Kazinczy-Guzmics levelezés

                                           2010. augusztus 16.

 

 

                                    

 

               Guzmics Izidor   / 1786 – 1839 /

 

Tartalom

Bevezetés

Guzmicsról

Levelezése Farkas Józseffel

Levelek Kazinczy és Guzmics között

Török Sophie

Kisfaludy Sándor és Guzmics levélváltása. Guzmics a hálón

 

 

 

Bevezetés

 

 

Guzmics tájékozott, felvilágosult pap. Nemcsak Kazinczyval, hanem kora több szellemi emberével is kapcsolatot tartott. Fried prof. szerint rossz verseket írt.  Az 5076. levél sajnos ezt igazolja. Theokritosz fordítása ma is élő, a hálón olvasható / L. utolsó fejezetet./

1822 – 1831 között Kazinczy 79, Guzmics 65 levelet írt. A katolikus pap, majd főpap és a protestáns Kazinczy – a vallás- és a 27 év korkülönbség ellenére – barátsága  bensőséges. Eszmét cserélnek a napi hírekről, irodalomról, a két vallás kapcsolatáról, az 1823-ban sorra kerülő pápaválasztásról:

 

Róma Pápát választa, Pápát koronáza. Óhajtanám, édes barátom, látnád, mely elmélkedéssel olvasom én e’ cikkelyeket az Újságlevelekben, holott sok Protestáns társaim nevetni fognak a’ nekik érthetetlen cifrán…/ 4249. levél/

 

 

Kazinczy 4188. sz. levele a katolikus és a protestáns vallás viszonyáról szól. Gyermeke számára nem talál megfelelő bibliai történeteket. Egy hét alatt megírja a hiányzó könyvecskét. Guzmiccsal közli az előbeszédet/ 4589. levél/. Az 5122. levélben Kazinczy Pyrker érseknél tett látogatásáról számol be. Az utolsó levelek fő tárgya a kolera. Kazinczy halála után Török Sophie férje levelei kiadását Guzmicsra bízta volna. Bajzáék ebbe nem mentek bele.

A levelek szerkesztett, esetenként rövidített /főként Kazinczy / változatban olvashatók.

  

 

Guzmicsról

 

Kazinczyval folytatott levelezése 150 éve jelent meg: Guzmics Izidor és Kazinczy Ferenc levelezése 1822-tõl 1831-ig. Kiad. Gulyás Elek. Esztergom, 1860.

A Google felvette a digitalizált klasszikusok közé.

Kazinczy Ferencz és Guzmics Izidor közti levelezés, 1822-től1831-ig - Google Books eredmény

Elek Gulyás - 1873 - 282 oldal
books.google.hu/books?id=g8w9AAAAYAAJ...

Cím

Kazinczy Ferencz és Guzmics Izidor közti levelezés, 1822-től 1831-ig

Szerző

Elek Gulyás

Kiadó

Aigner Lajos, 1873

Eredeti forrása

Harvard Egyetem

Digitalizálva:

2009. jan. 9.

Terjedelem

282 oldal

 

 

Ferenczy-Danielik: Magyar Írók, 1856. Guzmicsról 4 oldal méltatás olvasható

                                                     *  *  *

Toldy: A magyar nemzeti irodalom története, Franklin, 1878.

…széplelkű Guzmics Izidor pannonhalmi tanár / 1786 – 1839 / éles esze, mívelt és meleg tolla először vonta magára minden felekezet méltató figyelmét…

                                                   *  *  *

Guzmics (László) Izidor, theologiai doktor, bakonybéli apát és a m. tudom. akad. tiszt. tagja, G. István molnár és Budai Anna fia, szül. 1786. ápr. 7. a Jánosfa (Sopronm.) községhez tartozó vámoscsaládi malomban; anyai nagybátyja, Budai József szentgyörgyvölgyi plébános nevelte; a gymnasiumot Kőszegen, Szombathelyt és Sopronban 1805-ben végezte; ezalatt a német nyelvet is megtanulta. Soproni tanára Horváth Pál, a későbbi tihanyi apát, megkedveltette vele a latin classicusokat, különösen Ovidius elegiáit… 1805. okt. 5. a szent Benedek rendbe lépett… 1808-ban pedig Győrött a physikából vett leczkéket. Még ez év szept. 14. letevé a szerzetesi fogadalmat; 1809-10-ben a győri főgymnasiumban alkalmazták kezdő tanárként. 1811-ben Pannonhalmára tétetett át, hol a rend novicziusaival a középiskolai tanulmányokat ismétlé. …. részt vett a Nemzeti Plutarkus írásában és Hübner Lexikona fordításában. 1815. aug. 23. áldozópappá szenteltetett és visszatért Pannonhalmára, hol mint az alap- és ágazatos hittan tanára működött. … 1829-ben a pesti egyetem hittudományi kara Guzmicsnak mint theologusnak érdemeit azzal jutalmazá, hogy theologiai doktornak választotta. A magyar tudom. akadémia alapszabályainak kidolgozására 1828. márcz. elején ő is meghivatott… az akadémia elnöke hittudományi műszavak gyűjtésére hívta fel őt…teljesen Kazinczy iskolájához csatlakozott, egyre szorosabbá fűzte Kazinczyval baráti viszonyukat. Kazinczy 1831. ápr. 9. meglátogatta Pannonhalmán, hol társaságában négy napot töltött. 1832. bakonybéli apáttá neveztetett ki, hova szept. 4. költözött, hol szerzetes társait magyar írókká képezni igyekezett. Bakonybélben népiskolát építtetett s 1837-ben zene- és énekiskolát alapított. 1838. szept. 7-én a m. tudom. akadémia tiszteleti taggá választotta. Meghalt 1839. szept. 1. Bakonybélben.

Költeményeket, elbeszéléseket, drámákat írt a Szépliteraturai Ajándékba (1821-1825.), a Hasznos Mulatságokba (1821., 1824., 1826., 1829.), az Aurorába (1823., 1826-27.),

                    Theokritosz maradványi. Győr, 1824, a levelek gyakori témája

 a Felső-magyarországi Minervába (1825-27., 1831. Kazinczy emléke),…..a Regélőbe (1833-34., 1837.), az Athenaeumba (1838., 1840.), a Budapesti Árvízkönyvbe (IV. 1840.); értekezései s czikkei a Tudományos Gyűjteményben (1817. VI./ is megjelentek ….       /Szinnyei/

 

                                  *  *  *

Zoltvány L. Irén, Guzmics Izidor életrajza. Budapest, 1884. Franklin Társulat, 400 oldal

Részletek a monográfiából, 158 – 195.oldal:

…Elismerésre méltó az a buzgóság, melyet Guzmics a honi irodalom pártfogása érdekében kifejtett. Valamirevaló irodalmi terméknek nem volt szabad magánkönyvtárából hiányoznia, ha szinte egyéb szükségletei rovására történt is. Oly esetben pedig, midőn saját, néhány váltó forintra rúgó, csekély évi jövedelméből nem került ki a költség, összetoborozott néhányat rendtársai közül, s öten-hatan összeállva, közösen hozattak meg némely műveket, melyeket aztán kézről-kézre adtak egymásnak olvasás végett…

Irodalmi tevékenységére, nevezetesen pedig írói felléptére nagy hatással volt Horvát István…Íróink közül másokkal Balatonfüreden ismerkedett meg. Így Dessewffy József gróffal, Kisfaludy Sándorral, Fáy Andrással…Kisfaludy Károly két ízben látogatta meg Guzmicsot Pannonhalmán, 1825-ben és 1828-ban. Vörösmartyval és Bajzával legelőször Füreden találkozott…Szinte repes örömében, midőn arról értesül, hogy Szemerének egy szonettjét angolra fordították, és hogy Kisfaludy Sándor Dobozi-ját és Károly Élet korai-t valaki szintén lefordítani készül…

Pannonhalmi tanár korában, mely írói pályájának első szakát foglalja magában, műfordításain, bírálatain, drámai s egyéb költeményein kívül leginkább az egyes folyóiratok számára írt kisebb-nagyobb, főleg nyelvészeti értekezéseket…Levelezett Toldy Ferenccel is /pl. 1835. jan. 20./… 

 

Antikvárium:

GUZMICS Izidor és Kazinczy Ferencz közti levelezés 1822-tol 1831-ig

Közli Gulyás Elek. Esztergomban, 1860. Horák Egyed. 3 sztl. lev., 282 p. Korabeli aranyozott félvászon-kötésben, szép állapotú, ritka.    2004.  03. 12. 8000.- HUF

 

GULYÁS ELEK  Guzmics Izidor és Kazinczy Ferencz közti levelezés 1822-től 1831-ig.
Esztergomban, 1860. Horák Egyed. 282 p.
Fűzve, kiadói, kissé viseltes papírborítóban, hátsó borító hiányzik.
2000.- Ft  Nem kelt el -   Könyv, Bucher, Books árverés    Időpontja: 2009-01-15 17:00:00

 

 

Guzmics Izidor: Pannonia századjai. Győr. 1830. Streibig. 54 p. paperbinding. Hungarian language.  size: 24x20 cm. shabby.    Sós antikvárium

 

 

GUZMICS IZIDOR LEVELEI  FARKAS JÓZSEFHEZ.

 

A pécsi püspöki könyvtár buzgó őrzője, Szőnyi Ottó dr. jogakadémiai

tanár, a nevezett könyvtár egyik rejtettebb zugában, rendezgetés közben, egy pecséttel lezárt csomócskára bukkant, melyen ez a felirat volt olvasható: »Guzmics Izidor' Bakonybeli Apát' barátságos levelei 1817 —1838. Farkas Jósefhez. A csomagot felbontván, ötvenöt levelet talált benne. Több szempontból érdekesek ezen levelek. Hisz belőlük nemcsak Guzmicsnak nemes lelkét, izzó hazafiságát s lelkes törekvéseit ismerjük meg még jobban, hanem a XIX. század első évtizedeinek irodalmi és művelődési viszonyait is. Mindketten a pesti egyetemen hallgatták a hittudományokat.

Farkas József hittudományi tanulmányainak végeztével mint »vicesecretarius

et archivarius« a pécsi püspöki aulába jut, innen csakhamar falura kerül mint segédlelkész. 1833-ban  Szászváron lett plébános, 1835-ben kanonoknak neveztetett ki. Mint kanonok a szeminárium rektora. Buzgó pártolója volt a hazai irodalomnak s tőle telhetőleg előremozdította lelkes barátjának ezen a téren kifejtett munkálkodását.

 

 

[PDF]

Irodalomtörténeti Közlemények - 1909. 19. évf. 1. füzet

Fájlformátum: PDF/Adobe Acrobat - HTML-változat
GUZMICS IZIDOR LEVELEI FARKAS JÓZSEFHEZ. (Első közlemény.) »Colligite fragmenta, ne pereant.« A pécsi püspöki könyvtár buzgó őrzője, Szőnyi Ottó dr. jog ...
epa.oszk.hu/00000/00001/00083/.../ITK_EPA00001_1909_01_065-097.pdf

  

 

 

XXI.

 

Kedves Jósim!                                                      Aug. 28. 1824. Guzmics.

 

A nagy készületnek tehát otthon maradás lőn a vége. Egyik papol, a másik vendéget vár; végre eggyik is másik is Püspökjétől fél. Mi a ti püspöktöket nem láttuk. Halljuk hogy Gallyán van, 's azt is, hogy ide hozzánk készül ordinálni; de mi már Makkait hívtuk-meg. Girck tehát és Nehiba most, mint ezt irom, Pécs környékén vannak. Vajha levelem még ott kapja őket, "s juttassa eszekbe azt, mi a vén Farkasnak eszébe nehezen jut, hogy Pécsről Pannon hegyére rúgtassanak. Én egész vakaíziomat itthon töltöm, s várom Kazinczyt, ha titeket is várhatnálak, itthon ülésem édesb volna. Ha István napján itt lettél volna, lett volna mit nevetned... Theokritet erre bizom. Vész 22 példányt. 20at adj el; kettő a tiéd barátságból, egyet adj a kettőből, a kinek tetszik. Az ára két forint váltóban. Kuítsár már megdicsérte; én néki a következendő epigrammokat írtam köszönetül.

1. Pista csak érettet szeret, éretlent kivet: így hát

Érettet nem fog Pista harapni soha.

2. Még csak Pista valál, éretlen gyermek, ha ekkor

Ölne meg a dajkád, Pista megérni fogál ?

3. Önkényesnek hivád hangmérséklésemet István,

Önkényül mondod, nem tudod adni okát.

… Csókollak  

 

 

 

XXIII.

 

Farkasnak Guzmics                                          Pannonhalmán Nov. 25d. 1824.

 

…..Édes Jósim, körülöttünk nem jó világ vagyon: igen sok éjjeli rablások történnek; 's a rablók jól ruházott gavallérok: többnyire plébánosokat látogatnak-meg. Kirablották a többi között a mi Szécsenyi Christophunkat, Tényei Administratort: elvévén fejér ruháját, óráját, kaputját, asztal terítőjit, s kendőjit, csizmájit, pénzét: oly kémélléssel még is, hogy a jelesebbik közzüllök elbúcsúzván kezét megcsókolná, 's megkövetné. Jóllehet pedig több illyen esetek történnek is, a vármegye…

 

 

XXXIII.

 

Kedves Barátom, Jósi!                                                    Pest Martz, 2Od. 1828.

 

….Mennyi öröm gyűléseinkben hallani az igen ékes hangú, beszédű

Telekit, Szécsenyit, Dezsőfit, Vayt! De mind ezeknél mennél édesb

Kazinczy, Kisfaludi, Szemere, Vitkovics, Horváth Pista társaságokban

mulatni, nyájaskodni, tanulni! Kazinczy, kit öregsége, viszontagságai,,

utazásainak terhei, nyomnak, közöttünk megifjudik, mert nagy öröme

közöttünk lehetni….

 

  

 

 

LEVELEK KAZINCZY ÉS GUZMICS KÖZÖTT 1822 – 1831

 

A Váczy-kötetek levél-számozásával

 

 

4109.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.            Széphalom Septemb. 15d. 1822.

 

Guzmics Izidornak Kazinczy Ferencz tiszteletét, baráti idvözletét.

Mely lelkes, és mely lelkesen, mely szépen dolgozott Értekezéssel ajándékozád meg a’Tudom. Gyûjtem. Olvasójit! ’s mint dicsőitéd meg Nyelvünket… új fényben ragyogsz, mint példányod, a’ nagy Herder, ki a’ legkopárabb mezőket is gyönyörű virágokkal hintette el. Örvendek hogy elhunytom elõtt fényedet láthatám, ’s hozzá vethetek, mit fogsz nekünk ezután adni. Fogadd el ezért köszönetemet, sőt fogadd általam a’ Nemzetét; mert ha erre felhatalmazva nem vagyok is, ’s ezt hagyása nélkül tennem kevély merészség: félelem nélkül teszem amit javallani bizonyosan fog. Te és Klauzál — legújabb Íróink között. Ez véletek kevélykedik leginkább. Élj szerencsésen, ’s légy elhitetve, hogy fényed’ gyarapodásának mindég nagyon fogok örvendeni.

 

Tudományos Gyűjtemény 1822. II. kötet - Antikkönyv.hu online ...

Tudományos Gyűjtemény (1817-1841) Az első magyar időszaki sajtótermék, enciklopédikus jellegű havi folyóirat. Első évfolyamaiban a feudális nacionalizmus ...
www.antikkonyv.hu/cgi.../index.php?p...

 

4113.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                                      1822. Sept. 26d.

Egy kedves barátom látogatásából érkeztem meg a’ pusztáról, Sept. 25. midőn éppen a vacsorához üléskor vevém az Újhelyről hozzám indított levelet. A külső felirás előre megmondhatta volna — Kazinczy  vonásait régtől ismerem — melly drága kezek közül indult légyen; de nem tudom, a’ helyen lett fennakadás-e, vagy az, hogy Kazinczytól levelet várni még csak nem is bátorkodtam, akadályozta szemeimnek itéleteket. Bizonytalan nyitám tehát meg azt, és siettem az aláíráshoz, hol az írónak nevét véltem lenni. Ez ugyan ott nem volt, de helyette állott Széphalom; ’s lelkemet rendkívül elragadtatva érzém. Szívemnek szűk volt, valót mondok, a’ különben tágos ebédlõ, ’s magamat vissza kívántam oda, honnan csak most érkeztem, a’ határtalan pusztába. ….Kazinczy tehát, gyakran mondám magamban, ’s még most is mondom, Kazinczy méltatta az én csekélységemet figyelmére? — Ah, nagy Férfiú! ha tudnád mi volt Kazinczy nekem régtől fogva? Vágyaim teljesedve, ’s néhány keservim, melyek olykor ügyedért szorongattak, eléggé jutalmazva vannak leveled által; nem hogy megdicsértél, — bátor tőled dicsértetni nem hiú nyereség — hanem hogy iparkodásomat helyben hagyád. — Nem tudom, szerencsésnek tartsam-e magamat, hogy példányaimat három nagy Férfiúban történt fellelnem, kiknek lelkeik úgy lebegnek felettem, mint a’ dicső nap lebeg az apró csemeték felett. Ha elgondolom, mennyire vagyok alattok, egészen elcsüggedek, kétségbe esve hozzájok valaha felemelkedhetnem! Csak nagyra termett lelkek találhatják szerencsésen ideáljokat magas lelkekben; a’középszerű vesztére választja azokat. De úgy tetszik — bocsáss meg gyermekes önhizelékenységemnek — azaesthetikus magyar mester valamennyire megismerte bennem az utána nyavalygó tanítványt; kinek ha magában mosolyogja ütközéseit, dicséri azokat, hogy erét feszítve bátrabban keljen, ’s kettőzve szorgalmát. — Ha Herdert jól választám, örvendj: Herdert Kázinczy nélkül Guzmics alig fogta ismerni. Hogy reátok elõszer felpillantottam, ugy jártam, mint Astyanax, ki dajkája felé rettegve vonult-el atyja sisakjának ércz ragyogása elõtt. Igy vonultam vissza én is Faludi ’s Kifaludy felé. Azolta folyvást iparkodom Herderrel gondolkodni, ’s Kázinczyval beszéllni. Mennyire közelítettem hozzátok, nem tudom; azt tudom, hogy még igen messze állok; honnan tovább mernem bátorit, ösztönöz lelkemen leghatalmasb szavad. Élj még hosszu idõt közttünk, ’s utainkat egyengessd, ’s örvendj csuda munkásságodnak gyümölcsén. Engem pedig vegyen körül barátságos lelked azokkal eggyütt, kik a hazát nem szóval, hanem tettel szeretik.    Pánnon hegyen…

 

 

4126.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                Széphalom, Novemb. 11dikén, 1822.

Szenteljük meg örömeinket — te, mivel levelemet vevéd, én, mivel magamat szeretettel látom elfogadva —annak végigtekintésével, hogy Nyelvünk ’s Literatúránk mint emelkedik, és hogy a szeretett Nemzet mint akada végre azon útra, hol nem most még, hanem nem sokára bizonyosan, nagy fényben fog ragyogni, ’s elfeledteti szomszédinkkal azt a’ kevély beszédet, hogy bennünket nem ismernek. Melly szerencse, édes barátom, hogy Tudom. Gyûjteményünk van, hogy van Hébénk, Auróránk, és hogy a’Marczibáni jutalmak sztogattatnak! Áldás értte Fejérnek, Trattnernek, Igaznak, a’ két Kisfaludynak; áldás, szives áldás Verseghynek; mert hogy Marczibán ezt tevé, én Verseghynek köszönöm.

….A’ poetai mívek köztt nékem a’ Szent-Miklósy’ gyönyörû dala tetszik leginkább, ’s a’ Vitkovicsé ’s a’ Szent-Miklósy’ és Ponori’ Sonettje. Szép, ’s igen szép Rákosi és Döbrentei… azt fogom kérni ott Isteneimtõl, hogy nekem hozassák meg a’ legújabb jobb Magyar Munkákat, ’s örvendeni fogok, ha magamat feledésre taszítva látandom. ’S mi is az én egész érdemem, mellyet Te is nagynak nevezel? Én egész életemet nehéz munkában töltém, ’s melly kevés az, amit tevék, míg péld. Kisfaludy, a’ maga csudálást-érdemlő geniuszával, mintegy játszva futá-meg az egész nagy és nehéz útat? Nem itél az igazságosan, aki ezt, az ő legelső Munkáját tekintvén is, nem mondja. Én e részben ismerem magamat; ismerem a’ mi jó bennem van, de ismerem hijányaimat is. Tizenöt esztendős koromban vesztvén el atyámat, meg valék fosztva Vezetőmtől; iskoláinkban öt esztendőt olly tudományra kelle elvesztegetnem, mellyet később akarva felejtettem el…. 1786. az Iskolák’ igazgatására mentem-által, hogy a’ kedvetlen dolgoktól megmenekedjem, ’s segédtársak nélkül vittem az új nagy terhet, örök utazásban folyván minden időm. Ezután 2387 napom vesze el minden haszon nélkül. Egyedül házasságom elsőbb esztendeji folytak el óhajtásom szerint. Angyali lelkű feleségem általvette a’ ház’ gondjait, ’s engem vagy íróasztalom vagy az ő karjai köztt lehete látni. Mit teheték vala akkor, ha Tud. Gyüjt., ha Hébe és Auróra, ingerlette volna lelkemet!…. E’ levelemet házasságom’ 19-dik visszafordúlóján írom hozzád, hogy ennek örömeit neveljem. Légy Te feleségemnek is, ’s Emíl, Antonín, Bálint és Lajos fijaimnak, ’s Eugénia, Thalia és Iphigénie leányimnak, barátjok, ’s engedd nekem azt az örömet, hogy szereteteddel állandóan dicsekedhessem. Élj szerencsésen.

 

 

4138.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                      Pannon hegyen Decemb. 15. 1822

Ha elsõ leveled, nagy Férfiú, büszkévé teve, a’ második, mellyet Novemb. 20-kán vettem, büszkeségemet egészen megnemesítette, olly Férfiúnak közölvén velem bizalmát, kitõl már csak ismertetni is dicsõség.  Te abban nekem nem csak itéletedet mondád el néhány most virágzó magyar irókról, hanem be is vezetsz bajosan, de dicsõséggel folytatott éltednek, ’s tisztelettel koszorúzott házadnak szent röjtökébe, ’s beavatod a’ még nem látott idegent, annak szent titkaiba…..  Az én 35. éveim majd minden tövés nélkül folytak le, három utolsó esztendeimet vévén ki, mellyekben egészségem hirtelen változása kemény próba alá vete. Szüleim, kiket az ég kevéssel, de eléggel, álda meg, egy a’ helységtõl elvált malomban adtak életet, ’s hét esztendõs nevelést: magány szült tehát, ’s magány dajkált.

…..Bátyám magyar nemes lévén szerette hazáját, és hogy ennek akkor feslő litteraturáját is kedvelte, onnan gondolom, hogy magyar Kurirt olvasott, és kisded Könyvtárában néhány új magyar Könyvek is voltak. Innen adta ki nekem elõszer is Faludi Fer. énekeit, melyeken olvasni tanultam, olly elõmenettel, hogy mire jól olvasni tudtam, tudtam az énekeket is Könyv nélkül….

Szünnapjaimat ismét, és ezután is mindég, bátyámnal töltém; ’s nézzed! most Kasszandra jelent meg elõttem, mellynek olvasásában a’ 11. esztendõs gyermek egészen elveszté magát. Most már új theatrum nyilt meg elõttem; phantaziám erõsen kezde dolgozni; az elõbbi pásztor, nympha képek eltüntek, ’s helyeket szittya, persa, görög hõs férfiak, ’s asszonyok foglalák el….. Kasszandra tőlem annyiszor olvasva, és a’phantazia’ játéka annyiszor ûzve volt, a’ hányszor visszafordultak az õszi szünnapok deákoskodásom alatt. «Ha nagy, izmos volnék — mondám mint már humanista bátyámnak — ha Kasszandra’ világa volna most is: semmi egyéb, mint katona»! de érzém, hogy belõlem sem Orondates, sem Artaxerxes vagy Arzáczes nem fog vállhatni. Engedtem a’ magányhoz vonzó indulatnak, ’s szerzetes levék. Kasszandra feledve még itt sem volt, még egyszer olvastatott, és kétszer beszéltetett el tõlem. Szerzetem’ Kormányának tetszett engem a’ Pesti universitáshoz küldeni, hogy theologiámat ott végezném. Itt olvastam erkölcsi meséidet, és Herder’ szép literaturáját, mely egészen elfoglalt. Mint poetának Rájnis Kalauza nyitott utat a’ magyar verselésre Sopronban; utóbb, különösen Pesten, többekkel ismerkedtem meg. Jött Berzsenyi, Dajka, ’s a’ te Berked, végre szép litteraturád, melybõl Bácsmegyei’ gyötrelmeit Bilkeivel, — a’szerencsétlennel! — Trattnertõl ivenként kaptuk, ’s mohón olvastuk. Herder, ’s Te emeltétek fel lelkemet …Kedves barátom, nagy Férfiu! te örvendsz, hogy literaturánk szépen halad; ezen örvendek én is: de engedje meg nekem a’ te szerény szép lelked azt vallanom, hogy ez különösen a’ te mived…Döbrenteinek tavali Kenyérmezeje, és az idei Klárája fogott volna e olly csinban megjelenni, ha Osszián nem fordítatik? ’s úgy nem fordítatik, mint mester kezed által fordítva van? És Döbrenteinek e’ két szülöttje éke a’ tavali Aurórának ’s az idei Hebének. Engedd vallanom, hogy az a’ csín, kellem, melly késõbbi iróinkat kharakterizálja, a’ te míved; mellyben még azok is követnek, kik ujitásidat gáncsolják, ha ízzel irni akarnak….. Élj boldogul.

 

4185.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                  Pannon hegyén April 4dikén 1823.

Mint vétkes tele bánattal járul hozzád levelem, ura’ levert lelkének viselvén mássát homlokán; ki a’ legjobb alkalmatosságot hagyja üresen menni ahoz, kinek tiszteletével lelkét annyira eltelve kiáltja. Én tőled ezért pirongató sorokat vártam, valamint az elõbbi sokat csevegõ, üres, lélektelen levelemért is; ’s te nekem ambrósiát, Endre’ dalja szerint, Istenek italát, küldesz! Igen, gondolám magamban, ennél jobbat nem küldhete, hogy megpirítson. De vedd a’ mesének kulcsát, ’s szánakodj inkább rajtam, mint megvess. Régtõl kérdezõsködtem én, mikor indul Tokaira az alkalmatosság; feleletül csak azt vevém,hogy «majd ha az utak megjelenni». Én tehát gondtalan mind csak a’ husvétet vártam; böjt’ utolsó hetében készítem hozzád a’ levelet; ’s csak most újítám-meg kérdésemet Administratoraink elõtt; ezek a’ kegyetlenek kinevettek azt felelvén, hogy «eddig már ott is van»….. Előbbi csevegő levelemből egy környülállást, melly nekem kedves is, fájdalmas is volt, kifeledtem. Te engem soha nem láttál, ’s azt hiszed, én sem láttalak téged, ’s téged én még is láttalak; ’s akkor igen fájt szívem, hogy csak láttalak. Pesten létemnek utolsó esztendejében (1815.) talán már Juliusban voltál te Helmeczivel a’ seminariumban Bilkeinél… Hallottam (köztünk Kurirt senki sem olvas) — hogy Aurórához küldött verseimet érentéd, ’s hogy «miért nem többet?» kérdezéd. Ez ugyan kedvez inkább, mintha sokkalani fogtad; de csak vád ez mégis, ’s mentnem kell elõtted magamat. Examenek voltak, hogy a’ tavali Martziusban Kultsár, hogy Aurórához irnék valamit, felszóllított. Tüstént dologhoz nem foghattam; emellett a’ felszóllító alig engedett két hetet. De hiszen a’ Redactio sokallani látszék a’ keveset is, kihagyván e’ strophát:

A’ büszke külföld korcs leleményeivel

Megnyilt szemünket már nem igézheti:

Nem fogja pénzünk’ s nevünket

Tenni bitangra csalárd eszével.

 

nem hiszem pedig, hogy a’ censor ezt tiltott portéka gyanánt vette légyen. A’ Redactio többet meg is változtatott, melyek közzül egyet, a’ szabadabbat, említek, ’s ha a’ te itéleted is a’ Redactiójéra hajlik, hinnem kell, hogy a’

változtatás helyén esett. Ez az:

 

Itt a’ hazának bölcs Aristarkhjai

Patvarkodók közt jussokat osztanak,

’S megszerzik a’ szép egyességet

 

A’ rokonok hidegült szivökben mint légyen elváltoztatva, láthatd Aurórádban. — Ugy hiszem Areopagnak kelle be jönni, hogy a’ vers hajótörést szenvede. — A’ múlt nyarat ’s õszt vallásbeli dolgokban töltém-el, theologus lévén magam is hivatalom szerint; de még mint illyen, megelégedném az iskolában theologizálni; de egyik legforróbb óhajtásimnak  egyikét, — a’ vallásbeli egyesülést — támadta meg. Már ekkor végzém a’ nyelv hármas befolyásáról értekezésemet…E’ tárgyra vetett gyakrabbi figyelmem hátráltatja Theokrit’ magyarosítását. Már negyedik évi munkám ez; tizennyolcz Idylle le vagyon fordítva; ’s ha fejem gyakor érfeszülésekkel nem küszködnék, eddig tisztázva volna az egész Theokrit. A’ Skaliger ’s Cafaubon’ Reiske által kiadott görög ’s latin textjek mellett Woss németjével élek. Legtöbbet veszõdöm a’ virágok’, öltözetek’ neveikkel, nem találván a’ magyarban azokat rövid csinossággal kiejtõ szavakat. Majd minekelõtte a’ tisztázáshoz fogjak, néhány eránt [veled], ha terhedre nem esik, értekezni fogok.

….Tedd, nagyérdemü Férfiu! édes Barátom, hogy ne csak lássalak, de ölelhesselek is hová hamarább; addig is tartson az ég nemzetednek, barátidnak, tisztelt fámiliádnak életben, erõben, vidámságban…

 

 

4188.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                 Ujhely April 24d. 1823.

….Te nemzetemnek egy Vallást óhajtanál adhatni. — Reménylhetni e azt? Nem hiszem. Berzeviczy Gergely is törte az effélén magát, ’s kívánta ítéletemet. Õ nekem ifjuságomban barátom volt; csuda gondolkozása, érzése (csak nevében volt Magyar) ’s egy nem csak gondolatlan, hanem egyszersmind hazug, noha gyönyörû tendentiájú Irása (de conditione indoleque rusticor. in Hungaria). mellynek bûneit egy Recensióban felfedeztem, ’s elébb neki, azután másoknak is megküldöttem (Ungrische Miscellen, aus Hormayrs Archív gezogen, nem tudom hanyadik Fûzetében) elválaszta egymástól. Az említett kérdésre ez vala feleletem: Eszes emberben megvan az Unio: a’ nem-eszes soha el nem fogadja. ’S ezt mondom Néked is. Nem, édes barátom, Unio soha sem lesz. A’ Római Anyaszentegyháznak egyik oszlopa az, hogy magán semmit nem változtat: ’s mint gondolod, hogy így a’ Protestáns uniáltathassék…. ott kell maradnunk,  ahol vagyunk. ’S mit ártana, ha ott maradnánk, csak azt tehetnénk, hogy ne ontotta volna magyar kar a’ magyar vért, mint 1500 olta Leopoldig a’ Vallás’ ürügye alatt…. Én úgy hiszem, hogy okosan bánt a’ hajdani Róma, midõn a’ meghódolt népek Isteneit a’ maga Istenei közzé bévitte, ’s szabadon hagyá, hogy azokat tisztelgesse, a’ kinek tetszik. Eggyé nem válhatunk: de arra nincs szükség; elég volna, ha ignorálnánk, ki mint gondolkozik a’ Vallás dolgában, ’s ha ez a’ punctum teljes szabadságában hagyatnék mindennek, ’s róla szó sem lenne többé.

A’ Protestánsoknak egy czifrán hangzó, teljesen hamis szavok van: «A’ mi Vallásunk Religio Examinis: a’ Catholikusoké Obedientiae.» — Hány Matadórunkat akasztottam el már, midőn így akará a’ Protestans Vallásnak megadni az elsõbbséget! Minden Positiva Vallás Obedientia Vallása. Gradu tantum differimus. A’Pápista boldogabb mint a’ Kalvinista, de vannak ismét tekintetek, mellyek szerint ez boldogabb, mint amaz….Utálom a’ franczia libertínt, a’ franczia Philosophust, ’s magam a’ legreligiosusabb embernek ismerem magamat. De az én Vallásom nem Anti-Catholicismus, hanem tiszta Protestantismus. A’ Világ Vallástalannak néz, mert nem irtózom a’ gyertyától, oltártól, orgonától, ’s midõn egyik húgom azt kérdé, hogy fogom nézhetni hogy egyik gyermekem Pápista, a’ másik Kalvinista, azt feleltem, hogy úgy, mint midõn az egyik nadrágot von fel, a’ másik szoknyát. — Ha barátom lehet Pápista, miért ne feleségem? ’s ha ez, miért ne a’ lyányom? De hanyadik az, a’ ki a’ gyümölcs’ kövén fel nem akad, ’s a’ magig hat el! Nem szeretek beszélni Vallásról. Ha az, a’ kivel szóllok, nem azon a’ lépcsõjén áll a’ Culturának, a’ mellyen én, csak botránkoztatni fogjuk egymást. ’S minek kell azt? Élj szerencsésen, édes barátom!

 

4199.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                 Pánnonia hegyén Május 13kán 1823.

…Levelednek tárgya véletlen lepett meg. Tõled religióról szót nem vártam, legkevésbbé egész levelet; ’s ím egész leveled religio. Engedd rövid, velõs mondásidat hasonló rövidségüekkel felváltnom, ’s ezekkel,hanem ha neked különben tetszik, rekesztnünk egymással a’ religióról szavunkat. — Ha eszemben meglesz az unio, a’ nem eszesben nem lehet nem meg. A’ Romai anyaszentegyház’ minden oszlopa, barátom, az, hogy tanítását isteni tekinteten építi, ’s azért abban semmi változtatást nem tesz, ’s tenni nem enged. ’S az isteni kinyilatkoztatást hívõ Kereszt. protestansnak nem hasonló oszlophoz kell e magát csatolnia? — Az én vallásom épen úgy progressivus, mint a’ protestánsé; ’s ezének épen ugy nem kell progressivusnak lenni, ha az lenni megszünni nem akar, minek lennie kell, mint az enyém nem az…Ott, hol vagyunk, nem csak nem kell maradnunk, de nem is maradhatunk; ’s az, ki csak az mellett marad, semmiben sincs. Ha a’ vallás’ ürügye alatt nem ontotta volna is magyar kar a’ magyar vért, még is az ott maradás valamint eddig sokat ártott, úgy sokat árt ma is, ’s ártani meg nem szünik: a’ hazafiui szeretet lankad; nevekedik az irigység, az alattomosság, bizalmatlanság; a’ haza’ boldogságára czélzó törekedések fennakasztatnak…Ami megtörtént, azt meg nem történtté nem tehetjük; igen azt, hogy ezután ne történjék: de csak úgy, ha egyesülünk….Róma Istenei közzé vévén a’ meghódolt népek’ Isteneit, igen consequenter cselekedett, mindjárt kezdetben idegen nemzettől kölcsönözvén Isteneket. Athéné még az volt, ami lenni akart, kitiltá az idegen Isteneket; utóbb a’ religióban is luxust keresvén, elfogadta azokat; ’s a’ nemzet veszni indult. — De mi közök az egy istenségű Keresztényeknek a’ sok istenségû Rómával? …’S tenmagad igen jól jegyzéd-meg, hogy minden positiva vallás obedientia-vallás, ’s azért ott a’ tellyes szabadság meg nem állhat. Még abban is hazug a’ protestánsok’ czifrán hangzó szavok, hogy a’Katholikusoknak religiójok épen nem examinis religio….

Én barátom azt, mi Báthoryban jó volt, méltánylani tudtam, ’s méltánylottam is; de valóban sok van ott, mit Keresztény tanítónak irnia nem kelle, még kevésbbé mondani a’ sokasághoz. De én ezeket csak gyengén érentém, nem akarván az embert gyülölség ’s üldözés tárgyává tenni. Irásom tárgya egyedül az volt, hogy azt, mi hazánk’ boldogságára sokan óhajtunk, a’ vitatott lehetetlenségnek semmijébõl kivivjam; ’s legalább a’reménységet addig is éltessem, míg a’ Gondviselésnek tetszik azt valóvá is tenni. — Nem, barátom, nem

mosolygék én, hallván Márton mellett szavadat; inkább fájlalám azt, hogy Kazinczy tollat méltatlan mellett fogott. Igaz, hogy a religio szivet kíván; de hogy fejet is nem kiván: az nem igaz. Elõttem ugy fél ember a’fejetlen ember, mint a’ szivetlen; ’s ki csak szivvel religiosus, és nem fejjel is, azt a’ németek schwärmernek mondják (magyarul nem találok neki alkalmas nevet).

Erõsen hiszem, hogy azt, mi te a’ mi religiónkban bajosnak, alkalmatlannak vélsz, ha az unio munkába vétetnék, a’ Kath. anyaszentegyház ma már kész volna elbocsátni, vagy legalább kinekkinek szabadságára hagyni. —

….Barátom! én neked az egyesülésrõl irt dolgozásaimból akartam küldeni, de barátim ellenzék; ’s én barátim javallatok ellen nem örömest teszek valamit. Legyen szabad óhajtnom, hogy olvasd el azokat; s reméllenem,hogy javallatod itt is részemen fog állani. Nem valóságossá tenni, nem felfujni akartam én az egyesülést, ez ostoba megbizottság lett volna; csak elmozdítni azt, ’s a’ sziveket ébresztni kivántam. ’S hiszem, nem minden haszon nélkül dolgoztam….Jöjj, édes barátom, hogy láthassuk, ’s ölelhessük egymást. Addig is Isten veled, ’s a’ tõlem igen tisztelt familiáddal.

 

 

4212.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                             Ujhely, Június 14d. 1823.

Guzmics Izidórnak Kazinczy Ferencz szíves tiszteletét. Te el vagy telve az Unio’ ideája szépségével, ’s azt Munkáddal igyekszel előmozdítani. Régolta hallom én, hogy ez sokaknak forró óhajtások; de mit tesznek barátjai, mind abból semmit nem olvastam, és nem tudom. Iszonyodom a’ Theologiai Irásoktól, ’s olly sok van, amit gyönyörûséggel ’s haszonnal olvashatok. Azonban te, nemes-lelkû férjfiu, egész bízakodással nyitád-fel elõttem kebledet, ’s én neked a’ hol bízakodás forog szóban, adósod maradni nem szeretnék. Visszonzom azt. Ohajtod hogy egyesüljünk, de nem reményled. Én nem reménylem, nem óhajtom. Inkább ne, mint ne tisztán, mint ne egészen. Ily tekintetű dologban nem szabad játékot űzni. ….A’ Pápa Zsinatot fogna hirdetni, s azon ígérettel, hogy a’ mi jó, elfogadtatand, bár honnan eredjen, hogy a’ mi rosz, kihányatik, bár hol találtassék; hogy a’ Vallás egykori tisztaságára fog vissza vezéreltetni. Mit ígérhetne Anyaszentegyházad, te tudod: én sokat e’ részben nem várok; tudom, ez felségének egyik czímerét tiszteletes régiségében keresi ’s találja, ’s így változhatatlanságáról könnyen le nem fog mondani. Pedig ez ígéret nélkül a’ Zsinatba kevés ember vinne bizodalmat, sõt ott is lest, kelepczét, erõszakot sejtene, a’ hol az épen nem volna. ….Jobb külön lenni, mint így eggyütt. Jöhet egy idõ, mellyben megsirathatjuk azt az Uniot velek. Pedig a’ Protestans nem ez; ’s ezek már elébb is közelébb állának hozzátok, ’s az én felekezetem’ emberei számosabban is, inkább is tudnák, mi forog szóban. Nem kérdem én, kelle e elszakadni; nem, ha az elválás nem teve-e kárt, midõn az Anya’ nyugalmas kifejtõdését elakasztotta. Ezt kérdeni most mind késõ.... Amit Isten szabadnak teremte, hagyjuk szabadnak. Nem kell ott tilalom és parancs, ahol oktatni lehet. Igen is, aki csak szív, fél ember. Fejem nincs czél nélkül adva. De fejemet olly dolgokkal kell e tele tömnöm, a’ mit tudnom nem lehet, és mivel nem lehet, nem kell? Melly sok van, a’ mit lehetne és kellene, és amit azért nem tanúlunk, mert tõle elvon ez a’ sok tudhatatlan…. semmit sem hiszek olly erõsen mint azt, hogy ha ez az Unio véghez mehetne, akkor folyna ám a’ vér. Washingtóniában az uralkodás nem tudja: ki melly templomba jár — így szeretem nevezni Éjszaki Amerikának Státusait — ’s ott, mig a’ mostani rend fenn álland, vér folyni soha nem fog; ’s a’ Pápistából ott nem lesz Protestáns, vagy nem több mint Protestansból Pápista. Tekintsünk csak vissza a’ borzasztó idõkre. Lehet azt nyugalomban is; ’s a’ kik engem ismernek, tudják, hogy semminek sem születtem kevésbé mint Zelotának. …Ami törvény, jó vagy rossz, tisztelni kell, vagy eltörleni. De mi szükség keménykedésre, erõszakra, nem-szabados játékokra? — Közel jár az impertinentiához amit mondanom kell, de én azt, a’ kit ennyire szeretek és tisztelek, nem akarhatom bántani. Ki tehát a’ szóval: — Képzeld, hogy az én Vallásomnak adta a törvény a tiéd’ elsõségét, ’s te oly atya gyermeke vagy, aki egy vagy más okból általjõve az enyémre, de te, már serdûlt ifju, titkon Vallásodban neveltetél, ’s most meglett embert, férjet, atyát, megszóllítanak, hogy mivel atyád Kalvinistává leve, neked is Kalvinistának kell lenned. Mit mondanál? …Tedd, hogy Papjaitok és az enyémek, savai légyenek az emberiségnek; hogy példájok ’s tanítások javítsa az embereket; hogy általok tiszteletes és szerethetõ legyen a’ Vallás; hogy mindenki szeresse a’ más felekezetet is, ’s akkor emlegessd az Uniot. Most hijába fognád.

…Fõ-Tiszt. Prior Úr levelét nem vettem, ’s azon fel nem akadok; nem mindennek oly kedves a’ levélírás mint nekem. Csak hogy Praelatusod javalja a’ Zemplényi bort. De ennek emberei sem rosszak. — Élj szerencsésen, igen kedves barátom, örömem és kevélységem.

Megengeded, hogy ámbár nem tartozik levelezésünk’ tárgyai közzé,

                 Neked egy figyelemre nem méltatlan történetet írjak.

 — Soovári Soos János, eggyik fényes házaink’ tagja, ’s a’ Borsodi volt Fõ-Ispán Gróf Andrásy István Exc. unokájának (Nemes) Balog Mariának férje, eggykor Abaujvári Fõ Fiscális, most Zemplényi lakos, mintegy 35 esztendõs, nem nagy, de szép külsõjû, ’s igen szép culturájú ember — Gróf Amadé Ferenczet, a’Septemvir fiját, Kassán Máj. 11d. ez idén keresztûl lövé. Ez szerelemben volt Soosnéval, ’s az Asszony férje jószágát elhagyá, ’s Kassán lakott, játékainak ûzések miatt. Amade Obristlieutenantja volt a’ Prussz. Király nevét viselõ ’s Patakon stáboló Huszár seregnek. Soos panaszt teve a’ Generalisnál; az intette, de mivel a’ szerelmeskedés a’ katonai szolgálathoz nem tartozik, az intés nem használt. Az Asszony ez idén Január. 2d. leányt szûlt, ’s írva is vallá, hogy nem férjétõl. Amade nem engedé magát eltiltatni, ’s az Inquisitiókból azt látni, hogy szökni akara az Asszonnyal, hogy az Urát tõrrel kergeté, hogy méreg készült az Ur ellen. A’ lövés Vasárnap dél után történt Kassán a’ nagy uczára nyíló ablakú szobában, ’s veszekedés köztt. A’ kétcsõjû pistoly 2 golyója Amadénak jobbját és szívét verte keresztûl, melly jele hogy kezét szívére tette, ’s mondta Soosnak, hogy lõjön, ha mer. A’ másik csõbõl, a’ mint mondják, a’ földrõl, hova azt Soos lecsapta, ment fején által a’ 3 golyó. Szándéklott tettre mutat minden. Soos szerencsés vala elillantani a’ Városból, szekere utána jött, felvette, ’s Szinnyérben van Ujhely és Lelesz között, honnan a’ Megyei Törvényszéke elébe fog idéztetni. — A házasságot  az Anyaszentegyház szenteli, ’s a’ tiéd elválaszthatatlannak tekinti. Sok a’ panasz. Talán 3 eszt. most eggy Kassai Mihalek nevû Órás a’ Kassai piaczon holdvilágnál srétezé öszve eggy Tremamonti nevû Hadnagy arczát, midõn felesége ennek karján sétálgata. — Nem tehetne e valamit a’ Primás az illyek eránt? E’ részben törvényeink csonkák, ’s a’ bűn mindinkább terjed. Zemplénynek is vannak szomorú példáji, ’s a’ Magyar gyomor a’ franczia és olasz szabad életet nem igen tûri. Volenti non fit injuria: de insultáltatni nehéz. Noha eszes ember annyira jõni a’ dolgot ritkánt hagyja.

…Isten tudja mikor látlak-meg, édes barátom; de higyd, nagyon óhajtom azt. Öreg vagyok, ’s 7 gyermekem tisztemmé teszi, hogy a’ szenvedett kárt egész magam’ összevonásával igyekezzem helyre hozni, kipótlani.

 

4222.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                              Pannon hegyen Jul. 19. 1823

Kazinczy Ferencznek Guzmics Izidór tiszteltét, idvezletét. Nem, édes barátom, érzem, hogy mikor a’ magyar nemzetnek vallási egyesülését unkálkodásommal előmozdítni törekedem, nem egy dolgot teszek az aranyfőző alkhymistával. Ez tudja, hogy képzelt arannya valóságos arany soha nem lesz, mert lehetetlen; az én ideám egykor valóság volt. De te nekem nagyobb ideát látszol tulajdonítni, semmint valaha fejemben megfordult volna: mintha én az egész világot egyszerre egyesülve akarnám láni. Nem, erről én soha sem gondolkodtam; csak az egy magyar nemzet egyesülését óhajtom, nem hirtelen, nem is egyszerre; csak lassanként, mintegy észrevehetetlenül… A’ Katholicismusz az ő principiumjaiban jó, jobb a’ protestantismusznál; mint az a’ nép között van, hijános, hibás, mint minden a’ mi emberi. A’ magyar constitutio is hijános, és hibás, elvessük e azt azért egészen? ….«Dogmák nélkül vallás nem lehet» — te mondtad. De hogy te ’s én ezek által oly rettenetesen legyünk elkorlátolva, mint te mondod, nem hiszem. Talán Leibnitz épen azt hitte, a’ mit te, minekelőtte Bossuettel levelezne; a’ levelezés’ végével ellenkezőt tapasztalt, mint ezt kéziratban hagyott, ’s csak nem rég nyomtatott systémája bizonyítja. És mi is az, mi fontosságú, a’ miben nem egyezünk, és egyeznünk kellene? Csak értnünk kell egymást, ’s verőczéink magoktól hullanak. Az eszesek között meglesz az unio, a’ nép lassanként utánok simul. Erre nézve én munkámmal egyebet nem akartam, — a’ ki olvassa, látja — hanem hogy az egyesülésnek ellenésgi szünjenek-meg, legalább némuljanak-el; baráti pedig mind a’három részről munkáljanak; nem fortéllyal, nem erőszakkal, hanem szelídséggel, oktatással, a dolog felvilágosításával. …

…Én a’ protestantismus hasznait ismerem, s megismerem: legalább félszázaddal előbb állunk, mint nélküle fogtunk volna; de miben? az erkölcsiségben ugyan nem, hanem a’tudományokban; és ez is jó, csak a’ szeretetnek, az egyeségnek, békeségnek sértésével, áldozatjával ne kellene többet tudnunk! Hát ha támadás, erőszakoskodás nélkül, természetesen fejlettek volna ki a’ tudományok, mint már kezdtek is? A’ kifejlés ugyan lassúbb, de talán épen azért jótévőbb, ’s bizonyosb lett volna. Mit használ hogy p. o. Németországot elönté a’ tudományok zápora? nem hozta e magával ez a’ zápor a’ mindent felforgató, pusztító scepticismuszt? Többet tudok e, hogy semmiről sem szabad bizonyosnak lennem? ….Ti könyvekben, régi homály lepte szent könyvekben keresitek a’ religiót, iparkodván annak homályát az ész’ világával elűzni; mi a’ religiót, iparkodván annak homályát az ész világával elűzni; mi a’ religiót a’ Jézustól felállított, szakadatlan’ fenálló, tanításában, a változatlanság’ principiumát híven követő anyaszentegyházban, apostoli tanító intézetben találjuk azt…

Mit akart Jézus? homályt hintni a’ világosságba? — bizonytalanságot a’ bizonyosba? — Igy nekem az ő religiója nem kell; nem akarok, nem akarhatok Keresztény lenni. A’ reformátorok legyalázták a’ ratiot, mint servum pecust; követőjik a’ revelatiot gyalázzák-le. A’ katholikus megadja mind a’ kettőnek a’ magáét; egyiket ugy hallgatja mint a’ másikat, ’s a’ kettőt szépen egyesíti. — A’ kathol. épen ugy visgálódik religiója körül, mint a’ protest. és az örök igazságoknak elvetések valóban nem haladás; — vagy hát miben haladtatok? —

….A protestantismusznak csak egy gyülölt tárgya van: a’ katholicismusz! — az atheusz vele megférhet, a’ katholikusnak mellette békével élni nem lehet. Kedves barátom! én mindent gyülölök, a’ mi religióm’ szelíd lelkével ellenkezik. Berzeviczy’ Lipcsében nyomtatott könyvecskéjét olvastam, ’s utálattal tettem azt le, ellene, ha panassza, ’s vádja költemény; a’ tettek’ szerzőjök ellen, ha igazok. De Berzeviczynek én a’ mostani tetteket azért nem hihettem, mert nem-hívnek találtam a’ multaknak előadásokban, nem, a’ kath. anyaszentegyház’ tanításának értésében, előterjesztésében. Nincs keservesb, mint ráfogásokat szenvedni. Te közel vagy oda, hol a’ tettek történhettek; nálunk illyesek hallatlanok; igen szeretném tőled érteni, a’ dologban mi van: Te engem bizonyosan igaz elbeszélléssel fogsz gazdagítni.

Soos és Amade szomorú eseteket ez előtt hallók, de nem olly környülállásosan, nem olly bizonyosan, mint tőled. Kedves dolgot fogsz tenni, ha végét is megirod. Nálunk a’ házasság minden esetben feloldhatatlan, de ez nem azok közzé számláltatik, mellyekben változtatni ne lehetne. Az egyesült Görögök a’ házasság’ bűne után tellyesen szabadon válhatnak el. Csak az a’ kérdés, ha ez a’ szabadság hasznos lenne e, vagy talán igen is káros. Nincs rosszabb a’ rosz atyafinál, ’s nekem nehezen esik, hogy egy olly Férfiunak, mint Te vagy, e’ féle perben kell avatkoznia, ’s általa keserítetnie. Adja az ég, hogy hová hamarább fejlődjél ki belőle, ’s adassál vissza magadnak, hogy egészen a’ tudományoknak élhess, ’s a’téged tisztelő, szerető barátidnak                   

 

4229.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                   Újhely Aug. 22d. 1823

Guzmicsnak Kazinczyja ezer áldást. E pillanatban hozza hozzám a’ Tud. Gyüjt. lelkes dalodat…Tegnap délelőtt, elizzadva a’ legrettenetesebb hőségben, gyalog lépe be hozzám Gróf Dezsőffy József. «Barátom, eltört a’ kerekem; mondja; adj egyet». — Míg szekere előjöve, mintegy két óráig núlata nálam. — Mutatám neki Szallusztomat ...Nagy tekintetű leveledre még nem feleltem, de fogok; most csak azt mondom, hogy előttem a’ látásnak némelly új réseit nyitád-meg. — Soos eránt is csak azt jelenthetem most, hogy Aug. 25d. fog személyesen megjelenni mint perbe idézett rab a’ törvényszék előtt. Ha majd az Aktákból fogom ismerhetni a’ dolgokat, parancsod teljesítve lesz….Azt hittem, hogy első lapomat sem töltöm-el egészen e’ sietésben, és íme! — De ezeket szükség vala tudnod. ’S a’ szeretet szint úgy beszédessé teszi az embert, mint a’ bor. — A’Gyűlés felől szóllj a’ jókkal, ’s mondd hogy nem képzelhetik azt a’ szépet és rútat, a’ mi itt történt. Kellett e ez? Kellett e ez? Kellett e ez? — Ölellek tisztelő barátsággal….

 

4249.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                  Széphalom Novemb. 4d. 1823.

Guzmicsnak Kazinczy baráti tiszteletét. Róma Pápát választa, Pápát koronáza. Óhajtanám, édes barátom, látnád, mely elmélkedéssel olvasom én e czikkelyeket az Újságlevelekben, holott sok Protestáns társaim nevetni fognak a’ nekik érthetetlen czifrán. A’ mi nagy, ’s tiszteletnek érzéseit támaszthatja, előttem mindég kedves. A’ Róma’ hite szelíden sötét: a’ miénk világos, józan, de puszta. Ott tévedések: itt igazság…. Midőn Erdélyben járék, egy Papom dicsekedve emlegeté, hogy Kolozsvártt a’ Pápista, Kálvinista, Lutheranus és Unitárius Papok egy sorban sétálának igen gyakran végig az úczákon, ’s sajnálják hogy ez nincs úgy többé. ….Olvass ezek helyett inkább egy Ódámat…

Hadd fessem Dezsőffyt, és az ő Szent-Mihályát. Szent-Mihály Tokajon túl fekszik két órányira. Egyipti sík és termékenység. Tokajnak gyönyörű alakú hegye kékelleni kezd ide, a’ Miskolcziak, Egriek alig látszanak. Beregig, Erdélyig, Belgrádig nincs hegy. A’ hely hat ezer lélekkel, Dezsőffyt uralja. ….Maga a’ Gróf ismeretes Dietáinkról és az Asszonyok circulusaiban. Volt egy idő, mellyben engem két különböző ízben nézének Gróf Dezsőffynek, és csak hangom látatá, hogy nem ő valék, mert az övé musicalis zengésű. Most ő is hízik, és ifjabb lévén, még pedig sokkal, nem olly ősz, és nem olly ritka hajú, mint én. Az 1808. születhetett Aurél magyarúl, deákúl, németűl, tótúl, francziáúl, olaszúl, angolúl tud, és görögűl úgy olvas mint deákúl, legalább mint ángolúl. Marcell nagy Musikai talentom; a’ 12 esztendős Emíl jó fej, de még magát nem ismertetheti úgy, mint a’ nagyobbak. Mind a’ három tud görögűl is, még pedig a’ mint hinni nem könnyű. Virginie való leánya atyjának, és lelkes, ’s a’ legtisztább moralitású anyjának. Én szebb házat nem ismerek….

Nekem Sophie az áldás. Mi volna életem nélküle! Még jobb asszony, mint ő, nincs. ….Hadd valljam-meg előtted, édes barátom, hogy én Octób. első napjaiban azt kezdém reményleni, hogy téged véletlenűl ölellek meg. Bécsbe készűltem, ’s láttam volna Pannonhegyet, Pázmándot, Pápát, Zirczet, Sümeget, Miklát, Keszthelyt….Emíl fiam velem jön, hogy magam mutathassam neki, mit kell látni Bécsben. Nekem ott nem kell egyébb, mint a’ Belvedére, a’ Festők, és Faragók Academiája, a’ Festők’ szobáji és a’ kertek. Estve a’ Játékszin. Ez az esztendő még jobb bort ada mint a’ tavalyi. Derünk Octób. végéig nem volt, ’s a’ szem ép vala és sárga mind a’ négy szőlőmben, a’ szem teljesen megérlelt. Lesz e borra szükségtek? Ha lesz, előre küldöm a’ mutatót üvegekben, mihelytt a’ bor kiforrja magát. És ha ti is érzitek a’ pénz szükségét, veszek én árában akár juhot, akár szarvas marhát, akár lovat. Szeretném a’ többek között, ha egy mént kapnék tőletek. A hetven felé járó kis ember próbát tenne még, ha úgy nem hányná e le csődöre, mint 1818. midőn lovászomat kétszer repíté-le, engem soha nem, pedig voltam veszedelemben. Élj szerencsésen, kedves barátom. Reménylem, ez a’ melegen fecsegő levél érezteti veled hogy forrón szeretlek.

 

4252.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                                      1823. Nov. 9.

Kazinczy Ferencznek Guzmics Izidór. A’ te, nékem kedves, és már régtől ohajtott tárgyú, leveledet akkor vettem, mikor Baranyai ’s Bácskai utamból megérkeztem, Septemb. 13án; ’s minthogy még tavaszkor tett igéretem szerint atyám, testvérem ’s unokáim közzé iparkodtam, ’s ezeknek karjaik közűl csak octob. 17kén fejtődzhettem ki…Mely szomorú, barátom, a’ való emberiség’ képe, melyet a’ magába vonult philosophus vagy költő oly szépnek, oly nagynak, oly boldognak képzel! Poson, Győr mint hódolt; ellenben mint küszködött Sopron, Szala, Veszprém  Jobban tudod, semhogy tőlem várj tudósítást. Mi lesz a’ vége, ki tudja? Prudens futuri temporis exitum caliginosa nocte premit Deus! Én, nagy érdemü barátom, éltemben annyi utat sem tettem egyszerre, mint ez idén. A’ barátság, ’s csupán csak ez hívott meg Baranyába, ’s Bácskába; ’s mindenhol jó, igen jó emberekre találtam; ’s nála láttam azt, a’ mit néki egyedül irigylek — a’ te képedet….Oh, barátom, vajha eggyek volnánk! — September’ közepén nálunk volt a’ Méltóságos Pécsi Püspök ordinálni; egy clericusunkhoz bevetődött, ’s ezt a’ te szép litteratúrád’ olvasásában kapta. Csudálhatd velem együtt a’ különben nem finom izlésü öregnek jó, ’s erántad kedvező itéletét: megdicsérte a’ fiatal embert, azt mondván, hogy tőled tanulhat igazán magyarul. Minthogy illy dicséretet felőled illy törzsök agg magyartól, ki legfőbb Gvadányit fogná érthetni, ’s dicsérhetni, nem vártam, azt gyanítám, hogy: latet anguis in herba — de az Olvasó ironiát nem vett észre. Írj, kedves barátom, mint vagy!...

 

4254.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                             Széphalom Nov. 19d. 1823.

Guzmicsnak Kazinczyja szíves tiszteletét. Még nem vevéd levelemet, mellyben Dezsőffyről szóllék; de az, a’ mellyet én vevék tőled ez estve, nem engedi, hogy válaszod után várjak….Én igen sokszor vagyok festve, ’s nehány ízben igen jól, még többszer felette szerencsétlenűl. Bécsben 1791. német barátim láták hogy az, aki (mind maga érzéséből, mind kivált â capite deminutus Haynóczy’tanácsára) a’ strimflisek között örömest jelent-meg veres nadrágban, zöld mentében, széles karddal, ért a’ festésekhez, és azt úgy szereti, mint ők, a’ mit ők a’ barbarustól nem vártak (’s H. ezért tüzele, hogy így öltözzem): engem egy Koppenhági születésű Festőhöz útasítának, aki igen szerencsésen dolgozik... Kérlek, festessd magad, hogy abból ismerjen hazád, míg meglát; de bízzd rám a’ festést egészen….

Egy történetet; de tudod minek. Midőn II. József ellenzé, hogy a Pápa veres kalapot adjon Eszterházy Károlynak, az Egri Püspöknek, ez magához hívatá Eszterházyt, ’s fájdalmasan jelenté neki, hogy a megigért Cardinálisság elmúla. Ennek helyébe megparancsolá Card. Garampinak, hogy a’ Püspököt Egerben látogassa meg. Belépvén a’Cardinális Egerben a’ Püspöknél, így kiálta fel: «Mi áldott föld ez a’ Magyarország!» —Bizonyossá teszem Eminentiádat, felele a’ Püspök, a’ Magyarnak nincs panasza Teremtője ellen. — Értem Excdat, mondám, midőn nekem ezt maga beszéllé az asztalnál, ’s megcsókolám kezét, mégpedig forrón.  A’ Püspök engem nagyon szeretett, noha (amint maga mondá jelenlétemben Cons. Fáy Bertalannak) mi ketten mindég veszkedünk egymással. Öreg embernek egyik vétke a’ történetek’ beszélése; hallj hát még egyet.

Egykor az sztalnál szokott helyemen, a’ Püspök baljánál űlék…Praeses, a Püspök másik felén, tőle második űlt. Helyet fogván, Taródi kezdé a’ szót. «Kegyelmes Uram, mi ma egy rabot száz esztendei börtönre kárhoztatánk.»  Tek. Úr, mondám, bántás nélkül légyen kérdve: mikor a’ Tek. Urak neki az ítéletet felolvasák, nem néze-e körül a szerencsétlen, ha Birájinak nem ment e el eszek?  A’ Püspök előtt még nem vala a’ leves, és még is bort parancsola. Komornikja nem érté, ’s állva maradt.  Bort, mondá a’ Püspök másodszor. Azt rám köszönté : Édes K. Uram, az Isten éltesse Kelmedet!  Megcsókolám ismét kezét. Engem akkor ez az egészség-ivás tartott vissza a’veszedelemtől; a’ hágdosni vágyó pöffeteg ember bizonyosan feladott volna.

…Ölellek tisztelettel, szeretettel, téged és a’ mi Endrénket, kinek szeretetét, nagyon kérlek, nekem nyerd-meg teljesen. Ágyban írom ezt.

 

4263.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                              1823. Decemb. 11.

Hasonló vagyok én, édes barátom, ahoz az adóshoz, ki hogy régi adósságait fizethesse, újakba veri magát. De melly kedves, melly jótévő nekem ez az adósság-csinálás!  Igen, barátom, én még Dezsőffiről nem kaptam leveledet, hogy a’ magamét hozzád megindítottam; ’s minek előtte arra felelnék, veszem a’ másodikat tőled. ’S ne örvendjek azon hitemnek, hogy Kazinczytól, a’ szép nagy lelkü Férfiútól, szerettetem? …Hogy a’ vallás’ egysége mellett is talál mit játsszék közttünk a’ rossz daemon….azért a’ te, religiót melegen érző lelkednek ódai szállongásai engem is emelnek; ’s szívem’ melegével köszönöm a’ közlést. De a’ nemzet’ religiojának egynek kell lenni, ha egynek akarjuk a’ nemzeti lelket. Hébét még nem láttam, de fogom….Általában nekem az idei Aurora nem tetszik. Nem mindég szállunk felebb; ’s a’ magasan szállingó sasnak is lankadnak olykor szárnyai.Bé kár, hogy nemzetünk’ története csak mindég historia regum marad. Oly fényes, mégis olly száraz; olly bő, még is olly szegény!  Fesslertől nyert történetünket mind eddig nem volt szerencsém láthatni. A’ görög p. o. mennyivel ingerlőbb! mint ragadja ez a’ szivet a’ nagynak, szépnek érzésére! melly világosan tünik-ki belőle a’ nemzetnek kharaktere! Melly tanítók a’ megtagadásnak példáji. A’ két ellen lelkü hősök Themisztoklesz ’s Arisztídesz mint tudják feledni személyes viszongásaikat a’ veszedelemben merengő Athene’ sajkáján!

Ó gyönyörü vétke, ha vétke ez, az öregségnek, hogy beszéllteti előttünk az előtte élt öregséget! Szivem emelkede a’ te általad hozzám beszéllő püspöknek szavaira; melly sokat mondók röviden!...Nem szóllítsz engem kedvesnek? vagy te gyülölsz e ?....A jók előtt felolvastam leveledet — Kazinczyt ezekkel mennél közelebbről ismertethetnem egy triumphuszom — elragadva valának a’ szép lelkü levél által …. Pannon’ hegyén Decemb. 11. 1823.

 

4268.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                            Decemb. 20d. 1823.

….Decemb. 15d. Ungvári Fő-Ispán Mélt. Lónyai Gábor Ur mint Kir. Commissárius tarta Gyűlést Ujhelyben. A’ Geppert Német Infanteristái rettentő számban lobogó zászlóval állának a’ Vármegye háza előtt, jobb és balszárnyon a’ Friedr. Wilhelm Prussziai Király nevét viselő Stipsics Huszárjai. Felolvastatván a’ Parancs, eltépte az Augusztusi Protocollumot, solválta a’ Gyülést, ’s Vice Ispánjainkat, Szolgabíráinkat, Esküdtjeinket, Perceptorainkat magához rendelte. — A’ Nemesség eltölté a’ folyosókat, a’ grádicsokat, az udvart. Végre Consil. Szemere István Ur jött mint fogoly….Élj szerencsésen, édes barátom. Az Isten adjon néked, tiszteletre méltó szerzetednek, Előljáróidnak, barátidnak, boldog új esztendőt; engem pedig tartson-meg nagybecsű barátságodban.

                                             

4298.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                                              1824. Febr. 9

…./Sallust/ A’ vallás’ különbsége a’ mi szomszédunkban — Sághalmon — egy szomorú tragoediat szült csak a’ napokban. Egy közönséges nemes lutherános legény egy pápista szolgálóleányzót akart elvenni; annyira, mennyire már meg is volt közttök az egyesség. Azonban a leány magától-e, vagy másoktól indítatván, elállott, ’s egy pápista legénnyel jegyzette magát el. A harmadszori hirdetés volt még csak hátra, midõn a’ luth. legény pisztollyal és késsel a leány szállásán megjelent: elõször is a’ ház’ asszonyát lõtte agyon; azután pedig már a pad alá szökött leányt szurta hasba késével, hogy: «ha övé nem lehet, másé se legyen». A leány még él, s ugy mondják, a’ szurás nem veszedelmes. A gyilkos tettébõl azt hozhatni ki, hogy a’ legény az asszonyt tartotta a’ lebeszéllõnek lenni; a’ hir a’ szomszéd Pázmándi anyatemplom’ papjáról mondja ezt: ’s millyen az ember, kitelhetett tõle. Akármint van a’ dolog, elég az, hogy a’ leány elállásának oka a’ vallás-különbség….

Mikor tellyesedik forró kivánságunk? Mikor, mikor fogjuk ölelhetni egymást?! Élj addig boldogúl! Pánnonia’ hegyén  Febr. 9. 1824.

 

4311.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                     Febr. 26d. 1824.

……/Sallust/  Utolsó leveledre betegségem ’s bajaim nem engedének felelni. Még is fekszem, ’s perem lopdossa idõmet…Leveledet tehát válasz nélkül eddig betegségem ’s bajaim miatt kelle hagynom. Theokríti darabodat összehasonlítám az eredetivel. Örvendek hazámnak nyereségén. A te Nyelved gyönyörû, és verdesett. Higyj nekem, leveleidet csak magyarságodért is örömest olvasom, ’s javalásként veszem, midőn látom, hogy azokat az ocsmány articuluszokat, melyekhez hozzászoktata a’ nem tudom mi, mint kerülöd te is, ’s te inkább mint én. Néked köszönöm, hogy Sallustban sok helytt kitörlém. Te egy ajándékot vevél tõlem eddig. Éppen akkor írád hogy képemet Tatainál látád ’s irígyléd, midõn Bécsi barátim írák, hogy Gróf Gyulai Lajos lemásoltatá képemet az után, a’ mit Döbrentei bír tõlem. Az minden képeimnél jobb. Az akkori, midõn halottaimból feltámadék ’s kijövék poklokból. Kértem tehát Gyulait, hogy másoltassa le számomra is, ’s küldje hozzád postaszekeren. Ha vetted már, mondd, hogy azt bírod, aki téged forrón szeret, a’ ki örvend hogy addig nyúla élete, míg megnyerheté szeretetedet. Kevés embert szerettem én úgy, mint téged. Lelkeink nagyon hasonlítanak.

Minap három esztendõs tüzes fiam, Lajos, jő egy könyvvel, hogy azt a’ láda mellett találá. Herders Christliche Schriften*. Én ezeket mind bírom, tehát a’ Papi köteteket is. A’ könyv ki se vala vagdalva….

                                               *Christliche Schriften (1794) by Johann Gottfried Herder

 

Mit mondasz a’ mi kedves Theresiánk Biographiájára Hebében? ’s láttad-e Csereihez írt Epistolámat, ki 1810. midõn Autographiai Gyûjteményemet némelly kincsekkel gazdagítá? Cserei az Epistolát Mártonfi Püspökhöz vivé, mert ez vala a’ Censor. Méltós. Úr, mondá a’ Censor Püspök, ráírván az Admittiturt, ezt Kolozsvártt kevés fogja érteni, ’s az kár. De élj szerencsésen! Nézzd levelem borítékját belõl ’s nevess. Ölellek forró szeretettel téged és Horvát Endrét. Mint hala meg az õ Drétája? Én ezt az Urat nagyon tisztelém, Antonín fiamnak õ ada nevet, az az, én az õ nevérõl és a’ Csákynéjébõl (Anto-Nína). Hallom, Dréta nagyon elváltozék, ’s ellene sok panasz támadt. De melly panasz, azt senki meg nem írta. Nincs semmi keservesebb mint jóból változni el, és, mint többére, semmi miatt!

 

4322.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                                  1824. Martz. 15d.

A régen várt kedves vendég elérkezett; itt van mellettem a’ Te másod, tisztelt, szeretett Férfiu. Benne Téged minden perczenetben láthatlak, vizsgálhatlak, szóllíthatlak: s mi több, szemeiddel beszéllgethetek, annyira beszéllõk azok. Leveled után csakhamar érkezett Döbrenteié, melly nékem Kazinczy utját jelentette; ez és a’ megjelenés ideje között szinte olly nyugtalan voltam, mintha magadat várnálak; nyugtalanságom majdnem türhetlenséggé változott, midõn könyvtárosunk Gyõrbõl megtérvén hírûl hozá nékem, hogy a harminczadon Gr. Gyulaitól valamim vagyon. Valóban türhetlenné lettem, midõn egy Gyõri szerzetes társam másnap hozzánk jövén az én várt kincsemről semmit sem tudott. Ugyancsak még aznap estén Martz. 12kén megérkeztél, ’s én téged vacsora után több társaimnak jelnlétekeben: Idvezlégy nekem Kazinczy mássa! felkiáltással fogadtalak…Én most viaskodom Szeder Fabiannal, Révai derék tanítványával a prosodia felett.Viaskodásunk resultatumai fogják Elõbeszédemet bõvítni. Theokrit April közepén nyomtatás alá megy. Mit javalsz, merjek-e Szophoklesz tragoediajiba kapni? Ennek sok jeles kiadásai ’s fordításai vannak; mind meg nem szerezhetem. Te azokkal bizonyosan nagyobb ismeretségben vagy mint én, kiket javalnál a többek között. Tennünk kell valamit, mig engedi a kor.

…Azolta is, hogy széplitteratúrádat kiadtad, sokaknak tisztult fejek, és naponként többeknek fog tisztulni; tapasztaltam ezt Baranyai ’s Bácsi utamban. ’S hányan lesznek, kiknek csupán azért nem fog tetszeni Sallust, mert Kazinczyé? Emlékezzél Arisztidesz polgárjára. — Theresziadban azt találtam, hogy inkább hazafi kivántál lenni, mint historikus; ’s bár historikusaink nagyobb hazafiusággal irnának; lehet ez a történet sérelme nélkül is. — Csereihez írt Epistoládat nem láttom, de a Vidához irottat birom. Dréta elhalt!  / Dréta Antal zirci apát  / már halála elõtt sok nem jót beszélltek felõle; még többet utánna; de a sok beszédben sok nem igaz szokott lenni. A hires Ányos volna elõttem leghitelesebb, ha Ányos régtõl fogva idegenséggel nem viseltetett volna Dréta eránt…. Mindenben szép, kellemetes, boldogító a szabadság, édes Kazinczym, ollyan az a relígioban is; kár hogy igen kevés halandó ismeri azt igazán, s vele kevés tud élni! Az azzal való visszaélés mennyi kárt okozott már mind a két világban! A legszentebb dolgokat megtámadó, mocskoló, kaczagó esztelen vagy rosz emberek ellen ne legyen e semmi fenyíték? Volt, van, lesz ezzel is viszaélés; ebben is szükséges a határ, mellyen túl lépni törvénytelen lépés. Hidd-el, édes barátom, a protesztantiszmusz, mint ez a mai idõnkben mutogatja magát, nép-religio sokáig nem maradhat, mert minden igazságaiból kivetkõztetik; egymás után döntetnek az oszlopok, mellyekhez eddig támaszkodott….Hogy sokaknál rémítõ vázképen adatik elõ a relígio, igaz; de hát az illyeneket tegyük félre, szinte mint a rosz poétákat; illyenek minde[n]hol vannak, ’s mindenben. Nékem Pesten két ellen gondolkozásu ’s érzésü tanítóm volt; az egyik sötét fejü, bõszült fanatikus, a másik tiszta fejü, szép lelkü: amaz tartá magát valódi katholikusnak, emezt neoterikusnak; ’s lássd, a katholikus majd nem naturalistává tett, mert lehetetlen volt okai által meggyõzettetnem; a másik hozott helyre, ’s öntött belém tiszteletet religiom eránt. Én meg vagyok gyõzõdve, hogy mihelyest valaki a katholiciszmuszban meg tudja különböztetni a lelket a testtõl, a religiot a theologiától; az örök változatlan egyszerü igazságokat a csupa véleményektõl; szóval a valót az árnyéktól; annak a katholicziszmuszban semmi rémítõ nem marad. Én bízom a gondviselésben, hogy a protesztantiszmusznak elérhetlen exaltatásával, és a katholicziszmusznak tisztulásával meg fogja az egységet szerezni. Azonban ultrák vannak itt is ott is. Szeretetedet én megérdemlem, mert érzem, hogy szeretlek. Kérlek mérsékeld erõdet, vigyázz egészségedre, van még reád szükségünk. Ölellek, csókollak! Pánnonhalmon 1824. Martz. 15. Pánnonhalma erántad támadt szeretetembõl származott még Pesten; azolta senki olly állhatatosan nem él vele, mint Trattner.

 

4330.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.

Nem örvendhetsz te jobban annak hogy képemet bírod, mint én hogy azt birtokodban tudhatom, és bár mi indítá a’ mi Döbrenteinket hogy a’ Simó által dolgozott mást megtartsa, ’s neked a’ Dónát által festettet küldje, örvendek e’ történetnek is; mert így tudom mit bírsz….Nem mind javalhatom, amit ifjú Íróink cselekszenek, sõt azt javalom inkább, amit Thaisz monda minap két Zsebkönyveink felõl, ifjabb Íróink’ magyarságát említvén; de rólok nem is ítélek olly sanyarúan mint Döbrentei, ki örömemet oda magyarázza, hogy ezek az én tanítványaimnak bizonyítják magokat. Így vádol engem még az engem szeretõ barát’ gyanúja is, ’s Isten bizonyságom, minden érdemem, az az, vétkem nélkül. ….a mi kedves Döbrenteinkben találok valamit, ami eránt szeretnék úgy megtévedésben lenni, a’ hogy õ van reám nézve. Az Erdélyi Muzéum’ kiadása, és az az igen sok jó, amit õ Kolozsvártt teve a’ Kezdõk körûl, õt arra szoktatá, hogy az idegen dolgozást mindég a’ maga tetszése szerint szeretné elváltoztathatni ….

Amit Diétára nézve írsz, az nekem is érzésem. Az ügynek gyujtó is kell, oltó is, ’s szûkkeblüségre mutat egymást meg nem érteni, ’s útálást csak a’ fondorok érdemelnek, õ pedig az nem volt. Ha megláthatlak valaha, elmondod nékem szóval, amit papirosra tenni nem óhajtanál. Ha meg lesz választva követõje, add azt, kérlek, tudtomra, ’s mondd-el, mi lélek’ fija az….Nem ismerek kínosb foglalatosságot, mint Hazánk’ Történeteit olvasni. Azok az istentelen istenfélõk! azok a’dühös kegyesek! Néked kedves azt reményleni, hogy a’ gondviselés’ atyáskodása ezeket a’bolondságokat megszûnteti, megnemesíti a’ mit kell, ’s akkor a’ paries intergerivus lehull. Én a’ Gondviselés’ titkait nem értem, de aligha azt az utat nem járja tovább is, amelyet eddig járt, ’s az Igazságot csak kevesek’ osztályrészének hagyja. Végy-el erõszakot, bántást, ’s add helyébe a’ Jézus szereteti szellemét, ’s mindgyárt jól leszünk. — Lajos segélni akará a’ Török ellen a’ Comnénuszokat, de úgy, hogy amit nyerend, a’ Magyar koronához kapcsolhassa annyi vér’ és költség’ jutalmáért….A’ Theologia a’ Te tudományod, ’s Te abban bizonyosan látod megtévedésimet, de én el nem szokhatom az igazságot a’ Catholicismus által megnemesített Protestantismusban keresni. Azt mondod, hogy ez nem lehet Nép religiója, ’s hiszem állításodat. De ez oly homály elõttem, (az, tudnillik, a’ hova szavad vezet) hol Ariadnei fonalra van szükségem…Soksazor beszéllék a’ szegény, eléggé ízetlen, de nagyon tisztalelkü Vályi Nagy Fer. Professorral a’ Catholicismus becse felõl, ’s az nekem görögûl mondá-el Jésusnak egy szavát, mellyben az a’ Cath. Vallást a’ Jésus által eltörlött Mózesével hasonlítá össze. Láttam, hogy szavamat meg sem érti, ’s abba hagyám. …Kertészem és inasom nevetnek, mint avatom magamat az õ mesterségekbe, mint ások gödröt fáimnak, mint ültetem, és mint térek vissza sáros kézzel. A’ tavasz visszaadja erõmet.  Élj szerencsésen!

 

4343.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                    Pannonhalmon April. 18. 1824.

Szivemnek felhevültében, ’s lelkemnek felemelkedtében irom hozzád e levelet, édes Kazinczym; azon napoknak egyikén, mellyek nekünk legszentebbek, s a mellyekben katholikusnak lenni az érzékeny szívnek kimondhatatlan gyönyör. Reggel hallám énekleni az «Ecce quomodo moritur Justus!» most délután Jeremiás a Haza veszedelmén öntött keserveit, különösen buzgó imádságát: «Recordare Domine, quid acciderit nobis!» Nem, édes barátom! semmi sem képes oda vinni a szívet, hova az Egyházi jól intézett ének. ’S ha ez, és az ezzel együtt járó czeremoniale miatt hasonlítja a Te Nagyod (ezt többen teszik köztetek) a katholicziszmust a Jesus által eltörlött Moses religiojával össze, tegye…..Az egyformaság fásítja, elöli az érzékenységet, a’ rendes, szép változások, különbféleségek tüzelik azt, ’s emelik. Nálunk az igazságnak külsõ symbolonok által nyittatik út a gyülekezetnek szivéhez…..

Ama’ tisztelt régiségekben még ma is a legtisztább, a legmagasbb fogatokat látjuk Istenrõl, emberrõl, milyeneket semmi philoszophia sem mutathat. A Moses és Jezus religiójának összehasonlítása ragad engem arra az erõs hitre, hogy a kettõ egy egész isteni mív. Vajmi szép az egésznek általtekintése! Csak hogy Mosesben sok volt a helybeliség, ’s nemzetiség, minek Jezuséban helye nem lehetett, mint világreligioban; de most minekutánna elterjedt, lehetne ebben is: csak igazságának, lelkének kell egynek maradni, külsejét lehetne nemzetesíteni, ’s ekkor lenne mindenek elõtt kellemetes. Vaj nem nevetségesek azok a ti zeloteseitek, mikor minket zsidókhoz hasonlítnak? Más esetben, hogy véthessenek ellenünk, a zsidó törvényre appellálnak: Faragott képet ne csinálj magadnak! és pogányokká, bálványozókká szeretnek bennünk tenni. És a keresztség ’s Úrvacsora nem zsidó eredetü-e? Igaz, hogy ma már ezekrõl is keveset tartotok; de épen azért irtam, hogy a protesztantiszmus, mint az magát a mi idõnkben mutogatja, nép-religió nem maradhat. »Philosophia multitudinem consulto fugit, eique suspecta est, et invisa!« Pedig a protesztantiszmus csupa philosophia akar lenni; és sok fiatal predikátor nem tudja, Kantból papoljon e, vagy az evangeliumból; és midõn az elsõbõl beszéll, a nép nem tudja, mit mond.

….. a nép nem alkalmatos mindennek helyes felfogására, és gyakran a legigazabb igazságból veszedelmes következéseket húz. Ez az oka, hogy a kath. anyaszentegyház a sz. irás olvasását is különös felvigyázás alatt engedi a Községnek. Édes Kazinczym, Jezus szeretete abban áll, hogy egyek legyünk (Ján. XVII. 21.), egyet érezvén, egyet értvén (Philipp II. r. 2.) Nem tudom mire vélni Döbrentei hallgatását: én neki, tüstént hogy Képedet vevém, irtam, s kértem, ismertetné velem Gyulait közelebbrõl, hogy az igen kedves ajándékot néki köszönhessem meg illendõen. Most másodszor fogok néki írni, ha megszóllaltathatnám. Trattner, a buzgó hazafi, litteraturánk Attlassza, az én szerettem barátom, nincsen! — Õ sürgette Theokrit készítését: «Ezt, ugy mond, még kiadom, csak siess vele!» — Mintha érezné, hogy már nem fog sok könyvet kiadni. Emlékét a nagy érdemünek Theokrit homlokára nyomtam. Ez most Gyõrött van sajtó alatt; Junius végével kiszabadul. A Gyõri Streibig tisztán nyomtat. — Szalluszt Elõszavát még sem vettem. Zircz Emlékét, mihelyest alkalmatosságom lesz, leküldöm Vitkovicshoz; de a Theatrum felõl irt Hexameterek magánál Endrénél sincsenek meg; én pedig szinte mint te, soha sem láttam. Itt a tavasz; nyilik a természet, dönti kincseit. Megszóllamlott a Fülmile, zeng utánna a madár kar. Jöszte barátom, látni, s láttatni; ölelni s öleltetni; érezni ’s éreztetni!

 

4348.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                         Ápr. 28d. 1824.

Édes barátom….Jankovics Miklós azt a’ megbecsûlhetetlen barátságot mutatta erántam, hogy nekem megküldé a’ Mátyás Király Bibliothecája Sallustját…..

Édes barátom, 1825b. én ötvenedik esztendejét fogom tölteni Literatúrai pályámnak. Szeretném akkorára kiadni Sallustomat, Cicerómat, Erdélyi Leveleimet. A’ két utolsó Munkám bizonyosan fog tetszeni, de nem az elsõ; azonban elég nekem, hogy az elsõ nekem tetszik. Élj szerencsésen. Ajánlom magamat barátságodba!

 

4353.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                           Pannon-halmon Maj. 14. 1824.

Szalluszthoz irt, ’s velem is barátságosan közlött Elõszavadat valamint örömmel vettem, ugy buzgón olvastam, és örömmel tettem- e. Melly szép és melly igaz ideát adsz Te itt a classzicusz munkák fordítására! …A mult hetfõn toppanék be hozzánk Vitkovits barátunk, ’s innen Kõszegre iparkodván, reményleni hagya bennünk, hogy útját vissza is felénk veszi; ez nekem csak azért is igen kedves fog lenni, hogy igy mindent, amit akarok, elküldhetek hozzád. Én ugyan spanyolul nem tanultam, de a közlött fordítást annyira megértém, hogy õtet ne fordításnak, hanem paraphraszisznak tartsam….

Édes barátom, midõn sokaktól szerettetvén, senkitõl, amennyire tudom, nem gyûlöltetvén, személyem csendes békességben vagyon, szerzetemet szeretvén, kénytelenítetem szomoruan csüggedezni. A Jesuiták imádóji gyülölnek bennünk, s akarnák, hogy ne legyünk, s mocskolják, s mocskoltatják nevünket. Mért nem tudunk szeretni gyülölet, s ohajtni utálat nélkül? Gáncs nélkül nem vagyunk, de ki meri a követ elsõ reánk hagyítni? Nem lenni, semmi baj, de becstelenítve, mocskoltatva lenni, fájdalom, kín! Tarts meg szeretetedben, s élj egészségben, vidámságban.

 

4354.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                    Pannonhalmán 1824. Maj. 17-kén.

Csak úgy jár az ember, midõn barátjaival összekerül; éjfélig nyájaskodánk az igen víg társalkodásu Vitkoviccsal, s ekkor kapartam össze, amit küldeni akartam; s nézzd, amit leginkább akartam, az maradt ki. Szerencsémre ugyan az nap, hogy Vitkovics elutazott, jött a Posonyi Schweiger, innen utját Kassára vévén. Õ ezt Verfernél teszi le, s hiszem, ettõl te korán megkapod, előbb talán, mint Vitkovicstól. Amit irni akartam, megirtam. Élj szerencsésen!

 

4359.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                                       1824. jún. 12.

Hosszu hallgatásod nekem különbféle, hol szomorú, hol víg gondolatokra nyújt alkalmatosságot. Most remegek, ne talán bajod legyen; majd meg örülök, ha talán váratlanul lepnél meg. Majd ismét neheztelésed nyugtalanít. De ez utólsótól mért féljek? Tudva meg nem bántálak, ’s Te tisztább lelkû ’s szívű vagy, hogysem magadat megbántva hidd ott, hol nem vagy….Az én Theokritom* már egészen kész, csak a képre kell várakoznunk, mely Pesten készül. Mihelyest lehet részedre rendelek példányt Vitkovics barátunknál. Ha idõd s erõd engedi, tudassd velem észrevételeidet, hogy tanulván belõlök, a rosszat késõbbi dolgozásaimban tudjam kerülni. Bizonyosan máskép fogott volna sok lenni, ha Elõszavadat idejében olvashattam volna; de úgy tetszik az, mit Te ott igen szépen és jól és világosan mondasz, tõlem homályosan érezve volt. Legalább Theokritnek lelkét akarám adni. Nékünk egy Apátunk, a Bakonybéli, holt-meg; õ jó Férfiú volt, de sokat felőle mondani nem lehet; nem csuda, töbnyire götheskedett. Életében egy kis munkát adott ki, a keresztség  nélkül megholt gyermekeknek jövendõ sorsokról. A különben kegyes érzésü ember kárhoztatá az ártatlanokat, mert így tanulta, ’s talán, mert, sz. Ágostont megbántani nem akará…

 

*THEOKRITOSZ maradványai. Fordította: Guzmics Iszidór. Győr, 1824. Ny. Streibig Leopold. 1 t. (metszett kép) XX. 21- 128 l. 2 sztl.lev. Későbbi, bordázott gerincén címkével ellátott félbőr kötésben, az eredeti papírborítók a könyvtestbe kötve. Ritka! Korhű, szép kötés! Leütési ár 2002-ben 19 000.- Ft

 

                                                                          www.axioart.com/index.php?op=live_item&id..

 

4362.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                           Jun. 30d. 1824.

….Tegnap estve érkeztem haza, ’s beteg feleségem kezembe adá leveleimet. A’ csomóban találám Horvátnak nyomtatott hexametereit is. Képzeld, úgy hittem, hogy azok kézírásban maradtak. Gyönyörûek! De én Horvátnak minden darabjai köztt, amelyeket ismerek, leginkább irigylem — találd mijét, édes barátom! Oh ha láthatnád, melly igaz az az érzés, mellytõl itt szívem dagad! — azt a’ gyönyörû, lelkes éneket, melly muzsikai dolgozásával jelene meg…Épen ott látám a’ maga papi öltözetében Kanonok Lajcsák Ferencz Urat is, az én Guzmicsom’ testvérét lélekben, egy tudományai, gondolkozása ’s nemes vesztegetései miatt áldott halandót, de Cathedrai beszédét meg nem allgathatám bajaink miatt. Jó predikátziót hallani épen olly nagy öröm nekem, mint rosszat beszéllhetetlen kín. Barátom! a’ ki Isten képében szóll, méltó legyen Isten képében szóllani. Elmult az idõ, midõn szamár is szóllott annak hagyására. Vedd e’ keveset most kedvesen. Ez második levelem, a’ mit haza érkezésem olta írok. Csokonainak alabastrom mellyképe és holmi egyéb felõl talán a’ Tud. Gy.-ben, talán a’Kedveskedõben fogok szóllani. Mikor érek reá, nem tudom; sok dolog vár rám, és sok baj. Élj szerencsésen!

 

4372.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                        Széphalom Július 14d. 1824.

….Erdélyi Leveleimmel nemsokára készen leszek; azután Szalluszt foglal-el majd, hogy 1825. megjelenhessen.….Édes barátom, szeretem én azt a’ Szerzetet, mellynek örömest tagja Guzmics, és amely a’ hon’ szeretetét terjeszti. ’S ellenetek uszították volna e az idõk azokat az Alvókat? Sajnálnám azt. Tartson meg benneteket Isten a’ Szentnek. Nem képzeled mennyit írtam ma. Melly jó, hogy még így bírom a’ tollat, ’s hogy kezemet meg nem sujtotta a’ guta. Azon leszek, hogy Erd. Leveleimmel, Szallusztommal, Cicerommal minél elébb készen legyek, hogy megelõzhessem a’ történhetõ veszedelmet. Tartok tõle, hogy Sógorom Pestre kényszerít menni. Ha ott leszek, meglátom Pannonhalmát és Pázmándot. Tiszteld Endrét, ’s mondjad neki, hogy letevén tollamat, eldallom szép dalát. — Áldás rátok, édes barátim.

 

4379.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.             Pannonhalmon August. 14-dikén 1824.

Sebestyén Pápai reform Professor látogatott meg bennünket a múlt holnapokban a Tápi Praedikatorral, kirõl úgy tetszik már egyszer írtam, mint gyermekségem barátjáról. Sebestyén 50-60. között lehet; csendes, szelíd tekintetű, ’s valóban tudós Férfiú. Könyvtárunkban olvasottságának nyilván jelét adta. Én csekély hisztoricus vagyok, ’s legkevesbé ismeretes előttem a Pápáknak életek: most ezeknek képeik akadtak Sebestyén kezébe, ’s majd mindegyikrõl tudott valamit mondani, hol jót hol rosszat, mint rólok mondani lehet; egyikrõl azt mondá, hogy egy barátot megöletett stb. Én mosolyogtam, s azt mondám, hogy sok Császár s Király több ártatlant öletett meg; s az a barát vétkes lehetett. De azért kell Király, vagy Császár….Olvastad-e a Vallási egyesülés ideáját? és Szikszai Benjamin Unióját? Az a czeremóniákban keresi az anyaszentegyházat, és czeremonialis Uniót ohajt, javall; ez azt akarja megmutatni, hogy a dogmákban már megvan az unio! És valóban ha több reform. Praedikator azt tartja, ’s tanítja mit Szikszai ír, igen közel vagyunk egymáshoz…. Midőn Theokritemnek aláirókat kerestettem, Komáromból azt vevém egy Reformátustól feleletül, hogy ő felette sajnálja, hogy illy hijába valóságban töltöm időmet; ő tőlem theologiai munkát vár. És megpirított, ’s talán győzni is fogott, ha az nem jutna eszembe, hogy az első theologusok poeták voltak; ’s az, hogy gratziák nélkül theologus lenni nem akarok…. Kezemnél van Iphigenie Auliszban fordítva Schillertõl. Ez lesz nálam is elõször fordítva. ’S ebből nem Te, Iphigenied fog ajándékúl kapni. Döbrenteirõl nem hittem eddig, hogy a nyelvben olly nagy orthodoxus; sőt azt hagyta Museumában, azt Aurorában és Hébében hinnem, hogy a neoteriszmusban veled vetekszik. Azt, mit most a Gyûjteményben adott, ha neve aláirva nem volna, néki nem tulajdonítnám …Te irj nekem valamit a vándor Bacsányiról.

 

4382.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                         Kassán, August. 27d. 1824.

….Sok okoknál fogva szeretlek én Téged: szívedért, fejedért, ’s gyönyörû tolladért; ’s akit ezekért szereténk, nem lehet örökké nem szeretnünk. Döbrenteinknek Elysiumi Beszéllgetése a’ Tud. Gyüjt.-ben, ’s egy hozzám írt levele nekem váratlan dolgok voltak. Láttam itt Gróf Dezsőffy Jósefnél az Új Szellemet is, és a Kovacsóczy Aspasiáját….Ezeket az én barátimat az Oláh ízlés lepte meg; nem gondolnak vele, ha az a’ csecsebecse üveggyöngy és üvegklárizs is, minden becs nélkül, csak csillogjon, ’s halmozva légyen, mint az oláhföld lyányainak melyeiken  a veres, kék, zöld, sárga, fekete gyöngyklárizs, ’s az a’ veres és kék pamut virág. Nem értik mennyivel ékesít inkább a’ kevés, de gondos, mint a’ szükségtelen sok. ’S érted te mi az a’ csudás kellemkecs, az a’ szellem-gyümölcs? mert én nem értem, és nem is akarom érteni. De édes barátom, kérdjed velem együtt a’ mi Döbrenteinket, hogy, ő meg én, adánk e illy darabokat az ezek koraikban? Ha én ősz fővel, ’s Döbrentei a’ férjfi kor’ erejében, nem irigyli-e Vörösmartinak, Kovacsóczynak, Júliusznak, Emílnek némelly itt állott Versezeteiket? Mert én nagyon irígylem, és emellett azokat az undok, visszás, nevetséges bohóságokat felejtem.

 

Egy ifjú messze költözött;

Mari a szívből kémlelé

Mint tűn a csolnak hab között

S végbúcsút búsan int felé.

Hű keble sóhajtásra kél,

     S Lajos nevével zeng a szél…       Kovacsóczy: Mari

                                                            /Beilleszti: B.G./

 

S kivált annak a Júliusznak dolgozásaiban látok valamit, ami idővel ragyogni fog egünkön, mert a’ Vörösmartié már is ragyog... S a’ fõ dolog mégis mindég csak az lesz, hogy írásunk, a’ Szép’ nemében szép legyen. Az Aspasia’ embereinek azt sugnám, hogy az írás’ mesterségében, a’ nagy Tanító’ szavaként ez a’ legfõbb tetõ: apte dicere….Mit mondasz arra hogy az Erdélyi Püspök, az én általam imádva szeretett Báró Szepesy, úgy papola Udvarhelyen, a’ Magyar Kurír szerint, hogy még Kalvinista vagy Unitarius hallgatóji is elragadtatással hallák? Barátom, be szép az igazat szeretni, mert igaz, akár a’ Pápa mondja, akár Zwingli, akár Kalvin, akár Luther, akár a’ Hoszpodi pomiluj embere, akár Blandrata és Socín. Én a’ Vallás és az Egyesülhetés felől abbahagyám beszédünket, mert más szóval mondani homit, más tollal: de ha Veled lehetnék, talán látnád, hogy én is tudnám óhajtani az Úniót. Hát Vurum felõl, Váradon, írtam e, melly Circulárét külde Papjaihoz Urnap elõtt? Összecsókolnám az olly embert….Élj szerencsésen, édes barátom! Még ma otthon leszek, mert Széphalom ide csak hét óra. Szánd szenvedõ feleségemet, szánd szegény gyermekeimet. Mint borítá-el utolsó napjaimat ez az atyjához, anyjához, testvéreihez hasonlatlan sógorom! Melly sok éjszakám van, mellyet álmatlanul töltök, ’s azért mert törvényink hijánosok…

 

4393.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                    Eperjesen, 1824. Septemb. 18d.

….S mikor jő el azon nap, mellyen én téged, melyen én Pannonhalmát megláthatom, melyen Pázmándra mehetek, ’s a’ Zircz és Árpád ’s a’ két lelkes dal’ éneklőjét megölelhetem! Neheztelek sorsomra, hogy ettől tilt; de Januáriusban pöröm aligha Pestre nem szóllít, legalább azzal fenyeget makacs Alperesem. ’S akkor — Pesten meg nem állok. Theokrítod kezemben van, vagy inkább kezemhez ért, mert Széphalmon hagyám. Olykor vevém azt, mikor lehetetlen vala megolvasnom; de előbeszédedet, ’s azon Idylljeit melyek nekem legkedvesebbek, megolvasám összenyommasztó terheimnek, gondjaimnak enyhítésekre. Én úgy hiszem, hogy azért te nyered el a’ Marczibáni jutalmat; én legalább neked ítélném, ha ellenségem volnál is. Én Szent István’ napja olta harmadikszor vagyok itt, ’s itt leszek, valamíg a’ Thémisz’temploma be nem csukatik, külömben pörömben nem dolgoznak, … még tegnap gyalog menék ki innen Sárosra, ’s megmásztam a’ Vár’ hegyét, nem dombját, hol Rákóczy Ferencz, a’ Második, elfogatott, minekutána levelét Longuevall Bécsben béadta, ’s visszajövék, anélkül hogy a’ hat óráig tartott utacska alatt leűltem volna….. hány Nyelvtanítónk mond egyebet mint azt, hogy a’ Magyarnak bajusz kell, nem görög pallást, nem Római tóga. ’S az a’ mi kedves barátunk a’ maga gyermekes koszperdjével! mintha nem látná hogy a’ magyar öltözet a’ Hunyadi sírköve szerint is 1400. a’ török talárishoz hasonlíta, a’ félre-vetett mentét hogy a’ Spanyol pallást után hordjuk, ’s mostani nadrágainkat Párizs tanítá szabnunk.

….Midőn Ferencz Császár, a’ mi kedves Theresiánk jó férje, Római Császárrá választaték, Borsod Vármegye Követeket külde Bécsbe, örvendését bémutatni. Egyik Követ a’ feleségem nagyatyja volt, a másik Kánonok Gusztínyi, később Nyitrai Püspök. A’ Kánonok ekkor látá legelébb Bécset, ’s el nem tuda mozdulni az ablakból, a’ Szarvasnál. Török hordatá a’párnazsákokat, mert Bécset sokszor látta volt. Feledém mondani, hogy ez Vasárnap történt, mikor a’ rántott-csirke’ evőji nagy sokaságban mentek a’ Práterbe. — Török, látván a’ Kanonok elmerűlését, megszóllítá. Az nehezen tuda feleszmélni, ’s imhol gyönyörű felelete: «Azon csudálkozom, hogy az Isten miként teremthete ennyi Németet.»Ha a’ miként alatt ezt érté: minek — úgy a’ szó megérdemli hogy ne feledd és ne feledtessd. Én ezt örömest teszem.

 

4399.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                                             [K. és h. n.]

….Tegnap nálunk volt Sztánkovics, Győri Kanonok, a volt Herczegi Püspöknek mindene, ’s nekünk a papságból kevés barátink közül... képedet látván kérdé, kit ábrázol az? Megmondám: Hozzá közelített, és sokáig szemlélt. Téged tart, ugy mond, a legszerencsésb Fordítónak…. Aspásziát nem láttam. Döbrentei Elyseumjáról már irtam; azt is, hogy neki eránta szót tettem; de a levél, talán szerencsémre, visszajött, minthogy Döbrenteit Pesten nem kapta.  Döbrenteit megbántani nem akarom, de sajnálom, hogy ő kezd olly feszes lenni.…..Itthon ültömben, s rád várakozásom idejében az Egyesülés Ideáját, és Szikszai Unióját vettem fel, hogy felfedjem gáncsaikat, ’s megismertessem érdemeiket. Igy fogjuk egymást közelebbről ismerni; igy fogunk egymás eránt szeretetre, bizodalomra gyúladni; és az eggyesülést észrevehetetlenül szközölni….Ne édes barátom, ne emészd magadat szerencsétlenséged képeivel. Nőd, kit Te szeretsz, szeretetedben tudja feledni, legalább békével viselni bajait; s gyermekid eleget nyertek, hogy attyok Te vagy, Te nevelőjök. A többit bizzd a gondviselésre, megtevén magad a mit ön erőd, s barátid segítségekkel tehetsz. Hiszem, s adja az ég hogy Theokrit Eüszthenesze-ként tiszteltessék, segítessél tehetős barátid által. Kultsár megbosszulá magát Theokritomon a leültetett Istenességért. Én a bosszut bosszúval fizetni nem szeretem.. Élj szerencsésen, s gyakran írj, haszon nélkül egy leveled sem marad.

 

4402.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.          Pannonhalmán 1824. Octob. 4-kén.

Nevednapján irom e levelet, minekutánna a Fejedelmért végeztük áldozatunkat. Az én imádságom éretted is röpült…Mi ez napon egy derék magyar tagunknak primitziáját, első áldozatját, tartottuk. Czuczor Gergelyt* a tavali Aurorából ismerheted, ő az. Egyházi beszédet az ifjúnak kivánságára, én tartottam. Jézus életének, különösen a papokat érdeklő részét festettem. Nagy vendégeink jelen voltak; ’s beszédemről távollétemben dicsérettel szóllottak….az én barátim könnyen utaznak, mert Academiaban tanítnak; ’s nekem huzamost szekérben ülnöm kín. Vajha már egyszer vergődnél ki bajodból, ’s adatnál vissza magadnak! Az azonban, hogy oly könnyen járod, ’s járni annyi ideig győzöd a hegyeket, engem azzal biztat, hogy éppen nem oly gyenge erőben vagy, mint gondolám; ’s azt hagyja hinnem, hogy imádságomnak egy része megvan hallgatva. De azt nem szeretném, ha télben kellene utaznod… Az úgynevezett bucsujárásokat a mostani Váradi Püspök Fejérvárott tilalni kezdé; méginkább járták. De jelesb helyeken járni a búcsút, ha rend van, ’s vigyázat, sokat ér; ’s én inkább tiltanám a falusi bucsukat, mellyeknek végek töbnyire verekedés, gyakran halál….Somogy azt fogja a Diétán kivánni, hogy a protestáns ekklesiáknak fő ’s al szolgái dotáltassanak, s egy ranguak legyenek a katholikus papsággal. Itéletem szerint az egyenlőség egységre vezet: de ennek kell-e most a főpontnak lenni? Találkoznak ollyak is, kik a volt Parisihoz hasonló Akademiát kivánjanak a neologuszok ellen! Élj szerencsésen, édesbarátom, tisztelt tiéiddel.

* Czuczor Gergely (Andód, 1800. december 17. – Pest, 1866. szeptember 9.) magyar bencés szerzetes, költő, nyelvtudós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja

 

4418.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                                         1824. Nov. 30d.

Hosszú hallgatásod, édes Barátom, ismét aggalomba döntött….Tegnap forgatván az Erd. Museumot, jó fertályt mulattam azon szép versezeted mellett, mellyben bajokat kérsz Istenedtõl örömidhez. Megnyeréd, mondám: ’s kezdém magamat, barátimat, ’s az emberiséget vigasztalni bajainkban. Szerzetes társaim, a boldog utazók, kik téged láthatának, szerencsésen érkeztek meg. Elsõ szavok hozzám: «Láttuk Kazinczyt» — ’s megcsókoltak; ’s én õket hagyásod szerint. Voltak Munkácson, ’s kivánságodat tellyesíték. Szivemre köték, hogy ha irok, tiszteleteket zárjam levelembe. Õsz vagy tehát, mint a hattyú; de virgoncz; tehát még sem kell még reszketnem. Az utazóknak egy bajok esett; egyik lovok kidûlt a hámból; hat forinton adák el, s egy Erdélyit vettek helyébe; ez, ha párja volna, kipótolná a kárt. Sokáig nem mulathattak velünk, itt lévén az iskolai idõ; de még is beszéltettünk velek, felõled, ’s Erdélyrõl…. Fáy András Meséjit most végzém, ’s örvendek új nyereségünknek. Mely eredeti, remek gondolatok! mely oda illõ styl! az ugyan azon egy nemnek mennyi különféle fordulása! ’s mennyi ránk illõ igazság fekszik majd minden lapon! Grammatikája ugyan a debreczeniek és Verseghi után sántikál; de én az illyeneken, ott, hol a dolog  jó, akadozni nem szeretek. Néhány vidéki szavai újak elõttem. Te õtet fogod személyében ismerni, ki ha van valami igaz mesés biographiájában, Zemplinben született. Igen kedves dolgot fogsz tenni, ha õt velem közelebbrõl megismerteted.

….Mindég bosszonkodva hallám azt a vádot, hogy Te itt így, ott meg amúgy írsz! de ha nem vakandokok vagy nem tökök a vádlók: elõbeszéded kielégítheti õket egész fülig. Elõttem mindég az volt a Te fõ érdemed, ’s ebben tartlak hasonlíthatatlanúl nagynak, hogy nyelved egészen hatalmadban áll. Hallottad hírét, a vallási egyesülés Ideájának? olvastad Szikszai Unioját? … A múlt napokban vevék tudósítást Olaszországból Deáky Sigmond Gyõr Megyei paptól, ki most ott Eszterházinál nevelõ. Õ ennekelõtte egy érzékeny Angol versezetet fordított le, s megkéré észrevételeimet; most ezeket köszönvén, egyszersmind ezeket tudatja velem: hogy Szemerénknek egy Sonettjét olvasta légyen Angol fordításban (ezt meg is küldé, kezdete: Sad Silence chains thy tongue. stb.), hogy Kisfaludy Sándor Doboziját, és Károl Élet-korait most fordítják. Gondold el, mint olvadtam örömömben! Tüstént tollat ragadtam, hogy a kedves hírt Thaisszal közöljem; «Szivem melegével» igy kezdém a levelet; ’s valóban olly melege volt, hogy a levelet akkor nem folytathatám tovább. Örömömben annak is örültem, hogy annyira tudok örvendeni, látván a Külföld figyelmét litteraturánk eránt, bátor semmi részem a dicsõségben.

Vágyom tudni Szemerének ezen szerencsés Sonettjét; az Ángolból egy szót sem értek, ha csak a Sad silence annyit nem tesz, mint a német satt. Szemere Sonettjeibõl pedig csak az Erdélyi Museumban birok egyel. Örvendj te is, kinek nem kevés részed van a dicsõségben is. Mire mentél pereddel? Jõsz e? Isten tartson ’s õrizzen minden nagy rossztól, téged, és egész házadat; a kis bajok édesbbekké teszik az örömöket. Nálunk sok a rablás, és Vármegyénk, tudod, igen szelíd.

 

4425.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                     Ujhely Decemb. 13d. 1824.

 

Mely közel valék hozzá ez elõtt harmadfél holnappal, hogy levelem helyett holt híremet vedd! Tüdõgyúladást hoztam haza Eperjesrõl Sept. utolsó napján, ’s más nap már feleségemtõl titkolva irogattam rendelésimet ’s bucsúzó leveleimet, míg õ, viszont titkolózással, szemvizeit vette-elõ, hogy sírását meg ne sejtsem. Orvosaim és feleségem, ki megelõzé az Orvosokat, megtartának, ’s szeretem hinni, hogy életem akkor, épen akkor, tére vissza, midõn Te, drága barátom, áldozatodat mutatád be érettem…..Láttad-e Hébét? ’s melegítette e kebledet az én Zrínyim? mert azt ugyan tõled várom, nagyon kívánom. Lángoló szívvel írtam azt, ’s úgy hiszem, lángomnak által kell csapni Olvasóim’ lelkeikbe. ’S az engem egy igen szép szerencséhez juttata: — magyar nyelven írtam levelet a mi kedves Palatínusunkhoz, ’s azt le nem pecsételve Udv. Fõ-Mesterének Gróf Beckers Generálisnak küldém meg postán…. Élj szerencsésen, kedves barátom, ’s tiszteld nevemben társaidat, kik láttak. Ajánlom magamat igen nagy becsû barátságodba. Endrének ezer áldást az új esztendõre.

 

4443.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.             Pannon halmán Januar. 8d. 1825.

….Te különben a szívet szereted religiod forrásává tenni, ’s jól teszed: a szívnek is vannak igazságai, melyeket midőn okoskodással meg nem mutathatunk, annál forróbban érzünk; ’s ha megszorítatnánk, nehezebben fognánk feláldozni ezét, mint a hideg észét. Mért ne hallgasson engem meg az a jó atya, anélkül hogy örök végzéseit változtassa? Mért ne tartsa meg nékem, s hazámnak Kazinczynk kedves, mert munkás, életét buzgó könyörgésemre? Nem lehetett ez is az örök végzések között szinte úgy, mint egykori halála? Azonban ne hidd felőlem, hogy mérészkedjem egészséged helyre állását az én, szegény bűnös ember lévén, imádságomnak tulajdonítni, bátor a bűnösöket is meghallgatja Isten; de áldom a Gondviselést, hogy még megtartott közttünk; ’s ismét kréem, hogy még sokára tartson-meg. Olvastam Hébét, olvastam Aurórát…Hogy Igaz Zrínyije nem a Szigeti hős, könnyű elhinni, kinek, ha a bajuszát lenyérjük, épen semmi hősi vonása nem marad; de hogy Kazinczy Zrinyije a szigeti halhatatlan hős tellyes maga valóságában, azt ugyan magyar tagadni nem fogja: a neki tulajdonított beszéd csak olly lélekből származhatik, millyen a magát ’s övéit kötelességének feláldozott hősé lehet csak. De megbocsáss, ha nekem mindenek felett a Bevezetés tetszik: mennyi igazság, mennyi erkölcsi szépség van abban a kevésben!  A 30. esztendős áldozó Kazinczyban Theokritemre ismertem. Szép, igen szép a Hit szava, ’s az illyen Kazinczytól nem kevésre munkál által; így Vitkovics szava is a Hitről: ebben a ti szavatok hathatósb sokakra sok papolásnál.….Szóljunk valamit Dulházy és Ellinger igyekezetekről is. Én nem örvendek azon, hogy Folyóirásaink szaporodnak: olvasó publicumunk csekély is, szegény is; kevesen vannak a jó munkások is, és mikor ezek folyó irásokhoz küldendő értekezésekben fáradoznak, elvonatnak a nagyobb munkáktól. Azt mondja Dulházy, hogy a Gyüjtemény nem elegendő a kéziratoknak közlésekre; ezt, itéletem szerint, mondani nagy gondolatlanság volt: tudja az értelmes olvasó publicum, hogy a Gyüjteményben még most is, ’s talán még inkább mint kezdetében, sok üres, szegény portéka jelenik meg; tehát elgondolja, millyenek lehetnek azok, mellyek ki nem adatnak; ’s Dulházy illyeneket akarna velünk közleni? Abból különösen, hogy olvasó publicumunk csekély és szegény, vagy egyik, vagy a másik, vagy mind a két Folyóirásnak bizonyos halála következik…Szerzetemnek magát különösen a religioban kell kitüntetni: én már tizedik esztendeje hogy a Dogmaticát tanítom, méltán kivánhatja tőlem, hogy amit ez idő alatt gyüjtöttem, közrebocsássam; csak ha ezt teszem, fogja igazolhatni szép litteraturai dolgozásaimat. A Gyüjteményt, a Veszprémi Értekezéseket nem hagyhatom szavamnak visszahuzása nélkül….Istentől minden jókat kivánok az uj esztendőre; legyen ez az, melyben nemzetségi bajaid szünjenek meg, s hozzon még sokat maga után, melyeken át csendesen élj tudós otiumodban.

 

4459.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                     Széphalom Febr. 23d. 1825.

Perem lefolyt, ’s megnyertem feleségem’ osztályrészét, a’ jószágnak jövedelmével anyjoknak halálok olta….Leveled’ vétele után megolvasám a’ Zrínyi Bévezetését. Örvendek hogy az NEKED nyerte meg javalásodat. Feldolgozám benne szívem’ forró érzéseit. Ha írásomnak, sõt ha magamnak, van valamink a’ mit javalni lehet, úgy az nem egyéb mint a’ forróság. — Irtózni a’ rútat, a’ mi szép, szeretni! Ez az én szívem’ érzése, ez az én életem’ színe.

Petersburgból taval Júniusban indúlt el hajón egy Rombauer nevû Szepesi fi Festõ; Lûbecknél kiszállott, útját Berlínnek, Drezdának, Bécsnek vette, ’s Eperjesen telepedett-meg. Ismertem 1803-ban Pesten, midõn Stunder Festõ körül gyakorlá magát, ’s siettem hozzá. Egészen másnak festi Petersburgot mint képzeltem: gazdagság és irtóztató szegénység, a fõbb rendnél tudomány, az alsó rendnél és pórságnál borzasztó tudatlanság. A’ Császár frugális, ’s szerettetik mindentõl, ’s méltó hogy szerettessék. Kivált a’ Mesterségért sokat tesz. Harmincz millió Rúbelt szánt az Izsák’ Temploma felépítésére, melyet elbontatott. Finnlandból hozzák az egy öl diameterü, kilencz öl magasságú oszlopot hozzá, ’s egy hajó csak kettõt egyszerre….Rombauer engem másnap felkerese azon fogadóban, hol társaid szállásolának, ’s kért, ülnék neki, de hogy a’ kép övé maradjon. Száraz fõm, ugymond, neki eggy szép képet ígér. —Ûltem. Harmad napig dolgozta a’ fõt délelõtt is, dél után is, holott Kreutzinger és Dónát egy fõt elvégez elsõ festéssel eggy nap. A’ kép térdig ér természeti nagyságban. A’ két kar egymásba ötlõdik jobb felé, a’ fej bal felé fordúl. Interesszánt az úgy nevezett attitûd: de Rombauer mindent nagyít; láttatni akarja, ’s inkább talán mint kellene, hogy az Anatomiát nagyon tudja….Rombauer azt mondá, hogy nálamnál többre ezen ismeretekben nem igen ment valaki, ’s hítt, hogy útazzunk együtt a’ Mesterség’ egyetlen honjába, Rómába. Öreg vagyok, de mennék ha erszényem engedné. — Felejtém mondani, hogy Ginovszkinál eggy Vénuszt is találtam, aluva, ruha nélkül; fija ölében aludta-el. Minden tagja skurzóban: és még is isteni mív. — Ölellek.

 

4510.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                Ujhely, Aug. elsõjén 1825.

Édes barátom, Pöröm a’ Sógorom ellen Május 30d. kezdetét vette; most Pestre kell vala indulnom, de közbe jött a’ Dieta ’s így útam vagy Novemberre haladt, vagy Januáriusra….Én Febr. olta mindég itt vagyok. Nem zaklatnak, de a’ becsûlet’ érzése nógat, hogy végezzem el a’ munkát valaha. Készen vagyok mind a’ két Levéltárral, tudnillik a’Politicummal is, a’ Juridicummal is. Tízezer pernél több ment keresztûl kezemen. Az én dolgom csak az volt, hogy tekintsem meg, megvan-e, ’s minden hozzá tartozó Actájival, ’s ott van-e ahol lennie kell. …Én ezen 1552dik esztendõn kezdõdõ és 1777ig menõ Criminális pereket elmélkedve tekintettem végig, ’s Bíró a’ Törvényszékekben lenni szeretek, noha az species carnificinae. Én irtózom ok nélkül büntetni, ’s a’ blasphemiákat csak bolond, tiszteletlen és az embert még inkább eldühítõ dolognak nézem. Sok azt mondja, hogy irtóztatóan kell büntetni, mert Istent bánt….Májusban a’ Gróf Mailáth Magyarische Sagen und Märchen-jeit lefordítám, ’s Igaznak küldém, adja-ki, ha tetszik….

 

 4531.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.            Pannonia hegyén Septemb. 29d. 1825.

Szinte Majus derekán fordult meg nálunk Vitkovics, ’s reményemet, hogy nem sokára látni foglak, elrablá tõlem, meghagya belõle még is annyit, hogy Septemberre várhassalak…Füreden találkoztam a még nem láttakkal: Kisfaludy Sándorral, Fáy Andrással, és Pápay Samuval. Különösen meghatott Fáynak gyengéd érzése, könnyûded, elfoglaló társalkodása, kiben a csipõs Mese irót nem fogtam keresni. Õ engem egészen elfoglalt….A te értekezésed az elsõ Kötetben (a másodikát még nem volt idõm megolvasni) valamint kivánatos volt, ugy nem lehete, nem akárkinek is, nem kedves; de én nagyobb kiterjedést szeretnék e tárgyban.,,,Minervában a sok aposztrophizálás nem tetszik nekem: éktelenül czifrázzák ezek irásunkat minden szükség nélkül. Nem szóllok az articulus és birtokos nominativ mellé szúrt vonásról…Pesten létemben, ’s már Füreden is nagy dicséretekkel hallám emlegetni Zalán futását; de még hogy Pesten valék, nem készült egészen el; ’s még nem bírom. Ki ne örüljen egy valódi hõsi munkának megjelenésén, milyen nélkül mind eddig el kelle litteraturánknak lennie…Theokritemet Thaisz akará ha nem recensealni, legalább referalni a Gyüjteményben; de én kértem, ne tenné azt. Kultsár felesleg is megtevé, Döbrentey irá, hogy félt tõle, mint ujításokkal tellyestõl, de megolvasván ijesztőnak találá azt. A vakbuzgalmu theologus nem retteg jobban az eretnekségtõl, mint ezek a mi jó barátink a nyelvujítástól….Én Erdélyi leveleid és Szallusztod eránt értekeztem Fáyjal; azt beszéllé, hogy még most is minduntalan javítgatsz, ’s hogy igen nagy gonddal szeded egyebek itéleteiket. Édes Barátom, te már koros vagy, ’s tartok tõle, hogy javítgatásaiddal elkésel; adjuk hozzá azt is, hogy nem minden javítás jobb a javítottnál; s ha ezt még idegen itéletek után teszed, félek, ne talán rosszítások legyenek….

U. I. Szedernek egy különös gondolatja van: nevezetesb férfiak kézirataikat összeszedni; én neki leveleidbõl a legrövidebbikét sem akarnám kiadni; egy betûdtõl sem akarván megfosztatni. Segíts rajtunk.

                                        Kazinczy azonnal küldi a kéziratot:

5882.

 

Kazinczy – Szeder Fábiánnak                                    Újhely, Octób. 26 d.

 

Gyüjteményed kezem irását kivánja, úgy értem a mi szeretett Guzmicsunktól. Vedd azt tehát, ’s vedd azon vallomásommal, hogy dolgozásaidat eddig is mindég gyönyörrel olvastam, a legutolsót, az ángolykertekről, részvétellel is. Sokan azt bábozásból kedvelik, s hiuságból, hogy birják amit kevesen birnak s csak a nagyok birhatnak; nem a Szép szeretetéből, nem a Mesterség értéséből; ’s igy tanitásaid használhatnak. De holminek értésére ész kell, ’s az nem juta mindennek – Élj szerencsésen, lelkes hive ügyünknek, ’s Révainak barátja, ’s igy

az nékem is. Engedd hinnem, hogy szeretsz. – Széphalom, Octób. 27 d. 1825. Melly nap belépek életem 67-dik évébe.

 

Szeder Fábián János OSB (Érsekújvár, 1784. június 24. – Komáromfüss, 1859. december 13.) bencés áldozópap és tanár. Széles körű irodalmi tevékenységet folytatott, részt vett számos irodalmi lap szerkesztésében.  Wikipedia

 

 

4541.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                        Széphalom Octób. 27d. 1825.

Közel egy holnapja már hogy leveled kezemben van, de én Néked ma, épen ma, akarék felelni; az a nap, melly magamnak, ’s feleségemnek ’s gyermekimnek, olly nevezetes. Ime ma lépek 67dik évembe, eléggé ifjú erõben, ’s gyõzve az Archívumi munkát, melly mellett éjfélig és virradtakor gyertyázok. De meddig tarthat az? Az öreg erõnek eggy döcczenés, ’s felfordúl. De éljünk ameddig Isten engedi, ’s bízzuk magunkat ahhoz, ami jut. Ah! az élet’ végén látjuk, mint kellett volna használni napjainkat! Esztendõk kellenek, hogy amibe fogtam, rendben hagyhassam. ….Igazad van; amit a’ Minerva elsõ Fûzetében adtam, bõvebb kiterjedést kívánt volna…..

 …Nagyon óhajtom, hogy Theokrítoszodat recenseálja valaki, de olyan, aki görögül is jól tud, poeta is. Én kevélykedve olvastam barátomnak dolgozását, ’s bizonyosan nem a’Döbrentei érzésével, ki vagy nem az, aminek apostasiája mutatja, vagy dicsérete üres hang. Én apostasiáján fel nem akadok; ismerem õtet jól; ’s tisztelem az érzést, a’ vélekedést, mellynek sokszor okai sem vagyunk. De sajnálom, hogy ez a’ barátunk magának kedvetlenségeket akarva csinál. Mert õ vígyázóbb, mint hogy afféle rajta akaratján kívül történhessék. Szedernek Pannonhalmára írtam, noha tudom, hogy Nagy-Szombat volt eddig lakása. Legyen gondod, hogy a levél el ne tévedjen. Örûlök, hogy közelítheték felé, és ha  barátságába fogad, azt Néked’ fogom köszönni, akinek szeretek köszönhetni. Mihelytt Rendeink haza jõnek, megyek Pestre, ’s meglátlak. Ha sorsom megjavúl, látni fogom Bécset, ’s két fiammal. Gyermek sokat tanúl látásból, ’s magam akarok ott vezetõjök lenni. Így Téged nem egyszer látlak-meg. Élj szerencsésen! Árassza rád Isten minden áldásit, és tegyen minél elébb Pannonhalmai Apáttá. Jó ember nagy helyen sok jót tehet.

 

4558.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                                         1825. Decemb. 5.

…Igaz, hogy a sokat tapasztalt õsz, életének végén, által futván a hátrahagyott egészet, sokat lát ebben olyant, aminek vagy épen nem, vagy másképen kellett volna lenni; de én azt vélem, hogy mit a 70-es igy itél fiatalabb koráról, a százados, tegyük az ezredes, épen ugy fogna itélni hetvenes koráról. ….Mit itélsz Te a projectált, ’s enthusziaszmusszal fogadtatott nyelv-Akadémiaról? Czélját még nem tudom, nem szóllhatok hozzá. Sztrokai, tabularis prókátor volt a napokban …Ez nekem azt mondá, hogy ha úgy lesz elintézve ez az Akademia, mint most a Marczibányi jutalom itélõ megbizottság, nem sok jót várhatni tõle. Ennek, ugy mond, tagjai majd mind idioták a magyar litteraturában: az egy Horvát tartja bennek a lelket. De nekem az enthusziaszmusz tetszék Nagyjainkban, mellyet azonban tüstént használni kellene, ne talán kigõzölgjen. A mi hirtelen támad, hirtelen szokott el is tünni…

Szederünk vette leveledet, ’s ezt nekem tüstént, örömétõl elfogva, megirá. Te is, õ is, nekem köszönitek a barátkoztatást. Örülök rajta. De hiszen nem voltatok ti barátok régtõl? Szeder neked régi tisztelõd; ’s te õt elébb tiszteléd, mint sem tõlem tudósítást vennél eránta. A nyertes itt Szeder, ’s köszönetét el kell fogadnom. Néked csak ugy engedhetem meg, ha nekem köszönnöd valamit neked kedves. Én tapasztalom, mit tesz fiatal embernek õsz bölccsel társalkodni: többet tesz ez, mint tómusokat végig ’s ált olvasni: ezek nem csupán nekem, nem is épen nekem vannak írva; a te hozzám intézett beszédednek minden szava enyém, kirekesztõleg az én kincsem. Mennyi kincs volna már az enyém, ha régibb ösztönömet ifjuságom gyávasága követnem nem tiltja! …Halandók vagyunk, én is, te is; ’s azért, hogy te majd két annyit számlálsz, mint én, elébb végezhetem én a pályát, mint te. De engem feledni fog a világ, ’s feledhet, ha ma hunyom el; téged nem fog, nem tud feledni, ’s felednie nem is szabad. A te neved élni fog, és a te dicsõséggel koszorúzott pályádat sokan fogják tudni, sokan tudatni akarni…. elég sok, amit eddig is tudok barátságos közléseidbõl, sõt ezek nélkül is köz ismeretû tetteidbõl. Lelked belsejének is szép tükrözése ragyog ki több vonásaidból, mellynek nézlésében az enyém elmerül, felvidúl, ’s újúl. De szeretném egész másodat egy táblán szemlélni a leghivebb ecset után; mindenről teljes bizonyosságot nyerni, hogy midõn magam érzem nagyságodat, általa másokkal is, a nem akaróval is, tapintathassam. — Elégítsd ki, édes barátom, szívemnek e forró ohajtását, ’s ne vond meg tõlem azon dicsõségét, mely reám annak elgondolásából már elõre árad, hogy Kazinczy lelkét én ismerem legjobban. Ha én elébb leszóllítatnám az élet pályájáról, bizodalmad levelei a leghívebb kezek között fognának maradni, ’s minden szentségtelen kezektõl megõriztetni…

 

4589.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                               Újhely Febr. 12d. 1826.

Melly igen régen várod levelemet, kedves barátom! Mindég vádlám magamat, mindég szándékoztam felelni kedves leveledre, de szándékom mindég szándék marada….Öt esztendős Lajos fiam, a’ Sophie kedves Benjáminja, szüntelen alkalmatlankodik anyjának, hogy őt múlassa a’ Bibliai történetekkel. Sophie a’ Bécsi Salesiánák köztt ezeket franczia nyelven tanulta, ’s egy Magyar könyvet kívánt, hogy megolvasván a’ Historiát, elakadás nélkül tehesse a’ mit Lajos és a’ hét eszt. Bálint kívánnak….

Mind ezen haszontalanságot Neked azért beszélem, hogy elmondhassam a

 

                      Bibliai Történetek Elõbeszét, mely itt következik:

 

Szív és Ész azt kiáltja minden embernek, azt kiáltotta minden népnek, és azt fogja mindég kiáltani, hogy van Isten; hogy az hatalmában és akaratjában tökéletes; hogy õ teremte minket, és mind azt, a’ mit látunk; hogy az emberek’ sorsát, és az egész világét, õ intézi, õ igazgatja; hogy mindenhol jelen vagyon, ’s nem egyedül cselekedetinket, hanem legtitkosbb gondolatinkat is látja és ismeri; hogy szereti a’ jót, a’ nem jót gyûlöli; hogy testeinket elbontja a’ halál, de lelkeink elbomolhatatlanok; hogy õ a’ Szent, az Igaz, mindenkinek megadja a’ mit érdemle; hogy õtet imádás, hív tisztelet, hála illetik, nem mintha arra neki volna szüksége, hanem mivel az által mi nyerünk, kiknek ez a’ hódolás, midõn dolgaink óhajtásunk szerint folynak, örömünket megszenteli ’s bennünket jobbakká, nemesebbekké teszen; szomorúságinkban vígasztal, kisérteteink köztt hatalmasan támogat.

E szerint, e jóltevõ hitet — inkább mint tudást; mert mi kevés az a’ mit ember tudhat! — e’ vallásos érzéseket a’ Bibliai Történetek nagy sikerrel nevelhetik a’ gyermeki szívben, ha a’ szerint adatnak elõ, amint a’gyerm. esztendõk kívánják. Kisdedeknek is egyszerre szükség ugyan és egyetemben gyakorlani a’ léleknek minden tehetségeit, a’ felsõbbeket és az alsóbbakat; ’s kit szállhatna-meg az a’ gondolat, hogy ezektõl vak hitelt kívánjunk, hogy nekik az elmélkedést tilalmazzuk? kit az hogy õket a’ jó’ szeretetére nem a’ jó’ szeretete, a’ rút’gyûlõlésére nem a’ rút gyûlõlése, hanem képtelen ígéretek ’s babonás ijesztgetések által serkengessük? De valóban egészen el van tévesztve a’ dolog, ha felejtjük, hogy a’ gyermekeknek még meg nem erõsödhetett értelme mindent meg nem bír, és hogy ezek körül igen nagy gonddal kell vigyáznunk, nehogy az elmélkedés elméskedéssé váljon. Nagyobb korokban így lesznek lépteik igazán bátrak, igazán biztosak.

E Történetekben sok van, amin a’ gyengébb koru gyermekek felakadhatnak, ’s annál inkább, minél elmésebbek; mert akiknek kegyelem kevés mértékben juta, semmin nem akadnak fel. Elmondani nekik, hogy a’keleti nyelveknek ez vagy amaz szóllása mit jelent, nagyon hasznos lesz, olykor szükséges is. De aki az õ javokat igazán akarja, óvni fogja magát minden tudós magyarázatoktól; az afféle nem az õ koroknak való. Beszéljük nekik a’ történetet, a’ hogy azt egy régi nemzet szent Könyvei beszéllik, ’s azon czéllal, hogy a’soványabb tárgyak késõbbi tanulására elkészíthessenek, szoktathassanak; hogy tehetségeiket fejtegethessük, erõsíthessük; hogy szíveikben a’ jónak, igaznak, szépnek szeretetét ébresztgethessük, ’s beszélljük azon bölcs tisztelettel és hûséggel, melly a’ gyermek bízodalmát megnyerheti; ’s tiltsuk-el általjában a’ czélra nem vezetõ, tiszteletlen feszegetéseket. Mondjuk ahol kell, hogy a’ dolgot még most nem érthetik, de idõvel õk is fogják, ’s elégedjünk meg vele, hogy megtanulták, a’ mit nekik javokra beszéllettünk. A’ Vallás nem barátjai külön-fogva vizsgálgatják annak tanításait, hogy mondhassák a’ mit mondanak. Nem így kell; jóltevõ hatásiban ’s tiszteletes egészében illik azt tekintenünk. Melly Philosophia tanítja így tudósra és nem-tudósra? Tanított Vallás nem lehet az a’ másika, ’s ezt igen tisztel. okok kiáltják szükségesnek. Rendes tévedés tehát hogy ezek az iskolák Bölcseinek nem ritkán szinte nevetséges káprázolataikon fel nem akadnak, a’Socrates és Cicero szájában megértik a’ szót, ’s a’ Görögök Mythologiáját még csudálgatják is; itt pedig mindent hidegen feszegetnek, ’s csak azt javalják, a’ mit a’ hideg ész, az a’ józan! javall. Tisztelet annak; az bennünk Istenség’ szikrája: de a’ léleknek egyéb tehetségei is vannak, ’s azokat nem azért vevénk, hogy az ész által elfojtassanak. És ha intésünk itt talán helyén kivûl lenni látszhatnék is, paedag. tekintetbõl bátrak vagyunk kimondani, hogy a’ ki gyermekeiben idõ elõtt ébresztgeti, és nagyobb mértékben, ezt az észt, mint illik, õket azon szép szerencsétõl fosztja-meg, hogy a’ dolgokat poetai fényekben is nézelhessék, ’s Homért késõbb megtudhassák kedvelleni. Haki a’ napba mereszti szemeit, elvakul, mint aki mély setétbe van elzárva; organumaink úgy alkattak, hogy mi csak akkor lehetünk boldogok, midõn a’ két végszél köztt lebeghetünk, ’s a’ reggeli korány’ és az estvéli alkony félfénye szemeinknek kedvesebb a’ déli nap vakító világánál. Ne vágyjunk egyebek lenni mint amiknek teremtve vagyunk.

 

Az utolsó § csak a’ dolgozásról szól. Igen kedves lenne elõttem, ha te tudatnád velem ezen Elõbeszédem felõl ítéletedet. Auróra jobb ez idén mint Hébe. Endre, Vörösmarty, és osztán maga a’ lelkes Kisfaludy Károly és Bajza, miket adának! Bajzának Bordala, Kisfaludy Károlynak Volna szárnyam etc., melly lelkes két ének, scandált és rímes sorokban. ’S hiheted e, hogy még Aurórát és Hébét végig nem tudám olvasni? Bártfay is ugyan jót ada, ’s melly tudós nyelvben!

De élj szerencsésen, igen kedves barátom. Elüté az éjfél óráját. Alig látok. Szedernek ezer szépet! —

 

 Mészáros István: Kazinczy, egy reformtankönyv szerzője

Kazinczy 1826 januárjában készült el – egy hét alatt! – új művével, a bibliai történetek új szövegével, mert Somosy János január végén küldte vissza a ...
www.tanszertar.hu/eken/2009_04/mi_0904.htm - Tárolt változat

 

4596.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                         Pannonhalmán Febr. 26d. 1826.

….Elõbeszédedrõl mit mondjak egyebet, mint hogy mily gyönyörû, oly igaz is. Mint tévesztének utat azok, kik a vallási nevelést azon korra halaszták, hol az ifju már minden egyéb ismeretekben jártas (philosophus!) mellyektõl fogva azt megbirálhassa a hideg ész thrónja elõtt! Mintha nem éppen a religio volna természetünk elsõ szüksége! mintha a természet, melynek mindenek elõtt nyilik-meg a fiatal szív, nem mindenek elõtt sejtetne velünk Istent, még minekelõtte akár errõl, akár arról rendszeresen elmélkedni tudunk!....Áldás reád édes barátom ezen szép tettedért; áldás a gondos anyára, ’s e szép gond alatt serdülõ magzatokra; azon Istentõl, kin gyönyörû beszédedet kezdéd, ’s olly szívesen kezdéd. Nevelésről tévén szót, meg nem állhatom, hogy a Dietán e tárgyról eddig ejtett beszédekről gondolatimat barátságos kebledbe ki ne öntsem….

Mért sanctionálnak olly könyveket (Grigely, Verseghy!) melyekben a dolog csupa zavar? Legyen helyes systéma; szabassanak a tárgyak a nevendékség erejéhez; legyen gondos felvigyázás a tanítókra (de ne három négy felül is, hogy a szegény tanító azt se tudja, kinek engedjen, kitől tartson!), a foganat nem fog elmaradni. — Sugj te valami jót a lelkes Grófnak, Desseöfinek; ki maga is elég szép tapasztalásu e tárgyban. Mért nem állíthatnék fel egy tudós társaság, az iskolák, és tudományok elintézésekre, hogy a sokra figyelmező Helytartó tanács mentetnék-fel ez alól a tereh alól. — A külföldre menetel, s az ott tanulás sem egyez-meg a nemzetiséggel. Mért inkább nem kérék protest. hazánkfijai, hogy részekre a hazában állítassék Akademia, legalább theologiai; mert a philoszophiát, törvényt, medicát sat. nem látom, mért eggyütt nem tanulhatnák a katholikusokkal. Állítassék egy közönséges Akademiai Könyvtár, s legyen oly fundusa, hogy az idegen nevezetesb szülemények megszereztethessenek….Élj szerencsésen a tiéiddel!

 

4643.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                          Pannon halmán Jún. 29d. 1826.

Már kezdem unni magamat; leveledet, édes Barátom, napról napra forróbban ohajtom, ’s nem jõ. Elõveszem illyenkor a csomót, ’s az elõbbiek közzül olvasok át egyet-kettõt, hogy igy lelked mindenkor elevenen lebegjen lelkem elõtt. Sajnosan vevém a hírt Igaz haláláról, azért is hogy buzgó hazafi volt, azért is, hogy te õt szeretéd.

Igaz Sámuel (1786 – 1826) újságíró, szerkesztő, író; a magyar irodalom támogatója.

S ily korán! velem õ épen egykorú.

Sajnosan olvasám már másod ízben az ujhelyi tudósítást is a ti vidéketek szerencsétlenségérõl: egy csapás még türhetõ; de több elõtt egymás után, az erõs lélek is megtántorodhatik… Ha igy megy ez, bár mi csekély adó is sok lesz a magyar népnek. A Diéta erõsen folyik, ha bár huzamosan is; a nagy dolgok nehezen fejtõdznek-ki; ’s a hosszu betegség lassu orvoslással gyógyul. Az Akademia nincs feledve; de tizenkét Director! E valóban sok; egy egész nemzet igazgatására is sok volna; ’s eggy épen csak annyi tagból álló társaságnak! De ha czéljának megfelel; ha határjait tudja, akarja ismerni, ’s tekinteni, ha munkálni akar inkább mint bíróskodni: én örvendek az intézetnek.

Édes Barátom! minekelőtte tollhoz fognék, egy német könyvecskét olvastam, Vom Eide,  Stäudlintól*,….«Ha Isten nincs, én nem leszek», ezt mondja Kant; előbb azt mondák: «Én vagyok, hát van Isten is». Ugyan barátom, mond meg, nem csupa játék-e ez? ez a mély philoszophia! Lám mind a kettő a lételből állít Istent, csak hogy egyik a mostanit, másik a jövendőt veszi alapul. De hát bizonyosb-e, hogy leszek, mint az, hogy vagyok? Ha pedig nem bizonyosb, mint lehet belőle bizonyosb, hogy van Isten? Ha abból nem következik, hogy van Isten, mert én vagyok: mint fog abból következhetni, mert kell lennem? Kell-e hát lennem? Ha Isten nincs, ezt oktalanul teszem-fel; ha van, hát ezt már eleve kell hinnem, hogy a jövendőt reméljem. Különben is, ha a mostani létel lehet Isten nélkül, mért ne lehessen jövendőben is a nélkül? Ha ő nem adott lételt, miként, mi jussal fogja azt fentartani jövendőben? ’S mért kellene a jövendőt csak tőle reméllenem, minekutána már vagyok nélküle….Csak ennyit,  amennyit most gondoltam, ’s tüstént hogy gondoltam, akarék irni hozzád: ’s ehez a mindent éltetõ, mozgató Istenhez fohászkodom-fel, hogy tartsa meg még nékünk, köztünk Kazinczynk kedves életét!

*Geschichte der Vorstellungen und Lehren vom Eide [microform] - Stäudlin, Carl Friedrich, 1761-1826   books.google.hu/books?i

 

4649.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                Ujhely Júl. 7d. 1826.

Ma küldöm Patakra Gróf Teleki József Báro-Tabulae és Fõ-Curátor Úrhoz Bibliai Történeteim-et azon kéréssel, hogy azt juttassa Superintendens Kisnek kezéhez, ez pedig küldje Neked. A’ Munka akkor jut majd sajtó alá, ha Tõletek visszakapom…Édes barátom, melly triumphusom volna énnékem az, ha Te ezt az én Munkámat Catholicus Olvasóknak dolgoznád fel, és ha a’ Te Munkád és az enyém egyszerre jelennének-meg, ’s a’ külön felekezetek’ tagjai láthatnák, mely sokban egyezünk….

Én tüzes Protestans vagyok, ’s tudom miért. De igazságos vagyok megvallani, hogy tiszteletes oldalai vagynak a’ Catholicismusnak is. De nem jó dolog Protestans embernek a’ Magyarországi Históriát olvasni; elborzad, és a’ Felekezetnek tulajdonítja a’ mit az Embereknek kell tulajdonítani. Nem remélvén a’ mit Te remélsz, mert óhajtasz, azt óhajtanám, hogy ne bántanánk egymást; a’ bántás, az erõszak eltol egymástól, ’s nem illik emberhez. És miért bántjuk egymást? Érdemli e az a’ —, hogy bántsuk egymást?... Én egy poetai ’s stylisticai Anthologiát óhajtottam rég olta, ’s ezt akarom adni; régi vagy már ismert darabokból és újakból…. Élj szerencsésen, édes barátom. Tiszteld Endrét és Fábiánt. Kertemben sokat emlegetem.

 

4666.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                  Ujhely Aug. 11d. 1826.

Az Ujhelyi Piaristák’ igen tiszteletes Rector-Directora Tamásy Calazántz dicsekedett előttem hogy látott, ’s még inkább feltüzelte vágyamat, hogy valaha én is láthassalak. Mint kell csak ezért is óhajtanom, hogy a’ Dieta érjen véget valaha! Mert ha Pesten lészek, lészek Pannonhalmán is. — De elkeseredem, valamikor ez a’ Dieta jut eszembe, melly szenvedésimet így húzza. A Kassai Minerva’ második Kötete elhagyá a’ sajtót; az egy hét olta van kezemben.

Ürményinek életét velem íratá-meg Ellinger, minekutána Gróf Dezsőffy Aurél meg nem elégedék a’ maga dolgozásával, a’ Prof. Pongráczéval (Kassán) pedig sem Ellinger nem, sem Dezsőffy. Ma adám ki olvasni, és így nem idézhetem fel a’ lapot és sort, de te rá találsz útmutatás nélkül is, hová ez tartozik…A’ Minerva’ tavalyi negyedik Kötete meg van tiltva, még pedig igen igen keményen, a SZÉP PÉLDA címet viselő Óda miatt…Számos gyermekeim vagynak, de nékem az ő számok nem sok, még e’ nyomorgásomban is.

 

4670.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                 Pannonhalmon August. 22d. 1826.

Mikor én előszer a vallási egyesülésről, vagy inkább egyesülhetésről írtam; mikor Báthoryt oda igazítottam, hogy a századok által megszentelt dolgokkal játszani, azokat a néphez tartott beszédekben leallyasítni, nemcsak vallási, de polgári tekintetből is veszedelmes; mikor ohajtásomat, hogy vajha a kis magyar nemzet egy vallásba nemkülönben, mint egy nyelvbe eggyesülne; mikor ezen nem csak vallási, de, ’s még inkább, hazafiui ohajtásom lehetőségét érezvén, a theologiai akadályokat félrelökni törekedtem: eszemben sem volt valakivel perlekedésbe elegyednem…. Én a tüzet, mellyel kiki religioja eránt ég, ha okos meggyőződés szüli azt, nemcsak nem gáncsolom, sőt tisztelem is, dicsérem is. De a ki magát tüzes protestansnak vallja, tőle méltán megkívánom, hogy tüzemet, mellyel én égek az én katholicziszmusom mellett, nemkülönben tisztelje, ’s ha nem dicséri, legalább ne gúnyolja…Azonban én a tudományos, de mindég szerény és mérséklett csatának valamint másban, ugy a vallás dolgában sem vagyok ellensége: ezt csak a Korán tiltja, az evangélium példákat ád reá,’s kötelességül teszi azt. Küszdeni kell az igazságért; ’s a jó ’s rossz principiumok között nem szabad a fegyvernyugvás; ezt az ész is tiltja. Én mind emellett is tisztelem az eggyes ember religioját; melly között és a nép, nemzet nyilván religioja között valami általlában a religio és theologia között különséget teszek: a népre, a nemzetre nézve kivánok egy vallást, melly nélkül polgári boldogsága nem állhat….Bibliai Történeteidet várva várom, ’s csak annak megolvasása fog engem elhatározni. Hogy a te szép szíved, magas érzésed csak szépet, csak jót, csak méltányt fog veled mondatni, felteszem eleve, ’s meg vagyok győződve, hogy e részről minden jónak javallatát meg fogod nyerni. Én, már esztendeje, hogy hasonlóban munkálódom, de czélom messzebb terjed, semhogy rövid időnek munkája lehessen az egész…

 

4684.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                      Septbr. 17d. 1826.

….Úgy tetszik, legalább az újabb időkben, hogy az uralkodó Vallás mindenütt e’ földön nyomó Vallás; idvezíteni szeretne mindent. A’ hatás visszahatást szűl; az a’ természet’ vétke, ha vétek, nem az embereké. Szeressük egymást, és azt, a’ mi miénk. — ’S meglátod, melly kedves dolog lesz embernek lenni. ’S ki ne óhajtsa azt, hogy kiki örvendhessen sorsának?...

Bibliai Történ. nincs még kezemnél. A’ Rostától nem félek, de nem is nagyon vágyok látni. — Más nem úgy ítél vagy érez mint én? Van e itt min neheztelni? Hiuságból szóllani soha sem eszes cselekedet, noha szóllani, csatázni, haragudni ollykor kötelesség. Láttad e az Élet és Literatúra Kötetét? Szemere kiszedé barátinak leveleiből a’ mi jót ott talált. De melly undokságokat ’s visszás pedanteriát vive a’ Munkába a’ sok tudományú, de fekete-vérű, ’s örök magánya által elposhadt Kölcsey? ’S nem gazság e barátink’ levelét, nekik hírek nélkül, közzé tenni? nem esztelenség e nem látni, hogy Kölcseyt, amiket leveleiben mond, mint veszekedésiben B-vel és Vályi-Naggyal, kicsinynek, nevetségesnek kiáltják. «Kilopta Iliászát». De a’ XXIII. Ének a’ V.-Nagyá. ’S V.-Nagy nem ére rá, csak végig is tekinteni a’ mit dolgozott; kikapta a’ halál. Kémélni fogom Kölcseyt, de Vályi-Nagynak halotti áldozatot nyújtok…

 

4691.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                                Pannonián Octob. 3d. 1826.

Istennek ezer hála, Barátom, hogy Bálint fiad, akin vonásaidat oly híven látod másolva, ez utolsó leveledből egészen kimaradt. Megélt hát, ’s egészségben vagyon, ’s a jó atyát ugy örvendezteti, a hogy semmi kedvetlenség sem boszont. — Vágyam, téged láthatni, a tiédnél semmivel sem kisebb, ’s ha olly messze nem esnék az a te Szép Halmod, ettől a mienktől, én már többször megfordultam volna nálad…

Én a múlt héten egy öt lapnyi névtelen levelet kaptam Posonyból. Az író engem leallyasítni akart magam előtt. Ő nem hiszi, hogy én gondviselést, csudát higgyek, ’s Anyaszentegyházam csalhatatlanságát; mert ő sem hiszi; mert okos ember eféléket nem hihet: én pedig (kétség kívül ő is) okos ember vagyok. Én csak azért védelmezem azokat, mondja ő, mert Krisztus asztalához törlöm késemet, s az anyaszentegyház jó ágyat vetett pályámnak, mellytől tüstént

elesném, ha azokat tagadnám: pedig a fő principium az, hogy ember, még semmiségébe vissza nem dül, jól és csendesen éljen! Lehet ma még illyen ember, barátom? Illyen vastag Epicureiszmust közttünk nem gyanítottam. Mint nyomhatja el annyira ember magában a természet legszebb intéseit, ösztöneit! Mi volna nekem e világ, ha ezt gondviselő Isten nélkül kellene gondolnom? ’S mi volnék magam előtt, ’s mi volnál te, édes barátom előttem, ha reményem a síron túlnem ád kinézést!! Borzadás fog el barátom e vigasztalatlan gondolat mellett. Valljon eggy e ez a te Istentagadó Isten embereid közül?!

Intnek, mennem kell. Holnap igen kedves barátimmal fogom a te napodat ülleni; osztán tovább lódulok Szalába, épen oda, hol gyermekségemet oly édesen érzem még most is kifejlettnek: Göcsejbe, Szent-György völgyébe. Ha innen visszatérek, többet irok. Élj édes Ferenczem, az ég könnyítse Öregséged napjait, ’s engedje, hogy napod tisztába menjen le a te édeseid között.

 

4711.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                              Pannonhalma 1826. Nov. 14.

Szemere ’s Kölcsei által hirdetett Élet ’s Literaturát nagy vágyódással vártam, jónál, szépnél egyebet nem tudván a szép lelkű mester tanítványitól várni. És megvallom, hogy mindaddig nagy megelégedéssel olvastam…Mi voltam én hozzád mérkezve, ’s mi vagyok most is! még is Pesten létemkor, minekelõtte Szép Litteratúrád azon kötetje megjelent, melyben a Paranümphéket adád fordítva, fordíték ezekbõl vagy hármat; összevetém, ’s egész constructioink voltak egyek. — K...a Gyüjteményben szellemrõl, fordulásokról beszéll! De hát a fordítónak minõ szellemtõl kell vezéreltetnie, ’s mi fordulásokat tennie? Tagadhatatlanul csak ugy fordít jól, ha személyes szellemét példányának szelleme alá hódítja, melly szüntelen felette ’s benne lebegjen….

Értekezésemet, mely nekem a legkedvesb kincset, a te barátságodat szerzé meg, egyvalaki nem sokára derekasan kiirá, anélkül, hogy nevezne. Fájt ugyan, hogy ezt oly nyilván tenni nem pirul, de más részrõl megbecsülve érzém magamat. — Te azonban édes Barátom szívem szerint fogsz cselekedni, ha tovább nem ûzöd a gyülöletes dolgot. Eleget tevél a megholt becsületének, eleget a publicumnak is, közölvén vele a panaszos verseket…Dulházy int, serkent, ne hagynám el Minervát! ’s azt veti utánna, hogy Deseöfi a Diéta hossza miatt nem dolgozhatik. Én néki ez idén már két darabot küldék; készen áll a harmadik is: örömest szolgálok hazám litteraturájának, de vannak egyéb fontos dolgaim is, ’s az ember mindenre nem érkezik. De nem szeretem a hibás nyomtatást… Mint vevéd Révai Igazát? Tüzes, megvallom, de már nem türhetém a grammatikai szörnyet…Meddig késel még Szallusztoddal? Már azt gondolám, hogy csak elkérem tõled, ’s kiadom. Streibig szépen nyomtat, ’s a corrector magam leszek. Mint tetszik? Élj szerencsésen! ugy veszem észre, hogy a Diéta (mi foganattal?) nemsokára végét éri; igy hát feléled bennem a régi remény, hogy jövõ tavasszal ölelhetlek. Úgy legyen!

 

4717.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                     Újhely Decemb. 6d. 1826.

Véletlen adja elő magát eggy alkalom Kassára, ’s ez ígéretemre emlékeztet, hogy néked ezt megküldjem. A’Czímlap és Elõbeszéd, és mind az, ami itt nincs, nem most van innen kiszelve; de nincs idõm azt lemásolni, ’s nem érdemlené a’ fáradságot. Az újabb Másolatban sok van egyébként mint itt, mert én valamikor tisztázok, mindég változtatok; már hozzá van szokva kezem. Ha lesz valamelly hely, mellyen felakadsz, kérlek, tudassd velem; én régen elfelejtém Theologiámat, ’s csak Religióm maradt meg. Egyéberánt, ha oly helyre akadsz, hol vélekedésed külömbözik, mondd magadnak, kérlek, hogy azt egy benneteket szeretõ Protestáns mondja, de Protestáns. Nagyon óhajtom, hogy dolgozásom Neked kedvetlen ne légyen; de valahol az lenne, szeress az ide tett nyomtatványért, melly engem hív fiunak bizonyít. Anyám igen lelkes, igen nemes gondolkozású Asszony volt, de (mint atyja) rettenetes tüzû asszony, mint a’ Wesselényi’ nagyanyja Vargyassi B. Daniel Polyxéna. Élj igen szerencsésen, édes barátom! Az Isten hozzon rád igen kedves esztendõt, nekem pedig engedje, hogy valaha láthassalak.

 

4721.

Kazinczy — Guzmics Izodornak.                       Széphalom, január 1-én 1827.

….Megbecsülhetlen jóságodnak bizonyítása az, hogy Szallusztomat kiadni akarod. Most tisztázom utolsó kézzel s nem sokára veszed. Gr. Mailáth Jánoson kívül senki sem látta….Gyertyát hozaték, mert lement volt a nap, s szemem nem sejté meg ezt: H. után G. — Midõn Daykára érék, nézém az aláírást. Tudni akarám, ki az a lelkes ember, a ki ugy tud magasztalni, hogy én, a ki nem birok annyi erõvel soha, hogy a magasztalást másod ízben olvashassam, hanemha szép versekben mondatik, ezt egymásután néhány ízben teljes örömmel olvashatám… Kölcseyt nagyon utóléré a hypochondria Szatmár vármegyei eremusában, s ki csudálja, hogy az, a ki négy fal közt él, nem lát nagyobbat magánál? és az a makacs Tassoismus! De mit mondasz arra, hogy a Hébe s Auróra recensióját nekem nagyon balul vevé valaki, s nem Vörösmarty, hanem más. Recensióm mutatja, hogy engem elfoga az öröm, hogy oly mesteri kézzel dolgozott scandált rímes dalaink vagynak, s részrehajlásra magyarázzák, hogy Cserhalmot nem magasztalám, és Zalánt. Én mindkettejét csudálom, irígylem; valóban mind Cserhalom, mind Zalán érdemlik azt. De a hely nem engedé, hogy Cserhalomról is szóljak; Cserhalomról Zalánnal akarék együtt…

A bibliai Históriák manuscriptumát, de a melyben nem kevés változtatást tevék, Ellingernek küldém, hogy juttassa kezedhez. Meglehet, hogy abban találsz holmit, a mi vélekedéseddel nem egyezik;de nem az vagy, aki azon felakadsz, hogy más nem ugy gondolkozik, mint te…Élj igen szerencsésen, igen igen szeretett férfi, kedves barátom!

 

4748.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                     Pannonhalmán Mártz. 5d. 1827.

…én máskép akarék Szallusztod kiadója lenni. Im szándékom egész nyiltszívüséggel! Ha te megengeded, elõfizetést hirdetek. A typothetát kielégítem, a többirõl sáfárságom adózni fog. Ha pedig szerénységed a praenumeratiót tilja, én Dunán túli barátim ügyességek által annyi példányt fogok kiosztani, hogy a költség megkerüljön; a többi példányt oda fogom küldeni, hová te rendeled. Ha szándékom javallatodat megnyerendi, küldd hozzám Szallusztodat, és ird meg kivánságidat. Az új betük megszerzésére talán még rábirhatnám Streibiget (t. i. ha pénze van), azonban egyenesen megvallom, nekem magyarországi typus, az Universitásét kivévén, még egy sem tetszett ugy, mint a gyõri.

Egészen újságot irál, mikor azt irtad, hogy egy valaki neheztelve vevé Vörösmarty elmellõztetését Minervában. Ki legyen az a valaki, én nem tudom. Vörösmartynak melyik magyar ne örüljön szivébõl; de én óhajtnám, hogy ez a szerencsés fiatal költõ ne merülne annyira a tündérvilágba; valamint hogy Dinában sem szeretem az ördögöket: de ez fordítás; s mi akkor szépnek tetszhetett, ma, nem hiszem, hogy sok kedvelõt nyerjen. De hát Vörösmartyt az egész világ recenseálja-e…Vörösmartynak Zalánjáért, ha még kétszer oly jó volna is az, mint aminõ, megbocsátni soha sem tudok, hogy egy eposzt, mely század mulva is remek fogott lehetni, oly hamar végzett, s oly korán közzé tett. De szép! legyen, szebb fogott lenni, jobb bizonyosan, ha tovább izzad. Endrénk Árpádja már hat esztendeje hogy készül, s alig haladott a közepig. Ámbár én e lassúságot nem szeretem, mert a költõ ere lankad, s szunnyad heve; de haladjon a költõ, s végezzen; hogy a limának legalább még annyi idõt adhasson.

…Azt beszélé Zircznek új apátja nálunk, hogy a Diéta még júniusban is fog folyni! Mikor foglak én téged, te mindenkor tiszteletre méltó férfiú, szemközt tisztelhetni, ölelhetni, s elmondhatni, mennyire tisztellek! Élj addig is boldogul.

 

4751.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                           Ujhely Martz. 16d. 1827.

….Én Szallusztomon nem keresek nyereséget; elég lesz nekem, ha a munka megjelen, és olly fényben, amint én óhajtom. De errõl másszor bõvebben. Száz Elõfizetõt a’ két hazában kapunk, bármely áron árultassék a’könyv … Én azt szerettem volna, hogy Vörösmarty Zalánjában leltem volna  több nyomait Homérnak, nevezetesen azokat a’ Homérban oly szép Similéket… Még eddig a’ Dráma nem vala Íróinknak a’ legszerencsébb pálya. Kisfaludy Károly látszik minden másoknál inkább születve lenni rá. ’S ő Lyricus és Dramaticus…

 

4760.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                    1827. Martziusban

…Gróf Mailáth János megajándékoza Magyarische Gedichte*. Stuttgard und Tübingen 1825 czímû Munkájával. Szeretném, ha azt ismernéd. Némely darabjaimat nagy szerencsével adta, melly németben, hol annyi az anceps syllaba, könyebb, mint nálunk. Sok van itt amit jobbnak nézek németben mint magyarban. Omnia ad maiorem nationis gloriam!**Élj szerencsésen, édes barátom!

 

*Magyarische Gedichte - Google Books eredmény

Johann Mail℗ath - 1825
books.google.hu/books?id=uV0AAAAAcAAJ...

 

**Omnia ad maiorem Dei gloriam. Mindent az Isten nagyobb dicsőségére.

 

4768.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                                    1827 April. 16d.

…Kritikád Kölcsei ’s Döbrentei leveleikre nekem igen tetszik; egészen itéleteden vagyok. — V. M. Salamonja dráma Kisfaludy Hunyadija manierjében. Hasztalan! Magyaraink, kiktõl remekek kerülhetnének, tûzöket mérsékleni, ’s a mûvészség forrásában tisztítani nem türik. V. M. jambusai jók; de a kharakterek itt szerencsétlenebbek, mint Zalánjában; s az Actio? nem kell-e ennek legalább is egy esztendõ, hogy végzõdjék? ’S a darab hõsi, nem szomorú, (elõttem nem minden tragicum szomoru) mindenképen jobb eposz készült volna belõle, mint drama…

 

Vörösmarty: Salamon

Átok reád, magyarok hazája,
Átok rád, te pártos büszke nép!
Ingadozzon fejed koronája,
S mint az árnyék, légyen oly setét.
Mint kemény kard, oly kemény sziveddel
Meg ne békélj soha ten feleddel.

És te, isten! aki fölkenettél,
Hogy viselném földön képedet,
Elfelejts, ha meg nem védelmeztél,
Nem kivánom több kegyelmedet.
Salamonnak nincs hol maradása,
Földön nyugta, égre vágyódása."

A lesujtott angyalként imígyen
Átkozódik a futó király;
Tört sisakja, pajzsát elvetette,
S kardja csorba, csonka vasból áll;
Vért piroslik hősi arculatja,
Honfivért a kardnak markolatja….

 

 

Kisfaludi Kisfaludy Károly minden munkái: A 'Kisfaludy-Társaság' ... - Google Books eredmény

Károly Kisfaludy, Ferenc Toldy - 1843
books.google.hu/books?id=OfdDAAAAYAAJ...

 

 

4773.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                         April. 24d. 1827.

….Emlékezem, hogy a’ Prussziai Király is várja azon idõket, a’ midõn eggy akol lesz, és egy pásztor; de szeretném, magyarázta volna meg, mit ért e’ szók alatt. Azonban hallom, hogy baljához esketett Pápista hitvesét Kálvinistává csinálá, amit én, bár Király, nem tennék, sõt kérném ’s ellenzeném, hogy azt ne cselekedje. Nem hihetem, hogy ez a’ balkézre esketett Asszony vallásbeli feszegetésekkel töltögette volna idejét, ’s csak azért cserélni vallást, hogy férjemnek tégyem kedvét, az ugyan istelentelenség..Gyönyörködöm azon, hogy házamban nyugalom van, ámbár két Vallás’ tagjai vagyunk. Az Asszonyoknak nagy bajok van a’ Vallásossággal, ’s eggyik asszony-testvérem azt tudakozá sokak elõtt, mint nézhetem, hogy még akkor igen kiskorú gyermekeim közül lyányaim Pápisták lesznek, fiaim Kálvinisták. A’ csípõs felelet ollykor okosabb felelet, mint a’ szelíd; ’s feleletem ez volt: Úgy, édes húgom, a’ mint azt, hogy lyányaim szoknyát viselnek, fiaim nadrágot….

 

4784.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                    Jún. elsõjén 1827.

…A’ Kassai Püspök bérmálni fog Jún. 3d. Patakon, 4, 5. itt, ’s Thalie leányom Iszidóra nevet fog kapni. Ezt mindaddig nem írhatám meg, míg bizonyos nem valék benne, hogy ez a’ magát mindég betegnek érzõ Püspök el nem marad. Már Szerencsen van, és így itt lesz. Vedd ezt tiszteletem ’s barátságom’ jeléûl. A’ Streibig betûji nem szép metszésûek és nem illenek egymáshoz. És Augustsban meglátlak. Akkor bõvebben. Élj igen szerencsésen, kedves barátom.

 

4795.

Kazinczy Ferencz és Kazinczy Thalia — Guzmics Izidornak.   Jun. 22. 1827.

Édes barátom! Imhol küldöm a leányod levelét. Rég ólta hever nálam; nem találék rá sok papirosaim között. Élj szerencsésen édes kedves barátom.

 Tisztelendő Professor Úr! Méltóságos Kassai Püspök Cseh István Úr (Õ Nagys.) e’ napokban bérmált közöttünk. Junius 4-d. én is részesültem a’ szentségben, ’s Iszidóra név alatt. Leányává lévén ez által Tisztel. Profeszór Úrnak, alázatossan kérem, méltóztassék erántam azon kegyes szeretettel viseltetni, mellyel atyám kevélykedik, ’s adja reám atyai áldását ’s azon óhajtással, hogy valaha azon tisztelt Asszonysághoz hasonlithassak, kinek karjain a’ bérmáló Püspök elébe léptem. Ajánlom magamat kegyes indúlatiba, ’s maradok szives tisztelettel Tisztelendõ Professor Úrnak Széphalmon Június 8d. 1827. alázatos szolgája Kazinczy Thália Iszidóra mpr.

 

 

4801.

Guzmics — Kazinczy Thaliának és - Ferencnek.Pannonhalmon, Júl. 1. 1827.

Kedves Iszidórám! Atyádnak erántam megbecsûlhetetlen szeretete nevemet adatá neked, ’s te, bár nem ismérsz, örülsz a’névnek, ’s atyádnak nevezni szereted nemzõd’ ismeretlen barátját. Te e’ név alatt a’ Bérmálás’ szentségét vevéd-fel, a’ hitben, reményben, szeretetben erõsítõ isteni kegyelemnek titkos jelét. Majd ha az élet’viszontagságai körülvesznek; ha lelkedet aggódalmak, szívedet szomorgások fogják-el: erõsítsen, vígasztaljon annak elhivése, hogy a’ békés tûrõk, a’ vígan küzdõk, Isten’ oltalma, segédkeze alatt vannak, ki õket, hanemha magok elhagyják magokat, soha el nem hagyja; szüntelen velek ’s bennek munkál az õ szent lelke. Ez emelje lelkedet, vígasztalja szívedet, hogy a’ jóság ösvényén tántoríthatatlanul lépdelhess, ’s a’ jók’ sorában állhatatosan megmaradhass. A’ Jézus szelíd lelke lebegjen feletted, ’s vezéreljen a’ hû nõ és gondos anya tiszta örömeire, boldogságára. Rólam pedig eved emlékeztessen, valamikor imádkozol, vagy más mi jót cselekszel. Ölellek Krisztusban szeretõ atyád Iszidór.

 

…Bibliai hisztóriádat csak kevéssel végzém az elõtt, hogy Iszidórám sorait vettem; ’s ezek a sorok leteteték velem a kritikus brillákat. De azért csak elmondom elõtted, mint leányom atyja elõtt, észrevételeimet…. Hogy a protesztantizmus szociniszmusba süllyede, sõt sokaknál mélyebbre is, arról te nem tehetsz. Szeretném tudni, mit fog majd a ratzionaliszmus a Kereszt. poszitivák helyett a poszitivák nélkül vallástalanságba merülendõ emberiségnek nyujtani…Biblia hisztoriádat mint küldjem vissza? Vitkovics által? Élj, és szeress!

 

4806.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                             Újhely Júl. 10d. 1827.

…Bibliai Történeteimet újra dolgozám…Nekem itt sok czéljaim voltak. 1. hogy a’ gyermek a Zsidó és Keresztyén nép történeteit historice ismerje; 2. hogy  amit Szent Író mond, úgy tudja, a’hogy a’ Szent Író mondja, ne a’ hogy ezek az idétlenûl bölcs Exegeták; 3. hogy a’ történettel együtt stílusa is formáltassék, ’s praecísióval tudja elõbeszélleni ami mondatott — mindenekfelett pedig, hogy a’ gyermeki szívben ébresztessék-fel a’ Vallásosság’ érzése, melly õtet kísértetiben támogassa…

 

4823.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.             Pannonhalmán Auguszt. 21d. 1827.

…Még Szemere előtt leptenek meg Vörösmarti és Fenyéri. Az elsőnek képén a léleknek ifjuban csuda szerénysége, mélysége, ’s elvonulása mereng. — E’ f. 19-dikén, Heves Vármegyei V. Ispán követésében lelém a neked ismét Kedves Bajzát, a kellemes képű ’s beszédű fiatal Költőt…Én Orpheuszodat nem láthatám mindeddig; nem a Kassai Muszeumot is. ’S mint szeretném én ezeket ha nem birni is, legalább megolvasni. Ugy tetszik a litteratura megindultját a Kassai Muszeumban kell keresnünk…

 

4824.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                               Újhely Aug. 21d. 1827.

….Édes barátom, melly szép élni, és melly szép embernek lenni! De melly nyavalyás sors egyszersmind! Ez az elolthatatlan szomja a Valónak, de  amelyet sem soha fel nem leltünk, sem soha fel nem lelünk! Az Erdélyi Muséumban van nekem eggy Epistolám az Ipamhoz…

 

4838.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                    Pannonhalmán Sept. 20d. 1827.

…De azért szomjunk a Való felé, ez az égetõ szomj, a Teremtőnek legbecsesb ajándéka. Annyira legalább hajt bennünket a Valóhoz, mennyire ennek megfogása, vagy érzése, megnyugtatásunkra, bizhatásunkra, reményünknek éltetésére, a Szentnek, Jónak tiszteletére, szeretetére elégséges. Mik volnánk mi e nélkül a nemes vágy nélkül? Mennyire lomhák, gyávák, kislelküek, gonoszok, félig emberek csak! De aki szomját egészen oltani akarván meg nem nyugszik, mig a Valót meg nem látja, mint a kelõ napot, az barátom Való helyett árny után kapkod, ’s a kétségeknek örvényekben veszen el. Sejtéseknél fellebb emberi elme nem emelkedhetik; melyeknek tárgyaikat midõn a kijelentés megszentelé, a sejtés hitté lõn. Ki ezen megnyugszik, boldog; ki többet akar, elveszen…

 

4852.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                             Ujhely Octób. 24d. 1827.

…Abban, amit tanítanak, sok van, amin nem lehet azt nem tenni, amit tenni nem szeretnénk, ’s míg kidolgozzuk magunkból, amit belénk dolgozék holmi lelketlen ember, addig sokon kell keresztül esnünk. Én gyenge koru gyermekeimet egyaránt óvtam a’ setéttõl mint a’ világosságtól, ’s csak a’ szívnek akartam adni azt, amire szüksége van…Tökéletesen meggyõzél az eránt, amit tagadtam volt, hogy a templomokban predikálni is kell. Csak azt kell hozzá vetnem, hogy inkább nem, mint nem jól. Én ritkán jelenek meg a’ templomban, mert nemcsak elvesztem életemnek két óráját, de oly érzéseket is hozok ki, amik külömben nem háborgatnának…

Hogy Vörösmartit, Fenyérit, Bajzát Te már láttad, azt neked irígyelném, ha néked valamit irígyelhetnék. Majd, majd, ha Pesten leszek! Mely örömek várnak ott engem! Épen ma fogok felelni Jankowich Miklósnak, ki nekem két szobát, szekérszínt, istálót ajánl, ’s oly forrósággal, melyet semmi köszönet nem tud meghálálni…Bécsben szekeret akarok venni, és ha Prank Tiszttartótoknak volna két kancza lova, mint a’ mely szürkéje itt volt, Apátotokkal szeretnék alkuba ereszkedni, ha majd nálatok leszek. De az attól függ, hogy Pest mennyit hágy erszényemben.

Élj szerencsésen, édes barátom, ’s Octób. 27d. emlékezzél rólam. Hányszor láthatom-meg még felvirradni! Gyermekimnek szükségek van életemre, s ha a sors ki akarná pótlani a’ mit velem elugrata, még harminczig kellene élnem. Azonban a’ Machina bomlik; szemeim ez idén nagyon elgyengûltek. Egyedûl lábaimat bírom régi épségekben. Szeder Fábiánt tisztelem, s elõre köszönöm ajándékát.

 

4856.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                               Novemb. 23d. 1827

…A’ poetai bohóskodás után vedd azt a ma vett hírt, hogy a Kir. Tábla minden változtatás nélkül helyben hagyá azon ítéletünket, melly Sóvári Soos Jánost, kinek pisztolya keresztüllövé Obristlieutenant Gróf Amadét, vétketlennek kiáltá, de vétkes hitvesét két esztendei fogságra kárhoztatá. Imádom érte az Istent. Bár a’ házasság’ szentségén pajzánkodókat gyakrabban érné illyen…

 

4862.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                Pannon-halmon Decemb. 2d. 1827.

…nem feleltél, hová utasítsam bibliai hisztoriádat. Talán jó leszen mindenesetre Szemeréhez küldenem? Ugyan Szemerénél fog reád várakozni Uránia is. — Lovakat nálunk csak alig fogsz nyerhetni; azt az egyet tudom, hogy kevéssel, mint sem leveledet vevém, keresett egy különben kedves emberünk, ’s nem kapott, minthogy ön-szükségünkre is kevés nevekedett ez idén.

 

4870.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                         Decemb. 10d. 1827.

….ha Januáriusban Pesten leszek, ott maradok a’ tavasz kezdetéig, sõt tovább, ’s alkalmasint Aprílisban térek vissza. Pestrõl Somogyba és Baranyába szándékozom kirándulni, hogy lássam Mohácsot, Szigethet, Csáktornyát, Szombathelyt, Keszthelyt, és a’Te lakodat, Bécset, Nagy-Szombatot, és talán Trencsén ’s Liptó Vármegyének veszem utamat…

Látod, melly hánykódások között vagyok. Ennyi baj köztt nekem literárius dolgozgatásim, barátimnak leveleik, és az a megtiszteltetés, melyet e’ napokban vettem, ’s néked mingyárt beszéllek, édes enyhûlésûl vagynak. Kérlek, olvassd ezt tanúk nélkül. Schédel Handbuchja második Könyvét e holnapban nyomtatni fogja…

Én, aki festést, faragást oly tûzzel szeretek, és aki Ferenczyt mind Munkájiért, mind azért, hogy a’ Magyar nevet Rómában megdicsöítette, ’s a’ Németecskéket elnémította, annyira becsûlöm…

 

4920.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                        Pesten Május 10d. 1828.

….Én téged, édes barátom, Apr. 9d. (mint a’ szerény és, annyi érdem mellett, ez által is szeretetreméltó Bitniczet, April. 10d.) látálak elõszer. Elõszer Himfyt is Apr. 9d. ’s az a’ nap miattad és Himfy miatt nekem örökre nevezetes…

Miolta itt vagyok, a’ mit tenni mindég szoktam, a’ hol rá alkalmot találok, mindég a’Mûvészeknél töltöm idõmet. Himfy és Endre tökéeltesen el vagynak találva, de élte sem az egyik képnek nincs, sem a’ másiknak…Voltam a’ Szent Gellért hegyén is, ’s láttam a’ Magyar ég’ egyik csillagát, Titel Urat…Május 3d. Fótom voltam esztendei visszafordúlóját innepelni a’Gróf Károlyi Istvánné halálának. Vice Esperest Mericzai Ur egy prédikatziót tarta…

 

4923.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                   Pannonhalmán Maj 25d. 1828.

….Nem barátom, én városban lakni huzamost, ha egyedül csak a legkedvesb lelkek körében lehetnék is, nem tudnék, ’s ha kellene, tartok tõle, hogy testi ’s lelki erõm hamarjában elfásulna. Ha tehát ügyednek még várakoznia kell, osszd-meg utazásodat, ’s végezzd nálunk idõközben látogatásodat…Hogy pedig utad költséges ne légyen, vitessd magadat Esztergamba; innen Szeder társúl fogja magát adni Pannonhalmáig, ’s minden aggságtól menten fogsz hozzánk ’s tõlünk visszautazni. Tömöri pusztánk mintegy közép pontja ezen utnak, hol örömét nem fogja mérsékelhetni az egyszerü ugyan, de hív és egyenes szivû Brand látásodon. Ennél lovakat fogtok váltani. Az egész út ide Esztergamból egy napodban kerül…

 

4924.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                    Pesten Május 30d. 1828.

….Mikor mehetek hozzád, megmondani nem tudom; mindaddig nem, míg perem fel nem vétetik; akkor pedig repûlnöm kell azokhoz, a’ kiktõl négy holnapja már hogy elszakadtam. De mind téged, mind azt a’ Szerzetet, mely ily ember és Magyar fiakat nevel, mind Esztergomnak építményeit, azokat a’ királyi munkákat, látni óhajtom, ’s ígérem, hogy el nem maradok…Egyetértek Veled a’ Városi lakás felõl. Melly boldog vagyok én felejtett szugomban, hol szabad úgy öltöznöm amint lehet vagy tetszik, akkor kelnem, fekünnöm, mikor akarok, ’s magamnak élnem, holott itt napjaimat elorozza a’ sok vizit. Legkedvesbb óráimat Richternél töltöm, a’ Festõnél. Az engem, utánam Fáy Andrást, Bártfait, Schédelt, legközelébb Czúczort festé…

 

4928.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.            Pannonhalmán Június 22dikén 1828.

…Jöjj kérlek, ha jöhetsz. Ohajtva ohajtlak, várva várlok; nem csak én pedig, hanem a szerzet Priorja, és sok mások még. Jõjj szerencsésen. —Szemerét tisztelem. Kivûl: Tekintetes Kazinczy Ferencz Tábla-Bíró Urnak. Pest a Vármegyeházban.

 

4952.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                       Nov. 9d. 1828.

…A’ Tud. Gyüjt. Kiadóji szinte kényszerítének hogy Biographiámat folytassam. A Novemberi Kötetben fogod olvasni a 3dik szakaszt, a 4diket a’Decemberiben. Sok szép dátumok; de melly kár, hogy a’ Censúrát rettegvén, szabadon nem szóllhatunk…Thewrewknek Patakról vettem levelét Novemb. 5dikén. Mindennap várom Manschgóval. Nagyon örvendék rajta, hogy képedet nála láthatám Pesten. Neki gyönyörü sors juta, hogy ezt az áldozatot adhatja a’ hazának, és hogy így körüljárhatja az országot….Csak azt írhatom, hogy vágyok meglátni Pannonhalmát és Esztergomot. Élj szerencsésen kedves barátom, és szeress minteddig. A te barátságodat én megnyerni, megtartani szívesen igyekszem. Ismerem becsét.

 

4955.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.            Pannonhalmán Nov. 25d. 1828.

….Míg Te így utazsz, gyenge és agg tested kitéve annyi viszontagságoknak, hogy csudálom azoknak kiállhatásokat, azalatt nálunk nagy dolog történt. Tudnillik 85. esztendős Fő Apátunk, derék magyar öreg atyánk, elutazott oda, honnan még senki vissza nem tért….Neked örömöket a sors nem ád! Barátom, a sors valódi örömöket senkinek sem ád. Csak silány öröm lehet szülöttje a szerencsének; a valódi, szivünk gyermeke; ezt ugyan emelheti, de meg is tiporhatja a szerencse fajzata. Te hát valódi örömökkel élsz, midőn magad csinálod azokat magadnak…

Ha Horvát István nem unszolt vala, talán csak most kezdenék kilépni; ’s talán nagyobb készülettel, nagyobb foganattal. Annyira félénk valék akkor, hogy magamtól megindulni nem fognék. De ő elhitette velem, hogy késni, vagy csak szerzetem tekintetéből is, nem szabad. Poëtai érdememmel én soha sem dicsekvém; de azért csak mégis tettem annyit, hogy sokaknak sorokban nem disztelen állanék...Én ez idén olly darabot küldék az Urániához, mely neked nem épen fog tetszeni. Litteratúrai érdeme éppen nincs. De az Ariák minden hozzá értőnek felette tetszének, midőn, másodízben, adták a darabot nevendékeink. Adta a deákság is Sopronyban; ’s hallom, Kiss Jánosnak az egész darab igen megtetszék. Nem tudom ha Beymel kiadá-e az áriákat is. Én legalább csak ezzel a feltétellel engedém által a Dramát. Én már nem várlak, de annál hevesbben ölelem a nem várt barátot. Tisztelem Thewrewket, ha képemből tíz példányt adhatna pénzemért, szeretném.

 

4957.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                   Pesten, Decemb. 10d. 1828.

Kedves barátom, Negyed nap olta én itt vagyok. Tíz nap tarta az az útam, mellyet nyárban negyedfél nap s olykor csak három alatt szoktam volt tenni, mind azért, mert az út nehéz volt, mindazért is, mert Egernek kerűltem ki,hogy lássam az Érsek Patriarcha Velenczéből hozott képeit….

Olvasád e a’ Tudom. Gyüjt. Novemberi darabjában Pályám’ emlékezetét? Azt itt minden ember elragadtatott örömmel fogadta. Most folytatom Autobiographiámat, nem említvén amit nem szabad….Én talán Aprílisben megyek vissza innen. Addig lesz időm, téged is meglátogatni.

 

4959.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.              Pannonhalmán Decemb. 18d. 1828.

….a Lipcsei Recensensek nem éppen kedvezőleg itéltek munkájiról, különösen az általad olly igen magasztalt Gyöngyökről. Most már veszek időt megolvasására, csupán mert Te dicséred….Szemerének megküldém Sonettemet, mellyet szeretetből erántatok csináltam. Most már kimondom, (mert Sz. elkésett) hogy az nyomtatásban fog kijönni Regens Apátunk Papságának 50-dik évi ünnepére. Ő az Esthajnal, a megholt Fő a Nap. Szerettem volna javallástokat tudni, minekelőtte kiadnám; de az itélet későn még sem fog érkezni, ha ugyancsak van valami litteratúrai becse a Sonettnek…

 

4960.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                                Pannonhalm. Jan. 4d. 1829.

…Küldök Sonettembõl 3. példányt, Neked, Szemerének, és Vitkovicsnak; de a 3dik sorban Jótevõ helyett olvassd: Enyhítõ; a 4dikben még most is helyett gyengéden. Igy van irva egyik, s utolsó Kéziratomban, mely helyett hirtelenkedésbõl egy elõbb irottat találtam sajtó alá küldeni. Ha igy sem jó, vessd õtet tûzre, ’s tilts el engem a Sonettezéstõl. Nálunk most minden forr; ’s azért kedves leszen leveled, hogy legyen min pihennem. Élj boldogul. E’ f. 15-dikén leszen a Fõ választás.

 

4961.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                          Pesten, Január. 8d. 1829.

December’ 6-dika olta itt vagyok ismét, édes barátom, ’s most egyedül, azaz fiaim nélkül. Szemerénél vagyok ismét szállva, s egy szobában Thewrewkkel… Én Telekinél egyszer valék annyi idõ olta, Széchényinél egyszer sem, s a Nagyok közzül csak három Septemvirnél. Dolgozom éjjel nappal; reggel négykor már ég lámpám, s nemritkán éjfél után oltom el. Szemere csala rá, hogy Autobiographiámat adjam; azt bérekesztém a’ Tudom. Gyüjtem. Decemberi darajában, ’s most írom a’ többit…

Biographiám Novemberi darabjában a’ Bacsányi neve mellõl csak azt törlé-ki Szemere, hogy én és Bacsányi egymást soha sem szerettük; ’s azt én most ismét el fogom mondani mind Bacsányiról, mind Verseghirõl; az utolsótól még irtóztam is… Nem lelem Sonettedet. Kérlek, küldd meg…

 

4965.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                            Pesten, Január. 23d. 1829.

…Oly gyönyörrel olvasod e Te is életemet a’ Tud. Gyüjt. XI. XII. Kötetében mint mások?  Látván a közóhajtást, folytatom azt, nem említve a’ 2387 napi bajt, igen holmi szép scénájit még ezen epochának is. Egész mostanig viszem a’ Munkát, melly két Kötetben 1829. megjelen. Sok jó magvát hintém el a jónak, ’s religosus érzésimnek benne. Nem térek vissza feleségemhez, gyermekimhez, míg a munkát be nem végzem; mert azt a Szemere szemei elõtt kell dolgoznom. Õ az én legbíztosabb tanácslóm. Szemere az innepek elõtt kiment vala Péczelre, ’s halálosan megbetegedett. Most itt van, s gyógyúl. Ki is jár ha szép napot hoz-fel Isten; de nagyon gyenge. Olvastuk, ’s együtt olvastuk leveledet, Sonettedet, s csudáltuk lelked csudálást érdemlõ erejét. Az én fülemet két szó csapá meg benne…

Virág Benedek oly rosszul vala e hetekben, hogy bizonyosnak látánk halálát. Még fekszik….

 

4966.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                Pannonhalm. Januar. 26d. 1829.

…Sonettem itt nagy kedvezéssel fogadtatott, magasztaltatott; azt hiszem, hogy a benyomást az eléneklés és egyéb helybeli környülmények segíték. De engem csak kettõtök itélete nyugtathatmeg. És ti hallgattok! Ki barátim az itélettel, ha kemény lesz’ is az…Nálunk e f. 15d. esett meg a Fõre parancsolt voksolás…

Köszönöm egyenes itéletedet, Sonettem eránt… Élj Barátom, s gyógyuljon melletted Szemere. Szeretném, ha e levelemet Sz. kívül mással nem közlenéd.

 

4970.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                Pesten, Febr. 8d. 1829.

…..Gyöngyökrõl azt ítélheti a Rec. amit akar; de látni fogod az Élet és Liter. IV. Kötetében hogy õ felkentje a Múzsáknak. Hogy õ maga recenseálá magát a’ Német, talán Lipsiai Tudom. Ujságlevélben, az olly alacsony hazugság, mint hogy én magamat a’ Bécsi Annálisokban….

Kisfaludi Károly Ossiani szellemben comicum. Gróf Mailáth, tündéres. Virág betegeskedett. Gyógyul. Az Academiáról semmi hír.  Széchenyi István e’ nyáron Angliába megyen. Szemere kér, hogy József napkor vitessd el tőle a’ Musárion III. és IV. Kötetét. Intézzd úgy adolgot, hogy mind a két új Kötetet vihessék. Élj szerencsésen, édes barátom.

 

4974.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.           Pannonhalm. Febr. 16d. 1829.

…magam is bosszonkodtam a Lipcsei Rec. alacsonyító hazugságán….Csak a mostan elõttem álló Füzetben is miket kell olvasnom! a többi között, hogy a Reformatzio olta az egész Európában a katholikusok a tudományokban, szép mesterségekben, sat, semmit sem tudnak mutatni. Ezt irja egy könyvszerzõ… S gondold, ily gonosz portékával két kötet van tömve. A Sz.épen semmit sem tartózkodik kimondani, hogy Anglia az Irlandi katholikusokat igazságosan tartja szolgaságban, ’s ezt a Rec. dicsérve hagyja helyben…Nekem az Élet ’s Litteratúra czím tetszett, azért mert a könyv czéljának megfelelt. A Muzarion jó, de soknak nem fog tetszeni, mert nem értik…Ha Széchenyink Angliába készül, tudnia kell, hogy Akademiánkból legalább most még, semmi sem lesz. Kár!...

Levelezésed most nekem mindenem.

 

4976.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                 Pesten, Február. 21d. 1829.

Lelkünknek megmagyarázhatatlan különlegességei közzé tartozik az is, hogy nem azt csináljuk amit szeretnénk és akarnánk és jónak látunk, hanem ahova bennünket egy ellentállhatatlan hatalom von vagy tol…

Midõn a’ Palatinus Bécsbe felméne, Gr. Széchenyi és Andrásy elmenének hozzá, ’s kérték hogy sürgetné az Academia’ ügyét. Megigérte. Már itthon van, de nem tudom mi hírt hozott. Érteni fogod ha meghallom.

Hogy Pápátok meghala, nem lesz többé ujság. Tegnap a’ Cardin. egy czédulát járata körül a’Septemvirátuson, mellyben megköveti Vasárnapra hívott vendégeit ob funestum exitum Suae Sanctitatis. —Szerette a’ Tudom.-t és Mesterségeket, nyájas volt a’ nála összegyûlt társaságokban, ’s élte unalmait azzal üzte el magától hogy ablakaiból ’s folyosójiról puskázta a’ verebeket és galambokat. Ennyit hallottam felõle. Választástok nekem mint tetszhetik, tudod, ha nem szóllok is. Bár a’ Szent Péter’ thrónusán láthatnálak-meg! Úgy csak azért is megjelennék ott, hogy láthassam amit egész életemben óhajtottam látni  Roma santa-t /úgy hívja az Olasz./ De minthogy a Szent Róma thrónusához távolyabb állasz mint a’Pannonhalmihoz, örvendeni fogok, ha azt hallom, hogy Bécsben megfordíták a’ rendet. Amen! Amen! Amen! …

 

4980.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                           Pesten Martz. 17d. 1829.

….Most az én Patriarchám’ Mózesét tisztázom. A’ Szent Hajdan Gyöngyeinek készen kell lenniek Aprilisban, ’s Májusban nyomtattatom….Szemerénk jobban van. Követni fogja tanácsodat, ’s érti hogy az embernek magában lenni nem jó. Nékem nehány napomat boldog napokká tevé a’ Párizsi táncz’ híre. Olvasád a’ Tudom. Gyüjt. Februáriusi Kötetében. Valahol nemzetem ragyog, az engem kikap magamból, bár táncz által….   / A párizsi követ adott fogadást G./

 

4988.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                         Péczelen, Apr. 2d. 1829.

….Engem, ki ötödik holnapja hogy távoly vagyok házamtól, nyugtalan vár feleségem, ’s a’ sok gyermek, és még több baj; de itt maradok, hogy tanúja lehessek összekeléseknek is. Illy scénákat csak egyszer látunk az életben, s én örömeim poharát utolsó cseppig szeretem szörbölgetni….Szeretném hallani, Döbr. kiáltozza e még a’ maga MERNI KELL-jét, s ezer meg ezer originális firka felér-e egy oly darabbal mint Don Carlos vagy Maria Stuart…Én azt az irígységet, mellyrõl minden Literaturákban, ’s legközelébb Muzarion IV. Köt.  10—84. van panasz, nemcsak nem érzem magamban, de meg sem foghatom. Szívembõl óhajtom ismerni, ’s szeretet és tisztelet csókjával illetni mindazokat, kiknek valamelly jó munkájokat olvasom, ’s még jelesebbeket ígérõ tehetségeket látom….

 

4992.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                   Pannonhalmán Apríl. 12d. 1829.

Ugy olvasám a Muzariont, édes Barátom, hogy most örömtõl, majd bosszúságtól ragadtatva tenném egymásután le….

Szemere tehát a fecskékkel párosodik! sõt párosodott már, ’s talán épen most, mikor e sorokat irom, délutáni 6 órakor. Szivembõl ohajtom, ’s kérem Istenünktõl, hogy a boldogságot, mellyet te tudva jövendelsz, telljében sokáig hörpölje. Férfiasan állá ki az özvegység évét; megérdemli, hogy Vilmája áldást kérjen a párra Istenétõl…. De ha még egyszer Pestre jövendsz, elsõ gondod Pannonhalma legyen. Csókollak Téged, ’s Szemerét. Tisztelem honnosaidat.

 

5623.                                                                 

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                              Pesten 1829. máj. 27.

                                                                              / A 22. pótkötetből/

Közelít az idő, melyben elhagyom Pestet, ’s hat holnapi távolylétem után visszatérek egy szeretett és becsűlt asszony ’s négy fiam’ és három lyányom’ karjaikba, kiket a’ legigazságtalanabb bántás és egy gonosz per, de a’ melyben győztem végre, nyomorgat és egészen elrontott. Mint az élet’ szélén nézünk vissza eltűnt éveink’ sorára, úgy én e’ tizenegy holnapomra, mellyet azzal, akit minden barátim közt leginkább szeretek, mert gondolkozása, érzése, ízlése az enyémmel leginkább egyez, Szemerével, két egymásból nyíló szobában töltöttem, ’s azzal hat holnapot, akivel mindeddig három négy napnál soha nem. Nevezetes szaka életemnek, ’s mi gazdag isméretekben, örömekben! Tanulni szeretőnek mindég anyavárosban kellene lakni, ’s Szemerének e’ részben is irigylendő sors juta: reggel megindul Péczelről, ’s három óra alatt Pesten van, ’s ismét Péczelen éjszakára. Így együtt éli a’ városi és falusi élet’ örömeit. De nekem falu az elementumom.

Amit egy-más barátomnak egy-két vonással mondottam el, úgy akarja Szemerénk, hogy mondjam el elöbbi levelem’ folytatásaként néked, és ezt azért, hogy a’ Muzárion’ olvasóji ismérhessék akiket és amiket festek; különösen pedig az artistai czikkelyt, ’s ezt bővecskébben, hogy a’ Művészség’ szeretetét terjessze. Úgy hiszi ő, hogy a’ mit a’ nyelv dolgában (IV. köt.) mondottam, azért tesz olly olvasóknál, kik nem hasonlítanak Superint. Kishez, kevesbb hatást, mert repűlve megyek el tárgyaimon, ’s Olvasóimat elkészűltebbeknek képzelem, mint illenék. engedek hát akaratjának….

…Ismét látám itt, ’s tizenhárom eszt. után régibb társainkat, Prépost és Bibliothecarius Fejér György ’s Prof. Schédius Lajos, Curiális Procátor Vitkovics Mihály és Sztrokay… ’s Doctor Kovács Mihály Urakat. Akiket látni oly igen óhajtottam, a’ még eddig nem látottakat, Kisfaludy Károlyt, Vörösmartyt, Fenyérít, a’ Poetai Kézi-könyv kiadóját Toldyt, Bajzát, és az ezek’ barátját, Helmeczyt, hol magoknál, hol Szemerénél, hol Bártfaynak, ’s minden tekintetben olly igen tiszteletes hitvesének szép vacsorájiknál, ’s a’ legszebb, a’ legszabadabb eggyességben, melly a’ közös ügy’ szabad hiveihez illik. Pesten láttam nem először, de először amiolta iskolájit elhagyá, a’ jóktól és nem jóktól egyeránt kedvelt Fáy Andrást, és muzsikai compositióji által kedvelt testvérét, Lászlót – ’s hadd vessem kevélykedve hozzá, dédunokájit egy Kazinczy-leánynak! – Itt először Thaiszt, Fő-Hadnagy Kiss Károly, Prof. Imre és Bugát Urakat, kik tudományaikat magyarúl dolgozák; itt a’ minden magyar költők’ legöregebbikét, a’ szeretetre olly méltó Virág Benedeket, és a’ két legifjabbját Szalay Lászlót és Gaal Józsefet. ’s elnézvén a’ választottak’ e’ seregét, kedves reménnyel tölte el az a’ gondolat, hogy a’ mit a’ Német Literatúra nyere az által, hogy a’ Klopstock’ két neveltje Stolberg Christián és Friedrich-Leopold, Bürger, Voss, Miller, Boie, Hölty, eggy időben valának Göttingában,…

…Tizennégy esztendő olta melly pompás és melly izlésű házak emelkedtek itt! ’s melly úczák! Illyen az, amellyben Gróf Széchenyi lakik, az úgynevezett Dunaferdő, a’ Börsével által ellenben, szembe a’ Dunával, Hild pesti születésű Architectus építménye. Akkor (1815) eggy képárosnál több nem vala Pesten, …..Most négy képáros van itt, Lichtl, Tomala, Miller, Conzi; ’s a’ boltok előtt csoportosan állanak az Uraságok és Asszonyságok, az ifjak, a’ Curia’ Jurátusai közzűl és az iskolából, és – köz katonák, ’s ezek, a’ csatadaraboknál, nagy tűzzel beszéllgetik hogy volt mint volt, mint mindenhol, a’ hol illy boltok vannak. Hogy a’ boltok fenn állanak, mutatja hogy vannak vevőjik, és ha innen minden Vármegyébe esztendőnként csak húsz jó darab mégyen is, melly nyereség ez a’ hazának és a’ mesterségnek…

…Képekről lévén itt szó, nem lehet elhallgatni a’ Ponori Thewrewk József Úr’ Pantheonát, melly még mindég folytattatik. Kezdette azt az 1825diki Dietán, profilban rajzoltatván és metszetvén a’ képeket Báró Lütgendorff Ferdinánd által; most en face adja, Manschgó János Úrnak rajzolatjai után, kőre metszve. A’ ki ezen Gyüjtemény’ becsét megszabni csak historiai tekintetben is akarja, mert ennek czélja nem artistai, hanem historiai, gondolja meg, melly kincsnek tartanánk, ha Nemzetünknek minden félszázadjaiból bírnánk illy Gyüjteményt.

 

 

4995.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.              Pesten, Apr. 17d. 1829. nagypénteken.

A  mi Szemerénk múlt Vasárnap Apr. 12d. az én jelenlétemben esküvék össze szeretetre méltó jegyesével…Superint. Kisnek vettem levelét Muzárion eránt. Nagyon meg van elégedve vele…Szemere  kér, ’s én együtt vele, hallasd ismét magadat akár Szontágh ellen, akár ellenem; válassz tárgyat  a’ Muzárion’ két Köteteibõl,  magyarázd ki, mit monda jól vagy rosszul. Döbr. ..Élj igen szerencsésen. Szontágh ellen szólván megmutattam, hogy tudom tisztelni ellenkezőmet, ha azt érdemli. — ’S mit mondál az Előbeszéd’ újra dolgozására? a’ kétszerire?

 

4999.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                               Pesten, Apríl. 27d. 1829.

Szemerének menyegzõje miatt, melly õtet April. 12d. a’ szeretetre legméltóbb asszonyi lélekkel egyesítette, több napokat töltvén Péczelen, leveledet, édes barátom, csak tegnapi beérkezésünkkel veheténk. ..Halljad legelébb Kist: — «Muzárion ezelõtt egy pár nappal érkezék kezemhez. Mely dicső Munka!... Én azt az irígységet, melyrõl minden Litteratúránkban, legközelebb IV. K. 10—84. körül is van panasz, nemcsak nem érzem magamban, de meg sem foghatom. Szivembõl ohajtom ismerni, ’s szeretés’ és tisztelés’ csókjaival illetni mind azokat, kiknek jó dolgozásaikat olvasom, és még  jelesebbeket igérő tehetségeiket látom.» Így Kis a’ hon’ lelkes ifajiról, kik bennünket öregeket és náloknál öregebbeket megpiríthatnának, ha az ügy híve pirulhatna ahol örvendnie kell; — így az a’ tiszteletet és örök hálát érdemlõ társunk, ki kevés hiján fél század olta, szemeinek ’s egészségének örök gyengélkedéseik mellett is, olly hiven szolgálá ügyünket, a’ hogyan Litteratúránk egész körében nem még inkább senki — haladva mindég a’ pályán, készen mindég tanulni másoktól, de mindég elég erõvel birva, barátitól sem venni által a’ mi saját keble érzésivel ellenkezik; ’s oly nemü dolgozásokra is terjesztvén ki gondjait, melyek neki pályájára nem tartoztak, ’s így fényét nem nevelhették, de a’ melyeknek megjelenését a nemzet’ java kívánta. …Ezt látánk Igaz Sámuelnek Zsebkönyvében, melyet midőn megjelent, három hét alatt újra kelle nyomtatni, mert minden példányai el valának kapva: Auróránkat pedig csak lelkes

kiadójának áldozatjai ’s nyelvünk némely pártfogójinak buzgóságok tartja fenn. Én előttem Muzarionnak különösen az az érdeme van, hogy velünk a’ kritikát meg kezdi kedveltetni…Egyik  levelezőmnek az a’ nagy panasza van Muzarion ellen, hogy az, felfejtés nélkül adván az egymással ellenkező vélekedéseket, az elkészült Olvasónak hasznára nincs, az el nem készülteket csak megtéveszti. —

Csokonaynak dicső oldalai vagynak, de vagynak igen nem dicsők is; ’s a ki benne a dicsőket melegen magasztalja, ’s a nem dicsőket feddi, ’s óhajtja, hogy bár élne ’s törölhetné le szennyeit, az neki hívebb barátja, mint a kik még mocskait is imádgatják….

 

5623.                                                                 

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                    Pesten 1829. máj. 27.

                                                                              / A 22. pótkötetből/

Közelít az idő, melyben elhagyom Pestet, ’s hat holnapi távolylétem után visszatérek egy szeretett és becsült asszony ’s négy fiam’ és három lyányom’ karjaikba, kiket a’ legigazságtalanabb bántás és egy gonosz per, de a’ melyben győztem végre, nyomorgat és egészen elrontott. Mint az élet’ szélén nézünk vissza eltűnt éveink’ sorára, úgy én e’ tizenegy holnapomra, mellyet azzal, akit minden barátim közt leginkább szeretek, mert gondolkozása, érzése, ízlése az enyémmel leginkább egyez, Szemerével, két egymásból nyíló szobában töltöttem, ’s azzal hat holnapot, akivel mindeddig három négy napnál soha nem. Nevezetes szaka életemnek, ’s mi gazdag isméretekben, örömekben! Tanulni szeretőnek mindég anyavárosban kellene lakni, ’s Szemerének e’ részben is irigylendő sors juta: reggel megindul Péczelről, ’s három óra alatt Pesten van, ’s ismét Péczelen éjszakára. Így együtt éli a’ városi és falusi élet’ örömeit. De nekem falu az elementumom.

Amit egy-más barátomnak egy-két vonással mondottam el, úgy akarja Szemerénk, hogy mondjam el elöbbi levelem’ folytatásaként néked, és ezt azért, hogy a’ Muzárion’ olvasóji ismérhessék akiket és amiket festek; különösen pedig az artistai czikkelyt, ’s ezt bővecskébben, hogy a’ Művészség’ szeretetét terjessze. Úgy hiszi ő, hogy a’ mit a’ nyelv dolgában (IV. köt.) mondottam, azért tesz olly olvasóknál, kik nem hasonlítanak Superint. Kishez, kevesbb hatást, mert repűlve megyek el tárgyaimon, ’s Olvasóimat elkészűltebbeknek képzelem, mint illenék. engedek hát akaratjának….

…Tizennégy esztendő olta melly pompás és melly izlésű házak emelkedtek itt! ’s melly úczák! Illyen az, amellyben Gróf Széchenyi lakik, az úgynevezett Dunaferdő, a’ Börsével által ellenben, szembe a’ Dunával, Hild pesti születésű Architectus építménye. Akkor (1815) eggy képárosnál több nem vala Pesten, …..Most négy képáros van itt, Lichtl, Tomala, Miller, Conzi; ’s a’ boltok előtt csoportosan állanak az Uraságok és Asszonyságok, az ifjak, a’ Curia’ Jurátusai közzűl és az iskolából, és – köz katonák, ’s ezek, a’ csatadaraboknál, nagy tűzzel beszéllgetik hogy volt mint volt, mint mindenhol, a’ hol illy boltok vannak. Hogy a’ boltok fenn állanak, mutatja hogy vannak vevőjik, és ha innen minden Vármegyébe esztendőnként csak húsz jó darab mégyen is, melly nyereség ez a’ hazának és a’ mesterségnek…

…Képekről lévén itt szó, nem lehet elhallgatni a’ Ponori Thewrewk József Úr’ Pantheonát, melly még mindég folytattatik. Kezdette azt az 1825diki Dietán, profilban rajzoltatván és metszetvén a’ képeket Báró Lütgendorff Ferdinánd által; most en face adja, Manschgó János Úrnak rajzolatjai után, kőre metszve. A’ ki ezen Gyüjtemény’ becsét megszabni csak historiai tekintetben is akarja, mert ennek czélja nem artistai, hanem historiai, gondolja meg, melly kincsnek tartanánk, ha Nemzetünknek minden félszázadjaiból bírnánk illy Gyüjteményt.

 

5009.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.            Pannonhalm.  Jún. 28d. 1829.

Mennyit nem íránk már! Miolta Te, tisztelt Barátom, Pestet oda hagyád, leveledet nem vettem, ’s Te az enyémet szintúgy nem olvastad. Nem tudom azonban, az én utolsómat, melly épen akkor indula tőlem hozzád, mikor a te utolsód indulhatott én hozzám, Pesten vetted e vagy másutt, vagy sehol sem. Ott én, ha jól jut eszembe, tettem egy két szót Muzarion felõl. Azolta Te nem irtál, hihetõ, csoportos foglalatosságid miatt, melyek oly hosszú távolléted alatt várakoztak reád. Én sem írtam azolta, s ennek nem egy oka volt: vártam először, hogy Te fogsz engem házi dolgaidról, hogylétedről, tudósítani; vártam, hogy a mi dolgunk is fog eldülni jobbra  vagy balra; felszólításod végre, hogy tudatnám nyilván ítéletemet a Muzárion eránt, megvallom, nem kevés aggódást szerzett, kivált miolta tudom, hogy az irtózatos Példa Szemerénktõl magától vagyon. Én ez eránt ítéletemet ugyan vissza nem húzom, de nyilván sem mondom ki, mert a jó Szemerét még inkább irtózom megbántani,mint a Példát olvasni. Majd csak nem ezt kell vallanom az egész III. Kötetről. Én a meséket, atündéreket, megszeretni nem tudom; és a Muzarionban éppen nem itélhetem azokat helyöken állani. A IV. Kötethez igen sok jót sok szépet tudnék mondani, ’s akarnám, hogy ez a IIIdtól válva jõtt  volna ki. Mit tegyek hát, mondd meg! Mutassd ki a közép utat, mellyen induljak? a III. felõl hallatnom szavamat, önérzésemnek és idegennek sértése nélkül.

 A mi dolgunk maiglan függõben vagyon; tellyesen megeggyezõk azonban a tudósítások, hogy az leszen Fõnök,  akit én is akarok, de a Felség mind eddig nem hallatja szavát. Tudom én, hogy fontos dolgokban nem jó a hirtelenkedés; de egy számos tagú Társaság kinevezendõ Fejével illy sokáig késni, nem jót szül; nálunk pedig annál károsabb, hogy már 12 év olta Fõapátur nélkül kormányoztatunk, egy igen jó Regens által ugyan, de a csupán csak jó embercsupán csak jók között tarthat számot pontos engedelmességre.

Én végzém Révaink Pályáját, melly most Horvát István birálása alatt vagyon, a Hellen Litteratúráról több éveken által tett jegyzeteimet dolgozgatom ki, hogy eggyik Folyóirásunkban közöljem, ifjainkban szeretetet gerjeszteni a Hellenek eránt, ’s azt az ohajtást támasztani, hogy vajha Hellasz nyelve egyarányban tanítatnék iskoláinkban Rómáéval, melly utolsónak Litteratúrája az elsõjének ismerete nélkül igen tökéletlen és lélektelen áll elõttünk. Ezt én Minervához szántam, de halljad mi történt! Pesten létünkkor Gr. Desseöfy megszóllított, hogy Minervát ne hagynám el. …Nékem pénz nem kell, de a könyvet, mellyhez magam is dolgozom, pénzen megvásárlani nem fogom.

Te mit csinálsz? Mikor örvendhetünk Szallusztodnak? Erdélyi Leveleidnek? Autobiographiádnak? Ha sokáig késel, majd sarkadba hágok, ’s lefordítom Szallusztnak declamatzioját Catilina ellen. Sok van abban, a mi reánk illik; szeretném, ha Fordításban tõlem jönne, míg minekelőtte a tiéd megjelenik, majd ujjal fognák ismerõseink mutatni: Heu est! —Mint van Nagyságod Nőd! mint Iszidórám? s a többi tiéid? Mire mehettél Sógoroddal? —Inkább szeretlek, tisztellek, semhogy ezekről ne szeretnék tőled valamit olvasni. — Élj szerencsésen.

 

5012.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                     Júl. 7d. 1829.

Június 3dikán értem haza, édes barátom. Patak és Ujhely közt kiszállék a’ szekérbõl, hogy gyalog jövén által a’ hegyeken, minél elébb láthassam meg az enyéimet; mert míg a’ szekér Újhelyt éré, én gyalog itt valék. Kertemen jöttem keresztûl. Eugenie lyányom anyjával ûlt egy szobában, ’s õ láta meg legelébb.

….Engem itt mindenemmel, házammal, embereimmel, földjeimmel, rétjeimmel és ingó ’s ingatlan holmimmel exequálának, ’s most mind azt arendában bírom, míg az Isten rá segéll, hogy a’ pénzt letehetem. Ezt köszönhetem a’ Sógorom istentelenségének….A’ Muzárion Recensioját felhoztam, hogy újra dolgozzam, ’s jól esett hogy felhoztam. ..Én Júniusban másodszor dolgozám Életemet, most harmadszor. Beteg vagyok, de mindennap írok három ívet, néha négyet. Azután Szallusztomat fogom végig nézni, ’s Szallusztot Catilinariáimmal…én téged Pannonhalmán óhajtottalak annak. Legalább azt óhajtom, hogy olly Apát légyen, akit Te is akarsz. — A’ Jászai Praemonstratensisek is Prépost nélkûl maradának, ’s most függőben vannak ők is.

A’ mai postával érkezett hírek szerint az én Schédelem (Toldy) Jún. 26d. szemorvosnak esküdött fel, Június 30d. Med. Drnak,  deákul is, magyarul is disputála, ami példa nélkül volt eddig. Mi történik Minervával, nem tudom. Dulházi és Terhes panaszkodnak Ellinger ellen, hogy őmaga a’ Redactor, a’ mihez nem tud, úgy mondják. Bár mindég tudna a’ Redactor. Élj szerencsésen, édes barátom.

 

5021.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                            Füredről Júl. 24d. 1829.

Itt vagyok, édes Barátom, kellő forrásánál az életnek, közepén egy nagy szép sokaságnak, társaságában két a világon legjobb barátnak, de a kikkel együtt lenni vígabb környülállásaikban szeretnék. Vitkovicsot úgy találám itt, mint aki nagy bajt kevés gonddal tud viselni; mint aki meghalni is nevetve tudna; Szemerét, a mindenre felette érzékenyt, mint aki kis bajból is szeret nagyot csinálni, ’s mindég belsejével bíbelődik. Én magam úgy, mint aki falak között inkább képzelt, mint való bajait ugyanazon falak között hagyta, hogy az élet kéjét érezze.

Vitkovics és Szemere napról napra javulnak, vidámulnak, ’s én most velek, majd közel hozzájok tudom feledni a honn hagytakat. E folyó 18 egy kissé kedvetlen helyzetben voltam. Tudtam én, ’s tudták barátink is, hogy Döbrentei volt növendékjével ezen fog átutazni, s egy napot itt tölteni; s tudtam azt is, Szemere mint áll vele. Én, ki a munkás magyart, ha velem nem mindenben egyez is, egyenlőleg tisztelem, szerettem volna a kettőt közelebb látni egymáshoz, ’s féltem, a litteratori tüzet ismervén, valami kedvetlen jelenségtől. Akartam, hogy Szemere vele, bármi hidegen is nyájasan szóljon; de õ kész volt az ellent kerülni, semmint vele szembe állani; ’s a nap úgy ment le, miként feljöve. Tetszett Vitkovics elméssége, ki oda szökellvén, hol Döbrentei ’s én állánk, futólag monda D. hez: Jó hogy közöttünk vagy, különben a közönség azt gondolná, hogy minden magyar literátor döglik. Én még azon este hálásra Tihanyba kocsiztam; Döbrentei Grófjával másnap délre utánam hajtott, ’s ebédelvén velünk, által viteté magát a Balatonon, Somogyon által Erdélybe lévén útja…. Élj szerencsésen édes Barátom, tiéid között, ki naponként élsz barátid emlékezetekben.

 

5022.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                    Kázmérban, Július  28d. 1829.

Négy nappal ezelõtt Füredrõl írt leveledet, édes barátom, azon szobában veszem, hol 25 eszt. előtt feleségemnek házassági első jelentésemet tevém, és a’ hol ő asszonnyá lett…  Ha Te, édes Barátom, Füreden csak örömet keressz, örvendek hogy ott vagy, ’s sajnálnálak ha a’ szükség kergetett volna oda,  amint Szemerét és Vitkovicsot… Kövy Júl. 23d. megholt. A’ Muzárion Recensióját, mely egy hozzád szóló levélben van feldolgozva, a’ mi Szemerénk Pestre visszatérvén Bártfaynál fogja találni. Olvastad e a’ Kis Gyula Könyvét? Én azt elég drágán megvevém. — Nem szeretném ha azt én írtam volna. Az ember nem tudja, mi az, és mi akara lenni. Élj szerencsésen, édes barátom, és szeress.

 

5023.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                     Balaton-Füred, Júl. 30d. 1829.

Leverő volt nekünk, itt javuló barátidnak, az a levél, melyet Júl. 7-dikén eresztél hozzám. Téged a Gondviselés kemény próbákon viszen által; de lelket is erőset adott azoknak kiállhatásokra…. A Muzarion tárgyairól most semmit, míg nem veendem, mit nekem szánál. Szemere ígéri nekem, hogy D…it is meg fogja jó szívével szelídíteni. Adja Isten, hogy egyek lehessünk. Itt mind Szemere mind Vitkovics napról napra javulnak. Pali, ki eddig nem vőn tollat, most nőjének irogat minden elerőtlenedés nélkül. Augusztus. 12-dikére várja ide a jó Asszonyt, hogy vele utazhasson haza. Itt maradok addig én is. Isten segítse ügyödet, tekintse békével türni tudó lelkedet; ’s adja meg erõddel függetlenségedet, hogy láthass még e földön derült napokat. Tisztelem nemes szívű házadat, csókolom Iszidórámot.

 

5032.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                   Széphalom, August. 17d. 1829.

…De engedd, hogy elforduljak sebeim’ látásától. Azokat felednünk kell, mikor lehet. Septemb. 17d. 1829. Eddig írtam volt ma egy holnapja válaszomat hozzád, édes barátom; ’s a’ sok baj félre téteté azt velem, ’s nem engedé, hogy máig elővegyem… Fáy írja hogy Szemerém ismét rosszul van, ’s Helmeczi írá meg feleségének a’ Vitkovics halálát, hogy Pali meg ne ütközzék a’ híren, ’s egészsége succussiót ne szenvedjen.  Barátom, mely széplelkű ember hal ki, ha Szemere hal ki, ’s mit vesztünk, ha nem dolgozhat! …Septbr. 17d. 1829. délben.

Képzeld egy szerencsétlenségemet.  Aurórában vagy Urániában megjelene egy francia ízlésű Epigrammám. Poeta vagy, ’s Historicus —Mi nagyobb, biz én nem értem etcet. ’s valamely rossz ember elhitetni igyekezett Gróf Teleki Józsefet és Dezsõffit, hogy rájok van a’ czélzás, mert egyik sora ez:Illustritásod meg nem sértem. Teleki soha nem íra verset, Dezsõffi soha nem Historiát, ’s az Epigrammát 20 eszt. elõtt írtam. Lehete e tehát rájok célzás?  Telekinek ma írok: D-nek nem írok.

 

5036.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.           Pannonhalm. Auguszt. 28d. 1829.

 

                   A leghosszabb Guzmics-levél. Paródia-jellegű. Szellemes!  B. G.

 

Füredi együttlétünkben, hol Te, tisztelt barátom, mindennapi tárgya valál szíves beszélgetéseinknek, mondá nékem jó Szemerénk, hogy Te engem egy irással készülsz meglepni, mely Muzarion közelebbi köteteit illetné…Te megitélted Csokonayt, s ez a te ítéleted ismét megítéltetett, s ez az ítéletet ítélő ítélet új ítéletet vonz magára. Így megyen ez vég nélkül, s még így megyen, tudjuk, hogy élünk, s ébren vagyunk, s ha zavarban is, tisztulunk, haladunk.

A szép művésziség ítélőjiben legközönségesb vétek az egyoldalúság, a félszegség. Nem szólok azokról, kik nem annyira a művnek, mint a személynek, kitől a műv származott, baráti vagy ellenségi: ezek a személyt nem a művet ítélik, s ha ezt is, azonnal készen vannak vele, mihelyest tudva a müvész előttök. Egyebünnen is származik félszegség, s pedig igen gyakran. Legtöbben a tárgyat tekintik, és nem a tárgy eléadását; a művet individualis izletökhez, víg, komoly vagy éppen komor kedvökhez, öntetszésökhez szabják mint lydiai kőhez, nem inkább a nagynak, jónak és szépnek közönséges fő ideájához; és nem inkább, nem ugyan az egyes iskolai szigorú regulákhoz…

Ezek mellett soha sem szabad a jó kritikusnak figyelmét elvonni a Litteratúrának állapotjától:…Ezeket vizsgálván, gyakorolni inkább, mint érezni kellene rettegnünk a bírói pálcát. A sok, ki értelmes érett, ki értetlen éretlen, ki szerény és igazságos, ki indulatos és igazságtalan kritikus, épen úgy rontja a jó ízlést, mint a sok szakács az ételt…

….Te, tisztelt Férfiú, azt kívánod tőlem, hogy állításaidat a többek között én is bírálnám meg; Szemere azt, hogy kifejtegetném, mint állanak Folyóírásaink, a Tud. Gyűjtemény, a Minerva? Ezek eránt mely eránya tartoznék lenni Muzarionnak, s mely eránya van? Inkább tisztellek mindkettőtöket, semhogy kívánságtoknak engedni ne akarjak; ti lássátok, véleményem kimondásával mit nyertek, mit nyer Literatúránk.

….Ítéletem nekem, melyet Hozzád irt levelemben röviden kimondék, Muzarion III. IV. Kötete eránt, ez: Mennyire a III. félrecsap czéljától, annyira czélját kimerítő a IV. — Mi czélja a Muzarionnak, ezt czímjéből, és az első köteteknek foglalatjokból kitalálni nem nehéz….. Ennélfogva ítélvén a III. kötetet, meg kell vallanom, hogy sem Vilmának meséji, sem Gr. Mailáth regéji, tündéres románjai, nem a Muzarionba valók, bármilyen legyen is különben becsök… De most már azt kérdezem Tőled, azt Szemerétől, azt Szemerének ezt is javalló barátitól, ha a gőg lerántására, nyelvünk engedékenysége kimutatására, szükséges, érdemes volt-e a négyszer variált feladáson 2355-szer feszíteni az elmét, koptatni a tollat, koptatni a vasbetűket, eröltetni a Corrector szemét, vesztegetni legalább is 500-szor a 63 lapnyi papirost, ’s a kétkedő olvasót fárasztani, hogy lássa, ha ugyancsak vagyon-e a feladás hozzátétel, erőszak, ismétlés nélkül annyiszor változtatva? Mit ítélnétek arról a Fejedelemről, ki négy ellenséges katona ellen 2355 fegyveres embert állítana ki? Nevetnétek valóban velünk és a szolgákkal együtt, vagy bosszankodnátok. A felesleg nagy erő, maga magát nyomja le…

S íme két Hős, a nemzet tiszteltjei, Kazinczy és Kölcsei egymásra nem irigyek, sőt viszont barátságokban kevélyek is, lépnek ki nemesen vívni meg. A Bíró elfátyolozva, a bekötött szemű Themiszként, mindkettejét, bár külön tekintetekből, koszorúra ítéli méltónak. De ami ezt követi, fájdalommal tölti be a résztvevő nézőt, kedvetlen scénára emlékezteti őt vissza a még kedvetlenebb jelenet. Akhillt ’s Agamemnont látsz itt egymás ellen indulatoskodva szikrázni, a közügynek tetemes kárával. Vajha ez legyen a régi bosszúnak végső kiöntése! s a Haza esdeklő géniusza békéltesse valahára össze az egyformán dicső, egy mértékben nagy, tisztelt Hősöket.

Bajza, a fiatal Hős röviden, világosan, s igazán adja elé a kis Epigrammának születését, nevekedését, csinosodását Hazánkban, következéséűl azon theorianak, melyet egyebütt adott, s Kazinczynak nyújtja a koszorút…. A harmadik scénát Kazinczy foglalja el, kedvencével, Róma Írójával, Szalluszttal, kit tőle nyelvünkön oly nagyon várunk. …Az ötödikben ragyog egy Költemény, Samuel, a szent Hajdan Gyöngyeiből, melyeket Nagy Méltóságú Felső Őri Pyrker László Patriarka és Egri Érsek Ő Excellentiája íra, a neki tulajdon ritka költői szellemmel, s ezt itt a Gyöngyökbe forrón szeretett Kazinczy adja poetai prózában magyarul…A hatodik scéna apróbb, hason tárgyú s szellemű versezeteket mutat: Zrínyit, a hőst, Zrínyi Miklóstól…                  

Függelékül lep itt meg bennünk Horvát Istvánnak, példátlan olvasottságú, majdnem hihetetlen combinatiojú írónknak mélységes Értekezése a Kaján szóról, elkészítésül ez is, mint több más azon várva várt nagy munkának fogadásához, könnyebb értéséhez, s hitelességéhez, melyet ez a fáradhatatlan Férfiu Nemzetünk eredetéről fog a világ ítélete alá bocsátani. Valóban a Muzarionnak ez a Kötete Literatúránk dísze, kevélysége…

Ki kívánjon minden írónak, minden írásnak egy tollat, egy arcot, egy szint, egy ízlést? Melyik Literatúra nyújt erre az egyformaságra példát? Nincsenek-e a világ minden írójának külön sajátságaik, s akinek nincsenek, több-e az mázolónál, majomnál? S szép, kedves volna-e ez az egyformaság? Az egész természet ellene kiált. — Jó eredeti magyar munkákat csak az a kor várhat, melyben a nyelv kifejtve, magát kiforrva, egyes próbák által kimívelve, akármi ideáknak, tárgyoknak, érzéseknek szép, tellyes kinyomásokra készen áll, melyben nem merész kapkodások adják a tollat kezünkbe, nem ide ’s oda hanyatló lélek vezeti azt; hanem a szüntelen studium készít írókat; magába szállott lélek, ’s egy tisztán feltűnt nemzeti Geniusz vezérli őket….

Csokonay imádójának körömben én senkit sem ismerek. Eggyel valék, aki őt első költőnek hitte; de ez nem a földön született. Az ő ízlése nekem nem ízlésem. Földiekkel játszóját szeretem komor kedvemben én is énekelgetni, de Ódának, a szó művészi értelmében, soha sem tartám, s nem tarthatom, míg azt szabad, kell hinnem, hogy Horátz és Berzsenyi Ódákat írtak. Azt azonban nem javallhatom, hogy valaki költeményeit kijavítgatva adja: baráti ezt a merőnek rossz néven fognák venni; a merőnek baráti pedig azt fognák óhajtani, hogy idegen mű javítgatása helyett maga adna jobbakat. Maradjon ki-ki az ami volt, ’s maga ép sajátságában állja ki a minden kornak ítéletét.

…Eddig azonban csak a szép Litteratúra volt foglalatja; óhajtanám, hogy a musikára, a kép-rajzolásra, -írásra, faragásra is terjesztené figyelmét, mely mesterségek már Hazánkban is kezdenek gyakoroltatni ’s honosítatni.

 

5038.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                        Pannonhalm. Sept. 1. 1829.

….Hogy veled mindenben egy vélekedésen legyek, ezt Te, lelkes Férfiú, nem kívánod; hogy a fő ideákban egyezem, előre felteheted. Mindenkor csudálkoztam azon, mint lehetnek Csokonaynak imádóji. Az ő izlése nekem nem ízlésem; ’s benne gondos írót épen nem találok. Földiekkel játszóját én is szeretem komor óráim között énekelgetni; de Ódának, a szó technikus értelmében, soha sem tartottam…

Auguszt. 16-án volt nálunk Vagner, az uj Prpost. Széplelkű, nyájas képü és kedvű férfiú; ugy látszik, a jobb részen áll ő is, ’s a hol ő áll, ott a győzelem. Tegnap Bécsben kelle lennie; ’s ettől az időtől fogva kezdünk ujra remélleni, hogy ügyünk végéhez jut. Isten tartsa fen kedvetlen gondjaid között lelked nagyáságát.

 

5050.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                    Pannonh. Octob. 7d. 1829.

Vitkovicsunk halála engem is megrezzentett, bátor hihetőleg volt előrelátva. Benne mi mindnyájan sokat veszténk, Pesti társaink legtöbbet. Szemere miatt rettegek, könnyen érdekelhető ő, érzékeny, és itt félénk…

Igen örvendek, hogy a Hajdan kor Gyöngyeit Te fordítottad; ’s tisztelettel érzem magamat azon nagy Férfiú eránt eltelve, ki a nyomtatás költségeit önként válalá fel. Semmit sem kétkedem, hogy Barátid annyit, mennyit kivánsz, el fognak széleszteni. Hozzám bizvást küldhetsz 30 Példányt; ennyit elvállalok; ha megszorúlsz, többet is küldhetsz; amit magam helyben el nem adhatok, szétküldöm városainkba….

 

 

5054.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.           Széphalom, Octóber’ 27dikén, 1829.

Ime, édes barátom, beléptem életem’ 71dik esztendejébe. Tekints vissza velem elmult napjaimra, ’s kérdd mint javítottam sorsomon hogy gyermekeim ugy örvendhessenek állapotjoknak a’ mellyben őket én hagyom, mint én annak, a’ mellyben őseim igyekezeteik után én maradtam…Most majd Majláth Regéjin futok végig, melyeket még 1825. fordítottam, ’s azt is küldöm nyomtatás alá. Én a’ Majláth’ teremtő lelkét, könnyüségét, simaságát, és azt a’ nagy világ’ tónusát, mellyet ő belé vive dolgozásaiba, nagyon tisztelem, csudálom, irígylem.

….Még Pesten valék, midőn megérkezék a’ Kassai Minerva idei első Kötete, ’s barátink figyelmessé tevének a’ Grófnak /Dessewffy/ azon Versezetére, melly Kisfaludyhoz, Berzsenyihez, Vörösmartihoz van intézve, ’s ezeket vigasztalja a’ szenvedett bántásokért. Vörösmarty és a többiek nem érték hogy Vörösmarty mint vígasztaltathatik, holott őtet soha senki nem bántotta. Továbbá az ugyanott emlegetett Hangzatkán akadának fel némelly barátink; de én el nem tudám hitetni magamat, hogy a a nyil ellenem légyen ellőve; míg végre egyvalaki bizonyossá teve, hogy Gróf D. magát egy Epigrammám által érzi megbántva…

 

5057.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.             Pannonhalm. Novemb. 2d. 1829.

Sietek ohajtásom tellyesedését neked megirni, tisztelt Barátom; Fõ Apátunkká az lõn, kit én ’s a józan rész ohajtánk, Kováts Tamás, kiben a’ jó szív, nyilt kebel, ’s finom ész párosodva vannak. Feledd azért egy kiség bajaidat, ’s örülj az én örömömnek. Szerzetünk, ha mostani betegségébõl felgyógyul, emelkedni fog ezalatt a férfiu alatt. Most a nagyrészt zavart, csüggedt; mi feledni akarjuk ’s tudjuk a nem jól történteket, hogy szíveket nyerhessünk. Szegény ember sorsát jó Isten vezeti…

A Cardinalis Primásról* az a hír futamodott, hogy a szél megüté, de segítettek rajta. Rövid nyakú, kövér, vérmes ember, könnyen elhalhat. Roppant építése kedvéért én neki még több évet óhajtok. Ha õ kihal, nem fog-e azonnal helyébe lépni a Te imádott Érseked? Én ezt ohajtnám. Siess a Hajdan Gyöngyeivel, hogy még ez idén vehessük. Én minden jót várok. Élj bajaid közt is békében, nyomd azokat szebb örömeidnek érzésekkel le. Tisztelem Nagyságod Nõdet, ’s gyermekeidet, különösen Iszidórámot.

Már bepecsétlém e levelet, mikor Sztankovics Gyõri Kanonok, fordításaidnak, mint már irtam, nagy kedvellõjök, lépe be hozzám; elmondám neki, hogy a Hajdan Gyöngyeit készülsz fordításban kiadni; õ javalta cselekedetedet, egyszersmind azt a tanácsot adja, hogy a Patriarcha képével együtt adnád. Sokba nem fog kerülni, ha a Tunisziasz elõtt álló képnek Reze meg vagyon; különben sem kételkedem, hogy a Patriarcha ezt a költséget is felválalja.

                   * Rudnay Sándor érsek (1819-1831) idején kezdik el a mai székesegyház épületét.

 

5075.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                 Decemb. 12d. 1829.

…«Én mindég inkább érzettem a’ másokon elkövetett méltatlanságot, mint a’ mit rajtam követtek el úgymond egy franczia levélben a’ nemeslelkû, de megtévedt halandó — ’s innen van az, hogy inkább bánt ’a Csokonay ellen elkövetett igazságtalanság, mint az a’ másik epigramm, még ha annak tárgya én volnék is…A’ Szent Hajdan Gyöngyeit másfél holnap elõtt leküldém halhatatlan Írójának. Eddig nyomtatják Budán. Mellette lesz Viviáni által festett ’s metszett képe. Tegnap olvasám az Ujságban, hogy Báró Barkóczy László* valaha végre megkapá a’ veres övet, amit én ugyan Neki köszönök. Igen nemes lelkü ember ez a fiatal Kanonok. Élj szerencsésen, édes barátom, ’s szánd szenvedõ barátodat.

* B.L. 1792-1847, 1829-ben egri kanonok

 

5076.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                    Pannonhalm. Decemb. 13d. 1829.

….Nagy nyereség leszen a Hazának P. képét a Sz. Hajdan Gyöngyeivel birhatni; nagy a fordításra nézve is; kedvesb leszen így, ’s kapósabb.

A mi Sztankovicsunk két hete hogy elhagyott bennünk; inkább tiszteltem, szerettem a széplelkû Férfiut, sem hogy neki egy Istenveledet ne mondjak; ’s minthogy õ neked is tisztelõd, ide irom hamar készült Jambuszaimat; Szonett fogott lenni, ha az idõ engedi vala….Sztankovics az éneklõ karnak nagy barátja, maga is tanult énekes, hetenként Academiát tartott. Megbocsáss fetsegésimért; igen szeretem ezeket a derék embereket, ’s szivemnek jól esik, hogy nekik valami kedvest tehettem, ’s az is, hogy veled közölhetem. Lássd, töbnyire csak német énekek zengnek az ilyes társaságokban, most pedig magyar zengett.

…..Én kis csónakban biztosabban ülök, mint nagyban; ’s csak az a kérdés, ki mekkorát képes kormányozni. Tekintvén a Szerzet környülményit, én tudom, hogy a kicsinyben többet használhatok. De én megnyugodtomban most már semmi efélével nem gondolok…

ISTEN VELED.

Az Istenek ragadnak el tõlünk

Ó Sztankovics magokhoz. — Itt hagyod

Kiket szerettél, ’s kik szerettenek

Téged viszont, Gyõrnek vidám lakójit.

Menj, vár bírói széked, érdemed

Méltó jutalma, várnak a pörök,

Várnak Themisznek felkent Papjai,

Segédül a nehéz ügyhez, közikbe.

Való, sok arczot mos keserv könnye,

Az áltkarolt barát, ’s a jól gyámolt

Szükelkedõ, éretted összesír;

’S az énekes kar hosszan rí utánnad.

De bú ’s öröm vegyítve játszik itt:

Bús a rideg szív, ’s a gyámoltalan;

Öröm derül ám arczán a Honnak,

’S a Hon szerelme felderíti ezt ’s azt.

Menj Sztankovics! Hazánknak ûgye hív,

Menj! — Nem lehet Hazához hûtelen

A hû barát, ’s az érzékeny Gyámoly. —

A jók fohássza leng körûl utadban.

 

5083.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                          Decemb. 30d. 1829.

…A te Jambusaidra azt jegyzeném meg, hogy az utolsó lábnak mindég jambusnak kellene lenni tudnillik a’ 10 syllabájú sorokban. Lássd a’ Phaeder’ senáriusait….Verseid’ belsõ érdemekre nem mondhatok egyebet mint minden jót. Az ily daraboknak nem kell pipere. A’ búcsúzás’ kínjait érzõ szív felejti azt. llyenkor a’ szív’ melegsége az egyetlen érdem; azt pedig versed egészen adja…

 

5091.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                        Pannonhalm. Januar. 18d. 1830.

…A Szerzet történetét irtam le hexameterekben, Pannónia Századjai czím alatt, oly formán, mint Zircz Emléke van irva. Hogy ezt el nem értem, érzem; de ha több idõ engedtetik, jobb fogott lenni, mint a milyen most. Sokat nem csinosgathattam rajta, s a végét össze is kelle huznom, hogy végezhessem. Majd megküldöm neked is. Mit te az izetlen ügyben cselekszel, egészen helyben hagyom; szó nélkül hagyni csak azért sem kellett, hogy embereink olly merõleg ne találgassanak; legyenek inkább annyi méltánysággal, nem keresni mindenütt bizonyos személysértést, hol az író sújt, s nem egyet sújt, hanem sújtja mind azokat, kik magokat sujtva érzik, ’s azokat is, kik nem érzik, de érdemlik. Én a tudományos világban a vétkeseknek büntetésökül ezt a módot tartom legkémélõbbnek, nevezni, ’s korbácsolni a vétket, elhallgatni a vétkest. Eddig sem leveledet vissza, sem eránta választ nem kaptam; jele a bizonytalan tünõdésnek. De unde istae lacrimae? gyanítva sem tudom. Barkóczynak örülök; én õt mint Seminaristát (esztendeig valánk Pesten eggyütt) jó, igen jó fiatal embernek ismertem, ’s buzgó magyarnak. De nekem, mint theologusnak, Eger nem barátom….

Csokonairól itéletemet a Muzarionhoz adott szóllásomban világosan kimondtam. Csudálom, mint tarthatják õt oly nagynak, oly feddhetetlennek. Hiszem, milyen fogott lenni Arpadiássa, annak elgondolásához nem felette éles elme kivántatik. Megitélnünk pedig szorosbban épen azokat kell, kik vulgo csudáltatnak, és sokban hibások, hogy legalább hitvány kövecseik igaz gyöngyök gyanánt ne keljenek.

Nincs bizonyosb, mint hogy jövõ nyáron Diéta leszen; semmit sem kételkedhetünk, hogy akkor a Tud. Társaság is meg fog kereszteltetni….

 

5102.

Kazinczy — Guzmics Izidornak. —                                      Febr. 5d. 1830.

Régolta nem vevéd levelemet, kedves barátom, de azért nem hitted, hogy rólad sokat nem emlékeztem, ’s képzelted hogy Január. 7d. kértem Istent, hogy árassza rád minden áldásait. Többet kértem: azt is kértem hogy teremtsen sok hozzád hasonlókat. Bizony az én életem sok és nagy örömektõl volt volna megfosztva, ha úgy menénk vala el egymás mellett, hogy a’Sors bennünket össze ne hozzon.

Vitkovics után ime oda a’ tiszteletes Virág is, utolsó leveled pedig azzal ijeszt, hogy Endrédet is elveszthetjük; én legalább szavaidnak más értelmet nem adhatok. — Virág nagy veszteség; de ki csudálkozhatik azon hogy egy 78 esztendős ember végre elhal? Örökké csak nem élhetünk. De bár az az angyali ártatlanságú ember, kinek nem kelle ragyogás, hanem csak nyugalom és szabadság, életéhez hasonló véget érhetett volna! Holt volna meg oly csendesen, a’ hogyan élt. Bártfayné barátném nekem ezt irja: — Január 22d. víg volt, nem volt semmi baja, kinn járt; úgy fekvék le mint mindég. Jan. 23-dban gazdasszonya, sokáig zárva látván reggel ajtaját, kopogtat, szól, de feleletet nem veszen. Hallgat az ajtón, ’s hörgést hall. Felrepesztik az ajtót, ’s Virág a’ szoba’ közepén fekszik haldokolva. — Horvát Istvánnak azonnal hírt adnak. Az jött, de ki segíthet gutaütött öregen? Éjjel Jan. 23d. 10 és 11 óra közt szünt meg élni. — Szemere Pálné írja, hogy Január. 25d. temettetett.

Virág elõttem nem kevésbé tiszteletes ha csak embernek nézem, mint midõn Írónak. Barátom, tántoríthatatlan lelket visele azon két bolondság ellen mellynek az egész világ hódol, a’ fény és a’ pénz szerelmének; ’s elõtte szent vala mindég a’ szent. ’S írásain kitetszik hogy ismerte ’s szerette a’ Római Írókat, kiket némelly zeherje emberünk, ki magát valaminek nézi, meg sem ért. Való a’ mit eggy nagy ember jegyze meg írásairól: Tiszta beszéd, de minden tûz nélkül; nagy részben való. De ha soha semmit nem adott volna is, mint a’ Horátzból fordított Satirákat és Epistolákat, halhatatlan dísze volna a’ Nemzetnek. Én neki minden munkáji közt azt a’ fordítását irígylem leginkább. A’ Horátz Ódájiban sokat elhadara. Kit fog most kikapni számunkból a’ halál? mert az az ifjakon épen úgy kap, mint rajtunk öregeken…

Az Érsek írja, hogy a’ Sz. Hajdan Gyöngyeinek elsõ nyomtatott íve már kezében van. Én azt még nem láttam.  Meghatározni a könyv példánya árát még nem tudom….Gyergyát gyújték reggeli 3-kor, ’s ezen levelemet fekve írom. Ahhoz hozzá vagyok szokva, ’s nekem nem alkalmatlan. Két térdem az in folio bekötött könyvvel pulpitusom. De szemem elúnta a’ munkát, mert Szemerének is hosszú levelet írtam már….

 

 

5111.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                    Pannonhalm. Febr. 20d. 1830.

…Ez a 42dik leveled hozzám; mennyi ok a kevélykedésre! Ha Te örömeket szedsz az én ismeretembõl, mennyivel többet szedek én a te barátságodból? Mennyi öröm már csak az is nekem, hogy Neked, dicsõ ember, én kicsiny embercse örömeket szerezhetek!...

Én Döbrenteivel jól állok, ’s állani akarok, míg Õ nem akar nem állani. Az én hivatalom kötni, és soha nem bontani. Virágunkon illetõdtem, s ki ne illetõdjék egy olly kedves Veteranusnak eltüntén? De õ megértt a halálnak; s ha már egyszer az embert eléri a tehetetlenség kora, menjünk! Mit ácsorgunk, unatkozunk itt? Mit ácsorogtassuk rajtunk a kiváncsi szemeket? Menjünk, hitünk szerint, új pályát új erõvel kezdeni…

…Neheztelése a Grófnak Csokonain nyugszik. Én neki Cs. eránt megirtam itéletemet, ’s azt is, hogy szabad, sõt ebben az esetben szükséges is a holtnak poetai becsérõl szóllani; de hogy erkölcsi kharaktere bántását helyben én sem hagyhatom…Te nekem a Hajdan Gyöngyeibõl, mihelyst kijönnek, 30 példányt fogsz küldeni, vagy inkább rendelni. Én Neked egy pár Szonettet, és egy hisztoriai Epicont: Pannónia Századjai czím alatt. Ird meg a Gyöngyök árát, mihelyst meghatározva leszen, ’s a módot, mellyel a pénzt ’s verseimet veheted. Hová? kihez? miként? küldjem? Isten tartson.

 

5122.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                       Széphalom Martz. 15d. 1830.

…Febr. 24d. feleségemmel útnak indúlék. Hallván hogy Eger és Pest körül még több a’ hó, mint körűlem, szántalpra tétetém fel kocsim fedeles korbáját hogy szél és hó ’s talán eső ellen is, ment lehessek. Melly szép scénéját látám a’ természetnek egész útam alatt! ’s én, ki Festő vagyok, noha (a’ Lessing’ szava szerint) karom nem az, melly örömeket értem itt. A’ hóra valami kevés eső esett, ’s az eső hirtelen megfagyott. Innen a’ hó hártyát kapa, mely úgy csillámlott mintha üveg lepett volna el mindent. Képzeld így a Hegyalja gyönyörű hegyeit, képzeld a’ még gyönyörűbb Tokajit, mellynek lábainál egész Máramarosig, Erdélyig, Belgrádig ’s a’ Jászokig terjed el, imádva ezt, a’ legegyenesbb rónaság; ’s képzeld ezeket ’s az Egrieket reggel és estve rózsafényben…

Febr. 7d. értem Egerbe, szombat napon….mentem az Érsekhez. Setétedni kezde, de még nem kelle gyertyákat gyújtani. Nagy előszobája’ egyik szögében három cselédjét szóllítám meg hogy jelentsenek be. Sem nem mozdultak, sem nem feleltek. Azon pillantatban hátam megett megnyillott egy ajtó, ’s az Érseknek egy vendége kék köpenyegben kijöve az Érsektől. Arczát nem láthatám az alkonyfény miatt, de a’ köpönyeg alól kicsillámlott a’ kereszt. Megújítám kérésemet, ’s azok felelének hogy aki kiment, az Érsek vala; illyenkor szokta  kijárni magát. (hogy nappal dolgozhasson.) Egy óra múlva jöhetek-e? — Igen. Elmentem. — Midőn megjelenék, ’s a’ cseléd béméne az Érsekhez, az Érsek kijöve hozzám, ’s áltmarkolt tenyérrel vive szobájába.  Dicsekedném kegyességével, ha ez a nagy ember Érsek nem volna is; dicsekedném ezzel, ha egy falusi Káplán volna is a Gyöngyök Éneklője. Tudom mi egy Patriarcha Érsek, de én ebben a nagy emberben inkább nézem a’ nagy Írót, ki felől a’ külföld’ Recensensei azt mondják, hogy felülhaladta Klopstockot és in der Tiefe des Gemüths und in der Zartheit der Behandlung minden Irójit az új időknek, úgy hogy Sophocles mellett állhat. Olvasni fogod Praefatiómat. Remélem Excd vette a’ két utóbbi postán küldött hatívnyi leveleimet….Ott vacsorálék, ’s hallván hogy feleségem is velem van, ebédre parancsola. A’ feleségem nem felejtheti hogy az Érsek melly grásszal (francziáúl grace = grátziával, kellemmel) jöve előnkbe, ’s mint ereszté le válláról téli ruháját, mellyel kivülről jöve; affectátio nélkül. Maga a’ külső is mutatja a’ nagy Urat, mint munkáji a’ széles tudom. lelkest. Ebédnél feleségem űlt jobbja mellett, ’s így én baljához nem űlhettem. Oda Olasz születésü Katona Tiszt űle. Az Érsek inte nekem hogy űljek ez mellé, de úgy én az Érseket nem hallhatám, nem láthatám vala, vagy csak nyakamat kiki-nyújtva s jobbnak láttam szemközt fogni helyt vele Secretáriusa Lengyel Miklós fiatal Pap mellett. Így szóllhaték néha az Érsekkel. Beszéllé hogy Ányóst még mint gyermeket ismérte, és hogy ez haldokolva őt megajándékozá egy Officium Rákóczyanum czímű, általam jól ismért könyvvel….Virágról nem volt szó. A’ feleségemnek ezt mondá az asztalnál, hol magyarúl, hol németűl szóllván, «Wir Versemacher, ich und mein Kazinczy», ’s ezt Néked, édes barátom, kevély örömmel mondom el. De nem is többet. Legyen ez elég. Az Érsek most eggy nagy Basilicát fog építeni, mert a’ mostani inkább látszik Orosz Czerkónak, mint Érseki Templomnak. Nem lesz kupolája, nem lesz tornya. Áltellenben a’ Lycéum királyi pompájú épületével áll egy domb. Eszterházy Károly ott akará elhányatni ezt a’ Czerkót, ’s helyébe oly templomot építeni, melly méltólag állhasson a’ Lycéum mellett. II. József azt mondá hogy a’ helyre militáris czéloknak van szükségek. — A’ rajzolat három táblára ki van metszve, ’s egy exemplárt elhoztam. Az Érsek látta Rómát, s így nem kérdés, ha jó lesz-e, de a’ külső nem remplomot annunciál.

….Csokonai! Erkölcsi characterét bántottam? Barátom, ha kidöltöm után 25 esztendővel fog valaki az én erkölcsi characterem felől szóllani ezen kémélő sanyarúsággal, én meg fogom azt köszönni a’ sírban is. S melly erkölcsi character az? Amit Gábor felől írsz, nékem is érzésem. Különben azt mondom a’ mit Rousseau: «Inkább szeretem nyugalmamat mint hogy valakivel rosszúl lenni, gyűlölködni tudnék». De a’ bolondokat szabad kikerülni ’sa magunktól eltiltani. Én Gáborral csak nyugalomban akarok lenni. Bántani soha nem fogom. Magam egyszerű, nem szeretem a’ pöffetegeket, ’s a’ kik szemtelenűl törekednek fényre ’s pénzre…

 

 5132.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.               Pannon halmán Martz. 28d. 1830.

Egri utadat gyönyörrel olvastam, de végig tartó aggódások között, ne talán a veszélyes télben, ’s a gonosz utakon bajod történt légyen. Bizton utaztál, ’s azért szerencsésen: mert, meghagyá Isten Angyalinak hogy őrizzenek meg téged a te utaidban…Úgy látszik, rosszúl értettél engemet, vagy én nem értem leveledet. Én nem irtam, hogy D. Csokonait tartja Epigrammád hősének; hanem, hogy neheztelve vevé tőled Cs. megbirálását a Muzarionban. De hagyjuk ezeket. A Grófnak három levelére adott válaszom ismét választ nyert. Már nem gyanakszik. Érzékeny szenvedéseid eránt; ’s én talán nem hazudtam, nem költöttem, hogy visszairásomban ezt a nem érdemlett vádot mondám minden szenvedéseid között a legérdeklőbbnek. Tiszteli nagy lelkedet, mellyel türni tudsz. Sajnálja, hogy könnyhiszelmű vagy. ’S ezt barátom, egyenesen kimondom Neked, magam is sejdítem. Te szeretsz leveleket adni venni. Neked Pesti fiatal tisztelőid sokat irnak. Nem eshetik e meg, hogy ezek közzül némellyek az ő személyes nézleteiket mint valóságokat ugy adják neked által? Egy ezek közzül így szólla vagy ira: »Vakaródzik, kinek viszket…D. Gábor eránt szeretnélek hajdani hajlandóságodra visszatérve látni. Fogyatkozás, hiba nélkül nincs ember. Ha személyes hibákért kell valakit nem szeretnünk, megvetnünk, nem leszen, ki eránt kibuzoghassák magokat szíveink. Édes Barátom, pályád lesiet; érdemekkel tellyes az, tellyes koszorúkkal. Hagyd azt olly tisztán a maradék előtt ragyogni, mellyben semmi homály ne sötétítse nevedet. A szeretet tegye fel neki a legfényesebb koronát. Szép erő, engedni gyöngének. ’S gyöngéje mindnyájunknak van.

Igen tetszik nekem a Patriarcha Érsek veled bánása. Örülök illy szép ismeretségednek; ’s elég okom ez eránta tisztelettel telnem el. Én Neked az alatt, hogy oda utaztál, megküldém Károlyihoz Pannonia Századjait az Esthajnallal, és Kelő Nappal eggyütt. Ez a kettő elválaszthatlan testvér, azért kelle az elsőt ujra adnom. Ebben most csak egy javítást tettem javallatod szerint; a többit akkor fogom, ha majd Kelő Napomról veszem itéletedet, ’s együtt Muzarionhoz megküldöm, és a te itéletedet. Ha az Installatzio későbbre halasztatik, bizonyosan tökéletesbbek fognak lenni Századaim; ’s kezdem bánni, hogy így adtam ki. De már megvan. Tudsz e te valamit Brasszoi Bergler István Homér kiadásáról? Budai Eszaiás mindenek felett dicséri; a kiadás esztendje 1741. Ezért arannyal fizetnék. Győrött a tél közepén egy különös ember tartózkodott másod magával. Sok baj volt vele; ’s neki talán legtöbb másokkal. Hosszu időt töltött a Fogadóban, ’s fizetni nem tudott. Hozzánk egy Kellner és Hajdu késérte. Pénzt kért. Kapott, de nem eleget. Ő magát Gergely Máténak, Vármegyétek Tisztb. Szolga Bírájának mondá. A város Birája unszolá, írna Haza, ő kész a maga költségén stafétát küldeni. Nem akart. Nem volt e itt egy becsületes ember neve megbecstelenítve valami csavargó által? Te tudhatod. Mi történt utób vele, nem tudom. Irj, és élj. Nődet és Nőd testvérét tisztelem. Iszidórámot ’s gyermekeidet csókolom.

 

5135.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                        Széphalom Apríl. 6d. 1830.

Guzmicsnak Kazinczy baráti tiszteltét. Aprilis’ első napján, édes barátom, kértem Istent, hogy szívednek minden óhajtásit teljesítse, sőt adja meg Néked azt a’ jót is, a’ mit óhajtani nem mersz; a’ mit nem óhajtasz. Én a’ Te szívednél nemesebbet még nem találtam. Hagyj elnémúlnom e’ szavaim mellett. A’ hó itt meleg szelek ’s meleg esők nélkül múlt el, ’s így kárt nem teve. Vizeink nekünk is voltak, hogy eggy két nap a’ szomszéd helyekre sem meheténk, ’s a’ posta elakadt. De legalább nem sepré el faluinkat, embereinket nem ölte el, ’s már poros úton járunk. Apríl. 3d. vevém azt a’ mit Döbrentei felele Fenyérinek, és a’ mit Döbrenteinek Bajza. Addig pörök felől semmit nem tudtam. Döbrentei rendesen megmagasztalá magát az Otto Wigand szája által, ’s kénytelen vagyok vallást tenni, hogy Literatúránkban olly járatlan vagyok, hogy sem azt nem tudtam soha, hogy Döbrentei köztünk olly magas polczon áll, sem azt nem, hogy ő nekünk Campénk, mert a’ Gyula’ könyvét én középszerű munkának sem tudtam ismerni. Ellenben a’ Bajza’ feleletét csudálom, irígylem. Melly tűz és melly nyugalom! melly szép harag és melly szerénység! melly nemesség és melly erő! Énnékem ez szint olly kedves, mint az ő legszebb dalai, mellyek felől azt jövendölöm hogy a’ maradék is énekelni fogja. De reszketek, hogy azon §-ban, hol a’ Hitel halhatatlan Íróját hozza elő, a’ meg nem nevezett Írók között lesz eggy valaki, a’ kivel nekem bajom nincs, de a’ kinek velem baja van, ’s talán a’ Döbrentei suttogásai miatt. Nagy okom van ezt hinnem. Ha Bajza ezt találta volna meg nem kímélni, felette sajnálnám, ’s nem csak azért sajnálnám, mert gyanakodásnak eredvén eggyszer, azt fogja hinni, hogy ezeket tudtam vagy talán ezekben részem is van. Mit nem hiszen a’ ki gyanakodásra süllyedt! — hanem azért is, mert én őtet szeretni meg nem szűntem, sem megszűnni soha nem fogok. Tévedésben van, de ő Istennek kérdésen kivül igen nemes teremtése, és sok tekintetekben igen tiszteletes; egyebet érdemle mint azt hogy élete — maga vagy mások által — elkeserítessék. Eggyet óhajték vala bánásában; azt, a’ mit Bajza cselekszik: ha haragszik, mutassa, hogy haragszik, ’s ne affectálja a’ magát-felejtőt. De megczukrozni a’ franczia levelet, mellyből azonban kitör a’ vastagság, de úton útfélen panaszolkodni, az ártatlant vétkesnek kiáltani, ’s alacsony kifakadásokra lobbadozni, az legalább rosszúl áll a’ franczia simaság mellett, ’s magával nem bíró gyenge emberre mutat.

Én ezeket tudom, ’s nyugton vagyok, mert Isten és az én lelkem előtt tisztán állok. Mint örvendek, édes barátom, hogy ezen szerencsétlen catastropha olta hallgaték, ’s tiszteletből, hálából, büszkeségből hallgaték. Minden összeütődéseimben én valék az első a’ ki békére jobbot nyújtottam; ’s ezt azért, mert ha én vétettem, az én tisztem vala jóvá tenni a’ vétket: ha más vétett ellenem, úgy nekem könnyebb volt megtennem a’ lépést, mint a’ kit a’ pirúlás tartóztata. Megelőzvén így mindég az ellenfelet, csak ott nem tettem meg azt, a’ hol az Idvezítő szavaként azt úgy nézhetém mint a’ publikanust, azaz, a’ hol az ellenfelet annak vala szabad néznem, a’ ki nem méltó hogy szeretetét keressem. De az a’ kiről szóllok, nem e’számba való. Mint vagy Te, édes barátom? Hidd, hogy lelkem sokat lebeg körűled. Szeretném tudni új Apátotok vissza adá e Szerzeteteknek a’ nyugalmat, ’s Te kényed szerint vagy e? Küldj nekem eggy. vagy két nyomtatványt tiszteletére írt Verseidből, ’s azt pecsét alatt tétesd le Bártfay László kedves barátomnál a’ Gróf Károlyiak’ palotájában, vagy, a’ hol lakása van, az Üllői úczán, a’ Gróf Károlyiak’ házánál. De minek fáradna oda a’ hozó, holott Tek. Bártfay Úr az említett palotában is megjelen, vagy onnan hozzá kiviszik? — Élj igen szerencsésen.

 

5143.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                Újhely Apríl. 13d. 1830.

Olvasd levelemet, édes barátom, mellyet Grófhoz írtam, és amelyet õ ma már veszen. Melegen írtam, de tartózkodással; itt úgy kelle, mert az nem lehetetlen, hogy a’ házi csendért nem fogja tehetni a’ mit külömben tenne. Rajta áll tehát, a’ szerint legyünk e mint eddig valánk, vagy nyugalomban ’s egymásnak jót akarva, de távoly egymástól. Én mind erre mind arra kész vagyok, és soha eránta tiszteletlen, soha eránta hideg nem leszek…Elment a’ levél, és ma már kézhez jut. — Igen is, édes barátom, aki pletykán indúl el, a’ ki pletykát szeret, annak nyugalma soha nem lesz; igen is hogy szép kevélységû embernek a’ nem érdemlett bántásokat könnyû elnézni minden szó nélkül, teljes nyugalomban: de az is rendes, mikor valaki valakit rútúl bánt, ’s az készebb annak nyugalmas szenvedését pletykákon kapásnak hirdetni, mint tévedését meg vallani; az is rendes, mikor az ember haragszik ’s francziásan a’ simát játsza, bosszút enged magának és még is szelídnek akar tekintetni. ….Toldy nekem Londonból ír Martz. 15d. Bowring, ki egy Kötet Magyar Verseket Ángoly fordításban ada ki, nagy megkülömböztetéssel fogadá. Abban nekem mintegy 12 darabom vétetett fel, ’s Brekekéim approbatiót nyertek. Minden magyar Költõ nyere egy Mottót…A’ Szent Hajdan Gyöngyei e’ héten készen lesznek, de a’ Praefátiót magam akarom itt álttekinteni, ’s ez azt teheti, hogy a’ megjelenés e’ holnap vége elõtt el nem készûl. Nagyon óhajtom, hogy fordításom a’ jók javaltát megnyerhesse. De mitmond arra az olly Grammaticus, a’ ki azt hiszi hogy ezek: a’ hegy’ lába, dereka, homloka,nyelvrontás, és hogy ezek így jók: a’ hegy’ alja, közepe, teteje. Hát metaphorázni sem szabad? — A’gramamtika az ólomból vert embereket pedántokká teszi, ’s az rossz dolog. — Élj szerencsésen!

 

5147.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                           Széphalom Apríl. 18d. 1830.

 

Kik azok, akiket Döbr. dolgozótársúl veve fel a Conv. Lexicon’ készítésében, és így kik azok, akiket Bajza a’ maga Figyelmeztetésében, Széchenyi mellett meg nem nevezve, bánt, Apr. 15dikéig nem tudtam, mert én a’ Kurír’, és nem a’ Kulcsárné’ Ujságleveleit olvasom. Elijedtem ott látván a’ Gróf — nevét, mert ezt, ki tudja, hogy én Bajzát igen szeretem, ismét meg fogja szállani a’ gyanú, hogy e’ perben részem van. Ez új csapás az én szívemnek. De ha ez is fog érni, csendesen és nyugalomban fogom szenvedni bajomat, mint az elsõt szenvedém; elég nékem hogy lelkem ártatlannak kiált.

Barátom, a’ Rajnis és Bacsányi ’s a’ Révai és Verseghy undok czivakodásaik olta — mert mi ezekhez képest a’ Horváth Endréé velem? — még illy fertelmesség köztünk nem történt. Kezemben az a’ mit Döbr. Csern., és Thaisz legközelébb adának ki, ’s a’ Husvéti piros tojáskák tûnvén a’ levél felbontásakor legelébb szemembe, azt olvasám meg, ’s elmúlt kedvem a’ két elsõbbét megolvasni. Melly marhadühû ember ez a’ Thaiss ! És még mottóul az Ovid’ két sorával él, ’s eléggé szemtelen a’ nagylelkût játszogatni, ’s tulajdon emberi érdeme érzésével kevélykedik. ’S a’ canist, a’ szamarat, a’ Korpavárat, a’ czinkefogót, a’ holdtöltét még dõlõ ’s nagy betûkkel nyomtattatá le. Hiszed e, hogy Döbr. és az a’ másik nem tudta, hogy ez nyomtattatni fog; ’s ha tudta hogy fog, minek nézed õket? Méltó e Döbr. hogy neked és nekem barátom legyen? — Én kimondhatatlanúl örvendek azon, hogy a’ maga emberi érdemét érzõ Thaisz engem Cs.-nak ezen gyönyörû darabjával ismértete meg, mert én vallást teszek Néked, hogy én a’ Cs. Verseit a’ minden lapon elhullatott disznóságai miatt (melly jó neve van erre a’ francziának Ondure, ’s a’ németnek Unflath!) kezembe is átallom venni. Egerben lévén a’ mult holnapban, egy szeretetre igen méltó Kanonok, Csokonai fordúlván elõ a’beszédben, el találá felejteni, hogy a’ Calvin’ hívével szól, ’s valami ollyat monda, hogy Cs.-ból minden nyomon kitetszik a’ Kalvinista mendikás. De épen ezt mondá Verseiben a’ Luther híve is, Superint. Kis: Akár eggy Mendikás kongasson harangot. ’S mondd meg nekem, mint értsem én azt, hogy Gróf rám azért haraghatik, a’ min én Cs. felõl Muzárionban mondottam? Így módom lesz elmondani, midõn majd Cs. felõl szóllok, hogy mi az, amit Csombók Jankó és Csombók Sára benne csudálgatnak. Tekintsük végig ezt a’ pert. — Fenyéry kérdést teve, kajánságból e,  amint vádoltatik, vagy azért, hogy megelõzze ’s megelõztesse a’ történhetõ hibákat, azt a’ Vesék-vizsgálója tudja, de szerényen, nyugalomban. Ha erre nyugalomban felelt volna Döbr., történt volna e ez a’ csúnyaság? De õ Wigand és Csern. általösszetapostatá Fenyérit, maga felõl pedig vagy maga, vagy az õ elõdolgozása ’s talán igazítása után elmondá, hogy õ melly tiszta beszédû, melly nagy Író, melly nagy Paedagogarcha. Erre Bajza nemes maga elszánásával ’s hõsi erõben lépe fel, de olly csapásokra ragadtatá magát, mellyet szívesen sajnálok. A’ harag veszedelmes indúlat, de nemes lélek is haraghatik. Mi lesz a’ vége? — a’ jó Istenek tudják.

Szemere írja hogy kezedhez küldé a’ mit Döbr. felõl mondani akar. Mi az nem tudom. Kérlek, ’s nagyon kérlek, tudassd velem, megnyerte e javalásodat. Élj szerencsésen. E’ lapra nem írok kedvest. Ez be van mocskolva olly dolgokkal, a’ miket én útálok. — A’kedvest a’ másik oldalon. Az Érsek írja, hogy a’ Sz. Hajdan Gyöngyei eddig készen vannak, de hogy elsõbb Praefatiómat magam elvetvén, a’ másikat most fogják nyomtatni, és hogy azt magam fogom a’ Typographusnak corrigálni. Ide küldi a’ talán három ív Praefátiót.

Imhol eggy Epigramma: GRÓF RÁDAY ERZSI…..Nem igazán görög ízlésü, nem gyengéd epigramm e? ’S a’ halhatatlanság’ vigasztaló ideája Metaphysicai feszegetések ’s józan Protestánsság nélkül! Csókolj össze érte. Ez nekem igen kedves dolgozásom.

 

5154.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                  Pannonhalma   Máj. 5d. 1830.

…Múlt héten végzém az ismét megindulni készülõ Egyházi Értekezésekhez dolgozásomat. Tegnap Uraniához Hõsi Dramámat (Meteusz, vagy barátság diadala). ’S ma neked, Szemerének és Döbrenteinek irok. Aztán veszem visgálat alá a Szemere küldte nyalyábot, melyben tõled két Biographiát (Daykát és Báróczyt), Desseõffytõl egy Felszóllítást az Életirásra, egyet Döbrenteitõl, (Barcsayt) és Önkritikát, találék. Mit fogok ezekkel tenni, még magam sem tudom; Biographiát ugyan eleget olvastam, de soha sem azzal a gonddal, hogy meg is itéljem. Igen örülök a Grófhoz irt levelednek. Magadhoz méltólag irtad azt. De a mit folytában nekem irsz, a nemes lelkû Grófról hinni nem tudom, hogy õ magában bosszonkodjék, ’s nyilván símát játszék. Hogy a Gr. elhitetve az Epigrammának ellene czélzásáról, elég érzékeny volt azért neheztelni, nem kétlem, tennen magad is nemes lelkûségének tulajdonítod, ki nem különben nemes lelküségbõl fájlalád, hogy a Gr. ellened gyanúba eshetett. Ha ezt más teszi, ollyan, kiben erántad meleg szivet soha nem tapasztalál, hiszem, meg sem fogál hunyorodni. Én a Grófban nem annyira haragot, mint illetõdést, fájdalmat látok. A nemes harag ugyan nem bujkál, nem játssza a simát; de nem is goromba, nem dühös, nem mocskol, nem forral alacsony bosszút. É jó ha a harag tikkadni tud, ’s az ember feledni. Megrettentem, mikor annak ellenébe B. haragját látám általad dicsérve említetni. Nem örömest ereszkedem ennek a piszkos jelenetnek vizsgálásába. Én Bajzát nemkülönben, mint te becsületem; örültem gyönyörû fejlésének, szép tudományának, szorgalmának, tollának. Olvasván gyilkoló Figyelmeztetését, visszaborzadtam a bõszülttõl, alig tudám meg fogni, mint származhatott ollyan valami a mívelt ifjútól. Sajnáltam õt, ki másokat mocskolván magát olly rettenetesen tudá feledni. Igy, édes Barátom, kivánatosb a természeti vadság, mellybõl a tudományok által emelkedni akarunk. Visgáld a dolgot úgy a mint fekszik, feledve kik között történt, ’s lehetetlen, hogy Bajza haragját nemesnek találd. Olvassd, mit írt nekem errõl a szép szívü Szemere: »A mi Bajza (és czimboráji) ’s Wigand (és egyesültjei) között történt, vásár után tudtam meg; feleségecském hozá ki az irtóztatóan-galád Figyelmeztetést, hol Döbrentei, kit Uralkodás és Nemzet ’s bel és kül-föld legtöbb érdemü Litterátoraink sorában tisztel, és méltán — Nemzetrablónak ’s nemzetfertéztetõnek vádoltatik, minden legkisebb bizonyságocska ’s gyanúcska nélkül; egy Példányt Helmeczy, másikat Bártfay, harmadikat Fenyéri, negyediket a Figyelmeztetõ . . . . küldvén hozzám. — Azt vélé . . . k, hogy a Döbrentein elkövetett gonoszság örömemre lesz: de látom, balúl ismertetem. Idegeim meg valának rázva, ’s elundorodtam mind attól a mi tudós czím alá tartozik.« Igy Szemere, kinek lelke kétszerte becsesb leve nálam mint vala. — Ami nekem leggonoszabb B.-ban az, hogy azt az egyet könnyen kitalálhatónak mondja. Én a tizenegy között négyet ollyant ismerek, kiket tudományos érdemeikért az egész Haza becsûl, ’s megvallom, a négy közzûl mellyiket értheti B. elgondolni nem tudom. Desseõffy és Kis János között bizonyosan te sem tudnál, nem szeretnél választást tenni; pedig talán épen ezek azok a valaha fénylõ, de már erõtlen elaggott bajnokok.

…Új Apátunkban én nem csalódtam. Jobb õ, semmint ezelõtt ismertem. Principiumi keményebbet sejtettek velem, és tapasztalom, hogy a szív hatalmasan dolgozik benne. Õ ugyan semmit nem óhajt inkább, mint egyesülve látni a szíveket. Mennyire fog ohajtása tellyesedni, az idõ mutatja meg. Verseimbõl én Neked régen küldék példányt; Károlyi Úrra bíztam már Apríl elején. Ird meg, vetted e már? Különben Bártfay Úrhoz fogok mást utasítani. Élj szerencsésen Kedveseiddel.

 

5160.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                          Május 27d. 1830.

Igen is, undokabb összekapást pályánk’ mezején, mint ez a’ mostani, még nem láttunk; azt egyre vallom veled: abban különbözöm, hogy még te azt nehezteléssel látod, ’s terheled az egyik fél’ küzdõjit, én nyugalomban megyek tovább társaim’ gyarlóságok mellett ’s nem lesegetem ki vétett, ’s nem feddem, nem vádlom, nem büntetem. Az rám nem tartozik; nélkûlem kezdék a’ pert, nélkûlem bé is végzik. Te meg vagy botránkozva a’ Bajza hangos beszédén. Reménylem tehát hogy azon is meglészesz, a’ mit a’ más fél’ emberei tevének. Történt volna e ez a’ gyalázat, ha Döbrentei szerényen felelt volna a’ szerény Kérdésre? Higyj nekem, ideje volt Hogy D. megtanúlja amit eddig tudni nem akart. Én azonban áldom sorsomat, hogy e’ perben részem nincs. Elõbbi levelemet nem értéd a’ szerint a’ mint értetni akarám. Jó ember engedékeny tud lenni a’ jókhoz, kivált ha a’ jók belsõ érdemeikben nagyok is. Miért ne légyen nekik is gyengeségek? Hidd azt, édes barátom, hogy az illyekben a’ nagy bántást is könnyû felejteni. Feleségem életéért öt hét olta reszketek. Orvosa halált jövendõle; de a természet és az õ életereje megtartá. Valóban gyógyúl. Az Eperjesi ’s Egri út megrontá tüdejét. Tizenkilencz nadály szívta ki gyilkos nyilalásait.  ’S Kázmérbõl tegnap jöttünk meg az Executióról. Oh barátom, megnyerni a’ pert három táblán, és még is kijátszatni — ez irtóztató mestersége a’ Prókátorságnak. — Szánj és szeress.

 

5166.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                  Pannonhalmán. Jun. 8d. 1830.

Épen készülök Hozzád irni, hogy már egyszer én elõzzelek meg Téged, ’s íme érkezik leveled. Édes Barátom! azt a rút scénát én szeretném nem tudni; de minek utánna tudja az ember azt, nem bosszonkodnia nem lehet; annál kevésbbé lehet pedig, hogy a hadtámasztó Bajza, egy szebb reményû fiatalink közzül. A nélkül, hogy a mocskos dologba avatkozni kivánjak, nem türhetém, hogy Neked, hogy Szemerének el ne mondjam, mit érzék; Neked annál biztosbban, hogy Te ebben is megelõzél engem. Én a gonosz megtámadást visszalökõ Feleletet nem tudom oly szorosan itélni. Hogy ez nem fog kéméllõ lenni, kiki, maga a megtámadó mindenekfelett, elõre láthatta. Ott a harag magától támadt, s alacsony ösztönbõl, itt ingerelve volt. Fenyérynek Kérdéseit sem lehet szerényeknek mondani, bennek röjtözött már a fullánk , kicsinált elõpostája az isszonyatos szurásnak. De Te még most is hibásan látod az elsõ Felelõben Döbrenteit; s én ebben a Cserneczky feleletében még elég csendes eligazításokat látom a gúnyt mosolygó kérdéseknek. A másod ízben Felelõk között pedig Döbrentei maga tartá meg a férfiúhoz illõ tont. Ez legyen utolsó említése részemrõl kettõnk között ennek a rút veszekedésnek. Én, megvallom, Döbrenteit becsûlöm, kedvelem; õ nincs szép tulajdon ’s érdem nélkül; a gyengeségek engem nem idegenítnek. Mi a pénzszerelmet illeti, nem dolgom; sajátjával kiki tehet miattam a mit akar. Gyûlölöm a mindég zárt marku fösvénységet; de becsûlöm a gondos, takarékos költõt. ’S az, a ki szeret csinosan öltözködni, szép körökben megjelenni; tiszta, jó ízlésû házat tartani, kényére utazni, jól élni, az illyen nem fösvény. Illyen pedig D. Gondold el, mint eszelõsködtem én kettõtökkel! Szemere megküldvén Gr. D. Felszóllítását, a te Daykádot, Báróczydat, Döbr. Barcsayát önkritikájával, hogy mindezeket recenseálnám, kedves ugyan, de nekem nem épen szerencsés munkát adott. Nem szeretek, nem tudok én bonczolni, hasogatni. Röviden mondván el azért, érzéseimet inkább, mint véleményeimet, a feladott tárgyok eránt; hogy többet adjak, Téged és Döbrenteit, mint Irókat, állítálak szemközt egymással.

Olvassd és mosolyogj. «K. úgy ír, mint a ki irni nem köteles, csupa tetszésbõl; D. inkább kötelességbõl. Az inkább maga kényét, ez inkább másokét látszik tekinteni. Azért az elsõ nem mástól akarja érteni mi jó,mi szép; emez figyel inkább a közvélekedésre. K. nem aggódva bájos; D. férfias; abban érezhetni az erõt, ebben inkább tapinthatni. D.-ben a gond kitünik, K.-ban röjtözik. K. a Grátziáknak, D. inkább a Músáknak gyujt tömjényt. D. lép, K. szökdell; ez mosolygva nyilaz, az dörögve haragszik. D. ünnepileg, K. egyszerüleg kendõs. Annak sikamlása a szem elõtt megáll, ezé elsuhan elõle. D. mindenektõl kiván értetni, K. szeret nem mindenektõl, sokat kíván találgattatni, ’s örül ha csal. K. ritkán itél, de olly helyzetbe teszi az értelmes olvasót, hogy nagy fejtörés nélkül hozhatja itéletét; nem következtet, nem alkalmaztat, nem leczkéz. D. szeret itélgetni, következtetni, alkalmaztatni, leczkézni. K. mikor ír, csupán csak író, tárgyán kívül semmit sem akar tudni; D. hazafiui, magyar literátor,erkölcsmester egyszersmind; tárgyán kivül is szeret beszélni. K. inkább szépet, D. inkább rendszerest kedvell; K. inkább mulatni, D. használni akar. K. szabadon ereszti Pegazusának fékét, ’s az kényére csapong, de csinnal, mint a jól kitanult paripa, mellyre borzadva néz a tudatlan, ’s félti ülõjét a minden pillantati nyakszegéstõl; ez azonban mosolyg ménje csintalanságain. D. ritkán ’s csak vigyázva ereszti meg a féket, töbnyire feszesen tartja, ’s pályáját szoros rendszerben futtatja; észreveszi a kicsapást, ’s visszarántja lovát. K. ezer szinben szereti mutatni szülöttjét; D. ritkán változtatja ’s tartózkodva a szineket. Honniaknak ezeket sem lehet tartani tisztán, valamint azéit nem egészen idegeneknek».

Mennyi igazság van ezen rajzolásban, ti magatok itélhetitek meg legbizonyosabban. Szemerének ugy küldém meg, hogy veletek közölje, ’s tegye azt, mit tenni, javalatotokat kitudván, jónak lát. Örvendek tisztelt Feleséged javulásán. Elgondolom, melly nehéz a jó pár felének megválni szeretett hû felétõl. Bizony elég veszedelmes utat tevél Egerbe, ’s én Téged nem most csudállak elõszer, ki öregségedben olly merész utazó vagy. — Elég ostoba vagyok meg nem foghatni, miként lehet a kimondott igazságot még azután is fentartóztatni; és felette szomorúnak tartom, hogy épen azok teszik ezt, kik annak kiszolgáltatására vannak rendelve. Evangelium! Evangelium! Nálatok mint jár az idõ? Mi majd meg nem gyúlunk a száraz, nagy hévség miatt. Minden aszni indul. A gazdák nem bõ aratást jövendölnek; de szõllõink szépen állnak. — Élj szerencsésen, ’s láss még lesietõ életed estvéjén gyönyörû Esthajnalt.

 

5168.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                      Széphalom Június 15d. 1830.

…Utolsó postával vettem a’ hírt hogy végre teljesen elkészûltek a’ Budai Typogr.ban a’ Szent Hajdan Gyöngyei is, ’s a’ maival teszem meg a’ rendelést hogy hozzád 30, Mélt. Villax Urhoz Zirczre pedig 50 küldessék. Az Érsek Cisterc. Szerzet tagja volt valaha, ’s Zircz dicsekedhetik vele. Igy azt hiszem hogy alkalmatlanságomat a’ Zirczi Apát örömmel veszi. A’ munka ára 6 forint Váltóczédulában.  Ami bejön, Sallustiusom megjelenését fogja segéleni. ’S bár sok hasznot adhatna, mert kinek kellene több, kinek annyi, mint nekem? Sietek, és így elégedjél meg most ezzel. Élj szerencsésen tisztelt, szeretett, nemes lelkû férfi.

 

5170.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                    Széphalom Június’ 18d. 1830.

…. Bajza tüzes, de hochherzig; én ő belőle igen sokat várok. Nem örűlök én a’ tüzetlen ifju embernek. De megvan,  ami megtörtént; örvendjünk, hogy a’ dologban részünknincs; ’s örvendjünk a’ jónak akár Döbrentei teszi, akár Fenyéry, utáljuk a’ rosszat akár Bajzában, akár abban az Úriemberben, a’ kinek a’ tudomány szeretete megnemesítette lelkét, ’s ellenét szamárnak, czinkefogó fejűnek etcet. nevezi. — Jó következése van ennek is, ’s ez mutatja a’ világ legjobbságát, mert a’ Conversations-Lexicon több gonddal fog megjelenni, ’s ezek a küzdők s akik láták küzdésöket, ezután őrizkedni fognak a vastagságoktól és a — pöffeszkedésektől…Ma indul levelem Pestre, hogy a’ Szent Hajdan’ Gyöngyeit vegyék által, ’s küldjék széllyel. Én úgy hiszem, hogy Te mind a’ Munkát, mind Elõbeszédemet örömmel fogod olvasni. Fordításomat is e? Valóban arról nem felelek; magam legalább soha sem szerettem, ’s talán azért mert prózában adni szépen hullámzó hexametereket bajosb mint a tapasztalatlan gondolná, ’s az Érsek hatalmas mind a’ versben, mind a nyelvben, mind a’ poetai alkotásban ’s festésben. — Élj igen szerencsésen, édes barátom.

 

5185.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                         Újhely Június’ 29d. 1830.

Szemere és kedves nõje Június 19d. estve megszállának itt a fogadóban, ’s gyalog látogaták meg iskolai barátját Fõ Notar. Dókus László Urat, az pedig szekeréért külde, ’s magához hajtatá. Másnap Dókus Ur nekem írt, hogy ha egésségem már engedi, jöjjek be. Beteg voltam, fekvõ beteg, de jöttem; az nap ’s más nap délig velek valék; délután haza kísértek. Így az az örömem van, hogy Paliné úgy szerette meg Ferencznét, mint Pali szereti Ferenczet. — De édes barátom, melly változás Paliban! Én meg nem ismerém vala az úczán. Fél teste oda van; jobb szeme rángatásokat szenved; ollykor be is vonódik egészen. Kerûl minden haragot, minden lágy megindúlást. Ráday Erzsi czímû epigrammámat sem meg nem olvasta, sem felmondani nem engedte. — Feledém mondani, hogy miolta õt Pesten láttam (1829. Máj. 31d.) beretváltatja bajuszát, ’s ez arczán külömben is változtatott volna. Beszélé hogy vette levedet a’ Döbr. és köztem vont parallelával; de ő veled egy értelemben nincs. Fogod e az én kevélynek hirdetett lelkem felől hinni, hogy a’ hol felőlem magasztalással szólanak, én azt eggyszernél többszer meg nem olvasom? fogod e, hogy a’ mit Bajza Értekezésében az Epigr. felől monda (Tud. Gyűjt. 1829), azt én egyszernél többet meg nem olvastam? — De szép legalább! mondám Palinak, ’s egyébre fordítám a’ beszédet; — a’ gyalázatos pörre. Pali részint széplelküségbõl, részint betegsége miatt, a’ mint a’ Kérdésre adott feleletek kijöttek, ’s a’ Küldõk ki akarának hozzá jönni, megizente nekik, hogy látni õket nem akarja, mert elõre látja hogy errõl lesz a’beszéd, õ pedig az illy felhevûlést nem tûri, ’s a’ Döbr.-n ejtett igazságtalanságot nem javalja, sõt érte neheztel. Elmondám neki érzésimat. Fenyéry nekem ezen írásokat megküldé, de a’ nyomtatványokkal jövõ levél kevés sorból állott, minden panasz, minden vád nélkül. Mint Pali olvasta meg, úgy én; az illy példátlan vadságot illõ vala ismerni. De mint Pali, úgy én, részt a’ perben nem vettem, ’s soha venni nem fogok. Pirúljon aki részrehajlással játssza a’ Bírót. — Azonban kimondám Palinak is, nyilván és világosan, hogy én e’ mocskot, e’gyalázatot egyenesen Döbr-nek tulajdonítom….

Shakespeare darabjairól, ’s a’ név elõtt ott van a’ Prov. Commiss. és a’ Táblabírói czím. Ez hallgatólag emlékezteté Öcsém Uramékat, (így szólítgatja D. ezeket a’ derék ifjakat, mint a’ Prókátor a’ maga patvaristájit) hogy õ és ezek nem egyenlõk. B. tudta ezt, tudta mi fog D.nek leginkább fájni, ’s ki nem látja, hogy B-nak a’Csokonai marhasága (a’ piros tojásban) koránt sem fájt úgy mint Dnek fog a’ Kedhez olly közel álló Kegyed, és az a’ drága D. Úr….

 D. nékem köszönheti, hogy most nem a’ Luther reverendáját hordja; én szerzettem Gyulainéhoz; ’s mint bána velem a’ Dietán, istentelen suttogásival; mint bána velem Pesti utam elõtt Pesten! (Ezt nem Palitól tudom.) Hidd el, úgy szerettem mint mindég. Gyengeség! mondám, ’s jó emberben azt felejthetjük. Megszokván a’praeceptoroskodást,  meglátván Igaznál egy lapot Sallustomból, rám írt, hogy az nem lesz jó. Minden neheztelés nélkül felküldém neki a’ mit Te megszerettél. Azt felelé, hogy az õtet meg nem gyõzé. Már akkor azt felelém neki, a’ mit Card. Richelieunek eggy franczia író e’ szavára: Nem értem»«, —

….Tavaly nem jöve a’ Szemere szállására, mert, ugymond, ott van Thewrewk .  ., ólommal írom ide ezt a’ szót, ’s kérlek fessd be mingyárt tintával, hogy senki el ne olvashassa utánad; ’s Szemerét köszöntette, engem nem. — Alacsony lelkû dühös ember, mondám; mert akár igaz a’ vád, akár nem, illyet hirdetni más felõl mindég gazság. Sok hetek mulva elõjött, ’s épen akkor, mikor én nem gyanu, nem mende monda, hanem csalhatatlan hírek után tudtam, hogy ellenem miket hirdet…

 

5188.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                                 Pan.halm. Jul. 10d. 1830.

Ha megtörténhetnék hogy Te engem megbánts, ’s hogy nekem reád neheztelnem kelljen: egy rövid panaszos levél — vagy ez sem — ’s néma, csendes fájdalom, mellynek tanúja talán csak elõttem függõ képed fogna lenni; enyhítõje, vagy inkáb édes élesztõje az a kötet levél, mellyet tõled venni szerencsés, ’s egykor olly igen boldog valék. — Nem édes Barátom, állhatatosan tisztelt Férfiú! az a szeretettel elegy tisztelet, mellyel én Te erántad eltelve vagyok, nem mindennapi, nem közrendû; egy az magában, ’s egyetlen. Egészen más rendû pedig az, mellyel Litteratúránk egyéb baráti, segédi eránt viseltetem. Azt belõlem semmi eset, semmi tekintet ki nem olthatja, létem, vagy tellyes kioltása, vagy örök megkeserítése nélkül;’s ez csak egy esetben, de a mellyet én képzelni nem tudok, ’s nem is merek. Ebbe tehát, bármi történjék, idegen történetnek befolyása nem leszen. D-re haragudhatnám én is. …Én sajnálom az embert, ki a megtisztelést bántásnak nézi; de magam mentem õt magam elõtt: a hasonlítás épen rossz idõben történt (ha ugy vesszük a dolgot a hogy áll, talán épen a legjobbikban), a több oldalról megtámadt ember mindenben csak megtámadást lát. Mert mi is van abban disztelen, vagy dücstelen is? Hogy õ veled nem ér, azt talán maga legjobban tudja; nagyobb mellett állani pedig, ha bár csak árnyékban is, nem tiszteletlen dolog. ’S nincs e ö néki tulajdonítva több ollyan, a mi által sokaknak itéletökben nyer; ’s Neked ollyan, a mit sok nem dicsér? Azt vélem, más kérdés ez: Millyen ez az író? és ez: Kinek minõ tulajdonú író kedvesb? Cicero, Szalluszt, Líviusz, Tacitusz, Horátz, Virgil, Ovid: mind jó írók; de nem egy tulajdonságuak. Én ezt elég világosan iparkodtam D-nek megfoghatóvá tenni. Mint vette, még nem tudom. Akaratja ellen, jóváhagyása nélkül kiadatni nem engedem; és szeretem (de fájlalom is) hogy Szemere sincs velem egy itéleten, így örömest kitörli azt. Mi a többit illeti, nagyobb részén mind a mit irsz tudva volt elõttem, de az audiatur et altera pars, hibázott; ’s én az illyes dolgok eránt nem örömest kérdezõskedem, legkevésbé annál, kit a dolog érdekel… Várva várom a Gyöngyökbõl rendelt példányokat; ird meg azt is, a pénzt hová, ’s miként küldjem, hogy biztosan küldhessem. Isten tartson egészségben, és vidámságban önnöseiddel.

 

5193.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                         Pannonhalm. Jul. 22d. 1830.

Bosszonkodom, hogy Gyöngyeidet, most már a miéinket, még sem bírom, pedig a Gyõri vásár is elmult már, ’s minden felé hordozzák azokat. Irtam Esztergomba Szedernek, hogy az Universitas Typographiájától vegye által. Bár eszembe jutott volna, azokat eleve odarendeltetni, eddig kezemnél volnának. Májer Kanonok irja Fejérvárról, hogy õ azokat Villax Apátnak 50 példányban, maga jóvoltából pedig Fejérvárra 10ben, hogy keljen ott is, hozta el. Igy csak az enyémek késedelmeskednek; de Neked mindegy akár ki által ’s hol terjesztessenek, csak terjedjenek. Fõ Apátom 10 példánynál többet nehezen fog megtartani; a többivel máshova kell fordulnom; Gyõrött már vannak néhány biztos embereim; itthon is fognak találkozni, ha addig máshol nem szereznek.

Endre most vagyon alkuban a typographusokkal Árpádja felett. Bécsben censuráltatott minden törlésnélkül. Egy pár Úr volt nálunk, le kivánt késértetni Endréhez (ez lábával egyre bajlódik). Itt arra inté a Költőt, hogy csak kevés nationaliszmus legyen ám benne; a censúra után! …….

Széchenyi Hitele felett mindenütt pálczát törnek. Ez egekig magasztalja, az pokolig legyalázza. Ellene kiált mind az, a ki szeret régi magyarosan élni. Most kaptam ellene egy kéziratot Szalából. Pipás nemes ember szól abban Társaihoz. A jelszó: Szálj le nemes, ülj fel paraszt! De azért õ is haragszik, hogy a Tábla bírók mód felett szaporítatnak. — Látom, naponként inkább megoszlunk, mint egyesülünk. De mi azért egymást szeressük. Élj boldogul.

 

5194.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                Újhely Júl. 23d. 1830.

Édes barátom, Olvasád Zajbajt…egy szerencsétlen megtévedés ezt a’ nagyon nemes lelkû embert összeütõdésbe hozta velem,’s késõbb látta hogy vétkem nélkül bánta, nem kelle e nevemet ezen Zajbajában kikerûlnie, míg azt szükség nélkül elõhozza, ’s fedd hogy a’ Csokonay Arpadiását, minekelõtte az megszületett, kárhoztatám? — Ne hidd, hogy ezek nekem fájjanak; nem, barátom; én azt hiszem most is, ’s makacsság nélkül, hogy az után amit Csokonay hagyott, bizonyossággal lehet mondani, hogy az õ Arpadiásza szerencsétlen mív volt volna. — Nem fájnak; de meg nem tudom fogni, hogy az illy fejû, tudományú, lelkû, ’s társasági tónusú ember, mint bánhata így nem velem, hanem magával. ’S mit gondolsz, hát én mit fogok tenni? Hallgatok. — Azonban Szalaynak a’ Muzárionra tett Jegyzései kívánják hogy szóljak, ’s szólani fogok, ’s Csokonay eránt is, de a’ Gróf — nevét elhallgatom.

Ha ez a’ nagy ember a’ komoly neheztelés hangján szólítá vala meg Bajzát, nem volna szavam a’ feddés, dorgálás, bosszú miatt. Istenek is haragvának, ’s a’ Python’ sárkányát megölni nem tarták rútnak: de valakinek nevébõl csinálni tréfát, ’s ellenségünket nagy tudósnak, magunkat tudatlannak neveznünk nem szerencsés elmésség, ’s bár mint fedezzük, kitetszik, hogy az irónia a’ tudatlan alatt is az ellenkezõt jegyzi. Ezt Néked mondanom szabad volt, mert mások elõtt hallgatok a’ még ma is szentûl szeretett ember felõl. De többet tettem. Megkértem Fenyérit és Bajzát, hogy emlékezzenek a’ nagy férfiu’ polgári érdemeirõl, emlékezzenek hogy a’ bántás ennek tiszteletre méltó hitvesét, ’s gyönyörû gyermekeit meg fogná szomorítani. Valóban tettem ezt, és melegen. Barátom, errõl a’ nagy emberrõl közönséesen azt hiszik, azt hitték a’ Dietán is, hogy túlélte magát. Sajnálni kell az emberek’ sorsát, ’s ezt még aggásában is híven tisztelni. Én holtig fogom, még ha bántana is. Mi készûlünk a’ Gróf Mailáth’ Installatiójához. Vice Ispányunk Báró Vay Miklós engem szólíta fel hogy írjak verset a’ transparent táblára, és az ebédlõbe. Rettegtem, mert a’ parancsolt vers ritkán ér valamit. Valami újat akartam adni, ’s minthogy Fõ-Ispányunk Fiuméban szolgált, ’s füle ott az olasz formákhoz szokott….Élj szerencsésen.

 

5209.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                 Pannonhalm. Szeptemb. 1. 1830.

Édes Barátom! Levelemet leveled követte, ’s ez a tiéd mind eddig válasz nélkül maradt, mert közel állván uj disposítionk, ezt akarám megvárni, hogy, ha máshova történnék rendeltetésem, mint egy kis szele fútt, azonnal tudósítsalak eránta. Hála Istennek, maradtam. Azalatt kaptam a Te, Bajza és Vörösmarty drammaitokat. A tiédrõl mit szóljak?  Bajza jól dolgozott; de Vörösmartynak ez a Munkája minden eddig tett dolgozásai között a legszerencséb. Eggyet tévesztek benne: Kont ereje nincs benne eléggé kitüntetve, mint Schillernél Tellé. Mind e mellett a Drama, eredeti dramaink között eggyetlen, hasonlíthatatlan. Gyöngyeidet még sem láthatám! Átkozom Typographiaja, a mit legforróbban ohajtok, azt nem küldi. Szederre biztam, ’s még sincs; és egész Gyõrben nincs, vagy csak hogy láthatnám is. Kisfaludy Károly, ki Ujságot akar vala irni: «A Jelenkor» czím alatt, ’s már megnyeré a privilegiumot, Gyõrött feküdt egy ideig betegen; innen Pestre viteté magát olly nyomorú állapotban, hogy félõs, ne talán még az utban elhaljon. Általán nálunk sok a beteg, ’s a jövendõ rémít. A nagy hőség  ugyan szünt, de esõnk még sincsen. Az élet sanyarú táplálója, a Grundbeer, semmire sem tud menni. Ellenben Kisfaludy Sándor reá beszéllé Zalát, hogy Füreden Theatrumot építsen. Õ maga fog a Felvigyázó lenni. Ma két kedves hírt hallék: hogy a Domesticát a Nemesség fogja fizetni ezentúl; és, hogy az uj Magyar Király Hazánk kebelében fogja lakását venni. Bocsánat a nem gondos irás végett; bejött nálunk a járás-kelés, zsibongás ideje. Isten veled. Guzmics Iszidór mpr.

 

5213.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                      Újhely 1830. Septemb. 10d.

Tisztelt kedves barátom, Melly édes örömöktõl fosztám meg magam magamat, hogy néked olly rég olta nem írtam! De Te a’ Magyar Kurir’ leveleibõl tudni fogod, eggy részben mi fogott légyen el ezen örömtõl; más részben mi fogott el, képzelheted. Lelkem, legalább álmatlan éjszakáimban, sokat forga körûlted, ’s Te tudod, hogy ha hallgatok is, rólad, kit nem csak szeretek, hanem tisztelek is, még pedig a’ hogy keveset, el nem feledkezém. Ritka ember szereti úgy a’ czifra napokat, millyen az vala, mellyen mi Gróf Mailáth Antalt látánk bársonyszékünkbe beûlni, mint én…

…..Bosszankodol hogy nem vevéd Gyöngyeimet. Képzeled miként én! Így bosszankodik a’ Váradi Püspök, így Ocskai Udv. Káplán és Váradi Kánonok, (Zemplényi születés és B. Splényi leány’ fija.) Ismered e ezt? Én személyesen. Jó ember, szeretetre méltó ember, ’s a’ ki nem sokára Püspök lesz. Rumy a’ Spiegelben szóla Gyöngyeim felõl. — Kár, hogy nem hexameterekben; úgymond. ’S igaza van. De az olajfestés helyett jól dolgozott rézmetszetet bírni, az sem rossz. — Õ nagyon meg van elégedve Elõbeszédemmel, ’s annak örvendek.— Neked édes barátom, az tóhajtom, hogy a’ Sz. Hajdan’ Éneklõjét lásd és ismerd, ’s hogy õ Téged szeressen. Ma írok Pestre, hogy küldjék valaha Gyöngyeimet. Jót akara a’ küldõ, midõn a’ Kis Papokra bízta, de nekem kárt tett. Szükségem volna a’ pénzre, ’s melly szükségem! — E’ héten egy lovamat vesztém el, ma éjjel öt sertésemet hajtá el eggy éjjeli tolvaj, ebeimet kenyérrel némítván el. Reszketek az általam olly hevesen szeretett Kisfaludy Károly életéért. Barátom, ki pótolja ki az õ ürét? Senki. Eggyetlen a’ maga nemében. Toldy Septbr. 3d. érkezett meg Pestre. Hála az egeknek hogy Párizsban nem volt, mikor az a’ tûz kiüté magát. Gyönyörû humanitással történt a’ nagy crisis, de hány ezer ember lett az ídea’ áldozatja, ’s milliomok kívántatnak a’ kárért. Optima administrationis forma quae optime administratur. Nem tudsz-e valamit a’ Villáxnak küldött példányokról? A’ Cistercíták 50-nek szerezhetének vevõt; hiszen PYRKER díszek nekik. Sietek, csak két órám szabad a’ posta bezártáig. Élj szerencsésen. Én szerettem volna ha nem Pannonhalmáról vehetném többé leveleidet. Most olvasám meg gondosabban a’ ma érkezett levelet. Az Anticyrai tobák a’ Thewrewk’ míve. És így nincs mit félnem barátomért.

 

5218.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                Pannonhalm. Septemb. 19d. 1830.

Semmitõl egyébtõl, mint a legrosszabbtól tartottam leveled hosszabb elmaradása miatt, hogy t. i. beteg vagy, ’s halálra vagy beteg; de elgondoltam utób azt is, hogy a’ fényes Installatio neked is gondokat szerzett. Hála Istenünknek, ez utolsó ’s nem az elsõ igaz. Igen, olvastam mind a te uj szinû rövid versedet, ’s elmondám a miéinknek bátran, hogy az a tiéd, csak a tiéd lehet; mind Kézynek hosszabb, de szinte gyönyörü latánjait. Ritka idõnkben a jó latán Költemény, ’s én áldom Istent, hogy ritka; de én már több katholikustól, különösen Piaristáktól, jött latán verseket nagy megelégedéssel olvastam. Közttünk is él még két öreg (egyik a Tihanyi Apát, volt Regensünk, nekem pedig 1804/5 Sopronban a poeszisre vezérem, ösztönözõm) kik, még vénájok engedte, classzicai nyelvü remek verseket irtak. A dolog csak azon fordul, ki mire, ’s millyen szellemmel ’s tehetséggel adja magát. Igen köszönöm barátságodnak az Installatio bõvebb leirását, ’s ha illyenekkel pótolod hosszabb hallgatásodat, örömest türöm ezt, bõvebb leveled reményével biztatgatván olyankor magamat. Szeder, ki már egy fedél alatt, és egy folyóson, egy szoba által választva el egymástól, lakik velem, jó ideje, hogy Esztergamból megküldé mind a tíz csapást, mind az Anticyrai tobákot. A Zajbajt nem volt szerencsém olvasni, mert a Pesti Ujság gondatlan irója egy Ujságunkba se méltatta, pedig hármat jártatunk. De én az eféléken nem kapok. Az egész dolgot litteratúránk mocskának nézem, és szeretném, ha örökre temetve volna; pedig hallom, hogy Kisf. K. ezen akarja kezdeni Jelen Kor czimü Ujságát. Gyönyörü beköszöntés! Meg nem foghatom, szép tollu férfiak mint lehetnek illy alacsony szívûek! Gyöngyeidet én még sem láttam, elsõ alkalommal hozatok egy példányt Pestrõl magamnak, mert azt egy Munkámban (Szent Berkek és Ligetek) recensealni szándékozom. Zavarodik Európa, édes Barátom, ’s oda látszik minden munkálni, hogy egy középkorú jövendölés betellyesedjék: Anno 1833. Nullum in Europa coronatum Caput. Mi lesz majd azután? Francziaországban már vallási háboru is hallatik. Csak e kell, hogy mennél dühösebben vesszünk. Te azt mondod: Optima administrationis forma, quae optime administratur! Tagadhatatlanul. De quae, és, ubi est haec? és, quis modus optimae administrationis? Nem jó ugyan az elkésés, de nem olly veszedelmes mint a megelõzés; a mai Kornak, ugy tetszik, ez utolsó a vétke. ’S valljuk meg, több megyen külfényre, mint beldíszre. Éppen ma vettük a Diéta elsõ Actait, az az, a tisztelkedés rendét, a meghivásokat. APatriarcha beszédei csín nélkül lelkesek, kivált a Korona Herczeghez, ’s ezé, bár ki csinálta, sokat ér. Én a Patriarcha eránt, mint derült elméû, nagy lelkü Férfiú eránt, nagy tiszteletet érzek magamban, de tolakodni én sem szeretek, és meg lévén sorsommal elégedve, és csak ennek, a közvélemény szerint jobbra változásától félvén, épen nem vágyom kegyelmek után vágyni. Most irtam az eggyütt lévõ Püspöki Karhoz, hogy Theologiám felett mondják ki az itéletet, ’s ha javalják, vitessék Seminariumaikba a nálam heverõ példányokat. Kopácsi és Vurum kedvezõleg itéltek már ez elõtt róla. Másoknak az eredeti bûn nem látszik elég orthodoxiával birni; mások az örök büntetésben nem látnak elég erõt; mások máshol akadoznak. Én, mikor irtam, akkor épen nem gondolkodtam, mint fog tetszeni? A fiatal papság volt szemem elõtt, ez belõle, ha nagy orthodoxiát nem is, humanitást bizonyosan ’s a theologusnak olly igen szükséges modestiat (nem reátartóságot!) nagyobbat, mint az eddig nyujtottakból, fog nyerni. Zircz, édes Barátom, szegény; nagy suly nyomja ezt a Bernard magyar Rendét. Azt tudom, hogy Majer Kanonok vette által Budán az 50 példányt, ’s megadá Zirczen. Ö maga, az érdemes Májer, 10 példányt võn magához Fejérvárra, ’s maga mondá nekem, hogy kiosztotta. Többet nem tudok. Gyõr még nem ismeri a Munkát; azért bízom, hogy, ha most venném is, eleget fognék tenni.

Én, édes Barátom, mindjárt indulok Sopronba, vak Atyámat, testvéremet, testvérem jó nõjét, két leányát meglátni. Senectus venerabilis est; és szép a házaspár, midõn filii in circuitu mensae eius. Nagy Pál megtevé a lépést, hogy, ha Vármegyéje nem találná ablegálni, a Város tegye azt. Õ Sopron városának Polgárja. De ezt csak hallám, ’s Paliról itt hazugságot is sokat hallani. Élj a Tiéiddel. —

 

5224.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                               Ujhely Octób. 7d. 1830.

….Pyrker Szepesi Püspök korában a’ mi Hegyaljánkon járván, megszálla a’ Tolcsvai Plebánusnál. Az a’ maga világtalan és nehezen halló anyját elébe vivé a’ nagy vendégnek, ’s a’ Poeta-Püspök, mint egy új Illyés vagy Elizeus, neki ment a’ szerencsétlen asszonynak, ’s megcsókolá homlokát. — Oh barátom, miért nem méne ki isteni erõ az Istennek ebbõl a’ férfijából, hogy a’ szerencsétlen anya vehette volna vissza elvesztett két érzékét. Pyrker azt inkább érdemlé mint az Ó Testamentomnak némelly szurtos Profetája. Te, reménylem, örömmel fogsz hallani eggy történetet, mellyet én ugyan elragadtatással vettem eggy Nógrád-Vármegyébõl hozzám írt levélben. — Torna, mellynek mind lakosai nagyobb részben, mind Fõ-Ispánya, Kálvinisták, két Pápista Követet választa az Ország Gyûlésére. Ekkor felkele az általam szívesen tisztelt Rozsnyai Püspök, ’s ezt mondá: A’ Tek. Nemes Vármegye most két Cathol. Követet választa. Én tehát declaráom, hogy ha a’ jövõ Dietára két Reform. Követet fog küldeni, azt nem csak ellenzeni nem fogom, sõt abban elõre megeggyezem, ’s úgy hiszem, azt fogja tenni Successorom is, ha talán akkor itt más volna a’ püspök, ’s ezen declaratiómat kívánom improtocolláltatni. — Eggy szép példa a’ másikat szûli. Most tehát felálla eggy középsorsú, alkalmasint öreg ember. Én, ugymond, igaz, Kálvinista vagyok, de ha ez a’ megválasztott két Követ Pogány volna is, én mást nem választanék. Mert itt nem az a’ kérdés hogy ki menjen Mennyországba, hanem hogy ki menjen Dietára…Élj igen szerencsésen, édes barátom. Szeder barátunkat, kérlek alázatosan, méltóztassál nevemben tisztelni, ’s meleg szívvel tisztelni.

 

5238.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.          Pannonhalmán Novemb. 23d. 1830.

Mihelyest leveledbõl értettem, hogy Gyöngyeidbõl a számomra rendelt példányok, a Pesti Szeminariumban tétettek le, ’s magát Pestre alkalom adta elé, tüstént irtam Szalay Prof. barátomnak hogy szóllana azok eránt a Szeminarium Elöljáróival, s ha ott volnának most is, küldené fel emberem által; vagy tudósítana hollétökrõl. Szalay nem érkezett mindjárt tudakolódni, és emberem üresen jött vissza. És ime ez az oka, hogy levelem Hozzád késett; vártam t. i. hogy valami bizonyosat irhatnék erántok, ’s vigasztalt magam vigasztalást nyujthatnék. Igen fáj nekem az, hogy Gyöngyeid illy nem jól kelnek. Embereid bizony nem elég gonddal járhattak el a dologban; Gyõrött sincs semmi nyomuk, hogy vagy onnan szerezhetnék példányt magamnak. Égek olvasni, és még várnom kell, míg Pestre uj alkalom megyen. Soha igy bosszús nem voltam, mert vágyom illy erõs, és illy tartósan játszva, még nem volt. Ez aggódásból ébreszt, és veszteségemben vigasztal Pozsonyi levelezőm. Megvan tehát, amit rég’ ohajtánk; a’ Tudós Társaság Alapintézete megerősítve, Széchenyi kivánati, a megerősítés oklevele némelly pontjai ellen, tellyesítve és a rendes Tagok kinevezve! Fájlalva látom azonban kihagyatva Palinkat, hihetőleg a magához nem bízó szép lélek kivánata volt kihagyatni; különben kétszeresen fája, a mi egyszerileg is igen fáj. De örömmel olvasom közttünk Vörösmarty, Toldy, Kölcsei neveiket: ez érdemekkel tellyes, azok nem kis érdemekkel, de reménységgel naggyal tündöklenek. Örömmel olvasom közttünk Szilasyt is, ő szép tüzü, fáradhatatlan szorgalmu, és sokat igérő tehetséggel sokat győző egyházi Férfiú. Titelt Te dicséréd leveledben; Petrovics Fridrich szép munkát adott csak imént. Imre, Szlemenics elég ismeretes Férfiak. Gebhardot és Balásházyt épen nem, Bugátot és Kötelest csak igen kevesé ismerem. Eddig tehát ennyi megvan. Mint fog a dolog megindulni, majd meglátjuk. Csak télre ne esnék összejövetelünk: bajos ut, bajos Pesti lakás. Szép idővel minden szebb, s minden szebben menne.

……Édes Barátom, ha valaha, most óhajtom, hogy tartson egészséged; örvendhess még soká az uj epochában; s ölelhesselek azon egyvelegyült tisztelettel s szeretettel, mellyel erántad mindig vagyok

 

5250.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                       Ujhely, 1830. Decemb. 5d.

Mik történtek a’ Sz. Hajdan’ Gyöngyeinek széllyel küldésével, kérdeni is alig merem, édes barátom, nehogy hálátalannak látszattassam azok eránt, a’ kik abban nékem segédemre akartak lenni. Pénzt még keveset láttam belõlök; Egerben mind az 50 példány elkölt, de az árát bé nem szedték. Egyedül a Váradi Püspök fizette le mind a’ husznak árát; még Ocskay Kanonok sem még, kit személyesen ismerek, ki Zemplényi születés, és gazdag (Váradi) Kanonok. Zirczrõl választ sem vettem. Esztergomban tízbõl hét költ el. Igy csaljuk meg magunkat a’legbizonyosbnak tetszõ reményben is. — Egyéberánt nekem ez a’ munka sok örömet ád. Õ Exc. a’Patriarcha-Érsek Rumynak azt írá felõle: K’s Ubersetzung ist voll Kraft, besonders die Vorrede. ’s ennél én nagyobb jutalmat nem kívánhatok. Szemere azt, hogy neki az az Elõszó szerelme; pedig tudod, hogy én a’ Pali javalásáról mit tartok. — Lonovics Kanonok írja, hogy akikkel a’ fordításról szóla, nagyon meg vannak elégedve vele. De hány Olvasó szereti a’ szent Poesist és ezt a’ nyelvet? Azok a’ díbdábságok elrontják Olvasóink’ ízlését. Õ Exc. azt óhajtja, hogy adjam hexameterekben. De én nem öntöm verseimet, ’s ez a’ sok és soknemû gond! Próbát tevék még is. Halld Mózesét:

«Már elhúzódék Hórebnek bérczein a’ rest

Felhõ, melly sebesen mint nyil kele délkor az égnek,

És éjféli homályt öntött a’ völgybe….

 

Igy nyer a’ nyelv, így a’ munka a’ vers által. De 72 esztendõs ember, ’s nehezen dolgozó ember, mikor végezheti el a’ munkát e’ sok gondok közt? Ifjúnak kellene abba fogni. Te tehát még nem láttad fordításomat. Írj kérlek a’ szomszéd Zirczre. Találsz ott sokat, ha sok kell… Kisfaludy Károlynak halálát hallván, azonnal még az nap, feltettem a’ gyászfátyolt, és hogy azt tettem, mind Pesti barátimnak, mind Himfynek megírtam. Nyelvünk, Poesisünk nagy díszét vesztette el. Iszidórád elfakada sírva, midõn tõlem meghallá a’ hírt. Bajza fogja folytatni Auróráját, ’s minden Munkájit venni fogjuk. Hogy a’ kinevezettek’ jobbjai ki fognak neveztetni vártam, de féltem hogy némellyeket elmellõznek, ’s melly nagy volt örömem, midõn a’ Toldy nevét láttam meg. Õ dísze lesz Academiánknak: adja Isten, hogy mindég ollyak választassanak, a’ kik díszeink lesznek. —

Athenéonodat szeretném pompásan nyomtatva látni, és sphalmák nélkül. Ölellek. Tornán engem is Táblabíróvá neveze a’ Fõ Ispány 1829. ’s nevemre harsogott a’ palota, a’ hogy senkiére nem. Értettem és hirtelen beszédbe eredék a’ szomszédommal mintha nem érteném, hogy az engem illet. A’Fõ-Ispány és még eggy valaki, a’ tánczban ezt nekem elõhozák, ’s nem a’ Fõ Ispány, hanem a’ másik, kitalálta, hogy érteni nem akartam. — Bereg Vármegye nekem is íratott olly levelet mint a’ mellyet a’ Tud. Gyüjt. Nov. 1830. lap 138. említ; de én az affélét pirúlok mutatni. Famíliám’ levelei közzé tettem azt: lássa maradékom, de vele magam nem paradírozom. Nov. 23. már itt vala a’ Döbr. levele ddo. 17. Nov. és még is feleségemen ’s gyermekimen kivül senki nem hallott tõlem semit.. ..

 

5267.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                               1831. Január. 7dikén.

Nevednapján hozom Neked áldásomat az új esztendõhöz, édes barátom. Tegye azt neked az ég örömekben gazdaggá, nekem pedig engedje, hogy végre láthassalak meg Pannonhalmán. Azon leszek, hogy lemenvén ezidén Pestre, Tégedet ott is láthassalak, és ha lehet, Szemerénk’ társaságában. ’S mint vagytok ti? rettegtek e az Orosz cholerától?... Irtam, gondolom, édes barátom, hogy én gyászfátyolt viselek Kisfaludy Károly után, és hogy fájdalmomat kiöntöttem testvérének Sándornak kebelébe. Ettõl kezemben van a’ meleg válasz, mellynek szívesen örvendek, sõt a’ mellyel kevélykedem. Mind Sándor, mind Károly nagyok; bár nem azon pályát járák. Nevök tiszteletben fog örökké maradni. Most a’ Petrovics Synchronist. Táblájit forgatom. — Szorgalom’ munkája, nem zsenié; de a’ szorgalom’ munkája is érdemel hálát és tekintetet, ’s senki sem kérdheti, mint jutott Petrovics azon megtiszteltetéshez, hogy a’ Historiai osztályban helyt foghasson. Eggyet óhajtottam volna: azt, hogy Petrovics társunk dolgozását tekintette volna meg valamelly dologhoz-értõ társával, mert mindent eggyikünk sem tud, sõt azt sem tudjuk mindég, a’ mit bizonyosan tudunk. Én néhány botlásra akadtam a’ megolvasás alatt, de felejtém kijegyzeni. ’S melly összevissza hányt portéka a’ mit lap 11. hátúl, a’ Magy. Írók felõl mond! Báróczi Sándor, a’ ki egy (rossz) versnél több verset nem írt, Bãróczivá, Elekké, és Poetává van csinálva, ’s Tóth Ferencz Superint., kinek Ecclesiai Historiáját irtózatos gyötrelmek nélkül soha sem tudtam olvasni, úgy hordatik fel, ugyan ott, mint akinek írása a’ kötetlen beszéd nemében nagy mesterséget mutat. — Ha én Pesten laknám, soha sem adnék ki semmit a’ nélkül hogy másokkal meg ne olvastassam, és ha azt tevém ’s tehetém vala, nem tévesztettem volna össze a’ Szent István deák és görög Diplomáját. — A’ Magy. Academiának az a’ nagy haszna lehet, hogy dolgozásainkat meg fogjuk olvastathatni másokkal minekelõtte kiadjuk. De bár oda soha se találjon rést a’gyûlölség vagy czinkoskodás! Sem nem lehet, sem nem szükség hogy egymást mindnyájan szeressük; de a’ közügy’ temploma’ küszöbén nem szabad bennünket az ellenséges indúlatnak bekísérni. Én magamról ezt ígérem Neked, édes barátom. Thewrewk  a’ Tíz Csapással eggy nem kedves Recensiót vont magára, ezen felül két epigrammát az Octóberi Koszorúban. Sajnálom Thewrwköt, de nem kellene bántani mást, mert visszaadhatják. Bár affélék közöttünk soha ne hallattassanak. Én soha sem felejtem hogy Thewrewk nekem sok örömeket ada, hogy neki sokat kell köszönnöm. Élj szerencsésen, édes barátom. Zirczrõl sem levél, sem pénz. Nem tudom, mit kezdjek. Levelem eltévede papirosaim közt. — Ma Jan. 14d. azt a’ hírt vevé eggy barátném Bródiból, hogy hozzájok már csak tíz mfnyire volt Decemb. 31d. a’ Cholera. — De még akkor nem fagyott meg, még akkor sár volt, ködök voltak, ’s nem mindég igaz, a’ mit a’ remûlés hirdet.

 

5273.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                         Pannonhalm. Jan. 20d. 1831.

Épen az nap vettem Decemb. 5d. irt leveledet, mikor Döbrentei Posonból jövén a’ Directorium Actáival, nálunk vala. Nem szólltam semmit neki, félvén összekapástól, melly esetben én felette tüzes tudok lenni. Utóbb irtam neki, s kértem, tenné azt, mit Te ohajtsz, s tõle vársz, ha majd össze jövünk. Jól megérts, nem a te ohajtásodról irtam neki, hanem a tiéddel eggyezõ magamérõl: mert nékünk, kik örömest frigyet tartanánk a Társaság minden Tagjaival, legnehezebb lenne helyzetünk, ha Ti ütköznétek. Ezt Te, nemes lelkü Barátom, eleve elgondolád, s azért jelentéd nekem igen szép szándékodat. Gyöngyeidbõl nekem még most is meg kell elégednem az Elõszóból közlött töredékkel, s azokkal a parányi, de édes hexameterekkel, mellyeket utolsó leveledben mutatólag közlél. Reméllem, Fõ-Apátunk Pál fordulására lefordul Tihanyba Zirczen által; ekkor irok a Titoknoknak, ha hogy maradtak volna példányok. Egyszersmind értésére adom, hogy nem sokára eggyütt leszek Veled, hogy ha a pénzt eddig meg nem küldötték, bizzák reám.

…. Nálunk csak nem tudnak hiba nélkül nyomtatni. A Decemberi gyûjteményben két vastag törlés vagyon, s mennyi hiba? Rettegek miattad s Endrénk miatt, ha elgondolom, hogy Februariusban kell Pestre utaznunk. Te a te koroddal, s gyenge alkatoddal; az kényes beteg lábával! S magam miatt is aggódom, ha a Dunáról gondolkodom: milyen lehet az átmenet! De semmi. Vármegyénk azzal becsült meg, hogy az operatumokhoz deputált mind a kettõnket. Élj szerencsésen míg ölelhetlek. Már pecsételve volt hozzád levelem, de nem póstára adva is, hogy ebéd alatt (Jan. 23d.) vevém a tiédet, és Telekyét, a Febr. 13dikára meghívót, és Döbrenteiét, eggyütt. Ez szép napom, azért ezen csak neked, vett leveledre egy két sort. Te is, D. is legszebb eggyüttléttel biztattok; nem kell félnem hát nehéz helyzettõl köztetek. Hogy is félhetnénk illy szép lelkek között, habár nem gondolkodnak is eggyütt? Mindkettõtök levele el van öntve tisztaszívûséggel, s én, ha borzaszt is a Duna akkori bizonytalan képe, eltelve a legszebb reményekkel óhajtom az együttlét nagy napját. — Fõ-Apátomnak elmondám mit vevék. A te megujított igérkezéseden nagyon örvendt, s lelkemre köté, hogy elhozzalak; vajha ez Palink társaságában történjék! Milly órák fognának azok lenni itt a mi hegyünkön, Pannonia fölött! No, meglássuk; ugy eljöjjünk, hogy a Cholera, ez a remítõ gonosz, porunkba se érjen. Nem is sokat félek én õkemétõl, csak az orosz had ne hozza be magával. De Isten tán ezt is eltávoztatja szegény Hazánktól. Ismét kifogytam, ismét Isten veled.

 

5287.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                              Pesten, Martz. 11d. 1831.

Úgy végezénk, Szemere és én, hogy a’ húsvétot Pannonhalmán fogjuk tölteni, ’s ezt jelentem Neked, édes barátom, nehogy azt rettegd, hogy várásodat most is megcsalom. Bõjtben nem azért nem megyünk, mert félünk a’ haltól; én részemrõl ritkán tudom, mit eszem, ’s követem az intést a’ Szent Péter peplumával — purum, impurum, hal vagy hús — mindeggy. Attól félünk, hogy benneteket a’ test’ sanyargatására rendelt idõk elvonhatnának az örömtõl. Pedig én Nálad feledni óhajtom bajaimat. Martz. elsőjén Szemerével kimentem Péczelre, de a’ Martz. 7dikén tartott Gyülésben, vagy inkább csak héti-űlésben, jelen voltunk. Valóban dolgaink jól indúlnak. Febr. 28d. felolvasá Döbr. a’ másfél ivnyi levelet, tömött betûkkel és sorokkal, mellyben Kassai József Szerencsi volt Plebánus, most a’ Pécsi Püspök alumnusa, az Academiát arra kéri, hogy IX. fólio-Kötet etymologiai Lexiconát nyomtattassa, õtet pedig fogadja Tagjai közzé. Ezen utóbbi kérését három Exclamationis signummal rekeszti be — nem tudván hogy a’ Statútumok az illy kérést tiltják. A’ Secretárius felelni fog: Az Academia maga készített Grammaticát és Lexicont; de kedvesen venné, ha a’ IX. fóli-Kötetet használás végett felküldené.

…..Nem tudom, édes barátom, a’ Kritikai Lapokat vetted e, ismered e. Szántam Dezsõffyt midõn azt megolvastam, ’s haragszom Döbrenteire, hogy azt a’ tiszteletes embert az õ védelmére kényszerítette. Bizony ez nagy vétke Döbrenteinek. Te és az okosság azt tanácsoljátok, hogy ne mutassam elhûlésemet ez eránt a’ hiú ember eránt, de nem fogadhatom szavatokat, ’s tiszta lévén szabadon eresztem magamat érzésim’ ragadozásinak. Nemtelent tenni nem fogok; eránta mind azt a’ mit a’ társaságos élet’ törvényei kívánnak, mindég fogom teljesíteni; goromba volnék ha e’ részben nem adnám meg neki a’ mivel az õformáknak tartozom: de magamnak is tartozom valamivel — azzal, hogy mutassam, látassam, hogy én az ollyan ember’ barátja nem lehetek. Nem õ tolta e el a’ mi díszünket Horvát Istvánt? Õ nem pirult elsõbb lenni a’ Philosophiában mint a’ Philosophiát a’Magy. Universitásban tanító Professor? Még a’ Cholera morbus gyógyítására is kiküldeti magát, csak az neki ígérjen pillogást és pénzt. Pillogjon, ha akar és ha nem pirúl; de összetaposni a’ magánál jobbakat, hogy elõl állhasson, az érdemli hogy az ember éreztesse vele, hol kellene neki állani. De elég róla!

A’ Kritikai Lapokban az én Gyöngyeim is meg vannak csípkedve. — Az elrejtõzõ Recensens G . . . betût vete ítélete alá, ’s el kell mondanom hogy az nem Guzmics….Örömmel emlékezem mindég, hogy én, elébb hogy sajtó alá menének, Recensióimat közlöttem az Írókkal. Igy sok félre-értéseket el lehetne kerûlnünk, vagy még élesebbé tehetnénk ítéletünket. — Dezsõffy 26-ban ment el innen, ’s 25ben olvasta a’ Kritikai Leveleket és ezeknek végében az Anti-Zajbajt. Káromkodott kínjában. Mások azt javalva olvasák a’ Casinóban, ’s ezt kiálták: Merito caeditur. — De élj szerencsésen, édes barátom. — Tiszteletemet a’ Mélt. Apát Urnak. — A’ hozzád intézett Gyöngyök nyalábját vitesd el Gyõrbõl, vitesd Zirczre is az oda szólót. Bár elkelnének.…

 

5290.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                      Pannonhalm. Marcz. 13. 1831.

Késõn estve tudom, hogy Szederünk holnap korán Gyõrre megy; hát csak hamar röviden. Tegnap kaptam meg a Sz. Hajdan Gyöngyeit, még pedig nem 30, hanem 60 példányban; t. i. a nekem rendeltek, és a Zirczi Apáttól kértek egyszerre érkeztek hozzám, pedig, a mit combinálni nem tudok, valamennyi Zirczrõl. Ez mind jól van, ha mind el nem adhatom is, adok annyit a mennyit adhatok, a megmaradtakat oda utasítom, hova Te parancsolni fogod. Örülök, hogy tegnap olta, már a 30-nak fele elment csupán a háznál; ezeken felül Gyõrré 10et küldöttem, reménylvén hogy Breszteyenszky és Már, és még egy Barátom rajta lesznek, hogy keljen. Igy ha, igéreted szerint, jösz, a jó szivek mellett pénzzel is fogok szolgálni. Mikor jösz? Leginkább szeretném, ha husvét ünnepeire, legalább husvét hetében jönnél: még akkor leczkéink nincsenek, s, a mi legnagyobb, Fõ-Apátunk, a ki téged látni vágy, honn leszen, utánna való héten pedig elutazik. Kérlek, tudassd velem mikor és merre jövendsz, hogy, ha Esztergomnak, oda irjak, s bizonyost irhassak. Ha elõbb Gyõrré, mint mondád, azt is; majd ott lovaink készen lesznek kiragadni. Igen fogok örülni, ha Szemerével jösz, kinek jobbul létén, jó kedvén, kimondhatatlanul örülök. Irj, mint vagytok? mint folynak a Pesti dolgok.

 

5314.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.

Kazinczynak Guzmics tiszteletét. Nagyszombaton estve. Remény és félelem közt vártalak; jõsz, nem jõsz? s íme, leveledet veszem, most, épen most. Már õ nem jõ! — Hamar, s tüstént kell irnom, hogy levelem ott érjen Pesten. — Ha Te

kedden, nem, szerdán fogsz indulni, ugy Apátomat nehezen éred honn. Neki a nap —bizonyosan nem tudom mellyik, meghatározott. Leveledbõl még egyebet nem olvastam, mint a Lexicont. Én nem gondolok vele, mit irt D. Ányosról; de az bosszant, hogy Wigand az Előfizetőket oly nehezen elégíti ki. Tíz Előfizetőm van, s már másodszor sürgetem, s jõnek mennek az alkalmatosságok, s õ nem küldi. — Ha ugyan csak nem csalsz; ha csak ugyan foglak látni Hegyünken; s ha alkalmatlan nem leszen: szóllj be Beimel Urhoz, s ha még utnak nem indítá a Lexicon 10 példányit, kérd meg tõle, s hozd el. — Nagy, szép örömemtõl fosztál meg; add visza kérlek. Szemerét ölelem. Jegyz. Beimel Úrra biztam a Lexicon kieszközlését. Egy Leveled is van nálam Sopronból; most ezt nem küldöm, hogy bosszuljalak meg késedelmedért. Ha Szemere régen tett firkáimat ki akarja adni, elõbb küldje meg kéziratomat. Az idõk kivánják, hogy kevesbé legyünk dévajok. Legjobb leszen, ha magatokkal hozzátok azt. Majd felolvashatjuk, ’s javallatotokat meghallgatván, tüstént teszem a változásokat. A kor szelleme, mindent dúlni.

 

5318.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                           Péczelen, Apríl. 21d. 1831.

Mit mondasz Te arra, édes barátom, hogy én annyi öröm, annyi jóság után, mellyel ti mindnyájan, ’s nevezetesen Õ Nagys. a’ Méltós. Fõ-Apát Úr, engem magatoknál láttatok, magatoktól eleresztettetek, magatoktól haza küldöttetek, mind eddig hallgathaték? Azt e, hogy nem érdemlem szereteteket? Nem, barátom, te és ti azt nem mondhatjátok; tinektek érzenetek kell, hogy hallgassak bár, hálátalan ugyan nem vagyok. — Szombaton érvén a’ Városba, aznap és vasárnap íráshoz nem juthattam; kiki hallani akará, mint folytak el napjaim az útban és nálatok; ugyan ezt kelle beszélenem Gróf Széchényinél hétfõn, ki nekünk az Academia’ tagjainak, ekkor nagy ebédet ada, ’s Szemere kedden kihozott, ’s itt azolta nyomtatás alá dolgozom Pannonhalmi útamat, Szemerének szertelen örömére, ’s követvén az õ baráti vezetéseit; elmetszvén a’ mit õ oda nem tartozónak ítél, ’s változtatván amit nem jónak talál. Azt hiszi õ, hogy ezek a’ leveleim még jobbak, mint az Erdélybõl írottak. Magam azt hiszem hogy az én tollamnak minden érdeme a’ meleg ömledezés; ’s hol szólhatnék én melegebben, mint midõn Pannonhalma felõl fogok ezentúl mindég szólani?... Képzeld, barátom, a Széchényi ebédjénél én bornemisza, kilencz pohár champagnert ittam Szemere és Tittel közt ûlvén, ’s többére magam toastozván. Eggyik toasztom ez volt: Éljen a’ ki a’ Dietáról a’ maga Megyéjébe keblében örömet vive és lelki nyugalmat! (ez Károlyi György volt, a’ távol levõ.) — Másik: Éljen minden Teleki — férfi és asszony — ’s bár a’ megholtakat is ki lehetne hozni sírjaikból. —Egy toastomat Vincze társatok is örömmel itta volna. De élj te is, édes barátom. Mutasd be szíves tiszteletemet ’s hálámat a’ Méltós. Apát Úrnak, ’s köszöntsd barátsággal minden társaidat; különössen a’ Priort, Szedert, Vinczét és Maurust ’s a’ Zemplényi Kálmánt. — Ölellek szíves tisztelettel, barátsággal.

Pesten, Apríl. 28d. 1831. Pannonhalmi Utamnak elsõ ívét ide zárom, addig is míg az egészt veheted. — Fenn marad tehát emlékezete hogy nálatok valék, ’s le lesz fizetve eggy része tartozásomnak azon jóságért, mellyel engem te és minden társaid Pannonhalmán, Gyõrben, Esztergomban fogadtatok. — A’ mûhely’ emberei bíztatnak, hogy a’ kisded Munka holnapután készen lesz. Én ezt Péczelen dolgozám Szemerénél Apríl. 19d. és 24d. közt, míg õ a’ szomszéd szobában Muzárionát. Õ úgy hiszi, hogy lelkem’ és tollam’ sajátságit talán semmi egyéb dolgozásom nem láttatja inkább, ’s Aestheticai fejtegetésekre ereszkedett; péld. hogy itt tavaszi derengéssel és borongással tûnik fel minden, mint maga a’ tavasz’ derengõ és borongó napjaiban tett út; hogy itt komolyság és dévaj szesz, búslakodás és öröm, hûség, szent ragaszkodás, neheztelés és harag, lágyság és tûz, gyûlõlség és szerelem, örök cserében váltogatják egymást, mint az a’ tündértáj, mellyen útam ment. Azt mondja, hogy Sternei humor  ömlött el minden lapomon, mint leveleimen, mellyet õ és te ’s Kis és a’ lelke ’s tudományai által tiszteletes Horvát István, és némelly mások örömmel fogadtok, míg gondatlanságimon és gondolatlanságimon mások, azok a’ bölcsek! azok a’ józanok! még botránkoznak is. Kimondom bátran, ’s nem rettegvén hogy szavam játéknak fog vétetni, hogy én Szemerének ezt a’ magasztalását nem is értettem. Ha írásom érdemlené javalástokat, azt mondanám, hogy az benneteket azért érdekel, mert barátotokat, jó és nem jó oldalain tekintve lepel nélkül látjátok. Annak mutatja magát a’ micsoda, ’s nem igyekszik jobbnak látszani.

Nekem elevenség jutott és meleg szív, ’s bennem eggyüve öntve áll a’ 72 esztendõs öreg és a’27 esztendõs ifjú. Jól esik e ez, nem kérdem; engem ez a’ mindég ifju lélek boldogít, ’s ti szerettek érte, ’s az nekem elég. Pesten, Apríl. 30d. 1831. Ki van rakva az egész kis Munka, ’s most nyomtatják a’ 3dik és 4dik ívet. Holnap reggel már által fogok vehetni nehány példányt. Te százat kapsz tõlem kiosztásra társaid közt; a’ Méltós. Fõ-Apát, te, és Bibliothecátok egyet egyet velínre. Tégy rendelést, hogy azokat innen hozzátok elvigyék. Csomód  a Landerer Typographiájában vár, melly az Universitás’ Bibliothecájával általellenben, Kilián, és Eggenberger közt, tart szállást…

 

5325.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                         Pannonhalmon Máj. 10d. 1831.

Jóságodat Pannonhalom eránt ölelem; figyelmedet, melly még csekélységekre is kiterjed, tisztelem, s csudálom azon munkásságodat, mellyel olly hamar annyit tudál kevésbõl csinálni. Elcsudálkozám, midõn April 30d. irt leveleddel eggyütt vevém az egész Utazást. Az napon vevém az egészet, mellyen Fõ Apátunk érkezett meg a nálunk létedkor nyitott utjából, s éppen az Apát legénye hozá nekem a csomót. Bár mi fontos dolgom volt, délelõtti 10 órakor, a reám bizott két Grammatika kínos kivonása, Téged ragadtalak, s ebédig megolvastalak. Az Apát ez napon ebédéhez hitt, s én magammal vivém Útadat. Õ délután olvasá; mi estve nálam vacsora után: Szeder, Maurus, Vincze és Columban. Mit mondjak? Te hõ, Te igaz, de hideg is, s, talán igaztalan is vagy. Az Apát szépen s híven van adva; érette csókollak. Bonifácz legigazabban; s ezért csókollak. De mit vétett Szeder, hogy olly hidegen, mit Endre, hogy olly nem szépen, szólasz rólok? Szeder, ha engedéd, hogy azon reggel, melyen a betűket metszéd, lejöjjön velünk, mit én akartam, neked fát fog ültetni. Hogy délest oda lemenénk, interesszant beszéded foglala el bennünk, s majd az érkezett vendégek nyugtalanítottak. De nem kértelek e, hogy neved betüjét helyettem vésd, expers ipse secandi? bár csak ezt említetted volna! — És Endre! minõ arcczal fogom én neki Útadat nyujtani. Már már feledte hogy egykor bántátok egymást, s a tied lõn. A Kritikai Lapoknál védi hõsedet, s Neked a jobbakat illetõ tömént gyujtja fel. Megismeri fõ érdemidet. S most neki Utadat, a nekem olly kedvest, a neki,

mihelyest olvasandja, olly kellemetlent, én nyujtsam! Szeretném, ha Endrét nem említed vala. És belõlem mit tevél? A coelibatus heves barátja! ha tudom, hogy ez tolladra jõ, majd e tárgyról bõvebb leczkét adok, mellyet ha meghallál, a heves barát el fog maradni. Mikor még a Veszprémi Folyóirás folyt, adtam be e tárgyról egy Értekezést, de elõbb megszünt a Folyóirás, semhogy az kijöhetett volna. Ott elmondtam mi jó mi nem jó van a Coelibatusban; ha ezt olvastad, nem fogtál a Coelibatus heves barátjának irni; én beszélgetés között szeretek keveset mondani, s a dolgot közönségesen jobb oldaláról érenteni, ha a dolognak illy oldala is van. — Ha e tárgyról tõlem hallott vélemény nálad nagyítva van, még inkább nagyítva találom a mingyárt reá következett vallást: «Én tõle (Guzmicstól) olly sok uj és nagy ideát kaptam, hogy sat.» Tõlem, Kazinczy, sok uj ideát! Ki hiszi ezt el? ki fogja valaha hinni? Én magam, bár melly hizelkedõk az egoiszmusnak, nem hihetem, s pirulnék ha elég hiú tudnék lenni hinni azt. De nagy igazsággal adád hozzá: «s érzettem, hogy a kinek nem studiuma a felvett tárgy sat.» Ezt én mindég érzem, valamikor a valamiben jártasabbal, járatlan abban magam, ütközni mérész vagyok. Hogy az Unio barátjának lenni jó, azt magad látszol érezni szólván a Litteratúrai háborúról, szakadásokról. Mi a Litteratúrában nem jó, az religioban sem lehet jó, s a religioban még rosszabb, mint a Litteratúrában, az nagyobb figyelmü tárgya lévén az emberiségnek, mint ez. De azt, mit azon Harczról beszélsz, Oedipusz értse; én, ki csak be vagyok e dologba avatva, beszédeden eligazulni nem tudok. Kik azok az Árpád tömjénzõji? hanem, ha ismét Endrére esik czélzásod, ki elhitette légyen magával, hogy hexametert pörölyözni (a szó mintha szájából volna véve) sat. Uj ok volt a rettegésre. És ki az, a ki Berzsenyit, Kisfaludy Károlyt, Kölcseyt, Vörösmartyt tudta magasztalni, s feledni Kisfaludy Sándort, és Fáyt, és a philosophusi lelkü Fenyéryt, és Toldyt és Bajzát eggyütt? Majd ide majd oda taszítod olvasódat, s nem tudja hol áll. S nemde a derék, sok igéretû ifju ellen szórod tüstént nyilaidat? O barátom! ez az animosus infans melly furiosus vir már is! Utálom e scénát, e nem szépet, ez undokot. S ugy látszik még csak a Prologban vagyunk. Én játszni nem fogok, hanem ha kötve visztek a theatrumra. Szegény Kisfaludy Károl! Kiknek köszönheti Harsányi szitkait? és Harsányi minden tulságai mellett is, sok igazat harsog. De Te bocsáss meg édes, a Téged szeretõ barátnak. Miattad én szenvedni is tudok, küzdeni is. Te bizonyosan nem szeretnél úgy, ha szívemet ki nem öntném elõtted így. Légy nyugodt, barna haju kis barátod arántad csak hû és hõ lehet. A mi lelkünk rokon, de én a nem rokont is kémélni szeretem, s türni mellettem. Irj, kérlek minél hamaráb, s világosítsd fel elõttem a mit vagy épen nem vagy rosszul látok. Apátom és Társaim ölelnek; de Vinczéd azt vallja, hogy Téged is álom nyoma el. Nevettünk, s õ nem tuda kisikamlani. Értvén innen is onnan is a gyanút, mintha a Gyöngyöket én recenszeáltam volna, irtam a Nagy Férfiúnak, kinek kegyes levelére válasszal ugy is tartoztam. E tárgyról ím ezeket irtam: «Kegyelmes uram! Excellentziádnak Kaz. által jól fordított gyönyörü Gyöngyeit, egy szentségtelen kéz méltatlanul illetni nem irtózott. A vétkes, mint minden hozzá hasonló, szokott, lappang, s G. betû alatt lappang. Kik az én lelkemet nem ismerik, ellenem gyanakszanak. Kaz. nem gyanakszik, mert ismer, mert tudja, hogy vad megbántástól lelkem irtózik. Eggy illyen vétket valamint elkövetni képtelen vagyok, ugy ha arra a bolondságra vetemedném, hogy elkövessem, magamnak megbocsátni soha nem tudnék.»

 

5326.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                        Pesten, Május’ 11d. 1831.

Szemere és én ismét megjelenénk tegnapelõtt a’ hétfõi ûlésben, ’s holnap megyünk Péczelre, de a’ jövõ hétfõn ismét itt leszünk. Azt hittük, ide jõvén, hogy leveledet már itt fogjuk lelni, mellyben tudósítasz, hogy a’Pannonhalmi út’ egész nyomtatványát vetted, ’s megcsalva láttuk reményünket, a’ postán semmi levél nem volt.— A’ kisded Munkát az Academia kiadá Fáy Andrásnak, hogy eránta tégye jelentését. A’ mit a’ Literatúrai gázolások felõl lap 44. mondék, itt nagy javalással vétetik. Szemere, a’ maga tiszteletes egyenessége szerint, felolvasá Thaissnak, elõre tudatván vele, hogy a’ piros tojásokért õ is kikapta a’ magáét; ’s Thaiss felkiálta: Ez van méltósággal! — Barátom, illõ volt magamat ellene vetni ezen gázolásoknak, és Iróinknak megmutatni, hogy a’ hol kell, keményen, sõt élesen is, lehet szólani, gorombaság nélkül. A’ Sas’ IIdik Kötete végében Bajza ellen Thaisz eggy vad kicsapást engede magának. Azon felakadtam, azt kárhoztattam. De mutatták mi áll ezen kevés sorok alatt: «A’ nyugalomba tett Redactor» — amit nem is értettem. — Insultálni a’ szerencsétlennek az õ szerencsétlenségével, mondám az egyik Criticusnak, immorális tett. ’S midõn vítatta, hogy nem az, ezt vetém mellé: «Többet mondok: gaz tett.» — Higyj nekem, édes barátom, ollykor szükség hogy haragra gyúladjunk; ’s a’ jót nem szereti eléggé, a’ ki a’ gazság ellen tûzbe nem gyúlad. A’ megverdesettek belém akarának kapni, hogy én az Árpád’ hívatlan magasztalóji alatt Vörösmartyra ’s Czuczorra, ’s most már Horvát Endrére tettem a’ czélzást. De elnémítanom õket könnyû volt; tudják hogy mind a’ hármok’ érdemét ismerem és vallom ’s hirdetem. Nem ellensége az a’ eligiónak, a’ ki a’ fanaticust veri ’s midõn én, az Árpád’ éneklõjit említvén, mindent verek, a’ ki Árpádot a’ maga sírjából felrángatja, látni, hogy ezek’ számába nem számlálom a’ hármat. Klopstock csendes vérrel nézte, midõn a’ Hermann’ nyavalyás magasztalójit verték a’ németek. Élj szerencsésen, kedves barátom. Válaszodat útasítsd Szemeréhez, kinél Május’ végéig múlatni fogok. A’Méltós. Fõ Apát Urat aláztosan tisztelem; minden társaidat, különösen pedig az én Vinczémet, köszöntsd, ’s ajánlj mindnyájatok’ emlékezetébe.

 

5328.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.      Pesten, Áldozó Csötört. Máj. 12d. 1831.

Tegnapelõtt írt leveledet, tisztelt kedves barátom, tegnap estve már vettem, ’s nem hagyom el Pestet, mely két óra alatt megtörténik, míg reá nem felelek. Hétfõn Szemerével ismét itt leszünk, ’s én haza csak a’ hónap vége felé megyek. Bár addig ismét vehessem írásodat. Vádolsz, édes barátom, hogy Szeder felõl hidegen, Endre felõl olly nem szépen szólottam. — Meglepe vádad, mert én ugyan sem az egyiket, sem a’ másikat nem tudtam, ’s nem tudom hogy tettem volna. Olly sokak felõl szólván, ’s meleg szívvel mindenrõl, nem csuda ha mindeniket külön nem magasztalhattam. Hogy Szedert magáért is, Éretted is, szívesen szeretem ’s szívesen tisztelem, azt õ maga is tudja, te is tudhatod. Én úgy hittem, hogy már az nagy dicséret midõn õtet a’ te legkedvesb barátodnak nevezém. Az pedig a’ mit Endre felõl írsz terhelõleg, olly portéka, a’ mivel én magamat nem szeretném vádolhatni. Becsûletes ember nem emlékezik a’múlt kedvetlenségekrõl, midõn azt bizonyítja egész viseletével, hogy azokat felejti. Legyünk igazak characterünkben, ’s minden jól lesz, mutassuk nyugalmas hidegséggel hogy ezt vagy amazt nem szeretjük, ha nem szerethetjük; de a’ ki nem szeret valakit, vagy a’ ki valakit az elmúltak’ emlékezete miatt talán gyûlõl is, és még is szeretetet mutat hazug arcczal, hazug érzéssel; az édes barátom, nem emberséges ember. Azt a’ vétket bennem ugyan találni soha nem fogod. — Eggy valakit (tudod, kire czélzok,) nem tudok többé szeretni; azt értem itt, a’ ki eránt még Február elõtt kértél, hogy ne tégyem ki magamat ellene. Hogy szeretem, sem szóval, sem írva, sem arcczal, sem cselekedettel nem hazudom; de eránta goromba nem vagyok, nem voltam, nem leszek; ’s valahol neki lesz igaza, mindég a’ maga felén fog látni.

A’ Kritikai Lapok’ Íróji ellen kipattantam, mert igazságtalanúl megtámadott barátim mellett megszólalni, ’s ennek a’ szemtelen vadságnak, ennek a’ kevély gázolásnak magamat ellene vetni, ’s hogy énnékem az õ gazságaikban (P—, és a’ nem vétketlen, de itt vétkén felûl megvert Dezsõffy ellen) részem nincs, ’s hogy én azt nem csak nem javalom, hanem büntetésre méltónak is nézem, ezt a’ világgal tudatni, tisztemnek ismertem. De én a’ Kritikai Kardlapozókat azért becsûlöm, és midõn ezen gazságtól elfordúlhatok, szeretem is. Hagyják abba, ’s felejtve lesz minden. Ha drasticus szerrel nem álltam volna nekik, a’ Kritikai Lapok 2dik fûzete nem lett volna szelídebb. Nem hiszem hogy nekem ne essenek, de csinálják a’ mi nekik tetszeni fog. Nekem elég hogy minden jó köszöni hogy a’ gazságot elakasztani igyekeztem. Én örömest élek; de némelly esetekben azt is tudnám tenni, a’ mit Curtius teve, ’s a’ mit a’ Confessáriusok és

Martyrok; bár midõn lelkem lángot nem kap, a’ pálmaág után nem igen ásítozom. Horvát Endrét én tiszta szívembõl szeretem, becsûlöm, tisztelem. Ízlésem és az õ ízlése nem mindég eggyeznek; de az ízlés, a’ gondolkozás e az a’ mérték, mellyel társaink’ nagyságát, jóságát, szeretetre méltó voltát, mérnünk kell? Kérlek, édes barátom, nagyon kérlek, tedd le minden gyanúdat, és higyd, hogy az én lelkem távol van minden hamisságtól, minden alacsonyságtól; higyd, és szentûl higyd, hogy én sem õtet, sem Szederünket bántani nem akartam. Hogy hihetnéd Te azt, hogy az én lelkem, közepette a’ Pannonhalmán töltött szép napok’ emlékezetének, visszás érzéseket táplálhatna? Hiszen én azt a’ mi hiú, és hiusága által rossz tettekre vetemített emberünket is (érted kire czélzok), hiszen én, mondom, Pannonhalmán, és a’ Pannonhalmi örömök’ emlékében, azt a’ hiú, és hiusága által rossz és gyalázatos tettekre vetemített emberünket is meg tudnám csókolni. — Legyünk igazságosok, barátom, és én erre példát adok: miolta meg van verve, vagy jobb vagy legalább vigyázóbb. Felakadál ezen: a’ Coelibatus’ heves barátja. — Barátom, e’ soraimat, mihelyt le voltak írva, mutattam Szemerének, hogy vizsgálja meg hidegen, jól vannak -e írva Pap felõl, kire sokféle szemek néznek, ’s Szemere javalá, ott semmit nem törlete. — A’ Lutheránusok a’ magok Besztercze-Bányai Synodusokban (deák neve a’ helynek Neosolium) azt végezék, hogy Papjaik az oltárnál faciant signum crucis, ita, ut Pontificii illud observare possint, Calviniani ne videant. — Én nagyon szeretem mikor az ember kikerûlheti a’ Lutheránusoknak ezt az intését; de néha az ember kénytelen úgy szólani, hogy a’ kinek van füle a’ hallásra, hallhassa, a’ siket pedig ne hallja. Vedd ezt a’ Coelibatusról tett szót és a’ mi Herder felõl van mondva, ’s látni fogod hogy azt mondottam a’ mit kelle mondanom. Én legalább és Szemere úgy hisszük. Pedig mi téged bizonyosan szeretünk.

A’ Szent Hajdan Gyöngyeinek Recensense, én is úgy gyanítottam, ’s elejétõl fogva, rád akará kenni a’ maga vétkét. — Engem barátjoknak nézhettek ezek, és még sem átallottak ollyat tenni, holott azt kikerûlheték vala, a’mi barátjok elõtt megvallani pirúlnak. Becsûletes ember dolga e az illyen? — Azt mondják, hogy midõn vétket kell büntetni, nincs barát: én azt kérdém a’ nõtelentõl, hogy ha neki lyánya volna, ’s infanticidiumot követett volna el, ’s pöre a’ törvényszék’ elébe vitetnék; hiszi e, hogy én, az õ barátja, megjelennék a’ törvényszéken ’s kárhoztatnám barátomnak vétkes gyermekét? — De mi ezeknek a’ neki dühülteknek a’ barátság! Közzéjek kelle vágni, ’s jól tettem hogy közzéjek vágtam. Ölellek szíves tisztelettel.

 

5331.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.               Pannonhalmon Máj. 15d. 1831.

Mennyi s melly gyengéd gondoskodás az, a millyennek Te, lelkem egyetlen barátja, dicsõsége, viseltetel! Ah, hogy olly nehezen, olly tökéletlenül tudjuk egymást ismerni! s mégis azt hisszük, ismerjük, tiszteljük, szeretjük egymást. Én nem sokszor csalódtam, csalódtam még is, s egyszerre igen sokban; s hányszor fogok még csalódni? Te tudsz mindent, Te ismersz mindent, s a mindenben magadat leginkáb. Én buta, ki érzeni tud inkáb mint érteni, kitevém barátságodat ollyanokért, kikrõl nem tudom, éreznek-e úgy irántam, mint én irántok, s Téged aggságba döntlek, s a felelet legkínosb zavarába vonzlak. — Bocsáss meg, nemeslelkû, én mások miatt mindég inkáb rettegek, mint magam miatt. Talán azok, kikért rettegtem, nevetnék, ha tudnák, rettegésemet, s bosszúval büntetnék mérészségemet…

Édes Barátom! Te szépen, te elevenen festesz mindent, de talán nem mindent igazán. Én meg próbálom Szemerének leirni itt létedet; Õ fogja veled közleni. — Endre miatt a Fõ Apát is zavarba jött, Õ önmagát okozza, hogy a fabérmálást eléhozta; más oldalról Endrét is; Neked igazságot ád. Megjötte után lemenénk vele Szeder és én a kertbe. Megnézé vésett betûidet, amint az S. B. és K. Fhez érénk, ott énekelt felettök a Fülmile, a leghatalmasabb, mondá Szeder; s hogy ezt Neked megirjam, az Apát parancsolá. Egy Pécsi levelezõm semmit sem kételkedett, hogy a Gyöngyöket én recenseáltam. Megkapta a leczkét, hogy olly alacsonyságot tuda nekem tulajdonítni. Ha tollát kellene is azon Recensensnek irígylenem, szívét nem fogom kívánni soha. Meghagyám, hogy a rossz vélekedést irtsa körében. Ölel, csókol barna haju kis, de hív barátod, tisztelnek az Apát és azegész fekete sereg.

 

5341.

Ebben és a következő, 5343. levélben közölt  Bársony Czipő sztori  - amit kétszer ír le -  a h 08 – 03 fejezetbe illik.   B.

 

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                            Pesten, Május 27d. 1831.

Édes barátom, Látd melly bajt csinála még Néked is ezeknek a’ mi fiatal embereinknek éretlen gõgjök, szemtelen vadságok, neveletlenségök. ’S még õk neheztelnek…Most vádolnak, hogy én Vörösmartyt bántottam, a’párduczos Árpád magasztalóji ellen fakadván ki; mert (így szólanak õk) a’ mi Endrénk eggyszer sem mond párduczos Árpádot. Ott keresnek helyt a’ lövöldözésre, a’ honnan engem nem fog a’ fegyver; mert én senkire nem czéloztam, ’s általjában szólok azokról, a’ kik nem érzenek magokban erõt, és még is firkálgatják hexametereiket. ’S hogy Vörösmartyra nem czéloztam, mutatja a’ mi ott áll, a’ hol én õtet együtt említem Berzsenyivel. — Az Academia tõlem várja az 1831-iki Auróra megítélését… Az Academiának egy Bársony Czipõ nevû theatrumi darab küldetett bé nyomtatás végett, ’s nekem adák hogy tekintsem meg, s adjam ítéletemet. Vörösmarty már elébb rossznak ítélte. Én is annak. A’ nyavalyás embernek tetszett az a’ frivolus történet, hogy egy Tiszt egy Suszternét magához csal, ’s rá jövén férje, az asszonyt eltakarja, ’s a’ Suszterrel mértéket vétet eggy pár új czipõre lábáról, mellyet az asszony, a’ Tiszt’ kényszerítésére, a’ lepel alól nyújt ki. ’S a’ dolog’ immoralitása feddés nélkül maradt. — Elúntam bajlódni vele, megtartám a’ fabulát, ’s eggy morális Víg Játékot csináltam belõle, ’s azt a’ múlt ûlésben beadtam. A’ dolog egy kis becsûletemre vált, kivált hogy Pali elmondá, hogy a’ Víg Játék estvéig készen vala…

 

5343.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                           Péczel, Május 31d. 1831.

….Nekem minap egy Bársony Czipõ nevet viselõ Víg Játék adatott vizsgálatúl. Annak fordítója talán soha sem dolgozott egyebet, és így olly gyakorlatlan Stylista volt mint egy Syntaxist tanúló fiúcska; ’s magyarúl sem tuda jól. A’ darab fabulája az a’ silány történetecske vala, hogy egy Kapitány egy Suszternét szállására csalá , ’s meglepetvén a’férje által, lepedõk alá rejtette el az asszonyt, ’s a’ Susztert arra kényszeríté, hogy az elrejtett személynek a’ leplek alól kinyújtott lábáról vegyen mértéket. ’S a’ nyavalyás darabot az immoralitás’ feddése nélkül hagyta. — Elúntam a’ bolondoskodás’ olvasását, ’s a’ fabulát eggy új Víg Játékban dolgoztam fel ’s azt nyujtám be az Academiának. Úgy a’ hogy én adom, eljátszhatják színeinken, ’s a’ meg nem romlott Olvasó is megolvashatja, örömmel, legalább bosszúság nélkül. — Az az örömem volt, hogy kedvezõ ítéleteket hallék, és azt a’ vallást, hogy többet még senki nem dolgoza, mint én.

…Élj igen szerencsésen. Alázatos tiszteletemet a’ Mélt. Fõ-Apát Urnak, ’s minden barátidnak, minden barátimnak. Marsal Marmont* vasárnap méne el Pestrõl. A’ bányavárosokat akarja látni. Rá fogák, hogy a’Lengyelekhez szökik által, megszokván elárulni a’ szolgált ügyet….Én kárhoztatni Marmontot mert Napoleontól elállott ’s tavaly Júliusban a’ csoportra lövetett, nem merném. Hogy valakit kárhoztathassunk, nagyon kell ismerni az okokat és a’ környülményeket. Vannak esetek, midõn az ember nem tudja mint tegyen, mert két kötelesség conflictusba jõ. — De hagyjuk a’Politicát. Ahelyett, elkészûlvén Pestrõl, azt forgatom, hogy melly szép örömekkel éltem Pesten, Pannonhalmán és Péczelen! ’S mint örvendek hogy Pannonhalmát láttam, hogy elbeszélhettem ottlétemet, és hogy a’ Patriárcha Érsekért ’s Dessewffyért igazságos bosszút állhattam. Azzal ugyan mindég fogok kevélykedni.

Jún. 6d. — Tegnap jövénk be Péczelrõl. Mondák itt, hogy embered kereste a’nyomtatványokat, és hogy ismét elõjõ. Azok Májer Könyvkötõnél várják õtet, a’ 100 péld. és a’ két velin. Bár csak szólhatnék embereddel….Vasárnap haza megyek. Szemerével és Szemerénével egy szekeren. Ölellek teljes szivbõl. Gróf Károlyi György és Gróf Zichy (fija a’ Veszprémi Fõ Ispán Zichy Ferencznek) és Gróf Teleki László és Báró Orczy István duellálának szerencsére kár nélkûl. — Ugyan barátom, mire való ez az Angolománia? Kell-e ez, midõn magunkat megbántva érezzük? Kell-e életünket, ép tagjainkat veszélyre kitenni?

 

*Maréchal MARMONT (Auguste-Frédéric-Louis VIESSE DE), duc de raguse, maréchal de France et membre de l’Institut, né à Châtillon-sur-Seine en 1774, mort à Venise en 1852… Exilé volontaire, il erra pendant le reste de sa vie sur la terre étrangère, tantôt en Autriche, tantôt en Turquie, en Syrie, eu Palestine, etc., et enfin dans les Etats de Venise. Ou lui doit plusieurs ouvrages remarquables : Voyage en Hongrie, en Transylvanie, dans la Russie méridionale, en Crimée et sur les bords de la mer à Azoff, à Constantinople, etc. (Paris, 1837, vol. in-8°)… ( Extrait du dictionnaire sur la Révolution et l’Empire du Dr Robinet)

 

 

5354.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.               Pannonhalmán Jun. 22d. 1831.

…Magam azt hiszem, hogy az én tollamnak minden érdeme a meleg ömledezés; s hol szólhatnék én melegebben, mint midõn Pannonhalma felõl fogok ezentúl mindég szólani?» «Mely nem boldog a ki mindég bölcs.» — «Ezen hét utolsó szavam legyen paizsom mindég, mikor  a bölcsek némelly örömeimen fenakadnak.» «Vinczénél nekem nem adhatátok kedvesb vezetõt. Szeretem azt a tiszta fejü, tiszta lelkü férfit, s vigasztalhatatlan volnék, ha õ engem felejthetne. Melly szép órát ada õ nékem az által hogy a Misericordianusokhoz elvezete. Sirtam örömemben látván a szerencsétlenség fijait, kiket a nevelés emberekké teve. Más vendég ezeket érzékenyen s örömmel nézte volna, de én megtanultam, hogy az a legnagyobb jótétel, ha valaki nekünk örömet ád.» «Higyj nekem, édes barátom, az életnek az a legjobb pillantása, midõn bajainkat elverhetjük nevetéssel. —De nem — még van egy szebb, egy jobb öröm: az, midõn tiszteletre méltó férfiakat vagy Asszonyokat a legszentebb érzések köztt látunk magunk elõtt.» «Szemere ugy hiszi, hogy lelkem és tollam sajátságát talán semmi egyéb dolgozásom nem láttatja inkáb, s aestheticai fejtegetésekre ereszkedett, péld. hogy ott tavaszi derengéssel és borongással tûnik fel minden, mint maga a tavasz derengõ és borongó napjaiban tett út; hogy itt komolyság s dévaj szesz, búslakodás és öröm, hûség, szent ragaszkodás, neheztelés és harag, lágyság és tûz, gyülölség és szerelem, örök cserében váltogatják egymást, mint az a tündér táj, mellyen utam ment. Azt mondja, hogy Sternei humour ömlött el minden lapomon, mint leveleimen, mellyet õ és te, Kis és a lelkes, tudományai által tiszteletes Horvát István, és némelly mások örömmel fogadtok, még gondatlanságimon s gondolatlanságimon mások, azok a bölcsek! azok a józanok! még botránkoznak is. — «Kimondom bátran, s nem rettegvén, hogy szavam játéknak fog vétetni, hogy én Szemerének ezt a magasztalását nem is értettem. Ha irásom érdemlené javalástokat, azt mondanám, hogy az benneteket azért érdekel, mert barátotokat, jó és nem jó oldalain tekintve lepel nélkül látjátok. Annak mutatja magát a micsoda, s nem igyekszik jobbnak látszani. Nekem elevenség jutott és meleg szív, s bennem együvé öntve áll a 72 esztendõs öreg és a 27 esztendõs ifjú. Jól esik e ez, nem kérdem; engem ez a mindég ifju lélek boldogít, s ti szerettek értte, s az nekem elég. «Vádolsz, édes barátom, hogy Szeder felõl hidegen, Endre felõl olly nem szépen szólottam….«Horvát Endrét én tiszta szivembõl szeretem, becsülöm, tisztelem. Izlésem, és az õ izlése nem mindég meggyeznek; de az izlés, a gondolkozás e az a mérték, mellyel társaink nagyságát, jóságát sat. «A megverdesettek belém akarának kapni, hogy én az Árpád hívatlan magasztalóji alatt Vörösmartyra s Czuczorra, s most már Horvát Endrére, tettem a czélzást. De elnémítanom õket könnyü volt; tudják, hogy mind a hármok érdemét ismerem és vallom, s hirdetem. Nem ellensége az a religionak, a ki a fanaticust veri, s midõn én az Árpád éneklõjit említvén, mindent verek, a ki Árpádot a maga sírjából felrángatja, látni, hogy ezek számába nem számlálom a hármat. Klopstock csendes vérrel nézte, midõn a Hermann nyavalyás magasztalójit verték a Németek.» «Most vádolnak, hogy Vörösmartyt bántottam, a párduczos Árpád magasztalóji ellen fakadván ki; mert (így szólanak õk) a mi Endrénk egyszer sem mond párduczos Árpádot. Ott keresnek helyt a lövöldözésre, a honnan engem nem fog a fegyver; mert én senkire nem czéloztam, s általjában szólok azokról, a kik nem érzenek magokban erõt, és még is firkálgatják hexatereiket. S hogy Vörösmartyra nem czéloztam, mutatja, ami ott áll, ahol én õtet együtt említem Berzsenyivel…Az alatt, hogy Pestet oda hagyád, irtam Neked Szemere Adresse alatt. Levelem visszautasított azzal a jelentéssel: Er ist abgereist. Pedig a levél francozva volt, s a krajczárt Bártfay megadhatá váltságáért, s utánnatok utasíthatta volna. De semmi veszteség. Épen ma kapám a Titoknoktól Szép János fordított Julius Caesárját. Emlékezem, hogy már Pesti deákodásomkor megkínálá vele a Fordító Trattnert, de javalatot már akkor nem nyert; s újra dolgozva mint látom nincs, pedig jelenti a Titoknok a köz ohajtást, hogy bár ajánlást nyerne, s lenne mit a Társaságnak kiadni. Kiadni hisz lehet a nem legjobb munkát is, s az illyen jutalmat érdemel.Ölellek Téged s a hozzád tartozandókat. Nagyon fogok örvendni, ha érthetem tõled, hogy Te s a tiéid Pannonhalmi Utazásodból ép egészségben, baj s bú nélkül ölelhetétek egymást. Öleld helyettem, ha még ott van, Palinkat is.

 

5357.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                        Széphalom Júl. 10d. 1831.

Zemplényünk el van rekesztve Abaujtól, ’s én Abaujban lakom, de házamtól 300 ölnyire már kezdõdik Zemplény. Ily közel lévén hozzám a’ veszély, feltettem magamban, hogy postára sem küldök Újhelybe, hogy ha ide is általcsap a’ cholera, azt ne mondhassák hogy azt a’ levelek hozák ide. Ezen levelemet ezért veszed, édes barátom, Kassáról, melly hozzám öt mértföldnyire fekszik. Te azonban válaszodat csak Ujhelybe útasítsd. Onnan fogom venni, bár késõn. Halld a’ mit tudok. — Szálakon sok sót hozó Oláh jöve Maramarosból Tokajba, ’s az Ugocsai V.Isp. béjelenté az egésségre vigyázó Deputatiónak, hogy Ujlakon, Csetefalván, Váriban kiüté magát a’ cholera. A helységek azonnal bezárattak, ’s a’ szálasokat el akarák fogatni, de azok elrémûlvén megszöktek, ’s így a nyavalyát Beregben, Szabolcsban, Szathmárban elterjesztették... Orvosaink nem merék tagadni, hogy ez nem Cholera, de azt mondák hogy a’ felbontottakban megemészthetetlen étkeket találtak, ’s az éhen halás és az elhûlés inkább a’ veszély, mint a’ Cholera. — Feleségemet ’s gyermekimet siettem látni, ’s a’ Gyülést ott hagytam. Ezek élnek, ’s eggy csoportban voltak, csak Iszidórád vala Deregnyõn Ungvárban, Lónyainál, ki Kazinczy leányt tart házasságban. — Másnap azt hallánk hogy Patakon, a Professorok elereszték az ifjuságot, mert attól tartottak, hogy ha Patak elzáratik, éhen halnak el…Én helyben maradok, nyugalmasan várván a’ mit rám és az enyéimre a Gondviselés rendel. Sónk sincs elég. Az aratást késlelteti a’ sok esõ és a’ szokatlanúl hideg idõ. Éhséget és éhen haldoklókat lát az ember mindenfelé. Cseke, hol Kölcsey lakik, eggyike azon szerencsétlen helyeknek, mellyek be vannak kerítve. Melly embert vesztünk, ha õtet vesztjük el! Nincs idõm többet írni most; de elsõ alkalommal bõvebben. — Alázatos hív és hálás tiszteletemet a’ Mélt. Fõ-Apát Úrnak. Téged édes barátom, a’ tisztelet, barátság és hála’ érzésivel ölellek. Ajánlj kedves emlékezetekbe minden társaidnak, különösen Szedernek és Endrének. Ölelem õket tiszta szívvel. Az Isten mindnyájokat tartsa meg. Széphalom Júl. 10d. 1831.

Melly gyönyörû útat tevék Palival, arról másszor. Július 3d. itt háromszor érzénk földrengést.

 

5362.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                   Széphalom  Julius 16d. 1831.

Képzelem, édes barátom, mint rémíte el benneteket is a’ Cholera híre, ’s tisztemnek ismerem elmondani, amit  tudok, de előre bocsátván, hogy sokat nem tudok; mert Zemplény el van zárva, én pedig a’ Zemplény’ széléhez csak 600 lépésnyire, ’s anyahelyétõl, Ujhelytõl, csak eggy órányira, de Abaujban lakom; ’s így Zemplény közt és köztem el van rekesztve minden közösûlés. Munkácsról érkezett hírek szerint, a’ sót Máramarosból Tokajba szállító Oroszok és Oláhok a’ cholerát Ugocsában elterjesztették. Utána küldöttek a’ mirígyeseknek, sokat közzûlök elfogattak; némellyíke, félvén a’bajtól, megszökött, ’s a’ bajt Szathmárban (nevezetesen Cseke helységben, hol a mi Kölcseynk),Szabolcsban, Beregben elterjesztette. A’ bajnak Tokajban is, ’s Tárkányban, Agárdon, Czigándon (Zemplényben) tapasztaltatván némelly nyomai, ’s mind ezek a’ Nádornak béjelentetvén, lejöve a’ parancs, hogy ezek a’ Megyék zárassanek el. A’ Pataki Collégium’ Professorai már Július’ elsõ napján, az Ujhelyi Gymnasium’ Piaristáji egy héttel késõbben, az ifjuságot exámen nélkül széllyel eresztették; a’ Pataki ’s Ujhelyi veres öves Plebánusok Abauj Vármegyei ferdõkbe vonták el magokat, oda az Ujhelyi veres öves Orosz Pap is; a’ Piaristák a’ magok szõlejek alá, úgy némelly Ujhelyi Uraságok, ’s a’ rémülés közönséges vala. Pestrõl Orvosok küldettek; azok felbontaták a’ holtakat, ’s egyen kivül a’ többi mind azt hitte, amint mondják, hogy ez inkább a’példátlan éhség’ és elhûlés’, mint a’ cholera’ következése. Igazlani látszik vélekedéseket az, hogy a’ miolta a’gabona érni kezde, ’s a’ szegénység arathatott, fogy a’ holtak’ száma, és osztán az, hogy Uraságok ’s Mesteremberek és tehetõsb zsidó nem holt, de haltak a’ pór rend’ emberei….nagyítás amit a’hír beszél, péld. hogy Olasziban (Patak mellett) egy nap 25 holt el, ’s Horvátiban 30; csak 4 holt meg Olasziban, ’s nem azon-eggy nap, hanem egymás után, a’ mi másszor is megtörténhetett volna. — Azonban a’Magistrátus semmit el nem múlat a’ baj elakasztására, melly az Abauji igen kemény felvigyázásból is kitetszik.— Képzelheted azonban a’ rémülést és a’ bajt. Mit csinálunk só nélkül? az alföld (Szabolcs, Borsod, ’s Zemplénynek alsó részei) mint veszik fel latifundiumaikon termett életeket, mellyekre eddig a’ Galícia’ szélein lakó Oroszság járt le minden esztendõben?... Jelentsd hív tiszteletemet Méltós. Fõ-Apát Urnak, ’s ajánlj kegyes emlékezetébe. Örvendenék látásán, ismeretségén ha érdemei, a’ ti szeretetetek, ’s az Udvar’ igazságos kegye kormányszéketekbe nem ültette volna is. Öleld nevemben Fábiánodat, és minden társaidat, ’s mondjad nekik hogy én soha sem fogok öröm nélkül visszaemlékezni Pannonhalmán töltött napjaimra. ….Irtam e minap, hogy Július 3d. három ízben renge a’ föld? Tegnap az Ujhelyi héti-vásár nem a’ városban, hanem kinn a’ mezõn, tartatott, ’s a’ Cholera rettegése miatt. Vincze barátunkat kérem, tudassa velem, ha Tömördön nem lett e meg a’ mi készûlt. Én úgy néztem ki, hogy az a’ ti hozzátok hív ember házasságot forralgata, ’s örvendeni fognék, ha örömét találta volna. Úgy áldjon meg engem a’ szíveket vizsgáló Isten, hogy én nem tudom érteni, mint képzelheti magát E—általam megbántva. Várd feleletemet leveledre, addig semmit ki ne bocsáss. Nemesen fogom viselni magamat.

 

5371.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                   Pannonhalmon Jul. 27d. 1831.

…Elsõ leveled egyenesen a Fõ-Apáthoz vitetett több levelekkel együtt, mellyek akkor hozzánk érkeztek. Megismerte irásodat, s jelét adta emberei elõtt vágyának, hogy szeretné látni tartalmát. Ez vacsora után volt, s azok siettek vele fel hozzám, s hallgaták. Más napon levivém az Apárthoz s felolvasám elõtte is. Nálunk az egymást folyvást érõ rendelések szorosan vétetnek és pontosan tellyesítetnek. Egészségünk ollyan, hogy jobbat kivánni sem lehet; taval ez idõ tájban, ’s késõbben is, több volt minden felé a beteg, mint az egészséges, és hallgatott minden; most ne adja Isten, hogy valamelly helységben hírtelen betegedjék, s haljon meg csak kettõ is; bizonyosan bezáratnék az. S van e, lehet e, gonoszb állapot ennél? A contumacia (a köznépnél contormátzio) épületek tétetnek a széleken Vármegyénkben három helyen; s a Dunán senkit át nem bocsátnak hozzánk 10 napi tisztulás nélkül. Komáromban egy falut bezártak, mellyben két hét alatt 19 ember, többnyire mindenfélének telhetetlen összeevésébõl, vagy öregségbõl s hosszasabb betegeskedésbõl, meghalt. A Vármegye félénk Physzikusa Cholera Symptomákot vett észre; de most eltünt õ, hogy nem tudják hová lett. Pestrõl ide igen sokféle és veszedelmes hírek szárnyalnak; (levelet senkitõl sem vettem ez idõszakban) töbnyire az a vélekedés, hogy a hid felszedése miatt, melly a Cholera félelmébõl történt, ütött ki a lázadás. Stahli Doctorról igen nem szépeket beszélnek sat. de haggy velem okosabb dolgokat beszéltetni, a hír annyi, olly különféle, olly buta gyakran, hogy mindent megirni nem is lehetne, de érdemes sem volna. Tömördi Ispánunk már megtartá a lakodalmat, de nem szolgálójával, a kharakter miatt, mint tudod, hanem valamelly özvegy uradalmi tisztnével. Gazdasszonyra szüksége volt az embernek, s neki mind egy, bárki legyen az, csak gazdasszony legyen…

Fogunk e összegyülhetni Pesten ez idén? Nem lehet nem fájlalnunk, ha akadályoztatunk. Mely hamar, s mely keserûn szegetik utunk kóstolhatnunk gyönyörûn feslõ örömünk gyümölcsét! Irj, édes Barátom, minél sûrûbben, hogy tudjuk, mint vagy a tiéiddel. Én örömest mennék Füredre exemenem után, de tartok tõle, hogy contumacia nélkül nem fognak visszabocsátani, melly elõttem kiállhatatlanabbnak látszik mint maga az a Cholera. Tiszteletemet Méltóságos Nõdnek, Gyermekeidnek, különösen Iszidórámnak.

 

5377.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                  Széphalom Aug. 8d. 1831.

Guzmicsnak Kazinczy szíves tiszteletét. Élek, édes barátom, én és az enyéimek; de harmad nap olta a’ mirígy Széphalmon is pusztít. Az õr, mely a mirígyes Újhelybõl senkit bé nem ereszte eddig, most már innen el van véve, és hátrább van állítva. Én azt sem tudom mint féljek; zavar minden gondolatom. Feleségem pedig látogatja a’ betegeket, gyógyítja, gyámolítja, táplálja. Azt teszi a’ mit egy Angyal. De az Angyal nem gondolkodik arról hogy mit fog maga is enni, ’s gyermekei nincsenek, mint nekem. Ha elkap a halál, gyermekeim földönfutó koldusok lesznek, a’ sógorom istentelensége miatt, és az exequens Bíró miatt, ki ellenünk égre kiáltó vétket követe el. Július elsõ napja olta mostanig el valék rekesztve Ujhelytõl, ’s így nem vehettem bizonyos híreket, ’s a’ mi hír való hír volt is, zavarosan jött hozzám, megtoldva azok által a’ mit a’ rémûlés okozott. De halljad mik történtek e napokban: Kassán egy elméjében nem megháborodott, hanem csak elgyengûlt öreg Chirurgus — neve Lehoczky —gondolatlanúl bánván a’ Magisterium Bismuthival megöle egy kis fiút és két vagy három embert. ’S a’ nép elrémûlt annak látására hogy a’ betegeket Kassa városa eggy fekete szekérbe vetteti, és erõvel küldi ispotályba. Látta ezenfelûl, hogy nem Urak, hanem a’ szegénység vesz. Innen az a’ gonosz gondolat, hogy õket a’ Császár és a’ Nemesség méreggel akarja kiveszteni. — Ezek tehát Bárczáról (melly félórányira fekszik Kassához) és a’ Kassa külvárosáról berohantak a’ városra, ’s Lehoczkit csaknem agyon verték, úgy más Orvosokat; ’s a’ mint hallom eggy szolgabírót. — Nagy dolognak kelle történni, mert a’ Fõ Ispán B. Eötvös Ignácz katonaság védelme alatt méne ki, jobb gondolatra vonni a’ népet. De ami közelebb esett hozzám azt inkább tudhatom. — Imhol azok:

1) Zemplény Vármegyének új Vice Ispánya Dókus László Úr kiütvén Ujhelyben a’ Cholera, Júl. elsõ napjaiban elhagyá Ujhelyt, és oda 2 mfdnyire, Velejtén a’ Gróf Szapáryné üresen álló kastélyában szálla meg a’ Vármegye pénztárával. — Elterjedvén a’ gonosz hír, Aug. 3d. a’ parasztság beszivárgott a’ kastélyba korán reggel, talán hajnal elõtt, kivonta a’ Vice Isp. kocsiját a’ szekérszínbõl, ’s akkor felkölték ’s kényszeríték hogy mingyárt menjen tõlök, mert megölik, ha nem megyen. — Mihályiban a’ szegény sorsú nemesség és parasztság útját állák dorongokkal, vas villákkal, kaszával, sarlóval, verték lovait, cselédjeit, a’ sarlókkal a’ kocsiba vagdaltak, de talán ruhája õrzötte, ’s kényszeríték hogy menjen. — Ez történt vele Legenyén — ez Kis-Toronyán. — Végre elestveledett, ’s az éj homályában bémehete Csörgõre, ’s ott a’ Cordonra ügyelõ

Kapitánynál meghált. Mihelyt a’ nép megtudta ott létét, azonnal 16 paraszt körülvette a’ házat, hogy ha az udvarról kilép, megölik. — A’ Kapitány másnap katonai õrizet alatt küldé Ujhelybe a’ V. Ispányt, hogy az úton baj ne érje.

2) Mingyárt másnap (Aug. 4d.) Kiszte és Ujlak helységeinkbõl egy csoport nép virradatkor rá üte Gercselyben Geometra Kozma Fer. házára, ki egyike vala a’ Bismuth osztogatójinak. A sok vas villások számában volt egy puskás is. Az Kozmának lábán sebet ejte. Kozma kapta a’ puskát és lelõtt közzûlök ötöt. Erre azok eltávozván, Kozma lóra kapott, és nem az úton, hanem a’ hegyeken, erdõkön Ujhelybe bement, magát mint kénytelen gyilkost a’ Vármegyének feladta, ’s a’ szokott feltételek mellett eleresztetett, ’s a’ Deputatio Sanitatis két Wilhelm Regementjebeli huszárt ada mellé kik haza kísérjék. — Az öcsém fija magával Kozmával szóla a’ réteken, mikor ez a’ két Huszár védelme alatt haza ment Ujhelybõl, ’s ezeket tõle tudja.

3) Igy löve le tizenegyet Boronkay Gáspár és fija Albert Rákócz nevû helységünkben. Mert õk is segéleni akarának a’ cholera által megszállottakon.

4) Terebes nagy helységünkben a megvakultak megkapának egy Deszcsicska nevû Commissariust, a Bismuthért, és azt addig kínzák, míg az(kénytelenségbõl) vallást tett, hogy a’ Császár és Nemesség õket méreggel akarja kiveszteni. Ehhez még ígéretet teve, hogy csak ne bántsák, mindent megvall, ’s megnevezi czinkos társait. — Erre neki állottak az Uraság’ Tisztjeinek, Director Tomsics Uron kezdvén le az utolsóig, ’s azokat megverték, megkötözték, fogva tartották. Valamelly Plebánus vagy Orosz Pap keresztet veve kezébe, ’s ezt azért, hogy a’ kereszt tiszteletre emlékeztesse; de az nem használt; kevésbe múlt, hogy a’ Papot is fõbe nem verték mivel õket fel akará világosítani, hogy a’ por orvosszer, és nem méreg.

5) Viczmándy János Szolgabírót fogva és elverve hozták Terebesre. ’S így katonaság jött. Azoknak kezeikbõl kiverték a’ bajonetteket, ’s e’ szerint a’ Tiszt tüzet adata, ’s 16 elbódított, de ártatlan ember elhullt.

6) Vas Antal Bellicus Perceoptorra rá törtek, azt elverték, ’s a’ Cassát kezébõl kicsikarták, elvitték.

7) Ujhelyben már szûnik a’ baj. Ott minden 25dik kiholt, — Tolcsván minden 9dik, — Olasziban minden 4d.

8) Patakon megholtak ismerõseim közzûl Kaszner volt Fõszolgabíró, — egy 80 esztendõs Tabularis híres Prókátor Tóthpápay — Prof. Rozgonyinak özvegye, Prókátor Boros, Prókátor Vámosy, és eggy Professor, némellyek szerint Kézy, mások szerint Magda. Már írtam hogy küldjék meg a’ hírt ne tétovázva, hanem hitelesen; ’s ha veszem, megküldöm az Újságíróknak.

….Szíves sõt forró tiszteletemet a’ Méltós. Fõ-Apát Urnak. Az Isten tartsa hosszú idõkig életben a’ Méltós. Urat néktek örök díszetekre. Szedert, Vinczét, Maar és Brestyenszki Urakat és mindnyájatokat ölellek. Hiszen én is Benedictínus vagyok a’ Te szereteted által, édes barátom. Ölellek, örökre, de ez nem azt teszi, mintha halni készûlnék. Minden postán írok, hogy tudd élek e. —Képzelhetd hogy én Aug. 29d. jelen nem leszek a’ Pesti Nagy Gyûlésen. Mint hagyhatnám el feleségemet, gyermekimet? Midõn pecsételni akarom levelemet, jõ a’ hír, hogy Kézy megholt, Magda él. Sz. Aug. 11dikén 1831. Édes barátom, a’ mint utolsó levelemet postára küldém, e’ híreket vevém Ujhelybõl:

1. A’ Terebesiek és Abaraiak engedelmet, bocsánatot könyörgõ írásokat küldöttek be a’ Vármegyéhez. Ugyan azt teszik más helységbeli lakosok is.

2. A’ primipilusokat magok az elcsábítottak megfogták mint lázítókat, és a’ veszély okait, és a’ Megyének általadták. — Ezek közt elsõ eggy Tasnádi nevû gonosz Nemes ember, eggy Márczi nevû másik, eggy Vályi nevû harmadik. Kettõ (ezeken felûl) elszökött. Tasnádi Hegyi nevû faluban lakik, Ujhely és Ungvár közt. Lásd a’ Görög Demeter Magyar Országi Atlását. Ismerem a’ rossz embert. Ellopta a’ feleségét az atyjától, és úgy vette el. Az Ipa ellene panaszt tett a’ Megye elõtt, ’s ez a’ rossz ember a’ Sedrián eggy feleletet ada be 1810 körül, ’s abban, nem tudom kinek szavával, ezt mondja az ipának Placeat iam mori. — Én azt mondám a’ Sedrián, hogy ez a’ protervia nyomban büntetést kíván; de Nemes lévén, processust rendeltek ellene. Ott pedig nehezen boldogúl az igazság, a’ Prókatorok’ istentelensége miatt.

3. Az lévén a’ hír, hogy Varannó és Terebes tájáról XIII falu jõ Ujhely felé, ölni, gyújtani, a’ Megye segédre szólítá a’ katonaságot. — Aug. 9d. három Compania gyalogság ment Ujhelyen keresztûl, eggy Compania pedig Kassáról, ellenek. — Aug. 10d. Ulánusok. Igy elcsendesedett minden. Azonban Ujhely a’ Vármegye háza elõtt 400 nemes és nem nemes lakosait feleskette, Commandantjokká Major Barthos Urat nevezte ki. Ez alá Kapitányoknak két vitézkedett Urat. 1. Hidegkövy és Körtvélyesi Kapitányt, 3. Bernáth Sámuelt és 4. Balásházit az Academicust.

4. Hogy Assesor Klobusiczky Józsefet, a’ Districtuális Eperjesi Táblánál szolgál, fia a’ Borsodi Főispánynak — ez pedig testvére a’ Kalocsai Érseknek, megtámadák tulajdon jobbágyai, megverték, de ez megnyitatá nekik piunczéjét ’s ez által elillanthata kalap és köpenyeg ’s frakk nélkül, igaz. Azok elvitték 3000 fntját, ezüstjét, ruháját, tükreit, ablakait, ajtajait összetörték.

5. Forgácsnét, Meskónét, a’ Varannai Doctort és Patikáriust, Kossuth József fiscalist, ki Kõszegen is practizált kevés eszt. elõtt, fõbe verték, ’s halva hagyták, Reviczky János Szolgabirót és Szulyovszki Józsefet agyon lõtték, igaznak mondják most is.

6. Itt ma is van halott, Regmecz szomszéd helyen ma ötöt mondanak. Én még épen vagyok az enyémekkel. Élj szerencsésen.

Épen bé akarám pecsételni levelemet midõn egy Molnárunk jõ Kassáról, ’s ezt hozza:

1. Szemeivel látta Kassán azt a’ csoport katonaságot, melly Szalánczról 36 embert és asszonyt fogva kísért be a’ városba, hogy a’ Vármegye Esküdtjének ki akarák metszeni nyelvét.

2. Kassa is fegyverkezik a’ történhetõ baj ellen.

3. Kassáról sietve méne katonaság elfojtani a’ Nagy-sárosi zajt. Nagy-Sáros Eperjes mellett van.

 

 

5384.

Kazinczy — Guzmics Izidornak.            Széphalom August. 15d. 1831.

Édes barátom, én neked mindég borzasztóbb híreket küldök, de édesít az a’ remény, hogy a’ bajnak kevés hetek alatt vége lesz. Magam és az enyéimek épek, egészségesek vagyunk. Gróf Forgácsné Varannón, és Báro Meskóné Varannó mellett, élnek, de sokat szenvedtek. — Forgácsnénak 20 eszt. olta volt egy szakácsa, ezenfelül valamely leányt nevelt. Ezek ketten társakat szedtek a’ Grófné megtámadására. A’ gonoszok fejszékkel, rudakkal törtek az ártatlan asszonyra, ’s egyik el akará vágni ujját a’ gyűrűért, de egy obsitos társok tartóztatá, ’s nyugalomban vonatá le azt. — Szeghy Imre Urnak kitolák két szemeit, ’s vakon vitték  Báró Meskónéhoz, hogy ez iszonyodjék el, és vallja meg hol a’ pénze. — Az Eperjesi Tábla Assessorára Klobusiczky Józsefre ebéd után fényes nappal törtek saját jobbágyai, elverték, elkínozták, ’s megölték volna, de eggyik jobbágya elszökteté. Húnyor nevû Fiscálisát elverték, egy fához kötötték, ’s mezítelen, ’s harmadfél nap hagyák ott éhen szomjan; egy Erdőmester katonákat hozott kiszabadítására. — Hol jobb élni, Weimár körül e, hol a’ kondás is olvas a’ nyája mellett, vagy Skutari körül, hol a’ Basa sem olvas? — Tegnapelõtt vittek itt Ujhelybe 48 gonosztevõt szekereken, katonák által kísérve. Primipilusaiknak hajaik  a’ bõrig el vala nyírva, hogy ha megszökhetnének is, rá ismerhessenek. — Tasnádi, Budaházy, Vályi, Márczi — proh pudor! — nemesek, ’s egy más csapat primipilusai fogva vannak. Mernyiken Szulovszki Józsefet, Asszonytestvérét, naturalis leányát, a’ Luther. papot ’s feleségét, a’ Fõ Szolgabírót Reviczky Jánost, midõn vacsoránál ûltek, megtámadák, ’s összekonczolák, mindössze tizeneggy embert. Ezek a’ tegnap és ma vett hiteles híreim. Egy Táblabíró írja, ki a dologban forog. Élj szerencsésen. Sietve, mert ezt sokaknak. Pedig a’ posta ma estve indúl. Megérkezett a’ Statáriumot engedõ Kir. Rendelés. Fõ Ispányunk Gr. Mailáth Antal maga is inquirál. De inquirál Terebesen egy avégett kiküldött Bíztosság is.

 

5390.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.  Auguszt. 17d. 1831

Kazinczynak Guzmics szíves tiszteletét. A bajos idõk megfosztottak bennünk attól az örömtől is, hogy tudományos körünkben láthatnók egymást, s tellyesíthetnõk azt az ismeretet, mellyet a múlt télen egymásról vevénk. Tegnap kaptam az Elölülõnek levelét, melyel a már hirdetett Gyűlést felmondja, s határtalan idõre halasztja. Éppen tegnap olvastatott fel elõttünk Fõ-Apátunk levele is, mellyben a Szeptember hónapra rendelt szerzetes Gyűlést (capitulum generale) visszahúzza igen fájdalmasan, azért hogy már most harmadszor (mint Prior akart már tartani) akadályoztatik ezen atyai szándékában. Igy mennek füstbe szándékaink, feltételeink, egy hatalmasb erőnek közbeléptével.

Halljad a mi choleránkot, ki a tiéteket szorgalmatosan hallattad velem. Győr városában Julius 28. olta dühödik az; de a város nincs elzárva; embereink még ma is ki be járnak, s eddig minden vész nélkül. Eddig Gyõrött csupa cholerában meghaltak 350 felé; elején csak az Újvárosban, majd a Majorokban, és a Szigetben; most az Újvárosban szűnik, de a Szigetben dühödik, itt ott a belső városban is halnak. Gyõr mellett fészkel túl a kis Dunán Révfaluban; innen Szabadhegyen, és Szent Ivánban ez a mi falunk…. Mi, édes Barátom, eddig tiszták vagyunk a szomszéd helységekkel együtt, de maradunk-e? A tető, melyen lakunk, biztat bennünk, s a tiszta lakás és életmód; de ha a hely lakóji betegesznek, nekünk nem szabad magunkat tőlük megvonnunk. Eleve meg vannak téve a rendelések.

Eddig írtam, és társam jött, hogy kimenjünk. Visszatérvén veszem leveledet, irántam több mint testvéri szeretetednek nem első ugyan, de talán legbizonyosb tanúját. Ott vagy tehát te is a tiéiddel közepette a vésznek! S Nőd, a szép szívű, nagy lelkű Asszony gyámangyala a sinlődő emberiségnek! Ah édes Barátom! melly boldog lehetsz Te egy ilyen hütvesben! még akkor is, midõn a gonoszság nyomja igazságos ügyedet! S miként lehet kemény egy olyan Angyal aránt emberi szív? bé sok fijaiban vad még ma is ez a mi nemünk! De mi közöttünk egy nemes szívvel annál boldogabbak. Most az ember minden órában hall valamit. Leveleddel együtt vettem a Gyõri levelezõmét, Vurda Károlyét, Praelatus Sztankovics házi barátjáét s asztaltársáét. Neki már két testvérje, egy huga és egy öccse volt a bajba, de Bakody, a Syntaxisban tanítványom, most homöopatikus Orvos, mind a kettõt kirántá. Már ezelõtt is csuda dolgokat tõn ez a fiatal orvos homöopatiájával, mellyel, nyomatva a többitõl, szükségbõl kezde orvosolni, s ez neki nagy hírt szerze. Az irja levelezõm, hogy keze alatt még egy cholerikus sem halt meg; õ azzal is ajánlja magát, hogy betegjeivel épen olly bátran bánik, mint eddig, midõn a többi csak ajtóból beszél be, s rendeli az orvosszereket. Levelezõm szerint a nyavalya gyarapszik; napjában 40—50 a halott. A mirigyes halálozásokat egy társunké, Valter Románé kezdte, ki Gyõrött több esztendõn  át nem kevesebb szerencsével papolt a németeknek, mint Albach a Pestieknek. Már akkor gyaníták, hogy cholera ölte õt el, mert hirtelen halt meg; de már elõbb szenvedett rágásban egy meghûtés által. — Cholerában a mult héten megholt egy jó emberünk, Sópercepter Szental, ama szerencsétlen prókátor testvére. Más ismerõseim közzül még nem halt. A betegekhez járó papok eddig birják magokat, bátor felette kifáradtak.

Tegnap volt Apátunk Szederrel a szomszéd helységünkben, Ravazdon, hol nekünk ferdõnk van; ott tegnap 7ten feküdtek halva, a 8dik haldoklott; de nem cholerában azt mondják (ebben csak egy volt, azt is feldörgölék), hanem közönséges hasmenésben. A Börcsi bíró házról házra jár, dörgöli, melegíti a betegeket, és sokat megment a haláltól. Némely banyák Győrött azt teszik a cholerikusokkal, mint a csömörrel, foghagymás eczettel dörgölik, és foganattal. …Bakod, Komárom Vármegyében, annyira van a cholerában, hogy senki sem mer feléje menni. A szomszéd helységek kordont huztak körülötte, hogy senki ki ne jöhessen! Maurus és Vincze Julius 27dikén Füredre mentek. Veszprim elzárá utjokat, se ki se be nem eresztvén senkit. Én is utánnok mentem volna különben Szederrel, exemenek után. Most már szabad a járás, mert Veszprim is kezd choleráskodni.

 

 

                        Utolsó levél a Váczy-sorozatban:

 

5393.

Kazinczy — Mocsáry Antalnak.                    Széphalom Aug. 20d. 1831.

                           

Az  5390. levél Guzmicsé,  az 5391 Kaz – Kis Jánosnak,  az 5392  Kaz -  Bártfai Lászlónak szól.

 

 

 

                                          Török Sophie

                 (Ónod, 1780. február 19. – Nagyvárad, 1842. február 14)

 

A 23. kötet, 5834. Kazinczy Kazinczynének /1820 ? német nyelvű/, a levél jegyzete:…férje halála után Kazinczyné több levelet intézett Guzmics Izidorhoz. 1832. márc. 30-i levelével küldi el az 5834. levél részletét.

 

Kazinczyné Guzmicshoz, 1832. márc.  Atyám, mily háládatlan lennék, ha nem siratnám azt az embert…vele minden örömöm tovatűnt, minden üres és sívár körülötte. Bár adna az ég néki kicsiny helyet, ahol boldogabbnak érezhetné magát…Török Sophie                                                          In: Kaz: Sophie, 1984.

 

Kazinczy Ferencné Török Sophie levelezése (V. Busa Margit és Z. Szabó László tanulmányával) Kazinczy Ferenc Gimnázium, Győr, 1986;

 

 

…A kortársak közül sokan felismerték a Kazincy-kéziratok összegyűjtésének szükségességét, de senki sem fáradozott annyit, mint a 200 éve született bencés szerzetes; Guzmics Izidor. Guzmicsnak Török Sophie-hoz intézett leveleiből képet kaphatunk a Kazinczy-levelek összegyűjtésére irányuló kezdeti erőfeszítésekről…Guzmics irodalmi működésének feltárásával, értékelésével mindmáig adós a kutatás…

                                                                                         epa.oszk.hu/00000/.../pdf/MKSZ_EPA00021_1987

 

 

…Guzmics Izidor 1831. szept. 5-én ír Kazinczynénak. Levelében rögtön felajánlja közreműködését Kazinczy Ferenc munkáinak sajtó alá rendezésével kapcsolatban: „Barátom régolta szándékozék két Munkáját: Erdélyi Leveleit, és Szallusztját, kiadni. Ezeket minél hamarább ki kell adatni. Ha Nagyságod jobbat nem talál, kire a kéziratokat bízza, én örvendni fogok a megbízottságnak, hívségben szíveségben Kazinczyra nézve senkinek nem engedek." Kazinczy Ferenc életrajzának megírására ajánlkozik, valamint javaslatot tesz a levelezés gyűjtésére, kiadására is…

…Kazinczyné 1832. aug. 19-én kelt levelében arról ír Guzmics Izidornak, hogy Toldy Ferenc tájékoztatása szerint gróf Teleki, az akadémia elnöke őt [t.i. Toldyt], Helmeczyt, s sejthetően még Bajzát bízta meg Kazinczy kéziratainak átvételével, „ha azokat a Tudós Társaság megvenné." Az özvegy határozottan tiltakozik Bajza személye ellen, s kéri Guzmicsot: legyen jelen a hagyaték átvételekor…

                                /Gergye László: Az akadémiai Kazinczy-hagyaték története/

                 

                                                    epa.oszk.hu/00000/00001/00357/.../itk_EPA00001_1990

 

 

 

 

Kisfaludy Sándor és Guzmics levélváltása. Guzmics a hálón

 

 

Kisfaludy Sándor Guzmicsnak                                  Sümegh aug. 15. 1830.

 

Kedeves barátom uram! A múlt hónapok egy részét Füreden töltvén, az ott mulató hazafiak nagy keserűséggel látták miként tengődik s nyomorog a magyar színjátszó társaság silány deszka kunyhóban. Miként vagyon az számkivetve önnön hazájában, midőn a német társaságok roppant palotákban tevékenykedve lépdelnek. A királyi városokat még jobban elnémetesítenék, ha még lehetséges volna. Én, hazafiúi mérges fájdalmamban, az ott levő közönséget egy ugyan Füreden építendő játékszínre felszólítván…a főapát úr minden áron fel fog szólíttatni a n. vármegye által egy célirányos helynek kimutatására…

Kérem barátom uramat; méltóztassék a főapát urat előre ezen tárgyra nézve elkészíteni, különösen a következendőkre disponálni:

1.    Szükséges lévén, hogy a főapát úr által valaki kiküldettessék, tessék a dolgot arra vezetni, hogy barátom uram maga személyesen küldessék ki a velem való végzésre…

2.    Minekutána Zala Vármegyének az a végzése, hogy ezen célra nézve minden nemes felszlíttassék, tehát fel fog szólíttatni a tihanyi apátság is…

3. Minthogy részszerint önönmagam vállalkoztam ezen hazafiúi intézetnek     végrehajtására, részszerint a Vármegye is engem nevezett ki ebben főkormányzónak, tehát kérem barátom uramat, legyen annyi bátorsággal erántam, hogy  kiküldetésnek határnapját tüzetesen sürgesse, és azt nekem jókor tudtomra adgya…

A magyarok istene éltesse barátom uramat, minden jó hazafival együtt! Szívéből  óhajtja szíves barátja  Kisfaludy Sándor

                      Kisfaludy Sándor minden munkái, szerk:Angyal Dávid, 8. kötet, Franklin, 1893.

 

Guzmics Izidor Kisfaludy Sándornak

Pannonhalma, 1830. augusztus 25.

Tekintetes Úr, kedves Barátom Uram!

Igen becses és barátságos levelét nagy örömmel olvastam, annál nagyobbal pedig, hogy az régi óhajtásom teljesedése hírét hozá meg. Igenis, tisztelt barátom, régi óhajtásom, hogy a füredi ferdő, hazánkban talán a legteljesebb és legnépesb, magyar játékszínnel díszeskedjék. Ezt, mint értem, barátom uram eszközlé most; s elmondhatom, mind magának, mind a tekintetes nemes vármegyének nagy dicsőségére. A dolgot azonnal közlém főapátommal; ő ugyan még a vármegye felszólítását nem vette, de már előbb hallott a dologról valamit. Azt vettem észre beszédéből, hogy az egész dolgot a tihanyi apátságra bízza, mint közvetlen uradalmi joggal bíróra; a hely kijegyzése, hiszem, nehézségeket nem szenved; mi pedig a téglát illeti, az öregúr nemcsak mint apát, hanem mint Zalának is gyermeke, nem fog vonakodni. Így tehát az én küldöttségem elmarad, különben is bátor a barátságos összejövetelt nagy szerencsémnek tartanám, az efféle dolgokban én nagy idióta vagyok, s megtörténhetnék, hogy szívem eszemet fogná szégyenbe dönteni. Egy ódát! Miért ne? De megengedjen, kedves barátom uram, ha felszólítására nagyot nevettem, s azt gondolnám magamban, hogy még engem szólítgat Zalának s a hazának szép koszorús lantosa, addig maga készíthet ódát, jobbat, kedvesbet, maradandóbbat, mint az én borzom fogna lenni. De tréfa a tréfa, csakugyan az építő maga nem dicsérheti építését, ha tehát jő e tárgyról jó gondolat agyamba, ki fogom azt röppenteni, s el Balaton partjára. [...] Én pedig tapasztalt barátságába ajánlt maradok,

igaz magyar tisztelője
Guzmics Izidor

Guzmics Izidor (1786-1839), papköltő, műfordító, szerkesztő, a Magyar Tudós Társaság tagja

                                                                                     mek.niif.hu/07200/07273/html/

 

 

Kisfaludy Sándor (Sümeg, 1772. szept. 27. – Sümeg, 1844. okt. 18.) …Nagy pártfogója volt a magyar színjátszásnak, jelentős része volt az 1831-ben megnyílt balatonfüredi színház felépítésében is…

                                                            baloghpet.wordpress.com/.../kisfaludy-sandor-kolto/

 

 

A fürdőhelyen először 1815-ben v. 1816-ban fordultak meg magyar vándorszínészek. 1821-ben Balog István társulata játszott itt. Balatonfüred 1824-ben, a nádor látogatása után vált divatos helységgé, ekkor a Fejér vármegye által pártolt egyesült szerepelt, alkalmi deszkaszínházban. A Dunántúli Színjátszó Társaság nyári állomáshelyének tervezett Balatonfüreden a fürdővendégek körében végzett gyűjtés után Kisfaludy Sándor 1830. aug. 9-én javasolta Zala vármegyének egy kőszínház felépítését. A több vármegyére kiterjedő gyűjtés, a természetbeni adományok és a munkajáradék (robot) igénybevételével – a tihanyi apátság átengedett telkén – Fülöp József tervei alapján épült fel a 400 nézőt befogadó színház, amely 1831. júl. 3-án nyílt meg, Kisfaludy prológusával és Töpfer-Komlóssy Magyar hölgy c. darabjával….

                                                                     mek.niif.hu/02100/02139/html/sz02/71.html

                                                                                  

                                                     *  *  *

 

…A 19. század elején a honszerte ismert tudóst, Guzmics Izidor bakonybéli apátot, korának elsőrangú íróját látogatták, így Toldy Ferenc, Kisfaludy Sándor és Vörösmarty Mihály is megfordult nála…

                                                                       www.polyver.hu/docs/bakonybel.doc

 

 

Tudom℗anyos gyüjtem℗eny - Google Books eredmény

1828 - History
... Guzmics Izidor , Helmeczy Mihály , Horvát Endre, Horvát István, Kazinczy Ferencz , Kis János, Kisfaludy Káról, Kisfaludy Sándor, Kölcsey Ferencz, ...
books.google.hu/books?id=Ans5AAAAcAAJ...

Felső Büki Nagy Pál, Soprony vm. Követe festett „melyképét” kapták a felsoroltak, valamint Berzsenyi, Czuczor, Döbrentei…Toldy, Virág, Vitkovics, Vörösmarty.

                                                         *  *  *                                                    

 

1.8.) A 19. század magyar nyelvű egyházi sajtója
Az ismeretterjesztő, tudományos folyóiratok mellett 1820-1824 között jelent meg az első magyar nyelvű teológiai folyóirat, Egyházi Értekezések és Tudósítások címmel. Az ezután következő nyolcévi szünetet az Egyházi Tár (első két számának címe: Vallási és Egyházi Tár) megjelenése törte meg 1832-ben. A lapot Guzmics Izidor bakonybéli apát, bencés szerzetes indította. Az újság első számának beköszöntőjében megfogalmazott céljai a következők voltak: „A religionak és egyháznak kifejezése, ábrázolása, világítása czélja ezen iratnak a Szép karján egyedül, minden félszegség, haszontalan, sőt gyakran kárhozatos elméskedések, felekezeti tekintetek, theologiai lelketlen feszegetések… csipkedések… gúnyolódások nélkül. Fő czél a lélek és szívképzés…” Az Egyházi Tár teológiai, Bibliával, erkölcstani, egyházjogi, egyháztörténeti és liturgiával kapcsolatos tanulmányok mellett nagyszámban közölt különféle eseményekhez, ünnepekhez kötődő egyházi beszédeket. Foglalkozott a nevelés kérdésével is. Guzmics Izidor külön rovatot szentelt az egyházi épületek és művészeti emlékek történetének is. Rajzolókat alkalmazott, hogy az ilyen témájú cikkeket képekkel is kiegészíthesse.

                                                                                           www.asztrik.hu/kincstar/idoszak/sajto.htm

 

 

 

Kölcsey Guzmicsot lektorál                                                         2007.03.29

Kölcsey Ferenc, miközben a „hivatal” ügyeit intézi, a perbe fogott Wesselényi érdekében jár közbe, és egy Ödipusz-fordítást vet össze az eredetivel, az akadémia felkérésére. Mindezt megtudhatjuk egy ismeretlennek, feltehetően a Szophoklész-fordítás ügyében érdeklődő barátnak címzett, 1835-ben írt leveléből.


Nagykárol, December 14. 1835.

Kedves barátom Uram, folyó hónap’ 11dikén érkezett kezemhez Guzmicsev’ Oedipusa. A’ kísérő, titoknoki levél August 11dikén költ vala; és így négy hosszú hónap tölt el, míg a’ küldemény megjöve. Valóban szomorú helyezet, midőn illy messzeségben állunk egymástól! Portsmouthról Newyorkig, ugy mondja a’ hír, most már csak tizenegy nap; és így a’ Angol ország Amerikához száz tíz nappal van közelebb, mint Pest Károlhoz. Ezekböl méltóztatik általlátni, hogy Oedipust én még meg nem vizsgálhattam. Itt huszonkét nap óta kínlódom a’ hivatal’ munkájával; holnap után indulok haza, hol időm leend Sophoklest könyvtárom’ porából előkeríteni, és a’ fordítással össze vetni; és így az Akademia’ parancsát teljesíteni.
      Wesselényi ügye itt pártfogókra talált. Felírást küldénk érette a’ Felvéghez; és körlevéllel (mellyek nyomatnak) szollítjuk fel az ország minden megyéit. Ezt kérem Bártfaynkkal tudatni.
       Barátainkat üdvezlem. Ölelem változatlan barátsággal. Kölcsey Ferencz.

                                                                                                            www.hunbook.hu/index

 

 

 

2009. máj. 8., péntek

Theokritos (i.e. kb. 300-265): A tehenes


Eünika, hogy csókkal közelítém, csúf nevetéssel

Illete, s így mocskolt: menj tőlem messze pokolra,

Hogy hitván tehenes lévén, mersz csókot ajánlni!

Városi ajkokhoz szoktam, s te parasztival unszolsz!

Szép arcám soha szád, soha, még álmodba sem éri.

Vaj millyen képed! tréfád melly durva s beszéded!

Melly gyengén szóllasz! szavaid melly nyájasan öntöd!

Ez melly gyenge szakáll! melly szépek fürti hajadnak!

Ajkidon a nyavalyás kékség űl, s a kezed undok.

És bűzzel tele vagy. Fuss tőlem, hogy be ne piszkolj.

Mint ezeket mondá, leköpött háromszor ölébe,

S engem lábtól fel fejemig nézelle szüntelen.

Szájával sziszegett, szemeit kancsalra vetette

Testállásában gőgösködve; s büszke kacajjal

Engem megnevetett; s tüstént felfortyan a vérem

S mint harmat rózsát, arcám festette a méreg.

Itt hagyván elment; keblem de haragba evődik,

Engem, hogy illy szépet, hogy az olly rút kurva kijátszott.

Valljatok oh igazat tí e táj pásztori, nemde

Szép vagyok én? S mássá melly Isten tőn hevenében?

Mert ezelőtt gyönyörű szépség ragyogott ki belőlem;

Éke szakállomnak, mint fának az ifju borostyán.

Vállamon  a fürtök lefolyának petrezselyemként.

Barna szemöldökömen fellül kelt tiszta fejérű

Homlokom, és szemeim szebbek mint bölcs Athenéé!

Szám az aludt téjnél gyengédebb; számnak igéi

Édesbben folytak az eresztett Hüblai méznél.

Édes az énekem is, sípom zendüljön akár meg,

Nádam akár zengjen, vagy fújjam görbe furuglyám,

Lányok is a hegyeken mind szépnek tartanak engem,

S mind' ki szeret, csak ez a városnak lánya nem, engem.

Ő kikerül, tehenes hogy volnék, vagy bizony ő nem

Tudja, hogy a gyönyörű Dionüszosz völgyen üszőket

Őrzött, s hogy Küpriszt teheneshez vonta szerelme,

S hogy vele őrze hegyes Phrügiában; s nemde Adóniszt

Erdőkben szereté, s erdőkben jajgata érte?

S mi vala Endümion? Tehenes; s kedvelte Szeléne.

Ő a pásztorhoz legelőre leszálla Olümpról,

S lakni hegyekben járt, s a szép gyermekkel enyelgett.

És te Rhea tehenest gyászoltál s szende Zeüsz te

Ökrész gyermek után sas-képen szerte koválygál?

Eürike csak maga ő tehenesnek utálja szerelmét,

Jobb ő mint Kübelé, mint Küprisz, s mint te, Szeléne!

Ne, többé Küprisz, soha sem városban Adóniszt,

Sem hegyeken ne szeresd: egyedűl töltsd fekve az éjt el.


 

Ford.: Guzmics Izidor, megj. 1824.  Forrás: Homér és Osszián - Versfordítások Faluditól Arany utánig 1750-1900, I.kötet,Magvető Könyvkiadó, Bp., 1957.

 

                                                  *  *  *

Fehér Katalin: Egy reformkori bencés szerzetes olvasmányai

Több jelentős író kerül ki közülük, mint például Guzmics Izidor, ... hiszen Kisfaludy Sándor regéit, és az Auróra köteteit említi ebből az évből, ...
mek.niif.hu/03200/03231/html/feher.htm

 …Guzmics Izidor szeretett tanítványa és munkatársa, Beély Fidél kéziratos hagyatéka olvasmánytörténeti vonatkozásban is rendkívül érdekes. Kéziratban maradt részletes önéletrajza, és az 1845-47 közötti évekből származó olvasmányjegyzéke tájékoztatást nyújt arról, milyen jellegű és témájú könyveket olvasott tanulóéveiben, és későbbi élete során…

 

·  Kiss Endre - A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején

2007. ápr. 25. ... Olvasója volt a kabinétnek Kisfaludy Sándor is, az ő olvasmányai közt ...... A Zalán futása 88 előfizetője közül Guzmics Izidor 10-et, ...
www.pointernet.pds.hu/.../20070425045722316000000954.html - Tárolt változat

 

 

Tudománytár repertórium 1840. Új f. 4. évf

423.   GUZMICS IZIDOR: Philosophiai (észtani) nyelv. [Közli] Briedl Fidél. 1840. Értekezések. 7. k. 3. füz. 143–156.

 

                                                                           Akinek van türelme, még találhat. B.G.