dátum: 85.06.22.         fájl: c-fajlok-2/c01583-9-1.htm                      C. 01583-9 - 1583-12

Negyedik (saját) elmélkedés: Jn 8,3-11

1. előző este kiválaszt: Jn 8, 3-11
elérni akarom a döbbenetet, hogy hogyan ítélkezhetek másokon

reggel 6 h.

2. Isten jelenlétébe helyezkedem
Itt vagyok Uram. Dicsőítelek téged, hogy ezt a kegyelmet megadtad, hogy megint nekiláthatok egy ilyen munkának. Köszönöm, hogy megadod a lehetőséget, hogy alkalmat teremtesz, és vezetsz. Köszönöm, hogy ennek itt ma a szükségességét és a hasznát is látom. Szent Szellem! Kérem erődet, itt és most. Sokszor szétmásznak a gondolataim ima közben. És kissé aggályos vagyok, nem túl egyszerű történetet választottam-e. Segíts, hogy kiderüljön, alkalmas-e másoknak is. Kérlek, légy most velem.
Dicsőség neked Jézus király, hogy mennybemeneteleddel lehetővé tetted a Szentlélek elküldését. Bár nem értem, miért van ez a két tény összekötve, de tudomásul veszem. Majd meg fogom valakitől kérdezni.

3. előkészítő ima
''Uram, kérem kegyelmedet, hogy minden szándékom, elhatározásom és cselekedetem a Te szolgálatodra és dicsőségedre irányuljon. Amen.''

4. figyelem összpontosítás
munkavázlat, kérem, amit elérni akarok
elolvasom újra a Jn 8,3-11

''Az írástudók és a farizeusok akkor egy házasságtörésen ért asszonyt hoztak oda, és elébe állították. Mester, mondták, ezt az asszonyt épp most érték házasságtörésen. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Te mit mondasz? Ezzel próbára akarták tenni, hogy aztán vádolhassák. Jézus lehajolt és ujjával írni kezdett a földön. További faggatásukra fölegyenesedett és így szólt hozzájuk: Aki bűn nélkül való közületek, az vesse rá az első követ! Aztán újra lehajolt és tovább írt a földön. Ennek hallatára azok egymás után eltávoztak, kezdve az idősebbeken, úgyhogy Jézus egyedül maradt az előtte álló asszonnyal. Jézus akkor fölegyenesedett. Asszony, szólt hozzá, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítél el téged? Senki Uram - felelte az. Mire Jézus így szólt: Én sem ítéllek el. Menj, és többé ne vétkezzél!''

egy izgága írástudó vagyok, szabómester
végigkísérem a hajcihőt,
aztán elbújok, mert rossz érzésem egyre növekszik,
de kíváncsi is vagyok a történtekre.

5. A történet rajza
A zsinagógától egy köpésre van a boltom. Ennek is köszönhető, hogy a jövedelmem, hála az Úrnak, meglehetős. A vándorkaravánok itt kocognak el előttem naponta. Vesznek is, hoznak is. Főleg Egyiptomból szeretek kelmét vásárolni. Virgácsseprűvel söpröm a bolt előtti köves utat. Kertem számára gyűjtöm a szamártrágyát, ami tegnap a boltban egy különösen sokáig alkudozó izraelita vándorkereskedő kikötött teherhordó állataitól maradt vissza. Halkan megyek hátra a pitvarba, az asszony még alszik. Mi az a hangoskodás az utca végén? Részeg, ilyenkor, reggel. Nem valószínű, majd Péter két év múlva is arra hivatkozik, amikor megkapják a Szentlelket, hogy nem lehetnek részegek, hiszen reggel van még. Jé, nem is csőcselék, kollégák, jól öltözött urak, írástudók is. Nem futok oda, bennem is van méltóságérzet, írástudó vagyok és kétszintes házam van. Meg amúgy is erre tartanak. Középen meg a városi írnok felesége. Akinek az ura sokat jár a város vezetőivel követségben. Nocsak.
- mi történt, sógor?
- és bementetek hozzá?
- föl volt öltözve már, vagy...?
- és nem is tagadta le rögtön?
- hijj, a nyavalyás, régen gondoltam én. És az a szegény, köhögős, görbe hátú ura, igaz, hogy mogorva fajta, de hát az végül is mindegy. Nem is szokta gyakran verni, én például ha berúgok, mindig megverem az asszonyt. Igaz, van annyi tisztesség bennem, hogy először a szolgálókat verem sorra, s abban fáradok ki. Kivéve azt a kis jóhúsú szolgálólányt. Azt kevésbé. Nem is veszi zokon tőlem, na.
- szóval, hogy a törvény elé viszitek?
Régóta a szóbeszéd tárgya, már többször mesélte a szomszéd. Ez a jó kis város! Minden rendben, hiszen már kora reggel fölsöpörjük a piszkot. És akkor ez a nő! De hát így van ezekkel! Csak pislognak a főkötőjük alatt a piacon jobbra-balra, rámosolyognak arra a szegény fiúra, kicsit olcsóbban adják neki a fejessalátát (már ez is rendetlenség!), aztán kész a baj. A fiú másnap is jön salátáért (ez meg vevőcsábítás!). Kis suskus, a férj meg nincs otthon. Én soha nem szennyezném be a családi ágyamat, otthon.
Na, vigyük ezt az átkozottat, miből telt ezeknek is kétszintes házra... csak nem ebből? Lehet, hogy a férje is tudja?! várjatok csak, hé, mi igazságos, törvénytisztelő emberek vagyunk! Ha nagyon ütitek, nem ér el a bíró elé, itt esik össze, nyugi, sógor! Te meg engem ne ráncigálj, ki vagy te?! Na, épp az Ács fia van itt, ez jó kis muri lesz.! Tartsunk rendet, szólj te, elöljáró uram!
- milyen szépen beszél, hiába, okos ember! Hogy meg kell kövezni! De mit szólnának ehhez a rómaiak? Hiszen ez kelepce! Lám, én is milyen okos ember vagyok! De tényleg meg kéne kövezni. Rend kell. A múlt héten is elkötöttek egy csacsit a térről, nem is lett meg. Talán a mészáros levágta? Annak is nagyon gyűlik! Végre rendet kellene teremteni ebben a jó kis városban. Milyen boldogan élhetnénk itt! Pár év múlva veszek egy kis gyümölcsöst itt, az Olajfák hegyén, vénségemre kiadom felesbe. De figyeljük már, mit mond ez a Jézus. Ejha?! Föl se áll, mikor velünk beszél. Nem néz ránk. Mért nem néz ránk? Most föltekint. Hogy az első követ?! Hogyhogy az elsőt, üssük már agyon és kész! Hogy az első követ... Hát, szó ami szó, én megyek. Végül is nem az én dolgom. A múltkor is a két vég selymet, amit ottfelejtettek... és amikor az anyám tegnap... ...ajjaj... és a mészáros se vághatta föl azt a szamarat, hiszen... és a szomszéd elől is elsöpröm mindig a trágyát, mert későnkelő, pedig neki is kéne az almafáihoz... na én innen pucolok. Te is jössz, szomszéd uram?! Nem kellene egy kis trágya, nekem valahogy összegyűlt. Meg az a helyzet, hogy a te portádat is fölsöpröm reggel, hadd örülj... Na szóval... őrzöm neked. Tényleg, ezentúl hét végén a felét áthordom hozzád... na, így jó lesz?!

6. második előgyakorlat
- kérem a megvilágosodást az abszurd tény fölött, hogy én, a bűnös megítélek másokat
- átérezni a Mester tapintatát, az ő ítélkezési stílusát és bölcsességét

7. elmélkedés megfontolások
Uram, hidd el nekem is van mit nyelni a körülöttem élőktől. Az igaz ugyan, hogy az egész konyha úszik, ha elmosogatok, de hát legalább elmosogatok! Mindennap, 17 éve. Illetve tegnap este nem. Igaz, sürgős munkám volt, bár az is igaz, hogy nekem minden munka sürgős. És való igaz, hogy tegnapelőtt sem, de hát ez tényleg ritkán fordul elő, évente néhányszor. Az anorákgombomat egy hete viszont nem varrja föl! Igaz, hogy nem is szóltam neki. De észrevehetné, nem?!

Uram, pár hónapja tisztán érzem, hogy valami különös tónusa van az izmaimnak, ha dühös vagyok. Valahogy melegebb a combom, a felkarom, a gyomrom és a szívem tájéka. Most meg hallom attól a nőgyógyásztól, hogy ilyenkor csakugyan súlyos mérget termel ki a szervezet (ezért jó a magyar ''mérges'' szó) - és csak speciális biológiánknak köszönhetjük, hogy ekkora méregadagba nem pusztulunk bele!

Uram, iszonyú fárasztó volt egész életemben igazságot méricskélni. Illetve igazságtalanságot. Sose jutottam a végére, sose sikerült olyan végső mondatot kimondani, hogy nekem igazam van, a többieknek nincs, és hogy ezért most megnyugodhatok, és békén megülhetek a fenekemen. Sose tudtam megbékélni. Különös dolog. Pedig ők voltak a ''hülyék, figyelmetlenek, gonoszak.'' Mégis én voltam nyugtalan, egész életemben! Dicsőség az Úrnak! Biztos lelki pusztulás lett volna az a nyugalom!
Köszönöm Uram! Köszönöm a békét, amikor nem ítélkezem. Mennyi energia volt! És mennyi kínlódás, iróniád eredményeképpen! Micsoda egyszerű eszköz! Ha nem mérlegeltem volna állandóan, még kevésbé találtam volna meg saját bűneimet! Uram, persze így látva magamat - belülről is - mindent meg tudok érteni, mindent meg tudok magyarázni, minden csípős  mondatot, eltrehánykodott munkát, mástól elrabolt órát, minden félrelépésemet. És ami a legborzasztóbb, félig-meddig mindig igazam is van! Egyáltalán nem vagyok én akkora bűnös, ahogy kívülről látszik. Én tulajdonképpen rendes ember vagyok. Csak az a baj, hogy másoknál is ez a helyzet. Köszönöm Uram, hogy lassan vezetsz rá minket erre, mert különben belegebednénk. A szemünkbe se mersz nézni, a földet nézed, tapintatból. Vársz. Nem azt mondod: hülyék vagytok, fiaim. Sőt, még csak azt se mondod: Uram, Ön logikátlan. Hova tette a szemét! Adsz időt, érési időt. Ha az alma egy hét alatt megnőne, gondolom semmi íze nem lenne. Vagy üres lenne belül, mint a japán sás, vagy mi, a kertünk végében.
Köszönöm Uram az időt! Eddig nem nagyon szerettem ezt az időbeliséget, de hát - ha már ilyenre konstruáltál minket - látható, hogy elkerülhetetlen. Hogy szép nyugodtan, vagy esetleg nyugtalanul, megérjünk. Dicsőség Uram a tanításodért, Jézus Krisztus által. Dicsőség a türelmedért, hogy nem csapsz azonnal agyon az első disznóságunk után. Dicsőség neked, hogy a legjobb utat és módot választod nekünk. Hogy megmutatod az utat üdvösségünk felé.
Hogy türelmes vagy, holott mi: türelmetlenek. Hogy jót akarsz nekünk, holott mi jót akarunk magunknak. De rosszul. De nem másoknak. Vagy csak akkor, ha nekünk sem rossz üzlet. Ha nem túl nagy a veszteségünk.
Hoppá, Uram, itt átfolytam a

8-as munkapontba, az imabeszélgetésbe,
de hát ez rendjén is van így. Dicsőség neked Uram! Kérlek, könyörgök, tartsd meg (rosszra hajló, izgága, rendetlen) szívemben ezt a békét.
Ezt a békét, amit kezdtem egy éve megismerni, ami a nem-ítélkezésből fakad. Vagyis ered. Vagyis tőled. Segíts, Uram, hogy soha többé ne ítélkezzek, hogy soha ne kalandozzak erre a kellemetlen, veszélyes mezőre. Segíts, hogy a dolgokat világosan lássam. Hiszen majdnem mindnyájunk, vagy talán mindnyájunk életének fontos tartozéka a percenként előforduló világos ítélet. Hogy ma ez nehéz műtét lesz, Kovácsné ehhez nem jó asszisztens. Persze, hogy kell ítélni. Csak az embereket megítélni nem. Persze, hogy a Kovácsné lomha, vak lennék, ha nem látnám. Dicsőség neked, Uram, Kovácsné lomhaságáért. Te tudod, miért engedted őt ilyennek! Talán, hogy az a nagyokos férje, aki ráadásul tökéletesen fölöslegesen szorgalmas - észhez térjen?
Dicsőség neked, Uram, hogy te rendezed el a világot és nem én. Dicsőség neked, hogy az egész a te felelősséged és nem az enyém. Dicsőség neked, hogy ennek ellenére javítani is tudok ezen a világon, segíteni, művedet folytatni. És köszönöm, hogy látom, hogy ez haraggal, ítélkezéssel teljesen lehetetlen. Hogy úgy nemcsak igazságtalan, bizonytalan, de egyértelműen méregtermelő munka lenne.
Formálj és javíts engem Uram, a te akaratod szerint, ha lehet, egy kicsit gyorsabban. Bár lehet, hogy azt meg nem bírnám ki. Amen.

Korrekció. Ezt kifelejtettem, pedig régóta tudom. Hogy valami ellen harcolni nem jól irányított harc. Hogy mindig valamiért kell küzdeni. Hogy persze hogy nem akarok ítélkezni, hanem...
hogy Jézus ügyéért, az én üdvösségemért akarok dolgozni.
Szóval, hogy a cél mindig pozitív vonatkozású legyen.

9. Miatyánk...

10. Feljegyzések, summa
Túl azon, hogy nem szabad és nem jó ítélkezni, összességében annyira kellemetlen is. Adj Uram erőt, hogy ezt a gondolatot, ezt a magatartást jól begyakoroljam. Hogy igazi rutinná váljék.
Hogyha valódi sérelmek érnek is, hogyha belém hatol a kés-
vatta legyek a számára, hogy semmi kárt ne okozzunk egymásnak.
Hogy legfeljebb a kés fáradjon ki a hiábavaló szurkálásba, a te akaratod szerint. Illetve még őt sem akarnám kifárasztani, ő is a te teremtményed. Én is kés vagyok gyakran. Dicsőség a késért, minden késedért, Uram, amen.

most megyek a Vérmezőre futni
aztán fölhozom a tejet
aztán elmosogatok

de rendessssen. 7.50