dátum: 93.01.       fájl: c-fajlok-2/c03848-1.htm                      C. 03848

1993, válaszcikk György Péternek

             -az Új Művészet-ben (1993. 1. szám)

''Későszocializmus után...'' *

Drága Péter, üzenem, hogy a művészeten belül NEM TÖRTÉNT SEMMI; hacsak nem vesszük egy kalap alá mindenféle ál- és pszeudojelenséggel. Persze én a dolgot HIVATALBÓL nem láthatom át, hiszen belülről nézem. (Amúgy is, ilyen fokú absztrakciónál már igen csikorog az agyam.) Szóval, hogy ezek a nagy, hirtelen változások, és hogy a dolgok ezért most válságban, meg minden. Tehát mi változott, és mi nem?
 

Nézzük először: a/ a csinálók oldaláról.

1. Voltak és vannak hiteles festők. Úgy festenek, ahogy az egér rág. ''Muszáj nekik, mert mindig nől a foguk.'' (Szabó Vladimir). Ezek nem csinálták a szoc. reált, ezek nem apolitizálódtak mint festők, a 70-es években, ezek nem rendszerfüggésben, vagy ellenzéki tagadásban hozták létre műveiket.

Ha tehetségesek voltak, s ráadásul jó órájuk volt, jó képeket csináltak. Rendszerváltás aligha törheti ketté a pályájukat. Sőt egy válás, házépítés, tanári munka se, pedig ezek veszélyesebb ügyek. Ezek a mesterek vannak, élnek, ''föl lehet őket lökni'', illetve egyáltalán nem lehet őket föllökni, mert nincs honnan, és nincs hová.

2. És voltak, vannak festőszerű egyének. Füst Milán szerint egy életmű kiteljesedéséhez legalább ötféle képességre van szükség. A hatalom- és pénzéhség, lustaság, a magány el nem viselése és egyéb fegyelmezetlenségek szétzilálják a tehetségest is.

Azok, akik művészeteken kívüli okokból alkotnak; azok igazodnak, utánoznak. Voltak a hatalom árnyékában, vagy ellenállásban, mindegy. Nem befelé néznek, hanem egymásra, Nyugatra, gurura. Most majd átrendeződnek megint, újabb lépesmézek felé.
 

Nézzük másodszor: b/ a befogadók oldaláról.

1. Úgymint az egyén. A magasművészet úgy működik, hogy némely emberek fölizgulnak jó képek láttán. Ez nem változik. A lényegi befogadás mindig személyes, titkos, face to face. Az a (Bernáth Aurél szerinti)) kétezer ember ebben az országban zavartalanul fogja a képzőművészetet tovább fogyasztani. A design stb. nem fogja a jövőben sem kielégíteni, mert azokat egészen másra használja. Lehet, hogy a műfaj egyszer, hosszú távon elhal. Rebesgetik, nem hiszem. Túlságosan fontos, univerzális ahhoz. Ez nem mennyiségi kérdés ugyanis. Mozdonyvezető is kevés van.

2. És a társadalom. Ami valóban radikálisan változik, az a művészetet imitáló ipar, ami a közszórakoztatás egyik formája. Hogy az Új Festészet Budapestre érkező hulláma véletlenül azonnal a hivatalos művészet státusát kapta, ennek semmi (művészeti) jelentősége nincs. Még csak nem is ártott, valószínűen. A művészetben nincsenek kétéves divatok, nincsen ''mai pálya, Pesten'', csak a szórakoztatóiparban. Hogy most az állami pénz kevesebb?! A mecénálás (pénz és dicséret) épp annyira lehet káros, mint segítő. Lásd Hódmezővásárhely. Hogy a változásokra választ adni... a művészet sosem a napi történésekre ad választ. A politika nem tartozik a legfontosabb dolgaink közé.
Hogy „a piac megszűnt” ...Melyik? Miért, eddig volt?

92.10.21.

                                                                                              ölel: (Váli) Dezső

* György Péter lapunk 1992/9. számában megjelent vitairatára szerkesztőségünkhöz érkezett levél.