dátum: 84.04.        fájl: c-fajlok-2/c01435-1.htm             C.01435-1436

dr. Fülep Ferencné számára
 

Kedves Tanárnő!

A nagy képrablás környékén sok történet keringett a szakmában. Egy művészettörténész ismerősöm mesélte: ...''és akkor a Fülep odament a korona vitrinjéhez, jól megrázta, ... és nem történt semmi. Ugyanis a biztonsági őr épp... kiszaladt a boltba a reggeli tejeskakaóját beszerezni...''
- Fülep? A múzeum főigazgatója? 55-ben is ő volt?

Így ugrott be az Ön neve. 55-56-ban nyolcadikos voltam az Irányi utcai iskolában - és kedveltem Önt. Pedig azokban az években nem szerettem az iskolát. Anyám is ott tanított még pár évvel korábban, alsó tagozatban, de elkerült a gyakorló iskola föloszlásával. Én meg az egyszerűség kedvéért már ott fejeztem be az iskolát - jó messzi utazva naponta a Körtérről. Hát így.

Töredékekre emlékszem csak, persze. A tanárnőnek szép szőke haja volt, friss és mosolygós. Voltak Mongóliában is, ugye? ''...és bementünk egy jurtába, kumisszal kínáltak, nem lehetett visszautasítani. Az asszony az edényt ugyanavval a köténnyel törülte meg, amivel a gyerek fenekét is...''

És volt autójuk is, ugye? Az nekünk, gyerekeknek hallatlan dolog volt akkoriban. ''... és hétvégén kirándultunk és áttévedtünk a határon. Egy határőr mosolyogva behajolt a kocsi ablakán, és visszairányított...''
Valahol Miskolc fölött, a cseh határon -
Öröm volt Önre visszagondolni. Szép volt és kedves. Szerettük. Most ez akartam itt hirtelen megosztani Önnel egy kurta levélben.

Magamról. Festő lettem, némileg kerülő úton. Az Iparművészeti Főiskolán végeztem belsőépítész szakon. Két évvel a diplomám után sikerült szabadúszó életemet elkezdenem. Talán 16 kiállításom volt eddig, utóbbi a Műcsarnokban, 81-ben. Most egy darabig önállót talán nem is fogok csinálni. Csak a szokásos, évi 10-15 kollektív kiállítás. Most éppen a Műcsarnokban, az Országos Képzőművészeti Kiállítás, két kis olajképpel szerepelek. A jobboldali utolsó teremben, ha véletlenül arra jár.
Két gyerek, szolgálati műteremlakás, szegényen élünk és mindenünk megvan, ami szükséges. Múzeumok és a minisztérium vásárolnak tőlem évi 2-3 képet, főleg ebből élek-élünk. Meg feleségem Tud. Akadémia- intézeti fizetéséből. Ő néprajzkutató.

Ennyit. Persze, címét se tudom, de gondolom, így is eltalál ez a levél Önhöz.

Sok szeretettel:

84.4.18.             Váli Dezső

[aztán többször meg is látogattam az évek folyamán, nekem ajándékozta férje írógépét, vett egy képet, dedikálta könyvét. 2008.10.]