dátum: 90.05.03.       fájl: c-fajlok-2/c02048b-1.htm                      C. 02048b

Magyar Nemzet

ESTERHÁZY PÉTER:

Hogyan legyünk kevésbé magyarok?

- ká-európai félelemgyakorlat -

ADVA VAN EGY CIKK (V. Domokos György: A kisebbség és a zsarnokság, Népszabadság április 29.), amely - így a vele együtt közölt válaszcikk, és ezt az értékelést én is elfogadom - ''tisztességből íródott, fájdalommal töltött gondolatai arról a témáról szólnak, melyről - nem lehet beszélni -, az antiszemitizmusról''.
Elismerve a kérdésföltevés fontosságát - akár csak úgy is, ahogy a cikk egy helyt fölveti: ''De ha tévednék is, megérne egy hosszabb elmélkedést, vajon mitől alakult ki bennem ez a kép. Mennyiben ludasak ebben maguk a zsidók?'' - nem akarnám én itt, most az un. antiszemitizmus problémát megoldani, főként azért - túl azon, hogy nem tudom -, mert az több is és kevesebb is, mint probléma. Több, mert (szerintem) nem megoldható, és kevesebb, mert száz más probléma vár megoldásra. Egy kis részt az írásból mégis kinagyítanék, elnézését kérve a szerzőnek, hogy nem az egésszel foglalkozom, egyrészt, részint mert azt őrjöngve olvastam, szentségelve, kikértem magamnak és ordibálni kezdtem a gyerekeimmel, pedig mind rendes goj. Részint abban a hiú reményben, hogy így leragadva egy kis részletnél, talán jobban megfogható, talán kiderül, hogy (nekem) miért elviselhetetlenül értelmetlen a benne levő okfejtés.
Még előrebocsátanám, Isten ments, hogy védelmembe vegyem a zsidókat, tudom én jól, hogy védik azok magukat, nagypofájúak, összetartanak, kezük kezet mos, és egyáltalán: egy kiállhatatlan népség! (amiképpen a nem-zsidók is, de ez most alig tartozik ide. Egyébként itt van a dolog gyökere. A zsidók. Elviselhetetlenek, világos. Tessék végigpróbálni, mi lesz így, ki hogyan jár. Ha valaki csak olasz, csak magyar, csak Fradi-drukker, csak zsidó, csak férfi - az szánalmas paródia. Legalább annyira vagyok kínai, mint francia, mondta Flaubert, és a legkevésbé sem arra gondolt, hogy inkább volna kínai, mint francia.)
Így a cikk: ''Miért oly veszélyes ez az elfogultság (a zsidóké ti.). Ez a mások véleményével, érzéseivel szembeni érzéketlenség? Mert ahogy a zsidók, úgy a nem zsidók érzékenységének is van tűréshatára. (...) Ezért kellene éppen a zsidóknak is a megértésre törekedniük, és saját uralomra, kizárólagosságra való törekvéseiknek határt szabniuk. (...) Elkerülhető lenne, hogy nem zsidó írókat bántanak meg, csupán azzal az apró figyelmetlenséggel, hogy magyar írókat reprezentálandó Konrád György, Nádas Péter és Mészöly Miklós - a megkérdezett hármas.''
NEM HITTEM, hogy ez leírható. Úgy értem: nem hittem, hogy ez gondolható. És azt akarom, hogy ez olyan ország legyen, ahol ilyet ne lehessen tisztességgel és fájdalommal leírni, hogy ilyet csak rossz szándékú, cinikus barmok gondolhassanak.
Nézzük most ezt meg közelebbről, mikrorealistán, próbálnám szelíden megkérdezni, hogy akkor itt konkrétan hogyan kéne, mondjuk Nádas Péternek határt szabnia közismert uralomra törekvésének? Vagy ő kivétel? Miért? Mit kell neki tennie? Húzza be az orrát? (Megjegyezném, hogy nekem, úgy érzem legalábbis, nagyobb orrom van, mint neki, igaz, egy zsidóüldözés esetén élnék, mint Marci Hevesen...) Mit húzzon még be? Fülét, farkát? Szegénykém reggel felébred, belenéz a tükörbe, ajvé, megint egy zsidó. Ezen aztán jó hazafiként joggal háborodik föl, merthogy csak zsidókat lát a tükörben, tetejében ilyen kora reggel, mintha bizony más se volna ebben az országban, mint zsidó.
Lassan, még egyszer: tehát hogyan tudna Nádas kevésbé zsidó lenni, mint amennyire az? Húzzon álarcot? Fintorogjon? Hogyan képzeli el az idézett sorok írója ezt a jelenetet? Ki követte el az ''apró figyelmetlenséget''? A szerkesztő? És ha az nem zsidó? Vagy én, mert tegyük föl - egyébként azt hiszem, valóban így történt - lemondtam a részvételt, pedig jó nem zsidó véremmel megszüntethettem volna azt a megbántást, melyet így, a cikk állítása szerint éppen nekem kell elszenvednem?
Tehát: csöng a telefon, mondjuk Konrádnál. Ő elsőre nem mond se á-t, se b-t. Utánajár az aránynak, visszahív, hogy ő inkább lemondana egy színhús javára, nem kéne, öregem, a kollégákat froclizni. Evvel a fáradtsággal, már bocsánat, el is áshatná magát, és az így föltett kérdésre valóban ez a válasz. a losung. end. - ''A zsidók'' - így semmit nem lehet megközelíteni, még a zsidókat sem.
MELLESLEG, lehet, hogy tévedek, de legjobb tudomásom szerint Konrád és Nádas nem is zsidók. Hogy Mészöllyel mi a helyzet, nem tudom, eddig tagadta... Szerintem inkább az, erre látszik utalni, hogy egy régebbi kurzus Népszabadságában lefasisztázták.
A jobb vagy nyugodtabb megértés kedvéért ismét javaslom, hogy tessék a zsidókra vonatkozó állításokat átenni erdélyi magyarra. A következő veretes szöveget kapjuk: Miért oly veszélyes ez az elfogultság is magyaroké ti. ez a mások véleményével, érzéseivel szembeni érzéketlenség?
''Mert ahogy a magyarok, úgy a nem magyarok érzékenységének is van tűréshatára. Kinek alacsonyabb, kinek magasabb.
Mert ha magyar, ha nem magyar, fél attól, hogy újra fellángol a nacionalizmus. Ezért kellene éppen a magyaroknak is megértésre törekedniük, és saját uralomra, kizárólagosságra való törekvéseiknek határt szabniuk.''
Akkor megint: hogyan kéne a magyaroknak Erdélyben maguknak határt szabniuk? Talán nem kéne mindig magyarul beszélni. Kicsit lehetne románul is, nem? Délutánonként mondjuk. Ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy. A kolozsvári egyetemet se kéne annyira forszírozni... És miért ne lehetne románul tanulni a jogot vagy a matematikát? Ennyi önkorlátozás, gesztus csak elvárható volna a közös cél, a nacionalizmus elkerülése érdekében! Ismerős okfejtés, nem?
Gondolom a cikkíró is fölháborodna vagy megijedne, ha a saját cikke ''átírt'' befejezését olvasná.
''Muszáj szólnom a nacionalizmus (eredetileg: antiszemitizmus) - egy valamire való reakció. Létezik, létezhet a kisebbségnek is zsarnoksága, még ha rejtettebb, láthatatlanabb módon is. Ám a zsarnokság ekkor is rossz vér! - háborúságot - szül.''
Tessék ezt magyarként Kolozsvárt románul hallani. És csak utána szóvá tenni a zsidók legendás érzékenységét.
Itt most befejezem. Félő azonban: hogy most is úgy van, hogy az érti, aki eddig is értette, s aki nem érti, az nem érti. De az is lehet, hogy én nem tudom hol élek. Mindazonáltal továbbra is azt gondolom, nincsen egyetlen olyan magyar író, akit sértene az itt emlegetett Konrád - Nádas - Mészöly reprezentáció. Ha mégis volna, roppant kíváncsi volnék az érveire. (Kicsit gondolkodtam. Nem, nem volnék kíváncsi.)