dátum: 82.10.        fájl: c-fajlok-2/c01172-1.htm             C.01172

az emberek nem változnak meg. (csak nagyon lassan)
én nem.
a körülményeknek kell
a körülményeket kell

82.10.
az iskola nem érdekelt, hazáig intőt is, dicséretet is elfelejtettem. így aztán volt anyámmal egy megállapodásunk: az egyöntetűség kedvéért mindent én írtam alá az intőkönyvemben helyette. valahogy így:

  anyám meséli, hogy a heti tanrendet még májusban sem tudtam soha fejből.

82.10.
antiszex periódusom. rögtön a pelenka jut róla eszembe.

82.10.
lehet, hogy csak a műtermi egyedüllét hiányzott ilyen iszonyú módon?!
- életem első felében szorgalmas voltam, beleszoktam.
ez meg fog menteni.

dolgozni kell, hátha lesz belőle valami
sokat kell dolgozni, Kondor is sokat dolgozott
akkor is kell dolgozni, ha semmi értelme
dolgozni kell, mert nincs sok idő
dolgozni kell, mert ez egyszer már megmentett, 1966-ban,
sokkal többet kell dolgozni.

82.10.
a kollázs számomra a valahai legnehezebb, állandó feszült koncentrálást igénylő munka. Csipesszel megfogva egy papírlapot ide-oda tologatva - az egész kép lényegében, alapjában változik. 3-5 másodpercenként.
nincs időhúzó színkeverés, ecsetmosás. és miután belemerülve
a feladat a világegyetem legfontosabb történése-
a folyamatos döntés terhe majdnem elviselhetetlen.
a másik oldal: a gyors meglepetések és váratlan szerencsék országa ez.
hasonlít az egész - amit vagy 10 éve oktatófilmen láttam, véletlenül-
a francia síválogatott-keret edzéséhez:
patakból kiálló köveken kellett rohanniuk.
a feladat az aritmia; a pillanat gyors reflexszerű döntés volt.

82.10.
hogy mondod, Epiktétosz?
a küldő bajoktól még belső köreimnek rendben
szabadna, lehetne, kellene lenniük.