dátum: 91.11.       fájl: c-fajlok-2/c02210-1.htm                      C. 02210-2212

Szia Katalina! (névnapodon mindenki nekem gratulál!)

K művésztelepre 3 hétre dolgozni 

negyed öt reggel, észbevettem, hogy vagy két órája levelet fogalmazok neked az ágyban, ésszerűbb fölkelni. Biológiai órám pár napja megbomlott, György Petiék megmérgeztek egy este valami gyümölcsteával, reggelig ébren voltam.

Kedvesem.
Nincs itthon a főnök, persze cincognak a:
kutyák
pormacskák
egerek.

A kutyák a következőképpen. Zsófi ugyan retteg, hogy folytatódik a dolog, ha hazajössz, de többszöri Sárosi konzultáció után elkezdtünk újságpapírt teríteni a kutya rendes éjjeli szarási területére. Hogy első lépcsőben arra szoktatni. Sárosi szerint talán lesz második lépcső. Azóta legalábbis éjjel nem lépek bele.

Pormacskák. Furcsa, de lekvár vagyok gyerekeimet rendebbre szoktatni. Nem tudom, hány hét távolléted után állna be a helyes rend, legalábbis mostanában ez gyengébben megy nekem. Ha begurítunk egy labdát az előszobaszekrény alá, bízunk benne, hogy a kutya a fenekével ott is kitörölget egy kicsit.

Mi.
Hogy tudjad azért. Esti imáinkban munkád rendszeresen. Miki rendszeresen kedvenc zsoltáraimat olvassa föl nekünk kétszer, hogy megértse. Mondom neki, tudod itt mi az a ''madarász''?! - Persze, a Varázsfuvolából, mondja.
Elmentünk arra a vasárnapi hangversenyre is. Útközben sorolja:
Szeretem az Éj királynője áriát,
a Papagénót,
a Szarasztrót,
a Papagénót a Papagénával;
nem nagyon szeretem a:
Három tündért,
a Paminát.

Én (kicsit szégyenkezve, de a Rómeót olvastam, elég fény volt a teremben zene közben is). Mondta Miki, mennyire sajnál, hogy nekem ez nem élmény. Hazafelé még beszaladtunk Mamihoz. Kirándulás azon a vasárnapon elmaradt. Ebből származtatom, hogy nem bírtam szusszal ezt a hetet - majd elmondom.

Zsófival egy tévedést biztosan elkövettem. György Petiékhez utánam telefonált, hogy most Orsival azonnal éjféli moziznivalója van - én óvtam, de rábíztam. Egy baráti vélemény emléke is benne volt a döntésben - hordozom pár hónapja: hogy ti. a dolgokon úgy kell túljutni, hogy ki is kell próbálni. Ez esetben: egyszerűbb, illetve talán nyomatékosan egy megtörtént hibás eseményből kiindulni későbbi döntésekkor.

Mikivel nagyot kártyáztunk, nem tudom, mit mulasztott eközben. Egyszer, tudom, elfelejtett időben hazajönni, de akkor Zsófi vitte volna valahova. Nagyon vidám. (Az én örülékenységem: csökött)
Csütörtök reggel Robi megint fölhívott, és macerált, hogy kéne a Mozgóval éves szerződést kötnöm. Még nem sikerült megtudnom tőle, hogy ez nekem miért előnyös. Merthogy cikkeket anélkül is leadhatok... És nem tudom, csak lustaság-e, hogy nem szívesen kötelezem el magam. Mindenesetre mozdult a dolog: csütörtök délelőtt nekiültem, és 1/2 4-ig megírtam két cikket. 6-6 oldalasak, nem tudtam 9 oldalt írni egy témáról. Egyenesen és meglehetősen folyamatosan, gépbe írtam. Délután Rozsnyai Marinak és nekem nagyon tetszettek, este - szokott tempómat tartva fölszaladtam még aznap Robihoz - megrendelőnek az egyik nagyon, a másik egyáltalán nem. Nomármost erre a bizonytalanra kössek szerződést? Mikor a minőségkontrollom ennyire bizonytalan? Mami szerint - más oldalról nézi - ne hülyéskedjek, jó arány, ha két első cikkből az egyik igen jó.
(Azért mégiscsak jó lenne egyébként másodszor gépelni őket.)

Na, szóval este Robihoz, másnap reggel viszont nem ment tovább. Kilenc felé bevackolódtam az alvó Mikica mellé (aznap Zsófi ágyában vendégeskedett) még félálomban megettünk egy tábla ajándékcsokoládét, majd délig aludtunk. És ekkor ötlet jött. Hogy a kirándulás maradt ki. És fölmentünk - két órát a Szabadsághegyre és a Jánoshegyre Mikicával. Meg a kutya. (Mikinek szünnap.)
Ebéd, utána megint sürgetett, mikor nézzük meg azt a mongol cirkuszműsort, nagyon megragadt a fejében egy plakát a múltkori vidámparkozásunkkor.
Mondom neki, elmehetsz, de nekem dolgoznom kell. Jó. Tudod? Tudom: hatos, Oktogon, földalatti, Hősök tere. Tényleg tudod, utána egyenesen haza, itt egy százas (telefonból tudtam az előadás 1/4 6-kor ér véget, és 70 forint a legolcsóbb jegy.)
Este tele pofával medvékről és bohócokról mesélt. Puhatoltam, hogy hatott rá az egyedül -út?! ''Sajnáltam, hogy nem látod te is, amúgy nem vagyok úgy, mint kiskoromban, amikor nem volt érdekes a síedzés, ha közben nem láttad, jól csinálom-e.''

Én közben - másodszor - injekciósorozaton voltam.
Hihetetlen sokat javult a vállam már az elsőtől.

Hazafelé - Miki még cirkuszban - benéztem a Vízivárosi Galériába, hát (70 000-ért) árusítják László Barnabásnak 15 éve 3500-ért eladott képemet. ''Angyal a város felett'' A/70/04. A vezető fél-amatőr festő, tisztelőm. Aláírásra hazahoztam a képet eredetileg restaurálni egy kicsit, és még aznap este csináltam neki egy tisztességes keretet is maradék deszkámból. A dolog azonban eszkalálódott, a képet meglehetősen átfestettem. Sokkal jobb. Majd kéne a hátára valami igazolást írnom - ragasztanom, hogy nehogy a kölcsönadót tegye valaki felelőssé, ha netán -

Miki ablaküvegbetörés ügy: mégis megcsinálta az üveges, és mégis ingyen (nem tudják a Biztosítónál nevemet beazonosítani, mondták, hogy nekik azt nem is kell.)

Hát igen, rendetlenségem jele az is, hogy egyik nap (magától) Miki korábban kelt, zongorát gyakorolni. Most este pedig kért, mennék-e segíteni neki a zongoránál, mert neki a kiskvintet, vagy mit balkézzel kéne, és az ezúttal először más, mint a jobb kéz munkája.
El kellett hárítanom, mert nagyon festettem, de biztattam, hogy a helyzet jó, mert van rá ideje. Még egyszer bejött, hogy a közepe nem megy, aztán ragyogó arccal, hogy a közepe is. Mondtam - és tette! - hogy na, akkor most ezt jó néhányszor, hogy ezen egyszer s mindenkorra túl legyen.

Amúgy kirándulás közben jelezte, hogy most nem matekot, hanem irodalmat kellene gyakorolni. Nagyokat hülyéskedtünk útközben kérdő és tagadómondatokat gyártva. A kutyának meg folyton gesztenyét kellett dobálni. Egy lélek sem volt, gyönyörű őszi idő, a városon lent köd.

Uszodabérletem ügye megoldódott. A szerelő - ahogy reguláris - ötezerért megjavította volna a Trabantot. 7 iszonyú döntés előtti perc után otthagytam, s kerestem egy sarlatánt, akivel ketten 150-ért megragasztgattuk. Nem szépségversenyes. A pénz megmaradt. S a másik fele: Miklóst megkérdeztem, nem tudna-e beszállni?! Hogy ezt (meg kell venni az 1992-es uszodabérletet) elég nehéz lenne - adósságaimmal - a kasszából leemelnem. Adott. Amennyi hiányzott. Még megdicsértettem vele magam, hogy ugye milyen tehetséges ötlet, soha nem szoktam pénzt kérni. Kedvesek voltak. Este 10-re mentem hozzájuk egy félreértésből kifolyólag. Erzsébet hangjában ugyanis némi elhárítást éreztem, tévesen, kihallani, ezért elbizonytalanítottam, hogy megyek-e hozzájuk, még a telefonban. Aztán 10-kor ideszólnak, hogy mért nem jövök, itt ülnek, várnak. (Erzsébetnek születésnapja volt aznap.) Így aztán éjfélig.

Tanítványaim. Ma reggel jönnek ide kilencre. Ez ürüggyel javasoltam gyermekeinknek némi rendet. Miki már ismeri őket, legutóbb zárásként megtanítottuk a csapatot a spanyol kártyajátékunkra, egy nagylányt keményen meg is vert azonnal. Szóval a tanítványok. Szerdán elém állnak, beleegyeznék-e, szeretnék a kurzust a rektortól egész második félévre kérni, meghosszabbítani -. Meglepett, azóta úgy tűnik, nem is teljesen lehetetlen a dolog, ahogy azonnal meg is mondva, feltételeztem. Maszák Zolival ugyanis beszéltem telefonon, hogy - ha már - a dolog stratégiája pontosan legyen fölépítve: kiderült, hogy a diákönkormányzatnak (neki) súlyos jogai vannak. S a diákoknak mondtam, hogy már ne gondolják, hogy két-három aláírásnak súlya lesz, ó, mondták, szereznek huszonötöt, ők is gondoltak erre. Le kellett hűtenem őket, hogy idegennel (ne) írassák alá. Így is van vagy kilenc név.

Most fél hat. Mindjárt ima, uszoda. Mit együnk hétvégén? Valamit ki kellene találni Zsófival megbeszélve, de ő gyereket őriz Miklóséknál éjszaka. Majd valami. Aztán kilencre jönnek a diákok, előtte kis takarítás? Vettem 10 dobostortát, Miki megtalálta a hűtőben. Ha kevesebben jönnek: mi is eszünk. 12 meg Robi jön föl, Latorékkal. Tavasz óta húzódik, képet akarok adni nekik. Pechemre most épp alig van.

Robinak is akarok képe(ke)t adni, de ez más ügy. Mondtam talán neked, rájöttem ezt a hibát a kép szétajándékozásnál elkövettem: Kellettek volna kis csoportgyűjtemények is, ez kevés van. Szeretnék - ha belemegy - Robinál, egyebek mellett egy kis magángyűjteményt fölfejleszteni. Persze az ilyen ajándékdömpinget nehéz intelligenciával bírni, elfogadni.
Step by step.
Épp most szólalt meg a vekker, szió! várunk!

Deske
91/11/30