dátum: 84.05.        fájl: c-fajlok-2/c01449-1.htm             C.01449-1450

pedig nagyon vágytam rá, és nagyon igyekeztem.
vagy 14 évig nem sikerült megteremteni, mindig csak művésztelepen. ahol lényegében üres a szoba, előttem csak a készülő kép, s az asztalon az olvasott könyv. most, itthon, így élek. Ferencet olvasom, napközben is oda - odaülve. hála.

84.5.
hogy többet imádkozom, az ételt is rendesebben megrágom, azóta

84.5.
új erősítőn keresztül szól Bartók Mandarinja.
Istenem, nem túl zajos ez neked?

84.5.
megtérésem stádiuma. puha mozdulatokkal teregetem a pelenkát, észrevettem

84.5.
nem akarom, hogy metafizikus igényeimet a tárgyak
elégítsék ki

84.5.
távolságot veszek, ha az állvány nincs a falig hátratolva, ahogy nézem a készülő képet. mégis, mindig ragaszkodtam ehhez, bár nem értettem, miért.
vagy 10 évig a mögötte maradó tér kedvességével próbáltam magyarázni...
megvan. egyszerűen a kép a térben, a semmiben lebeg, ha így nézem. a szem előtte és mögötte mindent elmos, homályosnak láttat.

84.5.
vigyázat, tévedés!
ez nem lehet (fegyelemmel se) kiküszöbölni!
a valódi gondolat mindig véletlenül születik a készülő képhez.
mert alineáris. (Pilinszky úgy mondja: ajándék)

84.6.
akárhogy nézem, alkalmatlan vagyok rá (és nem is igen vágyom az ellenkezőjére)
alkalmatlan vagyok a társalgásra, arra a formájára, amit mi entellektüelnek, itt 1984-ben művelünk.
vagyis, hogy válaszom:
gyors, témát azonnal továbblendítő
érdekes
szellemes, lehetőleg évődő,
többértelmű, utalásos
legyen
ugyanis emellett belső követelményeimnek is eleget kell tennem, hogy ne utáljam az egészet, vagyis:
teljesen igaz
személyesen hiteles
ne önismétlés
fontos, valóban elmondásra érdemes
legyen a gondolat

és nincs nekem olyan agyberendezésem, hogy ez nekem azonnal sikerüljön. így is állandó veszély, hogy nem a másikat hallgatom, vagyis figyelem, hanem a válaszon töröm a fejem. a pontos választ rendszerint napok múlva találom meg.