dátum: 68.       fájl: c-fajlok-2/c00194b-1.htm                      C. 00194b

Kecskeméti Kálmán:

Az öröklétbe kitaszítva

Az ember egyre kevesebb-
lassan már mindent megért,
s ami marad bizonyosság,
nem kárpótolja semmiért.
Váratlan egy áramszünet
a képek sorát megszakítja,
kihullunk létünk börtönéből
az öröklétbe kitaszítva.
Már látott tájakra érkezünk
már érzett ízek és szagok
felismerjük egymást az úton;
de nem te vagy s nem én vagyok.

Dezsőnek
igazi, baráti
szeretettel
Kálmán