dátum: 85.12.11.       fájl: c-fajlok-2/c01632-1.htm                      C. 01632-1633

Marik Tamás OFM.
Ausztrália

Héjj, Barátom!

Látod, ma hajnalban György mellett üldögéltem a folyosótokon, a négy gyóntatószék előtt, D. sorsát rendezgetve.

Változnak az idők, látod. Arrafelé meg ritkulnak a levelek, mi?!
Én is rég írtam már neked.

Na várj, rövid környezetrajz. Tojtoj most bekéredzkedett az ölembe, kicsit oldalasan gépelek. Beteg, a füle vagy negyedik hete, délelőttönként őrzöm itthon. Dolgozni: alig. Bár az kiállítások idején mindig nehezebb, sok a szervezési munka. Tojtoj most azt hangoztatja, hogy én szerettem volna visszatolni (az írógép kocsiját! - soronként. Nehéz ügy).

Környezetrajz tovább: íróasztalom: 5 kazetta, egy Agnes Sanford könyvet olvastam be vakoknak, tegnap éjjel lettem kész. Aztán: felirat a könyvolvasó pultomon: ''Az ember lelkiállapotát Istenhez való viszonya határozza meg.'' (Most Tojtoj megértve az összefüggés, megragadta a váltókart, és türelmesen várja, míg a sor végére érek.) Győzött. Egy másik idézet rajzszöggel föltéve: ''Az igazi megbocsátáshoz erős férfi és bátor nő kell. Szájalni, ordítozni bármelyik fegyelmezetlen ember képes. Minden gyöngécske nő tud nyafogni és bőgni. De már ehhez is elszántság kell, hogy rejtsük érzéseinket és féken tartsuk nyelvünket. Hát még ahhoz, hogy MEGVÁLTOZTASSUK az érzéseinket, hogy a gyűlöletet szeretetté alakítsuk, a keserűséget gyöngédséggé, az ellenszenvet együttérzéssé! Ehhez Isten fiainak teljes ereje szükséges. Ez a legnehezebb vállalkozás a világon.'' (Agnes Sanford)

Aztán: van itt egy táblázat, írom, melyik napon tanultam Zsófival. Ennél rosszabb tanuló már nem lehetne. Abszolúte közömbös neki az egész - meg tudom érteni, talán túlságosan is. Viszont (múlt heti állapot: van két zebrapintye - most megdöglöttek, két kölcsön! - papagája a Brassó utcából, egy táncoló őrült japán egere, egy ékszerteknős, négy üveg akvárium. Hetente bőg kutyáért. Az viszont túl nagy teher lenne - nekünk.

Van még itt egy sárga műanyag dosszié - emlékeztet arra, hogy végre szeretném hosszú távon előre a hosszú napok [lelkigyakorlatos nap] ügyét rendezni Jóskával, de csaknem lehetetlen vele. Nem ér rá, meg - jó lesz az a jövő héten is... A nyavalyás.

Tojtoj megunta. Eddig húzta a sorváltót. Most elment celluxszal játszani. Mondom, nem tudom, van-e, kisegített, hogy ő majd hozza. Most majd mindjárt jön, hogy vágjam el neki. Már jön, kérdve: Hol a te nagy ollód?!

Aztán van itt egy cédula, mit kell venni a Trabanthoz. Hát igen. A Csontváry-termi kiállítás vagy 50 ezret hozott, vettünk egy 3 és fél éveset. Csak hidegben nem indul. Tudod kivel szerelgetem?! P. papával! Összejöttünk. Folytonosan D. rosszsorsán emésztődik. Hogy ki mennyire felelős benne. Talán tudod, most megint kórházban van, magától ment be. Talán két hete. Hétvégén azonban kijött, részt vett a szokásos vasárnapi sétánkon. Nagyon sok szép van a lelkében. De beteg. Most próbálkozunk, esetleg kisegítő - civil testvérnek nem mehetne-e - lehetőleg - Esztergomba. De most ott nincs hely. Pestről - illetve otthonról meg jobb lenne elkerülnie. J. is intenzívebben próbálkozik evvel.

Karácsony: 26-án este találkozunk [Fioretti közösség], és meghívjuk a szülőket is! Meg persze Györgyöt [Beney OFM]. Az ötlet nagyon jó (nem az enyém) remélem sikerül is: Micsoda lehetőség.

Utána meg a Váli család utazik a nyugati határszélre egy reneszánsz kastélyba - a Művészeti Alap alkotóháza, ott töltjük az iskolai szünetet. Most már mind a ketten szeretnénk összehozni ezt a családot. Kata megindult. Istvánnál életgyónást végzett, gondolom ez nem hadititok, hogy elmesélem. Nem veszekszünk. Ez jó, de nagyon kevés. A (kapott és teremtett) csoda az lesz, ha szívesen leszünk együtt, keressük egymást. Majd.

György kiváló. Figyelmes és alázatos. Változik, intenzíven. Esti miséi vasárnap - úgy mondják - forróak. Dicsőség.

Ja, amúgy a Mártírok, reggel hatkor. Tudod, hogy (elvben a teljes gárda) koncelebrál, minden nap?! Hallottam előre, nagyon vártam. 6-an, heten. És a Laudes- ahogy illik, két oldalról recitálva, válaszosan. Azt hiszem, a Povorelló örül neki. Csak félő, hogy advent után átteszik estére, mert akkor teljesebb a létszám

Tojtoj végleg lelécelt, a szomszéd szobában dúdol, miközben a játékkockákkal az asztalt ütögeti: ''Jézus, hajnalcsillag, glóri...'' Az óvodában nyilván ugyanígy, egész nap.

Minden nap fejenállás közben eszembe jut ez a hasonlat a türelmetlenségről, és hogy el kellene neked mondani: hogy ugyanis 184 másodpercig állok fejen. És mindig eszembe jut, hogy ha gyorsabban számolnék, hamarabb vége lenne...

A zsidótemető-festménysorozatomat meghívták velem együtt Jeruzsálembe, még szeptemberben. Aztán azóta leveleznek velem, úgy látszik, a dologból mégsem lesz semmi. Szerencsére mosolygós-közömbös vagyok ez ügyben (is). Micsoda könnyebbség!

Most átnézek a szomszéd szobába. Teljes ugyanis a csönd. Valami nagy disznóságot csinálhat. Vagy elaludt (mondjuk a padlón). Nem. Ellopta a teásbögrémet, abba mártogatja a játékkockáit. Lábujjhegyen jöttem vissza, nem vett észre.

Reggeli miséken fázott a lábam. És a Kék Szalon alatt van egy óriás túrabakancsod. Régóta tűnődöm, hogy kölcsönkérem. Kata egy mondattal lelőtte: te azonnal tönkreteszel-félretaposol minden cipőt. Nem lehet. - Igaza van.

Kata nézett a tévében egy József Attila-emlékműsort. Nővére beszélt, hogy utolsó sétájára nem akarták elengedni, mert húga tejberizst csinált vacsorára - és azt nem lehet melegíteni. Neked ez nem döbbenetes? A nők?! Jönnek a tejberizzsel, mikor egyébként ő meg akar halni. És mindenkinek igaza van. Soha nem fogom megérteni őket. Nem kéne a Dunántúlt számukra klauzúrává nyilvánítani?! He?

Szerinted baj, ha az embert nem érdekli a jövője, gyerekeié sem?

Van időd olvasni? Mit?

Valószínűleg iszonyú marhaságot csináltam evvel a Trabanttal. Azon túl, hogy bár egyeztettem előre Katával, de - szokás szerint - végül váratlanul vettem meg - és ez nem jött ki jól. (Az önérzete.) De: vagy három éve folyton csökkentem az eszközeimet, és örültem a gondtalanságnak, amit az autótlanság jelent. Képszállítás, sürgős út - sokkal olcsóbb és egyszerűbb taxin.

Hozzá jött ez a vákuum, amit a könyveim szétajándékozásával, magnóim és zenetáram szétajándékozásával teremtettem, a rádiómat is becsomagoltam pár hónapja. Civil könyvet se olvasok másfél éve. Kellett - sajna - valami más: idetorkollott, észrevétlen: autóba. Most aztán szaladgálok karburátorügyben, vagy mi a fene... Mentség: reméltem, hogy hétvégi családi kirándulásokat megteremti. Talán tényleg. Csak egyelőre Tojtoj beteg, folyamatosan. Na, mára ennyi. Élsz?

Szép karácsonyt, ha ez odaér addig (dec. 11. de.).

ölel:
Deske