dátum: 90.09.13.       fájl: c-fajlok-2/c02079-1.htm                      C. 02079

MAGYAR NAPLÓ

Váli Dezső táblaképei az Ernst Múzeumban

Szín és fény

Festmények vannak a falon. Táblaképek. Annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedekben temetni illik ezt a műfajt. A megrendezett kiállítás is puritán, az, ami. Nem akció, nem mulatság, nem valami helyettesítő a képek helyett.

Esemény a látvány, mert nem szociológiai kor- és kórtünet, hanem esztétikai művek tárháza, s ezek a hagyományos értékrendbe is illeszkedők. Váli konok következetességgel építkezik, mert képeket fest, s azokkal az absztrakció határait feszegeti. A lehetséges még felfoghatóét, ami még összerakható.

Sorozatok. Leggyakrabban műterméhez tér vissza, mint kiindulóponthoz, ürügyhöz. Az elmúlt években ismét legszűkebb környezetét. Festőállvány, asztal, heverő, padló, az ablak és a falak. Mindössze ennyi. Leginkább pedig a fény, a színek s az általuk meghatározott tér. Váli nem a formákat variálja, hanem a színeket, a látószögeket, s ezeket is a fény kedvéért. A kiismerhetetlen fény megismerhetőségéért.

Az asztal, a fal, a heverő elemi tárgyak. Elemi szükségletek szolgálói. Egyrészt. Másrészt ezek itt mégsem pusztán tárgyak. Váli nem széket, állványt, padlót ábrázol. Hanem képet teremt. Akárcsak Cézanne, aki nem almákat festett, hanem festményt. A szemlélet megértése miatt fontos. A vonatkozási rendszer pontosításáért. Klee fogalmazta meg a legigazabban: ''A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz.'' Nemcsak a láthatatlan világot, hanem a látszólag mindenki által valóságosnak véltet is. Akár egy széket egy műteremnyi térben és fényben. Váli megformálja s újrateremti a láthatót. S bennük, általuk persze önmagát is.

Aszkétikus formaideálja a korai, csaknem névtelen papi festőkével rokon. Akik mégis az első individualistái a keresztény Európának, hiszen kreátorai a templomi festészeti műfajokról leváló táblaképnek. Akik ezáltal a szubjektivizmus ellenőrizhetetlen, s épp ezért vonzóan emberi szférájának megteremtői. Szigorú hit keretei között.

A jelenkor stílus-káoszában a festő magatartása is lehet mértékadó. Ahány igaz művész, annyi érvényes szabály.

Váli redukciója: a dolog s a tér viszonya. A színek kapcsolatrendszere. Egy tárgy más tárgyakkal való lehetséges kapcsolatai. A tárgyak elgondolhatatlanok téren s időn kívül. S ez már Wittgenstein: ''Az egyes dolgok, úgyszólván, a lehetséges elemi tények terében léteznek. Elgondolhatom, hogy e tér üres, azonban nem gondolhatom el a dolgokat e tér nélkül.'' Az univerzummal való folytonos kapcsolat épp ezáltal biztosított.

Lehetne mondani halkan, meggyőzően: bezáródás, körülzártság, magány. Vagy ilyeneket: intimitás, lecsupaszítás, szembenézni kényszerülés. Vagy: spiritualizmus, esztéticizmus, művészet önmagáért az alkotásért.

A modern művészet önpusztító, kétes konzekvenciájú szabadságában a korlátokat, a kapaszkodókat megtalálók közé küzdte fel magát Váli. A külső és a belső világ közötti feszültségben különös harmóniateremtő képessége van. Szégyenlősen mondható ki a külső hangzavar miatt: vannak érzelmei. És képein a szépség.

Van művészet. Még ha a művész tőmondatokban kényszerül is fogalmazni.

S. Nagy Katalin

kép: Műterem zöld ággyal - A/88/04