dátum: 93.01.16.       fájl: c-fajlok-2/c03827-1.htm                      C. 03827-3828

Népszabadság 1993.január 16.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kolduskeresztút

Objektív sorok szubjektív szándékból

Szócikk A keresztény művészet lexikonából (Corvina, 1986): ''A keresztút az útvonal Jeruzsálemben (Via dolorosa), amelyen Krisztus - a helytartói palotától a Kálváriáig - a keresztet hordozta. A 15. századtól kezdve vált szokássá Krisztus szenvedésének hét, majd tizennégy állomását (stáció) templomokhoz vagy (temető)kápolnákhoz vezető út mentén felállított oszlopon ábrázolni. A stációk mellett vonuló hívek így gondolatban végigjárhatták a keresztutat, és végigelmélkedhették Krisztus szenvedéseinek egyes mondatait.''Bejegyzésrészlet '89.11.6 jelzéssel Váli Dezső C. Naplójából (Új Mandátum, 1992): ''Hónapok óta gondolkodtam egy új keresztúton, anélkül, hogy tudtam volna. Most megcsináltam két nap alatt. Nagyon szeretem. Fölmentem fotóapparáttal a Munkásmozgalmi Múzeumba, kértem harmincas évekbeli munkás szociofotókat. Délutánra előhívtam, amit ott a helyszínen lefotóztam belőlük, másnap estére keretezve készen volt. Fölvetettem a Püspöki karnak, mi lenne, ha Magyarország ezt ajándékozná két év múlva a pápának, látogatásakor. (Gondolom, nem fognak hamar dönteni, egy repró sorozatot mellékeltem.)''

Lexikon szócikk - folytatás: ''A keresztutak létesítése abban a szokásban gyökerezik, hogy a szentföldi zarándokok sorban felkeresték Krisztus szenvedésének színhelyeit. Ennek alapján és a ferences rend által propagált passiósajátosságok nyomán született meg az az igény arra, hogy Jeruzsálemtől távol is legyen mód a szent helyek által nyújtott élmények átélésére.''

Képaláírás a Naplóból: ''Még télen kiállítva a Téli Tárlaton a Műcsarnokban, onnét megvette a Minisztérium a Nemzeti Galéria számára 140000-ért (ötezret lealkudtak). Az angol nyelvű változat pedig a Magyar Karizmatikus Imaközösségek ajándéka volt a pápának, amikor itt járt. (Miklós szerint ez a munkám: giccs. Lehet.'')

Részlet Assisi Szent Ferenc perugiai legendájából (Helikon, 1990): ''Mert minden teremtmény ezt mondja, sőt kiáltja: ''Az Isten érted teremtett engem, ember.'' Ezért mi, akik vele voltunk, tanúi voltunk, mekkora külső és belső örömét lelte csaknem az összes teremtményben, milyen szívesen érintette és nézte őket.''

Képaláírások a Kolduskeresztút első publikációjából, Hittanlecke felnőtteknek is (Mozgó Világ, 1990): ''Békét akarsz? Magadnak is? Egyszer és mindenkorra meg akarsz-e bocsátani mindenkinek? Azoknak, akik: büdösek, a boltban becsaptak, gumibotot hordanak, rosszul javították meg vízcsapodat, félrekezelték édesanyádat, akiket a mamád utál, ellenségei minden hitnek, gyűlölik a magyarokat, tehetségesebben nálad, nem figyelnek rád eléggé, lehányják a lépcsőházat, bömböltetik a magnót éjjel, nem adták kölcsön a..., nem hitték el, hogy... mással randevúztak helyetted, szebbek nálad, egyszerűen csak jól elkéstek, megvertek vagy szüleidet, gazdagabbak, akárcsak sportban, fecsegősek, megették a tízóraidat, tehetségtelennek tartanak, megmosolyognak, eltörték a kedvenc bögrédet, vezetnek téged, pedig alkalmatlanok rá, pornót készítenek, öregek és csak a macskájukat szeretik, túl nagy fülbevalót viselnek. Meg akarsz-e bocsátani Hitlernek, minden diktátornak, minden nációnak, meg tudsz-e bocsátani az Atyának, hogy jobb sorsot szánt neked, és ezért most keresztbe tett neked? És magadnak, hogy a múltkor olyan csacsi voltál? És hálát akarsz-e adni mindezekért?!

Váli

Vallásos katolikus, de nem boldog a mindenkori egyház nagy étvágyú politikája miatt. Ötvenéves elmúlt, de serdülőszemmel nézi a világot. Izgatja a judaizmus, de érdeklődése nem származásából fakad. Gyönyörű képeket fest, de nem végzett képzőművészeti főiskolát. Az amatőrök szabadságával tipografizál, fényképez, ír, tanít, de többnyire minden szakmában profiként híresül. A liberálisokkal szimpatizál, de belebetegszik, ha műve átlépi az országhatárt. Sikere van értelmiségi körökben, de ettől még nem lesz pénze. Belülről vezérelt ember, de mániákusan gyűjti a róla szóló dokumentációt.

A kritikusmesterség elsajátításának kezdetén úgy tanultam, hogy az objektivitás megőrzése végett legjobb nem ismerni személyesen a művészt. Ha a megismerés elkerülhetetlen, akkor óvakodni kell a bírálat tisztaságát veszélyeztető egyéb relációktól (keresztbe foglalkoztatás, összejárás, kölcsönös segítségnyújtás). Ha mégis vannak relációk, akkor legalább nem szabad képet elfogadni.

És most itt állok Váli-műtárgy-birtokosként, ''összefonódottként'', ráadásul  remélem, barátként. Elfogult vagyok, jogosítványom - az alapkiképzésem szellemében - legfeljebb egy múzeumi karton kiállítására lehet. (És megnyitóra, katalógus-előszóra, monográfiára, azaz veszélytelen műfajokra.)

Íme hát, a karton

A tizennégy darab felvétel sötétszürke, kemény papírból formázott, fehérrel keretelt tízszer tízes fotópozitív. Az eredeti kópiák más-más mestertől származnak, műegésszé a válogatás, a vágás és a szerkesztés ténye avatja. A kompozíció szerves részét alkotják a fotókra rostirónnal írt és római számmal ellátott stációcímek.

P. Szücs Julianna

Annál nagyobb a csoda, hogy a talált fotóhalmaz
Váli remekművé lényegült,
megrázóan aktuálissá és korszerűen félelmessé,
esetlegesen játékossá és filozofikusan gegessé.
De ezt már cikken kívül, magánbarátként írom.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------