dátum: 68.       fájl: c-fajlok-2/c02143-1.htm                      C. 02143-2145

1968 Kata levelek/6
(találkozásunk második hónapja felé lehet, tehát kb. febr.)

estére való
és alkalmas
levél!

Veres Pálné, megint Váci utca, kapukulcs, 49-es.
Nehéz ilyen short stop búcsúzni - minden feldobott
mondat szeretne (törvénye szerint: röppálya) elfáradtan
lehullani

Hát megjárom még egyszer a háztömböt, így félkönyéken, fal
felé fordulva - pléd alatt.

Az önállóságról

Mondtad, magad is valamelyest lekicsinylően választásod: az természetes, magától értődő volt, hogy egyetemre menjél. Társadalmi helyzeted, a szokás döntött helyetted. (Kiélezve)
Jó, a sínre rátetted kerekeidet - elindultál.
De a tudományos munkának (is) lényege az új felé törekvés, a régi sínen nem gurulhatsz büntetlenül. Hát szoknod kell az önállósághoz.
Valamelyik Maugham-regény nagyképességű, kivételes férfialakja választja végül: a taxisofőr pályát. Ez választás. (Megvolt rá az oka, indoka.)
Nemigen hisz az ember valamely jelenség fontosságában, színvonalasságában, ha az ellenkezője, mint megfontolandó, föl sem merül-
(remélem, érzed, itt most nem a szakmádról, a pályaválasztásodról van szó -!)
 

Tovább

Megkérdezted valamelyik székre:
jó-e ez, lehet-e helye ebben a szobában - (vagy efféle).
Ez sokat elmondott rólad. Latolgatom, tisztelve felnőtt feledet, őszinte voltodat, kontra (pardon) nő létedet:
mennyit vonjak le e mondat jelentőségéből: mennyiben szólt ez mindössze feltételezett, valamilyen fokú szakmai hiúságomnak -
De: mégiscsak - arra utal, hogy alapvető kategóriák léteznek, amik számodra tisztázatlanok, még végig nem gondoltak. (Itt messzemenően nem esztétikai kategóriákról van szó: az ebben való jártasság okát és fajtáját elég kedv szerinti tempóban megszerezni).
Nem tisztázott még - bizonyos vonatkozásaiban az ''én és a világ'' kérdése: mit szolgálok én, és mi szolgál engem, a környező valóság (ezen belül pld. a tárgyak) milyen fontossági szférában helyezkednek el körülöttem, mire van egyáltalán szükségem, mire nincs, de mégis van, csak azért, mert kedvelem - ennek megfelelően: mit kívánok megteremteni magamnak, és ezt-fő vonalaiban - milyen sorrendben -
(számomra például - szakmai árnyékától függetlenül is - nagy jelentősége van a széknek, amin ülök, vagyis dolgozom.)

Lehet, hogy ez a szék- mondat csak pontatlanul fogalmazott, vagy más értelmű- jelentőségű volt - mint amit most belevetítettem, de azt hiszem, amit leírtam, akkor is áll. És - természetesen - úgysem a székről van szó. Mindig itt szoktak félreérteni, (ezért is beszélek olyan nehezen-) hogy a kép-szerűség kedvéért az ember: példát mond, egy szituációt, egy esetet.
És abba bele lehet kötni, és talán jogosan is: csakhogy nem erről van szó: Ha széket mondok, bútorra gondolok, bútorral tárgyra - aztán anyagi valóságra - létezőre. egyértelműen általánosító típus vagyok: a gondolkodási stílusom erre állítódott be: egy székről nem-igen tartanám érdemesnek ennyit beszélni.

No. Hát ebbe a gondolatsorba nem kezdtem bele ott valahol a Vásárcsarnok oldalában: mert ez fontos, és én nagyon nehezen improvizálok.
 

Önállóság.

Félmondataidból érzem időnként, mennyire szükséged van külső-idegen kontrollra. (A mondatok: történetek a múltban játszódtak - nem az én-véleményről van szó hát. Ezt csak azért választottam szét, mert természetes, hogy most egymás véleménye fokozottan érdekes számunkra: tanuljuk egymást -)

Ez pedig - ahogy én látom - jóval több lehetséges hibaforrást hordoz, mint az önkontroll (ha ez már rutinos)

Mert: más téged olyan kód alapján ítél, ami nem rád - hozzád szabott, és te nem is ösmerted. Nem tudhatod, hogy válaszában mennyiben szerepel a lekésett villamos, fölmentő ítélete mennyiben önmaga fölmentésének ösztönös igyekezetében fogant.
(Hányszor kaptam ezen rajta magam!)

Tudod, mire jó leginkább a külső impulzus? Ráirányítani a figyelmet - a kristályba egy-egy új oldaláról belenézni. De ezek később egyre ritkábbá válnak.
(Nincs olyan nagyon sok oldaluk.)

Még az önállóságról. Nem érdekes a véleményed a világról, amit nem magad izzadtál ki, hanem átvetted. Mert azt nem-igen leszel képes új szituációba transzponálni. (Megint ne érts félre, a történeti kontinuitás jelentőségét tisztelem, sőt - inkább mások számára - a lecsiszolt középutat is: vagyis a meggondolás nélkül átvettet. - Nem extravagáns gesztusokról van itt szó - Viszont te ennél színvonalasabb életet fogsz élni, semhogy így -

A szülők dolga:
Már gyerekkoromban gyűlöltem: ''Ne mondd meg a Nagymaminak - mondjuk, hogy hazudott - öreg ő már, meg hát minek bántani.'' Mikor gyerekeknek kezdenek saját értéknormái kialakulni: kezd biztos gyökeret ereszteni, s egyben kezd szülei fölött ellátni. Itt és így lassan a szülői irányító - nevelő szerep jelentősége szükségszerűen elmúlik. A felnőtt fákat szétültetik: egy lényegét vesztett kapcsolat formálissá válik - kegyeletből lehet misztifikálni - De megvan az új-ra a lehetőség: ösmerik egymást alaposan, és jóindulattal vannak egymás iránt. Nézetkülönbség mit se számít - van nekem egy barátom, aki csalja a feleségét, és nem ítélem el, nem feddem szavaimmal: félreteszem saját normáimat és használom az övéit, megemlítve, hogy ez keresztény szemléletemmel természetesen nem egyezik.
(Miért?! A kannibált olyan nagyon elítéljük?!)

(Hát ennek nem érek a végére. Most 1/2 4, és az előzetesen fölfirkált féloldalnyi címszóból eddig kettő ''futott le''. Talán még ezt az egyet, valamennyire: gőg.)

Mondtam neked, hogy ezen a téren az abszolút 0-ról tudok mindig kezdeni: Hallatlan ujjongás, mindahányszor (mint egy eredeti Utrillo előtt) a kezedet megfogni.
Meg a mai moziba menjünk-kel nem is volt disszonáns: az iskolatáska és perec. Így aztán: mély lélegzetet vettem, -
(elsőként a: ''no, gyáva a legény?!'' rutinmondatom próbált segíteni, de ezt a legyet sajnos rutinosan csapom agyon: a gátlástalanok sokkal kevesebbet kapnak a világból, eredményeiket nem ők, csak alkatuk szüli (esetleg a papa bokszolni járatta a fiát). Gyűlölöm a gátlástalanokat.
Igen ám, de pár perc múlva elvetted a kezed. Ez rendjén is van a plusz is csak a minusz mellett érvényesül, válik karakteressé. Tartottam a kezem továbbra is a karfán túl. Kezdjem-e én újra vagy legyek én a gőgős most? (jobb szó a rátartiság) (Lendkerekes autót nem játszom)
tudod az az, hogy míg hajtja az ember: búg, mozog -
elengeded, még megy egy picit, aztán leáll-

hát, a fene majd megevett, de maradtam gőgös.
(Hogy pontosan mi helyes, talán sokára döntöm csak el.)
viszont, hogy eredeti elhatározásommal ellentétben mégis meghívtalak magamhoz - ezen a téren egy jó pontot is szereztem - (merthogy elsőre ezt visszautasítottad)
Tehát: meghívlak, némely főleg írott dolgaimat szeretném megmutatni. És egyébként is: nem mondtam igazat, este, hogy léted és munkám időben nem keresztezi egymást. (Bár mostani munkaintenzitásom magamnak is szokatlan - ebben szerepe van létednek is - de a hullámtörvényt ismerve: nyilván nem lesz állandóan ilyen.)
Tehát szeretném, ha minél hamarabb ki tudnánk alakítani párhuzamos - munka - körülményeinket. Lehet, hogy te is fogsz tudni itt dolgozni - majd meglátjuk, kialakul.

3/4 4, te most
alszol, jó éjt
szervusz leány.

 

Az ISO betű van itt, OK. Nem használható:............ †....... –............ ”„

dátum: 84.12.        fájl: c-fajlok-2/c01529-1.htm             C.01529