KAZINCZY PESTI TRIÁSZA /ÉS AZ IRODALMI-VEZÉR/

2010. 10. 21

Horvát István 1784 - 1846

Vitkovics Mihály 1778- 1829

Szemere Pál 1785- 1861

Kazinczy emlék-kút 1936 -

Tartalom

Bevezető

Horvát

Vitkovics

Szemere

Függelék

Bevezető

A fejezet három személyét – mint triászt - nem én, hanem ők maguk találták ki. Kazinczy pesti triásza irodalomtörténeti fogalom lett. Horváttal találkozhattunk a h 08 – 33 fejezetben. Ő az a professzor, sőt később dékán, aki a bibiai tájakon is magyarokat lát. Vitkovics derűs jogász, hangulatos leveleket ír. Többbnyire az ő szalojában találkoznak az irodalomkedvelők. Szemere Kazinczy szerint jobb verset írt, mint Csokonai és ezt Szemere először el is hitte. Köcseyvel közösen irodalmi lapott adott ki és később inkább krititát írt, nem verset. A fejezet szerkezete a többihez hasonló: válogatás a KazLev-ből, közöttük dokumentumok, kommentárok olvashatók. Több levél megválaszolatlan. Ennek magyarázatát a Függelék-ben találjuk.

* * *

…Vitkovics fiatal ügyvédként barátkozott össze Horváth Istvánnal, a romantikus nemzeti ábrándokat kergető történészprofesszorral, és Szemere Pállal, a maga korában igen jelentékeny költővel és kritikussal, a magyar szonett úttörőjével és a rendszeres hazai irodalmi kritika megteremtőjével. Mindhárman Kazinczy és a nyelvújítás hívei voltak, idővel Kazinczy személyes barátai. Vitkovicsot, Szemerét és Horváthot nevezték az időben Kazinczy pesti triász-ának. Irodalmi barátságuk és nemzedékekre gyakorolt ösztönző hatásuk nagyban hozzájárult, hogy Pest legyen az ország irodalmi és kulturális centruma... mek.oszk.hu

HORVÁT ISTVÁN

(1784-1846).

Ezen jeles férfiúval csak a Jankovich-gyüjtemény átvételekor jöttem közelebbi érintkezésbe, s volt alkalmam tapasztalni roppant olvasottságát, tudományát, kitartó szorgalmát, csaknem aggodalmas pontosságát, de egyszersmind egy pár gyöngéjét is. Beszédje, előadása rendesen doctrinair-professzori volt. Históriai ismeretei szélesek, terjedelmesek, de nem mindenkor kritikaiak. A régi hősök és nemzetek magyarítása, úgy látszott, rögzött eszméjévé (fixa idea) vált, mindenütt magyart keresett, s ez sokban gátolta históriai búvárkodásának tisztába hozatalát. Komolyan állította előttem, hogy szent Pál magyar volt és a szamaritai asszony palóc, a sziciliaiak székelyek, a parthusok, kik később maurusoknak neveztettek, kunok voltak, és így Lucanus sokat beszél a magyarokról, miért is Lucanust tizenhatszor olvasta el. Sőt midőn Széchenyi István, Teleki József gróf ebédjénél, melyen Horvát is jelen volt, legközelebb Angliában Andrássy György gróffal tett útjáról beszélgetvén, azt monda, hogy ő Angliában oly jól érezte magát, mintha otthon lett volna — Tudja-e, kérdezte Horvát, — mi ennek az oka ? — Nem biz én, — feleié nagy várakozással a gróf.

— Mert az angolok valóságos magyarok, — mond Horvát, — az angol és magyar nemzet egy eredetűek.

Széchenyi bámulva nézett Horvát szemei közé, s Horvát távozta után így nyilatkozott: — Kár ezen jeles férfiúban, hogy már rögzött eszméje van. Ezt megtudván Horvát, soha sem bírt kedvező hajlammal lenni Széchenyi iránt, sőt reformátor hadnagyocská-nak nevezgette. Azonban Széchenyi elleni neheztelésének volt más titkos rugója is, tudniillik némi vélt s tán egy részben

valódi méltatlanság is, mi Horváton történt. Elhatároztatván ugyanis, a magyar tudományos akadémia felállítása, választmány ült össze, mely annak alapszabályait kidolgozza. Ezen választmány nem volt ugyan a legjobb tapintattal összealkotva, de mindenesetre jeles férfiakból állott. Annak titoknokául, vagyis inkább tollvivőjeül Horvát István választatott meg: ennélfogva neki nemcsak reménye, de némi joga is volt már az akadémiai titoknokságra. Azonban Széchenyi nem találván elég simaságot Horvát társalgási modorában, úgy vélekedett, hogy egy akadémiai titoknokban, ki számos külföldi tudóssal és magas rangú vendéggel jő érintkezésbe, ez múlhatatlan kellék…

Horvát pontossága annyira ment, hogy a Jankovich-gyűjtemény lajstromozásánál, ha valamelyik lapon csak egy betűigazítás fordult is elő vagy egy tinta-cseppecske esett is arra, azonnal félrevetette a lapot, s újra írta vagy irattá, mi igen gátolta munkálkodásunkat. Gondolhatni tehát azt a végtelen szorgalmat, munkát, mit ezen férfiú, ki egyszerre egyetemi tanár s múzeumi könyvtárnok, többféle titoknok és búvárkodó historikus volt, ki a nádor-főherczeg parancsára is gyakran állított össze adatokat publicistái tárgyakban, életében kifejtett. Ezen szorgalom miatt rendesen sokat lopott el éjjeleiből. Ezen roppant elfoglaltatás volt oka, hogy csak históriai töredékeket és nem egész munkákat bocsátott a közönség elébe….

Vasárnapi Újság, 1886. 37.

Vass Bertalan: Horvát István 1895. 150 – 154. o.

…Horvát Kazinczynak egyik legerősebb támasza lett akkor, mikor neki nagy fontosságú reformjainak keresztülvitelében számtalan nehézséggel, támadásokkal kellett megküzdenie. A védelmet Horvát leginkább azok szövetségében gyakorolta, kiket Kazinczy 1809-ben a maga pesti triászának nevezett el…A triász, amint Vitkovics és Horvát soros barátságából nyert életet, úgy később is leginkább abból táplálkozott…

A triász feladatául tűzte ki, mint Szvorényi írja, „Kazinczy irányát a fővárosban képviselni és közrehatását rámogatni.”…egymásra is nevelő hatást gyakoroltak, emellett egyesíti a pesti írókat s így némileg középpontja lesz az irodalmi, politikai s társas életi mozgalmaknak…érezte a magyar irodalom s tudományosság egy tudós társaság felállításának szükségét, ennek hiányában a triásznak éppen úgy megvolt a jelentősége, mint az Auróra-körnek… /B. G. példányából/

Tétel 171: HORVÁT István Magyarország gyökeres régi nemzetségeiről

Pesten, 1820. Trattner J. Tamás bet. 110 l. 212 mm. Petrik 122 l. terjedelemről ír, pedig ennek itt vége… Fűzve, a hátsó borító hiányosan megvan, köttetésre szorul, könyvtári duplum.

kikiáltási ár:	15 000 HUF
leütési ár:	20 000 HUF
aukció időpontja:	2008.11.15. szombat 10:00 CET
aukció helyszíne:	ECE City Center, 1051, Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 12.

Nagy Gyula: A magyar nemzetségekről. Századok 1867.

…Horvát István Magyarország gyökeres régi nemzetségeiről czímű értekezésében így szól: Maga a nemzetség (generatio, gens, genus) szó arra a gondolatra vezethet akárkit, hogy a nemzetségben köznemzésnek, vérségnek, atyafiságnak kell foglaltani. És valóban ilyen értelemben veszik a Nemzetség szavat mind az ó-testamentomi szent könyvek, mind a római classicus irók, mind a horvát, kún és székely nemzetségekről emlékező régiségek. De ki is kételkedhetnék arról, hogy a nemzetségeknek ágaik (familiae stirpes) a vérség láncza által szorosan összekapcsoltatva voltak? Ne úgy tekintessenek tehát a magyarországi nemzetségek, mint a régi magyar hazának valamely politikai osztályai; ne úgy, mint atyafiság nélkűl együtt élő szövetséges tagok. A régi, gyökeres magyar nemzetségeknek maradékaik az oklevelekben származási lépcsők által magokat egy köztörzsöktől (caput familiae) hozzák le; kijelentik közjussaikat a közös jószágokban; osztoznak egymással ezekben és mag-szakadás esetében az ág (familia) jusait törvényesen keresik a bírák előtt. Mindezek eleven tanúi annak, amit Nemzetség szó jelentéséről mondottam…

Horvát István Magyar irodalomtörténete. Kiadta: Pap Károly. Magyar

Irodalmi Ritkaságok. 28. sz. Budapest, é. n. (1934.) 146 1. Itk. 1935. 1.

Mostanában több összefoglaló irodalomtörténeti munka jelent meg nálunk, bizonyságául annak, hogy a mi tudományunk terén is időszerűvé vált a szintézis feladata. Mi magyarok a problémák elméleti megvitatása helyett inkább a tudományos feladat gyakorlati megoldására szeretünk vállalkozni, abból a helyes meggondolásból indulva ki, hogy a gyakorlati megoldás úgyis világosan elárulja az alapul szolgáló elméleti álláspontot s mindjárt próbáját is adja annak, vajon ez az alap eléggé szilárd, vagy eléggé újszerü-e. Legutóbbi e nemű munkáink (Pintér, Farkas, Szerb művei) megjelenése meglehetősen élénk eszmecserét is ébresztett kritikai folyóiratainkban, sőt a napisajtóban is; a müveit olvasóközönség is érdeklődni kezd irodalmunk egységes szempontú, áttekintő vizsgálata és értékelése iránt.

Irodalomtörténetünk mai fejlettségének legszemléletesebb mérőészköze a kezdet kezdetével való összehasonlítás. Ebből a szempontból történeti érdekességet nyer az a munka, amely a Magyar Irodalmi Ritkaságok c. vállalat 28. számú kiadványaként jelent meg. Horvát István Magyar irodalomtörténete ez. Horvát 1830-tól kezdve a magyar nyelv és irodalom tanára volt a pesti egyetemen. E minőségében diktálta le hallgatói számára irodalmunknak azt a történeti áttekintését, amely egy évszázadnyi lappangás után csak most jelent meg nyomtatásban. Horvátot a szükség kényszerítette e munka összeállítására: az egyetemi ifjúság számára nélkülözhetetlen volt már egy irodalomtörténeti rendszeres tájékoztató. A legrégibb időktől a M. T. Akadémia megalapításáig kíséri figyelemmel szerzőnk a magyar irodalom történetét. E nemű munka magyar nyelven csak egy előzte meg Horvát diktátumát:

a Pápay Sámuelé (1808), de ez túlnyomó részben a magyar nyelvrendszerének ismertetése, ebhez képest tehát Horvát munkája — művelődéstörténeti hátterű irodalomszemléletével — haladást jelent. Viszont a Toldy Ferenc igen értékes, de német nyelvű vázlatát (Handbuch.,. 1828), noha később keletkezett ennél, tudományos színvonal és kritikai érettség tekintetében

meg sem közelíti. De talán épen így válik érdekessé ez a posthumus kiadvány. A lelkes és fáradhatatlan Horvát István munkájának gyarlóságain át tudjuk csak igazán méltányolni a Toldy Ferene nagyságát. Pápay és Horvát érdemes előfutárok — tudományunk igazi alapvetése Toldy nevéhez fűződik. Horvát irodalomtörténeti diktátuma abban a szövegben került most kiadásra, amelyet Horvát egyik kiváló hallgatója, Pauler Tivadar írt le magának.

Ez a gondos jegyzet családi hagyatékként jutott Pap Károly egyetemi tanár birtokába. Ö bocsátotta sajtó alá, miután lapalji magyarázó jegyzetekkel látta el és becses bevezetést írt eléje. Ez a bevezetés takarékos terjedelmű, mégis minden lényeges vonatkozásban alaposan és igazságosan tisztázza a kiadvánnyal kapcsolatos kérdéseket. A szaktudós körültekintő biztosságával helyezi a kellő távlatba a száz év előtti egyetemi tanári produkciót, amely azonban ma már alig több, mint irodalomtörténeti kuriózum.

ZSIGMOND FERENC.

Horvát ezeket mondta barátairól, a könyvecske tanúsága szerint:

…Kazinczy Ferenc bátor lélekkel törte össze azokat a bilincseket, melyekbe némelyek a magyar nyelvet vetni törekedtek. Irodalmunkban ezáltal új forradalom és egy nagy hevességgel folytatott pör keletkezett. Éppen azt akarta Kazinczy. A kérdéseket minden oldalról megvilágító eltéréseknek és vitáknak kellett támadniok, hogy az irodalom érdekében új korszak keletkezzék. Kazinczy kezdetben fordítások útján készített erre elő az utat, s munkái /Tövisek és virágok, Poétai berek/ által a dolgot még tovább terjesztette…mind ritkábbak lettek az ő ellenfelei, ellenben követőinek száma napról-napra növekedett. Művei kilenc kötetre rúgnak…Szemere Pál szabatos és kellemesen hangzó verseket írt, főleg olyanokat, amelyek a szonett nevet viselik…Vitkovics a nemzeti kultúrát kiváló műveivel magasabb fokra emelte…/G./

KazLev

1415.

Kazinczy – Sárközy Istvánnak Széphalom, Febr. 6-d. 1809.

….Szabolcs Vármegyei Főszolgabíró s Követ Dézsi Mihály Úr nékem a’ Diétán Septembernek utolsó napjaiban azt mondotta, hogy ott vala akkor a mi Poetából mathematicussá ’s Philosophussá lett Horváthunk is, de hogy éppen akkor valahová kifordult. Egy estve a’ Halász-kapun mentem ki a’ szállásomra, a’ Rózsához, ’s egy-két lépésnyire a’ Landerer ott lévő kis boltjától egy veres nadrágos, zöld mentés borzas fejű, ’s ha jól említem csákós vagy kalpagos megöregedett meggörbűlt Idegen bukkana reám. Megállék ’s azt kérdém magamtól, ha az nem Horváth-e? De a gúnya rajta kopottacska ’s bőven varrott volt; elhitettem magammal, hogy az nem ő, ’s meg nem szóllitottam. Miolta idehaza vagyok, azolta kínoz az a’ gondolat, hogy az csakugyan Horváth lehetett… a mi Horváthunk nem ásta el a’ talentomot, ’s ki két feleséget is kifáraszta, ’s talán harmadikat készűl kifárasztani, az nem csuda, ha a’ szűken varrt ruha helyett bugyogósba öltözik. Kérlek, tudósíts felőle, mint van, mit csinál, ’s igaz-e az a’ hír, hogy testvéredtől elvált…

1629.

Kazinczy – Horvát Istvánnak. Széphalom, Dec. 31. 1809.

Nagy tekintetű barátom! Kínos nékem azt látni, hogy kölcsönös barátságunk örömeit egy megfoghatatlan, eloszlathatatlan bízatlankodás zavargatja. Azt hittem, hogy az a’ lépés, melyet Szemerénk jelentett-bé Néked, többet fog használni mint mind az, amit eddig tevék: s íme látom, hogy a’legalkalmatlanabb, fonákabb utat választottam czélomhoz. Elég sejtenem, hogy az javallásodat meg nem nyerte, ’s fogadom, hogy amit tenni készűltem, megtéve nem lesz. Visszakérem az írást, ’s mind az amin felakadhattál, ki lesz hagyva belőle. Remélhetem-e így, hogy az említett bízatlanságnak megengedni nem fogod, hogy örömeink közzé csúszogasson? Nagyon kérlek erre, és hogy kérésem annál sikeresebb légyen, nagy Mesterünk’ emlékezetére kérlek reá! szeressed tisztelő, becsűlő, szerető, barátodat tartalék nélkűl. Gondolkozásunk, állításaink különbözhetnek. Te elég nemességgel bírsz azt Vitkovicsnak ’s Szemerének vétkűl nem venni: – de szíveink járjanak elválhatatlanúl egy úton….

1654.

Horvát István – Kazinczynak. Pesten Január 26. 1810

Örvendezve tértem szállásomra Januarius 13-dikán Rochefoucauldnak Magyar Maximáival, megszerezvén annak legelső, ide érkezett nyomtatványát, midőn váratlanul kezembe az Inastól egy idegen levél adatott. Az írás vonásaiból megesmértem nemsokára tolladat, ’s elhökkenvén szégyen, és elpirúlás között bontottam föl kegyes leveledet. Megelőzésed az írásban szemrehányásokkal eltöltött, és nem tsekély zavarodásba hozott. Éreztem leereszkedésed nagyságát, ’s kitsinységemmel öszvevetvén nagy érdemeidet, hév elragadtatással tsókoltam soraidat, melyekben, hozzám viseltető hajlandóságodat kinyilatkoztatván, költsönös levelezésre meghívtál. Szerentsésnek tartom magamat, hogy azt, amit oly régen ohajtottam, nekem megengedted. Arra pedig, hogy barátságoddal is megkínáltál, felelni sem tudok…Szeretni foglak minden tartalék nélkűl: iparkodni fogok Tőled viszontag kedveltetni; tanulok tudós levelezéseidből; Mesteremmé választlak a’ hazafiúság és finomabb ízlés ügyében; méltóvá igyekezem tenni magamat idővel barátságodra is: de én mind emellett tovább is tisztelőd lenni ohajtok, hogy által ne lépjem az illendőségnek azon határát, melyet az érdemek iktattak a’ korosbak és ifjak közé a’ Nagyságnak és kitsinységnek megkülönböztetéseűl. Szívességedet azonban ösztönűl fogom tekintetni és kétszeres szorgalommal erre törekeszem: hogy egészen megfelelvén várakozásodnak, érdemes legyek Tőled szerettetni, és azok közé számláltatni, kikbe életed egyik gyönyörűségeit helyeztetni szokod. E’ szándékomban bizonyosan erősíteni fog nagy mesteremnek, Révainak emlékezete is, mert ő Tégedet végső pihenéseig nemtsak szeretten szeretett, hanem azon kevés számú nagy Hazafiak között is betsűlve betsűlt, kik a’ nemzet kimiveltetésében Bajnoki lélekkel, ’s ennek megfelelő sikerrel foglalatoskodtak….Láttalak szerentsémre Pesten 1803-ban, és miként láttalak! Szemeim érezték társaságodban azon nagy lelket, humanitast, finomságot és buzgó nemzetiséget, melyet előbb egyedűl munkáidban szemléltem ’s mint olvadott szívem, midőn a’ vacsora alatt – melyre Vitkovits Mihály barátommal meghívtál….Irtóztam egyik botlás gyanújából a’ másikba eshetni és azért a hallgatást sokkal tanátsosbnak tartottam mind addig, míg Szemere és Vitkovits barátaim leveleidből fölvídámítottak. Ekkor már eltökéllettem magamban, hogy némely könyvemet ajánlással nyilván fogok először tiszteletet kűldeni, de ezt Te, lassúságom mellett megesni ne hagytad.…sokat kell még idővel Pápaynak Magyar Litteraturájáról ’s az egész kedvetlen pörről, mely Révai és Verseghy köztt folyt, tudtodra adnom, hogy mindennek okait tudhassad.... Élj szerentsésen, és szeretetedből hagyj részt kitsinységemnek is. Kölcsey és Berzsenyi urakat nyughatatlanúl várom.

1680.

Kazinczy – Horvát Istvánnak. Széphalom, Mart. 12-d. 1810.

Széplelkű Férjfiú, igen nagy becsű barátom…Különös megtévedés az, a’ mellyel mi egymást félre értettük. Engedd, hogy azok után, melyeket nékem írni méltóztattál, azzal hízelkedhesem magamnak, hogy a’ Te megtévedésed nem ment volna ennyire, ha engemet kevésbé szerettél volna. Bár mi kedves nékem ez a’ gondolat, illő, hogy eloszlassam megtévedésedet… azt sajnálom, hogy Révai szükségtelenűl magasztaltatott ’s Verseghy szükségtelenűl bántattatott. Minden tiszteltem ’s hűségem mellett Révai eránt, ezt is, amazt is Révainak tulajdonítom…Fábchichnak halála eránt ma írok a’ Győri Kalv. Papnak, hogy holmiről tudósítson. Néki becses levelei vannak kezeim között ’s az Euripidesből lefordított két Iphigenia, melyet ő szegény a’ leányomnak ajánlott, minthogy az is Iphigenia nevet kapott a’ keresztségben…Ezt a’ megbecsűlhetetlen embert sokan nevetik…Nem gyanítod Te, melly tekintetben van énelőttem mind az, a’ mi a’ te tolladból, ’s a’ Vitkovicséból és Szemerééből foly; kiknek mindenike saját Grátziával bír. Hozzám írt leveled ugyan remeklevél…az én boldogságom sokaknak nem volna boldogság. Sophie a’legszebb növésű leány vala, bizarr de épen nem kedvetlen képpel. Bizarr lelke is; de tisztább lelket Éva anyánk olta nem teremtett az Isten. Őtet első pillantással ismeri minden aki látja. A’ legjobb nő, a’ legjobb anya, a’ legjobb gyermek és testvér, a’ legjobb ház-asszonya. Nem tudós, de éppen nem míveletlen lelkű; merő jóság, ’s merő szesz, tettetés és mesterség nélkűl…

1729.

Kazinczy – Horvát Istvánnak. 2-a Maji. 1810.

…Örvendek a’ Szemere’ megtiszteltetésének; verse oly szépen jelent-meg a’ mint érdemlette – én azt a’ Kis Hymaneumának szép bokortársa gyanánt nézem, noha ezen (a’ Szemeréén) a’ képek komolybbak, minthogy a’ tárgy is komoly…Vitkovics megtanulta a’ Papjaitól, hogy a’ ki a’ Szomjúzónak egy korty vizet nyújt etc. etc. ’s vesztegetve bánt adományaival. Nem tudtam mellyik darabhoz kapjak, midőn a’ csomót felbontottam. Vontak a’ Virág jegyzetei: de méginkább vont a’ Czinke Holmijának Recensiója..Hogy Szemerénk Verseghyt még eddig nem ismerte, azt nem csak sajnálom, de szégyellem is. Szabad embernek szabad ember módjára kell bánni; ne tartóztassa attól magát, hogy barátjai Verseghynek nem barátjai. Én, magamról szólván legalább, állíthatom, hogy Verseghyt rossz írónak tartom ugyan, de olyannak csakugyan, akiben talál becsűlni valót aki a’ becsűlni valót becsűlni akarja...

1734.

Kazinczy – Horvát Istvánnak. Széphalom, 5. Máj. 1810.

…Tegnap írtam válaszomat Szemeréhez; de, félvén hogy ő nem lesz Pesten, levelemet Vitkovics barátunknak neve alatt tettem Postára. Amit én írok egyiktekhez, az mind a’ hármatokhoz szóll. – Kértem Szemerét, hogy levelének némely érthetetlen sorait magyarázza-meg…Ezen levelemet egy Vendégem félbeszakasztatá, és így ismét öszvezavarva írom. Csak azt vetem még mellé, hogy éppen most érkezik ajándékba küldött Bécsi nyomtatású könyved. Köszönöm ezt úgy, ahogy mind az ajándék, mind barátságod érdemli.

1762.

Kazinczy – Horvát Istvánnak. Széphalom, Jún. elsőjén. 1810.

Mint vagytok, édes barátim? Rég olta nem tudok felőletek semmit, ’s annak, ’aki azt óhajtaná, hogy minden nyomon hallhatná híreteket, minden nyomon hallhatná, hogy őtet szeretitek, kínos ez a’ hallgatás. Én egy idő olta egészen ki vagyok kapva kedves köremből… Mennyi hasznokat vehetném most azon csomócska szerelmes Naplómnak is, melyet sok esztendők előtt égettem-el! Ugyanezért most többnyire barátimhoz írt leveleimben leteszem újabb dolgozásimat…Szemerére parancsolj reá, kérlek, hogy tudassa velem: 1. La Rochefoucauldom előtt réz táblába metszett czím áll e, vagy mozgó betűkkel rakott? – 2. mi van a’vignetten? ’s ha kettő talán a’ Vignett, mi van egyikén, mi a’ másikán…Rumi Károly Febr.ban arra kért, hogy minthogy ő a’ most élő Magyar Irókról készít egy kis könyvet, írjam-meg neki életemet, semmit ki nem hagyván azokból amiket valaha nyomtattattam. Őnéki illyes Gyűjteménye már sok van, és az annál becsesbb, mivel a’ leírt személyeknek tulajdon kezekkel készűlt. Megtettem, s majd lerogytam midőn ezt meglátám nyomtatva…

1842.

Horváth István – Kazinczynak. Pestről Sept. 26-dikán Széphalomra, 1810.

Keseredve tapasztaltam, hogy azon városban, mellynek Magyar lakosokat adtam Diplomatikai igyekezetimmel, Németek a’ Posta hivatalbéli Tisztek.Utóbbi betses leveled másfél havig tébolygott a’ város lakosai között egyedűl azért, mert Magyar tzimet viselt. Több izben észrevettem már, hogy a’ Frantzia vagy Latán tzím alatt, főképen ha tsupán Titoknoknak hivatom, sokkal hamarább veszem a’ hozzám küldetteket. Így tselekedjél, kérlek, ezután Te is, kiváltképen olyankor, midőn valamit szaporábban akarsz kezemhez juttatni. Ezt azért köllött minden sietésem mellett mondanom, hogy tudd, mi későn vettem volt azon leveledet, mely a’ Te magos, és fölséges Poétai Episztoláddal meg ajándékozott.

…Édes Kazinczim! nem bír tollam annyi erővel, hogy elődbe terjeszthesse mindazt, a’mit e’ tárgyra nézve érezek…Közlöttem küldeményedet mind Vitkovits és Szemere barátaimmal, mind Vida Lászlóval. Ezek velem egyet tartanak…szerentsétlenségem, hogy lassan, és igen nehezen irok. Virág Benedekünk az égés után igen kevés napokkal Ertsi nevű mezővárosba

utazott ide két postányira. Onnand vettem a’ napokban levelét. Nemsokára viszszatér, ’s a’ télen Poéta lenni szándékozik. Elégtek nála a’ Magyar Századoknak folytatásaik, elégett nála az én 1382-dik évi Magyar Szent-Irásom is, melyet Révaim – kinek képe itten most vésetik rézbe, másolt le. El égett! ’s ezt leginkább bánom azon számos régi és új könyeim között, melyek nála hasonló sorsra jutottak…

1894.

Horvát István — Kazinczynak. Pestről Széphalomra Dec. 25-dikén 1810.

…vedd jó néven kisded ajándékimat, ’s fogadd bé eredeti Irás Gyüjteményeid közé. Küldöm Vaynak — a’ Nagy Embernek — Praynak, Fabónak és Piringernek kezevonásait. A’ három elsőbbről nem köll említést tennem! A’ negyediknek legújabb könyve sok ímádókat egyfelől, több gyalázokat érdemlett másfelől… engemet a’ Trias egyéb Tagaival egyetemben szeretten szeress; és azon tisztelőid közé számlálj, kiknek keblökbe hazafiui Nagy kebled, és számtalan érdemeid erős gyökeret ültettek. Élj szerentsésen Nagyságos Grófnéddal, kinek hév kéz csókúlásomat küldöm, és Magzataiddal együtt a’ reánk siető évben; ’s őrizze Széphalmodat a Nyugalom és Egészség Istene!

1935.

Kazinczy — Horvát Istvánnak. Széphalom, Febr. 14-d. 1811.

…Négy öt napja, hogy az Ország Bírájának bényujtottam a’Gyõrnél elesett Zemplényi Felköltek tiszteletekre emelendõ Oszlop dolgában tett Relatiónkat, a’ Gróf Desõffy Józsefét és az enyémet. Légy rajta hogy levelemet az a’ nagy Ember válasz nélkûl ne hagyja….

Vitkovics eddig vette Epistolámat. Arra kértem hogy nyomtattassa. A’ Pataki typographiában nincs görög betû…a’ Szent Cyrill’ és Methodius’ hitén lévõk között Vitkovics volt az elsõ, aki magyarúl írni méltóztatott…

2006.

Kazinczy — Horvát Istvánnak. Széphalom, Máj. 18-d. 1811.

…Vitkovicsot arra kérem, hogy nékem 12 explt ha nem velin is, de szép papirosra nyomtattasson, és hogy mihelytt explt tisztán kap a’ Typ.-ból, azonnal küldjön egyet postán.

Kérem különben Vitkovicsot, hogy magát ezen nehéz idõben ne terhelje szükségtelen költséggel, és nekem feles explt ne küldjön; én azoknak hasznokat úgy sem vehetném. Aki olvasni akar, vegyen. Könnyebb soknak költeni keveset, mint egynek sokat; s oly idõket élünk, melyben az utolsó fillért is gondolkozva kell kiadnunk. Szemerét kérem hogy feleljen Sonettjeim eránt tett kérdéseimre…Virágot köszöntöm, ’s jelentem hogy ha a’ Pestre menõk egy hordó bort elvinni akarnak, neki vinni fogják. Poemáji gyönyörûek…igen szeretném, ha Szemere Július közepe után, midõn Sophiem már fel fog szabadúlni gyermekágyából, nálam akarna múlatni legalább egy hetet. Szeretném ha Pali nálam holmit látna, ’s ezen holmival még életemben akarna megismérkedni. Czéljaimra nézve ez felette szükséges volna; ’s osztán én úgy hiszem, hogy ezen itt múlatás neki is, nékem is sok örömet adna.

2013.

Horvát István — Kazinczynak. Széphalomra Pestrül Majus 26-kán 1811.

…Én Sonettoidat két szakaszra szoktam osztani. Egyikben maga áll feleségednek képe, ez a’ szakasz merõ gyengeség, puhaság, érzés, tûz, finomság. Nem tudom e darabokat a többivel egybe hasonlítani, nem tudom ehhez a’ többit közel helyheztetni, noha azok közûl némelyeket az el ragadtatásig betsûlök, noha a’ «Nincs Milliók« annyi béhatású volt, hogy midõn elõször Szemerétõl olvastatni hallottam, a’ legdühösebb fõfájásomat azonnal el szélesztette. Van valami e Sonettoban, ami igen fölséges, és ami egyszer ’s mind érzékenységeidet gyönyörûen festi, és ditsõ fénybe helhezteti…A Sonetto Musája és Margit szigete itéletem szerént osztályon kivûl vagyon. — Az elõbbeni jó jó, de szük a’ képekben; az utóbbikban vagyon elég tûz, de vagyon víz is benne, és vagyon olyan homály, mely akadályoztatja, hogy érdemét láthassák az olvasók. Megengedj, hogy úgy írok e kettörõl, amint érezek, megbántanám azon tiszteletet, mellyel erántad viseltetem, ha hizelkedõ képébe öltözném elötted akkor, midõn egyenességemet kivánod. — Igy itél Vitkovits Barátunk is. Mit itéljen Szemerénk, a’ nálunk nagyobb müvész? azt levelébõl meg fogod érteni…

9. kötet

JEGYZETEK.

/Váczy a kötetekben szokásos jegyzetek elé ezt a bevezetőt írta. G./

Az itt következő jegyzetek az előbbi kötetekből ismeretes módon készültek a Kazinczy-bizottság észrevételeinek 
s esetleges adatainak figyelembe vételével. A Kazinczy-bizottság 1898. végén újra alakut. Elnöke, Zichy Antal, 
aki a bizottság működését nemcsak érdeklődéssel kísérte, hanem munkájában is tevékeny részt vett. 
Elhalván, helyére az Irodalomtörténeti-bizottság Heinrich Gusztáv biz. tagot választá, 
az igy megüresedett bizottsági tagság helyét pedig Riedl Frigyessel töltötte be. 
Eszerint jelenleg a Kazinczy-bizottság tagjai : Heinrich Gusztáv elnök, Bayer József, 
Bánóczi József, Riedl Frigyes és Váczy János biz. tagok. 
A Kazinczy-bizottságon kivűl mások is készséggel támogattak e jegyzetek szerkesztésében. 
Fogadják mindnyájan e helyen is hálás köszönetemet.

2129.

Csehy Kazinczynak, 1812. jan. 15.

…Weber egy csinos Dámák Kalendariomát adott ki erre az esztendõre magyarul. 6. 8. 10. 12 frjával. Illyes se volt még…

Jegyzet

...Magyar Dámák Kalendáriomja 1812. új Esztendői Ajándék a Szép Nem Számára Posonyban 
Véber S. P. költségével. Elsorolván nyolcz pontban rövid tartalmát, így folytatja: 
<Az egész munkátska kellemetes most is. De igen könnyű leszen neki nagyobb fényességet 
és bőséget szerezni, tsak Hazánkfiai s Leányai számosan vegyék 's így mind az írónak nagyobb ösztönt, 
mind a' kiadónak nagyobb erőt adjanak. > A szóban levő naptár szerkesztője, Horvát István, 
örömmel jelenti barátainak a naptár megjelenését.

«Én, ha poéta nem vagyok is — írja Szemeréhez 1811. decz. 17— 22-kéről — megelőztelek, 
s míg úriszékeztetek, köszöntöttetek, ittatok, ettetek Vitkovicscsal, avval az üdő szűkét most 
mentségére föl nem hozható vén költővel, addig egy (Szemere meg nem jelent Aurorájához) 
hasonló munkához fogtam, azt elvégeztem és már ki is nyomattam. Mi lehet ez? Úgye tudni kívánod ? . . . 
Van benne grammatika, van diplomatika, és mindez a magyar szépnem számára! 
Azt hittem, hogy már az asszonyokat is meg kell szédíteni, s ha akadoz is a nyelvök a kecstelen szavakon, 
nem kell gondolni vele. Ha Czinke a juhászokat a bécsi universitasba — az operába — vihette, 
ha ő juhászokat csinálhatott a pesti főiskolában, miért ne vihetném én a dámákat grammatikába 
s miért ne formálhatnék belőlük grammatikust vagy jobban mondva grammatikákat? 
Égsz, tudom, láthatni a kalendáríomot. Méltán éghetsz. Van benne Erzahlung, história naturális, romanz, 
Gedicht és Charad. Összeszedtem ezeket, vagy csináltam, a mint néhány nap alatt lehetett. 
Máskor jobbat csinálnék, hogy késedelmetek megszégyenülhetne. Vannak benne szép cuprumok is . . .»

Vass Bertalan «Horvát István életrajza (Budapest, 1895.), 208—210. 1.

…Horvát fáradhatatlan levelező, írók, kiadók, olvasók és mecénások találkozását (Pesten), utazását és együttműködését szervezi. Kazinczy “pesti triászának” a tagja. Fontosnak érzi az igényes olvasóközönség megteremtését, e célból indítja meg a Magyar Dámák Kalendáriomját (1812), de részt vesz a Tudományos Gyűjtemény (1817), majd az Auróra alapításában is (1822). Mindhárom fórumon, elsősorban az igényes ismeretterjesztést szolgáló művekkel, maga is tevékenyen jelen van. A Marczibányi-alapítvány ügyintézője, a magyar nyelv és irodalom művelésére kiírt pályázatok odaítélésében kap szerepet (1815-től)…Google, 2010

2172.

Kazinczy — Horvát Istvánnak. Széphalom Mart. 12-d. 1812.

Kedves barátom, Rövid leszek, neked sokat olvasni nincs idõd. Nyújtsd által ezt Gróf Desõffy Józsefnek, ha bár vele szoros ismeretségben nem vagy is. Szeretném, ha én volnék az a’szerencsés, aki tégedet õhozzá ’s õtet tehozzád csatolhattalak volna… Sándor István írja, hogy engemet Lexiconával 3 kötetben megajándékoza, ’s te hoztad el tõle a’ könyveket. Kérlek, add által Szemere István Zempl. Követnek, de lepecsételve ’s hozzám adresszálva, ’s kérd, hogy elveszni ne engedje ’s minél elébb vétesse velem. Égek azt látni ’s használni. Ha Pesten nyugtod lesz, olvasni fogod új verseimet. Addig csak azt jelentem, hogy a’ Dayka verseinek vastagításokra egy 6 ívnyi munkát küldtem Vitkovicshoz ily czím alatt: Kazinczynak Poetai Berke.

2176.

Kazinczy — Horvát Istvánnak. Febr. 13-d. 1812.

…Helmeczinkre bíztam, hogy új hívatalodhoz nevemben kívánjon ezer szerencsét, ’s kérjen, hogy Sándor Istvántól általvett könyveit nékem elsõ alkalommal küldd Rumi Jósef Kalmárhoz Kassára, pecsét és nevem alatt. De loptam magamtól ’s kertemtõl annyi idõt, hogy ezt magadnak is megírhassam. Fogadd-el szíves idvezletemet azon helyezethez, melyben magadhoz legérdemesebben állhatsz. Örvendek neked, magunknak örvendezem. ….Valyon Kultsár — a’ nékem ugyan megmagyarázhatatlan! — felveszi-e minapi írásomat

a’ Festés’ és Faragás munkájiról M. Országon? Nagyon óhajtanám ezt. Vitkovicsnak szerzettem egy expl. Gesszner Idylliumit. Bácsmegyeit nem kaphatok sohol. Félig kész nálam újabbi dolgozása….

2317.

Kazinczy — Horvát Istvánnak. Széphalom, Sept. 13-d. 1812.

….Helmeczink, kedves barátom, Szabadkáról küldötte-meg nekem a’ hat Sonettet, ’s meg vagy elõzve általa. Kibeszélhetetlen az az öröm, melyet nékem õ azzal és még inkább TE adál. Oh, az illy megtiszteltetés nékem is megtiszteltetés, ’s az ilyennek becsét — ki érzi, ki tudja azt inkább érzeni, nálamnál? Fogadd néma köszönetemet…

2339.

Kazinczy — Horvát Istvánnak. Széphalom Nov. 10-d. 1812.

…Mondjad Donátnak, hogy mind Szirmay Antalt ’s Dókus Lászlót, mind a’ festõ Balkayt kértem, hogy magokat Donát által festessék, ’s kértem Pélinét is, a’ Vay Jósef leányát, hogy az atyját ’s magát festesse általa, mert szeretetreméltóbb embernek nem nyújthat segédet, ’s még szebben-dolgozó ’s igazábban találó Festõt Hazánk kebelében nem látott. Én Donátnak feleségét is kibeszéllhetetlenûl megszerettem. Sokat emlegetem mindkettejeket feleségemnek, Napamnak, ’s kedvesbb barátimnak. Élj szerencsésen, kedves barátom, ’s szeress továbbá is. Szeretett feleségedet tisztelem.

2368.

Kazinczy — Horvát Istvánnak. Széphalom, Jan. 15-d. 1813.

….Vitkovicsunknak Meséjit és Epigrammájit, ’s Szemerénknek Jottographuszát és Ypsilonistáját e’ napokban indítom hozzád oly rendeléssel, hogy a’ nyaláb Eggenbergernél tétessék-le. Te idvezeld Vitkovicsot, ’s kérd, hogy öveimnek árokat adja által Kiliánnak a’ Herderek árában, mert Cotta, a’ Tübingi Nyomtató, sürgetteti a’ pénz’ letételét…Vitkovics a’ kimondhatatlan szépségû Mesékkel és Epigrammákkal örök fényt vont magára. Kérem, ne

halassza sokára kiadásokat, ’s ejtse módját, hogy képe Dónát után rézbe metszettessék és a’ Munka elõtt álljon. Palinkat is kértem valami ily formára…

3875.

Ilyen számú levelet nem találtam a KazLev CD-n, megvan viszont a jegyzete:

204. lap 1. kikezdés 2. sor: Megajándékoza Horvát Pistának Rudnait símongató új Munkájával. 
Célzás Horvát Istvánnak Magyarország gyökeres régi nemzetségeiről című művére (Pest, 1820), 
mely Rudnay Sándornak, az új esztergomi érseknek van ajánlva.

3911.

Horvát István — Kazinczynak. Pesten october 28. 1820.

…Hogy régóta nem vetted soraimat, munkálkodásaimnak tulajdonítsad, melyek egészen elfoglalnak hivatalaimban. Amit írok, nem mindennapi; de éppen azért sok olvasás, sok fõtörés szüleménye. Annyi írni való fekszik pedig máris vállaimon, hogy husz évet is kívánna a’ kidolgozás. Nem tehetek róla, ha mélyen érzem Nemzeti Tudatlanságunkat; nem tehetek róla, ha egész erõvel emelni kívánom azon Nemzet ditsõségét, melynek életemet, értékemet, eszemet, szóval mindenemet örömest áldozom. Magyarnak születtem; Magyarnak neveltettem; Magyar lelket nyertem Révaitól, az én feledhetetlen Tanítóm és Barátomtól…

A boldogúlt Vályi Nagy Ferencznek én szíves tisztelõje vagyok, ’s Homerusa felsegélésére még éltében 100 Valutalis forintot ajánlottam. Özvegyének akármikor kész vagyok letenni e’ Summát, ha utasítást veszem…Adja Isten, hogy fiaid szinte úgy szeressék az én kis Árpádomat, mint mi egymást kedveljük! Legyen minden léptem nyomon jelszavok a’ Király, Haza és a’ Magyar dicsőség.

3936.

Kazinczy — Horvát Istvánnak. Januar. 18-d. 1821.

…Visszajövén Bécsbõl Füredinél háltam ’s meglátogatám a’ Bassanói Herczeget, eltelve eránta szíves tisztelettel, mert az õ Zirczét senki sem tiszteli inkább nálamnál. Most szeretettel töltem-el eránta; úgy tetszett, meleg és tiszta lélek. Megígérék kérésemre, hogy elõmbe fogják rakni, amit írásimban nem szeretnek…

Vályi Nagyné köszöni jótétedet, ’s én is köszönöm az õ nevében és a’ magaméban. Fejed szíved egyezésben vagynak. Élj sokáig, ’s dicsõítsd meg magadat mind kettejeáltal, ’s szeressd tisztelõdet. Éljen a’nagy Révai emlékezete közöttünk!

VITKOVICS MIHÁLY

…Vitkovics a főváros legkeresettebb ügyvédjévé lett; Deák Ferenc is nála jurátuskodott. Miután feleségül vette Manoli Popovics Theodorát (Teodora Popović Manoli), Szerb utcai háza az írók állandó gyülekezőhelye lett, ahol a komoly irodalmi vitákat és tanácskozásokat rendesen vidám lakomák fejezték be. Kellemes modoráért, elmésségéért, áldozatkészségéért mindenki szerette. A magyar könyvek kiadása és terjesztése körül fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki. Felekezetének is buzgó támasza volt egész életében. 1828-ban részt vett az Magyar Tudományos Akadémia szervező bizottságának ülésein, de akadémiai tagságát nem érhette meg… Wikip.

Szvorényi József: Vitkovics Mihály élete, Figyelő, 1879, VII. kötet

…Vitkovics megtermett, piros-pozsgás, barna férfias alak volt. Szabályos szép arcán s csillogó kék szemeiben a nyiltság, vidám szívélyesség és jóság kifejezésével. Csupa vérmes, lobbanó természet, erős vágyával a dicsőségnek. Minden egyszerre fogamzott meg benne, mi a szépbe, magasztosba vágott. Tüstént fölérzé a kellem csillanását, egy-egy ragyogó szempár tüstént megragadta…

Munkáinak kiadásai:

Vitkovics Mihály: Meséi és versei, Pesten, 1817. Trattner János Tamás betűivel

370 - VITKOVICS Mihály -- munkái. Születésnapja százados emlékünnepének alkalmából közrebocsátja az egri Vitkovics-bizottság. Szerk.: Szvorényi József.1-2. kötet 1879.(egybekötve.)

kikiáltási ár: 5 000 HUF leütési ár: 9 500 HUF

Vitkovits Mihály művei. Kiadja Szvorényi József. Budapest, 1879. Három kötet (I. Költemények. II. Prózai művei. III. Válogatott levelek. Nemzeti Könyvtár V. VI., VIII.).

* * *

Vitkovics Mihály magyar és szerb írásai Vujicsics D. Sztoján gondozásában. Budapest/Novi Sad, 1978.

Vitkovics Mihály válogatott művei. Válogatta és sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Lőkös István. Budapest, 1980

--------

Vitkovics Mihály , kiadja és bevezette: Szvorényi József: Vitkovics Mihály válogatott levelei - (Vitkovics Mihály munkái 3.)

Kategória: Profik Osztályzat: Ritkaság Ár: 2500 Ft

* * *

Részletek Vitkovics Válogatott levelei /1879/ című, B. G. tulajdonában levő könyvből.

Vitkovics Horvát Istvánnak Pest, júl. 13. 1814

…Kazinczy munkájából frissiben semmit sem írhattam ki. Midőn visszatért, már te akkor Bécs körül jártál, azért nem is küldöttem el, amit leírt. Eddig vártam, hogy Szemere is, aki mostan Péczelen Kölcseyvel mulat, készítene és küldene a „Kalendáriumba” valót, de hasztalan vártam. Ő is, mint én a hasznos keresetében elmerülvén, a szépet nem termi…

Vitkovics Horvát Istvánnak Pest, ápr. 17. 1815

Kazinczy felkeségestűl, gyerekestűl itt van. Ma ért be, holnap és holnapután itt mulat, csütörtökön Bécsbe megy. Kívánva kíván látni, ölelni. Jer, siess, ha lehet, a tiéddel! Üljünk egy literátori napot, amely ránk nézve, míg a világ fennáll, nem viradhat! Jer, siess. Barátaid várnak. Isten velünk.

Vitkovics Szemere Pálnak Pest, nov. 5. 1812

…ha bejöttél volna, Kazinczynkat itt találtad volna. Ő pénteken este 7 órakor jött be, én nyakába borultam és e borulásomból láthatta, hogy imádom…Annyira vettem őtet és Vayt, hogy feléd mennek…Fájt nekem, fájt Kazinczynak, hogy te itt nem lehettél. Három estét, éjszakát töltöttem Kazinczyval…

Vitkovics Szemere Pálnak Pest, okóber utólján 1815

…Én meg Horvát mit csinálunk? kérded. Én mit? Lásd oda feljebb. Horvát mit? Erre nem felelhetek, mivel távol van most tőlem. Mikor itt volt, secretáriuskodott és újdonnan új feleségét őrizgette, - és így kitett rajtad és rajtam is…

------------------------

Körmendi Lajos: Az együttes szellem, Pegazus és Ámor. Verseghy e-könyvtár

A tanulmánynak a Vitkovicsra vonatkozó részét idézzük….

6. A kunsági utazás

Csokonai halála után néhány hónappal egyik költőtársa is Karcagra látogatott, Vitkovits Mihály azonban – hála a tiszaroffi előkelőségeknek – nem korgó gyomorral és nem gyalog érkezett. A Nagykunság központjába nem egyéb csalta a szerb származású költőt, mint József nádor látogatása. Ennek az utazásnak és látogatásnak állít emléket A kúnsági utazás című munkája.

József nádor 1805 nyarán felkereste Kunszentmártont, Túrkevét, Kisújszállást, Karcagot, Kunhegyest és Kunmadarast, azt a Nagykunságot tehát, amely ekkor még nádori igazgatás alatt állt. Mivel a jó kunok úgy érezték, hogy József nádortól több megértést és figyelmet kapnak, mint hivatalbéli elődeitől, fogadásakor kitettek magukért. Karcagon is fölöttébb nagy népünnepély fogadta a Habsburg főherceget, Mária Terézia unokáját. Mesterséges ligetet raktak össze a városháza elé, sőt még egy szökőkút is próbálta vízsugarát a magasba emelni. Mindez 1805. július 16-án történt. A fogadást követően „nagy sátor vonattatván, szép és módos muzsika közt tántz is tartatott.”

József nádor rendkívüli sikerű látogatását másnap, 17-én, Kunhegyesre majd Kunmadarasra tett útjával folytatta, aztán Debrecennek vette az irányt. Ebben az eufóriában döntöttek úgy a nagykunok, hogy nádoruk látogatásának emlékét Karcagon egy márványoszlop állításával örökítik meg. A nádorlátogatás fényes eseményének volt a szemtanúja Vitkovits Mihály. Erről született műve, A kúnsági utazás azonban nem található meg a költő köteteiben, ez is jelzi, vitatják Vitkovits szerzőségét. A vékonyka kiadványban ez olvasható a cím alatt: „Saját gyűjteményéből közzétette Széll Farkas. Különlenyomat a ‘Magyar Salon’ 1887. májusi füzetéből. Budapest, Franklin Társulat Könyvnyomdája 1887.”

A kúnsági utazás egy párbeszédes résszel kezdődik: a Músa megszólítja a költőt, tudakolván, mi baja van, „Hogy ugy sinlesz és tsak hiú / Gonddal ölöd léttedet? / Mért nem éled világodat, / Vigan vervén kis lantodat, / Tán borod vagy Lányod nints?” Vitkovits a lantolásról hallani sem akar, mert a szívét bú húzza: „Mig Lidim volt, dalolgattam; / De, hogy tőle megfosztattam, / Virgontz kedvem oda lett.” Itt még úgy tűnik, hogy az egri leány, Bernáth Lidi, egykori mátkája, akit máshoz adtak férjhez, gyógyíthatatlan sebet ütött a költő szívén. De a ravasz Músa már mondja is a megoldást: „Egy Lyánkáért úgy epedni / Poetához illik-e? / Friss Leányzót még nyerhetni, / Ha másé is Lidike.” A halálra sebzett szívű Vitkovits (nagynehezen, egyszóra) rálesz a vigasztalódásra, de csak azért, mert „szöszös” kora óta kedvelte a Músát, megpendíti hát lantocskáját egy „Hunniai Dall” előcsalogatása érdekében.

A verses mű innen elbeszélésként folytatódik, amely lírai csecsebecsékkel van itt-ott felékszerezve.

József nádor és a tegzes isten

A kúnsági utazás a Músával való párbeszéd után kezdődik, az ötödik versszakban. Vitkovits Mihály a következő sorokkal indítja az akkoriban még valóságos kalanddal felérő utazást: „Az Alföldre Buda Várról / Indult Palatinusunk”. Vagyis József nádor, azaz József Antal János Habsburg főherceg, II. Lipót császár ötödik fiúgyermeke, aki 1776. március 9-én született a Habsburg ház lotharingiai ágából a toscanai nagyhercegség központjában, Firenzében, a Pitti palotában. Kiváló nevelést kapott. Magyarország helytartójává 1795. szeptember 20-án jelölte ki az uralkodó, miután fivére, Sándor Lipót, az első Habsburg nádor fiatalon elhunyt. József főherceg magyarul kezdett tanulni, s ebben a költő Verseghy Ferenc volt a segítségére. Az ország boldogulásáért munkálkodó József főherceget 1796. november 2-án a legnagyobb egyetértésben választották a rendek Magyarország nádorává. Ez a kiváló férfiú indult el 1805 nyarán az Alföld embert próbáló útjain, ha ugyan útnak lehetett nevezni a mocsarak, elöntések, náderdők között kígyózó szekérnyomot, ami épp oly döcögős volt egy jobbágynak, mint a nádornak.

A kilencedik versszakban (Ámor és az ő jó édesanyja, Vénus huzakodása után), az utolsó sorban Özvegynek nevezi a költő a nádort, s egyenesen azért küldeti Hunniába az anyjával Ámort, hogy „Szerentséltesd utait”. Nos, József nádor ekkor valóban özvegy volt, miután 1801. március 16-án belehalt a szülésbe első felesége, II. Katalin cárnő unokája, Alexandra Petrovna. Nagy volt az ifjú nádor vesztesége, mert művelt és rövid idő alatt népszerűvé váló, a magyar szokásoknak szívesen hódoló feleséget veszített el. Négy esztendővel asszonya halála után a Nagykunság felé tartó nádorra, az Özvegyre, ráuszítja Vitkovits a nyíllal, tegezzel röpködő Ámort, nyilván abból a célból, hogy majd a nádornál is beválik a Músa ajánlotta gyógymód, egy új szerelem minden bút elsöprő vihara. A kúnsági utazás során először Kunszentmártonba érkezett a becses vendég, ahol „Amor pislogó szemével / Sebzé az asszonyokat /S Hertzeg kegy tekintetével / Nyilazta a’ Lyánykákat / Nem volt köztök, ki nem kivánt / Volna ülni nyájas divánt / E’ keresztes mejjűvel”. Ámor, miután látta, hogy itt hiába pislogott a szemével, elröppent Tiszaroffra, hogy rápislantson párszor Vitkovits társaságának hölgytagjaira is, akik erre férjeikkel és a költővel együtt legott Karcagra indultak nádort látni. Az egyik roffí hölgy, szíve alatt gyermekével, azért lett Ámor által Karcagra irányítva, „Hogy felgyujtsad az Özvegykét / A’ házasi szüretre.”

A roffi kompánia Karcagra érvén átöltözik: „Mihelyt neki tzifrálkodtak / Az Ámor vendégei / Ágyúk helyett elkongottak / A’ tornyoknak értzei. / Jő a’ Hertzeg! kiáltoztak / Nagyok kitsik szaladoztak / Mint ‘Sombikonn a’ hangyák.” József nádort soha nem látott felhajtás fogadta a kunok fővárosában: „A’ Piatzon készitettek / Zöld gajjakból ligetet / ‘S Bennt piramist emeltettek / Egy tsinált halom felett / Márs és Thémis volt lefestve / Hertzeg képét ölelgette / Koszorúzták pálmával. // Két Szélinn a’ ligetnek / Egy egy tábla látszatott, / Melyenn a’ kún örömöknek / Sok verse olvastatott. / A’ nagy torony ablakára / Vászonnal bevont rámára / Feliratok festődtek”. Ünneplős emberek, ostort csörgető lovasok, „Utánnok a’ kún ifiak / Mint annyi Márs szülte fiak / Zászlóval lovaglottak.” Ahogy Vitkovits Mihály, az egykori tanú írja, sok vivát mennydörgött, ami nem csoda, hiszen „A’ Hertzegünk magyarosan / Felöltözve hintón jött / Kék szemei nagy nyájasan / Mutatták az örömöt.” József nádor beszélgetett az emberekkel, majd „Jóizűen vacsorált”. Aztán tánc volt, majd kiabálás: „Itten jő ő Hertzegsége: /Ki ki hamar lábra áll / Vivát-lárma közt béére / ‘S a’ sátorka közepére / Állott a’ szép királyfi.” A nádor a roffi hölgyeket „Lesdegélte urasan”, s Ámor szorgalmatosságának köszönhetően „Az özvegyke perzselődött”, s némi beszélgetés után „Sóhajtva ment feküdni”, s különös álmot álmodott. Aztán? Aztán „Reggelre ő Hertzegsége / Vivát közt elutazott.”

Ámor mégsem végzett alapos munkát, ugyanis József főherceg csak tíz év múlva érzett késztetést a „házasi szüretre.”: 1815. augusztus 3-án vette feleségül Hermina Maria Amália anhalt-bernburg-schaumburg-hoymi hercegnőt.

Poétai fillentés

Vitkovits Mihály görögkeleti szerb családban, Egerben született 1778. augusztus 25-én. Itt volt pópa a nagyapja és az apja. Az ifjú Egerben, Budán és Pesten tanult, ügyvéd lett, korában a legkeresettebb. Szerb utcai házában nagy vitákat és lakomákat rendezett az írókkal. Kazinczy pesti triászának egyik tagja volt Horvát István és Szemere Pál mellett. A fentebb stíl képviselőjeként írt ódákat, episztolákat, epigrammákat, alkalmi verseket, népdalokat, levélregényt... Szerb népdalokat fordított magyarra, ugyanakkor szerbre fordította Kármán József regényét, a Fanni hagyományait.

Vitkovits jó szemmel vette észre az egyszerű nép életének eseményeit, vonzódik a vidéki emberekhez, tárgyaikhoz, kultúrájukhoz. Olyan költői tulajdonság ez, amit majd a népiesség és a romantika korában kezdenek igazán becsülni.

A kúnsági utazás is megcsillogtatja a költő erényét, népi vonzódását. Igaz, a klasszicizmus megannyi kelléke megtalálható a műben: Vénus ösztökéli a szundikáló Ámort, hogy munkára fel, a szerző emlegeti Homért és Uliszt, Danaét, Titust, Zefirt, a nektárt, Hébét, Penelopét, Adonist, Márs és Thémis nevét, a Grátziákat, Junót, Phoebust, Pegazust, Léthét... A mából nézve e mitologikus kavalkádnál érdekesebb az, amit Vitkovits a Nagykunságról ír, és szerencsére a költő is indokoltnak látta kellő terjedelemben foglalkozni e témával: „Érdemes hát, hogy bővebbenn / Leiródjék mennél szebben / Ez a’ tsinos útazás” – írja. Tiszaroffról indul a kis csapat: három házaspár, kettőnek a gyermekei is, no meg a költő. Induláskor „Már a’ nap estvére dült le / Az égi bóltozaton”, így nem is jutottak messzire, a társaság „meghált a’Kakatonn”. Vitkovits szerencsére nem éri be ennyivel, további információkat ad: „Ez tsak puszta, ‘s tanyákból áll”, ahol nincsenek pompás paloták, csupán „Egy házatska nádfedéllel, / Alatta tsendesen él el / A’ megelégedő sziv.”

A költő erkölcsfilozófiája ölt testet az utolsó sorokban: a kevéssel megelégedés gondolata. A ház mögött nyugat felől egy gyümölcsös van jó levegővel: „Itt rendes rendetlenséggel / Állnak a’ fák ‘s mesterséggel / A’ Természet kezet fog”. Itt sétáltak a tiszaroffi előkelőségek, körtét ettek, látták a búzakereszteket, hallották a nyáj kolompolását. „Egyszer egy kis ürge szolga” jelentette, hogy kész a vacsora: „Ezt mi tréfára nem vettük, / Besuhanvánn mohonn ettük / A’ jó tejfeles levest.” A körülmények? „Nem volt úri a’ szerviszünk / Sem Mahóni Asztalunk, / Együgyü tserép edényünk / Fa kés, villa ‘s kanalunk.” Ismét előbukkan a kevéssel megelégedés eszméje: „Bátor a szív, ‘s nem óhajt nagy / Asztalt ‘s ezüst kanalat. / Beelégszik a’ kevéssel.” Vacsora után levegőztek, majd Ámor az ágyakra kergette őket, egyedül a költő aludt magányosan odakint szúnyogokkal hadakozva. Másnap a reggeli után „elindultunk, / Rekkent hőség égetett, / Nagy volt a’ por, majd megfúltunk / Szemünk szánk is tele lett.” Délben értek Karcagra, szállásuk „Egy pór háznál”. Asztalukra étket raktak „Piros sódort szalonnával / Fehér kenyért pogátsával / És gyümöltsös csemegét. // A’ Kúnok is szivességgel / Fejér Nektárt küldének”. Majd fapadokon aludtak kicsinykét. Ezt követte a nádor látogatása: „Szép volt látni az utszákon / A’ Kartzagi kúnokat / A férjfikat jobb oldalonn, / Balonn az Asszonyokat / Mindenike inneplőbe.”

A kúnsági utazásban Vitkovits Mihály önmagát szerényen csak Sipolónak, Siposnak emlegeti, aki azért megy a roffi társasággal, „Hogy az úton lejendőket / Mint bizonyság leírja.” A tiszaroffi Borbély família hölgytagjainak szépségét „leirni nints tehetség / Kisded poézisombann” – írja. A hölgyek férjei is valóságos Adonisok a költő fogalmazásában, akiknek mindegyike „úgy állott a’ Kúnok között / Mint Czédrus a’ Szilfa közt.” Ez bizony, Vitkovits szavaival élve, „poétai fillentés”, amely azt mutatja, a költő meg akarta hálálni a roffi kúriák lakóinak, hogy lehetővé tették számára a kunsági utazást, melyből megszületett A kúnsági utazás.

A sínylődő, virgonc kedvét vesztett Vitkovits, aki a Músa rábeszélésére szerelmi bánatát, amúgy kutyaharapást szőrivel módjára feledni jött Karcagra, aligha lelt új kedvesre itt Lidije helyett. Amíg a roffi előkelőségek csintalankodhattak asszonyaikkal, addig a költő csak azt jegyezhette föl magáról, hogy „sok bolha tsipdesett.”

vfek.vfmk.hu/00000125/005.html

KazLev

1357.

Vitkovics Mihály – Kazinczynak. Pesten 7-ber 19-dikén 1808.

Tekintetes Úr! Tiszteletére jövén, nem volt szerentsém itthon találni; de volt szerentsém gyönyörű

kézirásainak szépjeiben két óránál tovább az elragadságig gyönyörködni, és tanulni.

A’ Magyarok’ Istene vezérellye jó szerentsében minden uttyain keresztül, és hozza

ismét közénk szerentsésen viszsza. E barátságos és buzgó kívánással és tisztelettel

bútsúzik a Tekintetes Úrtól tisztelője Vitkovits Mihály mpr.

A levélre Kazinczy ezt jegyezte: «Ezt Pesten a’ Fejér farkas fogadóban hagyá.» –

Idegen kézzel pedig a következő sorok vannak a levél tiszta felére írva: «Jankovits

Miklós Úrnál hívták a Tekintetes Kazincz Ferencz Urat ebédre, ’s holnapra.»

1412.

Vitkovics Mihály – Kazinczynak. Pesten Február 3dikán 1809.

Tekintetes Úr! Hazafiúi örvendezéssel s tisztelettel nyúlok tollamhoz, midőn ezen első Levelemet írom a

Tekintetes Úrhoz, kit Literatori fő érdemiért s ember szeretéséért Hazánknak Jobbai különösen tisztelnek,

és betsben tartanak; én pedig régolta imádok. Mert az, hogy Anyai nyelvünk szent s kedves előttem..,

Szemere Pálunkhoz, Barátunkhoz átküldött Notát elvivém Hartlebenhez, a ki is igen sokalván

a könyvnek az árát, lemondott rólla.... Ezentúl is eljárok akárminő rám bizottaiban a Tekíntetes Úrnak.

Mivel én, mint Hazafi, a Tekíntetes Úrnak mindenben szolgálattyára lennem kötelességemnek tartom.

Ezen felül ama forró Tsók is, melyet előbbi itt létében a Német Játszó Szinbe befordúlta előtt a Ts Úr rám

nyomott, örök adósává tett engemet. Ezzel a’ tsókkal mint tellyes-hatalmú Jegykével (Bilét’) bátorkodom

ennek utána a Ts Úr’ Barátságára vágyakodni… Ami illeti a Hónapos Irásunkat vagy Amaltheánkat,

Horvát István (Víg László), Szemere és én aprónként hozzá készülünk...

1436.

Vitkovics Mihály – Kazinczynak. Pesten Martiusnak 7-d. 1809.

Ki nem mondhatom, mint örűlt, mint repesett szívem, midőn vettem, Nagy Férjfi, én Barátom, hozzám írott első Leveledet.

Kétszer háromszor olvastam azt el egy végben, és mindannyiszor éreztem egész mértékben azt a hasznost, azt a

gyönyörködtetőt, melyet minden Leveleidben éreznök kell Olvasóidnak. …

Most Horvát Istvánrúl, Barátomrúl, kirűl jövő Levelemben bővebben irok, egy két szót. Ő a

múlt Novembernek 14-ikén Praesidiális Actuariusnak neveztetett Ő Excellentziájátúl,

Űrményi Józseftűl mint Praesestűl, a pesti Fő oskolánál 500 frt. királyi fizetéssel. A

közelebb elfolyt Febr. 17-ikén Secretáriusá lett az Ország Birájánál, megtartván második

hivatalát is. …Hogy Víg László bizonyosan Horvát, az való …

Ami Versegit illeti, őt ugyan, azt a, minden Fő Grammaticus névre vágyása mellett, jó szivű

embert irgalmatlanúl, és, a mit Horvátomnak sem tudnék megbocsátni, ha Révaira nem fogná

a bárdolatlan kiejtéseket, s halálos döféseket, durváúl lemotskolták. Mindazáltal Versegi’

bűne, hogy Révai grammaticájának egészen kinyomtatását el nem várván, sőt a kijött részeket

sem olvasván által, első kikelt ellene… Pápai, úgy tartom, nem éppen igazságtalanúl rostáltatott oly keményen

Vig Lászlótúl.

…Lássd, mi hosszúra terjedt Levelem a Grammaticatio és Grammaticusok miatt. Azonban

Hozzád irnom akármi tárgyrúl, édes én nekem, és fő kedvem. Barátom vagy…

Én e jövő Vásár’ alkalmával sok aprólékot fogok Neked küldeni. Ha valamely ösmerősöd,

vagy biztos embered pesten megfordulna, utasítsd Hozzám. Én a Zöldfa uttzában a Sebestyén

Piatz mellett a Motsonyi Házban 342-ik szám alatt lakom…. Ezt írtomban is elpironkodom

Barátom! Milyen emberekre bizatik a Magyar nyelv’ tanítatása! Mire jutott a Magyar

Cathedra Révai elholta után! …Horvát, Szemere tisztelnek. Én tsókollak. Légy jó egészségben. –

1451.

Vitkovics Mihály – Kazinczynak. Pesten Aprilisnak 3-ikán. 1809.

…Barátom! Horvátunkkal nem közölhettem, mivel Válban husvétoz, egyenes szivű

kinyilatkozásaidat. Hozzá legközelébb irattandó Levelembe beiktatom azokat. Nemesi

Felkeléstek’ módgyát ’s ajánlástokat, merészlém barátod’ létemre Kultsár Úr’ Ujságaiban

beíratni. Pest Vármegye a személyes Felkelést szorosan sarkallya, tsupán tsak a legújabb

törvényben kitett okokra nézve szabadítgattya fel Nemeseit a személyként való Felkelésnek

terhe alól. Igy szabadúlt fel Szemere Palink is, mint Vaksi...a készületek nagyok. Polgárjaink

szakadatlanul irattyák, öltöztetik magokat Városi katonáknak*. (Pápa katonáknak.) Őket

látnod annyi, mint egész Europának sokfélén

ruházott fegyvereseit. Mennyi czéh, annyi szín s alak. Kár lesz, ha a hadi vér befetskendezi

szép köntöseiket. De az új kényi (módi) tisztasághoz nem tsak testestűl, hanem lelkestűl is

hozzá szokott Burgerjeink minden módon mesterkedni fognak kabátyaikat a Tsata’

motskaitúl megkémélni. Barátom! Itten árnyékát sem látom a magyar Lelkűségnek! Kápúává

lett mind a két Város. Itten az emberek minden némű Interessének, a Hazait kivéve,

bálványozóivá levének. Egy Faluban, ahol Magyar él és beszél, Árpádiságot látok, de itt –

nem. Az én reményem itt egészen eloszlik. Ti s mások támasztyátok fel azt bennem.

Ezen mostani Felkelés’ zsibongásában szerentsém lett Kis-Faludi Sándor Úrral személyesen

lennem. Ki is Ő Hertzegségétűl a Nádorispányunktúl kegyesen ide szóllíttatván, Adjutánsává

neveztetett. Egyszersmind Proclamatorá, mivel egy híres, amint hallani, Proclamatiót tétetett

fel általa Magyarban. Már a Sajtó alatt van. Ha elkészűl, Veled első postán közleni el nem

mulatom. Tűzrűl pattant Szalai ember ez a nagy Poétánk. És ha első tekíntetem nem tsal,

Himfyjének szárnyain repdes mindenütt. – Az ígértem aprólékot ime nyalábosan küldöm.

Sokat nem azért küldök hozzád, mintha érdemes volna, hanem hogy katzaghass rajta, és

Literatori Tacticádnak számára meglegyen. Vedd azokat Húsvéti piros tojás gyanánt, amely,

Papjaim’ magyarázattya után, Kristusunknak véres verejtékére mutat. – A Rezet, amilyen

örömmel fogadtam, ollyal adom viszsza, és köszönöm… Az én titulusom, ha azt egész kiterjedéssel tudni

akarod, ez:

V. M. A Budai Görög nem egyesűlt Püspökség’ Szent Székének Fiscalisa, quorum meminisse juvabit.

«Horvát, s nem Horváth. Ő a végső h-t ki szokta hagyni.» – Vitkovics Mihály jegyzete.

* A győri csatára két hónap múlva került sor. G.

1466.

Vitkovics Mihály – Kazinczynak. . Pesten Aprilisnek 28-ikán 1809.

…A múlt szerdán egy fordított darabomat ily nevezet alatt: A’ megengesztelés, játszotta az

itten Árendáskodó Magyar Játszó Társaság. Ekkor először hallám stilusomat publice

declamálni, ’s bűszkés felérzés járta szívemet. Hát ha még ösztönözőink volnának. Hát ha a

köz Megdítsértetés fizetné ki munkáinkat, mennyire lázasztaná fel andalgó lelki

adományaimat a Literaturánkra! De ezt Hazánkban eddig nem várhattuk. A Játszók, kiket

legrostálóbb szemmel tartottam, igen igen kevés hija volt, hogy hiba nélkűl nem játszották

Darabomat. Azonban maga a Darab sokat megríkatott, könnyetlenűl pedig talám egy szem

sem maradt. A két első Felvonáskor szemem tele gyűlt könnyekkel, az utolsókor én is sírtam.

Az eredetit Pelletier Volmeranges* Frantzia szerzette. Én Johanna Weisenthurm Bétsi

Játszóné Fordítása után fordítottam. Mesterségesb, s emberibb Darabot sem nem láttam, sem

nem olvastam ennél. Haszontalan minden, a Frantzia ész Minnyájunkat felőlmúl.

Szemerénket is megríkatta ezen Fordításom, a ki egyébaránt most velem elmélkedik nagy

szárazon Europának sorsárúl…Horvát István itt vala a múlt Héten, közlöttem

vele Soraidat. Örűlt nekiek.. Én azt mondom Horvátomrúl, amit Te Barátom kedvelem Orpheusodban

Rajnisunkrúl mondottál: «Oly Oroszlány, aki a mellette szelíden elmenőket nem bántja ugyan, de a ki belé kap, öszve

teperi, ’s nyugodalmasan mégyen tovább.» KisFaludy Hazafiúi Szózattyát, még pedig a’

számomra vettet, küldöm, hogy lásd, a Petrárka’ rokonnya hová rogyott! Mindezekre irj

viszsza nekem, mert Leveled tud jó szép Levélre gyullasztani, indítani engemet. Tsókollak a

Triás nevében forrón NB. Itt kűldöm a többi közt a Bétsbűl küldötteket. 48 f. az árok, melyet Ts Szőgyényi Úr tett

le Egenbergerünknek!

* Pelletier-Volmeranges, Benoit, 1756-1824;

1475.

Vitkovics Mihály – Kazinczynak. Pesten, Májusnak 9-ikén. 1809.

…Itten nyakra főre insurgálnak: A Tábortúl semmi különös jelentések, minteddig, nem jönnek.

A Hírlelések hol jót, hol roszszat kürtölnek. A Királyné a felséges Familiával Budára

megérkezett. A Bétsi Imperialis kamarának, és Cancelláriánknak számára e két Városban

kijegyezgették a szállásokat. Segítse Isten jóra igen is jó Királyunkat! – Vetted e két rendbéli

Levelem, és három rendbéli Pakétokat? Szemerénk, aki tisztel, küldötte által Vármegyétek’

Transportyával. Virág tsókol, öröm közt olvasgatta előttem, amit legközelébb írál hozzá.

Tsókollak én is. Légy jó Egészségben…

1494.

Vitkovics Mihály – Kazinczynak. Pesten Juniusnak 9-kén 1809.

E rettenetes zürzavarban, mely most hazánkat fenyegeti, és hamar idővel egész Európát

fogja, azt sem tudom, mit és mint kellessen hozzád irnom. Minden előrelátó és érzékeny

Hazafi megdöbben erre, és a jövendőn kétsége tétovázásba hozza. Mihez támaszkodgyék,

vagy mihez nyúllyon ezen szélvészben, világosan ki nem láthattya. Barátom! fel kell Oviddal

kiáltnom: Omnia jam fient, fieri quae posse negabam. Ugy vagyon: de egy ember, akármi

szerentséjű és elméjű, állhat-e jót egész Európárúl? Ha meghal az Oroszlány; Tigrisek,

Medvék, Farkasok nem fognak e marakodni a kontzokon? és jaj a Kontzoknak… Nádorispánunk Junius 1-sőén

délután idehagyott bennünket, felment a Magyar Seregekhez, s Győrött áll őrt Hazánkért. Egy atyámfia, ki a

Pesti Felkelőkkel fegyvert fogott, Körmöndrűl Juniusnak 3-ikán azt írja a többi közt hozzám,

hogy János Hertzeg Itáliából harmintz ezerrel Körmönd Vidékeire érkezett, ahol a Pesti

Felkelők táboroznak.…. A mai Extra Blattban olvasom, hogy egy ezerbűl álló frantzia Lovasság

Juniusnak 5-dikén Kapuvár felé tsapott; egy része pedig Bogyoszlónak indúlt, s ottan

vizsgálódnak. A Felkelőket igen bolygattyák, s minden iránnya az Ellenségnek az, hogy

ezeket szétverhesse, hogy Pozsonynál való át menetelét meg ne gátolhassák. Minthogy

Pozsonyt sok bombardírozása után sem kíntethette a Bétsi Meghódolásra, Sárvár mellett

Juniusnak 2-dikán a Postunkra ütött az ellenség…Egy frantzia passussal ide érkezett Bétsi kereskedő beszéllette, hogy

huszon nyoltz ezer sebesei feküsznek Bétsben Bonaparténak. Mégis Bouletinyában egész

veszteségét, mely az Aspernnél történt ütközetben értte Táborát, tsak hatezerre mind

öszszeséggel merte róvni…Torontál Vármegye’felkelői ma tették le a hitet a Várban. Nagy pompával

szentelte fel zászlójokat a Primás. Mindöszve egy Divisiot tesznek. Holnap mennek Vörösvár felé…

Horvátunk igérte ugyan, hogy megpendíti lantyát Öreg Kiliánunk’ emlékezetére; de Nándorispánunk’ elmente

után Gazdájára szállván egész terhe az Országnak, fülig űl a foglalatoságokban. Tisztel és tsókol téged. Szemere

hozzád készűl szökni a fegyverfogás elől. Szegény! az ő emberi szíve sem állhattya ki a Mészárlást…

1512.

Vitkovics Mihály – Kazinczynak. Pesten Juliusnak 7-ikén 1809.

Szemerénkkel nem közölhettem üzeneteidet, mivel nints már itten. Azon félelemben,

hogy a Frantziák Budára, Pestre berohannak, öregeivel együtt Péczelre kiszökött Ábrishoz a

Testvéréhez, és ottan fog tanyázni, mig ezen hadi háborgások le nem tsilapodnak. Jól lehet,

ezen két Város minden órán várta be a Hadakozókat, mégis igen korán megfélemlett; mert

már szomszédságunkbúl, úgy mint Fejér Vármegyébűl, Komárom mellűl egész Győrig

takarodának kitsapongó Elleneink. Erősen hirlelik, hogy Posonyon felűl átkelt volna a Dunán

Napoleon’ serege, ’s nyakasan viaskodván Károly Hertzeg tábora ellen, kéntelen vala vissza

vonulni sok ezer vesztességgel. De ez mind tsak hallomás. Semmi bizonyost nem tudhatni,

mivel velünk keveset közölnek. Hogy Posony derekasan oltalmazza magát, ’s készek Lakosai

a végső elszánásig ellene vínni,egy most a napokban onnan ide takarodott ösmerősöm

beszéllette. Jó Királyunk megfordult közöttök, ’s jelenlétével igen felbíztatta őket… Arrúl, mint kísérték a

Budai és Pesti Burgerek a Győri szerentsétlen tsata elől visszavonuló Magyar Felkelőinket,

úgy tartom, már eddig hallhattál. Undokság volt nézni ezen kisérés’ nemét. Katonáinkat,

Nemes Hazánkfiait, kik minden ellenkezés nélkül, tsendesen jövének Budára be, fegyver

között felfintoritott Burgeri orral, gúnyoló vigyorgással hurtzolták be a kaszárnyába. Mi

gyalázat ez a Felkelőkre nézve! És mi szarvat kapott az Ellenség, ha ezt hallotta! Illyeket

követ el a Gondatlanság, melyet hasznára tud az Ellenség forditani. Barátom! Botsássunk

meg nekik, mert nem tudgyák mit tselekszenek.

E’ siralmas hadi Ujságok után, egy pár Literátori Ujsággal kedveskedem. Az első Horvátom’

Értekezése, melyet, midőn számodra leirnék, Néked el nem küldeni, nagy incuria lett volna

tőlem. A Második Ferentzÿ János Újontz Ügyésznek, Almási Ignátz Urfija’ Praefectusának

legközelébb napfényt látott Közönséges Geographiájábúl kiírott Paragraphuska…

1514.

Vitkovics Mihály – Kazinczynak. Pesten, Juliusnak 11-dikén 1809.

…Nézd, Europa mióta fennáll, nem forgott oly sebes hirtelenűl Politicai

Tengelye körűl, mint ez néhány évek óta; de kivált mostanában. Phisicát tanUltomban sokszor

fellépdegéltem az Egri Tsillagnéző Toronyba, ’s Réz födelét, mely kilentzven mázsát

nyom, egy kézzel arra, merre akartam, forgattam. Ezen forgatás sokszor eszembe jut most,

midőn Europát, ezt a népes Machinát, fel s alá forgatni látom!

Béts mellett Julius 2-dikától tüzesen tsatáznak. A sok jó ’s rosz hír egymást váltva repülnek

Hozzánk. Semmi bizonyos Tudósítást ekkorig velünk nem közlöttek. Egy Tábori Tudósítást

vettünk, de az Horvát Országrúl szól, mint és mi szerentsés lépést tett a Bán. Egy Egri

Közmondást közlök Veled, mely így hangzik: Mást beszél Bodóné, midőn a Bor árát

kérik. Adgyon Isten szerentsés kimenetelt Háborúnknak, nekünk pedig áldást, Békeséget.

Isten Veled.

1543.

Vitkovics Mihály – Kazinczynak. Pesten September 4-ikén 1809.

…Már a Fegyvernyugvás felmondatott, 15-dikben e folyónak ismét elkezdődik a Tragédia. A

Tábori Parantsolatot Királyunk Augustus 16-ikán Komáromban kiadta. Itten is ki van

nyomtatva. De már is új Tragédia érte az Udvart, mert September’ 1-sőjén a Prímás forró

hideglelésben, melyet a katonai Ispitályban kapott, Tatán kimúlt a világbúl. Ma Esztergomba

lehozzák Temetvényét, és holnap földbe teszik. Igy beszélik a Pestiek. Kár értte! Nyilt eszű,

bátor szívű, szép fiatal ember volt. Nyugodgyék Hazánk keblében Ő is tsendesen!...

Habsburg–Estei Károly Ambrus (1785 - 1809.); Mária Terézia császárné unokája, hercegprímás

Virágunk, Sisakos Minervája paizsával védve, ’s érdemeibe béburkolva bátran ballag a

Duna hídgyán. Ezt a nagy Férjfit, mi rezzetlenűl várja a jövendőt, felséges látni! Tégedet

tsókol és általam, hogy a Jehova áldgyon meg (az ő szavai) izenteti neked…

Horvát, a ki majd a feszültségig analisál, Ethymologisál, egyáltalyában, Grammatizál,

tisztelten tisztel Tégedet, Szemerénk egy Hazai Tragedián izzad. Másfél esztendeje hogy

hozzá fogott: A sceletonnya már kész. Első Ferdinand’ idejébűl vette a substratumot, ’s alig

ha Zápolya Zsiga nem lész fő személye. – Tsókol Tégedet…

1547.

Vitkovics Mihály – Kazinczynak Pesten September 15-ikén 1809.

…küldöm Gyermekedet Budai decorumban öltöztetve. Nem hiszem, hogy Kassán szebben

öltöztethetted volna. Nem hiszem, hogy Széped ottan oly Baráti karokkal fogattatott volna el,

mint itten. Fejér György, Kultsár, Horvát Urak és én voltunk, kik, megvetvén zsugori

Könyvárosainkat, Epistoládat kinyomtattattuk azon tiszteletbűl, mellyel Te irántad,

Literaturánk’ főembere iránt, viseltetünk, és azon örömbűl, mellyel örvendeztünk, hogy 15

esztendők után ismét viszszanyerhettünk Tégedet Heliconunknak…

1554.

Vitkovics Mihály – Kazinczynak. Pesten September, 25-ikén estve 1809.

…Ifiú Karátsonyi János, Tokai lakos, által, aki Téged ösmérttének mond, küldöm Verseid’

számosb példányait. Görög Demeter Úrnak is, a Korona Hertzeg Nevelőjének, ki a múlt

héten érkezett Egerbűl Budára a Hertzegekkel, Kultsár Úr egynehánnyal kedveskedett…

Horvátom… és Palink tsókolnak. Az idegen szavakrúl tett Észrevételeid iránt lesz egy kis beszélni valóm

veled. Most nem disceptálhattam, mivel ezen néhány sorokat is nagy fájások köztt, melyekkel egy

ronyha fogam mártiromoz, irom hozzád. Élly egészségben. Az Isten’ áldása és az enyim legyen rajtad

és a tieiden.

1579.

Kazinczy – Vitkovics Mihálynak. Széphalom, Novemb. 10-d. 1809.

Öt héti bújdosása után végre kezemben vagyon nyalábod. Fogadd-el

hálámat barátságodért…örültem mind annak, hogy

munkáim’ recensióját láthatám, mindannak, hogy a’ Révai’ levelét, melyet

Horvát István eránt az Ország’ Birájához írt, vélem lemásolva közléd. Mondjad

neki, barátom, hogy e’ megtiszteltetésén szivesen örvendek. Ér ez annyit, ha

sikeretlen volt is a’ kérés, mint a’ Vályinak és Czinkének is juthatott

tanító-szék…Tartok tőle, hogy némely arra az igazságtalan gyanúra vetemedik, hogy

én tulajdon magam kürtölém nagynakmagamat. Az felette igazságtalan érne engemet…

.Mit mond Verseghy a’ Recensióra, azt nem tudom. De én azt az egész

Recensiót el merném neki olvasni egy egész Auditorium előtt, ’s midőn a’

schlüpfrige Erzählungok, és kivált a’ Batsányira lőtt igen tompa hegyű

nyilacska, fordúlna-elő, nagyon szemébe mereszteném a’ szememet, ’s

emlékeztetném az ő modestiájára, melly másokat csak meg nem nevezve

bántogat…

1596.

Vitkovics Mihály – Kazinczynak. Pesten, 9-ber 25-dikén 1809.

…Pomázon és ennek környékein szüretelvén, Uriszékezvén, egészen 9-bernek 16-áig nem valék

Pesten. Mihelyt visszajöttem, egy hirtelen betegség, mely itt mostan gyakor

járvány, ágyba nyomott: ’s most kezdek fellábadozni. Beteg kézzel irom ezen

kevés sorokat, ’s hogy valami módon ki pótollyam Levelem híjánosságát, egy

szép productumot küldök Hozzád. Mi négyen Epistoládnak kiadóji ezt is ki

szándékozzuk mennél előbb adni. Ez felől mi az észrevételed, ’s legszorosabb

Itéleted, írd meg nekünk…

1603.

Vitkovics Mihály – Kazinczynak. Pesten, December 1-sőén 1809.

…Mi már előbb (a Triast értem), mintsem Leveledet vettük volna, megösmértük a Recensióban

Tolladat, és Neved’ elhallgatását, hogy több illyesekkel is megajándékozhassd

Literaturánkat, szükségesnek tartottuk, és tarttyuk a jövendőre is.

Mind igazak azok, a miket előhordottál; – Én csekély belátásom szerint tsak

azon akadtam fel, hogy a Boldog szerelmet a Kesergőnél sokkal szerentsésebb

munkának nevezed. A Kesergő szerelem sok helyett a határokon is túl tsap

ugyan, és nagyon übertrieben; de még is sok abban a szerelmes szava. A

Boldog Szerelem már se oly bő és különbféle képekkel bírni nem látszik, se a

szerelem körűl olly híven meg nem marad. Sok dalokban tsupa Filosofia

foglaltatik anélkül, hogy annak a szerelemre való alkalmaztatása feltaláltatnék…

Kik legyenek Miklósfi, és Kardos Adorján? én bizonyosan nem tudom.

Azonban e tárgyrúl írtam már hozzád. Ezt Horvát legjobban tudgya; de bár vele

igen nagy barátságban élek is, velem sem tudattya. Sokszor kérdezősködtem

tőle e felől: Ő vagy hallgatott, vagy kért, hogy ez iránt néma hallgatását

botsátanám meg. A haldokló Révay több ízben kérte, hogy e Titkot, míg lehet,

senki előtt fel ne fedezné…

…azt gondollya a Világ, hogy Révai Tanitványai Versegit a végső

dühöségig gyűlölik. Én, ha engemet is ezen Tanítványok közé számlálnak,

Versegit forrón tudom szeretni, mindamellett, hogy sokban vele egyet nem

tartok. Versegi az én földim, Versegi az ő Német nyelven kiadott

Grammaticájában egy hozzám írtt hexametrumi Munkával megtisztelt. Versegi

Poesisábúl én tanultam. Mennyi nem ok, hogy őtet gyűlölhessem!

Ferentzi, még itt lakott, sokszor eljárt Hozzá, ’s nálamnál talán nem kevesebbé

szerette. Horvát azokban, melyek a grammaticát nem illetik, most is forrón tiszteli: Neki

igen szép Lecturát tulajdonít, és igen sajnállya, hogy éppen a Grammaticában

sokszor a legigazább Principiumokbúl helytelen következtetéseket tsinál.

Midőn Versegi Brúnábúl viszszajövén, minden hivatal és pensio nélkül

nyomorgott, Horvát volt, ki testestűl lelkestűl azon iparkodott, hogy az

Ürményi Házhoz udvari káplánnak bevétettesse. Egyébaránt mi mind olyan természetüek vagyunk,

hogy igen keveset és ritkán tudánk megharaguthatni. Aki közöttünk él, az igen tapasztalhattya, hogy mi

sem a Révaianismust, se a Versegianismust apostolkodva nem védelmezzük.

Egyikünk így, a másikunk amúgy ír; és még is eggyikünk a másikat azért

gyűlölni nem tudgya…

Szemere Epistoláját, ha az a Te Jóváhagyásodat is megérdemelheti, mi igen

decorumosan szándékozunk kinyomtattatni: és azért Téged barátságosan

megkérni bátorkodunk, hogy küldenél el egyet vagy kettőt Vignetteidbűl.

Azokbúl tudnillik, melyeket Regéidben látunk. Buzditani kell Palink lelkét

eképpen is, hogy neki, mivel különben igen félelmes a munkában, nagyobbra

ösztönt nyújthassunk. Mi az Epistolán eleget változtattunk addig, míg a mostani

formájába öntöttük. Tsak azt ohajtottuk volna, hogy azon Hézag, melyet a

Ráday említtetése, és az utolsó Vers előtt, látni láttatunk, még egy két jó

gondolattal kipótolhatott volna. De erre Palit már semmiképpen reá nem

vehettük. A Te Javaslásod, ha meg egyezve a miénkel, őtet igen sokra

bírhatná. Most a Leoninus Verseknek historiájában dolgozik, s annyira

elmerült, hogy három négy nap sem láthattyuk személyét. Tisztel, tsókol ő és

Horvát…

1625.

Vitkovics Mihály – Kazinczynak. Pesten 1809. karácsony

…A tegnapi sok éjjeli harangozás után ma beköszönt hozzánk a Papisták’

Karátsonya. Én, mint az Ő Schismaticusok nem lévén köteles misét hallgatni,

vagy látni, meleg szobámba bezárkózva ülök procátori asztalkámnál, és

Leveledre válaszolok…

Szemerénk’ versére tett észrevételidet vévén, Horvát és én azon valánk, hogy

nyomtatassék az Epistola: De Palink Leveled közlésekor fonák humorban, felakadt azon, hogy

Te oly keveset disseráltál a Versérűl, és azon forrójában leűle, ’s eggy huzomos Autocrisist íra,

amelyet el is külde hozzád. Ő elmerűlt ezen Versének jobbitgatásaiba el annyira, hogy nints napja, a’

melyben valamely szótskán, avagy versen változást tenni nem akarna. Egész

Estvéket zelosissime eldisputáltat velünk e Tárgyban. Horvát és én semmi

változtatást nem láttunk szükségesnek, kivévén egy két Strofának újabb

helyheztetéseket; a mi meg is esett. Már most a Te Válaszodtúl és Vignettednek

elküldésétűl függ a kiadás…

1649.

Vitkovics Mihály – Kazinczynak. Pesten Januar 26-dikán, 1810.

…Palink a rezet nyughatatlanl várja. Horvátunk egészséges: többet róla nints írni valóm.

Ő is már leveleződé lett: És így az egész Pesti Triásoddal correspondealhatsz.

Majd megösmérhedd, ha a Szent Lélek az Attyátúl magátúl, vagy az Attyátúl és Fiutúl is származik…

1676.

Vitkovics Mihály – Kazinczynak. Pesten Martiusnak 2-ikán 1810.

…Költseivel lennem volt szerencsém. Nagy reménységű ifiú: a Triásod

gyakrabban fog vele társalkodni. Horvát és Szemere tsókolnak.

A Párisi Nagy Ujság tsak ugyan be akar tellyesedni: egy szívvel lélekkel

rebesgetik, és Bétsbűl sűrűn irkállyák, hogy a Nagy Vitéz elveendi a Bétsi

Hertzegnét. Berthier Mártiusnak 2-ikán 400 frantzia gárdával és hat Generálissal

váratik Bétsbe. 4-dikén leszen az Esküttetés; Károly Hertzeg leszen a

Representáns. A Mennyasszonynak gombostőpénzűl 6 milliom frankot adott a

Nagy Vőlegény. 7ikén elindúl az új Császárné. Az Örömatya Lintzig fogja

kisérni Leányát. 24 Dames de Palais Straszburgig, itten kezébe veszi Europa

Oroszlánya a Mennyasszonyt, és minden kisérőket viszszaigazítván,

magánosan viszi Párisba. NB. A Magyar Gárdát hogy újra felállíthassák, a

Regementektűl válogatott Tisztel hivattatnak fel Bétsbe. Ezek tsak ugyan

Párisig mennek a Násznéppel. Látni fogják a Párisiak a Magyar Pompát –!

minek utánna látták az Insurgenseket!...A Pápa is subscribálta a Napoleon első Matrimoniuma

nullitását, minthogy a Királyunk ezt lelki esmérete szerint megkivánta. A Pápa viszsza fog

Rómába menni, de jószágot nem kap, és így a Patrimonium S. Petri Patrimoniummá lenni

megszűnik. Furtsát hallottam a Bétsi Poétákrúl, vagyis Pictorokrúl. Egy kép jött

ki. A mi Királyunkat, Napoleont és az Orosz Czárt adgya elő. A mi Királyunk

egy nagy pakat Bankót tart bal honnya alatt, jobb kezével egy zsatskót tele

arannyal nyújt Napoleonnak, a melyre az vagyon írva: Contributio. Napoleon

azt súgja fülébe a Királyunknak: Hadd el, Atyus, majd ez, a ki utánnunk van,

megfizeti bőven. – Elég Újságot írtam, bár ennyit írhatnék a mi Literaturánkrúl!

Élly boldogúl a Tieiddel együtt.

1708.

Vitkovics Mihály – Kazinczynak. Pesten Aprilisnak 12-ikén 1810.

…Itt küldök Holmi Apróságokat, vagy tán jobban mondhatni, apróságos holmit.

Ezek között a Czinkeség legtöbb. Czinke is bővségesen elkapta a Mastixokat.

De nem érdemlette-e meg mind Isten, mind ember előtt? Ez a Deák Grammatikát

tanitó mennyit árt Literaturánknak Professorságával, az szörnyűség. Hét

Hallgatja volt, és a’ Mastixok’ olvastával mind a Hét odahagyta. Examene sem

lehetett. Annyibúl haszon, hogy Ifiainkat el nem mételyesíti; de bezzeg kár,

szörnyű kár, hogy az ide minden felől tanulni jövő Német, Tót, Rátz, Oláh Ifiak

nyelvűnkben tanúlatlanok maradnak. A Magyar születésűek pedig, főképp a

bársony ágyakbúl valók elkedvetlenednek Nyelvünket tanúlni. – Adgyon

verejtékes számot Istenünknek az, aki Bétsben Ily Nem-Éneklő Madarakat

ajánl azon felűl is Politicai szabdalásba vett Literaturánknak! – Sír a

betsűletesen érzőnek szive és nyögtön nyög, ilyeseket nyilván tapasztalni

kínteleníttetvén. Forr Epém ezeket írtomban, és felhagyok méltó panaszimmal.

Szemerének Vidához írtt Verse holnaputánra készen lesz. Első Póstával

megkapod…

/ 8. kötet/

1799.

Vitkovics Mihály – Kazinczynak. Pestrűl Julius 13-dikán 1810.

… Horvát tisztel, tsókol Triási szeretettel. Ő Pestnek régi Offen nevérűl írtt

értekezése’ nyomtatása körűl fáradoz. A jövő héten lesz kész. Ez a Barátunk

nyelvünkhöz való kimondhatatlan Zellusábúl Május elejétűl fogva mind

mostanig a Piaristák’ Épületében, az Ifiúságtúl Instantia által megkérettetvén, a

Magyar nyelvbűl praelectiókat tart. Rakja erősen fenekét annak, hogy a Magyar

Nyelvet Philosophusi nyelvé metamorphisálhassa, ’s megmutathassa

Európának, hogy tsak a Magyar nyelven beszélhetni, irhatni philosophice. Én

sikert ugyan mind ennek nem igérek, de bezzeg igérhetem azt a következést,

hogy ismét több Schismák eredni fognak Iróink között. Horvát minden

munkáiban nagy, de nagysága az Ususon, melynek Tirannuságát egy nemzet se

tiporhatta le, soha, soha nem győzedelmeskedhetik. Azt, a mit az usus a nyelvre

nézve kezdett, és ab immemoriali tempore in optima Juris forma folytatott, és

folytat, merő Philosophusi szabásokra fogni, itéletem szerint valóságos

lehetlenség. Mind emellett az ő magos törekedése tellyes ditsérete méltó, mert,

ha tellyesedésbe nem megy is, legalább Európának, eredeti tisztaságát minden

egyébb nyelvek felett, leghivebben, sőt egyedűl megtartó nyelvünkbűl

megmutattya azt, millyennek kelletik lennie a nyelvnek, ha philosophice

vesszük….

Levelemnek béfejezéséűl ide irom egy újdonnan új és eredeti Magyar

Munkának a tzimjét:

»Az Emberi Nemzetnek Történetei, melyeket a Magyar Nemességnek hasznos mulatságára

öszveszedett egy Ember szerető Hazafi. 1. kötet, mely bévezetés gyanánt szolgál, és az

Embernek tulajdonságirúl és különbféle Organizátióirúl, ’s az úgynevezett Természetnek és

Vadságnak állapotirúl értekezik. Budánn a Magyar kir. Univers. Typographiájának betűivel 1810.«

Sajdithatnád-e ezen Tzimbűl, hogy Verseghy Ferentz az Author? Maga személyesen hozott

hozzám egy példányt, ’s arra kért, hogy ne a grammaticát,

hanem a dolgot, és annak használó voltát tekintsük, és mint jó Hazafiak

kellettessük másokkal is ezen Munkáját…

Váczy: 8 kötet, 616. oldal, jegyzet…Hazai és külföldi tudósítások, 1810. 2. /júl. 7./: „Mulatságra

szolgál e könyvben a különbféle emberi történeteknek és vad embereknek lerajzolása;

haszonra pedig az, ami a tanulni kívánó olvasót a történeteknek sükeres és foganatos tanulására elkészíti…” Megjegyzi a tudósító, hogy a munkának a második része is sajtó alatt van.

1832.

Vitkovics Mihály – Kazinczynak. Pesten 7-ber 8-dikán 1810.

Engem eggyik szomorúság után a másik ér. Alig enyhűlt áldott Anyámnak

halálán eredt fájdalmam, ’s íme új mély bánat értte szívemet. Tudnillik Budán a

Rátz Városban a’ múlt szerdán Tizenkét és egy óra között egy Bodnárnál tűz

támadván, az egész Rátz Várost egyszerre lángba boritotta: sőt a Vízi Várost is

a Duna részrűl egészen a Kaputzinusokig felgyújtotta, ’s így közel ezer házat

felprédált. – A Rátz templomot is a Plébániával együtt fel ’s beégette,

következésképen szegény János Ötsémnek, az ottani Plebánosnak mindene oda

égett ugy, hogy ő, Felesége, gyermeke, tselédje tsak a rajtavalóival

menekedhettek meg. Ez a tsapás, Barátom, sok könnyeimbe kerűlt, mellyeket

ezen kedvelteimnek szerentsétlenségén, de még inkább mélly szomorúságán

való részvételem ontatott ki. Kipótolhatatlan kárunk az, hogy boldogúlt

atyánknak válogatott könyvekbűl álló könyvtára végképpen elégett – a sok rátz,

Görög, Deák kéziratokkal együtt. Igy árt kedves Virágunk is. – Századainak

folytatása, ’s több betses kéziratai hamuvá váltak. Ezen baltörténetbűl

kiláthadd, hogy rendesen nem felelhetek soraidra…

1893.

Vitkovics Mihály — Kazinczynak. Pesten Karátson napján 1810. Dec. 25.

---Az én Pesti szép szobám, a melly három esztendő ólta a Grammaticusoknak gyüléshelyéűl

szolgált, és még mostan is szolgál, Novembernek közepétűl fogva Méheskerté lett. Kérded

hogyan? Egy méhet, a melly ekkoráig kinn repdegélt, béfogtam, és Ez most nálam a

legnagyobb szorgal mézel. Ez eddig Ezopusi stilus: Magyarúl pedig azt teszi, hogy

Szemerémet szállásomra édesítettem telelni, a ki is míg én nagy főtöréssel, és

gyomorháborgással replicázok, Aurora név alatt kiadandó Évi Irást készit, gyűjt, amint oda

fellyebb maga is megírta. A’ leghívebb szivű Leánykának édes keble légyen bére ezért. A’

valasztást nagy Crisissel teszi, ’s többnyire azzal a fő intézettel, hogy a béiktatott Darabok

Eredetiek legyenek. Nemsokára venni fogod az egész Nyalábot. Az Aurorának múlt

Vasárnap az én jámbor Aszszonyomnál Triásod Virággal egyetemben ártatlan Vígsággal

megitta az áldomását. Adgya Isten, hogy oly kelete légyen, mint akkor a bornak vala!

Adgy Isten, hogy Te is, kit legforróbban szeretek, a jövő 1811-dik Évet olly vígan és

barátságosan töltsd, mind Triásod azt a szent napot töltötte. Ezt kivánnya Neked, és a Kedves

Tieidnek Vitkovitsod, Horvátod, Szemeréd. Élly még soká!

Váczy a 8. kötet 635 – 639. oldalain közöl jegyzetet a viszonylag rövid levélhez.

Az „Évi írást készít…” szöveghez Szvorényi Szemere munkái III.-ból vesz át részleteket Váczy. köztük

Virág Benedek Vitkovicsnak és Szemerének írt verseit / a verseket lásd kötetben/. A verseket beszámoló

Követi Szemerétől: dec. 18. 1910…Tegnap Virágot látogattuk meg Budán. Vitkovics és én. Mutattuk neki

a már 21 ívnyi Auróra évírást, s kértük, hogy engedjen ő is valamely versdarabot avagy filológiai

értekezést belé. Szíves örömmel ajánlá segédét…én az Aurórához énekelt ódáját veszem fel Aurórámba…

Virág Benedek: AURORA

Melly szép neved van mennyei harmatok
Szüléje! Mégis szebbek az érdemid.
Arany kocsidból intesz és fut,
Futva fut a lator Éj setéte.

Fény és kiesség jő veled: életet
Adsz s vígasságot: Tégedet e való
Jóért az ártatlan madárkák
Hálaadó szavaikkal áldnak.

Nem félik a körmös denevér fogát,
S a vért eresztő vércse dühös szemét;
A fényre húnyorgó Baglyoknak
Rút huhogásain által estek.

De változások közt forog ami van;
Csak a Teremtő szüntelen Egy s az Ő
Törvénye: állandót kivűle
Más hatalom nem ad Világnak. / A hálóról/

1899.

Vitkovics Mihály — Kazinczynak 1810. Xbr. 27.

…Ts. Petrásovits András Ur és Barátom kérésemre lefordította Deákra Palinknak ama szép versét,

«Míg más szép hitvesét» etc. A forditást veled közleni akartam, hogy arrúl itéletedet írd meg.

Quum formosam alius calida inter brachia sponsam

Versans, Amoris dulce sorbet toxicum,

Inque jocis gnati, transactis junior armis,…

Még egy Újságot. Kis Könyváros a szemtelen hazugságban annyira mene már, hogy Dajka Verseinek három

ivét kinyomtattnak, és hozzád küldöttnek lenni előtünk állitani merte, holott még hozzá sem fogtak a nyomtatáshoz.

Ezen felindultam, és visszakértem bizonyos változások megtevése végett a kéziratot: Még viszsza nem adta.

Mást kell keresnünk, hogy Dajkát nyomtattassa. Ha a jövő Terminusom oly zsiros lesz, mint e mult, ugy talám én

vágok bele. Nem érdemli Kis, hogy egy Magyar könyvet is nyomtattasson. Ez az ember végképpen a

hazudozásnak és a borkereskedésnek adta magát…

1900.

Szemere Pál — Kazinczynak.

…Vitkovics barátunk arra kért engemet, hogy hánynám fel Édes Uram Bátyámnak azon leveleit, melyekben

a’ Dayka körűl téendő igazítások, hozzáadások felől tudosíttatunk ’s cselekedjem aszerént, amint Triasunk’

Mestere kívánja hogy cselekedtessék. Elfogadtam a’ kérést ’s ímé közlöm a’ kívánt változtatásokat ’s hozzáadásokat…

1901.

Szemere Pál — Kazinczynak. Pest Decemb 29-d. 1810.

…Édes Uram Bátyám Nagynál magához vetetheti azokat, melyeket Széphalom’ Triása Mesterének küld.

Ugymint némely jegyzéseket Daykára; feljegyzését azon változásoknak, pótlásoknak, melyeket versein

Berzsenyink tett; Verseket Virágtól, Prof. Fejértõl, Petrasovicstól ’s egyebet. Ott megyen Vitkovicsunk’

és Horvátunk’ levele is. Az utóbbik Révainak rézbe metszett képével, Vay József’, Pray kézírásával kedveskedik;

Vitkovics pedig azt a kedvetlen hírt viszi ismét, hogy Kis, a’ kontár könyváros, szavával játszó szemétember.

Minap Budán volt Vitkovics ’s Sághy azt mondá, hogy véle Kis még alkut sem kötött. A’ kézírást mind én, mind Vitkovics több ízben kértük már vissza; de Kis azzal igazíta el bennünket mindenkor, hogy az a’typographiában vagyon és már a’ hatodik ív nyomatik….

A’ napokban Barátó Szabó Dávidhoz kezdettem el egy Episztolát. Csak egy két versig boldogulhattam benne….

Így kezdõdött az Episztola.

Már dõlt kor terhe nyomja tagjaid,

Orczádon immár ősz fürt omladoz,

S lelked, mint hajdan Morva lantosáé,

Néz sok napokra, melyek nincsenek

Mégis köröd’ határain túl röpûlve,

És elszaggatva minden gátokat,

Kitörsz, s dicsõség pálya vár reád.

S mi pálya ez itt, mely téged futni hív,

S csudálatodra minket és Hazánk’!

….

1905.

Szemere Pál — Kazinczynak. Janur 5. MDCCCXI.

…az álorcza Kis Istvánról leszaggattatott…Hogy a’ kedvetlen érzést elverjem, az Édes Uram Bátyám képe’

meglátására menék Vitkovicsommal Kultsárhoz. No bezzeg, veszedelemben forgott a’ Muzéum, monda többi

beszédei után, a’ tûzre czélozván, melly azon napokban a’ Seminariumban kiütött. Melyik Muzéum? kérdénk.

A’ Nemzeti Könyvtár. Hiszen Miller a’ Palatinustól Muzéum nevet nyert annak ’s magának Consiliarius titulust,

ha még nem nyert is, de nyerni készûl. Segítse az Ég, gondolánk magunkban, csak azért is, hogy Horváthunkat,

kit szeret, õrjének válassza. K. kifogyott a’ beszédbõl ’s mi leveleit kezdtük nézellni, melyekkel asztala elhintve volt,

’s Vitkovicsunk azt kérdé, hogy a’ minapi tudósítást Egerbõl ki küldötte. — Valaki. A’Consilium nem régen reám írt,

hogy kik levelezõim. Én feleltem, hogy a’ leveleket nem szoktam megtartani ’s több ilyent. ..

A’ vacsorát a’ mi Lessingünk’ jövendõ feleségénél töltöttük. Egy jó szívû, ’s anyai nyelvén kivûl csak magyart

beszéllõ Görög születésû az. Õ és V. ottan-ottan görögûl beszéllének. Nekem a’ pedanteria gyakorta jól áll,

’s most azt kezdém játszani, ’s azokkal, melyeket könyv nélkûl megtanulgattam, a’ görögbõl, kettévágdostam beszédét az asszonynak ’s Anakreont kezdém recitálni….A’ Triás és D. Kovács Úr tiszteli Édes Uram Bátyámat…

1914.

Vitkovics Mihály — Kazinczynak. Pestrül Janur 19-ikén 1811.

…A rám bizottaidat, úgymint Plan von Paris megvettem. Ezenkivül megvannak London, Prága, Triest, Béts Városainak rajzolattyai. Pestnek, Budának rajzolattyai készülőben vannak. E jövő Pesti Vásárkor mindezeket, ha meghagyod, számodra megveszem, ’s Széphalmodra küldöm. Ezen alkalmatossággal a Plan von Paris és Institoristúl hozzám utasított Gnomáidhoz tartozó képeket. Ezekbűl egy pár kötetbe valót magamnak kivettem, hogy a megvett La Rochefoucauld-omhoz köttessem. Ezt barátságos merészségből tevém…Jaburek Wenzel Bétsi szabóval a mult Lépold Vásárkor Ruháid felõl értekeztem, aki is egy levélkével elõttem legitimálta, hogy a Ruhák Rumi Urhoz Kassai Kereskedõhöz effective felküldettek. Szemerénk Hajnala naprúl napra jobban pirosul, ha megtelik, azonnal feléd deríti…Élj szerentsésen, kivánja Triásod! Vintze napján.

1941.

Vitkovics - Kazinczynak Pesten, febr. 19. 1811

Áradozik Kazinczy hozzá írt episztolája okán. „Áldás rád és tieidre!...Ezen munkádat örömmel olvasta Horvát és Szemee, olvasta és helyben is hagyta. Én pedig kinyomtatom. Az árat ne kívánd előre tudni…” A Tövisek és Virágok címlapja…Virág új munkát bocsát közre Poémák címen.

1975.

Szemere Kazinczynak Pesten, april. 2. 1811.

…Vitkovicsom csaknem minden nap meglátogat…Íme két gyönyörű vers…Czenczihez, Az én életem…/verselemzés…/ A Kurir most jelenti…Kulcsár szerint lehetetlen a nyárnál tovább folytatni újságait…

9. kötet

2175.

Vitkovics Mihály — Kazinczynak. Pestrül — Széphalomra Martius 14-ikén 1812.

….Szemerénk a Farsangon által a Gombai Theatrumon actoroskodott, ahol egy actrixnek

kedvéért az öreget igen szépen játszotta. Fõ gondgya mostan a Bátyátúl elromlani hagyott

Oekonomiát helyre hozni. Mellesleg pedig egy irgalmatlan hoszszú Grammaticusi

Dialogusban fárad, a mellyben a mostani híresebb Grammaticákat és Grammaticusokat

recensensi ûzõbe veszi. A Debreczeni Declinistákat Sicariusként egymás után döfögeti, ’s

kerékben töri. Horvátunknak sem hágy imitt amott békét. A Diaeta alatt is a Levelezés

közöttök Grammaticai vitákrúl folyt. Ennél fogva Horvát a Nagy, Szemere a Kis

Grammaticus nevezetet kapták a Triászi keresztelésben. Horvát Február utóllyán jött le

Pozsonybúl a Judex Curiae parantsára, és itten félnapi mulatás után Báts Vármegyébe le

kellett mennie a Judex Curiae ottani jószágait kiárendálásra. Horvát az egész Ország Gyûlése

alatt a nyelv’ ügyében bajnokoskodott, a mint is az õ bajnokoskodásának köszönhettyük a

nyelv iránt feladott országos Repraesentatiót. Leírta õ ezt egy igen szép Leveleében 6 arcusra,

méltó is a közlésre, de a Levél Szemerénknél lévén, most nem közölhetem. Abban leírta Bétsi

utazását; a hol látta Anonymusunkat, a régi szent Irást…

2262.

Vitkovics Mihály — Kazinczynak. Péter ’s Pál napján 1812.

….Horvát Junius nagyobb részét itt töltve Válba az Öreg Urhoz mene; Szent István napjáig ottan kell

maradnia. Tisztel, tsókol Tégedet. Szemere dalloz, és sonettoz. Õt a Pest Vármegyei Földes aszszonyok,

és kisaszszonyok újra a Poesisra édesítették, és a házasúlandó tüzes vágyát egy kevéssé elenyhítették.

Tsókol õ is ezerszer Tégedet. Tsókol az én Theodorám is, aki elõtt a sok édes emlegetés által egészen

ösméretessé lettél. Tsókollak én is, és azzal a forró barátságos kívánással, hogy vajha itt Pesten Tégedet,

míg e földi sátorban élünk, mint a legkedvesebbet, és a legtiszteltebbet szeretett Triászodnak és sok

Tisztelõidnek örömökre szállásunkon elfogadni, megvendégelni lehetne szerentsénk!

2395.

Vitkovics Mihály — Kazinczynak. Pesten Febr. 23-ikán 1813

…..Horvát Posonbúl megérkezett, és a sok Misemondó könyvet elhozta magával. Nem oly

bõséges vala buvársága, mint elõre gondolta. Õ még a régi hivatallyát folytattya, minthogy a

Resolutioja még nem jött. Szemere Péczelen gyászol és dalol. Meséimet mind ekkoráig nem vettem.

Kívánva kívánom látni, mint vetkõztették le pogányságokat keresztelésed által.

Vásárkor, ha Új helyrûl jönne valaki, utasítsd hozzám, mert akkorára sok küldenivalónk leszen…

2411.

Vitkovics Mihály — Kazinczynak. Pesten Martius 30-ikán 1813.

…Meséimet kezemhez vettem, azon leszek, hogy mennél elõbb napvilágot láthassanak. Lessing

Dissertatioját, ugy a Pesti Gábor meséjit is nem sógorosítom öszsze. Originalitások létére,

hadd jöjjenek ki originaliter. Horvátot, Szemerét megszóllítom, hadd testesebbitsék

Munkámra tett Dissertatióval, avagy Elõbeszéddel. Mindkettõjöknek elég idejek lesz, eszek

pedig untig elég vagyon. Horvátunk még sem lépett új hivatalába, ki, vagy mi hátráltattya, õ

Maga sem tudhattya. Tisztel, tsókol igen szivesen. Az által küldött kis képedet õ Neked

ajándékozza; ’s így érette senkinek sem kell fizetned. Szemerénk Pétzelen ûzi a gazdaságot;

ront, épít erõsen. Attúl tartok, hogy a Lessing’ fetskéjének, mely a Városra ment lakni, ’s

elfelejtette az éneklést, sorsa ne érje. Engem is a Procatori czivakodás elszoktatott a Heliconi

szent Hivataltúl…

2467.

Vitkovics Mihály — Kazinczynak. 29. Jun. 1813.

Május (21dikén) utóllyán Berzsenyink is megfordult Pesten. Pöreim között ülék, midõn

Helmeczivel és elsõszülött Kis asszonykájával bejöve hozzám. Forró örömmel szorítám

szívemhez a Poetát, és nem indultam meg, mint három esztendõ elõtt, azon, hogy õ a tsókot,

az ölelést igen csendes vérrel fogadgya, hidegséggel viszonozza. Már azelõtt tapasztalnom

hagyta, hogy az õ külsõ viselete hideg. Donát festette képem tünvén szemébe, rámösmért, és

sajnálkodva vallotta ki, hogy õ illy szerentsésen eltalálva nintsen. Ezután képem mellett

függõ képedre tekintett azzal a kérdéssel: Ez nem Kazinczy? Az. Jól vagyon e eltalálva? Jól,

tsak a tekíntetbûl az eredeti mosolygó tûz ne maradt volna ki. Még egyszer megnézte a képet,

és mondá: Sokat szenvedett Õ! Helmeczi hamar elvezeté tõlem a vendéget, hogy másokat

is meglátogattasson Véle. Ebédre marasztaltam, nem maradt. Vatsorára híttam, elõször azt

felelé, hogy jobb leszen a Paraditsomban, hol három esztendõ elõtt tartott a votsoránk,

votsorálni és inni; azután rimánkodásinkra megígérkezett. Helmeczi sehová sem tudta

bévezetni, mert mindenütt szabadkozott. Ugy tett három esztendõ elõtt is. Mostan annyiban

változott, hogy a zöld mente helyett kabátot visel, és még kövérebb, mint vala. Akkor nap

délután meglátogattuk õtet a Budai vendégfogadóban. Bort hozatott számunkra, és, midõn

híttuk, Virágot látogatni; kért, maradnánk inkább nála. Sürgetõ unszolásainkra elindula

velünk. Benczét Papirosai közt leltük. A koszorús Öreg örvendezett az új vendégnek: Mind a

ketten tsak fejeket billegtették, de modi szerint nem hajoltak. Érdemes Literatorainkrúl folyt a

Beszéd. A Századokat emlegettük…Szemerénkhez írtt leveledet eltettem, azután eltéptem.

Megérdemlette mind azt, a mit hozzá írtál: de hevességét kímélni akartam. Õ Marmarost öszsze járta

Pataival. Mostan ismét Fáy Susi az egész foglalatossága, miolta az attya az öreg Fáy meghalálozott.

Horvát mégis Válban nyaral…

SZEMERE PÁL

Magyar Pantheon, Abafi 1884 Kazinczy: Szemere Pál

Ferencnek és Fáy Sára második fia, szül. 1785. febr. 19-én. Megkérem neki Szemere Krisztinát

1813. aug. 19-én, összeesküsznek 1814. febr. 15-én, neje megh. 1828. márc. 26-án Pesten.

Azután elveszi Csoma Borbálát, özv. Fáy Józsefnét 1829. ápr. 12-én.

* * *

Szemere Pál 1785-ben született Pécelen, ahol a családnak birtoka volt. Apja magas rangú helytartósági tisztviselő volt , a jogtudomány nemzedékek óta öröklődött a családban. Szemere Pál is jogásznak indult, és 1808-ban, huszonhárom éves korában ügyvédi vizsgát is tett. Itt-ott megjelentek első versei, egy vitacikkel kiállt Kazinczy mellett a debreceniekkel folytatott ún. Árkádia-perben. Ezzel elkötelezte magát a nyelvújítás oldalán. Pestre költözött, alügyészi tisztséget vállalt Pest megyénél, amelyet hosszú időn át lelkiismeretesen betöltött. A péceli birtok lehetővé tette, hogy ha nem is nagy lábon, de anyagi gondok nélkül bőséges szabad idejében irodalmi szenvedélyének élhessen. Méltó feleséget talált rokonában, Szemere Krisztinában, aki művelt volt, finoman formált, érzelmes verseket írt Képlaki Vilma néven. Harminchat éves korában halt meg.

Szemere összebarátkozott Horváth Istvánnal és Vitkovics Mihállyal. Segédkezett a folyóiratoknak, elsősorban a kor lelkes szerkesztőjének, Kultsár Istvánnak. Fellép, mint költő is. Korai zsengéi után, 1810-ben a színházpártoló nemes úrhoz, Vida Lászlóhoz címzett episztolát….Próba- és példaképpen Kazinczy írt három szonettet, mire Szemere is írt hármat. Ez a hat kis vers együtt látott napvilágot, és az irodalmi közvélemény úgy fogadta, mint valami újnak kezdetét a magyar irodalomban…Szonett-írásban Szemere számít a legfontosabb úttörőnek. Vitkovics dalköltészete felhívta figyelmét a könnyedebb formájú verselésre…Kazinczyt irodalmi ellenfelei egy Mondolat című gúnyiratban megtámadták. A támadás a mesterrel együtt az egész nyelvújítást és a korszerű irodalmi törekvéseket érte. Szemerének jutott az eszébe, hogy a gúnyos támadásra gúnyosan kell felelni, kifigurázva az irodalmi maradiságot…

Egy úri műkedvelő társaság számára lefordítja a német Körner magyar történelmi tárgyú drámáját, a Zrínyit. A mű Shakespeare és Schiller módján rímtelen jambusokban van írva. Szemere a jambusokat jambusokkal fordította, nemcsak a formahű fordításra adva példát, de a jambikus drámai verselésre is. Katona Bánk bánját, amely három évvel előbb készült, még sokáig senki sem ismerte; a kortársak Szemere Zrínyi-fordításából tanulták meg a drámai jambust. S mire a Bánk bán sok évvel később ismertté vált, a kialakult romantikának természetes gyakorlata volt ez a forma. Kölcseyvel együtt indítja az Élet és Literatura-t. Itt kezdődik a rendszeres magyar irodalomkritika. És a legfőbb kritikus maga Szemere Pál volt. Meghal Kölcsey, Szemere elözvegyül, a lapnak nehézségei vannak, megszűnik. De néhány évvel később Muzárion címen új folyóiratot indít, amelyben ő maga úgyszintén főleg kritikákat ír…Másodszor is nősült, és másodszor is elözvegyült. Idős korában visszavonult Pécelre. A szabadságharc bukása után írt egy szatirikus hangú verses esztétikai elmélkedést, amelyet azonban a cenzúra megsemmisített. Élete vége felé még elemző tanulmányt írt egy Petőfi-versről, és megírta Fáy András életrajzát.

mek.niif.hu

-----

Cím: Szemerei Szemere Pál munkái: Szültése százados emlékünnepének alkalmából, közrebocsátja a

Kisfaludy-Társaság, 1-3. kötet. Szerkesztő: József Szvorényi Kiadó: Franklin-Társulat, 1890

Eredeti forrása: Columbia Egyetem Digitalizálva:2009. jan. 16.

Szvorényi: Szemere munkái. 1890.

-----

Szemere Pál…F. m. Alkalmi versndarabkák (Pozsony, 1802 - 04); Poétai zsengék (Pest, 1806); A párisi adós

(vígjáték, Buda, 1841); Szemere Pál munkái (I - II., Szerk. Szvorényi József, Bp., 1890). –

Irod. Szász. Károly: Sz. P. emlékezete (Kisfaludy Társ. Évk. 1877); Kazinczy Gábor: Emlékbeszéd Sz. P. felett

(Bp., 1885); Máté Lajos: Sz. P. mint kritikus (Bp., 1894);

Jánky István: Sz. P. esztétikai és poétikai nézetei (Pécs, 1928); P. Balázs János: Sz. P. (Magy. Nyelv,1961)
Forrás: Életrajzi lexikon

Szemere Pál: A’ carthausi b. Eötvös Józseftől, Figyelmező, 1839., 156-160.

Toldy Ferenc Irodalmi arcképei, Pesten, 1856, Emich Gusztáv könyvnyomdája

Szemere Pál

Költészetünk megváltójának, Kazinczy Frencnek tizenkét apostolai közül a mester legkedvesebb,

Legrokonabb tanítványához, a nyelv újtestamentuma leghívebb letéteséhez értünk, az egyhez, ki a

dicső körből még él, Szemere Pálhoz. Mert Csokonai és Farkas Károly éltük virágában haltak el, mielőtt

az iskola irányában jelentességre vergődhettek…Helmeczytől a kecs volt megtagadva, Döbrenteitől az

érzés. Kis János kezdet óta inkább az eklekticizmus embere, Vitkovics utóbb a népiesé.

Kölcsey és Szentmiklósy egészen és mindvégig teljes kifejezése az iskolának, de ők rég elhagytak

már bennünket. Szemere él még, a dicső kor egyik legérdesb és utolsó lovagja…

B. G. könyvéből

Vasárnapi Újság - 33. évfolyam, 38. szám, 1886. szeptember 19.

II. Szemere Pál.

(1785-1861).

Szemere Pál Ferencznek fia s örököse némileg a különcségben, de tiszta, egyenes jellemben és vallásosságban is. Aesthetikai ízlése korán s már a pataki iskolában fejlődött, s ezért ritka tünemény volt abban. Nyelvészeti és aesthetikai ismeretei szélesek valának, mikkel nagy hatással volt magára Kazinczy Ferenczre és Kölcseyre is. Jeles költő és itész volt, néhány sonettje utolérhetetlen szépségű. Korner «Zrínyi»-jenek fordítása alkalmasint fölülmúlja

Eredetijét. Fordított dalai az egész ország szájában zengedeztek. Hogy többet nem bocsátott közönség elébe, oka az volt, hogy magasabb igényei lévén, s igen körülövezvén magát aesthetikai szabályokkal, szerfölött szigorú volt maga irányában is. Azonban több kezdő íróra nézve, kik vele közlekedtek, jó hatással volt, noha ítéleteiben nem volt mindenkor következetes magával. Gáncsai egyenesek s néha kissé nyersek is valának. Petőfit becsülte, de amint a forradalomkor az arisztokráczia ellen kikelő s igen drasztikus verseket irt, megszakítá vele a barátságot… Bajzát majd két évig bírálgatta… Számos töredékei, versei vannak kéziratban, mikből alkalmasint csak holta után fog látni valamit a közönség.* Ifjúságában Szemere szép fiatalember volt, s kedves mind női, mind más társaságban. Azonban sokat ártott idegzetének az, hogy egyszer gyermekkorában egy hófuvatagba süppedvén, ki nem bírt abból hatolni, s egész éjen át ott hálván, reggelre csaknem megfagyott. Pataki jurista korában a borra szokott; de azt csakhamar elhagyta, s azontúl, mondhatni, inkább a józanságban s mértékletességben excedált. Aggottabb napjaira kissé hipochondriára volt hajló, mi őt tápszereire és maga elébe tűzött életrendszerére nézve sok különczségre vezette. Nem volt vagyonos, de megtakarítván kis jövedelmét, s készebb lévén sokat megvonni magától, mint pénzt venni fel kölcsön, nemcsak tisztességesen kijött háztartásával, hanem még keresett is.

Mily zajos volt ifjúságában, mutatja a következő eset. Szerelmes, de ártatlan viszonyban állt jurista korában Nagy Ninával, Gedeon testvérével. Szemere egy barátjával borozgatván, eszébe jut kedvese, s felszólítja barátját, indulnának ki gyalog Tolcsvára a lánykához. Alkonyatra járt az idő, s a két ifjú útnak indult. Tolcsván nem találták Ninát, s miután megértették, hogy a mádi szőlő alatti borházban van, semmit sem habozva folytatták különös útjukat, s majdnem éjféltájban értek a mádi borházba. Volt ugyan nagy öröm és jó fogadtatás, de Szemerének annyira megdagadt a lába, hogy csizmáit lehúzni nem lehetett, hanem le kellett lábairól vágni.

Egykor Pesten esti 10 óra tájban a kávéházból menvén haza Szemere, szembe jöttek vele Kisfaludy Károly és Bártfay László, kik fölkeresésére indultak volt. Ezek azonnal felismerték Szemerét, de ez andalodtában nem amazokat. Kisfaludy tréfát akarván űzni, kivevé kapukulcsát, s mint pisztolyt Szemere mellének szegezvén: megálljt kiálta neki. Szemere azonnal összerogyott, 8 majd komoly baj eredt a tréfából. Különösségeiből megemlítem még, hogy megyei alügyész korában egy nő, kinek férje Szemere keze alatt ült fogva a megyeházánál, nyulat hozott neki, de eltévesztvén a szállásajtókat, Muslay főügyésznél adta be. Később megtudván Szemere a tévedést, bevárta, míg Muslay főzőnéje a nyulat megspékelte és megsütötte. Ekkor bemenvén a konyhába, a sült nyulat nyársastul felfogta s azt mondván:— «,Ez a nyúl az enyém!» elvitte magához s elköltötte. Egykor Schódelné kitünöleg énekelvén a színházban, Szemere tetszési mámorában lekapta a fejéről parókáját s azt dobálta fel a publikum nem csekély kaczajára.

Szemere Pálnak első neje Szemere Krisztina volt, kit a magyar közönség «Vilma» név alatt ismer. Második neje: Csorna Borbála, legtisztább erényű nő, kivel Szemerét Kazinczy Ferencz hozta össze menyasszony korában nem sok hajlammal látszott viseltetni vőlegényéhez, de asszonykorában szenvedélyesen szerette őt, s igen tudott alkalmazkodni körülményeihez.

* E sorokat Fáy még Szemere életében irá, s bizony még holta után is huszonöt év múlt el, mire napvilágot látnak a munkák, melyeket tudvalevőleg most rendezett sajtó alá a Kisfaludy-társaság. — B. F.

Szemere mint költő

A REMÉNYHEZ.

Sonett. Szemerétõl. Neki tulajdon jobbításaival. /3548. Kaz - Dess/

Szelíden, mint a szép Esttünemény,

Kecsekkel lángorcádon, mint Auróra,

Mosolygasz rám sötét sóhajtozóra,

’S megenyhül sorsom, a vad, a kemény.

De most nem tünsz fel nékem szép Remény,

Fenn révemtől köd, szél, hab messze szóra,

Faggat, gyötör, remegtet minden óra,

’S közdell keblemben minden érzemény.

Ah jöjj, ringasd el e nagy kínokat,

’S Endymionként a szent rózsaberken,

Hagyd, éljek boldog istenálmokat!

’S ha lelkem e varázskarból felserken,

Mint kedvesét Chitóne’ lángjai

Lepjék orcámat hölgyem’ csókjai.

…Kaz: Külön papirosra írtam le itt a’ Paraphrasist, hogy annál alkalmasbban tehessd meg az

öszvehasonlítást.Én ezt csudálom, a’ Csokonaiét még csak nem is szerethetem…

3523.

Kazinczy Dessewffynek 1815. dec. 15.

…Csokonai minden bizonnyal sok érdemmel bírt; azt senki sem vallja szívesebben mint én; hiszen én õtet

szerettem is a’ becsülésen felûl. De azok az õ versei rettenetes mázolások. Annales Volusi! —

Õ és a’ Szemere Reménye, a’ kettõ úgy áll egymás mellett, mint a’ réz és a’ legtisztább arany,

a’ legrosszabb agát és a’ legtisztább tüzû gyémánt… / A verseket beillesztette: G./

Szemere Pál

Remény / az „arany”/

Szelíden, mint a szép esttünemény,

Lángarcodon kecsekkel, mint Auróra,

Mosolygsz reám, sötét sóhajtozóra,

S megenyhül sorsom, a vad, a kemény…

S ha lelkem e varázskarból felserken,

Mint kedvesét Chitóne lángjai,

Lepjék orcámat hölgyem csókjai.

Csokonai

A reményhez / a réz/

Földiekkel játszó…

Bájoló lágy trillák!

Tarka képzetek!

Kedv! Remények! Lillák!-

Isten véletek!

_____

Szemere Pál: A POETA.

Szent borzadással törte ki lelkemet

A halhatatlan Múzsa ditsõ szava,

Melly ezt kiáltá: légy Poeta!

S Lelkem azonnal öröm lepé meg.

Szivembe mélyen béhata mennyei

Fúlánkja — lelkem könnyeit — érezem —

Szent ihlelésének varázsló

Képeiben zokogá ki vélem. —

Ifiú vagyok még, s lantra nem érdemes,

Mondám; de õ így bíztata: húrodon,

A kellem, édes dalt, enyelgést,

S boldog elandalodást pihegjen.

3880. KazLev-ben

Szemere Pál: Éjjeli dal

Jöszte ablakodhoz, kedves!
Minden szunnyad már.
A kisértet és szerelmes
Ide s tova jár.

Itt vár rád szerelmed híve,
Jer ölébe, jer!
Híves éj van: ah, de szíve
Láng, s csak érted ver.

Bár a csillagok sűlyednek
S a hold elmerűl,
De hol lángja két szemednek,
Ott szebb fény derűl.

Jer hát ablakodhoz, kedves!
Minden szunnyad már:
A kisértet és szerelmes
Ide s tova jár. jazsoli 5 freeblog.hu

Szemere versei antológiákban

Mailáth János: Magyarische Gedichte, 1825, 6 vers /Remény, A poéta, Amor/

Szvorényi: Irodalmi tanulmányok, 1868, 2 szonett

Toldy: Irodalomtört. olvasókönyv, 1876, 1 episztola

Endrei: A régi magyar költészet remekei, 1903, 7 vers

Horváth: Magyar versek könyve, 1942, 3 vers /Remény is/

Hét évszázad magyar versei, 1972, egy sem

Magyar romantika, 1993, 7 vers /Remény is/

Szemere Krisztina (1792-1828): Bájviolához

(Válasz férje, Szemere Pál Bájviola c. versére)

Miért epedsz te, kisded viola?

Homály alól emeld ki gyönge fényed;

Hidd, nemsokára visszatér reményed,

Közel dereng jövendőd távola.

Fel bánatodból, mely meggátola

Ártatlanul éldelni tiszta kényed!

Tekintsd, öleld bennem bájtűneményed

S szép ideálod, mely elpártola.

Oh hála! látom, belsőd érdelém.

Virúl levélkéd, mely indult hervadni,

S örömkönyűkkel, ím, mosolygsz felém.

Itt keblem, itt, a kedvest elfogadni:

Te bírd örökre leghűbb szívemet,

Mely érted ég, míg hantom nem temet.

Irodalom-birodalom - Csicsada naplója

Bájviolához, Magyar költőnők antológiája, Budapest, 1997

Szemere Pál és Krisztina kapcsolatáról a 2501. levélben olvashatunk. G.

Tudományos Gyűjtemény, 12. kötet /1828/

Márc. 26-d Pesten, közkedveltségű életét végezte Szemerei Szemere Krisztina, Tekintetes tudós Szemerei

Szemere Pál úrnak, Pest vm. alügyészének s honunk köztiszteletű költőjének lelkes hitvese…életének 36-d,

Házasságának 14-d évében…

* * *

Nagy Levente: Kováts József és a korabeli irodalmi gépezet /Szemere mint költő/

…Gyöngyösi István műveit a XVIII. század bestsellereinek tarthatjuk. Gyöngyösi páratlan sikerességét

irodalomtörténészeink sokáig a XVIII. századi magyar olvasóközönség ízlésének fejletlenségében látták…

Ha a gyöngyösisták értelmezési kódjával olvassuk Kováts József verseit, rájövünk, hogy még előkelőbb

hely illeti meg őt a mesterkedők dobogóján. Nagy, fennkölt témát kevésszer választ, és ha igen, azt sem

odaillő modorban verseli meg…Szemere Pál egyik versében, melyben leszámolt a mesterkedőkkel

(Csokonait is közéjük számítva), Kováts nevét nem említi. Őt annyira nagyra tartotta, hogy önálló verset

szentelt neki…A Kovátshoz írt versében Szemere finomabb hangot üt meg. A vers kiadója szerint Szemere

gúnya néhol igen éles, de sohasem tipró. Nos az alább idézendő részekben nemhogy gúny nincs,

hanem egyenesen üdvözlő episztolaként értelmezhető (Figyelő, 1887, XII, 255).Kováts Szemerének írt

válasza rezignált, semmi sértő sincs benne..

* * *

GÁLOS REZSŐ: ADATOK SZEMERE PÁL FORRÁSAIHOZ. Irodtörtr. Közl. 1929. 3.

Szemere Pál első költői kísérleteiről (Dalok azoknak, akik szeretnek,

1812—1813.) ismeretes, hogy németből készült fordítások. A kor hangulatának

és ízlésének megfelelően, mégis hamarosan énekszóra kerültek nálunk

is, és Szemerét a «legédesebb» dalok írójául ünnepelték. Ha e daloknak

nem volt is igazában írója, kétségtelenül az akkor Németországban és

Ausztriában legnépszerűbb énekeket üttette át — ez sikerének titka.

Forrásainak egyrészére mintegy másfél évtizede mutattam rá először… az adalékaimat toldom meg most még

egy-kettővel. Szvorényi jegyzeteiből tudjuk, hogy egy kis ciklust Szemere «Eschenburgból,

Schillerből stb.» fordította. Hogy Johann Joachim Eschenburg

(1743—1820.) melyik költeményéről van szó, azt maga Szemere árulja el

Kölcseyhez írott egyik levelében: «Eschenburg dalát Dein gedenk ich und

ein sanft Entzücken . . . igenis én fordítottam.» Az eredetinek Elegie an

Dorinde a címe (Göttinger Musenalmanach für 1772., 62. 1.)' Szemere a

Remény címet adta fordításának. íme az első strófa párhuzama :

Dein gedenk ich und ein sanft Eszembe jutsz és egy gyenge érzés

[Entzücken Kedvre gerjeszt, édes lángra gyújt,

Ueberströmt die Seele, die dich liebt; Ah mily irigy lett hozzäm a végzés,

Das ist einer von den Augenblicken, Ily szempillantást is ritkán nyújt.

Die zu sparsam mir das Schicksal Rám tódultak a buslakodások,

Ifjúságom napja beborul ;

Ein Gefolge trüber, schwarzer Stunden Vigan tölték egy-két pillantások,

Drängt sich dicht um meine Jugend De esztendők busán s komorul.

….

…Wagenseil dalának a nagy népszerűsége magyarázza meg, hogy került Szemere forrásai közé.

Szemere sokat énekelt fordításai a XVIII. szazad közepe óta népszerű német daloknak szövegükben

való megmagyarosodását jelentik.

KazLev

1366.

Kazinczy – Szemere Pálnak. Széphalom, 29. Okt. 1808.

…a’ szünetlenűl szakadó eső még attól is elvont, hogy eggy olly tekintetű barátomat, mint

Kedves Uram Öcsém meglássam, nékem kölcsönözött könyve portékáim köztt maradt…

Édes Uram Öcsém! Ragályi Tamás nékem tulajdon kezével és nagy gonddal leírta a’

Széchényi Bibliothecájából a’ krakkai Ábéczét ’s így én abba a’ karba tétettem, hogy azt

kiadhatám. Nem cselekedné-e Uram Öcsém nékem ugyanazt a’ szolgálatot a’ Pesti Gábor

által dolgozott Aesopus meséjivel? Végye, kérem kedves Uram Öcsémet, magának azt a’

fáradságot és írja-le betűről betőre, mégpedig ugy, hogy egy lapra és egy sorba a’

kézirásban is annyi álljon, mint az Originalisban. Ha ezt megnyerem, ez lesz a’ Magyar

Régiségek második kötetében legelöl...

Én Pestről 8 nap értem haza. Útam irtóztató volt. Nagy részét hat ökrön tettem, mert sárban

inkább szeretem az ökröt mint a’ lovat. Szekerem rúdja eltört, annak csináltatása egy

napomat lopta el. Végre 24-dben megláttam Penelopémat ’s kis lyányomat, ’s olly boldog

voltam mint Ulysses midőn Trójai távolléte után hazaért

1429.

Szemere Pál – Kazinczynak. Pesten Február utolsó napján 1809.

…Berzsenyi még pakétját nem viteté el. Vitkovics barátom, aki a Széphalmi

barátságos levél vétele olta újabb tűzre gyúlada, írni fog Ányos felől. A’ velem közlött

Iphigeniát alázatosan köszönöm. Szeretném ha Édes Uram Bátyám azt hinni méltóztatnék,

hogy én annak érdemét érezni sokkal jobban tudom, mint mások igen sokan. Értem a tanácsot

is. Én Drámámmal sietni nem fogok; nem, egyébb kiadandó munkámmal sem. Szégyenleném

ha az tartatnék felőlem, hogy egy theatralis darab készítését én könnyűnek hiszem…Ha poéta nem lehetek is amit

mindég rosszabb-rosszabb nem-poétai környűl állásaimból sejdítek Criticus mindazáltal a próba és

szorgalomnál fogva válhatik talán belőlem? Illyen szándékkal járom Schedius’ aestheticai Praelectiójit…

Horváth Secretariussa lőn az Ország Bírája, Ürményi Ő Excjának. Az Amalthea nehezen

indúl-meg. Kis István egy Almanach kiadására únszola e napokban. Megigértem s

Vitkovics is hozzám csatlá magát… Ezelőtt mintegy tíz nappal, meglátogatám Virágot.

Megajándékoza két Elmélkedésekkel. Még Verseghit soha sem kaphattam meg házánál.

Minapában Vitkoviccsal keresém. Öreg édesanyja azt mondá, hogy egész napokat másutt

tölt; hogy valami komédiát csinál énekekben…

Lehetetlen vala béfejezni levelemet. Valahányszor Édes Uram Bátyámhoz írok, oly sok

gondolat önti el lelkemet, hogy választást tenni nem tudok. Előttem van a fordított Iphigenia…

October 18-d. 1808. im e jegyzést* tevém Göthére. Ide teszem szóról szóra. Clavigót gyakran olvastam.

szépségei közzűl ezeket vettem észre…

* Nincs a levél mellett.

1433.

Szemere Pál – Kazinczynak. Pesten Martiusnak 4-d. 1809.

Über die Sprache und Weisheit der Indier. Ein Beitrag zur Begründung der Alterthumskunde

von Friedrich Schlegel. Nebst metrischen Übersetzungen indischer Gedichte. – Heidelberg

1808. Seite 324. – Innhalt…

Ezt a könyvet csak a’ 6-dik lapig olvashatám el, mert csak egyetlen éjre vala

általengedtetve. Ezen kiírattakkal kedveskedni akarék Érdemem felett való Kedves

Urambátyám előtt. Czinke Úr ma tartotta examenét. Követi a’ Debretzeni Grammatikát. ő így

ír. Czinke Ferentz, Istvány, egész, együtt… Stylja ilyen. Az a’ különbség, az Idylliom és az Óda között,

hogy: midőn az Idylliomban tsak a’ főldön tsiszeg-tsoszog a’ juhász-botskor; az Odában

mindezt megteszi ’sat. Ódájá imígyen zöng. A kurva bújik; hogy ha lapos gutát szagolt

zsebedben. A kofát, ezt, aki pletykát űz, gerendám színe alól, és hajóm farából mindég

kivetném…Czinke hamarosan fogada ’s nevem kérdezé ’s kérte,

hogy meglátogassam, melyet cselekedni fogok rövid időn. – Szentgyörgyi Ur és Jankovits Úr

válaszoltak régen. – Én a’ pakétot Patakra küldöttem Vay Ábrahám Úrhoz. Nem tudom

méltóztatott e venni Édes uram Bátyám. Méltóztassék tudósítani, Édes Uram Bátyám, miket

vett légyen kezéhez. A’ mestereim, Vitkovits és Horvát Urak egészségesek. Horvát

Secret. ’s temérdek dolgai vannak. Csak estvénként lehetek együtt Véle. Ő a Philologiára

igen igen sokat olvasott. Ha én valami módon Pesten maradhatnék, szép lépéseket lehetne

tennem társaságában. Schedius ma végzé el a’ Theoret. részét az Aestheticanak…

1439.

Szemere Pál – Kazinczynak. Pesten Martiusnak 9-dik napján 1809-dik eszt.

…méltóztassék Édes Uram Bátyám bölcs tanácsával segíteni, ’s módot mutatni arra, hogy az Insurrectiotól

Mint vonhassam el magamat. Hiszen az talán mentség hogy rövidlátású vagyok? Ha már

elkerülhetetlenűl felűlnöm, lehetne-e mennem a’ Hadi Cancell-hoz Iródeákocskának. Inkább,

itt mint a’ fegyvercsattogás előtt. Én nagyon félek az elhalástól….Én még ezután akartam mindent. De

ha most félbe hagyom a pályát, ha Schedius letzkéjítől elvonnak, desperálnom kell.. Istenem,

nekem pártfogóim sincsenek. Méltóztassék Édes Uram Bátyám tusakodásimból felsegíteni.

…Gőthe és Schillerről így szól Johann Aug. Eberhard, Handbuch der Aesthetik für gebildete Leser aus

Allen Ständen in Briefen – Zweiten Th. (Halle 1803.) «Es ist nicht zu leugnen,….. Bírom Schlegelnek Batteuxjét is és

a’ Herder Calligonéját. Schedius a’ Pölitzét tartja legjobbnak, ’s kiváltképen az Aesth.

Literaturájára valóban igen hasznos. Most Krug adand ki egy Aesthetikát. …Délután a’ következő lapot is betöltöm. Most ebédre

Megyek Budára. Általjöttömben Virágot meglátogatám. Barátságos köszöntése mellett kérdi,

ha elküldetett-e már Kassára a Magyar századok könyv, Fülöp Urnak? Itt nem sokáig

mulattam, mert láttam hogy a velem való fecsegésre nem sok kedve van Virágnak. Mentem

Horváthoz, s otthon nem volt. Kész valék volt tanítványa szállásán keresni, ’s szerencsére ott

reá is akadék. Közlém véle Édes Uram Bátyám izenetét, kivánságát és kérdését. Imé ennyit

írhatok. Örömest teljesitené Ő a szép bizodalmat és reményt, mellyet Uram Bátyám benne

helyheztetett, de mostani környűlállásai illyen huzomos foglalatosságra időt nem engednek

neki… Kérdezém Horvátot, Uram Bátyám parancsolatja után arról is, mit itél és

mint gondolkodik a Sokaknak izléseket-ről. Véleményeit kinyilatkoztatá ’s imhol közlöm

azokat is. Szavai csak nem szóról szóra ezek valának. Gondolkodásom szerint kötelessége a’

Grammaticusnak, hogy Grammaticajának talpfenekévé a’ nyelvnek mindenkori szokását

tegye, ’s ösmervén azt a’ nagy kiterjedésű szokást, kérdezze magában: a’ nyelv’ philosophiai

Grammaticájának sinor mértéke melyik szokást találhatja jónak a’ sok közűl? Hiszen

Horvát fenekestől felforgatja mindazt, amit a’ németek, Frantziák, Anglusok ’s egyéb

europai nemzetek a’ nyelvről mint bizonyost mondottak és megállapítottak. Azt mondja az

egész tudós Világ, hogy minden nyelv tökelletesebb most, mint négy öt század előtt. Ha már

Horvát ez ellen azt kezdi vítatni, hogy a’ magyar nyelv p. o. Szent István idejében nyelv

volt, pedig olyan, amilyent a’ Psychologia és józan bölcselkedés nyelvnek ismérni

kéntelenítetik; most pedig nem nyelv, hanem csak Vocabularia Collectio, melynek egy

részét a’ véle élő ember érti, másrészét nem érti, harmad részét homályosan érti…

Én az Uram Bátyám kimondhatatlanúl nagyra becsűlt barátságát erántam,

féltem Vitkovics és Horváttól, de minden irígykedés nélkül. Soha őnekiek irígyök nem

lennék, ha mingyárt nagyobb érdemeik nagyobb szeretetet nyérnek is Uram Bátyámtól, ha

mingyárt csudáltatást is!...

1555.

Szemere Pál – Kazinczynak. Pest 1809. Sept. (v. Oct.)2

….Pontban most menének-el tőlem Doct. Kováts és Secretarius Horvát Urak. Elsőbbik a’

Magyar Régiségeket, melyeket én adék néki olvasni, hozá vissza még jókor Reggel.

…Döbrenteim több napokig múlata Pesten …Igen meglepett idejöttével.

Be édes óráim valának vele. Vitkovics, ki most Szentendrén szüretel s Horvát, igen igen

becses barátim; de Döbrenteiben sok olyan van, amit sem Vitkovicsban, sem Horvátban

nem bírok. A’ Békéről való hír még nem bizonyos… Én most eggy poetai Epistolát faragok.

Nehezen sűlnek a Versek. Miólta kezdem tudogálni, mi élhet-meg, felakadok mindenen.

Ollyan vagyok, mint a’ faluról városra vitetett leány: tudja ugyan miként kellene tartania

magát, de még teste feszes a’ városi viseletre…

Tegnap délután ismét két váratlan örömöm vala. Vitkovics megérkezett, ’s Kazinczytól

levelet vevék. Felelni fogok, mihelytt Epistolámat elvégzem: fog Vitkovics is…

1580.

Szemere Pál – Kazinczynak. November 10-d. 1809.

…Én még Schlegelnél nem leheték. Ez az amit felőle Horvátnak beszédeiből

tudok. »Ő Stael-Holstein barátja, a’ felesége pedig Leánya Mendelsohnnak. Az

egész német Literator – ezek mind Horvátnak szavai – nagy linguista; de ebben

is, mint másban is, igen superficialis. Többnyire napotszaka eszik; és bort vagy

más erős részegítő italokat hörpölget. Andítani lehet, hogy abból a’ kevésből, a’

mit tőlem két hó óta imígy amúgy tanulgat, nem sokára a’ magyar nyelvről is

értekezést fog készíteni. Ezen emberből igen kiesmértem a’ német

Literatoroknak tudományaikat. Ők sokat ugyan, de mégis igen keveset értenek;

és csudálni lehet valóban, hogy mi az ilyen embereket szertelen’ tiszteljük.

Képzeld, Schedius őtet imádtan imádja, pedig Schlegel Schediussal a’

tudományra nézve nem igen mérkőzhetik… Most a’ Kesergő szerelmet fordítjuk…Felejtém mondani,

hogy Himfyben Bürgerből van kölcsönözve azon festés: szóljon bár a’ szellő és patak etc.

Schlegel nem vette észre. Én emlékezem Bürgerre, de Bürgert nem bírom.

Illyen formán van: Frage den Abendwind etc.

Vitkovics még mostan is Pesten kívűl szüretel. Horvát felbontotta mind a’ két

levelet, mellyet Széphalomról kapott. Hiheti-e Kazinczy, hogy Horvát nem érté,

mit teszen Czakó? Ő bábának vélte…

Vitkovics a’ fordított egyveleg Irások recensióját több hetekkel ez előtt leírta és valami

Tokaji kereskedők által Széphalomra elküldötte. Ha még kézhez nem mentek volna, teljes készséggel

azon leszek, hogy elküldessenek mind azok, mellyeket kívántatnak, u. m. a

Bécsi Annalek, Catalogus, és Kisnek h. beszéde. Én az Évkönyveket régen nem

láttam. Nem tudok senkit, a’ ki azokat hordatná. Kultsárnál olvastam, de ő azt

mondá, hogy mástól kérte kölcsön. Most a Hálai Lit. Zeitungok hátrábbi

esztendejit forgatom. Meglelém szerencsémre bennek Göthe Eugeniajának

recensióját is. – A’ mult héten játszották szinjátszóink Sztellát.

Fernando-Benke, és Sztella-Murányiné tűzzel játszottak. De a’ Publicum, a’

publicum! A’ Bécsi Hoftheaterdichter Perinét’ darabjai nékie nem a’ Gőtheé!

Elúnja, ugymond, benne azt a’ szüntelen tartó sápítást. Istenem! mire nem

vetemedhetnék az új művész, mikor illyeneket hall. Hogyan lehessen osztán

izlésünket képzenünk, ha Publicumunk még Pesten is – megengedtem volna, ha

Patakon a’ Bácsmegyei Criticasterei közt hallottam volna – e’ képen itél?

hogyan formálhatnák magokat és érzeményeiket színjátszóink, ha itt is

lármáznak, kaczagnak, a’ szívnek legédesebb kifakadásait hallván, és látván a’

szerelemnek legkissebb nüánszait is?...

Az én epistolámból semmi sem lőn. A’ héten ismét másba kezdék. – De még

papirosom el nem töltöm: Én az idegen szókat több nyelvekből is véve nem

kárhoztatom, míg azok csak mint szók vétetnek fel: de ha idealizálás’ szavainak

vétetnek, szebbnek tartom ha egy nyelvbeliek…

1589.

Szemere Pál – Kazinczynak. Pest, November’ 17-dikén, 1809.

Weinzierl:Und wider sprechendsten Lasten, herabsetzten, noch mehr dazu auf.

Fröhlich:verschiedenartige, aber sehr schlimme Ursachen: Luxus und Habsucht, zerrüttet

hatten….

Jankovics Úr már nem a’ Pesti házában lakik, hanem a’ Várban valahol. A’

Catalogust el fogom kérni, vagy emlékeztetni fogom reá, mihelytt feltalálom

szállását. A’ Kis’ halotti beszédét kitől kérjem? Méltóztatott e már e’ felől

rendelést tenni Drága Nagy Uram Bátyám? Az Annalisok felől igen jó lenne

Kultsár Urnak szót tenni. Nekem nehezen fogja általengedni azokat. Tudom

Már, mit tegyen őtőle könyvet kölcsönözni. Nem felejthetem, hogy

Winkelmannt Reversalis mellett adá-ki olvasás végett. Osztán a’ minap

Vitkovics és Horvát jelenlétökben azt mondá, hogy önönmaga is mástól

kölcsönözve olvassa az Annalisokat. Vitkovics ár tegnap előtt megérkezék, ’s

ma újra Szentendrére mene ki. A’ Kovátsiano-Horvatiano-Szemere társaság már egy űlést tartott.

Horvátnak dolgai most igen öszvetoldúltak, ’s nem folytathatjuk a grammatologiaskodást.

Mit használ? Nisi utile etc. Hijában feszegetem én azt, ha vallyon fázok e vagy

fázom, kinlódok e vagy kínlódom? ha a’ szegény grammaticaster mindenképen

fázik és kínlódik. Szobám, amelyben a’ tavaszi árja a’ Dunának egy egész

hétig volt, rettenetes-büdös, nedves és hideg. Ajószivű Virág azt javasolta,

hogy papirosokat gyújtogassak, melyek a’ rossz bűzt absorbealják; és hogy

fűtessek…

1599.

Kazinczy – Szemere Pálnak. Széphalom, Nov. 28. 1809.

…Én most a’ Pápay Literaturáját fogom recenseálni. Előttem a’ Horvát

Recensiója, előttem az is, amit nekem Pápay maga írt ezen recensióra és a’ ha

szóra etc. Mind a’ kettővel tartok, és egyikkel sem…. A gustus.

Úgy, de erre minap felelt nekem V. által H. – Még nem tudom, mit fogok írni a’

Recensiómban, mert egy hete hogy egy betűt sem dolgozhatom benne. – Igen

kedvesen veszem, ha Uram Öcsém nekem hasznát-vehető útmutatást küld.

Régen nem forgattam ezt az ideát magam előtt, ’s félek hogy valamire nem

fogok emlékezni amit elhallgatni kár lesz…

1623.

Szemere Pál – Kazinczynak. Pesten Deczember 16-d. 1809.

…Horvát barátunk a’ Pápay’ Recensióját nem-megelégedéssel fogadá. »Sajnálom,

úgy monda, hogy Kazinczy szóllanom kénszerít; de bizony hallgatnom

lehetetlen leszen.« Kérém, hogy közlené velem véleményeit; ’s hallgatott. E’

szerént itélete felől semmit sem írhatok. Én a’ napokban a’ »Magyarok Istene« szóllásmódról

kezdék egy kis grammatikai értekezéshez, szándékomat kijelentettem Horvátnak is. Ő

Révainak kéziratával »Grammaticae Hung. pars Quinta Syntaxis Sectio Iida.

De Constructione Pronominum. Cap. 1. De Pronominum usu Possessivo,«

ajándékozott-meg. Kováts a’ kinek hasonlóképen kinyilatkoztatám, hogy Révai

ellen felkelni készűlök, fenyegetett. Mihelytt készen leszek munkácskámmal,

azonnal közleni fogom azt Érdemem felett való Drága Nagy Uram Bátyámmal.

Instálom addig is észrevétét e tárgy felől…a’ költemény’ stylusát,

sőt a’ költemény’ legelső érdemét onnan méri, ha az éppen úgy foly, mint a’

proza. Kovács József verseire gyúlad; ’s nem érzi azt, amit Kisfaludy és Kis

zengenek…

Berzsenyi’ csomóját még akkor Vitkovics barátunknál tevém le, midőn a’ tűz

elől dicsőségesen Péczelre szaladtam; ’s az azon időtől fogva az ő gondviselése

alatt vagyon..

1643.

Szemere Pál – Kazinczynak. Pest, Január 18-d. 1810.

…Baróti Szabó az Énéis’ öt könyveit árultatja. Hatvan hat esztendős Poetától sok

ez a’ fordítás. Nálunk Szabó annyit cselekedett ez által, mint az öreg Wieland

a’ Cicero’ leveleinek fordításával a’ Németek köztt.

A’ Vignetet újra alázatosan köszönvén, várván várom. A’ versek, az egész’

folyamatjára nézve, megváltoztattak. Lefordítám németre ’s most a’ németséget

Prof. Halitzki corrigálja. Merjem e a’ két nyelven kiadni? Az átkozott

Dücsvágy elfoglalt. Méltóztassék Édes Uram Bátyám mentől hamarább

tudósítani efelől. Válaszom a’ jövő levélre ki fogja poltolni azokat, amiket

most elhagyék.

1643. jegyzet

7. kötet, 570. oldal: „Baróti Szabó az Éneis öt könyveit árultatja” Erre vonatkozólag érdekesnek tartom

a Hazai és Külföldi Tudósítások 1810. 5. /jan. 17/ számában olvasható tudósítást ide iktatni:

Ezen nagy nyolcadrétben, szép betűkkel, tiszta papiroson, csinos borítékban levő munkát ékesíti a

fordítónak helyesen eltalált képe. A második kötet is sajtó alatt vagyon, és nemsokára készen lesz.

Az elsőnek ára 2 forint. Dicsekedve említhetem, hogy a számos exemplárok, melyek

Pestre legelőször érkeztek, 24 óra alatt mind elkeltek. Nem is lehet, hogy egy magyar tudós ember

ezen könyv nélkül legyen. / Kiírta: B.G./

1726.

Szemere Pál – Kazinczynak. Pest, April. 27-d. 1810.

Berzsenyiről Kazinczynak Szemere Pál.

…Ime itt vagyon Kazinczym kívánsága szerént a’ tudósítás Berzsenyiről. Ma

reggel adá kezembe Vitkovics az Apr. 14d. költ Széphalmi levelet. Hírtelen

akartam betölteni a’ kedves parancsolatot; ’s levelem, ha csonka, ha hijános is,

mindazáltal, úgy tartom, igen hosszú…

/ A tudosítást lásd a Berzsenyi portréban: h 08 01, G./

1740.

Szemere Pál – Kazinczynak. Pest, Majus 6-dikán 1810.

Horvát egynehány napokkal ez előtt megérkezett Vályból, ’s készűl az imádott

levélre felelni. Születése napján 3-dikán Májusnak – született 1784-dikben – igen

szépen megtiszteltetett a’ Pesti Tanuló Ifjuságtól. Ezeknek négyei instantiát

írának őhozzá, mellyben kérik, hogy Czinke úr helyett a’ magyar Literatúrát

nékiek Horvát tanítsa. Horvát örömmel fogadta el gyönyörű szándékjokat, ’s a

mint értem tőle, privat leczkéket fog adni nekiek.

Fáy Andrással a’ magyar Theatrumon akadék öszve. Itten valának Vitkovics és

Kölcsey barátaink is, ’s aufführoltam őket egymásnak. Szomorkodva hallom

Fáytól, hogy ő a’ Literatori pályafutástól három esztendőktől olta teljességgel

elvonta magát. – »Mind gyermekség az, Pali; így szólla hozzám, ’s elveszett

idő, mellyet ti az irkálásra fordítatok.« – Hiszen te is levelezsz Kazinczyval? –

»Igen, de holmi házasságbeli dolgokról.« – Bánom! Most látom, hogy tüzed,

csak hajnalláng volt. – – Jelentettem neki a’ Wesselényire iratandó verset.

Igéré, hogy dolgozni-fog.

Most engemet és Kölcseyt minden reggele Májusnak mezőn talál. Kölcseynek

igen sokat köszönhetek. A’ mit a’ Pápai, Posonyi, Pataki Iskolák ’s Schediusz

tanítása Pesten nem tudott velem elértetni – a’ görög nyelvet, azt e’ kedves

barátom hagyja elérnem…

1745.

Kazinczy – Szemere Pálnak és Kölcsey Ferencznek. Széphalom, 12. May. 1810.

…Édes Szemerém! Köszönöm Uram Öcsémnek, hogy a’ mi Horvátunknak

születése napját velem tudatá. Méltóztassék Uram Öcsém a’ Vitkovicsét,

Kölcseyét és Fáy Andrásét is tudatni velem, hozzá tévén, kiki hol született. –

Czinke a’ négy Ifjú instantziájára képzelem mint szeppent-el. Bár csak más

Cathedrára tétetné által magát! ’s bár csak az Universitas’ fejei másszor

másként választanák-meg a’ Concurrálót! Azt gyanítja az ember, hogy erre a’

Cathedrára akarva tesznek Vályikat, Czinkéket…

Ágyban írom e’ levelet, pedig 11 óra ebéd előtt. Dél után Ujhelybe

megyek, holnap után restaurálunk. Adieu. Ölellek benneteket mindnyájatokat

kedves barátim. Ne késsetek olly leveleket írni, melyekből tanúlhassak, mint

szoktam…

1750.

Szemere Pál – Kazinczynak. Pest, 1810. Május 17.

…annyira le van verve Czinke Úr, hogy Holmiját tovább folytatni sem meri. Ez

nem kár Literaturánkra nézve. De sajnálhatni azt, hogy periodicus Írásaink

nincsenek. Prof. Fejér a’ múlt télen akara egyet kezdeni a’ Triassal együtt; de

mind ekkoráig nem gyűlt elég pénz…

1884.

Szemere Pál és Vitkovics Mihály – Kazinczynak. Pesten 10-ber 8-ikán. 1810.

…Vitkovics most érkezik Könyváros Kistől, a’ kit sürgetett Dayka eránt ’s azt a’

hírt hozza, hogy Kis neki Sztrokay előtt állítá, hogy Daykának A. B. C. ivjeit ez

előtt több napokkal útnak ereszté Széphalomra. E’ szerént bocsásson meg! De

méltóztassék Édes Uram Bátyám minél hamarább tudósítani bennünket, ha igaz

e a mit Kis mond és állít. Horvát szinte mostan mene el innen. Ismét grammatikázás tartatott…

Nagy Érdemű Barátom! Szemerénkre bíztam a Hozzád való Levél írást, mint

hogy nekem a sok Per Patvar nem engednek se időt, se kedvet. Itten egyedűl

arra emlékeztetlek, hogy Könyváros Kis Hitelességét eljátszani kezdi előttünk.

Holnap magam megyek a Typographiába, és ha hazugságban lelem, legottan el

veszem tőle a kézirást. Nem érdemli kedvezésünket. Élly boldogúl! és Palink’

Elmátkásitásán légy rajta. Vitkovicsod

1886.

Szemere Pál – Kazinczynak. Pesten, December 10-d. 1810.

…A mi Triásunk ismét egy nevezetes társaságban jelent-meg. Kultsár Ur tegnap

magához invitála bennünket négy órára, ’s

Vitkovics és én megjelenénk nála. Ott leltük Philosophiae Professor Szűcs,

Doctor Bene és Kovács, és Secretarius Horvát István Urakat: még Professor

Fejér és Virág Benedek váratott, és Pyber Benedek. Nem érkeztek ezek, ’s

Kultsár Úr ülést fogatott velünk asztalánál, ’s megszóllíta bennünket: Érdemes

Hazafiak, Társaim!… Öszvesereglésünknek tárgya az, hogy azon nemeslelkű

Hazafinak jutalmát azoknak, kik azon kérdésére, hogy 100 000 forintnyi

summáját miképpen fordíthassa közönségesebb haszonra, az én és az ő visgálása

szerént leghelyesebben felelének, kiosztogassuk. Örömmel említem neveiket:

Virág és Fejér Urak azok; kik azon summa pénzt a’ magyar Literatura

elősegéllésére fordíttatni javasolák…Osztassanak fel a’ tudományok, így

szólla ’s kiki a’ magának választottat dolgozza Encyclopaediai rendben. Én a’

Mineralogiát veszem, Bene collegám a’ Bonczolás’ tudományát, Prof. Szűcs Úr

a’ Philosophiát, ugy szinte Prof. Fejér Úr is a’ Philosophiát, ’s így tovább.

Azonban ez addig nem mehet, míg egy társaságba nem állunk. Készíttessék el

a’ plan ’s minden Társ írja alá nevét, úgy mindazáltal hogy titokban tartassék az

öszveszövetkezés. A’ nyomtatásra nézve Kultsár ezt terjeszté elő, hogy Ujságai

mellett ereszteni legfoganatosabb lenne. Helybenhagyatott, ’s a’ plan

kidolgozása reá bizaték. A’ Literatori tanácskozást egy vacsora követte. Baróti

Szabóról kezdé a’ beszédet Pyber, ’s Horvát és Kultsár szinte a’ prüszköltetésig

bocsátgatták a tömjénfüstöt Pyberre a’ Maecenasra ’s Szabóra a’ Poetára…

Az én Aurorám már 14 ívekre szaporodott. Vitkovics szüntelenűl tüzel, ’s

fáradhatatlan vagyok az írásban. Méltóztatik-e meg engedni Édes Uram

Bátyám, hogy a’ Dayka után álló Értekezés a’ Magyar Verselés némelly nemei

felől Auroránkban megjelenhessen? … Szüléim már megegyeztek abban is, hogy

Szemere Tercsát vegyem. Nem tudom még mire határozni magamat.

Igen sokra kellene nékem házassági lépésemben vigyázni.

1934.

Szemere Pál — Kazinczynak. Pest, Februar 12-d., postanapon, 1811.

…Verseim a nemzeti játékszín Kormányzójának hazafiúságára....[stb., mint a «Sz. Szemere Pál munkái», II. köt.

275—280. ll. Szerk. Szvorényi József, Budapest, 1890.] E munkácska sajtó alá készûl ’s Horvátunknak leszen ajánlva:

Horvát István Barátomnak, Útmutatómnak a’philologiában. Critikai megítéltetés végett. «Vedd mindazt, amit

adhatok! Vedd felét annak a’ mi egészen tiéd!...Berzsenyinek még sem írtam. El voltam foglalva az Aurora

redactiójával… az episztolát nem folytatom. Elolvastam Aeneiszét s’ úgy jártam, mint a minap a’ Redutban egy

Maszkkal. Éppen más volt, mint amint képzeltem. A’ tûz ellobbant. Régen akartam kérdezni Édes Uram Bátyámat,

mint tetszik Poétáinkban a’ Kincsem? Csokonainál: Hijábamár Kincsem, hijába, Csak a’ halál jégsátorába…Virág a’

tûzvész által nagyon meg volt károsíttva. Azonban az a’ solennis Gyûlés, meg’ ez a’ tréfa! Az a’ Lehel’ kürtje meg’

az a’ Hirdetés az 100000 frt felõl és a’ jutalom kiosztogattatásáról! ’S ezen felül még a’Pyber Megszerzése ’s

ajándéka Kultsár’ fáradságiért! Risum teneatis? — Horvát minap veve levelet Bécsbõl. Ferenczy írja, hogy

Sándor nagyon haragszik Kultsárra, hogy a’ jutalomjelentéssel és a’ pénz kiosztogattatásával oly sokáig késett.

’S, íme az 100 000 for. való jutalomírást nem Kultsár, hanem Sándor tevé…

1959.

Szemere - Kazinczynak Pest, martius 12. 1811

Németül kezdi…ruhavásárlási ügyek…Csokonai Reménye „Bürger hasonlatosságára volt készítve”

Széphalom. lap 8. Poémák Írta Virág Benedek. Néhai Kiályi Professzor. Most Élni siess!

Harmat s eső szállyon reád

Régen szerettem Széphalom…

A Pályaírást tegnap vettük…

2246.

Szemere Pál — Kazinczynak. Pest, Junius 9. 1812.

Pesten három hétig múlattam ’s az alatt sonettizálni és grammatikálni próbálgattam. Kidolgoztam az

Orthographiát…. Vitkovics? Õ testestõl lelkestõl pörzörgetõ. Innen

kétszer írtam be hozzá ’s Helmeczihez; ’s nem feleltek. Kívánom látni a’ Helmeczi Imádságos

Könyvét, mellyet kecsesen, szenvedelmesen fordít. Helmeczi engemet a’ Tatay ismeretségébe vezetett.

A’ Tatay lángjának kár volna véka alatt maradni. Sok lelket elolt az a’ bezárás. Vitkovics Pesten

csak két fél fél napot múlatván három hét alatt, én az estvéket Helmeczinél és Siskovicsnál töltöttem,

’s 0 órától 9-ed félig — ez a’ szabad idejek a’ Kis Papoknak, sétálhatni a’ kertben — a

kert falán beszélgettünk Tatayékkal….

2249.

Szemere Pál — Kazinczynak. Jun. 15. 1812.

…Ha élve festetjük ’s kell festetnünk képeinket, miért nem lelkeinket is élve ’s magunk elõtt?

’s a’ Festõ tévedéseit megigazíthatjuk magunk, ’s a’ Biographiánk íróét nem?! De, Édes Uram

Bátyám, minek elõtte e’ nagy munkához fognék, addig legalább azt kellene megtanúlnom, hogy

a’ tollat vihessem, ’s úgy vihessem azt, mint a’ hogyan a’ szép tárgy

megérdemli. Így az a’ munka dicsõségem fogna lenni. Különben gyalázatot vallok mind a’

Publicum, mind Mesterem, sõt enen magam elõtt is. Hadd studírozzak legalább valamit a

Biographiák oeconomiájok felõl. Mit vagy Kit tehát? Instálom az Útmutatást!

Az elsõbb három dalokat, németûl dalló barátnéim kedvekért fordítottam, mint a’ negyediket is

a’ Hermesét, melyet Szabó is próbált…

2332.

Szemere Pál — Kazinczynak. Péczel, Octób. 6-d. 1812.

…Az Édes Uram Bátyám’ utolsó levele engemet veszedelmes betegségbe ejtett:

dicskórságba. Ha Édes Uram Bátyám szeretné hogy a’ Hat Sonett praefatiójával a’ P. Berek

végében felvetessék, hát én?! Én kimondhatatlanúl ohajtom, szomjuzom e’

felmagasztaltatásomat…..

Fábri Pali is Pesten lakik. Instructor az ifjú Kubinyinél. Meglátogattam. Nagy ellensége a’

neologiának…Vitkovics már Theodorája házában lakik…

2340.

Szemere Pál — Kazinczynak. Novemb. 12-d. 1812.

…A’ szüret elõtt Boileau poetikáját és Malherbe Poesisát olvasgattam. Különös Szchemáji

vannak M-nek a’Sonettjeiben. Rövidebbek a’ sorok és igen sokkal, mint az olaszok Sonetjeiké

és a’ mienké. A’ tárgyak többnyire alkalmiak…Én Kerepesrõl még

eddig pontosan vettem leveleimet, onnan várom Édes Uram Bátyám nagybecsû válaszát is. Vitkovics testvére a’

vendégem most, ’s e’ levelet csak reptemben írtam. Nem akartam halasztani, hogy holmit el ne felejtsek.

2363.

Szemere Pál — Kazinczynak. Dec. 29-d. 1812.

….A’ Holmi K. Megítéltetését Schediusnak Horvátunk szállásán a’ Triász jelenlétében olvastam fel….

Bárcsak az Édes Uram Bátyám Tübingi pályaírása mentõl hamarább kinyomtattathatnék. Hadd tudnák

olvasóink Kit és Miért kell becsûlni. Régen akarom kérdezni, ha azon írásban van-e emlékezet a’ nyelv

mívelésének eszközei között a’ tudós pennaharczok felöl. …

Elmentünk a’ bálba, Susie nem tánczolt csak velem kétszer, én pedig igen másokkal

is, ’s láttam hogy Susie neheztel, ’s még inkább neheztelt azért, hogy a’ Vacsoránál Bernát Borcsa mellett

jutván helyem, szokásom ellen is víg és beszédes voltam. A’ múlt farsangkor én és Fáy Józsi, Erzsinek

testvére öszvebeszélltünk, hogy õ vén ember én vén asszonynak elöltözve jelenünk meg a’ Redoutban,

’s czédulákra felírott mondásokat osztogatunk ki ismerõseinknek, Józsi a’ szép nemnek, én pedig a’

férjfiaknak. Készen voltak a’ billetek, melyeket én írogattam, de szándékunk elõre kitudatott ’s a’ dologból

semmi sem lett. Kértek a’ lyánykák hogy mutassuk elõ az írásokat. Fáy Józsi mutatta. A’ Susié oly formán

hangzott, mintha intés volt volna arra, hogy a’ Remény szavainak ne mindenkor higyjen. ’S ezt Pali írta?

’s nekem? ’s nekem illyent akkor mikor másokat dicsért? Így? Örökös harag közttünk! Engeszteltem:

hijában. Én nem haragszom, monda; Maga Pali, nem is méltó arra hogy én Magára haragudjam. Ez kemény,

mondék, ’s nem sok idõ múlva az ajtót keresém ’s senki sem marasztott, az az Susie nem. Másnap sem Fáyékhoz, sem a’ Redoutba nem mentem. Harmadnap

hozzám jõ Laczi, Susienak testvére, ’s hozza az izenetet hogy Susie bocsánatot kér, csak menjek. Nem mentem;

’s õk kimentek Gombára. Zsuzsánna napjára megígértem még azelõtt, hogy theatrumot játszani fogok. Eljött

Zsuzsánna napja ’s megjelentem Gombán. Haragszik-e még Pali? mondá Zsuzsi. Vétettem; bocsásson meg, Íme

mindenek láttára! ’S ekkor arczon csókolt. Mit mond mind ezekre, Édes Uram Bátyám? — Siet a’ Deák.

Kivánok boldog új esztendõt.

2415.

Szemere Pál — Kazinczynak. April. 15-d. 1813.

…. engemet nem érdekel semmi a’ Literaturában. Holnapok olta nem olvastam és nem írtam. Csak a

gazdálkodhatás forog eszemben, és a’ házasság. Hadd írjak inkább errõl. Az építéshez hozzá fogattam, ’s

a’ fa cselédház õszre készen lesz. Házassági lépéseimben nem haladtam az az új lépést nem tettem,

’s czélom mind eddig Fáy Zsuzsira van, minthogy az anyám õtet szeretné leginkább menyének.

Fáy Andrásné néném temetésekor Zsuzsiék meglátogatták az anyámat. Én akkor Pesten voltam,

’s ezt meghallván, feltettem magamban, próbát tenni, hogy Zsuzsi, házunk környállásait látván,

mint fog erántam viseltetni….Susieék bejöttek Pestre. Én látogatásokra mentem. S. az

utszára nyíló ablaknál ült ’s meglátott ’s meglátván felkiálta: Szemere! Szemere! ’s elõmbe

jöve az udvarra. Ugyan hol veszi magát nálunk? Maga miatt meg is halhatnék: miolta Maga

Gombán volt, én beteg is voltam. Kezet csókoltam, condolealék ’s köszöntem S-nak, hogy az

anyámat megláogatta, S. viszont Az Ér mellett-et köszöné meg, mellyet Gombára nékie

megküldöttem. Még eggyik darabja sem tetszik így, Pali. Hidd el, két boldog Szerelmes kis

kunyhóban is megfér. Érzi e ezt, Pali? Oh igen, mert a’ Dalt Bényén fordította, ’s Pataynéra

álmodott. A’ büszke vár, a’ liget, az ér, mind Bényére mutatnak. Vallja meg csak, hogy Maga

Pataynéba szerelmeske? Épen úgy, Susie, épen úgy, mint minden jó feleségbe és anyába.

Nem mondom hogy ebben a’ szeretetben valami több is nincs mint szeretet és tísztelet, de ez

az indúlat a’ legtisztább, a’ legszentebb. Ha én, eggy religiosus és szerelmes ifju, Kedvesem

arczát valamellyik Szent Szûz képén találnám fel, nem tekinthetném tisztább, feddhetetlenebb

lélekkel a’ szent de kedves képet, mint a’ melly tiszta és feddtelen lélekkel most Pataynét, a’

példás Hitvest és anyát tekintem. Erre Borcsa lépett be. — Pali, Mga nekünk lyánkykáknak,

ezer köszönettel adós. Lefizethetem e? Talán. Mi eggy idealis férjet szerkeztettünk öszve.

Szépsége Lakatosé, kellemetessége Fáy Józsié, termete ’s tánczolása Dancsé, bírtoka Darvas

Józsié, a’ lelke pedig a’ Magáé! Ez megérdemlett eggy bókot. (Csókol csók, bókol bók.

Nevetséges írásban talán használni lehetne?) Kevés idi múlva Szilassy Józsi és Feri, Puky

Károly, Fáy Józsi, Vitéz Pista, Lakatos és Szûcs zörgettenek be, ’s megnyittaték a’

Mennyeknek országa ’s táncz lett a’ Clavier mellett, ’s boldog édes suttogások. Estve a’

magyar Szinben gyûltek öszve…

Döbrenteinek megküldöttem Sonetteimet, a’ hármat. Ezt írja: A’ most küldött három közzül

az Emlékezet engem leginkább bájol. Ebben a’ legszebb elmultnak magát újra mulató

szeliden-kedves, édes fájdalmas képe van. És tiszta. Tonusa Petrarcháé. — De a’ Himfy a’

kesergõn csudálkozom, hogy te, te az õ gondolatját felveszed s ujra elmondod. Követõji

Darabjai között bizonyosan ez volna a’ legnemesbb, de csak követés. Ez pedig nem az én

Palimnak való. Pali! Nyelvünk emelésére kérlek, teremts újat!...

Döbrentei Museumának számára öszve szedegettem Auroram leveleit, ’s köti a’ Könyvkötõ,

’s Kilián Kolozsvárra fogja küldeni….

Térjünk szerelmes fecsegéseimre. Megjegyzésre méltó, hogy a’ Fáy lyánykák körül mindig

van hat hét ifju. Az Öreg Úr maga, vagy testvére, Gábriné, játszák a Dámaõrt, ’s a két

kövérség nem szereti a’ Loge lépcsõjit mászni ’s alant szoktak ülést fogni a’ theatrumban.

Nincs szebb mint azt lesni, mint hajladoz S. a’ székben kifelé, eggyik imádójától a’

másikhoz, ’s mint állong fel játék közben is, ’s elfordul a Publicum felé, hogy képét, öltözetét

’s köveit láthassa. Más napra ebédre valék hívatalos Susiékhoz. Igen jó kedvben voltam, épen

ollyanban mint Ábris gyûrûváltásakor Szõlõskén, ’s az egész aszalt én múlattattam. Egyszer

az ebéd vége felé kopogás hallatszik, ’s szûts — egy Juratus — bebóklik. Zsuzsi felugrik,

fogadja ’s vele a’ más szobába megyen. Elfelejtettem írni, hogy a’ Dáma Õr mostani Pesten

mulatásokkor nem az öreg Úr ’s nem is Gábriné voltak, hanem Puky Simon és ennek

felesége, Káváról. Süsie eltávozására az én Leány Õrjeim lesütötték szemeiket; Puky öszve

volt zavarva. Ebéd után Pukynéval maradtam, ’s ez lassan lassan kiejtegette, hogy ez a’

Jurátusocska belé szeretett Susieba ’s körûltte szüntelen eseng ’s ez pedig viszontszeretetet

mutogat ’s a’ mult estve is sokáig eggyütt voltak. Ha szeretné, ugymond Pukyné, mind más

volna, de csak coquettirozik vele. Tehát Susie ismét a’ régi? — Nem is lesz õ más soha. A’

többi Imádók is elérkeztek ez alatt ’s Susie többnyire Szüccsel volt, ’s estvélyig elég idõm

volt látni mit cselekszik. A farsangló sereg theatrumba ment; Puky engem honn marasztott és

vacsorára, ’s kért, hogy ha lehet addig míg Pesten lesznek, legyek velek. Szívesen

megígértem. Theatrum után a’ lánykák kocsiját Szûcs és a’ két Kenesey kisérék haza.

Vacsora után fel voltunk; én bohóskodtam; Szûcshöz mentem ’s elvetettem kesztyümet annak

jeléûl hogy én õtet duellre hívom, mivel Susiet tõlem elrablotta. Szeret is Maga engem!

Monda Zsuzsi. Én-e? ’s lábaihoz roggyantam, ’s ásítani készülvén mondék Keneseinek: Inas,

tartsd a’ kezd’, ’s ez engedelmeskedék ’s én ásításom után felkiálték: Égek, lángolok

Magáért! Élet vgy halál? Jobbja e vagy kosár?....

Susienak kedves dalát, Vergiess mein nicht o Jüngling den ich meine, — régen

sürgetett hogy magyarra általtegyem ’s megvolt a’ béke. Imhol a’ darab.

El ne felejts ó ifju, kedves lélek,

Te akihez sohajt e szív,

Kiért az égre felsírok, ’s remélek,

El ne felejts te Hív!

El ne felejts ha más mosolyg szemedbe

’S epedve hódolásra hív,

Védangyalim sugják akkor füledbe:

El ne felejts te Hív!...

---Februarius 26-dika volt az a’ nap, melyen Susie nyakamba borulva ’s ajkaimról csüggve ezer

csókok között kérdezte tõlem ha én õtet igazán szeretem-e, s ez a’ mód, ez a’ felmelegítés

engemet megbolondított. Rettenetesen belészerettem Susieba. És még is nehezen tudnám

meghatározni hogy megkérjem, kivált mostani környülállásaim között épen igen nehezen.

Mi történt velem Aprilis elsõ napján, hadd beszéljem el még ezt. Három napig mulattam

Gombán akkor…Susie egy óra-zsacskóval ’s egy órapárnácskával, melyeket maga kötött,

ajándékoza meg, ’s hajamból egy fürtöt metsze el. Vacsora után sokáig fel voltunk…

fecsegtünk. Susie az ölembe, nem az ölembe, hanem, ki kell mondanom, a combomra ûlt,

én megöleltem, megcsókoltam ’s ajkaink sokáig némán melegültek, forrottak egymáson, de

szomjam nem hogy oltatott volna, sõt mind inkább nevekedett ’s ekkor szám a melyének

esett, ’s azt ezer csókokkal hintegettem el. Tovább ragadt a’ hév, de nem bátorkodtam, ’s csak

reszketõ néma ajkam mondotta mit akarok, ’s Süsie nyakkendõjével firhangot csinálván

felettünk, egyik kezével a’ kebelt megnyitá, s a’ bimbó számban vala. Hiszi-e Édes Uram

Bátyám, hogy én mind ezen fellobbantások mellett is, mellyeket csonkán és hézaggal írok itt,

vettem annyi erõt, annyi józanságot magamnak, hogy Susiet megvisgáljam…még

akkor sem bátorkodnám Susiet megkérni… szeretem-e én Zsuzsit?Miért tagadnám? Ennyi fecsegéseim

úgyis elárulnak. Ezeket azonban azért írám, hogy Édes Uram Bátyám tanácsát történeteim felõl kiinstáljam…

2430.

Kazinczy — Szemere Pálnak. Széphalom, Máj. 7-d. 1813.

….lángolok látni Szabónak Aeneiszét, ha Virágnak oly szépnek látszik. Rendes, hogy a’Szabóé néhol szebb

a’ Virgílénél…Mi három testvérek, Dercsényiné húgom, Jósef Öcsém és én, épen most osztjuk-fel magunk

köztt Abauji birtokunkat. Ez az istentelen testvér a’ maga kocsishoz illõ módjával

eléggé kínoz. Én az õ tónusába nem esem, mert az nekem rettenetes. De minthogy kívánságom

a’ legigazságosabb, nyakára kell hágnom, ’s fogok. Úgy el vagyok fogva, hogy

nincs idõm semmihez. De én a’ Pali levelére még aznap felelek, amelyben azt veszem.

Nyolcz nap alatt atya leszek, úgy hiszem. — Éljen szerencsésen Uram Öcsém, szeressen,

és legyen reflexus. Kérdje fejét, szívét, mit illik tenni, ’s teljesítse amit ezek javasolnak, hanem

én erántam is. Üljön honn, ’s ne töltse veszedelmessé lehetõ helyeken napjait, éjjeleit.

Nagy Ferencz a’ Clavis in Homerumot kéri, mert hozzá foga fordításához.

Elsõ alkalommal küldje Uram Öcsém. Ajánlom magamat barátságába.

3971.

Szemere Pál — Kazinczynak. Pest, Apr. 14. 1821.

…Kínos nekem érzeni a Triász bizodalmatlanságát erántam. Hinnem kelletett, hogy a barátság közülünk odavan,

éspedig örökre. ’S így következett osztán az, hogy a’ literatori szövetkezések felõl képzeleteim megcsökkentek;

’s minden levelezésektõl félre vontam magamat. Ohajtom hogy mindazok, kik hallgatásom miatt erántam

meghültenek, hozzám hasonló szívet találhassanak! Bár az Uram Bátyám tisztelõji között csak nehanyat találhatnék

olyat a’ millyent ohajtottam és ohajtok! De hiszen Kultsár Úr megígéré Benedek estvéjén, hogy a most következõ

nyáron Kazinczynak emlékezetére õ szentelend innepet. Hiszi-e Uram Bátyám, hogy a’ Pesti Egyesûlet retteg

Kazinczyt nem szeretni? Ugy van; és ez elég. Virágnak innepén Vitkovics Ányosból kezdett olvasni;

könnyei elfojtották, ’s a’ székbõl fel kellett állnia. Megijedtünk: véltük, hogy a’ szél közelgeti. Utána én

Dessewffynek Hatszor tíz öszt érdem-ét olvastam fel…De visszatérek az innepre; ’s feljegyzem a’ jelenvoltaknak

neveiket. Imhol:

Vitkovics Mihály és János, a’ Pap; Horvát István Bibliothékárius, Döbrentei, a’ jövendõ Erdélyi Tudós

Társaság Titoknokja; Redactor Thaisz; Epigrammatista Sztrokai, Megyebeli Orvos Forgó, Gróf Mailáth János,

Udvari Kapitány Bolla; Reséda, Gróf Waldsteinnál Nevelõ, Kultsár István, Philos. Professor Elenyák.

Helmeczi. Mokri. Fiscalis Szedliczky, az Agathon fordítója, Fiscalis Benyovszky, Töltényi, a 100 Sonett kiadója;

Agauer Esztergomi Plébanos. Huszár Károly Budai Provincialis Commissarius. Jankovics Miklós, Kisfaludy Károly.

Én a’ vacsorát nem vártam be. Haza mentem. Az ott maradtak elõtt, Kisfaludy Sándor excellens Regéji olvastattak fel.

De egy ujságot, édes Uram Bátyám! El fog álmélkodni Uram Bátyám Kisfaludynak, Károlnak, 20 versbõl állandó,

de még csak 16-ra ment nyolczas rímein. Gyönyörûek! Úgy érzem magam is, hogy ez a’ tavasz és nyár termesztetnek

velem is valamicskéket. Keblem és fejem lelkesedni kezdenek. Adja az ég mindnyájunknak, hogy gazdag rajt

ereszthessünk. Nagy kín az erõlködés erõ nélkül. Én hallgatásom alatt temérdeket dolgoztam…

Váczy jegyzete:

3971. 436. lap 3 kikezdés : « Virágnak innepén Vitkovics Ányosból kezdett

olvasni.>> Ez ünnepről a M. Kurir 1821. évf. 25. számában a következő tudósítás olvasható:

 «Márt 22-dikén egybegyűltek számos Magyar

Tudósok Vitkovits Mihály Úrnak díszes palotájába, hol, mivel a' tiszteltetett

gyenge egészségű volt, a' fő oldalon az ö képe virágos zöld koszorúval ékesítve

felfüggesztetett, 's a' Hallgatók számára rakadott székek' közepette ékes szőnyeggel beborított asztalka

 tétetett a' Szónóknak. Megnyitotta az ünnepet Horvát István Ur jeles mesterséggel készült ékes Magyar beszéddel,

 melyben az ünneplett Férfiúnak szép tulajdonságait hathatósan előadta, megmutatván, hogy Virág nemeslelkű ember,

 jeles Tudós, és nagy Hazafi. Ezen elragadó Szószóló után Vitkovits Mihály Ur Ányosból alkalmatos Versezetet,

 és Fáy András úrnak e napra készített meséjét olvasta fel. Követte Gróf Majláth János Urnák Virág Munkáiból

 választott jeles Declamatiója. Továbbá Szemere Pál Ur által felolvastatott Versezet és Döbröntei  Ur által

 declamált óda, mely után Taisz  András Ur a' Magyar nyelv keletéről némely elmefuttatásait felolvasván.

 Virág Umak magasztalásával berekesztette. Közörömet gerjesztett Kisfaludi Sándor Urnak akkoriban érkezett

 Dobosiról  való gyönyörű Regéje, 's  mint azon Magyar ünneplésnek koronája úgy fogadtatott. Így

 a' gyülekezet ártatlan örömmel eltelvén. Virágot háromszori  éljen kiáltással tisztelte meg…

Az ünnepen jelen voltak közül a még nem említettek itt következnek…

3993.

Szemere Pál — Kazinczynak. Jún. 24-d. 1821.

…Kölcseynek Iliászát akarván mentegetni, egyszersmind az Uram Bátyám Ossiáni fordításának is apologiát tarték.

Ily érzemények között valék én akkor, midön az Iliászt Kölcseynkkel a Latiatuc feleim korából szóllaltatám meg.

Hubának Bardusát is én térítettem elavult participialitásainkra ’s egyebekre.

Ideje volna, hogy a’ Publicum titkos térítgetései miatt végtére megfeddjen. Azonban úgy gyanítom, hogy

a’Majusi Szép Literaturai Ajándék Trattner és Thaisz elõtt szemet szúrt: még mind eddig sem sürgetnek a’redactio végett.

Helmeczit régen nem láttam.

Döbrentei mégis Atyjánál mulat.

Virág Hangzatkákat ír. Már kész három.

Kölcseyrõl esztendeje hogy hírem nincs.

Miska pört zörget.

De megszûnök trécselni, ’s nem gátlom az idõt, mellyet az itt menõ két kötetnyi Verseghiségekkel talán

épületesebben használhatni. Imhol pöngenek Töltényinek is Nro száz Sonettjei.

Éljen szerencsésen édes Uram Bátyám! Péczelen, két nappal azután, hogy a’ dér mezeinket és hegyeinket meggyötrötte,

Junius 24dik 1821. Itt a’ nyár. ’S hát az igéret?

3993. Jegyzet 438. lap 2. kikezdés 4. sor : „Hubának Bardusát is én térítettem . . .”

Szemere Pál Balla Károlynak a Széplit Ajándék 73—75. lapjain megjelent, ossiáni hangú visszaemlékezésére czéloz,

melynek kezdete így hangzik:

Sikra söppednek a rengeteg kőszálai,

homokvölggyé szárad a' tengerek' habbércze

a rohanó évek' villám sarkai alatt.

Hír és dics fenn ragyoglanak:

örök csillagzatok, a romok éjében.

Ajak zengi által azokat ajaknak.

Szívről szívre plántáltatnak keresztül.

'S bús, de büszke gyökeret vernek a' lélekben,

mely a' távolba hátra süllyed.

Oh, édes az elmultaknak vissz-sugára

a' jelenkor' árnyai felett !

* * *

PÉNZES BALDUIN: HORVÁT ISTVÁN, KIS JÁNOS, SZEMERE PÁLNÉ LEVELEI GUZMICS IZIDORHOZ.

Itk. 1943. 2.

A pannonhalmi főapátsági könyvtár kézirattára B. K, 61/1—6 jelzet alatt őrzi a Guzmicshoz intézett leveleket.

A hatalmas és értékes levelezésből Récsey Viktor közöl legtöbbet…Szemere Pálnak Guzmicshoz írt leveleit

Szvorényí József közölte (Szemere Pál munkái. Bp. 1890, III, k,). Most Horvát István, Kis János és Szemere Pálné

Czoma Borbála leveleit tesszük közzé. Horvát levelei azért érdekesek, mert sok jellemző adatot szolgáltatnak a

nagy álmodozó jellemének megismeréséhez…

Czoma Borbála, Szemere Pálné levele Guzmicshoz Pécel, 1831. szept. 13.

Kedves Fő Tisztelendő Úr! Az én Palim még nem tudja a mi igen tisztelt, és szeretett Kazintzínk halálát, retteg ától

a szempillantástól, amelyben meg fogja tudni, mert ő véghetetlen érzékeny, és kimondhatatlanul szerette Kazintzít.

Apródonként akarom ahhoz a gondolathoz szoktatni, annyit már mondottam néki hogy igen nagy beteg, és semmi

reménység nints hozzá. Ennek hálására is rosszul lett, görtsöt kapott, ennélfogva én annyira vigyázok, hogy véletlenül

meg ne tudja, hogy ha levél jön, előre felnyitom. Megengegyen Kedves Fő Tisztelendő Úr hogy levelével éppen ezt

tettem, és Palimnak meg sem mutattam, mert azt képzelni nem lehet mely gyenge és érzékeny ő most. Ha

valami munkát méltóztatik Muzarion számára küldeni, tsak a Nagyhíd utcába Fáy házhoz No 640 méltóztassék

utasítani. Pali, azt tudom mindent a legnagyobb örömmel felvesz Fő Tisztelendő Úrtól, most akarja Muzarion

ötödik darabját kiadni, azon dolgozik most, de mivel gyenge tsak lassan halad. Szegény Kazintzínétól is kaptunk a

múlt postán levelet… kérjük egyszersmind Fő Tisztelendő Urat, méltóztassék az Érsek Ö Excellentziájának Árvájít

szívére kötni, hogy ha azzal a kegyességgel volna szegényekhez, és valami segedelmet küldene nékik. Itten Istennek

hála még Collera eddig nints, hanem hideglelősök igen sokan vágynak de nem halnak, az én Palim mióta a Collera

hírt meghalotta, nagy diétával él, és hála Istennek jól van tsak hogy gyenge. Méltóztassék ötét Kedves Főtelendő Úr

mentül elébb levele által meg örvendeztetni, mert annak mindég igen örül, tsak Kazintziról ne méltóztassék

semmit írni…

Publikáció

GÁLOS REZSŐ: ADATOK SZEMERE PÁL FORRÁSAIHOZ. Itk. 1929. 3.

Szemere FáL első költői kísérleteiről (Dalok azoknak, akik szeretnek, 1812—1813.) ismeretes, hogy

németből készült fordítások. A kor hangulatának és ízlésének megfelelően, mégis hamarosan énekszóra

kerültek nálunk is, és Szemerét a «legédesebb» dalok írójául ünnepelték. Ha e daloknak nem volt is

igazában írója, kétségtelenül az akkor Németországban ésAusztriában legnépszerűbb énekeket üttette át

ez sikerének titka. Forrásainak egy részére mintegy másfél évtizede mutattam rá először…

Hűség c. költeményének eredetijét már Szentjóbi Szabó László korában énekelgették….

Ezeket az adalékaimat toldom meg most még egy-kettővel… Szemere a Remény címet adta fordításának.

íme az első strófa párhuzama /Csak Szemerét hagyom meg/:

Eszembe jutsz és egy gyenge érzés

Kedvre gerjeszt, édes lángra gyújt,

Ah mily irigy lett hozzäm a végzés,

Ily szempillantást is ritkán nyújt.

Rám tódultak a buslakodások,

Ifjúságom napja beborul ;

Vigan tölték egy-két pillantások,

De esztendők busán s komorul.

……

Szemere Pál költői ébredésének egyik kísérő mozzanata Schillerért való nagy lelkesedése is. Bayer József említi,

hogy Szemere Schillernek rajongó tisztelője volt. 1813-ból való Az ér mellett c. fordítása: An der Quelle

sass der Knabe . . ., A verset utóbb Helmeczy és Töltényi s mint ismeretes (Szvorényi nem említi) zsengéi

közt Petőfi is lefordította…Az Öröm első sorai is Schiller hatására vallanak:

Mi az öröm? Szikra! Istenek szikrája;

Leány, Elysium édes leánykája.

Lángital, amellyel minden lények élnek;

Ut, melyen jók, rosszak együtt mendegélnek.

…Szemere sokat énekelt fordításai a XVIII. szazad közepe óta népszerű

német daloknak szövegükben való megmagyarosodását jelentik.

_____

KOVÁCS SÁNDOR IVÁN: S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának

Szőke Duna

Berzsenyi kétszer járt Pest-Budán, 1810-ben és 1813-ban. Kazinczy hívei Szemere és Vitkovics kötelességszerűen elküldték Széphalomra beszámolóikat a történtekről. Szemere Pál szenzációs elbeszéléssel /KazLev 1726/ teljesíti Kazinczy kérését: Berzsenyi-portréja éles metszésű, a költő verselési és nyelvújítási nézeteiről feljegyzett adalékai elsőrendűen fontosak…

www.jamk.hu/ujforras/0009_21.htm

OLTVÁNYI AMBRUS: ERDÉLYI JÁNOS EGY »ISMERETLEN« VERSÉRŐL

A Hét évszázad magyar versei c. antológiában / nem mindegyik kiadásban! G./ Szemere Pál költészetét

a Bálványozás c. szonett képviseli. (Szerepel ez a vers a Szöveggyűjtemény második részében is.)

A vers — bár sikerült szerkezeti felépítése, csiszolt verselése rávallana a szonett műfaját lelkesen művelő

Szemerére, — bátor társadalomkritikája, az egyenlőség polgári-demokratikus követelését erőteljesen

hangsúlyozó eszmei mondanivalója révén határozottan

elüt Szemere Pál egyéb költeményeitől, melyekben politikai jellegű tartalommal tudvalevőleg nem igen

találkozunk. A szóban forgó vershez a sajtó alá rendező Szvorényi József a következő jegyzetet fűzi:

»a Kazinczy Gábor által fenntartott kiadatlanokból«, (id, kiadás I. köt. 267.1.). Kézenfekvő a gondolat,

hogy a verset Szemere a kor kedvezőtlen sajtó viszonyai, a cenzúra nyomása következtében volt

kénytelen kiadatlanul hagyni. A valóságban azonban egészen más ok késztette Szemerét arra,

hogy ne tegye közzé ezt a költeményt: az ugyanis, hogy a vers nem tőle származik, hanem Erdélyi Jánostól….

Irodalomtörténeti Közlemények - 1954. 58. évf. 1. füzet

Az Élet és Literatura

A csekei magányban nagy versek születtek, de Kölcsey számára mindinkább nyomasztó volt az irodalmi élettől való távolság… Kétségbeesett állapotából megint Szemeréék ragadták ki. 1826 februárjában találkozott Szemerénével a közeli Surányban, aki "kényszerítette", hogy Pestre jöjjön… Szemere közvetítésével, egyre gyakrabban közlik régebben írt verseit; Kölcsey költészete ekkor válik szélesebb körben ismertté. A két barát, Kölcsey és Szemere Pál, már régebben tervezte egy olyan folyóirat megindítását, mely kritikai írásokkal kívánta tisztázni az új irodalmi élet kérdéseit, hogy elméleti irányt adjon a további fejlődésnek. Kölcsey 1826. évi pesti tartózkodása idején elhatározták, hogy megvalósítják régi tervüket. Ehhez szükség volt az Aurora írói körének megnyerésére. 1826-ban Kölcsey találkozott Vörösmartyval, Toldyval, Kisfaludy Károllyal, akikben a megismerkedés elmélyítette az iránta érzett megbecsülést. Az új folyóiratot az élet és az irodalom egységét hangsúlyozó Élet és Literatura címmel még ebben az évben meg is indították. Első három kötete az ifjú romantikus írók és Kölcseyék együttműködéséről tanúskodik, magas színvonalú műveket és kritikákat tartalmaz…

mek.oszk.hu/02200/02228/html/03/242.html

VASÁRNAPI ÚJSÁG

1. SZÁM. 1891. BUDAPEST, JANUÁR 4. XXXVIII. ÉVFOLYAM.

SZEMERE PÁL.

(1785—1861.)

A Kisfaludy-társaság kétségkívül a nemzeti hála sugalmát követte, mikor elhatározta, hogy egyik alapítójának, Szemere Pálnak, összes munkáit kiadja. Szemere utolsó harcosa volt a század elején megindult ama szellemi küzdelemnek, mely irodalmunkat, társadalmi életünket átalakította, mit aztán a magyar politikai élet megújítása követett. E küzdelemnek oly férfiak voltak bajnokai, a kikről teljes joggal ismételhetjük a költő szavait, hogy tettök sugara átragyog időn s enyészeten. Egy nagy név van e küzdelem zászlajára írva legelől: a Kazinczy Ferenczé, s hozzá két más név van legközelebb: a Kölcsey Ferenczé és Szemere Pálé. Nemcsak a hazafiság kultusza egyesítette őket, hanem az izlésé, a műveltségé s a tudományé is. Nemcsak írók voltak a szó legnemesebb értelmében, hanem a nemzeti haladás legkitartóbb, legbátrabb, legerősebb meggyőződésű előharczosai, akik a magyarság régi világának romjain egy új világ hajnalát sejtették és üdvözölték. De csak Szemerének engedte meg a Gondviselés, hogy a pirkadó hajnal fényes nappá változását megérhette, hogy gyönyörködhetett a becsülettel folytatott munka gyümölcseiben, hogy láthatta a nemzet átalakulását és küzdelmeinek diadalát. Ő volt az, aki az új irodalmi irányok feltűnését a fejlődés különböző stádiumaiul ismerte föl, s négy író nemzedékkel azonosította magát félszázadig tartó irodalmi pályáján. Fáytól kezdve, akinek irányát mintegy kijelölte, most élő legelső íróinkig hány tehetséget vonzott az írói pályára, hányat lelkesített, segített, ösztönzött azok közül, kik valamennyien dicsőségei nemzetünknek. Hányan várták tőle a javulást, buzdítást s hányan követték őt azon a pályán, melynek mindannyian érezték becsét, kellemes izgatottságát, de töviseit, szenvedéseit is.

Az a kor, a melyben Szemere a nyilvános élet terére lépett, nagyon kevés reménnyel kecsegtethette az írót. Valódi hősies elszántság kellett ahhoz, hogy valaki az irói pályát válassza, mely, ha dicsőséget adott is, a megélhetést egyáltalán nem biztosította. Szemere huszonhárom éves volt, mikor 1808-ban pályát kellé választania. Atyja, Ferencz, királyi ágens, korának legműveltebbjei közé tartozott ugyan, de az íróságot nem tartotta olyannak, mely bárkinek is életczélja lehetett volna abban az időben. Tudta, milyen küzdéssel jár e pálya, mely áldozatokat követel inkább, semhogy biztos alapot nyújtana a megélhetésre. Szemere Pál azonban budai, sárospataki és pozsonyi iskoláztatása és jogi tanulmányai közben már ismerni kezdte a magyar írói világot, s egyszersmind saját tehetségének is tudatára jutván, nem osztozhatott szigorú atyja véleményében. El volt határozva, hogy bármi szenvedésekkel jár is az írói pálya, ő ezen fog szerencsét próbálni. Azért, mikor atyja a mondott évben felszólítá,hogy legyen valami: ő a dicsvágyó ifjú magas önérzetével felelt minden habozás nélkül: író leszek. «Itt van hát száz váltóforint, — felelt atyja, — élj meg belőle egy esztendeig, akkor megmondhatod megint, szándékod mellett maradsz-e? Szemere nem változtatta meg szándékát s innentől fogva teljes öntudattal készült a pályára, melyen egész haláláig működött.

Az ifjú író becsvágyával erős türelem párosult, s mikor egy év múlva atyja újra kérdőre vonta, vájjon megmarad-e szándéka mellett, semmit se mutatott a küzdelmes év nyomorúságai közül, ami őt szándékában megtántoríthatta volna. …Szemere már ismeretségben volt Horvát Istvánnal és Vitkoviccsal, s a hármuk társaságát Kazinczy a maga triászának nevezte el. Ez a triász Kazinczynak a pesti helytartója, képviselője, s a széphalmi mester eszméinek hű fegyverhordozója. A közvetítő Szemere, ki a legbuzgóbb tevékenységet fejti ki a nyelvújítás érdekében. Ő foglalkozik egy tudományos folyóirat megindításával, mely a «nemzetet minden részről csinosítaná>>. Összeszedett kéziratait, tudományos dolgozatait azonban egyelőre asztalfiókjába rejti el, s kész azt bárkinek átadni, nemcsak most, de évek múlva is, ha esetleg nálánál arra valóbb ember tervez egy-egy új vállalatot. Amellett, hogy aesthetikai tanulmányokkal foglalkozik, hogy nyelvészeti értekezéseken dolgozik folyvást: a múzsa sem kerülgeti. Nevét a Vida Lászlóhoz írott híres epistolája tette ismertté legelőször, mely 1810-ben jelent meg díszes kiállításban. Már előbb megkötötte Kölcseyvel azt a hü barátságot, melynek mindketten oly sok szép órákat köszönhettek. Kölcsey philologiai tanulmányokba csak ezután fogott, mert Szemere rendkívül gazdag jegyzeteit rendelkezésére bocsátá. Ö volt e kornak leghíresebb magyar philologusa, akinek még Kazinczy is számos eszméjét átvette. De emellett csakhamar a legfélelmetesebb kritikusként kezdték őt emlegetni, mikor az «Uj holmi kritikai meg-itéltetése>> című röpirata megjelent. A Révai irányával homlokegyenest ellenkező Czinke Ferencznek tartott e bátor és metsző gúnynyal írt hadizenet. Gátat vetett az orthológok terjeszkedéseinek s innentől kezdve a Szemere-név hangosan tiltakozó szózatként hangzott a nyelvújítás ellenségeinek fülébe. Négy év múlva Kölcseyvel együtt száll ki ismét a síkra, hogy a híres «Mondolat» íróját és irányát nevetségessé tegye. A Kazinczyn elkövetett méltatlanság haragra lobbantotta a széphalmi mesterhez vonzódó lelkét. Úgy vélte, hogy oly tudatlan emberrel szemben, aki nem átallotta Kazinczyt és Berzsenyit a sárba rántani csupa tudatlanságból, egyetlen használható fegyver a gúnyé, melyet ő és Kölcsey igazán vastagon forgattak.

Mikor azonban e téren Szemére már némi tekintélynek örvendett: sonettjei a németes irányhoz hajlók előtt a legmagasabbra emelték. Valóban Szemere tehetségének e nehéz műfaj meghonosítása egyik legkiválóbb próbaköve. Annyi könnyűséggel mozog e sok rímű versszakokban, amennyiről addig sejtelmük sem volt íróinknak. Egyszóval: még nem töltötte be a harminc évet, már legelső íróink közt foglalt helyet. Szava döntő volt irodalmi dolgokban s a vidéki íróknak ő a mindenese az akkor már lassanként középponttá fejlődő Pesten.

Atyja halála után, 1812-ben, állandóan Péczelen lakott, hová már az előbbi évben kiköltözött. De azért sűrűn bejárt a fővárosba Vitkovicshoz, Kulcsárhoz, akiknek házai egyesítették néha-néha az akkori írókat. Majd egy év múlva családi tűzhelyét kívánja megalapítani s útra kel Kazinczyhoz. Utazását Fáy írta le később. Mivel nagyon jellemzőnek tartjuk, megemlítjük ez utazásnak egy érdekes részletét.

Egy szürke paripán indult Péczelről Zemplénbe, Széphalomra. Borsodmegyében, Farmoson roppant zápor vette elő. Egy nyugalmazott kapitány látván, hogy háza előtt valami utas áll: beszólítja a szakadó záporból. Hogy hívják az urat? kérdé a kapitány. Szemere megmondta. De csak nem az, aki a Vidához szóló epistolát irta ? Szemere bizonyítá, hogy ő az. No — gondolta magában a kapitány, — így hát nem csuda, hogy ilyen rosszul felszerszámozott lóval indult útnak, mert poéta; de az már csakugyan csuda, hogy ép nyakkal tette meg útját a harmadik megyéig. A viszontagságos utazást azonban Kazinczy szeretete végképp feledtetni tudta s itt pihente ki Szemere fáradalmait, de egyszersmind a Kazinczy családi tűzhelyétől kapott lángot, hogy mennél előbb megnősüljön. Közel egy év múlva csakugyan Péczelre vitte Szemere Krisztinát, első nejét. S most már újult erővel fogott irodalmi terveinek megvalósításához.

Az a tizennégy év, amelyet első feleségével együtt élt Szemere: meglehetős meddő volt irodalmi tekintetben. Sokat dolgozott, sokat levelezett: de éppen ez időben fejlett ki tehetségének az az oldala, mely eszmélkedő, kritikai munkában találta kedvét, s a mellyel a nyelv és ízlés dolgában tekintély volt ugyan s "született jóltevő és közbenjáró minden irodalmi ügyben>> — mint életírója, Szvorényi mondja: de tényleges eredményeket kevésbé mutathatott föl. Az a terve azonban, hogy kritikai folyóiratot indítson meg, mindinkább megérlelődött. Csakugyan 1826-ban megindult az Élet és literatúra, jóllehet az előző évek fölötte mostohák voltak rá nézve. Nemrég épült háza Péczelen rommá égett, a zápor és jég termését tönkretette: azonban nem csüggedt. Folyóiratát Kölcseyvel együtt megindítja, a pozsonyi ifjúság üdvözlő irattal tiszteli meg mindjárt a következő évben. A megalakult akadémia tagjai közé sorozza Kölcsey ajánlatára s ő, mint eddig, halad azon a pályán, melyre már akkor a Kisfaludy és Vörösmarty dicsősége is fényt árasztott. Ez iránnyal karöltve kezdett haladni, sőt mikor Petőfi neve ismertté lett az irói világban, ő volt az első, aki a jövő dalnokát üdvözölte benne.

Az Elet és Literatura folytatása, mint tudva van, a Muzárion lön, amelynek a Kritikai Lapok-ban megjelent bírálata először izent irányának hadat. A támadásokat azonban elfásúlt kedéllyel fogadta s mind zárkózottabbá lett. Csak a híres Fóthi dal hallása edzette meg újra költői és kritikai tehetségét… Tizenöt-húsz évig foglalkozott e mű bonczolgatásával verses formában : aestheti-kát és grammatikát, filosofiát és költészetet, komoly elemzést és tréfás ötleteket halmozva egymásra oly módon, amilyet csak egy oly különc lángész tudott alkotni, minő Szemere volt. 1842-ben fogott e müvéhez, de még az ötvenes évek vége felé is folyton igazgatta, gyalulta, simította. Irodalmunk e műről alig emlékezik, Szvorényi kissé behatóbban foglalkozik ugyan vele : de Szemere észjárását, e mindenesetre páratlan különös alkotás alapeszméjét ő sem fejti ki. Igaz, hogy e mű fejtegetése fölötte nehéz: de mi úgy véljük, hogy az aesthetikai szempontok, bár úgy látszik, hogy ezek az uralkodók benne, nem inspirálják jobban Szemerét, mint a grammatikaiak s e szempontok közé olvad a hazafias érzelem, mely mind e különczségeket összetartja. Egyszóval azt mondhatnók, hogy Szemere e műben kóltő-philologus, tehát tehetségének ez a mű a legpregnánsabb kifejezője. Egy nagyszerű allegória képében tűnik föl, amelybe az elemző részletek közé belevegyül az ötvenes évek komor hazafi hangulata. E hangulat többször nyer kifejezést a «Tandythiramb»-ban s más művében is, mint szonettjeiben és episztoláiban.

Szemere az ötvenes években némán hordta hazafi bánatát s kevesek előtt nyílt meg. De mikor az ifjabb írói nemzedék köréje csoportosult, mindig bátorította őket. «Nem kell félni! — monda ilyenkor. — Fiatal nép vagyunk! Megmutattuk ezt a minapi csatákban, hol az orosz győzött ugyan s az osztrák nyert, de a diadal a miénk! Büszke vagyok rá, hogy magyarnak születtem. És ezt produkálni akarom: most már magam is bajuszt eresztek!>> (Addig borotvált arczczal járt.) De míg másokban reményt keltett : ő maga mind kevesebbet hitt saját erejében. Mikor második neje, kivel 1828-ban kelt össze, 1858-ban elhal: gyorsan hanyatlik ereje, de azért folyvást javítgatja Tandythirambját, folyvást írja széptani aphorismáit, míg csak a végső elgyöngülés hatalmat nem vett rajta. Halála 1861. márczius 14-én történt.

Szemere úgyis mint író, úgyis mint ember korának valódi jóltevője volt. Mint embert az őszinteség és egyeneslelküség különböztette meg másoktól: mint irót pedig a tisztultabb ízlés s a roppant aesthetikai és philologiai ismeret. Természeténél fogva mindig keresve kereste a nehezet, hogy edzze erejét, aczélozza szellemét. Pályájának általános hatása sok tekintetben közel jár a Kazinczyéhoz, habár nem dicsekedhetett is akkora tekintéllyel, mint a széphalmi mester. A munkásság részletes eredményeiben is hasonlít Szemere Kazinczyhoz, hisz tudjuk, hogy Szemere adta az első igazi drámai műfordítást, a «Zrinyit». Ami a levelezésnek tisztán tudományos értékét illeti: Kazinczy nem nagyobb Szemerénél, de ami a könnyedséget, fesztelenséget, társadalmi jártasságot illeti: Kazinczyhoz nincs fogható korában. Éppen így nincs fogható Szemeréhez, ha a philologiai ismeretek és tanulmányok akkori állapotát nézzük. Nemcsak Kölcsey tanult tőle, de maga Kazinczy is. Mert Szemere nem az a tudós volt, ki véka alá rejti tudományát. Általános hatásának egyik sikere éppen az, hogy egész írói csoportoknak feltárta elméje legdrágább kincseit Az ő hasznos és nemes életét jól esik fölelevenítenünk abból az alkalomból, hogy munkái megjelentek. Oly nagy jelentőségűnek tartjuk e kiadást, miképp azt hisszük, hogy a nemzeti múlt iránt érdeklődök szívesen áldoznak néhány perczet jelen századi művelődésünk ez egyik sokáig küzdő bajnoka emlékének, hogy maguk elé idézzék Szemere alakját, mint ahogy azt itt közlött sikerült képe mutatja. Szolgáljon ez igazolásul, hogy élettörténetét, habár csak ily futólagosan is, fölújítottuk.

DR. VÁCZY JÁNOS.

S Z E M E R E P Á L K I A D A T L A N K R I T I K A I MÜVE K Ö L C S E Y E L L E N ÉS B E R Z S E N Y I

M E L L E T T (1817)

Merényi Oszkár A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza ...Fájlformátum: PDF/Adobe Acrobat

Szemere Pál alakja az utókor szemében nem ébresztett különösen nagy érdeklődést. Saját korában tisztelet vette körül. Tisztelői között volt Petőfi is, akinek tehetségét Szemere az elsők között ismerte el, s költeményeivel az elsők között foglalkozott behatóbban. Csak néhány tanulmány jelent meg Szemeréről, amelyek több-kevesebb megértéssel szólnak egyéniségéről és életművéről, de igazi, összefoglaló munka nincs róla és munkásságáról. Jelen soroknak nem is az a feladatuk, hogy Szemere jelentőségével foglalkozzanak, csak munkásságának Berzsenyi verseivel és azok Kölcsey-féle kritikájával kapcsolatos jelentőségéről lesz szó.

Szemere kéziratának pontos címe: Tudósítás. A Tudományos Gyűjtemény dolgozó társainak egyesületéhez. Kölcsey könyvvizsgálata felől Berzsenyi verseire. 1817 (67 fólió-lap). A kézirat elején röviden tudósít Kölcsey kritikájának keletkezéséről, (1—2), majd sorba veszi Kölcsey nyolc gáncsát, de bejelenti, hogy nem Kölcsey sorrendjében fog ezekkel foglalkozni, hanem így: provincializmus, ifjúkori darabok, rege, rím, poetaiepistolák, expressiok, gondolatok, érzelmek. Valóban így is kezd bele az Antikritikába, s először a provincializmusokkal foglalkozik, azután a fiatalkori darabokkal, de azután abbahagyja ezt a tervet, és áttér arra, hogy Kölcsey kijelentéseit mondatról mondatra boncolja. A poéta és versifikatorral kezdi, azután Kölcseynek a régi magyar irodalomra vonatkozó nézeteivel száll szembe, s csak a 11. laptól kezdi ismét a Berzsenyire vonatkozó észrevételek cáfolatát…A kézirat kétségkívül teljes, mert a fóliók összefüggése mindenütt megvan. A lapok számozása is erre mutat (67 fólió).

Szemere akkor avatkozott bele ebbe a vitába, amikor már jelentős irodalmi hírnévnek örvendett. Gondos nevelésben részesült, nagy olvasottságú ifjú volt, amikor apja — aki nem nagy rokonszenvvel kísérte írói ambícióit — 100 forinttal elindította írói pályájára. 13 éves kora óta ír, versel, foglalkozik a költészet elméletével. 1804 óta Horvát Istvánnal és Vitkovics Mihállyal szoros írói szövetségben áll. 1807-ben nyilvánosan fellép Kazinczy mellett a híres Arkádiai-perben, s Észrevételek Árkádiáról с munkája bizonyítja, hogy már ekkor nagyon olvasott, jól felkészült író. Megnyeri Kazinczy barátságát, aminek irodalomtörténeti jelentősége is nagy, mert Kazinczy egyik legfőbb és legtehetségesebb küzdőtársát nyerte meg benne, elsősorban a nyelvújításért folyó harcban, amelynek Szemere egyik igen jelentős alakja lett. Versei jelennek meg, szépirodalmi és tudományos folyóiratok indításának érdekében buzgólkodik. 1809-től .szövődik barátsága Kölcseyvel, amely szintén egész életre szól, akár a Kazinczyé. Állandóan tanul, képezi magát, kora egyik legműveltebb magyar esztétikusává fejlődik, akinek véleményére sokat adnak kortársai.

Költői kísérletei : Vida Lászlóhoz írt epistolája (1809), Szonettjei (1810) feltűnést keltenek, s a kor jelentős ízlésirányait tükrözik. Gúnyirata Czinke Ferenc Űj Holmijával kapcsolatban, amelyet Berzsenyinek is bemutatott, a későbbi, Mondolatra írt Feleletnek nem méltatlan elődje…Része van a Tud. Gyűjt, megindításában, majd pedig felvirágoztatásában, szerkesztésében. Hűen tudósítja Kazinczyt a folyóirat körül történtekről : így számol be Kölcsey készülődéséről, majd kritikai „könyvvizsgálatainak elkészültéről s az ekörül folyó vitákról"…Az, hogy Berzsenyi mellett és éppen Kölcsey bírálatát cáfolva szólalt fel, nem véletlen dolog. Berzsenyinek nagy tisztelője volt, s elragadtatással nyilatkozott róla már 1810-ben, Kazinczyhoz írt levelében, amikor Berzsenyi verseit első ízben olvasta…Kazinczyhoz írt levelei is tanúskodnak nagy műveltségéről, amelynek forrásai a kor legnagyobb esztétikusai Herder, a Schlegelek, Schiller elsősorban, azután Krug, Eberhard, Sulzer, Engel, Bouterweck …Szemere nem csupán a Védelemben foglalkozik Berzsenyi verseivel. A későbbi Dalversenyben Berzsenyi több versével foglalkozik több-kevesebb sikerrel. Értékeli a költő lírai fantáziáját, de mindezt — sajnos — vég nélküli és zavaros bőbeszédűségbe rejti. Mellékfogásai és kritikusi szeszélyének csapongásai közül hadd említsük meg, hogy ugyanazt a Múzsához с verset, amelyet az előbb magasztalt, ugyanabban a művében később nagyon is leértékeli, mert a vers tartalma nem felel meg annak az értelemnek, amelyet ő az andalgásnak tulajdonít, pedig a költő arról beszél mindjárt az első versszakban…félreérti a vers lényegét, amely nem andalgás, hanem a költői lelkesültség kifejezése. Tévedését még tetézi, amikor Virágnak egyik közepes versével szemben értékeli le Berzsenyit. Hasonló eltévelyedése, amikor a Jámborság és középszerben csak „szótengert" lát és valóságos torzképet ad mesterkélt szempontjaival visszaélve, arról a versről, amely annyi költőiséget és nemes emberséget fejez ki. Ennek ellenére sajnálhatjuk, hogy Szemere nem valósította meg tervét, és nem foglalkozott azzal a további tizenegy Berzsenyi-verssel, amelyek elemzését tervbe vette a Dalverseny folytatásaként tervezett művében.

A goetheiség és popularitás, a formai művészet és tartalom életteljes gazdagságának hirdetője, aki Kazinczyt és Kölcseyt is alkotásra tudta serkenteni, s aki szerint „a nyelv géniusza átteremti a viselt világot", Berzsenyi iránti szeretete, de műveltsége folytán is bizonyára nem egy érdekes szemponttal gazdagította volna a kor és az utókor Berzsenyi felfogását.

Szemere-irodalom:

1. Petőfi Sándor: Szemere Pálhoz (1845 Szalk-Szentmárton).

2. Szemere életével Szvorényi József foglalkozott: Szemerei Szemere Pál Munkái bevezetésében 1890.

3. Esztétikai és kritikai munkásságára: Kelemen Béla: Szemere Pál. Egyetemes Philológiai Közlöny 1891.

4. Máté Lajos: Szemere Pál mint kritikus. Budapest 1894.

5. Pécsi Ottmár: Szemere Pál mint esztétikus és kritikus. Egri áll. reálisk. értesítője. 1910.

6. Jánky István: Szemere Pál esztétikai és poétikai nézetei. Pécs, 1928. /doktori értekezés, Itk. 1929. 3./

7. Császár Elemér: A magyar irodalmi kritika története a szabadságharcig. Budapest, 1925. 103—115.

8. A kérdéssel foglalkoztam Berzsenyi Dániel c. művemben is 54—56. 1938.

* * *

Berzsenyi Dániel: A Múzsához

Szelíd Múzsa! ki keblemet
Égi lángra gerjeszted,
Felvonsz a porból, s szememet
A nap felé függeszted;

Ki mennyei balzsamiddal
Öntözgeted fejemet,
S örökké zöld pálmáiddal
Feded bé ösvényemet;

Íme, oltárodra nyújtom
E pindusi szálokat,
Tömjénem, myrrhám meggyújtom,
Fogadd el illatjokat!

Te vetted fel karjaidra
Gyenge esztendeimet,
Te osztod fel vállaidra
Még most is terheimet.

Ha a gond jeges kezei
Szívemet elcsüggesztik,
Áon myrtusligetei
Öledben felélesztik.

Ha balsors zivatarjain
Reszketnek kormányaim,
Ilissus virulmányain
Rengetnek szép álmaim.

Az ifjúság örömei
Lassanként elrepülnek,
A szép orca kellemei
Komor ráncokra gyűlnek.

Ami most ifju szívünknek
Érzeményit bájolja,
Utóbb hideg értelmünknek
Homlokát megráncolja.

Minden gyönyörű Tempéink
Lassanként elhervadnak,
Legforróbb képzeményeink
Egyszerre majd megfagynak:

De te, kegyes Tündér, végig
Ragyogsz bús éjszakánkon,
S a Léthe csendes révéig
Kísérsz setét pályánkon.

Bíbor fátyollal fedezed
Az élet halvány képét,
Rózsaszínekkel hímezed
A sír gyászos környékét.

Óh, engedd, hogy napjaimat
Tenéked szentelhessem,
S örömimet, gondjaimat
Kebledbe kiönthessem! / A hálóról. G./

Berzsenyi: A JÁMBORSÁG ÉS KÖZÉPSZER

Más az Atrídák ragyogó dagályát
Tarka pórázon mosolyogva nyögje,
S Tantalus-szájjal magas asztaloknál
Üljön epedve.

Oh ti, elrejtett kalyibák lakói,
Régi Jámborság s te, arany Középszer!
Üljetek mellém küszöbömre: vígan
Látlak, ölellek.

Üljetek mellém ösi tűzhelyemre!
S majd Szabínám hív keze-főzte mellett
Mártsatok vídám ajakat mosolygó
Bükkfa kupámba.

Aki keblében helyet ád tinéktek,
A szerencsének letapodja kényét;
S szíve épségét soha semmi bájszín
Tőrbe nem ejti.

Nem von az fényes rabigát nyakára,
Sem majomnévért kenyerét nem adja;
Kincseket sem gyűjt, hogy azokra árvák
Könnye kiáltson.

Tiszta lélekkel s megelégedéssel
Látja csűrében keze míve bérét;
S izzadásának gyönyörű gyümölcsét
Éli örömmel.

Nyájas orcával szegi meg falatját
A barátságnak s jövevény szegénynek;
S asztalánál, mint az öreg Philémon,
Égieket lát.

Háza szent templom, maga áldozópap,
És az áldásnak poharát kezében
Istenek töltik kimeríthetetlen
Égi itallal.

[1809]

Itk. 1962. 4.…Merényi elemzésének tévedései. A szerző egyik legfontosabb következtetése a következő: „A Védelem szakaszok szerint foglalkozik Kölcsey kritikai érveinek cáfolatával, és meglepő egyezéseket mutat Berzsenyi Antirecensiójának érvelésével, ami azt bizonyítja, hogy Szemere jobban megértette Berzsenyi költészetét, mint Kölcsey. Mindenekelőtt szögezzük le, hogy Szemere Tudósításának Berzsenyivel és Kölcseyvel kapcsolatos kétségtelenül telibe találó esztétikai megállapításai soha nem születtek volna meg a magyar kritika olyan nagy horderejű darabja nélkül, mint Kölcsey szóban forgó bírálata. A Berzsenyi—Kölcsey—Szemere-vitában — bármennyire is vannak Kölcseynek vitatható megállapításai, Szemerének pedig bőségesen kifejtett helyes gondolatai —mégis Kölcsey álláspontja a meghatározó és inspiráló. Az a Merényi-tétel, hogy Kölcseyvel szemben Szemere mellett érvel Berzsenyi Antirecensiója és a Tudósítás némely „meglepő egyezése", szintén nem áll meg. Merényi többször hangsúlyozza ezt az egyezést, ugyanakkor többször kijelenti: „Az egyező vonások létrejötte a két szerzőtől teljesen függetlenül történt, mert egyik sem tudott a másik munkájáról, amikor írta . . . így ez a Tudósítás Berzsenyi szempontjából kárbaveszett." Az eddigi Berzsenyi-kutatás (Horváth János, Vargha Balázs) hasonlóan nem lát semmiféle összefüggést a két mű között, pedig a Tudósítás számos tétele szinte szó szerint megismétlődik Berzsenvi ún. II. Antirecensiójában. (Tud. Gyűjt. 1825.) Szauder József 1960-as szegedi egyetemi előadásai tárták fel ezeket a meglepő filológiai egyezéseket, s ezzel kapcsolatos eredményeit azóta megjelent tanulmányában összegezte (A magyar romantika kezdeteiről. ItK. 1961. 659—681.), így elegendő csak hivatkozni rá. Merényi dolgozata tehát lényegében nem sokkal vitte előbbre a kérdést érintő kutatásokat, éppen ezért helyesebb lett volna, ha kommentárját megrövidítve, közleményét megtoldja a Tudósítás teljes szövegének pontos közlésével…

Kovács Sándor Iván

* * *

FENYŐ ISTVÁN: SZEMERE PÁL ÉS KRITIKAI FOLYÓIRATA, AZ ÉLET ÉS LITERATŰRA, Itk, 1974. 1.

…Az Élet és Literatúrának nemcsak a címe, hanem a módszere is szokatlan volt idehaza a közönség számára. A Montesquieu-től merített mottót — „ . . . nem mondani el mindent; amit mondunk is, csak azért mondani el, hogy az olvasó gondolkodásra ébresztessék" —Szemere nem puszta formalitásként nyomatta vállalkozása címoldalára, ez volt meghatározó szerkesztési eljárásaiban is. Ezért közölt kiadványában — legtöbbször kommentár nélkül! —minden véleményt, a törekvéseivel legellentétesebbet, sőt az őt és Kölcseyt személyükben súlyosan sértőt is. Ezért nyomatott le folyóiratáról mindenfajta kritikát, dicséretet és gáncsot egyaránt, ezért bíráltatta meg azt munkatársaival, tett közzé már megjelent kritikákat (saját állásfoglalása, sőt kommentáló megjegyzése nélkül!), mi több: jelentetett meg újra műveket is, hogy kritikájukat adhassa. Az olvasó tanuljon meg önállóan gondolkodni, ítélni, választani, minősíteni, szokja meg a kritika atmoszféráját, sajátítsa el a műbírálat válfajait, módszereit, hangnemeit — ezek voltak mozgatói Szemere különös gyakorlatának, mely így Kármán József egykori felvilágosult ideáját intézményesen próbálta irodalmunkban valóra váltani. Vállalva ezért a közönség jórészének értetlenségét, sőt ellenállását, amelyet egyébként az is táplált —több joggal! —, hogy kiadványát Szemere semmiféle szerkesztői programadó írással nem vezette be, nem adott tájékoztatást folyóirata jellegéről, törekvéseiről, irányáról, a cikkek várható összetételéről, tematikájáról…

A III. kötet — az első kettő magaslatai után — rendkívüli visszaesés. Nemcsak a folyóirat neve változott, hanem sajnos, egész karaktere is. Közrejátszott ebben a

vállalkozás lelkének, Kölcseynek kiválása a szerkesztésből — a kibontakozó politikai harcok foglalták el idejét —, s Szemere meglehetősen elegyes, szürke szépirodalmi anyaggal igyekezett pótolni őt, illetve megnyerni az olvasókat…

* * *

SZEMERE Pal, A műfordításról, Élet és Literatura, 1826/I, 260–265.

Élet és literatúra, Muzárion, 1826-1833
repertórium összeállította, Friedrich Ildikó. Published 1991 by Petőfi Irodalmi Múzeum

Élet és Literatúra — Muzárion. 1826-1833. Repertórium, összeállította Friedrich Ildikó. Kiadta a Petőfi Irodalmi Múzeum. Bp., 1991.

A repertórium összeállítása e folyóiratnál speciális problémákba ütközött. A szerkesztők: Kölcsey és Szemere cím nélkül közölték az egyes írásokat; néha a szerző neve is elmarad vagy álnévvel, esetleg monogrammal szerepel; a számokban nincs tartalomjegyzék sem. Kazinczy is azt írta, hogy jó lenne, ha „egy index" segítené, hogy az olvasó „magát a felzavart rendben orientálni tudja." (KazLev. XX.238.)… A lap bemutatását segíti Fenyő István bevezető tanulmánya…A folyóirat sajátos szerkesztéséből más probléma is adódott. Kölcsey és Szemere gyakran közölt névvel vagy anélkül vitatkozó, kiegészítő jegyzeteket… Kazinczy Sallustius-tanulmányához talán érdemes lett volna levelezésére is utalni a források között, minthogy először itt fejtette ki nézeteit (legtöbbször 1821-ben: lásd a levelezés XVII. kötetét)…

Mezei Márta Itk. 1991. 4.

Csiffáry Gabriella: Az önéletírás régen és ma

… A XVIII. század végi és a XIX. század eleji irodalmi élet újjászületése a levélirodalomban is éreztette hatását. Egész levélíró mozgalom fejlődött ki, melynek vezére Kazinczy Ferenc volt. Hatalmas levélgyűjteménye, melyben szinte minden jelentősebb írótól és költőtől maradt fenn levél, számos önéletrajzi levelet rejt magában, melyek közül az egyik legnevezetesebb, Berzsenyi Dániel irodalmi kvalitású levele, melyet 1809-ben vetett papírra. …Először Kazinczynál fordult elő az önéletrajzi levelek szisztematikus gyűjtése. Szemere Pál kérésére éppen ő vonakodott teljesíteni élettörténetének megírását: „Elijedék, midőn Szemere megszólíta, kére, kényszeríte, hogy amiket magam és dolgaim felől pályatársainak elmondani mindenkor készen talált, mondanám el egész közönségünknek; azok érdemlik a tudást, bár apróságoknak tetszenek, mert festik emelkedésünket és a múlt kort, s némely hamis vagy hibás hírek csak így fognak elnémúlni. Ellenkezém…

* * *

Szemere Pál obeliszkje a péceli temetőben 2005. május 5. 12:03 Lukácsi Attila

…Szemere…Kölcseyvel már 1823-tól tervezi egy új lap indítását, de ennek első száma csak 1826-ban jelent meg. Ez volt az Élet és Literatúra, első esztétikai és kritikai folyóiratunk. Szemerének sikerült a romantika hazai elméletíróit (Toldy Ferenc, Stettner György, Vörösmarty Mihály, stb.) az Élet és Literatúrához csábítania, de a széles körű népszerűség elkerülte a folyóiratot, hisz csak az európai műveltséggel rendelkező irodalomtörténészekre, esztétákra, vagy írókra volt hatással. Ráadásul Szemere szerkesztői gyakorlata is ludas volt a sikertelenségben: az egyes közlemények például címek hiányában gyakran összeolvadtak. A második példány már csak 500 példányban jelent meg, a harmadik kötetnek pedig már a címe is más volt (Muzárion). Még megjelent ezek után is egy-két rész, de jórészt utánközlésekből álltak. Ezután Szemere éles vitába keveredett Bajza Józseffel. Bajza Aurorájára válaszként újra lapalapításon gondolkodott, de a vitában alulmaradt. Az 1848-as forradalom után már csak esztétikai kérdésekkel foglalkozott. 1851-ben halt meg, levelezését 36 kötetben a Ráday könyvtár Szemere-tár elnevezésű gyűjteménye őrzi. Sírja a református temetőben könnyen fellelhető, az obeliszk az 1848-as emlékoszlop mellett található közvetlenül.

B/14 Szemere Pál (1785-1861) levéltára 1745-1861

21 kötet, 3 doboz, 4 csomó = 2,2 fm

Az ismert nevű író, lapszerkesztő, végrendeletében minden ingó és ingatlan vagyonát, így kézirat gyűjteményét is a pesti református teológiai tanintézetre hagyta. Pécelen 1861-ben bekövetkezett halála után a hagyaték Pestre, a teológia könyvtárának kézirattárába, majd a Ráday Levéltárba került.

Szemere Pál gyűjtötte kortársainak, a magyar irodalom és közélet kiemelkedő alakjainak - Kölcsey, Kazinczy, Vitkovics, Wesselényi, Döbrentei, Eötvös és mások, több mint 230 személy - kéziratait, feljegyzéseit, az őhozzá és egymáshoz írt leveleit.

* * *

FÜGGELÉK

Busa Margit

KAZINCZY FERENC LEVELEZÉSÉNEK SZÁMLÁLÁSÁRÓL Itk. 1992. 4.

Kazinczy Ferenc-levelezése huszonhárom kötetének alapján Pásztor Emil kimutatást készített az írók és címzettek leveleinek „darabszámáról ... Figyelmét felhívta Z. Szabó László: így élt Kazinczy Ferenc c. életrajzának meghatározása: „közel 6000 levele maradt ránk". Ettől eltérő a számolásunk. Pásztor Emil szerint a kötetek 5933 levelet tartalmaznak, ebből Kazinczy 3188-at írt. Kamody Miklós: Levelezés és utazás Kazinczy Ferenc korában c. tanulmánya szerint „3046-ot Kazinczy küldött, 2748 pedig hozzá érkezett". Én is számoltam: kötetben az utolsó sorszám 5933, ebből 2745 Kazinczy írása.

Bizonytalan adatok, mert a sajtó alá rendezők nem számozták be a Kazinczynak címzett, de általa, a fontos hírek miatt mellékletként tovább küldött leveleket. Z. Szabó László kötete 1977-ben jelent meg, én 1984-ben Váczy János Kazinczy szolgálatában címmel írtam, hogy „Az újabban előkerült baráti leveleket a 23 kötetben megjelentekhez számítva, immár több mint 6000 baráti levelet számlálhatunk".Valóban van érkezett és elküldött összesen ennél több levél.

Az 1960-ban megjelent 23. (2. pótkötet) levelezés óta eddig 185 „darab" baráti levelezést sikerült nyilvántartanom. Ennyi már elegendő a 24. kötet megjelentetéséhez, különösen, ha a jegyzetelést és a különböző mutatókat is hozzá számítjuk, valamint 13 levél szövegéből a hiányzó kiegészítéseket. Kutatásom eredményét ismertettem az Irodalomtudományi Intézetben „A Kazinczy levelezés 24-25. kötetének terve" címmel hirdetett vitaülésen 1984. május 3-án.

Talán pontosabb adatunk lenne, ha ránk maradt volna Kazinczy postakönyve. Írta róla Nagy Gábornak: „Postakönyvemben nem lelem feljegyezve mikor indult levelem az Úrhoz... tudom bizonyosan, hogy... meg vala írva, s azt képzeltem, hogy nem írtam be a postakönyvembe, s a postamester nem az én rovásomra, hanem az Úréra eresztette útnak a levelet" /1817. szept. 5. KazLev XV. köt. 309./ Tehát, postakönyv feljegyzése sem egészen megbízható. Postamesterek annak a „rovására" továbbítottak leveleket, aki a költséget megfizette…Akárhogyan indult és érkezett a levél, panasz volt a postára. Jogos az aggodalom, mert mint írtuk a küldemény sokszor mellékletet is tartalmazott…

Kazinczy számozta a levelezését Döbrentei Gábornak írt soraiban olvassuk: „Végig forgatván így a csomót [leveleket] megszálla az a kedv, hogy numeráljam, s extractust csináljak belőlük, melyet minden Literatúrai Levelezőim leveleivel tenni régolta készülök. Harmadfél napomat lopta el egyéb siető dolgaimtól ez a munka, s kész vagyok vele". /1815. márc. 14. Uo. XII. köt. 452./ Tartalmat kivonatolt, összefoglalt. Ezt tette például id. Ráday Gedeon 1786. január 3-tól, 1791. december 8-ig írt 35 levelével. A legelsőre, nyilván a másolatára, feljegyezte: „Az Originálist cserébe adtam Nagy Gábor Úrnak Debrecenbe. Ér-Semlyén, 1803. január 24d.". Egészen ritka eset ez, amikor Kazinczy egyik kortársának hozzá intézett leveleit hiánytalanul ismerhetjük.

Gyűjtötte is Kazinczy a postáját, kiadásukra már 1794-ben gondolt, ezért a válaszait két fogalmazásban írta meg. Egyik a missilis levél, másik a kiadásra szánt. Így Kis Jánosnak 1794. március 4-én csak a megjelentetésre fogalmazott levél tartalmazza Nagyvárad ismertetését és olyan eltérő a két írás szövegváltozata is, hogy Váczy János a levelezés sajtó alá rendezője, mind a két szöveget teljes terjedelmével közölte, külön-külön sorszámozással látta el a kötetben.

Kiadástervvel évekig foglalkozott Kazinczy, Kis Jánosnak írta 1813. szeptember 4-én: „Pesti barátaimnak azt tanácsolád, hogy szedjék össze leveleimet, s ami nyomtatható vagyon bennek, adják ki. Most tehát Levelezőimtől kölcsön fogom venni leveleimet s övékkel együtt végig olvasom, ami a Publikumot interesszálhatja kiszedem, új stílusba öntöm, s haladék nélkül kiadom. Meg fogom vallani, hogy új formába vannak öntve, és hogy sok leveleimet emlékezetből írom... Még e holnapban hozzá fogok a munkához, s fél esztendő alatt kész leszek két vagy három kötettel. Megtörténhetik, hogy leveleim Nyolcz kötetre is fognak nevekedni"." Kazinczy utóbb átgondolta, hogy tervét szinte lehetetlen megvalósítani. Csak édesanyjával és Kis Jánossal váltott levelezését dolgozta át, de nem jelent meg. Toldy Ferenccel közölte 1827. január 25-én: „Falun lakom, távol társaimtól, s így ami nekik az együttlét, nekem a levelezés vala; de látván hogy leveleinket kinyomtatják, akarám, hogy egyet se írtam volna".

Hozzávetőlegesen sem tudjuk, hogy Kazinczy a letartóztatása perceiben, 1794. december 14-én hány levelet semmisített meg, nehogy barátait veszélybe hozza. Fogságában elkobozták a levelezését. Testvérétől, László főhadnagytól, 104 levél maradt ránk, bizonyos, hogy valamennyire válaszolt, de ezekből csak hármat ismerünk. Virág Benedek háza 1810-ben leégett, benne hamvadtak el Kazinczy levelei. Szinnyei szerint Rumy Károly György Kazinczytól „majd ezer levelet kapott". Szétszóródtak, tőle csak két levelet ismerünk. A ránk maradt levelek eltűnt levelekre is hivatkoznak.

Hány Kazinczy-levelezés pusztult el századunk viharos éveiben, a feldúlt könyvtárak és családi levéltárak kézirataival együtt, ki tudná megszámlálni. Meggyőződhetünk arról, hogy nem is sejthetjük körülbelül sem, vajon hány baráti levelet írt és hány levelet kapott Kazinczy Ferenc. Hivatalos levelezés tartalmazza az iskolafelügyelői intézkedéseket, a vármegyei és egyházi szolgálat és a családi örökösödési-per iratait. A hagyatékot őrző és kiadó Kazinczy Bizottság döntése, hogy ilyen tárgyú levelezés nem sorolható be a baráti levelek közé. Az ügyintézéstől távol áll a baráti levelek meleg hangvétele, irodalmi eseményekről szóló hírei és a családi élet örömeinek és gondjainak közlése. Mikor Váczy János (1859-1918) tanár, a Kazinczy Bizottság tagja, a hivatalos levelek sajtó alá rendezésével elkészült, meghalt. Kézirata: Kazinczy Ferenc Hivatalos Levelezésének Maradványai. 1786. Novemb. 11-d. olta 1791. Ápril. 11-d. A' Kassai Tudományos Kerület Nemzeti Iskolájinak Inspectorsága alatt címmel többségében az Akadémia Kézirattárának állományában őrzött leveleket tartalmazza. Váczy János feldolgozása kiegészül a sárospataki Nagykönyvtárban található kéziratokkal, ez Benda Kálmán gyűjtése. Nagy István a Sátoraljaújhelyi Levéltár állományában található kéziratokat dolgozza fel. Soós István az Országos Levéltárban lévő helytartótanácsi és kancelláriai iratokat készíti el kiadásra. Gyűjtésünkhöz tartoznak a Kassai könyvtárban és levéltárban található Kazinczy-kéziratok, levelek és iratok feldolgozása. Természetesen a folyóiratokban már kiadott hivatalos iratok is a kéziratokkal együtt kerülnének kötetes kiadványba. Ennyi intézményből előkerült gyűjtés, kb. 700 „darab" levél, illetve irat. Ezekből a 24. baráti levelezés-kötet után a 25. és 26. hivatalos leveleket és iratokat tartalmazó kötetet lehetne összeállítani.

Kazinczy Ferenc ismeretlen és kötetben ki nem adott levelezése kéziratban és nyomtatásban…

/A jegyzéket mellőzzük. G./

Vasárnapi Újság - 33. évfolyam, 38. szám, 1886. szeptember 19.

Szemere Pál: Éjjeli dal

Szemere Krisztina (1792-1828): Bájviolához

Irodalom-birodalom - Csicsada naplója

Bájviolához, Magyar költőnők antológiája, Budapest, 1997

Szemere Pál és Krisztina kapcsolatáról a 2501. levélben olvashatunk. G.

Tudományos Gyűjtemény, 12. kötet /1828/

Márc. 26-d Pesten, közkedveltségű életét végezte Szemerei Szemere Krisztina, Tekintetes tudós Szemerei

Szemere Pál úrnak, Pest vm. alügyészének s honunk köztiszteletű költőjének lelkes hitvese…életének 36-d,

Házasságának 14-d évében…

* * *

….

Irodalomtörténeti Közlemények - 1954. 58. évf. 1. füzet

Az Élet és Literatura

[1809]

Élet és literatúra, Muzárion, 1826-1833 repertórium összeállította, Friedrich Ildikó. Published 1991 by Petőfi Irodalmi Múzeum

Csiffáry Gabriella: Az önéletírás régen és ma

Szemere Pál obeliszkje a péceli temetőben 2005. május 5. 12:03 Lukácsi Attila

Élet és literatúra, Muzárion, 1826-1833
repertórium összeállította, Friedrich Ildikó. Published 1991 by Petőfi Irodalmi Múzeum