dátum: 81.01.31.        fájl: c-fajlok-2/c00975-1.htm             C.00975-976

(műcsarnoki kiáll. megnyitószöveg)
(nem megírt szövegek, lejegyezve magnóról)

Vizy Ottó:
(Műcsarnok, kiállítási osztályvezető)

Tisztelt megnyitó közönség, kedves barátaink! A Kiállítási Intézmények nevében tisztelettel üdvözlöm Önöket Váli Dezső festőművész kiállításának ünnepélyes megnyitóján. Tisztelettel köszöntöm állami, társadalmi és kulturális életünk körünkben megjelent tagjait, köszöntöm az alkotóművészeket, művészeti intézmények ittlévő képviselőit. Köszöntöm valamennyi kedves vendégünket a művészeti rendezvényünk megnyitásán. Frank János művészettörténész betegsége miatt nem tudja kiállításunkat megnyitni. A kiállítás megnyitására az alkotó művészt, Váli Dezsőt kérem fel tisztelettel.

V. D.:

Kedves közönség, ma reggel a kádban állva, amikor a csempét mostam le szivaccsal, mert minden baráti figyelmeztetés ellenére mindennap lefröcskölöm, azon gondolkoztam, hogy van-e valami sorsszerű abban, hogy Frank Janónak eltörött a karja. Frank Jánosnak egy Remtor gyártmányú írógép esett a karjára, és gondolkoztam rajta, hogy hogy jön ez össze, hogy végül is a kiállítás megnyitását is én vállalom el. Valahogy mindig minden így adódik, hogy a képkeretek tervezésétől, - na jó, hát a képeket én festettem - s utána a grafika, utána a képek fotózása a katalógus számára, aztán a plakát készítése, annak is a fotója, - a betűi, aztán a Frank János betegsége miatt a rendezést is én csináltam, és így akkor most ezt a megnyitó beszédet is, de valahogy, valahogy ez nekem mindig így egész, mindenbe belenyúlok.

Pedig mondanivalóm nincsen, mert amit én itt szóban el akartam, vagy el akartam volna mondani, azt a katalógus első, illetve második oldalán leírtam, azt a pár sort, - és ezenkívül vannak a képek.

De hogy mégis esemény történjen, amivel magamat ünneplem, és egymást; arra gondoltam, hogy Zsófia lányom életéből mondok el egy verset, amit valahol négy és öt éves kora között alkotott, és ezt fogják Önök hallani. A dolog úgy történt, hogy egy délelőtt nem ment óvodába, én festettem, ahogy szoktam, a szoba közepén, ő pedig az egyik ládát fölborította, beleült, és egyedül, az Adorján elefántjával - elkezdett újságosdit játszani. Kiosztotta magára a rikkancs szerepét és újságot árult. Aztán a dolgok összekeveredtek, ő volt a vevő is meg a rikkancs is egyszerre, közben egy újságot is alapított, mert ilyen újság például, hogy Magyar Eszpresszó - ez nem létezik, de nem is annyira rossz ötlet, - és aztán egy idő után abbahagytam a festést és elkezdtem jegyezni, amit mond. Úgyhogy engedelmükkel én ezt a verset olvasnám föl, sőt, miután ezt ő recitálta, én ezt megpróbálom imitálni a magam egészen más hangfekvésében:

ki kér árust?
jó árust!
erős újságom van!
ki kér újságot?
ki kér árust?
jó finom árust?
Magyar Eszpresszó!
Magyar Autó!
Eszpressz Magyar Autó!

szemtelen, kivetted ezt a sok újságot!
Dunájába rózsát tenni
Dunáról fúj a szél
az én Dunám nem fújna

kérsz újságot?
egyet, igen.
ha-ha-ha
tüske ment a lábamba
héjj, újságoskám, te mit malackodsz itten?!
egy árust!
harmadnapra öt árust!

- köszönöm, ennyit.

A kiállítást megnyitom.

(taps)

Vizy:

Frank János barátunk nevében is, akinek ezúton kívánunk javulást, megköszönöm Váli Dezső megnyitószavait, valamint azt is, hogy volt szíves a kiállítás rendezésének gondjait is átvállalni. Köszönöm tisztelt vendégeinknek a megjelenését, kérem, tekintsék meg a tárlatot.

(Talán 100-120-an lehettek.
Én ismerősnek 120 meghívót küldtem ki, a Műcsarnok kb. 2900-at. 81.2.)