dátum: 84.11.       fájl: c-fajlok-2/c01515b-1.htm                      C. 01515b

Carothers: Magasztalásban rejlő erő

12-13 oldalak

...Neked, hogy most ott van a kórházban, és áldunk Téged azért, hogy az orvosok nem tudnak rajta segíteni. Hadd dicsőítsünk Téged és magasztaljunk a Te nagy bölcsességedért és hozzánk való szeretetedért.''
Miközben egyre nagyobb sóvárgással imádkoztak ezen a napon, a továbbiakban teljes meggyőződére jutottak afelől, hogy Isten valóban a legjobbat cselekedte.
A következő reggel felhívta őket az elmeorvos: ''Uram, az ön leányában nagy változás történt. Azt ajánlom, jöjjenek el, és látogassák meg őt!''
Két héten belül kiengedték a kórházból.
Egy évvel később egy fiatalember jött hozzám egy összejövetel után, bemutatkozott, mint annak az idegbeteg lánynak a bátyja. Elmondta, hogy a húga férjhez ment, babát vár és a legboldogabb asszony a világon.

Egy anya jött egyszer hozzám és kérte, hogy imádkozzunk a lányáért, aki ''menő'' táncosnője volt az egyik éjszakai mulatónak. (Go-go táncos, csaknem meztelen.)
Azt mondtam neki, hogy nagyon szívesen imádkozom a lányáért és hálát akarok adni azért, hogy ilyen helyzetben és állapotban van.
Rémülten nézett rám. - ''Csak nem gondolja, hogy Isten hálaadást vár tőlem?!  Megköszönjem neki azt, hogy a lányom itt tart? - Hogy kigúnyol mindent, ami szent, hogy nevet a valláson és felrúg minden illendőséget? Bizonyos vagyok benne, hogy ezt csak az ördögnek köszönhetem és nem az élő Istennek.''
Az anya nagyon nehéz helyzettel állt szemben. Egész életszemlélete arra volt beállítva, hogy megköszönje Istennek, ami jó és az ördögöt okolta mindenért, amit rossznak látszott.
Aztán együtt tanulmányoztuk a Bibliát oldalról oldalra, meg-megállva azoknál a verseknél, amelyek bizonyítják, hogy Isten képes minden dolgot javunkra fordítani, ha mi szeretjük Őt és bízunk benne. - És hogy Ő azt akarja, hogy mindenért hálát adjunk tekintet nélkül arra, hogy az a helyzet mennyire látszik gonosznak vagy rossznak.
''Kérem - mondtam - ön beleilleszkedhet abba a gondolatkörbe, hogy az ön lánya az ördög hatalmában van... A hitének az elégtelensége abban van, hogy nem hisz Isten mindenek felett való hatalmában. És ez Istent akadályozza abban, hogy az Ő tökéletes tervét megvalósítsa az ön lánya életében.
De ha el tudja hinni, hogy Isten munkában van, ha áldja Őt, hálát adva mindenért, az felszabadítja az isteni erőket és lehetővé teszi, hogy azok dolgozzanak, hassanak az ön lánya életében.''
Végül az asszony ráállt, hogy megpróbálja.
''Nem értem, miért kell ilyen módszert használni - mondta -, de kész vagyok bízni Benne és hiszem, hogy Ő tudja, mit miért csinál, és ezért áldani akarom Őt mindebben a helyzetben.''
Együtt imádkoztunk és az anya új békével a szívében ment tovább, ennek fényében látva most már az egész helyzetet.
''Most érzem először, hogy nem kínoz, nem gyötör a lányom állapota'' - mondta ragyogva.
Később aztán elmondta nekem, mi történt.
Ugyanazon az estén (mikor imádkoztunk érte) a lánya csaknem meztelenül táncolt a ''Night Club''-ba egy kis emelvényen, mint azt rendszeresen tette, mikor egy fiatalember lépett a mulatóba. - Egyenesen hozzá ment, nyílt komoly tekintettel nézett rá és azt mondta: ''Jézus nagyon szeret téged!''
A go-go táncosnő már sokféle ilyen-olyan megjegyzést hallott fiatalemberektől, de ilyet még soha. - Lejött a dobogóról , leült a fiatalemberrel egy asztalhoz és megkérdezte tőle: ''Miért mondtad ezt?''
A fiatalember elmagyarázta neki, hogy történetesen erre járt és az úton érezte, amint Isten indítja, szinte sürgetve, hogy menjen be ebben a különös éjszakai mulatóba, és mondja meg a ''go-go'' táncosnőnek, hogy Jézus Krisztus örök életet ajándékozott neki.
A lány döbbenten bámult rá. Aztán a szemei megteltek könnyel és azt mondta csendesen: ''Szeretném ezt az ajándékot elfogadni.''

34-35 oldalak

Ezenkívül.... mit nyerhetnénk még a mi cselekedeteinkkel, hogy annyira dicsekszünk velük? Mit számítanak ezek az üdvösség elnyerésében? - Egyáltalán semmit! - Miért? - Mert a mi szabadításunk és vád aló való felmentésünk nem a mi ''jó cselekedeteink''-en alapszik, hanem azon, amit Krisztus tett értünk, és a mi Benne való hitünkön. - Így a mi üdvösségünk a Krisztusban való hit által van, és nem a ''jó cselekedetek'' által, amelyeket mi cselekedtünk. (Róm 3,27-28)
Pál apostol kihangsúlyozta, hogy a hit által való üdvösségre szóló tanítás egyáltalán nem új dolog. Rámutatott, hogy Isten nem a ''jó cselekedetekért'' fogadta el Ábrahámot, hanem hitéért.
Ábrahám nem volt ''Jó Ember'' még az ő napjainak erkölcsi felfogása szerint sem. - Mikor átment egy szomszédos országba, attól tartva, hogy az ott élő emberek majd kirabolják őt gazdagságáért, vagy megölik szép feleségéért, úgy mutatta be feleségét, Sárát, mint a testvérét. Úgy okoskodott, hogy ilyen módon majd biztonságosan utazhat az országban, egy csomó udvarlásra vágyó veszélyes férfit is leszerel, s ezek nemcsak hogy nem ölik meg őt, de még kedvét is fogják keresni.
Pontosan úgy is történt, ahogy Ábrahám elgondolta. Maga a király kívánta meg Sárát és meg is vásárolta, elhozatta a palotájába megajándékozva Ábrahámot drágaságokkal.
És mit tett Ábrahám? Talán terveket dolgozott ki, hogy hogyan szabadíthatná ki feleségét? - Egyáltalán nem! - Egyszerűen élvezte a jó szerencséjét. - Maga Isten lépett közbe és feltárta a király előtt Ábrahám csalását.
Felvennéd te Ábrahámot a gyülekezeted tagjai közé? Vedd csak fontolóra gondosan ezt a kérdést! - De Isten elfogadta Ábrahámot. Nyilván nem azért, mert elérte az erkölcsi színvonalat, hanem mert hitt Istenben. Úgy akceptálta Isten hitét, mintha mindent jól tett volna. Ábrahám talán nem elég jó a te szemedben, de elég jó volt Isten szemében, mert hitt.
Te talán többnek tartod a saját jóságodat, mint Ábrahámét, vagy akárki másét, de Isten szemeiben az ember teljesen, totálisan bűnös. Isten országában való részvételünket és használhatóságunkat nem a jóság és rosszaság fokozatai határozzák meg. - Ábrahám nem a cselekedetei által nyerte meg a mennyet.
Pál írja: Az üdvösség Isten ajándéka. Ha egy személy elnyerhetné azt jó cselekedetek által, akkor már nem lenne ajándék, és nem lenne ingyen kegyelemből. De az! - Azoknak adatik, akik nem tudják kiérdemelni, nem dolgoznak meg érte. Mert Isten szemei előtt igazságul tulajdoníttatik a bűnösnek a Krisztusban való hit - ha a bűnös hisz abban, aki az istentelent megigazítja. (Róm 4,5)
Isten szemei előtt mi igazakká tétettünk! Ha te valóban hiszed ezt, miért vagy mégis nyugtalan? Nem akarnád másoknak is elmondani, hogy milyen nagyszerű dolog kereszténynek lenni? Hitet nyerni? Gondold csak el! Milliók élnek körülötted, akik nem tudják ezt. - Hanem úgy gondolják, ha majd eléggé megjavultak, akkor válnak kereszténnyé. És emellett azt is tudják, és ezt aztán nagyon is jól tudják, hogy soha annyira nem képesek feltornászni magukat, hogy megfelelő jók lehessenek. Micsoda zord jövőnek néznek elébe! Micsoda kilátástalanság! Mennyire szükség van rá, hogy meghallják a ''Jó Hírt''-t, az ''Örömhír''-t
Isten ajándéka kegyelemből van! Pál írja: ''Ha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Ha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből, különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.'' (Róm 11,6)
Az ''Örömhírt'' mindenütt hirdetni kellene! De a legtöbb keresztyén nyelve még ma is szinte megbénul, ha erről szó esik.
Ment már hozzád valaha egy idegen megkérdezve valamely irányt, vagy mondjuk azt, hogy merre van a buszmegálló, vagy hogy kell menni a Joo' Pizza Parlor-ra vagy valami ilyesfélét? Vagy kérdeztél már te idegenben

...