dátum: 81.11.       fájl: c-fajlok-2/c01045-1.htm                      C. 01045-01047


 

végül is találok
színvonalasabb, értelmesebb és hatásosabb
eszközt
(magam számára)
a világ fölé való emelkedésre
a szükséges elidegenedéshez
az abszolút felé forduláshoz,
mint szeretett tárgyaimtól való drasztikus elszakadást

akkor is, ha ez nem teljesen következetes, totális
(festményt nem ajándékozok.)


81.11.
a világból persze sebzetten érkeztem
de hát szinte mindent onnét kapok


81.11.
 

Zsófi próbálgatja megfogalmazni
hullámvonal. nem.
tarajvonal
hullámcikkcakk


81.11.10.
Szakmámmal kerestem idén (eddig):
  34 ezer       állami vásárlás
  24              magán!
. 61              képcsarnoki eladás
119 ezer,      elképesztő.

kifizettünk, amire most emlékszem
30 000        kékkúti ház adósság
10 000        kékkúti házra főleg bádogozás
(igaz, hogy valamikor a nyáron 18 000-ért sikerült a keszőhidegkuti pincét eladni.)


81.12. "Új szenzibilitás" kiállítás kapcsán
Németh Lajos - Jánossy - Hegyi - Poszler ankét a Fészekben a művészetről, az Új szenzibilitás kiáll. kapcsán
Jánossy: az izmusok mindig csak egy ideát fetisizáltak, az élet gazdagabb
- az építészet lassú, mégis mintha átvenné a vezető szerepet
- mindent elemeire szedtünk szét, most összerakni meg nem tudjuk
- e kiállításon a művészek nem izmusokhoz csapódtak, hanem személyiségüket keresik
ez (?) tragikus redukció volt

Poszler:
- az épült mítoszok humánusak, a kitalált egyszemélyes nem.
    Th. Mann szerint a mítosznak vissza kell adni humán tartalmát.
- a művészetnek identitás problémái támadtak
- a művészet esélye mégis!: ilyen korban hogy szerepe van a tradícióőrzésnek
- ma átütő igény a memoár, napló Epiktétosz, Marcus Aurélius, mert kellenek a nem rendszeralkotó
filozófiák, akik az életvitel lehetőségét mutatják meg.
Füst Milán, Hábi Szádi modell
- a művészet esztétikai szféra - rang - őrizni kell.

Németh Lajos:
- az avantgard ki akart lépni a társadalomba, de hermetikus maradt
- művelődés szerepe: jövőmodell felvetése
+ környezetalakító funkciója
+ legitimációs funkciója (neoavantgard erről lemond)
- értékorientáló funkciója
- az identitászavar utolsó jele az új szenzibilitás
- a művészet nem tudja saját hajánál fogva magát kihúzni a vízből
a probléma a társadalomban van.

Beke hozzászólása:
- a 80-as évek művészete:
cizellálja a katasztrófát, ami elkerülhetetlen (cinizmus)
- szerinte ez a túlélés egyik lehetősége
- Corbusiertől - Óbudáig (lakótelep) megvalósult a tragédia
- a művészek másik típusa: a heroikus ellenálló (tudja, hogy reménytelen)
az életet egy pillanatra megállítja a művész, de az maga a teljesség.

napló: (én)
minden nagy művészet élet-halál kérdés
lehet, hogy ez hiányzik belőlem?!
én csak magam elé nézek-látok.

vagy ez csak
naiv romantika, és egyszerűen:
a tehetség mértéke... 82.1.


81.12.
Th. Mann levélből (481)
Kemény élet?
Én művész vagyok, vagyis olyan ember, aki szórakozni akar - ehhez felesleges ünnepélyes arcot vágni.
Persze minden azon múlik, milyen magasra jut valaki a szórakozásban. A művészetben az Abszolúttal van dolgunk, és ez nem gyerekjáték.


81.12.
Interjú (posztumusz közlés) Pilinszky, rádió.
''én hiszem, egy törött műanyag lavór éppoly szakrális, mint az Esthajnalcsillag,
- a filozófus  kontra gondolkodó: ugyanazt akarják, csak a második nem akar mindenáron bizonyítani,
- Mozart: zuhanó angyal,
- Krisztus többet tud, mint Buddha, - a fizikai szenvedésre nem jó a művészet,
- ''a tényektől nem látjuk a valóságot.''
(megrendítően éles, tiszta gondolatok, szikár, pontos fogalmazás)
-''Chesterton: a nők mindig valakihez beszélnek, a férfiak a témához szólnak hozzá,''
- talán még a kövek is tragikus szituációban vannak, de eljuthatunk a derűig,
- Cranachnál - még: a mindenség fái, Brueghel kezdi - a természet fái (csak)
    a természet az univerzumnak egy devalvált változata, legalábbis a művészetben (az absztraktok érzik).
    (!!!)