dátum: 83.11.19. fájl: c-fajlok-2/c01270-1.htm C.01270-1278

83. nov. 19. szombat HÓDMEZŐVÁSÁRHELY művésztelep

(tegnap csináltam meg) soha le nem szakadó fülű műteremkofferrel + 22 tábla farost)
35x35; 35x30 cm) iszonyú nehéz
- kordét húzó bácsi. hullámpapír dobozai közül egyikéből egy fél vállfa kihull, fölveszem neki. köszöni, magyarázkodik: tudja, én vagyok az áruház igazgatója, ezeket kiselejteztem, jó lesz az üstházba begyújtani -
- műv. telepért napi 80 -at fizettem
napi 105 Ft kosztjegyet adtak
váratlan fordulat: megkeresem a gyorsbüfét. lepra, de van benne gyümölcsleves
+ rántott csirke, gesztenyepüré, meggylé + becsomagolva 5 palacsinta vacsorára
műteremnek berendez - konnektorok, stb. asztalkák, terítők, világítás, antenna
lehoztam Hölderlin, New Testament, Arany levelek
zene: Bartók főleg
Tórnyai múzeum, Hódmezővásárhely Őszi Tárlat, gyenge, Németh nulla -
akkor mégse keresem meg, pedig egy hete azt álmodtam, gratulálok neki az 1960-as kiállításához
Hüperion: ''Ó isten az ember, amikor álmodik - koldus, amikor gondolkodik.''

11.20. vasárnap.
mise. majolikagyár
úgy hiszem, jó úton indultam 1960 nyarán, mikor erőltetve majdnem olvashatatlanul nehéz könyveket vittem magammal a Balatonra, nyaraláshoz

az egyébként is fontos év volt. a tavaszi tüdőgyulladás két hónapja alatt megtanultam tanulni- jegyzetelni. ahogy aztán a kollokviumokra is készültem,d napi 12-16 órában.
a fridzsider mögé húzódó házinéni. nem a közös asztalnál eszik, az a művészeké. csöndes. esténként szól: művész úr, inna egy teát -
már félliteres bögrében hozza
vajon 20 év elsüllyedése után, nem az egzisztencializmus, ami katolicizmusba ágyazva visszatérni látszik?
keresztény fatalizmus
- nihilizmus
- cinizmus
- sztoicizmus
Hüperion: Azt is mondják, hogy kiégett halott tűzhányókon jó must érik

11.21. hétfő
elkezd festeni, 11 - 1/2 3-ig alszik, bevásárol.
Pappné könyve az evezésről
Művészet cikke a szegedi biennáléról. mindjárt az elejénél:
''A mostani felvonulás korántsem teljes és hiteles keresztmetszetű. hogy mást ne mondjak, ezúttal is jelen voltak Kokas Ignác, Dienes Gábor vagy Váli Dezső követői, noha e mértékadó művészek közül csupán az utóbbi szerepelt...''

------

Eljutunk a derűig: rádióbeszélgetés Pilinszky Jánossal a muzsikáról, Vigília 83.8. szám

itt mindenütt:
csomikert
csomiterv

11.22. kedd
A/82/46
A/82/10
A/82/27
A/82/49
A/82/47

Pappné könyvét elolvastam az evezésről. (Ismertem őt, amit leírt, a környezetet). mivel tudnám magam átmenteni ebből a lemondó passzív életből? Esti futás? hátha egy jó fizikai kondíció átlendítene aktivitásba? és ha edzőtábornak fognám föl?

a sors ajándéka: NAGYMAROSI SZAG VAN A SZOBÁMBAN.

alkalmasint én vagyok a nagymarosi szag.

11.23. szerda
hátha épp legnagyobb adományom (és nem átkom) az az örökös minden - szempontból - kielégítetlenségem.
A/83/5 kezd
A/82/42

délben persze gyümölcsleves és rántott máj
vacsorára egy furgonból árult sült tök
és a szobámban állandó ereszcsepegés hang, valami fűtéscső. nagyon megszerettem.
- erősen igyekszem. ezt a Hüperiont helyenként már csakugyan megszerettem.
éjjel egy - darab - orrvillás szkiffel álmodtam. nem borultam vele. ladikszerűen kellett benne evezni.
legésszerűbb ezeket elfelejteni
reggel is futok. 9 1/2 perc volt ez a pár háztömb.
kicsit szűk, merev az olvasnivalóm
a Concertót unom. és nem elég zajos. - most.

szükségszerű, hogy ez a munka ilyen kín legyen. ilyen tökéletesen kiszolgáltatva a perc ötletének, minden vezérelv, gondolatsor, koncepció, valamelyest cél, értelmes terv nélkül - fekete szobában bukdácsolva.

nem igaz, hogy nem lehetne ezt értelmesebben csinálni. lustaság. mint a keresztútnál volt.

vekkerem ma kész. postamunkát kértem, de nem vállalták. (semmi szükségem most a vekkerre.) viszont adtam egyet kölcsön addig, így hát most mégiscsak 3/4 7-kor kelek.
ez egy jó, és jó keserves időpont. jóga előtt futok.
művésztelepre (mindig) kell:
csipesz, nagyító, nemcsak a szálka miatt.
most fejhallgatót szereltem
1 méter drót, antennának

igaz, ez a bekötött szemű festés juttat olyan helyekre, ahova magamról soha nem jutnék el

szobám átriumra néz. egyedül vagyok a házban az öregasszonnyal. általában nagymaros-jellegű. jó.

a könyvesboltban egyetlen könyvet találtam csak hosszú munkával, ami érdekel (evezés)
Hüperion: végül is minden hasznunkra válik
napirend: festés, du. alvás., utána át a fotelbe: olvasás.

11.24. csütörtök
A fotó felirata a Népszabadságban, amit ma 90 fokkal elforgatva átrajzoltam a A/83/6 kép megkezdéséhez:
A KICSINYEKNEK IS ÍZLIK A SZILVALEKVÁR

A/83/6 kezd
A/82/14

11.25. péntek
futás: fölmentem 12 percre reggel.

A/83/6
A/82/49
valami reménység munkaügyben
A/83/7
kondíció javul. második lépés: (gerontológiai probléma: érdeklődés, tartós, valami tárgy iránt. na.
igaz, hogy túl szűk olvasásprogrammal jöttem.

11.26. szombat
reggel: 14 1/2 perc, pihenés nélkül, egy sarokkal hosszabb út, jó.

egész délelőtt az öreg órásnál ülök, elmesélte az életét. kőműves segéd, lovas kocsival menekülés Erdélyből, csendőrkísérettel mint kommunistagyanús, mérleggyári évei, iparkiváltás hercehurcája, kis nyugdíja, rom vályogház vásárlása 33 ezer forintért, mikor jómódú lett, az elmaradt esküvő, mert behívták a háborúba, az öreg báró homlokon csókolta, és akart neki egy műhelyt berendezi a falu közepén, de mégis hazajött (Ausztriából), a felesége jóindulatú daganatai, szakmai vizsgáztatásain mindig kettest adott, sok a haragosa ezért, külön vettek neki Szegeden kazánt, pedig nem lehetett kapni, 1820 Ft a nyugdíja, de engedik dolgozni, hogy egy ingaóráját 20 000 Ft-ért meg akarták volna venni, hogy az unokája egészséges, a felesége áldott jó asszony, keresik egymás kedvét, az ő apja sokat ivott, menekülés közben ütötte meg a guta, úgy ragadtak éppen itt, Vásárhelyen, hogy esztergapadja sincs, kézzel formál tengelyeket és elégedett az élettel, hogy ő nem politizál, de a magyar parasztnak - főleg - soha nem volt ilyen jó dolga, mint most, 10 év után visszajött egy vevője, akit pofonnal irányítottak a TSZ-be, hogy most megkeresné azt a pestit, megköszönni azt a pofont, mert mindhárom fiának és neki is autója van, és munkaideje, nem látástól-vakulásig dolgozik, mert azelőtt mindig annyit dolgoztak a vásárhelyi parasztok, hogy a meglévőhöz még egy kis földet hozzá tudjanak vásárolni, de neki most egy hold háztájija van, abból is keres még egyszer annyit, mint amit a munkahelyén- hogy ezt mesélte el az ő régi vevője, most van egy digitális karórája, de sokáig egy mutatóst hordott mellé, mert nem tudta megszokni, most kint volt a NSZK-ban, és hazafelé meglátogatta a valahai mesterének a fiát - az öreg 75 évesen halt meg -, hogy nagy szeretettel fogadták, marasztalták. hogy hogy csinált meg egy mérőműszert magától a mérleggyárban másfél nap alatt, amire aztán 80 órás normát kapott, s egy szerződést jutalmul, hogy a normához három évig nem fognak hozzányúlni, a három év elteltével rögtön más műhelybe tették, olyan kemény acéllal dolgoztam, hogy tudta, tönkremegy a keze, s többé nem lehet órás, azért fölmondott, hogy a műhely felét leválasztotta, átadta, így csak 180 Ft a bére 280 helyett, hadd kereshessen az a fiú is - meg így kisebb lévén befűteni is könnyebb, hogy gyerekkorától fogva ismeri a Fejér Csabát, és az egy vak modelljének egy fillért se adott, kép különben a megszólalásig hasonlított, hogy kijöttek a múltkor a tanácstól, hogy nem kér-e segélyt, hogy a mestere szó nélkül csináltatott neki egy fekete divatos posztókabátot, és még a béréből se vonta le az árát, hanem a lakására küldette, hogy a románoknál ledolgozott 10 kőműves évét nem fogadták el itt, nem számít a nyugdíjba, tegnap temetésen volt, a felesége húgát temették, így van ez, kérem, én a menekülés közben is órát javítottam, a falon egy oklevél: 25 éve panaszmentes kisiparos. -

fantasztikus ez az állandó esőcsepegés hang.
megint azt hiszem, minden egy ilyen kényelmes fotelen múlik.

A/83/7
hát ez nem megy. üldögélek, kapirgálok, vakarózom.
na, ebédelni. azért ilyen még nem volt életemben:
egy hete azt és annyit ehetek, amennyit csak...
máj, sütemény, mindegy, sport szelet, egy üveg vörösbor, áztatott aszalt szilva, szőlő, dúskálhatok
Toj-toj új magánhasználatú neve lehetne: kisdeske
hasamban dobosrolád, lekapcsolom a szabadeurópát, pizsamára, nyomás, délutáni alvás, béke.
és délutántól éjfélig a valahai legjobb krimi, ami valaha: Lőcsei fehér asszony, illetve a fele - eddig.

11.27. vasárnap
Lőcsei másik fele egyvégtében. milyen jó humora van!
e percben rájöttem, miért van nekem éjjelenként annyira melegem. mert túl meleg a szoba. kicsit ki kell nyitni az egyik ablakot! na.
- M. kérdése, mitől lesz nem magánügy, amit leír.
talán ez: legyen nekem is megváltás-

11.28. hétfő
futás 15 perc reggel.
tegnap mozi közben kétórás áramszünet. 8 dl őszilé
egész délelőtt nem értettem, miért szeretnék én kimenni a porcelángyárba ma délben egy gyenge kiállítás megnyitójára. keresgéltem: az új környezet? a történés? az ünnep? - alighanem: ott festőnek fogom érezni magam. nem a többiek szemében - vagy nem csak. hanem az ottlét gesztusa, önmagam képviseletében. és közben se kell festeni. pedig biciklivel, és messze van
de az érzés: pontos volt.

mégiscsak ellátogattam Németh Józsefhez. 10 évig építették a műtermet, belefáradt. muszáj az évi 4 délalföldi kiállításon szerepelnie, csak ebből él, nagy a rezsije, fűtése 3000. most 100.000 lesz a gázra áttérés. heti háromszor legalább hívják tanácskozni, zsűribe, - hogy nagy ember itt, abból csak kára van. már nem gondol az innét elköltözésre. buzdítom, menjen fél évre külföldre, elmesélem az álmomat, hogy gratulálok neki 23 év előtti kiállításához (amikor még nem is tudtam, hogy VH-re lejövök). Nagy pannómegbízást kezd e héten Hatvanban. Több hónapra oda. Két éve volt Spanyolországban, nagyon szép.

... A SÜLT TÖK IGEN JÓ ÉTEL; megint vettem.
most nekilátok megint Hölderlinnek, próbálom úgy olvasni, hogy ne a vége érdekeljen...
ez a szép pamuting összement az ujján vagy 5 centit, pedig forradalmasította volna az öltözködésemet, de hát most hogy vegyem meg a váltópárját?
A/83/7 még délelőtt (este itt nem lehet festeni, nem is baj.)
és megettem két és fél dobosroládot ebéd után, lelkiismeret-furdalással,
kofferműterem hibátlan
képtelen vagyok bírálni ezeket a festőket, csak szomorúság, és úgyse tudnak jobbat csinálni, futok este végig ezeken a fekete gyönyörű nedves parasztutcákon, ma nehezebben megy, figyelek a lélegzésemre, s közben magamban - egy arra teljesen alkalmatlan magánszemélynek, a nagyothalló házinéninek - dicsérem magam. nem nagyon érti a részleteket, csak mosolyog és bólogat: csak tessék vigyázni magára, művész úr!

-----

veszélyesen ott van ez a 83/7-es képem, ahol kb. 74-75 körül voltam avval a 80x60-as üres-kép sorozattal. az is folytathatatlan volt, és végül is- rossz.
még van egy fél dobos roládom
nehéz nekem ez a Hüperion, mert vers tömörségű.
csak a történésre figyelve- teljesen kiürül.
de most élvezem.

11.29. kedd
nagyon nehezen kel, csak fél futás
A/83/7 kapirgál, nem megy, alvás 11-2
váratlanul utcán könyvek: Pilinszky interjúk - Árvácska- ezt estig elolvas, este is fél futás
Zene, zene - jó.
rántott sajt, estére máglyarakás
iszonyú lassan mozgok ebben a földműveskabátban.
minap moziban láttam Artúr király történetét, kezdve a fogantatása percétől - az áramszünetig (2 órát tartott. ma se tudom meghal-e a végén)
- festőasztalommal átellenben karnyújtásnyira a megreparált rádió, szabadeurópa - otthonos.
este sötét utcák, táblák az ablakokon is, egy-egy billegő bicikli
tegnap Hölderlin, ill. Hüperion újra befejez, kezd otthonos lenni. Miklósnak Pilinszky fölad.

11.30. szerda
nos, hogy érzem magam.
ezt a fajta tehetetlen kiszolgáltatottságot a készülő kép előtt- talán még Miklós sem érzi, pedig módszereink nem nagyon különböznek. de ő a rutinformáját bármikor tudja hozni.
én nem. és ennek a fajta festészetnek semmi értelme, ha nem csendül meg.
egy közepes trecento kép még mindig elég informatív
- nem megy a munka
- nos, hogy érzem magam. rossz a kérdés. vannak percek futás közben, vannak több órás fotelben-olvasás közben feleszmélő pillanatok, ami
- marad idő tűnődni. de ez csak akkor hasznos, ha a lélek elég erős önmagát elviselni, s használni a tiszta percet. figyelmemet eléggé leárnyékolom zajeffektusokkal
pedig a kikapcsolódás csak a megelégedettség egy fokán túl pihentet, ha a rugót nem felhúzott állapotban rakom félre
viszont sok almát eszem
meglehetősen felkészült szellemi apparátussal oldok meg olyan feladatokat - elég nehezen - mint: mi lenne, ha holnap mégse kelnék vekkerre.
vagy ha mégis- de nehéz, esetleg visszaaludnék?
de akkor elcsúszik a jóga félórája, stb.

-----

és vissza kell mégis fognom magamat. bármilyen nevetséges ez a kevéssé országépítő küszködés, mégis, legalább nálam - úgy tűnik - munkaeszköz.
biztos, hogy hasznosabb lennék, ha szabad vakarózó időmben rohannék tanítani? viszont Delftnek, mint tudjuk, alig maradt ideje munkára... maradjunk abban, hogy ma, itt, ilyen körülmények között - statisztikailag - ez a helyes választás. és nyugtalanítónak meg csak maradjon meg a bizonytalanság, hogy a statisztika nem biztos, hogy érvényes rám.
- a fene egye meg, fordítva tettem be az indigót.

-----

a csillagos űrben botorkálunk, és megpróbálunk egy-egy cöveket leverni... Archimedesnek?
- A/83/8 valami halványan megcsillan
- lábam merev - sok futás? + ez a túl alacsony munkaszék, amin délelőttönként gunnyasztok?

-----

na jó, most vágyom haza. bébiből - kisdeske,
jó név. kitaláltam. és tartalmas is, hogy úgy mondjam
este. most szerelmeskedem Pilinszkyvel (interjúk)
...Jézus Mária, mi mindent tud. otthonos, mint egy kályha mellé, húzódom hozzá. igen, most. most ez. ma este. ahogy tudom, a falon túl harmónia van. talán ennyi. minden üres, és én eléggé fáradt vagyok. de itt van valami.
na, megyek futni. 8 óra, sose tudom, esik-e épp, mert itt mindig csöpög valami. (békés hang)
(nem ez az egyetlen, lehetséges válasz tőlem?)
legalábbis most.
- futottam, a nagy kört, az semmi, - de NEM mértem az időt!

(a rendtartás vágya). a délelőttjeimet kéne tisztán tartanom, egészen tisztán. tudom.
és, ha majd előbb utóbb ez a kisgyerek bölcsödébe kerül, majdcsak egyedül leszek munkaidőben.
annyi elég is.
mit lehetne megtisztítani még? régen, művésztelep végére mindig volt műterem-átrendezési tervem.
kikoptak. mit mondasz, Pilinszky? he?
- ma itt le kéne költözni az ággyal a földre, legalább tudnám, miért ébredek keservesen.
talán meg is próbálom, rosszabb nem lesz.
- ez kísért, ez a mondata: egyedül éltem egy kis szobában, nagyon boldogan, és takarítottam -
...most valamit találtam, amit tényleg- szeretnék is: ha ilyen csöndes sötét utcákon futhatnék Pesten is esténként. ilyen békés -
talán a Kisrókus utca? az ilyen szürreális -
miért ilyen rettenetesen dekoncentrált minden percünk, minden figyelmünk, beszélgetésünk?

12.01. csütörtök
házi néni 75 éves, sok dioptriás, nagyothall.
lábát fölrakva egy székre a sportrovatot olvassa.
mindig megkérdezi: hová megy, művész úr?
három helyi plakát az utcán statárium - kihirdetés - típusú öles betűkkel:
MAGYAR
MISI MASSZŐR megnyílt
az üres patron ÉRTÉK
ami súlyos tévedés volt: keretet kellett volna hozni
- üres a tormás üveg, nagyon szép arányú. egy óra múlva biztos, de most még nincs szívem kidobni.
kimosom.
A/83/8
A/83/7 - de legalább megpróbáltam ma is
a két gumilabdát kell hozni, jó talpmasszírozásnak
A/82/49
A/82/14
ez az átkozott Pilinszky mindent tud, lenyűgöző.
ez lehetne az igazi szobaátrendezés:

1. ''ha valamit mondani tudnék az az, hogy soha, semmilyen körülmények között, senkit és semmit ne kritizáljunk, egyedül önmagunkat.
...ennek a magatartásnak a legügyetlenebb, a legtökéletlenebb gyakorlata kimondhatatlanul többet használ, mint a legélesebb kritika

A legkitűnőbben kritizálhatok valakit, belül majdnem ennek arányában leszek boldogtalanabb. Viszont, ha magamat kritizálom... valamiféle béke születik bennem

3. mert kik voltak a farizeusok? moralisták

az igazi művész sem tapasztalatai által tud a világról sok esetben megdöbbentően sokat
a csöndet úgy értem, mint az igénytelenséget.
...ahogy madarakat etet az ember
az írásnak van egy része, amit én írok, és egy másik, ami íródik.
én a legaktívabb, legkoncentráltabb emberi tevékenységnek a szemlélődést tartom. Leonardo vallotta, hogy aki nem szemlélődik eleget, az minden idejét elpocsékolta
2. Aki jól gondolkodik, sohasem csak az agyával gondolkodik. Túl sok mindent akarunk ''megoldani.'' ...Az életre mi a megoldás? Az életet végig kell élni, mi van azon megoldanivaló? ha elhagyjuk ezt a mániás megoldáskeresést, belátjuk, hogy a dolgok tetemes részének megoldatlanságában van a megoldása.

Itt tudnék?
továbblépni?!

az evangélium azt mondja, elég a mai napnak a ma gondja.
a versírás olyan, mint egy százméteres síkfutó teljesítménye. A százméteres síkfutó nem boldog, nem boldogtalan, nincs anyja... egyszerűen fut. maga a tiszta futás.
létrehozok valamit... olyan, mint egy arc, amely rettenetesen sokat mond és nem mond semmit.
Simon Weil: a művészet nagy lehetősége, hogy fiktív síkon megszülessék valami realitás
tolla alatt megszületik valami, amit... voltaképp ajándékba kapott
amikor íráson kívüli állapotban vagyok, nem vagyok költő. mikor írok, akkor meg - hangsúlyozom újra az ajándék elemet - attól nem vagyok az: mint egy koldus, - csak kapok valamit
én például láttam Bob Wilsonnak a színdarabját: utána többször is fölajánlották, hogy megismertetnek vele, s én azt mondtam, nem... én már beszéltem vele
Nagy László (Ragyogtam én is:)
''Tudd meg én csupán most élek,
amikor szólok. Egyébként halott vagyok.''
lehet látni, hogy a legnehezebb ünnepet kreálni.
...az ünnepen voltaképp az elvesztett ünnep fáj, mint az elveszett paradicsom... ma így vagyunk a karácsonnyal
Simone Weil mondja, egy vallásos embernek még nehezebb vallásosnak lennie, mert azt hiszi, hogy az... a megtérése tehát még nehezebb
mindennek a mélyén az van, hogy hazataláljak
(az ütődött nagynéni) viselkedésformája a következő volt: ha valakit sírni látott, ő is elkezdett sírni. soha nem kérdezte meg miért sír a másik.
no, aki eljut idáig, akkor nekem már mindegy, hogy az értelmével, vagy az értelme nélkül teszi, amit tesz.''

(idézet vége)

-----

gyarló, de érthető, miért nem szeretem a levelezést művésztelepről. (főleg kapni)
durvább megközelítésben: azért vagyok itt, hogy ne ott legyek
és: furcsa, de igaz, hogy mindennap megzavar a levél lehetősége, ebben az új közegben
- vákuumban.

- vettem egy trecento - szentkép - levlapot. rögtön otthonosabb lett az egész
Ilonka néni megkérdezte, hagyja-e az újságokat szerte a padlón
szeretném, ha szeretnék élni. ha remény.

12.02. péntek
A/83/8
A/82/46
A/83/5
A/82/49
A/83/7
A/82/10 - mindegyik jelentősen javul. na, most kezd menni?

azt mondja az új kínai borok leginkább az észak-rajnai száraz borokra emlékeztetnek
hát borszakértő már nem leszek
- 6 fok, fáztam, a nagyállomásig futottam el, a buszlehetőségeket földeríteni - szél volt
A/82/27
ez a Pilinszky. lelket ad, Istenem,
föllelkesít - hát ez hiányzik belőlem egyébként, hogy hiányzik
de jó lenne
talán átbillentene
milyen feszülten izgalmas számára -
...egy éve művésztelepen a nagy interjúja. azt hittem ezt nem lehet überolni - és most itt van az összes [Beszélgetések Pilinszky Jánossal], fantasztikus. és véletlenül, szinte.

12.03. szombat
nagyon jó volt, nagyon hasznos
a kérdés - a tétel - egészen világos - át kellene mennem cselekvőbe szenvedő (passzív)-ból
(akkor is ha sokat dolgozom - szóval szemléletben, alapállásban)
vettem egy kockás inget. na.
ezt a rossz fogkefét meg kidobom
izomláz, talán a tegnapi (hidegben?) biciklizéstől, de azért reggel a rendes futásadag, dupla nadrágban, jó.
vettem egy Rilke kötetet is, ha már Pilinszky annyira dicséri.
(Pilinszkyt tegnap éjjel befejeztem. alapkönyv.
szerencsére nagyrészt kívülről tudom már)

köszönöm.