dátum: 02.09.       fájl: c-fajlok-2/c07046-1.htm                      C. 07046-7047

www.epiteszforum 2002.09.26.

ÉPÍTÉSZ FÓRUM
 

Váli
Az Ernst Múzeum gyűjteményes kiállítása

Váli Dezső 60 éves. Ebből az alkalomból az Ernst Múzeum 2002. 09. 25 és 10. 09. között gyűjteményes kiállítást rendez műveiből. A kiállításon 83 kép kerül bemutatásra, felölelve a művész eddigi korszakait (Absztrakt képek 1969-83; Régi zsidó temetők 1984-87; Műtermes képek 1987-től máig).

''Vallásosan biciklizek, és vallásosan mosok fogat. Nincs kétféle életem. Halálommal valóban foglalkozom, hol félek tőle, hol elfogadom, rendezem magamban. Mint a hagyatékomat is, rendszeresen, ne maradjon utánam rendetlen fiók. Halálközelben élek, de hogy erről mi módon beszélnek képeim, nem tudom.'' (részlet egy 1996-os interjúból)

Melankólia, rendszeretet, hit - ezek akár Váli hívószavai is lehetnének.

A múlt időre való koncentrálás, a visszafelé figyelés Váli szinte minden képére jellemző. Képei világa úgy elhagyott, ahogy az ember múltja az: már csak a helye van ott mindennek. Ezt az elhagyott helyet keresi fel, s festi meg újra és újra, hogy az ismét jelen lehessen nekünk, s mi jelen lehessük benne. Így jeleníti meg Váli a múltat, s fedi el a jelent. 1997-ben Ernst Múzeum-beli kiállítására készülve Váli körlevélben arra kéri írástudó barátait, hogy a kiállításra megjelenő könyvébe írjanak arról a képéről, melynek reprodukcióját a levélben mellékeli. Mindenki személyre szólóan más-más képet kap. Van, aki azt, ami amúgy is saját tulajdonát képezi. Esterházy Péter saját képét ablakhoz hasonlítja; Földényi egy másikat tátongó szakadékhoz.

Váli közben folyamatosan, már-már mániásan dokumentál, naplót vezet mindenről: a napi eseményekről, műveiről, melyek sorsát pontosan és szisztematikusan követi, és jegyzi. Váli képeinek összességét is felfoghatjuk naplóként (napló a zsidó temetőkről, napló a műteremről), sőt önéletrajzát is naplószerűen fogalmazza meg. Mintha örökösen arra tenne kísérletet, hogy megszemélyesítse a személytelent vagy közössé tegye a személyest.

Mikor Váli egy-egy képét nézzük, vendégei lehetünk egy világnak, ami hangsúlyosan a sajátja, mégis mintha mindig egy kimondatlan közösről szólna: talán arról a helyről, időről, ahol, amikor (egykor és ott) volt valami -- esemény, tárgy, ember: egy, kettő vagy több.

Az Ernst Múzeum kiállítása után vidéki múzeumokban is bemutatkozik ez az anyag, így 2002. november - decemberben Kaposváron a Rippl-Rónai Múzeumban, 2003. január - februárban Győrben, Városi Művészeti Múzeumban, végül 2003. március - áprilisában Kecskeméten a Városi Képtárban (Cifra Palota).
A kiállítássorozathoz katalógus is készült Váli gyűjteményes címmel.

További információ: deske.hu

http://deske.hu/iras/html/web-rolam.htm