1942. októberben születtem.               A kézirat oldalszáma: 0

 

1949–-1950 k.                                                                   0

 

Részeg Miska odakünn

A kocsmából hazagyün

Nekidől az egyik fának

Mások közben elsétálnak

 

Párja várja

Várva várja

Mintha látná mozogni

Utca végén ordítni

 

1951                                                                                  0

 

részlet a Mozgó Világ-i interjúból (1988/9. sz.)

(C. napló 1929/6. oldal)

„-...Nézd, én nyolc és fél évesen egy hónapig skarláttal kórházban feküdtem. Nyomorultul éreztem magam, nagyon hiányzott anyám közelsége. Aztán megtaláltam egy gondolatot. Az utolsó napon, vagyis 1951. május 30-án, azt mondtam magamnak: Egy egész hónap kellett ahhoz, hogy fölfogjam, megértsem végre valahogy, hogy én ide kerültem, itt vagyok a kórházban, és nyilván egy egész élet kell majd hozzá, hogy megértsem, hogy én – élek ... Igazam lett ...”

 

1956                                                                                  0

nyarán, Sárospatak –- a Magas Tátrában írt naplómat (is) rég kidobtam. A Pataki vár fölött lelkesedtem igencsak, az ólombetétes üvegablakot és a lovagtermet le is rajzoltam. A cseheknél a vasúton feltűnt az ottani vasutas-sárga szín mássága, és a szlovák asszonyok népviseleti színeit is leírtam.

 

1958.8.15.                                                                          1

Mami hazajött (nyaralásból)

akaraterő-nevelés: jeles leszek harmadikban –- evvel bebizonyíthatom Maminak akaraterőmet.

[utánjegyzés 59 nyara: hármas rendű lettem! Ha-Ha...]

 

58.10.1.                                                                             1

A vallás nem nyújtja –- önhibámból –- azt a támaszt, amit kéne.

 

58.12.                                                                                2

hobbiim:

evezés

dossziézás

könyvek rendszerezése és gyűjtése

újságok gyűjtése

művészettörténet

rádióhallgatás (éjszaka–-jazz) RADIO LUXEMBURG W-1

olykor barkácsolás

régen: geológia

Élet és Tudomány-rendszerezés

 

59. április után, tavasz

győri megbeszélés (Gerő atya)

minél kevesebbet egyedül lenni, kevesebbet foglalkoznimagammal

örülni, vidámnak lenni nem lehet egyedül, „-iskola–-tanulás után elmehetek valahová, találkozhatok valakivel...”-

 

nem én vétkezem, a természetem vétkezik!

problémák még:                                               pesszimizmus

                     egzisztencializmus

                     elkeseredettség

                     társaság–-közösség és én.

 

59. tavasz

De végül visszalépnél a fájó üveg mögé, kezed

leejtenéd,

S tűnve pislognál kutató vézna szívembe.

66. hagyjuk meg, mert őszinte volt.

 

59. ősz                                                                               4

egy Mamival való beszélgetés után

teendők:

szobaberendezés: Mami ízlése szerint

tanulás: a „-kell”- érzése

szeretet: a MÁSIKAT kell nézni

önként kötelező szívességek: elmosogatni, konyhát fölmosni, kedvesnek lenni, önként jelentkezni bevásárolni, önként ebédet fölhozni, vendégre mosolyogni, előtte nem olvasni

 

59.9.2. Vasbányai oszt. főnök év eleji beszéde                     4

teljes értékű embernek lenni...

életfelfogás –- jó érettségi –- aktivitás –- közösség –- érted haragszom, nem ellened –- emberebb ember –- közfelfogással sodródni vagy egyéniséget megőrizni. Cél szem előtt tartása, utolsó alkalom tanulni –- akaratnevelés –- osztálybizottság, dolgoknak lényege a forma (öltözködés, frizura).

Legfontosabb követelmények: őszinteség, komolyság, összeszedettség. –- Nyári ismerettségeket le kell építeni. –-

 

59.9.23.                                                                             4

így tehát megállapodtam magammal, hogy ellenőrzöm, mire megy életem a tanuláson és evezésen kívül.

Az utóbbi hetekben: hét oldalt az albumban (Mégis szép az élet?!) megszerkesztettem, az íróasztalomat teljesen rendbe raktam, könyvtáram új (számozott típusú) rendszerét megalkottam és végrehajtottam, megcsináltam íróasztalom titkos zárját, (mely nem kis örömet szerzett nekem), átmásztam egyszer a lépcsőházból a konyha erkélyére szükségből (V. emelet!), bár nem kényszerűségből, a diódarálóból minden eddigi rendszert felülmúló fotóállványt csináltam (2-3 napig tartott), a Modern Könyvtárból a 79-es sofőrt elolvastam, előhívattam egy jól sikerült előtétlencsés filmtekercset, felgyülemlő színes ceruzáimat egy dobozba elegáns-rendbe raktam, kispekuláltam az „anyagos” dobozt, letettem az úszásvizsgát a vízijártasságihoz, Tücsinél dolgainak negyven százalékát rendcsinálás közben kihajigáltam (tudtával)

 

59. 11. eleje                                                                        4

állandóan csak festek, temperával, és színespapír-kivágásos technikámat fejlesztem tovább

 

59. 10. 2. (szülnap)

Azon a címen, hogy nincs akaraterőm, tényleg nincs akaraterőm.

 

59.9.25.                                                                             5

Nincs célom, nincs élettervem és rossz megszokások is zavarnak, pl. a fejem vakarásáról sem bírok leszokni. Iskolámat nem szeretem, tanáraim közül keveset becsülök valamire, s a sokat emlegetett osztályközösséget –- csürhének tartom. Szobámban nem érzem magam otthon, nem saját ízlésem, elképzelésem szerint van berendezve, még apróbb részleteiben sem, és szobám szinte Mami előszobája –- átjáróház. A vendégek mindig itt telepednek le, soha nem vonulhatok vissza egyedüllétbe, ha kéne, sem. Általában nem szeretem az embereket –- egyedül Mamit, de minimális időt töltünk együtt, hogy beszélgessünk. Tücsivel kutya-macska viszonyban élek. Emellett az olyanalapvető kulturális dolgokat is, mint a fogmosás, bizony gyakran elhanyagolom.

 

1960. jan.                                                                           6

 

Mami

Életem gondolatkörének fő betöltője. A külső világot ahogy felfogom, s ahogy magamban átalakítom, mindent megnézek egyszer a „-Mami”- érzelmi szűrőjén is. Szeretném, ha több ideje lenne rám. Félek, hogy távolodunk egymástól, „-nem kapaszkodhatsz mindig az anyád szoknyájába”- –- dörrennek rám olykor. Mindig tökéletesnek képzelem őt. Ezért bánt, ha néha sablonosnak találom elfáradt humorát, s bár megértem, de nem szeretem hosszú telefonbeszélgetéseit (társaságnélküliségből fakad).

 

Tücsök

Rá sokszor ok nélkül vagyok dühös, egyszerűen ő maga idegesít. A jellem –- szokás –- temperamentum –- annyira különbözik kettőnknél, hogy kibékíthetetlen ellentét van kettőnk között (rendetlenség, közösségi szellem, gyerekesség, sértődékenységem), sokszor a gondolkodását butának tartom, még veszekedni sem lehet vele okosan, bár a nyelve föl van vágva.

 

 

60. V. 8. Ballagás után egy nappal                                     10

Ma nagyon jó délelőttöm volt, az ifj. I. kcs. nyolcast hosszú távú versenyen kormányozhattam, és utána az én szeretett Horányomban mehettem két öblöt, miután két hónapja nem eveztem betegségem miatt. Viszont a mai estém nagyon rossz volt, Mami régi bajokkal jött elő, melyek állandóan fönnállnak, és felgyűltek most benne –- (nem tud megfelelően ruházni minket –- nem bírja a takarítónőt fizetni, állás után kellene nézni). Az ő elkeseredettsége rám is rám ragadt, ideges-fáradtsága ugyancsak. Igen lekókadtam. Ráadásul találkoztam egy pokolian kívánatos evezőskislánnyal (aki állítólag igen nagy kurva), s mostvele szeretnék megismerkedni. (Nem a fenti tulajdonsága miatt.) Ez is új gond.

Általában most a nő utáni vágy oly erős bennem, hogy labdában is mellet látok, s olykor törni-zúzni szeretnék.

 

60.8.30. Győr, beszélgetés Gerő atyával érettségi után        14

Arról beszélgettünk, hogy nem tudom magam rendszeres itthoni segítőmunkára szorítani.

Tücsi elhatározó levele az akaraterő-nevelésről ilyen magabiztos és szólamszerű formában (pláne nőnél) nem reális. Ti. említettem azt a levelet, melyet Mami állított nekem követendő példaként múltkori beszélgetésünkkor.

Akaraterő-nevelés, akarom és menni fog, ha beleszakadok is –- pedagógiai maszlag –- Maminak és Tücsinek most engem kéne –- ... szolgálni, jobban mondva művészetemet, Gerő szerint.

Olyan élettársat kell majd választanom, aki megalkuszik természetemmel és szolgálni fog engem. Ha Mami nevelésében van is hiba, az olyan lehet, amin úgyse lehetett volna változtatni.

– Mamiról: a gyerekkor kritikátlan teljes, feltétlen rajongó szeretete és ragaszkodása egy szép emlék marad, s a szeretet most átalakul. Nem vitás, hogy valamelyest távolodunk egymástól. – A falra saját képeimet rakjam föl (ez a válasz arra, hogy: legyen-e stílszobában, ill. fogadószobában evezősplakát és absztrakt. (Szakember! 68.11.) Egész életem folyamán egyéniségemet a legnehezebb nekem lesz eltűrni.–- sex: kettesben kínlódni? Nem jelentene megnyugvást... inkább így kibírni és igyekezni.

 

1961.I.11. (bokarándulás miatt három napig itthon voltam) 15A

Rendszerezés nélkül a fölvetődött problémák alapján próbálok megint keresztmetszetet adni mostani életemről.

A régi (belső) szobát még munkába kerülésemkor visszakaptam. Eddig negyed 6-kor keltem, emiatt éjjel zárva volt az ajtó, hogy reggel ne ébredjen miattam a család, most már az erős olaj- és petróleumszag miatt általában napközben is zárva tartom. Így viszont igen egyedül érzem magam.

Kiváló állványt is csináltam a görpicolóból, a gramofon dobozából, két félíves rajztáblából, rossz rolólécekből s végül a fotoállvány egyik lábából. Technikai eszközeim szaporodnak, egyre jobban vagyok felszerelve, és egyre jobban megtanulom, mit hogyan kell csinálni rendszeres műteremlátogatásaim óta. Festők, akikkel tartom jelenleg az ismeretségeket: Magyarász, Lorberer Anni, Sugár Gyula, Durai Tibor, Kecskeméti Kálmán, Rácz Dönci, Máti Gyuszi –- Zebi is megismertetett egy főiskolással, aki állítólag elvisz a Benedekhez és Barcsayhoz, s Figuli egy osztálytársát mutatta be, aki szintén tehetségesnek látszik. Mióta dolgozom, vannak jó képeim. Gyerekesen örülök a jó kritikának, ha őszintének érzem. Mióta dolgozom –- képtelen vagyok teljesen megtisztítani a kezemet, s öltözködésben teljesen elhanyagolom magamat.

Sokat tanultam, nemcsak szakmai dolgokból, hanem jobban tudok a munkásság szemszögéből ítélni, jobban látom helyzetüket, s megértem, miért nem érthetik soha az absztraktot a művészetben.

Sex: irgalmatlanul könnyen felhevülök –- s idő múlásával egyre jobban így van, sokszor minden porcikámmal, reszketve vágyom a testi-lelki szerelem után, bár tudom, hogy soha nem tudnék a szerelemben megnyugvást találni.

 

61.7.21.                                                                            18

Klee egy-egy képében a legtöbbet nyújtotta, ami elérhető az élet megismerése terén. Mikor képeit nézem, valami földöntúli zsongást vélek hallani, az időtlenség, időfölöttiség érzetét kelti. Csodálom Braque-ot, Picassót, s a legnagyobb magyar festőknek jelenleg Egrit, Derkovicsot, Csontváryt és Barcsayt tartom. Múltkor Kálmán fölvitt Kassákhoz, lélektelen, számítgató nem-artisztikus festőnek érzem.

Nagyon sok időmet töltöm most E.-vel, szívesen vagyok vele, furcsa így szerelmet elkezdeni, hogy az ember már a végére is gondol...

Vágyam volt egy műtermi festőállvány, egy magnó meg egy világvevő rádió. Ma azonban úgy látom, helyesebb, ha vágyak nélkül élek, s ezt a felfogásomat szeretném állandósítani. Erről a felfogásról könyvélményem is volt már: Seneca Erkölcsi levelek és Strindberg Egyedül.

 

61.10.2.                                                                            19

Hölgyeim és uraim, a kísérlet sikerült. Tessék, tessék, lehet befáradni, tessék megtekinteni a szobát, ahol nincs, vagy alig van fölösleges dolog!

Most, hogy áttértem a földön alvásra–- az ágy kidobása is benne van ötéves tervemben. Jó ez így.

 

61.11.19.                                                                      20/B

A körülöttem lévő dolgok kidobásának újabb állomásáról számolhatok be: összes könyvemet E.-nek adtam. Az ajándékba kapott úti-borotválkozókészletet továbbajándékoztam, a „-Mégis szép az élet?!”- hangzatos címet viselő fénykép- stb. albumomat –- mivel rájöttem, hogy festés is van a világon –- elégettem.

Az Albertfalva-grafikámat, amit 80 példányban sokszorosítottak nekem a munkahelyemen szitanyomással –- kivéve azt a 8-9-et, amit már elajándékoztam –- elégettem.

A fölösleges üvegcséket, apróságokat és pasztellkészletet kidobtam a festőállványból, valamint eltüntettem az ágyneműtartóban lévő „-fa és anyag”- raktáramat is...

Szobám dekorálása most elég jó, a Henry Moore-kiállításon rajzolt képek együtt, a 70x110-es vásznam az ágy fölötti falon, az első sárga térképem, meg egy grafikám...

Összes leveleimet és az E.-emlékek 90 százalékát elégettem...

 

62.1.24.                                                                        21/A

Különösebb változatosság vagy izgalom nélkül múlik az idő, ritkán vagyok dühös, még ritkábban szomorú. A reggeli tornát csinálom, az októberi 8 fekvőtámasz fölment 36-ra.

                                                                                    21/B

Sárköziné rendelkezésemre bocsájtotta zugligeti telkét, rajta egy kunyhóval, nyáron lehetne ott aludni és nagyokat naturázni. Majd meglátjuk.

E.-vel teljes mértékben kijövök, nagyon szeret engem, s azt hiszem, ha nem is annyira (féltem a szabadságomat), de én is őt. Hogyha mi egyenletesen, súrlódás nélkül jóba tudunk lenni, az nem papucstermészetemre utal-e? Merthogy azt szégyellném magam előtt.

Nem tudom, mi módon szokjak le bőröm vakarásáról, arcomon egyik seb helyén barna foltszerűség keletkezett, csúnya dolgok lehetnek ebből, ha tovább csinálom. Levágtam a körmöm, de evvel csak jobban kínzom arcomat, mert kaparom így is, csak ügyetlenül, s ezért többet. Magam képtelen vagyok leszokni róla, annyira kívánom, tán pszichológus tudna segíteni? –- (az sem. 65.10.)

                                                                                    21/C

Tücsit nem szeretem, s mégis közelebb kerültünk egymáshoz. Igyekszem az előbbiért kárpótolni, s sok pozitívumot kap tőlem. Bizalmas velem.

 

62.2.                                                                             22/A

Minden emléket, minden Klee-képet megöltem magam körül, mert féltem a hatalmuktól, s most mankójuk hiányzik?

 

62.4.                                                                                24

Most, hogy visszagondolok a nyári értelmetlen–-unalmas–-kéjesen csodálatos balatoni autóstopokra, amelyeknek állandó résztvevője volt a Knaur Klee-kötetem, fáj a könyv hiánya.

Persze a jó emléken túl az is izgatja a fantáziámat, hogy tudnék Klee-kötetet szerezni, most lenne pénzem.

újra megvettem 62.6. Miklósnak szülnapjára 85.8., kölcsönkértem: 91.7.

visszaadom?

 

63. 1.                                                                               36

Életcélom már régóta a festés volt, mikor fölvettek a Főiskolára építésznek. Lelkiismeretesen és a külső követelményeknek megfelelően igyekszem dolgozni, így ez jelenleg számomra annyi idő, hogy most festésre időt keresni irrealitás. Tehát a festés utáni vágyat ruhatárba tettem, lelkiismeretesen vigyázva a ruhatári számra, hogy esetlegesen előbb-utóbb elkövetkező időben eszembe jusson a gondolata és esetleg tetté is válhassék. A festéssel tehát jelenleg sem értelmileg sem érzelmileg nem foglalkozom. Kivéve a „-gyenge pillanataimat”-, amikor azt mondom, most jó lenne festeni. Viszont hál'Isten az ilyen kósza dezertőrt a kontrollgondolatok hamar eltapossák: „-tudom, hogy most fáradt vagyok, így most a munka nem megy könnyen és jól. Tudom, hogy minden valószínűség szerint holnap reggel jobban fog menni, és újra ki fog elégíteni, hisz amúgy sincs most más lehetőségem, ne gondolkozzunk hát most a festésen."

 

63.1.

fölírtam magamnak,

aminek most örülök

 

twist

lement a hold

”dzsez abed”

die drei musikanten

boldog-szomorú dal

dürrenmatt

rock around the clock

csodálatos mandarin

reménytelenül: az ember...

non cox pair-oar

egry

citroen ID 19

ametiszt

vízesésház

knaur lexikona

funkcionalizmus

volare

lascoux

homo contemplator

sétalovaglás a tengerparton

magányos cédrus

ó, Utrillo...

gaugin: féltékeny vagy?

roue ravignan

giotto

chagall: önarckép, rabbi

kokoschka: veronika

holbein

max frisch

pontiac furgon 960

res skiff

Királyok völgye
39

 

 

                                           

skarabeus

stop

henry moore

leonardo fa-rajza

seneca

tut ench amon

radio luxemburg W-1

szfinx

pilisszentlászlói völgy

camus

első szerelem, özönvíz előtt

braque

egerek és emberek

arles-i fák

érik a gyümölcs

chocolata

marina vlady

nagy romulus

jaguar automatic

praha-vár

halott harlequin

szürrealizmus

pannonhalmi altemplom

just walking in the rain

Broadway boogie-woogie

modigliani

kunst der leere: tisztaság

altamira

pécs budai városrész

futurizmus

micimackó: Füles

Kivégzés, Téli kikötő

rouault

éjszakai vonat zenéje

és Klee!

 

62.6.                                                                                44

SEMMI kedvem együtt élni egy olyan rossz kedélyű emberrel, mint én.

 

de azért egy emberrel se cserélnél a 300 millióból!     63.11.

 

viszont ez a föntieknek nem mond ellent 64.6.

 

hatványozottan igaz. ha ez így folytatódik!      65.10.

 

ÍGY! lassan megértem a Lényeget, evvel megszokom magam, s így a dolog alkalmankénti elintézése rutinmunka már  67.3.

 

 

meg kell szokni, hát meg lehet szokni     68.11.

 

bízom bennem, hát minden rendben van          70.2.

 

megszokhatatlan, de – munkaállapot

                             77.12.

 

csendesedem           92.8.

 

63.8.                                                                                47

Borsos Miklóssal folytatott beszélgetésem eredménye –- a művészetről és lehetőségeimről.

 

1/ rajzeszköz

Tudd, (alkalmazott) grafikát akarsz-e vagy fölkészülni a festéshez, tehát elsősorban látni akarsz-e megtanulni. Ha ezt: Plajbász! Vigyázni a speciális „-kipattanó-világító”- eszközökkel! (ugye, nem volt szimpatikus a Kondor-féle golyóstollrajz sem...) Manír felé visz a Rapidograph is, ha csak „-cérnarajz”--ra alkalmas (eladtam 63.9.). Elvezet egy architektikus-objektív látásmódhoz, és feltérképezés lesz élmény kiváltotta indulat helyett.

 

2/ mester

A főiskola értéke mindig és mindenütt, de különösen most, csak annyi, hogy a növendéknek modell–-társaság–-és műterem áll a rendelkezésére. Az ő korosztályának tanulási módja az volt, hogy megkeresték maguknak a megfelelő idősebb mestert. Ezek szerepe kizárólag: MEGRÖVIDÍTENI a keresés idejét. Minden más impulzus veszélyes lehet.

Ha pedig a klasszikus mesterekre kívánnék visszatekinteni: nem jó Klee! A maga nemében tökéletes, de zsákutca lenne más számára. Klee egy skálán játszott, és zsákutca lenne épp ezért más számára. Az elmélet úgyis meghal, ha az ember kézbe fogja a rajzszenet. Rajzolni Picasso korai műveire nézve lehet tanulni, vagy például Van Dyck-től-

3/ fölkészülés ideje

A főiskolás korom 5 éve nyilván nem vész el, mívességet, szemléleti fejlődést és kenyeret ad. Ugyan mért türelmetlenkedsz, barátom, sorolhatnám a példákat, hányan kezdték 40 éves fejjel. Ha tömény a tehetség, az úgyis kiugrik. És időbeosztás: Hányan festenek ma a napi 8 óra után!

Csak napi 6! 68.5.

 

63.9.                                                                                48

Sorsom (mert alkatom), hogy egyszerre bízzam és ne bízzam magamban

– hogy végkimerülésig fanatikusan lelkesedjem a munkáért, mindennek elébehelyezzem, és hogy elvágyjam a szeretet passzív meleg foteljébe,

– hogy munkaakarásom az egeket verje és pesszimizmusom megkösse a kezemet,

– hogy sokat akarjak elvégezni, de testem fölmondja a szolgálatot,

– sorsom az, hogy az egyensúlyi állapot elkerüljön, és ebben az állapotban kelljen produkálni.

 

63.9.                                                                                49

– minden tárgy, történés az üdvösségemet szolgálja, csak az akaratommal kell segítenem,

– amit Isten akar és tesz velem, az föltétlen jó.

 

63.10.

Amikor a 10-es évek nagyjai kikísérletezték az absztrakciót, akkor az még nagy szent eredmény –- a kifejezési lehetőségek kibővülése –- volt. A mai nemzedék (példa rá az Absztraktok Lexikona) ezt heccből csinálja, vajmi kevés komolysággal és fegyelemmel, és így valóban csak a variációk számát növelve. Hát persze hogy semmit sem tudnak így mondani!

 

63.11.                                                                              52

A főiskola leköti napi 11 órámat, és erre még ráadok 1-3 órát, plusz a szombat-vasárnapot.

Végül is ez is valami, nem?!

 

63.12.3.                                                                            55

Tudod, nem hittem, hogy engem utolérhet a szerelem, azt hittem gyorsabb vagyok nála.

Ha hívnál, félbehagynám a detailkihúzást

akár nem törődnék többé a statikával

és éppen csak átcsúsznék belőle a vizsgán

a kedvedért akár lusta is lennék, és mindig ren-

detlenül hagynám a szobámat

de kedvedért leszoknék az önhittségről

és emberszeretetet is tanulnék

és még sok mindent.

 

64.1.26.éjjel                                                                      58

–- Most kezdtem a művészettörténetet

tanulni –- már 1/2 11 van és holnap

reggel kollokválok.

–- Hogy mit csináltam eddig?

Az egész nap elment avval, hogy nem

voltál itt. Így másra nem jutott időm.

Most már érted:

Most hagyj tanulni.

 

64.4.                                                                                   

Tanmese: nem lehet egyedül élni, mert akkor ki fogja meg a vonalzó másik végét, ha íves vonalat akarok húzni?!

 

64.4.                                                                                62

A szobámat és az életemet is átrendezném a kedvedért!

 

64.9.11.                                                                            65

a „-hosszútávfutó magányossága”- után

–- jó polgár leszel, fiam, egészen tehetséges vagy: még három év

    és három tervezőintézet fehér köpenye között is

    válogathatsz! Két év múlva 100 fo-

    rinttal emelik a fizetésedet és

    az évi szabadságodat is egy nappal.

    sima állú és sima modorú leszel, nem túl kedves a fő-

    nökkel, mert hát gerinces ember vagy, de nem is túl

    határozott, mert hát születésedtől gyáva vagy.

 

64.9.                                                                                68

(Ha festenék, ezt tanácsolnám magamnak:)

Nyugodtan és lassan kell festeni. Le kell kuporodni a papír előtt, rá kell görnyedni, és nem kell hátraugrálni percenként. Lassan kell festeni. Úgy kell elkezdeni, mint annak idején reggelente az esztergályosműhely kitakarítását. Meg kell keresni a seprűt, félre kell rakni az útból a szemétkosarakat, és lassan elkezdeni tolni az ablak felé az acélforgácsot, kikerülve óvatosan a géplábazatokat. Minél tovább tart, annál jobb...

festek, hokedlin üldögélve 64.10.

 

64.10.                                                                             69.

ideje lenne megszokni fogat mosni, zoknit váltani, reggelizni, emberekkel tudni beszélgetni, efféle

 

64.12.                                                                              71

Nem sok kedvem van beépülni a társadalomba ilyen kis építőkőnek, mint kultúrházi előcsarnok tervezője.

 

No, szép kis világot teremtettem magamnak: hónapok óta nem keres, nem hív senki. Persze ez természetes is. Alapvetően nem érdekelnek az emberek, vagy legalábbis sajnálom a munkából elvesztett és rájuk fordított időt és energiát.

 

65.1.                                                                                72

A mosogatásban nagyobb kedvem telik, mint az aktrajzolásban. Pedig...

 

65.2.

Egy tanáromról: nem érdekel, ha gazember; annyi érdekel belőle, amennyit tanulni tudok tőle.

 

65.3.                                                                                74

Elvből –- a halottkultusz mai formája elleni tiltakozásképpen –- nem mentem el egy osztálytársam temetésére (a temetésnek, az ilyen búcsúzásnak semmi jelentőséget nem tulajdonítok).

Nem tudom, megengedhető-e a közösségben ekkora bátorság (különcség) –- nem vagyok egészen biztos benne, hogy helyesen tettem –-

 

65.6.                                                                                75

Magamat sajnáltató mondat vizsgaszezonból: csak abból tudom, hogy esős az idő, hogy a rajztáblámon megnyúlik a borítópapír.

 

mintha gép lenne az emberideálom...

 

okos, ha az ember akkor sem kételkedik tehetségében, ha nincs neki...

 

65.9.                                                                                77

Most értem el –- lassan 23 éves vagyok –-, hogy rendszeresen imádkozom.

 

65.12.                                                                              78

Azt hiszem, a művészeten kívül még két dologhoz van érzékem: mechanizmusok konstruálásához és az általánosításhoz. Az előbbit kiélem tervezéskor; a másikra (filozófia) feltétlen szeretnék ráállni. Úgy érzem, ha az sikerül: egyenesbe kerülök. A filozófia érdekesebb a bútortervezésnél.

 

65.3.                                                                                83

Ma váratlanul konkretizálódott, hogy a jövő héten társadalmi ösztöndíjra szerződést kötök az Angyalföldi Bútorgyárral.

Hátránya:

–- bútorhoz kevesebb kedvem és érzékem van,

–- biztosan nem mehetek diploma után egy kicsit külföldre,

–- félő, hogy beleszokom, és –- reményeimmel fölhagyva –- ottragadok,

–- másfél évig kiszolgáltatottjuknak fogom érezni magam.

Előnyei:

–- föltehetően azonnal önálló munkát kapok,

–- életem valamilyen vágányra került,

–- anyagilag hasznos,

–- bútort szívesen fogok tervezni és rajzolni is.

Összefoglalva megállapítom, hogy a dolog nekem jó. (Egy héttel életbelépése után a szerződést fölbontottam.)

66.7.10.                                                                        88/A

Zs.-ügyem lényegében évek óta egy helyben topog. Változott inkább csak annyiban, hogy most már elvben szívesen házasodnék, elmúlt a szokásos fiatalkori „-szabadság”--vágyam.

A dolog lényege a következő: Zs. a szeretet egy külső megnyilvánulási formáját (nem külső, és nem forma, most már tudom 68/3) csak magát fegyelmezve –- nem ösztönösen tudja adni. Úgyhogy erre nem számíthatok. Viszont alkatomnál fogva erre különleges szükségem lenne.

És: nem tudom, nem merem eldönteni, hogy erről lehetséges és helyes-e lemondanom. Szoktatással később talán csökkenne a hiányérzetem. Ha ettől eltekintek, Zs. megfelelne feleségnek.

(Nem tudom, létezhet-e egyáltalán valaki, akinek hibáit könnyebben elfogadom, és két év együttjárás után is úgy hiszem, hogy nehéz lenne nélküle élni.) Vagyok annyira bölcs, hogy nem hiszek egyértelműen a két év óta hullámzó erősségű gyűlöletemnek.

Emiatt az egy dolog miatt állandóan és régóta gondolkozom azon, hogy együttmaradjak-e vele. És végül is, hogy nem tudom elhagyni, nem tudom miért van, hogy csak a megszokás-e. Rengeteg a közös dolgunk, vagy egyszerűen Ez az érzés a szerelem, az első szenvedélyen túl.

(fél órával később Zs. elment.)

 

66.7.                                                                             88/B

(Búcsúzólevél)

Fickókám!

Nem ágálok döntésed ellen. Csodállak bátorságodért, hiszen ez a lehetséges legnagyobb tettek egyike. Tudod, hogy magam is hasonlóan gondolkoztam, csak dönteni nem tudtam. Nemcsak gyávaságból –-

Amit tudok:

Életem legnagyobb élménye voltál –- nagy-nagy szerelmemmel és nagy gyűlöletemmel együtt. Köszönöm ezt a két évet neked. Nagyon sokat köszönök neked. Életformát, szemléletmódot, meg a napi fogmosást is...

Talán bizonyos fokig megnyugtat téged, ha ideírom, hogy mostanában én is nagyon sokat kínlódtam melletted. Így hát nekem is nagy jót tettél –-

búcsúzom:                                                                  Deske

 

66.7.                                                                                89

Két hetet eveztem itt a szegedi művésztelepen kulturált, kellemes körülmények között res-skiffben, olyan hajóban, amit annak idején nem is kaphattam volna.

Kilométereket evezni egyedül, hogy senki sem lát, semmit sem látok (az evezős ritkán néz ki a hajóból) –- monoton feladat. Hozzávetőlegesen egyenletes tempóra is képtelen voltam. Dublóban –- stroke-ként (tehát nem egyedül) –- fegyelmezetten és egyenletesen mentem. Ott más. Mert ott valaki lát, valakit egyben irányítok is, és valami módon talán „-Budapestet”- is képviselem. Ezen az edzésen erőmet többszörösen jobban ki- (és el-) használtam, mint egyébként. És azt hiszem, nemcsak most, itt, hanem annak idején is a legkellemesebbek mindig a reprezentálás percei voltak (még az is lehet, hogy azért csináltam az egészet). Az MTK-dressz, a hajó elegáns kiemelése a vízből, a tribün-menések, meg az a versenyszámtábla a hajó orrán, meg a híd alatti menések, a „-nézd, öregem!”-

 

66.9.                                                                                93

estefelé mikor

lassan csönd lesz

ijedten kapaszkodom meg

az asztal szélébe

őhelyette.

 

már nem is te hiányzol, hanem minden, ami él.

a világ élő felét vesztettem el benned.

meglepődöm ha látlak,

hisz már tündérré rohadtál bennem.

ezt még egyszer megtorlom az emberiségen.

pedig a szeretőm hagyott csak el

kis, ócska, tudálékos, harcias szeretőm –-

követte apró, okos vénusz-társai útját:

hallgatott a jobbik eszére.

 

                                                                                    94/A

Váli Dezső

Iparműv. Főiskola V. évf./1. féléves feladat

ALKOTÓHÁZ-PROGRAM

 

Az államnak pillanatnyi gazdasági érdekeit tekintve irrentábilisalkotóház létesítése. Tehát építését nem gazdasági, hanem kulturális vagyonunk növelésének igénye teszi szükségessé.

A legjobb alkotások egy nemzet büszkeségei. A legjobb alkotások általában egy jó nívójú középtehetség-rétegből nőhetnek ki legkönnyebben. A nemzet ezért helyesen teszi, ha megtűri, sőt dédelgeti százszámra a becsületes átlag művészeit, mint ahogy a kiásott háborús lőszert illik kezelni –- nem tudni, melyik robbanhat.

Az építmény jellege nem gyorsan avuló, ritkán és kevés épül.

Mindezek, valamint a környezet adottsága teszik indokolttá beruházás esetén a maximális eszmei és anyagi ráfordítást.

 

Mit várunk a háztól kívülről?

A környezet eszmeileg determináló adottságai:

Az épületnek ki kell fejezni a pestiek tiszteletét a megmaradt utolsó tabáni gyöngyszemek, tehát saját történelmük, saját öregapjuk iránt.

A pesti tempót és biznisz-mentalitást Budára érkezve itt le kell vetkőzni, vagy legalább egy kicsit meg kell szégyellni.

A ház a feje a Várbazár-műteremsor-kígyónak.

 

 

A környezet priméren vizuális momentumai:

Az épület fő nézőpontjait a forgalmi adottságok határozzák meg. A környék beépítetlensége (munkahely sincs a közelben jelentős) következtében a gyalogos célforgalom elenyésző. Aki gyalog megy, az sétál kéz a kézben.

A zsibongó Pestről átbumlizó villamosutas első föllélegzése a hídról kapott panoráma. Ez az ígéret először a hídfő-élményben, másodszor (ha arra megy) a Tabán-élményben konkretizálódik.

 

Autóforgalom: az Erzsébet híd hídfő-csomópont utolsó pár métere egyirányúsítottsága és pontos megtervezettsége következtében itt még gyors és zavartalan. A hídról észak felé térve negyed-fél percig látni a telket. Számukra a Szarvas étterem épület mellett ez a ház teszi a térbeli viszonylatokat egyértelművé, és zárja le a tabáni légkört. Utána már a Dunapart, a Vár vagy a Krisztinaváros élménye jön. A villamoson utazókra nagyjából az érvényes, mint az autósokra: pár pillanat alatt egyértelmű, könnyen befogadható hangulatot adni. Csak az épület fő tömegarányaira van idejük rezonálni.

 

Szűkebb környezeti adottságok:

Sorház–-foghíjbeépítés. Lehetséges beépítési magasság kb. két szint, ha a környező párkány magasságot tartom. És ha gyors rápillantással is könnyen értelmezhetővé és egységessé akarom tenni, akkor ezt tartanom kell.

A szomszédos homlokzatok múlt század forduló környékiek, áttekinthető tömeggel és igen finom felületplasztikával. Felületük vakolt, szinezett. Ennek megfelelően kézenfekvőnek látszik házam felületének hasonlóképpen való kezelése, vagy kontrasztként nyers betonfelületek kemény architektonikus plasztikával. A második megoldásból indulok ki.

 

66.12.                                                                             100

Vagy három hetet kihagytam. Ha most nem kezdek el megint festeni, nagy baj lesz. Már érzem az előszelét.

 

66.12.                                                                             101

A keservit, fogalmam sincs, hogyan kell csinálni a vasárnapokat.

 

Azt mondtam valakinek: ha önző vagy, legyél következetesen önző. Legyél megbízhatóan önző –- így ártasz legkevésbé.

 

66.12.                                                                             102

tudom, hogy tíz év múlva vén lesz hozzám képest

tudom, hogy nem vallásos szemléletű

tudom, hogy nem tud meleget adni nekem, hogy mindig nagyon

kínlódnék vele

tudom, hogy megmaradt önbizalmamat is elvette volna

tudom, hogy nem voltam számára nagyon fontos

tudom, hogy nem hozzám való, férfibb férfit kíván ,én pedig

nőbb nőt

tudom, hogy majd' mindig gyűlöltem is

akkor hát mért jövök meg a főiskoláról –- ha látom –-

mindig sebzetten, megfáradtan?

 

66.12.25.                                                                        105

százötös lap

Seneca megmutatta nekem a világban a nyugalmat

Strindberg a csendet és az egyedüllét lebegését

sok ősz emléke és Brueghel képe a természetet

és annak melankóliáját

lányok vágyása a gyönyörűség létét

a rock and roll az őrjöngés örömét

Bartók fanyar mosollyal a végtelent

Klee azt mondta, a világ nem más, mint tündéri hangulatok

látványa képzetemben

a németalföldiek megmutatták a kis emberek és apró dolgaik

harmóniáját

Louis Armstrong, hogy minden más közömbös, amikor egy trombita szól

Zorba, a görög és Marina Vlady: – hogyan kell mosolyogni

az autóstop, a síelés, és – igen – a festés: végtelen szabadságomat

a sebesség megmutatta az igazi szenvedélyt

egy csöndes lány léte a csöndes vágyódás nyugalmát ismertette meg

velem

éjjeli külvárosi séták egy fiúval – a mámort és meghatódást

és gondolataim, ötleteim úgy mutatják, alkalmas lennék

építőkockának a világ építésében –-

de láttam háborúkat is

és Steinbeck megmutatta, nagyon jómódú vagyok és ez

egyáltalán nem természetes

környezetem: hogy valamennyire mindenki elrontja életét

magambafelejtkezéseim –- a lineáris idő bizonytalanságát

sokfélét láttam: és fölmérve: nagyjából ott állok fejlődésben,

tudásban, ahol kell; –-

mégsem értek semmit.

nem értem a dolgok jelentését és kapcsolatát

olykor meghökkentő közelségüket hozzám

használnak és használom őket

mi köze a mának a tegnaphoz

mi közöm van mindehhez

mi is vagyok én –-

 

váli dezső 966.

Ma se értem. 79/4

 

66.12.                                                                             106

Az első lány életemben, akinek nem érdekelnek a hibái –-

67.1. azt hiszem, ő sem.

67.3. persze

67.1.                                                                              107

vagy két éve őrzöm ezt az újságdarabkát:

„-a tökéletességre való törekvés némely embert tökéletesen elviselhetetlenné tesz”-

 

67.2.                                                                              109

Azért sok mindent hibátlanul betanítottam magamnak. Hogy ennyire tudjanak érzelmeim fölött az elvek uralkodni! A napokban éjjel Zs., tőle jövet, a megállóhoz lekísért. Utoljára és örökre búcsúzkodtunk. És e perceket lerövidítettem egy villamos után futással, mert tán neki így kellemesebb ---!

 

 

 

67.2.28.                                                                          111

Miután megértettem, hogy létem csak Istennel való kapcsolatában nyer értelmet –- érdemes az új optikával keresztmetszetet készíteni. Isten feladatomul az üdvösségen való munkálkodást tűzte ki.

A ”-homo contemplator”- életmódról: adottság, jogom van munkálkodni rajta, a a nyugalomnak a szituáció fölé kell emelkednie. Itt válik jogossá a használt: MINDEGY szóm.

Alaposan meggyőződtem róla, hogy célt, értelmet én nem tudok adni életemnek. Előző éveimet negációk jellemezték. Vallásosságom a bűn elvi negálása volt, részben ösztönös etikám, részben félelmem miatt.

 

67. 3.                                                                          112/B

Mi legyen élettársam legfőbb erénye?: hogy szeressem!

 

67. 4.                                                                             114

Egy monoton Üdvözlégy közben megcsapott: a nemek közti párharc ez útvesztőjében –- milyen jó valakihez szólni, akivel egyértelmű és nyugodt lehet a viszonyom. Ő is nő.

 

67. 5.                                                                             115

Az ember nem azér' él, hogy Híresember legyen.

 

67. 5.                                                                             116

Ezekkel foglalkozom mostanában

–- a remény, a chance megítélése, mint a boldogság egyik (vagy egyetlen?) legtisztább forrása,

–- az életszférák, és ezek tervezett –- tudatos átlépése,

–- az önmegalázás és a lelki nagyság,

–- az egyoldalúság erénye vagy bűne –- és a szokványostól eltérő választás, döntés ezen a téren,

–- a vágyak szerepe életünkben,

–- logikai (és pl. tervezés-) feladatok megoldása szféraátlépéssel.

67. 6.                                                                          118/A

Nézd, Jutkám,

ezt félkézzel, úgy két program között nem egészen fairjátszani, bár lehet, hogy csak én tartottam túlzottan tiszteletben kívánságodat, hogy év végén csak dolgozni akarsz, s ezért ritkábban kerestelek.

Viszont: javasoltam, hogy dolgozzunk együtt legalább olykor, a közös szórakozás is nagyon fontos dolog (bár most sajnos még egy mozira sincs pénzem), de: kapcsolatunkat sokkal többre szántam: hosszú távon, a közös munka fontosabb (most is elsősorban grafikázni-rajzolni hívnálak –-).

Egyre fontosabbá váltál számomra –- köszönöm azt a tündér estét, akkor csillagocska voltál –-

                                                                              Szervusz

                                                                                  Deske

 

 

67. 8.                                                                             123

LEVÉL MAMINAK

Olykor nyugtatót szedek, ma meghívattam magam Szroghal moziba Óbudára, aztán tegnap egy műszaki rajzoló lánnyal elmentemfeketézni, aztán valamelyik estét–-éjjelt megint Kálmánnal sétáltam át a Dunaparton, végigmentünk az összes híd alatt –- éjfél után csomóan pecáztak! –-, meghívtam vacsorázni, mert csütörtökig nincs pénze –- persze arra nem számítottam, hogy mennyibe kerül ez ma: egyhavi zsebpénzem, persze mindegy, vagy legfeljebb azért nem, mert csak a jövő hónapban ismételthető meg. Viszont tényleg nagy élmény, megismertem a rácpontyot, és valóban muszáj hozzá bort is inni –- általában mindig illene inni –- aztán kellemes, hogy udvariasak az emberrel, meg egy csodálatosan szép indiai bodrosfejű kisgyereket láttunk –- néztük evés közben, örömmel tele, cinkosan összemosolyogtunk Kálmánnal, hogy hát, ez, igen –- jólesik befogadni a világ impuzusait, igen, egy hete egy lánnyal sétáltam át egy délutánt, egyszer láttam előtte, s utána se fogom nagyon –- kiöntötte a szívét –-, a fiúja, az egyetem, a rosszkor jött menstruáció: halat az akváriumban –- nézem az embereket, a világot. Meg kell próbálnom közéjük ereszkedni, talán nem fulladok meg, a végén az is kiderülhet: én is hal vagyok.

Indulok munkába, ezt a levelet, kérlek, tedd el, mulass jól.

Deske

 

67. 9.                                                                             127

Évek óta: bármikor tudnék két órát aludni, ha hagynának.

 

67. 10.                                                                            128

Phű, hát ezt is kipróbáltam, csókot, szerelem nélkül. Szép, karcsú és nagyon szerető lánnyal.

Igen, ezt soha nem fogom bírni. Hál'isten egy zavaros nosztalgiával talán kevesebb.

Képeim önkényesen alakítják magukat; sajnos. Örülök neki, ha jól.

 

 

67. 11.                                                                            129

Feladatomnak tartottam: kikerülni ebből a helyzetből: 8 óra munka, utána kezdem a sajátomat. De a kialakult helyzet mégis kedvezőnek látszik (nem matematika az élet), mert: a kötöttebb rend fokozottabb figyelmet–-fegyelmet kényszerít rám. Régen dolgoztam ennyit, rendszeresen –- mint most októberben –- a napi munka után.

 

67. 11.

(LAKÓTERV, Finta-műterem, a Hotel Duna Intercontinentalt tervező csoport.)

Nagy ám az ára –- egy kapott, és nem választott közösségbe beleilleszkedni

mit kérnek:

közös szórakozást

meccsekre járást, de legalább szakértelmet

bizonyos nyegle morált

olykor közös ivást (összes anyagi, energia és idő következményeivel)

mimikrit

és a közös percek egy-egy pillanatra kellemesek csak, általában közömbösek

és mit adnának: szimpátiát, befogadnának, beszélnének hozzám, talán meg is védenének,

tökéletesen irrentábilis üzlet lenne.

 

67. 11.                                                                            133

Diplomaév előtti utolsó nyár; egyedül Lengyelországban egy hónapig. Forró, zsúfolt napok, a tenger –- múzeumok, turistaházak –- autóstop, rohanás.

Végül a Kárpátok: Zakopane. – Pénzem elfogyott, nincs tovább. Holnap indulok haza.

Borús hajnal, a gondnok még alszik, így a portásnak fizetek: – diák? – magyar? – fele árat, kosztot még nem lehet kapni, de egy trafik már nyitva: csöpp ajándék az otthoniaknak, aztán irány az országút.

Elmaradnak az üzletsorok, majd a házak is, csepegni kezd. Galléromat összefogva ácsorgok, nézelődöm, sorra veszem –- időm van –- a hegyeket. Az út üres, forgalom nincsen még ilyenkor, minden csendes, egy kocsiból kihajított pléhdobozon kopog az eső, egyedül átélt, gyönyörű pillanatok, amikor semmi nem hiányzik.

Aztán szólít a kötelesség, integetek, nemsokára fékez egy teherautó. A ládákon munkások ülnek, kártyáznak, helyet szorítanak. Most már ponyva alól, esőtől védve nézegetem a világot, vizes út. Egyszer megállunk, diáktársaság kéredzkedik föl, még mélyebbre kell húzódnom, úgyhogy az égből csak egy keskeny szürke sáv látszik, zötykölődünk lefelé a szerpentinen, majd gyorsabbra vált a kocsi, erősödik a szél is. Utitársaim nevetnek és kérdezgetni kezdenek, mikor ingem alá fölhúzom tartalék trikómat is.

Ekkor tudom meg, hogy a kocsi Katowicébe tart, így hát biztosan elérem az esti gyorsot.
Később völgyek, majd kertek, villák, aztán magasabb házak, a forgalom is nő, beérünk Krakkóba. Járdaszélhez kanyarodunk, a pilóta fölkiabál: ő megiszik egy kávét, igen, szaladjak csak el a kenyérboltba, itt jobbra végig; megvárnak.

Futok hát, hisz maradék konzervem önmagában nem étel, de fél kiló kenyérrel kisegítene, a boltban kellemetlen meglepetés –- hosszú sor áll. Megpróbálom: 5-6-10 perc, nem, erre nincs már idő, remélem, megvár a kocsi?! Gyorsan, vissza! Erősen magamhoz szorítom oldaltáskámat, még két sarok, itt most befordulok, stop, piros lámpa. Még lelépek az úttestre, de meg kell állni, rendőr is van. Elszántan nézegetem a szemben állók sorfalát, hol lehet áttörni, ha majd nekiindulhatok.

Akkor vettem észre a lányt. Karcsú volt és szép, húszéves talán, az a fajta, melyről előre tudni; csendes, jó asszony lesz belőle –-

Szívem meglódult, ahogy csodáltam, és lám ő is engem nézett a mindent megértőek nyugalmával, mozdulatlanul, szeme meleg volt és komoly. Nem, nem mosolygott, az most mindent elrontott volna –-

–- nagyon hosszú pillanat volt, aztán elindultunk egymás felé, egyikünk sem sietett. Megfeszültek az izmaim, éreztem, amint forróság önt el –- még egy lépés, elhaladtunk egymás mellett.

Már a parton vagyok, a rohanás elfeledett kényszere is fölötlik bennem – még egyszer: visszanézek. A lány lassan távolodik, most megfordul, észrevesz, nem kapja el a tekintetét, most is nyugodt és komoly, szemünk úgy búcsúzik, mintha éveket éltünk volna együtt.

A sofőr már a motort járatta. Intett, a járda szélén cigarettázó munkások is fölcihelődtek, elindultunk, a sarokba húzódtam, táskám ölemben, a ládák újrakezdték egyenletes zörgésüket.

Később észrevettem, mennyire fázom még mindig, akkor aztán kaptam egy viharkabátot. –- Az ég dél felé kitisztult.

Többszöri rakodás, estére elértük a várost.

Másnap délben itthon voltam.

 

Ma a tömött villamoson –- munká-

ból jövet –- mellém sodródott egy

leány, egy pillanatra egymásra

néztünk, és minden eszembe jutott.

Most –- először, másfél év óta.

furcsa -

 

67. 11.                                                                            135

–- vigyázat, élet: ez már nem a fölkészülés ideje

 

67. 11.                                                                            137

Mester kellene és TERVszerű munka, nem vagyok képes megfelelően irányítani magam. Rajongó és naiv kapkodás, amit állvány előtt csinálok.

 

67. 11.                                                                            137

Színeket kellene gyűjteni. Így:

(a hangversenyen előttem ülők ruhái:)

aranyokker

kobalt világos

galambszürke

halvány püspöklila

 

cromoxid zöld matt

zöldesokker

égetett szienna

angolvörös

 

fekete

nápolyi sárga fehérrel

mélyzöld (párizsi kékkel)

középszürke

 

ultramarin sötét

kobalt vil sok fehérrel

fekete

mélyszürke

 

67. 11.                                                                            138

Amikor megítélem magam: mi mindent nem tudok megfesteni –- nem szabad kifelejteni, mi mindent tudnék, de nem akarok festeni (op art stb.)

 

67. 12.                                                                            138

Először sértett, ha kollégák hátam mögött állva a tapasztalat jogán fölényüket éreztetve bírálták rajzomat. Ilyenkor igyekeztem félgúnyos válaszomba némi ellentámadást belefoglalni (ilyenkor látszik, milyen kifogyhatatlan árnyalatú egypár közhely–-rutinszó, ha ezt a kifejezés: a hangzás modulálja). Ez valamelyest kielégített, de a keletkezett feszültségek végül megoldatlanok maradtak. Hiszen ellenállásom nem volt teljesen jogos, most valóban nem tudok még jól rajzolni –. Jó és rossz véleményre is jóváhagyó „ühüm” a válaszom. Örülök, hogy oktalanul nem bosszankodom, s emellett a kapott szó támadó (fölényt éreztető) éle fölött elsiklottam, sértetlenül.

 

68. 1.                                                                             143

Minél előbb ki kellene ugrani a vállalati munkából. Minden egyéb időtöltést addig is le kell építeni, és tovább is szokni kell a puritán életmódhoz. Sokkal kevésbé van bármi szórakozásra is jogom (másoknál), míg időhiányom valahogy nem rendeződik. Tehát: síelés, udvarlás, mozi, ismerősök. Más a munkája után pihenhet és szórakozhat, nekem akkor kezdődik az igazi munkám.

 

68. 1.                                                                             143

Diploma után kétféle utat láttam magam előtt: vagy kisebb kaliberű helyen azonnal önálló munkát végezni (mély vízben tanulni meg úszni), vagy „-samesz”--nak menni olyan helyre, ahol tanulni lehet. Az utóbbit választottam, mert szakmai, és nem anyagi ambícióim voltak. Eddig (mintegy 5 hónap) azonban itt csak rajzolói munkát végeztem. Ez a munka (a szálló) szempontjából érthető és rendjénvaló. Viszont a fejemre a minimális mértékben sincs szükség, senki nem is ismeri itt képességem fajtáját és fokát. Ez a munka egkevésbé sem érdekel, annyi fáradságot sem veszek, hogy megpróbáljam megismerni. Viszont a szakma valamennyi beteg csavarját megismertem, és érdeklődésem, ambícióm egyre fogy. Nagyon nehéz itt ma valamit jól csinálni.

A képcsinálás érdekel, és ott minden alkalommal az abszolút 0-ról indulok és elvi lehetőségem az európai maximum.

(68. 3. Ami tévedés benne: HA építész szeretnék lenni: ez a mostani tanulóidő megfelelő és rendjénvaló lenne. A probléma ott kezdődött, hogy lassan abbahagytam magam jó szándékú hitegetését: ezt a szakmát különösen tisztelem, de nem érdekel mint hivatás. Ezt nagyon nehezen láttam be.)

Pl.: Zsófiék –- Péterrel komoly felkészültséggel és hallatlan szakmai ambícióval kezdték pályájukat. Nagyléptékű pályázatokon indulnak. Az ő magas színvonalú és egyenes vonalúnak látszó röppályájuk fullánk volt nekem, nem irigyeltem őket, de naiv kötelességtudatom a tanult szakma iránt, ami kontroll nélkül még a főiskolán vésődött belém, s amit mindig Zsófi szintjéig szerettem volna emelni –- még most is –-: a szakma teljes elvi tagadása után is azt követelné tőlem:

nem szabad a pályázásról lemondanom.

(csacsiság)

 

68. 1.                                                                             143

Jól van. Már sokszor a kezdet ELŐTT észreveszem, hogy most megint kicsinyes vagy smucig lennék –-

 

68. 2. 1-11.                                                                     144

Cseh síelés

csütörtök

 

A három partner, mind túl az 55-ön évtizedek óta sporttársak. Az első csendes, fanyar: na öcskös, hány éves vagyok, és mosolyog a válaszon. Hja, tudod a sport, mert a múlt héten is, –- meg a gőzfürdő ...

–- te, kérlek, a Hanzival találkoztam a hideg medencében, azt üzeni ...

–- én a száraz gőzt,

–- nem, először 5 perc hideg,

–- jobb 200 kralltempó

–- bocsáss meg, hogy a szavadba vágok

–- amikor én 29-ben a Grossbaumon a kötélfelvonóval...

Előkerül a fejekben Európa térképe (az egyik a svéd-középhegységben is síelt).

Ismerjük valamennyien ezt az élettípust. Mind vezető állású hivatalnok volt, tavasszal evezősversenyek, nyáron valamelyik európai folyón kajaktúra sátrakkal és vitorlázás a Balatonon:

–- annak 100 négyzetméteres rongya volt, kérlek,

–- affenét alumínium, az cédrus, cédrus volt!

Télen az Alpok, a Zugspitze, svájci havasok, sí.

Ismerősök, franciák, hollandok

–- a múltkor írt, hívott, igen, persze –-

–- és emlékszel, amikor elveszett a fél lapát az Adrián,

–- igen, épp kieveztünk az öbölből

–- te, fiú, ugorj csak le előre, kiadom a léceket

---

Négy óriás, egyforma zsák, négy óriás ember, bár az egyik még gyerekforma, nagy elefántok után a kölyök, aztán a busz elmegy az orrunk előtt, fülelek, felnőtté válok-e általuk –- igen: Hogy dögölne meg ,fordulna az árokba az ilyen lelkiismeretlen disznó! Az ilyen egy –- egy –- állat! (mosolygok)

Ja persze, meg a hegyek, a Tátra, fenyők melletti hófúvások, meg minden, faházak.

---

Aztán este egy tisztáson a fenyők alatt, hideg csönd, nyári égen is ritka ennyi csillag, aztán megindulok. Az út méteres hóba vágva, függőleges hófalak között jégszalag, hoki: egy jégrögöt kergetek föl alá ugrándozva és szép csíkot pisilek egy bucka ormán.

 

péntek

Csodálatos. 60 év alatt karakteres-modorosra csiszolódott fickók. Charles bácsi időnként megfésüli ritka, de hosszú ősz haját, finom tapintású kasmír kendőt hord, és nagyon kedves mindenkihez, még a fiatal nőkhöz is.

Feri bátyám, aki akkurátus ember, csak mérgében káromkodik, számon tartja a kölcsönkapott 2 koronát, és kevés borravalót ad. Megjegyzi, hogy két perc késésben vagyunk, és előre megkér: magunk után mossuk ki a kagylót.

És itt van Sándor, akiről a legkevesebbet tudok, kövér malacképű, valami minisztériumi osztályvezető, aki mindig tudja, mikor kell egy harsány „-nyald ki”--val a feszültté vált hangulatot helyrerántani. Ilyen jószándékkal, kedvesen és tehetségesen még sohasem hallottam lófaszozni. Művész a műfajában, tényleg.

---

Először féltem a yoyotól, mert kicsit, félelmesnek írták le, mozgás közben beszállni, aztán már hangosan biztattam nagyobb tempóra: húzzál, komám. Mennyország.

Este Charles bácsi elmeséli, hogyan gyújtotta rá az őt elfogó orosz tisztekre a faházat, és úszta át télen a Dont. Somolyogtam a széken az öreg madarakon, ahogy minden dolgomba beleszólnak a kenyérszeléstől a zoknihajtogatásig, száz szokással kövült emberek! Aztán a fölismerés meghökkentett. Ezek tényleg mindent jobban csinálnak

–- mert, kérlek egyszer 5 vagy 7 éve az Adrián, ... és akkor tanultam meg, hogy...

Tempóérzékük és nyugalmuk –- van mit tanulni, kifejezetten kellemetlen most helyükbe egy korombeli hangoskodó társaságot magam köré képzelni. Ezek nem vidámkodóak, hanem vidámak, –- ha „-manem, hát jövőre”-, és nem akarják le- és meggyőzni egymást állandóan.

Charles bácsi, szegény, aki a farzsebében szép fésűt hord, és gyakran főz nesskaffét magának, ma kétszer lepotyogott a yoyoról, úgy kellett mindig megvárni, 68 éves.

Megrendítő a méltóság, ahogy múltjukat hordozzák.

Este atévében valami antifasiszta film, Hitler parádéban, mai részletek belevágva: hadirokkantak kézfej nélkül gépelnek, féllábúak úszóversenye, sőt műlesiklás is. A két karra acélrúdon kis sítalpakat szereltek –-.

Vacsora előtt a társalgóban sí oktatófilmet láttam a napfényes Tátrából –- a kettő egymás után.

Hát, ha nem jég lenne, hanem hó, itt meg lehetne tanulni síelni.

Sanyi bátyám együtt síelt apámmal a háború előtt. Számítottam efféle fölfedezésre, ez az egész síelő-kiránduló hivatalnokréteg –- aki annak idején úriembernek számított –- ösmerte egymást.

 

szombat

Este a társalgóban: megérkezett Nyugatról egy diáktársaság. Hát csúnya nő Hollandiában is akad.

A bécsi zsidó ügyvéd, aki buzi, kopaszodó fejét megint összedugja pesti teenager fiújával, sugdolóznak.

A szemközti asztalnál a malacfejű buzi üldögél, és észreveszem,amint igyekszem a könyvet kecsesebben tartani. Szörnyű. (Hát hogy van az a „-női ösztön"?) (Magamon keresztül értem meg a világot.)

Feri bácsi azt mondja: „-harmincéves korodban nősülj, akkor már a fejed és nem a farkad választ”-. Hát, így is meg lehet fogalmazni.

 

péntek, köv. hét

Ma úgy ment a síelés, ahogy mindig szeretném. Kicsit lassúbb, kásás hó volt. Párhuzamos, zárt léccel, kiülve (ellenvállal), jó ritmusban, botozva (ez új!) tudtam menni. A kéz elöl: –- vezet, a bot oldalt félkörben, a válltól szalad hátra, kunkor előtt kitámaszt, lécről súlyt levesz, a kunkorba viszont beül,úgy nyomja az ívet. Egészen előre kell tenni, a testsúlyt.

13 menetet mentem a Lukovától. Persze a friss, nedves hó segített, ma még a léc-vájta 60-90 cm mély kádakat is tudtam venni.

Ha nem égne annyira a lábam, akkor egy tempóval végig tudtam volna a pályát futni. Nemigen buktam.

Az út e világi tanulságai:

1650 Ft-ból ki lehet jönni 10 napig

vasút 220-

szállás 30- (20 Kcs)

koszt kupon 68 Ft (45 KCs) épp hogy elég

yoyo jó napon napi 60 Ft-ig fölment, átlag 45 Ft

Minden ruhaneműből két darab kell, nadrág is. Neylon vagy bőrzacskó kell a pénznek és a liftbérletnek külön, elázhat. Egy nagy spirálfüzettel jártam a házon belül, még enni is –- ez is bevált.

 

68. 2.                                                                             152

Az átállás időszakában egy ellenőr a villamoson kérdésemre azt válaszolta halálos komolyan: most már valóban szabad középen felszállni, de: tudja, rendes ember nem teszi.

(Szeretheti a szakmáját.)

 

68. 2.

Ha nem tartom helyesnek, megállom: a pincérnek nem adok borravalót. De ezek a gesztusok fizikailag nagyon fárasztanak.

 

68. 2.

Anyám hat éve másodnaponként dolgozik. Ideje lenne megtanulnom, melyik az a 3 nap.

 

68. 2.                                                                             154

Egy mondat jutott eszembe.

53-54 körül egyik barátomnál játszottam, közben a szobában mamája a házmesternével beszélgetett, a néni a halottasházból jött, férjét látta utoljára. Kövérkés, alacsony öregedő asszony volt, sírt, útját mesélte:

„-bementünk a házba, –- a liftnek ilyen szörnyű vastag kötele volt, ni; mint a karom, –- rettenetes volt ”- (és mutatta), e lényegtelen mellékkörülmény leírásával számomra tökéletesen érzékeltette iszonyatát.

 

68. 2.                                                                             154

Isten! köszönök minden órát, amit Katával tölthettem.

 

”-TERVEZŐý1969”-                                                 156B

Megpályázom az Önök által meghirdetett belsőépítész–-iparművész státust.

Hatórás munkaidőt szeretnék vállalni és minimálisan 1500 Ft havi illetményre lenne szükségem.

Indoklásom:

Tagja vagyok a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapjának és képzőművészeti alkotótevékenységet folytatok.

Jelenlegi munkahelyemet és munkámat kedvelem, de mostani bérezésem a munkámhoz feltétlen szükséges rövidített munkaidőre való átállást nem teszi lehetővé. Nem tudom, Önöknél az Új Kollektív Szerződés lehetőséget ad-e ilyen munkavállalási formára.

 

68. 3.                                                                             161

Bámulom ezt a rendőrnőt. Szemmel láthatóan állandó élmény neki az amúgy is pirosat mutató lámpa alatt megálljt inteni az autóknak.

 

68. 3. 31.                                                                        162

A felkészülés munkáját (egy évtizedig tartott) befejeztem,

–- e munkahelyváltoztatással (Közért Karbantartó Szólgáltató vállalatnál belsőépítész) hivatásom mellett döntöttem,

–- módom lesz annak élni, amit mindennél jobban szeretek (napvilágnál, itthon, mint sok év előtt)

–- és kiválasztottam egy embert magam mellé a tökéletes bizonyosság nyugalmával és örömével,

–- minden nőben őt kerestem és vártam.

         A bizonytalan és sötét idők után napfény

         megérte a keménység

         és megérte a fegyelem

         Istennel összebólintok:

         így akartuk.

 

68. 4. 8.                                                                          163

Háromnegyed tíz, munkába lépés aktusa, igazgatói titkárság, irataimat gépelik. Átvetett lábbal, elegáns zakóban ottfelejtett régi újságot lapozgatok közben, de a betűket nemigen látom.

Mintha kórházi fölvételen lennék: „-anyja neve”- –- szürke halottszemű gépemberek –-, körülnézek: barakképület ez is –- hát ide szegődtem, nem ülsz itt, érzem. Pedig most félek.

Megsimogathatnál –-

 

68. 4.                                                                             164

Az, hogy legjobb barátaim kételkednek bennem, választásom helyességében, nem kellemes, de helyesen teszik, ha szólnak: ha ezt kötelességüknek tartják. Tapasztalom, hogy örömömben és magabiztosságomban mindenki igyekszik megingatni. Kedvemet a nősüléstől elvenni. Az egész társadalom házasságellenes.

 

68. 4.

Szeretem. Jó lány.

Ha ez nem elég:

nyugodt vagyok mellette.

Materiális feltételek szűkek és adottak: lakás, műterem, fizetés: van.

 

68. 4.                                                                             166

Ez a kapkodó tempó megzavart: Katát kértem, várjunk egy kicsit.

 

68. 5. 8.                                                                          166

Még egy tisztázandó: Kata vállal-e nem-polgári életmódot, mert az nekem visszalépés lenne és alkalmatlan is vagyok már arra.

Igen, így vállalom.

 

Katának: ne hallgass az uszítókra „-áldozati bárány leszel”, ha magunk meghatározta formájú, szabad házasságra kedved van: akkor ez nem áldozat. Ha ez nem természetes forma, ha ez állandó megerőltetést jelent: ne vállald. Nem alkalmazkodnod kell, hanem önálló életet élni.

Polgárból művészfeleséggé válni áldozat-e?

 

68. 5.                                                                             172

Lázas tempóban hajszolom életemen át nyugalmamat.
91. 8. 2139

ELŐ KERÜLT, KATÁNAK ÍRT LEVELEK:

1-18. sorszámmal

most, hogy fölélesztettem ezt a C. naplót, Kata megkérdezte: a leveleid is benne lesznek? A szerelmesek is? Amiket hozzám - is? Kiderült, egy iratfűző doboza tele van. Ezekből.

 

1968. Kata levelek/1-3                                                   2140

68. jan.

Kezdtük

68. 3.

68. 6.

Esküvők

TEMPÓS.

 

68. 6.

A föld alatt is te vagy

és Utrillo is te vagy

(egy picit)

és szép vagy, itt, az utca-

sarkon, mint a műszerfalak

és a levelek rendje

és én is szép vagyok

most.

LEGVELEDEBB

vagyok,

Most:

VÁRJUK EGYMÁST

 

A színi főiskola előtt egy Mercedesből egy szőke, hosszú hajú vörös bugyogós lány szállt ki. Nevetnem kellett, hogy milyen szép. És úgy

MEGÖRÜLTEM NEKED!

ÉRTED?!

 

68. Kata levelek/4                                                          2144

elmosogattam

nem törtem el

a lavórt visszatettem

4 tojással többet

hoztam

fület tettem a

szemétkosárnak

2.70-nyit megettem

abból

és mindez egy

kurta reggelen

 

 

 

68. 5. 25.                                                                        173

Levél H. M. amatőr festőhöz

 

Nem mondtam helyben véleményt képeidről, öregem,

–- mert nem tudok improvizálni, és fontos dolgokban nem is akarok,

–- mert nem tudtam pontosan felelősségem határát,

–- nem is nagyon tudtam bátorságot összeszedni,

–- Kata barátainak –- érthetően –- különösen nem szívesen mondok nem jót (hiszen azt a látszatot szülheti, hogy én valamely maga választotta környezetből elválasztani akarnám),

- mert én sem csináltam eddig jó képet.

oka, hogy most véleményt mondok:

–- mert kedvellek és tisztellek,

–- mert barátom (Kata) barátja, tehát barátom vagy,

–- mert értőnek tartom magam, tehát felelősnek

–- mert talán segítek,

–- följogosít jószándékom,

–- képeid artisztikusak, lelkiismeretesen kidolgozottak, technikailag megfelelőek, grafikailag: vonal és tónusviszonylataiban érdekesek,

–- nem nagyon fontos, hogy egyáltalán nem tudsz rajzolni, de pótlandó,

ami baj:

a festészetnek nem témája, csak megnyilvánulási módja, hogy szép legyen, a művészet egyéb úton nem közölhető, egyéni, de a világ lényegi problémáit és igazságait érintő fölfedezéseket közöl,

ezt te is tudod: csak alkalmazni nem: a (nem elsősorban festői, hanem irodalmi) témáid valóban művészi problémák, de csak képeid szóban elmondott címeiben élnek, mint pl.:

különböző lelkiállapotok

misztika

erotika

társadalmi viszonylatok

hangulatok

–- spárgás képeid majdnem mechanikus variáció-sorozat egy technikai ötletre, a tartalmat nem a technika szokta létrehozni (bár ilyen is előfordulhat), hanem fordítva –-

–- hogy ehhez a szakmához nem különösebben tehetségesnek tartalak, az nem különösebben baj, ilyen: magának örömet szerző foglalatossághoz mindenkinek szent joga van, épp ezért ha csak ERRŐL volna szó, nem szólnék. De a dolog következménye:

–- rád nézve káros, mert itt nemcsak egy dilettáns passzióról van szó, hanem a mögötte lévő etikumról is. Az áligazságok problémát nem látó fölényesen elegáns szövevénye megtévesztő lehet művészetedben: magadat valószínűen, a világot bizonyosan becsapod.

Látszateredmények ezek valódi átgondolás (szenvedés) nélkül. Egy elegáns-lendületes golyóstoll –- nyomvonalnak –- ha jól sikerült –- még semmi köze a művészethez.

Súlyos, és nem általam és nem nekem megválaszolandó kérdés, hogy életed többi területe nélkülözi-e ezt a Patyomkin-falu megjelenési formádat.

–- Miniatűr méretben társadalmilag káros, mert:

az absztrakció felületes –- tehát formalista (legrosszabb fajtájú) válfajának továbbélése,

a giccs egyéb megjelenési formáit sokkal könnyebb fölismerni: megtévesztő és megtéveszthet jószándékú embereket, rossz (sznob) irányba indíthat,úgy hihetik, képeiddel és képeidhez fűzött –- bocsáss meg –- halandzsáiddal közelebb kerülnek a lényeghez.

Most rossz perceket szerzek neked, de rajtam az ilyenek nagyot segítettek mindig.

Tőled hazajöttem, átöltöztem, majd (a világ számára) megsemmisítettem 21 paszpartúzott grafikámat és 5 olajképemet, most újra bebizonyult, hogy ezekkel a dolgokkal nem lehet játszani .

Szervusz:

Deske

 

68. 6.                                                                             175

Két torz-öreg utcaseprő új világítókötényben –- fagylaltot ettek a sarkon.

 

Sereg kék bugyogós óvodás nyüzsög a kis park homokgödrében, valaha is a legszebb köztéri mobil szobor! Két óriási gömbölyű-fehér óvónő között kis szürke madárka kalimpál a büntetőpadon, elvette Pistitől a mackóját.

 

Gyűlölöm a „-le fog esni a radírod”- –- humort

         (amikor már lent van)

 

68. 6.                                                                             177

Jó lesz új életközösségbe kerülni. Egy olyan nő társaságából (anyám), akinek szerepe volt életemben, aki szimpatikus, és nem érdekel már élete különösebben –- egy olyanéba, akihez állandóan közöm van, mert közös dolgaink vannak és főszereplő lesz.

 

68. 5. 6.                                                                          179

Segíts, Uram, hogy (különösen ezekben a hetekben-hónapokban) megtaláljam ebben a hármas közösségben (Kata, művészet meg én) a méltányos egyensúlyt.

 

68. 8.                                                                             185

Sugár fönt járt: monotípia: kiállításra lehet csinálni, mert mutatós, szép, de túl sok az esetlegesség benne, hogy stúdiumnak jó legyen. Papír + olaj nem jó, vászon vagy farost kell.

68.     2143

Kata levelek/6                

 

Megkérdezted valamelyik székre: jó-e ez, lehet-e helye ebben a szobában – (vagy efféle). Ez sokat elmondott rólad. Latolgatom, tisztelve felnőtt feledet, őszinte voltodat, kontra (pardon) nő létedet: mennyit vonjak le e mondat jelentőségéből: mennyiben szólt ez mindössze feltételezett, valamilyen fokú szakmai hiúságomnak –-

De: mégiscsak –- arra utal, hogy alapvető kategóriák léteznek, amik számodra tisztázatlanok, még végig nem gondoltak. (Itt messzemenően nem esztétikai kategóriákról van szó: az ebben való jártasság okát és fajtáját elég kedv szerinti tempóban megszerezni).

Nem tisztázott még –- bizonyos vonatkozásaiban az „-én és a világ”- kérdése: mit szolgálok én, és mi szolgál engem.

Önállóság.

Félmondataidból érzem időnként, mennyire szükséged van külső–-idegen kontrollra. (A mondatok: történetek a múltban játszódtak –- nem az én-véleményről van szó hát. Ezt csak azért választottam szét, mert természetes, hogy most egymás véleménye fokozottan érdekes számunkra: tanuljuk egymást –-)

 

68. 9.                                                                             186

A művésztelepen nyolckor kelt az ember

megitta és megszidta a tejeskávét

aztán elindult körölnézni.

mezítláb is szabad volt menni

egyenruhának se volt rossz

megnézted a piacot

ketten guggoltak már az árnyékban

festettek

nagyon szerettem a csipeszeket

rajzlapot tartottak a szél ellen

(máig maradt belőlük néhány).

Ha meleg volt

elmentünk fagylaltért a sarokra.

az egyik fiú nagyon tudott rajzolni

–- mindig irigyeltem –-

övére volt ecsetje kötve

úgy ment két lány között

és vicceket mesélt.

a művésztelepen semmit se kellett csinálni

csak enni és rajzolni

sokan táncolni is jártak.

 

68. 10.                                                                            188

Bálint E. szerzői estje és kamarakiállítása

Ars poeticáját olvasták föl, majd vízió-montázsait. Én szégyelltem magam helyette, az álszürrealista fotómontázs játék, nem művészet ez sem. És: nem való közönség elé, ami ujjgyakorlatnak elmegy. A motívumok fölsorolása és a kész kép között idegennek be nem látható az út. De muszáj végig ittmaradni, mert kölcsönadtam egy villanykörtét a kiállításhoz.

 

69. 1.                                                                             195

Bálint E. képet nézett:

–- Túl sok hatásnak vagyok kitéve, szűkíteni kell, igaz, neki 20 évébe tellett, míg önmagát megtalálta.

–- Szerinte is jól látom, hogy az esztéticizálás, virtuózkodás felé csúszom (Festőasztal), ezért irányadó számomra még ma is a „-Zsófia emléke”-.

–- Üresjáratra ő is nagyon jó módszernek tartja, hogy studírozni akarok, de: csak amíg jólesik, kínozni nem szabad, akkor inkább olvassak, stb.

 

69. 2.                                                                             197

Igazgató Úr!

 

Kérem, alkalmazzon engem a Tanért Vállalatnál formatervezői minőségben.

Évek óta dolgozom a Vállalatnak elsősorban Kiss Jenőnén keresztül. Terveztem és formaterveztem játékokat, iskolai szemléltető eszközöket. Több ízben illusztráltam tanszerismertető füzetet és címlapokat is terveztem. Dolgoztam még Bihari Sándornak, Reményi Jánosnénak, Vizi Istvánnénak is, és eddig munkám mindig megfelelt. Jelenleg is két megbízásom van, és egyik játéktervem próbagyártását is művezetem Bruckner Andrással együttműködve. Mostani munkahelyemen készített bútorterveimet véletlen éppen a Tanért V. fogja kivitelezni, és szó van róla, hogy egyiket házitípusként, szériában is kívánná gyártani.

A végső ötletet kérésemhez az Ön sajtóértekezlete adta, mely felhívta a figyelmet a konkurencia létére, melynek –- szerintem –- fontos oldala a formatervezés, ill. grafikai megjelenítés színvonala.

Magamról. 27 éves vagyok, nős, az Iparművészeti Főiskolán szereztem belsőépítő tervezőművész diplomát. A Közért Karbantartó Vállalatnál dolgozom rövidített munkaidőben, tervezőként. Egy édesség- és egy könyvesbolt tervem a belvárosban kivitelezés alatt áll. Tagja vagyok a M. N. Művészeti Alapnak és rendszeres –- nem megélhetési jellegű –- alkotó képzőművészeti tevékenységet folytatok, és ehhez valamilyen formában kötetlen munkaidő-beosztásra lenne szükségem. Ezért szeretnék munkahelyet változtatni.

Vállalnék játéktervezést, formatervezést, esetleg grafika, műszaki grafika, prospektustervezés munkát vagy bútortervezést is. Épületet tervezni egy szintig vagyok jogosult.

A szokványos, szabályozott honoráriumokból kalkulálva, a Vállalatnak talán anyagilag sem lenne hátrányos iparművészt státusban foglalkoztatni.

Amennyiben kérésemet megbeszélésre érdemesnek tartja, kérem, tegye lehetővé személyes megjelenésemet.

 

69. 4.                                                                             203

Zsófiéknál: Péter-Béla-Villő, régi közös évek emléke és fiatal induló építészi gondok, most már tudom, milyen figyelemreméltóan fontos komponens, hogy ezek a gondok nem érdekelnek és az emberek sem. Még csak nem is untakozom –-

 

69. 4                                                                              204

Vezérigazgató Úr!

 

Bizonyára emlékszik február elején megírt levelemre, melyben alkalmazást kérek, hivatkozva arra, hogy évek óta dolgozom már a Vállalatnak. Jeleztem, hogy művészeti szaktanácsadást (például a konstruálás végső stádiumában a szakmérnökkel együttműködve), formatervezést és grafika munkát vállalnék.

Sajnos, azóta egy alkalommal sikerült a prop. osztály vezetőjével beszélnem. A második, érdemi tárgyalás idejét rögzítendő telefonhívásomkor megtudtam, hogy a Vállalat csak kötött, 8 órás munkaidőben tud foglalkoztatni. Arra, hogy egy megfelelő jogkörrel rendelkező személlyel (a még nem is rögzített) álláspontomat összeegyeztessem, kérésemre sem kaptam lehetőséget.

Lehetséges, hogy ennek bármilyen újtól való félelem volt az oka. Művészt státusban foglalkoztatni nálunk még valóban nem elterjedt szokás. Ellenben tény az, hogy gyártmányaik nem kis hányada megfelelő formatervezés nélkül lép a piacra (végignéztem a Rákóczi úti mintabolt termékeit).

Hogy ez nem sokáig tartható állapot, Ön tudja legjobban –-

Ezért tartom sajnálatosnak ügyem ilyen merev kezelését.

 

69. 5.                                                                             207

Jelige: Csepel 57, H. 543

Jelentkezem az Önök által meghirdetett grafikusi munkakörre.

Dipl. iparművész vagyok. Vállalok: műszaki-, reklám-, prospektus-, kiállításgrafikát; kiállítástervezést, van gyakorlatom formatervezésben és belsőépítészi munkában is.

Otthon szeretnék dolgozni, erre a célra műtermet is tartok fenn –- viszont igen rövid határidőket tudok vállalni.

Fizetés igényem munkakörtől függően, teljesítménybérben min. 2000 Ft.

Tisztelettel:                                                          Váli Dezső

 

69. 7.                                                                          209/B

(Nagy külker vállalatok prop. osztályán kilincseltem reklámgrafika anyagommal.)

Hungexpo Személyzeti osztálya

Bp. Luther u. 4-6.

 

Váli Dezső belsőépítész vagyok.

Szeretnék vállalatuknál grafikusként elhelyezkedni.

Szakmám szerint értek a bútortervezéshez, kiállítástervezéshez, belső berendezéshez. Építeni egy szintig van jogom. Jelenlegi munkahelyemen a következő megbízásaim voltak: édességbolt a Lenin körúton, turmixbár a Petőfi S. utcában, kávé-tea bolt, egy antikvárium a Ferenciek terén és most egy zeneműboltot tervezek a Népköztársaság útján. A Vállalat esetleges tervezési feladataiban szívesen részt vennék.

Grafika. Évek óta dolgozom a Tankönyvkiadónak. Készítettem címlaptervet, műszaki grafikát, illusztráltam szakmunkás-tankönyvet. Ezenkívül a Lektorátuson keresztül és közvetlen megbízás útján készítettem címlapokat, prospektust és egyéb reklámgrafikát. Munkáimból mintakollekciót szívesen bemutatok.

Formatervezői megbízásaim is vannak: iskolai szemléletőeszközök, óvodai játékok, csomagolás- és doboztervek.

A Főiskolán három évig asztaloskodtunk, s ilyenformán esetleges kiállítás kivitelezési kisegítő-irányító munkától sem félek.

Tekintve, hogy hivatásomra nézve festő vagyok, szeretnék Önöknél nem kötött munkaidő formában elhelyezkedni, mert így munkáimat időben jobban össze tudnám hangolni.

 

69. 7.                                                                      210, 211

Már tudom, miért érint kellemetlenül, ha egy férj nyakkendőjét igazgató feleséget látok.

Az esztétikusnak nincsenek kizárólagos normái, egy begombolatlan ingnyak a viselője lényegéből kifejezhet valamit –- lényegi igazságot, esztétikusan.

A nő normája viszont mindenkor a sztenderdhez igazodik, s uniformizálná az egyedit. Gesztusában az efféle rend(teremtő) vágy nyilvánul meg.

 

69. 7.                                                                             212

Fiatal Művészek Stúdiója Bp.

Kérem a t. Elnökséget, hogy vegyen föl a Stúdió tagjai sorába.

Váli Dezső vagyok, 1942-ben születtem, 1967-ben diplomáztam az Iparművészeti Főiskolán és tagja lettem a MNM Alapnak.

Belsőépítész tervezőként dolgozom ötórás munkaidőben, de valódi munkámnak régóta a festést vallom. Becsületesen és rendszeresen dolgozom, és úgy tűnik, megérett az idő arra, hogy ennek egy közösséggel közösséget vállalva formát is adjak.

(fölvettek, 70-ben8000 Ft ösztöndíjat adtak. 71.1.)

 

69.                                                                               2146

Kata levelek/7

1. levél Cigándra, ahol ő gyűjtött.

 

Az ágy (prics) szélén üldögéltem,

félkönyéken, lustán hátamat

vakargatva a Gellérthegyi kertek

készülő (nem készülő) állványon

ülő farostját nézegettem a

rádióban Piaf hörgött csodás

–- Cocteau barátja volt –-

a zsatandré mé Milord, tutálá

má á vü... fölerősítettem a

rádiót és kiszellőztettem –- erős dohányszag

–- Ági önarcképet csinál két napja –-

lassan alkonyodott, eszembe jutott,

tavasszal kinyílik: meg kéne

nézni a Körteret vakítóan tiszta

ablakok mögül. Ahogy tavasszal

a mustármag (miért ne) (és

a cseresznyemag is) feszültséget

érez burkában, szétrepeszti és

ősi szokás szerint megindul a

sárban fölfelé, fölötte nyikhaj

fű –- kollégák –- bólogatnak –-

–- igen jó lenne látni

Finnország. Fű kollégák bólogatnak.

Bernáth figyelmeztetett: másképp

nem megy. A pénzügyminiszter

finoman fogta a kristálypoharat,

megemelte és mosolygott: 70 dollár,

uram.

Neki kéne látni a képnek, de

nem akar indulni. A tábori állvány

három lába, mint a magát megcövekelt

okos szamár: tapodtat se.

Lehet, hogy a Mylord nem is a

szerelemről szól –- pedig

stimmel az elhalkulás

is. Szép a szerelem illúziók

nélkül is. Semmi jót nem

vár, mégis kap, ha baj van:

önmagában. És önmagában, belül:

elkerülhetetlen. Csodák

talán nincsenek, de így is szép.

A fűtőtest. A bordái sorban.

A narancs tábori szék. 4 éve

véletlen többet utaltak

ki egy grafikai munkámért, mint

járt –- és első örömömben megvettem.

Művésztelepeken nagyon kellett.

Belefért a tarisznyába a mappa

mellé. Ecset, háromszínű pác, tus

nap, álmosan –- mindig –- és

melegben lassan –- azt mondják,

az ínyencek nagyon lassan isszák

a jó bort –- válogattam az

utcák között. Itt is mindnek

íze van a környéken.

Nem volt véletlen, hogy a

Feneketlen-tavat hátulról –-

a szabadtéri mozi felől –-

közelítettük meg.

Belezuhanok hangulatkutamba,

cinizmusom visszaránt.

Érdekes ez. Bajaim sorolva

szomorkodnék, ellenérveim

kinevetnek, legyintek: minden

rendben. Úgyis tudom. Külvilág-

gal nekem nincs harcolnivalóm.

Az ember (és ez nem is olyan

kis dolog) – egy ilyen hibás szerkezetet

is – megtanul kormányozni.

Ági vekkerre ritkán ébred

föl. Meséli tegnap új módszert

próbált: „Állati sok vizet ittam

és direkt nem mentem vécére,

és reggel nagyon kellett pisálni,

hát fölébredtem – csak nem

egészséges”.

Hát, a teákat én is iszom

egymás után, de okkal, úgy tűnik

utolért a hongkongi. Hajlásnál

a bal oldalam picit fáj, mintha

fáradt lenne –- ez úgy szokott

Egyik melós ittasan karam-

bolozott a vállalattól, egy

olasz pasas meghalt. Az elöl

roncsolt kocsiját a gyár elé

vontatták, ponyva alatt

nyugszik. Hazamentemben

megemeltem, mintha szemfedőt,

kezem remegett és nagyon nehéz

volt a ponyva. Erőltettem.

Ilyenek gyűlnek álommá

éjszakára.

Délben egy nagy borítékot

is kaptam. Azt bontottam előbb

Valami 8 oldalas kérdőív

mint pályakezdő diplomás, hogy

jutottam el idáig –- milyen

most. Nem hiszem, hogy kitöltöm

–- más levelet várok most –-,

különben sem fér vargabetűs életem

rubrikába.

Hanem leveled szép volt:

van az a kis virág, a

mezei százszorszép, pár szál együtt,

füvecskével –- mosolyogsz,

de komolyan köszönöd a

csokrot

Vacakolok (bár mintáztam

is) meg barkácsolok –- munka helyett

két napja tán. Betegségelőszél.

Ha a Fő utcai boltot be tudom

fejezni –- esetleg holnap –-,

lehet, hogy lefekszem. Ma

+ 2 vacsorám volt. Mert vettem

magamnak (véres hurkát) anyám

meghívott –- és egyikből sem

bírtam enni.

A Mylordot még Márió zongorázta

a főiskola színpadán

–- mondjuk az évvégi kiállításunkat

rendeztük a díszteremben,

mondjuk 65-ben.

Páran ácsorogtunk a zongora

körül leejtett kézzel

A zsinórpadlást nézegettem

lassú nyaktekeréssel, szürke

függöny és kapcsolótábla. És

egy francia arc emléke.

Utolsó fellépése –- fény

éjfél (szerda)

lefekszem.

 

69. 8.                                                               215, 216, 217

Máté képnéz:

–- ölég heterogén minőségű anyag

(Angyali üdvözlet)

–- túlfaktúráztam a szentes képet, fáradt, spekulatív felületek

–- a sztenderd képméret (mégiscsak) ostobaság:

–- mégsem szégyen a képet utólag megvágni.

 

69. 9.                                                                             219

Mártély művésztelep

mindjárt az elején:

–- a csaplárosné lánya nékem vinkó árban óbort ád –-

–- szabad-e Katolikus Szóval legyeket csapkodni?

Kis apartman: gardrob, előszoba, fürdőszoba ülőkáddal, szoba üvegfallal a Tiszára, loggia kemény betonnal védve a szomszédoktól, bőrfotel, kettő is.

Félbehajtott talált Népszabadsággal az egyetlen lakót agyoncsapom, enyém a vár. A Tisza. Alpesi hegyitavak fényképe. Dús fák tömör-magas fala szegi, szemközt vadon világ, a holtág valahol-végét elrejtik a kanyarok. Ez a kiöblösödés tóvá torzítja. Kiránduló és halászladikok tucatjával, fürdőtelep, pecázók. Ha ladikkal betolatsz a partmenti dzsumbuj alá: lombfüggöny körben, békalencse és félhomály. Itt ki lehet gombolni a kislány blúzát –-

Délután bódult álom, félálom, megint álom. Engedni fogom magam ilyen félhülyének maradni, a régebbi művésztelepeken is jót tett.Este, a díványról hason fekve lehet a Tiszát nézni, a házat leárnyékoló lombok alatt már csillagot látni –- óvodások a homokgödörben –- nyüzsögnek a kis játszókötényes gondolatok, eleresztve az óvónéni kezét –-. Nem bánom, szaladgáljanak, van ellenszer, ha netán –-

Kémek gallércsücskében fiolában a méreg, csak el kell harapni, másodperceken belül hat: nálam van a „-Modern magyar művészettörténet”- –- félkönyéken belelapozva a második lapnál fölüvöltök: Héjj! Keservit! Munkááára! (juhhé) –- szerencsére fekve maradok –-

A szemközti part fölött tömör bástyafal már a lomb. Fény villan a vízben: magányos pecázó bagóra gyújtott. Picit még vörös az ég, ciripelés és csend van. Lassú ladik, csobbanás, nevetés messziről, a szél hangja aztán. Megint csend, áll a világ. A tábori állvány a sarokban fölajzott terpeszben hiába vár: majd, kedves –- most inkább nézek –- (ha én ennek valaha a negyedét el tudnám mondani képben).

A ladik fölött repülök, aztán a túlparti erdő, feljebb, a Tisza vékony, csillogó szalag már. Féloldalamon, térdem kicsit fölhúzva, fölöttem sötét az ég, szemem behunyom, lassan este lett.

 

Két anyó a reggeli misén. Az egyiknek nincs türelme végigmondani a hangos Confiteort, közben megcsókolgatja Szűzanyácska képét az imakönyvben.

Csend van. Csend van kint és bent. Teljes csend. Aztán a vízen –- cikcakkban botladozó ladik –- meg kéne tanulni ezt is –- vízbe nyúló gallyon méla halászmadár féllábon. Úgy kinyújtja a nyakát, hogy csőrével az állát is meg tudja vakarni, de nem nagyon szereti, ha közel megyek. Pedig rajzolni akarom. Aztán megegyezünk. Széltől hajtva mozdulatlanul elcsurgok előtte, aztán nagy ívben vissza a szélirányba. Gúnyosan fölfújja magát, az ördög tudja így lerajzolni. Aztán egy békát lesek, a béka meg egy szúnyogot. Az a legügyesebb .

Halászember varsáját szurkozza a parton a füzesben.

Hogy egész délelőtt a tűzzel bajmolódni

meg aztán, kérem, az itteni erdész kapott az állatkerttől egy sasfiókért egy bölénybikát, de az embörhöz szokott jámbor állat volt, csak a horgászok szerszámát lökte a vízbe, ha nem ügyeltek, egyszer eltűnt a nagy vízkor, tavasszal, valahol meghámozták, biztos

 

A plébános. Betegségtől elfolyt sárgás-fehér arc, öregecske már, kövér a teste, bottal jár és pecsétes ruhában. A szenvedéstől beszűkült szem, már bizonytalanul kapkodó tekintet, a mise szövegét el-eltéveszti. Ha túlságosan fáj a lába, elmarad a reggeli mise. Azt hiszem, ötletszerűen, ahogy fölbukkan emlékezetében –- keveri a latin és a magyar szöveget. Beszélgetünk, itt meg latin szólást idéz, nem gondolva, aligha érthetem.

–- Nehéz kérem. A viharsaroki embereket nem érdekli csak az ital és a nő. Jó pár „-kollégista”- bentlakója van a kocsmának, este úgy kell őket kidobni. Hétszáz lakosból 25 agglegény, tudja, milyen nagy szám az?! Vasárnap is –- tudom én –-, csak tévedésből gyűlt össze húsz ember a templomban, összekeverték a vásárhelyi és az itteni búcsú idejét. Nehéz. 650 forintból nehéz megélni kérem. Az egyházadót egyáltalán nem fizetik –- abból kellene fönntartanom magam –-, el meg nem lophatom tőlük. A villanyszámlát meg muszáj fizetni, a templomnak is, itthon is, ki ne kapcsolják. Meg a tévé, az is pénz, ha még az se lenne ... eddig még csak olykor elbeszélgettünk Józsi bácsival, a gátőrrel, de ő most nyugdíjba megy. Vásárhelyen van a háza –- hát így. Nem, édesanyámmal élek, ez még nagy szerencse. Két éve helyeztek ide, Újpestről, tudja, minket nemigen kérdeznek.Mondjuk, az nem baj, hogy falu, parasztgyerek voltam én, csak tudja, ez az érdektelenség –-

–- És azt mondják, a boldogsághoz nem kell pénz; nem a rossz nehézség –- mondtam is én: kegyelmes püspök úr, ennyiből élek. A község nem tart el, mint dolga volna. Ő felelte, hogy ebből nem lehet megélni, nem én mondtam. –-–-

 

Előidéztem és végignéztem egy lódarázs fulladásos agóniáját. A lábak erőteljesen rángnak, keresik a szabadulást, aztán remegni kezdenek. A potroh vége még billeg a lélegzés ütemére, a toron jól látni a rettenetes vergődő lüktetést. Aztán kínja görcsbe rántja, a test karikába húzódik, a szányak megindulnak egymás felé, majd a haldoklásban egyedülmaradásnak szörnyű szimbólumaként egyenként, lassan minden végtagját maga alá húzza, szája tátog még – pár pillanat – nem mozdul. A Hamu és gyémánt utolsó jelenetére és a Mandarin haldoklására emlékeztetett, arra: hogy mi is –

 

No hát nézzük ezt is.

Mit szeretnék:

– ha megtanítanának jól síelni

– autót vezetni

– hát igen, egy nagy helyiséget, műteremnek

–- egy-két okos jó barátot, barátnőt

–- több időt, vagy legalább több energiát munkámhoz

–- szeretnék tanulni, filozófiát elsősorban

–- egy masszőrt, titkárt

–- szeretném, ha a közvetlenül érzékelhető világ föl

tudna olykor izzítani

–- szeretném Umbriát látni

–- efféle

 

1969. szept. 25.                                                              235

Közért Karbantartó és Szolgáltató Vállalat

Igazgatóság

Fölmondási kérelem

 

Váratlanul megteremtődött a lehetősége annak, hogy önálló művészként munkát kapjak, ezért a „-munkaviszony megszűnt”-jogformula szabályai szerint szeretnék a vállalattól 1991. okt. 1-jével kilépni.

Itteni munkáimat evvel a határidővel éppen dokumentálom, befejezem, megkezdett új munkám nincsen, ezért kérem a t. Vállalatvezetőséget, hogy a meghatározott 15 nap felmondási határidőtől eltekinteni szíveskedjék.

Itteni munkámat, munkakörnyezetemet igen kedveltem, de valódi hivatásom vár rám.

Tisztelettel:

 

69. 9.                                                                      236, 237

Egy adat a múltból, ami fölös illúziókat rombol: az első főiskolai félév végén még nem tudtam mind a tizennégy évfolyamtársam nevét –-

 

Tervezésnél (sokszor élettervezésnél is) a hibaforrásokat úgy kell összeválogatni, hogy ne összegeződhessenek a hibák, ne fokozzák egymás hatását, sőt esetleg ellensúlyozzák –-

 

KATA LEVELEK/10                                                    2152

1969. Kata babysitter Londonban 1 hónapig

 

Zavarodott vagyok Kiscsillag előttem egy írógép és lekerekített sarkú kék papír, s ide szavakká sűríteni gomolygás gondolataimat töf-töf mozdulataimat és véredet a combon. Nincsen könnyű kedvem, messze vagy és állókép most. Henry Moore tonna fekvő nőalakja az asztalon, haját fogja irtózatos méretű karjaival. Nem lehet többé meg nem történtté tenni.

Szeretlek. Tudtam, hogy nagyon fontos lesz nekem, hogy elmész. Idegesen rázogattam a fénybe emelve a lombikot, elég sötét vagy fölrobban vagy fölforr –- mi lesz. Fejbekólintás a nem léted. Állítólag asztronautáknál használták a súlytalanság elérésére: a 90-ik emeleten elkezdett zuhanni lefelé egy lift picivel nagyobb sebességgel, mint a benne lévők. Lent aztán fokozatosan elkezdett lassítani, és a benne lévők újra talajt éreztek a lábuk alatt. Mindegy, hogy mit mondok: zuhanok vagy lebegek ebben a percben. Nem a jó és rossz mámor számít, nem a vacsora a fénykörben a finn sótartóval és mosollyal, hanem a létezés. A tiéd. Meg az enyém.

Ha éppen a vászon az erősebb és nem én, körbebámulok, míg leteszem az ecsetet. Túl ismerem már magamat, túl sokat játszottam testemmel és lelkemmel. Ismerem műszereimet és erről kínlódás közben szép kis grafikonokat tudok rajzolni. Amit ismer az ember, azt kicsit unja is. Unom. Az önmagába zárt élet csak a gömbön belül fejlődik, Kosztolányi is sírt ezért. Fanyar ecetes saláta vagyok. Te meg porcukor a Közértből 10,60-ért –- és megeszi az élet. Látod, nem tudok szépet udvarolni neked, rögtön pirul az ujjam –- Azt hiszem mosolyognivalóan gyerekek vagyunk még. Furcsa egy kamaszkor álszakállal, kímélőkoszttal és reumával (ez csak olyan képletes).

Hanem már nem félek a gyerektől. Jól történik a világ, magától megérik egy-egy gondolat szép pirosra, észre sem veszed, még csak kapálni sem kell, Világ felelősséget érzem vállamon, rezdülésem földrengés, milliós károkat fizet a Biztosító. Ezért is egészséges öröm számomra, ha néhanapján leszarnak a verebek. Igen, mindenkinek van gyereke, sőt! mindenki volt (és lesz) gyerek –-

Kislibám, most József Attila –- konyhakövön csúszkáló mosogatóvizes proliasszonynak látlak, nem hiszem, hogy igazam van. Aztán fehérnemű-kirakat előtt mélázol. Én is. Hát ez az én lelki életem.

A Ludas Matyiban volt egy vicc rajzolva az idomítás csodája címen. Cirkuszporond közepén feszítő idomár mellett egy kanoroszlán szívhez szorított manccsal szavalja az Anyám tyúkját. Hát ilyen a celávi.

Hogy mi van Pesten? Hoppál bátya kérdezett téged, öregem; fél 9-től hatig dolgoznak, aláírólap állatok. Béla napokban leszerel, vagy szabadul –- ahogy tetszik. A vállalattól. Váli marad. Állítólag ő szerelmes. Na, most valami földhözragadtat is: átfestettem a Hegy alattot. Kontrasztosabb-grafikusabb lett, színesebb, keményebb és sajnos kevesebb lelki életet él –- dekorativitás felé csúszott. Hát, ő tudja –- a boylert csak éjszakára hagyom bekapcsolva, reggeli mosdáshoz ez elég. Lehet, hogy kisstílűség. Kosztom viszont többe kerül, hát persze –- szent isten, bugyit kellene váltani.

A magyarrádióéstelevízió gyerekkórusa most az énekli két szólamban, hogy kukuriku kukuriku

Piszok szerencsém van veled.

 

SZABADFOGLALKOZÁSÚ 69. 10. 03-TÓL.

 

69. 10.                                                                    236, 237

Feszített tempójú másfél hét keretezés, ma teljesen befejeztem, az anyag a kiállításra készen áll. És megint a jól- és lelkiismeretesen végzett munka csömöre.

 

69. 11.                                                                            241

Kiállításomra előkészített képek jegyzéke

 

     VASÁRNAP REGGEL o-mty, p. 42x60 68/9

     SZIVACSVIRÁGOK VÁZÁBAN, o. frst 60,3x40,5 69/6

1.   A HEGY ALATT o, v. 70x100 69/1-11

2.   A SZENT KÉP o, v. 50x40 69/6

3.   SZELÍD ANGYAL o, farost 50x40 69/9

4.   NAGYMAMA SZOBÁJA o, v. 50x70 69/8

     CIMBORA, pác, p. 44,3x31,4 69/2

     SZENTENDRE, o. v. 45x76 63-67

5.   BARANGOLÓ SZENTENDRE o, v. 40x110 69/11

     ANGYALFÖLD, ESTE o, p. 25x43,2 61/12

     BELVÁROSI UTCARÉSZLET o, p. 40,5x29,4 60/10

     DISZNÓÓL o, farost 21x44,5 69/10

     ESZERGOMI UDVAR o, farost 23,7x48,8 69/3-11

     A VILÁG SZÉLÉN o-mty, p. 35x38 68/10

6.   ARANY IDŐK o, p. 21,3x32,3 67/11

     SZÉKEK EGYMÁS KÖZÖTT o-mty, p. 61,5x45,6 68/7

     HANCÚROZÓ DOMBOK o-mty, p. 40x51 68/7

     ZÖLD SZOBROK o, p. 27,3x37,2 68/6

7.   HOMO CONTEMPLATOR (A TŰNŐDŐ EMBER) o, p. 43,5x42 68/7

     MONOKRÓM o-mty, p. 45,3x43,4 68/7

8.   EGYSZER VOLT o, v. 39x49,4 61/5

9.   KÁPOLNA ÉS KOPJAFÁK o-mty, p. 43,5x46,3 8/7

     ENTERIŐR o, p. 20,4x18,6 68/5

10. CSÖNDES VÁGY NYUGALMA o, p. 27,9x17,2 61/12

     GÉPSZÖRNY A SAROKBAN o, p. 39x18,8 67/9

     ZEBEGÉNYI LUGAS I. o, p. 37x30,4 68/7

11. ZEBEGÉNYI LUGAS II. ceruza, p. 38,8x30 68/7-9

     ZEBEGÉNYI LUGAS III. o, farost 38,4x33 69/8

     SZÉKEK ÉS FEKETE KÖCSÖG o, farost 33,3x28,7 69/7

     FESTŐASZTALKA MEG EGYEBEK o, p. 22x22,4 68-69/2

     12. ZSÓFI EMLÉKE o, p. 42,8x54,8 66-67

     LILA MŰTEREM o, farost 45x23,8 68/12

     VESZPRÉM AZ UTOLSÓ NAPOKBAN o, farost 26,5x26,5 68/11

     A HALOTT KUTYA o, fatáblán 30,3x18,4 68/10

     BILDUSKA o, p. 17x12,5 68/5

     KATEDRÁLIS fa-applikáció 35x35,4 69/5

     AZ A KIS SZERB TEMPLOM o, fatáblán 20x29,5 68/12

     HÁZACSKÁK ÖSSZEGABALYODVA tus, p. 9x14,4 61/1

13. AZ ÚT VÉGE o, v. 70x100 69/6-11

14. SÖTÉT HEGY o, v. 100x70 69/11

  (kiállításon 14 db végül)

 

69. 11-12.                                                                    245B

Két hét Nagymarosi alkotóház

Cézanne: kétféle festészet van: az egyik az erős, a teremtő, az alkotó, szóval az enyém. És aztán, persze, festenek még mások is –-

Delacroix azt állítja, új kép kezdésekor mindig mélységes utálat fogta el mestersége iránt, és meg kellett keményítenie a szívét –-

Donatello ráordított a munka hevében egyik szobrára: szólalj meg, te kopaszfejű...!

Fra Angelico festés előtt imádkozott...

Ha az egész művésztelepnek, és általában a könnyebb hónapoknak csak (?) annyi haszna lenne, hogy koromnak megfelelőre fiatalítson vissza –- már ami munkaerőmet és vitalitásomat illeti –-

 

Összegezve a csak magam munkájával eltöltött kb. két hónapot, jól kihasználtam időmet. Keretezés két hét, aztán régi képeimnek, vagy hatnak, újrafestése, rendbehozatala, újakat is festettem, végül az alkotóházi két hét, ott rajzoltam is, és képek is kerültek –-

Eddig igazolódott Szroghnak írt levelem állítása (68.3.), tudom kezelni időmet.

NAGYMAROSI MŰVÉSZTELEP VÉGE –-

251/B

meghívó

PÉTER VLADIMIR

NÉMETH GÉZA

VÁLI DEZSŐ

kiállítását az Eötvös-klubban (V. Károlyi Mihály utca 9.) 1970. január 12-én 6 órakor Bálint Endre nyitja meg. A kiállítást rendezte S. Nagy Katalin. Megtekinthető január 26-ig, hétköznap 11-18 óráig.

 

                                                                                   251D

Művészet folyóirat, 1970. június

Péter Vladimir, Németh Géza, Váli Dezső kiállítása az Eötvös klubban

[...] Váli Dezső az Iparművészeti Főiskolán belsőépítészi oklevelet nyert, az utóbbi években azonban érdeklődése egyre inkább a festészet felé fordult. A művészetnek ebben az ágában önmagát képezte tovább. [...]

Váli Dezső többségében olajfestményeket állított ki. Képei művészi indítékúak, ennek következtében tárgyuk és kifejezésmódjuk szerint két csoportba sorolhatók. Egy részüket a valóság közvetlen benyomásai keltették életre („-Szentendre”-, „-Nagymama szobája”-, „-Nagymaros”-), más részükben irracionális jellegű élményeinek kifejezése késztette festésre („-Harc és csend”-, „-Nagykapu”-, Szelíd angyal”-). Összhatásukban a valóság közvetlen hatása alatt készült munkái a jelentősebbek. A „-Szentendre”- című képén, romantikus érzelmesség nélkül, a mértani jellegű színfoltok torlódó ritmusával emlékezik meg a régi városról, építészeti modoráról. „-Nagymama szobája”- című képén a színharmóniával, a kép dekoratív ritmusával idézi fel a szoba hangulatát, hasonló vonások adják meg „-Nagymaros”- című képének értékét. A nem ehhez a tárgykörhöz tartozó „-Tűnődő ember”- című képének színhangulatával, a jó dekoratív érzékkel megkomponált, színfoltokra egyszerűsített tárgyak foltritmusával fejezi ki a kép hangulatát. Kár, hogy az ülő alak átírása kevésbé sikerült.

A második csoportba tartozó munkáin az a határozottság, amivel közvetlen benyomásait festette meg, erősen csökken. Formái és képeinek színharmóniája nem elég expresszívek és nincsen meg az a sajátos, egyéni jellegük, ami az egyoldalú szubjektív élmény kifejezésének előfeltétele. Véleményünk szerint Váli Dezső akkor jár helyes úton, ha benyomásainak közvetlen tolmácsolására vállalkozik.

Ujvári Béla

 

 

 

70. 2.                                                                             253

Kérvény ösztöndíj ügyében

 

Illedelmesebben kifejezve azt, hogy igen jól jönne a pénz: megpályázom a Stúdió ösztöndíját.

Váli Dezső vagyok.

Célszerű valamit magamról, mert nem ismer senki sem. 1942-ben születtem. Mindig is festőnek készültem, ezért az Iparművészeti Főiskolára jelentkeztem. Ott megtanultam mindent, amit lehetett, majd még két évig tanult szakmámban belsőépítész tervezőként dolgoztam rövidített munkaidőben rövidebb pénzért. Ezalatt festettem meg 70. januári Eötvös Klubban kiállított anyagomat. (A megnyitó beszédet Bálint Endre tartotta, és erre büszke vagyok.) Néhány hónapja végleg megváltam munkahelyemtől. Most szabadon úszom a világban, feleségem fizetéséből és alkalmi munkáimból élünk, és végre jut időm –- sok év után –- napvilágnál festeni!

 

70. 3.                                                                             254

A 3 évre szóló Derkovits ösztöndjpályázat mellékleteként

Önéletrajz

 

Családi körülményeim

1942-ben születtem Budán. Édesanyám sz. Behyna Magda kormánykitüntetéses tanítónő. Édesapám, Váli Dezső banktisztviselő 1945-ben, a háborúban meghalt. Húgom V. Erzsébet, tanítónő. 1968-ban nősültem, feleségem sz. Jávor Kata néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa. Fönt lakunk a Gellérthegyen, műtermet pedig édesanyámnál sikerült ideiglenesen berendeznem.

 

Iskolaéveim

Középiskola: 1956-60 Bp. József Attila gimn. 1958-60 evezősversenyző voltam az MTK-ban. 1958-ban felvettek a KISZ-szervezetbe. Nagyszerű iskolának számítom két év fizikai munkámat a Főiskola előtt (nyomdai segédmunkás voltam és könyvesbolti eladó), valamint nagy számú kóborlásaimat (részben autóstoppal) körben az országban és Bulgáriában, Romániában, Csehszlovákiában, Lengyelországban. 1962-67-ben elvégeztem a Magyar Iparművészeti Főiskola belsőépítész tanszakát. Diplomamunkám saját kérésemre a Városligetbe telepítendő Kelet-ázsiai Múzeum építészeti és berendezési terve volt, jónak minősíttetett. Oklevelem száma 12/1966-67.

 

Munkahelyeim

Főiskola után tervezőként elhelyezkedtem a Lakótervnél, ahol a Hotel Duna Intercontinental tervező csoportjában kaptam –- természetesen nem önálló –- munkát.

68. 4. Átmentem a Közért Karbantartó Vállalathoz, ahol önállóan megterveztem 5 belvárosi üzletet (antikvárium, édességbolt stb.) Itt rövidített munkaidőt vállaltam (kisebb fizetéséért), s így már délután is (nemcsak éjjel) tudtam festeni.

69. 10-től szabadfoglalkozású festő vagyok, feleségem fizetéséből és alkalmi grafikai munkáimból élünk. 70. 2. óta a Magyar Hirdetőben jegyzett grafikus vagyok.

 

Hivatásom

17 éves koromtól festek. Iparművészeti Főiskolára akkori mesterem tanácsolt, mert művészképzés módszerét festő számára is a lehető leghasznosabbnak tartotta. Teljes mértékben igaza volt, és néhány nagyszerű emberrel ismerkedtem meg tanáraim közül.

Diploma után, 1967-ben (akkor még belsőépítésznek jegyezve) fölvettek a M. N. Művészeti Alapba. Kiállításaim (grafika és olaj): Rákosligeti Művelődési Ház (közös); 70. január Bp. V. Eötvös Klub (önálló). 1969-től tagja vagyok a Fiatal Művészek Stúdiójának. Pénzkeresési periódusaimat igyekszem koncentrálni, s így most fél év óta harmadszor megyek alkotóházba (Mártély, Nagymaros és Zsennye).

 

70. 3. 17. - 4. 15.                                                            261

Zsennye, alkotóház.

A szomszéd hölgy kopogott, rajszöget kért kölcsön. Látta egy fej-stúdiumomat a padlón, megjegyezte, hogy ilyet Pesten is lehet csinálni. Kinézett az ablakon és festőinek tartotta a látványt. Aztán elindultam a parkba rajzolni. A lépcsőnél visszafordultam, fáradt vagyok –- tényleg, esetleg majd a szobából. Aztán nekiláttam fehér papírra –- az volt legfölül –- ceruzával. Túl sok volt a fa, untam a vonalakat, tömörebb anyag kellene. A diófa pácért viszont nincs kedvem lemenni az ebédlőbe. Palettámon észrevettem a festéket, tegnap fölös mennyiségű világosszöldet kevertem ki valamihez. A papír éppen fehér, akkor evvel lehet továbbdolgozni, folytassuk olajjal. A második fát kezdve az ecset más színt kezdett húzni. Fölázott a palettán a félszáradt kobaltkék időközben. Hát akkor fessük tovább a dolgot több árnyalattal –- és befejeztem az ecsetrajzot, jó lett.

Szabad-e így képet festeni? Hányszor egy évben?

 

Majd Pesten megtudni:

–- hogyan kerül a vízjegy a papírba?

–- miért járnak a lányok a presszóban kettesével WC-re?

 

És alázatosan várom a postást délelőttönként.

 

És az utazás már hazafelé:

A helyi vonatok bája az összeszokott társaság. Lányok tereferéje, fölcsattanó nevetés, ha a fiú megszólal. Van kártya is.

Most testes asszony tömött cekkerrel fölgyürkőzik a magas lépcsőn. Izgatott, körülnéz a kupéban, szemmel láthatóan szeretné valakinek rögtön elmesélni, hogy ez hogy sikerült neki –- szabad ez a hely –- figyeljen csak kedveském.

Hálisten Katával csak távollétében vitatkozom. Mire összekerülünk, már tudom, mit hogy kell.

 

1970 Kata levelek/13                                                     2155

Katrinca, azt kérdezted a Szüret utca sarkán, mért akarok hirtelen gyereket. Nem válaszoltam, mondtad, írjam le.

Azért élek, hogy egyszer majd néhány jó képet csináljak. Hangzatos, de kegyetlenül szomorú perspektíva – pedig így van.

Hétköznapjaim halott percek, semmitérők. Eleget hallgatok ahhoz, hogy legyen időm rutin válaszokat előre kitalálni, –- az emberek nem nagyon érdekelnek.

De ha egyszer CSALÁD leszünk –- Teljesen igazad van, hogy racionálisabban lehet gazdálkodni, ha van egy hűtőszekrény. És én félek, kiskutyám.

És én nem akarok mosógépet, pedig szükség lesz rá, ha lesz gyerekünk, de én gyereket se akarok, én félek az új melegvíz mosdócsaptól is.

Véremmel érzem, miért jelentett ez művészeknek mindig olyan problémát.

Nem akarok gyerek nyaraltatásról gondoskodni, és figyelemmel kísérni, hogy megy a földrajz. Érzem a barlangjába húzódó sebzett állat gesztusát, ahogy az öreg festőismerősünk elvonul családja elől. Talán megteheti, de lányai életre megsínylik, hogy félig lettek csak felnevelve.

És nem akarok nagyobb lakásra gyűjteni, és rajtad kívül nem tudom, hogy viselném el huzamosabban mondjuk egy Mami–-Margit-Erzsébet-gyerekeink közösségét. Hogy mennyire megfeszülten élek Pesten –- ilyenkor érzem. Mély fotelben ülök, hol ceruzához, hol könyvhöz nyúlva, semmi nem sürget. Szabadidőmben otthon is megtehetném –- elvben.

Féltelek téged elsősorban, gyerekeinket, –- magamtól, adja Isten, hogy ne így legyen, ahogy félem. Lehet, hogy boldog apa leszek.

És –- tudom, hogy mindehhez nincs jogom. És jobban szeretlek, semhogy gyerektelenségre ítéljelek.

De: életléggömbömet annyira féltem, hogy –- magam akarom felszúrni, hogy szétpukkandjon. Ezért mondtam, hogy csináljunk gyereket. Döntöttem. (?) Nincs jogom fölrúgni a Rendet –- de félek.

Érted, kiscsillag?!

Fanyar mosollyal és őszintén integetek:

Deske

 

másnap reggel

És miért írom le most ezeket? Tegnap egyvégtében elolvastam Gelléri A. E. Egy önérzet történetét. (Csodálatos könyv.)

Fejbe rúgott az igazsága (vagy áligazsága), amit Endre mond a gyerekáldásról) (68-68. oldal). Megjegyzem, volt két gyereke –- később, akiket imádott.

Csodálkozva mondtad egy éve tán, Sárkány följött, hogy mennyire csak a magam dolgairól és annak környékéről beszélek. –- Ez mindig így lesz. –-

Rengeteg dolog nem érdekel, minden, amiből nem tudok hasznot húzni. (Ezt meg lehetne udvariasabban is fogalmazni.)

Magamban tarthatnám ezeket,

mint máskor, de te tudd

dolgaim nagyrészét. Hejhó!

 

70. 6.                                                                             275

Péter Béla Zsófi képnéz

–- önmagam sarkába lépek, egy körön belül mozgok B

–- nem veszek tudomást a világról, ahol szenvednek és Apollókat lőnek föl Z

–- egy évig nem kellene festenem Z

–- akkor is festenék-e, ha mint építész ilyen kötetlen életet élhetnek? Z

–- ezt ezerszer elmondták P

–- nem jó képeket kell festeni, újat kell mondani P

–- a világ az új építészetben szintetizált művészi kifejezésmód felé halad P

–- nem kellene senkire hallgatnom Z

–- idehívsz minket, hogy megnyugtasd magad: nagyon szép P

–- halálosan kellemes dolog lehet kis formákkal tökölődni P

–- ha most mindent elégetnél és valami egész más formában, műfajban kezdenéd megpróbálni kifejezni magad... P, B

–- nekiállnék, egy év múlva én is csinálnék ilyet, egy textiles lány képigény nélkül ennél szebbet csinál... Z

–- kívül állsz az életen, sosem aggódtál még valakiért halálosan, téged csak a képek érdekelnek Z

Hát ez igaz. 71. 5.

 

–- azt hiszed, a folytonos mennyiségi fejlődésből egyszer minőség lesz P

–- egyre javítgatod a szöget és a kalapácsot, de sohasem ütsz vele B

 

70. 7.                                                                             278

Bálint képnéz

A Zsófi emléke II-vel kezdődő kb. 8 db 50x70-es képem:

–- jó, egységes, de nem erőszakolt fokon

–- a többi: Zsennye, Nagymaros képek stb. teljesen más mentalitás. Ha erre rááll az ember, hogy ti. a valóság élményeit közvetlenül engedje eluralkodni magán, rendszeresen ilyen képeket fessen (én): most van egy megfelelő fokon egységes képsorozatom, kezdem érezni a jelenleg elfogadható és megfelelő szögtartományomat, tehát igen óvatosan kezdem szűkíteni. Ilyen javaslatnak eddig tudatosan ellenálltam.

(rá 1 hónappal: nagy élvezettel átfest a Zsennye II-t)

 

70. 7.                                                                             278

Ny-európai út előkészület

Útravalók:

RUHA: hálózsák, éjszemüveg, farmer, 2 nejlonzokni, magas szárú? cipő, 2 alsónadr./váltás, fürdés, pizsama, 1 garbó v. síing, 1 pulóver + 1 pul./pizsama, hideg, póting/ orkán-övvel, sapka, zsebkendő, pizsamanadrág?

RAJZ: kismappa v. füzet, 2 kiscsipesz, tus nejlonzacskóval, tollszár, filc bunkóban, rongy 5B, 2B, golyóstoll, szék

EGYÉB: bicska, igazolv., pénz, spárga, jegyzetfüz., könyv

MOSDÁS: fogkefe, lapospohár, fogkrém, szappan, szivacs, törülk. nejlonzacskóban, WC pap. (zsebkendőnek)

ÉLELEM: só, terítő kenyérhez (takarni), hagymafejek, citrom (víz helyett), teakészlet foglalatos csatlakozóval

VARRÓKÉSZLET: biztosítótű, tű feketével, vekker, körömvágó, dianéző,

ORVOSSÁG: koffein, nyugtató, kalmopyrin, vitamin

 

70. 8.                                                                             278

Ami ebben a nyugati út előkészületben a legérdekesebb: tőmondataim kitalálása:

–- a barokk nem érdekel

–- reneszánsz építészet alig

–- trecento festészet elsősorban

–- katedrálist mindig sokat látni

–- tengerpartokat szeretnék látni

–- hegyre nőtt városok totálképe érdekel

–- képtárak fontosak, de keményen szelektálva

–- Róma nemigen érdekel, de megnézem 3 napig,érdemes-e egyszer hosszabban is –-

 

 

70. 8.                                                                             279

A (letelőben lévő) első szabad év mérlege

–- másfél hónap művésztelepeken: Nagymaros, Zsennye

–- erdélyi út, most jön egy Ny-európai, ennek alapos előkészítése

–- első önálló kiáll.

–- két egyéb kiáll., talán most nov.-ben a grafika anyagom kiállítása

–- 3600 Ft átlag havonta ebben az évben, benne van a 9 ezer forintos (2 db) stúdió ösztöndíj, és néhány képem eladása

–- elég sok szabad idő, s így rohanásgörcsöm oldódása

–- nem nagyon sok kép, de nagy előrelépés –- fontosak

–- megbízhatónak tűnő jövedelemforrások kiépülése

–- rendszeres reggeli és ált. esti séta bevezetése

–- 1 hónap rajzstúdium Zsennyén

–- alkalmazott grafika műhelyem fölszerelése: fotólabor, betűkészlet, színespapírkészlet

–- képeim, grafikáim rendbetétele (szelektálás, opuszozás)

–- egyéb dolgaim rendbetétele, emlékeim, fotók, levelek nagy szelektálása

viszont:

–- nem akció állapotban nem érzem jól magam

–- nem művelődöm eleget, keveset olvasok

–- természettel, utcával nem javult a kapcsolatom, szobában élek csak

–- emberek alig érdekelnek közvetlenül, beszélnivaló már alig kerül ki belőlem

–- félek, hogy eszem berozsdál, nem kell úgy használnom, mint tervezésnél

–- állandó félelmem, bizonytalanságom, hogy időmet nem optimálisan használom

–- nem vagyok még olyan bölcs, hogy boldoggá tegyen e lét, ami sokkal vérszegényebb, mint amit belül látok –- a tudat, hogy minden rendben van –-, hogy süt a nap és van hegy meg Duna, meg este vacsora

(talán egyszer belátom, hogy pedig ez a boldogság /földi mása/)

 

70. 9.                                                                             279

Milyen egyszerű!

A műteremben értelmesen töltött órák aránya lényegesen javulna, ha egy többórás olvasásra is kényelmes fotelfélét beállítanék! Persze hogy nem olvastam a munkaszéken, sem a priccsen –-!

70. 9. 16. - 10. 30. 337/B

NYUGAT-EURÓPAI ÚT

(110 múzeum és kiállítás)

Bécs–Velence–Padova–Ferrara–Ravenna-Firenze-Arezzo-Perugia-Assisi-Spoleto-Róma–Siena–Pisa–Genova–Nizza–St.Paul Vence–Monaco–Cagnes sur Mer–Cagnes–Biot–Antibes–Vallauris–Cannes–Marseille–Arles–Avignon–Párizs–Chartres–Amiens–London–Párizs–Ronchamp–Bázel–Bern–Zürich–Bécs–Bp.

 

70. 11. 12.                                                                   345A

Művelődési Minisztérium

Képzőművészeti Főosztály

tárgy: műteremigénylés

 

Bejelentem kérelmemet műteremre vagy műteremlakásra. Tekintve feleségem munkakörét (etnográfus a M. Tud. Akad. Néprajzi Kutató Intézetében) –- lakóhely tekintetében Budapesthez vagyunk kötve.

Feleségemmel egy egyszobás lakásban élünk, bár még gyerek nincs, de ott dolgozni nem lehet, ezért munkára egy kis szobát bérelek.

Tehetségesnek tartom magam és sok feladatot látok magam előtt. Ezek közül jó néhányban (nagyméretű táblakép, pannó) a munkahely hiánya akadályoz.

 

70. 12.                                                                         345B

Szövegváltozatok a Keresztút grafikasorozatomhoz

 

1. a gyűlölet ítéletével szemben csendben megállt

2. veszi keresztjét és elindul: így legyen; akarom

3. először törik meg az út –- elesik

4. villanásra minden eltűnik, ők egymás arcába néznek; Anyuskám!

–- Fiacskám!

5. útjaik találkoznak, Simon segít vinni a terhet

6. egy kicsiny asszony, Veronika, pillanatra a történelem útjába áll

7. másodszor esik el, jaj, én esendő!

8. asszonyok karéja, magatokat sirassátok!

9. harmadszor; ha fölálltam –- megkezdődik

10. ruhátlan–-egyedül a kíváncsiak fala előtt

11. irtózatos ritmus a testen –- felszögelik

12. halállal megépült Mű: az új szövetség

13. szomorú éj, csendes árnyak; botorkálás a halottal

14. az út vége, harmadnapra újra nyíló sírkamra

és munkásbiblia-hangvétellel:

1. most bezzeg hallgat a Nagyokos!

2. nem érdekel, ő akarta, csinálja

3. persze, most nem megy neki

4. mutterjának se lehet farsang

5. átmeneti megoldást javasoltunk

6. ... és az a kis csaj melléállt!

7. megint selejt?!

8. ... még ő magyaráz! ...

9. tán abbahagyja magától...

10. nyilvánosság előtt szóbahoztuk

11. jól beolvastunk neki...

12. kinyírtuk

13. haverjai épp csak pislogni mertek...

14. ez itt nem játssza többé a nagyokost!

 

71. 1.                                                                             347

A jelenségtől (megnyomom a kapucsengőt) villanás idő alatt végigfutok az elvont élményig (mondjuk Az idő –- an sich), ez a gondolkodásmód nekem munkaeszköz is, alkat dolga is.

71. 1. 349

A meszelt falra az ágyam fölé tussal kiírtam ezeket.

vermeer

ó messina!

klee/bern

klee/4-es busz

giorgione

nagy istván

nagy balogh

uccello

charden

vári közti 64

skarabeusz

van eyck

van rijn

szerelmem, utrillo!

braque

kékszakállú

lorenzetti

bonnard

rothko

fülöp és veszprém

spoleto

perugia

th. mann

egerek és emberek

krakkó

gdansk

varsó

csensztohova

picasso

matisse

p. d. francesca

holbein

dürer

hyde

frau münster zürich

chartres

amiens munkásnegyed

champs élysées

zárthelyi 4F-ből

zsennye

nizzai repülőtér

cannes, antibes

biot, vallauris

vance és matisse

foundation & maeght

clouet

brassai

”-én lelkiismeretesen fontoskodó Váli Dezső 69.5.”-

langrimmer

mtk

ametiszt

viktoria and albert

adria

műteremház a vár alatt

a tél

pilisszentlászló

holdvilágárok

skiff

ezt még egyszer megtorlom az emberiségen

égi és földi

a keresztút grafikám

körtér éjjel

akkád és asszír

és az a kis csaj melléállt

riviéra

autoszerviz 69

szrogh

apec

szan románo

concorde

csík, gyimes

brassó

bukarest

szófia, neszebár

avignon

fulgur

velence arezzo

london

69. okt.

59. ápr.

place d'italie

porte d'italie

67. III. = 1 éves

nagymaros

prágai templomok

fóka

tihany és egry

angyali üdvözlet

a világ szélén

bép/stat

strindberg: egyedül

maeterlinck: a csend

steinbeck

telkibánya

pirit

poliakoff

homo contemplator

und marmorbilder stehen und sehen mich an

liptószentmiklós

seneca

párizs

az első kút

siena

siena

cluny

a germánok északon törzsekben éltek és hideg volt nekik nagyon

kicsilány

mihály u. 14/b.

RR

nápolyi-sárga világos

ronchamp

corbusier

autóstop wegry

10.500 km

18.000 (ft!)

hegyeshalom

M. I. F.

hattyúdal: zeneműbolt

és egy fehér elefánt

british/mexikói

dávid csillag

vagina-szimbólum

jeruzsálem

hanem a csönd, melyet vele éltél keresztül

zugliget

a cső

japán kert

a japán zászló rajza

padova

firenze

az alpoktól délre

hó

etruszk

anzsu liliom

(még valahol Franciaországban jutott eszembe, hogy emlékeztetőnek föl kell írni jó nagy betűkkel némely dolgot, ebből lett)
71. 1.    351

Mondhatja-e az ember azt, hogy minden rendben van, ha a legfontosabb rendben van?

 

Nem vagyok fontos, csak ha festek.

 

Bölcs puha vattában kukoricagránát.

 

Kata: lábszagod van, vagy legalábbis lábszag lett a szobában.

 

71. 2.                                                                             352

Felül tudok talán kerekedni? Még az e havi pénzt sem sikerült megkeresnem, adósságok – és nem fáj a fejem miatta.

 

A feltűnő szelídség a veszettség jele (a rókánál).

 

71. 2.                                                                             353

Műteremlátogatás Illés Árpádnál.

„-Akármit mondhatsz, úgyis csak a dicséretet hiszem el”- –- ilyesmit mondott Gyarmathy is a múltkor. „-Na még a vendégkönyvembe, még a fotóalbumot hozom, ez a kosár itt eredeti afrikai ...”-

 

71. 2.                                                                             354

Első szabad év mérlege:

          havi átlag kb.        3420

 

      autoker. kiállítás        1300

              dia grafika        3500

           Tankönyv 1.        2500

                   TK. II.       17000

              Ipari vásár          600

   TK./Mamitól apró          700

               képeladás        2500

     ösztöndíj/Stúdió        9000

Vörösmartynak graf.         300

                      ÁKV          700

         Muraynak kb.        2900

                                  =41000

                    kiadás

        rezsi/havi 2-vel       23000

               nyugati út       10000

                fotolabor        4000

         festék, eszköz        1000

                       apró        2000

dugpénz gr. ügyben        1000

                                  =41000

71. 3. 356

Pályázati kérelem a Derkovits művészeti ösztöndíjra

 

Nagyon jól érzem magam ebben a társadalomban. Figyelmemet ugyan meg kell osztanom hivatásom és a pénzkeresés (alkalmi reklámgrafika) között, mégis mindennapos örömöm, hogy foglalkozhatom avval, amihez tehetségem és kedvem van.

 

Ezt munkámmal meg akarom és meg fogom hálálni. Nagyon sokat dolgozom.

 

71. 3.                                                                             359

A műcsarnoki Új művek kiállítás után:

200 millió kép. 180 millió absztrakt. Mint a túlhangos beat. Halálosan ügyesek ezek a mesterek, ezek már nem is képek, hanem Faktúrák. A színeket viszont kevesen tudják. Ezek után: méret tényleg a méternél kezdődik. Ilyen barokk között csak csodálatosan egyszerűen, tisztán érdemes –- és lehet megszólalni. (Itt Anna Margit képének van igaza.)

 

71. 3.                                                                             363

Ihlet: amikor több vagyok magamnál.

 

Játszótéren.

Ingridke, egyedül játsszál!

Ingrid, ne rúgd a homokot, homokos leszel, hallod?

 

71. 4.                                                                             363

KECSKEMÉTI ALKOTÓHÁZ 71. április

Ap. csel.: Hangos sírásra fakadtak, és Pál nyakába borulva csókolgatták őt... irigylem, érzelmi szeretet

---

nagy keresztút:

egyre büdösebb, piszkosabb és fáradtabb vagyok

s a kép egyre szebb

---

a szemétládának mindegy, mivel van tele.

mire szoktak gondolni

a jó és rendes emberek napközben?

---

A varázshegyet olvasom.

---

megijedtem a pizsamámtól a fogason–-

–-–-–-

a csengő jelzés esetén megnyomás alá esik

---

Pestre ruccantam stoppal festékért, villamoson döcögök.

Alig várlak, most mit csinálsz éppen, Hans Castorp?

---

Kéne csinálni egy vörös-narancs-fehér-fekete képet, + ég. umbra?

Egy orosz ikon egzaktságával.

---

Kertben pokrócon kislány anyjának mesél:

„egy ilyen ekkora halacska, az anyukája az ölében vitte, nagyon döglött volt...” Aztán hancúroznak, egymást csiklandozzák.

---

P. azt mondja: a siker regenerál, nem a pihenés.

---

Hát. Jól kipihentem, kialudtam magam, festettem három jó képet, megismertem két kisgyereket, meg Molnár Péteréket, elolvastam A Varázshegyet és a Novellákat. Önmagunk méltósággal elviseléséről beszélt, leírtam az avignoni szerelmesek történetét, megnéztem a vecsési kamarakiállításomat stoppal.

HAZAJÖTTEM.

 

71. 4.                                                                             366

Este, Avignonban (amúgy iskolásan leírva)

 

Meleg október első napjai, búcsú Riviera kisasszonytól. Most már Párizs, Párizs felé –-

A délután közepén értem Avignonba. E városra mindössze egy napot szántam. Tudtam előre dolgomat: először is megkeresni azt a mágikus őskori kődarabkát, ami egy varázsló vagy talán egy harcos fejét ábrázolja, a múzeum után pedig a körfallal védett középkori várost kacskaringóival, s majd holnap délelőtt tisztelgés a nagy öregúrnál; a pápai vár meglátogatása.

A kődarabka egy hosszú folyosó végén trónolt, falfülkében, zöld bársonyon, erősen megvilágítva. Kicsi volt, hatalmas, méltóságteljes és lenyűgöző. Mint a tökéletes láttán mindig; elszomorodva tűnődtem rajta –- (mit ér e mellett bármi is) –- és Miro, Klee és Moore ugyanezt gondolták mellettem álldogálva.

Csengettek, elzavartak és alkonyodott. A szobrocskát magammal vittem, és nem is igen láttam a kereskedőházakat, íveket és ablakokat –- pedig igyekeztem. Eleredt az eső, és ez jó volt, lehetett kapu alatt ácsorogni. Egy öregasszony vonszolta magát a sötétedő szűk utcácska közepén. Keservesen, szélesen támaszkodott két fura botjára (a járdán nem fért volna el velük) –- a nagyobb biztonság kedvéért háromágúvá válva értek földet.

A néni mögött lépésben egy új Renault ballagott. Arra gondoltam, talán használhatóbbak lennének ezek a mankó-botok kis kerekekkel ellátva –-. Hamar beláttam, ez csacsiság, akkor már inkább úgy kéne, hogy először is egy fém harántmerevítő, és ... vajon milyen körülmények között jut vacsorához egy ilyen asszony?

Az eső éppen csendesedett, továbbindultam. Az utcácskák kihaltak, már minden szürke volt. A leheletem meglátszik, így hát nem lehet igaz, hogy csak hat fok alatt van ilyen ... igaz, hogy fázom, de az is igaz, hogy a tornacipőm átázott.

Kopott, mindigottvolt lépcső kerül elém, templomhoz vezet. (Vajon miért építhették az utcaszintnél méterrel magasabbra?) Az előtetőnél búcsúzik tőlem az eső, belépek.

Belépek, de hova? Erre-arra egy-egy gyertya, amúgy koromsötét, s bent tombol, dörög, lobog és repül egy diadalmas Bach-fúga, a d-moll... ijesztő.

Óvatosan megindulok előre. A zene a főhajó túlsó végéből szól. Mintegy buzdításért visszanézek; arra a kapu nyílása dereng s két mocccanatlan folt bontja meg a padok sziluettjét –- két fej körvonala, így hát nem vagyok egyedül.

Mint annyi más értelmetlen feladat, ez is vonz –- a zenét földeríteni –- lassan lépdelek tovább, csendben. Elérem a szentélyt leválasztó áldoztatórácsot, ez megállít, s oldalra terel tovább. Ez már igazi frontvonal a győzedelmes orgona csatazajával, a „-d-moll”- –- minden ereje –- irtózatos erejű a falak, a sötét csendjének és a zene hangosságának kontrasztja. A hang forrását még mindig nem találom, de egyszer csak a rács tövében, lent megmozdul valami. Fölrezzenek, ijedtség –- mit tagadjam iszonyú ijedtség egy pillanatra, hisz én olykor a szélgörgette csomagolópapírban is alakot látok éjjel, hazafelé.

Kapkodó igyekezettel próbálom megfejteni az alig láthatót –- ó, csak egy ember. Egy lány. A térdeplőlépcsőn ül-kuksol összegörnyedve, hátát egy pillérnek támasztja. Hosszú haja van –- biztosan szőke –- karjával átfogja lábait, homloka a térdén nyugszik. Nicsak, egy lány. Ő is kábult a zenétől.

–- Zajtalanul és illedelmesen továbbmegyek. Hogy is volt? ... az előbb megemelte a fejét, attól vettem észre. De hisz nem is az új vendégre –- rám –- nézett, hanem előre, a rácson át egy falfülke felé, ott egy kis fény dereng.

És akkor megértettem. A fülkét majd' kitöltő orgonapult mögül egy fiú feje látszik időnként, vállig érő haja a zenével mozdul, tiszta és átszellemült arc, nagyon szép. Most felénk –- felé –- pillant, a semmibe, mert a fény nála van, és a zene is. Hiszen a lánynak játszik!

Eltűntem, elosontam a sötétben, ők ottmaradtak ketten egymásnak, Sebastian Bach vigyázott rájuk.

Késő éjjelig sétáltam még a meg-megeredő esőben, s igyekeztem a pocsolyákat kikerülni (bár a tornacipőm már csuromvizes volt).

Másnap aztán megnéztem a várat is. Szép, nagy vár.

Ebből lett az A/71/12 "Avignoni szerelmesek" 140x100 cm. Képvázlat –- B/71/4, 5, 6 magyarázatokkal

 

71. 5.                                                                             368

Kiállításgrafikára összeverődött festők a BNV-n. Mint a kutyák, egymás fenekét szagolgatják:

–- én nem szeretem Szász Endrét

–- én nem állítok ki a közös műcsarnoki tárlatokon, és te?

–- a bálinti szimbolika áll hozzám közel ...

 

Beat hangversenybe belecseppenve a Kisstadionban:

Nosztalgiával és melankolikusan nézem a világot és a lányok fenekét az üveg mögül.

 

71. 5.                                                                             369

Képzőművészeti Lektorátus

Budapest

T. Lektorátus!

 

Szeretnék olaj táblaképeimből 72 áprilisában kiállítást rendezni a Dorottya utcai teremben. Az anyag –- nagy részében franciaországi utam „-következménye”- –- keretezve, műtermemben együtt áll.

Eddigi szerepléseim:

69. 10. Rákosliget (közös)

70. 1.   Eötvös-klub (táblakép)

70. 4.   Stúdió 70.

70. 12. Eötvös klub (graf.)

71. 4.   Vecsés, kamarakiáll. (közös)

 

Az első tájékozódásuk megkönnyítése kedvéért mellékelem vázlatomat.

 

71. 5.                                                                             370

Klee-idézet, küldték nekem:

Azelőtt a látható tárgyakat ábrázolták, azokat, amelyeket szívesen szemléltek, vagy látni szerettek volna. Ma a látható tárgyak belső valóságát ábrázolják, és ezzel kifejezik azt is, hogy a látható a mindenségnek csak egyfajta megnyilatkozása. A rejtett igazságok számosabbak. A tárgyak tágabb és sokrétűbb értelmezést nyernek. Ez az értelmezés azonban gyakran ellentmond látszólag a tegnapi racionális tapasztalatoknak. A művészek a véletlen lényegi megragadására törekednek. A művészet és a teremtés hasonlatosak.

 

Házasságunk az abszolút 0 ponton. Nem tudunk adni egymásnak, igaz, nem is romboljuk egymást. Nehéz, nem baj. Őrizni a semmit, átvészelni. Fegyelmezettség és fölösnek tűnő munka kell. A Bergson-féle minőségileg új idő a remény. Elég sok mindennek ő az oka, de nem hibás semmiben.

 

Gabi: „-Amikor feleségem a kocsiból kiszállva a kerekek alá a hegyfelőli oldalra tette be a gurulást akadályozó ékeket, beláttam:bizonyos különbségeinket tényként kell kezelni.”-

 

71. 6.

Váli Dezső

         szobanövény

         fafúvós

         nemzetközi CACIB-díjas ipari létesítmény

 

71. 6.                                                                             371

Swier. Robi képnéz.

Nov. végén látott: a fehér expresszív harcoló formákkal foglalkoztam, az a hang tetszett neki. Az újak közül a Barna keresztút, a Zsófi képe, Sziena: nem érti, miért merevedtem vissza, fojtódtam le és fordultam a bálinti epigonizmus felé. Tetszik: a fehér keresztút, Üzenet az ősöktől, a hajnal madár: ez az őszintébb hangom (Német G., Kecske pontosan ugyanezt mondták tegnap).

Véleményem erről: a kép: a kemény és az expresszívebb hangot is magaménak (őszintének) érzem, nem is akarok, nem is tudok választani.

Ő: a nagyon megművelt képre azért van szükséged, hogy általa tevékenységvágyad kielégülhessen.

Én: valóban, pontosan így van. Az újabb, neked tetsző képeim gyorsan készültek és egyáltalán nem elégítettek ki, ezért hiányérzetem maradt és nem örülök nekik.

Ő: ez rendben van, de a gyors képeid a jobbak, tehát válaszd szét a két tevékenységet: fess kedvedre faktúrákat (fehér keresztút, finn ikon háttere), és aztán fess rájuk egyszer képet. Legjobb megoldásaid úgyis így születtek: vászon- vagy a fönt lévő felület faktúrájára épültek a képek.

Én: ez nagyon jó ötlet, mint Bonnard, aki a telefestett nagyvászonból utólag vágott: a komponálás műveletét időben leválasztotta a többitől, s ezáltal (gondolom) egy gátlástól fölszabadította magát. Ilyenféleképp hatna, gondolom, rám is ez a módszered.

Ő: a nagy szürke keresztútban is zavaróak a bálinti kockák, a veronika kocka új, jó, az avignoni kép tetszik, a fölső csík kiesik. A 66 szeptembere/A/71/16/: tetszik.

 

71. 6.                                                                             372

húsleves táptalajon tenyésztve

testén festékjelöléssel, békésen

időnként mikroszkóp alatt

majd viszatérve a húslevesbe

jó, jó, kép készül

s közben

kétnaponként fölvetve és megoldva

meddő gondjaim és legyinteni

elsétálgatunk

elolvasgatunk

nézelődünk, rohangálunk

üldögélünk a szobánkban és vakaródzunk

falon átnéző tekintettel

 

hát ennyi az egész?

semmi az egész? csak az EGÉSZ semmi?!

kézlegyintés: kultúremberek vagyunk –-

 

71. 7. 28.

levél E.-nek.                                                                    374

könyörgés

 

adj, Uram, nyugalmat,

hogy amin nem tudok változtatni,

elfogadjam

 

Adj, Uram, bátorságot,

hogy amin

változtatni tudok,

megváltoztassam.

 

Adj, Uram, bölcsességet,

hogy egyiket a másiktól

meg tudjam

különböztetni

        (német ima)

 

71. 8.                                                                             375

Helyes, hogy temetőt nem szoktam látogatni, sírokat?

 

71. 8.                                                                             377

Tegnap váratlanul azt kérdezték, mit tennék korlátlan anyagiakkal: a több síelést tudtam kitalálni.

 

NAGYMAROS                                                              378

művésztelep, 1 hónap

egyedül már, Kata elutazott

lassúbb, komoly, súlyos a szoba

figyelek, dolgozom

pedig jó volt

---

napiparancs mindenkorra:

beállítást rajzolni

rádió, csak ha figyelem

időnként 10 fekvőtámasz

Katát nem bántani, ő jó

(mint ezt maga is tanúsítja)

---

Ez a gondnok olyan undorítóan kelletlen szívességtevés dolgában, mint én.

 

71. 11.                                                                            383

Idős festőnő, képet mutat, giccs határán. Nem volt szívem véleményemet elmondani. Kórházszaga volt.

 

Bontóok-e, hogy házasságkötésem előtt (s azóta is), viszonyom volt Paul Kleevel?

 

71. 11.                                                                            384

veled sétáltam álmomban, Zsófia

bár ennek semmi értelme nincs

nagy kertben, falak között

próbáltalak meggyőzni

szemközt a domboldalon

gyerekek meg állatok vonultak

befelé a városba

te épp egy zsinóron

húzható játéknak örültél

én próbáltalak utánozni ebben

még valami utazásról is szó volt köztünk

sajnos semmi többre nem emlékszem

 

72. 1.                                                                             389

A/71/10: Nagy keresztút végleges szövege:

1. a gyűlölet ítélőszéke: halál!

2. fölveszi a terhet: így akarom

3. elesik a kereszt súlya alatt

4. találkoznak: anyuskám! fiacskám!

5. már nem bírja egyedül a terhet

6. a szeretet bátorsága: Veronika

7. másodszor esik el a kereszttel

8. asszonyok, magatokat sirassátok!

9. a harmadik elbukás erőpróbája

10. szemben a tömeggel, ruhátlanul

11. és végül: a felszögelés kínja

12. halál és győzelem a hegytetőn

13. éjszakai botorkálás a halottal

14. harmadnapra újra nyíló sírkamra

 

72. 2.                                                                           388B

(kiállításkatalógusunk)

”-utak”-

Dombrovszky István

Haynal Kornél

Valkó László

Farsang Sándor

Kováts Albert

Váli Dezső

Galántai György

Szemethy Imre

kiállítása az ELTE Művészettörténeti Tanszékének rendezésében Eötvös-Galéria.

72. II. 21 - 72. III. 12.

nyitva: naponta 16-20 h-ig

 

1942-ben születtem, háború idején, és talán ezért is muszáj napi 10 órát aludnom. A fennmaradó időt viszont kihasználom. Legintenzívebben úgy, ha műtermem sarkában üldögélve a padlót nézem órákig.

Jártam sok iskolába és sokat tudok. Ezért a zúduló információk egyre kevésbé érdekelnek. Előre tudom, ki a gyilkos.

Tudom:

–- az emberek azért szeretnek és halnak meg, mert muszáj nekik

–- képet azért nem néznek, mert nem tudják, hogy az nem jó, hanem fontos

–- tudom, hogy századunk egyáltalán nem különleges, viszont csinálás-betegségben szenvedünk, merthogy mindig „-kevés az idő”-

–- tudom, a világ 40 hibaszázalékkal szuperál, s ez (leginkább villamoson elleshető) sűrű panaszkodásban csapódik ki

–- tudom, hogy Oidipusz végül azt mondta: minden jól van –- és igaza volt.

Amit még sajnos! nem tudok: hogy az élet, és az emberek fontosabbak a munkámnál. Végül a szakmámról:

bár mindenkit sajnálok, aki nem teszi (és helyette mindenféle más dolgokkal foglalkozik):

FESTENI NEM JÓ, festeni keserves mulatság, én mondom:

VÁLIDEZSŐ

 

72. 1.                                                                             390

„-koncept art”- és legtöbb mai társa: tartalmizmus –- eltévelyedés.

 

72. 1.

Na és milyen lesz a műtermem?

1. Az egyik falon képek lesznek és azok fontosak lesznek.

2. A plafon alatt erős kampók lesznek.

3. Lesz idegen kép is Kálmántól meg mástól is.

4. Lesz nagy asztal az ablak alatt, azon lesznek nyitott könyvek képekkel, meg színes üvegcserepek egy csoportban, aztán külön hely a grafikának, ott az asztal U alakú lesz, hogy ne kelljen mindenért fölállni. Onnét elérhető lesz a rádió is.

5. Aztán szép tiszta fal előtt lesz az állvány, de a kész képet a szoba másik felében másik állványon, mondjuk zsúfolt háttér előtt is meg kell nézni.

6. Nyugalmas helye lesz a kottaállványnak, és lesz hely körülötte sok kottát nyitva tartani, hogy el ne felejtsem azokat is.

7. Lesz az asztalnak egy üres része, amit készenléti helynek fogok hívni, meg lesz helye a tarisznyának is.

8. Meg egész olcsón lehet nyersvászonból hajtogathatós paravánt csinálni (hosszút!) és az jó.

9. Lesz kényelmes szék, talán kettő is.

10. Jó lenne egy nagy tükör, azt a vendégek is szeretik.

11. A hálóhely környékén kuckófélét lehet csinálni. Reggel onnét az állványon lévő képre lehet látni.

12. Szép kövek, például ametiszt.

13. És lombokra lehet látni, ahogy mozognak az ablak előtt.

14. Ha kutya lenne, nem rágná szét a jobb képeket is?

15. De azért a tér lényegében üres lenne, ahol lehet mozogni

–- ezek régi szobáim lennének körülbelül, csak egyszerre.

meglehetősen fontos! 76. 10.

72. 3. 399

KECSKEMÉT alkotóház 72. március

 

Absztrahálni jár belém a lélek.

 

Kecskemét nekem: dekoncentrációs tábor.

 

Mi volt ez a Kecskemét?

–- Megnyugtatóan bebizonyosodott, hogy a legreménytelenebb, gyötrőbb gondolatokat, napokat is meg lehet unni.

–- Egy hosszú könyv (Mann) és az alt furulya (eljutottam napi jó 3 óra gyakorlással a daloktól Bachig) –- jót tett.

–- Az biztos, hogy műtermemből –- ha lesz –- kényszer nélkül nem lesz kedvem-lelkierőm kimozdulni. Kutya kell.

 

72. 4.                                                                             402

Magyar Nemzet-hirdetésem:

Másfélszobás, komf. gellérthegyi lakásomat elcserélném hasonlóra lent a városban. Kert, panoráma a vár felé. Hatszázhatvanegy-nullanyolcvan.

130-an jelentkeztek.

Hármascsere, sikerült. Diener Dénes özvegye a 110. cserelakást elfogadta. 72. 10.

 

72. 5.

Sugárnál:

1. Dorottya sokkal jobb, mint Műcsarnok.

2. Alaptól rendszeresen előleget fölvenni, ne maradjak adósság nélkül, hogy forogjon a nevem.

3. Ugyanezért Képcsarnokba egy évig kéthavonta egy nagyon jó, megvehetetlen képet küldeni.

4. Nők Lapja-cikkeket írjam alá, a szerkesztői állást is fogadjam el, ami van, azt kell csinálni.

5. Műtermet újságpapírral kell tapétázni:

         meleg,

         hangtompítás,

         selymes szép fehér tört fény

         átalakítható, felújítható hamar, olcsón

         atmoszférája van!

6. A Művészetben hiába is jelenne meg rólam valami, ki olvassa, ellenben ha a Nők Lapja –-

 

72. 5.                                                                           403A

Fejjel előre rohannék minden lánynak –-

 

Emlékeimből: ahogy besüt a nap a templomba a reggel hetes misén, vasárnap, evezés előtt.

 

Előbb az ízesítő nélküli teára, majd a csapból jövő meleg vízre szoktam rá –- ez a leggyorsabb.

(ma is. 92. 8.)

 

                                                                                      414

Stúdió Vezetősége

Budapest

 

Kérem a Vezetőséget, hogy számomra ösztöndíjat juttatni szíveskedjék.

Indoklás: Jócskán kutyaszorítóba kerültem anyagilag, mert ráfizetéssel lakást cserélek, ahol a műteremnek nincs fűtése, és a gázt is be kell vezetni. Ebben a helyzetben az ösztöndíj lehetővé tenné, hogy jusson időm festésre.

 

72. 7. 8.                                                                          415

Miniszterhelyettes Úr!

 

Kérem segítsen onnét fölülről, mert én itthon csak a körmömet rágom idegességemben, s ami a nagyobb baj, semmit nem tudok dolgozni, pedig a jövő évi nagy kiállításomra kellene készülnöm.

Egy előzetes műteremlakáscsere-hozzájárulást kellene Önnek aláírni, de a papír több mint két hónapja nem jutott el Önhöz. Hetente 2-3-szor érdeklődöm a Képzőművészeti Főosztályon dr. Pusztai Gabriellánál, aki mindig buzdít, hogy a dolognak várhatóan nem lesz akadálya, hiszen jogosult vagyok –- majd érdeklődjem újra pár nap múlva.

Lehetséges, hogy ez a várakozási idő jogos és méltányos. Csak legalább megbízható határidőt kapnánk a válaszhoz. Cserepartnerem már újabb lakáshirdetés föladásán gondolkodik, és az egyéb következmények is: gázfűtésengedélyt már aligha kapjuk meg a fűtési szezonra stb. stb.

A teljes kiszolgáltatottság helyzete, csak udvariasan bólogatok és köszöngetek mindannyiszor a telefonba... Mi vár ránk még a lakás kiutalásánál...

Nagyon kérem, segítsen, ha lehet:

Váli Dezső

 

72. 8. 4.                                                                          417

Miskolc Libresszo

 

Sáros László fotókiállítása, megnyitja és a vitát vezette Makovecz I. építész.

A fotók: paraszti, kispolgári, cigány enteriőrrészletek: csipketerítő, Jézus szíve-giccs, kettős ágy, halmozott ízléstelenség, néhol a szegénységgel párosulva.

 

Hozzászólásokból:

S. Nagy Kata: Miért akarja a szellemi arisztokrácia évenként változó ízlésének dogmáit rákényszeríteni a többiekre, amikor van önálló esztétikai igényük, és meg is valósítják azt?

(Én: Más a divat és más az ízléstelenség. Itt nem más típusú szépről van szó, hanem a szép alacsony fokáról. Az emberek a szépet jobban megismerve teljes életük vonatkozásában gazdagodnának, és őszintébbek lennének.)

Makovecz stb. hozzászólásai: A belsőépítész tervezők Nyugatot majmolják, ezt a valóságot nem veszik figyelembe. Ma a legtöbb épülő lakás 90! m2 körül van, pallér tervezi.

(Én: Nem nyugatmajmolás, hanem a korszerűbb technikai, funkcionális ötletek eltanulása, és haladunk előre, csak lassan. A mai bútorok okosabbak a 10 évvel ezelőttieknél.)

 

72. 8.                                                                             419

Szépművészeti Múzeum

dr. Garas Klára ig.

 

Kedves Igazgatónő, megbeszélésünk szerint leírom (röviden), mi mindent nem tartok jónak az új Egyiptom-kiállításban.

Amin (nyilván) nem lehet segíteni:

–- A vitrinek rondák, nehézkesek, csúnya lábforma, aluszerkezet is korszerűtlen. Összarányaik sem szépek, zavaró egymáshoz viszonyított méretarányuk is.

–- A két most épített harántfal egyikét, az ablak felőli oldalról kellett volna szerintem indítani, így nem hatna az egész tér egyetlen hosszú folyosónak.

–- A mennyezet hálódíszítése idétlen és zavaró, ide nem illő.

Amin idővel lehetne segíteni:

–- Tulajdonképpen (lehetőleg beépített, belsővilágítású) folyamatos vitrinrendszer kellett volna ide, kellemetlen, ahogy most a vitrinek hézagosan állnak, néha elég távol egymástól. Viszont némelyik túlzsúfolt. Tehát: lehetne idővel (más lehetőség híján) még néhány ilyen vitrint építtetni, és rendbe-sorba állítani őket (mint a nagymama szekrényén állnak az almák). –- Viszonylag folytonos sort alkothatnának.

–- A színek kérdése. Fehér mennyezet, sárga fal, vöröses padozat, hozzá a natúr fa vitrinek és a lehetetlen –- zöld –- függöny, a színízlés valamilyen csodálatos fokú hiányáról tanúskodik. Később esetleg a függönyök kerülhetnének valamilyen más terembe, s a következő festésnél a falaknak szerencsésebb szín kellene. (Nem tudom hirtelen megmondani, milyen.)

–- A tárgyrögzítés néhol tervezés nélküli asztalosmunkának hat (a koporsófedelek távolságtartó léce, a köveket fogó kampók, stb.), nehézkes, formátlan. Plexi vagy fém szerkezet kívánkozna, legalább a legkirívóbb helyeken. Terv alapján kis műhelyben, házilag, három forintból megoldható –- lenne.

Amin most lehetne segíteni –- és ezeket tartom a legfontosabbaknak:

–- A legelső teremrész kellemetlenül sivár (a lépcsőkig), mint egy fogorvosi váróterem. Nem volna valami 2 méter körüli szobor vagy valami oda? Vagy legalább dísznövénygrupp... esetleg egy teremőr álldogáljon ott (ha más nem jut).

Most jönne a két legfontosabb dolog:

–- Nagyon szerencsétlen volt a vitrinek alsó és hátsó felületét natúr színben hagyni. Nem kell semmiféle végzettség ehhez, észrevenni: a tárgyak nagy része középtónusú, se sötét, se világos, és ilyenformán beleolvad az amúgy is zavaró rajzolatú fa háttérbe. Hogy is mondjam; nem lélegzenek, unatkoznak. Ettől hat porosnak az egész anyag. Hogyan hatnának ezek a kövek sötétkék bársony előtt?! Színben meg kellene tervezni (finom változatossággal): a tárgyak mögé (általában) sötét színű drapéria kellene. És ha drága a bársony, megteszi a 27 Ft-os durva lenvászon (egyszer használtam ilyet, mélylilára festettem). Lehet, hogy ez fakul, fárad, de evvel együtt még mindig élőbbnek hatna az anyag. Folyamatosan is át lehetne erre térni. Először például egy-két szebb darabot ily módon kiemelni.

–- A másik dolog: a világítás: 150 F cső üzemel, ha 40 wattosak, az összesen 6000 watt, nagyon magasan vannak, a helyiség rossz arányát evvel kihangsúlyozva. A vitrinekbe ebből már alig jut fény. Érdemes például a karabeuszokat ebből a szempontból megnézni. Ezek a tárgyak erős fényben kezdenének élni!

Két megoldás kínálkozik: az F csövek 4/5-e is elég volna, ha a világító-fényképes dobozok felső éléig lelógnának. Nem nagy munka. Világítás mérnökkel pontos árat, igényt ki lehetne számítani. Vagy: a fotós dobozok aljából hajlítható karú falikarok lógnának le, bennük 1-1 db 75 W-os Tungsraflex (foncsorozott szúrófényű) izzóval. Magyarul: a vitrinek helyi világítást kapnának, tárgyra irányított fényt. A mennyezeti világítást le kéne kapcsolni.

Ezekkel a megoldásokkal több előny járna:

–- olcsóbb üzem,

–- a tárgyak megfelelő bemutatása,

–- magas teremből alacsony terem válna,

–- a világítás fölötti légtér, miután sötét, valamelyest barlangszerű hangulatot adna. Ezért volt nagyon kedves az előző kiállításhelyiség nekem. Sötét térben kis, megcsillanó tárgyak...

Ajánlatomat tartom, vázlattervet vagy akár részletes tervet is szívesen –- szívességből –- elkészítek ez ügyben, vagy megfelelő tervezővel beszélek stb. Ilyenfajta kérdésekről más alkalommal is szívesen szólok. És ha ezekből egy töredék megvalósulna ... már az is valami.

Üdvözlettel

Váli Dezső

72. 8. 22.

Ha valami történne, kérem jelezni.

 

 

Varga Edit egyiptológus válasza: ... a világítás valóban gyenge, a többi megjegyzés az ízlés, tetszik–nem tetszik egyénileg változó érzete körül mozog. Az Ön által javasolt megoldásokat nem kívánom végrehajtani. A megvalósult kiállítást jónak, harmonikus arányúnak, ízlésesnek, élményt adónak tartom... Külföldi kollégák gratuláltak...

 

72. 8.                                                                             421

Méreihez ment tanítványa:

 

– Professzor úr, elrontottam az életemet.

– Nem megy az, édes fiam, olyan gyorsan!

 

72. 8.                                                                             421

Műterem–-lakás sétám 3 éve mindennap, most elmarad, meg kéne írni.

 

Este, hazafelé:

 

a kutyasétáltató esőköpenyjavító dinasztia

a garázs autómosóval

ciripelés fogad és tántorgok

régimódi lakásban néha az öreg hölgy sárga lámpernyő

az egyetem párkányán üldögélő párok a sötétben

az egyetem egyik kisszobája éjjel is világít

könyvespolcra látni

az egyetem porta melletti „-korrepetáló”- szobája

a lánykollégium emeletes ágyakkal

meghitté igyekvő sarkokkal

este motorozó srácok

utcahajlat, a körmenetnek épített kerítésfülke

a 8.40-es busz utolért

Vayer dr.-nál ég a villany

a három dühös puli rutinszerűen megijeszt

Serleg utcába éles szögben föl, a lámpaoszlop mellett

álmos fehér Mercedes

kék kapu

a tetőráépítés áll egy éve, most kiderül: ismerősé

a követségi ház ki van világítva

mellettei házban orosz népdalt zongoráztak

egy festőművész sötétbarna szobájába belátni

a lépcső, tetején élénkzöld, és a fenyő

kék fénnyel megvilágítva

a farkaskutya utóbbi években alig mozdul

lent még volt a koporsószerű vászongarázs

fönt a Somlóin új garázssor épül

a fekete hajú lány a Vasarely-plakátos szobában

a hazakísért lányok még öt percig a párkányra ülve

susognak

Fináczyéknál állami kocsi is áll, föl kéne menni egyszer

hozzájuk

szemben a végzetes 45-ös szám, óriási gesztenyefák,

két sor növény, kis zömök villa elrejtve,

íves erkélyráccsal

egy lassan épülő ház miatt az úttestre kell térni, bent az

éjjeliőr csupasz körte mellett

az akvárium–-csodavilla is lassan épül, a fölső emeletre

már beköltöztek, mármint a nagyszobába, kisbaba is

van

egy földút fölfelé, amitől a Gellérthegy forgalmának

átszerveződését remélem, most is csöveket fektetnek rajta.

Somlói út 47., kukák az útszélen

hirtelen kilátás a balatoni műút felé,

vasárnap este tűzfolyam, Osztapenkó környéke

a megkerült villa, mióta rám szóltak, hogy ne járjak át

a munkásszállás kopár lámpái: így élnek most öt évig,

és szombaton hazalátogatnak.

Mikor ideköltöztem, még kerti házikó állt itt

a ház kapujából látszik Kata fénye, otthon van-e.

 

Reggel lefelé

 

a komor bulldog az út közepére oldalog

az széttúrt Lejtő út, szépen épülő kaszárnyával

leszállás az ösvényen, csak ha jeges, akkor csúszik

a sűrű bokrokat három éve ki akarom irtani

egyszer Katának itt hagytam levelet

régen ezeken a szabálytalan lépcsőkön mindig futottam.

reggeli torna volt munka előtt

választás, melyik úton menjek

A Bauhaus-villa

széles ívben rátérve a Ménesi útra –- a fenyők és a

fasor a balra eltűnő út látványa

az ipari tanulók vasszekrényei és lila irkapapírjai

a Szerelem film forgatási helye a kimozdult kapufélfával

a Mészáros Ági-féle villa, Bodrogi a kis Fiattal

a doktor úr villája réztáblával

túloldalt a tornaóra az iskolaudvaron

a Karinthy villa, sok-sok könyv, új garázs, fölszaladó

sűrű kert

a kisközértben két háromszögsajtot és három kiflit veszek

Pajzsnál a műteremfüggöny mindig behúzva

öreg kocsija a ház előtt

megint el kell dönteni, melyik oldalon tovább

a napfény szembe süt reggel

fazsindelyes kapuépítmény, itt egyszer csókolóztunk

egy éjjel

a szép szocreál homlokzat fölfutó kövezett úttal,

két oszlopával

szemben egyetlen kék pad a járda beugró sarkában

a kápolna ablakai nyitva, fölötte a furcsa faburkolat,

most eltávolították

 

Szüret u. keresztezés, melyik oldalon tovább

fölső oldal a park mellett. Sokáig állt a ház falánál

egy óriási kívánatos asztallap

jobboldalt: a pázsit, a visszaszorult felvonulási terület

lelátás a Villányi útra, ott emeletráépítés van

az új egyetem építését végignéztem, egyszer kavicsgyűjtés

a régi egyetem, Balogh tanár úrral egyszer találkoztam

mindig ki akartam deríteni, lehet-e lángost kapni

szemben: kis óvodásokkal bámuljuk egymást

Balog utca, balra kanyarodunk

brazil Mercédes viszi a gyereket

az éve lesüllyedt járdából kiáll egy csapcsonk

mindig félek, hogy a papucsommal belebotlom

a katonai szakiskola, szombat éjjel tánczene szól

Táncos Ildikó fogszakorvos

balról egy folyondárral benőtt villa

a kápolna garázs, mögötte katonák rakodnak

a fák alatt a járdaszélen kis kocsik parkolnak

a második óvoda, új mászókával, gyerekcsoportok

a Ménesi út itt meredeken lebukik

én: a Himfy lépcsőn, leereszkedés a hétköznapba

balról a bölcsőde kertje, sudár lány óvónőkkel

a szobrász kertjében évek alatt semmi nem mozdul,

reggel soha nem dolgozik

öreg Citroënje kerekét sárgára festette

soha nem találtam rá alkalmas időpontot, hogy megszólítsam

aztán egy katalógusból kiderült egyszer, kicsoda

 

a piros Karmann-ghia kocsi

a gyönyörű 40-es modern ház, aminek a bejárata

mindig F.-L. Wrightra emlékeztet

balról egy kapu, ahol 57 táján egyszer egy lányra

vártam, de nem jött

ma is onnét lép ki egy úriemberrel, fekete kalapban

jobbról az utolsó zárt óvoda, ez valamikor TBC-s óvoda volt,

kicsit riasztó

a sarkon jól haladnak az építkezéssel, nagyon komoly

az alapozás, biztos magas ház lesz

egy moziplakát tábla még, néha ismerős neveket találok

megcsap a közlekedés nyüzsgése, sok ember, már nem

lehet csak úgy lelépni a járdáról

az újságos, aki a hónom alá szorított mappákból vagy

10 évre visszamenően ismeri életemet, int,

vagy egy éve köszönőviszonyban vagyunk, hogy én

is írok lapba

a szokott 5.20-as reggeli tejeskávéval 3 éve, amit

tulajdonképpen nem kedvelek, és a lekvárosbukta

nem kell-e valamit a Váli utcai asztalos ismerőseimmel

megbeszélnem?

Sorállás a kasszánál. Nehéz fizetni, valami mindig

van a kezemben, amit gyűrhetek vagy csavarhatok

tükrös etető, lányok a hajukat igazgatják reggeli közben

a poharakat egymásba rakom körülöttem, hátha más is

eltanulja

a maiban sok lekvár volt

....

 

 

72. 9.                                                                           424A

nincs semmi lejegyezve

–- lakást cseréltem –-

 

és van műtermem.

 

72. 10.                                                                            426

Szeretem a macskát. Neki is van szíve meg veséje, ül az ágyon, attól nagyobb a csend. Meg ketyeg a falióra. Akkor tudok komponálni.

                   Ottó Ferenc meséli

 

72. 12.

Miért olyan pirosak ezek a képeim?

– másfél éve féláron kaptam kadmiumvörös festékeket

– egy éve panaszkodott egy kolléga, hogy szeretne kadmiumvörössel festeni, de el kell tartania a családját (nyaralója, autója van) (a kadmiumvörös drága festék)

– papírkollázsaim hatására

Hogyan keletkezett ez a kollázs-szériám:

– 12 éve kollázzsal kezdtem ezt a szakmát, azóta otthonos

– 10 éve Sugár nagyon szépeket csinált

–- 2 éve Galántai azt mondta, gondolkodása görcsössé válik, ha időnként grafikával nem lazítja a festést

–- próbáltam csendéletet rajzolni, de nem ízlett

–- nyáron hagyatékból nagyszámú magazint vettem, eredendően a lakás tapétázásához

–- Maminak volt ideje és kedve ezekből nekem színeket kivágni

–- sok félretett rajzlapmaradékomat egyforma méretűvé összevágtam, mert szeretem az egyforma méretű kartonokat. Elkezdtem ezekre rajzolni, de nem volt az igazi, ekkora rajzok a rajztömbe valók

–- ősszel a lakáscsere miatt nem tudtam dolgozni. Festés előtt gyors döntésben rutinírozni akartam magam.

–- végül: keresek új színegyensúlyokat, s most képeim a kollázsok nyomán valóban ki is színesedtek.

 

72. 12. 29.                                                                      427

Eddig egyáltalán nem fűtöttem a műtermet, mióta ez a lehetőség eszembe jutott (olcsóbb és edzem magam). 8 fokban dolgozom, leülni nem lehet, állva megfelelő, ha nem álmosodom el. Jó, Kata szobájába járok olvasni, ha nem kényszerű a fázás, akkor nem kapcsolódik szükségszerűen a kellemetlen fogalmával.

 

72. 12.                                                                            427

Hete új hobbim a lábmosás. Mindennap.

 

73. 1.                                                                             431

Sugár festésmódszeréből ami számomra hasznos:

1/ Meghatározott, körvonalazott feladat és lehetőleg munkaidő.

2/ A „-nem rossz”- képeket nem átfesteni lehetőleg fél évig legalább, hogy később tisztább szemmel találjam meg az utat (a júliusi másfél órás képek eredeti felületéből szinte semmi nem maradt).

Egy rossz halál: ha plexibe öntenének.

 

Az egyetlen megfelelő lakásberendezés én vagyok (ha dolgozom), (akkor szép a szoba.)

 

73. 1. 27.                                                                        432

A föl nem használt ép szögeket föl kell szedni a padlóról.

 

73. 1.                                                                             433

Szilágyi P. itt:

–- Veszélyes játék ez a 8 fokos műterem, nem tudhatom, valamennyi szervem alkalmas-e edzésre. Van, aki bírja, van, aki nem, egy élsportoló mögött 200 tönkrement egészségű ember van. Fűteni drága dolog, de –-. Könnyen lehet, hogy egy szokványosan 50-60 év körül jelentkező betegség előrejön 10-20 évvel, gyógyíthatatlanul. Példákat kortársaim közül tud mondani. Legalább 15 fokot javasol padlón mérve –- (elfogadom, holnaptól így lesz).

Az avignoni szerelmesek A/71/12: jó, érdemes lenne a kép keletkezését kiállításon bemutatni.

Nagy keresztút hibája: 2 kocka kivételével csak a kegyetlen körülményeket mutatom, a krisztusi lény, az ember hiányzik (igaz).

A nagy mérettel vigyázni kell, két helyen egyensúlyhibát lát, ezt kicsi képen könnyebb gyakorolni, ez mesterség kérdése, meg kell tanulni.

Hogy én mit festek, merthogy

Leonardo a humán emberideált festette,

Raffael: ami körülöttem van, nagyon jó, szép (giccses életfelfogás, függetlenül eredményétől),

Szőnyi: szép a táj, jók az emberek, de 30 lépésről, engem hagyjatok békén,

Aba Novákot a lacikonyha érdekelte biztosan egy vásárból, a meleg szaftos hús –- az élet közepe

impresszionisták: egy szóval: életöröm,

Botticelli a szép, de nem kiemelten, hanem teljes környezetével, minden részlettel,

én: ezt az ember nem köteles tudni, különösen előre nem (ha kifejezhetném, minek lefesteni), talán:

némi bizonytalanságérzet itt a földön, nosztalgia és emberekkel való igazi kapcsolat iránt, a befogadhatatlan léptékű dolgok (tér, idő, a nagy érzések stb.) respektusa, –- vágy egy tökéletesebb, talán szellemi világ után.

83. 2.                                                                             435

A „-Párizson keresztül”--ben (1957) Jean Gabin festőművészt játszik, a német megszállás idején egy kocsmában éjjel egy vagánnyal ismerkedik össze, aki hússal üzletel. Különösebb ok nélkül segít neki éjszakai útján két bőrönd húst átcipelni a kihalt városon. Éjfél felé egy légiriadó elől behúzódnak a zugkereskedő lakására, ahol a hallgatózó háziasszony nagy ijedtére Gabin tárcsázik, majd németül kezd a kagylóba beszélni.

Egy verssort mond el minden bevezetés nélkül; s hozzáteszi: ugye szép –- és leteszi a kagylót. Egy barátját hívta. Mindig vágytam volna ilyen barátra. –-

–- Ja igen, a Jules és Jim is. –-

 

73. 2.

Boccaccio Dante-tanulmánya szerint egy szöveg két tartalmat hordoz: egyet az együgyűek s egy titkos tartalmat az írástudók számára.

 

73. 2. Körlevelem:

Annak ürügyén, hogy lett műtermem (meg van itt egy panno is) meghívom

Galántai Györgyöt

Kováts Albertet

Csáji Attilát

Swierkiewicz Robit

Karátson Gábort

Orvos Andrást

Donáth Pétert

Beke Lászlót

febr. 15. csütörtök 1/2 8-ra. v.d.

(Csáji nem jelzett, Donáth beteg, Swier. vidéken volt.)

 

73. 2.                                                                             438

Miskolcra egy kiállításra meg vissza délután.

Gyűlöletes ez a négy keretléc közé fogott, mindig félkész világ, nem szívesen megyek haza, bár a mai –- jó.

Hanem a tavaszi erdő, aztán a szántott táblák, hosszú, sík villanyvezetékek, kis fejkendős öregek, amint a csatlakozó busz ajtaja köré zsúfolódnak, és felhős, tisztaszínű ég.

–- de hát evvel nemigen tudok mit kezdeni –-

Először fontolgatom komolyan, örökbe kéne fogadni KÉT gyereket, régen inkább féltettem munkámat, nagyon sok elcsúszott szakmabeli hivatkozik családi gondokra. (Sugár Gyuszi: gyerek helyett jó a kutya, de rendszertelen életmóddal azt sem lehet.) Éjjel Zsófi két angyali kislányával álmodtam.

 

73. 3.                                                                             438

Ha nem akarok kiszorulni a műteremből, át kell végleg térni a farostra és a szabvány méretekre.

„-Cézanne élete”-

„-apám lángeszű férfiú volt, 25.000 frank járadékot hagyott rám”-

„-csak gazember lehet, aki többet költ napi 50 centimes-nál”- (Tanguy apó)

„-az erősek titka, hogy szünet nélkül fegyelmezik magukat”-

Manet: „-Renoir a festészet területére tévedt derék ember”-

 

73. 5.                                                                           441A

Magyar Képzőművészek Szövetsége

Bp. V. Vörösmarty tér

 

Kérem fölvételemet a Képzőművész Szövetség festő szakosztályába. Munkámat megérettnek tartom erre.

Anyagomat önálló kiállításon egyelőre nem tudom bemutatni, nagy képméreteim miatt megvárom a Dorottya utcai helyiséget (eredetileg 73-ra ígérték.) Műtermemben vagy diapozitíven mindent meg tudok mutatni.

Váli Dezső

 

73. 6.                                                                             443

Mallarmé: a versíráshoz nem gondolatok kellenek, hanem szavak.

 

73. 6.                                                                             444

M: Mit? Degas, igen, persze, mellékesen lovakat és táncosnőket festett, de ő a térrel foglalkozott, nézz rá.

 

Barbárságom számított mértéke szerint: a könyv hátoldalára teszem a meggymagokat.

 

szerelmesvers (?)

megszoktalak –-

 

73                                                                                2158

Kata levelek/14

Bálint rávicsorog azokra, akik csak „-két platánfa közé tévedt padot” látják természetnek, a Vajda szénrajzot nem. (Vigyáznom kell a romantikával.) Igen, szükség van a haragra.

És a fel nem használt ép szögeket föl kell szedni a padlóról!

 

73. 7.                                                                             444

Múlt havi próbálkozás, érdemes lenne tovább, jónak indult.

8             kel

9-10         lazító képzőműv. játék, rajz

10-11       fest

               ebéd

2-4          alvás

4-8          olvasni, vagy valami, park, emberek, város!

8-9          nyelvet tanulni (csináltam)

               vacsora, keveset enni!

1/2 10-10 a szokásos vári séta

1/2 11      bizony feküdni

73. 8.                                                                             447

Erdélyi út (Ugóval)

 

Kezdetben a hálózsák, amit két napig csináltam, sokkal fontosabb volt az egész útnál. Jól megcsináltam. Három réteg habszivacs, selyembélés, fejpárnás kapucni, cipzár, fóliaburkolat. Meg egy tengerészsapka műanyagból.

Két állomással túlmentünk, csonka kezű cigány kezet nyújt és pénzt kér, föl a hegyoldalba, vizes fűben hálózsákot először használ. Meleg, aztán talpfákon baktatva, beszélgetve. Villamosításhoz oszlopokat állítanak, elfogadják, hogy a csűrben aludnánk, szalmán 5-től másnap 9-ig. Éjjel fölébredve, hogy fázunk: pulóver és hosszúnadrág, zsákra fóliazsák: reggelre párás belülről, nagyon meleg.

Kő, meredek, föl, fenyves, első eszterna, vályúforrás, hegyi kaszálón furulya, rajz, gerincen tovább, erdőben kolompoló marhák, sötét patakon le vagy 14 km, babkonzervet temetőben gallytűzön, haza, egyedül, sötétben, Zerkula Jani bácsi hegedült a házban.

 

73. 8.                                                                             449

Budapesti Rendőrfőkapitányság

Útlevél Alosztály

tárgy: turistaútlevél-kérelem

Fellebbezés

Jó pap holtig fellebbez (én ugyan festő vagyok), tehát:

 

II. 17195/73. levelükben turistaútlevél-kérelmemet elutasították. Merthogy húgom kintmaradt két éve. Teljesen igazuk van, kinnmaradt. De hát én ugyan mit csináljak ez ügyben?

Hogy én nem maradok kint, ezt Önök is tudják, ezt nem hozhatom föl érvül. Három éve is visszajöttem, meg bolond is lennék, most lett Buda egyik legszebb műteremlakása az enyém. Meg amúgy is nagyon jó kis ország ez. Írásba adom. (És én itthon leszek jó festő.)

Tulajdonképpen feleségem miatt lenne jó ez az egész. (Ő megkapta.) Mindig rágta a fülemet, s tényleg most lenne pénzünk először együtt utazni. Meg kell is rá vigyázni, mindig mindent elveszít.

Meg hát –- múltkori utamon 110 múzeumot és kiállítást néztem meg (nem tréfálok), s most ezt szeretném kiegészíteni még...

Nagyon kérem lehetőség szerinti gyors döntésüket (bármi is legyen), mert feleségem igen utazna, s már munkahelye felé is ezt jelezte.

megkaptam az útlevelet.

 

73. 9.                                                                             451

Egyik zsebemben tömjén, a másikban technokol rapid. Számban gombostű, kezemben sztaniolpapír. A létra tetején állok.

Borzadjatok kritikusok, a kerethez festem hozzá a képet.

 

Hát hogy van ez a kutyaügy?

–- több éve szeretnék

–- most állok a lehetőséghez legközelebb –- kiállítás, információk

–- nagytestű kellene: újfundlandi v. bernáthegyi

–- ki tudnám fizetni, szobában tartható, mert lusta, műterem elég

–- kosztolása megoldható éttermi maradékkal (majdnem ingyen), megszerveznék nekem, a tenyésztőnő a közelben lakik

–- a napi eddigi séta és reggeli futás által a kötöttségi fokát ismerem, vállalnám (+ kosztért járni?) 2-3 naponként, piac is közel, fridzsider van

–- 15 éves kötöttség –- de legfeljebb eladom

–- külföldre, művésztelepre nem, vagy nehezen

–- de a szegénységet vállaltam, okkal és a szabadságot –- van-e szükség rá, jó-e ez nekem

de: a meglévőt az ember éli, nem értékeli, hibáit viszont észreveszi (műterem)

igaz, észrevétlenül is: jó

nem így legszebb-e kapcsolatunk: vágyom rá?

Azt hiszem, igen.

A tudatos leszűkítésem helyes irány, és maradjon facér időm, energiám és pénzem is.

De: nagyon szeretnék egy kutyát, és: nemigen fogok venni. Esetleg 10 év ?!

 

 

73. 9.                                                                             453

Nagyobb farostra festeni, és utólag vágni, mint Bonnard!

 

Vigyázat, egy kollektív kiállításon nem a jó, ha nem a más tűnik fel. Beküldésnél szempont.

 

Fél napja van kutya. Az élet máris komolytalanabb és derűsebb.

 

Valamit várok. Ez új. Ha az eb megnő, hosszú utakat teszünk együtt.

tényleg. 74.5.

 

Tévedésből Kata karjához óvatosan nyúltam: tegnap oltást kapott a kutya.

 

Legszimpatikusabbak ezek az öreg, puha papok, akikből nem akarat vagy ész sugárzik, csak szeretet.

 

73. 11.                                                                            453

Kutya első hónapja után:

–- ma jó estém van, szépen kakilt

–- ha az embernek nincs elég gondja, helyes ha csinál magának

–- kedvetlenül indulok (indulunk), s alig akarjuk a sétát befejezni (gyakori)

–- mint minden új, első heteimet teljesen lefoglalta, csak hozzávetőlegesen is megszervezni a kutyás életet

–- az anyai aggódás legprimitívebb, ész nélküli formája: nem beteg-e, hisz most kedvetlen?! sőt! diéta ellenére egyszer ostoba szeretetből túletettem (csodálatos)

–- senki ismerőssel nem probléma a beszélgetés, kutya kedvéért többen hívnak, jönnek, utcán sokan szóba állnak. Vadóc kamaszok szemérmes mosollyal babusgatják. Meg persze a lányok. Meg a nénik.

 

 

74. 2.                                                                             454

Váratlanul és magától értődően önzetlen vagyok vele. A kutya élete tőlem függ. Az apaság újabb szférája az érintés melege, a testközelség öröme.

 

74. 1. 27.                                                                        455

BÁLINT ENDRE

Kedves Bandi!

 

Senkivel nem tartottam tartósan haragot, és remélem, nem is fogok, nem tartom felnőtt emberhez méltó állapotnak.

Én téged becsüllek és tisztellek is, rendkívül szeretem képeidet (legjobban a Szomorú történetet) és (talán kicsit túl) sokat is tanultam tőled.

Múltkor 10 napon belül ötödször változtattál utolsó pillanatban találkozási időpontot, ezt semmibevevésemnek tekintettem, fölháborodtam rajta, s ezt meglehetősen durván meg is mondtam neked.

A durvaságot őszintén sajnálom, a forma formálatlan volt. Ha szerencsém van, előbb-utóbb visszaköszönsz. És kérlek, Katára ne haragudj (ő egy feleség).

Ölel:

Deske

(74. 5. válaszolt, így aztán rendbejött)

 

hétköznapjaim a 74-es békeévben: –-                              457

74/2.

Kedves Lakótárs!

Önálló festménykiállításomra készülök. Ez a munka most a keretkészítésnél tart és még tart jó darabig. Ez elkerülhetetlenül sok fűrészeléssel-szögeléssel jár. Önök alattam laknak, ez bizonyára lehallatszik. Amennyiben ez Önöket zavarja, kérem, egy válaszlevelet levélládámba dobni szíveskedjenek időpont-megjelöléssel, amikor nincsenek általában itthon. Az időponthoz majd igyekszem alkalmazkodni.

74. 2. 3.

köszönöm:

Váli Dezső

(Előzőleg panaszkodtak rám, most levél: bármikor, este 10h-ig). 74. 5.

 

 

II. ker. Tanács VB.

II. Igazgatási Osztály

tárgy: fellebbezés 252/74 szabs. sz.

 

Kedves Szilágyi Béláné, meg kell fellebbeznem határozatát, mert az az érzésem, nem követtem el hibát, hanem (a szabályok ismeretében) az értelemszerűen egyetlen lehetséges megoldást választottam. Könnyen lehetséges, hogy a szolgálatos rendőr (nevét nem volt hajlandó elárulni) hiányosan tájékoztatta Önt.

Tehát:

A ház kapuján kilépve kutyámat odavezettem vizelni az út széli fa alá (amit hirdetőhenger vesz körül). Elég sokáig tartott, míg ezt betanítottam neki, hogy csak itt szabad...)

Namármost, szerintem ez az optimális megoldás, ugyanis:

–- kölyökkutya, tehát épp hogy kibírja le a hatodik emeletről, messzire nem vihetem,

–- úttest szélére nem vihetem, mert beláthatatlan kanyar van és itt a külső sávban is van forgalom. (Kipróbáltam, és nemcsak a kutyára, hanem a sofőrre nézve is balesetveszélyes helyzet.)

–- A fa alatt darabka föld, vasráccsal, a vizelet különösen a mai csapadékszegény világban hamar eltűnik....

Namármost, mit tehet az ember (és a kutya)?

Kérem ügyem szíves felülvizsgálását:

Váli Dezső

 

74. 4. 2.

(Nem válaszoltak, tehát nem fizettem eddig. 74. 5. 25.)

 

74. 4.                                                                             458

Hétköznapjaim a 74-es békeévben –-

címzett: Ortutay Gyula

Nyílt levél a Kis Magyar Néprajz rádiósorozat szerzőihez.

 

Kedves barátaim!

Nagyon fontos dolgot csináltok. A közfigyelem ugyan ráterelődött a népi kultúránkra, sokszor azonban csak „-rézmozsár”- szinten. Sok a zűrzavar a fejekben. S ez ügyben értelmes szó nagyon sok helyre csak általatok, a rádión jut el.

Meggyőződésem, hogy ezt a munkát jobban el tudnátok látni. Túl tömény az az 5 perc. Ezért befogadhatóbb lenne nem a körülményes írott, hanem a beszélt nyelvhez jobban közelítő fogalmazás (rövidebb mondatok, színesebb kifejezések).

Hanem a legfontosabb, ami már holnaptól megváltoztatható lenne: Kérlek és kérlek titeket, ne magatok olvassátok föl az előadásokat! A múltkor, azt hiszem Rádiólexikon műsorban egy hihetetlenül unalmas fejtegetést hallottam: mégis odafigyeltem, nagyon jó színész olvasta be.

A beszéd külön szakma, válogatott emberek tanulják évekig, s nem szégyen, hogy erre közületek jó néhány soha nem lesz alkalmas. És bizonyára le tudtok mondani az anyagi haszonról, hisz evvel műsorotok 340%-kal jobbá válik –- válna...

(Ortutay meggyőződése érvényesült: jobb a tudós saját hangja, mint annak idején Babits is...)

74. 5-6.

Nyugat-európai út, 160 múzeum és kiállítás. (A Belügytől –- kérvényre –- két hónapot kaptam, de egy hónap után rohantam haza.)

Salzburg–-Zürich–Bázel–Párizs–Namur-Liege-Leoven-Brüsszel-Gent-Brügge-Zeebrügge-Antwerpen-Eindhoven-Amszterdam-Utrecht-Otterlo-Hamburg-Hirtshals-komppal át Norvégiába: Kristiansand – autóstoppal: Byglandfjord, Telemark Oslóig – Stockholm–Koppenhága–Duisburg–Köln-Frankfurt-München-Salsburg-Bp.

(gyakorlatilag csak képtárakat néztem.)

 

74. 7.                                                                             475

Olvasom 1970-es párizsi naplómat. A világ legszebb képe ott, az a Bonnard. És most nem volt türelmem megnézni (elszomorodtam)... Véletlenül volt ez ilyen fekete út, vagy annyit romlottam 4 év alatt?

 

74. 11.                                                                         477A

Fényes Adolf termi kiállításom tervezett megnyitó szövege (74. 2.)

Hölgyeim és uraim!

Assy von Matterhorn barátom és munkatársam, foglalkozására nézve: bernáthegyi kutyám itt ül mellettem. Erősen be van rekedve, megnyitó beszédét ezért én közvetítem.

„-Hogy ennek a kiállításnak mi az értelme, föl nem foghatom. Jogi felelősségem tudatában állítom, hogy ezek a képek büdösek, és tökéletesen ízetlenek, többször is kipróbáltam. Sőt a kereteket sem érdemes rágcsálni. Ilyen módon engem ez az egész nem érdekel. Ha önök másképp vélekednek, lelkük rajta. Ennek előrebocsájtásával üdvözlöm az itt megjelent közönséget, kérem, nézzék meg a képeket.”-

(végül: Németh Lajos nyitotta)

 

74. 11. 11.                                                                  477/A

Fiatal Művészek Klubja

Bp.

 

Bejelentem tagfelvételi kérelmemet.

Sz. 1942. Budapest

Mama: Behyna Magdolna

1967-ben diploma: Iparművészeti Főiskola

1969 óta szabadfoglalkozású festőművész vagyok

Kiállítások 1969 óta: pályázatok, bemutatók évi 15-20; 74. nov. Fényes Adolf terem, önálló táblakép kiáll.

Tagja vagyok: Fiatal Képzőművészek Stúdiója, Alap, Képzőművészeti Szövetség festő szakosztálya

Miért akarok belépni: a küldött programok egyre jobbak, bár nagyon kevés az időm ilyesmire, de

üdvözlettel:

                                                                           Váli Dezső

(katalógus)  478A

VÁLI DEZSŐ FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA

FÉNYES ADOLF TEREM

BUDAPEST

1974. NOVEMBER 22 - DECEMBER 15-IG

 

1942. Budapesten, kölyökkoromban ásványok (a Nemzeti Múzeum óriási ametisztjei), később az evezés, heti hat edzés, dunaszag.

Érettségi előtt néhány kollázs, nagy-nagy izgalommal. Megtaláltam. Mégis: Iparművészetin belsőépítész szak, mert jó nemcsak a szellemi, de az anyagi szerkezeteket is érteni (a gótika áhítata és a gótika statikája), remek iskola volt. Két év tervezőiroda, 1969. október: szabadfoglalkozású, diplomát a fiókba. Kiállítások, bemutatók, pályázatok évi 15-20: nagyon sokat dolgozom.

Előbb stúdió, mostanában szövetségi tag is.

Körülnéztem: főiskolás-nyarak, akkor még autóstoppal az ország, aztán Európa legtöbb képtárát.

Pénz: reklámgrafika, ösztöndíjak, fotózás, egy cikksorozat.

Könyvek: Seneca, Déry, Strindberg, Thomas Mann újra meg újra.

Pihenésnek egy kevéssé izgága bernáthegyi.

Tanítottak: egy leány, Szrogh Gy., Jánossy Gy., P. D. Francesca, Vermeer, Messina, Klee.

Gyűjtök: még könyvet sem, az a 20-30 is cserélődik, bútoraimat fenyőlécből eszkábáltam, remélem soha nem fogok többet kívánni.

Nem elfelejteni: nagyanyám halálos betegen is mosolygott (ritkán látogattam).

Mit mondjak még? Homo contemplator –- tűnődő ember szeretnék lenni.

Váli Dezső

 

VIGILIA 1975/2                                                          478/B

[...]A külvilág jelenségeinek ábrázolásáról lemondó, a tematikus kötöttségektől önmagukat függetlenítő festők egyike a harminckét éves Váli Dezső, akinek kiállítása decemberben zárult a Fényes Adolf teremben. A rendkívül egységes anyaggal jelentkező művész –- aki az Iparművészeti Főiskolán végezte tanulmányait –- azokat az avantgarde művészeket tekinti példaképeinek (Klee, Mark Rothko, Szenes Árpád, Kolos-Vary, Bálint Endre stb.), akiknek munkásságában a logika, a ráció mellett nagy szerepe van az emóciónak is. Munkái („-Nagy keresztút”-, „-Kondor Béla emlékére”-, „-Nyugtalan ifjúkor”-, „-Egy novícia tiszteletére”- stb.) a mai magyar absztrakt festészet lírai ága érzékeny koloritú, tiszta szándékú, érett képviselőjének mutatják Válit, akinek –- úgy tűnik –- nagyon határozott és rendezett a belső világa... „-Homo contemplator”-, tűnődő, meditáló ember szeretne lenni –- írja katalógusa előszavában. Máris az... Még lényegesebb azonban, hogy talentumos, elhívatott festő...

Dévényi Iván

 

74. 12. 13.                                                                  478/D

Magyar Nemzet: Három tárlat

[...]Váli kontemplációja egyelőre nem nagyon lép túl a mesterség szabta határokon. Gondolkodásával nem igyekszik új utakat törni, inkább a már meglévő vízuális „-szókészlet”- új ritmusú alkalmazásában keres választ saját gondjaira. Úgy tűnik fel, a lehetőségekhez igyekszik alakítani vágyait, ahelyett, hogy a lehetőségeket igyekeznék tervei szolgálatára fogni. Kétségtelen, ez már nem kontemplatív feladat, de ha már úgyis megszegte a „-szabályokat”-, miért ne léphetne tovább?[...]

h. = (Horváth György)

 

Magyar Hírlap 1974. 12. 4.                                          478/E

Váli Dezső a Fényes Adolf teremben ismeretlen világokról hoz hírt, s rejtelmes idegen életekről vall a látogatóknak.

[...]Váli Dezső a tehetséges, magukat megmutatni kívánó, és szerencsés esetekben magamagát ki is fejező művészek közé tartozik. Szemmel láthatóan Bálint Endre művészete hatott rá legerőteljesebben, ebből indult ki (Nagy keresztút), igazán azonban akkor találja meg magát, amikor nem megfoghatatlan érzelmeit konkretizálja, hanem ellenkezően, amikor a természet valóságának emlékképét absztrahálja.

Bojár Iván

 

74. 12. 3.                                                                        479

Most a fotózás érdekel (lehet, hogy belső tántorgásaim is ezért vannak, mert a festést tudat alatt nem nélkülözhetem, még így két hónapra sem).

Fotózás bakugrásokkal, elszakadva mindenféle eredeti októl, céltól.

Első lépés volt: egy gép és ráállás a reprózásra, reflektorok. Minden. Hamarosan színesben is, múltkoriban hazahoztam egy diatekercsemet az ofotértből: új festményeim, színesben, hibátlan tekercs volt, elszomorodtam. Többé itt már nincs mit játszani. –- Igaz, így most már nem kell Vattaynak jó képeket adnom fotózásért –-

Második lépés az a telefon volt, hogy tudok-e szobát fotózni, mert az intézetből lemennénk kocsival három napra. Mondom, mikor? A jövő kedden, addigra tudni fogom. Aztán ez majd havonta megismétlődött. 1000 felvétel 3 nap alatt, több száz kilométer. Sokat tanultam, dicséret.

A harmadik móka a padlóm többhónapos szemetének fotózása volt, aztán ebből többet megfestettem –- még folytatni akarom.

 

74. 12. 31.                                                                      482

Megint nagy kidobás. Régóta beteg, közben túl sokat foglalkoztam vackaimmal (kuckóépítés, műteremrendezés, kartotékolásféle). Valahányszor olvasni kezdtem, mindig villanyszerelés lett belőle. Úgy látszik, csak így tudok előrelépni, ha időnként rászánom magam (kissé mélabúsan) összes zsebeim kiürítésére és elbúcsúzom.

Sok minden nevetséges így, ha a halál oldaláról is nézem az életet.

 

74. 12.                                                                            483

Valamit nagyon keresnék, és nem találom, nagyon várok valamit. A nyáron végigloholtam Európát, boldogan –- ha elhagyhattam egy-egy várost, alig érdekelt valami. Nem nagyon látok semmit most sem. Ez a kis csodalány –- L. –- ő imád élni. Ha eltanulhatnám!

 

75. 1.                                                                             484

Elrémisztő gondolat kísért néhány hete, hogy igazándiból fotóriporternek születtem.

 

Nem tudom, mit fogok festeni holnap, az idén. Zavarodottság; szeptember óta nem festettem. Tényleg tanítani kellene valahol.

 

És a napi-naplóm jegyzését legfőképp azért hagytam abba, mert mi jogon tartom értékesebbnek perceimet a többi emberénél, ahol nem marad ilyen emlék?! (Önbizalmam megcsappant.)

Amúgy hülyeség ez a tárgyaim kidobása, mert téves irányba tereli amúgy jogos magam elleni dühömet.

 

75. 1.                                                                             485

Legkedvesebb tévedéseim:

kutyaügyben,

mikor az utcasarkon megállok elgondolkozva –- egyedül –-, hogy itt valami teendőm van,

amikor bevettem Assy gyógyszerét,

amikor moslékkeverésnél megindul a nyálelválasztásom,

amikor Katával sétálva, utcasarkon rászólok, hogy: áll, áll! (piros lámpánál)

és fotó ügyben

vezércikkben Nixon helyett Nikont olvastam.

 

75. 2.                                                                             486

Egyszerűen és teljesen szerelmes vagyok a fényképezésbe. Már a züllés fokán. És elsősorban a technikai része, a fogdosás öröme, talán anyámhoz fogom az egész apparátot letétbe helyezni. Egészen csöndes hónapok kellenének. Olyan fokon nyugtalan vagyok, ami már játékomat is rombolja.

 

                                                                                      493

Ha a festmények minőségét osztályozni kellene, alighanem így:

–- a világ legfontosabb képei (mondjuk Európából nézve)

–- a század legfontosabb képei

–- múzeumba való

–- lakás kulturált díszítésére

–- és ami erre is alkalmatlan

 

1975 Kata levelek/16                                                     2160

Halle-Schkopau művésztelepről

.....

Még ágyban írok, véletlen felébredtem. Illetve nem véletlen.

Az első két nap lényegében értekezletekkel telt (fogadások). Ennek hangvétele nekünk kicsit szokatlan. Nálunktól egyértelműbben belehelyezik az ilyen művésztelep munkáját a társadalmi, politikai környezetbe, és barátságunk ideológiai alapjai –- a magyar, a német és a szovjet nép testvéri barátsága –- is kifejezésre jut. Egyébként is nagy ünnep van készülőben, május 8-ika, méghozzá a 30-ik, tudod, ugyanaz, ami nálunk az ápr. 4.

A vállalat szociálpolitikai vezetősége fogadott a többi szocialista országból érkezett kollegákkal együtt minket a gyár impozáns, földíszített kultúrházának egyik különtermében. A gyár igazgatósága is képviseltette magát.

Úgy tűnt, a művészek közül senki nem szánja rá magát a válaszbeszédre, ezért tört németségemmel, ámbár hibátlan berlini dialektusban én emelkedtem szólásra. Az alábbiakban közlöm beszédem teljes (magyarra fordított) szövegét.

”-Kedves vendéglátóink, kedves kollegák. Mi igen örülünk, hogy ide eljöhettünk, és sok köszönet az önök meghívásáért (improvizáltam). Mi biztosan nagyon jól fogunk tudni itt dolgozni. A mi barátságunknak szilárd alapja van. Amikor az orrszarvú kislány először kezd el azon gondolkozni, hogy ki legyen az ő élete párja, így gondolkozik: legyen épp olyan mint én, hogy mi tudjunk beszélgetni egymással, hogy mi megértsük egymást. Áhá, akkor ennek egy orrszarvúnak kell lenne (Aha, es soll ein Nasehorn sein). De aztán azt mondja, ez nem jó, ha éppen olyan mint én, akkor ez egyáltalán nem érdekes. Megvan! Akkor ennek egy orrszarvú –- fiúnak kell lenni. Hát mi is így vagyunk; egy kicsit egyformák és egy kicsit mások. Ez a közös érdeklődésünknek és barátságunknak alapja. Köszönöm.”-

(Ezt a végén mondtam, azért, hogy vége van.)

Halletól 12 km-re egy 20 000 fős vegyigyár vendégházában. A gyár óránként 18 tonna port (? 1991. 8.) enged ki a kéményeiből.

.....

Naponta a kapun 8.15-kor lépünk be. Hogy hány órakor (együtt vagy külön) van lehetőség a gyár területét elhagyni, még nem alakult ki teljesen. Kérésünkre (kérésemre) egy külön helyiséget kapunk, majd ma mutatják meg, ahol elkülönülve a gyár hőenergetikai munkáskollektívájától és a gépek környezetétől, a leszűrt élményeket alkalmunk lesz nyugodtan földolgozni. Azt mondják, a versenylovak örömükben és türelmetlenségükben már a startboxban toporognak. Én is. Talán ma már festhetek. A gyár tényleg döbbenetes élmény. Nem tudom voltál-e a Csepel Vas- és Fémművekben. Utcák beláthatatlan labirintusa, illetve pontosan derékszögűek, a hosszantiakban vasúti sínek, szerelvények. A végük eltűnik a fehér porban, gőzben és füstben. Egyszerűen nem látni. Dübörgés, csikorgás, különféle erős gáz, ammóniák, vegyi anyag szúrós szaga. Bent olykor igen meleg. Becsülöm az embereket, akik itt dolgoznak. Napi 250 vagon szenet használnak el a kazánok.

....

Német festő fogadásán (a merseburgi várpalotában) furulyán magyar népdalokat adtam elő. Hármat. Mindenki elhallgatott. Azt mondták, ez egy kultúrprogram. Mondtam, hogy nem. Azt én nem. Mikor aztán mindenki beszélgetni kezdett zümmögve, akkor már magamnak (zavartalanul) tovább furulyáztam. Ma már festeni fogok.

....

Lassan kialakul a munkarendem, a téma további megmunkálása: helyszíni rajzok alapján tusgrafikák, egyre elvonatkoztatottabbak. Most itt tartok. (Kornélnak igaza volt, hogy az élmény senkinek nem árt meg, ha natúra után rajzol). Tényleg, azt hittem, majd hozom magammal a pesti témáimat. De.

....

Kiscsillag, lóhalálában vegyél nekem egy közgyűrűt, AMIVEL A PENTACON SIXHEZ VALÓ 180 MM-ES TELEOBJEKTÍVET EXACTÁHOZ LEHET HASZNÁLNI. Ha nem lehet már kapni ugyanis, akkor itt kell megvennem. Ez egy ÉRTÉKES HIÁNYCIKK. (Vettem egy Pentacon six gépet az összes kapott pénzemből a legelején.) Sőt.

Örülök, hogy a pénzemmel ilyen felelőtlen voltam. A tolmácsnak majd otthon vissza kell adni.

A magyar kollega nyugodt fiatal DÖBRÖGI URAM arc (Bakallár) kedélyes, jó. Sok cserkészkolbászt és májkrémkonzervet hozott.

....

Szóval egyedül vagy, irtózatos sistergés (széngőzcsináló kazánok ezek), néha vörös láng, dübörgés, néhol majdnem elviselhetetlen meleg, az előtted járó lépteiből mintha Szahara sűrű szürke port ver föl, és mélyen meglátszik a nyoma.

Ha kint a gyárudvaron megyünk, a por színe gyakran változik, és a szagok is. Robbanás, tűzveszély, szerencsétlenség esetén kijelölt gyülekezőhelyek, pótgyülekezőhelyek, ha az eredetit már nem lehet elérni. Gázálarca mindenkinek van.

 

1975. Kata levelek/17                                                    2162

Friss meleg lekvárospalacsintát

vacsoráztam. Ildikó

csinálta. Könnyű tésztája

volt. Mondtam is neki:

micsoda könnyű tésztája van

ennek a palacsintának.

Azt mondta, várj, ez is

kész, edd meg ezt is. Erre én:

de már hármat megettem.

Erre ő: ne kéresd magad,

edd csak meg. Erre én:

nagyon szeretem a palacsintát.

Erre ő: no akkor csak

edd meg.

(Megettem.)

(De előtte megcukroztam.)

Erre ő: Jé, te még meg

is cukrozod?

Erre én: igen, én így

szeretem.

Ő: nahát a Lali meg

nem szereti a kristálycukrot

és így tovább...

 

 

75. 6.                                                                             494

Távirat S. Nagy Katának, mert búsul itthon egy hónap Spanyol után

 

”-Magyarország ennyi:

utak Pannóniában

Híd télen

ritkás tölgyerdő

Jónás imája

eszmélő századforduló

tihanyi öböl

esti fáradtság

meg néhány jó barát

                Deske”-

 

75. 9.                                                                             500

Fölmerül a kérdés, mért nem megy nekem a rendszeres lábmosás. A lényeg a következő: valahogy nem jön össze a dolog. Reggel, mert akkor sietek, stb.

 

Hát, ilyen még nem volt, egy hónapon belül 3 önálló, egy közös, egy fotókiállításommal, két pályázattal foglalkozom. Benne az árban.

 

Vidám akarok lenni.

 

Vársétány, diákcsoport, tanító bácsi: „-Szemben előttünk a Körszálló, építészeti nevezetessége, hogy kör alakú.”-

 

                                                                                      506

NAGYMAROSI MŰVÉSZTELEP 75. 10. 16 - 11. 20

Én itt nézdegélek fölül, lent meg visz a lábam, ni. Mókás.

 

Levél L.-nek

Sürgősen tudatnom kell veled a következőket. Egy amerikai autóversenyző fejre állt és súlyos kómába esett. Az orvosok szerint valószínűen károsodtak az agysejtjei, mindenesetre talán megmenthető avval, ha eszméletlensége idején állandóan beszélnek hozzá. Menyasszonya leült mellé a kórházba és elkezdte: megesküszünk, veszünk egy házat, letelepszünk, letelepszünk, veszünk egy házat... 17 napon át. Akkor a beteg fölnyitotta a szemét és megszólalt: fogd be már a szád...

 

Nincs mit írni, az ideális életformát élem. Fél hét kelés, mise, áldozom, kis séta, reggeli, festek, este 2 km futás, angol, enyhe koplalás.

Nincs: olvasás (helyette most nyelv), fotó, rádió, pici tévé

 

Gondolom, boldog vagyok.

Deske

                                                                                                                                               518

Romváry Ferenc osztályvezető

Pécs, Janus Pannonius Múzeum

 

Kedves Uram!

Szeretném egy mostanában festett olaj táblaképemet a Múzeumnak (Modern Képtárnak) ajándékozni. Kérem, szíveskedjék jelezni, elfogadnák-e. Amennyiben igen, szállításáról gondoskodni kellene. (Mérete 136 x90, faroston, széles kerettel.) Amennyiben a kép kiválasztásában részt venne, szívesen látom. (Tavalyi Fényes Adolf termi kiállításomon vagy 20 ekkora képet állítottam ki.)

75. 12. 6.

Üdvözlettel:

Váli Dezső

 

75. 12.                                                                            520

Másfél hete kutya izomlázam, kínzom a lábizmaimat, falhoz támaszkodva ülés szék nélkül 25 mp-ről fölment 190-re. Lépcsőn lefelé a hat emelet lábujjhegyen guggolva és kutyaséta közben a hegyre is guggolva megyek hajnalban a mellékutcákban. Síeléshez jó lesz.

 

75. 12.

Dávid Kata után Szabó Júliának is tetszettek a képeim; „-megtiszteltetésnek veszi”- és örömmel elvállalja a rólam szóló könyvecske megírását. Ez jó. A sorozatban eddig a legfiatalabb 40 felé jár (Deim Pál).

 

                                                                                   523/E

Népszabadság 1976. 1. 16.

KATALÓGUS NÉLKÜL

Váli Dezső kiállítása a Stúdió Galériában

 

[...]Váli Dezső régebbi képei ahhoz a generációkat átívelő szentendrei művészethez igazodtak, amely egyszer már Vajda Lajossal és Ámos Imrével megteremtette napjainkig érvényes jelképrendszerét, Barcsay Jenővel és Bálint Endrével pedig egyszer már végleges harmóniává érlelte a jelképek artisztikumát. Maradt még ugyan a harmadik nemzedéknek is éppen elég formai probléma,képsíkba beúszó ősi alakzat, ikonos szerkezet, óarany színezés; de a követőknek kellett megbirkózniuk a modern magyar festészet ragyogó félmúltjának óriásaival is. A küzdelemben sokuk pedig nemcsak alulmaradt, hanem kikerülve a szembesítést, mindjárt fegyverhordozóként kezdték, és úgy is folytatták pályájukat. B. E.–- azaz Bálint Endre - itt már járt valaha –- írta egyik régi műve alá Váli. Újabban ezért indult másfelé, ahová nem követik annyian. A misztikára fogékony múltba révedésnél fontosabb lett számára egy tiszta, jelentőstől függetlenített dekorativitás; az összegubancolt vonalak és szélesen terpeszkedő, vékonyan festett, nagy síkok izgató egymásmellettisége; a fekete és a fehér végleges ellentéteihez közelmerészkedő színek tört harmóniája. Sok mindenről lemondott így: érzelmek, emlékek ábrázolhatóságáról, hangulatokról és ősi jelképekről. De Éjjel, ég, víz című képében a pontozott meg sima felületekkel, a puha meg erőszakos körvonalakkal olyan új látvány összhangot nyert, amellyel –- ha akar –- véget vethet a töprengés korszakának.

P. Szűcs Julianna

 

76. 2.                                                                             526

Fiatal Művészek Stúdiója

Vezetőség

 

Folyamodom Stúdió-ösztöndíjért.

Indokolom:

Az elmúlt háron hónapban három önálló kiállításom volt. Mindenféle anyagi haszon nélkül. Most készülök szabolcs-szatmári vádorkiállításomra.

Tavaly szeptember eleje óta, eltekintve a megjelent Élet és Irodalom-rajzaimtól, semmiféle pénzkereseti lehetőséghez nem jutottam.

Váli Dezső

 

76. 2.                                                                             528

Az utókor számára tisztázandó (sürgősen), miért fürdök én legfeljebb kéthavonta egyszer?

–- pedig nagyon szeretek:

elfelejtem,

nem szívesen mászom ki a meleg vízből,

háromnegyedórát biztosan eltart,

annyit pedig sajnálok rá,

ja, és utálok kádat mosni.

 

76. 2. ZSENNYE, ALKOTÓHÁZ

8 napja itt, még két nap. Már mennék haza műtermet átrendezni, tehát kipihentem magam.

Naplót nem írtam, mivel gondolatom nem volt, szabadidőm sem.

 

76. 3.                                                                             530

DERKOVITS-ÖSZTÖNDÍJHOZ

Továbbképzési programom röviden:

Ideológiai:

Néhány hete egy ankéton megkérdeztem Aczél Györgytől, hogy mivel vallásos vagyok –- a marxizmusból jóval képzettebb vagyok, mint vallásom tanaiban: inkább ott lenne pótolnivalóm; –- hogyan is értelmezzem jelen esetben ezt a továbbképzési programot.

Azt felelte: ebben az esetben értelmezzem a feladatot úgy, hogy a társművészetekben való jártasságomat fejlesztem, és általában műveltségemet.

Ez valóban összevág feladataimmal:

a mai színházkultúra alig érdekelt, s ebben teljesen tájékozatlan vagyok,

kortárs magyar költők,

valamint filozófiatörténet, szeretném Kierkegaardot és Hegelt nemcsak idézetekből megismerni,

most elkezdtem itthon intenzíven nyelveket tanulni.

Szakmai:

Őszi interjújában Szász Endrének ebben biztosan igaza volt: Illik a szakmát fölényesen tudni.

Hát ettől messze vagyok. El is kezdtem akkor csendélet-stúdiumokat festeni. Jól haladok. Sok modell utáni munkára lenne szükségem, rendes évközi szakmai tevékenységem mellett erre valahogy időt és energiát kell szánni. Ebben az ösztöndíj igen nagy segítséget nyújtana.

76. 3.

 

76. 3.                                                                             533

Mit szeretek

          –- egy bögre teát meginni,

          –- a Józsefbe beleolvasni,

          –- főiskolás éveimről mesélni, ha véletlen

          –- fényképezni, de már a fotótáskát vinni is,

          – persze, most a kuckóban angolt tanulni,

          – hazaérkezni és a kutya üdvözöl,

          – na ja, aludni, aludni és még egy kicsit.

 

76. 4.                                                                             535

Kedves Matyi. Örülök, hogy megkérdezted, mi a véleményünk lelkigyakorlatodról: ez döntött. Az emberben mindig van valami kártékony áltapintat.

Meghökkentően rossznak találtam. A harmadikra már nem mentem el.

De először a jót.

–- Első nap végén 3 világos, nagyon hasznos tanácsot adtál napközbeni viselkedésre e három nap alatt.

–- Jól artikulálsz.

–- Második napot rövid különös imával fejezted be, ez fontos. A lélek áthangolódása, a mindnyájunkban élő lelki-nehézkedési erő (tömegtehetetlenség), –- valamint az ösztönös formaérzék kedvéért mindenképpen érdemesnek tartom az ilyen elmélkedést imával is kezdeni (egy közös Miatyánk, –- nem hosszabb).

No, most össze kéne szednem magam, hogy értelmesen –- sorrendiség nélkül, tehát:

–- Bár nem olyan fontos, de nem szép a nyelvezeted. A mindennapi élet fél-szleng szavainak (mondjuk „-rizikó”-) ilyen helyen csak megfelelő hangulati közegben van létjogosultságuk. Csak amikor épp ez kell, ez értelmez valamit, egyébként zörög.

–- II. nap. A „-transzcendens”- fogalmára építve. Nem értek hozzá, és gyanúm, hogy rosszul értelmezed ezt a szót. Ez nem önzetlenséget, más felé fordulást stb. jelent, hanem azt hiszem belső mozgást az Abszolút irányába, s amennyire lehetséges, annak befogadására.

–- I. nap. Bármennyire képszerű, jól megfogható volt a tejeszacskó hasonlat (amire a beszéd épült), de valahogy butuska és főleg félrevezető. Utólag próbáltam magamban tisztázni, de beszéd közben nem volt világos –- bármilyen furcsa –-, nem értettem, mit értesz „-külső”--n, burkon. Talán a láthatót, vagyis a magatartást. Ennek azonban ellentmondtak bizonyos mondásaid. Szóltál őszinte és hamis gesztusokról (Pilátusnál). Na már most a hamis gesztus belülről nézve szándékolt, vagyis őszintén vetíti ki a belsőt, nem?

–- I. nap. Egy öreg munkás végén odaszólt nekem: rosszul mondja, mert Szt. Péter a kakasszóra azonnal megbánta szavait, nem maradt „-közömbös”- a következő úton.

–- I. nap. Témád a következő volt:

1./ Miért nyugodt Krisztus, miközben elítélik?

2./ Hogyan viselkedik környezete?

Ez a téma nem érdekes ilyen szinten, vagy nem tudtad azzá tenni. Ez rövid kiindulásnak alkalmas mélyebb gondolatok bevezetéseképpen.

Tovább:

– Ezen a téren nem állsz rosszul, de elmondom, mert mindig mindenkinek elmondom, aki nyilvánosan beszél, mert nagyon fontosnak tartom:

A hallgatónak mindig világosan tudnia kell, melyik részét hallja épp a beszédnek. Tehát: Péter magatartását elemzed. Krisztusról és Pilátusról hallottak előtte. Akkor érezniük kell, hogy gondolatilag és időben is a beszéd kb. 2/3-ánál tartasz, hisz az egész beszéd (elején jelzed) 5-6 ember elemzése lesz, s te a harmadiknál tartasz. Ez a pontozottság és világos tagoltság az utólagos fölidézést is nagyon megkönnyíti. Eszköze a beszéd elején (s kedvem szerint a végén is) rövid összefoglalás.

Végül összességében, a konkrétumoktól elvonatkoztatva.

Első nap közepén még elnéző voltam: Matyi nagyon szentferences –- egyszerűre fogja magát. Később ezt már felszínes vulgarizálásnak tartottam.

Nem hiszem, beleértve a nagyszámú nyugdíjas nénikét is, hogy valakinek ez lenne a jó. Emelkedettebben távozik (ha harmadát nem is értette), ha megmozgatták a fejét. Evvel nem azt akarom mondani, hogy csak az „-intellektuális”- beszéd lehet mély.

Ünnepi alkalommal, meghívott előadótól persze sokat várunk. Nyilván nagyon készültél. Két dolog lehet: vagy ilyenre kevéssé vagy alkalmas (és akkor több segédeszközt kell igénybe venni, akár előre megmutatni valakinek, vagy a szinte szószerinti előre megírás, vagy alázatos átvétele, adaptálása a legjobbaknak, egészen Szt. Ágostonig), vagy nagyon félrenavigáltál hibásan értelemezett „-egyszerűség”- koncepcióból, ez esetben könnyebb adolgod.

Gondolom, ennyire régen csaptak fejbe, mint én most. Jószándékkal tettem.

76. 4. 15.

Szeretettel

Deske

(válasza: nagyon melegen megköszönte)

 

 

76. 5.                                                                             541

MTA MŰ VÉSZETTÖRTÉNETI KUTATÓCSOPORT

Budapest

 

Felajánlom munkatársuk által már kiválasztott 101 db magyarországi zsidó temető és zsinagóga fotóm másolatát Kutatóintézetük számára 40 Ft/db árban, 18 x 24 cm méretben.

Váli Dezső

Átvették, kifizették. 76.6.

 

76. 8.                                                                             558

Borsos Miklós kiállításáról

a vendégkönyvből

a jószándékú barmok:

–- A kiállítás igen színvonalas és értékes. Örülök, hogy megtekinthettem.

–- A „-születés”- című szobor előtt újra átéltem anyaságom gyönyörű érzését. Köszönöm.

–- Most láttuk harmadszor. De még jövünk.

–- Please, write me a letter! I love the kings. I loved Mr. Borsos arts. Thank you.

 

76. 8.

K. szeretné, ha örökbe fogadnánk gyereket. Nevetséges, de így mérem: Kleenek is volt, Vermeernek 11. Nem lehet akadály.

 

VASZKÓ ERZSÉBETNEK                                            561

Kedves Erzsébet!

Elkészítettem az ígért lemezeket. (Számoljon vele, hogy kissé szívó alap lesz ez a wallkyd.)

Ellenértékeképpen a következőt kérem: az elkövetkező két héten belül két alkalommal egy-egy órát fessen. Akkor is, ha teljesen reménytelennek látszik nekikezdeni.

A hónap közepén indulunk Görögországba. Addig már aligha találkozunk. Jó munkát és jó életet kívánok:

76. 9. 8.

Váli Dezső

 

76. 10.                                                                            571

Magam részéről is hamarosan el kell döntenem: örökbefogadás vagy nem. Most (is) látom, mennyire alkalmatlan az ember sorsának lényegi irányítására. Szokványos esetben ezt a spermák döntik el és szigorú egyházi szabályok. De így?! Honnét tudom, mi jó nekem? Azt igen, Katának mi –-. (A házassággal is így van, a pályaválasztással is: a jelölt döntésre még alkalmatlan.)

 

10. 9.                                                                             575

Ma abbahagytam a vakarózást (20 éves ügy).

(időnként keserves, tartom)

Váratlanul megvették az Ember és a ház képemet a Galériában, a kétmillióson. Ezt a képet a görög út előtt pár nappal kezdtem, előrelátásból, ne álljon olyan árván majd a műterem, legyen mit folytatni. Figyelmetlenül, megszakításokkal festettem később is, s nálam szokatlanul, ritmustalanul fejeztem be. Inkább csak abbahagytam, na, elég festék van már rajta. A kép nagyon jó lett. Nem vettem észre. Utána sem.

 

76. 11. 9.                                                                        577

Reggel megnéztünk másfél éves gondozott gyerekeket. Elmúlt a félelmem. Nagyon fontos.

 

Ha gyerek lesz, megszűnnek infantilis önös problémáim.

 

76. 11. 16.                                                                      581

Kísérőlevél a kutya örökbefogadóinak

 

Assy Matterhorn Barri

Ismeri a következő szavakat

jó-jó (dicséret, nyugtatás)

nem-nem (mindenféle tiltás)

le (le kell feküdni)

Általában minden szót párszor ismételni kell, nem azonnal reagál.

ide-ide (hívás)

vár (4-6 percig fekve gazda nélkül, pl. üzlet előtt mindig ott lehetett hagyni, nem is volt kikötve)

add (ami a szájában van)

mit csinálsz? (ez volt a legsúlyosabb szidása, nagyon szégyenkezett is. Az enyhébb változat: ejnye-ejnye volt. Használtuk a „-rossz kutyá”--t is)

”-fúj”-, „-helyedre”-, feküdj, futás! játsszál”- (kutyákkal)

 

Étkezés

Egyszer kapott naponta két órakor kb. 3-3 1/2 liternyi kaját a lábosába. Ha hagyott sokat belőle, akkor az esti séta után odavezettük, s rendszerint még evett.

Inni mindig volt neki víz, de soha nem ivott, csak étkezés és a napi három séta után.

Mi egy étterem, pontosabban egy diákmenza ételmaradékát hordtuk neki a déli sétával egybekötve naponta, vagyis emberételt evett (mákostészta, tarhonya, stb.) Egy tésztatörő alkalmatossággal a krumplit összenyomtuk neki.

Mindent megevett, ha legalább a tetején kevés hús vagy sajt (reszelve) volt, evvel a két szaggal be lehet csapni, mert egyébként nem kapott mindig igazán kedvére valót.

Napi egy, illetve két étkezésen kívül soha semmi kosztot nem kapott. Ha mi étkeztünk, és a szagra túl közel jött, csak merően ránéztem, és ő szégyenkezve elfordult. Édességgel sem kínáltuk soha, kézből semmit nem evett. Idegentől eleve nem volt szabad semmit elfogadni, de ezt úgy hiszem, csak 80%-ban tartotta be.

Egy kivétel, a reggeli vízadag helyett a vízbe egy tojássárgát beletettünk, egy nagy kanál kristálycukrot és kicsit fölvertük, ezt nagyon szerette.

 

Egészségügy

Ha erősen csipás több napig: Tetran szemkenőcs bevált, fél borsónyit az alsó szemhéja belső oldalán ujjbeggyel elkentem.

Ha egy helyen elkezdi rágni magát és pirosodik a bőr: Flucinar kenőcs bevált. Ilyen kirágástól vagy háromszor volt kiskorában ekcémája. Ekkor Sandostent kapott 2x1-et 10 napig és Prednisolont 1x1-et 10 napig és egy fehér rázókeveréket, ami leszárította a sebet. Utána a foltot mi néhányszor csukamájolajjal bekentük, ettől nagyon gyorsan megnőtt a szőre (minden receptet átadtam).

Végbél-zsírzómirigyét állatorvos 4-5 havonta ki szokta nyomni, a kutyának előtte keserűmandula szaga van és rágja magát (legutóbb a múlt héten nyomták ki, most).

Pároztatva nem volt, mi nem is akartuk később sem. Egy ismerős vizslának első pároztatása után kezdődtek rendszeresen az álterhességei, ez elriasztott –- van, aki épp az ellenkezőjét állítja és tapasztalja.

Idén júniusban kapott szopornyica és májgyulladás ellen oltást.

Bolha ellen (bőre nagyon érzékeny) mi Shell benzinkutaknál kapható bolhanyakörvet használtunk, ha nem lehetett kapni: állatorvosi javaslatra Nuvan féregirtó sprayt használtunk hetente egyszer.

Házipatikánk állt a következőkből: Tetran szemkenőcs, Flucinar, Szulfaguanidin tabl. gyomorrontásra, Nuvan spray.

 

Élete itthon

Szobában tartottuk, két hónapos kora óta velünk van. Itthon dolgozom, gyakran feleségem is, úgyhogy megszokta, hogy mindig van egy gazdi a közelében. A helye egy nagy asztal alatt volt, rongyszőnyegen, de egy öreg pokróccal leterítve, mi az egyik ágyra is fölengedtük. Tudta, hogy a többi ágyra fölmenni nem szabad. A nap nagy részét délelőtt és délután is átalussza. Nem törleszkedő, csak olykor, néhány méterről szerette figyelemmel kísérni, mit csinálunk. A séták előtt türelmetlen volt, ezt fölüléssel jelezte. Ha szeretetet kért, a fenekét tartotta oda, hogy ütögessük, vakargassuk, vagy hanyat vágta magát, hogy a hasát vakarjuk és rúgkapált.

Ha különösen elégedett a vakarással, morgott. Ez nála mindig az öröm jele volt. Sohasem ugatott, nagyon ritkán, akkor is rá lehetett szólni, ha épp zavaró volt. Minden vendégnek egyformán örült, fejét a térdekhez odabökte. Semmiféle őrző-védő vagy házőrző hajlam nincs benne, tőle ugyan kirabolhattak volna minket. Apportírozni is csak kedvenc labdáját szokta, ezt se mindig. Ahogy elmúlt a kölyökkora, nem volt szabad semmi tárgyunkhoz nyúlnia, vagy pláne rágni. Nem is volt ilyen baj vele. Azt a nagy rongyot, amivel esős vagy havas mancsait és hasaalját séta után letörültem, azt szabad volt rázogatnia, és sokat huzakodtunk is rajta. Ez egyik legkedvesebb játéka volt. Ahol szívesen látták, vendégségbe mindig vittük magunkkal.

 

Sétáink

Kölyökkorában még négyszer, most háromszor sétálunk. Reggel 7-kor háromnegyed órát, 2-kor 10 percet, csak megpisilt, s egyben elhoztuk az ebédjét, s este 8-kor fél órát–- egy órát. Mindenféle kutyával barátságos volt, volt, hogy megharapták, még csak nem is igen védekezett, inkább elszaladt, nem nagyon értette az egészet. Játszott, kergetőzött mindig kutyákkal is, de főleg velem szeretett később. Kiskorában, mint minden nagytestű kutyának, neki is gyenge volt a hátsó lába, s így hozzászoktattam, hogy föltartott öntözőcsődarabra ugorjon. Az nem sérti föl a száját. Ezt a fölugrálást annyira megszerette, hogy minden sétán program volt. 20-40-et ágaskodott, ugrott. Ha elkapta, akkor keményen tartva huzakodtunk vele. Nekem is rendszeres reggeli torna volt. Utcán is sokszor úgy vezettem, hogy a slaug-darab másik végét erősen tartotta.

Dobáltunk is neki labdát, gesztenyét, faágat –- így futtattuk meg.

Dolgát elvégezni szigorúan csak a járda mellett volt szabad, pórázrántással jelezte. Járdán, nagy közlekedésben is nyugodt volt, sőt útjainkat annyira ismerte, és én meg annyira ismertem a jellemét, hogy póráz nélkül jártunk. Ha előreszaladt, a járda szélén megállt. De inkább a 2-3 lépés lemaradozás volt a jellemző rá. Ha üzlet elé kikötött kutyához „-nem-nem”- vezényszóval nem engedtem oda , szomorúan és engedelmesen elbaktatott mellette. Ha volt időm, minden vadidegen kutyához is odaengedtem, soha nem volt belőle baj, legfeljebb az elején kicsit féltek tőle, míg meg nem szagolták.

Utcán, erdőben, kirándulásainkon semmit, soha nem volt szabad fölvennie, egy kivétellel: nagy faágakat, olykor métereseket boldogan hurcolt, vagy odahozott, hogy rángassuk már ugyan egy kicsit. Így szoktunk együtt rohangálni is, szabályosan lehetett vele fogócskázni is. Azt kellett mindig megfogni, akinél a slaug vagy a faág volt.

Villamoson, buszon sokat utazott, ott se kellett kikötni. Határozott szóval lefektettem a peronon, ott lehetett hagyni. Ha autóban utaztunk (hátul), én szálltam be elsőnek, magamra terítettem egy rossz terítőt, majd hívtam, s lefektettem, az ölemben a feje volt. Állatorvostól nagyon félt, de szájkosár oda se kellett soha. Utcán nem kötelező rajta, nem is kell, bár több rendőr, aki nem ismerte pontosan a fajtáját, rám szólt, mindig meg kellett magyaráznom.

Sétákon, kimelegedve, erősen nyáladzik, néha itthon is, minket nem zavart, egy ronggyal letöröltük.

Mint írtam, ha vizes volt, séta után megtöröltük, vedlési időben tavasszal és ősszel súrolókefével sokat pucoltuk, de ilyenkor a lakásban így is sok volt a kutyaszőr. A bőrének lehetőleg egyáltalán nem szabad vizet kapnia, erre érzékeny is, esőben röviden sétáltunk, füröszteni soha, csak nyáron a Dunában, azt nagyon szerette.

Miután mindig a lakásban volt, eddig ilyenfajta ösztöne nem alakulhatott ki soha: egy ismerősöméknél a kertben fél délután pocsolyában feküdt, mert nem érzi, hogy az neki ártalmas. Séták után aludt, álmában morgott, rúgkapált.

 

 

ÚJ GAZDÁHOZ a következő kérésünk lenne:

–- Kertben is biztosan jól fogja magát érezni, de szabadba vagy részben szabadba szoktatni csak majd tavasztól lehet. A téli szőre most kezd nőni csak, fűtött lakáshoz szokott (fapadlóhoz!).

–- Egészen kis korától folyamatosan emberközelben élt, ezt igényli is, a becézést, vakargatást, s az emberközelséget. Ha hosszan egyedül maradna, szomorúra fordulna az élete.

–- A fizikai erőnlétet napi futással, sétával, birkózással biztosítottuk. Ha ez csökken is a kert miatt, csak fokozatosan, mert magától nem sokat mozog, nem szokta meg.

Ismerőseink vannak Debrecenben, ők úgyis fogják látni a kutyát olykor, mi azt hiszem, nem fogjuk meglátogatni. Csak a szívünk fájna, s aztán nehéz a búcsúzás.

 

Ha probléma van, nyugodtan lehet telefonálni, írni:

Váli Dezső, 1027 Bp. Mártírok útja 64/b. VI. 3. Tel.: 357 897.

A kutyának és Önöknek is őszintén kívánom, hogy sok örömük teljék egymásban.

 

76. 2.                                                                             584

Nekem nem társaság kell, hanem 2x4-es faléc, lehetőleg kötegelve.

 

77. 1.                                                                             591

Képzőművészeti Lektorátus

Budapest

 

Szeretnék táblaképeimből kiállítást rendezi a Műcsarnok jobb oldali teremsorában 1978. negyedik negyedévben. Eddigi munkásságom javát s új nagyméretű képeimet akarom bemutatni. Esetleg grafikát is. 11 önálló kiállításom volt, besorolásom szempontjából itt megemlítendő: 1974 Fényes Adolf terem.

 

77. 2.                                                                             596

NAGYMAROSI MŰVÉSZTELEP

136 x 90 = 1,224m2 egy képem és 4,4 kiló

 

Találtam valamit, ami tökéletesen kielégíti égető vágyamat, hogy a fejemet vakarjam: ragasztószert kapirgálok ujjaimról olvasás közben.

 

Tegnapelőtt megpróbáltam kezeimet rövid pórázon a szék karfájához kötni (angol fordítás közben). Talán ez vakarózás ellen

 

A patikusnő az előttem állóhoz:

–- Miért sír?

–- Meghalt a férjem.

A nő bólintott és lepecsételte a receptet.

Ennyi az egész.

 

 

Az újságpapírok, papírfecnik zavartalanul gyűlnek (itt is) műtermem padlóján, szükségem van rájuk:

–- rajzolom őket (pár éve fotóztam is, s abból festettem),

–- intimebbé, barátságosabbá teszik a szobát,

–- és világosabbá is.

Ha takarítok, olykor megpróbálom természetes leülepedésüket imitálni –- újra elhelyezni őket a földön természetes rendetlenségükben. És a teljes sikertelenség olyan feltűnő, hogy mindannyiszor nevetnem kell. Melyből kiderült, hogy a papírok halálos pontos, utánozhatatlan matematikai rendbe rendeződnek természetes módjukban. Néhány rendező elv:

–- a szoba légmozgás viszonyai,

–- járóutaim,

–- festőállvány helye (fölhasználási területük, mert a festéket szoktam velük visszaszedni többek között)

– hogy jobbkezes vagyok

– hogy mekkora képen dolgozom

– a légellenállás (a kisebb darabok másként viselkednek, – nem csak a gravitáció dönti el, hová érnek földet)

– hogy mennyire megy a kép (ha lendülettel dolgozom, gyakran összegyűrve dobom el őket) stb.

Egy szoba berendezésével (és még sok mással) ugyanez a helyzet. Csak lakva –- élve lehet berendezni.

Anyám szerint nagybátyám csak nagy bajban látogatott meg valaha is minket, akkor viszont mindig lehetett rá számítani. Legutóbb 56-ban egy hátizsák konzervet hozott.

(egy emberfajta ez is)

 

Festésnél kizárólag technikai problémáim vannak (semmi szellemi, gondolati).

A különbség ennyi: a közepes ábrázoló kép is gondolatot ébreszt, egy közepes nonfiguratív kép legfeljebb dekoráció a falon, nem ér semmit sem.

 

Mit is vettem abból a 31-32 ezerből, amit hirtelen hozzám vágtak képeimért?

2 pizsama, kesztyű, trénercipő 700

TV, rádió                           8000 kb.

Maminak (+ a rádióm)        1000

Katának talán                     1500

fölélni, OTP-be                  9200

szerszámgép, fúró              4600

nagylátószögű obj.+ kis vaku 3000

nagy angol szótár végre        500

                                       29600

Na, akkor nem csesztem el, jól van.

 

Első 3 nap vekkerre keltem, azóta magamtól fél hétkor.

 

Tulajdonképpen minden erkölcsi sikert learattam, ami egyáltalán 34 évesen -

könyvet írnak rólam,

megkaptam –- ha igaz –- a Derkovits-díjat,

kaptam már nagydíjat,

szerepeltem a Stúdiókiállítás főhelyén, természetesnek veszem, hogy képemet mindig reprodukálják katalógusukban,

a Szövetség a legelső néhány fiatal között vett föl,

lett műteremlakásom,

és főleg: szerepelt a nevem egy keresztrejtvényben.

 

Mit költöttem itt (ma vasárnap, utolsó teljes nap)

üveg lé, sütemény                  15

közl.: vonat, vill.                   220

vendégek: kosztféle, mozijuk  90

házt. sz., gyógyszer               40

T dugó                                  20

biblia, most jelent meg          300

mozi                                      35

pesti utak kosztja                   55

posta, egy távirat                   35

(ez eddig 810, ha jól számolom)

festőszer, képszállítás          695

Megspórolható lett volna (elsősorban nem magamon): talán 50 forint.

Hát, nem örömmel megyek haza. Jó volt itt. Sok jó munka, meg az angol. A reggeli séta, csend.

Búcsúzom, Nagymaros, kedves -

-

-

77. 2.                                                                             609

Micsoda marhaság! Ő semmit se tud adni nekem, nemcsak azért, mert én nem adok neki semmit, hanem mert én nem figyelek rá, nem is hallom meg. Semmit nem adok neki egyébként, még pénzt sem. Mért nem tudom jobban csinálni. Csak egy kicsivel.

Sose fogom elvinni egy presszóba?

 

Kata levelek/18                                                              2163

1977/2 szerda este. Nagymarosról.

 

Ha ezen mérhető, tényleg elfoglalt ember vagyok. Úgy emlékszem, vasárnap óta naponta fogalmazok egy levélvázlatot (mert annyi minden történik, hogy naponta változik), s aztán nincs megfelelő nyugodt idő hozzá.

Kedd fél kilenckor indultam Marosra, remegett a lábam az izgalomtól (végig, mert előtte pár nappal halkan megmondták, hogy az ottani gondnok másnak akarja kiadni a nagyszobát, amire eddig vártam. Pedig nincs hozzá joga.) Szerepelt az ügyben még egy méltánytalan módon önző grafikusnő is. Voltak variációk, hogy ragaszkodom hozzá, Pestre telefonálok stb., de látva a helyzetet, viszonylag békésen belenyugodtam a cserébe, ez a szoba kisebb is, de talán világosabb és főleg teljesen a Dunára néz (az a másik volt az egyetlen szoba, ami nem nézett igazán sehová). Megalkudtam a sorssal, ezúttal már teljes lelki békében, hogy itt nem lehet a nagy képet megfesteni. (90x136-os lemezeket hoztam, rajta egy gyors rajzvázlattal, lealapozva:) (Állati nehéz csomag volt.) Délig átrendeztem a szobát (másik 3 ágy közül választhatsz majd, vagy - ott az enyém...), foteleket szekrénytetőre stb. Elég nehezen indult, de sikerült jó elosztásúvá és főleg kellemessé tenni (hihetetlen ostoba bútorok vannak itt, csúnyák).

Voltam a Gárdonyiban (állami gondozottak bébiotthona 91. 8.) Rögtön odaadták a kertbe sétálni. Föl volt öltöztetve. Kicsit meg volt szeppenve, de békésen ballagott (kézen fogva) lefelé. Vittem Mami labdáját, nagy nehezen elértem, hogy párszor maga elé ejtette (néztük, hogy pattan), meg egyszer belerúgott, hogy a macinak visszaadja. Aztán gyalogoltunk erre-arra, mindig egy kicsit, igyekeztem alkalmazkodni változó figyelméhez (ti. hogy Mami mondta, hogy ő még csak rövid ideig képes valamivel foglalkozni). Kezébe adtam egy tégladarabkát: hideg. Mutattam a jeget, tologattam egyik lábát rajta: csúszik. Ütögettem a kerítés rácsait, mind más hangot ad, néztük a távoli hegyeket, teherautózörej, napfény, meleg, kihúztam a jobb cipzárját (kesztyű nem volt), kicsit merev-szertartásosan végig abban tartotta a jobb kezét. A ballal meg egymást fogtuk, néha megdörzsölgettem. Nézte. A levetkőzés női lendülettel történt, de szerintem egyszerűen azért, mert rutin cselekedet. Aztán kértem építőkockát, abból villámgyorsan épített egy tornyot, földűlt, megjavította. Itt nem az én ölemben ült, hanem kisszéken, az asztalhoz tolva. Zsebkendőmbe 2x belefújta az orrát. Egyszer oldódott föl egy percre teljesen, amikor hátulról végigcsiklandoztam a két oldalát két kézzel. Vigyorgott és a lelkesedéstől teljesen leguggolt, összegörnyedt, úgy, hogy egyensúlyi helyzetének megoldását énrám bízta. (Nekem támaszkodott.) Egyébként semmivel sem volt oldottabb, mint eddig.

Igen nagy félelmem az örökbefogadástól abban a pillanatban nyomtalanul elmúlt, amikor egy kémlelőablakon át először megmutatták, Isten ajándéka volt ez a fordulat.

 

91. 8.

Legyen: Eszter? Juti? (Judit?) Nekem ezek jók. (Ha.)

Beszéltem a gyerekorvosnővel arról még egyszer, hogy megmondjuk-e neki vagy ne, azt hiszem, most minden szempontot a megfelelő súlyával szerepeltetve mérlegeltem, és az „-igen”- érvei és módja is megnyugtatóan világosak előttem. Majd szóban.

Hát idejöhetnél esténként Don Makarémó! Innét az egyetlen asztalilámpával megvilágított íróasztalkám mögül fölhunyorogva a visegrádi országút lámpáit látom, alattuk hosszú fénycsík, ahogy a Dunában tükröződik.

Megemlítendő még, hogy 4 órai kemény munkával megcsináltam egy igen remek hosszabbítózsinórt, beépített spulnival.

Te most tulajdonképpen gyógyulsz, vagy csak úgy?! Él még a könyvtároslegény, aki vetít?

(Zsófi most elolvasta a róla szóló részt: közölhető. 17 éves most. 1991. 8.)

 

Ja még. A városmajori plébánossal voltam a templom készülő üvegablakját „-megkorrigálni”-. Már ki volt égetve, semmit nem lehet javítani, mondtam a mesternek is, hogy pocsék. A plébános nem irányította megfelelően a munkát és egy csibész nyugdíjas mérnök rajzolta meg az egészet egy kis múzeumi színvázlat után (ami megmaradt az eredetiből), dilettáns módon 20 ezerért! (A templom gondoka!)

Most elment egy sötét uszály. Nem írsz?

 

77. 4.                                                                             612

Újra és újra meglepődöm, milyen közömbös a kutyától elválás emléke. S ez a felfedezés (kancsal módon) biztonságot ad: át tudok lépni a dolgokon.

 

77. 4.

Álmom:

Ma éjjel herémből kétoldalt öt-öt lábujjcsonk nőtt ki. Furcsálltam.

 

77. 6.                                                                             619

Kulturális Minisztérium

Képzőművészeti Főosztály

 

Kérem szíves engedélyüket, hogy Derkovits-díjam ellenére idén is részt vehessek a kétmilliós vásárlás beadáson.

Indokolom: egy kétéves kislányt fogadtunk örökbe, várhatóan néhány héten belül hozzánk kerül. Kihasználva a rajtunk átvonuló sortatarozás rumliját, egy gyerekszobát választunk le számára. Feleségem munkahelyén meg fogja ugyan kapni az ilyenkor szokásos, kismamáknak járó 300 forint segélyt, de az a benyomásom, hogy ez nem fog fedezni minden különkiadást.

A beadás számomra szakmai hátránnyal nem jár, én nem szoktam „alkalomra” festeni. (Idén eddig 21 képet fejeztem be, ebből 4 volt csak kisebb másfél méternél.)

Váli Dezső

Második sürgető levelemre válaszoltak pár hónappal később: Nem, de majd valamit megpróbálnak, de most nincs pénzük.

78. tavasz: emlékeztető levelem. Vásároltak 15 000-ért egyet.

 

77. 7.                                                                             621

ZEBEGÉNY

Csak zavart keltek, ha érdeklődést és barátságosságot mutatok hallgatóim felé. Nincs fedezete, lelepleződöm. Belőlem tisztességes közös munka telik ki. Eleget kapnak.

77. 8. 11.                                                                        636

Fiatal Művészek Stúdiója

 

Jelentkezem a Grand Palais kiállításra.

Váli Dezső

 

77. 9.                                                                             640

Ez baj. A fölösleges egzotikus tárgyak gyorsan kicentrifugálódnak a műteremből: nincs helyük.

 

77. 9.                                                                             642

Kedves Asszonyom!

 

Szomszédaink sorában Önt is megkérem, hogy becsengetéseinél az alábbi időpontokat szíveskedjék figyelembe venni:

délelőtt dolgozom (itthon van a munkahelyem),

kora délután a gyerek alszik, később én is.

Köszönöm:

Váli Dezső

 

77. 11.                                                                            650

MTA Művészettörténeti Kutatócsoport

válasz a kérdőívre

 

1. 2. Váli Dezsó, szül. 1942. X. 2. Bp.

 

3. Iparművészeti Főiskola, belsőépítész okl. 1967.

A szakmára (festés) okítottak:

Magyarász Imre rajztanár 1960 körül

Jakuba János főisk. tanár,

Gulyás Gyula főisk. tanár, festők 1962-67-ben.

Sokat segített Sugár Gyula fm. 1960-től máig,

de mesteremnek, aki igazán hatott volna rám, egyiket sem tekintem. Sokkal inkább mesterem Klee, mindenekelőtt. Majd megismerkedtem Bálint Endrével kb. 1969-ben, ő akkoriban erősen hatott képeimre. Valamint láttam 1970-ben Velencében egy Rothko-kiállítást, mai napig nagyon hat rám, olykor képeimben is előjön.

 

4. Sráckoromban semmi külön vonzódásom nem volt valamely szakmához. Annyira nem tudtam, hogy mi legyek, hogy pályaválasztási tanácsadáson többszöri alkalommal végzett alapos képességvizsgálat után magam is elfogadtam a javaslatot, hogy legyek építész, miután gondolkodási szintem megfelelő, valamint esztétikai és műszaki érzékem egyformán jó. Ilyen módon először építészmérnöknek jelentkeztem, hál'Isten a felvételi (fizika) nem sikerült.

Egy év múlva már az Iparművészetire jelentkeztem, de egészen más okból. Akkor már biztosan és egyértelműen festő akartam lenni. De egy akkori festőbarátom tanácsára célszerűnek láttam megkerülni a Képzőművészeti Főiskolát (festészeti gondolkodásmódom egészen más volt, meg aztán valószínűleg nem is vettek volna föl, gyengén rajzoltam. Az Iparműv. Főisk. pedig a lehető legsokoldalúbb és igen magas színvonalú művészképzést adta, máig hálás vagyok neki. Ilyenformán sokkal inkább tekinthetem mestereimnek: Szrogh György építészt, Jánossy György építészt, Szalay Ferenc statikust, Újváry művészettörténészt, nagyon sokat tanultam tőlük, nemcsak szakmailag).

Festeni pontosan 1959. áprilisban kezdtem, 17 évesen. Azonnal fölismertem, hogy megtaláltam, amit keresek, de az első években (1961-ig) ezt megvalósíthatatlan álomnak hittem. Mikor anyám aztán megmutatta hátam mögött dolgaimat szakembereknek, akkor kezdett realizálódni a lehetőség, akkor jelentkeztem a Képzőre, majd egy hét múlva átkérettem a lapomat az Iparra a fent említett okból.

Pontosabban nem is festeni kezdtem, hanem fekete fotóalbumba színes újságpapírból díszítést csinálni fotóim, egyéb emlékeim köré. Aztán az egyik lap önálló kollázzsá sikeredett. Attól kezdve csak azt csináltam, nagy tempóban. Olajfestéket egy év múlva, érettségim hónapjában vettem először.

Még egy adatra emlékszem: 1961-62 körül egy borongós esetén 105 olajképemet (kb. 40 cm-esek, papír alapon) téptem el. Azokban az években nagyon fontos szerepet kapott életemben a megfontolt pusztítás és az üres zsebbel továbbindulás. Egy életre megtanultam.

 

5. Milyen események hatására határozta el, hogy művész lesz?

Amire vissza tudok emlékezni hirtelen:

10-11 éves koromban, s aztán később is rendszeresen eljártam (egyedül) plakát- és fotókiállításokra (Nemzeti Szalon, stb.) 15 éves koromban egy hónapig nézegettem nyaralás alatt a Knaur Abstrakt Lexikont, teljesen lenyűgözve. Akkor annak a könyvnek kedvéért meg akartam tanulni németül. Ma elszomorodva nézem át ugyanazt a könyvet, ha kezembe kerül: pár igazán jó képet, ha találok benne.

15-16 évesen beiratkoztam és másfél évet jártam is Szabadegyetemen művészettörténet szakra (Oroszlán prof., Zádor A. nevére emlékszem), jegyzeteltem is.

A gimnáziumi művészettörténet (negyedikben volt) –- csak így tudom megfogalmazni –- nagyon otthonos volt számomra, szerettem is.

És ami konkrétan elindított, a fotóalbum 59-ben. Hát igen, jellemző. Az albumnak ezt a címet adtam „-Mégis szép az élet?”- és olyan emlékeimet ragasztottam, gyűjtöttem bele, amik a fenti címet igazolták... Nagyon tele voltam gondokkal, nem találtam a helyem.

 

6. Utazásai, amik hatással voltak szakmájára.

Főiskolás nyarakon sokat rohangáltam autóstoppal körben az országban, nyugtalanul. Még előtte: 1955-ben teljesen lenyűgözött a zirci kastély könyvtárterme, majd 1959-ben a fertődi Esterházy-kastély; valószínűleg egy életre. Vágyom oda időnként vissza-visszatérni. Ugyanígy, csak később a tihanyi apátság kvadratúrája, a pannonhalmi kvadratúra és altemplom, a tihanyi kolostor folyosó sarokablakából nézve a Balaton, ezek mindig megdöbbentő percek. Vagy akár a Normafától lenézni a téli városra, alkonyatkor, síelés közben. És a Duna és a Duna-szag evezős versenyző koromban, 1958-60.

Külföld, ami fontos (de hát ki tudja, mi igazán fontos?)

1970-es tanulmányutam, naplómban 60 gépoldal, mi mindent láttam múzeumokban: Velence Rothko emlékiállítás, P. D. Francesca Arezzóban, a trecentó Sienában (a trecentót is mesteremnek tekintem), aztán két napig a Klee-archívumban Bernben, aztán látogatás Felix Kleenél (ugyan egy másik alkalommal), Párizs, a Musée Cluny középkori iparművészete, fantasztikus másfél hónap volt.

1974: az összes lehető múzeumok és kiállítások: Francia, Svájc, Hollandia, Belgium, Németország, Norvégia, Svédország, Bécs; két év múlva Görögország (1976).

 

7. Mit érez művészete céljának, véleménye szerint sikerült-e megvalósítania művészetében maga elé kitűzött céljait?

Nincs művészetemnek célja. Csak útja. Ez nálam egyszerűen életmód. Azért festek, mert így látom életemet leghasznosabban eltöltöttnek, valamint minden egyebet még sokkal kevésbé szeretek csinálni.

 

8. Milyen irodalmi, zenei alkotások hatottak művészetére?

Zenei semmiképpen. Bartóktól Armstrongig kevés zenét ismerek és szeretek. Nincs figyelmem se rá, türelmem se. Talán fülem se. Irodalmi érdeklődésem jóval nagyobb, de közvetlenül csak gondolkodásomra hatottak: Epiktétosz, Steinbeck, sokan. Utóbbi években végig Th. Mann.

 

9. Legjelentősebb alkotó magyar és nem magyar a XX. sz.-ban:

Kissé erőltetett lenne egy embert megnevezni. Na, nézzük: (nekem:) Klee, a szellemi, intellektuális és emocionális mondanivalója, színérzéke, faktúrái, a lelkiismeretessége, ahogy megmunkálja a felületet. A lírája: (Tor zum verlassenen Garten), a drámája: (Todesengel), a romantikája is a korai közel-keleti ihletésű képein. Tanulságos az is, mennyit dolgozott, óriási opusszám. Meg a humora. Mértékletes (lehet így mondani?) élete. Aztán Braque. Az utolsó, halála előtti expresszív korszaka, amit –- bárkivel beszéltem eddig –- senki nem ismer. Egyébként életrajzi kötetében is (Thames and Hudson kiadó) csak egy mondat szerepel erről. Ahol vissza(?)tér Van Goghhoz. Irtózatos, megdöbbentő. Bölcs. És gyönyörű, meg édes is. A színei. A lényeglátása. A hihetetlen egyszerűsége. Az ereje. Mindig fölizzít. Talán öt ilyen képét láttam szerteszét. Nem tudom, mennyi lehet.

És a magyarok.

Nagy István, a tájképei döbbenetes időélmények számomra. Ferenczy nyájasabban, de ugyanaz: József, Márciusi est, Október. Derkovits, a gyönyörű lírája (ő ugyan politikának hitte, amit fest), Vajda, az északi tengeri képe, megint csak az időtlenség, a szellemiség –- Kondornál is. Sok jó festőnk volt.

 

10. Kiállítások

1969 óta évi 15-20 közös kiállításon, munkabemutatón, stúdiópályázaton veszek részt. Szakmámhoz tartozó munkámnak tekintem, hogy mindenüvé küldjek, ha hívnak, akkor is, ha hatszor egymásután kidobnak. (Hódmezővásárhely. Igaz, tavaly már vásároltak is tőlem). (Szóval, érdemes következetesnek lenni.)

Önálló: fontosabbak:

1970      Eötvös Klub/Károlyi M. utca

   74      Fényes Adolf terem

   75      Fiatal Művészek Klubja

   75      Kassák Művelődési Ház

   75      Stúdió galéria

   75      Nyírbátor–-Nagykálló–-V.namény

Egyébként összesen 11 volt.

Terv: 80-ra megkaptam a Műcsarnokot. A három jobb oldali termet kértem. Kép van elég...

 

11. Publikációk, a fontosabbak.

Majd ha Szabó Júlia megírja azt a kis könyvecskét munkásságomról a Mai Magyar Képzőművészek sorozatban...

 

12. Fontosabb művei

Nyugtalan ifjúkor 90x136 MNG

Az ember és a ház 70x235 MNG

pannó a Miskolci Képtár felkérésére 548x314, ez kivételesen plextol (általában minden olaj!)

Nagy keresztút 80x364 olaj, itthon

Örök vadászmezők felé 136x90 itthon

Önéletrajz és a Harmincöt év (2 változat) 136x270, olaj, itthon

Hosszú út volt, olaj 136x180, itthon

 

13. Dokumentumok

Egy plakátot és egy katalógust tudok mellékelni. Saját tervezésűek. S majd egyszer lehet számítani a naplómra, ha netán –- eddig 600 oldal, gépelve –-

 

                                                                                      653

Távollétem miatt írásban megküldött felszólalás a képzőművész-szövetség festőszakosztályának 1977. nov. 18-i szakosztálygyűlésén.

 

Kedves Barátaim!

Ha nem csalódom, tán egy éve, egyik szakosztályülésünkön tett Anna Margit egy javaslatot, egy fontos javaslatot. Az akkori vezetőség ígéretet is tett, hogy foglalkozik a dologgal, de lehetséges, hogy megfeledkezett róla, vagy nem volt rá ideje.

Anna Margit szerint intézményesen törődnünk kellene az idős és egyedülálló kollégákkal oly módon, amint ezt már évtizedek óta a színészek megtették. Szükséges lenne egy idős művészek házának létrehozása a Jászai Mari Színészotthon mintájára.

Kérem a szövetséget, vegye komolyan ezt az ötletet. Egy társadalom és egy kisebb közösség kultúrszintjét nagyon is jól le lehet mérni azon, hogyan foglalkozik a gyerekekkel és az öregjeivel.

Pár napra külföldön vagyok most képeimmel, ezért kérem, a tagság nyilvánossága előtt elhangzott válaszotokat szíveskedjetek egy rövid levél formájában hozzám eljuttatni. Ha az ügyintézésben valamit segíteni tudok, kérem szóljatok.

77. november14.

Baráti üdvözlettel:

Váli Dezső

 

77. 12.                                                                            655

Fényképezem egy ismerős orvoscsaládnak 61 karácsonyára eladott két tusrajzomat. (Azóta nem láttam őket.) Első eladásom volt, másfél év szakmai múlttal. Az asszony meséli (különben a kért 50 Ft helyett képenként 100-at fizetett), a képeladásnál a következő feltételeket szabtam:

1. Paszpartut, keretet én választom.

2. Ha később úgy találnám, hogy a rajzok nem illeszkednek az oeuvre-be; nem képviselnek megfelelően –- jogom van őket visszavásárolni.

 

77. 12.                                                                            657

okos vagyok

tehetséges vagyok

szorgalmas vagyok

tisztességes vagyok

van hitem

lényegében gazdag vagyok

egészséges vagyok

és nevetséges vagyok

 

77. 12.                                                                            657

Ha a kép létrehozása nem jutalom önmagában is, esztétikai értéke sinyli meg. Ennek ellenőrzéséreegy alkalommal egy csimpánzt élelemmel próbáltak megvesztegetni, hogy intenzívebb rajzolásra késztessék. Az állat hamar megtanulta, s egyre kevésbé érdekelték a vonalak, mindenféle irkafirka megtette, és mihelyt készen volt, nyújtotta a kezét a jutalomért. Nyomtalanul eltűnt a gondos figyelem, s a legrosszabb fajta kommersz művészet született.

Desmond Morris: A művészet biológiája. „-Művészetpszichológia”- kötet 311. old.

 

V. változat                                                                   661A

78. 1. Stúdió körlevél tervezetem

 

A Nemzeti Galériában ősszel jubileumi Stúdiókiállítás nyílik. Ez az alkalom lehetőséget adna arra, hogy reprezentatív helyen korosztályunkat is kifejező formában szerepeljünk. A kiállításra több elképzelésünk is van. Felsorolunk 7, részben tematikai, részben rendezési szempontot, ami köré az anyagot csoportosítani lehet.

Váli Dezső, a kiállítás megbízott szervezőjének javaslata: kapnál egy paravánokkal határolt 1,5x3 m oldalhosszúságú boxot, vagy pedig egy 2x2 méteres szabad területet a padlón. Ezt saját műveiddel úgy rendezhetnéd be, ahogyan akarod. Lenne lehetőséged sorozatok bemutatására, erre a méretre és alkalomra készült mű bemutatására, hagyományos kamarakiállításra stb. stb.

 

78. 1.                                                                             663

M. N. Művészeti Alap

Vezetősége

 

Kérem a Segélyezési Bizottságot, hogy részemre 15.000 Ft alkotói előleget biztosítani szíveskedjenek.

5 éve költöztünk 110m2-es szolgálati műteremlakásunkba. Eddig kibírtam, hogy az adott (olaj) fűtéssel a műterem kifűthetetlen, télen vacogtam. Most baj van, minthogy kisbaba. Napközben velem van. Mindezt a HKI is belátta olyannyira, hogy a lakás gáz- (konvektor) fűtésre átállításának a kisebbik felét (12.000 Ft) vállalja.

Amennyiben a segélyt megkapnám, egy kisiparos február 2-án el tudná kezdeni a munkát, s 4 nap alatt be is fejezné. Az összes szükséges engedélyt már megszereztem, még a HKI-főmérnöki aláírás szükséges.

A kölcsönre van fedezetem, NDK Buna Werke értesített, hogy vásárol ottani kiállításomon.

Váli Dezső

 

78. 1.                                                                           664B

Kulturális Minisztérium

Képzőművészeti és Közgyűjteményi

Főosztály / Csorba ets.

Ü.i. szám: 59.840/77.

 

Kedves Csorba ets!

Kérvényemre válaszolva a következőt írod (idézem, hogy ne kelljen előkeresni): „-Foglalkoztunk azzal a gondolattal is, hogy a Képzőművészeti Főosztály saját vásárlási keretében vásárolna Öntől... ha a következő negyedévben valamilyen megoldást tudunk teremteni műtárgyak vásárlására, kérelmének kedvező elintézésére visszatérünk.”-

Köszönöm, hogy érdemben foglakoztatok ügyemmel. A dolog most nagyon aktuális lenne, amennyiben van rá lehetőségetek.

Helyzetem most a következő. Kislányunk miatt azonnal meg kellett oldani az eddig kifűthetetlen lakás és műterem fűtését. Gázfűtést csináltatunk, most szerelik. Erre 10.000 Ft OTP személyi kölcsönt és 10.000 Ft Alap/alkotói előleget kellett fölvennünk.

Vagy 150 képem áll itthon keretezve.

78. január 25.

Váli Dezső

 

78. 2.                                                                             666

Leírtam?, hogy a cigányvajda halálos ágyán magához rendelte fiát és végrendelkezett: Fiam, örökül hagyom rád az egész világot.

 

Le kell írnom, mert hónapok óta most, először ez a perui népdalfeldolgozás: GYÖNYÖRŰ.

 

78. 2.                                                                             668

Szilágyi esztétikatanárom fölkeresett, följött. Elmondta, milyennek láttak évfolyamtársaim a főiskolán:

„-Tudták és mondták, hogy nem te vagy a legjobb a szakmában, nem te tudod a legtöbbet, s mégis rád kell figyelni, –- egyértelműen vezéregyéniség voltál egy nem akármilyen –- legendás –- évfolyamban. A többi szakosok is figyeltek rád. Így mondták vissza nekem: rendezett a gondolkodása. Valóban, te pontosan tudtad, mit akarsz, evvel váltál ki.

...

Ez jólesett. Na lám.

 

78. 2.

Holnapután indulok Nagymarosra.

Hű de jó lesz egyedül lenni.

Remélem.

...

Legyünk őszinték.

Biztos.

 

 

78. 2.                                                                           670A

Műcsarnok

Vizy Ottó ets.

 

Kedves Ottó!

A Lektorátus K-389/77. sz. határozatában engedélyezte kiállításomat, melyet a Műcsarnok három jobb oldali termébe kérvényeztem. 1980-ra osztottak be.

Jelzem számodra, hogy kiállítási anyagom készen áll, keretezve, s amennyiben lehetséges, vagy a programban valamilyen változás állna be –- szívesen állítanék ki már jövőre –- 1979-ben.

Váli Dezső

 

78. 2.                                                                             749

NAGYMAROS 78. 2. 13 - kb. 3. 10.

Megunhatnám önzésemet??! El lehetne kezdeni.

 

78. 2.

Ezt az ellentmondást eddig nem értettem: Miért ragaszkodom ilyen görcsösen, olykor oktalanul a napi munkához

–- ha egyszer olyan ritkán ízlik ez egyébként!?

–- mert egyetlen (a világnézetem mellett) ami biztonságérzetet ad

–- megtettem a dolgom.

....

Most meg kell állni.

Most azonnal meg kell állni.

A szokásos rohanás és bódult tántorgás között.

Elkezdtem rutinszerűen mindahányszor hibátlan művésztelepi rendemet. Egy hete itt. Mise–-séta–-festés–-angol–-vacsora–-. És most ez a félig kész gondolattalan ostoba kép a szoba közepén.

S az asztalon Kondor: Kereszt II. c. képe.

Mindennel meg kéne állni.

Pár napra legalább.

Másnap.

Vagy nem, hiszen ritkán módszerem a gondolkodva festés, s attól sem lesz jobb a kép általában.

Csak a munka, ijedten kapaszkodom bele.

...

Plakáton mondat: „-A vemhesülés és az alomszám egyenértékű a búgatással”-. Jó tudni.

....

Igen ám, de Krúdy már 50 éves volt legalább, mikor azt mondta: fáradt vagyok...

....

Tényleg nevetséges vagyok evvel a minden körülmények között fillérre elszámolással. Fölhagyok vele. És el lehet fogadni szívességet is.

 

78. 3.                                                                             751

Kulturális Minisztérium

Képzőművészeti osztály

Csorba Géza

osztályvezetó

 

Köszönöm.

Váli Dezső

 

Tudniillik mégiscsak vásárolt a minisztérium tőlem képet.

78. 4.

 

                                                                                      752

...

Hogy alakulnának a dolgok, ha mindig, mindenki pont 50 éves korában halna meg?

...

Ha egy asszony felajánlja, hogy bestoppolja pulóverem –- vajon önmaga, a pulóver, a lyuk avagy én állhatok figyelme középpontjában?

 

78. 3. 2.                                                                          753

Megint egy búbánatos vers (de a vége jóra fordul).

 

hiszen én halott vagyok

(volt, aki tudta)

szigorú, pontos és milyen rosszkedvű halott

 

elfelejtettem ember lenni.

pocsék otthon és pocsék házasság

rajtam is múlik

 

másnap:

mindez talán így túlzás

(túl kerekre fogalmaztam)

de: úrnak lenni dolgaim fölött –

szeretnék ember lenni

akciókedv?!

megmarkolva –

Istenem.

és jókedvvel.

megpróbáljuk?

 

harmadnap:

embernek lenni?

mértékkel.

az albatrosz nem tud pipálni

(Füst úr megpróbálta)

az ő dolga: repülni. igaz –- lebegve

so I rather belong to the species of the ducks

ezért kell az aszkézis, legalábbis nekem

(félek, hogy nem érthető a hasonlat.

a kacsafélék óriási izommunkával repülnek.

nagyon jól.)

 

negyednap:

ami még baj: túl sok, ami nem érdekel. és mások dolgai.

pedig egy ajándék félmosoly –-

hideg van

 

hatodnapon:

szóval hajlam a búbánatra, nemdebár

hanemhogy nem tudok lelkierőt gyártani, ahhoz lelkierő kéne.

hasznos hónap volt.

tavasz van.

 

lelki kondícióhoz:

(az a rész, ami rajtam múlik)

reggelente misére, legalább

lélekben

házasság: én azért vagyok,

hogy neked jó legyek.

a szegénynek maradni és

erősnek

ASZKÉZIS ÉS DERŰ

 

 

...

Hová fajultam pár nap alatt!

Megettem az összes palacsintát, holott imádom, de böjtölni akartam volna aznap délben. Viszont: nem akartam megbántani a szakácsnőt, aki nekem

...

Azt üzente egy szovjet-üzbég tanácselnök a magyar nőknek „-legyenek boldogok, mert ahol a nők boldogok, ott a férfiak sem boldogtalanok”-.

Hmmm.

....

...Kell egy kárpitozott karosszéket venni. Az jó.

...

”-Nélkülem semmit nem tehettek”- mondja az Úr.

...

évi öntisztulásom (menstruáció) –- művésztelep

szakmailag az idei ugyan gyengécske volt

de kedv és vágy akkumulálódott bennem, mihez is? hogy bozótvágó késsel csapkodva csináljak utat magamnak, s ne az őserdőbe-belekergetettnek érezzem magam.

s megint megcsókoljuk a pengét

 

Tényleg, szükségem lenne egy bozótvágó késre.

 

NAGYMAROS VÉGE

 

78. 3. 14 -31                                                                756A

PÁRIZSI FÉLHIVATALOS ÚT, szolgálati ablakkal 5600 Ft 7 és fél nap. 2000-t az állam fizetett. 32-en utaztunk a Fiatal Képzőművészek Stúdiója tagjai a Grand Palais-ban megnyíló magyar kiállításra –- minden kiállító. A kiállítás a 1978 Salon d'Independents keretében nyílt.

...

Musée Cluny: a szent, aki rózsafüzérjébe kapaszkodik. Megtanulni.

...

Visszahatóan: szakmai önbizalmam növelte, hogy úgy döntöttem; a két jobb képemet nem adom el külföldön (Párizsban).

...

És van egy gyönyörű ametisztem, vagy 18 éve számoltam fel ásványgyűjteményemet, most választásomat súlyosan megzavarta, hogy nem a legdrágább volt a legszebb (kb. 300 forint volt).

...

Folies Bergéres

műemlék

összetört elegancia

üres

 

Mindazt, amit életemben meg szeretnék festeni, Bonnard, Morandi, Czimra és Rothko már megcsinálta.

 

 

78. 4. 4.                                                                          760

Megint egy pillanat, amikor semmi más lehetőséget nem találtam tovább lépni, mint megint megválni a múltamtól és környezetemtől, amennyire az lehetséges. Hatnapos munka volt. Hasonló az alkotás folyamatához: kezdéskor nem tudva pontosan, miért, meddig, és hogy hová lyukadok majd ki –-

Végül is megváltam:

–- tárgyi, írott emlékeimtől (levelek, fényképek a múltból, vissza egész 1957-es fényképnegatívjaimig), kacatgyűjtemény, most Párizsból hozott is;

–- műtermet teljesen kiürítettem, mint ha festés előtt -olyan. Minden kép, fotó, szőnyeg, függönydrapériák, térelválasztó farostfalak, 6 folyóméter asztal, rengeteg doboz –- tele nyersanyaggal –-, pótszék, pótfotel, mifene, könyvespolc –- teljesen csupasz.

 

Mert:

 

1. A műtermet 5 év alatt sem tudtam belakni (berendezni), most mint ilyen objektum –- megszűnt létezni.

2. Az üresség most őszintébb környezet számomra (mint az esztétikus), kaukázusi ágyterítő helyett lópokróc. (Kata boldog volt, hogy megkapta.)

3. Sok idő, gyűlölt idő volt a folytonos és reménytelen műterem-rendezgetés, -igazgatás. Sok energia is, téblábolás.

4. Alkotóházi –- koncentrált munkának valószínűleg a csupasz környezet is elősegítője volt, ott csak dolgozni vagy aludni lehetett.

5. Így az egyetlen, állványon lévő kép nagyobb figyelmet is kap.

6. És valódibb a környezete (nem zavaró, hasonló a múzeumi fehérséghez).

7. Mondták is, zsúfolt a műtermem, ezért olykor túl üresek képeim, és így nem veszem észre.

8. Valamit mindenképpen változtatni akartam, ezt sikerült.

 

Szinte az öszes könyvet is elajándékoztam (Művészet 4 évfolyam, Élet és Tudomány-évfolyamok, repróalbumok: középkor, Picasso/Brassai, Braque, akkád-egyiptomi, középkori indián, XX. sz. magyar, meg sok kicsi album, stb.):

–- ismerem, tudom őket, még a 72 óta folyamatosan olvasott Thomas Mannt is, át kell lépni rajtuk,

–- újat kell keresni,

–- s emiatt legalább is a szobám területét el kell hagynom, ez is szempont.

Mi maradt könyvem: Biblia, Strindberg/Önéletrajz IX, Paul Klee, Epiktétosz kézikönyvecskéje, Korunk szellemi körképe, szótárak meg néhány angol.

Sokan örültek mostanában könyveimnek.

–- Egy fényképezőgépet is, minek 4, nem igaz?

–- Natúrastúdiumaimat, amik tényleg pocsék rosszak voltak,

–- Mindehhez tartozik, hogy egy hónapja böjtölök. 3x eszem és sohasem jóllakásig. Tetszik a dolog. Sohasem éheztem. Megdöbbentően nehéz nem fölemelni egy krémest az asztalról. Tanulságos.

–- Humor okából ideiglenesen levágtam a szakállam is.

–- Most, hogy annyira igénytelen tárgyi környezetem, s nem is akarok semmire költeni –- talán önzetlenebb és nagyvonalúbb is leszek?!

–- Egyelőre rádiómat is kivittem a fotóba. Csöndet fogok szokni.

Amikhez nem nyúltam:

–- képeim

–- fotóim (csak egypár pocsékot)

–- C. naplóm

–- szerszámaim (képkeretépítés, sajnos, meg az itthoni alkalmi ügyek, de lehetőleg egy ideig bútort nem gyártok magamnak)

–- minden fölgyűlt kölcsöntárgyat visszaadtam, több fordulóban, pincénket is kipucoltam, több olajkályha ajándékba

Mámor és ijesztő is, a műteremben most tényleg csak olvasni vagy festeni vagy semmit csinálni vagy aludni vagy beszélgetni lehet.

Ismét szembenézve a léttel, az a 19 éves koromban először végrehajtott operáció (első búcsú dolgaimtól) –- most is segített.

Még egyszer leírva: most majd talán tudok a műtermemben semmi csinálni–-pihenni?

És ha most a lebontást befejeztük, meg kell keresni egy új szellemi érdeklődési területet (ahol valószínűleg sajnos még egy ideig elmegy az idő az angollal, de hát azt be kell fejezni).

Istenem, segíts továbblépni.

Előre kell nézni. Akkor is, ha most ott semmit sem látok.

 

 

78. 3.                                                                             762

Egy önéletrajzba:

Karrierista vagyok, valóban. A tisztesség határain belül. S gondolom, az is maradok.

(Sokan mondják rám, mert bár korántsem lelkesen, de kötelességtudatból és automatikusan mindent megteszek, ami szakmai életemet segíti. Szövetségi tagság, stb. Kívülről talán beláthatatlan is, közben mennyire nem érdekel ez a része a szakmának.)

 

 

78. 4.                                                                             762

Th. Mann: Varázshegy I. 48.

... rendkívüli teljesítményre hajlandónak lenni. Olyan korban, mely a „-minek”- kérdésre nem tud kielégítő választ adni, ahhoz olyan fokú erkölcsi önállóság...kell, amely ritkán fordul elő és már hősiesnek mondható –- vagy pedig robusztus életerő.

 

                                                                                      767

A „-Művészet a művészetben”- kiállítás katalógusa számára / Váli Dezső

(naplómból)

 

...festeni: maszturbáció

a kép nem kell

fölösleges vagyok,

napi munka átlépni

 

másnap:

mért, a cigarettaipar hasznosabb?

és

”Babilóniában különösen nagy becsben állt

a dísznövénykertészet”

 

harmadnap:

mégis, tudom, emlékszem.

egy-egy fölizzó öröm Rothko vagy Vermeer reprodukcióit

látva, már kisfiúkoromban is.

tanítanak és vezetnek.

megfogható valóság.

 

és nemcsak én.

 

78.4.                                                                              769

Két dologgal kell még találkoznom érettségem későbbi periódusában

–- a komolyzenével, amihez talán közel állok, de nincs még türelmem hozzá,

–- a Bibliához, amit még unok. Inkább Epiktétosz.

 

78. 5.

Életrajzom:

születtem 1942-ben, és nem vagyok zseni.

 

78. 5. 3.

Fölvágtam fűrészgéppel ma kb. 35 javíthatatlannak tűnő képemet, kb. 900 darab 15x15 cm-es kockára. Talán 76 januárjában válogattam ki a megjavítandó 86-ot, ezek azóta álltak. Elég.

Nem akarok most 35-ször hátranézni.

 

78. 5.                                                                             769

Leginkább valami monoton-bárgyú hímezgetésmunka hiányzik, ami tisztességgel kitöltené két kép közét.

 

78. 5.                                                                             769

szószéktől az ágyig

 

78. 5.                                                                           774A

P. GÁBOR MŰV. TÖRT.

Gábor!

 

Egy hónapokkal ezelőtti vélt vagy valódi sérelemre, amit lehetőség lett volna azonnal elintézni, most avval reagáltál, hogy váratlanul otthagyod Zebegényt.

Hogy csak most reagáltál, ennek lehetséges okai:

1. –- a közös munka megzavarása, szándékkal –- az utolsó percben,

2. –- sértődésed ürügy, hogy egy számodra sokkal előnyösebb munkát elfogadhatsz ugyanerre az időre,

3. –- ?

Próbálok hetek óta olyan lehetséges okot keresni, amelyről esetleg nem tudhatok, amely etikailag indokolhatná lépésedet.

A legfontosabbat, –- gyerekeid, a gyerekek érdekét –- mindenképpen figyelmen kívül hagytad, pedig nagy szükségük lett volna rád. És az egész iskola szellemi légkörét meghatározta jelenléted.

Emberi kötelességemnek tartom megmondani, tisztességtelennek tartom, amit tettél, ahogy tetted.

Váli Deske

 

78. 5.                                                                             777

Gyerekkoromban, talán 953 körül. Egy kedvenc ötletem volt: össze kéne gyűjteni a magyar múzeumokat a Várpalotában. Hát nem megcsinálták nekem?

Másik:

ahogy megláttam az Esterházy-kastélyt Fertődön, a zirci könyvtártermet 54 körül, vagy a soproni múzeum átriumudvarát 59 körül: megvalósult álom; csoda volt, elsősorban térélmények.

 

 

 

78. 6.

78. június 9.

Napi jógázást elkezdtem. Teljes légzés és 15 ászana. 35-40 perc.

befejeztem 1990. 7. 27: LUKÁCS USZODA, 30 perc.

 

Ez a vasárnap is úgy kezdődött, mint a többi. Akkor még nem sejtettük, hogy úgy is fog befejeződni –-

 

Elkezdem. Üres szobában:

Új képszárító állványt csináltam. Hallottam egy kiváló módszert az aktív szókincs gyakorlására (egyedül eredeti szöveget magyarra –- majd vissza –- fordítani),

amúgy: megvették kétmilliós vásárláson egy képemet,

rátértem az időtálló képalapozásra,

fotózás által újra gazdagodik a szoba,

abbahagyom a koplalást,

fél év után bekereteztem az összes diámat (archív)

kezdem kevésbé fáradtnak érezni magam

és nagy köteg falécet vettem

lélekben készülök egy új fotózás-periódusra

– szívesen várom Zebegényt, bár tavaly túlfárasztott

megpróbálom pihentetőbbre

és beláttam: nagyon fontos egy hónapot

beszélgetnem és máshol lennem.

78. 7.                                                                             778

Ezt kéne eltanulni, ahogy ez a vizsla halk szusszanással eldől a fűben, a tűző napon.

 

ZEBEGÉNY

Életemben tán először érzem a közös munka egyértelmű előnyét. Szüts Miklóssal közösen vezetjük összevont osztályainkat, kettesben korrigálunk és gondolkodunk. Sokszorosan nagyobb hatásfokkal.

 

78. 8.                                                                             779

Mit várhatok egy házasságtól, ha egyszer tökéletesen magammal vagyok elfoglalva.

 

1. Akit Isten nagyon szeret – megpróbálja.

2. „Krisztus legkedvesebb apostola...”

tehát:

Isten válogat?!

különbséget tesz.

 

Meghatódott öröm. Ez a kislány (3 és 1/2 éves), és már potenciális múzeumlátogató: suttogva beszél, tudja, hogy nem szabad közel menni, háromszor visszakéri magát a létrás képhez, amit újra és újra elmagyaráztat magának.

ki tudja, mit rejt a mosogatóvíz mélye?!

ugyanis már nem látni.

 

Nyilvánvaló, hogy vonatjaink késnek, súlyos felelőssége van Szapolyai Jánosnak és II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek is.

 

78. 8.                                                                             780

Sugár: Ha nagyon akar valamit az ember –- érdemes! –-, abból bizonyosan lesz valami, bár rendszerint egyáltalán nem az, amit akart...

 

78. 8.                                                                             780

Jánossy elsőéves korunkban beszélt nekünk arról (talán szállodája kapcsán) egy korrektúra közben, hogy

egy épület –- egy gondolat

egy gondolatból fejtődik ki

hogy a konyha és a kilincs is hasonló egy végiggondolt házban, minden.

Meghökkenve hallgattam, elhittem, de tudtam, hogy ezt nem tudom még átlátni.

Aztán, amikor diplomamunkát választani lehetett, Veszprémből hazafelé a vonaton kitaláltam az ötletet: kelet-ázsia múzeum, és egyetlen villanás, egy hangulat vagyis látványesszencia tudatosulása, –- egy pillanat volt a múzeum lényegi terve. Aztán a vonaton egy óra alatt lényegileg meg is terveztem, lerajzolva. Persze a féléves korrektúra periódus alatt formailag sokat módosult. De amit először megfogtam, maradt, egy sötét puha textillel burkolt folyosót láttam, alacsony és majdnem fekete, a végén egy kis aranyló világító pont egy falfülkében: egy Buddha-szobrocska, itt-ott a vitrin üvegoldalain keresztül ilyen világító „fluoreszkáló” kis foltok vezetik a szemet. A tér áttekinthetetlen, mert sötét és nagy, egy-tér.

 

78. 8.                                                                             780

Végül is megint túlfárasztott ez a Zebegény. Ha esetleg megvennénk ezt a szőlőpincét, ott kellene a nyarat tölteni. Ez a tanítás rutinmunka. A 8 kéthetes kurzus alatt kialakult egy biztos módszer. Már nem kapok annyit, amennyit adok.

 

78. 9.                                                                             781

Pentacon six prospektus. Gyönyörű tartozékokkal. Vágyakozva böngészem. Sajnos mindegyik megvan.

 

Első nap, óvodából.

Te, Deske!

Mi van, Manókirály?

Nagyon vártalak –- mondta Zsófia.

 

Szervusz Tomi kutya a képen! mondta Zsófia búcsúzóul a fotónak, mikor hívtam este a kádhoz.

 

78. 9. 6.                                                                          782

Zsófiával Zsennye művésztelepre kettesben.

este gajdol:

”-Jézus Krisztus bocsáss meg minket

Nem tudtuk, hogy te vagy az

És köszönjük, hogy anya elment Norvégiába

és minden –- unom

És láttuk a lovacskákat

És mindent kérünk téged”-

 

78. 9.                                                                             786

MAKOVECZ IMRE

Kedves Imre!

 

Megkaptam kiállításmeghívódat, köszönöm. Nekem Dombóvár kicsit messze van.

Igen érdekelt volna az anyag pedig. A magyar szellemi élet fontos emberének tartalak, sok jó dolgot tudok tőled, és sok dolgod igen irritál. Lehetséges, hogy nem értettem meg őket. Hát ezért.

Ha netán ez a kiállítás közelebb is jönne, kérlek, értesíts!

Baráti üdvözlettel:

Váli Dezső

 

78. 10.                                                                            787

Bosszantó, hogy az előző hatos villamost soha nem sikerül elérnem. Tovább kísérletezem.

78. XII. 21.                                                                 798/B

Belső ünnepem. Az év legsötétebb napja: december 21. Holnaptól hosszabbodnak a nappalok.

 

78. 12.                                                                        799/A

VÉSZITS FERENC / ALAP IGAZGATÓ

Magánlevél / Saját kezébe! (BELSŐ BORÍTÉKON)

 

Kedves Igazgatóm!

Az ügy hivatalos oldala kevéssé érdekel. Magánközleménynek szánom, kizárólag, mert becsüllek, szeretnék tisztázni valamit veled.

A Stúdió kiállítás- és a sajtótájékoztató dolgaimmal kapcsolatos másodlagos információid lényegüket tekintve tévesek. Ha ez egyszer netán elkerülhetetlen lesz, akkor majd részletezem és bizonyítom. (Legjobb tudásom szerint a többiek sem akartak semmiféle disznóságot csinálni.)

A rám bízott munkát elvégeztem (végre lesz idő újra festeni), és mindenért továbbra is vállalom a felelősséget, amit valóban tettem. De nem követtem el felelőtlenséget, és ami ennél sokkal fontosabb: nem voltam inkorrekt. (Nagy megkönnyebbülésvolt, amikor másfél napi nyomozásom után kiderült: hogy te sem.)

Továbbra sem értek mindenben egyet veled, de hát ezt úgyis tudod, és ez nem is baj. Azt hiszem, az én munkám tolni a szekeret, a tied pedig ebben az esetben: vigyázni, föl ne boruljon.

A köztünk lévő kor- és egyéb különbségek ellenére hadd fogalmazzak így: azzal együtt, hogy most nagyot ütöttél a fejemre, igen rokonszenves partner (alkalmankénti ellenfél) voltál–-vagy.

Ezt a levelet elsősorban ezért a mondatért írtam.

78. 12. 2.

Baráti üdvözlettel:

Váli Dezső

 

78. 12.                                                                            800

A Stúdiókiállítás előkészítés utolsó napjainak eléggé unalmas története

 

nov. 20. d.e.: Lektorátus + Alap ig.: Vészits + képzőművészek: Sváby, Klimo stb. + Pogány Gábor, valamint a Stúdióból Nagy Gábor, Tölg és én összegyűltünk a kiállítás átvevésére. Én kétszer is elmondom, hogy a Stúdió nem vesz részt a zsűrizésben, csak informátorként van jelen. (Nagy + Tölg egyetértésével). Zsűri átveszi a boxokat, hagyományosan beárazza.

 

dél: Tóth Dezső miniszterhelyettes végignézi az egész kiállítást, majd a teljes létszám + Vészits + Csorba Géza + Bereczky Loránd előtt kijelenti, hogy nem ért a képzőművészethez, és hogy a kiállításon politikai és morális szempontból 6 kifogást talált. A fölsorolás után megmutatja őket a helyszínen, egyiknél Bereczky véleményét megkérdezi, majd elmegy.

 

utána: Vészits összeül a Stúdió ottlévő tagjaival. Előadja, mit javasol megváltoztatásra, a döntést a Stúdióra bízza, minden tételt külön megvitatunk. Utána elmegy.

 

utána: Csak a Stúdió marad, döntünk, hogy Körössényi + Kéri munkáján változtatni kell, Wahorn, Veszely marad.

 

nov. 29. 1/4 11.: Fölérek a Galériába. (Időt pontosan tudom, 10-re beszéltük meg Dévényi Pistával, és fúrt a lelkiismeret, mert sohasem késem egyébként). Kezdjük a dolgainkat megbeszélni.

 

kb. 1/2 11.: Bolgárt telefonhoz hívják. Nagy Gáborral beszél, majd velem is végighallgattatja ugyanazt. N. G. telefonüzenetet közvetít: Vészits levelet kapott Tóth Dezsőtől, melyben utasított minket mind az 5 változtatás végrehajtására + az én boxom lebontására, de engem Vészits megvédett, Nagy Gábor telefonon kéri, hogy ne fújjuk föl a dolgot, felesleges lenne. Leteszem a kagylót, Bolgár közben már integet Pogány + Tölgnek, közöljük velük a hírt. Három perc tanácskozás: Körössényit + Kérit értesíteni kell, Wahornhoz ki kell menni kocsival délután, mert vidéken lakik, hogy akar-e valami mást kitenni (Tölg vállalja a furikázást). Fölmerül alternatívaként, hogy Wahornnak épp a Galéria egy másik osztályán van két zsűrizett grafikája, valaki vállalja, hogy előkeríti Haulish Lenkét, hogy esetleg abból az anyagból egyet ki lehetne tenni. Veszelynek pedig azt határoztuk el megüzenni, hogy adjon be valami mást, majd a díjazó zsűrivel le kell zsűriztetni, amit behoz.

 

nov. 30.: Kora délelőtt. Tölg dúltan telefonál, hogy raportra kell menniük az Alapba Nagy Gabival. Elmondja, hogy járt Wahornnál, az nem akar mást kitenni levett grafikája helyett. Mesélem neki, hogy mint magánember esetleg szeretném miniszteri szinten tisztázni Tóth Dezső szerepét (a törvényes keretek között), mert lépését önkényesnek tartom.

 

dél körül: Dévényi Pista telefonál, hogy most vette Tölg üzenetét, aki Vészits előszobájából beszélt. Tölg üzeni: a zsűrilajstromot azonnal el kell tüntetni (vajon ez az információ hogy jutott el egy fél nap alatt az Alaphoz?). A lajstromot –- tette hozzá Dévényi –- ő már el is tüntette. Valamint: Veszely Feri mást sem állíthat ki (nem értem, miért kellett őt tovább büntetni). Valamint Tölg üzeni: kéri, nehogy miniszteri kihallgatást kérjek, és hogy most már ne csináljak semmit a kiállítással kapcsolatban. Elmondta, hogy az Alap nem díjaz, engem semmi díjra nem javasolt, a kiállítás nem hosszabbítható meg, és hogy a Tóth Dezső-féle levél rólam is szólt.

 

délután 4: Megnyitó. Pogány Gabi mutatja a sajtótájékoztató-ügyben írt igazoló jelentését, Tölg, Nagy Gabi is ott van. Kiigazítom, hogy a vétó ügyét nem én hoztam föl Tóth Dezső nevével, először ellenkeznek, aztán elbizonytalanodnak. Nagy Gabi mutatja a neki szóló Vészits-levelet, amiben az is ott van, hogy én az elnökség utasítását nem követtem, és hogy a sajtóértekezleten felelőtlen voltam.

 

este: Anyám telefonál, hogy a boxom szövegét bemutatták a TV Híradó I.-ben, föl is olvasták és kommentálták is. Elhatározom, hogy ezentúl nézni fogom a tévét..

 

éjjel: Kezdek rájönni a dolgok lejegyzése közben, hogy Vészits tényleg joggal hihette, hogy keményen becsaptuk.

 

                                                                                   803/4

MŰVÉSZET folyóirat 1979/4

 

Box Humana?

Be kell vallanom, hogy P. Szűcs Juliannával ellentétben, én nem álltam (vagy ültem) be a jubileumi Stúdió-kiállításon Váli Dezső kabinjában, hogy „-megfessem”- az én képemet, amely minden bizonnyal ugyanolyan rossz lett volna, mint a művész által széfűrészelt. Hogy miért nem tettem? Talán mert hiányzik belőlem a játékosság. Talán mert monogramom szerint (ugyancsak P. Sz. J.-vel és még néhány kritikuskollégámmal ellentétben) erre közvetlenül nem is szólítottak fel. Persze ennek ellenére megtehettem volna, hiszen az alkotásra buzdítás mindenkihez szólt. Ám magamban felmértem: abba a képbe, amelyet hitem és vágyam szerint én „-festenék”- (természetesen, ha tudnék festeni), és amelyben telhetetlen módon a világot szeretném magam és mások számára újrafelfedezni –- mondom –-, abba a képbe nem illenek bele az előre méretre szabott elemek. Tudom ez a már-már József Attila-i program, hogy a szemléltethetetlen világegész helyébe szemlélhető műegészet állítsak, vétkes szerénytelenség részemről. A mozaikrakosgatás amúgy is feleslegesnek bizonyult volna, hiszen ha a feláldozott festmény nemcsak a kritikák minősítése szerint volt rossz, részlet-”-rosszaságaiból”- jót összeállítani hiú ábránd. Ha pedig az említett műalkotás műegész, akkor a külső beavatkozás, az összerakosgatás sértő és megbocsáthatatlan cselekedetnek minősült volna.

Így aztán e játéklehetőségről lemondva, nem is érzem magam „-megvesztegetettnek”-, mint ahogyan éppen P. Szűcs Julianna a Népszabadságban megjelent kritikája bevezetőjében magáról –- hitelesnek azért nem tekinthetően –- megvallotta. Mindennek ellenére sem hiszem, hogy „-létállapotunknak”- eme különbözősége lenne az oka, hogy nem éreztem maradéktalan örömöt a Nemzeti Galériában berendezett „-játszótér”- láttán, korántsem tartom olyan örömteljesnek és felszabadultan játékosnak a fiatal művészek tevékenységét, mint kritikuskollégáim egy része, igaz, ahhoz sincs kedvem, hogy számonkérő hangnemben tűzoltóért, rendőrért kiáltsak, mondván, hogy alapjaiban ingott meg a marxista esztétika, kultúrpolitikai segédlettel is folyik kis hazánkban az eszmei fellazítás, következésképpen társadalmi alapeszményeink kerülnek veszélybe –- mint ahogyan azt a Népszava kritikusa, Tasnádi Attila tette. [...]

RIDEG GÁBOR

 

MŰVÉSZET folyóirat 1979/4

 

[...]Egyébként sokan lemondva a művészileg artikulált vizuális közlésről, inkább írásban tudatták a címzettekkel (kritikusok, kultúrpolitikusok, nézők, barátok, stb.) létállapotukat és a velük kapcsolatos véleményüket, nagy lépést téve ezzel is az egyéni mitológiateremtés, pontosabban a magánügy-mítoszteremtés felé (Kéri Imre, Szabados Árpád, Váli Dezső). Váli például díszes keretbe foglalt papírlapon, aláírásával fémjelezve közölte, hogy boxában 20 m2 felfűrészelt „-rossz”- (ti. a kezdőbetűkkel jelzett kritikusok által korábban annak minősített) képét prezentálja, hogy lehetőséget adjon nekik és másoknak „-jobb, sőt jó”- művek összeállítására. Nos, nem tudom, hogy az érintettek valamelyike vagy más megpróbálkozott-e az eleve nem sok sikerrel kecsegtető feladattal, de annyi bizonyosnak tűnik számomra: ha Váli művei eddig az alapos műelemzést nélkülözve marasztaltattak is el, ez a geg annál élesebb fényt vet alkotómódszerére, a művészetről vallott felfogására, s egyszersmind kiállításrendezői–-szervezői ténykedésére is. Akárhány részre aprítja is föl képeit, nem az összeszerelésen múlik, hogy végül is nem képes a valóság intenzív művészi tükrözésére.[...]

MENYHÁRT LÁSZLÓ

 

78. 12.                                                                       803/27

Részlet a Rádió 168 óra műsorából.

 

Riporter: [...]De milyen élményt lehet átvenni egy olyan boxból, ahol nem szerepel más: húsz négyzetméter korábbi festmény és ez is apró darabokra vágva; azzal az ajánlással született, hogy az összes kritikusnak a kiállítás összes vendégének, csináljanak ebből jobbakat. Ezt tette Váli Dezső.

V. D.: Én erről nagyon okosat nem tudok mondani, ezek csakugyan elrontott képek, körülbelül 35 darab. Elmúlt két évem selejtjéből választottam ki, amivel végleg nem tudtam mit kezdeni. Evvel el lehet játszani, én magam is játszottam vele otthon, miért ne játsszon vele más is. No most, ez elsősorban egy tréfa természetesen, tréfa arra, hogy na, barátaim, hát próbáljátok meg ti, nekem nem sikerült. Hát természetes, hogy ebből így nem lehet jó képeket összeállítani, ezt én is tudom, mindenki tudja, egymásra kacsintunk. De játszani lehet vele, el lehet gondolkodni a lehetőségen. Hogyha én..., hogy a nézőt alkotótársként bevonom a folyamatba, akkor alkalmasint a selejtemet is, a gyengébb munkámat is sokkal inkább átélve, könnyebben közelebb kerülne a néző esetleg ahhoz az okos vagy oktalan dologhoz, amit én ki akarok fejezni.[...]

Én örülök az indulatos véleményeknek. Nem, nem bohóckodásból mondom. Tulajdonképpen a kiállítás része. Száz évvel ezelőtt egy Manet-képbe belevágtak egy esernyőt, ez a tény együttél ma már a Manet-kiállítással. Ehhez Manet odatette a maga dolgát, Párizs városa, amikor a kiállítást rendezte, és a közönség. Ez a három, nem teljes átfedésben, –- nem ugyanazt mondják, de ugyanavval foglalkoznak. Itt is vannak nagyon elítélő vélemények, nem baj, azért nem vagyunk ellenségek.

 

79. 2.                                                                         803/28

Népszabadság

 

Mihez lehet közünk?

A felelősségről, egy kiállítás és az utóhangjai nyomán

[...] Tasnádi Attila [...] maga fölé emel két könyvet, két esztétikai antológiát, azokat sem ütközteti tényekkel, csak elősorolja, ellenfeleinek kötelező olvasmányként ajánlja, „-mivel egy rövid újságcikk nem vállalhatja magára a posztmodernista mozgalom tüzetes elemzését és kritikáját”-. Hogy tanácsát megfogadva miként és miért forgassa minden kritikus, művész, művészeti hivatalnok éppen ezt a két könyvet, milyen konkrét válasz reményében, azt a háromhasábos cikk éppoly kevésbé közölte, mint a saját érveit. Ezért aztán kikerülhetetlenül eszünkbe juttatta a művészet történetének azokat a nem túl eredménydús korszakait, amikor a konkrét művészet konkrét válságaira egy-egy könyvet, kötelező olvasmányt ajánlottak medicina gyanánt –- s jó, ha csak ez, és nem az egykönyves emberektől óvó latin mondás hétköznapi bölcsessége jutott az eszünkbe. Azt pedig sajnálatos félrelépésként kell sürgősen elfelejtenünk, hogy a vehemens cikk képtelen végletekbe ragadtatta magát, és fennen követelte (kitől?), hogy vagy a már nem létező kiállítást utasítsák el, vagy az általa választott két könyvet vonják ki a közkönyvtárak polcairól.

Voltak ugyan a cikknek ennél kevesebb humort keltő, kritikusi, zsűrizési és művészeti felelősséget általában összekeverő passzusai, voltak a ki tudja, honnan szerzett erkölcsi–-szakmai fölény pózából, ki tudja, honnan tanult (mert mai kulturális életünkben nem megszokott) modorban fogalmazott kitételei is. Olyan témakörben, amelyben egyébként valóban lenne mit vitatni. Ha vitaképes hangon, vitaképes érvekkel szólna a partner [...]

RÓZSAGYULA

 

78.12.10.                                                                   803/29

Népszabadság

 

JÁTSZANI IS ENGEDNEK

Jubileumi Stúdiókiállítás a Nemzeti Galériában

Megvesztegettek. A nézőkkel és kritikustársaimmal együtt felszólított írásban V. D. festőművész: csináljak új képet elrontott és elemeire vágott tábláiból. Jó ideig babráltam a jubileumi Stúdiókiállítás egyik boxában, és létrehoztam néhány tízszer tíz centis darabból egy –- állítom –- kiváló művet: volt benne sejtelmes domb, éjszaka, sőt még sáfrányfényes hajnal is. Egészen addig gyönyörködtem benne, amíg egy nyolcéves kolléga szét nem dobta az egészet, mert ő meg sivatagi vihart komponált a sarokban, és ahhoz hiányzott a sáfrányszínű kocka, de a sikerélmény így is megmaradt. Mint érdekelt fél, lopva körülnéztem: vajon hogy tetszik a többieknek a „-kiállításunk”-, ahol –- ha időlegesen is –- képviselve voltam néhány, csakis személyemre jellemző színakkorddal, tehát művészetemmel? Egyszerű trükk –- mondtam később kijózanodva: csak a kritikusi szenvtelenséget kell szenvedéllyé alakítani, a külső figyelmet belső érdekké tenni, és máris legömbölyödnek a fogyatékosságok, kicsúcsosodnak az erények.

Nemegyszerű a trükk –- kellett mégis megállapítanom [...]

P. Szűcs Julianna

79! 4.                                                                         803/32

Fiatal Művészek Stúdiója körlevélből:

 

[...] A Vezetőség értékelve a Stúdió 78 jubileumi kiállítást megállapította, hogy az elmúlt évek legnagyobb visszhangot kiváltó bemutatkozása volt. Mivel a szervezés-rendezés egyszemélyi összefogója Váli Dezső festőművész volt, az ő aktív, alkotó munkája nélkül a kiállítás nem jöhetett volna létre. A Vezetőség anyagi lehetőség híján kizárólag erkölcsi elismerésben tudja részesíteni a művészt. Ezúton mondunk tehát köszönetet Váli Dezsőnek a fáradságot nem kímélő, lelkiismeretes és körültekintő munkájáért, amellyel megalapozta és segítette a Stúdió nevét öregbítő kiállítás megszületését[...]

 

79. 2. k.                                                                     803/33

Tükör

 

”-Játszani is engedd...”-

A Fiatal Művészek Stúdiójának kiállítása

[...] A Stúdió korábbi tárlatain mindig akadt „-szakmai felfedezés”- és „-ideológiai botrány”-, de többnyire a vakbélgyulladás-komolyság, a csöndes unalom és a zsűri ízlésére kacsintó modor jellemezte az átlagot. A mostanira inkább a mindenáron való sziporkázás a jellemző. A zsűri helyett a fiatalok most mintha az utókorra, vagy legalábbis a napi kritika jeleseire kacsintanának. Váli Dezső baráti–-ironikus felhívása R.Gy.-hez, P.SZ.J.-hez és V.J.-hez arasznyi négyzetekre fűrészelt, kb. 20 négyzetméternyi rossz táblaképéből rakjanak össze tetszés szerint jó művet –- fölöttébb tanulságos [...]

Ma „-virágzik minden virág”-. Nem mindegyiknek élvezem az illatát. Van, amelyik szagtalan. Van, amelyik mintha vágott lenne, és rég nem cserélték vázájában a vizet. De ez az állapot még mindig sokkal, sokkal jobb, mint az, amikor az ember orrát egy halom rózsába ütik bele. A kötelezően előírt rózsának ugyanis inkább a tövisét érezzük, mint az illatát.

Sz. A. (SZÉKELYANDRÁS)

 

78. 12.         807/1

Földolgozandó lenne, milyen érzelmi átstruktúrálódást okoz, hogy pl. a tévében gyilkosság vagy szerelmi jelenet közben megkérdezik, kérsz-e cukrot a teába. –- Soha nem álmodott tempóban kell gondolatot, érzelmet változtatni.

 

78. 12.                                                                         807/1

A tehetség fogalma, röviden. Gyerekkönyv írója egyik kutyahősét „-Téglagyári megálló”--nak keresztelte el (Csukás István). (Mást agyonvernének, se tudna ilyet kitalálni.)

 

78. 12.                                                                         807/1

Döbbenet. Idei pénzeim:

20.000   NDK-ból (1. kép)

24.000   IPV vásárl. 4. kép

16.000   2 milliós vás.

36.000   Derko. ösztöndíj

  3.500   Zebegény tanítás

10.000   szolnoki díj

22.000   Kiscelli M. 1 kép

14.000   kétmilliós vás.

15.000   Kult. Min. vásárl.

  2.000   fotózás

Ez eddig 162.000 (szinte csak a szakmából és mindenfajta direkt pénzcsinálási szándék és prostitúció nélkül). (És aláírva 78. 12. szerződés kb. 30.000 Ft munkára, reklámgr.) Vettem: gázfűtés egész lakás: 20.000, présház: 11.500, jön: autó, havi átlag kb. 13.500. Döbbenet.

 

76! 11. 8.                                                                   807/11

Zebegényi Képzőművészeti Szabadiskola prospektusa.

Váli Dezső: KOLLÁZS-MONTÁZS SZAK

 

Az öregedő Braque tengerparton guggolva kavicsokat keresgélt. Eredményét ismerjük.

Játéknak csúfolják. A kollázs, a montázs nem szégyenkezik emiatt. Pedig gyakran pillanat-ötlet sugallja, gyorsan készül könnyen romló anyagokból. Csakugyan játék, mint minden művészet. Kifejezhető vele az egész világ. Megismerhető vele az ÉN.

Erre használjuk mi is. „-Ábrázold tépett papírral egy zivataros délután ritmusát.”- Nincs kit utánozni.

Munkamenetünk tehát: Témakeresés ceruza- és tusrajzzal: természeti formák, rendszerek. Majd ezt a megtalált és ábrázolt rendet megpróbáljuk emberi (művészi) tartalmat hordozó kompozícióvá érlelni. Ez történhet bármivel: fakéreggel, meggymaggal, mozaikkővel, tépett vagy vágott színes újságpapírral. Nem kész mű a fő célunk.

Szükséges eszközök: rajzszerek, olló és néhány színes folyóirat.

 

77! 8.                                                                   807/12, 13

A ZEBEGÉNYI PROP. FÜZETBE

festő/kollázs szak

Kézbe véve talált hordalékfát, kavicsot vagy egy talált fogalmat (a félelem, a butaság, stb.) eljátszunk vele. Megnézzük minden oldaláról, mit is lehetne vele kezdeni. Mi közünk van hozzá, hogyan épül világa.

Valamit megértünk abból a rendből, ami körülöttünk van.

Második lépésként ezt a megtalált és ábrázolt rendet megpróbáljuk ember (művészi) tartalmat hordozó kompozícióvá érlelni. Nem kész mű a fő célunk. Ezért használunk egyszerű, könnyen kezelhető anyagokat (elsősorban színes újságpapírt, de talált kavicsot, bármit). Így jut idő tévedni és javítani is.

1977-ben pl. a köv. feladatot választotta néhány hallgató:

–- a szabadság, s változatainak megfelelő mozgásformák,

–- okosság–-butaság,

–- egy talált fatörzs, mese és jelenetsor a benne élő manókról,

–- egy tetőcserép-darabka ritmusrendszere,

–- a terhesség fázisainak ábrázolása,

–- egy félbevágott dió formavilága

Kollázsban megoldott félórás „-röpdolgozataink”- témái:

–- a terror

–- demokrácia–-diktatúra

–- férfi és nő

–- mit lehet kezdeni egy ronda narancsszínű papírlappal.

 

                                                                                   807/2

Zebegényi osztályommal:

–- Felhoztunk a Duna-partról egy két és fél méteres uszadékfát.

–- Kiállítottuk, majd körbeülve megbeszéltük, hány főbb szempontból lehetne evvel a tárggyal foglalkozni:

1. felület, rétegződés,

2. csomók léte, ritmusa,

3. mint csendélet: vonal, anyaga, ritmusai, üregek, foltok,

4. a víz munkája: kopás, elszíneződés, élősködők,

5. a fa kora miből ítélhető meg,

6. a fa élete és halála és ezek jegyei,

7. a fa halála utáni története eddig, a várható sorsa,

8. színproblémák a./ látvány, b./ tartalmilag (mit jelent),

9. a fa tónusviszonyai,

10. hangulati értékek: nyugalom, nyugtalanság, vibrálás, elmúlás, tehetetlenség (sodródott), közeli, –- kedves számunkra –- vagy nem,

11. rendszerek: formai, biológiai, esztétikai

12. a fadarab eredeti illeszkedése, a halál módja,

13. asszociációs lehetőségek a formákból kiindulva: áramvonalassága, repülő, madár, halféle, torpedó,

14. érdemes lenne egy mesét írni róla,

15. a fa megtalálásának története, élményköre,

16. frottázs készítése róla (papírt rátéve ceruzával a mintáját átdörzsölni),

17. szobrot lehetne belőle faragni,

18. milyen emlékműnek lenne így alkalmas (esetleg továbbfaragással?),

19. milyen posztamens, milyen környezet, milyen háttér kellene,

20. használati tárgy készíthető belőle: épület, játék, szerszám,

21. emberre ártalmas tárgy készíthető belőle,

22. szimbiózis,

parazitizmus jegyei,

23. sérülésnyomok: meteorológiai–-víz–-állati–-emberi

társadalmi pl.: traktor–-útszélesítés

24. a kéreg és a belső viszonya

van, ahol levált,

néhol a belső átveszi a kéreg feladatát!

25. íves és egyenes vonalak,

pl. mértani alapformákkal ábrázolni,

karakteres rádiuszok a görbéknél,

1-5 cm a csomóknál: 5 m a kontúr; 1-2 cm a töréseknél,

26. más anyagokra is hasonlít: homokfal, fém, szivacs, kő erezete,

27. a puha és kemény részek viszonya,

28. karakteres–-érdekes pontok a törzsön: férgek, csomók, szennyeződés

29. tömeghatása–-térhatása, enteriőrhatása, negatív íves zárású tér,

30. milyen színekből áll össze a látvány; világos okker-sárga–-sárgászöld–-kék–-szürke–-vil. barna, fehér–-fekete,

karaktere: monokróm, rózsaszínes,

tompa színek,

31. a fény és a tárgy, villanylámpa –- szórt fény –- ki kéne vinni a napra –- akkor viszont a színessége elveszne,

32. természetes komponáltsága, részleteiben is,

33. a jelenlegi állapotot hányféle törvényszerűség hozza létre

34. a fa súlya, súlypontja,

35. kontrasztok: arányaiban, a nyugalma + a görcsök körüli örvénylés, faktúra érdesség + simaság,

36. a csupasz kontúrvonal,

37. lehetőségek szimbólumképzésre: halál stb.,

38. a tárgyból kikövetkeztethető: a környezete, éghajlati viszonyok –- domborzat, vízrajz, állatvilág (csigák, szú, harkály, nyúl), növényzeti környezet is, ásvány, kőzet, kémiai analízis, izotópvizsgálat,

39. irodalmi–-képzőművészeti emlékek ebből a tárgykörből: Steinbeck: Mohos fa, Jacaranda-fa, Bates, Csontváry, Ferenczy, Barbizoni iskola, Szinnyei, Fából faragott királyfi, Schubert: Hársfa.

–- Ez után mindenki kiválasztott egy szempontot s avval gondolatban majd rövid vázlat; rajzos vázlatformájában foglalkozott, földolgozta.

 

 

79. 1.                                                                          808/A

„-–- Nem forgatlak tovább, Zsófi, mert szédülök!

–- Nem dűlsz szét!”-

Zsófi: „-A műhanyagok nem eltörékenyek!”-

 

79. 1.                                                                          808/A

Az élet sűrűje. Anyámnak ma este telefonon a köv. információk:

–- a szolnoki kiállításon (a díjam mellett) egy képemet is megvették,

–- valószínű, hogy a rádióban holnap a „-168 óra”- műsorban hallhat interjút velem-velünk a Stúdiókiállításról,

–- tisztázandó az intrikákat, találkoztam Vészitssel, az Alap igazgatójával, egyetértettünk,

–- kérnek tőlem egy anyagot egy repr. magyar kiállítás számára 79. március körül Isztambulba, valószínűleg ki is utazunk,

–- ma este érkezett egy Képcsarnok belső használatra készül kiadvány, ahol, bár nem dolgoztam nekik, szerepel életrajzom, „-többszörös díjnyertes, zárkózott meditatív művészegyéniségnek”- titulálnak,

–- valószínű a jövő hét végén vizsgázom autóvezetésből,

–- tegnap kaptam hírt egy eladó narancssárga VW-ről, lehet, hogy megveszem,

–- hétfőn viszek képeket egy lengyelországi kiállítás számára a Műcsarnokba,

–- lemennék februárban Nagymarosra egy hónapra, alkotóházba,

–- Szüts Miklóssal párhuzamos képet fogunk festeni,

–- lefotóztam a Stúdiókiállításon egy szöveges tablót, amit végül is még megnyitó előtt letakartak (a zsűri fölsorolása), s ami hamis információvá formálódva jutott el az Alap igazgatóhoz. Ez a fotó bizonyítja ártatlanságomat;

–- kiszámítottam, hogy tavaly 165 ezret kerestem képeimmel, döbbenetes;

–- a hét elején pár nap alatt 8 képemet fejeztem be (kb. napi áron 130.000 Ft értékben),

–- Műcsarnokikiállításom biztos, hogy 80-ban lesz.

 

79. 1. 3.                                                                          809

VÉSZITS FERENCNEK, AZ ALAP IGAZGATÓJÁNAK

Kedves Igazgatóm!

 

Az a bizonyos Stúdiókiállítás-sajtótájékoztató kapcsán Nagy Gáborhoz írt leveledben írásban felelőtlenséggel vádolsz, mint gondolom, azóta kiderült, tévesen (ezt jeleztem is Neked).

Azóta:

–- magam megvédésére lehetőséget nem kaptam,

–- (írásbeli) tisztázásom nem történt meg,

–- retorzióként az Alap letiltotta a Stúdiót, hogy sok hónapos kiállításszervezési munkámat díjjal honorálja,

–- második retorzióként a napokban Borbély ets. a készülő isztambuli kiállításról a nevemet kihúzatta (érzékenyen érint).

Kérdésem: milyen további büntetésre készüljek föl még?

A fele se tréfa. Tudom, ismerem. Ha egy apparátus –- felső szintű beleegyezést gyanítva –- saját törvényei szerint beindul...

Baráti üdvözlettel:

Váli Dezső

 

78. 2. 1. - 3. 1.                                                                811

NAGYMAROS

Fölmerült az ötlet és tűnődöm, kinek ajándékozzam el a Volkswagent –- 3 hetes –- csak hogy változtassak –-, valamit.

 

Max Ernst: „-Egy festő el van veszve, ha megtalálja önmagát.”-

 

Össze kéne szedni, hogy hány valóban rendkívüli emberrel találkoztam eddig:

–- volt egy zenetörténész, két építész, egy kedves kis öreg mosónő, és talán az élettársa, a hajdani berepülőpilóta, aki most szintén mosásból él.

Majd ha eszembe jut valaki, még folytatni fogom.

 

Örülök, hogy megmondtam az öreg plébánosnak, mennyire megszerettem. Aligha találkozunk többet. Befejeződött Nagymaros, alighanem (elköltözik), (meghal).

79. 3.

Pár éve olvastam, interjú:

–- És, mondja, Pista bácsi, maga neveli ezt a gyereket?

–- Nem vettem észre, hogy nevelni kellett volna –-.”-

 

                                                                                  812/B

MŰVÉSZET folyóirat 1979/2

 

Váli Dezső műtermében

[...]Váli Dezső műtermében mintha minden mozogna. Papírlapok repülnek, fényképhalmok dűlnek, farost lemezek billennek egymásra, a festék kifolyik a tubusból, a „-raktár”- polcai néha megreccsennek a képek súlyától. Időnként élesen felvisít egy percvekker. A műterem gazdájának szigorúan szabott életrendje van.

Várjuk további eredményeit.

SZABÓ JÚLIA

 

79. 5.                                                                             823

A nevetséges szellemi felépítmények.

Nehru hamvait repülőről szétszórták a megkülönböztető megtiszteltetés okából.

És szétszórták repülőről Eichmannét is.

 

Hankiss: „-Pillanatnyilag még csak egyetlen olyan gépet ismerünk, amely az emberi élmények széles skáláját képes viszonylag kevés fáradsággal és költséggel az emberi tudaton kívül rögzíteni, tárolni, s az emberi tudatban újra létrehozni”- (a műalkotás).

Mi szeretnék lenni?

Hankiss Elemér.

Okosabb és műveltebb.

 

79. 6.                                                                             829

(Levél Menyhárt Lászlónak a Művészetben megjelent kritikájára, amiben pár sor a Stúdió jubileumi kiállítási boxomról is szól.)

(A 15x15 cm festménydarabkákból vagy 7 darabból egy leporellót fűztem össze, minden második oldal fehérrel leragasztva, arra írtam.)

 

Kedves László!

Először egy kemény levelet akartam volna írni, hogy ugyanis csacsiságot írtál rólam a 79/4. számban. Menet közben jöttem rá, hogy egyszerűen: tévedtél –- s ez velem is előfordul, mért ne lenne jogod tudni a valót. Egy királyt szolgálunk, nem?

Nohát a tények:

–- Szétszabdalt képeim nem „-rosszak”-, hanem rosszak (gyengék, pocsékok, sikerületlenek) voltak.

Idézőjeled önkényes. Selejtet én is termelek, hidd el. –- Soha műtermemből nem kerültek ki. Hogy rosszak, teljesen kritikusi segítség nélkül jöttem rá. Hogy rossz képeimet elpusztítom, ez tényleg „-fényt vet a művészetről vallott felfogásomra”- (ennyi iróniát most mégis megeresztek).

–- Rólam eddig annyira csak jó kritikák voltak, hogy az már szinte gyanús.

–- Jó dolog az évi 15-20 kiállítás közben egyszer (1) játszani. A siklósi vörösmárvány padozat ellenére is.

–- Művészetről vallott felfogásomhoz hozzátartozott az a nem szétvágott kép is, ami ott lógott a szomszéd teremben. Örültem, hogy kellett a Kiscelli Múzeumnak.

–- Az önreklám kérdésről majd egyszer személyesen, addig is baráti üdvözlettel:

79. 6. 11.

Váli Dezső

 

79. 6.                                                                             832

Egy magyar származású fáradt öregúr otthagyta a világot, Európát, elbújt a brazil őserdő szélén és gyógyított, amíg meg nem halt. Kedvtelésből egyebek között lefordította a Micimackót latinra.

Ez a történet fontos. Nemcsak, mert ezután több százezer amerikai kisfiú örömmel végezte napi latin leckéjét. Hanem példa mindörökké.

 

79. 6.                                                                             833

KECEL, ARANY JÁNOS ÁLT. ISK.

Kedves B. Boros Ilona!

 

Most érkeztem Fehérvárról, a rajzpályázatra beérkezett kb. 900 munkát válogattuk. Néhány iskola, óvoda közösen küldött be, a többi: egyéni beküldés.

Én nem tartozom a szervezőkhöz, csak egyike vagyok, akik kedvet kaptak az ilyenfajta játékokhoz.

(Tudja bizonyára a művek további sorsát: vagy 40-en kiválasztottuk a számunkra legérdekesebbeket, az őszig abból kell majd valamit csinálnunk. Valamilyen formában fölhasználva a gyerekrajzokat. Valószínűleg a Műcsarnokban lesz az egész kiállítva.)

Hanem, amiért írok Önnek, feltűnő volt az anyagban az Ön tanítványainak munkája. Nagyszerű munkát végez velük. És nem érződik a rajzokon semmiféle manipuláció, mint annyi más esetben. Többi kollégának is feltűnt a magas színvonal, helyeselték, hogy gratuláljak Önnek.

Most levélírás közben állított be egy festőkollégám más vidékről, mesélem neki a dolgot. Azt kérdezi: „-Nem a keceliek?...”- És elmesélte, amit ő tapasztalt Önökről –-.

Váli Dezső

 

79. 6.                                                                             845

Nincs erkölcsi bátorságom nem kérni ösztöndíjat. Most, Norvégiába.

 

Még marad egy megoldás: az utcán NEM CSAK a lányok mellét nézni.

 

79. 7.                                                                             841

(katalógusba?)

A tárgyak jönnek és mennek.

Nem fogadom el békéjüket.

Nem felejtek el integetni utánuk.

 

                                                                                      842

Zebegényi tanítvány (Gyak. isk. országos tanfelügyelő)

Judit.

 

Ihletett levél ihletett választ kíván, hanem az nem megy; fáradt vagyok. Hanem küldök két lapot. Napok óta evvel játszom: mikrofilmre veszem dolgaimat. Ezek az első próbanagyítások. A 105-ös és a 205-ös lap. Naplóm. Valami belőlem.

Kínlódom a vonatos képpel. 15-én beadom, de közepes. Tegnap este még egy változatot elkezdtem. Talán beadom azt is.

Most megyünk le családdal művésztelepre egy hétre. Talán pihenés lesz. Kutyául kifáradtam Zebegényben. Többet nem vállalom.

Köszönöm a leveledet.

79. 8. 11.

Deske

 

79. 8.                                                                             843

Jan Vermeer alig ért rá festeni, 11 gyerekét kellett eltartania. Nem is lett belőle művész.

 

 

 

79. 8.                                                                             845

Kedves Váli Dezső!

Végtelenül sajnálom, hogy csalódást okoztam Önnek és az olvasóknak a magáról a Művészetben megjelent cikkel. Sajnos többre, vagy másra nem telt tőlem. Valószínűleg a mindkettőnk részéről előlegezett bizalom ellenére nem alakult ki művei és köztem olyan kapcsolat, amely az ismertetésnél elmélyültebb elemzésre késztetett volna.

Ez viszont, ha későn is, arra a meggondolásra vezetett, hogy a munkássága kis monografikus bemutatásáról tervezett könyvecske megírásáról lemondjak, s javasoljam a kiadónak, hogy erre valaki mást, könnyebben, gyorsabban író művészettörténészt vagy kritikust kérjen fel.

Remélem, ez a levél megnyugtatóan rendezni fogja a művészettörténészekkel, kritikusokkal szemben kialakult gyanakvását, sokszor bizonyára jogosan felmerülő kételyeit.

Szívélyes üdvözlettel

Szabó Júlia

S. Nagy Kata megírta végül a könyvecskét, de sosem adták ki.

92. 8.

 

79. 8.                                                                             846

A lemezjátszóm fontosabb információkat közöl a rádiómnál.

 

79. 9.                                                                             847

Cikkrészlet a Magyar Nemzetből

 

Mindenki örökké önmagáról beszél, önmagával foglakozik, élete egyetlen céljának az úgynevezett önmegvalósítást tekinti. „-Egy életstílus meghal”- –- írja Lasch.

„-A narcizmus kultúrája”- című nemrég megjelent könyvben „-Elpusztul a régi kapitalizmustól örökölt individualista és versengő kultúra, virul viszont az örökös pszichologizálás, amelyet az elmúlt évtized forradalmárai hoztak divatba. Az eredmény: örökké önmagukat bámuljuk a tükörben, saját személyiségünkben vájkálunk, énünket keressük.”-

Ez nekem szól?!

 

79. 9.                                                                             848

Kedves Kornélom,

mély lélegzetet vettem, és elbúcsúzom Tőletek, nem is nagyon könnyű szívvel. Hetekóta töprengek megoldáson –- nincsen. Olyannyira kifárasztott az utóbbi években a zebegényi munka, hogy az számomra már aránytalan. Belefáradtam. Szeretettel gondolok –- fogok gondolni Rád, Rátok, a kollektívára. Csináljátok további Ti, nálam fiatalabbak.

Év végével értelemszerűen Baráti Kör-tagságomat is megszűntnek tekintem.

79. 1.

Baráti üdvözlettel mindnyájatoknak

Váli Dezső

Kérlek, levelem másolatát juttasd el Bokor Jóskának, nem találom a címét.

 

79. 11.                                                                            853

Átnéztem és rendbe szedtem a teljes diaarchívumomat, pár képről nincs dia, kartonnal pótoltam. Kb. 240 db kép van itthon, megszámoltam.

 

79. 11.                                                                            854

(LOSONCI M., az Iparművészeti Főiskola főtitkára)

Kedves Miklós!

 

(Éjszaka van, biztos tele leszek géphibával.)

Pár mondatot beszéltünk Hincz mesterről, s ahogy biztattál, még aznap elmentem a Kertészeti Egyetemre eredetiben megnézni a mozaikot, s ha már ott voltam, le is fényképeztem. Mellékelek is egyet, nem biztos, hogy van ilyen képfelbontású munkapéldányod. (9x12 cm-es negatívra készítettem.) Celluxszal ráragasztottam egy szám- és egy betűsort (körömmel lekaparható), hogy tudjad egyeztetni, a mozaik melyik kockájáról beszélek.

No már most, van nekem egy 10 év alatt kialakított képelemzési vázlatom. Zebegényben sokszor játszottuk a hallgatókkal, hogy egy középre kitett, mondjuk római kori mozaikról vagy Csontváry-képről órákon át beszélhettünk a vázlat alapján. Az elvem az volt, hogy mintegy száraz, mérnöki módszerességgel, nem értékelve közben, csak leíró módszerrel végigbeszéljük a képalkotó elemeket. Sokszor volt egy-egy nagyon unalmas negyedóra is ilyenkor, nem értették, mire jó az egész. És szerencsés esetben –- és persze gyakorlattal –- az egész halmaz kiad egyetlen, világos koncepciót, jól kiértékelhetőt.

És akkor nem kell már elhallgattatnom őket, hogy ugyanis ne értékeljenek ilyenféleképpen”-, „-én úgy érzem”-, meg „-ez itt olyan szomorkás”-, meg „-mintha a magányosságról beszélne”-, hanem efféléket mondanak: „-az Éjszakai sétakocsikázás Athénban képen 5 féle perspektívarendszer van, 4 (!) féle napszak, talán 5 féle egymásnak tökéletesen ellentmondó megvilágítási rendszer... Ettől ösztönösen teljesen elbizonytalanodik a néző, anélkül, hogy észrevenné, miért. Máris egy szür-világban mozog... Evvel az eszközzel a művész azt éri el... stb. stb.”-

Ez a képelemző rendszerem olyan részletes, hogy tul. képpen az általában rendelkezésre álló 2–2 1/2 óra alatt még soha nem sikerült egy adott képet teljesen átvenni. (Egyébként csak két gépelt oldal.)

Egy kicsit belekóstolok ebbe a Hincz-mozaikba, egyetlen szempont: a vonalak, vonalrendszerek vázlatos elemzésével. (A többit esetleg majd szóban.)

(A vázlat idetartozó részlete:)

I. Leírás

     1. vonalfajták

         geometrikus vonalak

              egyenesek

              ívek

              körformák

         organikus/biológiai vonalak

              egyenesek

              körívek

              körök

     2. vonalméretek

         körívek méretrendszere

         egyenesek méretrendszere

     3. vonalszerkezetek típusai, választéka

II. Értelmezés/értékelés

Tehát:

1. vonalfajták

     –- geometrikus (vonalzós) egyenesek

     körülbelül olyan mennyiségben fordulnak elő, mint az ívek és félkörök-körök

     –- vannak geom. egyenes és ívkombinációk (F/6)

     –- geometrikus –- szabályos körformákkal a képfelület végig van tűzdelve

     -biológiai (organikus) vonalak:

–- biológiai egyenes: nincs, ezt a fogalmat úgy értem, ahogy egy kézujj-sziluettvonalat összességében egyenesnek mondunk

–- organikus ívrendszer is sok van (G-6) (F7) (jellegzetessége: a geometrikus vonalszerkezetek áttekinthetetlen bonyolultságuk következtében átcsapnak organikus hatású szerkezetbe!) (E, F6)

2. vonalméretek–-méretrendszerek

     körívek: 

         pötty-mérettől (F4)

         fél„-nap”- méret (D9 balra)

         másfél „-napméret”- (CD 6)

         két napméret (A, 5, 6)

és fölfelé egészen az 1/3 felületméretű átmérőig (koncentrikus körívek a „-nap”- körül)

     egyenes vonalak hosszrendszere

leghosszabb egyenes vonal a kép majdnem teljes magassági mérete (7-8 között függ. végig)

         a párcentis vonalig (C5) a teljes skála megtalálható

(Ez rendkívül figyelemreméltó, mert egy művön belül általában csak néhány, jól elkülöníthető mérettartomány szokott szerepelni, s ezek a mérettartományok jellegzetes arányviszonyban állnak egymással. Pl. egy 30 cm-es Csontváry reprón kb. a következő rádiuszú képívek szerepeltek: 5 mm, 2 cm, 5 cm, 15 cm. És más nincs!! És menjünk tovább –-

3. vonalszerkezet-választék (vonalrendszerek)

     –- geometrikus:

         –- jó néhány organikus is, csak néhány példaképp:

         –- van expresszív (?), indulati, spontán (?) vonalkezelés is

 

Értelmezés, értékelés:

Ez a fokú eszközgazdagság, amely semmi módon nem válogat a rendelkezésre álló eszközökben, számomra a művészi akarat (koncepció) hiányát jelzi.

Nem tapasztalom a művész véleményét. Nem érzékelek alá- és fölérendeltségi viszonyokat. Fontossági sorrendet, rendet.

A vonalak sokféle ingere kioltja egymást: nem eléggé karakteres.

Számomra a végtelen gazdagságot, ami feltehetőleg a művész szándéka volt, kifejezni nem az eszközök végtelen számú fölsorakoztatása prezentálja megfelelően. (Mint ahogy az unalmat sem szabad unalmasan ábrázolni.)

Feltételezem, hogy végigelemezve a többi képalkotó eszközt (foltrendszerek, arányok, tónusok, kontrasztok, stb. stb.) körülbelül hasonló jelenséget tükröznének. Legalábbis számomra.

A többit majd szóban, ha egyszer kedved lesz hozzá.

Váli Dezső

 

79. 11.                                                                            860

Jelentkeztem tanárnak, mert megijedtem, hogy a Derko ösztöndíj után, 80 áprilisában éhenhalok. Egy hónap alatt rájöttem, hogy ez nem jó döntés.

És ennek következtében 79. 12. elkezdtem a Képcsarnoknak képet eladni. Akkor már inkább ez.

79.11.                                                                             861

Hogy a képzőművészek annyira fölkapták (pl.) az ökológiát; mutatja, mennyire nem hisznek munkájukban.

 

Legkedvesebb tévedéseimből:

     Néztem a Várból a budai panorámát,

     egésznapos fotólabormunka után.

     ”-Jé, hogy a szélén is milyen éles a látvány!”-

 

Kedvenc tévedéseimből:

     –- Karcolást veszek észre a fridzsiderünkön:

     Ojjé, evvel meg mikor karamboloztam?!

     (Egy év alatt talán 13-szor nyomtam meg a kocsit.)

 

79. 12.                                                                            863

Kis P. Ö. G. (Pogány Gábor) ironizálva magyarázza, a Képcsarnok szabályai:

a kép méteresnél ne legyen nagyobb,

inkább világos színű legyen,

a farost sehol ne látsszék ki, mert az hiszik; nincs a kép befejezve,

sárga virág ne legyen rajta, mert Zalában az az irigység szimbóluma (ezt Mácsay mondta),

a tópart nagyon kedvelt, de persze nem kötelező,

a ház is jó.

 

79. 12.                                                                            863

Mert ugyebár egy gazdagabb országban már rég megvettem volna azt a nagyméretű fényképezőgépet; munkaeszközként és játékként.

És ilyen módon elestem volna életem egyik legfergetegesebb élményétől, hulladékdeszkából gépet építeni. Két hétig aludni is alig bírtam az izgalomtól. Háromkor fölébredtem csomóponti részleteket tervezni.

Aztán tűnődtem, bűnös-e e hobbi magánügy jellege. De hiszen az én–-építésben részt vesz, s így részese az univerzumnak.

Kidobtam: (Elajándékoztam). 80. 4.

 

80. 1.                                                                             865

Hogyne lenne fejlődés, amikor kitalálták az EPOKITT-ot?

 

Nagy nap ez a mai.

Először hordok hózentrágert.

Különben leesne.

Rossz a szabása.

 

A házikoszt esetleg jobban ízlik ugyan, konzervebéd után viszont enyém a doboz.

80. 1.

Vajon van-e nem szakrális; profán művészet egyáltalán?

nincs. 80. 2.

 

80. 1. 18.

1975. X. 17-én kezdtem. Ma megszűnik a kötelező napi angol. Nem bírom idővel, a munka kárára ment. (De lehet, hogy illegálisan folytatom.)

Igen, bár nem minden nap.

80.5.

 

Ezt az új éhezésperiódust sürgősen abbahagyom. Állandóan fázom.

 

Mostani napi időbeosztásom volt:

fél hét                            kelés

                                     jóga 35 p.

fél 8                               óvodába, tej + kenyér vásárlás

negyed 9                        reggeli, újság, mosogatás

negyed tíz körül             napi 1 óra angol

negyed tizenegy körültől festés

(ez az időpont volt túl késő, de délután már nem csináltam meg biztosan az angolt.)

12 körül                         ebéd. Zsófi miatt még hajdan rászoktunk.

kb. 3, 4-ig                      alvás

                                     Utána munka, de inkább már keretezés

                                     stb. kiegészítő dolgok

                                     fél óra, kb. ágyban olvasás

ált. 11, 1/2 12                 eloltottam.

 

80. 1.                                                                             866

Túl sok az információ

    mondjuk, nem megyek emberek közé

    lemeztelenítem falaimat

    egy könyvet hagyok elől

    és lekapcsolom azt a kurva rádiót

Megtettem, sikerült!

 

80. 5.

de, akkor mi marad?

    a rettenetes félig kész képem,

    amivel nem tudok mit csinálni.

És egyébként:

    ami marad TISZTA, IGAZ és élvezhetetlen, ami még nem lenne olyan nagy baj, de használhatatlan is ( nekem, sajnos )

vagy mégis:

    hisz ez a szerzetesi életforma, amiről

    annyit –-

    csakhogy ez nekem nem megy ám.

–- Mértékkel megy!

80. 05.

80. 2.                                                                             870

Kedvenc tévedéseimből: Rückverzben készültem elindulni, ezért a slusszkulcsot fordítva dugtam a zárba.

 

80. 1.                                                                             870

Mert ráhagyni egy hibás gondolatot, mondatot mindkettőnkre nézve megalázónak tartottam, ez a véleményem érvényben marad, de fölfüggesztettem.

80. 5.

                                                                                              Városmajori Plébánia      871

Bp. XII. Csaba u. 5.

 

A városmajori Árkay-kápolnában hamarosan fűtésfelújtási munkák kezdődnek. Tekintve a kápolna jövőbeni többféle funkciójára (gyermekoktatás stb.) –- ezt a szerelési munkát óhatatlanul egyéb felújítási munkák fogják követni. Nyilván több lépcsőben, ahogy pénz kerül erre.

A probléma a következő. A most szükségszerűen bekövetkező kőműves és festő munkák egy részét óhatatlanul tönkre fogja tenni egy későbbi elektromos kábel falbasüllyesztés, a templomvilágítás felújításakor. Viszont ezt a munkát szinte ingyen most el lehetne végeztetni a kőművesekkel –- nem nagy többletmunka, és a festés is épen maradna. És a megfelelő időben a kiépített elektromos becsatlakozó helyekre csak be kéne kötni az új világítótesteket.

Ezt egyetlen példának szántam a lehetséges sok közül. Amit mondani akarok: felelőtlenségnek tartanám egy felújításba belekezdeni átfogó belsőépítészeti terv híjján. Önök bármilyen jószándékúak és jóízlésűek, nem rendelkezhetnek ilyenfajta szakértelemmel. Lehet, hogy egy Tisza menti falu asztalosa negyedannyiért jó bútort készítene, mint amit áruházba sikerülne beszerezni –- és éppen idevalót, szépet, stílusosat.

Két belsőépítészt –- hajdani kollégáimat –- próbáltam rábeszélni a munka elvállalására. A feladat volumene azonban akkora, hogy –- sajnos –- „-társadalmi munkában”- nem vállalták. Én magam már nem vagyok alkalmas erre, 10 éve nem praktizálok, nem ismerem a piacot, az anyagokat stb. Mindkettőjük véleménye szerint a feladat komolysága megköveteli egy szakember munkáját –- és megbízását a feladat elvégzésével. Ez pénzbe kerül.

Kérem és javaslom, szíveskedjenek ezt fontolóra venni, szívesen segítek belsőépítészt keresni. Egyebekben is szívesen segítek.

Váli Dezső

 

80. 3. 2-31.                                                                     874

KECSKEMÉT

A kb. 1963-as műcsarnoki francia kiállításon megszámoltam, hogy a kis Braque-kép szélétől a keret széléig hány történés van (paszpartu, keretcsíkok, színváltozások): 14. A kép ezek nélkül meztelen volt.

 

Rendszeresen olvasom itt, és életemben először nem unom a Bibliát (Szt. Pál levelei).

---

Új módszer kollázs készítésében. Egy nagyobb kartont majdnem mechanikusan teleragasztok egy színcsaláddal. Gondolkodni csak annyit szabad, hogy a kezemet ne lassítsa. S utána a két fekete derékszöggel keresem ki belőle a képet–-képeket, s aztán még alakítom.

---

Miklós fölolvasott belőle, megríkatott ez a József. Én is ezt olvasom egyébként.

---

Azért ha jól belegondolunk, a nőn kívül van még más érdekes dolog is a világon, például a szőnyeg.

 

80. 3.                                                                             880

az életem a csendéletem

 

80. 4. 20.                                                                        881

Lopókám!

 

Nagyon örülök, hogy hasmenés meg gyomorgörcs, sokkal inkább, mint félrelépni. Jól van!

x

A Fiú bajt értem. Minden kapcsolat Nehéz Ügy. Házasságban is. Akkor marad meg, ha VAN miért elviselni a másikat.

x

Miklóssal egy hónapot voltunk Kecskeméten szomszéd műteremben. A házból nem jártunk ki, nem csináltunk semmit: dolgoztunk. És: napi olykor néhány órát beszélgettünk. Jó volt.

Minden áthallatszott a falon, kora délután nem rádiózhatott. Ha valamelyikünk tartósan fütyürészett, a másik káromkodva átment, hogy hallom, neked már megint nagyon jól megy a munka, mutasd azt a rohadt képet.

Kollázsokat kezdtem csinálni, szándékkal –- begyorsítandó megint gondolkodásomat. 15 cm körülieket. Aztán megcsináltam a 40x90-es rajz-kollázsokat, amit a kiállítás anyagául szántam. De a kiskollázsok olyan örömet okoztak (ritka dolog, hogy utána nem olajat kezdtem, hanem visszatértem hozzájuk. 51 darab. Miklós ihletett ötletére menet közben 20 fémbetétes keretet is csináltam számukra, végül ez lett a kiállításom gerince.

Gyönyörűek.

Mindez erőt és kedvet adott 51 olajképem fölfűrészeléséhez. 1977-ben válogattam ki őket, illetve ennél jóval többet. A megmenthetőeket azóta átfestettem. A többi igen nyomasztott, az elmúlt évben csak 22 új képet kezdtem miattuk, főleg a régieket vakarásztam.

Második lépcső: Ezek után eltörtem (főleg hozzájuk épített) amatőr és egyéb nem-szép kereteimet, mert most a csináltatottal összehasonlítva: amatőr minőség. Szeretem a számokat, megmértem: 210 folyóméter. Sok. Mi?!

Harmadik lépcső: Megint megritkítottam kissé a környezetemet. (A műteremben még azért van mire leülni.) Képeket, fotókat levettem a falakról. A MOST KÉSZÜLT ÓRIÁSI FÉNYKÉPEZŐGÉPEMET ELAJÁNDÉKOZTAM.

Kong.

És a negyedik: Ami mindezek után jön, mert mindez csak előkészítés volt:

Szándékomban van barkácsoló műterembuzeráló típusú életmódommal fölhagyni. Valaha én nagyon szerettem filozófiát (is) olvasni. Keretet is csak végső szükségben akarok magam csinálni. (A faléceket egyelőre bálázva levittem a pincébe.) Szándékomban van az így megmaradó időt üldögéléssel, olvasással, unatkozással eltölteni.

NEM RÁDIÓZOM.

Sok éve vágyom ezt, elkezdtem. KERESEM A BELSŐ CSENDET. A műterem a tiszta falaktól és fölszabadult ablakfelületektől hirtelen világos lett. Az állványon lévő megkezdett csupasz kép betölti a szobát. Egyébként vörös.

x

A kecskeméti gondnok kisfia az ebédnél az mondta apjának fogorvosprogram után: Engem becsaptatok és én egy becsapott kisfiú vagyok.

 

Szia!

Deske

80. 4. 7.                                                                          882

Micsoda Húsvét!

Az új 50 kollázs erőt ad ahhoz, hogy ma reggeltől a sok év alatt nem összeállt képeim maradékát is felfűrészeljem.

---

A rombolás lendületét csiklandozóan lassítja a sok ékráma és keretléc szögtelenítése.

53 képet vágtam föl.

 

80. 4.                                                                             883

Ma, 1980. április 29-én sikerült kidobnom a szemközti ronda minisztériumot. (Műteremablakomat áttetszőre smirgliztem.) Több a fény is. Enteriőrbe kerültem. Kezdem megszeretni műtermemet?!

És nem hordok órát! Bár ez nem tartozik pontosan ide.

Dehogynem. Az élet-átrendezés fontos (szimbolikus) része.

80. 5.

 

                                                                                      884

Kulturális Minisztérium

Képzőművészeti Főosztály

 

Csorba Géza ets.

Kézhezvettem az értesítést, hogy a Derkovits-beszámolón szerepelt „-Ékszerkereskedő vasárnapja”- képemet megvásárolta a Minisztérium. Köszönöm, örültem neki.

Ezt a képet nagyon szeretem, fontosnak tartom. Fontosabb kiállításaimon szerepeltetni szeretném. Legközelebb 81 első negyedévében, műcsarnoki kiállításom várhatóan akkorra tolódott ki. Egy kis monográfiához fényképezni is fogják.

Kérlek ezért, hogy a lehetőségek határain belül úgy irányítsd a kép sorsát, hogy tartósan ne kerüljön külföldre, ahol utolérhetetlenné válik.

Váli Dezső

                                                                                      885

KIS DUNA GALÉRIA - kiállítási katalógus:

 

Váli Dezső két citrompótlóval és négy kanál cukorral issza (a világ legrosszabb) teáját

Váli Dezső életében a legnagyobb fényűzés az aszkézis

Váli Dezső imád autót vezetni, (sajnos) soha nem fél vezetés közben

Váli Dezső épített egy 18x24 cm-es negatív méretű fényképezőgépet

Váli Dezső az elmúlt négy évben mindennap tanult egy órát angolul

Váli Dezső fölnevelt egy bernáthegyi kutyát

Váli Dezső naplóját mikrofilmen őrzi, hogy tűz, árvíz vagy földrengés esetén megmenthető legyen

Váli Dezső csináltatott egy fosztott pihével bélelt hálózsákot, amiben télen is lehet szabadban aludni

Váli Dezső reggel jógázik

Váli Dezső a múltkor azt írta: lehet, hogy a házikoszt jobb, mint a konzerv, de nem marad utána doboz

Váli Dezső imádja az édességet és a rock and rollt

Váli Dezső (állítólag) remekül síel

Váli Dezső legjobb barátja Paul Klee, a festő

Váli Dezső nem szeret festeni

Váli Dezső mindennap fest

Váli Dezső a barátom.

1980. február

Szüts Miklós

 

 

80. 4.                                                                             886

a hózentrágeremet kinevezem szépnek

 

                                                                                      893

Elődök: 193; 358. Lásd: Farkas-kép, Csontváry-kép elemzései, Hinczy-kép is.

1968-1980-83

Váli/ SZEMPONTOK KÉPELEMZÉSHEZ

 

I. A KÉPLEÍRÁSA

 

FORMAVILÁGA

l. l. dim.-pont

2. vonal:      egyenesek, –- szögletes –- szögtartományok

    ívek –- karakteres rádiuszok

    szövegek, betűk

3. foltok, arányai

4. 3. dim.= tér

    persp.: béka–-madár

    1-2 iránypont / reneszánsz, axonometria, fordított persp.

    beforgatott ábrázolások, falnézet,

    teleobjektív-hatás,

    nagylátószögű

    (tériség–-síkbantartás)

    a néző távolsága

    elő–-közép–-háttér

5. tömegszerűség

6. anyagszerűség

 

SZÍNVILÁGA

legfőbb–-legfontosabb szín

színskála, monokrom-bikrom, több

prim–-összetett

intenzív–-tompított váltakozása

hideg–-meleg–-komplementer

találkozása: kontúr v. színátmenet, fajtái

fogalmi színezés (lokál), vagy megfigyelve az adott napszakban, távolságban (valőr)

 

TÓNUS összességében és viszonyítva

kontrasztosság, egy folt belső tónusviszonyai

 

FÉNY

megvil.: természetes–-mesterséges

éjjel–-nappal–-árnyék

atmoszféra, levegőperspektíva

évszak, meteorológia

 

 

FESTÉSTECHNIKA:

 

FESTŐESZKÖZÖK

ecset–-spakli–-fröcsköl–-itat

festék: akvarell stb. következményei

pasztozus-lazur

képalap: papír–-fal stb. műfajok

 

FESTÉSMÓD

ecsetkezelés: graf.–-festői!!

széles–-aprólékos, keskeny, ecsetméret

lassú–-gyors–-spontaneitás

festékkezelés: a'la prima –- fejlesztett

faktúra

alapkezelés: kollázs, homok aládolgozás stb.

mennyire van ez szinkronban a témával + mondanivalóval?

 

ÖSSZEGEZVE: AKÉP KOMPOZÍCIÓJA:

centrális (1 –- több centr.) –- terülődísz (rapport)

nyitott–-zárt

ismétlések, ritmus, ritmusrendszerek

ornamentika, megfelelések

szimmetr.–-aszimmetria

zsúfolt–-üres megmunkáltsági fok

sűrítések, csomópontok, súlypontok

monotonitás–-kontrasztok

keretbe feszítés – lötyög

képkivágás (utólag?)

kép területi felosztása: egységek a képen belül, szem vezetése–körbenjárása (balról indul?)

a kép sarkai

irányok, mozgások

dinamika–statikus kép

képméret–oldalak aránya

mekkoráknak látjuk az absztrakt formákat?!

harmónia–diszh.

 

II. A LÁTVÁNY(KÉP)ÉRTELMEZÉSE

 

A TÉMA leírása, ami a látvány szintjén van:

ikonográfia, átírás módja,mértéke

figuratív-nonfig. (látványról v. elképzelt)

(modell, plain air, beállítás (racionális–irracionális))

milyen a téma: kiolvasható adatai a témának: időbeliségi, történelmi, kultúrtört., gazdaságtört. stb.

portré–-alak–-csendélet–-táj–-zsáner

epikus–-lírai–-drámai, jelek

témaválasztás és témalátás karakteressége

(divatok a témaválasztásban)

 

A TARTALOM (MONDANIVALÓ) a lényeg, ami nem látható (a festőnek ezt már nem kell tudnia)

gondolati: irod–-pedagógiai–-ideológiai, életérzés,

világnézet,lélektan, filozóf.,

jelhalmaz –- fogalmi ábrázolás –-szimbolikus

szakralitásának foka, mennyiben a legfontosabb dolgokról beszél

érzelmi oldalról: esztétikai–-hangulati, szenvedély, vidám, nosztalgikus stb.

A téma (= a látható) és a tartalom (mondanivaló) viszonya

átfedése, egybeesése vagy csak ürügy

asszociációs tart., szimbólumok

 

III. A KÉP ÉRTÉKELÉSE

 

környezete: földr., tört., társ.-gazd. (megrendelő), ideol.: a kép funkciója

elődök: szemléletében, témában, analógiák

kortársak: stíluskörnyezet, divatok, a kép stílusa

a kép az alkotó oeuvre-ében elhelyezve

miért kellett megfesteni, alkalmi kép, egyedi mondanivaló, esetleg egyszemélyes nyelv vagy jelhalmaz, átadandó kulcsinformációk

jelentősége: haladó–-reakciós

újszerű–-hagyományos–-provinciális

összegzése az elődöknek; fontos–-nem fontos (kinek)

a kép funkciója (egyedi–-közösségi: ország-világ)

nekem kell? szimpatikus?

Katának írtam ezt, ill. még az első változatot, 69 Karácsonyára.

 

80. 5.                                                                             898

Sugár Gyuszi megnyom néhány gombot a számológépén: 13 734 napja élek. Kissé ijesztő.

 

Sokat frissítene életemen egy szerelem?

Igen.

Jobb képeket festenék?

Nem hiszem.

Meg úgysem szabad.

Nahát akkor?!

 

ELÉRTEM.

itthon: mintha alkotóházban

(hazaértem a szakmámba)

reggel, egyedül, csönd.

dolgozom.

így hát mindenem megvan,

gazdag vagyok.

persze van, ami nincs.

elviselem.

és még egyszer leírom, mert fontos:

olyan, mintha alkotóházban

 

80. 5.                                                                             898

tüsszentek,

nyuszi ijedtében bezuhan az ágyam alá.

szunyókált éppen.

 

Nyilván nem véletlen, hogy döntő többségében kis képeim voltak rosszak. (A fölfűrészeltek leggyakoribb mérete 80x60 volt.)

 

Elég gyakran elfelejtek lábat mosni. Nem direkt.

 

80. 5.                                                                             899

Nem gondoltam volna, hogy ennyire agresszíven fogok vezetni, illetve, hát inkább: vadul –-

Nem. Csak az egész nap elfojtott rohanásvágy. 80. 5.

Meg agyonüthető mamut se akad. (80. 9.)

Anyák napján reggel öltöztetésnél Zsófia az anyjának:

”-Olyan hülye vagy (mondja kedveskedve)

és olyan sokat fáradoztál;...

jaj, elfelejtettem!”-

 

Vigyázat! Ha következetesen fested; a kép meghal.

 

Max Frisch a vendégmunkásokról: „-Munkaerőt hívtunk és emberek érkeztek.”-

Gyönyörű.

 

A jegyzetemen ül nyuszink,

orrunkat összedugjuk.

A lehető legmélyebb hangomon szavalom neki Kölcsey Husztját (csak ezt tudom)

...”-messze jövendővel nyuszi

komolyan vess összve jelenkort nyuszi

hass nyuszi, alkoss nyuszi, gyarapíts nyuszi...”-

Mozdulatlanul hallgatja, feje lesunyva, majd elugrál az angol szótár felé.

 

80. 5.                                                                             899

Az a tény, hogy szigorúan követtem utasításomat, hogy (Kecskeméten) két munkamozdulat között legfeljebb három perc telhet el, –- nem zárta ki, hogy az egyik paszpartut úgy jó 8-10 órán át próbálgattam, végleges fölragasztás előtt.

 

80. 5.                                                                             903

Budapest, 1980. május 10.

Igen tisztelt Tanácselnök Elvtárs!

 

Kérem, engedje meg, hogy volt tanítványom, a 27 éves korában elhunyt Gruber Béla festőművész szellemi hagyatékát szíves figyelmébe és támogató jóindulatába ajánljam.

Gruber Béla munkássága olyan nemzeti kincs, amelynek védelme és nem utolsó sorban propagálása mindannyiunk közös érdeke. Ez az oeuvre európai rangú, a magyar művészetnek pedig kiemelkedő értéke. Az alkotót tragikus halála megakadályozta abban, hogy harcoljon az elismertetésért, hogy kivívja rangját a magyar művészeti hierarchiában.

Nem hiszem, hogy ebbe az érdemtelen állapotba bele kellene nyugodni; e munkásság megmentése, a nemcsak a gyorsan bezáró kiállítások, hanem egy állandó –- és így egy ország tudatába is beépülő –- bemutatási lehetőség mindazoknak érdeke kellene hogy legyen, akik szívükön viselik a magyar kultúra ügyét.

Gruber Béla művészi hagyatékát Tanácselnök Elvtárs megtisztelő figyelmébe ajánlom.

Bernáth Aurél

festőművész

(Látva hagyatékát, kitaláltam, hogy kéne Grubernek egy múzeum. Első lépésként ezt a levelet kértem megírni.)

 

 

                                                                                      904

Kedves Gruber Ágnes!

Mellékelem a Bernáth-ajánlólevél másolatát, már csak egy maradt belőle, ezért nem tudok az édesanyjának külön küldeni. Kérem, másoltassa le neki.

A további két másolat már jó kezekben van. Megnyertem az ügynek Bereczky Lórántot, az MSZMP KB kulturális osztály munkatársát, valamint Németh Lajost, akinek nagyon tetszett az ötlet. Azt mondja, ő úgyis kapcsolatban áll éppen most Vác vezetőségével, majd ez ügyben érintkezésbe lép velük.

Beszéltem Vészits Ferenccel, a Művészeti Alap igazgatójával, a maga lehetőségei határain belül ő is támogatni fogja az ügyet.

Ilyen módon –- remélem –- az ügy jó kezekbe került, lehetséges, hogy akkor a váci művészkollégák segítségére nem is lesz szükség. Ezért a kért dokumentációs anyagot én majd továbbítom, amikor és akinek kell. Németh Lajost már a jövő héten újra keresem, megállapodtunk vele.

                                                                           Váli Dezső

 

                                                                                      905

Vác, 1980. július 2.

Iktatószám: 18 007-34/1980.

ELTE Bölcsészettudományi Kar

Dr. Németh Lajos

tanszékvezető egyetemi tanár

Budapest, V.

Pesti B. u. 1.

Tárgy: Gruber Béla festőművész hagyatéka

 

Tisztelt Professzor Úr!

Nagy megtiszteltetéssel és örömmel olvastuk levelét, melyben Gruber Béla festőművész műveinek Vácott történő elhelyezése iránt érdeklődik. A Vácott élő fiatal képzőművészek már többször tettek említést a Gruber-hagyatékról, s ezért most őszinte örömmel vettük, hogy kezdeményezésünket megelőzve Professzor Úr városunkra gondolt, amikor az életmű állandó kiállítási lehetőségeit számba vette.

Gruber Béla műveinek állandó kiállításával, úgy gondoljuk, művelődéspolitikai programunkat is szélesíteni tudnánk. Jelenleg a megvalósítás stádiumában van Hincz Gyula hagyatékának elhelyezése, miután a művész városunknak fölajánlotta életművét, most folynak a gyűjteményt befogadó épület átalakítási munkálatai. A Gruber-hagyaték, ismereteink szerint, művészi kvalitásait és karakterét tekintve is egységben lenne első gyűjteményünkkel.

Elvben tehát a legteljesebb egyetértésünkkel találkozna egy olyan terv, hogy Gruber Béla műveinek Vác adjon állandó kiállítási teret. A gyakorlati megvalósítás, a konkrét elhelyezés természetesen további tájékozódást tesz szükségessé, az érdekelteket azonban ezt megelőzően is biztosíthatjuk az ügyet illető pártfogó együttműködésünkről.

Professzor Úr szíves segítő támogatását előre is köszönve:

Tisztelettel:

Nagy Géza

osztályvezető

 

                                 906

Vészits Ferenc igazgató /M. N. Művészeti Alap

Kedves Ferenc!

 

Váratlan fordulat Gruber múzeum ügyben. Mellékelem Vác levelének másolatának másolatát Németh Lajoshoz.

Fontosnak tartom, hogy végig tudj a dolog állásáról. Bereczky Lórántnak is küldtem egy másolatot, segítségére szükség lesz a Pest megyei tanács vonalán; (tanács nagy t-betű?)

Most megyünk nyaralni, én várhatóan két hétre, ha kibírom addig. Utána folytatom ezt az egészet.

yours:

Dezső

Múlt héten a szokott 2,5 helyett hatezerre zsűriztek a Képcsarnokban. Meg vagyok ijedve. Úgy látszik a múlt héten váltam jó festővé.

 

                                                                                      907

MSZMP Központi Bizottság

Bereczky Lóránt ets.

Bp. V. Széchenyi rakpart 19.

 

Kedves Lóránt, örömteli fordulat Gruber múzeum ügyben; mellékelem Vác levelét Németh Lajoshoz.

Hurrá!

További teendhetőségek: Szüts Mikiék szerint a dolog akkor menne igazán gördülékenyen, ha sikerülne Barankainé támogatását megnyerni a Pest megyei tanácsból. Most nem veszed föl a telefont, nyilván szabadságon vagy, én meg most megyek a hó végéig.

Ha van lehetőséged rá, kérlek akkor ezen a vonalon (is) segíts nekünk.

Előre is kösz:

Váli Dezső

 

                                                                                      908

Nagy Géza

Művelődési Osztály vezetője

Vác

Városi Tanács VB.

 

Tisztelt Osztályvezető Elvtárs!

Németh Lajos professzortól értesültem arról, hogy Vác városa esetleg otthont adna Gruber Béla festőművész hagyatékának.

A 27 éves korában elhunyt Gruber Béla tanítványom volt, így jól ismerem munkásságát. Éppen ezért szeretném közölni Önnel, hogy ezt az európai rangú életművet, mely a magyar művészet kiemelkedő értéke, olyan nemzeti kincsnek tartom, amely messzemenően védelmet érdemel. Az alkotót tragikus halála megakadályozta abban, hogy kivívja rangját a magyar művészeti hierarchiában; művészetének propagálása már a mi feladatunk. Gruber műveinek megmentése, a nemcsak a gyorsan bezáródó kiállítások, hanem egy állandó –- és így egy ország tudatába is beépülő –- bemutatási lehetőség mindazoknak az érdeke kellene hogy legyen, akik szívükön viselik a magyar kultúra legnemesebb hagyományait.

Azért írtam le véleményemet, mert Németh professzornak írt levele alapján talán remélhetem, hogy Vác Városi Tanács is magáénak érzi és felkarolja Gruber Béla művei közkinccsé tételének ügyét.

Szeretném mind Önnek, mind Tanácselnök elvtársnak ismeretlenül is nagyrabecsülésemet kifejezni.

Budapest, 1980. július 23.

Híve:

(Bernáth Aurél)

 

                                                                                      909

Vác Városi Tanács VB.

Művelődési Osztály Vezetője

Nagy Géza elvtárs

 

Tisztelt Osztályvezető Elvtárs!

Szíves tudomására hozzuk, Németh Lajos professzor tájékoztatott bennünket az Önök megkereséséről, miszerint Gruber Béla festőművész művészeti hagyatékának, mely családunk tulajdonát képezi, Vác városa állandó otthont kíván adni.

Családunk az Önök megtisztelő ajánlatát örömmel fogadja és a Gruber hagyatékot (festmények, grafikák) letéti anyagként az Önök rendelkezésére bocsátja. Egyúttal hozzájárulunk ahhoz, hogy a letétbehelyezéssel egyidejűleg a végleges kiállítótér elkészültéig az anyag a város egy másik arra alkalmas termében kiállításra kerülhessen.

Egyúttal felhasználjuk az alkalmat, hogy tisztelettel meghívjuk a Tanácselnök elvtársat és Önt az anyag megtekintésével egybekötött tájékozódó megbeszélésre, melyet Németh professzor úr hív össze szeptember első felében, a témában érdekelt összes szakember részvételével. Meghívásra kerülnek természetesen Önök, valamint többek között az MSZMP KB Kulturális Osztályának munkatársa, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alap Igazgatója, a Művelődési Minisztérium Képzőművészeti Osztályának vezetője.

Meghívásunkat megismételve várjuk szíves válaszukat.

Bpest, 1980. VIII. 1.

Tisztelettel:

Nagy Ferencné / szül. Gruber Ágota

a művészeti hagyaték kezelője

                                                                                      911

Bernáth Mária

Ábrahámhegy, Bérc u. 6.

 

Kedves Marili, leírom, hadd örüljön:

Gruberológia.

Tegnap beszéltem Horváth Györggyel, aki az MM. képzőműv. osztályának vadonatúj vezetője. Áldását adja, egyelőre ne legyen „-emlékház”-. A szóba most sokan belekötnének.

Bereczki tegnapelőtt üzente: az ügyet már továbbította, most már „-minden Vácon múlik”-.

Vácról kerülő úton tudom: vállalják a hagyaték kezelését, és a végleges hely előttre találtak egy remek ideiglenes megoldást: a kultúrházban most kiállított Nimand János anyagát –- ami egyébként nincs engedélyezve, és senki nem emlékszik, hogy is került oda –- lebontják, –- s a helyére –-.

Kitaláltam egy szeptemberi meetinget, Lajos rábólintott, persze Maga is hivatalos.

És –- még ez is a mai nap története –- Gruberéknél összehoztuk ezt a levelet, s Lajosnak telefonba beolvastam.

Talán Maga legmagasabb szintű protekciólehetőségével sikerülne az a bizonyos Vörös Ház elkészültének meggyorsítása is, –- tekintettel most már Gruberre. Is.

Elnézést a géphibákért, nincsen olyan kis fehér micsodám kijavítani. És már késő is van.

Jobb balatoni időt kívánok Magának, mint volt az elmúlt hetekben –- egészen közel nyaraltam és is, tudom.

Váli Dezső

 

                                                                                      911

Kedves Váli Dezső!

 

Köszönöm levelét, örömet szerzett vele. Nem számítottam ilyen gyors sikerre. Úgy látszik, minden dolog elintézéséhez csak egy olyan ember kellene, mint Maga, aki nem csak a „-szívén viseli”- az ügyeket, de tesz is érte.

A Vörös Ház ügyét alkalomadtán szóba hozhatom. A dolgok jelenlegi állásánál azonban nem avatkoztatnám bele az illető urat, ti. nem lehet kiszámítani a váciak reakcióját, nem kellene elvenni tőlük az aktivitás örömét. De amikor úgy látják, hogy ez a lépés biztosan használ, én szívesen megyek.

Kérnék egy szívességet. Mint a Somogy folyóirat szerkesztőbizottsági tagját egy olyan házifeladattal láttak el, hogy októberre próbáljak nekik szerezni 1-2 néprajzzal, népművészettel foglakozó cikket (6-8 oldal terjedelemben). Leginkább a népi fafaragás, balatoni élet, dunántúli népi építészet, kanásztáncok tárgykörök érdeklik őket, de véleményem szerint dunántúli témákban mindenevők. Ha volna olyan kedves, Dezső és szólna a feleségének, hogy házalna e témákkal az intézetében, hátha valaki ráharap. Mindkettőjüktől elnézést kérek az alkalmatlankodásért.

Augusztus 27-ig vagyok Ábrahámhegyen.

1980. augusztus 8.

Sokszor üdvözli:

Bernáth Marili

 

                                                                                   913A

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM

BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR

DÉKÁNI HIVATALA

Budapest, V. Pesti Barnabás utca 1.

Telefon: 180-900

Budapest 4, postafiók 107

Üi.sz.: 174/980

Váli Dezső festőművész

Budapest

II. Mártírok úta 64/b.

 

Kedves Barátom!

Úgy tűnik, hogy Gruber Béla festőművész hagyatékának ügye az összes érdekelt fél segítő jóakarata következtében hamarosan rendeződni fog. Vác városa fölajánlotta, hogy méltó otthont ad az anyagnak, és az örökség tulajdonosai is közölték, hogy örömmel fogadnák e megoldást. Ezért szükséges, hogy az ügyben érdekeltek találkozzanak és nézeteiket egyeztessék. Ez egyúttal alkalom is lenne a hagyaték megtekintésére.

Az örökség gondozójával, Nagy Ferencnével egyetértésben szeretettel meghívom e megbeszélésre 1980. szeptember 20., szombat délelőtt 10 órára. (Nagy Ferencné szeptember 17-ig üdül, címe: P. M. Bevételi Főig. Üdülő. 4200 Hajduszoboszló, József Attila u. 6.). Tájékoztatásul közlöm, hogy a megbeszélésre a következőket hívtuk meg: Bereczki Lóránt (MSZMP KB Kult. Oszt.); Mrávik László (Kult. Min.); Vészits Ferenc (MN Művészeti Alap); Weisz György (Vác város Tanácselnöke); Nagy Géza (Vác Városi Tanács); Bernáth Mária (MTA Művészettörténeti Kutatócsoport) és Váli Dezső festőművész.

Budapest, 1980. szept. 11.

Szívélyes üdvözlettel

(Dr. Német Lajos)

tszv. egy. tanár

 

                                                                                  913/B

80. szept. 20. Megbeszélés Gruberék lakásán. Részt vett: Németh L., Weisz Gy., Nagy Géza, Bernáth Mária, Prókai Gábor, Szüts Miklós, Váli, Nagy–-Gruber család, a mama és az ikertestvér. És Mrávik.

 

–- Mrávik jövő évi kifizetéssel fölajánl a MM részéről 300 000 Ft-ot képek vásárlására az MM részére. Kb. 70 képre. A család egyelőre ennyi pénzzel számolhat.

–- Vác átveszi a teljes anyagot letétként, képet most nem vásárol.

–- Vác hivatalosan megkeresi a Pest megyeieket Szentendrén, mint múzeumügyi fölöttesét, s együtt jelentkezik a MM-nél.

–- Mrávik nem helyesli (én is tiltakoztam) az anyag iskolai díszteremben történő bemutatását. Végül Vác úgy dönt, hogy a szerződésben majd rögzíti, hogy a végleges épület elkészültéig (3-4 év?) 5 nagy kiállítást rendez Grubernek. Görög templom, stb.

–- Vác kéri, hogy a Minisztérium ne mazsolázza ki a legjobb képeket (illetve helyette beszélünk erről az aggályról).

–- Az MM a megvett képeket a legfontosabb magyar közgyűjteményekben akarja elhelyezni.

–- Vác fölveszi a kapcsolatot a szentendreiek jogászával a szerződés megírására.

–- MM támogatni fogja a Gruber-ügyet. A Gádor életmű-ajándék tervét (Váci zsinagógába) –- nem fogja támogatni. Megjegyzem hangosan, hogy az anyag érdemtelen ilyenfajta kezelésre. MM is így látja. Gádornak már van múzeum.

–- MM aggálya, hogy az anyagot nem tudja Vác megfelelően tárolni, így nem fog a Miniszter (az ő fölterjesztésére) egy új Múzeum alapításához hozzájárulni.

Meggyőzöm őt, hogy az anyag jól elő van készítve (majdnem minden paszpartuzva van) és így néhány négyzetméteren –- néhány mappa és szekrény –- az egész megfelelően tárolható.

Elfogadja. Fölvetem, hogy félállásban egy műv. történészt az anyag rendezésére föl kéne venni, vagy egy egyéb szakértőt. Azt mondják: van a szentendreieknek, úgyhogy ez sem gond.

–- Gruberéket fölkérik, állítsák össze a hagyatéki letétanyag leltárát a szerződéshez. Gruberéknek fölajánlom, hogy segítek a beszámozásban, rendbetételben. Javaslom, hogy a nagyon szépen vezett Gr.-dokumentációt is mellékeljék a hagyatékhoz, hogy a kutatások számára ez is hozzáférhetővé váljék.

–- Az MM kér a Gruber családtól egy hivatalos jelentkező levelet. Megbeszéljük, hogy ebben a levélben szerepelhet az a kérés is, hogy a Képzőműv. Főiskola által őrzött (visszatartott) mintegy 40 Gruber mű is kerüljön Vácra. Ha másképp nem, miniszteri utasításra. Németh szerint a diplomamunkának is ott kell lennie. (Szerinte ez főmű.)

(MM számára elmagyaráztam, hogy fontos lépni, a család 17 éve vár, és rendkívüli hűséggel kezeli az anyagot, nem kezdte el eladni, holott megtehette volna.)

–- Németh a váciaknak néhány képet szóban is ismertet.

–- Megnézünk vagy 40 képet és vagy 60 grafikát. Mindenki el van hűlve az anyag rendkívüli színvonalától.

Ennyire emlékszem.

Németh megjegyzi, hogy evvel szerepe véget ért.

 

80. 5.                                                                             914

nincs miért lázadni.

pech.

 

Évek óta játszom a gondolattal, hogy egyszer kipróbálom, és a városmajori templomban nem a jobb harmadik sor közepére ülök.

 

Istenem, ülj le egy kicsit, ide, szembe.

a fotelbe, mert az tisztább –-

 

Fejezetek a nyuszinkról: megpróbáltam utánozni, ahogyan vakarja magát. Tetszett neki. Valami tompa röfögéssel jelezte, hol jó neki, utána fejével követelőzően döfködte a kezemet, dugta be tenyerem alá.

Hogy nyalogatta is, ezt hálának értelmezhetem?

 

Gyönyörű csaj reggel, tejboltba menet az utca túlsó oldalán. Elrontotta az egész napomat.

 

Ez a csodálatos tragikus és marha Széchenyi gróf (Naplója) most azon lamentál, hogy ő már biztos elfelejtett úszni. Másnap lelkendezik, hogy az ember az ilyet mégse felejtheti el egészen.

 

 

 

80. 6.                                                                             915

Nyúl Úr újabban reggel jógámat ostobán szervezett, bűnös túlmozgásokkal járó simogatási időszaknak tekinti. Hasamra ül. Kezem alá tuszkolja a fejét, hogy vakarjam, amíg fejen állok, következetesen a szakállamat rágja, kétlábon. (180 mp)

 

Megint ingadozom, adjak-e el (továbbra is) a Képcsarnoknak: nagyon nehéz dönteni:

1. hogy olcsón veszik, az nem elvi kérdés – nem fontos (megéri-e vagy sem),

2. a képeim nem szégyellnivalóak, tisztességesek,

3. most elfogy az eladható, – kezdjek-e hát erre a célra festeni? Addig kétszer tettem meg,

4. SNK azt mondja: nem igaz, hogy minden mű főmű. Miért ne kapjon az a falusi agrármérnök tisztességes képet tőlem?

 

A női vezetők figyelmesek, nyugodtak. Betartják a közlekedési szabályokat, gyakran még mosolyognak is. És aki mögöttük vezet –- megőrül.

 

Gyakran találok a műtermemben tökéletesen elfelejtett –- néhány napja kezdett új képet. Ennyire nem érdekel? Vagy mi ez?

 

Vízivárosi Galéria                                                           920

Horváth Tamás

 

Kedves Tamás!

Jelentkezem a meghívásra, az őszi kollektív kiállításra.

Fenntartom azonban a lehetőséget, hogy az anyagomat visszavonjam, ha nagyon gyenge a bezsűrizett anyag.

Váli Dezső

 

80. 6.                                                                             921

Kit tartok magamnál előbbre állónak (élő, magyar) a szakmában egy kiállításnyi főművet kalkulálva:

Anna Margit, Barcsay, Bálint, Bernáth, Deim, Kokas, Lóránt János, Miháltz, Német József, Szántó Piroska, Vaszkó Erzsébet, Nagy Gábor (ez 12, ja, és az a narancs-zöld lombfestő fiú (13).

Akit kb. mellettem állónak:

Berki, Bolgár, Fejér, Gyarmathy, Klimó, Korniss, Orosz János, Schéner, Sváby, Tamár Ervin, Swierkiewitz, Kovács László, Földi Péter, Tölg (17).

Tán egypár még van, aki ezen a címlistán nem volt rajta.

 

80. 7.                                                                             921

Tanulok ünnepelni. A váci kompon kelek át éppen. Kerülő út.

 

 

 

                                                                                      922

BEREMÉNYINEK (A FILMJÉHEZ)

 

Ezerkilencszázhatvan.

Ez jut eszembe. Egy koldus, bal lábfeje rongyokba csavarva. Nem emeli, hanem széles terpeszben húzza maga mögött–mellett; furcsán oldalazva.

80. 7. 29.

Szia

Deske

 

80. 7.                                                                             925

Szemüveg – olvasáshoz.

Mától – halálomig.

 

Th. Mann idézi (József eleje)

    ”mért szántad nyugtalanságra

    fiamat, Gilgámest,

    s mért adtál oly szívet neki,

    mely békéről mit se tud?”-

 

Először volt, hogy a lányom valamit jobban tudott, mint én. És meg is tudta mondani.

 

Nagyon szegényesek képtémáim. Valami új képindítást kéne kitalálni. A kollázs is üres –- felnagyítva. Vagy a faktúra?

 

80. 8.                                                                             926

Zsófi megkért minket, hogy házaspározzunk, hogy legyen testvére.

 

Pár év tévelygés után visszatettem festőszeres poharamat bal hátulról jobb előre. Hökkentő hidegcsillogású időélmény.

Ugye. Van nap, ami úgy kezdődik, hogy mindjárt négy méterről belelátsz a szemétkosárba.

80. 8.

Először sétáltam végig egyedül, korzóidőben a Margit híd és a Lánchíd között.

 

80. 8.                                                                             927

Ha nem lenne autóm, hogy tudnám beszerezni a peremkerületekről ezt a rengeteg szükséges autóalkatrészt?!

Még farmert hordok, de téli hidegben már pizsamát alá –-

 

Mindig sért egy kicsit, mikor csomagfelvételnél a postás kék plajbásszal áthúzza a feladó nevét.

 

 

80. 9.                                                                             928

Eltelik vagy negyven év, mire az ember rájön: azt kell (és lehet) mondani egy nőnek vendégségben: hű, de éhes vagyok. És fölcsillan a szeme.

 

Rájöttem, miért szeretném végül is, ha Zsófi jövőre nem a Marcibányi térre, hanem a Vérmezőre járna iskolába:

az út odafelé sokkal világosabb, fénnyel telítettebb, kilátás a hegyekre–-sokaságra.

 

Fő műveim:

a Népköztársaság úti hanglemezbolt,

a 78-as MNG Stúdiókiállítás

és hogy

a kerület gyerekei szemüvegét nem fehér, hanem színes, ábrás papír fedi egyik oldalon.

Átvették Zsófitól, először az oviban.

Tarka autómat viszont megrugdosták.

 

                                                                                      930

Kékkúti ház, megvétel napján:

”-nekem ez így jó”-!

80. 9. 8.

dr. Jávor Katalin

Ezt kértem tőle. (Egy későbbi építkezés réme.)

 

                                                                                      932

Kálmán, szívesen és örömmel segítek.

Mindig szerettelek.

Nagyon sokat tanultam Tőled első éveimben.

Nem hiszem, hogy mű még valaha akkora élményt fog adni, mint hajdan a Te barna házfalas képed, meg a halványlila fényben-tört fa (vagy virág?)

Máig emlékszem egy éjszakai józsefvárosi sétánkra.

Egyik zsűrornak szóltam, holnap beadok egy levelet Vészits igazgatónak, akit ismerek; jól, és becsülöm is.

                                                                                      933

Művészeti Alap

Igazgató

 

Kedves Ferenc!

Protekciót, pártfogó jóindulatot kérek Tőled valahai mesterem: egy velem egyidős amatőr festő számára. Az Alapba szeretne bekerülni.

Zseninek indult, áhítattal hallgattam. Valahol eltörött útközben. Most még egyszer megpróbálná. Utoljára. Szeretne szabadúszó lenni. Reklámgrafikából meg is tudna élni.

Most lesz a tagfelvétel. Kérte segítségemet. Megdöbbentem, hogy abba a korba léptem, hogy tőlem kérnek ilyent.

Kálmánnak hívják.

Váli Dezső

80. 9.                                                                             936

Kedves Havas Valéria!

 

Telefonüzenetet kaptam a Műcsarnoktól, hogy amennyiben a Minisztérium jóváhagyja, 81 február-márciusában lesz a kiállításom. Örülök neki. Tisztességesen készültem rá. Még ami mérhető is: egyebek között idén vagy 13 000 forintért csináltattam keretet.

Az ajtó hasítékába betéve lábamat, rögtön két személyi kérés: szeretném, ha Frank János rendezné. Kedveljük egymást és többször dolgoztunk együtt, becsülöm Őt.

Másik: grafika: Szűts Miklós festő és grafikus barátom, akinek ilyesféle dologban elég nagy gyakorlata van. Címét már Frank Jánosnak megadtam.

Váli Dezső

 

80. 10.                                                                            937

FILMSZINOPSZIS a Balázs Béla Stúdió számára

Bukovinai régi zsidó temetők (tervezet)

16 mm-es, ff, 8 perc

 

Egy képzőművész szövetségi kiküldetés alkalmával megmutatták nekünk a románok a híres Sucaeva környéki kolostorokat. Ott találtam rá Gura Humorolui falu régi temetőjére. Páratlan kincs –- meg tudom ítélni. (34 É.K. magyarországi zsidó temetőt fotóztam föl saját kedvemre.)

Kissé utánanézve a román irodalomban kiderült, hogy az anyag föltáratlan és enyhén szólva publikálatlan.

Erdélyi régi zs. temetők műv., Kriterion, 1980.

Ion Miclea (Sweet Bucovina) Editura Sport-Turism, 1977.

E könyvekből azonban mégis kiderült valami: a környéken még (legalább) 17 gyönyörű temető van. Előválogatás után ebből hattal foglalkoznék:

         Gura Humorului

         Piatra Neamt (nyemc)

         Rádáuti (rádauc)

         Siret (sziret)

         Sucaeva (szucsává)

         Cimpulung Moldovanesc

Mindezek É. K. Romániában, Kárpátokon túl, Sucaeva környékén 50-60 km-es körzetben helyezkednek el (Bp.-től 720 km).

****

 

Prekoncepció

Ez a páratlan helyi plasztikai kultúra egészen a 17. sz.-ig követhető vissza az emlékekből. Elsősorban a művészi értékű faragásokat szeretném bemutatni a köv. szempontok figyelembevételével:

1. népművészeti behatások:

         –- naivitás

         –- átvételek

         –- humor

2. magas kultúra behatások

         –- sumir (!) román gót (!) formaemlékek

         –- elsősorban: barokk hatások

         –- rokokó is

időtartam:

         –- kövek, faragványrészletek kb. 80%

         –- kettős-hármas kiscsoportok kb. 5%

         –- temető totál, környezetben kb. 15%

A faragványok bemutatási szempontjain túl (természetesen szemléletesen, nem didaktikusan) 3 fő téma van:

 

1. plasztikai ábrázolások: (oroszlán, medve, gyertyatartó, összetett kezek stb.),

2. ornamentika: (indák, rozetták, architektonikus elemek, féloszlopok, timpanon stb.),

3. betűkalligráfia

 

(Alternatíva: második, a köv. helyszínelés után eldöntendő, hogy érdemes-e színes betéteket alkalmazni, ugyanis színezett kövek is vannak.)

Kiemelve: a különösen szép faragványok és kontrasztként esetleg a törvénytudók kövei, amik olykor szándékoltan dísztelenek.

Köv. lépés lenne:

Egy helyszínelés, az anyag belső arányainak végleges kialakítása elkészült fotók alapján, forgatókönyv, film (3-4 napos helyszíni munka, elsőként).

Váli Dezső

80. 10. 21.

mellékletként néhány fotó

(nem saját fölvétel)

(Kende segített. Temetőkönyvem fotózásához kellett valamilyen trükkel pénzt szerezni... Sikerült. Egy hét Romániában, fotózás, vele.)

 

80. 10.                                                                            941

hátha neki jó!

(házvétel)

 

80. 10.                                                                            942

4 napja 60-nal (max 70) járok a városban. Sugár szerint ez is csak megszokás kérdése. Hátha.

 

                                                                                      942

NAGYMAROS –- kedvesem. 80. 11. 3-24.

+

egy rózsaszín–-fehér geometrikus ikont kellene festeni talán umbra háttérrel

+

Volt szerelme meséli itt nekem, hogy Kálmán, akit én 20 éve mesteremnek tekintettem, hasonlóan volt velem.

+

Évekig eseményt celebráltam abból, hogy társaságban soha nem ittam, holott egyszerűen mindössze nem ízlik.

+

Ha lányod férfit hoz föl a szobájába: gyereke lehet. Ha kizavarod őket: gyereke lehet és még meg is fázik.

Mulatságos, de nem bírom megállni, hogy tele ne egyem magam. És még a szomszédok is juttatnak!

+

Reggelre megint fehér lett minden. Mise után –- talán először –- ezért a faluban sétáltam reggeliig. Pirossapkás gyerekek, csapatban is iskolába. Az öregasszonyok igen lassan, meg-megállva. Kerestem az olyan helyeket, ahonnét fölüllátás van a falura. Gyönyörűen grafikussá válik minden. És csepereg a fákról a nyakamba. –- A festőnők fészkelődnek: még nincs téli képem Marosról! –-

Csúcsforgalom a Dunán. Nem értem, mért innét viszik a sódert, mikor a túloldalon már valami komoly gát épül.

Az uszályok élete. Kis fények a kajütablakokból. Fő a vacsora: kis füstbodor.

Csend.

 

80. 11.                                                                            949

VÉSZITS FERENCNEK (Műv. Alap. Ig.)

Kedves Ferenc!

 

Az ablakhoz tolt kis íróasztalkámnál ülök. A szoba jó meleg. Az ablak párás. Erős az ellenfény a víz felől. Egy kővel rakott uszály sziluettje. A partról egy kutya ugatja. A visegrádi part fehér csíkja szemközt. (Esett a hó éjjel.) Fölötte a jól ismert hegyoldal és a gyümölcsfák sora. Reggeli sétám idején még olyan sűrű köd volt, hogy orromig alig láttam. A víz felől ködkürt szólt, minden percben közelebbről. Aztán Zebegény felől egy hang felelt rá.

11 éve járok ide. Itt csend van.

4 féle pletyka van forgalomban (födémcsere szükségességétől –- egészen a gondnok új, jobb állásáig), miért akarjátok „-ott fenn”- ezt az alkotóházat megszüntetni. Lényegében mind a négy pénzkérdésről beszél. Furcsa.

Nem mindenki zseni itt. De ezeknek a vidám, nagyhangú nyugdíjas rajztanárnőknek összeszokott, összetartó csapata: maga az élet. Nincs saját nyaralójuk. Nagyon jól érzem magam köztük. Jó néhányunknak pótolhatatlan ez a ház.

Nagymaros 80. 11. 14.

Baráti üdvözlettel:

Váli Dezső

 

 

80. 9.                                                                             950

Művészeti Alap Vezetősége

Bp. V. Báthory u. 10.

 

Avval a kéréssel fordulunk a Művészeti Alap Vezetőségéhez, hogy a nagymarosi alkotóházzal kapcsolatos terveikről szíveskedjenek felvilágosítást adni.

Kérésünket avval indokoljuk, hogy a Dunakanyarban ez az egyetlen alkotóház és további sorsa vagy megszüntetése komolyan érinti az itt alkotó művészeket, akik ezt a telepet rendkívüli adottságai miatt (Duna-part, kilátás, központi hely, megközelítés) rendszeresen látogatják. A döntés meghozatalánál ezt a tényt kérjük figyelembevenni, és kérjük, hogy a megfogalmazott határozatról az Alap-tagságot körlevél formájában értesíteni szíveskedjenek.

Nagymaros, 1980. november 15.

Tisztelettel:

a Nagymaroson dolgozó művészek nevében:

Váli Dezső

 

                                                                                      951

NAGYMAROS (folytatás)

+

(József) A karaván vezetője lekiált Józsefhez a kútba: „-Héha! Ki vagy mi nyöszörög odalenn? Természetes tartózkodási helyed ez, vagy jobb szeretnél másutt lenni?”-

+

Anyám csodás, értő tapintata: (mondtam, most Nagymarosra nem festeni megyek) „-Akkor nyilván egyedül akarsz teljesen lenni, nem írok neked.”-

+

És a reggeli mise. Ahogy évenként–-kétévenként a ministráns gyerekarcok változnak, kamaszodnak. Hogy a lányok egyre szebbek, majd később kezdik fölvenni környezetük földi arcát (úgy 12 éves koruk felé).

+

Azt mondja, két kávéskanál almaecet és kis méz naponta –- egy pohár vízben, és nem lesz reuma.

Na?!

+

Valami jobb ügyre kéne szentelnem magamat tán, mint örökös magam figyelése.

+

Valami fergeteges napkelte. Aztán, ahogy tovább sétálok a parton, a nap visszakerül a hegyoldal mögé. (Szeretnék futni, hogy biztosan sikerüljön a dolog.) Aztán néhány perc múlva még egy napkelte, most már a szemközti hegy tetején.

+

És az enyhe borzongató izgalma a búcsúzásnak, indulásnak. Ahogy egész életem viszem – egyedül – egy autóban. Ami nagyjából arrafelé megy, amerre irányítom –. És alighanem utolsó sétám itt ezen a parton? És mindörökre?

+

Ja, és kéne valami melegebb sapka. De milyen?

 

Nagymaros pótlás:

Indulóban hazafelé utolsónak egy CSÚNYA kavicsot választottam a vízpartról.

 

80. 11.                                                                            960

Rettenetes. Az öregek magukat megadó hal-tekintete. Muszáj?

 

Persze, volt ebben póz is, hogy nagy kiállításom előtt éppen –- művésztelepre nem vittem festéket. –- Hogy én gondolkozni fogok.

De talán –-

 

A műcsarnoki kiállítás ideje éppen alkalmas idő, hogy abbahagyjam régi képeim továbbfestését, amivel elmúlt éveim jó része ment el.

Annyira egyértelmű, hogy akár el is lehet határozni. Tényleg, el is határozom.

 

80. 12.                                                                            963

Ha festés közben a kép hirtelen „-fontos”--ba fordul (vagyis amikor tehetséges vagyok) –- tévedhetetlenül viszketni kezd az orrom töve.

Igaz, a csodálatos Gelléri Andor Endrének meg pálinkaszaga lett, ivás nélkül.

 

80. 12.                                                                            964

Leginkább talán egy hím szarvasbogárhoz vagyok hasonlítható.

Lírai alkat, belülről puha. Hátam fekete és mozgásom merev.

Billegve és határozottan törtetek céljaim felé.

Csápjaimmal simogatok, ha úgy fordul a dolog.

Sok tisztelőm van.

Izületeimet rendben tartom.

                                                                                      956

Havas Valéria

Műcsarnok

 

Kedves Igazgatónő!

Szeretnék egy ötletet adni.

A műcsarnoki kiállítások nyomtatott propagandaanyagai közül (ellentétben a katalógussal és a plakáttal) a meghívókártya az egyetlen, ami nem méltó a Műcsarnok szellemi rangjához. Tipográfiája legtöbbször bárgyú, arányhibás vagy legalább unalmas. Gondolom, a szedőmester tervezi.

A változtatáshoz nem kell pénz.

1. Egy tipográfiai terv elkészítése olyan kis többletmunka, hogy az eddigi grafikusi feladatokhoz egyszerűen hozzá lehet csapni, még akár külön fizetni sem kell érte. (A grafikus itt fix összegért vállal, és nem a zsűri áraz a műcsarnoki gyakorlat szerint, úgy tudom.)

2. A Művészeti Alap dorogi nyomdájának jó betűkészlete van, ott kéne ezeket nyomatni. De ha marad a Vadász utca, a névjegynyomda is, –- akkor tőlük egy betűmintakönyvet kell kérni, hogy azt a grafikusnak alkalmanként kölcsön lehessen adni. Hogy ne a levegőbe tervezzen. Ennyi az egész.

Váli Dezső

 

81. 8.                                                                             966

Műcsarnoki kiállítási meghívóm hátlapjára írtam Pilinszkynek:

 

Odalöktek. A véletlen úgy hozta, hogy Kondor ravatalánál díszőrséget állhattam. Én akkor úgy gondoltam: a következő generáció nevében. Talán nem is jogtalanul. Örülnék, ha fordítva is, ha Ön is tudná használni az én gondolataimat. Meghívom.

Váli Dezső

 

Vagy 10 éves koromban elvittek egy halott lakásába. Hagyatéki turkálás, minden vacakot haza lehetett hozni. Talán akkor kezdtem a tárgyak relatív értékét megismerni. A tárgyak is halottak voltak. Környezettisztításaimban alighanem szerepel.

 

örökké nyugatlan

 

Üdvözlet a kedves utókorbeli fotólaborosnak, akire mai délelőttömet áldoztam. Tavalyi napló-mikrofotóim mind a 8 tekercse kissé túlexponált lett túlbuzgóságom következtében. Ma: farmergyengítő –- most szárad. Nem kell majd 300 sec-et exponálni a nagyításnál, mint nekem –-

 

A legtöbb, amit ember:

”-mosolyod megnyugtató”-

(slágeridézet az 50-es évekből)

 

Szeretek a kép elé üveget tenni.

Elidegenít.

 

81. 2.                                                                             966

Kiállításom vendégkönyvéből a legjobbak:

”-gratulálok művészi pályád ezen jelentős eseményéhez”-

”-harmincöt + két év bányamunka a zsűrinek is!”-

”-megfeledkezett a társadalmi munkamegosztásról. Maga helyett is söprik az utcát. Onanizálgat?!”-

 

81. 2.                                                                             967

Szrogh azt mondja (nagyon szeretjük egymást): Dezsőke, maga agresszív és exhibicionista”- –- és mosolyogva megveregeti a vállamat.

–- Igaza van.

Egy 16 éves történet befejeződött. Zsófia megnézte a kiállításomat.

 

Először szégyenített meg a lányom: rám szólt, ő azt hitte, fölöslegesen beszélek.

 

81. 1.                                                                             974

A TV „-Stúdió 81”- stábja jött ki a műtermembe a kiállításom alkalmából interjúra.

Előkészítő megbeszélésnél adtam egy listát, mit javaslok, mit érdemes tőlem megkérdezni:

–- Mennyi a selejtje?

–- Mennyire tehetséges?

–- Fontos-e ez a kiállítás Önnek?

–- Miért fest több évig egy képet? (Elrontott képemből tudok elindulni.)

–- Miért pusztít el olyan sok képet?

–- Mik a tervei? (nincsenek)

–- Mik a legnagyobb veszélyei a szakmának?

     –- önzés

     –- elbutulás

     –- nem emberléptékű (irracionális)

–- Lusta-e vagy szorgalmas?

–- Mit csinál, amikor nem fest? (Mennyit dolgozik?)

(Ne várják el az embertől, hogy szóban is érdekes, okos legyen.)

–- Mi a legnehezebb a szakmában? (a szabadság)

Végül kihagyták a műsorból, Szinetár szerint lila volt, amit mondtam. Lehet, hogy igaz.

 

                                                                                      994

A MŰCSARNOKI KIÁLLÍTÁSI KATALÓGUSOM SZÖVEGE

MŰCSARNOK 1981

 

(naplómból)

a jelenségek mintha csak arra lennének jók,

hogy sebzett töredék-voltukat jelezzék.

valami szerkezeti hiba folytán számomra soha

nem állnak össze megnyugtató tömeggé, folyamattá,

vagy netán EGÉSSZÉ.

a sok még csak nem is ismétli az EGY-et.

az EGY nekem inkább hasonlít a várt végtelenre,

az EGÉSZ-re, még hiányosságában is,

és inkább meg is értem önmagam benne.

(ezért nem élem az idő linearitását.)

ezért tudok mindent csak az EGY-en keresztül megélni.

 

a tárgyak jönnek és mennek.

nem fogadom el békéjüket.

nem felejtek el integetni utánuk.

79.7.                                                                    Váli Dezső

 

81. 1. 31.                                                                        975

(műcsarnoki kiáll. megnyitószöveg)

(nem megírt szövegek, lejegyezve magnóról)

 

Vizy Ottó:

(Műcsarnok, kiállítási osztályvezető)

Tisztelt megnyitó közönség, kedves barátaink! A Kiállítási Intézmények nevében tisztelettel üdvözlöm Önöket Váli Dezső festőművész kiállításának ünnepélyes megnyitóján. Tisztelettel köszöntöm állami, társadalmi és kulturális életünk körünkben megjelent tagjait, köszöntöm az alkotóművészeket, művészeti intézmények ittlévő képviselőit. Köszöntöm valamennyi kedves vendégünket a művészeti rendezvényünk megnyitásán. Frank János művészettörténész betegsége miatt nem tudja kiállításunkat megnyitni. A kiállítás megnyitására az alkotó művészt, Váli Dezsőt kérem fel tisztelettel.

 

V. D.:

Kedves közönség, ma reggel a kádban állva, amikor a csempét mostam le szivaccsal, mert minden baráti figyelmeztetés ellenére mindennap lefröcskölöm, azon gondolkoztam, hogy van-e valami sorsszerű abban, hogy Frank Janónak eltörött a karja. Frank Jánosnak egy Remtor gyártmányú írógép esett a karjára, és gondolkoztam rajta, hogy hogy jön ez össze, hogy végül is a kiállítás megnyitását is én vállalom el. Valahogy mindig minden így adódik, hogy a képkeretek tervezésétől, –- na jó, hát a képeket én festettem –- s utána a grafika, utána a képek fotózása a katalógus számára, aztán a plakát készítése, annak is a fotója, –- a betűi, aztán a Frank János betegsége miatt a rendezést is én csináltam, és így akkor most ezt a megnyitó beszédet is, de valahogy, valahogy ez nekem mindig így egész, mindenbe belenyúlok.

Pedig mondanivalóm nincsen, mert amit én itt szóban el akartam vagy el akartam volna mondani, azt a katalógus első, illetve második oldalán leírtam azt a pár sort, –- és ezenkívül vannak a képek.

De hogy mégis esemény történjen, amivel magamat ünneplem, és egymást; arra gondoltam, hogy Zsófia lányom életéből mondok el egy verset, amit valahol négy és öt éves kora között alkotott, és ezt fogják Önök hallani. A dolog úgy történt, hogy egy délelőtt nem ment óvodába, én festettem, ahogy szoktam a szoba közepén, ő pedig az egyik ládát fölborította, beleült, és egyedül, az Adorján elefántjával –- elkezdett újságosdit játszani. Kiosztotta magára a rikkancs szerepét és újságot árult. Aztán a dolgok összekeveredtek, ő volt a vevő is meg a rikkancs is egyszerre, közben egy újságot is alapított, mert ilyen újság például, hogy Magyar Eszpresszó –- ez nem létezik, de nem is annyira rossz ötlet, –- és aztán egy idő után abbahagytam a festést és elkezdtem jegyezni, amit mond. Úgyhogy engedelmükkel én ezt a verset olvasnám föl, sőt, miután ezt ő recitálta, én ezt megpróbálom imitálni a magam egészen más hangfekvésében:

ki kér árust?

jó árust!

erős újságom van!

ki kér újságot?

ki kér árust?

jó finom árust?

Magyar Eszpresszó!

Magyar Autó!

Eszpressz Magyar Autó!

 

szemtelen, kivetted ezt a sok újságot!

Dunájába rózsát tenni

Dunáról fúj a szél

az én Dunám nem fújna

 

kérsz újságot?

egyet, igen.

ha-ha-ha

tüske ment a lábamba

héjj, újságoskám, te mit malackodsz itten?!

egy árust!

harmadnapra öt árust!

 

– köszönöm, ennyit.

A kiállítást megnyitom.

(taps)

 

Vizy:

Frank János barátunk nevében is, akinek ezúton kívánunk javulást, megköszönöm Váli Dezső megnyitószavait, valamint azt is, hogy volt szíves a kiállítás rendezésének gondjait is átvállalni. Köszönöm tisztelt vendégeinknek a megjelenését, kérem tekintsék meg a tárlatot.

 

81. 2.                                                                             977

3501 Miskolc Pf. 160.

Grósz Károly

Magyar-Szovjet Barátság tér

MSZMP Megyei Főtitkár

06-46/16/361

 

Kedves Grósz elvtárs!

Váli Dezső festőművész vagyok, 38 éves. 10 évvel ezelőtt Miskolcon a Kossuth u-i múzeum számára készítettem egy nagyméretű falképet. Az akkori igazgatónő ajánlotta föl ezt a feladatot, megtiszteltetésnek vettem. Leutaztam, kaptam szállást, festéket és egy helyiséget (egyebet nem is kértem), és elkészítettem a lépcsőházi tér számára a pannót. A „-Képtár kapuja”- címet kapta, ezt a tartalmat hordozza, és úgy érzem, Miskolc szellemi atmoszférájából is hordoz valamit. Mindenképpen a Város számára készült, oda szántam.

A képet azóta pontosan nem rekonstruálható körülmények között fél év után leszerelték a helyéről és raktárba került, majd visszakértem –- azóta műtermemben tárolom. Az ok talán az akkor még szokatlan hangvétel lehetett, s talán az is, hogy nem minden művész örült, hogy ezt a feladatot nem helyi festő oldotta meg.

Szeretném, ha a pannó visszakerülne Miskolcra.

Most elmúlt 10 évem munkáit mutatom be a budapesti Műcsarnok termeiben –- a képet kiállítottam. A kiállítást megnézte Végvári Lajos professzor úr is, aki jól emlékezett a képre, s felelevenítette, mennyire jó véleménye volt erről az akkor épp Magyarországon tartózkodó Szalay Lajos grafikusnak is. (Jólesett ez az utólagos dicséret.) Végvári úrtól tudom, hogy a Múzeumnak időközben más rendeltetést szánt a Város, s ő a pannóm számára az új Pártszékház nagy előcsarnokát javasolta. Ahogy a teret leírta, én is örülnék ennek a megoldásnak.

Amennyiben Önt érdekelné ez a lehetőség, kérem, ha Pesten jár, nézze meg a kiállításomat; tisztelettel meghívom. Végvári professzor is szívesen ad részletesebb információt. (Mindig a hét második felében tartózkodik Miskolcon. Azt is Ő javasolta, hogy amennyiben valamely okból a pannó a Székházban nem lenne elhelyezhető, esetleg az új iskolaépületek valamelyikébe kerülhetne, a nagyméretű előcsarnokba.

(Jelzem, hogy 81. március hónapban ösztöndíjjal külföldön vagyok.)

A pannó adatai: 548x314 cm, álló formátum, műanyagtempera, 10 tábla farostlemez.

Váli Dezső

 

81. 3.                                                                             979

MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT

BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGA

3801 MISKOLC Pf.: 160

Magyar-Szovjet Barátság tér 1.

Telefon: 06-46/16/261

Miskolc, 1981. március 17.

Ikt.sz.: PMO/10/52-1/1981.ZI.

Kedves Váli Elvtárs!

Grósz Károly első titkár elvtársnak írt levelét megkaptuk. Kérem, tegye lehetővé, hogy az Önnek legalkalmasabb időpontban a Propaganda és Művelődési Osztály képviselője megkereshesse Önt. Célszerű lenne, ha 2-3 időpontot is megjelölne, s akkor alkotását is megnéznénk és szót váltanánk az elhelyezés lehetőségeiről.

Elvtársi üdvözlettel

Nagy Zoltán osztályvezető

Evvel egy hosszadalmas levelezés kezdődött. Végül a pannó a 3.sz. Miskolci Általános Iskolába került. És egy képemet (zsűriár: 30 000 Ft) 20 000-ért megvette a Miskolci Múzeum. Egy kiállításlehetőséget is fölkínáltak, de végül is lemondták. 84. 6.

 

81. 1.                                                                             980

Püspöki Hivatal

Esztergom

 

Bíboros Atya!

(Ezt a munkát sajnos nem végzi el helyettem más:)

Szeretném figyelmébe ajánlani, és alkalmasint megvételre fölkínálni „-Nagy Keresztút”- c. festményemet. A stációknak megfelelően 14 tábla, egy egységben és egy keretben összefoglalva, olaj, faroston, 80x360 cm, 1971. Gondolkodásmódja és stílusa, mint többi képem is, elvont, nem figurális – illeszkedik a ma Európájába. A kép ötletét egy tanulmányutamról hoztam. Láttam a Riviérán Matisse keresztútját, ami nem tetszett eléggé, és láttam a csodálatos középkori útioltárokat a párizsi Cluny-múzeumban. Hazaérve több hónapig készültem a témára, sok grafikai változat született, majd 4 olajkép, mind 3 méter körül. Az egyiket annak idején az akkor plébániámnak ajándékoztam. Ez a „nagy” változat volt az utolsó, amivel úgy éreztem, megoldottam a feladatomat.

Ilyenformán ez a kép életművem fontos darabja, úgy hiszem, a kortárs magyar kultúra része lesz. Úgy vélem, közönség elé való.

Örülnék, ha a Bíboros Úr, vagy egyházmegyénktől néhány értő ember látná, megnézné. Most fogom bemutatni a Műcsarnokban Budapesten, eddigi munkásságomat összefoglaló kiállításon (38 éves vagyok). A kiállítás 1981. január 31-től február 22-ig lesz nyitva, hétfő kivételével 10-18 óráig.

A kiállítás hivatalos árazózsűrizése még nem történt meg, ára várhatóan 20 000 Ft körül lesz. (Most itt egy kevéssé suta és ügyetlen mondat kellene arról –- de talán Ön úgyis érzi –-, hogy ez a levél nem pénzszerzési vágytól indíttatva született...)

Bp. 1981. 1. 7.

Tisztelettel (valóban) híve:

Váli Dezső

(végül 45 000-re árazták. 81. 5.)

81. 4.                                                                             981

Bíboros Atya!

Műcsarnokban februárban rendezett gyűjteményes kiállításom kapcsán írtam Önnek egy képemről: amennyiben méltónak ítéltetik, szeretném, ha „-Nagy keresztút”- c. festményem a magyar egyház tulajdonába kerülne. Mint megtudtam, Önt Balatonfüreden kezelték, nyilván ezért nem volt módja levelemmel foglalkozni. Közben kiállításomat lebontották, a kép visszakerült hozzám. Szükség esetén itthon, műtermemben megtekinthető.

Váli Dezső

Máig nem jelentkezett. 81. 11.

 

81. 4.                                                                             982

Kedves Plébános Úr!

Kérem, ezt a levelet szíveskedjék a Bíboros Úrhoz eljuttatni, vagy ha úgy látja célszerűbbnek, szóban ismertetni tartalmát.

Most egy hónapig egy kulturális ösztöndíjjal Norvégiában voltam, ezért nem jelentkeztem korábban.

Váli Dezső

 

81. 4.                                                                             983

Művészeti Alap

Budapest

Segélyezési bizottmány

 

Kérem a Művészeti Alapot, hogy számomra 15 000 Ft alkotói előleget biztosítani szíveskedjék. Utálok tartozni, úgyhogy amint pénzhez jutok, úgyis befizetem csekken, mint legutóbb is tettem.

Indokom: Műcsarnoki gyűjteményes kiállításomból kifolyólag harmincezer forint adósságom van. Számomra váratlanul egyetlen magán- és közületi vásárlás sem történt. S most fejemre szakadt a tető: egyszerre két hitelezőmnek is szüksége van a pénzre. S ráadásul anyagot is kellene vásárolnom.

Váli Dezső

Megkaptam.

 

81. 4.                                                                             984

Művészeti Alap Vezetősége

Budapest

 

Kérem a Művészeti Alapot, hogy amennyiben lehetőség van rá, szíveskedjék műtermemből vásárolni.

A meghirdetett új koncepció szellemében kérem ezt, vagyis hogy a kétmilliós vásárlások összegének egy része áttolódik műtermi, illetve kiállítási vásárlásba. A februári műcsarnoki kiállításomon mintegy 70 képet állítottam ki. Egyetlen magán- vagy közületi vásárlás nem történt. (Adósságom több tízezer –-)

Lassan kezdek belefáradni a pénzszerzés nyakatekert útjaiba –-

Váli Dezső

81. 4. 6.

81. 4.                                                                             985

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG

MŰVÉSZETI ALAPJA

IGAZGATÓ

10.969/1981.

Váli Dezső

festőművész

Budapest

Mártírok útja 64/b.

1027

Kedves Váli elvtárs!

Hozzám jutott leveled, amelyben műtermi vásárlást kérsz! Nyilván tudod, hogy a vásárlásoknak nem csak a rendszere változott meg, hanem a jövőben minden központi állami vásárlást (tehát a „-milliós”- vásárlást is) a Művelődési Minisztérium Képzőművészeti Osztálya bonyolít.

Így sajnos közvetlenül semmit nem tudunk segíteni. Pusztán annyit tehettem, hogy leveledet azonnal átküldtem Horváth György elvtársnak az ügy támogatását javasolva.

Budapest, 1981. április 10.

Üdvözöl

(Vészits Ferenc)

 

81. 6.                                                                           986B

Kulturális Minisztérium

Képzőművészeti Osztály

Osztályvezető

 

Kedves Horváth György!

Nem pénzért festek, és nem akarok meggazdagodni. Tényleg. De 81. februári műcsarnoki kiállításom 30 000 Ft adóssággal zárult. Egyetlen közületi vagy magánvásárlás nem történt. (4 évem java szellemi- és anyagi energiáját fordítottam erre a kiállításra.)

A Minisztérium régi és jól bevált szokása, hogy az efféle nagyobb visszatekintő–-összegző műcsarnoki kiállításokról mindig vásárol. Kérem, tegye ezt meg nálam is.

Műtermemben vagy 250 jónak hitt kép (a többit –- mint ismert –- fölfűrészelem) várja az öröklétet, valamint az Ön látogatását.

Váli Dezső

A Szegedi Nyári Tárlatról megvette a „-Pannonhalma–-monostor”--t 17 000-ért. 81. 10.

 

81. 2.                                                                             986

Szóltam, hogy vegyenek képet, ha lehet:

levél a bíborosnak (Keresztút)

Losonci Miklósnak (Iparművészeti Főiskola, ő állítólag szól az MSZMP KB/Bereczkinek)

MNG/Tőkei Ferencnének

Müv. Min/Aba Novák Juditnak

Végvári Lajosnak, s rajta keresztül az MSZMP BAZ megyei első titkárnak –- a pannóm Miskolcra visszakerülése ügyében.

És most várok. (Kicsit szégyenkezem.) Adósságom 30 000.

81. 5. 1. Eddig se magán-, se közületi vásárlás nem volt.

 

                                                                                      989

Esti Hírlap 81. febr. 4.

 

A MŰCSARNOKBAN

Fellengzős semmitmondás

Az ékszerkereskedő vasárnapja; B. E. itt már járt valaha; Halkan szólj; Igen, csend van; Végül is mindegy –- festménycímek, és nem is akármilyenek. Meglódítják a fantáziát és ha csupán a katalógusban közölt csattanós címek olvasásából állna egy tárlat Váli Dezső akár a legnagyobb magyar piktorok között is helyet követelhetne magának.

A Műcsarnokban látható képei alapján ugyanez már nem mondható el munkásságáról [..].

De nemcsak egy hamarosan megjelenő könyv fémjelzi nevét, hanem egy „-isteni heppening”- is. (Két esztendővel ezelőtt a stúdiósok jubileumi tárlatára egy –- a kritika által rossznak ítélt –- képét fűrészelte apró négyzetekre, s fölajánlotta a lehetőséget: a kritikusok és a nézők próbáljanak ezekből az elemekből jobb képet csinálni.) De hát e tettre, vagyis a kapcsolatteremtés sztanioljába burkolt önreklámozásra vagy odafigyel valaki, vagy sem. Valamennyien tudjuk, egyes-egyedül a létrehozott művek számítanak. S e tekintetben mi jellemzi Váli Dezső festményeit? A színes foltok, szabálytalan alakzatok hol világosabb, hol sötétebb, hol némi, a szemnek is kellemes összhangja, hol bántó zagyvasága, vagy éppen semmitmondó üressége [...]

Reprezentatív körülmények között, s nem egy esetben „-reprezentatív”- képkeretben ritkán találkozhat az ember ilyen fellengzős semmitmondással.

Harangozó Márta

 

                                                                                      990

Pesti Hírlap 81. 2. 7.

 

KÉTNEMZEDÉK, KÉTMŰFAJBAN

Korunk absztrakciói

Váli Dezső [...] képi nyelve egyéni, senkihez nem hasonlít zsúfolt elvonatkoztatásokkal, mégis érthető, mert korunk bennünk élő absztrakcióit sorakoztatja belső látvánnyá [...]

Losonci Miklós

 

                                                                                      991

Élet és Irodalom 81. 2. 14.

 

TÖREDÉKEK

[...] Váli Dezső bizonytalan, tele van kérdőjellel; bizonytalanság-érzetéből és kérdőjeleiből következik, hogy csupán foszlányokat, morzsákat, szálakat képes festeni, ezekből állnak sárgaborsósárga, földlila, hófelhőszürke képei [...]

Váli belső történéseket vetít ki, de indokolatlanul hatalmas kompozíciókban. Nagyméretű képekben ad számot belső rezdüléseiről, amelyek ilyen módon elnagyolttá, sematikussá válnak. Érdektelen melankóliává oldódik a dráma, fáradt és unalmas csevellyé a beszélgetés [...]

Vadas Józseff

 

                                                                                      992

Új Tükör 81. 3. 1.

 

Kiállítás

VÁLI DEZSŐ FESTMÉNYEI

Műcsarnok

 

Veszélyes dolog, hatásos akció a „-gesztus”- a művészetben. Inkább felhívja a figyelmet a festőre, mint például egy kellemes táj, viszont hozzá is tapad nevéhez. Váli Dezső a Stúdió galéria-beli kiállításán szétfűrészelt, rossznak ítélt képeket állított ki, hogy néhány kritikus jót állítson össze belőle. Nekem a gesztus kevéssé tetszett, egyrészt nyilván azért, mert nem szerepeltem a felszólítottak között, másrészt azért, mert a kiindulópont téves, hiszen, mint G. B. Shaw-tól tudjuk, a kritikusnak nem tojnia kell tudni, hanem megérezni, ha büdös a tojás. Ettől fogva kicsit olyan szemmel néztem minden Váli-képet, hogy szét kell-e fűrészelni vagy sem? Arról nem is beszélve, hogy magát a stílust, az 1980 táján festett lírai absztraktot sem kedvelem különösképpen.

De így együtt a több tucat festmény gondosan megválasztott, finom keretekben és gondosan megválasztott finom színekkel egészen másképp hatott, mint a csoportkiállítások gesztusai vagy tájai. A padlóra szórt szemét véletlenszerűségeivel talán kár Válinak ennyit törődnie, de hát sok mindent próbálhat egy művész, bőségesen van ideje, hogy felhagyjon vele. Azért gondolom, hogy a véletlen misztikuma itt kevéssé érdekes, mert Váli nagyon tud komponálni. Fantáziája és arányérzéke egyaránt bőségesen elegendő ahhoz, hogy ne szoruljon gesztusok mankójára...

Székely András

 

                                                                                  993/A

Népszabadság 81. 2. 20.

 

B. E. ITT NEM JÁRT SOHA

Váli Dezső gyűjteményes kiállítása a Műcsarnokban

Játsszunk a gondolattal! Mi lett volna, ha a negyvenes évek végén a hibás, türelmetlen kultúrpolitikai intézkedések nem szórják szét az Európai Iskolát? Ha a magyar legális modernizmus, a „-konstruktív szürrealizmus” nem egy „-szerdai napra esik”, hanem kifejleszti a maga mecenatúráját, intézményrendszerét, közönségét? Ha Vajda Lajos már harminc évvel ezelőtt bevonul a magyar képzőművészet halhatatlanjainak panteonjába, és ha Bálint Endre, Korniss Dezsővel és Barcsay Jenővel egyetértésben (elég abszurd feltételezés!), annak idején Kosuth-díjat és tanszéket kapva, fiatalok tucatjait alakítják a maguk hasonlatosságára?

Ez esetben Váli Dezső nem harmincvalahány éves lenne, hanem hússzal több. Nem hökkentené meg alkalmi kritikusait, és nem tűnne ki lirizáltan fogalmazott manifesztumaival. Szépen belesimulna a magyar képzőművészet fejlődésének fősodrába, és annak rendje-módja szerint elnyomná azokat a fiatalokat, akik a maguk keresetlenül nyers módján a pokolba kívánják a rebbenően érzékeny, menthetetlenül individuális és klasszikus arányérzékre berendezkedett „-nagy-öreg avantgarde-ot”-.

Miután azonban a magyar képzőművészet sorsa, mint köztudott, nem így alakult, Váli Dezső és a válidezsők (például Szüts Miklós, például Szemethy Imre, például Almásy Aladár) még el sem érték legszebb férfikorukat. Kimaradt legalább egy generáció. Így kart karba öltve vonulnak fel neoavantgardékkal, és fej fej mellett vívják ki túl éber ítészek sommás ellenszenvét. Amely ellenszenv éppúgy szól az egy híján húsznak minősített, szépen festő, szépen karcoló posztavantgardistáknak, mint a tizenkilenccel kitüntetett alapokat robbantgató újmódi moderneknek.

Nem tudom, hogy használok-e az effajta művészet imázsának, ha kikezdem a mellőzötteknek kijáró és a mellőzöttekhez illő rosszalló véleményekből font glóriát. De ritkán láttam hagyománytisztelőbb, rebelliótól mentesebb, jó értelemben fogyasztásra alkalmasabb piktúrát, mint Váliét a Műcsarnokban. Ha pénzem lenne, és gyűjtő lennék, vagy ha pénzem lenne, és nagyon hiányozna egy kép a hófehér falú, krómmal, bőrrel, üveggel, a jó ízlésűek tartózkodó gőgjével berendezett nappali szobámba, törném magam a Hajóút Kréta felé című tábláért, vagy a Séta veled című kompozícióért. ezekkel a gondolatébresztő kékekkel, narancs-rózsaszín felületekkel kellemesebb lehet együtt élni, mint egy jól gondozott akváriummal.

Értelmiségiekhez illő kultúra, a hagyományok közegéből lepárolt spiritusz, érvényes műveltségtől fűtött tájékozódási készség teszi oly kívánatossá e műveket. Bár ezeket a pozitív jelzőket –- ki tudja, miért –- lassan már irónia nélkül le sem lehet írni, higgyék el, kultúrával, spiritusszal és műveltséggel nem éppen eleresztett képzőművészeti életünkben becsületük van ezeknek az értékeknek [...]

Ne higgyünk a képcímek asszociációra serkentő váratlan szókapcsolatainak (Igen, csend van, Az ékeszerkereskedő vasárnapja), higgyünk inkább a festő tévedhetetlen színpárosítási érzékének és a felületet megdolgozó csalhatatlan ösztönének. Nincs itt semmiféle ékszerkereskedő, se B. E., se Sz. P., se M. R. Más van jelen. Látomás helyett hangulat, egyéni mitológia helyett gondosan áttanulmányozott huszadik századi motívumanyag, pokolra szálló indulat helyett merengés a kárhozat esélyei felett. Ha végképp nem tartjuk tiszteletben a stilisztikai ismereteken nyugvó műtörténeti kategóriákat, azt kellene mondanunk: Váli Dezső olyan rafinált impresszionizmus-félét művel, amelybe a hazai hagyományoknak megfelelően minduntalan becsempészett egy szimbólumgyanús mozzanatot, mondjuk a jó öreg Nagybánya és fiatalabb rokona, az elegáns Gresham megbízható receptúrája szerint. Csak míg a valóságos látványfestőknél hegyek és dunakanyarok szolgáltatták a melankóliára alkalmas ürügyet, a látvány szégyenlős tolmácsolójánál padló-szemét és hulladékanyag nyújtja az átírásra alkalmas témát [...]

Persze rendkívüli dekoratív erő, szuggesztió rejlik ebben a hajlékonyan kezelt formában. Kilépve a Műcsarnok kapuján, azon kaptam magam, hogy a repedezett aszfalton, a málló vakolatú házak falán, a rongált kocsik felszínén Váli Dezső-festményeket vizionálok. A világ egyszeriben csupa harmóniává, izgalmas vonalstruktúrává, merő faktúrává változott. Bármelyik részlete kihasítva gyönyörködtetésre, hazavitelre, birtoklásra ingerelt [...]

P. Szűcs Julianna

 

                                                                                   993C

New hungarian quarterly 81. winter

”-- 3 MŰVÉSZ”-/Frank János

 

VÁLI DEZSŐ

Voltaképpen hiányzó láncszem a magyar festészet történetében az olyanfajta nonfiguráció, mint Váli Dezsőé, bármennyit késett is ez a Műcsarnokban rendezett kiállítás. Váli művészetében tagadhatatlan –- nem is tagadja –- Rothko öröksége. Választott ősének választott hagyatékát viszont olyan érzékenyen és annyi egyéni vonással tölti meg, fordítja le magyarra, hogy egyszemélyes iskolának tarthatjuk oeuvre-jét.

Váli Dezső intellektuális művész, óriási, szinte tudományos apparátussal dolgozik, gyűjti anyagát, olvas, fényképez, többféle interdiszciplináris stúdiumot végez, saját munkáit dokumentálja, rendszerezi, leltári számokkal látja el. Képeit átfesti, újrafesti, hosszú évekig dolgozik rajtuk –- láttuk az évszámokból a katalógusban –-, igen gyakran megsemmisíti. Intellektuális művész, mondom, sőt hangsúlyozom, annál is inkább, mivel ennek a műveiben nyoma sincs.

A legüresebb üres kép az Igen, csend van (1974-81) című. Az álló téglalap formán háromféle matt festésű szürke. Közülük is csak a középső sötétszürke rész nagyobb területű, felül keskeny sávon világos, alul hideg szürke. Az alsó tartományt felül homorú ív zárja. S a szürkék akkordjának mezőit két bágyadt, vékony piros csík választja el némiképpen. Ennél hosszabb leírást nem tudok adni, hiszen ezen a festményen majdnem semmi sincs. Illetve az a trouvaille benne, amilyen tökéletes arányérzékkel, színérzékkel és empátiával rakta föl az említett három képelemet a festő. Akár névjegye is lehetne ez az egyetlen kép.

 

81. 3. 1-10.                                                                     997

Norvég külügymin. kult. ösztöndíj út

 

3. 1. vas. 14.45. Keletiből, Zsófit megkérem, hogy integetés helyett ugráljon.

 

(Mit vittem)

barna bőrtarisznya

fedélzseb: ez a füzet, térképek, útijegyzetek, napló, 14 db 6x9 dia képeimről, 4 Műcsarnok katalógus, Gr. Greene: The Comedians, angol-m. kisszótár, József A. összes

többi zsebek: golyóstollak, recés kés, 2 golyós betét, 2 ceruza, filctoll, a bicska, műbőrmappa: zsilett, kisolló, cérna, tű, WC papír, fésű, antineuralgika, kalmopyrin (kellett volna orvosi szén!)

belső zsebbe: szemüveg, polivitaplex

táskában: pizsama (=tartalék ing, + meleg nadrág egyben), éjszemüveg, 1 zokni, 1 gyapjúzokni, 1 alsónadrág, torecen (tengeri betegség ellen), spárga, ftorocort

graf: színes papír, fotokarton, csipesz, technokol rapid

furulya (szoprán + betűs kottám)

fürdő: szappan-fogkefe, szivacs-kis törülk., fogkrém

2 napra élelem nejlonzacskóban

nyaktáska: pénz, igazolványok

oldaltáska övön: vasúti jegyek

nyakamban lóg: slusszkulcs helyett ottani lakáskulcsom, jegyzetfüzet

vállamon villanydrótra kötve: síbakancs, benne hókamásli, ettől lett sínadrágom, bélelt kesztyű, anorák (körömollóval kivágtam a bélést –-

kivehetősre: ettől szélblúz is lett)

ruha rajtam

körömcsipesz, VW golyóscsapágy

üres neylonzacskó

 

3. 25. sze

...

Önéletrajzomba be kéne írni, hogy 38 éves korom óta rendesen tisztálkodom: fölfedeztem a tust. (Hajón is.)

Van egy kedves norvég szó: Ja. Emelkedő és magas hangon, levegő beszívásával, lágyan mondják.

...

Amikor már 370 m-ről (ködben) utcán megpillantva megkívánsz egy lányt

...

apámra mondták: csak szeretni lehetett. én?!

...

Minden póz nélkül vallom most, amit Nagy Balogh mondott a szegénységről: fontos. Nagyon megzavart a pénz.

...

Ennek a gyors vásárlásnak viszont felhőtlenül örülök: áthágva minden szokásomat: fényképes album Észak-Norvégiából. Zsófiának ebből. Töredékes, de apai érzés.

Katának tetőző vércukorállással hirtelen hócsizma egy egyórás Harstadt-kikötés rövid sétája közben. Csizmára nem telne, gyűjtésre mindenképpen jó lesz, mert nagyon meleg –- ha nem is tetszene neki.

Katától kölcsönkapott József A.- kötetet már kétszer kivettem a szemétkosárból, valahogy nincs bátorságom kidobni. 2000 év kulturális öröksége. Igaz, hogy másfél kiló kavicsot se.

 

3. 28. szo.

A dekadens egzisztencializmus a homállyal manipulál. A bizonytalanba sokfélét belelátni.

Ha egy piktúrában a faktúra és a lazúrozás válik dominánssá, nem valami hasonló történik-e? A trecento világosan beszélt. Én?

1009B

HIVATALOS ÚTIBESZÁMOLÓ

Váli Dezső (Norvég kult. ösztöndíj Oslo-Ekely)

1981. márc. 1-30.

utazás: odafelé vonat, visszafelé Berlintől repülő, Malév jegy érvényesítés Oslo: Dronning Mandag 11. tel.: 426200, szombat zárva, egyébként 1/2 5-ig. Nemzeti Színháztól indulva a kikötőnél van.

szállás: kb. 10 lakásos műteremházban egy lakást a Külügy tart fenn magának. Cím: Oslo 3 Grabrödrev 10. 2 db kétágyas szoba, fürdőszoba káddal, előtér és kb. 40 m2 műterem az emeleten, lent előtér, nappali, konyha. Domboldalban van, villanegyed, lelátás a városra.

megközelítése: Nemzeti Színház tenger felőli oldalánál buszmegálló: 73-as felirat/Lysaker. Félóránként. Kb. fél óra út. Leszállni: Radiumhospital onnét 6 perc gyalog lefelé. Vagy villamos, de akkor fölfelé kell 10 p-et gyalogolni, 9-es villamos Nemzeti Színháztól felirat hazafelé: JAR. Hazulról a városba: LJABRU. 10 percenként jár, 15 p út, leszállni: HOFF.

Minden megállóban van villamos, ill. autóbuszmenetrend. A Lordage: szombatot jelent.

1 jegy 5 Kr. egyszeri átszállásra jogosít buszra vagy villamosra. A villamos-, ill. buszvezetőnél kell megvenni. Én vettem hónapos bérletet, ami mindenütt jó, 140 Kr. A Nemzeti Színháznál van a Holmenkollen-vasút (földalatti) végállomása, ott lehet kiváltani. Fénykép kell hozzá.

lakás: fűtés villanyradiátor, állítható hőfok minden szobában

konyha: majdnem tökéletesen fölszerelt. Hogy a disznókarajt mivel klopfoltam ki, azt csak négyszemközt vagyok hajlandó megmondani.

telefon: a lakás Pestről közvetlen hívható:

47--2-55-83-43

Norv. Oslo lakás

A lakásról viszont külföld nem hívható. 1 Kr. bedobásával működik. Telefonáláshoz gyűjteni kell az 1 és 5 Kr-t. Pestre telefon: 093-361... (és a pesti szám) folyamatosan tárcsázva az egész. Minden utcai telefonfülkéből kb. 3 p-enként eszik meg egy 5 Kr-t.

szomszédok: képzőművészek. Én átkopogtam a szomszédhoz, hogy nem zavarja-e a szopránfurulyám hangja (elég nagy az áthallás). Formailag a szomszédokkal semmi személyes kapcsolat nincs.

bevásárlás: a gondnoknő a szemközti házban lakik: Mrs. Valdie Nielsen. t: 55-6--2-00. Beszél németül és angolul. Őt meg kell kérni, mutassa meg azt a közeli élelmiszerboltot, ahol a tejet stb. reggel meg lehet venni (elég nehéz odatalálni). Nagyobb élelmiszervásárlást a városban érdemes. A hölgy egyébként átadja a lakáskulcsot, majd hó végén átveszi, semmi egyéb.

Külügymin. ügyvivő: Mr. Ture Tanum, beszél németül, angolul, szükség esetén magyarul káromkodik. Rendkívül készséges. Vigyázat! új épületben van, új telefonja: 20-41-70/394 m.

Magyar követség: lejelentkeztem Bartos Dezső I. titkárnál telefonon (56-46-88). Tudott rólam.

nyelv: Svolvaerben van egy halász, aki se németül, se angolul nem tud. (Vörös szakálla van, meg lehet ismerni.)

előzetes tájékozódás (én): Panoráma Útikönyv, Skandinávia. Jó.

helyszínen: rögtön kell szerezni Oslo Guide-programfüzet –- utazási irodában, ingyen, Oslo Week uo., Oslo közl. térkép uo., ahol a havibérletet veszi az ember

utazási iroda, inform. pénzváltás: Nemzeti Színház tenger felőli oldalán, vagy ahol leszáll az ember a főpályaudvaron: Oslo Ostbaenstasjeon (9 vill., 73 busz majdnem előtte megáll)

magánutazáshoz ott: érdemes itthon a Yusthostel igazolványt kiváltani (Express iroda, Szabadság tér, 50 Ft, igazolványkép), mert 25-40 Kr-ért akkor mindenütt meg lehet aludni (korhatár nincs!). Itthon kell venni (vagy kifotózni) uo. a nemzetközi katalógus norvég részét, minden városban van turistaház.

orvos: majdnem minden gyógyszer csak receptre van, „SZTK”-ban a helyszínen föl kell íratni, viszont az orvosnak már ezért is fizetni kell (min. 30-50 Kr). Az éjjel-nappal ügyeletes címét a patikus megadja.

múzeumok:

szerintem érdemes megnézni:

Munch Múzeum 10-20, hétfő zárva, ingyen

Fram Múzeum

Historik M.

Kunstindustrimuest (!!)

Nasjonal Galleriet

Norsk Folkemuseum

Sjofartmuseum (!)

Kon-Tiki M.

Vigelands anlagget (bár a szobrok nem igazán –-)

Sonja Henni M. előtte a buszmegállóban egy telefonfülke, amiből 5 Kr-ért fél órát is lehet beszélni Pesttel.

sport: Holmenkollen vasúttal föl a hegyekbe (negyed óránként indul, a Nemzeti Szính. előtt a föld alól). Voksenkollen megálló (1/2 óra), lehet komplett sífelszerelést bérelni Mr.Tommy Mustard Síservice-jében (első nap 65 Kr., két hétre 288 Kr. progresszív –-) (én vittem síbakancsot, úgy olcsóbb)

szakmai munka: festék stb. nem adnak. Helyszínen venni: drága

pénz: 2500 Kr., rögtön mondják, hogy szólni kell, ha nem lesz elég (szóltam a vége felé). Étteremre egyáltalán nem elég, saját főzéssel is igen szűkösen.

magyarok: 3 képzőművészről tudok: az egyik, szegény –- 56-os –- még mindig az ÁVÓ-soktól fél, nem mer hazalátogatni. Meggyőzhetetlen.

utaztam: kértem és kaptam lehetőséget néhány napot Svolvaerben eltölteni, a norvég képzőműv. szövetség alkotótelepén. A szállást én fizettem (napi 35 Kr.) Leírhatatlanul és elképzelhetetlenül szép vidék.

időjárás: március +3 és -3 között mindig, mindenütt. Hó. Ideális hónap utazni, mert szilárd meggyőződésem, hogy Norvégia hóval a legszebb, nincs hideg. Márciusban egyébként még kb. fél ár a hajótarifa. A mély hó miatt gumicsizmát hordtam.

általában: nagyon jó volt

egyéb: ugyan nem tartozott a szorosan vett feladataim közé, de hoztam két üveg nagyon jó almamustot és itthon leadtam az Élelmiszeripari Kutató Intézetnek – nem tudnánk-e mi is hasonlót csinálni. (Épp most kezdtek – mint mondták – egy alma-programba, és ezért nagyon örültek neki.)

Akinek itthon dolga volt utazásommal kapcsolatban: köszönöm a munkáját!

 

                                                                                  1009/J

KÉPZŐMŰVÉSZ SZÖVETSÉGI „-TÁJÉKOZTATÓ”- 81/4 SZÁM

Norvégia, egyedül

Egy oldaltáska. Ezen kívül –- egy villanydróttal összekötve, a vállamon átvetve –- a síbakancs.

Az ösztöndíj harminc napra szólt az Oslói Rózsadomb egy műteremházába. Három faburkolatú szoba, nagy műterem, fura szagú konyha teflonedény sorozattal, még megmutatják a fűtésrendszer kapcsolóit, megkapom a kulcsokat, majd magamra hagynak. Kiválasztok egy apróbb szobát élettérnek. Sötétedő ég, a fenyőkön túl, lent, az oslói öbölre látni. Kollázsműtermemet kicsomagolom, majd vissza. A várost ismerem, az ismétlés öröme. A csak egycsillagos múzeumok csodája. Reneszánsz bútorok és monstranciák, a halk zene is korhű. 24 méteres bálnacsontváz, a folyosón lóg a fejed fölött.

A kikötőből minden éjjel 23 órakor indul a postahajó Északra. 12 nap lenne végig, oda-vissza; talán 35 helyen áll meg. Egyszemélyes kajüt, vörös faburkolattal. Szekrénykében mentőmellény. Szuszog a légfűtés. Kezdetben még örülök, hogy a hajó oldalán kaptam helyet, kerek ablakkal a vízre. A harmadik tengeribetegség után már nem. Télen ez a járat az egyetlen lehetőség Északra, és gyakorlatilag az egyetlen sztereotip turistaút is. 250 utasnak van hely, előszezon, nyugdíjas német turistacsoportok. A szállítmányok: napi posta, újságok, csövek, gépek, láda narancsok. Egy személykocsit másfél perc alatt beemelnek az első fedélzetre, teherautónyi csíkos postazsákot úgyszintén. Nagyobb kikötőkben 2-3 órát is adnak városnézésre. Bukdácsolunk a síkos domboldalakon. Múlnak a napok, a települések egyre kisebbek. Furcsa, angolvörös faházak, egyre több hó. Március van, ideális idő, a Golf-áram működik, mínusz öt foknál nincs hidegebb. Csak a jeges szél a fedélzeten. Egy este váratlanul megafon négy nyelven: „-Hölgyeim és uraim, figyelem, északi fény”-. Sárga, zöld, fehér alakzatok, lassan mozogva, –- egy-egy jelenség 5-10 percig tart. Leírhatatlan.

Váli Dezső

 

81. 4.                                                                    1013/A-C

Már deréktől fölfelé sikerül fegyelmezetten vezetnem. Csak még a gázpedált –-

 

81. 5. 10.                                                                      1014

Szervusz, Mamika!

A lapot nem kaptam meg.

velünk: anyagiak determinálják közérzetemet:

–- folyamatban van megint, hogy eladjuk Keszőhidegkutat. Csomay Zsófi nővérének adtam fotókat és leírást. Egy vevő volt, visszalépett. Egy másik szervezőn keresztül is volt egy, múlt szombaton reggel indultunk volna, nem hívott föl, azóta hallgat. A bojlerünk kilyukadt, garanciális csere. Kijöttek elég hamar, lecserélték, aláírtam, erre kértek 5200 Ft-ot. Mondom, garanciális. Mondják, nekik nem az van a munkalapon, ez egy másik típus. Leszerelték, elvitték. Szerencsére aztán pár nap múlva hoztak egyet, működik.

A fridzsiderünk ledöglött. Maszek: javíthatatlan, főalkatrészcsere kell. Gelka: ehhez már nincs pótalkatrész. Telefonálgatások, milyet érdemes venni, lényegében muszáj úgyis előbb-utóbb, ha most nincs is pénzünk. Végül 6050-ért egy 240 literes Lehel, -12 fokos mélyhűtővel, óriási belsőtérrel, készpénzért. Megvettem. Működik. Ugyanis fölvettem 15 000 alkotói előleget, ebből az adósságok nagy részét ki tudtam volna fizetni. Így ez a vásárlás lett belőle. Maradékot Karcsi bácsinak adtam, hogy ezen az adósságon végre nagyjából túllegyek. De most kérem vissza, rájöttem, hogy marhaság, épp 8000-ért van a zaciban 14 kg fényképezőgépem, annak megy a tarifája hétről-hétre, meg használnám is. Úgyhogy most a hét elején majd ezt intézem.

Viszont a 30-ból 10 000 adósság lement olymódon, hogy Krajcsovicsék kinéztek a kiállításomon egy (32 000 Ft-os) képet, s ezt fölajánlottam nekik (8-ért, végül 10-et kínáltak), elvitték.

Másik 10 000 adósságból 8-at a fényképezőgéppel fizettem ki. (Tudod követni?) Persze érdektelen az egész, de képtelen vagyok mással foglalkozni –-. Ha most a fényképezőgépet kiveszem, már csak Károly bácsinak jövök majd 10-zel, de neki elég év végéig.

Képem ügyében a bíboros kapott egy második levelet, majd lassan ideje lesz, hogy válaszoljon valamit.

Miskolciak akkor telefonálnak nekem, ha ott a dolgokat már előkészítették.

A Történelmi Múzeumban nyílt egy festészet átfogó kiállítás, egy jó képpel szerepelek. Második helyre tőlem rakták Miklós véletlenül ugyanakkorra; hasonló tónusú és azonos keretű képét. Pechje van, mert az enyém az intenzívebb színű, így az övé minőségétől függetlenül óhatatlanul sápadtnak hat.

Ugyanabban az órában nyílt az Olasz Kultúrintézetben is egy kiállítás –- hármasban átmentünk arra is kocsival, Olaszországhoz kapcsolódó képek. A Siena-Párizs képem szerepel. Nem én utazom ingyen Olaszba.

Tegnap délben Zsófi valahol volt, Katával végigszaladtunk ebéd után a fontosabb pesti kiállításokat. Két óra alatt: hét.

Ildikónak Vácon nyílt egy kiállítása, gipszszobrainak állítólag jelentős részét a megnyitó előtti napon készítette. Miklós szerint, ahogy kettesével szállították a műterméből, úgy öntötte még a következő szállítmányt. De kész lett. Mindig így dolgozik. Aztán társasággal náluk voltunk. Zsófi boldogan rohangászott a kertben, szereti nagyon a Szüts gyerekeket.

Miklós a kiállításmegnyitón kezembe nyomott 500 Ft-ot, hogy ajándékba adja, szó nélkül elfogadtam.

Anyák napján imádkoztunk érted.

Anyák napján fönt voltunk Gitta néninél, és ebből az alkalomból kaptam egy mázsa használt ruhát festőrongynak, nagyon jól jött.

Sokat vacilláltam, de aztán Miklósnak most a kiáll. megnyitón azt mondtam, hogy most már tényleg olyan rosszul állok anyagilag, hogy elfogadnék tőle úgy egy hetes munkát (tudod talán, hogy egy 160 000 Ft-os munkát csinál a filmgyárnak. Én is kértem tőle, hogy hadd dolgozzak be neki, de másnap lemondtam, mert rájöttem, hogy azt a pénzt tőle venném el. Ugyanis, nekem nem fizethet olyan keveset, mint bárki másnak –- főiskolásnak –-: Meg aztán féltem is, hogy most ugyan keresnék 25 000-et egy hónap alatt, de én már január óta nem festettem, így hát visszamondtam a munkát. Ez az előzménye, hogy most kértem tőle mégis egy hetes munkát.) Erre ő: nem alkalmazlak, mert neked nagyon sokat kellene fizetni. Erre én: igaz barátom vagy! (Tényleg megkönnyíti a dolgomat, tudta, milyen kétségbeesetten nehéz lenne most nekem pénzkereséssel foglalkozni, s a döntésben akart segíteni.) Megkönnyebbültem.

Most már csak azért is igyekszem reggelente fegyelemezettebben kezdeni a munkát, és mindenféleképpen szorítani magam. Még coffein tablettát is beszedtem. Most már talán meg is indult, mindig kegyetlenül nehéz az eleje. És úgy érzem, kimerítettem teljesen a témáimat, most honnét a fenéből keressek?!

Deske

 

81. 7.                                                                            1023

Lapodat kaptam, Mamika, kösz

az expresszive hiába volt, mert nincs autó

Névnapodon védőszented oltalmába ajánlunk téged.

Lent voltam Miskolcon, egy gyönyörű, 3 szint magas iskola-aulában lesz a pannóm (aug. 25. körül szerelik föl, egy lépcső pofafalán, ami 3, ill. 13 cm-rel nagyobb csak, mint a képem!) Kifogástalan megvilágítás, jó rálátás, gyerekek. Jó.

Fizetni nem tudnak érte, de majd kérnek tőlem egy kiállítást, ahol vásárolnak. Rendben.

Megjelent a hirdetés, egy fürge kis öregasszony 50 dioptriával már másnap leutazott (25-en jelentkeztek, 24 ezerre hirdettük). Mondta, hogy a tető egy része beomlott, lehet hogy sikerült volna –- több munkával és türelemmel jobb üzletet kötni, –- de a pokolba az egésszel –- 18 ezerért megalkudtunk még tegnap este, evvel minden adósságot ki tudunk fizetni (most megyek a pénzért, és rögtön föl is adok vagy 5! csekket) –- és még marad valamicske –- az autót meg fogom tudni javíttatni, és egy-két hónapig a rezsi még talán –- na szóval. Ez jó. Vége végre.

Építettem egy hokedliből meg sok minden egyébből egy szállítható budit, amit a helyszínen kell összeszerelni. Gyönyörű, annyira, hogy le is szignáltam. Fehér, 2 napi munka volt, közben a hirdetés–-telefonügyelet, még utcára se.

Deske

81. 7.                                                                            1024

KÉKKÚT

szívesen megyek most vissza Kékkútra. sok lenn a munka

meszelés, háztető.

meg strand meg Thomas Mann

vajon Pesten nem a tétlenség a legnagyobb bajom?

...

Valójában régóta nem olvasom, hanem tanulom a József és testvéreit. Súlyosan, lassan alakít, átalakít. Tükrében olyan nevetségesek napi vicsorgásaim. Mit tanít:

     nyugodt Istenhitet

     szeretetet

     békességet és megbékélést

     hogy mindent csak Istenhez szabad mérni

...

40 év körül az ihlet már a keretmérethez igazodik.

...

Nyaralok. Úgy nyaralok, mint egy ember.

...

Úristen, micsoda szép nyár volt –

 

álomomban ma megint vizsgákkal kínlódtam.

honnét jön ez nekem?

talán túl nagy a felelősség

talán nem vagyok elég tehetséges a tehetségemhez.

 

Míg ezt gépelem, a vállamon elaludt a kismacska. 81. 10.

 

81. 8. 9.                                                                        1026

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.

Házasságom eddigi 13 éve kudarc, legalábbis olyan értelemben,

hogy alkalmas lettem volna jobban csinálni

és alkalmasak lettünk volna jobban csinálni.

én elvesztettem a reményemet (a hitemet) is ebben.

pedig mindketten jó szándékúak vagyunk.

 

terhel és gátol sok emlék.

 

én most az összeset itt és most Isten oltárára leteszem,

és elfelejtem őket, többet nem is beszélek róluk,

többé nem emlegetem.

itthagyom a jogosan és az igazságtalanul kapott sebeket

és megpróbálok jobb közös- jobban közös életet építeni.

 

az elkövetkező új problémákat pedig megpróbálom

nem lerakódni engedni

hanem minél hamarább rendezni,

legkésőbb az esti közös ima keretében,

a Szentlélek jelenlétében, a feszület előtt.

(a nehezebbeket pedig, ha szükséges,

vasárnaponként a templomban, áldozás után.)

 

mindezt kérem tőled is; Kata,

valamint a te segítségedet, Szentlélek Isten,

amen.

 

              fölolvastam Katának a révfülöpi templomban.

              a feszületet pedig még meg kell venni.

 

81. 9. 4.                                                                     1027B

Lesz-e még ilyen kékkúti nyár?

halálra dolgoztam magam, boldogan.

ütések, horzsolások, sebek.

elvégeztem, búcsúzom.

béke van.

szép öregségünk lesz?!

 

A tihanyi monostorban lényeges, hogy nem lehet fényképezni. Megpróbáltam.

 

költöttem:

bádogmunka 6 ezer

Kata               400

benzin            400

drótüveg         600          kb

házadó           500

konnektorok   400

zsebp.            100

 

81. 9.                                                                            1029

nonfiguratív vagyok?

a horizont, vagy legalább a gravitáció

igen ritkán hiányzik a képeimről.

 

81. 9.                                                                            1029

A Gruber múzeum megalapításáért, és –- gondolom a 300 000 forintért, amit kaptak –- az örökösök egy Gruber- művet akarnak nekem ajándékozni. Aligha értették, miért nem tűrök–-vállalok idegen művet, őrzését. Így aztán rám erőltettek 5000 forintot, vígjátéki agresszivitással. Szerettem volna valami ajándékot vásárolni belőle magamnak, de elment a napi rezsire.

 

81. 10.                                                                          1030

Képcsarnok Vállalat körlevelére, kiadványuk számára

 

Mit tartok a művészetről:

Minden jó mű az ember legfontosabb dolgairól mond fontos véleményt. A szeretet, a halál, az idő stb. örök, de mindenkinek elölről kezdődően személyes kérdés. Altamira ezért aktuális. Rembrandt és egy mai absztrakt ugyanarről beszél. Természetesen nem minden mű szól mindenkihez. Vannak boldog, nagy találkozások.

81. 10. 11.

FIGYELEM!

ez a szövegrész bármilyen változtatása csak engedélyemmel!

 

81. 10.                                                                          1034

macskám két bolháját festőszerbe fojtottam.

 

81. 11.                                                                          1035

Művelődési Minisztérium

Miniszterhelyettes

 

Tisztelt Tóth Dezső elvtárs!

Figyelmét és segítségét kérjük:

Az ötvenes évek elején nem számítottunk kifejezetten gazdag országnak. Mégis, az akkor induló Képzőművészeti Alap 14 alkotóházzal rendelkezett. E szám közben –- bár azóta az író- és zenészházak is ide csapódtak –- 8-ra csökkent. És ebből is kettő csak nyáron működik. S most az Alap bezárta a nagymarosi házat is. Nem vagyunk meggyőzve és meggyőződve, hogy elkerülhetetlen lépés volt. S most, hogy magyar részről a Vízlépcső-építkezések leálltak –- a kapott ok is megszűnt.

A Ház adottságai miatt pótolhatatlan:

–- a szó eredeti értelmében festői környezet,

–- szobákból kilátás a Dunára; a part,

–- 55 perc vonattal

A Házban 18 művész dolgozott egyidőben. Sokunknak évtizedek óta megszokott –- és szeretett –- alkotói környezet. Nem egynek közülünk nemhogy műterme, de munkára alkalmas szobája sincs másutt.

A Ház megszüntetésének tervéről nem értesültünk. A keringő híreszteléseket tisztázandó 10 művész 1980 novemberében tájékoztatást kért levélben az Alap Igazgatóságától. Néhány hónap múlva a kész döntésről körlevélben informálódtunk. A kapott indoklás nem volt mindenki számára meggyőző.

Kérjük felülvizsgálni, nincs-e mód a Nagymarosi Alkotóház újbóli megnyitására.

Ha ez csakugyan lehetetlen (miért?), úgy örülnénk a híreknek, hogy az Alap pótlására milyen lépéseket tesz. Hallani tárgyalásokról –- ha igaz –-, hogy a Dunakanyar egy más pontján... Adott esetben még mindig ez lenne a legjobb megoldás.

A zsennyei ház is bezár legalább egy évre (82. márciustól). Az ok: fürdőszobák (fülkék?) építése; szobánként. Véleményünk szerint: az elképzelés nem jó.

a./ Nincs erre szükség. Nem szükséges minden szobához fürdőszoba. Sok pénz –- és a Házat nem szállodának használjuk.

b./ Az elkerülhetetlen áthallások: a szobák zajosabbá válnának.

c./ Az átalakítás csak rontaná és szükségszerűen kisebbítené a szobákat (történelmi, szép szobák).

d./ Az időpont amúgy is szerencsétlen a nagymarosi ház bezárása miatt. Már most gondok vannak a jövő évi nem teljesíthető beutalási kérelmek miatt. Óriási lesz a torlódás.

Ha fölvetődne, hogy a beutaltak több komfortot kívánnak-e vagy azt, hogy az alkotóház az Alapnak és a művészeknek is minél kevesebbe kerüljön, legtöbbünk alighanem az utóbbit választaná.

81. 11. 1.

Tisztelettel:                                       alulírott képzőművészek

(160 festőművész)

 

81. 12.                                                                          1036

MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM

MINISZTERHELYETTESI TITKÁRSÁGA

Tb 201/KÉO/1981

Váli Dezső festőművésznek

Budapest

 

Kedves Váli Dezső!

Elnézését kérem, hogy számos kollégája által aláírt beadványára csak most reagálok. A késés oka az, hogy igyekeztem a kérdést körültekintően kivizsgálni.

Ennek kapcsán megállapítottam, hogy

–- pontatlan információn alapszik az a feltételezésük, hogy a nagymarosi vízlépcső építkezése leállt. Itt csupán az előkészületek ütemének lelassulásáról van szó.

–- A Duna ezzel kapcsolatos kotrása során megszűnik az alkotóház szennyvíz-levezetése, így üzemeltetése sem lehetséges. Olyan tájékoztatást kaptam, hogy közvetlenül az alkotóház előtt épül majd fel a nagymarosi főkikötő állomás, ami az alkotóházban folyó munkát mindenképpen zavarná, s ami egyben annak is indoka, hogy a Belügyminisztérium, amely az épületet átvette, miért itt kívánja tervei szerint a Vámőrség és Folyamőrség központját elhelyezni.

–- Mindettől függetlenül az alkotóház állapota oly mértékben romlott, hogy további üzemeltetése esetén több millió Ft-os ráfordítást igénylő felújításra szorul. Ilyen távlatokkal ezt a beruházást ésszerűtlen lenne kockáztatni.

–- Ami a zsennyei házat illeti: szüneteltetésének nem fürdőszobák építése az oka, hanem az, hogy megcsúszott a tetőszerkezet, a tartógerendáknál gombásodás tapasztalható, a műemléképület egész állaga haladéktalan és teljes felújításra szorul. Erre a Művészeti Alapot az Országos Műemlékfelügyelőség is kötelezte. Csak a rekonstrukciók egy alárendelt kérdése, hogy a fürdési lehetőséget egy átjáró szoba felhasználásával a tervek bővíteni kívánják.

Úgy értesültem, hogy a Festő Szakosztály felkérte Váli elvtársat, hogy az aláírásokkal támogatott beadvány kérdésében eszmecserét folytasson. A Művészeti Alap tájékoztatója alapján a Szakosztály vezetősége nem támogatta a kérésnek ezt a formáját.

Egyébként úgy tudom, hogy a Művészeti Alap vezetője igen reményteljes tárgyalásokat folytat egy alkotóház céljára alkalmas kastély közeljövőben várható megvásárlásáról.

Hadd jegyezzek meg annyit: a Művelődési Minisztérium Képzőművészeti Osztálya, illetékes miniszterhelyettese mindenkor szívesen áll a terület bármely képviselőjének bármilyen természetű panaszával, vagy kérésével kapcsolatban személyes rendelkezésre; az aláírásos beadványnak úgy érzem csak ennek a lehetőségnek eredménytelen kihasználási kísérletét követően van –- és akkor is kétséges –- jogosultsága.

Kérem szíves megértését.

Budapest, 1981. december 9.

Elvtársi üdvözlettel:

(Tóth Dezső)

 

81. 12.                                                                          1038

(FRANK JÁNOSNAK, A SZÖVETSÉG „-TÁJÉKOZTATÓ”- LAPJA SZERKESZTŐJÉNEK)

 

Kedves János!

Mellékelem a beadványt és Tóth miniszterhelyettes válaszát is. Fontos lenne, hogy a lap leközölje, mert nincs lehetőségem a 160 kollégát egyéb úton tájékoztatni, a levél ugyanis értelemszerűen mindnyájunknak szól. Hogy a válasz kit mennyire elégít ki: úgy tűnik: magánügy.

A beadványt pedig azért kell szintén leközölni, mert a válasszal önmagában a többi olvasó nem tud mit kezdeni, nem ismeri az ügyet.

Amennyiben nincs erre most hely a lapban, az egyszerűség kedvéért rajtad keresztül kérem a Szövetséget, hogy a szükséges információt körlevél formában juttassa el tagjaihoz.

Tóth D. nem járult hozzá, hogy válaszát a lap lehozza. Azt mondta: magánlevélnek fogalmazta.

82. 1.

 

81. 11. 10.                                                                    1045

Szakmámmal kerestem idén (eddig):

34 ezer       állami vásárlás

24              magán!

61              Képcsarnoki eladás

119 ezer,    elképesztő.

Kifizettünk, amire most emlékszem

30 000        kékkúti ház adósság

10 000        kékkúti házra főleg bádogozás

(Igaz, hogy valamikor a nyáron 18 000-ért sikerült a keszőhidegkuti pincét eladni.)

 

81. 12.                                                                          1046

Interjú (posztumusz közlés) Pilinszky, rádió.

Én hiszem, egy törött műanyag lavór éppoly szakrális, mint az Esthajnalcsillag,

–- a filozófuskontra gondolkodó: ugyanazt akarják, csak a második nem akar mindenáron bizonyítani,

–- Mozart: zuhanó angyal,

–- Krisztus többet tud, mint Buddha, –- a fizikai szenvedésre nem jó a művészet,

–- a tényektől nem látjuk a valóságot.

Chesterton: a nők mindig valakihez beszélnek, a férfiak a témához szólnak hozzá,

–- talán még a kövek is tragikus szituációban vannak, de eljuthatunk a derűig,

–- Cranachnál –- még: a mindenség fái

Brueghel kezdi –- a természet fái (csak)

a természet az univerzumnak egy devalvált változata, legalábbis a művészetben (az absztraktok érzik).

 

82. 12.                                                                          1047

(Ildikónak cetliken összegyűjtött levél ment.) Ebből:

 

–- Miklós két hete megdicsért. Így tudatosodott és most már véresen Mindent Azonnal Megcsinálóvá váltam.

–- Kossuth rádió, slágerek. Éles fiatal leányhang:

”-A zakó belefér a kabátba

a popsi belefér a nadrágba

minden olyan gömbölyű...”-

Jókedvűvé tett.

–- 9 év tétovázás után megszületett (a formátumommal adekvát) műtermi vízpárologtató. Semmi kecmec. Egyszerre két vödör vizet lehet belezuttyintani.

–- Ha jól értelmezem: hitem tendál afelé, hogy lassan egyetlen dolog, amiben hiszek: Isten, illetve a többi néhányban (art) is csak rajta keresztül (ez bizonyos fajtája a reménytelenségnek, ami a hit szokványos bázisa).

–- Rock around a lemezjátszón. Eszembe jut 1957 ősze, amikor nem láttam más megoldást fölhívni magamra a figyelmet, mint anyám fehér ballondzsekijét kölcsönkérni a randevú idejére.

–- A harmadik kanál cukrot szégyenérzetemben kapkodva öntöm a reggeli teámba. Mellé.

–- Valamint ebből rájöttem, hogy nekem hogyan kell levelet írnom (találmány).

–- Le kell írnom, hogy mikor Miklósnak kiporcióztam az ajándék kadmiumvöröset, a NAGYOBBIK felét tartottam meg...

–- Farkas István festő, a Wolfner cég feje:

–- „-Átépíttette az irodákat, a legfőbb tisztviselők sem dolgozhattak egyedül egy szobában, legalább ketten voltak együtt, lehetőleg olyanok, akikről Farkas tudta, vagy tudni vélte, hogy nem szívelik egymást...”-

–- Megkezdett rózsaszín képem előtt rockozom magamban. A macska a szőnyegre lapulva figyel.

–- Miközben a kádcsap alá hajolva iszom a langyos vizet, azon tűnődöm, mért van az, hogy rajtam kívül mindenki olyan széles terpeszben alhat, ahogy csak akar. Mégsem jó ez a hálózsák dolog.

........

 

                                                                                  1053B

Művészet 82. június

KÖVETKEZETLENSÉG –-ZSENIÁLIS

Adalékok Farkas István Vihar után című művéhez

 

Két prémes úrihölgy elsétál egymás mellett a sétányon. Soha ennél pihe-békésebb témát...

A kép azonban már első rápillantásra nyugtalanítóan feszült, baljós, irracionális. Mitől? Hogyan sikerülhetett ezt a tartalmat ebbe az idilli témába belegyömöszölni? Nézzük ehhez végig a kép alkotóelemeit, s kiderül. A mű szerkezete tele van belső ellentmondásokkal, logikai törésekkel és olyan feszültséggócokkal, amelyek kényszerítően terelik a nézőt a festő udvarába.

Tehát a képépítési elemek, sorjában.:

A pontokról nincs mit mondanom. Pontjellegű elem talán a két szemüreg sötét foltja, mely vonzza a figyelmet. A házak vakablakai rímelnek rá.

A vonalak. Laza, biológiai (nem mértani) egyenesek. Egy derékszög: zavarba ejtően agresszív az öregasszony könyöke. Görbék: a legfeltűnőbb a vonalrendszertől elütő pontos, geometrikus óriás ív a háttérben. Fontos szerepe van.

A foltrendszer. A főtéma körül izgatottabban zsúfolódnak a foltok. Kicsik, egzaktak, szögletesek. A szélek felé a formák bágyadnak, nőnek.

A tér. Első percben még békebeli, hagyományos, reneszánsz perspektíva. Ami messzebb van, kisebb és halványabb. De mi az a vakító lila ív ott hátul? A téri rendet fölborítja. Bal felét még talán elhinnénk –- az domb, de a jobb fele váratlanul sokkal közelebb van és teljesen anyagtalan. Érdemes hát a kép téri helyzetét végignézni. A tábla függőlegesen három mezőre osztott. Mindháromnak gyökeresen más a tere.

A bal oldal. Tágas, csodazöld rét, domboldalra fut. Mintha hegytetőről néznénk. Így mutatja az előtérben meredeken lefutó kerítés is. De miért látni akkor a keresztléc alsó síkját? Az alulnézet (békaperspektíva) ugyanis a középső mezőre jellemző. Ám van a kerítés téri helyzetének egy egészen más értelmezhetősége is. Éspedig egy teljesen magától értődő: a sétányt szegélyezi. Ellenőrizhetetlen és eldönthetetlen, mert ahol a lécek talajt érnének, ott váratlanul teljesen elmosott a rajz.

A középső mező alulnézetnek hat. Talán (nem vagyok biztos benne) mert a két figura fölcsúszott a képen. Dombtetőn állnak, és mi alulról nézzük őket? Lehet. De ha a nagy ház előtti teret nézzük, hol itt a domb?! Egyébként is a lila figura vállára egyértelműen fölülről látunk rá! Mégis, leginkább alulnézet: az öregasszony így milyen monumentális!

A fa lombja és a vele összemosódó barna felhő (tőlünk kb. 20 méterre), valamint az ezzel rímelő színű előtér a két figurát mintegy enteriőrbe zárja. Szobában vagyunk, a barna kalap súrolja a barna felhőmennyezetet. Zavarja a téri rendet a lila asszony hátára ragasztott ház is. Ilyen durva kompozíciós hibát kevesen engedhetnek meg maguknak... Ez az épület egyébként is több értékű. Egyszínű az előtte lévő földdel, teteje pedig olyan sötét, akár a prémgallér a közelében. Így aztán „-közel jön”-. Rajza, mérete szerint azonban... Az átellenes balfelső ház színe, mérete ugyanakkor pontos, távolságot érzékeltető. Talán 800 méterre lehet tőlünk.

Végül nézzük a jobb oldali képharmadot. Felülről ez is zárt. Ez a gondolat köti a középrészhez. Előtere is hasonló szerkezetű, azonban világosabb: nyitottabb. Középen pedig egy léckerítésdarab (kapu?) billeg a semmiben. Körötte oldott festésű zöld tér, de nem lehet mező, hiszen függőleges! Ez a folt betakar a másik oldalról érkező lila ív aljába. Igen ám, de mi történik a két paravánsík között? És hova veszett el a szintén jobb oldalról induló zöld domboldal? A két figura valami nagy-nagy földcsuszamlást takar. Talán ha kicsit odébbmozdulnának...

A tömbszerűség. Első nézésre megint csa minden rendben, a figurák hangsúlyozottan körplasztikák. A szoknyaráncok, a lila kabát önárnyéka. De miért vízszintes zárású a második szoknya alja? A házak pedig paravánok vagy még inkább makettek egy terepasztalon.

Az anyagszerűség. Föntebb már utaltam rá. Ezenkívül az előtér hangsúlyozottan, megfoghatóan: föld. Föld, de gyanúsan sík ez a felület, és a mellékalak lábainál még tükröz is. Tócsa? A szoknya melletti terület pedig aránytalanul világos, ezért anyagtalan. Ilyen a bal alsó mező zöldje is, szinte fluoreszkál! A fatörzs: anyagszerű. A lombok viszont teljesen értelmezhetetlenek. A jobb oldali, vakító ég konvencionális, akár „-vihar után”-, fönt azonban zavaróan összemosódik a barna lombfelhővel, alul egy anyagtalan ecsetívvel. Ott van még az a két pózna. Illetve: hol vannak? Mekkorák? Micsodák? A főfigura: a ruha bár elnagyolt, de értelmezhető, pontos. Az arc már teljesen más logika szerinti: elmosódott, maszkszerű, kicsit túl didaktikusan is az. A lila asszony orrán viszont még csúcsfény is van!

A színek ellentmondásai. A barna árnyalatok gazdagsága a natúra megnyugató érzetét kelti. De a zöld mező, a lila ív nem e világi. Végül a nyers lila szín váratlan fordulattal a kabáton köznapi divatszínként tér vissza! A két nem természeti szín önálló életet él (a bal oldali zöld és a lila), határozottan rímelnek egymásra, felerősítve egymás irracionalitását. Természeten túli, kívüli rendet, harmóniát teremtenek egymás között. (Döbbenetes ötlet.) A lila figura színe révén hozzájuk kötődik, a főalak színe pedig az e világhoz: földszínű. És mégis ő itt az idegen! Micsoda keresztrím!

A tónusok. Hasonlóak a foltrend logikájához. A középtájon kontrasztos. Legerősebb a lüktetés a főalak feje körül, odavonzza a szemet.

A megvilágítás. Az erős napsütés a hátunk mögül jön. A nagy ház homlokfala teli fényben (ereszének árnyéka). De a bal oldali égen is fényözön: ott is kell lenni egy napnak! A lila figura előtt az árnyék szintén erre utal. Ha pedig a főfigurát nézzük: a mellén a fény, mintha föntről, a lombok közül jönne... ugyanakkor az egész előtér szórt fényű, mintha felhős időben...

Az évszak. A barna lomb, de áttételesen a főalak barnája és a táj kihaltsága is őszt sugall. Mellette pedig ott a harsogó zöld...

A festéstechnika indulati és pokolian biztos kezű, sok helyen alla prima. Vajon papíron vagy fejben készítette elő ilyen pontosan a képet a festő? A falemez több helyen kilátszik, ami gyors munkára utal. Festékkezelése néhol akvarellszerű, de anyaga tempera.

A felületkezelés egységesnek hat. És mégis! Atmoszférikus, nagybányais, oldott-elmosott felületek. Ugyanakkor szinte a gesztusfestés lendületével megoldott, de egyszersmind trecento felfogású is: a tájat csak megidéző, a foltokat egy-egy színfelülettel kitöltő ábrázolás.

A kompozíció összességében centrális. De a középpont szándékoltan, zavaróan kettős (a két összetapadó figura, sőt valójában a köréjük gyülekező házak foltja is az). A mellékmotívumok sugárirányban rendeződnek, mint a mágnes erővonalait mutató vasreszelék. A középponttól távolodva a kép egyre üresedik, a festésmód elnagyoltabb és lágyabb. Mintha a fotógép lencséje csak középre rajzolna élesen. A főalak szikár, egyenes tartását fokozza és aláhúzza a barna kerítés, a házak, a póznák, a fa függőlegese. A hangsúlyozott középtengelyes szimmetria ünnepélyes, szinte szakrális. Az öregasszony a lépő póz ellenére is statikus. Elölnézetből mozgása alig látszik. Ez az ellentmondás is feszültségokozó.

A képtéma olvasásából adódó további gondolatok: Kik ezek? Miért néz vissza a lila nő? –- Ismernék egymást? –- Mért csak ketten élnek ezen a földön? –- Hol vagyunk tulajdonképpen.

Nagyon nagy kép. Megidéző erejű, drámai. Vészjósló. Legközelebbi rokona számomra Csontváry Éjszakai sétakocsikázása. Az is irracionális, és ugyanilyen elképesztő abszurditásokkal építkezik.

Váli Dezső

 

                                                                                    1055

Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ

Igazgatójának

 

Kedves Igazgató Úr!

Megkaptam újévi köszöntő kártyájukat. Köszönöm. Jártam Bulgáriában, láttam a Fekete templomot, Kupristicát, Nyeszebárt, Tirnovót, még főiskolás koromban. Tudom, hogy az ország gyönyörű és nagy múltú kultúrája van.

Engedjen meg egy megjegyzést. Ez a küldött nyomtatvány csak egy kulturálatlan, gyenge ízlésű grafikust népszerűsít, aki ezt megtervezte, és nem Önöket.

Váli Dezső

 

82. 2. 4. KÉKKÚT                                                        1057

hogy itt most milyen jó

    milyen jó

hogy ez a ház fél éve nemhogy télen, –- még esőben sem működött

hogy veres csíkosak a felhők hajnalban, amikor ráteszek a tűzre

hogy lehet kokszot kapni

és másfél mázsa elfér a hátsó ülésen

és egyáltalán nem fázom, nem úgy mint Pesten

hogy fölkelek és nem fázom

    kimegyek és bemegyek és nem fázom

és a lábam a kölcsönkapott sínadrágban pedig

    különösen nem fázik

és ilyen se volt még hogy egyszerre öt szépet álmodtam

és egész napom fűrészelés üvegvágás

    kalapálás kihamuzás

    fölszögelés megragasztás

    kicsavarás becsavarás

    átfestés és átrakodás

és persze eszem ágában sincs

délután aludni, hiszen

EZT CSINÁLNI JÓ

és nincs az a rohadt festés

és egész napos vakaródzás, hogy most

mit találjak ki megint

betöltöm az egész házat

és betölt ez a ház

    (kész állapotában alighanem sokkal kevésbé fog érdekelni)

és már a padlásfűtést is beállítottam

és véstem hozzá egy kéménylyukat is

és egyedül vagyok

és egész nap pár szót beszélek; az időjárásról

    mint Déry Füreden

és a ház elé járok pisilni

és tegnapelőtt 29 fok volt a szobában

mert nem tudom a hőfokot szabályozni

fölszereltem az új biztonsági zárat is

a villanyunk is meglesz egy hónapon belül

    már tényleg szerelik

és bár ruhát nem váltottam,

    de már többször mosakodtam

és Tapolcán azt mondták, hogy a telekátírás

    már el van intézve

csak még nem kaptuk meg

és szeretem ezt a norvég hálózsákot

amibe most visszabújtam, mert még éjjel van

csak ráraktam a tűzre

 

82. 2. 10.                                                                      1058

Reggel 63 mp-et pisiltem egyfolytában. És utána még egy kicsit.

 

82. 1.                                                                            1058

Jó lenne, ha ünnepelnének. De látom, milyen majmot csinál ez, mondjuk, Ivánból.

 

82. 1.                                                                            1059

Istenem, ülj ide mellém. Lapoznád a kottát, ha zongoráznék.

 

(Konyhában kiírva:)

Kevés és pocsék vacsorát kérek. V. D.

 

Holnap elmegy a macska. (Kata terhessége miatt elküldi.) Ma a lovak közé dobtam a gyeplőt. Kezemből sajtot. Étkezési időn kívül. Azóta imád. Kurva.

 

Petri Györgynek üzenem: Minden (sok) fontos gondolatát nekem adta. Gépelve. Ha nem undorodik a tárgyhalmozástól (mint én); cserébe egy gondolatomat odaadnám. (Bekeretezve.)

(B/80/33-at választotta, 40x90 rajz+kollázs.)

 

 

 

82. 2.                                                                            1060

A dolgok lényege nem látható, nem megfogalmazható. A művészet pedig erről szól. Ezért szükségszerűen

    félig mond el

    elhallgat

    félbehagy, homályba mutat

a többit a megérzésre bízza.

 

82. 2. 12.                                                                      1062

rohanós nap

Zsófit reggel iskolába

éhgyomorra 8 műteremfotó esetleges későbbi plakáthoz (ma szép volt a szemét)

 

”-ElJUTHATUNKADERŰIG"                                     1063

Nagy Pilinszky-interjú (Szigeti István)

Nagyon nehezen szereztem meg eredetileg. Nagyon fontos volt nekem. Azóta megjelent: „-Beszélgetések P.J.-vel”-Magvető, 1983.

Aztán kazettán is évekig hallgattam.

 

Amikor először voltam moziban, és egy passiófilmet vetítettek, némafilm volt, és mikor Krisztus urunkat meg akarták feszíteni, én fel akartam szaladni a mozivászonra. Lázas lettem.

Baudelaire büszke volt arra, hogy a természetben nincs semmi szép, csak ami természetellenes. Nem ez élteti őt ma már, ez olyan, mint ahogy Adyt se a modora élteti. Ma az ember ezt a pózt igyekszik nem tudomásul venni, mert akkor szenved ettől. Hogy New Yorkban trónol valaki, Auschwitz után például, ez nevetséges. Hála istennek, didergő atomokká váltunk, ami nem kis szó, ti. az egész világegyetem atomokból van felépítve és nem pózokból. A Bachhal való kapcsolatom még mélyebb, ti. azóta, és ez nyilván nemcsak betegség, hanem a bűneim következménye, hogy hajlamossá váltam a depresszióra, hajlamossá váltam a rettenetes, az elviselhetetlen bűntudatra.

Zbigniew Herberttel a rotterdami repülőtéren összetalálkoztunk, egymásra néztünk, átölelt, és azt mondta: testvérem. Pedig mosolyogtam. Egy nagy depressziós írta egy levelében, most már jobban vagyok, most már föl tudok tenni egy-egy Bach-lemezt. Ti. a depresszióban Bachot se lehet föltenni, de a szabadulás az, ha föl tudsz tenni egy Bach-lemezt, akkor már kezdesz kifele menni.

Dosztojevszkij még ma is modernebb, mint Joyce. Joyce-ról már rég nem fognak tudni, amikor rá fogunk jönni például arra, hogy a Megmételyezettek olyan dolgokról tud, amit ma még nem értünk meg, nem jövünk rá, hogy benne van. 12 éves voltam, semmit nem tudtam Dosztojevszkijről. Latinórára mentem, egy olasz páterhez, egy kirakatban volt négy Dosztojevszkij-könyv, Megmételyezettek, így fordították akkoriban. Az orosz cím Ördögök, de gyönyörű a Megmételyezettek, ez ugyanolyan trouvaille, mint hogy az Idiot-ot Félkegyelmű-re fordítottuk, ami még szebb. Iszonyú szégyenkezve bementem, és hetven fillérért megvásároltam a négy kötetet, 12 éves voltam, éreztem, hogy nem gyerek kezébe való. De hát a boltos odaadta, térdnadrágom volt, egy régi, elnyúzott térdnadrágom, és becsúsztattam kettőt-kettőt, de a kapocs rosszul fogott már. Ez egy dosztojevszkijes jelenet volt, ti. miközben az accusativus cum infinitivóval stb.-vel küszködtem, a kötetek állandóan ki akartak csúszni a nadrágomból. Én azóta nem olvastam ezt a könyvet, de mindenre emlékszem.

Minél mélyebben megértem a kereszténységet, annál mélyebben megértem a buddhizmust; minél mélyebben megértem Bachot, annál mélyebben megértem Mozartot. A minőségek nem zárhatják ki egymást. Azok bizony ott ülnek annál az asztalnál már, ahol nincs első és nincs utolsó vendég.

 

82. 3. 5.                                                                        1076

”-A TÁJÉKOZTATÓ”- szakmai lap nem fogadta el:

LÁTTUNKEGYROSSZPERFORMANCE-OT

 

Hogyan működik a műalkotás:

Első lépése természetesen a figyelem fölkeltése. Teszi ezt a festészet pl. vákuumszerű, hirtelen csönddel (Vermeer), vagy leggyakrabban a szép megmutatásával (Uccello csataképei). Olykor a különössel (Bosch). A téma megtette szerepét: földre tesszük a szatyrunkat.

Kibillent köznapi gondolkodásunkból. Elfelejtkezünk a szatyorról, sőt magunkról is. Kell ez, hiszen a körülöttünk-tények rettenetesen elfedik a lényeget. És a logikus-én a legkevésbé alkalmas az univerzum megragadására. A végsőkig próbálkozunk, hiába. Ezért működni kezd az emocionális-alineáris-én.

Már lebegünk. E ritka, ihletett pillanatban hirtelen fölerősödik vágyunk a teljességre. Ívfény villan a két pólus között. Amikor újra fölemeljük a szatyrot: ugyanaz, de mégsem egészen.

És mit tesz egy rossz performance: Figyelemfelkeltésre a szépet stb. kevésnek, korszerűtlennek találja. Sokkhatással dolgozik. Fölrobbantja a síneket. A szerelvény ijedten megáll, mindenki odafigyel. Várjuk, mi történik ezután. Többnyire semmi. A művész meghajtja magát, körbejár és tányéroz. Ez van. Se vigasztalás, se villamospótló autóbusz, semmi. Vége. Nem elég. Akár egy rossz képcsarnoki kép.

Idáig jutottunk a cikkel, mikor Frank János barátunk figyelmeztetett, hogy a Tájékoztató nem kritikai lap. Nem annak szántuk, de amit leírtunk, csakugyan féllábú. Mi tavasszal valóban láttunk egy rossz performance-ot. Röviddel utána, leköltözve a Kecskeméti Alkotóházba órákat, majd fél éjszakákat töltöttünk egymás műtermében, próbálva ezt a számunkra meglehetősen idegen műfajt magunk (és egymás) számára helyére tenni. Honnét induljunk. Egy érvényes „-műalkotás”--képletet kellett előállítani. Megtettük (lásd fent). Innét közelítve fogalomról fogalomra mértük be ezt a műfajt, keresve a kizáró okot, ahol fönnakad a hálón. Meghökkenés, a várt eredmény ellenkezőjét kaptuk, nincsen ilyen. Teljes jogú, sőt történelmi formáiban jól bevált műfaj (húsvéti körmenet, Mozart-opera). (Mai formáiról nincsen áttekintésünk.) A képlet érvényes rá (is). Persze jól kell csinyálni. Várjuk. Hát ennyi.

82. 03. 05.

Szüts Miklós –- Váli Dezső

 

1982. TAVASZ

levelek N.-nek

 

                                                                                 1087/1

ezek a rohadt költők

szenvedni is szakszerűbben tudnak.

 

kellenél nekem

kellenél nekem barátnak

kellenél festéknek

és tulajdonképpen ecsetnek is

(petróleumban ázhatnál délután)

 

                                                                                 1087/2

ezt a csipeszt tőled kaptam

ezt a könyvet tőled kaptam

ezt a mosolyt tőled kaptam

szeretnék egyszer tőled egy szárnyas csavart is

(körülbelül hatmilliméteresre gondolok)

 

                                                                                 1087/5

szerelem.

beteljesülve

70 grammos irodapapíron

két példányban.

 

                                                                               1087/10

anyám virágmintás foteljében meghalt egy bácsi.

épp meccset nézett a tévében.

20 éve ennek.

egyik legpontosabb emlékem pillanat-fejvesztettségem

elektrokardiogram rajzáról.

kapkodó gondolatok

és egy fél óra múlva újra bútort tervezek.

reménynek ennyi

 

                                                                               1087/11

hova a francba raktad megint a zoknimat

–- biztos, hogy ezt mondanám tíz év múlva?

nem fogjuk megtudni

 

 

                                                                               1087/17

egyedül egy üres teremben

egyetlen széken, középen.

körben homályos poros szőnyegek

és zöld csíkos burák: vészkijárat.

 

                                                                               1087/21

Lenézek a műteremből. Az osztottpályás úttest helyett végtelen zöld mező, lankák, távolból valaki közeledik felém, magában. Égen földön senki más. Másnap kinézek megint. Még mindig jön. Lassan öregszem, már sokat állok az ablaknál. Közeledik. Várom.

 

                                                                               1087/24

Van nekem egy második halottam is (szintén él): Nagymaros (1969-1980). Az útvonal a mindenkori vízállástól függött. A reggeli mise után fölfelé a parti kövek között, fázva, mindig lehajtott fejjel. Sok régi kék szikvizesüveg-cserepet találtam így. (Múlt héten dobtam ki az utolsót.) A vízparti kavicsmező. Tudtam, utoljára vagyok itt. Ahogy a februári nap fölkel a szemközti hegygerinc kopasz fái között. Vagy a novemberi. A nyárfasor, utam vége. A ködös túlpart. Hajókürt (közben angol nyelvtani fordulatokat memorizálok.)

Sietnem nem kellett, a reggeli kávét csak 8 után szervírozták.

Utolsó lakhelyem „-Alkotóház 15-ös szoba”- volt.

 

                                                                           1087/25-27

„-A balesetesnek tiszta a tudata, ha a feltett kérdésekre értelemszerű helyes, az egészséges embertől elvárható válaszokat ad, tisztában van helyzetével, az idővel és a térrel.”-

(táviratszöveg )

(Ez speciel nem szimbólum. Aznap fölborultam a VW-vel. 92. 8.)

 

                                                                               1087/29

Miklós 10 percre lakik most tőlem, őt is kerültem. Ha mégis találkoztunk, igyekeztem nem nyavalyogni és nagyon szégyenkeztem, mert nemigen sikerült. Egyéb gondolatom nem akadt. Naplót nem írtam. Mondtam neki, ezért nem írok neked, azt mondja, mért nem írod meg ezt...

Nem tudom.

Persze, ha itt lennél.

Persze, ha itt lennél, ha bejönnél a fekete kapun át a kerten, be a szobába, levennéd a zakódat vagy micsodát, az ablak felé fordulnál és tennél két lépést az asztal felé, rátennéd nyári ridikülödet és a füles bevásárlószatyrot is, majd zárt lábbal előrehajolva lesimítva-lefogva szoknyád leülnél egyetlen –- kissé poros –- fotelünkbe.

Most a kép kissé zavarossá válik, Zsófit szívesen odaképzelném, amint leszalad az emeletről, nagy igyekezettel elvétve a fokokat, én –- mondjuk –- nagymama lennék éppen tésztagyúrás közben, lisztes tenyerem széles fekete kötényem oldalába törölném, nehézkesen fölegyenesednék, megigazítva kontyomat, szemüvegem föltolnám és széles mozdulattal ölelnélek át, hát megjöttél Juditkám, csillagom! egy kis fánkot sütök, csak délutánra vártunk.

Aztán letelepednék a hokkedlire és fáslis lábamat dörgölgetve érdeklődnék, s hallgatnálak milyen az élet Pesten. Mennyit dolgozol és mennyit kell rohannod és mi mindenre figyelned, hja nem könnyű a fiataloknak manapság, akárki akármit is mond, aztán megmutatnám konyhakertem új palántasorát, merev derékkal lehajolva egy-egy csalánt kihuzigálva közben. Heves mozdulatokkal segítenél.

 

                                                                               1087/30

Távolodom, Kedves. Most valami

bódult félálomban, az első osztályú párnázottság

között, karom zsibbadt, velem szembeni

ülésen Zsófia mosolyog. Mintha

átvette volna az Asszony szerepét.

Egyenes derékkal, összezárt térdekkel

támaszkodik a támlának, kis lábai –-

a talpak felém, látom őket.

Időnként csendesen; pontosabban

feltűnően halkan megkérdez valamit.

Apu, azok ott tulipánok? –- amitől

az egész kupéban csend lesz.

Illetve mindenki ösztönösen ehhez

a zajszinthez alkalmazkodik.

Két fiatal munkás is, akik

csak tévedésből kerültek az

első osztályra –- valami gyorsvonat-

tal akartak eredetileg utazni –-

most a 3. üveg sörüket isszák,

tekintetük bizonytalan –- de

csöndben vannak. Zsófi rám mo-

solyog, meztelen (tiszta) lábamat

átteszem mellé az ülésre, ráborul

a térdemre, haját simogatom.

Aztán a vállát, –- furcsa,

mert nem szokásunk –- tenyerem

érzi a két lapockáját.

Rövid nadrágban vagyok, vadonat

(délben vett) tornacipőmet

levettem –- testünk melegíti egymást.

Aztán szétvetett combokkal

a térdemen lovagol, mosolyogva,

megint szótlanul, ebben

alighanem jó adag gyermeki

erotika is van. Bódító

hőségben nagy rohanás után

jutottunk el ehhez a 4 órai

személyvonathoz, nem lehetett a

délivel indulni, mert Zsófit

most avatták kisdobossá. Most

kisdoboshoz méltó fegyelemmel

tűri ezt a fárasztó utazást;

–- vágányjavítás –- fél órákat

állunk –- és csöndben ül.

Pedig nem természetes. Szinte

az egyetlen, ami megkülönböztető jegy,

hogy szinte minden gondolata a friss

kék nyakkendő körül forog;

már megbeszéltük, hogy a Cola-

csöppet ki lehet belőle majd

mosni, hogy szerinte nejlonból van,

és ezért 40 fokos vasalóval

szabad majd vasalni, hogy

egy csomóra, de kettőre is

lehet kötni –- majd lassan

átterelődött az érdeklődése a

dolog öltözködési-cikk oldalára

–- azon tűnődött, kívül kell-e

hordani, vagy a garbó alatt

is jó. Megnézette velem, ponto-

san középen van-e hátul a

háromszög csücske, megjegyezte

hogy a piros nyakkendő már

nagyobb méretű lesz. (Szebben

írnék, ha nem rázna ennyire a

vonat.)

Iszonyú kábult reggel volt, talán

először idén komoly ok nélkül

még fél órát (7-1/2 8-ig) ágyban

maradtam, aztán a fürdőszoba

környékén ténferegtem, aztán hogy

valami sikerélmény –- levágtam

a hajamat. Tűnődtem közben,

mit szólnál hozzá –- sajátosak a

hajnyírási koncepcióim. Vagy

20 éve magam. Eszembe jutott,

hogy te két hónapja levágattad –- nem

magad kedvéért. Vajon, ha

most hozzányúlsz –- nyúlnál –-

mik lennének a szempontjaid –-

Szeretem a hajadat.

Most hirtelen elfogyott a türelmem,

1/2 8 van, még csak Füredig

jutottunk el. Ha nem gyerekkel

vagyok, átugorhattam volna

a minket megelőző tapolcai

gyorsra. Most persze szépen írok –-

megint áll a vonat. Most Zsófi

még jobban tűri, mint én,

elfelejtkezett rólam, mint

mindig, ha belemelegszik a já-

tékába, –- és magának beszél,

vezényel, gajdol. Most a

tenyerét mutatja –- evvel a

problémával mindig hozzám fordul:

nem szálka-e az a kis fekete

folt?! Mindig megvárom

az utasításait: engedi-e

hogy varrótűvel alá-

szúrjak, vagy: most csipesszel

próbálkozom. –- Így aztán tűri, –-

bizalma van.

Most belepislogott a szövegem-

be, kérdi: mi az a kettőspont.

Ígérem neki, majd keresek

egy jó példamondatot rá. Most

meg magát parodizálja: gajdol:

”-Apu, mikor szállunk már le.”-

Jaj, milyen lesz ez a nyár? Ilyen

gondokkal nem számoltam...

Folyton folyvást csak a megszer-

vezés pillanat-izgalmai: mikor

látlak?! És abban a pillanatban

kéne a lelket lefékezni

és a Jelenre figyelni végre –-

és hosszú nyugodt unalmas

történetek végéig eljutni,

mosolyognál mosolyognék,

most nagyon távoli vagy megint [...]

(Bp–-Révfülöp, vonaton.)

                                                                                  Deske

 

                                                                               1087/34

(búcsúzólevele)

Mennyi mondani- és hallgatnivaló lenne. Köszönöm szépen, hogy segítettél és hogy szeretsz. Vigyázz Katára és Magadra.

N.

 

82. 4. 7.                                                                        1088

Kékkút (egyedül)

WC maradék deszkákat padlásra, szortírozva

tető míniummal lefest (1 nap)

bokrok kivág szántás elé (itt már Kata is)

törmelék kertből, téglák, külön kövek,

gallyak kupacokba

 

82. 4.                                                                            1089

szóböjt

 

82. 6.                                                                            1150

Hiába, nem érzem magam súlyosan bűnösnek. Hiányzik belőlem az aktív rossz-szándék.

 

82. 6.                                                                            1151

Nyugodt vagyok.

Alkonyodik,

tudom, mi fog történni.

Az elhunyt hagyatékát felszámoló rokon

kedvetlen pillantásával nézek szét magamban, szobámban.

Mivel kezdjük.

Először a szoba közepére a szemétkosarat.

 

         1153

Magyar Iparművészeti Főiskola

Rektor Úr!

 

Nem teszi meg helyettem más:

ajánlom magamat.

Szeretnék az Iparon rajzot tanítani.

Jól csinálnám.

        42-ben születtem

        67 belsőépítész diploma

        69 szabadfoglalkozású festő

Szerettem és azóta is szeretem ezt az iskolát.

Nagyon sokat kaptam Szroghéktól.

Mellékelek néhány dokumentumfélét: 5 évet tanítottam egy nyári szabadiskolában. Ott olyan módszert kellett kitalálni, hogy a nyugdíjas tehenész néni és a főiskolás diák azonos eséllyel–-kedvvel–-sikerrel dolgozhassék.

Mellékelek egy kiállításplakátot is, ez kizárólag hiúsági ügy: így fotózok.

Valamint: a múlt havi Művészetben megjelent műelemzés cikkem –-

82. 7. 28.

 

82. 8. 17.                                                                      1154

Idecsatolva

Beszélgetésem Gergely Istvánnal

(A beszélgetés pontos előzménye annyi, hogy a rektornak írt levelemet a mellékelt dokumentációval leadtam a titkárnőjének avval, hogy kérem fogadjon. Azt üzente ki, hogy két nap múlva hívjam telefonon. Két nap múlva telefonon a titkárnőjével üzente, hogy „-a dokumentumokat átnézte és nem kíván velem tárgyalni.”-)

 

82. 8. 17-én 18.30 Szentendrén a Kepes György fotogram kiállítást Gergely István az Iparműv. Főiskola új rektora nyitotta meg. Megnyitó előtt megszólítottam (személyesen még nem találkoztunk):

–- Jó napot kívánok, Ön miért volt rám olyan dühös?! Váli Dezső vagyok.

–- Elnézést, nem emlékszem...

(Elmondom, hogy meghallgatás nélkül kidobott a titkárnőjével, és hogy respektálom, tetszett ez az amerikai stílus...

Ő: Kifejezte, hogy ő meg azt respektálja, ahogy én ezt fogadtam, később kimondta, hogy nem sértésnek szánta...

Én: Hogy szeretném tudni, hol követtem el valamilyen hibát esetleg, mi nem tetszett.

Ő: Hogy én magamról (a magam karrierjéről) beszéltem ahelyett, hogy azt mondtam volna el, mit akarnék a főiskolán csinálni...

Ja, még korábban én: tulajdonképpen nagy kő esett le a szívemről, mert nagyon ambivalens volt a vágyam, menjek-e tanítani. Ugyanis nagyon lelkiismeretesen csinálnám, és félek, hogy 2-3 évre a pályámat –- nem a karrieremet! –- erősen hátráltatnám. Látom a Svábyn és a Kokason –-, nagyon kárukra vált az oktatás. Így hát elég bizonytalan vagyok, hogy csakugyan olyan nagyon akarok-e tanítani...

Én: Egy valamivel nem értek egyet, hogy Önben, az Ön pozíciójában hivatalból kellett volna annyi kíváncsiságnak lenni, hogy egy embert meghallgasson öt percre, hátha akár nem most, de öt év múlva tudja valamire használni ...

(Azt hiszem erre válaszolta, hogy a dolog nincs lezárva és informálódik rólam...)

Én (!!): Akkor ezt most hagyjuk abba, Önnek itt nyilván dolga van még...

Ő: Nem, nem, meg van írva a beszédem.

(elbúcsúzunk)

(Többet nem találkoztunk. 89. 6.)

 

82. 8.                                                                            1157

Zsófi magyaráz: A kilencedik hónapban már nem érvényes a koraszülés.

 

Schmal Károly grafikus kihívása (interjú): „-a szellemi többlettáplálék éppoly fölösleges és káros, mint a testi...”-

Nem biztos, hogy hülyeség!!

 

rohannak a napok

meleg van

iszonyú fáradt vagyok

kéne kölcsön kétezer forint

ebédet is kell vásárolni

született egy gyerekem

 

82. 8.                                                                         1159A

festeni: no!

festőládát építeni: yes!

 

82. 9.                                                                            1161

Mit tesz egy tehetségtelen fordító:

Kafka Falusi orvos novella zárómondatai. Olyan szép volt a 20 évvel ezelőtti változat, hogy megtanultam. És itt az új:

”-Pucéron kiszolgáltatva a legnyomorultabb korszak fagyának bolyongok én, öregember, ide-oda, földi kocsin, földöntúli lovakkal.”-

 

”-Meztelenül, kitéve e boldogtalan korszak fagyának, evilági kocsin, földöntúli lovakkal tévelygek én, öregember.”-

(Robi szerint egyik se jó. 92. 8.)

 

82. 10.                                                                          1165

Eddigi leghamarább lefutott szerelmem. Egy hete vettem észre. Ma fölhoztam a műterembe. Fél óra múlva visszavittem, ahonnan elloptam. Egy negyven centis vasúti síndarab, vagy 30 kiló.

 

A doktornő szerint a bébi akaratos (és okos) lesz. Semmi vész, alighanem addigra az én akaratosságom úgyis ronggyá foszlik –-

 

                                                                                    1166

Képzőművész Szövetség

festő szakosztályi gyűlés számára

 

Kedves Kollégák!

A legutóbbi, nyári kétmilliós vásárlási pénz iszonyú soká nem jött meg. A dolog sokunkat érintett. Végül is telefonáltam az Alap központi könyvelésébe. Azt válaszolták, boldogan küldenék, de a névlistát nem kapják meg a harmadik hete. Na jó, mondom nekik, akkor én ezt most telefonon megkeresem. Köszönik –- válaszolták, tegyem már meg azt a szívességet, hogy őket is értesítem az eredményről. Nem részletezem tovább, fél óra múlva ők is tudták, hogy a lista ott van három hete az Alapnál –- náluk.

Mindezt egy korrektül udvarias levélben megírtam az Alap Igazgatójának, s a levélhez mellékeltem 24 darab szépen becsomagolt csokoládétorta-szeletet –- ugyan, ossza már szét a pénzügyi osztályon. Úgy tudom, jóízűen elfogyasztották. Ez azonban nem akadályozta meg őket abban, hogy ne két és fél hónap után postázzák a nyár közepén nevemre föladott honoráriumomat. Újabb levél az Igazgatónak. Válasz még nem jött.

No már most. Úgy tudom, sok kollégának van hasonló tapasztalata. Javaslom, amennyiben a tagság egyetért vele, írjon a Szövetség Vezetősége egy levelet az Alapnak, hogy ugyanis milyen intézkedéseket gondolnak a pénzügyi kezelés meggyorsítására. A számítógép nem segít, úgy látszik, mert az már egy éve van nekik.

82. 10. 18.

Váli Dezső

82. 10.                                                                          1167

Országos képvásárlást zsűrizek (1,2 millió forintot osztunk szét)

amikor a festő méltatlan

amikor nincs is más képe

amikor utáljuk őt, joggal

amikor pimaszul ismétli magát

amikor ostoba irányba tart

amikor elkényeztették anyagilag

    de a képe jó

    (tehát javaslom.)

viszont nem javaslom:

amikor nagyszerű művész

amikor jóbarát

amikor szánandó, vagy öregember

vagy éppen nagy múltú, nagy művész

amikor tehetséges fiatal és buzdítani kéne

amikor nyilvánvalóan az élete főműve

amikor egész tisztességes életét a szakmára áldozta

    de a képe: rossz

    (Igyekeztem csak a képre koncentrálni. Nem biztos, hogy igazam van. Egyébként: látom, a legtöbb zsűror tisztességes, csak kényszerpályán mozog.)

 

82. 10.24.                                                                     1168

KÉKKÚT; EGYEDÜL

 

azt a percet hiába követelem,

 

pedig volt, tudom, idén is, talán tavasszal

csak az ócska emlékezetem, mindig bajra figyelő figyelmem

most Kékkút, borús reggel, egy forró tea után, fotelben

a kedves olajkályha mellettem zörömböl

padlón békés halott bogarak

milyen nyugodt voltam például vérző fejjel

széttört autóm küszöbén üldögélve.

minden rendjén történt.

aztán néhány perc, –- ránéztem és kezét érintettem.

mindent elfelejtek

semmi nem pótol semmiért

 

várom a reggeli harangszót

 

néhány feszült óra Pilinszkyvel

”-a keleti bölcs sorstalanítani akarja magát”-

és a legfontosabb:

”-eljuthatunk-e a derűig”-

nos?

ez a WC-papír-gombolyag zsebkendőnek is szolgál,

ne feledjük, Kékkúton vagyunk.

az utcai ablakokra pauszfényű függönyöket szögeltem

enteriőrré vált ez a szoba is, akár a műtermem.

tegnap 11-kor keltem az ágyból (kissé félszegen)

tegnapelőtt ki se léptem a házból, csak pisilni

és a lavór vizét kilöttyinteni a fűre.

(ez a fotel nagyon jó, vagy majdnem az,

nem zsibbad el benne a lábam olyan hamar)

naphosszat a „-József”--fel összezárva

nem is annyira élvezem, mint inkább tanulom már.

mit kell itt még számba venni?

a kátránypapírral borított házikót a kertben.

különös módon maga a biztonság, a befejezettség,

a rend képe és jele. (télen is használható)

az átrium a kertre nyíló ablakokkal,

aminek az olvasóasztal támaszkodik –- tökéletes szerkezet.

reggelre a fekete lapra még-zöld, nedves levelek tapadnak.

 

most vizet hoztam a szomszéd kútjáról

bal kezemben kis májkrémgombóc

odaadtam a ferde szájú fekete kutyának,

akitől félek egy kicsit.

 

Bernáth Aurél alighanem pontosan ide jutott.

csak neki jó a memóriája.

az életet igazoló pillanat-emlékeket castrumoknak nevezte,

s őrizte, 40 év múlva is.

még sosem volt aranyerem.

most már tudom, mi az.

 

de van más is, mint eszköz

mint körülmény

mint út?!

minden az út. Isten melletted ballag.

nem a jövő.

a most.

”-a változtasd meg életed.”-

ezt a percet.

például, ha most fölkelnék és kennék magamnak egy lekváros kenyeret –-

 

mindig minden rendben van?!

ez a megoldás?

Isten üvegtetejű rekeszes dobozában

békésen mászkálunk?

 

ha nem: megtagadom az egészet.

 

jó, hogy ezt most írom, jó lenne megmutatni valakinek.

hiteles nyomat.

a kartácsszög polcon-elhelyezésének-problémáját

is körülbelül ilyen átgondolásokkal terhelem,

szokásosan.

 

át kéne ezt szerkeszteni. ha drámaira csattant volna.

hogy az az üvegdoboz hasonlat a végére kerüljön, például.

de mégsem. Nem hiszek a csattanókban.

ahogy a külső-belső forradalmakban sem.

(vagy talán csak: nem merek hinni –-)

menjünk reggelizni.

 

82. 10.                                                                          1172

Az iskola nem érdekelt, hazáig intőt is, dicséretet is elfelejtettem. Így aztán anyámmal volt egy megállapodásunk: az egyöntetűség kedvéért mindent én írtam alá az intőkönyvben helyette. Anyám meséli, hogy a heti tanrendet még májusban sem tudtam soha fejből.

 

82. 11.                                                                          1174

Autótól megválás.

Mit várok ettől az újra gyalog élettől:

     –- eggyel kevesebb pótcselekvést,

     –- kevesebb rohangálást,

     –- nyugodt, szemlélődőbb utakat, sétát a Belvárosban,

     –- kirakatokat is.

Fölismertem, alkalmatlan voltam az utóbbi időben vezetni,

olyan fokig nem féltettem magamat, másokat,

az állandó javíttatások, a drágult benzin,

és főleg a reménytelen rosszkedvem, ami valahol valamit föltétlen változtatni akart.

83. 1. Nem érzem vesztesnek magam. Jó.

 

82. 12.                                                                          1174

A lélek fáradtsága:

     fölfelé baktatok

     de alattam a mozgólépcső lefelé megy.

 

82. 12.                                                                      1178/B

(rádióból)

(fontos.)

Az apatikus sün nem szúr.

 

”-Palettájával a kezében türelmetlenül várta, hogy a nap fölkeljen.”-

 

Bak, Fajó, Nádler (a „-Kresz-tábla festők”-) föltalálták a négyszögletes autókereket. De nagyon szépen tudnak beszélni róla.

 

[HELIKON Kiadónak]                                               1178/B

Váli Dezső: „-Régi zsidó temetők Bukovinában”-

(könyvterv)

A könyv jellege:

fotóalbum (fekete-fehér)

 

Témája:

Sucaeva város, kultúrközpont, Bukovinában (Északkelet-Románia) –- környéki 8 zsidó temetőben fotózott anyag.

Temetőtotálok

Kőcsoportok–-szólókövek

Fragmentumok, ornamentika és faragványrészletek

A téma feltétlen megérdemel önálló kötetet. Eddig 34 zsidó temetőt fotóztam föl az évek folyamán –- hobbiból. Az ittenit megismerve, egyértelmű, hogy ez egy zárt, egységes anyag, páratlan művészi értékekkel, állítom, hogy európai szinten is unikum.

A fotózás tudományos rendszeresség igénye nélkül, a művészi értékekre figyelve történt.

A reprodukálás javasolt módja:

A fotók jellege miatt kívánatos a nagy képméret –- albumjelleg.

Egy fotó kerül egy oldalra, betölti azt.

A fotók általában (esetleg mind) négyzetes formájúak.

Amennyi még a témából nem unalmas; 50-80 fotóra gondoltam.

A képek sorrendjét egy vizuális-esztétikai ritmus szerint kellene kialakítani.

 

Szöveg:

A fotók mellett, vagy a könyv végén összegyűjtve csak a lelőhelyet (falunév) kellene közölni. A könyv elején egy rövid bevezető szövegre gondoltam (egy oldal), amit egy szakértővel kellene megíratni. Az előszónak tartalmaznia kellene:

–- a helyszín betájolása, bemutatása

–- esetleg rövid kultúrtörténeti háttér

–- esztétikai értékelés.

A fotók nyers állapotban készen vannak.

82. 12.

 

83. 1.                                                                            1183

Egy képemért kaptam: stereo-walkman.

Pilinszky verseket mond, hallgatom.

Olyan öröm, hogy mellem, hasam és lábfejem is átmelegszik.

Tény.

 

83. 1.                                                                            1189

76 körül hazafelé hozott kocsival, éjszaka, Zebegényből.

Akkor is azt kérdeztem tőle, hogy csinálja ezt, hogy ennyire szeret élni, Szrogh tanár úr?

–- „-Hát ez az éppen, amit nemigen lehet elmondani...”-

 

Én láttam a poklot (úgy 10-15 méterről).

tavalyelőtt, a strandon.

egy pokrócon napoztak és gyűlölték egymást.

talán egy kabinkulcson veszekedtek, ha jól emlékszem.

a férfi kövér volt, művezető-arcú,

a nő szőkített, sovány, ideges.

talán negyvenéves.

...

Valahogy megfejthetetlen gubanc (már 1966-ban is, a 105-ös lapon).

1./ Pilinszky ítél a világról: „-Isten időnként átvérzi a történelem szövetét”-.

2./ Kékszakállú; ami grandiózus, mégis gyerekes énkeresgélés és önzések halmaza,

3./ a kifőtt tésztát folyó víz alatt szűrőben át kell mosni

Hétköznapjaim: bukdácsolás ilyen tények között, nem fűzhetőek föl, sajnos, egy lineáris sorra, ahol az általános az egyedit magábanfoglalja

vagy egyáltalán, van az értékeknek rendje, térhálója? amikor esetleg a koszcsík lemosása a kád oldaláról éppen a legfőbb jó?!

Csak a hit rendezi?

Mi az, hogy mindent a maga helyén?

 

83. 3.                                                                            1193

Össze kéne szedni:

aránytalanul szeretem:

a spárgát

a golyóscsapágyat

iratcsipeszeket

az angol szótáraimat

nagyon jó a meleg tus alatt állni

–- és –- sajnos –- lefeküdni, mert akkor nincs már feladat

 

aránytalanul nem szeretem:

a súrlódási erőt mint mechanikai szerkezetet

nem szeretem a balkonlemezek kis befogási felületét

 

a szabadeurópa „-forgószínpada”- jó.

mindenféle nagyító jó.

a színváltós - és mindenféle –- elemlámpa jó

sőt nagyon jó a petróleumlámpa is, amit lovaskocsik alá akasztanak, van is; kettő is.

 

83. 3.                                                                            1194

Most hányadik (élő) magyar festőnek tartom magam:

Anna Margit / Barcsay / Bálint E. / Deim? / El Kazovszkij / Földi Péter / Kárpáti Tamás / Klimó / Kokas / Korniss / Miháltz / Nagy Gábor / Újházi Péter / Vaszkó / F. Zámbó

jobbak nálam 15-en.

(szövetségi lista alapján)

 

83. 3.                                                                            1197

BÉCSI PAZMANEUM IGAZGATÓJÁNAK

Kedves Atya!

Miklós barátom elmesélte, hogy beszélt a Keresztút-képemről Bécsben. A kép esetleges külföldre kerülésének ötletét ambivalens érzésekkel hallgattam. Egyrészt 12 év műtermi elfekvés után örülnék, ha a kép működni kezdene, méghozzá bizonyos értelemben kiválasztott –- értő szemek előtt. Másrészt, a kép nekem fontos, és –- egyszerűen szólva –- úgy gondolom; előbb-utóbb a magyarországi kultúra számára fontos lesz–-lenne; ha itthon maradna egy templomi vagy múzeumi falon.

A bíboros úr még nem válaszolt, nem nézette meg a képet szakértőivel.

Bárhogy is történjék; az Ön érdeklődése jól esik.

Váli Dezső

Válasz: A falra időközben már mást raktak.

 

 

83. 3.                                                                            1200

DÉLUTÁN.

Istenem, bocsáss meg,

én ebben semmi nagyszerűt nem találok,

akárhogy nézek körül.

–- szeretnék ágyba menni.

–- de azért rendes dolog tőlem,

hogy mégis igyekszem –- ugye?!

ESTE:

Isten elmosolyodott és a zsebébe nyúlt.

én meg itt lenn csináltam egy jó gobelintervet.

 

83. 3.                                                                            1201

Hogy valami sikerélmény: elkezdtem mértékkel enni. És szigorúan csak 3-szor naponta, nem 8-szor.

Kb. két hónapig böjtöltem, kb. 5 kilót fogytam, azóta azt tartom: 70 kg. 83. 8.

 

Szabad akaratról nem csak akkor beszélhetnénk, ha pl. több isten közül választhatnánk?

 

Negyedik gimnáziumban engedélyt kértem és kaptam tanáromtól, hogy nyelvtan füzetemet (otthon írva) géppel vezethessem.

 

A festészetnek (számomra) az a lényege, hogy bizonyos színkapcsolatok láttán valami meghatározhatatlan izgalom vesz erőt rajtam.

 

ha egyszer pihenten ébrednék

az új, kiingázott ágyhellyel megvalósult, pedig nem is hittem benne. 83. 8.

Más a megoldás. 5. 34. vekkerre, két másodperc alatt. 5.53 utcára. 8 éve. 92. 8.

83. 4. 24. vas 9h                                                           1202

SZ. MIKLÓSNAK

 

miséről jövet, még beteszem a mindennapi sajtos kenyeret a kenyérpirítóba –-

olyan szép levelet vágytál, mint –-

azon leszek.

(szeretem a pátoszt)

Megköszönöm Istennek, valamint a japán üzletkötőnek, aki Bakallárnak egy tokiói kiállítást szervezett, s ezért nem tudott 77 nyarán Zebegényben tanítani, hogy összehoztak veled.

Hálás vagyok, hogy sokat tanultam tőled, és hogy sokat tanultál tőlem. Kata szerint –- aki igazán autentikus ez ügyben –- emberibb vagyok, mióta

Meglepő volt első hallásra, hogy fontos embernek tartod magad, amikor figyelek rád

de jó

sok mindent kitaláltunk mi; együtt.

jobb mutatóujjam leukoplasztban, azért ütök ennyit mellé

nem ez így nem jó

valami mesébe kellene beleilleszteni a mondanivalómat

pedig a misén a levél atmoszférája már együtt volt.

igaz, utána egy rendőrnyomozás-riportot olvastam el,

mintegy próbaként is, –- nem zörög-e ezután

az emelkedett hang. hát tényleg.

Deske

 

83. 4.                                                                            1204

A Szövetség „-TÁJÉKOZTATÓ”--jába, és egyben hivatalos útibeszámolónak szánva.

Megjelent 83. 7. Sajnos, jól meg kellett volna húzni.

 

Váli Dezső:

Mire jó egy román út?

Nehezen állt össze ez a turné. November helyett március, ki tudja miért. „-4 magyar festő kiállítása Bukarestben”-. Eleget jártam már arra, állampénzen is. Még egyszer? A képeim szebbek, mint én. Aztán mégiscsak. Vásároltam egy kiállítás-megnyitási zakót.

 

83. 3. 28. HÉTFŐ este, repülővel. Kiss Zoltán László, én, Kovács Béla a Műcsarnoktól, Csavlek András két nap múlva jön utánunk, Eigel István nem tud jönni. Hotel Union, a Galéria innét két ház.

 

KEDD reggel 1/2 7-kor ki, fotózni. Szeretem ezt a várost. Szerencsére a párkánymagasságot szabályozó törvényt akkor hozták, mikor már álltak a házak. A belváros házai nem igyekeznek hasonlítani egymáshoz, jól áll nekik. Összevissza; kiváló ízléssel. Kedves nyüzsgő görbe reggeli utcák –- súrolófényben.

Délelőtt: Az elnöki rezidenciával bölcsen egybeépült Múzeum. (Mégsem bölcs. Rendszerváltáskor elpusztult! Leégett! 92. 8.) Már 20 éve feltűnt miénknél kulturáltabb installációja. Őskori kerámiától kezdve: kelyhek, ikonok, misreuhák, minden. Egy XV. sz.-i arany-bordó oltárterítő előtt hossza üldögélek (a márványpadlón). Utolsó terem: mexikói alkalmi kiállítás –- evvel szerencsém volt –- világhíres prekolumbiánus idolok. Az emeleten aztán festészet, igazi. És nemcsak Rembrandt+Memling, Van Eyck –- Brueghel, hanem Grigorescu és Andrescu is. Már az első napon bodog voltam.

Hazafelé egy kis galériában egy idősebb hölgytől textilkollázsok, meglepően jó (Geta Bratescu). Volt még egy beszélgetés a Szövetség székházában is, a hivatalos részt Béla intézte. Megtudtuk, ha 77-ben a közgyűlés még negyed órát tart, ma nem élne festő Romániában (földrengés).

 

CSÜTÖRTÖK. A délelőtti program előtt még elloholok a helyi képtárba. Grigorescu (1836-1907) a van dyckos színű teheneivel, megint átkozottul jó. Jó még: Petrascu, Ion Mattis Teutsch (1884-1960); fia, unokája is festő; Vasile Grigore (1935-), Gheorgie Anchel (1933-), ki tudna közülünk egy kombájnt metafizikusra megfesteni –- jól?!

 

PÉNTEK. A délelőtt szabad. Tolmácsunk (hivatalból, tudom) mindenáron le akar beszélni a híres régi zsidó temetőről, –- hogy a földrengésnél mind ledőltek a kövek. Megnyugtatom, nekem elég az a fele is, ami feltehetően a hátára esett. A temető szigorúan zárva ünnepek miatt. Kénytelen vagyok megtenni apósomat idetemetettnek. 3/4 óra a portán. Aztán bent. 35 000 kő, de nincsenek olyan szépek, mint fönt, Bukovinában.

Délben kiállítás-megnyitónk: Galéria Caminul Artei. Kb. Ernst Múzeum, kicsiben. Megnyitóbeszédében Kovács Béla április negyedike alkalmából munkásságunkat, a szovjet és a román felszabadító hadsereget méltatja. A mongol és a koreai nagykövet gratulál a magyar nagykövetnek. A kiállítás jól hat. 70 ember, rádió, TV. Utána 2-től 1/2 5-ig díszebéd egy tükrös-velencei csilláros palotában. Nagypéntek lévén hústalan ételt kérek, az Arta főszerkesztője a magyar kultúrattaséval azon vitatkoznak, ehetek-e halat.

Este egy magyar grafikuslány rézkarcai és puliszkája. Megtudjuk, hogy a román színjátszás tényleg világhírű.

 

SZOMBAT. A Museul Collectilor de Arta. Vagy 50 terem, Louvre. Sivák és elefántcsont Buddhák, rengeteg gyönyörű szőnyeg-, fegyver- és ékszergyűjtemény, ikonok, aztán hazai és külföldi festmények. A képek közepesek, jók és nagyon jók, már ahogy ez lenni szokott. És akkor egy Bonnard. Képcsarnoki méret, 80x60. És itt elakad a mese, a csevegés, itt sírni vagy táncolni, vagy nem tudom mit –- leírhatatlan. Mért él tovább egy festő egy ilyen kép befejezése után. Mit remél? És én? Aki aligha fogok...

A teremben különben még volt egy Picasso, két kiváló Utrillo, Matisse, Derain is. A Bonnard-t próbáltam lerajzolni, hogy valamennyire memorizáljam. A negyedik beszaladó hivatalok ezt utólag kivételesen meg is engedte.

Vannak emberek, akiknek Romániáról beszélve–-ítélve nem jut eszébe a suceavai kolostorvidék, a Nemzeti Múzeumuk, Grigorescu, a bukaresti belváros a sétálókkal, –- az egész élő gyönyörű román kultúra. Akik ezt elfelejtik –- lusták gondolkodni. Igen, van más is. Itt nincs?!

 

83. 4.                                                                            1214

Miklós találta ki: „-frakkban meghajolni egyszer Cannes-ban”-.

Én meg ezt: „-tengerre néző műteremablak”- vagy csak: –- ablak.

Az enyém jobb.

 

Korunkban a nők önállóak lettek. Úgy is néznek ki.

 

Egy 30 éves fogadalom teljesítve. A polcsor falhoz támaszkodó hátát is lefestettem (fehérre).

 

Evvel a pár hónapos mértéktartással viszaadtam az étkezések méltóságát (és örömét).

 

83. 4. 19.                                                                      1215

Kondoleáló levél Dobszay Lacinak

 

Apád meghalt, és meghalt Illyés Gyula is.

53. szeptember 3-án (csüt.) ismertelek meg. (Eljátszom a gondolattal, hogy ősszel, a jubileum alkalmából megkereslek.) A belső szobában éltél. Könyvespolcod akkor még nem volt lepecsételve. (A hátlapot kellett később lecsavarozni a könyvekért, jót nevettünk az ÁVH-n.) Apádról egymondatos híreket kaptam, de az keveredik G. börtönéveivel. („-A pesti rokonok jól vannak”- –- szólt be az őr, s ez rád–-ránk vonatkozott.)

55? telén egy hétig nálad laktam. Alvást mímelve figyeltem, hogy zsolozsmázol éjjel, fegyelemezett tartással, az íróasztalod mellett állva. A Vajdahunyad vár alatt a jégen ellenfényben fotóztunk...

Munkánk körvonalazódik. Szakállam őszül. Úgy tudom, fontos dolgot csinálsz. Lemezeidet megvettem. Reménykedem, hogy győzni fogok, marad utánam néhány fontos magyar kép. Szeretlek.

Úgy számolom, még egy évtized, és újra lesz figyelmünk –- energiánk –- és türelmünk egymásra.

Addigra talán a borocskát is megszeretem a sós sütemény mellé.

Ölel:

Deske

 

83. 5.                                                                            1228

Életemben először lett volna szükségem a fiamra (ma 9 hónapos)! Fáradt, elárvult voltam, de aztán nem akartam zavarni, már behunyt szemmel gőgicsélt.

 

Istenem, úgy szeretnék nem félni tőled, hanem örülni neked. –-

Feleségemmel is félünk egymástól, mire jó ez?

 

83. 6.                                                                            1232

Nézi Zsófia a nagy indián filmet. A főhős mélyen a szemedbe néz és azt mondja: wenn die Stunde kommt

 

 

Mit kaptam Miklóstól, túl a barátságán?:

–- partner gondolkodásra

–- élő példát a teamwork lehetőségére

–- stúdiumot emberszeretetre, hajlékonyságra

–- szakmai korrektúrát

–- életkorrektúrát

         így hirtelenjében

 

83. 6.                                                                        1234/B

Temesvári Pelbárt ferences író, hitszónok †1504

Ha az embernek annyi java, aranya volna is, mint a tenger homokja... akkor is egyre többet akarna birtokolni. Azt kérdezed, miért? Elsősorban azért, mert az ember lelke Isten képére van alkotva, ezért semmi más ki sem elégítheti. Úgy van ez, mint ahogyan a pecsétnyomóval megjelölt viasz sem illik bele semmi másba, mint csak abba a pecsétbe, mely őt megjelölte

 

Külső kényszer folytán spontán megvalósított ötlet: vagy 4 hónapja nem jutok a festéshez. Építkezünk, ha szerencsém van, jót fog tenni.

 

Bűneimet nem szégyellem

nem titkolom

hanem helytelenítem

 

 

 

                                                                                    1236

A „-TANÚ EZ A KŐHALOM”- fotóalbumunk

–- hátsó borítójára

 

Ezt is rosszul választottam.

A fotózást játéknak szántam;

persze feladattá nőtt –- időnként keserves

feladattá –- mint előbb-utóbb minden,

amibe belekezdek.

Vagy nyolc évig a közhasznúság hiánya

is zavart.

Mire való egy magánarchívum 52 zsidó temetőről,

ha egyszer se kutató, se fotós, se zsidó nem vagyok.

Megrendít ez a kultúrkincs.

Legjobban a kelet-romániai köveket szeretem.

1942-ben születtem Budapesten, itt is élek.

Festőművész vagyok, évi 10-15 kiállításon

veszek részt; itthon és külföldön.

83. július

Váli Dezső

A fotókat már kétszer is kifizették, de MÉG NEM ADTÁK KI. 92. 7.

 

83. 7. 13.                                                                      1239

Szüts Miklós levele

s hogy folytassam még, szeretem:

a BUT-33 desodort, az ötödik brandenburgi versenyt, az őszibarackot, a 2-es sebességet, a keménydobozos rövid Marlborót. Van Dyck reprodukcióját a zsennyei lépcsőfordulóban, a hideg tejet, József Attilát, a Lukács cukrászdát (újabban megint Kiss Zoli humorát), a Dunát, az öngyújtókat, karórámat (most pucolják, nagyon hiányzik), a lányok mellét, a kétoldalt tapadó ragasztószalagot, festőkötényemet, a sült zöldpaprikát, a cselló hangját, a több dombra épült kisvárosokat, a kompot Szántód és Tihany között, a dáliát, a szép levélpapírokat és hosszúkás borítékokat, egyáltalán: a papírboltokat, írógépemet, a terpentin szagát, a racsnis dugókulcskészletemet, a zenélő dobozokat, lányokat fiúingben, a pingpongozást, szeretnék gallér nélküli ingeket, és gérvágó-fűrészt, rózsaszínt festeni feketével, szeretem (újabban már tudom) a csendet, a csúnya kavicsokat, a kispárnát, a Börcsök-bicskát (már megint nincs), szeretek tornacipőben járni, szeretem a színpad szagát, amikor felhúzzák a függönyt, szeretek írni, a sebekről a vart lekaparni (és kettéharapni!), csomagot kibontani, medencébe hátraszaltót ugrani (mindig félek), fotelokban keresztben ülni, szeretem a 27 dines filmet, a távcsövet, a gyorsvonatot, a mozgólépcsőt, nagyon szeretem, ki tudja miért: a 18-as villamost, szeretem Törőcsik Marit, a „-slágermúzeumot”-, a nagybetűvel nyomott könyveket, a 90 grammos írógéppapírt, a Tungsraflex égőt, a társasjátékokat, locsogást idegen nyelveken, télen forralt bort, Leonard Cohen nótáit, az üveget világos képeimen, a kadmium-narancsot, szeretek útnak indulni

 

 

83. 8.                                                                            1243

notesz lóg nyakamban –- naplóm negyedévenként legépelve –-

képeimről pontos eseménynapló –- 1959-től minden kép lediázva –-

fotóim hétszámjegyű rendszerben katalogizálva –-

tárgyaim rendben, gondosan rostálva –-

minden bútorom –- ha nem is én építettem –- hozzám igazítva –-

mint ahogy az egész műterem is –-

szögeim 48 egyforma dobozban, jól áttekinthetően

és játéknak: barkácsolás, fotózás, angolozás, mikor mi

és még sok egyéb

mind

mind

mind

csak a nyugtalanság tükre

és pótcselekvés

 

bár alighanem elkerülhetetlen volt

és azt sem tudom pontosan

mit kellett volna helyette:

olvasni

rajzolni

vagy a Harangvölgyben üldögélve

Isten csöndjére fülelni

Sajnos megint tévedés. Csak alkalmilag történtek arányeltolódások. És mindig igyekeztem korrigálni. 83. 8.

Fotózást lényegében kidobtam. 83. 12.

 

83. 8.                                                                            1244

nem szeretem az u és a ty betűket

és kisgyerek korom óta határozottan helytelenítem

a K és L betűk sorrendjét az ABC-ben.

 

83. 8.                                                                            1245

13 vagy 14 évesen anyám öreg gavallérjával összekülönböztem. Aztán nyáron utánam küldött 20 forintot Győrbe: fagylaltra.

Visszaküldtem, megköszönve, hogy az idén nem fagylaltozom.

 

Ne kívánjátok egy közepes gőzmodonytól, hogy menetközben még fekvőtámaszozzon is.

 

76 szilveszterén mutatta egy felvételét, virágzó tulipánmezőt ábrázolt, nagylátószög, Linhof kamera. Most itt a metrón végre eldöntöttem, hogy a felvétel: gyenge.

 

rémesen szeretek 3B-s és főleg barna ceruzával írni, jelölni, és nagy bánat, hogy nincs mit

 

83. 9.                                                                            1258

nálam ez az ébrenlét valahogy nincs megoldva

 

83. 9.

ne fuss Lajos a járom elől.

ugyanis előtted van.

     (világképlet/2)

     (ebben a gyógyszerben valami nyugtató is lehetett)

 

83. 10.                                                                          1259

levél Sz. M.-nek Sződligetre

 

1. Köszönöm kedves invitálását

egy közös csoportkiállításra

 

2. van-e édesebb kép, mint

egy retikülje fölé hajló leány

látványa? –- és intimebb?

 

3. –- és van-e rondább,

mint egy ilyen retikül belseje?!

 

4. nomármost, melyik az igaz?

 

tü(nő)dőgyulladásom

magányából: híve: V. D.

 

83. 10.                                                                          1259

távirat Sz. M.-nak:

 

A hosszú lábú mocsári béka násza idején a hím kobaltkékre színeződik.

 

Corvina kiadó                                                               1260

T. Cím!

 

Munkámat befejeztem, leadom:

”-Tanú ez a kőhalom”- –- fotóalbum számára leadok:

50 db romániai fotó        24x30 cm

50 db magyar                 24x30 cm

1 db béléshez készült fotó                                      24x60 cm

1 db címlaphoz készült f.                                       24x30 cm

Összesen:                       102 db 2 példányban 204 db ff. fotó

A műszaki, használati példányokra ráírtam a lelőhelyet is.

Honoráriumot fölvettem

83. 6.                   7 000.-

83. 12.                21 000.-

 

83. 10. 6.                                                                      1268

Magyar Nemzeti Galéria

Igazgató

 

Kedves Igazgató Úr!

Van a Galéria tulajdonában egy meglehetősen pocsék képem (A/75/30 „-Vázlat a botrányhoz”- 40x110 olaj, 1975), szeretném továbbfesteni.

Kérem, hogy engedje meg, hogy a Galéria munkatársa(i) a műtermemből legjobbnak talált (akár két) művemet válasszák ki cserébe. Azt hiszem, tisztességes üzlet, mindkettőnk hasznára.

Hogy mennyire komolyan gondolom a dolgot, két hete egy svájci kereskedőnek egy képemet készpénz fizetési módja ellenére (!) sem adtam oda, avval a feltételezéssel, hogy a Galéria talán örülne neki.

Remélem, két telefonnal elintézhető. Járnék magam is utána, de tüdőgyulladással fekszem.

Köszönöm; –- baráti üdvözlettel:

Váli Dezső

Megtörtént a csere. A visszakapottat a Galéria folyosóján rögtön összetörtem.

 

83. 11.                                                                          1269

mindegy, mert egy manierista is üdvözülhet

 

83. 11.

Zsófi lányom nőből a negyedik generáció, aki azt mondja: ne vakard a fejed (már 57-ben is –-)

 

83. 11.

Zs. házi feladatai:

az eső: folydogál. szemereg.

csalafinta: a róka, mert csapdába kerülve lerágja a lábát.

 

83. nov. 19. szo. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY művésztelep

A fotó felirata a Népszabadságban, amit ma 90 fokkal elforgatva átrajzoltam a A/83/6 kép megkezdéséhez:

A KICSINYEKNEK IS ÍZLIK A SZILVALEKVÁR

 

Egész délelőtt az öreg órásnál ülök, elmesélte az életét. Kőművessegéd, lovaskocsival menekülés Erdélyből csendőrkísérettel mint kommunistagyanús, mérleggyári évei, iparkiváltás hercehurcája, kis nyugdíja,rom vályogház vásárlása 33 ezer forintért, mikor jómódú lett, az elmaradt esküvő, mert behívták a háborúba, az öreg báró homlokon csókolta és akart neki egy műhelyt berendezi a falu közepén, de mégis hazajött (Ausztriából), a felesége jóindulatú daganatai, szakmai vizsgáztatásain mindig kettest adott, sok a haragosa ezért, külön vettek neki Szegeden kazánt, pedig nem lehetett kapni, 1820 Ft a nyugdíja, de engedik dolgozni, hogy egy ingaóráját 20 000 Ft-ért meg akarták volna venni, hogy az unokája egészséges, a felesége áldott jó asszony, keresik egymás kedvét, az ő apja sokat ivott, menekülés közben ütötte meg a guta, úgy ragadtak éppen itt, Vásárhelyen, hogy esztergapadja sincs, kézzel formál tengelyeket és elégedett az élettel, hogy ő nem politizál, de a magyar parasztnak –- főleg –- soha nem volt ilyen jó dolga, mint most, 10 év után visszajött egy vevője, akit pofonnal irányítottak a TSZ-be, hogy most megkeresné azt a pestit, megköszönni azt a pofont, mert mindhárom fiának és neki is autója van, tegnap temetésen volt, a felesége húgát temették, így van ez, kérem, én a menekülés közben is órát javítottam, a falon egy oklevél: 25 éve panaszmentes kisiparos. –-

 

És megettem két és fél dobosroládot ebéd után, lelkiismeret-furdalással,

kofferműterem hibátlan

képtelen vagyok bírálni ezeket a festőket, csak szomorúság, és úgyse tudnak jobbat csinálni, futok este végig ezeken a fekete gyönyörű nedves parasztutcákon, ha nehezebben megy, figyelek a lélegzésemre, s közben magamban –- egy arra teljesen alkalmatlan magánszemélynek, a nagyothalló házinéninek –- dicsérem magam. Nem nagyon érti a részleteket, csak mosolyog és bólogat: csak tessék vigyázni magára, művész úr!

 

83. 11.                                                                          1279

naplónak álcázott levél I-nek:

(harmadik figyelmeztetés)

 

szenvedsz, pokolian

úgy véled, EZT jogtalanul kaptad

úgy hiszed, ezért jogod van sorsodon fordítani

a Törvény ellenére akár

hogy te jobban tudod

 

és milyen szenvedést kérsz a mostani helyébe?

mondjuk, hogy lányodat három ittas férfi elkapja

egy estén, gátja, vagy mije felhasad

és időnként sikoltozva fog álmából ébredni

 

vagy anyádnak kérsz féloldali bénulást,

évekig otthoni ápolással, a gyógyulás reménye nélkül

gumilepedővel, pelenkázással

vagy magadnak veseelégtelenséget, hogy vizeletedet

ne tudd tartani, s így utcára se járhass

esetleg rosszul forradó combnyaktörést

kézidegbénulást

szájrákot

idióta unokát?

 

miért fogsz imádkozni?

 

(nincsen más megoldás)

 

térdre

                               Deske

 

83. 12. 11.                                                                    1280

(levél Miklóstól)

 

BARÁTOM,

szóval –- karácsonyi ajándok gyanánt –- megpróbálom felsorolni, hogy mit kaptam tőled

 

hogy (néha) tehetséges vagyok

hogy (néha) fontos vagyok

 

a vasárnapi miséket

 

képet csinálni, ahogy nekem tetszik

türelmet és türelmetlenséget

hogy legyen türelmem kivárni, míg ők is kimossák ecseteiket

s –- tőled is –- hogy „-tartsuk tiszteletben embertársaink elmebaját”-

hogy egy harántcsíkokkal megfaragott lécen petróleumban lehetlegjobban és legolcsóbban ecsetet mosni (én jól meg is dörgölöm utána ronggyal, hogy a következő használatkor rögtön menetkész legyen)

 

ugye, a Józsefet is?

és Epiktétoszt és Füst Milánt

 

és sok dicséretet

és figyelmet

és UHU-stiftet

 

és –- végül is –- a fényképezést

az asztal-bakokat

legújabban saját szobámat (polccal és saját asztallal)

írógépemet

másolat-leveleimet

 

egy kis pillanatszorítót

Morandit és Uccellót

sok megfőzött positol-hívót

 

történetet az evezésről

Farkas Istvánt

 

fegyelmet

egy kazettát az útra 82 telén

 

keserűséget és türelmetlenséget

igazságtalan elvárásokat és elégedetlenséget (tanultam el)

 

Braque-ot és Pablo „-magánéletét”-

irgalmat és sajnálatot

sok korrektúrát

az évekig kölcsön kereteket

(apropó, több hónapos tusakodás után úgy döntöttem, hogy azt a keretedet, amiben a zsidótemető-fotót ajándékoztad: ellopom)

 

gondolom: a Van Dyck-barnát

a festőszer receptjét

leveleket

s hogy nem szeretni a pillét a kávén még nem jellemhiba

 

egy kicsit Kleet is

és sétákat

Gyimes-Közép-lokot

Zsennyét és Kecskemétet (jaj)

két tubus kadmiumvöröset

M.

 

83. 12.                                                                          1281

(Saját régebbi szövegeim is, meg) most olvasok egy ilyen roppant filozófikus kiállítás- katalógus-előszót.

     ha én legközelebb

     akkor ilyen szavak szerepeljenek:

     csípőfogó

     zónapörkölt

 

83. 12.                                                                          1281

távirat:

(Szrogh Gy. állami kitüntetést kapott)

 

Szeretem Önt, tanár úr. Váli Dezső

 

83. 12.                                                                          1282

Kidobtam 28 kiló fotómat és 8 és fél kiló negatívomat.

10 év alatt megtanultam fotózni. Készítettem kb. 10-15 jó képet, és most végre még valami közösségi haszna is lett: ez a fotóalbum a zsidó temetőkről.

–- Volt egy eredeti témám is: a padlószemeteim. Ebből sokat meg is festettem, a fotókat a Műcsarnokban be is mutattam.

–- Van közvetlen szakmai rész: festményeim színes dia archívuma és katalógusokhoz reprók.

–- A temetőfotó anyagomat valami közösségnek, közületnek kell majd odaadni.

–- Volt a portréfotózás, a gyerekek, amit jórészt utálattal csináltam, Kata kedvéért. Érdekes, a válogatásnál most váratlanul megnőtt ezek értéke, mert ennek legalább valaki biztosan örülni fog.

–- Voltak egyéb fotóim is, műteremben, és amikor géppel indultam valami útra. Ezeket a vizuális pillanatrögzítéseket nem kívánom megőrizni, ahogyan annak idején a napi dolgaimat író naplómat sem. Lehetőségeimen belül szegény akarok maradni. Abbahagyom a folyamatos építkezést.

–- A pótcselekvést, amikor könnyen megszerezhető magán-öröm, csöndes szemlélődés vagy festés helyett,

–- az újabb gyönyörű műszaki eszközök utáni sóvárgást

és folytatom, szabadon.

Katalogizálás nélkül,

alkalmi munkaeszköz vagy játék, nyugodtan, mértékkel.

Mint az írógép. Az is ott áll a polcon.

 

83. 12. 31.                                                                 1284/B

Sz. M.-nek

 

nincsen esemény és nem történik semmi.

béke van.

jóba vagyok!

festek!

6. 45; vekkerre!

kipucoltam minden fölösleget!

újra futok! reggel! fák vannak!

angol, asztalnál! angolasztalnál!

még pénz is van.

sokszor pelenkázok!

     bár ez így –- pontatlan.

     egy ember jön felém kitárt karral az asztal alatt.

     velem kíván találkozni.

     nem vágyom semmire, amennyire ez itt

     egyáltalán megvalósítható –-

béke van béke. monoton napok.

boldog vagyok.

Valamint egészen kiváló az új anorákom. Beledolgoztam a régi olasz és a NATO kabátok használható darabjait, így tulajdonképpen műemléknek is tekinthető.

Deske

 

84. 1.                                                                            1287

Aesopusi mesém:

Köznapi beszélgetéseink.

A hamutartó és a merítőkanál vitatták, melyikük a gyorsabb jármű –-

 

Tojtoj. Egész nap ölelgetném

     csicsijgatnám, bizony –-

 

Mióta itt lakunk (11 éve) idén először fűtöm kellemesre a műtermemet (19 fok).

És az is csak most jutott eszemben, hogy mosogatásnál az öblítővíz is lehet langyos, –- nem kell annyira spórolni.

 

84. 1.                                                                            1288

csak és egyedül

a megátalkodottan konok szentferenci szeretet

ami tovább visz,

minden más sötét reménytelenség.

 

84. 1.                                                                            1289

10 éve már tudtam, de inkább 20, hogy el fogok jutni az általam utált közös templomi éneklésben való részvétel alázatáig.

Most, néhány hete

 

Életem Legönállóbb Találmánya, hogy: éjszakai fázás esetén EGY fuszekli is elég. Csak az egyikre kell, tényleg.

 

Gépelés közben már harmadszor veszem ölbe és könyörögve csókolgatom: kiskutyám, arany csillagom, így nem tudok dolgozni, ez így tényleg nem megy. Válaszul fészkelődik és elégedetten dünnyögi, hogy köhöm-köhöm-mö-mö. Leteszem és újra ordít. Aztán odahúzza a gép tokját, rááll, állát a térdemre helyezi.

 

Zsófi ébresztéséhez mindig keresek egy-két mondatot számára, aminek semmi köze a hajnal monotóniájához. Kaktuszgyűjteményéről, polcépítési gondokról, efféle

 

84. 1.                                                                            1293

Robaj a műteremajtón, mi az, ott lenn egy fiúcska áll, szájába dugott ujjal, mosolyog és rugdossa. Csak be akart jönni.

 

Kékkúton megpróbáltam antennának a zsebrádióra az egész bádogtetőt rákötni, de nem lett jobb.

 

Mezey Gábor kritikája rólam:

„-Mindenben teljesen őrült, kivéve a festészetét.”- Hmm.

 

84. 2.                                                                            1294

LEVÉL KRAJCSOVICS JÁNOSNAK

Megkaptam meghívásodat, köszönöm,

hát negyven éves lettél: szervusz, János!

Kérem Istent, vigyázzon rád.

És hát ajándéknak néhány gondolat,

barátságunk dolgairól.

A mérleg javadra billen.

Mert milyen lehetek én számodra:

az olykor mulatságos félreértések

és álhírek ellenére a hír igaz:

nehéz velem összeférni. Már az ötvenes

években, az Irányi utcában (ahol

elkezdtem Ajkai vidám vitalitását

és nőiségét észrevenni) –- utáltak

az osztályban, nyilván joggal.

Bár fiatal koromban a kérdés még nyitott

volt, és vágyódtam is az emberek közé –-

de gyerekkoromtól kezdve: elkülönültem.

Amíg osztálytársaim az én igazi fűzős

bőrfocimmal játszottak –- egy ujjal

pötyögtetve egy univerzálisnak szánt

almanachot írtam az élet minden

dolgairól.

     Most ezt itt félbeszakítom,

     ég a konyha.

Na, szóval a hiba többek között ott

lehetett, hogy én ezt az elkülönülést

túl hangosan tettem. Más-voltom is

zavaró. Kétségtelenül nem vagyok

(vagyunk) a Káli-medence kedvence.

Mennyire okkal–-joggal, végül is

mindegy. A polcsor égett méteres

lánggal.

A pimaszság a dologban, hogy ez a

szerep engem nem zavar. Az apartheid

amúgyis minden közösség lényegéhez

hozzátartozik. (Ha Kata is ilyen

könnyen viselné, a dolog még ideálisnak

is volna mondható.) Tojtoj gyújtotta

fel. Bekapcsolt valamit.

És hogy látlak én téged.

Korrekt, baráti –- és jószívű

vagy irántunk.

Okos vagy.

Tehetséges vagy.

Még kicsit nehéz itt a szobában, a füsttől.

Szóval. Iszonyú nehéz lehet

intelligenciával tolerálni, vagyis kondici-

onálni azt a jómódot, amit tehetségeddel

teremtettél. Nem rontott rajtad a jómódod.

Szt. Ferenc tanítványa voltál.

Aztán.

Ismerőseim közül tehetségedet a legharmoni-

kusabban aknázod ki. Talánleginkább

megtaláltad magadat. Ebben –- gondolom –-

sok belső munka van.

Szimpatikus nyugtalanságod is, ahogyan körödön

túlra, előre nézel.

Tájékozottságod, figyelmességed, szellemi

frissességed is vonzó. Ha társaságot

kedvelő ember lennék, biztos gyakran

keresném társaságotokat. Nekem a

négyszemköztre van képességem. Úgy, órákig,

akár.

Azt is szeretem benned, hogy nem irigylem

a jómódodat. Nemcsak azért, mert elégedett

vagyok a magaméval, hanem mert úgy csinálod.

(Hogy egészen pontos legyek,

évekig vágytam azokra a csoda-

zöldbúrás lámpákra, amiket

birtokolsz. Ma már tudom, hogy

nem fér bele az életembe.)

Nem felejtődik el, hogy egyik valahai legnyű-

gösebb anyagi bajomban figyeltél ránk.

Egyéb segítségek is.

Mi van még?

Az a kapcsolattípus, amit Klárival éltek,

számomra az évek során az egyik lehetséges,

szimpatikus mintává vált.

Összegezzük?

Kedvellek.

Bizonyos fokig –- mindnyájunk megelégedésére –-

különböző emberek vagyunk. Nem baj.

Tudom, hogy vagy.

Tudom, hogy fordulhatok hozzád.

S bár te nem az a típusú ember vagy,

aki bajba szokott kerülni,

vagy akinek kellek, szüksége van rám

     –- kérlek tudd, hogy: számodra is élek.

84. 3.

                                                       Ölel:

                                                     Deske

 

84. 2.                                                                            1296

Három ember együtt már buta. Legalábbis, ha én is ott vagyok. (Nem szeretek társaságba menni.)

 

Mondrian said to Max Ernst: It is not you but I who am the surrealist!

(Mondrian mondja Max Ernstnek: Nem ön, hanem én vagyok szürrealista!)

 

84. 2.                                                                            1297

Biztos, hogy már szakszerűen pelenkázok, mert miközben rajta matatok, a régi figyelmes-gyanakvó pillantások helyett oldalra billent fejjel tubusokkal játszik.

 

Döbbenetes. Nő lettem. Hirtelen vendég, beszélgetünk, nyugtalanul fészkelődöm, majd elnézést kérve kiszaladok megmosni Tojtoj lekváros arcát. Így csúnya.

 

Ha üzennem kellene az utánam jövőknek, talán egyetlen: Szerintem az egész ezen múlik: ha elgurul a radírod, azonnal mássz be utána az ágy alá.

 

 

84. 2.                                                                            1298

Úgy igyekszem, hogy amikor kiemelem reggel rácsos ágyából, az arcunk lehetőleg egy pillanatra összeérjen.

 

Statisztikai Hivatal portáslakás felirata: Szücs Ottomár Szücsné Henger Johanna.

 

84. 2.                                                                            1299

Össze kéne szedni, van-e Rothkón túl számunkra fontos nonfiguratív kép? Ez talán azt az elvi kérdést is tisztázná, hol a helye ennek a területnek.

 

Feszült percek egy képnél, nem merem a nagy vörös felületbe az izzófehér foltokat beletenni, pedig az ötlet jó, de félek. Képet föl az állványra, egy Segonsac filmen látott ötlettel (23 éve láttam a Francia Intézetben) a kívánt formát papírból kivágom, és beletapasztom próbaképpen a nedves felületbe. Hátranézek, hunyorítok. Eggyel több a forma, közben Tojtoj is odanyomott egyet alul, ahol fölérte.

 

Isten alighanem felújított alkatrészekből készített. Az anyagfáradási paraméterek

 

84. 2.                                                                            1381

(Interjú a Képző főiskola lapja, a „-RÁMA”- számára), megjelent 84. IV.

Tulajdonképpen a szakmámból élek, talán 80%-a jövedelmemnek. Csak kiállításra dolgozom, arra szánom képeimet. Míg Stúdiós voltam, ez évi 15-20 alkalmat jelentett, azóta évi 10-15, annyira hívnak. Évente 2-3 képet vesz tőlem az állam, főleg ebből élek –- darabját tán 20-25 ezerért. Gyűjtő vásárlás műtermemből talán évi 2-3. Igaz, legutóbbi képemért 25 üveg vegyesbefőttet kértem. Mi van még? Most már kerülgetnek német galériások, de ez is problémás. Nem akarom, hogy a jó képeim külföldre kerüljenek. No már most, adjam el a rosszat?!* Tavaly is a Nemzeti Galériától csak nagy nehezen sikerült visszaszereznem egy pocsék képemet.

*Ennyi, és nem több a nacionalizmusom.

 

84. 3.                                                                            1388

SZIGLIGET alkotóház

Kéthetes kínlódó keresgélés után megtaláltam, amit Szigligeten akarok: a ceruza (vagy tus) öröme. Témának: zsidótemető-fotók.

 

...

Megkértem, hogy aki ír nekem, az viszont mindennap –- Így aztán nem kell reggelente idegesen várnom a postát

...

Károsodik-e a világegyetem, ha Miklós belepisil a mosdójába?

...

Ferences rend története

1348-49 pestis

Európa 2/3-a elpusztul, 125 ezer ferences hal meg.

...

Két lányt fogdostam az éjjel, de különösen az egyiket, –- álmomban, de jó volt.

...

1230 körül Európában 19 000 bélpoklos-kórház, Franciaországban 2000.

 

Vasárnap, utolsó előtti nap

Mit teljesítettem itt: váratlanul győzött az eredeti elképzelésem, amit realizálhatatlannak hittem, sikerült az egy papírméret + csak 3B ceruzarajz technikával tölteni itt az időt. Rajzok: B/84/1-től 51-ig. Sikerült a fotómásolástól az illusztráció fokozaton keresztül a tiszta rajzig eljutni. Gyakran kínlódva ment, nincs veszély, hogy rutinból fogom csinálni.

Elolvastam eddig az utolsó kivételével:

     A tökéletesség tükre (Sz.Ferenc élete kb. 1310-ből)

     Sz. Bonaventura Sz. Ferenc életrajza 1260-ból

     Sz. Ferenc rendje (rendtörténet) P. Takács Ince 1937

     Assisi Sz. Ferenc élete Jörgensen 1926

Miklóssal megint lebeszélgettük magunkat a sárga földig. Talán napi 3-4 órát. A fontosabbakat magnóról visszajegyeztem, illetve egy beszélgetést ő gépelt le. Magammal hozott fontos problémámat, hogy van-e nonfiguratív festészet Rothkón kívül, egy beszélgetésünkkor megoldotta nekem. (A kérdés aktualizálva számomra ennyi volt: hihetek-e a magam járta nonfiguratív útban, nem rossz-e a feladat kitűzése. Nem szükségszerűen részletkérdés-e, amit ez a kifejezésmód meg képes oldani. Nem vagyok-e eleve tragikus hős, mint mondjuk, aki a manierizmusban született?!) A válasz lényege: a kép ugyanúgy működik, és ugyanarról beszél. Majdnem azonos eszközökkel, mint a többi.

(M. ötlete a kérdést a hatásmechanizmus felől közelíteni, ez nekem sohasem jutott volna eszembe, gondolkodásomtól idegen.)

 

A békétlenség démona elkerült hála Istennek. Pedig a művésztelepek szokott terhe.

(ti. belső viták Katával)

 

84. 3.                                                                            1426

KÉRDŐÍV tervezett kanadai közös kiállítás -katalógusunk számára

A kérdőívet összeállította Szüts Miklós és Váli Dezső

84. 3. Szigliget

 

1. Miért festesz?

Mert itt hiszem magam a leghasznosabbnak.

Mert már egyszer belekezdtem.

2. Mi a feladata a munkádnak?

Országépítés.

3. Mi a napi, heti, évi festőprogramod?

Napi: esetleges

Heti: nincs

Évi: Homályosan, messze, nagy hegyeket látok magam előtt.

4. Szeretsz festeni?

Nem. De néha megrendül a föld, mégicsak.

5. Hogyan készülsz fel az aznapi munkára?

Az ébrenlét első három órájának feszes és begyakorolt programjával.

6. Milyen típusú konfliktusaid vannak állvány előtt állva?

–- biológiai: gyakori fáradtságom

–- szellemi: hogy nem jut eszembe, ami kéne

–- lelki: lesz-e már csoda itten, vagy nem?!

7. Áll-e melletted valaki, és ki (kik), persze gondolatban, a kép csinálása közben?

Pilinszky a fotelemben nézi cigerettája végét

Klee föl s alá sétál a műteremben

Szüts meg mindig belebeszél

8. Hány lépésre tervezel előre egy képet? (Mint a sakkozók) –-

Elképesztően kicsi apróságokon múlik az egész. Tervezhetetlen, beláthatatlan. Elgurult spulni után tapogatózás sötét szobában.

9. Van-e állandó „-szellemi múzeumod"?

Igen, de nem nézegetem. Olykor vitaérvként használom.

10. Vannak-e kamaszkori ideáid, amik átmentődtek a szakmádba?

Igen. A szakmáról: hogy ez egy kurva fontos dolog.

Magamról: hogy kiválasztott vagyok és győzni fogok.

11. Mire lenne szükséged szakmailag?

Első válasz: semmire (Epiktétosz rábólint)

Második válasz: sikerre, sok szeretetre, dicséretre, határidőkre, megbízásokra

12. Mi hátráltat a munkádban?

Semmi.

13. Hogy méred magad?

A félkész képet: az előző pillanathoz

A kész képet, ha lírai: a Tor zum verlassenen Garten-hez, ha dráma: A Todesengel-hez (Klee-képek)

Magamat: egy 50 éves piarista paphoz (ritkán találkozunk)

14. Honnan szeded képeid témáit?

Az a négy forma, amit az elmúlt 20 évben kitaláltam... még működik.

15. Van-e maradandó szellemi kapcsolatod befejezett képeiddel?

A tegnapelőtt festett remekmű ma már nem tud megvigasztalni. De néha mégis, egy kicsit. Egy régi lány a villamos ablakából.

16. Mi a szerepe a véletlennek a munkádban?

Én –- tévesen –- azt hiszem, hogy ő fest helyettem.

17. Mi a napirended? (a szokásos)

6.40 vekker

bébitej cumisüvegbe (gyakran mellémegy)

34 p. jóga

19 p. futás (Szigligeten 20 és fél)

két meleg szendvics teával

olykor 60 p angol fordítás

egy ásítás, majd kezdek festeni

délben 2 óra alvás pizsamában

délután a munka és a család keveredik

1/2 11-ig akkor még ágyban kis olvasás

18. Hány napot festesz egy évben?

Azt így nem jegyzem. Szándékom szerint minden munkanapon. Gyakorlatban kb. heti 4 nap.

19. Hány képet festesz évente?

30-35-öt kezdek, aztán 2-3 évig folytatom őket.

20. Foglalkoztat-e befejezett képeid sorsa?

Igen. Opus-szám, iktatás, diapozitív-archiválás, szerepeltetések jegyzéke.

A jobb képek: nem örülök, ha magángyűjteménybe kerülnek, viszont főművet jobb képtárnak ingyen is

Rossz képek: szerencsésen otthon maradnak, rendszeresen szelektálom, irtom

21. Magyar festő vagy?

Igyekszem megakadályozni, hogy a fontos képeim külföldre kerüljenek. Ennyiben.

22. Milyen művekhez menekülsz, ha baj van?

Gondolati naplóm gondolataihoz. Más ritkán segít.

23. Mire vágysz?

Nyugodt haláltusára

Végső győzelemre

Picivel több napsütésre

 

Váli Dezső

84.3.17.

 

84. 3.                                                                            1431

Tojtoj: Dünnye ve! fia! ebe, menő, hosszúz-be-it A-nanáa! naná, nyiná. Hodedéj, debeéj! naná, dabétüm. Álló, hobábi-hm!

Untéba-untabaé u. I pabe apa. Spué-ame vöbüm ödödü szobá éntobé-papáj! Tadéja-dü.

Hiszob üzdei, elbá nejjel otün nanána. Bejső-ü! Áméj, ötabu. Tabé-lé!!!

 

84. 3.

Az lehet, hogy a Parlament épülete egy monumentális hazugság, és lehet, hogy a magyar egy önpusztító nép, és hogyha a SzocDem élén akkor épp más állt volna... viszont én ma igen ízletes vajaskenyeret reggeliztem.

 

84. 5.                                                                            1433

Havonta költünk:

  4500     K fizetése (most emelték 5-re)

  1500     D. ad koszthoz

  1300     családi pótlék

   300     reggeli bevásárlás

   200     D. háztartásra kb.

800 kb.   D. zsebpénz+szakmára

11 100;   ez a max. pár százzal lehet havonta kevesebb

 

(rádióadat)

A nemzetközi szuper IQ klubban az első számú egy Rio de Janeiró-i hastáncosnő valami 170 ponttal. Pofon az imperializmusnak (nekünk).

 

Hiába szeretném olyan tragikus pátosszal nézni ezt a világot, mint Pilinszky –- nem megy. Engem nem érdekel ez az egész eléggé, valami bizonytalan zűrös és folyton változó közeg, köztem és Isten között.

 

 

 

84. 4.                                                                  1435, 1436

dr. Fülepné számára

 

Kedves Tanárnő!

A nagy képrablás környékén sok történet keringett a szakmában. Egy művészettörténész ismerősöm mesélte: ...”-és akkor a Fülep odament a korona vitrinjéhez, jól megrázta, ... és nem történt semmi. Ugyanis a biztonsági őr épp... kiszaladt a boltba a reggeli tejeskakóját beszerezni...”-

–- Fülep? A múzeum főigazgatója? 55-ben is ő volt?

Így ugrott be az Ön neve. 55-56-ban nyolcadikos voltam az Irányi utcai iskolában –- és kedveltem Önt. Pedig azokban az években nem szerettem az iskolát. Anyám is ott tanított még pár évvel korábban, alsó tagozatban, de elkerült a gyakorló iskola föloszlásával. Én meg az egyszerűség kedvéért már ott fejeztem be az iskolát –- jó messzi utazva naponta a Körtérről. Hát így.

Töredékekre emlékszem csak persze. A tanárnőnek szép szőke haja volt, friss és mosolygós. Voltak Mongóliában is, ugye? „-...és bementünk egy jurtába, kumisszal kínáltak, nem lehetett visszautasítani. Az asszony az edényt ugyanavval a köténnyel törülte meg, amivel a gyerek fenekét is...”-

És volt autójuk is, ugye? Az nekünk, gyerekeknek hallatlan dolog volt akkoriban. „-... és hétvégén kirándultunk és áttévedtünk a határon. Egy határőr mosolyogva behajolt a kocsi ablakán, és visszairányított...”-

Valahol Miskolc fölött, a cseh határon –-

Öröm volt Önre visszagondolni. Szép volt és kedves. Szerettük. Most ez akartam itt hirtelen megosztani Önnel egy kurta levélben.

Persze, címét se tudom, de gondolom, így is eltalál ez a levél Önhöz.

Sok szeretettel:

Deske

 

84. 5. 5.                                                                        1440

Most kidobtam 106 olajképet és 35 rajzot, mert

fárasztó a középszerűségem,

és azok a (jó) képeim, amihez nem volt érzelmi közöm,

mert voltak bizonytalan helyiértékű képeim

     ”-még jó”-

     ”-ennek valaki biztos örülne”-

     ”-ezt el kellene valakinek adni”-

most, evvel a gesztussal helyretettem az egész festészetet magamban.

Hogyan tovább:

lehetőleg gondolatilag előkészíteni

ne minden ötlet nélkül kezdeni

ne a mennyiség bűvöletét!

munka:

nem engedni a képet mindenfelé elmászkálni

Péter szerint egy komor kép is legyen olyan szórakoztató, mint a Mozart-Rekviem.

A 136 cm-es képeim legtöbbje a méretéhez képest híg volt, semmitmondó nagy felületek.

A kép legyen gazdag, megmunkált.

 

befejezés:

akkor nem jó a kép, ha jó, de nem ezt akartam

akkor nem jó, ha nekem nem nagyon fontos

kész kép ügye:

fontos képeim külföldre ne kerüljenek, hanem lehetőleg közgyűjteménybe,

az se baj, ha itthon áll,

jó képek: eladhatók, nagy üzletet mĺr úgyse lehet csinálni hál'Isten ez után a szelektálás után,

továbbra is kell majd szelektálni, nyugodtan. Semmi engedményt a minőség rovására, nem az életrajzomat akarom az utókorra hagyni, képekben, csak a legfontosabbakat.

Megszámoltam a képeimet:

összes olajkép kb. 750 (573 opuszozott)

kidobtam kb. 470

ma van: 273 (ebből 108 már nem itthon)

 

84. 5. 6.                                                                        1441

Miklós azt mondja: kiüresíted magad a végletekig, aztán megint berobban valami szerelem: fotózás vagy kutyavásárlás.

Tényleg.

Új hobbim: s. Ferenc (Isten)

sok éve várom

tudtam előre

remélem, megmarad.

 

84. 5. 7.                                                                        1444

Műcsarnok Igazgatósága

Budapest

 

T. Igazgatóság!

Körülbelül elkészültem egy egységes témakörű sorozattal, kisméretű táblaképek és rajzokból áll. (Csakugyan kicsi: 30-60 cm.) Szeretném őket a Dorottya utcában, vagy esetleg a Helikon Galériában kiállítani. 1985-ben, a három nyári hó kivételével bármikor.

Utolsó pesti kiállításom volt: Műcsarnok, 1981.

visszaírt: nincs hely. 84. 5.

 

84. 5.                                                                            1446

Az én zászlóm:

fekete fekete

fehér  szürke

szürke         narancs? okker? homokszín?

 

84. 5.                                                                            1448

Miklós ötlete a csoportot egy kanadai kiállításra eredetileg. Én ötletem a kiállítás helye. Én írtam.

 

Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja

Budapest

 

Tisztelt cím!

 

Szeretnénk a Vigadó emeleti termeiben 1985-ben egy csoportkiállítást szervezni táblakép–-grafika–-szobrászati anyaggal a következő művészek részvételével:

Bakos Ildikó

Böröcz András

el Kazovszkij

Szüts Miklós

Váli Dezső

Vojnich Erzsébet

ef. Zámbó István

 

84. 5.                                                                            1449

Hogy többet imádkozom, az ételt is rendesebben megrágom, azóta.

 

Új erősítőn keresztül szól Bartók Mandarinja. Istenem, nem túl zajos ez neked?

 

Megtérésem stádiuma. Puha mozdulatokkal teregetem a pelenkát, észrevettem.

 

fohász utcán.

de gyönyörű melle van, dicsőség neked, Krisztus!

Ezt a mondatot István atya kihúzatta imarendemről szóló folyóirat-cikkemből. Máig úgy gondolom, tévesen, 92.10.

 

84. 6. 6.                                                                        1452

Miklós írja:

 

drága Des

éjjel negyed kettő, június negyedikén, illetve már ötödikén nyolcvannégyben.

az imént azt álmodtam: hívtam egy lányt, éljen velem, csöndesen-nyugodtan nemet mondott, ettől aztán vad szívdobogások között felébredtem

ettem két túrós palacsintát kristálycukorral megszórva és ittam hozzá egy pohár tejet, szóval megadtam a történelmi pillanatnak, ami jár.

és most üldögélek szobámban, persze, mint mindig, cigarettázom, félek az infarktustól, mert ez „-ma”- már legalább az ötvenedik, igazi csend van, már vonatok sem járnak, csak az éjszakai bojler órája kegyeg vadul, de ő is mindhiába, mert négy évvel ezelőtt leszedtem róla a plombát, kiszedtem belőle a kis ütközőcsavart és azóta éjjel-nappal dolgoznia kell.

valóban bánni kell, ami szép volt? nem elég az ár, amit fizetünk?

próbálkoztam Józseffel, nem hallottam

este 9 óta mondogatom, néha még álmomban is: legyen meg a Te akaratod...

(és csak néha, egyszer gondoltam belé sunyin: nem akarhatnád azt, amit én?)

hátam mögött az ágyon egy kéthetes fekete kiscica alszik, hivatalosan már kinn lakik a kertben, de nagy eső volt az este és behoztuk szárítkozni, az előbb meg akartam simogatni, de aztán féltem, hogy fölébresztem (és még rosszabb lesz a karmám)

jó lenne még egy kicsit aludni

megyek lerámolom az edényeket a szárítóról, mosogatni sajnos mindent elmosogattam az este –- esetleg vasalhatnék, csak abba meg mindig beleakadna a hálóingem ujja

vagy esetleg mégis írok egy levelet Erzsébetnek, könnyen az utolsót

szórjuk kincsünk marokszámra

holnapután kiállításom nyílik

holnap, azaz ma salgótarjáni beadás

reggel időben ki kell rakni a szemetet, hogy elvigyék

Szia

M.

.

84. 6.                                                                            1453

Levél G.-nek

 

Barátom!

Ijesztő volt titeket megtapasztalni szombaton. Fáj a szívem értetek. Ismeretes, mi is éltünk így. Neked, aki barátaim között talán a legtájékozottabb és legtisztább fejű: arcodra kiül a konok, buta gonoszság, ahogy ezt mondod:

”-mert ebben a házban minden ilyen rendetlen”-

egy fűrészlap trehány elhelyezése meghaladja tűrőképességedet.

 

                                                                                    1454

kicsit félek. (kicsit?)

Utrillo megtért (imazsámolya volt)

elhagyta az alkoholt és gyenge képeket festett.

Bízom, hogy nem törvény.

84. 10. Te tudod, Uram.

 

84. 7.                                                                            1456

Némi kötöződrót, egy konzervdoboz és egy kötőtű beépítésével a kenyérpirítónk újra kiválóan működik. A táskarádióba egy fakanalat kellett a múlt héten beszerelnem.

 

Krisztus, itt vagyok, megérkeztem.

 

Ha én többet bírok, mint ő, mért ne hordanám az ő terhét?

Szt. Pál is tudta. 84. 10

 

84. 7.                                                                            1457

Szeretnék olyan személytelen, érdektelen és pontosszavú lenni, mint az a pap. (Jelenits)

 

Iszonyúan bosszant, hogy süket vagyok Rilkére. Még hány év? S még mi minden –-

 

Pilinszkyről:

”-nem osztogatta a diadalmas világnézetet, mint bankbetétet”-

 

szeretném, ha szeretnék papucsférj lenni

 

a Bauhaus formaképzése: szeretetlen

 

84. 8.                                                                            1458

Fővárosi Gázművek

Műszaki Igazgató

 

Igazgató Úr!

Néhány éve a Főv. Gázművek egy többméteres fedett aknát épített be a Bp. II. Mártírok u. 64/a és 64/b közötti (utca felé nyitott) udvarba. Hogy a daruskocsi beférjen, a munkások lefűrészelték a járdát szegélyező századfordulós díszkorlát kapu fölötti átkötőelemét.

Kérem ez ügyben szíves válaszát és intézkedését a rács visszahelyezéséről.

Váli Dezső

(Magyarország:) Írásban tagadták az egészet, de megcsinálták pár hét alatt.

 

84. 8. 26.                                                                      1459

Levél G.-nek.

 

Barátom!

Túl nehéz a feladat, válaszolni. Fenntartom a jogot, hogy egyszer időhiánytalanság állapotában alaposabban –-

Hogy milyen most a házasságunk... Megfogalmaztam néhány évődő és frappáns választ az elmúlt néhány napban –- elég hamar csömörrel elvetettem. Azt rád bízom, Ildikó vagy Kata információját tartod-e hitelesebbnek.

Ildikó, pechére, egy alapkonfliktusom közepébe csöppent, aminek a belső drámája olyan intenzív volt, hogy sajnos őt is perzselte.

A dilemma lényege: az-e a szeretet útja (illetve egyetlen útja), amit mondjuk, Szt. Ferenc is követett, hogy legyen minden a másik akarata szerint. Ő az engedelmes szerzetest a hulla példájával magyarázta: ha fölemeled a karját és mondjuk, az asztalra teszed, otthagyja, –- valahogy így.

Nincs még annyi szeretetem s főleg olyan gyors intelligenciám, hogy egy konfliktushelyzetben azonnal átlássam, mennyi a döntéstervemből az önzés, s hol, mennyiben helyes ellentmondani a másiknak –- szeretetből. Lehet, hogy ez még jó ideig sebezhető pontom marad.

A konkrét konfliktus abból adódott –- talán mégis célszerű, ha pontosítom –-, hogy alvásom után egy Kata-Ildi beszélgetésbe csöppentem, ahol azt tárgyalták, hogy a két kislány pár napra idejönne.

Ez a terv sok szempontból konfliktusos volt, Kata kifelejtett a döntésből, ezt külön sérelmeztem. Kata éppen teljes túlfáradása, stb. stb. Meglepő módon nem veszekedtem, csak kértem, hogy beszéljük ezt már meg közösen, ez-e a legjobb megoldás, így és most. Nem tudták tolerálni. Talán ezt előre tudva, hallgatnom kellett volna.

Na, szóval: tényleg jól vagyunk. Én, speciel: boldog vagyok. A RECEPTemet magamon próbálom ki. Gyógyít.

Tudjad: Isten nagyon szeret téged. Szeretete ingyenes, nem disznóságaidtól vagy azok hiányától függ. De segíteni lényegében csak akkor tud, ha kéred. Ez a szabad akarat. Démonok ülnek a nyakadon, és ezt nem átvitt értelemben értem, átkozott, teljesen fölösleges terheid, rossz álmaid, minden.

Ha kértek, adatik. Krisztus alig várja, hogy kérd: –- Krisztus terve veled, hogy boldog légy.

Készülök Koreába három hétre. Egy héte játszom: gramm-mérlegen mérem pulóvereimet, melyiket vigyem.

Ölel:

Deske

 

84. 9.                                                                            1467

...

Most, negyed év után átnéztem 106 kidobott olajképem diáit, az arány jó: kettőnél szívtam a fogam. Most a diákat is kidobom.

 

 

                                                                                    1476

BALASSAGYARMAT:

1985. ápr. 5-25. kiállítás katalógusa számára:

 

Valamikor úgy gondoltam,

egyszer lesz egy nagy fehér műtermem,

és reggelente első pillantásom a készülő képre esik majd.

Aztán felnőttem, és lett egy nagy fehér műtermem.

És ágyamból csakugyan a készülő képre látok.

Ami –- hiszen befejezetlen –- szinte mindig nyomasztóan rossz.

De azért felkelek.

 

84. 9.                                                                            1477

K. szerint fönnáll a veszélye, hogy most még unalmasabb leszek. Valóban, szinte semmi nem érdekel most a Biblián kívül. Azt is mondta, hogy elszakadok az emberektől. Hogy is van ez. Itt a kontroll. Olvasom 76-ból, a naplómban, emlékszem is. Vaszkó Erzsébettel kölcsönösen nagyon tiszteltük és szerettük egymást, nagyon nagyra tartottam, mint festőt. Beszélgettünk, bölcs volt. Mégse mentem föl hozzá harmadszor.

 

Ha én ezentúl attól leszek rossz festő, hogy kérincsélés nélkül, magamtól kiteregetek –- állok elébe.

 

                                                                                    1480

Kedves Ligeti Erika!

Tegnap este Bálint Bandival beszéltem telefonon, röviden, mert fulladt. Most november talán 23-án nyílik a Műcsarnokban retrospektív kiállítása. Szóba hoztam a „-Szomorú história négy képben”--művét, ami nekem is mindig nagyon fontos volt. Mondta, hogy nem tudja, hol van.

No már most, ha nem tévedek, a kép maguknál van. Bandi kérte, közvetítsem ügyét, szeretné kiállítani. És kérte, jelezzem vissza, mit intéztem.

Így hát, ha csakugyan a maguké, kéri, vigyék be az egyik pesti útjukon a Műcsarnokban. És engem vagy őt hívjanak fel ez ügyben.

Váli Dezső

A kép Szöllősy Enikőé, a kiállításon szerepelt.

 

84. 11.                                                                          1487

IMA:

1./ dicsőítő, evvel kezdem, kevés rá a szókincs és a fogalomkincs, nagyon kellenek a nyelvek

2./ hálaadó ima, egyre több területet térképezek föl

3./ kérő ima, alig

4./ a közbenjáró ima, bővül a kör. Főleg: Ildi, Miklós, Géza, Liz, V. Erzsébet, K., Mami, Tücsök, gyerekek, Tamás, ferencesek

4./ bűnbánó ima, alig van rá figyelmem, egy gondolat csak

Tojtoj hajkurássza a macskát. Melyiknek drukkoljak?

 

Bocsánat, de én mindenről csak derékszögben tudok gondolkodni.

 

Vajon Bartók azóta megírta-e a IV. Zongoraversenyt?

 

84. 12.                                                                       1515B

„-... Egy anya jött egyszer hozzám és kérte, hogy imádkozzunk a lányáért, aki „-menő”- táncosnője volt az egyik éjszakai mulatónak. (Go-Go-táncos, csaknem meztelen.)

Azt mondtam neki, hogy nagyon szívesen imádkozom a lányáért és hálát akarok adni azért, hogy ilyen helyzetben és állapotban van.

Rémülten nézett rám.„-Csak nem gondolja, hogy Isten hálaadást vár tőlem?!Megköszönjem neki azt, hogy a lányom itt tart?

Az anya nagyon nehéz helyzetben volt. Egész életszemlélete arra volt beállítva, hogy megköszönje Istennek, ami jó és az ördögöt okolta mindenért, amit rossznak látszott.

Aztán együtt tanulmányoztuk a Bibliát oldalról oldalra, meg-megállva azoknál a verseknél, amelyek bizonyítják, hogy Isten képes minden dolgot javunkra fordítani, ha mi szeretjük Őt és bízunk benne. –- És hogy Ő azt akarja, hogy mindenért hálát adjunk tekintet nélkül arra, hogy az a helyzet mennyire látszik gonosznak vagy rossznak...”-

Carothers: Magasztalásban rejlő erő

 

84. 12. 1. hajnal                                                             1522

Éva, adja nekem az Úr, helyesen beszéljek most. Mert a valódi jó szándékba is belefér a tévedés.

Bocsánatot kérek tőled minden eddigi türelmetlenségemért (szeretetlenségemért). A tegnapiért nem, mert nem érzem annak (legalábbis most). Tehát:

–- azt hiszen önáltatás (tévedés), ha a bőbeszédűségeddel foglalkozol az Úr előtt,

–- mint ahogy mellékkörülmény a másik konfliktuspontunk is, hogy szerintem sokszor megfeledkezel a másik ember (vagy család) időbeosztásáról.

Ugyanis

mindkettő csak

tünet.

Figyelmetlenség (szeretetlenség)

a gyökere. Bocs.

Ne küzdj semmi ellen. Kérj az Úrtól alkalmazkodó figyelmet (szeretetet), hogy jól szolgálhass.

(Lehet, hogy ez csak egy közhely. Mert mindnyájunknak ez kell.)

Más: nem feladat nekem „-téged megkedvelni”-, ilyesmivel nem is foglalkozom, csak konkrétumok, nem több.

Még egy: ha Kata csakugyan „-őrlődik köztünk”-, akkor neked kell egyet hátralépned, mert akkor egy házasságot rombolsz.

Mindezt sokkal melegebben

és részletesebben leírtam volna

neked (piszkozatban meg is tettem) –-

s ilyenformán alkalmazkodtam volna

leíró „-szláv”- lelkedhez

de mint mindig, rettenetesen félek,

hogy a mellékkörülményekbe beleka-

paszkodik a figyelem, és elvész a

lényeg.

Ölel:

Deske

 

84. 12.                                                                          1530

KLEE- KIÁLLÍTÁS DREZDÁBAN

15 óra hálókocsi

nyitástól zárásig ott

estétől reggelig haza. Katával.

 

85. 1.                                                                            1542

Miért ez az opuszjegyzék-másolás:

–- szégyelltem a ronda betűket

–- láttam most a gyöngybetűs Klee-jegyzéket

–- fotójegyzék eddig külön volt

–- opuszjegyzékből nem lehetett tudni hol, mikor szerepelt

–- most eszembe jutott, hogy ezt egy sorszám-utalással el lehet intézni

–- meg persze nagy öröm a REND

–- amit én pár nap alatt itt most kifésültem, később iszonytató munka lenne, másnak

 

85. 1.                                                                            1542

Ijesztő. (nem szokásom, de most) gondolkoztam valami kedvezmény-megvonáson Zsófi számára, bűntetésként. És kiderült: nincs mit megvonni, semmit nem adok neki.

Este: mondtam Zsófinak, hogy naponta 6–-1/2 9 között használjon, amire akar.

85. 2. Él vele.

 

85. 1.                                                                            1542

(Vita a tévében a boldogságról)

Szerintem: az emberiség nem boldogságra vágyik, hanem turboflexibilitásra. Ami tulajdonképpen hasonlít a boldogságra, de HÁNCSOS szerkezetű!

 

85. 1.                                                                            1544

Életutam Derekán egy hibátlan opuszjegyzék neked, kedves Utókor! És teljes rend rajzaim, repróim táján is! Többheti munkával! (De jó játék volt!)

 

Szuszogásából ítélve Tojtoj alighanem megint a nagyszőnyeget húzza át a műterembe. Ebben (is) következetes.

 

És ha most kidobnám ezt a bizonytalan minőségű zsidótemető -festménysorozatot? Nem érdem, hanem gőg lenne...

 

Nem nagyon szeretem ezt az én új, diadalmas hitemet. Kicsit alázatosabban kellene

 

85. 2.                                                                            1545

Ha munkásságom nem is stb. stb. de rendbe tett opuszjegyzékem: csúcs!

 

Tojtoj idegenekkel is barátságos alkatú.

 

Micsoda diadal, hogy mindig már ELŐZŐ ESTE elmosogatok, és nem kell reggel!!!

 

Vajda zseni. Montázsai giccsesek.

 

85. 2.                                                                            1547

...vagyis 85. február. Most (képkeretezés) közben jutott eszembe, hogy mégiscsak igaza volt 1959-ben annak a gimnáziumi tanárnak, aki engedte egy ünnepélyen Zorkóczy harmadik osztályos tanulónak, hogy (gyenge) költeményét elszavalja („-evezőcsapásaim, mint bomba hullanak”-). Hogy ugyanis nem a minőség volt itt a fontos.

Evezőcsapásait egyébként ismertem, mert minden versenyt megnyert dublóban, ahol mi –- Figuli-Váli –- voltunk a másodikok. A harmadik mindig az Acélöntő csapata volt.

 

85. 2.

Szép és jó ez a nagy-nagy-nagy rend, de másfél hónapja csak egy képet csináltam.

Egyetlen délelőtt munkája volt... (A/85/1)

És fődíjat adtak rá. 85. 6.

És Munkácsy-díjat 86.

 

85. 2.                                                                            1548

–- „-New Yorkba akarok utazni!

–- Igazán úgy érzed, hogy a Szentlélek vezet téged?

–- Igen, drágám!

–- Jól van, csak jó meleg alsónadrágot vegyél fel!”-

(egy karizmatikus lelkészcsalád)

 

85. 3.                                                                            1551

a hallgatag piarista példája gyönyörű

de bölcs krokodilnak lenni nem az én utam

szent hebrencs lehetek

 

A GICCS: igazságok halmaza

a mű: igazságok rendje

 

(Panaszkodnak és billegnek ezek a fiatalok.) Ugyanis még egyáltalán nincs valódi teher rajtuk. A megterhelt csónakot kevésbé dobálják a hullámok.

Dicsekszem, hogy dicsérjenek. Átmelegít.

 

85. 3.                                                                            1552

Egy festménynek 5-10 fő vonatkozása van, pl.:

utalásai,

ritmusképlete,

tónusrendszere,

színei, stb.

ezek vonatkozásban vannak egymással, és mint egy TÉRI HÁLÓ képzelhetők el.

No már most az egész rácsszerkezetből néhány csomópont, amiért az egészet csinálom, amiért izgatott leszek (eddig nem tudatosult),–- biztosan látom –- állandó, sőt AZ állandó festészetemben.

(Egyszer meg kéne próbálni megkeresni, mik ezek.)

85. 6. Pl. bizonyos enteriőr élmény, aztán bizonyos színek konstellációja, stb.

 

85. 4. 30.                                                                      1552

Az ünnep nehéz ügy nekem. De ilyenkor egyértelműen átélem: végső búcsú. Az utolsó órák Kecskeméten, három hét élete, rendje süllyed el ma.

nem lefeküdni vágytam én velük, áh –-

hanem hogy szívből örüljenek nekem.

hogy de jó, hogy végre itt vagy –-

de erre se hittel

 

                                                                                 1554/F

S. Nagy Kata:

(85. 4. 5. Balassagyarmat, kiállításom megnyitó szövege)

[...] Váli Dezső, miként egykor a kolostorok iniciáléfestői, ikonok ihletett másolói, szorgalmas napi munkával, vállalt fegyelemmel önmaga és a vászon, önmaga és a festék, önmaga és a mestersége szemérmes, érzékeny viszonyából életművet teremtett [...]

 

                                                                                    1559

85. 4. 11. - KECSKEMÉT 85. 4. 30-ig

...

Második nap. Azon töröm a fejem, hogyan tudnék innét meglógni.

...

Asztalmagasság itt jó: 82 cm.

...Hózentrágert levettem, hiúságból. Öregszem.

...

Lejöttem ide azzal a céllal, hogy a végre megtalált hideg szürke-zöld színskálát használva távoli, drámai temetőket fessek. Erre itt jönnek a puha-lírai-szőnyis-vajsárga képek.

2 hét múlva: no nem egészen ez lett belőle...

...

Igen, jelszavam, ez jó: I am on duty (szolgálatban vagyok).

 

 

85. 4.                                                                            1561

Levél Miklósnak.

 

Kedvesem!

Ima abbahagyható.

Ha jó kép nem is születik belőle, megvan az új törvény. A törvény legalább jó: vandyckesedjünk el egy kicsit. A köv. módon próbálom megvalósítani: először (ronggyal) összekeverek egy kis okkert feketével. A többi tulajdonképpen már ebből mintegy következne. Bizonyára érted. A fülem okkeres a vakaródzás környékén. Bár a műterem kőpadlós. Persze hatkor kelek. Lehoztam a zsidótemető-fotókat is. Vagy én vagyok egy vagy ez az 54 temető. Ahogy én ezeket 74-75-ben fotóztam, pont azt nem tudom most megfesteni itt. Talán mégiscsak akrillal kéne. Azt mondják, avval nagyon jó képeket lehet festeni. Nem tudom, talán ott Pesten neked erről pontosabb információid vannak. Vagy esetleg érdeklődhetnél barátaid körében. Persze, nincs telefonod. Azt hiszem, megvan, várj, most mégiscsak megpróbálom fekete kontúrral. Bár ettől szecis lesz. De szeretném én annak a rohadt Ripplnek a szecis szőnyeg-golgota színvonalát elérni. Pedig ő még el is kurvult. Na. Valaki leírta, hogy végighallgatta a jelenetet, nekem nőbecsülésemen nagyon sokat rontott. Ült Rippl az Abbázia terraszán a csajjal, kövéren, barettben, szuszogott. A csaj meg mindenáron sétakocsikázni akart. Rippl mondja: nem. Hogy akkor legalább még egy fagylaltot...

Érdekes, erre a képre ma már annyi ötletem volt, bár nem jöttek be –-. Bocs, nem tudod, mire valók a nők? Nekem annyi bajom van evvel.

Volt neked egy djönyörű hálóinged Zebegényben. Ebben se sikerült utánozni jól téged. Az enyém hasonló csíkos lett, most avval kenem ezt a A/85/9-ast. Nagyobb része otthon maradt.

Deske

 

                                                                                    1562

85. 4. 14. KECSKEMÉT

(Takács Sándor kapta kézhez)

2016 Leányfalu, Móricz Zs. u. 141. Jezsuita Ház.

 

Kedves Ismeretlen Atya!

43 éves festőművész vagyok, hívő gyerekkoromtól. Egy éve adtam át életemet Krisztusnak. Most, szokásomhoz híven, mint minden évben, alkotóházban dolgozom három hétig egyedül, családomat, gyerekeimet Pesten hagyva. Több kiállításom is lesz, erre készülök, az itteni időm másik felét viszont az elmélkedő imádság megtanulására és gyakorlására akartam szánni. Szerettem volna elvégezni a Szt. Ignác-féle lelkigyakorlatot is, de egy pap se tud ehhez megfelelő irodalmakat előteremteni. Van egy könyv ugyan nálam: Laplace (A lélek műhelyében) Prugg Verlag –- ezt még nem ismerem, ez 10 napos, el fogom végezni.

Hanem amiért írok. Úgy hozta a sors, hogy az elmélkedő imára május 4-én egy nagyobb, kb. egyetemistákból álló társaságot kellene megtanítanom. Szt. Igánc módszerét szeretném követni. De ezt az imamódot én is csak néhány napja kezdem tanulni. Eddigi olvasmányaim erről a tárgyról:

Morton: Lelkivezetés és elmélkedés, ezt nem nagyon tudtam követni,

Tanguerey: Aszkétika és misztika idevágó fejeztei,

Mócsy Imre: Nyitott szívvel idevágó fejezetei.

Ennek alapján ma belevágtam. Lehetőség szerint korrektúrát kérnék rá, ne mondjak valami szamárságot a többieknek. Egy helyben bizonytalan vagyok: Szt. Ignác a „-helyzetkép kialakítását”- előkészítésnek tekinti. Nálam ez szinte a fő része az elmélkedésnek. Vagy helyes út mégis, ahogy magában az elmélkedésben ebből igyekszem gondolatokkal továbblépni?

Néhány napja –- tanácsra, illetve nem tanácsolták, csak megtetszett az ötlet-írásban imádkozom, hogy el ne kalandozzak. Így egyszerű dolgom van, csak ide kell másolnom ezt a legelső elmélkedésemet.

Köszönöm munkáját előre is.

Április 30-ig címem: Kecskemét, Műkert, Alkotóház

Május 1-től: 1027 Bp. II. Mártírok u. 64/b.

Pesten az irodalom összeszedésekor tanácsolták ugyan nekem, hogy utazzam le Önökhöz, de erre nem volt egyszerűen módom. Addig is pontos címet, címeket kérek: a Szt. Ignác lelkigyakorlata milyen címen, mikor jelent meg magyarul. Esetleg, hogy Pesten hol szerezhető meg, kölcsön.

Köszönöm:

Váli Dezső

 

Még valamiben vagyok bizonytalan. Túl sok gondolat van az Újszövetségben. Milyen szisztémát állítsak föl, kövessek, a napi elmélkedés tárgyát megkeresni?

Prózai kérdés: nekem ez a ma reggeli ima egy és negyed órát tartott. Ajánljak valamilyen időt a többieknek, mit? Ha valaki arra törekszik, hogy ezt naponta elvégezze, nem marad ideje a közbenjáró imára, bűnbánatra, stb. Én pl. hajnalban napi egy órát szánok ezekre a dolgokra. Tehát: milyen arányban, időbeosztásban javallt imamód?

Elképzelhető esetleg Önöket egy délelőttre vendégelőadóként meghívni?

 

(Takács Sándor válaszlevele)                                         1563

 

Kedves Dezső!

Bocsáss meg, hogy tegezlek, de... azt hiszem ehhez különösebb magyarázat nem szükséges –- szeretem komolyan venni a megváltott magunkat, Isten gyermekei vagyunk és Testvérek... szeretném, ha visszategeznétek fiatalok, idősebbek egyaránt.

Sajnos, most erősen időzavarban vagyok, ezért csak a leglényegesebb kérdéseidre válaszolok. A helyzetkép kialakítását illetőleg teljesen igazad van, a félreértés onnan ered, hogy az előgyakorlat –- tulajdonképpen az egész elmélkedés légkörének megteremtését jelenti. Tehát benne maradok a helyzetképben, sőt célravezető lenne, ha nem mint külső szemlélő, hanem mint résztvevő lennék jelen az eseménynél, pl. én vagyok az a fiúcska, akinek a kenyerét felhasználja az Úr. Persze itt kicsit „-ki-kizökken”- ebből az ember, mert időnként újra és újra bele kell élnem magamat a kialakított helyzetképbe.

Az időrendet illetőleg reggeli félóránál többet nem ajánlok. Jó, ha este van egy 5-10-15 perces előkészítés, áttekintése az anyagnak és kicsit elraktározása.

A köv. pont: meglátásaim feljegyzése. Ez egy „-kiszűrést”-, összefoglalást jelent, amit „-összegezve”- utána írtál. Nagyon jól csináltad végig az egészet.

Ez az elmélkedés a Szent Ignác-irendszerben: kontempláció, szemlélődés. Van olyan elmélkedés, amely nem ennyire képszerű, nem ennyire eseménygazdag, ezeket „-megfontolás”--nak is nevezzük, amikor egy elméleti anyaggal és az abból reám háruló következtetésekkel és kötelezettségekkel foglalkozom, ilyenkor a „-helyzetkép”- kialakítása valóban csak előgyakorlat, mely a fantáziámat leköti és segítséget nyújt a megfontolás hangulati légkörének a megteremtéséhez...

Kedves Dezső! Örülök, hogy épp én voltam szolgálatban, és így az én kezembe került a leveled. Igen értékes barátot és munkatársat adott személyedben számomra a jó Isten.

Visszatérve a kérdéseidre. Egyetemistáknak reggel egy jó negyedóra is elegendő, és inkább időnként egy-egy hétvégi délutánt-estét ajánlanék, persze attól függ, hogy ki már mennyire jutott előre az Isten-kapcsolatban... Mert vannak olyan adottságokkal rendelkezők, akik járművön vagy munkábamenet jól elfoglalják magukat „-elmélkedéssel”- –- de ezt nem szabad erőltetni olyanoknál, akinek más irányú kötelezettségeik vannak (pl. tanulás, udvarlás, a családi élet előkészítése, házaséletben ezer apró teendő), ilyenkor a sátán káprázata az, hogy „-Én most nem érek rá! nekem fontosabb most a szokott imaórám! Keressétek előbb Isten országát...”- ebben az is benne van „-és az ő igazságát!”- tehát a kötelezettségeket nem szabad egymással szembeállítanunk....

Persze ez mind csak olyan levegőbe beszéd. A konkrét helyzet ismerete nélkül „-tilos a táv-lelkivezetés!”-

Az újszövetség olvasásában kezdőknek ajánlanám előbb a Lukács-evangéliumot, aztán az Apostolok Cselekedeteit. Ezt követhetné a János- evangélium, majd Jakab, Péter, János levelei. Máté-evangélium Galata, Efezusi, Filippi levél, Timoteus és Titus... Már a többi levelek, végére hagyva a Rómait, az 1-2 Korintusit, Zsidó levelet. Legvégén az Apokalipszist... Sajnos, most nem érek rá indokolni, csak annyit, hogy Lukács változatos, sok eseményt tartalmazó jó általános Jézus- ismeretet ad. Apostolok cselekedete megismertet az ősegyház eseményeivel. János már igen mély bepillantás a Krisztusi lelkiségbe –- a praktikus levelek, pedig a teendőkre, önnevelésre, környezetünkkel kapcsolatos problémákra hívják fel a figyelmet... Ennyi most bevezetőben elég az egyetemistáknak. Közösségben érdemes egyszer (már az első időszakban) elolvasni a Filemonhoz írt rövid levelet. Ez jól szemlélteti, hogy Pál még benne él az ókori társadalom jogszemléletében (rabszolgaság), de már ezt iparkodik a testvériség felé szétfeszíteni... Tehát ne csodálkozzunk azon, hogy a Szentírás lapjairól régi korok szemléletében élő emberek lépnek elénk problémáikkal és az annak a kornak megfelelő megoldást keresésekkel... Tehát nem olyan egyértelmű a Szentírás helyes értelmezése, annak a kutatása, mit üzen nekem ma az Isten. Kezdőknél nem szabad heti 1-2 alkalommal fél, egy oldalnál több szentírásolvasást sürgetni, mert könnyen nem csinálnak semmit, ha túl sokat követelünk... Majd ha kicsit belekóstolnak, akkor már megjön az étvágyuk... jobb, ha maguktól határozzák el a többet, mint ha mi sürgetünk számukra lehetlennek látszó kötelességeket... Legyen egyelőre ennyi elég.

Imádságos szeretettel köszönt

Takáts Sándor

Leányfalu, Móricz Zs. u. 141. 2016

Az elmélkedést fotókópiáztam, visszaküldöm, hátha nincs másolatod!

 

85. 4. 26.                                                                      1569

Kecskemét

ELMÉLKEDÉS Szt. Ignác módszerét követve

 

A helyzet megrajzolása.

Fekete viharos éjszaka van. Erős szél. Jézus egyedül fekszik a földön, arcra borulva a fűben és az Atyával beszélget. Ha emberi természete szerint szól, akkor bizonyosan megerősítést kér, fáradt lehet a tömegnek való prédikálás után. Hálát ad a kenyérszaporítás csodájáért. Azokért, akik most tértek meg. Dicsőíti az Atyát szeretetéért. Még sötét van, hajnali három. Ahogy föláll, egy örökzöld bokor az erős szélben arcába csap. Fölveszi köpenyét. (Nem, eső ne legyen, sajnálnám, ha ázna.) Lassan lépked lefelé a domboldalon, az ösvényen. A villámok fényében lent meg-megvillan a fekete tarajos víz. Az égre fordítja fejét egy percre, megáll, fohászkodik. Aztán megindul a vizen. Elég nehéz haladni, mert nagyok a hullámok. És a szél szembe fúj.

A bárka elég nagy. Több sor pad, fedett orrész, kopott zöldre mázolt. Fáradtak, álmosak. Izzadnak a szélben. Egy-egy szót dünnyögnek. Jakab váratlanul fölkiált: egy alak, ott, nem látjátok?! Nem! De igen! A halál angyala! A meghalt húgom! Közeledik! Nyomás innét! De hova?! Szól. Hisz az Úr! Hejhó, hadd menjek hozzád, hiszen akkor minden rendben, juhhé, itt vagy Krisztus! Még soha nem jártam vízen! Hiszen ez megy! Vagyis megyek a vízen! Kemény! Hogy az ördögbe lehet ez, jaj, arrébb nem lesz puhább? Akkor mi lesz? Ajjaj, hiszen süllyedek! Kellett nekem itt játszani? De hiszen az Úr megengedte! És Szt. Katalin is azt tanácsolja, habár még most meg sem született, hogy ne hagyjuk el a világ szépségeit, amíg nem elég nekünk Isten szépsége! Segíts, Uram! Köszönöm! De megijedtem. Lám, most megint megy! Tudom Uram, nem az a baj, hogy hebrencskedtem, hanem hogy nem csináltam végig, benned bízva. Nélküled minden összezavarodik, elromlik. Még ez is. Még egy csodais.

 

Elmélkedés-pont

Istenem, elég sokszor van éjszaka. Nálam ugyan mostanában ritkán, de hát például tegnap délután is, amikor a vasúti töltés oldalán kóvályogtam. Te tudod, hogy alapvető problémám, hogy a béke kedvéért kezdek gyáva lenni. És inkább csöndben megülni. Vagy legalábbis így látom magamat. Kezdek óvatos lenni játékaimban, életjátékaimban is. És evvel életkedvemet is rombolom. Hogy nincs kedvem fölösleges dolgokkal hülyéskedni, játszani. Pedig, amúgy szeretek. És ezekben a percekben érzem szabadnak magam. Ezek jókedvű tettek, nem fölöslegesek. Hogy az imába ilyen szó is belekerüljön, mint mákostészta és biciklipumpa. Ha jó kedvű és igaz tettek, akkor nem fölöslegesek. Engem is jobbítanak, s visszahatóan –- másokat is. Illetve másokat nem feltétlen, ott a meg nem értés veszélye, hát ez az. A megbotránkozás. Hiszen ezért is riadok már néha meg, fáraszt a közegellenállás. És hátha olykor-olykor mégiscsak nekik van igazuk. Például, akiknek nincs kedvük a vízen járni. Ami egyébként teljesen felesleges, csak többletmunka, nem is arrafelé megy a hajó, hanem az ellenkező part felé. Az Úr meg úgyis idejön. Elég lesz itt örülni neki. És én itt kezdek elmerülni. Vagy legalábbis: itt is.

Uram, ha tudnék valahogy csak rád nézni, hiszen te benne vagy a játékomban! Ha rád néznék, teljesebb lenne a szeretetem, és a biztonságom is. Nem félnék, hogy kárt okozok, hogy félreértenek, hogy fölöslegesen lépek, beszélek vagy hallgatok. De jó lenne mindig mindenben és minden arcban is téged nézni!

Micsoda isteni biztonság! A jó és a rossz mozdulatom is biztonságban van, benned. Ez a hit. Nem kell mindig lepislogni, hogy puha-e már a víz, vagy még kemény. Majd te megmondod. Nem kell botunkkal óvatoskodva a vizet szurkálnunk magunk előtt, mint ahogy a vakok járnak, vagyis járnának a vízen. Legfeljebb vizes lesz a zoknink, majd megszárad a napon, reggel. Ha egy kicsit mégis puha lenne a víz. Te vigyázol rám. A ruhámra is. Te adtad az ötletet, hogy induljak a vízen feléd, hogy játsszak. Te fogsz megsegíteni is benne. És végül beemelsz a csónakba, az örök csónakba, magad mellé. Akkor aztán nyugodtan megülhetek. Akkor nyugodtan megnézhetlek, és vissza fogsz mosolyogni.

Mint ahogy ezt már most is szeretném egy picit megkapni tőled, meg persze másoktól is. Nyugodtan ülni a fenekemen, és egymásra mosolyogni. Félreértések, kapkodástól mentesen, nyugodtan, ráérősen. Gazdagon, gazdagon bizalommal és szeretettel. A teljes élet, egy csésze akácteát kavargatva. Örülni neked, örülni a másiknak. Hát igen. Mikor leszek erre én alkalmas? Jogos, hogy annyit nyomorgatsz. Mikor leszek annyira összeszedett és figyelmes? És a másik? És ketten együtt? Hiszek, Uram, akaratommal hiszek, ebben is. Te mindent meg tudsz tenni, bennem is. Persze, ez egy kicsit a mennyország földre kívánása. Dehát ez sincs ígéreted és akaratod ellen. Add, hogy ebben is nyugodtan tudjak hinni benned, ma és holnap is. Hülyéskedés közben is. Amen.

 

 

85. 5. 18.                                                                      1572

szombat 6.05

ELMÉLKEDÉS

 

Jn. 15: Én vagyok az igazi szőlőtő. Atyám a szőlőműves. A szőlővesszőket, amelyek bennem gyümölcsöt nem teremnek, lemetszi rólam, a gyümölcsözőket viszont megtisztítja, hogy még többet teremjenek. Ti már tiszták vagytok a tőlem hallott tanítás hatására.

–- kérem a Kr.-hoz tartozás érzését

–- a hívő öntudatot

és elfogadását és remélését a letisztogatásnak.

Isten jelenlétébe helyezkedem.

Itt vagyok, Uram. Tojtoj váratlanul fölébredt, itt pislog most az ágyamban. Kérlek, segíts meg, hogy rád tudjak figyelni. Uram, szeretnék az előszobádig eljutni most.

Egy szőlővessző vagyok. Istennek legyen hála, nem lemetszve és a szőlősor szélére dobva, tűzre szánva. Kapom a napot, növekszem, kapom az esőt, ágam vége rügyben zöld, kis hajtásom van kettő, két gyerekem. A szélben jobbra-balra billegek, nekicsapódok a szomszéd ágaknak. Vannak köztük szimpatikusabbak, van, amivel időnként összeverődöm. Súlyos bajt nem okozunk egymásnak. Vannak itt gyönyörű megnőtt hajtások. Vannak újak is. Mindenki napfényre igyekszik, mindegyik valamit akar. Mindegyik önálló dologban jár, életteret akar, előre tör. Mozog. De le van horgonyozva a tőkéhez. Belőle él. Vanaki tudja, hogy e kapcsolattól függ az élete –- és örül neki –-, van, aki nem is gondol ilyesmire. Van, aki rabságnak tekinti, kötöttségnek és különböző fórumokon tiltakozik is ellene.

És jön a gazda. Megérinti kezével a szőlőtövet. Nyugodt szeretettel végignéz a vesszőkön. Mindegyiket sorra veszi. És ítél. Egyetlen mozdulatától függ most minden. Sok vessző nem is tudja ezt, nyugodtan csevegnek a szélben egymással. És jön az olló. Egy rendetlen oldalhajtás. Egy rossz helyre növesztett rügy. Van, aki a nyárvégi termésre gondol az operáció közben. És igyekszik nedveit a friss sebre irányítani, a gyors gyógyulás végett. Igyekszik rendesen nőni. Lemegy a ferencesekhez gyónni. A gazda fölegyenesedik, megtörli homlokát. Néhány vessző a földön hever, majd, ha végzett a sorral, összeszedi. A lemetszett ágak még fecsegnek a földön egymással, némely azt hiszi, most szabadult végre önállóságra. Mások már üvegesedő szemmel rémülten és dermedten figyelnek. Érzik: az agónia kezdete. Hogy ez a szabadság a semmibe utazás. Még üzennének, még intézkednének családi házról, könyvekről, még telefonálnának.

És vagyunk mi, akiket a szél tovább lenget. Új nap, új eső. És átmentünk a mai vizsgán. És most nyugodtan és vizsgadrukk nélkül növekedhetünk.

Tojtoj csak ledűlt itt az ágyon mögöttem, és hagy dolgozni, talán el is alszik. Csak nagyon zsibbad a fél karom, amire támaszkodom, nagyon mozogni se merek.

Uram! Mi itt hasmenéses idegességeket élünk át egy telefon vagy egy telefon elmaradása miatt. Sopánkodunk (bár én nem annyira), kapkodunk és lihegünk fontos és még fontosabb és azonnali elintézést igénylő dolgaink ügyében. És közben elfelejtkezünk az egyetlen fontosról, a legfontosabbról. Hogy benned, általad élünk. Hogy élhetünk, engedélyünk van rá. Hogy szabad és lehet rügyet növesztenünk. Hogy őszre és igazi és valódi szőlőfürtök teremnek majd rajtunk. A gazda igaz gyönyörűségére. Majd ősszel. Nem áprilisban. Nem májusban. Majd ősszel. Majd ősszel. Majd ősszel. Semmi gyorsaság. Semmi különutasság. Nyugodtan billegni a szélben. (Tojtoj teljesen hagy dolgozni, szótlanul szuszog. Most kéri, hogy hozzam ide az ágyból a majmát.)

Köszönöm, Uram a legfontosabbat, hogy szőlőtőhöz vagyok nőve. Köszönöm és dicsőség neked. Mindennel ellátsz. Gyerekekkel, szeretettel, bogarakkal és jó könyvekkel, lehet olajfestéket kapni, van minden. Tőlünk 350 lépésnyire reggel ingyen megkapom a szükséges szentségeket. Te biztosan szeretsz. Köszönöm, hogy mindezt Tamásnak is el fogom küldeni, és hogy ő örülni fog neki, a kenguruk között. Add, Uram, hogy rettegjek az ostoba, indulatból jövő hirtelen lépésektől. Egyáltalán a gyorsaságtól. Ha autóm lenne, most már biztosan szabályosan vezetnék is. Hű, de fáj a könyöklő karom. De Tojtoj csöndben szuszog, bár nem alszik itt, a hátam mögött. Most megkérdezi: Apu, ki fűzött?! mondom neki (mert nem értem a kérdését) „-nem tudom”-. A válaszban megnyugodott.

Köszönöm, Uram, hogy Tojtoj békén hagyott. Csak most mászott ki a hálózsákjából. Köszönöm, hogy szeretem Tamást. Most tényleg igazi biztonságot érzek. Királyi nyugalmat, a jogart mozdulatlanul markolva. Segíts, Uram, hogy a fontossági sorrendet soha össze ne keverjem. Már haladok efelé, köszönöm.

Mi atyánk, ki vagy a mennyekben –-

Most Tojtoj hátulról a meztelen talpát a két térdem közé dugta és: „-Apu, simogasd meg a jábam, jó?!”- Simogatom.

 

85. 5.                                                                            1576

Megint kaptam egy díjat, megint pénz. El kellene költeni. Nem találom a helyem. Nincs is.

 

85. 5.                                                                            1577

MNG. Mai spanyol festészet. Tojtoj a jegyszedő nénivel diskurál: Éva ment a kórházba, mert fájt neki a húsa. Nekem is van húsom, itt (mutat a lábfejére). Nekem kivették a csontot.

És hogyha világít a lámpa otthon, ami erősen világít otthon a konyhában, azt elhozzuk legközelebb neked. De nem fér ebbe a zsebembe, mert túl nagy. Majd beletesszük egy dobozba. De legközelebb idehozom a zsebembe, idehozom a konnektorát. Nincsen neki konnektora, mert azt hitte a bácsi, hogy bekapcsolják és úgy ég. Neked hozom a lámpát. Ez olyan panírozott kép (vastagon kent spaklival (talán azért). Délelőtt is: „-mért panírozod a lábad?”- (fásliztam). Majd legközelebb elhozom a jó zseblámpát.

Most vakarom a fenekemet, mert nagyon odament a ruha. Most nézem a nénit, akivel az előbb beszélgettem. Mért ne fogjam meg a falat? (nénihez) Most megint visszajöttem. Éjjel én játékozok. És járok óvodába! (nem jár)

                                                                                 1583/3

1985. Nyár MEGBOCSÁJTÁSI LAJSTROM

(lelkigyakorlatos csoport számára írtam)

 

egyszer és mindenkorra

meg akarsz-e bocsájtani azoknak, akik

a boltban becsaptak

akik büdösek

akik fegyvert és gumibotot használnak

akik gyanítják, hogy becsaptad őket

éjjel hangoskodtak a szomszédban

rosszul javították meg a vízcsapot

félrekezelték édesanyádat

ellenségei minden hitnek

gonoszak veled vagy másokkal

nem szeretik a magyarokat régen és most

akiket anyád utál

akik tehetségesebbek nálad

nem szeretnek vagy nem figyelnek rád eléggé

nem köszönték meg neked, hogy –-

nem szimpatikusak neked, mert –-

lehányták a lépcsőházat

nem adták neked kölcsön a –-

nem hitték el neked, pedig –-

nem jöttek el a randevúra

   vagy mással randevúztak helyetted

egyszerűen csak jól elkéstek

hibáidra figyelmeztettek

megvertek, vagy szüleidet

   akárcsak sportban

azt mondták rólad, hogy –-

megették a tízóraidat

eléd furakodtak az életben

   vagy a sorállásban

kinevettek, mosolyogtak rajtad

lenéznek, tehetségtelennek tartanak

rosszabb embernek tartanak, mint

nem engedte, hogy kiakaszd azt a képet a szobádban

szüleidnek bajt okoztak

akiket szüleid nem szeretnek, utálnak

ellenségek, más fajúak

más népek

történelmi ellenségek

osztályellenségek

gazdagabbak

akik

a fecsegős papoknak

a rossz országvezetőknek

akik csak a macskájukat szeretik

eltörték kedvenc bögrédet

mindig leverik a fogkefédet és otthagyják

vezetnek és irányítanak téged

   pedig alkalmatlanok rá

szebbek nálad vagy kedvesebbek

képtelenek megérteni, hogy –-

pornófilmeket készítenek

öregek

túl nagy fülbevalót hordanak

butácskák

régen szerelmesek voltak beléd

jót akarnak neked, de –-

meg akarsz-e bocsátani Hitlernek

akik cigánynak születtek

   és sok rosszat tanultak el ezért

meg tudod-e bocsájtani az Atyának, hogy sokkal jobb sorsot szán neked, mint épp most elképzelted, és ezért keresztbe tett neked?

és magadnak, hogy a múltkor olyan pokolian elügyetlenkedted azt a dolgot?

---- és hálát akarsz-e adni mindezekért?

 

85. 6. 22.                                                                   1583/9

ELMÉLKEDÉS:

1. előző este kiválaszt: Jn 8, 3-11

Elérni akarom a döbbenetet, hogy hogyan ítélkezhetek másokon

reggel 6 h.

„-Az írástudók és a farizeusok akkor egy házasságtörésen ért asszonyt hoztak oda, és elébe állították. Mester, mondták, ezt az asszonyt épp most érték házasságtörésen. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Te mit mondasz? Ezzel próbára akarták tenni, hogy aztán vádolhassák. Jézus lehajolt és ujjával írni kezdett a földön. További faggatásukra fölegyenesedett és így szólt hozzájuk: Aki bűn nélkül való közületek, az vesse rá az első követ! Aztán újra lehajolt és tovább írt a földön. Ennek hallatára azok egymás után eltávoztak, kezdve az idősebbeken, úgyhogy Jézus egyedül maradt az előtte álló asszonnyal. Jézus akkor fölegyenesedett. Asszony, szólt hozzá, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítél el téged? Senki Uram –- felelte az. Mire Jézus így szólt: Én sem ítéllek el. Menj, és többé ne vétkezzél!

egy izgága írástudó vagyok, szabómester

végigkísérem a hajcihőt,

aztán elbújok, mert rossz érzésem egyre növekszik,

de kíváncsi is vagyok a történtekre.

 

A történet rajza

A zsinagógától egy köpésre van a boltom. Ennek is köszönhető, hogy a jövedelmem, hála az Úrnak, meglehetős. A vándorkaravánok itt kocognak el előttem naponta. Vesznek is, hoznak is. Főleg Egyiptomból szeretek kelmét vásárolni.Virgácsseprűvel söpröm a bolt előtti köves utat. Kertem számára gyűjtöm a szamártrágyát, ami tegnap a boltban egy különösen sokáig alkudozó izraelita vándorkereskedő kikötött teherhordó állataitól maradt vissza. Halkan megyek hátra a pitvarba, az asszony még alszik. Mi az a hangoskodás az utca végén? Részeg, ilyenkor, reggel. Nem valószínű, majd Péter két év múlva is arra hivatkozik, amikor megkapják a Szentlelket, hogy nem lehetnek részegek, hiszen reggel van még. Jé, nem is csőcselék, kollégák, jól öltözött urak, írástudók is. Nem futok oda, bennem is van méltóságérzet, írástudó vagyok és kétszintes házam van. Meg amúgy is erre tartanak. Középen meg a városi írnok felesége. Akinek az ura sokat jár a város vezetőivel követségben. Nocsak,

–- mi történt, sógor?

–- és bementetek hozzá?

–- föl volt öltözve már, vagy...?

–- és nem is tagadta le rögtön?

–- hijj, a nyavalyás, régen gondoltam én. És az a szegény, köhögős, görbe hátú ura, igaz, hogy mogorva fajta, de hát az végül is mindegy. Nem is szokta gyakran verni, én például ha berúgok, mindig megverem az asszonyt. Igaz, van annyi tisztesség bennem, hogy először a szolgálókat verem sorra, s abban fáradok ki. Kivéve azt a kis jóhúsú szolgálólányt. Azt kevésbé. Nem is veszi zokon tőlem, na.

–- szóval, hogy a törvény elé viszitek?

Régóta a szóbeszéd tárgya, már többször mesélte a szomszéd. Ez a jó kis város! Minden rendben, hiszen már kora reggel fölsöpörjük a piszkot. És akkor ez a nő! De hát így van ezekkel! Csak pislognak a főkötőjük alatt a piacon jobbra-balra, rámosolyognak arra a szegény fiúra, kicsit olcsóbban adják neki a fejessalátát (már ez is rendetlenség!), aztán kész a baj. A fiú másnap is jön salátáért (ez meg vevőcsábítás!). Kis suskus, a férj meg nincs otthon. Én soha nem szennyezném be a családi ágyamat, otthon.

Na, vigyük ezt az átkozottat, miből telt ezeknek is kétszintes házra... csak nem ebből? Lehet, hogy a férje is tudja?! várjatok csak, hé, mi igazságos, törvénytisztelő emberek vagyunk! Ha nagyon ütitek, nem ér el a bíró elé, itt esik össze, nyugi, sógor! Te meg engem ne ráncigálj, ki vagy te?! Na, épp az Ács fia van itt, ez jó kis muri lesz.! Tartsunk rendet, szólj te, elöljáró uram!

–- milyen szépen beszél, hiába, okos ember! Hogy meg kell kövezni! De mit szólnának ehhez a rómaiak? Hiszen ez kelepce! Lám, én is milyen okos ember vagyok! De tényleg meg kéne kövezni. Rend kell. A múlt héten is elkötöttek egy csacsit a térről, nem is lett meg. Talán a mészáros levágta? Annak is nagyon gyűlik! Végre rendet kellene teremteni ebben a jó kis városban. Milyen boldogan élhetnénk itt! Pár év múlva veszek egy kis gyümölcsöst itt, az Olajfák hegyén, vénségemre kiadom felesbe. De figyeljük már, mit mond ez a Jézus. Ejha?! Föl se áll, mikor velünk beszél. Nem néz ránk. Mért nem néz ránk? Most föltekint. Hogy az első követ?! Hogyhogy az elsőt, üssük már agyon és kész! Hogy az első követ... Hát, szó ami szó, én megyek. Végül is nem az én dolgom. A múltkor is a két vég selymet, amit ottfelejtettek... és amikor az anyám tegnap... ...ajjaj... és a mészáros se vághatta föl azt a szamarat, hiszen... és a szomszéd elől is elsöpröm mindig a trágyát, mert későnkelő, pedig neki is kéne az almafáihoz... na én innen pucolok. Te is jösz, szomszéd uram?! Nem kellene egy kis trágya, nekem valahogy összegyűlt. Meg az a helyzet, hogy a te portádat is fölsöpröm reggel, hadd örülj... Na szóval... őrzöm neked. Tényleg, ezentúl hét végén a felét áthordom hozzád... na, így jó lesz?!

 

ElŐgyakorlat

–- kérem a megvilágosodást az abszurd tény fölött, hogy én, a bűnös megítélek másokat

–- átérezni a Mester tapintatát, az ő ítélkezési stílusát és bölcsességét

 

Megfontolások

Uram, hidd el nekem is van mit nyelni a körülöttem élőktől. Az igaz ugyan, hogy az egész konyha úszik, ha elmosogatok, de hát legalább elmosogatok! Mindennap, 17 éve. Illetve tegnap este nem. Igaz, sürgős munkám volt, bár az is igaz, hogy nekem minden munka sürgős. És való igaz, hogy tegnapelőtt sem, de hát ez tényleg ritkán fordul elő, évente néhányszor. Az anorákgombomat egy hete viszont nem varrja föl! Igaz, hogy nem is szóltam neki. De észrevehetné, nem?!

Uram, pár hónapja tisztán érzem, hogy valami különös tónusa van az izmaimnak, ha dühös vagyok. Valahogy melegebb a combom, a felkarom, a gyomrom és a szívem tájéka. Most meg hallom attól a nőgyógyásztól, hogy ilyenkor csakugyan súlyos mérget termel ki a szervezet (ezért jó a magyar „-mérges”- szó) –- és csak speciális biológiánknak köszönhetjük, hogy ekkora méregadagba nem pusztulunk bele!

Uram, iszonyú fárasztó volt egész életemben igazságot méricskélni. Illetve igazságtalanságot. Sose jutottam a végére. Én tulajdonképpen rendes ember vagyok. Csak az a baj, hogy másoknál is ez a helyzet. Köszönöm Uram, hogy lassan vezetsz rá minket erre, mert különben belegebednénk. A szemünkbe se mersz nézni, a földet nézed, tapintatból. Vársz. Nem azt mondod: hülyék vagytok, fiaim. Sőt, még csak azt se mondod: Uram, Ön logikátlan.

Hoppá, Uram, itt átfolytam a

köv. munkapontba, az IMABESZÉLGETÉS-be, de hát ez rendjén is van így. Dicsőség neked, Uram! Kérlek, könyörgök, tartsd meg (rosszra hajló, izgága, rendetlen) szívemben ezt a békét. Ezt a békét, amit kezdtem egy éve megismerni, ami a nem-ítélkezésből fakad. Vagyis ered. Vagyis tőled. Segíts, Uram, hogy soha többé ne ítélkezzek, hogy soha ne kalandozzak erre a kellemetlen, veszélyes mezőre. Segíts, hogy a dolgokat világosan lássam. Hiszen majdnem mindnyájunk, vagy talán mindnyájunk életének fontos tartozéka a percenként előforduló világos ítélet. Hogy ma ez nehéz műtét lesz. Kovácsné ehhez nem jó asszisztens. Persze, hogy kell ítélni. Csak az embereket megítélni nem. Persze, hogy a Kovácsné lomha, vak lennék, ha nem látnám. Dicsőség neked, Uram, Kovácsné lomhaságáért. Te tudod, mért engedted őt ilyennek! Talán, hogy az a nagyokos férje, aki ráadásul tökéletesen fölöslegesen szorgalmas –- észhez térjen?

Dicsőség neked, Uram, hogy te rendezed el a világot és nem én. Dicsőség neked, hogy az egész a te felelősséged és nem az enyém. Dicsőség neked, hogy ennek ellenére javítani is tudok ezen a világon, segíteni, művedet folytatni. És köszönöm, hogy látom, hogy ez haraggal, ítélkezéssel teljesen lehetetlen. Hogy úgy nemcsak igazságtalan, bizonytalan, de egyértelműen méregtermelő munka lenne.

Formálj és javíts engem Uram, a te akaratod szerint, ha lehet, egy kicsit gyorsabban. Bár lehet, hogy azt meg nem bírnám ki. Amen.

Korrekció. Ezt kifelejtettem, pedig régóta tudom. Hogy valami ellen harcolni nem jól irányított harc. Hogy mindig valamiért kell küzdeni. Most megyek a Vérmezőre futni

aztán fölhozom a tejet

aztán elmosogatok

de rendessssen. 7.50

 

85. 6. 15.                                                                      1584

OFM. TAMÁS ATYA AUSZTRÁLIÁBA

 

Drága Barátom!

Most nagyon közel vagy hozzám. Szombat délután, Kata a gyerekekkel fölment a Szabadsághegyre barátnőt látogatni egész délutánra. Egyedül maradtam, nyugton, föltettem a magnóra egy szalagot, tegnap kaptam Jutkától. 84. pünkösd előtti esti felvétel, beszélsz. Az ájtatos pofájú papokról, akiket ki nem állhatsz, meg egyebekről is. Az a pünkösd fontos lett nekem.

Éneklik: Jézus, hajnalcsillag glóri–-alleluja, de jó!

Júni elején egy hétre húgom meghívta a Váli családot Salzburgba. Sokat imádkoztak a leendő Tojtojért, most élőben 3-4-5 dimenzióban is láthatták. Megtanította őket buzgón igen-igent válaszolni. Bevonta őket a homokozás munkájába. Cserébe csak annyit mondott időnként: néni, adj valamit! Kapott.

Zsófi a hegyi tavakban üres colás doboz segítségével kis halakat fogott. A kapott befőttes üveg csak Bécsben tört el, két halat csempészett volna át a határon, 3-4 milliméteresek voltak. Nagyon izgult. Bécsben láttuk a kínai szobrokat. Világcsoda. Vagy 10 éve ásták ki azt az ezer életnagyságú agyagkatonát, akik egy császár sírját őrizték. Valódi, igazi szobrok (nagyon jók).

Húgommal meg naponta 5-6 órát beszélgettem, volt miről. Szakmai élete érdekelt. Jegyzeteltem. Imádkoztunk is együtt, sőt, anyám pár nappal később érkezett, az egész régi Váli család, talán 30 év után először.

Húgomtól azt a fontos hírt hoztam, hogy teljes megbocsájtás nélkül nincs semmiféle lelki–-testi egyezség, nincs előrehaladás, nincs semmi. És hogy ezt a műveletet el kell végezni. Csopakon lehetne.

Húgomnak meséltem rólad: „-szeretett, és azt hiszem, nem kedvelt. Gondolom, száraz és derékszögű voltam neki”- –- mondtam magamról. Húgom szeme fölragyogott: ez nagyon jó! Akkor nem az ő személye...

Húgom nagyon ritkán kap választ közvetlenül imára. Egyszer áldozás előtt azt mondta: Uram, emberevő hangulatban vagyok! és a válasz: Egyél meg engem.

Még az úttal kapcsolatban: kicsit szégyenkezve és bizonytalanul imádkoztam egy kölcsönautóért. Mert egy barátom kitalálta, hogy ha kicsit körbejárunk az Alpokban, az Katának nagyon jó élmény lenne. Hogy egyébként 4500-zal olcsóbb! mint a vasút. Két barátunk is fölajánlott egy-egy öreg Trabantot, de tekintve az egy nap alatt 600 kilométert, nemigen volt hozzá kedvem. S az utolsó héten egy gyakorlatilag ismeretlen ismerős (egy képemért cserébe, amit fölajánlottam rögtön) egy Lada 1500-ast adott, képzeld a sztrádán 140-150-nel!

Az egy hét tartamára Kata ötletére lakásunkat odaadtuk Jutkának és persze barátainak. D. depressziója, amit látok belőle, lassan halkul. Szóval itt közben nagy kollektív élet folyt, fridzsiderben naponta 8 liter tej, mint hallom –- igazán sajnáltam, hogy ez csak úgy jöhetett létre, hogy mi nem voltunk itthon. Hja, a fiatalok! Nagyon csillogó szemmel számoltak be róla, állítólag, hogy hazaérkeztünkre nagyon ki is takarítottak. Zsolt ugyan egy asztalomat, két vonalzómat, egy táblámat és egy (már a Nemzeti Galéria tulajdonában lévő) képemet befestette (véletlenül), de kellő letolás kíséretében a romokat eltakarítottam. Csak a kitört ablakunkat felejtették el visszahozni a javítóból. De hát –- nyár van.

Paulát egy késő este Katával meglátogattuk, mert nem volt ideje ránk, elbeszélgettünk vele, mamáját is belevontuk. Most megint sok a munkája, ott kucorgott az előszobában, szőrméi közepette. Gábor jól leérettségizett.

Visszatérve erre a megbocsájtás dologra, még nem tudom pontosan, technikailag ez hogy oldható meg. Tegnap elmentem a Ferenciek terére Istvánhoz megérdeklődni, most valamivel világosabban látom, de nem elég.

...

5.40-es ébredést tartom, jó, bevált. Másnaponként leballagok a ferencesekhez hatra. Az ősz fráter ministráns sajnos eltűnt, kicsit nehézkesen olvasott, de szívmelegítő gonddal. A misét mindig ugyanaz a pap mondja, fémkeretes szemüveggel, nem tudom a nevét. Kijár Szentendrére. Az orra és a felső ajka közötti terület keskeny, ami általában hiúságra utal. Mindig egyformán, kissé felületesen misézik, a hívők válaszába belevág. Nem baj.

Jövőre itt, az Ernst Múzeumban csoportos kiállítás. Ősszel a Vörösmarty téren lesz önálló kiállításom, új, zsidó temetők festményeimből. Kissé félek, hogy esetleg sok pénzt fogok vele keresni, és ez megbontja a családi békét. Tudniillik a pénz elköltéséhez sok IDŐ kell, és azt meg igen sajnálom-nám. Ha meg Katára bíznám, annyira más a fontossági sorrendje –- hogy az okozna zavart (nálam). Na, majd.

Egész felnőtt életemben hadakoztam a tárgyakkal, mert nagyon szerettem őket, de mindig éreztem, hogy...

Egy katalógusomban így írtam ezt le:

”-a tárgyak jönnek és mennek

nem fogadom el békéjüket,

nem felejtek el integetni utánuk”-

szóval ezért. És mindig mindent kidobtam, ami nem feltétlen szükséges. Ez eddig rendben is van. És most életem során jött egy tárgy, amit úgy gondoltam, gátlás nélkül lehet szeretni, egyetlenként birokolni.

Persze, a Biblia.

És ahogy nőtt az érdeklődésem, mi lett? Jött a Csia Újszövetség fordítása, jött egy kicsi Újszövetség + zsoltárok, állandóra az anorák zsebébe, jött egy vadonatúj limburgi, mert annak a fordítását szeretem és értem a legjobban, és előkerült a 75-ös nagy katolikus biblia is, hiszen néhány ószöv. könyv csak abból olvasható, és persze útra egy kis komplett Károli.

Jót nevettem, hogy ezt sem imádhatom, mint egyetlen tárgyat.

Deske

 

85. 6.                                                                            1589

TToj reggel kikukkant a folyosóra (hülyéskedik): „-hol van a festőművész bácsi?”-

Vágy: éretten szeretnék lepotyogni. (Bár ez se fontos.)

 

TToj mutat valami eltört műanyagot: ezt eltörtem. Valahogy elszakadt. Zsófi is nem örült neki, csak kiabált. (Teljesen leíró tárgyilagos hanghordozással.)

 

75. 7. 24.                                                                      1591

...

Vagy 8 éve olvastam, most lezárom. Nagyon imponált nekem, hogy Goethe vagy 11 évig nem látogatta meg az anyját. De ettől ez a tett még nem helyes.

...

Ezt is lezárhatjuk: mindig nagy anyagraktárat tartottam (elegendő ceruzaelem volt egy esetleges újabb harmincéves háború esetére is), oka:

–- bizalmatlanság a sorssal (Istennel) szemben,

–- bizonytalan anyagi helyzetem,

–- bizonytalan áruellátás.

Ezek tul.képpen megszűntek. Legyen hát a raktáram a boltokban ezentúl. Majd ha kifogy –-

...

Valami megfoghatatlan izgalom és gyönyörűség egy naponta látott tárgyamat fölfedezni, hogy hiszen ezt soha nem használom, tehát ez sem kell.

 

                                                                                    1592

Két hete Kecskeméten kitaláltam, a napokban megtettem. Elajándékoztam két magnómat mikrofonokkal, erősítőt, a két hangfalat, vagy 50 kazettát tartójával együtt. Sokkal több csöndet akarok.

 

85. 7.                                                                            1593

Ha gyerekeimmel cseresznyézek, olykor már fordított pirossági sorrendben szemezek.

 

85. 8.                                                                            1594

(Barátaim csóválják a fejüket): persze, hogy szeretnék boldog lenni. De úgy állna rajtam, mint tehénen a gatya.

 

85. 9.                                                                            1601

Kedves Náray Katalin!

 

A februárban megbeszélteknél maradva továbbra is szeretnénk jövőre kiállítani az Ernstben. (Szüts –- Bakos –- El Kazovszkij –- Vojnich –- ef. Zámbó –- Böröcz –- Váli). Megzavarta a dolgot ez a leendő kanadai szereplésünk, de hát az itthoni kiállítás sokkal fontosabb. Vagyis az Ernsthez fogjuk igazítani többi dolgainkat.

Tudjuk, hogy 86 tavaszra nincs hely –- így hát –- gondolom –- ősz?!

Szüts úr helyett írok, s kérek elnézést is nemjelenkezéséért. De a szerencsétlen lakást fest + költözködik (állapotos feleségével). Előtte a lakáskeresés izgalmai, most meg egy kezdődő emeletráépítés minden gyönyöre...

Szeretettel üdvözli:

Váli Dezső

 

85. 9.                                                                            1604

Ez az üres szobám se az igazi, de legalább igaz.

 

85. 9.

(György Péter cikket ír képeimről:) –- kértem, hogy két szó szerepeljen az írásban:

–- reszelő

–- marhapörkölt

 

                                                                                 1605/1

T. Igazgatóság!

 

Kaptam egy spanyol ösztöndjat, az útlevelet az Alap intézi. Az „-utazási határozat”--om másfél hónapig feküdt egy íróasztalban –- mint Fehér ets.-nő mondta, az Alapnak nem feladata a kiértesítés.

Kérem és javaslom, hogy az Alap ezt vegye föl munkafeladatai közé.

                                                                           Váli Dezső

                                                                                                                                      1605/C

KATALÓGUS

VÁLI DEZSŐ kiállítása

Csontváry terem

Bp. V. Vörösmarty tér

85. szeptember 12-21.

megnyitja: DÁVID KATA 12-én [csütörtök] 5-kor

 

1942, Budapesten. Kölyökkoromban ásványok (a Nemzeti Múzeum óriás ametisztje!), később az evezés, heti hat edzés, dunaszag.

Érettségi előtt néhány kollázs, nagy-nagy izgalommal. Megtaláltam.

Mégis: Iparművészetin belsőépítész szak, mert jó nemcsak a szellemi, de az anyagi szerkezeteket is érteni (a gótika áhítata és a gótika statikája). Remek iskola volt. Két év tervezőiroda, 1969. október: szabadfoglalkozású. Diplomát a fiókba. Kiállítások, bemutatók, pályázatok évi 15-20; nagyon sokat dolgozom.Előbb Stúdió, mostanában szövetségi tag is.

Eddig 770 olajkép. (ebből az évek folyamán megsemmisítettem 480-at.)
         1607/1

Kedves Érdi Sándor!

Szeretettel meghívom kiállításomra. 4 éve volt a műcsarnoki, azóta ez az első önálló. 14 év nonfigurativitás után nagy váltás: zsidó temetőket kezdtem festeni. Nem a divat okából, hanem amatőr fotósként –- bár korábban nem volt közöm ehhez a kultúrához –- nagyon megfogott a téma, és csináltam egy fotóalbumot belőle a Corvinának.

Most másfél év alatt készült olajkép-sorozatomat fogom kiállítani.

Illetlen dolog, de meg kell kérnem, hogy ezt a kis leporellót szíveskedjék visszaküldeni majd. Egyetlen példányom.

                                                                           Váli Dezső

 

85. 11. 12. TV I. 10.55                                               1607/2

”-Stúdió 85”- művészeti magazin

Szerkesztő-riporter: Szegváry Katalin

(riport, közben kb. 5 képemet bemutatják)

 

S.: Nem tudom, nagyon rosszul esik vagy fáj egy művésznek, ha valakihez hasonlítgatják, vagy azt mondják neki, hogy emlékeztet valakire? Ezt azért kérdezem, mert képei láttán Bálint Endre jut eszembe. Gondolom, nem vagyok egyedül...

D.: Renoir azt mondta, hogy a festők egymás mögött állnak. Egymástól tanulunk. Bálint a kezdő éveimben a mesterem volt, vagy legalábbis én annak tekintettem. Jártam föl hozzá a képeimmel a hónom alatt, megszidott vagy nem. Mondjuk, nagyon nagy hatással volt rám a hatvanas évek végén készített pár képe, amit a legnagyobb magyar –- szóval e századi képek között tartok nyilván. Az első kiállításomat ő nyitotta meg, az volt a barátságunk kezdete.

S.: Mi hatott Bálint Endréből önre?

D.: Húha! Van egy képe, hogy Szomorú história négy képben. Sajnos valakié. Szóval: a világ legfontosabb dolgairól beszélni, ugyanakkor tisztán érzelmesnek is maradni –- ezt a kettőt nagyon nehéz [...]

S.: Nemrég a Stúdió 85-ben egy fiatal művész arról panaszkodott, hogy nincs ma munkájuk, hogy nem tudnak kellőképpen megélni a fiatal művészek, nincs vásárlás. Most gondolom, hogy Önnek is kell a pénz. És közben bejöttem erre a kiállításra, és hát 27, 28 és 30 ezer forintos képeket látok, és hallom, hogy összesen kettőt vettek meg. Kérdezném, hogy miből él, és kérdezném, hogy miért így szabja meg az árakat?

D.: Úgy gondolom, ezek a képek megérnek ennyit [...]

S.: És nem zavarja, hogy itt nagyon kevés kép kelt el?

D.: Ez egy nehéz dolog. Engem egyáltalán nem tesz boldoggá, hogy most elvitt –- San Franciscóba –- egy idősebb hölgy egy képet. Namost, ez a kép eltűnik egyszerűen. Az a pénz, mondjuk, egy jó dolog. De abban a kultúrkörben, egyszerűen, nem is akarok hatni. Ezt ne vegye nagyképűségnek. Szóval én nem vagyok olyan nagy művész, hogy egy világra szétszórjam az energiámat. Örülnék, ha a képeim itthon maradnának, és a legjobb képeim egyszerűen a közösségé lennének [...]

S.: Még akkor is, ha ingyen...

D.: Még akár ingyen. Vagy –- hogyne –- akár ajándékba is, vagy bármi más módon... A legjobbakat eleve nem is akarom eladni. De múzeumnak persze hogy odadom majd. Egy darabig még szeretgetem őket otthon, aztán majd nemzeti kiállításra, és hát ha megveszi az állam, akkor... múzeumba vagy a minisztériumba, hát akik ezt vásárolják.

85. 8. 17.                                                                   1613/1

György Péter interjúja Váli Dezsővel / magnóval

(A finn Taide-ba írt cikk alkalmából V. műtermében.)

 

G.: Mi volt az indíttatás, hogyaz évekig csinált zsidótemető-fotóidbólfestmények és rajzok születtek?

–-: A dolog a következőképpen történt. 83-ban vagy háromnegyed évig nem tudtam festeni. Az új szoba építkezése miatt meg a régi zsidó temetőkről a Corvinának fotóalbum készítése. Éppen tele voltam a témával, hiszen előtte hónapokig fotóztam, –- és amikor télen elkezdtem újra festeni, bejött ez a szokásos iszonyú ijedtségem, hogy lesz-e témám. Én az ilyen pauzákat mindig nagyon nehezen viselem el. És a szakadékba ugrás lendületével elkezdtem egy nagyon vörös, nagy ecsetvonásos lendületes kétméteres képet, aminek egyetlen értelme volt, hogy átszakítsam azt a szűzhártyát, ami... akkor ez a kép tetszett, és jókedvűvé és bátorrá tett, és akkor elkezdtem, hogy most nekem bármit, de lendülettel el kell kezdeni. És volt egy délutánom –- hála Isten az ilyen pillanatok technikailag mindig teljesen elő vannak készítve –- volt megfelelő, lealapozott lemezem, minden egyéb, és fene tudja miből adódóan, nem tudom, mi az ördög emlék hozhatta ezt, hogy elkezdtem ezt a Golgota képet, egy halványsárgára lealapozott lemezre fekete tubussal rajzoltam föl –- másfél méteres volt –-. Ez a lendületesség –- életemben vagy négy-ötször vettem elő –- ez mindig előjön, de azt hiszem, nem az én utam, de bizonyos periódusokban mintha szükség lenne rá. S akkor ezt megcsináltam egy fél óra alatt –- mert egy ilyen rajz egy fél óra, akkor ettől egy ilyen féktelen bátorságot kaptam arra a délutánra, s akkor csináltam még egy rajzot, arra nem is emlékszem, mit, meg még egyet, szóval három másfél méteres képet rajzoltam egyetlen lendülettel. A második után fölhívtam egy barátnőmet, hogy most azonnal jöjjön ide, mert itt most valami történik, és legyen itt, hát –- őrizze az életemet. Nem volt rá ideje, mert azt mondta, hogy dolgozik. És akkor ettől dühös is lettem, meg sajnáltam is magam, és akkor ez még lendületet adott, és akkor a harmadik rajz egy zsidó temető lett. Mert éppen egy fotó –- a fene tudja –- előttem volt. Akkor én rájöttem, hogy nekem a valóságos zsidó temetőkben van nekem egy olyan enteriőrélményem –- azt hiszem, ez így van –- talán csak tudat alatt –- ami mindig halálosan érdekelt. A belsőépítészetben is. Egyszerűen berezeg egy műszer, megszólal egy csengő, mikor olyanfajta enteriőrélményem van... egy szobának egy sarka, egy fotón látok egy épületet, vagy egy temetőben egy olyan részletet, ahol félig zárt tér van. Azt hiszem, mert ilyenben szeretnék mindig élni [...]

Nem körülírható. De valóban úgy, mint a szeizmográf... szóval valami zene megszólal. Azt hiszem, egyébként ez a tehetségnek a lényege, hogy egyszerűen világosan olyan jelek vannak, amik nem kódolhatók. Valami történik, szóval én azt nem tudom előállítani, soha [...]

Na szóval –- akkor ez bejött, és mivel szeretem a monotonitást és a rendet, akkor kitalátam ezt a 60x60-as méretet, és akkor elkezdtem ezt szériában gyártani, mert akkor evvel magamat bátorítottam. Akkor ennek jött egy pokoli lendülete, és –- emlékszem –- ez volt az elsők jellegzetessége, az első vörös kép zagyva bolondozása bátorságával elkezdtem narancs-vörösöket használni. Ez volt az első jellegzetes egység. Így indult. Tulajdonképpen mostanra érett meg. Hogy megpróbáljam a saját színvilágomat és saját tér- vagy képszerkesztési szokásaimat és rutinomat visszahozni. Félig tudatosan, meg hát errefelé is mozog az egész.

G.: Visszahozni ezen a világon belülre...

–-: Ezen a motívumrendszeren belül. Tehát figurális, vagy hogy lehet nevezni –- tematikus képeken belül azt a kompozíciós elvet, ami egyszerűen... például nálam az, hogy a motívumok mindig kilógnak a képkeretből, szóval ki vannak centrifugálva a perifériára.

G.: No most van itt egy őrületes különbség, hogy te hosszú éveken keresztül –- hogyha témáról van szó, ez a téma mindig absztrakt volt.

–-: Igen.

G.: De az is téma volt. Visszamentél vagy átmentél egy határon, és egy nagyon is jól azonosítható témát találtál.

–-:Igen.

G.: Ez a határ az absztrakció és nem absztrakció között számodra érzékelhető volt, vagy fontos –- szóval lényeges része volt az egésznek?

–-: Én szívesebben vettem volna, ha ezt a határt nem lépem át, mert megszoktam a nonfiguratívot, és egy kicsit szándékosan is bekötött szemmel és fülekkel, de nagyon igyekeztem benne hinni.

G.: Miért?

–-: A fene tudja. A Rothko, az biztos, hogy zseni. De ezenkívül nonfiguratívban be kell vallanom, hogy elsővonalbeli –- legmagasabb képet nem is tudok megjelölni. Mert Klee soha nem nonfiguratív. De a saját képeimnél berezgett néha a műszer, tehát egyszerűen a Rothko és a saját néhány képem alapján én ebben biztosan hittem, ebben az útban –- és aztán az ember ezt 14 év alatt megszokja. Egyébként –- várjunk csak. Amikor 10 évvel ezelőtt egy nonfiguratív sorozatom elkészült, azokat én a padlószemét fotóimból csináltam. Az végül is tökéletesen tematikus volt, csak rejtve. És az évekig tartott. Valljuk be, most jövök rá, hogy a 80-as évek elején megcsináltam a Hajóút Kréta felé-t...

G.: Igen, emlékszem rá.

–-: Hát tulajdonképpen az is az eltépett újságpapíroknak a formavilága. Onnét tisztult le, vagy üresedett ki... És most egyszerűen itt állok alázatosan a két part között lebegve, a szakadék két partja között, és nincs semmiféle elvi döntés. Hála Istennek, hogy nincs. Hogy itt most a tematikus és a nonfiguratív hogy alakul az életemben, vagy...

G.: Na várjunk csak. Nonfiguratív képek voltak hosszú évekig.

–-: 14 évig...

G.: ...borzasztó költői címekkel. Erre majd mindjárt visszatérünk. Most vannak figuratív képek, és eltűntek a címek.

–-: (nevetve) Igen, hát el...

G.: Hát ez érthető. Akkor visszamenve odáig, hogy mondjuk a Hajóút Kréta felé... szóval hogy neked mindig nagyon artisztikus és elegáns címeid voltak... Hogy ez miért kellett? És hogy nem ugyanolyan téma iránti vágy volt-e, mint amit most végül is megtaláltál a sírkőben?

–-: (nevetve) Jaj, de jó!

G.: Érted, szóval ezek végül is egymásnak az inverzei...

–-: Jó! Nagyon jó! Fogalmam sincs, hogy itt most pontosan mi van, illetve ezt nem gondoltam végig. Nekem már 10 éve szólt egy ismerősöm, a Mácsai István, hogy itt vannak ezek a rossz nonfiguratív képeim, és ehhez adom azokat a gyönyörű költő címeket, ami teljesen méltatlan szituáció. Én ezt azóta tudom, és gondolkodom rajta. Namost a képcímadásra van nekem egy elegáns gondolatmenetem, ami azt mondja, hogy a festő nem köteles tudni azt az információt, amit átad. Szavakkal és tudatosan. Ez nyilvánvaló így van. Az Egry József satöbbi. De az is nyilvánvaló, hogy egy kép annak ellenére, hogy totális, teljes világ –- a világ körülöttünk 360 fokban terül el –- a kép mondjuk ebből 5 fokra világít rá reflektorral. Amit a festő nem tud beazonosítani. De a festő körülbelül tudja, hogy egy lírai képe mondjuk nem a forradalom kitöréséről szól, tehát valamit mégiscsak tud. És én azt mondom, hogy azt az 5 fokot nem tudom, de 30 fokot be tudok határolni, és én ezen belül adtam egy parabolát. Ez volt a cím. Tehát lényegében az én „-meleg érzelmes lírai”- létemről van itt szó, és úgy gondoltam, nem hazudok, mert ezen, a cím által megadott 30 fokos spektrumon belül van az én képem [...]

G.: Volt a fejedben körülbelül tízezer felvételről emléked.

–-: Igen. Kétezerötszáz [...]

G.: Melyik fotót választottad, milyen alapon? Konkrét fotónak a földolgozásai, vagy pedig áttevések? Milyen alapon hívtad elő az emlékezetedből, hogy melyik fotóra lesz szükséged...? Hogyan választottad ki azt a mondjuk tíz alapmotívumot... a kétezerötszázból?

–-: Először is csak úgy száz fotónagyításom van itthon, vagy pár száz, szóval gyorsan átlapozható. Namost ugyanúgy megszólal a Geiger-Müller, szóval csengetést hallok, mikor egy bizonyos elemre ránézek; és ez kétféle helyen szól. Az egyik, hogy egyszerűen olyan a kövek mérete, szóval kompozicionálisan, hogy nagyon könnyen áttehető az én szokványos arányrendszeremre. Egy kompozíciós sémát, egy rácsot lopok el, a másik pedig, az a ritkább, amikor olyan a hangulata, ahol a legmelegebb a szívem közepe, ez a bizonyos enteriőr-érzet. És volt egy két ilyen is, ezekkel gyengébben is jártam, azt hiszem... És így pörgettem, szóval egymás után átnéztem vagy harminc fotót, egy perc alatt kiválasztottam tízet és például tavaly levittem Szigligetre, hogy ezeket fogom rajzolni, –- vagy harmicat. Tökmindegy. Ez egyszerűen egy technikai segítség, kalapácsnyél, hogy megfogom: melyik a jobb [...]

 

                                                                                                                                        1618B

Cikk a TAIDE (finn művészeti folyóirat) számára. Megjelent: TAIDE 1986/1. Színes repro: A/84/47, A/84/45, ff repro: A/85/10, A/84/18 + 9 zs. temető fotóm.

 

Váli Dezső –- Pro memoria

Váli Dezső 1969-től kezdve absztrakt képeket festett, nagyméretű, az egyetemes festészeten belül talán leginkább Klee-vel rokonítható, s a magyar festészet hagyományai közül a szentendrei iskolára utaló, különösen Vajda Lajos tiszteletét sugárzó munkákat.

A festészettel párhuzamosan, 1975-től kezdve, Váli minden külső megbízás nélkül saját maga számára végigfotózott 53 magyarországi zsidótemetőt, 9-et Bukovinában, illetve egyet Bukarestben. A saját, keresztény kultúrájában így jutottak egyre nagyobb szerephez a zsidó vallás e tárgyi emlékei.

E kövek egy szempontból eleve, feltétlen jól illeszkedtek Váli világába: a minimális figurativitás, az absztrakció intenzív jelenléte, a tiszta szerkezetek, a fakturális gazdagság miatt, mely Váli festészetének is sajátja, s melyet mindig kihangsúlyozott a fényképeken.

Mindezek után Váli 1981 januárjában festette az első, zsidó temetőt ábrázoló olajképet, s ezeket, valamint az azóta készített műveit állította ki az idén Budapesten.

E munkák tágabb értelemben vett sorozatot alkotnak, s ezt nem pusztán a téma azonossága teremti meg. Hiszen e képeken újra és újra azonos térelrendezések, sajátos, hasonló struktúrák tűnnek fel –- más és más koloritban. Nincsen szó hagyományos tájképekről, sokkal inkább egy stilizált, érzelmileg determinált, átszellemített világ ábrázolásáról. Hiszen Váli már a fotók hatalmas, több ezer képből álló sorozatát is mindig a különös artisztikum igényével fogalmazta meg, e fényképek ugyan dokumentumértékűek –- de jóval többek is annál. A fotókon ember soha nem látható, a holtak közé is csak a fotográfus juthatott be. S most ugyanez az ember képei nézőjét is hozzásegíti az általa megismert világ megértéséhez, a halál kapujának felnyitásához [...]

Mintha a festmények örökölték volna a fotók különös térszerkezetét, melyet a teleobjektív az egymás mögöttit inkább egymás fölé kiterítő jellegzetessége hozott létre [...]

György Péter

 

85. 10.                                                                          1621

Meglátok egy szöszi Mancikát az utcán és rögtön az jut róla eszembe:

     ennek is kevés lenne a kosztpénz –-

 

85. 11.                                                                       1628/2

Kedves Váli Dezső!

A kért csoportos kiállítás megrendezésére –- mint ahogy azt már szóban jeleztem –- a jövő évben nem adódik lehetőség.

Amennyiben aktuális lesz a kérdés a későbbiekben, úgy visszatérünk rá.

Üdvözlettel:

Néray Katalin

 

 

85. 12.                                                                          1628

Kedves Néray Katalin!

Nem értem. Utolsó megbeszéléseinkkor nekünk csupán annyit mondtál, hogy 86 tavaszra már nincs hely az Ersnt Múzeumben. Ezért írtuk augusztusban: lehet bármikor, mi ehhez igazítjuk a kanadai kiállítást. Komolyan gondoltuk. Tegnapig.

Ez a hét művész készült a 86-os Ernst Múzeumi kiállításra. Tegnapig.

Találgatjuk a valódi okot:

1. A jövő évi tervtárgyaláson megfeledkeztetek erről.

2. Befolyásolt döntésedben trehányságom, hogy az ígért katalógust mindmáig nem hoztam (egy kézzel előállított példány mellékelve).

3. Az írtad: „-amennyiben aktuális lesz a kérdés...”- ezt végképp nem értem. Most nem aktuális?

A Műcsarnok új vezetését komoly partnernek tekintjük. Nem Hivatalnak.

85. 12. 06.

Üdvözlettel

Bakos Ildikó

Böröcz András

El Kazovszkij

Szüts Miklós

Váli Dezső

Vojnich Erzsébet

Ef Zámbó István

 

85. 11.                                                                       1628/4

Mit csinál most az az orvos, aki engem boncolni fog?

 

85. 12.                                                                          1629

Olvasom az új Petri-verseket, nyomasztó, gyönyörű. Terhére van a világ, önmaga keserves énje, az emberek, barátnői –- tragikus kép.

És milyen undorító mellette boldogan önelégült katalógus előszavam (Csontváry terem), akkor is, ha bizonyos értelemben igaz.

 

85. 12.                                                                          1631

Vasárnapi kórusmuzsika a Nemzeti Galériában. A zenére nem figyelek. De előttem formaruhában a kórus, 50 meztelen ember a zenére koncentrálva, kiszolgáltatva szememnek. És nem mehetnek el onnan, ahogy bámulom őket.

Mennyi alkat és mennyi vágy, és egyáltalán miféle életsors. És ahogy megszépülnek a közös figyelemben. Visszamosolyognak a karmesterre.

 

85. 12. 11.                                                                    1632

OFM. Marik Tamás

Ausztrália

 

Héjj, Barátom!

Látod, ma hajnalban György mellett üldögéltem a folyosótokon, a négy gyóntatószék előtt, D. sorsát rendezgetve.

Változnak az idők, látod. Arrafelé meg ritkulnak a levelek, mi?!

Na várj, rövid környezetrajz. Tojtoj most bekéredzkedett az ölembe, kicsit oldalasan gépelek. Beteg, a füle vagy negyedik hete, délelőttönként őrzöm itthon. Dolgozni: alig. Bár az kiállítások idején mindig nehezebb, sok a szervezési munka. Tojtoj most azt hangoztatja, hogy „-én szerettem volna visszatolni az írógép kocsiját!”- –- soronként. Nehéz ügy...

Tojtoj megunta. Eddig húzta a sorváltót. Most elment celluxszal játszani. Mondom, nem tudom, van-e, kisegített, hogy ő majd hozza. Most majd mindjárt jön, hogy vágjam el neki. Már jön kérdve: Hol a te nagy ollód?!

Aztán van itt egy cédula, mit kell venni a Trabanthoz. Hát igen. A Csontváry termi kiállítás vagy 50 ezret hozott, vettünk egy 3 és fél éveset. Csak hidegben nem indul.

Karácsony után a Váli család utazik a nyugati határszélre egy reneszánsz kastélyba –- a Művészeti Alap alkotóháza, ott töltjük az iskolai szünetet. Most már mind a ketten szeretnénk összehozni ezt a családot. Kata megindult. Istvánnál életgyónást végzett, gondolom ez nem hadititok, hogy elmesélem. Nem veszekszünk. Ez jó, de nagyon kevés. A (kapott és teremtett) csoda az lesz, ha szívesen leszünk együtt, keressük egymást. Majd.

György kiváló. Figyelmes és alázatos. Változik, intenzíven. Esti miséi vasárnap –- úgy mondják –- forróak. Dicsőség.

Tojtoj végleg lelécelt, a szomszéd szobában dúdol, miközben a játékkockákkal az asztalt ütögeti: „-Jézus hajnalcsillag, glóri...”- Az óvodában nyilván ugyanígy, egész nap.

Mindennap fejenállás közben eszembe jut ez a hasonlat a türelmetlenségről, és hogy el kellene neked mondani: hogy ugyanis 184 másodpercig állok fejen. És mindig eszembe jut, hogy ha gyorsabban számolnék, hamarabb vége lenne...

A zsidó temető-festménysorozatomat meghívták velem együtt Jeruzsálembe, még szeptemberben. Aztán azóta leveleznek velem, úgy látszik, a dologból mégsem lesz semmi. Szerencsére mosolygós-közömbös vagyok ez ügyben (is). Micsoda könnyebbség!

Most átnézek a szomszéd szobába. Teljes ugyanis a csönd. Valami nagy disznóságot csinálhat. Vagy elaludt (mondjuk a padlón). Nem. Ellopta a teásbögrémet, abba mártogatja a játékkockáit. Lábujjhegyen jöttem vissza, nem vett észre.

Reggeli miséken fázott a lábam. És a Kék Szalon alatt van egy óriás túrabakancsod. Régóta tűnődöm, hogy kölcsönkérem. Kata egy mondattal lelőtte: te azonnal tönkreteszel–-félretaposol minden cipőt. Nem lehet. –- Igaza van.

Kata nézett a tévében egy József Attila-emlékműsort. Nővére beszélt, hogy utolsó sétájára nem akarták elengedni, mert húga tejbegrízt csinált vacsorára –- és azt nem lehet melegíteni. Neked ez nem döbbenetes? A nők?! Jönnek a tejberízzsel, mikor egyébként ő meg akar halni. És mindenkinek igaza van. Soha nem fogom megérteni őket. Nem kéne a Dunántúlt számukra klauzúrává nyilvánítani?! He?

Szerinted baj, ha az embert nem érdekli a jövője, gyerekeié sem?

Van időd olvasni? Mit?

Valószínűleg iszonyú marhaságot csináltam evvel a Trabanttal. Azon túl, hogy bár egyeztettem előre Katával, de –- szokás szerint –- végül váratlanul vettem meg –- és ez nem jött ki jól. (Az önérzete.) De: vagy három éve folyton csökkentem az eszközeimet, és örültem a gondtalanságnak, amit az autótlanság jelent. Képszállítás, sürgős út –- sokkal olcsóbb és egyszerűbb taxin.

Hozzá jött ez a vákuum, amit a könyveim szétajándékozásával, magnóim és zenetáram szétajándékozásával teremtettem, a rádiómat is becsomagoltam pár hónapja. Civil könyvet se olvasok másfél éve. Kellett –- sajna –- valami más: idetorkollott, észrevétlen: autóba. Most aztán szaladgálok karburátorügyben vagy mi a fene... Mentség: reméltem, hogy hétvégi családi kirándulásokat megteremti. Talán tényleg. Csak egyelőre Tojtoj beteg, folyamatosan. Na, mára ennyi. Élsz?

Szép karácsonyt, ha ez odaér addig (dec. 11. de.).

Ölel:

                                                                                  Deske

 

85. 12.                                                                          1634

Kedves Takács Eta (néni)!

Nyilván helyesírási óra volt. Talán, hogy az ebben-abbant hány b-vel...? Jelentkeztem. Mondom: Ebben a szóba tulajdonképpen az ez szó van benne: ez-ben, az-ban...

A tanítónéni válasza: Deske, most olyan okosat mondtál, hogy ha alsótagozatos lennél, ezért most kapnál egy puszit...

Erre emlékszem csak, de erre igen. Talán még: arcára, termetére, mosolyára.

Negyvenhárom éves vagyok.

Sok szeretettel:

(Most megtudtam, hogy él és a címét is.)

 

86. 5.                                                                            1666

Bálint Endre ravatalánál

Kedves Bandi! A fiatalabb kollégák, a tanítványok, a tőled indulók nevében búcsúzom tőled. Akik megfordultak nálad, pitvarodba jártak, pitvarodba tartoztak ideig-óráig. Ideje és helye van, hogy megköszönjük életedet.

Köszönjük, hogy tanulhattunk tőled ecsetkezelést és világképet. Hogy használhattunk téged, s végül elhagyhattunk téged, mint ez mindig is a dolgok rendje volt. Köszönjük a környezetedet, a műtermedet. (Milyen jók is azok a helyek, ahova érdemes járni, de nem kötelező!) A különös és fanyar tárgyaid halmazát. Azt a fájdalmas, izgatott és kérdésekkel teli kapcsolatot a tárgyakkal, amely ott lüktetett a szobádban is. Hogy mi is ez az egész háromdimenziós dolog itt körülöttünk. Köszönjük falaidon a képeket, a Vajda-rajzokat. Az üvegezett könyvszekrényt a reprós-albumokkal, mindig mutattál közülük valamit. Köszönjük vállalt munkádat: a figyelmedet irántunk, a beszélgetéseket, a véleményt és ellenvéleményt. Ítéleteket és anekdotákat. A szűkebb és tágabb értelemben vett korrektúrákat, az életkorrektúrákat.

Másodjára: köszönjük szenvedéseidet. És itt nem is a betegségedre gondolok elsősorban, amely végül fallal zárt körül. Amellyel kínnal kínlódtál. (Testi szenvedésed által eleve külön sorsra választódtál ki.) Hanem arra a mérhetetlen belső csatározásra, ami nem csak jó műveiden, hanem minden könnyű szavadon, meséiden, minden irónián és groteszken átvérzett. Nem tartoztál a nyugodt mosolyú zakós férfiak közé. Hiteddel mindennap újjászülető kételyeid birkóztak. Ez minden gondolkodó ember sorsa. De ilyen tetézett, túlcsorduló mértékkel, Bandi? Azt hiszem, helyettünk is szenvedtél, kétségeid minket tanítottak, és minket erősítenek ma is. Nem volt hiába.

És végül köszönjük, amit országunkra hagytál. A kultúrával élő magyar emberekre. A jó képeket. Az okkereket és tűnődő-sápadt szürkéket. Külön köszönöm a Szomorú história négy képben című olajképedet, amely olyan fontos mű, mint Ferenczy Három királyokja, vagy Farkas István Szirakuzai bolondja. Itt lehullik minden maszk és minden póz, minden grimasz. Ebben a képben nincs önsajnálat. Ez nem romantikus titokkeresés. Mi ez a kép?! Nyugodt megérkezés és megállás, csöndes, figyelmes szemlélődés a nagy tó partján, a lét határánál. Hibátlan, pontos munka. Remélem előbb-utóbb múzeumba kerül, mindnyájunk örömére.

 

Köszönjük az életedet, Bandi!

 

86. 7.                                                                            1680

Mátraalmási Művésztelep zárókiállítására megnyitóbeszédem (Salgótarjáni Múzeum) (megkértek előre)

 

Salgótarján, vagy mondjam ki rendesen, ahogy most megtanultam: Sálgóótálján, meghívott minket egy hónapra kosztra-kvártélyra dolgozni. Köszönöm, köszönjük. Salgótarján jó formáját találta evvel a mecénálásnak. Pedig okosan beleavatkozni a művészek életébe, mecénálni nem is olyan könnyű. Nézzünk néhány példát.

Azt hiszem, frankfurti az az állatkerti kísérlet, hogy a majmoknak ecsetet adtak. Élvezettel mázoltak a fehér papírra. Egy idő után aztán megérttették velük, hogy a kész rajzért mindig kapnak egy banánt. Az állatok elkezdtek egyre gyorsabban és gyorsabban dolgozni, végül egy-két vonás után nyújtották a „-kész”- művet.

Menjünk tovább. Az Egyesült Államokban egy gazdag mecénás művésztelepet létesített. Tudta, hogy a művészek gyakran nem szeretik egymás szagát, ezért a műteremlakásokat egymástól jó messzire egy erdő közepébe telepítette. A vendéglátás teljesen ingyenesre volt meghirdetve, s hogy az étkezések idejére se kelljen összegyűlni, a dolgot úgy szervezték meg, hogy majd a személyzet hordja ki az ebédet külön-külön a házakba. A művésztelepre azonban senki nem jelentkezett, üresen áll.

Más. Észak-Koreában a festők kötött munkarendben dolgoznak. A kiemelkedő művészek közül néhány engedélyt kap, és ők festhetik a tömegjelenetek közepére Kim Ir Szen és Kim Jong Il portréját.

Kubában a festők egyszerűen fizetést kapnak. Maguk sem tartják a szisztémát célravezetőnek.

Norvégiában, ha jól emlékszem, a művészek minőségi kategóriákra vannak osztva, s ha jövedelmük nem éri el a megállapított minimumot, az állam kiegészíti.

Hódmezővásárhely mecenálással tönkretett egy nagynak induló festőt.

Hát végül is hogyan kell mecenálni?

Nem tudom. Gondolom, hol így, hol úgy. Például, ahogy most Salgótarján tette. Talán egyszerűen: szeretni kell a művészeket. A szeretet persze nem érzelem, hanem alkalmazkodó, okos munka. Például így: Mátraalmáson, ahol most dolgoztunk, sokan foglalkoznak gombagyűjtéssel. Ez úgy néz ki, hogy kosárral járják az erdőt. Az ehető gombákat leszedik, a mérgesgombát pedig fölrúgják, nehogy véletlen valaki fölszedje. Ez: élő szeretet.

Köszönöm a figyelmüket. A kiállítást megnyitom.

 

                                                                                 1703A

Hírlevél

1986. ősz

Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége

 

Kedves Kollégák!

Váli Dezső festőművész az alábbi levéllel fordult Szövetségünkhöz (is), melyet közrebocsátunk, mint a témát érintő első kérdésfelvetést:

M.K.I.Sz.

 

T. Elnökség!

Mellékelem írásomat a Tavaszi Tárlat ügyében. Majdnem minden érdekelt fél véleményét megkérdeztem formálisan vagy informálisan. Mindezt a levelembe beépítettem már. Kiindulópont az az információ volt, hogy a jövőre esedékes Országos Képzőművészeti Kiállítást a Műcsarnok nem fogja megrendezni, s ezentúl csak háromévenként. Az is feltűnt, hogy az állami vásárlások anyagát bemutató kiállítások elmaradtak.

Örülnék, ha a levél felvetette gondolatokból nem áldemokratikus rétestészta-vita születne. Végül is mindig csak 4-5 szakember hatékony együtt.

Szeretném, ha levelem körlevél formájában eljutna a teljes érdekelt szakmához.

Köszönöm.

                                                                           Váli Dezső

A másolatokat elindítottam a címzettekhez.

 

Hírlevél

Magyar Képzőművészek és Iparművészek

Szövetsége

Nyílt levél az Elnökséghez (és a kollégákhoz)

a Tavaszi Tárlat ügyében.

 

Kedves Kollégák!

Egy borongós délutánon összeültek festő-nagyapáink, s fejcsóválva megállapították, nincs egy hely e hazában, ahol az új képeket egyszerre, együtt meg tudnák mutatni a publikumnak. Összeadták pénzüket, megindult az építkezés. Így született a Műcsarnok. Azóta sok minden történt, sok minden változott. Most hol lehet megnézni, mit festett Barcsay mester tavaly?!

Bizony kellene ma is egy fórum, ahol az újat, a tendenciákat, a belső arányokat, a nagy eredményeket és nagy csacsiságokat folyamatosan figyelemmel lehetne kísérni. Bocsánat, de kinek festünk mi?! Hogyan, milyen késéssel, milyen kerülőutakon épül be a köztudatba, a MAGYAR KULTÚRÁBA a java termésünk? Hol ez, hol az van az érdeklődés, a divat gyújtópontjában, látjuk. Nem baj, elkerülhetetlen. De hol lehet megnézni, mit festett Barcsay mester tavaly, és a halk többség, a többiek?!

Javaslom: rendezzük meg évenként a Tavaszi Tárlatot a Műcsarnokban. Tudom, nem egyformán gondolkodunk. Szerencse. Nem egyformán szeretünk minden képet. De mi, kollégák, nem vagyunk egymás ellenségei. (Erre nem is alkalmas az időpont.) Bocsánat a pátoszért: együtt vagyunk az élő magyar kultúra. Erről ennyit.

Ezen a kiállításon be lehetne mutatni az állami vásárlások java anyagát is. A nagyközönségnek (is) joga van megtudni, mit vásárolt a magyar állam a magyar múzeumok számára. A kiállítás neve lehetőleg ne Országos Főcsúcstalálkozó vagy Nemzeti Nagydob legyen.

Most pedig nézzük az akadályokat.

1. A Műcsarnok leterheltsége.

Az új Műcsarnok-vezetésnek végre van egy nagyon jól körülrajzolható, markáns kiállításpolitikája. Ahogy látom: végre látni az új tendenciákat, bemutatja, amit fontosnak tart. Nem kell feltétlen megőszülni, hogy valaki szerepelhessen. Bemutatja a külföldi anyagokat, valamint csökkentve az egyedi és esetleges bemutatókat, az országos összefoglaló tárlatok szervezésére figyel. Ez nagyon jó. Ebbe a koncepcióba pontosan illeszkedne az évenként áprilisban vagy májusban nyíló egy hónapos Tavaszi Tárlat.

És hogy a begyűjtött művek ne foglalják hónapokig a helyet (nyomdai átfutás); a katalógus ennyi legyen: elegáns borító, benne mindössze egy egyszerű, igen pontos műtárgyjegyzékkel. Se előszó, se repró. Ez utóbbi ugyanis

2. –- ami nagyon sokba kerül. És ez valóban nagy akadály lehetne. Így viszont –- gondolom –- a tavaszi Tárlat a legolcsóbb magyar kiállítássá válna. Fal van, paraván van, a jegyszedő néni meg úgyis ott ül.

3. Elhangzott ellenvélemény, hogy az ilyen kiállítás nem kell senkinek, lám, a „-40 Alkotó év”--et is alig látogatták.

De ott dezinformáló volt a címadás, egyszerűen. Még azt se tudhatta az érdeklődő, hogy régit vagy újat lát-e majd, grafikont vagy grafikát.

4. Ami viszont az igazi gond –- beszéljünk róla! –-: valljuk meg, a szakma egy része elkedvetlenedett a nemzeti bemutatóktól.

Miért?

–- Mert sokáig tendenciózusan kizsűriztek jó művészeket, jó műveket. (Vigyázat, ha nem 4, hanem 30 tagú zsűrit hívunk össze, mint a múltkor, –- paradox módon ez újra előfordulhat!)

–- Érthető szolidaritásból ezért egy újabb réteg kezdte eleve távol tartani magát. Lassan-lassan szégyen lett szerepelni. De vegyük észre, hogy teljesen megváltozott a helyzet! És tapintatos, szíves szóval az elmaradókat vissza lehet invitálni. Nem fognak duzzogni.

–- Nem mindenki rajongott az előforduló szakszerűtlen és szeretetlen sajtókritikákért. Itt nehéz váratlan fordulatra számítani.

–- Nem mindenki volt elégedett a rendezéssel. A korábbi kultúrpolitika úgy értelmezte feladatát, hogy akkor működik jól, ha azonnal osztályoz, ha ezt a jogkört magának tartja fenn. Ezt tükrözte a rendezés. Centiméterrel mérhető volt a rang: a protokollfal és a kijárati ajtó mögötti képtől számított távolságok.

A mai Műcsarnokot ismerve azonban például az Új Vadak részlegét egy jó Vad-szakember rendezhetné, mért ne?!

Nos, barátaim, festők, szobrászok és grafikusok, lépjünk-e vagy maradjunk?

1986. szeptember 27.

                                                                           Váli Dezső

másolatot kapják:

MM dr. Vajda György min. helyettes

Horváth György osztályvezető

Műcsarnok: Néray Katalin igazgató

ELTE: Németh Lajos prof.

Létrejött a Tavaszi Tárlat. Sikerült. 1988.

 

86. 10. 3.                                                                      1707

4 1/2 éves

Tojtoj náthás, így itthon délelőtt velem a műteremben.

–- Papa fessünk, és nagyon fogok vigyázni, és egyáltalán nem lesz festékes a ruhám!

(Jó, hozd a kötényedet.)

–- De Papa, nem érem el.

(Told oda a széket a konyhában!)

Jó. (visszajön) Papa megnéztem a festőkötényt és semmilyen szobában nem találtam meg. Majd fölteszek újságpapírt és te hátul gumival megkötöd, várj, hozok gumit. (elmegy, fél kézzel hátul összefogva magán az újságpapír-kötényt)

–- És... ha festékes lesz a kezem, akkor „-BEFEJEZTÜK?”-!

Képzeld, ha lenne egy kicsi babád, és az befestékezné a szemét, és az begyulladna... és ha befestékezném a szemem, az nagyon különleges lenne, és begyulladna a szemem...

Papa, narancssárgát kérek!

(–- azonnal!)

Jó, akkor én várok. Nem vagyok én olyan pucér, hogy ne tudnék várni!

(keveset adok lilából, mert az nagyon drága!)

–- És a barna az nem olyan drága? Az nagyon kicsit drága? És ha barnát pirossal összekeverek, akkor milyen színt kapok? Nagyon kimosom az ecsetet! Most meg egész fényes lila lett, mert lilával festettem! (énekel:) Danikáék lányát! (fest)

–- Papa, jöjj csak ide, olyan lett, mint egy igazi kenderhús. Tojásban van a hús, tudod, mikor Kékkúton voltál, akkor láttál olyan lilát a csokitojásban a kenderhúst. Jöjjél csak!

–- A lila és a fehér már elviszi a kendernek a színét, amit már megnéztél. Vagy nem viszi el. (keveri a színeket)

–- Papa, nagyon szület-helyen vetted a lilát? Nagyon régi helyen? (festékboltban).

–- Nagyon messze van Budapesttől a festékbolt, vagy nagyon nem messze? Most már letörlöm a festéket (ronggyal mázolja).

–- Már megint barnává tettem pirosat, és szeretnék kérni egy egészen pici pirosat. Olyan picit, mint az előbb kaptam. (suttog magának:) Összekeverem.

–- Nagyon élénk színe van a tojás húsának.

(Tojást festesz?)

–- Nem tojást festek. Valami olyan mást.

–- Rajzolok vele egy olyan Váli Dezsőt. Hogy Váli Dezsőnek születésnapjára készült ez a kép. Leírom.

(diktálja magának szótagolva)

–- Papa, föl tudod nekem...? (közben fölpakolja a láda tetejére a zongoraszéket, és mert sikerül:)

–- Most már semmit nem akarok kérdezni. Föltettem a széket a láda tetejére. Papa, tegyél föl. (egy perc múlva) Jó, most már levehetsz. Nem, mégse. (fest)

(fél arca barna: Hé, nagyon festékes lettél, majd a végén leszedjük.) Jó, majd ha befejezzük a festést, akkor majd nagyon leszedjük higítóval.

 

87. 4.                                                                            1770

Meghívó

Bakos Ildikó

Böröcz András

El Kazovszkij

ef Zámbó István

Szüts Miklós

Váli Dezső

Vojnich Erzsébet

kiállítására

Megnyitja:

Spiró György

1987. április 29-én

ERNST MÚZEUM

 

86. 12.                                                                          1765

ERNST MÚZEUM / 7 művész kiállítása

katalógus

 

KEDVES M!

száraz, adatszerű önéletrajzot kértél.

tehát:

születtem         1942

diploma           1967

első kiállítás    1969

önálló kiállítás     19

külföldi szereplés 14

olajkép eddig     826

ebből:

megsemmisítettem 507

köztulajdonban    43

magántulajdonban 161

díj                      10

kitüntetés              1

gyerek2

 

összesen         6961

 

szerinted ez elég?

 

és az

IGAZI ÖNÉLETRAJZ

 

1951 májusában föltett kérdésemre

1983 augusztusában megtaláltam a választ.

 

Most már mindegy, meddig élek.

De addig: szolgálatban vagyok.

86. 12.                                                                 Váli Dezső

 

87. 5.                                                                            1767

Népszabadság

1987. május 13., szerda

 

Különbözni szép

Hét művész az Ernst Múzeumban

 

Végre egy katalógus, amelyben nincs programbeszéd, felhőt faló világkép-magyarázat és esszének álcázott szolgálati szabályzat. Végre egy csoportkiállítás, amelyben a résztvevők nem lelnek abban gyönyörűséget, hogy egy láthatatlan, ám annál szigorúbb tamburmajor-esztéta vezénylőbotjára függeszthetik szemüket abban, hogy az egyéni véleményalkotás és stílusalakítás gyötrelmes munkája helyett szabad vakon engedelmeskedniük. Itt inkább a civil művészélet szabálytalanságaiban lubickolnak [...]

A hét –- többé-kevésbé –- fiatal művész azért került össze, mert valószínűleg meg voltak győződve arról, hogy a másik –- noha egészen eltérő módon láttatja a világot –- a maga módján éppolyan hitelesen teszi azt, mint ő. Mert valószínűleg minden külön deklaráció nélkül is érezték, hogy összeköti őket az a láthatatlan kvalitásszál, amelynek semmi köze a stílusokat körülkötöző rugalmatlan műanyag zsineghez. És nem utolsósorban, valószínűleg emberi szimpátiát is éreztek egymás iránt. Így nyilván közös kiállítással akarták megünnepelni barátságukat.

Nem látom az Ernst Múzeum mostani tárlatát remekművek lerakatának. Vojnich Erzsébet különleges teljesítményét leszámítva majd mindegyikük produkcióját továbbfejleszthetőnek, továbbérlelendőnek, továbbgondolhatónak érzem. Ami miatt mégis ujjongani van kedvem, az az újrafelfedezett toleranciakészség, a felvállalt sokféleség, a „-nincs egyetlen üdvözítő út, csak utak vannak”- látványjelképe. Az, amit a múlt évtizedben nem lehetett megkapni sem az „-össznemzetinek”- mondott monstrumbemutatókon, az egymás iránti közöny okán, sem a „-versenyistállók”- külön bemutatóin, az idomított egyformaság okán [...]

P. Szűcs Julianna

 

 

 

 

87. 5. 15.                                                                      1869

Élet és Irodalom

 

Hétfejű tárlat

Valahol azt olvastam róluk: Váli Dezső és csoportja. Ebből annyi mindenképpen igaz, hogy ő a legidősebb és legérettebb művész. A két dolog nem feltétlenül esik egybe –- vannak harmincévesen is kész egyéniségek és hetvenéves zavarosfejűek. De Váli ezúttal is bizonyítja, hogy komor szürkéinek és fájdalmas barnáinak stílusa van. Azonfelül, ez sem lényegtelen, mondandója a világról. A zsidó temetők vagy a csupasz tájak alig észrevehető motívumait festi, borzong a lelke. Olyan szívfájdító sóhajok szakadnak fel belőle, mintha évszázadok óta élne (s szenvedne) ezen a földön.

Váli a vezető egyéniség, de a többiek –- szerencsére –- nem követik. Mindenki a maga útját járja. Talán csak Szüts Miklós tépett alakzatai –- papíros- és festékfoszlányai –- vallanak Váli hatásáról, Szüts azonban lomhább személyiség. Az ő szinte teljesen absztrakt felületei sokkal inkább artisztikusak, mint sejtelmesek. Változatos faktúrájukkal kellemes élményt nyújtanak a szemnek, de nem keltenek rebbentő feszültséget. A többiek pedig még távolabb állnak tőle.

A hét kiállító két laza csoportot alkot. Ef Zámbó, Bakos, Kazovszkij és Böröcz mintha csak mutatványosbódéban mutatná be mulatságos-keserű művészetének produkcióját. Váli, Szüts, Vojnich a finom tónusok mestere, a vásári kikiáltók után ők csöndet és meghittséget sugallnak. De a rokon lelkek is szuverén egyéniségek. A látogató nem két csoportot, hanem hét művészt érzékel. S ez a tárlat döntő élménye.

Hét különböző felfogású ember vállalja egymást. Azaz: nem akarnak egymáshoz hasonlítani, és nem akarják a másikat kiközösíteni. Jelszavuk a tolerancia. Nem hiszem, hogy volna ma ennél fontosabb üzenet a mindenben háborúzó világ számára.

Vadas József

 

87. 10.                                                                          1900

86. 2. 12. utolsó mikrofotózás

87. 9. 4. eltéptem az egész naplót, és (de) a mikrofotókat megőriztem

 

87. 12.

1900 –- Evvel a kerek számmal folytatom a C. napló újraszámozását.

Az előző másfél év (kb.) elpusztítva és nincs róla mikrofilm. Többiről van.

 

Hogy milyen formában (ha) folytatom ezt a C. naplót; még nem világos. Nem tudom, milyen legyőzhetetlen lesz ez az öndokumentálás-ingerem.

 

87. 11.                                                                          1904

BUDAPESTI ÉRSEKI ÁLT. HELYTARTÓSÁG

1053 Budapest, Eötvös Loránd u. 7.

Váli Dezső

úrnak

 

A Budapest-országúti plébánia lelkipásztorainak ajánlására jelen soraimmal engedélyt adok arra, hogy szükség esetén betegekhez az Oltáriszentséget elvigye és őket megáldoztassa, kérem, hogy a betegek számára az áldoztatás rítusát elsajátítani és a liturgikus előírásokat megtartani szíveskedjék.

Vigyázzon arra, hogy az Oltáriszentséget méltatlan bánásmódnak ki ne tegye és szívből kívánom, hogy ez a megtisztelő megbizatás sok lelki öröm és kegyelem forrása, az üdvösség megmunkálásának hathatós eszköze legyen.

Szívélyes üdvözlettel

                                                                     Csepregi Ignác

                                                                     érseki helytartó

 

87. 12. 2.                                                                      1917

Levél Tamás bátyának Ausztráliába

 

itt állok.

November közepén megkerestem a legnevesebb magyar műgyűjtőt, Kolozsváryt, és adtam neki egy zsidó temetős képet. Evvel fejeztem be ezt a 14 hónapos munkát, ha jól számolom 329 kép és rajz ment szét, keretezve, üvegezve, beszámozva, lefotózva; ahogy illik. A keretezés több tízezerbe került, de muszáj volt, néhány elkerült korai dolgom keretezés hiányában már elkallódott. Most, hogy minden képemnek utánamentem –- néhányról nem volt fotó –- most derült ki.

Ajándékozni kellett, mert az a szűk magyar entellektüel réteg, aki képeimet fogyasztani akarná, fizetőképtelen vagy nincs úgy szokva, hogy erre pénzt áldozzon. Az ajándékozás agresszió. De a Munkácsy-díj után kevésbé szégyenkezem.

Mi volt ez a szétajándékozás:

–- nyomasztott már, hogy műveimet nem használják,

–- nyomasztott, hogy halmozok, birtoklok,

–- úgy tűnik, nem feltétlen jól működik az egy-kézben maradt hagyaték. A magánmúzeumok unalmasak,

–- fenyegetett az esetleges hirtelen-meggazdagodás veszélye,

–- sőt, még kísértés is. Külföldre valóban mostantól nagyon sok mindent el tudtam volna adni. De külföldre ne kerüljön képem: elvész a magyar kultúra számára, döntöttem.

–- az értékőrzés munkáját vagy 300 felé osztottam,

–- szeretek kifosztott lenni.

A képeim után egy terület maradt, ami régóta foglalkoztatott, 1958 óta írt gondolati naplóm ügye. Vagy 1800 oldal gépelve. Végül tavasszal csináltam hozzá egy tartalommutatót, majd most ősszel vagy 20 oldal kivételével kidobtam az egészet. Viszont mikrofilmen megvan, azt György Peti elvitte, hogy ő őrzi. Így jó. Csak az utolsó másfél év veszett el teljesen, amit még nem fotóztam le. Nem baj. Szakmai–-közéleti, nyomtatásban megjelent dolgaimat, kritikákat stb. meg átadtam a MTA Művészettörténettud. Kutató Csoport archívumának, ők nélkülem is gyűjtik ugyanezeket, csak hiányosabban. Ezeket a jövőben is összegyűjtöm majd nekik, ők őrizzék.

Hogy evvel is megvoltam, már minden egyszerűbb volt. A 10 év munkájával összegyűlt zsidótemető-fotóarchívumomat odaadtam a judaisztikai tanszéknek, Komoróczynak, használatra. Maradék zsidótemető- fotóimat is szétajándékoztam. Evvel megszűnt a temető-képeim eszmei bázisa, a témát befejeztem.

Maradtak még rengeteg polcok, amik képeimet őrizték, meg sok apró műtermi-berendezési dolog, amit már könnyű munka volt szétverni. Vegyszerpolc, képszárító, fűrészgép, dekorációk. Mennyi mindenre nincs szükség.

A műterem kopár, ijesztő, ronda. Ezt akartam. Továbblépni.

Hogy a naplót írom-e tovább, –- nem tudom. Ami benne volt: tudom.

Utoljára kora gót gondolkodású kis feszületemet ajándékoztam el, beleszeretett valaki. Most egy fotót tettem ki helyette.

Tudom, hogy a lebontás-folyamat önmagában kevés. De nem semmi. Remélem utat nyit:

–- elsősorban Istennek,

–- de ott még nem tartok, hogy ez elég lenne. Így hát remélem: egy letisztított szakmai életnek.

Már elkezdtem egy új képsorozatot: csupasz műtermemet rajzolom (festem), (még fotózom is, segítségnek. Sok száz fotómból egyébként ha 30 maradt).

Ja igen. Ajándékozott képeim nekem kiállításra, és az utókornak ishiánytalanul visszakereshetőek. Egy vékony füzet: tavasszal legépelt ABC-s címjegyzék, amiben az opusszámok szerepelnek. Amennyire imádok önadminisztrálni, csoda, hogy ez csak most jutott eszembe.

Napirendem nem változott:

6-7                   ima

                       akkor jóga vagy futás kb. fél óra

                       óvoda, bevásárlás, mosogatás, reggeli

9-1/2 10 körül:  műterem

kb. 1:               le, ebédet föl, ebéd

2-4:                  alvás, utána Mikicáért óvodába

                       az este a munka és a család között oszlik meg

3/4 11:             villanyoltás

Olvasásra még mindig nincs idő. Lehet, hogy csak szeretnék, –- de nem szeretek olvasni –-. A zúduló információk töredékét vagyok hajlandó befogadni. TV, mozi, színház nincs, emberek alig. A munkám valahogy mindig fontosabb.

Tegnap óta nyugtalanít ez a mondat: „-A kíváncsiság tartja életben az embert.”-

Nem tűrök magamban önsajnálatot, de ezt még nem tudtam feldolgozni. Nem érdekel a jövőm, ugyanis. Na, megyek festeni. Esős novemberi délelőtt. A térdem kicsit fázik.

Mostanában jó képeket csinálok, tényleg.

Félig tréfaként még íróasztalom szélességéből is levágtam; jócskán. Alig fér rajta ez a kis írógép. Emlékeztetőül kinyítva vár rajta egy megkezdett angol Greene-regény. Na lám, ezt milyen jó lenne: újra angolul olvasni.

Asztal fölött könyvespolcom: 2 Biblia, 1 szótár, egy kis Klee- és Morandi-album, 2 kottásfüzet, várostérkép. Na, ennyi.

Más. 5 napig zsidó voltam. Egy barátom telefonált, hogy egyik ősöm (Váli Béla dr.) szerepel a magyar zsidó lexikonban, mint kikeresztelkedett. Se jó, se rossz, de nyugtalanító helyzet volt, minden lebegett, amit eddig stabilnak tudtam. Kíváncsi vagyok, mennyi idő alatt ülepedett volna le mindez, természetes úton. De utánajárva azonnal előkerültek mindenféle múlt századi keresztlevelek, cáfolhatatlanul. Zsidó képeim azonnal más megvilágításba kezdtek kerülni... A lexikon tévedett.

Hallom, közben lenn a városban ölik az emberek egymást W.C. papírért, a közelgő árdrágulás miatti pánikban hiánycikknek számít. Nemzetvész.

 

Más.

György testvéredet nagyon szeretem, sokat kerestem. Aztán pár hónapja többek között írtam neki egypár sort. Azt prédikálta ugyanis, hogy a Jelenések hegyéről lemegyünk a szenvedések völgyébe –- s ez nekem így nem tetszett, s mondtam neki, hogy ez nem a szenvedés földje. Ez nem tetszett neki, s egy szentgyónásom alatt erre visszatérve így veszekedtünk, hogy

ő azt mondja: az egyház azt tanítja, hogy a kereszténység lényege a szenvedés, ezt tanítja 2000 éve,

mire én (pimaszul): akkor az Egyház téved;

mire ő egy idő gondolkodás után, pár hét múlva írt nekem egy barátságunkat fölmondó levelet, hogy ő mindig nagy ambivalenciával kezelt, és hogy én annyira másképp gondolkozom, hogy ez a barátságunknak természetes akadálya;

mire én teljes zavarba jöttem, mert hát én szeretem őt, de akkor én nem tolakodhatok a barátságommal.

Nagyon nehezemre esik őt nem keresni egy kis beszélgetésért.

Kár. Mert egyébként a jövőben is szükségünk lesz együtt-munkára. Többek között a havi-napok átkerülnek a Fekete Sas utcába, és szeretné a plébánia számára nyitottá tenni. Januártól. Ez jó.

Idemásolom válaszlevelemet Györgynek:

Volt egyszer egy ács. Volt annak egy jó szándékú, de hebrencs barátja, bizonyos Péter. Szerették egymást, de evvel a Péterrel mindig baj volt. Mindenféle szamárságot beszélt, ellenkezett, vitatkozott. Hol a vizen akart járni, hol meg karddal vagdalkozott. Így aztán az ács egy idő után kénytelen volt elküldeni maga mellől.

Nem is lett belőle soha semmi...

Ölel: Deske

Na. Most itt tartunk. Egy hónapja talán.

Más. Látod, én megszerettem a zsoltárokat. Két-három éve beosztottam magamnak ötösével, mindennap ebből „-kell”- legalább egyet. Már sok kedvenc

ha az Úr nem építi a házat

hiába dolgoznak azon építői

                                                                    hát nem kiváló?

azóta se szeretted meg?!

Katával, ahogy múlik az idő, lassacskán sokkal békésebben vagyunk. Még vannak területek, aknák, amiket ma még ki kell kerülnünk. Az igazi majd az lesz, –- ha az Úr megadja –- ha keresni fogjuk egymás közelségét. A gyerekek jól működnek.

Most három éve, hogy együtt imádkozunk a közivel. Sokat szelídültem a kezdetek óta. Egyébként pedig elment a melankolikus-szomorúba hajló alaptermésztem, majdnem teljesen. Igen nagy belső békében élek, ritka kilengésekkel. Megtanultam és tudok hálát adni. Élem. Szinte ez a legtermészetesebb formája a folytonos Istenkapcsolatnak, nem?!

Ennyi.

Nem kérdezek semmit. Ha válaszolsz: nekem válaszolj utolsónak. Áldjon meg a mindenható Isten, karácsonykor (is).

87. 12. 3.

                                                                          Ölel: Deske

 

88. 1.                                                                            1924

Tojtoj 1988. január környéke 5 1/2 éves

(fáj a lába)

”-Vagy meszesedik a térdem, vagy korhad. De lehet, hogy csak növök.”-

.

”-Tudod, mért nem ölte meg a vadász Hófehérkét? Egyrészt, mert beleszeretett, másrészt, mert nem illik idegent megölni, pláne szó nélkül.”-

.

(csokit kapott)

”-Ha sokat veszek a számba, akkor megunom az ízét és kívánkozom valami másra. De ha csak keveset eszegetek, úgy ízlik.”-

.

Kata: Ez a fürdővíz túl hideg! Folyass rá meleget!

Tojtoj: Részben ez túl sok víz ahhoz, hogy ezt fel lehessen melegíteni, részben pedig nagyon pazarolnánk úgy az áramot. Le kell engedni a vízből előbb!

.

(nem megyünk óvodába)

Most szünet van, vagy beteg vagyok?

88. 3.                                                                            1925

Szia, S. Nagy!

 

Kecskemét, a harmadik hét vége felé, vasárnap reggel. (Ma nem dolgozom.)

Szomorú vagyok, mint egy víziló a fazékban, mint egy harapófogó, mint egy luftballon.

Szükségszerű járuléka szakmámnak, hogy félóránként a legsötétebb örvényeket látom magam előtt? Miért olyan élet-halál kétségbeejtően fontos, hogy az a rózsaszín megtalálja a formáját?

Szorgalmas vagyok, már csak jobb híján is. Nincsenek még a múlt években bevezetett kötelező egyórás közös séták sem Miklóssal alkonyatkor, amikor már úgysem lehet dolgozni. Alkonyatkor is dolgozunk. Aztán a színeket másnap jó világításban korrigáljuk. Az esti sokórás beszélgetések is elmaradtak valahogy, inkább csak üldögélünk, fáradtan.

Végülis megvalósítottam, vagyishogy akár: követtem javaslatodat. Lényegében egy képet festek itt harmadik hete. Tegnap kezdtem el a 21. változatát. Egy példányban továbbfejleszteni a végső győzelemig, –- ennek belső és technikai akadályai is vannak. Egy olajképnek 3-5 napig száradni kell, mielőtt a következő réteg felhordható. Meg aztán egy elért szint után a rettenetes, csakugyan rettenetes félelem, merjem-e továbbvinni, merre, nem teszem-e tönkre. Ehhez jó a páros variáns. Ezt a módszert 1959-ben találtam ki, gyávaságomra.

Na. Szóval van itt eredmény, vannak jó képek. Majd otthon pár heti (?) munkával kell befejezni őket. Ha teljesen megszáradtak, vagyis veszély nélkül lehet lazúrozni, próbálkozni rajtuk. Olyan kép, aminek igazán örülnék, nincs. Nincsen fényes csillag.

Kb. 9-től este 6-ig festek mindennap. Nagyon jó ez arra, hogy kimossa (múlt idő) azt a félelmet, vákuumot, ami a zsidó temetők befejezése után szükségszerűen elkerülhetetlen volt.

El kéne menni egy hétre Amerikába. Miklós szerint hisztérikusan festek –- sokszor. Szégyenlem. Most, így egy család számára, fáradtan és nagyon kiürülten tényleg elviselhetetlen lennék. De jó ez a Kecskemét!

Egyszóval: boldog vagyok. Vagyis minden rendben.

88. 3. 20.

Szia:

                                                                                     Des

 

88. 3.                                                                            1926

Kritika folyóirat

 

Kellünk-e egyáltalán?

Gondolatok a mai magyar –- és persze fiatal –-képzőművészek sorsáról.

 

[...] Ime: „-A. B.”- története. Elismert, magának nevet szerző, a középgenerációba nem üres kézzel betoppandó művész ő. Rendszeresen kiállít, rendszeresen szerepeltetik műveit nemzetközi seregszemléken, rendszeresen jelen van ott, ahol a művészet megalkuvásmentes pozícióit őrzik. Modern? Fene tudja! Attól függ, hogy ki a mérce, és hogy a mérce miként viszonylik ama másik, ama könyörtelenül változó internacionális mércéhez. Szerintem tehetséges és következetes. Úgy történt, hogy a közelmúltban sokadmagával nagy megtiszteltetés érte. Műveivel részt vehetett a világhírű Christie-cég aukcióján. Azon a rendezvényen, amelyről nemzeti büszkeséggel eltelve jelentette tömegkommunikációs intézményhálózatunk: „-szocialista viszonylatban”- mi vagyunk az elsők, a frontáttörés óriási, immár nincs akadálya, hogy mi is értéket hordjunk az értékbefektetők kultúrapiacára. Úgy látszik, akadály mégis maradt. A magyar képek, szobrok és grafikák legtöbbjére nem akadt vevő, licitről pedig szó sem esett. A kalapács csak állt-állt a levegőben, mintha gázzal lenne tele. Pedig de jó művek is voltak úgy általánosságban! Stílusuk is, minőségük is pontosan belevágott abba a „-nemzetközi sztenderdbe”-, amelyet emlegetni elég nagy illetlenség, de azért kritikustól galériásig minden érdekelt tudta, hogy ilyen van. Ne firtassuk a sikertelenség okát. Rossz reklámtaktikáról, ügyetlen dokumentációról, „-ki sem talált”- imázsról, a magyar művészet előnytelennek talált helyzetéről beszéltek a találgatók. A szervezők és a menedzserek valószínűleg valamennyi vádpontot elfogadták. Bűntudat gyötörte őket. Olyannyira, hogy a lábon el nem kelt anyagot –- végül is szégyen velük visszakullogni –- szépen leárazták és olyan „-sale”--t rendeztek, hogy még a munkanélküli-segélyből élő észak-angliai bányász is vásárolhatott volna a maga kedvére valót. És ugyan miért ne lett volna kedve hozzá! Négy fala között legalább elgyönyörködhetne, hogy érdekképviseletének elárulásával nincs egyedül: becsapott proletártestvérei között magyar képzőművészek is vannak.

„-A. B.”- természetesen nem örült a kollektív kudarcnak, de –- ilyen különbözőek vagyunk –- ő nem emiatt szégyenkezett. Inkább védtelenségének szemérmetlen világgá kürtölése miatt. Mert védtelen ő, ha a Művészeti Alap heti zsűrijét nem célozza meg, és „-nem megy le”- kommerszbe. Védtelen ő, ha nem keres magának egy külföldi galériást, de legalább egy otthoni „-reform-műkereskedőt”-, és nem köt vele átalányszerződést. És védtelen ő, ha elfelejtett idejekorán besündörögni annak a csapatnak centrumába, amely monolitikus egységben és félkatonai fegyelemmel szeretné a világ felé mutatni a magyar művészet sokarcúságát és toleranciáját. Talán a védtelenségek külföldön megkoronázott halmazata, talán a művészemberektől mindig elvárható „-váratlan cselekvés”-, az action gratuite indította „-A. B.”--t a különös cselekedetre. Műtermében már régen halmozódtak a képek. A képek, amelyekről nem mondható, hogy a kutyának se kellettek, hisz becsük volt az „-ideiglenes nyilvánosság”- világában, csak éppen kimaradtak a műpiacok csatornahálózatából. A képek, amelyek azért készültek, hogy valahol valakinek állandó gyönyörűséget szerezzenek és ne csak díszt és szempihentetést, hanem a kultúra bizonyosságát.

–- Itt van egy tucat. –- „-A. B.”- kirakta képeit az íróasztalom körül. –- Kell? Ingyen adom.

A tiltakozó mozdulatokhoz nyilván hozzászokott. Ahhoz is, hogy szakmánk íratlan etikai szabályai szerint kritikus és múzeológus –- kerülendő a felesleges gyanúsítást, és gondoskodván a jogos önvédelemről –- nem fogad el felajánlott művet. Különösen nem ingyen. –- Félreértesz –- folytatta. Nem, igazán nem te vagy az első. Járom barátaimat és ismerőseimet, a számomra rokonszenves értelmiségieket és mindazokat, akiknek elvben festek. Választhatnak és választanak is. Lassan már üresedik is a műtermem.

De hát ez érték! szűköltem. Ezért pénzt szoktak adni és ezért te pénzt szoktál kapni. Rosszul látod –- felelte. Így ez olyan, mint a lascaux-i barlang feltárás előtt. Azokhoz már nem jut el, akik a kultuszon, az én esetemben a verniszázson részt vettek, azokhoz pedig még nem jut el, akik vehetnék az üzenetet a távoli múltból. Esetemben nekem ez az öt esztendőnyi idő éppen tizenötezer év. És hát miért élnék jobban az otthon raktározott képekből, mintha nálad, nála, nálatok, náluk lógna a falon? Akkor legalább már a művészi tevékenység egyik fele beteljesül, a művész–-mű–-befogadó ideális kapcsolata létrejön. A társadalommal–-gazdasággal–-kultúrálpolitikával pedig pontosan úgy teszek, ahogy azok velem. Keresztülnézek rajtuk.

Választottam festményt. Többszázadmagammal választottam. Egy életmű, legalábbis annak egy szakasza eljutott a rendeltetési helyére. „-A. B.”- barátomnak éppen most lett elege abból a csapdahelyzetből, amelybe pályakezdő kollégái most kerülnek bele [...]

 

Miután az állami és társadalmi, azaz régi és új értelemben „-közösségi”- művészet finanszírozására már és még nincs elegendő pénz, miután a művészképzés, az Alap és a szövetségi rendszer, a Stúdió, a Derkovits-ösztöndíj, a lektorátus, azaz az egész művésztársadalom arra van fölépítve, hogy ilyen szférának lenni kell, belső munkanélküliség, lényegében válság keletkezik. A képzőművészeket egyszeriben oda utalják vissza, ahonnan vétettek, a klasszikus polgári igényeket kielégítő polgári műtárgytermelés vidékére. Anélkül, hogy ennek igazi intézményhálózata, igazi kereslete, igazi hagyománya, azaz igazi minősége lenne [...]

P. Szűcs Julianna

 

                                                                                 1929/1

Mozgó Világ 1988/9

 

”-Semmit sem akarok, csak tisztességesen élni...”-

Interjú Váli Dezső festőművésszel

 

–- Tudjuk, semmit nem bízol az utókorra, műveidet számozod és lajstromozod, beírod meg átírod, fotózod. Miért?

–- Mindig fontoskodok, főleg azért. Meg jó játék. Sokkal jobb evvel foglalkozni, mint festeni. Bocsánat.

–- Utóéletüket is figyelemmel kíséred...

–- Igaz. Épp most vásároltam vissza egy műgyűjtőtől két fontos képemet. Elég erőszakos voltam. De félő volt, hogy eladja külföldre, ígérete ellenére. Szerencsére elég olcsó voltam [...]

–- Bálintot 68-ban ismertem meg személyesen is. (67-es Dorottya utcai kiállítása óta csodáltam.) Néhányszor még korrigált is nekem, első kiállításomat ő nyitotta meg, ravatalánál búcsúztattam.

–- Mit tanultál tőle?

–- Sok mindent. A gondolatait kevésbé szerettem, mint a műveit. A tüzesbarnák kezelési módját, a felület visszakaparását. Nála is: egy forma –- egy szín. A képek ikonos osztását is használtam évekig, bár egészen más indítékból, mint ő.

–- Téged még a 85-ös tévéinterjúdban is mint Bálint-követőt emlegettek...

–- Szívesen vállalom, ha ez így van. De azt hiszem, nincs így.

–- Akkor itt közbeszúrva adódik a kérdés, kik hatottak rád, és hogyan vélekedsz kollégáidról?

–- Klee az apám. Braque a halálcsónakjaival. Morandi. A csodálatos önhitt Rothko. Nagy Balogh az öt jó képével és Nagy István. Ferenczy a zöld fenekű lovaival. Ha képet adok be, mindig megkérdezem magamtól: Vaszkó Erzsébet ezt kiengedné a műterméből? Farkas István, aki mindent tudott előre, bár a főkérdésben tévedett. Persze Vajda. Visszafelé menve: Ambrogio Lorenzetti. Antonello da Messina, mindent tudott a végtelenről. Vermeer méhzümmögés-csöndjével. Sok jó festő van. És a kollégák? A Bak–-Nádler-féle újgeometrizmussal nem tudok mit kezdeni; számomra kiesik, ami nem szakrális. Az Új Vadak nekem rémesen unalmasak. Kik a legjobbak? Földi Péter a madárkáival, Tölg-Molnár, mint egy úthenger, tartja a formáját. Iszonyú tehetségesek, de nem tetszik, amit mostanában csinálnak: Swierkiewicz, Kazovszkij, Nagy Gabi, Kárpáti Tamás, ef. Zámbó, Kovács László mindig kiváló, csak nagyon keveset látni tőle. Németh József 1960-as Műcsarnok kamaratermi kiállítására emlékezve még ma is eláll a lélegzetem. Ujházi fontos. Ez jut eszembe... Anna Margit...

–- Köszönöm. Visszatérve, még egy dátum: 86 őszétől képeid szétajándékozása...

–- Igaz. Hát, beszéljünk róla. Őriztem az életművemet. S akkor ősszel megérett bennem egy véleményváltozás. Rájöttem, az egyszemélyes múzeum-szisztéma nem jó. A művek jobb, ha konfrontálódnak a konkurrenciával, vagy éppen közéjük símulnak, mindenesetre inkább legyen sok helyen az anyagom. Ezenkívül rájöttem, kár lenne várni halálomig, hogy felgyülemlett gondolataimat–-képeimet elkezdjék használni. Hát minek őrizzem?! Mindebből egyenesen következett, szét kell őket szórni. Külföldre eladhattam volna ugyan, de én ezt szigorúan neked, nektek és az unokáitoknak csináltam, nem a müncheni fogorvosoknak. Itthon viszont az a szűk réteg, akinek kellek, fizetésképtelen, illetve nem szokott hozzá, hogy ilyesmire pénzt adjon ki. Összegeztem, egyetlen lehetőségem maradt, a szétajándékozás. Egyébként így szinte minden képem legfeljebb pár kilométerre van tőlem és egy telefonnal visszakereshető. Nem tartott volna a dolog egy évig, de iszonyú nagy munka volt. Háromszázhúsz művet dokumentálni, diázni és fotózni, paszpartuzni, minden üveg mindkét oldalát lemosni, fölhívni az illetőt, hogy választhasson, elbeszélgetni vele, ha a kép nagy: hazaszállítani neki, rendszerint a tiplit is én vertem a falba... És rengeteg pénzbe is került egyébként. A keretek. Hát így... Nagyon boldog voltam evvel a munkával, és akkor is, amikor végre befejeztem... Nagyon nehéz több száz embert találni, akire képet lehet rásózni, és még örül is neki... Persze, múzeumoknak is adtam [...]

–- Szeretnél tökéletes lenni?

–- „-A tökéletességre való törekvés már sok embert tökéletesen elviselhetetlenné tett.”- Engem is. Ma már semmit nem akarok. Csak tisztességesen élni. Élni a szeretetparancsot, amit Szent Pál apostol mellett P. Howard fogalmazott meg legszebben: „-Tiszteld embertársad elmebaját!”-

–- Ennyire hegyről nézed az életedet?

–- Ha a bizonyosságot, hogy valamit NEM tudok, valamihez nem értek, annak lehet nevezni... bár ez sem igaz, látod. Nézd, én nyolc és fél évesen egy hónapig skarláttal kórházban feküdtem. Nyomorultul éreztem magam, nagyon hiányzott anyám közelsége. Ott aztán megtaláltam egy gondolatot. Az utolsó napon, vagyis 1951. május 30-án azt mondtam magamnak: egy egész hónap kellett ahhoz, hogy fölfogjam és megértsem végre valahogy, hogy én ide kerültem, én itt vagyok a kórházban, és nyilván egy egész élet kell majd hozzá, hogy megértsem, hogy én –- élek... Igazam lett. Életem legnagyobb része ebben a kilátástalan bizonytalanságban telt el... Azért is dolgoztam mindig annyit –- gondolom azért lettem festő is... Egy boldog ember sört iszik a lugasban, nem?

–-És ma?

–- Ma már tudom. Megtaláltam. De erről ne többet.

–- Bocsánat, miért?

–- Szent Ferenc megkérte a mandulafát, mesélne neki Istenről. A fa egyszerre virágba borult. Hát ennyi.

–- Akkor te tulajdonképpen leginkább napi tíz órában imádkozni szeretnél?

–- Talán igen. De nekem más a munkám. Az ima sem érdemszerzőbb egyébként, mint például a zsemlesütés. Az ember álljon nyugodtan, ahol van. Illetve menjen, lehetőleg előre –- természete szerint. Érdekes, most ez az ország a „-mi lett volna, ha”- és a „-mi minden kéne”- lázában ég. Ahelyett, hogy... nyugodtan tenné a dolgát.

–- Ne törődjünk a jövőnkkel?

–- Én azt mondom, mindent tegyünk meg érte, és ne törődjünk vele.

 

A kérdéseket magnós interjúkból fölkérésre összeválogatta, majd rögtön felelt is rájuk –- V. D. 1988. május

 

88. 5.                                                                         1931C

USA út 88. 5. 11 - 20.

5. 11. Se. Reimholz, Maléven volt modellem, csomagom kb. 2,4 kg. Föntről Terra Nova / havas szigetek

zsidó negyed

magyar étterem / Spiró Csirkefejek-fordítója

 

csü.

portára

Modern múzeum

fotokiáll.

XX.sz. fest.

mai US stb., ép., bútor

formaterv, rézkarc

fotó, kert

Cézanne- rajzok

testfotó kiáll.

könyvesboltjaik

Empire State Building 86-102 em.

tűz egy házban

pé

komp

MET

1984 G. úr 90 Kleet adott –- kiáll.

Picasso stb. európai

mai Us

óriásszobrok

Bauhaus kiadványok

indián szobrok

kőtemplomok

görög-egyipt. falfestm.

iszlám

asszír (+ közelkelet, Irán)

korea-kínai vázák

India

Afrika: dogon

spanyol átrium

Rembrandt, Vermeer

Holbein stb. Degas terem

XIX. sz. Van Gogh, Monet

–- Rembrandt iskola –- szovjet kiáll.

–- Central park

–- World Trade Center éjjel is

 

so

Guggenheim m.

Albers, kollázsok

állandó anyag 19-20. sz.

Whitney m.

Elisabeth Murray

Kl. és mai absztrakt

Warhol film

–- Beával vásárlós boltok, SOHO környék

 

va

mise

Circle Line

repülőgép-anyahajó múzeum

karnevál

Harlem kocsival

Etiop vendéglő

 

hé

hasmenés

Term. tud. múzeum

mamut

ember–-madár–-állatdiorámák

kagyló

brontosaurus

film: Grand Canon

vallások, népek

meteorit

bársony terem –- ásványok

–- ékszerkiáll. - dinasztia

 

kd.

Frick múzeum

–- vasbolt-bizó

tányérbolt

MET 8.45

egyipt, US szoba

zenekiáll, hangszerek

 

se

Washington

–- vonat, büfé

Nat. Gall.

Gauguin 13 terem

Francia: Bonnard!

hajófestő

Gaugin rajz

U. S. mai-pince

görög portré, pince

állandó anyag

–- könyvesboltja

önkiszolg. étterme –- vízeséssel

 

cü

Cloisters

4. busz:

MET / Klee, Afrika

indián

modern near East

Lehmann kollekció

–- metro: Kennedy rep. tér

előttünk 10, mögöttünk 8 gép áll sorba

vihar is. rep. idő: Alitalia: 8 óra

(8 múzeumban 55 kiállítás)

1. Ünnep-e a kép vagy hétköznap?

2. Legtöbb klasszikus festő nem tud színezni.

3. XX. sz. fontos.

4. Modern m. keretei.

 

pé:

hazaér: másnap dél: útközben Miklósékhoz. Család Kékkúton.

 

88. 6.                                                                            1934

Levél Marik Tamásnak Ausztráliába

Kedves Tamás!

 

Hallom, vettél egy vitorláshajót. Akkor talán a szerzetesi övedről egy csomót le is vághatsz, nem?!

Szeretettel ölel:

                                                                                  Deske

 

 

88. 6.                                                                            1935

”-A MÁSIK ÖTVENES ÉVEK”-

Javaslat kiállítás ügyben

MŰCSARNOK IGAZGATÓNAK (NÉRAY) ÁTADVA. GYÖRGY PÉTER ÉS PATAKI GÁBOR IS OTT VOLTAK.

 

Minapában Kecskeméti Kálmán barátommal sétálgatva észbevettük kultúránk egy vakfoltját. Pár éve látni lehetett a szoc. reál. kiállítást Székesfehérváron. Tévesen az ország köztudatában e korról ennyi és csak ennyi maradt meg, hogy „-akkor nem volt művészet”-. Ezt a kort feltétlen rehabilitálni kell! Létezett egy korszerű, igaz, értékes művészet, volt

absztrakt

nonfiguratív és

szürrealizmus is.

Kiállítani nem tudtak, műtermekbe zarándokoltunk a jó képekért.

Mentették

építették

és továbbadták többek között az én generációmnak a kultúrát. Továbbvitték többek között az Európai Iskola szellemét.

Jó lenne e korról egy nagy kiállítást a Műcsarnokban, mondjuk 1990-ben, megfelelő előkészítés után. bár a kiállítás inkább Székesfehérvár profilja lenne, azonban annál lényegesen szélesebbkörű nyilvánosságra van ez esetben szükség szerintünk. Zavart az értékrend: néhányan túlbecsülve, ugyanakkor pl. Bene Géza –- talán mert éppen 1960-ban halt meg –- teljesen és méltánytalanul ismeretlen. Ismeretlen Vaszkó Erzsébet is!

Valamelyik művészeti könyvkiadó készíthetne egy földolgozást erről a korszakról.

Korniss Dezső

Czimra Gyula

Bálint Endre

Magyarász Imre

Gadányi Jenő

Kassák Lajos

Vaszkó Erzsébet

Anna Margit

Modok Mária

Gyarmathy Tihamér

Jakovits és

Bartha Lajos szobrászok

Vajda Júlia

Martyn Ferenc

Veszelszky Béla

Gedő Ilka

Papp Oszkár

Ország Lili

Bene Géza

Tóth Menyhért

a sor folytatható.

A kiállítás címe: „-A másik ötvenes évek”- vagy „-Tiltott művek, 1950”- lehetne.

88. 6. 16.

Váli Dezső

6. 19. Vajda Gy. fölvállalja informálisan

6. 22. György P. földolgozná, vállalja

7. 15. Vajda telefonja: Néray vár az ügyben

7. 16. Németh Lajost informál, segít

7. 17. Kovács Pétert tájékoztat levélben

7. 22. Néray Műcsarnok ig. + György Péter/Pataky + én: Jó, ha lehet, 1991-ben megcsinálják, ők: értekezlet

7. 22. Kecskemétit tájékoztat

 

88. 7.                                                                            1946

Vajda György miniszterhelyettes

Művelődési Minisztérium

 

Tisztelt Miniszterhelyettes Elvtárs!

Régóta vajúdik már a Gruber Béla emlékmúzeum ügye. A szakma tudja, hogy szuverén festő volt, életműve jelentős. Kevés idő adatott neki, de impozáns életművet teremtett. Néhány éve úgy látszott, hogy sikerült méltó helyet találni műveinek –- de sajnos Vác az igéretek ellenére nem tudta vállalni, közbejött a Hincz-hagyaték ügye.

Úgy hallottam, hogy Szekszárdon esetleg lehetőség lenne egy reprezentatív emlékkiállítás megrendezésére, márpedig az lendítené a végleges elhelyezés ügyét. Szekszárd alkalmas hely lenne –- szép képanyaga van, nincs messze tőle Pécs és Kaposvár, e két „-képzőművész város”-. Emelkedik idegenforgalma is. Nagyon javaslom, hogy a Minisztérium támogassa a kiállítás és a majdani emlékmúzeum ügyét.

Budapest, 1988. júl. 18.

Szívélyes üdvözlettel

                                                              (Dr. Németh Lajos)

                                                                      tszv. egy tanár

 

88. 10. „-HÍRLEVÉL”- 1988/7                           1950-1952

A M. Képzőműv. Szövetség belső tájékoztatója

 

Sajnos megkésve, bár reméljük, hogy aktualitását nem vesztve közöljük Váli Dezső festőművész 1988. februári levelét.

 

TILTAKOZOM!

Tiltakozom, ha agyonvertek is!

Olvasom a 88/1 Hírlevélben az Országos Kiállítás tervezett koncepcióját. Hogy a kitűzendő tematika (környezetalakítás, környezetvédelem) majd módot ad nekünk bebizonyítani, hogy minket! igenis! érdekelnek! a:

”-társadalmi, nemzeti kérdések”- és hogy így jobban látható majd „-művészetünk társadalmi hasznossága”-!

Juhhé! tehát hasznos a művész, ha megoldja a bonyhádi gyöngytyúk-farm égető problémáit. Honorárium és különdíjak élőcsirkében.

Tessék mondani, ezt őszintén tetszettek mondani?!

Vagy netán taktikából? Egy kis manipulálás? Egyik se jobb.

A helyes hozzáállásért tessék a Hírlevél 3. oldalára visszalapozni, Bujdosó Ernő cikkéhez:

„-A műalkotás nem konkrét, előre megfogalmazott igényünket elégíti ki.”-

Pont. Ennyi.

Az országos kiállítás tehát szerintem legyen egy olyan kiállítás, amely országos kiállítás.

88. 2.

Váli Dezső

Megjegyzés:

1989-ben –- később meghatározandó időpontban –- ismét Tavaszi Tárlatot tervez a Szövetség a Műcsarnokban.

A szerk.

 

88. 11.                                                                          1955

Együtt fogalmaztuk a szakosztályvezetőséggel

FELHÍVÁS A MAGYAR KORMÁNYHOZ

Budapest Európa egyetlen fővárosa, melynek nincs kortárs képzőművészeti múzeuma. Létrehozásának további halogatása jóvátehetetlen károkat okoz a magyar kultúrának és nemzetközi elismertségének. Egyéb lehetőségek mellett a Sándor Palota épülete minden szempontból megfelelő lenne erre a célra.

A Bécs-Budapest és várhatóan Velence részvételével rendezendő VILÁGKIÁLLÍTÁS nemzeti kultúránknak ezt a hiányosságát még nyilvánvalóbbá teszi.

Nyomatékosan kérjük a múzeum létrehozását.

Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége

Név   foglalkozás  cím

hibás szervezésem miatt csak 250 aláírás gyűlt össze, elküldték.

 

 

89. 3. 7.                                                                        1975

Kecskemét

Nagylányom, Zsófia!

 

Hálát adok Istennek, hogy éppen olyan vagy, amilyen vagy. Örülök neki, hogy olyan mélyen-szerető típus vagy. Rendes ember lesz belőled. Bevallom, de hát úgyis tudod, engem nemigen érdekel hányas rendű tanuló vagy, és hogy melyik iskolába fognak fölvenni. Én is tudom és te is tudod, hogy ennél sokkal fontosabb dolgok is vannak az életben. Bár evvel együtt, többet kellene veled törődnöm. De hát nagyon önző vagyok. Teljesen leköti a figyelmemet a festés és környéke. Ha nem megy –- mint például most –- nagyon kerge vagyok, minden nagyon nehezen megy. Még a fogmosás is.

Sok bajt okoztunk neked Katával avval is, hogy főleg kiskorod idején annyit veszekedtünk egymással előtted. Ezért a bűnünkért is adjunk hálát ma már Istennek. Szeretem benned, hogy annyira érdekelnek az állatok. Ebben talpraesettebb vagy, mint én voltam gyerekkoromban. Én is nagyon szerettem őket, de valahogy eszembe se jutott, hogy gondozhatnék is egyet-kettőt. Egyszer ugyan –- 14 éves voltam, volt egy kölyök farkaskutyánk, mindig betojt, ezért a fürdőszobában tartottuk kis kerítés mögött. De azt a takarítónőnk végül nem engedte, egy hét után el kellett ajándékozni.

A rendetlenséged egyébként Tücsökre emlékeztet. Mami azt mondja, amíg most Pesten volt, 17 éves apáca múlttal –- éppúgy széthagyta a fehérneműjét, mint gyerekkorában (azért ezen kicsit csodálkozom).

Örülök neki, hogy most eltűnnek az életedből ezek a tanárok és ezek a gyerekek. Jó lesz tiszta lappal indulnod, felnőttebb fejjel. Engem az általános iskolában nagyon utáltak az osztálytársaim –- okkal –- s gimnáziumban, ha nem is szerettek, de egészen más volt már a kapcsolatunk.

Örülök, hogy mi négyen nagyon szeretjük egymást mindnyájan, ha néha elég hülyén is.

Röhögök, amikor naponta anyáddal veszekedtek, mit vegyél föl. E téren velem is sok baj volt gyerekkoromban, ha más típusú is volt a hülyeségem, mint a tiéd. Én mindig edzeni akartam magam, és mindig kevesebb ruhát vettem föl, mint Mami szerette volna.

A piarista gimnázium itt elfogadta ajándékba a Keresztutamat, sőt a keret árát ki is fizette. Hátul el van hasadva a tornacipőm, még nem vált szét, de most van pénzem, így hát vettem egy kínai (ronda) fehér vászon tornacipőt. Aztán rájöttem, hogy ez fél év alatt szétmállik, s ahogy szoktam, délután vittem vissza becserélni. Képzeld, csak Puma edzőcipő volt! Ez is ronda, de ez nemesen ronda. Fekete, és van egy fehérvégű iszonyatosan nagy nyelve. Lehet, hogy majd levágok belőle. Reggel már ebben futottam.

Komoróczy Szonja címét szerezd meg, kérlek!

Jó síelést kiskutyám, szia:

Apó

89. 3.                                                                            1976

Kedves APÓm!

 

Borzasztóan örültem, hogy a te nevedre címzett sok levél között egy Váli Zsófi nevű is volt. Köszönöm. Én is hálát adok Istennek, hogy épp ti vagytok a szüleim és hogy ilyen jók, aranyosak vagytok.

Köszi a síelési kívánságot, remélem én is, hogy jó lesz.

Képzeld! tegnap volt a budakeszi gimibe az anyu és azt mondták, hogy én aközt az 5 gyerek között vagyok, akiken még gondolkodnak. Szóval most a napokban dől el a sorsom.

Jól figyeld meg, ha tudod az állatokat, hogy milyen fajtájúak és hogy hogy reagálnak a tavaszra.

Nagyon sajnállak, hogy nem megy a festés, de reménykedjünk, hogy menni fog. Ezt a képet küldöm (csak úgy).

Szia. Nagyon köszi a levelet. Nagyon jólesett.

                                                                                   Zsófi

 

89. 5.                                                                            1989

Nagy Balogh –- Füst Milán:

F: Jól van?

N: Ó, nagyon. Dolgozom.

F: S anyagiak?Nincs baj?

N: Hogy gondolja? Rokkantsegényt kapok!

–- S ez elég?

–- Hogy elég-e? Én uram évekig éltem harminc-negyven koronából. S elég volt.

–- Azt elhiszem. De nem hiszem, hogy közben nagyon boldog lett volna.

–- Nono! –- De igen.

–- És nem is kívánkozott soha valami jobb élet után?

–- De igen. Mindenki, Tehát én is. Dehát, Ön nagyon jól tudja, hogy vagy dolgozni, vagy kívánkozni. S nékem erre nincs is időm. Ha el akarom végezni a dolgomat itt, –- akkor vigyázni kell a kívánságokra...

Egy művész halálára

Bp. 1919. dec. Füst Milán

Közölte: Magyar Művészet folyóirat, 1948. szept. XV. évf. 5. sz.

 

89. 6.                                                                            1999

Az összes óvónéninek

Mikica fiam hétfő reggelre kelve megkérdezte:

–- Megyünk óvodába? (memóriája kissé hiányos)

Mondom neki:

–- Tudod, Mikica, legközelebb mikor mész óvodába?

–- Mikor?

–- Hát amikor a kisfiadat és a kislányodat viszed beiratni!

–- Akkor én őket majd ugyanabba az óvodába akarom vinni!

 

Hát ennyi.

Köszönöm négy évi szerető és gondos munkájukat. Búcsúzunk.

89. 6. 19.

Szeretettel:

(Váli Dezső) és

MIKICA

ÉS KÜLÖN KÖSZÖNÖM A MATRICÁKAT

(Mikor hallotta, hogy levelet írok, ő is helyet kért, üzenetnek.)

 

89. 7. 18.                                                                      2010

Salgótarján

Mátraalmási Művésztelep zárókiállítás

megnyitóbeszédem

 

Hölgyeim és Uraim, kedves közönség, meghívott vendégek! Három dologról akarok szólni. Az egyik, hogy mire való a művészet, a másik, hogy mire nem való a művészet, és a harmadik a Mátraalmási meghívásunk dolga.

A művészet az sok mindenre való. Az emberiségnek egy olyan ősi és csodálatos találmánya, mint például a házasság intézménye. Van, kikezdhető és elpusztíthatatlan. Ezen elmerengtem egy-két éve, hogy például a házasság intézményéből kiiktatunk fontos elemeket, például a gyermekáldást, vagy valamely betegség folytán a komplett szexualitást vagy az egy fedél alatt lakást egy-egy fontos funkciót –- és másik vagy másik három funkció nő a helyébe és átveszi az előbbi szerepét. Ilyen a művészet dolga is. Egy csomó mindenre nem jó, mégis az ember az őstörténete óta valahogy nem tud megélni nélküle. Annyi szerepe van. Többek között jó a legalapvetőbb kérdések megválaszolására is. Ez csak az egyik funkciója. Az ember –- és mindig az egyén –- a gondolkodó én, szembekerül és meg is küzd a lét alapvető problémájával. A kérdéssor végén mindig az a mondat áll, hogy miért élek. A közbenső kérdések olyanok, hogy mit csináljak, mit ne csináljak, mire való a szenvedés, mire való a munka, mire való a másik ember, mire való a jövő, mit kezdjek a halállal, van-e Isten, ha van, akkor evvel a ténnyel mit kezdjek. A művészet ezekre a kérdésekre is ad –- nem naprakész, hanem a továbbgondolkodást segítő feleletet.

Van még egy kedvenc hasonlatom a művészlétről, hadd mondjam el. Mi a háborúban az előörsnek, a felderítőknek a szerepe? Az, hogy a hadsereg számára megkeresik a lehetséges utakat. Nem lehet megnyerni egy háborút úgy, hogy a veszélyes helyre a hadsereg megy, hiszen az egész elpusztulhat. Ezért előreküldenek néhány képzett, önkéntes vállalkozót, aki saját felelősségére előremászik, előrekúszik és kukucskál. Kikémleli: erre lehet menni, vagy hogy erre nem lehet menni. Ha pechje van, akkor aknára lép és fölrobban, de a hadseregnek így is szolgál, mert megtudják, hogy arra nem lehet menni, arra akna van. A művész is valahogy ilyen. Előremegy, körülnéz, visszatér és nyilatkozik: arra ne menj. A többiek segítségére van evvel. Ezt a hasonlatot azért gyártottam és azért szeretem, mert a művész általában nem közösségi érzületű ember, egyedül él és egyedül dolgozik, és mégis a közösségért dolgozik, akár anélkül, hogy ezt igazán tudná. Méghozzá súlyosan és egyértelműen a közösségért. És úgy értelmezem ebből a hasonlatból, hogy furcsa módon akkor szolgálja igazán a közösséget, hogyha távol van a többiektől. Ha előrekúszik és mászik, és kikémleli merre kell menni...

A második tétel, hogy mire nem való a művészet. Tóth Elemér újságíró barátunk a napokban a Nógrád folyóiratban is panaszkodott, hogy micsoda világot élünk, tele politikával, olykor a legszennyesebb és legprimitívebb napi politikával és legalja emberi indulatokkal körülvéve. És mit kezdjünk ezzel, hogy lehet így tisztességesen dolgozni, verset írni. És nem idegen a politika gondolkodásától, hogy a művészetet eszközként használja. Mindnyájan jól ismerjük a realizmusok történetét, a kiszolgáló realizmusok történelmét. Mondjuk a harmincas évek végén Rómában néhány kis utcácskában a gipszöntő műhelyekben Mussolini gipszportrék gyártásából élt jó néhány ember. Leírja Lénárd Sándor a gyönyörű novellájában, azt hiszem „-Róma 1944”--ben. Hát ez nem igazán művészet. Ezeket a gipszszobrokat Mussolini bukása után versenyt dobálták ki az ablakon egy örömünnep alkalmából.

Ezenkívül –- nem egészen lineáris a gondolat –- de nem való a művészet... nem díszítésre való és nem örömszerzésre. Ha én szépet akarok látni a szobámban –- illetve én nem szeretem a szobámban a virágot, mert folyton leverem a könyökömmel és kifolyik a víz –- de ha szépet akarunk látni a szobában: kiteszünk egy váza virágot. Annál szebb látvány kevés van. Talán a nők arca ilyen szép időnként. Ha szépet akarunk, megnézünk egy virágot, megnézünk egy női arcot, vagy egyáltalán, egy emberi arcot. Mégis, ezeket a virágokat lefestik. Isten tudja miért, hisz úgy szaga sincsen. Miért festik le, a virágnak nincsen értéke. Mégis megörökítette Chardin 1650 körül, megörökítette mondjuk Van Gogh szintén a századforduló előtt, és ma borsózik a hátunk, ha ránézünk, és megörökített egy virágcsendéletet –- én borzasztóan szeretem –- Munkácsy, a párizsi korszakában, a szalonképei között. Ami maga volt a századvég enervált, kicsit sánta és korlátolt boldogsága. Ugyanazokkal a virágokkal egészen másról beszélt Charden vagy Van Gogh. Ezt csak figyelmeztetésnek, hogy a TÉMA és esetleg a SZÉP mindig csak az első lépcső, amin át kell lépni ahhoz, hogy a kép súlyosabb tartalmait megértsük.

A harmadik tétel Mátraalmás, hisz erre vagyok felkérve, kötelezve. Itt elmondhatom azt a mondatot, hogy én kértem meg, én kunyoráltam be magam erre a művésztelepre másodjára. Három éve voltam már itt. Ez nem olyan rossz hely. Jó a környék is –- bár bevallom, én a Keleti pályaudvar várótermében is ugyanilyen jól tudnék dolgozni, ha hagynának –- de valami többlet mégiscsak van. A művészek individuálisak és az Isten és az ember nem tud segíteni egy mű létrehozásában. Ne káromkodjunk, az Isten biztosan tud. És mégis összehúzódunk időnként, csoportba verődve, mint Pilinszky beszél valahol ólmelegről. Emberek, akik nem ismerik egymást és nem is fognak életükben többé találkozni, egymás közelében –- tisztes távolságban azért, mondjuk 20-30 méterre egymástól –- de mégis egymást hallva, mégis figyelve, kicsit szeretve, kicsit segítve –- mégis, valami új minőség jön létre. És ez az új minőség, akármennyire individualisták vagyunk is, és le is tagadjuk, mert időnként utáljuk is egymás arcát –- most nem erre a művésztelepre gondolok –- mégis szükségünk van egymásra, és mégis keressük egymást. Rejtett ez a csatorna, mégis működik. Valami furcsa módon közösség születik. A kiránduláson, az esti szolgálati pálinka használata közben. A közös sótartó és a kölcsönkért ecsetek. Aztán az egyik videoszalagot hoz, a másik Szibériáról mond két mondatot.

Aztán van egy másik tétele is a történetnek, amit én –- most valami romantikus jelzőt kellene találni –- amit én szintén nagyon szeretek. Az a fajta gondoskodás, amihez az én generációm nem szokott hozzá. Én vendéglőbe már nem tudok úgy bemenni, hogy ne zavarna, hogy engem a pincér kiszolgál és keresi akár a kedvemet. Ez az én kultúrámban –- ennek a negyven évnek a szellemi rombolásai közé tartozott –- ez már idegen. Nyertünk is vele valamit, mert mi talán valamivel többet értünk az egyenlőségből. Ez csak egy zárójeles gondolat és bizonytalan. De az effajta gondoskodás, hogy én a hasamra ütök, mert én művész vagyok és lerádiótelefonoztatok, hogy nekem fehér akvarellpapír kellene, mert ami itt van az nem jó, és nagy valószínűséggel másnap megkapom. Én ezt nem tudom megszokni, és ha netán harmadszor is meghív Domonkos úr, akkor se fogom megszokni. A figyelmességnek ezt a fajtáját, ami olyan, mint a házastársi, a hitvesi szeretet és gondoskodás, amiről, ha kérdeznének, hirtelenjében nem is tudnánk mit mondani. Csak ha belegondolunk, hogy minden megvan. Még akkor is megvan minden, hogy természetesen nincs meg minden. Mert speciel halványlila pöttyös nyomdafesték nem volt, amit én nagyon szeretek. Én mindig nagyon roszul érzem magam, mert ilyen alkatú vagyok –- de itt most, szégyenkezve be kell vallanom, nagyon jól éreztem magam. És akkor egy zárómondat: a közösség nevében is köszönöm az ittlétet.

Köszönöm figyelmüket.

(13 perc volt)

 

                                                                                    2019

VÁLI DEZSŐ festőművész kiállítása Kecskemét Cifra Palota 1989.9.8-10.15.

Kecskeméti Képtár

Megnyitja: Szüts Miklós 8-án pénteken 4 órakor

 

                                                                                    2022

TV-2 Premier c. műsorban 89. 9. 10. vasárnap 20.30.

”-Beszélgetés Váli Dezső festőművésszel”-

 

Bejátszott film (10 perc):

(fölvették a megnyitó előtt, alatt a helyszínen)

[...] Kernács: Hogy született meg a Keresztút című sorozatod?

Váli: Egy volt ferencesrendi szerzetes; a volt lelkivezetőm egy ilyen nyughatatlan pasas, és elment Ausztráliába négy évre, mert nem tetszett neki eléggé a magyar kék ég, úgy gondolta, ott szebb az ég, és egy magyar kolóniának lett a plébánosa. És építettek közös munkával, kézi munkával egy kis kápolnát. És levélben, egyszerűen ahogy ez menni szokott, kért, hogy ugyan küldjek neki egy keresztutat, mert neki se pénze, se művésze, hogy a helyszínen ezt elintézze. Így egy korábbi témámat elővéve, evvel elkezdtem dolgozni, és megcsináltam neki, és már föl is tették a kápolnában.

Kernács: Most ezek különös képek. Ilyen sötét jelek ábrázolják tulajdonképpen a kálváriát, a szenvedéseket, amit Krisztus végigjárt, és újságpapírra készültek. Miért?

Váli: Az újságpapírra nyomtatott szövegek tartalma és a mi hitünk tartalma elég távoli két pólusúnak tűnik. De ha az ember egy kicsit belegondol, hogy egy kétezer évvel ezelőtti koncepciós per, egy kétezer évvel ezelőtti politikai statáriális gyilkosság, és az ami a mai, év eleji, januári Magyar Nemzetben, amire ezeket rajzoltam, ami cikkek vannak, –- ez meglehetősen összecseng. Az embernek amúgy sincs egy külön hívő élete és egy külön hétköznapi élete. A tragédia és az igazságtalanság az mindig az, a szenvedés mindig az, a szeretet mindig az –- akár kétezer éve történt, akár most [...]

 

89. 9.                                                                            2029

Levél Katától:

 

Ti. építkezés Kékkúton (elleneztem, élesen)

Nekem te mégiscsak sokkal fontosabb vagy mint a fürdőszoba! Csókol szerető feleséged.

 

89. 11. 6.                                                                      2030

Hidvégi Máté, Kanadába.

 

Máté, hiányzol.

Nem megy ez a rohadt kép, hónapok óta kapirgálom. A délelőtt evvel ment el, meg Mikicával többlépcsőben szétszereltünk egy porszívómotort. Egybek mellett jutott neki egy golyóscsapágy belőle. Náthás, beteg, evvel múlatja idejét, meg mindig valamit kér tőlem: géppapírt, most éppen ollót (hol az övé), borítékot (minek?).

Csak magamról tudok igazán írni.

Hónapok óta gondolkodtam egy új keresztúton, anélkül, hogy tudtam volna. Most megcsináltam két nap alatt. Nagyon szeretem. Fölmentem fotoapparáttal a Munkásmozgalmi Múzeumba, kértem harmincas évek-beli munkás szituációfotókat. Délutánra előhívtam, amit ott a helyszínen lefotóztam belőlük, másnap estére keretezve készen volt. Fölvetettem a püspöki karnak, mi lenne, ha Magyarország ezt ajándékozná két év múlva a pápának, látogatásakor. (Gondolom, nem fognak hamar dönteni, egy reprósorozatot mellékeltem.)

Hogy mit hozzál nekem, ez újabb teher. Hát igen, nagyon szeretek ajándékot kapni, de mindenem van. Hogyan hidalható át. Itt a nagy lehetőség. Ez a szöveg most azért tudott piros lenni itt, mert a múlt héten vett tőlem egy hölgy egy műtermes képet, ami se nem jó, se nem rossz, viszont látta öreg masinámat és –- még csak nem is ráadásul, hanem csak úgy –- nekem adta második írógépét. Na ez öröm. Azt mondja, bosszantó, hogy az embert túlélik tárgyai, hogy ő ebben teljesen szabad.

Tényleg valami fényképezőgépmütyürben kellene gondolkodnom. Vagy valami jó kis franciakulcsféleségben. Csőkulcs készlet? Nagyon szeretem, sajnos semmi szükségem rá. Na, majd gondolkozom. Dinamós elemlámpát szerintem csak Csehszlovákiában lehet kapni, 1970-ben. Azt vettem volna. És színváltós elemlámpa? Na, az jó!

Valamit nagyon várok. Épp most 10 perc múlva lehet megint telefonon érdeklődni, kész van-e. Öt év bizonytalankodás után múlt héten leadtam összes diámat (képeimről) (1959-től kezdődően talán csak 4 képem nincs lefotózva) –- hogy csináljanak belőle 9x13 cm-es papírképet. Egyszerre fogom látni (színesben), mit festettem az elmúlt harminc évben. Nagy esemény. Majdnem 9 ezer forint, ennyi amit a zsidó temető könyv honoráriumából magamra. (A könyv csúszik, még mindig remélem, hogy jövő nyárra kijön a nyomdából, 120 ezret kaptam a nyáron.) Nyaralót betonoztat (terasz) a Kata egy részéből, mifene. Most, hogy a múlt héten kemény valutaszigorítások, –- szerepe lesz a pénznek, ti. még mindig intézik, még mindig reménykedem, hogy a pénz 70%-át hivatalosan valutásíthatjuk. Nem mintha utazni akarnánk–-tudnánk, –- de mégis.

Dehogynem szeretnék utazni. Szüts hazajött Svédországból egy kiállításról. Engem is hívtak volna, de hogy én külföldre nem árulok... szóval hazafelé menet megnézte a Berlin-Dahlen Múzeumot. Na, az szinte az egyetlen múzeum Európában, amit nagyon szeretnék megnézni. Majd, talán. A gyerekek miatt nehéz utaznunk. Nincs vigyázó nagymama. –-

Na, ajándékügy. Ha valami Mark Rothko életéről, esetleg gondolatairól, angolul. Nem sikerült szereznem. Iszonyú gőgös pasas volt –- joggal. Evvel öngyilkossága 70-ben nagyon szimmetrikus. Jaj, ami még jobban érdekel: egyszer egy egész könyvet lefordítottam Braque-ról (napi hatvan perc, vagy fél év) és egy szó sem volt magánéletéről, szavairól. Volt-e gyereke? Vagy ez mellett, egyébként senki nem ismeri: van Braque-nak egy csodálatos, a halála előtti periódusa, senki nem ismeri, még a Thames & Hudson albumban is csak egy kép szerepelt ebből: Van Goghgal téveszthető össze, expresszív, mágikus. Ismered? Pár képet láttam, széles ecsettel narancs sáv –- gabonatábla, fölötte vakító kék csík, hosszúkás –- francia formátum. Az egyiken valami fekete folt: egy eke talán. Nagyon izgatott vagyok, mit lehetne nekem ajándékozni. Na.

Itten most minden mindig változik. A lift ma nem jár, Magyarország ma köztársaság, ma nem jött meg az ÉS. Nem tudom, miért. Igaz, vagy fél éve nem néztem bele. De mégis.

A kecskeméti kiállításomon a keresztúton kívül, össz. 7 olajképet tettem ki, sikerült szűkszavúnak lennem ez egyszer. Egyet választhattak ajándékba (a múzeum), a legrondábbat vitték. Valaki megkérdezte, milyen siker volt. (Nem voltam lent azóta.) Mondtam: fantasztikus siker. Majd 10 év múlva hazafelé ballagva egy mérnök fejében fölcsillan egy gondolatfoszlány –- és abban benne lesz, amit tőlem tanult.

 

89. 11. 27.                                                                    2032

Hidvégi/Kanada

 

Szervusz, Máté.

Most, hogy megvan az egész munkásságomról a színes fotósorozat (450 db, már kis albumokká formáltam, gyöngyörű) –- a fekete-fehér fotókat eltéptem. Ugyanis –- így látszott –- olyan kevéssé informatív nálam, nem érdemes (pl. MTA Műv. tört. kut. intézet) odaajándékozni. Legtöbb kép semmit nem mond szín nélkül.

Na, viszont tele lett a padlóm elszakított papírokkal. Tegnap este 10 perc alatt csináltam egy tekercs fotót róla. Kisfiam hordozta a reflektort előttem, félig-meddig komponálatlan új szemétfotók. Aztán a negatívot a nagyítógépbe téve –- megtakarítva a legkeservesebb munkafázist –- kivetítve, rögtön a lealapozott lemezekre átrajzoltam az egész sorozatot. És ma délelőtt 4-et „-le”- is festettem belőlük. Vagyis őket. Nyilván szörnyűek (azonnal a fal felé fordítottam őket száradni és nem nézem meg. De ebből már könnyebben tudok képet festeni –- folytatni már egy rossz képet –- könnyebb. 35x35 cm-esek.)

Új hely. Most itt ülök a hittanterem előterében, körülöttem a váltás ricsaja. Egyszerűbb itt folytatni, mint 7-re újra visszajönni Mikicáért. (Budai Ferencesek. Egy magasított karmesterszéket találtam, az az asztalom.)

Akkor most ez egy hosszú levél lesz.

Na a képkezdésem problémája. Legésszerűbb arról írni, ami ENGEM foglalkoztat most intenzíven.

Ezen tűnődöm hetek óta. Ismerem a Szőnyi képkezdési módszerét, próbálkozom végiggondolni, mások hogyan csinálták. Nagy Balogh, Egry ismerős. Rothko –- látom. Rembrandt. Nagy István. Derko. Vajda. Most egy néni elhaladt mellettem, és azt mondja: „-Dicsértessék a Jézus Krisztus”-. Szabályosan válaszoltam (papnak nézett?). Szóval. Persze minden új kép új szülés. És az is való, hogy a szenvedés elkerülhetetlen. De nem mindegyik. És mindenkinek van valami szisztémája. Én ezekkel a műtermes képekkel csapdába kerültem. Egyszerűsödnek a foltok, itt már nem ésszerű az előző képből indulni, ahogy én mindig tettem. És még egy. Ezek geometrikus vonalhálóból indulnak. A zsidó temető legalább organikus vonalrendszerből (is) indult. És valahogy könnyebben eljutottam az én olykor szeretett rózsa –- és mindenféle színű színharmóniáimhoz. Bár tavaly tavasszal sikerült rózsaszínű bútorokat festenem... érted a problémát? Valahogy tűl szűkre zártam. Túl szűk kört húztam magam köré. (Érdekel ez téged? De hát mit csináljak –-.) Fejemben jár Czimra Gyula életműve. Őneki elég volt a műterem-téma halálig. Amikor sikerült neki, akkor döbbenetes. Ez is irányít. De nem tudom, követni tudom-e. Na, becsukták az ajtót, kezdődött a hittanóra. Mellettem lábujjhegyen még egy szülő elsuhan (a lábujjhegy is rám vonatkozik). Szóval ezen töröm a fejem. Egy szisztéma, képkezdéshez. Ez nem megy a műterem-témámmal tovább, vagyis nem merem. Ez ama reggeli ötlet –- majd meglátjuk. Azért (is) nyúltam vissza a nonfiguratívhoz, mert szerettem volna logikátlanul színes színeket egymás mellé tenni, amit a műteremnél nem tehetek. (Most egy csuhás srác bedugta a fejét.)

Egy hete eszembe jutott Barcsay, akinél természetesnek veszem, hogy a figuratív és nonfig. között sétálgat hol erre, hol arra. Talán nekem is megbocsájtják. Azt se bánnám, ha ismételném magam (ha a kép jó). Csak menne a munka. És közben még figyelni kell a jobbkézszabályra, hogy Mikica fölvegye a sapkáját, hogy a tej ne fusson ki, hogy fogat is mossak és hogy érdeklődjem az operációja felől.

Más.

Egy induló karizmatikus periodika számára a lelki vezetőm megkért (utasítás), írjam meg az imaéletem rendjét. Négyszer írtam át. Valaki megkérdezte, nem volt kényelmetlen feladat? Azt hiszem, pontosan válaszoltam: nem olyan fontosak nekem az emberek, hogy titkolózzak, rejtsem magamat. A cikk –- mint mondják –- helyenként ki-ha-én-nem hangvételű, önhitt. Nem lehet ezen segíteni. Ha ezt öncenzúráznám, valamit biztosan elveszítene.

Egy idézet emlékezetből belőle. (Amikor az alkalmi, utcán mondott kötetlen imáról van szó:) Amikor a lányokról tavasszal lekerül a nagykabát: „-De gyönyörű melle van, dicsőség neked, Uram”-. Azt remélem, sok srác megkönnyebbülten fog hátradőlni a székben, olvasva.

Jó lenne leveleiden dátum!

Na, itt már ugrálnak a gyerekek, kezdenek körbeállni. Alighanem vége. Ha nem folytatnám: szia, ölellek benneteket, jót beszélgettünk.

89. 11. 27. Harmincadikán nyílik a Műcsarnok téli tárlat, mindenki zsűri nélkül 1 művet. Én 14-et, mert sorozat, –- a fotós kereszút. Montázsnak neveztem el a műfajt. Na, itt ugrál Mikica. Szia

                                                                                    2041

dr.Keresztes Szilárd

Nyíregyháza

 

Kedves Püspök Atya!

Küldöm II. János Pál pápa számára készített „-Stations of the Cross”- –- című grafikasorozatomat. Novemberi levelemben fölvetettem: esetleg a magyar egyház ezt a műtárgyat ajándékozhatná a magyarországi látogatás alkalmából.

Ha módjukban van, és meg kívánják vásárolni: örülnék neki. Ebből élek. Megbecsültettem: százezer forint. De bármekkora részösszeget is elfogadok. Ha nem kívánnák megvásárolni, akkor is, kérem –- szíveskedjenek ajándékként átadni. Köszönöm.

90. 5. 17.

 

90. 5. 17.                                                                      2042

Jutka/Franciaország

 

Hát megint beütött, a franc egye meg. Nadrágot kell venni. Gond. Na képzeld. Tragédia. Mi az, ami télen meleg, nyáron hideg, nem látszik rajta a festék, nem megy össze, nem túl drága és itt a sarkon azonnal megkapni, és persze olcsó. Jaj. Ennyit a lelkiállapotomról. Te tudsz nadrágot venni? Van valami részötleted? Transzponálható szisztémád?

Meg akarnak hívni a képző főiskolára mesternek, nem tudok dönteni így nadrágtalanul. Négy dél-koreai zoknit viszont sikerült vennem. Útközben valahová. Zsófi a kutyát hol veri, hol ölelgeti, még mindig bepisil. Kata búsul. Megjelent egy antiszemita cikk a Népszabadságban. Írtam a közösségek nevében egy válaszcikket, a cikk lényegében egy Szt.Ferenc -ima a békességről. Aztán most a Bíboros Úrnak is írtam a közösségek nevében, hogy foglaljon állást ez ügyben nyilvánosan. Közben most vettem egy farmert. Az eladó szerint csak egy számmal nagyobb, mint kéne, szerintem kettővel. Dögnehéz és merev. Most meleg lett, mindenesetre rövid gatyában járok. Ja, még Asztrik püspököt megkértem, hogy a nagy máriaremetei beszédébe foglalja bele, hogy mi elutasítjuk az antiszemitizmust. Megígérte és tényleg belevette. Ezt a részt aztán a TV is közvetítette. Zsófi dühöng, mert bundásalmát vagy mit kellene nekünk vacsorára csinálnia, Kata igyekszik most belevonni a főzésbe, mert hogy ő annak idején ehhez tökhülye volt, mint mondja (nem emlékszem erre a részletre).

Most le kellett megint állni a gépeléssel, mert a kutya ideült a két térdem közé, vakarandó. Erzsébet húgom valószínűleg Bélapátfalvára települ, kolostort kell építeni, már megkérdeztem egy-két volt ismerősömet: van-e kedved kolostort tervezni. Aztán néztem, mennyire tudják az izgalmukat elfojtani. A koldus keresztutam megjelent a Mozgó Világban, fekete paszpartu, minden kép külön oldalt kapott. Én meg megkaptam a Dorottya utcát kiállításra, végül is eldöntöttem, hogy kamarakiállítást akarok, és a szokásos két év helyett a Műcsarnok postafordultával válaszolt, hogy igyekszenek figyelembe venni az általam kért hónapot, vagyis nagy festő vagyok. Kecskeméten megint az elviselhetőség határáig szenvedtem, mintegy sportot űzve a dologból, viszont van onnét vagy 5 rohadtjó képem, azóta fejeztem be, s így együtt a műtermes képekkel képmutatás alkalmával kitapétázhatom az egész műtermemet. Most már megmutattam mindenkinek, s ezekben a hetekben szórom szét múzeumoknak. Szerencsére kettesével viszik. Megcsináltattam ezen a héten is az autót, úgyhogy megy. D. hetek óta eltűnt, a Dani közösségbe emigrált. Gyöngynek igen gömbölyű a hasa, Györgynek is. Ernő állapotbeli kötelességéből kifolyólag eltűnt, Kata szerint csaja van. Engem meg tönkretettek, egész életemben papírcsipeszhiánnyal küszködtem, és ez az érzés független volt a háromdimenziós matériától, mert részben volt csipeszem, részben húsz éve nem használom. És most egy tisztelőm Kanadából hozott húszat. Rögtön odaajándékoztam Katának, de engem tönkretettek. Igaz, Katától este visszaloptam, de észrevette. Zsófi most beballagott és baritonhangon közölte, hogy hülye a gáz és a bundásalma ezért vagy nyers lett, vagy odaégett, nem tudja, menjek vacsorázni, ő nem kér (jó volt, ő is evett). Hiányzol.

 

90. 5. 10.                                                                      2049

Levél Várszegi Asztrik püspöknek

 

Kedves Asztrik Atya!

Az idő rövidsége miatt úgy beszélek, mintha 30 éve ismernénk egymást, elnézést.

Lehet, hogy ötletem csak emberi okosság, akkor megfontolandó, de ha a Szentlélek üzeni, több annál. Imádkoztunk ez ügyben. Nem játszom a szavakkal. Dönts.

Azt javaslom, hogy a most szombati zarándoklat nyitóbeszédében keményen ítéld el a hirtelen szétömlött antiszemitizmust, hivatkozva a Zsinat 1965. okt. 28. enciklikájára, melyben:

”-mélyen sajnálja az egyház mindazt a gyűlöletet, üldözést és az antiszemitizmusnak sokféle megnyilatkozását, mely bármikor és bárki részéről a zsidók ellen irányult”-

A dolognak égető aktualitása van:

1. zsidó barátaim jelezték, hogy félnek.

Az iskolákban több helyen a gyerekek már zsidóznak.

2. A pártharcok során elhangzott antiszemitizmusok

3. új kormány, a kezdet eszmei bizonytalanságai

mindenki egy igazán felelős szót vár

4. április 29. Népszabadság. Határozott antiszemita cikk, lényegében a numerus clausus követelésével.

Erre a karizmatikus közösségek nevében a szombati számban röviden válaszoltam, de ez nem elég.

Ha a magyar egyház most nem nyilatkozik, történelmi pillanatot mulaszt el.

Keresem a módját annak is, hogy a Püspöki Kart talán imaközösségeink nevében fölkérjem egy állásfoglalásra. Most minden személyes léptéken át kellene lépni ez ügyben. Kérem tanácsodat, mi lenne ennek az optimális módja. Néhány nap múlva telefonon kereslek.

Szeretettel:

                                                                           Váli Dezső

[Két nap múlva visszajelezte, hogy beleveszi a beszédébe.]

Belevette a beszédébe, a sajtó ezt jól megforgatta.

 

90. 5. 12.                                                                      2050

Dr. Várszegi Asztrik esztergomi segédpüspök szentbeszédének részlete 1990. V. 12., a budapesti egyházkerületek máriaremetei zarándoklatán

 

[...] Mert testvéreim nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy ebben a magyar hazában nem csak mi vagyunk. Sokan félnek tőlünk. Én tudom, hogy a félelem nem mindig megokolt, nem mindig ésszerű dolog, de sokan félnek. Sokan félnek egy hatalomra kerülő egyháztól. Sokan megfogalmazzák, hogy félnek egy katolikus vagy keresztény kurzustól, egy olyan államhatalommal vagy politikával összefonódott katolikus egyháztól, amely a két világháború között volt. Testvéreim, ezt a keresztény kurzust, ezt a katolikus kurzust minden ízében tagadnunk kell. Nekünk nem kell sem állammal, sem politikával összefonódott hatalom, az egyház nem kíván és nem akar hatalmat, az egyház szabadságot akar ahhoz, hogy az evangéliumot minden embernek, kicsinek, nagynak hirdethesse, és hogy szeretetének szolgálatát minden embernek fölajánlhassa ebben a hazában. És testvérjobbot akarunk nyújtani protestáns, református, evangélikus és más felekezethez tartozó testvéreinknek, hiszen egy Úrnak, egy Krisztusnak szolgálunk, mi nem akarjuk az övéit elvenni, mi őket is Krisztusban akarjuk szolgálni és szeretni. És testvéreim, itt kell szót ejtenünk a mi népünknek, de azt hiszem, Európának és most már a világnak rákos betegségéről, az antiszemitizmusról. Nekünk testvérünk mindenki, és Jézus azért jött, hogy értünk, emberekért, nemcsak magyarokért, hanem zsidóért, szírért, arabért, amerikaiért, románért és még sorolhatnám a nemzeteket, nemzetiségeket, fajokat, feketékért és fehérekért és sárgákért, mindenkiért, egyetemes küldetéssel, egyetemes szeretetküldetésből jön. És minekünk úgy kell élnünk, hogy testvéreink ne megijedjenek, ne féljenek, ne irtózzanak a mi hatalmunktól, ami nincs [...]

 

90. 5. 12.                                                                      2051

(Az ügyeletes vezetőt én kértem meg, hogy a zarándoklatról szóló műsor mellett csináljon híranyagot is ebből.)

 

Szabad Európa Rádió

90. 5. 12. 16 órás hírek:

 

Várszegi Asztrik esztergomi segédpüspök a máriaremetei zarándoklat résztvevői előtt kijelentette, hogy a magyar katolikus egyház minden ízében megtagadja a két világháború közötti politikával összefonódott katolikus kurzust. A főpap a magyar nép és Európa rákos betegségének nevezte az antiszemitizmust, amely ellen a legjobb fegyver a szeretet.

fogalmaztam: V. D. és Vince András SZER

 

A teljes beszédet (valószínűleg egyetlenként) magnóra vettem 12.30-kor. 14.30 a kiemelt fontos részt legépelt állapotban + a kazettát leadtam a Kossuth rádió/168 óra/Mester Ákosnak. 15.30-kor a Szabad Európa Rádió bp.-i stúdiójának is.

Még aznap, vasárnap sugározták.

 

A TV Híradó stábjának, mint a „-Szabad Európa riportere”-a helyszínen előre szóltam, hogy mire figyeljenek. Az antiszemitizmus elleni mondatot vették föl, s ez aznap este háromszor elhangzott a tévében.

aznap

Szabad Európa 16 h hírek.

168 óra 17 h beszédrészlet

TV Híradó 19.40 beszédrészlet

Esti Krónika Kossuth r. (18.30?)

 

A Szabad Európa fölvett különműsora és a hír ismétlése elmaradt.

 

90. 5. 11.                                                                      2052

Kedves Asztrik Atya!

 

(Én is) nagyon köszönöm a zarándoklaton elhangzott beszédedet. Egy zsidó egyetemi tanár barátnőm, aki Dél-Amerikába kivándorláson gondolkodott, megkönnyezte a dolgot örömében.

Szíves tájékoztatásképpen jelzem a következőket: A teljes beszédet (alighanem egyedül) rögzítettem. Az antiszemitizmusról szóló rész ennek következtében mindenütt helyet kapott. A hangszalagot ugyanis még aznap délben leadtam a Kossuth rádió/168 óra műsorának, ők még erről külön beszélgetést is akarnak majd.

A Szabad Európa Rádiónak, ők már a 4 órás hírekben leadták.

A TV Híradó figyelmét is fölhívtam, bár ők amúgyis kint voltak. Az esti adásban ez a mondat kiemelten hangzott el.

Szóltunk még a Rádió Belpolitikai Szerkesztőségének, az Esti Magazinban közvetítették.

Szóltunk a Nők Lapjának.

A Magyar Nemzetnek sajnos egy napos késéssel, ma adom le, várják az anyagot.

Kapcsolatban vagyunk a katolikus országgyűlési képviselők frakciójával, sugallva, hogy kérjék föl a Bíboros Urat valamilyen formában (körlevél?!) való állásfoglalásra.

Jelenits atya segítségét is kértem, foglalkozik a dologgal.

Pár nap múlva keresnélek telefonon tanácsért: mi lenne a mi karizmatikus közösségünk részéről a legjobb formája annak, hogy a Püspöki Kart valamilyen állásfoglalásra megkérjük...

Húgommal van valami?

90. 5. 14. hétfő reggel

Szeretettel:

                                                                         (Váli Dezső)

Mellékletként egy kis antiszemita ízelitő. Sokszor a keresztények nevében írják alá. Nyilvánvalóan provokáció.

 

90. 5. 15.                                                                      2054

Képzőműv. Szövetség Közgyűlés (kérésemre)

A Választások során fölmerült ízléstelenségekre, valamint a Népszabadság 1990. április 29. számában leközölt antiszemita megnyilatkozásra gondolva felhívjuk az országgyűlést és a magyar népet, legyen megfontolt, és a szeretet jegyében határolja el magát mindenféle megkülönböztetéstől. Ne engedje nemzetünk egységét antiszemitizmussal vagy bármilyen etnikai megkülönböztetéssel tönkretenni, nemzetünket bemocskolni!

MKISZ Közgyűlése 1990. V. 15.

 

                                                                                    2055

Kedves Bíboros Atya!

 

Kérjük pártfogó segítségét a következő ügyben: Imaközösségeink nevében egy kérő levelet fogalmaztam a Magyar Püspöki Karnak. A levél a következő:

Tisztelettel kérjük a Magyar Püspöki Kart, hogy foglaljon állást körlevél vagy nyilatkozat formájában a következő ügyben:

Az országban antiszemita hecckampány folyik. Már kisiskolások is „-zsidóznak”-. Zsidó barátaink közül többen jelezték, hogy félnek. És a fenyegető levelek egy részét mint „-magyar keresztények”- írják alá, pontosabban hamisítják alá.

Ebben a pillanatban minden szem az egyházra szegeződik. Történelmi pillanatnak tekintjük.

1990. május 15.

Húsz katolikus karizmatikus imaközösség nevében fogalmazta:

                                                                         (Váli Dezső)

                                                 A Fioretti közösség vezetője

......

A levelet dr. Várszegi Asztrik atyához juttatjuk el, továbbítási kérelemmel.

 

90. 5. 28.                                                                      2056

Levél az MDF vezetőihez

 

Kedves Kulin úr!

Gergely Kati közvetített, tőle tudom, hogy ötletem tetszett, és hogy Lezsák úr szerint néhány egyéb képpel együtt lehetne fölrakni, hogy ne legyen a dolog túlzottan politizáló. Tehát. Fölajánlom az MDF- székház számára

”-Régi zsidó temető –- hazatérés”- A/85/14. sz. olaj, farost 130x170, 1986-87 képemet.

Ha pénzt kapok érte, nem baj, ebből élek. Értéke 140-170 ezer forint körül van. De szívesen odaadom ajándékba is. Katolikus és SzDSz -szimpatizáns létemre én így politizálok antiszemitizmus ügyben.

Képről dönteni telefonon nem lehet. Beszállítom, nézegessék. Biztos akad helyiség, ahol nincs nagyon szem előtt. Döntsenek. Nem sürgős. Ha pedig nem kell: hazahozom, elég egy telefon.

90. 5. 28.

Szívélyes üdvözlettel és sikeres munkát kívánva, valóban:

 

Tisztelt Lezsák úr!

Mellékelem Kulin Ferencnek írt levelem másolatát szíves tájékoztatás végett.

A kép beszállításakor értesültem, hogy Kulin úr munkahelye időközben a Parlament épületébe került. Így a döntés bizonyára az Ön kezében van.

90. 5. 28.

Októberben a képet csendesen épp haza akartam szállítani, mikor váratlanul Furmann Imre alelnök fölrakatta az irodájában..

 

90. 6. 13.                                                                      2057

Levél Földényi F.-nek

 

Tegnap éjjel mosakodás és lefekvés között, szemüveg nélkül átmentem a feleségem szobájába egy kikészített papírral. Meztelen voltam. A dolognak nincs erotikus jellege, én ilyentájt olyan álmos vagyok, hogy semmiféle erotikus jellegem nincsen. Viszont ő később fekszik, ezek a csendes percei. A papír a Világkiállításról szóló cikked kivágata volt, délelőtt olvastam a műtermem közepén, eleinte négykézláb. Ugyanis az újság nálam főképp mint olajfestékfelszívó szerkezet működik, s a használt papírt előszeretettel szórom le magam köré, otthonosságot teremt. Aztán fölültem a karosszékbe, pedig ott kb. egy az egy arányú a veszély, hogy munka közben is elalszom.

A bevezető hosszúra sikeredett. Tegnap fölmerült egy levél írása. Váratlan volt és felüdülés gondolatokat (számszerint talán ötöt, ami rengeteg) olvasni nálad. A gondolatok tiszták, a cikk jó. Köszönöm. Ahogy mondani szokták, valami tiszta fuvallat az iszonyatosan ostoba, büdös, szűklátókörű és csőlátású irományok között, ami azért mégiscsak beömlik a szobámba (is).

Erre ma délelőtt hozta a postás téglapiros könyvedet. A fülszöveget elolvastam, lehet hogy ennél is maradok. Jó ronda téma. Túl mélyen érint.

Nem jut eszembe semmi. És akkor jössz nekem itt a piros könyvvel az elmúlástól valófélelemmel.?! Kösz, van. Elég. Azért lehet, hogy elolvasom.

Az arcodra pedig nem emlékszem. Ami elég szomorú. Talán négy ember lehet az életemben, akivel szívesen beszélgetnék, mégsem teszem. Amíg élt, Vaszkó Erzsébet volt ilyen. Csodálatos szellem, kölcsönösen nagyon tiszteltük egymást, mégis alig néhányszor beszélgettünk. (Én hívő vagyok: majd odaát.) 18 éve hallgatok ebben a szobában, amiben élek.

De visszatérve témádra, túl az önsajnáló pátoszon, ez ügyben csak hitem tart össze. Ebben egy-egy percre meg tudok nyugodni, hogy ezen a gondolaton nem tudok túllépni, tehát ezeknél a gondolatoknál leheveredhetem, legalább egy szusszanásnyira:

„-Krisztus oldalából kifolyó víz,

moss tisztára engem.

...

Krisztus kínszenvedése, erősíts meg engem.

Szent sebeidbe rejts el engem...”-

Mit szólsz a szürrealizmusához? Paraszt nénik kórusban mondták egy kis plébániai misén, szentáldozás után. Leírtam, most már mondom én is. Ilyenkor csend van.

 

90. 7. 15.                                                                      2062

Szia, Jutka!

 

A vízvezetékszerelő András elhagyta közösségünket, Puchi találkozott vele, kiszedte belőle, hogy az én agresszivitásomat nem bírja. Auguszta több kísérletet tett a közi elhagyására, eddig kibekkeltem. De most kiderült, hogy alighanem Molnár Imréékhez akarna átmenni, persze nem tartóztatom. Eddig azt hittem, valami át nem gondolt teóriából-pózból kiindulva akart egyedül maradni, ahogy az elefántok betegen félrevonulnak, s úgy halnak meg. Meg is mondtam neki. Remélem, tudja, mennyire szeretem. Paula újabban kissé link, valami autóügynökség-titkárnői állásba kezdett. Tücsök húgom várhatóan már szeptemberben hazatelepül, megdöbbentő. Furcsa, mikor halott föltámad. Bélapátfalvára megy, a katedrális mellé építkezik, gőzerővel intézkedések, minap voltunk helyszínelni. Valahogy úgy kerül, hogy főiskolás szerelmem és férje fogja építeni.

Gyöngy fiút szült, nem láttam. Nagy pocakkal feküdve áldoztattam, volt ott egy rövidített közi. Bár állítólag a nyavalyások mégis jó későig ottmaradtak.

Persze a József és testvéreit is lehoztam. Miklóst esténként a ház apraja, de inkább minden nagyja csillogó szemmel várja a kis társalgóban egy nyolcszögű asztal köré szorulva: mindennapos barkochba, mutogatós-kitalálós játék, szópóker, mifene, ahogy mesélik. Nagy varázsló –-.Éjfélig is.

Mikicával volt egy megdöbbentő élményem. Egyik hajnalban pisiltetem, húzom róla a vizes pizsamát, valamennyire föl is ébred, és teljes szelídséggel és a sorsnak való önmegadással suttogja: hagy aludjak még egy kicsit. Nem volt a mondat végén felkiáltójel. Hát ennyire kiszolgáltatottjai vagyunk egymásnak?!

Ez a váratlan kiállításom, ez remény. Harmincméteres terem, az utcafront. Szeretném nagyon feszesre. Tudom, hogy nagyon jó anyag.

A fejemen már minden sebet elvakartam, a család is ébredezik. Így hát ennyi.

Eljuthatunk a derűig?!

Légy jó:

                                                                                  Deske

90. 7. 15.

 

90. 8. 2.                                                                        2065

J!

 

Nem leszek mégsem tanár a Főiskolán, mert nem hívnak meg, mégsem. Viszont teniszkönyököm lett, mert beütöttem. Ma kaptam rá a körzeti orvostól kenőcsöt, a szembe nem szabad kerülnie. Kellene dinnyét venni, a család egy hete Kékkúton, s a frigóból most fogy el az utolsó paradicsom is. A kolbász is, pedig lelkemre kötötték. A kiállításra készültem, lassan a végéhez, már 774 meghívó megcímezve és még külön aláírva. És százával csomagolva a posta számára. Múlt hét péntek reggel hat óta úszom a Lukácsban. Első nap 10 percet és fáztam. Az volt a hidegebb medence. Azóta mindennap, szép öregségem lesz. Ha. Iszonyú munkával lefotóztam a kiállítás anyagát 6x6 cm filmre, de ezt az Agfa típust fél éve már sehol nem hívják Magyarországon. Épp az imént bontottam föl a tekercseket, próbáltam olyan gyorsan kinyitni, hátha még valamit meglátok a festményekből. Nem. D. ma (7-kor) mégse jött velem úszni. Esetleges zsúfoltság esetére kidolgoztam egy teljesen harmonikus mozdulatsort, miszerint a kezemmel hátrafelé, a lábammal előrefelé tempózom. Majdnem egy helyben. Most napi 30 perc a normám. Mellúszásnál az a jó, ha az ember teste hullámzik a tempóvétel közben, vagy mint a srófhúzó, egyenes?

Lehet, hogy holnap reggel a család után megyek. Tegnap reggel Zoli két órát bütykölte a Trabantomat, de nem. Szerinte el kell vinni szerelőhöz. Az viszont szabadságon augusztus közepéig. Vettem egy „-bevált amerikai módszer”- könyvet: Dobd el a szemüveged! ez a címe. Tulajdonképp meg lehet csinálni. Elég nevetséges, amikor egy olyan nagy szellem, mint én, rendszerező kedvét irószerszámai derékszögbe állításával köti le, más feladatot nem találván. Ma két tojásból volt a reggeli. A nyeles lábos fülét diófapácolt faelemmel pótoltam. Tényleg kéne egy dinnyét venni. Kérdezd meg a franciáidat, ismerik-e Jean Henri Fabre nevét. Zseniális bogártudósuk volt, 1910 körül halt meg. Vett egy darabka terméketlen földet, sziklás–-szikes, azon élt vagy negyven évig a hártyásszárnyúakat figyelve. Gyönyörűen írja le kísérleteit, az etológia alapja. Viselkedéstani felfedezések. Irodalmi Nobel-díjra is tervezték, stílusa miatt. Most olvasom: A rovarok környezete és viselkedése. Kiváló.

Azért úszok, mert nagyon fáradt a lábam két hónapja. Bár valószínű, hogy a dél-koreai zokniktól. 5 párat vettem. Szorít. Van úszószemüvegem is. Semmit nem látni vele, de már csak néha megy bele a víz. 240 forint volt, elsőre kifordultam az üzletből. Fehér a pereme. Ma kitört az iraki háború. Nagy dilemma, vegyük-e meg Budaörsön azt a kétszobás hétvégi házacskát, amit már 3x megnéztünk. 7 kilométer itthonról, hétvégénket megoldaná. Kata légcsőirritációja állandósult, alighanem a Mártírok-környezet, vagyis füstszennyezés. Esetleg iskola után, délben ki lehetne járni Budaörsre, ott aludni, s reggel bejönni. Ez tényleg fantasztikus lenne. Kata dönt, bár tul.képp döntött, Kékkutat el kéne adni. Neki nagy dilemma volt. Mondtam, nehogy áldozatot hozzon. Zsófi megy 10-ike körül Franciaországba, valami hittan szervezés. Érdeklődött, te merre lakol.

Most: csütörtök este negyed tíz, augusztus másodika. A Széna téren tulajdonképpen ilyenkor is lehet dinnyét kapni. A Nyugat antológiát tovább olvasom, egy-egy zseniális gondolat mindenütt, jó. Az Ernst Múzeumban 100 folyóméter felületem van, s ha kibírom 15egyméteres képet rakok ki. Lehet, hogy sikerül. D.-t azért nem érted utol, mert néhány napig Kulcson voltak. Gyümölcs, fürdés, jó volt, Békés. Mamád (telefonon) mesélt Dél-koreáról.

Szia.

Deske

 

90. 8.                                                                            2066

MARANA-THA

Kath. Folyóirat, 1990. 4. szám

Imarendem

 

Lelkivezetőm kérésére írom le.

Vigyázat! Ami nálam igaz, nem biztos, hogy nálad is az.

 

48 éves vagyok, festő. Az első kamaszkori bűnökkel megkaptam a heti áldozást. 6 éve tértem meg igazán egy mondatra: „-Dicsőítsd az Urat napi 20 percet.”- Megértettem, hogy az Úr dolga még az enyémnél is fontosabb. És megtaláltam az egyedüli kopásálló célt. De honnét vegyek időt imára?!

Az Úr kitolt velem. Első időkben fölébresztett fél hatkor, frissen, ami előtte soha. (Ma: vekker.) Észbe kapva leszaladtam a hatos misére, s utána ottmaradtam a csöndes üres templomban hétig. Ma –- tanácsra –- csak másodnaponként. Közbülső napokon íróasztalomnál, ugyancsak hattól hétig. (Akkor még alszik a család.)

Tehát így:

1. Ellegelészem egy kicsit egy-egy festmény részletein, az album mindig nyitva az asztalomon.

2. Aztán ülök, mint egy levelibéka, és igyekszem figyelni, de nem megy.

(Megkérdeztem. „-Ne légy nyugtalan emiatt. Majd.”-)

Fejem tele munkatervekkel és fölkérődzött bánatokkal. Akkor sorra mindegyiket megmutatom Neki.

3. Lelkiismeretvizsgálat, nem gyakran. A bánat kegyelmét nem kaptam meg. Elnéző vagyok magammal. Avval áltatom magam, hogy én igazán soha nem akarok vétkezni.

4. A megteremtett békében már lehet hálát adni. És csoda, de a bajért, rosszért is lehet, az is Hozzá vezet. (Carothers: „-A magasztalásban rejlő erő”- könyve.) Mindent megköszönök, a Berlini Fal ügyét, hogy melegvíz folyik a csapból, hogy fáj a könyököm. Hogy lányom ma 200-adszor hagyta égve a villanyt a fürdőszobában.

A dicsőítő ima számomra magasabbrendű. Ott nem rólam van szó. Csak erre szűk a szókincsünk. Bár az 50. zsoltár: „-Aki hálával áldozik, az dicsőít engem.”-

A nyelvima besegít.

5. Egy zsoltár, saját sorrendem szerint.

Ami tetszik, jól aláhuzigálom, útjelzőnek későbbi olvasáshoz.

6. Kötött ima: a legkedvesebbeket bemásoltam a Bibliám végébe. Az egyikben vagy harminc felkiáltójel van (reggeli feketekávé helyett).

„-Te megerősítesz engem!”-

„-Nem csüggedek, mert Te vagy az én Istenem!”-

„-Bátran vallom, hogy a mai nap egy jó nap!”-

Egy másikat csodálatos szürrealizmusa miatt szeretem: „-Krisztus oldalából kifolyó víz, moss tisztára engem!”- „-Szent sebeidbe rejts el engem!”-

7. Imaközösségünkben egy lánytól tanultam úgy belekapcsolódni az Egyház életébe, hogy az ember naponta a miseigét elolvassa. Így az Igeliturgia Naptárt a bibliámban hordom. Apropó, Biblia. Ami nekünk vagy hatvan éve nem sikerült, protestáns testvéreinknél mindig kapható a zsebbiblia. Amúgy is, a Károli-fordítás gyönyörű. Egy baj van vele, szerintem Károli bátya nem értett meg minden Pál-mondatot. Így Újszövetségnek a Békés-Dallos fordítást használom. Az kiváló. Egybeköttettem a két könyvet, mindig a táskámban. Annyira szeretem, hogy már ideje lenne elveszíteni vagy elajándékozni. Úton vagyunk, csak semmi teher!

8. Ajánlottak egy mindennapra szánt elmélkedés-könyvet: Chambers „-Krisztus mindenek felett”-. Kapásból elutasítottam, micsoda pimaszság. Amit a nagy egyháztanítók nem mertek megtenni, ő mindennap helyet kér az életemben. Negyedik éve használom.

9. Közbenjáró ima. Nem mindennap, bár kéne. Papok, ismerősök, Hitlerek. A betegek ügye: lehet, hogy tévedés, de én nemigen kérek gyógyulást, mert nem tudom az Úr terveit. Tulajdonképpen lehetőleg semmit nem kérek (csak hitet és szeretetet). Inkább csak hálákat adok és dicsőítem Isten működését pártfogoltam életében.

Húgom szerzetes Salzburgban. Megdöbbenve látott egy Hruscsov-portrét egy plébánián. Hogyne, mondta a pap, 17 évig imádkoztam megtéréséért, így jó ismerősöm. (Hruscsov megtért halála előtt.)

10. Ha valami vallási olvasmány igen sürgős, beengedem az imaóra idejébe.

Hát ennyi. A számozásom nem jelent merev sorrendiséget.

Amit nem imádkozom

–- Elmaradtak a rózsafüzérek. Inkább csak autóvezetés közben, ha vidékre megyek. Egy ideig még Medjugorjében faragott ágacskát hordtam a zsebemben, tíz rovátkával.

–- Elmaradtak a képelmélkedések. Nincs fegyelmem hozzá.

–- Húgom olykor furulyázik, József Attilát szaval az Úrnak a cellájában.

 

–- Ami baj: csöndben lenni, figyelni az Úrra nem tudok. Elalszom. Valószínűleg az Úr fejcsóválva mosolyog rajtam.

Alkalmi imák

–- Utcán, amikor tavasszal lekerül a lányokról a nagykabát: „-Dicsőség neked Uram!”-

–- Hajnalonta, egy drinkbár előtt elhaladva: hogy itt igaz szerelmek és barátságok szülessenek.

–- Mikor villamoson kamaszok hangoskodása mögött sikolt a gyámoltalanságuk.

–- Ha mentőautót

–- Ha részeget látok.

itthon:

–- amikor nagyon megy a munka

–- amikor nagyon nem megy a munka

–- ha megtalálom az asztal alá begurult anyacsavart

–- szobabiciklizés monotóniájában megpróbáltam a keleti „-Jézus-imát”-

Kötött vagy szabad ima?

A szabadon fogalmazott imában biztosan én vagyok ott, de könnyen a felületes énem. Megzavart egy kőkemény mondat: „-Egyesek ima helyett felolvasást tartanak az Úrnak!”- Viszont egyházunk nem véletlen hangsúlyozza a zsolozsmát. Ma több kötött imát mondok.

Általánosságban

Szeretem az égi dolgokat a földiekhez kötni. Egy paptól kértem, fűzné bele prédikációjába ezt a két szót: marhapörkölt és ceruzahegyező. Nem szeretem a gondolatismétlést (locsogást) és az udvariassági hazugságot –- imában sem. Ellentmondok azonnal: a litániák gondolatismétlései például gyönyörűek.

Végül. Még a nyelvimától sem igen leszek „-ihletett”- vagy lelkes, ellentétben sokakkal. Az ima nekem nem öröm. Tisztességes esztergálás. Munka. Aminek értelme van.

Váli Dezső

ui. Uram, ma kivételesen fogadd el imának, amit itt most hajnalban –- fél öt óta –- írok. Már mást kellene csinálom és reggelizni is szeretnék. Köszönöm. Amen.

 

90. 7. 28.                                                                   2067A

EDDIG A JÓGA ( 78. 6. óta)

Először a Lukács uszoda.

Napi 30 perc.

ÉS: 1991. JANUÁR: ÉVES BÉRLET 4500-ért

 

90. augusztus

Műcsarnok programfüzete:

Ernst múzeum

VÁLI DEZSŐ festőművész kiállítása

1990. augusztus 16 - szeptember 16.

 

Váli Dezső három évvel ezelőtt témát váltott: üres műterembelsőjét festette meg. Azóta a képek sorozattá gyarapodtak. Hangjuk szűkszavú, befelé figyelő, csöndes. Éles ellentétben fölbolydult világunkkal.

A kiállítást rendezte: Baranyi Judit

A kiállítást megnyitja: Szüts Miklós festőművész

A megnyitó időpontja gyerekeink nyári szünidejéhez alkalmazkodik:

1990. szeptember 4-én, kedden, délután 6 órakor

 

90. 8.                                                                            2071

DÉVÉNYI ISTVÁN

MNG. XX. sz. Oszt. Vez.

 

Kedves István!

Amint jeleztem neked, hogy utóbbi három évem „-műtermes–-képeit”- majd bemutatom a Dorottya utcában –- megváltozott. Váratlanul fölajánlották mostanra ehelyett az Ernst Múzeumot. Meghívót persze kapsz, talán többet is. A képekből már jó néhányat múzeumokból kellett visszakérni, elajándékoztam. Ha neked valami megtetszene, az MNG-nek is szívesen ajándékoznék belőle.

90. 8. 14.

Szeretettel ölel:

                                                                           Váli Dezső

(aug. 16 - szept. 16-ig lesz nyitva, most rendezzük.)

Nem kell a disznónak kép.

 

 

 

                                                                                    2072

Szüts kiállításmegnyitó szövege:

Nyaralási napló.

Jugoszlávia, Mandré, 90. augusztus.

 

Egy hete vagyunk Pag szigetén. A nyaralás nehéz munka. G. híres világvevő rádióján időnként a Déli Krónika Pestről, mintha a Marsról hallanék híreket: Az SZDSZ sajtótájékoztatóján hülyeségnek nevezte a Kisgazdapárt földprogramját –- Szaddam Husszein keresztesháborút hirdet Amerika ellen –- Maggie Thatcher új Nürnbergi Perrel fenyegetődzik... Két napja fúj a bóra. Nem lehet szörfölni.

Egyetlen házifeladatom az adriai verőfényben: Váli Dezső kiállításmegnyitója.

Egy mondat a minapi TV interjúmból: Nálunk a szakmában hál'Istennek csend van. Vásznat-festéket még lehet kapni... Egyébként pedig –- ugyancsak hál'Istennek most aztán igazán minden érdekesebb Magyarországon, mint néhány festő nyafogása. A szakma legfontosabb hírei: Új államtitkárunk nemzeti kultúramentő handabandázása. H. L. a nagy király Bécsben lett múzeumigazgató. Magunkra maradtunk.

Tíz éve azt írtam valami katalógus-önéletrajzban: „-évi 15-20 csoportos kiállításon veszek részt”-. Idén kettő.

Már biztosnak tűnik: hamarosan bezárják a Műcsarnokot is. Ez talán tényleg baj. Idézet Váli Dezsőtől (soha nem merte publikálni): „-Sajnos semmi nem akadályozza munkám zavartalanságát.”-

Márai naplója az egyetlen könyv, amit képes vagyok olvasni ebben a tébolyult gyönyörűségben, amit Adriának és nyaralásnak hívnak.

Két igazi Válinak való Márai idézet: „-A boldogság fegyelmi kérdés.”- „-Ha csak dolgozni kellene az emberekért! Már az sem könnyű. De élni is kell köztük. S ez csaknem lehetetlen.”-

Luxusyacht a novaljai kikötőben. Füstüveg ajtók mögött perzsaszőnyeges szalon; sudár, gyönyörű emberek jönnek-mennek, üldögélnek fehér ruhában. Halkan, mosolyogva beszélgetnek. Négy percig boldogan irigykedem.

Márai: „-Van egyfajta téboly, mikor az ember makacson azonosítja magát azzal a téveszmével, melyet ennen személyiségének képzelt el.”-

Egy mondat készülő Mozgó Világ interjúmból:

„-Számomra a festészet a legnagyobb Kaland az életemben. Ahol igazán egyedül vagyok a jégen. Talán ezért ragaszkodom hozzá görcsösen évtizedek óta.”-

Márai: „-A rossz író kalandot és élményt keres a világban: azt hiszi, akkor majd írni tud. A jó író csak akkor menekül a világhoz, ha gyöngének érzi magát a legnagyobb kaland, a munka feszültségének elviseléséhez.”-

Halas-rákos-tintahalas vacsora egy kocsmában egy vagyonért. Mit nem adnék az Arany Tojás kifőzde rakott káposztájáért. Mélyen hallgatok.

Halászok. Éjféltájban futnak be a zsákmánnyal a kikötőbe. A hajólámpák fényében válogatják szét a mai fogást. Egyik rekeszbe a rákok, másikba polipok, tintahalak, egy harmadikba a nagyobb halak (ebből van mindig a legkevesebb). A maradékot, legalább ötezer kis rákot és egyéb szerkentyűt, hatalmas 10-15 centis csigákat, egyszerűen visszalapátolják a tengerbe. Hajnalban indulnak megint.

Naphosszat nézem gyerekeim boldog tombolását a tengerben: nyaralni necesse est.

S még egy utolsó Márai idézet:

„-Szicíliát megtámadták az angolok. A földrész sorsa, melyhez tartozom, nagyon hosszú időre eldől e napokban. Olvasok, dolgozom, órarend szerint, ahogy tudok, mint egy őrült, aki hisz a rögeszméjében, a pillanatokban is, mikor a földrengés összedönti körülötte a világot. S azt hiszem, ennek az őrültnek igaza van, bennem és minden emberben, aki pontosan teljesíti kötelességét, végzi feladatát e napokban. Szicília, Európa sorsa, az angolok támadása, mindez múló dolog. A gondolat és a munka megmarad. Lecsavarom a rádiót, mely hírül adja, hogy a megszállók elfoglalták Szirakúzát, s visszaülök asztalomhoz, Platónt olvasni és dolgozni. S mindezt nem érzem menekülésnek, sem mesterséges magatartásnak. Ez a világ dolga. Az én dolgom, hogy összeillesszem az alany, állítmány segítségével a fogalmakat –- akkor is, vagy éppen akkor, ha összedől a világ.”-

Szeretettel ajánlom Önöknek Váli Dezső kiállítását.

 

90. 8. 31.                                                                      2074

Élet és Irodalom

 

Programja: üres képek

Az ötvenes években –- meg több évtizeden át, sokáig –- tilos volt nálunk az absztrakt művészet, Váli Dezső gondolt egyet, és pótolta a magyar művészettörténetnek ezt a hiányzó láncszemét. Húsz évet késve persze, hiszen 1950 körül általános iskolás volt még. Ősének az amerikai Rothkót választotta, hagyatékát magyarra fordította, s annyi önálló vonással töltötte meg, hogy egyszemélyes iskolát teremtett művészetünkben. Hol több, hol kevesebb asszociatív elemet hordoztak visszafogott, nem egyenletes, sem mozgalmas, elmosott határú színmezői. A legtöbbször nem emlékeztettek semmire, magukat adták. Váli ars poeticája, hogy „-üres képeket”- fessen. Sikerült a legüresebb is, az Igen, csend van (1974-1981).

Most az évtizedfordulóra Váli Dezső otthagyta az absztraktot, és hagyományos festészettel lepte meg az Ernst Múzeum látogatóit. Kiállítása egyetlen téma monoton ismétlése: a műterem. A monotóniát még azzal is hangsúlyozza, hogy kizárólag egyforma méterszer méteres, mindig négyzet alakú képeket hozott. Úgy hallottam, hogy néhány éve eddigi életművét –- mivel az úgynevezett állami mecenatúrának nem kellett –- szétajándékozta. Action gratuite –- szószerint. Olvasom a képcédulákról, hogy a múzeumok is szívesen fogadták az adományait. Maradt a festő kiürült műterme, a képek hűlt helye. Ezeken a műterembelsőkön hagyományos a technika is, az olajfestés. Valamennyin a műteremszínpad három oldalát látjuk, a front a háttérfal, a hatalmas műteremablak. Ellenfény van itt mindig, hol erős, hol meg halványabb. Ennek a kamaraszínháznak szereplőgárdája mindössze a festőállvány, a dikó, az asztal. És egyszer egy fal felé fordított kép, a hátán Váli precíz, házi leltári számával: A/88/4. Szabályosan perspektivikus az ábrázolás, kivéve, amikor szabálytalan; a festés lazúros, atmoszférikus, bár a levegő sűrűbb, vastagabb, mint a valóságban. Szfumátót érzek, jobban mondva ködöt. A sok izmus után Váli visszanyúlt az elfelejtett impresszionizmushoz –- bár nem a szabadban fest, mégis döntő nála a fény –-, persze van ezekben a képekben expresszív, sőt konceptuális elem is. Gyönyörűen fest ez a művész, érzékenyen, szívet melengetően. Akkor is, ha ő maga inkább sokkolni szeretett volna a verizmusával, szegényességig vitt kopárságával. Tulajdonképpen semmi újat nem talált ki Váli, csakhogy néha a szenvtelenség, az impassibilité éppen a sokatmondó.

Monet a Roueni székesegyház című sorozatának negyven képét egy ablakból nézve festette minden napszakban; Váli is szobájának bejárati ajtajából nézte a makacsul ismételgetett nagytotáljait, csak néha vitte közelebb a kamerát, akarom mondani a stafelájt. Az én leltárom az egész kiállításról: ködös reggel, szürke, mintegy salétromos fal, barna harmónia –- besüt a nap, az ablak rács-mustrája vetül a padlóra –- fölülnézet a néhány bútordarab hamis perspektívában, egy szem kép –- azzal az inventár-számmal, melyet említettem már –- sötétedéskor, ha jól látom, mintha a feketéig is elment volna a művész, sötétzöld kompozíció, mellette pedig egy olyan világoszöld műterem, amit –- előre-hátra az időben –- minden festőnek kívánok, aztán kék, meg az alumínium-ezüsthöz hasonló fehér, váratlanul piros folt ugrik be –- csak egy asztal. Műterem a Mártírok útján (Margit körúton), Műterem Avignonban.

Váli Dezső a pálfordulásakor –- régi-új közgazdasági műszóval –- apportként hozta absztrakt képeinek színeit, színvilágát, színhangulatait, színkezelését. És magával hozta az üres képek programját is. Ez a műterem-ciklusa visszautal az egyik régi festményének –- fenn már említett –- címére: Igen, csend van.

Frank János

 

                                                                                    2075

Magyar Nemzet 1990. 9. 1.

 

Kiállítóteremben

Műterem üres kerettel

 

[...] Váli Dezső kiállításán, az Ernst Múzeumban (szeptember 16-ig nyitva) újabb képeit láthatjuk, százszor százas fatáblákat, a műterem mindeniken. Nem egyszerűen téma. Léthelyzet. Mert a puszta lét a téma, a végtelen magányoság idején. Minden kép –- többnyire ugyanaz a sarok, ablak, ágy, szék, felülről, legfeljebb egy falhoz támasztott üres keret –- létbe tágult pillanatai [...]

(bán)

 

90. 9. 4.                                                                        2076

Pesti Hírlap

 

MŰteremrészlet

Beszélgetés Váli Dezsővel

[...] –- Kik vásárolják a műveit?

–- Eddig az állam mecénált, múzeumok évente 2-3 képet vásároltak tőlem, és szinte minden évben kaptam egy-két díjat is. Most inkább egy-egy gyűjtő keres meg. A múzeumoknak nincs pénzük [...]

Ádám Zsuzsanna

 

90. 9. 5.                                                                        2077

Pesti Műsor

 

[...] Realista képeit kevés motívumból építi, hangvételük bensőséges, szűkszavú, befelé forduló, zárt, meditáló, csöndes, mintegy tüntetve, szembenállva fölbolydult, fölzaklatott világunkkal [...]

Cs. M.

 

90. 9. 8.                                                                        2078

Magyar Hírlap

 

[...] Úgy kell tudni elmerülni a látványba, a zöld vagy vörös különböző árnyalataiba, hogy a legapróbb részlet is fontos legyen. S akkor a csöndön keresztül egyszerre lényeges dolgokat hallhatunk meg. Mint amikor az ember egy zajos társaságban egyedül önmagára figyel. Befelé. A részlet részlete is fontos lesz –- miközben az egész terhesen üressé válik. Vojnich Erzsébettől láthattunk hasonló szellemiségű felületeket, amelyek nyomasztóbbak ugyan, de ez nem teszi kétségessé, hogy Váli Dezső művei is igazi esztétikai élményt nyújtanak. Őszintét, meditatívat, szikárat.

Chikán Bálint

 

                                                                                    2079

Magyar Napló 90. 9. 13.

 

Váli Dezső táblaképei az Ernst Múzeumban

Szín és fény

 

Az asztal, a fal, a heverő elemi tárgyak. Elemi szükségletek szolgálói. Egyrészt. Másrészt ezek itt mégsem pusztán tárgyak. Váli nem széket, állványt, padlót ábrázol. Hanem képet teremt. Akárcsak Cézanne, aki nem almákat festett, hanem festményt. A szemlélet megértése miatt fontos. A vonatkozási rendszer pontosításáért. Klee fogalmazta meg a legigazabban: „-A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz.”- [...]

A modern művészet önpusztító, kétes konzekvenciájú szabadságában a korlátokat, a kapaszkodókat megtalálók közé küzdte fel magát Váli. A külső és a belső világ közötti feszültségben különös harmóniateremtő képessége van. Szégyenlősen mondható ki a külső hangzavar miatt: vannak érzelmei. És képein a szépség [...]

S. Nagy Katalin

 

90. 9. 15.                                                                      2080

Népszabadság

 

ATELIÉ-KÉRDÉSEK

Váli Dezső kiállítása az Ernst Múzeumban

 

[...] A felettébb óvatos színskála felettébb változatos, rafinált és gazdag. A csupa beborult kolorit határai között a fáradtan derengő, kevert, horzsolt és tompa vörös műterem fájdalmasan eleven élettér lesz, s benne a mélyebb árnyalatú, noha szakadozott és befejezetlen képkeret vérrögös. A feketével elkomorított zöld még így is, sőt talán csak így fluoreszkált vésztjóslóan, s lidérces labirintusokba nyílik. A rosszkedvszínű alapokra felrakott kormos-zsíros feketék több táblán is már-már zolai tetthellyé váloztatják a stúdiót. Csoda-e, ha mellettük a fehér ezüstösen felragyogóvá, de még az egyenletesen és fényesen festett csukaszürke műterem is vigasztalóvá válik?[...]

Több, felülről ábrázolt műterme óhatatlanul börtönperspektívába záródik, de ezt a fájdalmas szigort a legváratlanabb pillanatban –- és szinte észrevétlenül –- emeli az embertekintet magasságába. Dikója, isten tudja, milyen bútortípusba sorolható fekvőhelye a négy pálcikalábával széttart, mint az egyiptomi és az óvodáskori perspektíva megoldások. Ha a színvilág komorsága vagy óvatos derűje össze nem tartaná, ha csak a statikán múlna, fekvőhely, szék, festőállvány magától szét is esne.

Váli igen egyértelmű világérzést, helyzetet, s ezen belül végtelen sok inzultust, drámát és némi óvatos harmóniát fest meg. Tehát korántsem atelié-problémákat. [...]

Rózsa Gyula

 

90. 3.                                                                         2082/2

Vajda György ex-kultuszminiszter helyettes

Budapest, 1990. 09. 14.

 

Kedves Deske!

Csak az elmúlt héten érkeztem ismét megnézni kiállításodat.

Tanúsíthatod –- nem kaptál tőlem gyakran levelet. Mégis: (verba volant...) le kell írnom!

Fontos, felemelően szép, kiemelkedő tárlat!! (Persze: csalóka egy-egy ilyen élmény. A „-befogadó”- hangulata sem mellékes. Értem (is) szól a harang.)

Örülök, hogy ismerhetlek, hogy barátomnak tudhatlak.

Dolgozz! (Úgysem tudsz mást csinálni.)

Baráti öleléssel

V. Gyuri

 

                                                                                 2082/3

Vámos Tibor levele a Mozgó Világ szerkesztőségébe, P. Szűcs Juli főszerk.-nek

MTA Számítástechnikai Kutató Intézet

 

Kedves Juli!

Megnéztem Váli Dezső kiállítását. Megdöbbentően nagy élmény volt. Hatalmas összegzése a múltnak a mai festő szemével, oda lehetett volna írni: ez maradt ki Vermeerből. Schaár Erzsébet Utcája óta nem éreztem ilyen jelentős élményt adó együttest a magyar képzőművészetben. Ezt a sorozatot egyben kellene tartani közgyűjteményben. Ars longa...

                                                                                   Tibor

 

                                                                                 2082/4

MOZGÓ VILÁG 1990/12. DEC.

 

Ami VermeerbŐl kimaradt

Váli Dezső kiállításán különös, ritka érzés fogott el [...]

 

A teremben majdnem egyedül voltam, a puszta falakra akasztott puszta képekkel, s ha nem lenne a kifejezés elcsépelve, azt mondanám, hogy elakadt a lélegzetem, s ha nem lenne az élményt nem érző számára barokkos túlzás: numen adest –- az alkotó szellem jelen van [...]

Megdöbbentő végkövetkeztetésű szintézis. A színek önmagukban emlékeztetők festőelődök sorára, a fény, a perspektíva, a sík és tér újra- és újrafogalmazott jelentése és megjelenítése –- hiszen a fény boldogság, megvilágosítás, iszonyat, bánat, kétségbeesés, bizonytalanság.

Mi minden szólal meg: Rembrandt színei, Cézanne asztalai, Vermeer műterme, de megszólal a hiány is: bizánczi formák, itáliai színek, németalföldi egek és tájak, az ember ábrázolása. Vermeer műterme a leglényegesebb emlékeztető. A vermeeri műterem tele van fontos, drága és jelentéseket hordozó részletekkel, a gazdagon díszített falak, világot jelentő térkép, értékes bútorok, drapériák mind tapinthatóan finom és megtévesztően ragyogó anyagok, érezzük a bársony melegét, a sárgaréz tiszta felületeit, a fény balról áradó főszereplő a főszereplők között, ahol egy másik főszereplő a lány, a maga fizikai, jellegzetes holland valóságában és a művészet elvont ideáljaként, a gazdag polgári szobában, megtestesült múzsa. Összejön itt minden vermeeri valóság és vermeeri jelkép, egy emberséget és gazdagságot egyesítő, gyönyörű transzcendentális illúzió megfogható valósága, hiszen ezért magasodik Vermeer minden hasonlókat ábrázoló kortársa fölé, a zárt mindenséget integráló módon egyesítő titkával.

Íme az ezredvég műterme, egy sokszorosan gazdagabb társadalom kiürült, puszta művészvilága, szemben a több mint háromszáz évvel ezelőtti ígérettel, a polgári gazdagság és emberi-kulturális értékekben gazdag, a polgár védett otthonában megvalósuló nyitott-zárt világ illúziójával [...]

Vámos Tibor

 

91. 1.                                                                    2082/7-10

HITEL 1991. 2. szám

 

Váli Dezső

[..] Ősz volt. Illett az idő az Ernst múzeum szecessziójához. A lépcsőház kövéhez, ólomüvegéhez, s folytatódott feljebb, Váli Dezső műtermes képei közt is. Lélekként járt ez a hangulat a Váli-festmények között. A napokban újra éreztem mindezt, mikor egy villamosablakból megláttam Dezsőt. A Mártírok útján sietett hazafelé. Mint egy szántóvető vagy szerzetes. Egyszerű ruhában, szakállasan. Negyvennyolc évesen. Reggel volt még, de sötét.

„-Az élet értelme, hogy Isten felé zuhanunk”- –- mondta nekem műtermében, mikor a festésről beszélgettünk. „-Amikor festek, bennem nem a témára való érzések dúlnak, hanem az okkerre és az égetett siennára vonatkozó kínok [...]

Hidvégi Máté

 

                                                                               2082/26

a VILÁG folyóirat (?) 1991. 1. szám. jan. 2.

40-42. oldal: KULTÚRTOPLISTA 90

Hernádi Miklós és Szemadám György az Ernst múzeumi kiállításomat említette.

 

                                                                               2082/27

”-JUSS”- 91. júni-júli. (HÓDMEZŐVÁSÁRHELY)

Vásárhelyi műhely

 

A festŐ bŰne és bŰnhŐdése

[...] Több ízben is hosszan gondolkoztam e műterem-börtön képek keletkezésének motivációján, de e sorok írásáig nem vallattam ki az alkotót. Támadt ugyanis egy elméletem, amely meglehetősen logikusnak látszik, és nem szeretném, ha Váli Dezső megcáfolna. Majd, ha megjelent, utólag megbeszélem vele.

Az első meghökkentő momentum a képek datálása: 1989-90. Az a két év, amelynek során, ha másutt nem is, de a kulturális területen teljesen megszűnt a pártállami hatalom, irányítás és ideológia. (Hogy az ideológiai követelményrendszer hirtelen eltűnése bizonyos fejekben milyen űrt támasztott, annak szomorú és mégis mulatságos eredménye volt az 1989. évi Képzőművész Szövetségi kiállítás, amelyre jó néhány szövetségi tag a „-szocreál”- követelmények megszűntére némileg ízléstelen „-kap-reál”- felkínálkozással reagált.)

Hogy Váli miért éppen ebben az évben kezdett börtöncella műtermeket festeni? Szerintem ki akarta festeni magából az előző húsz évet. Váli soha, egyetlen pillanatig, egyetlen festményig sem feküdt le a politikai hatalomnak. Volt is emiatt számos kellemetlensége, megélhetési gondoktól kezdve a szőnyeg szélére állításig. Például, amikor a Derkovits-ösztöndíj pályázatába azt írta, ahol követelmény volt az ideológiai továbbképzés is, hogy ő a katolikus teológiát akarja tanulmányozni, mert ebben vannak hiányosságai, hiszen a marxizmust–-leninizmust alaposan elsajátíttatták vele a Főiskolán. Számos művészi elképzelését nem valósíthatta meg, jó néhány képe évekig a műterem-polcon maradt, pedig nem politizált velük. Csak éppen nem politizált velük. Úgy gondolom, Váli Dezső ezzel a sorozattal búcsúztatta el a Pártközpont Agit.-Prop. Osztályát és egyben kifejtette azt a véleményét, hogy a művészet irányában tanúsított bármiféle politikai „-elvárás”- hova vezethet.

„-Műterem”- sorozatát a magyar festészet történetében korszakzáró és egyben korszaknyitó jelenségnek tartom; s bízom benne, hogy képeivel újra találkozhatom a vásárhelyi Őszi Tárlaton.

Pogány Gábor

 

90. 9. 3.                                                                        2083

Judit/Franciao.

J!

Tegnap azért már fölhívtam mamádékat, mi az üzeneted. Mondták, két nap késéssel telefonáltál, most tetted le épp a kagylót. Világosabban látom –- nem értettem –-, István atya miért javasolta neked, hogy utazz el innét. Csakugyan lehetséges, hogy most valamit nagyon megtalálsz. Örülnék neki (bár a bucsu bus/nincs hosszu u).

Lelkigyakorlat egész másképp történt persze, mint hittük. Egy karizm. dominikánust szerzett Gábor, de végül lemondta, mikor már a mellette faluban sikerült a szállás. Kata terve szerint a dicsőítés program volt megcélozva, de részben át kellett vennem a vezetést, s mivel arról nemigen tudok verbalizálni (ezt rögtön tisztáztuk), a hálaadás, illetve köszönetmondással építettük körül a témát. Váratlan eredmények is voltak. Töltöttél te már fél délelőttöt elmélkedéssel magadban, megköszönve a tárgyaidat külön-külön? És a múltadban a jó dolgokat. És az embereidet... ez jól sikerült.

Gyöngy babáját most pénteken keresztelik a Mártírokon.

Az utolsó közin Gábor elkezdett nyelveken dicsőíteni –- szentség volt –- , és mindenki kapcsolódott hozzá, fennhangon. Olyan atmoszférikus este volt (pedig a szót nem szeretem), amilyen még soha. Egy volt csakugyan a társaság.

A tenger milyen volt? Olyan? Vagy ne kérdezzek annyit? Mért ne kérdezzek?

Holnap nyílik a kiállításom (ünnepélyesen), ami már két hete nyitva van. Már írtak róla vagy 4 kritikát, és még fognak, és talán több turnus is lesz a TV-ben. „-A nagy magyar magányos.”- Miklós nyitja, remélem ma nem hal meg a mamája operáció közben. Autóbaleset, nyakcsigolyatörés. Az M 7-esen elgurult a Trabant kereke menetközben. Miklósék meg Adrián. Miklós megtalálta a megnyitószöveg első mondatát már. Márai 1944-es Naplóját: a boldogság fegyelem kérdése. Fegyelem vagy kegyelem?

Július 27-e óta nem mosakszom. Kell egy új Trabant-motort vennem. Találtam 5 jó nyári rajzomat. Júli. 27. óta mindennap úszom. Újabban Zsófi jön velem.

(Este. Most folytatom.)

Azt azért sajnálom (persze), hogy kiállításomat nem fogod látni. Kecskeméten tavasszal 19 egyméteres képet kezdtem, abból most 4-et kiállítok –- 2 nagyon jó –- a többi 15-öt már rég fölfűrészeltem.

Tegnapi újszöv.-ben volt egy szép grammatikai példa, kiírtam: if the Owner of the House knew the Thief was coming he would keep a watchful Eye and not allow his House to be broken into. Mt 24/43 (a nagybetűket improvizálom) és még egy jó mondat: Get out of my sight, you satan! Nem tudom a satan mért kis sövel van írva?! Ja, ne kérdezzek.

Na, fekszem, szia, holnap a nagy nap, megnyitó

                                                                                  Deske

 

90. 9. 18.                                                                      2084

Judit/Franciao.

 

J!

Hát írás-akadályok itt is akadnak. A papírt már órája befűztem, azóta: Mikivel lécből–-papírból repülőgépet gyártottunk. Minden munkafázisnál szükség van rám. Zsófi hosszan taglalta, milyen piros színű cipőt látott az Opera mellett a „-Satöbbi”- nevű boltban. (Eladtam váratlanul három képemet, mondtam, vehet valamit.) Jövő héten jönne fekete is, de nincs türelme kivárni, nem lehetne-e ezt befesteni? Talán tussal? Vagy vegytintával?

D. mindennap úszik velem a Lukácsban. 7.10-kor találkozunk a medencében, fél óra úszás, tus, együtt jövünk haza. Most tragédia, javítják a medence csempéjét egy hétig, így a 22, ill. most 24 fokos „-hidegvizes”- medencébe szorultunk. D. jobban bírja, nekem rémes. Ilyenfajta vicceket gyártunk: ez a hideg víz is biztosan jó valamire. Mondjuk, szódagyártásra –-. Aztán megkérdeztem, nincs-e tea-merülőforralója –-. Meg a József és testvéreiből az a jelenet, amikor az izmaelita kereskedők halk nyöszörgést hallanak a kút mélyéről, s az agg karavánvezető tisztelettudóan leszól: Ki vagy? Természetes tartózkodási helyed ez vagy jobb szeretnél nem ott lenni?

A melegebb medence 27 fokos egyébként.

Ma sikerült a két kordnadrágomat be- és visszacserélni. Túl szűkeket vettem tegnap. Rezzenetlenül fogadtam az előadónő feddését. Jó, hogy leveledet datáltad: szept. 8-9. Én ma, 18-án kaptam meg mindenesetre.

Kiállításom nagy siker volt, gondolom. Hét méltatás, TV és egy távolabbi rokontól több dobostortaszelet. A díszvendégségen a megnyitó után a Kata szobájában S. Nagy és Szüts azonnal összeveszett. Minden menetrendszerűen. Kata most hazaérkezett, átmenetileg Mikica leszállt a nyakamról, igen vékony szelet dinnyéket eszünk a konyhában. Este felnőtt közi lenne, de túl sűrű a program, azt hiszem, nem megyek, csak Kata majd. Tegnap egyórás interjú egy szerb újságírónővel, aki átmenetileg közis is. Mindketten angolul. Amikor a székszót egyikünk sem tudta, buzgón ütögettük maguk alatt. Megértettük egymást.

Egy teljesen új Trabant-motort vettem. Végül. Duruzsol. Csak egy darabig hatvannal kell vele járni. Különös érzés. Zsófiék új iskolaépületet kaptak Angyalföldön, a mosdók és tükrök térdmagasságban vannak, óvoda volt. Mindenki hülye –- szerinte. Tegnap Kata szúrópróbaszerűen belekérdezett a biológialeckéjébe, Zsófia a címet tudta és még néhány mondatot is kiejtett. Mikor Kata kérdőre vonta, hogy így mondjam, felháborodva válaszolta, hogy ő direkt kifigyelte, hogy a tanárok milyen idegesek lesznek, ha feleletkor egy diák sokat beszél. Van neki világképe. Ma látott irtó olcsón valami bőrszíjjat, ami irtó olcsó és részletesen elmesélte a csatját is. Jó fej, tényleg. Kutyáját 10 nap múlva operálják, a füle alatt diónyi daganat, nem unatkozunk. Mikica öt percenként zavartalanul az ölembe ül, hogy átalakította a repülőgép szárnyterelőlapját, s hogy ugye most milyen jó. És hogy én csináljam meg, mert ő ehhez még nem ért eléggé, tényleg, apu! Úgyhogy én sem egyvégtében írok.

Teljes összeomlás, hogy mit és hogyan fessek, alig elviselhető. Még próbálkozom műteremmel, félő hogy kifújt. Ha ott látsz témát, írd le, levélben.

Budaörsi vételtől Kata mégis megijedt, leállítottam teljesen. Más módot kell találni a hétvégi levegőzésekre. Most átnéztem előző két levelem másolatát (nagyon jól szórakoztam a keresztmetszeten).

Kata szerint a becserélt új (két) kordnadrág pont jó. Esetleg be kéne venni a fenekénél.

Tücsök Pesten téblábol. Tévéhíradót néz. Bankba jár. Ölég furcsa.

Tegnapi álmomból délután fél négykor 200! taxi dudálása ébresztett. Valami áremelés ellen tüntettek.

Sajnos, tényleg náthás vagyok. Most mit csináljak?! Nagyon hiú vagyok, hogy júli vége óta mindennap.Esetleg ússzak 10 percet?! Sokkal könnyebb a mozgásom egy hónapja.

Napközben Mikicával (3 napja itthon, náthás) megettük Kata süteménynek félretett dióját. Amerre fordulok, mindenütt tragédia.

Este van, abbahagyom, jó éjszakát!

                                                                                  Deske

90. 8. Tatabánya lelkigyakorlat

(amit megköszönök)

 

Bali

Zebi

Titi

Tücsi

Miklós

Kálmán

Sziszi

E

Zs

K

Gerő

Ruppert a.

Zua

Tom

Mackó

Öcsike

Géza

Marina Vlady

 

a statika

a jegyzetelés szokása

nyaki füzet

A, B, S, C napló

József és

Th. Mann

Gide

Seneca

Steinbeck

Pilinszky

Déry

Ottlik

Arany

nyugatosok

antiszem-ellenreakció

az ép. megértése: múzeumtervezés

ametiszt

 

Feri bácsi

Tibi

Béla

Tamás a.

György a.

Mari

Péter

SNK

 

2086A

 

 

(közi)

J

D

Auguszta

Paula

Sugár

Magyarász

Tölg

Munch

Nolde

Giacometti

Klee

Chagall

Nagy Balogh

Nagy I.

Derko

Egry

Szőnyi

Farkas

 

Holdvilágárok

Dobszay kiránd.-ok

Gerő szeretete

Knaur lexikonok

Skira

Thames & H

erdőfotók

Carothers

Voightlander

Fényes A +

Műcsarnok +

Ernst kiáll.-ok

Körtér

Gellérthegy

Szabihegy

Harangvölgy

cső

szerelmek

a lányok

lánytestek

fürdőszobaajtóm

 

Baál

Lorenzetti

Messina

Máté

Szrogh

Jánossy

Szalay

Pogány

Jurcsik

Maya

Villő

Rex

Muray

Gábor

Ági

Baka

Ujvári

M. Novák

Hidvégi

Dávid Kata

Marik J

nagyszülők

 

autóstop Balatonra

–- a Riviérára

Uccello

Umbria + Siena

Párizs

párizsi kék

Duray műterme

művésztelepek

Zsennye

Nagymaros

Kecskemét

Zebegény–-tanítás

dr. Faustus

autonómiám

szobaberendezéseim

galériám

példaképeim

Jelenits

a könyvek léte

Egyetemi Könyvt.

a belváros

a belv. templom

 

Tabán

Rózsadomb

Angyalföld

művészház

Mester u.

Víziváros

Vár

MNG

Kiscelli

Kelet-ázsiai M.

kovakő

skarlát

szobaablakom

és pausz rá

lakberend. kezdetei

könyvtáram szét

ép. tört. könyvek

repróalbumok

a lány 1960 nyarán

autók fotói

Ljubityellel

evezés

dubló

versenyek

Duna

geológia

geo. lexikon

térképgyűjtés

Él. Tud.

Földrajzi könyv

Pesti Hírlap lex.

Apec

 

írógépelés

C. napló sziszt.

lételméleti gondolatok

székgyűjtemény

kis faszékek

Zs + Prága

Zs. kultúrája + Veszprém

Wright

Corbusier

 

Apec:

morfológia

lombfűrész

bélyeggyűjt.

 

merklin

a struktúrák szeretete

belsőép. folyóiratok

Kencsiki Bunka

Domus

fotózás

P six

24x24 gép + nagyítója

festm. reprózás

segédszerszámok

hajnali misék

jóga

műterem

bútoraim

képeim

Avignoni sz.

ágyam

íróasztalom

szerszámaim

Rapidográf

párh. vonalzóim

imaasztalom

fotólaboraim

a régi is

fűtésünk

Kékkút padlása

NDK műv. telep.

Ny. E. utak

Norvégiák

ott síelés

hajóút É.-ra

 

Taliesen East

furulya/alt

hanglogarléc

kottafotóim

tenorfurulya

Bach H moll

Bartók

Brácsaverseny

műteremfotóim

a műt. megkapása

költözések

címlistám gépel

C nap. mikrofotó

 

görög út

norvég ösztöndíj

Korea

N. Y.

orsz. bajn. II. hely.

MTK

Újpest–-Meder u.

Szentendrei szig.

kirándulások

Nándi

közösség

tréningruha

MTK ház

rajzolás

útifüzeteim

oldaltáskáim

külföldre való

fekete album

Dési kör

főisk. felvételi

Zs. szerelem

a főisk. épülete

a kertje

könyvtár

 

XX. sz. festészet

trecento

síelés

ellenváll

léc–-cipő

 

salzburgi kapcs.

épülettervezés

Közért Karb. Váll.

Lakóterv

szabadfogl.

színes papírok

reklámgraf.

apparátus

hordozható rajzkészl.

pénzszerzés

Tihanyi altemplom.

P. halma

kritikák újságban

képelemzés sziszt.

Kkút építése

Mikica, Zs.

Assy

feszületem

képeslapgyűjt.

detailasztal

festőállv.

a korai csipesszel

rózsadombi óvoda

Schmal látog.

Assy sétáltatás

szoktatása

 

graf. paszp.

+ fotózása

diák fotózás

papír-opus-katalog-ff-színes

S. Ferenc

Pió

szétajándékozás ötlete,

1 év adminisztrálása

keresztutak ötlete

enteriőrök

pápai keresztút

ötlete is

Munkácsy-díj

Bonnard

Vuillard

Utrillo

 

zs. temető fotózás

regisztere

zs. sorozat

műterem sorozat

Váli keret

a rend fokozatai

meszelések

biciklim

Fulgur

Lurkó

Iluska

síbotom

hajnali síelések

tátrai síelés

görög fh. temp.-ok

avignoni lány

lengyel lány

Riviéra + Picasso

lányok mosolya

 

Musée Cluny

Távolkeleti M.

Montmartre

Metropolitain M.

Guggenheim

M. Modern Art

Ferenczy K.

Csontváry

sétalovaglás

cédrus

Vajda

északi táj

harisnyanadrág intézménye

szoknyák

Vészits And.

S. Lukács uszoda

úszószemüvegem

a kertje

kék csempe

az öregek

(az adott egy–-másfél óra alatt)

 

90. 9.                                                                         2093B

Esztergomi Keresztény Múzeum

Cséfalvi Pál

Esztergom

Berényi u. 2.

2500

 

Kedves Igazgató úr!

Ernst múzeumi kiállításom bezárt, –- szívesen ajándékoznék a múzeumnak egy képet. A Keresztény Múzeum alighanem az egyetlen, ahol nincs művem. Ha ajánlkozásomat elfogadja, kérem szíveskedjék egyszer meglátogatni műtermemben, kiválasztani.

Köszönöm:

Szívesen megmutatnám Önnek Keresztutam repróját is, amit a Magyar Püspöki Karnak ajánlottam föl megvételre vagy ajándékként a pápa jövő évi látogatására.

Nem válaszolt.

92.5.20-ig legalábbis

 

 

90. 10.                                                                          2094

Nádas Péter

Gombosszeg

8989

 

a dolgozó népet szolgálom

 

Visszajutott hozzám, persze, hogy dicsérted Ernst múzeumi bemutatómat

a világon minden mindennel összefügg

hát ezért

90. 10. 6.

Szeretettel:

                                                                           Váli Dezső

feleségem meg nógat, olvassam már el a KÖNYVEDET.

Ismeretlenül, postacsomagban küldtem neki egy (keretezett) rajzot.

 

                                                                                    2095

Gombosszeg, 1990. október 9.

Kedves Dezső,

 

ma nagy csörgések közepette megérkezett a csomagod. Kétségbeesetten nyitogattam, de szerencsém volt, mert az üveg cserepei csak éppen annyira sértették föl a papírt, hogy a körmöm peremével ki tudjam egyenesíteni, és el tudjam egyengetni parányi sebeit. Most ideiglenes helyre került, csakföltámasztva, lábadozó beteg, de amint új üveget kap, állandóan nézhető és látható helyre kerül. Nagyon örültem neki, nagyon nagy meglepetés volt és köszönöm, hogy betörtél az otthonomba is.

A kiállításod tényleg nagyon tetszett, az aszkézis, a teljes terek. Remélem, egyszer szemtől-szembe is láthatlak. Az olvasással pedig ne fáraszd magad, tán csalódsz, és akkor még ezt az ajándékozást is megbánod.

Szeretettel üdvözöl:

                                                                         Nádas Péter

 

90. 10.                                                                       2096A

Eötvös József Alapítvány titkársága

Művelődési Minisztérium

külföldi ösztöndíj kérelem Barcelonába, 7 napra

 

Kedves Kuratórium!

Egy lyoni telefonnal kinyomoztam, hogy a nagy jubileumi Vuillard -kiállítás 91. febr. 1-ig lesz megnézhető Barcelonában.

Nagyon szeretem Vuillardot. Azt mondják, melankóliára hajlamos volt, a szürkéket szerette. Nagyon szeretem, csakugyan.

86-ban volt már nekem oda egy ösztöndíjam, a repülőjegy is megvolt már, amikor közbejött Csernobil. Nem fogadtak, sajna. Viszont kidolgozott programom azóta megvan:

Katalán Múzeum

Régi amerikai régészeti és néprajzi M

Picasso M

Museo Maritimo

Güel Park

Gaudi gyűjtemény

Miró Múzeum

Keresztény Múzeum

Amennyiben választanom kell a tartózkodási, ill. az útiköltség között, és nincs mód a teljes út fedezésére, inkább a repülőjegy árát kérném. A hosszú vonatutakon mindig influenzás lettem, nem tudom, miért.

90. 10. 11.

Tisztelettel:

                                                                           Váli Dezső

Mellékelem 1986-os jegyzetemet, majd kérném vissza. Köszönöm.

30 ezer ( a repülőjegy árát) megkaptam.

 

                                                                                  2096B

Eötvös József Alapítvány Titkársága

Dr. Szepes Lászlóné részére

 

Ajánlás Váli Dezső festőművész pályázatához

Munkássága ismeretében szeretném figyelmükba ajánlani Váli Dezső ösztöndíj kérelmét. Váli rendkívül termékeny festőművész volt az elmúlt két évtizedben, amely ténnyel látszólag ellentmondásban áll, hogy legutóbbi, Ernst Múzeum-beli kiállításán különösen letisztult, már-már száraz és aszkétikus képeket állított ki. Eddigi életműve összegzése, tömörítése, végsőkig letisztult szintézise? Mindenképpen egy olyan periódusnak látszik, mely egy korszakot zár le –- amely után valami újnak kell következnie.

Azt hiszem, ennek az átmeneti időszaknak a tartalmas megéléséhez nagy mértékben hozzásegítené, ha spanyolországi tanulmányútra mehetne, és Vuillard valamint Picasso műveit megtekinthetné. Ösztöndíj kérelmét szívesen támogatom.

Budapest, 1990. október 17.

                                                                    dr. Beke László

                                                                művészettörténész

 

90. 12. 5.                                                                      2099

Kedves Beke!

 

A képajándékozás, hogy már egyszer pontosan megfogalmazódjék

1. Csak sütöm, sütöm a palacsintát, nem tudom nem sütni. Amit visznek: eladom. Ebből élek. (Kétharmada mindig selejt, azt kidobom.) A maradékot halmozzam halálomig? Hogy majd utána elkezdjen működni. Még egy esetleges Váli-múzeum kedvéért se érdemes együtt-tartani az anyagot. A szisztéma nem jó. Csak konfrontálódjék Barcsay Czobellel, egy falon –-

2. Aki használná: nincs pénze. Ez legyen akadály?

3. A müncheni fogorvosoknak viszont nem adom. Gyerekeim, gyerekeid számára termelek (ennyiben vagyok hazafi).

Külföld: a kép eltűnik a magyar kultúra számára, mint homokban a víz. Nem vagyok én akkora művész.

Szűkebb, itthon körben egyélet mű sugárzása viszont megtöbbszöröződik (Mednyánszky-rajzocskák a pesti polgárlakásokban).

Legfontosabb képeimet lehetőleg egyenesen múzeumba. Az biztos trezor.

4. Nézzük ezt az Ernst kiállításomat. Kitettem 22 képet. Szétajándékoztam:
Ebben semmi önzetlenség nincs. A kiállítás egyébként, ha kell, 80 év múlva reskontruálható.

Ezenkívül eladtam három* képet 45-, 50- és 60 ezerért. (* 4-et). Mondd, a listából, hol nem-jó-helyen van a képem?

Szeretettel ölellek, és hogy Dévényi Pista nem-et mond, szerintem már így is győztem:

és kösz a segítő szándékot!

Dezső

 

99. 12.                                                                          2100

Megnyitóbeszéd terve Szüts Miklós valamelyik kiállítására

Volt egyszer egy ember. Egy férfi. Jánosnak hívták, Barátai Janinak. Jókedvű fiatal volt, szerették a lányok. Vasárnaponként nagyokat sétáltak túl a városon, a fák között. Megnőtt. Megkomolyodott. Fürkészte az arcokat. Beleszeretett egy lányba, vállalták egymást. Nyitott egy kis boltot. Ügyesen vezette, de hát sok bajmolódás volt vele, este fáradtan ért haza. Jöttek a gyerekek egymás után, szerette mindegyiket. Anyagi gondok, több munka. Szerette a szép képeket, maga is festett olykor, szabad idejében. Barátai bíztatták is: fessél, Jani! Talán, ha negyven kép maradt után. Jan Vermeernek hívták.

Váli Dezső

 

91. 2.                                                                            2101

Szia J!

 

Január 6. Vízkereszt ünnepe, Katáék az esti misén. Mikicát már bezavartam a kádba, vakon és süketen minden sürgetésemre csorgatja magára a vizet és dudorászik. Időnként kikiáltja, hogy Sietek!, közben felemeli mutatóujját, billegetve biztatja magát: most a fülemet megmosom, most a nyakamat (de nem mossa). Törökülésben, csupaszon. Egy fél szivacsot egyensúlyoz a térdén: leesik-e. (Leesik.) Iszonyú jól érzi magát. Mindig.

Kiderítették rólam, hogy jó író vagyok, és a Mozgó Világba havonta írhatnék is egy rovatot. Nagyon tetszik. (Nagyon tetszem magamnak.) Mi lesz belőle, nem tudom, kétségtelenül van valami tartós éhségem a kommunikációra, akár ilyen szinten is. Új pályát aligha kezdek, mindenesetre kedvet kaptam egy levél erejéig most az írógépet előhalászni.

Azt mondja, olyasmit írhatnék, hogy: a múzeumom. Elemezhetném kedvenc képeimet, mondjuk Uccello csataképeit összevetni Chardin nosztalgikus tengeri tájaival.

 

A karácsonyt átvészeltem. 24-én délelőtt lettem beteg –- arcüreg –- 38 fokos láz, meg ami kell –- és mostanra, az iskolai szünidő végére, lábadozom. Tegnaptól már uszoda is. (Kata csak utólag tudta meg.) Így hát –- bár nemcsak miattam és általam –- mindenféle karácsonykörnyéki utazás meghiúsult, ám mindenféle vendégségekben többeknek nélkülözniük kellett. Csak nem tudtam eleget olvasni, félkönyéken zsibbad a karom, megoldhatatlan. Katától egyebek mellett egy üveg alkoholt kaptam karácsonyra. Sárga tojáslikőr. Két nap alatt, betegen. Főleg ha nem hoztak sokáig teát az ágyamhoz.

Zsófi se utazott el Prágába az ifjúsági találkozóra, bár ebben semmi részem nincsen. December elején megtalálta őt egy szerveződő Regnum Marianum sejt, és úgy beszippantotta, hogy már a jövő héten boldogan indult itthonról reggel 4!-kor valami külvárosba rorátéra. Állati jó volt, a Blahán találkoztunk fél ötkor, vagy mikor, egy kilencszemélyes mikrobusz vitt ki bennünket, mind a tizenhatunkat –- mesélte.

Miklósnak jövő héten nyílik kiállítása a Vigadóban, én rendezem. Két hete itt fest, keservesen kiszakította magát egy kicsit a stúdió-robotból. Késő estig számítógépezik, talán az utolsó hónapokban valamivel kevesebbet. Ez már a kapitalizmus, nincs mese, és nincs megállás. Ha nem vállalja el, elviszi előle az üzletet húsz másik. Várja, nagyon várja a márciusi Kecskemétet. Családot is hoz, két műtermet kértek. Én e héten kezdek félni, mit hoz nekem majd az a március. Kínlódásban és képben.

Nagyszerű lett volna, ha Miklóssal párhuzamosan én is festhettem volna, szeretem az ilyet –- egy műteremben. Bár így is ki-kikászálódtam egy-egy órára, és néhány őszi képemet szerencsésen be is fejeztem. Csak mivel hivatalosan beteg voltam –- az eredményeimet magam előtt is titkolom. Sikerrel. Miklós pedig egyik képem kapcsán meggyőzően csapkodta a térdét, hogy ez hű, és ez az idei legjobb. Gyanakodva néztem, mint amikor valami vendég megdicséri a feleséged fenekét –- odapillantasz, igaz-e.

Goethe-verseket kéne olvasni.

 

Hajnalban a Margit körúton (Mártírok útján) próbáltam memorizálni két betűs plakátot, leírandó majd e levélben. „-A világot akarta megváltoztatni. De mindenben csak ellenkezett”-. Másik: „-A szabadság ritkán hord nyakkendőt”-; mi lehet ez? Meg: az új budapesti főpolgármester (volt szamizdatos főellenálló, Demszky Gábor) fölszólítja a főváros polgárságát farsangi fölvonulást tartandó. Nahát, új hangok. Kata még nem is tudja. Megint elolvastam, 20 év után, a Rilke Kornétás dolgot, most se értem, mi a fene ez. Írt két hosszú tanulmányt Rodinról, az viszont fölkeltette a vágyamat valami repróalbumot föllelni ez ügyben.

Fáj a hátam. Pár napig egyáltalán nem bírtam ülni se, azt mondják, járvány, és az én bajommal együtt jár. Hosszas művészet volt a cipőpertlit oldani. Most viszont leesik a fejem, fél tizenegy, megyek ágyba, szia.

Nem írni kell nekem, hanem aludni!

 

Ez már január 12. Ménfőcsanak, Botond atya plébániája, családdal. Most tudom folytatni.

Három hónapja hordom magamban a gondolatot, hogy letollak, miszerint egy hétig nem bírsz egy levelet befejezni, merthogy annyi a dolgod. Rosszul szervezed, vagy fegyelmezetlenség. Vagy Ménfőcsanak.

Visszatérve a fentebbi két szöveges plakátra: aláírás kézírással valami Loesjie vagy ilyesmi, és holland impresszum. Már néhány egyéb, igen bizzar és talán humorba hajló fanyar, és szinte megfejthetetlen szöveg volt már –- talán egy nagy sorozatnak készül.

Zsófi nem jött ide velünk, viszont több turnusban összes barátnéját (egy éjjel négy) a Mártírokon altatja. Főleg a Regnumos csapat. Valamit megtalált. Katával tűnődtünk, mivel vonzza a társait, mert beszélgetés helyett inkább csak böfög szerintem. Talán tényleg a vitalitása, dinamizmusa. Kezd gurgulázva-nevetgélve telefonálni, akkor sürgősen bemegyek a műterembe, hogy ne halljam. Bár talán a metakommunikáció ezen a szinten tényleg fontosabb, hogy élek, hogy ivarérett vagyok, szeretek élni –- és (röhögve), hogy az az állat megint egyest adott földrajzból, pedig a háromból kettőt tudtam.

 

Azt mondja Robi, naplóm alapján meg egyebekből is: ötletes vagyok. Ez is érdekes. Ezt a fogalmat nem használtam. És akkor ez leleplező is, megint egy önáltatás, egy álmítosz. Tudod, mint Pilinszky sajnálta önmagát, hogy szegényes a nyelve, de hát gügye nagynénitől tanult beszélni. Én meg azt mondom: három éve műtermet festek, mert nem jut eszembe más. Azt mondja Robi, nyilván semmi problémát nem okozna minden táblán új témát festenem. És hát sajnos valószínűleg igaz.

Amihez kapcsolódik egy októberi beszélgetés. Szilágyi Péter, volt esztétikatanárom följött a kiállításom után képet választani –- igen tiszteljük egymást. Mondom neki a fenti sódert a monotóniám okáról. Azt mondja: Dezsőke, ez a történet magával együtt elmúlik. Maradnak a képek, amik azt mondják: iszonyú alaposan körbejárt egy témát. És 50 év múlva csak ez lesz igaz.

 

Mázlid van, hogy egy hétig nem tudtam befejezni ezt a levelet. Közben (közben időnként mise közben is) nyaklógó füzetembe idevágó vezérszavakat írtam, így hát ha most lesz idő, viszonylag teljes térképet kapsz. Tehát tovább.

Ez is Robi-telefonnal indult. (Bámulatosan tudjuk –- mi emberek –- egymást szóval, jó szóval segíteni.) Azt mondja, több ronda terve van a Mozgó Világ címlapra, a főszerkesztő Párizsban, változtatni kell, és egy hét múlva nyomdai leadás, csinálnék-e tervet. Nem tudja, illik-e engem zavarni. (Ez is jó.) Épp vendég volt, mondom, este válaszolok, hogy megpróbálom-e, és egyébként, ha igen, hétfő 12-re leadom. Persze, aznap éjjel megcsináltam, ez az a ritka alkalom, amikor fölmentésem van lefekvésből. Persze, kiváló lett. Ebben a piros-sárga-fekete-zöld címlap szennyáradatban, ami ma a magyar újságstand képe... Hófehér borító ecsettel fekete rángatott vonalakkal keresztülírva átlósan: Mozgó Világ. Nagyon jó, tényleg. Ja, már ezt az előbb írtam!

 

Lett egy télikabátom. Történet! Tehetségem negatív végpontja a ruhavásárlás. Namármost. A hajnali misén fázik a térdem, megérik a gondolat: negyed évszázad anorákja után: térdtakaró télikabát! Nyilvános ima ez ügyben köziben, ez nem könnyű ügy. Két nap múlva Kata teafőzés közben: ja, láttam neked egy télikabátot, nézd meg! Hol? Itt szemben, a Minisztérium mellett a butikban! Zsófi, lejössz, segítesz? Tíz perc múlva a kabát rajtam és többé le sem veszem. Készpénzfizetés, kiskaput hagyok: kérek blokkot, lehet, hogy evvel otthon a feleségem agyonvág. Persze, persze, nyugodtan hozza csak vissza, veszik ezt, mint a cukrot.

Ugyanis a kabát: DIVATOS!

Bélelt és össze van gyűrve, szerintem zöldes-okker, Kata szerint, azt hiszem, barna, mindenesetre bélelt, sportos, enyhén dandys, gyönyörű. Aszimetrikus valami izé behajlik a mellemre bal elől, egy gomb is van ott. Váll-lapok–-paroli, domború, alatta átlátni.

Most jövök én. Körömollóval kivágtam a hátát, vagyis a bélést, ugyanis az azonos anyag a külsejével. Evvel alul megtoldottam, és így már igazán hosszú. A hiányzó belsejébe meg Kata egy zöld (vagy kék) kockás szoknyáját varrtam. A parolit átvarrtam úgy, hogy a zárógombja most megakadályozza a táskám vállpántját az örökös lecsúszástól. (Ennek a problémának 25 éves története van.) Aztán le a Röltexbe Zsófival, vettem egy JÓ KIS BÉLÉSANYAGOT, leadtam a szabónak, –- téliesítettük. Én 19 órát dolgoztam vele, ezt tudom, a szabó két hétig ült rajta.

Van kabátom.

 

Vakarózásügy.Egy iszonyúan kiszámított pillanatban két éve talán, Miklóssal egy odavetett félmondatban megbeszéltem–-megígértettem, hogy abbahagyja a dohányzást. Én meg a vakarózást. (1957-ben már emlékszem, hogy vakartam a fejem.) Tartottuk. Megszegte, bár iszonyúan szégyellte. Október tájt mamája autóbalesetben kitörte a nyakát. Fogadalom: ha a mama meggyógyul, abbahagyja végleg. Egy európai hírű specialista megoperálta –- M. ismeretségköre igen reprezentatív –-, a mama túlélte, gyógyult. Miklós aggódva kérdezi hetenként: hogy gyógyulsz? Mire a mama segítőkészen, jaj, kisfiam, nem tudom a nyakam eléggé forgatni. De sajnos, nincs segítség: úgy várjuk, január 20-án „-kiírják”- a mamát, mehet (a 76 évével) dolgozni. A mama szánakozóan somolyog, mert tudja, hogy az én vakarózásomnak is befellegzik, őszintén sajnál minket. Talán a dohányzásra kéne rászokni?! Te jó ég, és akkor az arcomat se vakarhatom? (Most odanyúltam)

 

Most közben elküldtek kenyérért az ABC-be. A falu túlsó vége, autóval, Mikica jött „-az utat mutatni”-. A boltban aztán kiderült, hogy ott video bemutató van, folyamatosan mesefilmek az egyik pultnál. Persze ottragadt. Hazatalálsz egyedül? Igen. Hogy hívják, ahol lakunk? Botond atya. Plébánia. Ebére hazajövök. Maradhatsz, szia. Visszanézve még láttam, hogy a boltos egy háromlábú széket emel át a pulton számára. Ebédre talán tényleg hazaküldik. (Időérzéke még nincs.)

Holnapután megnézem a centenáriumi Vuillard-kiállítást. Barcelonában. Kértem rá ösztöndíjat sőt, ők ajánlották. Na?! A repülőjegy árát fizetik. Nem mertem hosszabb útra vállalkozni, mint négy múzeumnéző nap, meg az utazás. Mi lesz itt közben a magyar festészettel. Ha az ember ilyen módon fegyelmezetlen –- önfegyelmezetlen –- legalább kezelje őszintén. Maradhattam volna ott két hetet is. Még lehet, hogy az APEX ellenére meg is teszem.

 

Kati öccse három gyerekkel fél éve válófélben, szomorú. Többször imádkozunk érte. Újévkor kórházi inspekcióban –- egyedül volt orvos –- meghalt infarktusban. 30 éves volt. Hazaért.

Tücsök vezetni tanul. „-Ne az eszével nyomja a pedált, hanem a lábával!”- Fátylát ilyenkor hajcsattal hátul összefogja. Valamelyik segélyszolgálat küld neki egy autót. Miklóssal könyörögtünk, hogy mikrobuszt kérjen. Makacs, mint egy Váli. Erre vidéki barátai mondják: limuzinnal kinéznek a faluból, szerencsétlen! Valószínű ez hat.

Megint Robi, a Mozgó Világ h. szerkesztője, kb. 45 éves, nagyon szeret engem. Náluk nyaraltunk az Őrségben, műfordító. Jó ember, most olvasta a maradék naplómat, –- szóval:

hogy ne tartsam én magam olyan fontos embernek, hogy elpusztítsam a naplómat. Ez szellemes mondat. Akkor viszont elő kéne kotorni. Már megtudakolta: a Délpesti kórházban van egy olyan xeroxgép, ami mikrofilmről. Hát akkor talán így. György Petitől már mindenesetre hazahoztam a mikrofilmes dobozt. Fölnyitottam 4 év után. Kissé meghatódtam: 20 tekercs pontos sorban, mindegyiken jelzőcédula. Az első képkocka a tól-ig dátumot, a teljes címet és az oldalszámozás rendjét tartalmazza. A fedélbe még egy tartalomjegyzék kivonat belehajtogatva satöbbi.

 

Februártól 5 forint lesz a telefon, ami átszámítva nekünk havi 4000 forintos számlát eredményezne. Családi közgyűlést hívtam össze, mert valamit tényleg kell csinálni. Én a saját készülékemről lemondtam (udvariasságból, pontosabban szolidaritásból), az előszobai készülék mellől pedig elvettük a SZÉKET. És persze kéretik röviden. Hát ez nehéz lecke lesz, látom. Hogy az „-és ti hogy vagytok”- típusú mondatokról bizony le kell szokni. Hogy tényleg csak a fontosat. Én –- keményen gyakorlom, nagyon fájdalmas. Nem gondoltam volna. Jó néhány kapcsolatom, nekem is, telefonon működött. Ja és (a benzin 47 Ft lett) az autót is leállítottam. Ez könnyebb.

Robi a cikkírási javaslat alternatívájaként javasolta (lehet, hogy Kata beszélt neki defenzív-tűrő–-megtartó lelkiállapotomról) –- szóval, hogy mint annak idején a napi 60 perc angolt, most úgy írjak naplót. De jó lenne! (mondom én). De egyelőre nincs –- a cikkíráshoz sem –- elegendő motivációm. Kell az az idő, az állvány előtt unatkozni. Ezért is nem olvasok soha napközben. Inkább vállalom ezt a szörnyű munkanélküliséget, ezt a téblábolást a kép körül, amikor nem megy a munka. És ráadásul lehet, hogy –- bölcsen.

 

Tücsök kolostorügye áll. A püspök külföldön. A Műemlékvédelmi Hivatal vezetőjét most cserélték le, nyilván a rendszerváltás szellemében. Mindkét fél okosabbnak tartotta, ha ebben a kulcskérdésben a döntést kissé elhúzzák. Hogy ugyanis a katedrális környékére vagy hova, és mit lehet egyáltalán építeni. Tücsöknek mondtam, hogy én bizony két hete az egri püspök vendégszobájában élnék, s onnét járnék a Földmérő Hivatalba, mifene, személyesen. Ez Magyarország. Fölvillanó szemmel bólogatva hümmögött, hogy: aha.

November végén írtam volna neked, de hát túl közel volt a karácsony - hogy akkor úgyis megjössz. Hát így. Szent Isten, az orromat sem túrhatom majd?

Elképzeltem (talán úszás közben a medencében) egy interjútöredéket VELEM, ahol is a riporter megkérdezné, hogy és hogy érzi magát, és erre a következőket válaszolnám: Nézze, kedves, (ezt egy Göncz interjúból loptam, ezt a fordulatot.) Én vagy negyven éve azon dolgozom, hogy ne akadályozzon munkámban, életemben az, hogy én mindig valahogy érzem magam. Leírhatatlan, hogy éreztem magam, milyen rosszul, mikor az A/90/4-est festettem. Na, és akkor mi van? Dezinformáló tény, hogyan érzem magam. Összevissza. Keresztbe. Sehogy. Nagyon. Mindenütt.

 

Tegnap a misén egy meglepő áldozás utáni ima volt. Mise után kintfelejtették a könyvet, bevittem a sekrestyébe, és ki is másoltam.

...a nélkülözhetetlen (!) múlandó (!) javak használatából (!) ösztönzést merítve (!) még hűségesebben törekedjék néped az örökkévalókra...

Komoly adalék 20 éves gondomhoz: mire való ez a három dimenziós micsoda, ez a világ. Értem, mire való Isten, értem, hogy én vagyok, –- de az összes többi?!! Tudatom már fölfogta, kitermelte, hogy a világ az egyetlen, kapott és fölcserélhetetlen eszközrendszer Istent megközelíteni, vagyis elérni. De ez csak a tudatom, érted, ezt nem élem igazán át –- még éretlen a dolog bennem. Ehhez volt ez az ima az jó adalék. Este a köziben fölolvastam, Paula fölkapta a fejét.

 

Miklósnak kiállítása a Vigadóban. Kezdettől tanácsadóként, végül rendezőként működtem. Először is hirtelen kellett dönteni, tán októberben: 91. januárt elfogadja-e? vagy 91. december. Mindketten úgy véltük, 12 hónap időtávolság manapság beláthatlan, hol leszünk mi egy év múlva, mi lesz, talán autószalon a Vigadóból, talán addigra Magyarországon az érett feudalizmus korszakába érünk. Szóval azonnal. Igen ám, de a telhetetlenség, természetesen. 60 oldalas, színes katalógust akart, –- a papírt jó vastagnak találtuk ki, hogy könyvnek nézzen ki –- midenféle szponzorok (egy éve nem tudtam, mit jelent a szó). Szponzorok: Filmgyár, Hungarokamion !, akik mind a kiállítást támogatják 30-40 ezerrel. De a katalógus az utolsó percben kétszázezerrel drágábbnak kalkuláltatott. Így hát egy példány, a nyomdai terv történt csak meg. A marha televízió ezt a hírt hallva jött ki (egyébként az én műtermembe) egy riportra –- a botrányszag. És Miklós belement a csőbe, nem értem, miért. Hogy nehéz kiállítani, hogy eladják a művésztelepeket, bezár a Műcsarnok, és a képekből persze nem lehet megélni. A tökfej. Mondtam neki előtte világosan: egyetlen gondolatnak van most reklámértéke, ezt és csak ezt hajtogasd mániákusan, bármit kérdeznek: Én, kérem, boldog vagyok.

A rendezés kemény munka volt. 18 képet hozott, kilencet ebből kidobtam, termenként három kép maradt. Elértem, hogy minden kép személyiség volt. Megnyitón millió ember, videóztak, zsongás, este még náluk, fél órával később értem el az ágyat, stb.

 

Közben vasárnap délelőtt lett, 13-ika. Botond atya 10 órás prédikációját még meghallgattuk, de a hideg miatt aztán –-. Majd délután a plébánián lévő fűtött kápolnában a misét. Emlékszel Botondra? Zömök, két ezüst foga, mosolygós. Fél keze még a kilincsen, ahogy beviharzik a parasztkonyhába, másik kezével már keresztet vet az asztali imához. A töltött káposztát hígan szereti, nővérének nem engedi meg, hogy megmossa a káposztát előre. (Ettől másmilyen, mint egyébként lenne.) Másfél éve került ki plébániára Pannonhalmáról, már este 15 közösségvezető! találkozott nála. Tapasztalatcsere okából végigültem, szerencsére az elején (rendesen) imádkoztak, utána jött csak a számomra kevésbé érdekes szervezési megbeszélés, végeláthatatlanul.

Holnapután ilyenkor Zürichben átszállok a barcelonai repülőre. Vissza kéne olvasni a levelem, nem tudom, írtam-e, hogy kértem és kaptam a Vuillard-kiállításra ...azt hiszem írtam... ösztöndíjat a minisztériumtól.

Hogy vagy, szia:

                                                                                  Deske

91. 1. 13.

 

                                                                                    2111

Képeslap Dobszay Lászlónak

 

Fiú! Ölellek születésnapodon! Beney atya mesélte tegnapelőtt egy papi találkozón leveledet a népi-magyar, ill. operettzenés miséről* „-Mintha kést forgattak volna bennem”- (500 operafelvétele van egyebek mellett). Világítótorony vagy. De a hajóknak nem feladata odamenni a toronyhoz.

91. 1. 31.

Ölel:

Deske

 

* ti. hogy rendszeresített gitáros beat-miséje után már csak ez következhetne a hívek megnyerése érdekében.

 

91. 2. 25.                                                                      2112

Judit/Franciao.

 

J!

40 kg macskaalmot 770 forintért lehet most kapni! Plakáton láttam a Mechwart tér sarkán. Környezetbarát, szagtalan, kívánságra házhoz szállítják!

–- Mikica antibepisilés ügyben akupunktúrára szállítódik rendszeresen általam. Régi közös ismerősünk, a kis zöld víziló házatáján is effélék történnek, –- kérte rajzolnám is le a szituációt. Mellékelem.

(Letétben) nálad lógó Régi zsidó temető festményem belekerült a „-Zsófinak lakást veszünk”- darálójába. Apának érzem magam, meg lehet (kell) vennünk édesanyám körtéri lakását.Eddig 237.000 Ft gyűlt össze, sok levél, sok telefon és felgondolások. D. nehezen adta ki „-nem vagyok fölhatalmazva rá”-. Ha nem is kompenzálásképpen, de épp most kapott tőlem egy keretet, Zsófitól meg egy nagyméretű Ausztrália térképet, a hátán az őshonos állataival, úgyhogy kétoldalas lakásdísz készül éppen belőle. Az üveges persze fumigálta, hogy nem is derékszögű. (Még soha egy keretem se sikerült derékszögűre.)

Úgy látszik, minden telefonoddal 1 két hónappal kitolódik hazaindulásod dátuma. Kezdek igen örülni, hogy valamit nagyon megtaláltál.

3 nap és megyek Kecskemétre. 22 napra, nem merek többre. Miklós is ott lesz teljes családdal, sőt egy hétre S. Nagy is, mert kapott egy szerződést a Farkas István-monográfia megírására, s a kecskeméti múzeumi anyag ehhez fontos. Általuk talán majd jobban elviselem magam. Tavaly április óta négy képem készült csak, ha jól nézem, félek ettől a három héttől, túl sok az elvárásom. Minden szokásos. Mikica influenzás, Katának most nagyon kéne dolgozni, Zsófi becsülettel kutyabérsétáltat.

Barcelonában voltam pár napig, valami 12 kiállítást és múzeumot, sokat láttam és tanultam a Pireneusokban egy zseniális kártyajátékot. Mikica ebben rendszeresen ronggyáver, nagyon élvezzük.

A műteremben egy széket másfél méterrel arrébb toltam. Le kéne menni ebédért és kiváltani Mikica orrcseppjét. De húzom az időt, mert leadott diafilmjeim is most lesznek kész, szeretném az egészet egy úttal abszolválni.

Megbíztak a pápalátogatásra készítendő plakát tervezésével, de nem hiszem, hogy nekilátok. Nem az én feladatom és egyelőre ötletem sincs. Csak keményen levágtam a tervet, amit mutattak (az ország legjobb plakátosa csinálta, Schmal, jó barátom, harmadrendi ferences) és ebből az apropóból a fölkérés.

Most Mikica kártyázni hív, hőemelkedése van, szobámban hever pokrócom alatt (sötétbarna, drapp toldás láboldalon). A levél félbemarad 91. 2. 26.

Írhatsz. Kecskemét Alkotóház Műkert.

                                                                                  Deske

 

 

90. 3.                                                                            2114

TV interjú

TV 2. műsorában valamikor 1990.

 

Egy festőnek joga van olyan buta lenni, amilyen csak akar. Szóval én semmi más okosságos dolgot nem tudok mondani.

R.: Ön buta festőnek tartja magát?

V.: Nem... festőnek igen. Festőnek buta vagyok. Embernek nem vagyok buta.

(Megvágott szöveg természetesen.)

Videoról megmutatták 1991/3. Leírtam.

 

91. 7.                                                                            2134

Pannonhalma

Főmonostor

Ajándékozólevél

 

O. S. B. Vásárhelyi Anzelm barátom szeretné a gimnázium kápolnájába kitenni „-Koldus keresztút”- munkámat.

Így hát készítettem egy, az eredetitől némileg eltérő méretű sorozatot:

B/89/44/1

”-Koldus keresztút”- 1-14 lap, fotomontázs

14x14 cm-es fotók, színezve. Készült: 1989-1991

Az eredeti példány a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, megvásárolták.

Az angol nyelvű változatot a magyar karizmatikus közösségeknek ajándékoztam, ez lesz közös ajándékunk a pápának, most, hogy idejön.

Örülök, hogy ez a munkám Pannonhalmára kerül. Gyanítom, ez lesz az egyetlen (használt) változat.

91. 7. 22.

 

91. 7.                                                                            2138

Mért közelítek a fogkefe-vásárláshoz a halál felől?

Füst Milán azt üzeni: „-lehet, hogy az életnek nincsen értelme, de a mészárosszámlát ki kell fizetni.”-

 

91.8.                                                                             2171

(Robinak csomag Nagyrákosra)

 

Robi bátya!

semminemű

honoráriumot nem fogadsz el

de ez reprodukció

(vagy semmi hosszú külföldi szót nem fogadsz el ?)

ez esetben:

továbbajándékozhatékony

 

nem szeretek lenni

ahol nem lógok a falon.

is.

ölel:

                                                                                  Deske

(Robi dühös lesz, hogy ezt itt közlöm. V. D. 92.8.)

 

91. 8. 12.                                                                      2172

Franciao.-ba

 

Szia J!

Pápalátogatás. Két plakátot tőlem is kértek, talán óriás zászlóként az Andrássy utat fogja végigdíszíteni. A Koldus keresztút angol változatát a magyar karizmatikusok közössége fogja a pápának ajándékozni, az ajándékozólevelet Marik Jóskával írattam alá. A látogatás legszebb kinövése: rejtvényújság. Head-line: főnyeremény AUDENCIA A PÁPÁNÁL és KEGYTÁRGYAK SZENTFÖLDRŐL.

Az úszószemüvegem. Nagyon szeretem, bár szűk a látótere, párásodik, nyomja az orromat és főleg mindig beázik. Múltkor szorosabbra, még szorosabbra húztam a szíját, eredmény nélkül. Most: meglazítottam. Azóta nem ereszt. Tanmese. Tanulságos.

Az idei nyár találmánya, hogy ha már nyaralni kell: műteremkofferrel utazom. Ez a másik: utólag jobb kompozíciójúra vágom a képet, ha lehet. Így: mindenféle pici képek születtek falun. Templomoldal, petróleumlámpa. Kissé ijedten nézem. Viszont olyan kicsik, hogy a keretméretet növelni kell –- hogy a kép el ne vesszen a falon. A hagyományos eszközhöz nyúltam: zsákvászon paszpartu a kép körül. Gyönyörű. Csak ehhez kis speciális fűrészgép kéne. Fölhívtam Sugár Gyuszit, kölcsönadná-e. De két hete fölakasztotta magát. Évek óta depressziós volt, kórházakkal. Most a ferences porcinkulai búcsúnapon teljes búcsút mondtam érte. Megúszta a nyavalyás az egész tisztítótüzet, ha igaz. A kereteket gép nélkül csinálom.

 

Örülök, ha / hogy megtalálod ott a helyed. Ha az itthoniakkal –- velem minden kapcsolatot meg akarsz szakítani, jelezd. Mondjuk úgy, hogy (megint) nem válaszolsz. Tényleg. (Csak akkor ki a fenét találok, akinek hosszú leveleket lehet írni.)

Naplóm ügye. Ugyebár pár éve eltéptem. De hát kéne. Egy hetes munkával mikrofotóról visszanagyítottam (60 ezer forint lett volna tán, kiadva a munkát.) A vargabetűt vállalom. Most egy barátomnak –- fordító és szerkesztő is, jó –- megmutattam, s váratlanul kedve van belőle egy „-jó könyvet”- szerkeszteni. Kb. 1/10-ére húzná meg a kéziratot, ami kettes sorközzel számolva 6000 gépelt oldal ma már. Különösen hivatalos és magánlevelezésemet preferálja. Sok munka van (nekem is) a dologgal, s ráadásul szerinte nem 20 év múlva kell kiadni (mint azt reálisnak ítéltem), hanem most. A dolog már csak pénzügyileg is annyira abszurd (a magyar könyvkiadás összeomlott, stb.), hogy mindenkinek nagy kedve van a dologhoz látni. Szüts a komputerével ingyen könyvvé szerkesztené a kéziratot, stb. Bizonyos izgalommal figyelem a dolgot.

 

Tavasszal kissé pirulva, s előre puhatolózva, jelentkeztem tanítani a Képzőműv. Főiskolára. Bár tárt karokkal fogadtak, de tavaly a rendszerváltó reformroham keretében valami 17 új tanárt vettek föl. De kurzusvezető tanárnak meghívtak. Hogy a kurzus ebben a szakmában mit jelent, egyikünk se tudja. Talán pár hónap alatt eljutunk a narancssárgától a kadmiumvörösig. Mindenesetre kurzuscímként ezt táviratoztam a Főiskolának: „-Hogyan fessünk szép képeket”-. Szeptember a gyerekeknek 1 hónapos kötelező művésztelep Csongrádon, megyek velük. Ez, gondolom, ismerkedési idő lesz. És októberben elkezdeni. Nem felhőtlenül, nagyon féltem az időmet és energiámat, –- festőként vagyok a fontosabb. Eddig viszont a megbízólevelet nem kaptam meg, mindkét változatnak drukkolok. (Ti. ha az egész elmarad.)

Valami pejoratív jelzőt mondtam Hamvas Béláról Gábor előtt, aki imádja. Majd kértem tőle valami könyvet tőle (keveset olvastam), hátha tévedek. Hát most olvasom: A nők. Leginkább szúnyogokhoz hasonlíthatók. Vérszívás nélkül nem léteznek, elpusztulnak, stb. A marha. Minden csalódott kamaszfiú fejében megfordul ez, na de leírni?! Éretlen. Rendetlen kisfiú, rendetlen okos kisfiú.

 

Aláírást gyűjtöttem: legyünk újra Margit körút! Pontokba szedve 5 érvet tudtam felsorolni polgármesterünk (!) számára. Ketten írtuk alá, két festő végül. Mert a másik kettőnek nem akaródzott. A festők megosztott tábora. A többi 4 –- pedig mind Érdemes Művész –- alighanem nyaral. Az Érdemes Művészek a Balatonon nyaralnak. Az úr ír. Karinthy.

Sajnos, a márciusi affér sorozat nagyon szétzilált minket, bár más–-más módon, de mindketten túlfáradtunk. Katával többet nyúzzuk egymást megint. Igyekszünk.

Ha írsz, elég 3 sor, ha nem, az: 0 sor. Vagy? Élsz?

Szia:

                                                                                  Deske

 

91. 9. 7.                                                                        2177

CSALÁDNAK CSONGRÁDRÓL LEVÉL

 

Kedveseim,

ha Kata nem ér rá a hét végén, a két gyerek lejöhetne együtt, ha van kedvük. S egy hét múlva majd Kata. Ha nincs jelzés, mindenesetre szombat délelőtt kint leszek a pályaudvaron. Aludni van hely, szobám is kétágyas, s a közös (csak általam használt) műterem fölött van egy romantikus galéria is sok habszivaccsal. Meleg ebédet kapunk, ez úgy néz ki, hogy dél felé leállítanak a konyhakőre két aluminiumkondért. Aki arra jár, merít belőle, majd maga után elmosogatja a tányért. Szerintem a létszám fele sincs itt. Hallgatót alig látni, két első- (ill. másod-) évessel vagyok köszönőviszonyban. Néha lent a réten valakik rúgják a labdát. Ketten. Három közös műterem, másikban Nagy Gabi elkezdett egy képet, a harmadiknak nincs állandó lakója. A háló–-ebédlő épületébe 10 körül bejön a gondnokasszony, hogy most már nem várhat tovább, kicsit rendet kell tenni, ha fölzavarja az alvókat is. Hát így –-

Egy hallgató külsejű egyénnek már négyszer bemutatkoztam. A kertész.

Délután egyik hallgató hozta a munkáit, hogy megmutatná. Ledezsőbácsizott. Nulladik évfolyamos. Még ambiciózus.

 

Pár száz méterrel a város felé, a töltés túlsó oldalán van itt egy volt orosz laktanya. Őrtorony, három oldalán mozgatható reflektorok, szögesdrót, fehérre meszelt törzsű fák és drótkerítés. A bejárati hatalmas kapu tárt, oldala gazos. Valahogy szeretnék sétálni ott egyet, ha –- mernék. Jó lenne az őrtoronyból ellopni a széket. Fémvázas, piros támla. Mindenféle takaró bokorsávok mögött egyebek mellett egy tartálykocsisor látszik, itthagyták. Aztán gyakorló–-fölvonulási területek, tiszti lelátóval. Talán golfpálya is volt.

Fújom az orrom, hát ez nemcsak nátha–-. Vettem is tegnap hat citromot. Ha van mellette (van) egy befőttesüvegnyi kristálycukor, meg egy kapirgáló kanál, és a bögrém, –- meglehetősen egyszerűen előáll a limonádé, nem is gondolná az ember.

A város. Kecskemét csöndesebb utcáit mindig szerettem, olyan alföldies. Hanem itt! Az úttest két oldalán 4-4 méteres gyep, időnként csatorna. És ennek két oldalán akácfák. De akkorák, hogy nappal is alkonyat van az utcák mélyén, s ettől fél-enteriőr minden. Hihetetlen intim, barátságos, nyugodt. Munkácsy, Paál, Barbizon. Ráncos öreg kemény nyakú parasztember fehér ingben karikázik hazafelé, köszönget a házak felé, a kapukba. Próbáltam rendezni, milyen szerepe van Klee vagy az én oeuvre-ömnek –- innét nézve, a Tulipán utca sarkáról?! Csak a nyárfák susogása. A mellékutak földesek, ritkán téved be autó.

 

Most Gáborék kocsijával Pestre indul két hallgató, egy marad. 16-nak kéne lenni.

Nagyon köszönöm, hogy a zsebrádióval gondoltál rám, Kata! A híreket igencsak hallgatom. Naponta változnak a birodalmak, hihetetlen! Nekem az a hír tetszett a legjobban, hogy Litvánia egyelőre gondolkozik, elismerje-e a Szovjetuniót?! A szombat délelőtti heti-ismétlést is hallgattam, erre Pesten kevéssé van mód, ezt igen szeretem. Amúgy is jó, ha itt zümmög. Ürességemet betölti. Mert képeimen nincs mit sokat gondolkozni. A műteremtémát persze hoztam magammal, nem találtam még mit, másba belevágni. Egy furcsa képem van, narancssárga –- krapplakkal (bíbor) 40x40-esek mind, hiába indítom őket 50 centisként, mindet utólag fűrészelem.

Háromnegyed tizenegy, vajon most kirándultok-e, kiskutyáim? Zsófia három méterrel előre? Mikica egy ganajtúró bogár fölött guggolva? Kata föláldozva magát, olyaskivel beszélgetve, akivel tulajdonképpen –-?

Én meg itt a halott darazsat nézem a padlón, éppúgy, mint annak idején Mártélyon, most 14 ezer valahányszázért, nettó. Mint mondták tegnap. A darázs ugyanolyan. Én?! A napsütés megint bujkál. Elindulok egy postaláda irányába.

Várlak titeket!

                                                                                  Deske

 

91. 9. 12.                                                                      2180

Pászthory Valter Györgynek O. S. B. (a tihanyi művésztelepet az egyháznak visszakérik)

Bencés Rendház

 

Drága György!

Igazi öröm volt találkozni veled annyi év után, s ráadásul Tihany gazdájaként! Tudod, hogy 38 éve kirándultunk először együtt Fiúékkal a pilisi hegyekben?!

És Tihany!... Tihany az ország szíve. Fiatal házas korunktól számontartjuk az alkalmakat, amikor ott járhattunk. Amikor lenézhettünk az emeleti múzeumfolyosó végéből a kék vízre a kék ég alatt.

Hanem nem örültem általános ellenszenvednek a művésznövendékek irányában. Egy öregúr mesélte: a pártbizottság megbízásából részt vett annak idején a hirtelenjében szétzavart váci szerzetesek hagyatékainak leltározásában. És hogy a cellákban mennyi női fehérneműt találtak, és hány ismert váci szépasszony aktfotóját. „-Megsemmisítettük, csendben”- –- mondta.

A szerzetességet én sem ezekből ítélem.

Biztosan történtek rendetlenségek. Tanárjuk datált egy ilyen évjáratot.

A gyorsrajzolók legalább nem giccset árulnak, hanem valódi képességüket. Tanárjuk szerint legtöbbjük albérletben él, s lakásra gyűjt.

Hallgattassék meg a másik fél. Rákérdeztem. Most csakugyan nincs kihasználva a telep. Tölg Zoli, a vezetőtanár, „-akié”- Tihany, s most épp csak továbbképzős (5-7-ed éves) hallgatói vannak, akiknek a nyári művésztelep nem kötelező, tehát általában valahol pénzt keresnek nyáron vagy utaznak.

S utoljára. Hogy az épületek rendbehozatalára nem tudtak többet áldozni, mint amennyit... ugye nem rajtuk kéred számon?

Most, hogy én is bekerültem a Főiskolára, hacsak konzultáns–-kurzusvezető tanárként is –- őértük is felelősséget érzek. Egyébként épp én is művésztelepen vagyok, egy másik festőtanár osztályával, egész szeptember hónapban Csongrádon. Elkezdtem. 22 éve nem volt munkahelyem, s a műteremből nem is nagyon léptem ki. Meglátjuk. –- Ha múzeumügyben segíteni: szólj!

Szeretettel ölel:

                                                                           Váli Deske

(másolatot megküldtem Tölg Zolinak)

 

9. 24. kedd                                                                   2194

CSONGRÁD

Egy emlék. Amikor belül égető, fölsikoltó fájdalom, és mégis nyár végi zöld mező, minden rendben van. Mikica forró lázas, hidegvizes lepedőbe kellett hengergetnem. Csöndben volt, majdnem mindig egyébként. Előtte hüppögött egy kicsit.

Milyen kár, hogy Miklóssal két éve csak komputerekről lehet beszélgetni, szinte!

Nagy baj van. A tréningfölsőbe tekert kenyerem jól tartja magát, de a boldog-habzsolón fölvásárolt 70 centi lángoltkolbászom fehéredik. Penész? Talán, mert nejlonzacskóban. Most mindenesetre hideg vízzel lemostam és WC-papírral szárazra dörgöltem és kiteregettem. Jajjj.

Nem az érzés, hanem az alázat. A szeretet az egyetlen paraméter, amihez lehet igazodni. Az értelem előtt és után, alatt és fölött is. A szeretet, ami szolgálat.

 

                                                                                    2199

1871

MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI FŐISKOLA

Festőnövendékek számára fakultatív kurzust hirdetek meg:

HOGYAN FESSÜNK SZÉP KÉPEKET? címmel.

 

A kurzus célja:

Önök java az ország szellemi elitje lesz. Mednyánszky vagy Farkas István súlyosan megváltoztatta Magyarországot képeivel, ha ezt csak egy szűk réteg tudja is.

Illetve Önök 20 év múlva tucatemberek lesznek, akik leginkább a drágaságról és az autókról szeretnek csevegni

ha

(legkésőbb) itt, a Főiskolán nem szokják meg a maximális önterhelést. Bármit is látnak maguk körül.

A kurzus formája:

A kurzus ideje alatt a hallgató egy olajképet fog megfesteni saját osztálytermében vagy otthon. Témát akár adhatok is:

Unalom

Uszodába mentünk.

Hetente kétszer pedig összegyűlünk és körbeüljük a behozott félkész munkákat. Megbeszéljük.

 

A kurzus időtartama:

Nyitott végűnek szeretném: kísérleti helyzet, s amúgy is, a művészi munka lényegénél fogva tervezhetetlen. Kb. két hónapunk van.

Egy előzetes rövid tájékoztató beszélgetésre mindenkit szívesen látok.

Váli Dezső

(plakát 20 példányban)

 

91. 10.                                                                          2200

EGY LEVELET (A SOK HASONLÓ KÖZÜL) ELTESZEK

Ajándékozólevél

A Szentendrei Ferenczy Múzeumnak ajándékozom

A/90/12

A/89/8

olaj

B/86/20/2

grafika

munkáimat.

Fogadják szeretettel.

                                                                           Váli Dezső

 

91. 10.                                                                          2202

EGYET ELTESZEK EZEKBŐL IS

TORNYAI JÁNOS MÚZEUM

Hódmezővásárhely

 

Kedves Barátunk!

Örömmel értesítjük arról, hogy a 38. Vásárhelyi Őszi Tárlaton szereplő alkotásait a Bíráló Bizottság javaslata alapján

a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége

díjjal (munkajutalommal) ismeri el.

Kérem, hogy a díj (munkajutalom) átvételére a kiállítás megnyitásán, 1991. október 13-án vasárnap déli 12 órakor a Tornyai János Múzeumban megjelenni szíveskedjék.

Egyben gratulálok is az elismeréshez és további jó egészséget, alkotó kedvet, sok sikert kívánok.

Őszinte nagyrabecsüléssel, szíves üdvözlettel:

                                                              Dr. Dömötör János

                                                                   múzeumigazgató

Muszáj lemenni. Egyszer másutt csak fél év múlva, telefonok után kaptam meg a pénzt.

91. 10. 10.                                                                    2205

Drága György Atya!

89. februárban ajándékoztam a Pasaréti Rendháznak a Keresztút-grafika sorozatomat. A keretek árát János-atya azóta ígéri (5500 Ft). Én ugyan bibliai szellemben erről lemondtam már, azonban mégiscsak szólok: azt hiszem, a Rend nem engedhet meg magának ilyesmit.

Te most plébános lettél. A kassza kulcsa is nálad van?

Szeretettel üdvözöl:

                                                                                  Deske

Válasz: Menjek a francba.

91. 10. 11.

 

 

91. 10.                                                                          2209

Klee a betegség határáig depressziós volt! Most mondták. Akkor jó.

 

91. 10.

Ma újra becsöngetett a koldusom. Takács Ferenc, 1908. június 11. Pozsony. 83 éves, most is száraz kenyeret kért

Erzsike megvan

Dachauból az angolok szabadították

a Komáromi csillagbörtön vagy mi

anyja nevét viseli

(az 500 Ft-ot összekeverte az 50-nel, sőt az 5-tel is.)

 

91. 10.                                                                          2209

Mikica: (egy épületrom) „-olyan, mint Aquincum alváza”-

Mikica II: iskolai szünet. Anyja délben váratlan hazajön, számonkérés, és sikerül Mikicát rászorítani az elmaradt házimunkára. Így hát ő fütyörészve, békauszonnyal, úszószemüvegben, tréningruhában és vízipipával, hóna alatt pedig egy hokiütővel nekilát a konyhában virágokat locsolni.

Mikica III, de ez régi: „-vagyok egy doktoj bácsi, valószínűleg. Doktoj Mikica.”-

 

91. 10.                                                                          2209

Miért „-C”- napló?!

A naplóm = festményeim opuszjegyzéke 1960-tól

          B =   rajzaim 1959-től

          C =   gondolati napló 1958-tól

      + D =   napi napló 1967-1973. Kidobtam.

       + E =   képvázlat rajzok opuszjele kb. 1960-1986. Kidobtam.

       + F =   belsőépítész terveim 1967-69- Kidobtam.

  M/82/1 =   Mikica, saját kérésére beszámozva

K,N,BO =   fotónegák sorszámai 1974-től

          S =   festmények szereplési naplója 1961-től

 

                                                                                                                                            2210

Szia Katalina! (névnapodon mindenki nekem gratulál!)

 

Negyed öt reggel, észbevettem, hogy vagy két órája levelet fogalmazok neked az ágyban, ésszerűbb fölkelni. Biológiai órám pár napja megbomlott, György Petiék megmérgeztek egy este valami gyümölcsteával, reggelig ébren voltam.

Kedvesem.

Nincs itthon a főnök, persze cincognak a:

kutyák

pormacskák

egerek.

A kutyák a következőképpen. Zsófi ugyan retteg, hogy folytatódik a dolog, ha hazajössz, de többszöri Sárosi konzultáció után elkezdtünk újságpapírt teríteni a kutya rendes éjjeli szarási területére. Hogy első lépcsőben arra szoktatni. Sárosi szerint talán lesz második lépcső. Azóta legalábbis éjjel nem lépek bele.

Pormacskák. Furcsa, de lekvár vagyok gyerekeimet rendebbre szoktatni. Nem tudom, hány hét távolléted után állna be a helyes rend, legalább is mostanában ez gyengébben megy nekem. Ha begurítunk egy labdát az előszobaszekrény alá, bízunk benne, hogy a kutya a fenekével ott ki is törölget egy kicsit.

Mi.

Hogy tudjad azért. Esti imáinkban munkád rendszeresen. Miki rendszeresen kedvenc zsoltáraimat olvassa föl nekünk kétszer, hogy megértse. Mondom neki, tudod itt mi az a „-madarász”-?! –- Persze, a Varázsfuvolából, mondja.

Elmentünk arra a vasárnapi hangversenyre is. Útközben sorolja: Szeretem az Éj királynője áriát, a Papagénót, a Szarasztrót, a Papagénót a Papagénával; nem nagyon szeretem a: Három tündért, a Paminát.

Én (kicsit szégyenkezve, de a Rómeót olvastam, elég fény volt a teremben zene közben is). Mondta Miki, mennyire sajnál, hogy nekem ez nem élmény. Hazafelé még beszaladtunk Mamihoz. Kirándulás azon a vasárnapon elmaradt. Ebből származtatom, hogy nem bírtam szusszal ezt a hetet –- majd elmondom.

Benéztem a Vízivárosi Galériába, hát (70 000-ért) árusítják László Barnabásnak 15 éve 3500-ért eladott képemet. „-Angyal a város felett”- A/70/4. A vezető félamatőr festő, tisztelőm. Aláírásra hazahoztam a képet eredetileg retaurálni egy kicsit, és még aznap este csináltam neki egy tisztességes keretet is maradék deszkámból. A dolog azonban eszkalálódott, a képet meglehetősen átfestettem. Sokkal jobb. Majd kéne a hátára valami igazolást írnom –- ragasztanom, hogy nehogy a kölcsönadót tegye valaki felelőssé, ha netán -

A szerelő –- ahogy reguláris –- ötezerért megjavította volna a Trabantot. 7 iszonyú döntés előtti perc után otthagytam, s kerestem egy sarlatánt, akivel ketten 150-ért megragasztgattuk. Nem szépségversenyes. A pénz megmaradt. S a másik fele: Miklóst megkérdeztem, nem tudna-e beszállni?! Hogy ezt (meg kell venni az 1992-es uszodabérletet) elég nehéz lenne –- adósságaimmal –- a kasszából leemelnem. Adott. Amennyi hiányzott. Még megdicsértettem vele magam, hogy ugye milyen tehetséges ötlet, soha nem szoktam pénzt kérni. Kedvesek voltak. Este 10-re mentem hozzájuk egy félreértésből kifolyólag. Erzsébet hangjában ugyanis némi elhárítást éreztem, tévesen, kihallani, ezért elbizonytalanítottam, hogy megyek-e hozzájuk, még a telefonban. Aztán 10-kor ideszólnak, hogy mért nem jövök, itt ülnek, várnak. (Erzsébetnek születésnapja volt aznap.) Így aztán éjfélig.

Tanítványaim. Ma reggel jönnek ide kilencre. Ez ürüggyel javasoltam gyermekeinknek némi rendet. Miki már ismeri őket, legutóbb zárásként megtanítottuk a csapatot a spanyol kártyajátékunkra, egy nagylányt keményen meg is vert azonnal. Szóval a tanítványok. Szerdán elém állnak, beleegyeznék-e, szeretnék a kurzust a rektortól egész második félévre kérni, meghosszabbítani –-. Meglepett, azóta úgy tűnik, nem is teljesen lehetetlen a dolog, ahogy azonnal meg is mondva, feltételeztem. Maszák Zolival ugyanis beszéltem telefonon, hogy –- ha már –- a dolog stratégiája pontosan legyen fölépítve: kiderült, hogy a diákönkormányzatnak (neki) súlyos jogai vannak. S a diákoknak mondtam, hogy már ne gondolják, hogy két-három aláírásnak súlya lesz, ó, mondták, szereznek huszonötöt, ők is gondoltak erre. Le kellett hűtenem őket, hogy idegennel (ne) irassák alá. Így is van vagy kilenc név.

Most fél hat. Mindjárt ima, uszoda. Mit együnk hét végén? Valamit ki kellene találni Zsófival megbeszélve, de ő gyereket őriz Miklóséknál éjszaka. Majd valami. Aztán kilencre jönnek a diákok, előtte kis takarítás? Vettem 10 dobostortát, Miki megtalálta a hűtőben. Ha kevesebben jönnek: mi is eszünk.

                                                                                  Deske

 

91. 12.                                                                          2218

1871

MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI FŐISKOLA

1062 Budapest VI., Andrássy út 69-71.

 

VÁLIDEZSŐ

 

Budapest, 1991. december 10.

Szíves tudomásulvétel végett értesítem Önt, hogy a festészeti kurzus II. félévre történő meghosszabbításához –- a hallgatók kérése ellenére –- a Rektori Tanács nem járult hozzá. Az 1991. december 9-i határozat értelmében a kurzus időtartama maximum 1 hónap, kivételes esetben volt szó 2x1 hónapról.

Fenti határozatról a hallgatókat is értesítettük.

Eddigi munkáját köszönjük.

Tisztelettel

(Sváby Lajos)

rektor

 

91. 12.                                                                          2221

Pest Megyei Múzeumok

Igazgatósága

Szentendre

 

T. Cím!

Hivatkozva telefonomra Ladányi úrral, leírom kérésemet. Szíveskedjenek engedélyezni, hogy egy Modok-képet lefotózhassak a Czóbel múzeumban. Kérem átszólni nekik telefonon.

A hónap jó része a Mozgó Világ leendő tíz műelemzés cikkének illusztrációjának összeszedésével, majd fotózásával telt. Ennek kapcsán vettem két csoda-vakut is, ötezerért a kettőt. Egyszerre kukorékolnak. Nem kell elsötétíteni.

 

92. 1.                                                                            2225

Kedves Tanár Úr!

Mayer igazgató úr kérte, hívjam telefonon. Átadta az Ön üzenetét, miszerint Zsófia (nagy) kislányom mostanában lusta. A hírt vettem, köszönöm. Az üzenetet a megkülönböztetett figyelem jelének vettem és külön köszönöm. Majd megpróbálok –-

Megvallom, a hír megdöbbentett. Zsófia lányom lustaságára még soha nem volt panasz. Tapasztalatom szerint rezzenetlenül, megbízhatóan mindig is lusta volt, a táncoló egerei ellátásának gondjaitól eltekintve. Hogy: MOSTANÁBAN...?! Rosszul ismerem?

92. 1. 7.

Szívélyes üdvözlettel:

                                                                           Váli Dezső

 

 

 

92. 1.                                                                         2226A

Kedves Igen Lendületesen Mozgó Világ!

 

Az általam tervezett 92-es címlap gyönyörű. De azonban.

Tudtom és vágyam ellenére a címsor 186-ről 156 mm-re rövidült. Kompromisszum: a következő számtól kérem 176 mm-re változtatni.

vagy (szerzői jogomra hivatkozva) a „-A borítót Váli Dezső tervezte”- szöveg alá havonta kérem a köv. kiegészítést szedni: „-bár ő a címsort kissé nagyobbnak tervezte”-/képzelte”-/álmodta”-

Teljes tisztelettel:

                                                                           Váli Dezső

 

92. 1.                                                                         2226B

Szia, Kata!

 

Interurbán kérdezted, mi van velünk? SEMMI. De kicsit részletezem:

Csütörtök

d.e. Cikket újragépel, tisztáz, du. ábrajegyzék,

este Mikivel kártyáz, egyszer meg is verem

Mikivel motorépítés bef.: ventillátor működik!

Zs. lakás visszajelentkezési űrlap: Mami kérte, melegvízátalánya kedvezőbb

új ebédbefizetőhelyre, megkeres, elintéz

éjjel, álmomban egy lány egy tejesüveget próbált földugni a hüvelyébe (régi típusú 1 literest)

konyhában nem gyűlik szennyes edény

Mikit hétfőn megdicsértem, azóta ágyneműjét reggelente derékszögűre hajtogatja, igaz, hogy az ágyneműtartóban állva

mise után reggeliadni hazajövök, aztán el, egyedül indulnak

irodákban gemkapcsot kunyorál délben

Zsófi főzése: mirelitborsó dobozt kikészíti a konyhába nekem

Krajcso adósságomhoz 30 ezer kivesz az OTP-ből

Zs. este közibe, Mikicával pizzát sütünk, percvekkert beállítja

Zs. Miklós gyerekvigyázást le akarná mondani, de elkésik

Miki nálam 150x leírja megint, hogy: együtt

Zs.-val Uccello cikkem elolvastat: tetszik

Bányászati Kutató konyhájától elbúcsúzik

Bányászati Kutató táblája már leszerelve!

Robi karácsonyi óriás Milka tábláját gyerekek között kisorsolom, de aztán együtt

Zs. időben fekszik, mégsem ébred vekkerre: javaslom, azonnal négykézlábra, Miki is

Zsófit lebeszélem, hogy a kutyát napi 2x a kádban mossa, bár utána Flóraseptezné

este Zs. hazarohan és elrohan Gyógyival, ott alszik: később kell holnap bemennie

tegnap időhiányból kifolyólag a kutyát nem etette: karácsonyi mézeskalácsdíszt és szart evett csak és este ezért lógott meg, szerintem.

Miki osztálytársától festéket kapott: este festett is.

Zs. szerint a kutya ma tök-édes.

szia!

                                                                                  Deske

 

 

92. 1.                                                                            2227

Budapest, Kiscelli Múzeum

Fővárosi Képtár

 

T. Cím! Megbeszélésünk értelmében:

A Képtárnak ajándékozom három művemet.

Felé és tőle / opusz: A/74/30

olaj, farost, 90x136 cm 1974-75

Majd befejezi a hálás utókor / opusz: A/73/32

olaj, farost, saját, színezett kerettel 57x37 cm 1973

Koldus opusz: B/68/47

szénrajz papíron 54,6x43,2 cm 1968

*Ezek a művek most a Budapesti Főpolgármester Helyettesi Hivatal irodájába kerülnek díszítésül, meghatározatlan időre, letétbe. A képekkel a letéti idő alatt is a Fővárosi Képtár rendelkezik mint tulajdonos. Kiállításra elszállíthatja. Ha a képek a Városházán a falról lekerülnek, a képeket vissza kell szállítani a Kiscelli Múzeumnak.

Váli Dezső

Másolatot kapja:

Marschall Miklós Bp. főpolgármester-helyettes

a *-gal jelölt bekezdés szövege mindhárom mű hátára rákerült, aláírásommal.

György Péter ötletére és közvetítésére három művet ajándékoztam Bp. főpolgármester-helyettesének a szobájába. Aztán még szereztünk képeket, talán majd még egy régi szobrot is szerzek neki a Kiscelli Múzeumból. A többi, polgárporté a múlt századból –- is onnét való. Szőnyegeket is vetettem, Szüts-képeket is bevittem, átrendezések.

Képeim jövője viszont biztosabb múzeumi tulajdonban. Ezért az egyidejű ajándékozási aktus.

92. 2. 3.

 

92. 1.                                                                            2228

Kiállításom megnyitására utaztunk le két napra.

Kedves Főapát Úr!

Most, ittjártunkkor –- egyebek mellett –- a következőket láttuk:

1. Ősmagyar legenda felnagyítása vásznakon, olajfestményként.

2. A gimnázium kápolnájában ál-népi faragású menza, tabernákulum és gyertyatartó.

3. Prokop atya festménye a gimnázium dohányzósarka fölött a falon.

E tárgyak esztétikai minősége tűrhetetlen. S mivel ezek és egyebek Pannonhalma európai rangú kultúrájával keverednek: az ifjúságot megtévesztik. Tapasztalatlanul ugyanis egy ilyen négy valódi műtárgy között értéknek hathat.

El ne feledjük: itt most éppen a jövő század országvezetői fogócskáznak a folyosókon...

Javasoljuk egy tanácsadó testület létrehozását, mely az esztétikai vonzatú döntéseket készítené elő. Egy, mondjuk negyedévenként ülésező bizottságot, amit egyetlen lágyszívű, de hozzá nem értő atya sem kerülhet meg. Így megbántás nélkül lehetne az efféle „-műtárgyakat”- visszautasítani, akár ajándék, akár megrendelésre készül.

E bizottságban való részvételt, vagy akár annak megszervezését is szívesen vállaljuk.

Pannonhalma 1992. 1. 26.

                                                  Szüts Miklós és Váli Dezső

Válasz: Köszöni, kérni fogják segítségünket.

 

92. 1.                                                                            2229

Esterházy Péter a Hahn-Hahn grófnő pillantása c. új könyve dedikálásában fölhívta a figyelmemet a 170. oldalra, ami rólam szól:

”-A városok és az ég. 2.

Ha hisznek nekem, jó. Budapest olyan város, hogy ömlik az eső, mintha dézsából öntenék. Egy férfi nagyméretű képet cipel. Látszik, nehéz. A kép egy műterembelsőt ábrázol. Legalul, már majdnem le- vagy kicsúszva egy szék van, profán kereszt. A kép szent. Ami Vermeerből kimaradt –- így lehetne okoskodni. Mindez a Mártírok útján történik, ahol a szénmonoxid-koncentráció a legnagyobb a városban, valahogy beragad a levegő a házak közé. Európa legbüdösebb utcája, mint ilyen, unicum.”-

 

LEVÉLBEN REAGÁLOK:

Kedves E –- PÉ!

A Hahn/2/ grófnőből az a bizonyos 170. oldal helyesen így hangzik:

„-...Mindez a Mártírok útján történik. A festő elhaladtában a boltosok és vevők kitódulnak az üzletekből. A KANZLEI-ből a négy hivatalnok. A fiatalabb rabszolganők ujjuk hegyét csókolgatva isméltik: itt jön Ő, Potifárháznagya. A villamosok megállnak, csend lesz. A festő zavartan bizonygatja, hogy az utca nem róla van elnevezve. Egy Veronika nevű növendék megkérdezi a Mestert, mennyi ideig tetszett ezt festeni. Végül egy Simon nevű úr kiszáll egy Hondából és átveszi a kép terhét.

Beesteledik, mindenki hazamegy és megjavul. A festő fáradtan meghajol.”-

(E. P. a nála függő képemet írja itt le. Hondája van. 92. 3.)

 

92. 2. 2.                                                                        2230

Jutka/Franciao.

 

Szia, Barátném!

Szerdán erős felindulásból kifolyólag vettem magamnak húsz üveg albán fügelekvárt. Nagyon ritkán kapni. A gyerekek nem szeretik. Rendes kölykök.

Pár hete fölhívtam Bernáth Aurél lányát, Marilit. Öt éve nem beszéltünk, hogy semmi, csak épp édesapja egyik könyvét olvasom és gyönyörű. Azt mondja, jaj, Dezső, hogy épp most mondja ezt, nem tudja, hogy ez nekem most milyen jókor jött..., és postán három nap alatt elküldte a nekem hiányzó négy kötetet. Aztán férjével képnéztek is. Elbűvöl ez a Bernáth. És még Ő szabadkozik hiányos kulturáltságán! Még ahol lekezel is –- nőfestők ügye –- hihetetlen finoman, átgondoltan, tapintattal. Öröm okfejtéseit olvasni. Teljesen közömbös, hogy végkövetkeztetései rosszak.

Láttad Szepit labdázni? Négy lábát szétveti a labda mögött, s orrával szabályosan feléd gurit. S remegve várja a folytatást. Tökéletes.

Esterházy tíz sorban beleírt az új Dunáról–-Pestről szóló könyvébe, s ezt dedikációjában a tiszteletpéldányban jelezte is. Számomra módszeresen zavaros, intellektualizáló a könyve. Válaszomban írtam a tíz sorára egy parafrázist, melyben megdicsőülök, s alakom egybemosódik Józseffel, a kenyéradóval, valamint a keresztet hordó Krisztussal –- utalva a hangvételére.

 

Mintegy tréfából berendeztem Budapest új főpolgármester-helyettesének a szobáját. Három Váli-művet választott, s múzeumból még három 150 éves polgárportrét választottunk vele. Valamint én neki egy 140 centis homokkő épületplasztika-töredéket. Még majd restauráltatni kell, kiváló lesz a fogadójában. Rábeszéltem egy neki tetsző szénrajzomra, hogy nála a festmény protokoll, de a rajz: a művészetek szeretete. (Pest kulturális ügyeinek a főnöke.) Elfogadta az ötletet. Titkárnőinek szobájába is kiraktam egy régi portrét, nagyon örültek, rögtön eltávolították maguktól a környékről a piros műanyag radírtartót, meg valami folyondárt. A polgármester irígykedett, azt is szerette volna, de meggyőztem, hogy micsoda dolog, nála a kultúra, s az előszobája szocreál?! Hatott. Még másnap fél óra alatt Bécsből rendeltettem számára vagy 50 ezerért szőnyegeket, így is ő a legolcsóbb ember a Városházán. (Mondták.)

                                                                                  Deske

 

92. 2.                                                                            2235

PÁTER BENEY OFM.

 

Kedves György!

Újabban olykor fiatalok keresnek tanácsért. Erre a nagyon nehéz feladara egyetlen, valaha lelkigyakorlaton mondott mondatod alkalmassá is tett: „-dolgod, hogy figyelmesen hallgasd őket és közben nagyon szeress.”-

Ha csak ezt az egy gondolatot kaptam volna valaha tőled, már akkor is nagyon hálás lennék neked.

Köszönöm.

 

92. 2.                                                                            2236

N. LÁSZLÓ festő

(Kiállítása megnyitását nem vállaltam el, emlékezve a három évvel ezelőtti Vigadó Galéria-beli anyagára.)

 

Kedves László!

Végül is éjjel fél 12-re értem ki. Ilyenkor még nem néztem kiállítást. A Főnök szeretettel invitált, sajnos nem segített eszembe juttatni, honnét ismerem...

A kiállítás jó. Megnyithattam volna.

Ha érdekel, részletesebben is:

–- gyönyörűek a képek rajzai,

–- a kompozíciók is. És ötletesek is, ha illik ez a szó a környezetbe,

–- jó képek. Csakugyan visszatérsz, hála Isten a monokrom felé. A dongatér jobb első képe, ami árnyékban van, a finom zöldje. A tőle talán harmadik fekete-fehér hangja, ami Chagall kendős-rabbi portréja színeire emlékeztet. Balra a leghátsó kép rajza, a Gangon-kompozíciója.

Ami nem tetszett:

–- balra középen valahol, ahol mintha két bevágott montázs téma szerepelne,

–- az olykor lélektelen (gondolattalan) üres, mechanikus felületek,

–- nekem gyakran még mindig dekoratívba hajlóan kopogós színűek, a legtöbbet fehérrel lefújnám,

–- egy-két kép témája sokkal kisebb: 30-50 cm méretet kívánt volna,

–- elkedvetlenítő volt a meghívó amatőr tipográfiája.

Ennyi.

Még egy. Hungarocell alapot láttam?! Legömbölyödött szeméttelep hulladékokból (is) tudom, hogy ez idővel elpárolog.

92. 2. 14.

Örülök, hogy ennyire dolgozol, szeretettel üdvözöl:

                                                                                  Dezső

 

92. 4. 19.                                                                      2271

Szia J!

 

Ötven év kellett, hogy rájöjjek, a papucsomat ne az ágynál tároljam, hanem ahol vetkőzöm.

K. (48 éves), ma délután nem megy uszodába, hátha találkozna Gy. volt kollégájával (férfi, 65 éves) –- s az ne lássa őt „-stoppolófa-fejűnek”-. Íme az ember. (Szándékkal nem nőt mondok.) Ilyennek kéne lenni?

Szüts meséli mint élete nagy tanulságát. Barátja kérésére annak kisfiának gyerekszobáját, az ajtót, mindent, gyönyörűre befestette. Tűzoltó autó, mesefigurák. A fiúcska felnőve meséli: „-milyen borzalmas volt, a tűzoltóautó éjjel elkezdett nőni... felém...”-

Auguszta megvált tőlünk. Én tettem a közösségben egy megjegyzést, hogy nem akarok közösséget bővíteni öregekkel (valaki szeretett volna hozni egyet), s ezt Auguszta magára vette. Hogy akkor ő itt... Többször beszéltem vele erről, magyaráztam, én hívtam, szeretjük, kell nekünk. Hogy ő nem léphet olyan ember házába, ahol a családfő (részben) más nézeteket vall, –- tiszteletből. Érvekkel nem sokra mentem. Levélben hívtam, szeretettel, és meg is róttam, –- ez munka. Most nagyon szelíden válaszolt, hogy István atya közösségébe átment. Írtam tegnap neki, ja így, bocs akkor, minden rendben van, lássunk azért néha, s ha netán költözködésnél segíteni kellene...

 

Olvasom, egy pap mondja: az önkéntes szegénység nem az, ha nincs semmid, hanem ha nem ragaszkodsz semmihez... Jó.

Olvasom, miközben szopogatom, ami benne volt: „-Tejszínes-kávés ízű kétrétegű mártott szelet”-.

Azóta (múlt levelem) és megint, és lázasan könyveket vásárlok. Ezúttal Kata is boldog: Fodor András: A Kollégium. 1947-1950. Az Eötvös-kollégium végnapjai, a szétveretés előtt. Minden idősebb barátunk, kollégánk szerepel, ki így, ki úgy. Besúgások, nyilvános politikai önkritikák, minden. Ha nem felejtem el, most meg fogom rendelni: 1500-ért kiadják a Beszélő szamizdat folyóirat illegális számait három kötetben (vászonkötés). Olykor egyet-egyet láttam belőle, nem túlságosan érdekelt. De most, visszahatóan annyira más lesz a fénytörése... és valahogy a gyerekek számára is mulatságos, hogy ez volt szüleink korában....

Vettem még Bartók Breviáriumot is, meg: Mi vagyunk az ifjú gárda, visszaemlékezések az illegális kommunista mozgalomról. Iszonyú jó. Múltkor egy ilyen főkomcsi életrajzot (1984) kidobtak vagy 50 példányban a mellettünk föloszló Bányászati Kutató Intézetben, s postán egyet föladtam György Petinek jókedvemben. Négy nap múlva zavartan telefonált, hogy ő filosz, s nem érti a „-messzidzset”-, ő már minden sorát elolvasta... Szegény.

El kéne újra olvasni az Egri csillagokat, emlékszel Jumurdzsákra, aki magyar nemesként mutatkozik be, elcsalja Bornemissza Jancsikát, és az ajtón kifelé hátrálva távozik.

Úgy gondolom, hogy helytelen egy reszelőtől elvárni, hogy puha legyen. Az a dolga. Munkamegosztás. (Ez egy hasonlat.)

Milyen egy foncsorozott víziló? Fénylik?

Szia:

                                                                                  Deske

 

Váli Dezső: C. NAPLÓ

(szinopszis, a kiadó kérte)

 

„-Rokonaim, barátaim és üzletfeleim unszolására...”- szántam el magam a Köznek átadni gondolati naplómat. 16 éves korom (1958) óta írom lankadatlanul írógéppel, eddig 3100 oldal. Irodalmár barátom ebből a nyersanyagból kötetet szerkesztett.

Akkor én most itten értékeljem munkámat?!

Művésznapló fontosságát a művész rangja szokta megadni. Bálint Endre gyengébb sorait is figyelemmel olvassuk. A magyar festők között meglesz a helyem.

Formális rangom, ha ez jelent(ene) valamit:

24 önálló kiállítás

vagy 100 művem múzeumokban

Munkácsy-díj, 15 egyéb díj,

mostanában egyszer Kossuth-díjra is fölterjesztettek.

 

Naplóm talán mindezektől függetlenül is működőképes.

 

Témaköreiből:

 

1. Problémák bogozásakor az utolsó, döntő kérdés mindig ez: MIÉRT ÉLSZ? Hozzászoktam belső konfliktusaimat írásban tisztázni.

 

2. Szellemi vezetőimmel és mestereimmel folytatott beszélgetéseim summája.

 

3. Egy időben sokat beszélgettem barátaimmal bekapcsolt magnó mellett.

 

4. Levelezésem külföldön élő barátnőmmel alkalom 2-3 hónapom összegzésére.

 

5. Hivatalos (ámbár időnként egyirányú) levelezésem köveket és országokat mozgat:

–- a Tavaszi Tárlatok újbóli megindítása,

–- antiszemitizmus ügyében Asztrik püspök úrral

–- 160 festő aláírásával a Nagymarosi Alkotóház bezárása ellen

 

6. Szemérmes–-szemérmetlen magándolgaim, szerelmetes verseim, és gyermekeim első csipogásai

 

7. Szakmai életem:

–- kiállításmegnyitó szövegek

–- én is mondtam néhányat

–- katalógusszövegek

–- újságcikkek, kritikák, stb.

8. Tanítottam én néhány évig művészpalántákat, amatőröket:

–- munkanapló

9. Egy katolikus szervezetben előfordul ilyen feladatom is:

–- megírt, nyilvánosan elmondott imák

–- lelkigyakorlat-vezetés

–- egy időben imáimat írásban végeztem a figyelem ott-tartása okából

10. Néhány évig elszántam fotóztam műtermemet, életemet.

 

Alkonyodik. Egy balatonfelvidéki falucska szélén lyukas Trabantomban üldögélek egyedül, órája, szerelőre várva. Kéziratomtól 174 km-re. Így hát: ennyi jutott eszembe. Elég is talán.

 

A könyvet ilyennek gondolom:

–- cca. 350 oldal

–- állóformátum, 241x167 vagy 210x150 mm, feltétlen nagyobb kell legyen, mint György Péter barátom friss könyve.

–- papírkötés

–- 1-2 ív ábraanyag, fekete-fehér, egy blokkban, ez jobb papíron

–- 2 színnyomásos címlap, szöveg és egy fotó, tehát színbontás nincs.

92. 7. 16.

Váli Dezső festőművész

1027 Bp. Margit krt. 64/B

t.: 202-79-45

 

Elnézést a randa gépelésért, de:

–- ennél szebbet nem tudok, valamint

–- a reggeli kertkaszálásban elnyűvődött a kezem.