dátum: 97.06.       fájl: c-fajlok-2/c05057a-1.htm                      C. 05057a

 

Lektori vélemény Váli Dezső J. Napló című kéziratáról


Váli Dezső kézirata rendkívül értékes és több szempontból is izgalmas olvasmányt nyújtó szöveg: egy olyan könyv, amely ugyan jelenleg csak privát formában létezik, de amely megítélésem szerint feltétlenül tágabb nyilvánosságot érdemel. Váli az önvallomás és önéletrajz sajátos keverékét hozta létre ebben a J-nek szóló levelekből összeálló műben: formailag a komoly tradícióval rendelkező irodalmi műfajnak, az episztolának az átértelmezését végzi el, kiérlelt és egyéni stiláris regiszterben. A familiáris hangot felszabadító műforma teszi lehetővé a szöveg rendkívül tágas tematikáját: a hihetetlenül tüzetes és kendőzetlen személyes élettények éppúgy beleférnek a szövegbe, mint a világnézeti vagy éppen esztétikai ítéletek. A kötet azonban meghaladja a - kívülálló számára akár érdektelennek is tűnő - privát szféra körülírását. A J. Napló éppen írói értékei miatt lehet képes arra, hogy elbírja a másféle megközelítést is: olvasható ugyanis egy állandó, küzdelmektől és visszaesésektől sem mentes, mégis a megtalált igazság hiteles derűjét sugárzó, küzdelmes öntökéletesítés történeteként is. Ráadásul - mivel a szöveg nem mond le a konkrét történeti  kontextust jelző dátumok megadásáról - mindez nem légüres térben zajlik le: az 1990 és 1996 közötti hazai eseménytörténet díszletei előtt zajlik le a mindennapi élet. Ilyenformán a kötet ennek a rendkívül jelentős történeti időszaknak a lehetséges megéléséről is tudósít, olyan formában, ahogy az általam ismert naplóformájú munkák nem: a határozott és hiteles világnézeti értékválasztás, a katolicizmusban megtalált bizonyosság ugyanis kétségtelenné teszi az - egykori politikai, publicisztikai megközelítések által ugyan felnövesztett, de valójában efemernek bizonyuló - külső eseménytörténet alárendelt szerepét a belül lejátszódó folyamatokhoz képest. Ennek a megírására pedig mindezidáig, ezen az írói színvonalon senki nem volt képes.
Váli Dezső J. Naplója tehát jóval több, mint egy jelentős festő műhelynaplója - noha természetesen nem jogosulatlan így is olvasni a könyvet. Meggyőződésem szerint azonban a kötet megjelentetését nem ez az önmagában is fontos művészettörténeti dokumentumérték indokolja csupán: kortörténeti és irodalmi értéke szintén kiemelkedő.
A mielőbbi publikálást feltétlenül javaslom és támogatom.

Budapest, 1997. június 25.

Szilágyi Márton
irodalomtörténész, kritikus
az irodalomtudomány kandidátusa