dátum: 02.07.       fájl: c-fajlok-2/c06907-1.htm                      C. 06907-6918

''jelbeszéd az életünk'' Osiris, 2002.

S. Nagy Katalin

SZIMBÓLUMOK A KORTÁRS MAGYAR FESTÉSZETBEN

''Arra való tudásnak révén, mely szerint egy dolog több, mint amit külseje a szemünknek mutat,
a tárgy a külső megjelenési formája korlátain túlra terjed ki.''
Paul Klee

Az 1989 utáni politikai, gazdasági, társadalmi változások következtében meglehetősen homogén módon fogalmazódnak sommás ítéletek a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek magyarországi szellemi életéről (is). Igen nagyfokú mobilitás, életmódváltozás mellett visszafordulhatatlanul megváltoztak az emberek mindennapjai, kapcsolatrendszerük, értékei, kultúrájuk. A nyolcvanas évek elejére az új elit újfajta gondolkodásmódja, a technikai civilizáció, az új, globális technikai kultúra általános elfogadottságát tette lehetővé. A tömegfogyasztás kialakulása, a média szerepe a mindennapokban, a kommunikációs hálózattá változó környezet a sokféle módon megnyilvánuló elmaradottság ellenére is bekapcsolta szűkebb világunkat a modernitás-posztmodernitás-globalizáció folyamatába.

Amit a politikai érdek monolitikusnak, statikusnak próbál láttatni, az valójában mozgásokkal kulturális átalakulásokkal járó időszak volt. Az a rendkívül összetett és igen magas szeretetünk a leghűségesebb, a legönzetlenebb, bizonyítja Kierkegaard és bizonyítják Bálint angyalai.

Váli Dezső zsidótemető-sorozatán (1982-87) olykor a düledező, pusztulásra ítélt sírkövek öltenek angyalformát. A régi zsidó temető (1982) című barna-fekete képen mintha angyalszárnyai nőttek volna az antropomorf kőnek, hogy váratlanul elindulhasson, mint Nemes Nagy Ágnes tölgyei, a krisztinavárosi aszfalton. ''Angyal suhan át a sötéten'' - írja angyalos versei egyikében, a Decemberben Radnóti a halál metaforájaként. A köztes tér szimbóluma a sírkő, akárcsak az angyal. Valami, ami nincs, valami, ami mégis jelen van. Az angyallá transzformálódó, a mozdulatlanságból ezáltal kimozdítható kő lényege a halál végtelen örökkévalósága. Hová lett az 1969-ben festett Angyali üdvözlet hite, derűje?! ''A halál utáni élet bizonyossága immár nem bizonyosság'' - írja a pannonhalmi pap, Vásárhelyi Anzelm Váli 1985-ös Régi zsidó temetője kapcsán.

És amikor már angyal sincs, a szimbólumok is elkoptak, nem marad más, csak a földbe süllyedt kövek, a ''minden összeomlott'' (Radnóti: Sem emlék, sem varázslat) valósága.

A nyilvánosság számára könyv alakban közzétett Naplójában Váli sokszor deklarálja katolicizmusa gyakorlását, annak praktikus napi megnyilvánulásait, kohézióját, fegyelmét. Az üres, fekete zsidótemető-festményeken azonban a teljes reménytelenség, tökéletes a magány, az angyal végképp eltávozott (vagy elpusztították Auschwitzban?!) és vele eltűnt Isten is végérvényesen. Csak a nem-lét, a hiány. Ezek Váli legőszintébb és legtisztább munkái.

Kárpáti Tamás bibliai tematikájú, meleg tónusú, Rembrandt-barna festményein olykor emlékeztetnek.

A zsidó-keresztény szimbólumok közül igen sokat használ a figuratív, fél-figuratív, fél-nonfiguratív kortárs magyar festészet. A bárány, mint Krisztus szimbólum gyakori szereplő Kárpáti Tamás képein. A bárka, hajó adja alapmotívumát Szilvitzky Margit egy festmény-sorozatának. Ország Lili, Bálint Endre képein gyakorta láthatók egykarú, háromágú, hétágú gyertyatartók az Ószövetség vagy Krisztus, ''a világ új világossága'' (Jelenések könyve 8.21). Váli Dezső zsidótemető-sorozatán a sírköveken a hétágú gyertyatartó, az ószövetségi jelkép az elpusztított zsidók emlékét őrzi. Mérey Szilárdnál a madár, a lehelet a lelket szimbolizálja, mely a halál beálltával elhagyja a testet.

A kortárs magyar festészet értékrendje, szellemvilága felmutatható volna egy szimbólumtörténeti tanulmányban az alkalmazott szimbólumok értelmezése által.

Végül is ne áltassuk magunkat! A festőkkel, szobrászokkal készült interjúban (1970- ....