dátum: 81.07.16.        fájl: c-fajlok-2/c01022-1.htm             C.01022

fáradtan, cinizmusba hajlón,
persze a nagy kiállítás óta.
mire van ez az egész.
kedvetlenül nézdegélek, legyintek
mint egy öregember, sajnos.

így persze alig elviselhető vagyok,
magamnak is.

tűnődve nézek szét.
nem vagyok otthon. sehol.
az anyag: abszurd
a tárgyak: hol van már békéjük-
mindenki idegen,
egyedül

szabad vagyok
elértem.
sok évig dolgoztam érte.

most jó?
nem.
de igaz. és ez nem tréfadolog.
amikor elfogadom: felnőtt vagyok
minden más: fegyelmezetlenség.
(kulcsszó)

dolgozni kell
többet, többet
és gondolkozni is.
Isten segíts.

a képben hiszek
a kép anyagtalan
a kép metafizikus
közel van Istenhez.

az elért magányt pedig bírni kell
vállalni kell

tisztul a fejem.
ébrednék?