APÁM
/Második változat/
Bevezetés
Ö nem adott címet 1971-ben befejezett emlékeinek. Nem
derül ki, mikor kezdte. A végleges szöveget pár év alatt írhatta le, jegyzetek,
vázlatok után. Ezeket nem találtam meg. A 236 oldalas szövege jól olvasható,
jól szerkesztett. Fejezetekre tagolta:
Szülőföldem / Szüleim /Gyermekkor / Tanoncévek/
Töprengés, szökés/ Katonaélet/ Diákélet/
Keserves csalódások/II. Világháború/ Hadifogság,
Szibéria/
Új élet/ Töredékek
A sűrűn írt A4-es lapok terjedelme kb. 11 nyomdai ív.
Keményfedelű könyvvé formálta. Zöld papírral borította. Értett a könyvkötéshez.
Én vittem neki egy nyomdaipari szakközépiskolás tankönyvet. /Gyuri később ebben
a szakiskolában végzett./
2007. 02. 03-án nagy lendülettel azt írtam egy A4-es
lapra:
Berszán Antal emlékiratai
fia, Gábor
szerkesztésében
A 230 oldalon, a Töredékek
bevezetőjében írja: „Halálom után talán az unokáim is elolvassák, hadd tudják meg mennyire más is volt az én
gyermekkorom” Nekem is hasonló a célom.
A fejezetek nem arányosak az eltelt idővel, illetve
eseményekkel. Több téma hiányzik vagy csak érintőleges: anyám családja, a
halászi élet a fogság után, 56.
Sorsát jelentősen befolyásoló eseményről mindössze
ennyit ír:<< az 1956-os
„ellenforradalom” résztvevői között sok volt a diák…>> Majd:
Az 56-os események miatt ref. alatt voltam és csak parasztoknál dolgozhattam.
Alig kezdtem bele a szerkesztésbe, el is akadt. Hogy
valamit mégis tegyek, kiírtam a kronológiát, vagyis apám életének főbb
eseményeit. Egy könyvből a kárpátaljai hatalomváltozásokat, valamint a
lakhelyeket. Aztán félretettem.
2007 vége felé támadt az ötlet: szemelvényeket szedek ki belőle, azokkal egészítem ki
összefoglalóimat. Az eredeti szövegen igyekeztem nem sokat változtatni. Arra az
időszakra, amelynek az eseményei hiányosak az emlékezésben, a családi
levelezésből idézem szövegeit. Végül is a tartalom:
Bevezetés
Hatalomváltások
Kronológia
Szemelvények
Lakhelyek
Hatalomváltások
Kárpátalján
Dupka György: Kárpátalja
magyarsága. Nyelv és lélek könyvek, 2000
…Osztrák-magyar Monarchia
- 1918
Magyar Tanácsköztársaság 1919. 03. 21 – 04. 19
Román megszállás 1919- 04. 10
– 1920. 06. 30
Csehszlovák megszállás
Csehszlovák Köztársaság 1920 - 1938
Magyar Királyság 1939. 03. 15 - 1944. 03. 21.
Szovjetunió Ukrán SzSzK 1945. 06 -
1991. 08.
Ukrajna
1991. 08 - /vajon meddig?/
Máramarossziget 1919-től maradt román, a mai napig
„Kompország, Kompország, Kompország
legképességesebb álmomban is csak mászkált két part között Kelettől Nyugatig,
de szívesebben vissza.
…Idealisták és gonosztevők összeálltak, álság
levegőköveiből várakat csináltak, teleujjogták a
világot, hogy a Kárpátok alatt kiépült Európa…Kompország
megindult dühösen Kelet felé újra…”
Ady Endre: Ismeretlen Korvin – kódex margójára. Figyelő,
1905.
Kronológia
1904. 06. 21-én születik Aknaszlatinán
A vallásos nagypapa papnak szánja. Gyakran ministrál
1913 küldönc, majd „mindenes” a szlatinai sóbányában
Elemi iskolába Szlatinán,
gimnáziumba Máramarosszigeten
jár
1919 román megszállás. Nagypapa orosz fogságba kerül,
1920 májusában szabadul
1920 géplakatos-tanuló a bányában. Szökési terveket
fontolgat
1923. felszabadul mint géplakatos. Románul, németül,
csehül beszél.
A cseh uralom alatt visszaminősítik csillésnek
1923 Romániába, Constanzába
szökik a hajógyárba, karbantartónak. Megfordul Kolozsváron, Bukarestben
1925. 09. megszökik Constanzából,
visszamegy a szlatinai bányába
1925. 09. 29. mint cseh katona Olműcbe
/Olomouc/ vonul be. Odafele megdöbbenve látja a Košice feliratot a kassai állomáson.
1926. 06. 02 nagypapa ezüst-lakodalmára szabadságra
engedik
1927. 03. 27 hazatér a katonai szolgálatból
1927. 09. 01-jével nagypapa a Kassai Állami Felső Fémipari Iskolába íratja be. A papi pályát ugyanis
elutasítja. Az Orsolya zárda internátusában kap szállást.
A főiskola I. osztályába mint kiszolgált katona
iratkozik be.
„Kéjtanyát” leplez le az internátusban. Az
apáca-főnöknő őt csapja ki. Egy özvegy úri hölgy „lakája” lesz.
Nagypapa Kassára siet, megnézni mi történt fiával.
Együtt hallgatnak misét a dómban.
Meglátogatja a terebesi
cukorgyárat szakmai gyakorlat keretében. Módosabb osztálytársainak szakrajzot
készít.
1930 nyarán névnapi ünnepségen ismerkedik meg anyuval.
Ő 27, anyu 18 éves. Kassai polgári
család, városi tisztviselők, a déd-nagypapa postafőtiszt.
Karácsony után megkéri a kezét. Időközben több nőügye
kerekedik.
1931. júniusban kitűnően érettnek nyilvánítják. Ő
köszönti a banketten a kormánybiztost cseh nyelven.
1931. jún. 27 eljegyzés
A szlatinai bánya
karbantartó műhelyében a cseh vezető mellé osztják be. Sofőri teendőket is
ellát. /Később egy pap autóját vezeti/
1933. nov. 22. esküvő a kassai dómban. Autóval a szlatinai szülői házba mennek az esküvő után.
Jó korán, 1934 novemberében anyut Kassára viszi, mert
nem akart Szlatinán szülni. 1935. január 18-án
születtem. A második gyerek, hugi Szlatinán 1936.
okt. 20-án jön a világra.
1938 nyara: általános mozgósítás. Előbb felmentik,
majd novemberben a budapesti kémelhárító
parancsnokságra kerül, mint zászlós. A hadifogságig ilyen feladatokat lát el.
1939. márc. 15 felszabadul
Kárpátalja. Ekkor karbantartó művezető a bányában. Érdemeiért kapja a
Kolozsvári u. 102, kertes lakást. Itt töltöttem boldog gyermekkoromat.
A sóbánya hadiüzem lesz, katonai parancsnokának apu a
személyi titkára. /Hallatlan érzéke volt a rázós helyekhez. 92 évet élt./
Az elhárító osztálytól többször kap „kisebb
megbízásokat” Román területen is munkálkodott nyelvtudása miatt.
1940, 41-ben Budapesten légoltalmi tanfolyamon vesz
részt.
Máramarosszigtre vonul be. Az alezredes gépkocsivezetője. Egy ideig
Kassán szolgál a gépkocsizó hadtestnél.
1944. okt. 16. 50 vagonból álló szerelvény indul Észak-Nyugatnak, menekülőkkel,
köztük a családommal.
1945. május 19.
Pozsony. Hadifogság. Hárman Halásziban kötünk ki.
A Szovjetúnió felé menet
érintik Máramarosszigetet
A fogság főbb állomásai: Sztálingrád, Kamisin, Szaratov, Kazany, Irkutck
/itt kétszer is megfordultam 1970-80-ban Ulan Bator fele menet/, Blagoveszcsensz,
majd visszafele: Omszk /gépünk leszállt repülőterén/, Karaganda,
Krasznojarszk, Moszkva.
1950. dec. 21. Az oroszok elengedik. Itthon az Andrássy u. 60-ba viszik, hogy a fejlett és még kevésbé
fejlett szocializmus közötti átmenetet megkönnyítsék.
1951. május 21. megérkezik Halásziba. /Ő máj. 19-et ír
/
A Kühne Mezőgazdasági
Gépgyárban helyezkedik el. Rövidesen MEO főosztályvezető.
1953 négy hetet Lengyelországban tölt mezőgazdasági
gépek átadása ügyében. Napi részletességgel leírja a négy hetet.
1959. május 31, hugi esküvője
1971. május 20 hugi halála, utána az emlékezés
rövidesen megszakad.
Kiegészítéseim:
56-ban beválasztják a gépgyár munkástanácsába. Kistarcsára internálják. Anyu jár látogatni. Szabadulása
után rendőri felügyelet alatt. Éjszaka jönnek ellenőrizni. Anyu akkor kap idegbajt.
Később többször beszélt magában. Mikor észrevette, hogy látom, hírtelen magához
kap: Jaj úgy elgondolkodtam és normálisan tesz-vesz tovább.
Először bádogos munkát vállal Óvárott,
majd a vasipari ktsz megbecsült műszaki vezetője, itt nyugdíjasként is
dolgozik.
1964. júl. 21 esküvőnkön mindketten itt vannak, aztán
1983. nov. 22 Óvárott
tartjuk, a Zöld Elefántban az ő 50 éves
házassági évfordulójukat.
1974 Trabanttal látogatóba visszük Egyekre Irénkéhez.
Később vonattal Kassára Magdához. Pekliszkoban nyaralnak.
1985. májusban meghal anyu. A Dobó K. utcai lakásban
vacsora után összeesik. Csöpi telefonál, a Wartburggal rögtön útnak eredünk.
Apu az óvári idősek otthonának napközise. Egy darabig
jól elvan szomszédasszonyával, majd egyre több az összezördülés. Nagy nehezen
– apu is ellenkezett, az elhelyezésért is sokat kellett szervezkedni
– bekerül a győri idősek otthonába, a Kálóczy
térre.
1987. nov. 27 beköltözés Győrbe. Sorra kihalnak
mellőle barátai, barátnője, Kati néni. Új barátságot már nem köt. Az
Antall-kormánytól némi kárpótlást kap.”Te! Elhiggyem, hogy megbukott a
kommunizmus?”- kérdezi egyszer tőlem. Lacival megyünk érte, hogy Győrben az
OTP-ben átvehesse az összeget, amit unokáinak ajándékoz.
1996. jún. 17 hajnalban egyedül meghal. Éppen aznap
mentem látogatni, már az udvaron mondják: a papa meghalt.
Szemelvények
9. old. Édesapám Berszán Sándor Felsőrónán,
nagyapám Berszán György Rónaszéken született /Máramaros megye/. Dédapám Berszán
Gábor Brassó környékén, Barcánfalván. Sóbányában
volt művezető. Eredetünk tehát az
erdélyi Barcaság. Eredeti nevünk Barcán volt.
Mikó Imre: Erdélyi történelmi adatok I. Kolozsvár,
Nagyapám 1836-ban született, szülei bányászok, ő is az
lett. Mellékfoglalkozásként kitanulta az állatbetegségek gyógyítását. Egy
részeg erdész fegyverével hadonászva lelőtte. Özvegye, nagyanyám 1911 őszén
halt meg. Bodnár Mária volt a neve, székely lány.
Jókedvű, nagy mesemondó…
Születési
anyakönyvi kivonat /”Családi
pótlék kiállítása céljára bélyegmentes”/
Máramaros vármegye
55. folyószám. A bejegyzés ideje 1904 június
Szülők: Berszán Sándor kincstári kazánfűtő, gkath 28 éves
Leitner Ida Aknaszlatina rkath 29 éves
Körpecsét a koronás címerrel Aknaszlatina 1915.
szept. 6 Kovács Ferenc
anyakönyvvezető
29. Mint „hadiárvát”, papi protekcióval
vettek fel 1915. szeptemberben a máramarosszigati
gimnázium I. osztályába. Az új gimnáziumot 1912-ben adták át, de az most
hadikórház volt, így a régi iskolában folyt a tanítás. Hazulról az iskola 4,5
km-re volt. A Tiszán szükséghidat építettek. Gyalog jártam természetesen. A
módosabb gyerekek omnibuszon. A latin és német kötelező tárgy.
40. 1920.
május 20 édesapám megjön orosz fogságból. Megtanult oroszul. Akkor tudta meg,
hogy az országot feldarabolták…Az otthoni szigor azt eredményezte, hogy kerültem
apámat, este későn jártam haza. Fizetésemet ő vette fel. Külön keresett
pénzemet eldugtam. Hogy mi mindenen ment keresztül a
hadifogságban a Nagy Októberi Forradalom idején, arról nem beszélt.
42. Tiltott könyveket olvastam: A pápák bűnei. Nagy hatással volt rám.
59. 1925…befutottunk
Kassára. Košice volt az állomáson felírva. Kassa, a kurucok büszkesége…1906 óta a
székesegyházban nyugszik II. Rákóczy Ferenc, Zrínyi Ilona, Bercsényi
Miklós…Szegény fejedelem és udvara. Nem álmodták életükben, hogy
száműzetésükből vissza jönnek a szép magyar honba és idegen, gyűlölt szláv nép
által bitorolt egykori városukban nyernek örök nyugvóhelyet.
69. 1926,
katonaság…megszólaltak a fanfárok, s mint egy római cézár, fényes katonai
kísérettel fehér arabs csődörön megjelent G.
T. Masaryk, a Csehszlovák Köztársaság első
elnöke. Magas, hosszúkás arcú, szakállas ember. Valamikor Budapesten volt újságíró,
jól beszélt magyarul.
/ 1850 –
1937, annyit tesz hozzá a Larousse,
hogy 1935-ben lemondott. Közli a fotóját, tényleg olyan, mint amilyennek apu
leírja/
Amikor leszállt
a lóról, a zenekar elkezdte a cseh himnuszt: Kde domov muj…Az első szavakat
csehül mondta, majd magyarul folytatta…meg vagyok győződve, hogy szeretitek új hazátokat…sohasem
fogjátok érezni, hogy kisebbségben vagytok, itt mindenki egyenlő…ha-ha-ha mondom 2008-ban, amikor felső fokú a szerelem
szlovákok és magyarok között.
73. 1927,
otthon. Máramarossziget közel volt. Más világ. Román
királyság. A hatalom a papság és a katonaság kezében. Könnyen adtak határátlépő
igazolványt. Az élelmiszer olcsó, az erkölcs mélyponton. Két nyilvánosház. Baia de Fer Vasfürdő. Itt a hölgyek fürdőszobával voltak
kaphatók. Pornográf magazinok. Szodomai állapotok.
79. Bejártam a kassai Kelet-Szlovenszkói
Múzeumba. Itt felbecsülhetetlen értékű könyvtár volt. Sokszor voltam látogatója
a könyvtárnak…tanulmányi eredményem kiváló volt, az egész osztály
megszeretett.
90…új lakásban voltam, háziasszonyom özv. Schadek Ferencné, négy szobás úriház.
17 éves lánya Franciska, akit Ferikének hívtak / vele folytatott kapcsolat
részletezését mellőzöm. Általában a közelébe kerülő nővel kapcsolatot
létesített. Legalábbis az emlékezések szerint/
Apám meglátogatott és háziasszonyomnál aludt.
Nagyböjt. A dómban dr. Csárszky József kassai
megyéspüspök tartott szentbeszédet magyar nyelven. Együtt hallgattuk
édesapámmal.
106. Hagyomány
volt a Felső Fémipariban, hogy a negyedikes diákok tánctanfolyamot rendeznek.
Tánc- és illemtanár házaspár vezette a tanfolyamot…Elhíresztelték rólam,
hogy kiszolgált katona, kitüntetéses diák vagyok, jó állás vár rám, így jó partinak
tartottak…bájos, szinte félénk lányhoz kerültem, 18 éves, fekete hajú, jó
alakú. Karonfogva sétáltunk, Gizikének
hívták. Tangót játszottak: Oh donna mia légy enyém /
Csak miattad élek én/ Két szemed égeti szívem…/Később többször hallottam
aputól, ha néha jó kedve volt/
Gizike dúdolta a dalt. Különös pajkosság vibrált a
szemében. / Anyu egyáltalán elolvasta ezt? Nekem nem szólt róla/. Szép volt,
mintegy kinyílt rózsa. Többször is felkértem táncolni. Kérdeztem van-e
udvarlója? Kértem, engedje, hogy haza kísérjem. Nem laktak messze /Mészáros u./
Különleges érzés kapott el….Pár nap múlva megismertem a
családot…Gizi Orsolya-zárdában nevelkedett. A Mária Congregacio
tagja. /Rövidesen összeveszik egy „pasas”-sal Gizike miatt /
110. Cigányasszonnyal jósoltat: „Maga és
családja messze idegenbe kerülnek és egymástól sokáig lesznek távol. Sokat fog
szenvedni és nagy csapás éri az életben /Hugi/. Talán késő öreg korára nyugszik
meg…Ki gondolta akkor, hogy a cigány jóslata majdnem szóról-szóra beteljesedik…Nem
alvilági lény volt-e?
111. Húsvét után a negyedikes tanulóknak kirándulást
szerveztek. Pilsen, Prága, Kladno…A
kocsin tábla: Diákvonat…Prágában gyárakat, a Hradsint,
Szt. Vitus templomot, a lőpor-kaput néztük meg.
Hazatérve hosszú beszámolót írtam Gizikének.
Tehát: lánykérés, eljegyzés, katonai gyakorlat, majd
idegenlégiós tervek. Mit szólt ehhez Gizike? Itt kezdett edződni, hogy a
későbbi hasonló helyzeteket el tudja viselni.
Hogy még cifrább legyen, a sztoriba belép Ella. 120.
oldalon: „Tudja mit Ella? Menjünk el valahova, átmulatunk pár éjszakát.
Maga az enyém lesz, azután mindketten meghalunk. Van biztos mérgem. Előbb én
iszom belőle, aztán maga…” Anyu tulajdonképpen örülhet, hogy nem
vele akart öngyilkos lenni. Erre másik hölgyet választott.
A 120- 138 oldalakon leírtak még Jókai fantáziáját is
felülmúlják: katonaság, nők, kalandok, - ezt már nem volt cérnám kibogozni -
míg egyszer csak elérkezik 1933. nov. 22 és megtörténik az esküvő a dómban.
Több mint két évvel az eljegyzés után. Módom lett volna mindezt megtárgyalni
anyuval, ha előbb olvasom el az emlékezéseket. Mi a való és mi az idős ember
fantáziája? Hogy töltötte anyu a két évet, amíg várt az esküvőre? Más ennyi idő
alatt kétszer férjhez megy. Talán jobb
így.
138.
Gyorsan átöltöztünk, s mire 12 órát harangoztak, kocsik befutottak a dóm
elé. Nagy tömeg várt ránk. A Mária Congregációs
lányok zászlóval, formaruhában vonultak fel. A főoltártól egész a főkapun
kívülre futó-szőnyeg volt kihúzva. Az orgonán felhangzott a Lohengrin
nászinduló.
Abban az időben nem volt kötelező a polgári házasság.
Vagy az egyik vagy a másik. Mi csak az egyiket választottuk. Eskető papunk Lubomirski….Szörnyű eskü, de boldogan mondtam el, e
percben csak a bájos mennyasszonyt láttam.
Anyósom otthon a hagyományok szerint kenyérrel és
sóval várt. Ebéd, fényképészhez, majd irány Aknaszlatina.
Én ültem a kormány mellé, a pap mellém, édesanyám és Gizike hátul a kényelmes
ülésen…Éjfél előtt pár perccel érkeztünk Aknaszlatinára.
Desapám, testvéreim, nagynénémék
vártak. Szobánk ajtaja ki volt díszítve. Apám boldog volt, hogy menye
Mária-lány.
A kisbabát 1934. karácsonyára vártuk. Gizikét még
november közepén hazavittem Kassára, itt klinikán szülhet. Kissé idegenkedtem a
gyerektől, nem tudtam elképzelni, hogy családapa lehetek.
Elmúlt a karácsony, Új Év, a baba késett. 1935. január
18-án este 9 órakor érkezett a távirat Szlatinára:
„Gabika megérkezett,
mindketten jól vagyunk, csókol Gizid” Fiú! Az első fiú! Édesapám annyira
boldog volt, hogy egy százast adott a postásnak. Másnap a korai vonttal utaztam
Kassára…Otthon laktunk. Szüleim annyira megszerették Gizikét, hogy nem
engedtek másutt lakni…
144.
20 hónappal fiam születése után, 1936. okt. 20-án megjött a második
baba, a kis Angelka.
Nejem ezzel a szüléssel otthon maradt…Szüleim továbbra is nagy
szeretettel vettek körül bennünket.
145. 1937
tavaszán elhunyt Masaryk. Míg élt, vasfegyelem
uralkodott. Ahogy elment, helyébe Beneš Eduárd
hírhedt cseh politikus került. Ő volt az, aki a trianoni békeszerződésnél
Magyarország teljes megsemmisítését követelte. Esztelen soviniszta. Még a
szlovákokat is gyűlölte. Felesége angol főnemesi családból származott, így az
elnök az antant hatalmaknál sok mindent el tudott intézni…
A csehek törvényerejű rendelettel elkobozták a
kisebbségi nyelvű újságokat, a rádiókat. A papnak három rádiója volt. Kettőt
beadott, egyet felvitt a templom padlására. Én is ott hallgattam a rádiót.
147. 1937.
novemberben Kassán kellett jelentkeznem az elhárító parancsnokságon…A
magyar hadsereget november 6-ra vártuk. Sok cseh volt még a városban, akiknek
nem volt idejük kiköltözködni. Megpakolt tehergépkocsikon igyekeztek elhagyni
Kassát.
Az első magyar honvédcsapatok d.u
3-kor érkeztek a városba. A bevonulás nagy csalódást keltett: korszerűtlen
felszerelés, közönséges ló-fogatú szekerek, kerékpárosok. Nagy volt viszont a
lelkesedés. Horthyt másnapra várták… D.e.
10-kor érkeztek a dóm elé személygépkocsival. Itt Csárszky
József megyéspüspök fogadta őket. Magyarul üdvözölte a kormányzót és kíséretét.
Ott volt Imrédy miniszterelnök, Kánya Kálmán
külügyminiszter. „Éljen Kánya, vesszen Prága…Horthy, Horthy”
– kiáltották. Megnézték a dómot, Rákóczy sírját. /A korabeli
filmhíradóban fehér ló is látszik. Ez elkerülte apu figyelmét? Márai: Ajándék a
végzettől. A felvidék és Erdély visszacsatolása c. könyv címlapján ott a
fehér ló Horthy alatt./
152. 1939.
március 15-én hajnalban Horthy kiadta a parancsot Kárpátalja megszállására. Úgy
éreztem azonnal haza kell menni a családhoz. Kovács főmérnök tartoztatott. /Kassai munkahelyéről ajánlólevéllel
helyezkedik el Szlatinán/…Egy héten belül
lakást kaptam a Kolozsvári út 102 alatt, a főúton. Földszinten ebédlő, konyha,
előszoba, fürdőszoba. Az emeleten háló- és gyerekszoba. Melléképületek, kert
fiatal gyümölcsfákkal.
/Család, új állás, új lakás, joggal írta a következő
fejezet címének: Révben. Nem sokáig/
159 Otthon azt mondtam, pár napra
hivatalos útra kell mennem. Eddig csak írásokból ismertem az elhárító és
nyomozó munkát. Most tapasztalhattam, milyen óramű pontossággal szervezik a
kémek, elhárítók munkáját.
Indulás este 10-kor. A Tisza parton egy román
parasztszekér várt. Román parasztruhába öltöztünk át. Csónakkal átvittek a
Tiszán. Pénz, hamis iratok bőven voltak.
A túloldalon két lóval vártak. Újvárostól autóval, román egyenruhában tovább.
Társam is jól beszélt románul, századosi egyenruhát kapott. Én román őrmester
lettem. Fegyverrel, lőszerrel fel voltunk szerelve. Nagykárolyig jártuk be a
vidéket. Német felderítők is járták a vidéket. Tudták, hogy a román területre
az oroszok is igényt tartanak. A két hetes felderítés viszontagságos, de sikeres
eseményeinek részletezését mellőzöm. A parancsnokságon ezüstérmet kaptam.
164. 1941.
Elkezdődött a zsidók összeszedése. Hogy mennyi aljasságot követtek el
csendőreink, arról jobb nem írni semmit. /Meg akar szabadítani egy orvost az
elhurcolástól, erre őt is átmenetileg gettóba zárják, mint zsidóbarátot. /
Alezredese kioktatja: „Ön bizalmi ember, az elhárítás tisztje,
államtitkok ismerője. Nem lett volna szabad megtenni, azt, amit tett.”
Másnap megkaptam a SAS-behívót. Máramarosszigetre
vonultam be.
166. A hatalmat Szálasiék
vették át…Otthonról is sokan elmenekültek. Kis családom fel volt pakolva
a meneküléshez. Először az a szándékom volt, hogy otthon maradok, de amikor a
rádió bemondta, hogy Kárpátalját átadják az oroszoknak, elhatározásom
megváltozott..1944. október 16-án szép napos időben du. 3 órakor a szerelvény
elindult a szlatinai állomásról. A kocsikon hadianyag
is volt és pár magyar honvéd géppuskával…Drága kislányom Angelkám 8 éves, kis fiam Gáborkánk elmúlt 9 éves…
179. 1945.
május 19. Pünkösd előtti szombat. Szép meleg napsütés. Hajnalban érkeztünk be
Pozsonyba. Több ezren voltunk. Végtelenül kedvesen fogadtak. Egy nagy kaszárnya
udvarán állították fel a népet. Arany vállrojtos szovjet tisztek, akik szépen
beszéltek magyarul…Délután a katonákat és civileket
szétválasztották…Sorakozó…elkezdődött a zabrálás: zsebórák,
gyűrűk…mint a marhákat 40 embert hajtottak egy-egy vagonba…Hogy a
család hova került, azt csak nagyon sokára tudtam meg.
182. Cegléd és Szolnok között megállt a vonat. Civilek
hoztak enni. Noteszomból kitéptem egy lapot, azon írtam Szombathelyre. Úgy
beszéltük meg, hogy a szombathelyi címen keresztül veszem fel a kapcsolatot a
családdal. Később megtudtam, hogy Gizi is hasonlóan járt el, így létrejöhetett
a kapcsolat. /Én is írtam Apunak levelet./ Néhány ember a vonat vesztegelése
közben megszökött. Az oroszok nem okozott gondot: a járókelők közül pótolták a
hiányt.
184 Álltunk a Tisza bal partján. A jobb parton
az édes szülőföld. Úgy éreztem, soha többé nem fogom látni szeretteimet, drága
édesanyámat. Azt eddig nem írtam, hogy édesapám 1942 őszén meghalt /Etus, apu testvérének lánya szerint 1940. okt.
16-án/…Még este is ott álltunk. Hallottam a szlatinai
bánya munkavégzést jelző szirénáját…A vonat nagy sebességgel indult
tovább. Sztalino – olvastam az első
cirill-betűs feliratot.
186. Sztalingrad, régen Caricin, ma
Volgográd…barbár rabszolga-munka következett, az ember csak egy szám. Nők
is voltak bőven…A láger domboldalon épült, az egykori tengerészeti
akadémia helyén. Annak romjait kellett eltakarítani és újat építeni. A barakkok
az udvaron. A lágert három-soros szögesdrótkerítés vette körül. 200 méterenként
őrtornyok, fényszóróval, géppuskával. Két kerítés között elsimított
homok-réteg…Egy barakkban 800-an voltunk. A köpeny a matrac, a ruha a
takaró. Maradék értéktárgyainkat elvették. Első munkahelyem a Volga-parti
kikötő rakodó telepének újjáépítése.
189. Hajóval Kamisinbe
vittek. A városi iskolát kórháznak alakították át, oda irányítottak bennünket.
A karbantartó csoportban villanyszerelőnek és tolmácsnak jelentkeztem. Úgy
hívtak, hogy montyor /szerelő/. Jó dolgom lett. Orosz
nyelvtudásomat a nővérkék fejlesztették. Összebarátkoztam egy orosz
főhadnaggyal, aki civilben villanyszerelő volt…Mint villanyszerelő és
tolmács nélkülözhetetlen lettem.
/Elpanaszolja a kórházparancsnoknak, hogy karácsony
este az örök gorombán bántak a foglyokkal. A parancsnok elintézi, hogy Irkutszkba kerüljön. Én 1970-80 fordulóján kétszer is
jártam az irkutszki tranzit-váróban, Ulan-Bator fele repülve./
Irkutszkot akkor Kelet Párizsának, lakóit szibirjákok-nak
nevezték.
192 Új
főnökömet tigrisnek nevezték. Parancsoláshoz szokott nő. A fronton orvos
őrnagy. Férje, szintén orvos, elesett a lettországi harcokban…Két hétig
nem volt semmi baj. Egyik nap a szobámban éppen egy elektromos főzőt
javítottam, amikor benyitott. Gorombán odadobott egy főzőt: Csináld
meg!...Később megkért, hogy egy kazettájára készítsek lakatot…
Felújítottam az egész kazettát. Amikor bevittem neki
azt mondta: „Eto nyet
moja” – de a magáé, csak egy kicsit
átalakítottam. – Mit kérsz érte? – Ha Budapesten lennénk, akkor
tudnám, hogy egy hölgytől mit kérjek. Némi huzakodás után kiszedte belőlem,
hogy egy csókot kérnék. Végignézett rajtam, felkacagott, majd homlokon csókolt.
– Így az anya csókolja gyermekét – mondtam. Meglepetten nézett rám,
mire hozzáléptem és szájon csókoltam. Nem ellenkezett, csak mikor elléptem
kérdezte: Nem félsz? – Nem, olyan szép vagy, hogy a pokolba is utánad
mennék. Megfogott és udvariasan kikísért…Este jöttem rá, hogy nagyon veszedelmes
játékba kezdtem. Egy nővér kérdezte tőlem, miért bántottam Klávát?
Kláva volt
a neve. /Kláva
kitartóan küzdött, hogy megszerezze aput. Hajlandó lett volna Budapestre is
eljönni. Szibériából visszafelé jövet Moszkvában utolérte aput. El tudta hárítani.
Otthon anyunak úgy adta elő, milyen erős volt, hogy el tudta hárítani./
197. Irkutszktól még keletebbre vittek. Blagoveszcsensz, az Amur
partján. Itt bonyolódott le Oroszország és Kína között az árukereskedelem.
Akkor 60-80 ezres város volt. Sok volt a német és japán hadifogoly. Hatalmas
erdőségek. Erdei munkán dolgoztunk. Ruházat, ellátás tűrhető. Több orosz nő
ment férjhez hadifogolyhoz, akit aztán elengedtek. Mint orosz honpolgár élt
tovább. Nyelvtudásom és alkalmazkodóképességem kincseket ért…Reménytelennek
tűnt innen hazakerülni.
A városról az 1911-ben megjelent Révai /3. kötet/ is
tud. Az orosz-szibériai Amur kormányzóság és az Amur vidék fővárosa, az Amur és
a Zeja összefolyásánál. 1905-ben 30 ezer lakós.
Katonai telepként 1856-ban alapították.
A Google: az oroszországi Blagovescsensz és
a kínai Heihe
városa az Amur mentén található. Az egymással szemben elhelyezkedő város lakói
gyakran látogatnak a folyó másik partjára turisztikai célból. Lakosság:
218 000.
Szahalin mindössze 1000 km-re fekszik, nemrég nagy
érdeklődéssel olvastam Csehovnak a szigetről írt könyvét. Apura gondoltam, aki
nem messze raboskodott.
A petit Larousse
is tud róla: a kínai határon fekszik, 1990-ben 192 000 lakos
Találtam egy vasúti menetrendet, melyben szerepel a
város. Adatok csak Irkutszkig: a páros és páratlan
napokon indul vonat Moszkvából, nem teljesen azonos útvonalon. A
„páros” hosszabb:
Én csak a Moszkva-Poltava útvonalat tettem meg vonaton /~1000 km/
1970-valahányban. Az állomásokon a földön ülve várakoztak az utasok. Ha
kevesebb volt a leszálló, mint az utazni igyekvő, a különbözetet a kalauz nem
engedte fel a vonatra. Ezek békésen visszaültek a várakozók közé, Hang nem
hallatszott. A kocsi végében levő vaskályhán főzött teát kaptak az utasok. A
nagyobb városok pályaudvarán büfés is volt.
198. Nagy volt a hideg / -20…32°C /,
nehéz a munka, a szívem rendetlenkedni kezdett. Beraktak a kórházba. Német
hadifogoly orvos állapította meg a diagnózist: érelmeszesedés és
szívizom-gyulladás. Jó gyógyszerekkel hamar rendbe hoztak. Egy építőbrigádba
osztottak be. Amikor elindultunk, azt hittük, vissza visznek Irkutszkba, de tovább vittek Nyugatra, Omszkba. Két napi lassú utazás után Karagandába érkeztünk. Akkoriban
fedeztek fel nagy kőszén-lelőhelyeket…Gigászi munka folyt a városban.
Németek, románok, magyarok, japánok. Irodába kerültem. Az építész-tervrajzba
kellett berajzolnom az elektromos, központi fűtés és víz-gáz hálózatot
/épület-gépészet/. Jó dolgom volt. Kiváló építész-mérnökökkel dolgoztam együtt,
sokat tanultam tőlük. Kellemes az éghajlat is. Itt értem meg az 1948-as új
évet…Tisztelettel emlékezem a lakósságra. Ők ugyanúgy elnyomás alatt
éltek, mint mi, a foglyok. A sztálini rendszer pokoli volt. Az NKVD /Narodnij komisszariat vnutennyij delo = Belügyi nemzeti
bizottság/ emberei mindenütt ott voltak, besúgó is akadt bőven. / Az NKVD
jogutódja a KGB, ennek tisztes képviselője ma a „birodalom”
elnöke./ Megtudtam, hogy hivatalosan a hadifoglyok hazamentek. Arra a kérdésre,
hogy mi miért vagyunk még itt? – nem válaszoltak. Hogy mi minden történt
közben, azzal nem foglalkozom. Otthon rágalomnak tekintenék. /egyszerűen nem
mert mindent leírni pedig már itthon volt./
200. Még 1948
húsvét előtt néhányad magammal Moszkvába
érkeztünk. Politikai vizsgálati fogház. Két hétig nem derült ki, mit akarnak.
Egyik nap éjfél felé egy terembe kísértek, ahol civilbe öltözött nyomozótisztek
vártak. Beültettek egy székbe, reflektort az arcomra és elkezdődött a
kihallgatás. Azzal vádoltak, hogy otthon, Aknaszlatinán
kommunistákat üldöztem, vertem, meg még sok mindennel. Tiltakozásomat durván
elutasították. Tettlegességre nem került sor. Később tudtam meg, hogy otthon is
nyomoztak utánam…Többek által aláírt feljelentést nyomtak az orrom alá.
Neveket nem említek, azóta a sors büntetett és jutalmazott. Három hónap múlva
fejeződött be a „vizsgálat”. Krasznogorszkba helyeztek át. Itt
optikai műveket építettek. A berendezéseket jóvátétel fejében a németektől
hozták. A városka nem volt messze Moszkvától, időnként oda is bejutottunk.
Megindult a levelezés a családommal. Megtudtam, hogy Sándor és Imre öcsémet /ők
otthon maradtak/ kényszermunkára ítélték, 4-5 év után szabadultak
amnesztiával…Moszkva környéke csodálatosan szép. Itt el tudtam képzelni
az életet, de nem rabságban.
Egy altábornagy hajlandó volt velem szóba állni.
Kérdeztem, mikor mehetek haza? Mikor megtudta, hogy magyar vagyok: - Igen,
magyar, Rákosi eladta önöket, de most már hamarosan hazajutnak. Itthon tudtam
meg, hogy Rákosi aláírt egy szerződést, miszerint húszezer hadifogoly maradhat,
amíg a III. ötéves tervet be nem fejezik. /Rákosi is jogi körítést adott a
gazemberségüknek./
Blagovescsensz, a legtávolabbi pont, kb. ott van, ahol a térkép Skovornot /?/ jelezi. Oroszországot és Kínát elválasztó
Amur partján, ahol a folyó egy elég nagy púpot ír le.
203. 1950.
december 21-én, Sztálin születésnapján kihirdették, hogy mivel az ötéves tervet
sikerült előbb teljesíteni, az itt maradt foglyok amnesztiát kapnak és megkezdődhet
a hazaszállítás.
Budapesten az AVH volt az úr. A volt toloncházban /
ahol most a Terror Háza van/ elkezdődtek a kihallgatások…Sokan itthon
pusztultak el a több évi orosz fogság után, anélkül, hogy szeretteiket
láthatták volna… Nem hitték, hogy mint orosz-német-román
tolmácsot tartottak vissza. Azért tudok németül, mert SS voltam –
mondták. Még egy tiszt próbát tett, hogy rám bizonyítson valamit. Szerencsémre
feladta.
1951. május, péntek, Keleti pályaudvar. A vonat du.
5-kor indul Győr felé.
206. 1951. május 19. szombat: Halászi
Nem kaptam munkát. Végül beállítottam az óvári
pártbizottságra: - „Elvtársak, a Szovjetunióból jöttem. Moszkvában azt
tanácsolták, ha bármi gondom van, forduljak önökhöz.” Az egyik
felvette a telefont…A volt Kühne Mezőgazdasági
Gépgyárban hajlandók voltak alkalmazni.
/Itt eredményes, megbecsült munkát folytatott, amit
előbb 1956, majd hugi halála szakított meg. Az utóbbi a naplóírást is./
1956. 02. 03.
Drága Kislányom! …gondolkodtam a
lakáshistórián…valahogy kibírod már ott is… a hegedűtanárnak mondd
meg, ha a testtartásodat kifogásolja, hogy beteg vagy és erősödnöd
kell…ha citromhoz jutsz, edd meg magad…Apukád
/Hugi a soproni óvónő-képzőben tanult./
03. 09. Drága Angelkám! Pár
sort tudok csak írni, mert indulok dolgozni. Származásodat illetően írd:
Édesapám szegény bányászcsaládból származott s jelenleg mint technikus dolgozik
a Móvári Mezőgépgyárban. Édesanyám vasutas munkás-családból származott… Apukád
1956. 03. 21
Drága Angikám!...vigasztaló
soraid megnyugtattak…Gabika párnapra hazajön…03. 18-án volt a békekölcsön húzása, nyertünk 400.-
Ft-ot, ebből 360-at fizettek ki. Meglesz a ballagási ruhád…csókol Apukád
Halászi 1956. 05. 11. Drága egyetlen kis
lányom!...Anyukád személyesen jelen lehet a nagy ünnepen, én csak lélekben
fogok veled ballagni …mindig
megvigasztalódtam, mikor a ti gyermeki arcocskátokat magam előtt
láttam…Légy nagyon-nagyon boldog.
Szeretettel ölel és csókol Apukád
U.i….Pesten voltam szabványügyi
tárgyaláson…tiszteletdíj jár érte. Előadást kell tartanom a Szocializmus győzelméről…csókol
Apukád.
1973. 03. 07
…érettségi tételeket dolgozok ki / 69 éves/.
Megéri, mert megfizetik…Apuka
1973. 04. 10. Ki tudja nem Lacika lesz-e „egy
holdbéli Uranium nagyüzem vezérigazgatója?”
Apuka
1973. 05. 17
Drága Gyerekek!...én csak alacsony beosztásban
vagyok…felhívást kaptam könyvkötésre…fogalmam sincs mit kérhetek,
légy szíves irányárat írni…kocsival hoztak-vittek egy Kodály
hangversenyre…talán elmegyünk Egyekre. Onnan mehetünk Lillafüredre,
Egerbe, majd meglátjuk…kettő éve, hogy drága kis lányunk örökre
elment…meg lehetett volna menteni…nem tudom elmegyek-e a
BNV-re…Apuka
1973. 06. 09…a Mokkából közvetítették a
”Ki nyer ma” műsort…a lakásügy stagnál…nem tudok hinni
senkinek sem…tanítványomnak sikerült jó dolgozatot írni…a Könyvhét
nem érdekel. A nyár forró és száraz…Apuka
1975. 03. 10.
…többször azt hittem, nem érem meg a másnapot. A
szívem oda van…Minden csillagászati áron van. A szövetkezet ünnepi
vacsorát rendezett az egyetem dísztermében…javítanak-e nyugdíjamon
júliustól? Ezt meg is kell érni. Nyáron jó volna valahol legalább két hétre
üdülni. Ki tudja mit hoz a jövő?...naponta 4 órát dolgozom, kényelmes
irodában…Nem merek Pestre indulni. Fáradásomat depressziós hatás is
okozhatja. Érdekes, hogy tavaly szeptemberben Pekliszkóban
/akkor Csehszlovákia, anyám húgánál/ nem
volt semmi gond…Apuka
03. 12…Erzsi néni hív Szlatinára, nem megyek, nincs honvágyam.
1975. 03. 22.…az ember tele van
aggodalommal…az egész élet egy szörnyű és vad hajsza
04. 13…a lakást úgy kell fűteni, mint télen. A
szövetkezet 6 napos tanfolyamra küld B. füredre. Tomi
végre itthon volt. A győri antikvárium új vezetője nem sokat törődik a
beszerzéssel. Ezer okot talál arra, hogy ne vásároljon. Vagy, mert nincs pénz,
vagy, mert nem tud dönteni…Apuka
1975. 14. 27
…a magas korral sok-sok baj jár…nem tudom
meddig bírom a bejárást…van egy tanítványom…befejeztem 7 q tűzifa
fűrészelését…Májusban utazom Balatonfüredre, tanfolyamra. Mami addig
itthon marad…több karambol történt, lehet javítani. Voltam antikváriumban,
de semmit sem találtam. Apuka
1975. 06. 01
…meg tudtam oldani a matek felvételi kérdéseket.
Pártmunkát is végeztem, dekorációhoz készítettem betűket. Néha vatikáni
valutában fizetnek: Isten fizesse meg…Apuka
1975. 07. 10
… A termál bezárt, mert az árvíz miatt nem lehet
leengedni a vizet. A szervizben sok a román. Szeretném felfrissíteni román
nyelvtudásomat. Próbálj szerezni szótárt…Apuka
1975. 09. 29 …vasárnapra készültünk, hogy
jöttök…Mama igen rosszul lett…nekem erős szorongás, ideges félelem-érzet.
A magas korral sok minden jár. A szemem valamennyire javult. Tomi régen írt,
Edit ritkán jön. Sokszor igen egyedül vagyunk...Apuka
Több levelet nem találtam
Edit /Némethné Móvár, Kismartoni u. 18
1987. 11. 24…Hétfőn megmondtam Papának, hogy 26-án
költözhet a győri otthonba
Az otthon első éveiben latin órákat tart a közelben
levő szeminárium növendékeinek. Levelezik Kubán Lajos nyírtassi
plébánossal, aki tanítványa volt Szlatinán.
„Lajoska” 1988-ban meglátogatja, a Margit kőrúti ferenceseknél
száll meg, majd én viszem Zsigulival Győrbe.
Győrben előbb a családommal együtt látogatjuk,
összekötve Óvárral. Később egyedül megyek hozzá havonta, kéthavonta.
Látogatásaimat jegyzem, 9 év alatt mintegy 95 alkalom.
1996. jún. 17 hajnalban egyedül meghal, 5 nappal
korábban 92. születésnapja előtt.
Lakhelyek
-
1939 nagypapáéknál, Faluszlatinán,
nem messze a templomtól. Homályos emlékeim vannak a szobáról, udvarról,
körtefáról, amiről állítólag leráztam nagypapa kedvenc körtéjét.
1939 - 1944.
Kolozsvári u. 102. Aknaszlatina központjában. A
szobákra kevésbé emlékszem, annál inkább az udvarra, a lejtős beton-tetejű
pincére, a gyümölcsfákra. Hátul az udvarok összenyíltak, a sok gyerek
keresztül-kasul szaladgált. Ezt a lakást hagytuk
ott, néhány bőrönddel távozva.
1945 május
– július Halászi, a hídtól nem
messze Szemethyék lakásában. Formás kertes ház,
kerítéssel. Egyszer orosz katonák kopogtak, Etus néni
nem engedte be őket és állítólag elmentek.
1945 -
1948. Kossuth Lajos utca, a
Hangya szövetkezet mellett. Kurczéknál a hátsó
szobában, a nagymamával együtt egy szobában hárman. „Kizus!
Kizus! Fenn van?”- szólt éjjel a nagymama,
hugival a nevetéstől nem tudtunk újra elaludni.
1948 – 1958.
Kossuth Lajos utca, a templomtól nem messze, az emeletes iskolával
szemben, Kurczék lakásával átellenben. Ide érkezett meg apu. Itt már külön
utcai szobánk volt, de mikor apu megjött, meg én is otthon voltam, akkor
négyünknek. Komfort nélkül, vaskályhával. Hugival ott tanultunk.
A konyha egy
szobával arrébb, megközelítés külső folyosón. A konyhában csikósperhed.
/Ki látott ilyet? Az idegen szavak szótárában benne van!/ Abban minden éghetőt
el lehetett tüzelni. Kuka nem létezett. Az udvaron meg gémeskút. Az volt a
hűtőszekrény.
Budi kinn az udvaron, utána a jó illatos istálló.
Tehén, borjú, ló. A levelekben szó esik – 10…15°C-os télről. Mi volt akkor
az udvari budiban?
1954. szeptemberben javult a lakás komfort-foka. Én
ugyanis átköltöztem a Bp. Bartók Béla úti kollégiumba.
1958 – 1960
Halásziban a Mosoni-Duna part, nem messze a hídtól. Ide csak látogatóba
jöttem. Ide járt ki későbbi sógorom udvarolni. Rémlik, a szoba sötét volt.
Mellékhelyiségekre nem emlékszem.
1960 – 1987
Mosonmagyaróvár.
Moson, Mosonyi Mihály utca.
Moson Óvár felőli széle. Az utca a Mosoni-Dunára
merőleges. Önálló lakás, de nagyon rozoga. Itt is budi. A vizet az országút
/régi 1-es/ túlsó oldalán levő nyomós kútról kellett hozni.
Óvár, Magyar
utca. Belváros. Itt már falikút van a
konyhában. A szoba udvari, de jó nagy. A konyha akkora, hogy ott aludtam,
amikor az egyetemre mentem órákat tartani. Még mindig budi és fürdőszoba sincs.
Óvár, Dobó
Katica utca. Az első félkomfortos
lakás. Vízvezeték, öblítős WC és zuhanyozó-tálca. Ipari övezetben, a
belvárostól jó messze. Ebből a lakásból távozott anyu a temetőbe, apu pedig
Győrbe.
1987 – 1996
Győr Kálóczy tér
Idősek otthona. Az utca a székesegyházzal szemben, a folyó túlpartján. Nagy
park, rendezett környezet. Teljes ellátás, állandó felügyelet. Az állomástól 15
perc gyalog. A mozgásképeseknek
rendezvényeket, kirándulásokat szerveztek. Itt apu 2, 3 személyes szobákban
lakott. Kati nénivel ketten voltak egy szobában.
Amikor Gyuri elvitte Beát bemutatni, apu udvarolni kezdett.
Bea meg is jegyezte Gyurinak: Milyen vicces nagypapád van.
Epilógus
Miután befejeztem, megtaláltam az emlékezés előzetes
változatát. Kisebb füzetbe írta, nehezebben olvasható betűkkel és csak 1945- 46
időszakra terjed. A politikai tartalmú szövegek részletesebbek, a magánügyek
kevésbé „színesek” /pl. az orosz orvosnővel kapcsolatban nem esik
szó csókról, nem használja a párbeszédes formát. / Találtam továbbá óvári
kinevezési papírokat, ezeket a füzetbe tette. Előmunkálatokat folytatott, adatokat
gyűjtött, mielőtt nekifogott a 236 oldalas szövegnek.
2008. 01. 21