dátum: 85.04.26.        fájl: c-fajlok-2/c01569-1.htm             C.01569-1571

Kecskemét 85.4.26.

(a második) elmélkedés
Szt. Ignác módszerét követve
       egy Üdvözlégy ideje: témaválasztás / Biblia v. saját gondolat. Lukács jó!

1. előző este: (szt. Teréz is minden nap) téma: Krisztus a vízen jár, Mt 14,22-33
1. Krisztus megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak hajóra, és elbocsátotta a tömeget, egyedül imádkozni kezdett
(a helyzet megszerkesztője, ha első tétel, akkor is kössük képhez: pl. láncravert bűnös vagyok, király előtt)
2. hullámok - Krisztus jön - kísértet
3. ''Én vagyok, ne féljetek''- Péter parancsra indul - kételkedik - merül - Krisztus megmenti, megszidja - beszállnak, eláll a szél, leborulnak.
KÉREM Péter aktivitását, lelkesedését és hitét, mindenkorra, a vízen is
evvel aludjak el, lelki összeszedettségben

2. reggel 6.15. -1h javasol az elején heti 1x
Isten jelenlétébe helyezkedem. (elképzelem, hogy mellettem van) (Ezt a mondatot eltanultam:)
Itt vagyok Uram. Nagyon tántorogtam az elmúlt napokban. Te tudod, mire volt hasznos. Szeretném most teljes figyelmemet és lehetőleg a szívemet is feléd fordítani. A Te nyugalmad és fönséged. Szolgád és barátod vagyok. Szentlélek, segíts meg. Amen.

3. előkészítő ima: (kegyelemkérés, mindig azonos, lehet saját is)
Uram, kérem kegyelmedet, hogy minden szándékom, elhatározásom és cselekedetem a Te szolgálatodra és dicsőségedre irányuljon, Amen.

4. figyelem összpontosítás (a munka kiválasztása, ''kérem, amit kérni akarok.'')
elolvasom a Mt 14,22 - újra
Jézus - a tanítványok csónakba - vihar - Jézus jön - megijednek - Péter - vihar elül
Péter ugrásra kész aktivitását kérem, örömét az Úrban, és megpróbált hitét

5. első előgyakorlat, a helyzet megrajzolása. (Krisztus is képekben beszélt. színház, de valóság)
fekete viharos éjszaka van. Erős szél. Jézus egyedül fekszik a földön, arcra borulva a fűben és az Atyával beszélget. Ha emberi természete szerint szól, akkor bizonyosan megerősítést kér, fáradt lehet a tömegnek való prédikálás után. Hálát ad a kenyérszaporítás csodájáért. Azokért, akik most tértek meg. Dicsőíti az Atyát szeretetéért. Még sötét van, hajnali három. Ahogy föláll, egy örökzöld bokor az erős szélben arcába csap. Fölveszi köpenyét. (Nem, eső ne legyen, sajnálnám, ha ázna.) Lassan lépked lefelé a domboldalon, az ösvényen. A villámok fényében lent meg-megvillan a fekete tarajos víz. Az égre fordítja fejét egy percre, megáll, fohászkodik. Aztán megindul a vízen. Elég nehéz haladni, mert nagyok a hullámok. És a szél szembe fúj.

A bárka elég nagy. Több sor pad, fedett orrész, kopott zöldre mázolt. Fáradtak, álmosak. Izzadnak a szélben. Egy-egy szót dünnyögnek. Jakab váratlanul fölkiált: egy alak, ott, nem látjátok?! Nem! De igen! A halál angyala! A meghalt húgom! Közeledik! Nyomás innét! De hova?! Szól. Hisz az Úr! Hejhó, hadd menjek hozzád, hiszen akkor minden rendben, juhhé, itt vagy Krisztus! Még soha nem jártam vízen! Hiszen ez megy! Vagyis megyek a vízen! Kemény! Hogy az ördögbe lehet ez, jaj, arrébb nem lesz puhább? Akkor mi lesz?
Ajjaj, hiszen süllyedek! Kellett nekem itt játszani? De hiszen az Úr megengedte! És Szt. Katalin is azt tanácsolja, habár még most meg sem született, hogy ne hagyjuk el a világ szépségeit, amíg nem elég nekünk Isten szépsége! Segíts, Uram! Köszönöm! De megijedtem. Lám, most megint megy! Tudom Uram, nem az a baj, hogy hebrencskedtem, hanem hogy nem csináltam végig, benned bízva. Nélküled minden összezavarodik, elromlik. Még ez is. Még egy csoda  is.

6. második előgyakorlat (kérem, amit kérni akarok: öröm, fájdalom, könnyek, gyötrelmet a gyötrődő Krisztussal, szégyenkezést)
kérem az aktivitását
és bizalmát, majd megbűnhődését bizalmatlanságáért, s végül megerősített hitét
Istenre vagyvalamely igazságára gondolunk (= így áhitat) mérlegelünk, döntünk, elfogadunk.

7. elmélkedési pont = megfontolások / értelmünk + akaratunk.
Istenem, elég sokszor van éjszaka. Nálam ugyan mostanában ritkán, de hát például tegnap délután is, amikor a vasúti töltés oldalán kóvályogtam. Te tudod, hogy alapvető problémám, hogy a béke kedvéért kezdek gyáva lenni. És inkább csöndben megülni. Vagy legalábbis így látom magamat. Kezdek óvatos lenni játékaimban, életjátékaimban is. És evvel életkedvemet is rombolom. Hogy nincs kedvem fölösleges dolgokkal hülyéskedni, játszani. Pedig, amúgy szeretek. És ezekben a percekben érzem szabadnak magam. Ezek jókedvű tettek, nem fölöslegesek. Hogy az imába ilyen szó is belekerüljön, mint mákostészta és biciklipumpa. Ha jó kedvű és igaz tettek, akkor nem fölöslegesek. Engem is jobbítanak, s visszahatóan - másokat is. Illetve másokat nem feltétlen, ott a meg nem értés veszélye, hát ez az. A megbotránkozás. Hiszen ezért is riadok már néha meg, fáraszt a közegellenállás. És hátha olykor-olykor mégiscsak nekik van igazuk. Például, akiknek nincs kedvük a vízen járni. Ami egyébként teljesen felesleges, csak többletmunka, nem is arrafelé megy a hajó, hanem az ellenkező part felé. Az Úr meg úgyis idejön. Elég lesz itt örülni neki. És én itt kezdek elmerülni. Vagy legalábbis: itt is.

Uram, ha tudnék valahogy csak rád nézni, hiszen te benne vagy a játékomban! Ha rád néznék, teljesebb lenne a szeretetem, és a biztonságom is. Nem félnék, hogy kárt okozok, hogy félreértenek, hogy fölöslegesen lépek, beszélek vagy hallgatok. De jó lenne mindig mindenben és minden arcban is téged nézni!

Micsoda isteni biztonság! A jó és a rossz mozdulatom is biztonságban van, benned. Ez a hit. Nem kell mindig lepislogni, hogy puha-e már a víz, vagy még kemény. Majd te megmondod. Nem kell botunkkal óvatoskodva a vizet szurkálnunk magunk előtt, mint ahogy a vakok járnak, vagyis járnának a vízen. Legfeljebb vizes lesz a zoknink, majd megszárad a napon, reggel. Ha egy kicsit mégis puha lenne a víz. Te vigyázol rám. A ruhámra is. Te adtad az ötletet, hogy induljak a vízen feléd, hogy játsszak. Te fogsz megsegíteni is benne. És végül beemelsz a csónakba, az örök csónakba, magad mellé. Akkor aztán nyugodtan megülhetek. Akkor nyugodtan megnézhetlek, és vissza fogsz mosolyogni.

Mint ahogy ezt már most is szeretném egy picit megkapni tőled, meg persze másoktól is. Nyugodtan ülni a fenekemen, és egymásra mosolyogni. Félreértésektől, kapkodástól mentesen, nyugodtan, ráérősen. Gazdagon, gazdagon bizalommal és szeretettel. A teljes élet, egy csésze akácteát kavargatva. Örülni neked, örülni a másiknak. Hát igen. Mikor leszek erre én alkalmas? Jogos, hogy annyit nyomorgatsz. Mikor leszek annyira összeszedett és figyelmes? És a másik? És ketten együtt? Hiszek, Uram, akaratommal hiszek, ebben is. Te mindent meg tudsz tenni, bennem is. Persze, ez egy kicsit a mennyország földre kívánása. De hát ez sincs ígéreted és akaratod ellen. Add, hogy ebben is nyugodtan tudjak hinni benned, ma és holnap is. Hülyéskedés közben is. Amen.

8. imabeszélgetés, társalgás Istennel (Mi az, ami nem sikerült. Az elmélkedő rész befejezése. Elhatározások, gyakorlati következtetések. Amint lehajol a keresztről hozzám. Ugyanis miattam ment a keresztre.)
Köszönöm Uram, hogy vezetsz. Nem gondoltam, hogy a vízen járás kapcsán egyik alapvető problémámhoz és egyik alapvető vágyamhoz fogsz elvezetni. Köszönöm, hogy tanítasz. Látod, persze megint a magam dolga felé kanyarodtam el, ma reggel valahogy én voltam a világ közepe. És nem te. Igaz, Tamás azt mondta, hogy nem baj, ha a kezdő az elején főleg magáért imádkozik. Mert itt a hálaadás és főleg a másokra figyelés kicsit háttérbe szorult. Add Uram, hogy ha már ilyen vagyok, hogy elsősorban mindig én akarok győzni, minden buliból győztesen akarok kikerülni - akkor akarjam ugyanezt a többieknek is. Hiszen nem egymás ellen harcolunk. Más a mi ellenségünk. Aki pedig még neked is elég sok problémát jelentett. Vagyishogy a sátán.

9. Mi atyánk... (vagy más lezáró ima)

Még pótlólag Uram
A játék és az aktivitás kérdése valahogy nem látszik fontos ügynek. Ha magamra nézek, aztán a kereszten hörgő Krisztusra, az üdvtörténet drámájára, amikor megindultak a sziklák, és villámfénynél föltámadtak a halottak. (nem mindegyik) De ezt a parancsot kaptam: élj! Ahogy Ottlik írja, ezt az üzenetet hozta a trieszti lovas. Nekem az életem jó vágányra van téve, ott nincs baj. Ezeket az anyáscsavarokat kellene meghúzni, hogy ne lötyögjön a vagonban lévő teher. Mert letörhet a sarka.
Köszönöm Uram. Hű de tehetségesek voltunk ma reggel!

10. Feljegyzése (lelki szárazságnál hasznos) a meglátásaimnak, summázás (elhatározások, gyakorlati következtetések. nem én gyártom a jófeltételt ! következik az elmélkedésből)
Ha hihetek egy ilyen imában, remélve és bízva, hogy nem a magam fejét követem, követem, hanem hogy a Lélek irányít - és miért ne hinnék, igyekszem hinni, akarok - akkor a következő tanácsot (is) adhatom magamnak, egyebek mellett:
bátran, gyerünk. Előre. Velem az Úr. Csak meg kell fogni a kezét. Hiszen itt van mellettem, itt a szobában. Amen.

mi az, amit már ma el akarok kezdeni

!  →   ha egyszerűsítjük, akkor jó haladóknak is!

függelék: napi lelkiismeretvizsgálat
1. hálaadás, amit ma kaptam, kegyelmet stb.
2. kegyelemkérés, bűneim fölmérése és a harcra ellene
3. számadás, végigmegyünk a napon
4. bocsánatkérés (nem marcangoló önvád)
5. erősfogadás (önátadás megújítása!)