dátum: 02.10.       fájl: c-fajlok-2/c07067-1.htm                      C. 07067

NÉPSZABADSÁG MAGAZIN 2002.9.27.

A sokféle ember sokféle kultúrában létezik, nem csak százezer, de egy év, egy nap sem múlik el felettünk nyomtalanul. Saját, közvetlen kultúránkat már az anyatejjel együtt ízlelgetjük, aztán mire felnövünk, rájövünk egyediségünkre, és kiválasztjuk a megismerhetők közül a leginkább ízlésünknek valót. A ránk mért emberöltő alatt aztán ezt alakítgatjuk több-kevesebb sikerrel. ''...amikor nem gondolkodom, akkor festek, amikor festek, nem gondolkodom. Tűnődő ember szeretnék lenni, az nekem nagyon tetszik...'' - nyilatkozta egyszer Váli Dezső, aki 1969 óta szabadfoglalkozású festőművész. Napjait szigorú rendszer szerint éli. 5.23-kor ébred, a reggeli zsolozsmát a budai ferences barátokkal együtt mondja. Aztán uszoda, reggeli, majd munka következik. Délután szigorú sziesztaidő, két óra pizsamás alvás. ''Ma már nemigen festek este, negyven év fölött az ihlet napszakhoz és keretmérethez igazodik. Háromnegyed tizenegykor oltok'' - írja önéletrajzában. ''Imaidőm a reggel első munkaórája. Munkaórája, mert munka. Pár éve tanultam meg, hogy mindenért hálát lehet adni, hogy a vízcsap működik, hogy a családom éppen békén alszik, hogy tegnap pocsékul ment a festés.'' Váli Dezső gyűjteményes kiállítása szeptember 25-től október 9-ig az Ernst Múzeumban tekinthető meg. A festő eddigi munkásságának két kiemelkedő sorozatából láthatók itt alkotások. Az 1984 és 1987 között született ''Zsidó temetők'' és az 1987-től mindmáig gyarapodó ''Műterem képek'' - ből. Ez az utóbbi, több mint egy évtizede tartó sorozat életvallomásnak is tekinthető.

Mester László