mint a svéd király. Ezt nem critice, hanem csak historice mondom el. Én megvallom hogy eddig más hitben voltam, de engedek a főispán bessere Einsichtjának, s már most én is annak nézem. Vale corculum (a Scipio Nasica értelmében). 

20. 

 Széphalom, Mart. 16-d. 1809.

 Édes barátom! Első napi gyűlésünkben mi történt, addig míg ez a levelem kezedbe jut, tegnapelőtti levelemből már tudni fogod. Most írom a többit. … Ezen felyűl rendeltetett egy deputatio, mely 14 személyből áll, és ennek tagjai egymást olyformán fogják váltogatni, hogy Újhely soha ne maradjon négy nélkül, de annál jobb, minél többen lesznek, s ezek a viceispán praesidiuma alatt consideálnak, valamikor az insurrectio dolgában sürgető parancsolat vagy híradás érkezik, s hatalma lesz ennek mind azt végezni, a mit a gyűlés fogna, ha épen akkor tartatnék. Ennek magam is tagja vagyok. Benne van b. Sennyei, az újhelyi plebánus, Boronkai Gáspár és Zsigmond, Sulyovszki, Szemere László és István, Zoltán Pál, Pintér István, Kossuth  /nem a Lajos/, és rajtam kívül még más három. Továbbá egy más Ausschusz, mely a mesteremberekkel dolgoztat, Balásházi József és Dusicska (ki betegsége miatt ezt fel nem vállalta)….

Szemere Albert nagy szájjal viszi dolgait. 15-a Mart. nagyon elcsendesítette Szirmay András. A dolog ez. Szirmay Andr. valamely kérdést tett a főispánnak és gyűlésnek. Szemere javallottá sőt csudálta a Szirmay helyes találmányát s ezt veté mellé : megvallom, nem vártam, nem tettem fel. Szirmay tűzbe jött, de el nem felejtette magát; felpanaszlotta a publicumnak, hogy az ily bántásokat nem lehet elszenvedni, s amint elcsendesedett, megsúgta Szemerének, hogy ha meg nem szűnik, felpofozza vagy összevagdalja.
Szemere az asztalnál Lónyainak az egészségéért úgy ivott, minta vgye irámszarvasáért. Az allegória a Thierreichból lévén véve, meg kell vallani, hogy még maga Lónyai is nevette, peut-etre avec un ris sardonique. De Szemere magyarázatra fakadt még a bor megivása előtt, hogy az oly állat, mely húsával, tejével, szőrével, körmével, bőrével, csontjával hasznot hajt, s ilyen Irámsza rvasa a vgyének. Lónyai is, a ki viceispán is, nótárius is, követ is, Fiscalie is.
A czélzás arra volt, hogy a ma elolvasott repraesentatio a Lónyai munkája vala. A tegnapi gyűlés még azért is említést érdemel, hogy benne felolvastatott a tarczali plebánus esedezése, mely így kezdődik : Királyi papságom és Istentől vett hivatalom stb. Azt kérte, hogy a tarczali zsidóknak ne legyen szabad cselédet keresztyént tartani, mert azok a zsidóknál nem ünnepelnek, nem böjtölnek, sőt hogy a Hegyaljáról, mely arany bánya, tiltassanak el. — Legalább nevettünk rajta.…
Rossz időkre jutánk. Élj szerencsésen. Valamit látok s hallok, a mi érdemes hogy tudd, néked megírom.

21

Széphalom, 23-ik Mart. 1809.
Éden barátom!
16-ik Martius olta csaknem mindég fekszem. Rheuma-e a bajon vagy chiragra és podagra, nem tudom, de kínos hasogatást érzek főképen bal kezemben. Ez idén érzem azt ily mértékben. Első közelítését brünni fogságomban érzettem bal kezem ujjaiban, s ott arra fogtam, hogy azt az éjjel nappal öt esztendeig viselt vasbilincs megfagyása okozta olyankor, midőn még télben is egy órai sétálásra kihordottak. Csakhogy nem a jobbomat hasogatja; úgy hasznát vehetem ennek. ímhol a parancsolatod szerént megváltoztatott munkád copiája originálisával és pályaírásommal együtt. Kérlek, vigyázz erre, hogy el ne veszszen, mert több exemplban meg nincs sem nálam sem senkinél másnál, Cottát kivévén. S ki tudja, Cottának is jutott-e kezébe a neki megküldött exemplum. Diligence-szekérre tétettem azt Kassán, s reá vala borítékjára írva, hogy a lepecsételt csomóban mi vagyon. Nem hiszem hogy az ily nagyságú csomók felbontatlanul kieresztessenek monarchiánkból, s így az én csomóm oly kézbe kerülhetett, mely azt jónak látta megtartani. — A per még sincs elitélve.
A Te munkád nékem igen sok gyönyörűséget csinált. Az okok nyomósok, az előadás lelkes. De sok helytt alig értettem mit akar mondani, mely talán az alig olvasható írás hibája volt. Megengedj, ha szavaidnak hamis értelmet substituáltam. Kedves lesz előttem, ha az én copiámat tulajdon kezeddel igazítod meg. Ezt azért óhajtom, mert az írás félre lesz téve a maradéknak. Képzeld, mi kedves lesz annak ezen explárban annak a szép lelkű embernek a keze nyomait láthatni, csókolhatni, a ki az ő lelkeiket a hazaszeretet szent tüzével tölti el. — Mártonnak meg nem küldöm, mert ő ennek sem Pannoniájában sem egyébként hasznát nem venné,. Az az ember Bécsben lakó magyar, szereti a nyelvét és hazáját is, de úgy hogy ez a nyelv és haza szeretete néki ne ártson.
Ezen pályairásomat általküldém Ruminak, hogy a német grammatika s orthographia ellen elkövetett hibáimat igazítsa meg. A halvány tintával tett igazítások az ő kezének vonásai.
Közlöm veled az ifjú báró Wesselényihez írt epistolámat is. Ez legújabb verselésem. A lovak neveit a Zsibó ístálójából vettem. A Consul Brutus felől nékem mondotta azt a szép megjegyzést; Atilát előttem is játszotta; hogy pedig Zilajon a gyűlést a főispán bejövetele előtt megszólította, hogy ötét szenvednék benn lenni, azt másoktól tudom. —
Katonai tűzre gyermeket és Wesselényinek egyetlen egy fiát tüzelni nem kellett, s minthogy nem kellett, nem is volt kedvem. Attól félek, hogy az anyja testvére, a mi kedves Csereynk, igenis fogja. Édes barátom, kínos érzésekkel vallom néked, hogy ez a tiszteletre méltó ember engem fél esztendő olta sokszor megbotránkoztatott a maga szertelen vanitásaival. A legszentebb barátsággal intettem nagy megkíméléssel, de nem használ. Hogy kamarássá lesz, azt nekem mondotta még négy esztendő előtt, s óhajtottam azt neki tiszta szívvel, mert az oly rangot ad s elsőségeket, a melyre neki (mint Wesselényi sógorának s gróf Haller Gábor vejének) szüksége volt. ..
M. Kurír minapi levelében olvashatád egy levelét, melyet búcsúzó kapitányához írt. Ctirtiust, Scaevolát  stb. hordja neki elő például, s azzal bíztatja, hogy ha majd borostyánnal koszorús s az ellenség trophéumival felékesített zászlóikat a háládatos haza oltárának zsámolyainál leteszik stb. Egy kapitány megmarasztásáért ! Ét tout au sujet d'un manteau! ezt kiáltom la Fontainenel. — Ily fonákságokat tétet az emberrel a pillogás szeretete s a generálisi titulusra vágyás. Azzal menti magát utolsó levelében, hogy ő parancsolatot vett, hogy ilyeket írjon. Hiszem hogy vette : de talán nem jól értette, mert ilyet nem parancsolhatnak. Azonban kedves előttem azt látni, hogy most a hazai szeretet ki van tehát valaha már a prohibitus sensiisok lajstromából törölve. — Mit mondasz Berzeviczyhez írt levelemre? Küldd vissza, kérlek, pályaírásommal ezt is. Élj szerencsésen tisztelt barátom. Mélt. grófnéd kezeit csókolom. Wécsey Miklós írja a vejének, hogy 24 óra alatt Pesten és Budán 345 stafétát expediáltak. Jól megjegyezd : 345! — 

22. 

Széphalom 27-d. Mart. 1809.

 Érdemes barátom ! - Most jövök estve a ma tartott újhelyi gyűlésből, s ezen levelem Kassára holnap indul. A palatínushoz küldött deputatio tette meg relatióját. Midőn épen indulni akara a deputatio, akkor érkezek a palat levele, hogy már nem regement kell, hanem csak személyes felkelés. Azonban körömbe érvén a deputatio, bemutatván hogy 1130 lovasból álló regementet állít a vgye, a palát elfogadta az ajánlást, s megígérte hogy Kallóból felelni fog. — Felelt ; elfogadja a regementet ; a 300000 fr. kölcsön kért pénz megnyeréséért esedezni fog ő Felségénél, — (a főispánnak megsúgta, hogy arról kételkedni sem lehet, hogy ő Felsége azt meg ne adja) — s a concurrentialis cassa dolgában oly homályos és kétértelmű módon fejezte ki magát, hogy a vmgye kenteién volt a palatínushoz egy kurírt (Kazinczy Istvánt) Budára vagy tovább, ha a palát. Budán nem volna, kiküldeni. Holnap ez a levél felolvastatik, s az öcsém indul. A lustra 5-d. Apr. lesz. 11. Apr. a prímás praesidiuma alatt lesz gyűlésünk. S akkor osztán a tisztek is megválasztatnak. Ezek így készíttetnek : Oberster Klob. Vincze. — Obstlieut. Kandó Gábor. — Major Szentes vagy Szirmay Antal. — Első kapitányok : gróf Sztáray Albert, Szirmay Antal és Ferencz, Kazinczy István és Geizler Mihály. A palát,gyönyörűséggel nézvén a kállai gyűlésben a Rendek készségeket, buzgóságokat, azt a complimentet tevé nekik, hogy a megyéjekbeli b. Vay Miklóst nevezte ki nagy dicséretekkel brigadérosnak, és ezt úgy ejtette mint viszont complimentet a vgyének. Rhédey jelen volt, s meg sem álmodván hogy ő el fog mellőztetni (mert nagyon vágyott a fejér mentére), szembetünő-képpen confundáltatott a Vay denominatióján.
A mai gyűlésben felolvasta Horváth Tamás a maga gyökeres repraesentátióját azon parancsolat ellen, mely a tavaly jure statario felakasztott Babos János czigány bíráitin poenam eltiltja a criminalis sedriákra leendő applicaltatástól. Meg van mutatva nyilván ezeknek ártatlansága. Maga a főispán is a vgye értelmére tért, holott az akasztáskor ellenek szegezte magát, és még 13-a Mart. is (ez idén) azon értelemben volt, hogy Babos vétkes procedurával akasztatott fel. Úgy mondják, hogy ő Fels. 9-a Apr. fogja Szent Istvánnál megáldatni a kardját szerencsés ómenre a háborúban, s meg fog esküdni, hogy nem foglaló akar lenni, hanem csak birtoka védelmezője.  Egy tiszt Varsó mellől írja, hogy másnapra várták a mi ott fekvő seregeink a 200,000 főből álló muszka segédet. én is de 3-a Mart. vettem levelet egy azon tájékon táborozó magyar tiszttől. Az nem csak ezt nem mondja, hanem épen ellenkezőt ír, azt tudnillik, hogy a tilsiti öszvejövetel oly szorosan megköttette a két békélő fél közt a arátságot, hogy a muszka segédet nem remélhetjük. Megválik, melyik hír az igazi. Herdernek árok eránt írtam Pestre. Venni fogod a tudósítást. Az elmaradt theologicus darabokat be kell Kiliánnak mutatnod , s visszaküldeni a kétszeresen küldött egyik darabot, hogy suppleáltassék. Érdemes a megtartásra Herdernek még theol. munkája is, mert az theologia ugyan, de a Herderé Ha Stael-Hollsteinnének Corinnája vagy magadnak vagy grófnédnak megvan nálad, kérlek add ide megolvasásra. Szép recensióját láttam, s meg nem kaphatom Pestről. Vissza fogom küldeni a maga épségében. Ne tartóztasd soká pályaírásomat, Berzeviczyhez írt levelemet s a Wesselényihez írt jámbusokat.

 Élj szerencsésen 

23. 

Széphalom, 12-d. April. 1809.

 Nagy érdemü barátom! ötödfél esztendeje lesz, hogy megházasodtam. Csaknem annyi idejű az itt menő sonett. Te, a ki az olasz nyelv s olasz sonettek édességét ismered, s a mesterség titkaiba mint mester vagy beavatva, tudod, hogy nehezebb munka nincs a magyar poesisben, mint ezen probléma feloldása ; mert nagy nyűg már a ríme is, nyelvünknek felette kevés rímeji lévén (hanemha őket ex iisdem partibus orationis szedjük: testemet, lelkemet, nyelvemet; így könnyű egész epicum carment egy rímre irni, mint az arabszok; de nem lesz semmi kelleme) — hát még midőn scándálni is kell lábakat! hát még mikor mind a sorok száma mind a rimák helye ki van szabva! — Ez cselekedte, hogy soha még magyar költő sonettet nem énekelt. Nem szégyenlem megvallani, hogy ezt a kis semmiséget esztendők olta titkolom másoktól, s így fogom a többit is, donec nominis hujus honorem, megérdemleni fogják. Még csak Sophie ismeri : de ma megírtam Kisnek, s íme néked is; s reád és Kisre elmondom : quod si me italicis vatibus inseres, sublimi feriam sidera vertige. Bürger, a német poéta, azt mondja, hogy a sonett reimjai úgy játszanak egymással, mint a menuet fordulások, s igaza van. Én ezt a koszorút szeretném elnyerni. Csak huszonnégyet írjak jót, elég lesz nevemet halhatatlanná tenni. Egy nem rossz is esztendők olta készül : de még nem lévén kész, nem csak nem mutatom, de még soha le sem írtam. Utolsó sora ez :

„És a világ énnekem Széphalom."

Tibullusi ideák mennek előre, s az első sora ez : Ragassza más magára pántlikáit. De ímhol egynek töredéke, melyet nem folytatok, mivel a schéma ellen írtam. A rimák nem a magok 'helyeikre és soraikra jutottak :

1. Nyögve, fonnyadt képpel s elsárgulva,
2. Mint a sírok' éh árnyékai,
3. Buktam zsámolyodhoz, s elcsordúlva
4. Folytak gyötrelmim tolmácsai.

5. 'S mint az ég' kegyes lakosai
6. A midőn az ínség kínjai
7. Feljutnak hozzájok, ellágyúlva,
8. Rám pillantál, s meg valék gyógyulva. —

 
Az első, 4-dik, 5-ik és 8-ik sornak -ulva rimát kellett volna kapni, s a 2-iknak, 3-iknak, 6-iknak és 7-iknek ai-i. Eddig kezedben van pályaírásom. Kérlek, juttasd ismét kezembe. Kiliánnak leveleit vettem. A pénz tehát jobb időkig maradjon nálad. Én 5 hétig etegeskedtem, de már gyógyulok. Élj szerencsésen. 

VI. NOVEMB. MDCCCIV.

A legelső, sőt mindeddig egyetlen sonett, mely magyarul énekeltetett.

/Kötetben  Az én boldogítom címen és módosítva/

 Nincs milliók közt egy, kit a fene,
Vak Ate így vett volna korbácslásba.
Ha megdühödve kap bár néha másba,
Azt megkönnyítni felkel Istene.

Ah, engemet nem véd őellene
Sem ég sem föld ! E szörnyű bajvívásba
Ájulva dűlök újabb ájúlásba; '
S írt nem találok mely enyhítene.

 
Ámor megszánta éltem' kínjait, '
S mond' : Én enyhítem a kit a Sors sújta. '
S bérül ölembe tette le Sophiet.

 
És ím, miolta nékem áldást nyújta, '
S bús éjjelemnek bájos mécset gyújta,
Nem érzem a sors csapkodásait.  

24.

Dess      Eperjest 17. April 1809.
Kedves barátom!
Nyolczadik Martiustól fogva Pesten, Borsod, Szabolcs és Zemplén vármegyében, ahol nem láttalak, de ahonnan Kiliántúl levelet küldöttem neked, utazván, csak tegnapelőtt érkeztem haza, és sietek ötrendbeli leveledre felelni. Íme ezt írom Berzevczynek : Kazinczy mecuin communicavit epistolam quam tibi scripsit. Quoad nationalitatem idem cum eo sentio. Amarem üt opusculum hungaricum quod eatenus conscripsi, ét in quo matériám hanc ex omnibus …

Az ifjú Wesselényihez intézett versek teli vannak görögséggel, Horatius lelke lebeg rajtok, régen nem olvastam különbeket. A sűrű serényű Bucefalus, a talpverö Brutus a tüzet hányó Pitt és Fox, „még Zsibón is egymás ellenségei" — lánggal teljes rajzolatok„ Azokhoz csallhassad magad," a második szóban a második tag keményke. „A tajték, mely a kifáradt ló inán lefoly," hathatós kép, mely a régi görögöket meg nem botránkoztatná annyira, mint a mostani kényes francziákat. Gyengédebb, szebb, helyesebb a mostaniak képzelődése, mert többet társalkodnak a fejérnéppel, és mivel nincs annyi erő a fejekben, hogy csupán a fő ideára függesztetvén figyelmek oldalas ideáktúl el ne vonattatnának. Az ilyetén szép verseket rostálni kell szinte azért, mert szépek. A larariom-ot, szégyenemre, nem értem, hacsak netalántán a laribus származtatod. Köszönöm hogy simítottad prózámat; valóban szüksége volt a gyalúra, mert a lobbanásnak hevenyében készült, gondatlan valék mind a numerusra, mind a pontosságra, szöktek gyakran, s néha elébb ugrottak egymást gondolatim, a nyelvben is építettem hibákat : de mégis itt s amott kegyelmezhettél volna nekem minden botlásim mellett is, p. o. kár volt kihagyni, hogy az ár isten magyarul is tud ; kár volt mondani, hogy pengő pénzben száz aranyat igért a tübingai patrióta; nem ütköztetőbb-e (plus frappant) a mostani időkben azt mondani : száz aranyat aranyban? trop de clarté nuit quelque fois a la finesse. Nem ütköztetőbb-e így szólani : „a kik nem tudnak magyarul Magyarországban," mint így : „a kik köztünk laknak, s még sem tudnak magyarul"? Senkinek a világon nincs inkább szüksége rostálóra, senki sem fogadja szívesebben a javítgatást mint én : de világos, barátom, amit, úgy tetszik az anglus Adisson mond, hogy ha csupán annak jobbítgatására, a mi teljességgel tűrhetetlen rossz vagy hibás, vagy gáncsos, nem szorítják magokat a criticusok, lehetlen hogy az íróknak eredetiségeket olykor-olykor meg ne.heréljék. Legnagyobb részét változtatásaidnak helybenhagyom, de szülöttjeim némely hibáihoz
ragaszkodom. Virgíniámnak egy kis púpja van a nyaka hátán, de mert nem igen nagy, kedvelem azt s nem adnám más leánykának legsímább nyakáért. Te, a ki annyira szereted az individualitást, tudod, hogy némelykor abban is van a caracteristicum, quod insit plus sangvinis quam liniae. Igaz hálaadással köszönöm, hogy stylusomat folyóbbá tetted, hogy a nyelv ellen való hibákat kiirtottad, hogy emezt elébb, mint azt hátrább helyheztetted hogy több mozgást, több kecset, néhol több világosságot adtál munkámnak, hogy néhol jól rövidítettél, a buja ágokat nyested, a ritkákat összecsomóztad, a sűrűket kiterpesztetted : csak néhol kívántam volna több tompaságot késednek, nehogy termésem, a mely anglus kertben vette eredetét, francziában termettnek látszasson. La critique est, úgymond La Harpe, dans la libre Angleterre contre le mauvais, et non pour le mieux.
Én a te munkádat nagy megelégedéssel és figyelemmel olvastam ; különösen örvendek, hogy majd mindenben egyetértünk. Azt a philosophiát, a melyet Zénó egy marokba szorított, Cicero a keze újjain fejtegette. Egyet szerettem volna benne, hogy tudnillik megmutattad volna, hogy egy élő európai nyelven sem lehet a görög és deák hatlábasokhoz foghatókat írni, csak a magyarban. Ez a demonstratio, vitatás, a magyar nyelvnek legnagyobb dicsérete lett volna. Csak Szabó Dávid kis szótárját kell megtekinteni annak megvallására, hogy Jenisch szerint dér intensive Rcichthum dér ungarischen Sprache akármilyen európai nyelvvel is vetekedik, már pedig mivel a mesterszók mind vagy metaphorák, vagy származtatások, vagy kölcsönözések, vagy öszvetételek, világos, dass die intensiv reichste Sprache den Keim des extensiven Reichthums in sich fasse. Én ezt az ideát sehol sem olvastam, de mennél többet gondolkodom felette, annál igazabbnak látszik nekem. A regementbűl osztály lett, még minekelőtte az, a kinek a regement igértetett, feloldott volna minket ajánlásunktúl. Jól mondta Szemere Albert, midőn a regement a világra lön, nesze semmi, fogd meg jól. Lónyai Gábor nem vala egy értelemben a nádor-ispánynyal a diétán ; a herczeg a personalis insurrectiót sürgette, a viceispán az 1741. 63. at. Nem gondolta tudni illik ő herczegsége, hogy 3/ 4 része a magyaroknak hamisan fog vallani, és hogy 3000 forint jövedelem sinórmértéke szerint igen kevés lesz a lovas. Lónyai Gábor tehát részszerint, hogy megmutassa a palatínusnak, hogy az ő részén vala az igazság, részszerint hogy a hibát ejtett nagy úron, mint első az egész országban, új projektem által segítsen, annálfogva, hogy ez által szegény gyalog véreink majd a ló hátára emelődnek, a regementet teremtette… Lónyai, a ravasz, ezt mind számba vette, s clare ellátta, azok tehát, a kik ellene dolgozni látszattak, magoknak mind kezére dolgozának. A machiavellismus elsült, mind a csaló részérűl, mind a megcsalatottakénál, a kik magok a királyt, a két herczeget és a viceispánt reászedni igyekeztek. De mi lön a következése ennek a tekervényes, fösvény, helytelen és kétszínű politikának ? Az, hogy a nádorispán, a ki elfogadta a regementet, a feltételek eránt semmit sem felelt a prímás eljövetele és elmenetele előtt, és így sperato contrarium conveniente , mind Lónyai, mind a vármegye, mind a két herczeg előtt, mind a király előtt, mind országszerte becsületében csonkul, és még sem egészen bizonyos még, hogy merni fog-e kényszeríttetni regementet adni, és hogy abban nem lészen-e belé számlálva a 10-ik Áprilisi divisio, vagy pedig ha nem fogja-e épen ezen divisiót még a regementen felyül adni. Mert a regement ígérete visszahúzá-
sának oka ez volt, hogy tudni illik törvénytelen ígéret vala, mivel feltette a regnicolaris eassa alól való felszabadulást, így tehát más vármegyék kárát. De ez teljességgel semmit sem nyom,  mert ha ez törvénytelenség lenne, becstelenség lett volna ígérni, ha pedig nem az,becstelenség visszahúzni az ígéretet. Valóban csúnyaság a királynak a testvére által ígéretet tenni, azután pedig, minekelőtte még vagy a király s testvére feloldott volna minket az igérettűl, azt a király sógora által semmivé tenni, elállni a nagyobbtúl, és ez által kevesebbet ígérni.  Ami a törvénytelenséget illeti, ezt én által nem látom, mert a regnicolaris cassa systhemájában minden vármegye kap, s minden vármegye ad, és az olyan nemességgel gazdag vármegyék, mint Zemplén, többet kapnak mint adnak az insurrectionalis regnicolaris cassához, és így a regement más vármegyék kára nélkül állott volna fel. Én Martiusban nem voltam Újhelyben, ha ott lettem volna, azt mondtam volna, hogy nem kell a nádorispánynak ígéretet tenni, mert Zemplén vármegyébe a prímást küldötte a fejedelem, íme milyen dolgok történnek, midőn oldalas s mellesleg tekintetek vezérlik az embereket, és nem a haza java az egyenes czél. Be köszönöm a mindenhatónak, hogy belőlem intriganst nem csinált és mégis elég eszet adott minden efféle szövevénynek kitapogatására. Nem ám ez az útja a nagy dolgoknak. Írd meg már egyszer, kedves barátom, kerekdeden, hogy mennyivel tartozom Herderért, hogy a pénzt megküldhessem. Kilián nem akarta a pénzt felvenni, megírta neked az okokat azon levélben, melyet ipádnak, hogy neked általadja, Újhelyben a minap kezéhez szolgáltattam. Deák verseket kellett a minap a nagy lárma közt írnom Újhelyben a prímáshoz ; kinyomtattattak Patakon. Nem az a lélek lehet bennek, a mely lelkesít minket, de az, a melytűl  kéne lelkesíttetni, ha minden, a legrosszabb esetre is a szükség azt hozná magával, hogy az országnak politicai függetlenséget' kéne szerezni, és hazánknak integritását fenntartani, készséget és elszánást kell mutatni azoknak, a kik erre és amarra érdemesekké akarják magokat tenni. Azon deák hatlábú versek, melyeket a pataki collegiom készíttetett, szebbek, többet festenek, jobban dicsérik a prímást.
De mikor fogjuk mi már egyszer tudni, hogy mit kell? mikor? hogyan mondani? A prímás azért utazott, hogy felbuzdítsa a nemzetet és segedelmet kérjen, errűl kellett hát szólani és csak mellesleg említeni gratiam vultus, mert a majestasbúl semmi sincs, és hazugság nélkül kell tudni dicsérni. A hatlábosok azonkivűl az epopoeába vagy a didacticum poemába vagy az idylliaba valók; a togátus Gabíniusnak állóképét a curiában, nem pedig egy kis cabinetben kell felállítani, ahová csupán mejjképeket (Büstes) kell rakni ; az óda szép, csupán csak vagy ódát vagy elégiát vagy epigrammát írtak a régi rómaiak mindenkor alkalmatossági versek képében. De mind ezzel együtt meg kell vallani, hogy szeretnék egy deák epopeat olvasni 6- 7 esztendő múlva attúl az ifjútúl, a ki azokat a hatlábasokat írta. Kilátszott Buonarotti akár olajszínekkel a vásznon, akár szénnel az útcza falain festett valamit. A sonetted derék. A mennyire értem, nehéz munka ez, de igen tetszik a fülnek, és te szerencsésen jártál el benne.
Ezt oda kell igtatni a magyar literaturának szebb példái közé. Tudod-e barátom, hogy Szabó Dávidnak sapphicumja a ledőlt diófáról remek munka? Semmit, egy szót sem másolnék meg benne, csak a második strophának a végén e három szócskát : nedvek elhagyván; e sem nem jó, sem nem szép, sem nem világos, sem nem költeményes kitétel. Mert eredetieket is hordasz elé, és mivel a nyelvrűl a annak közönségessé tételéről szólsz, talán oda ragaszthattad
volna verseimet a nádorispánhoz, midőn nyelvünk mellett harczolt 1805-ben : „Magyarok szerelme, herczegeknek fénye," melyeket, úgy tetszik, megküklöttem neked. Köszönöm mint Cicero Luciliusnak…
Ölellek ezerszer. Hív Jóskád.

Engemet Szabolcsban stabilis tisztnek kívántak, de nem mehetek, noha kapitányok valék 1797, mert 1802. felfordultam, a jobbik lábamon a nagy eret ketté szakasztottam, és úgy vagyok sebhelyemmel (cicatrix), hogy tavaly az olysói hegy meredekén egy gördülő kövecsbe csak kicsint ütközvén, hat hétig sínlődni s szenvedni kénteleníttettem. Zsolczán valék Vay Miklósnénál ; köszönt ; a Morgenblattbúl adott egynéhány leveleket, kérvén, hogy küldenek neki egynéhány kötött de l'esprit des Journaux. Megcselekszem általad, mert úgy is levelezel vele s küldözgettek egymásnak lelki eledelt. Lucián három esztendőtűi fogva egész famíliájával magyarul tanúl. Ez a háború olyan, hogy semmit sem nyerni, de mindent el lehet vele veszteni. Hullnak, esnek a proclamatiók és az eprigrammák, de még egy proclamatio sincs olyan, a mely hathatna a franczia nép eszére és szívére. A volna pedig a fundamentom; epigrammákat a győzedelmünk után kéne írni.  

25. 

1809. 8. Mai. A. O.

Dess     Kedves barátom, 100 rft. Ígéretem szerint, Corinnát és kézírásodat küldöm, azzal a kéréssel, hogy Corinnát Vay Miklósnénak küldjed mennél elébb. Minket megvertek, mert mohón és mégis későn és több bátorsággal mint okossággal kezdettük a verekedéseket. Aki oldalaslag és hát megett nem tud menni a francziáknak, hanem csak egyenesen rohan reájok, az mindég fog verettetni, mert ez mind bátor, mind okos nép. Tegnap érkeztem egész házi népemmel a városbúl, annyi a dolog, a baj, annyi levélre kell felelni, hogy most lehetetlen többet írnom, ölellek s vagyok egész barátsággal hív Jóskád Pipsz.
Ugyan dicsérsz; köszönöm, a fele is sok, azonban senki sem csömörlött még meg a dicsérettől  nincs szenvedhetőbb dolog ennél. Lucri bonus, laudis optimus odor, de érdemleni ám a mesterség : a barátság mindenütt érdemet lát, és mindjárt és mindenben, ahol a szív megfordul.

Bonaparte Lucian három esztendeje egész familiájával magyarul tanul.

26.

Széphalom, Május 12-d. 1809.
Megbecsülhetetlen barátom! A száz forintot Cottának számára vettem. Azt mindaddig lehetett volna halasztanod, mig leveléből megértettük volna, mi a könyv ára. Embered ezenfelül viszi a nyugtatót mind ez eránt, mind hogy Corinnát s a pályaírást elhozá. Ezt sietve írom, hogy kétséged ne légyen. Hozzánk 3-dik Máj. érkezett a szerencsétlenség híre gr. Csáky Imrének stafétája által. A főispán felhívata mind a négyünket, tudnillik a kik a deputationak akkori hetesei va- lánk, Szemere László, Sulyovszki, az apátúr és én. E szókkal fogada : Hinc sumus ! — s ekkor olvasá a Csáky levelét. Egy óra múlva jött már a palatínus parancsolatja is, s a Hadik és Hertelendi levele, hogy a nép induljon, bár gatyában s ló nélkül van is, s kérjék kölcsön szomszédjaiknak pisztolyaikat s kardjaikat. Nagy vala rémülésünk. Mindjárt sessiót tartánk, s kiment még akkor nap a parancsolat, hogy lóvá- sárló deputatusaink s szolgabíráink, lovat s pokróczot, nemestől nem-nemestől szedjenek el requisitioban s küldjék be. A parancsolatot a fő- és viccispán és négy deputatus permanens Bubscribálánk. Xegyed nap múlva érkezek a Szirmay Antal stafétája Pestről, hogy ő küldi 15 szekéren a holmit. Ez ő Excját nagyon megnyugtatta, mert a Szirmay Antal leveléből látjuk, hogy ini vagyunk az az egy vgye az egész környéken, a mely ruhában küldi a seregét és fegyverrel. A többinek sem ruhája, sem fegyvere. Pest vgye 3000 ft. di- scretiót adata az oecon. commissio tisztjeinek, és még sincs aza, a mit mi kaptunk. Én most kapok három csomó holmit Pestről, proclama- tiók, versek stb. Kisfaludy-Himfy a palatínus által adjutánsává tétetett, s a pennát fogja vinni. Láttad, reménylem, az ő tollábúl folyt magyar insurgensekhez szóló buzdítást. Azt a palatinus németre fordíttatta Schedius által. Pestről írják, hogy Kisfaludy már ott van. Takácsnak leveléből tudom, hogy egy marsot is készített és tábori dalokat. Sőt egy 120 paginából álló munka is ily czím alatt : Hazafiúi szózat a magyar nemességhez az övé. Nem tudom, ha hitelt lehet-e ezen állításnak adni, mert sokszor citálja önnön verseit, mely rendes volna. Pag. 8. rendes vers a 2-dik sor :Bont, dönt, tör, ront, dúl, sújt, öl. Ha ez is vers, nem tudom mi nem lehet vers. Én rettegek, és hidd el, még álmomból is sokszor felriadok.
Holnap bemegyek a városba megtudni, mit hoz a ma várt staféta. Jó jelnek látszik, hogy 24. April. olta semmi több nem történt. Óbester Splényi Fér. felől az a hír, hogy elesett. Elesett Máriássy is az oberster, úgy a pataki vasas-seregbeli oberster Moczen, a császárnak kedves embére. — Ha valami nagy történik itt, tudni fogod leveleimből mindég.
Az insurrection. restantiák ugyancsak exequáltattak. Szirmay Ádám 6000-nél többet fizetett. Nem vala kész pénz, s senki sem akarta venni holmiét E. Bényén, és így egy 10 ezer forintos Wechselt külde be, mely két holnap múlva fizettetik. A sessióban a Wechselt nem acceptáltuk. Jósa Mádon gr. Szirmaynak egy curiáját adta el 2000 forintban a zsidóknak. És több ilyek.
Küldöm itt a Vayni! Morgenblattját. — A Szerencsiné veje gróf Teleki Jóska tegnap vett, leveléből értem, hogy felesége ötet egy leánygyermek atyjává tette 14. April. Az én feleségem 1-a Mai érzé méhében legelőször ugrani Emil Trajánus fiát. Élj szerencsésen. Ajánlom magamat barátságodba, mely előttem minden becs felett van. Kérlek a Morgenblattokat küld ismét nekem, hogy Vaynénak küldhessem. Akkor fogom csak megolvasni. Eddig reá nem értem. — Azon apróságokkal kedveskedem, a melyek melléje vannak téve. Betegségem miatt nem valék Újhelyben. De azt írják onnan, hogy a prímás nehezteléssel vette a regementet. Ekkor a Státusok és kivált a mágnások a fő- és viceispánt vádolni kezdették. A főispán azt monda, hogy ő erről nem is álmodozott, de Lónyai néki mihelyt megérkezett, azt monda, hogy ki van csinálva a dolog. Erre a prímás Lónyainak : Ita hoc est quando in diaeta non concludimus, domi verő merita quaesimus üt donationem obtineamus. Lónyai nagyon le volt verve. Mi végeztetett, másoktól tudhatod.

27.

Dess    Kedves barátom, a kutyát köszönjük.

 
Mint a szél úgy repül,
Forog mint a lapta,
Cefalus kezébül
Prokrisom megkapta.

 
A lengyel lázadások nem nézik Magyarországot; ők, a lengyelek, egy süveg alá ásítoznak, ha meg nem csalattatnak, elébb utóbb Magyarországban lesz háború a francziák és oroszok közt. Minden esetre szörnyű a jövendő, ha a jelenvaló nincs eddig elvégezve. Budán, csak ott fog kötni békét.  N. Udvarunk örül a lengyel támadásokon, remélvén, hogy az orosz segítségére jő ; de kétséges vagy késő az, s nem a legközelebb, hanem a távolabb eső következést is kellene számba venni. A frissesség, az előre látás meglepte a lassúságot s gondatlanságot. Ha okosok lesznek az emberek Budán, tűrhetően esett talán minden, de ha Sámson el fog akarni veszni a philisteusokkal, a philiszteusok el fognak veszni Sámsonnal. Nisi utile est quod facimus, stulta est glória, le mieux est l'ennemi du bon, és a kisebb rossz, jó a nagyobb rosszhoz képest. Az istenért, ne berzenkedjetek Újhelyben, csak hideg vér, hideg vér; mind késő van, máskép szól a poéta, máskép a politicus, amaz azt festi, a minek kéne lenni, ez a jelenlevőt, a múltat és a jövendőt valódi állapotjában látja. Mindenbűl kifogytunk, még az időbűl is, az elmebeli erkölcsi erő minden tekintetben nagyobb az ellenségnél, e pedig a lelke a testinek. Csuda nélkül lehetetlen a sors végezetét másolni ; ha okosok vagyunk, azon fogunk iparkodni, hogy a közveszedelemből a közjó teremjen; ne nézze kiki önnön vesztéseit, hanem a köznyereséget. Ha mindent meg akarunk tartani, mindent elveszejtünk. Hányszor mondám ezt hazámfiainak ! Akik magok magokon nem tudnak vagy nem akarnak segíteni a maga idejében, azoknak tűrni kell a nálok hatalmasabb embernek intézeteit erántok. Azok, a kik hamis és hazug reményekkel szeretik magokat tápláltatni, szánakozásra méltó emberek; az okos és férfias characterű ember látja a dolgot amint van, irretorto oculo, s nem kecsegteti magát; azonban kétségbe nem esik, ha mindenre kész és az elháríthatatlan rossz ellen nem türköl, hanem azt mérsékelni igyekezik. Csókollak ezerszer, adjon a magyarok istene józan észt a budai tanácsosoknak ; eddig talán el van sorsunk végezve.
29. May A. Olysón, 1809.

Hív barátod Jóska.

 
N. magyar regementet formál. Elébe menne herczeg Jánosnak, qui certum pro in certo reliquit. Bécsbűl visszahúzta magát N., minekutána több milliomokat kicsikart volna; Jánosnak a közösülését a nagy armadánkkal akarja akadályoztatni. Hogy vérszemet adjanak az insurrectiónak, a prímás regementjével megverették itt a novellisták. Triest, amint mondják, a franczia kezében van; Pétervárad felé retirál az udvar a törökhöz vagy Erdélybe. Constantinápolyban új zenebona támadt, a szép Sándort megölték, amint mondják. A kevély bécsiek két bombalövés után capituláltak. Maximilián kénteleníttetett odahagyni őket, a császár azt mondta néki : ha nem volna kegyelmed erczherczeg, lába közé tétetném a fejét.
Az insurrectiót gardes ntionales nevezik a francziák; beaux gens mai conduits ét qui accroitront notre gloire, ezt mondják az insurgensekröl. Idétlent szült a királyné. A bosszút féltő németek Gallicziában a lengyelországi híreket nagyítják. Gr. Haller 8 szélső vármegyéknek politicus commissáriusa. N. magyar

proclamatiokat hirdet. Szokása szerint mindent ígér.
Írj te is amit hallasz.  

28.

Széphalom, Júl. 6-d. 1809.
Nagy tekintetű, kedves barátom!

Mit írjak néked a hadi történetekről? Azokat a melyek nyomtatásban megjelennek, úgy is olvastad s olvasod. Ezeket tehát elmellőzöm. Egyedül egy-két barátimnak leveléből hordom fel, ami méltó a közlésre, s azt beszélem el, amik körültünk történtek. V. ispánunk 23-d. Májusban adta be esedezését az Ung vgyei administrátorságért, s 23-d. Jun. már public. a consiliumnál. Pestre ment, hogy ott holnap letehesse a hitet. Vissza jövőben Eger felé fog kerülni, s úgy veszem észre, hogy Horváth Lászlót ord. vagy Bernáth Jánost vagy a tolcsvai Szirmay Antalt pedig subst. viccispánná surrogáltatja, vagy talán az administrátorsággal együtt a viccispánságot is viselni fogja. Meglásd, hogy ha Eszterházi József mozdulni talál, ő lép helyébe. Nevezetes anecdotum az,  melyet minap maga ez a kedves viceispánunk beszélt vendégeinek az ebédnél, hol magam is ültem. — Tihanyi Tamás sajnosan panaszlá, hogy
szolgálatjának első esztendeiben eltévesztette az utat, s hamis lépéseket tett. Bánja, de haszontalan; nem hisznek többé. Ezek a tihanyi szavai. Erre neki L. — „Ügy kell urambátyámnak : ne társalkodott volna csak egyfélékkel. — Lónyainak igazsága van : aut virtus nomen inaae est, aut decus ét pretium recte petit experiens vir! Rhédey nem leve obester, pedig eleintén nagyon akart az lenni. — Maga vitte-e úgy dolgait, hogy az ne légyen, ámbár keresni láttatott, nem tudhatom. Elég az, hogy obester Biharban az ő kedves barátja lett, de a kivel most halálos ellenségeskedésbe keveredett. Dolozy Lajos (Rhédeynek testvére volt nála házasságban, de csak öt holnapig élt a menyecske) — Dobozy vagy a Dobozy emberei anonymus leveleket küldözgettek Rhédeynek s másoknak, s mocskos írásokat hánytak el ellene. Zemplényben legtöbben látszanak óhajtani a Szemere István vagy Boronkay Gáspár v. ispánságra leendő neveztetését. De ezek L.-val nem lévén biztosságban, nem hiszem hogy rolók csak szó is legyen. Szirmay Antal is gyanús előtte, ha csak azért is, hogy ő is Szirmay. Ellenben Bernáth  és a győri csatában b. Barkóczy Antal kapitányunk elvesztette a bal lábát, és e miatt nemsokára azután életét is. Hadnagy Gergelyi Máté egy karmoló lövést kapott, öt emberünk a csata mezején esett el, tizenöt sebet kapott, sokan megszaladtak, de sokan Kandót bekísérték a rejtett battériák közé s által- meg általszökdösték az ágyúkat, s a francziák közül sokakat levagdaltak. Ez vala az első jelentés, a mit vettünk vitézeink tettek felől, s együtt jővén ez a csata elvesztése hírével, nem csuda ha bennünket nagyon ellágyitott.

 Lónyai egy sentimentalis levelet teve fel a sereghez, mely a gyűlésen 24-ben felolvastatván, sokakat, még Sennyeit is! a gazdag Sennyeit! könnyezésre olvasztotta. Lege Antonii Szirmay Vékensis (azaz, az ő mottójára) reám bízatott, hogy küldjem meg Kultsárnak. Megküldöttem magasztaló bevezetéssel ; olvasni fogod nyomtatásban, s készülj neki, hogy nékem megmondhasd, mit ítélsz róla. B. Barkóczy Komáromba vitettetett. A palatínus meglátogatta, s konyhájáról küldött neki enni. Még 19-ben báró Rhadeke (a tolcsvai Szirmay Antalnál mulató prusszus) vele szólott. 24-ben temették. Cserei Június 16-dikán ír, hogy Maximilian herczeg azon asztalnál, melyet gróf Kollowrátli ada 300 ouvertre Kolozsvárt, így ivott egészséget: Az isten éltesse a tekintetes Státusokat! Deus tér opt.niax. inclytos Status ét OO. in contestato prompto zelo erga suniiniim terrae priucipem, avitani libertatém ét constitutio non conservet, et faxit, et hostiuni molimina bellica fortitucline ét innata nationáli vurtite deprimere valeant."
Ennél egyebet Cserei nem ír ezen levélben. Nagy dolog mensis accumbere Divum, mert e miatt nem ér az ember többekre. Azt írja, hogy Maxim, főherczeg igen jó accentussal ejtette az említett magyar igéket. Egy Somogy vgyei földesúr nekem ezeket írja dd-to 22. Jun. :
1) Herczcg Batthyánynak körmöndi kastélyát az ellenség kirablotta, a pinczében ami bort el nem vihetett s meg nem ihatott, belövöldözvén a hordókba, elfolyatta; marháit elhajtatta.
2) Vas várm. egy provisorius administratiót állíta fel. Ennek rendeléseit a vgyei

magistratusnak pálcza és halál fenyegetése alatt kellé teljesíteni. A hajdúk kivetkeztettek ruháikból s haza eresztettek, a tömlöcz és a vármegye háza tranczia katonaság által őriztetett.
3) Zala-Egerszegen egy durva cliasscur akkor lépe a sálába, a midőn ott ülés tartatott. Azt kívánta, hogy tétessék rendelés 20 000 franczia bekvártélyozása iránt. Minthogy le nem ültették, felült a táblára, s kivonván kardját, s gróf Batthyány Ferencznek orra körül játszott a mezítelen karddal. Félix quem faciunt aliena pericula cautum.
4) A francziák a horvátok ellen fellázasztották a törököket. Mihelyt ezt megtudták Constantinápolyban, azonnal parancsolatot ada a travniki basának a nagyúr, hogy a törökök által a horvátoknak tett kárt térítse meg, adjon elégtételt a vétkeseken, és ha a horvátokat segélni szükség volna, tegye azt is.
5) Marmont elhagyta Fiúmét és Triesztet, 7 vagy 8 milliót gyűjtvén pénzben s portékában.
6) Győrből 150 szekéren vitettek sebes francziát Sopronyba. A Veszprém  megyéjében találtató doctorok és seborvosok mind a franczia betegek gyógyításokra rendeltettek Pápára. Túl a Dunán üres minden patika, mert azokat vagy az insurgens, vagy az ellenség kiürítette.
Horváth Tamás olvasott előttem egy franczia nyelven humáne írt requisitiót a veszprémi permanens cleputatiohoz: tennének rendelést hogy a franczia sereg naponként 30,000 portio kenyeret kapjon, mert Pápa már ki van fogyasztva; ha nem, erőszakkal fog élni. Szőgyéni Zsigmond úr írja nekem, miért állott el a franczia most a maga szelídségétől s miért űz rablásokat. Graetz körül egy káplár négy emberrel egy kocsira bukkant, melyben egy nagy keresztű generális ült. Azt levágták ezek, 8000 species arany, 200,000 f. banco és a légió nagy csillaga s keresztje lett zsákmányok. Napóleon Toulonból parancsolt hajóépítőket s 200,000 üres hordót vett meg Bécsben. Azokból készíttet evező battériákat, hogy a Duna bal partjára kelhessen. A francziaság kitakarodik Magyarországból , még a megvett Győrt is idehagyja. Nem sokára egy második Actium hírét halljuk meg. De ki lesz az Antonius? ki az Augustus benne? Győrben gazdag zsákmányt lelt a győző. Pest vgyének 100,000 forintból álló cassáját is elfogta. Egy veszprémi magistratualis relatióját láttam a permanens deputatióhoz. Csudáld ennek durvaságát : hivatalos jelentésében azt beszéli, hogy egy franczia tiszt neki e szókat mondta : „Ha még egyszer úgy járnak az urak mint Győr mellett, meg lesznek b " Az utolsó szó így állott a jelentésben. Valami Nagy nevezetürül beszélik, hogy midőn a franczia bécsi commissáriustól passust kért estve, ez parancsolta, hogy jönne reggel, mert neki M. országra szóló leveleket fog adni. Nagy estve még elment az érsekhez és gr. Bergenhez, kik azt parancsolták, hogy a leveleknek általvitelét ígérje meg, de vigye egyenesen a palatinushoz. — Az útban Budáig spionnak gondolták s elfogattatott. Ijedtében az írásokat egy kútba vetette. Az írásokkal együtt vitték Budára. A Hohenwart és Bergen parancsolatjai ártatlannak kiáltották. De tartatik mégis, mert oly nemesekhez is volt levele Temes vmegyében, a kik ott nem régen laknak, és így a kik neveiket őneki kellett bedictálni. ..
Egy megégetésre destinált csomó versemet Néked küldöm, s melléjek teszem újabb soncttemet, melyre Vossnak reccnsiója tüzelt a jénai Lit. Zeitgban. Ez azt állítja, hogy a sonett alkalmatlan schemaja a dalnak. Én azt nem hiszem, mert miért szép hát olaszban és spanyolban? A Menüét hasonlatossága igen elmés. Azt Bürger ejtette a sonett felől, mert Bürger a sonetteknek barátja volt. Téged arra kérlek, hogy Wesselényihez írt epístolámnak közepét ezen versen kezdve : „Látlak miként lépsz színre, s csak kilenez" stb. ezen versig : „A koczka meg van vetve" stb. méltóztassál kiírni és nékem megküldeni, hogy kicsinosíthassam s ki lehessen nyomtatni, mivel úgy kívánják. — Tedd ezt, édes barátom! — és minél elébb. Maradok tisztelettel.

29.

Dess    Édes kedves barátom!
Egész' szégyenlem, hogy oly régen nem írtam neked, de ki sem mondhatom, hogy szorongatják lelkemet a mostani környülállások, hogy búsulok és mennyi rosszakat látok a jövendő keblében, úgy hogy kevés philosophiám mellett is, nehéz egészen nyugodt elmével lennem. Nagy vigyázat vagyon azonkívül a levelekre, egy ártatlan szó a legnagyobb bajba keverhetné az embert. Nem szabad most igazán gondolkodni annak, aki bátran szokta kimondani véleményeit az elmúltról, a jelenlétről és a jövendőről. A ki tehát bátran akar gondolkodni, az tudjon hallgatni, a ki pedig hallgatni nem tud, az terjesszen hamis híreket és vélekedéseket. Rövid idő múlva késő és lehetetlen lesz majd mind adni tanácsot, mind azt elfogadni. Félek, nehogy maholnap könnyebb legyek halni, mintsem élni. Nem akarják látni, hogy mely nagy a különbség az elkerülhetetlennek erővel vagy mérsékelt kegyelemmel való behozása közt. Mind ezek úgy elfogtak, hogy sem nem írhatok sem nem olvashatok. Vim ipsam cogitandi cum animi tranquillitate perdidieaemuB, si ita ín potestate nostra esset nihil cogitare quain tacerc.

Semmi nyomtatott újságaim, noha előrefizettem, nem jönnek egy időtől fogva de jönnek ám és sűrűn a magok útjukon a sok levelek, Pestről, Pozsonyból, Egerből és Lengyelországból, és pedig oly tiszta kútfejekből, hogy jobb szeretném ha hazugabbak lennének jóakaróim. Még azt sem merném mondani bizonyosan, hogy fog-e lehetni, vagy sub cujus auspicus a gyűlésünk 24-ben. Feslik, fejtődik, szakad a nagy játékszín kárpitja. Gondolhatod, hogy tépik mind ezek lelkemet. Azon viseletünktől fog függni sorsunk, a melyet majd akkor mutatunk, midőn Budára vagy Pestre be fog lépni Napóleon. Dotlönt, a franczia követség titoknokját, a ki Budán tartózkoda, Metternich párizsi követünkkel és az ifjú Eszterházi Pál herczeggel Ácson minap általcserélték, és mivel semmit sem tudott a seregünk ezen egész dologrúl, majd hogy mind a ketten öszve nem ágyúztattanak önnönmagunk battériáitól. Az ausztriai követ a kalászos élet közé bújt rossz és szerencsétlen diplomáticájával együtt, melyet a legmagasabb, a legteltebb kalászok sem takarhattak úgy el, mint magát ő excellentiáját. Tóthnak hívták azt nem Nagynak, a ki a kútba veté a leveleket. — Olvastam sonetteidet, recensioddal együtt. Sonetteid szépek, de hiába mented rccensiódban a németek antipositionalis prosodiájokat. Ha a hexameter a görögtűl van véve, meg kell a természetét tartani, mert máskép megszűnik lenni hexameter, már pedig nálok ex natura metri egy spondeust szint annyi idő alatt kellett ejthetni, mint egy dactylust, azaz, nem kellett ugyanazon egy dactylusban sem több sem kevesebb időpercz a hosszú, mint a két rövid syllabának együtt való ejtésére. Valid meg igazán, lehet-e egy olyan nyelvben, a milyen a német, melyben minden betű kimondódik….

a magyar nyelvben a positio theoriáját tökéletesen követni lehet, testi nyelvünknek azon felsőségét, mely által sokkal alkalmatosabb a német nyelvnél a görög és római mértéknek követésére a verselésben. Ettől a felsőségtől nem kell s nem is lehet megfosztani nyelvünket, hanem inkább hántorgatni /sic/ kell ezt s kérkedni lehet vele. Bocsáss meg, barátom, hogy külön vélekedem, de látod, hogy nem egészen ok nélkül. Nagyon fogok örvendeni, ha vagy megtérítesz, vagy az én hitemre jössz által. Én is fordítgattam hajdan Anakreonból; íme egynéhány versezetek azon arany időmből a magam módja szerint. Heu non redeunt in aurum tempóra priscum ! Anákréon. íme szólnak így a lyányok : Anákréon vén vagy már, Nézd a tükröd', be silányok gyér fürtjeid! főd kopár! Ám mit tudok én ama sok Vagy e kevés fürtekből. Sietek, mert szélen állok Végsőt szívni mézekből.

Bajvívás Eroszszal.
Igenis szüntelen szeretni akarok.
Erosz vonszolgatá hajdan a szívemet,
Kétlék szótfogadni, száz külön hadarok
Bizonytalansággal verték a lelkemet.
Azonnal tegzéhez,
Nyilas fegyveréhez
A kegyetlen nyula
S harczolni indula.
Láncsával, paizszsal, sisakkal, pánczélylyal,
Mint a vassal burkolt Akiiül, fegyverkeztem,
Rá menvén bátorán dicsőséges czélylyal,
Magam védelmére a viadalt kezdtem ;
Egyszer kétszer jól meglöktem,
Rám arányzott, félreszöktem,
Mindegyik lövése
Hibázott, vagy kése.
De hogy kiürült már sok hegyes nyilábúl,
A bosszús önmagát húrjára fektette,
S maga magát lővén ki a gyors íjából,
Önmagát egészen belém repítette.
Paizsom volt híjában,
Dúl szívemnek pontjában,
Az övé a koszorú,
Enbennem a háború.
A gondatlan ivó.
A szárdoknak királyával,
A gyűrűs Gigessel keveset gondolok,
Hatalmasok aranyával
Nem gyötröm magamat ; én másnak hódolok. !
Kedvem abban feltalálom,
Ha lágy'im rózsákkal vannak átölelve,
S a mirhától ősz szakálom
Illattal csepegvén lesímul fényiéivé.
Gondolkodom csak a máról,
Mi közöm énnekem a jövő holnaphoz;'
Játszom, iszom, el nem árul
A forgandó idő, mely vezet a csaphoz ').
Ott hörpintek, ott szörpölök
Fiatal Lyéos aranyos levéből,
Ott százezer gondot ölök
S száz életet szívok vidító nedvéből.
Addig iszom amég lehet,
Ott várom a halált; ott is meg fog tűrni,
S majd azt mondja : ked is mehet,
Kednek-is már meg kell az ivástól szűnni.

 
Lélapszod /sic/ f'riss, szeretetreméltó, feleségem szereti, falatozik, Virginiával futkos, nem búsul, nem retteg hazájáért. Lélapsz akarnék lenni. Takarítják nyakra főre a sok magazinalis életet Duklárúl Sztropkóra; szeretném tudni, minek? Ha jönnek az oroszok, Sztropkón is meglepik. Mi valósággal elvesztettük minden eszünket ; átok, baj szívja a velőt. Ma megint az élethordás megszűnt, sőt egy részét ismét visszaszekerezték, ordre, eontre ordre, dcsordre.

 14. Julii, 1809. A. O. Hív barátod Jóska.  

30.

Széphalom,  Jul. 24-d. 1809.
Kedves barátom!
Imhol megyen Landon parancsolatod szerint. A két első fűzet bekötve, a többi nem, mert Kádas, a Splényi Gábor secretariusa, elvesztette a második évszak füzetét, és azt Eggenbergernél azólta soha meg nem kaphattam. Az Újhelyben állítandó emléknek az én ízlésem azt a rajzolatot választaná, a mely itt a II-ik évszak füzetjében a 23-dik részen áll, és a melyet Delagardette készített. A dóriai rend triglyphjei és minden egyéb tulajdonságai nagyon jók, illenek katonai czélra. Én a Csokonai emlékét ezen rajzolat szerint szabtam elébe a metszőnek, amint azt alku-levele is mutatja, melyre az előre felvett pénzt jegyzetté fel; de jóniai renddé változtatván a dóríait, mivel Csokonai nem volt katona. Szerencsétlenségemre a kőmetsző a munka alatt megholt. Te nagyon hajlasz arra, hogy a felyülírás deákul legyen, nyilván azért, amiért Lónyai is — mivel (úgymond) minden inscriptiók mindenütt deákul tétettek. Hogy ez nincs úgy, a mint Lónyai mondotta, mutatják ezen füzeteknek rezei, s a franczia- s németországi emlékek, nevezetesen a worlitzi kertben a dessaui herczeg által a franczia Rousseau tiszteletére német nyelven tett emléki inscriptio. De ezt ellenzeni látszik a czél is; mert miért és kiknek állítjuk ezt az emléket? Magyar vitézség és hazafiúi virtus tanítása végett, hogy a kik az út mellett elmennek, olvassák, s a kik ott elmennek, tudnak-e mind deákul ? Én Olysóra fogom küldeni inscriptioimat választásodra, azt fogadván, hogy az a — különben mentséget érdemelhető gyengeség csiklandani nem fog, hogy az én munkám nyerje meg a választatás szerencséjét; sőt hidd el, hogy nem, csak annyira tisztellek, hanem a legszívesebb tisztelet érzésein kívül annyira szeretlek is, hogy szintoly készen vagyok koronáztatásodat látni, mint a szerelmes látná leánykája megkoronáztatását. — Élj szerencsésen! már régen túlhaladta az idő az éjfélt. Versed, kivált az egyik, igen szép kis darab. A német prosodia felől elmondom első levelemben, a mit tartok. 

31.

Édes kedves barátom!
Vettem leveledet és Landont. Forgatom. Többet tarték a munkáról. Kár volt azonban mégis még ennek is csonkulni. Nem fér sem közénk, sem hozzánk az irigység. Ugyan szép lenne még a sír felett is gyakorolni a hiú önszeretetet, de nevetséges is lenne hazánknak a magyar literatura koszorúi alatt őszült kedveltjével a friss bajnoki s könnyszopó pórok mellett bajvívást űzni. A deák emlékeket csak azért kedvelem, mert a sír-írásokra elkészült már a deák nyelv, a magyarnak pedig még készülni kell: de igaz, hogy a mit el nem kezdünk, az sohasem készül el; az is igaz, hogy a magyar vitézeket magyarul kell siratni Magyarországban a magyarok számára. íme hát a próbatétel :
Megállj utazó.
Zemplén megyéje
Haladó szívvel
Ez oszlop mellett…
A szabadság, veszte előtt.
Győrnél, a szabadságért.
Ontották véreket.
….
Némelyek több czímeket, mások az ütközet napját pontosan fognák akarni olvasni, de nem kell az emlékeken örökíteni a hiúságot, és nem a dátumok jövendőbeli kurkászóinak, hanem a jövendő érzékeny embereknek számokra készítik a poéták a sírhalmi emlékeket. Minek tudni a napját a szerencsétlen győri ütközetnek? Vesszen az a nap az idő keblében a futók undokságával együtt, és csak azok éljenek, a kiket a halál megmentett a szaladás gyalázatjától. Elég ha megjegyezzük az esztendőket a roskadó századok sebes reptében.

Azt elhiheted, hogy munkáimban keveset bízok, hogy nem bolondulok gyermekeim után, hogy a másét is tudom szeretni, hogy végtére nem attól tartok, nehogy ne szeressem kesergő magzatodat, hanem nehogy, apja miatt, vakon szeressem. Igaz hív barátod

Szent Mihályt 9-ik Aug. 1809.
Pestről jövök, íme egynéhány újságok. Károly herczeg letette a vezérséget, Stadiontól elvették a Pandóra táskáját (portefeuille); herczeg Ditrichstein van projectumban a külső dolgokra, eddig Metternich viszi. Talleyrandot, Champagnyt várják, de senki sem tudja még, hol és mikor lesz a congressus. Azt mondják, hogy Győrben nem lehet, mert a vár; mintha nem lehetne ott békélniek, ahol verekedtek. Ferdinánd herczeg, Bellegarde és Lichtenstein lesznek a vezérek. A palatínus és János rosszul vannak, egymást vádolják; azt mondta nékiek a császár : mind a kettőtöknek együtt kellett volna az ellenségre, nem pedig egymástok ellen a köveket hányni. Ő felsége a császárnéval Komáromban három szobába szorultak; annyi ott a légy, hogy Domitianus kellene. Komárom körül azt mondják a parasztok : be kellemetes, be víg ember az a franczia ! de a bajor tolvaj ; legrosszabb a nemes katona. Ahol az urak és tisztjeik el nem szaladtak, kevés kárt tettek a francziák, de a hedervári gyűjteményeket elszedték; Furcs eruditi. Kosos püspökkel igen gavallérosan bántak; megholt bújában. Somogyi püspök úr legjobban tudja, megfenekezték-e vagy sem? sünt enim variantcs lectiones. Hohenvartot, a bécsi érseket, vén képmutatónak nevezte Bonaparte. „Én úgy hiszem, úgymond, mint kend a transsubstantiatiót, de nem hiszem, hogy szükséges hogy a szegény szent Péter követője, a római püspök, fejedelem legyen, és halász létére nem a tengert, hanem a szárazföldet zúrbolja, és az emberi nemet halakká általváltoztassa. A mennyei dolgok állandók, a földiek változandók; miért keveri kend azokat öszve? Kend egy vallásos háborút akart indítani, elfelejtkezett kend, hogy a XIX. században élünk; kezemben vannak lázasztó levelei kendnek, melyeket a krakkói érseknek írt. A békesség istenének papja, az urát, II. Ferenczet, a háborúba vitte kend" stb. Nagyon megszorult ő excellentiája feleletében. 7 milliomot vetettek a f'rancziák az alattok levő vármegyékre, megtévén a repartitiót juxta portás palatinales. Bcauharna s az esedező pozsonyi deputatiónak azt mondta : miért kérték az insurrectiót? „Ez oltalomeszköz, úgy felelének." „Jól van, úgymond a vicekirály, vesződhettek arról eleget a jövő diétátokon, hogy támadó vagy oltalmazó háború volt-e ez részetekről."
Ez a deputatio azután a mi császárunk engedőimével Bécsbe ment szerencsét próbálni. Eszterházy József a nemességtől puskákat fog requirálni. De mert külön csövűek, azok a városi burgerkatonáknak fognak adódni, tőlük pedig el fognak szedettetni a rendes fegyverek. Ebből az intézetből 10000 puskának kellene sülni, de nem hiszem. Kolloredo azt jelentette ő felségének, hogy nincs már több 10000 mázsa puskapornál. Mind ezzel együtt Komárom körül minden hadi tekintetben van. Az insurgeusek, kivált az infanteria 'és a gyalogság közt kivált a zempléniek, mindég és igen jól gyakorolják magokat. A sok kincset mind visszaviszik a Duna felé, a Dunán akarván azt a Fekete tenger felé szállítani. Idée vraiment donquixottique. Ilerczeg Ponyatowski serege Lengyelországban egy részét formálja a franczia armádiának. Ez a sereg megszólítván Krakkóban az orosz generálist, hogy takarodjon ki és a fegyvernyugvás pontomai szerint oda hátráljon vissza, ahol a fegyvernyugvás készítése idejekor táborozott, verekedésre jőve a dolog a két sereg között.
Az oroszok győzedelmeskedtek. Kurakint is várják a congressushoz. Az orosz császár azt mondta mindég Schwartzenbergnek Petersburgban : akarnék, de, nem lehet; verjétek meg. Igen jó kútfőkből a békességnek főbb pontjai ezek volnának: l-o Luiz:'.t vigye el a baváriai herczeg. 2-o Wörtzburg adattasson a bajornak. Ferdinánd Tyrolist és Salzburgot kapja helyébe. 3-o Egész a közönséges békességig a Littorale egészen a francziák kezében maradjon. 4-o Galliczia az orosznak maradjon. 5-o ü Felsége halála után Ferdinándra szálljon
az uralkodás és maradékaira, Tyrolis és Saltzburg ismét az ausztriai monarchiához kapcsoltatván. Némely hihető van benne, de nem minden. Némelyeknek igen nagy reménységek van a jó békességhez. Én csak arra az esetre tudnék jót gondolni, ha az oroszok és francziák közt. visszavonás támadna, és mi azon esetre inkább a békességhez mint a háborúhoz hajolnánk. …/latin/ Ránk nézve az a fő dolog, hogy elszakad-e Magyarországtúl a Dunántúl-való környék ? és ha szabad imperialis város lesz-e Bécs, ami nem lehetetlen, vagy pedig ezután is királyunknak lakása? Azt tartom hogy elég újságot írtam, nem akarom a csiribirikkel a papirost elfogni. Engedj meg rövidségemnek.  

32.

 
Széphalom, Septbr. 3-d. 1809.
Nagy és igaz fényű barátom!
Leveledet vettem kevés napokkal azután, hogy azt postára tetted volt. De intést nem adván benne, hová kelljen utasítanom válaszomat, s meg nem írván, meddig maradsz Szent Mihályt, kéntelen valék addig halasztani az írást, míg megtudandom hollétedet. Azt tegnap mélt. Jekelfalusi úrtól megértettem, s ímhol is már a levél. Mennyire köteleztél le engemet pesti híreidnek közlések által, érted a nélkül hogy szükségem légyen hálámat magyaráznom.
Kedves dolog tudni, mik történnek az okosok és nem-okosok között. Annyi baj lévén a világon, és annyit kellvén szenvedni a bolondoktól, igen jól esik azt mondhatni magunkban : hála az egeknek, hogy oly bolond nem vagyok. Mi Újhelyben nagy örömmel töltünk el, mert a pápa excommunicatiója azt a rettenetes embert bizonyosan megteszi, s az angol — az a megszabadítója a rablánczokra vert Európának! — Nápolyban 35000 embert teve ki, 35000-t Spanyolországban is, 35000-t Francziaországban, 35000-t Hollandiában, és így már csak eddig is 140,000-t; ezen felyűl elvette Hannoverát, Brémát és Hamburgot; ezen felyűl Kronstadtot és Petersburgot vívja, ezen felyűl Archangelban oly nagy számú katonaságot szállított ki, hogy a megrettent russzus kéntelen volt seregét Gallicziából visszavonni. El találám felejteni magamat, s azt kérdtem, ha az angolnak van-e ennyi népe? s nagyon emlékeztettek, hogy geographiát és statisticát más is tanult, nem csak én. Már most hallgatok, mert magamat tettetni sem nem akarom, sem nem tudom. De nagyon rendes, hogy ezek a nem-rettegök, az ily rettegőt mint én, abba a gyanúba veszik, hogy rettegésem alatt valami tilalmas, veszedelmes lappang. Tehát patriotismust is tőlük fogok ezután tanulni. A tegnapi deputation. sessióban azt végzénk, hogy azok, a kik 10 frttal capitáltattak, a lengyel szélek s belső bátorság védelmére keljenek fel. Szombaton lesz ismét ebben ülésünk. Okolicsányi úr azt javaslotta, .hogy a tehetősök állítsanak egy sereget. De az ülés a pataki pleb. motiójára abban állapodott meg hosszas villongások után, hogy a szegények keljenek fel. Fő-notár. Horváth azt vitatta, de haszontalanul, hogy ez eránt tartassék közgyűlés. — Lónyai nem vala jelen. Hogy a russziai sereg Lengyelországban barátunk, legalább hogy berontásától nem tarthatunk, mélt. Jekelfalusi úrnak gróf Haller József és Eggerman excjáktól hozott leveleikből tudjuk. Hogy kell ezt egyeztetni azzal a hírrel, a melyet, barátom, Te küldtél a napád által e fels. császárnénak? és azzal hogy a fegyvernyugvás actáját a russziai sereggel az ellenség fogja, nem pedig mi, közleni? Hát az a megfejthetetlen hír a két Bujanovics felől, mi lehet abban igaz? Én tiszta szívemből örvendek azon, hogy ezen szerencsétlen háború alatt még nem lett semmi áldozat, és nemzetünk között nem találtatott sem vétkes sem gondolatlan. Te a Landon Annalisait nem becsülöd. Én igen becsülöm. Hogy azokat a kevés fáradsággal, de igen gyakorlott s igen szerencsés kézzel dolgozott skizzeket a szem értse, arra csak egy kevés gyakorlás kell; s ítéld meg, mely segedelme az a könyv azoknak a mesterség tanulóinak, akik a pompás munkákat meg nem szerezhetik. Imhol van, a mit az emlék dolgában készítettem, megszólíttatván Horváth Tamás által, hogy relationkat készítsük el. Óhajtanám hogy javallásodat megnyerhesse, mert az a legszebb jutalom : de magam. is, higyj szent állításomnak, úgy vagyok, hogy az értelmes critika s igazítás által meg nem bántatom; s miként fájhatna nékem a Dezsőfy igazítása, kit tisztelek és szeretek? Akármit parancsolsz benne megváltoztatni, szívesen fogadom el; csak arra kérlek, hogy azt a §-t ne hagyasd ki, melyben szívem melegen szól. Bár sok volna, a ki megérteni akarja! De attól félek, hogy azok fogják megérteni, kik Phaedrusnak szavai szerint, suspicione sua stulte nudant animi conscientiam. Én alig ismerek vmgyét, a melyben az emberiség alább süllyedt volna, mint Zemplényt. Kevés van benne, a kinek szíve enthusiasmust kaphasson. Sokkal többet írtam volt. Ki kellett törlenem. Ezt a brouillont még senki nem látta.
Ismered-e Ráday Palit igen mélyen? Az ő nagyatyja és az ő ipa nekem nagy idolnmaim voltak s maradnak. Ennek a két nagy embernek emlékezete, ebben az egy nékem igen becses barátomban egyesülvén, ötét kértem meg születendő fiam keresztatyjának ; keresztanyja b. Prónay Simonné, az én kedves Hirgeist Ninim lesz; kinek arczvonásai sokat, igen sokat hasonlítanak a napádéhoz virító esztendeiben, szemei ugyan épen azok, mint a te igen szép napádéi voltak. Rádaynak tegnap vettem válaszát ezen megkérő levelemre, mely oly lelkes, oly szép, mintha egy franczia ízlésű poemácska volna ; az ő igen szép, forró s pajkos lelke egészen festi magát benne. Szeretném azt néked egyszer elolvasni. Küldöm a Wesselényihez írt epistolámat is. Most hozzád készül egy. De úgy el vagyok foglalva, hogy írásához nem férhetek. Hallád-e aVay József fia szerencsétlen halálát? A haza igen sokat vesztett ezen igen különös ifjúban. Nevelője szájából kell hallani dicséreteit. Deák inscriptiód szebb mint a magyar. Van azonban valami benne, a mit én nem szeretek, így is azt mondom felőle, hogy bátran fel lehet vésni, mert valóban szép. Relatiónk mellé kell tennünk. Szeretnék eránta beszélni veled, hogy félre ne értsd, a mit ellene mondhatnék. Ha gyűlésre találsz jőni, kérlek, tisztelj meg látogatásoddal. Feleségem épületemnek északi részében fogja fekünni az Ilythia contumaciai heteit, s itt magunk leszünk. Az én inscriptiomra néked nem szükség glosszákat vetnem. Csak azt engedd mondanom, hogy az első köven a Barkóczy neve elől szeretném elhagyatni a kapitányi titulust, s a második köven, raint a Gergelyi neve mellett a 3-dikon, óhajtanám látni a Cstftríil, M'ídn'i/, mivel a többieknek lakhelyek feljegyeztetik. Azért hogy Barkóczy és Gergelyi tisztek, amazok csak közemberek, hadd légyenek neveik egyformán, s legalább abban légyen hasonlóság. Élj szerencsésen, kedves barátom! A mélt. grófné kezeit s kedves kis alakaidat csókolom. Ajánlom magamat barátságodba, mely nekem mindenek felett becses. hív tisztelőd Kazinczy Ferencz.

Elkészítettem hirtelenében könyveim catalogusát is. Tekintsd végig, és kérlek küldd vissza annak idejében, mert magamnak nincs meg s restellem írni. Képzelheted hogy némely darabok kimaradtak belőle, és miért. 

33.

Széphalom, Septbr. 20-d. 1809.

Kedves barátom!

Rádayt még meg nem született fiamnak keresztatyjává kértem meg, mert mind magát különösen szeretem s becsülöm, mind nagyatyjának s ipának emlékezeteket tisztelem, kik engemet első ifjúságom olta szintén halálokig különösen kegyességeikre méltóztattak, s ezeknek emlékezetek az én újabb Rádaymban egyesül. Ő nekem egy oly genialis levéllel felelt meghívó levelemre, mely ér annyit mint egy vers. Poétái tűzre hevűlvén, s nem győzvén várni, hogy a kis porontyot lássam, csókolhassam, előre elkészítettem poétái epistolámat, melylyel neki a gyermek megszületését bejelenteni fogom ; s ismervén ízlésedet, hogy a franczia poétákat nagyon kedveled s szerencsésen követed, addig is míg a gyermek meglesz s néki áldásodat megkérhetem, közlöm veled a darabot. Csak azt jelentem, még pedig kínjaimnak teljes érzésekben, hogy a franczia könnyűséget, pajkosságot, enyelgést ezen rimákban szegény nyelven s ilyen scandált versekben oly nehéz megadni, hogy tegnapelőtt egész nap három sort ki nem tudtam dolgozni. Nevetni fogsz péld.  hogy a szakácsom mint jut ezen tisztelethez. De a tanácsomra nem volt más ríme, hanem csak ácsom, takácsom, tolmácsom, kalácsom, kovácsom, s ezek még kevésbbé tarthatnak just a versbe leendő felvételre. — ímhol a darab.

Gróf Ráday Pálhoz.

Az a Czakó, mely — vélem  Afrikából
Szép asszonykáinknak hordja a gyermekeket —
Olykor azoknak is, kik édes cseppeket
Még félve lopdosnak az Ámor italából —
Oh képzeld e csudát! hosszú orrából
Sophiem keblébe ma egy kis fiút teve.
Ez még pogány, s még nincs neve.
Papot hamar neki! nem lelni azt Afrikában.
így szollá, s klep klep kleji! látatlanná leve.

Veszett volna a gonosz Czakója vadd honnjában!
Vagy vitte volna másnak ! Eugenie
Szobáimat maga el tudja tölteni
Fületrepesztő sírásával,
Midőn, tipegvén Hannswurstjával, ')
Vélem, nem a pronomen, hanem a verbum.
i .Elsiklik, és az ütést ah! nem felejtheti;
Vagy már tovább nem tűrheti
Hogy késik pépjével szakácsom.
Félre azt a másikat! a ház
Szűk egy sírónak is. S egy szó annyi mint száz,
Nekem a gyermekben sem hírem, sem tanácsom.

Ah mind haszontalan! Sophie
Feltette a fejét, s ezt a veres, fogatlan,
Kopasz rívó fiút — a gondolatlan !
Nem átallja Eugenienk öccsének vallani.

Legyen, ha kell! én nem perlek vele.
A kit így juttatnak efféle ajándékhoz,
Kaczag, ha van esze, a kelletlen játékhoz.
De te, Palim, lelkem fele,
Végy részt barátod gyötrelmében.
Jer, s e szép atyaság becsületében —

 Még híre nem ment el — osztozzál meg vele.

Jer, és Emil-Trajánt fogadd te is fiadnak !

S öregatyádnak és ipádnak

Leheld belé nagy lelkeket.

 S a tennen magadét !

 Különböző, de egy, ösvényteket

 Válaszsza ő is ösvényének.

 Gedeont a tudomány és ének

 S a csendes virtusok dicső munkáiban

Tekintse tisztelt mesterének.

A nagy példáját lelje Prónayban,

 S mint kell cátói tisztasággal

A vétkesek sergét megszégyeníteni,

 S jobb utakra téríteni,

 Mint kell Ulyszszesi szent álnoksággal

A monstrumokkal küzdeni,

 És, meg nem csüggedvén a harcz dühös vészében,

 Nem nyugodalmat csak, de fényt is szerzeni,

Csudálja ipádnaknagy képében.

Te oktasd arra a bölcsességre,
Mely élni tud, a jót, a szépet szereti,
Azt, a mi nem az, megveti,
De a mi az, szentül és készen követi ;
Mely nem vágy csalfa fényességre,
Melynek csak béke kell és kedv, s pdrtás poharát
Józan kénynyel ivó elmés barát,
Jól folyt napok után csillámló társaságok,
Táncz, játék, muzsika, tréfák és nyájasságok,
Kik közt a bölcseség maga is szédeleg;
S hol könyvnek, hol másnak szentelt szép éjjelek
így élni — a te mesterséged :
Traján ebben kövessen Téged !

Vetted-e relatiónknak conceptusát? Élj szerencséen tisztelt, szeretett s írigylett barátom!  

34.             Váczy 7. kötetben  a 13. oldalon

                                           
Széphalom, 17. Otobr. 1809.
Édes barátom!
Emíl-Trajánt a kalendárium szent Theréziája (15. octobr.) Sophronia Thaliává változtatá. Tegnap keresztelé meg e nevekre a kázméri immundus spiritus exorcisálója. Ajánlom kegyességedbe a gyermeket, atyját, anyját és mindazt,
a mi hozzájok tartozik. .Rádayhoz írt epistolám felét tehát újra kell dolgoznom. ímhol hozzád egy epistola. Azért is kértelek volt, hogy a tegnapi gyűlésre vennéd erre utadat, hogy az az örömöm lehetett volna, hogy hallhassam szádból felolvasását, még pedig akkor, midőn először látod. Annyit csak ér mint a
Wesselényihez írott, sőt többet. Horácz szemem előtt forgott, de a tar farokat stb. nem plágium, hanem csak initntio.

 Két sorban tetszeni leginkább ……Tegnap nagyon megjárá v.isp. Horváth, úgy mondják mért én nem valék gyűlésen. Vitatta hogy minden nemes üljön fel, s a főispánra hárította a dolgot. Felolvastatta a főispán levelét, elfelejtvén hogy abban az van, hogy ne engedje tudatni, hogy ez a corpus az ellenség elibe készíttetik…Élj szerencsésen …

Gróf D.J-hez  Széphalom, Májusban, 1809

  /  Kaz művei, 1903.  143. oldal  /

…..Az úgy vagyon kívüled, mint a czafrang

Most a szamáron, majd a büszke ménen.
A czím csak báb : csak hang az a nemesség.
Deukálionnak népe mind rokonfaj.
Nincs pór közöttök, s nincs nemes : s ha van,
Bár thronuson ül, pór a kába : de
A bölcs, ha porban fékezik is, — király.

Elnyúlva bársony pamlagán, nevet
Sztricsák királyon Fellegvári, s mond :
Ha bölcseséged annyit ér, bagoly,
Mint a királyság, melyet bírsz, nekem
Ügy kell az egyik mint a másik. Ész,
A mennyi kell szükségből, nékem is van,
Az a tiéd gyanús pénz ! kelleti
Nincs mindeneknél : én folyón kapok
Osztályba néked a gyümölcs jutott,
Nékem csad a héj. Érd be te a gyümölcscsel,
A héjjal én beérem : s vége a pernek.

Esz-é tehát vagy fény? Melyike az elsőbb?
Midőn szobámnak csendes szegletében
Tekintem a bennünket s nem bennünket,
Igaznak vészem a mit Epictét
S Antisthenes s Jean Jaques és Payne tanítnak,
S az észnek hajtok térdet s tisztelő főt,
S szolgált ügyemben bőv zsoldot lelek.
De ah! hová lesz szép hitem, midőn
A sok ravaszszal jobbjainkat is
Más részre látom térni oly bér kedveért,
Mely bölcset és nem-bölcset egyeránt vonsz,
A mely miatt a bölcs csak szép tettet tesz,
A nem-bölcs tészen még nem-szépet is, —
Mihelyt reájok kezd mosolygani
A kedv- s haragban változó szerencse.
Elsűlyed akkor lelkem, s fájdalommal,
Mely semmiben nem léi enyhűletet,
Ekként kiáltok : …görög*
…                s elhányom a paizst.

Te, a kinek Lucína nagy nemet,
Minerva bölcseséget s isteni elmét,
Cythére győzhetetlen bájt ada,
Jer és beszéld elő, miként esik,
Hogy a miért más kényét, nyugodalmát,
Arany szabadságban élt napjait,
Dús birtokát, és a mi még becsesb
A legbecsesbnél : >'»ibecsülhf -tését,
Kész volt koczkára tenni, megvetetted.
Mert én, bocsásd meg merész gáncsomat,
Egy értelemben véled nem vagyok
A tar parókót hord ; a félvilágú
üveg szemet rak fel vagy flastromot;
Lángszín haját a rőt barnára festi ;
A sánta tóldót vettet sarka alá ;
Vánkossal tomja köntösét a púpos :
S midőn így látod őket, szólj, nevetsz-e?
Miért tehát azt, a ki mostoha
Vagy csak gondatlan sorsa vétkeit
Igyekszik férfi lélekkel javítni ? —
Midőn te tűzött öltözetben léptél
Hazánknak öszvegyült atyái közzé,
Értette minden, hogy díszes nemed
S Sárosnak és Zemplénynek méltóságok
Adák teneked a nagyság érzését,
S tisztelte benned ön -érzésedet.
Tiszteld tehát nagysága érezését
Te is Sztricskában ; tiszteld bölcseségét,
Mely véle a legszebb czélt, a legszebb eszközt,
A legszebb módokon választatá meg ;
Tiszteld apathiáját, melylyel ő
Csúszása közben annyi döfdösést,
Ah, annyi bántást, annyi durva szitkot
S cselédi zaklatásokat! — mi ketten
Azt elviselni nem tudnánk — eltűre.
Tiszteld a bajnokleiket benne, mely
Csüggedhetetlen bátorsággal vitt,
Hevűlt és reszketett, izzadt s fagyott,
íg végre a czélnál látja már magát,
S borát most ő is istenekkel issza.
S ha néha, az égi bortól részegen,
Felejti hogy Sztricsák volt és Sztricsák,
S a csúfolok sergének hahotáját
Javalló tapsolásoknak veszi,
S magasztalásnak a szidalmakat :
Gyarlóságától fordítsd el füled,
S mosolygd, de szánd, az újabb Herculest. —
Nagy addig volt az is, míg vívta tartott.
A kény fogyasztja Herculest s Sztricsákot .'

Barátom, elhibítád utadat,
Midőn a házi boldog csendességet
Elébe tetted annak a rögös, de
Salygó /sic/ pályának, mely rád nyitva várt.
Mit ér hogy a király és nagyjai
Ismerik érdemeid s kegyekkel néznek ?
Mit ér hogy immár három gyűléseinken
Állongva tisztelt Véneimnek karja,
S a köz javallás azt a feddhetetlent,
Kit sem rettentés, sem magasztalás,
Sem unszoló kérések és haszon,
Sőt a barátság szédítései is,
Tisztétől el nem vontának soha
A tölgy galyjával koszorúza meg? —
Nincs rojt s kereszt, — s nem lészesz Excellenz !
A bölcseség középben áll, nem szélen.
Kell ész : de fény is kell. — Melyike kell több ?
Nem kell sok ész ; az sokszor árt : de fény,
De czím, de pénz sok nem lehet soha.

Az én hajam már ősz, s rózsáid alatt
Im a tiéd is kezd fejérleni.
Ha Zeus Kroníon elmúlt napjainkat
Visszafolyatná, térnénk a jobb félre.
Ah azt elugránk, s a kor vissza nem jő! —

Mivel tehát példát nem adhatunk,
Adjunk tanítást : Fényt, ha jól lehet, jól;
Ha nem lehet jól, úgy ahogy lehet.
Elég idő lesz mindég bölcseségre,

Jegyzések… /Kaz a vers egyes szavaihoz magyarázatot fűz , pl * Brutus utolsó szavai Philippinél/
 

35.

      7. kötet 23. old.

 
Mélt. gróf Dezsöffy József úrnak
Kazinczy Ferencz szíves baráti tiszteletét.
Imhol küldöm a Relatiót. Tapasztalni fogod hogy az a hely, a mely szemet szúrhatott s némelyeknek fájhatott volna, úgy meg van szelídítve, hogy ezt ugyan előttük is felolvashatnád, sőt ha felolvasnád, ők magok is azt kiáltanák,
hogy igaz a mit mondasz. A virtusnak az a triumphusa van a vétken, azt mondja la Rochefoucauld, hogy mikor ez nem pirul el épen, maga is megvaltja amannak felsőségét. Hozzátehette vala, hogy a vétek szeret amannak álorczája alatt
farsangi játékot játszogatni, noha tudja, hogy ötét az álorcza alatt minden kiismeri. Ha Landon Eperjest talál lenni, kérlek, méltóztaia réz számát, mert azt én megnevezni nem tudtam. Méltóztassál ezen felyűl mind a magad felyűlirásaidat mellé íratni, ha kettőt vagy többet csináltál is, mind az enyémet. Ezt azért, barátom, hogy ki ne ismerhessék, melyikünk melyiket csinálta, s szabadabban ítélhessenek, választhassanak. Cselekedheted azt is ha tetszik, hogy az enyémet fordítsd deákra s tedd mellé, hogy ha csakugyan deák akar lenni, találják úgy is. Én ezt deákra tenni nem próbáltam s nem is fogom.
A Wesselényi zsibói kastélyának kapuja felébe deákul tettem, mivel ő úgy kívánta, s ez a munkám azon kevés időbe került, a mely alatt Ujhelyből Széphalomra kiértem. Talán ezt is tudnám tehát, nagy erőlködésekkel bár, deákul kitenni : de én nem szeretek semmit tenni lelkem ismerete ellen.
Pedig ezt deákul tenni, bizonyosan az volna. Én egy holnap olta inkábbára a jénai Lit. Ztgok olvasásával töltöm időmet.

KlopstocknakGrammatischeGesprechjéit Voss recenseálta benne (Jan. 1804). Ezt szóról szóra kiírtam. Tudtam hogy KI. azt írta, de a könyvet sem Pestem
sem Bécsben meg nem kaphattam. Most újra sürgetem megküldését.
Mert — higyj állításomnak ! nem fanfaronád az bennem — nékem épen az a gondolkozásom a magyar nyelvről, a mi a Klopstocké s Vossé a németről; és Te tudod, hogy régen készűlgetek oly grammatikát írni, mint a milyet KI. kívánt ezen rocensio szcrént. Sőt tovább megyek : látván (a mit KI. is látott), hogy az felette sovány portékácska léazen — én is épen úgy gondolkoztam, elmés költemény által meglelkesíteni a grammatikát, mint KI. cselekedett itt, de
nem értem fel, mint kell azt úgy, ahogy itt látom. Engemet a mi grammatikáink olvasása ugyan elfáraszt. A Révaiét legalább szép dcúksága miatt olvashatom. De hogy olvashassa az ember Verseghiét, Gyarmatiét, a Debreczenit, a
Beregszásziét, melyek, mint a Sardi venales, alius alio nequior (ezt az adágiumot belé csavartam a Pápai Sám. M. Literaturáról írt munkajánnk recensiójába): s nem csak a magyar nyelv természetét nem ismerik, de nem a nyelvekét
is, és mégis grammaticát írnak !
Óhajtanám, érdemes barátom, hallani ítéletedet ezen most említett recensiómról, ha majd kijővén, megolvasod, mert magamnál párban nem maradt meg. Hát a Himfy verseinek recensióját olvastad-e már a septemberi fűzetjekben a
bécsi Annalisoknak ? Szeretném az eránt is érteni, miben egyez gondolkodásunk, érzésünk. Te egyszer azt kivántad tőlem, hogy mutassam meg
annak igazságát, hogy a németnek van prosodiája, melyet te tagadsz. Lássuk, mit tudnék reá hirtelen mondani, mert ezt a levelet kedvetlenségek közt írom (azok engemet nem ritkán érnek s fognak is még egynéhány esztendőkig). — Prosodiája a németeknek bizonyosan van. Azt eléggé mutatja az, hogy ők magok azt hiszik, érzik, tudják (lásd a mit a Himfy recensiójában róla mondok). De ez az ő prosodiai törvények nem egy a görögökével, rómaiakéval, magyarokéval. Azonban hogy Igaz mégis, és nem erőlködve költött, láthatod onnan, hogy a kik a régi metrikával nem épen ismeretlenek, azok a soha nem látott hexametereket is oly tökéletesen fogják scandálni, s első olvasásra, mintha deák hexametert scandálnának s csak az anceps syllabákon fognak elakadni néhol, melyeknek száma nálok tudnivaló hogy nem kevés. A mélt. grófné bizonyosan nem fogja tudni mi a spondeus és dactylus, és mégis kérd, hogy ezt a sort olvassa fel előtted: Só flieh' ich die Freudén dér wechselnden Lust, vagy ezt :Und buhlerisch drückt sie die sehnende Brust,
s tapasztalni fogod, hogy nyelve ily ugrásokkal ejti őket : Ha nincs prosodiájok, úgy a metrikába be nem avatottak ezt nem tehetnék. Néked és a mi németeket utáló magyarainknak csak az forog szemetek előtt, hogy két egymás mellett álló consonans positiót tesz; a blühende tehát nem — vv hanem v.
De miért tribrachys a patribus, holott a matribus dactylus ? azt fogod mondani : azért, inert a ma hosszú, a pa rövid. De miért lehet hát a prttribus hosszú is positione ? Nem lehet erre szorosan fogva felelni. A tárgy hosszú disquisitiót kiván, arra pedig nem érek. Egyébiránt én azt hiszem, hogy a magyar nyelvnek nem csak rövid syllabája van, mint le, ha, kccs, — és nem csak hosszú, mint fát, rút stb. hanem kemény is, mint : int, kert, és hogy a kemény és hosszú nem egyforma. De erről majd nyomtatásban, ölellek.
Kérlek, ne halaszd sokára a relatio visszaküldését, hogy beadhassam. Várják. Barátaimat régólta kéregetem, hogy autographiai gyűjteményem
gyarapítására küldenének holmit, s Novemb. 12-d. egy szeretetreméltó leányka nekem Barcsay Ábrahámnak három levélkéjét (azaz feuillette, nem lettre) küldé. Ketteje franczia vers, a harmadik a magyar. — Kedveskedem a kettő leirásával, de azt kötvén ki érte visszontajándékúl, hogy te  is küldj nekem ismét érte valamit, azaz valamely írását ipádnak, napadnak , vagy Illyésházynak, Festetics Györgynek vagy akárkinek a nevezetesbek közül, akár megholtak, akár….Nem sokat gondolok én vele, ha a levélke csak egy oeconom. commissio vagy quietantia is, mert csak arravaló, hogy a saját kezek írásabeli gyűjtemény növekedjék.
N. 1.
Quel phénomene heureux se leva de cett isié
Ou le Ságé de Romé fut jadis én ey.il!
Est ce l'ame de Seneqwe qu' inspira le tuteur,
Pour vcnger des Romains avilis la grandeur? (
Pour) Conquerir l'Egypte, ét Poffrir au Sultan
S'il vouloit la régir én loyal Musulman :
Revoler én Europe au secours de la Francé,
Oú personne ne savóit plus saisii la balance;
Mettre a leur niveau sceptres ét la tiare,
Rabaisser d'Albion Pambition avaré;

Moderer le courroux des altiéra Germains,
NB). Apprendre á leura princes á dcvenir humain?.
Reculer de la Gáule les limítes jusqu' au Rhin —
Vot'lá d'un mortel le plus brillant destin.

Miért fog az olyan franczia versek írásába, a ki a voiln-t két syllabának nem vesszi, és a ki a Gaule-ban az e-t elugratja, holott utána consonans jő ! s így a limites-ben az utolsó tagot? — certe furit. N. 2. Két kies mezeje van (a) magyar Múzsának, Mely könnyű tért mutat Pegazus szárnyának, Egyiken megkötött mértékes lépéssel Haladhat^ a máson rhytmusos zengéssel. Megválik majd végén pályafutásának, Mely részire hajol magyar fül hangjának. N. 3. Az embernek adott a kegyes természet Kettős ajándékot, melyekkel érezhet : Elméjével eget s jövendőt vizsgálhat, Testivel termesztvén maradhat s fennállhat. Azzal égig mehet, mert Isten magában Ezzel tenyészhetik csekély hámorában. De míg ezek között hanyatlik élete, Bizonytalan földi s szomorú remete. Oldoztasd fel véle végre, nagy teremtő, A titkot, mely hozzád közelebb vezető. % A 4-dik darab Politisches l'Hombre-Spiel az európai hatalmak között. 

36.                                       7. kötet, 65. old.

 
Dess   Édes kedven barátom.'
Két hónapnál, tovább oda valék Tiszán túl. és Pesten, a sok utazástúl, a sok bajoktúl elcsüggedve jöttem haza, leveleidben vigasztalást lelni. Igen beteg vagyok, egy igen nehéz s majd olvaszthatatlan hurut bánt és elfogta egész
testemet és minden érzékeimet. Csak f'risen és sietve felelek neked, kedves barátom, mostani állapotban! jobbúlást reménlvén, és annak idejére halasztván utóbbi feleletemet. Az úr isten tartsa Thalia Sofroniát és csináljon belőle
mind Múzsát, mind Szentnét! — Felette tetszik a mit nevünkben beadtál a vármegyének. Be jó és be könnyű az ilyen munkát aláírhatni, a mely nekem semmi fáradságomba nem került és mégis annyi becsületet szerez ! Némelyeket nem említettem volna, nem azért mintha Fabre d'Eglantine maga nem említhette volna, hanem mivel nem görögök, nem francziák előtt szólottunk, de olyan emberek előtt, ahol még megvannak vestigla ruris. A magyar emlékírás helyes ; a deákban ezt critizálta Vécsey Miklós : Quod ante scpultam Pátriáé libertatém, de a kifejezés mind igaz, mind fontos, mert valósággal csak vak szerencse, hogy
el nem temetődött az, a mit a magyar nemesség hazai szabadságnak hív, és a mi a békeség után is a koporsónak siet. íme könyveidnek lajstromát visszaküldöm. Sok jó van benne, leírattam, és, ha megengeded, hasznát fogom venni, s a magam könyveimnek catalogusát is átküldeni. Engedj meg, hogy könyveidet tovább tartóztatom mintsem kéne, p. o. Landont, de nekem a gazdaság nem csak sok bajt hoz, hanem sok időt is elveszen, kivált nyárban; tedd hozzá a közelebb múlt rémítő környülállásokat éjszakról, melyek nem engedtek csendességet az elmének; de már most békesség van, a tél bekövetkezik, és talán még egyszer vsszajő az egésségem.

Ezer, ezer dolgokat, ezer jegyzéseket adhatnék neked elő a békesség eránt, de hagyjuk ezeket mind másszorra; olyan fonnyadt vagyok mint a hazám, de a nyugodalom közt majd felépülök talán. Köszönöm a szép epistolát, tele van sóval és flaccusi fűszerszámmal. Mért neveted és kerneled egyszersmind a
csillagosokat? gondolj, meg, barátom, hogy miattok vesztek el a sok tartományok, hogy miattok pusztultunk és fogunk pusztulni, és hogy ott nem érdemes a fényre vágyni, ahol a mocskot, a szennyet és a piszkot fényesítik. Nem volna egyegy ember az egész hazámban, a ki jobban vágyna a csillagra, ha azt az égről, nem pedig a szemétről kellene szedni. Azokra is, a kik nem a szemetén keresték, leesett inkább az égbűl, mintsem hogy felmentek volna érette. Igaz hív barátod

. A. O  12. Novembr. 1809.                                  Jóskád.

 
Egynéhány nap múlva Eperjesre megyek, ahol a feleségem lebetegedni, én pedig gyógyulni akarok. Ha élek felelek majd epistoládra versekben. Élj jobb egésségben és kevesebb bajjal mint én. Ölellek ezerszer, hasonlíthatatlan jó feleségemmel és boldog gyermekeimmel együtt. Nagy kedvem lenne egy könyvecskét írni az érdemről és annak jutalmaztatásáról nálunk. Ebben a munkában egy új ordót projectálnék a következendő körülírással : Ob perditas hello ét pácé provincias. Sok nagy embereink, és magyarok is, als Helfershelfer részesülhetnének benne. A könyv mottója e volna : Difficile est satyram non scribcre. Maga pedig a rend czímere gyapjas állat helyett füles állat lenne, projektomom szerint. 

37.                               7. kötet, 82. old.

Széphalom, Novemb. 24-d. 1809.
Orvendek itthollétednek, betegeskedésedben pedig a legforróbb részt veszek. Legyen gondod egésségedre, s tarts meg egy igaz nagyságú férfiút a bazának, nékem pedig egy oly barátot, kinek szeretetét én valóságos fényemnek nézem.
Hidd el nekem, megbecsülhetetlen ember, az egész Judeában nem találtam hitet (virtust), mely fi tifdhez hasonlítson. Az elvont sor a Jézus Christus szava, lm talán nem tudnád, hogy övé ; de lelkem felmelegűlésében, még a benne előforduló hit igéje mellett is, reád alkalmaztattam, ismervén religiositásodat, hogy az neked annál kedvesebb lészen a miatt, hogy az ő szava.Annak, hogy  rnélt. grófné ismét anya lesz, kimondhatatlanul örvendek. Három esztendeje hogy házas vagy, s három az, a ki tanúbizonyságot teszen . . . (megszállott a szentírásbeli helyek citálásainak lelke!) Én öt esztendő alatt csak háromnak lettem atyja s szégyelném hogy megelőztél a proletariusságban, de nincs mit szégyelném, mert feleségem ezen öt esztendő olta a mai napig még csak hét holnapot töltött úgy, hogy gyermek ne volt volna vagy emlőin vagy kebelében. A szoptatás tehát az oka, nem az én munkátlanságom, hogy gyermekeimnek számok kevesebb az esztendőkénél. —
Azt kívánod hogy Thaliem legyen múzsa és szent. Mentse meg ötét a Múzsa és Grátzia az utóbbiktól! A múzsaságot is csak addig óhajtom neki, hogy committere possit quidem vates, mindamellett soloecismum liceat fecisse marito! (Juve.nál). Én a mélt. grófnénak, kinek írását mikor leveledben meglátom, mindég csókkal szoktam illetni, azt óhajtom, hogy ismét fiat szüljön, és mindég fiat, ha annyit szülhetne is, mint Niobe. Elhiszem hogy az emberiség nyerne vele, ha sok Laurája lenne. De, báni töm, annyi a hazában a sok Sztricsák — faecunda in gente Srtricsáki! — hogy Desőft'y Józsefnek nem kívánhat a jó ember egyebet mint fiút. Ha azok, a kik tőled veszik lételeket, mind hasonlítanának hozzád, térden állva vinném hozzád Sophiemat, s minden barátimnak feleségét, hogy tedd tenyészővé. Sőt mivel barátim mind alkalmasint hasonlítanak hoz/nd, ezeket nem vinnem, hanem a Sztricsákokét, nevezetesen b. Prónay Lászlónak egyik leányát, hogy teremts méltó unokát annak a nagy embernek. Ha epistolám kinyomtattathatnék , kinyomtattatnám, hogy a Sztricsák név kapattassck fel, és legyen zabola azoknak,
kik a szégyent s szemérmet egészen levetkezték ét praecipites eunt, a Sallust kinyomásaként. De hiszen irent illi praecipites, csak bennünket ne pessumdarent a rojt etc. miatt. Nem akartam — mert nem kellett akarni — nem akartam,
mondom, kimondani, mi volt az, a mit nem szerettem a deák felyűlírásban. Már most a sor meg nem nevezése mellett is tudtodra adhatván, kimondom : azon akadtam fel, a min b. Vécsey Miklós bátyád. Nem tudtam megérteni, miként
mond olyat Dezsőffy József. Tudtam hogy hozzád Sztriosákság bizony nem fér, és ugyanezért nem értettelek. —
Sürgettetvén a relatio, kérlek méltóztassál azt leíratni, kihagyván mindent, a mi neked nem tetszik, ámbár egy bizonyos czikkelyt nagyon szeretnék ott látni, tudod miért. A consiliariusságra felemeltetett Horváth László minap épen
azt mondta, s az apátúr s Horváth Tamás felkapták szavát s azt vetették mellé, hogy igazat mond. Tartván tőle, hogy relatiónkban ezen valaki felakadhatna, szavokon kaptam őket, s azt mondottam nekik, hogy íme így gondolkozik minden jó ember, a ki hazánk vesztét látja, és mi ketten ezt a relatióban szükségesnek-e, vagy csak jónak láttuk elmondani. — Ezt azért cselekedtem, hogy ha (a mint mondám) valaki a gyűlésben megszólalna, reájok provocálhassak ezekre s ekkori szavaikkal védhessem az állítást. Mit írt vagy mondott Fabre d'Kglantine f Haza szabadulván, én nem olvastam sok ideig semmi Fr. gondolkozású könyvet s írást, hogy ezekkel összefamiliarizáltatván, nyelvem néha el ne kapjon, s így a Fr. dolgok s emberek felől igen keveset tudok. Ha te ezt a csorbámat is kifoldozní akarnád, nagyon leköteleznél. Leköteleznél kivált azzal, ha annak a híres .eloge-okat mondó embernek, F. betűn kezdődik a neve, aki a császárjának viszi az izeneteket, munkáit akár újságlevelekben vannak, akár külön nyomtatva, csak francziáúl légyenek — és a Serra Commentariusit velem láttatni méltóztatnál. Irtam-e neked, hogy Napóleonnal 18 professor volt Bécsben, a ki neki leczkéket ad ? s nevezetesen hogy ott volt Chaptal is, akár chemiai tekintetekre nézve, akár azért mert ő minis tér volt. — Irtam-e hogy N. Sinzendoríhak solennis visitet ada, azért hogy a háború ellen adá votumát maga egyedüli Ah barátom, mely keserves ez a béke, s mely nagy áron van megvéve ; és mégis mely szerencse. A mi jó fejedelmünket nagy veszedelembe vitte némely furiosus fej. Nem calculálnak, s azt gondolják, hogy elég nagyon akarni; ne'm hiszik, hogy veszedelmes az idő szelletével nem menüi elő; és ennek magunkat ellene szegezni. Én kis teremtés vagyok : de ha a fejedelemmel szólhatnék, elég bátor volnék kimondani,
hogy csak azt nézem hív jobbágyának s jó hazafinak, a ki azt óhajtja hogy tanuljunk, lássunk, a szabadon ne csak gondolkozzunk, de szóljunk is. Az a Bécsben állított ordre de trois toisons d'or nem olyan-e mint a pápa hármas koronája? — Oda a Bécs és Győr fala, s a rabok spielbergi s grécei cyclopszbarlangja. Valljon nem az a sors éri-e Komáromot, Aradot, Temesvárt, Eszéket és Péterváradot is? Mi meg vagyunk rontva. Ennyi veszélyben az az egy jó van, hogy többé lehetetlen háborút kezdenünk. Hogy pedig N. kezdjen , azt nem hihetem. Hiszen ha az volt volna czélja hogy elrontson, most kezében valánk. írasd le, kérlek, a relatiót, s subscribálva küldd Kassára. Rumi boltjában venni fogom. Nem tudom ha eljöhetsz-e gyűlésünkre, melynek napja még kinevezve nincs. De tisztán írasd le és csinosan. Kapsz arra embert Eperiest. Csókolom imádást érdemlő cancellistád kezeit, s örvendck szerencsédnek, hogy ötét bírod 

38.                                                           7. kötet, 126. old.

Dess     Eperjest, Dec. 7-kén 1809.
Szeretett barátom!
Íme előadásunk és a síremlékírások, azon kezektől lemásolva,
melyek engemet a bokros élet ösvényein keresztül annyi szeretettel vezetnek. Nehezen lehetett dicséreteid után reá venni feleségem szemérmetességét, hogy a vármegyének bemutatandó írást lemásolja; de győztek kéréseim, és kivált
azon megjegyzésem, hogy csak a közönséges asszonyok szokták magokat vonogatni a szabad és dicséretes dolgokban. Szépen írni tudom nem szégyen, ha becsület, és midőn egy okos ember egy okos asszonynak azt mondja, hogy írása
szép : nagyobb reátartás, sőt nagyobb finnyásság és hiúság ezen kinyilatkoztatást hizelkedésnck, mint megelégedésnek vagy ösztönnek tartani. Kedves Laurám tehát, a ki magát orgonaszíjhúzónak nevezi a tőled készített muzsikának letapogatásában, és kevélykedik részes lenni fáradságunkban, mindent a legnagyobb figyelemmel leírt, őrizkedvén Tigellius kényeitől szintúgy, valamint minden egyéb vágyástól, a melyet hibák és fogyatkozások szoktak rendszerint követni. Vigyázz, úgymond Montesquieu, egy könnyen haladó és nemes mozdulatú asszonyra, és meglátod, hogy ha reánézesz, azonnal még járni sem fog tudni. Meg akarta hazudtolni kis Laurám a nagy férfiút, és minden figyelem mellett, hogy még egy commát se hagyjon ki, azt tartom, hogy soha senki sem másolta le írásodat annyi csendeslelküséggel és pontossággal egyszersmind.

Magam ugyan éltein engedelmeddel, de úgy, hogy nem merészelvén semmit is hozzá tenni munkádhoz, csupán csuk itt-amott valamit vagy kihagynék vagy változtatnék. Köteles vagyok okaimat előadni. Rómát és a rómaiakat azért mellőztem el mindenütt, mivel ezen nagy emberek majd mindenkor győztek, és mivel eddig még arra sem tartom magunknak érdemeseknek, hogy valamiben csak majmozni i.- merjük ama nagy nemzetet. Miltiadest és Tliemistlioclest szinte azért nem találtam tanácsosnak említeni, mivel amaz Mnrathonnál, ez pedig Szalaminénél kisebb számmal győztek vala, mi pedig nagyobb
számmal lévén, a kisebb számtól Győrnél megverettettünk. Úgy hittem, hogy el kellene kerülni az olyan hasonlításokat, melyek fonák magyarázatokra adhatnának alkalmatosságot. Miltiades meg Themisthocles ersdékénél győzni, báró Barkóczyénál pedig csupán csak halni tanúi a jó hazafi. A tek. Kendeknek nagyaűgilt említed; úgy véltem, hogy megelégedhetnek, lm méltóságokrúl szólunk. Az aesthetica szót, valamint a Icgpittoreszkebb és legimpozántabb effectust kihagytam. Nem érti ezeket még a kevesebbség is Zemplén vármegyében. Az enthusiázmus, a magiatratus, a cenataphium értelmét az oskolai emlékezetek a többségnél felelevenítik. Mais ne peut pás se souvenir de ce qu'on ignore.
A síremlékeknél, vélekedésem szerint, nincs helye az illusionak, azaz H játszattatásnak vagy tündérkedésnek. Les momnnents f'unébres ne font pás naitre des illusions. mais des réveriés. l}t'rrríf», véleményem szerint, aléltság. vagy elaléltság. Ahol Liindonnak francxia évkönyveiről és a franczia igazgntásrúl szólsz, a szót : francéin, kihagytam, és egyátaljában csak a/, európai híresebb igazgatásokat említettem.
Tudom én jól, quod virtus ét in hoste laiulanda, hogy sokat tanulhatunk, sőt tanulni kellene azoktúl, a kik oly kegyetlenül lecsépeltenek minket, mert nem akartunk tanulni : de nem vetted-e soha észre, kedves barátom, hogyan húzódnak némely ábrázatok a magyar vármegyegyüléseken, mikor ez a szó : francéin, kiperdül valaki szájából ? ! Ez mindenkor mennykőcsapás. Azok kivált, a kik vagy kulcsokra vagy keresztekre már érdemesekké tették magokat, úgy rettegnek ezen szótól, valamint a vitézeink magátúl a dologiul. A keresztes és kulcsos szájában és fülében a háború előtt .minden franczia a daruk körmeik közé való Pigmeus, a fegyvernyugvás közben Toldy Miklósnak nyúlik, de a békesség után ismét mi óriásodunk, a franczia törpűl, azonban, magyarok lévén, következendöképen emlékezvén Kinizsi kő mejjképe történetére, a gyűlölt nevet még hallgatni sem akarjuk. Mert nem lehetetlen, kedves barátom, hogy a deák epitaphiomot választják a tck. Kendek, a helyett, hogy ne a mienket, hanem a jobbat válaszszák, úgy tevém : hogy azt, a mely jobban fog tetszeni. Noha igaz némelykor, nem meresztettem mindazonáltal a zempléni sokaságnak kerekdeden szemébe kimondani, hogy a sokaság többnyire a legroszabbat itéli jónak. Eszembe jutott a híres Dávid, a ki sohasem elégszik meg semmiféle képirásával, ha azt a sokaság nem javallja. Moliērenek szolgálójárúl is emlékeztem. Ha nincs szolgáló, bezzeg van ám elég szolga a gyűlésen! Látod, barátom, hogy majd minden kihagyások és változtatások az én részemről nem annyira magát a dolgot és annak előadását tárgyazzák, mint a helyet és az embereket, ahol és a kik előtt az írásunk fel fog olvastatni.
Fabre d'Eglantine egy igen csinos előadó vala Francziaországban 1792-ben, de mennyi dolgok a magok helyén vannak mondva Párizban, a melyeket nem lehet emlegetni S. A. Űjhelytü Ezekhez a mi magyarjainkhoz le kell ereszkedni,
mert ők ugyan nagyon restek, hogy hozzánk fellépjenek. Meglehet hogy ez gőg a mi részünkről, de ha az orrokra nem kötjük, kevélységünk következése kedvet találhat. Kémélni kell minden publieumot akármilyen pallérozottságú legyek,
ha olyanok a környűlállások, hogy tartozzon minket hallgatni. Majd minden sokaság olyan mint a pulya gyermek, jobb szereti, ha lebocsátkoznak hozzá, mintha felemelik, mert földszint kevesebb veszedelemmel bukik és bátrabban halad, szalad és ugrik. Lehet hajtani, vezetni a publieumot, de kétséges repűltetni. A mi a rajzolatot illeti, által néztük feleségemmel Laridont, de sem neki, a ki mind rajzol mind fest, sem nekem egyik sem tetszett a czélra alkalmatosnak. Nem mintha nem lennének igen előkelők közöttök, hanem mivel szűkében vagyunk az oszlop- s képfaragóknak. Válaszsz tehát, kedves barátom, amint neked tetszik, mi nem merünk választani. A magyar emlékírásra nézve az a véleményünk, hogy Kandó Gábor, mint ezeredes kapitánya a zemplényi felkelő seregnek, nem az emlékkőre, hanem a vármegye históriájába
tartozik. Desaix emiékjére utolsó szavait metszették ki :
ditcs au premier consul, que mon seul regrct est, de n'avoir pás assez vectt, pour ma patric ct la posterité. Nem lehetne-e b. Barkóczy szivet érdeklő levelébül valami hasonlót is az emlékre vésni? — Sohasem tud a jó cgésségben lévő legérzékenyebb ember is úgy érzeni, mint a haldokló. Az idea nem eredeti, ha merő követés, de szinte a/ért kevesebben ütköznének meg benne. Egyéberánt olyan természetes, hogy minden népnél kedvet találhatna, ha az a nép nem tudná, hogy ez franczia idea. F. a franczia univeraitások nagymesterének írásaibúi nem esmerck egyebet, hanem a mit néha az újságok közlenek;
úgy látszik, hogy feliéiig elméjü ember, a ki eszét olykor-olykor a tömjénczésre fordítja. A mostani francziák oly vastagon kendőzik a dicséreteket az emberekre, mint a vén asszonyok a lakot az orczájokra, azonnal kilátszik a festék és
a máz, de nem a festőmester. Csak a rút orezákat kell mázolni, a mi magában nagy, azt nem kellene puffasztani. Az évek zivatarja mind cl fogja fújni vagy törülni ezen mázakat, és a mi nagy a francziák tetteikben, azt a maga felséges meztelenségében a jövendő időkbe által fogja repíteni. Serra commcntariusát esmerem, de nincs meg, nem szolgálhatok hát vele. Egésségem még sincs helyén egészen ; köszönöm (és sokkal inkább mind Laurám '), hogy ama spartánus módjára mind a magad mind mások feleségeikkel akarnál nekem kedveskedni: de akarnának-e ezen dámák ilyen öregsző beteghez ')
A levél D. hitvese által íratott. jönni é« őt vidítani ? Én ugyan mindég még most is szívesen fogadnám őket, de hogy fogadnának ők engemet? — Ah_
mért nem csinált nekem 10 esztendőnek előtte senki is ilyen gyönyörű projektumot
Te görög, én római coloniát szaporítunk. Mind én, mind feleségem ajánljuk Sophronia Thaliának Marcii* Aureliust. Laurám tisztel feleségeddel együtt, én pedig a tiédnek kezeit és urának szemeit csókolván az ifjabbik Plinius megjegyzése mellett, dum oculos oscnlor. animnni ipsnm mihi videnr contingcre, ölellek. Igaz hív barátod Jóska … 

39.                                              7. kötet, 193. old.

Széphalom, 4. Jan. 1810.
Nagy tekintetű barátom! Ramler megszokván azt, hogy a más munkáin feragcsáljon, egyszer PfefFelnek is újra dolgozta valamely apró versezetjét. Pfeffel neki ezt írta : Édes Prof. úr! Nincs kedvetlenebb dolog, mint mikor az embernek más teszi fejébe a kalapot; én meghiszem hogy azt a nehéz mesterséget Prof. úr sokkal jobban érti mint én : de nékem a Prof. úr süvegfeltétele irtóztató módon alkalmatlan. Maradok stb. — A te változtatásaid a relátióban engemet azzal az új érzéssel tanítottak megismerkedni, hogy az igazítás, ha jó, épen nem fáj. Compliment nélkül vedd tőlem a szót; tökéletesen meg vagyok elégedve vélek, és hiszem és vallom hogy relátiónk így sokkal jobb. Nem hittem volna, hogy a megváltoztatott helyek nélkül ne veszítsen a munka, és íme nyert! Ez egyenesen a Te érdemed. Hidd el, hogy ezt nem szokott tiszteletem mondatja velem, hanem a legszívesebb érzés. Bízvást változtathattál volna többet is. Már kész beadásra a munka. Az elholtaknak s megsebesedetteknek neveiket belé szúrtam a mélt. grófné sorai közé, s a csecsebecséket kitörlöttem, hogy néked és magamnak ellenségeinkké ne tegyem azokat, akik most is addig-meddig szeretnek. Urit enini fulgore suo qui contcmnit illorum fulgorem.
Alig várom a gyűlést, és cancellistáddal dicséretet nyerőtek. Landonaimnak csak a bekötve álló részét kaptam viszsza. A kötetlen füzetek nálad maradtak. Azt többé be nem várhatom a gyűlésig ; és így a könyv helyett a Csokonainak
készülő formát mutatom be, melyre a kőfaragó felírta az alkut és az előre vett pénzt. Ez azért halad, mert ő megholt. Deák felülírásod nyert a változtatás által, ezt vallaná Vecsey Miklós is. Hidd cl, barátom, épen nem fog csiklandani, ha a magyart választják. Tudom én az effélékben mit ér a „Tek. Rendek" javallása s nem-javallása. De szeretném ha magyar és nem deák állami a köven, ha azt az csinálta volna is, kinek ungvári orátióját Kultsár minap polgári ékesen szólás remekjének nevezte. Kérlek olvasd el újra azt a remeket, s nevess Kultsdron. Megfeddém érte Kultsárt, de szükséges vigyázassál. A Barkóczy haldoklásakori levelét ne.m Barkúczy írta. Azolta hogy F. eráut tettem nálad kérdést, reá akadtam a jénai Tud. Levelekben, hogy ez Fontnnn, még pedig ex-barnabít. Te Luthert nem látszatol nagy embernek tartani, nyilván azért, hogy ő, hogy nagygyá tehesse a maga corpusát, magát is nagygyá tette, és hogy afféle mocskocskákat is ejtett magán, mint az volt, hogy későn copuláltatta magát, s 14 napra keresztelőt tartott. Oztán hogy rossz emberekkel, csalárdokkal lévén dolga, néha nem egyenes úton is bánt. Végre hogy a dolgot nem arra a lábra vitte, a melyen a philosophia kívánná, hanem csak arra, a melyet a romlott kor szorosan parancsolt. — Én mindezek mellett ötét igen nagy embernek tartom, és azt hiszem, hogy a kendőzés festékeit róla semmi kor nem fogja haraggal letörleni. Numa Pompilius is nagy előttem, s Hercules is az, mert megtisztogatta az Augiások istállóit s a Procrustcseket kiirtotta. Ezer áldást születendő gyermekedre; légyen az második Desewffy József vagy ftztárav Laura ! Két asszonyt ismerek, a ki urának nem csak a szereleni legboldogabb óráiban van boldogítására, hanem a lélek conceptióiban is osztozik vele : a Te Laurád és Vay Miklósné. Mért tartanak a plebánusok szép gazdasszonyokat, azt régóta tudom, de hogy Te és Vay feleségeiteknek más hasznokat is veszitek, mint amire őket a természet hívta, azt csudáloni, irigylem. Sophiem engemet az írásban nem segít; noha az atyjának egész konczokat öszveírt. A helyett stb stb. De ő erre sem kész.
Nagy kín a heves asszony : de bizony az ily hideg vérü is az! az még az 51 esztendőt meghaladott embernek is!
Nyugtalan vagyok tudni, micsoda nevet kap a kis Römer vagy Römerin!
Élj szerencsésen, boldog férj ! és szeresd tisztelő barátodat. Gyönyörködtél, tudom, rajta, hogy az öszvelövöldözött Pozsony 4000 f. pengő pénzt ada ajándékban, az öszve nem lövöldözött Béc.s pedig 100 ezereket kapott. A feleségem két bécsi tántja még nagyobb tripudiummal írja mint Decsy, hogy fels. urunkat mint vitte terenyén fel a grádicson a bécsi . . . nép, s azt is írják, hogy ő felsége- előtt ezt kiabálták : Frauz soll lében und rcgieren.
Napóleon und die Franzosen sollen crepieren. És ez a levél azon postán jő, melyben írják, hogy követünk Strassburgban ágyúlövelésekkel idvezeltetett. Mit
mutat ez a két különbség?  

40.                                                         7.   kötet   237. old.

Széphalom, Január 25-d. 1810.
Érdemes barátom! Relátiónk be van adva: hogy július olta haladván benyújtása, némelyek által ne vádoltassunk késedelmességgel. De el nem olvastatott. Részszeriut örülök neki, mert botránkoztatóbb gyűlést ínég soha nem híttam.
A vgye Rendéi közül azok, a kiknek külső fények vagyon, igen nagy részben elmaradtak. Cameráriusok egyedül Csáky Imre ésJekelfalusi urak voltak jelen. Első nap nagy villongás volt az iusurgensek lovaik felől. A palatínus azt rendelte, hogy azoknak lovaik, kik 3000 ft. jövedelműek, és így lovaskatonát adtak, adattassanak nekiek vissza, hogy tavaszszal ismét lovon tehessék a gyakorlást. A vgye azt kivánta, hogy ilyenek csak 153-an lévén, ezek is csapják ezen lovaikat a többiekhez, s így minden lovak eladattassanak, s a bégyű- lendő pénz osztassék ki jutalom gyanánt a hazatértek közt. A két nótárius ezt vitatta. Azzal vádoltattak, hogy voksokat keresnek a restaurátióra, a viceispán félt decidálni a veszekedésig ment meghasonlást, s azt vallván hogy ő deciddini nem tud, elbontotta az ülést. — l G-d. Jan. azaz másnap ismét előfordult a kérdés. Szirmay Andr. a maga lovát az 5 elestek özvegyeiknek ajándékozván, megmondá a viceispánnak, hogy praesesíick tudni kell decidálni. Fiscális Szirmay Ádám felkölt. s declarálta, hogy mivel a gazdagok ezt az áldozatot tenni nem akarják, ő ezen 63 ló kipótlásáúl ad a vitézeknek 6 lovat. Inczédi fiscális felette eaustice egy lovat ada. A Sennyey liscálisa is oda adta a magáét, így leve vége a kérdésnek. 3-d. nap én nem jelentem meg köztük. 4-kén érkezett s publ. a palát, stafétája a tavaszi gyakorlástól leendő dispensatio eránt. A viceispán meg akarta köszöntetni. Nem tevék, mert a törvény czélja egyebet kiván, a pal. magyar levele is kétséges érzéseket támaszta a hála érzései helyett, mert a sok érthetetlen és egymással ellenkező rendelés azt gyaníttatta, hogy a rendelés akarva érthetetlen. —
A haranguirozott nép nem akarta visszaadni a lovakat. Jelen valék, de épen akkor érkezvén a Napóleon elválásáról a hír, ez úgy elfogott, hogy nem tudtam egyébről gondolkozni, CsakLouizaerczherczegasszonyról. Mondtam az apátúrnak, és nem gonosz csintalanság nélkül, hogy N. bizonyosan ezt veszi : de ez csaknem levágott, hogy miként hiszem, hogy a mi udvarunk vétek által akarja magát bátorságba tenni Számon lebegett, de nem akarok senkit bosszantani, hogy hát az olaszországi reformokat miért ratihabeáltuk a bécsi békében? Azonban nem lesz újság előtted, hogy ő nemLoui- zát, hanem a Murát leányát, Carolinát, vette. Landonaim fűzetjei nálad maradván, az általam legszebbnek vélt rajzolatot a Csokonainak készülő monumentumának rajzolatjáról (melyet a kőfaragó kezemben hagyott, midőn az alkut megkötém és neki előre pénzt adtam) levettem és a relatio mellé ragasztottam. A viccispán megengedte némelyeknek, hogy olvassák a gyűlés alatt, s az olvasó szemek javallani látszottak. De róla soha még semmit nem hallottam. — Térjünk tudományos tárgyakra. Meg nem kaphatván Pesten a bibliopoliumokban a Cházár András Anti-Fejesét, Máriási Istvánt kértem, hogy szerezné meg. Tegnap vettem tőle két explt. Az egyikkel szolgálni fogok neked. — Nem sokat mondott neki, noha elég élesen. Rendes hogy a berekesztésben azt óhajtja, hogy az ilven munka ne iiyomtattathrtssék. Értsed poétái új dolgozásaimat. — Aprílban elégettem azon kis csomóját verseimnek, melyekkel meg nem tudtam elégedni, hogy ha a háború el talál ölni, valaki a készületlen dolgokat ki ne adhassa. Ezek közt volt 4 vagy 5 négysorú stanzákból álló énekem. 1786-ban Kacsándi Susitól Gál-szécsből Kassára menvén, a Dargón a szép erdő poétái elragadtatásra szendcrített. Ezt a dalt is elégettem, s most eszembe nem jut az elégetett dal. A görög Anthologia epigrammáinak ízlések szerént kezdtem újra csinálni, s az énekből egy oly epigramma lett, melylyel felette meg vagyok elégedve. Megszerette prof. Kézy is, s deákra fordította. Az első distichuma a deáknak jó, a másik nem jó. ímhol van :

Az erdő. 3-a Jan. 1810.

Sírj szabadon, itten nem kémleli senki keserved,
A remegő kedvest lombjaim elfedezik.
És ha enyhülsz lyánykád neve zengésére, sohajtozd,
S Echóm résztvéve visszasohajtja feléd.
Nulláé hic insidiae; licet indulgere dolori,
Abscondent lacrymas umbra nemusque tuas.
Ét si forte juvat resonari nőmén amantum,
Plange : Chloe ! ! plangent tristia lustra : Chloe ! !

Kézy az utolsó sorban az Echó játékát festette, talán szeme előtt forogván a Kleiszt Lalagéja. üe itt nem ezt a játékot kellett volna festeni, hanem azt, hogy ezen a visszaadáson mint ürülhet a szerelmes. Oztán resoiiar/ in passivo.
Wesselényi mughala. Haldokolva (25. octob. 1809) szüntelen a hazát emlegette fájdalmasan. Vehemens ember volt mint Cátó, de lágyszívű mint Brutus. Ezt mondám 22-a Jan. a nélkül hogy epigrammát akartam volna csinálni. De
ez a gondolat, nézd, mit szüle. Tudom mit lehet mondani az immodestia felöl. De Tacitus Agricolában azt mondja, hogy a régiek az effélét nem kevélységnek, hanem csak egyenességnek mondák (fiducia morüni). Az epigr. valóban igen
jó, s örvendek liogy W. általában megtiszteltetik, s hogy azokban, a kik ezt olvassák, az a gondolat támadhat, hogy W. csak a gonosz és rút tettek eránt volt vehemens, a jók eránt nem volt lágyabb szív soha (megküldtem ezt
Kultsárnak). Kétled-c hogy lelkünk jár, vándorol? — Ott fene1) Cato
S lágyszívű Brutus, itt Weselényi valék.
Erdély, szüntessed sírásidat : él fiam! él nőm!
S díszedet egy jobb kor újra megadja Zsibó.
Az utolsó sorban Tőle halála előtt kevés napokkal elvették az administrátor-
ságot. Talán azért, mert midőn a gubernátor azt a motiót tette a diaetán, hogy az ország generálisa ne választassák meg mint a törvény kívánja, hanem becsületből kínáljuk meg ezzel Maxiin, herczeget, W. ezt kérdte publice, hogy mi lesz oztán belőle…? — Belé ereszkedvén új versezésem elmondásában, értsd
ez idei munkámat, a meddig a papiros engedi közléseket. ') Atrox animi. Honit. (K. jegyz.) 

A boldog alkony. S-a Jan. 1810. „

Csókot, lyányka!" — Nem én — „Igen, oh igen! Egyet!" —… l. kötetben

 
Könyöryés 8-a Jan. 1810.
Adj örömet ! s adj bajt mellé, nagy Jupiter ! Egyet… l. kötetben

Szörnyű bolondság azt kívánni, hogy a debreczeni bíró olyan hosszú nadrágban s kurta mentében járjon mint gróf Desőffy József, de azt is bolondság kivánni, hogy gr. D. J. járjon olyanban mint bíró uram. …Nem magyar a nyelv már, nem az a ruha. Németes ízlés Lepte meg ezt és azt, s korcsosodásra jutunk. így nyavalyog Fürmender uram, hogy az úrfia térdig
Erő mentéjét párizsi módra szélé,

S négy öt kendőtől gazdag nyaka s üstöké borzas,
S ah a hunczfutka (superflu) s uzafli becsébe veszett.
S csendet mond mikor ír, kceset és kegyet ; a mi remf-nysi-y
Volt eddig — liosszú mondani! — néki i-rmvny,
S év neki esztendő, s szeretett lyánykája burát né,
S futja komámasszonyt s ctillaffODi-adtci Jiorist.
Fürmender, te ne légy úrficska ! te n(iyy Für-men-der,
Légy Für-men-der, — te, légy Elegánt, Elegánt !   /Jellemző digitlizálási hibák!/

Eddig atya vagy, úgy monda mélt. Jekelfalusi úr. Áldást a gyermekre. Csókold kezeit a mélt. grófnénak, s kívánd hogy minél elébb oly állapotban lehessen, hogy foganhasson. Mind a ketten tisztelettel ölelünk. 

41.                                           7. kötet      273. old.

Dess    Édes kedves barátom!
Több leveleidre felelettel tartozom, de hogy tehessek eleget óhajtásomnak, midőn olyan vagyok két holnaptól fogva, mintha nem lennék az. a ki ezelőtt valék. A vak aranyér szörnyen nyomorgat, a véna poeticát elűzte, egyszóval engemet szenvedő butává tett. Még egy grádussal feljebb és kábúltságba esem. És gondold meg, barátom, a visszás környülállások súlyát: szinte most bajlódom így. midőn mindenfelől annyi munka torlódik körülöttem, és midőn a mostani télnek és városi lakásnak nyugalmát gazdaságom végső organizátiójára akartam fordítani : itaque öt literis ét meis rebus ét uecessitudinibus deesse debeo, és e/.t mind azért kell tűrnöm, mert meggyűlt a sűrű vér az intestinum rectum végén, és nem akar teljességgel felpattanni az eldugott fájdalmas erecskeü!
Epigrammáid furcsák. Örvendek hogy a kalap, melyet fejedbe nyomtam, terepély árnyékával el nőm homályosította. Nem mondtam, hogy nincs a németeknek prosodiájok. lianem azt. hogy ex natura rei hibás, és ha ezt a prosodiát nem változtatják, száz esztendő múlva talán magok a németek sem fogják többé olvasni a görög mértékfii írt hatlábasaikat. De mindezekről másszor; most a baj közt egy jó hírt is. 25-d. januáriusban Marcellus fiam született; fekete üstökű, koromszínű, vaskos és dísztelen fiú, de a ki mindennap szépül. Az anyjának dictálhatom már ezen levelet Kérd Apolló istent, kedves barátom, ha szeretsz, hogy segítsen ín partibus inferioribus, hiszen maga mondja a Metamorphosisekhen : Jupiter est genitor per me quod eritque fuitque, Estque páter; per me, concordant carmina nervis. Inventum medicina ineum est, opiferque per orbem Dicor, ét herbarum subjecta potentia nobis. Eperjest 13. februári; Nomorult barátod születésem napjakor, midőn élelemnek 38-ik esztendejét elérném Júl 1810-ben. 

42.                                                               7. 381. old.

Széphalom, April. 20-d. 1810.
Nagy és igaz fényű barátom .' Közlöm itt azon versemet melyet a Luiza hcrczegaszszony mennyegzőjére írtam. Nem lehet annak ezen házasságon
nem örülni, a ki rettegett attól, hogy a mi 4 esztendő alatt kétszer történt meg rajtunk, harmadikszor is megtörténhetik, s most azt reményű, hogy monarchiánk sebei bégyógyíttatnak. Azonban megvallom, hogy ellensége lévén minden alkalmi verseknek, én ezt soha írni nem fogtam volna, de Prof. Sípos úrnak Pax ét Hynifnje, melyet én küldék meg Kultsárnak (de az elöttevaló sorokat Kultsár írta, nem én), és a Kézy Mózses prof. úré : De miptiis Napol. Magni ét M. Lúd.
Austriacae, (ez még nincs kinyomtatva), oly elragadtatásba hoztak, hogy lehetetlen volt valamit nékem is nem írnom. Én mind a Síposét, mind a Kézyét nagyon csudálom. Az utóbbik tele rakta virgiliusi virágokkal versét, s phantásiája el vala melegítve Homerrel és Virgillel; a Síposé masculább szépség, s nincs rajta annyi rózsa. Én nyugtalanul várom az időt, hogy hallhassam e két deák remek munkáról ítéletedet. Te beteg valál, s születésed napján írt leveledben panaszolkodol az aranyér kínzásai ellen. Ez azonban téged nem tilta el attól, hogy Kassán tánczolj. Én hat hét olta sínlek benne, s a folyosóban c« egy kegyetlen náthában, s nem csak nem tánczoltam, de járni is alig tudtam. Még most is szertelenül gyenge vagyok. Óhajtom, hogy Marcellusod teljesítse be azt, a mit a virgiliusi reményien! hagyott. Az isten engedje, hogy még nagyobb legyen az atyjánál, de jobb ne légyen. Az isten adja hogy ne légyen kenteién küzdeni azokkal akik ellenségei a jónak. Tudod-e mit csinált Márton Decsynek? — Nékem elébb Márton írt, non interrogatus se excusat ; azután kevéssel Decsy, ez is ön mozdultából. — Pánczél, harmadosa Decsynek, rá nem bírhatván Decsyt, hogy az újság jövedelmeinek hason felét adja neki, elárulta Decsyt tavaly a bécsi Polizeynál, hogy D. a generalissimus parancsolatját 6-a April. hamisan és csonkán fordította, .s Napóleont mindég magasztalta leveleiben. Rainer vagy János herczeg, a polizey akkori ministere, a vádat a m. cancellariához küldé. Ott Decsy tisztának, fordítása tökéletesnek, hívnek és nem-csonkának találtatott, s D. megbizonyította hogy leveleiben semmi magasztalás nem esett Nról azon feljűl, amit a bécsi német és deák újság is nem hirdetett, ezek pedig szorosan a Polizey vigyázása alatt írattak. Mindemellett D. eltdtatott az újságírástól, és a Polizeyminister e/t Mártonra bízta. Még nincs vége a dolognak, mert a Felség reá nem ért végig tekinteni a pert.Márton nekem azt panaszolja, hogy midőn 1809. a bécsi municipalitástól az ellenség magyar fordítót kívánt a proclarnatio fordítására, s ez Decsyt nevezte ki, Décsy betegnek tette magát, és Mártont prqjectáltu (mi vala természetesebb mint a magyar nyelv professorát ?) Márton excnsálta magát; ö nem csak jobbágy, hanem szoros híve és protectusa az udvarnak. Marét Bacsányiról tudakozódott, ki neki 1795. Kufsteinban szomszédja volt, s B. kész vala a munkára, sőt írt is valamit ? czím alatt : Hungairui a béke, feleségét hír nélkül elhagyta, s Párizsba ment. Ez az a mit Márton és Decsy uraknak leveleikből tudok. Csókolom a ínéit, grófné kezeit, s magamat ajánlom nagybecsű jóvoltodba.Örök tisztelőd Kazinczy Ferencz.

Hogy tetszik neked az újságból vett hír, hogy gróf Bethlen László a had által megkárosodott németeket segíti ? A magyarokról elfelejtkezett. Szent Pál azt parancsolja, hogy mindennel éreztessük a felebaráti szeretetet, de leginkább
hitünk Borsosaival. Hogy tetszik a London és Westmünster repraesentátiója
a ministerek í- generálisok eránt? 

43.                                              7. 418. old.

 Dess    A. O. 4. Mai, 1810.
Kedves igaz barátom!
Már azt gondolám, hogy kiestem egészen emlékezetedből, a midőn kezemhez érkeze utolsó feleleted. Verseid olyanok, a milyeket szerzeni szoktál. Lucidus in pectus per te mihi spirat Apolló. A gyűlölség annyi rosszat tett már egy idötűl fogva a világon, ideje hogy végtére a harag sebeit a szerelem sebei gyógyítsák. In galeo Martis nidum fecere colnmbae. De még nincs vége a táneznak. A földindulások után leginkább zajognak olykor a tenger habjai ; azonban a
költők szintúgy a csendeket, mint a zajokat éneklik. Sípos úr Hymenjét szintúgy mint Kézy menyegzőjét nem vala szerencsém olvasni. Kultsár Tudósításait nem hordatom, más egyéb újságokat sem tartok, mert tavaly 1 50 ftot költöttem reájok, és a midőn legtöbb újság történt, nem kapék semmi újságot. Most tehát Steinhübel úr Eperjesről közli velem a Hamburgi Levelezőt. Decsy úr a publicummal közlött hirdetményében, noha a pénzt senkinek sem küldötte vissza, legalább mentegeté magát az eránt, hogy újságai megakadtak, és a környülállásokra tolt mindent; de a többi társai megtarták a pénzt a nélkül, hogy egy jó szót adtak volna azoknak, a kiket a környülállások miatt oly példásan megloptak, írtam tehát egy igen tisztességes levelet Decsynek, a melyben igen magasztalára a publicumot becsülő hirdetményét, és újra feljelentem magamat újságaira, kérvén ötét, hogy azon levelemet iktassa beléjek, hogy lássák társai, mikép tisztelteinek és különböztetnek meg a becsülettudó újságírók a szemtelenektűl. Azonban mai napig várom mind feleletét, mind újságait. Épen midőn dicsérem, commissio alá jő : így szeplőztetik a felsovárgó tömjényfüst felett a legtisztább oltárkép. Hogy két újságíró a pénz miatt összevesz, az igen természetes, hogy egy királyi professor más nyakába akarja vetni azt, a minek végbevitelétől maga fél, az sem csudálatos, de hogy egy költő felesége nélkül elillaut, oda hagyván gyámoltalan hitvesét, az valamivel több egy licentia poeticánál, és szebb az ilyetén elhagyást egy románban olvasni, mint otthon tapasztalni. Az is rendes hogy Decsy felszabadult a vád alól, és mégis Mártonra bízták a magyar újságírást. Senkinek sem szabad ellenkezni a magyar cancellariával; de mért ne volna szabad neki maga-magával?
Ne csudáld hogy tánczoltam ; a ködös, sáros idő nem engedé sem a lovaglást sem a sétálást, így kellett hát mozgást űzni. Használa valamennyire, de nem egészen, mert még nem nyílt meg az aranyér. Boldog a kinek alrészei enyhítik
a felsőbbeket; úgy nézd vértblyásodat wie den Abflusz des Seelenkleisters, a lélek csirizének olvadását. Ez a mirigy a bajok szüleménye leginkább, engemet sohasem rongálna, ha gondok nélkül élhetnék ; csak a gondatlan ember fejében
foly a vér szabadon és úr a lélek ; mi, félig tudományos, félig gondos emberek, valóságon rabjai vagyunk vérünknek és inainknak. A gyűlés után Bártf'ára szándékozom, a szabad jó kedv kútjához. Egy nagy kérésem van előtted; ugyan szerezz nekem egy magyar születésű ifjat, a kinek igen szép írása legyek,
és a ki tökéletesen tudja az urthographiát. Az annyit teszen, hogy ha p. o. ezen szót hárítja tj-vel írja, azt soha tty-vel ne írja, vagy viszont ; egy szóval, akármilyen módot, de állhatatost kövessen az írásmódjában. Felette nem csak jó, ha friss és szép írása is legyek, hogy ne csak olvasni akadály nélkül lehessen, hanem mind könnyen, mind gyönyörűséggel. Szegény legény legyek és emberséges ember ; szegény azért, nehogy elhitesse magával hogy maholnap viceispán lesz, és így sorsával nálam meg ne elégedjen, emberséges ember azért, nehogy azt kipapolja, vagy alattomban lemásolja és szanaszét hordja, a mit írni fog. Ha olyan ifjat találok, kész vagyok ötét tartani, ruházni és azonkívül mulatságára 200 rft. adni neki esztendőnként, még pedig a míg élni fog, halálom után is. Nem lesz egyéb dolga, csak írni vagy leírni , vagy a könyvekbűi kihúzásokat, szedéseket gyűjteni; mindennap annyi időt fogok neki engedni, hogy magút mind mulathassa, mind tökéletesíthesse; igen válogatott könyvházom vagyon, melyet minden esztendőben szaporítok. Mindezekből látod, hogy olyan ifjat akarnék, a ki a tanulást szereti. Mindent, valamit írtam életemben, akármely nyelven, össze akarok szedni és összeíratni, legyek az akár versben akár prózában, és akármely tárgyban, a mely körül pennával forgolódtam; c valóban nem kevés, noha sok elveszett már. A mit más nyelveken írtam, azt magyarra akarom fordítani ; ki tudja nem fogja-e ezen ifjú maga keze által írott szerzeményeimmel halálom után talán szerencséjét csinálhatni. Pascitur in vivis livor… Készülni kell a hosszú nagy úthoz. Végzem azért is, mert sír feleségem ezeket írván, nem , mintha tartana egészen seeretáriussága elvesztésétől, hanem mivel halálomról szólok.

Hív igaz barátod Dessfwffy Jóska.

Tévelyedésből feltörtem Vanovicsnak írt leveledet, bocsáss meg; lepecsételtem ismét, holnap elküldöm, el nem olvastam. — Elhozom Újhelyre Landont.  

44.                                7. 508. old.

Dess   A. Olysón, 8-d. Junii 1810
Édes drága kedves barátom.'
Ez az esztendő igen súlyos reám nézve. Nem elég hogy egész télen nyavalykodtam, nem elég hogy most is orvosszerekkel kell élnem elromlott gyomrom miatt, ma a hideg lel, és egy hét óta már Laurám is beteg, oly erőszakkal és fájdalommal köhögéséi, hogy majdhogy meg nem fúl ; az úgynevezett görcshurut bántja, Virginiát a hideg lelte, most a china a hasát terpeszti, a cselédek közül is többen nyomorognak. Házam valódi bizonysága annak, hogy ispotály ott is lehet, a hol nincsen palota. Annyit irkáit Cicero de summo bono ; de lehet-e boldog, habár maga Zénó vagy Panicius is az egészség nélkül?
Mert más az, a bibét vagy tagadni vagy tűrni, és más a maga lelkében vagy testében vagy mind a kettőben gyönyörködni az embernek. Engemet sem a stoicusoknak philosophiájok azaz dialecticás kevélységek, sem a tatalisták és optimisták magok reászánások, sem a keresztyén bonczok reményt nyújtó
és pótolást jövendölő Ígéreteik nem vigasztalhatnak, a midőn egkedvesebbeimet szenvedni látom, pensimista vagyok. Ce monde, ce theatre ét d'orgueil ét d'erreur, Est plein d'infortunés, qui parlent du bonheur. Tout s'y pleint, tout gémit én cherchant le Bien-étre, Nul ne voudrait mourir, nul ne voudrait renaitre. Az emberi nemnek f'őképen minden élő állatok közt a szerencsétlenség és a gyávaság juta az osztályban, mivel a jegf mumabb érzékenység jutott.
Mit ér olykor-olykor egy csép öröm az üröm telesdeg tele poharában? Azért, hogy a sok méz ne késztessen az émelygésre, nem szükség hogy keserű epével legyen eltelve a serleg, és hogy az édes alig éreztessen benne.
A te leveleid, barátom, azon mézcseppek, melyeknek szaporításokat kikérem tőled bajaim édesgetésére. Annak írását, a ki a Humano capiti-t lemásolta, nem
vevém; Nálad akada; a másik nem rosszul ír, de nem eléggé szépen; orthographiájáról sem ítélhetek, mivel úgy látom, hogy csupán csak az írásból szedte pennájára relátiónk kezdetét. Jó lett volna, ha báró Barkóczy észrevételeit a gyűlésben kijelentette volna. Mi lett volna könnyebb annál, hogy kitegyük szálai báró Barkóczynak a praedicátumát, és azt, hogy nem a szászok és bajorok, hanem a franciák ellen esett el mint kapitány a nemes zempléni f'elkelő seregnél. Én megvallom, szántszándékkal a generalitás mellett maradtam, mert nem akartam az olvasónak u felkelő sereget, a mely Győrnél futa a francziáktól, eszébe juttatni; azonkivül nem a praedicátumban, nem a kapitányságban, hanem a dicsőséges halálban és annak okában tartottam lenni báró Barkóczy Antal érdemét. A nagy tettekot nem kell kisebbíteni holmi rsőcselék és a dologhoz nem tartozó hozzáadásokkal, a melyek itt kiváltképen ezen esetben az effectust nem nagyították, hanem kisebbítették volna. Nem tetszik ö nagyságának, hogy a testvérje a többi megholtak közé legyen keverve. A testvéri szeretet, mely a mlgos báró úrból egyszerre poétát csiuála, azt kívánná, hogy még halála után is, poraiban és a sírkövön is. szintúgy mint életében, külön legyen a mlgos báró a tekintetes nemes uraktól. Üt separetur sago ét tóga claris majoribns ortus a sociis ejus nobilibus. Kár volt oda nem ragasztani még ezen szócskát : Tantum ; ha vesztett is volna valamit vele a stylus lapidaris energiája és rövidsége, de bezzeg nyert volna ám az értelem, és jobban csudálta volna ő nagyságát a posteritás, hogy magát pro lege, rege, ét patria, furente in regno Marté francico, külön választva agyonlövetni méltóztatott. A projectált deák új epitaphiom ő nagysága jó ízlésének és nemes érzésének különös becsületet csinálna, de hogy fog lehetni azt elfogadni, minekutána már választatottak a közgyűlésben? Nem a főispáné, hanem a vármegyéé volt a választás: a főispánnak és még némelyeknek jobban tetszett ugyan a deák, de az nem törvénye a publicumnak. Én gürgettettem leginkább a főispánnál a magyart, mert magam soha sem szólottam vele egy szót is ezen egész dologrúl. A felolvasása napján délután. Lónyaynak sok kérdezgetései után megvallottam, hogy a deáknak én legyek szerzője, de tudhatta azt úgy is az égés/, világ, mert mindjárt ahogy megtiszteltettünk ezen kikülclöttséggel, azt mondám
többek hallatára : nehéz magyar sírirást készíteni; lehet ugyan, de nem merészlek belé kapni, hanem jártasabb társamra bízom; de más részről azt is megvaltam többek előtt, még minekelőtte felolvashatott volna a rclatio, hogy az a Te munkád. Én azt valóban igen helyes munkának tartom a maga nemében; más tollaival nem akarom magamat ozifrázni. Elég dísznek tartván, hogy azt aláírhattam….. De mivel csak a dicsőségrűl éa a virtusnak legillendőbb megjutalmaztatásáról szólottunk, kaczagtak a borzas vandalok és gyepidák, a rendesebb és csinosabb előadások nem tesznek szerencsét a sok kunok között. Nem mondom, hogy talán valami huszonöt ember nem találkozott volna azon sokaságban, a ki ennek a relátiónak egész érdemét esmérte és érzette : de ezeknek száma a csinos fejérszemélyeknek kicsiny számához hasonlított egy tömött roppant templomban. Ez itt azt akarná, hogy az egész nemzetségi fáját kiterepéljék a sírkövön, amaz a dicsőséget a titulatúrákban keresi, egy más azt gondolja, hogy a jó ízlés a czifrázatokban áll, holott épen az együgyűség annak legvalóságosabb czfmere ; a legnagyobb része az aristokratismust, a kevélységet, a nevetséges gőgöt, irigységet még az életén is túl a koporsóba a hamupornak felébe akarná vinni, szintúgy mint ama gazdag londoni kéményseprő, a ki azt vésette sírjára : Hic jacet Domitor fuliginis. Én tökéletesen elhiszem, hogy a projectált új deák epitáphium jobb, szebb, deákabb (azaz a mint Kovács mondja, latánabb), de mégis kérem báró Barkóczyt, ne csináljon nekem epitáphiumot, ha mostani betegségemben meg találnék halni, mert szeretném ha sírnának, nem pedig nevetnének sírom felett az olvasók. íme a kívánt fűzet Landonbúl. Hát mit csinál a jutalomkérdés? nyugszik-e? vagy ceak a felelet előtt ígérnek jutalmat? vagy megtagadják azt, midőn nem tudnak mit felelni a feleletre?
Ne boszonkodj, barátom, hogy az élők oly hálaadatlanok: látod, vannak hálaadók is, még életedben írják biographiádat ; legalább megczáfolhatod őket ha valamit hazudnak rólad a jövendőnek. Én egész szívemből a legvalóbb igazságotmondom neked, midőn mind bajaimról, mind barátságomról bizonyossá teszlek. Mind ezt a kasznáromnak dictáltam. A szegény írónénk fekszik, nyög s köszönt; megírom anyjának emlékezésedet.Tisztelem feleségedet, maradván sok bú, kín s nyughatatlanságok közt hív igaz barátod
Dessewffy József.  

45.                                            8. 20. old.

  1810. 07. 24.
Kaz    Édes barátom!
A te litániadat én is bátran eljajgathatom. Egészségemre nézve egy esztendőm sem volt még szerencsétlenebb, mint ez a mostani, s félesztendő alatt inkább megvénültcm, mint hat esztendő olta.' Elejéntén az aranyér volt a bajom, abban egész hátam és gyomrom megdagadt annyira, hogy sokszori kenés által sem tudtam eloszlatni megkcményülését. Július 2-dikán kilelt a hideg, forró nyavalyába akartam esni. Egy dosis hánytató megszabadított a veszedelemtől. De bajom complicálva volt, s kevés napok alatt tüdőgyúladás fogott el. Egy hajszálon múlt, hogy meg nem holtam. Vedd ezekhez hogy feleségemre a sárgaság esett, idősb leányomat pedig a hideg leli. De engemet még ennyi baj sem vihet arra, hogy veled együtt pessimista legyek. Kevés embernek van több oka zúgolódni a sors csapkodásai ellen, mint nekem, és  mégis örülök, hogy a világra jöttem, s ritka embert láttam, a ki e síralom völgyéből abba a nagy boldogságba kívánkozzék melyről szent Pál azt mondja, hogy olyat szem nem látott, fül nem hallott. Eddig, reményiem, a te bajaid is, szeretetre méltó Grófnéd és Virgíniádé elmúltak, s így velem együtt te is optimista vagy. Dacmon languebat, monachus tunc esse volebat etc. Ide zárom a minapi levelemből elmaradt Humano-capi.ti-t. Az írás olyan, hogy rosszabb alig lőhet. Fölötte hosszú gyakorlás is nehezen tehetne belőle jót. S veszedelmes bolondság benne hogy, a mint c betűiből láthatod, czifra áltai
reményű elnyerni, a mit a szépség adhat. Üjházy Sámuel barátunk a pataki examenröl Budamórra visszameuvén, betért hozzám egy délután, s három órát itt töltött. Orvosom még akkor megtiltotta nekem a beszédet, de hogy lehetnék én néma Újházynak és fia nevelőjének társaságában? Életemnek sok édessége volna, ha közel hozzám két-három ilyen gustusú ember laknék. Kézy matheseos és physices professornak neveztetett ki a pataki examenben, s ezer forint gyűlt öszve segítségére, hogy Göttinga és Párizs felé indulhasson. Bővebb úti költséget neki későbben küldenek. Én debreczeni professor Buday urat megkértem, hogy ötét levele által az öreg Heynénak ajánlja, s Superintendens Öry úrnak azt tanácslottam, hogy Kézyt azzal az intéssel ereszsze tudományos útjára, hogy Pesten Mitterpacher és Pasquich, Schwartner és Schedius professoroknak esmerctsége nélkül ki ne induljon. Mitterpacher, a mint tudod, gyönyörű deák, Pasquich felől pedig a nagy
Pászthory beszélte nekem, hogy Londonban mely becsületet tett a magyar nemzetnek. Még egy czikket a pataki examenről : a theologiae professor, a ki egyszersmind exegesist is tanít, Patay a neve, azt a daemont, a kit a mi urunk és idvezítőnk az ördöngösből kiűzött, és a gergezénusok disznaiba hagyott menni,
természeti nyavalyának magyarázta, és ezen magyarázat által nagy részét a jelenvaló patronátusnak, kivált a vén papokat, s leginkább a pataki plebánust, nagyon megbotránkoztatta. Ezek magokat az ördögtől megfosztani egyátaljában
nem engedik. A vén, de nem vén gondolkodású superintendens az ördögnek nem igen fogta pártját, consiliárius Vay hallgatott, Rozgonyi és Kövy professorok pedig bátran kiabálták, hogy görögül kell tanulni, a ki az új testamentumot érteni s magyarázni akarja. E napokban egy buzgó öreg úr az én Ítéletemet akarta hallani, s megszólalt, hogy a disznókba ment daemon nem lehetett csak nyavalya, mert a nyavalya nem beszél, az a nyavalya pedig megszólalva kérte a Krisztust. Én elégnek tartottam az öreg úrnak a Galilei történetét elbeszélleni, a azt vetni mellé, hogy most a világ azt hiszi, a amit a tömlöczözött öreg tanított, és nem azt a mit Josue mondott, s a pápa és a cardinálisok Galileiből kicsikartak. Zemplény vármegye májusban nem a magyar, hanem a deák felülírást fogadta el az emlékre. Nékem mindegy, akár ez tétessék reá, akár a báró Barkóczyé, akár egy harmadik. Csakhogy a mi rclátiónk, melyben egy igen jó paragraphus van, elolvanttitotí ! Ezért az egy paragraphusért, és semmiért egyébért, igyekezni fogok, hogy a relátiónk kinyomtattassék. Egy magyar Journalunkat Erdélyben Döbrentei Gábor fogja kezdeni januáriusban, a másikat Pesten Horvát István, secretáriusa az ország bírájának, Vitkovics Mihálylyal, a ki fia a budai görög papnak, s consistoriális fiscálisa a budai görög püspöknek, Szemere Pállal, a budai ágens fiával. Ez a Vitkovics gyönyörű meséket ír a Lessing gustusával, szerencsés magyar poéta; ő az első magyar író abból a felekezetből, mely szent Miklóst tartja első szentnek, és ez a szeretetre méltó ember épen oly barátja a magyar nyelvnek, mint Sztratimirovics ellensége. Ha néked, édes barátom, holmi rövid munkáid vannak készen, melyeket az erdélyi Journalba letenni akarsz, küldd kezemhez, s Döbrentei köszönettel fogadja. A lipsiai tudós újság Intelligenzblattjaiban ez a rövid paragraphus áll : Gróf Desöffy József Tacitusnak magyar fordításán dolgozik. Elhűlve, de örülve is láttam ott ezt a jelentést, mert a beküldő ezt a hírt az én levelemből vette, de nekem nem mondta, hogy Lipsiába megírja. Ugyanezekben a lipsiai levelekben jelent meg Oberster Barcsaynak két franczia verse, az egyik Napóleonra, kit magasztal, a másik a franczia revolutióra, melyet a Phombre játék alatt ad elő. Berzeviczy Gergelynek tegnapelőtt vettem levelét, írja hogy a Patriotische Blatterben nevének aláírásával jelent meg egy munkája, melyben a Feudale Systema ellen szól. Minthogy én azokata bécsi patrioticus leveleket nem jártatom, kértem Berzeviczy t, küldené meg nekem mind azt, a mit belőle bír. Imhol egy paragraphus válaszomból : Kaczagom én a mit Herder a magyar nyelvnek s népnek elenyész felöl jövendöl. Herder hamis próféta. A magyar nyelv s nép elenyészni nem fog soha, míg philosophusi szellem fogja kormányozni Európának dolgait, mint most kormányozza. A nem-vandalus hódoltatú csak azért is meghagyja ezt és azt, hogy tulajdon charalitf.ru s originális, sehol másutt nem találtatható szép nyelv ki ne veszszen.
Kedveskedem az ide zárt nyomtatványokkal, mert ezeket bibliopoliumokban kapni nem lehet. De kedveskedem egy kézírással is, mely egy oly lelkes embernek s oly szent hazafinak, mint te vagy, édes barátom, kedvesebb lehet, mint Schwartnernek és Schediusnak a nyert arany pixis. Az ipám júliusnak 23-dikán megholt. A gyászlevelek Landerernél még el nem készültek. Te is venni fogod azt, minthogy ő neked rokonod volt. A papság miatt, és hogy tudja a világ hogy nem ő, hanem a bátyja tért a Calrin hitére, a napám belészúratta, hogy pápistásan s megolajozva ment a más világra. A kálvinista bátyja, a vak és arénás, 68 esztendős korában házasodik. — Élj szerencsésen, édes barátom, s tarts meg megbecsülhetetlen emlékezetedben. Grófnédnak kezeit csókolom, s kívánok mindnyájatoknak hamar felgyógyulást.

Széphalom, Július 24-d. 1810.

Ezt a levelet, édes barátom, részszerént azért, hogy beteg erőmön könnyítsék, részszerént hogy az írást lásd, írattam idegen kézzel. Ez azé az ifjúé, a kit néked már egyszer ajánlottam. Azt hiszem, hogy Te kevés gyakorlás által ezt úgy elkészítheted a mint óhajtod. Az ily scriptoroknak meg kell mondani, hogy a k, s, p, a más betűk festéseikben mit nem szeretünk, s megvan a mit óhajtunk. Erkölcsével, módjával, maga kedveltetésével, tanulásával meg fogsz elégedhetni, azt Ígérni merem. Pesten Tóth-Pápai úr mellett patvaristáskodott, onnan Festetics Antal mellé volt ajánlva; elment oda, ott lakott, de ki nem állhatta a somogyi levegőt s vizet, mely ismeretes arról, hogy az ott nem szülötteknek veszedelmes. Nyelve magyar, s úgy van készülve, hogy kedvedet megnyerheti. Én azt hiszem, hogy Te is nyersz benne, s ő is Tebenned, mert nálad tanulni fog. Kora 24 esztendő, figurája kedves; véle akárhol fel fogsz léphetni : pataki deákkal azt nem fognál. Elvárom végezésedet, s mind azért hogy  tudhassa, tetszik-e élned szolgalatjával, mind mivel leveleid nékem gyöugyörüséget adnak, kérlek, ne késs írni. Kazinczy Frrencz.

A Preisschrift felől tudakozódó!. — Pesten b. Prónay László exc., Bécsben (ha jól emlékezem) Engel a historicus azt mondák nekem octob. 1808, hogy Tubingába a mi urunk külde ki a száz aranynyal együtt egy Bécsben készült pályaírást, mely a magyar nyelv ellen volt intézve, oly parancsolattal, hogy a száz arany jutalmat ez a munka kapja elülhető, az én munkám a diligenee-szekeren felbontatott, és ki sem eresztetett. Annyi bizonyos, hogy a száz arany még senkinek sincs általadva, s a beküldött munkák megítélve nincsenek. Legalább hallgat róla minden újság. Elfelejtem mondani, hogy ez az ifjú Tóth-Pápai úrnál patvaristáskodván, onnan Festeticshez azért ment egyedül, mert megszűnt az insurrectio miatt a perek folyása. Az érték szűk volta és a nehéz idők nem engedik, hogy prókátorságra készüljön, és e miatt Pesten lakjon. Nékem ő ezen két Íráson kivül, melyet itt veszesz, semmit nem írt : de ledictáltam neki orthographiai jegyzéseimet, ahogy és a mi eszembe jutott, írására nézve két intést adtam neki :

1) hogy a toll végét messe fel hosszabban, mert így a toll a tintát nem bocsáthatja olyan bőven mint kellene ; —

2) hogy a betűket, midőn csinosan akar írni, fesse nagyobb betűkben; így inkább ki fogja ismerni, mi nem szép. Azonban ez az ő írása elég tiszta

46.

Júl. 31 -d. 1810.
Kaz   Erdemes barátom !
Kevés napok előtt ment hozzád egy levelem, melyben mind a pataki Hvmano-capiti-t megküldöttem, mind a másik kézírásbeli mustráját. Volt ezen felül két nyomtatott munka is mellé téve; mind a kettő a Cházár Andrásé. — Most vedd
e gyászlevelet, s az egyiket küldd maitre P — hoz. Egy epistolát írtam Csereyhez. Leírtam néked is, vagy inkább csak a dolgozás alatt készült két első lap mellé hozzá írtam a hátravalót. Élj szerencsésen. A ínéit, grófné kezeit nagy tisztelettel csókolom. — Én még is oldatomban hordom a nyilat, Sophie pedig épen nem akar gyógyulni sárgaságából. E napokban vettem postán egy 2 fr. 48 xros levelet. Horvát István, secretáriusa Ürményinek, és Révainak mind legkedvesebb mind legérdemesb tanítványa, és az a kit Révai maga helyébe ajánlott magyar nyelv prof.nak az universitásnál, küldé meg ezen munkáját: Pest városnak Ofen németnevéről. Pest, Trattnernél 1810 (Júliusban jött ki a sajtó alól) tökéletesen megmutatta, hogy Pest és Ofen eleintén azonegy várost, a mostani Pestet, jelentették. A mostani vár Pest városnak filiája volt, s valamint egy ideig Kis-Pest és Pestihegy nevét viselte, úgy viselte az Ofen nevet is. Végre az Ofen tulajdona maradt Budának. Sok históriai tudomány van benne. S ez egészen új découverte, és reá én adtam alkalmatosságot Sylvestert kiadván, és hozzá egy, ezen materiára tartozó, scholiont tévén. Ha ide haza volna a munka, ide zárnám : de elküldöttem Patakra, prof. Szombathinak. Mit végzesz az íródeák cránt? add, kérlek, tudtomra. 

47.

A.O. 11-dik Aug. 1810.

 
Dess    Édes kedves jó barátom!
Két rendbeli leveledre egyszerre felelek. Igazságod van, nem kell zúgolódni. Levius fit patientia quidquid corrigere est nefas. Sady egykor az isteni gondviselés ellen morgolóda; miért imádlak, úgy mond, mindenható, ha meztelen lábbal jártatsz, a midőn a tégedet tagadó és engemet elnyomó sah a magos és fényes bagdadi palotában bíboros zsámolyokon és dívánokon nyújtogatja ámbrával itatott papucsokban nyugvó lábait? A mint így szól, íme az ablakjának általirányában építtetett moshénak ajtóján kiindul sántikálva szeme láttára egy mankókon nehezen haladó ember, a kinek lábai sem valának, és a ki szinte azt köszönte atna moshében a mindenek urának, hogy legalább a czombjait hagyta meg nékie. Nem a sahhal, hanem a mankóssal fogom magam ezután egybehasonlítani, úgy mond Sady.
Egy húron pendűlünk, barátom; ez az esztendő szerencsétlen reánk nézve, és mivel érzékenyebbek vagyunk másoknál, még szerencsétlenebbnek látszik. Nekem alkalmasint használt a bártfai ferdés és ivás, és ha jobb idők jártak volna, még jobb hasznát vettem volna. Feleségem is jobban van, de nem egészen, Virgínia pedig tökéletesen kigyógyult ; de most visszajövet Aureliusnak kezd baja lenni; nem tudom mi lesz belőle. Bártfán a társaság és a gondmenekedés tészen legtöbbet, azután a fenyves gőzének beszívása. Sok magyar van ott ez idén, lengyelek is vannak elegen, és valamint már most fogyni kezdenek a magyarok, úgy szaporodnak a lengyelek. Nehezen fér együvé ez a két szomszéd nemzet; úgy
láttam, hogy ők a zánoki csapást el nem felejtették, és méltán. Nem volt azonban senki is közülök, a kinek társaságát vagy a mulatságra nézve vagy más tekintetben méltó lett volna keresni. De valának némely igen kellemetes, kedveitető

és tetszetős lengyel assszonyok, melyek merő asszonyiságban és bájokban mintegy lebegtenek ; még a lehelletek is mézragadós volt. Egy igen rendes és elmés özvegy, báró Bánfiné, született gróf Petki kisasszony Erdélyből, nagyon tetszett mind a lengyeleknek, mind a magyaroknak. Ott vala báró Vay Miklós is, minden tekintetben jeles feleségével együtt, s az apjára ütött Borbélyné; a gyönyörűségesen tekintgető Bek Pálné, Keglevics Ágostonná, gróf Károlyi hátrahagyott özvegye, mulier Junonia, kiről a csintalan Ovidius azt mondaná :
                  Dura supercilio est, rigidas imitata Sabinas,
                  Velle, séd ex alto dissimulare, puta.
A Humano capiti írójának az írása nem szép. Köszönöm barátságodat, van már egy meglehetős íróm, amint ezen levélből láthatod. Kézynek örvendek, jobb ezer forint, ha papirosban van is, semminél. Valahányszor a nagy érdem elősegéllésére kis adakozást szemlélek, mindenkor eszembe jut, a mit írtam valahol : Szükséges most a pénz a kolcsok számára, Nem az elzárt magyar literatúrára. Be kár hogy annyi adósságom van, és annyit kell a magam  házáról gondoskodnom! Ugyan hogy lehet, kedves barátom, valamely századnak (akármelyik legyen is) a világosodását hántorgatni, midőn még itt s amott azon törik az emberek fejeiket, hogy csuda vagy természetes orvoslás vala-e az ördögnek kiűzése a nehéznyavalyásból? Nem tudom mely philosophus azon fárasztotta sokáig az eszét, hogy valyon miért szalad az embertől a farkas, ha valaki egy szál szalmát lefityegtet és maga után vonogat előtte? Végtére kisült, hogy nem a szalmás, hanem a fegyveres embertől szalad a farkas. Nincs valóban világosodott század, hanem van némely századokban egynéhány nép, a melynél a tizedik vagy huszadik része a lakosoknak
nem egészen babonás, s a melynél ennek a tizedik vagy huszadik résznek kémélleni és csalogatni kell a többi kilencz vagy tizenkilencz részt. A német theologusoknak azon módját (mely a német nemzetnek hátralévőségét elegendőképen mutatja), a mely által t. i. a positiva vallást .nagy mesterséggel és mesterkedéssel a természeti vallásra általolvasztani igyekeznek :ezen módot, úgy ítélek, jó volna a magyar intézeteknek igazításában és a mostani környülállásokhoz való alkalmaztatásában elfogadni és követni. A Sz.-írás és a Corpus Juris olyan két könyv, a melyből mindent ki lehet hozni, azzal a különbséggel, hogy a felleugebb lélek és képzetek lehelnek a Sz. -írásban, és ez az oka, hogy a nagy Locke sajnálá vénségében, hogy elébb nem kezdett a Sz.-írásnak öl vasasához. Az Alkorán, a Biblia, a Vedan etc. etc. mind ezen egyenlő tekintetben érdemlik meg az olvasást; én fiatal koromban még a chfnaiak szent könyveit is, a mennyire esmeretesek Európában, olvastam,

A görög mythologiát a görög nép költeményessége, a többi theo- és mythologiákat pedig a papok szerzettek, azért van amabban annyi élet, elmésség, képzelödés, mozgatóság, érzékenység, változandóság, és oly kevés systema, azért legszebb és örök képe az a természetnek, azért bájolja az a legszebb és elevenebb elméket. Találkoznak ugyan benne is parasztságok és babonák, de sokkal kevesebb mértékben, és többnyire úgy felékesítve, hogy tűrhetőkké válnak. Sokszor gondolkodtam, hogy valyon mi az oka, hogy úgy tetszik a régi görögök bő s tenyészes vallások, . . . . és én azt nem tulajdonítom másnak, hanem annak főképcn, hogy a mi vallásunkban az istenből tettek embert, a görögökében pedig az emberekből isteneket. Jupiter, Apolló teli vannak emberi indulatokkal, Krisztus Urunk tele isteniekkel, és ez az oka hogy az emberek közt és az emberi
társaságban könnyebb volt követni Jupitert, mint Krisztus Urunkat, és hogy kevesebb ellenkezés vala a régieknél a vallás és társaságos élet között, mint nálunk De hova szárnyalok, és merre viszi lelkem szelelete repülő ideáimat? Egyik, gyengeségeim közt az, hogy ha neki erednek, úgy űzik egymást, mint a madarak, midőn a bagolynak támadnak. Rosszul emlékezel vagy rosszul hallottad, barátom,
hogy a deák felülírást fogadta el a vármegye. Hiszen én is jelen valék, és esküdhetem reája, hogy a magyar fogadtatott el. Ez alatt megint kabala fekszik.
Hála legyen az istennek, hogy egy-egy magyar napló mind a két magyar hazában születik a világra ; ennél egyegy kedvesebb hírt nem közölhettél volna velem, kivált a mostani időkben, midőn a .tudós publicumnak nagy része majdhogy nem olvas egyebet naplóknál.

A magyarok istene segítse Döbrentei Gábor, Horvát István és Vitkovics Mihály
urakat, és óvja őket idősb testvéreknek, a Hazai Tudósításoknak, kisdedes leikétől. Legyenek józan ész és a jó ízlés 'kulcsárjai. ~ne a szavakat, ha a dolgokat hajházzák írásikban ; tudják a jót a rossztól, a meglehetőst a felségestől különböztetni, quam distent aera lupinisjne rágalmazzanak senkit, de ne is dicsérjenek hiábavalóságokat ; ha majd munkákat rostálnak, ne vegyék mindenben például a jénai literatura-újságot, ne legyenek unalmasán hosszasak. Pászthory, a kiről te annyit tartasz, és a ki sok tekintetekben mcgérdemlette ítéletedet,
azt monda, hogy egy tökélletes egybevonás (cxtractus) mindenkor
remek munka. Nem azt akarom én tudni, hogy mit itél a naplós valamely munkáról, hanem hogy miben áll az a munka. Kivált ne keressenek hibákat; ni'jcs könnyebb mint gazt találni….   /Hosszas fejtegetés/.

Élni fogok barátságoddal, és küldök majd némelyeket általad Döbrenteinek,
minekutána egynéhány kijött darabjait által fogom tekinteni. Ha eddig hozzád írt leveleimből netalántán némelyeket be akarnál iktattatni valamely naplóba, nem bánom. Igaz hogy múlatom néha magamat Tacitus fordításával. Rousseau jobban tudott talán francziáúl mint én magyarul ; de én talán jobban értek deákul mint ő. Maga mondja, hogy nem igen jártas ebben a nyelvben, és látszik is. Minekutána
már egynéhány könyvet fordított volna, azt mondja, hogy félbe szakasztja munkáját, mivel az, a ki Tacitus után járt egy ideig, erőt kezd kapni és kedvet egyszersmind, hogy önönmaga után haladjon: én pedig ellenkezőt tapasztalok :

…….Valamint az orczák és a testek, úgykü- lömböznek a ruházatok ; valamint a lelkek és gondolatok, úgy azok kinyilatkoztatásának módjai; ha nem uralkodna a módi a ruhában és a gondolkozás módjában, több eredetiség találkozna mind a testek mind a lelkek öltözetében. Azt kellene a szerzőknek cselekedni, a mit a szép, okos, fiatal menyecskék cselekesznek : csak azon módikat követik, a melyek testi állásokhoz és ábrázatj okhoz illenek, és azokban, a melyek a módin kivűl vagy túl vannak, szinte azt mívelik. A természeti ösztön eszközli mind a választást, mind a követést, mint önönségeket. Valamint Te elhűlve olvastad a lipsiai újság toldalékjában hogy én Tacitust fordítom, szintúgy elhűltem én is, a midőn a jénaiéban tavaly poétái érdemünknek védlésétRumy úrtól olvasnám. Ö, a mint tudod, tavaly vagy másod éve egy német almanachot ada ki Magyarországban, a melyet a Másaknak szentelt. Te, a ki soha sem voltál ezeknek mostoha fia; kis magyar vcrsezetedet, melyet a búsuló atyai szív szült és a mely hozzám vala intézve, feleletemmel együtt, a nélkül hogy tudtam volna előre valamit felőle, megküldötted nekie, ő pedig mind a két darabot itatós és selejtes almanachjába szúrta. Kikelvén egy német fondorló az egész almanach ellen, szokás szerint a benne találtató verseket is mind kiméletle- nűl legyalázta. Ámbátor nem érdemes sem versezetünk, sem a kérdésbe levő almanach, sem pedig annak tagialtatás a recensiója), hogy cránta csak egy szót is veszejtsen el valaki : felboszontatván mindazáltal Rumy úr a német turkáló illetlen kicsapásitól, neki esik a gyalá zónák, és íme egy zsombik körül a békeviadal, a melyben poétái érdemünkről a
kuruttyolók közt baj vívás támad……..

 Berzeviczy Gergely úr derék és tudományos ember, de sok dolgokat csak a könyvekből esmér ; a culturaja német, és így systematicus ugyan és rendesen
gondolkodó, de nem psychologus, és azért legszorosabban öszvekötött ideái közt is olykor-olykor hézagot kell találni. Sokat leveleztem és levelezek én ezen emberséges úri emberrel, valóban nagy kár, hogy a hazai nyelv és a vallás politikai tekintete dolgában oly kancsalok az ideái ; mindent elkövettem, a mint számos hozzá írt leveleim bizonyítják, hogy ezen dolgokban a valóságos nézőpontra
helyeztessem, de vagy tehetetlenségem, vagy nézőeszközeinek természete úgy hozta magával, hogy semmiképen nem boldogulhattam. De bezzeg gyökeres ember ám mind azokban, a melyek a politikai gazdaságot illetik; már ezekben ugyan ember a talpán…….. Nem köszönhetem neked eleget azt a kézírást, melyet velem közlöttél. Schwartner és Schedius arany pixiseket kaptak; de a mit te küldöttéi, az épen ellenkezője a Pandora pixisének, mert kivevén a reménységet, mind azon rosszakat foglalja magában, a melyek régtől fogva vannak elrejtve és elzárva a hazánknak kárára. Sajnálom ipádat; nem volt közönséges ember, cngemet szeretett, és Kassán dircctorom leven, minden pcdantismus nélkül, sok jó s hasznos tanításokat ada; úgy szerettem mint atyámat. Igaz-e hogy annyi kárára szolgált neki chc- miája, mint másoknak hasznára? A szomorúan szép
levelet általadom magam Jé kelfalusinak. Én ipádnak ezt írnám sírjára

 : Még a napsugár is megszólalt szavára,
Nagy gonddal, nagy észszel, annyi pénzköltéssel
A természet titkát mindenkor vizsgálta;
Köztünk némelyeknek akada nyomára,
A mit nem fejthetett határzott érzéssel,
Azt ott kell keresni, s eddig megtalálta.

Azt a mit a pályaírásról írsz, tudd meg, kérlek, bizonyosan, hogy igaz-e? Ha igaz, jó hasznát veheti a haza ezen fertelmes dátumnak. Pest hát, és nem Buda hazánknak fővárosa Horvát István szerint? Bár csak szebb vidéke volna Pestnek. Szeretném ezt e történeti értekezést általfutni. Olvastam Csereyhez
bocsátott epistoládat ; szebb az a melyet nekem írtál, a mire még tartozom felelettel, és a mely bizonyosan meg fog érkezni. Grófnédnak kezeit csókolom; …Te is jobban gondoskodj oldalodról; remény lem, hogy non haeret lateri lethalis arundo. Nem vagy te szarvas, nem dyktamusra, hanem jobb testvérekre és kegyesebb anyára volna szükséged.
A bibliothekámat rendbe szedem még ez idén ; számot tarthatsz reá, hogy könyveimnek lajstromát még új esztendő előtt megkapod ; soha semmit sem felejtek én el, a mi tégedet tekint : reménylem, hogy el fog érkezni az a boldog idő
is, melyben ezt neked hathatósabban megmutathassam. Szeresd egy keveset igazán tisztelő és szerető hív barátodat
Jóskát.         Jövő levelemet Szent-Mihályról kapod, a hová holnapután indulok. 

48.

A. Olysó 15-dik novemb. 1810.
igaz hív barátod
Jóska. P. S.
Minap nem mehetvén magam Jekelfalusihoz, expressus által akartam megküldeni a parte-leveledet ipád haláláról, midőn épen sógorom Albert mcgérkeze, s erővel
kínálkozott, hogy úgy is Kelesén keresztül menvén, általadja vagy küldi a levelet. Azonban elaludott, sem nem adta által, sem Nagy-Mihályról, amint csak most tudtam meg, nem küldötte. Jekclf'alusi felette sajnálja hogy nem kapta a levelet,
én még jobban, mivel reám bíztad. Soha életemben nem fogok többé gyerek nagy úrra valamit bízni. Te küldj nekem még egy olyan levelet Jekelfalusihoz; ha magam megyek gyalog Keleséig, elviszem és általadom.  

49.

Múlt. gróf Dfsíiffy József úrnak
Kazinczy Ferencz
tiszteletét és baráti szíves idvezl.
Nagy tekintetű barátom! Magyar Régiségeim s Ritkaságaim első kötetével íme kedveskedem néked, mert óhajtom hogy ismerd, s leginkább a Te javallásodat akarnám megnyerni. A három elfelejtett munka újabb kiadása által minden
bizonynyal érdemet szereztem magamnak a haza előtt. Sylvester nem esak igen sok fáradságomba, hanem nevezetes summájú pénzembe is került, mert Sinaival nem tudtam boldogulni. Ő körülte, ámbár nagy szegénységben élt, még az az
isten sem segíthette elő szándékomat, a mely egykor az Acrshibal zárjain győzedelmeskedett s sok Danacinknál még most is győzedelmeskedik. — Szeretném látni hogy récénsenseink mit mondanak felőle. Sokan majd azt fogják, hogy, a magyar írók szokásaik szerént, Valamit tudtam, mind előkrámoltam. De felérik-e, hogy ez azért esett, mert a könyvnek minél több olvasót akarván szerezni (különben nem reményihetem, hogy nyomtatóm a következő darabok kiadását ie
felvállalja, mert költség és nyereség Az övé), illő valaminél több interessét adni a praefátióknak s jegyzéseknek ? Innen lehet és kell egyedül megmagyarázni, miért voltam sok helyeken oly piquant.' A jövő esztendőben ismét közre lép egy kötete.
Én septemb. 11 -kén Bécsbe utaztam. Pesten egy hetet töltvén b. Prónay László excnak a prof. Sclnvartncr jelenlétében olvastam fel pályaírásomat. Schwartner vagy két helyen felakadt, nevezetese^ ezen soron : ín den Augen des

Besser fihlenden ist nichts Verrichtlicheres, als dér Schwabe ist, dér sein Vaterland verlisst und lúnzieht, wo seine Krippe sich reicher fillit. S. azt jegyzetté meg, hogy a sváb nem jútznliúl eszik. Igen, mondám: de az oly rossz emberről, a kimuthwillig emigrál, élesen is szabad szólani. Ö nem értett magyarázatot. De ő excja és az ő igen érdemes leánya Kubinyiné, azt ítélték, hogy a kifejezés megállhat, sőt a §. vesztene, ha a point épen a végében elenyészne, és így Schw. kénytelen vala magát
megnyugtatni. Látták a pályaírást Kultsár és Virág is, s Sopronyban az én Kisem. A két utolsó nem lelt benne kitörleni valót, Kultsár sem igen : de ő nekézkés ízlésű, melyen azonban én épen nem akadok fel.. Ki lelné mindennek kedvét, s ha
az lehetséges volna is, ki kivánná épen mindennek kedvét lelni? A jutalom még sincs elítélve. — Mind Pesten, mind Bécsben azt hiszik, hogy a p tette fel a bért, még pedig ellenkező czéllal mint a mit én és Te s Prónay óhajt. Tubingába a 100 arany együtt küldetett ki egy pályaírással, mely nyelvünknek elfojtását vette czélúl. Nem rettensz-e el ettől? Vártad volna-e ezt? Úgy mondják, hogy midőn arról volt
szó, hogy a felkelendő sereg ne német, hanem magyar nyelven exercíroztassék, a p azt mondta, hogy a nem németül kell exercíroztatnia, tótul kell, mert az a többség nyelve. Mind a mellett Márton József egy arany pikszist kapa 4-a octobr. és egy oly megdicsérő levelet b. Hagertől, mint a milyet Schwartner és Schedius, a magyar literatura körül tett szerencsés fáradozás miatt. — Mint tudja az uralkodás, kik a magyar literatura legérdemesebb mívelői! — Szerezd meg Virág Benedeknek Magyar Századjait s szeresd. Kishez belépvén 12-d. oct. egy kötet versekkel ugrott
élőmbe. Egy Szálavgyei fiatal s már házas földesúr (Berzsenyi Dániel, a Luther tanítványa) reá bízta versei kiadását. Elhoztam magammal, mert az orthographia s interpunctio benne képzelhetetlenül vétkes. De a versek oly jók, sőt oly bájolók, hogy nem lehet szíves elragadtatás nélkül olvasni. Sok helyeken a Salis verseinek édességeket lehet bennek lelni. Görög mértékre is sokat írt : a többi éneki sorokban
vagyon, scansio nélkül, írva. —

Ujabb költőink közt Himfy és ő az elsők Bécsben Sándor Istvántól, a Sokfélék írójától, értettem, hogy Bacsányi is előlép sok esztendei homályából s kiadja
verseit. O egy nap a Vad-emberhez jött enni, hol én egynéhány magyarral asztalnál ültem. Egy fiatal magyar asszonytól tudom, hogy ő nekem nem barátom, és így amint másfelé pillantva belépett, én ötét látatlanná tevém, hogy ha neki tetszik, szóljon velem, ha nem tetszik, elmehessen mellettem s fennszóval beszéltem magyarul. Székem megett ment a más szobába. Komáromot láttam. Egy főhadnagy, és egy Oberarzt minden zugaiba elvezetett a várnak. Csudáltam a képzelhctetlen munkát, s eliszonyodtam. Már akkor (23-d. sept.) öt ezer beteg katona volt ott.
…….Bátorkodom neked egy kérést tenni. Herdernek minden munkáit hozattam meg. Már 28 turnus jött ki. 10 tómus a Religion und Tlieologic, 8 tóin. a Philosophie und Geschichte, 10 tóin. a Sehöne Literatur u. Kunst. Nála nélkül te sem lehetsz el, én sem. De az én erszényemre ez sok mostan, mert ez idén sok fizetni valóm vagyon. Nem vennéd-e által úgy a hogy az árúltatik? Nem akarnálak terhelni, de szeretném ha kedvedet lelhetném ezen általadással, s magamon
könnyíthetnék. Még kötetlenül állanak a szerént amint érkeztek, s így fognak, valamíg eránta végzésedet vehetem. Pályaírásomat venni fogod mihelyt visszakapom. Nem csak azért hogy veled megismertessem, hanem azért is, hogy
igazításokat tehess rajta, ahol botlásim olyakat kívánnak. Élj szerencsésen, kedves barátom, s tarts meg minden becset meghaladó barátságodban.
Kazinczy Ferencé.
Mednyánszky, a Lucretius imádója, meghagyta, hogy tiszteljelek nevében.

50.

 
Gróf Desewffy Józsefnek a Corculumnak
Kazinczy Ferencz
baráti szíves tiszteletét.
Útban vagyok, édes barátom! Péter bátyám ma estvére várja consil. Vay Józsefet és az asszonyát magához, hogy ennek neve napján kelhessen a fia, Ábrahám, abba a kebelbe, rncly jobb mint a patriarcháé, kinek nevét a szölöskei vőlegény
hordja. Az esketés, sans conscquence, november 4-kén esek meg. Jelen voltam azon is, mint most leszek a lefekvésen, legalább ennek azt megelőző ceremóniáján. Csendesen s lárma nélkül ment az véghez; úgy leszen ez is; ismered a consiliárius géniusát; a bátyám mindent a szerént hagy menni, a mint ez kivánta. — De rendesek az öregek és az atyák örömei. Egy órával az esketés előtt a consiliárius épen velem beszélle, s az ő szájából folyt a szó, midőn a kishúgom (Sophie) a mi circulusunkból felkölt s végig ment a szobán. A consil. folytatta ugyan a beszedet, de szeme a menyére tapadt, s mindaddig kísérte szemével a gyereket, míg az az
ajtón ki nem ment. Szeretem az ily szemeket. Ügy tettem, mintha észre nem vettem volna exaltátióját. Te, a ki alkalmasint tudod, mi nekem Vay József, gyanítod
mely kevély vagyok én erre a házasságra. Ha a cousinem szardíniái király Ö Felségének fiához menne, nem volnék kevély rá. Csak az a híja van még örömömnek, hogy azt csináljam a mit a Mithridates ipa, a ki lóra ült, végig nyargalta a várost, s kövekkel hajigálta azokat, a kik nem akarták hallani, hogy Mithridates az ő leányát veszi. — Ez a pár gyönyörűen asszortirozott pár, ha külsőjüket nézzük : kisded testűek, s a vőlegény jún. 16-kán múlt 21 esztendős, a menyasszony jan. 11-dikén tölti be a 17-iket. O Thalassio! Thalassio! Be jó volna megifjodni és úgy járni mint ők fognak 24 vagy 48 óra múlva. Ez a kívánság természetes ; noha én dicsekedve említhetem, hogy Sophiem (ha a Bona Dea titkai nem hagynak hamisan augurálni) júliusban ismét szülni fog. Nyári
betegeskedésem után helyreállott egészségem, s jó éjeim voltak. Ezt oly vadság nélkül beszéllem neked, mint ahogy a Róma matronái pirúlás nélkül nyújthattak s nyújtottak áldozatot a kertek lampsacusi istenének. Köszönöm a közlött írást, de én azt oly káromkodva fogom olvasni, mintha . . . könyveket adnál kezembe, oly parancsolattal hogy megolvassam. Kedvesebb volt ennél a haszontalannál, a mit utolsó leveledben küldél; a szepesi repraesentátiót s a miket az maga után vont, értem. Cserey Farkas kért hogy azt neki küldj em meg, minthogy az erdélyi diaetán némely jó fej látni akarja. Azonnal indult a pakét. Még nem kaptam reá választ. Bajaidról írsz. Édes barátom! láss engemetaz én bajaim közt, és tanulj tőlem szenvedni. Minorennis vagyok magam, •minorennis feleségem is; s aligha már nem hallottad, noha én meg akartam kíméleni a sógoromét, és .senkinek nem panaszkodtam, mint viseli ő magát. Az ő véghetetlenűl szép lelkű atyja azt a rendelést tette, hogy gyermekei halála után osztozzanak. Pepi, kit én véghetetlenül szerettem, rendes ugrásokat teszen. Én ki nem jövök phlegmámból, semmit
nem tettem a miért pirulni lehessen, s kevélykedem vele hogy tiszta vagyok. Másnak nem szólok, de Desőffy engeinet megért, és a mit most ért tőlem, nem dicsekvésnek, luinem csak ürömnek fogja venni : Nekem annál nagyobb
szükségem volna segédre, mivel én is segítek mást : Rumynak, hogy Sopronyba mehessen s a prédikátori tóga helyett a philosophiai kathedra palástját vcliesse fel, a nélkiil hogy kért volna, 100 ft. segedelmet adtam. Virág Benedek úgy elégett Budán scptbr., hogy semmié nem maradt egyebe, mint az a mi rajta volt az égéskor ; ennek is 100 ft. megyén. 50 ft. egy harmadiknak. — Vedd ezekhez azt a mit vármegyéinknek kell fizetnünk, s más költségeimet. — Én segítek máson : hát rajtam fog-c valaki? l)n Iiast gehofft; dein Lohn ist abgetragen! (Schiller). Tacitusoddal azt fogom cselekedni, a mit parancsolatod velem tétet. Nagy gyönyörűséggel fogom olvasni. Küldöm a gyászlevelet. — Mi dolog az, hízelkedés-e vagy megvakúlás, vagy igazi érdem, hogy nékem holmi apróságaim oly kegyesen vétetnek ? Ez a kurta levél nekem sok complimentet szerzett; kiismerték sokan hogy én írtam. Én azt tartom, hogy semmi egyéb mint a meleg szív ömledezése. S mint írhattam én egyebet egy inconseqnen- tiák systemájával eltölt emberről ugyan, de arról, a kinél szebb lelkű embert soha nem láttam, sem látni soha nem fogok ? Kis János gyönyörűen fordította Horácznak cpistoláját. A Dnrn fordítását csak recensiókból és az ott például felhordott darabokból ismerem. De a Kisé nem lesz alábbvaló- Csak azt sajnálom hogy nem metrumokban, hanem 12 sylla- bájú rímes sorokban dolgozta. De az a pedestris Múzán nem áll rosszul. O (Kis) buzdíta engem, hogy írjak több Töviseket . (Tövisek és Virágok titulusa alatt akarok kibocsátani 50 vagy 100 aesthetikai materiájú epigrammát. Most ez a gond fogott el egészen. Engedd hogy néhányat ide tehessek

. Nr. 1.
Herculeszhez. (Dedicátióképcn).
Hatalmas Hereulesz! nagy Emlrristen !
Dicső fajzatja a Mcnnydurrogtatónak.
Kinek most már fényében osztozol! ….

Beszéld reá Jekcl falusi sógorodat, hogy resolválja relátiónk kinyomtatásának költségét. O annyit költ haszontalanra : Miért ne költhetne erre ? Hogy imádást érdemlő napád rólam kegyesen emlékezik, azzal kevélykedem. Gyönyörű lelkű asszonyság ! s nem vala érdemes annyi szerencsétlenségre…. grófnédnak is, kit nem csak azért tisztelek igen szent tisztelettel, mert te imádod és Téged boldogít, hanem azért is, mert minden jók jól beszélnek felőle. Jelentsd neki szíves tiszteletemet s kézcsókomat. Sopliiem érzi egész becsét idvezlésteknek. Élj szerencsésen, édes barátom. De mikor nyerek én Tetőled autographiai gyűjteményembe az ipádnak valamely keze-írását ? Cons. Vay József születése napja: 1752 Oct. 29-dike. Ezt magából ki nem csikarhattam,
de a consiliáriusné önként elmondá.

51.

 
Alsó-Olysón, 1810. 1-só dec.
Édes drága barátom!
Megérdemlené Vay József, hogy lássa ét natos natorum, ét qui nascentur ab illis. A végsőt alig fogja érni; de fiának fiát vagy leányát hűtheti még terepély árnyékával.
Elillantott alóla idősb nagy reménységű fia, és hazáján kivűl hajházván a ragyogó fényt, melyet nemzője körül találhatott volna, oda veszett tenyészetlen- és szerencsétlenül, szülei mély szomorítása között félbenszakasztván a haza reménységét. Pronuba Juno és Ilithya istenasszonyok vigasztalják a consiliáriust és pótolják mind neki mind a hazának házi vesztését. Ez a Vay nemzetség mindenkor a hazának élt, és azt kell neki óhajtani, a mit én egykor egy szép de meddő és
merő virtusból maradékokra nem igen törekedő asszonynak kívántam : Haljanak mey mások, de te szaporodjál. Ugyan jó két vér jött öszve; elhiheted, hogy örvendek örömednek, melylyel oly méltán általjártatva szemléllek Tégedet; de
még visszatérő éjeidnek is örvendek; mennyivel érnek többet a nappalotoknál ! Nem kis isten az a kertek istene, ki oly kedves vala a lampsacusi asszonyoknál, hogy mind megbetegedtek , minekutána a férjektől elkergcttete. Most fedik,
rejtik, nem csak a városokban, mint régenten, hanem a falukban is; hajdan processióztatták, Egyiptomban kőbe faragták, mert tudták, hogy nála nélkül fogynának idővel mind a pro-cessiók, mind a képfaragók.

Óráid folyjanak gyönyörűségekben,
A nap csókjaidat irigyelve lássa,
Élj mindég legédesb érzékenységekben,
És éjszakáidnak ah! ne legyen inassá!
Szent-írásunk után midőn szaporítasz,
Feleséged benned Herculest találjon,
S minden fiú, a kit világba indítasz,
A derék apjához hasonlóvá váljon.

Küldd vissza a szelesen s hibásan leírt haszontalant minekutána általfutottad vagy leírattad. Megírtam neked okát. Szinte azért remekmunka ez az írás, mert haszontalan nálunk, írd meg ha választ kapsz, mit ítélnek az erdélyiek a szepességiekről; én épen ellenkezőt ítélek, mint a mit, Horatius azon asztalosi munkáról, mely lóczánakvala szánva, és isten lett belőle :
Cum faber, ignarus scamnum facérét ne Priapum, Maluit esse Deum.
Mert ők energiát kezdettek faragni, és alacsonyság lett belőle. Currente rota urceus exit. Mivel Horatius jutott eszembe, íme küldök két forintot, kérlek praenumerálj Horatius Wieland-Kiss leveleire számomra; mertén, kivévén Tégedet és professor Sárvárit Debreczenben, egy magyar tudóssal sem levelezek; a pedig azért
van, hogy ti kettőtökön kivűl a többit csak munkáikból vagy csupán hírekből vagy látásból esmerem.

Több új magyar munkák jőnek most ki ezen időkben, közbenjárásod mellett
szívesen szerezném meg magamnak azokat ; de szeretném elébb hallani rolók ítéletedet. Mert semmi sincs a világon, a mit a Magyar Kurír vagy Kultsár úr teli szájjal ne dicsérnének, én pedig semmit sem tartok sem a merő dicséretekről,

sem a merő gyalázatokról. Amint már mondtam, ha nem fordítás valamely könyv (mivel csak a jobb írókat szokás fordítani), azt akarnám én tudni, hogy mit foglal magában in specifico cxtraetu valamely új eredeti munka. Csak azon új magyar könyveket, melyeket Te fogsz nekem javasolni, akarom magamnak megszerezni. Virág Benedek Magyar Századjait olvastam minapában, de nem találtam bennek semmi újat, sem a történetekre, sem a dolgokra, sem pedig a formára nézve. Nincs bennek semmiféle új történetbeli értekezés, semmi új resultátumok vagy új combinátiók. A ki régi históriát ír, annak vagy új s még ismeretlen factumokat kell
kikaparni az ócska penészes írásokból, vagy úgy kell helyeztetni és előadni a már tudva levőket, amint méf elő nem adódtak úgy, hogy előadások vagy felette elragadó legyen, vagy igen beható, vagy olyan, hogy új és még eddig észre
nem vett következésekre vezessenek. Ha úgy nem íródik a régi história, nem egyéb ha compilatio, és jobb egy régi históriát fordítani ! De ebből nem következik, hogy Cicerónak és Horátiusnak fordítója nem érdemes ember, és hogy nem szánakozásra méltó szerencsétlensége. Fáj a szívem hogy nem segíthetem. …

Nekem annyi a mindennap növekedő adósságom, barátom, hogy minden jószágaim mellett is Te most még gazdagabb vagy nálamnál; de hihető, hogy rövid idő múlva én leszek gazdagabb, és akkor reménylem, hogy Schiller Resignátiójára nem lesz oly mértékben szükséged, mint most. Engemet is ez a felséges munka inkább

vigasztal most még, mintsem gyönyörködtethet. Tudom én jól, barátom, hogy a segítség akkor legkedvesebb, midőn legszükségesebb ; de azt is tudom, hogy csak akkor telik ki, mikor lehetséges. Nem merek Jekelfalusinak szólani, hogy nyomtattassa ki relátiónkat; Annyi költségeket tesz ez az emberséges ember egy időtől fogva a közjóra, annyi tetemes barátsággal van irántam, hogy nem merem ötét annyiszor terhelni. A minap is oly barátságot tett velem, hogy kimondhatatlan.
Egy illőtől fogva Titus lett Pompignanból. Akkor kaczajt érdemlett, most háladatosságot, tiszteletet és szemérmet. Pepi sógorodat csudái nám, ha nem esmerném feleségét, és ha nem tudnám hogy ő bárány létére úgy vonakodik ezen
fösvény asszony lábai alatt, mint a paradicsomi kígyó a *Boldogságos Szűzéi alól. E, tudom, hogy fáj neked- inert a véghetetlen széplelkű atyának fiától mást várt a vő és a sógor. Nincsenek rózsa nélkül Töviseid, és Kis úr buzdítását szeretném gerjeszteni, ha azt foganatosabbá tehetné előtted unszolásom. A bevezetés kivált igen szép; mindenütt látom az Anthologiák és Martialis nyomdokait. Oly édesen szúrsz és döfsz , mint a lampsacusi isten. De kíméld barátidat mert azok szüzek, és Te magyar vagy, nem pedig görög. Nem mondom ezt, mintha magamra vettem volna valamit, vagy panaszolnék; mert én nem vagyok olyan mint gr. Barkóczy János, vagy gr. Fáy János, a ki minden betegségben szenved, a melyről olvas ; hanem a közvélekedés szerint cgyátaljában rettegni kell az epigrammatistáktól. Én ugyan eleget írtam életemben magam is, amidőn még élesebb vala elmém, de mivel láttam, hogy gyakran véteknek tartatott a tréfa, most csak olykor-olykor ütök szikrát, s azt is csak magamnak, és távol a szalmás és szöszös emberektől, kikbe oly könnyen bele akad a szikra, noha csupán a taplónak vala aranyozva, íme próba gyanánt p. o. egy kis fris epigrammácska, mely tavaly Ferencz napjakor egy pompás kivilágosítás alkalmatosságával készült, Eperjestt :

Drága kegyes Fcrencz, kiért
Annyi gyertyavilág fogy,
Mondd meg, kérlek, váljon miért
Nem engeded nekünk, hogy
Nem csak csupán setét éjjel
Fényes napot indítsunk,
Ha díszedre szerteszéllyel
Nappal is világítsunk?

Ez ez epigramma Lcssing thcoriája szerint van, mind várakozást, mind kifejtést foglal magában. De azért nem következik hogy jó, sőt oly rósz lehet, hogy egész Munkácsig világosíthatna nékem egy setét szobába, és pedig mégis igaz, hogy senki sem hívebb tisztelője Fejedelmének mint én. De az is igaz, hogy a censura 'nálunk nem igen liberális, és hogy így mindennemű tárgyban nehezen űzheti
el a mértékletes világ a mértékietlen homályt, ezt e setétség tőszomszédját. Igaz-e hát hogy a satyricusok és epigrammatisták rossz indulatú, rossz szívű és ártalmas emberek, mivel módos csipkedésekkel érintenek némelyeket? Épen oly igaz,
mint az : hogy a rózsa csúnya és veszedelmes virág, mivel tövisek környítik, és így néha megszúrják a vigyázatlanúl közelítőket. Csináljunk hát epigrammákat akármennyit és akárkire is, csakhogy sósok legyenek és hogy ne bosszankodjunk,
ha mások is reánk csinálnak. Ugyan, kedves barátom! miért mondod emberese? (homunculus), mikor be van már véve az emberke? bármilyen
totós legyen is.
….Keresek majd ipámtól egy levelet, mert sokat leveleztem vele franeziáúl és deákul, midőn nem vala még ipám. Feleségem, természetesen, úgy tiszteli minden marad ványit, hogy a világért sem adná ki semmiféle levelét kezéből. Ez
által, tudom, hogy nem veszt semmit is teclőttcd; a Tiéidct csókolja, neked barátságodat köszöni, én pedig teljes szívvel ölelvén, maradok változhatatlan szívességgel
igaz hív barátod
Dfssewffy Jóska. U. I. …..

52.

 
Széphalom, dec. C-d. 1810.
Kedves barátom!
Imhol megyén a legszívesebb köszönettel vissza a közlőtt írás. Sokat tanultam belőle, és örvendettem hogy mégis van ember, a ki szólani mer, mert azt kötelességének ismeri mind fejedelme mind hazája eránt. De óhajtottam volna,
hogy ne érzette s ne érzettette volna azt a panaszt, hogy ellenkezői ordót s jószágokat kaptak, ő pedig köszönetet sem. Igazán nagy ember azt nem érzi, legalább nem úgy mint bántást. — Klvittem magammal az írást a lakodalomra;
Cons. Vay már hallotta hírét, s éjjel el kezdette olvasni ; a mint pedig Zsolezára értünk, vette ugyanezt Barnabástól, azzal a hírrel, hogy Kolbielskit miatta megfogták s zárva tartják. Nem veszed megbántásnak sem Te, sem az, a kitől
ezt vetted, hogy néhol az író botlásait megigazítottam; az pedig talán kedves is lesz, hogy a literárius notitiát az utolsó lapra felírtam.
Gén. Vaynál 22-dikben ebédelt és hált az egész caravane, mi pedig, kik a menyasszonyt lekisértük, tudnillik a bátyám, a néném és énmagam, 27-dikben is ott háltunk. Képzeled mint töltöttem annak a nagy asszonynak és annak a tiszteletre s szeretetre oly igen méltó embernek társaságában a kevés időt. A többek közt gyönyörködtetett annak a szép kot gyermeknek látása ; mórt én régen nem láttam szebbet. Vedd e két excmplárt barátságosan; most kapom őket Erdélyből. Csúnyául nyomtatva s hibásan. Ügy nyomtatnak Erdélyben mindent. Az egyiket add Újliázy Sámuelnek. Tegnap Ujhelyben voltam. …Lőrincz beadta a már írásban előre elkészített resigriátiót, s ezt az administrátor azonnal elfogadta, s helyette ezek választattak : Főnotáriusnak : Tokodi,
Első vicze : Szarka,
2-ik vicze : Fráter Mihály,
3-ik vicze : b. Vécsey Pál, Józsefnek fia.
Élj szerencsésen, édes barátom! Eleted kedves boldogítójának jelentsd alázatos kézcsókomot, s ajánlj kegyességeibe. Kívánok szerencsés esztendőt, mely a kimúlóért tökéletes kielégítést adjon.  Kazinczy  

53.

Széphalom, január. 17-d. 1811.
Kedves barátom!
Dec. l-jén irt leveledet január 5-ikén vettem a Kis János Horáczára előfizetésképen küldött 2 fttal. Venni fogod azt mihelyt kész lészen ; már nyomtattatik, de a drágaság egy részről, inas részről más akadályok nem engedik hogy oly hamar megjelenjen, mint különben fogott volna. A magyar könyvek, melyek most megjelennek, mind haszontalan firkálások. Kis István pesti könyváros tavaly martius- ban vette által Dayka Gábornak verseit tőlem hogy kiadja, s még mostanáig nincs belőle egy sor is nyomtatva. De másodszor nyomtattatja Erbia nevű románt, mely az első kiadást sem érdemiette ; másod izben hasonló becsű mázolást kettőt vagy hármat. El fogom mondani mit tett velem. Daykát martiusban vette által, a mint mondom. Magok a versek már cenzurázva voltak, s hátokon vitték az impri- máturt. Most csak a Dayka általam februárban írt biographiáját és a Toldalékot kellé a censornak revideálni. Au- gustban azt írja, hogy nyomtatni nem lehet, mert sok a fekete ruhás, azok ellenkeznek. — Képzeld, ő is a Fekete ruhásokat! Septberben sürgetem hogy küldené fel a próba- árkust. Azt felelte sürgetőmnek, hogy postán fogja, írok másodszor hogy a várt árkus nem jő, küldje. Azt feleié hogy már kettő jött ki sajtó alól, de Sztrokay vitte el, megígérvén hogy küldi. Decemberben sürgetem hogy egy árkust sem vettem, sem tőle, sem Sztrokay tói; ne kínozzon. Esküszik hogy hat árkus készült el. Barátom unszolja, vallaná meg, igaz-e a mit mond. Isten-uccsével felel. Barátom a typographiába megyén, s kisül hogy egy betű sem xakatott ki, s a typographia igazgatója oly becsületes ember volt, hogy a Mst kiadá. így csalattattam meg, édes barátom egyveleg irásim köteteivel, La Rochefoucauldommal és minden más írásimmal : ha a vak sors gazemberekkel nem hozott volna szövődésbe, most 10 darab írásom nyomtatva volna. Haykult nekem prof. Márton, az udvarnok, ajánlotta, s gazabbúl még Kis István sem csalt meg. — Hogy lásd mely munkát késleltete Kis István,

megajándékozlak Daykának egy msval a kiadásra azt újonnan irtam le. — A 9. és 11. oldalon lévő; két dalt, reméllem, épen úgy fogod csudálni, mint én. Anna
szebb két éneke nyelvünknek még nincs. —

Csokonainak a Rettenetes éjszaka tetszett leginkább, itt a 14. és 15. lap között. — Szépek az andkreoni dalok is, és Az észt. első napján, s a lap 32. kivált a közbülső stropha, melynél szebb ömlésü verset nem gondolhatni. Mit mondasz arra, a mi lap 113. és 71. áll? a 75. lapon álló az egri püspökre volt írva ki alatt a semináriumban sok baja volt. Vannak deák versek is, és ki fognak nyomtattatni, de nincsenek beírva ezen Msba. örvendenék, édes barátom, ha ezzel kedved ét lelhetném, s addig is örvendhetnél látásának, míg nyomtatva olvashatod. Ezt tartsd meg. Nálam Daykának autograplija van meg. Hogy téged is nyom a szerencsétlenség, nem tudtam, és igen igen sajnállak. Oh tudtam én azt, tapasztaltam, irigy- lettem szerencsédet, mikor szép tetteket tettél; s tudom ismervén már most fekvésedet, hogy reád fog illeni : divitias, artemque f'ruendi…, Plutus azokat
nem boldogítja, a kik leginkább érdemiének a boldogítóét, s a kik nem ismerik a Sordida curarnm fbmenta. Reám nézve annál súlyosabb a mit eddig csak magam részemről, most már a feleségeméről is szenvedek. Én meg nem foghatom, hogy némely ember hogy nem szégyell rútat tenni. Vay József azt mondja hogy rossz bírák vagyunk a tulajdon dolgunkban. Én azt el nem hihetem. Hiszen dolgainkat senki sem ismerheti jobban mint tulajdon magunk. Csak az kell, hogy egyenesek, igazak legyünk, az petl'g épen nem nehéz, ha az ember arra szoktatta magát, hogy megférhessen a maga határai között. — Egy bizonyos dologban aligha elkerülhetem a pert, noha két hónap óta mindég sürgetem a barátságos felvilágosítást. compromismimot kíván emberem, még pedig úgy, hogy
prókátor nem kell, sem én nem fogom látni a leveleket, hanem
azok bírák elébe tétetnek általa, s a bírák ítélnek; én csak nyakamat tartsam bárd alá. Láttál-c ily szép procedúrát ? s mit utálsz benne inkább, a szívet-c vagy az agyat? Relátiónk első árkusa ki van rakva; ki van nyomtatva. 16 lapra tölt ki, a 17-dikcn a magyar felülírás vége áll. De Dókus és mások azt kívánják, hogy a determinatio is mellé nyomtattassék. Archivárius Stenczelnek halála óta a köles a főnotárius Horváth kezében áll, az pedig ritkán jó' be Ujliclybe. Ettől függ a nyomtatás elvégzése. Legfeljebb másfél árkus lesz. Kénytelen voltam magam erszényére nyomtattatni, s oly drágán adom az explt, hogy árokat kivehessem. Csak 100 explárt nyomtattatok, mert minden drága. Nyomtatják Töviseimet is. Venni fogod mihelyt meg- jelenendnek. Intesz hogy mást ne bántsak. Édes barátom, a mi Urunk Jézus Krisztus isten volt, mikor ember volt is, most annál inkább az, és mégis korbácsot kapott azok ellen, a kik az ő atyja templomát megfertoztették. Ego homuncio hoc non facerem? Mindent szabad, géniével. Ez superbnm. De engedd ezt a kevélységet poétái elragadtatásomban. Nem bántok senkit azon fertelmes tordai poétán kívül, a ki leonínus verseket írt. Ismered-e képét, melyet Czetter metszett versei elébe? Lourdabb, savanyúbb képet igen csinos parókája mellett nem képzelhetsz. Nézzed csak mit írtam reá. KOCCZANTYÚSI. Vén kántor, könyvpenésztí tánczos, parókás poéta, Iszonyodom s futok — ebből áll az egész epigrammn. A borzadás nem engedte elvégezni, s a vers nem vers.

Ha megzcndűl
Estvéli dalunk,
S örömünk eltölti az eget,
Előjön Cynthia,
Ezerszer ezer
Követőivel, …..

…. Emberesen azért mondom, mert nem csak diminutivum, hanem vásott, pajkos diminitivum. Az emberfcc nem pajkos. Van sok ilyen a magyarnál is : Vércsr a zoológiában. Borcza, Borcsa, Jancsi stb. Gyönyörű mythus van leveled végén. De elfáradtam, csak Szirmayról kell írnom. Ez a sok és nagy érdemü ember látván, hogy második szülött fiát a Mars kedvese invalidussá tette s Hymennek
nem áldozhatik, úgy tette meg testamentumát, hogy első feleségétől született József fia jól kapjon. Kedves Xantippéje gyanúba vette a dolgot, s midőn egyszer nem vala a háznál férje, felbontatta szekrényeit, s reá talált testamentumára, 8
látta hogy keveset gyanított, férje többet tett az első fiáért mint ő gondolta. Ezen méregbe jött, s tudod mi történt? Antal (így hívják az invalidust, kiben megvan az tikárai, de nincs többé tehetség) ezt tudja, s oly becsületes ember, hogy sem atyjára nem neheztel, sem bátyjára, s igyekszik szülőit összebékéltetni. Megérdemlené, hogy ezen széplelkűségért az Erynnisek megengeszteltessenek eránta, mint Orestes
eránt engeszteltettek meg. Ha rajtam állana, visszaadnám neki a mit a pozsonyi diaeta elrontott. Visszavetted-e Splényi Madeleine által a neked köszönettel
megküldött írást? — Mégy-e diaetára? kérlek menj, és szólj mint szoktál.
A mélt. grófné kezeit a legszentebb tisztelet érzései közt csókolom. Élj szerencsésen, igen kedves barátom !

Január, 21-dikén. Eddig múlatván itt a levél, még felbontom hogy egy
epigrammát vethessek belé. ….Ismered-e Nouveaux Contes Moraux pár Mád. de Genlis? — Feleségem falja ezeket a regéket, s reá vett, hogy néhányat én is elolvassak, vagy végig hallgassam, midőn ő fenszóval olvas. — Az a nőstény író szép tónussal bír, de kiismerni, hogy nőstény író, s oh ha tudná szegény, hogy én (
kinek szüfrázsával tudom keveset fogna gondolni) mint gyönyörködöm azokban az ő acharnírt emigránsi declamátióiban a philosophusok s encyclopaedisták ellen! Az a theologiai szelídség rendes szelídség. Ez a nőstényke, asszony és ,buzgó keresztyén lévén is, Rousseaunak akasztófát méltóztatik adjudicálni, hogy lokaj korában egy pántlikát ellopott és Mariottra fogta, hogy azt ettől kapta ajándékban. A nemkeresztyén Wieland erről az esetről igen szép apológiát írt, s megmutatta igen elmésen és igazán, hogy az ártatlan lopást morális lehetetlenség vala megvallani Rousseaunak. Barátom, én egy kissé elhiszem magamat, midőn ily munkákat — ily közönséges tapsolással fogadott munkákat olvasok, merő curiositásból, — s látom hogy mit csudái s szeret a világ. Még nekem franczia író nem nyerte meg inkább javallatomat, mint a maga regéiben Marmontel — kinek
egyéberánt Incas-ait kaczagom, uiert az a teli hang nem francziának való; az ö tulajdonok a könnyebb conversátiói stylus. Szeretném olvasni szent íróikat, Bourdalout s társaikat —Szilváson nagy rakással kaphatnám — de vestigia
terrent, paposkodnak ! — Voltaire nekem nem emberem, és nem volt még minekelótte Mád. de Genusban olvastam volna is, hogy ö nem tudott apte írni, és minden munkái egy tónusban vannak írva. Ez egyben Mád. de Genlis ugyan igazán
ítél. így vagyok a német írókkal is. Elborzadtam, midőn Berzeviczy Gergely a szépség almáját Kosegartenneí adta. Az én íróm a plundrás nemzet közt Gőthe és utána, még pedig jóval utána, Schiller s Mathisson. Alig akadtam emberre még, a ki velem megegyezzen, de Németország, s itt Schedins és Szemere Pali alkalmasint ezt tartják. Nősténykéink Schillert és nem G őthét szeretik, mert a gigantesqiiet és
nem az igazi sztpct tudják apprecírozni. Wieland, Klopstock s Bürgernek némely munkái, s legközelebb Voss egy rendben állanak előttem Schillerrel. Szemeréről lévén szó, s nem tudván ha küldöttem-e neked epistolájából, egy explt ide teszek. Est Deus in illő! noha verseit nem önti, hanem faragja. Ujházy Samunak add által levelemet, melyet ide teszek. Élj szerencsésen.Berzeviczy Sándor urat kamarássá tette a Felség. —
Hát te mikor lészesz az ?  

54.

 
Dess   Drága kedves barátom!
Ezen szempillantatban kapom a kinyomtatott relátiót. Igazságom van, hogy annyi unszolásokra semmit sem nyomtattatok. A pataki typographus barom, a deák epitáphiom merő képtelenség, ha úgy marad, senki sem értheti, és tégedet s engemet az egész haza előtt nevetségessé fog tenni. Hiszen ezen szók után : „Proelio ad Jaurinum" a Pro Patria Caesis egészen kimaradt ; én nem írtam, úgy tetszik, anno salutis, hanem Anno post Christum naturn; én nem írtam egy sorban Felicibus, immár talibus, hanem így : Hungaris Felicibus Immortalibus.
A typographus az ónbetűket összeszedni jobban tudja mint én, de én jobban tudok epitáphiumot csinálni, mint ő, ha tehát nyomtatni adnak neki valamit, azt szorul szóra nyomtassa, ne változtasson semmit is, ne vegyen el, ne adjon hozzá legkisebbet is, ha hibát tett a szerző, a szerzőé lesz a szégyen. Azt tiirtom, hogy annak nincs szüksége a typographus jobbítására, a mi a Te és az én kezemen figyelemmel általment. Én a nyomtatás költsége telében részesülni akarok,
megkivánhatom tehát mind a magam, mind a te becsületedért, hogy az, a mi köz nevünk alatt kijő, ne legyek képtelenség; ezt megkívánhatnám ha nem is részesülnék a költségben, mihelyest a magam neve alatt is kijő valami. Én egy
ostoba typographusi merészség miatt a Te s az én becsületemet nem fogom koczkára tétetni. Azért irtózom én úgy a kinyomtatástól, mert már több ízben tapasztaltam, hogy azok akarnak jobbítgatni, a kiknek nincs jussok hozzá. Én
még akkor is, ha egy jó és tudós barátnak kikérem kritikáját, csak azt szoktam abból elfogadni, a miről meggyőzettetem, és ha az én kritikámat kikéri valaki, soha sem bántódom meg, ha azt, a miről meg nem győzettetik, el nem fogadja.
Hogy merészel hát egy typographus egy egész* sort elhagyni, és hogy meri az ilyetén csonkítás által az egésznek értelmét egészen megrontani ? Én téged, kedves barátom, mint Pataknak szomszédját, mint barátomat, és ezen egész munkában
társomat, arra kérlek, hogy ezen hibákat minél elébb jobbíttasd, és typographus uramat leleczkézd. Az Anno Salutis, nem bánom, maradhat, ez ugyan nincs deákul, és maga az idea is logice képtelen, de ez keresztyén hiba, maradjon hát : de ezen szóknak : pro patria caenis propter sensum teljességgel be kell menniek; és az energia múlhatatlanul megkívánja, hogy afelicibus, immortalibus nem egy, hanem
két sorban legyek írva : 14-dik esztendős koromtól fogva olyan mester alatt kezdvén, mint Koppi volt, űzöm a literatúrai, és azután egy pataki typographus azt hiteti el magával, hogy ő írásomban piszkálhat : az ilyen dolog mégis csak utoljára egy olyan modestus embert is, mint én szoktam lenni , egy kicsinyt bosszant és az önérzést felgerjeszti. A helyes jobbítást beveszem köszönettel akárkitől is, de a
rosszabbítást senkitől a világon. Még egyet meg kell jegyzenem. Valamenyi régi epitáphiomot láttam s olvastam Olaszországban, Rómában, s mindenütt másutt, a hol voltam, mindenütt minden szó után pont volt; mért nem követte hát ezt a typographus a kézirásom után ? Csudálom, hogy némely szavakat kis betűvel nem írt ! már így egészen kimutatta volna tudatlanságát. Az ilyetén tudatlan embereknek, ' mint a pataki typographus, nem lehet más geniejek a pontosságon
kivűl, reájok illik Boileau definitiója : L'exactitude est le génié des sots. Sint ergo imitatores servum pecus exemplaris quod prac oculis habent. Mert ők olyanok mint a Harpiák, elrontanak, elsundítanak mindent, a mihez nyúlnak, hajó, és a mindég a legjobb, a mi nekik visszatetszik, és mihelyest dicsérnek és csudáinak valamit, so ist és Zeit sie auszulöschen.
Két rendbeli leveleidre e napokban fog következni a felelet. Kérlek, csak akkor küldj meg nekem mindent, mikor egészen úgy lesz minden, a mint kell, és a mint írtuk. Nekem nincs meg a kérdésben lévő deák epitáphiom, de úgy emlékezik a feleségem hogy az egyik oldalára az emléknek ez volt írva, és a következendő módon : Vulnere. Confectum. Moriturum. Arról is emlékezik, hogy négy felülírás volt, és hogy a harmadik a kitett nevek után így volt :Honesto. Vulneri.

Superstitibus. Ugyan mért maradt ez el? Én úgy magyarázom, hogy az emlékoszlop nem négyszögű, hanem háromszögű gula lészen; akárhogy lesz, én nem bánom, csak hogy képtelenség ne bocsáttasson ki nevem alatt, és nehogy az a posteritásra tartós köven általmenjen, a midőn én képtelenséget nem írtam.
A secretáriusom köszönt '), feleségedet csókolja, én pedig feleségednek kezeit csókolván, és téged szívemből ölelvén, maradok a legigazabb barátsággal
Eperjestt, 7-dik február. 1811.
hív szolgád és barátod  Pipsz.

55.

 
Széphalom, febr. 18-d. 1811.
Kedves barátom!
A relátió újra fog nyomtattatni, mert úgy a hogy először nyomtattatott, meg nem maradhat. Gyertyagyújtás után vevém leveledet, s holnap indul emberem Patakra, s viszi a relátiónak azon módon igazított exemplárját, a mint itt az ide rekesztett lapokon láthatod. Ügy hiszem, hogy egy hét alatt postára tehetem hozzád az új ki:ulást, hogy tökéletes megnyugtatásban lehess. De most engedd, hogy előtted
elbeszélhessem, mint képzelem én hogy ez a megbocsáthatatlan hiba történt, inert hogy nem akarva történt, arról felelek.
1) a PRO PATRIA CAESIS sor kihagyása.
A mint az általad suscribált relátiót vettem, tulajdon kezeimmel írtam le , hogy meglegyen nálam is. A mint könyvvel s írásokkal szokott történni, egy is más is kölcsön kérte, s az leve az írással a mitől féltettem — oda veszett. Kénytelen valék archivárius Stenczelt megkéretni, hogy valamely ifjúval Írassa ki. Kiíratta. Ez az ifjú és nem a ') A levél a D. nejének irís».

Négy levelet nem vettem le, ezek a Váczy 8. kötetben megtalálhatók. Zárójelben a Váczy levélszám. A levél rövid tartalmát közlöm. B. G. 

56.

/1945/  Kaz      02. 23. Egy Dessewffyt érintő perről van szó. 

57.

/ 1956 / Dess      03. 08. 14 oldal, Desswffy litániának nevezi. A francia, német és az anglus literatúráról elmélkedik 

58.

/1976/ Kaz        04. 03.  "Alig hinné az ember, hogy Te oly szélesen tudsz holmit"   "én semmi nem lennék egyéb, mint Goethe magyar nyelven" 

59.

/ 2025/  Kaz       06.22.  Sophie fiút szült. "Hosszú és véghetetlen becsű leveledre válasszal tartozom"   Vitkovicshoz írt episztoláját Budán kinyomták. 

60.                                 

Széphalom, Júl. 6-d. 1811.
Tisztelt barátom !
Sietek általadni neked azon epistolámat, melyben neved előfordul. Harmad napja hogy azt vettem. Bízom becset nem ismerő barátságodhoz, hogy nevednek említését nekem balul nem veszed; és ezt annyival inkább merem most reményleni — most, midőn pesti barátim azt írják, hogy ezen epistolám Virágnak, a poétának, s pesti barátimnak ítéletek szerént minden egyéb poétái próbáimat felülmúlja. — Én magam ezen értelemben nem vagyok. Minden érdeme ezen poétái tréfának az elevenség — a Horatius Ibam forte via sacra-jának talán nem épen szerencsétlen követése — és az, hogy benne talán minden, minden, motiválva van. Azonban barátim és a publicum lássa, darabjaimról s erről is mit ítél.Felette kedves volna nekem érteni, hogy hát Te róla mit tartasz, és "hogy szabadságomat legalább bizodalmomért, balra nem magyarázod.Vetted-e már azon levelemet, melyben neked az eperjesi postán letenni hagyott csomómban a Kis által fordított horatiusi epistolák első könyvét megküldöttem, s Marcus Aemilius fiam születését bejelentettem? Én ma végzem el Catilínámat, azaz n Sallustius első része fordítását. Utolszor ez a munkám 1 807-bcn, novemberben vala kezemben. Most újra dolgoztam, s szóról szóra öszszevetettem a Szent-Györgyi fordításával, melynek megismerem érdemeit, de róla kentelen vagyok azt is mondani, bogy auctorát nem kevés helyeken épen nem értette, mely előttem annál megfoghatatlanabb, mivel ezt nem a kétséges helyeken tapasztalam. Hogy aug. 25-dikén fels. császárnénk neve napján Pozsonyban diaetánk lesz, azt Te nem fogod tőlem érteni. De azt sem tartod szükségesnek, hogy kimondjam reád nézve mit óhajtok. Édes barátom, kálvinista ember vagyok , mégpedig, a mint tudod, igen buzgó : de ha ez meglesz, még pedig Zemplény részéről, misét fogok supplicátióképen mondattatni érte. Élj szerencsésen. Ajánlom magamat nagy tekintetű barátságodba.Minden tisztelőidnek leghívebbike
Kazinczy Ferencz     …. 

61.

A. O. 22-d. Jul 1811.
Kedves barátom!
Várva vártam, kedves barátom, második leveledet, remélvén, hogy az előbbeniben tett ígéretedet teljesíteni fognád ; de édesen megcsalatám, értvén Marcns Aemilius szerencsés születését. Egy szép fiú többet ér akármennyi dissertátiónál. Most már tehát neked egy Ámorod van, két Grátiák, nekem pedig egy Grátiám két Ámoraim közt —meglátom, hogy mit hoz feleségem negyedik szülése. Az úristen éltesse jobb időkre Marcus Aemiliust, a Melyekben tudnillik, nem lesznek talán Sullák. Azt a gyökeres orátióját Marcus Aemilius Lepidusnak : Clementia ét probitas Vestra, Quirites, quibus per caetcras gentes maxumi ét clari estis etc. még az istenben boldogult Koppi magyarázta nekem.Alkalmasint úgy vagyunk most, quod libertatis curam miseria eximat, ét quod homines maxumi nominis, domina-
tionis in nos, servitium suum mercedem dent : de még sem akarnám, hogy Marcus

Aemiliushoz hasonlóvá váljon fiad;mert ez csak Sulla helyébe akart lépni, és amint maga mondja az orátiójában, gazdagúlt ex bonis proscriptorum, azzal mentvén magát : non me, neque quemquam satis tutum fuisse, si recte faceremus. Lucius Philippus ezt e Marcus Acmiliust omnium flagitiosorum postremum nevezi, qui pejor an ignavior sit, deliberari non potest, qui se e contemto metuendum effecit etc. Nem is sült el feltétele, és Catulustól és Pompejustól megverettetvén, Sárdiniába elillantott, ahol , meg is holt. Bizonyosan különb ember volt nálánál Sulla, mert azt mívelte, amit sem előtte, sem utána semmiféle tyrannus még soha sem cselekedett : önjóvoltából tudnillik letette a dictatúrát, és minekutána ezen felleng cselekedet után számadásra idéztetnék, azt monda : Őrizkedjetek, nehogy utánam soha többé senkinek se jőjön kedve lemondani a hatalomról.Marcus Aemilius Lepidusnak csupán ifjúságát kövesse fiad. Faragott képe a Capitoliumban vala felállítva in praetexta, ét cum bulla ex collo pendente, mivel önön kezével ellenséget ölt le az ütközetben, és ugyan akkor ct civem servavit.

Megcsalt téged, kedves barátom, a sógorom, midőn azt mondta : hogy a pátenst helyesnek találom. Ha nincs elegendő kész pénz — de ezt elébb meg kell bizonyítani (mert igen sok ok van hinni, hogy vagyon, és az, a ki azt állítaná, hogy mind az udvar külön titkos cassáiban, mind nálunk van kész pénz, de hogy nincs annyi a mennyit az egyik vagy a másik rész az ellenkezőnél lenni gondol, talán legközelebb járna az igazsághoz) — ha, mondom, nincs elegendő készpénz, bizonyosan le kell szállítani a papiros becsét, de mivel ennek a készpénzzel egyenlő becse királyi szóval erősíttetett meg a népek előtt olyan háborúknak folytatásokra, melyekre, legalább a két utolsókra, a közvélekedés ellen szintúgy mint az ellenség ellen indíttatva lévén, a monarchia népei csak kényszerítve adóztak volna ; mivel tovább csak Bécs városa kezeseit azaz caveált ezen papirosokért, és egy tavalyi pátens szerént a fővárosnak csupán csak házai 6000 milliomokra bankó papirosban becsültettek : úgy tetszik, hogy az ilyetén, épen azoktól a kik a zűrzavart okozták származó, erőszakos leszállítás, a békeség közepette, a midőn sem kivűl ellenség, sem belől revolutio nem fogyasztja a monarchiát, és a midőn a népeknek csak egy kicsint hizelkedvén, a szíveknek legkisebb sértése nélkül ugyanezen intézetet sokkal okosabban és szerencsésebben ki lehetett volna vinni, a legnagyobb politikai ség, a melyet csak gondolni lehessen. Lehetetlen, hogy az ilyetén cselekedet által egy országlószék, mind a külsők mind a belsők előtt minden becsületét, minden hitelét el ne veszejtse. De ugyan csak vizsgáljuk egy kicsinyt ezen hatalmaskodó és minden józan politika ellen járó .... ságnak hasznait a jövedelmezés bomlott állapotjának orvoslására nézve, s fürkészszük egy keveset, hogy ugyan, hogy vitték ki kormányzóink egy magában, ha az erőszakot nem tekintjük, sem nem új, sem nem rossz ideát? Adtak-e azonnal ötödrészben kész pénzt az általok kibocsáttatott bankók helyébe, mint Napóleon Illyriában cselekedett? holott ő egy részszerént fegyverrel foglalt tartományban az volt országlószéknek bankóczéduláit, leszállítás mellett ugyan, de azonnal, készpénzzel váltotta fel, és azon kivűl egy 10 milliom livrára menő bankot állíta a kártvallóknak számára, ahonnan 4 percentumra adódott kölcsön a pénz. Nálunk papiros helyébe papiros jő, és pedig parancsoló szó mellett, úgy, hogy azon egy szempillantatban mind a régi mind az új papirosokba való hitel egyszerre elenyészszen. Ez ez új papiros a készpénzzel egybecsűnek lenni állíttatik, minekelőtte még hypothekája legyek. A régi papirosoknak legalább képzelt hypothekájok volt, ezeknek eddig még az sincs. Egy anyaméhében megholt gyermekhez hasonlítanak, még a világon sincsenek és már megholt a becsek, azaz oda van hitelek, életek. Lehet-e valami ellenkezőbbet gondolni mint a külső cursust, mely a mostani időkben nem csupán csak a nemzetek közt levő kereskedés és adósság mindenkori állapotjának, és a kész pénz a papiroshoz való tartozatjának (relation), hanem más mindenféle környülállásoknak és furfangságoknak is a resultátuma, nálunk is zsinórmértékül venni egy részről, más részről pedig ugyanakkor, és a midőn a külföldön a cursus változásaira nézve legkisebbet sem parancsolhatunk senkinek is, itthon azt is egyszersmind megállítani, hogy minden új papirosnak névbecse a készpénz becsével egy? Az új váltóczédulák nálunk filiua ante patrem, ha ki találnak jönni a diaeta előtt, ha pedig csak a diaeta után jönnek ki, azon okból, üt filius patrem sequatur, és elsül, hogy hypothekát nyernek az ország részéről (a melytől az úristen mentsen meg minket a mostani kormányszék alatt; mert más kormányszék alatt természetes lehetne arról gondolkozni), még mennyi ideig lesz fojtva minden belső kereskedés, és mennyi ideig fog még nevekedni a drágaság ? Francziaországban a mandátok azonnal az assignáták helyébe jöttek, és azonnal nemzeti jószágokat lehetett azokért is vásárolni. Soha életemben nem láttam és nem hallottam in praxi, hogy az ember valami substitutumot csak idealiter substituáljon. Ez anynyit tészen, mint ha valaki ezt határozná meg : én olcsóságot akarok a jövő esztendőben 1-ső februáriustól fogva, igy tehát annak elérésére ez idén 15-ik martiustól fogva organisálom a drágaságot, és ezen keresztűlviszem alattavalóimat a jövő esztendőben az olcsóságra, addig is akadályt vetek minden belső kereskedésnek — nem bánom, menjen fel az élet ára akárhogy is, hiszem ötször jobban fizetem mindennemű szalarizátusaimat. De mit nyertek úgy a szalarizátusok és a vevők ? de mennyit vesztettek ám a kereskedési akadás által az eladók ? Az élet ugyan most drágább mint martiusban volt, de ha akkor egy vásárban 20 köblöt el lehetett adni, most ötöt sem lehet. Azonban a szalarizátusoknak, a kiket meg akart az udvar nyerni, hogy a többi polgárokkal könnyebben tehessen a mit akar, elvesztették az úgynevezett Theuerungs-Beytrag-ot is, azaz a drágaságbérét, és így most ezek mind ezért, mind mivel minden drágább a drágaságbér elvesztése után, szintúgy oly rossz kedvűek, mint a többi hazafiak. De hogy a szegény földnép is elkedvetlenedjen, és, a nemességet ezután jobban szeresse mint az udvart, ez idén 15-ik martiustól fogva ötszörte annyi contributio fizetésére szoríttatott. ….

Tudom én, hogy a cancellária, a palatínus és professor Watteroth ezt az ideát igen igazságosnak tartják, azt mondván : hogy meglevőn egyszer állapítva a devalvatio, senki sem fizet többet mint eddig fizetett a contributionális cassába. De ki nem látja, hogy ez petitio principii, és hogy ez csak akkor látszhatik igaznak, mikor már megállapítva gondolom a papirosok leszállítását. Tegyük fel : hogy egy parasztnak, a ki 15-ik martius előtt tavaly az egész esztendőre 5 rftot fizetett contribútióba, öt 5 rt'tos régi bankója legyek a zsebébe, — ezt most mind oda kell adnia devalvatio után. Ha pedig csupán csak a devalvatio megállapíttatott volna a nélkül, hogy egyszersmind a contributio is nevekedjen, most csak egy 5-t adna a contributionális cassába,a 4 ötösért pedig 4 rftot kaphatna váltóezédulákban. De a papirosnak becsére nézve csak annyit fizet a devalvatio után is, mint azelőtt. A meglehet (noha erre is tudnék felelni, de hosszas volna); de a circuláló papirosnak quantitásában, mely mennyiség, a meddig a hitel tartott, minden vagyonát szintúgy mint minden fáradsága bérét képzetté a szegénynek, többet ad mint azelőtt adott, és így a király nem kap ugyan többet a becs szerént, de az adózó a quantitásbau többet ad, és múlt keresetének mennyisége fogyván a nélkül, hogy a dráguló árúknak ára leszálljon, mind ezen okból, mind pedig mivel a kereskedés ezentúl akadozik, valósággal szegényül. De hiszen ennek úgy kelletik lenni, azt mondja valaki, mivel a kormányszék a zsoldosait öt annyiszor fizeti és hogy fizethetné egyébként, ha a contribútiót fel nem emelte volna? Hogy? hát nem elégszik meg az .... ár , hogy egynéhány pennavonással 700 milliomot nyert? hát 500 milliommal nem elégedhetett volna meg? és 200 milliommal abból a 700-ból a salarizátusait és katonáit nem fizethette volna ki ötszürte 1-ső februáriusig? Hiszen ez a 200 milliom csak 40 milliom váltóczéduláért ismét bejött volna a cassába. De oh mennyit vesztett! — úgy folytatja majd tovább valamely Lónyay-forma német —a

kormányszék a közelebb múlt időben, a régiebb kiszabás szerént a mostani közelebbről leszállóit és már annyi időtől fogva napról napra jobban lemenő papirosokban bévévén a contribútiót!? Erre könnyű a felelet Magyarországra nézve. Mert mennyit nyert ám a regulamentare pretiumoknak még régiebben ezelőtt való megállításokkal a mostani drágás időkben? Azt mondani, hogy a szegény ember nem fizet több contribútiót 15-dik martius után mint 15-ik martius előtt — az annyit tészen, mint tromfot csapni az ínségnek és bosszangatni a nyomorúságot; az annyit tészen, mint mathematicusnak látszani akarni, és mégis legkisebb mathesissel sem bírni. Ha a diaetákon kivül le szabad szállítani a circulátióban való pénzt vagy annak képét, és annál fogva azután
a leszállítás szerént emelni a contribútiót : kész a nép nyomorúsága, oda van a nemzeti szabadságnak legfőbb istápja. A mi törvényeink néha igen mélyen belátók, nem azt mondják : „Valor Contributionis ab una diacta ad aliam determinabitur," hanem „quantum Contributionale." — Menjünk már most a pátensnek 3-ik tárgyára, az adósságokra tudnillik. E franczia majmozás; mais nous sommes d'ánessinges non de tigres singes. Egy tenger partjánál lakó nemzetet, mint az illyriusokat, lehet talán úgy mint természetesen kereskedőket, a cursusra szorítani ; de ugyan még csak öt esztendő előtt hányadik tudta még a mi előkelőbb embereink közül is hogy mi a cursus és miben állanak annak elementomai? Ugyan gondolkozott-e arról valaki, hogy miképen álljon a cursus, a midőn pénzt vett vagy adott kölcsön? A kormányszék a maga adósságát, a bankóczédulákat, akármelyik esztendőben adattak ki legyen, mind egyaránt '/& részszel kisebbíti azaz \b részre leszállítja, és a mi kötelező leveleink a felvett summának dátuma szerént szállítódnak le. Napóleon Illyriában azért is tehette ezt, mivel nem ő vala a kiadója a papirospénznek Illyriában, és mégis igazságosabban járt a dologhoz. O nem csak a pénzfelvételnek, hanem a viszszafizetésnek időjét is számbavette. A mi pátensünkben merő theoretica suppositiók vannak. A contribútióra nézve supponáltatik, hogy a sok papirospénz proportionate van elosztva az ország lakosainak kezeik'közt, és hogy a szegény ember mindenütt az országban nyerhetett és nyert is a mostani drága időkben, és hogy valóban, mivel itt s amott pénzt vagy papirost gyűjthetett és gyűjtött is némelyik, egyről egyre mindegyik mind gyűjthetett mind valósággal gyűjtött is legyen. De ha jobban adódhatott el minden, drágábban is kellett venni mindent, és a luxus is növekedett a proportione a parasztnál is, most pedig minden újra drágul megint, de kevesebb
adódik el és kevesebbet is lehet eladni. Az adósság dolgában pedig azt supponálja a kormányszék, hogy kiki akkor fog visszafizetni amidőn a váltópapiros a kész pénzzel egyaránt becsben lészen, a mi még eddig nem volt, nec in ideali quidem, in realitate még kevesebbet; és talán sohasem lészen akár micsoda cautiót adjanak az új papirosnak, ha a külső cursust, mely nincs hatalmunkban, belől a monarchiában zsinórmértékül fogják venni. Még nagy a kérdés, hogy azt a princípiumot kell-e felvenni az adósságok visszafizetésében :reddere cuique suiim? vagy pedig azt az aequitatis politicae princípiumot : tempore imperatorum sacrificiorum id curandum est, üt perdentes tempore perditionis eandem proportionatam jacturam patiantur. Mikor a cursus természetes változása emeli vagy szállítja valakinek akárminemű értékét, akkor azt úgy kell nézni, mint a kereskedés billegtetéseit, mint valamely jövő s múló szerencsét vagy szerencsétlenséget. De mikor országosan és közreadelés által esik meg a leszállítás, jusa van minden embernek azt kívánni, hogy a vesztés idejében proportionate veszejtsen a polgártársával, azaz hogy a summák szerént, nem pedig a summáknak felvevése ideje szerént essen a vesztés. Summum jus, summa1 injustitia. Nem kell összekeverni privátam justitiam, cum publica aequitate. Ha 1800-ban p. o. két testvér mindegyik 1000 rftokat kapott készpénzben, és mind a kettő a maga capitálisát kikölcsönözte, de az egyik a magáét két esztendővel ezelőtt visszavenni és újra kikölcsönözni kénteleníttetett, bizonyos a pátens szerént, hogy az egyik alkalmasint 1000 rftokat váltópapirosban, a másik pedig csak 300 vagy 400 rftokat fog visszakapni. Menjenek e két testvérek, minekutána 10-ik martiusban 1812. a capitálisokat visszakapták, Pestre a sz. József vásárára gyapjút venni p. o., és az egyik kétszer legalább fog annyit vehetni mint a másik. A pátens előtt mindegyik 1000 rftjára nézve egyenlőképen szegényedett a szerént a mint a cursus rosszabbúlt, azaz amint minden drágult; most egyszerre az egyik felében szegényebb mint a másik. Hol marad az emberi természetnek esmerete in evalvatione commodorum ét incommodorum? a ki nem psychologus, semmi, sem nem minister, sem nem generális, sem nem pap, sem nem orvos, sem nem író; nem tud semmi módon hatni emberitársára, és nem tudja az embereket sem igazgatni, sem boldogítani, sem büntetni, sem vigasztalni.
Ha ez a financiális plánum így marad, tudod mi lesz a következése? Jövendölöm neked előre : minden revolutio nélkül sok ember koldussá fog lenni. Nem is lehet máskép, minekutána gróf Dessewffy Ferenczet, a nagy capitalistát és uzsorást egyszersmind, egy akármilyen szegény pensionatus özvegygyei, kinek több gyermekei, de csak p. o. 1000 rft. új eapitálisa vagyon, egy kategóriába tették, nem a summát, hanem csupán a capitális dátumát a különbözés zsinórmértékéül vevén. Ez e szánakozásra méltó özvegyasszony e nevekedő drágaságban minden nap rosszabbul élt. Gróf Dessewffy Ferencz, a ki mind nagy jószággal, mind sok capitálisokkal bír, azonkivül nagy speculáns, a mennyivel fösvényebb volt, annál jobban gazdagodott, úgy, hogy ha azelőtt egy hónap alatt 1000 rft. capitálist csinált, a közelebb múlt dráguló időkben ugyanannyi idő alatt 10,000-t szerzett. Neki tehát a drágaság használt, vagy legalább nem ártott. …….Én az egyűgyü plánumokat legjobban szeretem, mert legjobbak szoktak lenni, és azt vettem észre, hogy valahányszor sok gondolkozás után akad valaki reájuk, mindenkor nagy
terjedésü és messzeható resurtátumokat szoktak adni. Én ha minister volnék, barátom, nem mutatnék a magyarországi státusoknak fél bizodalmat, mint valamely szemérmetes kisasszony, a ki félig lebeszéli betegségét, félig titkolja, úgy, hogy az orvos nem tudja vagy nem meri eltalálni a betegséget. Megmondanám nekik egyenesen, hogy mivel az udvaromnak még a külföldön is pénzbeli adósságai vannak, Urunk a király 60 legfeljebb 70 milliomnál több jó mostani conventionális pénznél nem szánhat többet a financiák rendbeszedésére.
Megvallanám, hogy uramat nagy reménységű inkább, mint okos és szerencsés ministerek, költséges és szerencsétlen háborúkba vitték, kik ugyan megérdemlőnek a nyilvánvaló büntetést, de kiknek azonban, mivel mostanában azzal kevés vagy semmi pótlást nem lehetne reményleni, közös Urunk tekintetéből (minden ministert ezután a nemzet előtt való megfelelés terhe alá vetvén ; mely dolognak plánuina nálam megvan, s a melyet a státusoknak bölcs megfontolása és javítása alá terjesztem Ö Felsége engedőiméből még ezen országgyűlése alatt szándékozom), most ez egyszer, fó'kép mivel nem valá- nak eddig világos törvényes responsabilitás alá helyheztetve, kegyelmezni magyar nemesszívűség volna. Ezen praeambu- lum után kérném a státusokat, 25 vagy 20 milliomot (20-ra vagy 15-re az örökös tartományokban szert tehetvén) szereznének…….., Ő Felsége képe alatt veretni szokott húszasokat csináltasson magának. De elég már, eluntam már oly rövid idő által is játszani a ministert, és Te, hiszem, még jobban eluntad a fogadatlan apródot. Transeamus ad literas, quae pernoctant nobiscum, peregrinantur, rusticantur, adversis solatium ac perfugium praebent; delectant domi, iuimieos pariunt foris etc etc. Ha ritkábban írok neked, barátom, sokat írok egyszerre. Bontránkoztál, amint látom, hogy szélesen holmit tudok, de mikor parallelát húzni akar valaki a nemzeti literatúrák közt, lehetetlen szűken csak egyetlenegy tárgyról beszélleni; a ki a hegy tetejére megy egy vidéket leubroszolni, annak szélyel kell nézni és holmit látni. De beszédemnek czélja csak egy vala, azaz : valamely kicsiny charakteristikája a nemzeti literatúráknak. Én, kivált a mit neked szoktam írni, azt nem írom kérkedésből. Azon authoroknak, a melyeket citáltam, minden munkáit lehetetlen volt olvasnom, mert nem éltem még nestori időt, de egyet sem hoztam elő, melynek valamely több híresebb munkáját nem olvastam volna, és pedig azon czéllal, hogy azon authornak s nemzetének géniusát kiismerjem. Erről véghetetlen sok jegyzéseim vannak, melyekkel talán parádét is tehetnék, ha kedvelném a parádérozást. Én igen sajnálom, hogy neked Schlötzer gyökeres elméje és stylusa nem tetszik úgy mint nékem. Én seholsem mondom azt, hogy Gőthét még említőnek sem találom, hanem azt mondtam : hogy sem én sem feleségem nem értettük az annyira elhíresedett Wilhelm mester esztendeit. Hát azért hogy mi vagy tudatlanok vagy ízetlcnek vagyunk, Göthe nem említendő? Azt sem mondtam sehol is hogy Kennst du das Land-ot kivévén, Gőthe más egyéb említetőt nem írt. Egy francziának ítéletét hoztam elő Gőthéről. Ez az egész hibám. De gustibus non est disputandum. Kedves barátom, én bálványodra sarat hányni nem akartam, imádd bízvást, csak engedd meg, hogy más mást is imádhasson, vagy senkit. Aemilius Macer egykor Agrippa Pantheonjába méné, ahol minden isteneket imádtak. Látván hogy egyik Apollót, a másik Minervát, a harmadik Diánát, a negyedik Bacchust és Cerest, sokan Priapust, némelyek pedig Stercuciust is imádnák, noha Epicurus után gondolkozna az istenekről, hogy mindazonáltal semmiféle istenséget meg ne bántana és senkit az imádók közül meg ne botránkoztatna, az egész mennyei gyülekezetet ott a szép gömbölyű lyukas templomban imádni kezdé. Eszrevevén ötet a görögösen simult Atticus, azt monda neki : Ajtatos ember, ugyan mért nem áldozol Sokrates géniusának? Ha ezen genius is isten, felele Macer, ötet is imádom amidőn minden istenségeknek áldozom. De ha e genius csak Sokrateseknek sugall leginkább, mit veszed nékem rossz néven, ha más testesebb istenségeknek ihletéseik erősebben hatnak lelkemre? — Az ízlés változik, kedves barátom ; meglehet, hogy ha minden munkáit olvashatnám Göthének, jobban tetszene prózája; mert poeziséből több darabokat ismerek, és sokan igen tetszettek, kivált szíves együgyüségek miatt. Én, kedves barátom, igen keveset tudok, noha sokat tanultam életemben; abban van
egész érdemem, hogy egy czélra szoktam összefogni az olykor messze egymástól esni látszó ideákat is, és hogy némelykor külön tekintetekből vizsgálván a dolgokat, az egymásba esni látszókat cl szoktam választtni. Én nem vagyok ex professione erudtus sohasem is vágyakodtam reá, nem volt sem kedvem sem időm, sem alkalmatosságom arra hogy p. o. valamely bizonyos tudomány nemében mindent még a haszontalanságokat és a hiábavalóságokat is, megtanuljam, hanem azon valék, hogy a nevezetesebb dolgokkal ne legyek egészen esmerctlen, és hogy némely külön tárgyakban, a melyek leginkább interessáltak, okoskodó ismereteket szerezhessek magamnak, hogy renddel és világosan tudjak gondolkodni és írni, és hogy némely dolgokban megkülönböztetett ideáim (idées distinctes), a többiről pedig a mihez férhettem, amennyire lehet és lehetett, és elmém tehetsége s az időm megengedte, természetes, derült és nem homályos ideáim legyenek. A természet meglehetős és középszerű emlékezettel, szerencsésebb képzőtehetséggel és nem a legrosszabb itélettel megáldott. Éhez járult egy egyenes, nyílt és egyszersmind érzékeny szív, melyet a környülállások alkalmasint már eltompítottak. Én sok viszontagságokat, sok fájdalmakat, melyeket titkolok mindenkor, szenvedtem életemben, ezek, szerencsétlenségemre, úgy estek többnyire, hogy a helyett hogy természeti tehetségeimet élesztették volna, azokat majd mindig fojtogatnák. Nunquam fomenta curarum relinquere potui, pedig nem tehetetlenségből, hanem, amint én magam tudom legjobban a valóságos szükségből. Még jóeleve általláttam, hogy olyan országban születek, ahol csupán az elmének és a tudományoknak mívelése, amint ezer példák mutatják, dicsőség nélkül irigységet és háborgató üldözést hoznak a jobb fejekre, és a bajokból meg az ínségből ki nem ragadhatják az embert. Talán másutt annyi tűzzel és állhatatossággal nem az utolsó emberré válhattam volna. A környülállások teszik az embert; csudálom, hogy annyi akadályok után még annyi enthusiasmust találok a szívemben a jóhoz, a nagyhoz és a széphez. Az igazat nem is említem; jól mondja Des Cartes : que ce qne c'est que la verité quand clle est seule ? Most túl is vagyok már a dicsőség esztendőin, őszülök, vénülök.

                                   Esztendők havai fejemen telelnek;
                                   Nékem a szerencse sohasem mosolygott.
Legfőképen gyermekeimnek kell élnem ezután, hogy ők se szoruljanak mosolygására. Forgatom olykor Töviseidet, de kivált Marmontel fordítását, melyet harmadikszor olvasok, és mindig jobban jobban szokom hozzá. Megvallom, hogy ha még egy két olyan munkát fordítasz, készen lesz a magyaroknál is a széptársaságnak a nyelve. Elvégeztem Tacitus első könyvét, de nem vagyok még egészen vele megelégedve. ………Távollétemben a fiókokba rakattatván a könyvek, újra kéne azokat elrendelni. De nem tehettem még eddig, mert a festékszagtól nem egészen még ment irószobánk, mely szoba bibliothekám is egyszersmind, de ahol a szag miatt eddig csak egynéhány fertályt tölthetek el naponkint.Lanclont íme ide rekesztem nagy köszönettel; kicsafartam belőle, a miket czéljaimra hasznosoknak ítéltem. Almásynak, Szepes vármegye nótáriusának kölcsön adván Kolbielszkit, még a múlt tél olta vissza nem küldötte. Kérlek küldd meg minél elébb, még a diaeta előtt példázatodat, azonnal leiratom magamnak s visszaküldöm. Feleségednek kezeit csókolom, és szerencsés fellábulást kívánok.
A sokféle, holmi tudománynyal szélesen elterjedő, levelemben vagy annak itthon maradt cópiájában (nem tudhatom bizonyosan) több hibák csúsztak be, p. o. Herder a poéták, és az én oly igen kedves Lichtenbergem és Engel a német prozaisták közül kimaradtak. Delambre helyett Lambert van írva, igazítsd ezeket, kedves barátom. De arról mindenkor megemlékezz, hogy ha netalántán dissertatio is talált lenni levelemből, én csupán csak levelet akartam írni, és így engesztelt szemmel tekints a sok hiánosságokra. A mi a kérdésedet illeti, hogy esmerem-e Gőthe munkáit? Azt felelhetem: hogy mind esmerem, de hogy eleitől fogva végig mind el nem olvastam, hanem hogy talán többeket olvastam belőlölc, mintsem gondolsz, p. o. Dorotheát is olvastam, mely egy új nem, valamint a Götz von Berlichingen is, melynek annyi követői voltak. Mivel annyira gyönyörködöl Gőthében, a többit is mind el fogom olvasni. Köztem meg közted csak az Dessewffy is Kazinczy I. a különbség, hogy te egész authort és mindenütt, én pedig csak olykor-olykor, itt s amott imádom; Te úgy nézed mint a belvederi Apollót, als ein hohcs Ideál, én pedig csak mint Antinoust, bloss als ein Ideál. Unum hoc dissimiles, ét cetera poénégemelli.
Íme egy kis fordítás, melyet néked küldeni merészelek. Olvastad, hiszem, a minap az újságban azon deák verseket, melyeket a franczia követ Ottó, midőn az új római királynak születése napja Bécsben ünnepeltetnék, egy általvilágító felibe Íratott.

………….De én nem vagyok sapiens, nem is élek republicában, hanem olyan országban, ahol nincs publica-res, és ahol eddig sem nem tehettem sem nem fogok tehetni egyéb jót, hanem talán csak azt, hogy némely felette oktalan szemteleneket még nagyobb szemtelenségektől tartóztattam és tartoztassam. Ha el fog kelleni mennem, majd készítek Pozsonyban egy titkos jegyzőkönyvet napról napra, a melyből, reméllem jobban fog kitetszeni a jövendő diaetának valóságos históriája, mint valamennyi nyilván való diaetális actákból. Igen kedvesen fogom venni, ha oda is olykor írni fogsz nékem, ha eltalálnék menni Pozsonyba. Vale deliciae meae. Maradok holtig hív barátod Jóska.  

62.

Júl. 31-d. 1811.
Kaz      Édes barátom!
Itt adom által azokat a miket tőlem vársz, és a miket Néked általadnom kellene, félvén, hogy ismét elkerülöd amiculusod házát, mely Téged magában látni óhajtana mindig, s ezen szerencsével inkább kevélykednék, mint ha a stb. stb.szállana belé. Valamikor időd engedi s itt mégy el, ne kerülj bennünket; sehol sem láthatnak Téged szívesebben. — Leveled tele van a legbölcsebb tekintetekkel. Bár minden a szerént nézné a dolgokat. De mi szabadít meg bennünket ennyi bajból? Erre nehéz felelni és igenis könnyű. Én úgy hiszem, hogy Téged Szabolcs irígyle Zemplénnek. Amennyiben ez új fényt vet nevedre — így három vármegye követje valál, — neked szívesen örvendek; nincs benne magunknak is kárunk, mert mindegy az egészre, akármelyik vármegye követje mondja, csak jót mondjon. De ha Te már Szabolcsból mégy is, kérlek, jelenj meg itt aug. 12-ére, mind azért, hogy jelen légy az instructio kidolgozásakor, mind hogy a megválasztásban a jó felet segéld. Attól félek, hogy largitiók által fogja sok gazdag vagy kevély a dolgot vinni. Szólj Schmideggel, hogy viselje ő (és Szemere István) a mi vármegyénk képét, s dolgozzál azon, hogy más ne választassák az anyaszentegyház fiai közül mint Schm. Ő jót fog mondani s nem hallgat, — más vagy hallgat vagy rosszul is szóll. Ajánlom magamat megbecsülhetetlen jóvoltodba.

63.

11,  7-bris 1811.
Dess      Amice 
Én transmitto duó principalia diaetae documenta, quibus omnia reliqua innitentur. Propositiones quippe Regias ét primum Statuum ad illas Responsum, prout quippe ilhid in hesterna sessione finaliter constabilitum est, ét heri Proceribus, qui super eo hódié deliberaturi sünt, transmissum. Opinione prudentiorum bonum quidem est, séd non satis pressum, ét in modernis adiunctis, in quibus omnes populi monarchiáé energiám Hungarorum desiderant, nimis molle ct aquosum. Sed fortasse praestat levius incipere….    /Latin az egész/  

64.

 
Octob. 3-d 1811.
Kaz     Kedves barátom!
September 11-dikén hozzám ereszteni méltóztatott leveledet tegnap késő estve s már ágyban vevém. Köszönöm, s kevélykedem azon szerencsével,hogy Te rólam még a haza nagy gondjai között is emlékezel. Én július olta betegeskedem, s augustusnak első napjai olta oly igen rosszul vagyok, hogy septbrnek első 15-d napjai között magam, feleségem, orvosaim s mind azok a kik körüliem forogtak, azt hittük, hogy meghalok. De 14. és 15. között éjjel a nyavalya krisist tett, s gyógyulok, de oly resten, ahogy egy hatféle nyavalyából lehet. Mint a remete, Gesznernek Fa-láb nevű idylljében, ki maga, öreg és megroskadt lévén, a közügyért nem harczolhatott, úgy imádkozom én, hogy a haza képviselői hasznost végezzenek királynak, hazának, s egyenként kinek- kinek. Reménylem, édes barátom, hogy Te a diaetáról meghozod ezen czímű könyveket :
Gustermann, über die Ausbildung dér Constitution und Gesetze der Ungarn. Wien, 1811. Piringer, über Ungarns Banderien. Wien, 1810.
De potestate ac jure Status in bona Ecclesiae et Cleri. Viennae, 1811. és így Tőled megolvashatom. Kérlek, haza ne térj nálok nélkül. Minthogy Gustermann k. k. Büchercensor és prof. a Theresiánumban, Piringer pedig udvari secretárius — a 3-ik munka írója nem spendírozá a maga becsületes nevét — s minthogy Bécsben s ez idén s tavaly nyomtattattak : úgy tetszik, hogy azért vannak írva, hogy a diaetának vezérlői lehessenek. És "még egy kérést : 1808-ban a diaeta alatt én egy éltes festőt látogattam meg Pozsonyban; a neve Römer, a szállása pedig egy suburra volt a Szent-Mihály kapujánál. Igen derekasan dolgozott olajban. Kérlek nyomozd ki, ha él-e? és ha él, festettesd magadat in Lebensgrösse, aber in einem kleinen Formát. A képet én nem kérem; legyen az gyermekeidé. Csak azt kérem, hogy egy jól eltalált és szépen festett képedet kaphassam meg a végre, hogy lemásoltathassam. Vedd reá oztán kövcttársadat, kit mély tisztelettel tisztelek, hogy az is festettesse magát. Én Magyarországon még nem találtam jobban festő festőre mint ez a Römer.Báró Prónay Simonné most küldé meg nekem a pesti híres Neygass által festett képét, de az igen rút munka, ér arbeitet in das schwarzliche. Hamisabb coloritet alig ismerek mint a Neygassé. Én aug. és septemberben 3 recensiónál alig csináltam egyebet, a legutolsó a Kis János Horátiusi Levelei, melyeket egy sorba állítok a Daru Horátzával s Wieland Horatzische Episteljeivel. Láttad-e az Annálisok júniusi füzetében a Szabó Virgilje recensióját? Azt én dolgoztam, s én dolgoztam meg. Rettenetes dolog az Aeneiszt úgy fordítani. Élj szerencsésen, kedves barátom! Köles, rojt, pántlika lesz-e jutalmad? Beleznai ismét fényt vona magára. Boldogok a gazdagok, őnékiek érdemül s észnek poltolékjáúl vétetik az adás. Örök tisztelőd s híved Báróczy s még mások nálam ily nagyságú vászonra vannak festve :
Höhe der Rahme l Sehuh, 4 Zoli.
Breite der Rahme l Schuh, l '/, Zoli.
Für das Gesicht bleibt von dem Puncte  

65.

Pro D. Franc. Kazinczy.
Posonii,

Dess       Amice !
Submitto Nuncium ad Proceres, quem ego seripsi, et qui tam famosus effectus est, üt indicta jam sessione eadem dilata fuerit, ét conferentia apud Palatinum celebrata  in qua Sua Celsitudo promisit se articulum pro futura securitate Regni ita, üti petebatur per Status, obtenturam. …….humillimus servus ét amicus C. J. D. 

66.

 
Széphalom, Nov. 28-d. 1811.
Kedves barátom!
Alkalmatossági versezetekről mit tartok, nem szükség mondanom, noha a génié azt is interesszanttá tudja tenni, nem úgy mint a közönséges fejek, kiknek efféle verseik nem egyebek mint rigmusok. Azonban az ide zárt nyomtatványt bátorkodom néked mégis bemutatni; nem azon hiúságból, mert hozzám azaz fiamhoz van intézve, hanem azért, hogy megolvasván a választ, lásd, hogy nékem elolthatatlan szomjam a jókat szeretni, s magamat hozzájok csatlani. Különös kedvemet tennéd, ha azt (tudnillik válaszomat) a derék Majláthtal olvastatnád, örvendek az ő dicsőségének. Megjövendöltem azt midőn 1808. egy asztalnál ebédeltem vele, és ahol én magamba zárva hallgattam a beszédet. Majláth eránt
azolta mindég lángol lelkem, mert a 'jókat egy hangból is ki lehet ismerni. A bécsi Annálisoknak octoberi füzetében (lap 97. hátúi) e sorok állanak :

Als fertig führt die Realschulbuchhandlung in Berlin den zweyten u. dritten Bánd von Tacitus Werken, ') Lásd a nyomtatást ddtto 80-a Septembr. 1811. (K. F. jegyz.).

……….

Élj szerencscsen, kedves barátom ! Vagy-e festve, vagy e találva ? Bár akkor is voltál volna, midőn mint félig gyermek félig férfi először léptél fel a haza vénei közt, s több erővel mint véneink. Maradok örökös tisztelettel.
 

67.

Dess    / sem dátum, sem megszólítás/

Íme két versezetek is, az egyik a financzministerről, a másik pedig Magyarország közepének három követjeiről. Valóban Gömör vármegyének követjét Máriássyt, akár Gömör vármegyének fekvésére akár önszavára nézve az ország tüdőjének lehet mondani. Heves és Borsod vármegyéket pedig az ország szíve két kamarájának lehet bízvást nevezni. El ne múlasd, kedves barátom, megmutattatni magadnak Ujhelyben a magyar nyelv iránt való graváment, amint felküldődött Ö Felségének; visszajövet megmutatom, hogy volt eleinte, hogy összehasonlíthasd. — A valóban derék Majláthtal olvastattam a mit parancsolsz. — Egy sessióban dicsértelek publice, és elébeszéltem,   hogy jártunk mind Te, mind én a jutalomkérdésre való feleletünkkel. — Woltmann fordítását megszerzem; esmerem ezt a "Woltmannt, de ezt az új munkáját nem. Barth fordítását használtam — ez igen jó, de mégis azt találtam, hogy itt s amott nem értette Tacitust. Meglehet, hogy én nem értettem, és hogy Barth, ha tudna magyarul, azt mondaná rólam, amit én róla. — Vivat Sallustius Kazinczy!
A hiábavaló beszédeket, hogy t. i. én Vayval egyet nem értek, nem kell hinned; megtörténik, de igen ritkán, hogy nem vagyunk egy vélekedésben, de akkor is a legnagyobb illendőséggel foly a vita, és akkor is kitetszik, hogy két emberséges ember, a ki becsüli egymást, vetélkedik. Szabolcs vármegye nem küldött machinákat a diaetára. Egyébiránt senki sem esmeri Vayt úgy mint én, senki sem tiszteli jobban és szívesebben, senki sem tanul tőle : de mikor valamely fontos következésű dologban valaki maga magát megcsalja, szükség, sőt kötelesség, hogy az igaz barát megmondja gondolatját, és a sophismát kitalálja. A nagy ember szeret engemet, s mégis némely kis emberek azt hírlelik, hogy gyűlöljük egymást, hogy veszekedünk. Talia sunt ho- minum judicia. — Nincs itt jó festő, barátom; azonban miolta élek, sohasem találtak el, noha többször mint tízszer festettem magamat életemben ; még Olaszországban sem. De mint is kívánod ezt a vénülő, bajoktúl ránczolt és gondoktól barázdolt képet — nem csak az idő folyásának, hanem csapásainak is ki vala téve mindenkor. Szerencsés innepeket,

szerencsés új esztendőt.

 Imperiosa necessitas.

A szükség, 

 gróf Vallishoz.

Incedis per ignes suppositos cineri doloso. Hornt.

1.Vétek nyúlni más zsebjébe,

Onnan fogni két kezébe

 aranyat vagy ezüstöt;

Azzal oztán elszaladni,

Tékozlással mind kiadni,

 ki oszlatni mint a füstöt.

De ha ki jól meggondolja,
Hogy a szükség parancsolja,
Bizony szabad azt tenni.

…………

7. Vétek a bölcs tanácsadót
Elkergetni, mert sok adót
Vetett a nép nyakára,
De majd a nép ha jól felforr,
S az apródra is jő a sor
Elébb vagy utoljára :
Akkor kiki meggondolja,
Hogy a szükség parancsolja,
Hogy őt is meg kell tenni.                                   G. D. J.  

68.

Posonio, 25. Decembr. 1811.

Amice !
Palatínus inde a sex septimanis Viennae est. Non vult referre Resolutionem, nisi illám prius legat, ne pure portitor sit Resolutionum, ét, üt jam prioribus Diaetis nccidit, stnpeat
super earundem tenoré, ét Evangélium praedicare debeat……….

/ hosszú latin szöveg/

                                                                                                         Tuus Pipsz.

P. S.
Diaeta langvet, multi ablegati dilapsi, in Tabula Procerum vix quatuor Regni Barones, ét sex vei septem supremi Comites, privati titt. Magnates vix decein.

 
Gömör, Heves, Borsod ! illik-e hozzátok,
Hogy habzó szóllással ti azt tagadjátok,
Fárasztott lelkére az ős magyarságnak
Századoktól fogva hogy hágtak, hogy hágnak?
Hát nem szemléltétek hogy fogyott a nemzet?
A hajdan ép magyar korcsokat hogy nemzett?
Hogy szédített Marja mézesűlt maszlaga?
Bécs külsőket miként belölünk faraga?
Hogy' ájúlánk el mind József mennykövére?
Hogy ébredt fel osztán a magyar gyors vére?
A kegyes Ferencznek jönni mint kelletett
Hogy kezdjen a magyar új és friss életet?
Hát a helyett hogy az orvosságot adja,
A bölcs orvos talán a mételyt tagadja?
Az igazat, mert rossz, kimondani féltek,
Igazítni kéne, s ti csak jót szemléltek?
Szerencsétlen haza! melynek közepében
Várt védelmezői már kihűlt keblében
Vér helyett lőre foly! nem lesz néked híved,
Már tüdőd is reszket s elfagyott már szíved!       G. D. J.

69.

Kaz    Kedves barátom!  1812. 03. 03.
Soos Pál rajta kapta a feleségét, Beöthy Fannyt, hogy valamit irogat, s előtte titkolgatja. Addig mesterkedett, míg lopva hozzá fért az íráshoz, s magához vette, s elhűlt rajta, hogy felesége poetizál! s ismeretes játszisága szerént nem szollá neki semmit, még midőn az ezt kereste is, s közlötte Dókus Lászlóval, ki ismét velem közli. Vedd azt, és sajnáld, hogy ez a szép lelkű asszony nem magyar, hanem tüdesque nevelést kapott, s nem magyarul ír, hanem németül. Fanny elárulva látta magát, s minthogy Dókus kimondotta néki hogy közleni fogja velem a verset, Fanny azt kérte ki, hogy addig ne, míg ő egy levelet teszcn mellé, mely ötet mentse ki azon vakmerőségéért, hogy asszony lévén, poetizál. A levél ér annyit mint a vers, s nem tudom melyik talentumát becsüljem inkább — mind a kettőt becsülöm. Élj a lefordított verssel tetszésed szerént, de a Fanny nevét csak barátid előtt engedd tudni. Maradok tisztelettel, még pedig a legforróbbal s határt nem ismerővel örök híved.

Imperiosa nccessitas.
Sünde ist's aus fremden Taschen
……

Fannyhoz

Martius 4-d. 1812.

…….. / nem túl világos bevezető/

Mondják, egy úr nagy gondba jött,
Látván hogy kedves asszonykája
Gyakran elzárkózik a négy falak között;
És még inkább megütközött,
Midőn a szép asszonyt felugratván lármája,
Ez néki elébe lép, s mind ujja mind orczája
Elárulják hogy írt — „Mit ír? — Az ő hibája
Nem volt eddig titkolgatás.
Jót nem jelent a hallgatás.
Azt a ki engem csal, nekem sem vétek csalni.
Hogy rajtam is kaczagjon más . . .?
Nem, nem! készebb vagyok meghalni! —
Az álnoktól nem vártam ezt.
Ah! a kaczér asszony a legnagyobb kereszt!"

……
Fanny, ki vesztett itt dalán?

Nagysád pirul? sóhajt? —

Talán . . .? talán . . .?

Ah, értem a pirúlót, a sohajtót !

 Jó; — másszor zárja be az ajtót,

 S ne hagyja írásit asztalán.

70.

Dess      Szeretem barátom.'

 Elvégzem, legalább ezen dynastia alatt, politikai pályafutásom. Az elmúlt diaetáról baj csak emlékezni is. Mind az .... mind a nemzet a legalacsonyabb oldalról mutatták magokat. Sajnos volt ez országban születtetni, és szégyen magyarnak lenni. De ezekről másszor. Hogy nem feleltem leveledre, tulajdonítsd szívem szomorúságának, és mivel tudtam, hogy elbontogatják minden leveleimet. Kigázoltam végtére ezen zsemlyékes iszapból, ') Und nach der Best-heidenheit die ihrem Geschlechte eigen ist. Könnyebben lehellek, lassan-lassan visszatér vigkedvüségem, de meg fog örökre maradni szívemben az emberekhez való bizodalmatlanságnak bibéje, ez az első készülete az emberi szívnek a mysanthropiához. J'évite les hommes puisque je les aime. Nagy igazság lehet Rousseaunak ezen mondásában. Be jó hogy tudok élni magammal, hogy nem kell önönmagamtól irtóznom, és hogy kedvelem az élő holtakkal és ön-gondolatimmal és érzéseimmel a társalkodást. Tedd ezekhez jó feleségemet, gyermekeimet, és el fogod hinni, hogy akármi történjen, nem igen tehet engemet a balszerencse vagy másoknak avagy gonoszsága avagy balgatagsága boldogtalanná;sőt ha mindezekhez még egy kevés philosophia is járul részemről, még boldognak is erezhetem magamat. A miolta haza jöttem, rendbe szedem bibliothekámat. íme a régen ígért  lajstroma könyveimnek; azolta ugyan igen sok jó könyv járult hozzá, amely mind megvan az újban melyet készítettem, de ezt még le kell íratnom elébb számodra, ha parancsolni fogod. Addig is fusd által a régit, és küldd azután vissza. íme itt van Kolbielszky munkája is, melyet régtül fogva visszaküldeni tartozom. Kézirásimat is rendbe tettem, de csak ezután lassan-lassan rendbe fogom szedni azokat, minden nap egynéhány órát szánván ezen munkának, hogy enyészetem után az, akinek kezébe kerülni fognak, elmehessen rajtok. 20-ik júliusban relationális gyűlés van a diaetális dolgokról Szabolcs vármegyében. Addig új pátensek is fognak érkezni, és talán commissáriusok is és requisitiók (non obstante subsidio, ét sapientia pro moderno aevo, és a kik úgy általélték magokat, vagy az idő úgy általfutotta őket, hogy annak környülállásaihoz egy cseppet sem tudják magokat alkalmaztatni, és hogy jobb volna, ha inkább magokat, mint a hazát eltemetnék). Én részemről ezen utolsó vármegyegyűlésre életemben, ha az országnak és a monarchiának dolga, és az udvarnak és az országnak princípiumai némely fő dolgokban meg nem változnak, 16-ban menni szándékozom. Feleségemmel és gyermekeimmel sokáig fogok múlatni Szent-Mihályon, ha az egészségünk megengedi. Oda várom hát a feleletedet. —Kegyes fordítónémat, Soos Pálnét, még nem láttam. Úgy tetszik, hogy nem rosszul jövendöltem; mert nem akarják megvárni, hogy felforrjon a nép, és, mint írják nekem Bécsből, Collovratot tették Vallis helyébe a rossz financziák ministerének. — A háború bizonyos, és talán el is kezdődött. Ha valami új tünemény van a magyar literatúra piaczán, add azt tudtomra. Kis Horátzát már elolvastam. Én hatlábasokban fordítottam volna. Nem szerencsétlen ezen fordítás, összevetettem sok helyütt az eredetménynyel. El ne felejtsd egészen ezután csupán a békeségnek, nyugalomnak, barátságnak és gyermekeinek megelégedve élő hív barátodat Jóskádat

A.   Olysó 28. júnii 1812.

U. I.
Feleséged kezeit csókolom, gyermekeidet pedig ölelem. Míg oda voltam, nekem is Aemiliusom lett. Anglus könyveimet, mióta visszajöttem Olaszországbúl, többnyire elajándékoztam még Pesten, mert felhagytam ezen nyelvnek mívelésén, mind azért, mert alig megkaphatok vagy igen drágák nálunk az anglus könyvek, csak keveset tartottam meg belőlök. Az anglus könyveknek katalógusát tehát, mert kevés számúak, és te, a mennyire tudom, nem gyakorlód ezen nyelvet, nem küldöm. Görög könyveim is csak igen kevés számmal vannak, mert ezen nyelvnek további mívelésére is, noha már egykor az evangyéliomot görögül érteni kezdettem,sem nem értem reá, sem alkalmatosságom nem volt.

71

Kaz       Nagylelkű barátom!
Mindeneknek előtte fogadd el köszönetemet azért, hogy fiadat Emilnek kereszteltetéd. Nem hízelkedem azzal, hogy fiamnak akartál vele tenni complimentet : de a fiam kérkedni fog valaha azzal, hogy az ő druszája a NAGY Desöffy fia. Kérlek, méltóztassál tudósítani születése napjáról, hogy azt feljegyezhessem.Édes barátom! Nem akarom tartóztatni levélhozódat, és így rövid leszek. Csak azt engedd most mondani, hogy én ezen diaetára kevély voltam levelednek vétele előtt, mert bizony ez a diaeta sok jót is tett — és mert én a régiektől, azaz, az ö felfuvalkodottságoktól és fösvénységektől nem sokat vártam. Oztán a Klopstock kifejezése szerént a lélekgyilkos meggyilkolta lelkeinket, és így mit lehete reményleni ? — Reszketek a következésektől, kivált mivel adós vagyok. Közlöm itt Döbrenteinek levelében vett ódáját és a tegnap előtt ajándékban Jankowichtól kapott nyomtatást. Vedd ezt Te is ajándékban. Gratis accepistis, gratis date. Élj szerencsésen, kedves barátom, örök dísze nemzetednek s korodnak. Nem sokára bővebb levelemet veszed.
Feleségem tisztel mind Téged, mind tiszteletre oly igen méltó grófnédat, kinek én kezét csókolom. Jún. 30-d. 1812. 

   Gróf Dessewffy Józsefhez,

Szabolcs vgye Követjéhez az 1812-iki diaetán, hol a nemzet nyelve mellett perorált.

Esküdtem a lant, melyet az istenek
Mint kincset adtak, a mikor elragad,
Elhányva a fold terheit, gyúl
Bennem az aetheri szikra, nem zeng

…………

72.

Olyso, 15-d. Julii 1812.

Kazinczynak Dessewffy ezer ezer érdemlett boldogságot!
Eltaláltad fiam keresztnevének okát, bár kételkedjél rajta. Az idő megmutatja ha élnek, hogy melyik érdemlette meg társának nevét viselni.Rám parancsolt a szabolcsi főispán, és mivel még engedelmeskedni tartozom, Kallóba kell lennem 20-ára a gyűlésen. Ezen gyűlésben megteszi volt collegám a végső diaetális relátiót, fel fog olvastatni azonkívül az egész országban 20-dik júliusban Ő Felsége végső parancsolatja a correlátiók iránt. Azt hallom hogy Borsod vgye, kinek követje, Ragályi, igen nemesen viselte magát a diaetán, azt határozta volna meg, és hogy a más vmegyékct is arra akarja bírni, hogy a diaeta végezéseihez alkalmaztassák magokat a hazafiak és a bírák. E lehet oka, hogy gróf Zichy Károly sürgetésére, a mint nekem Bécsből írják, Ő Felsége parancsolatjára valamennyi, Vébernél találtatott, kinyomtatva levő diactális acták sequestráltattak. Nem látom módját az egyezésnek az udvar és a diacta közt. Az udvar azt akarja, hogy minden ember megesmcrje hogy l forint váltó czédula l forint igaz pénz. Az ország, pro solita sua in principiis contradictione, ezt megesmeri az interesekre nézve, de nem akarja megesmerni a capitálisokra nézve. A másik különbözés az, hogy gróf Vallis csak ott akar jó értékű pénzzel visszafizettetni, ahol nem csak a jó értékű pénz, hanem annak neme is le van köteleztetve. Mivel a bírák Ő Felségétől függnek, és a nemzeti charakter úgy van elrontva, hogy egy elcsapott bíró helyébe tízen fognak kínálkozni, majd meglátjuk, hogy mi lesz a vége ezen nagy viadalnak. Én ezt mind alkalmasint előre láttam, és azért írtam Pozsonyban egy kis deák munkácskát, hogy a tótokat is meggyőzhessem a correlátiókról. Íme itt közlöm veled. Ez az egyetlen egy exemplárom, a többit mind elhordták, kérlek tehát, hogy bizonyosan visszaküldd. Senki sem felelt rá, nem tudom, megvetésből-e, vagy pedig mivel nehéz lett volna felelni, és mivel jobban tetszett a már bevett ideák szerént indulni? Legjobban fog ezekről ítélni a posteritás. Kérlek hogy figyelemmel olvasd, nem volt időm úgy elkészíteni, hogy rövidebb és rendesebb legyen, és hogy egy olvasással egészen által lehessen érteni, de hízelkedem magamnak, hogy nincsen gyengén általgondolva az egész tárgy. Meg fogod belőle látni egyszersmind a diaetán ezen dologban forgásban levő fő ideákat. Nagyon leköteleznél, ha kereken megmondanád nekem ítéletedet eránta.

Az isten tudja legjobban, hogy el nem felejtettem-e egészen magamat a midőn írtam, és hogy megvesztegette-e szivem az eszemet. A helyett hogy rcfutáltak volna, egoismust hánytak szememre a legnagyobb egoisták. Ez a sorsa az igazság mellett küszködőknek.Holnap indulok Szent-Mihályra feleségemmel és gyermekeimmel együtt; én ugyan magam a jövő hónap elején ismét visszajövök Olysóra, de csak rövid időre, és mihelyest itten dolgaimat elvégzem, kevés időre Bártfára megyek hanyatlott egészségem gyámolítására, ahonnan ismét visszatérek
Sz.-Mihályba. Döbrentei ódáját könnyebb megköszönni mint megérdemleni. Nem kis vígasztalás, a haza határán kivűl jóakarókat találni, és kevesebb igazságtalanságot és irigységet tapasztalni, mint itthon. Jó az igyekezetet érdeme felett is megjutalmaztatni, mert legalább gát vettetik a visszahanyatlásnak. Több ízben érzettem életemben ezen kifejezésnek ösztönét. Et vengeons les romains dussent ils étre ingrats. Irok Döbrenteinek és megköszönöm barátságát. Sohasem gondoltam, hogy 100 egynéhány mérfóldnyire enthusiasmust tudjak nyújtani egy ódának készítésére. Nem én adtam ezt a tüzet, hanem Döbrentei fejébe bent volt már a lángra való matéria, én csak egy szikrát bocsátottam közé. ölellek szívem fenekéből.

73.

Szent-Mihály, 16-d. aug. 1812.
Kazinczy Ferencznek gróf Dessewffy József egészséget boldogságot.

                                                          Ezt kivételesen meghagyom

Későn és lassan, valamint környéke Tihanynak,
Visszonzom gyönyörű versed, szívelte barátom.
Nem szökik úgy szárnyas paripám mint ennekelőtte
Tudnillik; ha kemény vas sarkantyúra szorult már.
őszülök, alkonyodom, Phoebus szellője s az ihlet
Ritkábban fúvall s csak szűkön súgnak a Múzsák,

Az a sok baj, sok gond, elszárította fenékből

Az költő eremet, s aranyért bocsáta helyébe.

 
Hol van Aristippus szép bölcsessége? de néki
Nem vala négy élő nevelendő gyermeke, s Láist
Nem kívánta, ámbár az övé volt, tartani holtig.
Őt is ugyan másnak sanyarú gőgkényei nyomták,
Az legszebb éghajlat alatt palotába szoriták,
Hol Dienes tapodó sarkánál ugrani kellé
Az fénylő lánczban, s a setét tréfákra nevetni,

 Mindég mindenben kedvet színlelni, hajolni,

És a mi oly terhes egy bölcsre : gyakorta hazudni:

 Mindazonáltal nem terhelték ötét uránál

 Számos adósságok, nem szerzett pénze helyébe

És aratott papirost szórt elméssége magának.

Boldog, erős lelkes, halom áldásokra teremtett,

 S az maga vérétől vett seb közt néma Kazinczy!

 Oh Te! kit én gyakran szívvel könnyezve csudáltam!

 Jól érted bú közt bajaid-feledékenyen élni;

Tőled kell, lehet is virtust példába' tanulni.

 Mint tudod ép lábbal férfjassan lökni magadtól,

 S az kicsiny és féregként rágó gondokat űzni

Bár alattomban, bár nyilván jó szíved emészszék.

 Úgy, valamint az özön közben Deukálion egykor

 Háta megé köveket hullasztott, úgy veted épen

Társas Pyrrháddal terhét sorsodnak utánad,

Mindenkor jobban meg jobban előre nyomulva,

Kedvre-derült szívvel, képpel, homlokkal egeknek

Törsz, tartasz, vívó, s a sarat tealattad elunván,

 Az tisztát keresed fent ott, ahol az derülésnek

 Fényei szemreszorúlt sugárral lelked elöntik,
És a világosság csendes bérével itatják.

Hirdeted onnét, hogy lépjünk a középszerűségben,

Kérdezed én tőlem mért járunk annyit a szélen?

 És a határt mért csak Sándor *) módjára követjük?

                                         *) Itt Nagy Sándor értetődik (D. jegyz.)

Nem tudom azt bizony én, de igaz, mert látni valóban,
Mindenikünk hogyan él s korlátján túl hogy igyekszik.
Semmi sem áll úgy meg közepén, nehogy útnak eredjen,
Vagy hátrább lépjen. Nincs két esztendeje, minden
Birtokos, el lévén az sok papirosba borítva,
Úszott a bőségben, most nincs papirossa se pénze;
Az tékozlóból koldus lön; még is akarták
Többen adósságát kiki hogy jó pénzbe' fizesse.
Még aminap vétek (s nagy) volt az franczia császárt

(Most a kivel mégis győzünk) említeni díszszel,
Mennél jobb hazafit valamelyik játszani igyekszett,
Annál szükségesb vala torzsonkodni reája.

Császár József alatt jártunk bugyogóba, czipőben,
A csípőcsontig most már alig érhet a mente
A szép nyalkánál; így mindég fáznak a ficzkók —
Vagy legalább mindég reszketnek — a csizma pediglen
Hogyha nem ér térdig s nem tompul éle hegyénél,
Mint esze s varba lapult érzése Petényinek, akkor
Nem saru az, de bakancs, az milyent hajdan apáink
Trézsia évében hosszú mentébe' viseltek.
Hajporzott púpos búbot, valamint a galambnál,
Vizsgálék gyakran kétlábas kecskebakoknál,
Czafra tekert s a bokáig eredt sima barna galandról;

 Emlékezni tudok, gróf Györgynél 2) láttam utólszor.

Ám most csitri hajat kell hordani, kenve olajjal,

 így legaláb főnknek van fényessége kívülről,

 S az jacobínus czéh szabadon sétálhat az útczán.

Hát a fejérnépnél ezelőtt mint toldatott az sark?

Most majd mind pogonyák és tágabb lábnak, ámde

 Könnyebben futnak, szöknek s muzsikára forognak.

 Bástya gyanánt azelőtt tártnapos szoknya fedezte

Az titkos kegyeket s több vánkos ójta a bibéket,

 Most csupa hópatyolat szeretőd s nem irigyel a fátyol.
Ámbár raja ragad, semmit, szemlélheted ötét,

(Ertem szemfényed; ha oly éles mint a te szíved)

Mint a fejér s édes tejfelt az tiszta palaczkban.

Úgy van az erkölcscsel szintúgy valamint a szokással.
Nézd a nagyonvágyó fiatal szép Lónyay Gábort,
Hogy siet ő minden felleng polczokra sebessen.
Rhédey mérgében is utána rugaszkodik, és már
Jó közel áll hozzá, de eddig még nem vala képes,
Ámbátor haladott, úgy versent véle szaladni,
Öt hogy utól érné. Keveset csak várni tanuljunk,
Elbukik az szaladó vagy czélját éri futással.
Az szalad ott, ez mász — kiki czélnak aranyoz a mint tud.
Az papoló Drevenyák régolta kapaszkodik ; ötet
Sok mások követik, mind — mind törekednek a dombra.
Tán, hogy vagy többet vagy jobban lássanak? Oh nem!
Mert mihelyest mindent akként néznének amint van,
A dombról lefelé selyemostorok őket elűznék.

Egykor egy pulykakakas, kit dölyfössége miatta
Csipet' a többi sereg, nagy fán menedékre találván.
Onnét (bár forgószéllel bajlódna) nevetve
Öszvecsoportult sok felnéző társra lenézett,
S bátorságában kedves bosszúra fakadván,
Büszke ganéjt hintett lent gyűlt pajtási szemekbe.
Lásd hát mért bájtnak számossan a Sínai hegynek.
Undok a szolgálás Vay József fürge szemében,
Ügy de parancsol nem kény nélkül, s épen alólról
Elrendelni szeret mindent s országot igazgat
Szép tüzet elszórván; de mihelyt mind tűzbe borultak
És az igaz tárgyért égnek : mindenkor az első
Szűnik a fúvástól s az lángot eloltani igyekszik.
Nem bízik bennek az próbált Protheus, és így
Neptúnussá lesz szikrák közt, és valamint ez
Az hármas élű vidlával tengeren úszva
Ordító habokat csillapít, hangjára simulnak :
Úgy Vay Józsefnek az forró státusok, olykor
Még a király maga is ; de azért csak koldus a nemzet.
Bár Vay ősmaradék, méltán is szerzet' aranyzott
Kulcsot jó, jeles és okkal kedvelte fiának.

Az felsőbb születést érdemlett,, érdemes és csak
Nemtelen Ambrózy 3) int, hogy nem születéssel az érdem

Bére a kulcs most már. Azelőtt is venni húszassal
Kellett mindenkor; jól van — hát majd veszek én is,
S csillagot az fiaim hasznos számára, hogy áztat,
Az mikor érdemlik, mindjárt szívekre tehcssem.
Ingyen adom s önként — noha kelljen finom ezüstből
Szcrzeni Wirth úrnál, a kinek maga az udvar eladta.
S mást nem is óhajtok, csak hogy Marcellusom akkor
Az mikor elnyeri, s nem mikor azt hordandja, piruljon.
Más pénzen kellő fényt Fellegvárira bízok,
Vagy Sztrícsák úrnak szívessen engedem által.

Róna középszerűség! boldogság apja meg' anyja!
Ilajházlak téged, nem mást, de nem értelek el még.
Mozgok a bőrömben tágan, sorsommal elégszem,
S csak vagyonok s az idők tartós habozása szorongat;
Mert bizonyost szeretek, mert nem-kétséges előttem
Hogy van föld, hogy négy gyermek forog áldva körültem
Ez földön, kik majd fognak serdülni ha élnek,
S kikről nem kétes soha is, hogy ebédet akarnak,
Inget s öltözetet, s mint mondám, csillagot olykor.
Én is ugyan mint más, könyvek közt kétlcni szoktam,
Az mikoron Berkiejt ") s más bölcsen furcsa bolondot
Forgatok, ámúlván szorgos tehetetlen eszünkön.

Ámde mikor távollétemben feltörik ajtóm;
S hogy haza térek, jól kiütött ablakra találok,
S durva köszöntések mellett pofa-tél ve Boreas
Ébreszt álmomból s éjfélkor látogat engem,
Annyi vitéztettet látván az béke ölében,
Nem lehetek kétlő, hogy báró Prényi  hazámban
Ritka vitéz itthon, s Péternek nyomdokin eljár.

Sőt amikor látom, hogy gróf Erdődy kegyeséén
Sándor 8) urat csak azért, mert nem Nagy Sándor, a vasra
Téteti, hazámnál, s Felségünk úri nevében,
Azt a szegény Trójcrt mert nem vala szófogadatlati,
S azt amit gróf úr rendelt, cselekedte, lehordja.
S megvallom kezdek keveset gyanakodni magamban,

Nem Törökországban lakom-e ? s megkérdeni kedvem
Cancelláriusunk mátkáját, vallja meg önként
Hogy hány lófarkkal mozdul Erdó'dy körűlte ?
S az keblén függő kis báránykának alatta ,
Bent hév szívében hány csendes gerlicze fészkel ?

Barbarus az mi basánk, noha vén létére szerelmes.
Ám de szeressen, egyen, töltözzön, tömje hasának
Minden szegleteit szarvasgombával, azóri
Fűszerszámmal, meg külföldes borral a vérét
Rontsa meg, az torkos ránczos képére bibircsót
Hívjon, a szépelmés Szlávyt  táplálja bolonddá,
írjon alá harmincz levelet, melyekre halálos
Vérkönnyt ejt a hazánk, piruló pecsétek alatta,
Ck legalább hagyjon békét az józanon élő,
Senkit sem bántó jó polgároknak ; örömmel
Az kik az ártatlant az erőszakok ellen azonnal
Védik vas leikkel, bár az sok gyáva kaczagjon,
És engedje nekem, hogy kis kamarámba, Kazinczy'm,
Olvasván szabadon, az vádtól messze lehclljek.  

1) Petényi, Pozsony vármegyének első ispánja. Ez az az emberséges ember, a ki két hivatalt visel, t. i. viczeispán is policiacommissarius is — olyan szófogadó, mint akármilyen
papagáj. Ennek parancsolta meg báró Prényi János, gróf Érdődynek a cancelláriusnak parancsolatjára, hogy fogassa el erővel Sándort, gróf Desscwfty József  Szabolcs vármegyei követnek kvártélyában ; ennek az embernek ha azt parancsolták volna, hogy csókolja meg a lábamat, szinte úgy engedelmeskedett volna. Nógrád vármegyének követje, Baloghy, nyilván alávaló embernek nevezte egy kerületbeli ülésben Pozsony vgyének vgyeházában, és semmi sem bizonyítja jobban, hogy igazat mondott mint az, hogy levelemet, melyben Sándor elfogattatása után azt írtam neki, hogy jobban beillene egy kerületbeli commissáriusnak egy nem-szabad országban, mint egy magyar v. ispánnak, azonnal Bécsbe felküldötte. A nemzetemnek ilyetén piszkait, valamint a termeszetvizsgálók a férgeket, meg kell esmertetni a jövendővel. Ügy tett a Magyarországban utazó anglus Towsend a lőcsei bírákkal.

2) Nincs még két esztendeje , hogy gróf Festetics Györgynek a czafja egy valóságos hosszú fekete kígyóhoz hasonlított; idővel mindég rövidült, kurtúlt — nem tudom eddig elenyészett-e egészen? 1807-ben a diaeta alatt maga Ő Felsége vágatta el a czafját ; ahogy azt látták némely vénebb depiitátusok, mindnyájan követték a nagy példát — Vay József, Puky s mások mind elvágatták hátulsó farkaikat. Péchy Imrénél nagy ebéd -volt, ahol a megmenekedett fejüknek
egészségére ittunk. Quam stulti sünt quandoquc ct graves viri! Majthényi László vala egyedül, a ki szeretője kedvéért meghagyta, azt mondván : hogy inkább akar tetszeni kedveltjének, mint merni urához hasonlítani. Egy nincs száz közt a ki azért hányta volna el, mert alkalmatlan volt. Ha Ő Felsége nem metszettctte volna cl a czafját, Prileczki még most is czaffal járna, és azokat a kik a nélkül szűkölködnének, mind szeleseknek tartaná. Tudod hogy űzte a megholt prímás ezeket a hajtekercseket, melyek nélkül 10 — 12 esztendők előtt jacobínus volt minden emberséges ember. Respieere exemplar vitae morumque jubebo.

3) Ambrózy, Nógrád vgyének v.ispánja, csak híréről nevéről ismerem.

 
4) Az udvar ötvese. Amidőn az ezüstöt s aranyat az utolsó bécsi békesség után bekérték volna, némelyek nála váltották vissza papiroson az udvarnak ajándékba adott ezüstjeket, melyet ő szintúgy papiroson vett meg az udvartól egynéhány procento nyereséggel.

5) Egy anglus metaphysicus, a kinélnémely mostani philosophusok oskolába járnak, fej e -szakadva azt vitatja : hogy semmi sincs az emberen kivül az egész teremtésben. Bizony hát kevés van, és az sem sokat ér.

6) Báró Prényi János a múlt diétán gróf  Hallernek a lovászmesternek képét viselte, és nevének gyalázatjára viselte magát; nem lehetett megfogni, hogy lehet egy nemzetségből báró Prényi Zsigmonddal, a beregi követtel? Azt várta tőle az egész világ, hogy neve díszéhez képest inkább leteszi DeiBCHtTy é» Kazinczy. 1. 17 a hivatalját, mintsem hogy porkolábot játszszon. Erről az emberről még emlékeznem is fájdalom. Ügy vagyok vele, mint a pokolból kimenő Eurydice, a ki hátra nézvén, oszloppá vált borzadásában. Én mindég szamarászmesternek hivtam, és bár csak csupán a fejét lehetett volna ócsárolnom.

7) Tröjeraz a szegény szolgabíró Pozsony várgyében, aki Petényi rendeléséből távollétemben 50 egynéhány emberrel a kvártélyomra ütött — miser gloriosae hujus expeditionis imperator. Az ügyefogyott kénytelcníttetett rosszat cselekedni, mert szegény legény, és mégis csupán csak ötét szidták meg. Parvi fures suspenduntur, magni dimittuntur.

8)  Sándor Mihály, erős fejű, erős lelkű székely ember, aki több észszel, több szívvel és több ártatlansággal bírt mint mind azok a kik üldözték. Nemességét vették űzőbe, mert istentelenséget fedezett fel és az igazságot oltalmazta állhatatosán báró Vécsey família illyei perében : azonban bizonyos, hogy régiebb nemesember mint gróf Erdődy, aki vasra verette és úgy küldötte Erdélybe. Nincs szebb igazság annál, mint azért vasra veretni valakit, mert kétesnek képzelem a nemességét. Ahogy Erdélybe haza jött, levétette róla a gubernátor a lánczokat, és a. helyett, hogy pert indíttasson ellene, amint parancsolva volt, az ártatlanul szenvedő embert az asztalánál megvendégelte. Azonban senki sem gondoskodik arról, hogy Sándornak szenvedéseit kipótolják vagy a hírében tett csorbát kifenjék. O Dieux, a qnels mortels livrez vous l'univers!

9)  Tudva van hogy a lófarkok számától függ a török basák nagyobb vagy kisebb tekintetek.

10) Gróf Erdődy József, gyapjas vitéz, azaz gyapjúból formált lágy vitéz — nincs torkosabb ember nála az egész monarchiában ; nem tartotta soha senki is okos embernek, de miolta ilyen kegyetlenségekre vetemedik, senki sem tartja még jó embernek is.

 11)   Szlávy volt secretárius a cancellariánál, felette jó társaságú elmés ember vala; azt

mondják hogy gróf Erdődy József asztala úgy tüzelte fel a vérét, hogy utoljára megkábúlt. Ugyan kit tett gróf Erdődy még eddig okos emberré? 

 74.

Széphalom, oktob. 6-t. 1812.
Gróf Dessewff'y Józsefnek Kazinczy Ferencz
Juvenálisi érzéssel, tűzzel s tudománynyal írt epistolád; kedves barátom, mesteri mív. Mely kár hogy azt nyomtatásban kiadni nem lehet. De több gondom van nekem arra,hogy az a fény, melyet TE, annyi f'énynyel fénylő nagy férfi ! reám vétel, el ne aludjon, mint hogy azt oly kezekben ne tegyem le, melyekben oly bizonyosan eljut az unokákig, mintha nyomtatva volna. Egy-egy nagyobb szerencsétlenség nem érhette az emberiséget, mint hogy a hatalom megfosztá a nyomtatás szabadságától. Készebb volnék azt a kárt, mely abban elkerülhetetlen, szenvedni, mint azt elvesztve látni; s itt is elmondhatom a mit a fiam druszája mond a sallustiusi töredékekben : potior mihi videtur periculosa libertás quieto servitio.
Könyveidnek katalógusát imhol küldöm vissza igen nagy köszönettel. Igen sok derék és becses munkákat bírsz, s bátorkodom reményleni hogy megengeded, hogy közűlök néhányat megolvasás végett tőled kikérhessek. Imhol vannak neveik.
Meyer, Briefe aus der Hauptstadt und dem Inneren Frankreichs. Tübingen, 1803. 1. 2. Th.
Kotzebue, Erinnerungen aus Paris. 1804.
Seume, Spaziergang nach Syracus. 1802.
Sabina, von Böttiger, és oztán három isteni költőt : Oeuvres de Bemard,Oeuvres de Boufflers,
Poésies de Chaulicu ét la Faré.
E hármat bírtam, a azok a becsületes emberek, a kik szeretnek olvasni, de könyvet venni nem szeretnek, tettek róla, hogy ne bírjam. Kérlek, kedves barátom, méltóztassál ezeket nekem megküldeni. — Dókus László mindég lel arra alkalmat, hogy pakétjainkat általvegye, általküldje. — A mi Parist illeti, mind azt mohón kapom. Tudom hogy bosszankodni fogok Kotzebüere, de néha bosszankodni — a bolondra, gonoszra, képmutatóra bosszankodni — való öröm. Az az ember ritka ajándékokat kapott a természettől, de sietése, hiúsága s mellékszándékai által mindent elront. Olaszországi utazását nagy gyönyörrel és nagyobb bosszúsággal olvastam. — Kotzebue nagy delíszck az ausztriai monarchia németjeinek
és felnémetjeinek. Én ezeknek számokba a más világon sem akarok számláltatni.
Üdv. consil. Szirrnay Antal scptb. 24-dikét követő éjjel elhala. Sept. 28-án eltcmeténk. A leleszi convent administrátora, a derék Dudásy Baptista monda rcquicmes misét felette, két pracmonstr. pap assistálása alatt, predikátziót pedig a bolyi plébános, ki két észt. előtt még diákoeska lehetett. Nyavalyás predikátziót eleget hallék életemben, de ennél gonoszabbat képzelni sem tudtam. Felspékelte szegény a maga munkáját holmi posztódarabokkal, laté qui splendeant; ások Diogenes, Sokratcs, Xerxes, Cyrus, Constantinus Porphyrogcnitiis, pápák, cardinálisok s egyéb obscurus nevek egymást érték, de mind ez a dolgot jóvá nem teheté, s még inkább elárulta rosszaságát. A megholtnak fiai s barátjai nagyon neheztclének, hogy a kövesdi plébános viceesperes Jó Mátyás nem engedte magát megkérlclni ezen predikátzió mondásra, s azt hiszik hogy Jó ezt a tiszteletet papi bosszúból tagadta meg, azért, tudniillik mert Szirmay 1791 nyomtatott munkával is igyekezett oda hajtani az elméket, hogy a papi jövedelmeket nyirbálják meg. Oztán nem felejt.

 Kazinczy Péter bátyám jelen volt, s látván hogy Szirmay botot kap, hirtelen befogta a szemét s kiment a szobából, hogy Szirmay ellen tanú ne lehessen. — Négy asztalnál ettek az úri rangból való vendégek. — Én azzal bizonyítottam eránta hálás tiszteletet, hogy midőn a circnmdederuntos ének után a testet cselédforma emberek akarák felemelni, ezeket eltoltam, s magam is vittem, s az én példámra Kolosi József v.notar., Albert volt Ratíonum Exactor s három más a magistrátusból vivénk a templom ajtajáig. — Decsynek már megírtam halálát, és a bécsi annalistáknak. Most Kulcsárnak küldöm meg nekrológját.
Úgy hiszem hogy kedves leszen neked tudni, miként im'ii" ki szegény. — A Venus Volgivaga sok esztendők olta bedugasztotta volt szegénynek az orrát bal részről. Ez az örökös cicatrix öt nappal azelőtt hogy megholt, a rákot általadta bal orczájának is. Orra egészen elhidcgcdett. Szirmay érzette hogy elhal, s minthogy ő hív Sodalis Marianna volt,papot hivata, s az ecelcsia rendelése szerént magát mcgkenette.- A megkenés után látja hogy a postára küldött cseléd
újságot hoz. Általadatta azt magának, hogy láthassa, hogy az a NAGY, a kit ő imádva tisztelt, meddig halada már a Hoszpodi pomilujjal zengő város felé. Akkor befordúla a falnak, s elaludt örökre. Édes barátom, az inconsequentiák annyira nem ritka esetek, hogy a figyelmes szemlélő a legotrombábban sem botránkozik meg. De mégis csudálni lehetett, mely haszonlatlan ember volt péld. ok. ez a Szirmay tulajdon magához. 1796-ban sírva perorálá : Moriamur pro domo Austriaca, és oztán úgy viseli magát, hogy cassáltatik. Retteg, vígasztalhatatlan a szenvedett csapásért, és mégis oly imprudcutiákat követ, hogy sem az egyik fél, sem a másik nem bízhatik hozzá. Midőn itt írnám levelemet, s még tovább akarnám ezt a textust vinni, Vay Ábrahám Bécsbe hív, hogy holnap induljak. Úgy hiszem hogy megyek, de szüretre itthon leszek, így félbe kell szakasztanom levelemet. Élj szerencsésen, igen kedves barátom.
Örök tisztelőd
Kazinczy Ferencz.  

75..

A. O. 18-d. Octob. 1812.
Attól tartottam, szíves barátom, hogy betegeskedel, vagy eltévedt levelem, vagy visszatetszett, és épen írni akartam neked, amidőn nagy örömömre kezemhez vettem leveledet. Mert azt akarod hogy az enyém életben maradjon, és a feledékenység éjjeléből kivergődjen, mivel, amint látom az itthon maradt példázatbúl, több hiba csúszott be, és némely verseket és jegyzéseket mind nyesni, mind szaporítani szükséges, majd visszajöveteled után Bécsbűl egy új példázatot küldök neked. Múlasd magad jól Bécsben; míg ott leszel, általküldöm feleségednek az igért könyveket.
Szirmay Antal élhetett volna még; egy szép eszű emberünknél kevesebb van. Ritka ember élt úgy, hogy szíve eszével soha sem ellenkezett volna. Szomorú halála nem érdemlette meg, hogy becses életét egy nevendékpap egy zavaros és ina-szakadt predikátzióval szeplősítse. Nem bojtorjánt, ha rózsákat kellene ültetni az érdemes emberek sírhalmára. Tetszik nekem, hogy Kazinczy Péter szembekötősdit játszott. Az ilyetén anekdotákat össze kéne szedni. Azért olyan ösztövérek a németek biographiáik, mert az efféle táplálmányokkal nem kövéríttetnek, nem húsosodnak. Már p. o. ezt be nem iktathatod készülő biographiádba. Nálunk az írónak nem szabad mulatságosnak lenni, hanem komor unatkozás közt az olvasót is unalmaztatni kell, és annyi észszel kell bírni, mint neked az isten adott, hogy olvashatóvá tegye magát.
Az idők mostohaságán kivül, a melyek épen most,amidőn bajaimbúl kimenekedni és békés meg csendes életet folytathatni reménylettem, egy más kedvetlen történet is ért. Jobb helyet kapván íródeákom, elhagya, és így, mivel majd egészen elszoktam magam leírni tisztán valamit, sok gondolatim veszendőbe mennek; nem veszt ugyan vele semmit a világ, de kévésednek vénségem vigasztalásai. Ha tudsz egy szegény ifjút, a ki jobban tudjon magyarul, mint rendszerint a lutheránusok, és czikornyátlanabban mint rendszerint a kálvinisták tudni szoktak, add tudtomra. De szép írása legyen, én utálom a magamét és azokat, a kik jobbra nem szoktattak. Ügy vagyok az írásommal mint gróf Niczky hajdan, aki a magáét nem tudta olvasni, és azt szokta vala mondani secretáriusának: magamnak kellett írnom, de nem az én dolgom, ha az úré, hogy tudja olvasni. Bár másban inkább hasonlíthatnék gróf Niczkyhez. A szép s olvasható írás egy a legszükségesebb dolgok közé való a gondolkodó embernél.
Foliis ne carmina manda, ne dispersa volent rapidis ludibria ventis.
Nem tennél rosszul ha megesmerkednél Pozsonyban az ifjú kis gróf Eszterházy Kázmér nevelőjével; igen derék ember, nevendékje pedig ritka kis ifjú. Azt mondta nekem egykor nevelője, hogy hajdan egy kis geographiát írtál volna, melyet a kis gróf számára meg kívánna szerezni; keresnélek meg az eránt : cselekszem hát, és duplán, tudnillik fiaim számára is. Szép volna ha írnál nekem Bécsbűl; remélem, hogy ha e levél otthon nem talál, feleséged utánad küldi a postán. Sokkal többet írtam volna, ha tudnám, hogy még el nem mentél. Ugyan írj nekem gyakran ; nem gondolhatod minő gyönyöröket találok leveleidben; úgy szeretlek, mint hanem dicsérnél, mert én félek a dicséretektől, és bizonyosan még kevesebbet hinnék nekik, ha tőled nem jönnének. A te barátságod egyik vigasztalása lételemnek, és hitesd el magaddal, hogy az elsőbbek közül való ; nincs pedig sok. Tűrd annyi szeretetek közt Jóskádét is. A pakétom elmegy Szirmaynak. A Spaziergang nach Syracus kölcsön van kiadva. 

Szirmay Antal árnyékának.

 
Jcrtek, hintsünk myrtust o parázs hamvakra,
Már nyugszik Szirmay Antalunknak pora.
öntözgessük borral, vegyük poharakra,
Hogy tündöklőit vele költőinknek sora!
Fogjuk közbe sírját, víg hymnust lantoljunk,
ígérjünk érdemlett halhatatlanságot:
Ne sirassuk, éghez búfbhászt ne toljunk,
Hiszen a dísz szárnyán a menny-égbe hágott.
Még ugyan korán volt tőlünk elbúcsúzni
És a boldogabbak karjába sietni,
Még lehetett volna sok tudományt nyúzni,
S e bajos nyúzás közt tréfásan nevetni.
Sok szép elmckincscscl kcdvcskede néki
Sisakos Minerva s a deli Apolló,

Ám még ezeknek is veszök ajándék!,

Még éles a Púrca kezében az olló !

 A kis isten imád't szép kegyes szülője,

A fénylő mennyei, rendelte bújában,

A csúf Atropósznak : légy tüstént öló'je

 Antalomnak és metszj élte fonalába.

 Tudnillik nagy tűzzel hívtam az életre,

 Szavamra lett licvim szerelmes költője :

 Nékem élt, miattam juta pengészetrc,

Megérdemli hát hogy legyek mcgmentője.         D. J

76.

 Kedves barátom!

Azt sem tudom hogy elindultál-e a mostoha városba ? azt sem, hogy oda értél-e? azt pedig hogy visszaérkeztél volna, még kevesebbet. Hova lettél? mi lett belőled ? eltűntél-e a világ színéről? vagy egészen elhaltál-e nekem,hogy csak nyomodat keressem és azt ne találhassam? Egész telet a falun töltöm könyveim közt a legédesebb magánosságban, melyet egy-két sor tőled még édesebbé tett volna, írd meg, ha Bécsbe voltál, a falusi embernek, hogy miket tapasztaltál, hogy mulattad magadat, vagy inkább, hogy mulattál másokat, mi történik az austriai világban, mitől lehessen tartanunk, mit reméllcnünk? — Én egész naplókönyvet várok tőled. Addig is, kérlek, küldj nekem két nyomtatványt mind Dayka Verseibűl, mind pedig professor Rumy magyar kézirásibúl, és írd meg, mivel vagyok adós értek, hogy azonnal megküdhessem tartozásomat. Rumytól minap vettem levelet* ő is tapasztalja hogy a papiros szűki fullasztja az úgy is eléggé rekedt literatúránkat. Ugyan nem fogod-e nekem szerezni a Hármas-Tükröt, melyről írtam neked minapában, és a melyet egy kis gróf Eszterházy számára el akarnék Pozsonyba küldeni? Együtt lévén a minap báró Vay Miklós generálnéval, és visszakérvén tőle franczia Corinnámat, azt mondta, hogy neked visszaküldötte légyen, Örvendek ha nálad van, mert úgy, tudom, hogy el nem vész.Báró Vaynéról szólván eszembe jut, mikép gyönyörködtem fiainak a Pestalozzi methodusa szerént való előmenetelekben.
E valósággal gondolkozni tanító methodus; practica logica, nem neveltetés! játék. Ha az egyszer begyökerezi magát Európába, a középszerű elméket is rövid idő alatt igen sokra viheti, és úgy űzheti a tanult emberektűi a szokási ostobaságokat, hogy utoljára nem fog maradni más balgatagság köztök,mint az a melynek természetképen az indulatok forróságából néha-néha származni kell. Csókollak ezerszer, kedves barátom, és kérlek, hogy olykor-olykor felőlem megemlékezzél. Hamletedet és Lessingedet újra meg újra olvasom. Nem tudok megtelni írásaiddal. Bár igaz lenne a mit Erasmus mond : lile se profeeisse sciat, cui Cieero valde piacebit.

A. O. 27-ik Jan. 1813.
Hív szolgád és barátod
Jóska. 

77.

 
Széphalom, febr. 6 d. 1813.
Kedves barátom.'
Mik nem értek engem october olta! Nem csuda hogy restté levék a levelek írására, mely eddig elementumom volt. Ide járul hogy az öregség és a hó világa szememet gyengíteni kezdik ; gyertyánál a betűket többé tisztán nem látom, üvegre szorulni nem akarok, talán ha vakon kellene is maradnom. October 7-én Bécsbe indultam. November 5-ke vétett haza, mely nap feleségem épen szüretelni kezde. Ki sem pihentem magam jól, midőn veszem Biharból a levelet, hogy az anyám nov. 14-d. megholt. Azonnal mentem oda, s decemb. 26-dikán jöttem meg. A sok öszvegyűlt dolog, az osztályhoz készülés elölték minden óráimat. A barátságnak
semmi nem marada. Ez a halál sokat könnyít sorsomon. Áldott anya volt, de más takarózott leplével. Könyveidet vettem Dókus által, vettem Szirmay Antalra írt verseidet is. A Kotzebue Francziaországi utazása és a Mayeré volt Biharba útitársam. A franczia könyveket nem olvashatom tavaszig apró betűik miatt. Ne neheztelj hogy itt tartóztatom. Azt cselekedni különben gazság. Báró Vay bizonyosan nem nekem küldte meg Corinnádat. Én azt annyira megkedvellém, hogy meghozattam magamnak. Tőlem a könyv Szerencsynéhez fogott menni. Sajnálnám ha eltévedne. Daykának Versei és az én Berkem együtt egynéhány levéllel tesznek többet 15 ívnél. Tegnap tevém postára válaszomat Trattnerhez erántok, és a raenumeránsok neveiket, hová velinre a te neveidet is beszúrtam, hogy ily névvel dicsekedhessek. A Dayka élete préface helyett és a praenumeránsok neveik mintegy 3 ívet fognak tenni. Gyönyörű nyomtatás ! A martiusi pesti vásárkor fogja árulásra bocsátani  Trattner. Ő most egy szívemnek kedves tisztet teve rám, hogy Báróczynak minden munkáit bocsássam ki, írjam meg életét, s képét küldjem le, hogy kimetszethessék, örömmel teljesítem. Belé unván a prókátori, osztályunkra tartozó dolgokba, a tudományokhoz lopom magam, s Régiségeim II. kötetét készítem sajtó alá. Gratulálj nekem, hogy nyughatatlan s ulyssesi lelkem ismét teve egy tudós larcint, mint mikor a Sylvester grammatikáját az azt féltő Sinaitól ellopattam, leírattam, kiadtam, de az originált Sinainak visszaadván. A debreczeni Coll. bibliothekájában tartatik egy XIV. századbeli codex, magyar nyelven írt homíliák vannak benne. A debr. kálvinista dölyf meg nem engedte hogy a Cornidesek, Révaiak és Telekiek leírattathassák. Nekem is csak megpillantanom vala szabad. Neki kerültem, s annak a sárkánynak híre nélkül, mely azt őrzi, jó darabját leirattam, és Debr. elhűl, mikor nyomtatva látja. A nemzet előtt a nemzet képében kérem meg őket, hogy későbbi kötetimbe tegyék le ami leírva nincs. Talán elpirulnak, s megengedik.Rumynak Magy. Monum. még nem nyomtattatnak.

 Bécsben semmi gondom nem volt nagyjainkra. Oly szándékkal mentem fel, hogy minden óráimat kirekesztőleg a mesterségnek fogom vala szentelni. Ebben ugyan nyakig úsztam is. A Belvedere zárva van minden látogatónak. Nem akarják hogy a szem észrevegye, hogy Denon négyszáz darabnál többet vive el. Híjába menvén oda, befordultam a directorhoz, a nagy Fügerhez. Nem is mertem kérni hogy bocsásson be, midőn az altisztje fia jő, kérni a Landschafts-mahler Wutky nevében, ki épen kijött oda, hogy adná a kulcsot a szobákhoz. Hasznomra fordítám szerencsémet, s kértem Fügert hogy én is láthassam. Megengedte. Egyszerre kitaláltam volna a titkot, mert ott járatos vagyok. De Denon nagy hálát érdemel ; nem mind vitte el a jót, hanem csak azt, a mire Múzeumának szüksége volt. Rubensnek csak Ascensióját vitte el. Azt megnevezték a velem valók. De én mutattam nekik, hogy oda van a Rembrand Sacktuchra festett képe, melyet épen copiáltatni akartam volna. Rembrandnek anyja, s a Rembrand másik képe ott függe. Ezen alkalmatossággal azt látám, hogy az austriai művészek szamarak maradnak, ha Rómát meglakták is; kevélykedés nélkül mondom, hogy mind Wutky, mind Rosa csodálkoztak, hogy magyar magyaráz nekik, pedig én azt szeméremmel tettem és nem magamat elfelejtve. A művész nem művész ha nem poéta vagy nem járatos a classicusokban. Ezeknek csak technikájuk van, s tapasztalások. Itt vala az a nagy szerencsém, hogy a mi Austriánk halhatatlan bajnokjának, Károly herczcgnck, Kisling által márványból metszett büsztjét láthatám. Wntky és Rosa csudálkoztak rajta, hogy Kisling csak igy tud találni, mintha az tisztje volna a plasticusnak. A fej igen szépen van idealizálva.
A Hofon a pápai nuncius szállása előtt ólomból láttam a kút felett egy új grouppot, ezzel az általam nem dechifrírozható aláírással : ín fide unió, in unionc salus. Azt gondoltam, hogy ott a nuncius szomszédságában s a volt jesuiták volt háza előtt vallásbeli unió értcttctik. Hát az Annálisok magyarázzák, hogy az politikai uniót teszen, a mi roppant monarchiánk különböző népeinek egyességekre czélozván. így még tiszteletesebb az aláírás. Duport előttem kétszer tánczolt. O és az a 16 esztendős Neumann nevű leány, a kit Duport el akar venni, elhajoltak. Neumannak nem csak Icst-séget, svelt-séget ada a természet, de még szép sor fogakat is. Istenasszonyt láttam, nem halandó szépet. Braun festőnél andalogván képein, felkiált ez : Szeretem az oly szemet mint az úréi. Egy meztelen szép vala festve azon részekig, ahol nem a szem lel gyönyört. Az el vala takarva egy kék drapperieval. A leány jobb kezét által- veté fején (attitűdé du repos), bal keze ujjaival bal orczájához ért. Soha szebb kezet az isten nem teremte. Ez nem ideál! ez portrait! kiálték. — Meghökkene Braun, s esküdt hogy ideál. Végre megvallá, hogy az az a fiákkor Liserl, a kit elveve ő exc. gróf Érd. József cancellarius úr. Ha tetszik, 400 fl. w. w. megvehetned a Sándor emlékezetéért. Legszebb örömem egy Szent Istvánnál tartott prediká- tzió volt. Egy vasárnap az eső oda hajta 8 és 9 óra közt, s hallom hogy apostolkodó hang tévedez a gothus oszlopok között. Elébe kerültem, félig malitiából, látni akarván mi taníttatik itt a csürhe legaljasb népnek. Licht, Aufklarung, Erzichung dér Kinder. E szókkal végzé el épen periódusát a pap. Elrémültem. Trauet Leuten, die euch Licht verdachtig machen wollen, nicht. Ist denn Licht nicht Symbol dér Seligcn, Finsterniss nicht das dér Vertlammten ? És ez végig úgy ment. 11 után Cleynmann a Kálvin papját hallgatám, a ki már bécsi pap lévén, pápista leányt véve, a lyányát pápistának neveli. Ezt haliam már 1808. is. Textusa volt, hogy csudálkoztak a Jézus bölcseségén, pedig az csak egy ács fia volt. Halld néhány szavát : Darum ist das Vatcrland unglücklich, weil die lleerführcr nicht nach Verdienst, sondcrn aus Hüusern, welche ausschliesscnde Ansprüche atif Glanz habén, gcwtililt werden. Egy szót sem mondok másként mint Cleynmann. Ein Denker, cin Mensch, dér selbststandtg handelt und denkt, heisst uns Phantnst. S e szóra csattant a boltozat, oly hanggal monda. Majd elnevetém magam, midőn ezt is monda az Unbescheidenheitról : dér denkt, die Götter Rom's und Griechenlands habén in ihm cinen Rckruten gef'undcn. — B. Vay Dánielnénél a bécsi kálv. superintendeiist lelém. .Szörnyű calvinismussal jött meg Romából, vagy csak azzal akará mutatni hogy meg nem tért. Még most is virágzik teste, növése júnói, lelke pedig széppé tenné, ha rút volna is. — Kszt(crliázy) József nem volt Bécsben. Nem láttáin. Barkóczy Ferencz szekerem mellett méné el Schwacheden Pestre, a scálát bevétetni. De azok másodszor sem vették be.
Levelet írni nincs időm most. olvasni van. —  

78.

.
Febr. 7-d. 1813.
Kaz     Édes barátom !
Ezen levelemet postán akarám küldeni. Jobbnak láttam Soós Pál urat kérnem, hogy ő juttassa kezedbe, mint már eddig juttatott egynéhányat. Asztalomon feküdt egy ódám és egy epigrammám.Ide zárom azokat is, mint literatúrára tartozó újságot. Az óda nem mostani munkám ; nekem semmi reményem nem tűnt el most. De most készült el azon formában, melyben olvasni fogod — Ez éjjel egy sonettet kezdtem írni Szirmay Jánoshoz, ki, a mint tudod, német nyelven ír sonetteket. Még nem kész. Mihelyt kész lesz, venni fogja.Köszöntsd, ha meglátod. Politikai hírt nem tudok egyebet, mint a mit az Oesterr. Beobachter ír. Tavaszszal kezdődik a legreltenetesebb háború, s talán annál jobb minél rettenetesebb, mert hamarább éri végét az emberiség. Bécsben minden yut rusnisch gondolkozik. Magyar ismerőseim, a fogadóban, köz asztalnál beszélték, hogy egy magyart, a ki a leopoldstadti kávéház előtt vő urunkat fennszóval szidta, behívata a Polizey s megfeddette. Szentes János, a pataki, kit ismersz, január. 18-kán Ujhelyben egy ebédnél N-t minden hunczfutok elsőjének nevezte. Én találtam lenni szomszédja, és így sok fül hallván a dolgot, nem akarám szó nélkül hagyni, s emlékeztettem Szentest, hogy N. nekünk vőnk is, associénk is. Azt felelte, hogy a ministerium adja ezt a Stimmungot. Én nem szeretem a kik Patakon laknak, s a ministerium titkait tudják. Szentesnek ez a szava annál több figyelmet vonhat magára, mert. kiki tudja hogy ő csak nem régen jőve Bécsből. Vay Abris nem kapa kolcsot. Azt mondják, praenotálva van reá. A palatínus ajánlotta midőn felmenénk, s meghagyta neki hogy visszajövőben neki hírt vigyen. Biztatta ekkor, hogy meglesz, ha most nincs is, de többet hamar ne sürgesse. Bécsben egy nagy úr azt felelte a Vay közbenjárójának : Sein Vater hat sich bey'm Landtag nicht darnach betragen. — Egy Majthényi octóberben kapta meg, s képzeld, megkapván, instantiát adott pro relaxatione taxáé, melynek lefizetésére magát elégtelennek lenni nem pirult. 

A CSÜGGEDÉS.

Reményem eltűnt! — mint mikor a torony
Lámpája az éjnek vad zivatarja közt
Ellobban, és a csüggedőket….

79.

Széphalom, Mart. 15-d. 1818. azaz IDIBVS MARTIIS.
Kedves barátom!
Beteg vagyok, s a napokba Biharba kell Iemennem osztályunkra.Végy tehát egy igen rövid levélkét, de a rövid levélben a legforróbb köszönetet Sabínádért, Bernardodért és Boufhersedért. A két utolsóból sokat leírtain. Mind a kettőt bírtam; az egyikét ellopták, a másikát elajándékoztam. - Kotzebüdet már visszaküldöttem pecsét alatt Soós Pál által. Itt nem marad egyéb mint Chaulieu és Meycrnok francziaországi utazása. Megengedj hogy ily soká tartóztatám. Bécsi utam, az anyám halála által okozott baj, a hó-világban elgyengült s apró nyomtatást télben nehezen olvasható szemeim mentsenek ki. — (írói' Klobusiczky Vincx.e mart. 9-én megírnia Kassán ; ezt talán fogtad hallani. Sajnálom a jó embert. Zcinplényben százat oda adtam volna érte az idvességnek. Nyertek volna vele, mert az idvesség jó dolog, csak hogy senki sem vágy belé. — Péchy Imre felöl az a hír hogy vicepalatinus lett. Mit mondasz reá? Tábori s bécsi újságot nem tudok. A Napóleon dictióját figyelemmel olvasám, a concordátot nem egészen értem. Élj igen szerencsésen, kedves barátom. — Daykának Versei készen vannak, de még Pesten vannak. Superint. Kis Cicerónak leveleit fordítja.
Ezek legújabb híreim.  

80.

 
Szephalom, Apr. 21-d. 1813.
Kedves barátom!
Nálam maradt két könyveidet, Chaulieut és a Meyer francziaországi utazásait, íme küldöm a legszívesebb hálával. A többit már régebben vetted. Mind Chaulieunek, mind ennek a németnek sok örömet s tanítást köszönök. Még nincs egy hete, hogy Biharból feljöttem. Szerenrencsésen, azaz processuskodás nélkül, megkészült 'osztályunk. Szüléim szép birtokkal bírtak; hét vármegyében fekszenek jószágaik. De hét gyermek osztozván utánok, egyikének sok nemjuthata. Nem perlek a sorssal, s megelégszem azzal a mit nekem adott; — Ahhoz képest a miből hét eszt. olta nyomorogva s adósságokat csinálva éldegéltem, most gazdag
vagyok ; s ha a József császár halálának napján költ, és a Július Caesar halálának napján publicált pátens az adósokat meg nem rontotta volna örökre, hamar kibújtam volna terheim alól. így félek, hogy gyermekeim is viselni fogják a terhet. Kevés birtokom itt Abaújban, Petneházán Szabolcsban, s Kis-Tárkányban Zemplényben vagyon. Igen kedves előttem az újhelyi szabad szőllő is azon Kazinczy Péter negyedik nagyatyám emlékezetéért, a ki azt 1670 táján szerzetté. Ez az a kinek egyik leánya lubotini Dessewffy Ádámhoz ment férjhez, és így nemzetedet az én születésemmel csatlásba hozta, melynek, amint szíved súgni fogja,örvendek.
Kevélykedve mondom el, édes barátom, hogy osztályunk alatt semmi igazságtalan vagy mocskos tettel nem fertéztettem meg lelkem isméretét s becsületemet, sőt tettem szép s talán nagylelkű cselekedeteket is. Peiusque pauperie flagitium timeo. Egy éjjel az indigestio miatt nem lehetett aludnom. A festés és faragás műveit hozta élőmbe phantásiám, s három görög ízlésű epigrammát csináltam, melyeket azért írok le itt, mert úgy hiszem, hogy Neked, legalább az egyik, örömödre lesz. — Ismered Laokoonnak státuáját,s könyv nélkül tudod a sorokat róla az Aeneis II. könyvéből : Laokoon ardens summa decurritab arcé etc. Nincs tehát agyarázatokra szükséged. Csak arra kérlek, hogy olvasd epigrammámat szent tűzzel.

 
Tűrd nagy kínjaidat, szent polgár, s halj meg. Hazádért
Tűrsz és halsz — győzött a fene, s Trója nem áll.

Imhol deákul :

 Perfer cruciatus tuos, sanctissime cívis, ét moriare.

Ob charitatem pátriáé tuae excruciaris ét peris.
Quid juvat te vivere, cum immanis dea (Minerva) triumphat, ét ruit Ilium?
Dessewffy és Kazinczy. I. 18

Érzed hogy lelkem lángolt. Kevély vagyok ezen epigrammámra. Csak akkor szomorodom el, mikor elgondolom, hogy valamely lelketlen ember azt gondolhatná, hogy én is azt értem itt, a mit holmi német értene. — De imhol a másik epigramma :

 .
VENUS KALLIPYGOS.

A festők legendája azt beszéli, hogy két leány Görögországban azon versengett, együtt menvén az úton, hogy melyikének van szebb formájú fara. Idái bíró kellé a két versengőnek is, s egy ifjú, kit meglátának, Paris leve nálok. —A győző templomot állíta a, szép f árú Vénusznak; a szépet szerető görög nép pedig a leányt márványba hagyá faragtatni. A statua általjött a mi időnkre. Egy gipszöntvényét
Bécsben most is láttam. A leány félre rántja hátúi az ingét, s mosolyogva, szép farának örülve tekint hátra. Mind ! mind lyányka ! nem ezt egyedül! S nagy Jupiter, engedd, Váljon hármassá nékem is egyszer az éj ! Weise sie lier allé, allé deinc Reize, schönes Madchen, und nicht bloss dicse da! Und du, grosser Jupiter, machedass auch mir einmahl, wie dir bey dér Alkmene, die Nacht sich
verdreyfache. — Itt a harmadik epigramma :

 
Tartsa meg Európát, Lédát, Semeléit, lóit
A nagy Zeusz : az enyém, Heliodóra, te vagy.
Az újabb mesterség a madonnákat oly czéllal dolgozgatja,
mint a régi a Vénuszokat.

Protestáns poéta is írhat ezekre tisztelő epigrammát.

 
Melly báj! mely fenség! mely csendes bánat ez arczon!
És mely s/ent megadás s gyermeki bízodalom!
Isteni s emberi-szűz, e kép láttatja mi voltál :
Vídúlj fel,

s e kép fogja mutatni mi vagy. Welche Zauberreize! welche Hoheit! welch' stilles Leiden ergoss sich an diesem Antlitz! und welch'eine heilige

Hingebung und kindliches Vertrauen ! Gottmenechliche Jung-
frau, dieses Bild zeigt mis, was du Leidende warst. Lege
deinen Schmerz ab, und dieses Bild wird uns zeigen, was du
Verkldrte bist

. — Ez az epigramma Carlo Dolcénak képére van írva, melynek originálja a bécsi Belvedérben, copiája nálam áll. Péchy Imre dirigálta osztályunkat. Mart. 16-kán esküvek fel vicepalatinusnak. Vitéz János gratulált neki levélben, s szeresd érte a jó embert, azt vetette a gratulátió mellé, hogy kéri ötét, nevelje hazafinak a fiát, ha maga vicepalatinus lett is. — Vay József Zsolczán egészen földig égett. Akkor érkeze épen Zsolczára, mikor udvara lángban volt. Azt mondják archívuma is oda lett, mely igen nagy kár volna még a hazának is, nem csak a Vayaknak. Élj szerencsésen, kedves barátom. A mélt. grófnénak kezeit szent tisztelettel
csókolom. Trattner a maga risicójára adja ki Báróczynak minden munkáit. Kérlek, ne tekintsd a nehéz időket, s praenumerálj reá, sőt buzdíts másokat is a praenumerálásra, hogy a Trattner igyekezete el ne akadjon, mely bizonyosan elakad, ha legalább 200 praenumeráns nem lesz. Sáros Daykának kiadását nagyon segéllte. — Szólj Szirmayval, s tudósíts nem neheztel-e ő reám. Félek, mert semmit nem felele sonettómra — Újra kérlek, szerezz minél több előrefizetöket Báróczyra. Csokonainak verseit Márton bécsi prof. igen csinosan adja ki 3 kötetben in Taschenformat. Kár, hogy oly rossz és rút versek igazítás nélkül jöttek ki. Igazítást pedig Mártontól várni nem lehetett, mert ő mindamellett hogy prof. a m. nyelvben s literatúrában, sem magyarul nem tud, sem a literaturához nem ért. Jó ember, és semmi nem egyéb. Egy nagy újság. — B. Hormayr, az Oesterr. Plutarch írója, titkos lépéseket teve Tyrolnak Napóleon és a baváriai király ellen felzendítésére. A dolog kisült, és a franczia s bav. udvar kívánságára elfogattatott, s azon szobába szállíttatott, a melyben én laktam aug. 25-d. 1800 olta 1801 jún. 28-dikáig. De nem kívánhat semmit a mi tőle megtagadtassék. — Ez a Hormayr egyike azoknak a németeknek, a kik a magyart egészen austriacusokká akarnák tenni. Verseghy hadi dalokat írogat. Hát te mit fogsz ? Cserei közli velem az érd. gubernátor hozzá írt levelét, hogy ő is a jó fejek közé számíttatván, írjon valamit az OFels.parancsolatjára kiadandó Patriotisches Blattba. Cserei a Zi- lajtt inneplett O Felsége születése napja ceremóniája napját írta le.Olvastad minap a m. újságban egy levelét, melyet egy kapitányához írt? Én ötét szeretem, de pirultam ezért. 

81.

 A. O. 7-dik Máj. 1813.

Kedves barátom!

 Íme gróf Illyésházy István irása, melynek birtokában már régen kivántál lenni. Aurelius fiam keresztapaságát illeti. Több leveleivel bírtam, de nem tudom hová lettek. A tiéden kívül, melyek stylusokra nézve is becsesek előttem, csak az olyanokat szoktam megtartani, a melyek tárgyokra nézve kedvesek. Nagyon örvendék, hogy a minap csupán Kalimachushoz, nem pedig Homerushoz és Miltonhoz hasonlónak láttalak. Látod még ezt a kimeríthetetlen különbféleségű természetet, barátom, melynek hol itt hol amott rejtező bájait mindenkor érzetted, szünet nélkül vizsgáltad és gyak. ran oly szerencsésen festetted. Nincs még arra szükséged, hogy merő emlékezetekkel tápláld elmédet, és világtalan, láthatóvá tedd a természetet. A világtalanság semmi sem volna magában, ha egyszersmind mozdulatlanokká válnánk. Nézd a síró fűzfákat, nem könnyeznek, hogy nem látnak ; mi sírunk olykor-olykor lombjaik alatt, és azért öltöztük reájok a szomorúság nevezetét. Ki nem mondhatom neked, hogy tetszik az elcsüggedett Madonnához intézett megszólításod : Vídúlj fel, s ez kép fogja mutatni mi nagy. S lehet-e valami folyóbbat vagy lehellni vagy szívni az embernek a fülébe és a szivébe mint ezt : Tartsa meg Európát, Lédát, Semeléit, lóit A nagy Zeusz : az enyém, Heliodóra, te vagy.
Boldog még, a ki a katonafogás és más egyéb csikarga-tások közt meg tudja ójni

érzékenységét az ilyeneknek felfogásokra. A politikai dolgok nyugtalanítják és vagy dúlják, vagy fonnyasztják az emberi szívet. A politika nem egyéb hanem practica, azaz való tragoedia. De ugyan nem válna-e a mostani ideális boldogság valóságos boldogsággá, ha minden elmék, minden szívek poetizáltatnának, és a természeti szükségeken kivül nem találna más képzelt jó helyt az emberekben,
mint a bájos képezeteknek és érzeteknek hasonlóképen bájos képezetek és érzetek által eszközlett mind gyönyörűsége, mind ingere és ösztöne? ……

 
Eleget szólottam bajaimról, szóljunk másról. Bártfára megyek, gondjaimat elmeríteni. Egy üdőtől fogva nagyon gyönyörködöm Schillerbe. Nem csak Tacitusból, hanem d' Alembertből, Montesquieuből és Buffonból, sőt Horatiusból
is fordítgatok olykor-olykor valamit. Minap Bergk munkája „die Kunst Bücher zu lesen" került kezembe; sok jó van benne, de kevés új, erről a tárgyrúl pedig sok újat lehetett volna mondani……
Az anglusok is megengedik némely nemzeteknek, hogy némely áruikat Anglia ellenségeinek is megvihessék még a háborús időkben is, és csupán ezen háborús időben, és csak némely kijegyzett lineákra nézve van helye az anglus blokádasystémának. A francziák azon oroszlánhoz hasonlók, a ki a sasra irigykedvén, valamint a szárazföldön, úgy a levegőben is a legerősebb akarna
lenni, egy szóval szárnyas oroszlánok kívánnának lenni….

Az európai fejedelmek társasága nincs még eddig bizonyos törvényeken fundálva mint a külön-külön népeknek társaságaik; némely egyezéseken, melyeket csupán az erőszak szült, építtetik; Grotius könyve nem vihette véghez, üt non sint hactenus in statu extrasociali potentiae ad se invicem. Nem kell hát ott társaságos természeti törvényt emlegetni, ahol csupán az erő és a hatalom a törvény, mert az erő és a

hatalom szintúgy a természet törvénye, igaz, hogy csupán testi törvénye, de épen azért bizonyosan régiebb a társaságos törvényeknél. Ennyit rövideden a metaphysikájárúl és logikájáról a tengeri szabadság kérdésének, melyet, csekély
ítéletem szerént, a halak híre nélkül, nem-emberi hanem inkább hal-észszel forgattak eddig az emberek……

A francziák még nagyobb dicsőségért mint a milyennel már bírnak, hadakoznak, a többi európai népek pedig csupán élelmekért. Azaz : egy időtől fogva nem nagy, hanem számos és a szabadságra való törekedése mellett a rabszolgaságnak
minden nemeit, minden lépcsőit rövid idő alatt általszökött nemzet csupán tehetségének kifejlődésében tartja a nagyságot, a nélkül, hogy a következéseket megfontolja, amelyre fordíttatik tehetsége; dicsőségét és helyes belső kormányozá-
sát az igaz szabadság elvesztésén és a katonai despotismuson vette meg. Jól mondta Sieges mikor császárrá lett Napóleon : Ce n'est pás cela ce que le peuple frangais a demandé. ……..Annyi politikai okoskodások után küldök egy kis ver-
sezetet is; bizonyosan nem ér fel ezen mese akármelyik epigrammáddal is, de látni fogod legalább a szorgos atyát, hogy forgolódik leánya szívének tapasztása körül, nehogy ha valaha belé találna szeretni fiad, egy felfútt gőgös kisasszonyt
találjon Virgíniámban, szeméremmel felékesitett leányzó helyett. Könyv nélkül tanulta meg e kis mesét. Adja a Grátziák istenasszonya, hogy sohase felejtse el. Fogadd el igaz tiszteletemnek és szeretetemnek legbarátságosabb vallását, melyly el szünet nélkül maradok alázatos hív szolgád és barátod
Jóska.

U. L El is felejtem megmondani, hogyan gyönyörködtem bécsi mulatságodnak leírásában. Rómában kívántalak volna ezelőtt tíz esztendővel, most pedig Parisba; ott bujálkodhatna a mesterremekekben érzékeny lelked. Én ugyan nem töltöttem talán Olaszországban hiába az időt, de mit adnék érte, ha érettebb és csendesebb elmével most újra ott búvárkodhatnék, a hol futottam és szökdécseltem. Foghatóbb
eszem vala akkor és átnézőbb, de azolta vizsgálóbbá és meghányóbbá lett, és így alkalmasabb lenne most gyönyörködtetésemre. Sok jót és szépet tőlünk feleségednek és gyermekeidnek. Imhol Sennovicz úrnak a felelete is, két nyomtatványnyal együtt, melynek visszaküldéseért esedezem. 

82.

Széphalom, Május 16-d. 1813.
Édes barátom! Tegnapelőtt vett leveled arra tanít, hogy Téged új okoknál fogva csudáljalak, tiszteljelek, szeresselek. Illésházynak levelét s a Sennovicznál tett közbevetést, s Virgíniádhoz intézett verseid közlését szíves hálával köszönöm. De mit mondjak hosszú szakára levelednek? Azt, hogy valamint minden dolog, úgy ez is különböző szempontokból tekintethetik. Nekem azt a tiedből néznem kínos. Ki kívánna hazájának, ki kívánna még idegen tartománynak is más hatalomtól függést? ki kívánna lánczot, szolgaságot, marczonglást nem csak önmagának, hanem még siz idegennek is? Hiszen ők is gyermekei a természetnek, hiszen nekik is van jussok a szabadsághoz. — Nem ez itt a kérdés, barátom. A római szent birodalom oda van, elenyészett. Az oly sok tekintetekre nézve felette tiszteletes német nép nem boldog. Jaj annak a ki ennek sorsán nem sír. De lehetett-e másképen? Rabló-e, tolvaj-e, gyilkos-e, aki azt teldönté, s most nvomja, vagy csak győzedelmes? Köszönje magának a német nemzet, mely kaján szemmel tekintvén a mi urunk nagyságát, s ezt nem segéllvén, ez alá mindég áskálódván, önmagát eltemette. Köszönje a berlini udvar hitetlenségeinek s undok politikájának. Nemesis mért s csapott; s Te perelhetsz-e vele? Későn látja Európa, hogy jó volt volna a franczia dolgokba nem avatkozni. Ezt egykor mondani veszedelmes volt volna. Most nem az. Noha a ki nyugodalmat óhajt, még mos.t sem dobolja ki, hanem a szerént elmélkedik, s barátjai közt a szerént beszéli a történetekről, mintha ezeknek scénáik a holdban volnának. — Az a sok ínség, mely Európát érte, mint a lánczszemek folynak egymásból, úgy következései annak az első elvétett lépésnek. Ha senkinek nem lehet vét- kűl venni, hogy a maga fentartásán igyekszik, a franczia népnek sem lehet, hogy azt tette a mit tett. Hány ízben dicsőítette meg magát az a génié, a ki a tuilleriei thrónuson ül, az álmélkodást s legforróbb tiszteletet érdemlő mérséklettség által ! melyet, midőn legelébb olvasánk az újságlevelekben, nem mertünk hinni, s később mikor már hittük, hibás
lépésnek vettük. Sokára eltért ezen módjától, s másoknak jussaikba nyúlást engede magának. Ilyen vala elébb Hollandnak, s később a Hanse-városoknak francziává-tétele, s más egyéb, amit néked elmondanom nem szükség. Nem állítok
semmit; semmit! nem értein a kabinetek titkait. De vétek-e, ha függőben hagyom : ha lehetett-e egyebet tennie mint tett? — Közelebb állunk a történetekhez mint hogy felölök bátran Ítélhessünk; a következő idők fogják felfedni, egy Atila volt-e, vagy egy mívelt lelkű, nagylelkű bajnok s országló. A kit oly sok esetekben látánk nagynak, nagynak hihetjük a meg nem ítélhető esetekben is. Én úgy hiszem, hogy nem a maré liberum ideája szülte a mostani hadakozást, hanem az, hogy Anglia nem szűnt meg soha Francziaország ellen törekedni, s a f'rancziák a csatornán által nem mehetnek. Ragasztaná csak valamely földindulás együvé a szárazfölddel a hármas szigetet, a tenger szabadsága nem forogna többé szóban. Sajnálod a sajtók szabadságának elnyomását. Hát én nem sajnálom-e ? — De lehet-e másképen ? A francziák sok tettet tesznek, a mit tisztának, nevezni nem lehet. — Kígyót békát kiáltok ellenek, mihelyt látom, hogy az ellenfél a sieiliai istentelenségeket nem teszi. És mennyit .nem teszen ezeken kivül mindenszerte! — Azt mondott a előttem egykor egy nagy ember (Cancellarius gróf Teleki Sámuel exc. Váradon, talán 1803) hogy csalva van az a tisztalelkű a ki gazemberekkel tiszta lélekkel bánik. Legyen ez mentsége mind az egyik mind a másik félnek, míg az igazság és idő felfedi, ki vala kénytelen a kettő közül azt is tenni, a mitől iszonyodott. Sieyesnek bonmoti mondása : Ce n' est pás cela ce _que le peuple francais a demandé, bonmotnak jó, egyébnek nem jó. Én azt tartom, hogy a franczia népnek nincs nagyobb óltevője mint Napóleon; én azt tartom, hogy épen az az a mit a franezia népnek kívánnia kelhtt,amit ex-director úr tagad. A franczia nép kívánsága nem lehetett más, mint kivergődni halált-hozó bajaiból s boldoggá lenni. Vesd öszve állapotját Napóleon előtt és azolta, s felelj, ha lehet. Nem a mi

generátiónkbeli embereknek, nem egy istentelen irreligio által megromlott és megrontott népnek való magát Igazgatni. Csak a vallás visszaállítása, mely jótétei attól a szertelén elméjű, nagy tudománya koronás bölcstől! — Jaj annak
a vaksinak, a ki őbenne csak a legnagyobb schachjátszót leli! Én Francziaországnak állapotját s az ő institútióit nem igen ismerem. Kifáradtam a sok pro ét contrá-kat olvasni, s erszényem nem győzi megvásárlani azokat, a mik felőle magasztalva s gáncsolva irattatnak. Oztán én inkább ideális, poétái világban élek. Nem fogok részt, a versengőkre bízom, hogy verekedjenek a mint akarnak s tudnak, nem könyörgök sem az egyiknek, sem a másiknak győzedelméért, nem átkoz- gatom nevetséges átkokkal sem egyikét sem a másikát. Neptunum procul e terra spectare furentem! De nem szeretném, ha az emberiség rogyna, s azt kívánom, hogy haladjon. Mi lenne Európából sok időre, ha Napóleon eldőlne?
Élj szerencsésen, igen kedves barátom. Eleted boldogítójának oly tisztelettel csókolom kezeit, mint a milyennel tégedet szoktalak szívemre szorítani. Feleségein hálásan tisztel mindkettőtöket idvezléstekért. Még fenn jár, de nem hittem,
hogy tegnapi nevenapján Antoninuszát vagy Antonináját meg nem szüli. A fiam Emil neki azt a Bindbandot adá, hogy névinnepét megelőző estvéjén kezde mayában járni. Még egyszer, élj szerencsésen, páratlan, hasonlíthatatlan,
egyetlen, széplelkű s nagylelkű, mézajakú férfiú! Kevélysége barátidnak! Variáns :Bús anya, mennyei szűz! e kép láttatja : mi voltál;
Vídúlj fel stb. 

83.

 
Széphalom, Máj. 21-d. 1813.
Kedvcs barátom!
Minapi levelemből elmarada a Sennowitz nyomtatott két levélkéje, nem mintha elfelejtettem volna, hanem mivel nem akartamértek veled és magammal itt s ott együtt 14 xr. postapénzt fizettetni. Lásd mely gazdálkodóvá teve engem
is a pénz szűke. De ne hidd, hogy postára kevesebbet s kevesebb kedvvel fizessek mint eddig. Semmire nem költők örömestebb. Sennowitznak írtam. Ma Dókusnál valék, s Csúrynak, a Lónyay kedves emberének jelenlétében Te hozódál elő. Dókus külön fogott, s annyi bizodalommal lévén erántam, mint én vagyok őeránta,
megszólított, hogy kérnélek, méltóztassál akárkit választani a Bűdön kért portio dolgában arbiternek. Azt hiszi hogy Te neki örömest adsz aequivalenst Bűdön, hogy Szent-Mihályon annál többet bírj. Nem tagadhattam meg a kérést. De hogy lásd mely szerénységgel teljesítem a mit vár, noha frontis ad urbanae deseendo praemia (Horat.), nem mondok semmit egyebet, mint hagyott, szükségtelennek látván a legnemesebb lelkű halandónál kérését támogatni. Ha mindketten nyertek, örvendeni fogok teljes lelkemből. Mint vetted levelemet? Mint a hírt a Lipcse körül történt ütközetről?
Az a bolond ember, a ki Decsy mellett most a M. Kurir leveleit Írogatja, s a reseroe-arméet „sugorgntott seregnek nevezi, s több ily eszetlen szókat farag, az a híres Pethe Ferencz, a kit Vay József méltónak lelt boldogítani magyar nyelven írt mathematikai munkáinak kiadásában. Ez az ember Kálvin tanítványa, Hollandiában tanulta a mennyországra vezető bölcseséget, kiadta ott a Bibliát s elvett egy leányt, annak pénzét a maga munkáinak kiadására elvesztegette, s most malus sutor, inopia deperditus, medicinám facéré cepit (Phaedr.). — Minden iíjságlevele átkoztatja velem a neologismusokat, ha olyanok, mint ennek a bolondnak neologismusai. Mert ez ugyan a szó legszorosb értelmében
bolond.
Élj szerencsésen, kedves barátom.  

84.

 
Széphalom, Június 16-d. 1813.
Kedves barátom,
Csak két szót, mért az alkalmatosság nem múlathat, mely ezt viszi. —
Megszabadulván május 14-d. osztályunknak unalmas munkájától, elővevém Sallustomat, s látni akartam, jobban meg leszek-e elégedve fordításommal mint addig soha nem valék. Alig olvastam egy-két ívet, s papiroshoz nyúltam,
hogy újra dolgozzam. Május 30-d. épen Cátónak Caesarral harczoló beszédén dolgozám, midőn íróasztalom mellett ledőlt feleségem létévé kezéből a könyvet, Goldsmithnek Kosegarten által angolból fordított Római történeteit, s általmene a szomszéd szobába, s ott egy óránál kurtább idő alatt egy fia szüle, kit a Kálvin papja prof. Vályi-Nagy Ferencz Jún. elsőjén Antonínus Sophron Ferencz nevek alatt emberből keresztyénné csinált. Barátom, ki a rényt és hazát úgy szereted mint Cátó szerette, add a gyermeknek azt az áldást hogy ötét is szállja meg a Cátó lelke, a Te erőddel és kelle- meiddel! és azt, hogy ez ne legyen soha azon kéntelenségben, hogy a bitanglók előtt futván, nyereségnek nézze a halált. —
Én ugyan ezt az áldást adtam neki. A bátyád Szabolcsban öszvevágá a kaszáját consiliárius Bek Pállal, ki adattatni akara mindent a gyűlésen. „
Nem csudálom, úgymonda a gróf, hogy Consil. úr a mi constitutiónkat nem tartja méltónak védelmezni, melyet a mi eleink vérontással szerzettek, holott a maga armálisán még nem száraz a porozó." — Megengeded hogy kimondjam: óhajtottam
volna hogy a Pipsz testvére ignorálja eredetének régiségét s ne vetette volna egy homo novusnak szemére, hogy ő nem hidalgo. Hallád-e valaha hírét egy Igaz nevű kálv. prédikátornak? — Ez egy predikátziót tárta József alatt ezen textusról :
Elesett az igazság az utczákon s nem volt senki a ki azt felállítsa. — Az exordium után nagyon kezdé magasztalni a maga Makabéusait, hogy azok voltak ám a legények. Azután neki méné ama halhatatlan Gustavus Adolphusra is, kinek
megadta a mivel neki tartozott. De most ezt monda : „De hogy legközelebb magunkról is el ne feledkezzem, ilyen vala Hunyadi Mátyás, ilyen Bocskai István, ilyen Bethlen Gábor, a Rákócziak, Tököly, Nádasdy, Zrínyi, Frangepán." — Józsefnek befúvák a sekrestyések, s a pred. tömlöczre kárhoz- tattatott. Amidőn József 1790. megholt, Szabolcs az embert elereszté. Leopold parancsolta, hogy a Helytartó-Tanács vin- dicálja az actust, s ez elakadt. Szerencsére Igaz is megholt, s Leopold azon időben jónak látta azt elnézni. Élj szerencsésen, tisztelt barátom. 

 85. 

A.   O. 6-dik Júl. 1813.

Dess

Utaznom kellett Ungvár vármegyében, kedves barátom, azért nem felelhettem két rendbeli leveledre. Eddig megszülte Antoniusát vagy Antóniáját feleséged. Ha eddig meg nem szült, szüljön szerencsésen, Antal vagy Antalné, éljen örömünkre, Vagy lány lesz vagy férfi, serdűlni ne késsen, És ékesszóllása szoruljon fülünkre. Úgy mint szent Antalra tengerek partjánál Zúduló habok közt a halak füleltek : Úgy gyűljenek nálunk magzatod szájánál, A zajok közt alvók és még fel nem keltek.

Te, barátom, amint látom, fatalista vagy ; én is mind az országok mind az emberek urának ismerem a Fátomot, azaz a láthatatlan lánczszemeken egymástól függő sorját az eseteknek az örökösség karikájában. De a fatalismus nem törli el a morális imputátiót, mert ha minden szükséges, a morális impntátió is szükséges. 20 esztendeig hív inasom hitét megszegi, meglop, álmomba megöl, azután odébb áll,
elillant és az első bokor mellett a melynél elmegy, egy más erősebb orozva lappangó zsiványtól megtámadtatik, megfosztatik; lehet-e mondani, hogy jól cselekedett a kalóz, a ki a latort megcsigázta? csak azt lehet mondani, hogy az is,
amaz is zsivány. Jaj az emberi nemzet cultúrájának, ha a zsiványok bosszúállását csupán a zsiványokra kell bízni. Mért hívjuk hát ezt a századot a világosodás századjának, ha a históriának mindig csak annak kell maradni a mi volt ? Si
l'on parcourt l'histoire du monde, ön voit partout les faiblesses punies ét les crimes heureux; ét l'univers n'est qu'une vaste scéne de brigandage abandonné á la Fortune. Ne erősítsük meg jobb emberek a gonosz embereket azon istentelen
véleményben, melyet ők oly szívesen szeretnének igazságnak vallatni, hogy bátrabban gonoszkodhassanak, hogy t. i. a jó erkölcsesség merő theoria.
Esett, kellett tehát esni! igenis, mert a gonoszok győztek…..
A tehetség nagyságát sohasem tagadtam el Napóleontól, de a nem elég hogy a megvilágosodott posteritás azért valakit nagy embernek mondjon. Ha akarjuk hogy valósággal nagy emberek váljanak, azon kell igyekeznünk, hogy semmit se nevezzünk nagynak, a mi nincs az emberek javára. Egy a revolutiótól fáradt népnél a revolutiót befejezni nem nagy dolog, de az anarchia markaiból kiragadni egy országot és minden felekezeteket öszve-gyalulni és lecsillapítani, valóban nagy dolog. Eddig hát nagy ember Napóleon. Az egyiptomi expeditióról még nem
tudjuk bizonyosan, hogy ő volt-e a szerzője vagy pedig csak végrehajtója, vagy talán nem azért küldte-e oda a Directorium, hogy tőle megmenekedjen? ….

 A minap az a parancsolat jött ki, hogy a ki csak valamely német tudós társasághoz tartozik az austriai monarchiában, adja be nevét és a társaságot a melynek tagja, és
mikor lépett belé. Úgy látom ebből, hogy el kezdé hitetni udvarunkkal, hogy az úgy nevezett Tugendverein Németországban nem Németországnak a franczia kormányszéktől való függetlenségére, hanem minden dynastiáknak felforgatására
czéloz. Látod hogy el kezdte neki hinni. Ha nem volt az éjszaki népeknek elég felemelkedések, hogy az egész éjszaki Európának javát tekintsék, hanem ha mindenik ország csupán csak magára néz is : még akkor is gondoljuk meg mi,

magyarok, hogy ha egyenesen a franczia kormányszék által vissza fog állíttatni Lengyelország, mi még egy hordó bort sem fogunk kivihetni Magyarországból Lengyelországba, mert Francziaország egész éjszakot borral tarthatja, és bizonyosan nem fog szabad lenni a lengyeleknek a franczia borokon kívül másokat behordani vagy hordatni…….. A békeségből alig lesz még most valami; azonban az oroszok minden esetre dicsőséges békességet fognak csinálni, és meg is érdemlik, mert a legelső katonák a világon, és ha jobb generálisaik volnának, soha
semmi nép a világon nem győzné meg őket. Már Il-ik Fridrik mondta azt felölök : hogy könnyebb őket megölni mint meggyőzni; egy nép sincs Európában, a kinek olyan római bélyege lenne ; azokból fog ám válni a nagy nemzet, ha egyszer
egészen kigyalúlódnak. Őket a szerencsétlenség el nem nyomja, a szerencse fel nem fúja. Jobban szeretik a függetlenséget mint a fővárost, és mélyen érzik a nemzeti tekintetet és becsületet. A burkusok is, ha az az energia, a melyet
mutatnak, nemzeti, minden tett hibájokat eltörlik; hiába neveti őket Napóleon, nem lehet nem tisztelni és nem csudálni egy a maga függetlenségéért köröm szakadtáig hadakozó népet………

Feleségem, gyermekeim, minden a mi engemet szeret, Téged is szeret és ölel, szintúgy mint én mind azt a mit te szeretsz. Élj boldogan annyi érdemetlen bajok után; talán csak ezek eszközölhetik, hogy ne éljen vissza az ember a boldogsággal;
nincs üdvességesebb dolog a verőfénynél, a felleges, hosszas és álmatlan éjszaka után.
Hív Jóskád. P. S.
Azok a vármegyék, a melyek mindent megtagadtak, egy új levélke után most már mindent adnak megint. Soha sem lett volna ezükségesb a közönséges megtagadása akéretettnek mint a mostani időkben, mert csupán ez vihette volna véghez az egész monarchiát rontó, öldöklő s már most effective rosznak tapasztalt jövedelmezés-systémájának jobbra változtatását. De mikor már egyszer részszerint kigőzölt, elfogyott, részszerint elfajult valamely nemzetnél a nemzeti lélek; mikor nec privatae quidem jam omnium injuriae publicam generáléin indignationem excitant; mikor csak pillantatokra ingerelhető a magyar; mikor csak a prókátoreszű emberek
becsesek előtte; mikor a legkedvezőbb környülállások sem tudnak állhatatosságot belé lehelni; mikor tüstént nagy tűzben lobbanó lángja, nem, mint a Vesta szent szűz tüze, tartósan és tisztán ég, hanem valamint a szalma szikrázatja, azonnal lohad, akkor :
libertatis seruaveris umbram
Si quidquid jubeare velis.  

86.

  Dess            Kedves barátom!
Bártfán vevém leveledet, mely Antonínnak születését sub optimis auspiciis jelenté : Te is, feleséged is Rómában voltatok, midőn a világra vergődött, íme az áldásom : Ne váljon belőle soha se Lepidus, se Marcus Antonius, szállja meg Caesarnak nagy lelke, úgy amint pihege benne innen a Rubiconon. Éljen az igaz szabadságban, és ha halni kell mellette, ne véle, hanem érette haljon….
Nagy és igen egyvelges vala ez idén Bártfán a gyülekezet, de az idő nem kedveze ottlétemben, az ég majd szüntelen könyezett rajtunk, nem lehetett a sár miatt bujkálni a setét és illatos fenyvesekben. Hol az égnek nyúlt fa minden boga s ága
Némán a szerelem tanúbizonysága. Láttam ott egy moldvaországi bojárt is két fiaival, egészen török czifra öltözetben, minden cselédjével együtt; sok császári
aranyakkal bír és azokat bőven költögeti. A török ruha a képírásra nagyon alkalmas, a tagokat nem szorítja, nem kínozza, hanem szabadságot enged nekik; és a török ember testére nézve sokkal szabadabb az európainál, járása könynyebb, mozdúlati nyúlánkabbak, a nyaka emberebb, férfiasabb , gömbölyűbb, tömöttebb. A legszebb, legfinomabb posztó ruhában jártak széllyel a legnagyobb hőségben is, és még sem izzadtak; a merre fordúlának, ámbra tölté el a levegőt.
A tolmács a franczia szót is törte. Magának a bojárnénak még a szemöldöke is fénylő feketére vala festve. Urának természetes fejér fásult szakálla pedig lecsüngött egész az övig. A physiognomiáik mind beillettek volna álló melyképeknek; keveset szóllottak még magok közt is. A magzatok különös tisztelettel viseltettek szüléik eránt; a cseléd szintúgy az űrök eránt. Hosszú pipaszárokból borostyánkő sárga csutorákon szívták fel a jó illatú dohányfüstöt, hogy azt azután sűrű gombolyagokban az úsztató levegőbe. ….Sok szép európai beteg asszonyság is talál koza Bártfán ; nékem legjobban tetszett Fáy Náni, a ki Bernáth kisasszony, de noha soha sem vénül a szív, amint mondja
a franczia, de még sem mertem fejérlő hajszálaim alatt rózsaképzetekkel
és dobogó kebellel ahoz igen nagyon közelgetni, a ki non subcinctii quidem, úgy lépett, úgy haladt mint midőn Durczás szilaj tárai a szűz Diánának Tegzeket csörgetve íjjal hajtnak vadnak, S bokrok közt nyúlt síkon erdők árnyékának,
Füveken lábagván, pihegve szaladnak. A szerencsejáték eltiltatott ez idén Bártfán, a így több fiatal dámák, a kik egyébaránt nem ellenségei a jó szerencsének……
A bátyám Samu Bécsbe ment, meglátogatni fiait, a kiket nagy költségen ott neveltet. Legveszedelmesebb esztendeikben a fővárosba küldötte, hogy idővel nehezebben szokjanak a csendes falusi lakáshoz. Végtére mégis a falun kell
megtelepedniek, ha valamiképen a szerencse szárnyain a nagy világ zajaira nem fognak kárhoztattatni egész életekben. ……

 Az ilyeneket csak neked, leghívebb
barátomnak, leghívebb barátod P.

 
87. 

Dess     A.O. 18. Febr. 1814.
Drága kedves barátom!
Nagyon leköteleznél ha megaláznád magadat Szent Mihályra nevem> napomra, hol közös barátunkra, Dókusra találnál, és a kettejek ügyében Te, harmadik Ítéletet tennél. Nem kellene tartanod attól, hogy a barátság részrehajlásra vonogasson, mert két barátok által kétfelől huzattatván az igazságszereteted, mintegy megmerevedne közepeitek és ingadozás nélkül vetne véget a köztök fenforgó
kérdéseknek. Látnál azon kivül egy szanaszét nyúló nádas piszkos falut, a legszebb téren. Ügy képzelem én magamnak Kazán tájékain a marhalegelő népek lakjait, azokat a végetlen terjedésű pusztákon itt amott öszvegyűlt roppant falukat.
Úgy nézem mindenkor magamat Sz.Mihályon, mint ha elvesztett volna az Isteni gondviselés, és én igen szívesen találtatnám fel magamat olykor-olykor a barátság ölében. Sok bajt nyeltem én már, és kevés örömet szörböltem még eddig Sz.
Mihályon; most egy időtől fogva derülni kezd ottan láthatárom, a miolta tudniillik egészségem veszedelmével is reá szántam magamat, hogy önmagam igazgassam gazdaságomat. Számos és sajnos tapasztalások kényszerítettek erre. Szeretem a gazdaságot, de esak akkor mikor mulatság. Baj, mihelyt élelem módja, és mindenkor eszembe juttatja a iőldmivelés ama mindennap beteljesedő átkot : Tű autem, terra, tribulos ét spinas proferes. Nem lehet és nem is akarok én baj nélkül élni, de az én géniusom másnemű bajokra termett. Azonban ott és úgy kell húzni az igát ahová helyheztetve vagyunk, és amint a sorsunk rendeli.
Mivel a gazdaságról szólok, olvasod-e a Nemzeti Gazdát? A mezei gazdaság tudományát öt esztendeig tanultam a híres Mitterpacher alatt, de azért mégis felette rósz figurát tennék én az eke szarvánál, és nincs olyan ember Sz. Mihályon,
a ki jobban nem tudna vagy szántani vagy kaszálni mint én. Mindenkor nevetségesnek látszott előttem az a gazda, a ki maga nem szánt; soha sem voltam tehát a nagy birtokoknak barátja : …..Kassán lévén a minapában, megkére a magyar literatúrának professora Pongrácz úr, hogy írnék néked, és tudnám meg tőled, hogy igaz-e azon hír, mely téged Jenisch a hét európai nyelvek hasonlóságáról írott könyvének bővítőjévé tészen, és azzal örvendezteti hazánkat, hogy te ragasz-ték gyanánt a magyar nyelven összeszedegcttél volna nemű
példázatokat ama nevezetes munkához. …Egynéhány nap előtt beléptem életem 43-ik esztendejébe, feltettem hát magamban, hogy lassan-lassan gyomlálgatni és tisztítgatni és hibátlanul le fogom íratni azokat, a miket írtam életemben,
és kivált külön azon darabokat közűlök, a melyeket méltóbbaknak fogok találni a feledékenység elől való elragadtatásra, írtam a minap franczia nyelven jegyzéseket Fontanes úrnak híres beszédére : ezeket is közölhetem veled ha akarod….
Nem szűnik meg reménységem az emberi nemzet ügyének igazságosabb folyása eránt a békeség után; lehetetlen hogy ne bölcsűljenek mind az igazgatók mind a népek a végső határokig űzött ellenkező sok és nagy tapasztalások mellett.
Vale corculum!
Hív Jóskád.
 I. 20 

88.

 
Széphalom, Febr. 24-d. 1814.
Tisztelt barátom !
Leveled azalatt érkezek házamhoz, míg én a sógorasszonykámat
D'Ellevauxnét, Debreczenig kisértem. Onnan csak tegnap jöttem meg, s első dolgommá tettem a feleletet reá., Martius 19-dikére Sz. Mihályban megjelenek, s ezt igen nagy örömmel teszem, mind azért hogy engedhetek parancsolatodnak,
mind azért hogy egyenességemnek egy szép bizonyságát fogom, két barátok közt lévén bíró, adhatni. A szebb érzésű ember olykor azért igazságtalan, mert fél hogy
igazságtalansággal vádoltatand ha igaz ügyü barátját hagyja győzni. Az egyenes embernek semmit sem kell hajtani a mások ítéletére, hauem a maga lelkének javaltára. A ki valóban megnyeri ezt, bizonyos lehet hogy azt is meg fogja
nyerni, legalább a jók előtt. — És oztán mely gyönyörűség, Veled tölthetni egy-két napot! s tégedet ott látni a hol kis király volnál már, ha a devalvatio a kis királyra annyi terhet nem rakott volna, hogy olykor kénytelen átkokra fakadni sorsa ellen. …..Vasárnap estve értem Debreczenbe, s fő-bíró úrnál lévén dolgom, egyenesen ezt keresem. Nem vala házánál. Onnan a collégiumba mentem; a XIV. század magyar homíliáit akartam megtekinteni, melyet ott egy sárkány őriz, de a
melyet a barátság velem averruncáltata. — A debreczeni urak ezt nem is álmodják. Le fogom vinni Szent-Mihályra a nem leírt, hanem lefestett másolást. — A collégiurnban sem boldogúlék. — Visszamenőbe Consil. Bekhez tértem. Ügy
hittem hogy egy-két embernél többet ott nem lelek. Azonban a szoba tele volt egy igen fényes társasággal, s nem tagadhatom hogy elakadtam, midőn az ajtón beléptem s a sok idegerieket megpillantottam. — Gróf Battyány Aloyz ezeknek számokban volt. Reá nem ismertem, a hatalmasra f az igazán nagyra! Egynegyednél tovább jára fel velem aszobá- ban, s reá nem akadhattam húrjára, mint ő nem az enyémre, holott egykor ez a két húr egymáshoz nem volt hasonlatlan. — O túlélte önmagát. Elmerülve állottam a kemenczére támaszkodva, s ez az epigrammám sült — de a pentameteren azolta változtatást ejtettem : Vénül s vénüljön testem! De te lelkemet ittasd, Hébe, e szent kelyhből és soha elaggni ne hagyd ! Valóban az elvénűlt, elaggott lélek rettentő tünemény. Azonban tiszteletlenségre ne magyarázd szavaimat a nagy férfi eránt. A vacsoránál én juték grófnéja jobb oldala mellé, s e tisztelt asszonysággal magamat kényem szerént múlattam. Vacsora után táncz vala; mind a tánczolók, mind a muzsikusok kisasszonykák és ifjak voltak. Elnéztem a brillant gyűrűket, a czifra ruhákat, a terített a sztalt, a puncsot, fagyiakat, nádméz csemcgéket ….de valóban én nagyságot lelek azoknak megvetésében, a mit a kislelkűek a boldogságra elmúlhatatlanúl megkívántatónak néznek. Másnap reggel még csillagos égnél mentem a collégiumba, s egy szobában ágyban lelem a Múzák és a Hajnal
tisztelőit. A kit tegnap is ma is kerestem, nem vala hon. Innen a rajzolás professorához mentem. Ágyban leltem ezt is. Neve Kis Sámuel. 1808 Bécsben ismerkedtem meg vele. —
………Prof. Pongrácz úrnak egy hosszú levelet irtani az általad tett kérdésre. — Feleletem ez volt :  Beléptünk azon általad óhajtott boldog időbe, amidőn a censura sanyarúbb lesz mint volt — (Babocsaynak Fata Tarczaliensiáját a censor Rumynak megtiltotta, hanemha az akkori uralkodást és a religio akkori nyomorgatásait scholionokban az elégségig kimenti) — s most még kevésbbé remélhetem hogy tubingi pályaírásom sajtó alá juthasson. — Inkább remélhetem hogy egy más pályaírásom, a spiritus és
universum magyar szavai felől, kinyomtattathasson. — Ezen két írásomat és a Dayka és Báróczy életekben tett excursiót a neologismusok felől újra fogom dolgozni toldalékul a Jenisch munkájához, melyet hasonlóképen újra kell dolgoznom, mert az felette sietve készült, és raonstroz alkotású.

……A Mondolatról ír…G
Élj szerencsésen. 

  89.

Széphalom, Mart. 7-d. 1814
Kedves barátom .'
Én tegnap Újhelyben voltaim. Hallottam hogy estvére be fogsz jönni, Vay meg is súgta nekem megjelenésed okát. De én be nem várhattalak. Ma be akartam menni hogy szólhassak veled, de éjjel oly rosszul lettem, hogy szándékomnak
el kellett múlni, melyet sok okokra nézve sajnálok. Dókus nehezen hiszi hogy Józsefnapkor Szent-Mihályban megjelenjünk, mind a szörnyű sarak miatt, mind hivatal-béli dolgaira nézve, melyeket nem fog elhalaszthatni, s azért is, mivel Szirmay Tamás addig Pestről vagy meg nem jő, vagy ha megjönne is, nem igen fog mindjárt útra mehetni. — Igen jól esnék mindnyájunknak ha ezt az utat akkorára halaszthatnánk, mikor az utak kiszikkadnak. Elmaradni nem szeretnék; az az út nekem azt az örömet is adná, hogy ott lássalak meg, ahol te kis király lehetnél, ha lakásodat ott volna kedved tartani; a azt a még nagyobbat, hogy tiszteletemre oly méltó grófnédat s gyermekeiteket meglássam. Szabad volna-e azt a kérést tennem hozzád, édes barátom, hogy velem tudatni méltóztassál, végzettél-e valamit Vayval? és mit végzél ha végzél? — Ö nekem elmondotta
tegnap ajánlásait, de gróf Vandernáthnéval el vala fogva, s a sok tanácslók, szájtátók körűlfogák, s ezeknek jelenlétekben hosszacskábban szólani nem lehetett. Nagyon szeretnék veled szóllani, s kérlek ejtsed módját hogy szóllhassak. Rendelj nekem és Dókusnak egy bizonyos napot melyben nálad legyünk ha megszikkad az út. Addig leveledből lehetne érte nem mit végzél Vayval,
s a levelet Rakamazra küldhetnéd a bíróhoz, hogy küldje által a tokaji bírónak, kit egykét sor az adressen oda utasíthatna, hogy a levelet küldje Újhelybe szolgabíró Dókus József úrhoz — mert a nem postán hanem faluról falura menő leveleket legjobb magi-stratuális nevére adressálni, és mintha ex officio írattatnék, egy ívnek nemtizenhatod, hanem nyolczad rétjébe öszvehajtani ; a szerint a
mint ez a levelem megyén.
Ha Debreczenbe be találsz küldeni, kérlek tégy rendelést hogy Dr. Szent-Györgyi úrtól hozzák el a Mondolatot, melyről utolsó levelemben irtam. ……. 

90.

Dess   Drága kedves barátom ! (Ad amicissimam aurem). Nagyon sajnálom hogy Szent-Mihályon nem valék általmeneteledkor. Nem úgy fogadott volna a kis király mint jobbágyot. Te úri módon utaztál : nagy jószágot szemlélvén, azt Ítéled hogy itt nagy udvart tartanak : meglátod ha szerencsém lesz Hozzád, hogy húzom meg magam at a kis asztalkámnál. Múlattam Tivoliban. Nem lehet Sz. Mihályt sem Tiburhoz, sein Ulubraehez hasonlítani, de lehet Olysót az utolsóhoz…., Szent-Mihályt oda  hagyván, és előre látván, hogy ő nem csak elmellőzhető, de
hogy nála nélkül dolgaim virágozni fognának, és nyilvánvalókká válni számos hazugságai és tökéletlen czéljai, melyeknél fogva eugemet zavarba hozni, megbuktatni és Szent-Mihályt a maga kezére keríteni .igyekezett…..

Én, a ki a szemtelenségeket végig nézni szeretem, úgy viseltem eddig magamat, hogy utolsó pontjukat elérvén, amint érdemlik, nevetségesekké váljanak. A becsületes ember fogja a ravaszokat kijátszani énnekem legkisebb eszem

sincs a csalásra, de van elég a csalni akaróknak megszégyenítésére. Gondold meg, barátom, 500,000 rftot nem szégyel ígérni valutában Szent-Mihályért, és ennek a summának is egy részében diribdarab portiókat és virtuális jusokat ajánl Kassa körül. Nem tudja a szegény, hogy még az sem tudott engem soha is megcsalni. A ki a szívemet meg nern csalta, még sohasem boldogult velem. A volt tiszttartómnak ugyan gyakran mondottam, hogy eladnám Szent-Mihályt, de
úgy kellé bánnom a ravaszszal, hogy bizonyossá tétetődjem czéljai felől, hogy vagy féljen elveszteni hasznos hivatalját és igyekezzen hasznomra (mert annyit sohasem fog neki senki is fizetni mint én), vagy rejtett igyekezeteit feltakarni
kénteleníttessen. ……….

Látom előbbi leveledből, hogy nem valál portretírozó a szép új grófnénál, noha festők körül forgolódtál Debreczenben; nem a kopácsát, nem a héját nézted, purista valál az élő neologismus mellett. A neologismussal és a purismus-
sal azaz tisztálatossággal úgy vagyok, mint a módikkal, azok közül a legfiatalabbakat, az újak közül pedig a legrégiebbeket szeretem.
A Zafyr Czenczinek szerzője, amint látom, a nemeskövrknck esküdt; fog-e ő az által maga jobban tündökleni? azt nem tudom ; annyiban vele tartok, hogy a szó : mondolat nekem sem tetszik, jobb szeretem a mandolát ; az öklelö hajdú
sem vigasztal, akár türköló't akár dögönyözőt tegyen : többnyire pálczázó és botozó hajdúkat láttam; azonban az epitheton helyessége attól függ, mint minden dolognak, hogy hová tétetik. Be boldogok a kiknek semmi munkájok a sajtó
alá nem jő éltekben; a sárral való hányatást senki sem érzi a koporsóban.
Elhozatom magamnak a Mondolatot, és ha j ókedvű leszek, kitréfálom : anche io sono pittore. Köszönöm a Discursiókat, még ez éjszaka olvasandom. Aludj szerencsésen és szeress felébredésed után is   Sz. M    1814. 11-d. Mart.
hív Jóskádat. 

 
91.

Dess     Kedves barátom!
A Mondolat még el nem érkeze. Professor Sípos Discursióit azaz szétszállásait olvastam; olyan homályos az irása, mint a dolog a melyről ír. Én is idealista vagyok, de nagy mértékkel és csak bizonyos tekintetben; azt nem hiszem,
hogy kivűltem semmi sem volna, noha nem tudom, hogy mi az : és azt csak természetem szerént lehet megfognom, de ennek a megfoghatásnak az oka nem lehet csupán bennem, és még gondolatomban sem fogom meg az okozás princípiumát, ha azt tapasztalás nem előzte meg. Meglehet tehát hogy professor Síposnak igazsága van a parte rei cogitatae, de nincs a természeti mcgfoghatóságuuk szerént, és így ő azt oly keveset demonstrálhatja, mint p. o. az angyalok (ha vannak) perceptiójának módját. Eleitől fogva ezen hegycsségck körül tébolyodik az emberi elme, és minduntalan körben jár. A mcgfoghatatlanok körül nem kell forgolódni. La commen- ce un abymc, il fant le respecter. Mert úgy járunk mint a lepe a gyertyatűz körül : be kicsiny világot kerít, 'és mégis szárnyait megégeti, és megszűnik repeshető lepe lenni. Itt volt V . . , ravasz fiúcska, be szeretne kiküszöbölni Szabolcs vármegyéből, írok neki ezekben a napokban; sajnálom, hogy szép reménységeit félbe kell szakasztanom. Itt volt ipja is, mindent megnéztek, még a vizet is gyalázták; úgy tesznek a lovatvevők is. A víz ugyan itt nem fons Blan- dusiac, aut Albuneac resonantis, de nem jobb a l . . i vagy b i. Én főve s meghűlve iszom, elveszti egy kevéssé terjeszkedését, de azért lehet vele élni. íme a tudós embernek rosszabb írása a magaménál, leírattam magamnak nagy bajjal, könnyebb lett volna valamely setét századból valamit lemásoltatni. Docti inaié scri- bunt. A deákság szép, tiszta, az ideák járása Cicero módja szerint van. Várlak és ölellek. Igaz hív barátod

Sz. Mihály    16-ta Mártii 1814.  Jóska, 

92. 

 Dess   Kedves barátom!

Imé a Mondolat Szent-Györgyi úr mind hozzád, mind hozzám írott válaszával, merészségemnek mentségéül, hogy felnyitám a neked utasíttatott levelet. A könyvecskének egynéhány lapjait általnézém, de, megvallom, azt sem értettem a mit olvastam belőle. Nagyon leköteleznél ha magaddal elhoznád, hogy átfussam veled kivált a végére ragasztott szólajstromot. Nagyon selejtes az, némely új szók tetszhetnek.mások nem, csak ezeket kellett volna ecsetelni ; némely szók
nem újak, ha régiek, és ezek körül, ha nem visszás hangúak, fbndorkodni a tudatlanságnak a jele…... A borzas farkú lónak elvágjuk a farkát, és
olykor Cyclops lesz belőle. Én jobban szeretem a magyar literatúrát, hogysem gyűlölöm még a szerencsétlen szófaragmányokat is; megtörténik olykor, hogy currente rota urceus exit, de néha szép formájú tál is. Az igyekezet mindenkor
dicséretes ; hemzsegjenek csak az új szavak, semmit sem árt, megöli az idő szele a helyteleneket, a boldog termetüek pedig fentmaradandanak ; forr a jó bor is míg megszáll és kitisztul. Nem mind, hanem sok szavaid által fognak menni a
jövendőre, akármint agyarkodjon esküdt uram; hasznos könyvecskét írhatott volna, ha rövidebbre húzta és a személyre irányzást nagyon ki nem mutatta volna, de így sok és még nagyobb s helyesebb kritika fér czáfblásaihoz.
Fris epigrammákat a ki akar írni, bután ne gyalázzon, és tudjon dicsérni. Akármit írjanak ellened Vivet extento Proculeius aevo.
Vale! Sz. Mihályt 13-d. Mart. 1814. hív váró barátod
Jóska.

93.

Széphalom, Májusnak elsőjén 1814.
Tisztelt kedves barátom,
Verseidet kibeszélhetetlen gyönyörrel olvastam. Mely szép az az énhozzám írt lelkes epistola ! s mely szépen festi magas lelkedet és a mi korunk fertelmességét! Hadd maradjon meg írásban némely jóknál. Jöhet oly idő a mely annak kinyomtatását ellenzeni nem fogja. — Mélt. gróf Kis-Rhédei Rhédey Lajos Bihar várm. administrátor, Leopold rendbeli keresztes és ős. k. kamarás úrnak díszes menyegzőjére írt verseden sok helyit kaczagtam. Némely kifejezéseit előttem annakelőtte már mondotta az, a ki Tőled jószágot akara vásárlani, s meg nem foghattam, hogy Te  miként bánthatod azt, a ki feleséget vett; mintha azt venni — ha bolondul és illetlenül is! — mindenkinek szabad nem volna.
De botránkozásom elmúlt, midőn a versezetet végre meglátám. Szerencsés vagy, hogy nem ismered sem a kereset kívánságait sem a félelmet : ha ismernéd, a vagy keresnél valamit, vagy retteghetnél, a megtisztelt méltóság bizonyosan megtenné.
Mert valója van Voltairnek, midőn nem tudom hol azt mondja, hogy a nagyokon tett csapodórkodó vágás mindig veszedelmes : ők megértik miért nyújtatott nekik itt a tömjén, s azt számba nem veszik, a vágást pedig kegyetlenül megbosszulják. — De hagyjuk a verseket. Epén azon mértékben örvendek, hogy az én Dókuso-
mat megszeretted, a melyben azt sajnálom, hogy vele vendéged nem lehettem. Már fenn járok közel tizennégy nap óta; de füleim által vannak kötve, s az ily szép napokon a milyen a mai első május is vala, mely havat adott eső helyébe, kimenni
nem merek. Érzem, hogy vénülök : de szerencsére csak testemben; lelkem mégis ifjú, s talán soha sem fogja elveszteni elevenségét. Ezt nagy részben annak köszönöm, hogy kivetkeztem a Lemurok rettegését, mely igen alkalmas
elgyengíteni a lelket. — Csak húsz esztendeig élhetnék meg gyermekeimnek javukra .s liter át urálikéra! Esztendeje múlt april. 10-dikén hogy gazda vagyok, s mennyivel kevesebben mint Sz. Mihály!!! — és mégis látszik már rajtam hogy sorsom javul, noha egy részét az elmúlt igen szerencsétlen eszt. jövedelmének a haza oltárára kellé tenni, s egy részét be a jószágba. Literaturánkért is annyit dolgoztam észt. olta, a mennyit öt más észt. alatt sem. Most jambokban fordítom
Hamletet, a Schlegel igen hív német fordításából, minthogy én angolul semmit nem értek, s a Sclilegcl fordítása felől azt tartják, hogy az tűköri-képe a Shakespearénak. Az első felvonással holnap kész leszek. Igaza volt a görögnek,
s igaza van a francziának, hogy a szomorjáték vers nélkül nem felel meg a saru grávisságának. A Gőthe Iphigeniája és a Schiller Don Carlosa s Orleansi Leánya mik volnának prózában ?......
Képzeled, édes barátom, mint olvasom most az újságleveleket. Mely váratlan történetek ! Soha ember úgy nem esett mint az, a ki arra a nagyságra lépett vala fel, a melyen soha még ember nem látta magát. Fele ennek a mi planétánknak
reszketett előtte, most pedig a legkissebb teremtése is a zoológiának kaczajtüt rajta. Siiem csak koronájától fosztatott meg, melyet a valóan nagy ember nyugodt elmével nézhetne, hanem még feleségétől, még fiától is; s barátai közül hány marada meg mellette ? Az ellene lángot vetett düh annyira megyén, hogy neve mindenünnen lekarczoltatik, még ahol az a mit tett, javára volt is annak a népnek, melynek koronáját viselte. ….. Hogy a lelkiismeret szabadsága és a sajtóké fentartatott, annak szívesen örvendek. Mi Ujhelyben máj. 6-dikán tartunk gyűlést a követek kinevezése eránt, a kik fels. Urunkhoz küldettessenek, s 11-dikben a Dcrcsényi Fcrencz és Szemere Klára, 15-dben Szemere Pál és Szemere Kriska menyegzőjét ülljük. — Élj szerencsésen. Maradok szíves tisztelettel
örök híved
Kazinczy Ferencz.

94.

Lasztócz máj. 16-d. 1814.
Tisztelt barátom,
A Báróczy Munkáinak négy utolsóbb kötetét itt küldöm. Szemere Pál barátomnak lakadalma alatt írom e levelemet, és ezért megyén levelem s csomóm bepecsételés nélkül; e zajban lehetetlen volt be is pecsételnem. — A Báróczy biographiáját , kérlek, olvasd meg haladék nélkül. Ezen négy kötettel együtt vészed a harmadik és negyedik kötetnek egyik újra nyomtatott íveiket. Ezeket ragasztassd az előbbi kötetekbe a magok helyeiken; kár volna ezen újra nyomtatott két ívnek elvesznie. — Szemere Pál és Szemere Chrisztín tegnap, Bercsényi Ferencz és Szemere Klári pedig Azarban májusnak 11-dikén tartották öszvekelések innepét, temérdek népség jelenlétében. — Élj szerencsésen. Ajánlom magamat nagybecsű barátságodba s maradok örök tisztelőd
Kazinczy Ferencz.

95.

Alsó Olysó, Június l -só napján 1814.
Drága kedves barátom !
Azt tudtam hogy változásod betegséggé leve, vagy neheztelsz reám, minekutána oly sokáig semmi választ nem vettem tőled, és nem tagadhatom, hogy noha az egyik feltétel úgy valamint a másik búsíta, mindazonáltal oly szívesen
szerettetem magam Tőled, hogy jobbúlásodról való reményeim közt a neheztelésedről való félelmem a betegségedről valónál még inkább megszomorított. Ki nem mondhatom miképen örvendettem leveleden; szükségein vala azon örömre, mert az én egészségem is megbontakozott, a haemorrhoidesek
rendetlenkedtek. Szomorú nyavalya! mely még betegségnek sem látszik, és mégis még a lelkünket is megtámadja ! Leveledből vett vídúlásom közé az a sajnosság egyvelede, hogy váljon mért nem vehetlek én semmi módon reá, hogy valamely
fordításomat kritizáld ? ….Olvastam Helmeczy úr jelentményét: történetből akadt
kezembe a szántai plébánosnál, és elvettem tőle. Hogy dicsér, igen jól teszi. Ha valamit mernék kívánni munkáid kiadásiban, az volna, hogy a szokatlanabb kitételek értelmét a kiadó vagy német vagy deák nyelven (mert fel kell tenni
hogy az olvasó publicum ezen két nyelvet érti) asteriscus közzé az új kifejezés mellé szorítaná, vagy nem bánnám, alól a lapon jegyzésben a kitétel okaival együtt megmagyarázná, nem pedig a könyv végén, mert bajos a keresés. Ezzel sok
kritika megelőztetne, az olvasás könnyebbűlne, nem csak a tanulni szeretőkre, hanem a mulatságból olvasókra nézve is. Nincs az a szerző a világon, a ki egy tökéletesedő nyelvben azzal hfzelkedhetne magának, hogy minden új forma kitételeit, bárhogy legyenek is a nyelv geniusa szerént, kiki érthesse,
vagy hogy a jövendő azokat mind be fogja fogadni.  Az a legjobb író, a kitől legtöbbet fog befogadni a jövendő, és a kinek írásaiból ki fog tetszeni, hogy kellett ájforma kitételeket koholni czéljához képest, és hogy jó és helyes alkotó vala. — Azt, hogy csak azoknak képeit akarod nekünk mutatni, a kiket már többé nem láthatunk, nagyon helybehagyom, mivel a holtakra nézve az jutalom, a mi az élőkre nézve gyakran hízelkedésnek tetszik. Szabad a tömjén a koporsó körül.
A Mondolattal rendesen jártam….Bácsmegyeidet sohasem olvastam; Helmeczy emlékezik róla. Én velinpapiroson praenumerálok munkáidra, a pénzt
júliusban fogom neked magadnak elküldeni.A Hamleted prózája olyan szép, hogy elfelejteti az emberrel a görögök és a francziák reguláját; azonban én is azt
tartom, hogy a felséges a kötött beszédben még felségesebb.
……Ha mikor szerencsétlen voltál, kedves barátom, nem kivántad-e legalább más formáját bajaidnak, bár olyan terhes lett volna is az, mint azelőtt, minekutána a régi alatt 'egészlen eltikkadtál? Tudom hogy sokan félnek, rettegnek, és nem tudják magokat belé gondolni a történeteknek új sorba. De én nem aggódom, hogy novus rerum nascitur ordo, postquam vidimus quid extremum in libertate, ét quid ultimum in servitute esset. 20 észt. alatt compendiomban több felvonásokban
adták élőnkbe a francziák a közönséges históriát; mind ezek már történtek ugyan, de hosszabb időközszakaszokban, és annyi meg annyi távolságokban, setét homályon keresztül terjesztő azokat elébe az olvasóknak a história, holott a mostani év egymás után látta, tapogatta és érzette mind ezeket,
és így lehetetlen hogy tanúságot ne vett volna belőlök…… Vale, írj nekem gyakran; 20-ik körül Sz. Mihályra megyek, s ott lesz múlatásomnak középpontja
mintegy october végéig.
Változhatatlan barátod
Dessewffy Jóska.

96.

Dess    Igen igen kedvelt és szeretett és becsült barátom!
Báróozy életét nem egyszer, hanem háromszor olvastam által nagy figyelemmel. E helyes biographia több tekintetben. A derék embereknek az a jutalmok életekben, mikor remélhetik, hogy halálok után ilyen képírókra kapnak, a kik által közelebb ismeretségbe fognak hozatni a jövendővel. Egy tárgyról ereszkedél ki biographiádban, a mely megérdemli hogy végig gondolja az ember. Ha megengeded, majd mádkor közelendem eránta veled véleményemet hosszabb
fejtegetés mellett, mert sem nem ellenkezem veled egészlen, sem nem vagyok egészlen egy értelemben; a középuton állok, és az új szók koholása szabadságát és a xenologismust nem terhes ugyan, de mégis bizonyos határok közt gondolom
magamnak. Minekutána elkészítette volna Phydias olympiai Jupiterjét, a takarót levéve róla, és a publieum által meg- itéltette, és, amint Pausanias beszéli, itt s amott igazított is rajta. Te úgy akarsz tenni mint Euripidcs, a ki azt kiáltotta
a neki zúgolódó népnek : én nem akarok tőletek tanulni, hanem nektek kell tőlem tanulnotok. A fő dolog meghatározni, hogy meddig és miben bíró a publicum ? és meddig és miben nem az. Vale, dilectum Caput, animae dimidium meae, pro quo bis patiar móri, sí pareant puero fata superstiti. Alsó Olysón, 19-dik Juny, 1814.
holtig hív Jóskád.
U. L Ma indulok Sz. Mihályra, 24-ik körül már ott leszek, Kassának megyek. Reménylem hogy megkaptad utolsó levelemet.

97.

Dess      Drága kedves barátom!
A sok foglalatosságok és kivált az aranyér, mely kegyetlenül szorongat, nem engedi, hogy ígért értekezésemet rendbe szedve neked most elküldhessem ; azt azonban engedi, hogy a pracnumerátiót munkáidra 80 rftokkal valutában
ezennel néked általtétessem. Bár csak már olvashatnám.Holnap egész házammal Egerbe, onnan pedig magam Pestre szándékozom, ahonnan a debreczeni vásárra vissza fogok sietni. Igen örvendenék, ha ott találhatnálak. Én minden, a
nagy hadi történetek után hátra maradt zajok és feltetszeni kezdő borúlatok mellett is végtére csillapított és tartós csendességet remélek, jól tudván az emberi társaságok históriájából, hogy az értelmi dolgokban szintúgy mint a politikában
minden hasznos igazságoknak és kifej tődéseknek az volt az útja, hogy tévelyedések és extremitások által jusson az emberi nemzet nem egyenesen, hanem tekervényesen és csavargásokon keresztül, lépcsőnként az igazságokra és a boldogulásra. Még egy faluból a másikba sem láttam soha is egyenesen
vivő utat. Ezerszer csókollak
Sz. Mihálytt, 16-dik Sept. 1814.
igaz hív barátod
Jóska.

98.

Széphalom, Oct. 23-d. 1814.
Kedves barátom!
Dókus Lászlónak általküldöttem a 259 ft. 21 krt. mert ötét secretáriusodnak itt léte olta nem láttam. Ritkán vagyon ide haza, s én ki nem mehettem mind igen sürgető
dolgaim miatt, mind azért, mert báró Wesselényi Miklóst, a Miklós fiát három hét olta várom. Ö Velenczéből jő, s a budai vendégek meglátása miatt késett. De a napokban bizonyosan itt lesz. Rajta leszek, hogy útját feléd vegye, s annyi
gonoszok után lásson végre egy tisztát és nagyot. — Dókustól kezemben vagyon a quietántia, az emiitettpénz vétele felől ; praenumerátiódat pedig Szemere fogja levinni novemberben Trattnerhez. Te nekem 80 ftot küldél, pedig a velin explárra
csak 12 ft kell egy-egy Lieferungot vévén, a milyen három lesz ; és így a 9 kötetre nem több mint 36 ft. Tudósíts tehát, hogy nem két exemplárt parancsolsz-e, hogy tudhassam, mennyit küldjék Trattnernek. Mert a pénz az övé és nem az enyém. Ide zárom munkáimnak eddig megjelent kilenczedik kötetét azon kéréssel, hogy azt Dr. Szent-Györgyinek kezébe juttatni méltóztassál, mellé tévén a hozzá írt levelet, melyet azért tettem ide boríték nélkül, hogy megolvashasd, a mit, beteg lévén, restellettem még egyszer írni. Azt minden olvasói közt én olvastam meg a legsanyarúbb vizsgálattal, s nem leltem rossznak. Még azok is a kik keresztre feszítenének, ha hatalmokban állana, újításaim miatt, kénytelenek lesznek megvallani, hogy a munkán kitetszik, hogy minél több csínnal akartam elkészíteni. Egyetlen egy grammatikai botlást leltem benne, de nem tudom immár hol. A könyv végében elfelejtette Trattner egy lapnyi glossáriumomat feltenni, melyet
nagyon sajnálok. Ideáljaid eránt vett parancsolatodat nem teljesíthetem eddig, mert Schilleremet csak most hozá vissza Szemere Pál. De fogom mihelyt reá érek. Most beteg vagyok, és nagyon el vagyok fogva ; Ossziánt készítem nyomtatás alá, s félek hogy el nem készülök vele míg a pesti alkalom útnak indul. Mely esztendő, barátom! mely rettenetes esztendő! Ki láta ilyet! s én most kezdettem volna kis gazdaságomat. Oly kevés életem terme, hogy ha Petneháza (Szabolcsban) nem
adna valamit, pénzen kellene élnem. De nem panaszolkodom. Felejtem bajomat, ha körültekintek. Élj szerencsésen, s tarts meg nagy becsü barátságodban. Az minden vígasztalásom hogy ennyi rossz között ismerlek Téged, s feleségem és négy
gyermekeim csendes körében feledhetem néha a mit utálnom kell. .
Örök tisztelőd
Kazinczy Ferencz.
…..

99.

Dess. Drága kedves barátom!
Elküldöttem Szent-Györgyinek mind leveledet, mind nyomtatványodat. Ha csak egy héttel clébb érkezett volna ajánlásod, megfelelhettem volna kívánságodnak az új fiskálisra nézve. Elbocsátani Potcmkint, mert nem viselte úgy magát nálam, mint nevetársa Katalinnál. Sokat kellé ez idén utaznom. Holnap után a felföldre megyek vissza az egész házammal, onnan bővebb levéllel foglak kínozni. Kinézéseim kedvezők, csak valami szokott szerencsétlenség ne érjen. Élj azzal a boldogsággal a melyet érdemlesz. hív Jóskád.
Sz.-Mihályt, 13-d. Nov. 1814.
Csak egy nyomtatványra praenumeráltam, kész lévén pótolni a summát, ha az egész munkának ára többre menne ezután.

100.

 
Széphalom, Nov. 26-d. 1814.
Kedves barátom!
Még szüret előtt adtam által a sógoromnak, kinek leányát Dessewffy Tamás vette, egy pakétocskát hozzád, hogy Tokajból juttatná kezedbe, s nincs semmi hírem, vetted-e vagy nem. A csomóba Bácsmegyeimnek egy nyomtatványát
tettem, hogy ha talán még nem láttad, láthasd; azután pedig küldened Dr. Szent-Györgyi úrnak Debreczenbe, minthogy a Te exemplárod még Pesten vagyon. — Ugyan azon csomóban vetted azt a megnyugtatást is, hogy fiskális Dókus
László úrnak a secretáriusod által nálam hagyott 251 f'tot és nem tudom hány krt kezébe adtam ; erről engemet írott quie-tantiával nyugtata meg Dókus úr, az én levelem pedig Téged nyugtathat meg az eránt, hogy bajod a vármegye pénzét beszedőktől nem leszen. Dókus azolta sárgaságban feküdt, s én f látogatására valék. Mondotta, hogy nem írt, de neked azt izente általam, hogy így leváltatni sem fogja a pert ezen pénz eránt. — Egész halom citatóriák állának előtte. Engem
is perbe idéze egy 1809-ben kérdhetésen kívül általam beadott insurrectionális ló miatt. Rettenetes dolog a hogyan a vgyéken megyén a dolgok folytatása, s ezt tekintve érdemeljük a szenvedett csapásokat. „Merito plectimur," mint a

Phaedrus meséiben. Nagy a gyanú, s Dókus mcgerősíte ezen gyanúmban, hogy a perceptor Komáromi Gábor akarva hozta rendetlenségbe ezt az egész dolgot, hogy nyerekedhessen s sokakkal kétszer fizettethessen. Felőle az ilyet fel lehet tenni.
Ó gyalog megyén Bécsbe Újhelyből, gyalog Debreczenbe, s gyönyörködve beszéli azoknak a kik tudják, hogy az országban nálánál nincs gazdagabb ember, hogy Bécsig 14 krral ment és nem költe többet, s visszajövőben még kevesebbel (
ide nem érti a Bécsben léteit), s egy helytt egy csizmadiánál vett szállást, s nem ő fizetett a ház gazdájának, hanem a gazda neki az elfeslett csizmát még meg is varrta. — Elébb ötét nevezem a leggazdagabbnak az egész országban, és ezen
szóm mellett állok. A kinek ily kevés szüksége van e ennyi a pénze, gazdagabb mint a zopfos gróf György. Sokat szólván szükség és minden harag nélkül ezen
boldogtalan ember felől, még egyet. — Testvér öcscse Komáromi Ferencz ez idén Újhely és Bányácska közt megölve találtatott. Gábor a hír hallására ezt kiáltá : Hát ha az akasztófa alatt ölték volna meg, szánnám-e? s mikor temették a testvérét, bokrétát szúrt kalapja mellé, s szekerén ment el a temető sokaság között. Mely erkölcsekl De ennyi rút' beszéllése után szépekre ! Nov. 3-dikán reggel báró Wesselényi Miklós, Miklósnak egyetlen fia (Velenczéig s Veronáig tett útjából jővén Pestre) gyalog sétála fel nevelőjével Pataki Mózes úrral dombomon. Szekere Újhelyből ura nélkül jött későbben. Midőn én Zsibón valék, ez a derék ifjú 9 esztendős gyermek vaja, annak pedig most épen kilencz esztendeje, mert én is
nov. első napjaiban jöttem el onnan. Még nem ismertem. Marináróban jött mind ő mind Pataki, s képzelhetem, hogy W. a maga útitársai közül (mert két báró Bánffy és Döbrentei is volt vele) kettőt előre küldött. Ábrázatja originális, azaz nem úgy van rajzolva mint a mindennapiak : de reáismertem benne atyja s anyja physionomiáiknak öszveömlésén, és valóan lelket is mind attól a szertelen nagyságú derék férfitól, mind attól a nagy mívelésű s nagylelkű derék aszszonytól vett. Három teljes nap rnúlata nálam, s soha nekem kedvesebben három napom el nem múlt mint ez most, és amelyeket Zsibón töltöttem. Mely fej, mely lélek, mely szív, mely nemes sőt úri mód minden, minden gőg nélkül, mely szent szeretete a jónak minden affectátió nélkül, s mely ölthatatlan vágyás látni, hallani, tanulni, előmenni! Pataki mintegy 28 esztendős, és még is nevelő.' Igen is, barátom.
Látni példát, hogy 80 esztendős nevelő is van; de te ezt bizonyosan jobbnak fogod nézni együtt velem. Feleségem el nem tuda telni a két vendéggel, s szüntelen köztünk vala. Én egykor elmcredtem a Pataki nézellésében, s azt a megjegyzést
tevém, hogy az ő fejéből egy szép Rubenst vagy Van Dyckot lehetne csinálni, s feleségem akkor monda hogy ő a két barátban Don Carlost és Pósát látja. Irigylem neki e gondolatot, mert való gondolat. — Carlos és Posa egymást tézik (tutoyer), de minden mozdulatán Carlosnak látszik, hogy ő az úr, minden mozdulatán Pósának, hogy ő a leghatártalanabb barátságot, bizodalmat és familiaritást a legszivesb tekintettel öszve tudja kötni. Ez nehéz mesterség. De Pataki
benne taktfest. W. látta Pesten az Isteneket. Miattok múlata közel három hetet. Látta a pompát júliusban Bécsben is. De az ő czélja ezen útban nem ez volt. Két esztendő múlva más részét látja meg a világnak. Meghalván atyja, nem tudom, mely erdélyi szokás és rendtartás miatt tútort adtak neki, mintha arra az anyjának
szüksége volt volna, s képzeld ki leve tútora — gróf Teleki László, a Báró Tabulae ! — így Teleki elmondhatja a mit a Horácz ráspolya : acutum reddere quod ferrum valet, exors ipsa secandi. Képzeled, imádva szeretett barátom, hogy én vélek lévén, felőled sokat szóllottam. Siettek Zsibóra, mert W. nagyon anyás, azaz indulattal szereti az ő jó anyját — (W. egyetlen gyermek a háznál 14 közül) — különben megláttak volna. Egész képedet festettem nekik, minden particularitá-
sokkal, melyek a festett képnek leginkább adnak intereséét, s felolvastam verseidet. Két esztendő múlva ismét ide jőnek. Akkor megjelennek Nálad is.
W. látta Superint. Kist, Himfyt, Berzsenyit, minden Íróinkat Pesten. Látta gróf Györgyöt. És valamit látott, azt nagy haszonnal látta. Ennek utasítása után vásárla Bécsben egy igen szép és gazdag étuist a ménes szükségére; ollók, kések stb. — Gyönyörű képeket is vett, vagy mivel a kép inkább festés, tehát csak képeskönyveknek mondom : Architektúrái pompás munkákat (a Museum Napóleont régen bírja). Hányszor láttam, midőn valamely fényes, nagy, szép
vagy igen rút tett beszéltetett előtte, hogy szemei elnedvesülnek. Akkor hirtelen elfordítá azokat, hogy könyüivel ne lúttassék paradírozni akarni. S egyszerre végig csorgák orczáját a szép könyűk. — Az így síró túl van minden veszélyen.
A rágalmazás ezt sem kerülte el. Midőn az atya 1810. october 25-én megholt, csakhamar az a hír jött hozzám is Szathmárból, hogy a 14 esztendős ifjú W. még brutálisaik az atyjánál, vereti embereit, cselédeit. Nem hittem, és a szót
brutális ember hazugságának néztem. Látván most, hogy W. épen más mint a minek ez a gaz beszéd festette, elmondtam neki. Nagy volt ő magát menteni. De azt felelte, hogy ő nem látja helyesnek a mit én mondok; t. i. hogy valamint a gyermeknél néha kell a vessző : úgy a cselédnél is, mert a ki az észnek nem enged, azt nem lehet szabadon ereszteni. Azt kérdé ekkor, hogy a franczia miért nem vereti a katonát, holott mi vágattatjuk, Sándor pedig még a tiszteket is? — Könnyű felelni : mert a moszkva nem franczia. De a W. érzése isteni érzés. Beszéllénk az ínségről, szükségről. — Patakitól én a delicatesse megsértése nélkül tudakozám, mennyit költhete W., mert ötöd magával tette az övéből az utat, s Pataki meg- mondá, hogy 2000 aranynál többet. Ez több mint tíz ezer forint. W. nem csudáltatta velem a maga erszényét : de az Ínségre ezt monda : Én már Bécsben valék mikor meghallani mely ínség van Erdélyben. Vissza akartam jőni, hogy az anyám emberein ezen pénzzel segítsek. De oda határoztam meg magamat, hogy csak megteszem utamat. Az én jó anyám ez idén is fogja azt tenni vélek, a mit eddig mindig tett, oztán én magamnak is tartozom valamivel, s mikor jártam s járhattam volna több haszonnal? Ily tapasztalás csak egyszer adatik.

A dán király, azt mondja, hogy miserabilis figura. De bezzeg a lelke! Nevettem mint festé a würtembergi felség kövérségét. Hogy lélekben kövér, azt eddig is tudtam. De azt mondja W. hogy testben is az. Hátán öszve nem redőlheti
az ujjait. Minap egy jobbágyával voltam ezen kövér felségnek; nagy tisztelettel szollá a királyné s örökösherczeg felől: de magáról azt mondta, hogy mikor reá érik, sorba tördeli az ablakot, tűkört, porczellánt, s fiát, s feleségét, embereit
maga királyi kezeivel szokta botozni. Pethe Ferencz, kivel én soha collisióban nem valék, és a kihez soha egy betűt nem írtam, ellenem lármáz. Én soha currenst, sem barátságost, sein nem barátságost, nem írtam, sem írni nem fogok. Felzúdúlt ellenem a Kálvin hada, mert azt mondom, hogy nem való az, hogy csak a Kálvin emberei tudnak magyarul. Bizony Iliéi András, Pázmány, Szécsényi az érsek,
Káldi,Faludi és Kunics, 3 jezsuita, s az én Révaim jobban és szebben írtak magyarul mint mi kálvinisták ; de ezt nekem sok nem hiszi, sót tagadja, s ezeknek ők mind nyelvrontók. Most én Pázmányt olvasgatom. Hová mentünk, hová értünk volna az ő utján! De a mi papjaink arra szoktatták a magyar hallgatókat (akkor sem író sem olvasó nem volt) hogy ne a hallgató vonattassék hozzájok, hanem hogy a tanító szálljon alá tanítványához. A semidoctuskák nem Virgilt és Horáczot,
hanem az Ovid Tristiwnjait tanultatták, s Gyöngyösi korholá a földet, nem az egeket hasgatta. Azonban ez a Gyöngyösi is azt vallja praefátiójában, hogy ő új szókat csinált. Értsed ezt az időkhöz képest, mert neki nem volt semmi phi-
lologiai s metaphysikai ismerete. Én láttam, hogy a felköltés, megrázás által kell életre hozni az alvókat, s költöttem, ráztam. Cicútát (bürköt) nyújtanak, feszíteni készülnek, máglyára (rogus) akarnak tenni mint Sokratest, az Idvezítőt és
Husst. Ideje hogy magamat visszavonjam, azaz, hogy ne pereljek többé, hanem csendesen menjek utamon, és valamit írok, a legnagyobb szorgalommal s szemességgel írjam, irgalmatlan lévén tulajdon botlásaim eránt. Elég nekem, hogy
a korholás (frictio) munkába ment. A vetett mag bizonyosan teremni fog, s akkor nevem áldásban lészen. Üldözzenek, bántsanak, az mind semmi. Avagy azért írok-e én hogy engem csudáljanak, javalljanak? A jónak akkor van való érdeme,
mikor érte nincs jutalom. Béres szolga én nem voltam. Az mindazáltal fáj, hogy sokan azt hitették el magokkal és másokkal, hogy charakteremben malignitás, erkölcseimben durvaság, szívemben epe van.Korholtatni nehéz : nekem az korholni is. Ügy de „Szülőm Kóma!" ') s ezért dönteni s dőlni nem az.
Gessnerem után, mely most nyomtattatik, Ossziánomat fogják nyomtatni két kötetben. Poétát, régi poétát nehéz értelmű s tónusú poétát úgy kell-e fordítani s szóllaltatni, hogy a szent-mihályi prédikátor hallgatói is megérthessék ? Ezért
lesz még nekem majd! Az Erdélyi Múzeumnak egy recensiója jőve ki, de az
csak kézírásban forog az emberek közt. Azt nagy nevetések közt olvastam, noha erdélyi correspondensem csak fragmentumait küldé meg. A versekről nevezetesen azt mondja, hogy azok oly nevetségesek mint az Arankáéi lenni szoktak, az én
verseim (epigrammák) pedig csak arra valók, hogy hirdessék hogy görögül is tudok (! ! !). Az Ürményire írt két soromhoz tíz sor scholion kellé. Jele, hogy minden soromban öt érthetetlenség van. „Ha neki olyan verseket kellene olvasni, mint az én epigrammjaim, úgy bánná, hogy olvasni megtanult."
…..S a napok rövidek, s gyertyánál nem dolgozom. Üvegre fogok szorulni,
de azt addig halasztóm míg lehet. Ha Pestre találsz menni, festessed magadat gyermekeidnek örök díszére Donátnál, ki most 70 esztendős. Neked
az isten ez idén jó esztendőt ada. Méltó volna hogy csak ezért is Pestre fuss. Mert soha még Magyarországon találóbb festő nem volt. És jól is fest más tekintetekben is. Coloritje abnormis : de azt neki elengedem megbecsülhetetlen tulajdonai
s mivelt lelke és szeretetre igen méltó szíve miatt, s felesége miatt, ki 28 esztendős, és leánya a duellumban megholt herczeg Lichtensteinnak. Nagy vígasztalásomra szolgál látván s érezvén az ezidei szükséget, hogy Te adósságaidnak nagy részéből kiszabadulsz. Talán 1815-ben neked nem tennének ajánlást többé jószágod megvétele eránt. Én neked azt óhajtom, hogy oly gazdag légy mint a zopfos ember.
Nem tudsz-e nekem javaslani egy francziáúl tisztán beszélő gouvernante leányt vagy asszonyt? Gyermekeimet ki nem adom a háztól, s franczia nevelést akarok nekik adni; nem ragyogót, de francziást. Azt kívánnám hogy tiszta accentje legyen, s legalább muzsikát, ha lehet, festést is tudjon. Fejeket férfi nevelő fogja munkába venni gyermekeimnek; ahoz asszony ritkán tud. Leányom mindjárt 7 esztendős. Még csak magyarul s valamit tótul szól, de mindent ért németül, melyen azonban sohasem monda ki még egy propositiócskát is. Hogy vetélkedések legyen gyermekeimnek, jól nevelni kezdett lyánygyermekeknek adok nálam helyt, de soknak nem, legfeljebb négynek. Ha erre való személyt tudsz, a milyen az általam soha nem látott Menlé Szilváson, kérlek, nagyon kérlek, tudósíts felőle. Élj szerencsésen, a mélt. grófnéval, kinek kezét s gyermekeidet csókolom. Sophie hétfő olta b. Vécsey Miklóst s Poldit várja Kázmértt. De épen most veszem a hírt, nem jöttek.  

101.

Széphalom, Febr. 4-d. 1815.

Nagy férjfiu!
Végig olvasván utolsó küldeményedet, megállottam képed előtt, s úgy néztem azt sok ideig. Mely embernek és atyának fest a forgonycsinálóhoz írt levél! Mely embernek, barátnak a hozzám írt! s mely originális írónak a Bevezetés! —
Engedd meg hogy mind ezeket még itt tartóztathassam s magamnak leírhassam. Jézus midőn betegeket gyógyított, támasztott stb, megtiltotta hogy tettét ne tudassák másokkal. Meglehet hogy te sem akarod tudatni mindennel mit
tevéi. De engedd meg, hogy halálod után láthassák Pandektáiraban (így nevezem én excerptáimat, jegyzéseimet e holmimet, a mi különben el fogna vetődni) azok, a kik az ily tetteket becsülni tudják. Elborzadtam a forgonycsinálóra. Az 1787. már könyveket írt magyarul. Harmincz esztendő alatt mire ment :örökmozgót talált (!!!) és sem orthographiája, sem etymologiája, sem syntaxisa, sem stylje, sem aesthetikája, sem logikája. Szánom az embert s nem kaczagom.
Daykának Eletében elbeszéllém, hogy nekem elejétől fogva kedves gyakorlásom vala, hogy midőn valamely magyar írás akadt kezembe, mely vagy érdeme vagy érdemetlensége által nagyon frappírozott, én azt a magam magyarságomba
s módomba öntöttem által, hogy lássam a különbséget magam közt és a közt, a kit vagy tiszteltem, vagy rossz írónak néztem. — Az a mit a világ prudentiának nevez,
engem is megtántorított, s az ilyen dolgozásokat soha sem tartottam meg; pedig becsek igen nagy volna. — Ezt fogom tenni a te bevezetéseddel is, s közleni fogom veled, nem hogy a Tiédet e szerént akarnám írva láttatni, hanem hogy
Veled engemet hozzád képest látassalak, s magammal hozzám képest Tégedet; mert stylünk és az egész strues nagyonkülönbőz. Franczia elegantia és geniális erő lebeg az egész írásban. De előre látom hogy a mi orthologusaink ezt fogják
a kettőre kiáltani : Imhol két ember, a ki nem tud magyarul :Dezsőffy idegennek látszik, a ki nem tanula meg jól magyarul, az a másik pedig gonoszabb az idegennél, mert az akarva ront.
…... Félek hogy nem jól értem mit kívánsz, de inkább teszek többet mint keveset. Valamikor imperativus jő a sem vagy nem után, akkor mindég m nélkül marad a tiltó se vagy ne : Ne írj, ne állj, ne adj, ne törj, ne vágj, ne döfj. De ha ezek előtt áll sem, akkor mindég megkívánja ez a sem az ?» betűt, mert ez itt nem prohibeál, h
anem csak negál, tudnillik : seM ne írj, seMne állj. sem ott ne légy, sem itt ne. — Nem jól volna mondva : se ott ne légy, se itt ne.

…….Nem felejthetni semmi bántást — kislelkűség. De hát hallgatni reá néha kislelkűség-e? Gyakorta nagyobb kevélység van abban, ha minden bántást elhallgatunk, s gyakorta öszve van fonva személyünk ügyünkkel, s akkor oztán kötelesség felejtenünk, mit mond a világ arra hogy vitáztunk. Te a diétán hallgattál-c, hallgatsz-e a gyűléseken, midőn valaki ellenkezik, hogy ezt ne mondasd magad felől hogy azért szóllasz, mert magadat tartod mindennek a nem tűröd az ellenkezést? A literárius világban az ily írások a diéta, a gyűlés, a processus : az olvasók közönsége a tribunál.Te kiadandó munkádban senkit nem akarsz megnevezni. Nekem ez sem érzésem; tudom hogy az sokaknak az.
Engemet nem tesz a nevem. Az Angol Házban nem nevezik meg egymást, de kimondják, hogy a most-honorablc tag a ki előttem szóllott, megérdemlené hogy felakaszszák. Ciceró nem úgy bánt Antoniussal, Verressel s másokkal. Megváltoztak az idők ; de én e részben inkább megnevezek mást, mint
hogy neve nélkül bántsam. Amaz a mód magamhoz bizakodást
mutat, ez úgy néz ki, mintha jelen nem levőt bántanék, olyat pedig bántani nem a legszebb. A ki másról nem mond egyebet, mint a mit az olvasó kénytelen lesz javallani, az bízvást megnevezhet akárkit. — Azonban, édes barátom, te a
kit én bizonyosan tisztelni, imádni lógnék, ha engem bántanál is, Te felőlem mondhatsz s mondj jót rosszat, amint magadban ítélsz. Mutasd hogy azok felől is bátran, szabadon ítélsz, a kiket szeretsz, mert azok is emberek, s vannak botlásaik;
bizonyítsd a mit a kereskedő felől mondasz Bevezetésedben. Nem az a kérdés, hogy mit ítélsz felőlem vagy Révai vagy Beregszászi felől, hanem az, hogy felőlünk igazán hoztad-e ítéletedet….. Az aesthetikai mívek akkor sem tanítanak,
mikor tanítani akarni látszanak. De-Lille-nek nem volt szándéka kertplantátiókat stb tanítani, s Seneca megmondta ha a Virgil czélja a rés rust. tanítása volt-e.
De én nem egy gondolkozásban vagyok Kerekessel az iránt is, hogy a Georgicont úgy kell fordítani, hogy minden érthesse. Mit mondana Virgil, ha látná hogy e sorokat :Quid faciat laetas segetes, quo sídére terram Vertere, Maecenas, ulmisque adiungere vites, Conveniat . . .
Kelletik a juhval, marhával s a takarékos Méhekkel bánnunk — erről éneklek ez úttal. Az expositio mesteribb itt mint Rájnisnál ; nincs benne annyi fecsegés (verbiage) — de Te, a ki a classicusokat jobban ismered mint ezer olvasójok, mondd el tetszenék-e az Virgilnek, ha verseit így adná valaki ? Quid faciat amplas (divites) messes, quo sidere conve- niat avaré, ét vites Ugaré, quis cultus habendo sit ovi, pecori ét parcis apibus — hac de re dicam ista vice. Hol itt a kép, barátom? Mert Virgil azt értette itt a mit a német ért a májusi, gazdag aratást igérő, setétzöld s buja levelű saat-on, neki az Erndte nem forgott szeme előtt. A Virgil terram vertere-je annyi-e mint arare? az ulmis adiungere vites annyi-e mint szőlőt kötni (vites Ugaré) etc. Én nem magasztalom magamat, s Virgilt fordítani nem fogom. …….Szüntelenül, s a tájt messzére eltölt! keservvel. De hosszú a levél; végezzük el. Élj szerencsésen, tisztelt barátom. Előre köszönöm azt a nagy örömet hogy olvashatni fogom Gőthének Eletét. Februárban a főnotárius patva- ristája által kihozatom. Szeress engem továbbá is. Nem érzed mely gyönyör az nekem, nem erezheted, mely gyönyör az nekem. Kazinczy Ferencz. Prof. Pongrácz urat méltóztasd néha társaságodra. Az derék fej. Kevés professora van olyan nyelvünknek az országban. Hagyd tanulni tőled, mert te tele vagy oly dolgok tudásával, a miket más nem tud. S hajtsd hasznodra társaságát. Mondjad Újházinak hogy betegeskedése hírét úgy vettem mint barátnak illik. Mondjad imádást érdemlő feleségének, hogy az én szemeimben ő az első asszony, a második
az én feleségem, s hogy ezen érzéssel fogok valaha fellépni a mennyországba — mert mi kálvinisták azt hiszszük, hogy az eránt a kálvinista nem is kételkedhetik.
Ha f rancziánédra reá találsz unni, megemlékezzél, hogy én annak hasznát vehetem, és el ne küldd, kérlek, még meg nem tudod tőlem, ha nekem nincs-e rá szükségem. Bacsányi felől írják Pestről, hogy Brünnben raboskodik. Én feleségét soha nem láttam, vele soha nexusban s levelezésben nem voltam, de udvari ágens Vitéztől tudom, a kinek viszont ez az asszony monda, hogy B-nak nagy reménysége van visszajöhetni az ausztriai birodalomba. Megadta magának a szerencsétlen ember, a ki sem itt nem tuda nyugton lenni, sem ott.

102.

 
Széphalom, mart. 8-d. 1815.
Kedves barátom!
Félvén hogy ezt még nem láttad, és hogy nemeslelkű írója neked ezt feledte megküldeni, sietek közlésével, s ez megszakasztatja velem hosszas hallgatásomat. Vádlanám magamat ezért, édes barátom; de mentségemre lehetnek képzelhetetlen bajaim. Mérsékeld azokat onnan, hogy én a ki gyengélkedő szemeim miatt sok év óta nem gyertyáztam már, most kénytelen vagyok hasznomra fordítani nem csak
az éjféli, hanem reggeli órákat is.
Trattner nekem azt írta, hogy első alkalommal által fogja neked küldeni a velin explrt, melyre fizettél. A pénzt hozzá Szemere Pál vitte le Lasztóczról. — Szivképzö Regéim, megtoldva a Jó Anyával és a Herder Paramythjeivel, az első
kötetet teszik, 3 ez előtt Révainak büsztje áll; a másodikat és harmadikat Gessnernek minden munkái, s így azon kötettel, melyben Bácsmegyei áll, eddig négy kötet jelene meg. Még e holnapban veszik sajtó alá Yoricknak Érzékeny
Utazásait, az Elísához írt leveleket válaszaikkal; a Kaynal' keservét Eliza után, és a Gó'the Római Carneválját. — Ezt két más kötet fogja követni a júniusi pesti vásárra, melynek egyikét Gőthe foglalja el egészen, a másikat pedig Wielandnak két philosoph. románja, s Titusz Metastásióból és Le medecin malgré lui. Ez az utolsó a neologusok ellenségeivel teljesen megbékéltet, mert látni fogják, hogy mikor annak látom helyét hogy úgy szóljak mint ők szeretik, ott én is tudok magyarul. — Az augustusi vásárra Ossiánom jő ki. Kész az első betűn kezdve az utolsóig. De most az Ahlwardt Ossiánját várom, a ki azt lexikális gonddal azaz
Bzóról szóra fordította; s ha szükség lesz hogy újra dolgozzam, egészen újra fogom. Ezen felül két más nagy és igen kedves dologba fogott Trattner. Első az hogy Zrínyinek verseit adjam ki; s ez nem kevés dolgot ad, kivált a biographiájával. — Második az a mit, reménylem, Te épen oly örömmel fogsz hallani, a milyennel azt én jelentem : a Scheller Lexikonát csinálom magyarrá. Ez
sovány munka, de hasznos, sőt szükséges — Néhány holnapokat sok régi könyveink olvasásokban töltöttem. Bányász levék, s perui bányára akadtam.
Literatúránk gyorsabb menést kap. Csak a publicum segéllené az igyekezetet!
Figyelmessé teszlek, édes barátom, mind a superintendens Kis Verseire, melyek az elmúlt holnapban készültek el, gondjaim által, s már árúitatnak; mind az Ajtai Sámuel által II kötetben kiadott igen derék Világ történeteire. Ezeket ki nem vagdalt ívekben tekintgetém, s igen jónak találtam. Még e hóban megyek Bécsbe feleségemmel s Eugéniámmal, lehozni a franczia nevelőt, ki felől sokat hagynak remélnem. Aprilben visszajövök. Élj az alatt is szerencsésen, hallgatásomért ne neheztelj, sőt szánj is, örvendj is.
Kazinczy Ferencz. 

103.

Szent-Mihályt 28-d. Mart. 1815.
Dess    Drága kedves barátom!
Te bizonyosan könnyebben fogói nékem megbocsátani, mint énmagam magamnak, hogy annyi időtől fogva sem nem írtam Neked, sem nem feleltem. Magam előtt nem szolgálhat nekem semmi is mentségül, de a Te barátságod el fogja nézni hibámat, ha meggondolod, hogy az elmúlt ősz olta nem valék eltelve más ideával, hanemha azzal, hogy terheimet kevesítsem. Ez ez igyekezet úgy elfogott, ezen czélnak elérése annyi utakat teve szükségessé, hogy majdhogynem örökös mozgásban kellé tölteni időmet és magam szüntelen rázattatni a testet és lelket egyaránt hányó és fogyasztó magyar utakon. Igazán mondtam valamely versezetemben : A legszebb környéken bajjal kell mozdulni. Télben kellett Pestre
mennem, és épen azon időre esett utam, amikor amaz ez idén legjobban kiadta erejét, — meg is betegedék, két hónapnál tovább kínlódtam keserves fogfájások között, a melyek tán még mai nap sem szűntek volna meg, ha orczám puffadását
öklemmel nem lohasztottam volna le. …..Látom leveledből, hogy nem csak jó fajta ló, hanem ember is kerekedik Zsibórúl. Döbrentei megholt azolta, de
hiszem, csak teste. Én Bácsmegyeiből soha sem vettem semmit is, de a vármegye-
tartozásaim mindéi vannak igazitva. Komáromyn nincs mit csudálkozni, ő velem úgy tett mint a bécsi kellnerek, a kiktől ha új számadást kér az ember, kisül, hogy ők erszényünk nyereségére hibáztak, és hogy már most többet kell fizetnünk, a hibás számvetésnek felfedezése után. Fogja az úr, mondék Komáromynak; az úr számvetései retteneteseibek a fizetésnél; ha sokáig számol még az úr, utoljára semmim sem lesz a mivel ne legyek adósa. Tetsze neki ez a magasztalás,
és a pénzt beseprette, én pedig örültem, hogy nem többet annál, a mit felszámlálék előtte. E minden módon komédiába való ember; de nem a nézők, hanem a nézetendők közé.
Az új szók eránt való viadalról azt tartom……./ ír még a francia állapotokról G/  Most jó éjtszakát, drága kedves barátom. Ne gondolj semmit az irigyekkel, a rágalmazókkal : aztajövendő,jobban mint mi, fogja elitélni, hogy kik tudtak csúnyábban és kik szebben magyarul, kiknek mivel és mennyivel tartozik a magyar nyelv ?

Pascitur in vivis livor, post fata quiescit,
Quum suus ex merítő quemque tuetur honos.
Ha valami újság van a magyar literatúrában, közöld velem, íme itt egy kis versezetem legújabb fírkálásaim közül. Ugyan kiről vagy miről van? mit gondolsz; az ördögről-e vagy az angyalról, vagy valami nagy úrról, vagy valami vitézről ?
Korántsem ; arról van a mibe nem nézhetünk s a miáltal mindazonáltal egyedül minnyájan mindent látunk és érzünk : a felséges világítónkról — a Napról. Úgy súgároljon rád mind holnap, mind ezután mindenkor, életed fogytáig,
valamint eddig. Maradok száz ezer hív érzésekkel igaz barátod
Jóska,

………… 

104.

 
Széphalom, Mart. 30-d. 1815.
Tisztelt kedves barátom !
Cseléded engein rusticálásban kapott, kertemben ültettettem ; még csak három napot tölthettem e kedves munkában. Különben nekem martius igen jól folyt el; sokat dolgoztam és jót; most azt a nevezetes régi írónkat készítem sajtó,
alá, a kit én, minden fogyatkozásai s darabossága mellett, úgy tisztelek, mint az újabbak közt Báróczyt és Révait. Találd, ki ez? Zrínyi Miklós. — Trattner augustusban véteti sajtó alá. Mi őhozzá képest az a kedves fecsegő Gyöngyösi!
Bizony a Zrínyieken halhatatlan fény ül : az egyik dicső halállal hala meg Szigetnél, mint egy második Leonidas; a másik pedig nagy katona is volt, nagy úr is, nagy tisztviselő is, nagy író is. De ezt bővebben leled majd a könyvben előadva.
S egyebet is dolgoztam, és hasonlóan jót. Azokat is fogod látni. Mád. de Genusból két darabot fordítottam leányaimnak: Hágár a pusztában, és A két palaczk. Eugeniem már francziául egészen tudja az Izmacl rollját: most ugyanazt
magyarul tanulja. Még nem kellé venned azon levelemet, melyben neked az L Lajos és Hunyadi Mátyás védelmeztetését Püspöki szlogabíró által megküldém. Különben erre is bizonyosan feleltél volna. Én azt hiszem, hogy kivált Hunyadi, ki nincs mentve; de mégis a kis munka végtelen becsű. Sokra tanít bennünket,
a mit nem tudtunk. Trattnertől meg fogom tudakozni hová küldötte a te exemplárodataz én munkáimból, s megírom hol kerestesd. Már négy kötet kész ; tudnillik Bácsmegyei és társai ; — a Szívképző Regék, megtoldva A jó anyával és a Paramythek Herderből — s Gessner két kötetben. Most Yoricknak Érzékeny
Utazása nyomtattatik , két más kötettel. — Augustusra pedig Ossian két kötetben.

Mind fogad fájdalmait, mind azt a mit veled rokonaid szenved tettek, én is érzem, s szívesen szánlak érte. Én nem átallok panaszkodni az effélékért, s alig ismerek nagyobb kínt, mint midőn azokat kell utálnunk, a kiket, ha lehetne, szeretni akarnánk. Utrumque nostrum incredibili modo consentit astrum. De abban hasonlatlanok vagyunk, édes barátom, hogy te baj nélkül leszesz egészen, ha egy-két ily esztendő jön reád; én pedig nem remélhetem, hogy bajaimból valaha kigázoljak. Midőn az anyám halála jobb állapotba tett, annyi építés és egyéb elkerülhetetlen szükség jőve reám, hogy elborzadok ha arról gondolkozom. Költségeim napról napra szaporodnak, mert gyermekeimet neveletlen hagyni nem akarom. Csak éljek, csak feleségem éljen, ha gazdagok nem lesznek is (a mire szükség nincs), el lesznek úgy készülve, hogy magokat szerencsésekké tehessék; 8 k} tudja, nem találják-e fel az én halálom után azt a szerencsét, a mit én fogságom miatt elérni soha nem tudtam. Bár valaha a jók őket elősegéllésekra méltóztatnák! — Trattner nekem tulajdon munkáimból (nem azokból is, a melyeket csak kiadok,
mint Dayka, Báróczy és Kis) száz exemplárt ad ingyen. Ebből 20 explt ingyen osztogatok el. Ha 80-t eladhatné, egy-két ezer forint adósságom lerovathatnék vele. — Meg. értettem hogy ő a Scheller Lexikonát akarja magyar textussal
kiadni, s azonnal írtam neki, hogy engedje annak kidolgozását nekem, s reá-álla. Éhez augustusban fogok, nem egyébért, mint hogy vele jót csináljak. Még egy lexikonunk sincs szenvedhető. A Pápai-Párizét az akkori időkhöz képest
sem tarthatjuk nem-rossznak, a Mártoné pedig, a ki ignorálni méltóztatik mind azt a mit Rájnis, Szabó és Révai s ezeknek követőik csináltak, s a ki csak a köznép szavait vette fel, és holmit a mit maga csinált a Bertuch (általam ugyan szívesen becsült) fordításában, — bizony igen rossz. Én úgy hiszem hogy Schellerem jobb lesz minden eddig ismert lexikonunknál. De e végre nem restellem megolvasni
régibb és újabb jobb Íróinkat, nevezetesen a pápista Íróit a XVI. és XVII-ik száznak. Munkám annál könnyebb lesz, mivel én különben is régolta készülgetek valami ilyenformára, » temérdek jegyzéseim vannak. Esztendő alatt, reményiem, készen leszek vele. Kívánj szerencsét hozzá, édes barátom, s szerencsét ne csak a dolgozáshoz, hanem a haszonhoz is. Képzeled te, mely szerencsésnek tartanám magamat, ha gyermekeim valaha azt mondhatnák, hogy ha atyjok őket gazdagokká nem tette is, tett értek valamit.
…….Bizony a Jézus Krisztus igazat mondott, hogy könnyebb az elefántnak a tű lyukán keresztülbúni — noha a hasonlatosság Ázsiában is irtóztató hyperbolisch.
Leveled javalja szándékomat gyermekeimnek itthon tanítások eránt, s a minek különben is örvendettem volna, most annál inkább örvendek, mert a sógorom és sógorném épen nem javalják. Derék dolog ismerni az emberi szívnek minden redőit. Volt egy idő amidőn méltóztatott egy valaki azt is nevetségesnek lelni, hogy én, a ki mágnás nem vagyok, gyermekeimnek szokatlan keresztneveket adtam ; s hogy a Calvin János hitén lévő embernek lehessen érdeme,
azt még mostanáig sem tudja a drága hölgy megfogni. Nem gondolok én vele lia gyermekeimmel idegenek nem neveltetnek is; nekem elég, hogy ezek szemeim előtt neveltetnek, s nem kell rettegnem, hogy életekben, egészségekben, erkölcsökben kár esik. Fiaim akkor lépnek a világba, mikor a test megérlelve lesz egy bizonyos gyönyört élni. Nabuntsine cortice. — Azonban ha három vagy hat idegent is kapnék, az nekem a vetélkedésért is kedves volna, azért is,
mert még egy-két nevelőt hozathatnék ; a többek közt egy magyart is; mert ezt még t-zükségesbnek tartom mint a fran- cziát. Még eddig egy gyermekem sem szól más nyelven, azt kivévén, hogy tótul valamit tudnak, s a legidősb németül mind azt érti, a mit beszélnek. A sógorom gyermekei három nyelvűek, noha az anyjok eléggé protestála a magyar nyelv ellen, azt mondván, hogy az ő fiai talán csak nem lesznek szolgabírák. De ez a nyelvbeli polyhistorság inkább káros mint hasznos ; egyiket sen tudják jól. Bécsi utániban Gén. Vayt s b. Prónay Simont akarom meglátni ; Pestről pedig Zircznek akarok menni, s Pápának és Sopronynak, a zirczi apát Dréta, a pápai fiskális Pápay Sámuel és Kis János miatt. Onnan Schönauba, Badcnbe, Lachsenburgba s Bécsbe ejtem utamat; visszajövőben pedig a győri úton haza. Pesten feleségemet és idősb leányomat festetni fogom Donát által. Nagyon kérlek, ha Pestre mégy, festesd magadat te is Donát által. Szerencsésebben Magyarországon még senki nem festett. Igen jól talál, s a festés igen szép. Maga pedig a 70 esztendős öreg a szeretetre leg- méltóbb ember. Felesége a duellumban megölt herczeg Lich- tenstein Károly leánya. Lépj fel nála az én nevemet említvén, s maga s felesége nyakadba fognak omlani. Ha én Kreutzinger által nem volnék igen jól festve, és úgy hogy a kép a Belvederben is bátran elállhat, vele festetném magamat. Nem Döbrentei hala meg, hanem Pataki, a Wesselényi kedves barátja s nevelője. A báróné, elrettenve ezen halál által, házat véve Kolosvárt, s fia Döbrenteivel s a kis Gyulaival egy fedél alatt fog lenni míg iskoláit elvégzi. Midőn nekem írál, még nem tudtad hogy az elbai császár Lyonig ért. Én sem várok sokat, mint te. De én azt sem hittem hogy Lyonig érjen. Rosszul kell menni a dolognak, hogy a Monsieur Lyonba menetele sem zárhatta el útját. Szegény emberi nem, mely ennyit kénytelen szenvedni! És miért! De ezt tűrni kell, mert a világ Icgjobbsá- cára tartozik. S valóan oda is tartozik. A franczia revolutio
O igen nagy leczkc a népeknek, hogy maradjanak a korlát közt, s ne

bolondoskodjanak.
…..Olyan az a ki revolútiót óhajt, mint Néró, a ki bővebb és egyenesb útczákat kívánván Rómának, a várost meggyújtotta. Az olyan megérdemlené, hogy a tűzbe, melyet okozott, belé vessék. És mégis, mint mindennek a világon, a háborúnak s a revolútiónak is van a sok irtóztató oldalai mellett jó oldala is. A nemzetek a nagy romlás mellett az ismeretekben meggazdagodtak. Csak vedd a moszkva nemzetet, mely Parist is látta, Nápolyi is, Rómát is. S a fejedelmek nem verettettek-e fel a régi henye élet és mindennemű bujálkodás mámorából? Magának az ausztriai háznak hány csudálást és szeretetet érdemlő tagjai vannak — a mi palatínusunk, János, Rajner, és a bajnok Károly? A constitútió nélkül uralkodó prussziai király, ha igaz a mit hallok, most mindég azt beszéli,1 hogy egyedül azaz uralkodó s az a nép boldog, mely törvények által és nem kéj szerént igazgattatik. A würtembergi királykának fiát úgy festék előttem, mint a ki kevés észt. alatt első generál
isa lesz Európának. A világ ismerni kezdi azt a tagadhatatlan igazságot, hogy
a vallástalanság és im- moralitás elválaszthatatlan társak, és többé nincs az a bolond, a mi a franczia revolútióban megtörtént, hogy egy csoport pap a Nationál
is Convent előtt declarálja, hogy a philosophia oly előmenetelt teve, hogy többet a religio vázára nincs semmi szükség. Az emberiségnek nem jutott az a sors, hogy a középponton állhasson meg; úgy elakadna benne és dolgaiban az élet; itt romlani kell egynek, hogy a másik gyarapodjon; — az tehát a mit én itt magasztalva és örömmel említek, oda üt, ki, hogy a tisztelendő superstitio fúriája megint félre veri a harangot, fellázítja azokat n, kikhez bízik. De a philosophus ezt csendcsen nézi mint mindent, s azzal vigasztalja magát, hogy az emberi dolgok merő karikák.

……Te írsz, hogy ötet / Napoleon/ talán ellenségei csalták e lépésre. Sőt én azt gyanítom inkább — csak gyanítom és nem állítom — hogy ötét azok indíthatták inkább arra a mit tett, a kik a dolgok új formájára általtértek, mert látták, hogy egyebet tenni lehetetlen, de nem felejthetik, mi volt Francziaország 1813-ban s mi lett 1814-ben, s talán magok is mik voltak 1813 előtt, és mik lettek most. Én arra szoktattam magamat, hogy minden új történeteket a szerént olvassak és halljak, mintha három század előtt történtek volna, s nem engedem meg magamnak, hogy Széphalmon, minden dátum nélkül, a bécsi, péters- burgi, berlini, londoni, párizsi stb cabinctek dolgait javalva vagy kárhoztatva dirigálgassam. Jobban tudnak ahoz azok a kik ott ülnek mint én. S nekem egyéb dolgom van mint a monarchiák dolgát intézgetni. A legfőbb dolog még is az, hogy azt óhajtsuk, hogy a mi hazánk legyen szerencsés. Ezért nem tehetek egyebet mint azt hogy imádkozzam. A Naphoz írt hymnuszt csudáivá olvastam. Bár meg- küldenéd Döbrenteinek, hogy Múzeumába felvehesse. Mely kár hogy te azt nem hexameterekben dolgoztad, mint a görögök hymnuszaik. A Kis János Verseiben néhány dis- tichonokat is fogsz lelni, s csudálni fogod mint vitte által oda a maga csudálást érdemlő könnyen-ömlé
sét. Kértem hogy tegyen le szándékáról, s énekeljen ezután is, s most már inkább hexameterekben vagy distichonokban. S talán megszegetcm vele szándékát. Most Horváth Elekkel ismertetlek meg, ide tevén minden leveleit, s egy derék 18 esztendős poetriánkkal, Takács Judit kisasszonynyal, kinek atyja, földesúr
Vas vármegyében és Berzsenyinek rokona, gyönyörködve nézi ezen egyetlen gyermeke szebb foglalatosságait…..

Horváth Eleknek és Takács Dudinak verseiket s leveleiket, kérlek, küldd nekem vissza, vagy hozzad Kassára a Barkóczy Fér. instellátiójára, hol szeretnélek látni. Ha pedig Olysóról Szent-Mihályba, vagy viszont, mégy, vedd felém utadat. Nem képzelheted te, mely gyönyör az nekem, ha én tégedet láthatlak, és mennyit tanulok tőled. Én Bécsben 1808. és 1812. voltam, s aprílben megint ott leszek. Háromszor tehát Bécsben az alatt míg Kassán, mely hozzám négy óra, egyszer sem. Nagyon hon ülő ember levék öregségemre; de jele hogy hon jól érzem magamat. Élj szerencsésen, kedves barátom, és szeress mint eddig. Ez nagy öröme az én életemnek. Kazinczy Ferencé. Ideálaidra nem tudok egyéb krisist, hanem hogy örvendve látom, szívesen örvendve, hogy dolgoztad. Míg meg nem olvastam, elrettentem, hogy nem 8 hanem 1 2 sorú stróphákban vagyon dolgozva. De midőn megolvastam, elmúlt rettenésem- A 12 sorú strópha szerencsésen 3 négysorú stróphába van öntve, úgy hogy csaknem mindenütt vége az értelemnek a 4-dik és 8-ik soron, s a gondolat nem megy által az 5-ikbe s 9-ikbe. Ezt az ódát Schillerből (nem Sillerből, m«rt az idegen neveket idegen orthographia szerént kell írnunk) Kis János is fordította. De verseit kölcsön adtam ki, és így a lapra nem provocálhatok — Olvasd meg azt, s az öszvehasonlítás neked igen kedves lehet. Deli. Ez a szó nem csak szépet hanem nagyot és szépet teszen. Deli termet nem lehet a Grazienwuchs. Azt az asszonyt nevezzük deli termetűnek, a ki olyan mint Fáy Agostonné volt ezelőtt 40 esztendővel. Apolló Vaticanus deli, de te csak szép vagy. Gyöngy napszálok. Nem szép epitheton. Fohász excellens. Sohajtimban. Ezt talán nem merném. ….Nagyon kérlek hogy philologiai-aesthetikai értekezésedet az új szók eránt, ha nem kész is, velem közleni méltóz- tassál, hogy hasznát vehessem. Csak abban is igen sok jó van a mit ezen leveled monda nekem ez eránt. Bizonyosan fogok tanulni az értekezésből. Nincs nehezebb minden dologban, úgy itt is, mint kivonni a lineát, quos ultra citroque állani nem kell. 

105. 

Szent-Mihályi, 3-dik april 1815.
Dess  Fáradhatatlan barátom!
Te a magyar literatúrának Atlása vagy. Humeris incumbit pondere coelum. Mi könnyen, be sokat és be szépen dolgozol! Zrínyi Enniusunk! — Parum sanguinis, plus nervorum. Adjon az isten Neked hosszú, hosszú, igen hosszú életet, amíg lehellesz, mert halálod után úgy is lesz. Ugyan eszközöld, hogy kapjam meg egyszer a mi már kijött eddig is Minden Munkáid gyűjteményéből. Ha pénzem lenne, és nem volna minden tett lefizetések mellett is még sok hátra a lefizetendő adósságokból, vagy ha csak calculálni is lehetne hogy valami új viszontagság nem érendi maholnap a papirospénzt, e nyomon igyekezném rajtad könnyíteni 80 nyomtatványok megvételével. Gyermekeidre nézve másról ne gondoskodj, hanem hogy : Quilibet agnoscat moribus esse Tuos, és mindenütt mind szeretetet, mind becsületet, néhol pedig és némelyeknél segedelmet is fognak találni….
Emlékezhetel, hogy örültem amidőn egy magyar grammatikával biztatál. Más dolgaid közbe jövének. Ha még egy magyar grammatikát, prozódiai és dictionáriumot is írsz, már akkor még mérkőzni se merjen veled valaki a mai napig terjedő íróink közül a magyar literatúra eránt tett érdemeiben. —

 Ez a Scheller felette derék ember. A német Lexikograpliusok közt talán ez az egyetlenegy az,  kinek az előljáró beszédjét hasznosan, épületesen és gyönyörrel lehessen olvasni. Sehol sem szállottá, sehol sem lepte meg az úgy nevezett esprit de systemes. Ki nem mondhatom hogy örülök szándékodnak. Az én készületem sem a legutolsó ezen tárgyban ; egykor kezdettem abból egyre is másra is Tőled világosodásokat kérni, de akkor Te máskép elfoglalva lévén, vagy pedig mivel talán némely kérdéseimet képtelenebbeknek tártad, nagyon mellesleg felelgetél nekem, és én csakhamar vevém észre, hogy azt nem kell unatkoztatni a
kitől tanulni akarunk. Ez okon tehát felette örvendek, hogy ezen pályára tért mostani iparkodásod. Valahol írásaim közt találtatik magyar fordításban a dictionáriumokról való czikkely, a nagy franczia Encyclopaediából. …

Azon szerfelett csudálkoztam, amit Prónay Sándorról írsz ; sokat valék társaságában teljes eletemben, de én legalább mindég a legnagyobb buzgóságát tapasztaltam honi literatúránk erant. Kár ha változa. Sokat tud ez ez férfiú!….Legkedvesebb mezeje a napkeleti literatúra. Ha a tűn keresztül menő elefántról szólanál neki, azt mondaná, hogy a deák fordításban cnmelus van, nem pedig clcphas, és hogy camclus deákul vastag hajókötelet azaz alattságot is teszen, hogy így ez e hyperbole Európába is beillene és hogy nincsen ad potentiam Asiaticam elevata. De a fösvények bár mindenütt találtassanak, sehová sem illenek be.
Köszönöm Neked, kedves Ferenczem, hogy fonnyadó képemet annyira akarod. Ha Bécsbe mcncndck, majd lemajmoztatom magam gyűrűbe, római módra, és azt emlékezetül neked elhozom….,

— Eddig alkalmasint Parisban van Napóleon. Hol mondtam én, hogy oda nem ér? De meglehet azért, hogy talán még hátra van a fekete leves, megválik ; le vrai n'est pás toujours probable, és viszont. Ha ez e nagy talentomú ember — és én azt soha sem tagadtam, és az összefér több rendbeli mind rút, mind kis cselekedetekkel is — ha, mondom, ez a nagy talentomú ember, a ki már mostan a szerencsétlenségen is keresztül mene azon nagy leczke után a melyet kapott, magán annyira uralkodni tudna, hogy azt megtartsa a mit a proclamátiójában mond…. Építse uralkodását ne a hazugságokon, ne a gőgön, ne a más nemzetek megvetésén, és az okos emberek — ha szája ínyére nincsenek — üldözésén, és azonnal úgy fogom imádni, mint hajdan imádtam, minden elmúlt hit- szegesei mellett is. De ha úgy menend, amint újra kezdi, azzal t. i. hogy ötét és a franczia katonaságot soha senki meg nem győzte, és több ezen hangon pendűlőkön : már akkor csakugyan rosszul és veszedelmesen fog cselekedni a régi nótát járván, valamint XVIII. Lajos rosszul cselekede, hogy Napóleonnak legnagyobb intézeteit is, csak azért mert tőle valának, lassan-lassan cl akarta enyésztetni. Lám milyen hasznát veszi. — A vége ezen egész okoskodásnak csak az, hogy alkalmasint oda közelgetünk, hogy ezután nem sokáig fog maradhatni a trónuson, aki rosszul uralkodik, azaz a ki a közvélekedést megveti. ….

Horváth Ádám a kör négyszögesítéséröl,  Newton pedig az Apokalypsis értelméről írt. Horváth Ádám (nem tudom ez-e az a szerző?) Nyári Ejtszakáit egykor nem részvétel nélkül forgattam a holdvilág mellett. Az Ideálokra tett krisist a legszívesebb hálával köszönöm.
…….A minap a tűz megfosztott négy galambkától :Négy kis Ámorjaim víg mulatságára  Négy szép turbékoló galambkát neveltem; Mind a négy kevélyen és gatyásán jára, Mind a négyet buzaszcmmel kiteleltem :De hogy minap lakom a tűz fenyegette…Jó éjtszakát és szép kellemes viradót. Maradok holtomig
                                              fecsegő hív barátod
Jóska.
…….. 

106.

Széphalom, April. 9-d. 1816.
Kedves barátom!
Hosszú és még is rövid leveledre imhol egy rövid és üres. Készülőben vagyok, holnap reggel bizonyosan indulok, s ez a készülés! gond nem engedi, hogy szívem sugallását kövessem. …Szándékom az hogy innen Gén. Vayhoz menjek, s úgy b. Prónay Simonhoz; Pestről Csurgóra, onnan Zirczrc, továbbá Pápára, úgy Sopronyba. Kisnek megmondom, hogy Te nem hiszed, hogy ő abba hagyja a versezést, s kérni fogom, hogy meg ne hazudtolja profécziádat. — Trattnernél végére járok, hol vannak a te exemplárjaid, s ha el nem indította, én útnak indítom a dilizsánszon Eperjes felé. Ha valami nevezetest hallok utaimban, Sz.-Mihályra utasítom levelemet hozzád. Élj szerencsésen , kedves barátom. Grófnőd kezeit
szíves tisztelettel csókolom, gyermekeidet úgy ölelem, mintha az enyéimek volnának.
Örök tisztelőd
Kazinczy Ferencz. 

 
107.

Alsó Olysó 17-d. Apr. 1815.
Szeretett barátom!
Két rendbeli leveledet, egy régit. Mátyás védelmeztetésével, és a másikat, a melyben elmeneteled jelented, egyszerre vevém a legnagyobb gyönyörűséggel.
Kérlek felelj nekem ezen mostani levelemre, hogy meddig fogsz múlatni Bécsben, hogy egynéhány commissiókat adjak. Nem foglak semmiféle költséggel terhelni.
….Te most Bécsben lévén, ha Pethe Ferenez által vagy akárki más által, vagy pedig, a mit még jobban szeretnék, Te magad valami a neveléshez értő személyt tudnál nekem kikeresni, és az iránt nekem írnál, ugyan leköteleznél örökre; az ilyenekben nem gazdálkodom. Tudod, hogy olyan nevelést akarok adni leányomnak, mint Te a Tiéidnek. Ugyan írj nekem, drága kedves barátom. A falusi élettől szoktak leginkább tartani az ilyetén személyek; a java ugyan nem tart attól. Azonban maholnap én is Kassán fogom kényteleníttetni tölteni teleimet, és így ezen oldalról is nem lesz akadály. Gondold meg, kedves barátom : az Esprit des fJournaux Journalra és egy másra …az elsőre az egész esztendei tartozást, a másikra a fél esztendeit előre megfizettem, még egy betűt se kaptam eddig. Most két esztendeje úgy jártam más két Journallal, megfizettem értek egészen, és soha egy betűt se láttam belőlük. Mikor azután panaszkodtam, goromba levelet kapék pénzem helyett….. Engemet Józsefnek hívnak, a sárosi vicispánnak a fia is Jóska; legalább azt a hasznát kén vennem grófi titulusomnak, hogy azt a miért én fizetek, más hírem nélkül ne kapja. Már egynéhányszor leveleim és az újságborítékjain az előbbeni esztendőkben kihagyták a grófot, azonban még is megkaptam az újságot, és így nem csak hogy nem haragudtam, hanem még örvendék….Ezek ugyan most, ugyanazon egy levelén, annyi ellenkezőket hoznak, hogy lehetetlen magát valamiben meghatározni és megmondani hogy mi igaz. Van olyan franczia
generális is, a ki ebéd előtt XVIII. Lajosnak, délután pedig Napóleonnak felesküdött: a csudálatos ezen egész dolognak fordulásában a sebesség, nem a hitetlenség; úgy látszik, hogy a közkatonaság leginkább és a pórnép Napóleon mellett van: úgy látszik hogy jól esik neki abba a székbe ismét belé ülni, a melyet csupa faalkotmánynak neveze.

…..A minap egy szerencsétlen felakasztotta magát egyik erdőmben; nem lévén itthon, tótjaim nem akarták eltemetni, és 8 napig büdösítette a levegőt, végtére ló farkára kötötték, s úgy húzták, és három határ közt temették el, hogy a mennykő és rivancs ne látogassa kirekesztőleg határomat, hanem mindenkinek jusson a fátumból. Nem gondolnád-e hogy Afrikából írom ezeket? A kulcsárom még azt is írta a szegény özvegynek, hogy küldjön hóhért, mert ő nem engedi a grófja határát elpiszkoltatni. Hát még halni sem lenne szabad ahol és amikor akar az ember? …. 

108.

 
Alsó Olysó  Apr. 1810.
Drága kedves barátom!
Te felette nevezetes időpontban vagy Bécsben. Nem engedném meg magamnak, hogy hosszú levelekkel lopjam meg idődet, vagy bele vágjak és félbeszakasszam akár foglalatosságidat, akár mulatságidat. Remélem, hogy még Bécsben talál utolsó levelem, a mostani hasonlóképen. Panaszt tettem amabban a bécsi

postahivatal ellen…. Nagy barátság lenne ha elhozhatnád a mi hibázik a literatúraújságból, és az eránt is a miről aminap írtam, gondoskodnál.
Ha valami derék emberre találhatnál, a ki rajzolni tudjon és klavírt verni egyszersmind, de úgy, hogy azt kézfúlelni (stimmen) is tudja (mert mért ne éljünk mctaphurával, mikor a hígabb német is azzal él a dolog kinyilatkoztatására), ha, mondom, ilyen kézfülelőt vagy hangtapogatót találsz, ugyan beszélj vele, és kérdezd meg : jönne-e falura, és milyen feltételek mellett? Az új leánymesternének hová jobban kitetszik mind szelidsége, mind együgyüsége; gyávácska, de a semmi sem volna, liánéin úgy látszik, hogy nem tudom mi okból, az elmejárása hibás, és valamely előttem esmeretlen okból vagy elgyengült vagy télrcesapó; azonban a legnagyobb szelídség kísérője ennek a szánakozásra méltó állapotnak.
….A minap olvasván egynéhány újabb franczia proclamátiókat, a melyekben a sas nagy figurát játszik, mivel kivált a katonai sarczigának nagy ellensége vagyok, és van ok attól tartani, hogy újra ne váljon a mostani világ nyavalyájává, érzeteimet az ide zárt versekbe foglalám. Látni fogod hogy olykor-olykor még szárnyakra kél elmém. Nem bánom, közöld ezen verseket az újságírókkal…. Isten hozzád, drága
kedves barátom! Grófnédnak kezeit csókolom. Remélem, hogy le fogod írni nekem idővel környülállásosan mostani utazásodat, írj gyakran ha lehet. Vezessen mindenütt a dísz, a megelégedés kísérjen, és a barátság hozzon vissza barátod
ölibe. Maradok holtomig igaz hív barátod Hol vagy szállva Bécsben, mikor jössz haza?
Jóska. 

                                           Az utóirat olyan hosszú, mint a levél. G

 
109.

S. Újhely, Július 10-d. 1815.
Dess  Drága kedves barátom !
Három, Bécsbe neked írt, levelemre csak egyet kaptam  vissza feleletül, és azon is csudálkoztam, hogy rá értél ; azonban ez is úgy eltöltött gyönyörűséggel, hogy nem képzelheted. A volt gyönyörködtetésemet folytatnod kell és újjal
szaporítanod, leírván nekem mindeneket a mik érdcklettck és a melyeket a te szép lelked megérintett. Hallom hogy a „sánta ördöggel" is összetalálkoztál, és elrémültél láttára, — beszéld el nekem ezeket mind a többiekkel együtt. Én is e
folyó hónapnak 18-kán Pestre, Budára, Pozsonyba, Bécsbe megyek. Ha te megírod a te utazásodat, én is megírom a magamét. A gouvernantcot visszaküldöttük. Innen átmenőbe feleségemmel s gyermekeimmel, 4 szekereken, 3 kocsin, nem
sáskamódra, hanem magam gyalog csupán a feleségem társaságában eglátogattalak volna, ha nem kellene megnéznünk Bariba szőlőinket, a melyeket még nem látott a feleségem. Nem tudja felépíteni lerogyott szerencséjét Napóleoni alkalmasint meg fog bukni, és újra lett felemeltetése és ismét megbuktatása által el fogják végtére érni czélokat a francziák, hogy t. i. ők adjanak a magok uroknak constitútiót, nem pedig hogy nekik adódjon.
Vive, vale ét recordare
Tui Pipsz

Sajnálom hogy nem vetted két rendbeli levelemet Bécsben, mert

hármat írtam oda, egyet Bártfáról, kettőben pedig, talán épen azokban a melyek most talán, de minden veszedelem nélkül, a Politia kezében vannak, versek is valának; az egyikben különösen a Sas versezet Napóleonhoz, ezen epigraphével : Jovis armiger alcs, a militnris sarczsanyar ellen, melyet még a múlt april. írtam.

                                                                                                                        Vége az I. kötetnekek

Deacidilied using the Bookkeeper process.
Neutrahzing agent: Magnesium
Treaiment Date: Jan. 2006
PreservationTechr
A WORLD LEADER ÍN PAPER PR
1 1 1 Thomson Parti D™
Cranberry Towash'p. (724) 7792111

Példa a digitalizálásra a III. kötetből

A 289. és a 336. Dessewffy utolsó levele, szerkesztés nélkül. A levelek egyenként vehetők le. A betűtípus és a sorok hossza változó. Sok a betűhiba, pl. m helyett ni. A kiválasztott két levél a jobb minőségűek közé tartozik. Több esetben előfordul, hogy a digitalizált szöveget pdf váltja.

Kazinczy Desswffynek írt utolsó / 335. sz./ levele csak pdf-ben vehető le. Az alábbiakban az is olvasható.   G 

CCLXXXIX.

Széphalom, júl. elsőjén 1824.
Tisztelt barátom,

Tegnapelőtt estve értem haza, s így csak 24 órája hogy itthon vagyok. Ma Ujhelyben vásár van, s a kassai mesteremberek viszik levelemet. Sietnem kell, és mely sokat kellene mondanom!

Debreczenben május 20-á. első dolgom az volt, hogy prof. Sárváry úr által magamat a Csokonai melyképéhez vezettessem. A fej feljebb van minden magasztalásnál; nem a Csokonai feje, de gyönyörű fej, s gyönyörűen dolgozva. De mely visszásság; mente, dolmány felöltve, a büsztön, s minden nyakravaló nélkül, úgy hogy a nyak egészen mezítelenVedd már ezt a modern costűmöt a testen, és azt az ideálist az arczon, s azt a poetait a borostyánkoszorúval, mely nem a homlokot veszi körűl horizontális vonásban, hanem a fül mellett megyen fel, mint az imperátorok fejeiken. Azért hogy némelyek modern costümban faragtatják magokat, Ferenczynek a poeta Csokonait poetai costümban kellett volna adni — mezítelen karral és melylyel s horizontális koszorúval inkább, mint ahogy itt adá — noha ez nem oly vétek mint az elsőbb.

Valamely kulimázforma feketeséget kapott a kép az orr jobb czimpája mellett le a bajúsz végéig; de az a folt nem nagy folt, és Ferenczy kiveheti ha haza jő Rómából.

Két ablak közzé állították, úgy hogy ezeknek egyike jobb, a másika bal oldalról veti reá az árnyékot és világosságot. Ennél fatálisabb y;ondolat senkit nem érhetett volna. De azt is ide kell tennem, hogy az alabastrom büsztre oly üveg tokot borítának, mint némely helytt az órák felibe látunk téve. Coup des Abderites. (Gyengén és kémélve mondám prof. Sárvárynak, hogy más hely kell a büsztnek, és vessék el azt a tokot, mert buszt sehol sem áll úgy, s a munka szépsége és nagysága az olyat tiltja. De úgy vettem észre hogy tanácsom nem lele javalást.)

A buszt nem így áll két ablak közt:

tehát az A. ablak is, a B. ablak is egyiránt ereszti rá a fényt és árnyékot.

Sok efféle abderitaságok történnek Debreczenben és Debreczen körűl. Csak képzeld templomokat, collegiumokat, s annyi pénzzel. Képzeld hogy Powolni Abrányban a Szabolcs vármegyei főnotáriusnak Ördögnek egy 27 ölnyi hosszaságú kastélyt épít; láttam a rajzolást is, a munkát is, mert már fedél alatt áll. Az épűlet 4 oldala négy különböző ízlés munkája, az egyik görög, a másik gothicus, a 3-ik és 4-ik nem tudom mi. S a szélesség fala Giebeldach, azaz felmegyen a zsindelyezet közepéig.

Septemvir Péchy Imrével voltam. Fris, eleven, egésséges. Superintendentionáíis gyűlésben is valék vele, hol neki a superintendens az ülés elején gratulála új méltóságához; az amicus reconciliatus. Nevettem magamban a komédiát.

Gróf Csáky Sándor és Károly egy háznál lelének Váradon. —

Szánja-e Zemplén Lónyait ? ezt kérdék.

Most igen! felelék, az exitu bonus civis értelmében. Megborzadtak a szótól, s nem akarván lenni sub iisdem trabibus azzal, aki így szólani nem pirúl, ott hagyának. — Magam is nevettem a bohó történetet, s azt vítatám Tiszánál, a Rhédey nagy kalapácsánál, hogy Lónyai nem egészen volt rossz ember, s életét nem rosszúl rekesztette be. De tudod-e hogy a bécsiek tudják, hogy Lónyai a zempléni commissio felől másként referált a magyar cancellarián, másként a cabinetben ? Ezt, úgy beszéllik, bizonyosan tudják a beszéllők. Dellinger kánonokot köszöntém nevedben, de Vurum püspököt csak egy pillantatig láthatám, s akkor midőn kezében vala a monstrantia, s felette a bihari substitutus viceispán Juricskay is tartá a baldakínt úrnapján. Későn mentem, mert elébb nem lehete. Pedig szerettem volna az egész misén végig jelen lenni. — Egy circulárét külde széllyel a megyéje plébánusaihoz; inté, hogy az idegen dogmát úrnapi predikácziójikban elő ne hozzák : elég dolgunk van nekünk a magunkénak védelmezésével. — A kálvinista papokat szállásra is hívja magához, s sok jót hallottam felőle. De fő gondja a juhnyájak szaporítása, in sensu proprio, non allegorico, — s igen igen jó asztalt tart, s maga rettenetesen sokat eszik amint mondják. — Rhédeynek nagy barátja, s mindég egy húron beszéllnek a vármegye gyűlésein.

Mostani bihari útamat a Tud. Gyűjteményben fogod olvasni. De még egy betűt sem írtam.

Lyányom nem tette-e magát érdemetlenné kegyességetekre ? ezt szeretném hallani, tudni. Nem sokára nálad leszek, és Zsenit kedves principálisnéjától elhozom. A ti kegyeteknek is határ kell, az én alkalmatlanságaimnak is.

Ah barátom, mikor vergődhetem ki bajaimból? Ezt óhajtom mindenek felett. Sógorasszonyom egy rendes levelet íra a feleségemnek. Azt mondja hogy az oly irreligiosus embernek, mint én, semmi sem szent! — Felelek rá, s nem ingerelve. Bár magokba térhetnének.

Egy Bihar vármegyei kovács mesterembertől ezt tanultam : köszönöm alázatos szeretettel. Barátom, mely szép szó. Ezzel rekesztem én is be levelemet. Élj szerencsésen.

*  *  * 

Kazinczy utolsó levele barátjához:

A legutolsó /336./ levél:

CCCXXXVI.

Szent-Mihály, aug. 8~d. 1831.
Tisztelt édes barátom!

A choleráról és az ellen tett rendelésekről egy igen hasznos könyvet lehetne írni, mely üdvösséges befolyással lehetne a jövendőre, de a jelenben sok embernek visszatetszhetnék; legtanácsosabb tehát hallgatni, kivált annak, ki a prés szabadsága mellett írt, mert azolta még azt sem bocsátják tőle a prés alá, amit az ifjabbik királyné bájaira ajánló óda gyanánt írt a kassai Nef elejts számára, meg lévén az iránt keresve Kovacsóczytól. A legrendesebb az, hogy nekünk már harmadik teljes hatalmú királyi biztosunk van a nélkül, hogy még most tudjuk, hova lett a legutólsó. Az is furcsa, hogy itten a dadai járásban, hol én a fiók deputátiónak elölülője vagyok, három szolgabíráink és három esküdtjeink közzűl, kik mindnyájan tagjai a vármegye határozása szerént e fiók küldöttségnek, még egyetlenegyet se láttunk, akár tanácskozás, akár végrehajtás végett, miolta a cholera kiütött. Még jobban félnek a cholerától mint a restaurátiótól. Kállóban a központi kiküldöttség körűlsánczolta magát, nem hajtván semmit is a cholera ügyességére, mely még a sánczokat is a levegőn keresztűl által szokta ugrani.

O Felségét és a külsőkre ügyelő testet, mely nem mindég bővölködik szívvel és lélekkel, azért küldötte a bécsi bölcseség Bádenbe, mert mikor Mária Terézia alatt pestis uralkodék a fővárosban, Báden épen marada.— A pesti eset, valamint a füredi, terebesi, kassai esetek, tudva lesznek előtted. A sok elzárások több és nagyobb rosszakat hoztak azoknál, melyeket el akarának kerülni. A cholera csak épen úgy ragadós nyavalya, mint p. o. a forró betegség, melyet az akármi oknál fogva elgyengűlt elkap, de az erőseb bre rá nem ragad. Ha a cholerát köldökcsömörnek nevezték volna, sokkal kevesebb ember hal el vala benne. Ha a népet akkor, mikor egésséges volt, az egésséget illető dolgokban felvilágosították, és egyátaljában szorosabb okos engedelmességre szoktatták volna, úgy még most is sok ember élne, kikből talán többen még élve temettettek el. Egy halála után vonagló asszony lázadást okoza O-Budán. Nálunk a falusi bírák határozzák meg azt a betegséget, melyet még a legnagyobb orvosok semösmertekki eddigelé, és így, mivel a keresztelők tudatlan emberek, és nincs elegendő orvos, a nem cholerában, hanem más caniculáris betegségekben meghalók is mind cholerában halnak meg, amit megtudván odafent a remegő és sem dolgokat, sem embereket, sem a magyarokat nem ösmerő dicasterialista és bureaucrata bázlik, a mostani állapotot, mely minden tekintetben a legrosszabb következéseket fogja maga után húzni, még állandóbbá fogják tenni. Haszontalan írok én a központi deputátiónak Kállóba, úgy mint mindég és mindenütt elhangzik szavam a pusztában, és, mintha Kassandra volnék, megvettetik. 0 grands Dieujc! a quels mortels livrez vous 1' univers! ? Pedig még mindenen segíteni lehetne; de sietni kellene, mert az orosz praktikák nagyon világosak, és világosabbak a francziáknál. A londoni és párizsi késedelmezések, a bécsi határozatlanságok mind a belső mind a külső dolgokra nézve, olyakat fognak szülni, melyekről a nem gondolkodó emberek nem is álmodoztak, és nem fog születni azon jó következés, melyet a jót akarók reménylenek, mert nem kell ugyan semmit halasztani, és kezdeni kell minél elébb, de nem kell olyan veszedelmes : grásokat tenni, melyek bizonyosan ki fogják a lábokat ficzamítani.

Gróf Széchenyi Világába még bele nem tekintettem. Mi kár, hogy ennek a jó akaratú és oly nagy czélú embernek oly kevés esmeretei vannak hazája minden részeiről, és hogy oly kevés józan ítélettel bír minden genicje mellett. Felséges mind az amit akar, de nem érti a módját és a lépcsőket, melyeken azt végbe vinni lehessen. El volt hibázva első nevelése, és amit azolta gondolkozott, az nem pótolhatta ki azon esmereteknek hiányát, melyek nélkül hazájának nagyobb részeire nézve szűkölködik. Ha javítani ak?~om az