dátum: 83.12.        fájl: c-fajlok-2/c01282-1.htm             C.01282

kidobtam 28 kiló fotómat és 8 és fél kiló negatívomat.

10 év alatt megtanultam fotózni. Készítettem kb. 10-15 jó képet, és most végre még valami közösségi haszna is lett: ez a fotóalbum a zsidó temetőkről.
- volt egy eredeti témám is: a padlószemeteim. Ebből sokat meg is festettem, a fotókat a Műcsarnokban be is mutattam.
- van közvetlen szakmai rész: festményeim színes dia archívuma és katalógusokhoz reprók.
- a temetőfotó anyagomat valami közösségnek, közületnek kell majd odaadni.
- volt a portréfotózás, a gyerekek, amit jórészt utálattal csináltam, Kata kedvéért. Érdekes, a válogatásnál most váratlanul megnőtt ezek értéke, mert ennek legalább valaki biztosan örülni fog.
- voltak egyéb fotóim is, műteremben, és amikor géppel indultam valami útra. Ezeket a vizuális pillanatrögzítéseket nem kívánom megőrizni, ahogyan annak idején a napi dolgaimat író naplómat sem. Lehetőségeimen belül szegény akarok maradni. Abbahagyom a folyamatos építkezést.
- a pótcselekvést, amikor az
    - a gyanúsan könnyen megszerezhető magán-öröm, csöndes szemlélődés vagy festés helyett
    - az újabb gyönyörű műszaki eszközök utáni sóvárgást

és folytatom, szabadon.
katalogizálás nélkül,
alkalmi munkaeszköz vagy játék, nyugodtan, mértékkel.
mint az írógép. az is ott áll a polcon.

83.12.
anyám beazonosította az időpontot, elképedtem.
1951 május [30, utolsó kórházi nap], vagyis 8 és fél éves voltam, skarláttal kórházban, amikor életem - azóta is - kulcsproblémáját magamnak megfogalmaztam:
''30 nap kellett ahhoz, hogy megértsem; én itt vagyok, és nyilván egy élet kell majd, hogy megértsem: én - élek.''