dátum: 92.12.28.       fájl: c-fajlok-2/c03793-1.htm                      C. 03793-3795

Interjúbeszégetés a rádió épületében, hogy Unalmas-e a szürke szín
adjás 1992.12.28. Petőfi rádió 12.30. Napóra
Riporter: Kóczián Péter

a felvett teljes szöveg

- Az emberek többsége a szürke színre azt mondaná, hogy rettenetesen unalmas. Önnek volt egy olyan korszaka, amikor ilyen színt használt. Ön szerint unalmas szín a szürke?

-  Kezdem azzal, hogy miért baj, ha unalmas?

- Nem azt mondtam, hogy baj. Bár igaza van, azt mondtam.

- Mielőtt a kérdésre válaszolnék, avval kezdem, én nem játszanám ki az érdekes és az unalmas dolgokat egymás ellen. Szükség van rá, ugyanúgy, ahogy a nyugalomra is az izgalom mellett, ahogy a filmben is vannak feszült percek és oldó percek. Thomas Mann azt mondja, egy regény nyugodtan lehet unalmas, és hogy ő unalmon túli mondatokat le mer írni...

- Ha én unatkozom, az rossz érzés számomra, hogy nem tudok mit csinálni, amit csinálok, az nem köt le...

- Tehát szembenézek magammal. Ez egy óriási érték...
El  vagyok foglalva saját játékaimmal, és ráunok. És visszakérdezek, helyes volt-e ez, betöltötte-e a szerepét, nem kellene-e valami mást csinálnom... Tehát egy rendező pillanat, illetve egy rendező pillanat előtti állapot az unalom, és ezért rettenetesen fontos.

- Egyetért azzal a meghatározással, hogy az unalom az az, hogy az embert nem köti le az, amit csinál?

- Ezen még nem gondolkoztam...

- Mikor unatkozik?

- A széttekintés pillanata az unalom, illetve annak első fázisa. Úszom békésen a tengerben, egyszer csak kidugom fejem a vízből, és körülnézek, hol van valami sziget. Akár munka közben is sokat unatkozom, vagy olvasás előtt vagy olvasás után, az a csend állapotnak egy változata, visszanézek és megpróbálok előre nézni. Egy köztes állapot, nagyon érdekes. Nem azonos önmagával, előre viszi az embert...

- Mi úgy éljük meg, hogy ez egy statikus dolog, nem történik semmi sem...

- Az ember létének csak egy kis részét tudja szavakká és formált gondolatokká visszakódolni. Sokkal több történik velünk, ismétlem, így gondolom, ami után elhatározásra juthatunk, hogy ''változtasd meg életed''.

- Én arra voltam kíváncsi, ezt a dinamikus állapotot miért éljük meg statikusként?

- Én ehhez nem értek. Azt tudom, az ószövetségi próféták tanítottak minket arra, hogy szenvedés nélkül nem lehet továbblépni, tehát, hogy valamit kellemetlenségként élünk meg, az önmagában nem káros. A láz állapot kellemetlen, de gyógyító. Megvan a szerepe.

- És mi a szerepe a képzőművész munkásságában a szürke színnek? Ez egy unalmas szín, éppen ezt tisztázzuk...

- Énnekem rettentően érdekes, most itt közben el is gondolkoztam, ha választani kellene, hogy a többitől örökre el vagyok tiltva, akkor feltétlen a szürke színcsaládot választanám...

- Ezek szerint nem unja...

- És még evvel együtt is, még ezt is unom időnként (nevetek), de egy gyönyörűségesen gazdag színcsalád. Azt mondja csendesen -, nem kiabál, nem üti a fejemet, nem sír, nem rimánkodik -, hanem csendesen azt mondja, élj tovább. Éppen ez az értéke, hogy továbbvezet... Természetesen szürke szín nem létezik, erről így hibás beszélni, önmagában nincsen szín. Színcsalád van, színek egymás környezetében. Egy szürke képen, amin mondjuk nyolc vagy tizenhat féle szürke van, és van rajta egy kis narancssárga pötty-, attól lesz a szürke szürke és a narancs: narancs. És nem lesz unalmas...

- És ha csak szürke szín van rajta?

- Olyan is van. Meg lehet csinálni. Ritkán sikerül, nagyon jó képnek kell lenni. Greconak van ilyen képe, csupa vörös, pedig az egy borzasztó szín...

- Ha jól értem, az egy színcsalád az, ami unalmas, annál nagyobb esélye van, hogy unalmas legyen.

- Nem látom át így a problémát, én azt tapasztalom, hogy leteszek egy színt, amiből el akarok indulni, mondjuk egy 836-os jelzésszámú szürkét. És akkor elkezdem keresni a mellé alkalmas színt, ami gyakran a szürkének egy másik, harmadik, ötödik változata... a képzőművészetnél nem lehet általános igazságokat kimondani, ott, akkor, találok egy színt, amit ha megtalálok, az maga a csoda. A kép egyik információja, az egyik csodája az egy szín, színkapcsolat, ami élmény, aztán végképp leírhatatlan szavakban, csak az embernek föláll a hátán a szőr. Valami, ami megrendít.

- Avasson be, bennem más hatást kelt egy szürke szín narancssárgával, mint egy kék szín narancssárgával? Mi az, amit a szürke ad hozzá. A Párja?

- Igen, környezetében mond a képen a szín valamit, mindig környezetében.

- És unalmas szín a szürke?

- Éppoly unalmas a vörös, vagy a fehér (nevetek) és természetesen nem lehet mondani, hogy unalmas. Ki lehet mondani egy képre, vagy egy kép sarkára, hogy unalmas, de az nem e szürkétől unalmas, hanem mert rosszul van megfestve. Végtelen unalmas égő vörös dolgokra emlékszem, most konkrétan is, a Közép-amerikai XX. századi festészetből...

- Tehát nem a szürke a felelős...

- Azt hiszem mi vagyunk felelősek érte (nevetek), vagy ha ő a felelős, akkor természetesen nem a szín, hanem egy rossz mű...

- Ön azt mondta, minden szín lehet unalmas, akkor miért mondják az emberek, hogy a szürke egy unalmas szín...

- Mert magasabb az ingerküszöbük, általában. A csöndet, a csöndes gesztusokat, a kis simogatásokat alig-alig halljuk. Azt, amire egyébként nagyon szüksége van minden ép embernek, és a nem-épnek különösen - a nyugalomra és a csöndre, a  kis gesztusokra, a kis átmenetekre, amikor alig történik valami, amikor a történésnek soványsága segít, hogy én magam továbbgondoljam, továbbmenjek-, akár fantáziámban továbbrepüljek azon a hajón, ha ezt mind megteszik helyettem a színek, a robbanások, az üvöltések, akkor erre nincsen lehetőség.

- Szóval, hogy a szürkét unalmasnak érezzük, korunk egyik jellemzője,

- Így is le lehet fordítani. A szürke színt keveset használta a képzőművészet, úgyhogy itt nekünk még van keresnivalónk. Legutóbb jöttem haza egy kiállításnéző körutamról külföldről, és láttam, hogy a XX. századnak van keresnivalója bizonyos színkapcsolatokkal, csendes színekkel nem sokat foglalkozott az elmúlt húsz évszázad festészete. Ezt az absztrakt hozta, amikor a tárgyak lefestésének vagy megfestésének feladatától megszabadult. Bizonyos dolgoknak mégiscsak bizonyos dolgokra kellett hasonlítaniuk... És a világban kevesebb a szürke; a fa zöld, az ég kék,... a ruhák is inkább színesek.

- Mi annak az oka, hogy eddig nem nagyon használták a festők a szürke színt? Hogy eddig nem volt az élet ilyen robbanásokkal teli, így nem volt szükség a szürkére?

- A kérdés nehéz. Azt gondolom, hogy a festészet mégiscsak átformált, leképezett egy látványt. És a világban kevesebb a szürke, mint a zöld fa, vagy a barna föld, vagy a kék ég... a ruhák pedig- ritka kor volt, amikor szürke volt... bátor ember volt, aki sok szürkét mert használni a képen...

- Mi az oka, hogy ruhában sem...? Hiszen az emberek azt maguk csinálják maguknak...?!

- Nem tudom megítélni. Ma, a nagy harsányság korában kétségkívül megnőtt a csönd ázsiója. Egy valódi igény. Mint ahogy a környezetszennyeződés iránt érzékenységünk tíz-húsz év alatt teljesen megváltozott, ugyanúgy fogjuk megtanulni a csendre, a halk gesztusokra való figyelmet is. Ha túl akarjuk élni önmagunkat, vagy ezt a századot, vagy a következőt.

- Jövőnk záloga  szürke?

- (nevetek) Nem tudom. A festők nagyon pici téglák ennek a világnak az építésében. Nagyon sokfelől kell ezt a csendet felépíteni, a nyugalmat...

- Ehhez színek tekintetében egyik eszköz a szürke...

- Még szerényebben azt mondom, hogy nálam igen. Én tudom, hogy mire lehet használni. Időnként nagyon jól tudom, időnként tudják mások is. Szerencsére mindenki másképp akarja ugyanazt megcsinálni. Sok más lehetőség is van.

- Ebbe belejátszik, hogy az ipari forradalom előtt... hogy régebben nem volt annyira ön szerint jelen az életünkben a szürke, amióta azonban a gépek megszülettek, az alumínium, a műanyag, ezek mind a szürke színekbe tartoznak bele, és ezért sokkal inkább az életünk részévé vált a szürke. Mondjuk, egy XVI. századi ruhakölteményen a szürke szín furcsa lett volna, manapság ez nem feltűnő...

- Ebben teljesen igaza van. A szürke nem egy natúra-szín, nem egy természeti szín. Ilyenfajta történelmi műveltségem nincs, hogy én ezt meg tudjam ítélni, de csakugyan valószínű, hogy a színkultúránk is meglehetősen polarizálódott. Fra Angelico elképesztő piros-kékeket használ, neki ez alapeszköz volt. Én ettől el vagyok rémülve. Nem tudom... nem tudom...