dátum: 90.06.13.       fájl: c-fajlok-2/c02057-1.htm                      C. 02057-2058

Levél Földényi F. Lászlónak

Tegnap éjjel mosakodás és lefekvés között, szemüveg nélkül átmentem a feleségem szobájába egy kikészített papírral. Meztelen voltam. A dolognak nincs erotikus jellege, én ilyentájt olyan álmos vagyok, hogy semmiféle erotikus jellegem nincsen. Viszont ő később fekszik, ezek a csendes percei. A papír a Világkiállításról szóló cikked kivágata volt, délelőtt olvastam a műtermem közepén, eleinte négykézláb. Ugyanis az újság nálam főképp mint olajfestékfelszívó szerkezet működik, s a használt papírt előszeretettel szórom le magam köré, otthonosságot teremt. Aztán fölültem a karosszékbe, pedig ott kb. egy az egy arányú a veszély, hogy munka közben is elalszom.

A bevezető hosszúra sikeredett. Tegnap fölmerült egy levél írása. Váratlan volt és felüdülés gondolatokat (számszerint talán ötöt, ami rengeteg) olvasni nálad. A gondolatok tiszták, a cikk jó. Köszönöm. Ahogy mondani szokták, valami tiszta fuvallat az iszonyatosan ostoba, büdös, szűklátókörű és csőlátású irományok között, ami azért mégiscsak beömlik a szobámba (is).

Erre ma délelőtt hozta a postás téglapiros könyvedet. A fülszöveget elolvastam, lehet hogy ennél is maradok. Jó ronda téma. Túl mélyen érint.

Eltépem a rólam készült fotókat, elajándékoztam életem legkedvesebb tárgyát, egy hatvanéves félprofi fényképezőgépet, ami kiváló munkaeszköz volt.  Eltéptem 29 évig írt naplómat, és talán a mikrofotó nyomatát is meg fogom semmisíteni. Mint a görényszag, nem bírom környezetemben az esztétikusat, és reménytelenül leejtett kézzel állok a nyári hónapok elé, mikor két gyerekem okán több hónapig majd lötyögnöm kell, nyaralni. És egyébként nem lesz elég tehetségem és fegyelmem az időt valami okosra meglopni. Megcsinálom márciusban életem talán két legfontosabb képét mindezidáig, és április elején zavartalanul és szűz tiszta szemmel, rutinszerűen kétségbeesem, hogy a ''vászon előtt'' nem jut eszembe semmi.
    és akkor jössz nekem itt a piros könyvvel az elmúlástól való félelemmel?! kösz, van. Elég.
azért lehet, hogy elolvasom.

Az arcodra pedig nem emlékszem. Ami elég szomorú. Talán négy ember lehet az életemben, akivel szívesen beszélgetnék, mégsem teszem. Amíg élt, Vaszkó Erzsébet volt ilyen. Csodálatos szellem, kölcsönösen nagyon tiszteltük egymást, mégis alig néhányszor beszélgettünk. (Én hívő vagyok: majd odaát.) 18 éve hallgatok ebben a szobában, amiben élek.

De visszatérve témádra, túl az önsajnáló pátoszon, ez ügyben csak hitem tart össze. Ebben egy-egy percre meg tudok nyugodni, hogy ezen a gondolaton nem tudok túllépni, tehát ezeknél a gondolatoknál leheveredhetem, legalább egy szusszanásnyira:
''Krisztus oldalából kifolyó víz,
moss tisztára engem.''
...
''Krisztus kínszenvedése, erősíts meg engem.
Szent sebeidbe rejts el engem...''

Mit szólsz a szürrealizmusához? Paraszt nénik kórusban mondták egy kis plébániai misén, szentáldozás után. Leírtam, most már mondom én is. Ilyenkor csend van.

Talán azért nem beszélgetek, mert elvesztette értékét sze... itt abbahagyom, ha az ember EGY okot talál, az biztos önámítás. Szívesen váltanék veled szót.
78, 88, 89, 90 első fele. Kissé ijedten számoltam most össze az éveket, mióta ezt a témát festem: üres műtermemet. Amikor a zsidó temető téma megkopni látszott, és kissé művien elvágva a dolog fonalát - abbahagytam, akkor jött be, úszott be ez a téma a látmezőmbe, nem is gondoltam, hogy évekig ilyen, szinte közvetlen formában fogok önélet- vagy inkább önlélekrajzot ábrázolni.
(ha egyáltalán van más is-)
ez talán érdekelne téged.

mi van még? pihentetőül egy pár hetes levelem másolata az MDF elnökhelyetteséhez. Nem tudom, ők a dolgon olyan jól fognak-e szórakozni, mint én, amikor a dolog eszembe jutott.

''Kedves Lezsák úr!'' (meg a Kulin úr is kapott)
''G. K. közvetített, tőle tudom, hogy ötletem tetszett, és hogy Lezsák úr szerint néhány egyéb képpel együtt lehetne fölrakni, hogy a dolog ne legyen túlzottan politizáló.
Tehát.
Fölajánlom az MDF székház számára:

Régi zsidó temető - hazatérés     A/86/14 sz
olaj, farost 130x170 cm, 1986-87

képemet. Ha pénzt kapok érte, nem baj, ebből élek.
Értéke 140-170 ezer forint körül van. De szívesen odaadom ajándékba is. Katolikus és SZDSZ szimpatizáns létemre én így politizálok antiszemitizmus ügyben.

Képről dönteni telefonon nem lehet. Beszállítom, nézegessék. Biztos akad helység, ahol nincs nagyon szem előtt. Döntsenek. Nem sürgős.
Ha pedig nem kell: hazahozom, elég egy telefon.
90.5.28.    szívélyes üdvözlettel: .....''

a kép vagy 30 kiló és nagyon nagy. Hogy félreértés ne legyen, a címével csináltattam egy réztáblát és rácsavaroztam. Amúgy Van rajta egy 10 centis Dávid-csillag, amire szükség is van, mert amúgy inkább csak belülről világító dolmeneknek vagy menhireknek hatnak a kövek, meglehetősen elvont rózsaszín térben.

kösz a könyvküldeményt:

90.6.13.     Váli Dezső

ja. azt a képemet a levéllel egy időben bevittem és egy titkárnőnek átadtam.