dátum: 00.11.       fájl: c-fajlok-2/c06441a-1.htm                      C. 06441a-c

Esterházy Péter: Harmonia caelestis részlet, 236p.

( a tiszteletpéldányban jelezte szövegem átvételét, amit még Berlinbe küldtem neki, faxon)

Édesapámról három fénykép maradt. Az egyiken sarkantyús csizmában, magyar ruhában áll, kimosolyog a képből, fél karját büszkén a csípőjére teszi. Második képén, az esküvőin, csaknem olyan megnyerő, mint az apja, pepita ruhát visel, szőke barkóját a kor divatja szerint ékbe nyíratta, nyakkendőtű rögzíti széles nyakkendőjét, fején keskeny karimájú, gömbölyű kis kalap, madártoll van mellétűzve. Huszonkét éves ezen a képen, erős, szépség és komolyság sugárzik róla, aki a harmadik képét megnézi, amelyen alig negyvenesztendős, nehezen hiszi el, hogy ugyanazt a férfit látja. Ha a huszonkét éves édesapám gyönyörű apjára emlékeztetett, az öregedő már a másik szülője arcát tükrözi, nagyanyám vonásait durvábban faragták. Nem az a szomorú ezen a fényképen, hogy azt rögzítette, oda az ifjúság, hanem hogy azt mutatja, oda a bátorság is már, egy megtört, puffadt, majdnem reménytelen, idő előtt megöregedett férfi néz a lencsébe. Ez az arc már tudja, nincs menekülés, se segítség, az élet a végéhez közeledik, nem sikerült semmi. A huszonkét éves édesapám még olyan, hogy szinte leolvasni a képéről, ez a fiú alighanem verseket ír. A negyvenéves arca olyan emberé, akinek már olvasni sincs kedve többé, a rettenetes élet és rettenetes anyja és rettenetes sorsú felesége (mama) fölemésztette minden erejét, és nincs olyan csoda, melynek hatására meggörnyedt háta újból kiegyenesedjék. (Édesapám halálának oka: ''az életerő kimerültsége és szélhűdés''.)

A család baráti lábon állott a Kosztolányi famíliával. Nagyapám boncolta Csáth Gézát szegényt. Az anyai ág osztrák és sátoraljaújhelyi; lesújtó véleménnyel voltak az ott tanuló fiatal Kossuthról. Van egy családi legenda egy elsüllyedt dunai uszályról, amelyről csak dédapám tudta, hogy szögrakománya rozsdamentes - ebből vette meg a vaskereskedését. Borászattal is foglalkoztak. Az ági nagyapám tanította meg édesapám fiát lepkét gyűjteni és lombfűrészelni. Egyszer a zebegényi erdőben elveszett a lepketartó ciánosüveg. Volt izgalom. Keresztapám mint pénzügyminiszter a siralomházban katolizált. Édesanyám 26 évesen kétgyerekes özvegy. Háború előtt kalapban és kesztyűben jár utcára, a romos Pesten alkalmi hordár egy öreg babakocsival. Ma 78 éves. Megígérte, föntről majd alaposan megnézi New Yorkban az édesapám fiának oly kedves Lehman-gyűjteményt, de annak 1990-es változatát, mert azóta sajnos átrendezték. Húgom Salzburgba emigrált, a búcsúvacsorán pezsgőt bontottunk; Benedek-rendi apáca lett, most hazatelepült, kolostort alapított és épített Kaposvár mellett. Feleségem kandidátus, szőke. Édesapám Svájcba járt síelni, volt egy motorbiciklije, jól táncolt és szerette Wagnert, meghalt a Szovjetunióban.

mellé a Váli-monográfia eredeti szövege

ÉLETRAJZ

Valitsek Antal kőműveslegény Morvaországból Szabadkára települvén 1798-ban oltárhoz vezeti aráját, Hajcsung Katalint. Névmagyarosítás: 1862. Van egy családi legenda egy elsüllyedt dunai uszályról, amiről dédapám tudta, hogy szögrakománya rozsdamentes; ebből lett a vagyon. A századfordulón baráti kapcsolat a Kosztolányi famíliával. Nagyapám, dr. Váli Dezső boncolta Csáth Gézát. A család Trianon után maradék bácskai birtokait eladva két vagon bútorral Budapestre menekült, a Zugligetben vett villát. Az anyai ág osztrák, és sátoraljaújhelyi - lesújtó véleménnyel voltak az ott tanuló fiatal Kossuthról. Vaskereskedés és hegyaljai szőlők. Ezági nagyapám tanított meg lepkét gyűjteni és lombfűrészelni. Biológiai könyveket fordított a maga örömére, horgászott. 1949-ben a zebegényi erdőben elvesztettük lepketartó ciános üvegét. Volt izgalom.
Keresztapám, Reményi Schneller Lajos németbarát pénzügyminiszter, a siralomházban katolizált.
Anyám: sz. Behyna Magda, gyerekkorától tanítónőnek készült, 26 évesen kétgyerekes özvegy. Háború előtt kalapban és kesztyűben jár utcára, a romos Pesten alkalmi hordár egy koszos babakocsival. Ma 78 éves.
Megbeszéltük, föntről majd alaposan megnézi New Yorkban a számomra oly kedves Lehman-gyűjteményt. De 1990-es állapotában, mert azóta sajnos átrendezték.
Apám: Váli Dezső, még Szabadkán született, banktisztviselő. Svájcba járt síelni, volt egy motorbiciklije, jól táncolt és szerette Wagnert. Nem emlékszem rá, meghalt 1946-ban, a Szovjetunióban.
Húgom: Erzsébet, 1971-ben Salzburgba disszidált, a búcsúvacsorán pezsgőt bontottunk; benedekrendi apáca lett. Most hazatelepült, kolostort alapított és épített Kaposvár mellett, Kaposszentbenedeken.
Feleségem: Jávor Kata, kandidátus, szőke, MTA. néprajzkutató.