dátum: 89.11.06.       fájl: c-fajlok-2/c02030-1.htm                      C. 02030-2031

Hidvégi Máté, Kanadába.

  Máté, hiányzol.

Nem megy ez a rohadt kép, hónapok óta kapirgálom. A délelőtt evvel ment el, meg Mikicával több lépcsőben szétszereltünk egy porszívómotort. Egyebek mellett jutott neki egy golyóscsapágy belőle. Náthás, beteg, evvel múlatja idejét, meg mindig valamit kér tőlem: géppapírt, most éppen ollót (hol az övé), borítékot (minek?).

Csak magamról tudok igazán írni.

Hónapok óta gondolkodtam egy új keresztúton, anélkül, hogy tudtam volna. Most megcsináltam két nap alatt. Nagyon szeretem. Fölmentem fotoapparáttal a Munkásmozgalmi Múzeumba, kértem harmincas évek-beli munkás szituációfotókat. Délutánra előhívtam, amit ott a helyszínen lefotóztam belőlük, másnap estére keretezve készen volt. Fölvetettem a püspöki karnak, mi lenne, ha Magyarország ezt ajándékozná két év múlva a pápának, látogatásakor. (Gondolom, nem fognak hamar dönteni, egy reprósorozatot mellékeltem.)

Rémültem rébuszos leveledtől. Kata fejtette meg: hogy mi az szpáhitlan üdvözlet. Ui. a vers szerzőjének küldtem egy szpáhi rajzot. (opuson kívül). Megrémültem, hátha összecseréltem a borítékokat. Aztán: hogy valami rajz félretevés. Borzasztó rossz a memóriám. Harminc éve a neked küldött henye üzenetek voltak az egyetlenek, amit indigó nélkül. Eddig. Valami rémlik, küldtem neked reprókat ceruzarajzaimról. Egyet itthon őrzök, (nagyon jó) a többi is, azt a Salgótarjáni Múzeum. Meg a losonci múzeumnak is ajándékoztam akkor.

Újabb rejtély vagy rejtéj, honnét és mit tudsz te a Nagy Balogh - Füst párbeszédről, amit pár hónapja találtam. Küldtem belőle? A TV-ben elhangzott a megnyitóbeszédben, talán onnét?!

Hogy mikor szoktam aludni, na erre tudok egyértelműen: kettő és négy között. Hogy mit hozzál nekem, ez újabb teher. Hát igen, nagyon szeretek ajándékot kapni, de mindenem van. Hogyan hidalható át. Itt a nagy lehetőség. Ez a szöveg most azért tudott piros lenni itt, mert a múlt héten vett tőlem egy hölgy egy műtermes képet, ami se nem jó, se nem rossz, viszont látta öreg masinámat és - még csak nem is ráadásul, hanem csak úgy - nekem adta második írógépét. Na ez öröm. Azt mondja, bosszantó, hogy az embert túlélik tárgyai, hogy ő ebben teljesen szabad.

Tényleg valami fényképezőgépmütyürben kellene gondolkodnom. Vagy valami jó kis franciakulcsféleségben. Csőkulcs készlet? Nagyon szeretem, sajnos semmi szükségem rá. Na, majd gondolkozom. Dinamós elemlámpát szerintem csak Csehszlovákiában lehet kapni, 1970-ben. Azt vettem volna. És színváltós elemlámpa? Na, az jó!

Valamit nagyon várok. Épp most 10 perc múlva lehet megint telefonon érdeklődni, kész van-e. Öt év bizonytalankodás után múlt héten leadtam összes diámat (képeimről) (1959-től kezdődően talán csak 4 képem nincs lefotózva) - hogy csináljanak belőle 9x13 cm-es papírképet. Egyszerre fogom látni (színesben), mit festettem az elmúlt harminc évben. Nagy esemény. Majdnem 9 ezer forint, ennyi, amit a zsidó temető könyv honoráriumából magamra. (A könyv csúszik, még mindig remélem, hogy jövő nyárra kijön a nyomdából, 120 ezret kaptam a nyáron.) Nyaralót betonoztat (terasz) a Kata egy részéből, mifene. Most, hogy a múlt héten kemény valutaszigorítások, - szerepe lesz a pénznek, ti. még mindig intézik, még mindig reménykedem, hogy a pénz 70%-át hivatalosan valutásíthatjuk. Nem mintha utazni akarnánk-tudnánk, - de mégis.

Dehogynem szeretnék utazni. Szüts hazajött Svédországból egy kiállításról. Engem is hívtak volna, de hogy én külföldre nem árulok... szóval hazafelé menet megnézte a Berlin-Dahlen Múzeumot. Na, az szinte az egyetlen múzeum Európában, amit nagyon szeretnék megnézni. Majd, talán. A gyerekek miatt nehéz utaznunk. Nincs vigyázó nagymama. -

Na, ajándékügy. Ha valami Mark Rothko életéről, esetleg gondolatairól, angolul. Nem sikerült szereznem. Iszonyú gőgös pasas volt - joggal. Evvel öngyilkossága 70-ben nagyon szimmetrikus. Jaj, ami még jobban érdekel: egyszer egy egész könyvet lefordítottam Braque-ról (napi hatvan perc, vagy fél év) és egy szó sem volt magánéletéről, szavairól. Volt-e gyereke? Vagy ez mellett, egyébként senki nem ismeri: van Braque-nak egy csodálatos, a halála előtti periódusa, senki nem ismeri, még a Thames & Hudson albumban is csak egy kép szerepelt ebből: Van Goghgal téveszthető össze, expresszív, mágikus. Ismered? Pár képet láttam, széles ecsettel narancs sáv - gabonatábla, fölötte vakító kék csík, hosszúkás - francia formátum. Az egyiken valami fekete folt: egy eke talán. Nagyon izgatott vagyok, mit lehetne nekem ajándékozni. Na.

Itten most minden mindig változik. A lift ma nem jár, Magyarország ma köztársaság, ma nem jött meg az ÉS. Nem tudom, miért. Igaz, vagy fél éve nem néztem bele. De mégis.

A kecskeméti kiállításomon a keresztúton kívül, össz. 7 olajképet tettem ki, sikerült szűkszavúnak lennem ez egyszer. Egyet választhattak ajándékba (a múzeum), a legrondábbat vitték. Valaki megkérdezte, milyen siker volt. (Nem voltam lent azóta.) Mondtam: fantasztikus siker. Majd 10 év múlva hazafelé ballagva egy mérnök fejében fölcsillan egy gondolatfoszlány - és abban benne lesz, amit tőlem tanult.

fáradt vagyok.

89.11.6.